baptista ifjúsági lap
Reményik Sándor
Kövek zsoltára Elhalkult, és elhalt az orgona... De új nesz kél most a templomfalakból. Nem halljátok? Itt körül a falakban Dobognak a beépített kövek. Külön dobban meg minden kicsi kõ, És mégis, mégis egy ütemre vernek, Egy óriási templom-dobbanással. Isten, ha akarja, a köveket Dobogtatja meg a szívek helyett. Kõ-nehéz szívvel, dallamtalanul, Lehajtott, fáradt fejjel figyelek. Szeretném, ha szívem megállana, S csak a százéves templom kövei Dobognának tovább...
Hevertünk hét országban szerteszéjjel, Utak mentén, száraz patakmederben, Omlásokban, elhagyott kõtörõkben. Vad éleinkbe ütközött a nap, Horzsoltuk az éjszaka bársonyát, Véresre törtük vándor lábait, Hevertünk külön-külön szerteszéjjel, Egymásról alig tudtunk valamit, És nem álmodtunk templomról soha. De jött egy ember, törékeny, beteg, A lelke égett, szíve dobogott, Az az ember templomról álmodott. Tudta, kövek hevernek szerteszéjjel Tehetetlenül, haszontalanul, Vadul, otrombán és formátlanul, Elindult a köveket megkeresni. Omlásokban, elhagyott kõtörõkben, Utak mentén, száraz patakmederben,
Csoportbeszélgetés az elsõ táborozási héten a Hargitán
Barangolt hetedhétországon át, Hol éleinkbe ütközött a nap, Horzsoltuk az éjszaka bársonyát S véresre törtük az õ lábait. Az az ember keresett, s megtalált. És azt mondta nekünk: Ti templom lesztek. Falakká fogtok összeállani, És visszaveritek az Ige hangját, És visszazengitek az orgonát, Az imádkozó nagy nyomorúságot S az áhítat szárnyaló énekét Szent nyugalommal veszitek körül. Halkan dobogni fogtok a falakban, Külön dobban meg minden kicsi kõ, És mégis-mégis egy ütemre vertek, Egy óriási templom-dobbanással. Isten, ha akarja, a köveket Dobogtatja meg a szívek helyett. Így szólt hozzánk a templom-építõ.“ Így beszélnek ma hozzánk a kövek.
Bár valószínûleg nem minden olvasót fog érdekelni, mégsem tehetem meg, hogy ne a zilahi gyülekezet százéves jubileumával kezdjem. Szóval jubileum volt Zilahon szeptember 30-án, és Joó Erika szavalta a mellékelt verset. Aztán sok elmaradt beszámoló van a nyárról - táborokról, sószóróról, ifjúsági találkozókról - amit nem tudunk egy számban bepótolni, úgyhogy marad a novemberi számra is. Jól fogott Molnár Adina segítsége a beszámolókkal és a fiatalházas-interjúval kapcsolatban. Székely ifitalálkozó lesz Sepsiszentgyörgyön, és ifimunkás-konferencia Váradon. Dolgoznak a weboldalon is, és hamarosan a Mustármag is ismét internetre kerül. Ne legyen kõszívünk, hanem puha mint egy õszi levél hullása szeptemberben. [G.] G.
Kõtörõ
Dobognak... dobbanásuk lassan áthat, Felmelegíti dermedt véremet, Lassan megértem a beszédjüket: „Mi kövek voltunk, rossz, rideg kövek, Kemény kövek és haszontalanok, Nehezek, otrombák, formátlanok, Tehetetlenek, tompák, elesettek, Mozdíthatatlanok.
MAG TÁ R Nyírvidéki Ifjúsági Találkozó únius 23-án, mint egy ideje minden
Jévben, Nyírvidéki Ifjúsági Találkozót tartottunk Nagyvarsányban (Magyarország). A mostani konferencián a nyírvidéki fiatalok mellett együtt lehettünk erdélyi testvérgyülekezetünk, az ippi (Szilágy m.) gyülekezet ifjúságának néhány tagjával. Ezen a napon Jézus Krisztus visszajövetelével foglalkoztunk, két tanítás keretében. Elõször Borzási Csaba, a nagyváradi Teológia hallgatója tartott elõadást. A tanítás a végidõk jeleirõl szólt. Ezután azzal foglalkoztunk egy rövid beszélgetésben, hogyan tudja a hívõ ember felvállalni hívõ „másságát”. A szellemi táplálék után testileg is tápláltuk magunkat, majd tettünk egy sétát a falu parkjában. Itt futóversenyre is sor került, melynek érdekessége az volt, hogy a jelenlévõ lelkipásztorok is versenyeztek egymással. Miután visszatértünk az imaházba, énekekkel dicsértük az Urat, majd következtek az általános mûveltségi és bibliai vetélkedõk. A szünet után Kiss Lehel tartott elõadást, aki szintén a nagyváradi Teológián tanul. Tanítása a hívõ fiatalok utolsó idõbeni tennivalóiról szólt. Este a helyi gyülekezettel tartottunk összejövetelt. Ezen az alkalmon az ippi és a nagyvarsányi fiatalok együtt szolgáltak néhány énekkel, a szellemi táplálékot pedig Borzási Csabán keresztül kaptuk meg. Ezen a napon egy különös esetben is megtapasztalhattuk, hogy milyen hatalmas Istenünk van: az ippi fiatalok között voltak 18 éven aluliak, akiket a megfelelõ papírok hiányában nem engedték át az elsõ határátkelõhelyen. Amikor ezt Varsányban megtudtuk, elkezdtünk imádkozni testvéreinkért, hogy jussanak át a határon. Hála Istennek, meghallgattattak az imák. Ehhez azonban kellett az a példás akarat is, ami erdélyi testvéreinkben megvolt. Nem adták fel: elõször ugyanazon a határátkelõn próbáltak meg átjönni, de újból sikertelenül. Ekkor azonban ahelyett, hogy hazamentek volna, a következõ átkelõhöz mentek, ahol újra elutasították õket. De õk még mindig nem adták fel, és mentek a harmadik helyre, ahol már átjutottak, így a délutáni tanításban már õk is részesedtek. Dicsõség az Úrnak, az imameghallgatásáért és az elszántságért, amit testvéreink szívébe adott!
2. o l d a l
*
október 2007
h í r e k
Erdélyi testvéreink a vasárnapot is velünk töltötték. A délelõtti alkalmon az ippiak részérõl Szigyártó Szabolcs vezette az imaórát, istentiszteletünkön pedig Kiss Lehel hirdette az igét. Délután újra a két ifjúság szolgált, de emellett a helyi férfikar a vendég csoport férfijaival közösen is énekelt. A szolgálatok után Gergely Pál, az ippi körzet lelkipásztora hirdetett igét. A 2Timóteus 3:1-2a alapján testvérünk kiemelte, hogy vannak dolgok melyeket tudni kell, és vannak, amelyeket tanulni kell Isten gyermekének. A Lukács 10:25-29 alapján a szeretet és a felebarát fogalmát boncolgatta. Fontos, hogy a hívõ ember
ne csak elméletben, hanem gyakorlatban is csillagos ötösre vizsgázzon. Gondolata volt még Gergely testvérnek, hogy a hívõ ember tanuljon meg fordítva ragozni, azaz nem az én-te-õ sorrendben, hanem az õ-te-én sorrendben ragozzon! Közös alkalmaink végén - szeretetvendégség után - útjukra bocsátottuk testvéreinket, akiket hamarosan augusztus 4-5-én ismét vendégül láthatunk egy közös aratási énekünnepély keretében. Hisszük, hogy akkor is sok áldásban fogunk részesülni. Szalacsi József (Nagyvarsány)
Nyírségi és ippi fiatalok együtt, fotó: Szigyártó Szabolcs
„Kihívások” témával Székelyföldi Ifjúsági Konferenciát tartunk Sepsiszentgyörgyön november 9-11 között. Regisztrációs díj 25 RON. Elõleg 10 RON amit a jelentkezéssel együtt a következõ címre küldjetek: Barabás Emõke 520080 Sfintu Gheorghe str. Puskas Tivadar nr. 63. Bl. 14. Sc. C. Ap. 14. jud. Covasna, tel: 0748271484. Mivel a helyek korlátozottak, jelentkezzetek minél hamarabb. Túljelentkezés esetén csak a szombati napra tudunk fogadni, aminek a regisztrációs díja 15 RON. (Kiss Zoltán)
Fókuszban a váradi IFIFÓKUSZ konferencia! „Mert a kik jól szolgálnak, szép tisztességet szereznek maguknak...“ (1Tim 3:13) Ez a központi gondolata az október 19-20-én tartandó ifimunkás konferenciának. Várjuk azoknak a fiataloknak jelentkezését, akik aktívan részt vesznek gyülekezetük ifjúságának életében vagy akik ezután szeretnének bekapcsolódni. Meghívott elõadók: a DÜNAMISZ munkatársai, Durkó István és Rabatin Gábor, akik elõadásaikban a fiatalok kapcsolatát tárgyalják önmagukkal, gyülekezetükkel, más felekezetekkel és e világgal. Helyszín: A nagyváradi „Harul“ Baptista Imaház (Corneliu Coposu nr. 10) Részvételi díj: 20 RON étkezéssel és 10 RON azoknak, akik csak részt vesznek. Jelentkezni október 14-ig lehet. Jelentkezés: Diószegi Renáta, Oradea, Jud. Bihor, Str. Milcovului nr. 27 Bl. Pb 72 Ap. 15. telefon: fix – 0359426661 és mobil – 0721795490 e-mail: reeny _
[email protected] Fontos: Az ifjúsági vezetõk számára (vagy küldötteiknek) a konferencia 19-én, pénteken 15 órától kezdõdik. A hivatalos kezdés 18 órától van. A jelentkezések száma korlátozott (200 személy). A konferencia kétnapos – péntek 15 órától szombat 20 óráig – ezért a szombat éjszakai szálásigényléseteket a jelentkezésnél jelezzétek.
Újraindult a ROMABISZ csati! A csatlakozással kapcsolatban a romabisz@ yahoo.com -ra írj, messengeren pedig a srac321 vagy az atesz_ateka azonosítót keresd.
Ha tal om Varga Róbert:
Jézus logikája
(I.)
(Máté 12:22-31) mióta emberiség létezik, a hatalom
Akérdése volt mindig talán a legfontosabb kérdés a pénz kérdése mellett. Ezért aztán a hatalom idõnként bibliai idézeteket is fölhasznál. „Aki nincs velem, ellenem van, aki nem velem gyûjt, tékozol“, és hasonló mondatokat ragadtak ki önként a Szentírásból. Nem gondolták ezt komolyan, csak olyan jól hangzott, és azért fölhasználták. Jézus pedig ezeket a szavakat egészen komolyan mondta. Mindenfajta idézet ellenére is, amit Õ mond, az mindig helyén van, és az mindig pontosan úgy van, és azt jelenti, amit Jézus ott mondott. A farizeusok is keresték és kutatták, hogyha valaki megjelent, vajon nem õ-e a Messiás? Amikor Jézus elkezdte a szolgálatát, ugyanazzal a kételkedõ, de izgalommal vegyes kíváncsisággal vették Jézus szavait, és hallgatták, nézték cselekedeteit, csodatetteit. Vajon nem õ-e a Messiás? Aztán azt mondták, hogy Õ nem lehet. Tudjuk, honnan származott. Tudjuk, ki volt a nevelõapja. Õ egy ács nevelt fia, nem lehet a Messiás. Az idézett rész egy kicsiny, jelentéktelennek tûnõ szócskával kezdõdik. Az „akkor“ szócskával. Ez itt nem idõi meghatározást jelent, hanem arra utal az evangélista Máté, hogy valami egészen jelentõs esemény következik majd be. Egy régóta vak és néma megkötözött, lelkileg rab embert szabadít meg Jézus, és teszi nyilvánvalóvá az Õ hatalmát. Jézus soha, senkit semmire nem kényszerített, de látván az Õ életét, cselekedeteit, szavait, valamire el kellett jutnia mindenkinek vele kapcsolatban. A régi szöveg azt is elárulja, hogy amikor azt mondják, hogy talán csak nem ez a Dávid fia, akkor ebben a farizeusi kérdésben benne van mindjárt a válasz is, hogy nem lehet. Csak nem. Ismerjük, honnan jött. Nem lehet a Messiás. Rendkívül
3. o l d a l
*
október 2007
veszélyesnek tartották ugyanis azt, hogyha Jézus minden hatalmat megszerezne, amire Õ sosem törekedett. Ha az egész nép utána menne, akkor õk elveszítenék a hatalmukat, és vége lenne az emberek fölötti befolyásuknak. Akit Jézushoz vittek, arról csak annyit tudunk, errõl a megszállott, megkötözött emberrõl, hogy vak és néma ördög volt benne. Az ókori gondolkodás szerint a betegség tulajdonsága a megszálló hatalom tulajdonságával egyezik meg. Beszél errõl másik helyen is a Biblia, hogy vak és néma ördög, és azt a következtetést vonták le, hogy ebben a betegben ilyen vak és néma ördög van, ezért vak és néma õ is. Nyilván nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is egyfajta rabságban volt. Azt lehet látni, hogy a bûneset utáni ember egyébként is hajlamos mindig a régi, istentelen természetével barátkozni, azzal összeszûrni a levet, és akár Isten ellen is támadni. A legtöbb embernek föl sem tûnik az Isten nélküli életében, hogy hogyan gondolkodik, hogyan beszél, milyen szavakat fogalmaz meg, és hogyan cselekszik. Annyira természetessé vált az ember számára Isten nélkül a lelki, szellemi vakság. Ez volt egyébként a Kísértõ eredeti célja is, vakká és némává tenni az embert. Nagyon sok hívõ ember is bizonyos értelemben néma. Ahelyett, hogy bizonyságot tenne minden adandó lehetõséggel és alkalommal Jézusról, hallgat, és nem beszél róla. Az ördög elvakítja és megvakítja az embert. Ha lehet, ne figyeljen Isten szavára, ne legyen fontos a Szentírás. Ne legyen lényeges egy istentisztelet. Föl ne ismerje Isten szeretetét, meg ne ismerje valaki Jézust, aki meghalt érte. Maradjon csak vak és néma, és így menjen a kárhozatba.
A legtöbben Jézus korában akarták Jézus csodáit, de ugyanakkor féltek is Jézustól. Látták, amit cselekedett, és ez félelemmel töltötte el a szívüket. Ebben nincsen semmi csodálatos, mert amikor az istentelen ember az Isten csodájával, cselekedeteivel találja magát szembe, akkor mindig félelem szállja meg, mert abban a pillanatban rádöbben, hogy milyen õ, és milyen Isten. Amikor Péter az átlagosnál több halat fogott Jézus szavára, akkor egybõl azt mondja, hogy „távozz tõlem, mert én bûnös ember vagyok.“ A halról hogy jutott eszébe a bûn? Úgy, hogy látta Jézus istenségét, hatalmát, dicsõségét, s abban a pillanatban meglátta a saját istentelen gondolkodását, lényét is. Jézus csodáival kapcsolatban azt tapasztalták, amit addig soha. Ugyanis Jézus a szavával teremtett. Rendet például ebben a rendetlen világban. Aztán teremtett egészséget a betegség helyére. A vak szemgödrökbe teremtett látó szemet egyetlen szavával. Beszédet a görcsös némaság helyébe. Olyan hatalommal cselekedett Jézus, amit addig soha senkinél nem tapasztaltak. És félelemmel töltötte el ez a tény a nézõk, hallgatók szívét. Egyszerûen nem értették azt, hogy hogyan lehetséges, hogy Jézus csak szól, semmi egyebet nem csinál, csak szól, és amit mond, az abban a pillanatban megtörténik. De ugyanez volt a teremtés hajnalán. Isten szólt, hogy legyen elefánt, és lett elefánt. Ugyanez történt, amikor megszületett Jézus. Beleteremtette Mária méhébe Jézus Krisztust Isten az Õ igéjével, szavával. Nem láttak Jézusnál ráolvasást vagy varázslást. Csak a megdöbbentõ gyógyulást látták. Annyi történt, hogy Jézus rászólt az ördögre, a betegség démonára, hogy takarodj ki belõle, és az kiment, mert Jézusnak ilyen hatalma és ereje van. Egyébként fontos megjegyeznünk, hogy a hívõknek nem az ördöggel kell foglalkozni. A hívõ keresztyének számára az ördög nem téma, hanem anatéma. Az anatéma azt jelenti, hogy átkozott. Tudnunk kell, tudnia kell egy hívõ embernek, kicsoda az ellenség, de nem kell szóba állni vele. Nem kell társalogni, kérdéseket föltenni neki, megszólítani bármilyen >>>
An até ma módon. Anatéma, átkozott. Nekünk vele nincs soha dolgunk. Jézus erejének a forrását nem értették, hitték. Egész közelrõl átélték Jézus szeretetét, gyógyító hatalmát, de nem értették, hogy hogyan csinálja. Ez a szó szerepel itt az eredeti szövegben, hogy „kihajította“ ebbõl az emberbõl az ördögöt. Ez egy fura kifejezés. Talán egy kicsit jobban értjük, ha valaki mellett állunk, és szeretettel odanyúlunk, mert látjuk, hogy egy nagy bogár van a hátán. Ha valaki nem fél a bogaraktól, vannak ilyen emberek is, és odanyúl, leveszi a másik válláról a bogarat, és kihajítja a fûbe. Ehhez hasonló kifejezés áll itt. Jézusnak ez nem jelentett izzadságot, erõlködést. Ez a szabadítás döbbenti meg azokat, akik látták Jézus cselekedetét. Egyébként a korabeli, nem biblikus zsidó iratokból tudhatjuk, hogy a farizeusok között voltak olyanok, akik erõs fûszerekkel, és különbözõ formulákat mondva megpróbáltak ördögöt ûzni. Sõt, még Biblián kívüli, korabeli zsidó iratok leírják azt is, hogy egy Jézus nevû, magát rabbinak tartó valaki meggyógyított némákat és ördöngösöket. Tehát Jézus ellenségei sem tagadták azt, hogy Jézus valóban csodákat tett. Amikor ez történt, megtárgyalták, amit Jézus tett. Mintegy nézõként a pálya szélérõl, mint amikor két drukker megbeszéli, hogy milyen a meccs állása. Hogyan cselekedett, és mit tett Jézus. De valójában azt sem hitték el, amit a saját szemükkel láttak. Némelyek azt állították, hogy csaló, mások azt, hogy valóban Isten erejével cselekszik. Megint mások azt mondták, hogy ördögi erõ, démoni erõ van benne. Mert a hitetlen ember mindig találgat az Isten dolgaival kapcsolatban. Aki meg elõveszi a Szentírást, annak Isten igéje világos magyarázatot adhat azokra az eseményekre, amelyeket Isten Lelke nélkül egyébként megérteni és elhinni nem lehet. Azt mondják tehát Jézusról, hogy az ördöggel cimborál. A farizeusok vádolnak. Nem annak örülnek, hogy egy vak és néma tud beszélni, és tud látni. Ez elsikkad. De hogyan csinálja Jézus? Milyen erõvel? Hogy jön Õ ahhoz, hogy csak úgy? Azt mondja, hogy menj ki belõle, és az kiment belõle. Lát, és tud beszélni a néma vak. Ez a kérdés. Nem az, hogy azt jól tette, vagy
>>>
4. o l d a l
*
október 2007
Gázrobb anás Zilahon.
HÉTKÖZNA P
zilágy-megye ritkán szerepel orszá-
S gos médiahírekben. Szeptember
közepe volt az egyik kivétel, amikor a Dumbrava Nord negyedben egy földszinti blokklakásban gázrobbanásb an meghalt két fiatal, megsebesült további nyolc személy és kishíján összeomlott az épület. Az áldozatok között volt egy húszéves fiatalember, egy másik tizennégy éves lány pedig kórházbaszállítás közben halt meg. A gáz felgyülemlett, és robbanáskor a földszinti lakás fala szétesett, a felette levõ panelelemek megroggyanta k. Az egész tömbház statikai szerkezete megsérült. Azóta már bontani kezdték az épületet. A lakókat kiköltöztették , garzonlakások ban és hotelszobákba n helyezték el õket, és élelmiszercsom agokat kaptak. Bár a robbanás után rögtön kiköltöztették a lakókat és aládúcolták a szerkezetet, mai napig nem engedik be a lakókat, csak egyenként, néhány percre, amíg magukhoz vehetnek fontosabb iratokat, értékekekt, készpénzt. A lakók szerint a Eon Gaz vállalat a hibás, mert bár hónapok óta többször is jelentették, hogy gázszagot éreznek a tömbházban, a vállalat egyszer sem küldött ki szakembereke t, hogy megvizsgálják , hol szivárog a gáz. Az ügyészség is vizsgálja az esetet és amennyiben bebizonyosod ik a szolgáltató, mulasztása 2-tõl 7 évig terjedõ börtönbünteté st szabhatnak ki a felelõsökre. [G. G.] nem. Ez senkit nem érdekelt ott a farizeusok között. Na, de hogyan csinálta? A hatalom, honnan van a hatalom? Ez az igazi kérdés. Korlátolt módon, egészen emberi módon gondolkodnak arról, ami teljesen isteni hatalom és erõ. Ez Jézus számára teljesen természetes volt. Õ a saját körében mozgott. A saját erejével, az Isten erejével munkálkodik, szolgál. Ez az ember egyik õsbûne, hogy mindig magunkból indulunk ki, mert mi nem tudunk ilyet tenni. Láttál olyan listát, ami azt tartalmazta, hogy Isten majd hogy fogja meghallgatni az imádságot? Tizenhat igen az egyik oldalon így, s talán húsz a másikon, hogy így biztos, hogy nem, és keresztbe kasul áthúzva, benyilazva, bekarikázva. De Isten a tizenhetedik megoldást választotta, mert neki annyi van. Olyan sok egyedülálló férfi és nõ van. Neki semmibõl nem áll adni egyet a másiknak. Összeházasítani embereket. Egymáshoz vezetni fiatalokat vagy idõsebbeket. Ez neki nem kérdés. Hallottam ilyen imádságot: „Uram, adjál egy férjet nekem, neked annyi van raktáron”. Én azt hiszem, hogy ez egy jó imádság volt. Istennek sok leendõ
férj és feleség van „raktáron”, ha valakinek ez a kérdése. Sokak szívében azért van félelem, mert nem hiszik az Isten hatalmát és dicsõségét. Aki így gondolkodik, mint a farizeusok, az csak magában hisz, és mindig magából indul ki. Ezért tele van a szíve félelemmel. Mert, ha mi magunkra maradunk az Isten nélkül, az félelmetes dolog. Jó döntést hozni Isten nélkül nem lehet. Az így élõ, gondolkodó ember nem tud bízni Jézusban. Mindig ellensége a félelem. Fél a jelentõl, a jövõtõl, ami bekövetkezik. Mivel nem hisz Jézusban, és nem bízik benne, ezért a félelem újra és újra meglepi a szívét. Csak Jézus tud ettõl megszabadítani. Az egyik messiási neve, minõségjelzõje az, hogy szabadító. Bármilyen kérdésben érdemes, és lehet hozzá kiáltani. Õ szabaddá és nyitottá tesz az Isten dolgaira is. Megszabadít bennünket a bennünk dúló sokféle indulattól. Hányszor tapasztalom magam is. Õ tud megszabadítani olyan dolgoktól, ami Isten szerint nem helyes. Kiálts énhozzám - mondja Isten -, és én válaszolok. (…) (A második rész a következõ számban)
fotó:
Menni, látni, szórni
romabisz
Só szó ró
öbb szem többet lát.” – tartja a közmondás. De én csak a saját szemem nevében szólhatok. 2007. július Szilágycseh. Még nem rendezõdtek bennem a gondolatok, képek, hatások, amelyek értek. A fáradtság jeleit is erõsen érzem testemben. Megérte. Kellett. Nekem, az 5 fiatalnak a csapatból, a csehi fiataloknak, a gyülekezeti tagoknak, de leginkább a város lakóinak kellett ez a hét. Jó volt ott lenni. Már az elsõ benyomás mélyen hatott rám. Szeretetteljes fogadtatás. Nagy a család, ahol vagyunk, de velünk, hatunkkal egész hadsereggé nõtt. Másik hatás a testvérek lelkesedése és az áldozat, amit a sószórós hétért hoztak (Juci néni sószóró elõtti héten tizenhatórázott, csak hogy velünk legyen a héten, és fõzzön nekünk). Elõttem mindez példa. És bátorítás, hogy ez a „sószóró“ nekik nagyon fontos, és részt vállaltak belõle maximálisan, otthonukat, idejüket, energiájukat az Úr rendelkezésére bocsátották. Nagyot mosolyogtam az elsõ közös imádkozáskor a Kinga (házigazdánk 10 éves kislánya) imádságán. „Köszönöm ezeket az embereket, akiket küldtél, add, hogy a sószóró végére háromszor ennyien legyünk az imaházban.” Õszinte gyermeki ima. És meghallgattatott, bár nem úgy, ahogy az ima pillanatban én elképzeltem. Erre mindjárt visszatérek még. Délelõttönként gyermekfoglalkozások voltak. A gyülekezeti gyermekek lelkesedése is példa volt elõttem. Együtt jártuk a várost velük és osztottuk a meghívókat a gyermekeknek. Osztálytársakhoz, ismerõsökhöz, barátokhoz bekiáltottunk és széles mosollyal meghívtuk õket egy izgalmas hétre. Jól telhetett
„T
5. o l d a l
*
október 2007
annak a 12 gyereknek, aki az elsõ nap velünk volt, mert másnap már mást is hívtak magukkal. És a gyermekek száma napról-napra nõtt. Utolsó nap majdnem 40 gyermek volt. Az egyetlen útról hallhattak, amely Istenhez vezet. Isten elkészítette ezt az utat Fián keresztül, Õ keres, megtalál és megtart. A mi részünk, hogy higgyünk és engedelmeskedjünk Istennek. Istenhez imádkozás által jöhetünk, és hallhattunk arról is, hogy Isten imameghallgató Isten. Amit már tudunk, másoknak tovább kell adjuk, ez nem csak feladatunk, hanem felelõsségünk is. Volt sok-sok játék, éneklés, igetanulás, bibliatörténet, kézimunka, rajz. Kinga imáját Isten meghallgatta, sõt még azon felül is megadta. Mert nem csak háromszorannyi gyerek volt, hanem annál sokkal több. A testvérek elmondása szerint ennyi gyerek még nem volt ilyen foglalkozásokon. Péntek este visszahívtuk õket szüleikkel és nagyszüleikkel együtt. Õk szolgáltak a héten tanult énekekkel és aranymondatokkal. Eljött néhány felnõtt is velük. A végén az egyik nagymama odajött hozzám, és köszönte a foglalkozást. Elmondta azt is, hogy nagyon tetszett neki az este, és jól érezte magát. Isten folytassa benne az elkezdett munkát. Ámen. És nem csak benne, hanem mindazokban, akik hallották valamilyen formában ezen a héten az evangéliumot. A gyerekmunka ennyi lenne dióhéjban. Bennem sokminden van még. Kavarognak a gondolatok érzések és hatások. Azzal kezdtem, hogy én a saját szemem látottairól szólhatok csupán. Nem tudom, hogy ez a beszámoló publikálva
lesz-e vagy sem, de leírom azt, ami nekem tanulság volt, és amit velem az Úr megértetett ezen a héten. Áldozathozatal és áldozatvállalás. Errõl már írtam az elején. Mielõtt elmentem ott volt bennem ez az ima, hogy ne csak nekünk legyen fontos ez a hét, hanem az ottaniaknak is. Mivel mi egy hét után eljövünk, a munkát õk kell folytassák. És úgy látom, hogy a szilágycsehi gyülekezet és város sorsa éppúgy a zilahiak felelõssége, mint a helybeliek. Õk vannak a legközelebb ehhez a városhoz, és épp elég potenciális ifimunkás, gyerekmunkás és miszsziómunkás van ott, akiknek felelõsségük ez a város és gyülekezet. Ott voltam és láttam a szükséget. De nem elég csak egy hétig betölteni azt, hanem tovább is. Ez az én véleményem és látásom. De ugyanúgy vélekednék bármelyik nagy gyülekezetrõl, ez most nem személyeskedés a zilahiak felé. De ebben az esetben nekik szól. Istennek olyan emberek kellenek, akik életüket 100%-osan odaadják. Az Isten munkája sürget. Nem csak Szilágycsehben. Bebizonyosodott, amit Sándor mondott Kolozsváron, hogy a munkás kevés. Számszerint is és személy szerint is. Kevés vagyok magam, de 6-an már jobban ment. És ha 16-an lettünk volna, még jobban ment volna. Értitek azt, amit mondani akarok? Nekem ez nemcsak szó, ez annál több. És személy szerint is kevés voltam. Harcaim voltak a hét alatt. Harc a gyávaság ellen, a bátorságért. Harc a megbántódás ellen. Harc a megbocsátásért. Harc azért, hogy merjek Istenre hagyni mindent. Formálódtam. Olykor néma könnyekkel. Máskor az imák alatt, beszélgetések, telefonbeszélgetések által. Isten velünk volt, bennünk volt, és hiszem, hogy keresztje fénye ragyogott általunk. És jó volt. Nekem igen. Itthon vagyok ismét, de tudom, hogy több mindenem van, mint amivel elmentem. Több barát, testvér, több átélés Istennel. Amit a többi szem látott, azt õk mondhatják el. Kiss Adina
Lev él fél e
Kedves N.! öszönöm a kedves soraidat. A K bátorításod nagyon jól jön most az iskolakezdés sokféle teendõjének a forgatagában. Annyira örvendek, hogy megoldódott a helyzeted az egyetemen. ☺ Isten jó! Sajnálom, hogy nem tudtál eljönni a Hargita táborba, hiányoztál. Milyen volt, kérdezed. Nagyszerû. Visszatekintve az az érzésem, hogy az ott töltött hét a jelenlegi idõszakhoz viszonyítva egy más világ része volt, ahova az ember szeretne visszatérni. Alighogy megérkeztünk csütörtök délután, a honfoglalás után máris az esti társas elõadás elõkészületein kellett törnünk a fejünket. Az alapötlet a hét témájához, a Bibliához kapcsolódott, amely minden más könyvtõl eltérõen üdvösségre vezetheti a keresõt. A jelenet a könyvtárban játszódik, ahol a keresõ a gondolkodás különbözõ területeinek képviselõinél keresi a megoldást szomjúságára, és végül a hívõ könyvtáros segít neki megtalálni azt Istennél az Igén keresztül. „A Biblia Isten szava.” Ezt jól tudjuk, az életünkben sokszor mégsem tükrözõdik. Ezért volt annyira szívhez szóló ennek a témának a boncolgatása. Veres Ernõ bácsi szombaton a bibliatanulmányozás néhány feltételét sorolta fel: alázat; lelki szomjúság, amely áhítatot eredményez; céltudatosság az Isten által meghatározott cél követésében. Szükség van
6. o l d a l
*
október 2007
t á b o r t û z
az egyéni csendesség gyakorlására, Studd Károly szavai szerint: „Ne azért menjetek be dolgozószobátokba, hogy prédikációkat gyártsatok, hanem hogy szóba álljatok Istennel. És akkor lesz mit mondanotok a népnek”- ugyanakkor a csoportos bibliatanulmányozásra is. Megragadtak az utolsó mondatai: „Tanuljuk Krisztust! Tanulják mások általam Krisztust!” Ez nagyon tetszett! ☺ Dóczy Tibor arra emlékeztetett, hogy Isten üdvözítõ kegyelmének a megjelenése a Biblia által vált hozzáférhetõvé számunkra. Az Ószövetség nem a zsidók történelmének unalmas vagy kegyetlen történetek végtelen láncolatában kibontakozó krónikája, hanem Jézusra, a Messiásra mutató kalauz.
szemléletessége és gyakorlati jellege pótolta azt az idõt. Ifj. Veress Ernõ a Szentírás bibliai (és nem bibliai) megnevezéseirõl beszélt a 119. Zsoltárból kiindulva. A társaságnak kisebb nagyobb csoportokban kellett elõadnia az Ige különbözõ megnevezéseit – tükör, mag, víz, mécses, kard, tej, kemény eledel/hús, kenyér, méz, kalapács, tûz -, amelyek így garantáltan mélyebben és újszerûbben vésõdtek belénk. Mielõtt még elunnád magad, közlöm, hogy eddig tartanak a jegyzeteim. ☺ De azért gondolkodom, hogy mi is érdekelhet még. … A képek, amelyeket csatolok, megláttatnak még néhány dolgot, legalábbis remélem, így azokat nem szükség külön el is magyarázni neked. ☺ Annyit még, Jelenet
Szerettem a csoportbeszélgetéseket és a csoportunkat. Az elõadók legtöbbször jó kérdésekkel szolgáltak a gyakorlati megközelítésekhez. Emlékszem, hogy milyen szócsatát vívtunk egyik nap, „hívõk” és „hitetlenek”, a Biblia tekintélyérõl és igazságértékérõl. Ha jól emlékeszem, ez éppen Tóth Attilának az elõadását követte, amely a Biblia ihletettségérõl és tévedhetetlenségérõl szólt, a Szent Lélek meggyõzõ munkájáról, és az ún. külsõ bizonyítékokról a Biblia mellett. Jó érzés volt azt a következtetést levonni, hogy az apologetika segítségével meggyõzõ lehet a hit olyanok számára is, akiknek fontosak az észérvek. Egyik nap elmaradt a csoportbeszélgetés, de az elõadás ötletessége,
hogy János Csaba, aki hûséges vezetõnk volt Kelemen Sándor, Kiss Lehel, Dóczy Tibor és Bántó Zoltán mellett, a különbözõ sporttevékenységeken kívül megszervezett az érdekelteknek egy-egy filmnézést is. A Forest Gump c. filmet például már sokadjára láttam, de érdekes volt a Csaba megközelítésében ismét szemügyre venni: a hívõ, akit a világ bolondnak néz. … Tényleg bolondnak néznek, vagy egész jól beilleszkedünk? … Ugyancsak odafigyelünk arra, hogy mivel töltjük a szabadidõnk, a vakációnk, szeretünk alaposan kikapcsolódni és minél többet pihenni. Rám ez igaz. Ezért értékelem anynyira azt az angliai csoportot, amely
d é l u t á n
Röpi, foci
legalább két hetet töltött a táborban fõként fizikai munkát végezve. A mi hetünkön érdekes szabadidõs és benti játékokat szerveztek, valamint angol órát tartottak. Itt jut eszembe, hogy sport helyett lehetett irodalmi kört vagy kézimunkát is választani délutánonként. Az esti alkalmakon érezhetõ volt Isten jelenléte és érintése. Óriási kegyelem, hogy Isten most is szólított meg megtérteket megújulásra és meg nem térteket megtérésre. Én is azzal az elhatározással jöttem el, hogy változtatok bibliaolvasási szokásaimon és az idõbeosztásomon. Az esti éneklés rituáléját nem hagynám ki semmiért a táborozásokból. Voltak lelkes emberek, akik gitárral, dobbal, stb., a kezükben mindig kezdeményeztek és kitartottak sokáig a takarodót fújók nagy örömére. ☺ Igen, persze, hogy volt tábortûz (én is cipeltem fát). Egyesek gyönyörû mûvészi fotókat készítettek róla, jó esélyeket szerezve a fotóversenyen. Címcsere, e-mail-címcsere. Búcsúzkodás, ígéretek a kapcsolattartásra. Az utóbbi részben sikerült is. Már az is örömöt jelent, ha valaki eszembe jut, és a nevét imámba foglalhatom. Máskor rövidebb leszek. Ne felejtsd el, amit ígértél! Az Úr legyen veled! Szeretettel, M. A. 2007. szeptember 20.
7. o l d a l
*
október 2007
Ifjúsági hét a Hargita Táborban Az Ige testté lett, közöttünk lakott ... jut eszembe elsõként, ahogy a Hargita Táborban kapott üzenetet próbálom felidézni. Isten szava csodálatos, önmagáért beszél, és mi az együtt eltöltött hetet arra szántuk, hogy körülüljük az Igét, és hagyjuk magunkat még inkább meggyõzni annak erejérõl. Délelõttönként több elõadó, különbözõ megvilágításban tárta elénk a Bibliát, így hallhattunk az Ige bibliai szinonimáiról, isteni szerzõségérõl, és szembetalálhattuk magunkat a kérdéssel: értjük-e, amit olvasunk? Ezekrõl az érdekes témákról tanítottak az elõadók: id.Veress Ernõ, ifj. Veres Ernõ, Tóth Attila és Dóczi Tibor. Az elõadások után következtek a csoportbeszélgetések. Jó volt körülülni egy árnyékot adó fát, és szembenézni kérdéseinkkel, vagy akár megfogalmazni meggyõzõdéseinket.
Dé lut án ok A mi kis csoportunkban már elsõ találkozásunkkor leírtuk elvárásainkat az együtt eltöltött héttõl, és ahogy másokkal beszélgettem, azt láttam, hogy sokan azért jöttünk ide, mert szükségünk volt megújulásra. Erre nyílt lehetõség az esti igehirdetésekkor is, amikor Isten újra és újra kitárta felénk a kegyelmét. Ezekben az Istennel való találkozásokban segítségünkre voltak az igehirdetõk: Kelemen Sándor, id.Veress Ernõ, Veress Efraim, Borzási Gyula, Kiss Lehel és Tóth Attila. Megkaptuk a lehetõséget, hogy csoportonként szolgáljunk az esti istentiszteleteken a többiek elõtt. Már a közös készülõdés láza is erõsítette bennünk azt a célt, ami összeköt minket és közösséggé formál! A hosszú délutánok is alkalmat adtak az együttlétre: közös kézimunkázás, focizás, röpizés, irodalmi fórumok, ahol közösen bontogathattuk ki egy-egy japán haiku (miniatûr lírai alkotás) vagy akár mûballada üzenetét. Ne felejtsük el a közös énekléseket, ami számomra ízt ad az életnek. A tábortûz körül Istenhez felszálló éneklésünk szintén egy jó együttlét, közös élmény volt! Kinek köszönhetjük, hogy minden gördülékenyen történhetett? A tábor földi szervezõje János Levente RoMaBISz titkár volt, segítõi pedig: Kelemen Sándor elnök és Bántó Zoltán gazdasági titkár. Szükségünk volt erre a találkozásra, jó volt hagyni magunkat Istentõl meggyógyítani, helyreállítani, és ezáltal felkészülni a továbbindulásra! Léva Izabella (Kézdivásárhely)
Tábortûz holddal
Fri gy lád a (8) Külön-külön ismertelek meg benneteket, amikor Marosvásárhelyre jöttetek tanulni. Ottó, te a KántorTanítóképzõ Fõiskolára 1999-ben, Melinda, te az Orvosi Egyetemre, 2002-ben, de két évvel késõbb kezdtél el járni gyülekezetbe. Mit jelentett az életetekben ez a város? Ottó: Egy nagy lehetõség volt a felnõtté válásra: addig nem nagyon voltam el otthonról, azontúl viszont meg kellett álljak a saját lábamon. Nem is tudtam sokat hazautazni, messze van Sepsiszentgyörgy Vásárhelytõl, ismerõs eleinte itt egyáltalán nem volt, és csak lassan alakultak ki barátságok, még az imaházban is… Három év elég sokat segített, hogy függetlenedjem az otthoniaktól, megszokjam a távollétet, az idegent. Melinda: Az elsõ két év 2002-tõl 2004-ig a megtérésemnek volt az elõkészítõje, tehát, az otthontól távol, a tanulás során a magányban a körülmények kiformálták azt, hogy szükségem legyen Istenre. És megtérésem után, ahogy mind közelebb és közelebb kerültem az Úrhoz, a formálódásomat segítette. Meséljetek az elsõ találkozásotokról. Emlékezetes, jelentõs volt-e a házasságotok szempontjából? Ottó: A gyergyói táborban voltunk 2004. július 1-jén. Megkértek, hogy osszam be csoportokba a résztvevõket. Estefele érkezett meg Melinda, és én odamentem hozzá, megkérdeztem a nevét, s hogy körülbelül hány éves [nevetés]. Persze azon a héten aztán még több alkalmunk volt beszélgetni, meg ismerkedni. Melinda: Bennem az volt az elsõ reakció, mivel nagyon rosszul voltam az utazástól, hogy tényleg nem vagyok jól, enni se tudok, s akkor még jönnek, zavarnak engem, hogy hogy hívnak, s hogy milyen csoportba kéne engem beosztani. De utána szimpatikus volt Ottó, mint személy: jól el tudtam vele beszélgetni a táborban is, és láttam, hogy érdekli az, hogy mi történik bennem, mi van velem. Fel tudnátok-e idézni olyan kezdeti megfigyeléseket vagy tulajdonságokat a másik személlyel kapcsolat-
8. o l d a l
*
október 2007
Kapcsolat, s kicsi üzlet... Interjú Szûcs Ottóval és Melindával, fõleg házasságukról
ban, amelyek nagy vonzóerõvel bírtak? Ottó: Mikor a táborban az utolsó estét együtt töltöttük ott a tábortûz körül, s másnap is együtt mentünk hazafele, egyáltalán nem látszott rajta, hogy fáradt, hogy akkor éjjel nem aludt semmit. Semmi gyûrõdés nem látszott rajta. [nevetés] Melinda: Még a kezdetek kezdetén, amikor a gyergyói táborból mentünk haza, volt egy ilyen megjegyzése, hogy értem bármit megtenne. Megkértem, hogy fogjon meg valamit, s akkor rám nézett, és azt mondta, hogy értem bármit. Ez érdekes volt nekem: „Hogyhogy, hiszen alig ismer.” Egy másik dolog, ami a mai napig is fennmaradt a kezdetekbõl, hogy jól tudunk beszélgetni. Most is megbeszélünk mindent, még nehéz, fájdalmas dolgokat is, s ez számomra nagyon jó. A keresztény ember nincs egyedül a nagy döntésekben és élethelyzetekben sem. Ti hogy tapasztaltátok Isten vezetését egészen a házasságkötésig? Melinda: Ottót nem tudtam volna elképzelni magamnak. Barátként nagyszerû volt, jól tudtunk beszélgetni, közel voltunk nagyon egymáshoz. Ezért nagy harc volt nekem, hogy vajon tényleg azt akarja-e az Úr, hogy õ legyen a férjem. Nekem ez a változás volt a döntõ, hogy mi nem csak barátok vagyunk, hanem õ lesz a férjem, tehát az a fokozatosság, hogy mégis megtetszett.
Ottó: A találkozásunk utáni öt hónap alatt olyan sokat nem találkozgattunk. Te akkor teológus voltál… Ottó: Igen, harmadéves voltam. Korábban is imádkoztam azért, hogy az Úr majd vezessen, és ismerjem fel idejében azt, aki majd a feleségem lesz, és volt egy olyan elképzelésem, hogy már kellene tudnom elõre, hogy igent mond, még mielõtt nekem kimondja. Ahogy mélyült a barátság, fokozatosan megláttuk, hogy ez a kapcsolat semmilyen más kapcsolattal össze nem hasonlítható, mert bíztunk egymásban, mert könnyen kommunikáltunk, láttam Melindában az Úr iránti elkötelezettséget, a vágyat, hogy az Úrnak szolgáljon, és ez volt, ami eldöntötte nálam ezt a kérdést. Persze az is hozzájárult, hogy a szüleim és mások, akik számítottak nekem, pozitívan vélekedtek. Milyen elvárásokkal indultatok a házasságba? Ottó: Én elvártam, hogy a feleségem álljon meg a saját lábán, legyen független a döntését illetõen, ne más határozza meg, hogy mit dönt, pl. anyuka, apuka, testvér vagy mama [Nevetés], vagy barátnõ. Legyen érett, a feladatait egyedül is végezze öntudatosan. Vagyis, amikor tanulni, vagy fõzni kell, azt különösebb támogatás nélkül is tudja megejteni. [Nevetés] Aztán, hogy támogasson engem, mint férfit, abban a munkában,
amire vállalkoztam. Melinda: Hogy támogasson érzelmileg, tehát kifejezze a szeretetét irántam, hogy fontos és értékes vagyok, számítok neki, ölelésben, vagy szép szavakban, a szeretetnek különbözõ megnyilvánulásaiban. Mi okozta a legnagyobb meglepetést a házasságban? Melinda: Számomra az volt az egyik meglepetés, miután Elõd megszületett (2006. december 1-jén), hogy Ottó menynyire szeret foglalkozni a fiával. Nem gondoltam, hogy férfiként ennyi élvezettel foglalkozik a gyerekével. Ottó: Nekem az volt nagy meglepetés, hogy a távházasság mennyi ki nem számított nehézséget hozott. Már az is mítoszromboló volt, hogy nem tudtunk elmenni nászútra. Milyen új dolgokat fedeztetek fel magatokban miután megszületett Elõd? Ottó: Még jobban meglátszottak azok a gyengeségek, amelyeket én már tudatosítottam magamban. Új dolog volt viszont, hogy láttam azokat, akiknek nem kellett annyi harcot megharcolniuk, és látszólag sokkal felhõtlenebb életük volt, mert nem éltek házasságban. Nekem viszont vállalnom kell a házasságunk érdekében és az Úrért, hogy megharcoljam a harcokat, hogy kitartsak minden megpróbáltatásban, és igyekezzem építeni a házasságot. A mai világban szerintem ez nagyon nagy dolog, mert egyre kevesebb a jó példa. Egy férfi számára a felelõsségteljes élet ma sokkal nagyobb terhet jelent. Melinda: Én azt láttam magamban, hogy amikor egyszerre rám zúdul több minden, - tanulás, háztartás, feleség, anya - és semmit sem tudok becsületesen megtenni, akkor az leterhel, nullapontra kerülök. Az Úr segítségével megtanultam, hogy reagáljak és harcoljak, hogy tudjam, hogy abban a pillanatban mi a legfontosabb, és azt megtegyem. Ez folyamatos tanulás. Az Istennel való kapcsolatotok szempontjából milyen többletet nyújtott a házasság? Melinda: Nagyon sokat formálódtam a házasságunk által, azért is, mert Ottó igeismeretben, meg a hívõ életben is sokkal magasabb szinten áll. A személyisége is sokat formált, mert szókimondó,
9. o l d a l
*
október 2007
egyenes ember, és a hibáimat is egyenesen megmondja, és ez sokat csiszolt rajtam. Ottó: Rájöttem arra, hogy Isten elkötelezte magát, hogy szabadságot adjon az embernek: megteremtette a férfit, aztán megteremtette Évát, hogy a férfi megoszthassa a szeretetét a feleségével. Ugyanakkor Isten meg is alázta a férfit, mert azért a feleségnél nem mindig tudja az ember, hogy mire számíthat. [Nevetés]. A férfi szereti reálisan átlátni a dolgokat, gyorsan megoldani a problémákat, de a házasságban a megoldás nem csak rajtam áll, és ez megaláz. Ottó, te elhivatást kaptál az Úrtól a teljes idejû lelki munkára. Hogy befolyásolja ez a házasságotokat, a családi életet? Ottó: Az elhívásom is hat a házaséletre, viszont a házaséletem is hatott erre az elhivatás-tudatomra. Még nem tudtam teljes idejû gyülekezeti munkát vállalni, mert Melinda tanul, és a gyermekünket együtt kell nevelnünk. Az elhivatástudatom segít, hogy felkészüljek jobban a szolgálati idõszakra, mindig ott lebeg a szemem elõtt, hogy Isten engem mire hívott el, és ez támogat engem abban, hogy a hitemet komolyan éljem meg, és kitartsak, amikor a körülmények hatására én vagy mások megkérdõjelezik, hogy mi is az én feladatom ezen a világon. Egyre sanyarúbb sorsa van a házasságnak napjainkban, holott a társadalomban és a gyülekezet életében is nagyon fontos az egészséges család. Egyre több a zátonyra futott házasság, a válás, még keresztény körökben is. Szerintetek, mi a feltétele annak, hogy két hívõ ember kitartson egymás mellett a házasságban, hûségben és szeretetben? Melinda: Egy jó kapcsolat Istennel. Ottó: Emellett fontos az, hogy mind a kettõben legyen hajlandóság a kommunikációra, a kapcsolatépítésre, és hogy jó üzletet tudjanak egymással kötni, [Nevetés] - jó egyezségeket tudjanak hozni a házasságuk érdekében, amihez mind a két fél tartja magát. Persze, itt fontos a megbocsátás, hogyha valamelyik nem tud ezeknek a feltételeknek eleget tenni, akkor ne szakadjon meg a kapcsolat. Kell egy olyan lelkület is, hogy kölcsö-
Cip el(l)õ nösen támogassák egymást, hogy egymás kedvébe járjanak. Ez egy bizonyos fokig üzlet. [Nevetés] Ha újra kezdhetnétek az utóbbi három évet, mit tennétek másként? Ottó: Sok mindent másképp tennénk, de nem biztos, hogy jobban. [Nevetés] Elõdöt mindenképpen vállalnám, vállalnánk, mert az Úr sok áldást adott a gyermek által. Most ez egy ilyen átmeneti állapot nálunk, és ilyen helyzetben, lehet, hogy sokan nem vállaltak volna gyermeket, vagy sokan megítélnek, hogy meggondolatlanság volt, de én nem támogatom az ilyen gondolkodást. Sok olyan fiatal házaspár van, aki az Úrban bízik, vannak egyetemisták, akik vállalják a gyermeket, s olyan is van, hogy mind a ketten dolgoznak, tehetnék, és mégsem vállalják, s megtörténik az is, hogy amikor már vállalnák a gyermeket, akkor nem jön. Melinda, Ottó és Elõd
Melinda: Én is azt tapasztaltam, hogy a kapcsolatunk megújult és felfrissült miután Elõd megszületett. Tényleg áldás volt a kapcsolatunkra nézve. Nem számítottam volna soha arra, hogy a nehézségek által, amelyeket nem vártam, az Úr olyan sokat formál. És ez nagyon jó számomra. A nehézségeket sokszor megváltoztatnám, de azok által formálódom, és leszek az, akit az Úr szeretne.
Kérdezett Molnár Adina
Re nd bo ntó
10. o l d a l
*
október 2007
E. R.
Ez itt a templomod: szív-falak között zsibvásár. Hiába öntöd és ontod rá a fényt, illatot: belül csak sötét, bûz és sár fogad, és konok felfordulás, zûrzavar, bûn-zaj és vétek adás-vevés, kereskedés; jaj, túl kevés az õszinte áldozat: szelídség és alázat. Az én-falakon foltok, az oszlopokra gondok vannak aggatva. Zsibongó galambárusok keze szaggatja a szentek-szentjét. Ezernyi ketrecét kipakolja, s mindenikben én magam vagyok a rab. Szétnézek és magamra csodálkozom: ezt a zavart okozom azzal, hogy beengedtem õket ide? Szinte fülsiketítõ az õrült zene; igen messze távolodott suttogásod, meleg hangod csendje. Ez itt a templomod: lélek-mennyezet alatt szállást vett áruló-had. Összekoccannak a szent edények: elavult erények. Piac-asztallá vált az oltár, szemtelen zsongássá a dicsérõ zsoltár. Mi ez a sok ripõk alak? Kemény cipõk alatt kopik a padlózat. Rablók rabolják a templomi kincstárad: átkutatják a szív-kamrákat.
fotó:
(Máté ev. 21:12-14)
Jill Pole versei
Templom
t o l l & p e h e l y
Zsebre dugják a hálaadó imákat, elcsennek minden ige-ékszert, béke-füstölõszert. Hogy került ide ez a sok részeg gondolat? Fontolgatni mostmár késõ: kalóz kezükben csákány, vésõ: nekiesnek a rendbontásnak. Biztonságosnak éppen nem mondható, pedig arra volna jó, hogy benne megpihenjek, veled ebédeljek. Nézem megcsonkított szívem: ágyúzott falú trónterem. De hol a trón? - kérdezem, s nem találom. Hisz pénzváltó asztal, - három, fekszik pökhendin rajta. (A csõcseléket nem zavarja!) Ki innen! - kiabálom, ám még a saját hangomat se hallom, olyan nagy az üvöltözés. (Minden szó egy vétkezés.) Ez lett a templomod? Tolvajoknak barlangot, rablóknak otthont jelent most?
Jaj, mit tettem! Tiszta szívem mibe kevertem! Csupa kosz itt minden, észre csak most veszem. Kérve-kérlek, Istenem, kegyelmezz meg nekem! Látom haragod miként füstölög, - s habár félve remegek, oszlopaim reszketnek, titokban örülök, hogy ennyire törõdsz velem. Hogy miattam féltõ szeretet emészt... Rossz ez a sok szemét! Utálom én is! Jöjj el égi ostoroddal, tisztíts meg izsóppal! Kergesd ki az árnyakat! A Te szavadra úgy futamodnak, eszeveszetten rohannak kifelé! Építs fel újra lelki házzá! Szellemed szele hadd fújja, fújja ki belõlem a sok mocskot, képmutatás mázát, hazugság-szutykot. Csak a Tied vagyok. Ez a Te templomod.
Re mé ny ség
r é b u s z
Skandi. 1
BÍRÁL
A FELSÕFOK JELE
... VAN DER MAET, APÁCZAINÉ
2
AC...; OLASZ FOCIKLUB ATTILA NÉVVÁLTOZATA
A skandi számokkal jelzett fõsoraiban egy igeverset rejtettünk el. Ezt kérjük beküldeni pontos igehellyel együtt legkésõbb november 10-ig.
JÚLIUSI REJTVÉNYFEJTÕK: Bódi Levente, Ürmös; Kürti Eunika, Arad; Bálint Tímea, Remeta
JADDAI FIA (1KRÓN 2:47)
ANGÓRA- EZEN A KECSKE HELYEN, GYAPJA NÉPIESEN
TURF
Y
3 LIHEGVE SIET
AMELY HELYRE
KÖNYVET NYERT: Bálint Tímea
TÓRIUM
ÁTLÓ KÖZEPE!
RÉGÉSZ ÖRÖME
EGYE! TUSIKA
AMPER
FRANCIA EREDETÛ NÕI NÉV
ZENESZERZÕ VOLT
PÁRATLANUL TÛZÕ!
FINOM ... MENDES; BURNÓTSZÍNÉSZNÕ FAJTA
ÖRÖKZÖLD NÖVÉNY
... AMIN DADA; DIKTÁTOR V.
IRHA KÖZEPE ... IDA; KÖLTÕNÕ
IRÍDIUM IGEN, OROSZUL
KISBOLYGÓ
SCHWARZWALD RÉSZE!
NAGYHATALOM LASSAN BEJUT
TOLVAJNYELV
RITKA NÕI NÉV KAKAÓSZEMEK!
NÖVÉNYI FORRÁZAT
... HARTE; AM. ÍRÓ KORPUSZ
ALBÁNIA FÕVÁROSA
HÁRMAS TALÁLAT
ÖRÖKSÉG JELZÕJE KAR, ANG.
KISSÉ ALJAS SÖTÉT NAPSZAK HAZAI MEGYE
ELEKTROMOS...; HALFAJ ELÕTAG: FOLYÁSÁRAMLÁS
FIGYEL
JUDIK...
TEGNAP, ROMÁNUL
FAVÁGÓ ESZKÖZ
DEHOGY!
KIFELE!
FÁBA VÉS
POTTYAN SZERB VÁROS NOVI ..., ÚJVIDÉK
NÉMÁN HATÓ KAMIONJELZÉS!
... KAMP; VERNE HÕSE
PONYVA RÉSZE
DRINÁPOLY MAI NEVE
NEM MEGY EL INNEN! ENDRE, BEC.
NÉMÁN TÛRÕ!
ÁSVÁNYI FÛSZER PÉKSÉGBEN VAN!
PÁROS SZERV BEFURAKODIK
SZINTÉN ROBINSON ÍRÓJA
AZ UDVARRA
MEZEI...; LILA VIRÁGÚ NÖVÉNY
OTROMBA, IDOMTALAN
... MÁNI NAPTÁRA
OLAJOZ ROST NÖVÉNY SZESZES ITAL
SIKERES OSTROM EREDMÉNYE CERUZA RÉGIESEN
OXIGÉN
FOGDÁBAN VAN!
ÜRES KÉZ! BETEGSÉG
SÚROLÓESZKÖZ KISS ... KATE
HANYATLÓ KÉPKERET
JAPÁN VISELET MISTER ... GROS; NAGYBAN
SZÜRKÉSZÖLD FÛ
BEÓCIAI HÕS
JUTTAT
LÓCSEMEGE! A MALDÍV SZIGETEK FÕVÁROSA
*
PEST FELE!
ORRÁHOZ TOVA
NÉMÁN BÍZÓ
RÓMAI 105-ÖS
PALLÁDIUM
... RABIN; KORMÁNYFÕ AZONBAN
TAKARÓ
KÉRDÉS SZEMÉLYRE
BEFELE!
FÉLIG!
LITER
HANGZIK
október 2007
SZAMARAT UTÁNZÓ
BORÓKAPÁLINKA INENNI (FÖLDR.)
KAMIONMÁRKA
BÓR
N
RÓMAI PÉNZ V.
URÁN
RANGJELZÕ
MINDENESTÜL, FR.
MÉHCSAPAT
É
... CHANEY, SZÍNÉSZ
A MÉLYBE
ÕSVEZÉR
N -NEK PÁRJA
HOLLAND „SAJTVÁROS“
SUGÁR
LÁRMA
HORVÁT HEGY BIBLIAI PRÓFÉTA
MADRIDI LAP
MINTHA (CSAK)
„SPACE...“; (FILMCÍM)
GRÁDUS
HOSSZÚ IDEJE .... MACI; MAGAZIN
F. GARCIA LORCA DRÁMÁJA
11. o l d a l
A TAGOLT BESZÉD KÉPESSÉGÉNEK ELVESZTÉSE
Eg ye mb er Kedves fiatalok, kellene egy ember, csak ki legyen? Majdnem minden hívõ fiatal képes arra, hogy meglássa mi az, ami nincsen jól a gyülekezetekben, ifjúságokban, személyes lelki élet területén stb. És legtöbbnek még van is ötlete, hogyan lehetne jobban. Egy néhányan kezdeményeznének is, de nem mernek. Várnak! Várunk másokra, gondolva, többnek jobban megy. Igaz, de nem mindig tudják átvenni a látást. És ha igen, akkor is, ki kezdje??? Így sok jó dolog elmarad!... Nincs egy ember, aki kezdeményezzen, lépjen. Csak a kommentár. Pedig többször jobb, ha „no comment”. Sokszor a mai keresztyén közerkölcs visszahúz. Mind egymást nézzük ahelyett, hogy képesek lennénk a megértett igét felvállalni, még ha körülöttünk azt nem is úgy gyakorolják. Pedig sokszor Isten olyan lépésekre hív, hogy az ellaposodott, kényelmes keresztyénség ezt nem értheti. Például egyeseknek fel kell adni a személyes, addig nehéz munkával felépített karrierjüket. Mások jól megszokott, kényelmes lakásukat, környezetüket, mert az Úr máshogy, máshol akarja használni õket. Jó látni itt-ott egy néhány ilyen bátor tanítványt. A kihívás és felhívás az feléd, felém: Ha az Úr valamit megmutat, kell lépni, még ha nincs is társam. Ha az Úrtól van, lesznek még társak hozzá és kellõ erõ is kellõ idõben. Amit neked mutat meg az Úr, azt te teheted és azt tõled kéri számon. Hiszem, errõl lesz még részletesebben szó az Ififókusz konfin, de szívesen várom véleményeteket, hozzászólásotokat a
[email protected] emailcímre.
[Kelemen J. Sándor]
romániai magyar baptista fiatalok lapja Kiadja a ROMABISZ Elnök: Kelemen J. Sándor Szerkeszti: Gönczi Géza Cím: Redactia Mustármag Str. Gen. Berthelot nr. 5 410050 Oradea, Bihor Tel.: 0259-406 782
E-mail:
[email protected] Internet: www.romabisz.ro
O
tthoni tájakról fúj a déli szél, épp oly perzselõ és forró, mint aratás idején Júdea kopár pusztája. Régi ismerõs ez az keserû, ropogós íz meg a por fullasztó szaga és a viszketés, ahogy az ember és a ruha szöveteit rágja a sivatag sárga homokja. A szél arra fúj amerre akar; hallod zúgását, de nem tudod honnan jön s hová megy. Júdea, Júdea - suttogja. Hallom és sohasem felejtem! Sem Galileát, vándorlásunk poros földjét és a Tó kiszámíthatatlan vizét, apánk viharvert halászhajóját és Kapernaumot, a nyüzsgõ kikötõvárost meg a roskadozó hálókat, ezüsthalakat... Látom a hegyeken trónoló Jeruzsálemet, a Templomot és a szégyen helyét, a Golgotát... Már emlékek mind, szinte nyomtalanok, de el nem felejthetem õket. Nincs többé a Szent Város, üszök és szemétdomb a Sion hegye, sakálkölykök tanyája, és gaz nõtte be a Koponya dombját, a sír üres, beomlott. Fájdalmasan hiányzol Uram, ha megrohannak az emlékek. Üresen kong a lelkem, hallgatózom és fülelek, hogy bárcsak meghallanám hangodat, elkapnám tekinteted. Úgy kellesz, mint egy aprócska fény a hajótöröttnek, vagy mint akkor régen - jól emlékszem - egyetlen szavad a viharban. Akkor az Istennel laktunk. Házadban háltunk és árnyékodban nyugodtunk, és te mennyei morzsáiddal etettél. Hiányzik közelléted, szépséged, kezed simogatása, szavad ereje és vállad nyugtató támasza. Hiányzik a forma, az alak amit vállaltál, amibe zárattál, hiányzik érintésed csodája. Hiányzik az ember. Tudom, gyarlóságom és gyengeségem, tudatlanságom vaksága ez, hogy a láthatót csodálom, mint akkor a hegyen fent, ahol hajlékot akartunk építeni a menynyeieknek és neked. Bocsásd meg kicsinységem, de fogadd rajongásom. Mit sem tudó gyermeked vagyok, Uram. A legkisebb voltam, a Kicsi, a tizenkét testvér közül. Õk, a nagyok korholtak és okoskodtak, sokszor rosszul esett, de te annál inkább óvtál és vezettél. Láttad szeretetre szomjas szívem, reménytelen istenkeresésem, és tudtad gõgöm és nagyravágyásom, haragom és türelmetlenségem, „Boanergesz”, mondtad egyszer... Nem takargatom bûnös voltom. Nem felejthetem keresztedet, és az fájt neked és fájt nekem. Szerelmedért, bocsásd meg Mesterem! Jól emlékszem, te tanítottál meg nem félni szeretni, hozzád erõtlenül odabújni, a kereszt alatt megtörten megállni és Pünkösdkor rólad bátran prédikálni. Mert akit nagyon szeretnek, az maga is szeret. Isten a szeretet. Mert a világ szereteted által teremtetett és szeretetbõl születtünk, megtartó kegyelmed is szeretet, nem érdem. Szamáriát sem felejthetem: valami végtelen ragyogás tükrözõdött ott benned, töretlenül, mint Jákob kútjának mély vizén, mely nem magát mutogatja, hanem minden cseppje csordultig telik ellenséggel, idegennel, baráttal, kedvessel és adja magát bõséggel, kiapadhatatlanul és ingyen. Szereteted parancsa ez: csordultig a másikkal, egészen a másikért. Az élet vize vagy, a forrás. Az elsõ és utolsó. Jó Uram, látod, egyedül maradtam itt a messzi idegenben, már az utolsó vagyok Követõid között, az Öreg. Nagyon elfáradtam, úgy mennék már, pihenni szeretnék nálad, s tudom te is vársz, de feladatod még itt tart. Õrzöm juhaidat hûséggel pogány hitetõk, antikrisztusok és császári hóhérok között. Még egy kis idõ és hiszem, meglátlak, mert úgy ígérted: „eljövök hamar“.
Boanergesz,
a mennydörgés fia*
Beszéljük meg!
h a l s ü t é s
* Az õskeresztény hagyomány szerint János apostol Jeruzsálem lerombolása után a kis-ázsiai Efezuszban telepedett le. Tekintélye erejével innen irányította Krisztus egyházát, védte a korabeli pogány tanoktól, a görög-hellén és római filozófiai áramlatoktól, a különbözõ gnosztikus és misztikus vallásoktól. A hagyomány szerint a nagy keresztényüldözések idején többször megkísérelték elpusztítani, elsõ ízben forró olajba fojtva akarták kivégezni, ezt túlélve Pathmosz szigetére számûzték. Az írástudatlan palesztinai halászfiún keresztül munkálkodó Isten olyan páratlan mûveket hagyott az utókorra, mint a Negyedik Evangélium, a Levelek és a mûfajteremtõ Apokalipszis. János, a korabeli átlagéletkorhoz mérten kivételesen magas kort élt meg, túlélte Jézus valamennyi apostolát, a hagyomány szerint természetes halállal halt meg a Kr. u. II század elsõ évtizedeiben. Márk 3:17 tanulsága szerint a Boanergesz nevet Jézus adta neki, jelentése: a mennydörgés fia.
Ifj. Elekes József
