Marc BLOCH: A feudális társadalom. Bp., 2002. 311-371.
Kivonat A) A nemesség A nemesség két legfontosabb feltétele a középkorban: felsőbbséget kifejező jogi státusz és ennek a státusznak valamiféle vérségi leszármazáson való nyugvása. Ilyen értelmezésben azonban a 12. század előtt nem beszélhetünk nemességről Bloch szerint. Bár hozzáteszi, hogy már a germán törzseknél is találunk „nemesnek” minősített családokat (NOBILES = EDELING) ha ezek léteztek is, az állandó belső harcok és a személyes konfliktusok miatt korán kihaltak (pl. a 9-10. századi Angliában csak a király közvetlen környezete számított AETHELING-nek) A források igen szűkösek a nemességgel kapcsolatosan felmerül a kérdés, hogy miért nem maradtak fent források? Valószínű mert a nemesi családok nagy ősei egyszerű birtokosok vagy katonák voltak, az ősök jelentéktelensége tehát a nemesség nem létével magyarázható. A szűkös forrásellátottság azonban nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne tűnnének fel különféle elnevezései a nobilis-nek, de folyamatos eltérő jelentéstartalommal töltődött fel:
sokszor az allódium tulajdonost is ezzel a jelzővel illeték, valószínű, hogy a felszabadított rabszolga is ugyanolyan státuszt élvezett, mint akik eleve mentesek voltak a szolgaság alól
A feudalizmus végén azonban kialakult, hogy a nemes szót csak azon hatalmasokra alkalmazták, akik képesek voltak befolyásolni a társadalom működését. Értelme tehát továbbra is bizonytalan maradt, de már valamiféle előkelőség képzete társult a fogalomhoz. (pl. egy 1023-as békepaktum kimondta a nők zaklatásától való tartózkodást a nemesség részéről) 1) Nemes = földbirtokos?
Gyakori a két fogalom párosítása. Bloch szerint ez helyénvaló, hiszen csak valamiféle földbirtokból származó járandóságból voltak képesek finanszírozni az előkelő létüket. De le kell szögezni, hogy ezen előkelők felmenői minden bizonnyal nincstelen kalandorok vagy egyszerű parasztok lehettek tehát földbirtokos osztály időről-időre kicserélődött, de szükségképpen azonos ideje létezett.
1
2) Nemes = fegyverforgató?
A nemesi léthez a fegyverforgatás is hozzátartozott két okból - hatalmuk reprezentálása miatt, - és mert jelentős részük nagy valószínűséggel vazallusi státuszból származott. Ez azt bizonyítja, hogy nagyjából a 12. századra következik be az a törvénykezési hullám, amely az alsóbb rétegek számára igyekszik korlátozni vagy megtiltani a fegyverviselést ugyanis a katonáskodás egyre költségesebbé válik1, így az alsóbb társadalmi osztályok kiszorulnak a hadviselésből. (korábban pl. könnyűlovasként fegyverhordozók lehettek egy-egy lovag mellett)
B) A nemesi élet A nemesi élet és a mindennapok vizsgálatához kiváló forrásként szolgálnak a különböző eposzok, lovagi énekek, trubadúrlírák (pl. Nibelung- gyűrűje) 1) Miért jó a háború a lovag számára? Alkalmat ad a bátorság megnyilvánulására de ne gondoljuk, hogy nem futamodtak meg vagy nem folyamodtak cselhez a középkori lovagok. „Unaloműzős” eszköze hivatali funkciót ugye nem töltenek be Jövedelemforrás = lényegében a nemesi ipar: - szabadrablásból - parasztoktól sokszor erőszakkal beszedett adó - túszejtés váltságdíj követelése Ezek akár tartós jövedelemforrások is lehettek. Ilyenkor rendszerint igen kegyetlenek voltak az élet és az emberi szenvedés megvetése feltételezhető (egy-egy ostromlott város, vagy vár lakosait gyakran lemészárolták vagy megcsonkították) Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a 12-13. századtól kezdve egyre nagyobb igény van a kóbor zsoldos lovagokra, mert a hűbérúr vazallusainak a harcértéke nem mindig ütötte meg a kívánt színvonalat (nem is akartak igazán harcolni menni, még a hűbérűr sokszor pazar ajándékai ellenére sem) Gyakori, hogy külföldre mennek a lovagok különböző „kalandtúrákra” főleg a flandriai és normandiai lovagok álltak veszélyes katonák hírében, jelentőségük azonban semmiképp nem elhanyagolható: - részt vesznek az Ibériai-fsz. arabmentesítésében - szerepet játszanak a D-Itáliai normann hercegségek alapításában - zsoldosként állnak szolgálatba Bizáncnak keresztes hadjáratokba való bekapcsolódás Lenézték az (IMBELLIS) – nem fegyverforgató társadalmi rétegeket (parasztság, polgárság) 2) A nemesi élet otthon: A hétköznapjai falusias környezetben teltek a városokban nem igazán telepedtek le, így a városok irányítása döntően a kereskedő rétegre hárult. A lovagok villái általában falvak mellett helyezkedtek el. a 8-9. században, a normann és magyar kalandozások hatására megjelenik a települések védőmű1
Egész testet beborító páncélzat jelenik meg. A fémhiány miatt sok helyen importra szorult az ipar. Elkészítése rengeteg időt és pénzt igényelt.
2
rendszerrel való ellátása: - a lovag kúriája általában védelmi funkciót is ellátott számára és a közeli parasztok számára is, - felépítése: fatorony, árok, általában az emeleten a lovag lakott, alul éléskamrák, esetleg palánk - a kő csak a 12-13. században jelenik meg - a nagyteremben egy hosszú asztal és padok, hogy minél több ember elférjen a lovag sohasem egyedül étkezett, hanem szolgáival és személyzetével egyben társasági élet is volt az étkezés, hiszen kevesen tudtak olvasni 3) Szórakozás: A lovag sohasem vett részt a termelésben, mert az a kiváltságos státuszászának elvesztésével járt volna. A termelésirányításába se nagyon kapcsolódott be, ő csak az adót szedte be. Idejének egyik részét az igazságszolgáltatásba való bekapcsolódás töltötte ki vagy saját vazallusai felett ítélkezett, vagy valami bíróságnak a tagjaként tevékenykedett. Fontos szórakozás volt a vadászat, ami egyben létfenntartó szükséglet is volt ezért igyekeztek az urak kisajátítani egy-egy terület vadászási jogát. Természetesen a vadászatnak volt egy emelkedett, hobbi változata is ez azonban rendkívül költséges volt a vadászsólymok- és kutyák fenntartása miatt. Másik fontos szórakozási forma a lovagi tornák = a fiktív csaták közösségteremtő típusa: - csak férfiak vehettek részt - általában a király vagy egy gazdag nemes udvari ünnepsége során került sor rá ezért gyakran csak emiatt járják a lovagok a különböző tartományokat. - probléma: gyakran eldurvult, és felesleges vérontáshoz vezetett (II. Henrik, angol király pl. pont emiatt tiltotta be a lovagi tornákat). 4) Viselkedés: A társadalom vezető rétegeként ki kellett alakítaniuk egy viselkedési normarendszer aminek rögzülése nagyjából az 1100-as évekre tehető, amikor kialakul az ún. - courtoisie (=udvariasság) - proudhomme (=becsületesség) – ez későbbi Ennek kialakulása egy intenzív társasági életet feltételez mert nyilván a váraikba zárkózott urak kevésbé tudtak volna ilyen értékeket kialakítani. A courtoisie szülőhazája Franciaország (mi más?), de a 11. századtól már Itáliát és a német területeket is eléri, oka: - a francia lovagok voltak azok, akik tömegével járták a kontinenst - harcos és az imbellis osztály korai éles elválása - Franciaországot nem osztotta meg belső háború, mint pl. a pápával viaskodó NRCS-t (ezután hosszasan részletezi Bloch, hogy a franciák milyen fasza gyerekek voltak már akkor is, hiszen ők találták fel a langyos vizet) A 12-13. századtól kezdve terjedt el, hogy a lovagok mák aktívabban kapcsolódtak be a korabeli szellemi életbe a lírikus trubadúr műfaj virágkora (IX. Acquitaniai Vilmos volt, akit az első trubadúrköltőnek tartanak) Az udvarokban egyre gyakrabban tűntek fel zenészek, zsonglőrök (a könyvben jongleur, mert így nyilván sznobabb) stb. A házasodás: - valójában egy gazdasági ügyletként fogható fel - általános elmondható a korról (még a papságra is), hogy nem jellemezte őket
3
önmegtartóztatás a szexualitás terén - tehát csalfa a költészetben megjelenő leírás, hogy itt a házasságok és a nőszeretet valamiféle idilli képe jelent volna meg rendszerint a szeretett nő házasságban élt, és magasabb társadalmi státuszú volt, és a testiségtől sem volt mentes - alapjában állt messze a korabeli vallási felfogástól a házasságról és a szerelemről alkotott gondolkodás. 5) Lovaggá ütés: A lovaggá ütés ceremóniája több részből állt: - a serdülőkorban lévő ifjúnak egy lovag fegyvereket adott át, majd pofon vágta (utolsó megtorolatlanul hagyott pofon, vagy a fizikain kontaktussal terjedő lovageszmény) - maga a lovaggá ütés ókori és germán (Tacitus leírásai) gyökerekben is feltűnik ez azonban minden szabadra vonatkozhatott Később ez a szokás devalválódik és már csak egy bizonyos társadalmi osztályra szűkül le (lovagokra) és pont akkor, amikor megkezdődött a fegyverforgató és az imbellis elválása, és ezt valahogy meg kellett jeleníteni. Kezdetben az számított lovagnak, aki lóháton teljes fegyverzetben vonult a 12. században azonban ez már nem volt elegendő, valami szertartásszerű aktussal kellett megerősíteni: - 1100 k jelenik meg az ordonner = lovaggá tétel (ami után a lovagok ordojába került) - ennek gyakorlati rítusa a kard (mint a katona legfontosabb eszköze) megáldása, majd az oltárról való leemelése Az áldás egyre inkább az egyház részéről is kívánalommá vált, mert ezen keresztül növelni tudta a befolyását a világi dolgokba (általában a szertartás során a felövezés joga illette meg a papot) Az egyház tehát arra törekedett, hogy az ókori eredetű fegyverátadási rítusból „szentséget” kreáljon ez azonban nem igazán sikerült neki teljesen, mert megmaradt alapvetően a világi dominancia (pl. a csaták előtt vagy után nem volt alakalom papi részvételre) John of Salisbury feljegyzi, hogy a 12. századra már elterjedt, de nem válik általánossá a lovaggá ütés rítusa. 6) Lovagi kódex A lovagi lét az erkölcsi viselkedésre is hatással volt a lovaggá ütés során fokozatosan kialakult az eskütétel, amit azok is betartottak, akik nem tettek korábban. A lovagi kódexben rendszerint egyházi tanítások jelentek meg (Tízparancsolat stb.), bár a tényleges alkalmazásuk nem mindig sikerült de alapvetően az egyház súlyának megnövekedését kell e mögött látni. Egyben adott nekik eszményt és legitimációs erőt az erkölcsi kódexszel. (pl. Ordine de Chevalirie nem adhat az úrhölgyeknek rossz tanácsot, segítenie kell az elesett fele barátain)
4
C) A de facto nemesség átalakulása de jure nemességgé
A 12. sz.-ban keletkezett Templomos Lovagrend regulájában nem tűnik fel, hogy a lovagságot bármiféle társadalmi ranghoz kötnék még nem örökíthető. A 13. sz.-ra azonban már örökletessé vált több törvényben is feltűnik, hogy megtiltották a paraszti származásúak lovaggá ütését. A gyakorlatban azonban nem mindig érvényesült, hiszen nem volt ritka, hogy a csaták előtt nemteleneket is lovaggá ütöttek elképzelhetetlen volt ugyanis, hogy egy teljes páncélzatban lévő katona ne legyen lovag.
Az örökletesség megjelenésének egyik oka volt a feltörekvő patrícius réteg kiszorítása, akik földvásárlással igyekeztek nemesi státuszra szert tenni. A gyakorlatban azonban nem volt ennyire merev a rendszer, mert akkor önmagát ítélte volna sorvadásra a nemesség kellett bizonyos bejutást biztosítani, de szűrni kellett.
A középkor végén a monarchiák igyekeztek kisajátítani a nemesi kiváltságok adományozását mivel azonban a nemest a nemesi életmódja / hatalma tette nemesség, ezért nem volt ritka, hogy megvénült veteránok vagy katonai hűbéresek is megkapták a nemesi címet.
Tehát a de facto kialakult örökletesség, azaz nemesség, csak később vált de jure örökletessé amikor a monarchiák felismerték az ebben rejlő (hatalmi) lehetőségeket. 1302-ben Szép Fülöp volt, aki először üzletelt nemesi kiváltságokkal. 1) A lovagok leszármazottai és privilegizált osztállyá szerveződése: A lovaggá váláshoz szükség volt egyfajta rögzített szabályrendre is ez a 11-13. századi Jogok Kódexében rögzült (= fegyverrel, lóval kellett rendelkeznie és vazallusi kötelezettségeknek kellett eleget tennie) Az átalakulás a 13. századra fejeződik be már nem attól lesz nemes valaki, hogy átesik az ősi szertartásokon (lovaggá ütés), hanem hogy jogot formálhat magára a szertartásra. 2) Nemesi jog: A nemesi jogban is változás következik be korábban attól vált nemesség valaki, hogy vazallus volt, a 13. századra megfordul és nem lehet vazallus, aki nemesként volt számon tartva Ez a gyakorlatban nem mindig érvényesült, pl. ha valaki polgári származású volt, vagy nemesi anyától, de nemtelen apától származott.
A katonai vazallusok már korán elváltak, és más jogrend vonatkozott rájuk - eltérő bíróság ítélkezett felettük - a hűbéri öröklés is eltérően működött náluk A felső nemességre is eltérő szabályok vonatkoztak legfontosabb tilalom a rangon aluli házasság volt. A nemesi jogok bár születési előjogokon nyugodtak, el lehetett veszíteni őket ez volt a dérogeance = ha olyan dologgal foglalkozott, ami nem illett egy nemeshez (ez főleg a kereskedés és földművelés volt) ezt azonban még nem vették olyan komolyan.
5
