A SuliHálo.hu első digitális kiadványát tartod a „kezedben”!
Sok szeretettel ajándékozzuk Neked, portálunk első születésnapja alkalmából! Használd egészséggel! Ha kimaradt belőle egy általad keresett olvasónapló, kérlek írj az
[email protected] e-mail címre és megkeressük neked a kimaradt mű rövidített változatát. Nagy Gábor főszerkesztő
Tartalomjyegyzék (Ctrl + kattintásra a kiválasztott olvasónaplóra ugrik a dokumentum) • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg (olvasónapló) ................................................. 3 Arany János-Toldi estéje (olvasónapló) ......................................................................... 8 Arany János: Rege a csodaszarvasról (olvasónapló) .................................................... 10 Arany János: Toldi (olvasónapló)................................................................................. 11 Daniel Defoe: Robinson Crusoe (olvasónapló) ............................................................ 14 Dosztojevszkij - Bűn és bűnhődés (olvasónapló) ......................................................... 16 Erich Kästner: A két Lotti (olvasónapló) ..................................................................... 23 Erich Kästner: A repülő osztály (olvasónapló)............................................................. 26 Fazekas Mihály: Lúdas Matyi (olvasónapló) ............................................................... 30 Fekete István: Vuk (olvasónapló) ................................................................................. 32 Gárdonyi Géza: Egri csillagok (olvasónapló) .............................................................. 34 Gárdonyi Géza: Isten rabjai (olvasónapló) ................................................................... 36 Golding- A legyek ura (olvasónapló) ........................................................................... 38 Illés Gyula: Puszták népe (olvasónapló) ...................................................................... 42 Jókai Mór: Az aranyember (olvasónapló) .................................................................... 43 Jókai Mór: A kőszívű ember fiai (olvasónapló) ........................................................... 47 Jókai Mór: Fekete gyémántok (olvasónapló) ............................................................... 56 Jules Verne: A dunai hajós (olvasónapló) .................................................................... 63 Jules Verne: Kétévi vakáció (olvasónapló) .................................................................. 68 Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem (olvasónapló) ......................................................... 73 Katona József- Bánk bán (olvasónapló) ....................................................................... 77 Kosztolányi Dezső - Édes Anna (olvasónapló) ............................................................ 82 Madach Imre - Az ember tragédiája (olvasónapló) ...................................................... 86 Mikszáth Kálmán - Beszterce ostroma (olvasónapló) .................................................. 90 Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival (olvsónapló) .............................. 94 Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös (olvasónapló) ..................................................... 97 Mikszáth Kálmán: Gavallérok (olvasónapló) ............................................................... 99 Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője (olvasónapló) ............................................ 101 Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk (olvasónapló) .......................................................... 105 Móra Ferenc: Aranykoporsó (olvasónapló) ................................................................ 109 Móricz Zsigmond: Úri muri (olvasónapló) ................................................................ 120 Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig (olvasónapló) .............................................. 126 Örkény István: Tóték (olvasónapló) ........................................................................... 130 Petőfi Sándor: János vitéz (olvasónapló).................................................................... 134 Szabó Magda: Abigél (olvasónapló) .......................................................................... 136 Tamási Áron: Ábel a rengetegben (olvasónapló) ....................................................... 142 Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame (olvasónapló) ................................................... 145 Voltaire: Candide vagy az optimizmus (olvasónapló) ............................................... 155 Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem (olvasónapló) ...................................................... 159
2
• Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg (olvasónapló) A kis herceg című regényben igazi mesevilág tárul elénk a B612-es kisbolygón. Tulajdonosa, egy rejtélyes kisfiú, aki gyermeki naivitásával, tiszta szívvel indul felfedezni a környező bolygókat, s megpróbálja megérteni a felnőttek világát. Hat bolygón tett látogatása során megtanulja, hogyan nem szabad élni, az élet értelmét pedig a róka árulja el neki. A legnagyobb kincs a szeretet, s az ember mindig felelős a barátjáért, azért, akit "megszelídített" Szereplők: A kis herceg; Az író; A rózsa, a kis herceg bolygóján; A király; A hiú; Az iszákos; Az üzletember; A lámpagyújtogató; A geográfus; A kígyó; A virág Helyszínek: A kis herceg bolygója; a Szahara; a király bolygója; a hiú bolygója; az iszákos bolygója; az üzletember bolygója; a lámpagyújtogató bolygója; a geográfus bolygója; a Föld; a rózsakert A rövid tartalom: Ajánlás Az író elnézést kér a gyerekektől, amiért elsősorban nem nekik, hanem felnőttnek ajánlja a könyvet. Egy felnőttnek, aki ugyanolyan gyerek volt annak idején, mint ők. Mentségként hozza fel, hogy ez a felnőtt a legjobb barátja, és nagy szüksége van vigasztalásra, mivel Franciaországban él, ahol fázik és éhezik. 1. fejezet, Óriáskígyó Az író elmeséli, hogy hat éves korában egyik kedvenc könyvében, mely az őserdőkről szólt, látott egy képet, amint egy óriáskígyó elnyel egy vadállatot. Színes ceruzával ő is készített akkor egy rajzot, ami egy ilyen kígyót ábrázolt egy elefánttal a gyomrában. A kígyó kívülről hasonlított egy kalapra. Megmutatta a felnőtteknek, kíváncsi volt, ők rájönnek-e, mit rejt a kép. Persze mindenki azt hitte, egy kalapot. Amikor a kisfiú elárulja, ő milyen céllal készítette a rajzot, a felnőttek azt javasolják neki, hogy inkább a tanulással foglalkozzon, nem pedig ilyen butaságokkal. Festői pályafutásának ezzel vége szakadt, ezért más mesterséget kellett választania. Megtanult hát repülőgépet vezetni. Azóta berepülte már szinte az egész világot, és rengeteg emberrel találkozott. Gyermekkori rajzát mindezek ellenére megőrizte, és ha valakit értelmesebbnek tartott a többieknél, elővette a rajzot, és megkérdezte az illetőt, hogy szerinte mi van a képen. De a válasz mindig az volt: "ez egy kalap". 2. fejezet, a bárány Az író hat évvel ezelőtt egy alkalommal kénytelen volt kényszerleszállást végezni a Szaharában, mert a gépe meghibásodott. Egyedül volt, és ivóvize alig egy hétre volt csak elég. Teljesen egyedül maradt a hatalmas homoktenger közepén. Magányos volt. Így hajtotta álomra a fejét, s nem csoda, hogy igencsak meglepődött, amikor hajnalban arra ébredt, hogy valaki furcsa hangon megszólítja, és azt kéri tőle, hogy rajzoljon neki egy bárányt. Felkapta a fejét és nem akart hinni a szemének, amikor meglátta, hogy egy kicsi emberke áll előtte, olyan gyerekforma, aki egyáltalán nem úgy néz ki, mintha eltévedt volna. Se nem fáradt, se nem szomjas vagy éhes. Ellenkezni nem igazán volt értelme, így az író engedett a kérésnek. Először azonban elsütötte a kígyós trükköt, mire a furcsa emberke közölte vele, hogy nem egy elefántot akar kígyóban, hanem bárányt. Kisebb viták után, hogy milyen is legyen a bárány, elkészül a rajz. Így ismerkedik meg az író a kis herceggel. 3. fejezet, "szóval te is az égből jöttél?" 3
Elkezdenek beszélgetni, de a kis herceg nem sokat árul el magáról. Csak azt hajtogatja, milyen jó is lesz neki az új báránykájával az ő pici bolygóján, ahonnan jött. Amikor az író rajzolni akar a báránykának egy karót és egy kötelet is, hogy ki tudja őt kötözni, nehogy elkóboroljon, a kis herceg azonnal visszautasítja. Szomorúsággal a hangjában mondja el, hogy nem akkora az a bolygó, hogy ott bárki el tudjon kóborolni. 4. fejezet, A B-612-es kisbolygó Kiderül, hogy a bolygó, ahol a kis herceg él, alig nagyobb egy háznál, és a csillagászok is csak egyetlen egyszer észlelték, 1909-ben. A kis herceg mostanáig nagyon magányosan élt a bolygóján, s minden vágya egy barát volt. Most már van barátja, akit magával vihet. A kisbárány. 5. fejezet. majomkenyérfa Naponként egyre több dolgot elárult a kis herceg a bolygójáról, míg nem arról kezdett feltűnően nagy érdeklődéssel kérdezgetni, hogy a bárányok megeszik-e a cserjéket. Tele volt aggodalommal. Megkérdezte, hogy a majomkenyérfákat is megeszik-e. A bolygóján vannak rossz növények és jó növények, továbbá jó növényektől származó jó magvak és rossz növényektől származó rossz magvak. De ezek láthatatlanok, s ha egy nap gondolnak egyet, előbújnak. A majomkenyérfát nem szabad hagyni megnőni, mert akkor elborítja az egész bolygót és a gyökereivel átlyukasztja. Így hát minden reggel gondosan ki kell arról, hogy kigyomlálja a bolygóját és az ilyen hajtásokat eltávolítsa. Ez nagyon fontos! 6. fejezet, a naplemente Már negyedik napja vannak együtt. Újabb dolgot árul el magáról a kis herceg. Egyik kedvenc időtöltése megnézni a naplementét. Szerinte, aki nagyon szomorú, az szereti a naplementéket. S otthon, a bolygóján ezt akármikor megteheti. Nem kell átutaznia, mint ahogy a "Földet" kellene. Csupán megfogja a kis székét, és kicsit arrébb rakja. S máris újabb naplementében gyönyörködhet. 7. fejezet, "mire valók a tüskék?" Az ötödik napja vannak így együtt. Az író egyre idegesebb, amiért nem halad a gép javításával. A kis herceget viszont csak egy dolog izgatja. Az, hogy a bárányok megeszik-e a virágokat. Az író igennel válaszol. De vajon azokat is, melyeknek tüskéi vannak? A kis herceg nem nyugszik, az író viszont türelmetlen, és ingerülten felel, mikor a kis herceg arról faggatja, hogy akkor mire valók a tüskék. "Semmire" - hangzik a válasz. A kis herceg erre elkeseredik és indulatos lesz. Akkor miért küszködik szegény virág, aki gyenge és védtelen, a tüskék növesztésével, ha semmire sem jók? "Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant." De ha a bárány megeszi, az számára olyan, mintha egy csillag kialudna. Megharagszik az íróra, amiért úgy beszélt vele, mint egy felnőtt és zokogásban tör ki. Ahogy leszáll az éjszaka, az író nem győzi vigasztalni és ringatni pici barátját. Megígéri, hogy rajzol a báránynak egy szájkosarat, hogy ne tudja megenni a rózsáját, a virágnak pedig egy vértet. 8. fejezet, a Rózsa Másnap sokminden kiderül a rózsáról. Egy nap, ki tudja honnan, odanőtt a többi virág közé. Mert a kis herceg bolygóján sok virág van. De ez más volt, mint a többi. Ilyet még soha nem látott. Lassan fejlődött, gondoskodva arról, hogy csak teljes pompájában lássa őt a kis herceg. Hiú virág volt. Majd mikor végre kinyílt és megmutatta magát, a kis hercegnek tátva maradt a szája. Minden kívánságát teljesítette, a virág mégis tele volt szemrehányással, ő pedig mindent a szívére vett. Ezért szökött meg. Nem lett volna szabad a virág hatása alá kerülnie és meghallani a szavát. De mégis hibáztatja magát a kis herceg, amiért eljött, és a virág csipkelődései mögött nem látta meg a gyengédségét és a szeretetét. Szomorú, mert nem tudta eléggé szeretni. 4
9. fejezet, a szökés A szökés reggelén a kis herceg rendbe tette a bolygóját. Kitisztította a vulkánjait és kigyomlálta a majomkenyérfákat. Végezetül el akart köszönni a rózsától. Meglepetten tapasztalta, hogy a rózsa nem tesz szemrehányást, sőt, elszomorodik és bevallja, hogy szereti a kis herceget. Viszont arról ő is tehet, hogy ezt nem lehetett észrevenni. Majd noszogatta a kis herceget, hogy induljon, ha már egyszer elhatározta magát. Igazából csak azért sürgette, mert nem akarta, hogy a kis herceg sírni lássa. 10. fejezet, a király bolygóján A kis herceg elindul, hogy sorra látogassa a bolygókat, egyrészt hogy foglakozást keressen és művelődhessen is. Az első bolygón egy király lakik. Hosszasan elbeszélgetnek, de ennek a beszélgetésnek se füle, se farka. A király mindent meg akar parancsolni, és nincs semmilyen összefüggés a szavai között. Igazából értelmük sincs. A kis herceg feszélyezve érzi itt magát. Így hát nem marad tovább. Valóban furcsának találja a felnőtteket. 11. fejezet, a hiú bolygóján A király bolygója után a hiú bolygóját látogatja meg. Itt azonban mást sem kell csinálnia, mint csodálnia a hiút, és azt hangoztatni, hogy ő a legszebb, a legokosabb, a leggazdagabb és a legjobban öltözött. Megparancsolja a kis hercegnek, hogy csodálja. Itt sem marad tovább. A tény pedig, hogy a felnőttek valóban nagyon furcsák, csak tovább erősödik benne. 12. fejezet, az iszákos bolygója Ez hát az újabb helyszín. S talán itt tartózkodik a legrövidebb ideig a kis herceg. Az iszákos ugyanis csak iszik, és folyton azt hajtogatja, hogy azért iszik, hogy elfelejtse, hogy szégyelli magát amiatt, hogy iszik. 13. fejezet, az üzletember bolygója Az üzletember komoly embernek tartja magát, és csak a gazdagság érdekli. Szerinte ő birtokolja az összes csillagot, és még arra sincs ideje, hogy a kis herceg érkezésekor feltekintsen a munkájából és köszöntse őt illendőképpen. Folyton csak számol, és azt hajtogatja, hogy ő csak komoly dolgokkal foglalkozik, nincs ideje semmi haszontalanra. A kis herceg őt is otthagyja. Egyre furcsábbnak tartja a felnőtteket. 14. fejezet, a lámpagyújtogató bolygóján Az eddigi bolygók közül ez a legkisebb. A szegény lámpagyújtogató pedig mást sem csinál, mint meggyújtja, majd eloltja a lámpákat. Nincs egy perc nyugta sem. Állítólag ez a parancs. Mindez azért van, mert a bolygója egy ideje olyan gyorsan kezdett el forogni, hogy mire este meggyújtja a lámpát, máris reggel lesz, amikor el kell oltania. A kis herceg sajnálja új ismerősét, az eddigiek közül őt becsüli a legjobban, mert ő nem magával, hanem másokkal törődik. De itt sem maradhat. Túl kicsi a bolygó kettőjüknek. 15. fejezet, a geográfus bolygója Ez a bolygó legalább tízszer nagyobb volt az eddigieknél. Nagyon tetszik neki a geográfus munkája, ezt igazán értelmes foglalkozásnak tartja. Hiszen a geográfus tudja, hol vannak a városok, a tengerek, a sivatagok, a hegyek és a folyamok. A geográfus megkéri őt, hogy meséljen a bolygójáról, hogy azt is feljegyezhesse. De csak azt írja fel, ami maradandó. Ekkor tudja meg a kis herceg, hogy a rózsája múlékony. S azt is, hogy ez mit jelent. Ettől összeszorul a szíve, hiszen ő magára hagyta. Majd tanácsot kér a geográfustól, hogy merre folytassa az útját. Megfogadva a tanácsot, a Föld nevű bolygó felé veszi az irányt. Közben viszont csak a rózsájára tud gondolni. 16. fejezet, a Föld Így kerül a kis herceg a Földre. A bolygó elkápráztatja. A többihez még csak hasonlítani sem 5
lehet.
17. fejezet, a Kígyó Amikor a kis herceg megérkezik a Föld nevű bolygóra, egy hatalmas, végeláthatatlan, homoktenger közepébe, egy árva lelket sem lát. Már megijed, hogy elvétette a célját. Az első lény, akivel találkozik, a Kígyó. Beszélgetnek, és a kis herceg megmutatja neki a csillagot, ahonnan ő jött. A Kígyó felajánlja neki, hogy ha egyszer visszavágyik, ő szívesen segít neki a hazatérésben. Ahhoz viszont meg kell marnia (s bár ezt így nem mondja ki, de mindketten értik, miről van szó). A kis herceg a Kígyótól megtudja, hogy Afrikában van, a Szahara nevű sivatagban. 18. fejezet, a virág Ahogy elindul a kis herceg, találkozik egy virággal, és az emberek felől érdeklődik. A virág egész életében 6 vagy 7 embert látott összesen, így nem tud sokat segíteni neki. 19. fejezet, a visszhang Ezután elérkezik egy hegyhez, de ez jóval nagyobb, mint az ő három vulkánja otthon. Felkapaszkodik rá, hogy onnan belássa az egész Földet. De csak hegycsúcsokat lát mindenfelé. Amikor kiált, a kérdésre csak a visszhang válaszol. A kis herceg nem érti, olyan furcsa ez az egész. 20. fejezet, a rózsakert Hosszú vándorlás után egy nap elérkezik egy úthoz. Virágzó rózsakert előtt találja magát, s legnagyobb ámulatára virágjának szakasztott másait találja ezerszámra. De hiszen az ő rózsája azt mondta, hogy ő az egyetlen ilyen virág, és az egész világon nincsen párja. Elgondolkozik és elszomorodik, mert rájön, hogy mégsem olyan gazdag, mint hitte. A virágja egyáltalán nem egyedüli, a három vulkánja pedig a Földön lévő hegyekhez képest olyan pici. Lefekszik a fűbe és sírni kezd. 21. fejezet, a róka A kis herceg földi életének talán legfontosabb időszaka a rókával töltött idő. A róka megérteti vele, hogy mi a barátság. Például, hogy lehet ezer meg ezer ugyanolyan rózsa, mint az övé, mégsem hasonlíthatnak a sajátjára, mert nem fontosak a számára. A saját rózsájával egy láthatatlan kötelék köti össze őket, ez az, ami miatt a több ezer másik rózsa nem hasonlít az övéhez. S amikor a kis herceg újra elmegy a rózsakerthez, rájön, hogy valóban, egyik rózsa sem olyan, mint az ő rózsája. Szépek, de üresek. Valaki azért lesz fontos a számunkra, mert időt vesztegetünk rá. Amíg nem ismersz meg és nem szelídítesz meg valakit, addig éppen olyan, mint a többi száz meg száz másik társa. De ha a barátoddá teszed, akkor már ő lesz az egyetlen. Most már a róka is a kis herceg barátja, mert megszelídítette. S megtanította a legfontosabb dologra: az igazán fontos dolgokat csak a szívünkkel látjuk, úgy, ahogy a szemünkkel képtelenek vagyunk rá. 22. fejezet, a váltóőr A rókától elbúcsúzva a kis herceg újra útnak indul. A következő, akivel találkozik, egy váltóőr. Beszélgetnek egy kicsit, de itt nem időzik sokáig. 23. fejezet, a kereskedő Kis idő múltán találkozik egy kereskedővel, aki szomjúságoltó labdacsokat árul. Állítólag aki bevesz egyet, az nem kíván többé inni. Ezzel is időt takaríthat meg. A kis herceg nem érti, miért olyan fontos ez. 24. fejezet, a kútkeresés 6
A kis herceg immár mindent elmesélt az írónak, akivel nyolcadik napja voltak együtt. A vizük elfogyott, a gépet még mindig nem sikerült megjavítani, s igencsak gyötörte őket a szomjúság. A kis herceget viszont ez cseppet sem érdekelte. Sokkal inkább a róka szavai, melyek folyton ott csengtek a fülében: "ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan". A sivatag is attól szép, hogy valahol rejt egy kutat. Elindulnak, hogy megkeressék. Ahogy leszáll az éj, a kis herceget elnyomja az álom, s az író a karjában viszi tovább. Hajnalra rátalál a kútra. 25. fejezet, a kút A kútból vizet mernek, és mindketten isznak belőle. Sokkal jobban érzik magukat. A kis herceg megkéri az írót, hogy tartsa be az ígéretét és rajzoljon a báránynak egy szájkosarat. Aztán visszaemlékezik, hogy holnap lesz éppen egy éve, hogy a Földre esett. Az író rájön, hogy akkor nem is véletlenül találkoztak egy héttel ezelőtt, hanem azért, mert a kis herceg tudatosan kereste ezt a helyet, vissza akart térni ide, ahová egy éve érkezett. A kis herceg már nem akar visszamenni az íróval a géphez, azt kéri tőle, hogy holnap látogassa meg. 26. fejezet, a Kígyó2 Másnap, ahogy az író közeledik a kúthoz, mert el akarja mondani, hogy sikerült megjavítani a gépét. Látja a kis herceget, amint egy fán ül, és valakivel beszélget. Látni azonban nem lát senkit. Hallja, hogy megbeszélik, hogy este találkozni fognak és a kis herceg arról faggatja, hogy nem fog-e fájni. Ahogy az író közelebb ér, éppen csak egy pillanatra még meglátja a kígyót, és már előkapja a revolverét, hogy lelője, de a kígyó egy szempillantás alatt eltűnik. Aztán beszélgetnek és az író értetlenül áll a történtek előtt. A kis herceg azonban elhatározta magát. Vissza kell mennie a virágjához, akiért felelős. Erre pedig csak ma van lehetőség. Pont egy év telt el és a csillagja ezen a napon épp felettük lesz. Az író mindenáron el akarja kísérni, vele akar lenni, de a kis herceg ellenkezik. Tudja, hogy fájni fog az írónak a látvány. Mert olyan lesz, mintha meghalna. Ezt a testet ugyanis nem viheti magával. Amikor este útra kél, az író mégis vele tart. Kézen fogva mennek a kúthoz. Majd pár lépéssel a cél előtt a kis herceg elengedi az író kezét és egyedül megy tovább. Egy sárga villanás látszik csupán a bokájánál, ő pedig csendben tűri, majd szelíden eldől. 27. fejezet, a világ legszomorúbb tája Az író sokáig szomorú még kis barátja miatt, de reggel, mikor visszatér, már nincs ott a pici test. Egy rajzon mutatja meg nekünk, hogy néz ki a Szaharában az a rész, ahol a kis herceggel találkozott. Azért rajzolja le nekünk, hogy mi is felismerhessük, ha egyszer arra járunk. És ha véletlenül találkoznánk vele, feltétlenül szólnunk kell neki, hogy a kis herceg visszajött.
7
• Arany János-Toldi estéje (olvasónapló) A mű eredete: Miután a Kisfaludy-társaság 1846. február 7-én kitűzött népies eposz pályázatára Arany megírta a Toldit, a trilógia első részét (mely 1847. február 6-án meg is nyerte a pályázatot), még 1847-ben elkészítette a Toldi estéjét is, a trilógia befejező részét. Szereplők: Toldi Miklós Bence, a szolgája Pósafalvi János, hírnök Lajos, Magyarország királya Gyulafi Lóránt, vitéz Gyulafi Bertalan, vitéz az olasz vitéz a kapus Allaghi Simon, a testőrök parancsnoka
Történet: Első ének (41 versszak): Toldi már megunta életét. Három éve nem fordult meg Budán, mert csúnyán összeveszett a királlyal. Édesanyja is rég jobb létre szenderült már. Ezért úgy határoz, megássa saját sírját hű szolgája, a megboldogult "vén" Bence fiának, az "öreg" Bencének a segítségével. Mikor végeznek, hírnök érkezik, Pósafalvi János, aki tudatja az idős bajnokkal, hogy Budán egy olasz vitéz bajvívásban elnyerte az országcímert, mindenkit legyőz, aki kiáll ellene, s most fennhangon szidja az ország becsületét. Toldiban újból fellángol a harci kedv, s elhatározza, hogy megvív az olasszal, de előbb még megvendégeli a hírnököt. Második ének (36 versszak): Budán már senki nem mer kiállni az olasz ellen, hiszen úgyis vereséget szenvedne. Végül mégis jelentkezik két bátor (iker-)testvér: Gyulafi Lóránt és Bertalan. Azonban az olasz csúnyán elbánik velük: a küzdelemben Bertalan meghal, s Lórántot is csak az idegen vitéz lovagiassága menti meg a haláltól. Harmadik ének (46 versszak): Ekkor érkezik Toldi. Szőrcsuháját és ósdi fegyvereit látva, inkább tűnik barátnak, mint Magyarország legnagyobb hősének. A nép nem ismeri fel, ki is nevetik, s kis híja, hogy fegyverhordozóját, Bencét meg nem lincselik. A küzdelemben Toldi megöli az olasz vitézt, azonban még mielőtt bárki is szólhatna bármit, elviharzik a helyszínről. A király tudakolja, ki volt ez az ismeretlen bajnok, végül Pósalaki világosítja fel a királyt, aki ennek nagyon megörül. Negyedik ének (30 versszak): Toldit és Bencét Rákosmezőn éri utol a nép és a király követei, ti. a király megbánta, hogy elüldözte hű vitézét, s kész visszafogadni őt. A nép örömujjongása közepette vonulnak be a fővárosba, ahol azonban Toldi megkéri kísérőit, előbb hadd látogassa meg rég' nem látott budai házát, melyben már három éve nem járt senki. Ötödik ének (20 versszak, benne egy 17, illetve egy 7 versszak hosszúságú egy-egy udvaronc által előadott ének): Toldi felveszi ünneplő ruháját, s elindul a királyi udvarba. Ott az udvaroncok már javában 8
mulatnak, egyikük Laczfi Endre Szent László király isteni segítségével a tatárok ellen megvívott sikeres moldovai hadjáratáról énekel, míg másikuk egy Toldit ócsárló dalba kezd. Ekkor lép be Toldi, akit az előző éneken (is) felbuzdulva az apródok kigúnyolnak. Toldi annyira feldühödik, hogy hármójukat azonnal agyoncsapja, s ingerülten távozik a király színe elől. Hatodik ének (38 versszak): Eközben Bence otthon tisztítgatja ura rozsdás szerszámait, miután kikötötte és ételt adott a lovaknak. Toldi érkezik vérbenforgó szemekkel, akit szemmel láthatóan nagyon megviselt az előző eset. Bence az ágyra segíti az immár haldokló hőst. Allaghi Simon érkezik a király parancsával: Toldit börtönbe kell vetni. Azonban Toldit meglátva s meghallgatva megenyhül. Lajos, a történtekről értesülve, azonmód, minden pompa nélkül elindul, felkeresi régi barátját, s mindent megbocsát neki. A hős pedig a király kezét fogva szépen, csendben meghal. Lajos vaskoporsóba fekteti Toldit, s még aznap este elindul a halotti menet Nagyfalu felé, hogy Magyarország hősét az önkezével megásott sírba temethessék...
9
• Arany János: Rege a csodaszarvasról (olvasónapló) Csodálatos történet arról, hogyan találtak őseink erre a földre egy szarvas segítségével. Hogyan űzte, hajtotta Hunor és Magyar, a két dalia a csodás állatot, aki elvezette őket őshazánkba, ahol feleséget is találtak maguknak és benépesítették egész Szittyaföldet. Szereplők: Hunor; Magyar; Ménrót; Belár és Dúl lányai. Helyszín: Kur-folyó vidéke; Don folyó melléke; Meeóti-tenger partja; túl a Don folyón; Szittya föld. A rövid tartalom Ménrót fiai, Hunor és Magyar 50-50 leventével vadászni indulnak. Üldözőbe vesznek egy gímszarvast. Egészen napnyugtáig üldözik, ekkor elveszítik a szemük elől. Elhatározzák, hogy éjszakára megszállnak ott, ahova jutottak: Kur vize mellett, s majd holnap reggel hazaindulnak. Kora hajnalban azonban újra feltűnik előttük a szarvas, és üldözőbe veszik. Átúsznak utána a Kur folyón, s egy nagyon sivatagos, kietlen tájra vetődnek a szarvas üldözése közben. Már bánják is, hogy idáig eljöttek utána, de reggelre visszatér beléjük a vadászszenvedély és tovább kergetik: A Meeóti tengerig jutnak, túl a Don folyón. Ekkor a szarvasnak ismét nyoma vész. Ekkor döbbennek rá, hogy már nem is tudják az utat hazafelé. Így hát elhatározzák, hogy letelepednek ott, ahova értek, elég vadat s halat ad ez a terület. Később innen is kisebb vadászutakra indulnak. Egy ilyen alkalommal egyszer csak zeneszót hallanak. A közelbe merészkedve látják, hogy lányok táncolnak ott, Belár és Dúl lányai. A legények elhatározzák, hogy mindegyikük rabol magának egyet közülük. Dúl leányai voltak a legszebbek, ők lettek Hunor és Magor asszonyai. idővel gyermekeket is szülnek nekik. Hunor gyermekeitől származnak a hunok, Magyar gyermekeitől a magyarok. Elszaporodtak, s egész Szittya földet benépesítették.
10
• Arany János: Toldi (olvasónapló) Ezzel a művével tört be annak idején az irodalmi életbe Arany János és nyerte el Petőfi barátságát. Toldi története, melyet korábban csak a néphagyomány őrzött, végérvényesen a szépirodalom része lett. Szereplők: Toldi Miklós; béreslegények; Laczfi nádor; Toldi György; katonák; a oldi fiúk édesanyja; Bence, Miklós szolgája; özvegyasszony; Lajos király; vágóhídi legények; utcanép; cseh vitéz Helyszín: Nagyfalu, nádas, Buda, Pest A rövid tartalom Első ének Az elbeszélő költemény a nyári pusztán henyélő béreslegények képével nyit. Egyedül Toldi nem lustálkodik: a látóhatárt kémleli, ahonnan egy sereg közeledik. Megtudjuk, hogy Toldi nemesi családból származik, de csak bátyja, György részesült ennek megfelelő neveltetésben, hiszen a királyi várban, a királyfi mellett tölti napjait. Toldi Miklósban ezért sok keserűség és düh van bátyja iránt. Szeretne ő is inkább katona lenni. A sereg Laczfi nádor vezetésével a közelbe ér, és a nádor Miklóstól kér útbaigazítást Buda felé. Miklós zokon veszi, hogy a nádor parasztnak szólította, ezért az utat egy hatalmas farúddal mutatja meg. A katonák elképednek rajta, mekkora ereje van. Sajnálkoznak felette, hogy Miklós csak egy paraszt, hiszen, ha nemes lenne, kitűnő katona válna belőle. Második ének Eközben nagy a sürgés-forgás Nagyfaluban a Toldi-házban, mert hazaérkezett György, s vele negyven cimborája. Miklós, mikor megérkezik, meg akarja ölelni bátyját, de az durván elutasítja a köszöntését, és semmirekellőnek nevezi. Majdhogynem kenyértörésre kerül a dolog: Miklós felajánlja, hogy távozik a háztól, ha megkapja a vagyon neki kijáró részét. Erre György jól pofon csapja, mondván, hogy ez a neki kijáró rész. A fiúk erre majdnem egymásnak esnek, édesanyjuk azonban közéjük áll. Miklós borúsan félrevonul. Harmadik ének György arra buzdítja vitéz barátait, hogy Miklóssal incselkedjenek. Miklós tűri egy ideig, de mikor egy dárda a vállát éri, kitör belőle a düh, megragadja a malomkövet, amin ült, és a vitézek közé hajítja. A súlyos kő az egyik vitéz halálát okozza. Miklósnak ezért menekülnie kell a háztól, György kiadja a parancsot katonáinak, hogy kerítsék kézre. Negyedik ének Miklós három napig bujdosik, nehezen talál élelmet magának. Három nap múlva talál rá hű cselédje, Bence, ennivalót és bort hoz neki. Megpróbálja rávenni Miklóst, hogy térjen haza, mikor bátyja visszamegy Budára, Miklós azonban hajthatatlan. Egyedül anyja iránti szeretete tartaná vissza, ám csak egy üzenetet küld neki: hallani fog még róla, és büszke lesz rá. Ötödik ének Miklós a nádasban bujkálva véletlenül két kisfarkasra bukkan. Megsimogatja őket, ám rosszul teszi, mert az anyafarkas kölykei védelmében rátámad. Óriási dulakodás kezdődik az anyafarkas és Miklós között, ráadásul a hím is hamarosan megérkezik. Végül mégis Miklós kerül ki győztesen. A nagy küzdelem után elgondolkodik, vajon nem kéne bátyját is éppen így megölnie. Ettől azonban visszatartja a lelkiismerete. Tovább folytatja útját, a két kimúlt farkast azonban magával viszi. 11
Hatodik ének Miklós az éj leple alatt hazalopakodik, hogy anyjával beszélni tudjon. A házban mindenki alszik. Alvó bátyját meglátva Miklósnak megint eszébe jut, hogy most megölhetné, de nem teszi: csak az ágya mellé fekteti a két kimúlt farkast, hogy ezzel adja tudtára, hogy itt járt. Majd felkelti édesanyját, hogy elbúcsúzzon tőle: közli vele, hogy felmegy Budára, hogy vitéz legyen belőle. A búcsúzkodásnak az vet véget, hogy a kutyák a háznál felriadnak a farkasok szagára, és felverik a házat. Miklósnak így azonnal távoznia kell. Hetedik ének Négy napos út után Miklós a Rákos mezejére érkezik, egy temető mellé. Látja, hogy a temetőben keservesen sír egy asszony, aki az édesanyjára emlékeztette őt. Megkérdezi tőle gyászának okát, az asszony pedig elmondja, hogy két vitéz fiát siratja, akiket egy cseh vitéz ölt meg. A Duna szigetén ugyanis egy cseh vitéz állandóan becsmérli a magyarok vitézségét, ezért sok magyar megverekszik vele, ám eddig mindenkit megölt. Nyolcadik ének Eközben György azon mesterkedik, hogy kiforgassa öccsét a családi vagyonból. Felmegy Budára Lajos királyhoz, és előadja neki, hogy az öccse világ életében egy nagy korhely volt, nemrégiben pedig megölte egyik szolgáját. A király felajánlja Györgynek, hogy hozza fel öccsét Budára, s ha Miklós legyőzi a cseh vitézt, megkegyelmez neki. György azonban közli a királlyal, hogy Miklós a gyilkosság után világgá ment. S minthogy eltűnt, a törvény előtt halottnak számít. Alakoskodva felajánlja Miklós vagyonát a királynak, hogy rendelkezzék vele (persze arra számít, hogy a király úgyis neki adja). Azonban meglepetés éri: a király úgy rendelkezik, hogy annak adja csak oda a vagyont, aki megverekszik a csehvel és győztesen kerül ki. Kilencedik ének Miklós eközben felér Pestre. Egy utcai padon üldögélve nagy lármára lesz figyelmes: a vágóhídról elszabadult egy bika, s a vágóhídi legények kutyákkal próbálják megfogni, ám a bika mindegyik kutyát megöli. Az egész utcában nagy a rémület, senki nem mer közelíteni az állathoz. Miklós azonban az utca közepén elébe áll az állatnak, egy nagy dobbantással és kurjantással lecsillapítja, majd szarvánál fogva visszavezeti a vágóhídra. Nagy csodálatot kelt az emberekben, de nem hálásak érte: egy darab májat vetnek oda neki, és nem hagyják, hogy a vágóhídnál aludjon. Miklós ezért a temetőbe megy, hogy felkeresse az özvegyasszonyt és elkérje tőle halott fiai fegyverzetét. Az asszonyt azonban nem találja sehol, s végül a temetőben hajtja álomra a fejét. Tizedik ének Miklós lódobogásra ébred, s a közeledő lovasban öreg szolgáját, Bencét ismeri fel. Bence elmondja, hogy édesanyja küldte utána, hogy találja meg, s maradjon vele, segítve és szolgálva őt. Egy cipót is küldött Miklósnak, amelybe egy szelence volt belesütve, a szelencében pedig arany volt. Nagyon megörült ennek Miklós, mert ebből a pénzből tud magának fegyvereket vásárolni. Bencével felkeresnek egy fogadót, ahol Miklós jókedvében egy kanna bort megiszik, s táncol is. Tizenegyedik ének A császári család még mindig vacsorázik, mikor a császár dolgozószobájában kialszanak a fények. Tizenkettedik ének A király teljesen elképed az ismeretlen vitéz erején, s parancsot ad ki, hogy hozassák elé, hadd adja neki Toldi György öccsének vagyonát. A király előtt Miklós felfedi kilétét, s fény derül György mesterkedéseire. A király igazságot akar szolgáltatni, s György részét is 12
Miklósnak akarja adni, ő azonban lebeszéli róla, mondván, hogy nem vagyonra szeretne szert tenni, hanem katona szeretne lenni a király hadseregében. A király örömmel katonái közé veszi, s kardot ajándékoz neki. Nemsokára megérkezik Toldi édesanyja is, és nagy boldogan borulnak egymás nyakába. Minthogy a király Györgyöt kitagadta udvarából, György megy Nagyfalura lakni, Miklós és az édesanyja pedig a király mellé kerül. Toldiból az idők során pedig rettenthetetlen és híres vitéz lett.
13
• Daniel Defoe: Robinson Crusoe (olvasónapló) Daniel Defoe: Robinson Crusoe A 18. században új műfaj született: a robinzonád. Ettől kezdve minden író, aki hősét vagy hőseit távoli, lakatlan szigetre vezette, valamilyen módon Daniel Defoe fő művét utánozta. A cselekmény alapja valóságos történet. Alexander Selkirk matróz hosszú éveket töltött a lakatlan Juan Fernandez szigeten. A tengerészt büntetésből hagyta itt kapitánya. Selkirk a civilizációtól távol is képes volt elfogadható, emberi körülményeket kialakítani saját maga számára. A különös sorsú matróz történetéről szinte mindenki hallott Angliában. Defoe személyesen is megismerkedett vele. Néhány évvel a személyes találkozás után az akkor már csaknem 60 éves író hetek alatt vetette papírra művét. A mű címszereplője Robinson, akit apja ügyvédnek akart taníttatni. A fiatal fiú azonban szembeszáll a szülői szándékkal. Kalandvágyát nem képes legyőzni: tengerre akar szállni, a határozott apai intelem ellenére is: "Azon az úton, amelyen mi járunk, csendesen és simán folyik az ember élete." A főhős nem ilyen életet kíván magának, de hogy pontosan milyet is, azt egyelőre ő maga sem tudja. Mesterséget nem tanult, jövőjét soha nem gondolta határozottan végig. Első tengeri útjára egy barátja beszéli rá. Robinson nem éppen akkorra tervezte a szökést. Viharba kerülnek, és ő megfogadja, hogy a hajózásról őrökre lemond. A veszély elmúltával azonban hamar elfelejti fogadalmát. Nemsokára még nehezebb helyzetbe kerülnek. Most már a tisztek is a halálra készülnek. Végül is megmenekülnek, de a segítségűkre siető csónakból, Robinsonnak látnia kell, hogyan süllyed el a hajójuk. A kapitány komolyan figyelmezteti: soha többé nem szabad hajóra szállnia, ez nem az ő számára kijelölt út: Robinsonnak most döntenie kell. Úgy gondolja, szégyen volna hazamenni, mert akkor be kellene ismernie tévedését. Londonban megismerkedik egy hajóskapitánnyal. Az ő biztatására vele tart Guinea partjai felé. Útját és vállalkozását siker koronázza, 300 font sterlingért értékesíti a hazahozott aranyport. A siker teszi nyerészkedővé. Most már senki és semmi nem tarthatná vissza. Hajóskapitány barátja meghal, ő mégis meg akarja ismételni az afrikai utat. Hajójukat azonban kalózok támadják meg; s a túlélőket fogolyként szállítják Szálehbe. Robinson a kalózkapitány rabszolgája lesz. Két évvel később tud csak megszabadulni, nem kevés kockázat árán. Az afrikai partok közelében hajózik, s nem sejtheti, hová veti majd a sorsa. Megmenekülését egy portugál hajó kapitányának köszönheti. A kapitány rendkívül nagylelkűen és becsületesen bánik vele. Semmit nem fogad el Robinsontól a jótettért cserébe. Brazíliába érkeznek, és itt a kapitány Robinson rakományának egy részét 220 pezetáért megvásárolja. Robinson Brazíliában új életet kezd. Először elszegődik egy cukornádültetvényre, majd ő maga is ültetvényes lesz. A Brazíliában töltött négy év alatt sikerül meggazdagodnia. Teljes biztonságban élhetne, ha képes volna ennyivel megelégedni. Ültetvényes ismerősei ajánlatának azonban nem tud ellenállni. Ők az állami monopóliumot kijátszva néger rabszolgákat akarnak hozni saját ültetvényeikre. Robinson elvállalja, hogy hajójukat Guinea felé vezeti. Az üzlet előnyösnek tűnik, őneki még csak pénzt sem kellene fektetnie a vállalkozásba, az út végén mégis ugyanannyi rabszolgát kapna, mint a társai. 1659. szeptember 1-jén kelnek útra, napra pontosan nyolc évvel azután, hogy Robinson először hajóra szállt. Félelmetes viharba kerülnek. Hajójuk megfeneklett a homokon, csónakon próbálnak menekülni. A pusztító vihart egyedül Robinson éli túl. Szinte önkívületben van a boldogságtól, amikor tudatosul benne, hogy életben maradt. Mégsem lehet boldog, hiszen szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy társai mind odavesztek. Sem az örömre, sem az elkeseredésre nincs azonban ideje, hiszen ismét a legnehezebb feladattal, a puszta életben maradással keli szembenéznie. Robinson miközben e feladatát igen célratörően teljesíti. A lakatlan szigeten szinte újra megteremti az európai civilizációt. Minden 14
cselekedete, minden egyes gondolata pragmatikus. A csónakot a víz a szárazföldre vetette, így vissza tud menni a hajóra, hogy összegyűjtsön mindent, ami használhatónak tűnik. Tudatosan készül a jövőre. Nem csupán az élelmiszerkészletet viszi magával, hanem mindent, amit később a szigeten a munkához felhasználhat. Felszerelkezik szerszámokkal; az ácsládát most többre értékeli, mintha egy hajórakomány aranyat talált volna. Összeszed minden használható fegyvert, lőszert és puskaport. Összesen tizenkétszer megy fel a fedélzetre. Igyekszik minden használható holmit mielőbb összegyűjteni; hiszen tudja, hogy a hajó a legközelebbi komoly viharban el fog tűnni. Az utolsó alkalommal harminchat font értékű pénzt is talál. Így tűnődik magában: "Ó, mire való vagy te? Mit érsz számomra! Még annyit se, hogy a kezem nyújtsam érted. Egyetlen kés többet ér, mint ez az egész limlom: semmit sem tudok kezdeni veletek, aranyak, maradjatok ott, ahol vagytok, merüljetek a tenger fenekére, haszontalan dolgok, nem érdemes megmenteni benneteket. Második gondolatom azonban az volt, hogy mégiscsak elviszem. Vászonba csavartam a pénzdarabokat, és tutaj készítéséhez fogtam." Robinson a szigeten akar berendezkedni, de minden eshetőségre felkészül, ezért viszi magával a talált pénzt. Minden elhatározását megfontolja, igyekszik tettei eredményét előre kiámítani. Mindent, amit a szigeten talál, a használhatósága szerint ítél meg. Emberhez méltó lakhelyet alakít ki magának. Valóságos erődöt épít, amelyet sem ember, sem állat nem tud megközelíteni. Helyzetét hihetetlen józansággal méri fel. Írásban rögzíti magának, mi a jó és a rossz mindabban, ami vele történt. Az egymás mellett felsorakoztatott érvek meggyőzik róla, hogy legjobb képességei szerint kell alkalmazkodnia új életéhez. Magányosan is úgy szervezi meg a mindennapjait, mintha a társadalom jogos elvárásaihoz alkalmazkodna: "Rendszeresen beosztottam tennivalóimat, aszerint, hogy mi volt a feladatom." Robinson eredményei mintha újra és újra azt bizonyítanák, hogy a civilizációt a szükségszerűség teremtette meg. Az eredmények nem maradnak el, ha a céltudatos cselekvésre puritán erkölcsi normák késztetik az embert. Egyszer így elmélkedik magában: "Ha több gabonát vetek; mint amennyit elfogyasztok? Megrothadt volna! Ha több fát vágok le; mint amennyire szükségem van? Ott heverhetne a földön! Egyszóval a természet és a tapasztalat arra oktatott, hogy a világ dolgai csak annyit érnek, amennyire az ember valóban felhasználhatja őket. A világ legkapzsibb teremtése is kigyógyult volna bűnéből az én helyzetemben." Robinson egyre inkább átalakítja környezetét, s eközben lelkivilága is átalakul. Szembe mer nézni korábbi hibáival. A megtisztulás felé vezető utat a munkában és a vallásban találja meg. Hosszú száműzetésében új fejezet kezdődik, amikor felfedezi, hogy a szigetre emberevő bennszülöttek járnak át, hogy itt fogyasszák el a hadifoglyokat. Robinson elhatározza, hogy az első adandó alkalommal társat szerez magának. Már huszonnégy éve él a szigeten, amikor végre sikerül enyhítenie magányán. A kannibálok iszonyatos lakomájukhoz készülődnek, amikor Robinsonnak sikerül megszabadítania a kiszemelt áldozatot: találkozásuk pénteki napon történt, ezért a fiatal bennszülöttet Pénteknek nevezi el. Robinsonnak lassanként sikerül megszelídítenie hűséges bennszülöttjét. Péntek lemond az emberevésről, angolul tanul, ruhában jár és szorgalmasan dolgozik. Négy ével később Robinsonnak lehetősége nyílik a szabadulásra. Egy fellázadt hajó matrózai három embert tesznek ki a szigeten: a kapitányt, a kormányost és egy utast. Robinson a társaival foglyul ejti a zendülőket, és visszafoglalják a hajót. A lázadás szervezőit a szigeten hagyják. Robinson rájuk hagyja hosszú, hősies munkájának minden eredményét, és elmagyarázza nekik a legszükségesebb tudnivalókat. Az emberfeletti küzdelem ezzel véget ért. Robinson pontosan 28 évet, két hónapot és 19 napot töltött a szigeten.
15
• Dosztojevszkij - Bűn és bűnhődés (olvasónapló) (1866) A teljes realizmusban megtalálni az emberben az embert Pszichológusnak neveznek: nem igaz, csak realista vagyok, a szó legnemesebb értelmében, mert az emberi lélek teljes mélységét ábrázolom. (DOSZTOJEVSZKIJ: NAPLŰJEGYZETEK, 1880-1881.) Mindig azt mondják, hogy a valóság unalmas, egyhangú, s az emberek, ha szórakozni akarnak, a művészethez, a képzelethez fordulnak, regényeket olvasnak. Szerintem épp fordítva áll a dolog: mi volna fantasztikusabb és váratlanabb, mint a valóság? Mi volna olykor hihetetlenebb nála? Egy regényíró sohasem tud olyan képtelenségeket ábrázolni, mint amilyeneket a valóság tálal fel nekünk naponta ezerszámra, a legközönségesebb dolgok alakjában. (DOSZTOJEVSZKIJ: DON CARLOS ÉS SIR WADKIN, 1876) A múlt században, amikor a nyugati regény a társadalomtól elidegenedett, a magány súlya alatt összeroppanó egyén ábrázolásába torkollik, az orosz kezdettől azon démonok elleni harcot ábrázolja, amelyek az egyént a világtól és a közösségtől elkülönítik. Ez a lényegbeli vonás nemcsak olyan figurák problematikáját magyarázza meg, mint Dosztojevszkij Raszkolnyikovja és Ivan Karamazovja vagy Tolsztoj Pierre Bezuhovja és Levinje, nemcsak ezeknek az íróknak a szeretet-hitvallását és hitét, hanem az egész orosz irodalom messianizmusát is" (Hauser A.). Az alapvető sorskérdést, az egyén elidegenedését, a modern ember elmagányosodását az oroszok a szabadság problémájaként fogalmazzák meg; tartanak az anarchiától, a bűnözéstől, az erkölcsi relativizmus veszélyétől. (Beteg társadalmunkban felbomlik a jóról és a rosszról alkotott fogalom. Ki tudja ma, mi a +jóă és mi a +rossză? Mindenki maga szerint tanítja." Dosztojevszkij.) Sehol sem élik át ezt a kérdést mélyebben, intenzívebben, és senki sem érzi a megoldásával együtt járó felelősséget kínzóbban, mint Tolsztoj és Dosztojevszkij. Hőseik mind ezzel a problémával viaskodnak. A túlzott individualizmus és a (napóleoni) hatalomeszme megszüntetésére irányuló két nagyregény egyidőben jelent meg a Russzkij Vesztnyik hasábjain: 1865-66-ban Tolsztoj Háború és békéjének első fejezeteit közölték folytatásokban, 1866-ban pedig a teljes Bűn és bűnhődést, a szabadságkeresés katasztrófájának regényét, amely, az író szerint, bűnbe és magányba sodorja az embert. A magány feloldásának posztulátuma, az elképzelhető valódi boldogság forrása viszont: a szenvedés vállalása, részvétel a közös emberi sorsban" (Török E.). Dosztojevszkij két tervezetének cselekményét egyesítette művében. Aktuális tárcaregényét, a ,Részegeskedőket' pétervári nyomorleírásnak szánta (hőse valószínűleg Marmeladov lett volna), aztán egészen más elképzeléséről tájékoztatja kiadóját: a készülő új mű lélektani beszámoló lesz egy bűncselekményről". A cselekmény napjainkban játszódik, pontosan ebben az évben. Egy fiatalember, akit kizártak az egyetemről - nem nemesi származású és nagy nyomorban él -, könynyelműségből, kiforratlan, lebegő, furcsa +éretlenă nézetek hatására elhatározza, hogy egycsapásra javít nyomorúságos helyzetén. Śgy dönt, hogy megöli egy címzetes tanácsos özvegyét, aki különben pénzt szokott kölcsönözni kamatra. Az öregasszony ostoba, süket, beteg, de mértéktelen uzsorakamatot szed, gonosz és nem kíméli mások életét; kínozza a nála szolgálóként élő húgát. +Életének semmi értelmeă, +Miért is él?ă, +Hoz-e ő hasznot valakinek is a világon?ă és így tovább. Ezek a kérdések kisiklatják a vágányról a fiatalembert. Śgy dönt, hogy megöli az öregasszonyt, kifosztja, s így boldoggá teszi vidéken élő anyját, megszabadítja húgát, aki társalkodónő egy földesúri családban, ahol kéjvágyával üldözi és már-már vesztébe kergeti a családfő. ž maga pedig befejezi tanulmányait, külföldre megy, és 16
egész további életében becsületes lesz, erős és megdönthetetlen +az emberiség iránti humánus kötelezettségeinekă teljesítésében, azaz természetesen +jóvá teszi bűnétă, ha egyáltalán bűnnek lehet nevezni azt, amit elkövetett, hiszen ez a süket, ostoba, gonosz és beteg öregasszony maga sem tudta, miért él a világon, s lehet, hogy egy hónap múlva úgyis meghalt volna. [...] egy véletlen körülmény folytán sikerült gyorsan és eredményesen végrehajtani elhatározását. [+] Semmi gyanút nem támasztanak és nem is támaszthatnak ellene. De itt bontakozik ki a bűncselekmény lélektani folyamata. A gyilkos megoldhatatlan problémák elé kerül, nem is sejtett, váratlan érzések kínozzák a szívét. Az isteni igazság, a földi törvény követeli a maga jogát, és ő a végén belső kényszer sugallatára feljelenti magát. Még a rabság vagy akár a halál árán is kész visszatérni az emberek közé, mert végleg kimeríti az emberiségtől való elszakadás, elidegenedés érzése, amely mindjárt a bűncselekmény elkövetése után született meg benne. Az igazság és az emberi természet törvényei kerekednek fölül. [+] a bűncselekmény elkövetése miatt kirótt jogerős büntetés sokkal kevésbé félemlíti meg a bűnöst, mint azt a törvényhozók gondolják, részben azért, mert ő maga is követeli azt erkölcsileg. [+] lebilincselő olvasmány lesz [+] tűzzel a lelkemben írtam." (Levél Katkovnak, 1865. szept.) Az író ezt a változatot még két további tervezetben pontosítja; sokáig habozik, hogy hőse kövessen-e el öngyilkosságot. Háttérbe szorul a társadalombírálat; az eredeti elképzelés válságleírása a romlott nagyváros nyomorító hatásáról (ahol csak apja, anyja nincs az embernek", II.6.), a kocsmák, öngyilkosok, prostituáltak, félőrültek" világáról csak keretül szolgál; az eszmehordozóvá" vált főhős hatalomeszméje kerül előtérbe - így a pszichológiaifilozófiai szólam sűríti a szociálisat is. (Az író analitikus eljárása: az emberben az emberrel együtt a világot is elemeire bontó módszer", Török E.) És csak hosszú kísérletezés után mond le az eredetileg kiválasztott nézőpontról: az első személyű vallomásformáról. (Elbeszélés harmadik személyben, a szerző nevében, aki mint láthatatlan, de mindentudó lény van jelen, és ettől nem kell elállni egy percre sem".) Dosztojevszkij műveiben, saját megállapítása szerint is, egyszerre több elbeszélés és kisregény zsúfolódik egybe"; sokféle különnemű elemből - műfajok keveredéséből is - új, bonyolult, nehezen meghatározható regényformát hozott létre. Nevezték többek közt regénytragédiának, társadalmi-filozófiai, ill. intellektuális-lélektani regénynek, eszmélésregénynek; a két legelterjedtebb meghatározás: művei ideologikus regények (Engelgardt) és polifonikus regények (Bahtyin). B. Engelgardt magyarázata: Dosztojevszkij azt ábrázolta, hogyan él az eszme az egyéni és társadalmi tudatban, mivel szerinte az értelmiségi társadalom meghatározó tényezője az eszme. Ezt azonban nem szabad úgy értelmeznünk, hogy Dosztojevszkij + irányzatos elbeszéléseket írt és tendenciózus művész volt [+] ahogy más regényírók számára a centrális tárgy szerepét a kaland, az anekdota, a pszichológiai típus, a mindennapi vagy történelmi tabló töltötte be, az ő számára efféle objektumként az 'eszme' szolgált." Az író művei zenei felépítésűek: önálló szólamok, szubjektív részigazságok hangzanak egyidejűleg, álom és valóság keverésével, ellenpontozásokkal, hangnem- és ritmusváltásokkal - a discordia consors" (összhangzó különbözőség) hatásával. Bahtyin szerint az író eleve különféle nézőpontokban, tudatokban gondolkodott; különböző megismerő, ítélkező ,én'-ek egymás közti kölcsönviszonyának problémáját helyezte világa középpontjába. (Regényeinek legalapvetőbb vonása az önálló, egymástól elváló szólamok és tudatok sokasága, a teljes értékű szólamok igazi, gazdag polifóniája. Műveiben nem jellemek és sorsok sokasága bomlik ki egy egységes, objektív világban, valamely egységes szerzői tudat fényében, hanem éppen egyenrangú tudatok és világlátások sokasága kapcsolódik itt össze valamilyen esemény egységében.") A szerző által mindig meg is határozott alapeszme kivételesen fontos elem, de az Engelgardttal vitázó - Bahtyin szerint nem maga az eszme a főhős, hanem az eszme embere, akiből az eszme hozza felszínre a benne lakozó rejtett tartalmakat. A Bűn és bűnhődés középpontjában a napóleoni hatalomeszme és hatásának bemutatása áll, dialogikus viszonyban más eszmékkel, bűntettben realizáltan, sokféle következménnyel, cselekménymozzanatként. (A nem közönséges embernek joga van lelkiismeret-furdalás nélkül átlépni bizonyos akadályokon, de csak abban az esetben, ha eszméjét, talán az egész 17
emberiség számára üdvös eszméjét másképpen megvalósítani nem tudja" (Raszkolnyikov), de ki nem tarthatja magát ma Napóleonnak nálunk, Oroszhonban?" (Porfirij, III.5.) Az alapkérdést - pusztán gondolatjátékként - feltette már Bianchon is egy másik szegény joghallgatónak, Rastignacnak - megölné-e a mandarint?, l. Goriot apó -; Raszkolnyikov viszont a gyakorlatban is kipróbálja+ A mű - egész problematikáját meghatározó és feszültségét fenntartó - alapkérdései: átléphetők-e a társadalmi-erkölcsi normák? Melyek egy torz eszme hatására cselekvő ember sorslehetőségei? Mit tehet az egyén a nyomor, a kiszolgáltatottság, a rossz társadalmi berendezkedés ellen? Le tud-e számolni Raszkolnyikov az erkölcsi szabályokkal, el meri-e követni tettét, miért is gyilkol, leküzdhető-e bűntudata, vállalja-e a szenvedést? A regény a megírás jelenének Pétervárján játszódik, egészen szűk terekben - áthallható, átjáró bérszobákban, rendőrségi irodákban. Raszkolnyikov odúját - változatos szinonímasora: lyuk, ketrec, szekrény, zug, hajófülke stb. - édesanyja is koporsóhoz hasonlítja; szerinte legalább felerészben ez a szoba az oka, hogy ilyen búskomor" lett a fia (III.3.), aki szintén lát összefüggést: abban a lyukban, abban a gyűlöletes koporsóban érlelődött mindez" ( I.5.); Behúzódtam, mint a pók, a zugomba. És tudod-e, hogy az alacsony és szűk szoba szűkíti az agyat és a lelket? Ű, hogy gyűlöltem azt az odút!" (V.4.). Ha fuldoklik, utcákon, a Néva és a Katalin-csatorna partján bolyong, kocsmákban keresi az emberek társaságát. (Minden embernek levegő kell", Szvidrigajlov, VI.1.; Porfirij is megállapítja, hogy Raszkolnyikovnak itt most nincs elég levegője", VI.2. - aztán elküldi a szibériai sztyeppékre.) Dosztojevszkij ironizál a korabeli pozitivizmus, (vulgár)materializmus statisztizáló, az egyént rubrikákba soroló tárgyilagos" beállítottságán - a ,matematika', ,logika' gúnyos értelmű; az uzsorásnő oroszul ,procentscsina'; ironikus a Kristálypalotának (az 1861-es angliai világkiállítás szenzációjának) kocsmanévkénti felhasználása -; ma már a tudomány egyenesen tiltja a részvétet. Angliában eszerint is járnak el, ott virul a politikai gazdaságtan" (I.2.), évente ennyi meg ennyi százalék csak menjen a pokolba, vagy akárhová, így van jól. Ezzel könnyítenek a többin. +Százalékă - igazán remekül kitalálták ezeket a szócskákat: milyen megnyugtatóak, milyen tudományosak" (I.4.). Az epilógusban Raszkolnyikov már kilenc hónapja raboskodik a fegyházban a gyilkosság napja óta csaknem másfél év telt el", mert önkéntes vallomása után öt hónappal kimondták felette az ítéletet" -, a cselekményidő viszont mindössze kb. két hét: a harmadik napon gyilkol, tettét az elkövetéstől számítva kb. a tizenegyediken vallja be; semmittevése, nappali alvása, lázálmai, ill. a különös napok sűrű ködje" miatt nem követhető pontosan az objektív idő; egy-egy soktalálkozós nap aprólékosan részletezett (pl. III. 2.-tól IV. 4.-ig). A pergő tempó, a dinamikus cselekménymenet is fokozza a végig szinte hipnotikus feszültséget (bár, Hajnády Zoltán észrevétele szerint, a fordítók lassították a ritmust: a hirtelen(ében), váratlan(ul) feleannyiszor szerepel, mint az eredetiben 560-szor előforduló, és mindig fontos fordulatot bevezető ,vdrug'). A mű egész felépítése drámai: a cselekmény kezdetére már kialakult eszme próbájaként elkövetett tett fordulatot hoz az alapszituációba, aztán konfrontálódik; a tényleges cselekmény pedig csak addig tart, míg a konkrét helyzet lehetőségei tisztázódnak. Ugyanígy drámai" a művet meghatározó dialogikus és belső monologikus közlésforma. A cselekményidő előtti provokatív tanulmány ,A bűnről', a személyiség szabadságáról, a történelmi szerepek összefüggéséről - amit Porfirij véletlenül olvasott+ - monologikus leírásban nem, csak a róla szóló vitában szerepel (amikorra már szerzője véleménye is módosul); a közvetlen családi előzményeket édesanyja levele ismerteti, de Rogya azzal is négyszemközt" akar maradni, hogy hosszú belső monológban reagáljon rá. (A többi levél tartalma - Luzsin és Szvidrigajlov Dunyának szóló írása - csak reagáló mozzanatokból válik ismertté.) Źgy Raszkolnyikov korábbi, pusztán intellektuális (eszmekialakító) korszaka, majd etikai (új lehetőséget teremtő) életszakasza is kívülmarad a cselekményen - az epilógus a (konvencionális) szerzői monológforma miatt is elkülönül -, mert az egész mű a közbülső, cselekvő és vívódó stádiumra irányul; nincs epikus életrajz és előtörténet-ismertetés, viszont állandóak a replikák, az egész cselekményt elvitázzák" úgy, hogy minden szereplő saját 18
nyelvén és saját fogalmaival beszél" (Dosztojevszkij). Az első fejezet a gyilkosság közvetlen előkészítésének és elkövetésének, a további öt és az epilógus a következményeknek a bemutatása - a szerkezeti arányok is azt tükrözik, hogy az analízis a vélemények szembesítésére és a bűnhődésre irányul; a cím a tárgyat határozza meg: a ,bűn' (,presztuplenyije') az eredetiben a törvény áthágásával áll kapcsolatban (a ,törvény' szó, származékaival, több, mint negyvenszer fordul elő", Hajnády Z.) A fejezetek az író világára jellemző feszült jelenetekkel, titokzatos, tragikus mozzanatokkal zárulnak: a kettős gyilkosság (I.7.) után ilyen Marmeladov elgázolása (II.7.), a föld alóli" ember és Szvidrigajlov feltűnése (III.6.), K. Ivanovna őrjöngése és tüdővérzése (V.5.); végül Szvidrigajlov öngyilkossága (VI.6.), amit Raszkolnyikov vallomástétele követ. (Az egyetlen, cselekménymozzanatilag eltérő zárójelenet (IV.6.), az ismeretlen vádló bocsánatkérése is félelmetessé válik az így ismét egérutat nyerő Raszkolnyikov öngúnyos mosolyától.) Az epilógusban már semmi sem történik, amit a cselekmény további építésének nevezhetnénk. [+] Raszkolnyikov távol tartja magát a bűnözőktől - beteg lesz - közeledik a kátorgabeliekhez; először durva Szonyához - majd az ápolja őt - végül elkéri a Bibliát; semmit meg nem bán - álmot lát - ettől kezdve elindul egy új fejlődési szakasz, itt azonban az elbeszélő szerint egy új regény kezdődhetne" (Király Gyula). A cselekményszálak között is fennállnak párhuzamok, párhuzamos ellentétek (Szvidrigajlov és Raszkolnyikov gyilkosságai; Rogya majdnem a kerekek alá kerül - Marmeladov aztán ott végzi; a maga is öngyilkosságra gondoló főhős előbb egy nő vízbeugrását nézi végig, majd értesül arról, hogy Szvidrigajlov főbe lőtte magát stb.); és a szereplők is párokat alkotnak, a motívumrendszer jellegzetessége a hasonmás-jelenség" - mintha a belső ellentmondásokat dramatizálná az író az alteregókkal, karikatúrákkal, pozitív és negatív transzformációkkal (Szonya és Dunya közeledik egymáshoz; húga hasonlít rá Razumihin és anyja szerint is stb.). Minden szereplő reagál Raszkolnyikov eszméjére és tetteire; mindenki maga is választási kényszerbe, döntéshelyzetbe kerül. A hős tudatával az író szembesíti a többiekét, minden egyenrangúan dialogizáló szereplő főhős, és minden szólam új oldalról mutatja be az eszmét. (Világossá válik, hogy a társadalmi rossz ellen hiábavaló, értelmetlen nemcsak a voluntarista lázadás, de az altruista szeretet is.) Saját torzított eszméit képviselik negatív hasonmásai, a morálisan degradáltak (Marmeladov, Lebezjatnyikov; az öntörvényűség relativizmusát tragikusan képviselő Szvidrigajlov és a komikusan megjelenítő Luzsin); segítői viszont ápolják": Razumihin a testét, Porfirij az eszét, Szonya a lelkét gondozza. A hősök szerepét, domináns jellemvonását már beszélő neveik meghatározzák: Raszkolnyikové (l. óhitű szakadárok, raszkolnyikok) az emberektől való elszakadására utal, Porfirijé (gör. ,porphüreosz') a bíborszínre, a hatalom jelképére; Szofja görögül bölcsességet jelent. (Razumihin: ész, értelem; Marmeladov lekvár, Luzsin tócsa, Lebezjatnyikov csúszómászó.) Marmeladov, a lányát feláldozó alkoholista szánalmas, gyenge, autonómiáját vesztett, deklasszálódott személyiség; szereplési kényszerében családi nyomorával szinte kérkedő mazochista. A polgári származású törtető, Luzsin (az orosz karrierista hős) ostoba, számító jövendőbelijét megalázó házassági koncepciója alapján akarja megvásárolni -, önmagát felmentő, kártékony egoista: ma viszont a tudomány azt hirdeti: szeresd mindenekelőtt önmagadat, mivel a világon mindennek az alapja a magánérdek" (II.5.). Gyámfia, a kishivatalnok Lebezjatnyikov hozzá méltó, értelem nélküli hasznosságelvű szörnyszülött. (Minden nemes, ami az emberiségnek hasznos", V.I.) Az önkényeskedő amorális földesúr, Szvidrigajlov, a főhős parodisztikus hasonmása; minden erkölcsi parancs megtagadója, a pozitív eszmék gúnyolója (,semmi emberi nem idegen tőle'). Egész lényét ösztönlétének rendelte alá: kiszámíthatatlanul szeszélyes, gátlástalanul kiéli vágyait (egy 14 éves süketnéma lányt, megerőszakolása után, az öngyilkosságba kerget; halálra kínozza inasát, megmérgezi feleségét - csak Dunyán könyörül meg). Raszkolnyikovra irányuló erkölcsi befolyásoló szándékával ellenkező hatást vált ki (megzavarja ugyan, de feldühíti a tőle undorodó fiút, aki irtózva utasítja el ajánlatait is). Pedig racionálisan próbálja megközelíteni, talál közös pontokat ( maga is elég nagy cinikus", hasonszőrűek vagyunk" stb.) - Rogya mélyen megdöbben, hogy mennyire átértelmezhetők az elvek. (Az eszmék, a 19
személyiséget egybefogó hit, meggyőződés és evidenciák nélkül álló, ugyanakkor tudatosan gondolkodó, s ezért a hagyomány, a rend, a törvény tradicionális, konvencionális, azaz tudattalan tiszteletét elfogadni már nem képes intellektuel erkölcsi-szellemi űrbe kerül, és az emberi degradálódás, a társadalmi deklasszálódás útjára sodródik. Ez a veszély fenyegeti Raszkolnyikovot, és ennek esik áldozatul Szvidrigajlov is", Fejér Ádám.) Razumihin derűs világképű, közlékeny, életrevaló", könnyen kapcsolatokat teremtő, elvi vitákba nem bocsátkozó, kissé felszínes figura (azt nem veszi észre, hogy mi játszódik le barátjában, de testi" gondjaiban - étellel, ruhával - segíti). Az eszme nélküli, szkeptikus Porfirij, az intuícióira támaszkodó, tapasztalt vizsgálóbíró a józan ész képviselője. (Nála a pszichológia tölti be - kétvégű botként" - azt a szerepet, amit a főhősnél a logika.) Űvatos, csapdaállító, provokatív taktikus, aki megzavarja ellenfelét hunyorog, célozgat, mellébeszélve elterel, ironizál, élesen lecsap -, de emberséges: Raszkolnyikov önmagára találása, felismerése, meggyőzése a fontos számára. Háromszori összecsapásuk (III.5., IV.5., VI.2.) nem szokványos nyomozati kihallgatás, hanem polifon dialógus, az alapeszme éles ütköztetése. A hajdani szebb napjait idézgetve a közönségességig züllött, hisztérikus K. Ivanovna neveltlányát a bárca kiváltására kényszeríti, de még a másik anya, Raszkolnyikové is feláldozná lányát a fiáért - és Dunya kész is férjhez menni Luzsinhoz, saját erkölcsi meggyőződése ellenére. A festőinas, Mikolka - aki nem raszkolnyik, csak amolyan szektás", VI. 2. - meg fegyházbüntetést vállalna ártatlanul magára más helyett. A tiszta prostituált", Szonya is önmagát áldozza fel - keresztény hitével szemben, ill. éppen ezért -, minden ésszerűséget meghaladva (l. apja, nevelőanyja) másokért; ő is törvényszegő". A sorscsapásokat alázattal viseli, minden szenvedővel, megbánó bűnössel azonosulásra kész, és hisz az újjászületés lehetőségében. A szeretettanítás megvalósítójaként felkelti a lelkiismeretet. Egyedül vele folytat - szerepjátszás helyett - őszinte dialógust a főhős; a töméntelen emberi szenvedés" megjelenítőjeként Raszkolnyikovot szimbolikus gesztusokra készteti (leborulás, földcsókolás) és önfeladásra kényszeríti. (Micsoda irtózatos gyötrelem ennek a lánynak már régen gyalázatban, becstelenségben élni"; Hát nem ugyanazt tetted te is: Te is áthágtad+ át merted hágni+ magadra emeltél kezet, életet oltottál ki+ a magad életét"; "Átkozottak vagyunk mind a ketten, menjünk együtt!", IV.4.) Raszkolnyikov már az egérlyukból kitörni akaró, erős, értelmével lázadó egyéniség" (Török E.), a választás szabadságában élő autentikus ember; cselekvő polgári értelmiségiként tanulmányait megszakító 23 éves joghallgató - új típusú orosz hős; adott életszakasza fordított karriertörténet. ž a középponti tudat monologikusan is, dialogikusan is; ő a művet mozgató eszme képviselője. Elgyötört állapotának következtében rendszeresen álmodik; a cselekmény két kiemelt pontján életfordulatait egy-egy borzalmas" látomás előzi meg: a szerencsétlen ló agyonveréséről szóló rémálma az egység megbomlását, test-szellem-lélek küzdelmét vetíti előre közvetlenül a gyilkosság előtt; az epilógusban leírt álom pedig az önzés egész világot fertőző ragályos kórjának víziója. (Egyik rémálmában újra elköveti a gyilkosságot, és az öregasszony gúnyosan kineveti.) Ébrenléte gyakran a valóságtól el sem határolódó álmok folytatása. (Beteges lelkiállapotban álmaink sokszor hihetetlenül plasztikusak, élesek és rendkívül hasonlatosak a valósághoz", I.5.; - Dosztojevszkijnél az álom a művészi sűrítés eszköze is, sokszor szaknyelvi fogalmazásban.) Raszkolnyikov intellektuális és erkölcsi dilemmákon töprengő, önmarcangoló, ellentmondásos, következetlen racionalista egoista. (Olyan, mintha két egészen ellentétes karakter váltogatná egymást benne", Razumihin, III.2.) Felsőbbrendűség-tudatú alakjában kifejezésre jut a végtelen önhittség és a gőg, és ennek a társadalomnak a megvetése. Célja: hatalmába keríteni a társadalmat. Jellemvonása a despotizmus. Uralkodni akar, és nincs rá lehetősége. Minél hamarabb hatalomra tenni szert, meggazdagodni" (az író kézirata) - türelmetlen, képtelen a fáradságos napi munkára (óraadás, fordítás). Ambivalens viselkedésű, belső egyensúlyát vesztett személyiség. (Ha elérsz egy határig, és nem léped át, boldogtalan leszel, de ha átlépnéd, talán még boldogtalanabb lennél", III.3.) Abszurd koncepciója, hipotézise alapján kétféle mércével méri az embereket, elmélete kétélű fegyver". (Rögtön fölmerül, hogy lehet megkülönböztetni azokat a bizonyos nem 20
közönségeseket a közönségesektől" (Porfirij), mert mi van, ha más önjelölt világmegváltó, nemes célja érdekében, őt nézi tetűnek?) Źgy pusztán eszmei indíttatásból akarja önmagát próbára tenni: fel kell mérnie, mire képes (csak merni akartam"); át tudja-e lépni az erkölcsi normákat. Nincs abszolút indítéka, de egyhavi vívódás után - Hogy is férkőzhetett a fejembe ilyen ocsmányság?! Mennyi mocskot rejt mégis a szívem!" ,"Micsoda aljasság ez" stb. - elméleti föltevéséhez (a fojtogató környezeten és körülményeken kívül is) gyors motiváció-sorozatban kapja az indítékokat. Saját nyomora és Marmeladovék sorsa felkelti szociális igazságérzetét; anyja levele, Dunya választási kényszere hatására társadalmi indítékokat talál, felháborodik; a szándék kivitelezését számonkérő, véletlenül kihallgatott kocsmai beszélgetés - A véletleneknek ezt a találkozását később is mindig nagyon különösnek érezte", I.6. - fokozza dilemmáját, tudatosul elkövetési szándéka - csak" 730 lépés, 13 lépcsőfok, és minden megoldódik. Tanulmányozza a terepet (l. családi ezüstóra), előkészül (hurok, balta, álzálogtárgy), de már az elkövetés előtt összeomlik lelkileg, rémálom, forróláz gyötri. (Akkor tör ki rajta a tett-kényszer, amikor - ismét véletlenül - meghallja, hogy Lizaveta nem lesz otthon; hirtelen szinte belehajszolja magát a gyilkosságba, ami így egy csapásra eldőlt".) Erőszakelkövetése gépies, és hibák csúsznak az elméletbe: helyzetkényszerben meg kell ölnie a szemtanút is. (Lizaveta a gyilkosának azonnal megbocsátó, védekezésre is képtelen ártatlan áldozat - rá később nem is gondol, mert teljes gyűlölete a minden tragédia okának szimbólumává vált uzsorásnőre irányult.) Nem teheti ki sokáig magát a bűnélménynek, számára elviselhetetlen a szerepjátszás; folyton ingert érez a feladásra, vágyat a közlésre; állandósul önkívületi, ájulásos, labilis állapota (talán igazán őrült vagyok", IV.2.) - nem bírja a bizonytalanságot". (Akinek van lelkiismerete, szenvedjen, ha elismeri, hogy vétett. Ez még ráadás a kényszermunka tetejébe.", III.5.) Csak az üggyel kapcsolatos hírek foglalkoztatják, nem tud kikapcsolni, és tudatosan provokálja is a gyanút. (Kihívóan lép fel Zamjotovval, kockázatosak összetűzései a vizsgálóbíróval, visszamegy a tett színhelyére, felhívja magára a figyelmet - siettető és késleltető mozzanatok fokozzák a feszültséget, mélyítik belső drámáját -; harmadik találkozásukon Porfirij megállapítja: Ön már nem hisz az elméletében".) Bűnhődési életszakasza önmegismerési és a világra eszmélési folyamat. Legnagyobb büntetése elszigetelődése, magánya, a tátongó szakadék", ami elválasztja az emberektől (soha semmiről nem beszélhet többé senkivel a világon", III.3.); szakít családjával (Ha én nem mondom meg nekik, akkor én nem megyek vissza hozzájuk, ha pedig mindent bevallok nekik, akkor ők nem fogadnak be engem" - kézirat). Felismeri, hogy mélységes hazugság rejlik benne és gondolkodásában"; úgy tette tönkre önmagát, hogy bűne újabb bűnöket szült (segíteni akart családján, s közben a katasztrófát ösztönösen megsejtő anyja félőrülten meghal). Erkölcsi érzéke - erőszakos tettén kívüli esetekben - még működik (felháborodva utasítja el húga kerítőit, az utcán megmenti az ittas úrilányt), támogatja Marmeladovékat, mintha megválthatná magát (véres lettem+ csupa vér vagyok!", II.7.). Önbecsülését nem veszti el teljesen, erős benne az élni vágyás, képtelen az öngyilkosságra (Csak élni+ élni+ Akárhogyan is, de élni! [+] Hitvány az ember+ és hitvány, aki emiatt hitványnak mondja", II.6.). Az újdivatú hitetlenség" nem éri el: keresi Istent, hisz a csodákban - az ismétlődő betániai Lázár"történet a test feltámadásának parabolája is -; hisz az Śj Jeruzsálem" eljövetelében, az általános igazságszolgáltatásban (III.5.). Intellektuálisan nem látja be bűnét (nem embert öltem, egy elvet öltem meg" - magamat öltem meg, nem az anyókát" - csak egy férget öltem meg" - az ördög ölte meg" - ha azért öltem volna, mert éhes vagyok, akkor most+ boldog volnék"); úgy véli, csak magát okolhatja ügyetlenségéért; a tett nevetségessége, hibái bosszantják. Végül Szvidrigajlov zsarolásától is tartva, reménytelen helyzetét felismerve enged Szonya könyörgésének (vállalni kell a szenvedést, és ezzel megváltani magad"), megfogadja Porfirij tanácsát (ne vesse meg az életet [+] szenvedni nem utolsó dolog. Szenvedjen") - egyébként is motivált a szenvedésvállalásra, l. hajdani menyasszonya -, és megteszi vallomását. Az epilógusig nem bánja meg tettét, pedig a feloldáshoz bűnbánat kell; végül az értelménél is erősebb erők legyőzik logikáját; a lélek mégis vétót kiált, s a regény határozott feleletet ad a 21
problémára az evangéliumi szellemben: 'Ne ítélj!' és 'ne ölj!'" (Babits). Megkezdődik lelki átalakulási folyamata, társkeresése; felismeri a kivezető utat (tartozni kell valakihez; nem csak önmagunkért vagy csak másokért, hanem együtt kell élni) - így marad nyitva a kibontakozás lehetősége. Mert Dosztojevszkij szerint nincs boldogság a kényelemben, a szenvedés a boldogság ára. Ez a mi földgolyónk törvénye: az élet folyamatának közvetlen érzékelése olyan hatalmas öröm, amely megéri, hogy évekig tartó szenvedéssel fizessünk meg érte. Az ember nem születik, hanem rászolgál a boldogságra, s mindig szenvedéssel." A formateremtő, a meghasonlott embert felfedező Dosztojevszkij radikális fordulatot hoz a regény történetébe. A XX. század szinte valamennyi alkotója - Kafka, Mauriac, Malraux, Hesse, Huxley, Miller, Faulkner stb. - és irányzata valamilyen vonatkozásban elődjének tartja, beépül a nyugati kultúrába". Szellemi előfutáruknak mondják az egzisztencialisták (főként Camus), Gide az action gratuite"-elmélet felállításában indul ki belőle; rokonának vallja Nietzsche: nem ismerek értékesebb pszichológiai adatokat azoknál, amiket tőle kaptam". A művet Görög Imre és G. Beke Margit fordította.
22
• Erich Kästner: A két Lotti (olvasónapló) Ki ne vágyott volna valamikor arra, hogy legyen egy ikertestvére? Egy testvér, aki pontosan úgy néz ki, mint ő. Erich Kästner A két Lotti című gyermekregénye egy kilencéves, bájos ikerpárról szól, akik egymástól elszakítva élnek, mert szüleik elváltak. A könnyes-vidám történet az egymásra találás és a szülők összebékítése körül forog. És vajon mi lesz az eredmény? Szereplők: Luise Palffy; Lotte Körner; Ludwig Palffy, apuka; Luiselotte Körner, anyuka; Ulrike kisasszony, nevelőnő; Muthesiusné, igazgatónő; Gerda kisasszony, nevelőnő; Trude; Brigitte; Christine; Monika; Steffie; Hilde Sturm; Stróbl, udvari tanácsos, Pepike, kutya, Gerlach kisasszony, Resi, szobalány; Bruckbaur kisasszony, tanítónő; Linnekogel kisasszony, tanítónő; Anni Habersetzer; Gabele úr, festő Műfaja: regény, tizenkét fejezetből áll. Helyszínek: Bühl-tavi Tó-Bühl gyermeküdülője; München; Bécs A rövid tartalom: 1. fejezet Történetünk a Bühl-tavi Tó-Bühl gyermeküdülőjében kezdődik. Egy csapat kislány nyaral itt, ebben a hegyi falucskában. Mindegyikük közül a legvidámabb a kilencéves Luise Palffy, aki Bécsből érkezett. A vidám szórakozást azonban különös esemény zavarja meg: egyik délután húsz új kislány érkezik. Köztük van Lotte Körner, aki megszólalásig hasonlít Luisére, csak Luise fürtöket, Lotte pedig copfokat visel. És a két kislány nem ismeri egymást: az egyikük Bécsből, a másikuk pedig Münchenből érkezett. Luise egyáltalán nem örül annak, hogy az új jövevény pontosan úgy néz ki, mint ő, és barátnőivel azt tervezgeti, hogy hogyan álljon bosszút a másik kislányon. A gyermekotthon vezetői nagyon különösnek találják a két kislány hasonlóságát, és megpróbálják összebarátkoztatni Luisét és Lottét: az egymás melletti székeket kapják az ebédlőben. A harcias Luise azonban sípcsonton rúgja Lottét. A kezdeti harag azonban gyorsan elszáll. Éjszaka a megbántott és szelíd Lotte zokog az ágyában, Luise pedig megsimogatja. A két kislány tehát fegyverszünetet köt. 2. fejezet A fegyverszünettől a békéig azonban még hosszú az út. Vagy mégse? A két kislány a kezdeti ijedség után gyorsan összebarátkozik. Befonják Luise haját is, és a két kis copfos lefényképezteti magát. A fotókból a fényképész másolatokat küld a helyi lapoknak a két kislány tudta nélkül. Majd kezdődik az ismerkedés. Hamar fény derül arra, hogy a két kislány ugyanazon a napon született Linzben. Ez nem lehet véletlen. És az sem, hogy Luisenek csak apukája, Lottenek pedig csak anyukája van. Lotte édesanyjának fényképe alapján pedig megszületik a boldog felismerés: "az én anyukám a mi anyukánk". Így hát nem véletlen a hasonlóság, hanem Luise és Lotte ikertestvérek. Muthesiusné és Ulrike kisasszony a lányok születési adatai alapján ugyanerre a felismerésre jut, de mivel azt hiszik, hogy az ikrek mit sem sejtenek, úgy döntenek, hogy nem szólnak nekik, hanem a sorsra bízzák, hogy kiderül-e vagy sem. 23
3. fejezet Telik-múlik az idő. A két kislány minél jobban meg akarja ismerni egymás életét. Rájönnek, hogy a szüleik elváltak, és elfelezték őket, de persze, nem tudják, hogy mi volt erre az okuk. Luise levélben fényképet kér az édesapjától, hogy a fotót Lottének adhassa. A falusi fényképész róluk készült képei is elkészülnek, de a kislányok nem küldik haza a két Lottit ábrázoló képet, hanem másban mesterkednek. De vajon miben? 4. fejezet Luise és Lotte minden idejét együtt tölti. Titokzatos jegyzeteket készítenek. A két kislány nagy fába vágja a fejszéjét. Elhatározzák, hogy kicserélik egymást. Lotte Luiseként utazik Bécsbe, Luise pedig Lotteként Münchenbe. Ám nem könnyű egymás testvérének lenni: főként amikor eddig egészen különböző életet éltek, különböző ételeket szerettek. Még az iskolába vezető útvonalakat is pontosan le kell jegyzetelni. 5. fejezet Luise megérkezik Münchenbe, és az anyuka nem vesz észre semmit. Lotte pedig ezalatt Bécsbe kerül, ahol édesapjával együtt az Imperial Szállóban ebédel. Az ismerős pincér Luise kedvencét: töltött palacsintát főz, amit viszont Lotte ki nem állhat. Azért megpróbál megbirkózni vele, de háromnál többet nem tud leerőltetni. Ebéd közben megérkezik Stróbl udvari tanácsos is, a kutyájával, Pepikével. Míg az emberek nem vesznek észre semmit: a kutya gyanúsan szagolgatja "régről ismert" barátnőjét. Palffy apuka karmester, és nagyon lefoglalja a munkája (a szülők azért is váltak el, mert szinte minden idejét egyedül akarta tölteni a bohém művész), és ebéd után egyedül hagyja Lottét. A műtermébe megy, hogy zenét szerezzen, és Lotte majd este találkozhat vele az Operában, ahol a Jancsi és Juliskát vezényli. Lotte azonban hasznosan tölti a délutánt, és átnézi a házvezetőnő, Resi könyvelését, amiben talál is egy-két hibát. Resi nagyokat néz, hogy mennyire megváltozott a kislány a nyaralás alatt. 6. fejezet Luise anyukánál sokkal szerényebb életkörülmények közé kerül, mint amiket apukánál megszokott. Édesanyjának nagyon sokat kell dolgoznia, hogy meg tudjanak élni, és ezalatt a kislánynak kell otthon főzni. Szorgalmasan be is vásárol a marhahúsleveshez, ám a főzést nem olyan könnyű megtanulni. Luiselotte Körner hazaérve meglepetten tapasztalja, hogy Lotte (azaz Luise) elfelejtett főzni a nyaralás alatt. Ám különösebben nem ijed meg, inkább örül, hogy a lánya mostanában vidámabb és felszabadultabb. Lotte ezalatt az Operában ül, és nézi, ahogy az édesapja vezényel. A kislánynak lefoglalt páholyba azonban egyszer csak belibeg egy fiatal hölgy, Gerlach kisasszony, aki élénken integet Palffy karmesternek, és ő is neki vissza. Lotte megijed, hogy édesapjának van valakije, hiszen ikertestvérével abban mesterkednek, hogy újra összehozzák a szülőket. A kellemetlen operabeli élmény miatt a kislány rosszat álmodik. 7. fejezet Telnek-múlnak a hetek és a hónapok. A két kislány megkezdi az új tanévet az új iskolákban. A tanárok csodálkoznak egy kicsit, hogy a lányok írásképe megváltozott: Lotte figyelmetlenebb, lustább, ámde talpraesettebb lett, Luise azonban szorgalmasabb és félénkebb, szelídebb. Az anyuka örül a változásoknak, és ő is kezd megváltozni: kétnapos hétvégi kirándulásra viszi a lányát, ami csodálatos élmény lesz mindkettőjük számára. Ezalatt a karmester úr elkezdi komponálni az új gyermekoperáját és zongoraleckéket ad a másik lányának. És Lotte legnagyobb fájdalmára egyre szorosabbá szövődik közte és Gerlach kisasszony között a románc. Tehát minél gyorsabban tenni kell valamit! 24
8. fejezet A bécsi lakás szomszédjában Gabele festőművész műterme van. Lotte időnként átjár hozzá, hogy a bácsi lefesthesse. A művész panaszkodik a kislánynak, hogy a műterem ablakai túl kicsik, és a festéshez több fény kellene. Lotte kigondol egy remek tervet: nagyszerű lenne, ha édesapja elcserélné a körúti műtermét Gabele úréval. Így a karmester úr a szomszédban lehetne, és egymás mellett lehetne apa és lánya. Lotte azonnal fel is keresi édesapját, hogy elmondja neki az ötletét, ám Palffy úrnak nem tetszik a dolog, Gerlach kisasszonynak pedig még kevésbé. A hölgy megpróbálja elhidegíteni az apát és lányát. Lotte nagyon szomorú, bánatát még jobban fokozza, hogy apja bejelenti: el akarja venni feleségül Irene Gerlachot. Lotte kétségbeesésében felkeresi a hölgyet, és megkéri, hogy hagyja őket békén. A kisasszony kidobja Lottet az otthonából. A kislány csüggedten érkezik haza, és láza is van. Resi azonnal ágyba parancsolja, és kihívja az orvost. Lottenek idegláza van, és nagyon rosszul van. Az édesapa nagyon megijed, és nem mozdul a betegágy mellől. 9. fejezet A bonyodalmak fokozódnak. Münchenben Körner anyuka egy helyi lapnál szerkesztőként dolgozik. Egyik nap beérkeznek az újsághoz a két ikerlány fotói, amit a Bühl-tavi Tó-bühl fényképésze készített. Az anyuka először elképed, majd Lotte tanárához szalad, akitől megkérdezi, hogy lehetséges-e az, hogy Lotte valójában nem is Lotte. A tanárnő először nem érti a dolgot, majd az anyukával közösen rájönnek, hogy a nyáron a gyermeküdülőben gyerekcsere történt. Körner mama otthon leleplezi Luiset, aki töredelmesen bevall mindent. Az anyai szív mindent megbocsát, és boldogan öleli magához a másik gyermekét. 10. fejezet Mivel Lottetól már régóta nem érkezik levél Bécsből, az anyuka és Luise aggódik. A két kislány édesanyja felhívja a volt férjét, és elmond neki mindent. Mikor megtudja, hogy Lotte beteg, azonnal úgy dönt, hogy Luisevel együtt Bécsbe utazik. Újra együtt a "család". Resi, az udvari tanácsos és Pepike, a kutya egy kicsit össze van zavarodva a megkettőződött nőszemélyek miatt. Lotte állapota határozottan javul, amikor az édesanyja megérkezik. Láthatóan a karmester úr is örül, hogy újra láthatja volt feleségét, és összeveszik a sértődött Gerlach kisasszonnyal. 11. fejezet Elérkezik október 14-e, a két kislány születésnapja. Ajándékul azt kérik a szülőktől, hogy mostantól fogva ne kelljen elválniuk, és így, négyen együtt élhessenek. A szülők leülnek tanácskozni. Hosszas magyarázkodások és bocsánatkérések következnek, majd a két felnőtt úgy dönt, hogy újra megpróbálják együtt. Luise és Lotte majdnem kibújik a bőréből. Úgy tűnik, hogy az elveszett boldogság pótolható. 12. fejezet A szülők újra összeházasodnak, és beíratják másik lányukat is a bécsi iskolába. És hogy az öröm még nagyobb legyen: Palffy apuka egy nagyszerű hírt jelent be: elcserélte műhelyét Gabele úréval, úgyhogy ezután a közvetlen szomszédban fog zenét szerezni. Luise és Lotte nagyon boldog, és büszkék magukra, hogy összehozták a szüleiket. A szomszédban pedig felcsendülnek az elkészült gyermekopera hangjai.
25
• Erich Kästner: A repülő osztály (olvasónapló) A híres szerző, akitől biztos ismeritek A két Lottit vagy a Lassiet, egy izgalmas történetet mesél el német kisdiákokról, akik egy osztályba járnak, együtt laknak az internátusban, harcolnak a reáliskolásokkal, színdarabot írnak és adnak elő, és közben megértik, mi az igazi barátság és szeretet. Szereplők: Kästner, az író; Kästnerné, Az író anyja; Jonny Trotz, A hajóskapitány; Martin; Matthias; Sebastian; Uli; Fridolin; Kreuzkamm; Kreuzkamm tanár úr; Egerland; Egerland anyja; A Nemdohányzó; Justus, Doktor Bökh; gimnazisták; tanárok; reáliskolások; utasok; állomásfőnök; ápolónő stb. Helyszínek: Berlin; Zugspitze lábánál; New York és Berlin közötti tengeri út; Kirchberg; Hermsdorf; Martinék otthona A rövid tartalom: Az előszó első része Kästnerné pöröl fiával, aki évek óta halasztgatja megírni karácsonyi történetét. Elhatározza, hogy a nyár közepén elküldi egy olyan helyre a fiát, ahol hó van, amitől ihletet kaphat. Elutazik Felső-Bajorországba, ahol a Zugspitzén van hó nyáron is, és ott írja meg történetét. Az előszó második része Kellemesen tölti az idejét és mielőtt belekezd a történetbe, elmesél egy másikat egy kisfiúról, akinek német anyukája és amerikai apukája volt, akik sokat veszekedtek. Aztán egy nap anyja megszökött és apja nem akarta felnevelni a 4 éves fiút, feltette tehát egy hajóra, amely Németországba ment, rábízta a kapitányra azzal, hogy majd várják a nagyszülei a kis Jonny Trotzot. Természetesen senki nem volt a kikötőben, amikor megérkeztek, és a kapitány egy nővéréhez vitte a gyermeket, majd egy internátusba küldte. Miközben megmagyarázza, mi az az internátus, elmeséli, hogy miközben ír, nagyon szép táj és barátságos állatok veszik körül: Gottfried, a pillangó, Eduard, a tehén. Jonny a János Zsigmond Gimnázium internátusába kerül, ami a karácsonyi történet helyszíne és ott nagyon sokat olvas és titokban történeteket ír. 1. fejezet A kirchbergii internátusban megismerkedünk az örökké éhes Matthiassal, a kicsit bátortalan Ulittal, Jonnyval, a költővel, Sebastiannal és az osztályelső Martinnal. Készülnek a karácsonyi darabra, harcolnak a próbateremért a felsősökkel, akik táncpróbát tartanának. Megismerjük a darabot, amit próbálnak és belepillantunk a próbába. A darab címe A repülő osztály, és arról szól, hogy a jövőben a földrajz órán az osztály elrepül majd minden helyszínre, ahol megnézi a tananyagot. Járnak a Vezúvnál, a piramisoknál, ott egy múmia elviszi a lánynak öltözött Ulit magával. Majd az Északi-sarkra mennek. Aztán a tanár úr miatt az égbe szállnak és ott Szent Péterrel találkoznak, aki a karácsonyt ünnepli. Visszaadja Ulit és együtt éneklik a Csendes éjt. Alig kezdik el a próbát, beront Fridolin és elmondja, hogy a reáliskolások megtámadták őt és Kreuzkamot, megverték őket és Kreuzkammot foglyul is ejtettéék a német dolgozatfüzetekkel együtt. Az összes fiú elrohan, hogy bosszút álljon. 2. fejezet A Nemdohányzónál találkoztak, ami nem egy hely, hanem egy ember, akinek a valódi nevét senki sem tudta. A férfi nagyon is sokat dohányzik, de nem azért nevezték így, hanem mert vasúti másodosztályú nemdohányzó kocsikban lakikk. Nagyon szeretik őt a fiúk, talán majdnem annyira, mint osztályfőnökükeket, Doktor Bökhöt, aki igazságossága miatt 26
Justusnak neveznek. Nemdohányzó azt mondja a fiúknak, hogy zongorát tanít a városban, de az a hír járta, hogy egy füstös kocsmában zongorázik. A fiúkat nem érdekeli túlságosan. Uli és Matthias kint megvárja a fiúkat és arról beszélnek, hogy Uli nem tudja legyőzni gyávaságát, Matthias pedig nagyon butának tartja magát, bár biztos benne, hogy bokszoló lesz, és ahhoz nem kell sok ész. A fiúk közben elmodják egy korábbi harcukat a reáliskolásokkal egy zászló miatt és elhatározzák, hogy visszaszerzik a dolgozatfüzeteket. Elhangzik Bökh neve, és úgy tűnik, Nemdohányzó ismerte Őt valaha. A fiúk elrohannak a városba. 3. fejezet A fiúk rohannak a városba és hívnak pár harmadikost is a kiszabadításhoz. Martin felderítő körútra megy, Sebastian pedig becsönget a reáliskolások vezéréhez, Egerlandékhoz. Megtudja az anyukától, hogy valószínűleg a pincében őrzik Kreuzkammot. Beszél Egerlanddal, aki bocsánatkérő levelet kér cserébe Kreuzkammért. A fiúk nem állnak rá, és elhatározzák, megtámadják az épületet, de ott terem Nemdohányzó és azt javasolja, hogy hívják inkább párbajra a reáliskolások legnagyobbját, és azzal verekedjen meg Matthias. Ez döntsön el mindent. 4. fejezet A párbaj lezajlik és Matthias iszonyatosan elveri a másik csapat legerősebbét. A reáliskolások mégsem adják ki Kreuzkammot. Ezt még az ellenséges csapat vezére, Egerland is szégyenli. Matthias és Sebastian hátrahagyják a többieket, hogy hócsatázzanak és közben kiszabadítják a foglyot, bár a dolgozatfüzeteknek már csak a hamvait tudják megmenteni. Jól elverik a két őrzőt és visszaszaladnak a hócsatába. Megnyerik ezt a csatát is. A reáliskolások dühüket a foglyon akarják kitölteni, de az már messze jár. Egerland lemond a vezérségről. 5. fejezet Egy nyolcadikos, akit szép Theodornak neveznek, már ott áll az internátus kapujában és várja a fiúkat. Örül, hogy elkapta őket és viheti a nevelőtanárhoz, doktor Bökh-öz. Bökh-nek elmondják a fiúk, hogy miért is kellett elmenniük és Ő megdicséri őket, bár nem érti, hogy miért nem kértek tőle engedélyt. A karácsony utáni hétvégére megvonja tőlük a kimenőjüket, de megígéri, hogy aznap estére vendégei lesznek a fiúk egy kakaóra. Elmesél egy történetet magáról, amikor még ő volt negyedikes ebben a gimnáziumban és napról napra kiszökdösött, mert édesanyja kórházban feküdt. Mindeannyiszor elkapták és megbüntették, de ő mindig elszökött. Aztán egy barátja vállalta, hogy bezárják helyette, hogy ő elmehessen anyjához. Végül az igazgató megértette az indokokat, és a fiú elhatározta, hogy ebben az iskolában egyszer ő lesz a nevelőtanár, hogy a gyerekeknek legyen valakijük, akinek mindent elmondhatnak. Barátjával együtt maradtak addig, míg egy nap annak meghalt a felesége és a gyermeke és ekkor a barátja eltűnt örökre. A fiúk megbeszélték, hogy ez a barát nem lehet más, mint Nemdohányzó. 6. fejezet Vacsora után Martin megírja a névsort a német dolgozatjegyeknek, majd átkéretzkedik a többi hálóterembe, hogy összeírja a jegyeket. A szép Theodora már nem olyan szigorú. Rá is hatott Justus története. Martin és Jonny megbeszélik, hogy másnap összehozzák Justust és Nemdohányzót. Martin egy gyönyörű képet fest a szüleinek. Martin igen tehetséges. Matthiast megviccelik a fiúk és a nyolcadikosok szellemjárást rendeznek. Végül lecsendesnek a szobák és csak Jonny ül az ablakpárkányon és arról ábrándozik, hogy egyszer vidéken fog élni, öt gyereke lesz, akiknek jó apja lesz és rendes feleséget választ magának és Martin is ott lakik majd velük és fest, ő pedig könyveket ír. 7. fejezet Az iskolában el kell mondani Kreuzkamm tanár úrnak a történteket. A tanár szidja 27
Kreuzkamm (szüleit vagyis magát is), hogy észre sem veszik, hogy fiúk eltűnt előző este. Az osztály nevet, Közben Ulit még óra előtt feltették egy papírkosárban a plafonra, és ezért az egész osztály egy iszonyatos dolgozatot ír. Megérkezik a posta, sokan megkapják otthonról az útiköltségüket a karácsonyi szünetre. Matthias kifizeti tartozásait és mindenkinek rögtön vesz kalácsot, Martin pedig zsebrevágja az anyja levelét, mert egy csendes zugban akarja majd elolvasni. Jonny és Martin iskola után elviszik Bökh-öt Nemdohányzóhoz. Nagyon boldoggá teszi őket is, hogy a két régi barát újra egymásra talál. 8. fejezet Matthias mindenkit megvendégel kaláccsal és elpróbálják a darabot. Közben Uli kimegy a sportpályára, ahol már sokan várják és bejelenti, hogy a létra legfelső fokáról leugrik az esernyőjével. A fiúk csak akkor érnek ki a pályára, amikor már Uli ugrik. Természetesen az ernyő rögtön kifordul és Uli lezuhan a jégre. A fiúk rögtön rohannak Nemdohányzóért, hiszen ő orvos volt valaha. Ulinak csak a lába törik el. Martin egy félreeső zongoraszobában végre elolvashatja anyja levelét. Csak 5 márkányi bélyeg van benne. Pedig az útiköltség 8 márka. Anyja nem tudott többet küldeni, mert nagyon szegények. Martinnak majd megszakad a szíve, hogy nem mehet haza anyjához karácsonyra. 9. fejezet A hálószobákban mindenki Uli tettéről beszél és mindenki nagyon bátor dolognak tartja, kivéve Sebastiant, aki elmondja, hogy a bátorság és a kétségbeesés nem ugyanaz. Bevallja, hogy ő sem bátor, csak megtanulta nem kimutatni. Közben Matthias engedélyt kér Justustól, hogy Ulival maradhasson a szünetre, de nem maradhat. Azért sikerül beszöknie a kis barátjához, amin persze rajtakapják. Martin azon tűnődik, hogy milyen igazságtalan az élet, hiszen Jonnynak nincsennek szülei, Uli pedig megsérült, de neki szülei is vannak, egészséges, mégsem tud hazamenni. A barátai is észreveszik szomorúságát, de ő nem árul el semmit. Közben rájönnek, hogy Ulit helyettesítenie kell valakinek. Megtalálják a harmadikos Stöckert, aki el van ragadtatva az ötlettől. Justus elmegy a barátjához, a kétes hírű helyre, ahol esténként Nemdohányzó zongorázik, és meggyőzi, hogy legyen a kollégium orvosa. Nemdohányzó igent mond. Hazafelé meglátják a postaládát, amiről sok élmény jut eszükbe. A postás éppen üríti a ládát, amiben benne van Martin levele a szüleihez. Megígéri a levélben, hogy nem fog sírni és jól fogja érezni magát, persze már a levél írásakor is tudta, hogy ez nem fog menni. 10. fejezet Az utolsó tanítási napon már senki sem tud koncentrálni. Martin szórakozottsága Justusnak is feltűnik. Kicsit durván beszél Martin minden barátjával, akik csak a karácsonyról vagy a hazalátogatásról faggatjék. Ők nem értik az egészet. A darab nagy tapsot és elismerést kap, Stöckernek egyenesen hatalmas sikere van. Az előadás után bejelentik, hogy Nemdohányzó az új iskolaorvos. Ezután Nemdohányzónak átadják a fiúk a karácsonyra szánt ajándékokat, aki nagyon meghatódik és mesél kicsit a saját gyermekkoráról és arról, hogy milyen fontos, hogy a fiatalságot megőrizzük magunkban. A fiúknak nagyon tetszik a beszéd. Éjszaka Justus végigjárja a hálótermeket és megáll Martin ágya mellett, aki álmában is azt hajtogatja, hogy sírni szigorúan tilos! Justus nem érti, mi történhetett ezzel a fiúval. 11. fejezet Az iskola zsibong a csomagoló diákoktól. Némelyek már délelőtt elmennek, mások a déli vagy a délutáni vonattal utaznak haza a szünetre. Hatalmas a tolongás a pályaudvaron is. Szép lassan a fiúk mind elmennek. Csak Uli marad, akit meglátogatnak a szülei és Jonny, akihez pár nap múlva eljön a hajóskapitány, és persze Martin. Martint egyedül találja Justus a kuglipályán és kiderül a nagy titok, hogy a pénz miatt nem tud hazautazni. Justus ad neki 20 márkát. A fiú repül haza örömében. Összetalákozik Jonnyval, aki nem túl boldog, de nem is teljesen boldogtalan, hiszen várja a kapitányt. Martin még ajándékokat is tud venni a szüleinek. 28
12. fejezet Karácsony este hihetetlen hófúvás van egész Kelet-Európában. Martin szülei a sötétben ülnek és nagyon szomorúak a fiúk nélkül. Nézegetik a festményt, amit Martin küldött és nagyon tetszik nekik, de nagyon szomorúak. Aztán egyszercsak megérkezik Martin. Ő maga az ajándék, de a fiú szivart is hoz apjának és papucsot anyjának. Sehol sem boldogabbak náluk akkor a Földön. Még aznap este köszönő képeslapot küldenek Justusnak. A képet rá természetesen Martin rajzolja. Egy síró kisfiúhoz egy szárnyas férfi száll le tömött pénztárcával, a háttérben egy vonat áll, amiből kinő egy karácsonyfa. Elsétálnak együtt a postáig, és hazafelé Martin lát egy hullócsillagot és azt kívánja, hogy mindannyian: Uli, Matthias, Sebastian, Jonny, Justus, a Nemdohányzó, a szülei és ő is legyenek nagyon boldogok. Utószó Visszatérünk az író világában, aki elmondja, hogy 5 héten át volt a Zugspitze lábánál, minden nap érte jött Eduárd a tehén, Gottfried, a pillangó egy nap már nem jött el, mert a pillangók nem élnek sokáig. Ő befejezte a történetét, és most, mikor az utószót írja éppen Berlinben van ismét. Egyszercsak megpillantja Jonnyt és a kapitányt. Megszólítja őket és elmondja, hogy megírta a történetüket, érdeklődik, hogy mindenki jól van-e. Azon tűnődik, anyja mennyire boldog lesz majd, ha elmondja neki, hogy találkozott Jonnyval.
29
• Fazekas Mihály: Lúdas Matyi (olvasónapló) A Lúdas Matyi Fazekas Mihály népmesei szálakkal átszőtt elbeszélő költeménye. A költő humoros formában mutatja be, hogy a furfangos szegénylegény hogyan jár túl a gazdag uraság eszén, és - akárcsak a mesékben - miként diadalmaskodik az ügyesség és az elszántság a kapzsiság és a butaság felett. Szereplők: Matyi, siheder fiú Öreg özvegyasszony, Matyi anyja Döbrögi uraság, Ispánok, Favágók, Jobbágyok, Scorbuntius úr, öreg orvos Bíró, Szolgák, Poroszlók, Sánta banya, Szobalány, Fiatal siheder, Lándzsások. Helyszín: Nincs pontos helyszín, a Nyíren vagy az Erdőháton. A mű négy levonásból áll. A rövid tartalom 1. levonás: Volt egyszer egy öreg özvegyasszony s annak egy siheder fia, Matyi. Csendesen és szegényen éldegéltek a faluban. Az asszony nagyon sokat dolgozott, Matyi viszont elég lusta legényke volt. Hiába zsémbeskedett vele az édesanyja, a fiú egész nap henyélt, és csak a legyeket hajkurászta. Egyszer azonban elunta Matyi a semmittevést is, és kiment a házból, összebarátkozott a korabeli legényekkel. Tőlük tudta meg, hogy széles a világ, és nem csak az a falu létezik, ahol ő él. Fel is támadt benne a vágy, hogy láthasson más vidékeket, országokat is. Kapóra jött, hogy éppen egy hét múlva rendezték Döbrögben a vásárt. Azt gondolta Matyi, hogy elvihetné az anyja által nevelt libákat és a gúnárt eladni a vásárra. Világot is látna, és még egy kis pénzt is kaphatna értük. Hosszas kérlelés után az édesanyja elengedte. Döbrögben és a vásáron Döbrögi uraság az úr, akinek joga van ahhoz, hogy elvegye, ami tetszik neki, és ő maga szabja meg a portékák árát. Matyi erről mit sem sejt. Az uraság azonban szemet vet Matyi gyönyörű lúdjaira. A legényke nem veszi le a süvegét az úr előtt, és azt meri mondani, hogy ő a ludak tulajdonosa. Döbrögit majdnem szétveti a düh, mert a büszke tulajdonos nem akarja fele áron eladni neki a libákat, tehát elkobozza őket Matyitól, és ötven botütést szab ki rá büntetésül. Matyi a botütések után megfogadja, hogy "Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza." 2. levonás Matyi nem mer a kudarc után visszatérni édesanyjához, tehát vándorútra indul. Bejár egy-két országot, kitanul egy-két mesterséget, és néhány nyelvben is jártas lesz. Visszatér ezek után Döbrög városába, hogy betartsa az uraságnak tett ígéretét. Látja, hogy Döbrögi új kastélyt építtetett magának, de még a tetőszerkezet, azaz az ácsmunka nem készült el. Olasz földet is megjárt ácsnak adja ki magát, és fitymálni kezdi a fákat az uraságnak. Döbrögi megvendégeli a messziről jött embert, és kikéri tanácsát. Elmennek együtt az erdőre, s megbízzák a favágókat, hogy vágjanak ki sok-sok fát. Matyi pedig beljebb és beljebb csalja Döbrögit az erdőben. Egy nagy fához hozzáköti az urat, jól megveri egy tölgyfa husánggal, és elveszi tőle a ludak árát. Volt nagy hűhó, mikor rátaláltak Döbrögire, aki teljesen lebetegedett. 3. levonás Matyi pedig ezalatt beáll Scorbuntius úrhoz, és egy-két hét alatt kitanulja az orvosmesterséget. Szükség is van rá, hiszen Döbrögi uraság még mindig nagybeteg. Külföldi 30
felcsernek adja ki magát, és felkeresi Döbrögit újból. Az egész személyzetet elküldi gyógyfüveket keresni, a sánta banyát pedig a paphoz imádkozni. Matyi így egyedül marad a beteggel, akit másodszor is jól megver, és újra elveszi tőle a ludak árát. Mire az ispánok, szobalányok hazajönnek, Matyinak már hűlt helyét lelik. Hiába pattannak lóra, nem tudják elkapni. 4. levonás Döbrögi már retteg Lúdas Matyitól. Azóta neveznek mindenkit - aki hibás valamiben ludasnak. Az uraság minden ludat kiirtott a környéken, és már a lúd szó hallatára feláll a szőr a hátán. Matyi azonban nem felejtette el az ígéretét, hogy egy verés még hátra van. Amikor újabb vásárt rendeznek Döbrög városában, Matyi egy fiatal sihederrel megbeszéli, hogy megveszi tőle a lovát, ha az teljesíti egy kérését. Amikor Döbrögi hintója megérkezik, az idegen siheder lóra pattan, és azt kiáltja, hogy ő a Lúdas Matyi. Mindenki utána ered, lándzsások és poroszlók próbálják elkapni. Ezalatt pedig a mi Matyink harmadszor is jól elveri Döbrögit, és elveszi tőle még egyszer is a ludak árát. Lúdas Matyi tehát megfizette az "adósságát", úgyhogy továbbállt. Döbrögi pedig jó útra tért, és kedvesen bánt ezek után az embertársaival.
31
• Fekete István: Vuk (olvasónapló) Fekete István méltán nagysikerű meseregénye, a Vuk, megható történet a címadó kis rókakölyökről, aki nyolcadmagával látja meg a napvilágot. A gondos szülők, és a boldog család képe hamar szertefoszlik a vadász és kutyái miatt, s egyedül Vuk, a kis róka marad életben. Nagybátyja, Karak neveli fel, s tanítja meg az élet dolgaira. A harc köztük és a vadász között azonban sosem ér véget. Szereplők: Kag, Vuk apja; Iny, Vuk anyja; Vuk, a kisróka; Karak, Vuk nagybátyja; Iny, Vuk testvére; Simabőrű, a vadász; Vahur, a Simabőrű kutyája; Fickó, a Simabőrű kutyája; Csufi, a fővadász tacskója Helyszínek: A rókalyuk, erdő, rét, a Simabőrű háza és háztájéka, Karak barlangja, búzatábla A rövid tartalom: Nyolc éhes kis rókakölyök várja szüleit a jól elrejtett tóparti rókalyukban. A picik pár hetesek csupán, az apjuk, Kag pedig éjjel-nappal nekik él, s szürkülettől hajnalhasadtáig vadászik azért, hogy elegendő élelemről tudjon számukra gondoskodni. Iny már türelmetlen. Idegesen várja a társát, nem tudja, hol késik az élelemmel. Ő már régóta nem evett, és nem is úgy néz már ki, mint akkoriban, amikor Kaggal megismerték egymást. Nagyon lesoványodott és állandóan tele van aggodalommal. És ez így megy nap mint nap. Nem könnyű a rókaszülők élete. Ráadásul egyre kevesebb a hely, ahol elég élelemhez juthat Kag. Először a Simabőrű házánál A folyamatos élelemkeresés során egy nap Kag eljut egy ismeretlen, eddig még nem látott házhoz. Bizalmatlan és óvatos, eddig erre még nem járt. Viszont olyan élelemforrás ez, ami hosszú időn át megoldaná a kölykök etetésének problémáját. Első találkozás Vahurral Kockázatos dolog egy rókának az ember közelébe merészkedni. Főként, mert segítője is akad, Vahur, aki Kag szerint szánalmas és megvetésre méltó, amiért a Simabőrű mellé szegődött. Miközben Kag most, első alkalommal jár a Simabőrű házánál, tudja, hogy Vahur kemény ellenfél lehet számára. S nemcsak rá nézve jelent veszélyt, hanem a családja, Iny és a kölykök számára is. Vahur észreveszi Kagot, s megindul a hajsza. Csak egy kicsin múlik, hogy Kagnak nem sikerül az utolsó pillanatban megtéveszteni a vérszomjas és gazdája elismerésére éhes vadászkutyát. Nem marad más hátra, mint folytatni a reménytelen vadászatot. Hazafelé Nincs ma szerencséje Kagnak, ráadásul majdnem beleszalad egy kutyájával arra járó másik vadászba. Minden ina megfeszül, csak várni tud, és remélni, hogy nem veszik észre. A vadász és kutyája távolodik, s Kag alig várja, hogy hazaérjen. A tragédia A barlang szájához érve azonban szörnyűséget észlel. Valamit, ami az emberre utal. Egy olyan tárgyat, amin az ember szaga van, s ami csak bajt jelenthet. Egy zörgő, fehér papírt, ami a rókát elriasztja. Minden olyan dologtól ugyanis, ami az ember szagát viseli, félnek a rókák, s a közelébe se mennek. Kag nem mer a barlanghoz menni, és Iny sem mer onnan kijönni. Kag 32
nagyon rosszat sejt. Hosszú idő telik el így, tehetetlenségben, mire egy nagy szélfuvallat le nem tépi a kitűzött papírdarabot a barlang szája elől, s Kag végre berohanhat a családjához. Csak egy baj van, már túl sok idő telt el tétlenségben, s a róka egyre közelebbről hallja a félelmetes hangokat. Egy biztos, itt nem maradhatnak. Az ember megtalálta a búvóhelyüket, s csak idő kérdése, hogy ártson is nekik. Kag ráparancsol Inyre, hogy egyenként vigye el a picinyeket egy biztonságos helyre, addig ő vigyáz a többire. De az is a kikötése, hogy az első Vuk legyen, a legéletrevalóbb! Iny engedelmeskedik, de sokára ér vissza, hogy vigye a második kölyköt, és már túl késő. A dobbanások már egészen közelről hallatszanak. Odaértek! A vadászok kint felhúzott puskával, az egyik kutya, Csufi, a tacskó pedig már bent a rókalyukban vadul csaholva, mindenre elszántan. Iny minden erejét összeszedve harcol a kutyával, marják egymást, ahol érik. Kag nem bírja nézni, és rátámad a kutyára. Élesen belémar, s a vonyítást meghallják a vadászok is. Leküldik hát Fickót is, nehogy a tacskónak baja essék. Látva, hogy Csufinak már nem sok esélye van az életben maradásra, Fickó előbb Iny, majd Kag életét oltja ki. Majd kihúzza a két rókát, s a vadászok ásni kezdenek. A rókavár azonban beomlik, s a rókakölykök is odavesznek. Egy marad csak életben, akit a vadász magával visz, hogy ő hozza helyre azt, amit az apja elrontott. Vuk és Karak találkozása A kisróka hiába várja az anyját, az csak nem jön. Pedig megígérte. Kezd besötétedni, már éhes is, fázik is, és egyre jobban kétségbeesik. Egyszer csak egy idegen róka jelenik meg, aki idősebb és megbízhatónak tűnik. Vuk felől érdeklődik, és a beszélgetésről hamar rájön, hogy ő az aznapi tragédia egyetlen túlélője, de arra is, hogy a pici semmiről sem tud. Vukot azzal nyugtatja, hogy ő egy rokona és az édesanyja őt küldte érte. Karak magához veszi Vukot Ettől a perctől kezdve Karak a saját otthonába fogadja a kis jószágot, vállalja, hogy felneveli, és mindenre megtanítja a tehetséges kölyköt. Mert hogy tehetséges, arra Karak hamar rájön. Látszik, hogy az öregapja vére csörgedezik az ereiben. Vuk nagyon megszereti az öreg rókát, tiszteli és becsüli és hallgat is rá. Egyetlen dolgot kér csak Vuktól az öreg róka, hogy a Simabőrű házát messziről kerülje el. Egy napon Vuk mégsem bírja legyőzni a kíváncsiságát, még fiatal és erős, és túlságosan csábító olyan helyre menni, ami tiltott. Vuk és Iny találkozása Vuk Karak tudta nélkül elmegy a Simabőrű házához. Nagyon óvatos, s már tudva, mit tettek a családjával, ahogy csak tud, megpróbál borsot törni a Simabőrű és kutyái orra alá. Igencsak megritkítja a tyúkokat és libákat, de sem a kutyák, sem a Simabőrű nem tud tenni ellene. A háznál Vuk érdekes dologra lesz figyelmes. Az udvar végében, egy ketrecben egy, a fajtájából való rókalányt talál, akit először árulónak tart, aki az ember mellé szegődött, később azonban kiderül, hogy a lány a testvére, az a kölyök, akit a tragédia napján a vadász foglyul ejtett. Iny kiszabadítása Vuk addig nem nyugszik, amíg ki nem szabadítja a rókalányt, akár élete kockáztatásával is, és ráveszi Karakot, hogy menjenek vissza éjjel, amikor kisebb a veszély. A kitörő vihar segítségükre van. A kiszabadítás ugyan sikerrel jár, de a három róka még nincs biztonságban. Menekülés közben egy hatalmas búzatáblához érnek, abban próbálnak kiutat keresni. Ha kiszaladnak belőle, az a biztos halál, ha maradnak, az sem megoldás. Egyvalakinek hármójuk közül el kell terelni a vadászok figyelmét. Karak a fiatalok megkérdezése nélkül úgy dönt, feláldozza magát, lesz, ami lesz. Akár még sikerülhet is. Egy lövés azonban eltalálja, és megsebzi. S bár sikerül biztonságos helyre menni, Karaknak már nincs sok ereje. A fiatalokra hagyja a barlangját és meghal. Vuk és Iny megsiratva az öreg rókát, elindulnak hát új otthonuk s az új élet felé.
33
• Gárdonyi Géza: Egri csillagok (olvasónapló) 1. Hol terem a magyar vitéz Bornemissza Gergőt és Cecey Évát elrabolja Jumurdzsák, török dervis. Gergő az éjszaka folyamán megszökik Vicuskával. Dobó István a rablóvezér, Móré nyomán van. A kisfiú beszámolója alapján megtámadják a törököket, s kiszabadítják a magyar foglyokat. Gábor pap megkegyelmez Jumurdzsáknak, csak a talizmánját veszi el. Dobó Gáspárra bízza a kisfiút, hogy vigye el Török Bálinthoz, Szigetvárba. Örömmel fogadja a várkapitány, s két fiával együtt neveli. 2. Oda Buda! János király meghal,a törökök csellel beveszik Budát. Gergő és Gábor pap merényletet terveznek a szultán ellen, de egy janicsáragát vélnek a szultánnak a díszes öltözete miatt, s őt robbantja fel Gábor pap. Elfogják a papot. Gergő látszatra a magyarrá lett török, Tulipán fogja, s Hajván, egy hatalmas török felfigyel Gergőre. Megmutat neki egy köteg papirost, melyeken a magyar végvárak alaprajzai láthatóak. Félrevezeti a törököt, az egri vár alaprajzát elteszi. Budán találkozik Cecey Évával, aki örök hűséget esküdik neki. Török Bálint gyanakszik a törökre, s előérzete nem csapja be, a törökök elfoglalják Budát, s őt Kanstantinápolyba hurcolják, a Héttoronyba vetik.
3. A rab oroszlán! Török Bálint Konstantinápolyban raboskodik. Mekcsey és Bornemissza Gergely a király seregébe készülnek, amikor Ceceyékkel találkoznak. Megtudja Gergő, hogy Vicuskát Fürjes Ádámhoz akarják feleségül adni. Siet Gyalura, hogy megbizonyosodjon a lány érzéseiről. Végül úgy döntenek, hogy megszöknek. Kockázatos kalandra vállalkoznak öten: Bornemissza Gergely, Török János, Cecey Éva, Mekcsey és Matyi nevű kocsisa, Konstantinápolyba igyekeznek, hogy kiszabadítsák Török Bálintot. Olasz zenészként sikerül bejutniuk a Héttoronyba, de nem sikerül kiszabadítani a hős Török Bálintot. A cigány Sárközi segít nekik elmenekülni.
4. Eger veszedelme! Már csaknem az egész országot elfoglalták a törökök. Évát Sopronban az álruhás Jumurdzsák keresi fel, gyűrűt akar venni. Vicusa elszólja magát, hogy a férjénél van. A félszemű dervis elrabolja Jancsikát, 6 éves kisfiukat. Egerben a törökök támadásra készülődnek. Sokan elmenekülnek, de a város lakói, élükön a bíróval a városban keresnek menedéket. Dobó örül Bornemissza Gergelynek és barátjának Mekcseynek. A védők esküt tesznek, hogy a várat a végsőkig fogják védelmezni. A zsákmány közt egy török gyerekre akadnak. Jumurdzsák a talizmánjáért cserébe Bornemissza kisfiát ajánlja, de Gergő nem hisz a töröknek, mert úgy tudja, hogy fia feleségével Sopronban van.
5. Holdfogyatkozás Éva megtalálja Eger várának térképét és a gyűrűt, majd Miklós diákkal Egerbe megy. Megpróbálnak bejutni egy alagúton keresztül, de törökök bukkannak rájuk. Miklós diák úgy tud megszabadulni tőlük, hogy önfeláldozó módon felrobbantja a lőszertárakat. Hegedűs föl 34
akarja adni a várat, de Sárközi leleplezi az árulót, akit kivégeznek. Bornemissza elhiszi, hogy fia Jumurdzsáknál van, mivel egyik alkalommal a török bedobja Jancsika kardját. Dobó felajánlja Jumurdzsáknak Jancsikáért a talizmánt, de a kisfiú már megszökött a töröktől. Bornemissza Gergő robbanószereket készít. Éva bejut a várba de, Dobó arra kéri, hogy tartsa titokban a kilétét férje előtt. Elérkezik az utolsó nagy csata. A várvédők felkészültek a legrosszabbra. Ádáz küzdelem folyik a magyarok és a törökök között, nem csak az egri férfiak harcolnak, hanem az egri nők is kiveszik részüket a küzdelemből. A törökök végül feladják, elvonulnak a vár alól. Eger felszabadul. Egy török asszony visszahozza Bornemissza Jancsikát, Éva pedig a török gyereket adja vissza anyjának. Egész Európa ünnepli a hős várvédőket
35
• Gárdonyi Géza: Isten rabjai (olvasónapló) Gárdonyi Géza Isten rabjai című műve a tatárjárás utáni Magyarországon játszódik. A kis kertészlegény reménytelen szerelmét mutatja be Margit királykisasszony iránt, aki jóságával és szépségével nagy hatást tett rá. A királykisasszony azonban Istennek szenteli törékeny életét, s ezáltal megismerhetjük a 13. századi női és férfi kolostorok világát is. Szereplők: János kertész; Julis asszony; Jancsi; Béla király; Királynő; Margit, királykisasszony; István, királyfi; Cseh király. Helyszínek: Fejérvár; Buda, Nyulak szigete; Győr; Isaszeg. A rövid tartalom: Első rész A történet IV. Béla idejében játszódik. Fejérvár az első színhely. János kertész, aki érzi, hogy halála közeleg, magához hívja a fiát, Jancsit, hogy átadja neki mesterségbeli tudását, azonban idő előtt meghal. Az özvegyét, Julis asszonyt és a kis Jancsit áthelyezik Budára, a Nyulak szigetére (mai Margit sziget), hogy az épp akkor épülő kolostor körül ápolják a kertet. Mindketten nagy várakozással készülnek oda, különösen Jancsi, mert tudja, hogy a szigeten fog lakni a királykisasszony, Margit is. Felmennek Budára, Jancsi látásból megismeri a királyi párt és körét, és találkozik a kis Margittal is, aki teljesen elvarázsolja. Nemsokára azonban anyát és gyermekét elválasztják egymástól: Julis asszonynak apácává kell lennie, hogy a beköltöző apácákat szolgálja, a kis Jancsit pedig szerzetessé akarják nevelni: felviszik Budára, és beavatják a rendbe, ahol Jancsi számára szokatlan nagy a fegyelem. Második rész A történet nyolc évvel később folytatódik. Jancsi már felnőtt, erős testalkatú legény lett, testi erejét bizonyítja is egy alkalommal, mikor egy rendbeli társával az országot járva egy nemes urat - fogadásból - a földre terít. Időközben Margitból is szép leány lett, és Jancsi egyre többször kapja magát azon, hogy vele álmodik, s alig várja, hogy láthassa. Erre csak ritkán adódik alkalma, egy ízben azonban imádságot másol le neki (pontosabban: mivel észrevette, hogy Győrött hagyta azt az imádságot, amit Margit kért tőle, írt helyette egy másikat). Ez időben Béla király békét kötött a cseh királlyal, és az egyezmény szerint a cseh királyhoz kell feleségül adnia Margitot. Margit azonban hajthatatlan, apáca akar maradni. Bár az ügyet sikerül másképp megoldani (egy unokahúgát adják a cseh királynak), a királyi pár és az apácatársai is elhidegülnek tőle. De eléri, amit akart: véglegesen apácává szentelik, haját levágják. Harmadik rész Az országban viszálykodás dúl: Béla király idősebbik fia, István hadat üzen saját apjának, s Isaszegnél győzelmet is arat. Az öreg királyi párnak kiheverhetetlen fájdalom, hogy saját fiuk fordul ellenük. Margit, hogy kibékítse egymással apját és bátyját, szokatlan kínzásoknak veti magát alá: sündisznóbőrrel borított ostorral vereti véresre a hátát. A király végül kibékül a fiával, de nemsokára meg is hal, felesége hamar követi a sírba. Eközben a kolostorban felfedezik Jancsi írásait, amiket Margit iránti plátói szerelme ihletett. Büntetésből eltiltják a kolostorból. Ám nemsokára visszatérhet, mert szükség van rá, mint kertészre. Margit 36
mindeközben egyre jobban sanyargatja magát, és elterjed a híre, hogy különös képességekkel rendelkezik. Egy alkalommal Jancsit is meggyógyítja a hidegleléstől. A sok önkínzás azonban nagyon legyengíti a szervezetét, és egy megfázásba belehal. Jancsi a kertben nevelődött liliomot helyezi a felravatalozott holtestre, mert úgy érzi, a liliom jól jelképezi Margit életét: minél nemesebb ugyanis egy növény, annál több szeméten kell nevelni - ahogy még azt annak idején az apjától megtanulta.
37
• Golding- A legyek ura (olvasónapló) Ahogy a realisztikus eszközökkel megformált szigettörténetet olvassuk, melyben minden a helyén van a szó robinsoni értelmében is - a szemüveggel való tűzgyújtástól a hajítógép megszerkesztéséig -, egyre erősebben érezzük, hogy az eseménysornak van egy mélyebb, jelképi szférája, mely arra figyelmeztet, hogy a modern polgári társadalom embertelen káoszából és küzdelmeiből az ember lesüllyedhet a ténylegesen vademberi állapotba. (KRISTÓ NAGY ISTVÁN) Az ún. szigetregények sorát a világirodalomban Defoe Robinson Crusoe c. műve nyitotta meg. Gyerekhősök a XIX. század közepétől jelentkeznek világsikerű alkotásokban. A nevelési célzatú, romantikus kalandregényekben a felnőttektől elszakadt fiatalok fényes diadalt aratnak a civilizálatlan világon, az ősi, vad környezeten, a természeti erőkön. Lelkesítő példázatok ezek az alkotások a gyerekek helytállásáról, az emberi képességekről és lehetőségekről, a civilizáció kiterjedéséről és újjászületéséről (Ballantyne: Korallsziget, 1857; Stevenson: A kincses sziget, 1883; Jules Verne művei stb.). A gyermekszereplős szigetregények témaköre többnyire azonos: milyen magatartás és kapcsolatrendszer alakul ki a gyermekcsoportban, milyen közösségek jönnek létre, milyen törvényekkel? Milyen eszközöket, de inkább tudást, tapasztalatot, beidegzéseket hoznak magukkal, melyekre támaszkodnak, melyeken lépnek túl? Milyen természeti-társadalmi jelenségekkel találják szemben magukat, hogyan sikerül rajtuk úrrá lenni? Milyen tudatformák vezérlik magatartásukat? A századforduló körül, majd az első világháború megrázó élménye után új kérdéscsoport fogalmazódik meg az előzőek mellett: megmenthetik-e a válságba jutott modern kultúrát a legifjabb generációk, megvan-e a kicsikben a jövő záloga, avagy eleve az emberben rejlenek a barbár erők? A legyek ura gyerekcsoportja (6-12 esztendős fiúké) is egy lakatlan szigetre kerül (amely valami korallszirt a tengeren" - a fordítás Göncz Árpád munkája). Néhány jelzésből megtudhatjuk, hogy körülöttük, a hátrahagyott felnőttvilágban a második világháború tombol. Az a repülőtér, ahonnan az ő gépük felszállt, kevéssel utóbb atomtámadás vagy más katasztrófa áldozata lett. A cselekmény során egy halott ejtőernyősre bukkannak a kisfiúk rémítő látványa a gyermeki hiedelemvilág alakulásában is szerepet játszik. A mű végén, a legvégső pillanatban érkező megmentő felnőtt egyenruhában, revolverrel magasodik a földön fekvő Ralph fölé. Kérdése (Remélem, senkit sem öltetek meg+") sok élettapasztalatot sűrít. A háttérben egy matróz a csónak tatján géppisztolyt tartott". Milyen világot építhettek fel ezek a fiúk? Az új környezetben a gyerekek eleinte magától értetődő természetességgel, neveltetésük nyomaként, a demokratikus rend alapjait igénylik és kezdik alakítani, beidegzésekkel és - a legérettebbek részéről - némi tudatossággal. Külön kasztot alkot a kórus, ők vasfegyelmet hoznak magukkal (még a rekkenő hőségben sem vetik le köpenyüket). A formálódó, öntevékeny közösségnek Ralph lesz a vezéralakja, a legidősebbek egyike, természetes vezető, jó kiállású, fizikailag is kiemelkedik, határozott és céltudatos egyéniség, kezdettől felelősséget érez és vállal az egész csoportért. Röfi gyakorlatiassága és szellemi érettsége az első időszakban aranyat ér, kövérsége azonban hamarosan a közös gúny céltáblájává teszi. A demokratikus renddel szemben, ellenpólusként agresszív ösztönök lépnek fel, amelyekhez a talajt a hatalomvágy teremti; Jack Merridew korábban kórusvezető volt, és most alig viseli el a hegemónia elvesztését. Ösztönei hamar jelentkeznek: vérpezsdítő, őrjítő" izgalom keríti hatalmába, a hús ígérete". Először még ő maga is megdöbbenve fedezi fel magában a különös, ellenállhatatlan indulatot, mely arra késztette, hogy űzőbe vegyen valamit, és megölje." A brutalitás első kitöréseit még megfékezi, félretereli az erkölcsi önkontroll: elképzelhetetlenül szörnyű dolog lett volna lesújtani a késsel [+], a vér látványa" még egyelőre visszariaszt, az előkerülő kést a fiú ekkor még belevágta egy fatörzsbe". 38
A harmadik meghatározó tényező a szorongás. A kicsikben - az otthon elvesztése miatt, a kiszolgáltatottság érzete következtében - megnevezhetetlen ijedelmek" lépnek fel, eluralkodik a félelem, elsősorban éjszaka, alvás közben tör rájuk, álmukban beszélnek és sikítoznak." Azt az erőt, amit az elhagyott otthonban mindig maguk fölött tudtak, most az alig néhány évvel idősebb nagyfiúk képtelenek pótolni. Nincs a biztonságot adó felettes tényező, amely a belső indulatokat, hangulatokat és érzelmeket kordában tartsa. A születő demokrácia gyengesége, a növekvő agresszivitás és hatalomvágy, valamint a szorongás együttes következményeként anarchia üti fel a fejét, amelynek két szélső változata a céltalanság és a gátlások levetkőzése. A kicsik naphosszat a homokban játszanak, Roger és Maurice pedig átlépnek egy rendkívül jelentős határt: szétdúlják a homokvárat, Roger dobálni kezdi a kis Henryt. Az író, akinek elbeszélői alapmagatartása az egész műben a tárgyilagosság, most megszakítja az objektív közlésmódot, és értékelő, értelmező mondatokkal figyelmeztet: A guggoló gyerek köré a szülők, az iskola, a rendőrök s a törvény erős védelmező kört vontak. Roger karját egy civilizáció fegyelmezte, amely mit sem tudott róla, s maga is már romokban hevert." A gát átszakadt, és csak idő kérdése, hogy mikor uralkodik el a nyílt erőszak. Az elvadulási folyamat később is Roger magatartásában jelentkezik a legélesebben; Jack alvezérévé züllik, és ő indítja útjára a végzetes szikladarabot, amely aztán halálra zúzza Röfit. Az apróságok megmagyarázhatatlan rettegése konkrét célpontot keres magának, és a kis Phil úgy látja: valami mozog a fák között, valami óriási". A fantáziája kígyónak láttatja a fákon élő kúszónövényeket (vagy talán az ejtőernyőt?). A mű kulcsmondata: van itt valami szörny". A kiszolgáltatottság állapota, a szorongás érzete és a belülről is felszabaduló, kívülről is fenyegető agresszivitás ölt testet ebben a kollektív képzetben. A csoport tudatában egy valóságfölötti lény alakja körvonalazódik - bár a fiúk alig beszélnek róla -, amelyben vallás, animizmus, mágia és totemizmus elemei jelentkeznek. A konfliktus (a demokratikus rend, valamint a vele szemben jelentkező erőszak, a hatalomvágy és a rendet belülről is megbontó félelmek ellentéte) hátterében szellemiideológiai motívumok is felbukkannak. A demokráciát belülről gyengítő erőnek bizonyul a nacionalizmus: Elvégre is nem vagyunk vadak. Angolok vagyunk, az angol meg mindenben az első, tehát vigyáznunk kell arra, hogy csak helyes és jó dolgokat csináljunk" - hangzik el, nem véletlenül Jack szájából. A felelősségtudat is visszájára fordul, ha önhittséggel, nemzeti gőggel párosul. Röfi ezzel szemben a ráció, a gyakorlatiasság és a humánum szószólója. Gyerekes stílusban megjegyzi: az élet ma tudományos". Testalkata és sorsa különccé, koraéretté tette, most is gyorsan átlátja, hogy nem játszhat vezérszerepet, de tanácsadóként Ralph jobbkeze marad. Kedves lenézéssel szól társairól: mint a gyerekek". Olykor kevés szóval is a legmélyebbre mutat: nincs mitől félni, [+] hacsak az emberektől nem." Mi jobb: kifestett, ostoba vadakat játszani, vagy értelmesnek lenni, mint Ralph?" Azonnal fellépő idegenkedése Jacktől idővel beigazolódik, baljós előérzetté és rettegéssé súlyosbodik. A humánum képviselőjének nincs fegyvere a gátlástalanná váló erőszakkal szemben. Szemüvegétől megfosztva már a biztos haláltudatban él, brutális meggyilkolása a mű folyamatosan növekvő feszültségének tetőpontját jelenti. A humánum és a demokrácia mártírjává válik Simon is. Kórustag, de külön utakon jár, érzékeny és fogékony a természeti szépségek iránt. Képzelete gazdag, gyertyabimbókat" lát, illatuk kifröccsent az éjszakába." Metaforikus szemléletmódja az egész regény stílusának kulcsa, azonos az íróéval (erről később még szólunk). Simont lenyűgözi a természet gazdagsága, a mélyen átélt élmény önkívületi állapotba juttatja. ž is alapvető tanulságokat fogalmaz meg: lehet, hogy azért mégis él, itt egy állat [+], talán bennünk van". A konfliktus a felelősségérzet, az értelem és az emberiesség, valamint az ösztönvilág, a vágyak nyers kiélése között fokozatosan éleződik. A gyerekek a törvényes rend kiépítése és a hazatérés lehetőségének állandó fenntartása irányába indulnak el (Jack akkor még egyedül marad anarchisztikus törekvéseivel), de aztán átbillen a mérleg nyelve az állat és az ember leigázása, a természet pusztítása, a hatalmaskodás oldalára. Ekkor már Ralph van egyedül közvetlen és halálos fenyegetésben. A küzdelmet az billenti a vadászok oldalára, hogy a létfenntartáshoz elengedhetetlenül fontos az étel, a hús". Az éhség parancsa ellenállhatatlan 39
erőket szabadít fel. A csoport gyorsan kialakított munkamegosztása néhány napon belül felborul, az állatok elejtésének kényszere hozza magával a brutalitást. A civilizáció és a demokrácia szintjéről ezért indul el kivédhetetlenül egy elvadulási folyamat, amely a józan észt és a felelősségérzetet egyszerűen elsöpri. A cselekménysor így voltaképpen nem más, mint egyfajta visszafejlődési folyamat, a kultúra leépülése, a modern civilizációból a történelem előtti idők irányába. A regény tárgyi világában többletjelentéssel bíró elemek egész sorával találkozunk. Maga a sziget": a civilizálatlan természetet jelenti, a végtelen gazdagságot, ugyanakkor a próbatétel színhelyét és a bezártságot is. A kagyló": az élő, ősidőktől létező természet jelképe, a bezártságnak is szimbóluma, de a szépségé és a tökéletességé is, csodálatos hangja mintha varázserővel bírna; mindezeken túl a gyerekek a közösségi élet eszközévé és szimbólumává választják. Az állat" egyrészt célpont, maga az elejtendő vad, de ugyanakkor a félelem tárgyiasulása is, sőt fokozatosan totemisztikus képzetek kapcsolódnak hozzá. A kunyhó" bensőséges létformát jelez - szemben a másik oldal kő"-várával (az őskor megidézőjével). Hasonlóképpen gazdag többletjelentésekben a szemüveg" motívuma, amely elsősorban a könyvkultúrára utal, rajta keresztül a kulturális hagyományok egészére, de pl. Röfi szemüvege segítségével jutnak a gyerekek az életfenntartáshoz elengedhetetlen tűz"-höz is; ez is alapmotívum. Már az első órákban tűzvészt okoz a gondatlanság - egy apróság eltűnik -, és ez előrevetíti a tragikus végkifejletet. A tetőponton az indulatok elhatalmasodásának külső párhuzamaként az egész sziget lángba borul. A füst" eleinte a hazatérési szándék, a felelősségtudás jele - aztán a sziget teljes pusztulásáé. A szemüveg" ellentéte a vadak oldalán a kifestett arc" (ijeszt, de főként a saját ijedtséget takarja, a személytelenségben a gyarlóságok is lepleződnek), valamint a bicska", a kés" és végül a kihegyezett bot, a lándzsa". A tenger" közrefog és óv, elválaszt a külvilágtól és magába fogadja az áldozatokat (Simont és Röfit, valamint az ejtőernyőst). A törvény" kulcsszó (Ralph: Nincs egyebünk, csak a törvényeink!" - Jack: Fütyülök a törvényekre! Erősek vagyunk+ vadászok vagyunk"). A szinonimák is jelentéstöbbletet hordoznak: Ralph vezér" lesz a gyerekek élén, Jack főnök". A képsor nem csupán költőiséget kölcsönöz a műnek, hanem ez teremti meg a kapcsolatot ember és természet között, és így az egész regény belső, metaforikus vázát alkotja. A tárgyi elemek egy-egy szereplő jellemét is tükrözik és kifejezik. (Ilyen kölcsönös összefüggésben áll Ralph a kagylóval és az őrtűzzel, Jack a késsel és a kihegyezett bottal, Röfi a szemüveggel és a malac"-cal, Simon a pillangó"-val stb. - H.S. Babb megállapítása.) Az elvadulás fokozatait a vadászének változatai is szemléltetik. Ez a szertartássorozat a mágikus látásmód eluralkodását, a racionalitás fokozatos eltűnését, a hordaszellem felülkerekedését is mutatja. Az első versváltozat elhangzásakor, amikor Robert játssza az állat szerepét, a vadászélmény elmondása mágikus rítussá fejlődik, de a vészjósló pillanatoknak véget vet a mégiscsak felülemelkedő józanság. Később, Simon bekerítésekor a mágikus pszichózis már elbódítja az egyéni tudatot, csak a hordatudat és az agresszív ösztönök működnek, a vadászok" közül senki nem veszi észre, hogy egy társukat mészárolják le. Golding itt a csoport nézőpontjából szól: Az állat a kör közepén térdelt+" A mágikus tudat mindent magába gyűjt és legyőz: a félelmet, a kísérteties időjárás rendkívüli élményét, a sötétséget, a tánc és ének extázisát stb. Pedig Simon kulcsfontosságú felismeréssel rohant le a társai közé a hegyről. A folyamat azonban ekkor már megfordíthatatlan. Egy iszonyatos, személytelen hatalom" veszi át az uralmat a szigeten. A szereplők motivációja aprólékos, a viselkedések és magatartások rugóit mindegyikük esetében megismerhetjük. A negatív jellemek kevésbé összetettek, a másik oldalon viszont egyértelműen pozitív hőst nem találunk. Az értékeket legtovább megtartó, hősiesen harcoló fiú Ralph sem hiba nélküli jellem. ž is gúnyolja (elárulja) Röfit, őbenne is jelentkeznek az agresszív ösztönök. Több alapvető felismerést másoktól vesz át, elsősorban Röfitől és Simontól. žk ketten a legérzékenyebbek, a legfogékonyabbak, de mindketten kevésbé életképes szereplők - betegek (Röfi asztmás, Simon epilepsziás). Sem a lelkiismeretes, előretekintő, határozott kiállás, sem a humánus magatartás, sem a lelki gazdagság, sem a pozitív tényezők egymást segítő összefogása nem képes megállítani a civilizáció válságát. A legyek ura érezhetően magán viseli az alig egy évtizeddel korábban véget ért világháború 40
okozta döbbenetet. A megmenekülés ebben a regényben csak deus ex machina" jellegű megoldással lehetséges, a mű végső kicsengése pesszimisztikus, felkavaró, keserű. Golding könyve nagy művészi fegyelemmel rendezett, világos felépítésű" alkotás (Trócsányi Miklós). Áttetsző cselekménye, művilága mögött allegorikus-szimbolikus utalások, keresztény és mitológiai vonatkozások sora húzódik. A címadó legyek ura" kifejezés a héber Belzebub" név fordítása, az ördög bibliai nevéé. Az emberiség története a rossz szellem hatalomra jutásával fenyeget, győzhet az elátkozottság, a bűn, a testvérgyilkosság. William Golding (1911-1993) Nobel-díjas angol író többi regényében is az ösztönvilág és az intellektus konfliktusát tárja fel, egyén és közösség kapcsolatrendszerét elemzi, különleges szituációba került hősök viszontagságai kapcsán.
41
• Illés Gyula: Puszták népe (olvasónapló) Műfaja irodalmi szociográfia, mely átmenet a tudományos szociológia és a szépirodalom között. Olyan társadalomrajz, mely a tudományos leírás és a művészi megjelenítés elemeit egyaránt magában foglalja. A Puszták népe szabatos társadalomrajz, ugyanakkor emlékezéssel átszőtt önéletrajz is. Beleszövődnek saját emlékei is az írónak, bár mint a 3. fejezetben mondja, nem önmagáról akar írni, hanem egy „népréteg lelkületét szeretném ábrázolni”. Az író a nyitófejezetben közli: „… a pusztai lakosságnak se fogvacogása, se gyomorkorgása nem hallható, se közvetve, se közvetlenül: képviselőjük, pártjuk, lapjuk, még ismerősük sincsen, aki nevükben szót emelhetne, holott nyilvánvaló, hogy az ország sorsa az ő vállukon nyugszik, akik a földet tartják tízezerholdas darabokban.” A kiszolgáltatottságot, a cselédsorsot is bemutatja a mű. A műnek nincs regényszerű cselekménye. Tárgyilagos leírást ad a pusztai cselédek életének általános, mindenkire és mindenhol jellemző vonásairól, a hazai nagybirtokrendszer sajátosságairól, melyet saját emlékeivel tesz érzékletessé. A műben a változatlanság uralkodik, egy változás azonban mégis megjelenik, a család kiemelkedhet osztályából. Időben három korszakot, három nemzedék sorsát mutatja be az író. A nagyszülőké a kiegyezés kora, a szülőké a századelő, ez a kor adja az író gyermekkorának emlékeit is, végül a harmincas évek, a megírás és szembesítés ideje. A nagyszülők korára, a kiegyezés korára nosztalgikusan tekint vissza. A kapitalizáció során szigorúbb gazdálkodási rend lépett érvénybe, a feudalizmus korának szabadabb élelemszerzési lehetőségeit felszámolták, a cselédek sorsa, fizetése viszont továbbra is a régi. A harmincas évekre a pusztai sors még tovább romlott. Amit a gyermek-író hajdan szépnek látott, mára szörnyűségnek tűnik. A pusztai életforma nyomán megváltozik az ember személyisége. A szociális és fizikai nyomorúság tudati nyomorúsággal társul. Ez a világ azonban nem mentes az értékektől, csupán szegény bennük. A gyermekkor, az esküvő, a közös vasárnap délutánok megmaradtak értéknek. Az önállóság vágya a cselédek között a népművészeten keresztül teljesedik ki. Az írónak sikerült kiválnia a pusztai léttel, ám azokkal szemben, akik eztán elfelejtik múltjukat, ő visszatér, fontos számára a hűség. Készült az irodalom tankönyv alapján
42
• Jókai Mór: Az aranyember (olvasónapló) (1872) Jókai utópiája részben erkölcsi és társadalmi, részben politikai és történelmi. Az első értelmében a modern polgári világ, a kapitalista civilizáció egyre nagyobb iszonnyal tölti el, és regényeiben legkedvesebb hősei számára a menekvést teremti meg egy-egy sziget fölrajzolásával. Ennek a társadalmi utópia-törekvésnek legnagyszerűbb alkotása egyúttal Jókai legjobb regénye, Az arany ember. (SZÖRÉNYI LÁSZLÓ) A regény közlését A Hon című napilap 1872. január 1-jén kezdte meg. Valószínű, hogy ekkor a mű nagy része, esetleg már az egész készen állt. Könyvalakban is ugyanebben az évben jelent meg. Jókai két életrajzírója, Mikszáth és Eötvös Károly egybehangzóan állítják, hogy egy regénye sem készült olyan gyorsan, mint Az arany ember. S Balatonfüreden készült el az egész alig pár hónap alatt." A német kiadás kapcsán Jókai arról ír, hogy Az arany ember legjobban fog tetszeni a német közönségnek a többi regényem között, mert csupa regényesség lesz, minden politika nélkül." A korabeli közélet eseményei is jelen vannak a történetben. Timár Mihály legnagyobb sikerét a Brazíliába való magyar lisztkivitel megszervezésével éri el. A regény cselekményének idején erről még nem lehetett szó, a mű keletkezésekor, a gőzmalmok tömeges elterjedése után azonban a magyar liszt magas sikértartalma miatt keresett cikk lett a világpiacon. Jókai 1869. november 8-i országgyűlési beszédében hivatkozik is a brazil exportra. A Bach-korszak egyik leghíresebb korrupciós botrányát szintén feldolgozta Jókai. Kacsuka hadnagy A jó tanács című fejezetben azt javasolta Tímárnak, hogy a Duna fenekéből kimentett nedves, romlott gabonából készíttessen kenyeret a Komáromban gyakorlatozó katonák számára. Az 1859-es francia-olasz-osztrák háborúban elkövetett hasonló ügyek miatt a felelősségrevonás elől több magasrangú tisztviselő öngyilkosságba is menekült. A regény létrejöttében életrajzi mozzanatok is szerepet játszottak. Noémi harmóniát sugalló alakját az a szerelem ihlette, mely az 1870-es évek elején Jókai és gyámleánya, Lukanics Ottilia között szövődött. Mikszáth szerint: A kisasszony is ábrándos, költői természetű lény volt, valóságos képmása hajban, természetben, arcban Az arany ember Noémijének. Amiről nappal beszéltek, amit elgondoltak, azt este a költő beleöntötte Az arany emberbe. Źgy készült a regény, az egyik a világ számára, a másik nagy titokban+" A mű egyik helyszíne Komárom, az író szülővárosa. Jókai alkotásai közül részben vagy egészben itt játszódik Az elátkozott család, a Politikai divatok, A tengerszemű hölgy és A mi lengyelünk cselekménye is. Komárom éppen Az arany ember története időpontjában élte fénykorát. A felvidéki és alföldi kereskedelem fő víziútjainak kereszteződésénél fekvő város virágzó gabona- és fakereskedelme, valamint feldolgozó ipara jólétet és folyamatos gazdagodást biztosított polgárainak. A környezetrajz elevensége és plaszticitása onnan adódik, hogy Jókai saját gyermekkorának világát idézi fel. A másik fontos helyszínt, a Balatont a hatvanas évek végén ismeri meg alaposabban az író. Rokonai többször is meghívják Tihanyba, majd Balatonfüredre, Jókai 1871-ben itt építi fel villáját. A regény legfestőibb leírása, a Vaskapu a képzelet szülötte. (Amikor később az író utazást tett az AlDunán, felkérték számoljon be élményeiről. Nem tudom leírni, mert láttam" - válaszolt Jókai.) Jókai nem határozza meg egyértelműen a cselekmény időpontját. A regényben elszórtan felbukkanó, támpontul kínálkozó dátumok ellentmondanak egymásnak. Annyi bizonyos, hogy a történet az 1820-as évek végén, vagy az 1830-as évek elején kezdődik. A végkifejletig, Athalia gyilkossági kísérletéig mintegy kilenc-tíz év telik el. A regény fő szervező elve két antik eredetű mítosz. Midász király történetére már a regény első amerikai kiadásának címe is utal (Modern Midas, 1884.). A legendás fríg király azt kérte Dionűszosztól jutalmul, hogy minden változzék arannyá, amihez csak hozzáér. Jókai többször 43
is utal Tímár kapcsán a mondára, anélkül, hogy említené Midász nevét: És akármihez kezd, az mind arannyá változik a kezében" (Az aranybánya). A másik mítosz Polükratészt idézi. A Kr. e. VI. században Szamosz uralkodójaként nagy politikai és katonai sikereket ért el, vagyona és szövetségeseinek száma egyre nőtt. A hagyomány szerint - a témát Schiller Polycrates gyűrűje című balladája is feldolgozta - rendkívüli szerencséjét maga is megsokallta, ezért - az isteneknek szánt áldozatként - egy nagy értékű gyűrűjét a tengerbe dobta. A gyűrű azonban egy kifogott hal gyomrából újra előkerül. Tímár, sikerei csúcsán, ezt a mítoszt idézi föl: Eszébe jutott Polycrates, aki nem tud veszíteni, s végre rettegni kezd nagy szerencséjétől" (Az első veszteség). Tímár Mihály története e két mítoszt példázza. A főszereplő teljesíti Ali Csorbadzsi végakaratát, elviszi Tíméát a Brazovics-házba. Az elázott búza és a török kincs révén megalapozza szerencséjét. Az arany ember" kifejezést a Szent Borbála továbbhaladási engedélyét megadó inspiciens használja először Kacsuka úrnak írt levelében: Ez egy arany ember" (A szigorú vizsgálat). Ettől kezdve a frázis mint állandó jelző végigkíséri a főhőst. A külső szemlélő számára az elnevezés egyértelműen a gazdagságot, az üzleti szerencsét és rátermettséget jelenti. Pénzügyi hatalmával Timár mások sorsát is irányítja: a Tíméát megalázó Brazovics-házat tönkreteszi, a családfőt öngyilkosságba kergeti, s ezzel akaratlanul is meggátolja Athalie és Kacsuka házasságát. Másoknak kitüntetést szerez, a hűséges Fabula Jánost gazdaggá teszi. A hajóírnokból a legmagasabb körökben is szívesen látott nagyvállalkozó lesz. A felemelkedéssel azonban együtt jár a kétség is. Timár belső monológ formájában megjelenített vívódásai ritmikusan tagolják a regényt. A dilemma a szándékok, tettek mögöttes tartalmára vonatkoznak: jótevő vagy tolvaj, mások boldogságának elősegítője, vagy a boldogság gyilkosa Timár? Beavatkozhat-e az ember mások életébe? A megoldhatatlan erkölcsi problémák az öngyilkossági kísérletig sodorják a főhőst. Az arany ember bölcseleti alapját az ember és polgár ellentéte adja. Paradox módon a polgári világot uralomra juttató felvilágosodás vetette fel nagy erővel a civilizáció és a természet szembenállását, az egység végérvényes megbomlását. A kérdést leghatásosabban Rousseau fogalmazta meg. Felfogásában az egyén válaszút előtt áll: vagy mint ember a természet része lesz, vagy polgárként a társadalomé. Rousseau értelmezésében az ember értéke önmagában mint abszolút egész számban van, a polgár pedig a társadalom függvénye, tört szám. Az egyén nem lehet mindkettőnek a tagja, mert természet és civilizáció kizárja egymást. Timár sorsa ezt példázza. A polgári világban a pénz a legfőbb érték, ez adja a társadalom megbecsülését. Minden megvásárolható, mindent átsző a korrupció. A Szent Borbála" továbbhaladását az arany biztosítja, a bécsi minisztériumban jó pénzért kitüntetéshez lehet jutni. Aki híján van a pénznek, azt kiveti magából a társadalom. Teréza retorikusan felépített nagymonológja sorra veszi a polgári világ tartópilléreit a vallástól a törvényen át az adminisztrációig. Majd fölteszi a végső kérdést: Mire való az egész világ?" (A szigetlakók története). De ugyanezt kérdezi az önmagával és sorsával meghasonlott Athalie is anyjától: Miért szültél a világra!" (A védördög). A polgári világ megosztottságát, az egység megbomlását jelzi a vallási sokszínűség is. Noémi mohamedán, Brazovicsék katolikusok, Timár protestáns. Jókai ironikusan mutatja be az átkeresztelkedésre kényszerített Tíméa bolyongását a keresztény hitelvek között. Muzulmán vallásához közel áll a katolicizmus pompája, és kijózanítólag hat a protestáns puritanizmus a keresztelőkor és esküvőkor. Nem érti, miért énekli a kántor az Űh, Izraelnek Istene" kezdetű zsoltárt, amitől Timéának az a gyenge kétsége támadt, hogy őtet most talán izraelitának keresztelték meg" (Az alabástrom szobor mennyegzője). A haszonelvűség világával szemben Jókai megteremti az eszményi életforma színterét, a Senki szigetét. Amikor a főhős először lép a partra, amit maga előtt látott, az a paradicsom volt" (A Senki" szigete). A Sziget mítosza: legtalálóbban így jelölhetjük meg műveinek tematikus magvát. Ez a sziget lehet a Föld valamelyik óceánján, vagy az Al-Dunán vagy valamely más folyón (például a Tiszán vagy Körösön), de elképzelhető a szárazföldön.[+] Ez a sziget a színhelye a hősök társadalommal dacoló vállalkozásainak, amelyben megkísérlik boldogságukat létrehozni Istennek a természetbe rejtett parancsai szerint, melyeket a világ megtagad vagy üldöz" (Szörényi László). A Senki szigete ugyan a világtól elzárt hely, mégis 44
állandó kapcsolatban áll a külvilággal. Területenkívüliségét a török porta és a bécsi udvar ötven évre biztosította, az idillt, a harmóniát a pénz és a fegyverek kiiktatása hozta el. Az itt lakók cserekereskedelemre rendezkedtek be. Napjaik nem tétlenségben, hanem állandó és nyugodt munkálkodásban telnek. A természet részeként önmaguk lehetnek, teremtőként a környezettel vívott küzdelemben teljesítik a rájuk bízott isteni parancsot, miközben teremtményként ráhagyatkoznak a Gondviselőre. A tételes vallás dogmái helyett deistapanteista istenfelfogást hisznek, kapcsolataikat, vonzalmaikat a szív döntése irányítja. Timár a két világ között ingadozik és ingázik. Amikor a Senki szigetén tartózkodik, Timéa és az üzleti ügyek izgatják, Komáromból pedig Noémihez vágyik. Boldog volt itthon, és szerette volna tudni, mi történik otthon" (Az édes otthon). A dilemma szinte feloldhatatlan Timár számára. Két esetben is a cserehalál" Jókainál gyakran előforduló motívuma téríti vissza az életbe. Az első esetben Dódika, fogadott fia halála, másodszor Krisztyán Tódor Balatonból kibukkanó holtteste. Nehezíti a főhős döntését a kétféle szerelem is, mely magába sűríti a két világ jellemzőit. Timár vonzalma Timéa iránt kettős természetű. A bűntudat és a kötelességteljesítés éppúgy munkál kapcsolatukban, mint az alabástrom test birtoklásának a vágya. Timár a regény elején háromszor merül alá a Dunába, hogy kimentse a török lányt. Timéát a hála érzése viszi a házasságba, s ezt meg is vallja a nászéjszakán: Én tudom, hogy mi vagyok: önnek a neje. Önnek fogadtam ezt, s Istennek megesküdtem rá. Hűséges, engedelmes neje leszek önnek. Ez a sorsom. Ön velem annyi jót tett, hogy egész életem önnek van lekötve" (Az alabástrom szobor mennyegzője). Timéát az alabástrom szobor" kifejezés kíséri végig a regényben. Az írói megoldás, az állandó jelző - éppúgy mint Timár esetében az arany ember" - az eposz műfaját idézi. Timéa tökéletes feleség, tiszteli férjét, elvégzi a rábízott feladatot, helytáll az üzleti életben. A szerelmi szenvedély hiánya azonban felőrli a kapcsolatot. Pedig a szobor" képes lenne a teljes életre is, felizzik, mikor Kacsuka vonzáskörébe kerül. Timéa tökéletes és hideg szépségével áll szemben Noémi életteli alakja. Jókai már az első bemutatáskor hangsúlyozza ellentétét a török leánnyal: Talán az egyes vonások külön nem volnának a szobrász ideáljai, talán ha márványból volna, nem találnánk szépnek, de az egész főt és alakot, úgy ahogy van, valami rokonszenves sugárzat derengi körül, mely első tekintetre megigéz, és mentől tovább nézik, annál jobban megnyer" (Almira és Narcissza). Noémi harmóniateremtő személyiség, aki nem csupán magához köti a férfit, de szerelmével föl is szabadítja. Kapcsolatukban az egymás iránti kötelesség a szeretetben olvad föl. Bár az értékelések Az arany embert a legjobb Jókai-alkotásnak nevezik, a regény művészi színvonala nem egyenletes. Az író nagyon erős motívumhálót szőtt a cselekmény köré. Az egyes motívumok felbukkanása sajátos lüktetést ad a műnek. A vörös félhold" kissé külsődlegesen jelzi az emberi sors végzetszerűségét. A fehér cica kétszeri bemutatása funkciótlan. A regény koncepcióját tekintve kétséges az első Dódi szerepeltetése. Amilyen váratlanul viszi be a történetbe a kisgyereket Jókai, olyan hirtelen ki is emeli onnan. Már csak azért is, mert emberképében fontos szerepet játszik az átörökléstan, s Timár csak saját gyerekeivel népesítheti be a Senki szigetét, csak értük vállalhat felelősséget. A legszerencsésebb művészi megoldások az életkép-jelleggel függnek össze: Milyen élő s meleg tónusú rajz a komáromi kereskedővilágé, s milyen kimódolt s hihetetlen Athalie bosszúmanővere, milyen telt és feledhetetlen a Senki szigetének egy-egy munkanapja, s milyen erőszakolt s kedvszegő Krisztyán Tódor brazíliai kalandja" (Németh G. Béla). Źrói bravúr a Senki szigetének első, festményt idéző bemutatása. A festmény három síkra tagolódik: az első, mintegy a premier plan, a gyümölcsös, a második a virágos kert, a harmadik a kép középpontja és egyszersmind a háttere, a hajlék. De akármilyen festményszerű a kép, mégsem mozdulatlan, álló kép, statikus leírás. A látogató, a regény főhőse és vele együtt az olvasó mozog, halad benne. Bár a képet egységben látjuk, bizonyos fokig mégis történéssé alakul, mintegy a közeledő ember szemével érzékeljük, mint változik a szín. Ily módon lehetséges, hogy a virágos kert, mely az első síknak, a gyümölcsösnek eleinte hátterül szolgál, maga a kép lényeges alkatrészévé, második síkjává szélesül, és hasonlóképpen a hajlék a háttérből középponttá léphet elő" (Bárczy Géza). Jókai az Utóhangokban írja: Be kell vallanom, hogy nekem magamnak ez a legkedvesebb 45
regényem. Az olvasóközönségnél is ez van legjobban elterjedve." Mi volt Az arany ember sikerének titka? Bizonyára nem a történet gyakran kimódolt fordulatai. Jókai ráérzett a korhangulatra, az otthontalanságra, a polgári világból való menekülés vágyára. Az arany ember határhelyzetet foglal a magyar széppróza történetében: a romantikus regény betetőzője és a magyar szecessziós próza első megnyilvánulása. A stílus- és ízlésirányzat jelenlétét mutatja a gazdag, túlburjánzó ornamentika, az életösztön mellett jelentkező halálvágy, a fojtott erotika. És élteti a regényt napjainkban is az ember örök vágya az elveszett paradicsom visszaszerzésére, az édenkertbe való visszatérésre. A regényt Jókai 1884-ben dramatizálta, s drámái közül ez aratta a legnagyobb színpadi sikert. 1918-ban némafilm készült belőle, a rendező Korda Sándor volt. Másodjára 1936-ban vitte vászonra Gaál Béla, 1962-ben pedig Gertler Viktor filmesítette meg Az arany embert.
46
• Jókai Mór: A kőszívű ember fiai (olvasónapló) Jókai Mór talán leghíresebb történelmi műve a 19. századba, a szabadságharc idejére röpít minket. A mű főszereplői a Baradlay család tagjai. A műben - ahogyan a valós életben is - a hazaszeretet, a testvéri és szülői önfeláldozás és a becsület mellett az árulás, az erkölcstelenség, a bosszú irányítja az embereket és a történelmet egyaránt. Szereplők: Baradlay Kázmér, a kőszívű ember; Özvegy Baradlayné, a kőszívű neje, özvegye; Baradlay Ödön, az elsőszülött; Baradlay Richárd, a második fiú; Baradlay Jenő, a legifjabb fiú; Ridegváry Bence nagyúr; Tallérossy Zebulon úr; Lángh Bertalan, protestáns prédikátor; Aranka, Ödön szerelme; Edit, Richárd szerelme; Plankenhorstné báróné; Plankenhorst Alfonsine úrhölgy; Leonin, orosz nemes, Ödön barátja; Pál úr, Richárd szolgája; Boksa Gergő, rabló, később forradalmi kapitány; Palvicz Ottó, Alfonsine szerelme; Károly, Ottó és Alfonsine gyermeke; Szalmás Mihály, kém; apácák; katonák; kormánybiztos, parasztok; papok; csizmadia; grófok; bárók; kofák; szolgák Helyszínek: Nemesdomb, a Baradlay ház; Pest; Buda; Bécs; Oroszország; Körös-sziget; Kárpátok; puszta; mocsár A rövid tartalom: Hatvan perc! A nagytiszteletű Baradlay Kázmér házában hatalmas vendégsereg gyűlt össze. A házigazda nincs a vendégekkel, mert gyengélkedik. Miközben tósztot mondanak érte, az asszonyt kihívja az orvos a beteghez. A vendégek arra gondolnak, hogy a szokásos baj van, hiszen a nagyságos úr szívbeteg, de még száz évig is élhet ezzel a bajjal. Valójában már csak 60 perce van, és az asszonyt azért hívatta a szobájába, hogy a végrendeletét lediktálja. A férfinek nemcsak biológiailag, de bibliai értelemben is kőszíve lett. A végrendeletében minden részletét leírja saját temetésének. Legnagyobb fiáról, Ödönről úgy határozik, hogy maradjon a cár mellett Oroszországban, éljen csak kicsapongó életet, hogy jól kiüresedjen. Nem veheti el a lányt, aki miatt elhagyta a szülői házat és legyen diplomata. Richárd menjen át a lovassághoz a testőrségtől és sose nősüljön meg, mert a másik két fiúnak jó ajánlólevél lesz egy harcban elesett testvér. Jenő, aki a legkedvesebb fia, de aki ezt sosem tudhatja meg, maradjon csak hivatalnok, ne támogassa senki, küzdje fel magát lépcsőről lépcsőre. Felesége 6 héttel a temetés után menjen hozzá Rideghváry Bencéhez. Bár az asszony többször abbahagyja az írást, a haldokló mindig megparancsolja, hogy folytassa és követeli, hogy hajtsa végre parancsait. Végül eljön az idő és meghal a férfi. Az asszony imában megfogadja, hogy semmit nem teljesít a végrendeletből és a kőszívű ember még egy utolsó földöntúlit kiált, mintha meghallotta volna odaátról az imát és visszatért egy kiáltás erejéig, hogy tiltakozzon. A temtési ima A temetés hatalmas pompában zajlik és teljesen másképp, mint ahogyan azt az elhunyt parancsolta. A harmadik pap, aki csak egy imát mondhatott volna, keményen elmondja, hogy sem adakozó, sem könyörületes, sem szeretetteljes, sem igazi hazafi nem volt a halott. 47
Megjelenik egy feltűnően szép leány is, akinek nevét nem említik, de akiről sejthetjük, hogy az a lány, aki miatt Ödönnek messzire kellett utaznia. Tallérossy Zebulon Hatalmas tor követi a temetést, az említett pap nem jön el a torra, de megérkezik Tallérossy Zebulon, aki lemaradt a szertartásról, mert elakadt az úton, nem kapott kocsit és 4 bivaly húzta idáig hintaját. Tallérossy össze-vissza beszél és biztosítja az özvegyet, hogy megbűntetik majd a papot, aki a felháborító imádságot mondta. A két jóbarát Oroszországban vagyunk, ahol hatalmas táncmulatság van. Egy idegen ifjúért rajong sok orosz fiatal hölgy. Az idegen férfi még a nagyon gazdag Alexandra hercegnő kegyeit is elnyerte, de ő hűvös és udvarias. Leonin nevű barátja elrabolja és elviszi egy titkos szórakozóhelyre, ahol a férfiak szórakoznak. Ide érkezik a levél Ödönhöz, mert ő az idegen, anyjától, hogy atyja meghalt és azonnal utazzon haza. Leonin hiába próbálja lebeszélni barátját, az hajthatatlan, ezért inkább vele tart. Az úton hatalmas hóviharba kerülnek, farkasok támadják meg őket és szánjukat is baleset éri. A Dnyeperen korcsolyáznak, 4 farkas követi őket. Ödön megbirkózik a négy állattal, amíg barátja új lyukat fúr korcsolyaszíjjába, ami elszakadt. Ezután a kozák falu közelében jéghalászok lékébe esik bele Ödön, és Leonin menti ki onnan. A másik kettő Otthagyjuk Orszországban Ödönt és Bécsben találkozunk Richárddal, aki éppen párbajozni indul, de előtte összefut egy pappal, akit felcincáltak kihallgatásra Bécsbe, és aki úgy gondolja, hogy tévedésből túlcságosan drága szálláshelyre helyezték, és ebből még baja lesz. Richárdnak azt is elmondja, hogy ő bizony a lánya miatt, aki egy nemes fiába lett szerelmes és egy temetési ima miatt, amit bizony ugyaannak az úrnak a temetésén mondott el jutott ide. Richárd tudja, hogy az ő apja temetéséről beszél a pap, de nem fedi fel kilétét, csak ad a pincérnek két aranyat a pap költségeire. Hazamegy a szállására, ahol öreg szolgája várja vacsorával. Öccse is megérkezik, aki elmondja, hogy anyjától kapott levelet és 1000 Ft-ot, hogy ezután fényűzőbben éljen, de ő nem akar, mert hivatalnokként ez nem tenne jót neki. Inkább odaadja Richárdnak a felét a pénznek, őtőle úgyis megvonta most támogatását anyja, hogy jobb útra térjen. Az csak a kívánsága, hogy kísérje el őt bátyja Plankenhorsték estélyére. Richárd majd táncoltatja az anyát, amíg ő a lánynak udvarol. Mindenféle emberek Plankenhorstéknál az asszony bárókisasszonynak született, de férje már nem volt az. Meghívottak voltak ugyan a legnagyobb estélyekre, de senki nem mutatott komoly érdeklődést irántuk a felsőbb körökből. Az ő estélyeikre inkább fiatal katonatisztek, testőrök, hivatalnokok jártak. Jenő megpróbál Alfonsine közelébe kerülni, Richárd pedig unatkozik és csak egy szobalány érdekli, aki rákkoppintott a kezére, amikor megcsípte annak az arcát. Öccsétől megtudja, hogy a leány nem szobalány, hanem egy szegény nemeslány, akit itt tartanak, de csak cselédként bánnak vele. Bocsánatát kéri a szép Editnek, aki teljesen elbűvöli szépségével, tisztaságával. A bakfis Richárd minden meghívást elfogad ezek után Plankenhorstéktól és alig várja, hogy néhány szót válthasson Edittel. Észtreveszi ezt Alfonsine, aki amennyire szépséges, annyira romlott lelkű. Szobalányával csak bakfisnak nevezik Editet és arról beszélnek, hogy becsapják a lányt azzal, hogy úri ruhát adnak rá, taníttaják és bevezetik a társaságba. Szerveznek egy találkozót, amikor egyedül hagyják a házban és meghívják Bardlayt. Baradlay azonban nem tesz semmit, amivel kompromittálná a lányt, pedig ez volt a tervük és egy levélben megkéri Edit kezét. Amikor átadja a levelet Edit, Alfonsine és az anyja dühöng, hogy Alfonsine terve kudarcba fulladt. Anyja csak annyit mond, hogy látod, nem minden férfi olyan, mint Palvicz Ottó. 48
A zsibárus Richárd miután megejtette levélben a lánykérést, lélekben megtisztulva és megindulva ér haza és elhatározza, hogy minden csecsebecsét, amely más nőkre emlékezteti, kidobat szolgájával. Az meg is tisztítja a szobát, de kiderül, hogy egy híres hölgyről készített képet bevágott a zsibárushoz. Richárd elmegy, hogy visszaszerezze a képet, de ottragad az öreg zsidónál, akinek hihetetlen sok holmija van az ócsakságoktól a legértékesebb portékáik. Végül Richárd a kép helyett egy karddal tér haza, mert a zsibárusnál megtalálja saját képét, amit az említett hölgy adott el az öreg Salamonnak. Még a zsibárusnál kipróbálja a kardot, kettévág vele egy puskacsövet, és erre annyira odavan Salamon, hogy a Richárdot ábrázoló képet megtartja magának. Női bosszú Aranka, a pap leánya folyamatosan apját várja, de most a szomszédságból is azt a hírt kapja, hogy bizony apja valószínűleg börtönbe jut a temetésen elmondott ima miatt. Megérkezik Baradlayné és minden gazdagságot és támogatást megígér a leánynak, de az nem fogadja el, mert neki meg kell várnia Ödönt, aki azt ígérte, hogy visszatér hozzá. Baradlayné átad egy levelet, amit Ödöntől kapott, és amit még fel sem bontott. Együtt olvassák el. Leonin levele az, aki elmondja, hogy mi történt velünk Oroszországban. A két nő egymás karjaiba borulva otthagyják az öreg paplakot és Baradlayné magához veszi a lányt a kastélyba. Az aláhúzott sorok Bár a faluban mindenfélét pletykálnak a Baradlayakról és Arankáról, senki nem tudja a valóságot. Ödön levelet ír anyjának, hogy felépült és érkezik haza. Anyja elébesiet és elmondja, hogy azt akarja, hogy ő vegye át az apja után a főispáni széket és legyen ura a háznak. Az úrnőt is megtalálta már. Ödön ellenkezik, de aztán anyja bevezeti Arankához és minden ellenszegülés eltűnik. Az asszony boldog a fiatalok boldogsága miatt és a szobájában aláhúzza azokat a sorokat, amiket ellentétesen ugyan, de már véghez vitt a végrendeletből. A Kézfogó napja Mindenhonnan érkeznek a gazdag hintók a kézfogóra, megérkezik nagy pompával Tallérossy Zebulon is eladó lányaival, és Ridegváry is, nagy magabiztossággal. Hamar észreveszik, hogy olyanok is vannak a társaságban, akik bizony nem a császár hívei, és nem barátai sem Ridegváynak, sem Tallérossynak. A pap is ott van, Tallérossyék legnagyobb megrökönyödédére és nem is látszik nagyon boldogtalannak. Aztán megkezdődik a ceremónia, és kiderül, hogy a kézfogón bizony nem özvegy Baradlayné és Ridegváry a főszereplő, hanem Ödön és Aranka. Sokan éljeneznek, Ridegváry és barátai azonban megsemmisülve állnak. Ridegváry elmondja Baradlaynénak, hogy pontosan tudja, hogy hogyan is szólt a végrendelet, aminek minden szavát megszegte az asszony, és hogy ez a viselkedés egy magaslatra vezet, de annak a magaslatnak vérpad a neve. Az első lépés "ama" magaslathoz A megyeházán ülés van, és éppen Tallérossy beszél arról, hogy milyen buta gondolat a parasztnak szavazójogot adni és írni-olvsasni tanítani. A fehér tollasok, aki az újítások mellett vannak, mindenre elszánva szónokolnak, a fekete tollasok, a maradiak, pedig lapos szónoklatokkal húzák az időt. Az elnöki székben Ridegváry Bence ül, akinek megvan a joga arra, hogy abban a pillanatban szavazásra bocsájtson egy kérdést, amint csak akarja (amint a fekete tollasok lettek többségben. Joga van rá, hogy megbüntesse a csúnya szavakat használó szónokokat, sőt arra is, hogy feloszlassa a gyűlést.) Miután minden kísérlete kudarcba fullad, a pandúrokat hívatja és a terembe elkezdődik a harc, de a pandúrok csak nem jönnek, mert őket Baradlay Ödön állítja meg. Kitiltja Ridegváryt a teremből és nagy örömujjongás közepette elfoglalja az főszékét. Ridegváry szavaival, ez volt az első lépcső "ama" magaslathoz. Tavaszi napok 49
1848. március 13-án az egész város felbojdult Bécsben. Kitört a forradaom. Plankerhorst család villájában gyűlnek össze a megrémült csaászárpárti urak és hölgyek és azon tanácskoznak, hogy vajon mit is tegyenek? Meneküljenek vagy maradjanak. Sorra érkeznek a hírhozók, némelyeket majdnem agyonvert már a tömeg. Van olyan úr, aki halottszállítókat fizet le, hogy "hullaként" menekítsék ki a városból. Antoinette asszony nem akar menekülni. Kiráncigálja félholt leányát az erkélyekre és onnan kiáltja, hogy éljen a szabadság. Közben Jenő, aki teljesen ideggyenge és soha életében nem fogott kardot, és egyetlen vadászaton sem vett részt, halálraváltan ül a szobájában és Alfonsine-on jár az esze. Azután estére, már legyőzi félelmét és elindul, hogy megtudja végre, mi történt a szeretett nővel. Megdöbben attól, hogy a Plankenhorst palota a szabadságharcosok egyik központjává vált. Alfonsine és az anyja mindenkivel elhitetik, hogy a szabadság oldalán állnak. Jenőt megbűvöli, hogy a nő állandóan a nyakába ugrik, csókolja és örömittasnak mutatja magát a szabadság ügye miatt. Jenő úszik a boldogságban és nem lát át a színjátékon. Egyik erkélyről Ödönt hallja beszélni, ami megrémíti, és eszébe jut, hogy ez a második lépcső ama magaslathoz. Az érem másik oldala Közben Richárd mint katona is ott van a bécsi utcákon. Mindenféle, egymásnak ellentmondó parancsot kap, ezért nem használják csak a kardjuk lapját, nem gyilkolnak, csak szétkergetik a csőcseléket. Már a forradalmárok is tartanak a részeges tömegtől, akiknek nem a szabadságon, hanem a pusztításon, rabláson jár az esze. Jenő közben végigkocsizza a várost, nehogy összetalálkozzon Ödönnel, hogy vagy hogy a csőcselék haragja elé kerüljön. A forradalmárok és Richárd csapata egy zárda előtt próbálják meg szép szóval és viccekket lecsillapiítani a kedélyeket, de nem sikerül. Richárd bemegy a zárdába, ahol, megpillantja Editet, és ezután már nem akar mást, csak elkergetni a csőcseléket. Feletteseitől emiatt is különböző leveleket kap, egyik sokkal keményebb, másik megfontoltabb magatartást parancsol. Aki igazán szeretnek Már októberben járunk és a forradalmat hamarosan leverik. A barrikádokon két forradalmár beszélget. Egyik Alfonsine-t szereti, a másik úgy hiszi, hogy az anyjával együtt kém. Közben kiderül, Alfonsine és anyja egy apácán keresztül tarja a kapcsolatot a császárpártiakkal és mikor Editet kihozatják a zárdából, a látogatás színe alatt kicserélik az információkat. Editet a boldogtalanságba akarják kergetni azáltal, hogy megbeszélik, hogy Richárdot hamarosan megölik és annak anyját is elkapják, mert mindenki tudja, hogy álruhában jár és hol tartózkodik. Edit mindent kihallgat és nyugalmat színlel, de amikor hazafelé kocsiznak, kiugrik a kocsiból és elrohan arra a címre, ahol Richárd anyja van. Azoknak elmondja a sötét terveket és őt is kofának öltözve elmennek először Richárdhoz, aki útra kel anyja tanácsára Magyarországra, majd elmennek Palvicz Ottó csapatához és megtévesztve őket az Alfonsinetól hallott jelszavak alapján, elküldik őket a Richárd útjával ellentétes irányba. Palvicz Ottó csak reggelre jön rá a cselre, de ekkor már bottal ütheti Richárd és a kofák nyomát. Editet visszaviszik a kolostorba, ahol nem árul el estig semmit, pedig vesszővel, szíjjal verik, de estére azt modja, hogy az éjszakát Richárdnál töltötte. Tudja ugyanis, hogy így biztosan titokban marad a szökése, mert ezt a szégyent a kolostor nem engedheti meg magának. A vérveres alkony Leverték a forradalmat. A győztes még pihen, a vesztes menekül. Egy félkezű forradalmár sebesülten rogyadozó léptekkel támolyog a Plankenhorst palota felé. Látja a lobogót és eléri a kaput, de az zárva van, és hiába dörömböl, nem nyitnak ajtót. Még reménykedik, hogy talán a nők már elmenekültek és jó lesz itt meghalni, ennek a háznak a kapujában, a szabadság lobogója alatt. A lobogót azonban még hajnal elől kicserélik a császári zászlóra és ő ott hal meg, az áruló nők palotájának tövében. Az a harmadik Jenő a szabadságharc utolsó napjait már a Plankenhorst palotában töltötte. Nem ment szállására éjjelre sem, és úgy érezte, hogy viszonya Alfonsine-nal már mindenki számára egyértelmű és megmásíthatatlan. Közben sorra érkeznek meg az urak és hölgyek, a régi 50
barátok, akik visszatértek vagy előbújtak rejtekhelyeikről. Jenővel senki sem törődik, csak Ridegváry mondja neki, hogy menjen a szállására, mert neki beszélnivalója van vele. Alfonsine előad egy színjátékot Jenőnek, hogy őket el akarják választani, de ő a sírig hű marad hozzá, anyja pedig elmondja Jenőnek, hogy az jelenleg "semmi", hiszen sem a forradalmárokhoz, sem a császárpártiakhoz nem állt, Alfonsine kezére addig ne számítson, amíg nincs rendes állása. Közben Alfonsine már Palvicz Ottótól kap levelet, aki viszonyuk felélesztését kéri. Ridegváry elmondja Jenőnek, hogy anyját keresik, és el fogják ítélni, egész családja üldözött, és anyja hamarosan felkeresi a szállásán. Felajánl neki egy ragyogó állást a cárnál. Anyja azonban nem jön egész éjjel, és reggelre Jenő megtudja Ridegvárytól, hogy elmenekült a városból, ő pedig elfogadja az állást. Elmegy Alfonsine-ékhoz és megkéri a kezét, megbeszélik másnapra a kézfogót, de hazaérve megjön az anyja, aki elmondja, hogy tudja, hogy ő előtte fényes pálya áll, míg testvéreit a vérpad várja, Ödön gyermekeit pedig a koldusbot. Jenő úgy dönt, anyjával tart. Hiába várja őt Ridegváry és a meghívottak serege Plenkenhorstéknál. Elől víz, hátul víz Richárd csapatával menekül. Palvicz Ottó a nyomukban. Egy alakalommal már pisztollyal lőnek egymásra, de aztán nem ér véget a párbaj. Richárdéknak útját állja a Duna, a March, a víz a hegy, a hóesés, de még az erdőtűz is, de végül sikerül magyar földre jutniuk. II. rész Egy Nemzeti Hadsereg A nemzeti hadsereg gyerekekből, öregekből, ifjakból, papokból, ügyvédekből, úrfiakból és rablókból állt. Harcoltak kaszával, aztán az ellenségtől rabolt fegyverekkel, harangból öntöttek harangot, a főurak közül is sokan állítottak fel csapatokat. Harcoltak hősiesen. A szalmakomisszárius Tallérossy Zebulon nagy úr lett, élelmezési biztos. A legnagyobb problémája, ahogyan ő nevezte, a magasabb politika, azonban ez nem a szabdságharc ügye volt, hanem hogy férjhez adja 5 leányát. Ebben még felesége is egyetértett. Baradlay Ödön egy napon vendégségbe hivatalos hozzájuk, ki is takarítoják a házat és nagy lakomát rendeznek, hátha Ödönön keresztül eljuthatnak Jenőig, aki igencsak jó parti az egyik kisasszonynak. Ödön azonban elviszi Zebulont a háborúba, ahol sokszáz embert kell ellátnia élelemmel, szalmával és jegyzékeket írnia. Zebulon retteg a félelemtől és reszket az éhségtől, nem ért a "könyveléshez" és semmi kedve a háboruskodáshoz. Hártamarad hát az utolsó állomáshelyen, de mégis úgy alakul, hogy onnan támad az ellenség, ő pedig kiugrik az ablakon és meg sem áll hazáig. Sokkal később olvasta csak, hogy mi is történt ott, és hogy az újságok úgy tudták, hogy Ő több óráig védte a rábízott javakat és helyet. Az első tandíj Kassánál nagyon kikapott a magyar sereg. Rossz volt a haditaktika. A visszavonulásnál Baradlay Ödön próbálja feltartóztatni a császárokat. Már nagy bajban vannak, amikor megjelenik egy huszárszázad, élükön Richárddal és segítenek a biztonságos visszavonulásban. A két testvér nagyon boldog, hogy találkoztak, hiszen évek óta nem látták egymást. A betyár Boksa Gergő ötven ökröt terelt a csapatokkal, hogy a húsellátmány biztosítva legyen. Hanem bizony úgy megijde a csatazajtól, hogy ijedtében otthagyja az ökröket és futásbak ered. Este aztán a táborban 50 botütést kap ezért, és elkergetik. Ő átmegy a némethez, és csellel visszaszerzi az ökröket. Baradlayék nagy örömmel fogadják, és Boksa Gergő papírt kap róla, hogy semmisnek tekinthető a verés. A királyerdőben
51
A király erdőben hatalmas csata zajlott. Mindenki érezte ez egy olyan viadal, aminek a vége győzelem vagy halál. Itt találkozik össze a két nagy ellenfél: Palvicz Ottó és Baradlay Richárd is. Richárd legyőzi Palviczot. A magyar hadsereg győz. A haldokló ellenfél hagyatéka Bár Richárd néhány óráig eszméletlenül feküdt, nem szenvedett komoly sérüléseket. Pál úr azonban meghalt, amikor a sebesült Richárdra vetette magát, hogy a lovaktól megvédje tulajdon testével. Palvicz Ottó is a halállal küzd és magához hívatja Richárdot. Elmondja, hogy egy gazdag hölgytől van neki egy fia, akit 3 éve kerestett. Rábízza a titkot és a fiút Richárdra, aki megígéri, hogy gondoskodik a gyermekről. Palvicz Ottó meghal Richárd kezét szorítva. Napfény és holdfény Baradlay Ödön neje és két gyemeke Jenővel együtt Kőrös-szigeten van, ami igazi kis paradicsom. Biztonságban vannak, csak nagy aggodalomban. Jenő megtanítja Arankával a titkosírást, amivel lehet a katonákkal levelezni. Közben özvegy Baradlayné a kastélyában kórházt rendeztetett be, ahol rengeteg sebesültet ápolnak. Sajnos a háborús sebeken kívül a kolera is pusztítja az embereket, ezért Baradlayné nem ír gyermekeinek, unokáinak, menyének, és nem látogatja meg őket. Közben minden este"beszélget" a kőszívű arcképével, hogy tudja, hogy ő cselekedett helyesen. Sötétség Alfonsine-éknál ott van két apáca és Edit. A harcokról beszélnek és ők négyen biztosak benne, hogy hamarosan vége lesz az egésznek. Megérkezik Ridegváry, aki közli, hogy a magyarok győztek és Palvicz Ottó meghalt. Alfonsine teljesen kitör magából, anyja elájul a szégyentől, Alfonsine pedig szövetséget köt Ridegváryval, hogy eltörlik a Bradlayakat. Editet is megfenyegeti, hogy megöl mindenkit, aki szeret. Mindenváró Ádám Mindenváró Ádám olyan ember, akit soha nem érdekelt a szép ruha, a haza vagy a megye dolga, gazdagság vagy a rang. Éldegélt kis házában, földjével, feleségével, nem kellett gyerekkel törődniük, mert nem volt nekik. Ide menekül Tallérossy Zebulon és elmeséli bújdosását. Megfutamodott a német elől, 2 napig futott az erdőben, aztán egy hordóba rejtették, majd napszámos ruhába, később zsidó aszzonynak öltözve menekült, és végig rettegett, hogy valaki felismeri és megöli. Mindenváró majd megszakad a nevetéstől a történet alatt. Megérkezik Szalmás uram is, aki az ellenséghez tartozott és mindketten megrémülnek a másiktól, mert azt hiszek, hogy miatta van ott a másik. Szalmás elmeséli, hogy a magyarok győztek. Éjszaka aztán ijedtében mindkettő megszökik. Sorsát senki sem kerülheti el Két napig bújdosott az erdőben Tallérosy, amikor egy tisztáson szembetalálta magát Szalmás urammal és rajött, hogy nem menekülhet tovább. Felajánlotta hát, hogy inkább ne bántsák egymást. Közben megérkezik egy magyar katona, Szalmás elillan, és a katona Boksa Gergőhöz vezeti, aki azóta parancsnok lett és az elmondja neki, hogy a törvényszék halálra ítéli a hazaárulókat és a hazájukat cserbenhagyókat. Onnan is elmenekül Tallérossy és egy szekéren eljut egy távoli falucskába, ahol a paptól kér segítséget, aki saját fiához küldi külföldre reverendában. Csak útlevelet kell kérvényeznie. Akitől kérvényezi nem más, mint Ridegváry, aki azonnal megismeri és rögtön titulust is ad neki. Egy magányos lovag Pesten hatalmas a csend, senki sem mozdul. Az utcák csendjét lódobogás riasztja fel. Egy magányos huszár nyargal, mögötte messze a csapata. Utánuk mindenhonnan felhangzik a boldog éljen. Baradlay Richárd az, és azt az asszonyt keresi, aki a gyermeket bújtatja, de megtudja, hogy az osztrákok egyik börtönében ül és a gyermekről senki sem tud. 52
Párharc mennykövekkel Richárd megszáll abban a házban, ahol korábban az asszony lakott a gyerekkel, és összebarátkozik egy csizmadiával, aki bemegy pórnak öltözve a várba, hogy kémkedjen. Ödön, Richárd és a többi parancsnok azon vitáznak, hogy meg kell-e ostromolni a várat és hogy válalhatják-e a lehetséges következményt, hogy Budáról az ellenség Pestet is földig rombolja. Végül a támadás mellett döntenek. Közebn Richárd Gyávának mondja Ödönt. Az öreg csizmadia a várban felismeri Szalmás Mihályt, és elmondja Richárdnak, hogy tudja, hogy van egy kém, aki bajba sodorhatja őket. Azt is észreveszi, hogy egy pesti házból gyertyákkal jelelnek a várba. Pestet porrá bombázzák. A csizmadia meglepi az árulót és lelöki a ház ablakából. A magyarok megindítják Buda ostromát. Első nap nem dől el a csata. Zenit Az ostrom előtti estén Ödön Richárdot párbajra hívja, ami jelen esetben azt jelenti, hogy aki hamarabb ér fel a várba a maga oldalán, az győz a párbajban. Mindketten hősiesen harcolnak, de Ödön a gyorsabb, Richárd még megpróbálja megmenteni a Lánchidat is. Az eldobott lélek Richárd elmegy a kórházba, hogy a gyermeket végre fellelje, ott már meghalt a dajka, de talál nála egy címet, és el is megy oda, és megtalálja nagy nyomorúságban a gyermeket. Rögtön visszaviszi Pestre és ott elviszi a gyermekkorházba, mert szembetegsége van. Ephialtes Ridegváryval és Tallérossyval találkozunk ismét. Az író visszaidézi a történelemből azokat, akik átkozták hazájukat vagy eladták azt. Ilyen volt Ephialtes is, aki eladta Hellászt. Ridegváry is eladta hazáját. Behívta a cár seregeit, hogy tegyenek rendet és töröljék el"ezt a nyomorúságos társaságot". Tallérossy Zebulon bizony nem annyira élvezte ezt a cselekedetet. Sőt egyszer eszébe jutott egy magaslatnál, hogy mint Dugovics Titusz lerántja magával a mélybe Ridegváryt, de aztán öt lányára gondolt, és nem lett hős. Próbált érdeklődni a megtorlásról, de Ridegváry csak latinul volt hajlandó idézgetni. Próbált vele összeveszni vagy megszökni, de Ridegváry nagyon ragaszkodott hozzá. Zebulon ellopott egy angol nyelvű útlevelet, amiben nincs név és cím, tehát bárki felhasználhatja, majd egy gyógyszer segítségével kiütéseket "szerzett" magának, ami miatt Ridegváry messze szaladt tőle, mert azt hitte, ő is kolerás. Így szabadult meg Zebulon Ridegvárytól, aki tovább masírozott a cári sereggel. Perhelia Csodálatos égi tünemény tűnt fel a 1849 júniusában az égen, de a természettudósok nem törődtek akkor vele. Csak a nép törődött, akik babonaságból rossz jelnek vette az égi tüneményt. Lánghy Bertalan, a protestáns prédikátor, aki az idős Baradlay temetésén annakidején az emlékezetes imát mondta, és Aranka apja volt, hatalmas parasztsereggel védte a Tiszát, és kérdte Istent, hogyha ez a jel az égen valóban vészjósló, akkor inkább haljon ő meg, mert nem akar ezen a földön élni, ha nem lehet ez szabad föld. Isten, aki tudta, mi következik, meghallgatta imáját, és magához vette a hűséges szolgát. A nép pedig szétfutott. Régi jó barátok Világosnál letette a magyar sereg a fegyvert. Ott volt Baradlay Ödön is. Várta, hogy sorsa beteljesüljön. Zebulontól érkezik egy levél benne egy útlevéllel, amivel megszökhet Angliába. Ödön fogja magát és elszökik vele. Az első ellenőrzésnél azonban beleakad Leoninba, aki nemhogy segítené, de minden barátságukat feledve, bezáratja, és ráparancsol az őrre, hogyha szökni akar, lőjje le. Az őr azonban az a szolga, akivel együtt szöktek annakidején a farkasok elől, és elengedi. Sikerül megszöknie Ödönnek. Nadír 53
Csak vágtat végig a pusztán, amikor összetalákozik Boksa Gergővel. Tőle megtudja, hogy Nagyváradon van Ridegváry, és rájön, hogyha Leonin el nem fogja, ő bizony Ridegváry kezeibe fut és ő az, akinek nem adná meg magát. Újra hisz a barátjában. Boksa elviszi mocsáron, úttalan utakon keresztül egy házba, ahol bevárhatja az ítéletét. Bizony a családjához vezeti Ödönt. A nem mutatott levél Ödön iszonyatosan szenvedett a család körében, hiszen minden nap várta, hogy levelére, melyben tudatta a törvényszékkel, hogy várja döntésüket, válasz érkezik. Felesége az őrület határán volt és állandóan könyörgött, hogy meneküljön, de ő nem tette. Nem tehette. Jenőnek érkezik egy levél, illetve Eugen Baradlaynak, amit tévesen használtak, mert az Eugen Jenő és nem Ödön. Jenőt hívják a törvényszék elé Ödön helyett. Jenő nem mutatja meg a levelet, csak felkerekedik, hogy elmenjen. Megpróbálják visszatartani, mert azt hiszik, hogy Plankenhorstéknál akar kegyelmet kérni, de ő nem árulja el igazi tervét. Egy ember, aki eddig nem ismertünk Jenő megjelenik a bírák előtt, akik mindenről kikérdezik. Vállalja, amivel vádolják, de mások ellen nem tanuskodik. A bírák csodálkoznak azon, hogy mindent vállal, de ő nem akarja, hogy hosszúra nyúljon a tárgyalás, hogy szembesítsék valakivel, aki felismerhetné. Gyorsan végeznek. Az ítélet halál. Ő pedig csak annyit kér, hadd írjon levelet a családjának. A túlvilágról Visszaköltözik Ödön, Aranka, a gyerekek és özvegy Baradlayné a Baradlay kastélyba, és ott várják Ödön beidézését. Egyik nap jön egy katona, aki mindhármuknak levelet hoz. Temészetesen Jenőtől, amiben megtudják, mit tett értük. Mindhárman zokognak, de a katona előtt még vissza kell folytani a könnyeket. Annak még át kell adnia mellényt, melyett Jenő viselt a kivégzés alatt. Három véres lyuk van rajta. A kőszívű ember előtt Az anya örjöngő fájdalmában fia mellényével a kezében rohan a kőszívű képéhez, hogy neki ordítsa ki szívéből a fájdalmát. Őt vádolja és magát. Ödön már nem akar hőst játszani, hiszen öccse volt az igazi hős. Aki azért hal meg, amiben hisz, az bátor, de aki azért, amiben nem is hitt, az hős. Neki megmaradt a család, akiket támogatnia kell. A börtön távirdája A börtönben, ahol Jenő volt, ott volt Richárd is és a börtönfalon át értesült (kopogtatással), hogy halálra ítélték testvérét. A cellákból úgy érkezett a hír, hogy az öreget. Ők Ödönre gondoltak, de Richárd mindig Jenőt hívta így, bár ő is úgy tudta, Ödönnek kell meghalnia. Az első tőrdöfés Alfonsine boldog a hírre, hogy ez agyik Baradlay már meghalt, és miatta, hiszen az ő jegyzetei is belejátszottak a halálos ítéletbe. Diadlaittasan vágja Edit szemébe, hogy az egyiket már megölte. Nem tudta, hogy azt, aki őt a legjobban szerette a világon, aki még akkor is megbocsájtott neki, amikor rájött, hogy ő fektette árulásával a sírba. A fejgörcsök napján A teljhatalmú kormányzónak fejgörcsei vannak. Ilyenkor legjobb embereivel is nagyon keményen bánik. Minden kegyelemért könyörgőnek nemet mond és a legsúlyosabb ítéleteket osztogatja. Késő éjszaka hozzá érkezik Alfonsine, aki megtudja, hogy már másnap leváltják a kormáynzót keménykezűsée miatt. Ráveszi a kormányzót, hogy még ezen az éjszakán hozzanak meg minden ítéletet, és végezzék ki hajnalban a foglyokat, élükön Baradlay Richárddal. A tör hegye letörve 54
A kormáynzó megígéri, hogy így fog tenni, és Alfonsine diadalittasan hazamegy Bécsbe és elmondja anyjának és Editnek, hogy végre minden terve sikerült, és megölte Richárdot is. Azonban alighogy elmeséli rémséges tetteit, jelenti a szolgáló, hogy Baradlay Richárd úr van itt. Alfonsine rosszul számolt. A kormányzó nemhogy halálra ítélt volna minden foglyot, hanem elengedte minden bűntetésünket. Elmondta Richárdnak, hogy szabadulását Alfonsinenak köszönheti, és átnyújtja halott testvére hajfürtjét, ami szőke (mint Jenőé), és nem fekete (mint Ödöné). Elindul hát Bécsbe és ugyanazon a vonaton utazik, mint a diadalittas Alfonsine, hogy elmenjen a Plankenhorst házba és megtalálja Editet. A kőszívű ember felel Közben özvegy Baradlayné minden nap a kép előtt könyörög és vádol. Vádolja a kőszívűt Jenőért és könyörög Richárdért. Aztán megérkezik a levél, hogy Richárd szabad. Úgy érzi, férje felelt neki, és Jenő volt a közbenjáró, mint gyermekkorában is mindig a két szülő között. Megjelent tehát Richárd Plankenhorstéknál és bizony senki nem érthette hogyan lehetséges ez. Edit boldogan roghan a karjaiba. Plankenhorstné elmondja lekicsinylően, hogy Richárdnak semmi joga Editre, hiszen nem méltó hozzá, se rangja, se vagyona és Editnek kérője van. Edit azonban odavágja, hogy ő mindenkinek elmondja majd, hogy egy éjszaka megszökött a zárdából és a kaszárnyában töltötte az éjszakát szeretőjével. Ez elég lenne, de Plankenhorstné még megpróbálkozik azzal, hogy tudja, hogy van egy fia Richárdnak és ezzel a fiúval akarja befeketíteni Richárdot Edit elől. Richárd elmodja a gyermek történetét, de nem árulja el anyja nevét. E hír hallatára már nem tartóztathatják Editet. Comedy of errors Richárd és Edit boldogan hagyják ott a házat és elhatározzák, hogy amint lehet, összeházasodnak. Nem megy hamar, mert annyi emgedélyt kell elintézni, hogy bizony hosszúra nyúlik a várakozás. Ők mégis kivárják tisztességesen. Egyszerű esküvőt tartanak. Szűkösen kell élniük, hiszen Richárdnak már nincs vagyona. Ők mégis boldogok. Aztán Salamon, az öreg zsidó eljön és elmeséli nekeik, hogy bizony Editnek nagy hozománya van, így nem kell szűkölködniük. Magukhoz veszik Károlykát is, Palvitz és Alfonsine fiát.. Húsz év múlva Palvicz Ottó fiát sajátjaként nevelte Richárd és sokáig nem is volt vele baj, de kamaszként megszökött és ellopott ottonról ezüstöket, Richárd azonban kereste és végül egy rablótanyán rongyokban talált rá. Később rájött, hogy Károlyt anyja értesítette és becsapta azzal, hogy apját, nevelőapja orvul megölte és bosszút kell állnia. Ezért változott meg annak a viselkedése. Később töbször megszökött, de Richárd mindig kihúzta a bajból. Végül hivatalnok lett, itt talált rá Alfonsine, aki koldusbotra jutott. Károly azonban nem segített rajta, mert éppen megkapta atyai örökségét és elment Amerikába. Alfonsine pedig egy őrültekházába jutott, amit özvegy Baradlayné alapított. Ottjártakor kerül éppen oda Alfonsine, és Baradlayné pénzt ad, hogy ápolják a nőt. Alfonsine itt tudja meg, hogy Jenő halt meg Ödön helyett, és hogy megbocsájthatatlan vétke miatt a túlvilágon sem nyugodhat majd. Közben azonban felnőtt egy újabb nemzedék, a vért és a könnyeket elmosta az idő, és az új kor jobb idők reményét ígéri a magyar nemzetnek.
55
• Jókai Mór: Fekete gyémántok (olvasónapló) Jókai Mór Fekete gyémántok című romantikus regénye a kis bányaüzem tisztességes igazgatója és a nagy részvénytársaság erkölcstelen vezetője közötti harcra épül. A főszereplő, Berend Iván, a tisztesség és a becsület mintaképe - bár a biztos elbukás várna rá - egy romantikus véletlen folytán megmenekül, és "jutalmul" a gyönyörű munkáslány kezét is elnyeri. Szereplők: Berend Iván: a Bonda-völgyi kőszénbánya tulajdonosa, természettudós; Evila (később Eveline): kezdetben kőszénhordó munkáslány Berend Iván bányájában; Jánoska: Evila nyomorék öccse; Szaffrán Peti: kezdetben Evila vőlegénye; Kaulman Félix: külföldi bankár; Rauné Gusztáv: Félix embere, bányamérnök; Theudelinda grófnő: Bondavár úrnője; Mahók tiszteletes: Bondavár katolikus papja; Sámuel apát; Tibald gróf: Bondavár ura; Angela grófnő: Tibald gróf unokája; Ödön gróf: Theudelinda grófnő unokaöccse; Salista őrgróf: Ödön gróf barátja; Belényi Árpád: Berend Iván fogadott fia, zongoraművész; Csanta uram: görög kereskedő; Waldemar herceg: kezdetben Angela grófnő jegyese. Helyszínek: Bonda-völgyi bánya, Bondavár, Bécs, Pest, Párizs, A rövid tartalom: 1. rész, Mielőtt ember lett volna a Földön A regény egy hosszabbacska elmélkedéssel kezdődik arról, hogy milyen lehetett a világ, mielőtt ember élt a Földön. Képzelt jelenetek az őstörténetből. Az akkor élt élőlények maradványai mind itt vannak a lábunk alatt, kőszénné válva. Ez a világ az ember miatt pusztult el. 2. rész, Mikor már nem fér el az ember a Földön Ősünk Jókai szerint nem a majomból fejlődött ki. Ősember volt, amely barlangokban lakott és kannibál volt. Hány ezredév kellett addig, míg az ember tudománya révén a Föld urává vált! Egy fekete táj Itt kezdődik el a regény cselekménye. A főhőssel, Berend Ivánnal a Bonda-völgyi bánya mélyén találkozunk. Megtudjuk, hogy 30 év körüli, s annak ellenére, hogy ő a bánya tulajdonosa (és mindenese), a munkásokkal együtt dolgozik. Munkából hazatérve egy szívhez szóló tót népdalt hall, amit az egyik munkáslány énekel gyönyörű hangon. A fekete gyémántok rabja Berend Ivánról megtudjuk, hogy magányosan él, és szabad idejében vegytani kísérletekkel foglalkozik. Azt kutatja, hogyan lehet leküzdeni a szénbányák rémeit, a zuhatart és a vihedert (ezek lobbanékony bányagázok), amik könnyen lángba borítják a tárnákat. Csak a munkájának él. A másik fekete gyémántok Iván nem tudja kiverni a fejéből az aznap hallott népdalt, még a munka sem megy így neki. Másnap felkutatja, hogy ki énekelte. Így ismeri meg Evilát, a gyönyörű, nagy fekete szemű, 16 éves munkáslányt, akibe első pillantásra beleszeret. Iván utánajár, hogy ki is ez a lány: árva, aki nyomorék öccsét egyedül neveli. Ezért a bér kifizetésekor kétszeres fizetést akar neki adni, de a lány nem fogadja el, nehogy emiatt Iván szeretőjének tartsák. Iván azonban 56
menthetetlenül szerelmes, és egy hét múlva azzal áll a lány elé, hogy feleségül akarja venni. De Evila visszautasítja, hiszen már van vőlegénye. Az emberevő Iván kilesi, ki Evila vőlegénye. Az egyik legszorgalmasabb munkása, Szaffrán Peti az, akinek "emberevő" a gúnyneve. Szóba elegyedik vele, s Péter elmondja neki, miért nevezik emberevőnek: évekkel ezelőtt hajótörést szenvedett, s hogy életben maradjon, egy gyereket ettek meg a társaival együtt. Azóta nyomasztja ez az élmény. Iván azt tanácsolja neki, hogy házasodjon meg, ha meg akar szabadulni ettől a rémálomtól. Biztosítja őt, hogy amint megházasodik, tárnalegénnyé lépteti elő, és házat is kap hozzá. Azért teszi ezt Iván, mert így akarja magát végképp lebeszélni Eviláról. Hogy ne kelljen a lánnyal nap mint nap találkoznia, hirdetést ad fel tárnafelügyelői állásra, így nem kell közvetlenül érintkeznie a munkásaival. A Pénzcsináló Erre a hirdetésre érkezik meg Kaumann Félix, Iván régi ismerőse és Rauné Gusztáv. Rauné az állásra jelentkezik, Iván el is fogadja, Félix pedig üzleti ajánlattal áll elő: meg akarja vásárolni egész Bonda-völgyet, hogy egy hatalmas konglomerátumot hozzon létre. Ivánt főigazgatóvá tenné, így mindketten jól járnának. Iván azonban határozottan elutasítja az ajánlatot. Félix figyelmezteti, hogy ő ennek ellenére el fogja érni, amit akar. Félix Iván ablakából szemügyre veszi a fizetésért gyülekező munkásokat, és kiszúrja magának Evilát. Doktor úr Iván megmutatja Félixnek és Raunének a telepet. Séta közben épp látják, hogy Szaffrán Peti veri Evilát. Iván nem akar közbeavatkozni, de Félix igen: annyit kér csak Ivántól, hogy mikor jelez neki, szólítsa doktor úrnak. Félix odalép, és faggatni kezdi Szaffrán Petit, nem katonaköteles-e. Szaffrán Peti fegyverképtelennek vallja magát. Félix ekkor int Ivánnak, aki "Doktor úr!"-t kiabál utána. Félix megfenyegeti Petit, hogy mint doktor megvizsgálja: vajon tényleg fegyverképtelen-e. Szaffrán Peti erre megijed, és a közeli erdőbe menekül. Félix beszélgetésbe elegyedik Evilával. A lány elmondja, hogy azért verte őt Peti, mert ki nem állhatja az ő nyomorék testvérét. Félix erre azzal kecsegteti a lányt, hogy Bécsben ismer egy intézetet, ahol meg lehetne gyógyítani az öccsét. Evila elhatározza, hogy Félixszel tart Bécsbe. Az erdőben fel akarja keresni vőlegényét, hogy elbúcsúzzon tőle, de meglátja, amint az mulatozás közben egy másik lánnyal csókolózik. Iván másnap a felháborodott Szaffrán Petitől tudja meg, hogy Félix elszöktette magával Evilát. Theudelinda grófnő Mindeközben Bondavár úrnőjét, az 58 éves Theudelinda grófnőt éjjelente elhúnyt rokonai kísértik várának kriptájában: éjszaka hallja, amint hangosan mulatoznak. Az album és lakói A grófnő segítségül hívja Mahók tiszteletest, aki azonban megijed és elmenekül ahelyett, hogy papi hatalmával megtisztítaná a házat. Inkább Sámuel apáthoz fordulnak, akinek a grófnő titokban nagy rajongója: külön albumot vezet azoknak a férfiaknak a fényképeivel, akik sima arcúak (nem viselnek sem szakállat, sem bajuszt). Sámuel apát megérkezik, és fényt derít arra, hogy valójában nem kísértetek, csak a cselédség és a szeretőik mulatoznak éjszakánként a kriptában. A lebukás után az összes cseléd elmenekül, a grófnő magára marad kastélyában. Az apát azt javasolja neki, hogy költözzön fel Pestre, és lakásában tartson társas összejöveteleket, mintegy megszervezvén a hazai értelmiség és előkelőségek társas életét. A grófnő rajongva elfogadja az ötletet. A kellemetlen ember Berend Iván a grófnő segítségére siet költözéskor, a grófnő azonban "kellemetlen ember"-nek tartja őt, amiért ateista és amiért természettudománnyal foglalkozik. Sublimior mathesis 57
Ebben a részben világosodik meg az olvasó számára, hogy valójában Kaulmann Félix és Sámuel apát egy nagy közös összeesküvésen dolgoznak: az apát ügyesen eltávolította a grófnőt Bondavárról, így Félix meg tudja vásárolni a grófnő bondavári birtokát. Félix önálló terve pedig, hogy Evilát művésznővé tegye és feleségül vegye, hogy női bájait az üzletkötései során kamatoztathassa. Az apát azt javasolja Félixnek, hogy ha már nem lesz többet Evilára szüksége, költözzön Párizsba, ott ugyanis nem ismerik el a házasságot törvényesnek, csak ha Párizsban is polgári szerződést kötnek. Sámuel apát azért segíti Félixet, mert üzleti sikeréből ő is részesül, s ezáltal egyre magasabbra emelkedhet az egyházi ranglépcsőn. Soirees Amalgamantes Berend Iván váratlanul levelet kap az Akadémiától, hogy az intézmény levelező tagjainak sorába vette őt, felkérik, hogy tartson székfoglaló beszédet Pesten. Nem egészen érti, hogyan történhetett ez, de megtudja, hogy Sámuel apát keze van a dologban. Ezt azonban ő ekkor jóindulatnak veszi. Megtartja a felolvasását, és készül hazatérni, ám Sámuel apát Pesten akarja marasztalni. Már épp készül kibújni a meghívás alól, mikor levelet kap. Még nem tudjuk meg, mi állt a levélben, csak azt tudjuk, hogy elolvasása után Iván mégis elfogadja az apát invitálását Theudelinda grófnő estélyére. Iván felolvasása. Milyen lehet az éjsarki másvilág? Itt szintén költői felolvasást tart a delejességről. A társaságban megismerkedik a gyönyörű, de hiú Angela grófnővel, aki rögtön rokonszenvet mutat iránta. Angela grófnő Tibald gróf egyetlen unokája, mégsem él vele Bécsben. Pesti rokonaihoz menekült az elől a házasság elől, amire nagyapja kényszeríteni akarja. Kijelölt jegyesét, Waldemar grófot ugyanis szívből gyűlöli. Mágneses lovag Iván egyre jobban elmerül a pesti társasági életben, ahol nagy tiszteletet vív ki magának, és a "mágneses lovag" becenevet kapja. Angela Iván iránt érzett érzelmeit kezdik mások is észrevenni. Egy társalgás alkalmával azonban Iván magára haragítja a hölgyet, mert arra akarja rábeszélni, hogy béküljön ki nagyapjával. Angela Ödön tudtára adja, hogy már terhes számára Iván társasága. Ödön felajánlja, hogy ügyesen megpróbálja eltávolítani Ivánt, Angela beleegyezik. Ödön különböző programokkal próbálja nevetségessé tenni Ivánt, aki azonban mindig győztesen kerül ki a helyzetből. Egy alkalommal rókavadászatra hívják (remélik, hogy nem tud jól lovagolni). A vadászaton Angelát lovasbaleset éri, és Iván menti meg a biztos haláltól. A lány érzi, hogy így teljesen lekötelezettjévé vált Ivánnak, s mindinkább szabadulni akar tőle, pedig nyilvánvalóan szerelmes belé. Egy kis niaiserie Ödönék elhatározzák, hogy egy megrendezett párbaj révén fogják Ivánt távozásra kényszeríteni. A terv azonban rosszul sül el: mikor Iván előtt Angela erkölcseire tesznek megjegyzéseket, ő maga vállalja a párbajt, pedig neki csak a segéd szerepét szánták. (azt gondolták, hogy tudós ember lévén vissza fogja utasítani a felkérést, s így kellemetlen helyzetbe kerül). A párbajra Iván és Salista őrgrőf között kerül sor, a pisztolyos párbajból Iván kerül ki győztesen és sértetlenül. 3. rész, A harmincháromféle asszony Megtudjuk Iván pesti tartózkodásának okát. Ez pedig nem más, mint a levél, amit Pestre érkezésekor kapott. Belényi Árpádtól, fogadott fiától érkezett, aki Bécsben zongoraművész. Ebben a fiú beszámol véletlen találkozásáról Evelinnel (a korábbi Evilával), aki Kaumann Félix felesége. Beszámol Eveline bécsi életéről, akit férje arra akar használni, hogy előnyös üzleteket köthessen. Iván megtudja, hogy Eveline nagy rajongója Waldemar herceg és Tibald gróf. Az öregedő gróf valószínűleg Evelinnek fogja ajándékozni unokájának, Angelának díszes bécsi palotáját, ha a lány nem békül ki vele és nem tér haza. Hát ezért maradt Iván Pesten: hogy Angelát rávegye a békülésre: nehogy titkos szerelme, Evila, akit nem tudott megóvni attól, hogy más felesége legyen, most egy harmadiknak a szeretőjévé váljon. 58
Kettőt "előre" Sor kerül a párbaj második, karddal vívott részére, amelyből Iván ismét győztesen kerül ki, s bevallja, hogy valaha huszárhadnagy volt. Angela ezt hallva még nagyobb szerelemre lobban Iván iránt. Adieu! Iván ezután búcsút vesz a pesti társaságtól. Theudelinda grófnő könnyes szemekkel búcsúztatja, Angela pedig kijelelenti: ha Iván megy, akkor ő is megy. A félreérthetetlen szerelmi vallomást azonban Iván szándékosan félreérti: helyesli, hogy Angela grófnő meggondolta magát, és visszatér nagyapjához Bécsbe. Angela teljesen megsemmisül. Levelet ír nagyapjának, melyben csak ennyi áll: "Adieu!" A tizenharmadik próba Tibald gróf megkapja unokája levelét, s ez csak megerősíti abbéli elhatározásában, hogy nagyapai szeretetét Eveline-re fordítsa. Eveline boldogan fogadja el a grófot nagyapjának. A gróf Eveline részére bocsátja Angela palotáját, s állást szerez neki az Operánál. Egyben jóvá is hagyja a Theudelinda grófnő és Kaulmann kötött szerződést, így a bondavári birtok Kaulmann kezére jut. Az előénekelt tallérok A bondavári uralom megszerzése után Kaulmann hozzálát, hogy összeszedje a beruházási tőkét. Ezért egy hamis tudományos hírrel nagy reklámot csinál a bondavári szénnek.( Dr Felicius néven publikál egy tudományos lapba, miszerint a bondavári szénben madárlábnyomlenyomat található). Felkeresi a görög kereskedőt, Csanta Ferencet, akivel részvényeket vásároltat. Ez a Csanta volt az, aki annak idején a Belényi család feje fölül elvitte a házat, ekkor fogadta Iván fiává Árpádot, és támogatta a tanulásban. A bondavári részvények ára folyamatosan nő. Nem! - Eveline! Iván munkásai sorra szegődnek át az új bányához, mert ott nagyobb fizetést kapnak, a szenet nem tudja eladni - kezd lassan tönkremenni. Iván rájön, hogy ebben nagy szerepe van Raunénak, aki belelát Iván üzleti ügyeibe, és az információkat átadja Félixnek. Az új bánya megnyitási ünnepségére Bondavárba érkezik Kaumann és üzlettársai, s vele jön Eveline is. Eveline egyrészt meg akarta mutatni egykori társainak, meddig jutott, másrészt mindenkivel tenni is akart valami jót, pénzt osztogat. Szaffrán Peti megismeri egykori menyasszonyát. Eveline kieszközli Félixnél, hogy Szaffrán Petit vegyék fel tárnafelügyelőnek, így ő is elhagyja Ivánt. A halina-tisztelet Az ünneplés Bécsben folytatódik. A társasággal tart Szaffrán Peti is, aki ezúttal láthatja Eveline-t a színpadon. A két imádó Eveline meghívja magához Szaffrán Petit, hogy kibéküljenek egymással. Még puliszkát is főz neki, mert az Peti kedvence. Péter azonban megbékélés helyett keserűséggel és bosszúval távozott Evilától. Ahol a gyémánt nem fog Eveline-nek nem sikerül az exellenciás úrral aláíratni a bondavári vasút engedélyezését, ezért Kaulmann nagyon dühös. A bondavölgyi vasút korolláriumai A vasút engedélyezését mégis sikerült elérni Tibald gróf révén. Waldemar ezért kikel ellene, ebből tudja meg, hogy Angela Salista őrgrófhoz ment feleségül. Kaulmann, miután elérte, hogy Bondavárban vasút épülhessen, többé nem tart igényt Eveline-re, és meg akar tőle 59
szabadulni. Eveline is el akarja hagyni Bécset, ami esedékessé is vált, hiszen Angela grófnő házassága miatt Tibald grófot már nem illeti meg az anyagi önállóság, és nem tudja Evelinenek fenntartani a palotát. Eközben Iván egyre inkább közel kerül a csődhöz. Mikor egy reggel munkába tart, látja Szaffrán Petit kiszédelegni a kocsmából, dühösen. Pedig Peti megfogadta Evila eltűnésének napján, hogy soha többé nem fog inni, és ezt eleddig be is tartotta. A szegény jó herceg Eveline búcsút vesz Tibald gróftól, eljátssza, hogy nem is szerette, hogy az öregnek ne legyen olyan fájdalmas az elválás. Párizsba költözik férjével együtt. Dies irae Iván egy éjjel hatalmas dörrenésre ébred. Kirohan, s látja, hogy a szomszéd tárna felrobbant. Azonnal a bent rekedtek segítségére siet. A tulajdonosk bezzeg a kisujjukat sem nyújtják, hogy kimentsék a munkásokat. Iván vállalja, hogy lemászik a mérges gázokkal teli nyílásba, hogy levezesse a tömlőt, amivel ki lehet szivattyúzni a mérges levegőt, hogy be tudjanak menni menteni. Sikerül neki. A mentőcsapat a bányában sok-sok holttestet talál. Többek között Szaffrán Péterét, akinek hullája nyitott Davy-lámpát tartott a kezében: Ez a láng okozta a robbanást! A kutatás során mintegy 200 élő embert is találnak, kimentik őket. A baj azonban tetéződik: Ivánék észreveszik, hogy az egész keleti tárna belobbant és ég. Az ilyen bányatüzeket pedig lehetetlenség eloltani. Du sublime au ridicule A robbanás miatt minden részvényes tönkremegy, beleértve Kaulmannt is. Kaulmann Eveline-t akarja felhasználni, hogy anyagi támogatást kapjon Waldemar gróftól. A grófot azonban Eveline szívből gyűlöli. Két gyermek Időközben meghalt Eveline nyomorék öccse, Jánoska, egy rosszul sikerült műtét miatt. Eveline úgy érzi, így már nincs is miért élnie. Szomorkodása közben látogatja meg Árpád, akinek nagyon megörül, a fiú felvidítja egy kicsit. Immaculata Sámuel apát rá akarja beszélni Eveline-t, hogy üzleti okokból fogadja Waldemar grófot a kegyeibe. Eveleine ellenáll. Mikor a pap értetlenkedik, bevallja neki, hogy még szűz. Sámuel apátot mélyen megdöbbenti a lány kijelentése, elszégyelli magát, és örökre eltűnik: visszahúzódik egy kolostorba. Férj és férfi Félix így maga próbálkozik Waldemarnál. A herceg hajlik rá, hogy megsegítse Félixet anyagilag, ha megkapja Eveline-t. A két férfi megállapodik. Dirmák Éva Félix meglátogatja feleségét az öltözőben, s figyelmezteti Eveline-t, hogy ha nem működik vele együtt, nem tud neki megélhetést biztosítani. Eveline azonban öntudatosan kijelenti, hogy tudomása szerint itt, Párizsban nem is számítanak férj-feleségnek, így Félixnek semmi joga rendelkezni vele. Félix megdöbben, honnan tudja ezt a lány: Sámuel apát mondta el neki. Kaulmann felismeri, hogy végleg elveszett, ezért összeszedi maradék pénzét és menekülőre fogja. Semmivé lenni Eveline úgy érzi, végre újjászületett, szabad. Keresi azt, aki hozzá a legközelebb áll, és elmondhatja, mennyire boldog. Árpádot keresi fel, és burkoltan elébe tárja, hogy olyan férjet szeretne, mint amilyen ő. Árpád azonban elutasítja Eveline-t, és felvilágosítja arról is, hogy semmi esélye egyedül talpon maradnia a művészek világában, mert valójában nem elég 60
tehetséges, csak jómódú pártolóinak köszönheti eddigi sikereit. Eveline kénytelen belátni, hogy ez igaz. A kőszén Eveline ennek ellenére elhatározza, hogy művésznővé képzi ki magát. Másnap indul próbálni, ám közlik vele az operában, hogy szerepét másra osztották, rá nem tartanak igényt. Hazatérve otthonában végső csapás éri: ott találja Waldemar grófot, aki közli vele, hogy semmije sincs, minden vagyonát elárverezték a férje adóssága miatt, s hogy Félix a rendőrség elől menekülve meghalt, mikor kiugrott a vonatból. Waldemar ajánlatot tesz neki: ha elfogadja udvarlását, mindent visszakap tőle. Eveline elutasítja az ajánlatot. Eladja utolsó ékszerét, hogy megbízhasson valakit, aki gondoskodik öccse sírjáról. Másnap a Szajna partján találják meg ruháscsomagját. Waldemar azonban keresteti a holttestét, de hiába. A görög végrendelete Csanta uram is tönkrement, s ebbéli fájdalmába bele is halt. Halálának köszönhetően Belényi Árpád és édesapja visszakapja egykori házukat. Mikor a föld ég a talpunk alatt Iván némi hasznot húz a szomszédos tárna tragédiája miatt: most tőle akarnak szenet venni. A keleti tárna égése azonban már Iván bányáját is veszélyezteti. Gyermekjátékok Belényi Árpád és édesanyja visszaköltöznek régi otthonukba. Heureka! Iván Árpád leveléből értesül a Párizsban történtekről, Eveline haláláról. Kiüresedik a szíve. Véletlenül sikerül feltalálnia az ellenszert a bányaégésre. Al pari! Iván jelentkezik a tőzsdén, hogy részvényeket akar venni, hiszen el tudja oltani a tüzet. Óriási rajongással veszi erre körül a többi részvényes. A harc az alvilággal Iván vezetésével sikerül eloltani a tárnában égő szenet. Apoteózis E tettéért óriási elismerésben részesül: nemcsak pénzt, de hírnevet és közbecsülést is nyert vele. Angela Iváné lesz! Az üdvözlő levelek között Iván egyszer Angela levelét találja, aki semmi mást nem kér tőle, csak hogy bocsásson meg neki. Váltanak néhány levelet, s Iván biztosítja, hogy semmi oka nincs, amiért haragudhatna rá. Angela azonban kitart kérése mellett: csak egy sort küldjön, neki, amiben azt írja, hogy megbocsát. Iván megteszi. Hamarosan váratlan látogatója érkezik: Theudelinda grófné, aki betérve közli vele, hogy Angelát hozta magával, akinek az a kérése, hogy örökre itt maradhasson. Iván nem érti a helyzetet: hamarosan behozzák Angelát: koporsóban. A grófnő elmeséli, hogy esett a halála: véletlenül túl közel állt a kandallóhoz, és meggyulladt a ruhája. Halálos égési sérülései vitték el néhány nap szenvedés után. Utolsó kívánsága az volt, hogy Bondavárban temessék el. Ki hogyan gyászol? Iván megsiratja mindkét nőt, akihez valaha köze volt vagy lehetett volna az életben: Angelát és Eveline-t is. Elérkezik azonban a tárnaégés eloltásának évfordulója, amire nagy ünnepséget terveznek. Nem! - Evila! 61
Az ünnep alkalmából elhatározzák, hogy az arra legalkalmasabb munkást jutalomban részesítik. Azt javasolják Ivánnak, hogy egy fiatal lányt jutalmazzon meg, aki épp egy éve dolgozik itt, szorgalmasan, vidáman, senkinek egy rossz szava nincs róla, annyira derék lány. Iván kimegy megnézni a munkásokat, s egyszer csak hallja, hogy felcsendül az a régi, szomorkás tót népdal, amit egykor Evila énekelt. Ekkor a szénhalom tetején megpillantja a lányt, aki énekli: Evilára ismer benne! Odarohan hozzá, boldogan megöleli, és feleségül kéri. Evila nagy boldogságában úgy érzi, meghal, pedig csak elájul.
62
• Jules Verne: A dunai hajós (olvasónapló) Verne izgalmas regénye csupa titok és kaland. Senki sem az, aminek mondja magát, és senki sem az, akinek mások gondolják. Közben végigutazunk a Dunán, ismerkedünk történelmi emlékekkel és belecsöppenünk egy igazi krimibe. Szereplők: Serge Ladko, alias Borus Demeter; Dragos Károly, alias Jäger úr; Ivan Striga, Natsha Gregorovics; a horgászliga tagjai; elnöke; csendőrök; járókelők; bámészkodók; rablók; Titscha; Jakob Ogul; csendőrök; foglár; börtönbe látogatók; Simon Klein Helyszín: Sigmaringen, Fridingen, Neustadt, Regensburg, Bécs, Esztergom, Szalka, a rablók hajóján, Budapest, Zimony, zimonyi, börtön, Ruszcsok, Sulina A rövid tartalom: 1. rész: A sigmaringeni versenyen A Dunai Liga horgászversenyén a számos, ismert, neves horgász előtt egy ismeretlen magyar horgász, Borus Demeter nyeri a mennyiségi és számszeri versenyt is. Bejelenti utazását a Dunán. A folyó teljes hosszán hajózik és csak horgászatból él. 2. rész: A Duna forrásainál Megírják a bécsi, belgrádi, bukaresti, budapesti lapok is a különleges vállakozást. A Halásztanya vendéglőben horgászok és érdeklődök egyaránt az indulás napját várják, de a Duna mentén történt rablótámadásokról is beszélnek. A banda felkutatására nemzetközi rendőrséget hoztak létre, Dragos Károly vezetésével. Arról is beszélnek, hogy vajon nem lehetséges-e. hogy Borus Demeter az álruhába bújt nyomozó vagy ő egy bandatag és Dragos épp rá vadászik? Vagy nem is fog elindulni a Dunán és csak felültette az embereket. Egy Jäger nevű férfi bekapcsolódik a beszélgetésbe. Aztán a Duna forrásáról vitatkoznak, hogy hol is van tulajdonképpen. Ennek kapcsán az induláskor több helyszínen is várják Borust, aki el is indul csónakjában. 3. rész: Borus Demeter utasa Az út, a csónak és a felszerelés pontos leírásával kezdődik a rész. Borus nagyon gyorsan halad és csak néha horgászik, vajon miért siet annyira? Fridingen városánál megállni kényszerül, akkor az őt ünneplő tömeg, de reggel már hűlt helye sincs. Ulm városában csak egyetlen ismeretlen várja, aki követi őt a városba, majd vissza a csónakhoz, ahol úgy tesz, mintha hosszúidő óta várná. 1500 Ft-ot ígér, ha vele hajózhat. Minden rábeszélés ellenére Borus nemet mond, de megjelenik egy csendőr, és mivel Borusnál nincsennek iratok, nagyon kellemetlen helyzetbe kerül. Az ismeretlen kezességet vállal érte, és amikor megmutatja a csendőrnek az útlevelét, annak eláll a lélegzete, és nem marad tovább. Borus ezután elfogadja Jäger ajánlatát, mert hiszen iratok nélkül még segítségére lehet. 4. rész: Serge Ladko Kis történelmi kitekintés a szabadsáharcokra, függetlenségi háborúkra. Bulgáriában 1876-ban összeesküvés indult, és Ruszcsokban Serge Ladko lett a forradalmárok vezére. Serge Ladko testileg, lelkileg és erkölcsileg is kiváló vezér volt, aki eredetileg dunai révkalauz volt. Egyetlen ellensége, Ivan Striga, aki bár külsőre hasonlított rá, lelkileg és erkölcsileg teljesen különbözött tőle. Azt rebesgették róla, hogy Striga áruló, török kém, csempész és rabló. A két férfi egy lány, Natsa Gregorovics miatt került először összetűzésbe egymással. Ladko Natsa 63
mellett lakott és anyját és őt is támogatta, és a barátságból szerelem lett kettejük között. Striga is szerelmes lett a lányba, de az visszautasította. A két fiatal eljegyzése hírére Striga először egyedül, majd egy csapat haramiával támadt Ladkora, de az szétkergette őket. Ladko és Natsa összeházasodtak és nagyon boldogok voltak. Egy év múlva kitört a szabadságharc és Ladko hamar vezér lett. Fegyvert szerzett a harcnak, közben Strigát látta az ellenség között. A szabadsághatcot azonban leverték és neki bujdosnia kellett. Natsától egy idő után nem kapott híreket és aggodalma egyre jogosabbá vált, amikor a cár hadat üzent a török szultánnak és Bulgária a mindennapi harcok színterévé vált. 5. rész: Dragos Károly Ismét a ladikon vagyunk Borussal és Jägerrel. Borus Demeter horgászik és Jäger nagy örömmel figyeli minden mozdulatát. Neustadtban eladtj a bámészkodóknak a zsákmányt és a pénzt odaajta Jägernek. Regensburgban 40 Ft-ot fizetnek a halakért és ott is nagy a lelkesedés. Az író felfedi az olvasók előtt, hogy Jäger nem más, mint Dragos Károly. Dragos Károly padig azon elmélkedik, hogy milyen jól kitervelte, hogy Borus társául szegődik és megfigyelheti őt is és az egész dunai szakaszt anélkül, hogy akár útitársa is tudná valódi kilétét. 6. rész: A kék szempár Dragos Regensburgban találkozik egyik emberével, akivel megvitatják terveiket és eredményeiket a nyomozással kapcsolatban. Az utazás során csodálkozik Borus azon, hogy Jägernek mindenütt vannak ismerősei, de az kereskedelemmel kapcsolatos munkájával magyarázza ezt. Egy véletlen baleset miatt a sötét napszemüveg leesik Borusról (amit mindezidáig még éjjel is viselt), és Jäger/Dragos megláthatja, hogy éles tekintetű ragyogó kék szeme van. Bár rákérdeze, Borus csak annyit mond, hogy a szemét zavarja a fény, de ez nem kielégítő válasz Dragos számára, bár nem firtatja tovább. 7. rész: A vadászok és a vad Bécsben hatalmas tömeg verődik össze, itt is sikerül jó pénzen eladni a halakat. Két idegen meglátja Dragost a csónakban és ők felismerik a nyomozót és azt gondolják, hogy ő járja be a Dunát álnéven. Nem örülnek neki. Egyiküket Titschanak hívják. Bécsben Dragos ismét találkozik emberével, Ulmannal, aki nem tud újabb hírekkel szolgálni. Bár Borus azt mondja Dragos/Jägernek, hogy nem megy be a táborba, de mégis meglátja őt a nyomozó és követi. Egy nyomorúságos utca piszkos kis üzletében tölt el fél órát, amíg a nyomozó lesben áll. Simon Klein boltja ez, akit zsibárusnak, uzsorásnak, orgazdának tartanak. Dragosnak egyre erősebb a gyanúja Borus ellen és felállítja úticáéljaik mellé az embereit. Közben a két idegen (Titscha+1) követi Dragost. Visszaérve a bárkához rákérdez, hogy járt-e Bécsben Borus, de Ő letagadja. 8. rész: Egy női arckép Dragos észreveszi, hogy Borus festi a haját. Fekete haja eredetileg szőke lehetett. Egyre inkább azt gyanítja, hogy Borus valójában bűnöző, talán a betörő banda feje. Dragos/Jäger elmondja Borusnak, hogy nem túl biztonságos elhagyatott helyen éjszakázniuk a rablóbanda miatt, de Borus nem is hallott korábban róluk. Dragos beszél róluk és a banditavezérről, akiről pontos leírásuk van (kék szem, szőke haj, szakáll és Ladkonak hívják). Borus nagyon megdöbben, és ezt a nyomozó is észreveszi. Borus Esztergomnál elmegy Szalkára, Dragos találkozik emberével és érzi, hogy történni fog valami. Másnap viharba keverednek és Dragos s vízbe zuhan, de Borus kimenti. Dragos összefagy a víztől, ezért Borus elmegy, hogy szerezzen néhány dolgot a közeli faluból (szívmelegítő stb). Közben Dragos átkutatja Borus holmiját. Megtalál egy női arcképet, rajta a felirattal: " Szeretett férjemnek, Natsa Ladko." Megérkezik Ulmann és elmondja, hogy előző éjszaka, amikor Borus éppen nem volt a ladikban (Szalkára ment) újra lecsapott a rablóbanda a közelben. Dragos vacilál, hogy mit tegyen, hiszen azt hiszi Borus Ladko, a bandavezér, de ő 64
megmentette az életét, és ezt nem tudja összeegyeztetnie egy gyilkos jellemével. A rablás helyszínére siet. 9. rész: Dragos kettős kudarca Egy fogadónál folytatódik a történet, ahová megérkezik két fáradt fuvaros, akik azt mondják, Szentendrére tartanak. A fogadóban is a legutóbbi rablásról beszélnek. Hamar kiderül a két fuvaros beszélgetéséből, hogy bandatagok, és náluk van a zsákmány. Arról beszél az egyik, hogy már nem kell sokáig tartani Dragostól, és hogy hol találkoznak a banda többi tagjával. A találkozáskor kiderül, hogy a két idegen, akik követték a nyomozót is bandatagok. A találkozóhelyen nem tudnak elbújni eléggé, és beleütköznek a Dragos által evezetett rendőri különítménybe. Itt megszakad a történet és az aznap délutáni eseményeket meséli el az író onnan, hogy Dragos emberével, Ulmannal otthagyta a ladikot. Ezután elmentek a tett színhelyére és a nyomozó kikérdezte a szemtanút, aki hallotta, hogy a vezért Ladkonak szólítják és látta, hogy sűrű szőke szakáll visel.(Dragos rögtön azon gondolkodott, hogy lett ismét szőke Ladko) az ellopott tárgyak mennyiségéből következtetve Dragos embereivel együtt kocsit keresett ezután, amelyen a lopott zsákmány lehet. Ha megvan a szekér, megvannnak a tettesek is. Így hát a szekér nyomába eredtek, elérték a fogadót, majd egyszerre meghallották a nyerítéseket a sűrűből. A rablók túlerőben voltak, több rendőr megsebesült. Dragos visszament két emberével a csónakhoz és elhatározta, hogy visszaadja a kölcsönt, mert biztos volt benne, hogy a bandavezér Ladko és Borus Demeter egy és ugyanazon személy. Mivel a ladikot nem találják, sem Borust, kiadatja a körözést ellene. 10. rész: A fogoly Az író felfedi, hogy Borus Demeter tényleg Serge Ladko, de gyorsan le is szögezi, hogy ő nem bandavezér. Elmondja, hogy Szalkán telepedett le, miután menekülni kényszerült és mikor nem kapott hírt a feleségéről, itt eszelte ki a dunai utazást. Nem akarta, hogy bárki felismerje, ezért változtatta el a külsejét. Szalkára azért ment, hátha jött levele, de most is csalódnia kellett. Miután kimentette Dragos/Jägert a vízből, elment pár dologért, és visszítérve megdöbbenve látta, hogy Jäger nincs sehol. Kitakarította a bárkát és a múlton elmélkedett, közben nem vette észre, hogy rá les három bandita. Megkötözték és elhurcolták a ladiktól. Egy hajóra hurcolták és levetették a hajófenékre. 11. rész: Az ellenség hatalmában A rablók bepakolták a zsákmányt a hajójukra és továbbálltak. Közben megtudjuk a bandavezér gondolataiból, hogy azért raboltatta el Dragost (Ő azt hiszi a nyomozót rabolták el), hogyha egyszer bajba kerül, legyen egy ütőkártyája. Hajójuknak vízalatti rejtekhelye volt, hogy az ellenőrzéseknél ne tűnjön fel a zsákmány. Révkalauzuk Jacub Ogul, aki ugyancsak Ruszcsoki, mint Ladko vagy Striga. Kiderül, hogy a bandavezér Ivan Striga, és bosszúból viseli a Ladko nevet. Striga elhatározza, hogy továbbhajóznak, de időnként kiszáll, hogy értesüléseket szerezzen. A hajón fogva tartanak egy fiatal nőt is Ladkon kívül. Budapestnél ellenőrzik a hajót, de a rendőrök semmit sem találnak. Striga időről időre híreket próbál gyűjteni, de hiába,. Ezen kívül minden nap vitázik valamin az ismeretlen fogoly nővel, de eredménytelenül, mert mindig dühösen fújtatva hagyja ott az asszonyt. Striga is feltöri Borus Demeter, valójában Ladko, (Ő azt hisz Dragos) ládáit és megdöbben az arckép miatt. Közben Ladko megpróbál kiszabadulni. 12. rész: A törvény nevében Mire Striga és Titscha lemennek a kabinba, ahol a foglyot tartották, már hűlt helye. Ladko megtalálja bárkáját, amit a hajóhoz kötöttek és azon elmenekül. Rájön, hogy elrablóival továbbra is eredeti célja felé hajózott, amitől kicsit megkönnyebbül és úgy határoz, nem tesz feljelentést, mert abból neki is baja származhat. Zimonynál azonban ahogy kiköt, azonnal letartóztatják. 65
13. rész: A kihallgatás Dragos örül, hogy elkapták végre a titokzatos Ladko-t, aki Borus Demeter néven hajózott. Striga azonban, amikor értesült az eseményekről végképp összezavarodik, hiszen, amikor foglya megszökött, azt gondolta, az Borus volt és annak a dereglyéje állt a parton, de az emberek a bandavezér Ladkoról beszéltek, akiről Striga tudta legjobban, hogy az valójában Ő maga. Dragos közben megbeszéli a vizsgálóbíróval, hogy ő a háttérből figyeli az eseményeket. Ladko semmit nem ért, és csendesen várja az eseményeket. A kihallgatás alatt kiderül, Őt Ladkonak hiszik, a bandavezérnek, aki Borus Demeter álnéven hajózott, és festi a haját és álcából hord szemüveget. A kihallgatás után Striga ott áll a tömegben, hogy szemügyre vegye a foglyot, de nem ismeri fel benne Ladkot. Inkább elhatározza, hogy lemegy Szalkára és Borus Demeternek adja ki magát, hogy a fogoly állításait végképp megdöntse és végképp bezárják őhelyette. A terve sikerül és Ladko nagyobb veszélybe kerül, mint valaha volt. 14. rész: Ég és föld között Ladko egy őrtől kapott újságból megtudja, hogy a törököt iszonyú mészárlást végeztek hazájában. Natsát féltve elhatározza, hogy meg kell szöknie börtönéből. Miközben az ablak rácsait reszeli, folynak a kihallgatások, tanúk szembesítése, de a nyomozás egy helyben áll, mert a tanúk nem ismernek a rablóvezérre. Több napos küzdelem és tervezgetés után megszökik és az első ember, akibe beleütközött a börtön tövében, Jäger (Dragos nyomozó). Ladko, azt hiszi, ez a legjobb, ami örténhetett, hiszen rögtön barátba ütközött. 15. rész: Közel a célhoz Már 9 napja utaznak ismét együtt, Ladko visszavedlett Borussá, Dragos pedig Jägerré. Dragos már igencsak kételkedik Ladko bűnösségében, de nem tudja ésszerűen megmagyarázni feltételezéseit. Hatalmas iramban haladnak előre, közben történik mégegy rablás, ami megint Borus ártatlanságát bizonyítja. Amikor elérik Ruszcsokot, Ladko bevallja Jäger/Dragosnak, hogy mindig csak eddig akart jönni és kiszáll és nem egyedül jön vissza a bárkára, ha minden jól megy. Bemegy a városba és Jäger/Dragos követi. 16. rész: Az elhagyott ház Mialatt Dragos követi Ladkot, felismeri az utcán Titschat és egy kocsmába viszi és elhiteti vele, hogy ő is bandita, és együtt raboltak Esztergomnál, közben pedig megtudja, amit akar. Megtudja, hogy a bandavezér egy Striga nevű ember, aki csak használja a Ladko nevet, és hogy Ladkoról azt hiszik, hogy meghalt és hogy Natsát is fogva tartja a hajóján. Elmennek Ladko házához, a haramia rendőrért siet, hogy feladja Ladkot, de azalatt Dragos elviszi onnan Ladkot. 17. rész: A folyam sodrában Dragos felfedi kilétét és elmondja, hogy mit tudott meg. Iszonyatos tempóban a rablóhajó után mennek és utol is érik. Ladko felkapaszkodik a hajóra, harcképtelenné teszi a révkalauzt, Jacub Ogult, és magával viszi az ő bárkájukhoz. Elrabolja a kormányost, hogy Strigáék anélkül maradjanak. Jacubot és Dragosra bízza és megkéri, hozzon segítséget, ő pedig visszaevez a hajóhoz. 18. rész: A dunai révkalauz Dragos elmegy a legközelebbi tanyához, onnan szekeret szerez, beviteti magát és a tehetetlen Jacubot a legközelebbi városba, Jacubot bedugja a börtönbe és ő munkához lát. Sulinába megy és ott kér rendőri segítséget. Közben Ladko révkalauznak ajánlkozik Strigánál. Striga kicsit csodálkozik, de aztán mivel neki kormányos kell és örül, hogy ilyen könnyen a kezére kerül Ladko, felfogadja kormányosnak. Ladko megtudja a hajó titkát a rejtett raktáráról. A tenger előtt Ladko szándékosan homokzátonyra vezeti a hajót. Striga rálő, de nem talál, Ladko pedig szíven szúrja Strigát. Az emberei megfutamodtak. Egy gőzhajó feléje tart, ami miatt megretten, de az elkanyarodik az utolsó pillanatban. Megérkezik azonban Dragos 66
gőzhajója a rendőrséggel. Ladko pedig felkutatja a hajót és megtalálja Natsat. 19. rész: Utószó A tárgyalások során minden titok kiderül, a gonoszok megbűnhődnek. Egy év múlva kezdődik az orosz-török háború, majd Bulgária szabad országgá válik. Ladkoék visszatérnek Ruszcsokba, folytatják korábbi boldog életüket. Barátságukat Dragossal máig megőrizték és Natsa három fiút szült. A legnagyobb révkalauz lett, a középső horgász, a legkisebb pedig nyomozó. Még most is ott élnek a Duna partján.
67
• Jules Verne: Kétévi vakáció (olvasónapló) Jules Verne Kétévi vakáció című regénye kalandos történet. Tizenöt hajótörött, fiatal fiú kétévi küzdelmes harca az életért egy lakatlan szigeten. A műben megmutatkozik, hogy nincs az életben olyan helyzet, amellyel a rendszeretet, a bátorság és az állhatatosság ne tudna megbirkózni. Szereplők: Briant; Gordon; Doniphan: a szigetre vetődött fiúk közül a legidősebbek, vezéregyéniségek; Jacques: Briant öccse; Mokó: hajósinas és szakács; Evans: a Severn kormányosa; Kate: a Severn hajótöröttje; A Severn matrózai. Helyszínek: egy sziget Dél-Amerika nyugati partjainál. A rövid tartalom: 1. rész, Első fejezet 1860. március 9-én a Sloughi nevű vitorlás, fedélzetén tizenöt fiatal fiúval (egyikük sem több 14 évesnél) hánykolódik a tengeri viharban. A vihar nagyon megtépázza a vitorlát, de szerencsére egy idő múlva elül. A hajó egy ismeretlen szárazföld közelébe sodródik, s fennakad a körülötte lévő szirtzátonyon. Második fejezet A fiúknak gondot okoz, hogyan jussanak el a szirtzátonyon keresztül a partra. Az e körül zajló vitában Briant és Doniphan álláspontja ütközik össze, ők tűnnek a kis csapat vezéregyéniségeinek. Briant kísérlete, hogy a partra ússzon, kudarcba fullad. A tanácstalan fiúkat a dagály segíti meg: egy nagy hullám átemeli a Sloughit a sziklákon, és finoman, sérülés nélkül leteszi a fövenyen. Harmadik fejezet Ebben a fejezetben tudjuk meg, hogyan került a fiúcsapat a felnőtt nélküli hajóra, és hogyan keveredtek ki a nyílt óceánra: ők mindannyian egy új-zélandi város, Auckland egyik nevelőintézetének a diákjai, akik a nevelőkkel együtt egy sziget körüli hajóútra készültek a vakáció idejére. Az indulás előtti este a gyerekek már beköltöztek a hajóra, a felnőttek azonban még kimentek a partra, hogy egy búcsúwhiskyt elfogyasszanak. Ez idő alatt a hajókötél ismeretlen okokból eloldódott, s mire a felnőttek felocsúdtak, a hajónak már nyoma veszett, annyira messze sodródott a parttól. Ráadásul összeütköztek egy gőzhajóval is, ami letörte a hajó végéről a névtáblát. A hajó keresésére indulva csak ezt a táblát találták meg, ezért mindenki meggyőződött arról, hogy a hajó elsüllyedt, a fiúk pedig odavesztek. Negyedik fejezet A partvidékre jutva a gyerekek átvizsgálják a környéket, barlangot vagy alkalmas szálláshelyet keresve, de hiába, ezért úgy döntenek, a hajón maradnak. Leltárt készítenek a hajón található eszközökről és élelmiszerekről. Ötödik fejezet A kérdés, ami a fiúkat leginkább foglalkoztatja, hogy vajon szigetre vagy kontinensre vetődtek-e. Briant kirándulást tesz a legmagasabbnak tűnő sziklacsúcsra, hogy onnan körülnézhessen. A távolban három kis szigetet vél felfedezni, valamint egy kék vonalat a látóhatáron, amiből arra következtet, hogy az csak a tenger lehet, és sajnos, szigetre vetődtek. Hatodik fejezet 68
Doniphan nem bízik Briant tapasztalataiban, maga is meg akar győződni róla. Ezért elhatározzák, hogy kirándulást tesznek a szárazföld belseje felé. A párás időjárás miatt egy ideig halogatniuk kell az indulást, de végül elindulnak, több napos túrára készülve. Hetedik fejezet Egy sziklacsúcsra jutva Doniphanék semmiféle kék vonalat nem látnak a látóhatáron, Doniphan diadalmasan örül Briant tévedésének. Briant azonban felhívja rá a figyelmet, hogy ez a szikla alacsonyabb, és talán csak nem látni el innen odáig. Ezért elhatározzák, hogy elindulnak a vélt tenger irányába, hogy meglássák, hova jutnak. Időközben rájuk esteledik, és meghúzzák magukat valahol. Reggelre kelve látják, hogy ahol aludtak, az egy emberi kéz által épített kalyiba volt. Az erdei pataknál pedig szintén ember építette gátra találnak. Másnap valóban vízparthoz jutnak, ám Phann-nek, a kutyájuknak köszönhetően kiderül, hogy ez nem lehet a tenger, mert édesvizű. Nyolcadik fejezet Felkutatják a tópart vidékét is, ahol többek között struccmadarakat is látnak. A tóból egy széles, hajózhatónak tűnő patak ömlik ki. Másnap a sziklafal másik oldalán bolyongva egy csónakroncsot, valamint egy fába karcolt monogramot találnak 1807-es dátummal. Phann egy barlangnyílást is felfedez. Bemerészkednek a barlangba: egy emberi csontvázra bukkannak itt. Kilencedik fejezet A barlangban talált tárgyakból kiderül, hogy egy egykori francia hajótörött lelte itt halálát. A barlangban néhány bútort, szerszámot, egy naplót és egy térképet találnak a szigetről, aminek nagy hasznát veszik, nem utolsó sorban azért, mert a térkép végképp bizonyítja, hogy egy szigeten vannak. Tanulságos expedíciójuk után visszatérnek a többiekhez a táborhelyre. Tizedik fejezet A fiúk beszámolnak a többieknek a kutatóút eredményéről. Mivel a Sloughi egyre rosszabb állapotban van és egyre kevésbé biztonságos, elhatározzák, hogy inkább a sziget belsejében talált barlangba költöznek át. Kipakolnak a hajóból, és darabokra szedik, hogy a használható elemek még javukra váljanak. A hajó megmaradt részével egy szélvihar végez. Néhány nap alatt tutajt építenek, és holmijukkal együtt beeveznek a tóhoz, hiszen ennek a partján van a barlang. Az út két napig tartott. Tizenegyedik fejezet Elkezdenek berendezkedni a Francia-barlangban (a hajótörött után így nevezték el), bár egy kissé szűkösnek tűnik számukra. Vadásznak is, hogy a közelgő hideg évszak idején is legyen majd mit enniük. A hajósinas, Mokó szerencsére jól ért az élelmiszerek tartósításához és tárolásához, no, meg a főzéshez is. A közelben elfognak egy nandut is, amit az egyik kisfiú, Service meg akar szelídíteni, hogy lovagolhasson rajta. Tizenkettedik fejezet Elhatározzák, hogy kibővítik a barlangot, ám munka közben furcsa hangokra lesznek figyelmesek, és Phann is eltűnik. Kiderül, hogy a kutyus felfedezett egy barlangnyílást, ami egy sokkal nagyobb terembe vezet. A barlangot sakálok lakták, de a kutyus kiirtotta őket. Így aztán birtokba veszik a nagyobbik barlangot is. Minthogy nagyon úgy tűnik, hogy hosszú távra kell berendezkedniük, nevet adnak a sziget különböző részeinek, és magának a szigetnek is, amit a nevelőintézetükről Chairman-szigetnek keresztelnek. Egyúttal vezetőt is választanak maguk közül, egy éves megbízatással. A választásuk egy higgadt, okos fiúra, Gordonra esik, aki csak azért vállalja a tisztséget, hogy tompítsa a Briant és Doniphan közötti feszültséget. Tizenharmadik fejezet Elhatározzák azt is, hogy szigorú rendben fognak élni, ezért megállapodnak egy tanulmányi tervben: az idősebb fiúk oktatni fogják a fiatalabbakat. Megünneplik a vasárnapokat. 69
Mindeközben beköszönt a kemény tél, tüzelőről is gondoskodniuk kell, ezért kisebb-nagyobb kirándulásokat tesznek a környékbeli erdőkben. Tizennegyedik fejezet Lassan véget ér a tél, melegszik az idő, a fiúk egyre inkább kimerészkednek a barlangból. Service megpróbálja meglovagolni a nanduját, az állat azonban leveti a hátáról, és elmenekül. Elhatározzák, hogy felderítik a sziget többi részét is. Észak felé homoksivatagra bukkannak. Tizenötödik fejezet Nyugat felé is felderítik a terepet, sok hasznos növényre, többek között teára találnak itt. Az egyik fiú, Baxter, lasszóval ügyesen befog egy guanakot, amit magukkal visznek vissza a Francia-barlangba. 2. rész, Első fejezet Briant egy ideje nyugtalankodik amiatt, hogy kisöccse, Jacques nagyon szótlan, amióta a szigetre vetődtek. A fiúból csak annyit lehet kiszedni, hogy valami olyat csinált, amiért a többiek nagyon haragudnának rá, de majd máskor árulja el, mi volt az. Közben tovább folyik a munka a barlang körül: karámot és baromfiudvart építenek. Doniphan javaslatára kipusztítják a rókákat a környékről, és fókavadászatot is rendeznek a Sloughi-öbölben. Idő közben elérkezett a karácsony is, amit méltóképpen megünnepelnek. A kisebb fiúk köszönetet mondanak Briantnek a gondoskodásáért, ami féltékennyé teszi Doniphant. Második fejezet A nyár hamar eltelik, és máris készülődniük kell a következő, immár második telükre a szigeten. Briant azt javasolja, hogy mielőtt még beáll a tél, járják be a sziget keleti részét. Mokót és Jacquest veszi társul mag mellé. Áthajóznak a Család-tavon, ahol egy újabb folyóra bukkannak, ami a tengerpartra vezet. A tengeren nem látni semmi közeli szárazföldet ebben az irányban sem, csak egy mozdulatlan fehér folt tűnik Briant szeme elé, amit csak egy távoli jeges hegyként tud értelmezni. Visszatérésük előtt Jacques megvallja titkát bátyjának: ő volt az, aki az indulás előtti éjszakán tréfából eloldozta a Sloughit a kikötőből. Briant és Mokó megfogadják, hogy ezt nem árulják el a többieknek. Harmadik fejezet A fiúk különböző játékokkal múlatják az idejüket. Egy játék alkalmával Doniphan és Briant összetűzésbe kerülnek, mert Doniphan - alaptalanul - csalással vádolja meg Briant-t. Gordon tesz köztük igaságot, Doniphan megint alulmarad Briant-nel szemben. A nagyobb fiúkat egyre inkább nyugtalanítja, hogy talán sohasem fognak tudni hazajutni erről a szigetről. Időközben elérkezik június 10-e, az új "kormányzó" választásának a napja, amikor is nagy többséggel Briant-t választják meg vezérül a sziget fiatal lakói. Negyedik fejezet A hazaérés reményében egy jelzőárbocot helyeznek el a sziget legmagasabb pontján, hogy egy esetlegesen arra térő hajó észrevegye. Beköszönt a tél, ami ezúttal is nagyon kemény. Mínusz 30 fokig is lesüllyed a hőmérő higanyszála. A fiúk korcsolyázással (kis fa- és ólomtalpak a korcsolyák) múlatják az idejüket. Doniphan és egy barátja, Cross azonban túlságosan messze kalandoznak a jégen, és a leszálló köd miatt nyomuk vész. A kis Jacques indul utánuk, hogy megkeresse őket. Hajnalig nem tér vissza egyikük sem, ekkor ágyúlövéseket adnak le a barlangból. Doniphanék ennek köszönhetően hazatalálnak, ám a kis Jacques nélkül. Ő csak később, a köd oszlásakor tűnik fel a láthatáron, nyomában két medvével Doniphan a földre teríti a vérszomjas vadállatokat egy-egy puskalövéssel. Doniphan és Briant között nő a feszültség. Ötödik fejezet A két fiú közötti feszültség oda vezetett, hogy Doniphan és két barátja elhatározták, hogy különválnak a többiektől, és a sziget keleti részén telepednek le. Áthajóznak a Család- tavon, 70
és eljutnak a Keleti-folyóhoz. Mivel a helyet megfelelőnek találják, úgy döntenek, hogy visszamennek a holmijukért a barlangba, és itt fognak letelepedni. Hatodik fejezet Indulás előtt még be akarják járni a tengerpartot, hogy ők is meggyőződjenek róla, hogy vajon van-e a közelben valami szárazföld a tengeren túl. A parthoz közeledve azonban egy partra vetődött párkát és emberi testet pillantanak meg a fövenyen heverve. Mivel nagyon félnek, nem közelítenek hozzájuk, inkább a parttól visszahúzódva töltik az éjszakát, amit a nagy vihar még félelmetesebbé tett számukra. Reggelre a két testnek nyoma vész. Doniphanék azt gondolják, biztos a tenger mosta el a holttesteket. Hetedik fejezet Közben Briant egyre azon töri a fejét, hogy hogyan juthatnának haza. Kitalálja, hogy egy nagyon magasra felhúzható sárkányt kell felengedni a szigeten, ami észrevehetőbb jelzés lenne a hajók számára, mint a jelzőárboc a sziklacsúcson. Az ötletét elfogadják. A kivitelezést azonban egy váratlan eset miatt el kell halasztani: a barlang közelében egy félholt nőre találnak, akit magukkal visznek a barlangba. A nő itt magához tér. Kiderül, hogy Kate-nek hívják, és hajótöröttként került a szigetre. Egy amerikai kereskedelmi hajón indult ugyanis útnak, de a hajón matrózlázadás tört ki. A matrózok lemészárolták az összes utast, csak a kormányosnak és neki kegyelmeztek. A hajón azonban tűz ütött ki, és a matrózokkal együtt itt vetődtek partra. Kate azt is elmondja, hogy a martózok félelmetesen gonoszak és kegyetlenek, és egészen biztosan rájuk fognak támadni, ha megtalálják őket. Ezért inkább nem eresztik fel a sárkányt, nehogy jelt adjanak magukról. Egyben azt is elhatározzák, hogy azonnal Doniphanék után sietnek, mert a fiúk nagy veszélyben vannak. Briant és Mokó indul utánuk. A tavon átkelve Doniphant éppen egy vérszomjas jaguár fenyegetésében találják. Briant menti meg Doniphan életét, akire az eset nagy hatással van: baráti jobbját nyújtja Briant-nek, és elismeri őt vezérének. A fiúk épségben visszérnek a barlanghoz. Nyolcadik fejezet A fiúk próbálnak felkészülni a matrózok esetleges támadására. Kate felajánlja, hogy kideríti, vajon itt vannak-e még a gazemberek a szigeten. A fiúk azonban nem engedik el, mert féltik az életét. Briant ehelyett azt javasolja, hogy készítsenek egy erősebb sárkányt, ami elbírja valamelyiküket. Éjszaka eresztenék fel, és így meg tudnák állapítani a fényekből, van-e még rajtuk kívül valaki a szigeten. Kilencedik fejezet Az ötletet elfogadják, és elkészítik a sárkányt. A kémlelő szerepére többen is vállalkoznak, többek között Jacques is, akinek önfeláldozó magatartását nem értik a többiek. Ekkor Jacques elárulja bűnét mindenkinek. A többiek megbocsátanak neki. A sok jelentkező ellenére Briant emelkedik fel a sárkányban. A magasból két fényt lát: az egyik ugyanott világlik a messze távolban, keleten, ahol a napokban a fehérfoltot látta a tengeren. Ez minden bizonnyal egy működő vulkán lehet, tehát arrafelé egy másik szárazföldnek kell lennie. A másik fényt a szigeten, a barlanghoz közel látja, ami azt jelenti, hogy a banditák még mindig itt tanyáznak. Tizedik fejezet Ez a hír még nagyobb óvatosságra inti a fiúkat. Minden jel arra mutat, hogy a banditák egyre közelebb kerültek hozzájuk, a barlang közelében egy pipát is találnak. Egyik éjszaka egy puskalövésre lesznek figyelmesek, ami egészen a közelben dördül el. A jajkiáltásokból azonban Kate Evansre, a kormányosra ismer, így hát beengedik a férfit a barlangba. Tizenegyedik fejezet Evans elbeszéli a szigetre vetődésük és az itteni bolyongásuk történetét, hogy mire készülnek a banditák, és azt is elmondja, hogy a sziget, ahol vannak, alig 60 órányi hajóútra van a DélAmerikai kontinenstől, és eredetileg Hanover-sziget a neve. Evanstől megtudják, hogy a banditák hajója viszonylag jó állapotban van, csak szerszámok hiányoznak ahhoz, hogy újra 71
használható legyen. A banditák éppen ezért fognak rájuk támadni: szerszámokat és lőszert akarnak szerezni tőlük. Tizenkettedik fejezet A fiúkat örömmel tölti el, hogy van lehetőség a hazatérésre. Azonban előbb még meg kell védeniük magukat a matrózok támadásától. A matrózok először fortéllyal próbálkoznak: szegény hajótöröttnek adják ki magukat, és bebocsátást kérnek a barlangba. A fiúk úgy tesznek, mintha mit sem tudnának, és beeresztik a két idegent. Mikor azonban az éjszaka leple alatt be akarják engedni társaikat, Evans és a fiúk rájuk törnek. Az egyikük elmenekül, a másikukat Kate kérésére csak megkötözik, és nem lövik fejbe. Tizenharmadik fejezet Evans vezetésével a fiúk elhatározzák, hogy a barlangon kívül, az erdőben ütköznek meg a többi banditával. Evans és a legidősebbek fegyverrel felszerelkezve vágnak az útnak. Két ellenfelüket megölik, ám mikor az egyikük Briant-re támad, Doniphan közbelép, és életveszélyes sebet kap a mellkasán. Azonnal visszaviszik a sérültet a barlanghoz, ahol azonban szörnyű kép várja őket: a másik három bandita időközben megtámadta a barlangot, és túszként rángatják magukkal Jacquest. Itt is csata bontakozik ki, amit annak köszönhetően nyernek meg, hogy a foglyul ejtett bandita, Forbes az ő oldalukra áll, és az élete árán védi meg Jacquest. A banditák vezérét Jacques meglövi, a csónakban elmenekülőket azonban Mokó ágyútűz alá veszi. Így végleg megszabadultak a fenyegető veszélytől. Tizennegyedik fejezet Evans szakértői vezetésével hozzálátnak a banditák hajójának kijavításához. Doniphan mindeközben Kate ápolásának köszönhetően gyorsan gyógyul. A bárka kijavításával nagy sokára elkészülnek. Összepakolnak, eleresztik a "háziállatokat", és február 5-én hajóra szállnak. A Chairman-sziget szép lassan eltűnik a szemük elől. Tizenötödik fejezet Útközben egy gőzhajóval találkoznak, ami éppen Új-Zéland felé tart, és szívesen felveszi a bárka utasait a fedélzetére, főleg, mikor megtudja, hogy ők a Sloughi hajótöröttei, hiszen elvesztüknek szomorú híre ismert volt már Angliában és Amerikában is. Nemsokára megérkeztek Auckland kikötőjébe, ahol az egész város és különösen a fiúk családtagjai leírhatatlan örömmel fogadták az elveszettnek hitt fiúkat. A város, hogy háláját kifejezze, Evansnak kereskedelmi hajót vásárolt, a Chairman-szigeten írt naplót pedig több ezer példányban kiadták. Kate-et Doniphan családja fogadta magához, amiért az ő ápolásának köszönhetően maradt életben a fiuk. A szerző a regényét azzal a tanulsággal zárja, hogy nincs olyan helyzet, amellyel a rendszeretet, a bátorság és az állhatatosság ne tudna megbirkózni.
72
• Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem (olvasónapló) Karinthy Frigyes Tanár úr kérem című műve humoros és szórakoztató stílusban tárja elénk a XX. század eleji iskolai életet. Egy kamaszfiú szemével láthatjuk a mindennapokat: a felelések, a dolgozatok miatti félelmet, a diákcsínyek és a nagy iskolai nevetések, viták és hétköznapok nosztalgikus hangulatát. Szereplők: Bauer, főszereplő diák, Büchner, tanuló, Steinmann, tanuló, Mákossy tanár úr, földrajz, Erzsi, szobalány, Könyvárus az antikváriumban, Frőhlich tanár úr, matematika, Polgár Ernő, tanuló Schwicker, történelemtanár, Neugebauer, tanuló, Deckner, tanuló, Kelemen, tanuló, Roboz, tanuló, Auer, tanuló, Wlach, tanuló, Kökörcsin tanár úr, történelemtanár, Zajcsek, tanuló, Löbl, tanuló, Mici, kishúg, Englmayer, tanuló, Pollákovics, tanuló, Müller tanár úr, fizikatanár, Lenkei tanár úr, osztályfőnök, Gabi, kisfiú. Helyszín: otthon, az iskolában, az antikváriumban (Budapest). A mű több, rövid elbeszélésből áll, nem összefüggő történet. A rövid tartalom: Bevezetés Az író a valóság és a képzelet rendjét megfordítva meséli, hogy egyik reggel késve és lihegve érkezik meg az iskolába. Csendesen lép be a VI. B osztály termébe, és leül az utolsó padban az üres helyre. Szerencséje van, mert a tanár csak legyint egyet, azt hiszi, hogy ő az, aki öt perce kikéredzkedett. Karinthy örömmel érzékeli, hogy itt van újra a valóságos életben. Boldogan újságolja a mellette ülő osztálytársának, Büchnernek, hogy mennyire megkönnyebbült. Az éjszaka ugyanis azt álmodta, hogy már nem tizenhat éves, nem jár iskolába, hanem felnőtt. Huszonhét évesen ült egy kávéházban, író lett, és már sok könyve megjelent. Személyesen ismerte Molnár Ferencet és Bródy Sándort, de mégsem volt boldog. Nem érezte jól magát a felnőtt életben, hiába vágyott erre egész gyermekkorában. Amikor rájött, hogy ez csak álom, és valójában az iskolában van a helye, nagyon örült. Reggel hétkor Bauer nagyon nehezen ébred reggel. Még félálomban a következő gondolatok suhannak át az agyán. Mákossy tanár úrnál felel földrajzból. A tanár Dánia fővárosát kérdezi tőle, de nem tud válaszolni. Álom és ébrenlét összemosódik, s egy idő után már nagyon kalandozik Bauer gondolatban. Ő egy híres hadvezér, akinek el kell foglalnia Dániát. Most ő felelteti a tanár urat, aki nem tudja megmondani Dánia fővárosát, pedig az Budapest, mert hozzácsatolták Magyarországhoz. Az érdekes álmokból Erzsi, a szobalány riasztja fel Bauert, mert már nyolc óra, és elkésett az iskolából. Elkéstem Bauer reggel késésben rohan az iskolába, és útközben próbálja végiggondolni, hogy mi várható aznap. Az első óra mennyiségtan, ahol Frőhlich tanár úr valószínűleg feleltetni fog. Hősünk a mennyiségtan dolgozatot nem készítette el, és a következő órára sem készült fel Vörösmarty nyelvszépségeiből. Elég rosszak tehát a kilátások. Sietve rohan be az iskolába, ahol már becsengettek. Már Frőhlich is bent van a teremben, és Bauert már beírták a hiányzók közé. Lesütött fejjel ül be a padba, és ami még szörnyűbb felelés következik... Eladom a könyvem 73
Bauer aznap iskola előtt a Múzeum körúti antikváriumba megy, hogy eladja a tavalyi természetrajz könyvét. A könyv azonban lényegesen meg van kopva, és hősünk ki is dekorálta, különböző rajzokat, karikatúrákat készített bele. Ahogy egyre közelebb ér a bolthoz, és meglátja az öreg antikváriust, úgy lesz egyre kevesebb az önbizalma, és már gondolatban egyre kevesebbet kér a könyvért. A könyvárus végül negyven fillért ígér érte, ami még mozira sem elég. Bauer hirtelen jött ötlettől vezérelve előkapja a vadonatúj Stilisztika könyvét, amire aznap is szüksége van, és eladja. Szomorúan távozik a boltból, és elhatározza, hogy másnap visszaveszi a Stilisztikát. A jó tanuló felel A tanár hosszas naplólapozgatás után végül Steinmannt, az osztály legjobb tanulóját hívja ki felelni. Egy érdekes matematikai feladatot kell megoldania egy csonka gúlával kapcsolatban. Ám nem kétséges az eredmény. A jó tanuló mindent tud, és felelete rövid, meggyőző. Bizalmasan beszél a tanárral, szinte félszavakból is értik egymást a matematika világában, akár egy gróf és a grófnő. A rossz tanuló felel A rossz tanuló nagyon szerencsétlen. Mikor a nevén szólítják, szinte el sem hiszi, és csak nagy nehezen botorkál ki a táblához. Útközben ismételgeti magában az aznapi leckét. Egy másodfokú egyenletet kell megoldania, de nem boldogul vele. Nagyon lassan ír a táblára, hogy ezzel is időt nyerjen, de semmi sem segít. A tanár megsemmisítő pillantásokat vet rá, és egy szót sem szól. Végül kihív egy újabb tanulót felelni. A rossz tanuló megszégyenülten áll, végül a kudarc után a helyére kullog, és eldönti, hogy gimnázium helyett inkább katonai pályára lép. A bukott férfi Neugebauer a folyosón áll, és Schwicker tanár urat várja, aki megbuktatta őt történelemből. Azt tervezgeti magában, hogy meg fogja kérni Schwickert, hogy húzza át a elégtelent, és írjon helyette elégségest. Gondolatban egyre nagyobb bátorsággal győzködi Schwickert, aki végül beleegyezik. Amikor azonban tényleg megérkezik a tanár, egy szó sem jön ki Neugebauer torkán. A tanár elküldi, ő pedig illedelmesen elindul hazafelé a pótvizsgára tanulni. Útközben azonban betér egy csemegekereskedésbe, és elkölti az összes pénzét mustkolbászra, törmelékcsokoládéra és törökmézre. És az egészet - mint róka a zsákmányát - egy kapualjban felfalja. Magyar dolgozat Egy háromnegyedes (akkoriban a négyes volt a legrosszabb jegy) és egy egyfeles (az egyes volt a legjobb jegy) magyardolgozatot olvashatunk. Mindkettő címe: Petőfi és a líra, a stílusukban azonban nagy különbség van. Míg az első dagályos és gyermeteg, a második frappáns és lírai. Az elsőt Skurek Ferenc, a másodikat pedig Goldfinger Rezső, hatodik osztályos tanuló írta. Röhög az egész osztály Az osztály egész szünetben röhög és rosszalkodik. Cédulákat ragasztgatnak egymás hátára, és megtréfálják, ijesztgetik egymást. Találnak az osztályteremben egy új szemetesládát, amiben kényelmesen elfér egy ember. Mivel Zajcsek nem tud a nagy hangzavarban tanulni, belebújik a szemetesbe. A többiek megtréfálják, úgy tesznek, mintha megérkezett volna a tanár. Zajcsek bosszankodva bújik vissza, míg a többiek nevetnek rajta. Ám akkor váratlanul tényleg belép Kökörcsin tanár úr. Mindenki elnémul és feláll, ám Zajcsek azt hiszi, hogy megint csak tréfálnak vele. Feszült csend, a gyerekek mászkálnak a pad alatt, és majdnem kibuggyan belőlük a nevetés. Egyszer csak váratlanul megszólal a tanár: - Auer... mit mozgolódik maga, mint egy sajtkukac? És erre a mondatra mindenkiből kitör a fojtott nevetés. A tanár pedig csodálkozva néz, majd büszkén megállapítja, hogy milyen vicces ember ő. Kísérletezem 74
Fizikaórán kísérletezik az osztály. Pollákovicson az elektromosságot illusztrálja a tanár, amikor a belevezetett áramtól feláll a fiú haja. Hazafelé menet Bauer is kísérleteken töri a fejét. Vesz mágnesvasat, és elhatározza, hogy otthon kiegyenesíti a patkó alakú vasat, és iránytűt csinál belőle. Heron-labdát is akar csinálni, és be akarja mutatni a szülőknek a Torricelli-féle űrt. Ám csak a kishúgát, Micit találja otthon, aki gúnyosan nevet a sikertelen kísérleteken. A gravitációs kísérlet közben Bauer eltöri a lámpát, és ezért nem kap este vacsorát. Ő azonban nem búslakodik, hanem Galileihez hasonlítja magát, akit szintén nem értett meg a kora, pedig mégis mozgott a Föld. Magyarázom a bizonyítványom Bauer kétségbeesetten próbálja megmagyarázni szüleinek a félévi bizonyítványában szereplő rossz jegyeket, és még az óriási füllentésektől sem riad vissza. Az a fő érve, hogy ez csak egy ideiglenes bizonyítvány, az igazit csak később fogja megkapni, mert az övét felküldték a minisztériumba, hiszen tévedések derültek ki vele kapcsolatban. A történelemtanár elvesztette a noteszt, amiben az ő igazi (jeles) osztályzatai voltak, a fizikatanár pedig tévedésből másnak írta be az ő érdemjegyét. Frőhlich, az algebratanár pedig egyszerűen pikkel rá, és mindig rosszabbat ad, mint amit érdemel. Amit pedig a szülők kettesnek látnak a bizonyítványban, az valójában hármas, csak az osztályfőnök úr olyan furcsán írja. Végül pedig Bauer megkéri édesapját, hogy írja alá ezt az ideiglenes bizonyítványt, és egy darabig ne menjen be az iskolába, mert nincsen kapu. A lányok Egy kamaszfiú, Bauer szemével láthatjuk a lányokat. A lányok olyan furcsák, sugdolóznak és nevetgélnek a fiúk háta mögött. Valamit tudnak, amit a fiúk nem, és egészen másfajta dolgok érdeklik őket. És - micsoda felháborító - mindenki úgy bánik velük, mintha kiváltságosok lennének. Át kell nekik adni a buszon a helyet, udvariasan kell bánni velük. A tanárok magázzák őket, kivételeznek velük, tizennyolc éves koruk felett kezet csókolnak nekik. De miért, miért? Hősünk érzi, hogy itt valami titok lappang. De mi az? Naplóm Egy tizenhat éves fiú esetlen naplója, amelyben megpróbálja néhány szóban megörökíteni élete akkor fontosnak látszó, ám valójában jelentéktelen eseményeit: például azt, hogy miként sikerült elbliccelni a kötelező iskolai ünnepélyt, hogyan puskázott, és mi volt az aznapi ebéd, milyen darabot adtak a moziban. Lógok a szeren Hősünk lóg a gyűrűn és miközben kínlódik a különböző tornagyakorlatokkal, gondolatban máshol jár. Először az fut át az agyán, hogy nem érthet egy ember mindenhez, és ő másban, a tudományokban jeleskedik, nem a tornában, aztán pedig rájön, hogy ő mindenben tökéletes: egyszer majd miniszterelnök lesz, de kitűnő focista és feltaláló is egyben. Addig azonban egy kicsit gyakorolni kell, de ez az egész iskola, a tornaóra stb. egy nagy marhaság tulajdonképpen, és nyerje meg inkább más a tornaünnepély első díját. A vésztanács Bauer egy 1898-as harcot vázol fel az osztály két klikkje között, amelynek vezetői Rogyák és Zsemlye Tivadar. Bauer úgy adja elő az egészet, mintha a bíróság vésztörvényszéke előtt tanúskodna a két ember mellett, illetve ellen. Végül ő volt a bíró is, aki békéltette a szembenálló feleket. Hazudok Bauer nagyzolva mesél valóságként kitalált történeteket egy barátjának. Azt hazudja, hogy nagy kastélyuk van a Bakonyban, amelynek az udvarán kis wigwamok állnak. A kastély területén nyolc kád van, amelyek forognak is. És van egy olyan méretű nagyítója, amellyel nagyon jól nyomon tudja követni a Marson zajló életet. A Marson a vörös- és a feketehangyák háborúznak egymással, és az ő csatáikról is mesél. Így vált hősünk íróvá. 75
Tanítom a kisfiamat Hősünk kisfia, Gabi egy matekpéldával kínlódik otthon: Ha kilenc kályhában öt és fél nap alatt tizenkét köbméter bükkfa ég el - mennyi nap alatt ég el tizenkét kályhában kilenc köbméter bükkfa... Az apukát már annyira zavarja a hangos gondolkodás, hogy elhatározza, segít a fiának. Ám a feladattal ő sem boldogul, de Gabit szidja le. És ekkor eszébe jut, hogy huszonöt évvel ezelőtt az ő édesapja ugyanezt a példát próbálta neki elmagyarázni, de ő sem boldogult vele. Elnököltem az osztályvizsgán Gabi osztályvizsgázik negyedik elemiben, az apukája pedig a többi szülővel együtt ott várja. Hősünket felkéri az igazgató, hogy legyen elnök az osztályvizsgán. Minden jól zajlik, de a végén egy beszédet kell mondania az elnöknek, hősünk azonban két rövid mondatban elbúcsúzik a gyerekektől. Egy kicsit kellemetlenül érzi magát, de kárpótolja az a tudat, hogy fia szemében nagyon nagyot nőtt. Szeretem az állatot Bauernek azonnal megtetszett a kis házinyúl, amikor megkapta, és szerette volna megsimogatni. A nyuszi azonban félt és elszaladt előle. Ő kergeti, de nem tudja elkapni, és egyre idegesebb lesz. Közben pedig folyamatosan azt bizonygatja a nyúlnak, hogy ő nem akarja bántani, csak meg akarja simogatni. Fogadkozik, hogy ha elkapja ezt az ostoba nyulat, földhöz fogja vágni, hogy végre megtanulja, nem kell bizalmatlannak lenni: ő nem akarja bántani. A papám Egy hathónapos kisfiú gondolatait olvashatjuk a papájáról. Szolgának gondolja a szüleit, és leereszkedő jósággal néz rájuk. Nem érti, hogy lehet az, hogy nem értik az ő gondolatait és a beszédét, ami egyáltalán nem gügyögés, csak a szegény buta papája gondolja azt. És ki tudná ő mondani azt a szót, hogy papa, csak azért nem mondja, mert látja, hogy mennyire erőltetik, és nem akar a "szolgáival" bizalmaskodni.
76
• Katona József- Bánk bán (olvasónapló) A Bánk bán a nemzeti harc és a szerelem drámája, és ugyanakkor a lélek tragédiája is." A mű első változatát a kolozsvári Erdélyi Múzeum c. folyóirat 1814-ben meghirdetett drámapályázatára készítette Katona József (1791-1830); a dráma jelentős átdolgozás után, négy évvel később nyerte el végleges szövegét. Nyomtatásban 1821-ben jelent meg, ősbemutatója Kassán volt 1833-ban. Nemzeti drámánk a magyarság létének a reformkor hajnalán aktuális alapkérdéseit taglalja, máig fennálló érvénnyel, történelmünk egy XIII. századi tragikus eseménysora kapcsán. Témaköre rendkívül sokrétű; politikai és magánéleti konfliktusokat fon össze, lelkiismereti válságokat jelenít meg. A színpadi történések középpontjában az élősködő idegen hatalom áll, vele szemben felsorakoznak a lehetséges magatartásformák, megjelennek a válságos helyzetből következő személyes tragédiák, és mindez (elsősorban az ötödik felvonásban) a főszereplők becsületének és önbecsülésének dimenziójában is tükröződik. A politikai eszménykép a megoldásban világosul meg: a válságot csak a nemzeti király által vezetett önálló állam oldja meg, melyben az idegenek és a magyarok harmonikusan élnek egymás mellett, a főnemesség szerepet kap az országvezetésben, a jobbágyok (azaz alattvalók) pedig anyagi és jogi biztonságban élnek. Az első felvonásban (mint hagyományos expozícióban) kibontakozik a drámai szituáció, megjelennek az alapmotívumok, felrajzolódnak az emberi jellemek és törekvések. II. Endre király galíciai hadjáratot vezet, a nádor Bánk (a királynő utasítására) az országot járja; kettejük távollétében a királyi palota féktelen mulatozás színtere (a hatalmat birtokló merániak és a királyhű magyarok részvételével). Ottó herceg el akarja csábítani Bánk feleségét. A jogaikban sértett magyar főurak félrehúzódnak, Petur bán összeesküvést szervez. A titokban hazatérő Bánk (itt indul a bonyodalom) Melindát Ottó társaságában találja, és hallja azt is, hogy Gertrudis kétszínűen nyilatkozik Ottó udvarlásáról. Biberach porokat ad Ottónak terve végrehajtására. A két főmotívum Petur szavaiban jelenik meg először: Nagy-nagy, ami fenn forog játékon: a haza és Melinda". A hazafiságot illetően a külföldiek körében Katona háromféle típust különböztet meg. A merániak elnyomó idegenek, hatalmukkal visszaélve dőzsölnek, leghitványabb közöttük a kéjenc és döntésképtelen Ottó. A spanyol származású Simon és Mikhál, Melinda testvérei viszont már hazájuknak tekintik Magyarországot, minthogy (ez Katona romantikus túlzása) itt nem aljasul el a spanyol". Intő párhuzam: szülőhazájuk már teljesen idegen elnyomás alá került. A megnevezetlen származású Biberach, a világban lézengő" lovag pedig a hazátlan haszonelvűséget vallja: ott van a haza, hol a haszon". A magyarokat is háromféle magatartás jellemzi: a király köréhez tartozó nemesség feltétlen lojalitással a meráni származású királynőnek is híve; a hatalomból kiszorult magyar nemes, Petur megnyilatkozásait az idegengyűlölet és nacionalista elfogultság fűti; a hűséges alattvaló (Tiborc) viszont nyomorban tengődik, végső kilátástalanságában fordul urához, akivel egykor patriarkális viszonyban élt. Az ország valódi állapotát Bánk, a nádor csak az első felvonás idején ismeri meg, miután megdöbbentő tapasztalatokat szerzett hazánk külön-külön vidékein", majd a királyi udvarban. Melinda személye, ill. neve is az alaphelyzet középpontjában áll (féltett testvér, hitves, epekedő szerelmi vágyakozás tárgya, szerelmi rivális stb.). Bánk így magasztalja: égi s földi mindenem javát szorossan egybefoglaló erős lánc". Petur a nevet csupán jelszónak használja, Gertrudis számára pedig Melinda csak eszköz Ottó szórakoztatására, és talán Bánk kezének megkötésére is. Bánk az első felvonás végi monológjában végiggondolja feladatait. Rádöbben Melinda 77
helyzetére, Gertrudis fertelmes" magatartására, saját eddigi elvakultságára. Világosan látja a veszélyeket (Itten Melindám, ottan a hazám"), de még nem látja a megoldást. Az egész nemzet érdekét akarja szolgálni (az elfáradt paraszt" is látószögében van). Mint a király helyettese mindenáron meg akar felelni az alattvalók bizalmának, az államrendet eltökélten őrzi. Elfogultságaitól (királyához és családjához fűződő kötelmeitől) most már meg akar szabadulni, hogy csak a lelkiismeret szavát kövesse, amelyet isteni sugalmazásnak tekint. A haza és még hangsúlyosabban a becsület ügyét akarja tisztázni, akár a személyes mártírsors árán is (Egy ménkőcsapás ugyan letépheti rólam halandóságom köntösét, de jóhíremet ki nem törölheti") - és Petur házába indul. A második és a harmadik felvonásban a közéleti és a magánéleti motívumok váltakozásával növekszik a bonyodalom, fokozódik a drámai feszültség, érlelődik a tragikus végkifejlet. Bánk Petur házában sikerrel csillapítja le az elégedetlen nemesek indulatait, de az ezután érkező (és kétkulacsosan taktikázó) Biberachtól rémülten értesül a Melindát fenyegető közvetlen veszélyről. A hazasiető Bánk zavaros helyzetet talál, féltékenysége az őrület határára sodorja. Megátkozza Melindát és gyermekét (elszakítja láncait", az immár beszennyeződött családhoz fűződő kötelékeit). Gyanítja a királyné bűnrészességét (Épülj fel! Izmosodj meg, gondolat!"). Ekkor már meghallja Tiborc szavait, akinek panaszáradata még inkább a merániak bűneire irányítja a figyelmét. Ottó tehetetlen dühében és szorultságában megöli a cinikus Biberachot. A negyedik felvonásban érkezik el a dráma tetőpontja. Gertrudis értesül ugyan az országos elégedetlenségről, de a hírt gőgösen semmibe veszi. A királyné itt még az Európa harmada" fölötti hatalomról ábrándozik. Melindát kimérten eltanácsolja az udvartól, a tébollyal küszködő asszony azonban kristálytiszta szavakkal a koronák bemocskolójának" a fejére olvassa összes bűnét: megloptad királyi férjedet - kitépted kezéből a jobbágyi szíveket, árúba tetted a törvényt [+] mártírrá tetted az erkölcsöt, és testvéri indulatból egy szennytelen nyoszolyának eltörése végett, királyházban bordélyt nyitottál." Mikhál békítő, önkéntes jószolgálati küldetését már elvakult dölyffel játssza ki a királyné, és az agg nemesembert börtönbe vetteti. Bánk a letartóztatott Mikhál gondjaira bízza kisfiát, Tiborcéra pedig a megtört, magatehetetlen Melindát. A nagyjelenetben Gertrudis gőgös, pökhendi kérdéseire Bánk kemény vádakkal válaszol: ő most nem alattvalója a királynénak, hanem - a király távollétében - ura és bírája". Először az országos elbúsulást", a törvények megcsúfolását tárja fel, a királyi trón végzetes tekintélyvesztésével vádol. Gertrudis a női mivoltára hivatkozva követel tiszteletet, Bánk az Endre bizalmára való méltatlanságot veti a királyné szemére (lábat ad a bujálkodónak"). Gertrudis erre Bánk házasságát és gyermekét átkozza. Bánk most még utoljára Melinda becsületének visszaadásáért könyörög, de gúnyos visszautasítás a felelet. Ottó felbukkanásakor Bánk megátkozza Merániát, az erre rátámadó Gertrudist leszúrja. A zendülők és a palotaőrség összecsapása közben megérkeznek a királyi seregek. Az ötödik felvonásban már a becsület, a tisztesség áll a középpontban. Gertrudis ravatalánál II. Endre megrendülten viaskodik gyászával és elfogultságával, megtudva Gertrudisnak a magyar hazát sértő tetteit. Bánk magabiztosan és önérzetesen vállalja tettét, a haza érdekére hivatkozik (felért az égre a sanyargatott nép jajgatása"), majd a saját családi becsületének a megtiprására (ő jónevét ölé meg nemzetemnek rút öccse által"). A király becsületét tovább csorbítja, hogy a merániak az ő nevét kiáltozva hurcolják lófarokhoz kötve Peturt (Endre hű emberét) és háza népét. Petur utolsó szavával viszont megátkozza az alattomos gyilkost"; ez Bánk becsületének első elvitatása. A második tőrdöfés: Myska bán orozva gyilkolónak" nevezi a tettest, és Gertrudist ártatlannak mondja (Biberach utolsó, a keresztre megesküdve tett vallomása alapján, minthogy a lovag szerint a királyné semmit sem is tudott Ottónak ízetlenkedésiről"). Erre Solom is átokkal fordul el az alattomos gyilkos"-tól. Bánk oszlop módra áll"; a szavak elevenébe vágnak. Melinda holttestének behozatalakor pedig összeroppan. II. Endre király ekkor saját apja egykori utolsó szavaira emlékezik (emberi uralkodásra" intette), átérzi Bánk veszteségét, belátja, hogy Gertrudis méltán" bűnhődött a magyar haza elleni vétkeiért, és Bánkot nem bünteti, a dráma megoldásaként a megbékélést szorgalmazza. A mű konfliktusrendszerében a magyarság szabadságvágya a meráni hatalmi érdekekkel 78
ütközik, a politika és az etika törvényei állnak egymással szemben; a hazafiság változatai szembesülnek, a kötelességek és a felelősségek több szinten ütköznek. Bánkban kezdettől viaskodik a szerelemféltés" és az államférfi kötelessége; II. Endre királyban csak a végső felismeréskor. A Bánk bán értékvilágának csúcsán a becsület áll; részint mint az embertársakkal kapcsolatos erkölcsi kötelességtudás (a hitvesé és szülőé, a lovagé, a hazafié és államférfié stb.), részint abszolút kategóriaként mint az ember morális erényeinek összessége. Kiteljesedett szintjén egyedül Bánk kívánja érvényesíteni: ő más személyek és népek becsületének csorbulása nélkül igyekszik saját kötelezettségeit teljesíteni. A hitvesi és hazafiúi becsületét egyaránt egy általános, Istentől eredeztetett lelkiismeret síkjára emeli, hogy még az apai-férji vagy politikai-hazafias elfogultság vétkétől is tiszta maradjon. A királyával mint gyarló emberrel szemben dacol és védi igazát, de mint Isten földi helytartójával szemben fejet hajt. Isten szavát kívánja meghallani és érvényre juttatni, de mégiscsak ő sérti meg az isteni világrendet, ezért éri Isten büntetése - ő úgy érzi: jogosan. Petur viszont csak szűk nacionalista elfogultsággal kényes a magyarok becsületére, Gertrudis pedig megdühödik Ottóra, mert az szégyent hozott Berthold nemzeté"-re, meg is átkozza őt (Ćtok reád, fiú, ki örök mocsok közé keverted hazádat!"). A személyes tisztesség azért a mű egyik sarkköve, mert annak elvesztése hiteltelenné és ezáltal cselekvésképtelenné tesz. Mint középkori magyar főúrnak és mint autonóm erkölcsi személyiségnek, a becsület elvesztése Bánk számára is a legnagyobb csapás. A becsület látszata Gertrudisnak is fontos: azért taszítja el magától unokaöccsét, mert őt rossz hírbe hozta (ni, itt megyen Gertrúd, az öccse kinek kontár vala Melinda elszédítésében"). A néző előtt Melinda megvédi tisztességét, Bánk azonban bűnösnek hiszi, ez az ő sorstragédiája. Endre király makacsul ragaszkodik felesége ártatlanságának hiedelméhez, mert ellenkező esetben végzetes tekintélycsorbulást szenvedne. Bánk viszont azért kényes rendkívüli mértékben a saját jó hírére (a becsület fanatikusa" Barta János szerint), mert neki nyomasztó feladatokkal kell megvívnia, és ő a legkritikusabb helyzetekben is helyt kíván állni. Melinda és a haza becsületének megmentésével - vagy már csak megbosszulásával? - közvetve a saját becsületét védi meg, további rendkívüli feladataihoz biztosítja a cselekvési lehetőséget és szabadságot. A bánki sértődést" az őt erkölcsileg megsemmisítő támadás váltja ki. Bánk sejti: a királyos asszony" az ő jó hírére tör a Melinda körüli cselszövésekkel. Ezért veszti el teljesen a fejét (rajongva szeretett feleségének és gyermekének megátkozására vetemedik), amikor Melinda asszonyi tisztessége beszennyeződik, függetlenül attól, hogy mi történt valójában az ominózus éjszakán Ottó és Melinda között. Az utolsó felvonásban pedig elsősorban azért omlik össze, mert feltámad benne a jogos önvád: felelős volt Melinda meghurcolásáért és haláláért. A jellemek rendszerét Arany János megállapítása szerint három csoport alkotja: Bánk, a királyné, illetve a király köré csoportosult szereplők. Messze a legösszetettebb, a legárnyaltabban jellemzett alak a főhős. Bánk világnézete ellentmondásos. Feudális jogaira kényes főúr, de ugyanakkor felvilágosult filantrópia is munkál benne. Megátkozza a gyanúba keveredő Melindát, jóllehet gyöngéden és rajongással szereti. Mindegyre visszaretten a nyílt erőszaktól. Nála van a fegyvere a IV. felvonásban is, de nem használja (csak az orgyilkosságra vetemedő Gertrudis tőrét). Pacifizmusa nem csupán jelleméből, hanem országvezetői kötelességéből is következik: az államrendet mindenáron fenn akarja tartani. A társadalmi rétegek szándékait, lehetőségeit, törekvéseit artikulálja és közös nevezőre hozza. Magasrendű, a reformkori politikai törekvések felé is mutató, gazdag eszményvilágot igyekszik szolgálni Bánk, bár összetett és messze előremutató eszményei sokszor őt is gátolják a reális helyzetértékelésben. Bánk személyes konfliktusainak az az alapvonása, hogy saját alkatával, elveivel ellentétes feladatokra kell vállalkoznia" (Barta János). Az első percekben beleütközik az Istenhez kapcsolt erkölcsi kötelesség és a saját tökéletlensége, esendősége közti konfliktusba (Mennyben lakó szentséges atyám! Ide mindentudásod égi cseppeit!"). Ezzel kapcsolatos Bánk hamleti" problémája: nem bizonyosodhat meg ellenfele (Gertrudis) valódi vétkéről, nem láthatja tisztán Gertrudisnak és körének szándékait és tetteit, nem láthatja megfelelő időben a 79
saját konkrét tennivalóit. Bánk terheit az is tetézi, hogy a király helyetteseként azokra a problémákra kell megoldást találnia, amelyet a távollevő király emberi-politikai hibái okoztak; Gertrudis szabad kezet kapott férjétől a meráni dinasztia érdekérvényesítéséhez. Azaz: nádorként a szabadság és a becsület védelmében szembe kell fordulnia a királynéval is, azzal a hatalmi rendszerrel, amelynek fenntartása a királytól kapott feladata. Bánk köréhez tartozik mindenekelőtt Melinda: férjének biztos támasza. Csupán jóhiszeműségéből és az adott korban a nőket sújtó kiszolgáltatottságából következik, hogy az események áldozatává válik. Ottóval szemben óriási a fölénye (az a kisujjáig sem ér fel), de az intrikus Biberach gátlástalan mesterkedései bajba sodorják. Gertrudisnak már az I. felvonásban méltó ellenfele, tisztaságában és önérzetében már ekkor a királynő fölé kerekedik. A IV. felvonásban pedig szívbemarkoló (mert személyesen megszenvedett) vádakat olvas Gertrudis fejére. Cselekvési lehetősége azonban nincs, asszonyi becsületének elvesztése pedig a megsemmisülését jelenti. Bánk az életegyensúlyt keresi Melindában, felesége halálával minden támaszát elveszti, egész világa megsemmisül. Bánk mégis okkal érez felelősséget, mert válaszút elé kerülve rendre Melindát mellőzte a haza ügyével szemben (Barta János). Simon és Mikhál talpig becsületes, de passzív szereplők, jobbára csupán sodródnak a történelem viharaiban. Tiborcnak dramaturgiai funkciója van, a magyarság széles tömegeit személyesíti meg a színpadon. Nyomorgása azt is jelzi, hogy az egykori patriarkális viszonyt a főnemesség és a jobbágyi rétegek között az idegen jogbitorlók szétzilálták. Helyzetét az érdekegyesítő politika oldaná meg - ezzel Katona a reformkori gondolatkörnek megy elébe. Petur nőgyűlölő, önérzetes feudális úr (egy asszonynak engedelmeskedni nem fogunk") és idegengyűlölő (Meráni asszony nem kell itt soha"). Az ősi virtus híve: üsd az orrát, magyar, ki bántja a tied!" Gertrudis a tragédia negatív főszereplője, a dinasztiaérdek gátlástalan érvényesítője, a magyarság eltökélt ellenfele, aki visszaél helyzetével és a hatalmával. Mikhál vádjai pontosak: ok nélkül bocsájtád el hívataljaikból a magyar alattvalóidat, s tiéidet tevéd helyekbe - és lerontatád az ősi szép várakat, s od'adtad a tulajdon felekezetednek". Gertrudis köréhez Ottó és Izidóra tartozik, továbbá az alattomos Biberach. Izidóra csinos fő", de a velő hibáz belőle". Ottónál Melinda vetélytársa, de csak epekedik, nem sikerül Melindát kiszorítania a herceg szívéből. Izidóra tanúja a II-III. felvonás ideje közti éjszakán Ottó és Melinda együttlétének (így kulcsfigura lehetne), Bánknak mégsem ad felvilágosítást. Önérzetesen lép fel Gertrudis előtt, származására büszke (Bendeleiben Egenolf vére foly ereimben"), feudális kiváltságaival hivalkodik (Nagyúr! királynénak barátja a nevem"). Amikor Gertrudis meghal, engesztelhetetlenül bosszúszomjas. Végül a bölcs Endre király döntése háttérbe szorítja. Ottó bűnlajstroma előéletével kezdődik: Fülöp király ölettetése végett gyanúba jővén" kerül Magyarországra, és ez a gyanú csak erősödik. Szánalmasan tehetetlen szerelmes, megalázkodva (letérdepelve) udvarol, jelleme így Melinda szemében eltörpül Bánk előtt. Orozva, hátulról gyilkolja meg Biberachot. Melinda hűségét és ezzel magát az asszonyt is lenézi (Melinda is csak asszony"). Nemcsak Melinda becsületének beszennyezése és Bánk családi életének szétzúzása terheli lelkét, hanem a rajongva kívánt asszony halála is. Biberach vázlatosan motivált alak. Félárva lovag, a Szentföldre nem indult el, saját hasznát elvtelenül bárhol megkeresi. Halálának ténye az igazság bizonyos győzelmét jelenti, de utolsó tanúskodásával Bánk helyzetét súlyosbítja. A király, II. Endre liberális beállítottságú. Szerepe az ötödik felvonásban nő meg, de minthogy Bánk főképp az ő nevében, az ő döntéseinek következtében viaskodik konfliktusaival, addig is jelen van. Endre körében Solom mester és Myska bán szerepel, fenntartás nélküli királyhűségük elvakítja őket, nem látják Gertrudisék vétkeit. Katona József nem kérdőjelezi meg jóhiszeműségüket. A szerkezet, a felvonások egymásra épülése klasszicista rendet és arányosságot tükröz. Az előjáték révén az egész mű in medias res jelleggel indul, a felvonások nemkülönben, és hangsúlyos jelenettel záródnak. Fontos szerepet kapnak a felvonásközi időben (II-III., ill. IV80
V.) lezajló cselekmények. Az akció és dikció ebben a drámában különösen szerves kapcsolatban áll. A nyelv a helyzethez, a személyek indulatához alkalmazkodik, azt festi, fejezi ki" (Arany János). Meghatározó Bánk, a főhős stílusa: az ő nyomasztó felelőssége és mély belső válságai folyamatos zaklatottságot okoznak, innen mondatainak feszültsége, emelkedettsége. Katona ugyan érzelmi válságokat jelenít meg a színpadon, de túllép a szentimentalizmuson, és már a romantika formanyelvét alakítja. A reformkor eszmevilágának egyik legelső megfogalmazója, nemzeti létproblémák úttörő felvetője.
81
• Kosztolányi Dezső - Édes Anna (olvasónapló) (1926) Tragikus az ember, úgy látja Kosztolányi, de aki tudja ezt, s akiben ezért él szenvedő és véges életidejű, tragikusságra ítélt társai iránt a részvét, szeretet és szolidaritás, az segíthet e véges létezésen belül kibontakoztatni önmagából s minden emberből, amit csak lehet. (NÉMETH G. BÉLA) A regényt a Nyugat közölte 1926. július 1-jétől folytatásokban, miután Kosztolányi Dezső a szerkesztőknek, Osvát Ernőnek és Gellért Oszkárnak egy napon reggeltől estig tartó felolvasás után bemutatta, méghozzá - mint Gellért Oszkár írja visszaemlékezéseiben - harsányan és elfúlva, olykor-olykor a zokogással küzdve", ki-kifutva a szobából, hogy lecsillapodjék, a hallgatók pedig szótlanul és meghatottan várták" a felolvasás folytatását. Az Édes Anna egyértelmű kritikai és közönségsikere oldotta azt a feszült és ellenséges légkört, mely az írót a húszas években körülvette. A jobboldali sajtó támadta Kosztolányit az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság idején vállalt (egyébként csekély) szerepe miatt, a baloldali értelmiség a múlt megtagadásáért bírálta, amiért az Új Nemzedék című újság Pardon rovatában utólag ironikusan írt a kommünről. A regény több mint két év eseményeit öleli föl. 1919. július 31-én kezdődik a történet és 1921 őszén zárul. A címszereplő késleltetve jelenik meg a műben, 1919. augusztus 14-én lép szolgálatba Édes Anna Vizyéknél, s a kettős gyilkosságot a következő év május 28-ról 29-re virradó éjszaka követi el. Anna és a Vizy család sorsának hátterében a huszadik századi magyar történelem tragikus fordulatai állnak: a Tanácsköztársaság utolsó napja, Budapest román megszállása, Horthy bevonulása, a trianoni békeszerződés aláírása. Az Édes Anna - mint minden nagy formátumú műalkotás - sokféle jelentésréteget, értelmezési lehetőséget foglal magába. A regénnyel kapcsolatos legfőbb olvasói dilemmát Németh László fogalmazta meg: de szabad-e ennyire [+] elhallgatni az összeadást s egyszerre az összeggel robbanni ki?" Vajon eléggé motivált és indokolt-e Anna szörnyű tette, a regény fejezetcímeként is szereplő kérdést feltéve: Miért" következik be a gyilkosság? Kosztolányi világ- és emberképének legfontosabb jellemzője, hogy az élet megfejthetetlenül titokzatos sokszínűségét, az ember megismételhetetlen egyediségét vallja. Az író minden olyan eszmét és gondolatot elvet, amelyik leegyszerűsítő magyarázatra törekszik, amelyik egyetlen okkal magyarázza a sokszínű világot és az emberi életet. Édes Anna tettével kapcsolatban a bíróság elnöke fejt ki hasonló gondolatot: Tudta, hogy egy tettet nem lehet megmagyarázni se egy okkal, se többel, hanem minden tett mögött ott az egész ember, a teljes életével, melyet az igazságszolgáltatás nem fejthet föl" (Miért+?). A regényben az elbeszélőtől az összes szereplőig mindenkinek nyilatkozni kell Édes Anna gyilkosságáról, s az értelmezés és válasz felelőssége alól az olvasó sem vonhatja ki magát. Az értelmezési lehetőségek felmutatása talán közelebb visz a rejtély megfejtéséhez. Az úr-cseléd viszonyt, mint a társadalmi igazságtalanság témáját és jelképét a naturalizmus hozta be az irodalomba. Az elnyomó és elnyomott hagyományos szerepéhez többnyire erkölcsi tulajdonságok is társulnak: megalázottságában a cseléd a tisztaság és jóság megtestesítője. A szociális-társadalmi háttér és motiváció az Édes Annában is jelen van. A Balaton vidékéről a fővárosba felkerült lány szerény fizetésért dolgozik Vizyéknél. Az első találkozáskor lezajló párbeszéd, a cselédkönyv szenvtelen adatai (termete, fogai, különös ismertetőjele) a rabszolgavásárra emlékeztetnek. Moviszter doktor a bírósági tárgyaláson arról beszél, hogy Annával gépként bántak, nem tekintették embernek. Ahogy Vizyné körbevezeti Annát a lakásban és kiosztja a napi feladatokat, a külön vacsora, a konyhai fekhely, az elvétetett gyerek az orvos szavait igazolják. Fölerősíti a szociális ellentétet az is, hogy a kommün torz egyenlőségelve után újra a merev társadalmi hierarchia és berendezkedés kerül előtérbe. Kosztolányi azonban túl is lép a hagyományos úr-cseléd viszony ábrázolásán. Fölmutatja, 82
hogy nem csak Anna kiszolgáltatottja a méltóságos úréknak, hanem a függés kölcsönös. Vizyné állandóan attól retteg, hogy elveszíti Annát. Az tagadhatatlan, hogy most inkább rab volt, mint bármelyik cselédje mellett. Egyelőre nem mozdulhatott mellőle." (A tünemény) A kettejük közti kapcsolat és kötődés, melyet a gyilkossági jelenet is példáz (Vizyné a halála pillanatában szinte magához öleli Annát), nem szabad emberek döntésén és választásán alapul. A függésben elvesztik szabadságukat, s ez mindkettőjük személyiségét eltorzítja. A közös vonást hangsúlyozza az a tény is, hogy elvesztették gyermeküket. Vizyné tartalmatlan és üres életét a cselédlány tölti ki, belebetegszik abba a lehetőségbe, hogy Anna elhagyja. Anna valóban megfelel az elvárásoknak: tökéletes cseléd. Moviszter jellemzése, miszerint gépként bántak vele, nemcsak a lelketlen bánásmódra utal, mellyel megalázták a lányt, hanem a címszereplő viselkedésére is. Érzéseit a kettős gyilkosságig szinte kikapcsolta, tökéletesen dolgozott. Mint valami halk automata mozgott ide-oda. Mint egy gép, gondolták, mint egy gép." (Vita a piskótáról, az irgalomról és az egyenlőségről) Az emberi természet azonban nem végletes, nem tökéletes, hanem az állandó változások között formálódik. Az emberi személyiség sokszínűségére és a végletesség veszélyére Moviszter doktor figyelmeztet: Higgye el: nem is olyan jó az a nagyon jó cseléd. Legyen olyan, mint a többi: jó is meg rossz is" (Anyag, szellem, lélek). Anna lemond a választás és változtatás jogáról és lehetőségéről, ottmarad Vizyéknél. Patikárius Jancsival való kapcsolatában is természetesnek veszi, hogy az úrfi el akarja csábítani, s nem érti Jancsi tétovázását. Hallott már róla, hogy ez természetes. Kettejük közül a fiatalember a megilletődöttebb, s Anna az, aki végül is magához vonja az úrfit. A lány tisztában van a cselédszereppel. Szó nélkül veszi be a magzatelhajtó porokat, ám a gyilkosság egyik közvetlen indítéka éppen Jancsi és Moviszterné flörtje. A szegény-gazdag ellentét bár motiválja Édes Anna tettét, és határozott hátteret rajzol a történet mögé, nem teljes válasz a miért?" kérdésére. Az emberi lényegen a társadalmi rendszer megváltoztatása nem módosít. A regény kurzusváltás időszakában játszódik, a vörösből" a fehérbe" való átmenetkor. Legfeljebb a szerepek, a ruha, a beosztás, az állás, a modor cserélődnek. Ficsor házmester újra szolgálatkész lesz, Viatorisz, a boltos újra köszön a vevőknek, Vizyné Anna megjelenésekor leveti régi, lila pongyoláját, melyben a kommün idején szokott kijárni az utcára, hogy proletárasszonynak tekintsék", és a szekrénye előtt magára kapta fehér pongyoláját, pezsgőszín harisnyáját, barna félcipőjét" (Anna). Az emberi kapcsolatok természetrajzát, az emberi minőséget a társadalmi fordulatok nem érintik. A szegénység-gazdagság ellentéte nem csupán szociális jellegű, hanem nyelvi is. Anna képtelen önmagát kifejezni. A Vizyéknél történő bemutatkozáskor Ficsor közvetíti érzéseit, a bírósági tárgyaláson az elnök fordítja le emberi beszédre Anna hallgatását: Azt érezte, hogy haragszik rájuk, agyát hirtelenül elborította a vér, nem bírt uralkodni magán, eszébe jutott talán, hogy egyszer az asszony megszidta, bosszút akart állni" (Miért+?). Anna ábrázolásánál Kosztolányi nyelvszemlélete Wittgenstein és Heidegger nyelvfilozófiai tételével mutat rokonságot, mely szerint a tudat határa a nyelv határával azonos. Kosztolányi azonban túl is lép e tanításon, és éppen a nyelv segítségével ábrázolja a nyelvi képesség beszűkülését, a szó erejével fejezi ki a kimondhatatlant. Anna nyelvi szegénységével, artikulációra való képtelenségével áll szemben a többi szereplő locsogása. A probléma fontosságát jelzi, hogy az első és utolsó fejezet, mely keretbe foglalja a regényt, azt példázza, hogy az emberi élet titkát, a megfejthetetlent beszélik szét, s a szavak tengerében elvész a lényeg. Legalább a Krisztinában ezt beszélték" - olvashatjuk Kun Béla menekülésével kapcsolatban, a zárófejezetben pedig Druma és két kortese ad egyértelmű" választ a Koszlolányi-jelenségre. A köznapi kommunikáció értelmetlenségét jelzi az a visszatérő motívum is, hogy gyakran valami külső zaj nyomja el a beszélgetést: zajforrássá silányul az emberi szó. De amit mondott, azt már nem lehetett hallani" (Párbeszéd egy zöldkerítéses ház előtt). Nyelvi kifejezőképesség híján Anna elsősorban érzékszerveire hagyatkozik. A világtól való idegenségét jelzi, hogy Mikor ide belépett, a gyomra egyszerre fölémelyedett, olyan rosszullét fogta el, hogy azt hitte, azonnal összerogy. Valami kimondhatatlan büdösséget érzett, mint a patikában, éles hideg szagot, mely egyre jobban facsarta az orrát, kavarta belét" (Anna). Nem 83
tudott enni, és Akármit csinált, nem bírta megszokni ezt a helyet. Szaglása, mely éles volt, mint a kutyáé, tiltakozott ellene" (Anna). Amikor bevette Patikárius Jancsi porait, csak végtelen keserű ízt érzett: És csak azután lett igazán keserű, mikor már bement és ledőlt az ágyára. Marta szájpadlását, égette nyeldeklőjét az a büdös keserűség. Csak a méreg lehet ilyen keserű" (Valami nagyon keserű). Reggel felébredve nem lát semmit, körös-körül fekete volt a világ: megvakult" (Valami nagyon keserű). Az Édes Annában a történelem, a társadalom és az emberi viszonyok kuszáltsága a tárgyak szintjén is jelentkezik. Az áttekinthetetlen zűrzavar leírásával indul a regény. Vizynét - Annát várva - bántotta, hogy zsíros tányérok még ott maradtak a középen a rízsfelfújt mellett, meg hogy a porcukorszelencén a legyek dőzsöltek. Szeretett volna egy kis rendet teremteni" (Anna). Anna úgy érezte, ellenséges tárgyak veszik körül: Maguk a bútorok is valami mérhetetlen rémülettel töltötték meg" (Anna). Az idegenkedés miatt föl is akar mondani, de mégis marad. Sőt, a nagytakarítás révén úgy tűnik, úrrá is lesz a káoszon. De mindez csak időleges. A fogadást követően a rendetlenség, az ételmaradékok futurista" látványa a meghatározó. A tárgyak újra föllázadnak Anna ellen, kikerülhetetlenné téve ezzel a lány gyilkosságba torkolló lázadását is. A Vizy-ház káosza csupán jelképezi a világ emberidegenségét: így kap jelképes értelmet Anna születésének dátuma: 1900. A címszereplő sorsa a huszadik századot jelképezi, melyből hiányzik a harmónia és a humánum, de jelen van elfojtva vagy felszínre törve az erőszak, a brutalitás, az embertelenség. Édes Anna alakja, tettének motivációja rokonságot mutat a freudi mélylélektan elfojtáskitörés tanával. E szerint a sok apró és észrevehetetlen megaláztatás robban ki látszólag értelmetlenül a bál éjszakáján, a címszereplő részeg kimerültségében". Kosztolányi ábrázolásmódja sokban azonosítható a freudi felfogással. De éppen a sokszínű személyiségről vallott nézete mond ellent annak, hogy az Édes Annát a pszichoanalízis példaregényének tartsuk. Az elbeszélő maga is ironikusan szól az ambiciózus védőügyvédről, aki Pierre Janet lélektani tanulmányából citál idézeteket Anna tettének indoklására. Ha mélylélektanról beszélhetünk, akkor inkább Ferenczi Sándor a kriminológia és a pszichoanalízis kapcsolatát vizsgáló műve áll közel Kosztolányi felfogásához: A bűntettesek tudatos bemondása és a bűncselekmények ténykörülményének még oly beható megállapítása sem fogja soha kielégítő magyarázatát adni annak, miért kellett annak az egyénnek az adott helyzetben azt a cselekedetet elkövetnie. A külső körülmények a tettet igen sokszor egyáltalán nem indokolják; a tettes pedig - ha őszinte - be kell hogy vallja, hogy tulajdonképpen maga se tudja, hogy mi vitte rá a tett elkövetésére; legtöbbször azonban nem őszinte még önmagával szemben sem és utólagosan keres és talál magyarázatokat alapjában értelmetlen és lelkileg indokolatlannak látszó viselkedésére, vagyis racionalizálja azt, ami irracionális." Ezt a racionalizálási feladatot végzik el, Anna helyett is, a tanúk a bírósági tárgyaláson. Druma Szilárd szerint a lány egész éjjel a kést kereste, s a bűntett politikai hátterét hangsúlyozza, Ficsor szerint már régóta készülődött a tettre, Ficsorné szerint rossz lány volt. Csak Moviszter áll ki Anna mellett. Moviszter központi szerepet játszik a műben. Bár véleménye egy az Anna tettét megítélő sokféle vélemény közül, felfogása alapvető vonásokban Kosztolányi kései verseinek világképét tükrözi. Ezért szokták az író szócsövének is tekinteni. Az orvos különös figura. Betegebb volt, mint akármelyik páciense", fiatalon Berlinben az egyetemen tanársegéd és szívspecialista volt, itthon a közkórházakban és a munkásbiztosítóknál dolgozott, felesége állandóan megcsalta. Sztoikus nyugalommal igyekezett távol tartani magától a világot, őrizni függetlenségét. Lelkében azonban ott élt a részvét minden megalázott és megszomorított embertársa iránt: Nem tartozott se hozzájuk, se másokhoz, mert nem volt se burzsoá, se kommunista, egy párt tagja sem, de tagja annak az emberi közösségnek, mely magában foglalja az egész világot, minden lelket, aki él és élt valaha, eleveneket és holtakat" (Miért+?). Hogyan lehetünk úrrá a világ, a történelem káoszán, a személyiség ellentmondásain, az emberi kapcsolatok zűrzavarán? Moviszter az irgalom, a keresztény szeretet és alázat fontosságát hirdeti. Elveti a nagy és fellengzős eszméket, melyek szentesítik 84
a bűnt, az erkölcstelenséget és brutalitást. Tudja, hogy a világ nem a tökéletesség színtere, s vallja, hogy az eszmény, Krisztus országa a lélekben van. A könyörület, a szeretet, az irgalom a legfőbb érték az Édes Annában. Ezt jelzi az is, hogy Kosztolányi latin nyelvű halotti szöveget illesztett a regény elé mottóként. Az egyetemes nyelven megfogalmazott ima könyörgés a cselédlányért, az áldozatokért, a szereplőkért, valamennyiünkért. A regényt 1958-ban Fábri Zoltán filmesítette meg. Anna szerepét Törőcsik Mari játszotta.
85
• Madach Imre - Az ember tragédiája (olvasónapló) (1859-1860) Egész művem alapeszméje az akar lenni, hogy amint az ember Istentől elszakad s önerejére támaszkodva cselekedni kezd: az emberiség legnagyobb s legszentebb eszméin végig egymásután cselekszi ezt. Igaz ugyan, hogy mindenütt megbukik, s megbuktatója mindenütt egy gyönge, mi az emberi természet legbensőbb lényegében rejlik, melyet levetni nem bír (ez volna csekély nézetem szerint tragikum), de bár kétségbeesve azt tartja, hogy eddig tett minden kísérlet erőfogyasztás volt, azért mégis fejlődése mindig előbbre s előbbre ment. (MADÁCH LEVELE ERDÉLYI JÁNOSHOZ, 1862. IX.13.) Madách Imrét számos, egymás hatását felerősítő körülmény késztette főműve megírására (Európa társadalmi, gazdasági és tudományos élete forradalmi átalakulásokon ment át, Magyarországon a tíz éve elvesztett szabadságharc után ismét kiéleződött a politikai helyzet, és nem utolsó sorban saját személyes válsága is motiválta). Az ember tragédiája filozofikus síkra emeli az egyetemes, nemzeti és individuális létkérdéseket. Műfaja drámai költemény, más szóval bölcseleti-lírai dráma. Madách műve tagja annak a sornak, amelyet Dante nyomában pl. Milton, Byron, Shelley, Goethe és Vörösmarty nagyszabású, a műfaji határokat átlépő alkotásai is fémjeleznek. A mű eszmei háttere is rendkívül sokrétű; számos tudományos, szellemi irányzat kap benne valamilyen szerepet, pl. a liberalizmus, a pozitivizmus, a biológiai és statisztikai determinizmus, az örökléstan, az utópista szocializmus, a deizmus és a panteizmus. A kompozíció az ellentétes erők harcának elvére épül. A konfliktus egyik pólusán (de a mű egészében is, az egyes színeken belül is) egy-egy elvont eszme megvalósításának igénye jelenik meg, míg a másik pólust az anyagi-társadalmi tényezők alkotják. Az ellentétes erők összecsapása után egy újabb idea merül fel, amely egyben a következő szín kiindulópontja is. A dráma alapkonfliktusát a függőség, valamint az első színben megjelenő (Lucifer által képviselt) autonóm létforma ellentéte alkotja. Lucifer a paradicsomi boldogságban élő Ádámot a második színben arra bírja rá, hogy ő is dacoljon az Śrral, lépjen ki az isteni gondviselet" védelméből, vállalja a nemes, de terhes" önálló életet. A bűnbeesés után Ádám (Évával együtt, immár a paradicsomon kívül") büszke önérzet és szorongás közt ingadozva éli önálló földi életét, és az ígért mindentudást kéri számon a csábító szellemtől. Lucifer a továbbiakban (a történelmi színekben) álomképek sorozatával tárja fel Ádám előtt az emberi szellem egyfajta fejlődéstörténetét. Először a szabadság kétféle változatáról látunk példázatot. Ádám Egyiptomban - fáraóként - a korlátlan egyéni hatalmat próbálja ki, az évezredekre szóló személyes dicsőségbe kóstol bele, de egy ismeretlen érzés" (a milliók" iránti együttérzéssel társult szeretetvágy) a szolganép felszabadítására ösztökéli. A szabad állam"-ban, Athénban azonban a nép (a nyomor miatt, a demagógia prédájaként) nem tud élni szabadságával, az ő szolgálatát vállaló nagy egyéniséget pedig elveszejti. A magasztos eszményeiben csalódott egyén most azt a célt tűzi ki, hogy éljen magának, és keresse a kéjt". A szabadosság életelve a császárkori Rómába vezet. Az eszmények hiánya azonban a pusztulást hozza magával, a döghalál"-t, amelyet már a római színben a kereszténység új eszméje győz le. Konstantinápolyban ez is hitelét veszti: az emberi szeretet elvét megcsúfolja a vallásháború, a 86
szeretetre bűnbélyeg" kerül, a szeretni vágyó embereket a zárda ajtaja elválasztja egymástól. Ádám, aki ismét csalódott eszményeiben, Prágában a tudományt szolgálja (Kepler személyében), az igazi tudásra viszont a császári udvar nem tart igényt, a tudós felesége pedig udvaroncokkal flörtöl. Párizsban mégis - átmenetileg, mint álom az álomban" (Sőtér István) felcsendül a jövő dala"; a nagy francia forradalomban, ha ellentmondásosan is, de diadalra jutnak a legnemesebb eszmék: az egyenlőség, testvériség, szabadság". Śjra Prágában (a tizedik színben) Éva visszatér férjéhez, és Kepler tanítványának lelkes figyelme a jövő ígéretével kecsegteti Ádámot. Az új világban", London szabad verseny"-ében (ahol az élet korlátozza önmagát") viszont csak az érdekek diktálnak, hiányzik pl. a kegyelet", az elvont eszmények eltűnnek. A londoni szín záróképe: vízió a kor áldozatainak haláltáncáról. Egy védő" és buzdító", tudomány vezérelte világot áhít most már Ádám, de a jövőt jelképező falanszterben a rideg célszerűség uralkodik, megszűnt a haza fogalma", funkcióját vesztette a tudomány és a művészet, tilos az anyai szeretet és a szerelem is. Hősünk - a szellemi értékekhez ragaszkodván - az űrbe repül, elhagyja az emberi kultúrát és az embertársakat, hisz Szerelem és küzdés nélkül mit ér A lét". Végképp elszakítana minden köteléket, mely a földhöz csatol"', lelke azonban (a Földszellem" uralmából) nem szabadulhat a testtől. Ádám tehát visszafordulni kényszerül, mégis alapigazságok fogalmazódnak meg benne: bármi hitvány Volt eszmém, akkor mégis lelkesített, Emelt, és így nagy és szent eszme volt. Mindegy, kereszt vagy tudomány, szabadság Vagy nagyravágy formájában hatott-e, Előre vitte az embernemet." Kimondja, hogy az ember célja a küzdés maga." Ez a jelenet a mű egyik eszmei csúcspontja. Mégis, a kihűlőben lévő földre visszatérve, Ádám az eszkimó színben a teljes fizikai, szellemi és erkölcsi leépülést tapasztalja. Az utolsó részben, a záró keretszínben fellázadna ("Ne lássam többé ádáz sorsomat"), feladná a hasztalan harcot": a szabad akarat végső, de torz megnyilvánulásával önmagát áldozná fel az emberiség megmentésére. Éva azonban átszellemült boldogsággal a tudomására hozza: biztosítva áll már: a jövő". A Lucifer által felvázolt történelmet így mindenképpen vállalni kell. Az ember döntési lehetősége csupán abban áll, hogy szabadon választhat a bűn és erény" között, és a végtelen tér"-ben vállalhatja a tettdús élet"-et. Segítsége az iránymutató isteni szózat" lehet (csak meg kell hallania), mentsvára pedig az isteni kegyelem védőpajzsa. Sokat sejtető, szállóigévé vált mondattal zárul a mű: Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!" A részek dialektikus egysége nem csupán a Tragédia felépítésének, hanem világképének is az alapja. A befejezett nagy mű", a teremtett világ: egymással küzdő erők egysége. A három főangyal által dicsőített és egyben képviselt fogalmak is (Eszme"; Erő"; Jóság") együtt a világ teljességét szimbolizálják: a szellemi, az anyagi szférát, valamint az erkölcsiséget. A három főszereplő (Ádám, Lucifer és Éva) hasonló hármasságot képvisel: az eszméket, a rációt és az ösztönöket. Hárman együttesen alkotják az emberi teljességet. Az Śr maga: az idők és a világ teljessége, az ellentétek egysége, maga az abszolútum, aki a végtelent és időt alkotta", őbenne a szintézis is megtestesül. Lucifernek az elsőbbséget és az isteni tökéletességet megkérdőjelező szavai után az Śrnak módjában állna az önhitt" szellem megsemmisítése, gúnnyal" adja neki a két fát, és a végkifejletet előre látva engedi, hogy a tagadás szelleme próbára tegye az első emberpárt. Az eszkimó szín után Lucifer győztesnek érzi magát, az Śr viszont ekkor már hatalma teljében, mindenhatóságát egyértelműen kinyilvánítva lép közbe: A porba, szellem! Előttem nincsen nagyság." Lucifer a tagadás képviselője (Míg létez az anyag, Mindaddig áll az én hatalmam is, Tagadásúl, mely véle harcban áll"), a hideg számító értelem" megszemélyesítője, aki egyrészt a tényekkel való szembenézésre kényszerít (lásd neve: źfényhozóź), de egyoldalúan torzít is, és ezért nem juthat soha teljes diadalra. Amíg Lucifer a személyes szabadság szószólója, amíg a feltétel nélkül hódoló angyali karral szemben a szabad véleménynyilvánítás jogának 87
követelője, addig Ádám harcostársa. Mint a földi élet tökéletes ismerője kalauzolja végig Ádámot - az egyre kilátástalanabb álomsorozaton. Ez a történetív - egyoldalúan és célzatosan - a földi világ tökéletlenségét hivatott illusztrálni; cinikus szkepticizmusát csak az Śr szavai ellensúlyozzák. Ádámnak el kell fogadnia a Lucifer által feltárt vég" fenyegetését, de ugyanakkor az isteni irgalomba vetett hit" is megadatik a számára, így az emberi életút a fenyegetés és a bizalom között vezethet tovább. A Földszellem a földi lét (az anyagvilág") törvényeinek megszemélyesítője, panteisztikus isteni lény; az ember vele mindenütt találkozhat - Elrészletezve vízben, fellegekben, Ligetben, mindenütt, hová benéz Erős vágyakkal és emelt kebellel" -, a földi világ bármely szegletében megmutatkozik a megfelelő (nyitott) lélekállapot előtt. Csak én lélekzem benned, tudhatod." Ádám, a szellem és a lélek szabadságának keresője dacolni próbál vele, amikor a földi életet kilátástalannak látja. A lélek azonban a test nélkül nem létezhet (vö. József Attila: Költőnk és kora !), Ádám nem léphet ki a Föld köréből, tovább kell vállalnia az esetleg hasztalan" küzdelmet. Éva rendkívül összetett figura. Ádám hő vágya" hozta létre, benne a férfi élete szebb létre" tesz szert. A férfival szemben ő otthonteremtő lény, aki lugost" csinál a sivár környezetben a vesztett Éden" pótlására. Sokrétű arculatának további jellemzői az életélvezet, a szolgalét és az önfeledt boldogság képessége, továbbá a hálaérzet, a hiúság, és a kíváncsiság is. Mindent összevéve ő az ösztönök képviselője, a természetesség érvényesítője, egyben a korerkölcsök képviselője is. Lucifer az emberi fajzat" nőfelfogásáról is kemény ítéletet mond: Majd állati vágyának eszközéül Tekinti a nőt, [+] Majd istenűl oltárra helyezi" - Minő csodás kevercse rossz s nemesnek A nő, méregből s mézből összeszűrve [+] a jó sajátja, Míg bűne a koré, mely szülte őt." A legfőbb szerepét Éva a tizenötödik színben nyeri el: az ő tisztább lelkűlete" mindenkor képes meghallani az isteni iránymutatást, az Śr szózatát", és ebben rejlik hivatása a férfi mellett: E gyönge nő tisztább lelkűlete, Az érdekek mocskától távolabb, Meghallja azt, és szíverén keresztűl Költészetté fog és dallá szürődni." Ádám a büszke férfinem" képviselője. Legelső szavaival jelzi célját: úrnak lenni" a teremtett világban. Törvény- és kötelességtudó, de könnyen felcsigázható tudásvágy vezérli (szomjúzom") - a saját lábára kíván állni. Teljességre és hatalomra tör, sőt isteni (abszolút) teljességre is: Legyünk tudók, mint Isten". Büszke, de a hetedik színben már megnyilvánul emberi gyarlósága és végessége: Kifáradtam - pihenni akarok." ž egyúttal az eszmék fanatikus híve, megvalósításuk harcosa. Szelleme, e nyugtalan erő" a folytonos kudarcok ellenére sem hagyja pihenni. Számára minden mélypont után újra felmerűl Az eszme, mely éltet lehel" a földre. Az eszmény minden bukás ellenére mégiscsak fog dacolni, érezem, tudom." A Tragédia jelentős témaköre az egyén és a közösség viszonya. A hatalom vagy a nép szolgálata a történelmi színek első nagy dilemmája, melynek lezárása (Csak egyedül én voltam a bolond, Hivén, hogy illyen népnek kell szabadság") Madách személyes politikai élményeivel is kapcsolatos. Lucifer szerint Minden ember uralomra vágy", és a tömeg minden rendnek malmán húzni fog." A nép-fogalom a politikában kiüresedhet: Párizsban Danton és Saint-Just egyaránt a nép"-re hivatkozik. A tömeg és a kiemelkedő egyéniség kapcsolata a továbbiakban is az egyik főmotívum marad, a tizenharmadik színig az egyéni és a közérdekek felváltva kapnak szerepet. Ezt a kérdéskört is érinti az a tény, hogy a főhős - egyre kevésbé találva cselekvési lehetőséget - folyamatosan mind passzívabbá válik. Az egyén-közösség téma végső tanulságát jelentős mértékben alakíthatja a testvériség-eszme és a szeretet-elv is: az egyént önmaga kiteljesítésében az embertárs iránti vonzalom és felelősség is köti. Ádámot Egyiptomban és Párizsban is a rokonszenv" teszi fogékonnyá a másféle igazságok megsejtésére (mindannyiszor a nő vonzása is szerepet játszik). 88
Az ember tragédiájában végső soron a küzdéseszménynek jut a főszerep. Lucifer a dőre tagadás"-sal csak élesztője a fejlődésnek, Ádám előtt azonban Végtelen a tér", mely munkára hív". A zárókép utolsó szavai (Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!") sokféleképpen értelmezhetők, de jelentésüket korábbi szövegrészekre emlékezve szűkíthetjük és pontosíthatjuk. Az űrjelenetben elhangzott: A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga." Ádám végső kételyeit tovább oszlathatja Péter apostolnak már a hatodik színben elhangzó útmutatása: Legyen hát célod: Istennek dicsőség, Magadnak munka. Az egyén szabad Érvényre hozni mind, mi benne van. Csak egy parancs kötvén le: szeretet."
89
• Mikszáth Kálmán - Beszterce ostroma (olvasónapló) (Egy különc ember története) 1894 Történet: Bevezetés Mikszáth elmeséli, hogy sokszor szokott együtt vacsorázni gróf Pongrácz Károllyal. Ilyenkor, beszélgetéseik alkalmával gyakran felszínre került a híres Pongrácz-család múltja. Az ősök közül a legizgalmasabb élet alighanem a különcködő Pongrácz Istvánnak jutott, melyet Mikszáth annyira érdekesnek talált, hogy megkérte a még élő családtagokat, hadd írja meg történetét. A család beleegyezése után végül létrejöhetett a nagy mű, mely az "utolsó várúrnak" állít emléket. Első rész - Estella A Habsburg-kormány a Rákóczi-szabadságharc leverése után meghozta az 1715:42 törvényt, melyben elrendelte a magyarországi várak leromboltatását. Néhányat közülük azonban sikerült kastéllyá kinevezni, így maradhatott épségben többek közt a nedeci vár is, melynek ura gróf Pongrácz István volt. A gróf enyhe sántításától eltekintve testileg-szellemileg tökéletes ember volt, viszont volt egy hóbortja: magát a XVII. századba képzelte, s az uradalmán élő parasztokkal állandóan háborúsdit játszott. Alattvalói ennek ellenére szerették, mert jószívű és adakozó ember volt. A környékbeli nemesek azonban nem szívesen látogatták meg, mert a kastélyban nem volt asszony. Ezért egyszer egy zsolnai vándorcirkusztól vett 600 forintért egy trapéztáncoslányt, Estellát. Estella ott-tartózkodása alatt igyekezett feleségül vetetni magát a gróffal, de hasztalan, Pongráczot egyáltalán nem érdekelték a nők. Ezalatt a szomszéd kastélyban, Krivánkán, békésen éldegélt a Behenczy-család. Báró Behenczy Pálnak és fiának, Károlynak régen nagy vagyona volt, de az idők múltával ez elfogyott, míg odáig jutottak, hogy csupán a rozoga váruk és a gazdasszonyuk, Rozsákné maradt, egyébként jóformán éheztek. Egyszer Károly eladta a vár harangját 600 forintért a szomszéd város templomának, mire apja elzavarta otthonról fiát, aki ekkora szégyenbe hozta (mellesleg az idősebb Behenczy a kapott pénzt megtartotta). Károly Nedecre ment, ahol beállt Pongráczhoz udvari orvosnak. A nedeciek időközben lázasan készülődtek, ugyanis július elején a megbeszéltek alapján a várat ostrom alá veszi a budetini honvédparancsnok, természetesen csak gyakorlatozás végett. Egy nap Pongrácz furcsa (viszont)ajándékot kapott Motesiczky Erzsébettől: Cervantes Don Quijotéját. Miután íródeákja felolvasgatott neki esténként a műből, úgy határozott, felhagy a céltalan háborúzgatásokkal, s lemondta a hadgyakorlatot. Egyik nap, az ebédnél Károly báró megpróbált nyilvánosan kikezdeni Estellával, mire Pongrácz gombnyomásra megnyitotta alatta a földet, s egy titkos járaton a várbörtönbe ejtette. Büszkeségében annyira meg volt sértve, hogy emberei már attól féltek, lefejezteti, ezért Estella elhatározta, megmenti a bárót, aki cserébe feleségül veszi. Parasztasszonynak öltözött, s egy zsákban menekítette ki a rabot. Mikor Pongrácznak tudomására jutott az eset, rögtön utánuk küldte katonáit, de azok már csak azzal a hírrel térhettek vissza, hogy Estelláék Besztercebányán kerestek menedéket. Ezt hallva a várúr rögtön levelet íratott, követeket küldött Besztercére, s követelte, hogy a város elöljárói juttassák vissza a szökevényeket, de azok megtagadták az engedelmeskedést. Erre aztán tényleg dühbe gurult Pongrácz, s kijelentette, a városnak bűnhődni kell. Másnap aztán útnak indult a vár teljes serege Beszterce ellen... Második rész - Kedélyes atyafiak Élt Zsolnán egy Trnowszky nevű gazdag vaskereskedő. Halála napján magához kérette három fiát, s pályaválasztásra szólította őket. Péterből méhész, Györgyből orvos, Gáspárból pedig juhpásztor lett. Péter meggazdagodott, de soha nem nősült meg. Gáspárnak szintén felvitte az 90
Isten a dolgát, ő háromszor nősült, s született egy fia, Miloszláv. György azonban szegény maradt, s fiatalon meg is halt. Egy 11 éves kislány, Apollónia maradt utána. A gyámapaságra Péter és Gáspár is igényt tartott, olyannyira, hogy a temetésen még ölre is mentek érte. Végül Blázy Miklós polgármester az elhunyt néhai felesége rokonának férjénél, Klivényi József írnoknál helyezte el Apolkát. Ezen Trnowszkyék úgy megsértődtek, hogy nem voltak hajlandóak anyagilag támogatni a kislányt... Egészen addig, amíg egy napon Apolka nem találkozott Péterrel az utcán, a nagybácsi pedig vett neki egy csomó édességet. Mikor ezt Gáspár meghallotta, nem nézhette tétlenül a történteket. A két testvér szívből gyűlölte egymást, így mindkettőjük igyekezett mindig a másiknál többet költeni a kislányra: ételt, ruhákat, ékszereket vettek Apolkának. A pénz azonban legtöbbször Klivényi zsebébe vádorolt, ezért Blázy kieszközölte, hogy vegyék el tőle a lányt, s felváltva helyezzék el a két nagybácsinál féléves időközökre. A licitálás ekkor is folytatódott: tanítókat és szolgálókat, egzotikus állatokat és növényeket hozattak, szebbnél szebb ruhákat és ékszereket rendeltek, Gáspár még egy külön villát is építtetett kertjében. Az idő előrehaladtával Apolka és Miloszláv összebarátkoztak, majd szerelem szövődött köztük. Mikor ezt Péter megtudta, egyszerűen elzavarta házából a lányt, majd Gáspár is hasonlóan cselekedett, hiszen az ő féléve már lejárt. Szegény Apolkának újból fel kellett keresnie Klivényiéket, akik másodszor is befogadták. Egy nap, mikor már Klivényiné súlyos beteg volt, az írnok elvitte Apolkát Lengeffy Elemér színtársulatának előadására, ahol megismerkedtek Behenczy Pállal. Az estét Kubikné zavarta meg, ugyanis ő jött a hírrel: Klivényiné meghalt. Mikor a hazafelé vezető úton Klivényi felajánlotta Apolkának, hogy feleségül veszi, a lány elrohant tőle. Rebernyik János hajdú talált rá a Vág partján, s bevitte a városházára. Másnap Blázy elhatározta, hogy új gyámszülőket keres az árvának, de még mielőtt ehhez hozzákezdhetett volna, menekülő falusiakra és egy közeledő lovascsapatra lett figyelmes a főutcán. Harmadik rész - A túsz Természetesen Pongrácz gróf érkezett meg seregével. A honvédparancsnok és a polgármester beinvitálta egy közeli kocsmába, ahol a várkapitány kedélyes borozgatások közepette elmesélte jöttének okát. Társai próbálták lebeszélni tervéről (jól tudták, ha véghezviszi, amire elszánta magát, mindannyiukat bolondokházába zárják), de ő hajthatatlan maradt. Végül a bor kezdett a fejébe szállni, ő pedig elaludt. Ezalatt a zsolnaiak új tervet eszeltek ki, ami a következő volt. Tudták, Pongrácz csak akkor fog visszafordulni, ha sértett büszkesége kiengesztelésére a beszterciek békéltető követséget küldenek, s Estella helyett ideiglenesen egy másik lányt ajánlanak túsznak. Mivel Apolkát Blázynak egész napi fáradozása ellenére nem sikerült elhelyeznie, s még Lengeffy színtársulata is a városban tartózkodott, megrendezhetőnek tűnt a műsor. A szervezést Pruzsinszky intézte, így a felébredő Pongráczot már az a hír fogadta, hogy a küldöttség útban van. A "beszterceiek" este meg is érkeztek öt színész és Trnowszky Apollónia személyében. Pongrácz rendkívül büszkén fogadta őket, s beleegyezett az alkuba, majd a "hadizsákmánnyal" hazaindultak. A nedeci várban a gróf úgy vigyázott a lányra, mint a szeme fényére. Gondját viselte, kényeztette, taníttatta. Mikor a környéken elterjedt, hogy a várban fiatal lány lakik, újból visszatért a társasági élet a kastélyba. Ifjú kérők jöttek bálokra, de Pongrácz féltékenyen őrizte Apolkát. Mikor az egyik Ordódy-fiú arra vetemedett, hogy vállon csókolja a lányt, a sértett gróf éjszakai párbajra hívta, ahonnan súlyos sebbel tért vissza. 20 napig élet és halál közt lebegett, de Apolka gondos ápolásának hála, végül jobbra fordult az állapota. Mikor ez bekövetkezett, fiskálist hivatott Zsolnáról. Apolka igencsak meglepődött, mikor az ügyvédben egykori szerelmére, Trnowszky Miloszlávra ismert. A gróf ezt nem érzékelte, s kérte a vendéget, írjon egy kérvényt, mert szeretné a lányt adoptálni. Miloszláv ezt meg is ígérte, de ezután rögtön megkérte a lány kezét. Pongrácz nem túlzottan volt tekintettel a gyermekkori szerelemre, s elhamarkodott lépéséért börtönbe vetette a fiatal ügyvédet. A sikertelen kísérlet után mást kért fel a kérvény megírására. A megbízott személy, aki egyébként Miloszláv barátja volt, igencsak meglepődött, mikor egy ablakból ölébe hullt gyűszűben apró papirost fedezett fel, melyben valaki tudatta vele, hogy Tarnóczy Miloszláv a várban raboskodik... 91
Negyedik rész - Az éj A hír, mármint hogy egy oligarcha saját kénye-kedve szerint tart foglyul egy köztiszteletben álló ügyvédet, villámgyorsan terjedt. Egy pesti lap még cikket is közölt róla, mire a belügyminiszter rendeletére elindult a hadjárat Miloszláv kiszabadítására. Pongrácz a szép szónak és a küldött pandúroknak nem engedelmeskedett, így már-már úgy tűnt, tényleg kénytelen lesz a budetini honvédparancsnok harc árán bevenni a várat, de szerencsére időközben kiderült, hogy a nedeci várbörtönből egész föld alatti alagúthálózatok indulnak, így az egyiken sikeresen kihozták Miloszlávot. A várbeliek nem értették, hogyan tűnt el a rab, és rendkívül megijedtek. A grófon az őrülés tünetei mutatkoztak. Az idő előrehaladtával egyre inkább borult el elméje, holott néha voltak egészen tiszta periódusai is. Miloszláv és Blázy mindent megtettek, hogy kihozzák Apolkát a várból, de Pongráczcal nehéz volt ujjat húzni. Végül egy megoldás maradt: elő kell keríteni Estellát, s vissza kell váltani a túszt. Jól gondolkoztak, a hadiregula ellen Pongrácz sem mert véteni. Miloszláv ellátogatott Behenczyék krivánkai kastélyába, ahol 600 forintért megvette Estellát Páltól. A hír hallatán Károly ugyanúgy eljátszotta a sértődöttet, mint egykor apja a családi harangért, de végül apja háta mögött ő adta el Estellát, s maga szerezte meg a felajánlott pénzt. Előkerítették Lengeffyéket is, így újból előállt a "besztercei" delegáció. Ahogy közeledett a csere napja, Pongrácz magához hívatott egy asztalost, s megbízta, készítsen neki egy monumentális koporsót. Ezután körbejárta ismerőseit, és mindenkitől elbúcsúzott. A küldöttség jövetelének reggelén elővezettette lovát, majd lelövette. Ezután közszemlére tette a koporsót, melyben a felirat szerint Waterloo nevű lovának és neki kellett majdan nyugodnia. Felment a szobájába, és valószínűleg mérget vett be (bár ezt a tényt a családtagok utólag igyekeztek cáfolni). Lefeküdt ágyába, magához hívatta hű szolgálóit és szeretett Apolkáját, elbúcsúzott tőlük, s kilehelte lelkét. Ahogy Pamutkay mondta, vele meghalt az "utolsó várúr". Közben megjöttek a küldöttek. A szerelmesek örültek, hogy újból egymásra találtak, bár a tragédia árnyékot vetett boldogságukra. Epilógus: gróf Pongrácz Istvánt végül nem kívánsága szerint lovával, hanem egyszemélyes koporsóban a várnai családi sírboltba temették el; Trnowszky Apollónia és Tarnóczy Emil összeházasodtak, az esküvőről részletes beszámolót közölt a trencséni Vágvölgyi Lap című folyóirat. Szereplők:
Mikszáth Kálmán, író gróf Pongrácz Károly, képviselő és tábornok Dugali bácsi, görög gróf Pongrácz István, nedeci várúr Sztrelnyik Matykó, gbelai javasember Forget, nyugalmazott császári királyi őrnagy Donna Estella, cirkuszi trapéztáncos Pamutkay János, nedeci tiszttartó Holub Mihály, nedeci udvari káplán Kovács János, nedeci várnagy Pruzsinszky Szaniszló (Tarcsay László), nedeci Bakra Ferenc, nedeci íródeák Ancsura, podzámeki parasztasszony báró Behenczy Pál, krivánkai várúr báró Behenczy Károly, a várúr fia Rozsákné, krivánkai gazdasszony Melitorisz Pál, gbelai pap Matykó, nedeci lovász Makovnyik József, nedeci káplár Szurina Pál, nedeci őrmester Komár György, nedeci káplár 92
lengyel
Korenyák, nedeci toronyőr Mravák Mátyás, nedeci zászlóvivő Kral Demeter, nedeci katona Szlimak János, nedeci katona Barinka Gyuro, nedeci katona Kovács Pál, nedeci katona Kontopek András, nedeci katona Trnowszky, zsolnai vaskereskedő Trnowszky Péter, zsolnai viaszkereskedő Trnowszky György, zsolnai orvos Trnowszky (Tarnóczy) Gáspár, zsolnai juhpásztor Trnowszky Apollónia, György lánya Blázy Miklós, zsolnai bíró Domák Mihály, eretnek Klivényi József, zsolnai írnok Klivényi Józsefné Zsuzsanna Gongoly, zsolnai cigány Szabó Pál, debreceni nevelő Trnowszky Miloszláv (Tarnóczy Emil), zsolnai ügyvéd Skultéty kisasszony, társalkodóné Kubikné, zsolnai parasztasszony Szmialovszky Antal, színész Kalina György, színész Rebernyik János, zsolnai hajdú Hrubcso Pál, zsolnai toronyőr Jágovics Bogdán, zsolnai kocsmáros Lengeffy Elemér (Nawratil Samu), színigazgató Katharina, Lengeffy felesége Krizsán Katalin, nedeci szolgálólány Sztercso Miklós, nedeci kozák Rátky Pál, nedeci apród Jutka, nedeci cseléd Kotlányi Sámuel, trencséni szabó Ordódy, huszártiszt Breke Nep. János, budetini katonaorvos Matinák János, zsolnai városi tanácsos Malinákné Kurka, zsolnai ügyvéd Flóris János, zsolnai ügyvéd Vakarcs, budetini honvéd Brüll Ármin, vágújhelyi zsidó Zubek Andrásné, privodai dajka Limpa Valerius, zsolnai szabó Matyej György, lapusnyai asztalos Starvich báró Vereczkey Pálné Motesiczky Erzsébet
93
• Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival (olvsónapló) (1906-1908) Mikszáth pontos társadalomképen alapuló, nagy művészi leleménye az, hogy a magánéletben ütközteti meg azt a kétféle szemléletet, erkölcsöt és magatartást, amelyet egyfelől Noszty Pál, másfelől Tóth Mihály képvisel. (FÁBRI ANNA) A regény egyik fejezetében Malinka Kornél, az új titkár megkérdezi a földesúrtól, hogy mennyi a birtok jövedelme. Ráfizetek" - hangzik a válasz. Minek gazdálkodik akkor méltóságod?" - kérdezi csodálkozva Malinka. Hát akkor miből éljek?" Fonákjára fordult világnak, fantomországnak mutatja ez a regény a kiegyezést követő évtizedek nemesi Magyarországát. A dzsentrivel való kíméletlenül őszinte szembenézésre konkrét történelmi körülmények késztették Mikszáthot: az 1905-ös választáson megbukott az évtizedek óta kormányzó szabadelvű párt, az ún. darabont-kormány uralma pedig nemesi ellenállási mozgalmat, úri földrengést" váltott ki. A történet magvát is a valóság szülte: 1901-ben bácskai szenzáció" volt Ungár Lajos zsidó milliomos leányának és egy dzsentrifiúnak a hasonló végkifejletű története. A hagyományokból élő, tékozló nemességet Mikszáth ebben a művében is a humor és a kritika kettős eszközével mutatja be. Élesen megformált jellegzetes alakokból és mellettük számos színes zsánerfigurából alakítja ki szereplőgárdáját, az eseménysort a képzeletbeli Bontó vármegyébe helyezi. A dzsentri és a vármegye ábrázolása azt mutatja, hogy A falu jegyzője (Eötvös Józsefnek az 1840-es évek közepén írott műve) óta a magyar társadalom képe jóformán változatlan. Az expozícióul szolgáló trencséni kaland önmagában is kerek történet, de a főtéma minden lényeges mozzanata megjelenik benne. A későbbi ismétlődések, visszatérések fogják össze a látszatra kötetlen mesélőkedvvel előadott történetfüzért. A gátlástalan hozományvadász, Noszty Feri most még Velkovics Rozáliának, a polgármester lányának a kezére (illetve vagyonára) pályázik, de ez a terve - mivel váltót hamisít - meghiúsul. A második, terjedelmesebb szerkezeti egységben Kopereczky Izrael Izsák áll a középpontban; benősül a Noszty famíliába, főispánná teszik, és az ő vagyonának, valamint befolyásának segítségével kezdődnek a széleskörű hadműveletek Tóth Mari behálózására. A mű második felében összefonódnak a cselekményszálak, gyorsabban peregnek az események: a somlyói szüret a kölcsönösen álruhás megismerkedéssel, a körmönfont udvarlás, a leánykérés, a kompromittálás, a tetőponton a házasságkötés kikényszerítése, majd végül megoldásként - Noszty Feri lelepleződése és kényszerű továbbállása. Az úri família tehát megszégyenül, de Noszty Feri utolsó szavai sejtetik: a dzsentri életvitele nem fog megváltozni. A szerkezet tehát több epizódcsoportból fonódik össze. Ez részben a sajátos műfaj következménye: a mű 1906 októberétől tárcaregényként jelent meg a Vasárnapi Śjság hasábjain folytatólagosan, könyvalakban csak 1908-ban látott napvilágot. Az egymás mellé felsorakozó epizódok olyan hálót alkotnak, amely a dzsentri akcióba lépésekor válik láthatóvá. A háló azonban nem csupán konstrukciós eljárás, hanem alapmotívum is, a hálót szövő pók a dzsentri életelvét jelképezi. A dzsentri elve: a lehető legnagystílűbben foltozni a szegénységet". Látszatvilágot épít magának, egyre súlyosabb, megfizethetetlen hitelekből él, tisztségekbe és felbukkanó vagyonokba kapaszkodik. A pénz és a hivatal megszerzésének egyik lehetséges eszköze az érdekházasság. A Noszty klikk Kopereczkyből főispánt, Noszty Feriből szolgabírót csinál, Tóth Mari pedig Noszty Pál szerint olyan deszka, amelyen mindnyájan kiúszhatunk a partra. A leánynak több mint egy milliója lesz." A vármegye életét a személyes érdekek irányítják, ezek alakítják az emberi és hivatali kapcsolatokat, a törekvések középpontjában a pénz áll. A vagyonos polgár azonban kívül áll 94
ezen a vonzáskörön; Tóth Mihály és Tóth Mari magatartását az anyagi biztonság erős alapokon tartja. Tóth Mari már amerikai lány", szabad levegőn és szabad beszéden" nevelkedett. Krisztina asszonyt és Velkovicsékat azonban visszahúzzák a beidegzések, híjával vannak a szilárd önérzetnek, ezért védtelenek a lesüllyedt arisztokratákkal szemben. A szereplők két nagy tábora közül az első: Bontó vármegye vezetői, köztük az elkülönülő Noszty família, a jelen kiskirályai. A Nosztyak, Horthok, Rágányosok, Homlódyak képezték a megye krémjét, emberemlékezet óta ők uralkodnak a megyében." A dinasztia számos posztot ural: bécsi excellenciás úr", kanonok is van köztük, maga Noszty Pál pedig parlamenti képviselő, a miniszterelnök barátja. Az őseinek valamikor pallosjoga volt", de most kukoricát morzsolnak otthon", neki magának már le van foglalva a fizetése". A Nosztyak közös vonása a gondtalan életélvezet: a kártya, a sörházbeli kuglizás, a dorbézolás. Ide tartozik a költekező udvarlás is, mely egyúttal a megkaparintható vagyonok behálózására irányul, és az élősködő életvitel fenntartását célozza. Noszty Feri úri svihák" (a Beszterce ostromából a Behenczy bárók és más hasonló Mikszáthfigurák rokona). A dinasztia érdekeinek, szellemének és erkölcsi világának megtestesítője. (Mutatósan tudott költeni", szükség esetén bámulatosan melegítő, rokonszenves hangja volt" stb.) A színlelés, az alakoskodás és a pózok nagymestere. Megvan a nemesi rátartisága (+egy Nosztyval beszélsz!" - csattan fel Kozsehuba javaslatára). A szíve még fogékony, a lelkifurdalás olykor megingatja, őt is megigézi Tóth Mari bája, de akkor süllyed a legmélyebbre, amikor ennek ellenére végigjátssza az alattomos szerepet. Különc dzsentri Kopereczky báró. A történet elején már a tönk szélén áll, krapeci birtoka csupán kétezer hold hozzáférhetetlen erdő" és egy veszteséges szántóterület. Annyi pénze azonban még van, hogy a Noszty család utolsó szalmaszálként belekapaszkodjék, hozzáadják Noszty Vilmát, hogy azután ő pénzelje Feri hozományszerző akcióit. Kopereczky jellemvonásai: tanulatlanság, gyakorlatiasság, esetlen szégyenlősséggel párosult rámenősség. A dzsentri ellenlábasaként először Kozsehuba Tivadart, a gyárost és vendéglő-tulajdonost ismerjük meg. Nyersen realista, az ellenfelet pontosan ismerő üzletember". ž még ellenfelénél is aljasabb, mert a váltóhamisításra való rábírással átlöki Nosztyt egy erkölcsi gáton (nem kellett sokat erőlködnie), és a huszárhadnagy ezzel indul el a lejtőn. Három ifjúkori jóbarát alkotja a dzsentrivel szemben álló pozitív erőket. A sziklaszilárd erkölcsű Storm ezredes német, a trencséni kaland az ő korrekt eljárásával záródik, és a befejezésben is kulcsfiguraként lép fel. Velkovics Mihály a polgár jellegzetes átmeneti típusát személyesíti meg: becsületes, de hat rá a dzsentri vonzásköre (csak- nem oly mértékben, mint a feleségére), sőt ő is nemességet szerez. Tóth Mihály viszont idealizált polgár: nemeslelkű, önzetlen, sikeresen gazdálkodik. Önerejéből emelkedik fel, a kézműves munkában éppoly tehetséges, mint a nagyszabású vállalkozásokban. Amerikában dollármilliókat szerez a sóspereccel és a köménymagos kiflivel. Itthon földbirtokos lesz (a rekettyési uradalom tulajdonosa), de megőrzi szellemi és gazdasági függetlenségét. Gyárakat létesít (kockagyárat", gőzmalmot, fűrészmalmot, szeszgyárat, téglagyárat, valóságos kis Paradicsomot") - majd gyors döntéssel, egészségre ártalmas voltuk miatt beszünteti őket. Eszményített figura; az őt milliókhoz segítő Amerikából hazaköltözik, mert itt százszor nagyobb boldogság az élet". Közhasznú, jótékony adományai megadják neki a társadalmilag hasznos polgár öntudatát. Saját vasszorgalmából és tehetségéből megteremtett anyagi biztonsága, igaz embersége, körültekintő óvatossága és családapai felelőssége segíti hozzá a dzsentri legyőzéséhez. A színes karakterek egyike pl. Koleszár Mária, a tót dajka (a folklór élő voltát illusztrálja vele Mikszáth). A dzsentri mellett nagy szolgálatot tesz a minden hájjal megkent, hétpróbás komornyik, Bubenyik. Gazdag élettapasztalat sűrűsödik a regényben, a társadalmi élet jellegzetes eseményei közül pl. beiktatási ceremóniáról és megyegyűlésről kapunk (karikírozott) tablóképet, szüreti mulatságról életképet. Az egyik legnagyobb társadalmi problémára, a magyarországi nemzetiségek (tótok, azaz szlovákok, valamint németek és románok) helyzetére is felhívja a figyelmet. Az elbeszélő művészet és stílus alaprétege az anekdotázás, a kedélyes mese, széles gesztusokkal (Abban az időben+"), de a hang és a nyelv rendkívül változatos. Mikszáth 95
kedveli a sarkítást, a párhuzamba állított ellentétet (Velkovics Rozália sírt, ahol nem látták, egy csomó hitelező pedig káromkodott, ahol hallották"), a csattanót (Engem itt senki se ösmer." - Hiszen éppen az a jó."). Költői színekkel fest tájképet pl. a tizenkettedik fejezetben, Somlyó hegyéhez érkezve. A főmotívum képi illusztrációja a hálóját szövő pók", többször előfordul (Kopereczky tőle tanulta a szövést; máskor sejtető párhuzamként Noszty Feri látja meg, Tóth Marit lesve). Allegorikus betét a rókacsalád epizódja is. Máskor népdalban szólal meg Noszty, a szerelmi hévtől elragadva (Nézz, rózsám, a szemembe"+). Mikszáth stílusának fontos részét képezik a tömörített, szentenciaszerű mondatok. A fiatalok szerelméről: mikor annak az ideje van, kijön a fű a földből, még ha bunkóval vernék is vissza." A nemzeti sajátságokról: Minden egyes magyar hazafi két emberből áll", az otthon pipázgató konzervatív haragszik a zsidóra, de azért nem tud ellenni nélküle", a másik magára öltve a közgyűlési atilláját" politizál, liberális és szangvinikus, jogállamot és egyenlőséget ordít". A szabad függő beszéd is az író kedvelt eljárása: a szóbeszédet is így szövi be. (Milyen szertelen a szerencse! Gyereke születik a Kopereczkynek, új költség, de mindjárt lehagyít az Isten egy nagy jövedelmet a prágai szeniorátussal.") Tóth Mari táncáról olvasva Noszty Feri lélekállapotát is átérezzük: meglendíti piciny lábát, s azok szárnyakká válnak azon nyomban; száll, száll, ismeretlen világokon át." Az író is közbeszól olykor: hiszen a pénznek nincs esze (pedig dehogy nincs)". A végkicsengés viszont éppen attól lesz elgondolkodtató, sőt vészterhes, hogy Mikszáth nem kommentálja Noszty Feri vérlázítóan cinikus zárómondatait. A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth írásművészetének csúcspontján született meg. A humorból kibomló szatíra mellett idill, zsánerrajz, különc alak, úri svihák és egyéb típusok, romantikus cselekményszövés, tiszteletet parancsoló életismeret, sokszínű világ jelenik meg az anekdotafüzérből kibomló szerves nagyregényben, oldott élőbeszédszerű előadással, hangulati árnyalatok váltakozásával, derűs és bájos epizódok sorát lezáró, komor kicsengésű csattanóval.
96
• Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös (olvasónapló) A történet a messzi múltba repít minket, amikor Magyarországo a török "vendégeskedett" 150 évig. Kecskemét városa híres volt vásárairól, szép leányairól. Ebben a regényben is vannak kemcskeméti szép leányok, gyönyörű portékák, törökök, kurucok és egy tehetséges, de hetvenkedő szabó. De miről beszél a köntös? Szereplők: Lestyák Miska, a szabó fia, főbíró; Cinna, cigánylány; Lestyák, a szabó; Olaj bég; Csuda István, kuruc vezér. Helyszínek: Kecskemét. A rövid tartalom: Gonosz praktikák. Papoknak az ő nagy kapósságuk A történet a török megszállás idejében játszódik. Kecskemét azon ritka városok közé tartozik, amelyek szabadok, így azonban a törökök is, a kurucok is sanyargatják, mert nem tartozik egyikükhöz sem. A kecskeméti vásárt meg is kell szüntetni a különböző ellenséges csapatok állandó garázdálkodása miatt. A vásár megszűntével újabb módszert ötölnek ki a csapatok, hogy pénzt csikarjanak ki a várostól: elrabolják a papokat, hogy csak váltságdíj fejében válthassa ki őket a város. Mikor a város már inkább úgy dönt, hogy lemond a papjairól, akkor a város vezető személyiségeinek a feleségeit rabolják el. Új főbíró. Új környülállások Összeül a városi tanács, hogy mit tegyenek ebben a helyzetben. Odakeveredik Lestyák Miska is, a szabó fia, és azt javasolja, hogy ajánlják fel a várost a törököknek, így legalább az övéknek érzik és megvédik a kurucoktól, s így a városnak nem kell mindkét félnek fizetnie. Sor kerül az új főbíró megválasztására is, de mivel senki nem akarja elvállalni a tisztséget, kockadobással döntenek. Lestyák Miska dobja a legszerencsésebbet, így ő lesz az új főbíró. Különös készülődések. Ágoston Kristóf követsége Lestyák Miska hozzálát, hogy főbíróként kivitelezze a tervét: küldöttséggel készül Budára a szultán elé, hogy a várost felajánlja neki. A küldöttségben ajándékokat és a szultánnak szánt kecskeméti leányokat akar küldeni, ezért kihirdeti a városban, hogy azok a lányok, akik a szultán feleségei akarnak lenni, jelentkezzenek. Mivel a város egyházi személyei (Bruno gvárdián és Litkei páter) ellenzik Lestyák ötleteit, és igyekszenek felbujtani ellene a népet, Lestyák elraboltatja őket Csuda Istvánnal, a kuruc csapatvezérrel. Négy rezedaszállal elindulnak vala Az összesereglett, szultánfeleségnek jelentkező lányok úri ruhákat próbálhatnak fel, s kiválasztják közülük a legszebbeket: négy lányt. Köztük a legszebb Cinna, a fekete hajú cigányleány. A követség elindul a négy lánnyal és az ajándékokkal Budára. A császár előtt. Az égi mérnök A követség sajnos nem jár sikerrel. A szultán pedig hajlandó lett volna elfogadni az ajánlatukat (mint ahogy az ajándékokat és a lányokat el is fogadta), de mikor a kecskeméti követség megtudta, hogy közvetlenül utánuk a nagykőrösi követséget fogadja a szultán, megígértették vele, hogy semmiképp sem fogja teljesíteni a kérésüket (Kecskemét és Nagykőrös állandóan rivalizáló városok voltak). A szultán megígéri, de éppen ez lesz a kecskemétiek veszte: a nagykőrösiek ugyanis azt kérték a szultántól, hogy Kecskemét legyen 97
török fennhatóság alatt álló város, hogy az ő közelükben is legyen egy török központ. A szultántól mindössze egy kaftánt kapnak ajándékba. A követség hazafelé tartva összetalálkozik Cinnával, aki inkább megszökött a szultántól. Megijednek, hogy a szultán kerestetni fogja, ezért levágják a haját és fiúnak öltöztetik, hogy ne ismerje fel senki. A megcsúfolt város A kecskemétiek felháborodva fogadják a hírt a sikertelen küldöttségről, és úgy határoznak, hogy Lestyák Miksát börtönbe vetik. Apja közbenjár érte, hogy kiengedjék. Szabadon bocsátását azonban a város egy feltételhez köti: neki kell elmennie a szultántól kapott kaftánban Olaj bég elé, és közölni vele, hogy a város a bég által követelt összegnek csak a felét tudja kifizetni. Lestyák retteg a feladattól. Odafelé menet összetalálkozik Cinnával, aki rábeszéli, hogy cseréljenek szerepet, mondván, hogy ha a bég dühében meg akarná ölni őt, mint követet, kiderülne, hogy ő nő, és megkegyelmezne neki. Lestyák belemegy a megállapodásba. Ám csodálatos dolog történik: mikor a bég meglátja a követet a kaftánban, megcsókolja a ruha szélét, és megkérdezi, mit parancsol. Mire Cinna: azt, hogy tűnjön el egész csapatával a város közeléből. A bég azonnal engedelmeskedik. A diktátor. Kecskemét fénykora Cinna elmondja Lestyáknak, mi történt, Lestyák pedig diadalmasan elmeséli a városban, mintha vele történt volna. Mindenki örömujjongásban tört ki, és újra megválasztják főbírónak, ő pedig elhatározza, hogy feleségül veszi Cinnát. A másik kaftány Az esküvő napja állandóan eltolódik, mert Lestyáknak még nincsen elég pénze hozzá, Cinna pedig kezd elbizonytalanodni, hogy tényleg szereti-e. Egészen belebetegedik. Az öreg szabó erre egyszer csak egy örömhírrel áll elébe: megszerezte a pénzt az esküvőre! Mégpedig úgy, hogy két idegen városból érkező követnek elkészíti a csodás erejű kaftán tökéletes mását. A kaftán azonban el van zárva, és Cinnánál van a kulcs. Cinna azonban készségesen együttműködik vele, és a szabó elkészíti a tökéletes másolatot. Mikor a megrendelők érte jönnek, mégsem azt adja el nekik, hanem az eredetit: tanúja akar ugyanis lenni annak, hogy milyen hatása lesz az ő tökéletes munkájának. Jelentkezik is a fiánál, hogy a következő veszély esetén ő mehessen el a kaftánban a török elé. Így is lesz. Az ítélet napja Azonban a szabó mindenki meglepetésére fej nélkül tér vissza Olaj bég épp a városban van ekkor, egy újabb fenyegető üzenettel, és ő is tanúsítja, hogy a kaftán nem az eredeti. Ezen mindenki elképed, s elhatározzák, hogy előkerítik azt, aki felelős ezért. Cinna azonnal jelentkezik is és színt vall. A tanács (élükön Lestyákkal!) halálra ítéli. Másnap Lestyák eltűnik a városból. Elérkezik Cinna kivégzésének napja. Ekkor azonban hirtelen megjelenik Csuda István kis csapatával, és elrabolják a lányt. Innen mindenki tudja, hogy Lestyák Miksa még él, s hogy talán egyszer majd visszatér Kecskemétre.
98
• Mikszáth Kálmán: Gavallérok (olvasónapló) A Gavallérokban Mikszáth Kálmán a dzsentri életmódot célozza meg, s hol vonzó, hol pedig negatív oldaláról közelíti azt meg. A regényben egy Sáros megyei esküvőt mutat be teljes hitelességgel, és azt próbálja megláttatni, mennyire mást mutatnak a szereplők attól, ami a valóság. A jól megrendezett gazdagság színjátéka valóban elhiteti az olvasóval, a nem is létezőt, de a végén mindenki ráébred az igazságra. Szereplők: Az író; Csapiczky Endre; Bajnóczy Katalin; Az ifjú pár szülei; násznép Helyszínek: Lazsány; Gortva; Eperjes A rövid tartalom: A történet onnan indul, hogy az írót egy hírlapíró-társa, Csapiczky Endre, meghívja násznagynak. A szerencsés választottat, Bajnóczy Katalint, Bártfán ismerte meg tavaly nyáron. Az esküvőt Lazsányban, Katica szülőhelyén tartják majd. Csak édesanyja él, aki második férjével, Lazsányi Istvánnal él. A lány állítólag igazán szép, szőke hajú, akiért Csapiczky nagyon odavan. Csapiczky egy igazi, elegáns férfi volt, akin mindig úgy állt a kabát is, mintha aznap hozta volna a szabótól. Éppen ezért ő volt közös munkahelyükön a báli tudósító. Persze ez nem azt jelentette, hogy gazdag is volt, csupán remekül értett ahhoz, hogy hitelesen eltakarja a szegénységet. Elérkezett aztán az esküvő ideje, és Csapiczky a felkért násznaggyal először Eperjesen megszállt, majd az esküvő reggelén indultak tovább Lazsányba. Útközben sorban csatlakozott hozzájuk a násznép, s mire a negyedik faluba értek, már egy kígyózó sorrá növekedtek. Mindenkinél volt konyakosüveg vagy szivartárca, s mivel jó hangulatban telt az utazás, ha valakinek meg kellett állni, akkor az egész sor megállt, akkor aztán körbejártak ezek a bizonyos üvegek. Közben egy Keviczky nevű úriember látva a felröppenő fácánokat, vagánykodva előkapta a puskáját, s már el is ejtett egyet. Persze a hölgyek körében nem volt nagy sikere, így elszégyellve magát az első arra járó cigánynak adta az elejtett madarat. Eközben két másik úr, Pruszkay és Vidaházy pénzért játszottak, egyszóval igazán nagy vidámságban múlatták az időt. Gortván ismét megálltak, itt vették fel Csapiczky apját és húgát. Előtte azonban időztek itt egy picit. Csapiczky apja egy kastélyban lakott egy szép, csendes és nyugodt helyen, s ragaszkodott ahhoz, hogy pihenjen meg nála a vendégsereg. Madame Wraneau, a nevelőnő gondoskodott az ételek felszolgálásáról, s bizony volt itt minden, mi szem-szájnak ingere. Az ételek kitűnőek voltak, a borok pedig fenségesek. Valódi mesterfogás volt minden étel, pecsenyék, torták, nyalánkságok, közben szörpök. Az ételek folyamatosan váltották egymást, a vendégek már csaknem lázadozni kezdtek. A násznép olyannyira jól érezte itt magát, hogy eszük ágában sem volt tovább menni. A vőlegény viszont aggódni kezdett, ahogy meglátta az időt. S mivel nem mozdult a nép, az egyik inas hátára a következőt írta fel: "Menjünk, uraim, mert kikapok". S mivel az inas a hátát kellett, hogy mutassa a vendégeknek a felirat miatt, egyikük ezt olyan sértésnek vette, hogy felforrt benne az indulat. Szerencsére rövidesen sikerült lecsillapítani és a kínos incidens hatására végre megbontották az asztalt. 99
Kisebb út után végre megérkeztek Katicáék házához. Az udvar már tele volt kocsikkal, mindenki lebzselt és nevetgélt. Endre már nem láthatta a menyasszonyt, majd csak az esküvőn. Egyre nagyobb lett a társaság, s a terem egyre kisebbnek tűnt. Végre megjelent a vőlegény talpig díszben. Nagy nehezen a vendégek is elkészültek, főleg az asszonyok szépítgették magukat végtelennek tűnő ideig. Amikor mindenki elkészült, belépett a terembe a menyasszony. A násznép szája tátva maradt a csodálattól, olyan gyönyörű volt Katica. Mindenki átvonult a templomba, s a ceremónia végeztével megkezdődött a nagy lakoma. Egy biztos, senki nem maradt éhes ezen az estén. A menyasszony és a vőlegény megilletődötten ültek egymás mellett, mindketten zavarban voltak, enni pedig egyáltalán nem bírtak valami sokat az izgalomtól. A lakodalom pedig igen jó hangulatban telt, tele tréfálkozásokkal, tósztokkal, és persze a szülők is átadták hozzájárulásul ajándékukat az ifjú párnak, hogy azzal valamit könnyíthessenek a közös kezdésen. Lassan beesteledett, s kitöltötték a kávékat. Az ifjú házasok felálltak az asztaltól, még össze kellett csomagolniuk az útra. Közben kezdetét vették a kártyapartik, az asszonyok pedig félrevonultak cseverészni. A házaspár indulása előtt a násznép még búcsút vett tőlük, s aztán tovább folyt még a mulatozás, a tánc, az evés, ivás, egészen addig, míg a kakasok meg nem szólaltak. Az emberek szétszéledtek, a hintók kifordultak az udvarból, és lassan mindenki elindult hazafelé. Még útközben is megálltak, mert cigányokkal találkoztak, s előkerült a brácsa, a hegedű, na, meg persze még egy kis pálinka. S most már lehetett a következő lakodalomra készülni, az újabb mulatságra.
100
• Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője (olvasónapló) Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című kisregénye egy részletesen kidolgozott anekdota köré épül: miszerint a gazdag és különcködő úr a törvényes örökösök kijátszásával a vagyonát szeretett nevelt fiára akarja hagyni. Az esernyő nyelébe rejtett kincs ugyan eltűnik, ám a mű mégis boldogsággal zárul, hiszen a legnagyobb kincs az életben a szerelem. Szereplők: Bélyi Veronka; János pap, Veronka bátyja; Billeghi Máté, halápi úr; Gregorics Pál; Wibra Anna, szolgálólány; Wibra György; Kupeczky Márton, Gyuri tanítója; Sztolarik, közjegyző; Gregorics Gáspár, Pál testvére; Gregorics Boldizsár, Pál testvére; Panyókiné, Pál testvére; Krikovszky úr, besztercei polgármester; Münczné Rozáli, zsidó asszony;Müncz Móric, Jónás fia; Mravucsán úr, bábaszéki polgármester; Madame Kriszbay; Adameczné, házvezetőnő. Műfaja: regény, anekdotikus stílusban. Helyszínek: Glogova; Besztercebánya; Szeged, Bábaszék. A rövid tartalom: A Legenda, 1. rész Viszik a kis Veronkát Halápon meghalt egy tanítóné. Nem volt annak semmije: csak egy kecskéje, egy libája, és egy 2 éves kislánya. De volt egy idősebb fia is, aki pap volt Glogován. Billeghi Máté felpakolta szekerére az örökségeket, Veronkát, a kétéves kislányt, egy kosárba rakták, aki csak azt vette észre az egész utazásból, hogy egyre távolodnak a faluból. Glogova régen Glogova régen elég fejletlen volt. Országút sehol nem volt, a talaj pedig agyagos volt, tehát a veteményeknek sem nagyon kedvezett. Szegénység volt és nyomor. A régi pap is meghalt. Az iskola épülete pedig ütött-kopott volt. Új pap Glogován Új pap érkezett Glogovára, és beköltözött a paplakba. Kitudakolta, hogy mennyi lélek van a faluban, mennyi a halálesetek száma évente, és mennyi a házasulandó párok száma. Hamar rájött, hogy szinte minden a krumpliterméstől függ, és óriási a szegénység. Az ő fizetése is nagyon csekély. Megérkezett Billeghi Máté Veronkával, és János pap (mert így hívták az új papot) kiment fogadni Mátét, de hamar látta, hogy rossz hírrel érkezett. Máté lepakolt, megmutatta a papnak a húgocskáját is és a többi örökséget, azután pedig elmondta neki, hogy az édesanyja meghalt. Jánost - amikor meghallotta a szomorú hírt - nem érdekelte semmi, még Veronka sem, hanem elment imádkozni. Az esernyő és Szent Péter Imádkozás közben eleredt az eső. János rohant haza (mert féltette a kislányt, akit a ház előtt egyedül hagyott), és meglátta a kosarat. Csodák csodájára talált felette egy fakó piros esernyőt is. Gyorsan bevitte a gyereket a házba. Lassacskán az a hír terjedt el Glogován, hogy Szent 101
Péter tette Veronka fölé az esernyőt. János pap nagy gondban volt, mivel a szerény fizetéséből csak nehezen tudta eltartani a szegény Veronkát. Isten azonban gondoskodott róluk. Jánost egy idő után már az esernyővel hívták a temetésekre, és a második "esernyős" temetésen fel is támadt az az ember, akit temettek. Ennek elterjedt a híre az egész világban, és már mindenhonnan jöttek, hogy csodájára járjanak, és a varázslatos esernyő alatt esküdjenek meg. Nagy jövedelem volt ez Jánosnak, és így a kis Veronkáról is tudott gondoskodni. A Gregoricsok, 2. rész A tapintatlan Gregorics Még régebben élt Besztercebányán egy Gregorics Pál nevű ember, akit tapintatlannak gondoltak: mégpedig azért, mert az egész élete arra épült, hogy másoknak a tetszését, rokonszenvét kivívja. Senki sem szerette őt, mindenkit bosszantott: ő azonban be akarta bizonyítani a világnak, hogy értékes ember. Kém lett, és elég tekintélyes vagyonra tett szert, ám ezt nem nagyon tudta róla senki. Volt egy ütött-kopott, régi piros esernyője, amit mindig magánál hordott: az emberek ezt hóbortnak tekintették. Gregoricsnak volt egy házvezetőnője, akit Wibra Annának hívtak. Mivel Pál úr nem volt népszerű a nők körében, ezért ennél a szolgálójánál próbálkozott. Született is egy gyermekük: a kis Wibra Gyuri. Gyanús jelenségek A pletykák miatt titokban tartották a gyerek származását. Titokban iskoláztatták, és kiderül, hogy a kis Wibra nagyon tehetséges, okos fiú. Gregorics nagyon szerette a gyermeket, de érezte, hogy a testvérei, az egész családja nagyon féltékeny rá. Egy napon beteg lett Gyuri, de az orvos meggyógyította. Gregorics arra gyanakodott, hogy a testvérei mérgezték meg, ezért innentől látszólag nem sokat törődött a gyerekkel, nehogy a család gyanítani kezdje, hogy az ő fia. Elvetette az adoptálás ötletét is. Gregorics továbbra is magánál hordta a piros esernyőt, és Gyurit az iskolában is csúfolták emiatt. Ám Gregorics Pál makacsul ragaszkodott az ernyőjéhez, és még komoly összeget is hajlandó lett volna fizetni érte a szerencsés megtalálónak, amikor eltűnt. Mindenki azt hitte róla, hogy bolond. Gregorics Pál halála és öröksége Gyuri Szegeden tanult. Gregorics Pál egyik nap rosszat álmodott, és úgy érezte, meg fog halni. A végrendeletét meg is íratta. Halála előtt Gregorics befalaztat Gyuri kis házikójába a legnagyobb titokban egy üstöt. Wibra Ancsurával elküldetett egy táviratot Gyurinak, de Ancsura nem külte el, mert úgy gondolta, hogy Gregorics Pál meg fog gyógyulni. De nem gyógyult meg az úr, és már nem tudott beszélni halála előtt Gyurival. Így az örökségét sem tudta átadni. A végrendelet nagyon furcsa volt, Gregorics Pál a vagyonának csupán kis százalékáról rendelkezett, és a családjára nem hagyott semmit. A pénzre éhes testvérei kutatni kezdenek az elrejtett vagyon után. Gyuri pedig ügyvédnek tanult, hogy legyen pénze. Gyámatyjának Sztolarik urat nevezik ki. A kapzsi Gregoricsok Gáspár és Boldizsár fejvesztve és egymással versengve kutattak Pál vagyona után. A pénzt azonban sehol sem találták. Kitudódott a híre annak, hogy Gregorics Pál a halála előtt befalaztatott egy üstöt Gyuri házába. A két testvér egymást túllicitálva akarta megvenni a kis házat. Végül közösen vették meg. A csalódásuk azonban határtalan volt, mert a testvérük kijátszotta őket: csak ócska szegeket és vasakat rejtett az üstbe. A vagyonnak pedig se híre, se hamva nem volt. A nyomok, 3. rész Az esernyő kibukkan Telt-múlt az idő, Gyuriból sikeres ügyvéd let. Mindenki biztatja, hogy házasodjon meg, de ő nem akart. Egyre csak az elveszett kincs foglalkoztatja. Kiderült, hogy az apja pénze valószínűleg valamelyik külföldi bankban van, és az arról szóló elismervény pedig a régi ütött-kopott esernyő nyelében lehet. Gyuri kinyomozta, hogy az esernyőt elárverezték, és egy bizonyos fehér zsidó vette meg. Később kiderült, hogy a fehér zsidó nem más volt, mint 102
Müncz Jónás. Gyuri édesanyjával és gyámapjával elhatározzta, hogy elmegy Bábaszékre Müncznéhez (hiszen a férje eltűnt) az esernyőért. A mi Rozálink Régebben nem volt igazi város az, amelyikben nem volt zsidó boltos. Ezért Bábaszéknek is kellett egy zsidó. Így került Bábaszékre Münczné. A zsidó asszonyt nagyon tisztelték a városban. Közkedvelt személyiség volt, de egy kicsit jobban örültek volna egy férfi zsidónak, ám Münczné férje eltűnt. A szálak Glogovára vezetnek Gyuri bement Münczné régiségboltjába, és bejelentette, hogy régi esernyőt szeretne venni. Csak nagyon nehezen, 50 Ft ellenében engedte fel a padlásra az asszony, ahol az esernyők voltak. Gyuri sajnos nem találta meg itt a keresett esernyőt. Elmagyarázta azonban, hogy nézett ki, és Münczné esküdözött, hogy azt látta férjénél, amikor az utolsó útjára indult. Gyuri már éppen elkeseredett, amikor Münczné Mórichoz, a fiához küldte őt, mert úgy gondolta, hogy a fiú biztosan tud az ernyőről valamit. Így is lett, Móric mindent elmond, és kiderült, hogy a szálak Glogovára vezetnek: az öreg Jónás tette évekkel ezelőtt egy ázó kisbaba feje fölé a piros esernyőt. A fülbevaló Gyuri éppen már indult volna Glogovára, amikor kidobolták, hogy elveszett egy fülbevaló, és a becsületes megtaláló jutalmat kap. Vannak még csodák: éppen Gyuri találta meg. Bevitte a Városházára az elveszett ékszert. Egy bájos lány, a glogovai pap húga, vesztette el a fülbevalót, aki éppen madame Kriszbay vállát borogatta. Veronka az asszonysággal utazott, és a piacon megbokrosodtak a lovaik, tönkre ment a kocsijuk. Mivel Gyuri úgyis Glogovára készült, felajánlotta, hogy elviszi őket (Veronkát és madame Kriszbayt). Ám késő volt már az induláshoz, Mravucsán úr, a polgármester ott tartotta őket éjszakára. A bábaszéki intelligencia, 4. rész Vacsora Mravucsánéknál Wibra Gyuri és Veronka is Mravucsánéknál vacsorázott. Jól elbeszélgettek, és a társalgás közben szóba került az esernyő. Elmesélték Gyurinak az esernyő történetét és a Szent Péterről kialakult legendát. Gyuriban összeállt a kép, hogy az esernyőt az öreg Müncz Jónás tette Veronka feje fölé, nem pedig Szent Péter, de nem mondta el. A fiatal ügyvéd Veronkával is elbeszélget a pillangógyűjteményekről. A lány elmondta, hogy a glogovai templomban vigyáznak az esernyőre, és ereklyeként tisztelik, az esernyő a lány hozományát képezi. Gyurit nagyon feldúlta a hír, de nem árul el semmit. Mindenki nyugovóra tért Mravucsánék házában. Az éj tanácsot ad Gyuri is lefeküdt aludni, de nem jött álom a szemére. A gazdagságon járt az esze, és azon, hogy hogyan szerzi meg az esernyőt. Aztán nagy nehezen elaludt, és azt álmodta, hogy találkozik Szent Péterrel. Az apostol azt tanácsolta neki, hogy vegye feleségül Veronkát. Reggel nem is tartja rossz ötletnek a dolgot, hiszen Veronka nagyon szép. Virradatkor a háziak még marasztalták őket, de ők sietve útnak indultak. A harmadik ördög, 5. rész Czobor Mária rózsája, a földhasadék és a vén körtefa Útközben beszélgettek és nézelődtek. Mivel nagyon messze volt Glogova, többször megálltak pihenni egy kicsit, és addig sétálgattak. Egy várnál sétáltak és a bástyája előtt láttak egy nagyon szép rózsát. Az a legenda járta, hogy Czobor Máriáé az a rózsa. Réges-régen ez a lány leugrott a várból, mert egy parasztlegényt szeretett, és az apja nem engedte, hogy hozzá menjen, hanem máshoz akarta hozzáadni. A parasztlegény rózsát ültetett a lány sírjára, amely minden évben egyetlen bimbót fakaszt. Gyuri letépte a bimbót Veronkának, de a lány nem fogadta el és eldobta, a visszavezető úton azonban felvette mégis. A glogovai út elég zötykölődős volt, és eltörött a kocsijuk tengelye. Gyuri elment nyújtófát vágni. Egyszer csak kiáltásokat hallott: egy ember volt a hasadékban, de Gyuri kimentette. 103
Kiderült, hogy János pap voot a bajba jutott ember, Veronka bátyja. A pap megkérdezte Gyurit, hogy mit kér cserébe azért, hogy megmentette az életét. Gyuri nem tétovázott, hanem azt mondta: "Veronka kezét". A pap belegyezett így már csak Veronkát kellett megkérdezni, de ő egyelőre nem válaszolt. Három üszög Egyenesen a pap házába mentek, és vendégül látták Gyurit. Gyuri hívatta gyámatyját, hogy hozzon neki jegygyűrűket. Sztolarik úr eljött, és elhozta a gyűrűket is. Bementek egy szobába, hogy nyugodtan tudjanak beszélni, eközben Veronka kihallgatta őket. Megtudta, hogy ő csak egy eszköz az esernyő megszerzéséhez. Sztolarik és Gyuri megnézte az esernyőt és kétségbeesve tapasztalták, hogy nem a régi nyele volt rajta. Megtudták, hogy a régi nyelét elégette Adameczné, a házvezetőnő üszögnek. Viszik a kis Veronkát Gyuri ráébredt, hogy valójában szereti Veronkát, és csak a lány a fontos neki, de eközben Veronka eltűnt. Az egész falu a lány keresésére indul, de Gyuri találta meg, és mindent elmondott neki. Veronka megbocsátot, és összeházasodtak a szerelmesek. Az esküvőn részt vett Wibra Anna, Gyuri anyukája is. Nagyon boldogan éltek, míg meg nem haltak!
104
• Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk (olvasónapló) Ezt a világhíres regényt számtalan nyelvre lefordították, filmeket is készítettek belőle. A történet hősei pesti gimnazisták, akiknek a legnagyobb kincs egy kicsinyke szabad terület a Pál utcában, ahol játszhatnak, s amit mindenáron megvédenek, megtanulva közben, hogy mi is a barátság, a becsület, az önfeláldozás. Szereplők: A Pál utcai fiúk: Boka, Nemecsek, Geréb, Weisz, Kolnay, Barabás, Csele, Leszik, Csónakos, Geréb, Richter, a vörösingesek: Áts Feri, a két Pásztor..., Janó, a tót, tanárok, szülők, cselédek, szomszédok, őrök, orvos, ügyvéd, édességárus, diákok, járókelők... Helyszín: Budapest 1889 A rövid tartalom: I. rész A regény elején rögtön megismerkedünk az osztályban a kémia órán a főbb szereplőikkel. A kísérlet közben megszólalt az utcáról egy zongor-verkli, és minden figyelem odalett. Tavasz volt és a nap már csalogatta ki a fiúkat a szabadba. Délután gyűlést szerveztek és elnökválasztást. Az iskola előtt Csónakos megpróbált alkudni az olasz édességárussal, majd Nemecsek mesélte el, hogy a két Pásztor elvette a játékgolyóit, amiből kettő üveg volt, és erre még Boka is felháborodott. Ha egy erősebb fiú elveszi egy gyengébbnek a dolgait, azt einstand-nak nevezik "különleges pesti gyerekszóval." Mindenki érezte, hogy ezt már nem lehet annyiban hagyni. II. rész Megismerjük a grundot, ami a legnagyobb boldogság a pesti fiúknak a nagy házak rengetegében, ahol nem lehet sehol sem játszani. A grund egy üres telek volt, aminek egyik végében egy tót fát őrzött, és ami a Pál utcai fiúk főhadiszállása és játszótere volt. A grundon voltak erődök, amiket Boka parancsára, mert ő volt a kapitány, erősítgettek, de az erődöket Nemecsek és Csónakos építette. A grundon mindenkinek megvolt a tisztsége, mint egy igazi hadseregben, azzal a különbséggel, hogy itt minndenki tiszt volt, egyedül Nemecsek volt közlegény. Azon a napon, amikor az elnökválasztás volt, először ért Nemecsek a grundra és meglátta Áts Ferit, aki elvitte a zászlót. A fiúk, amikor egyenként megérkeztek, újra elnököt választottak, ezúttal is Bokát, bár volt 3 ellenszavazat, és elhatározták, hogy meglátogatják az ellenfél, a vörösingesek főhadiszállását, a Füvészkertet. III. rész Boka Nemecsekkel és Csónakossal indult el a Füvészkertbe, hogy egy papírlapot hagyjanak ott, amin ez áll: Itt jártak a Pál utcai fiúk. Nem volt könnyű terep a Füvészkert. Hatalmas kőfal vette körül, felnőtt, éjszakai őr is vigyázott a kertre. Volt egy rom és egy sziget a közepén, amit csónakkal vagy a hídon lehetett megközelíteni, de ott két őr állt a vörösingesek közül. A fiúk nehezen jutottak előre, csalános volt a térség, az őrökkel is vigyázni kellett és a Füvészkert őre is nagyon szemfüles volt. A szigetre csónakkal jutottak be végül és Nemecsek beleesett a jéghideg vízbe és bőrig ázott. A csónaknál otthagyták Csónakost és Nemecsek és Boka kúszott tovább a helyre, ahol a vörösingesek tanácskoztak. Ekkor meglátták a vörösingesek közt Gerébet és ki is hallgatták, ahogy mindent elmond a grundról, amit a vörösingesek meg akarnak szerezni. Mikor elmentek, Boka kitűzte a papírt és rohantak vissza Nemecsekkel. A vörösingesek hamar 105
észrevették, hogy ottjártak, és utánuk iramodtak. A három fiú egy üvegházba menekült, ahol Nemecsek ismét a hideg medencében kötött ki. Végül sikerült elmenekülniük a Füvészkertből. Nemecseknek összeadtak a lóvasútra, hogy minél hamarabb hazaérjen, mert már jégé fagyott a márciusi széltől a vizes ruhákban. IV. rész Az iskolában mindenki az előző napi kalandot tárgyalta. Tudták, hogy a három fiú sikerrel járt, de nem tudták a részleteket, mert Bokából és Nemecsekből egy szót sem lehetett kihúzni, Csónakos pedig össze-vissza fecsegett és nagyokat lódított. Óra után Rácz tanár úr behívatta Weiszet, Barabást, Kolnayt, Cselét, Nemecseket, Richtert, Lesziket magához és felelősségre vonta őket a gittegylet miatt. Kiderült minden. A tisztségek, a feladatok, előkerült a pecsét, a zászló, a gitt, és Rácz tanár úr elkobzott mindent, és feloszlatta az egyesületet, valamint megtiltotta, hogy bármilyen egyesületet alapítsanak. Mialatt a kioktatást folyt, Nemecsek kikapart egy jó adag gittet, ami az új egylet alapja lehet. El is határozták, hogy a grundon közgyűlést tartanak délután. El is kezdték a gyűlést délután, de Nemecsek észrevette az áruló Gerébet, aki a tóthoz sompolygott a farakások közt. Nemecsek kihallgatta őket és megtudta, hogy Geréb szivarral lefizette a tótot, hogy kergesse ki a fiúkat a grundról, mert más fiúk akarnak ide jönni, akik mindig tudnak majd szivart, sőt forintot is adni. A tót belement. Nemecsek nagyon feldúltan visszament a többiek közé, hogy elmondja Bokának, de ő még nem érkezett meg, ezért elé akart menni, mert azt gondolta, hogy ő talán még tud hatni Gerébre. Közben a gittegylet nem tudta, milyen fontos ügyben szaladgált Nemecsek, ők csak azt látták, hogy nem törődött a gyűléssel és elment, ezért gyávának és árulónak mondták ki, és beírták a nevét a fekete könyvbe, csupa kis betűkkel. Közben Nemecsek az utcán elmondott mindent Bokának és még látták Gerébet, de amikor utána kiáltottak, az csak nevetve elszaladt. V. rész Két nappal később a Füvészkertben a vörösingesek gyűlést tartottak. Áts Feri, a vörösingesek vezére kihirdette, hogy holnapra tűzte ki a háborút. A raktáros jelentette, hogy a raktárból ellopták a pál utcaiaktól zsákmányolt zászlót, és hogy egy picinyke lábnyom volt a raktár körül. Meghallgatták Gerébet, aki elmondta, hogy megvesztegette a tótot, hogy harc nélkül megkapják a grundot. Áts Feri nagyon mérges lett emiatt, és gyávának nevezte Gerébet, de ő azt mondta, hogy ő bizony nem gyáva, ő velük tart és Pál utcaiak ellen. Gyávának nevezte a Pál utcaiakat, de ekkor leugrott Nemecsek a fáról, ahol addig rejtőzött és a szemükbe vágta, hogy közülük a legkisebb sem gyáva, hiszen Ő is ellopta a zászlót, és akár megverhetik, de ő nem fut el. Áts Ferinek nagyon megtetszett a bátor kislegény, és hívta, hogy álljon be közéjük. Nemecsek persze nem lett áruló. Kicsavarták a kezéből a zászlót, és mivel Áts Feri azt mondta, hogy túl kicsi a veréshez, hát megfürösztötték. A kicsi Nemecsek büszkén kiáltotta Geréb szemébe, hogy áruló, és mikor elment, tisztelegtek neki a vörösingesek, Gerébet pedig rögtön kizárták a csapatukból. VI. rész Boka kiáltványt függesztett ki a grunra a közelgő háborúról, és a fiúk lelkesedve várták a parancsnokot. Boka mindent elmondott, mindenki felesküdött a csapatra. Boka elmondta a haditervet és elmondta, hogy Nemecsek lett a hadsegédje. Ez ellen a gittegylet tiltakozott, de Bokát nem érdekelte az egylet. A kis Nemecsek azonban - aki már nagyon beteg volt és minduntalan köhögésrohamok törtek rá - nem akarta, hogy Boka is megvesse, hát elmondta, hogy miért is tartják őt gyávának. Boka megígérte, hogy a háború után tisztázza Nemecseket. Bár Nemecsek szomorú volt, hogy az ő becsületének ügyét elnapolták, engedelmesen teljesítette Boka utasításait. Megérkezett Geréb és könyörgött Bokának, hogy fogadják vissza, de Boka nem engedte vissza a fiút, aki sírva elment. Miután egész délután gyakorlatoztak, kimondták, hogy aki a másnapi háborúból hiányzik, az szószegő. A gyakorlat után a gittegylet sürgős közgyűlést hívott össze, mert az elnök elfelejtette rágni a gitttet, ami kiszáradt. Ezt akarták kitárgyalni, de megérkezett Geréb apja, aki tudni akarta, hogy a fia valóban áruló-e vagy sem. A kis Nemecsek, aki a láztól már nem 106
is volt magáná,l azt mondta, hogy Geréb nem áruló. Geréb apja boldogan tért haza, Boka pedig hazakísérte Nemecseket, aki már alig állt a lábán, és hallucinált a láztól. VII. rész Másnap latin órán Rácz tanár úr is észrevette, hogy a fiúk majd kibújnak a bőrükből. Az egész iskola lázban égett, sokan részt akartak venni a csatában, jelentkeztek, harcolni, kémkedni vagy csak nézőnek, de Boka nem engedett maguk közé idegent. Mentek a grundra gyakorlatozni. Geréb levelet küldött a cselédjükkel, hogy kihallgatta a Füvészkertben a vörösingeseket és megtudta, hogy azok csak másnap támadnak, és elküldte Nemcseknek az új könyvét, amit apjától kapott, mert kiderült róla, hogy mégsem áruló. Kérte, hogy fogadják vissza és bocsássanak meg neki. Boka visszafogadta Gerébet, és beállt mindenki a helyére. Követek érkeztek a vörösingesektől, akik elhozták a hadüzenetet, megállapodtak a harc szabályiban és megkérdezték a bátor Nemecsek címét. Meg is látogatták a kis Nemecseket, aki lázasan feküdt otthon és nagyon elszomorodott, amikor megtudta, hogy már másnap lesz a háború, és akkor ő kimarad abból. VIII. rész Gyönyörű nap volt a háború napja. Hatalmas volt a sietség az iskola után, és háromnegyed kettőkor már mindenki a helyén volt. Boka elmondta, hogy kissé megváltoztatta a haditervet és egy sáncot ásatott, ahol a legerősebbek megbújnak majd, és onnan támadnak az ellenségre. Fél háromkor megérkezett az ellenség, és csak a csapat egyik része támadott az idősebb Pásztor vezetésével. Áts Ferivel a vörösingesek másik felével a jelre várt, hogy majd akkor támadnak, ha Pásztorék már győztek. Pásztorékat azonban legyőzték a Pál utcaiak és egyenként bezárták őket a tót kunyhójába. Hiába várta Áts Feri a trombitajelet, az nem jött. Aztán azt hallották, hogy a Pál utcaiak éljeneztek. Erre berontottak és bizony hiába voltak kevesebben, teljesen pihentek voltak a Pál utcaiak seregével szemben. Nagyon erősen nyomultak előre és egyszer csak Áts Feri elkiáltotta magát, hogy szabadítsák ki a kunyhóban levőket. Egyszerre azonban ott termett Nemecsek, aki a láztól "megtáltosodva" a földre fektette az idegen vezért. A vörösingesek között hatalmas lett a zavar és végérvényesen elvesztették a háborút. Az ellenség elment és csak Áts Feri álldogált ott és nézte, amint mindenki körülvette Nemecseket, akit kineveztek kapitánynak. Amikor Áts elment, mindenki tisztelgett neki. Aztán megjelent Nemecsek rémült édesanyja, aki már mindenütt kereste a beteg fiút, aki csak úgy megszökött az ágyából. Az egész csapat hazáig kísérte őket. Végül csak Boka maradt a ház előtt és keservesen sírt. Aztán megérkezett Nemecsek apja is és ő is csak sírt vele. Aztán Boka egyedül maradt az utcán, de látta Áts Ferit, aki eljött, hogy Nemecsek állapota felől érdeklődjön. IX. rész Itt néhány bejegyzés következik a gittegylet jegyzőkönyvéből, ami tartalmazza, hogy Nemecsek Ernő nem gyáva és nevét tévedésből írták kis betűvel, és hogy Boka János nevét a történelemkönyvbe be kell írni Hunyadi neve mellé, mert legalább olyan jó vezér ő is. És a legyőzöttek nevei közé pedig az Áts Feri nevét. Továbbá bejegyzések állnak a kiszáradt gitt miatt, amit Kolnay, az elnök nem rágott, és ami miatt az elnöknek fegyelmit szavazott meg az egyesület, és ami nagyon nem tetszett az elnöknek és azt mondta rá: "szemétség". X. rész A Rákos utcában, ahol Nemecsekék laktak, nagy volt a csend. Minden szomszéd lábujjhegyen járt, hogy nehogy megzavarja a kis beteget. Mindenki kérdezősködött, hozott valamit, de csak azt a választ kapták, hogy a kisfiú nagyon rosszul van. Amikor megérkezett Boka és elmondta Nemecseknek, hogy a gittegylet mindent megbánt vele kapcsoltaban és még díszoklevelet is készítettek neki, amiben bocsánatot kérnek és csupa nagybetűvel írják a nevét, de a kis Nemecsek nem hitt Bokának. Megörült a hírre, hogy Áts Feri ott járt előző este és utána érdeklődött, és azt is megtudta, hogy a vörösingesek új vezért választottak, az idősebb Pásztort, de kitiltották őket még aznap este a Füvészkertből, mert a Füvészkert igazgatója megelégelte a nagy lármázásokat. A kis Nemecsek a láztól már mindenfélét elképzelt. Sem a 107
szülei, sem Boka nem tudta lecsitítani. A kisfiú biztosan tudta, hogy meghal, pedig nem is hallotta, amikor az orvos azt mondta az édesapjának, hogy már nem éri meg a reggelt, de talán az estét sem. Mire megérkezett az egylet, hogy átnyújtsák a díszoklevelet, Nemecsek már meghalt. A fiúk hazamentek, Boka pedig a városban bolyongott, majd a grudra ment be, hogy kisírja magát. Tanúja volt, hogy Barabás és Kolnay ünnepélyesen kibékültek. Nemecseken és a grundon tűnődött és a kunyhóban furcsa szerszámokat látott meg. Ekkor tudta meg a tóttól, hogy a grund tulajdonosa házat építtett arra a helyre, amiért ők harcoltak, amiért Nemecsek az életét adta.
108
• Móra Ferenc: Aranykoporsó (olvasónapló) Móra Ferenc Aranykoporsó című alkotása a tőle megszokott meseszerű történetektől eltérő, rendhagyó. Ez a nagyon érdekes történelmi regény a harmadik évszázad végére kalauzol bennünket, s tanúi lehetünk Diocletianus császár uralmának, valamint a keresztény hit elterjedésének, beleszőve fiának, Quintipornak szerelmi történetét és tragikus végződését. A regény egyszerre izgalmas, szomorú és romantikus. Szereplők: Diocletianus; Domina Prisca; Quintipor; Galerius; Valeria; Titanilla; Maximianus; Maxentius; Constantinus, Constantius; Quintus és felesége; Bion; Lactantius; Mnester, Tages, Trulla, Varanes, Hormizda, Nonnus; Pantaleon Helyszín: szíriai császári palota, Nikmédia, Antiochia; Valeria; Salona; Apate; Alexandria; Nílus, Líbiai sivatag; Bajae; Anulinus-palota; Byzantium A rövid tartalom I. A történet a szíriai császári palota márványfalai között kezdődik. Mindenki erejét vesztett és bágyadt a hatalmas hőség miatt. Hangot egyedül az apródok tanulószobájából lehet hallani, ahol Nonnus tart órát az apródoknak. Az udvar nagy része a székvárosban, Nikmédiában van a császárral, míg a másik része Antiochiában a császárnéval, akik tavasz óta várják a császárt és az udvar másik részét, de az útjuk hónapról hónapra csak tolódik. Nonnus éppen az új római alkotmánytant próbálja az apródok fejébe verni. Az óra kellős közepén egy ijedt páva rikácsolva rohan be az ajtón, maga után húzva egy kislányt, aki fél kezével a farktollaiba kapaszkodik, a másik kezében egy pogácsát tart. A páva kikapja a pogácsát a kezéből és kiszabadítja a farktollait is. A kislány lehuppan a földre és sírni kezd. Szerencsére hamarosan a dajka is megjelenik, s mivel a kislány nem igazán szándékozik abbahagyni a toporzékolást, meglehetősen erélyesen rákiált. Erre persze mind a negyven tanú összerezzen, hiszen a kislány a szentségesek családjához tartozik, ez látszik a ruházatán, a használt hangnem pedig felségsértésnek számít. Valaki azonban rászól az ajtóban állva, a hadi tribunusok viseletében, de arany nyaklánca a császár medalionjával utal rá, hogy a felségek közül való. A gyerek azonnal elhallgat, és bátyusnak szólítva mindjárt átkéredzkedik hozzá. Ő pedig menyasszonykámnak szólítva a dajkát, már el is mennek. Nonnus pedig tovább folytatja az órát és a rengeteg rangfélét kezdi kifejteni, ki mit csinál, mi a feladata és hogyan kell szólítani. Az órát azonban ismét félbeszakítja valami, jelen esetben a kapu felől hangzó tompa bőgés. Nonnus először azt hiszi, a medvék, melyeket Galerius caesar rendelt meg Sirmiumból. A kapuhoz közeledve azonban kiderül, hogy csupán egy szamár, akit egy piszkos testű paraszt üt, ahol csak éri. Nonnus néhány rézpénzt odadob a parasztnak, hogy minél előbb takarodjon innen, és ezzel véget vessen a rendbontásnak. A paraszt azonban elégedetlenkedni kezd és tudatlanságában elkezdi a császárt szidalmazni az anyagi helyzet miatt, bár fogalma sincs róla, hogy kit ócsárol. A helyzet elfajul és Nonnusszal tettlegességig fajul a helyzet. Két tudós jelenik meg, az egyik Bion, a matematikus, aki egyben csillagjósa Diocletianus császárnak, a másik Lactantius, a rhetor. Az utóbbi sokkal temperamentumosabb, így ő lép közbe. Úgy ítélve meg a helyzetet, azt javasolják, hogy engedjék el a parasztot, aki már úgy is megkapta a magáét. Távozás előtt azért még kikönyörög egy kis pénzt tőlük, majd el is megy. 109
II. A két tudós nevetgélve vesz búcsút Nonnustól. Velük tart a titkár, Quintipor is, aki kisegítette őket, amikor pénzt adtak még a parasztnak, mert náluk nem volt egy fitying sem. Bionnak Quintipor olyan, mintha a saját fia volna. Bion ebédelni hívja őket, de Lactantius nem tarthat velük, mert a püspökhöz, Mnesterhez hivatalos. Így Bion és a fiú együtt indulnak be elfogyasztani az ebédjüket. III. A világ négy ura között semmi sem zavarja az összhangot, székhelyeik között pedig óriási a távolság. Hosszú időre pedig nem hagyhatták magára országaikat. Uralkodásának 18. évében Diocletianus szükségét érzi egy személyes összejövetelnek, melynek színhelyéül Antiochiát jelöli ki. A négy uralkodó közül elsőként Constantinus érkezik meg, ő jön a legmesszebbről. Apjával kilovagol, hogy kicsit beszélgethessenek. Az anyjáról kérdezősködik, akitől egészen pici gyermekként elszakították, de az apjától nem tud meg semmit. Ő sem látta már jó ideje. Aztán elmeséli, hogy a menyasszonya nem Fausta, akit az apja gondol, hanem egy volt rabszolgájuknak a lánya, Minervina, a dajka, aki ráadásul keresztény. Így megvásárolni nem tudja, csak akkor lehet az övé, ha feleségül veszi. Az apja nem örül a hírnek, hiszen őket a császár már egészen kicsi gyerekként, Fausta születésekor egymásnak rendelte. Az apja figyelmezteti, hogy ha kitart a döntése mellett, el fogják venni tőle a lányt, s a lánytól az életét. IV. Valeria városában nagy a nyugtalanság, mert a jazigok betörtek. Elakad a gabonaszállítás, mindent megdrágítanak a kereskedők. A jazig betörés azonban otthon tarthatja Galeriust, így megakadályozhatja az uralkodók találkozóját, amire már fél éve készül a város. A rhetor, szomorkodik különösképpen, hiszen olyan sokat készült a beszédére. Bion, a matematikus barátja nyugtatja meg, hogy lesz találkozó, ne idegeskedjen emiatt. Quintipor el kell hogy menjen átadni egy üzenetet Maxentiusnak, Maximianus fiának, aki szintén ott nevelkedik a császár udvarában. Bion Titanillához, Galerius lányához irányítja, biztosan ott megtalálja. Addig elkíséri barátját, majd elmegy. Quintipor meglehetősen kínos helyzetben találja őket és Varanest, s kis időbe beletelik, mire észreveszik őt. Maxentius lánynak nézi az ifjút és gúnyolni kezdi, majd provokálja. Amikor elkezdi simogatni a fiút, hogy meggyőződjön róla, valóban lány-e, akkor a felgyülemlő indulattól az akkorát lök rajta, hogy Maxentius elesik. Hála Titanillának, elvicceli a dolgot, így Maxentius megbékél. V. Titanilla elküldi Maxentiust és Varanest is, mert már unja mind a kettőt. Kettesben marad Quintiporral, és meglehetősen kínos helyzetbe hozza. Kacérkodik vele, olyan, mintha el akarná csábítani. Majd odaviteti a ládikáját, kinyittatja a fiúval, amiből egy véres kéz esik ki. Quintipor megretten. A kéz egy borbélyé, akinek Titanilla ócsárolta a munkáját, ezért a kedvéért Maxentius levágatta. Quintipor elrohan. VI. A császár feleségét, Domina Priscát, szinte sohasem lehet látni, talán egy évben egyszer. Biztosat senki sem tud. Udvarhölgyeket nem tartanak, csak ápolónőket, de azok is vele együtt elzárkózva élnek. Nem őrült, csak néha hatalmába keríti a szörnyű fejfájás, ilyenkor napokig nem tud se enni, se aludni, csak járkál fel-alá, s azt sem veszi észre, hogy az ápolónők kísérik. Aztán gyermekaltatókat kezd énekelni. Majd leguggol, s úgy tesz, mintha egy tipegő gyereket tanítani járni, végül felsikolt, s addig rohangál, amíg el nem zuhan és álomba nem sírja magát. Majd napokig alszik, s kiabálva ébred. Amikor először történt vele ez, azt hitték, meghalt, de vert a szíve. Állítólag egy démon szállja meg ilyenkor, melyet ki kell űzni. Már mindennel próbálkoztak. Mindhiába. Végül az udvari főorvos azt tanácsolta, forduljanak a főgyógyító istenhez, Aesculapiushoz, akinek a pergamumi szentélyét személyesen kell felkeresni a betegnek. Nekivágnak hát a hosszú útnak. Valéria és az anyja beszélgetnek a beteg egy józanabb pillanatában. Valéria is nagyon 110
boldogtalan, amiért belekényszerítették egy házasságba Galeriusszal, akit sosem fog férjének tekinteni, csak urának, és sosem akar neki gyereket szülni. Galerius megérkezik. Véres történeteket mesél a keresztények gyilkolásáról, amitől a császárné rosszul lesz, így Titanilla orvosért szalad. Pantaleon jön, aki keresztény orvos. Ekkor derül ki, hogy a császárné egyik gyermekét egykor azért ölték meg, mert azt hitték, keresztény. Az orvos beszéde megnyugtatja a két nőt. Ad nekik egy fakeresztet, hogy tegyék a párnájuk alá, ha alszanak. VII. Diocletianus megérkezik Antiochiába. Hatalmas lelkesedéssel fogadják, a parasztok ünneplőbe öltöznek. A császár elégedett. A menet Pessinushoz közeledik, Galateia városához, ahol csatlakoznia kell Maximianusnak is. A két társcsászáröleléssel, és csókkal üdvözli egymást. A tömeg kettéválik és megérkezik Tages, a főpap. Üdvözlésül egy bíborszínű lúdtojást hoz, melyet az egyik szent lúd tojt aznap reggel. Maximianus vállalja, hogy viszi, de ahogy int a kezével, már el is ejti, s hiába ugrik érte a főpap, az már szét is törik a kövön. A tojás azonban üres, ami állítólag azt jelenti, hogy a bíborhéj magába szívta a tojás belsejét. Ez azt jelenti, hogy az istenek akarat az, hogy az egész birodalom a két császár szolgálatára legyen. Már majdnem elérkeznek Antiochiához, de még egy Apate nevű falucskán át kellett menniük. Feltűnően üres a falu, egy lélek sincs az utcákon. A falu végén egy vályogházból kutyaugatás hallatszik, ezért a császár parancsot ad az átvizsgálására. Vagy húsz rongyos férfit és nőt hurcolnak ki onnan. A beszélgetésből hamarosan kiderül, hogy keresztények, s az egyik Quintusnak, a császár kertészének a testvére. A császár először mérges lesz, de Anthimus, a kertész testvérének őszintesége, és a látvány, hogy nem jelenthetnek veszélyt rá nézve, megnyugtatja, s parancsot ad, hogy lássák el őket ennivalóval és ruhával. VIII. Elterjed a hír, hogy a császárnét Pantaleon, a keresztény orvos kezdi gyógyítani mindenféle kuruzslással. Mindenki képtelenségnek tartja, hogy holmi keresztény varázslat ejtse hatalmába a palotát. Egyelőre azonban semmit sem lehet tenni. Hamarosan kiderül, hogy Pantaleon valóban nagy mágus és a császárné már az ágyát is elhagyta, sőt, még a hálószobáját is. Pár nap múlva már egy órát sétál a palota kertjében és beszélget a kertésszel is. Láthatóan javul az állapota. Közben megérkezik a menet Diocletianusszal és Maximianusszal. A rhetor elkezdi köszöntő beszédét, melyre úgy készült. A császár hatalmas meglepetésére lányával felesége is ott ül, hogy fogadja őt. A tömeg őrjöngve köszönti a császárt. Elindulnak a palota felé. A császárné azonban visszafordul, vele a tömeg is. Hátul egy embercsoport áll a lovasok elé. Látni akarják a császárt, legalábbis Diocletianus nevét kiabálják. A császár int és a katonák elé lép. Egy falusi ember pálmaággal a kezében a császár elé fektetve elkiáltja magát: "Dicsőség Dávid fiának!". A ruháikat a földre terítik, a császár azon lépked feléjük. IX. Quintipor szalad Quintusért, hogy siessen gyorsan, mert a Dominus hívatja. Hatalmas lakomát rendeznek a császár tiszteletére, ott van Balsas is, a főkóstoló. Biztos, ami biztos. Az asztalnál a császár és a császárné felidézik, hogy éppen ma lenne a fiuk 18 éves, akiről 16 éve nem tudják, hogy hová lett. A császárné újra elmesélteti vele a fiuk halálának történetét, hogy meggyőződjön ismét arról, hogy tényleg meghalt. Akkor Pessinus körül táboroztak, s reggel a császár kilovagolt a gyermekkel, hogy elvigye a jósnőhöz, aki az ő jövőjét is megmondta, hátha megmondja a gyerekét is. Mire a császárné felébred, gondolta, visszaérnek. A ló azonban megbokrosodott. A gyerek a szakadékos patakparton legördült, egyenesen a patakba, ami már el is ragadta, csak az egyik szandálkája kavargott még egy ideig egy örvény tetején. Megérkezik közben Quintus és Quintipor. Rövid beszélgetés után a császár Quintipor tisztjéről érdeklődik, s mikor kiderül, hogy még nincs neki, kinevezi a saját titkárának, s megparancsolja neki, hogy egy óra múlva legyenek nála Bionnal, a matematikussal. A 111
császárné újra sírva fakad, mikor megtudja, hogy a fiú 18 éves, éppen annyi, amennyi az ő fiuk lenne, ha élne. X. Bion és Quintipor megérkeznek a császár dolgozószobájához. Amíg a császár és Bion beszélgetnek, Quintipor az erkélyen várakozik. Titanillában gyönyörködik. Eközben a császár Biont a csillagok állásáról faggatja, s arról, jelent-e ez valami változást. Majd hívatja Quintiport és aludni küldi, Bionnal viszont még tovább beszélget. Kiderül a beszélgetésből, hogy Bion annak a jósnőnek a fia, aki annak idején a császárnak megjósolta, hogy ő lesz a világ uralkodója. S most kiderül az is, hogy azon a napon, amikor a kisfiúval a jósnőhöz rohant, az azt jósolta, hogy a fia csak akkor fog bíbort viselni, ha senki nem tudja róla, hogy ki ő, még ő maga sem. A császár akkor elrohant és nem hallgatta végig a jósnőt, pedig az még mondani akart valamit. Most megdöbbenve hallgatja Biont, hogy megtudta, ki is ő valójában. A jóslat második része szerint a császárt maga Bion fogja eltemetni, olyan aranykoporsóban, amilyen nem lesz több a világon. Még két év, és a fiú betölti a 20. életévét, amit a jóslat szerint meg kell várni. Tehát a császár mindenkinek hazudott a gyermek halálával kapcsolatban. A fia nem más, mint Quintipor, akit Quintus, a kertész és felesége, Sapricia nevelt fel. Őket azonban valahogy el kell távolítani a fiú közeléből. Elhatározza, hogy Salonába fogja küldeni őket, hogy rendezzék be az új palota kertjét. XI. A császári család még mindig vacsorázik, mikor a császár dolgozószobájában kialszanak a fények. XII. Constantinus Apatéba utazik szerelmével, a dajkával, hogy találkozzon oly régen látott édesanyjával, akitől kisgyermekkorában elszakították. Az asszony kezdetben nagyon kimért és távolságtartó, majd lassan kezd feloldódni. Velük van Mnester, a püspök is, aki ott helyben, Constantinust és Minervinát Constantinus anyja, Helena jelenlétében megáldja. XIII. Titanilla az előző este a kelleténél több elfogyasztott bortól zúgó fejjel ébred. A szíve is üres, aminek örül. Egyedül Quintipor jut eszébe, s ekkor elmosolyodik. Ő olyan ártatlan és tiszta. Aztán váratlanul megjelenik az apja, és beszélgetésbe elegyednek. Az előző este tett észrevételi alapján Titanilla megkérdezi apját (ami régen soha nem mert volna megtenni, hiszen Galerius nem a türelméről volt híres), hogy miért utálja a Dominust. Az apja elmesél neki egy régi történetet, egy csatáról, ami Carrhaetben volt. Ott Diocletianus megalázta őt, és ő a díszkocsiján utazott Constantiusszal, Galeriusnak pedig, a római birodalom caesarának futnia kellett utánuk a légiók szeme láttára bíborcipőben és bíborpalástban a fején a caesari koszorúval. Ezt már üvöltve meséli, s tör-zúz mindent, ami az útjában került. Megfogadta, hogy ezért a megaláztatásért kegyetlen bosszút fog állni. Szóba kerül az is, hogy Titanillának jóban kell lennie Maxentiusszal, Maximianus fiával, hogy Galerius a markában tudja őt tartani, bár a lánynak ez csöppet sincs ínyére. XIV. Bion Alexandriába utazik, sőt, Quintipor már azt is tudja, hogy Quintusék, a nevelőszülei is elhagyják, mert Salonába rendelte őket a Dominus. Titanillát sem látta már két hete, és az igazat megvallva sokat gondolt rá. A császár mellett rengeteg munkája van, ez minden energiáját leköti. Azt is látja, hogy a császárnak mennyi dolga van, néha még késő este is, éjszakába nyúlóan járkál a dolgozószobájában. Elérkezik az utolsó nagy tanácskozás a társuralkodókkal és a hét miniszterrel. A császárnak nagyon rossz kedve van. Minden napot azzal kezd, hogy áldozatot mutat be az isteneknek. Eddig minden ülés előtt kedvezőek voltak a jelek, ma azonban Tages rosszkedvűen jelenti neki, hogy az istenek valamiért neheztelnek, mert a belek lyukacsosak és a máj pereme hiányzik. Kiderítik, hogy az istenek azért haragszanak, mert valaki a jelenlévők közül nem 112
tiszta szívvel áldozik. A császár a gyülekezetnek felteszi a kérdést, ki az, aki nem hisz az istenekben. Ketten is jelentkeznek, mondván, hogy ők keresztények. A császár megkéri őket, hogy hagyják el a helyiséget, a főpapot pedig arra kéri, hogy gondoskodjon új áldozati állatról. Az ülésen Galerius előáll a kérdéssel, hogy mi legyen a döntés a keresztények dolgában, de Diocletianus azt későbbre tervezi, arra egy külön ülést akar szánni. Maximianus szerint az istenteleneket (ahogy ők a keresztényeket nevezték) legalább a hadseregből el kéne távolítani. Egyébként is nagyon elgondolkodik magában, hogy nagy istene lehet ezeknek a keresztényeknek, biztosan nagy a hatalma, s végiggondol több olyan esetet is, melyben a keresztények az istenük hatalmára hivatkoztak, és valóban nagy erő állt mellettük. Ráadásul ő az első olyan isten, aki tiltja a gyűlöletet, ami pedig az ő isteneik közül egynek sem jutott eszébe. Továbbá feleségét is elsőként ennek a keresztény orvosnak sikerült valamilyen szinten meggyógyítani, de legalábbis javítani az állapotán. Hosszas és egyre komolyabb vita alakul ki az ülésen a keresztényekről és arról, milyen sorsot kellene nekik szánni. XV. A consistorium ülései titkosak voltak, de másnap már egész Antiochia tud valamit a határozatokból. Azt beszélik, hogy a császár össze fogja íratni az istenteleneket, azaz az összes keresztényt. Esténként a cirkuszban nagy tüntetések vannak a szünetekben, ekkor lelkesen éltetik Krisztust és a püspököt. A kereszténység a városokban nagyon megerősödik. Titanilla és Quintipor újra találkoznak, és egyre kedvesebben beszélgetnek. A fiú mindig elpirul, és zavarba jön, amikor Titanilla dicséri, de láthatóan egyre nagyobb kettejük közt a szimpátia. A lány elhívja magával egy Ammonius nevű embert meghallgatni, aki állítólag Afrikából érkezett és mindig hatalmas tömeg állja körül, valami szónokféle. A tömegben azonban nagyon felfokozott hangulat uralkodott, megjelennek a csendőrök is, akik korbáccsal verik szét a tömeget, s jobbnak látják gyorsan elmenni onnan. XVI. Ammoniust a csendőrök elhurcolják, majd a püspök elé viszik. Mnester megtudja, hogy Ammoniust Nikodémia püspöke küldte hozzá. Mnester maga hinni akart a harmadik személy, azaz a Szentlélek létezésében, de azt nem ismerte el, hogy egyenrangú lenne az Atyával és a Fiúval. A templomba vezeti az új szónokot és az felmenvén az emelvényre, lelkes prédikálásba kezd. A gyülekezet megáldása után egy közös vacsora következik, ahol Ammoniust már nem találják, se másnap, se harmadnap. XVII. Quintipor hosszú levélben fejti ki Bionnak a vele történteket. Leírja azt is, ami az istenekkel kapcsolatban foglalkoztatja. Egyre többet morfondírozik a keresztények istenéről, kezdi érteni, de még sem tudják őt meggyőzni, sem az orvos, Pantaleon, sem Mnester, a püspök. Leírja, hogy megérkezett Galerius caesar, aki tettre akarja hívni a császárt a keresztények ellen, akik a lakosság úgy egy huszadát teszik ki. A császár azonban békés megegyezést akar. A császárnéról is úgy hírlik, hogy felvette a keresztséget, de a lánya Valéria, most eddig utált urának ad igazat, és azóta a császárné nem is engedi maga mellé. XVIII. Quintipor egyre azon töpreng, mi az a mámor, ami hatalmába kerítette. Ez az érzés idegen számára. Azzal már tisztában van, hogy szereti Titanillát, de másképp, mint az athénéi meg a korinthoszi lányokat. Egy nőt sem lát olyannak, mint őt, mindegyikben talál valamit, ami nem vetekedhet Titanillával. Már szívből gyűlöli Maxentiust és Varanest, akikkel látta. Quintipor soha, még gondolatban sem jutott volna oda, hogy a lány is szereti őt. Most is csak titokban incselkedett vele, s amikor meghallotta Maxentius hangját, gyorsan azt parancsolta a fiúnak, hogy tegyen úgy, mintha felolvasna neki. XIX. 113
Bion, Lactantius, Heptaglossus, a múzeum- és könyvtárigazgató, valamint Mnester arról beszélgetnek, mi vár vajon a keresztényekre. De hogy rossz napok várnak rájuk, abban biztosak voltak. XX. A császár és Bion beszélgetnek. A császár nem hiszi, hogy feleségét a keresztény orvos meggyógyította, csupán úgy véli, elaltatta egy időre a szenvedéseit. Egyébként is sokkal inkább izgatják a nikodémiai összeesküvés ügyei. Majd Quintipor felől érdeklődik, s megkéri, figyelje a fiút. Aggasztja, hogy kevés időt tölt hasonló korú fiatalokkal. A csillagok azt jósolták, hogy egy nő megnyitja a szívét, de mindketten megnyugszanak, mikor arra gondolnak, hogy az egyetlen nő, akitől már nem szalad el, az Titanilla, ő pedig úgy sem jelent semmiféle veszélyt. Újra megkéri Biont, hogy tájékoztassa, amikor fia rátalál az igazira. Majd Galerius futárja érkezik, s a császár dühös, amiért már megint a keresztények gondjával zaklatják. A császár összeszorított szájjal hallgatja végig a panaszokat, anélkül, hogy akár a felháborodásnak, akár a fölbátorításnak jelét adná. A tárgyalás közben Quintipor lép be, s hozza a hírt, miszerint az úrnő le akarta magát vetni a mélybe a Paneum tetejéről. A császár azonnal távozik. Váratlan földrengésre lesznek figyelmesek. XXI. A földrengés szokás szerint tengerrengéssel járt együtt. Több omladékra azt a figyelmeztetést írták fel ismeretlen kezek: "Jaj nektek, ha meg nem tértek!". Hamarosan az a hír járja, hogy a figyelmeztetés a keresztényektől származik. A nép haragra gerjed, s kiáltozni kezdik, hogy halál a keresztényekre! Nem lehet többé habozni. Nemcsak a nép lecsendesítésére, hanem a saját lelkiismerete megnyugtatására is ki kell bocsátani az új rendeletet, amely a polgárjogok elvonása alakjában erkölcsi halállal bünteti a keresztényeket. Nemcsak hogy minden keresztény szabad ember elveszti hivatalát, ha vonakodik az isteneknek áldozatot bemutatni, de a törvény előtt se jelenhet meg, se mint panaszos, se mint tanú, mert a törvénykezés mindig áldozatbemutatással kezdődik. A császár némi töprengés után aláírja az edictumot. Mindössze annyi változást kívánt, hogy a keresztényekre még csak célzás se legyen benne. Elégnek véli, ha általánosságban szól mindenkihez, s fenyegetéseivel is általában fordul mindazok ellen, akik nem hajlandók áldozatot bemutatni a birodalom fejének. Ezt az intézkedést alkalmasnak találja a forrongó tömegek lecsendesítésére is, a keresztények észretérítésére is anélkül, hogy határozott beavatkozás volna az istenek harcába. Úgy tűnik, az intézkedés hatásos, s a császárt az is boldoggá teszi, hogy felesége állapota ismét jobb. Arról fogalma sincs, hogy felesége is felvette a kereszténységet. Majd megérkezik Galerius, tarisznyájából egy véres fejet húzva elő. A császár alig jut szóhoz a döbbenttől, mikor megtudja, hogy Pantaleoné, az orvosé. A császár maga hívatta az orvost, de nem így gondolta. Galerius próbálja meggyőzni, hogy ez volt a felbújtó Nikodémiában. Mindenütt arról beszélt, hogy a császár az Antikrisztus, akit a keresztények istene minden ivadékával el fog pusztítani. A császár pedig szó szerint értelmezve a történteket, úgy gondolja, igaza van Galeriusnak, hiszen a saját fiáról beszélhetett az orvos, Quintiporról (de ezt nem mondta meg Galeriusnak). Szóba kerül Anthimos neve is, aki Quintusnak a testvére. Talán ő szólta el magát a fiúról. Úgy dönt, Quintusról ő gondoskodik. Többé nem beszélhet. A császár egy hétig lázban fekszik, majd miután felépül, azt tanácsolják neki, tegyen hosszabb hajóutat a Níluson. Az udvari személyzeten kívül úgy dönt, még Quintiport és Titanillát viszi magával. XXII. A nílusi úton a császár csak a fiával szeretett volna együtt lenni. Ő viszont távolságtartó, ugyanakkor roppant tisztelettudó. Éppen úgy, mint ahogyan egy szolga viselkedik az urával. Titanilla, akit éppen állandóan derűs jókedve miatt hozott magával a császár, szintén 114
lehangolt és unott, tőle szokatlan módon. A császár mit sem sejt abból, ami a fiú és a lány közt zajlik. Hiszen még ők maguk sem tudják. Játszadoznak egymással, dacosan hol egymást nézik, hol gyorsan elfordítják fejüket. Egyikük hidegsége azonban csak erősíti a másikét. A császárt pedig egyre nagyobb aggodalom fogja el, mert nem tudja, mi lehet az oka annak a végtelen nagy szomorúságnak, amit fia szemében lát. Éppen a líbiai sivatagban járnak, amikor hirtelen hatalmas homokvihar kezd tombolni. Menekülni már nincs idő. Látni és hallani semmit nem lehet. A császárnak még annyi ereje van, hogy magához rántja a fiát, s vele együtt temeti be őket a homok. Mikor magukhoz térnek, már bent fekszenek a szakadékban. Titanilla vidáman újságolja a császárnak, hogy mindenki megvan. Valamiért megfordult a rossz kedve, s ugyanígy Quintiport is mintha kicserélték volna. Másnap a császár hálaáldozatot mutat be, amiért megmenekültek. XXIII. A salonai építésvezetőség átadja szokásos havi jelentését az asztalra. A jelentésben az is benne áll, hogy Quintus, a kertész lezuhant egy körtefáról és halálra zúzta magát. Felesége, Sapricia pedig rokonaihoz költözött Apatéba. Majd jelentkezik Tages, a főpap, aki nagyon gondterhelt. A keresztények ügyéről van szó. A börtönök már úgy tele vannak, hogy néhány állami gyárat is ki kellett üríteni a foglyok számára. Sok ezren vannak, mégsem lehet hozzájuk se érni egyetlen keresztény miatt. A császár haragjában azonnal tudni akarja, ki az, aki az útjában áll. Megtudja, hogy nem más, mint a saját felesége, a császárné. A császár azonnal hozzá siet. Tudja, hogy felesége húz az új istenhez, de afelől sincs kétsége, hogy nem fog ellene játszani. Beszélni próbál vele, s mivel keményen összeszólalkoznak az istenekről, a császár véletlenül elszólja magát a fiukról. Nincs mit tenni, most már mindent el kell neki mondani. Beavatja hát a titokba, a császárné pedig hallva mindent, átadja férjének a keresztet és a pergament, amit a keresztény orvostól kapott, jelezve ezzel is, hogy lemond új hitéről és ismét a régi isteneknek él. A császár azt tanácsolja neki, hogy ezek után utazzon el Bajaeba, hogy ne legyen fiuk közelében, nehogy elárulja magát véletlenül. Bion, a matematikus fogja oda elkísérni. XXIV. Lactantius, akinek a helyét Mnester jobbján jelölik ki, elbúcsúzik keresztény testvéreitől, mivel a császár rendelete küldi Rómába, akit szerintük mostanában az Isten teljesen átengedett a Gonosz hatalmának. A szertartás alkalmával Mnester odalép a kereszt lábához, és mirtáját megemelve imára szólítja fel testvéreit meghalt nővérükért, Priscáért, a császárnéért. Diocletianus császár feleségét, a hitehagyott Prisca nővért eltemette tehát a keresztény egyház. XXV. Diocletianus reggeltől estig dolgozik minisztereivel, mérnökeivel, hogy tökéletes birodalmat adhasson majd át fiának. Titanilla időközben enged gőgjéből, s így Quintipor is nagyobb bizalommal mer hozzá közeledni. A császár örül annak, hogy legalább egyvalaki van a császári családban, akin keresztül a fiú hozzájuk kapcsolódik. Aggódik a közelgő idő miatt, amikor Quintiport is Bajaeba kell küldenie. A császárné már megerősödött, és Bion is alátámasztotta, hogy kész arra, hogy a fiával legyen anélkül, hogy véletlenül elárulja magát. Lactantius olyan üzenetet is visz Rómába, melyet nem ismer, s köztük szerepel az is, hogy a keresztény foglyok közül az erős, szálas férfiakat tartsák fenn a cirkuszi játékok számára, így majd csak vadállatokat kell hozatniuk Afrikából. A császárné egyik fő gondja az, hogy találnak-e olyan lányt, aki majd méltó fiukhoz, Quintiporhoz. A császár tudja, hogy Varanesnek, a félkezű perzsa királynak van egy húga, Hormizda, akit szépsége miatt egy toronyban tartanak elzárva. Elhatározza, hogy ő lesz a megfelelő nő fia számára. Olyan valakit küld érte, aki már elkötelezettje valakinek, s rábízhatja a gyönyörű nőt. Ezért dönt Maxentius mellett, akinek a szívét Titanilla már rabul ejtette. A császár Titanillát küldi el átadni a hírt Maxentiusnak. A lány Quintipornak csak 115
annyit mond, meddig lesz távol, de az okát az utazásnak nem árulhatja el. Az viszont egyértelműen látszik rajta, hogy feltűnően rosszkedvű és sápadt. XXVI. Elérkezik a nap, amikor Titanillának vissza kell érkeznie. Quintipor ki akar menni elé a kikötőbe, de pont elkerülik egymást. Visszasiet, és figyeli a lány ablakát. Amikor kialszanak a fények a lány szobájában, követi őt, s vár, amíg a lány a császárral beszél. Egy óra is eltelik, amikor nyílik az ajtó, s a fiú elszalad. Újra a lány ablakát figyeli, de az hirtelen a háta mögött terem, s ezzel Titanilla rajta kapja. A nyolc napos egymástól való távolság felbátorítja a fiút, s le sem tudná tagadni mérhetetlen örömét, hogy újra látja a lányt, s ez viszont is így van. Ezen az estén felszínre törnek az érzelmeik, és először az életben megcsókolják egymást. Kiderül, hogy nemcsak a fiú, de Titanilla is Bajaeba utazik. XXVII. Bajaeba érkezve a császárné első dolga az, hogy a fiatalokat elválasztja egymástól, s egy másik villában biztosít szállást a lánynak. Titanilla gyűlöli ezért a császárnét, de nem tud mit tenni, s közömbösséget színlel. Hiszen, ha kiderülne, hogy van köztük valami, abból nagy botrány lehet, mivel Quntipor csak egy rabszolga (egyelőre mindenki ezt tudja róla). Így csak délutánonként tudnak egy-egy órácskára találkozni. Egyre jobban eluralkodnak rajtuk az érzelmeik és egyre inkább nehéz számukra az egymás nélkül töltött idő. Néha már a kétségbeesésig hiányoznak egymásnak. XXVIII. Constantius fiával Alexandriába menet útba ejti a császárnét. A Domina azon töpreng, mit csináljon addig a fiúval, amíg a Flaviusok ott időznek. Közben a császár megírja, hogy már meg is vásárolta a fiú számára a palotát a Via Nomentanán, melybe hamarosan Hormizda is beköltözik, aki már úton van Maxentiusszal a görög tengeren. A császárné úgy dönt, Quintipor mégis legyen köztük a vacsorán, öltsön díszruhát és legyen jelen, mint tálaló. A fiú nagyon dühös, hiszen ott lesz Titanilla is apjával, Galeriusszal, és látni fogja őt, amint rabszolgamunkát végez. A vacsora alatt már megnyugszik, mert Titanilla lopva többször is ránéz, de egy váratlan pillanatban, amikor szóba kerül Maxentius neve, a fiú zavarában melléönti a vörösbort, és rámegy a ruhájára. Kimegy, s a lány, hogy utánamehessen, szintén magára önti pár perc múlva a saját poharát, mintha véletlen lenne. Megnyugtatja Quintiport, majd Trullától, a dajkájától kér olyan port, amivel a fiú ruhájából a foltot kiveheti. A vacsora után Constantius megjegyzi a császárnénak, hogy a szolgálófiúja mennyire hasonlít őrá. A császárné azonban gyorsan elterelte a szót és elhessegette a gondolatot a caesar fejéből. XXIX. A császárné másnap korán hívatja Titanillát, s megkéri, hogy kicsit fesse ki őt, mert nem akar Constantiusék előtt olyan sápadtan mutatkozni. A caesar tele aggodalommal hozza szóba előtte a keresztényeket és az üldöző rendeleteket, ugyanis ideutazva Maximianus országain keresztül, csak korbácsokkal, kínpadokkal, és karóba húzott asszonyokkal, valamint vadállatok elé dobott gyermekekkel találkozott. Csupa borzalommal találkozott, melyek nagyon megviselték. A császárné kifakad, s úgy dönt, velük utazik Alexandriába, hogy segítségükre legyen a császárnál. Nehezére esik, de úgy dönt, nem viheti magával Quintiport, ezért rábízza Titanillára, amíg ő odalesz. A lány örömében életében először megcsókolja az Augusta lábát. XXX. A császári gálya éppen hogy elhagyja a kikötőt, mikor Tit (mert Quintipor már csak így szólítja) már keresi a fiút (akinek pedig Gránátvirág a beceneve, ha kettesben vannak). El sem lehet szakítani őket egymástól, csak úgy isszák egymás jelenlétét és az együtt töltött perceket. Érzelmeik pedig egyre csak erősödnek. Szinte reggeltől késő estig együtt vannak. És ez így megy egy héten keresztül. Egyik nap egy olajfaerdőnél kötnek ki, ahol véletlenül egy férfiba 116
akadnak, akiről kiderül, hogy Tit ismeri őt. Gyorsan odébbállnak, de amikor Quintipor ezt megtudja, elkezdi gyötörni valami rossz érzés, arra gondol, mi van, ha más köze is volt annak idején a lánynak ehhez a férfihoz. Rosszkedvűen mennek haza. A rosszkedv még másnap is tart, de aztán megenyhülnek. Hazafelé menet Quintipor megcsúszik, s legurul egy törmelékes lejtőn, amitől meghúzódik a lába. XXXI. Mivel Quintipornak még másnap is igen fáj a bokája, úgy döntenek, bemennek a piacra és vesznek neki egy botot. A fiú folyamatosan amiatt aggódik, mi lesz, ha valaki meglátja őket. Aztán már semmivel sem törődnek. El sem engedik egymás kezét. Betérnek egy Olajbogyó nevű helyre, behúzódnak egy sarokba, és ott ücsörögnek nagyon sokáig. Fiatal házasoknak nézik őket. Nem törődnek senkivel egymáson kívül. Fültanúi lesznek egy új vendég elégedetlenkedésének, aki orvosi gyógyfüvekkel és varázsszerekkel kereskedik. Benyúl a zsebébe és elővesz egy levágott ujjpercet, mely egy római püspök segédjéé volt. Ott volt ő is, amikor sütögették a rostélyon. Állítólag hatalma van ennek az ujjpercnek, s szükség lesz rá, ha jön a világ vége. Tit reszket a félelemtől, és azonnal távozni akar. Mivel már későre jár és a csontkereső is útonállókról beszélt, keresnek egy öszvérfogatot, azzal mennek vissza Bajaeba. Hazaérve Quintipor levelet talál az asztalán, melyben az apjának hitt Quintus halálhírét tudatja vele a császár. Quintipor azonban nem szomorodik el. Minden, az egész világ távol áll most tőle, nem létezik számára más, csak Titanilla. XXXII. Fölbátorodva az előző nap eseményein elhatározzák, hogy kiruccannak a lucrinusi tóra fürdeni. Egyre beljebb kerülnek az erdőben, s egyszer csak kutyacsaholás üti meg a fülüket. Egy öregember jön. Az elmondja nekik, hogy ez Diana Limantis szent erdeje. Van ott egy szentély, amit már szinte senki sem látogat. Kedvük támad megnézni. A lány áldozatot akar bemutatni Diana oltárán. Az öreg elmegy késért, hogy a ketrecben lévő galambokat feláldozhassák, ők viszont inkább szabadon engedik őket Diana tiszteletére, amíg az öreg távol van. Aztán gyorsan elszaladnak. Közben kitör a vihar, és ők nem tudnak tovább menni. Meghúzódnak, közben Tit elalszik a fiú karjaiban. Neki pedig cikáznak a gondolatai és másra sem tud gondolni, csak arra, hogy kihez lehetett már köze a lánynak úgy, mint őhozzá. Tit felébred, de már besötétedett. Visszasietnek Bajaeba, de Quintipornak nagyon rossz kedve van az iménti gondolatai miatt. A lány még be akarja hívni, de ő nem megy. Úgy érzi, a lány a lelkét eltakarja előtte, s amíg azt nem ismeri, s azt nem bízza rá a lány, addig nem tudja, ki is ő valójában. XXXIII. Négy napig nem találkoznak, mert Titanilla a viharban nagyon megfázott. Egyik nap, amikor már Tit jobban van, kisétálnak a romok mögé. Tudják, hogy a sok együttlétnek vége. Elválnak, de fél óra múlva már keresik is egymást. A lány megkéri Gránátvirágot, hogy kísérje be a piacra. A piacon azonban már egyre nyűgösebb, látszik rajta, hogy nagyon sápadt. Quintipor visszakíséri, és rábízza Trulláral. A fiú úgy gondolja, ez még a betegség utóhatása. A lány szinte ájultan esik az ágyba. Másnap korán ébresztik Quintiport, egy gyaloghintó várja, a cumeai praefectus hívatja. Ő nem érti az egészet, hiszen neki nem járhat gyaloghintó. Csak este ér vissza, de akkor Trulla már észveszejtve keresi. Kiküldi Titanilla után a tengerhez. Amikor megcsókolja a lányt, észreveszi, hogy Titet rázni kezdi a zokogás. Ilyen még sosem fordult elő. Csak úgy ömlik a könny a szeméből. S amikor örömében elújságolja Titnek, hogy ma a császár felszabadította, és nem kell már titkolózniuk, felvállalhatják végre egymást, akkor a lány is felfedi a lelkét. Azt, hogy ő már Maxentius menyasszonya és holnap érte jön. Soha többé nem látják egymást. Azzal búcsúzik, hogy soha nem szeretett így senkit és soha nem is fog mást szeretni. A fiú feje lekoppan a padra, csak hajnalban tér magához. XXXIV. 117
A helyszín az Anulinus-palota, ide költöztették Hormizdát és itt lakik már Quintipor is a másik épületszárnyban. Az őrök susmognak, amikor megérkezik Maxentius, aki állítólag összeszűrte a hosszú úton a levet a perzsa király lányával, s bár már feleségül vette Titanillát, ide jár titokban a másik nőhöz. Feleségét sápadt lárvának nevezi, aki elől ide menekül állandóan. Érdekes módon Hormizda kísértetiesen hasonlít Titanillára, ezt már Quintipor is megállapította. Maxentius azt szeretné, ha Hormizda jóban lenne Quintiporral, persze csak a kellő határokon belül. XXXV. Bion türelmes ember lévén most mégis bosszúsan gondol a császárra, amiért Rómához köti, hogy Quintiporra vigyázzon és hetente küldjön róla jelentést. Bion a császártól megtudja, hogy a Plaviusok és a császárné arra akarják rávenni Alexandriában, hogy adjon amnesztiát a keresztényeknek. A császár a kérést elutasítja. Azt akarja, hogy a fia legyen az, aki a bíbor felvételekor megadja a birodalom népeinek a teljes békét. Bion éppen Lactantiusszal beszélget, amikor megtudja, hogy a rhetor úgy dönt, feljelenti magát, mint keresztény. Ekkor lép be Quintipor, akivel ekkor nem is foglalkoznak. Biont elönti az indulat, de barátja, eldöntötte, hogy nem vár tovább. Bion ezt nem értheti, ő semmilyen istenben nem hisz, s hadakozása ellenére a rhetor lehajtott fejjel kisétál a szobából. Bion ekkor fordul Quintipor felé, aki el akarja kísérni a színházba. Bion csodálkozik ugyan, hogy nem Hormizdával tölti az idejét a fiú, de elindulnak. XXXVI. A színházban Quintipornak máson sem jár az esze, csak Titanillán. Azon tűnődik, mi hajtotta őt Hormizdához, miért udvarol neki és miért esik jól neki az, ha hozzáérhet. Biztosan azért, mert annyira emlékezteti Titanillára. Miközben magában tűnődik, hirtelen nagy csendre lesz figyelmes. A színpadon egy kereszt áll, rajta egy meztelen ember, akinek szeme szamárfejbe van bújtatva. Oldalából vér csordogál. Valaki elkiáltja magát: "Genesius". Aztán már ezren ordítják ugyanezt dobogva és tapsolva. A színész ott, akkor este megtér. Valaki bekiabált: "Genesius, én követem a példádat!". Elszabadul a pokol, mindenki megindul a színpad felé, az öklét rázó tömeg őrjöng. Bion és Quintipor nem találják meg egymást, de mindketten szerencsésen kiszabadulnak és külön-külön hazamennek. XXVII. Quintipor nem tud elaludni, csak a színész megtérése jár az eszében. Ezen a napon ébred fel benne először a gondolat, hogy talán mégsem babona ez az egész keresztény hit. Valami nagy titokról lehet szó, ami annyira riasztó, mégis annyira vonzó. Aztán megint a kis Titre gondol. Beszélgetnek, s csak arra riad, hogy álmodta az egészet. Még sokáig képzeleg mindenféléről, míg végre elalszik. Reggel arra ébred, hogy Trulla van nála. Nem is akar hinni a szemének. A dajka elsírja neki, hogy Titanilla ura, Maxentius elkergette, azt hiszi, ő az oka annak, hogy nem jó a házasságuk. Elmondja neki, mennyire beteg Titanilla, s azért küldték el őt, hogy kerítse elő azt a gazembert, aki ezt a kórságot ráadta. Titanilla csak járkál fel-alá egész nap, közöny és kedvetlenség lett úrrá rajta. Nem érdekli senki és semmi. Ráadásul állítólag azóta köhög és félrebeszél, amióta még együtt eláztak abban a nagy viharban. Quintipor elkeseredettségében felkeresi azt a zsidót, Benonit, aki ott szokta árulni az isteneit. Tudja, hogy a férfi Jeruzsálembe készül, s megpróbál vele alkut kötni. Tudja, hogy Benoninak nincs pénze odautazni, s gyalog indulna el. Megkérdi tőle, vállalna-e egy keresztény útitársat, ha az minden költségét fedezné. Egy halott keresztényt kellene vinnie bebalzsamozva, kőszarkofágban. Az úti cél Nikodémia lenne. A következő héten kellene indulnia, amikor a kivégzések lesznek. A férfi beleegyezik, majd megkérdi, mi a neve annak, akit keresnie kell a lictoroknál, hogy kiváltsa indulás előtt. Quintipor csak annyit mond: "Gránátvirág". A címet pedig, ahová szállítani kell, az egyik erszényben majd megtalálja. Bionnak Quintipor csak annyit üzen, hogy el kell utaznia és Lactantiusnak igaza van. Majd elindul a bírósági palotához. A teremben éppen halálos ítéletet mondanak ki, majd csak a két lictor van már benn. Quintipor előrelép, és közöli, hogy ő keresztény. Először el akarják küldeni, hogy jöjjön 118
vissza másnap, de ő nem enged. Megkérdik a nevét, mire bediktálja a Gránátvirág nevet. Beállítják a többi elítélthez! XXVIII. Galerius még éjszaka megérkezik beteg lánya hívására, de úgy összetorlódnak a hivatalos ügyek, hogy eszébe sem jut a lánya. Amikor az egyik orvos már ötödször megy érte, ráförmed, mert nem tudja, mit akar az. Az orvos figyelmezteti, hogy ha még akarja látni a lányát, siessen. Galeriusnak akkor világosodik meg az elméje, hogy mekkora a baj. Rohan mindenen keresztül, hiszen a maga módján ő nagyon szerette a lányát. Titanilla valóban nagyon rosszul van. Még a császárnét is látni kívánja. Megkéri, hogy nyissa fel neki a bulláját, mert ő már túl erőtlen hozzá. Egy keresztet vetet ki belőle. Elmeséli neki, hogy azt egyszer egy rabszolgától kapta, a tűje hegyén rajta is van a vére, azt is neki adta, s Titanilla is viszont odaadta a fiúnak a sajátját. Ekkor már alig lehet érteni a szavait. Alig érthetően még azt kéri a császárnétól, hogy tegye a keresztet a szájához, hogy megcsókolhassa. Annyi ereje marad még, hogy kimondja a fiú nevét, akiről eddig beszélt, Gránátvirágét. Majd a kezei lecsúsznak, s véget érnek a szenvedései. XXIX. A nobilissima halála mélyen megrendítette az udvari köröket, s elrendelték az udvari gyászt. A császárné ágynak esik, s az orvost nagyon nyugtalanítja az állapota. De Diocletianusnak is nagyon rossz kedve van. Már hatodik hete nem kapott hírt Quintiporról. Kibírhatatlan aggódás keríti hatalmába. Ezen a reggelen a római postával jön az a hír, hogy kétszáznegyvenheten adták fel magukat a törvény nevében, mint keresztények. Majd kicsapódik az ajtó és Bion jelenik meg összetörve, kócosan. Elmond mindent, Quintipor búcsúsorait, s azt, hogy már tűvé tette utána egész Rómát, s elmondja, nagyon rossz érzése van. Elmeséli, hogy Nikodémia kikötőjében egy zsidó partra szállt egy hosszú ládával, egy koporsóval. Kérdezték tőle, hogy mi van benne, mire ő elmondta, hogy egy halott, akit Gránátvirágnak hívnak. Ekkor már a császárné is ott van, s meghallva a nevet felsikolt. Bion idehozatta a koporsót, hogy megnézzék. Vésőket és feszítővasakat hozatnak. A két öreg halálra dermedten áll. Közben a zsidó elmondja, hogy a fiút, aki felkérte, már régóta ismeri. Először Antiochiában találkoztak, majd Alexandriában. Egy lány is volt vele akkor, nagyon csüngtek egymáson. Ő bízta meg, s Gránátvirágnak nevezte az illetőt, akit ide kellett szállítania. Mikor kinyitják a ládát, megismerik Quintiport. A császárné belehanyatlik a ládába, a császár pedig erőtlenül összeesik. Közben Galerius beszól, nem tudva, mi zajlik bent, hogy a nép türelmetlen, nem szabad váratni. A császár engedelmeskedik, de csak a díszpalástját viszi és a diadémet. Szinte ölben kell őt kivinni. A tömeg előtt kijelenti, hogy neki többé nem kell, amit az istenek adtak. Ledobja magáról a köpenyt is és a diadémet is. A tömegnek és Galeriusnak is eláll a lélegzete. Az eldobott köpenyt Galerius röptében elkapa, s már a vállára is teríti. A császár elhatározza, hogy a koporsót Salonába viszi, de mire felér, már nincs a dolgozószobában. A császárné már magához vitette, s közli, nem megy Salonába, itt marad a fiával, akinek a haláláért a férjét hibáztatja. Majd keresztényüldözőnek és Antikrisztusnak nevezi, s becsukja az ajtót. Bion ölben viszi a császárt végig a folyosón. Leviszi a kocsihoz, és betámogatja. Közben már érkezik Constantius is, hogy meghozza a hírt Galerius és Maximianus összeesküvéséről. A császár az éjszakát már Byzantiumban tölti. Álmot lát. Állt előtte valaki, szárnyai vannak, fején csillagkoszorút visel, s kezében egy aranykeresztet tart. XXX. Bion levélben búcsúzik barátjától, Lactantiustól.
119
• Móricz Zsigmond: Úri muri (olvasónapló) Móricz Zsigmond - Úri muri 1927 Történet: 1 A történet június 7-én egy poros, alföldi városban kezdődött. Borbiró iszogatott magányosan a Sárga Rózsában. Egyszercsak meglátta az ablakon keresztül barátját, Szakhmáry Zoltánt, s behívta. Kicsit később érkezett Csörgheő Csuli, aki állandó ravaszságáról tett tanúbizonyságot, mikor számára nagyszerű üzletet kötött. Egy mérnök a kopoltyúsi parasztokkal akarta elhordatni felesleges földjét, de ő vállalta azt helyette, majd később olcsóbban továbbadta a parasztoknak. Ráadásul meghagyta nekik, hogy a jó minőségű földdel saját szikes talaját javítsák fel. 2 Ekkor lépett be az ajtón egy ismeretlen úr. Leült egy szomszédos asztalhoz, s rántottát rendelt - húsz tojásból. Barátaink összenéztek, s elkezdtek tanakodni, ki lehet ez az ember. Végül kiderült, egy szegény könyvkereskedővel, Lekenczey Mukival állnak szemben, de ők elhatározták, országos tréfát csinálnak belőle, s kinevezték gróf Goluchovsky Agenornak. Így mutatták be rögtön a kis zsidó zenetanárnak, Wagner Artúrnak is, aki majdnem elájult, mikor egy a gróf számára rendezendő koncert megszervezésével bízták meg. 3 Az urak következő útja a patikába vezetett, ahol meghívták Lekenczeyt egy kis likőrre. Közben előkerítették és megismertették a polgármestert is a "gróffal". Amíg ezek történtek, Csuli megkérte a patikust, Borbély Zsigát, hogy kerítsen neki hashajtót, s keverje azt egy üveg pálinkába. 4 Távozásuk után Zoltán egy időre elköszönt tőlük, de megígérte, hogy este újból csatlakozik hozzájuk. Ezt követően a rekkenő hőség elől Csuli házába mentek. Itt Csuli bemutatta a vendégnek feleségét. Ezalatt cigányasszonyok jöttek, akiknek a ház ura megígérte, hogy szedhetnek kölest a tanyáján. 5 Ezután kikocsiztak Csuli tanyájára, ahol már várták őket a cigányasszonyok. András jött ura elé, s tájékoztatta a gazdaság napi fejleményeiről. Csulit szíven érintette a disznók közt kitört vész, melynek újabb 16 példány esett áldozatul. Ezután körbevezette vendégeit a vidéken, s megmutatta nekik állatait a kert egyetlen fájának árnyékában hűsölő komondoroktól kezdve a nagy birkanyájig. 6 Végül lementek a Berettyó partjára, hogy megnézzék a gazdaság büszkeségét, Csuli kedvencét, a nagy kant, egy életerős disznót. Mikor végeztek a nézelődéssel, visszamentek a tornácra. András felesége kiszolgálta őket, s elkezdtek iszogatni és beszélgetni. Közben Csuli felajánlotta a cigányoknak, hogy ad nekik egy kis pálinkát. Később csatlakozott hozzájuk a szomszéd, Fancsali úr is. 7 Kocsizörgést hallottak, s megérkezett Zoltán, aki elhozta nagybátyját, Zsellyei Balogh Ábelt is. Vidáman beszélgettek immár ötösben tovább, s lesték a hashajtós pálinka hatását a 120
cigányok között. A cigányasszonyok énekeltek, táncoltak, szórakoztatták őket. A mulatság egészen addig tartott, amíg a kondás nem érkezett a hírrel, hogy megdöglött a nagy kan. Csuli elkomorodott, s kijelentette, hazahajtat. Zoltán felajánlotta, menjenek a saját tanyájára, s ott szórakozzanak tovább. 8 Mikor megérkeztek a Szakhmáry-tanyára, a vendég igencsak elámult annak szépségén. Borbiró mesélte el neki, hogy a Szakhmáryaknak egykor ennél százszorta nagyobb birtokuk volt, de a néhai Szakhmáry generális, aki egykor Rákóczi oldalán harcolt, a nagymajtényi kiegyezés után inkább a száműzetést választotta, s a család ekkor vesztette el majdnem a teljes birtokát, mely labanc kézre vándorolt. Miközben kint beszélgettek, lassan elbóbiskoltak. Észre sem vették, hogy Zoltán, aki bement a házba, nem tért vissza. A ház ura azóta már a leghátsó szobában járt, ahol féltett titkát, egy kis parasztlányt rejtegetett. 9 A pirakadat még ott találta az urakat a tornácon. Nemsokára felébredtek, de mivel még nem pihenték ki az előző napi mulatozást, bementek a házba, s ott folytatták az alvást. Délben keltette fel őket Zoltán. Megreggeliztek, majd elmentek a közeli Körös-partra fürdeni. 10 Ebédre értek vissza a tanyára, ahol már szép kis baráti társaság várta őket: Boka Pista, Dobokay Bandi és még néhányan. A házigazda szerepét ideiglenesen az ezredes töltötte be. Miután jóllaktak, beszélgetni kezdtek, érdekesebbnél érdekesebb adomákat meséltek egymásnak. Egy idő után Zoltán azzal az indokkal távozott, hogy előkeresi a hegedűjét. 11 Pedig nem a hegedűjét kereste, hanem egyenesen Rozikához, a kis parasztlányhoz tartott. Szerette azt a lányt, szerelmes volt belé, pedig volt családja, felesége. Ennek ellenére mindent megvett Rozikának, kényeztette, taníttatta. A lány elmesélte neki, hogyan szökött el otthonról, mikor hozzá akarták adni sógorához, egy paraszthoz. Ekkor jött ide a birtokra, s állt be summáslánynak. Zoltánnak pedig annyira megtetszett, hogy magához vette, s azóta is itt tartja. 12 Szerelmesen ölelte, csókolta Rozikát, de ő érzéketlen maradt. Ekkor döbbent rá, hogy a lány tulajdonképpen egy prostituált. Hirtelen el akarta zavarni, de inkább hagyta, hadd mesélje el neki élete történetét. Kiderült, volt egy szerelme, de mikor annak el kellett volna vennie egy rokonát, inkább öngyilkos lett. Rozika bevallotta, hogy a férfiak őt mindig szerették, és mindig jók voltak hozzá. Ezt hallva, Zoltán kezdett egészen elhidegülni a lánytól. 13 A vendégek már kezdtek aggódni, mert nem tudták, hol van Zoltán. Borbiró világosította fel őket a lánnyal kapcsolatban. Mikor aztán Zoltán visszaérkezett egyöntetűen azon kívánságuknak adtak hangot, hogy látni kívánják a rejtegetett tündérkisasszonyt. Erre Zoltán csak annyit válaszolt, hogy nincs semmilyen tündérkisasszony, csak egy kis lotyó, akit szívesen kihív közéjük. Így is tett, s bemutatta Szabó Rozáliát a földesuraknak. 14 A dorbézolás folytatódott, az urak kártyázni kezdtek. Lekenczey félrevonult Rozikával a tornácon. Zoltán dühödten vette tudomásul, hogy a lány most a "grófot" nézte ki magának, s éppen őt puhítja. Egyre inkább megbizonyosodott arról, hogy a lány tényleg csak egy alávaló prostituált, s ebbéli csalódásában teljes erejével a mulatozásba vetette magát.
121
15 Lekenczey megkérte Rozikát, szavaljon el egy verset, ő pedig teljesítette kérését. A "grófra" olyan mély benyomást tett a lány előadása, hogy kijelentette, el kell mennie színésznőnek. Meg is beszélték, hogy a lány vonattal Pestre utazik, s ott Lekenczey egyik barátjánál száll meg. Ekkor lépett be a szobába a holtrészeg Zoltán. Elkeseredésében csúnyán belekötött a lányba, betörte egy közeli szekrény üvegablakát, majd vérző kezével mit sem törődve leroskadt egy fotelba, és elaludt. Rozika fektette le és kötötte be sebét. 16 Csuli másnap reggel részegen ébredt házában. Az éppen érkező tejeslányt szalajtotta a borbélyért, majd puskájával adott nyomatékot kérésének. Mikor a borbély megérkezett, őt is leitatta, aki még éppen meg tudta borotválni, ezt követően ugyanis lába elé feküdve aludt el az úrral együtt. 17 Csuli végül ebéd után ébredt fel újból. Most, hogy józan volt, belekezdett gyermekei nevelésébe. Ez nála annyit jelentett, hogy félévente egyszer jól lehordta fiait, mondván, azok nem foglalkoznak mással, csak idegen kutyák megdobálásával és daruvadászattal. 18 Zoltán tíz órakor ébredt, pontosabban ébresztették. Az a hír fogadta, hogy újból megjöttek a csugari parasztok, akiknek már pünkösd óta tartozott. Először el akarta küldeni őket, de azok hajthatatlanok voltak, s azt mondták, addig nem mozdulnak, amíg nem kapják meg a pénzt. Zoltán látta, hogy nincs menekvés, megreggelizett, felnyargaltatott, s indult be a városba pénzért. 19 Egyenesen Lefkovicshoz, a zsidó régiségkereskedőhöz ment. Az szívélyesen fogadta, s felajánlotta segítségét. De ahhoz, hogy kapjon száz forintot kölcsönbe, előbb végig kellett hallgatnia a házigazda prédikációját az asszonyi nem rejtélyes természetéről. 20 Miután megkapta a pénzt, rögtön indult haza. Útközben azonban találkozott Csulival, aki hajlandó volt egy kis turpisságra barátja kisegítése érdekében. Ez annyiból állt, hogy elment Zoltánék tanyájára, s azt a hírt terjesztette a parasztok körében, hogy ég Csugar. A tűz hallatára azok szedték sátorfájukat, s igyekeztek haza falujukba. Mire Zoltán hazaérkezett, már nem talált ott egy parasztot sem. 21 Egyszercsak furcsán elsötétedett minden. Zoltán emlékezett rá, olvasta az újságban, hogy napfogyatkozás lesz. Az emberek ijedten futottak ki az udvarra, hogy megcsodálják az égi tüneményt. Azonban még jobban megrémült Zoltán, mikor a szomszéd inasa érkezett lóhalálában, s azt üzente, hogy a felesége kijön a birtokra. Éppen most, pedig már másfél éve nem járt ott! Gyorsan kerített egy kocsit, s elküldte Rozikát a közeli faluba, nehogy felesége ott találja. Alig ment el a lány, már be is állított Eszter, a felesége, aki valósággal letámadta a férfit. Szinte önkívületben vallatta férjét, igaz-e, amit most tudott meg, hogy el akar válni tőle, s feleségül akar venni egy a birtokon tartott cselédet. Természetesen Zoltán mindent tagadott (annyiban igaza volt, hogy valóban nem akart elválni). Felesége azonban rátalált Rozika szobájára, mire Zoltán közölte vele, hogy már kirúgta a lányt. 22 Végül Eszter megnyugodott. Férjével csendesen üldögéltek a verandán. Zoltán megmutatta neki a kertet, melyet még nem is látott, bemutatta Lekenczeyt, s még azt is felajánlotta, hogy elviszi egy rövid bécsi kiruccanásra. De az asszonynak csak egy gondolata volt. Minél előbb 122
el akarta hagyni ezt a házat. Zoltán kocsit hívatott, s Lekenczeyvel hármasban elindultak haza. 23 Megérkeztek. Zoltán doktorért hivatott. Nem sokkal ezután megjött Gergely. Ő kísérte el a tanyáról Rozikát, s most levelet hozott tőle. Majd betoppant az orvos is, s megvizsgálta a feleségét, akinek persze nem volt semmi baja. Mivel nem tudta mit kezdjen Lekenczeyvel, végül úgy döntött, megkéri a doktort, hadd háljon nála. Így az orvos és a "gróf" együtt távoztak. Zoltán el akart kéredzkedni hazulról, mert már nagyon szerette volna elolvasni a levelet, de a felesége nem engedte. Mindenáron ő akarta azt először megtekinteni. Végül több mint egy órás rábeszélés után Zoltán engedett. Rozika leveléből kiderült, hogy Pestre utazott, s most végleg el szeretne köszönni jótevőjétől. Ekkor már Eszter is belátta, hogy a lány csak kihasználta férjét. Ennek ellenére dühe nem csillapult. Először csak szóban, majd később tettleg is bántalmazta Zoltánt, aki azonban nem ellenkezett, hagyta, hogy felesége véresre karmolja arcát. 24 Zoltán következő útja a kaszinóba vezetett. Itt találta összes barátját. Azok nem kérdeztek semmit, ő pedig beállt közéjük mulatni és felejteni. Az épület telve volt dorbézoló emberekkel. Lekenczeyről beszélt az egész város, még sok olyan tisztességes ember is eljött, aki egyébként a kocsma közelébe se megy. 25 Aznap este Csuli nagyobbik fia, Kálmán kiszökött apja tanyájára. Nagy tettre készült, darvat akart lőni. Evégett hozott is magával egy puskát. A Berettyó-parton találkozott egy kislánnyal, aki megkérte, hadd csatlakozzon hozzá. Kálmán megengedte, hiszen amúgy sem volt vadászkutyája. Hajnalig feküdtek türelmesen a maguk által a földbe vájt gödörben, de kitartásukat végül siker koronázta. Kálmánnak sikerült meglőnie egy darvat, amit aztán hosszas hajsza után elfogtak. 26 Ahogy az éjszaka haladt előre, a csárdában egyre inkább csak a törzsvendégek, a földesurak maradtak. Azonban ez a kevés ember, aki még itt volt, bitorolta a város környéki földek háromnegyedét. Zoltán ezen igencsak megütközött. Nem találta jónak. Ő megpróbált újítani, munkásainak magasabb bért adni, telkére új kultúrnövényeket telepíteni, de a nyereségek helyett egyre inkább csak adósságai gyarapodtak, s lassan-lassan kezdett kilátástalanná válni a helyzete. Csuli fogott egy papírdarabot, s megkérte a jelenlévőket, írják alá emlékül Lekenczeynek. Közben megsúgta Zoltánnak, hogy éppen most rendelt az egész kompánia egy nagy halom Jókai-művet a könyvüzértől. Később Zoltán előhozatta hegedűjét, s elkezdett játszani és énekelni. 27 A főügyész, Kormos Bandi fontos ügyben járt el. Aznap volt a megbeszélés, amely azt hivatott eldönteni, hogy az újonnan építendő vasútvonal hol húzódjon. Eredetileg a közeli Dóka falu mellett haladt volna, de a polgármester (szándékosan) rossz térképet küldött ki, amin a falu Tókának olvasható, és egyébként is úgy néz ki, mintha egy nagy tó lenne a helyszínen. A főügyész nem javította ki ezt a tévedést, abban reménykedett, hogy a polgármester majd belebukik ügyeskedésébe. 28 A kocsmai társaság eközben áthurcolkodott Vasgyúró Palyáékhoz. Mindenki ott volt, egyedül Csuli hiányzott. A házigazda küldetett érte, de neki nem volt kedve menni, s lábfájására hivatkozott. Végül azonban Vasgyúró addig erősködött, mígnem Csuli is megadta magát, s csatlakozott a társasághoz. Zenészeket is hívtak, s a mulatozók egy szekéren körbejárták az egész várost. 123
29 Tizenegy órakor a vidám kompánia felkereste a polgármesteri hivatalt. A mezőőrök jelentést tettek a megjelent "grófnak", majd hívatták a kis Wagnert, aki már megszervezte az esti ünnepi koncertet a híres vendég tiszteletére. Még egy kicsit akarták ugráltatni, ezért úgy határoztak, hogy az este nem jó, helyette inkább déli két órakor legyen az előadás. Mikor itt végeztek, visszatértek Vasgyúró házához, s mint ha mi se történt volna, folytatták a mulatozást. 30 Zoltán is köztük volt, de egyáltalán nem volt vidám. Azon töprengett, hogy az egész élete úgy folyt le, mint az özönvíz. Nem jutott egy lépéssel sem előrébb soha, önerejéből semmit nem sikerült elérnie, hiszen megmaradt olyan lusta földesúrnak, amilyen már az apja is volt. Ezzel szemben például egykori osztálytársa, A. Kovács János, aki szegény napszámos fia volt, most másodjegyző, és békés, boldog családi életet él. 31 Zoltán felajánlotta, hogy vendégül látja a társaságot, menjenek el az ő tanyájára. Így is tettek. Csuli, akit időközben hazazavart a kínzó lábfájás, később csatlakozott hozzájuk. El akarta vinni a felültetett Wagnert is a Szakhmáry-birtokra, de az útközben nekiütközött egy vendégoldalnak, s az olyan mély nyomot hagyott az arcán, hogy kénytelen volt hazavinni, ahol a felesége nyugodtan ápolgathatta. 32 Mikor Csuli megérkezett a tanyára, ott már javában folyt a bor. Időközben az egyre jobb kedvű urak fellármázták a summáslányokat, s velük ropták a táncot. Mindenki vidám volt, csak Zoltán nézett megtörten maga elé. Borbiró abbéli aggódásának adott hangot, nehogy kárt tegyen magában, de Csuli leintette, mondván, gyáva ő hozzá. Ezt meghallotta Zoltán is. Cigarettára gyújtott, s az égő gyufát a ház nádfedele alá tartotta. A részeg társaság kezdetben nem vette komolyan a veszélyt, csak akkor kezdtek megijedni, mikor már az összes épület lángokban állt. Ekkor Zoltán tűnt fel saját háza erkélyén egy puskával a kezében. Nem szólt semmit, csak szíven lőtte magát. Teste minden vagyonával együtt a tűz martaléka lett. Szereplők: Borbiró, földbirtokos Szakhmáry Zoltán, földbirtokos Csörgheő Csuli, földbirtokos Málinka, kocsmáros Wagner Artúr, zenetanár Lekenczey Muki, könyvkereskedő Borbély Zsiga, patikus Pista, polgármester András, cseléd Selymes, pásztor Csörgheő Kálmán, Csuli fia Fancsali, paraszt Zsellyei Balogh Ábel, ezredes Ides, Csuli felesége Boka Pista, nemes Dobokay Bandi, őrnagy Parragh Gábor, nemes Kudora, nemes Malmosi, cívisgazda 124
Kalma István, cívisgazda Szabó Rozália, parasztlány Terka, tejeslány Zsuzsi, cseléd Suhajdáné, masszőr Lefkovics, zsidó Mihály, cseléd Rhédey Eszter, Zoltán felesége Gergely, cseléd Zsuzsi, cseléd Szakhmáry Évi, Zoltán lánya Poros Mátyás, földbirtokos Kormos Bandi, főügyész Piroska, tanár Szakhmáry János, Zoltán fia Vasgyúró Palya, földbirtokos Lukács, béres Elemér, zenész Farkas Miska, főkapitány Farkas Mihály, mezőrendőr kapitány Kakara, mezőőr Had Kacsabegy István, legény Jancsi, kocsis Kató, summáslány
125
• Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig (olvasónapló) (1920) Nyilas Misi, a debreceni nagy kollégium kis diákja merő tisztaság, becsület és tehetség. A mélységből jön, érzékeny lélekkel, a szülői ház emlékével. Azt hiszi, a felnőttek jók és tiszták. Ez a nagy tévedése, mert hazugok és rosszak; világuknak még az alapja is hazug. A kis Nyilas Misi csalódása a felnőtt Móricz Zsigmondé, övé a regényt felhőző szomorúság és tanácstalanság, és övé Nyilas Misi jósága és emberséget hirdető elszántsága is. (CZINE MIHÁLY) A regény kezdetén egy másodikos, tizenegy esztendős kisdiák áll szemben a debreceni kollégium nagy, komor, négyszögletű" épületével. Fél tőle, de büszke is rá. Alig egy hónap múlva, történetünk végén azonban dacos eltökéltséggel ismételgeti, hogy nem akar többé debreceni diák lenni. Határtalan bizalma szertefoszlott, megsemmisült. Regényünk témája: ez a teljes és tragikus illúzióvesztés. A mű drámaiságát még az is növeli, hogy a talpig becsületes és tiszta gyermeket vádolják a felnőttek csalással, hazugsággal, a mások bizalmával való visszaéléssel (ezt célozza Gyéres tanár úr példamondata: Az is tolvaj, aki az emberek bizalmát meglopja"). Jóllehet épp a felnőttek dúlják szét az ő bizalmát, naiv hitét. A szerkezet első egységében, az expozícióban (1-3. fejezet) Nyilas Misi körülményeivel, személyiségével, a kollégiumi élettel, tanulótársaival és tanáraival ismerkedhetünk meg. A bonyodalom (a 4. fejezettől) abból adódik, hogy szorosabb kapcsolatba kerül a debreceni felnőtt világgal: felolvasást vállal a vak Pósalaky bácsinak (kulcsmozzanat a reskontó vásárlása), házitanító lesz Doroghy Sanyi mellett, és felkeresi Törökéket, egy évvel korábbi szállásadóit. Egyre inkább megveti a lábát a nagyvilágban, megállja a helyét az életben, és egyre magabiztosabbá is válik. Éles fordulatot jelent azonban sorsában, hogy (a 6. fejezet végén) nem találja a reskontót. A regény második felében (a 7-12. részekben) Misi mély válságon megy át. Csaknem minden felnőttben csalódik, a tetőponton (a fegyelmi tárgyaláson) teljes értetlenséggel és rosszhiszeműséggel találkozik. Iskolatársai között is egyre idegenebbnek érzi magát. Lélekben azonban kezd megedződni, keserű tapasztalatai lassanként leülepednek benne (hát lehetetlen, hogy az igaz ember a sötét s buta emberek közt élni tudjon?+"), és megfogalmazódik életideálja: költő és tanító akar lenni. A megoldáshoz bátyja érkezése segíti hozzá: az ő közreműködésével tisztázódnak a félreértések, de Nyilas Misi elhatározása már megmásíthatatlan: elmegy Debrecenből, és másutt akarja szolgálni a legnemesebb eszméket. A főhős szegénysorsú, egyszerű szülők gyermeke, akiket a kisfiú rajongva szeret: apjára tisztelettel felnéz, anyjához forró érzelmi kapcsok fűzik. (Móricz Zsigmond saját önéletrajzi vonásai: Misi édesanyja is paplány"; nagybátyja, Isaák Géza Patakon tanár - Móriczé Pozsonyban; a nagy vállalkozásokba fogó apa csődbe kerül, mert a tüzes gépünk [+] felrobbant", s ekkor az idilli kisgyerekkor színhelyéről elköltöztünk egy más faluba"; maga Móricz is épp 1892-ben került a debreceni iskolából Patakra stb.) Nyilas Misi sérelmei akkor lépik túl az elviselhetőség határát, amikor a fekete szakállas professzor a fegyelmi tárgyaláson apját kezdi becsmérelni. A kamaszgyerek mélyen érző, tiszta érzésű és gondolkodású, végtelenül jóhiszemű, szemérmes, félénk, poétikus alkat. Szellemi képességei az osztály legjobbjai közé emelik, jóllehet tapasztalnia kell, hogy a tanárok többségét a tanulók származása is befolyásolja az értékelésben. Magatartása azért ingatag, mert hatalmas terhek, feladatok nehezednek rá. A szerető édesanyától és a becsületességben példát mutató édesapától elválasztva, egyedül próbál meg - kisfiú létére - felnőttként viselkedni. Épp ezért érzelmileg kiegyensúlyozatlan; néha túláradó boldogság tölti el, máskor egyszer csak elkezdett kimondhatatlanul zokogni". Nagyon egyedül érzi magát, ezért kezdi gondosan kiépíteni saját kis önálló várát" (csúnya, de különálló ágyat választ a coetusban), saját meghitt világát (főként a könyvek és a versek 126
révén), amelybe nem enged bepillantást senkinek. Még Gimesi előtt is titkolózik, pedig ő az egyetlen jó társa". Fizikailag gyenge (utolsó volt" a tornaórán, neki mindjárt fájt a feje a legcsekélyebb érintésre is"), de önérzetében erős (ha ő egyszer kimondta, hogy nem kér, akkor nem kér"). Erkölcsileg érett, egyenes (ő úgy érezte, hogy kétféle viszony két ember közt nem lehet" - ő nemcsak hogy nem tett, de nem is gondolt rosszat senkiről és semmiről"), mégis könnyen hazugságba keveredik, mert szemérme még erősebb, és tart - látjuk, jogosan a félreértéstől (ilyen könnyű a hazugság, csak egy szó az egész. Érdemes volna annyi bajt magára zúdítani, mikor csak ennyibe került a szabadulás?"). Társas kapcsolatait tekintve tudja, hogy ő más, mint a többi, sőt azt is érzékeli és kimondja, hogy ő különb a többi fiúnál". ž nagy ember szeretne lenni: unja már ezt a hosszú gyerekeskedést", unja már, hogy még mindig csak kisdiák". Áhítja, hogy ismerjék fel jóságát és tisztaságát (senki sincs, aki őt megértené"), és hálás, amikor István bácsi, a pedellus szelíden s jósággal szólt hozzá". Magatartásának ellentmondásaival is tisztában van, önvád gyötri (talán ő mégis csakugyan rossz"), de a durva, igaztalan támadást (önző, követelő, anyagi érdekekkel telített lélek") magabiztosan visszautasítja (Én nem akarok debreceni diák lenni tovább!"), bár azért megerősítést vár az igazgató úrtól (azért jó fiúnak tetszik engem gondolni, ugye?"). A lányok szépsége is megragadja Misit, de kamasz-szégyene (pl. Orczyéknál) menekülésre ösztökéli. Orczyné finom néni volt", ruhája mintha festve" lenne más, mint Misi édesanyja. Török néninek és Gimesi nagymamájának azonban kezet csókol. Bella szépsége megigézi a kisfiút, felette álló, idegen, de rendkívül vonzó lénynek érzi. Nem érti meg, de megsejti Bella jogát a boldogságra, bár a maga módján féltékeny Török Jánosra. Külön vizsgálandó, gazdag terület Nyilas Misi szellemi világa. Szüleitől a becsületesség és a jóság" parancsát hozza magával. Lelki kibontakozásában nagy szerepet kap a könyv. Olvashatatlannak bizonyuló, mégis kincset érő kötetet vásárol Csokonairól, és így már van egy saját vásárlású, igazi, vastag könyve, amire ráírta a nevét", egy füzetet is vesz a Történelmi Arcképcsarnokból". A kulturális értékekhez elemi erővel vonzódik. A színház is elvarázsolja, jóllehet a látott előadás úgyszintén felfoghatatlan a számára. (A Fenegyerekek c. darabot látja, pedig a korszak nagy sikere - Móricz pontosan dokumentálja a kulturális állapotokat - Csepreghytől A piros bugyelláris c. népszínmű, Nyilas Misi is erre áhítozik.) Debrecen hagyománya lenyűgözi, Csokonai Vitéz Mihály a példaképe; csodálattal tekint fel a Csokonai-szoborra, a legendás Hatvani professzor sírkövére, a Rákóczi ültette bokorra. Rendkívül megragadja Simonyi óbester alakja, mert a nagyratörés, a felülemelkedés és a varázserő megtestesítőjét fedezi fel benne. Sorsszimbólum az ő számára Zichy Mihály Tragédia-illusztrációja is: Ádám a sziklán. Petőfi és Jókai példája hasonlóképpen a szeme előtt lebeg - ő is Csittvári Krónikát" akar írni. Erkölcsi tartása szemünk előtt formálódik: jóhiszeműségéért keservesen megfizet, mégsem adja fel édesanyja tanításának szolgálatát. A tudás megszerzése és a tudás átadása lesz az egyik életcélja. ž mindent tudni akar, egyszerre tudni, úgy képzeli, hogy [+] akinek felnyílik a lelke, abból kijön a tudomány"+ Sanyika tanításakor, Bella közelségében úgy érezte, hogy valami magasabb cél volt előtte". Bella előtt megnyitja a lelkét: én azt hiszem, annál nincs nagyobb öröm, mint valakit megtanítani valamire, amit nem tud, és nagyobb jótétemény sem". Az emberiség tanítója, a jóság" apostola szeretne lenni, az édesanyjától kapott tanítást akarja továbbadni: légy jó mindhalálig" (a Bibliából való idézet, a Jelenések könyvének 2.10. részéből). De ráadásul kezdettől fogva az önkifejezés vágya is sarkallja. A legbecsesebb kincse - az egyetlen, amit Debrecenből magával visz - a pergamen kötésfedélbe köttetett 50 ív fehér papír, amibe minden fontos dolgot be akar írni, elsőként az olvasmányélményeit, de egyelőre még teljesen üres, tiszta; a Simonyi óbesterről költött vers talán majd bekerül. Most még csak formálódnak a sorok, szakaszok, valami ideges tűz gyúlt ki a vérében" - ez már az ihlet, a művészi alkotás izgalma. (Ellenlábasának, Orczynak ugyan már megjelent egy cikke a Kis Lapban Nyári gyönyörűségek" címmel, de a bátyja beleírt" - és az iskolai fogalmazására is csak 2-est kapott a fiatal segédtanártól+) A Légy jó mindhalálig - Móricz műveire általában jellemzően - koncentrikus felépítésű, azaz a főszereplő mindig a színen van, körülötte bonyolódnak az események. A történteket is 127
mindig az ő nézőpontjából látjuk, azt a folyamatot követve, ahogy ő tekint mind messzebbre de minthogy ezúttal gyerekhősről van szó, az olvasó nála természetszerűleg többet láthat meg. A regény színterei ily módon egyre tágabb sugarú koncentrikus köröket alkotnak, amelyeknek középpontjában, legbelül Nyilas Misi áll. Misi legszűkebb környezetét a diáktársak alkotják, konkrétan a coetus" (négy évfolyamtárssal és két végzőssel), illetve a kollégium gimnáziumának második B osztálya. Élete elsősorban az ő körükben telik, bár jellemzően kevés velük a kapcsolata, inkább befelé fordul. A diáktársak viselkedésének okait csak akkor ismeri fel, amikor képes meglátni a mélyebb összefüggéseket is: a társak családi hátterét, társadalmi helyzetét. Első élményei éppen ezért eleinte csak megzavarják, növelik amúgy is nagyfokú szorongásait (pl. fogadtatásakor Orczyéknál). Gimesi valóban társa lesz (megérzi, hogy elveszett a reskontó), Orczy pedig - a családi háttér segítségével - ellenpontja. Mindketten a maguk módján jó barátai Misinek. A tanárokról eleinte csak felszínes impressziókat, bár a lényeget sejtető benyomásokat kapunk (három büdös gígerli"), de egyes gesztusaikból és megnyilvánulásaikból már közvetlenül a magyar társadalmi valóságra pillanthatunk - Misiben a kép csak az élmények leülepedése után áll össze. ž eleinte még rendkívül büszke a kollégiumra. A város, a magyar társadalom Misi külső kapcsolatai, látogatásai révén tárul fel előttünk. Sokatmondó a házak, lakások elhelyezkedése, mérete. Pósalaky úr, a nyugalmazott tanácsos az elmúlt szép idők képviselője, a város köztiszteletben álló régi polgárainak egyike. Szikszay Lajos bácsi is makulátlan tisztességgel szolgált (számvevőként) évtizedeken át, egy leltárhiány ürügyén mégis félreállították - panamák sejthetők a háttérben. Török bácsi, a becsületes, nyugdíjas tanító (most is bújja a könyveket", olyan jól senkivel sem lehetett meglenni, mint a bácsival") már régóta szegénységben él, ad a becsületre (megfizeti fia után a kárt). Török János és Doroghy Sanyika apja a felelőtlen, talajvesztett dzsentrit képviseli. Kiemelkedni ezekből a süllyedő családokból legfeljebb a fiúgyermeknek volna esélye - ha tanulna (Sanyika). A nők, pl. Török Ilonka és Doroghy Bella helyzete kilátástalan, a szegénységből egyetlen kiút kínálkozik számukra: az érdekházasság. (Bella kérdése, mely a boldogsághoz való jog és az erkölcs ellentmondására mutat rá, különösen összekuszálja Misit.) A házasság Bellának mesés-romantikus fordulattal sikerül - a többieknek nem. Török néni és Gimesi nagymama jóságos zsörtölődéssel végzi a munkáját, belenyugvással éli életét. A legtágabb szféra: a magyarság sorsa. Nagy úr kezdi el felnyitni Nyilas Misi szemét népünk múltjára és jelenére, a jóságos földrajztanár őstörténeti előadása ad még nagyobb kultúrtörténeti távlatokat. Nincs itten semmi baj ebben az országban: csak a politika"+ - véli Nagy úr. (Móricz mottója két évtizeddel a Légy jó mindhalálig írása után, a második világháború idején szerkesztett folyóiratán ez lesz: Hagyd a politikát, építkezz!") A program azonban adott: Magyarország Európa belső kertje lesz", meg kell építeni itt az egyenlőség, szabadság, testvériség igazi hazáját"; dolgozni, tanulni, építeni"! Misiben életre kelnek ezek a szavak , különösképpen azért, mert szülei sorsának okaira is rádöbben (az édesapja élete is itt van az ő betegségében [+], és az apja őseinek nagy szerencsétlensége, a jobbágyok, a földesurak rajtuk feküdtek"). A regény alapkonfliktusában végső soron a lelki tisztaság áll szemben a pénzzel. A lélek" tisztasága a cím bibliai idézetében összegeződik: Légy jó mindhalálig". A pénz" motívuma sokszor jelenik meg sokféle jelentésben. Kincset ér a 30 krajcáros könyv Misinek, mást jelent a 120 forint Török Jánosnak és Török bácsinak, a 10 forintos juttatás Török Jánosnak és Misinek, az egyforintos küldemény Misi apjának és a kétszeres összeg a kisfiúnak, ugyanez a fegyelmi bizottság tagjainak, az 50 forintos kártérítés Isaák Gézának stb. Debrecen város betűjele, a DV úgy is értelmezhető: Dugdel, Viddel". Minthogy Misi szemével nézünk ebben a regényben, az ő stílusában íródik a mű. Ennek nyelvi formája a szabad függő beszéd, más szavakkal az átképzeléses előadásmód. (Most nem tudta, mit csináljon, ezen nem lehet bemenni, ha nincsen kilincse, sokáig állt ott" - a szöveg függetlenedik a felvezető főmondattól.) Az egyes szám harmadik személyes forma mindvégig megmarad, a belső monológokban is, ez az elbeszélő objektivitását is kifejezi, az elmondottak hitelét is fokozza. A tájnyelvi kiejtés megjelenik a helyesírásban is: hun voltál"; meghíjt" stb. A hagyományos debreceni diáknyelv, illetve az archaizmus is jellemző vonása Móricz 128
nyelvének (kápsálás", brúgó" prepa", szénior" stb.), a szavak egy részében a latinizmus is megőrződött (gerundium", semper"). A közvetlen emberi kapcsolatokat és az úrias, polgári gesztusokat egyaránt néhány szóval tudja jelezni az író (elvárlak", Bébuci"). Az írói eszköztár jellegzetes eleme a hagyományos epikából felelevenített, fejezetenkénti tartalmi előzetes, amely vagy a fabulát (amelyben egy kisdiák elveszti a kalapját" stb.) vagy a cselekmény előzetes értelmezését kapjuk meg (amelyben a kisdiák átmegy a felnőttek minden gyötrelmén"). A Légy jó mindhalálig a szenvedés tüzében tisztult alkotás. Mintha stílusa is megolvadt volna a nagy szenvedésekben, kiégett belőle minden szennyező anyag. Viszszafogottabb, mélyebb, melegebb a hangja, egyenletesebb fényű, teltebb zengésű. Az ember és az író ebben a művében forr igazán egybe" (Czine Mihály). Tudvalévő, hogy ebben az 1920-ban keletkezett regényében Móricz Zsigmond a nemzeti katasztrófák utáni mély válságát fejezte ki, a gyermeki szív" érzékeny rezdüléseivel jelezte saját életérzését. Nyilas Misi életútját a Forr a bor c. regényében írta tovább Móricz Zsigmond.
129
• Örkény István: Tóték (olvasónapló) (1964) Az az alapvető meggyőződésem, hogy az embernek a cselekvés az utolsó és egyetlen reménye. Ez, ha átteszem groteszk közegbe, úgy fogalmazható, hogy cselekedni kell még akkor is, ha a cselekvés már értelmetlen, céltalan. (ÖRKÉNY ISTVÁN) Gyuri atyus, a púpos, félkegyelmű, hebegő" postás csupán mellékszereplő, de kulcsfigura. Nem csak azért, mert rokon- és ellenszenve függvényében manipulál a faluba érkező levelekkel, és ezáltal sorsokat alakít. ž az egyetlen ebben a felfordult világban, aki ragaszkodik a szimmetriához, a rendhez, aki az igazi nagyságot tiszteli, és a maga torz módján ugyan, de tiltakozik a meghunyászkodás ellen. Amikor a világban uralkodó szabályok ellentmondanak a józan emberi észnek, akkor éppen az ún. abnormális viselkedés és észjárás volna követendő. A Tóték c. kisregényben két színtér áll egymással szemben: Mátraszentanna hegyvidéki falucskája, valamint a front. Mondanánk, hogy a háború és a béke világa, de ez már nem felelne meg a mű valóságának, mert itt nincsenek egyértelmű minőségek, a jelenségek összefonódnak és kölcsönhatásba lépnek egymással. A falu fiktív helység, de konkrét térbe, Eger közelébe telepíti az író. Az idill és a köznapi valóság is keveredik a műben: a környék maga a tökéletes természeti szépség (napfényes kert"; kilátás a Bábonyra", finom fenyőillat, [+] mely a bartalosi völgyre ráterül") - de a fenyőillatot már pótolni kell, az egri moziból kölcsönkért vaporizatőrrel". A természet ősállapotában mesterkélt emberi csinálmányok, művi eljárások jelennek meg. A falusi emberek életében hiába keressük a folklórt, a népi hagyományokat; a legékesebb és legtekintélyesebb dísztárgy itt már a kínai mintás ágyterítő" - azt is kölcsön kell kérni. A lakosság összetétele is vegyes; vannak pl. Szabóék és Tóték, de van Kasztriner és Cipriani is ez a falu nem a hagyományos (pl. mikszáthi) atmoszférát árasztja, hanem a XX. századi Magyarországét. Annak egy jellegzetes szelete, modellje. Van itt villa- és autótulajdonos is (idegen származású), van rossz hírű nő" is, de a lakosság zöme kisember" a maga egyszerű, tartalmatlan életével, a különleges eseményre felizzó érdeklődésével (Szabóék kicipelték béna nagyapjukat az udvarra"). A jogvégzett ember, a doktor úr" jobban fizető állással keresi a kenyerét, mégpedig buditisztítással". A megélhetés alapja itt nem a mezőgazdaság: Tót Lajos régebben vasutas volt, most tűzoltóparancsnok, egyéb napi teendői: favágás a plébánosnál, a teniszpálya meszelése és a tulipánok öntözése Cipriani professzornál (élénken emlékeztetnek az évszázados robotkötelezettségekre). Tótné hasonlóképpen: napi kismosást végez a professzoréknál, padlót kefél a plébánosnál stb. Ezek az emberek főként a még meglévő természeti értékekből élnek: pihenni vágyó, kispénzű fizetővendégeket fogadnak. Az alapszituációból még két olyan tényezőt kell előre megvilágítanunk, amely a kisregény konfliktusában igen jelentős szerepet játszik. Az egyik az életforma, mégpedig a fárasztó napi munka utáni jellegzetes tétlenség. A másik: az életstratégia. A falu társadalma nem a közérdek együttes szolgálatában, nem valódi közösségi életben szerveződik; az egyéni érdekek egymás mellett, egymástól függetlenül, olykor egymással szemben léteznek. Nagyon fontos annak indoklása, hogy az aggregátor gépésze miért ugorja át a képzelt árkot Gizi Gézáné kerítése előtt (eszébe jutván a közeli nyugdíjaztatása, a fronton harcoló unokaöccse, valamint egy régi idézés, amelyben az államellenes felforgatás vádját emelték ellene"). A kisember élettapasztalata azt sugallja, hogy a sors hányattatásaival, csapásaival szemben csak a maga ügyeskedésére van utalva, azok csak az illetékesek lekenyerezésével, szívességekkel" védhetők ki. Az önzetlen jóindulat mímelésével, egy bizonyos társadalmilag elfogadott és eljátszott udvariassággal. Például a szíves vendéglátás színlelésével. 130
Kérdés, hogy ez a magatartás végső soron mihez vezet. Mihez vezet például a háborúval szemben? Mi történik, ha a massza megbolydul"? Még ha a legféltettebb kincsről, az egyetlen fiúgyermek életéről van is szó, meddig játszhatók a felvett szerepek, meddig csorbulhat az emberi szuverenitás? Elpusztíthatja-e egy külső hatalom az embert? Elpusztíthatja-e önmagát az ember? Vajon mi a dolgok, a fogalmak - az ember" ellentéte? Mi a semmi? Van-e az embernek különleges szerepe a földön? Van-e határa az emberi szuverenitásnak, van-e korlátja a hatalomnak? E kérdések feltevésével egyszersmind a Tóték c. kisregény témavilágát is körüljártuk. A másik színtér, a hátteret alkotó front. Az ott dúló háború: világállapot, amely a hegyektől körbezárt Mátraszentannán is érezteti hatalmát: a háború harmadik nyarán [+] a családok 60 %-ának volt olyan hozzátartozója, aki a fronton szolgált." Felbolydult az emberiség, rettenetes a világégés. Áldozatai Tomaji plébánosnál is megjelennek, mintha meghőbörödtek volna az emberek". A legképtelenebb viselkedés is kortünet". Cipriani, az európai hírű ideggyógyász" is mintha elmebeteg lenne (Érdekes [+]. Magánál hasmenést okoz, ha szájába vesz egy zseblámpát?"). A mű szereplői közvetve vagy közvetlenül, valamilyen fokon a front áldozatai. (Bár nem kizárólagosan. Örkény István nyilatkozata: a háborút ebben a regényben írtam meg igazán. Persze nemcsak a háborút akartam benne megírni.") Áldozat mindenekelőtt Tót Gyula, az emberhez méltatlan körülmények elszenvedésével (Istenem, megfürödhetek!"), majd értelmetlen hősi" halálával (ide emelhetjük a hálókocsikalauz" emlékkönyvi bejegyzését: a nemzet élethalálharcát vívja a vörös bolsevik rémmel"). Áldozat Varró őrnagy is. A háborúban megrongált idegállapota" miatt szorul szánalomra és gyámolításra; alacsony, beteg, űzött, törődött alak száll le a buszról. ž a reális őrnagy, az ideális csak tévedésből szállt le Mátraszentannán - éles a kontraszthatás. Varró őrnagy életét felborította a partizánokkal folytatott egyenlőtlen küzdelem; hadviselésüknek az a lényege, hogy a legvalószínűtlenebb módon és helyen támadnak. Varró őrnagynak a valószínűtlen jelenségekhez kellett hozzáedződnie - személyisége eltorzult, idegei megroppantak, élete mármár maga az abszurditás. Ebből az állapotból kell kilépnie, ami meg is történik - kezdetben még szánjuk, átérezhetjük emberi szenvedéseit, későbbi gesztusai zömmel nevetségesek, végül már dermesztőek. De egy másik folyamat is elindul benne a Tótékkal való interakcióban. A címszereplő: Tóték, a család. Bármelyikük tette és magatartása hármójuk együttműködésében formálódik. Szimbiózisban élnek. Ugyan Tót Lajos a cselekvő, mert ő a családfő, a férfi - ennyiben ez a család még őrzi a hagyományos modellt -, de mindig igazodik a feleség és a lánygyermek elvárásaihoz. Az a határtalan rajongás, ami Mariska és Ágika szavaiból, tekintetéből árad, egyúttal gúzsba köt. Tót Lajosra különleges teher nehezedik: ő viseli a közös terhet, ő nem csupán a háború áldozata, hanem a családé is. A nők inkább csak stilizált (néhány találó vonással megrajzolt) figurák, akárcsak Tomaji plébános, Cipriani professzor és a többiek. A tűzoltóparancsnok édesapa és az őrnagy viszonyváltozásai, ütközései - és a mögöttes tudati folyamatok - alkotják a mű cselekményét. Az ember nem annyi, amenynyi, hanem annyi, amennyi tőle kitelik." Tót Lajos és Varró őrnagy magatartása és helyzete egymással ellentétes irányban változik. Ebben a kölcsönfolyamatban a szép szál, köztiszteletnek örvendő Tót Lajos (maga a megtestesült rend, béke, harmónia) fokozatosan megalázkodik, lealacsonyodik, az őrnagy pedig erőre kap, sőt Tót fölé magasodik, teljhatalomhoz jut. Kezdetben az őrnagy volt szánalmas figura, a tetőpontig Tót Lajos válik azzá. A folyamat, amelyben fokozatosan feladja egyéniségét: a szemére húzza a sisakját; férfiúi önérzetét feladva beáll dobozolni; éjszaka nem alszik; visszafogja az ásítást és a nyújtózkodást; elemlámpát vesz a szájába; rogyasztott térddel jár. Kisember" ő, nem hős. Szerény képességeihez mérten görcsösen igyekszik, de minden erőfeszítése ellenére zavarok, kisiklások, sőt összeomlással fenyegető ütközések keletkeznek. A zavarok, az elhallások, a hallucinációk oka minden alkalommal valamely pszichikai törvény. A lelkifurdalás átformálja a szavakat (pl. a lelkiismeret bünteti Tótékat a budi bűzének elleplezése miatt, ezért hallják félre az őrnagy szavait). Egy másik pszichikai 131
jelenség: Tót Lajos a nem kívánt eseményre, akár a saját tettére sem emlékezik, tudata kizárja a kellemetlen emlékképet (Viktor Emmanuel olasz király fogadtatását letolt nadrággal). A legfontosabb törvény pedig: Tóték (és esetleg az őrnagy) minden igyekezete ellenére sem jöhet létre tartós és harmonikus viszony köztük, mert nincsenek azonos helyzetben, nincs érdekközösségük, nincs köztük valódi együttműködés. A dobozolás mindegyiküknek mást jelent. Az udvariaskodás csak a viselkedés csapdája lehet. A felszínes, olykor-olykor nagy nehezen kialakított összhangot bármilyen jelentéktelen ügy, bármilyen nevetséges véletlen megzavarhatja. Az őrnagy sem képes kiküszöbölni a keletkező feszültségeket. Jóllehet magasabb társadalmi rétegből érkezett, nem sokkal lát többet a házigazdáknál, nem sokkal műveltebb. Elméletei magukon viselik a háború megnyomorító hatását. Életének tartalmát, minőségét illusztrálják a fiókjából előhozott tárgyak: egy Kodak fényképezőgép", egy doboz féregirtó por", a szolgálati pisztoly" és leginkább egy bekeretezett fénykép [+], melyen ő volt látható [+] egy porosnak látszó műpálmának dőlve". Helyzetérzékelési képessége csekély, az udvariaskodással csak egyszer-egyszer kísérletezik, katonaember, aki nem szól kétszer. Hiányzik belőle a valódi érdeklődés az embertársak iránt. Nem tud mértéket tartani, a totális hatalom tébolya is megérinti (Egyszer talán eljön az az idő, amikor rávehető lesz az egész emberiség a dobozolásra"). Az őrnagy és Tóték viselkedése kölcsönösen feltételezi egymást. Tóték szolgalelkűsége, eleve hibás életstratégiája és életformája szinte rákényszeríti az idegent, hogy hatalmaskodni kezdjen. Szinte felkínálják a lehetőséget az őrnagynak, hogy zsarnokuk legyen. A tetőpont felé haladva, ahogy Tót Lajos tűrőképessége fogy, működni kezdenek normális emberi reakciói: menekülési ösztöne, álmossága. Először elszökik, majd rátalál a budi"-ra, amely ezúttal (szintén groteszk módon) emberi szükségletet, nyugalomvágyat, sőt meghittséget is jelképez. A kezdőmotívum visszatérése szerkezeti lezáródást is jelez. Végül egyetlen mentsvára marad Tótnak: a kiszabott idő; a sokasodó méltatlanságok csak egy bizonyos határnapig tartanak. Az időbe kapaszkodik, aminek ciklikus rendjét ugyan a vendég összezavarta, de előrehaladását nem. Az őrnagy visszatértét, a szenvedések meghosszabbodását hősünk végül már azért is képtelen elviselni, mert testi-lelki tartalékai végképp kimerültek. A szerkezet első egysége, az expozíció gyorsan felfuttatja a várakozás feszültségét, amelyet hirtelen megtör a megdöbbentő sürgöny. Ettől a ponttól kezdve két szál fut egymás mellett a műben: a mátraszentannai eseménylánc és a frontról érkező levelek, értesítések sora. Úgy is fogalmazhatunk: az epizódokat dokumentumok ellenpontozzák. (A sorban negyediknek érkező küldemény újabb fordulat lehetőségével kecsegtet, újraéleszti a feszültséget, felcsillantva a reményt, hogy hátha mégsem halt meg Tót Gyula zászlós, de a legvégső, a kórházi leltár szertefoszlatja azt.) A párhuzamos szerkesztésmód révén a kiélezett ellentétek (pl. ittak az ő zászlós fia egészségére") értelmezésre, állásfoglalásra kényszerítik az olvasót; a fordulóponttól kezdődően már nem beleéléssel, hanem rálátással, külső szemlélőként olvassuk a történetet. Örkény István célja: nézzünk szembe magatartásunk ellentmondásaival, életünk groteszk jelenségeivel, és mi is keressük az értelmes cselekvés módját. A befejezésben, ha gyilkosság árán is, az őrnagy elleni fellázadással, úgy látszik, helyreáll a rend: Négy egyforma darabba vágtam+" Te mindig tudod, mit hogyan kell csinálni." Az olvasó azonban a döbbenet hatása alatt áll, és Tót Lajos továbbra sem alhat nyugodtan, most már a lelkiismerete miatt. A történet lezárása éppoly groteszk, mint maga a mű. Az elbeszélő a hagyományos epika eszközével, az anticipációval élve többször is előre jelzi a végső groteszk fordulatot, a tragikus és mégis felemelő, feszültségoldó tettet. (Ha az ember Tót Lajost egy éles késsel kettészelte volna"; pengéje egy borjút kettévágott volna"; Ennek nem lesz jó vége, Mariskám" stb.). Az eposzi hagyományok maradványának tekinthető az Édes, jó Lajosom" - állandó jelzős szerkezet is. A visszatérő motívumok (pl. illat-szag-bűz) ugyancsak a szerkezet erősítését szolgálják. Örkény István (1912-1979) ezt a művét először kisregényként, a korszak jellegzetes magyar epikai műfajában írta meg. A benne rejlő drámaiság a színpadi átdolgozásra is alkalmassá 132
tette; az 1967-ben megszülető Tóték c. dráma a második világháború utáni magyar irodalom első jelentős nemzetközi sikerének bizonyult.
133
• Petőfi Sándor: János vitéz (olvasónapló) János vitéz története igazi mese arról, hogyan is lehet az árva fiúból Tündérország királya. Kukorica Jancsi hihetetlen kalandokkal teli utazásán rablókkal, óriásokkal csatázik, megmenti a francia király lányát s végül visszakapja a legnagyobb ajándékot, amire csak vágyik, szeretett Iluskáját. Szereplők: Kukorica Jancsi - János vitéz; Iluska, Jancsi mátkája; A gonosz banya, Iluska mostohája; A gazda, Jancsi nevelője; 12 rabló; huszárok; tatár fejedelem; szerecsen király; török basa; török basa fia; francia király; francia királykisasszony; falubéli menyecske; fazekas; óriások; boszorkányok; öreg halász; 3 medve; 3 oroszlán; sárkánykígyó; tündérifjak; tündérlányok. Helyszínek: (magyar) falu; majd erdő; mező; Tatárország; Taljánország; Lengyelország; India; Franciaország; Óriások földje; sötétség országa; Óperenciás-tenger; Tündérország. A rövid tartalom: Jancsi juhászbojtár, Iluska pedig szegény árva, aki a mostohája kénye-kedve szerint él. A patak mellett mos Iluska, Jancsi őrzi a nyájat. A nagy szerelem miatt Jancsi elfelejtkezik a nyájról, Iluska pedig a mosásról. Következmény: Jancsinak oda a fél nyája, Iluskának a mostohája haragra gerjed. Jancsi megfenyegeti Iluska gonosz mostoháját, de neki még azon az éjszakán el kell hagynia a falujukat az elvesztett állatok miatt. Elkezdődik a vándorlás: Jancsi egy éjszakát az erdőben tölt, a következő éjszakán eljut egy házba, ami 12 rabló tanyája. Elsőre meg akarják ölni, de mivel Jancsi bátran beszél, életét nem féltve, befogadják és együtt mulatnak. A lerészegedett rablókra Jancsi rágyújtja a házat. Az úton huszárokkal találkozik, beáll katonának és elmegy a sereggel Franciaországba a törökök ellen. Az út Tatárországon át vezet - a tatárok emberhúson élnek, így lenne miért félniük, de egy szerecsen király közbenjárása miatt átmehetnek az országon. Taljánország - nagyon hideg vidék, itt, hogy ne fázzanak, a lovakat a hátukon vitték, átjutottak Lengyelországba, onnan pedig Indiába. "Franciaország és India határos, de köztük az út nem túl mulatságos": a nagy hegyeken a levegőeget harapták ételként és a felhőt csavarták italként, olyan meleg volt, hogy csak éjjel mentek, és akkor a csillagokba botlott a lovuk (1 ember halálakor 1 csillag leesik az égről, jaj neked mostoha, ha Jancsi tudná, hogy melyik a Te csillagod!). Franciaország gyönyörű hely, a nagy csatában Jancsi a basát kettévágta, a királylányt megmentette, a király palotájában felajánlják neki a királylányt és a királyságot, de ő nem fogadja el. Jancsi elmeséli egész élettörténetét: Kukuricaföldön találtak rá, jó mostohaanya, de szigorú nevelőapja akadt, Iluska is árva, gyerekkoruktól szerették egymást, nem házasították ki őket, mert hamarabb meghalt Jancsi jó mostohája. Szomorú a sorsa, mert el kellett válnia szerelmétől, akit a banya kínoz. Itt kapja Kukorica Jancsi a királytól a János vitéz nevet. Egy tarisznya arannyal hajóra ül, hogy hazamenjen Iluskájához, de a viharban minden odavész. Ő egy felhőbe kapaszkodva megmenekül, ami leteszi a partra, és egy griffmadáron elrepül hazáig. Ott szomorú hír fogadja: Iluska halott. Csak egy rózsát vesz le a sírról és vándorol tovább. 134
János vitéz ismét bolyong nagy bánattal szívében. Találkozás a fazekassal, akinek beragadt a szekere az óriások földjének határán. János vitéz megöli az óriások csőszét, majd egy szikladarabbal (amit vacsoraként adtak neki) a királyt is jobbágyai lesznek az óriások, sípot kap, amivel bármikor hívhatja őket. Folytatódik a vándorlás: Sötétség országa - a banyák találkozója, a boszorkányok seprűit elrejti János vitéz és hívja az óriásokat, akik szétverik a banyákat, utoljára Iluska mostoháját. Egy éjszakát a temetőben tölt, ahol a halottak szellemei táncolnak. Az Óperenciás tenger partján egy óriás a vállán viszi 3 héten át, hogy elérjék a túlsó partot, de csak egy szigetig jutnak el: ez Tündérország. A kapuban már egyedül harcol: 1. kapu őrzői: 3 medve, 2. kapu: 3 oroszlán, a 3. kapu: sárkánykígyó (gyomrába ugrik János vitéz és átszúrja a szívét) - mindenütt győztesen kerül ki a csatákból. Ez már Tündérország, itt minden csodás, csak ő magányos, bedobja a rózsáját a tóba, hogy utána vesse magát, de Iluska feltámad a rózsából, mely a hamvaiból nőtt. Olyan szép pár János vitéz és az ő Iluskája, hogy a tündérfiak és tündérlányok őket választották Tündérország fejedelmének.
135
• Szabó Magda: Abigél (olvasónapló) Szabó Magda Abigél című műve egy elkényeztetett kisgimnazista lány felnőtté válását ábrázolja. Gina megszokott, nyugalmas életébe egyszercsak beleszól a II. világháború, és szerető otthonától elszakadva kell helytállnia és hirtelen felnőnie egy egészen más környezetben. A nehézségeken azonban átsegíti őt társai összetartó szeretete. Szereplők: Vitay Georgina, Vitay tábornok, Gina édesapja, Mimó néni, Gina nagynénje, Kuncz Feri hadnagy, Gina szerelme, Marszell, Gina francia nevelőnője, Zsuzsanna testvér, Gina prefektája, Torma Gedeon, a Matula Lánynevelő Intézet igazgatója, Kis Mari, diák, Torma Piroska, diák, Kalmár Péter, osztályfőnök, Kőnig, magyar- és latintanár, Horn Mici, a Matula egykori növendéke, Bánki, diák, Murai, diák, Szabó Anikó, diák, Cziller, diák, Ari, diák, Aradi, tanuló, Erzsébet testvér, prefekta, Gigus tanárnő, francia- és némettanár, Truth Gertrúd, tornatanár. Műfaja: regény, fejezetekre tagolódik. Helyszínek: Budapest, Árkod. A rövid tartalom: Gina intézetbe kerül Vitay Georgina Budapesten él édesapjával és francia nevelőnőjével, Marszellal gellérthegyi villájukban. Ginának nagyon boldog élete van: édesapjának ő a mindene, és a többiek is nagyon szeretik őt. A Sokoray Atala Gimnáziumba jár, és 14 éves. A fiatal lány édesapja révén a nagypolgári kisasszonyok életét éli, nagynénjénél, Mimó néninél táncos teadélutánokon vesz részt, és még egy fiatal, jóképű hadnagy, Kuncz Feri is udvarol neki. Ezt a boldog idilli légkört a II. világháború zavarja meg, s a kislány harmonikus életét teljesen felforgatja. Vitay tábornok egy nap bejelenti Ginának, hogy ősztől intézetbe kerül vidékre, és itt kell hagynia búcsú nélkül mindent és mindenkit meghatározhatatlan ideig. Gina számára a legszörnyűbb az egészben az, hogy nem tudja, hova kerül, és miért kell egyáltalán elmennie. Az édesapja nem mondja meg az igazi okot, és a kislány új asszonyra gyanakszik, ám rá kell jönnie, hogy ez nem igaz. Matula püspök iskolája Az édesapja maga viszi el Ginát az új iskolába autóval. A nyugati határ mellé, Árkodra mennek, ami egy iskolaváros. Egész úton feszült a csend, apa és lánya nem szól egymáshoz. Gina a Matula püspökről elnevezett lánynevelő intézet tanulója lesz. Az iskola kapuin belül röviden, ám fájdalmasan búcsúzik el a kislány édesapjától, és megismeri az új igazgatóját és prefektáját, a fiatal Zsuzsanna testvért. A tábornok megígéri a lányának, hogy szombatonként fel fogja hívni telefonon. Az első ismerősök A Matula egy zárt és szigorú intézet, ahol komoly rendszabályok uralkodnak. Gina addigi világától annyira különbözik az új hely, hogy folyamatosan csak sírni van kedve. Minden holmiját elveszik tőle: teljesen új és prűd ruházatot és felszerelést kap. A gyönyörű retiküljének a tartalmát még időben sikerül elrejtenie a fürdőszoba ablakában található 136
muskátlis ládába, a retikült azonban tarisznyára cserélik. Gina megismerkedik két új osztálytársával is: Kis Marival és Torma Piroskával, aki az igazgató unokahúga és árva. A két matulás megpróbálja felvidítani Ginát, ám a próbálkozásuk majdnem sikertelen, csak egy kis mosolyt tudnak a pesti lány arcára csalni. Abigél legendája Gina ezután Kis Marival és Tormával ebédig lemehet sétálni a kertbe. Itt a két kislány elmeséli neki a Matulában szokásos házirendet, amiről már érzi, hogy nehéz lesz megszokni. Egyik nevezetes tradíció, amit a lányok saját szórakoztatásukra találnak ki: a "férjhez menés". Minden év elején az osztály a névsor sorrendjében a leltárjegyzékhez megy feleségül. Ez persze, szigorúan titkos, és nagyon vicces dolog, amikor valakinek például a nyomdagép jut férjül. Gina csak fél füllel hallgatja a lányok beszámolóit, nagyon gyerekesnek és nevetségesnek találja őket. Még gyerekesebbnek találja a csodatévő Abigél legendáját. A kertben lévő nőalakot ábrázoló szobrot nevezik a matulások Abigélnek. Csodatévő erőt tulajdonítanak ennek a szobornak, és azt tartják róla, hogy mindenkinek segít, aki bajban van, csak szólni kell neki (vagyis üzenetet kell hagyni a szobor tálkájában). Aki nem hisz benne, annak persze, nem segít. Gina szomorúan hallgatja a lányok lelkes beszámolóit a csodatévő Abigél jótéteményeiről. Terrárium és árulás Másnap tanévnyitó istentisztelettel kezdődik a nap, ahol Gina megismeri a leendő tanárait. Az osztályfőnökük, Kalmár Péter, nagyon csinos férfi, minden lány titkon szerelmes belé. Az órák előtti csendes félórában pedig férjhez megy az ötödik osztály. Mindenkinek érdekes pár jut, végül Gina kapja férjül a terráriumot, ami szintén szerepel a leltárjegyzékben. Georgina azonban felháborodik ezen, és nem hajlandó a terráriumot még tréfából sem elfogadni társként. A heves vitára jön be a terembe az osztályfőnök, aki kiküldi Ginát a folyosóra. Kőnig, a lágyszívű és segítőkész latintanár kapja el a dühös Ginát a folyosón. Ő megpróbálná nyugtatni a lányt, de éppen arra jár az igazgató, aki behívatja Ginát magához. A kislány hirtelen felindulásában beárulja az egész osztályt, és kikotyogja a többéves férjhez menési tradíciót. Kiközösítve Gina azonnal megbánja az árulását. Az osztály többi tagja a felháborodott igazgatónak azt hazudja, hogy csak a szomorú pesti lányt akarták ezzel a játékkal felvidítani, és ez egyáltalán nem tradíció a Matulában. Ginát és Kis Marit, Szabót és Murait büntetésből egy hétre eltiltják a sétáktól. Georgina már nagyon bánja, amit tett, és bocsánatot kér az osztálytól, ám azok kiközösítik. Szinte nem is vesznek tudomást róla, nem szólnak hozzá, levegőnek nézik. Gina szörnyen érzi magát. Még az sem segít rajta, hogy az édesapja felhívja telefonon, hiszen Zsuzsanna és az igazgató jelenlétében beszélhet csak vele, és ráadásul nem panaszkodhat. A kislány elkeseredésében a tanulásba temetkezik, és elhatározza, hogy meg fog szökni a Matulából. Gina szökni készül Gina azt tervezgeti, hogy hogyan tudna megszökni a Matulából. Nem könnyű a feladat, hiszen ez az intézet egy szabályos börtön, ahol nem érintkezhetnek a tanulók senkivel. Az egész ötödik osztály példamutatóan szorgalmasan viselkedik. Gina nagyon sokat tanul, az osztály többi tagja pedig mintha versenyezni akarna vele. Az ötödikesek meg is kapják jutalmukat. Ebben a hónapban őket tüntetik ki azzal, hogy Horn Micinél, az iskola egykori diákjánál egy játékos teadélutánon vegyenek részt. Matulás hagyomány, hogy minden hónapban az arra legérdemesebb osztály egyik délután Horn Micinél uzsonnázik. Az osztályt felvillanyozza az örömteli hír, Ginát viszont nem érdekli, de az alkalmat jónak találja arra, hogy megszökjön. Gina süteményes csomagot kap otthonról az édesapjától. Megkínálja az egész osztályt, de senki sem fogad el belőle egy szemet sem. A kislány egész éjszaka sír, ám az osztálytársait ez is hidegen hagyja. 137
Horn Micinél. A szökés Ginában a szökés terve tartja a lelket. Szorgalmasan tanul, és mindenkinek az óráján igyekszik. A tanárokat mindegyikét megkedveli, kivéve Kőniget, akit lágyszívűsége miatt nem tart igazi férfinek. Elérkezik a várva várt nap: az osztály uzsonnázni indul Horn Micihez. Gina mindent pontosan megtervez: búcsúlevelet hagy hátra az osztálynak, amelyben elmondja nekik, mennyire gyűlölte őket. A Mici felé tartó úton megtalálják az árkodi ellenálló kitűzött papírlapját, amelyen a háború befejezésére buzdítja az embereket, hiszen értelmetlen a harc, és úgyis elvesztettük a háborút. Kalmár, az osztályfőnök felháborodik ezen a provokáló iraton. Horn Micinél nagyon jól érzi magát az osztály: rengeteg finom sütemény van, és jókat játszanak. Gina azonban nem vesz részt a mulatságban, hanem gyomorfájásra hivatkozva sűrűn jár WCre, és végül kiszökik a mosdó ablakán keresztül. Zuhogó esőben vág neki az ismeretlen város utcáinak, egyenesen a vasútállomásra megy, hogy egy azonnal induló vonattal visszatérjen Budapestre, ám itt sajnos Kőnig tanár úrba botlik, aki visszacipeli az elázott kislányt. Kudarc. A tábornok Gina, ha lehet, még jobban gyűlöli Kőniget, amiért a férfi megakadályozta a szökését. Egyetlen mentsvára marad: hogy a szökése miatt kirúgják a Matulából, és végre hazatérhet az apjához. Kőnig azonban menteni akarja a kislányt, letagadja, hogy Gina megszökött: azt mondja Zsuzsannának, hogy bisztosan rosszul lett, és nem akarta zavarni az osztály szórakozását, így egyedül hazaindult a Matulába, de útközben eltévedt. Hiába mondja a kislány, hogy ő meg akart szökni, nem hisznek neki, hanem a betegszobába viszik, mert belázasodott. Gina kétségbeesésében (amiért nem hisznek neki) elmondja Zsuzsannának, hogy búcsúlevelet is hagyott az ágyában. Az ágy azonban érthetetlen okból üres, így mindenki azt hiszi, Gina összevissza beszél, mert magas láza van. A kislány sokáig betegeskedik, és nagyon rosszkedvű, ám amikor felgyógyul, váratlan öröm éri: meglátogatja az édesapja. Hajda úr cukrászdájában Ginát az édesapja cukrászdába viszi. A kislány ott sírja el az összes felgyülemlett bánatát: a kiközösítést, a szökést stb. Kéri édesapját, hogy vigye haza, mert nem szeret itt lenni. A kislány arra számít, hogy a tábornok azonnal elviszi őt innen, ám nem ez történik. Az apa kénytelen megértetni a lányával, hogy amíg a háború véget nem ér, itt kell maradnia. Édesapja az ellenállási mozgalom egyik vezetője, mert értelmetlennek tartják a további vérontást, hiszen a háború úgyis elveszett. A céljuk az, hogy kihozzák a lehető legkevesebb veszteséggel az országot ebből a háborúból. Mivel a feladat nehéz, és kereszttűzben harcolnak, Ginát muszáj volt eltüntetnie Budapestről. Ha Gina tartózkodási helyét megtudja az ellenség, akkor ezáltal a tábornok zsarolhatóvá válik. Ezért újra megkéri Ginát, hogy tartson ki, és ne próbáljon újra elszökni, vagy érintkezésbe lépni akárkivel, amíg ő érte nem jön. Apjától azt is megtudja, hogy Árkodon a polgári ellenállás vezetőjére bízta őt, akit Gina már ismer, de még nem tudja, hogy ki az. A kislány megérti a rábízott titkot, és komoly "felnőttként" tér vissza a Matulába az apja által küldött süteményekkel. A szobor megszólal Gina gondolkodik azon, hogy ki lehet a polgári ellenállás vezetője, de nem tud rájönni. A süteményeket a konyhában adja le, és az ügyeletes testvér szétosztja az ötödikesek között. Az osztály boldogan falja fel a sok finomságot, ám amikor megtudják, hogy Ginától származik, kifizetik neki a sütemények árát. Az osztály a vasárnapi perselypénzt adja oda, így kénytelenek lesznek kabátgombot hajigálni a templomi perselybe. Gina nagyon szomorú, amiért senki sem beszél vele, amiért így megalázták. A kislány este az ágyában megtalálja a csodatevő Abigél levelét, aki közli vele, hogy ő vette magához a kislány búcsúlevelét, és forduljon hozzá mindig bizalommal, mert segíteni fog. Légiriadó 138
Gina nagyon hálás a titokzatos Abigélnek, de nem tud rájönni, hogy ki lapul a szobor mögött. Másnap a vasárnapi istentiszteleten részt vesz a nagytiszteletű püspök úr is, aki szemmel tartja a matulásokat. A lányok egész idő alatt nem tudnak figyelni, hiszen Ginának adták a pénzüket, és a kabátgombokat a püspök úr biztosan észre fogja venni. Gina azonban nagyszerű lépésre szánja rá magát, előreverekedi magát, és bedobja az összes pénzt az osztály nevében. Ezért dicséretet kap az igazgatótól, az osztálytársai azonban még mindig nem bocsátanak meg neki. Délután légiriadót tartanak az iskolában. Ugyan az egész csak próba, az ötödik osztály azonban annyira átérzi a félelmet és a háború szörnyűségeit, hogy megbocsátanak Georginának, és sírva egymás nyakába borulnak. Kirándulás A Matula összes diákja és tanára kirándulni megy az iskola birtokára, ahol fizikai munkát kell végezniük: a gyümölcsöt és zöldséget szüretelnek. Mindenki nagyon felszabadult, és élvezik a természetet. A vasútállomáson újra megtalálják az árkodi ellenálló üzenetét, aki a harc befejezésére buzdít mindenkit. A szüreti munka közben történik egy kis baleset: Zsuzsanna megbotlik, és majdnem a vonat alá esik, majd az eséstől elájul. A prefektának nem lesz nagy baja, ám a sajnálatos incidens közben kiderül, hogy Kalmár Péter Zsuzsannába szerelmes, aki azonban nem viszonozza az érzéseit, hanem Kőniget szereti. Az osztály számára érthetetlen ez a dolog, hiszen Kalmár az álomférfi, Kőnig viszont jelentéktelen és tutyimutyi a szemükben. Groteszk portré A kirándulás után Kőnig házi dolgozatot írat az ötödik osztállyal. A feladat: portrét írni, azaz bárkit jellemezni. Gina elmondja az ötödikeseknek, hogy ők a régi iskolájában mindig két fogalmazást szoktak írni: egyet, amit beadnak, a másikat pedig a házi használatra, a saját maguk szórakoztatására. Elhatározzák, hogy mindenki ír egy másik portrét is: egy groteszket. Ám a tanulási idő alatt hirtelen megjelenik a nagytiszteletű úr, aki meg akarja nézni, hogy hogyan dolgoznak a tanulók. Gina és Torma áldolgozatát fel kell olvasni: Gina Kőnigről, Torma pedig a nagybátyjáról, az igazgatóról írt groteszk portrét. Kőnig megvédi őket: azt mondja, hogy a groteszk portré volt a feladat, a nagytiszteletű úr nem sejt semmit, ám a többiek pontosan tudják, kiről szólt a jellemzés. Ginát és Tormát nagyon megbüntetik. Kőnignél. Abigél újra megszólal Kalmár Péter még egy büntetést ad Ginának: az ő és Zsuzsanna testvér jelenlétében bocsánatot kell kérnie Kőnig tanár úrtól, amiért megalázta a portréjával. Kalmár ezt a büntetést valójában Kőnig újbóli megalázására találta ki, hiszen haragszik rá Zsuzsanna miatt. Kőnig azonban nem haragszik, és mielőtt Gina bármit mondhatna, megbocsát neki. Este Georgina újabb üzenetet kap Abigéltől, hogy ne legyen ezentúl több botrány, hiszen nem biztos, hogy meg tudja védeni, és nem minden tanár olyan elnéző, mint Kőnig. Az összetört akvárium. Búcsú a tábornoktól Egyik reggel érdekes dolog történik. Az igazgató szobájába betört valaki, és látszólag semmit nem vitt el, csak összetörte az akváriumot, és elpusztultak az igazgató kedvenc halai. Ginát kérik meg arra, hogy takarítsa fel a szobát, aki nagyon örül ennek, mert nem kell magyardolgozatot írnia. Zsuzsanna azonban a csendespihenő alatt megíratja vele Kőnig helyett a dolgozatot. Este megérkezik Vitay tábornok: Gina nagyon örül, de az édesapja búcsúzni jött. A munkája olyan fázisba érkezett, hogy nem jöhet többet látogatóba, és lehet, hogy telefonálni sem tud majd. Gina legyen kitartó: reméli, hogy hamarosan találkoznak. A kislány nagyon aggódik az apja miatt, de most már annyival jobb, hogy nem akar szökni, mert már jól érzi magát a Matulában. A tábornok kéri, hogy Gina vigyázzon magára, és ne menjen el senkivel se, csak ha ő érte jön. Miklós-napi istentisztelet 139
December van, mindenki várja a karácsonyt. A Miklós-napi istentisztelet azonban botrányba fullad, mivel valaki (az árkodi ellenálló) kicseréli a templomi tábla énekeit, így az egész Matula zengi a háborúellenesnek szánt zsoltárokat. Mindenki készülődik haza karácsonyra, Gina is várja az édesapját. Okmányok Gina a karácsony előtti hetekben nagyon összebarátkozik Bánkival. Bánkihoz nemrég eljött látogatóba az édesanyja, de valószínűleg rossz hírt hozott, mert a kislány nagyon rosszkedvű azóta. Gina hiába faggatja, nem árulja el, mi baja van. Vitay Georgina ezért ír Abigélnek (akiben már ő is hisz), hogy segítsen Bánkinak. A levélre nemsokára válasz is érkezik. Bánki és még négy tanuló az iskolából zsidó származású, és ezért nagyon nagy bajban vannak Hitler rendeletei miatt. Akkor, amikor valaki betört az igazgató szobájába, és eltört az akvárium, valaki ellopta a négy diák iratait, hogy megvédhesse őket. Az új, módosított iratokat Gina kapja meg: ezek már nem jelentenek veszélyt a lányok és családjaik számára, és Vitay feladata ezeket a lányok kezébe juttatni. Gina hálás a csodatévő Abigélnek. A karácsony előtti bibliaismereti versenyt Bánki nyeri, Gina pedig utolsó lesz, amitől nagyon szomorú, de mindenki biztatja, hogy jövőre jobban fog szerepelni. Karácsony Karácsonyra Gina és Torma kivételével mindenki elhagyja az intézetet. Ők a tanárok és az igazgató körében ünnepelnek. Mindketten szomorúak: Gina azért, mert az édesapja nem jött lel, Torma pedig azért, mert nincs senkije. Apró ki ajándékokkal próbálják felvidítani egymást. Zsuzsanna egy titokzatos hódolójától jegygyűrűt kap ajándékba. Azt hiszi, hogy Kőnig az ajándékozó, ám a latintanár durván elutasítja, és azt mondja, hogy ő Horn Micit szereti. A gyűrű tehát Kalmár Péter ajándéka, Zsuzsannát azonban nem érdekli az a férfi. Gina egy hirtelen ötlettől vezérelve fel akarja hívni édesapját telefonon, ám Kőnig megakadályozza. Gina még jobban gyűlöli a tanárt, és ezt meg is mondja Zsuzsannának, aki megharagszik rá. Magyarországot megszállják a németek. Éjféli randevú Nem várt fordulat köszönt be Gina életébe. Egy vasárnapi istentisztelet alkalmával meglátja a templomban Kuncz Ferit, a szerelmét. Jól sejti, a férfi őmiatta jött Árkodra, és egy kis üzenetet is eljuttat a kislányhoz. A hadnagy azt kéri Ginától, hogy mivel őt nem engedik be a Matulába, legyen a lány éjfélkor a kerti kiskapunál, mert beszélniük kell, hiszen Gina édesapja nagyon beteg. Gina - bár egy kicsit megijed - felvillanyozza a hír, és elmeséli a lányoknak. Bánki különösen örül, ugyanis karácsony előtt ő írt egy levelet a hadnagynak, amelyben megírta Gina tartózkodási helyét, hogy a férfi láthassa, és a kislány ne legyen olyan szomorú. Az ötödikesek kifőzik a haditervet. Torma majd rosszul lesz éjfél előtt egy kicsivel, ezzel terelik el Zsuzsanna figyelmét, eközben pedig a többiek segítenek Ginának az ablakon keresztül kiszökni, majd pedig ugyanúgy visszajutni. A randevú sikerül. Feri elmondja Ginának, hogy haza kell vinnie az apjához, mert a tábornoknak baj van a szívével. Gina egy kicsit furcsállja a dolgot, de a hadnagy megnyugtatja, hogy ő az árkodi ellenálló. A kislány hisz neki, és megbeszélik, hogy másnap ugyanebben az időpontban megszökteti Feri Ginát. A várva várt szerelmes csók azonban elmarad. Az árkodi ellenálló A szökés tervét már nem osztja meg az osztálytársaival Gina, mert nem akarja őket bajba keverni. Olyan jó kedve van, hogy örömében mindenkit megajándékoz. A retikül régen elrejtett kincseit az árva Tormának adja, de rajtakapják őket, így Gina példátlan büntetést kap az igazgatótól. 140
Ginát azonban már ez sem zavarja: az éjszakai szökésre, meg Ferire és az apjára gondol. Sikerül is az ablakon keresztül kimásznia, ám a szökés meghiúsul, mert rajtakapják őket. Gina visszaszalad a szobájába, Feri pedig elmenekül. Gina sírva bújik be az ágyába, ahol egy cetlit talál Abigéltől. A "szobor" azt közli vele, hogy ő az árkodi ellenálló, nála van az apjától kapott nyaklánca, és Kuncz Feri csaló, azért jött ide, hogy őt elvigye, és az apját (akit elfogtak a németek) most a kislánnyal zsarolják, hogy kihúzhassák a tábornokból a társai nevét. Abigél megkéri Ginát, hogy nyugodjon meg, ő vigyázni fog rá. Kuncz Feri a Matulában Ginára azonban újabb veszély leselkedik, mert az iskolában megjelenik Kuncz Feri, és kéri az igazgatót, hogy adják ki neki a kislányt, hogy a beteg édesapjához kísérhesse. Az igazgató azonban nem adja oda neki a kislányt, hiszen megesküdött a tábornoknak, hogy csak neki adja át a kislányt személyesen. Gina egyelőre megmenekül, és az épület foglyává válik, nem léphet ki még sétálni sem. Gedeon napja Eljön az igazgató névnapja. Nem várt látogató érkezik a Matulába: Horn Mici, aki rengeteg süteményt és játékot hoz, hogy ezzel ünnepeljék Torma Gedeont. A gyerekek örülnek a játéknak, ám ez valójában csak egy elterelő hadművelet, amivel leplezhetik Gina szökését. Horn Mici elmondja Ginának, hogy itt nincs biztonságban, és még az éjjel meg kell szöknie Zsuzsanna testvér ruhájában, és el kell mennie Mici lakására. Addig ő itt fedezni fogja őt. Gina megérti a parancsot, és - bár nagyon fél - elindul Horn Micihez. Abigél Gina szökik az éjszakában. Odaér Horn Mici házához, amikor rájön, hogy a kulcsot az intézetben felejtette. Ám szerencsére nemsokára jön Mici és beengedi. És Vitay egy időre új nevet kap: ő lesz Makó Anna, akit pár nap múlva elvisznek majd a városból. De addig minden titok kitudódik. Kőnig és Zsuzsanna egymásra találnak, és kiderül, hogy Kőnig már régóta szereti Zsuzsannát, csak féltette, és ezért űzte el magától. És hogy ki volt Abigél, azaz az árkodi ellenálló? Az, akiről senki sem hitte volna: Kőnig tanár úr. Gina, amikor mindezt megtudja, nagyon elszégyelli magát, hogy nem ismerte fel, hanem gyűlölte azt az embert, akinek mindent köszönhetett.
141
• Tamási Áron: Ábel a rengetegben (olvasónapló) Tamási Áron Ábel a rengetegben című regénye egy trilógia első része. A mű egy szegény kamaszfiú hirtelen felnőtté válásáról szól. Ábel magára hagyatva kerül erdőpásztornak a Hargitára. Komoly fegyelemmel és bátorsággal viseli sorsát, és a rablókkal is megküzd. A diadalmas csata után megfogadja, hogy egész életében a szegények és nyomorultak védelmezője lesz. Szereplők: Szakállas Ábel; Szakállas Gergely, Ábel édesapja; Ábel édesanyja; Dávid Pali bácsi; Főbarát, Páter gvárgyián; Márkus, fiatal barát; Furtunát, barát; Bankigazgató; Banki pénztáros; Fuszulán, rabló; Surgyélán, csendőrrabló; Csendőrök. Műfaja: regény. A mű négy fejezetből áll. Helyszínek: Csíkcsicsó, erdélyi falu; erdő a Hargitán. A rövid tartalom: 1. fejezet A történet 1920-ban játszódik, amikor a románok kézhez vették Erdélyt. A főhős, Szakállas Ábel 15 éves. Szüleivel Csíkcsicsóban, egy káposztatermelő kis faluban él. Édesapja, Szakállas Gergely közbirtokossági erdőpásztor, fent él az erdőn, s csak akkor látogatott haza, ha elfogyott az elesége. Egy szép napon Ábel édesapja hazaérkezik az erdőből, és hoz magával egy nyulat vacsorára. Van is nagy öröm, mert a háború utáni nagy szegénységben ritkán jutott ilyen finom ennivalóhoz a család. Az édesapa hazajövetelének azonban nem ez volt az egyetlen célja, hanem az is, hogy megmondja Ábelnek: szerzett neki erdőpásztori munkát a Hargitán. Ábel egy kicsit megijed attól, hogy egy erdei kis házban egyedül kell élnie, de engedelmeskedik a szülei kívánságának. Másnap fel is kerekedik édesapjával, és elindulnak. Visznek magukkal Ábelnek egy kecskét, két tyúkot és egy macskát. Ábel a kis viskóban talál egy kutyát, amit rögtön el is nevez Bolhának. Miután berendezkednek, az édesapa elindul haza, és egyedül hagyja Ábelt a rengetegben. Ábel nehezen alszik el, és egy kicsit fél is, de frissen talált kutyája bátorságot ad neki. Másnap megérkezik a szeredai bankigazgató, aki elmondja Ábelnek a feladatait. Ő árulja a fát az erdőn, a jövedelemmel pedig el kell számolnia, és mindezért ötszáz lej havi fizetést kap. Az igazgató azokat a fákat, amiket a szél dönt ki, Ábelnek adja, hogy saját hasznára árulhassa. Másnap bútort küld a bankigazgató Ábelnek egy szekeres emberrel, akit Dávid Pali bácsinak hívnak. Pali bácsi fát is szeretne vinni, de nem akar fizetni érte. Ábel hosszas kérlelés után ad neki egy szekérrel, de cserébe olvasmányokat kér, hogy ne unatkozzon egyedül a Hargitán. Ábel egy erdei séta alkalmával elrejtett fegyvereket és bombákat talál az erdőn. A fegyvert eldugja, a bombákat pedig egymás után több napon keresztül felrobbantja. A bomba által kipusztított fáknak örül, hiszen azt saját hasznára árulhatja. Pali bácsi rengeteg izgalmas olvasmányt hoz Ábelnek: Nick Carter-füzeteket, kalendáriumokat, regényeket és verseket, és cserébe természetesen viszi a fát. A fiú ezután már olvasással tölti üres óráit. Telnek a napok és a hetek a Hargitán: Ábelt meglátogatja az édesanyja és az édesapja is a fiú legnagyobb örömére. 142
2. fejezet Ősziesre fordul az idő a Hargitán Ábel legnagyobb bánatára, aki egészen búskomorságba esik attól, hogy nem süt a nap, és egyre hidegebb az idő. Kevesebben jönnek fáért, és Ábelnek több ideje van olvasni. Egészen beleéli magát a regények világába. Egyik nap reggelén azonban megérkezik három barát a Hargitára: páter gvárgyián, Furtunát és Márkus, a legfiatalabb. A szerzetesek ott töltik az egész napot az erdőn, és Ábel nagyon összebarátkozik velük. A főbarát, aki régen tábori pap volt, megtanítja hősünket lőni a puskával, és a tűzre dobja a fiú Nick Carter-füzeteit, mert istentelennek tartja őket. Ábel majdnem elsírja magát, de a szerzetesek megígérik neki, hogy küldenek helyette erkölcsös fiúnak való olvasmányokat. Ábelre olyan nagy hatással vannak a barátok, hogy még éjszaka is velük álmodik. Pár nap múlva Márkus elhozza Ábelnek a megígért, szentekről szóló könyveket, és elmeséli élete történetét: azt, hogy hogyan jutott árvaságra, és hogyan került a szerzetesrendbe a barátokhoz. Egyik nap Fuszulán, egy román ember érkezik az erdőbe Ábelhez. Sok szekér fát vesz tőle. Egy pár nap múlva újra visszajön ez az ember, és azt mondja Ábelnek, hogy ezentúl a bankba fizeti be az összeget, és a nyugta ellenében kéri a fát. Ábel egy kicsit gyanakszik, de elkezdik felpakolni a fákat Fuszulán szekerére. Még folyik a munka, amikor megérkezik a bankigazgató, és kiderül, hogy Fuszulán csaló, és a banki nyugta csak hamisítvány. Ábel és az igazgató azonban leleplezi a csalót, és az igazgató megkötözve elviszi Fuszulánt. Másnap megérkezik a Hargitára a banki pénztáros és egy csendőr, és Ábel eddigi élete a rengetegben jelentősen átalakul. 3. fejezet: Hősünk megtudja a pénztárostól, hogy a rabló Fuszulán kiszabadult, mert nem kötözték meg a lábát, és felrúgta az igazgató szekerét. Mindketten az árokba zuhantak: az igazgató megsérült, Fuszulán pedig elmenekült. Ezért hozta most magával a pénztáros a csendőrt. Ábel legnagyobb bánatára Surgyélán, a csendőr ott marad vele a Hargitán, hogy elfoghassa Fuszulánt, amint az visszatér a rengetegbe. Szomorú idők következnek, mert Surgyélán elfoglalja Ábel ágyát, megeszi az összes ennivalóját. Egyik reggel azt tapasztalják, hogy a kecske nem akar tejet adni, a két tyúkot pedig megette a róka. Surgyélán mérgében elindul vadászni, és lő egy sast. A sas azonban nem hal meg azonnal, hanem csak megsebesül, és megöli Ábel macskáját, a kutyának, Bolhának pedig kivájja a szemét. A sashúst megsütik tűzön, és - bár Ábel tudja, hogy az nem ehető - megeszik a csendőr parancsára. Hősünk ezután egy hétig betegeskedik a büdös sashús miatt, és nem tud felkelni az ágyból. Ezalatt az idő alatt Surgyélán szabadon garázdálkodik: megsüti és megeszi a kecskét, és elkergeti Bolhát. Fuszulán újra megjelenik, és Surgyélán - ahelyett, hogy elkapná - szökik tovább vele együtt, tettestársa lesz. Ábelre szomorú idők köszöntenek, teljesen magára marad az állatok nélkül, megtudja, hogy édesanyja nagyon beteg. Surgyélán távozását azonban nem sajnálja. 4. fejezet: Beköszöntött a tél, Ábel napjai magányosan és szomorúan telnek, egy nap azonban váratlan öröm éri: megérkezik az édesapja. Ábel elmeséli neki a kalandjait Surgyélánnal, és megtudja apjától, hogy meghalt az édesanyja. Ábel nagyon szomorú lesz a hír hallatán: a két férfi kesereg, de együtt könnyebb elviselni a bánatot is. Ketten éldegélnek tovább a Hargitán. Egyik este megjelenik a háznál a két rabló: Surgyélán és Fuszulán. Hőseink megijednek, de azt a tervet eszelik ki, hogy leitatják a két gazfickót. Az iszogatás közben azonban Ábel apja is lerészegedik, és majdnem nekiesik a rablóknak. Szerencsére megmenekülnek, mert a gazfickók odébbállnak. A két székely férfi másnap elmegy a bankba, hogy jelentse az igazgatónak, hogy a két bűnöző újra visszatért. A bankigazgató azonban - hiába bérel fel embereket - nem tudja elkapni a rablókat. Ábel és édesapja megint visszatér a hargitai házba, és tovább éldegélnek ott. Egy napon elmegy Ábel meglátogatni a szerzeteseket. Kellemes órákat tölt el náluk, ám megtudja, hogy Márkus beteg. A tüdejével van baj, hegyi levegőre lenne szüksége. Ezért Ábel magával 143
viszi Márkust a rengetegbe. Egy darabig hármasban éldegélnek ott: Ábel, az édesapja és Márkus, tavasszal azonban az apa visszatér Csíkcsicsóba megművelni a földeket. Alighogy elmegy Ábel édesapja, megérkezik újra Surgyélán és Fuszulán. Márkus beszél nekik Istenről és a megváltásról, és ennek hatására megtér a két rabló, és önként feladja magát a rendőrségen. Márkus azonban meghal tüdőbajban. Ábel nagyon szomorú, és elhatározza, hogy új életet kezd. Márkus temetésén megtalálja rég halottnak hitt kutyáját, Bolhát, és úgy dönt: együtt vágnak neki az ismeretlennek. A regény végén Ábel elindul Bolhával a városba és így búcsúzik édesapjától: "elmegyek Bolhával a városba, hogy megkeressem a testvéremet, Káint, aki nekünk, Ábeleknek okozza a sok bajt."
144
• Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame (olvasónapló) 1482. január 6-t írunk. A helyszín Párizs, ahol a nép Háromkirályok és a bolondok napjának megünneplésére készül. Történet: Első könyv: Első fejezet: A nagyterem 1482. január 6-t írunk. A helyszín Párizs, ahol a nép Háromkirályok és a bolondok napjának megünneplésére készül. Különösen sokan gyűlnek össze a citébeli Törvénypalotában, ahol a városban vizitáló flamand követek tiszteletére misztériumjátékot adnak majd elő. Az előkelőségek késnek, a tömeg egyre türelmetlenebb, már-már lincshangulat alakul ki. A közelgő veszélyt megsejtve, a mű szerzője, az ugyancsak a helyszínen tartózkodó Pierre Gringoire kiadja a parancsot az előadás megkezdésére. Második fejezet: Pierre Gringoire A színészeket meglátva a nép tapsolni kezd, s ezzel útjára indul a viszontagságos életű moralitás, melynek címe Miasszonyunk, Szűz Mária igazságos ítélete. Kisebb megszakításokkal - pl. ezt idézi elő egy koldus megjelenése - a darab egészen a követek megjelenéséig tart. Harmadik fejezet: A bíboros Bourbon bíboros vezetésével megérkezik a flamand delegáció, s a figyelem rögtön rájuk terelődik, teljesen megfeledkezve a misztériumról. A tömeg számára minden vendéget személyesen mutatnak be, akik közül különösebb megütközést csak Guillaume Rym tanácsos szívélyes köszöntése kelt. Negyedik fejezet: Jacques Coppenole mester A harisnyakészítő, Jacques Coppenole valahogy nem illik az előkelőségek közé, közvetlensége miatt, azonban a nép rögtön szívébe zárja. Ő veti fel, ejtsék meg végre a minden évben megtartott bolondok pápája választást. Ötödik fejezet: Quasimodo A vetélkedés során az embereknek minél torzabb arcképet kell mutatniuk. Végül a győzelmet, a Notre-Dame esetlen, púpos, sánta és süket harangozója, Quasimodo nyeri. (Kis szépséghiba, neki nem kell produkálnia magát, hogy csúfnak nézzen ki.) A tömeg vállaira kapja, s egy emelvényen viszi körbe a teremben, majd ki az utcára. Hatodik fejezet: Esmeralda Gringoire megsemmisülten konstatálja, hogy - néhány embert leszámítva - teljes közönsége távozott, így - bár végig hősiesen küzdött - be kell rekesztenie az előadást. Egyszercsak kiáltozást hall ("Esmeralda!"), s a maradék ember is az ablakokhoz rohan, meglesni mi történik a téren. Második könyv: Első fejezet: Szkülla és Kharübdisz között Gringoire csalódottan járja Párizs utcáit. Pénze nincs, így szállását sem tudja többé fizetni. Ezen kívül nem elég, hogy fázik és éhes, ugyanis minden utcasarkon különböző jelek a mai ünnepre emlékeztetik. Végül ve teret.ℵelhatározza, hogy - követve a sokadalmat - ő is felkeresi a Gr 145
ve térℵMásodik fejezet: A Gr Hugo megismerteti az olvasót a tér kinézetével és történetével. Harmadik fejezet: Besos para golpes (A csók fájdalmat okoz [spanyolul]) Gringoire a téren óriási tömeget talál, akik megígézve bámulják az elbűvölően bájos és tehetséges kis, 16 éves cigánylányt, Esmeraldát, aki táncol és énekel nekik. Az nép figyelmét csak a közelgő bolondok napi pápai menet tereli el egy időre. Azonban az ünnepelt Quasimodo boldogsága is szertefoszlik, amint gazdája kiráncigálja őt az emberek gyűrűjéből, s magával viszi. Negyedik fejezet: Hogy jár az, aki este szép nőt követ az utcán? A tömeg szétoszlik, s Esmeralda hű kecskéjével, Djalival hazaindul. Gringoire - nem lévén jobb ötlete - követi, szállás reményében, hosszú sikátorokon keresztül. Egyszercsak azt látja, hogy a cigánylányt két alak megtámadja. A védelmére próbál sietni, de az egyik férfi, akiben Quasimodóra ismer, földhöz teremti. Esmeraldát végül a fiatal lovaskapitány, Phoebus de Châteaupers menti meg.
Ötödik fejezet: Újabb kellemetlenségek Gringoire kábulatából a vizesárokban ébred. Azonban még mielőtt felfoghatná, mi is történt, gyerekek dobnak rá egy szalmazsákot, melyet el kívánnak égetni. Szegény költő, épp' csak megmenekül a tűzhaláltól. Hatodik fejezet: Az eltört korsó További kóborlásai során Gringoire véletlenül betéved a Csodák Udvarába, azaz a párizsi alvilág felségterületére. Mivel nem tartozik közéjük, a rablók választási lehetőséget ajánlanak fel neki: beáll tolvajnak, vagy felkötik. Az alkalmassági vizsgán a poéta elbukik, így a biztos halál várna rá. Már csak egy dolog mentheti meg, ha valamely kurtizán elfogadja partnerének. Az utolsó pillanatban Esmeralda lép a kocsmába, s felajánlja, hogy feleségül megy hozzá, hogy visszaadhassa neki már-már elveszett életét. Hetedik fejezet: A nászéjszaka A "nászéjszaka" egy kis szobában telik. Gringoire próbálja meggyőzni újdonsült feleségét, hogy ő jó férje lesz neki. Vég nélkül sorolja élettörténetét, előnyös tulajdonságait, de nem veszi észre, hogy Esmeralda oda sem figyel rá. A cigánylány Pierre-t csak "barátként" képzeli el. Valódi érzelmeit akkor árulja el, mikor a költőtől a Phoebus név eredete iránt érdeklődik... Harmadik könyv: Első fejezet: A Notre-Dame Hugo feltárja az olvasó előtt a regény névadójának, a szép, román és gótikus hatásokat egyaránt tartalmazó monumentális katedrálisnak minden szépségét. Csupán csak egy dolog fáj neki: idővel a szakképzetlen "restaurátorok" oda nem illő elemekkel helyettesítették az eredetieket. Második fejezet: Párizs - madártávlatból Miután az ember feljutott a Notre-Dame tornyaiba, a nagy magasságból körülnézve, megszemlélhette az egész francia fővárost. Az író lépésről lépésre mutatja be Párizs történelmét a három nagy városrész - a Belsőváros, az Egyetem és a Város nevezetességeinek köszönhetően. Negyedik könyv: 146
Első fejezet: Jótét lelkek Az elbeszélés tizenhat évvel korábban, az 1466 húsvét vasárnapját követő vasárnapon "folytatódik". A Notre-Dame közelében található talált gyermekek padján egy csúf kisgyermeket találnak a járókelők. Torzsága annyira megbotránkoztat mindenkit, hogy mármár - a rontást megelőzendő - máglyahalálra szánják, ámde ekkor érkezik a fiatal pap, Claude Frollo, akit árva öccsére emlékezteti a kisfiú, ezért úgy határoz, örökbe fogadja. Második fejezet: Claude Frollo Claude Frollo élettörténete korántsem volt viszontagságoktól mentes. Nagypolgári családból származott, szülei egyházi pályára szánták, s intenzíven taníttatták. A kis Claude rendkívül okos, tehetséges és szorgalmas gyerek volt, így már fiatalon pappá szentelték. Tizennyolc évesen azonban nagy csapás érte: anyja és apja a dögvész áldozatául esett. Ezután magához vette egyetlen élő rokonát, a csecsemőkorú Jehant, akit elhatározta, hogy felnevel. Harmadik fejezet: Immanis pecoris custor, immanior ipse (Iszonyú a nyáj, de a pásztora még iszonyúbb [latinul]) A történtek után már Quasimodót is - az időközben főesperessé kinevezett - pap neveli (többek közt nevét is ő adja neki). Megtanítja beszélni, írni, olvasni. Idővel pedig megteszi a katedrális harangozójává. Viszont sajnos éppen a túlzott zajnak köszönhetően Quasimodo tizennégy éves korában megsüketül. Ennek ellenére a torzszülöttnek otthonává válik a templom, s kedves barátaivá fogadja a harangokat. Negyedik fejezet: A kutya és gazdája Csupán egyetlen élő ember van ezen a világon, akit Quasimodo nem gyűlöl: nevelőapját, Claude Frollót. Igaz a főesperes az egyetlen ember, aki szereti és megérti a szerencsétlen sorsú harangozót. Ötödik fejezet: Claude Frollo (folytatás) Claude Frollo megöregedett, komoly, zord pappá vált. Öccse nem okozott számára sok örömöt folyamatos csínytevéseivel. Azt beszélték róla, hogy meg nem engedett dolgokkal foglalkozik, boszorkánymesterré vált. Erre okot adott különc és szigorú természete: már-már görcsösen tartotta távol magát a nőktől, s irtózott a cigányoktól.
Hatodik fejezet: Népszerűtlenség Mindezeknek is köszönhető, hogy valahányszor Claude Frollo és Quasimodo elhagyta a Notre-Damot, a környező utcák népe válogatott szitkokat vágott a fejükhöz, s kigúnyolta őket. Ötödik könyv: Első fejezet: Abbas Beati Martini (Szent Márton apátja [latinul]) Későre jár, mikor kopogtatnak Claude Frollo cellájának ajtaján. A király orvosa, Jacques Coictier az egy idős ember társaságában. Utóbbi azért érkezett, hogy a nagyműveltségű tudóst orvosi és asztrológiai kérdésekben faggassa. Azonban a főesperes elítéli mindkét tudományt, ugynis már az alkímiát tekinti mindenek fölöttinek. E nyílt és meglepő állásfoglaláson mindkét vendég igencsak meglepődik. Frollo pedig azon, mikor megtudja hogy az orvos "kísérője" maga a francia király volt. Második fejezet: Ez megöli amazt A címben szereplő mondat a főesperes szájából hangzott el, jobb kezét egy nyomtatott könyvre téve, bal kezével pedig a Notre-Dame-ra mutatva. Értelme kettős, melyet az író ki is fejt az olvasónak: jelenti azt is, hogy "a sajtó megöli az egyházat", s egyaránt azt is, hogy "a könyvnyomtatás megöli az építészetet". 147
Hatodik könyv: Első fejezet: Páratlan pillantás a hajdankori ítélőszékre 1482. január 7-e van. Robert d'Estouteville, a párizsi ítélőszék főbírája rosszkedvű, jaj annak a rendbontónak aki majdan elé kerül a mai napon! Az Embas du Châtelet-ben már javában folyik az igazságozstás - a süket auditor, Florian Barbedienne vezérletével. Minden rendben halad egészen addig, amíg Quasimodót nem vezetik elé. A két süket közti kaotikus kommunikációnak (is) köszönhetően a harangozót egy-egy óra korbácsra, illetve pellengérre ítélik. Második fejezet: A patkánylyuk A ve tér szomszédságában található a Roland-torony, ami tulajdonképpenℵGr csak egy kis föld alatti cella, melyet egy szent életű lány, Rolande de la Tour-Roland építtetett. Ide zárkózhat be bárki, aki vissza akar vonulni az emberek elől, s magányosan kíván imádkozni. Harmadik fejezet: Egy élesztős kukoricalepény története Három asszony: Mahiette, Oudarde és Gervaise sétál előbbi fiával a Szajna-parton. Lepényt visznek az előző fejezetben említett cella lakójának. Útközben Mahiette, aki Reimsből érkezett, elmeséli városa tragikus sorsú lányának, Paquette la Chantefleurie-nek - vagy ahogy mindenki ismeri: Dalosvirágnak - szomorú történetét: Paquette szüleit elvesztette, elszegényedett, így kutizánnak állt. Egyetlen öröme egyik alkalmi kapcsolatából született kislánya volt, akit azonban egyéves korában a cigányok elraboltak tőle, s helyette egy torzszülöttet - a későbbi Quasimodót - hagyták ott neki. A fiatal lány nem bírta elviselni a sorscsapást, s elszökött hazulról. A kis kompánia legnagyobb meglepetésére Dalosvirágot mint Gudule nővért - a Roland-toronyban találják. Negyedik fejezet: Vízcseppért könnycsepp Eközben a szomszédos téren javában folyik Quasimodo nyilvános megszégyenítése. Miután az ítéletvégrehajtó végzett, közszemlére ott hagyják a pellengéren. A nép utálkozva nézi. Akkor is csupán egyvalaki hajlandó neki segíteni, mikor elkeseredetten vízért könyörög. Az "irgalmas szamaritánus" nem más, mint az az Esmeralda, akit tegnap a harangozó el akart rabolni. Ötödik fejezet: A lepény története (befejezés) Mivel Paquette visszautasította a lepényt, időközben a kis Eustache pillanatok alatt felfalta azt. Anyja kedvesen korholja mohóságáért. Hetedik könyv: Első fejezet: Titkot kecskére bízni veszedelmes dolog 1482 se de Gondelaurier házában gyülekeznek azon∈március elején járunk. Alo nemesek lányai, akik a trónörökös leendő feleségének kíséretébe pályáznak. Itt található az özvegy lányának, Fleur de Lys-nek jegyese, Phoebus de Châteaupers is, akinek azonban már nem sok kedve fűlik a házassághoz. Egyszercsak a társaság tagjai észreveszik az erkélyről a téren táncoló Esmeraldát, s felhívják magukhoz. Azonban mikor közelebbről is meglátják, a lányok rögtön a vetélytársat vélik felfedezni benne. A cigánylány udvariasan viselkedik, azonban titkát elárulja kecskéje, mégpedig amikor a szétszóródó kis táblácskákon lévő betűkből kirakja a Phoebus nevet. Második fejezet: Más a pap, más a filozófus Eközben Claude Frollo is megigézve figyeli Esmeralda Templom téri táncát, s egy ismeretlent fedez fel mellette. Mikor közelebb ér, Pierre Gringoire-t ismeri fel benne, aki elmondja, hogy éhbérért mutatványosnak állt, s most mint Esmeraldával, tulajdonképpeni feleségével járja 148
Párizs utcáit. Harmadik fejezet: A harangok Az utolsó tanácskozás óta a cigánylány kedvessége Quasimodót is megérintette. Olyannyira, hogy hű harangjai iránti "szerelme" is csökkent. Sőt, egyszer, mikor meglátja Esmeraldát, még a harangozást is abbahagyja. (olvasd: ANÁGKÉ) (VÉGZET [görögül])ΗΚΓΑΝΑNegyedik fejezet: Jehannak elfogyott a pénze, ezért arra vetemedik, hogy bátyjától kérjen kölcsönt. Annak cellájába lépve, őt gondolataiba mélyedve találja. A főesperes először nem kíván segíteni, azonban amikor lépteket hall közelgeni, gyorsan elbújtatja öccsét, s hallgatásáért erszényét ajánlja fel. Ötödik fejezet: Két fekete ruhás férfi Az új vendég Jacques Charmolue, az egyházi törvényszék királyi ügyésze. A két férfi rövid eszmecserét folytat egy Marc Cenaine nevű ember boszorkányperéről, az aranycsinálásról, illetve Esmeralda elfogásáról. Végül közösen távoznak, hogy megtekintsék a templom homlokzatának néhány szoboralakját. Hatodik fejezet: Minő hatást teszen hét káromkodás a szabad ég alatt? Jehan is elhagyja a Notre-Dame-ot, majd az utcán barátjába, a folyamatosan káromkodó Phoebus kapitányba botlik. Rögtön megmutatja neki zsákmányát, s a két férfi elhatározza, hogy az Éva almája nevű kocsmában költik el azt. Duettjükre azonban felfigyel a főesperes is, s elhatározza, hogy titokban követi őket. Útközben megtudja, hogy Phoebus-nek randevúja lesz Esmeraldával este hétkor a Szajna-parton. Hetedik fejezet: A barátcsuhás kísértet A két cimbora elhagyja az ivót. A viszonylag józan Phoebus a tökrészeg Jehant egy szemétdombra fektetve hagyja, s egyedül folytatja útját. Azaz nem is egyedül, mert a homályból egyszercsak előbukkan Claude Frollo alakja, s féltékenységében - hiszen immár egyértelmű: ő is szerelmes Esmeraldába - vérig sérti a kapitányt. Az párbajt ajánl, de a főesperes elutasítja. Végül a pap felajánlja, hogy megfizeti a katonatiszt szállásának árát, ha az hagyja, hogy elrejtőzzön a szobában, így meggyőződve arról, hogy amaz igazat mondott. Phoebus ebbe belemegy. Nyolcadik fejezet: Mire jó, ha az ablak a folyosóra nyílik Minden a tervek szerint történik. A két fiatal kettősében Esmeralda szerelmet vall a délceg kapitánynak, s utóbbinak sincs ellenvetése a - számára alkalmi - kapcsolat ellen. A lány előbb elutasítja, később azonban a férfi beleegyezésére elfogadja annak közeledését. Ekkor viszont Claude Frollo előtör rejtekéből, tőrjével leszúrja Phoebus-t, majd elmenekül. Nyolcadik könyv: Első fejezet: A száraz falevéllé vált tallér A Törvénypalotában Esmeralda ügyét tárgyalják, akit boszorkánysággal vádolnak, s azzal, hogy egy kísértettel szövetkezve megölte Phoebus de Châteaupers íjászkapitányt. A kíváncsi tömegben elvegyülve itt van Gringoire is, aki csak most tudja meg, hova tűnt rég látott felesége, aki azonban következetesen mindent tagad. Második fejezet: A száraz falevéllé vált tallér (folytatás) Ezért a vizsgálóbíró elrendeli a kínvallatást. Pierrat Torterue-nek nincs sok dolga a leánnyal, az ugyanis gyorsan átgondolja a helyzetet, s beletörődik sorsába: vagy halálra kínozzák, vagy bevallja azt, amit nem tett meg. Esmeralda ez utóbbit választja. 149
Harmadik fejezet: A száraz falevéllé vált tallér (befejezés) Ítélethirdetés a palotában. Jacques Charmolue ismerteti a rendeletet a nagyközönséggel, mely szerint Esmeraldát és kecskéjét - akibe maga az ördög költözött - bűnösnek találták, s mindkettejük számára a kiszabott büntetés halál. Negyedik fejezet: Lasciate ogni speranza (Dante) (Hagyjatok fel minden reménnyel! [olaszul]) Az ítélet végrehajtásáig Esmeraldát a Tournelle föld alatti várbörtönébe zárják, ahol hosszú napokat és heteket tölt egy sötét, nyirkos és penészes cellában. Egy napon azonban vendége érkezik, dom Claude Frollo, aki feltárja előtte a bűntény valódi történetét és saját elfojthatatlan érzelmeit iránta. A cigánylány viszont elutasítja szerelme gyilkosának (ti. a főesperes halottnak "nyilvánítja" Phoebus-t) közeledését, s ezzel a menekülési lehetőséget. Ötödik fejezet: Az anya Egy ve téren. Aℵszép májusi reggelen kivégzésre készülnek a Gr Roland-torony lakója, Gudule nővér megtudja, hogy egy cigánylányt akasztanak fel, melynek ő kimondhatatlanul örül. Sőt, öröme még inkább fokozódik, mikor Claude Frollótól megtudja, hogy az áldozat az általa olyannyira gyűlölt Esmeralda lesz. Hatodik fejezet: Három más-másféle férfiszív Phoebus azonban nem halt meg. Súlyos sérüléséből felépült, majd egy időre Queue-en-Briebe helyezték. Visszatérte után első dolga, hogy újból meglátogassa jegyesét, Fleur de Lys-t. A Notre-Dame előtti téren nagy tömeg fogadja. Megtudja, hogy egy cigánylány követi meg itt az eklézsiát. Pontban délben meg is jelenik a halálraítélt, akiben Esmeraldára ismer. A lány elmondja beszédét, s csak utána veszi észre szerelmét, akit meglátva újból visszatér belé az élni akarás vágya. Viszont mindez hiábavaló lenne, ha nem sietne a segítségére Quasimodo, aki kiragadja őt a porkolábok közül, s a templom szent és sérthetetlen, védelmet nyújtó falai közé cipeli, így hálálva meg a pellengéren érte tett korábbi jócselekedetet. Kilencedik könyv: Első fejezet: Láz Dom Claude Frollo sajnálatos módon Esmeralda csodával határos megmenekülése előtt elhagyta a Notre-Dame-ot, s így nem értelsülhetett arról, hogy szerelme még él. Ezért most őrjöngve rója Párizs utcáit, gondolatai kavarognak a fejében. Csak éjfélkor tér vissza a templomhoz, ahol találkozik a cigánylánnyal, akit azonban a sötétben kísértetnek hisz. Második fejezet: Púpos, félszemű, sánta Quasimodo eközben biztonságosan elkvártélyozta Esmeraldát a templomban, mely a középkorban asylumnak, menedékhelynek számított. Saját vacsoráját és saját ágyát adta a lánynak, aki meghatottan vette ezt tudomásul. Előkerült Djali, a kecske is, aki a nagy kavarodásban ugyancsak elszökött a porkoláboktól. Harmadik fejezet: Süket A harangozó másnap tudatja Esmeraldával újabb fogyatékosságát. Ennek ellenére megérti, mit kérdez tőle a lány, s elmagyarázza tettének okát. Felajánlja segítségét is neki: egy sípot ad Esmeraldának, melyet a cigánylánynak csak meg kell fújnia, ha bajban van. Negyedik fejezet: Homokkő és kristály Szegény Quasimodo azonban bármit is tesz, Esmeralda nem képes megbarátkozni a csúfságával. A cigánylány még mindig szerelmes Phoebus-be, s egy nap újból látni véli a közeli Gondelaurier-házba menet. Igaz és mély érzelmeit látva a harangozó felajánlja, hogy a templomba hívja a kapitányt. Kora délutántól hajnali egyig várja a ház előtt a tisztet, azonban amikor végre jön, az kerek perec elutasítja a találkát. Quasimodo meg se meri mondani 150
Esmeraldának, hogy a kapitány látni se akarja. Ötödik fejezet: A Vöröskapu kulcsa Idővel a főesperes is rájön, hogy Esmeralda valóban itt lakik a templomban. Szerelme még mindig ég iránta, így egyik éjszaka fel is keresi. Kéreti szép szóval, de a lány nem hajlik a közeledésre. Ekkor erőszakoskodni kezd vele, szegény lány végső elkeseredésében a sípért nyúl, s belefúj. Quasimodo tőrrel támad a betolakodóra, akiben azonban a holdvilág fényénél nevelőapjára ismer. Rögtön meghunyászkodik előtte, de még mielőtt Claude Frollo visszatámadhatna, Esmeralda megszerzi a fegyvert, s visszavonulásra kényszeríti a főesperest. Tizedik könyv: Első fejezet: Gringoire-nak számos jó ötlete támad a Bernát-rendiek utcájában Gringoire csodálkozó áhítattal járja Párizs utcáit, s figyeli az építészeti remekműveket. Egyszercsak Claude Frollo lép a háta mögé, s tájékoztatja a költőt Esmeralda helyzetéről. Arról érdeklődik, hogy menthetnék meg a lányt, mert három nap múlva érte jönnek, s véglegesen kivégzik. Szerencsére Gringoire-nak van egy ötlete. Második fejezet: Állj be csavargónak! A templomba visszatérve öccse, Jehan fogadja a főesperest. Szokás szerint pénzt kunyerálni jött. Bár először nem akar, bátyja végül - még egyszer utoljára - ad neki.
Harmadik fejezet: Éljen az öröm! A Csodák Udvarának örömtanyájában javában folyik a tivornya, többek között immár itt találjuk a csavargónak állt Jehant is. A különösen erőteljes gyülekezésnek oka van: a tolvajok, diákok és cigányok - Gringoire közbenjárására - harcra készülnek, ki akarják szabadítani testvérüket, Esmeraldát az "igazságszolgáltatás" karmai közül. Pontban éjfélkor a sötét menet elindul a Notre-Dame felé. Negyedik fejezet: Az ügyetlen jó barát Quasimodo aggódva látja a toronyból a Templom téren egyre növekvő hadat. Nem érti mi történik, azt hiszi (tk. jól), hogy el akarják rabolni Esmeraldát. Ezért mikor a csavargók az épülethez közelítenek, egymaga ádáz háborút indít ellenük. Gerendák, kövek repülnek, forró ólom folyik a székesegyház erkélyeiről, melynek eredményeképp halottak százai fekszenek a lépcsőkön. Látva a kudarcot, Jehan kerít egy létrát, melyen az ostromlók fel kívánnak mászni a falakra, de a harangozó visszalöki őket. A heves ütközetben többek közt megöli nevelőapja öccsét is. Egy idő után, azonban kénytelen belátni, nem képes tovább visszatartani a tömeget... Ötödik fejezet: Ahol Francia Lajos őnagysága imádkozni szokott A Bastille-ban XI. Lajos király és Olivier le Daim számadó vitatja meg az udvar éves költségeit. A szobában található még Tristan l'Hermite testőrparancsnok, valamint a flamand követek közül Guillaume Rym és Jacques Coppenole is. Jacques Coictier érkezik a hírrel, mely szerint a nép fellázadt a Törvénypalota felügyelője ellen. A király ezt örömmel konstatálja, csak akkor komorodik el, mikor kiderül, hogy az információ téves, a tömeg a Notre-Dame-ot ostromolja. Azonnal küldi a felmentő sereget. Hatodik fejezet: "Zsebre a bicskát!" Gringoire - bár elfogták a király emberei, de kibeszélte magát az akasztás elől - találkozik Claude Frollóval, akinek tökéletes terve van, hogy szöktessék meg a nagy kavarodásban Esmeraldát. 151
Hetedik fejezet: Hajrá, Châteaupers! Újból visszatérünk az ostromhoz. Megérkezik a királyi lovascsapat - Phoebus de Châteaupers vezérletével -, és hátbatámadja a csavargókat. Azok egy ideig még harcolnak, de végül fővezérüket, Clopin Trouillefou eleste után fejvesztve menekülnek. Quasimodo diadalittasan rohan Esmeralda szállására, de a cellát üresen találja. Tizenegyedik könyv: Első fejezet: A kis cipő Hogy mi történt közben, most megtudjuk. A küzdelem során egyszercsak Gringoire és egy fekete csuhás alak tűnik fel Esmeralda cellájában, s azt ígérik neki, hogy megszöktetik. Csónakon kelnek át a Szajnán, majd Gringoire eltűnik a kecskével, így a cigánylány és Claude Frollo - hiszen ő volt az - magukra maradnak. A főesperes válaszút elé állítja a lányt: vagy ő, vagy az akasztófa. Esmeralda inkább utóbbi mellett dönt. Claude Frollo a tébolyult Gudule nővérre bízza a lányt, amíg hívja a drabantokat. A várakozás közben azonban Paquette az Esmeraldánál lévő amulettről - mely gyermekkori kis cipőjét rejti - a cigánylányban saját elveszett gyermekére ismer. De már minden késő, hiába próbálja bujtatni a poroszlók elől, Phoebus-t látva Esmeralda elárulja magát. Mindkettejüket kivonszolják a cellából, a dulakodás közben pedig Gudule meghal. Második fejezet: "La creatura bella bianco vestita" (Dante) (A szép, fehér ruhás teremtés [olaszul]) A veℵNotre-Dame tetejéről Claude Frollo nézi kővé meredten Esmeralda Gr téri akasztását. Időközben háta mögé sompolyog Quasimodo, s meglátva mi történik, mindent megért. Elkeseredésében letaszítja a főesperest a korlátról, aki - bár meg tud kapaszkodni, de mivel nevelt fia nem segít neki - a kövezetre hullva szörnyethal. Harmadik fejezet: Phoebus házassága Epilógus: Claude Frollo teteme - mivel boszorkánymesternek hitték - soha nem került szentelt földbe. XI. Lajos a következő évben meghalt. Gringoire, aki a viharos éjszakán végül is megmentette a kis kecskét, újból költőnek állt, s hangzatos sikereket ért el tragédiáival. Phoebus de Châteaupers kapitányt nem rázták meg a történtek, ugyanis nemsokára megnősült... Negyedik fejezet: Quasimodo házassága Epilógus: Az akasztás utáni napon Quasimodo is elhagyta a Notre-Dame-ot. Esmeralda holttestét a sólyomhegyi közsírboltba dobták, ide követte szerelmét a szerencsétlen sorsú harangozó is. Mikor két év múlva rátaláltak, csontváza átölelve tartotta a cigánylány földi maradványait. Szereplők: Jehan Frollo du Moulin, diák Gilles Lecornu, párizsi szőrmekészítő Andry Musnier, párizsi könyvkereskedő Thibaut mester, a párizsi egyetem rektora Robin Poussepain, diák Gilbert de Suilly, az autuni kollégium kancellárja Joachim de Ladehors Louis Dahuille Lambert Hoctement Claude Choart, párizsi abbé Simon Sanguin, pikárdiai választó Michel Giborne, színész 152
Liénarde kisasszony Gisquette la Gencienne Pierre Gringoire, költő Clopin Trouillefou, a koldusok fejedelme Charles de Bourbon, bíboros, lyoni érsek és gróf, galliai prímás Alaudet püspök Robert de Lespinasse, a Saint Germain des Prés apátja Simone (Marie?) Quatrelivre, kurtizán s la Gadine, kurtizánℵAgn Robine (Marie?) Piédebou, kurtizán Loys Roelof, louvaini tanácsnok Clays d'Etuelde, brüsszeli tanácsnok Paul de Baeust, voirmizelle-i szenior, flandriai elnök Jehan Coleghens, antwerpeni polgármester Georges de la Moere, gand-i ítélőmester Gheldolf van der Hage, gand-i törvényszéki főbíró Bierbecque szenior Jehan Pinock Jehan Dymaerzelle Guillaume Rym, gand-i tanácsos Jacques Coppenole, gand-i harisnyakészítő Jacques Charmolue, egyházi törvényszéki királyi ügyész Jehan de Harley, a párizsi éjszakai őrség parancsnoka Galiot de Genoilhac, királyi főtűzmester Dreux-Ragueir mester, királyi erdei és vízi biztos Louis de Graville, királyi tanácsos, kamarás, tengernagy, főerdészmester Denis le Mercier, a párizsi vakok házának felügyelője Guillemette Maugrepuis Perrette Callebotte Renault Château, a Châtelet pecsétőre Quasimodo, a Notre-Dame harangozója Cheneteau mester s la Chantefleurie), cigánylányℵEsmeralda (Agn Djali, az előbbi kecskéje Guillaume Rousseau, a diákok fejedelme Claude Frollo de Tirechappe, josas-i főesperes Thibault Fernicle mester Boniface Disome mester Boudraque-né Tarquant-né Phoebus de Châteaupers, kapitány Hennequin Dandeche, gyerek Jehan Pincebourde, gyerek Mathias Hungadi Spicali, a cigányok fejedelme Bellevigne de l'Étoile, csavargó Andry le Rouge, csavargó François Chanteprune, csavargó Colette la Charonne, kurtizán Elisabeth Trouvain, kurtizán Simone Jodoudyne, kurtizán Thonne la Longue, kurtizán Bérarde Fanouel, kurtizán Michelle Genaille, kurtizán Claude Ronge-Oreille, kurtizán 153
Mathurine Girorou, kurtizán Isabeau la Thierrye, kurtizán s la Herme, az Étienne-Haudry apácájaℵAgn Jehanne de la Tarme, az Étienne-Haudry apácája re, az Étienne-Haudry apácájaℵHenriette la Gaulti re la Violette, az Étienne-Haudry apácájaℵGauch se de Gondelaurier, nemesasszony∈Alo Fleur de Lys de Gondelaurier, az előbbi lánya Robert Mistricolle, a királyi kancellária főnöke Guillemette la Mairesse, az előbbi felesége Jacques Coictier, a király orvosa XI. Lajos, Franciaország királya Robert d'Estouteville, királyi tanácsos és kamarás, a párizsi ítélőszék főbírája Florian de Barbedienne, a Châtelet auditora Jehanneton de Buisson Robin Chief de Ville, párizsi páncélkovács Aiglet de Soins, nemes Hutin de Mailly, nemes reℵAmbroise Lécuy Isabeau la Paynette Bérarde Gironin Thibaud la Thibaude, kurtizán Gieffroy Mabonue, párizsi zsandár Mahiette asszony, a reimsi jegyző felesége Oudarde Musnier, egy párizsi könyvkereskedő felesége Gervaise asszony, a párizsi őrségparancsnok felesége Eustache, a reimsi jegyző fia Paquette la Chantefleurie (Gudule nővér), reimsi kurtizán Michel Noiret, harsonás Pierrat Torterue, a Châtelet kínvallatója Diane de Christeuil Amelotte de Montmichel Colombe de Gaillefontaine re de ChampchevrierℵBérang Falourdel asszony, szállásadónő Philippe Lheulier, királyi büntetőbírósági ügyész Mahiet Baliffre Boucanbryné Bechaigne-né Olivier la Daim (Olivier le Mauvais), kincstári ítélőszéki királyi tanácsos Guillaume de Harancourt, verduni püspök Gieffroy Pincebourde, csavargó Tristan l'Hermite, a királyi testőrség parancsnoka Henriet Cousin, a párizsi bíróság hóhérmestere
154
• Voltaire: Candide vagy az optimizmus (olvasónapló) 1759. Olvasónapló Készítette: Sárközi István I. Fejezet: Candide egy vesztfáliai kastélyban nevelkedett. Pangloss mester arra tanította őt, hogy minden a legjobban van ezen a földön. Candide beleszeret Kunigundába, a báró lányába. Kunigunda észreveszi Pangloss urat, ahogy éppen az egyik szobalánynak ad leckét „kísérleti fizikából nyomós érvekkel” alátámasztva. Kunigunda sze-rette volna ezt kipróbálni Candide-on, ezért egy spanyolfal mögött megcsó-kolja őt. De a báró észreveszi őket, s emiatt kitiltja Candide-ot a kastélyból. II. Fejezet: Candide étlen-szomjan érkezik meg egy faluba, ahonnan két bulgár -egy ebédért cserébe- elhurcolja katonának. Majd néhány nap kiképzés után beállítják a seregbe. Megpróbál megszökni, mert úgy tanulta Panglosstól, hogy az ember szabadnak születik. De elkapják, és büntetésből 4000 vesszőcsapást mérnek rá, majd ki akarják végezni. A bulgárok királya azonban megkegyelmez neki. III. Fejezet: A bulgárok (Candide-dal együtt) az avarokkal háborúznak. Candide megszökik. Hollandiába indul. Keserves útja kihalt falvakon át vezet. Mire megérkezik elfogy minden pénze, ezért koldulni kezd. Megsajnálja egy anabaptista, elviszi magához és ad neki pár forintot. Másnap találkozik egy megcsonkított koldussal. IV. Fejezet: A koldusról kiderül, hogy Pangloss az, aki vérbajos lett. Pangloss elmeséli, hogy a bulgárok megszégyenítették és megölték Kunigundát és családját, s rezidenciájukat pedig lerombolták. Erre a hírre Candide elájul, s mikor eszméletéhez tér megkéri Jacques-ot (az anabaptistát), hogy gyógyítsa meg Pangloss-t. Miután a mester meggyógyult, magával viszi őket Jacques a hajóján. Lisszabon partjainál viharba kerülnek. V. Fejezet: A hajón az emberek pánikba esnek. Az anabaptistát belökik a vízbe és megfullad. A hajó elsüllyed. Pangloss, Candide és a matróz, aki belökte Jacqes-ot, megmenekülnek. Mikor beérnek Lisszabonba, megmozdul alattuk a föld, és a város nagy része romba dől. Candide megsebesül és elájul. Pangloss hoz neki olajat és bort, ettől ismét erőre kap. Segítenek a mentésben a városiaknak. Cserébe megvendégelik őket; Pangloss vitába keveredik az inkvizíciósokkal. VI. Fejezet: Az inkvizíciósok úgy döntenek, hogy néhány embert kivégeznek a földrengések megelőzése végett. Ezért elfogatnak néhány városit és Candide-ékat is. Pár nap múlva sanbenitoba öltöztetve viszik őket a vesztőhelyre. Panglosst felakasztják, a többit megégetik, Candide-ot pedig elfenekelik. Ismét megmozdul a föld. Candide addig vonszolja magát, mígnem találkozik egy vénasszonnyal, aki elhívja magához. VII. Fejezet: Egy kis házba viszi, ahol napokon keresztül ellátja Candide-ot élelemmel és gyógyítgatja őt. A harmadik napon az öreg elviszi egy másik házba. Itt találkozik Kunigundával, s elmeséli neki mi történt vele, mióta nem találkoztak. VIII. Fejezet: Kunigunda is elmeséli az ő históriáját: A kastélyukban a bulgár katonák erőszakoskodtak vele, de a kapitányuk megmentette, majd elvitte magával. Mivel néhány hónap múlva a kapitánynak elfogyott a pénze, eladta őt egy zsidónak, aki elvitte Portugáliába. Itt megtetszett Kunigunda a főinkvizítornak, ezért az 155
inkvizítor megegyezett a zsidóval, hogy minden hétfőt, szerdát és pénteket kivéve övé a lány. A főinkvizítor elhívta Kunigundát is arra a kivégzésre, ahol Candide-ot fenekelték. Mikor Kunigunda meglátta Candide-ot szólt a vénasszonynak, hogy viselje gondját, és amikor felépül hozza el ide. Ezután Kunigunda és Candide megvacsoráznak, ám közben megjön a zsidó. IX. Fejezet: A zsidó tőrt rántott elő, de Candide leszúrta őt. Közben már elmúlt éjfél, vasárnap lett. Nemsokára jött a főinkvizítor, akit szintén megölt Candide. Kunigunda kétségbeesésében tanácsot kér az öregasszonytól, aki azt javasolja, szálljanak mindhárman lóra és meneküljenek el Cadizba. El is indulnak, de megállnak Avacená-ban. X. Fejezet: Kiderül, hogy kirabolták Kunigundát, s ezért el kell adniuk az egyik lovukat. Így már csak két lovon érkeznek Cadizba, ahol Candide-ot kinevezik a portugál sereg kapitányának. Ez a század a paraguay-i jezsuiták ellen indul. Így mindhárman hajóra szállnak. Kunigunda nagyon sajnáltatja magát sanyarú sorsa miatt. Az öregasszony ’vigasztalásképp’ elmesélni az ő nem éppen rózsás életének történetét: XI. Fejezet: X. Orbán pápa és Palesztrina hercegnőjének volt szépséges lánya. Hatalmas fényűzésben nevelkedett. Esküvőjén vőlegényét megmérgezték, emiatt anyjával hajóra szállt. A tengeren foglyul ejtették őket a kalózok. Marokkóba érve a kalózok harcba szálltak a lakosokkal. A foglyul ejtett nőket a harcok közben elevenen széttépték. Egyedül ő élte túl a vérengzést. Egy patakhoz vonszolta magát, s ott mély álomba merült. Mikor felébredt egy jóképű fiatalembert pillantott meg, akiről megtudta, hogy eunuch. XII. Fejezet:(folyt.) Az eunuch gondját viselte, majd eladta őt Algerban egy helytartónak. Közben kitört a pestis, amit sikerült túlélnie. Ezután többször is eladták a kalmárok, és így jutott el Konstantinápolyba, ahol egy török agáé lett. Az aga magával vitte háremét is a háborúba. Egy kis várban húsz katona őrizte a háremet. Az aga elesett a háborúban, de a kis vár tartotta magát. Az élelem elfogyott, ezért a janicsárok levágták a nők fél fenekét, s azt ették. Végül bevették a várat az oroszok, s elvitték a nőket Moszkvába. Itt kertész lett, majd megszökött, bejárta az egész világot szolgálóként, és öregségére Issacarhoz (zsidó) került Kunigunda mellé. XIII. Fejezet: A hajó megérkezik Buenos Aires-be. A város kormányzója megkéri Kunigunda kezét, aki tanácsot kér az öregasszonytól. A vénasszony azt feleli; hogy menjen hozzá mindenképpen, mert megérkeztek a városba a törvényszékiek, akik az inkvizítor gyilkosát keresik, s a kormányzó biztosan meg tudja védeni őt. Kunigunda ezt azonnal elmondja Candide-nak, és kéri, hogy meneküljön el. XIV. Fejezet: Candide sűrű könnyek közt elbúcsúzik Kunigundától. Elindul a jezsuitákhoz szolgájával Cacambóval. Kiderül, hogy a jezsuiták parancsnoka Kunigunda öccse, aki nagyon örül a találkozásnak. Míg várják a tartományfőnököt, a parancsnok elkezd mesélni a múltról: XV. Fejezet: Látta, mint alázzák meg Kunigundát és ölik le egész családját. Ő is súlyosan megsérült, de meggyógyították a jezsuiták. Ezért beállt hozzájuk, s elment Paraguayba, ahol kis idő után ezredes és felszentelt pap lett. Miután ezt elmesélte, Candide szóbahozza, hogy el akarja venni Kunigundát. Erre az ezredes nagyon dühös lett. Kardjával Candide arcára vágott, mire az leszúrta őt. Ezek után Candide gyorsan felöltözik az ezredes ruhájába (ami Cacambo ötlete volt), és szolgájával elvágtatnak a határ felé. XVI. Fejezet: Egy ismeretlen országban Candide lelő két majmot, mert két lányt üldöztek. Azt gondolta nagy veszedelemtől mentette meg őket, de kiderült, hogy a majmok a hölgyek udvarlói voltak. Emiatt másnap megkötözve ébredtek a Füleseknél (egy törzs), de sikerül 156
megmenekülniük Cacambo leleményességének köszönhetően. XVII. Fejezet: Candide és Cacambo Cayenne-be indulnak. A hosszú és kalandos utazás alatt, elfogyott minden élelmük, és a lovaik is elpusztultak. Végül egy olyan országba jutnak, ahol az út drágakövekkel van felszórva, és a vendéglőben nem kell fizetni a vacsoráért. Úgy gondolják ez lesz az az ország, ahol minden a legjobb. XVIII. Fejezet: Kikérdezik az ország legbölcsebb emberét Eldorádó város szokásairól, majd a királyhoz mennek. Néhány hét után, aztán elindulnak Cayenne város felé, mert Candide-nak hiányzik Kunigunda. De előbb Eldorádóban jól megszedik magukat drágakövekkel meg arannyal. XIX. Fejezet: Candide-ék mire megérkeznek a holland gyarmatra már csak két juhuk maradt a több, mint százból, amelyek mind meg voltak rakva kincsekkel. Candide elküldi Cacambot Buenos Airesbe Kunigundáért és megüzeni vele, hogy Velencében fognak találkozni. Ő maga hajót keres, de jól átverik, s nem marad túl sok pénze. Ebből mégis sikerül egy kis szobát bérelnie egy vitorláson, és egy embert (Martin), aki utálja a jelenlegi helyzetét és nem boldog. XX. Fejezet: Candide és Martin beszélgetnek és vitatkoznak egész úton Bordeaux felé. Martin már nem remélt semmit az élettől, de Candide még hisz Pangloss mester optimizmusában, és abban, hogy találkozik még szerelmével. Közben egy tengeri csata szemtanúi lesznek. Kiderül, hogy az elsüllyedt hajó az volt, amelyiknek a kapitánya ellopta Candide juhait és kincseit. XXI. Fejezet: Végül eljutnak a francia partokhoz. Martin elmeséli tapasztalatait Franciaországról. Candide nem szeretne sokáig ott maradni. Martin eldönti, hogy vele tart. Eközben a hajó kiköt. XXII. Fejezet: Candide Párizsba megy, ahol először meglátogat egy színházat. Megtetszik neki egy színésznő, mert hasonlít a szerelmére. Kártyázás közben nincs szerencséje, sokat veszít. A vendéglátós hölgy szóba elegyedik vele, és sikerül lebeszélnie Candide-ról két gyűrűt, de elcsavarni a fejét már nem sikerül. Úgy érzi megcsalta Kunigundát. Másnap levél érkezik Kunigundától, amiben leírja, hogy nagyon beteg és nincs pénze. Candide azonnal felkeresi, de nem láthatja a lányt, nem is beszélhet hozzá, csak a pénzt adhatja oda neki. Ezután néhány rendőrnek látszó alak elfogja őket. Martin ráébred, hogy ez az egész levél ügy egy nagy átverés. Candide lefizeti a rendőröket, s azok elengedik őket. XXIII. Fejezet: Normandiába érve látnak egy kivégzést, s Candide kezd veszteni hatalmas optimizmusából. Velencébe hajóznak a francia partok mentén. XXIV. Fejezet: Velencében égen-földön keresi Kunigundát és szolgáját, de nem találja őket. Találkoznak egy baráttal és egy lánnyal. Martin fogad Candide-dal, hogy nem boldogok. Paquette (a lány) elmeséli az életét, majd a barát (Giroflée) is megteszi, és kiderül, hogy egyikük sem boldog, noha annak látszottak. Candide elveszíti a fogadást. XXV. Fejezet: Candide és Marin meglátogatják Pococurantét, a híres velencei nemes urat, aki vendégül látja őket. Művészetről filozofálnak, és hangversenyt hallgatnak. Ebéd után a hatalmas könyvtárba mennek, ahol kiderül, hogy Pococurantének egyik könyv sem tetszik. XXVI. Fejezet: Egy nap Cacambo felkeresi Candide-ot. Candide megtudja tőle, hogy ő rabszolga lett, és szerelme is raboskodik. Együtt étkeznek hat idegennel, akikről kiderül, hogy trónfosztott királyok. A királyok elmondják kik is valójában és Candide is. A különös vacsora után távoznak. 157
XXVII. Fejezet: Candide-ék kiváltják Cacambot, majd hajóra szállnak, hogy Konstantinápolyba menjenek. Útközben kikérdezik Cacambot, s kiderül, hogy Kunigunda rabszolga. Aztán szóba kerül Pangloss és a báró neve, mire két gályarab felpattan, és odamegy hozzájuk. A báró és Pangloss az. Candide őket is kiváltja. XXVIII. Fejezet: A báró és Pangloss elmesélik, hogy mi történt velük: Miután Candide elmenekült a jezsuitáktól, a haldokló bárót meggyógyí-tották, s Konstantinnápolyba került. Itt egyik alkalommal –a nagy meleg miatt- együtt fürdött egy muzulmánnal, és ezért gályarabságra ítélték. Pangloss mester egy kontár hóhér miatt élte túl az akasztást, s a halottnak vélt testét egy kirurgus vette meg. Az ember otthon keresztvágást csinált Pangoss testén, mire a mester hatalmasat ordított. A kirurgus ijedtében elfutott, de Pangloss könyörgésére visszajött, s meggyógyította őt. Később munkát is kerestek neki, így állt egy kalmár szolgálatába, aki Sztambulba vitte. Itt egyszer betért egy mecsetbe, ahol csak egy imám meg egy szép fiatal nő volt. A nő keblei közül kiesett egy virágcsokor. Ezt próbálta visszatenni Pangloss, mikor észre vette az imám. Ezért a bűnéért megverték, és gályarabságra ítélték. Ugyanarra a hajóra került, amelyikre a báró. XXIX. Fejezet: Megérkeznek a fejedelem házához, ahol Kunigunda és az öregasszony dolgozik. Mikor Candide megpillantja Kunigundát, meghőköl a látványtól, ugyanis Kunigunda nagyon megcsúnyult az eltelt idő alatt. De illendőségből mégis megöleli. A többiek is nagy örömmel köszöntik őt és a vénasszonyt. Candide kiváltja mindkettőjüket. A lány feleségül akar menni Candide-hoz, de Candide már nem akarja, és a báró sem szeretné ezt. XXX. Fejezet: A bárót visszajuttatják a gályára. Candide nem tud kibújni a házasságkötés alól, elveszi Kunigundát. Egy kis majorság Candide minden vagyona. Itt dolgoznak és élnek mind az öten, de csöppet sem boldogan. Egy nap beállít hozzájuk Paquette és Fráter Giroflée nagy nyomorúságban. Ez még jobban elkeserítette őket. Elmentek egy bölcs dervishez, hogy megtudakolják, mi végre teremtődött az ember. De a dervis azt mondta, semmi közük hozzá, és elzavarta őket. Hazafelé betértek egy kedves öregemberhez, aki vendégül látta őket. Hosszasan elbeszélgettek. Az öreg ráébresztette őket, hogy az ember azért teremtetett, hogy dolgozzék. Ezentúl eszerint, és elégedetten éltek ezen a legeslegjobb világon.
158
• Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem (olvasónapló) (1645-1646) Az eposzi történést indító isteni akarat Magyarország bűneinek ostorául küldi a törököt, s erre az erőre csapást mérni, mégpedig történelmi perspektívájú csapást mérni csak az a jövő-értékű hős és az a közösség képes, amelyen belül a jelenre jellemző megosztottság ismeretlen. (KOVÁCS SÁNDOR IVÁN) Zrínyi Miklós (1620-1664) elsősorban bajvívó szablyájával" vívta ki tekintélyét a XVI. századi függetlenségi küzdelmekben. Pennájával", nevezetesen a Szigeti veszedelem c. eposzával dédapjának, az azonos nevű szigetvári hősnek állított emléket, a barokk korban is legmagasabb rendűnek tartott műfajban. Antik jegyek (a cím: Obsidio Szigetiana, Vergilius, Ovidius követése stb.) és barokk vonások egymást erősítve magasztalják a szigetvári hős kapitánynak és a vár többi védőjének 1566-os hősi helytállását. A költő az Adriai tengernek Syrenaia című, Bécsben megjelenő verseskötetében bocsátotta közre művét 1651-ben, rövidebb költemények társaságában. Adj pennámnak erőt, úgy írhassak, mint volt" - szól a segélykérés a mű elején, majd a második énekben olvasható: igazat kell írnom"; a szerző kimondottan ragaszkodik az epikai hitelhez. Mégsem véletlen, hogy a cselekmény bonyolításában eltér a magyar történeti forrásoktól, és horvát, valamint olasz krónikákat követve a főhős kezének tulajdonította Szulimán halálát. Ez a variáció szolgálta mondanivalóját, költői igazságát . Az eposzi követelményekhez igazodó első hat strófa után kezdődik a cselekmény. Szulimán szultán - Allecto fúria által felbujtva - a magyarok ellen indul; seregszemlét olvashatunk a török hadakról (1. ének). Közeledik a támadó sereg. Palotán Turi György hősies helytállása, Gyulán Kerecseni László árulása és csúfos bűnhődése mutatja a választási lehetőségeket. Zrínyi imában fordul Istenhez (2.). A siklósi ütközetben Zrínyi sikert arat, a lovasparancsnokot, az olaj-béget" fogságba ejti (3.). Diadal és gyász a siklósi ütközet után; a hazavonuló sereg szemléje következik (4). Zrínyi előkészületei: lelkesítő beszéd, eskütétel, a várvédők seregszemléje. Zrínyi György útnak indul a királyhoz (5). Szolimán követe Zrínyinél jár; a válasz az almási ütközet, Deli Vid dicsőségével (6.). Meghal a siklósi hős, Farkasics Péter; a törökre kicsapó sereg nagy pusztítást végez (7.). Az ostromlók haditanácsában széthúzás uralkodik Rusztán, Delimán és Demirhám között (8). Juranics és Radivoj vállalkozása, hogy császári segítséget hoznak, hősi halálukat okozza (9.). Heves ostrom, három oldalról (10.). Epizód: Delimán megöli Rusztánt és elmenekül. Páros viadal a seregek nevében Deli Vid és Demirhám között, török ármánnyal. Zrínyi első kirohanása (11.). Zendülés a török táborban. Delimán és Cumilla szerelmi epizódja után Delimán visszatér, Cumilla meghal (12.). Deli Videt felesége, Borbála menti ki a török kezéből, férfiként harcolva. A magyar diadal tetőpontja: a díván elhatározza a visszavonulást, a postagalamb (a harmadik segélykérés) elfogása azonban végső támadásra biztatja Szulimánt (13.). Második tetőpont: az utolsó ostrom. A pokol lakói is beavatkoznak. Deli Vid és Demirhám egymás kezétől halnak meg (14.). Megoldás: Zrínyi ötszáz vitézzel kirohan, megöli Delimánt és Szulimánt. Szigetvár elesik, de az angyalok elűzik az ördögöket, a várvédők megdicsőülnek, lelkük a mennybe emelkedik (15.). A Mindenható a magyarok vallási tévelygése (protestáns hitre térése stb.), széthúzása és egyéb bűnei miatt küldte büntetésül az idegen sereget. Ismerős ez a mozzanat - eredetileg bibliai motívum -: a magyar irodalomban már Rogerius mester siraloméneke is tartalmazza (a tatárjárást követően), a reformáció korában felelevenedik, pl. a nagy hatású Magyari István (Pázmány Péter ellenlábasa) is történetfilozófiája alaptételének állítja. Most katolikus fogantatású eposz épül rá. A bűneinket Allecto kritikus szavai részletezik: fej nélkül vannak", azaz nincs megfelelő vezetés; nincs eggyesség" és nincs szeretet köztök, sem okos tanácsok"; a magyarok a leghenyélőbb népek"; egyik az másikat gyűlölik, mint ebek"; nincs köztök 159
hadtudó, ha volna is, ezek Az tisztviselőnek soha nem engednek." Ezzel a vélekedéssel szemben a szigetvári sereg JÉZUSNAK megszentelt hadnagya" vezetésével, tökéletes fegyelmezettséggel, összefogással állítja meg a hatalmas túlerejű pogány hadat. A keresztény hitért tudatosan vállalják a mártírhalált; előbb Zrínyi ajánlja fel saját életét a feszület előtt, majd az eskütételkor az egész sereg egy emberként követi. Zrínyi lelkesítő szózata szerint a harcot keresztény szerelmes hazánkért, Urunkért, feleségünkért, gyermekinkért, Magunk tisztességéért és életünkért" vállaljuk. A magyarok hőstette túlmutat az országhatáron: Mindenfelől ránk néz az nagy kereszténység". Ezzel a heroikus feladatvállalással az is szemben áll, hogy a széthúzás korántsem csupán magyar sajátosság, Allecto az egész keresztény világról mondja: Ne félj, hogy segétse senki magyarokat, mert jól esmerem én bolond kaurokat." A Bécsbe irányított segélykérések valóban rendre válasz nélkül maradnak. Ezzel szemben Borbála, Juranics és Radivoj az önfeláldozó segítségnyújtás ékes példáit adják. A várvédő Zrínyi nagyságát azzal is növeli a költő, hogy az ellenfelet is felmagasztalja, egy bizonyos pontig. Maga Szulimán (az kinek Európa rettegte szablyáját") vitézség és okosság", valamint hadbéli szorgosság" tekintetében a legnagyobb, egyetlen hibája: a szívében lakozó kegyetlenség". A hódító sereget az óriási létszám és az erő" jellemzi (evvel győztük mi meg keresztény világot" - mondja a szultán). Hitszegő voltukat azonban már a gyulai epizód is előre jelzi, a költő egyik reflexiója pedig pontosan kimondja: Esztelen, ki hiszen az török hitinek". Ugyanakkor a török érvelés (Bizol-é németben, te okos horvát bán, Hogy hamar segitséget küld néked talán?") - a szerző, a XVII. századi politikus-költő-hadvezér saját keserű véleményét is magában hordozza. A magyarok ábrázolásában mindvégig az eszményítés uralkodik, a törökök viszont fokozatosan elvesztik dicsőségüket. Az erkölcsi diadal a 13. ének 85. strófájában tetőzik: Szulimán visszamenéséről immár gondolkodik". Zrínyi Szulimánhoz az utolsó szablyavágás előtt már így szól: Vérszopó szelendek, világnak tolvaja"+ A szigetvári hőssel ekkor már egyetlen török sem állhat egy magaslaton, halálát is csak egy távolról kilőtt jancsár-golyóbis" okozhatja. Az eposz 15 énekből áll. A költő Zrínyi szakított a hagyományos 24 vagy 12 énekes (szimmetrikus) kompozícióval, feltehetően Ovidius 15 részes Metamorphoses c. alkotása is példaként állhatott előtte. A felépítés mindenképpen barokk sajátosságokat mutat: ellentétes erők bonyolult harcából (két tetőpont után) jön létre végezetül a harmónia. Eposzi elemek tekintetében az első strófák közvetlenül az antik hagyományokhoz igazodnak, nevezetesen Vergilius Aeneis c. eposza szolgál közvetlen mintául (1-2. versszak). A propozíció Zrínyi személyét körülírja, Szulimánt, az ellenfelet megnevezi és feldicséri. Az invokáció a görög múzsák helyében a szűz Anyát", Máriát szólítja meg, hiszen a kereszténység mártírjáról szól a mű. A főhős sorsának előre jelzése (anticipáció) először az 5. szakaszban jelentkezik; az olvasó előre látja Zrínyi sorsát, a cselekmény végkifejletét, így figyelme a hős magatartására irányulhat. Deli Vid megálmodja a heroikus feladatra vállalkozó Juranics és Radivoj halálát. Maga Zrínyi is szembenéz saját sorsával, amikor a második ének végén a feszület előtt fohászkodik, és felajánlja földi életét Istennek. Ugyanakkor a Mindenható közli Zrínyivel sorsát és helytállását: Martyromságot fogsz pogántul szenvedni, Mert az én nevemért fogsz bátran meghalni." Szulimán vitéz kezeid miát fog meghalni". Az írói reflexiók számos helyen értelmezik a cselekmény fordulatait. Az enumeráció több helyen is megjelenik; a Szulejmánnal érkező többszázezres hadsereget az első, a magyarokat a negyedik és az ötödik ének mutatja be részletesen. A szerkezetben Zrínyi nem alkalmazza a szokásos in medias res kezdést, helyette alapos és (a mű egyharmadát kitevő) terjedelmes expozíció olvasható. Látnunk kell ugyanis, hogy milyen körülmények között vállalja, sőt kényszeríti ki a szigetvári hős a várostromot, ezzel a saját vértanúságát, és látnunk kell előre a két sereg nagysága, felszereltsége, főként pedig tudatossága és szellemisége közti különbséget. Az isteni beavatkozás mintegy közrefogja a történteket. Az eseményeket az indítja el, hogy a Mindenható a magyarok ellen küldi a török sereget, és az zárja, hogy a végső ostromba a 160
pokol erői is bekapcsolódnak a támadók oldalán, de a mennyei seregek is színre lépnek, és a dicső halált vállaló magyar hősöket az égbe emelik. Az eseménysor tehát a reális emberi világban, a földön alakul, de a kezdő és végponton a pokol és a menny is szerepet kap, monumentális keretet alkotva a földi történet köré. A pokol- és mennybéli erők harca csak a legutolsó összecsapásban társulhat az emberek küzdelméhez, addig a magyaroknak önerejükből kell bizonyítaniuk. A főcselekményt epizódok sora alkotja. A siklósi kalandban Farkasics személyes vitézsége emelkedik ki, a nagy csaták mindig megnevezett hősök személyes tetteiből, párviadalaiból épülnek fel. Az egyéni tulajdonságok néhol egyensúlyt teremtenek a két sereg között (Demirhám és Deli Vid esetében), máskor eleve a magyarok erkölcsi fölényét jelképezik, pl. Delimán, Rusztán bég és Cumilla szerelmi háromszöge a törökök széthúzását, viszályait illusztrálja. A magyarok közt ellenpontjuk a vitéz Deli Vidnek és hozzá méltó feleségének, Borbálának a példája. Hasonlóképpen példaértékű Juranics és Radivoj elvszerű kitartása, együttes hősi halála. Külső formai eszközök tekintetében a Szigeti veszedelem kevésbé igazodik az eposz hagyományaihoz. Állandósult jelzős szerkezet (epitheton ornans) ritka, a kevés példák egyike a jó Zrínyi" kifejezés. (Emlékeztet a kegyes", azaz istenfélő pius Aeneas"-ra, Vergilius hősére.) A hexametert a költő a hangsúlyos felező 12-esre cserélte, amely olykor nem is szimmetrikusan oszlik két félsorra (délszláv hatás miatt?). A rímelés is egyszerű, a bokorrímeket legtöbbször ragrímek alkotják. Zeneiség terén a Szigeti veszedelem nem igazodik a barokk stíluseszményhez, hanem inkább a históriás énekek hagyományait viszi tovább. Stílusában néhol feltűnik Homérosz hatása (pl. a rózsásujjú hajnal" képével indít a 8. énekben). Mitologikus elemek is felbukkannak (pl. a sorsot fonó párkák alakja), a végső ostrom barokkos kavalkádjához nagy mértékben hozzájárulnak az istenek és a héroszok (Styx, Furiák, Hárpiák, Briareusok, Tantalus, Atreus, Licaon stb.), a keresztény mitológiával keveredve (Luciper). Zrínyi az utolsó énekben lesz Szigetnek Hectora", majd JÉZUSNAK megszentelt hadnagya". Zsoltáros-biblikus hang is jelentkezik ("Kiáltnak én hozzám, s nem hallom meg üket"). Zrínyi beszédében Balassi kifejezései visszhangzanak: Ez a' hely s ez a vár légyen dicsőségünk, Avagy madár gyomra mi koporsóhelyünk". A kitérő költői hasonlatok (Mint mikor az fölszél"+; Mint fölyhő szél előtt"+ Mint magas hegyekből leszállott kőszikla"+ Mint fene leopárt, ha elveszti kölykét"+) a barokk körmondat jellegzetes szerkezetében jelennek meg: a mellérendelt hasonlító tagmondatok emelkedő ívű költői sorozata után következik a késleltetett főmondat. Zrínyi jelmondata: Sors bona, nihil aliud" (+Jó sors, semmi másă). A sorsot el kell fogadni, a szerencsét meg kell becsülni. Sztoikus bölcsesség ez. Boldog, az ki jóban el nem bízza magát, De kész szüvel várja szerencse forgását"- szól a költői reflexió a siklósi kaland után. Szulimán mondataiban is megjelenik ez az elv: az vitéz embernek Kell valamit engedni a szerencsének". Cumilla halálát tragikusan balszerencsés véletlen okozza. Farkasics Péter halálát lírai sorok siratják: O, forgó szerencse, átkozott, kegyetlen!" A halandósága miatt nyomorult ember" egyetlen lehetősége: a vitéz név", a jó hir-név", a becsületes helytállás. A hősi helytállás méltatása soha nem marad el (pl. jelen van a negyedik, a hetedik és a tizennegyedik énekben). Zrínyi viszont előre tudja, előre vállalja a hősi halált. Ami az ember szemében szerencse", az voltaképpen Isten rendelése (tizenötödik ének, 19. versszak). Isten látja előre, hogy Zrínyi teljesíteni fogja feladatát (Jól esmerte Isten, hogy hű szolgája volt"), a hős várkapitány pedig kötelessége tudatában tette dolgát. Szerencse énvelem is gyakorta mulat"- a szerző itt önmagáról is szól. Az eposz a jövőbe mutató mozzanatokat is tartalmaz. A hős várkapitány helyébe fia, Zrínyi György fog lépni. A várvédő Zrínyi Miklós eszmei végrendelkezése: Mert kell tenéked is követned engemet, Sokat járnod s fáradnod, veritékezned". Az utolsó (ötsorosra bővített) strófában már nem a főhős, hanem a költő-hadvezér fordul imával a Vitézek Istenéhez", elődei hős lelkének kegyelméért esdekelve. A várvédő Zrínyi Miklósnak és katonáinak hőstette - a dédunoka eposzának is köszönhetően 161
mélyen megőrződött a magyarság tudatában. Jóllehet a nemzeti eposz" rangot Vörösmarty Zalán futása c. műve elhódította a Szigeti veszedelemtől.
162
