I. A nők a szexet és a szülést köthetik feltételekhez, a férfiak meg a "gyereknevelést", vagy az abban való bármilyen részvételt. Hogy szeretik-e a nők a szexet? A független nők biztosan. A nő szexuális elégedettségét nem a férfi, hanem a saját egzisztenciája növelheti. A többi is szeretheti, de ha te egy jogilag, anyagilag kiszolgáltatott nő lennél, vagy lettél volna, te is kénytelen lettél volna a szexszel sakkozni. Nem manipulálni, csak odafigyelni, nehogy véletlenül teherbe ess. Vagy olyantól ess teherbe, aki nem lesz "jó apa". Egyébként könnyen fenyegethetett volna az a veszély, hogy a férfi faképnél hagy a gyerekével, akit nevelhetsz egyedül- ha tudsz. Esetleg bennragadsz egy olyan kapcsolatban a gyerek miatt, amiben a férfi akar dirigálni. Mindenképp rizikós. Régen nem volt abortusz, de ha van is kibaszottul rossz lehetőség ahhoz képest, hogy a másik felkelhet és elsétálhat a szex után. Ha megszülöd, az eleve kilenc hónap, amit akadályoztatva kell töltened a "férfi gyereke" miatt, aki eredetileg(!) nyugodtan továbbállhatott. S ha már rááldoztál kilenc hónapot, ajánlatos lenne felnevelni, mert egy újabb utód nem csak egy újabb dugás, hanem újabb kilenc hónapnyi terhesség. Erről ír Dawkins- aki KIZÁRÓLAG az "önző gének" szempontjából közelíti meg, a szeretetnek nyoma sincs a művében. A férfit nem lehet(ett) olyasmivel "fenyegetni", hogy "idefigyelj, ha nem úgy viselkedsz, ahogy elvárom tőled, amint megszültem a gyereked, leteszem és sorsára hagyom!"- mert (jelképesen) körberöhögött volna. Mit veszít? Egy adag spermát. Annyit, mintha kiverte volna. :) Majd keres egy másik nőt és csinál másik utódot. Férfiaknál tehát az elején _mindig_ a nő személye dönt arról, részt vállalnának-e az utódgondozásban, nőknél viszont egyértelműen a teherbeesés ténye. Mindennél jobban csodálkozom azon, hogy akik a hipergám-mítosz kapcsán számításba veszik a két nem eltérő biológiai funkcióit, máskor, ha nekik kedvező, hajlamosak egy kalap alatt kezelni őket. (mellesleg a hipergám mítosz már csak azért is mítosz marad, mert a nő gyerekhez való kötődése és a gyerek életbennmaradásának kívánalma annyira erős, ami indokolni fogja, hogy lehetőleg mindent _saját_ kézben tudhasson, s ne engedje át a kontrollt a kisebb biológiai érdekeltséggel rendelkező férfinak; a női természet semmire nem alkalmatlanabb, mint a férfire való hagyatkozásra, a szexuális feltételszabás magához ragadása okán bármennyire is lenne ez a férfinek genetikai érdeke- a nők az ilyen élethelyzetekben egyszerűen megkergülnek és valóban "zavarosan" kezdenek működni; ezért véli a hagyományos felfogás alapból ilyennek a női természetet, amellett, hogy hasznos az "összezavarodott nőt a férfinek kell irányítania" ábránd is...) Maximum annyira bízhat meg a férfiben, mint magában- ha a férfi sem közvetve invesztál; de ekkor már szükségszerűen nem lesz anyagilag kiszolgáltatott neki. A férfinek feltételeket szabni (vagyis inkább elérni, hogy a nő feltételei IS érvényesüljenek) kizárólag a szexszel és a szüléssel lehet. Ezen én nem értek többet, mint hogy egy nő azzal szexel, akivel élvezi is, aki jól néz ki és vonzó, s attól vállal gyereket, aki ezen felül jó apa lesz és legalább annyira megbízhat benne szülőként, mint önmagában. Pl kész _közvetlenül_ foglalkozni az utódaival. Ha úgy tetszik, a nőknek ilyen téren nincsenek extra elvárásaik- hacsak nem tekintjük annak a kölcsönös szülői gondoskodást és az élvezhető szexet. Alapból ennyit értek "feltételszabás" alatt. Neki viszont a gyerekkel: "akkor segítek felnevelni a gyereket, ha úgy viselkedsz, ahogy elvárom!" - emiatt keresnek a férfiak "szűzies", "engedelmes" nőket (vagy szexre "jó csajokat"), a nők meg jó külsejű férfiakat, akik jó apák, közvetlenül is készek részt venni a gyereknevelésben, szexuálisan megfelelők, élvezhetők, s nem akarnak kontrollt gyakorolni a nő fölött (vagy ha csak szex kell- jól kéznek ki, 'azt kész). Ezt már jóelőre el kell dönteni, a gyerek megszületése után ugyanis egyértelműen a nő húzná a rövidebbet HA(!) szüksége van a férfi segítségére is. :) (Amit a nőknél kihagytam: nekik nem érdekük birtokolni és kontrollálni a férfitestet, mert a hozzáférésük a férfiak testéhez és a szexhez (elvileg) korlátlan és bármikor biztosított. Ezen a téren a nő nem kiszolgáltatott. Az érdekei kimerülnek abban, hogy birtokolhassa a _saját_ testét és dönthessen saját maga vonatkozásában a szexről- tehát ha a férfi hűtlenkedik, megtehesse ő is) A többségnek épp úgy szüksége van segítségre a gyerekneveléshez, ahogy a férfiak is bajosan nevelnének gyerekeket egyedül. De majd meglátjuk, ha elterjedt a műméh. Legalább egyenlítődne a két nem munkaerőpiaci hátránya- bár én is attól tartok, hogy a gyerekvállalás hirtelen annyira felértékelődne, hogy az egyedül gyermeket vállaló férfiak a gyes idejére teljes fizetést és fejenként két húsz éves babysittert kapnának. ;) A gyerekvállalás értékessége egyébként is hatalmas kettős mércék alá esik, attól függően, a nő vagy a férfi jut-e "társadalmi előnyökhöz" általa. A nőkre visszatérve, kizárólag _előtte_ van esély a kapcsolat feltételeiben való megegyezésre. Ha valamit benézett, aztán már a férfi kerül előnyös helyzetbe. Valamelyik femi CSBE ellenes honlapon láttam- s ebben igazat adok nekik-
a bántalmazó férfiak stratégiáját: elvenni egy fiatal, tájékozatlan, anyagilag kiszolgáltatott lányt, gyorsan csinálni neki egy-két gyereket, aztán már nincs menekvés. Mi is beszélgettünk róla régebben, hogy a férfi a "mobilabb". Nem véletlenül féltik főképp az erőforrásaikat. S gondoljunk bele a fordítottjába. Ha egy gazdag, 30-as nő "vesz el" egy 20 éves, nincstelen fiút, gyorsan szül tőle egy-két gyereket, aztán bántalmazza, a fiú akkor lép le, amikor akar. :) Gyerektartást nem igen követelnek tőle, a gyerekeket meg valószínűleg _simábban_ otthagyja az anyjuknál. Az elvált férfiak 90%-ának fő problémája a gyerektartás általi "lehúzás", nem az, hogy kevesebbet lehetnek együtt a gyerekükkel, különösen ha előtte is heti pár órában merült ki a dolog. (nekem eszembe sem jutna, hogy ne a _normális mértékű_ láthatásért harcoljak, ha már valamiért muszáj...) Ráadásul könnyen meglehet, hogy egyesek még csak tudatában sincsenek annak, hogy elnyomták a másikat. Ez jól látszik az análszexes történetből is. Neki az JÁR... mert jár, a nők meg amúgy is élvezik, ha leuralják őket. Ha úgy tesznek, mintha nem, akkor is, hisz mazochisták, az meg szeret szenvedni, mint tudjuk. ;) (a férfiak között 20-szor több a mazochista, mégsem jutna eszembe ekkora ökörség- mármint, hogy a gyakorlatban próbáljak valakit érzelmileg zsarolni vagy manipulálni "erre", ha nem élvezi :) "szórakoztatónak tartod a jeleneteket" Nem az én problémám, ha valaki nyilvános helyen, az előzetes, egyértelmű tisztázás _ellenére_ hisztizik vagy drámázik. Még mindig úgy jártam legjobban, ha bizonyos dolgokat vágtak esetleg ott helyben a fejemhez. Azzal szex már úgysem lett volna, akinek engedem, hogy rámerőszakolja az akaratát. S részemről se ahhoz a játszmához nem szolgáltatok senkinek eszközt, hogy a nők anyagiasak, sem ahhoz, hogy csak a férfi pénzét akarják, aztán le sem fekszenek vele. II. A gaméták eltérő funkcióinak elmélete arra is rávilágít, nemi szervek tekintetében miért a hím nemi szerv igazodott a(z utódot megteremtő, megformáló) női nemi szervekhez, illetve miért természetellenes, ha a nő követi a férfit. Sok helyen ezt megfordították, a biblia szerint is Ádám szüli meg Évát- bár "külső" segítséggel képes önmagát reprodukálni, lévén a nemzőszervei az utód megteremtésére alkalmatlanok; Ádám a történetben "passzív", amit egyébként a női test végez, azt Ádám "anyagából" Isten végzi el. Egyes értelmezések itt hozzáfűzik, hogy a fő teremtő mindkét esetben Isten, de míg Ádámot az állatvilághoz hasonlóan élettelen porból, addig Évát élő anyagból formálta. ;) Az ivarsejtek alapjellege egyébként megmaradt. A petesejthez érve a hímivarsejt gyakorlatilag "elpusztul", feláldozza magát és átadja a genetikai anyagát a nőnek. A petesejt jellege marad meg- a hímivarsejt erőforrást nem invesztál, magára a sejtre a mozgás miatt volt szükség, mely a gének szállítójaként funkcionált. Evezzünk közérthetőbb vizekre. A kérdés, hogy miért a természet rendjének felcserélése, ha a nő követi a férfit. Kérdéssel válaszolok: miben követné? Az ember már nem ösztönlény, de mindennek megvannak a természetes alapjai- amelyben a nő központja önmaga, a férfi központja viszont a nő (ennek folytán lehet relatíve rossz a férfiak önreflexiója, mely sajnos leronthatja a nők megismerését is- miközben öntudatlanul vetítik ki a nőkre a saját genetikai érdekeiknek kedvező, zavaros nőképet*) Kezdjük dedós szinten? :) Milyen ösztönei vannak nagyobb arányban a nőnek? - utódgondozó (anyai) ösztön - egzisztencia teremtő ösztön /+ létfenntartó ösztön És a férfinak? - szexuális (párzási) ösztön Megint a roppant csavaros férfilogikával találkozhatunk (mint csak "a férfi szüli meg a nőt" esetében) abban a gondolatban, hogy a nőnek kell az őt követő férfit követnie. :) A férfi ösztönei alapján(!) _kizárólag_ szexuális lény,
aki minden mást ennek függvényévé tesz, míg a nő a létfenntartás és utódgondozás folytán foglalatoskodik önmagával és a gyermekeivel. Ha a férfiakat nagyobb részben a párzási ösztön determinálta, kik is állnak ennek középpontjában? A férfi a nőn "keresztül" teljesedhet ki. Nem véletlenül szól a férfiaknál szinte minden a "nőkről", a többi csak amolyan mondvacsinált belemagyarázás. Még az alfa magyarázataik középpontja is a másik nem. A férfi nem "önmagáért" határozott, nem "önmagáért" független, nem "önmagáért" épít egzisztenciát, nem "önmagáért" érdeklődő és ambiciózus, sikeres, _hanem_ MERT (szerinte) A NŐKNEK EZ KELLETT. (vagy- a reálisabb elv szerint- így léphetett a nő "helyére" és érhette el, hogy a szexuális feltételeket ő szabja..) A nőnél, ha független, sikeres, határozott, magabiztos akar lenni- annak csak _járulékos_ oka lehet a férfi. Leginkább úgy, hogy ha ilyen, nincs rászorulva arra, hogy a függősége miatt behódoljon. Nagyon könnyen megtudhatjuk- már ha hihetünk a férfiaknak- van-e a hímnemnek önmagában megálló céltudatossága és önállósága. Elég kivonnunk a fenti képletből a nőt és belegondolnunk, nők és szex híján (vagy mindezekhez korlátlanul és feltételek nélkül hozzáférve) _milyen céljaik lennének a férfiaknak_, építenének, építettek volna-e civilizációt, egyenes érdeklődésből, kizárólag _önmagukból fakadóan_. Ha igen, szvsz nem jelent problémát a nők hozzáállása a társadalomhoz; a könnyen kaphatóságuk, épp úgy, ahogy a magas elvárásaik (hopp- még egy ellentmondás) nincsenek hatással a "rendre", a férfi nem vonul ki, nem tesz az egészre... mit számít neki a nő? Ő az önmagában megálló tölgyfa, akinek céljai önmagában rejlenek. Nem kell motiválni a szex és a másik nem által. Nem a farka mozgatja, nem akkor érzi férfinak magát, ha valakinek kellett, vagy valakit "leigázott". (fájó pont lehet a hímnemnek- de még a klasszikus nézet értelmében is az anyaság, nem pedig a férfi az, amitől nő a nő... az anyaság mércéjét viszont abszolút nem az fogja jelenteni, megszerezheti-e a másik nem szexuális hozzájárulását; az alapján amúgy is nőnek tekinthető a nők ~98%-a) Ilyen szinten tehát számomra a férfi magyarázható a nőn keresztül, fordítva nem működik. De!- A férfiak nyilván szerettek volna "középponttá" válni, emiatt eszmék szintjén kötötték össze magát az utóddal. Régi hiedelmeinkben a férfi, mint nemző azt sugallja, hogy ő adja a magot, a gyermek kizárólag tőle származik, a nő "csak" a termőföld. Freud elmélete szintén kifordítja a nemek természetét, amikor az abszolút célként vágyott gyereket egyszerűen felcseréli- a pénisszel. A nők pénisz irigyek, férfiakká akarnak válni, gyereket is csak emiatt akarnak. Bájos gondolat, ahogy a gyermeknemzés érdekében létrejövő pénisz e szubjektív kompenzálás folytán- a férfi lényével együtt- már magának az utódnak a helyére lép. Mintha a pénisznek abszolút "célja" lenne, ami önmagában való, melyből én arra következtetek, hogy a férfiakban mély kisebbrendűségi érzést kelt, hogy a farkuk voltaképp csak "eszköz"- s ez a "tárgyiasítás" eredményezi a kétségbeesett dacot. III. Nem kellenek a nőknek a szexhez extra "érzelmek"- itt megint tévedés lesz. Egyébként önkielégítést sem végeznének és nem menne oly jól a vibrátorüzlet. ;) Ami számít, azok a _körülmények_, melyek számítani fognak a férfinak is. Pl a biztos egzisztenciával és megfelelő fogamzásgátlási lehetőséggel rendelkező, magas intelligenciájú nők hajlamosabbak lesznek belemenni a "kizárólag" szexuális alapú kapcsolatokba- ellenben a kiszolgáltatottabb, önállótlanabb nők "viszontfüggőséget" akarnak, először biztonságban akarják tudni magukat, aztán hajlandóak szexelni. A teljes biztonság azonban ebben az esetben "elképzelhetetlen", tekintve, hogy az egzisztencia nem "saját"- ezek a nők emiatt "érzelmeskednek" többet. Ilyen értelemben még azt sem nevezném "érzelmi alapúnak", hogy régen a nők a terhesség veszélyéből kifolyólag óvatosabbak voltak. A férfi iránti "bizalom" igényét egyrészt motiválhatta a jó apaság kívánalma (nehogy egyedül maradjon a gyerekkel), másrészt a férfi nagyobb fizikai ereje (szex közben könnyebben ráerőszakolhatta volna az akaratát a nőre, mint fordítva)- itt utalnék vissza rá, hogy a nők inkább idegenkednek a túl izmos férfiaktól, a többségnek a szimmetrikus, karcsú test tetszik. (hogy a nő szeret gyenge lenni, megint csak férfi-kivetítés; a fene sem tehet róla, hogy az utódok intelligenciájának érdekében "zsírra cserélte az izmot", bár azt is hozzá kell fűzni, hogy a férfiak nagyobb fizikai erejének nem ez az egyedüli oka- a nők nem verekedtek meg egymással a párzás lehetőségéért, vagy a férfitest elnyomásáért és birtoklásáért)
Ha nézelődsz kicsit a neten, azt is láthatod, hogy a férfire állítólag hasonló hatással lesz a körülmények "bizonytalansága"- merevedési zavarokat, impotenciát okozhat, ha nem érzi "biztonságban" magát; ezt olyannyira képesek eltúlozni, hogy sokak szerint már az is ilyen hatással lehet a férfire, ha nem ő kontrollálja az eseményeket a szex előtt-során. Nem tudom, ilyen alapon miért várják a nőtől, hogy teljesen a másiktól "függve" rögtön tüzes és szexre-kész legyen, miközben épp a nők biztonságigénye a nagyobb. (a férfinek "kockázatmentesebb" a szex...) A másik fontos összetevő a vizualitás, amire egyelőre a nők fordítanak több gondot. Miközben- megint csak!- nekik lenne szükségük az izgalomhoz nagyobb vizuális ingerre. A női orgazmuskészség egyetlen dologgal korrelál következetesen és megmásíthatatlanul: ez pedig a férfitest és arc "minősége", szimmetriája. Hogy ne bonyolítsam túl: ha a nőnek önálló egzisztenciája van, nem fertőzött a szexualitása gátlásokkal a neveltetése folytán (pl, hogy azok a nők, akik nem szerelemből szexelnek, olcsó ribancok, stb- s ne feledjük, ez épp úgy a férfi érdekeit hivatott szolgálni a nő kötődése és a női monogámia eljátszása folytán, mint a "könnyen kaphatóság", emiatt is lehet a meghasonlott _férfiigények_ nőkre való kivetítése a női szexuális problémák egyik legfőbb oka...)ennek fejében elegendő vizuális ingerhez jut a férfi teste által, semmivel sem fog több "romantikázást" igényelni a szex előtt. :) Érdekesség: az élővilágban (ahol egyáltalán felmerülhet a női választás és ízlés!) _mindenütt_ a nőtények a vizuálisabbak, míg a hímek vizualitása számunkra annyira érdekes és érthetetlen, hogy a mi mércénkkel mérve mintha nem is létezne. A hímek képesek meghágni egymást, képesek meghágni a tárgyakat, farönköket, a szexualitásuk kicsit "automatizált", nem feltétele a vonzó látvány. Ami egybecseng azzal, hogy a hím szexualitás "öngerjesztő", az igényhez keres "tárgyat", míg a női szexualitás a tárgy felől érkező inger által kiváltható- a nőt "kell" felizgatni. Emiatt lehet a női orgazmuskészség intenzívebb volta ellenére a nők számára elviselhetőbb a szexhiány. IV. Ha a nő elől le vannak zárva az - egyenlő - emberi jogok (eltarthatja magát, érvényesülhet a tudása által, megtermelhet annyit, amennyit önmaga fogyaszt és birtokolhatja e javakat, munkaereje függvényében(!) örökölhet, stb.- erre a nők szinte minden korban képesek lettek volna és dönthettek volna így a családalapítás helyett) és egyetlen lehetősége a házasság (_ez esetben_ tényleg törvényesített nemi erőszak, hogy kizárásos alapon rájön, leginkább az éri meg neki, ha fog egy "jó férjet")- akkor valóban jobban megéri az erőforrásokra buknia. Ha a házasság törvényesített nemi erőszak (egyik részről) és törvényesített prostitúció (másik részről) egyértelmű, hogy a férfi szabja a szexuális feltételeket. Sokan nem értik a különbséget a szexuális és a más jellegű feltételek között és arra hivatkoznak, hogy a nőt ilyen esetben "is" el kell tartani. Épp ez a baj. Ha a nő nem szabhat ezen kívül más feltételt, a férfi elhanyagolhatja magát, akárhogyan szexelhet, vagy letudhatja egy kétperces menettel. A női szexuális ösztönök arra szelektálódtak*, hogy döntsenek a szex módjáról és igényesek legyenek a férfiak külsejének tekintetében. Ezért láthatjuk szinte minden kutatásban azt az igen következetes eredményt, hogy a női orgazmuskészség az egyébként mesterségesen is feljavítható szimmetriával korrelál, illetve a női hűség azzal váltható ki leginkább, ha a férfiak "benyalnak" a nőknek. Itt szó szerint. Ez nem csak az orális szex előnyös volta miatt lesz igaz, hanem "jelképesen" is- bár a kettő bizonyos szempontból csereszabatos, a nagyon jó külsejű férfiakra a nők képesek ránézésre felizgulni. A külső és a szexuális "szubmisszivitás" részben kiválthatja egymást. Ezzel kapcsolatban semmi jelentősége, hogy a férfi is ezt akarja magának és elvitatja a nőtől, továbbá rávetíti a nőnemre, hogy ez épp fordítva jön be neki- úgy, ha ő válik ilyenné és ő szab hasonló feltételeket. Ha tehát megfordult az egész és kötelességből kell egy olyan férfivel szexelni, akinek az ember kiszolgáltatott, a szex valószínűleg úgysem lesz jó. Ha pedig a szex nem jó, akkor jobb, ha tényleg "csak" eszköz, mintha kielégítetlen félizgalom volna. Felhívnám a figyelmet rá, hogy két generációval ezelőtt még maguk a férfiak vitatták a női orgazmus létét, továbbá számtalan nőt "kezeltek" amolyan hisztéria-félével (a kezelés a nő mesterséges "orgazmushoz juttatásából" állt!), ami szerintem abból fakadhatott, hogy felizgultak a szerencsétlenek, de kielégülni már nem tudtak és kielégíteni sem akarta illetve tudta őket senki, maguk meg azt sem tudták a prüdéria és a női szexualitást démonizáló tömeghisztéria miatt, hogy hogy kezdjenek hozzá. Ehhez adjuk hozzá a vallási szigorból fakadó bűntudatot. Maszturbáció? Ugyan már. Ha egy nőnek abban az időben élettervet kellett önmaga számára meghatároznia, a képlet egyszerű volt: fogni egy emberileg normális, lehetőleg idős, jómódú férjet és "kijátszani" az éberségét olyanokkal, akikkel szemben nem "tartozik", tehát gyakorolhatja szexuális irányító szerepét. Ezek a szeretők voltak. Ha megnézzük a múltat, a költők,
írók között kevés nőt találunk (bár meggyőződésem, hogy férfi álnéven sokan publikáltak nem csak irodalmi műveket de tudományos munkát is, tekintve, hogy csak úgy lehetett), de a népdalok jelentős része(!) származhat női szerzőtől. Ezekben szinte kivétel nélkül szeretőről és _nem_ férjről van szó. Hirtelen egyetlen kivétel ugrik be, a "megver az uram estére..." + ugyanebben a "hogy a hideg is kirázza". :) A bizonyítékaimat a fentiek tekintetében egyébként marhára egyszerű jelenségekre tudom alapozni. Egyrészt, mióta a nők jogegyenlősége megvalósult, tehát lehet tulajdon és örökösödési joguk (nem a munkához való jogot emelem ki, a munka addig is kötelesség volt- a gyerekre, a férjre, akik nélkül - önmagára - a nőnek jóval kevesebbet kellett volna dolgoznia), a házas vagy együtt élő felek közötti átlagéletkor drasztikusan lecsökkent. Jelenleg 2-3 év körül mozog és egyre több az olyan kapcsolat is, melyben a férfi a fiatalabb. Másrészt szinte kizárólag a női vezetésű, matriarchális társadalomra jellemző, hogy a férfiak ~80+%-a szexhez juthat. Akik szerint ez kétséges, azok figyelmét három dologra hívnám föl. A matriarchális társadalmak beli férfi igen sok gondot fordít (a nőkkel megegyezően) a külsejére. Miért tenné? A matriarchátusról sosem hallani, hogy gyakoriak a nemi erőszakok, mert a nőhöz nem jutott férfiak (Indiához, Afrikához, sok ázsiai országhoz hasonlóan) "elkapják" a fiatal lányokat, nőket. Rengetegen jártak közöttük, és interjúvolták meg az asszonyokat, akik SOHA nem meséltek olyasmit, hogy különösebb biztonsági intézkedéseket kellett volna tenniük a rájuk vadászó férfiak ellen. A harmadik dolog is ehhez kapcsolódik. Utánanéztem, elég gyakran vizsgálták őket női kutatók, akik egyedül merészkedtek közéjük- és Indiával ellentétben _épségben_ tértek vissza. A fene nagy női hipergám ösztönökről tehát annyit, hogy én (vagy bárki) nőként valószínűleg egész nyugodtan járhatnék-kelhetnék gyalog a matriarchális területeken, miközben nem kellene attól tartanom, hogy felbukkannak a kiéhezett férfiak tömegei. Ilyesmiről ugyanis még senki _nem számolt be_. *** A nők munkaerőpiaci kizárásával több folyamatot látok megvalósulni. Egyrészt a magánoktatások elterjedésével felértékelődhetnek az idősebb, jómódú férjek, viszont otthon lesz nagyjából az összes fiatal feleség és az összes 20 körüli fiú (magánegyetem) A gyereklétszám emelkedéséhez fontos volna, hogy az egyház, vagy valamely állami szerv újra ellehetetlenítse a fogamzásgátlás szinte minden formáját és propaganda formájában erőltesse a gyerekvállalást- ahogyan az régen is történt. Nem arról van szó ugyanis, hogy az emberek szaporodtak, mert 6 gyereket akartak "maguknak". Ehhez jön, hogy a gyereknek erőforrást kellene jelentenie nem csak az államnak, hanem a szülőnek is. Az állam nem tud és szerintem nem is akar annyit fizetni, hogy ez bekövetkezhessen. Az apasági teszt nem probléma, már látom, hogy számtalan "üzleti vállalkozás" szakosodik majd erre. Ma már minden hamisítható. Ahol tiltják az abortuszt, sok az illegális abortusz, ahol tiltják az apasági tesztet, az illegális tesztelés lesz sok(!), ahol a fordítottját tiltják, miközben a nőket "egy mederbe" erőltetik és ellehetetlenítik a tehetségük, képességeik függvényében fennálló szabad választásukat, ezt játssza majd ki a rendszer. Az egyetlen, amit személy szerint ellenzek: a nemi alapon történő megkülönböztetés, képességektől függetlenül. A követelményeket felőlem szigoríthatják, bevezethetik a teljesítménymutatókat, míg nem tartják a nőket erőszakkal otthon, avagy távol az önálló egzisztenciaépítés esélyeitől.
