KIVONAT. Dr. Nagy József A kriminálmetodika általános kérdései. c. jegyzetéből 1. (Tansegédlet az RTF hallgatói számára) 2 ***

KIVONAT Dr. Nagy József A kriminálmetodika általános kérdései c. jegyzetéből1 (Tansegédlet az RTF hallgatói számára)2

*** 1. BEVEZETÉS A KRIMINÁLMETODIKÁBA3

Mivel a kriminalisztikát a büntetőeljárás fejlődéséhez kapcsolódóan a tények valóságos feltárására alkalmas, tudományosan megalapozott eszközök és módszerek kidolgozása iránti igény „hívta életre”, természetes, hogy kialakulásakor a kriminálmetodika is a bűnügyek nyomozásának módszertani kérdéseire koncentrált. A múlt században egyre inkább bebizonyosodott, hogy a jogalkalmazás más területein is hasznosíthatók a kriminalisztika eredményei. Még mielőtt napirendre került volna az a gondolat, hogy nem lehet egyenlőségjelet tenni a „nyomozás” kifejezés kriminalisztikai, illetőleg büntetőeljárás-jogi jelentése közé, a rendőri, a nyomozóhatósági gyakorlat már rámutatott arra, hogy a különféle ügyek feldolgozása lényegében hasonló „menetrend” szerint történik – az eltérés tulajdonképpen abban van, hogy az adott ügytípus esetében mely jogszabályok rendelkezései szerint kell az eljárást lefolytatni.4 Így hazánkban a múlt század utolsó harmadában a kriminálmetodika már nem csak bűnügyekkel foglalkozott; melynek folyományaképpen kapott helyet (egyebek közt) a bevezetőben említett Kriminalisztika Különös Rész c. tankönyvben néhány államigazgatási (ma közigazgatási), illetve szabálysértési eljárás alá tartozó ügytípus, pl. a tűzesetek, közlekedési-, üzemi balesetek „nyomozási módszertana” is.

1

RTF, Budapest, 2007. A kivonat közzétételére a szerző hozzájárulásával került sor. Figyelem! A kivonatot nem módosítottuk, tehát a jogszabályok változásainak követése (figyelemmel az előadásokon elhangzottakra is) az Olvasó feladata! 3 A fejezethez a szerző hozzájárulásával forrásként szolgált dr. Lakatos Jánosnak a kriminalisztika fogalma, tárgya belső felosztása c. előadásanyaga. 4 Vö.: Balláné – Kunos – Lakatos: Bevezetés a kriminalisztikába (jegyzet, Rejtjel Kiadó 2004., szerk.: dr. Lakatos János; a továbbiakban: Bevezetés a kriminalisztikába) 1. és 4. fejezet vonatkozó részeivel. 2

1.1. A KRIMINÁLMETODIKA FOGALMA, TÁRGYA A kriminálmetodika a kriminalisztikának a nyílt nyomozás módszertanával foglalkozó ága, amely integrálva a különféle ügytípusok feldolgozásához szükséges elméleti ismereteket és gyakorlati tapasztalatokat tudományosan megalapozott elveket és ajánlásokat dolgoz ki az egyedi ügyek hatékony megoldása – felderítése, bizonyítása, vizsgálata, illetőleg megelőzése – érdekében. Tárgyát elsősorban a nyomozóhatóságok gyakorlatában rendszeresen előforduló bűnügyek, közigazgatási, és szabálysértési eljárás keretében vizsgálandó események képezik, amelyeket kriminalisztikai és kriminológiai sajátosságaik, jellemzőik szerint csoportosít. Tételei is ehhez igazodnak (azaz ügytípusokkal foglalkoznak), következésképp némi eltérés mutatkozik a metodikai „felosztás” és az anyagi jogi szabályozás rendszere között.5 A kriminálmetodika feltárja a hasonló esetek (az ugyanolyan fajtájú események, az analóg módon elkövetett cselekmények) közös vonásait. Tanulmányozza – az adott bűncselekmény-fajta tipikus elkövetési változatait, illetőleg az adott esemény-fajta megvalósulásának tipikus jellemzőit, – az eljárás célja, a bizonyítás tárgya, az alkalmazható jogi eszközök stb. meghatározása végett a különféle ügytípusokra vonatkozó jogi szabályozást; figyelembe véve a más eljárásra áttérés lehetőségeit is, – az ügytípusok szereplőinek (elkövetői, sértetti kör stb.) releváns jellemzőit, – a tipikusan előforduló tárgyi és személyi adat-, információ- és bizonyítékforrásokat, – a krimináltechnikai és krimináltaktikai eszközöknek és módszereknek az egyes ügyfajták feldolgozásában betöltött szerepét, alkalmazási lehetőségeit, – a nyomozási (felderítési, bizonyítási, vizsgálati) tapasztalatokat, – a megelőzés (egyes) lehetőségeit, – és mindazon kapcsolódó tudományos eredményeket, amelyek felhasználhatók a metodikai elvek és ajánlások kidolgozásában. Mivel minden esemény/bűncselekmény egyedi, a kriminálmetodika csak az adott ügykategória feldolgozásának (felderítésének, bizonyításának, vizsgálatának, megelőzésének) leghatékonyabb módszereit és kérdéseit tudja összefoglalni, de ezek nem alkalmazhatóak változatlanul, mechanikusan minden egyes ügyre. A kriminálmetodika tehát nem „minden alkalomra érvényes recepteket”, hanem olyan nyomozástaktikai, -módszertani ajánlásokat dolgoz ki, amelyeket célszerű figyelembe venni az egyedi ügyek konkrét nyomozási problémáinak megoldásánál. Az egyes metodikai tételek rendszerint a következőképpen épülnek fel: 5

A büntetőjog a lopás minősített eseteként „egy kategóriába” sorol mindenféle dolog elleni erőszakkal elkövetett lopást, például a kasszafeltörést, a betöréses lopást, a gépjárművek „feltörését” az elvitelük, avagy a bennük lévő tárgyak megszerzése érdekében (stb.); azután dolog elleni erőszak valósul meg az ún. zsebmetszés esetében, vagy egy gyöngysor nyakból leszakításakor is. Márpedig nyilvánvalóan eltérő típusokról van szó: másképp „dolgozik” egy betörő, mint egy zsebtolvaj; nem azonos az elkövetés tárgya, módszere és persze az elkövetők köre sem; eltérés van abban is, hogy miféle elváltozások keletkeznek, hogy milyen lehetőségek vannak a felderítés és a bizonyítás tekintetében (és így tovább). Mindenféle „műfajnak” megvannak a maga jellemzői – és ehhez „igazodik” a metodika.

2

– a cselekmény/esemény fogalma, – az eljárás célja és a bizonyítás tárgya, – a hatáskör és illetékesség, – az elkövetés/megvalósulás jellemzői (az elkövetés eszközei, módszerei, elősegítő okok, körülmények stb.), – az elkövetők/szereplők köre és jellemzői, – a tudomásra jutás módjai, – az elsődleges (halaszthatatlan, azonnali) intézkedések, nyomozási cselekmények, – a nyomozás tervezése és szervezése, – a felderítés és a bizonyítás speciális vonásai (az egyes intézkedések, bizonyítási eljárások stb. különös szempontjai, végrehajtásuk sajátosságai), – a megelőzés lehetőségei. Az egyes tételek felépítését természetesen az adott ügytípus sajátosságai is befolyásolják. Bűncselekmények esetében a fentieken túl (illetve azokkal együtt) rendszerint a következő kérdésekre is ki kell térni: – az ismeretlen vagy ismert tettes esetén teendő intézkedések, – a halaszthatatlan, illetőleg a határozat nélkül végrehajtott nyomozási cselekmények, – az adott bűncselekmény büntetőjogi sajátosságai (a nyomozás során mit kell a bizonyítás tárgyává tenni – törvényi tényállás, keretjogszabály esetében a kapcsolódó rendelkezések, egység, többség, halmazati és elhatárolási kérdések stb.), – az adott bűncselekmény kriminalisztikai és kriminológiai sajátosságai (elkövetők köre, elkövetés módszerei, elkövetés eszköze, elkövetés okai stb.), – a nyomozás tervezésének és szervezésének a már említett sajátosságokon túl a különféle egyéb körülményekkel is összefüggő sajátosságai (pl. a bűncselekmény az adott környezetben közfelháborodást, riadalmat keltett stb.), – melyek az adott ügytípus nyomozása során bevált bizonyítási eszközök és bizonyítási eljárások, – mely kérdéseket kell tisztázni a sértett, tanúk, gyanúsítottak kikérdezése, kihallgatása során, – milyen szakértőket kell igénybe venni és a szakértőknek milyen, a bizonyítás tárgyához tartozó kérdéseket kell feltenni, – a helyszíni szemle megtartásának miféle speciális követelményei vannak az egyes helyszíni szemle köteles bűncselekmények (pl. betöréses lopás, súlyos testi sértés, erőszakos közösülés, emberölés stb.) esetében, – hogyan lehet felkutatni és lefoglalni a tárgyi bizonyítási eszközöket; mit kell keresni a házkutatás során (pl. visszaélés lőfegyverrel, lőszerrel, lopás, testi sértés stb.), – melyek az adott bűncselekménnyel kapcsolatos felderítési, bizonyítási nehézségek (lásd pl. a vesztegetés esetében az érintettek érdekeltségéből adódó problémákat; vagy mikor az emberölés áldozata az identitással még nem rendelkező újszülött – és így tovább), – melyek a lehetséges, a bűnmegelőzés érdekében teendő intézkedések,

3

– s végül – de nem utolsó sorban – mennyiben befolyásolja az eljárást, ha az elkövető fiatalkorú vagy katona; hogy a bűncselekmény magánindítványra üldözendő, avagy magánvádas eljárás alá tartozik; illetve ha bíróság elé állításra kerülhet sor. Természetesen vannak bizonyos, a metodikai tételek felépítését befolyásoló sajátosságok a szabálysértési, illetve a közigazgatási eljárás alá tartozó ügyekben is. A szabálysértési eljárás metodikai nézőpontból sok tekintetben hasonlít a büntetőeljárásra – hiszen van „elkövető”, itt is a felelősség tisztázása a cél, s vannak olyan cselekmények, amelyeket csupán néhány tényező „választ el” a bűncselekménytől (pl. lopás, egyes közlekedési balesetek stb.). A közigazgatási eljárás tekintetében elsősorban az ún. rendkívüli halálesetek, valamint az eltűnési ügyek azok, amelyek vizsgálata/feldolgozása kriminálmetodika tételek tárgya. E jegyzetben a kriminálmetodika általános kérdései körében a fentiekre figyelemmel foglalkozunk – a nyomozás „szerkezetével” (menetével), – a bizonyítás általános kérdéseivel, – hogy milyen intézkedéseket lehet tenni, milyen nyomozási cselekményeket lehet végezni általában az ismeretlen tettes felderítése, tartózkodási helyének megállapítása és elfogása érdekében, – az egyik igen fontos bizonyítási eszközzel és annak forrásával: a szakvéleménnyel és a szakértőkkel (különösen az igazságügyi orvos- és elmeorvos, valamint a pszichológus szakértőkkel és a részükre feltehető kérdésekkel), – a közvád, magánvád, magánindítvány egyes kérdéseivel, illetőleg a magánvádas eljárásban folytatott nyomozás speciális szabályaival, – a fiatalkorúakkal szembeni büntetőeljárásbeli nyomozás specialitásaival, – az ún. gyorsított eljárás, a bíróság elé állítás speciális szabályaival, törvényi feltételeivel, nyomozási sajátosságaival, – valamint a rendkívüli halálesetek vizsgálatával. 1.2. A KRIMINÁLMETODIKA TUDOMÁNYOS KAPCSOLATAI Mint az előző címben írtakból kitűnik, a kriminálmetodika rendeltetése az, hogy utat mutasson az egyedi ügyek hatékony megoldásához. Evégett rendezi az egyedi ügyeket „kezelhető egységekbe”, azaz ügytípusokba, és evégett integrálja mindazon ismereteket, amelyek funkciója betöltéséhez szükségesek. Bármiféle ügyről (ügytípusról) legyen szó, annak a vonatkozó jogi szabályozástól kezdve a releváns (alkalmazható és alkalmazandó) kriminalisztikai eszközökön és módszereken át akár az igazságügyi orvos- és elmekórtani ismeretekig mindig sokféle összetevője van. A kriminálmetodika tudományos kapcsolatait ezekre figyelemmel tekintjük át.

4

1.2.1. A kriminálmetodika kriminalisztikán belüli kapcsolatai A kriminalisztika fejlődése során a büntetőeljáráshoz való szoros kapcsolódás miatt alakult ki az a – ma „hagyományosnak” tekintett6 – nézet, amely (mintegy a büntető anyagi jogi szerkezet analógiájaként) a metodikát a kriminalisztika „különös részének” tekinti. Annyiban bizonyosan nem megalapozatlanul, hogy a metodika nem általános érvényű elveket és ajánlásokat fogalmaz meg, hanem mondanivalóját az egyes ügytípusokhoz köti. Egyszerű példával élve: nem azzal foglalkozik, hogy „mire jó” a házkutatás, s ha annak során keresünk valamit, akkor mely személyt, helyet, dolgot hogyan kell átvizsgálni – hanem azzal, hogy egy-egy ügytípus esetében rendszerint mit kell keresni, s azt hol, hogyan, milyen eszköz/módszer alkalmazásával találhatjuk meg. Ez a specializálás határozza meg a kriminalisztika más ágaihoz való viszonyát. A kriminalisztikai elmélet és metodológia tételei a metodika számára is irányadók. A metodikai elvek és ajánlások sem nélkülözhetik a tudományos megalapozottságot; nem állhatnak ellentétben a hatályos, vonatkozó jogi szabályozással; a metodikai tételek kidolgozása során is a metodológiában megjelölt feldolgozási eszközökkel, módszerekkel élhetünk. Érdemes itt külön megemlíteni a dokumentumelemzést és az esettanulmányok készítését, amelyek tipikus módszerei a metodikai tételek megalapozásának, fejlesztésének és aktualizálásának. A kriminalisztikai azonosításra, a nyomozás-, felderítés-, bizonyításra, a verziókra, az adatelemző-értékelő munkára valamint a bűnelemzésre vonatkozó elméleti ismeretek több-kevesebb súllyal minden egyes (ügytípusokat feldolgozó) metodikai tételben megjelennek; mondhatni: éppen a metodika „közvetítésével” válnak a mindennapos nyomozási gyakorlat szerves részévé. A krimináltechnika eredményeit a metodika lényegében kétféle módon hasznosítja. Egyrészt a krimináltechnikára (is) támaszkodik annak meghatározásában, hogy melyek az adott ügytípusra jellemző, tipikusan előforduló fizikai elváltozások, és más tárgyi bizonyítási eszközök. Másrészt megvizsgálja, hogy konkrétan miben támaszkodhat a krimináltechnikára – azaz van-e olyan eszköz, eljárás, technológia (és melyik az), amelyik lehetővé teszi az említett elváltozások, tárgyi bizonyítási eszközök felkutatását, beszerzését, az eljárásban való felhasználását, s ha van, akkor azt hogyan kell/lehet célszerűen és hatékonyan alkalmazni? Ily módon a krimináltechnika nyújtotta összes lehetőség közül azokat állítja „csatasorba”, amelyek megfelelnek az elérendő célnak. A krimináltaktika módszerei, elvei és ajánlásai közül is azokat választja ki, amelyek az adott ügytípus megoldására, feldolgozására megfelelő, valóban használható lehetőséget nyújtanak. A kriminálmetodika sajátos kapcsolatban áll a bűnügyi szolgálati ismeretek néven ismert, a titkos információgyűjtés (a továbbiakban TIGY) feladatával, módszereivel, szervezeti és egyéb kérdéseivel foglalkozó kriminalisztikai „szakággal”, amelyen belül is léteznek kifejezetten metodikai jellegű kérdések. A TIGY végül is 6

E nézet korlátai abban rejlenek, hogy egyre többször találkozunk olyan módszerekkel, tételekkel stb., amelyek nehezen (vagy sehogyan sem) sorolhatók be egyértelműen az általános/különös rész rendszerébe – vö.: Bevezetés a kriminalisztikába, 28–29. old.

5

„csak” annyiban más, hogy az ún. titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazásának sajátos szabályai és követelményei vannak. Részben, mert a nyílt és a titkos eljárások gyakorta összekapcsolódnak, részben mert ugyanazon kérdések más-más oldaláról, más-más nézőpontból történő megközelítéséről, feldolgozásáról van szó, nyilvánvaló a kölcsönhatás. A metodika és a bűnügyi szolgálati ismeretek kölcsönösen támaszkodnak egymásra, egyformán felhasználják egymás eredményeit – és nem utolsó sorban meghatározó tényezőként veszik figyelembe a nyílt és a titkos eljárások összekapcsolódását, egymásra épültségét. (És nem elhanyagolható kérdés az sem, hogy a metodika éppen úgy támaszkodik a bűnügyi szolgálati ismeretek egyik alapvető – az ún. bűnügyi operatív helyzetről szóló – tételére, mint ahogyan maga is hozzájárul ennek tartalmi összetevőinak mindennapos pontosításához). Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a kriminálmetodika oly módon választja ki és ötvözi használható egésszé a kriminalisztika más területeinek az eszközeit, módszereit, eljárásait és eredményeit, hogy mindig az adott ügytípus jellegzetességeit, valamint az adott ügytípus nyomozási gyakorlatában bevált megoldásokat tartja szem előtt – miközben maga is hozzájárul a más kriminalisztikai ágak/ágazatok fejlődéséhez. 1.2.2. A kriminálmetodika kapcsolata a jogtudományokkal Nincs olyan ügy (jogeset, vizsgálandó esemény), amely ne tartozna valamely jogághoz. Következésképpen a kriminálmetodikai tételek szerves részét kell, hogy képezzék az adott ügytípusra vonatkozó anyagi és eljárásjogi rendelkezések (törvények, kapcsolódó rendeletek), valamint az eljáró hatóság munkáját (az ügyintézést) meghatározó „belső normák” (utasítások, szabályzatok stb.). A metodika támaszkodik a Legfelsőbb Bíróság irányelveire, a bírósági határozatokra, a büntető elvi döntésekre, a Legfőbb Ügyész utasításaira, körleveleire. Fontos minden, a szakértői tevékenységre vonatkozó jogszabály és iránymutatás (mint pl. az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet módszertani levelei) is. És még sorolhatnánk, hiszen esetenként a polgári, a pénzügyi, az egészségügyi, a munkajog (stb.) a mérvadó egy-egy olyan kérdés tekintetében, amely az adott ügy lényegének megragadásában, nyomozási feladatainak meghatározásában, problémáinak megoldásában egyrészt meghatározza az eljárás módját (lehetőségeit), másrészt, amely a szükséges ismeretek forrásául szolgál. Persze e körben nem csak az „élő jogról” van szó, hanem a tudományos ismeretanyagról is. (Egy bűnügyben pl. a bizonyítás tárgyát aligha lehet kellő pontossággal meghatározni anélkül, hogy ne támaszkodnánk az általános törvényi tényállás tanára, ami ugyebár nem jogszabály, hanem egy tudományos absztrakció). További fejtegetés helyett – mintegy a kiterjedt kapcsolatok jelzéseképpen – felsoroljuk a jegyzetben leginkább használt rövidítéseket: – Be. (1998. évi XIX. tv. a büntetőeljárásról), – Btk. (1978. évi IV. tv. a Büntető Törvénykönyvről), – Eütv. (1997. évi CLIV. tv az egészségügyről)

6

– Ket. (2004. évi CXL. tv. a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól, – Pp. (1952. évi III. tv. a polgári perrendtartásról), – Ptk. (1959. évi IV. tv. a polgári törvénykönyvről), – Rtv. (1994. évi XXXIV. tv. a Rendőrségről), – Szabs. tv. (1999. évi LIX. tv. a szabálysértésekről), – 2005. évi XLVII. tv. (az igazságügyi szakértői tevékenységről), – Nyer. (23/2003. BM-IM együttes r. a belügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól), – 15/1994. BM. r. (a Rendőrség nyomozó hatóságainak határköréről és illetékességéről), – 23/1994. BM. r. (az eltűnt személyek felkutatásának és a rendkívüli halálesetek kivizsgálásának rendjéről). 1.2.3. A kriminálmetodika kapcsolata más tudományokkal A már írtakból is kitűnik, hogy a kriminálmetodika többé-kevésbé, közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban áll minden olyan tudományterülettel, tudományággal (ágazattal), amellyel a kriminalisztika (mint egész) is.7 Ha beszélhetünk eltérésekről, úgy az abban ragadható meg, hogy a metodika mindig az adott tételével szorosan összefüggő részletekre koncentrál, számára ez a meghatározó tényező. Így például a metodika nem foglalkozik közvetlenül filozófiai kérdésekkel, hanem „tényként fogadja el” a kriminalisztikai elmélet és metodológia ezzel kapcsolatos álláspontját. Ezzel szemben a logika egyes tételei esetenként (lásd például az analógia és a sorozat-elkövetésekre vonatkozó metodikai tétel viszonyát) nélkülözhetetlen elemekként jelennek meg. Vannak a kriminalisztikának olyan tudományos kapcsolatai is, amelyek éppen a metodika körében „teljesednek” ki: például az élet és a testi épség elleni (vagy ezt érintő, tartalmazó) metodikai tételekben az orvostudomány vonatkozó ismeretanyaga alapvető fontossággal bír. Egyes metodikai tételekben hasonló a jelentősége a pszichológia, a pedagógia különféle szakágainak – stb. Az előző kategóriába sorolhatnánk a kriminológiát is, itt azonban érdemes megjegyezni, hogy akár a sértettekre, akár az elkövetőkre vonatkozó (mindenféle) kriminológiai ismereteknek szinte minden metodikai tételben kiemelt jelentősége van. Ha meg akarunk találni egy eltűntet, ha ki akarjuk dolgozni azokat a verziókat, amelyek elvezethetnek egy-egy emberölés elkövetőihez, akkor elkerülhetetlenül támaszkodnunk kell a viktimológia körébe tartozó tudományos ismeretekre. Ha meg akarjuk határozni egy-egy elkövetői kör (pl. a zsebtolvaj, a betörő, a sorozatgyilkos) jellemzőit, ismét csak ott tartunk, hogy alapos kriminológiai ismeretek nélkül aligha boldogulhatunk. Ezt a problémát akár úgy is megfogalmazhatjuk, hogy szoros kölcsönkapcsolatról van szó: a metodika nem nélkülözheti a kriminológia eredménye-

7

Vö.: Bevezetés a kriminalisztikába, 1.4.7. cím. Az ott írtakra figyelemmel e jegyzetben csak a legfontosabb mozzanatokat emeltük ki.

7

it, ugyanakkor minden metodikai tétel szükségszerűen adalékokat szolgáltat a kriminológiai ismeretanyag bővítéséhez, pontosításához. A kriminálmetodika a szervezés- és vezetéselmélet eredményeire elsősorban azon szituációkban támaszkodik, amikor nagyobb erőket kell bevetni, amikor különböző szervek (személyek) együttműködését kell biztosítani. Bizonyos mértékben megjelennek olyan mozzanatok is, amelyekkel a társadalomtudományok foglalkoznak; mint például a sajtóval, a lakossággal való, az egyes események, bűncselekmények felderítését – vagy éppen megelőzését – szolgáló metodikai ajánlások kidolgozásakor/alkalmazásakor. Esetenként a metodika körében feltárt nyomozási tapasztalatok hasznosítására a kriminálstratégia körébe tartozó ismeretek nyújtanak támpontot. Végül is a metodika – éppen a gyakorlati bűnüldözésben betöltött szerepe miatt – szükségszerű kapcsolatban van minden olyan tudományterülettel és intézményrendszerrel, amely részét képezi a bűnüldözésnek.

2. A BIZONYÍTÁS, A BIZONYÍTANDÓ TÉNYEK KÖRE, A BIZONYÍTÁS TÁRGYA 2.1. A BIZONYÍTÁS A „bizonyítás” kifejezés számos – egymástól részben eltérő – értelemben használatos. a) A bizonyítás a szó hétköznapi értelmében azt a ténykedést jelenti, amelynek révén az ember meggyőződést szerezhet, vagy másokban meggyőződést kelthet afelől, hogy az anyagi világ valamely elemét alkotó jelenségre, vagy ilyen jelenségek közötti összefüggésre vonatkozó kijelentés, illetőleg a kijelentés tartalmát adó elképzelés, gondolat tárgyát – vagyis az anyagi jelenséget, összefüggést – helyesen („adekvát módon”) tükrözi, tehát igaz. Ennyiben a bizonyítás az emberi létezés egyik szükségszerű mozzanatának, az emberi megismerésnek mellőzhetetlen része, összetevője. Az emberi tevékenység az embernek a tárgyi-társadalmi környezettel folytatott kölcsönhatása. Ez a kölcsönhatás feltételezi az ember részéről az őt ért hatások mibenlétének és milyenségének, valamint az ezekhez való viszonyának, az általuk keltett szükségleteinek és azok kielégítési módjának, eszközeinek a meghatározását. Mindez ugyanis a környezet megfelelő alakítására alkalmas, céltudatos cselekvésnek előfeltétele. Az emberi tevékenység lehetetlen a környezet differenciált megismerése, az arra vonatkozó igaz ismeretek nélkül. Az igaz ismeret megszerzésének egyik mozzanata az ismeretet hordozó gondolat és a tárgya közötti kapcsolat adekvát, helyes volta felöli, meggyőződés megszerzése. Ez az egyén életében – ugyanúgy, mint az emberiség életében – jórészt tapasztalatok szerzése, a gyakorlat révén történik meg. Közvetlen érzékeléssel, tapasztalati úton igaz ismeret szerezhető. A tudatban adekvát módon tükröződik fogalmi formában, pl. hogy a híd téli időben megtapintott vaskorlátja „kemény” és „hideg”. Az

8

egyes embernek azonban nem kell minden gondolat, fogalom, összefüggés adekvát, vagyis igaz voltáról személyesen és közvetlenül tapasztalati úton meggyőződnie; rendelkezésére állnak az emberiség által már régebben megszerzett, kipróbált és igaznak bizonyult ismeretek. Ezek igaz voltát akkor is evidenciaként lehet kezelni, ha a bizonyítás módja az adott ismeret aktuális felhasználója előtt ismeretlen. b) A megismerés és helyes gondolkodás tanulmányozásával, formái és törvényszerűségei feltárásával a logika tudománya foglalkozik. A bizonyítás a logikában használatos meghatározás szerint gondolati műveletsor; egy tétel, kijelentésbe foglalt logikai ítélet igaz voltának kimutatása már igaznak bizonyult logikai ítéletek segítségével. A logikában a logikai ítéleteket és összefüggéseiket elvont formában, betűkkel és meghatározott relációt jelző szimbolikus kapcsolójelekkel helyettesítik, a gondolatmeneteket pedig a megfelelő kapcsolójelekkel összekötött logikai ítéletek soraként, logikai egyenletekbe rendezve írják le. A logika segít abban, hogy a gondolkodást tudatosan gyakoroljuk, ily módon lényegesen szabatosabbá tegyük, jobban elsajátíthassuk és alkalmazhassuk, sőt abban is, hogy egy sor logikai problémával megbirkózhassunk. A gondolkodás, mint a valóság közvetett tükrözése teszi lehetővé, hogy az ember képes következtetni, logikai levezetést végezni, a megismerés lehetőségeit kitágítani, képes a közvetlen észlelés számára hozzáférhető jelenségek elemzéséből kiindulva a közvetlen észlelés számára hozzáférhetetlent feltárni. A logika tudományának több ága van. Számunkra főként az – induktív és deduktív – kijelentés-logika formális és a dialektikus változata a lényeges. A formális logika a gondolkodást annak konkrét tartalmától elvonatkoztatva vizsgálja, és megállapítja azokat a formális feltételeket és törvényszerűségeket, amelyek a fogalom és ítéletalkotás, valamint a következtetés helyességét az egyes gondolkodási aktusok konkrét tartalmától elvonatkoztatva általában biztosítják. A dialektikus logika a valóságot a maga sokoldalúságában megismerni törekvő konkrét gondolkodással és azokkal a feltételekkel foglalkozik, amelyek lehetővé teszik a valóság egyre mélyebb, teljesebb gondolati megismerését. Ahhoz, hogy a valóság igaz megismerését elérjük, mind a dialektikus, mind a formális logika szabályainak követése szükséges. A gondolkodás formáinak, törvényeinek és műveleteinek tudatosítása az emberi tevékenység minden területén előnyöket biztosít az ösztönös gondolkodással szemben. A gondolkodás logikai törvényei objektívek, a szubjektum oldaláról az egyik legfontosabb, a valóság megismerését biztosító feltételeit jelentik. Ezek: • Az azonosság törvénye. Az adott gondolatmenet folyamatában minden gondolatot (fogalmat, ítéletet) ugyanabban az értelemben kell használni. A valóság kutatása során a konkrét azonosság törvénye szerint gondolkodunk: az azonosság és különbözőség egysége alapján ismerhetjük meg a dolgokat olyanoknak amilyenek. A konkrét azonosság törvénye a formális logika azonosság elve nélkül nem alkalmazható következetesen, hisz a dolgok azonossága és különbözősége egységét megállapító gondolatainkat is az adott gondolatmenet folyamán önmagukkal azonosaknak kell tartanunk.

9

• A nem-ellentmondás (ellentmondás-mentesség) törvénye. E szerint két meg nem egyező ítélet nem lehet egyidejűleg egy és ugyanazon tárgyról egy és ugyanazon vonatkozásban igaz. • A kizárt harmadik törvénye. Két kijelentés közül – amelyek egyike tagadja azt, amit a másik állít – ha az egyik feltétlenül igaz, ki van zárva egy harmadik ítélet igazsága. • Az elégséges alap törvénye. Valamely tétel csak akkor tekinthető igaznak, ha azt elégséges alapra lehet építeni. Az elégséges alap azon gondolatok összessége, amelyek szükségesek, egyben elégségesek valamely gondolat igazságának a kimutatásához. Az elégséges alapot alkotó gondolataink egy része igazságát a közvetlen tapasztalati tények alapján, más részét már igazolt tételek alapján állapíthatjuk meg. • A dialektikus logika ellentmondás törvénye. A gondolkodás formális logikai alaptörvényei nem abszolút érvényűek. Az ellentmondás két ítélet között nem feltétlenül logikai hiba, két egymásnak ellentmondó ítélet adott esetben együtt, sőt kizárólag csak együtt igaz. A logikai bizonyítás elemei: a bizonyítandó tétel, az érvek [bizonyító tételek (argumentumok)] és a bizonyítási eljárás. A bizonyítandó tétel tartalma a formális logikában közömbös; lehet bármilyen anyagi vagy elméleti jelenség, ezek egyedi mozzanata vagy a jelenségek valamilyen szélesebb osztálya, de lehet a jelenségek közötti kapcsolatok valamilyen szabályszerűséget mutató jellegzetessége is. Ugyanez érvényes az érvekre is. A bizonyítási művelet első fontos része a bizonyítandó tétel meghatározása. Ennek módszere eltérő a formális és a dialektikus logikában, mivel ez utóbbi a valóságban mutatkozó változásokat, eltéréseket nem hagyhatja figyelmen kívül. Ezt követi a megfelelő érvek kikeresése. Itt ismét különbség van a formális és a dialektikus logika eltérő módszerei folytán. A dialektikus logika követelményeit nem elégíti ki az érv formai megfelelősége, megfelelőnek csak a tartalmi szemszögből megfelelő érvet tekinti. A továbbiakban azt kell kimutatni, hogy a bizonyítás alapjául szolgáló érvek elégségesek a tétel igazságának bizonyításához. Ennek érdekében a megtalált érvek és bizonyítandó tétel közötti összefüggést kell a logika „nyelvére” lefordítani és ennek megfelelően kell a gondolatsort – ami végül is nem más, mint a következtetések összessége – rendezni. A bizonyítás folyamán a helyes következtetéseknek azt a sajátosságát vesszük figyelembe, hogy ha igazak az előzmények (az „előfeltételek”) és az egyes tételek helyes sorrendben és helyes módon vannak összekapcsolva, akkor mindig igaz zárótételt is kapunk. Valamely tétel igaz voltának bebizonyításához elegendő tehát az, hogy logikai szükségszerűséggel le lehessen vezetni más igaz tételekből, érvekből. A bizonyítás logikai követelményei: – a tézist (a bebizonyítandó ítéletet) illetve az ítéletek rendszerét, világosan és egyértelműen kell megfogalmazni; – egyazon bizonyítási eljáráson belül nem szabad a tézist felcserélni; – a tézis megalapozására használt érveknek olyan ítéleteknek kell lenniük, amelyek már igaznak bizonyultak. 10

A bizonyítás és a cáfolat (negatív bizonyítás) egymástól elválaszthatatlan. Közös bennük, hogy az ismeretek megalapozására szolgálnak. Cáfolatnak nevezzük azt az eljárást, amely valamely logikus ítéletben szereplő állítás hamis voltának kimutatására szolgál. A bizonyításban az ismeret „pozitív” indokolást kap, azaz kimutatjuk igazságát. A cáfolatban viszont „negatív” indokolást adunk az ismereteknek, tehát hamisságát mutatjuk ki. A cáfolat logikai elmei és szabályai megegyeznek a bizonyításéval. A cáfolat sajátosan logikai eljárásai közül jelentős, amikor kimutatjuk, hogy a bizonyításban felhasznált érvek hamisak. A cáfolat másik ismert módja annak kimutatása, hogy a felsorakoztatott érvekből nem következik a tétel igazsága. Ez az eljárás a bizonyítás két ismert szabályának a figyelembe vételén alapul. Azaz, hogy a tételt a bizonyítás során kielégítően meg kell alapozni, és a tételnek az érvekből logikai szükségszerűséggel kell következnie. Megcáfolhatunk valamely tételt egy neki ellentmondó tétel igazságának kimutatásával is (argumentum a contrano). Ebben az esetben az ellentmondás-mentesség törvényét alkalmazzuk, amely szerint két ellentmondó tétel közül az egyik feltétlenül hamis. Egy tételt megcáfolhatunk úgy is, hogy kimutatjuk: a belőle a logika szabályai szerint levezetett következtetés lehetetlenség (argumentum ad absurdum). Egy tétel hamisságát közvetlenül is bizonyíthatjuk.8 c) A bizonyítást a jogalkalmazásban alapvetően a logikai értelmezés szerint fogják fel, de vannak azért specifikumok. A jogalkalmazásban sajátságosan alakul a bizonyítandó tétel; minden eljárásban többé-kevésbé elkerülhetetlen követelmény a ténybeli kérdések és a jogkérdések megkülönböztetése. A jogszabály alkalmazhatósága előfeltételez egy minőségét tekintve elvontan meghatározott tény-konstellációt („tényállást”), amelyhez a jogszabályban előírt jogi következmények kapcsolódnak. Ebben a körben tehát – mivel az érdemi döntésre jogosult jogalkalmazónak a tényekről közvetlen tudomása többnyire nem is lehet – közvetetten, ténybizonyítás útján kell a döntés előfeltételeit biztosítani és a mértékadó való tényeket megállapítani. Másfelől a jogalkalmazói döntésnek az alkalmazásra kerülő jogszabály tartalmát is helyesen kell figyelembe venni, s e körül nem ritkán alakul ki az érdekeltek között vita. A vita lényege: a jogszabálynak az egyik vitázó ilyen, a másik olyan értelemet, jelentést tulajdonít és álláspontja melletti érvekkel, illetőleg az ellenérdekű fél érveinek cáfolatával igyekszik a döntéshozót meggyőzni, maga mellé állítani. A bizonyítandó tétel ezekben a vitákban rendszerint az, hogy a konkrét ügy egy-egy ténye, ténybeli körülménye bele tartozik-e a jogszabály szövegében elvontan jelzett „tényállási elem” fogalomkörébe, vagy sem. A bizonyítandó tétel tehát egy értékítéletet tükröző jogi álláspont (vélemény) helyessége. Ugyancsak a jogalkalmazásbeli bizonyítás sajátos vonása, hogy a jog szabályozza a bizonyítási eljárás szereplőit és az érvek előterjesztésének rendjét, módját és eszközrendszerét, minthogy a ténybizonyításban – mint majd szó lesz róla – az „érvek” szerepét is tények (a „bizonyító tények”, más szóval bizonyítékok) töltik be, 8

Lásd bővebben: Szigetvári Sándor: Logika (Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1996.).

11

ezek megismerésének alakszerűségeit is szabályozza a jog. Erről később még sok szó esik majd. d) A jogalkalmazási bizonyítás egyik változata a büntetőeljárásbeli bizonyítás, amelyben a bizonyítás köznapi, logikai és jogi szabályai sajátosan érvényesülnek. A büntetőeljárásban van természetesen jogi bizonyítás is. A kriminalisztika érdeklődésének középpontjában azonban a ténybizonyítás kérdései vannak. Erre tekintettel a „bizonyítás” kifejezés – ha csak az ellenkezője a szövegből kifejezetten, vagy a szövegösszefüggésből félreérthetetlenül ki nem derül, ténybizonyítást jelent. A jogalkalmazásban a „bizonyítás” kifejezésnek kétféle értelmezése figyelhető meg a ténybizonyítás körében. • A ténymegállapításban elengedhetetlen egy olyan megismerési folyamat, amely érzéki és racionális összetevőkből szerveződik, s ez utóbbi elemek logikai bizonyítást jelenthetnek. Mindez abból adódik – mint már szó volt róla –, hogy közvetett más forrásokból (a „bizonyítékokból”) nyert ismeretekre alapozódik. A jogalkalmazónak ismeretei forrását, a belőlük történt ismeretszerzés körülményeit (helyét, idejét, módját), valamint magát a nyert ismeretet dokumentálnia kell és így mások számára is megismerhetővé kell tennie az általa átélt megismerési folyamatot. Így eljárásának racionalitása (a megismerés keretében végzett értelmi műveletei) hozzáférhetővé, ellenőrizhetővé és felülbírálhatóvá válik. Az ismeretelmélet és a formális logika szemszögéből a „bizonyítás”-nak ez a felfogása vitathatatlanul elfogadható. Ez a fajta bizonyítás valósul meg a közigazgatási és fegyelmi eljárásban és a büntetőeljárás nyomozási szakaszában, ahol vagy az dönt, aki a múltbeli esemény rekonstruálását (közvetlenül a bizonyítékok alapján) maga végzi, vagy a felettese – esetleg az ügyész – a bizonyítás-felvétel dokumentációja, az iratok, vagyis nem a már ismert bizonyítékok közvetlen vizsgálata alapján. • Van azonban a bizonyítási tevékenységnek a jogalkalmazásban egy olyan változása is, amelynél a cél az, hogy racionálisan beláthatóvá tegye egy kívülálló (pl. a bíróság) számára valamely ismeret igaz voltát, vagyis azt, hogy az ismeret megegyezik a tárgyával. Ez mind a tény–, mind az elméleti tételek bizonyításánál (pl. a jogszabályok értelmezésénél) előfordul. A kétféle értelmezés között a különbség abban rejlik, hogy míg az első lényegében a megismerés modelljét tekinti mértékadónak, ez utóbbi a vitázó meggyőzést tartja követendőnek, vagyis azt a formát, amelyben ellenérdekelt felek állítják egymással szembe a bizonyítandó tételre vonatkozó érveiket, s részint saját érveik erejével, részben az ellenérdekű fél érvelésének cáfolatával igyekeznek saját álláspontjuk helyességének belátására bírni a döntéshozót. Ezt nevezzük „processzuális bizonyítás”-nak. Míg kétségtelen, hogy az előző modell inkább illik a közigazgatási eljárásra és nyomozásra, aligha vitatható, hogy a bírósági eljárásra mind a polgári peres, mind a büntető ügyekben inkább az utóbbi az adekvát értelmezési keret: a felek a bíróság számára próbálják állításaik igaz voltát, értékítéletük (jogi álláspontjuk) helyességét racionálisan beláthatóvá tenni. A ténybizonyításnál a racionális belátás alapja az anyagi világban érvényesülő egyetemes okság. Ennek révén a már igaznak bizonyult ismereteket kifejező kijelentések (logikai ítéletek) megfelelő módon történő összekapcsolása lehetővé teszi a

12

megismerés során a kérdéses tárgy és a rá vonatkozó ismeret korrespondenciájának vagy a korrespondencia9 hiányának a már kipróbált ismeretek közvetítésével történő belátását. A ténybizonyításban a cáfolat legmegbízhatóbb módja a tények által végzett cáfolat. Ha ugyanis valamely tétellel szemben neki ellentmondó tényeket tudunk felsorolni, akkor a tételt megcáfoltuk, pl. amikor valaki alibit képes igazolni (argumentum ad absurdum). 2.2. A BIZONYÍTANDÓ TÉNYEK KÖRE ÉS A BIZONYÍTÁS TÁRGYA A következőkben a bizonyítandó tényekkel és a bizonyítás tárgyával részletesen a büntetőeljárásbeli nyomozás vonatkozásában foglalkozunk. A büntetőügyben az eljáró hatóság feladata az, hogy a büntetőjogi felelősség léte és mértéke szempontjából jelentős tényeket, (a tényállást) az eljárási szabályok megtartásával felderítse, az igazságnak megfelelően állapítsa meg, és az anyagi jog előírásainak (rendelkezéseinek) megfelelően bírálja el. A büntetőeljárás tulajdonképpen jogalkalmazás büntető ügyekben. Az eljárási szabályok azonban a bizonyításnak csak az általános jogi kereteit határozzák meg, a kriminalisztika tanulmányozza behatóan a bizonyíték keletkezésének folyamatát és módját. A bizonyítás mint gyakorlati tevékenység magában foglalja a bizonyítási eszköz felkutatását, összegyűjtését, biztosítását, ellenőrzését és értékelését is.10 A bizonyítási eszközök a bizonyítékok hordozói, amelyekből a hatóság megismerheti a bizonyítékokat. Ezek, olyan az eljárás idején észlelhető tények, amelyek a vizsgált múltbeli történésnek a következményeként keletkeztek, és amelyekből a hatóság ezért a bizonyítandó tények létezését vagy nem létezését megállapítja. A bizonyítási eszközök és a bizonyítékok között szoros az összefüggés, bizonyítási eszköz nélkül nincs bizonyíték, bizonyíték csak a törvényben felsorolt, törvényes keretek között beszerzett és felhasznált bizonyítási eszközből és bizonyítási eljárásból származhat. Az eljárás során a bizonyításra alkalmasnak vélt tények és a rájuk vonatkozó ismeretek (adatok) folyamatos tanulmányozásával, ellenőrzésével, logikai vizsgálatával és értékelésével kell megállapítani, hogy mi, mit és miért bizonyít? A bizonyításnak a büntetőeljárási jog csak bizonyos kereteit szabja meg, a bizonyítás maga azonban nem a jog szabályaitól függően alakul. A „bizonyítás” nem 9

Korrespondencia: megfelelés egyezés, kölcsönös viszony. Be. 77. § (1) A bizonyítási eszközök felderítése, összegyűjtése, biztosítása és felhasználása során e törvény rendelkezései szerint kell eljárni. Jogszabály elrendelheti a bizonyítási cselekmények teljesítésének, a bizonyítási eszközök megvizsgálásának és rögzítésének, valamint a bizonyítási eljárások lefolytatásának meghatározott módját. 78. § (1) A büntetőeljárásban szabadon felhasználható a törvényben meghatározott minden bizonyítási eszköz, és szabadon alkalmazható minden bizonyítási eljárás. A törvény azonban elrendelheti egyes bizonyítási eszközök igénybevételét. (2) A bizonyítás eszközeinek és a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító ereje. (3) A bíróság és az ügyész a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg. (4) Nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával szerzett meg. 10

13

okiratok előállítása és szortírozása, hanem ismeretek érvekké kovácsolása és érvek súlyának szakszerű értékelése. A tények az anyagi világ alkotó elemei, ahol az egyetemes okság érvényesül. Az adott bizonyítandó tényt a bizonyító tényhez kötő okozati kapcsolat természettudományi törvények uralma alatt áll; a bizonyító tényt hordozó bizonyítási eszköz mibenlétének felismerése, a konkrét bizonyítási eszköz felkutatása és szakszerű kezelése – aminek eredményeként a bizonyító tény valóságos mibenléte és létrejöttének folyamata is ismertté válik – kriminalisztikai szakfeladat. A bizonyító tény létrejöttének tényleges folyamatát – amit a nyomozás során feltárnak – össze kell hasonlítani az adott típusú bizonyíték keletkezési folyamatára vonatkozó természeti törvényekkel; a bizonyító erő – vagyis a bizonyító ténynek az a tulajdonsága, amelynek folytán a meggyőződés alakítására alkalmas – a megfeleléssel egyenesen arányos. Ez is kriminalisztikai szakfeladat. A nyomozásban elért bizonyítás eredményét azonban a törvény [Be. 78. § (3) bek.] értelmében a bíróság és az ügyész értékeli; a nyomozást a bűncselekmény bizonyítatlansága címén csak az ügyész szüntetheti meg. A nyomozó hatóság tehát a bizonyító erőre vonatkozó álláspontját csak az ügyész közbejöttével – az ügyész meggyőzése útján – érvényesítheti negatív irányba, és ha úgy látja, hogy az ellentétes bizonyítékok helyesen értékelve elegendőek a bűncselekmény és az elkövető kilétének igazolásához – önállóan dönthet, de az ügyész természetesen akkor is saját belátása szerint dönt a vádemelésről. A bizonyítás eredményeként a hatóság a bizonyítékokat (bizonyító tényeket) mint a formális logika szabályai szerint kezelt érveket felhasználva tesz kijelentést a tényekről, mint a valóság elemeiről: megállapítja a tényállást (a logika funkciója). A bizonyítás mind formálisan, mind tartalmilag a büntetőeljárás – s ezen belül a nyomozás – központi tényezője, ugyanis ennek eredményétől függ, hogy adott esetben az anyagi igazság feltárása milyen mértékben és mélységben volt eredményes. A büntetőeljárástól azt várjuk, hogy az igazság megállapításával végződjék. Azokat a múltbeli eseményeket, amelyeknek nem voltunk tanúi, az események olyan hatásai (nyomai) alapján ismerhetjük meg, amelyeket mások emlékezetében vagy a dolgokon hagytak. Az ismeretelmélet mai állása szerint az ismeret igazsága általában logikai bizonyítást igényel. Minthogy pedig a büntetőeljárás minden szakaszában megismerési folyamat zajlik, s a megismerés a nyomozás idején sem szorítkozik pusztán az érzékelésre, ott is szükségszerű elem a logikai értelemben vett bizonyítottság, azaz a (logikai) bizonyítás. A bizonyítás tárgyát a jelenleg hatályos Be. 75. § (1)–(3) bekezdése a következőképpen határozza meg: „(1) A bizonyítás azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntető és a büntetőeljárási jogszabályok alkalmazásában jelentősek. A bizonyítás során a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására kell törekedni, azonban, ha az ügyész nem indítványozza, a bíróság nem köteles a vádat alátámasztó bizonyítási eszközök beszerzésére, és megvizsgálására. (2) A bizonyítás a büntetőeljárás járulékos kérdéseinek – különösen a polgári jogi igénynek – elbírálásában jelentős tényekre is kiterjedhet.

14

(3) Nem kell bizonyítani azokat a tényeket, amelyek köztudomásúak, vagy amelyekről az eljáró bíróságnak, ügyésznek, illetőleg nyomozó hatóságnak hivatalos tudomása van.” Tény az objektív, anyagi valóság olyan egyedi jelensége, amely térben, időben és okozati kapcsolataiban körülírható. A tény ennek a három dimenziójának a segítségével jelölhető ki, ezek azok a viszonylatok, amelyekben létezik. Létezésének ideje, helye és kauzális kapcsolatrendszere objektív sajátosság. Ez azt jelenti, hogy a tény tanulmányozása révén ezek felismerhetőek – de nem függenek annak a tudatától (releváns ismereteitől) és az akaratától (így érdeklődésétől sem), aki a tényt tanulmányozza. A kauzális kapcsolatrendszer objektív létezése folytán a tények kölcsönösen alkalmasak egymás bizonyítására, vagyis az ok bizonyíthatja az okozatot és viszont. A két tény közötti okozati kapcsolat a bizonyítási ok; e kapcsolat következtében a kettő szükségképpen együtt jár, az egyiknek a léte és minősége tehát igazolja a másiknak a létét és minőségét is. A „bizonyítási ok” természetesen konkrét jelenségek közötti olyan konkrét kapcsolat, amelyet a dolog jellegéhez és természetéhez igazodó ismeretrendszer közvetítésével lehet tudni. Ez az ismeretrendszer – formális kereteit tekintve – lehet az elemi köznapi tapasztalat, lehet egyébként tanulás révén szerzett magasabb szintű közismereti anyag, de lehet sajátos képzés útján nyert különleges szaktudás is. A tényre vonatkozó ismeret az adat. Az ismeret átadható. Az ismeret-átadás folyamatát nevezhetjük (idegen szóval) „informálás”-nak; ez esetben az adat, amikor átadás tárgyául szolgál, információ. Az adatok által közvetített ismeretek révén lehet megismerni a tényeket, előbb, mint érzékelhető jelenségeket, később – a megismerés racionális fázisában – a lényegüket, s ennek keretében az oksági folyamatokban elfoglalt helyzetüket, okaikat és következményeiket is, ami végső soron a történés megismerését jelentheti. A történés tényekből épül fel. A „tény” valójában maga is egy történés, amely egy szélesebb történésen belül, mint annak alkotó eleme lesz „tény”. Minden történésnek számos aspektusa van, és az alapul vett aspektus függvénye az, hogy a történést alkotó folyamatok mekkora köre és melyek relevánsak. A fentieket az anyagi büntetőjog – a tényállástanban – és a büntetőeljárás-jogi dogmatika részletesen tárgyalja. A büntetőügyekben releváns, jelentős tények rendszerint múltbeli, a büntetőeljárás megindítását megelőzően keletkezett tények. A tényeknek, mivel nemcsak önmagukban lehet jelentőségük, ezért kapcsolatukat, öszszefüggéseiket is fel kell tárni. A büntetőügyekben az egységesen elbírálandó konkrét, az ügyre tartozó tények összessége a történeti tényállás; meghatározott helyen és időben történt emberi magatartásoknak, azok előzményeinek, körülményeinek és következményeinek a leírása, abban a sorrendben, ahogyan ez megvalósult. A tényeket, illetve a tényállást a hatóság – mint erről már szó volt – bizonyítás útján deríti fel, állapítja meg, majd a hatályos jogszabályok alapján minősíti, és a tényállást elbírálja. A büntetőjog szempontjából jelentős tényeket a Btk. rendelkezései elvontan határozzák meg. A Btk. Különös Része foglalja magába az egyes bűncselekmények tör-

15

vényi tényállását. A diszpozíció ismérveit illetve a „büntető jogszabályokat” azonban tágan kell értelmezni, ha a Btk. rendelkezése ún. keretdiszpozíció, mert akkor a diszpozíció kereteit kitöltő jogszabályok (pl. KRESZ, nemzetközi szerződés, egyéb jogszabály) rendelkezései is „büntető jogszabályok”. Ilyenkor a „történt-e bűncselekmény” kérdésére csak a keretül szolgáló törvény és a kereteket tartalommal kitöltő jogszabály egybevetése után lehet választ adni. A törvényi tényállás különös részi elemeit kiegészítik a Btk. Általános Részi törvényi tényállási elemei (pl. szándékosság, gondatlanság, előkészület, elkövetők stb.).11 A Btk. Általános Része határozza meg többek között a bűncselekmény fogalmát.12 Ugyancsak itt nyertek szabályozást a büntethetőséget kizáró és megszüntető okok a büntetések kiszabását és intézkedések alkalmazását befolyásoló körülmények, valamint az értelmező rendelkezésekben csoportosított fogalmak stb.13

11

Btk. 13. § Szándékosan követi el a bűncselekményt, aki magatartásának következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik. 14. § Gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában; úgyszintén az is, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja. 15. § Az eredményhez mint a bűncselekmény minősítő körülményéhez fűzött súlyosabb jogkövetkezmények akkor alkalmazhatók, ha az elkövetőt az eredmény tekintetében legalább gondatlanság terheli. 16. § Kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be. 18. § (1) Ha a törvény külön elrendeli, előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik. 19. § Elkövetők a tettes és a társtettes (tettesek), valamint a felbujtó és a bűnsegéd (részesek). 20. § (1) Tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja. (2) Társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását, egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg. 21. § (1) Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír. (2) Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt. 12 Btk. 10. § (1) Bűncselekmény az a szándékosan vagy – ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti – gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli. (2) Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely a Magyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti. 11. § (1) A bűncselekmény bűntett vagy vétség. (2) Bűntett az a szándékosan elkövetett bűncselekmény, amelyre a törvény két évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli el. Minden más bűncselekmény vétség. 13 Btk. 22. § A büntethetőséget kizárja: a) a gyermekkor, b) a kóros elmeállapot, c) a kényszer és a fenyegetés, d) a tévedés, e) a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély foka, f) a jogos védelem, g) a végszükség, h) a magánindítvány hiánya, i) a törvényben meghatározott egyéb ok. 32. § A büntethetőséget megszünteti a) az elkövető halála, b) az elévülés, c) a kegyelem, d) a cselekmény társadalomra veszélyességének megszűnése vagy csekéllyé válása, e) a törvényben meghatározott egyéb ok. 38. § (1) Főbüntetések: 1. a szabadságvesztés, 2. a közérdekű munka, 3. a pénzbüntetés. (2) Mellékbüntetések: 1. a közügyektől eltiltás, 2. a foglalkozástól eltiltás, 3. a járművezetéstől eltiltás, 4. a kitiltás, 5. a kiutasítás, 6. (–), 7. a pénzmellékbüntetés. (3) A (2) bekezdés 2–5. pontjában felsorolt mellékbüntetések önállóan, főbüntetés kiszabása helyett (88. §) is alkalmazhatók, ha az alkalmazásuk egyéb törvényi feltételei fennállnak.

16

A büntető ügyekben mindenekelőtt azokat a tényeket kell bizonyítani, amelyek alapján elbírálható, elkövettek-e vagy nem olyan cselekményt, amely megvalósítja valamely bűncselekmény törvényi tényállását, fennállnak-e a büntetőjogi felelősség egyéb feltételei, illetve a felelősség mértékét befolyásoló egyéb körülmények. Természetesen az általános törvényi tényállás elemei is a bizonyítás tárgyához tartozó tények. Az általános törvényi tényállás valamennyi bűncselekmény törvényi tényállásának közös elemeit tartalmazza, ez a jogászi gondolkodás terméke, egy magas fokú absztrakció, nem legális kategória. Egy olyan elméleti rendszer, amely magába foglalja az egyes törvényi tényállásokból gondolati absztrakció útján elvont közös elemeket, kiegészítve azokat az általános rész büntethetőségi feltételeivel. A jogi tárgy nem valóságos fizikai értelemben vett tárgyat jelent, hanem az a társadalmi viszonyokban kifejezésre jutó érdek vagy érték, amelyet a bűncselekmény sért vagy veszélyeztet. A bűncselekmény társadalomra veszélyessége (amely nem eleme az általános törvényi tényállásnak) és a jogi tárgy között szoros összefüggés van. A bűncselekmény éppen a társadalmi viszonyokat sértő vagy veszélyeztető volta miatt veszélyes a társadalomra. A gyakorlatban a történeti tényállást ütköztetni kell valamelyik különös részi törvényi tényállásba, ha elemeik fedik egymást, van a cselekménynek jogi tárgya. Általános törvényi tényállás Objektív oldal Szubjektív oldal Tárgy Tárgyi oldal Alany Alanyi oldal Jogi tárgy Szükséges elemek

Nem szükséges elemek

– általános – különös – közvetlen

– – –

Elkövetési tárgy – dolog – személy (passzív alany)

–

– – – –

Elkövetési magatartás tevés mulasztás akár tevéssel, akár mulasztással eredmény és okozati összefüggés hely idő mód eszköz

– a bűncselekmény elkövetésekor betöltött 14. életév – beszámítási képesség • felismerési oldal • akarati oldal – természetes személy – speciális alany

Bűnösség

– szándékosság – gondatlanság

– célzat – motívum

Elkövetési magatartás: megnyilvánulhat akár tevésben, akár mulasztásban. Tevés esetén az elkövető aktívan részt vesz a bűncselekményhez vezető okozati folyamat alakításában. Mulasztás esetén a mulasztó személyén kívül, tőle függetlenül fejlődik, alakul a folyamat a bűncselekmény befejezettsége irányába, a mulasztó passzív A Btk. 137§ – 138/A §-ok értelmező rendelkezések címén határozzák meg a hivatalos személy, közfeladatot ellátó személy, külföldi hivatalos személy, fegyveres elkövetés, felfegyverkezve elkövetés, kár, vagyoni hátrány, hozzátartozó, bűnszövetség, bűnszervezet, üzletszerűség, háborús termék, nagy nyilvánosság, csoportos elkövetés, visszaeső, különös visszaeső, többszörös visszaeső, gazdálkodó szervezet, fenyegetés; valamint a kisebb, nagyobb, jelentős, különösen nagy, különösen jelentős kár fogalmakat.

17

módon „szemléli”, hogy a megindult ok-okozati folyamat bűncselekménnyé alakuljon, fennáll a közbeavatkozás jogi kötelessége és a tevés lehetősége is. Az eredmény a bűncselekmény elkövetési magatartásával okozati összefüggésben, a külvilágban bekövetkező olyan változás, amelyet a törvényi tényállás leír. Okozati összefüggést a büntetőjogban az eredmény bűncselekmények vonatkozásában kell vizsgálni, méghozzá a tekintetben, hogy a törvényi tényállásban megfogalmazott eredmény az elkövetési magatartás következtében jött-e létre. Az elkövetés helye és ideje. Minden bűncselekményt szükségszerűen valamilyen helyen és időben követnek el. E tény a bűncselekmények nagyobb részénél közömbös, azonban néhány bűncselekmény tényállásában tényállási elemként szerepelnek. Az elkövetés módja és eszköze. Minden bűncselekményt valamilyen módon követnek el, azonban a legtöbb bűncselekmény esetében az elkövetés módja nem tényállási elem. Az elkövetés eszköze csak olyan tárgy lehet, amely az elkövető testétől függetlenül alkalmaznak, csak akkor tényállási elem, ha az eszköz igénybevétele, a jogalkotó szerint a társadalomra veszélyességet fokozza. A bűncselekmény alanya csak a bűncselekmény elkövetésekor a 14. életévét betöltött, legalább korlátozott beszámítási képességgel rendelkező, természetes személy lehet. A beszámítási képesség két konjunktív eleme: a felismerési és az akarati képesség. Beszámítási képességgel rendelkezik az, aki képes arra, hogy a felismeréséhez viszonyítva akaratának megfelelő magatartást tanúsítson. Speciális alany (tettes). Vannak olyan bűncselekmények, amelyeknek tettese csak olyan személy lehet, aki az általános alannyá válás feltételein túl további követelményeknek, egyéb ismérveknek is megfelel, pl. hivatalos személy, katona, terhes nő stb. A bűnösség az elkövető tudata és társadalomra veszélyes cselekménye között, szándékosság vagy gondatlanság formájában megnyilvánuló, aktuális pszichikai viszony. A szándékosság két formája az egyenes szándék (dolus directus) és az eshetőleges szándék (dolus eventualis). A gondatlanság lehet tudatos gondatlanság (luxuria) és hanyag gondatlanság (negligencia). A motívum és a célzat. Egyes bűncselekmények tényállási eleme a motívum, amely az a belső hajtóerő, vágy, szükséglet, ami az elkövetőt cselekvésre készteti. Minden emberi cselekedet valamilyen cél megvalósítására irányul. Amennyiben a célzat értékelése már az alaptényállásban megtörténik, úgy a bűncselekmény csak akkor valósul meg, ha az elkövető a megfogalmazott cél elérése érdekében cselekszik. Az általános törvényi tényállás szükséges elemeit minden esetben, a nem szükséges elemei közül pedig azokat kell bizonyítás tárgyává tenni, amelyeket az adott különös részi törvényi tényállás tartalmaz. Pl. lopás bűncselekmény csak akkor állapítható meg, ha a lopás célzatos.14 Egyes tényeket lehet akár személyi körülmények szempontjából, illetve a történeti tényállásba sorolás szempontjából bizonyítandó ténynek tekinteni. Így pl. a terhelt hivatalos személyi minősége bizonyos bűncselekményeknél speciális alanyi ismérv, a történeti tényállásba tartozó tény. De már a személyi körülményekhez tartozik, hogy a terhelt mely szervnél, milyen beosztásban dolgozott hivatalos személyként a bűncselekmény elkövetésének idején. Általában azonban a személyi körülményekre vonatkozó tényeknek – a történeti tényállásban leírt bűncselekménnyel együtt – a büntetés kiszabása vagy az intézkedés al14

Lásd bővebben: Blaskó Béla: Magyar Büntetőjog Általános Rész (Rejtjel Kiadó, 2003.) 3.6. cím.

18

kalmazása szempontjából van jelentőségük, és ennyiben tartoznak az adott ügyben a bizonyítás tárgyához. Rendszerint figyelembe veendő személyi körülmények a vádlott életkora, általános egészségi állapota, tartós, súlyos betegsége, testi fogyatékossága, iskolai végzettsége, családi körülményei, foglalkozása, keresete, jövedelme, vagyoni helyzete, a terhelt korábbi büntetéseire vonatkozó adatok stb. A büntetőjogi felelősség szempontjából jelentős személyi körülményeket kell mindig felderíteni, bizonyítani és dokumentálni. Pl. a terhelt korábbi büntetésére vonatkozó adatokat differenciáltan kell kezelni, vizsgálni, nem szükséges az erkölcsi bizonyítvány alapján az olyan büntetésekre vonatkozó adatokat, bírósági iratokat beszerezni és a bűnügyi iratokhoz csatolni, amelyeknek nincs már jelentősége viszszaesés, különös visszaesés, többszörös visszaesés bizonyítása vagy más szempontból (pl. büntetett előéletű). Szándékos bűncselekmény vagy bűncselekmények gyanúja esetén jelentős személyi körülmény a terhelt életvezetésének bizonyítása – pl. káros szenvedélyei, italozó esetleg alkoholista, bűnöző, csavargó, munkakerülő életmódja stb. A kedvező vagy kedvezőtlen személyi körülmények nagymértékben kihatnak a büntetés kiszabására.15 Gyakran jelentős tény lehet a terhelt és a sértett, korábbi kapcsolata, pl. mióta vannak haragban, korábban elkövettek-e egymás sérelmére valamilyen szabálysértést, bűncselekményt vagy egyéb egymás bosszantását célzó nem pönalizált cselekményt. A bűncselekmény közvetlen előzményeinek megállapítása azonban már inkább a történeti tényállás része (pl. hogyan alakult ki az a helyzet, hogy a terhelt hasba szúrta a sértettet). Ugyancsak a történeti tényálláshoz tartozik a terhelt kóros elmeállapotával, elmebetegségével, a bűncselekmények és az alkoholista életmód és a kábítószerfogyasztással kapcsolatos tények megállapítása. Gondatlanul elkövetett bűncselekmény (pl. közúti baleset okozása, gondatlanul elkövetett súlyos testi sértés) esetén a terhelt életvezetésére és esetleges korábbi büntetéseire vonatkozó adatok kevésbé jelentősek, különösen akkor, ha ilyen bűncselekményt korábban nem követett el. a) A büntető jogszabályok alkalmazása szempontjából a bizonyítás tárgyává kell tenni a történeti tényállás jogi minősítésétől függően: a) az adott bűncselekmény törvényi tényállási elemeit, b) az általános törvényi tényállás tárgyi, tárgyi oldali, alanyi, alanyi oldali elemeit, a szükséges és egyes esetekben a törvényi tényállásból következően a nem szükséges ismérveket, – így bizonyítani kell, hogy a bűncselekmény milyen jogi tárgyat sért, – az elkövetési tárgyat, amely lehet dolog vagy személy (passzív alany), 15 Nyer. 125. § (1) Ellenőrizni kell, hogy a gyanúsított szerepel-e a bűnügyi nyilvántartásban, és be kell szerezni az esetleges korábbi elítélésére vonatkozó iratokat, ha a bűncselekmény minősítése vagy a büntetőjogi jogkövetkezmények alkalmazása szempontjából azoknak jelentősége van, valamint a más nyomozó szerv előtt folyamatban lévő büntetőeljárásokra vonatkozó adatokat. Btk. 83. § (1) A büntetést – céljának (37. §) szem előtt tartásával – a törvényben meghatározott keretek között úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez. 37. § A büntetés a bűncselekmény elkövetése miatt a törvényben meghatározott joghátrány. A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el.

19

– az elkövetési magatartást, amely lehet tevés vagy mulasztás és stádiumait (előkészület, kísérlet, befejezett), – eredményt (okozott kár, vagyoni előny, sérülés tényleges gyógytartama), – okozati összefüggést (elkövetési magatartás és eredmény között) – a bűncselekmény helyét, idejét, módját, eszközét, – az alannyá válás feltételeit (természetes személy, a bűncselekmény elkövetésekor betöltött 14. életév, beszámítási képességgel rendelkezik), – speciális alanyt (katona, hivatalos személy, terhes nő stb.), – a bűnösséget (szándékosság, gondatlanság), – a cselekmény motívumát és célzatát. A bizonyítás tárgyhoz tartozó tények lehetnek továbbá: – az elkövetők szerepe (tettesek, részesek), – a büntethetőséget kizáró okok, – a büntethetőséget megszüntető okok, – a büntetések és intézkedések alkalmazása szempontjából jelentős tények, – magánindítvány és kívánat, – hozzátartozó, – tevékeny megbánás,16 – valamint egyéb releváns tények stb. b) A büntetőeljárási jogszabályok alkalmazása szempontjából a bizonyítás tárgyává kell tenni a következőket: A Be. 164. § (1) bekezdése szerint: „A büntetőeljárás – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – nyomozással kezdődik.” A nyomozás során fel kell deríteni: – a bűncselekményt, – az elkövető személyét, – fel kell kutatni és biztosítani kell a bizonyítási eszközöket, – a tényállást oly mértékben kell felderíteni, hogy a vádló dönthessen arról, vádat emel-e [Be. 164. § (2) bek.], – bizonyítani kell a terheltet terhelő és mentő, – a büntetőjogi felelősséget súlyosító és enyhítő körülményeket az eljárás minden szakában” [Be. 28. § (1) bek.]. A büntetőeljárási jogszabályok alkalmazásában jelentős tényeket főként (bár nem kizárólag) a büntetőeljárásról szóló törvénynek a vád tárgyára vonatkozó rendelkezései határolják körül. Általában nem jelentősek azok a tények, amelyek nem tartoznak a vád tárgyához. Mivel a vádemelés kérdésében az ügyész dönt, a nyomozó hatóságnak az ügyész elvárásait, utasításait irányadónak kell vennie a tényállás szükséges felderítése, bizonyítása tekintetében.17 Btk. 332. § A büntetés korlátlanul enyhíthető – különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető is –, ha a lopás, sikkasztás, csalás, hűtlen kezelés, rongálás, orgazdaság, jogtalan elsajátítás vagy a jármű önkényes elvételének elkövetője a cselekményt – mielőtt felfedezték volna – a hatóságnak vagy a károsultnak bejelenti és a kárt megtéríti, vagy megtesz minden tőle elvárhatót a kár megtérítése érdekében. 17 Be. 2. § (1) A bíróság az ítélkezés során törvényes vád alapján jár el. (2) Törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy, pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. (3) A bíróság csak annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeltek, és csak olyan cselekmény alapján, amelyet a vád tartalmaz. 16

20

Jelentős ténynek kell tekintetni: – a feljelentés elutasításához,18 – a nyomozás felfüggesztéséhez,19 257. § (1) A bíróság e törvényben meghatározott esetekben ítélettel, egyébként végzéssel határoz. A bíróságnak az ügydöntő határozatban a vádról határoznia kell; a tényállás jogi elbírálásában az indítványok nem kötik. 11/2003. (ÜK 7.) Legf. Ü. ut. 63. § (1) Az iratok hozzáérkezését követően az ügyész azt ellenőrzi, hogy az ügy a vádemelésre alkalmas-e. Ennek keretében azt vizsgálja, hogy a) a bűncselekmény tényállásának felderítése és bizonyítása megtörtént-e, b) felderítették-e a büntetés kiszabása vagy a büntetőjogi intézkedés alkalmazása szempontjából jelentőséggel bíró körülményeket, c) a bizonyítási eszközök beszerzésekor megtartották-e az azokra vonatkozó törvényes rendelkezéseket, d) nem korlátozták-e törvénysértően a gyanúsított és a védő jogait. (2) Amennyiben a vádemelés előtt további nyomozási cselekmény elvégzése szükséges, az ügyész azzal rendszerint azt a hatóságot bízza meg, amely a nyomozást lefolytatta további nyomozási cselekmény elvégzéséről az ügyész ismételten rendelkezhet, (3) Az ügyész a további nyomozási cselekmény elvégzésére határidőt jelöl meg. Be. 217. § (1) Az ügyész vádiratnak a bírósághoz való benyújtásával emel vádat. … (3) A vádirat tartalmazza a) a vádlottnak a 117. § (1) bekezdésében felsorolt személyi adatait, b) a vád tárgyává tett cselekmény leírását, c) a vád tárgyává tett cselekménynek a Btk. szerinti minősítését, d) az eljárás megindításához szükséges külön törvényi feltétel (magánindítvány, feljelentés, kívánat, mentelmi jog vagy mentesség felfüggesztése, hozzájárulás a büntetőeljárás megindításához) meglétét, e) a bíróság hatáskörére és illetékességére vonatkozó jogszabályok megjelölését, továbbá a vádiratot benyújtó ügyész hatáskörére, illetőleg illetékességére vonatkozó szabályokra való utalást, f) a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó indítványt, ha az ügyész nem vesz részt a tárgyaláson, g) a bejelentett polgári jogi igényt, továbbá az egyéb indítványokat, h) a tárgyalásra idézendők és az arról értesítendők indítványozását, i) a bizonyítási eszközök megjelölését, valamint azt, hogy mely tény bizonyítására szolgálnak, j) a tárgyaláson való bizonyítás felvételének sorrendjére vonatkozó indítványt. 18 Be. 174. § (1) Az ügyész a tudomására jutott feljelentést három napon belül határozattal elutasítja, ha magából a feljelentésből megállapítható, hogy a) a cselekmény nem bűncselekmény, b) a bűncselekmény gyanúja hiányzik, c) a büntethetőséget kizáró ok (Btk. 22. §) állapítható meg, d) eljárás halál, elévülés vagy kegyelem [Btk. 32. § a)–c) pont] folytán nem indítható, e) a magánindítvány, kívánat vagy feljelentés hiányzik, f) a cselekményt már jogerősen elbírálták. (2) Az (1) bekezdés a)-b), valamint d)-f) pontjában meghatározott esetekben, továbbá, ha a büntethetőséget a gyermekkor zárja ki [Btk. 22. § a) pont], a feljelentés elutasítására a nyomozó hatóság is jogosult. (3) A feljelentést nem lehet elutasítani, ha a) kényszergyógykezelés elrendelése látszik szükségesnek, b) elkobzásnak, illetőleg vagyonelkobzásnak a büntethetőségtől függetlenül helye van, kivéve, ha az elkobzásra, illetőleg vagyonelkobzásra irányuló eljáráshoz a bizonyítékok rendelkezésre állnak. 19 Be. 188. § (1) Az ügyész határozattal felfüggeszti a nyomozást, ha a) a gyanúsított ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik, és az eljárás a távollétében nem folytatható, b) a gyanúsított tartós, súlyos betegsége vagy a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége miatt az eljárásban nem vehet részt,

21

– a nyomozás megszüntetéséhez,20 – a hatáskör és illetékesség megállapításához,21 – a kényszerintézkedések elrendeléséhez,22 d) az eljárás lefolytatásához előzetes kérdésben hozott döntést kell beszerezni, e) jogsegély iránti megkeresés külföldi hatóság általi teljesítése szükséges és további, Magyarországon elvégzendő nyomozási cselekmény már nincs, f) nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett bűncselekmény miatt a büntetőeljárás megindításához szükséges döntést kell beszerezni, g) nemzetközi büntetőbíróság a joghatóságába tartozó ügyben a magyar hatóságot a büntetőeljárás átadása végett megkeresi. h) a kábítószer-élvező gyanúsított önként alávetette magát a kábítószer-függőséget gyógyító kezelésen, kábítószer-használatot kezelő más ellátáson vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson való részvételének, és az a büntethetőség megszüntetését eredményezheti, feltéve, hogy további nyomozási cselekmény elvégzése nem szükséges. 189. § (1) A nyomozó hatóság határozattal felfüggesztheti a nyomozást a 188. § (1) bekezdésének a), e) és h) pontjában meghatározott esetekben. A nyomozást felfüggesztő határozatot a nyomozó hatóság az ügyésznek haladéktalanul megküldi. 20 Be. 190. § (1) Az ügyész a nyomozást határozattal megszünteti, a) ha a cselekmény nem bűncselekmény, b) ha a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, és az eljárás folytatásáról sem várható eredmény, c) ha nem a gyanúsított követette el a bűncselekményt, illetve ha a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg, hogy a bűncselekményt a gyanúsított követte el, d) ha büntethetőséget kizáró ok állapítható meg, kivéve, ha kényszergyógykezelés elrendelése látszik szükségesnek, e) a gyanúsított halála, elévülés, kegyelem miatt, f) a törvényben meghatározott egyéb büntethetőséget megszüntető ok miatt, g) ha a magánindítvány, kívánat vagy feljelentés hiányzik, és az már nem pótolható, h) ha a cselekményt már jogerősen elbírálták, ideértve a Btk. 6. § esetét is, i) ha az elkövető kiléte a nyomozás során nem volt megállapítható, j) megrovást alkalmaz, ha a gyanúsított cselekménye már nem veszélyes, vagy oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés kiszabása, vagy intézkedés alkalmazása is szükségtelen. (2) Az (1) bekezdés a), e), g), h) és i) pontjában meghatározott esetekben, továbbá, ha a büntethetőséget a gyermekkor zárja ki [Btk. 22. § a) pont], a nyomozás megszüntetésére a nyomozó hatóság is jogosult. 21 Be. 37. § (1) A nyomozó hatóságok hatáskörét és illetékességét külön jogszabály határozza meg. [Ez jelenleg a 15/1994. (VII. 14.) BM rendelet a rendőrség nyomozó hatóságainak határköréről és illetékességéről.] 22 Példaként néhány kényszerintézkedés elrendeléséhez szükséges tények, feltételek: Be. 126. § (2) Az őrizetbe vétel szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja – különösen tettenérés – esetén rendelhető el, feltéve, hogy a terhelt előzetes letartóztatása valószínűsíthető. 129. § (2) A terhelt előzetes letartóztatásának szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt folytatott eljárásban, és akkor van helye, ha a) megszökött, a bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság elől elrejtőzött, vagy szökést kísérelt meg, illetőleg az eljárás során ellene újabb, szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény miatt eljárás indult, b) szökésének vagy elrejtőzésének veszélyére tekintettel vagy más okból megalapozottan feltehető, hogy az eljárási cselekményeknél a jelenléte másképp nem biztosítható, c) megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén, különösen a tanúk befolyásolásával vagy megfélemlítésével, tárgyi bizonyítási eszköz, okirat megsemmisítésével, meghamisításával vagy elrejtésével meghiúsítaná, megnehezítené vagy veszélyeztetné a bizonyítást,

22

– a tanú vallomástétel akadályainak megállapításához (Be. 81–82. §§), – a nyomozó hatóság tagjának, vezetőjének kizárásához (Be. 38–41. §§), – a szakértő kizárásához szükséges tényeket (Be. 103. §), – a bűncselekmény elkövetését lehetővé tevő okokat és körülményeket, – a magánvád, – a kívánat eseteit, – valamint az ügy elbírálása szempontjából egyéb releváns tényeket stb. A büntetőeljárási jogszabályok alkalmazása szempontjából jelentősek lehetnek még azok a tények, amelyek az eljárási határidők megtartására vagy elmulasztására, az igazolási kérelem alaposságára vagy alaptalanságára, a gyanúsított vagy a védő jogainak gyakorlására vagy korlátozására utalnak stb. Az eljárási cselekmények törvényes lefolyását igazoló vagy cáfoló tények is a bizonyítás tárgyához tartoznak. Az eljárási jogszabályok alkalmazásában jelentős tények a bizonyítási eszközökből és bizonyítási eljárások során nyert bizonyító tények: a bizonyítékok is, vagyis az olyan tények, amelyek a bizonyítandó tényre utalnak. A büntetőeljárás feladata – mint erről már szó esett – egyebek közt a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázása, felderítése, megállapítása, bizonyítása. A bizonyítás tárgya az eljárás előrehaladásával fokozatosan tárul fel. A bizonyítékok értékelésének eredményeként a valószínűségen alapuló ténymegállapítások egyre teljesebbé és megalapozottabbá válhatnak, válnak, tisztázódik, hogy egyes tények a bizonyítás tárgyához tartoznak-e, vagy irrelevánsak illetve nem jelentősek. A bírósági eljárásban – a vád tárgyának keretei között – megalapozott hiánytalan és helyes tényállást kell megállapítani, amely a bíróság meggyőződése szerint kétséget kizáróan megfelel a valóságnak. A nyomozás során a tényállás felderítésével, megállapításával, bizonyításával ezt a döntést kell megalapozni. A történeti tényállás nem korlátozódhat csak a törvényi tényállási elemeket megvalósító tényekre, ténymegállapításokra, hanem folyamatában kell felderíteni a cselekmény elkövetése előtt történteket, az előzményeit, véghezvitelének folyamatát, körülményeit, esetleges következményeit, eredményét, bizonyos esetekben az ezt követően történteket is. Ha többen követik el a bűncselekményt, fel kell tárni szerepüket részletesen, tényállásszerűen meg kell állapítani ki-mit csinált, közreműködésük, kapcsolataik jellegét, módját. (Pl. vagyon elleni bűncselekményeknél fel kell deríteni az értékesítési helyeket, körülményeket, orgazdákat is. Biztosítani kell lefoglalással, esetleg zár alá vétel elrendelésével az okozott kár megtérülésének lehetőségét.) c) Egyéb jogszabályok alkalmazása szempontjából jelentősek, s ezért bizonyítandók lehetnek más tények is: A Be. 75. § (2) bekezdése a bizonyítás tárgyát kiterjeszti a büntetőeljárás járulékos kérdései szempontjából jelentős tényekre is. Ezek a tények természetesen nem minden büntető ügyben játszanak szerepet, hanem csak akkor jelentősek, ha a büntetőeljárásban nem a büntetőjog vagy a tágabb értelemben vett büntetőjog (pl. KRESZ), hanem más jogágak rendelkezéseit, szabályait kell alkalmazni. – Így bizonyítani kell bizonyos esetekben a polgári jogi igény érvényesítése érdekében a polgári jogi igény jogalapjára, összegszerűségére vonatkozó tényeket, va-

d) megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, vagy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el.

23

gyis a polgári jogi igény elbírálása során büntető ügyben alkalmazni lehet a polgári anyagi jog kártérítési szabályait.23 – A családi jog szabályainak alkalmazására is sor kerülhet, ha a gyanúsított gyermeke sérelmére szándékos bűncselekményt követett el és a szülői felügyeleti jog megszüntetésének van helye, így lehet bizonyítani a kiskorú egyéniségét, értelmi fejlettségét, életviszonyait jellemző tényeket.24 – Bizonyos korlátozásokkal a polgári eljárás szabályait is alkalmazni lehet a büntetőeljárásban és ebben az esetben az e szabályok alkalmazása szempontjából jelentős tények is bizonyítandók – pl. azok, amelyek a részletekben való teljesítés elrendelésére vonatkozó szabályok alkalmazásával kapcsolatos tények [Pp. 84. §, 217. § (3) bek.].25 – A polgári jog, a polgári eljárásjog, a családjog rendelkezésein kívül más jogágak alkalmazásával összefüggésben bizonyítandó tényekre is sor kerülhet. Szabálysértés elbírálása esetén a bizonyítás kiterjedhet a szabálysértési jog egyes rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából jelentős tényekre – melyek a bizonyítás tárgyához tartoznak.26 A bizonyítás tárgyává kell adott esetben tenni azon tényeket is, amelyek a polgári jogi előírások tekintetében jelentőséggel bírnak, akkor is, ha a Btk. különös részi tényállása nem keretdiszpozíció, illetve, ha az adott polgári jogi kérdés nem a büntetőeljárás járulékos kérdéseinek tisztázásához szükséges. A fentieknek megfelelően bizonyos esetekben a nyomozó hatóság eljárása során olyan tényeket kell tisztáz23 Be. 335. § (1) A polgári jogi igényt a bíróság az ítéletben lehetőleg érdemben bírálja el; annak helyt ad, vagy azt elutasítja. Ha ez jelentékenyen késleltetné az eljárás befejezését, valamint a vádlott felmentése esetén, vagy ha az indítványnak a büntetőeljárásban való érdemi elbírálását más körülmény kizárja, a bíróság a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja. 54. § (1) Magánfél az a sértett, aki a büntetőeljárásban polgári jogi igényt érvényesít. (2) A magánfél a terhelttel szemben azt a polgári jogi igényt érvényesítheti, amely a vád tárgyává tett cselekmény következtében keletkezett. (3) A polgári jogi igény egyéb törvényes úton való érvényesítését nem zárja ki, hogy a sértett magánfélként nem lépett fel. (4) A polgári jogi igényt – a Polgári perrendtartásban meghatározott feltételek esetén – az ügyész is érvényesítheti. (6) Ha a sértett meghalt, az örököse léphet fel magánfélként, az 51. §-ban szabályozott jogok azonban csak a polgári jogi igény érvényesítésével kapcsolatban illetik meg. 218. § (3) Az ügyész a vádiratban a vádlottal szemben polgári jogi igényt terjeszthet elő. 24 Be. 218. § (2) Ha a vádlott a gyermeke sérelmére szándékos bűncselekményt követett el, az ügyész a vádiratban indítványozhatja, hogy a bíróság a vádlott szülői felügyeleti jogát szüntesse meg. 336. § (1) A bíróság az ügyész indítványára a vádlott szülői felügyeleti jogát megszünteti, ha a vádlottat a gyermekének sérelmére elkövetett szándékos bűncselekményben bűnösnek mondja ki, és megállapítja a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 88. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek fennállását. 25 Be. 54. § (7) Ha a polgári jogi igény érvényesítésével kapcsolatos eljárási kérdésről e törvény nem rendelkezik, a polgári eljárás szabályait kell alkalmazni, feltéve, hogy azok e törvénnyel, illetőleg a büntetőeljárás jellegével nem ellentétesek. A terhelt a magánféllel szemben követelést nem érvényesíthet, beszámítási kifogással nem élhet. A terhelt és a magánfél között létrejött egyezséget a bíróság nem hagyhatja jóvá. 26 Be. 337. § (1) Ha a bíróság a tárgyalás eredményéhez képest úgy látja, hogy a vád tárgyává tett cselekmény szabálysértés, és ezért a vádlottat felmenti, a szabálysértést elbírálja. (2) Az (1) bekezdés esetében a bíróság elkobzást rendelhet el, és a polgári jogi igényt érdemben elbírálhatja. (3) Ha a vádlottal szemben több bűncselekmény miatt emeltek vádat, és valamely vád tárgyává tett cselekményről a bíróság megállapítja, hogy az szabálysértés, a bíróság e szabálysértés miatt az eljárást megszüntetheti, ha a vád tárgyává tett más bűncselekmény mellett e cselekménynek a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége.

24

zon, bizonyítson melyek polgári jogi relevanciával bírnak, és elsődlegesen polgári jogi kérdésnek minősülnek. (Ilyen lehet pl. annak a bizonyítása, hogy az adott vállalkozási szerződés érvényesen létrejött-e, vagy pl. hogy a zálogjog fennáll-e, a birtokbavétel a polgári jog szabályainak megfelelően történt-e, stb.). A jelenlegi ügyészi gyakorlat szerint ugyanis nem minősül a felfüggesztésre alapot adó ún. előkérdésnek az olyan polgári jogi kérdés, amelyet a nyomozó hatóság maga is el tud dönteni a rendelkezésre álló adatok alapján. Azaz, ha egy polgári jogi kérdés (amelynek eldöntése egyébként a polgári bíróság hatáskörébe tartozna) kellően egyértelműen megválaszolható, az azzal kapcsolatos bírói gyakorlat megszilárdult és egyértelmű, akkor azt magának a büntetőügyben eljáró hatóságnak kell eldöntenie, és nem függesztheti fel az eljárást. d) A bizonyítás tárgya kriminalisztikai nézőpontból. A büntetőeljárás-jogban a bizonyítás tárgyát döntően a bírósági eljárás alapulvételével értelmezik, úgy, mint a vád tárgyát, azaz adott, igaznak állított és bizonyítandó tétel (thema probandi) gyanánt felajánlott tények összességét. Itt már jogi minősítése is van a tényállásnak, azért felhasználhatók az anyagi büntetőjog tényállástanának fogalmai (általános és különös törvényi tényállás, történeti tényállás). Kriminalisztikai megközelítésben ez nem így van. A nyomozás során nem azt állítják, hanem azt igyekeznek kideríteni, hogy mi történt, s ha a nyomozás sikeres, akkor a bizonyítékokból kiderül, hogy tényleg mi történt, mi bizonyítható abból, ami valóban történt, a valóságos történetnek mi a jogi megítélése, s ehhez mérten melyek a jogi felelősség helyes megítéléséhez igazolandó tények, azaz mi a bizonyítás tárgya. Ez azonban a nyomozás eredményeként körvonalazódik csak. A nyomozás tárgya tehát egy ismeretlen történés, amelynek egyes elemei (egyes tények) ismertek, s ezeknek az okozatos kapcsolatait feltárva ismerhetők meg a történés további, közelebbi és távolabbi elemei, amelyek a köztük lévő okozati kapcsolat folytán, mint okok és következmények, kölcsönösen alkalmasak egymás bizonyítására. A nyomozás idején az esetek egy nagy részében azonban a „bizonyítandó” és „bizonyító” státusz funkcionális és átmeneti. (Bizonyítandó lehet, hogy az aki X mellett állt, azonos Y-nal, s így megtudható, hogy Y is tanúja volt az eseményeknek.) Tételezzük fel, hogy A. bérbe vett egy gépkocsit egy hétre, elutazott vele, de három nap múlva a szállodai parkolóból a gépkocsi eltűnt; mint utóbb kiderül, B. elvitte, majd megváltoztatott azonosítókkal és hamis okmányokkal eladta. Ezen az alapon nyomozás indítható. Lehet, hogy – a gépkocsit A valóban bérbe vette és B. ellopta, de az is lehet, hogy – a gépkocsit A valóban bérbe vette, de közben meggondolta magát, és az azonosítók megváltoztatása és hamis okmányok fedezete alatt eladta (A. sikkasztó, B. ártatlan); – a gépkocsit A azért vette bérbe, hogy majd eladja; a többi B. műve (A. csaló, B. orgazda); – A és B. eleve összebeszélt és együttműködött (A. csaló, B. orgazda); – A valóban bérlő, B.-t pedig C. a kölcsönző alkalmazottja avatta be (A. ártatlan, B. és C. lopás elkövetői); – A., B. és D., a kölcsönző tulajdonosa, biztosítási csalásban működtek együtt.

25

A dolgot tehát a kriminalisztikai alapkérdések27 felől mint nyomozás tárgyát helyes megközelíteni. A kriminalisztikai alapkérdésekre keressük a választ, ezeket a tényeket a bizonyítás tárgyává kell tenni. Ha válaszolni tudunk ezekre a kérdésekre, akkor gyakorlatilag majdnem minden fontos, jelentőséggel bíró dolgot meg tudunk a múltban történt eseményről, ugyanakkor nem kerülünk ellentmondásba a törvényi előírásokat illetően sem. Hiszen az e kérdésekre adott válaszok a büntető és a büntetőeljárási jogszabályok alkalmazásában is jelentős tények. Úgymint: Mi történt? Választ keresünk arra, hogy a múltban milyen tényszerű elemekből álló esemény, történés zajlott le, s hogy az jogilag releváns-e vagy sem, ha igen milyen jogi tárgyat sért, mely jogág anyagi és eljárásjogi rendelkezéseit kell figyelembe venni a vizsgálat során. A tudomásra jutás után ez az első kérdés, amely megnyugtató választ igényel. Hol történt? Kriminalisztikai szempontból az elkövetés helyének, helyszínének pontos megállapítása szükséges. Ugyanis innen kiindulva tudunk megtenni bizonyos szükséges intézkedéseket és nyomozási cselekményeket. Pl. helyszín biztosítása, helyszíni szemle lefolytatása, nyomok, anyagmaradványok rögzítése, tárgyi bizonyítási eszközök lefoglalása, adatgyűjtés megkezdése stb. E kérdésre mint a büntetőeljárási jogszabályok alkalmazása szempontjából is jelentős tényre választ kell kapni.28 27

Lásd hozzá: Bevezetés a kriminalisztikába 1.7. és 4.3. címek anyagát. A hatáskör azt jelenti, hogy a különböző szinteken szervezett hatóságok közül milyen szinten járnak el; az illetékesség pedig azt, hogy az azonos szinten szervezett hatóságok közül melyik jár el. Mint azt már említettük, a Be. 37. § (1) bek. szerint a nyomozó hatóságok hatáskörét és illetékességét külön jogszabály határozza meg. A jelenleg hatályos 15/1994. BM r. idevágó rendelkezései a következők. 4.§ (1) A nyomozó hatóság hatáskörét és az illetékességét hivatalból vizsgálja. 2. §. (1) A rendőrség nyomozó hatóságainak hatáskörébe tartozik a Btk-ban meghatározott valamennyi bűncselekmény nyomozása, azok kivételével, amelyeket külön jogszabály más nyomozó hatóság hatáskörébe utal. Ugyanezen § (2)–(9) bekezdései rendelkeznek a rendőrség nyomozó hatóságai közötti hatásköri ügymegosztásról. 5. § (2) A megyei (budapesti) rendőrfőkapitány intézkedésben határozza meg a rendőr-főkapitányság nyomozó szervei közötti továbbá a rendőrkapitányságon belüli ügyek megosztását. 4. § (3) A feljelentett, a bejelentett vagy a saját észlelés alapján feltárt bűncselekmények esetében, bármely nyomozó hatóság köteles – hatáskörére és illetékességére tekintet nélkül – a halaszthatatlan nyomozási cselekményeket foganatosítani. Ezek elvégzése után, a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nyomozó hatóságot köteles – az iratok és az ügyről készített feljegyzés megküldésével- haladéktalanul értesíteni. 3. § (1)A nyomozás lefolytatására az a nyomozó hatóság illetékes a) amelynek – külön jogszabályban meghatározott – illetékességi területén a bűncselekményt – sorozat-bűncselek-mények esetén a bűncselekmények többségét – elkövették, b) amelyik az ügyben korábban intézkedett (megelőzés), ha a gyanúsított több nyomozó hatóság illetékességi területén követett el bűncselekményt, vagy az elkövetés helye nem állapítható meg. c) ittas járművezetés vétsége [Btk. 188. § (1)], járművezetés tiltott átengedése vétsége [Btk. 189. § (1)], tartás elmulasztása vétsége, bűntette (Btk. 196. §) eseteiben, amelynek területén az elkövető lakóhelye van, kivéve, ha a nyomozás lefolytatása az elkövetés helyén célszerű. (2) Ha a bűncselekmény elkövetője ismeretlen és az elkövetés helye sem állapítható meg, az a nyomozó hatóság jár el, amelynek a bűncselekmény saját észlelése vagy bejelentés, feljelentés alapján legkorábban a tudomására jutott. (3) Ha a gyanúsított a bűncselekményt külföldön követte el, a nyomozás teljesítésére az a nyomozó hatóság illetékes, amelynek területén a gyanúsított lakik, vagy tartózkodik. 28

26

Mikor történt? A bűncselekmény elkövetésének időpontját (óra/perc) vagy sok esetben az időtartamát is fontos megállapítani. Pl. alibi vizsgálata akkor lehetséges, ha sikerül erre a kérdésre megnyugtatóan leszűkített időpontot megállapítani; a tanúk felkutatását is ennek figyelembe vételével célszerű végezni. Az időpont lehet az adott bűncselekmény tényállási eleme, tehát bizonyítandó tény pl. háború idején, éjjel stb. Az időpontot szükséges megállapítani a bűncselekmény alanya szempontjából is – pl. a bűncselekmény elkövetésekor betöltötte a 14. életévét, vagy betöltötte a 14. életévét, de a 18. életévét még nem. Ugyancsak jelentősége lehet annak, hogy a passzív alany 12, vagy 14 év alatti pl. emberölés, testi sértés, megrontás stb. bűncselekmények esetén. A büntethetőség elévülése, szabályozása és a „mikor történt” kérdése szorosan összefüggnek.29 Hogyan történt? (elkövetési mód). A felderítés és bizonyítás során rekonstruálni kell mozzanatról-mozzanatra a történteket, meg kell állapítani az elkövetés módját, melyből sokféle következtetés vonható le az elkövető fizikai és elkövetéskori tudati állapotára, szándékára, gyakorlottságára, szokására, felkészültségére stb. Az egész folyamatot vizsgálni kell, amely a tettes tevékenységének meghatározására alkalmas sajátosságokat mutat. A helyszíni szemle, tárgyi bizonyítási eszközök szakértői vizsgálata, tanúk kihallgatása stb. útján, majd a terhelt felkutatása, kihallgatása révén elvileg lehetővé válik az elkövetési mód megállapítása. Az adott terhelt által alkalmazott valamennyi módszert, ezek sajátosságait meg kell ismerni és a modus operandi nyilvántartásnak adatokat kell szolgáltatni, amelyre a későbbi bűncselekmények felderítése során támaszkodhatnak a nyomozó hatóságok. Mivel követte el? Fontos tisztázni, hogy mi volt a bűncselekmény elkövetésének eszköze. Ha mód van rá, fel kell kutatni, és le kell foglalni, az ugyanis tárgyi bizonyítási eszköz. Meg kell állapítani (ha az ügy elkövetési körülményeit figyelembe véve szükséges), hogy az adott eszközt hol gyártják, forgalmazzák, mire használják. Adatgyűjtést kell folytatni annak megállapítása érdekében mikor, kinél látták, így elvezethet 29 Btk. 33. § (1) A büntethetőség elévül a) olyan bűntett esetén, amely életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, húsz év; b) egyéb bűncselekmény esetén a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább három év elteltével. 34. § Az elévülés határidejének kezdő napja a) befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul, b) kísérlet és előkészület esetén az a nap, amikor az ezeket megvalósító cselekmény véget ér, c) olyan bűncselekmény esetén, amely kizárólag kötelesség teljesítésének elmulasztásával valósul meg, az a nap, amikor az elkövető még a büntető törvényben megállapított következmény nélkül eleget tehetne kötelességének, d) olyan bűncselekmény esetén, amely jogellenes állapot fenntartásában áll, az a nap, amikor ez az állapot megszűnik. 35. § (1) Az elévülést félbeszakítja a büntető ügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye. A félbeszakítás napján az elévülés határideje ismét elkezdődik. (2) Ha a büntetőeljárást felfüggesztik, a felfüggesztés tartama az elévülés határidejébe nem számít be. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a büntetőeljárást azért függesztik fel, mert az elkövető ismeretlen helyen tartózkodik vagy elmebeteg lett.

27

a tárgy a tettes személyéhez is. Az elkövetés eszköze lehet különös részi törvényi tényállási elem: pl. fegyveresen, felfegyverkezve stb. Szerepe lehet a konkrét cselekmény társadalomra veszélyességének a megítélésében is. Ki, kivel követte el? Szükséges megállapítani a rendelkezésre álló adatok, bizonyítékok értékelése, elemzése útján is, hogy egy személy (egyedül) elkövethette-e az adott bűncselekményt. Ha nem, törekedni kell valamennyi tettes és részes felderítésére. Bizonyítani kell személyre szólóan, tényállásszerűen, hogy ki, kivel, hogyan és mit csinált, kit és milyen jogi felelősség terhel. Miért, mi célból követte el? Itt az egyes cselekvések indító okaira, motivációjára, a szándékra, az okozati összefüggésre, a célzatra keressük a választ. E kérdés tisztázása gyakran iránymutatásul szolgál a számításba vehető elkövetők körének meghatározására. A célzat és a motívum természetesen lehet tényállási elem is; ekkor a válasz a büntető jogszabályok alkalmazása szempontjából is a bizonyítás tárgyához tartozik. Ismeretesek az ún. kiegészítő kérdések is, melyek közül most kettőre térünk ki. Hasonló történt-e? Amikor valamely okból feltételezhetjük, hogy ún. sorozatelkövetéssel állunk szemben (ilyen pl. minden, hétvégi házas területen elkövetett betörés), akkor szükségszerű, hogy a „mi történt” kérdés kapcsán nem csak az éppen vizsgált ügy, hanem a „területi szórástól” függetlenül vele együtt több más bűncselekmény sajátosságait tesszük elemzés tárgyává annak érdekében, hogy feltárjuk, ezek milyen összetevőikben mutatnak megegyezést, hasonlóságot. A bűncselekmények legjellemzőbb ismertetőjele az elkövetés módja; amelyet a helyszíni szemle, az adatgyűjtés, a tanúvallomások, a szakértői vélemények stb. alapján lehet megállapítani. Minden egyes folyamatban lévő ügyet úgy kell vizsgálni, az adatokat úgy kell elemezni és értékelni, hogy kiderüljön: az elkövetés módszerei, körülményei alapján van-e annak előzménye, hasonlóságot mutat-e más, korábban elkövetett üggyel. Összefüggéseket, ún. metszéspontokat kell keresni; minél több ilyet sikerül találni, annál valószínűbb, hogy az elkövetők azonosak. Természetesen nem csak az elkövetés módját, az elkövetők jellemzőit kell vizsgálni, hanem a sértettek körét, szokásaikat, magatartásukat, anyagi helyzetüket stb. valamint a támadott objektumok (üzletek, lakások) közötti hasonlóságokat is.30 A különállónak, egyedinek látszó események/cselekmények közti kapcsolat feltárható úgy is, ha a „miért” mellé odatesszük a „kinek az érdekében” kérdést is, amely persze a ténylegesen egyedi ügyekben is elvezethet a megoldáshoz.31 Látható tehát, hogy a kriminalisztikai alapkérdések egy olyan vezérfonalat alkotnak, hogy a rájuk kapott válaszokból kikerekedik a bűncselekményt magába foglaló teljes eseménysorozat – nem csak mint jogszabályok alkalmazására alapot adó „tényállás”, hanem annál sokkal gazdagabban: mint a való életben lezajlott történés. A bűncselekmény elkövetésének folyamata mint történés nyilván tartalmazza a büntető anyagi és eljárási jog, valamint a más jogágakba tartozó és alkalmazást 30

Lásd: bővebben a jegyzet 6. Fejezetét. Néhány éve éppen az vezetett el Budapesten (egy XVI. kerületi elkövető esetében) három különállónak tűnő eltűnési ügy és egy emberölési ügy felderítéséhez, hogy a BRFK illetékes alosztályvezetője helyesen tette fel és fogalmazta meg (tartalmában is) ezt a kérdést. 31

28

igénylő egyéb jogszabályok szemszögéből releváns elemeket, de többnyire tartalmaz olyanokat is, melyek büntetőjogilag érdektelenek (pl. betöréses lopás előkészülete, a helyszínen mozgás, kutatás, az elvitt tárgyak értékesítése, a felfedezés meghiúsítása érdekében végzett cselekmények stb.). A nyomozás során viszont mindig az egész folyamatot kell vizsgálni, amelyből a tettesek tevékenységének részletei, sajátosságai megállapíthatóak. Összefoglalva: A bizonyítás tárgya mindig az a bizonyítandó tény, amely az aktuális büntetőügyben a büntetőjogi felelősség létének és mértékének elbírálása szempontjából jelentős. A törvény a jogalkalmazóra bízza, hogy az adott ügy eldöntése szempontjából milyen további tényeket tekint relevánsnak. A nyomozás előrehaladtával a bizonyítandó tények köre szűkül vagy bővül az adatgyűjtő, az értékelő, elemző, ellenőrző tevékenység eredményeként. Természetesen így változhat és változik is nagyon sok esetben a bizonyítandó tények köre, ez a folyamat tarthat az eljárás bírósági szakaszában is egészen a jogerős befejezésig. A jogalkalmazónak meg kell húznia a bizonyítás ésszerű határát. El kell döntenie, hol az a pont, ahol a bizonyítással meg kell állni, mert a bizonyítandó tények bizonyítást nyertek. Ehhez természetesen nagy felkészültség és gyakorlat szükséges, mert határozni kell, hogy sikerült-e eljutni a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázásához és már szükségtelen a további ún. túlbizonyítás. A büntetőeljárási törvény rendelkezése szerint nem minden ügyre tartozó tényt lehet vagy kell bizonyítani, ugyanis vannak olyan tények, amelyek bizonyítása felesleges, szükségtelen. Általában ilyenek az ún. köztudomású tények, vagy azok, amelyekről az eljáró bíróságnak, ügyésznek illetőleg a nyomozó hatóságnak hivatalos tudomása van [Be. 75. § (3) bek.]. A bűncselekmény egy történés tényeiben valósul meg. A történést különböző szempontokból vizsgálják a különböző jogágak (anyagi büntetőjog, büntetőeljárásjog, családjog, polgári jog stb.) és a kriminalisztika, melyek mindegyike saját fogalomrendszerrel és terminológiával rendelkezik. Ennek megfelelően ugyanaz a tény (pl. az a földrajzi hely, ahol a halálra sebzett ember meghalt) más és más minősítést kaphat attól függően, hogy az anyagi büntetőjog (az eredmény bekövetkezésének helye), a büntetőeljárás-jog (az „elkövetés helye” mint illetékességi ok), vagy a kriminalisztika (a „hol?” alapkérdésre adandó válasz) szemszögéből kerül szóba. A gyakorlati munka során természetesen ilyen szétválasztás nem létezik, komplexen kell alkalmazni a büntető anyagi- és eljárásjogi, és egyéb jogszabályokat, valamint keresni a kriminalisztikai alapkérdésekre a válaszokat. Nincs és nem is lehet ellentmondás a törvényi rendelkezések és a kriminalisztikai ajánlások, alapkérdésekre keresett válaszok között. A törvényi előírások elsődlegesek, azzal ellentétes nem lehet semmilyen ajánlás, büntetőeljárási cselekmény. A büntetőeljárásban – a nyomozási szakban is – szintén komplexen kell alkalmazni, felhasználni minden jogi és egyéb ismeretet, függetlenül attól, hogy mely tantárgy keretén belül oktatjuk, hiszen a kriminálmetodika ezen szabályokra, előírásokra, ajánlásokra stb. épül.

29

Az elmondottak értelemszerűen iránymutatók a szabálysértési, a közigazgatási, de akár a fegyelmi eljárásra nézve is. Eltérés abban van, hogy mindig olyan adat-, információ- és bizonyítékforrásokat lehet igénybe venni és olyan bizonyítási eljárásokat és eszközöket alkalmazni, amit az adott jogág előír, vagy megenged; s nyilván az adott ügy sajátosságaitól és a vonatkozó jogi szabályozástól függ, hogy mi képezze a bizonyítandó tények körét és a bizonyítás tárgyát (lásd majd ennek egyik példáját a 8. fejezetben).

3. A NYOMOZÁSRÓL A büntetőeljárásbeli nyomozás a bírósági szakasz előkészítése, a vádhatóság eszköze arra, hogy bűncselekmény gyanúja esetén megszerezze azokat az ismereteket, adatokat, bizonyítékokat, amelyek a vádemelés kérdésében a döntéshez szükségesek. A nyomozásnak a büntetőeljárásban betöltött szerepe kiemelkedő. Ha nem sikerül a szükséges bizonyítási eszközöket, bizonyítékokat beszerezni és a bűncselekmény elkövetését, az elkövető személyét megállapítani, nincs lehetőség a valóban létező büntetőjogi felelősség érvényesítésére sem.32 A büntetőeljárásban, különösen annak kezdeti szakaszában általában kevés információ, adat áll a hatóság rendelkezésére, így nagyon sokszor csak a bűncselekmény gyanúja állapítható meg. A büntetőeljárás megindításának egyik feltétele az, hogy a hatóságban az a gyanú keletkezzék, hogy bűncselekményt követtek el, hogy az adott múltbeli történésben benne rejlik egy bűncselekmény különös részi törvényi tényállása. A gyanú voltaképpen egy konkrét megismerési folyamatnak az a fázisa, amikor a megismerő szubjektum valószínűnek tartja, hogy a megismerés tárgya számára negatív értéket képvisel majd, de a tárgy pontos mibenlétét még nem ismeri. A gyanakvás tehát egy pszichikai folyamat, a „gyanú” kifejezés egy – a tudás és nem tudás közötti és érzelmileg negatív színezetű – intellektuális állapotot jellemez. 3.1. A TUDOMÁSRA JUTÁS MÓDJAI, AZ ELJÁRÁS MEGINDULÁSA Ahhoz, hogy a nyomozás megindulhasson szükséges, hogy a nyomozóhatóság vagy az ügyész megfelelő módon értesüljön a bűncselekmény gyanújáról. Az értesülés forrása, módja többféle lehet: a különböző személyektől, szervektől származó feljelentés, bejelentés; a tettenérés; valamint a „hatóság észlelése” 32

Be. 2. § (1) A bíróság az ítélkezés során törvényes vád alapján jár el. (2) Törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt- bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. (3) A bíróság csak annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeltek, és csak olyan cselekmény alapján, amelyet a vád tartalmaz. 4. §. (1) A vád bizonyítása a vádlót terheli. (2) A kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére.

30

(ideértve most azt is, amikor a hatóság más ügyben folytatott eljárása, avagy felderítő munkája során jut hozzá a szükséges adatokhoz).33 Közbevetés. Bár a hatályos Be. nem rendelkezik a bejelentésről, az mégis a tudomásszerzés módja lehet. Nem egyszer fordul elő, hogy pl. öngyilkosságot, eltűnést (stb.) jelentenek be, és az elsődleges intézkedések eredményeképpen merül fel a bűncselekmény gyanúja. Részletesebben a következőkről van szó. 33

Bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést. A feljelentés kötelező, ha annak elmulasztása bűncselekmény. A hatóság tagja és a hivatalos személy, továbbá, ha külön törvény előírja, a köztestület köteles a hatáskörében tudomásra jutott bűncselekményt – ha az elkövető ismert, annak megjelölésével – feljelenteni. A feljelentéshez csatolni kell a bizonyítási eszközöket, ha ez nem lehetséges, a megőrzésükről kell gondoskodni. [Be. 171 § (1) és (2) bek.]. 172. § (1) A feljelentést rendszerint az ügyészségnél vagy a nyomozó hatóságnál kell írásban vagy szóban megtenni. A szóban tett feljelentést jegyzőkönyvbe kell foglalni. A feljelentést nyomban nyilvántartásba kell venni. (2) A feljelentést más hatóság és a bíróság is elfogadhatja, de köteles azt a nyomozó hatóságnak megküldeni. Ha a feljelentés azonnali intézkedést kíván, azt el kell fogadni. (3) Ha a feljelentést nem a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyészségnél, illetve nyomozó hatóságnál tették, a feljelentést ez is is köteles átvenni, illetőleg jegyzőkönyvbe foglalni, és az eljárásra jogosultnak megküldeni. (4) A távbeszélőn vagy más technikai eszközzel történt feljelentésre az (1) bekezdésben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni. A feljelentés történhet ismert vagy ismeretlen tettes ellen. 127. § (3) A bűncselekmény elkövetésén tettenért személyt bárki elfoghatja, köteles azonban őt a nyomozó hatóságnak haladéktalanul átadni, ha erre nincs módja, a rendőrséget értesíteni. Feljelentés minden olyan, formához nem kötött – a büntetőeljárás megindítására vagy lefolytatására jogosult szerv vagy más hatóság illetve a bíróság tudomására hozott – közlés, amely meghatározott vagy ismeretlen személy által elkövetett bűncselekmény gyanújára utaló tényállítást, illetve adatot tartalmaz. A feljelentőt a feljelentés megtételekor figyelmeztetni kell a hamis vád és a hatóság félrevezetése büntetőjogi következményeire. A figyelmeztetést és az arra tett nyilatkozatot a feljelentésről felvett jegyzőkönyvbe kell foglalni. A távbeszélőn felvett feljelentést utóbb jelentésbe kell foglalni. A jegyzőkönyv felvételénél törekedni kell a gyanú fennállásának megítéléséhez szükséges tények minél részletesebb tisztázására. Ezért a feljelentőt kellő alapossággal kell nyilatkoztatni a bűncselekmény tényállási elemeire, az elkövetés körülményeire, a gyanúsított személyére és a bizonyítási eszközökre. A feljelentés jegyzőkönyvbe foglalásakor a feljelentőt fel kell szólítani, hogy a birtokában lévő bizonyítási eszközöket a nyomozó szerv eljáró tagjának adja át, ha pedig ez nem lehetséges, a megőrzésükről illetve az épségben tartásukról a tőle elvárható módon gondoskodjon. Az átadott bizonyítási eszközöket le kell foglalni. Ha a tárgyi bizonyítási eszközök nincsenek a feljelentő birtokában, ki kell kérdezni arról, hogy azok hol találhatók. [Nyer. 100. § és 102. § (1)–(3) bek.]. A Nyer. 104. § (1) bekezdése előírja, hogy „A sértett vagy a Be 51. §-ának (3) bekezdése alapján a helyébe lépő személy figyelmét a feljelentés megtételekor, illetve a kihallgatásakor fel kell hívnia arra, hogy polgári jogi igénye a büntetőeljárás bírósági szakában vagy egyéb törvényes úton érvényesíthető. A figyelmeztetésre adott nyilatkozatot jegyzőkönyvezni kell.” A (2) bekezdés szerint: „Az (1) bekezdésben meghatározott személyt figyelmeztetni kell, hogy indítványozhatja a biztosítási intézkedést, illetve a zár alá vételt.” Ugyanis a zár alá vétel elrendelésének többek között egyik feltétele a polgári jogi igény érvényesítésének szándéka. Nyilatkozni kell az erre jogosultnak, hogy kéri bűncselekménnyel okozott kára megtérítését a büntetőeljárásban, ezért előterjeszti polgári jogi igényét és indítványozza egyben, hogy ha lehetséges ezt zár alá vétel útján, illetőleg biztosítási intézkedéssel segítse elő az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság, valamint a bíróság. A Be. 51. §. (3) bekezdése rendelkezik többek között arról, hogy ha sértett akár büntetőeljárás megindítása előtt, akár azt követően meghalt, helyébe egyenesági rokona, házastársa, élettársa vagy törvényes képviselője léphet és gyakorolhatja a sértett törvényben meghatározott jogait.

31

a) A sértett tesz feljelentést: – általában ezt a cselekmény elkövetése után azonnal vagy rövid időn belül személyesen megteszi, – az is gyakran előfordul, hogy személyesen tesz feljelentést, de a cselekmény elkövetése után csak napok, hetek vagy hónapok múlva, mert a cselekmény elkövetése később jut tudomására (vagy egyéb meggondolásból), – gyakran nem megy be a rendőrkapitányságra különböző okok miatt, ilyenkor írásban – postán vagy ismerős útján – küldi el feljelentését. Sértett persze nem csak természetes, hanem jogi személy is lehet. A sértett rendszerint „gazdag” adatforrás, mert sok részletet ismer – ez kedvező; de nem hagyható figyelmen kívül az ügyben való érdekeltsége sem. b) A magánindítvány előterjesztésére jogosult (Btk. 31. §) tesz feljelentést személyesen, avagy írásban. Ha ez nem maga a sértett, akkor rendszerint nála kevesebb információval tud szolgálni; érdekeltsége el is térhet a sértettétől. (A magánindítványról a következőkben még szó lesz.) c) Egészségügyi intézmény, mentőszolgálat, kórház orvosa, dolgozója tesz bejelentést írásban, vagy telefonon – ha foglalkozása gyakorlása körében olyan sérülésről, halálesetről (stb.) szerez tudomást, amely feltehetően bűncselekménnyel hozható kapcsolatba. A mai viszonyok között azonban ez nem automatikus, nem minden esetben történik meg szükségszerűen, ugyanis az orvosi titoktartási kötelezettség mellett a személyiségi jogok védelmére vonatkozó szabályozás is köti őket. Rendszerint arról tudnak tájékoztatást adni, amit szakemberként észleltek, avagy amit a sérült személy elmondott nekik. (Előfordul az is, hogy a munkájuk ellátása során maguk válnak sértetté; erre nézve ugyancsak az a) pontban írtak az irányadók). d) Más (mint pl. az oktatás, a környezetvédelem, az egészségügy, a társadalombiztosítás, a munkaügy, az érdekvédelem stb. területén működő bármiféle) hatóságok, szervek, szervezetek, illetőleg azok dolgozói akkor tesznek bejelentést vagy feljelentést, ha a saját jog- vagy feladatkörükben eljárva észlelnek bűncselekményre utaló jelenségeket. Itt igen széles a skála. Hogy csak egyet említsünk: pl. a gyámhatóság, vagy egy iskola igazgatója többnyire olyan esetekben tesz bejelentést/feljelentést, amikor gyermekkorú vagy fiatalkorú a sértett és állításuk szerint a szülők illetve iskolatársak bántalmazása okozott nekik sérülést, vagy követtek el sérelmükre egyéb bűncselekményt. e) A (nem sértett) magánszemélyek bejelentése/feljelentése összefügghet az ún. kriminális érzékenységgel, s persze az egyéni beállítottsággal, illetőleg érdekeltséggel is. Van, aki valóban a közrendet, közbiztonságot tartja szem előtt, és a bűnüldözést kívánja segíteni; de vannak olyanok is, akik haragból, rosszindulatból, sőt „szórakozásból” foglalkoztatják a hatóságokat – akár névtelenül is. Indíttatásuk nem mindig nyilvánvaló, közlésük gyakran nem egykönnyen ellenőrizhető – ami természetesen befolyásolja a megtehető intézkedéseket is. f) Tettenérés az, amikor az elkövető a bűncselekményt részben vagy egészben szemtanúk jelenlétében valósítja meg és őt a helyszínen, a helyszínről menekülése közben, vagy üldözés során fogják el. Itt is több, a további intézkedéseket befolyásoló változat lehetséges attól függően, hogy hatóság, vagy biztonsági szolgálat tagja, illetőleg magánszemély az, aki az elkövetőt tettenérte (elfogta, visszatartotta). 32

g) A „hatóság észlelése” lehet csupán az esemény, illetőleg következményeinek észlelése (pl. a járőr szolgálatteljesítés során feltört üzletet, elgázolt kerékpárost, égő raktárt talál), de összekapcsolódhat a tettenéréssel is. Az ilyen esetekben az eseményeknek legalább egy részéről (amit a hatóság tagja személyesen észlelt) megbízható ismereteket szerezhetünk, és azonnal (és szakszerűen) megtörténhetnek a legfontosabb elsődleges intézkedések is.34 h) Sok esetben valamely ügy nyomozása közben (pl. a tanúk, a gyanúsítottak vallomása, vagy egyéb bizonyítékok alapján) értesülünk általunk eddig nem ismert más, avagy éppen az adott sorozathoz tartozó bűncselekmény(ek)ről. Ilyenkor a további tennivalóinkat nyilván befolyásolja, hogy mennyi és milyen bizonyítékok merültek fel; hogy az ügyek egyesítésére vagy elkülönítésére kerülhet sor – stb. i) A titkos információgyűjtés (TIGY) egyik funkciója a bűncselekményre utaló adatok feltárása, illetőleg ellenőrzése. Ezúton egyrészt elkerülhető, hogy ok nélkül induljon büntetőeljárás; másrészt a TIGY lehetőséget nyújt olyan felderítő munkára, amelynek során bűncselekmény megalapozott gyanúja tárható fel és ennek alapján megindítható a büntetőeljárás (realizálás). A Be. a titkos adatszerzést megengedi a nyílt nyomozás idején is, tehát lehetséges, hogy a bizonyító adatok, tények részben alakszerű nyomozás, részben a vele párhuzamosan folyó titkos nyomozás eredményeként válnak ismertté. Természetesen a TIGY során is előfordul, hogy más, újabb ügyre vonatkozó adatok kerülnek felszínre. Mivel a TIGY rendeltetésénél fogva a felderítési értékű adatok ellenőrzésére és felhasználására is szolgál, ezért eredményei megfelelő alapot nyújthatnak a döntések meghozatalához, a szükséges intézkedések meghatározásához. 3.2. A TUDOMÁSRA JUTÁST KÖVETŐ TENNIVALÓK A tudomásra jutás módjai függvényében határozhatók meg a szükséges intézkedések és nyomozási cselekmények. A tennivalókat sok tényező befolyásolja, például a bűncselekmény jellege, az elkövetés ideje, helye (lakás, nyílt terület, vendéglátó helyiség, szálloda, bank); ismert vagy ismeretlen a tettes; a használt eszköz (pl. lőfegyver, robbanóanyag); van-e sérült (és milyen sérülésről, hány sérültről van szó); az eltulajdonított tárgyak jellege (pl. gépjármű, fénysorompó akkumulátora); az okozott kár – stb. Az a helyes, ha bűncselekmény elkövetésére utaló adatokról való tudomásszerzést haladéktalanul követik a szükséges és lehetséges intézkedések. A konkrét ügyben teendők érdemében való időbeni és szakszerű döntés, a releváns tények megállapítását, bizonyítását célzó cselekmények gyorsasága és megfelelő ütemezése egyik alapvető feltétele a különböző bűncselekmények és elkövetőik elleni határozott fellépésnek. Az eljárás késedelme a bizonyítékok megsemmisülésével járhat, amely kihat a büntetőeljárás eredményességére; vagy jelentősen elhú-

34

A „hatóság észlelése” nem jogi formula, hanem összefoglaló elnevezése mindazon eseteknek, amikor a hatóság tagjai hivatali minőségükben, hatáskörükben, eljárásuk során közvetlenül, személyesen észlelik az eseményt.

33

zódhat az eljárás, ami csökkenti a büntető felelősségre vonás speciális és generális preventív hatását. Ha a törvényi feltétek megvannak, akár a nyomozás elrendelése nélkül is megindulhat az eljárás.35 A gyanú megállapítását követően meg kell határozni a lényeges teendőket. Az, hogy az ügy sajátosságait figyelembe véve mi tekintendő lényegesnek, a konkrét helyzettől függ – az ügy jellege, volumene, a gyanúsítottak száma, ismert vagy ismeretlen volta, kihallgatandó sértettek és tanúk száma, különböző szakértők kirendelése, az ügy bonyolultsága, a rendelkezésre álló és felkutatandó bizonyítékok stb. sorolandók ide. A kiindulási adatok elemzése és értékelése az eljárásjog által biztosított döntési lehetőségek alternatívájára is ki kell, hogy terjedjen (feljelentés kiegészítése; nyomozás elrendelése; a törvényi feltételek megléte esetén a nyomozás megkezdése a nyomozás elrendelése nélkül; illetőleg nyomozási cselekmények elvégzése határozat nélkül; vagy a feljelentés elutasítása).36 35

Be. 170. § (1) A nyomozás az ügyésznek vagy nyomozó hatóságnak hivatali hatáskörében valamint a nyomozó hatóság tagjának hivatali minőségében tudomásra jutott adatok alapján vagy feljelentésre indul meg. (2) Nyomozást az ügyész vagy a nyomozó hatóság rendel el, és erről feljegyzést készít. A feljegyzésből ki kell tűnnie, hogy milyen bűncselekmény miatt és mikor indítottak nyomozást. A nyomozás elrendelése a feljelentést tartalmazó iraton is feljegyezhető. (3) A nyomozás elrendeléséről a feljelentés megérkezésétől számított három napon belül kell határozni, feltéve, ha a feljelentést nem utasítják el, vagy a feljelentés kiegészítésére nincs szükség. 172/A § (1) Ha a feljelentés alapján a nyomozás elrendeléséről, illetőleg a feljelentés elutasításáról megnyugtatóan nem lehet állást foglalni, a feljelentés kiegészítésének van helye. (2) A feljelentést kiegészítése során a nyomozó hatóság a 178. § (1) bekezdésében meghatározott adatszerző tevékenységet folytathat. A feljelentés kiegészítése alapján a nyomozó hatóság legfeljebb tizenöt napig végezhet adatszerző tevékenységet. (3) Ha a feljelentést kiegészítését követően a nyomozást elrendelik, a nyomozás határidejét a feljelentés-kiegészítés elrendelése napjától kell számítani. 170. § (4) Nyomozás elrendelése nélkül indul meg a nyomozás, ha az ügyész vagy a nyomozó hatóság a bizonyítási eszközök biztosítására, az elkövetéssel gyanúsítható személy kilétének megállapítására, elrejtőzésének, a bűncselekmény befejezésének avagy újabb bűncselekmény elkövetésének megakadályozása végett vagy késedelmet nem tűrő más okból nyomozási cselekményt végez. A nyomozás megindításának tényéről és idejéről utólag haladéktalanul feljegyzést kell készíteni. (5) A (4) bekezdés szerinti nyomozási cselekményt bármely nyomozó hatóság elvégezheti, köteles azonban a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nyomozó hatóságot haladéktalanul értesíteni. Az ügyész és a nyomozó hatóság az olyan kényszerintézkedéseket, amelyeknek elrendelésére egyébként jogosult (126., 149., 150., 151., 158/A §§.) halasztást nem tűrő esetben nyomban elvégezheti és bizonyítási cselekmények (119., 121., 122. §§) elvégzését rendelheti el (halaszthatatlan nyomozási cselekmény). Az eljárási cselekményről készült jegyzőkönyvben a halaszthatatlanság tényét és az ezt megalapozó körülményeket fel kell tüntetni (Be. 177. §). 36 „A nyomozó szerv a feljelentés, illetve a nyomozó szerv tagja észlelésének adatait az alábbiak figyelembevételével vizsgálja meg a) a történeti tényállás bűncselekmény gyanújának megállapítására alkalmas-e, b) a büntetőeljárás megindításának van-e akadálya, c) szükséges-e halaszthatatlan nyomozási cselekmény vagy más intézkedés foganatosítása, d) a bűncselekmény nyomozására van-e hatásköre, illetékessége. A nyomozó szerv köteles már a feljelentés vételekor, illetőleg a nyomozó szerv tagjának észlelésekor – ha a késedelem veszéllyel jár, a jegyzőkönyv felvétele előtt is – minden olyan intézkedést megtenni,

34

A hivatalból üldözendő bűncselekmények gyanúja esetén irreleváns a gyanú keltésére alkalmas adatok forrása, formája, vagyis a tudomásra jutás módja, ezért ilyen esetekben ésszerűtlen és törvénysértő is a sértett feljelentésére várni: a büntetőeljárás megindítása nemcsak lehetséges, hanem kötelező.37 Amennyiben a bűncselekmény magánindítványra üldözendő, avagy a magánvádas eljárás alá (lásd: 5.1. cím) tartozik, a döntéseket, a feladatok meghatározását a Btk. és a Be. idevágó rendelkezései is befolyásolják. A magánindítvány

A hatályos Btk. a magánindítvány kivételessége mellett foglal állást és mindössze 19 bűncselekmény büntethetőségénél veszi figyelembe a sértett, illetve más erre jogosult akaratát.38

amely a nyomozás eredményességét, gyors teljesítését elősegíti. Késedelem nélkül intézkedni kell a személy-, illetve tárgykörözés elrendelésére, szemle tartására, véralkohol-, toxikológiai vagy vizeletvizsgálat elvégzéséhez szükséges minta vételére, és minden olyan nyomozási cselekmény végrehajtására, amelynek elmulasztása vagy későbbi elvégzése az eljárás eredményességét károsan befolyásolná.” [Nyer. 103. § (1)–(3) bek.]. Be. 6. § (3) Büntetőeljárást nem lehet indítani, a már megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni, vagy felmentő ítéletet kell hozni, ha a) a cselekmény nem bűncselekmény, vagy azt nem a terhelt (feljelentett személy) követte el, b) nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, illetőleg az, hogy a bűncselekményt a terhelt (feljelentett személy) követte el, c) – az e törvényben meghatározott kivételekkel – büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok áll fenn, d) a terhelt cselekményét már jogerősen elbírálták, kivéve a Negyedik Részben, valamint a XXVIII. Fejezet II. és III. Címében meghatározott eljárások esetét. (4) A Negyedik Részben meghatározott eljárásokat (rendkívüli jogorvoslat) kivéve a (3) bekezdés d) pontja az irányadó akkor is, ha az elkövető egy cselekménye több bűncselekményt valósít meg, a bíróság azonban – a vád szerinti minősítésnek megfelelően – nem a vádirati tényállás szerint megállapítható valamennyi bűncselekmény miatt állapítja meg a terhelt bűnösségét. (5) Azzal szemben, akinek a felelősségét a bíróság szabálysértési eljárásban hozott határozatával állapította meg, azonos tényállás mellett büntetőeljárás – a szabálysértésekről szóló törvényben meghatározott perújítási eljárás lefolytatása előtt – nem indítható. 170. § (6) Nyomozást nem lehet indítani közokirat-hamisítás (Btk. 274. §) miatt, ha a hamis vagy hamisított, illetőleg más nevére szóló valódi úti okmányt a külföldi az ország területére történő beutazás érdekében használja fel, feltéve, hogy vele szemben idegenrendészeti eljárásnak van helye. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a külföldivel szemben más bűncselekmény elkövetése miatt is nyomozást kell indítani. 37 A bíróságnak, az ügyésznek és a nyomozó hatóságnak kötelessége, hogy az e törvényben megállapított feltételek esetén a büntetőeljárást megindítsa, illetőleg az eljárást lefolytassa. Büntetőeljárás csak bűncselekmény gyanúja alapján, és csak az ellen indítható, akit bűncselekmény megalapozott gyanúja terhel. [Be. 6. § (1)– (2) bek.]. 38 Ezek: a könnyű testi sértés vétsége [170. § (1) bek.], a magánlaksértés vétsége és bűntette [176. § (1) és (4) bek.], a magántitok megsértése vétsége [177. § (1) és (2) bek.], a levéltitok megsértése vétsége és bűntette (178. § (1)–(3) bek.), a magántitok jogosulatlan megismerése bűntette [178/A. § (1)– (3) bek.], a rágalmazás vétsége [179. § (1)–(2) bek]., a becsületsértés vétsége [180. § (1)–(2) bek.], a kegyeletsértés vétsége (181. §), valamint az erőszakos közösülés bűntette [197. § (1) bek.], a szemérem elleni erőszak bűntette [(198. § (1) bek.], a megrontás bűntette [201. § (1)–(2) bek.], kivéve, ha ezekkel öszszefüggően nem magánindítványra büntetendő bűncselekményt is elkövetnek.

35

E bűncselekmények esetében csak a jogosult feljelentése alapján indítható büntetőeljárás. A magánindítvány előterjesztőjének bármely olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja, magánindítványnak kell tekinteni [Be. 173. § (1) bek.]. A magánindítvány előterjesztésére jogosult nyilatkozatát be kell szerezni, ha a nyomozás megindítását követően derül ki, hogy a cselekmény csak magánindítványra büntethető [Be. 173. § (2) bek.]. A magánindítványt attól a naptól számított harminc napon belül kell előterjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bűncselekmény elkövetőjének kilétéről tudomást szerzett. A (2) bekezdésben meghatározott esetben ezt a határidőt attól a naptól kell számítani, amelyen a magánindítványra jogosult a felhívásról tudomást szerzett. Az elhunyt sértett hozzátartozója a még nyitva álló határidő alatt terjesztheti elő a magánindítványt [Be. 173. § (3) bek.]. A magánindítvány előterjesztésére a sértett jogosult, azonban nem mindegyik sértett. Bár tény, hogy a bűncselekmény sértettje mindenféle korlátozás nélkül bárki lehet, de az őt megillető jogokat csak akkor érvényesítheti személyesen, ha cselekvőképes. Így a cselekvőképtelen sértett magánindítványt nem terjeszthet elő, arra (helyette) kizárólag a törvényes képviselője, valamint a gyámhatóság jogosult. Korlátozottan cselekvőképes sértett esetében ő maga és törvényes képviselője, valamint a gyámhatóság jogosult az előterjesztésre. Ha a sértett magánindítványának előterjesztése előtt meghal, annak megtételét hozzátartozója is pótolhatja. A magánindítvány előterjesztésének feltétele az is, hogy a bűncselekményről, az elkövető kilétéről tudomást szerezzen a sértett, illetve a helyette fellépő más jogosult: a törvényes képviselő, a gyámhatóság, illetve a hozzátartozó. Ez annyit jelent: a sértettnek (magánindítványra jogosultnak) az elkövető megbüntetésére vonatkozóan kifejezett kívánsága csak akkor tekinthető joghatályos magánindítványnak, ha az elkövető kilétére vonatkozó olyan ismeretek birtokában tette, amelyek alapján el tudta dönteni, hogy miként viszonyul az elszenvedett sérelemhez. Erőszakos nemi erkölcs elleni bűncselekmények esetén a sértett számára (név, személyi azonosítók szerint) ismeretlen, de közvetlenül érzékelt tettes elleni feljelentés joghatályos magánindítvány; az ismeretlen (nem látott) tolvaj elleni feljelentés viszont nem. Fontos, hogy a sértett, illetve a jogosult ismerje a magánindítvány oszthatatlanságát, vagyis azt, hogy az elkövetők, ha többen volnának, mindegyikük büntethetővé válik, bárki ellen terjesztik azt elő, valamint a visszavonhatatlanságát, amely szerint Ezeken kívül még a Btk. 331. §-ában felsorolt, a személyi vagyont károsító lopás (316. §), sikkasztás (317. §), csalás (318. §), hűtlen kezelés (319. §), rongálás (324. §), jogtalan elsajátítás (325. §), orgazdaság (326. §), jármű önkényes elvétele (327. §) abban az esetben, ha az elkövető a sértett hozzátartozója. Btk. 31. § (1) A törvényben meghatározott esetekben a bűncselekmény csak magánindítványra büntethető. (2) A magánindítvány előterjesztésére a sértett jogosult. (3) Ha a sértett korlátozottan cselekvőképes, a magánindítványt törvényes képviselője is, ha pedig cselekvőképtelen, kizárólag a törvényes képviselője terjesztheti elő. Ezekben az esetekben a magánindítvány előterjesztésére a gyámhatóság is jogosult. (4) Ha a magánindítvány előterjesztésére jogosult sértett meghal, a hozzátartozója jogosult a magánindítvány előterjesztésére. (5) Bármelyik elkövetővel szemben előterjesztett magánindítvány valamennyi elkövetőre hatályos. (6) A magánindítvány nem vonható vissza.

36

megfontoltan kell döntenie a kezdeményezéskor, mert álláspontját később nem változtathatja meg. A jogosultnak az általa személy szerint megjelölt elkövető megbüntetésére vonatkozó akaratnyilatkozata, bár feltétele a büntetőeljárás megindításának, a terhelt elítélésének, de valójában az mégsem a megbüntetésre vonatkozó indítvány, hiszen erre (a magánvádra üldözendő bűncselekményeket kivéve) a közvádló, az ügyész jogosult, törvényes vád alapján. Tehát a magánindítvány korántsem tartozik az egyszerű és egyértelmű jogintézmények közé, különösen, mert e vonatkozásban figyelembe kell venni a büntetőeljárási szabályokat is: a 30 napos megfontolási határidő, az igazolási kérelem benyújtására a Be. 173. § (4) bek. biztosította lehetőség károsan hat a büntetőeljárás időszerűségére, eredményességére, stb. Néhány szót a (rendőrségi) nyomozóhatósági gyakorlatról. Sokszor előfordul, hogy az egyébként cselekvőképes sértett élettársa, házastársa tesz feljelentést olyan bűncselekmény (jellemzően becsületsértés, vagy könnyű testi sértés) miatt, amelynek elkövetője magánindítványra büntethető. Ilyen esetekben célszerű (és elvárt), hogy a nyomozó hatóság oly időpontban tájékoztassa a feljelentőt (vagy más jogosultat), hogy még tényleges lehetősége legyen a 30 napos törvényi határidőn belül a magánindítvány előterjesztésére. Az előírásaiból úgy tűnik, hogy a magánindítvány előterjesztése teljesen formalizálatlan. Ennek ellenére célszerű a sértettet a kihallgatása során kifejezetten nyilatkoztatni arról, hogy a magánindítvány jogi természetéről kapott tájékoztatást megértette, és kéri az elkövető felelősségre vonását. Ez néha „kényszerűség” is: pl. erőszakos közösülés esetén a sértett sokszor „első rémületében” a hatósághoz fordul, ugyanakkor hezitál az eljárást illetően. Ekkor a késedelmet nem tűrő eljárási cselekmények miatt elkerülhetetlen a mielőbbi nyilatkoztatása – bár van, amit ennek hiányában is meg lehet, és kell tenni. Máskor a célszerűség diktálja ezt: pl. amikor a sértett és az elkövető utóbb egymás között megállapodnak, és a sértett visszatáncol mondván, hogy ő „félreértette”, „nem is úgy akarta” – stb. A rendőrség bűnüldöző minőségét, szervezettségét jól jellemzi a hozzá érkező bűnügyi információkra való reagálás gyorsasága és erőkoncentráltsága. A reagáló-képességben három fázist kell megkülönböztetni: – az információ (bejelentés, feljelentés, észlelés) fogadása, – az információ feldolgozása és a feladatok meghatározása, – a végrehajtás megszervezése és a feladatok végrehajtása. Az információ fogadója gyakorlatilag az ügyelet. Az információk feldolgozása és az intézkedések megszervezése többségében munkaidőn túl és munkaszüneti napokon rá hárul. Fontos, hogy az ügyeletes tiszt kellően képzett, megfelelő rutinnal és jártassággal rendelkezzen, az eseményeket megfelelően tudja értékelni és a szükséges intézkedéseket, nyomozási cselekményeket meg tudja szervezni. Ez nem csak a helyszíni szemle-köteles és a halaszthatatlan nyomozási cselekményeket igénylő, hanem más azonnali intézkedéseket igénylő esetekben is érvényes. Az ügyeletes rossz döntése vagy mulasztása egy-egy ügyben beláthatatlan következményekhez vezethet. Ugyanígy nagyon sok bosszúságot és felesleges többletmunkát okozhat az is, ha a hatóság feljelentést felvevő, a bejelentést rögzítő, avagy az elsődleges intézkedéseket foganatosító tagja nincs megfelelően tisztában egyrészt az adott cselekmény

37

büntető jogi minősítésével, vagy lehetséges minősítéseivel, és az ezek eldöntése szempontjából tisztázandó kérdésekkel, másrészt a hatáskört és illetékességet megalapozó előírásokkal. Mindezek miatt célszerű az ügyeletet/panaszfelvevőt egy megfelelő – bűncselekmény kategóriák szerint kidolgozott, a helyi sajátosságokat is tartalmazó – iránymutatással (típusterv-csomag) ellátni. A reagáló képességnél esetenként nem a felkészültség jelenti a problémát, hanem az egyidejűleg szükséges létszám biztosítása. Ennek hiánya miatt a helyszínre így többórás késéssel indulhatnak, vagy egy-egy azonnali intézkedést elkésve kezdenek meg. Rendkívül sok múlik az ügyeletesek, a nyomozók, vizsgálók elméleti és gyakorlati felkészültségén, döntési, munkaszervezési képességén, kapcsolatteremtő és empátiakészségén is. Az elsődleges intézkedések, nyomozási cselekmények hiányos, késedelmes végrehajtása később mindig jelentős többletmunkát okoz, és végső soron a büntetőeljárás sikerét is kérdésessé teheti. Összefoglalva: – a hatóság tudomására jut valamely megtörtént esemény, cselekmény, – hogy feladatát teljesíteni tudja, el kell végezze az így megismert, rendelkezésére álló adatok elemzését és értékelését, – ezt követően tud dönteni, hogy az ügy sért-e valamilyen jogszabályt, vagy kíván-e valamilyen intézkedést, – bűncselekmény gyanúja esetén meg kell tenni bizonyos esetekben az azonnali vagy egyéb intézkedéseket, és nyomozási cselekményeket kell foganatosítani még akkor is, ha az adott ügy nyomozása nem tartozik a hatáskörébe és illetékességébe, – majd az intézkedések, nyomozási cselekmények, egyéb beszerzett adatok figyelembe vételével meg kell hozni a szükséges döntést az ügy további sorsát, menetét illetően.39 *** 3.4. AZ ISMERETLEN TETTES FELDERÍTÉSE, A TERHELT TARTÓZKODÁSI HELYÉNEK MEGÁLLAPÍTÁSA Gyakran a tudomásra jutáskor, illetve az eljárás kezdetén a bűncselekmények elkövetői ismeretlenek, kilétük megállapítása és felkutatásuk a nyomozás egyik fő feladata. Az ismeretlen tettes felderítése érdekében verziókat kell felállítani és az ezekkel kapcsolatos munkát és ellenőrzést el kell végezni. Bár minden ügy egyedi, mégis vannak olyan intézkedések, eljárások, nyomozási cselekmények, kriminalisztikai ajánlások, amelyek általában alkalmazhatóak (termé39 A Nyer 103. § (4) bek. szerint a feljelentés beérkezésétől, illetőleg a nyomozó szerv tagjának észlelésétől számított három napon belül azokból a nyilvántartásokból, amelyeket a nyomozó szerv kezel, valamint amelyekből adatigénylésre jogosult, be kell szerezni a feljelentéssel kapcsolatos döntés, illetőleg a teendő intézkedés szempontjából lényeges adatokat.

38

szetesen a sajátosságok figyelembe vételével az adott ügyre konkretizálva) az ismeretlen tettes felderítésére és az általa elkövetett bűncselekmény bizonyítására. A kiinduló tényleges helyzet határozza meg a felderítési esélyeinket. Fontos, hogy a felderítés az elkövetést követően minél előbb meginduljon, mivel a késedelem csökkenti a siker esélyét. A bűncselekmények egy része csak késedelmesen jut a tudomásukra, ezt nem tudjuk befolyásolni. A hatóságnak a tudomásra jutástól kell megtennie minden szükséges és lehetséges intézkedést. A bűncselekmények nagy részében a sértett nem találkozik a tettessel (pl. betöréses lopás, jármű önkényes elvétele) vagy ha találkozik is, olyan a szituáció, hogy az elkövetőről nem tud megfelelő adatokat szolgáltatni. Ritka az olyan feljelentés, amikor konkrét tanúkat jelölnek meg. Vannak viszont olyan bűncselekmények, amikor a sértett feltétlenül találkozik a tettessel (pl. testi sértés, erőszakos közösülés, rablás), vagy megzavarja az elkövető tevékenységét (pl. tetten éri) és használható személyleírást vagy egyéb információkat tud adni. Sok esetben tanúi is vannak a cselekménynek illetve az előtte vagy utána történteknek. A tettes utáni kutatás előfeltétele, hogy megfelelő személyleírás vagy személyére vonatkozó egyéb használható adatok álljanak rendelkezésre. Ezt a sértett és a tanúk, esetleg elfogott tettestárs részletes kikérdezése, kihallgatása során kell biztosítani. Ha a nyomonüldözés feltételei fennállnak, ezt soron kívül meg kell szervezni és be kell indítani. Ezek: – a bűncselekmény elkövetése és az üldözés megkezdése között viszonylag rövid idő teljen el, – rendelkezésre álljanak a személy felismerését vagy azonosítását biztosító adatok, – a menekülés irányára, módjára, eszközére vonatkozó információk, – a végrehajtásoz szükséges erők és eszközök. Az elkövetés körülményei, a gyakorta kedvezőtlen megvilágítási viszonyok, a közvetlen tanú hiánya, a sértett italos, sérült állapota, idős kora, s ebből következően a pontos megfigyelések, a részletek megjegyzésének hiánya nehezíti sok esetben az elkövetőre vonatkozó adatok, személyleírás beszerzését. Ha a sértett vagy a tanúk a tettes(eke)t megfigyelték, akkor meg kell kísérelni, hogy emlékképeiket mozaikportré vagy ún. fantomkép formájában rögzítsék. Így azután – elsősorban helyszínen és annak környékén a tanúk felkutatásához, a tettes felderítéséhez – ezek a képek felhasználhatók. Értékelni kell és adott esetben felhasználni a biztonsági kamerák, illetve térfigyelő rendszerek, a magánszemélyek vagy a televíziók, munkatársai által készített fotókat, felvételeket. Be kell szerezni korábbi rendőri intézkedések vagy eljárások során keletkezett iratokat, jelentéseket, biztosított tárgyakat stb.40 40

Rtv. 42. § (1) A Rendőrség a rendőri intézkedéssel összefüggésben az intézkedéssel érintett személyről, a környezetről, illetőleg a rendőri intézkedés szempontjából lényeges körülményről, tárgyról kép- és hangfelvételt készíthet. Nyer. 116. § (1) Ha az indokolt, a nyomozás során – függetlenül keletkezésük idejétől – be kell szerezni különösen: a) az ügy történeti tényállásához kapcsolódó államigazgatási eljárás; b) az Rtv, illetőleg a határőrizetről és a Határőrségről szóló 1997. évi XXXII. törvény alapján végzett

39

Igénybe kell venni bemutatás céljára a bűnözők fényképnyilvántartásait, valamint kutatást kell folytatni a modus operandi nyilvántartásban is. A modus operandi sajátosságainak egybeesése csak olyan verzió alapjául szolgálhat, hogy a tettes bizonyos személyek többé-kevésbé meghatározott csoportjához tartozik. Az elkövetők egy része ittas állapotban követi el a bűncselekményt, ezért meg kell szervezni – akár visszatérően is – a helyszín környékén lévő italboltok és szórakozóhelyeken tartózkodók ellenőrzését a személyleírás alapján, illetve a sértett vagy olyan tanúk bevonásával, segítségével, akik felismernék. Akikre illik a személyleírás és nem tudnak kikérdezésük során a bűncselekmény időpontjára alibit igazolni, azokat felismerésre be kell mutatni a sértettnek vagy tanúknak, esetleg a társtettesnek. Természetesen a bűncselekmény elkövetésének időpontját ismerni kell, mert e nélkül az alibik ellenőrzése csak homályban tapogatózás. Ha az adott cselekményt többen követték el, meg kell állapítani ténytényállásszerűen, hogy ki, mit csinált, személy elleni erőszakos bűncselekményeknél, garázdaságnál a sértettnek milyen sérülést és milyen módon okozott. Ilyen esetekben, ha már vannak gyanúsítható személyek, a felismerésre bemutatás célja lehet annak pontosítása is, hogy a felismerő tanúk szerint kinek mi volt a szerepe. A vallomásokban elmondottakat személyre szólóan egyértelművé lehet tenni. ba) igazoltatás, ruházat- és csomag átvizsgálás, bb) felvilágosítás kérés, bc) – bd) műszeres ellenőrzés, be) közterületen, közbiztonsági célból elhelyezett képfelvevő működtetése, bf) közlekedésrendészeti intézkedés, bg) jármű átvizsgálás, bh) fedett nyomozó igénybevétele, titkos információgyűjtés, bi) egyéb – a felderítés érdekében foganatosított – rendőri, illetve határőri intézkedés során keletkezett iratokat, biztosított tárgyakat. (2) A más nyomozó szerv vagy más szerv eljárása során keletkezett bizonyítási eszközök beszerzésére a Be. 71. §-ában szabályozott megkeresésre vonatkozó szabályokat kell értelemszerűen alkalmazni. Be. 71. § (1) A bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság állami és helyi önkormányzati szervet, hatóságot, köztestületet, gazdálkodó szervezetet, alapítványt, közalapítványt és társadalmi szervezetet kereshet meg tájékoztatás adása, adatok közlése, átadása, illetőleg iratok rendelkezésre bocsátása végett, és ennek a teljesítésére legalább nyolc, legfeljebb harminc napos határidőt állapíthat meg. A rejtjelezett vagy más módon megismerhetetlenné tett adatot a megkeresett köteles az átadás vagy a közlés előtt eredeti állapotába visszaállítani, illetőleg a megkereső számára az adat tartalmát megismerhetővé tenni. Az (1)–(2) bekezdés alapján megkeresett szerv köteles az adatszolgáltatást – amely magában foglalja különösen az adat feldolgozását, írásban vagy elektronikus úton való rögzítését és továbbítását is – térítésmentesen teljesíteni. A megkeresett a megállapított határidő alatt – ha törvény másképp nem rendelkezik – köteles a megkeresést teljesíteni, vagy a teljesítés akadályát közölni. (2) A bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság helyi önkormányzatot és más hatóságot iratok rendelkezésre bocsátása végett is megkereshet. (3) Ha a megkeresés személyes adatok közlésére vonatkozik, az csak annyi és olyan személyes adatra vonatkozhat, amely a megkeresés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges. A megkeresésben az adatkezelés pontos célját és a kért adatok körét meg kell jelölni. (6) Ha a megkeresett szerv a megkeresést a megállapított határidőn belül nem teljesíti, vagy a megkeresés teljesítését jogosulatlanul megtagadja, rendbírsággal sújtható. A teljesítés jogosulatlan megtagadása esetén – a rendbírság kiszabása mellett, ha a törvényi feltételek fennállnak – az e törvényben meghatározott kényszerintézkedés is elrendelhető.

40

A sértett védekezése esetén a sérült tettes felkutatása érdekében adatokat kell gyűjteni rendelőintézetekben, mentőszolgálatnál, magánpraxist folytató orvosoknál, házi orvosoknál stb., hogy ki jelentkezett egy bizonyos sérüléssel – amit a sértett vagy a tanúk vallomása alapján tudunk valószínűsíteni – kezelésre. Az elhalt, vagy a bűncselekmény következményeként súlyos sérülést szenvedett sértett személyazonosságának megállapítását már a helyszíni szemle során meg kell kísérelni. Ez történhet a nála vagy környezetében található okiratok, iratok alapján, vagy tanúk segítségével, a holttest felismerésre bemutatásával. Az iratok áttanulmányozása, tanúk kikérdezése során a sértett életkörülményeire, kapcsolataira is szerezhetünk adatokat, amelyek igen fontosak lehetnek az elkövető kilétének megállapításában, felkutatásában, kézre kerítésében. Idegenkezű erőszakos halál esetén az adatgyűjtés során érdeklődni kell, hogy a környéken ismernek-e olyan izgága, kötekedő, esetleg iszákos, agresszív személyt, aki hasonló erőszakos vagy más cselekményeket már elkövetett. Minden fajta ügyben nagyon lényeges a rendőrök, nyomozók helyi és személyi ismerete, ezért tisztázni kell, hogy intézkedéseik során szereztek-e olyan adatot, észleltek-e gyanús körülményt, ami az adott ügyben felhasználható. Indokolt lehet a napi munkakapcsolat során a szomszédos kapitányságokat tájékoztatni, mert előfordulhat, hogy a tettes több helyen is követett el hasonló bűncselekményeket, pl. betöréses lopást, rablást, testi sértést, garázdaságot vagy provokált verekedést. Ugyancsak vizsgálódni szükséges az előállított személyek körében, mert kikérdezésük során kiderülhet, hogy a bűncselekmény helyszínén is jártak, lehetnek elkövetők vagy tanúk. Át kell vizsgálni az ún. igazoltató lapokat is olyan szempontból, hogy a bűncselekmény helyszínének közelében mikor és kit igazoltattak, milyen gyanús körülmény miatt, esetleg az igazoltatott lehet-e a bűncselekmény elkövetője. Keresni kell az összefüggéseket a korábban elkövetett hasonló cselekmények és a jelenleg elkövetett között (sorozatba illeszthető-e?). Ha várható – az elemző-értékelő munka eredményeként – adott területen újabb hasonló cselekmény elkövetése, meg kell szervezni a figyelést és a tettes elfogását. Csapda telepítésére is sor kerülhet, ha ennek a feltételei adottak. A bűncselekmény helyszínéről – a szemle keretében – nyomkövető kutya indítását, szagmaradvány rögzítését meg kell kísérelni, majd a szagazonosítást, ha erre lehetőség adódik, el kell végezni. Azonosításra alkalmas ujjnyomtöredék esetén a daktiloszkópus szakértő tud nyilatkozni, hogy a nyilvántartásban szerepel-e a személy, ha nem, arra is, hogy más helyszínen rögzített ismeretlen tettestől származó ujjnyomtöredékkel azonos-e. Ha igen, az ügyeket egyesíteni célszerű, mivel az elkövető azonos, csak még a kiléte ismeretlen.41

41

Be. 72. § (1) Ha a büntetőügyben több terhelt van, velük szemben rendszerint egyazon eljárást kell folytatni. Ez a rendelkezés a bűnpártolóra és az orgazdára is kiterjed. (2) Egyesíteni lehet azokat az ügyeket, amelyek együttes elbírálása az eljárás tárgyára vagy az eljárásban részt vevő személyekre tekintettel, illetve egyéb okból célszerű.

41

Vagyon elleni és más bűncselekmények esetében a tárgykörözés elrendelése, az értékesítési helyek ellenőrzése elvezethet a tettes személyéhez. Az ismeretlen elkövető kilétének, illetőleg tartózkodási helyének megállapítása természetesen a személykörözési módszerek alkalmazásával is történhet.42 E célból sor kerülhet titkos információgyűjtésre is. Röviden tekintsük át az utóbbira vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket. Bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés A Rendőrség bűnüldözési feladatának teljesítése érdekében – a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható és vele kapcsolatban lévő személyt, valamint a bűncselekménnyel kapcsolatba hozható helyiséget, épületet és más objektumot, terepet és útvonalszakaszt, járművet, eseményt megfigyelhet, arról információt gyűjthet, az észlelteket hang, kép, egyéb jel vagy nyom rögzítésére szolgáló technikai eszközzel rögzítheti; – a bűncselekmény elkövetőjének leleplezésére vagy a bizonyítás érdekében – sérülést vagy egészségkárosodást nem okozó – csapdát alkalmazhat [Rtv. 64. § (1) bek. d) és e) pont]. Bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés A Rendőrség bírói engedéllyel bűnüldözési célból súlyos bűncselekmények esetében – magánlakást titokban átkutathat (titkos kutatás), az észlelteket technikai eszközzel rögzítheti, – magánlakásban a történteket technikai eszköz segítségével megfigyelheti és rögzítheti, – levelet, egyéb postai küldeményt, valamint a telefonvezetéken vagy azt helyettesítő távközlési rendszerek útján továbbított közlés tartalmát megismerheti, azt technikai eszközzel rögzítheti [Rtv. 69. § (1) bek. a)–c) pont]. Bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés Be. 200. § (1) Az ügyész és a nyomozó hatóság bírói engedély alapján – az elkövető kilétének, tartózkodási helyének megállapítása, elfogása, – valamint bizonyítási eszköz felderítése érdekében a nyomozás elrendelésétől a nyomozás iratainak ismertetéséig az érintett tudta nélkül a) a magánlakásban történteket technikai eszközzel megfigyelheti és rögzítheti, b) levelet, egyéb postai küldeményt, valamint telefonvezetéken vagy más hírközlési rendszer útján továbbított közlés tartalmát megismerheti, és azt technikai eszközzel rögzítheti, c) a számítástechnikai rendszer útján továbbított és tárolt adatokat megismerheti és felhasználhatja (a továbbiakban: titkos adatszerzés). (2) Az ügyész és a nyomozó hatóság a nyomozás elrendelését követően a bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzést e törvény alapján végzi. (4) Ha a nyomozás elrendelését megelőzően külön törvény alapján a bíró, illetőleg az igazságügyminiszter által engedélyezett titkos információgyűjtés végrehajtása során az ügyben a nyomozást elrendelik, a titkos információgyűjtést a továbbiakban csak e törvény szerint, mint titkos adatszerzést lehet folytatni. (5) Az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában magánlakásnak minősül a lakás, a lakás céljára használt egyéb helyiség, tárgy, a lakáshoz tartozó nem lakás céljára szolgáló helyiség, az ezekhez tartozó bekerített hely, továbbá a nyilvános vagy a közönség részére nyitva álló helyen kívül minden más helyiség vagy terület. 42

Lásd a Krimináltaktika II. 12. fejezet vonatkozó részeit.

42

Be. 201. § (1) Titkos adatszerzésnek akkor van helye, ha az eljárás a) ötévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő szándékos, továbbá b) országhatáron átnyúló bűnözéssel kapcsolatos, c) kiskorú ellen irányuló, d) sorozatban vagy szervezett elkövetéssel megvalósuló (ideértve az üzletszerűen, bűnszövetségben vagy bűnszervezetben történő elkövetést is), e) kábítószerrel vagy kábítószernek minősülő anyaggal kapcsolatos, f) pénz- vagy értékpapír-hamisítással kapcsolatos, g) fegyveresen elkövetett, h) bűncselekmény vagy ilyen bűncselekmény kísérletének, illetőleg előkészületének gyanúja miatt folyik. Be. 202. § (1) Titkos adatszerzést elsősorban a gyanúsítottal, illetve azzal a személlyel szemben lehet alkalmazni, aki a bűncselekmény elkövetésével a nyomozás addigi adatai alapján gyanúsítható. (2) Titkos adatszerzés mással szemben akkor alkalmazható, ha az (1) bekezdésben megjelölt személlyel való bűnös kapcsolattartásra adat merült fel, vagy ilyen kapcsolat megalapozottan feltehető. A titkos adatszerzésnek nem akadálya, ha az kívülálló személyt elkerülhetetlenül érint. Titkos adatszerzésnek a törvényben meghatározott esetekben is csak akkor van helye, ha megalapozottan feltehető, hogy más módon a bizonyíték beszerzése kilátástalan, vagy aránytalanul nagy nehézséggel járna, és a titkos adatszerzéssel a bizonyíték beszerzése valószínűsíthető.43 A titkos információgyűjtés során beszerzett adat a büntetőeljárásban a bizonyítási eszközként való felhasználásáig, továbbá a Rendőrséggel együttműködő személy és a fedett nyomozó kiléte, az információgyűjtés ténye és technikai részlete államtitoknak minősül [Rtv. 68. § (2) bek.].

43

Be. 203. § (1) A titkos adatszerzés engedélyezéséről a bíróság az ügyész indítványára e Fejezet VI. Címe szerinti eljárásban határoz. (4) A bíróság az indítvány előterjesztésétől számított hetvenkét órán belül határoz. Ha a bíróság az indítványnak helyt ad vagy részben ad helyt, meghatározza, hogy kivel szemben, a titkos adatszerzés mely eszköze, illetőleg módszere mettől-meddig alkalmazható. (5) A titkos adatszerzés legfeljebb kilencven napra engedélyezhető, ez ismételt indítványra egy alkalommal legfeljebb kilencven nappal meghosszabbítható. (6) Ha az engedélyezés olyan késedelemmel járna, amely a titkos adatszerzés sikerét veszélyeztetné, az ügyész legfeljebb hetvenkét óra időtartamra elrendelheti a titkos adatszerzést (halaszthatatlan elrendelés). Ez esetben az elrendeléssel egyidejűleg az engedélyezés iránti indítványt is elő kell terjeszteni. Ha a bíróság az indítványt elutasította, változatlan ténybeli alapon újabb halaszthatatlan elrendelésnek nincs helye. Nyer. 142. § (1) A nyomozás elrendelését megelőzően külön törvény alapján a bíró által engedélyezett titkos információgyűjtés tényéről és tartalmáról a nyomozás elrendelésével egyidejűleg értesíteni kell az ügyészt. (2) A bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzésre irányuló előterjesztéshez a nyomozási iratokon kívül azokat az iratokat is csatolni kell, amelyek nélkül a titkos adatszerzés indokoltsága nem ítélhető meg. (5) Ha – a késedelem veszélyére figyelemmel – az egyébként bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzést az ügyésztől kérik, ennek indokait tényekkel kell alátámasztani. (8) A titkos adatszerzés végrehajtásáról készített jelentést annak aláírását követően haladéktalanul meg kell küldeni az ügyésznek.

43

Ha megállapítható a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy kiléte, a vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően intézkedni kell idézésére, vagy felkutatására, illetve elfogására. • Ha a szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg, és ezt előzetesen, mihelyt az akadály a tudomására jut, haladéktalanul, vagy ha ez már nem lehetséges, az akadály megszűnése után nyomban, alapos okkal nem igazolja, elővezetése rendelhető el [Be. 69. § (1) bek.]. Az idézéssel szembeni mulasztás következményei akkor alkalmazhatók, ha az idézés a Be. 67–68. § rendelkezéseinek, kézbesítése pedig az e törvényben és a külön jogszabályban foglaltaknak, illetőleg az egyéb előírásoknak megfelel [Be. 69. § (7) bek.]. Ha azért nem jelent meg, mert az idézés nem volt kézbesíthető részére, adatokat kell gyűjtetni e körülményekre vonatkozóan. (A hatóság elől elrejtőzött, külföldön, vidéken, rokonainál, barátjánál, barátnőjénél tartózkodik, esetleg kórházban, börtönben van, vagy lakásából elköltözött, esetleg az idézést szándékosan nem volt hajlandó átvenni.) A gyanúsítható személy meg nem jelenése esetén körültekintően kell eljárni a tekintetben, hogy a hatóság elől rejtőzött el, avagy egyszerűen csak (pl.) vándorló, hajléktalan életmódot folytat. A két eset elhatárolása azért nem súlytalan, mert az eljárás későbbi menetében különböző jogkövetkezmények fűződhetnek hozzájuk. Például a terhelt előzetes letartóztatása rendlehető el, ha a nyomozóhatóság, ügyész elől elrejtőzött [Be. 129. § (2) a. pont]. Ugyanígy a távollévő terhelttel szembeni vádemelésnek is csak akkor van helye, ha megállapítható, hogy a terhelt az eljáró nyomozóhatóság, ügyész elől rejtőzött el, illetve szökött meg [Be. 527. § (3) bek. b. pont]. Ezért a terhelt felkutatására tett intézkedéseknek mindenképpen ki kell terjedniük arra is, hogy egyáltalán volt-e tudomása arról, hogy ellene büntetőeljárás indult, és a hatóság gyanúsítottként kívánta az eljárásba bevonni, illetve, hogy miért tűnt el (ez történhet pl. a korábbi lakókörnyezetben lefolytatott adatgyűjtéssel, tértivevények ellenőrzésével stb.). • Ha a holléte ismeretlen, intézkedni kell a tartózkodási helyének megállapítására. Ennek érdekében ellenőrizni kell, hogy van-e újabb bejelentett lakcíme, nincs-e kórházban, valamely hatóság őrizetében, esetleg külföldön stb. Alkalmazható a lakcím-, és a határfigyelőztetés is. Az ún. vélt tartózkodási helyei felderítése érdekében adatgyűjtést kell végezni barátai, ismerősei, szomszédjai, hozzátartozói, börtönkapcsolatai, bűntársai, munkatársai, iskolatársai, ivócimborái stb. körében; fel kell tárni a személyi körülményeit, életvitelét stb. Ezt követően minden olyan helyet, ahol valamely okból felbukkanhat – egyrészt, amelyek hozzá kötődnek (pl. a hétvégi házát, horgászhelyét, kedvelt rendezvényeinek helyszínét, ahol átveszi a postai küldeményeit stb.), másrészt, ahol bárki más is megjelenhet (pl. pályaudvarokat, italboltokat, szórakozóhelyeket, aluljárókat, piacokat, alkalmi szállás- és búvóhelyeket) – rendszeres ellenőrzés alá kell vonni. Mindez a vonatkozó szabályok szerint körözés keretében is történhet.44 44 1/2003. (III. 7.) IM rendelet (Az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt, illetve – bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható ismeretlen személy tartózkodási helye felkutatásának, lakhelye illetőleg személyazonossága megállapításának és körözése elrendelésének részletes szabályairól) 2. § (2) Az intézkedésre jogosult szerv a 3. §-ban szabályozott megkeresést, illetőleg a körözést és az elfogató pa-

44

• A feltételek fennállása esetén elfogatóparancsot kell kiadni.45 rancs kibocsátását elrendelő határozat hozatalát megelőzően megkeresheti a bűntettesek nyilvántartását, illetőleg a kényszerintézkedés alatt állók nyilvántartását vezető szervet annak közlése végett, hogy a terhelt nincs-e előzetes letartóztatásban, nem tölt-e jogerős szabadságvesztés büntetést, illetve nem foganatosítanak-e vele szemben elzárást, idegenrendészeti őrizetet, ideiglenes kényszergyógykezelést vagy kényszergyógykezelést. 3. § (1) Ha a terhelt az intézkedésre jogosult szerv által ismert lakcímen ismeretlen, vagy onnan ismeretlen helyre távozott, a terhelt lakcímének közlése iránt az intézkedésre jogosult szerv – a cél és a jogalap megjelölésével – a terhelt utolsó ismert lakóhelye szerint illetékes jegyzőt vagy a Központi Adatfeldolgozó Nyilvántartó és Választási Hivatalt (a továbbiakban: Hivatal) keresi meg. (2) A nyomozó hatóság a Be. által megállapított esetekben az ügyész jóváhagyásával, illetőleg az ügyész és a bíróság – a megkeresésre vonatkozó szabályok szerint, a cél és a jogalap megjelölésével – egyéb szerv nyilvántartásából adatot igényelhet és vehet át az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt tartózkodási helyének felkutatása érdekében. 5. § (1) Az intézkedésre jogosult szerv az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt tartózkodási helyének felkutatása érdekében határozattal körözést rendelhet el. (3) A körözés elrendelése esetén a rendőrség a központi személyi adat- és lakcím-nyilvántartásban, valamint a határforgalom ellenőrzését szolgáló nyilvántartási rendszerekben a cél megjelölésével – a terhelt feltartóztatását vagy adatváltozás esetén értesítés adását előíró – jelzések elhelyezését rendelheti el. (5) A terheltet – azonosítását és tényleges tartózkodási helyének megállapítását követően – az intézkedés befejeztével szabadon kell bocsátani, kivéve, ha elfogása, előállítása egyéb okból szükséges. 6. § (1) ... az eljáró nyomozó hatóság, az ügyész vagy a bíróság a határkörözés, illetőleg határfigyelőztetés elrendelésére és foganatosítására – a cél és a jogalap megjelölésével – a Határőrség Országos Parancsnokságát keresi meg. 7. § (1) Ha a Be. rendelkezése szerint az ismeretlen helyen tartózkodó terhelttel szemben elfogató parancs kibocsátásnak van helye, a körözést elfogató parancsban kell elrendelni. (5) Az elfogatóparancsban meg kell jelölni azt a nyomozó hatóságot, ügyészt, illetőleg bíróságot, amely, vagy aki elé a megtalált és őrizetbe vett terheltet állítani kell, továbbá hogy az előállítást a terhelt megtalálásától számított mennyi idő alatt kell foganatosítani. Ha a büntetés-végrehajtási bíró által kibocsátott elfogató parancs alapján az elfogott személyt a büntetés-végrehajtási intézetbe kell előállítani, a határozat tartalmazza a büntetés-végrehajtási intézet nevét és címét. 10. § (1) A határozatot a körözött terhelt azonosításának és tényleges tartózkodási helyének megállapításával egyidejűleg – vagy ha ez nem lehetséges, ezt követően haladéktalanul – a terheltnek kézbesíteni kell. (2) Annak a körözött terheltnek, akinek elfogását rendelték el, a megtalálás helye szerinti rendőrkapitánysághoz történő előállításával egyidejűleg kell a határozatot kézbesíteni. 12. § (1) A nyomozó hatóság a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személy személyazonossága, lakóhelye és tartózkodási helye megállapítása céljából körözést rendelhet el. (2) Ha az elfogató parancs kibocsátásának feltételei fennállnak, a körözést elfogató parancsban kell elrendelni. 45 Az eljárásnak nem akadálya, hogy a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik. Ebben az esetben a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság a terhelt tartózkodási helyének felkutatása iránt intézkedik; ennek során el lehet rendelni a lakóhelyének, illetőleg, tartózkodási helyének a megállapítását, körözését, és az e törvényben meghatározott esetben elfogatóparancsot lehet kibocsátani. A lakóhely, illetőleg tartózkodási hely megállapítása iránt a személyi adat- és lakcímnyilvántartást kell megkeresni. A körözést a külön törvényben meghatározott szabályok szerint a rendőrség, illetőleg – a reá irányadó törvény szerinti esetekben – a határőrség végzi. Szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetén, valamint az e törvényben meghatározott más esetekben a terhelt elfogása és megtalálása esetén meghatározott bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság elé állítása is elrendelhető (elfogatóparancs). Azt, aki ellen elfogatóparancsot bocsátottak ki, megtalálása esetén őrizetbe kell venni, és huszonnégy órán belül az elfogatóparancsot kibocsátó vagy az abban megjelölt más ügyész, illetve nyomozó hatóság, illetőleg hetvenkét órán belül az elfogatóparancsot kibocsátó vagy az abban megjelölt más bíróság

45

Az elkövetéssel megalapozottan gyanúsítható személy elfogása esetén motozást kell foganatosítani, majd – ha a történeti tényállás indokolja – a ruháját, cipőjét, az elkövetés eszközét stb. le kell foglalni és az esetleges szakértői vizsgálatra biztosítani kell.46 A lakásán (tartózkodási, megtalálási helyén) tartott házkutatás során keresni kell a tárgyi bizonyítási eszközöket (az elkövetés eszközét, lábbelit, tépett, szakadt, véres vagy az elkövetéskor viselt egyéb ruhaneműt, eltulajdonított tárgyakat, okiratokat, feljegyzéseket stb.). A házkutatás főszabályként a nyomozás elrendelése után és határozattal történik, de végrehajtható akkor is, amikor nyomozás elrendelése nélkül indul meg a nyomozás [Be. 170. § (4) bek.] és határozat nélkül is (Be. 177. §).47

elé kell állítani. [Be. 73. § (1)–(3) bek.] A meghatározott intézkedéseket vissza kell vonni, mihelyt az elrendelésének oka megszűnt. A visszavonásról az elrendelő haladéktalanul intézkedik. A nyomozó hatóság által elrendelt körözést az ügyész is visszavonhatja. Ha a körözés elrendelésének oka a bírósági eljárás során szűnik meg, a körözést a bíróság is visszavonhatja. [Be. 73. § (5) bek.] Ha a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható személy lakóhelye, illetőleg tartózkodási helye vagy személyazonossága ismeretlen, lakóhelyének, illetőleg tartózkodási helyének vagy személyazonosságának megállapítása érdekében a körözését lehet elrendelni. A lakóhelyének, illetőleg a tartózkodási helyének megállapítása érdekében a bíróság vagy az ügyész annak a személynek a körözését is elrendelheti, akinek a tanúkénti kihallgatása a bírósági eljárásban szükséges. A körözést vissza kell vonni, ha az elrendelésének oka megszűnt [Be. 73. § (6) bek.]. 46 Be. 150. § (1) A motozás bizonyítási eszköz vagy elkobozható, illetőleg vagyonelkobzás alá eső dolog megtalálása céljából a terhelt és az olyan személy ruházatának és testének átvizsgálása, akiről megalapozottan feltehető, hogy bizonyítási eszközt vagy elkobozható, illetőleg olyan dolgot tart magánál, amely vagyonelkobzás alá eshet. A motozás során a motozás alá vont személy rendelkezése alatt álló jármű, csomag és más tárgy is átvizsgálható. (2) Motozást az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság rendel el. Ha a motozást az ügyész rendeli el, végrehajtásához a nyomozó hatóságot veszi igénybe. (3) Ha a motozás célja meghatározott dolog megtalálása, az érintettet előbb fel kell szólítani, hogy a keresett dolgot adja át, ha a felszólításra a keresett dolgot előadja, a motozástól el kell tekinteni. (4) Az érintett testének átvizsgálását csak a megmotozottal azonos nemű végezheti, és a motozásnál csak ilyen személy lehet jelen. E rendelkezés nem vonatkozik a motozásnál közreműködő orvosra. (5) A motozásnál jelen lehet a motozás helyszínén tartózkodó, az érintett által megnevezett személy, kivéve az olyan személyt, akinek a jelenléte a nyomozás érdekeit veszélyezteti. (6) A motozás ellen panasznak van helye. 151. § (1) A lefoglalás a bizonyítás érdekében vagy az elkobzás, illetőleg a vagyonelkobzás biztosítására a dolog birtokának elvonása a birtokos rendelkezése alól. (2) A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság elrendeli annak a dolognak, illetőleg számítástechnikai rendszernek vagy ilyen rendszer útján rögzített adatokat tartalmazó adathordozónak a lefoglalását, amely a) bizonyítási eszköz, b) a törvény értelmében elkobozható, vagy amelyre vagyonelkobzás rendelhető el. 47 Be. 149. § (1) A házkutatás a ház, lakás, egyéb helyiség vagy azokhoz tartozó bekerített hely, továbbá az ott elhelyezett jármű átkutatása, illetőleg számítástechnikai rendszer vagy ilyen rendszer útján rögzített adatokat tartalmazó adathordozó átvizsgálása az eljárás eredményessége érdekében. (2) Házkutatásnak akkor van helye, ha megalapozottan feltehető, hogy az a) a bűncselekmény elkövetőjének kézre kerítésére, b) a bűncselekmény nyomainak felderítésére, c) bizonyítási eszköz, elkobozható vagy vagyonelkobzás alá eső dolog megtalálására vezet.

46

Házkutatásra adott esetben kifejezetten az elkövető megtalálása, elfogása érdekében is sor kerülhet mindazokon a helyeken, ahol valószínűsíthető, hogy a keresett személy (akár a házkutatás elszenvedőjének tudta nélkül is) elrejtőzött.

*** 4. AZ ORVOS, AZ ELMEORVOS, ÉS A PSZICHOLÓGUS SZAKÉRTŐK SZEREPÉRŐL A bizonyítandó tények megállapításához, vagy megítéléséhez nem csak a büntető-, hanem a szabálysértési- és a közigazgatási eljárásban is gyakran szükség van a különleges szakismeretekre. Ebből adódik, hogy a kriminálmetodikában elkerülhetetlenül foglalkozni kell a szakértők igénybevételének jó néhány kérdésével. Vannak olyan (pl. nyom-, daktiloszkópiai-, írás- és okmány-, fegyver-) szakértői területek, amelyekre (nézetünk szerint) a kriminálmetodikai általános ismeretek körében azért nem kell külön kitérni, mert a szükséges részleteket – támaszkodva a krimináltechnika c. tantárgy nyújtotta ismeretekre – az egyes ügyfajtákat feldolgozó metodikai tételekben célszerű megtárgyalni. Más a helyzet az orvos-, elmeorvos- és pszichológus szakértők esetében. Sok olyan ügytípus van (pl. az élet, a testi épség és az egészség, valamint a nemi erkölcs elleni bűncselekmények; a közlekedési-, az üzemi balesetek, a rendkívüli halálesetek, illetőleg az eltűnések miatt indult eljárások), amelyben az orvos szakértő kompetenciájába tartozó kérdések valamelyike merül(het) fel. Az pedig bármely ügy nyomozása/vizsgálata során előfordulhat, hogy valamelyik „szereplő” miatt (sértett, tanú, gyanúsított, stb.) elmeorvos-, pszichológus szakértő közreműködése válik szükségessé.48 Megalapozottnak tűnik hát az a következtetés, hogy az igazságügyi orvos-, elmeorvos- és pszichológus szakértők igénybevételét a kriminálmetodikai általános ismeretek szerves részének kell tekinteni, és e keretek között kell tárgyalni. 4.1. AZ IGAZSÁGÜGYI ORVOS- ÉS ELMEORVOS SZAKÉRTŐKRŐL Az orvos- és az elmeorvos szakértő bevonására általában akkor kerül sor, ha az ember életével, testi épségével vagy egészségével, illetőleg halálával kapcsolatos vagy egyéb orvosi szakismeretre van szükség. A Be. 99. § (2) bekezdése szerint: „Szakértő alkalmazása kötelező, ha a) a bizonyítandó tény, illetőleg az eldöntendő kérdés személy kóros elmeállapota, alkohol-, illetőleg kábítószer-függősége, 48 E kérdések tárgyalását az is indokolja, hogy pillanatnyilag nemigen akad a jogalkalmazók számára készült, specifikusan a nyomozással kapcsolatos problémákat feldolgozó, hozzáférhető jegyzet sem. Megjegyzendő, hogy az igazságügyi szakértői tevékenység egészét érintő „reform” a kézirat elkészültekor még nem zárult le!

47

b) a bizonyítandó tény, illetőleg az eldöntendő kérdés kényszergyógykezelés vagy kényszergyógyítás szükségessége, c) a személyazonosítást biológiai vizsgálattal végzik, d) elhalt személy kihantolására kerül sor. (3) Szakértőt a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság alkalmazhat.” A Be. 101. § (2) bekezdése szerint: „A halál oka és körülményei, valamint az elmeállapot vizsgálatánál két szakértőt kell alkalmazni. Jogszabály más esetben is kötelezővé teheti több szakértő alkalmazását.” Az igazságügyi orvos szakértői tevékenységet folytató intézetek és szervek munkáját, valamint az igazságügyi orvos- és elmeorvos szakértők szakértői tevékenységét – a 18/1975. Eü. M. számú utasítással létrehozott – Országos Igazságügyi Orvostani Intézet szakmai és módszertani szempontból segíti. Az Intézet időnként tájékoztatókat ad ki, illetőleg módszertani leveleket jelentet meg, amelyek anyaga az igazságügyi orvos és elmeorvos, pszichológus szakértők részére mintegy foglalkozási iránymutatásnak minősül. Az eddig megjelent és hatályos módszertani levelek közül néhányat érdemes megemlíteni: – 16. sz. a testi sérülések és egészségkárosodások igazságügyi orvos szakértői véleményezéséről, – 20. sz. az igazságügyi pszichológus szakértők működési köréről és tevékenységéről,49 – 11. sz. a koponya- és agysérülések igazságügyi orvos szakértői véleményezéséről, – 12. sz. a gerincsérültek igazságügyi orvos szakértői vizsgálatáról és véleményezéséről, – 13. sz. az alkoholos állapot és alkoholos befolyásoltság igazságügyi orvos szakértői vizsgálatáról és véleményezéséről, – 14. sz. az igazságügyi pszichiátriai szakértői vizsgálatokról és véleményezésről, – 15. sz. az ittasság igazságügyi pszichiátriai véleményezéséről. 4.1.1. Orvosi látlelet és orvosi bizonyítvány Be. 119. § (1) Szemlét a bíróság, illetőleg az ügyész rendel el, és tart, ha a bizonyítandó tény felderítéséhez vagy megállapításához személy, tárgy vagy helyszín megtekintése, illetőleg tárgy vagy helyszín megfigyelése szükséges. A Be. rendelkezései szerint a szemle (vizsgálat) alkalmával észlelt jelenségeket jegyzőkönyvben pontosan rögzíteni kell. Az orvos szakértő vagy egyéb gyakorló orvos által végzett vizsgálat „jegyzőkönyve” az orvosi látlelet és az orvosi bizonyítvány. Mindkettő nemegyszer az ítélet alapjául is szolgálhat. Be. 116. § (1) Okirat az a bizonyítási eszköz, amely valamilyen tény, adat valóságának, esemény megtörténtének vagy nyilatkozat megtételének bizonyítására készül, és arra alkalmas.

49

A módszertani levél még nem lépett hatályba, de útmutatásait már alkalmazzák.

48

A látlelet okirati bizonyíték, annak a ténynek a bizonyítására készült, azt igazolja, hogy a benne felsorolt sérüléseket az illető személy testén, a kiállítás időpontjában a vizsgálatot végző orvos látta, ezek a sérülések akkor léteztek. Orvosi látleletet rendszerint a sérülésekről kell felvenni, míg az orvosi bizonyítvány inkább az általános egészségi állapot vagy a gyógykezeléssel kapcsolatos adatok igazolására szolgál. Formai szempontból négy fő részből állnak: 1. Megnevezés: orvosi látlelet vagy orvosi bizonyítvány. 2. A felzetben a vizsgált személy adatait kell feltüntetni. Meg kell jelölni, hogy ki, miért kérte a vizsgálatot és az milyen célból történt. Ha a vizsgálat hatósági megkeresésre történik, pontosan fel kell tüntetni a hatóság nevét, a megkeresés számát és dátumát. Amennyiben a látlelet felvételét vagy bizonyítvány kiadását magánszemély kéri, a kérés okát rögzíteni kell, valamint fel kell tüntetni a vizsgálat helyét és pontos idejét, végül az ügy szempontjából lényegesnek tartott fontosabb előzményi adatokat. Ez utóbbiakat a vizsgált személy vagy kísérője elmondása alapján kell rögzíteni. Így pl. látlelet felvétele esetén a sérülés elszenvedésének elmondott módját, helyét és idejét, eszközét, esetleg az okozó személyek nevét, lakcímét, stb., egészségi állapotáról kért bizonyítványban az elmondott tüneteket, a panaszok kezdetét stb. kell feltüntetni az előzményi adatok körében. 3. A lelet a vizsgálat eredményeinek leírása. Az általános része tartalmazza az általános testi állapotra vonatkozó észleléseket, az ún. status praesenst („jelen állapot”-ot). Az egyszerűbb belgyógyászati, ideggyógyászati vizsgálatokat el kell végezni, és a vizsgálatok eredményét le kell írni. Itt kell feltüntetni pl. a bőr és a látható nyálkahártyák színét, a szív és a tüdő hallgatózási, kopogtatási, és a has betapintási leletét, a pupillák, agyidegek, reflexek leletét, a vizsgált személy magatartásáról, indulati vagy érzelmi állapotáról stb. tett megállapításokat. Majd a részletek leírásának szempontjai a vizsgálat tárgyától függnek. A sérülések vizsgálatánál pl. le kell írni a sérülés alakját, nagyságát, méreteit, hosszát, mélységét és szélességét centiméterben vagy milliméterben megjelölve, pontos elhelyezkedését – fix anatómiai ponthoz viszonyítva – testtájék és a testoldal megjelölésével, a sebzugok, a sebszélek és a sebalap, továbbá a seb környezetében lévő hámfoszlások, vérbeszűrődések, stb. sajátosságait. Le kell még írni az indokolt kiegészítő vizsgálatok (RTG. CT, MRI, labor és szakorvosi vizsgálat) eredményét is. 4. A vélemény tartalmazza a diagnózist, illetve a vizsgálat elvégzését szükségessé tevő kérdésekre adott szakértői választ. E formai követelményeket figyelembe véve a 16/1969. Eü. M. sz. utasítás úgy rendelkezik, hogy minden munkaviszony keretében dolgozó orvos (fogorvos) „Orvosi látlelet és vélemény” c. hivatalos nyomtatványűrlap kitöltésével köteles látleletet adni, ha tőle sérült személy, hozzátartozó vagy a hatóság látleletet kér. A hivatalos nyomtatványűrlapot két példányban kell kitölteni, melyek egyike a kitöltőnél marad. Az űrlap kiállítása – a látlelet adás – annak az orvosnak a kötelessége és felelőssége, aki a sérült személyt a kórházban, rendelőintézetben, házi vagy üzemorvosi rendelőben első ízben ellátta.

49

Az is előfordul, hogy csak hosszabb idővel a sérülés elszenvedése, illetve az orvosi (fogorvosi) ellátás után igénylik a látleletet és véleményt, ilyenkor az orvos feljegyzései, nyilvántartása alapján tud eleget tenni az igénynek. A látlelet kiállításáért az azt kérő személy térítési díj fizetésére kötelezett. A látlelet felvételének tényét és a hozzá kapcsolódó esetleges egyéb, utólag fontosnak mutatkozó körülményeket a látleletet kiállító orvos, ha nem jár el szakértői minőségben az ügyben, utóbb tanúvallomás keretében adhatja elő. A látlelet bizonyítékként csak az ún. „tiszta”, „egyszerűbb” esetekben használható. Igazságügyi orvos szakértőt kell kirendelni és a szakértői véleményt be kell szerezni, ha: – a látleletet nem az arra jogosult orvos állította ki, – a látlelet megállapításai ellentmondásosak, az adatok hiányosak, – a látlelet adatai a nyomozás megállapításaival ellentétesek, – a sértett, a gyanúsított, a védő vagy az ügyész kifogásolja, – valamelyik minősített eset látszik megállapíthatónak, – eszköz használatával elkövetett súlyos testi sértés kísérlete gyanúja esetén, – a tényállás bonyolult, nem egyértelmű a sérülések keletkezésének módja. 4.1.2. Az orvos szakértői vélemény A szakértő a vizsgálat során személyt vizsgálhat meg, hozzá kérdéseket intézhet, tárgyakat megtekinthet és vizsgálhat [Be. 105. § (3) bek. első mondat.]. A megvizsgálandó személy testének sérthetetlenségét érintő szakértői vizsgálat csak a kirendelő külön rendelkezése alapján végezhető. A terhelt és a sértett köteles a szakértői vizsgálatnak, illetve beavatkozásnak magát alávetni, kivéve a műtétet és a műtétnek minősülő vizsgálati eljárást. A sértett köteles a szakértői vizsgálat elvégzését egyéb módon (pl. adatszolgáltatással) is elősegíteni. A kirendelő külön rendelkezése alapján a terhelt, a sértett, valamint a szemletárgy birtokosa tűrni köteles, hogy a birtokában lévő dolgot a szakértő – akár az állag sérelmével vagy a dolog megsemmisülésével járó – vizsgálatnak vesse alá [Be. 106. § (1) bek.].50 Ha a terhelt a közreműködési kötelezettségét nem teljesíti, vele szemben elővezetésnek és kényszer alkalmazásának van helye. Ha a sértett szegi meg közreműködési kötelezettségét, elővezethető, valamint rendbírsággal sújtható [Be. 106. § (3) bek.]. Az orvos szakértő feladata a büntetőeljárás egyes szakaszaiban az orvosi szakkérdésekben való véleményadás. Véleményt természetesen csak akkor tud alkotni, ha megelőzően vizsgálatot végez.

50 A műtét fogalmára az Eü. tv. 3. § m) pontja irányadó, eszerint nem tekinthető műtétnek a testbe bőrön, nyálkahártyán vagy testnyíláson keresztül behatoló olyan fizikai beavatkozás, amelynek a szakmai kockázata a beavatkozást szenvedő számára elhanyagolható. Így pl. nem tagadható meg a véralkoholtartalom megállapításához szükséges vérvétel. A szakértő eljárása során a közreműködési kötelezettség nem terheli a sértettet (tanút) akkor, ha mentességi jogával élve tagadja ezt meg.

50

a) Véleményadás szemle alapján Élő személyek orvos szakértői szemléjére (vizsgálatára) általában sérülések, betegségek (pl. kóros elmeállapot), egészségi állapot, ittasság orvos szakértői véleményezése céljából van szükség. A szemle (vizsgálat) alapján nyílik módja a szakértőnek a szakvélemény előterjesztésére. (A szakértői vizsgálat és szemle nem azonos a hatósági szemlével.) b) Véleményadás iratok alapján Előfordul, hogy a rendőrség a nyomozási iratok, pl. beszerzett orvosi látleletek, kórlapmásolatok, röntgenfelvételek, kórházi zárójelentések, vérvételi jegyzőkönyv, kihallgatási jegyzőkönyvek, stb. alapján kér véleményt a szakértőtől a sérülés, egészségi állapot, ittasság, stb. vonatkozásában. A szemle, a vizsgálat, a boncolás, az iratok tanulmányozása, az eljárási cselekményen részvétel stb. azt a célt szolgálja, hogy a szakértő megalapozottan tudjon véleményt nyilvánítani az adott szakkérdésben. A szakértői vélemény a leletből, a megismert tényekből és a rendelkezésre álló adatokból levont szakmai következtetések összefoglalása. Ki kell terjednie a kirendelő hatóság által feltett kérdések megválaszolására, sőt a szakértői vélemény teljességéhez az is szükséges, hogy adott esetben a szakértő mutasson rá olyan körülményekre, tényekre, amelyek az ügy szempontjából relevánsak, de elkerülték a hatóság figyelmét, vagy amelyekre megfelelő szakismeret hiányában nem is gondolhattak. Általános követelmény, hogy a szakvélemény megalapozott, igaz, világos és tárgyilagos legyen. Megalapozott a vélemény, ha a leletben (látleletben, vizsgálati vagy boncolási jegyzőkönyvben, stb.) leírt tényeken alapul és kizárólag a leletből levont következtetésekre épül. Igaz, ha a következtetések szakszerűek és megfelelnek az orvostudomány mai állásának. Világos, ha tömören, szabatosan, lényegre törően és közérthetően foglalja össze a szakmai megállapításokat. Tárgyilagos, ha elfogultságtól mentes, tárgyszerű szakmai megállapításokat tartalmaz. Tartalma szerint lehet: Határozott (kategorikus) vélemény, mely akkor adható, ha valamely megállapított ténynek, mint okozatnak természettudományos biztonsággal állíthatóan csak egy oka lehet (pl. határozottan lehet állítani, hogy a halál oka a koszorúér rögös elzáródása volt, hiszen ez az elváltozás kizár minden más halál okot). Az esetek nagy részében valószínűségi vélemény adható, mivel a biológiai jelenségek változatossága, az orvosi vizsgáló módszerek jellege, a cselekmény elkövetésének körülményei, stb. folytán valamely tényt ritkán lehet egyetlen okra határozottan visszavezetni. Lehet valami valószínű, nagyon valószínű, a bizonyosság határáig valószínű vagy valószínűtlen. Határozatlan véleményt lehet adni, ha a vizsgálati anyag alkalmatlansága vagy elégtelensége nem engedi meg határozott következtetés vagy valószínűségi megállapítás levonását.

51

A szakértői véleménynek az objektív igazságot kell tükröznie és célja szerint alkalmasnak kell lennie arra, hogy belőle az eljáró hatóság is megismerje ezt az igazságot. 4.2. A SÉRÜLÉSEKRŐL ÁLTALÁBAN A testi sérülés folyamat, amelyet valamely külső behatás – erőművi, fizikai, kémiai behatás vagy ezek kombinációja – indít meg, és amelyeknek következtében a szervezet sejtjeiben, szöveteiben alaki eltérés (folytonosság-megszakítás vagy anyaghiány), illetve működési rendellenesség keletkezik. Egészségsértés akkor következik be, ha külső behatás vagy biológiai tényezők eredményeként testi vagy lelki működési zavar, betegség, kóros állapot alakul ki. Az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 16. számú módszertani levele51 a testi sérülések és egészségkárosodások igazságügyi orvos szakértői véleményezésével foglalkozik. Elsősorban a szakértők számára fogalmaz meg a szakvélemény elkészítéséhez szükséges szempontokat, előírásokat, fogalmakat. A módszertani levél előírásait azonban az eljáró hatóság tagjainak is ismerniük kell, hiszen e nélkül nem lehet szakszerű kihallgatásokat végezni, valamint a szakértőnek szakszerű kérdéseket feltenni, majd a szakvéleményt értékelni. A módszertani levél legfontosabb előírásai: A sérülések leírásánál ajánlatos végig haladni az egyes testrészeken, a célszerű sorrend: fej, nyak, törzs, felső-alsó végtagok (először a baloldal). A sorrend betartása azért kívánatos, hogy a leíráskor egy sérülés se kerülje el a figyelmet. Minden sérülés leírandó, az orvosi ellátást nem igénylő, a gyógykezelés szempontjából „mellékesnek, jelentéktelennek” ítélhető sérülések is. Igen fontos a sérülések elhelyezkedésének, méretének pontos leírása, valamilyen anatómiai fix ponthoz viszonyítva. A szúrt, a metszett vagy a szúrt-metszett sérüléseknél kívánatos rögzíteni a sérülés talpsík feletti magasságát, amely gyakran jellemző a sértettnek és az elkövetőnek a bűncselekmény elkövetésekor fennállott helyzetére. A lövési sérüléseknél a be és kimeneti nyílás, a közlekedési balesetek okozta sérüléseknél az elsődleges ütközés helyének tartott sérülés talpsík feletti magasságát meg kell mérni és le kell írni. Folytonosság – megszakításos az olyan sérülés, amelynek sebszélei összefektethetők, közöttük szövethiány nincs, szemben az anyaghiánnyal járó sérülésekkel, amelyeknél a sebszélek között összefektetéskor is kisebb-nagyobb szövetrészek hiányoznak. Pontosan le kell írni a seb alakját, méreteit és egyes részeit, mert azokból az erőbehatásra, jellegére, az eszközre, az irányra, a sérülés súlyosságára, keletkezési módjára, adott esetben a sérülések, illetve a sérüléseket okozó behatások számára, az erőbehatás körülményeire, stb. lehet következtetni. 51

Megjelent az Egészségügyi Közlöny 1999. 7. számában.

52

A sebben, a sebszegélyen vagy a seb környezetében található szennyeződések tárgyi bizonyítékként megőrizendők. A sebek leírásánál az orvosi gyakorlatban használatos, érthető és utólag elemezhető magyar kifejezéseket kell használni. A Btk. 170. §-a a testi sértéseknek – éppen a sérülések gyógytartamára figyelemmel – két alapváltozatát különbözteti meg; a 8 napon belül és a 8 napon túl gyógyuló testi sértéseket. A testi sértés okozásával elkövetett bűncselekmények törvényi minősítésénél a tényleges gyógytartamot kell alapul venni (BK. 143.). A kórházi kezelés vagy a táppénzes betegállomány időtartama nem azonos a tényleges gyógytartammal, mivel az orvos szakértői gyakorlat anatómiai és funkcionális gyógytartamot ismer. • Anatómiailag általában akkor gyógyul egy sérülés, ha a megsérült szövetek anatómiai egysége helyreállt: pl. a sebszélek összetapadtak, a sebváladék már nem ürül, a hámosodás befejeződött, esetenként a sérülést fedő var vagy pörk levált, csonttörések esetén a törtvégeket csontos callus (csontheg) rögzíti. • A funkcionális gyógyulás akkor következik be, ha a sérülés következtében károsodott szervezet működése maradéktalanul helyre állt, vagy érdemleges javulás a továbbiakban nem várható (ún. végállapotról lehet beszélni); pl. a sérüléssel járó vérömleny felszívódott, a fájdalom okozta mozgáskorlátozottság megszűnt, az idegrendszeri elváltozások, bénulások elmúltak, a sérüléshez társult szövődmények meggyógyultak stb. A funkcionális gyógyulás az anatómiai gyógyulás idejét rendszerint meghaladja. A funkcionális gyógyulás nem azonos fogalom az alkalmazkodási gyógyulással. Utóbbi esetben a kóros folyamat defektállapot, maradandó működéscsökkenés viszszamaradásával gyógyul. A megállapítható funkcionális károsodást orvos szakértői szempontból maradandó fogyatékosságnak kell minősíteni. • A tényleges gyógytartam a büntető-eljárást befolyásoló fogalom, az orvos szakértő mérlegelése alapján megállapított, az anatómiai és a funkcionális gyógyulást is figyelembe vevő, esetenként meghatározott gyógyulási idő. Az esetek többségében a tényleges gyógytartam azonos az anatómiai gyógyulás időtartamával, amennyiben nem, akkor annál hosszabb és általában a sérülés következményei elsődleges orvosi ellátása befejeződésének időpontjáig tart. (A rehabilitációs orvosi gyógykezelés időtartama a tényleges gyógytartam idejébe nem számítható be.) Orvos szakértői értelemben tehát a tényleges gyógytartam a büntető-ítélkezési gyakorlatot szolgáló fogalom. Az orvos szakértői gyakorlat tapasztalatai szerint általában 8 napon belül gyógyulnak: – a test felszínén és nyálkahártyákon a hámfosztások, hámhorzsolások, – a kisebb vérömlenyek, – a felszínes, összefektethető szélű metszett, vágott, zúzott, repesztett sebek, – az izomba behatoló – de izomvarratot nem igénylő felszínes szúrt vagy szúrtmetszett sérülések, – a testfelszín kis kiterjedésű – 10 % alatti – I. fokú égési, forrázási, fagyási és vegyi anyag okozta marásos sérülései, – izületi zúzódásos és szalagsérülés nélküli rándulások,

53

– egy–három fog meglazulása, luxatiója, a fogkorona letörése, vagy – a fogaknak a fogmedernyúlvány törése nélküli elvesztése, – a dobhártya repedése (a középfül bevérzése, csontsérülés nélkül), – enyhe lefolyású agyrázkódás, – ha azonban hozzájuk a sérüléssel közvetlen összefüggésbe hozható szövődmény társult, a gyógytartam 8 napon túli. 8 napon túl gyógyulnak: – a test felszínén 10 %-nál nagyobb területeken (pl. testtájakon) összefolyó vérömlenyek, – a fájdalmat, a járási nehézséget okozó hereburok vérömleny, – a nagyobb területen (több vagy áthidaló testtájékon) összefolyó hámfosztások, hámhorzsolások, – a nem összefektethető sebszélű (anyaghiányos) metszett, vágott, zúzott, repesztett sérülések, – a testüregbe hatoló vagy jelentős vérvesztéssel járó (hgb. és haematocrit) szúrt, metszett, vágott sérülések, – a lövési sérülések, – az izületek nyílt sérülései, ficamok, az inak sérülései, – az ér- és idegsérülések, – a testfelszín 10 %-át elérő, vagy azt meghaladó I. fokú égés, fagyás, – a II. vagy ennél súlyosabb fokú égési, forrázási, fagyási és vegyi anyag okozta marási sérülések, – a közepes és súlyos fokú agyrázkódás, – a központi idegrendszer, az agy és más belső szervek organikus sérülései, valamint következményeik, – az érzékszervek sérülései (bizonyítható 8 napon túli funkciókárosodással), – valamennyi csonttörés (az orrcsont törése is), – a mérgezések súlyosabb alakjai, – a nemi betegségek (a primeren gyógykezelt kankó kivételével). Mindezek a megállapítások természetesen csak általánosságban érvényesek, bármely sérülés gyógytartamának szakértői meghatározása csak esetileg lehetséges. A sérülésekhez társuló és azokkal okozati összefüggésben kialakult szövődmények gyógyulási idejét mindig bele kell számítani a gyógytartamba, akkor is, ha azok szükséges, célszerű kezelés ellenére jöttek létre. Ha a sértett olyan szúrt vagy szúrt-metszett sérülést szenvedett, amely tájékozódó (diagnosztikus) has vagy mellkas feltárás műtétjét tette szükségessé – bár a testüregbe behatolás nem állapítható meg, a testüregek műtéti megnyitását és annak esetleges szövődményeit (sebszétválás, másodlagos gyógyulás, sérvképződés, stb.) is be kell számítani a gyógytartamba. A fogak elvesztése is maradandó fogyatékosságként értékelendő, azzal a megjegyzéssel, hogy azok pótlása funkcionális és esztétikai javulással járhat. Az orr porcos vázának törése és a következményes deformitás nehezített orrlégzést is okozhat. A sérülés életveszélyesnek véleményezhető, ha a trauma: – életfontosságú szervet sért,

54

– életfontosságú szervek működésének másodlagos gátlását idézi elő, – súlyos heveny belső vagy külső vérzést okoz, – olyan állapothoz vezet, amely shocktalanítást követel meg. A szervsérüléssel vagy jelentősebb vérzéssel nem járó, de testüreget (koponya, mellkas, has) megnyitó sérülés önmagában közvetett életveszélyt jelent. A gyógytartam viszonylag rövid volta (8 napon belülisége) nem zárja ki a sérülés élet kioltására alkalmasságát, ha az arra önmagában is alkalmas volt. a) Az egyes jogi kérdések eldöntéséhez szükséges orvos szakértői állásfoglalás

Az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselekményeknél különös jelentősége van az okozati összefüggés vizsgálatának, mert az enyhébb vagy súlyosabb minősítés alapja éppen az, hogy mi tekinthető a gyógyulás tényleges időtartamának. Ezért az orvos szakértőnek azt is vizsgálnia kell, hogy a gyógytartam – mint eredmény – kizárólag az elkövető tevékenységéből eredő-e vagy más kívülálló okok is közrehatottak. A gyógytartam meghatározásánál nem lehet elvonatkoztatni a korszerű gyógykezelési eljárásoktól, a gyógyászati eszközök, gyógyszerek igénybevételétől, mert ezek szükségszerűen csökkentik a gyógyulás időtartamát. Ha az orvosi adatok arra utalnak, hogy a sértett magatartása vagy a nem megfelelő orvosi ellátás késleltette a gyógyulást, és ez hosszabbította meg a tényleges gyógytartamot, a szakvéleményben ezt is kifejezésre kell juttatni, de tényleges gyógyulási időt ilyenkor is a tényeknek megfelelően kell meghatározni. Az életkor, a fennálló alapbetegségek, a testi leromlás stb. – mint egyéni sajátosság – befolyásolhatja a sérülés gyógytartamát, a szakértői véleménynek tehát ezekre is ki kell térnie. Súlyosabb a testi sértés minősítése, ha az maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást idézett elő. Ezeknek megállapítása orvos szakértői feladat. • Maradandó fogyatékosságon a sérülést elszenvedett ember testrészein, érzékszervein mutatkozó valamely képességének, szervének elvesztésében vagy használhatatlanná válásában, a test torzulásában megjelenő, továbbá a szervek működésében felismerhető maradandó működési rendellenesség értendő. A maradandóság tehát olyan defekt állapot, amely meghatározott időn belül kialakul és munkaképesség-csökkenésként is mérhető. • A súlyos egészségromlásként – az egyén sérüléskori egészségállapotát figyelembe véve – azokat a rendszerint krónikussá váló betegségeket kell értékelni, amelyeket előidézhet: – a sérülések szövődménye, elhúzódó vagy elmaradó gyógyulás (pl. osteomyelitis, álizület stb.), – a meglévő alapbetegségek állapotrosszabbodása (pl. agyi érelmeszesedés a fejet ért trauma kapcsán progrediál), – a sérüléses eredetű betegség (pl. traumás sérvek, sérüléses elmezavar stb.). A súlyos egészségromlás tehát az a közbülső átmeneti kóros állapot, egészségkárosodás, amely a sérülés kapcsán alakul ki, tartósan fennáll, a praetraumás állapothoz viszonyítva romlást jelent és folyamata után többnyire defekt állapot következik be.

55

A maradandó fogyatékosság és a súlyos egészségromlás elhatárolása nem könynyű feladat, hiszen a kettő között nem lehet pontos határvonalat húzni. A csonkolások, az érzékszervek vagy szervek elvesztése utáni állapotok véleményezése általában nem okoz nehézséget. Egyéb esetekben azonban csak a gyógyulás befejezése után lehet nyilatkozni, viszont a hatóság döntéséhez a szakértői állásfoglalás akár már a bűntető-eljárás megindulásakor is szükséges lehet. Ezért, ha a sérülés jellege alapján maradandó testi fogyatékosság vagy súlyos egészségromlás kialakulására – az általános orvosi tapasztalatok szerint – számítani lehet, erre a véleményben utalni kell azzal, hogy a kérdés határozott eldöntése majd a gyógyulási folyamat megfelelő előrehaladása után lesz lehetséges. b) Szempontok a hatóság gyakoribb kérdéseinek megválaszolásához

Nem orvos szakértői feladat – 8 napon belül gyógyuló sérülés esetén – a „súlyos testi sértés kísérletének” megállapítása, még ha erre vonatkozóan a hatóság kérdést is tesz fel. A Legfelsőbb Bíróság 15. számú irányelvében felsorolt tényezők – az elkövetési mód (a bántalmazás mérve, irányítottsága, az erőkifejtés), a sérülés jellege és helye, valamint az eszköz azonban a súlyos testi sértések kísérletének megállapításánál már az orvos szakértői vélemény tárgyát képezheti. E körben az orvos szakértőnek meg kell állapítania, és le kell írnia: – a létrejött sérülés súlyosságát, tényleges gyógytartamát, – a sértett testtájék anatómiai jellegzetességeit, – a sérülést előidéző erőbehatás nagyságát, – az eszköz súlyos sérülés okozására való alkalmasságát, – az erőbehatás irányítottságát. • A sérülés „jelentéktelenebb” voltából, felszínességéből önmagában nem lehet arra következtetni, hogy a sérülést előidéző erőbehatás mértéke, ereje kisebb. Ezt az orvos szakértő csak a tényállás ismeretében (amelyet a nyomozó hatóságnak kell kideríteni, megállapítani) valószínűsítheti, hiszen ebben az elkövető akaratlagos magatartásán kívül a testek egymástól való távolsága, az elmozdulások mértéke és iránya, a védekezési magatartás és egyéb, ki nem számítható tényezők is közrehatnak. Az orvos szakértő a felsorolt tények ismeretében nyilváníthat ugyan véleményt, de ez a vélemény nem a „különleges szaktudás”-on, hanem a józan észen és a köznapi tapasztalaton alapszik; ez tehát tulajdonképpen nem is szakértői kérdés, hanem olyan, amelyet az eljárás adott fázisában döntésre hivatott jogalkalmazó a józanész és a köznapi tapasztalat alapján maga is megválaszolhat. • Az orvos szakértő a sérülés irányzott voltára csak valószínűségi véleményt adhat, mert bármely testtájék sértése „irányzottan és nem irányzottan” is megtörténhet. Egyszeres sérülésnél a mindennapi életben is életveszélyesnek ítélt és tudott testtájékon észlelhető határozott, nagy erejű erőbehatásnál lehet valószínűséggel az irányzottságra következtetni. Többszörös erőbehatásnál pedig akkor, ha a helyzetváltoztatások vagy védekező mechanizmusok ellenére az erőbehatás következetesen, meghatározott testrészen vagy testtájékon érvényesül.

56

Mindezek mérlegelése után a válasz pl. a következő lehet: figyelemmel a sérülés helyére, az elkövetés eszközére, megfelelő erőbehatásnál súlyosabb sérüléssel is számolni lehetett volna. • Ha a sérülések helyéből nem állapítható meg határozottan, hogy azok milyen testhelyzetben keletkeztek, egyéb orvosilag értékelhető adat hiányában erre még csak valószínűségi vélemény sem adható. Az orvos szakértő a testhelyzetre általában a sérülés jellegéből, elhelyezkedéséből, a szervek sérülésének ismeretében következtethet. • Az orvos szakértő a sérülés életveszélyességével kapcsolatban véleményezheti: – a sérülés jellegét és helyét, az életfontosságú szervek veszélyeztetettségét, a sérülésnek az élet kioltására való alkalmasságát, – esetenként a sérülések után fellépő szövődményeket kell értékelni, – milyen szerepe volt az alkalmazott orvosi ellátásnak és hogy a sérülés – az idejekorán érkezett szaksegítség nélkül – halállal járhatott volna-e, – az elkövetés módját, ezen belül a bántalmazás mérvét, irányítottságát és az erőkifejtés mértékét, – a használt eszköznek az emberi élet kioltására való alkalmasságát. • Az önkezű vagy idegenkezű sérülések az alábbiak szerint különíthetők el: – a sérülés elhelyezkedése (praedilectiós helyek, ejthette-e a sérült személy magán, vagy sem), – a sérülés jellege (többszörössége, felületessége vagy mélyebb volta, ún. külső és belső próbálgatási nyomok.), – a sérülések súlyossága a cselekvőképesség megítéléséhez, – a sérülések kombinációja, – az elhárító, védekezési sérülések megléte vagy hiánya, – a ruházat és a test sérüléseinek viszonya, – az eset körülményei (nyomozati adatok). 4.3. AZ IGAZSÁGÜGYI ORVOS- ÉS ELMEORVOS SZAKÉRTŐKNEK FELTEHETŐ KÉRDÉSEK A szakértő kirendeléséről szóló határozatnak meg kell jelölnie többek között a szakértői vizsgálat tárgyát és azokat a kérdéseket, amelyekre a szakértőnek választ kell adnia [Be. 100. § (1) bek. a) pont]. Tekintsük most át – a teljesség igénye nélkül – néhány bűncselekmény és elkövetési mód megemlítésével, hogy melyek azok a kérdések, amelyekre az orvos és elmeorvos szakértők leggyakrabban válaszolnak. 4.3.1. Az igazságügyi orvos szakértőnek feltehető kérdések a) Az okozott sérülések valamint betegség vonatkozásában feltehető kérdések: – A sérüléseknek mennyi a tényleges gyógytartama, egyenként és összességében? – Amennyiben 8 napon túl gyógyuló, a várható tényleges gyógytartam hány nap?

57

– A testi sértés maradandó testi fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okozott-e? – Ha igen, ez miben mutatkozik meg? – A sérülés életveszélyt okozott-e? – A sérülés az idejekorán érkezett orvosi segítség nélkül halállal járhatott volna-e? – Milyen eszközzel okozhatták a sérülést? – A sérülést a lefoglalt eszközzel okozhatták-e? – A használt eszköz emberi élet kioltására alkalmas-e? – A sérülések keletkezésének mi lehetett a mechanizmusa? – A sérülések a sértett vagy a gyanúsított által előadott módon keletkezhettek-e? – Önkezűség kizárható-e? – Figyelemmel az elkövetés módjára, a bántalmazás körülményeire, a sérülés jellegére és helyére, valamint az eszközre, keletkezhetett volna-e súlyosabb sérülés? – Mikor keletkezhetett a sérülés? – A gyanúsított milyen betegségben szenved, ez a betegség tartós, súlyos-e? b) Lövési sérüléssel kapcsolatban feltehető kérdések: – A sérülés, lövéstől, egy vagy több lövéstől származik? – Milyen jellegűek a lövési sérülések? – Milyen távolságból történt a lövés? – Milyen irányból, milyen szögben érkezett a lövedék? – A lövés önkezű vagy idegenkezű-e? c) Harapási sérülések igazságügyi orvos szakértői vizsgálata Harapásnyomok a sérült személyeken is fellelhetőek. Harapási nyom lehet: – ráharapás nyoma (a nyomhordozón a két fogsor érintkező részének lenyomata látható), – a leharapás (a traszológiában: átharapás) nyoma (a metszőfogak lenyomata marad vissza, a leharapott testrész nyomhordozóként szereplő felszínein). Erőteljesebb behatásra hámhorzsolás keletkezik, mely a harapás erősségétől függően vérzéssel, vizenyővel járhat és alkalmas lehet az azonosításra, a sérülés korai vizsgálata esetén. A front és szemfogak mélyreható lágyrészsérüléseket okozhatnak, akár az izomzatig is hatolhatnak. Ezek a sérülések széthúzódnak, így azonosításra ritkán alkalmasak. A harapási sérülések általában rossz gyógyhajlamúak, gyakran okoznak fertőzést, általában 8 napon túl gyógyulnak. Anyaghiánnyal járó harapásos sérülés a legsúlyosabb forma. Kialakulásában a metszőfogak szakító, tépő hatása játszik szerepet, az orr és a fül leharapása többször előfordul. A sérülések a fogazat sajátosságait csak nagyon ritkán tükrözik. • A nyomok milyenségétől, a nyomhordozók minőségétől függ a rögzítés, illetve a tartósítás módja. A sérülten lévő nyomokat célszerű fényképfelvételen rögzíteni, úgy, hogy a felvétel a méretarányokat is tükrözze (metrikus felvétel). A vizsgálatot célszerű olyan rögzítési eljárással kezdeni, melynél a sérült rész intakt marad. A következő teendő a felszínen esetleg visszamaradó nyál mintavétele szerológiai vizsgálatra. A vizsgálatot kezdettől, az igazságügyi fogorvostanban jár-

58

tas szakértő, de legalább gyakorlattal rendelkező fogorvos végezze, mivel ettől függ a későbbi azonosítás sikere. • A nyomok vizsgálata után azt kell tisztázni, hogy kitől erednek. Ha a gyanúsítottak között akad olyan, akinek a fogazata feltűnő egyedi rendellenességet mutat és ez a nyomon vagy nyomhordozón is követhető, úgy az azonosítás sikerrel járhat. Más esetekben speciális fogorvos szakértői vizsgálatokat kell végezni az azonosítás érdekében. • Egyre többször fordul elő, hogy kutya támad rá valakire. Az ennek során keletkezett fognyomok vizsgálata és azonosítása az állatorvos kompetenciájába tartozik. d) Halottszemle, boncolás, hullarészek vizsgálata Emberölés, halált okozó testi sértés gyanúja esetén folytatott helyszíni szemle speciális részét képezi a holttest vizsgálata, a halottszemle.52 A helyszíni halottszemle során az orvos szakértő segítségével tisztázni szükséges az alábbi kérdéseket: – Az áldozat neme, életkora és ismertetőjelek a testen? – A halál beálltának ideje? – A sérülések hol helyezkednek el, milyen eszköztől származhatnak? – A helyszínen talált eszköztől származhatnak-e? – A sérülések életében vagy a halál után keletkezhettek-e? – A sérülések milyen sorrendben keletkezhettek és melyik lehetett a halál okozója? – Az áldozat a sérülések után védekezni tudott-e, milyen mértékben volt mozgásképes? – A megtalálás helyén történhetett-e az elkövetés? – A halál oka? – stb. Természetesen mindegyik kérdésre az orvos szakértő a halottszemle keretében nem tud választ adni. Legalább tájékoztató felvilágosítással kell segítenie a szemle és a forrónyomos felderítés munkáját. Az igazságügyi orvos szakértői boncolás eredményeként lehet megválaszolni: – A testi sérülést okozó behatás az egyén testét életében érte-e vagy már a halál bekövetkezése után? – Mikor állt be a halál? – A sértett halálát mi okozta? – Megállapítható-e az okozati összefüggés a sértett halála és a keletkezett sérülései között? – Ha igen, melyik sérülés okozta a halálát? – A cselekmény végrehajtása különös kegyetlenséggel történt-e? Hullarészek orvos szakértői vizsgálata alapján lehet megválaszolni: – A hulladarabolás véletlen, vagy kriminális jellegű? – A talált testrészek emberi eredetűek-e? – A holttestrészek egy vagy több személytől származnak? – Az elhalt neme, életkora, testmagassága? – A halál beálltának ideje? – Mi volt a halál oka? 52

A rendkívüli halálesetekkel kapcsolatos halottszemléről a 8. fejezetben lesz szó.

59

– Mennyi idő telt el a halál és a darabolás között? – Mennyi idő telt el a halál bekövetkezése és a megtalálás között? – A darabolás a megtalálás helyén vagy máshol történt? – Hogyan történt a darabolás, milyen eszközzel és jártassággal? e) Akasztás, zsinegelés, vizsgálata. A nyakra ható szorítóerő szerint megkülönböztetünk: – zsinegelést, ha a nyakra helyezett eszköz leszorítása kézi erővel történik. A zsinegelés rendszerint idegenkezű cselekmény. Az elkövető valamely a nyakra hurkolt eszközzel összeszorítja a nyak lágy részeit. Az eszköz nyakon való megfeszülését nem a test súlya, hanem emberi kéz ereje okozza. A zsinegelési barázda az akasztási barázdához hasonló, attól annyiban tér el, hogy nem ferdén, hanem a nyakon körkörösen és vízszintesen általában mélyebben, a gége magasságában fut. Felfüggesztési pontja nincs, többnyire zárt. A barázda mentén gyakran fordul elő bevérzés, mert a húzás nem állandó és nem egyenletes, az eszköz többször elmozdulhat, a barázda elmosódott, szabálytalan lehet; – megfojtást, ha a leszorítás eszköz használata nélkül idegen kézi erővel történik; – akasztást, ha a leszorító-erőt a testsúly húzása fejti ki a nyakra helyezett, testen kívül rögzített eszköz közvetítésével. Az akasztás az öngyilkosság egyik leggyakoribb formája, ritkábban idegenkezű cselekmény vagy baleset következménye. Az akasztáskor a nyakra hurkoltan helyezett, a testen kívül rögzített eszköz, a test teljes vagy részleges súlya által megfeszül, majd összehúzódik, ezért a nyaki képletek részleges vagy teljes leszorítása következik be. A másodpercek alatt beálló tudatzavar az önmentést akkor is lehetetlenné teszi, ha a test érintkezik a talajjal, mert a leszorításhoz elegendő lehet a test egy részének, sőt a nyaknak, a fejnek a súlya is. Az akasztás tényét igazolják a felfüggesztési helyzetek és a felfüggesztés jelei. A felfüggesztési pont a huroknak az a része, amely a felfüggesztési helyhez a legközelebb van. A megtámasztási pont ezzel ellentétes, az a legmélyebben fekvő terület, ahol a kötél a nyakon támaszkodik. A felfüggesztési jelek közül a legfeltűnőbb az akasztási barázda, az eszköz nyomásától keletkezik, az eszköz által okozott lenyomat. Az akasztás akkor típusos, ha a nyakon lévő eszköz két szára a gégefő magasságától kétoldalt, az állkapocsszögletek alatt emelkedő irányban, oldalra és hátrafutva összetalálkozik a külső nyakszirti gumó alatt, ún. felfüggesztési pontot képez. Az önkezűség vagy idegenkezűség megállapítása, bizonyítása a helyszíni szemle, a halottszemle, a boncolás eredménye és egyéb adatok együttes figyelembevételével történhet. Alapvetően az orvos szakértőnek válaszolnia kell arra, hogy – Akasztás történt-e? – Az akasztás élőben történt-e? – A cselekmény önkezű vagy idegenkezű? f) A vízbefulladás oka lehet baleset, öngyilkosság vagy bűncselekmény. A vízből kifogottak holttestén sokszor láthatóak különböző sérülések, melyek keletkezhettek a vízbekerülés előtt, bántalmazás, baleset, vagy öngyilkossági kísérlet során, a vízbeesés pillanatában kövekhez, tárgyakhoz, vízfenékhez ütődéstől, majd a vízben sodródás közben. A holttest vízben ázásának időtartamát, a halál bekövetkezett feltételezett időpontját nehéz meghatározni.

60

A vízbefúlás laboratóriumi vizsgálata a diatómák (kovamoszatok) mikroszkopikus kimutatása. A diatómák a planktonok családjába tartoznak, a természetes vizek növényi alkotórészei, azok flórájához tartoznak. Egy-egy állóvíznek, folyószakasznak jellegzetes diatómaflórája lehet. Ha a vízbekerülés még élő állapotban történik, akkor a diatóma a tüdőkaparékban, a bal szívfél vérében, sőt a nagyvérkör szerveiben (lép, máj, vese, lágyagyhártya, csontvelő) kimutatható és tipizálható. A negatív lelet önmagában nem szól a vízbefulladás ellen, mert medencében, kádban, fúrt kútban, stb. történt fulladás esetén természetesen nem található diatóma. Az összehasonlító diatómavizsgálathoz a helyszíni szemle során vízmintát kell biztosítani a vízbefulladás feltételezett helyéről, és a vízből kifogás helyéről is. Az orvos szakértői vizsgálat a következő kérdésekre adhat választ: – Mikor állt be a halál? – Mi a halál oka? – Élt-e a személy a vízbekerüléskor? – Az esetleges sérülések mikor és hogyan keletkezhettek? – Meddig ázhatott a holttest a vízben? g) Az újszülött halála az anya beavatkozásától függetlenül is bekövetkezhet természetes úton, fejlődési rendellenességek, szülési sérülések következményeként. Az újszülöttön található szándékosan okozott sérülések elkülönítése a szülési sérülésektől vagy a szülés során kialakuló károsodásoktól nem egyszerű. A sérülések létrejöhetnek a szülés során, a fejbiccentő-izom állománya bevérezhet, a felkar törése is megtörténhet. Az újszülött sérelmére elkövetett emberölés bűncselekmények többségében megállapítható, hogy az anya titkolta terhességét és szinte kivétel nélkül a szülés szaksegítség nélkül titokban történt. A Legfelsőbb Bíróság 15. sz. irányelve kimondja, hogy „Az a körülmény, hogy az elkövetők nem készülnek fel a gyermekszülésre, nem veszik igénybe az orvosi kezelést és ellátást, egymagában nem alapozza meg az ölési cselekmény előre kitervelten elkövetettnek való minősítését.” Ezért szólni kell az ún. szülési önsegélyről. Az egyedül szülő nő igyekszik a szülés lefolyásában saját magának segíteni oly formán, hogy a magzat elölfekvő részeit megragadja. Eközben az arcon körömnyomok, a száj környékén kiterjedt roncsolt, repesztett sérülések, a szem és környékének sérülése keletkezhet. Elkülönítésük a szándékos sérülés okozásától nem egyszerű. Az ún. rohamos szülésnél egy erőteljes tolófájás hatására megszülethet az újszülött, a kizuhanás következtében zúzódásos sérülések, néha csonttörések keletkeznek, elszakadhat a köldökzsinór, a köldök-bőrköldök határán. A már szült, de először szülő nőnél is előfordulhat a szülés váratlanul gyors befejeződése. Ezekben az esetekben azonban az anyánál is súlyos sérülésekkel kell számolni, a portió területén és a gáttájékon. A szülő nők gyakran arra hivatkoznak, hogy a szülési fájdalmak jelentkezését félreismerték, ezért a megszületett magzat földre, WC-be, pöcegödörbe esett és így keletkeztek sérülései vagy halt meg. Nem egyszer állításukat az orvos szakértő véleménye is alátámasztja.

61

Megemlítendő még az ún. magzati álhalál (asphyxia) ami elég gyakori és még a szakorvosokat is nehéz feladatok elé állítja a korszerűen felszerelt szülészeteken. Ha az anya egyedül szül, a magzat ilyen állapotát felismerni, megítélni nem tudja. Mivel az anya a magzatot halottnak hiszi, úgyis bánik vele, s a holttestet igyekszik eltüntetni. Előfordulhat olyan eset is, hogy az álhalál állapotában lévő magzatot öli meg. Mivel a cselekmény elbírálásában az újszülött élő volta, életképessége döntő tényező, az egyedül, segítség nélkül szülő nő esetében az álhalál állapotában született magzatot életképtelennek kell tekintetni, mivel a magzat életben maradásának lehetősége, esélye akkor is a legminimálisabb, ha az anyának nincs szándékában elpusztítása. A szülés rendkívülisége önmagában még nem jelenti az újszülött szándékos megölését. Ez utóbbit az orvos szakértői vizsgálat csak akkor bizonyíthatja, ha minden más egyéb halálokot megnyugtató módon ki tud zárni. A boncolás során az orvos szakértők keresik az ún. céltudatos cselekvés nyomait is. Ez leginkább az újszülött ellátásában mutatkozik meg. A szabályszerűen elmetszett és ellátott köldökzsinór, az újszülött megfürdetése (ilyen esetben az újszülött bőréről hiányzik a magzatmáz, a véres szennyeződés) megfelelő ápolásra utal. Ez az anya szülés utáni pszichés állapotának tükrözője is. Az újszülött boncolásánál az orvos szakértőnek a következő kérdésekre szükséges válaszolnia: – Élve vagy holtan született-e az újszülött? – Lehetett-e az újszülött az ún. magzati álhalál (asphyia) állapotában? – Ha élve született, mennyi ideig élt, illetve élhetett? – Érett volt-e az újszülött, illetve a terhesség melyik időszakában született? – Életképes volt-e? – Az újszülött neme? – Mikor álhatott be a halál? – Mi volt a bekövetkezett halál oka? – A holttesten található sérülések hogyan keletkezhettek? – Ha eszközt használtak, milyen eszköztől származhatnak? – Szakszerű szülésvezetéssel életben lehetett volna-e tartani az újszülöttet? – A sérülések keletkezhettek-e szülési önsegély, vagy rohamos szülés során? – Ha igen az újszülött testén hol, és azok milyen módon jöhettek létre? – Látszanak-e az újszülöttön céltudatos ápolás nyomai? A szülő nőre vonatkozó kérdések lehetnek: – Szült-e és mikor szült? – Szülhette-e a vizsgált újszülöttet? – Rohamos szülés megállapítható-e? – A DNS vizsgálat eredménye alapján az újszülött a terhelttől származik-e? – A szülés alatt vagy a szülés után szenvedett-e a beszámítást kizáró vagy korlátozó kóros lelkiállapotban? (Igazságügyi orvos, szülész-nőgyógyász, elmeorvos együttesen tudnak válaszolni erre a kérdésre.) h) Erőszakos közösülés bűncselekmény gyanúja esetén a sértett vizsgálatát a közösülés utáni legkorábbi időpontban el kell végezni az orvos szakértőnek. Ez te-

62

szi lehetővé, hogy a közösülést követően olyan sérüléseket is felismerjen, melyek néhány óra múlva eltűnnek, így a hüvely nyálkahártyájának bővérűségét, duzzanatát, másrészt azokat a megragadási nyomokat, melyek esetenként csak hyperaemiával és körülírt duzzanattal járnak és nem okoznak vérbeszűrődéseket. A spermiumok kimutatása miatt is szükséges a vizsgálatot minél előbb elvégezni. A sértett tisztálkodása olyan nyomokat semmisíthet meg, melyek a későbbiekben a bizonyítást lehetetlenné teszik. Olyan sérüléseket kell keresnie a szakértőnek, amelyek a testi erőszakkal összefügghetnek, megragadási nyomokat a karon, az emlők tájékán, a combokon, nyaktájékon, stb. Sokszor a terhelt a közösülés tényét ugyan elismeri, ugyanakkor a sértettel ellentétben arra hivatkozik, hogy a közösülésre a sértett belegyezésével került sor. Ez esetben az elsődleges kérdés annak tisztázása, hogy a sértett ún. szokványos közösülő-e, avagy kimutathatók erőszak nyomai. Ennek tisztázásához már a sértett elsődleges orvosi vizsgálata, ill. a hüvelykenet levétele során nagyon körültekintően kell eljárni. (Az orvosi vizsgálatot mindig ún. vizsgálat kérő lapon kell kérni az egészségügyi intézménytől.) Vagyis fel kell hívni az orvos figyelmét arra, hogy a sértetten lévő valamennyi (akár feltehetően korábbi) sérülést is részletesen rögzítse. Előfordul, hogy a terhelt arra hivatkozik, hogy a sértett kifejezetten kérte, hogy okozzon fájdalmat neki, legyen vele erőszakos (ez jellemzően a korábban érzelmi kapcsolatban állók esetén szokott előfordulni). A védekezésre képtelen és akaratnyilvánításra képtelen állapot megítélése is gyakran az orvos szakértő feladata. Ide sorolható a súlyos alkoholos állapotban lévő sértettel közösülés, de a kábítószer vagy kábítószerpótló anyag vagy a gyógyszer tudatvesztést okozó hatására beálló védekezésre képtelen állapot is. Máskor különböző betegségek, mozgáskorlátozottság, ágyhoz kötöttség miatt nem tud a sértett ellenállást kifejteni. A Btk. 210. § értelmében a tizenkettedik életévét be nem töltött személyt védekezésre képtelennek kell tekinteni. Megrontás bűncselekménye valósul meg, ha tizennegyedik életévét be nem töltött személlyel, annak beleegyezésével közösül a gyanúsított. Mindkét esetben gyakori az elkövetők azon védekezése, hogy a 12 év alatti, vagy a 14 év alatti gyermeket koruknál idősebbnek vélték. Ezekben az esetekben az orvos szakértői vizsgálat a sértett külső megjelenése, a másodlagos nemi jellegek kialakulása alapján dönti el, hogy valóban koránál fejlettebb volt-e a sértett. Akaratnyilvánításra képtelen az olyan elmekórtani esetek csoportjába tartozó sértett, aki a szexuális kapcsolat jelentőségét, következményeit nem tudja felismerni, így a beleegyezését vagy akaratát a közösülésbe nem lehet figyelembe venni. Pl. gyengeelméjű sértett vagy bizonyos esetek, amikor a fokozott szexuális késztetés jellemzi a kórképet. Imbecillis vagy mániás betegeknél az állapot még laikus számára is felismerhető, egyértelmű, máskor a betegség természete olyan, hogy az akaratnyilvánításra képtelen állapot nem egyértelmű, nem ismerhető fel. A cselekmény következményei lehetnek a szüzesség elvesztése, a terhesség, nemi betegség, a sérülések, melyek lehetnek pszichés károsodások, testi sérülések, vagy jelentős vérzéssel járó sérülések a nemi szerveken. Legsúlyosabb következmény lehet a sértett bántalmazásával okozati összefüggésbe hozható halál.

63

Az orvos szakértőnek feltehető kérdések: – Történt-e közösülés? – Ha igen, erre milyen sérülések utalnak? – A sérülések milyen, és mekkora erőbehatás következtében keletkeztek? – Milyen fájdalommal járhattak? – A sérülések keletkezhettek-e egy szokványos közösülés következtében? – Megtörténhetett-e úgy, ahogy a sértett állítja? – A sérülések önkezű okozása kizárható-e? – A sérüléseknek mennyi a tényleges gyógytartama? – Védekezésre illetőleg akaratnyilvánításra képtelen volt-e a sértett? – Ha igen, ez felismerhető volt-e? – Milyen következményei vannak vagy lehetnek a cselekménynek? – Korának megfelelő vagy fejlettebb-e a sértett? – A nemi szervek sérülései járhattak-e olyan elváltozással, melyek a későbbiekben közösülési képtelenséghez vezethetnek, esetleg szülésnél okozhatnak problémát? – A terhelt testén találhatóak-e olyan sérülések, elváltozások, melyek a sértett védekezése során keletkezhettek? – A terhelt közösülés képes-e? – A terhelt nemzőképes vagy nemzőképtelen? (Ez a sértett terhessége esetén lehet lényeges kérdés.) – A terhelt szenved vagy szenvedett-e fertőző nemi betegségben? i) A közlekedési bűncselekmények, balesetek mindig összetett szakértői vizsgálatokat igényelnek. Az orvos szakértőnek a rekonstrukció során együtt kell működni más területek szakembereivel. A helyszínen talált biológiai (vér, haj, szövetdarab, stb.), illetve más anyagmaradványok (járműalkatrészek, üvegtörmelék, festéknyomok, stb.) a baleset érintettjeitől, a balesetben részes járművekről származhatnak, és a baleset körülményeiről értékes adatokat szolgáltathatnak. A ruházaton a gumiköpeny lenyomata, festék, üvegmaradványok, a cipőn csúszási nyomok utalhatnak az ütközés irányára, erejére, a jármű típusára, a sérült baleset pillanatában elfoglalt testhelyzetére. A közúti gépjármű okozta baleset a sértett testhelyzetétől és a személyi sérülések keletkezési mechanizmusától függően lehet: – elütés, amikor a sértett az ütközéskor általában álló testhelyzetben volt, a test a jármű valamely részével érintkezett, – gázolás, amikor a sértett a jármű előtt feküdt, a jármű egy vagy több kereke áthaladt a testén, – elütés és gázolás, amikor az elütött személy a továbbhaladó jármű elé zuhanva gázolást is elszenved, – ütközés, amikor a járművek vezetői és utasai sérülnek. Az orvos szakértőnek feltehető kérdések pl.: – A gyalogos milyen testhelyzetben lehetett a baleset pillanatában? – A gyalogos mely sérülései keletkezhettek az elütéstől és melyek az elzuhanástól, illetve attól, hogy testén egy vagy több jármű áthaladt?

64

– A gyalogos a gépkocsi előtt jobbról-balra, vagy balról-jobbra, illetve milyen szögben haladhatott? – A balesetet szenvedett személy sérülései hogyan, milyen módon keletkeztek? j) Szőrszálak, hajszálak, vizsgálatakor az orvos szakértő az alábbi kérdésekre adhat választ: – A beküldött bűnjel hajszál, vagy szőrszál-e? – Ha igen, emberi vagy állati eredetű-e? – Ha emberi, melyik testrészről származik? – Mi módon vált le a testről? k) Az egyéb biológiai anyagmaradványok (vér, nyál, ondó, hüvelyváladék, hámszövet, haj- és szőrszál, csont, fog, abortátum, stb.) kriminalisztikai célú vizsgálatát az igazságügyi hemogenetikus szakértők végzik. A szakértők részére feltehető kérdések elsősorban a maradvány eredetének meghatározására irányulhatnak. Ennek megállapítása annak alapján történik, hogy a vizsgálat tárgyát képező biológiai maradványból kinyerhető DNS tipizálása eredményeként kapott DNS-profil és (az ügytől függően) a sértett, az elhalt vagy a gyanúsított DNS-profiljának összehasonlítása révén a szakértő számszerűsített formában tud a közös eredet valószínűségére nyilatkozni. l) Toxikológiai vizsgálatok. Az emberölés, testi sértés, erőszakos közösülés, kifosztás (stb) eseteiben, valamint a rendkívüli halálesetek kapcsán felmerülhetnek mérgezésre utaló körülmények. Az ilyen ügyekben az orvos- és a toxikológus szakértő együttműködése szükséges. Ezzel a kérdéssel a rendkívüli halálesetek kapcsán részletesen foglalkozunk. m) A vér alkoholkoncentrációjának vizsgálata. Az élet elleni erőszakos, a nemi erkölcs elleni, a közlekedési, a vagyon elleni stb. bűncselekményeknél kriminológiai és kriminalisztikai sajátosság sok esetben mind az aktív, mind a passzív alanyi oldalon a rendszeres alkoholizálás, az alkoholizmus, és a tett idején is az alkoholos állapot. Az orvos szakértő e körben a következőkre válaszolhat: – A vizsgált személy véralkohol tartalma hány ezrelék volt a cselekmény időpontjában és ez milyen alkoholos befolyásoltságnak felel meg? – A vizsgált személy által bevallott italfogyasztás (figyelemmel a szeszesital milyenségére, mennyiségére, és az italfogyasztás idejére) előidézhette-e a kimutatatott alkoholos befolyásoltságot? – Amennyiben nem, akkor a vizsgált személynek milyen mennyiségű és minőségű szeszesitalt kellett elfogyasztania ahhoz, hogy a szervezetében a kimutatott alkoholkoncentráció kialakulhasson? – A terheltet a kimutatott alkoholos állapota mennyiben gátolta a biztonságos vezetésben? – Kizárható-e a ráivás – a terhelt azon állítása, hogy csak a járművezetés illetve baleset után fogyasztott szeszesitalt?

65

4.3.2. Az igazságügyi elmeorvos szakértőnek feltehető kérdések Az alkoholista életmód, a bűncselekmény elkövetésekor fennálló ittasság mértéke, az alkohol hatása a szervezetre, az ittasság fajtája, valamint a bódult állapot releváns kérdés mind az elkövetés, mind a felelősség megállapítása szempontjából. Amíg a vér alkoholkoncentrációjának vizsgálata az orvos szakértő kompetenciája, az alábbi kérdésekre az igazságügyi elmeorvos szakértő adhat választ. a) A Btk. 75. §-a szerint „Az elkövető kényszergyógyítása rendelhető el, ha bűncselekménye alkoholista életmódjával függ össze, és hat hónapot meghaladó, végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik.” E vonatkozásban tehát nem csupán a bűncselekmény elkövetésekor fennálló ittasság mértéke (stb.) a releváns, hanem az is, hogy az elkövető alkoholista életmódot folytat-e és az elkövetés ezzel összefüggésben áll-e. Ezért a nyomozás során az alkoholista terhelt életvezetését, az elkövetéskori ittas állapotát fel kell tárni, illetve bizonyítani kell. Így azt, hogy mennyit és mit iszik, milyen gyakorisággal, ez milyen hatással van rá, gyakran lerészegedik-e, ennek mi a hatása cselekményeire, családi életére, környezetére, munkájára stb. Továbbá a bűncselekmény elkövetése előtt mit és mennyit ivott, milyen gyógyszereket szedett be, mennyi volt a vér alkohol tartalma, az alkoholista életmódja és az alkoholos állapota mennyire befolyásolta tettében. A nyomozás e vonatkozásban a terhelt vallomására és a rendelkezésre álló tényekre, adatokra támaszkodhat. Az alkoholista életmód tanúvallomásokkal való bizonyítása is sok problémát okoz, mivel tanúkat elsősorban a bűncselekmény lefolyásával kapcsolatosan, vagyis a történeti tényállásra vonatkozóan hallgatjuk ki. Ebben a körben a hozzátartozók, szomszédok, munkatársak, barátok stb. kihallgatására attól függően kerül sor, hogy a bűncselekmény elkövetéséről tudnak-e információt adni. Nem elégedhetünk meg csupán a cselekmény ittas állapotban történő elkövetése bizonyításával. Fel kell kutatni és ki kell hallgatni mindazon tanúkat, akik az alkoholista életmóddal kapcsolatosan a bizonyítást elősegíthetik. Nehezíti a helyzetet, hogy a terhelt hozzátartozói gyakran élnek a törvényben biztosított jogukkal és tanúvallomásukat megtagadják. A szakértő elsősorban a terhelt alkoholizmusának belgyógyászati, ideggyógyászati és pszichológiai kérdéseit tisztázza vizsgálatokkal és a vizsgált személy kikérdezése útján. Az igazságügyi elmeorvos szakértő választ adhat arra, hogy: – A terhelt alkoholista életmódot folytatott-e? – Amennyiben igen, egészségi állapota megengedi-e vele szemben kényszergyógyítás alkalmazását? – A gyógyító intézkedés elrendelése indokolt-e? b) A Legfelsőbb Bíróság III. számú Büntető Elvi Döntése az ittas vagy bódult állapotban elkövetett bűncselekményekért való felelősségről kimondja: „Ha a cselekményt önhibából eredő és a Btk. 24. §-ának (1) bekezdése szerinti tudatzavart okozó ittas vagy bódult állapotban követik el – s ez a Btk. 25. §-a értelmében az el-

66

követő javára figyelembe nem vehető – a cselekmény annak tárgyi oldalához képest minősülhet szándékos vagy gondatlanságból elkövetett bűncselekményként.” Az ittas állapot okozta tudatzavar alapvetően eltér a tudatzavar egyéb eseteitől; az önhibából leittasodó tudatzavara olyan ok következménye, melyért az elkövető felelőssé tehető. Abban az esetben, ha valaki teljesen önhibáján kívül ittasodott le, pl. erőszakkal leitatták, a Btk. 24. §-a alkalmazásának van helye. Az önhibájából ittas állapotba kerülő és bűncselekményt elkövető személyt olyannak kell tekinteni, mintha beszámítási képessége lenne. Azonban a Btk. 25. §-a a 24. § alkalmazását csupán a tudatzavar tekintetében zárja ki. Ez a korlátozás nem áll fenn az elmebetegség esetén még akkor sem, ha az mértéktelen alkoholfogyasztásra vezethető vissza. Az ittasság fajtái: • szokványos (eseti típusos) részegség A beszámítási képesség, illetve a bűnösség hiánya ellenére az ilyen állapotban bűncselekményt elkövető személyt olyannak kell tekintetni, mintha beszámítási képessége és bűnössége lenne. Tehát büntethető. • patológiás (kóros) ittasság Ennek különböző formái az elmeműködés olyan időleges jellegű tudatbomlással járó zavarai, amelyek minőségileg különböznek a közönséges ittasságtól és a heveny elmebetegséggel egyenlő állapotnak tekinthetők. A kóros ittasság nem részegség a szokványos értelemben, hanem alkoholhatásra fellépő heveny pszichotikus állapot, mely súlyos tudatzavarral jár. Ilyen állapot esetén tehát nem a Btk. 25. §-a, hanem a 24. § (1) bek. érvényesül. A bűncselekményt elkövető nem büntethető. Jellemző vonásai: – a kapcsolatteremtés (érintkezés-felvétel) súlyos megnehezülése vagy hiánya, – az érzékcsalódások, illetve kóros élmények, téveszmeszerű ötletbetörések, – a magatartás én-idegensége, mely a korábbi viselkedéstől gyökeresen különbözik, – az adott helyzethez képest inadekvát cselekvés, – a hírtelen, heves, megokolatlan és túlméretezett indulatkitörés, – a terminális alvás és végül, – teljes vagy súlyosabb fokú amnézia, amely gyakran az ittasságot megelőző időre is kiterjed. • abortív patológiás (csökevényes kóros) részegség Lényegét illetően nem különbözik a teljesen kifejlődött patológiás (kóros) részegségtől, csupán jellemző tünetei csak csökevényesen alakulnak ki. Ha az elkövető a kóros részegség csökevényes állapotában cselekedett, úgy a Btk. 24. § (2) bekezdése alkalmazható. Tehát büntethető, de büntetését korlátlanul enyhíteni lehet. Amennyiben a patológiás, vagy abortív patológiás részegség gyanúja merül fel, úgy feltétlenül tisztázni kell, hogy a terhelt korábban valamikor került-e már ilyen állapotba alkoholfogyasztása következtében. A fenti részegégi állapotok ugyanis az alkoholra való túlzott biológiai reakciók következtében lépnek fel, vagyis a szervezet nem tolerálja az alkoholt. • idült alkoholista Az ilyen elkövető nem mindig szenved elmebetegségben, bár többnyire rendellenes személyiségű. („Elitta az eszét.”) Ez az állapot azonban esetleg a személyiség

67

olyan fokú degradációjával járhat, amely már egyenértékű az elmebetegséggel, s ez korlátozhatja vagy kizárhatja a beszámítási képességet. A fentiekre vonatkozóan feltehető kérdések: – A terhelt a cselekmény elkövetésének időpontjában milyen részegség állapotában volt? – Amennyiben patológiás vagy abortív patológiás részegség állapotában volt, illetőleg, ha idült alkoholista, ez az állapota kizárta vagy csak korlátozta a cselekmény következményeinek felismerésében vagy abban, hogy a felismerésnek megfelelően cselekedjék? c) Egyre gyakoribb a kábítószer hatása alatt elkövetett bűncselekmény. A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása kifejti, hogy a kábítószerek és kábító hatású anyagok tudatzavart okozhatnak. Ez függ a szer milyenségétől, mennyiségétől és a bódult állapot formája és milyensége igen változatos lehet. Jellegüknél fogva a szokványos részegséggel azonos elbírálás alá esnek, tehát a Btk. 25. §-ának értelmében nem zárják ki, illetve nem korlátozzák az elkövető büntetőjogi felelősségét. Ha a kábítószer-függőség betegség szintű személyiségzavart okoz, az korlátozhatja vagy kizárhatja az elkövető beszámítási képességét. Hasonló korlátozottságot vagy kizáró körülményt jelent a kábítószer-fogyasztás során kialakuló elmebetegség vagy szellemi leépülés. Az igazságügyi elmeorvos szakértő választ adhat arra, hogy: – A terhelt a cselekmény elkövetésének időpontjában kábítószer hatása alatt volt-e? – A terhelt kábítószerfüggő, illetve kábítószer élvező-e? – A kábítószer fogyasztása következményeként kialakult-e nevezettnél betegség színtű személyiségzavar, elmebetegség vagy szellemi leépülés? – Amennyiben igen, ez az állapot kizárta vagy csak korlátozta a beszámítási képességét? d) A Btk. 24. § (1) bekezdése értelmében nem büntethető, aki a cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában – így különösen elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy személyiségzavarban – követi el, amely képtelenné teszi a cselekmény következményeinek felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. (2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt korlátozta a cselekmény következményeinek felismerésében vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. 25. § A 24. § rendelkezései nem alkalmazhatók arra, aki a cselekményt önhibából eredő ittas vagy bódult állapotban követi el. A Btk. 74.§ (1) bekezdése szerint személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetőjének kényszergyógykezelését kell elrendelni, ha elmeműködésének kóros állapota miatt nem büntethető, és tartani kell attól, hogy hasonló cselekményt fog elkövetni, feltéve, hogy büntethetősége esetén egy évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene kiszabni.

68

A terhelt elmeállapotának vizsgálata kötelező, ha az eljárás során tanúsított magatartása, viselkedése, nyilatkozatai vagy egyéb rendelkezésre álló adatok alapján feltételezhető, hogy kóros elmeállapotú. Ezek az adatok származhatnak a cselekmény elkövetésének körülményeiből, a tanúvallomásokból, orvosi kezelési adatokból, korábbi szakvéleményekből. A terhelt elmeállapotáról – amennyiben ennek szükségessége felmerül – akkor is be kell szerezni a szakértői véleményt, ha korábbi büntetőügyében már készült ilyen s azóta hosszabb idő telt el. Szükség van szakvéleményre akkor is, ha a korábbi nem régen készült, de a terhelt más jellegű bűncselekményt követett el pl. korábban súlyos testi sértést, utóbb jármű önkényes elvételét, mert bűncselekmény típusonként is eltérő lehet a kóros elmeállapot beszámíthatóságra gyakorolt hatása, szakértői megítélése. A büntetőeljárás nyomozási szakában sok esetben kell dönteni e szakkérdésekben, hiszen e tények a bizonyítás tárgyához tartozóak, megállapításuk vagy kizárásuk befolyásolhatja az eljárás későbbi menetét, sorsát, a további bizonyítási cselekmények irányát. Előfordul, hogy a tünetegyüttesek nem teszik lehetővé, hogy a szakértők a szokásos vizsgálatok alapján egyértelműen állást foglaljanak a terhelt kóros elmeállapota felől, mert ehhez az elmeállapot hosszabb szakértői megfigyelése szükséges, amelyre viszont a szakértőknek nincs lehetősége. Ilyenkor a szakértők előzetes elmeorvosi szakvéleményükben ezt a tényt leírják és javasolják az elmeállapot megfigyelését. Fogvalévő terhelt esetében a megfigyelést az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet (IMEI) végzi. A megfigyelés végrehajtásával az előzetes letartóztatás nem szűnik meg, szemben az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelésével. Szabadlábon lévő terheltet meghatározott pszichiátriai fekvő beteg intézetbe, nevezetesen az idegbeteg-gondozó intézet útján a kórház elmeosztályára kell beutalni. Az intézeti orvos ilyenkor a szakvéleményadásban egyik szakértőként közreműködhet. [2/1998. (V. 19.) IM rendelet 52. § (3) bek.] Az ebben az intézetben fekvő terhelt személyi szabadsága a megfigyelés alatt csak az Eü. tv. X. fejezete szerint korlátozható. A megfigyelés eredményéről a megfigyelést végző intézmény írásos véleményt készít, amelyet a kirendelő hatóságnak küld meg. A terhelt elmeállapotáról ezt követően adnak a kirendelt igazságügyi szakértők végleges véleményt.53 53

Be. 107. § (1) Ha a szakvélemény szerint a terhelt elmeállapotának hosszabb szakértői megfigyelése szükséges, a bíróság – a vádirat benyújtásáig az ügyész indítványára – a terhelt elmeállapotának megfigyelését rendeli el. A fogva levő terheltet az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe, a szabadlábon levő terheltet a jogszabályban meghatározott pszichiátriai fekvőbeteg-intézetbe kell beutalni. A megfigyelés egy hónapig tarthat, ezt a határidőt a bíróság a megfigyelést végző intézet véleménye alapján egy hónappal meghosszabbíthatja. (2) Az elmeállapot megfigyelésének elrendelése miatt bejelentett jogorvoslatnak nincs halasztó hatálya, kivéve, ha a terhelt szabadlábon van. (3) A szabadlábon lévő terhelt elmeállapotának megfigyelése során a terhelt személyes szabadsága az egészségügyről szóló törvényben meghatározottak szerint korlátozható. Ha a terhelt az elmeállapot megfigyelése alól kivonja magát, a pszichiátriai intézet erről haladéktalanul értesíti az elmeállapot megfigyelését elrendelő bíróságot.

69

A kóros elmeállapot vonatkozásában feltehető kérdések: – A terhelt a cselekmény elkövetésének időpontjában kóros elmeállapotú volt-e? – Amennyiben igen, ez az állapota kizárta vagy csak korlátozta a cselekmény következményeinek felismerésében vagy abban, hogy a felismerésnek megfelelően cselekedjék? – Tartani kell-e attól, hogy hasonló cselekményt fog elkövetni? Előfordulhat, hogy a terhelt a bűncselekmény elkövetése után lesz beteg vagy baleset éri és az eljárás során felmerül a gyanú, hogy elmebeteg lett (pl. agyhártyagyulladás, agyvérzés, koponyasérülés, stb. következményeként). Ebben az esetben szintén igazságügyi elmeorvos szakértő kirendelésével kell megállapítani54, hogy a terhelt az eljárás időpontjában elmebeteg-e? ♦

A leírtakból is kitűnik, hogy az igazságügyi orvos- és elmeorvos szakértők tevékenysége rendkívül szerteágazó és fontos szerepet tölt be az igazság kiderítésében. Ahogy változik a minősítés a különös részi törvényi tényállások figyelembevételével, úgy változik a bizonyítandó tények köre. Ezért felsorolni az összes kérdést, amelyek feltehetőek az orvos- és elmeorvos szakértőknek lehetetlen. Az egyes konkrét bűncselekmények nyomozása során bevonásra kerülő orvos és elmeorvos szakértőknek ezekből a kérdésekből kell mindig az éppen aktuálisat, oda illőt feltenni, esetleg az említetteken kívül más kérdéseket megfogalmazni. Ha ez nehézségbe ütközik, a szakértő segítségét lehet kérni.

140. § (1) Az ideiglenes kényszergyógykezelés a kóros elmeállapotú terhelt személyi szabadságának bírói elvonása jogerős ítélet nélkül. (2) Ideiglenes kényszergyógykezelésnek akkor van helye, ha megalapozottan lehet következtetni arra, hogy a terhelt kényszergyógykezelését kell elrendelni. (3) Az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelésére az előzetes letartóztatás elrendelésére vonatkozó szabályok [130. § (1) bek.] irányadók. 141. § (1) Ha a terhelt előzetes letartóztatásban van, az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelésével egyidejűleg az előzetes letartóztatást meg kell szüntetni. (2) Ha az előzetesen letartóztatott pszichiátriai kezelése szükséges, de ideiglenes kényszergyógykezelésének elrendelésére nincs alap, az előzetes letartóztatást – a bíróság rendelkezése alapján – az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben kell végrehajtani. 142. § (1) A vádirat benyújtása előtt elrendelt ideiglenes kényszergyógykezelés az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig tart. (2) Ha az ideiglenes kényszergyógykezelés megkezdésétől hat hónap eltelt, és az ügyész még nem nyújtott be vádiratot, az ideiglenes kényszergyógykezelés indokoltságát a bíróság felülvizsgálja. A felülvizsgálat iránt az ügyész a határidő lejárta előtt öt nappal tesz indítványt a bíróságnak. 144. § (1) Az ideiglenes kényszergyógykezelést az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben kell végrehajtani. 54 Amennyiben igen, ez akadálya az eljárás folytatásának és az ügyész a nyomozást felfüggeszti (Be. 188. § (1) bek. b. pont). A nyomozást folytatni kell, ha a felfüggesztés oka megszűnt (Be. 188. § (2) bek.). Nyilvánvaló, hogy az igazságügyi elmeorvos szakértő újabb véleményének beszerzése szükséges annak megállapításához, hogy a terhelt már nem elmebeteg.

70

4.4. AZ IGAZSÁGÜGYI PSZICHOLÓGUS SZAKÉRTŐKRŐL A bíróságok és a nyomozó hatóságok is egyre szélesebb körben támaszkodnak a pszichológia korszerű eredményeire, egyre gyakrabban igényelnek pszichológus szakértői véleményt. Az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 20. számú módszertani levele „az igazságügyi pszichológus szakértők működési köréről és tevékenységéről” a pszichológus szakértők tevékenységének egységesítése, munkájuk módszertani színvolánnak emelése érdekében készült; legfontosabb előírásaival a nyomozó hatóság tagjainak is tisztában lenniük. Ezek a következők: Az igazságügyi pszichológia az igazságszolgáltatás gyakorlatát segítő lélektan elméleti és diagnosztikai ismereteit fogja össze, támaszkodva különösen a klinikai lélektan felnőtt és gyermek diszciplínájára, továbbá a munkalélektan közlekedéspszichológiai ágazatára. Igazságügyi pszichológus az a szakpszichológus, aki a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara tagja, szakértői igazolvánnyal rendelkezik és az igazságügyi pszichológia definíciójában meghatározott elméleti és gyakorlati ismereteknek birtoklása révén speciális tevékenységet végez: – megbízás folytán, – a megbízó (az igazságszolgáltatás) számára felhasználható formában, – titoktartás mellett, ami alól csak a jogszolgáltatás keretében kap felmentést. A szakértői tevékenységet, így az igazságügyi pszichológus tevékenységét törvények és rendelkezések, állásfoglalások szabályozzák. A megbízás jellegéből adódóan az igazságügyi pszichológus tevékenysége eltérő lehet, ennek megfelelően feladata, véleményének jellege is különbözhet. A pszichológus szakértő önálló szakvélemény elkészítésére jogosult minden olyan kérdésben, melynek megválaszolásához kizárólag lélektani ismeretek szükségesek. Egyéb kérdésekben az adott szakterület szakértőjével működik közre. Ez azt is jelenti, hogy a megbízásban a pszichológus szakértőnek tévesen feltett (kompetencia idegen) kérdésekre nem kell, de nem is szabad válaszolnia. A szakértői munka – alapjait tekintve – mindig kérdésfeltevésben szereplő információ megszerzésére, a vizsgálati feladat elvégzésére irányul, amit egy adott személy, vagy személyek vizsgálatba vonásával lehet csak elérni. Módszertanilag az alkalmazott pszichológiai vizsgálat helyzetről-helyzetre jelentős fokban eltérő lehet, de a kapott, különböző természetű adatoknak azonos módon kell megalapozniuk a kiértékelés menetét úgy, hogy a kiértékelés folyamatában nyert megállapítások végül a feltett kérdések megválaszolásához vezessenek. Az igazságügyi pszichológus-szakértőt tevékenysége felhatalmazza, illetve kötelezi: – a vizsgálatra kijelölt személy, vagy személyek vizsgálatának elvégzésére, – a vizsgálati eredmények alapján készítendő szakértői vélemény elkészítésére; – jogosult a szakértői véleményhez releváns információk beszerzése érdekében szaktanácsadót, konzulenst igénybe venni, és – a vélemény kialakításához szükséges dokumentumokba betekinthet.

71

Az igazságügyi pszichológus vizsgálatait azokra a személyekre terjeszti ki, akiknek szakértésére megbízást kap. Ha szükségesnek látja, kezdeményezheti újabb személyek bevonását. A gyermekeknél az igazságügyi vizsgálat elvégezhetősége általában a harmadik életév, ez azonban a gyermekektől függően változó lehet. A gyermek fejlődési szintjének megállapítása céljából fiatalabb életkorban is vizsgálható. A személyekkel a szakértő kapcsolata csupán vizsgálatokra jellemző viszonyt jelent, más jellegű kapcsolat pl. terápiába vétel, tanácsadási tevékenység nem fogadható el. Általánosan érvényes szabály, hogy a vizsgálat során egyidejűleg több módszert szükséges használni. Az adott kérdésfeltevésnek megfelelő vizsgáló eljárás/ok kiválasztása a szakértő kompetenciája. Ezek azonban csak olyan standardizált eljárások, ill. projektív tesztek lehetnek, melyek a pszichodiagnosztikai gyakorlatban kimunkált viszonyítási (objektív) kritériumokkal rendelkeznek, s alkalmasak a vizsgálati személy(ek) vonatkozásában a jogszolgáltatás számára releváns információt nyújtani (a kérdésfeltevésre validitással rendelkeznek). 4.4.1. A szakértői gyakorlatban ajánlott és alkalmazott vizsgálati eljárások a) Személyiségvizsgálat: • Projektív módszerek: Rorschach, Behn-Rorschach, TAT, CAT, Szondi, PFT, Lüscher féle színválasztás tesztek. • Kérdőíves módszerek: Cattell, Freiburgi, CPI, MMPI (ill. másodlagosan olyan kérdőíves technikák, amelyek a klinikai gyakorlatban szerepelnek, standardizáltak). Gyermekek vizsgálatánál 16 éves korig általában a Behn-Rorschach tesztet ill. standardjait alkalmazzák. Részfunkciók (érzelmi választások) vizsgálatára projektív eljárások: Családrajz, Düss – mese, három kívánság, csónak helyzet, ház két ablaka stb. b) Teljesítményvizsgálat: • Intelligencia mérő eljárások: MaWI, Raven, MaWGyI, Budapesti Binet, Ozsváth teszt, HTP-(Pető – Szilágyi változata), Cattell teszt B-skálája. • Mentális részteljesítményeket mérő eljárások: Benton, Bender-Gestalt, AjkayOIT, ill. kiegészítésként azok a teljesítmény tesztek, amelyek a klinikai gyakorlatba bevonultak és standardizált értékelés lehetőségével rendelkeznek. c) Műszeres vizsgálatok: • közlekedéspszichológiai diagnosztika eseteiben pl. tachisztoszkóp, konfliktométer, reakcióidőmérő, Led stb. • büntetőeljárásokban pl. poligráfia, GBR stb. d) A viselkedés megfigyelése, a kikérdezés (explorációs technika) nélkülözhetetlen része a szakértői vizsgálatnak. Az exploráció az igazságügyi szakértésben tematikus kikérdezés formájában történik. A kikérdezés a vizsgálat során azt a célt szolgálja, hogy a megbízásban szereplő kérdésekre a szakértő választ tudjon adni. Az explorációban nyert adatok révén kapcsolódik a vélemény a perbeli adatok konkrét formáihoz. Minthogy a viselkedés megfigyelése, a kikérdezés számtalan, nehezen korrigálható hibaforrással rendelkezik, önálló technikaként való kizárólagos alkalmazása a szakértői gyakorlatban általában nem fogadható el.

72

4.4.2. A pszichológus szakértő kompetenciája a megbízásban szereplő kérdések alapján Az igazságügyi pszichológus a következő jelenségek megragadására, megfogalmazására, magyarázatára, illetve valószínűsítésére kompetens: – Az egészséges és az egészségestől eltérő személyiségvonások feltárására, leírására, tipizálására, kategorizálására. – A normán belüli és normáltól eltérő személyiségvonások feltárására, leírására, tipizálására ill. kategorizálására (jogi értelmű-deviancia jelenségek). – Speciális feladatok megoldására előnyös, ill. hátrányos személyiségvonások, képességnormák feltárására, minőségileg kategorizált leírására és tipizálására (nevelési alkalmasság és kategorizálása, összehasonlító értékelése, gépjármű vezetői alkalmasság, baleseti hajlam, tolerancia szint, agresszivitásra való készség, lőfegyver tartására alkalmasság stb.). – Általános és részletes intellektuális, pszichomotoros stb. képességek szintjeinek megállapítása. – Élménybeszámolók hátterében működő lélektani folyamatok jellegének, minőségének feltárása, leírása, értékelése, az adott élmények adekvát átélése, az átélésről komponált, illetve instruált közlés, konfabuláció, az élménybeszámoló adekvációs fokába ágyazott elhihetőség megállapítása. – Magatartás-problémák hátterében rejtőző pszichés struktúrák pszichogenetikai feltárása (elhanyagolás, veszélyeztetés, visszaélés, nyomorgatás, felbujtás stb.). – Pszichotraumatikus élmények következményes állapotainak feltárása, leírása, a pszichotrauma megállapítása, illetve kizárása. – Nevelési hatások megjelenésének valószínűsítése a gyermektől és a gyermekről kapott adatszerzésen túlmutató adatok alapján (a szülő–gyermek kapcsolatának indirekt, kiterjesztett vizsgálata). – A gyermekek direkt befolyásolásának, az egyik szülőnek, vagy mindkettőnek a másik szülő személyiségét sértő, őt leértékelő vagy a gyermekben ilyen következményekkel járó magatartásmódjainak feltárása, leírása és értékelése. – A különböző megismerési forrásokból nyert adatok (kikérdezés, benyomás, megfigyelés, tesztvizsgálat stb.) ellenmondásainak valószínűsített validitás-értékelése. Az igazságügyi pszichológus tevékenysége sok vonatkozásban eltér az általános diagnosztikai gyakorlattól. A klinikai munka során megszerzett szakmai tapasztalat szükséges, de nem elégséges feltétele a szakvélemény elkészítésének. A szakértői véleményt ugyanis az minősíti, hogy a megbízásban szereplő kérdésekre adott válaszok mennyire követhetőek, adekvátak és megalapozottak. Az igazságügyi pszichológus-szakértő tevékenysége a különböző eljárások során tartalmában, irányulásában igen eltérő lehet. Ez magában hordozza azt is, hogy a szakértőnek más és más a kompetenciája attól függően, hogy aktuálisan milyen eljárásban, milyen minőségben és milyen megbízás révén működik közre. Az igazságügyi pszichológus-szakértő tevékenységét a kirendelés-megbízás elfogadása után az alábbi feladatkörben végzi: – büntetőeljárások. – polgári perek.

73

– közigazgatási ügyek. 4.4.3. Büntetőeljárások körében végzett pszichológus szakértői tevékenység A büntetőügyek folyamatában a szakértésre igen gyakran a pszichiáter szakértővel együtt kerül sor, nyomozási és bírósági szakban egyaránt. A leggyakoribb kérdésfeltevés bűncselekmény létrejöttének pszichológiai valószínűsítése: ami az elbeszélés élmény- és valóságszerűségével függ össze. Ebben a sértett-tanú vizsgálata áll első helyen. Az élményszerűség tisztázása érdekében a pszichológus szakértői munkájának a keretét elsődlegesen maga az élménybeszámoló és az élményt követő lelkiállapot feltárása adja. A szakértő szempontjából az a legkedvezőbb helyzet, ha a sértetttanú, valamint a gyanúsított vizsgálatára szóló megbízást ugyanaz a szakértő kapja. Az esemény explorálásakor az élményelemzés tekintetében csakúgy, mint a pszichológiai tesztvizsgálatok adatainak összegző értékelésénél az adatok lehetséges egymásba illesztése a valószínűség megállapítása szempontjából ez lenne kedvező. Előfordul, hogy ugyanazon esemény kapcsán több szakértő kap megbízást. Ez esetben a végső vélemény kialakítása előtt vagy a bírósági szakértői meghallgatás során ajánlható lehet a szakértők véleményének egyeztetése, hogy az elrendelő hatóság számára az eltérő megfogalmazású, de ellentmondásokat nem tartalmazó szakvélemények egymással és a többi adattal összeilleszthetők legyenek. 4.4.3.1. Az igazságügyi pszichológus szakértő feladatai a bűncselekménykategóriák szerint: a) Szexuális bűncselekmények

A szexuális bűncselekmények pszichológiai hátterének vizsgálatakor a különféle kérdésfeltevések általában a következő alaphelyzetekre vonatkoznak: A sértett-tanú tekintetében: – a cselekmény létrejöttének valószínűsége, – a cselekmény elmondásának élményszerűsége, – pszichoszexuális fejlődése, szexuális fejlettsége, – szexuális ismeretei, ezek forrása, – traumatizációja és kihatása további fejlődésére, – fantáziájának az élményszerűségben vitt szerepe, – esetleges betanítottság, – konfabulációs készsége, – a gyanúsítottal meglevő érzelmi kapcsolatának jellege, – kóros, – szexuális alkat jelenléte. Az elkövető tekintetében: – az átélés ténylegessége, – általában a pszichoszexuális fejlődése, – a személyiség struktúrájának az átlagostól eltérése, – a szexuális magatartást determináló személyiségvonások speciális eltérései,

74

– azok a személyiségvonások, amelyek a szexuális magatartás deviáns lehetőségeit meghatározzák, kiegészülnek-e valamilyen a bűncselekmény elkövetését elősegítő személyiségvonásokkal? A feltett kérdésekhez kapcsolódó vizsgálat adatait a pszichológia vizsgáló eszközeivel (személyiség vizsgálat, teljesítmény vizsgálat, műszeres vizsgálatok) nyerjük, a cselekmény kikérdezése mellett az élettörténet, különösen pszicho-szexuális fejlődés kikérdezése jelentős szerepet kap. A szexuális bűncselekmények gyanúsítottjainak vizsgálata szinte mindig megosztott kompetenciát jelent a pszichiáter és pszichológus között a kettős kérdésfeltevés, a személyiségben levő hajlam és a betegség koegzisztenciájának véleményezése miatt. A sértett-tanú és az elkövető-gyanúsított vizsgálatának stratégiája sok párhuzamot takar. A közös pontot az eseményt kísérő élményközösség adja, ami ugyanannak az eseménynek komplementer élménytükröződését jelenti. Az általános szavahihetőség problémája nem, a beszámolóban valószínűsíthető elhihetőség viszont lehet szakértői feladat. Egy konkrét esemény és az erről született élménybeszámoló kapcsolatának tisztázása, mivel ez pszichológiai jelenségekre (intrapszichikus folyamatokra) épül, szakmai probléma. Az igazságügyi pszichológus feladatai közül nem utasíthatja el egy beszámoló élmény- így valóságértékének valószínűsítését, különösen ott, ahol a bűncselekmény általánosságban az intimszemélyes, harmadik személy jelenlétét nélkülöző helyzethez kapcsolódik, de azért sem, mert a valóságnak megfelelő, illetve a megtévesztő magatartás elemzése egyaránt pszichológiai feladat. Az esemény létrejöttének bizonyítása, illetve az élmény felhasználása a bizonyításban, a vallomástétel során a nyomozó hatóságokra tartozik, így pl. a szembesítéssel folyó tisztázás is. A pszichológus-szakértő vizsgált személyeinek szembesítésével sohasem dolgozhat. Általánosságban a pszichológiai tesztmódszerek két vonatkozásban segítik a személyiség megítélését: jelzik a diszharmónia mértékét és azoknak a személyiségjellemzőknek erejét vagy gyengeségét, amelyekről feltételezhetjük, hogy a cselekmény létrejöttében speciális, determináló, hajlamosító szerepeket visznek. A pszichológus szakértők véleményük kialakításakor – lényegesebb eltérés esetén – mindkét jelenséget interpretációként beillesztik a konkrét adatok megértésébe, a bűncselekménybeli magatartás létrejöttének valószínűsítésébe. b) Gyermek- és ifjúság elleni bűntett. A veszélyeztetés.

Az ebbe a körbe tartozó bűncselekményeket rendszerint a szülők, nevelési kötelezettséggel rendelkező felnőttek, többféle motívumból kiindulva, krónikus formában követik el. A cselekményben manifesztálódó magatartásformák gyakran nem körülírtak, hanem komplexek, életvitel-, életstílus-szerűek, sőt a megjelenés pillanatában áldozat–elkövető vonatkozásában interaktívak. A cselekmény diffúz jellege a szakértői problémák sokszínűségét és összetettségét is determinálja, aminek első következménye, hogy a bűncselekmény megállapításához vezető veszélyeztetés definiálása is jelentős mértékben szakértői feladat, de maga a bűncselekmény nem. Ebben a bűncselekményben conditió sine qua non a gyermek főként pszichés, fejlődésbeli tartós sérülése, visszamaradása.

75

Igen fontos a vizsgálati eredmények mérlegelésénél a probléma kipattanásának figyelembevétele (vagyis a teljes környezet adatai, explorativ adatok), elrendelési határozatot kísérő anyag adatainak felhasználása. A gyermek és ifjúság elleni bűncselekmény rendszerint komplex környezeti hatás által kodeterminált, de az előadódott konkrét helyzetben mégis konkrét személy(ek)re koncentrálódik, személyes effektusa van stb. A szakértői vizsgálat kiterjed a sértett gyermek- és kiskorú tanúra, a bűncselekmény gyanúsítottjára, a nevelésre kötelezett vagy nevelésben résztvevő szülő, nevelőszülő, élettárs személyére. A gyanúsítottra is kiterjesztett vizsgálat esetén optimálisabb véleményezési helyzetet teremt azonos szakértő megbízása. Ha a gyanúsított pszichiátriai megbetegedésben (pl. alkoholizmus) szenved, pszichiáter szakértő bevonását kezdeményezze a pszichológus szakértő. A vizsgálat tárgyát képező cselekmény lehet: – brutális bánásmód, – elhanyagoló nevelői magatartás, – veszélyeztető bánásmód, – bűncselekmény elkövetésére kényszerítés vagy – rábírás. A szakértői vizsgálat kiindulópontja a bűncselekmény létrejöttének részletezett leírása: a gyermek releváns lelki-, személyiség fejlődési elmaradottsága. • A vizsgálat értékelése lényegében a tesztvizsgálati adatokkal rögzített pszichológiai státusz. Az adatok értékelésének támadáspontja a gyermek ill. kiskorú személyisége, intellektuális jellemzője. Ezért a személyiség- ill. intelligencia vizsgálat elvégzése nélkülözhetetlen. A gyermekek vizsgálata rendszerint problematikus, együttműködésük alacsony motiváltsága, problémás magatartásszokásaik stb. miatt. Ennek következménye, hogy a vélemények adatrögzítő, leíró részeiben kevés részletet tartalmaznak, inkább csak benyomásokat, megfigyeléseket. A jegyzőkönyvvezetés pontossága ilyen vizsgálatoknál különösen fontos követelmény. Minden negatívum, hiány fontos adat lehet, a tesztvizsgálatok válasz-reakció hiányai esetében is. Az intelligencia vizsgálatok közül legfontosabb módszereket a MaWGyI, a Budapesti Binet és a Ház – Fa – Ember (HTP) tesztek jelentik. • A kikérdezés A tematikus beszélgetésnek az a célja, hogy meggyőződjünk arról – és be is tudjuk mutatni a jegyzőkönyvben, hogy a gyermek beszámolója megbízható-e, az általa elmondottak elhihetők-e, feltárható-e a gyermek fizikai, szellemi, érzelmi stb. fejlődésében elmaradás, esetleg ennek mértéke milyen, az elbeszélt események és az elmaradást mutató funkciók kapcsolatba hozhatók-e? Az inkonzekvens, inkoherens előadásmód valószínűsíthetően mély intrapszichikus zavarokra vezethető vissza stb. A veszélyeztetés bűntette folyamatos nevelői bánásmód következménye, amelynek története van. A kikérdezés során a szakértőnek törekednie kell a nevelő és nevelt között fennálló sajátos dialektika megismerésére, mely lényegében a bűncselekmény története.

76

A szakértőnek ismernie kell azokat a körülményeket, amelyben a bűncselekmény a hatóság tudomására jut, mivel az számos körülmény, más-más motívum és különböző érdekeltségi helyzetben levő személy közbejöttével történhet. A kikérdezési adatok végleges értékelését csak a személyiségvizsgálat elvégzése után szabad megadni. Ha a szakértő a legfontosabb dimenzionális mutatókban (intellektuális – kognitív funkciók, érzelmi- késztetési funkciók, mentálhigiénés állapot stb.) egyaránt a norma értékektől eltérő vagy elmaradó adatokat kap, csak akkor mérlegelheti a behatásokra létrejövő általános fejlődési lelassulást, elmaradást. Ahhoz tehát, hogy a gyermeknél a veszélyeztető állapot valószínűsíthető legyen, az elmaradásnak mindezen jelenségkörben kimutathatónak kell lennie. A szakértőnek az előeseményekben keletkezett releváns adatokat pl. látleletet, környezettanulmányt stb. mérlegelnie és értékelnie kell és ezután felhasználnia a vélemény kialakításában. • Az értékelés Az elkövető-gyanúsított vizsgálata a bűncselekmény családi háttér rajzához adhat meggyőző argumentumokat. Ez magában foglalhatja a családdinamikai erővonalakat, az emberi természetben rejlő olyan adottságokat, amelyek a bűncselekmény létrejöttében szerepet játszottak, és amelyek árnyaltabb vélemény kialakításához segítenek. Elvétve fordul elő, hogy a bűncselekményben mind a két szülő gyanúsítottként szerepel. Ilyen körülmény a szakértői eljárást nem módosítja. c) Külön nem felsorolt egyéb bűncselekmények

(Főként gyermek és ifjú korú, de felnőtt elkövetők, gyanúsítottak, vádlottak eseteiben is.) Ezen bűncselekményekkel összefüggésben a kirendelés olyan kérdéssekkel kapcsolatos, ami leggyakrabban a terhelt viselkedésében megjelenő anomáliára vonatkozik. Ilyenkor, a szakértői vizsgálat adatainak értékelése a klinikai lélektani gyakorlatnak megfelelően történik. Az esetek nagyobb részében a pszichiáter szakértői vizsgálat már megtörtént. 4.4.3.2. A pszichológus-szakértői vélemény szerkezete A szakértői véleményt tartalmának megfelelően három egységre bontható szerkezet jellemzi. 1. A felzet tartalmazza – a vélemény címét: „Igazságügyi pszichológus-szakértői vélemény”, – a vizsgált személyek nevét, személyi adatait (sorszámmal elkülönítetten felsorolva), – a vizsgálatot elrendelő hatóság nevét, végzés/határozat számát, – az előzmények rövid tartalmát, – a megválaszolandó kérdések felsorolását, – a vizsgálat helyét, idejét. 2. A vizsgálatba bevont személyek sorszámozott nevei alatt le kell írni: – az explorációban kapott információkat, csatolva esetleges megfigyeléseket, – a pszichológiai vizsgálat adatainak módszerenként elkülönített kiértékelését, leírását, anélkül hogy a tesztadatokat közrebocsátanák. 77

3. A vélemény tartalmazza az adatok összegzett összefoglalását; a megbízásban feltett kérdésekre (kérdésenként külön megfogalmazva) a vizsgálati adatokból következő válaszokat. A módszertani levél alapján tehát pontosan meghatározható az igazságügyi pszichológus szakértő kompetenciája. Ebből adódóan a kóros elmeállapotok, a súlyos személyiségzavarok véleményezése orvos szakértői feladat, de a határesetek – az enyhe fokú vagy abortív formák, a személyiségreakciók – tisztázásához segítséget nyújthat a pszichológus, akinek véleményét az igazságügyi elmeorvos szakértő saját szakvéleményébe beépítheti. Ha előfordul, hogy megállapításaik nem egyezőek akkor az elmeorvosi vizsgálat (megfigyelés) adatai a döntőek. A tesztek diagnosztikai értékét figyelembe véve a pszichológus szakértő nem állapíthat meg – és nem zárhat ki – elmebetegséget. Kizárólag teszteredmények alapján nem állapítható meg pszichózis. A személyiség pszichológiai vizsgálata értékes támpontokat nyújthat már lezajlott pathológiás pszichés állapotok jellegének megállapításához is. Ha pl. a pszichológus szakértő aktuálisan hysteriára jellemző személyiségjegyeket, reakciómódokat tud valószínűsíteni a maga saját lélektani eszközeivel, ezzel adalékot nyújthat az igazságügyi elmeorvos szakértő véleményéhez, hogy adott esetben hysteriás tudatborult állapot zajlott le, vagy pl. kórosságra utaló aktuális tesztjegyek hiányában nem lehet a pszichiátriai elemzéssel valószínűsített hangulatzavar fennállását kétségbevonni. A pszichológus szakértő a tesztek, az exploráció, az életút-elemzés segítségével olyan pszichopathológiai ismérveket valószínűsíthet, amelyek súlyos személyiségzavarra utalhatnak vagy a kriminális cselekménnyel összhangba hozhatók (pl. csábulékonyság, empathia hiánya, a tartós, effektív feszültségek „acting-out” levezetése, a büntetéstanulási helyzetekben mutatott kudarc, az elaborálatlan agresszió stb.). Esetenként sikerül feltárnia a kedvezőtlen személyiségvonások közös eredetét, a korai szocializációs zavart, illetőleg a környezeti ártalmakat. Találhat pszichológiailag releváns adatokat, amelyek jelezhetik agyi károsodás (encephalopathia) gyanúját is. Annak eldöntése, hogy az általa észlelt személyiségzavar eléri-e a betegség szintjét, már nem tartozik a pszichológus szakértő illetőségi körébe, hanem elmeorvos-szakértői véleményezés tárgyát képezi.

78

5. EGYES KÜLÖN ELJÁRÁSOKRÓL55 5.1. A MAGÁNVÁDAS ELJÁRÁS A magánvád

A magánvád tisztán eljárásjogi intézmény. Azt jelenti, hogy a vád képviseletét nem az ügyész – mint közvádló – hanem a sértett, mint magánvádló látja el.56 Egyértelműen megállapítható, hogy a könnyű testi sértés vétsége [Btk. 170. § (1) bek.], magántitok megsértése (Btk. 177. §), a levéltitok megsértése (Btk. 178. §), a kegyeletsértés (Btk. 181. §) mindig magánindítványos és magánvádas bűncselekmények, a törvény másként csak a rágalmazás és becsületsértés esetén rendelkezik. Nincs helye magánvádnak a felsorolt bűncselekmények esetében, ha az elkövető fiatalkorú, vagy büntetőjogi értelemben véve katona; továbbá a Btk. 170. §. (3) bekezdésében szabályozott könnyű testi sértés bűntette megállapításakor nem kell magánindítványt beszerezni és a cselekmény nem magánvádas, hanem közvádas. a) Az eljárás megindulása

Az eljárás feljelentés alapján indul meg. Ebben elő kell adni, hogy a feljelentő ki ellen, milyen cselekmény miatt és milyen bizonyítékok alapján kéri a büntetőeljárás lefolytatását. A feljelentést a bíróságon kell írásban vagy szóban megtenni, a szóbeli feljelentést jegyzőkönyvbe kell foglalni. A feljelentőt a nyomozó hatóság tagjának kellő alapossággal tájékoztatnia kell, hogy a feljelentést melyik bíróságon teheti meg. Ugyanis az állampolgárok nem ismerik a hatásköri és illetékességi szabályokat. El kell mondani, hogy az adott bűncselekmény magánindítványos és magánvádas (pl. a könnyű testi sértés vétsége), s

55

A hatályos Be. nem beszél „külön eljárások”-ról, de a jogtudomány megtartotta ezt az elnevezést. A hatályos büntetőeljárási törvény 52. §-a határozza meg a magánvádló fogalmát mely szerint: „Ha e törvény másképp nem rendelkezik, könnyű testi sértés, magántitok megsértése, levéltitok megsértése, rágalmazás, becsületsértés és kegyeletsértés esetén a vádat, mint magánvádló a sértett képviseli, feltéve, hogy az elkövető magánindítványra büntethető”. (2) A magánvádló halála esetén helyébe harminc napon belül a hozzátartozója léphet. (3) Kölcsönösen elkövetett könnyű testi sértés, rágalmazás és becsületsértés miatt az egyik fél feljelentésére megindított eljárásban – a cselekmények személyi és szoros tárgyi összefüggése esetén – e törvény rendelkezései szerint magánindítványt előterjesztő másik fél viszonvádlóként jár el. Ahol e törvény a magánvádlóról rendelkezik, ezen a viszonvádlót is érteni kell. (4) A becsületsértés és a rágalmazás közvádra üldözendő, ha hivatalos személy sérelmére hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt vagy hatóság sérelmére hivatali működésével összefüggésben követik el. A Btk. 183. § (3) bek. értelmében a diplomáciai és a nemzetközi jogon alapuló egyéb személyes mentességet élvező személy sérelmére elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés, a sértett diplomáciai úton kijelentett kívánatára büntethető. Ebben az esetben nem a magánvádló, hanem az ügyész képviseli a vádat. Btk. 183. § (1) A 176–177. és a 178–181. §§-ban meghatározott bűncselekmények elkövetői magánindítványra büntethetők. (2) A 181. § esetében a magánindítványt az elhalt hozzátartozója és örököse terjesztheti elő. 170. §. (7) Az (1) bekezdésben meghatározott vétség elkövetője csak magánindítványba büntethető. 56

79

hogy az eljárást a bűncselekmény helye szerint illetékes helyi bíróság folytatja le. Ezért célszerű a feljelentését ezen a bíróságon megtennie. Ha a feljelentő a tájékoztatás után ragaszkodik a feljelentése írásba foglalásához, annak eleget kell tenni. A nyomozó hatósághoz írásban érkezett vagy a jegyzőkönyvezett olyan feljelentést, amelynek tartalmából megállapítható, hogy magánvádas eljárásnak van helye, az esetleges egyéb iratokkal együtt haladéktalanul meg kell küldeni az illetékes bíróságnak. Az áttételről a feljelentőt értesíteni kell. Ugyanígy kell eljárni azokban az ügyekben is, amelyekben a feljelentést közvádas bűncselekmény miatt tették (pl. súlyos testi sértés vagy annak kísérlete), de a nyomozás eredményeképpen magánvádas bűncselekmény elkövetése állapítható meg. Elrendelt nyomozás esetén az eljárás megszüntetésének nincsenek meg a törvényi feltételei, hiszen a könnyű testi sértés vétsége is bűncselekmény. Ez esetekben a feljelentő figyelmét a részére kézbesített értesítésben fel kell hívni arra, hogy a vádat melyik bíróság előtt képviselheti, és rá kell mutatni arra, hogy a közvádas bűncselekmény milyen okból nem állapítható meg. A keletkezett iratokat át kell tenni az illetékes bíróságra. Ha több egymással összefüggő bűncselekmény közül egyik közvádra, másik magánvádra üldözendő (pl. az elkövető azonos alkalommal az egyik sértettnek súlyos, a másik sértettnek könnyű testi sértést okozott), és a magánindítványra jogosult feljelentést tett, az ügyészhez kell fordulni annak megfontolására, hogy a magánvádas bűncselekmény miatt a vád képviseletét átveszi-e. b) Nyomozás a magánvádas eljárásban

Magánvádas ügyben nyomozásnak a Be. 499. §-ának megfelelően csak akkor van helye, ha azt a bíróság, vagy az ügyész elrendelte – azaz a rendőrség még a nála tett feljelentés alapján sem rendelhet el nyomozást, még ha ez hátrányos is lehet az ügy felderítésére, elbírálására. • A Be. 499. § (2) bek. szerint a bíróság nyomozást rendel el, – ha a feljelentett cselekmény elkövetőjének személye, személyi adatai vagy tartózkodási helye ismeretlen, továbbá – ha bizonyítási eszközök felkutatása szükséges. Tehát a „főszabály” az, hogy magánvádas ügyben nincs nyomozás: még abban az esetben is meg kell küldeni az illetékes bíróságnak a feljelentést és a mellékleteit képező iratokat, ha azokból megállapítható, hogy a tettes ismeretlen. Az más kérdés, hogy az ügyirat utazik és konkrét munkát csak az iratok visszaérkezése után lehet végezni. Az időmúlás persze sok esetben kihat az eredményességre is. • A Be. 499. § (3) bek. szerint magánvádas ügyben az ügyész nyomozást rendelhet el, ha a vád képviseletét a személyes meghallgatásra idézés [Be. 502. § (1) bek.] kibocsátása előtt átveszi. Az ügyész a hozzá érkezett, vagy állásfoglalás céljából a bíróság által hozzá megküldött, magánvádra üldözendő bűncselekmény miatt tett feljelentést megvizsgálja abból a szempontból, hogy közérdekből vagy más fontos okból indokolt-e a vád képviseletének átvétele. Nyomozást akkor rendel el, ha a vád képviseletét átveszi. Ellenkező esetben a feljelentést nemleges nyilatkozatával a bíróságnak megküldi.

80

• Ha a bíróság nyomozást rendelt el, akkor a nyomozást elrendelő végzést és az iratokat megküldi a nyomozó hatóságnak. A nyomozást a rendőrség végzi. A nyomozás határidejét legfeljebb két hónapban a bíróság határozza meg, és azt kétszer, egyenként legfeljebb két hónappal meghosszabbíthatja. A magánvádas ügyekben a bíróság által elrendelt nyomozás során csak olyan eljárási cselekményre kerülhet sor, amely az elrendelést indokolta.

Pl.: ha a tanúk kihallgatása, vagy a felismerésre bemutatás után megállapítható a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy kiléte; ezt követően már nem kell gyanúsítottkénti kihallgatását foganatosítani. Vagy: ha a szükséges házkutatást elvégeztük, a tárgyi bizonyítási eszközt lefoglaltuk, nem kell bizonyítási eljárást folytatni arra, hogy milyen módon került a házkutatást szenvedő birtokába a lefoglalt tárgy. A nyomozás elvégzése után a magánvádas ügy iratait – rövid átirattal – a nyomozást elrendelő bíróságnak vissza kell küldeni. Ha az ismeretlen elkövető kiléte a nyomozás adatai alapján nem volt megállapítható, erről a nyomozást elrendelő bíróságot értesíteni kell. Ha a bíróság által elrendelt nyomozás során a feljelentő a feljelentését visszavonta, az a vád elejtésének minősül, s ilyenkor az addig keletkezett iratokat és a feljelentés visszavonására vonatkozó nyilatkozatot a bíróságnak vissza kell küldeni [Be. 500. § (2) és (3) bek.]. Az utóbbi két esetben a bíróság hatáskörébe tartozik az eljárás megszüntetése. • Az ügyész által elrendelt nyomozás során a tényállást oly mértékben kell felderíteni, hogy a vádló dönthessen arról vádat emel-e, a gyanúsítottat ki kell hallgatni, a lehetséges és szükséges nyomozási cselekményeket el kell végezni, a törvényi feltételek fennállása esetén iratismertetést kell tartani. Az ügyész a nyomozás iratainak megvizsgálása után foglal állást abban a kérdésben, hogy a vád képviselete a további eljárásban is indokolt-e. Indokoltság esetén vádiratot nyújt be, ellenkező esetben az iratokat azzal küldi meg a bíróságnak, hogy a vád képviseletétől elállt. Elállásra vonatkozó nyilatkozatával küldi meg az iratokat a bíróságnak akkor is, ha megítélése szerint a nyomozás megszüntetésének lenne helye. • A nyomozás során hozott határozat ellen bejelentett panasz elbírálása az ügyész hatáskörébe tartozik akkor is, ha a nyomozást a Be. 499. § (2) bekezdése alapján a bíróság rendelte el. Nem lehet a feljelentést elutasítani, illetve a nyomozást megszüntetni a miatt a bűncselekmény miatt, melyet a feljelentő, mint közvádra üldözendő bűncselekményt jelentett fel, de amelynek tényállása – a feljelentés alapján vagy a nyomozás eredményeképpen – magánvádra üldözendő bűncselekmény megállapítására alkalmas. Pl. a látlelet szerint 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett a sértett, de az igazságügyi orvos szakértő megállapította, hogy a sérülés 8 napon belül gyógyuló. Ez esetben az ügyész a saját megállapításairól, illetve a nyomozó hatóság (rendőrség) megállapításairól a feljelentőt (sértettet) értesíti. Ebben rámutat arra, hogy a közvádra üldözendő bűncselekmény miért nem állapítható meg, és felhívja a sértett figyelmét arra, hogy az iratokat megküldi a bíróságnak, ahol mint magánvádló a vá-

81

dat képviselheti, valamint arra, hogy ezen intézkedése ellen ellenvetést tehet a kézhezvételtől számított 8 napon belül. Fiatalkorúval szemben büntetőeljárásnak csak közvádra van helye. Magánvádas ügyben – ha a feljelentés szerint a bűncselekményt fiatalkorú és felnőtt korú együttesen követte el – a nyomozást a felnőtt korú ellen is le kell folytatni. A fiatalkorúak bírósága a felnőtt korú terhelt ügyét is elbírálja, ha az a fiatalkorú ügyével összefügg [Be. 448. § (4) bek.]. A Be. rendelkezéseit a fiatalkorú [Btk. 107. § (1) bek.] elleni büntetőeljárásban a XX. fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni (Be. 446. §). Katonai büntetőeljárásnak csak közvádra van helye, magánvádra üldözendő bűncselekmény esetében a katonai ügyész jár el. 5.2. A BÍRÓSÁG ELÉ ÁLLÍTÁS A Be. a XXIII. fejezetben szabályozza a bíróság elé állítást, melynek célja, hogy lehetővé tegye olyan egyszerűbb megítélésű ügyek gyors elbírálását, amelyek – az elkövetéskor vagy azt követően néhány napon belül – a hatóság tudomására jutnak és az elkövető, valamint a tartózkodási helye ismert. A bíróság elé állítás feltételei a Be. 517. § (1)–(3) bekezdései szerint: „Az ügyész a terheltet a bűncselekmény elkövetésétől számított tizenöt napon belül bíróság elé állíthatja, ha a) a bűncselekményre a törvény nyolc évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést rendel, b) az ügy megítélése egyszerű, c) a bizonyítékok rendelkezésre állnak, d) a terheltet tetten érték, vagy a bűncselekmény elkövetését beismerte. (2) Ha a bíróság elé állítás (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott feltételei fennállnak, tettenérés esetén az ügyész a terheltet a bűncselekmény elkövetésétől számított tizenöt napon belül bíróság elé állítja. (3) A magánvádló, illetőleg a pótmagánvádló a terhelt bíróság elé állítását nem indítványozhatja.” Az (1) bekezdés a)–d) pontjaiban meghatározott feltételek konjuktívak. A tettenérés, vagy a bűncselekmény elkövetésének beismerése szerepel vagylagosan, az egyiknek mindenképpen fenn kell állnia. A (2) bekezdés alapján, amennyiben terheltet tetten érték és a törvény a)–c) pontjaiban előírt valamennyi feltétel fennáll, úgy az ügyész számára kötelező a bíróság elé állítás. Az előállítás csak a bűncselekmény elkövetésétől számított tizenöt napon belül lehetséges. Ez az időbeli korlátozás az előállítás tárgyát képező valamennyi bűncselekményre vonatkozik. Ugyanis gyakran előfordul, hogy a terhelt néhány nap alatt több bűncselekményt követ el. Ilyenkor a határidőt az első bűncselekmény elkövetésétől kell számítani.

82

Az elkövetés időpontjának helyes meghatározásával kapcsolatos törvényi előírások57 betartása rendkívül fontos: a bűncselekmény elkövetésének a napja a tizenöt napos határidőbe nem számít be, s amennyiben a 15. nap munkaszüneti napra esik, a határidő a következő munkanapon jár le. A bűncselekmény büntetési tételének felső határa a Btk. különös részi törvényi tényállása szerint nem haladhatja meg a 8 évet. Pl. rablás alapesetében a büntetési tétel 2–8 évig terjedő szabadságvesztés. Ha a törvényi egyéb feltételek is megállapíthatóak, az elkövető bíróság elé állítható vagy kötelező a bíróság elé állítása. Az ügy megítélése akkor tekinthető egyszerűnek, ha a cselekmény kevés mozzanatból áll, nem szerteágazó, a bizonyítékok közötti esetleges ellentmondások azonnal tisztázhatók, az alapvető jogi kérdések egyszerűen és egyértelműen eldönthetőek. Az ügy akkor is egyszerű megítélésű marad, ha szakvélemény beszerzése szükséges és az (a tárgy vagy személy hosszabb időt nem igénylő megvizsgálása után) nyomban előterjeszthető, és az nem változtat az ügy ténybeli vagy jogi megítélésében, azt nem teszi bonyolulttá. Valamennyi bizonyítási eszközt és bizonyítékot össze kell gyűjteni, be kell szerezni, ezeknek a hatóság rendelkezésére kell állnia. Tettenérés alatt azt értjük, amikor az elkövető a bűncselekményt részben vagy egészben szemtanúk jelenlétében hajtja végre, avagy a helyszínen vagy a helyszínről távoztában üldözés közben fogják el. Beismerés alatt a történeti tényállásnak megfelelő tények előadását kell érteni, nem szükséges, hogy elismerje az elkövető a bűnösségét és megbánó magatartást tanúsítson. Beismerés esetén is be kell szerezni a cselekmény lefolyásával és az elkövető személyével kapcsolatos egyéb bizonyítékokat is, amelyek a gyanúsított vallomását alátámasztják.58

57

Az elkövetés időpontjára vonatkozóan a Btk. 34. §-a az irányadó: „Az elévülés határidejének kezdő napja a) befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul, b) kísérlet és előkészület esetén az a nap, amikor az ezeket megvalósító cselekmény véget ér, c) olyan bűncselekmény esetén, amely kizárólag kötelesség teljesítésének elmulasztásával valósul meg, az a nap, amikor az elkövető még a büntető törvényben megállapított következmény nélkül eleget tehetne kötelességének, d) olyan bűncselekmény esetén, amely jogellenes állapot fenntartásában áll, az a nap, amikor ez az állapot megszűnik.” Be 64. § (1) Az egyes eljárási cselekmények teljesítésére nyitva álló időtartamot (határidő), illetve azt az időtartamot, amelynek két eljárási cselekmény között el kell telnie (időköz), a törvény határozza meg, és a határidőt a törvény alapján a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság állapítja meg. A határidőt órákban, napokban, hónapokban vagy években kell megállapítani. (2) Az órákban megállapított határidőbe minden megkezdett óra egész órának számít. A napokban megállapított határidőbe nem számít be az a nap, amelyre a határidő kezdetére okot adó körülmény esik (kezdőnap). A hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon végződik, amelynek száma a kezdőnapnak megfelel, ha pedig a hónapban nincs ilyen nap, a hónap utolsó napján. (3) Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le. 58 Be. 118. § (2) A terhelt beismerése esetén – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – meg kell szerezni az egyéb bizonyítékokat is. Nyer. 161. § (2) A gyanúsított beismerése esetén is be kell szerezni az egyéb bizonyítékokat.

83

A nyomozás elrendelésekor minden ügyben vizsgálni kell, hogy a bíróság elé állítás feltételei fennállnak-e.59 Ha a bíróság elé állítás feltételei megállapíthatóak, azonnal konzultálni kell nyomozás felügyeletét ellátó ügyésszel, aki megvizsgálja az iratokat.60 Ha ő is alkalmasnak találja az ügyet, felveszi a kapcsolatot a bírósággal, majd megállapodik, hogy mikor tudnak tárgyalást tartani az elkövetéstől számított 15 napon belül. Ezt követően közli a nyomozó hatósággal, hogy a kész, befejezett nyomozás iratait mikorra kéri. Nyilvánvaló, hogy a bíróság elé állításig nincs a nyomozó hatóságnak 15 napja, általában 8-10 napon – vagy még rövidebb – időn belül a nyomozást be kell fejeznie. A nyomozásra egyébként az általános rendelkezések az irányadóak. Tehát a bizonyítási eszközökkel és bizonyítási eljárások foganatosításával folyik a ténybizonyítás, csak – a határidő rövidsége miatt – gyorsított ütemben és még nagyobb szervezettséggel. Összehangoltan, együttműködve lehet csak a terheltet bíróság elé állítani. Együttműködés szükséges a rendőrségen belül, az ügyészséggel és az ügyészség valamint a bíróság között is. A bíróság elé állításra alkalmas ügyeket előre nem lehet betervezni, előfordul, hogy több ilyen ügy keletkezik egy nap alatt, máskor hetekig nincs ilyen. Már az intézkedést foganatosító rendőröknek és az ügyeletes tiszteknek is tudniuk kell, hogy az adott ügy alkalmas lehet-e bíróság elé állításra, tisztában kell lenniük a törvényi feltételekkel. Sokat tudnak tenni a gyorsítás érdekében (pl. idézik a tanúkat, a bűncselekményt elkövető személyt a rendőrkapitányságra, a vérmintát a laboratóriumba „bíróság elé állításra” megjelöléssel küldik el, amely soron kívüli vizsgálat kérését jelenti– stb.). A nyomozás során könnyítéseket a büntetőeljárási törvény nem engedélyez, a szükséges és lehetséges nyomozási cselekményeket el kell végezni, majd a feltételek fennállása esetén iratismertetést kell tartani.61 A nyomozás során a nyomozási cselekményekről jegyzőkönyv helyett általában is lehet jelentést készíteni.62 Ajánlatos élni e törvény adta lehetőséggel a bíróság elé

59

Nyer. 161. § (1) Ha a bíróság elé állítás kötelező vagy annak feltételei fennállnak, a nyomozó szerv előterjesztést tesz az ügyészhez. 60 11/2003. (ÜK. 7.) LÜ Utasítás 67. § (1) Az ügyész a büntetőeljárás megindításakor megvizsgálja a bíróság elé állítás lehetőségét is. Ha a gyanúsított bíróság elé állítható, illetve, ha az kötelező, az ügyész határidő megállapításával rendelkezik az elvégzendő eljárási cselekményekről. Be. 519. § (1) Az ügyész haladéktalanul értesíti a bíróságot, ha a vádlottat bíróság elé kívánja állítani, ebben az esetben a bíróság nyomban kitűzi a tárgyalás határnapját. (2) A bíróság elé állítás előtt elrendelt személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedés a bíróság elé állítás napján tartott tárgyalás befejezéséig tart. Az iratoknak az ügyészhez való viszszaküldése esetén a személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedésekről a bíróság dönt. 61 Be. 193. § (1) A nyomozás elvégzése után az ügyész vagy – ha az ügyész másképp nem rendelkezik – a nyomozó hatóság a gyanúsítottnak és a védőnek az erre kijelölt helyiségben átadja a nyomozás összefűzött iratait. ...

84

állításos eljárásban is, különösen akkor, ha a helyszínen végezhető el több sértett vagy tanú kihallgatása (pl. garázdaság, több gépkocsiból lopás, áruházi lopás stb.). A tárgyaláson az ügyész és a védő részvétele kötelező [Be. 522. § (1) bek.]. Kötelező természetesen a vádlott jelenléte is, ez következik a törvény egyéb megfogalmazásából és az egész eljárás lényegéből.63 A Be. 518. §. (2) bekezdése szerint: „Az ügyész haladéktalanul gondoskodik arról, hogy a gyanúsított védőt hatalmazhasson meg, ha a gyanúsítottnak nincs védője, védőt rendel ki. Ha a terhelt őrizetben van, gondoskodik arról, hogy a védő a terhelttel a tárgyalás előtt beszélhessen.” A gyakorlatban azonban a rövid határidő miatt az ügyész utasítására a nyomozó hatóság rendeli ki, sőt a védő értesítése a tárgyalás időpontjáról, a gyanúsított bíróság elé állítása – ha fogva van – a rendőrségre hárul. Az erkölcsi bizonyítvány alapján a szükséges bírósági iratok beszerzése is azonnali intézkedéseket igényel; ami sokszor csak az adott bíróság székhelyén lévő társszervek segítségével oldható meg. Nem ritka különböző szakértők, legtöbbször igazságügyi orvos szakértő kirendelése az okozott sérülések vonatkozásában, ezért, ha jó a kapcsolat a szakértőkkel, a leterheltségük ellenére az ilyen ügyekben soron kívül adnak szakvéleményt. Tehát a bíróság elé állítás szervezett, gyors munkát igényel, a gyorsaság azonban nem mehet a minőség rovására, nem jelenthet felületes eljárást, bizonyítást. Az ügyek egy része alkalmas az ún. gyorsított eljárásra, ilyenkor alkalmazni kell a bíróság elé állításra vonatkozó törvényi rendelkezéseket. Be. 518. § (1) „Ha a bíróság elé állítás feltételei fennállnak, és az ügyész a gyanúsítottat bíróság elé kívánja állítani, közli a gyanúsítottal, hogy mely bűncselekmény miatt, milyen bizonyítékok alapján állítja bíróság elé.” Kivétel lehet lemondás a tárgyalásról (Be. XXVI. Fejezet) Be. 535. § (1) „Az ügyész az ügy körülményeinek, így különösen a terhelt személyének és az elkövetett bűncselekménynek figyelembevételével a vádiratban indítványozhatja az ügy nyilvános ülésen való elbírálását, ha a terhelt a) a nyomozás során a bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomást tett, és b) kezdeményezi az ügy nyilvános ülésen való elbírálását. (2) A terheltet a tárgyalásról lemondás lehetőségéről és annak következményeiről az ügyész a vádemelést megelőzően tájékoztatja. A tájékoztatást és a terhelt nyilatkozatát jegyzőkönyvbe kell foglalni. Az ügyész a tájékoztatásról készült jegyző62

Be. 168. § (1) A nyomozó hatóság tagja az általa végzett nyomozási cselekményekről – ha az ügyész másképp nem rendelkezik – jegyzőkönyv helyett jelentést készíthet. Az ügyész elrendelheti egyes nyomozási cselekmények megismétlését, és ezekről jegyzőkönyv felvételét. (2) A jelentés tartalmazza a 166. § (2) bekezdésének a)-c) és e) pontjában meghatározott adatokat, az elvégzett eljárási cselekmények megjelölését, és ezek tartalmának tömör összefoglalását akként, hogy az eljárási szabályok megtartását is ellenőrizni lehessen. A gyanúsított és a tanú kihallgatásáról készült jelentés tartalmazza a vallomás lényegét. (3) A jelentést a nyomozó hatóság eljáró tagja írja alá. 63 Be. 520. § Az ügyész a vádlottat a nyomozó hatóság közreműködésével vagy egyéb módon a bíróság elé állítja, a védőt rövid úton megidézi, és biztosítja, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak. Gondoskodik továbbá arról, hogy a tárgyaláson jelen legyenek, akiknek a részvétele kötelező, illetve jelen lehessenek, akiknek a részvétele nem kötelező.

85

könyvet a nyomozási iratok részeként akkor csatolhatja a vádirat bírósági példányához, ha a terhelt kezdeményezte az ügy nyilvános ülésen való elbírálását. (3) A nyomozás során beismerő vallomást nem tett terhelt a nyomozás befejezése után, de legkésőbb a vádirat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül az ügyésznél kezdeményezheti, hogy az ügyész indítványozza az ügy nyilvános ülésen való elbírálását. (4) Ha az ügyész a kezdeményezéssel egyetért, a terheltet meghallgatja, és közli a terhelttel, hogy a kezdeményezést elfogadta. Ebben az esetben az ügyész haladéktalanul indítványt tesz a bíróságnak az ügy nyilvános ülésen való elbírálására. A terhelt részére - ha nincs védője - védőt rendel ki, és gondoskodik arról, hogy a védő a nyomozás iratait megismerhesse.” Be. 534. § (1) „A bíróság az ügyész indítványára a nyolc évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt indított eljárásban nyilvános ülésen hozott ítélettel megállapíthatja a vádlott bűnösségét, és büntetést szabhat ki, ha a vádlott a tárgyaláshoz való jogáról lemond, és beismerő vallomást tesz. A magánvádló, illetőleg a pótmagánvádló a tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárás lefolytatását nem indítványozhatja. (2) A tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárásban a Btk. 87/C., illetőleg a 85/A. §-ának alapulvételével meghatározott mértékű szabadságvesztés szabható ki.64 (3) A bíróság a polgári jogi igényt nem utasíthatja el.” 5.3. A FIATALKORÚAK ELLENI BÜNTETŐELJÁRÁS 5.3.1. A fiatalkorú A fiatalkorúak büntetőjoga a büntetőjogon belül viszonylagosan önálló. A büntető anyagi jogi rendelkezéseket, amelyek az általános szabályoktól részben eltérnek, részben azokat kiegészítik, a Btk. VII. Fejezete tartalmazza. A Be. XX. Fejezete a fiatalkorúak elleni külön eljárás szabályait rögzíti úgy, hogy részben eltér az általános szabályoktól, részben kiegészíti azokat. Tulajdonképpen a fiatalkorúak elleni büntetőeljárást az egész Be. szabályozza a XX. Fejezetben megfogalmazott eltérésekkel. Fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem. [Btk. 107. § (1) bek.] Be. 446. § E törvény rendelkezéseit fiatalkorú [Btk. 107. § (1) bek.] elleni büntetőeljárásban az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Nyer. 143. § (1) A fiatalkorúak elleni büntetőeljárás szabályait kell alkalmazni azzal a gyanúsítottal szemben is, aki 64

Btk. 87/C. § A tárgyalásról lemondás (Be. XXV. Fejezet) esetén a szabadságvesztés mértéke a) az öt évet meghaladó, de nyolc évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a három évet, b) a három évet meghaladó, de öt évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a két évet, c) a három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a hat hónapot nem haladhatja meg.

86

a) házasságkötés folytán szerzett nagykorúságot, b) a bűncselekmény elkövetése után, de a büntetőeljárás megindítása előtt töltötte be a tizennyolcadik életévét. (2) Ha a gyanúsított a nyomozás során a tizennyolcadik életévét betöltötte, vagy házasságkötés folytán nagykorúvá válik, a volt törvényes képviselő e minőségéből eredő jogait már nem gyakorolhatja. 144. § Nem alkalmazhatók a Be. XX. Fejezetének rendelkezései azzal a gyanúsítottal szemben, aki az eljárás alapjául szolgáló bűncselekményt (bűncselekményeket) részben a tizennyolcadik életévének betöltése előtt, részben azt követően követte el. ***

6. SOROZATELKÖVETÉSEK NYOMOZÁSA Gyakori, hogy egy adott területen „elszaporodnak” az azonos típusú (azonos kategóriába tartozó) bűncselekmények – például egyre-másra követnek el rablásokat, vagy (jellemzően a kora tavaszi időszakban) néhány nap alatt akár több tucatnyi feljelentés is érkezik hétvégi házak feltöréséről, stb. Önmagában az ilyen szituáció ahhoz semmiképpen sem elegendő, hogy sorozatelkövetésről beszéljünk, ahhoz viszont igen, hogy – részeként a bűnügyi operatív helyzet folyamatos figyelemmel kísérésével, értékelésével, valamint ennek alapján a tennivalók meghatározásával kapcsolatos feladatoknak – megállapítsuk valamely bűncselekményfajta sorozatos előfordulását. Azaz, ha azonos kategóriába tartozó bűncselekményből több is történik, azok nem feltétlenül egy sorozatnak a részei. Biztosan csak az állítható, hogy valamely bűncselekményfajtából az adott időszakban nem egyet, hanem többet követtek el, ami akár teljesen véletlenszerű is lehet. Ez még akkor is igaz, ha az egyes esetek bizonyos jellemzőikben hasonlóságot mutatnak (pl. minden feltört hétvégi házból könnyen értékesíthető műszaki cikkeket vittek el; mindig a pályaudvar X kitérővágányán álló vagonokból lopnak stb.). A sorozathoz tartozás kritériuma ugyanis az azonos elkövetői kör. E miatt persze a sorozatelkövetés felfedésében adódhatnak problémák, merthogy a tapasztalatok szerint vannak ún. vegyes sorozatok is, amikor az adott elkövető(k) több „műfajban” is érdekeltek – pl. a téli tüzelőjüket az erdőből „szerzik be”, karácsony idején a fenyőültetvényt tarolják le, leszerelik a környéken az alumínium közúti jelzőtáblákat és így tovább. Az ún. „tiszta” – vagy ha úgy tetszik klasszikus – sorozatot a krimináltaktika a kriminalisztikai csapda alkalmazása kapcsán a következőképpen jellemzi: sorozatelkövetésről „akkor beszélünk, ha a rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy folyamatos vagy ismétlődő elkövetésről – és nem csupán hasonló, egyedi, egymástól független esetekről van szó.”65

65

Krimináltaktika I. 93. old.

87

Egy másik – a betöréses lopások nyomozási metodikához kapcsolódó – meghatározás szerint a sorozatelkövetés „Olyan analóg, szándékos, büntetendő cselekmények ismételt elkövetése, amelyeket egyesít a motiváció és az általános cél egysége, valamint a szoros belső kapcsolat.”66 Mivel minden, a szövegkörnyezetéből kiragadott idézet „kissé sánta”, máris tegyük hozzá, hogy mindkét meghatározáshoz hozzá kapcsolódik az azonos elkövetői körre vonatkozó részletes fejtegetés. Ennek megvan a nyilvánvaló indoka. Ha azonos az elkövető(i kör), akkor „hozzájuk köthető” az adott sorozathoz tartozó bűncselekmények felderítéséhez és bizonyításához szükséges minden adat, információ, bizonyíték. Ha viszont feltörtek öt hétvégi házat, de ennek – mondjuk – három egymástól független elkövetője van, akkor az egyik elkövetőnél hiába keressük a másik kettő által elvitt tárgyakat (és így tovább). A gyakorlatban pontosan e miatt fordult elő már nem egyszer, hogy a sorozatnak vélt ügyek feldolgozása során kiderült, hogy több elkövetői körről van szó – ami azután persze új nyomozási verziók kidolgozásához, új nyomozási feladatok meghatározásához vezetett. Ez valójában nem hiba, ez az ismeretlen tetteses ügyek felderítésének természetes velejárója. Az viszont már súlyos szakmai hiba, ha elmarad akár a nyilvánvaló hasonlóságokat mutató, akár az egyediként induló ügyek olyan elemzése, amely felfedheti a sorozathoz tartozást. A hatályos Be. egyes rendelkezései (úm. az ügyész vádat emelhet, ha úgy látja, hogy ehhez elegendő bizonyíték áll a rendelkezésére), a nyomozó hatóságok leterheltsége, az ügy előadójának felkészültsége/hozzáállása, és persze a vezetői revízió hiányosságai is mind-mind olyan tényezők, amelyek miatt ügyek felderítetlenül maradhatnak, a sértettek pedig elesnek a jogérvényesítés lehetőségétől. A következőkben néhány olyan kérdésről lesz szó, amelyek rövid és vázlatos ismertetése mintegy betekintést nyújt a sorozatokhoz tartozás felfedését szolgáló módszerekről. Az elkövetők többsége nem áll meg egy bűncselekmény végrehajtása után, ritka eset, hogy az első bűnelkövetésnél megbukik, tetten érik, vagy személyét rövid időn belül felderíti a nyomozó hatóság. Ezért minden bűncselekményt úgy kell vizsgálni, hogy aki elkövette, az megelőzően nem hajtott-e már végre más bűncselekményeket, valamint folyamatosan figyelembe kell venni, hogy a még ismeretlen tettes nem követett-e el újabb bűncselekményt. Állandóan hátra és előre kell tekinteni, hogy felismerjük az azonos tettesek által elkövetett bűncselekményeket, majd ezeket együttesen elemezve-értékelve megtegyük a szükséges és lehetséges intézkedések, nyomozási cselekmények tervszerű és koordinált végrehajtását. Azoknak a gondolkodási műveleteknek az összességét nevezzük elemzőértékelő tevékenységnek, amelyek alkalmazásával a megismerés céljából vizsgálni kívánt tényeket részeire, elemeire bontjuk, az egyes részeket külön-külön és össze-

66 Dr. Barta Endre: A sorozatbetörések felderítésének, bizonyításának elmélete és gyakorlata (Rejtjel Kiadó 2001.) 5. old.

88

függéseikben, kölcsönhatásukban megvizsgáljuk, majd a vizsgálódás eredményeként valamilyen következtetést vonunk le.67 Az elemző-értékelő tevékenység tárgyának általában azt a tényt (tényeket) nevezzük, melynek gondolati módszerekkel történő feldolgozását az elemzésértékelés folyamatában elvégezzük. A sorozatelkövetések szempontjából az összehasonlító ügyelemzés nem más, mint a hasonló bűncselekményekre vonatkozó információk (adatok) összehasonlítása annak megállapítása érdekében, hogy azok egy részét (esetleg mindegyikét) ugyanazon elkövető vagy elkövetői kör hajtotta-e végre. A sorozatba illeszthetőség az összefüggések keresése, vizsgálata minden ügyben a felderítés és a bizonyítás során is fontos. Előre nem lehet tudni, hogy egy-egy lényeges információ melyik bűncselekménnyel kapcsolatos ügyben található, ugyanis a gyakorlatban jó néhány példa van arra, hogy kisebb, jelentéktelenebbnek tűnő ügyek során végzett adatgyűjtés, nyomozás, szolgáltatott az ún. „nagy ügyek” felderítéshez, bizonyításhoz is elegendő adatokat. Ezért a szelektálás a nyomozati teendők szempontjából nem mindig helyes. Az ún. kis jelentőségű ügyekben is meg kell tenni, el kell végezni a szükséges és lehetséges intézkedéseket, nyomozási cselekményeket. Az egyes bűncselekmények azonos elkövetőire utaló összefüggések felismerése az elkövetési módszerek összehasonlításával kezdődik. Az elkövetési módszert a tárgyi környezet és az elkövető tulajdonságai határozzák meg. Kölcsönhatásuk kifejeződik a tettes előkészületi, elkövetés közbeni és utólagos magatartásában. A cselekvés formái szoros kapcsolatban állnak az alkalmazott eszközökkel, az elkövetés körülményeivel, helyével, idejével, a tettes (tettesek) ismereteivel, fizikai és pszichikai állapotával és a cselekményt motiváló célokkal. Az elkövetési módszer tehát lényegesen összetettebb, mint a konkrét bűncselekmény végrehajtásának a módja. Az összetettséget ezért az összehasonlításkor figyelembe kell venni. Az elkövetési módszer tanulmányozását az alapbűncselekmény (amelyben a nyomozás éppen folyamatban van) elemzésével, értékelésével kell kezdeni. A bűncselekmények elkövetési módszerei tanulmányozásának és meghatározásának az egyik módja a modellezés. A modell képes az objektumot visszatükrözni. A modell és a modellezett objektum viszonya nem azonosság, hanem hasonlóság. A bűncselekmények elkövetési módszereinek a tanulmányozásához szükséges logikai alapot, e folyamat logikai természetét az analógia adja. Az analógia a modellezés alapja. Az analogikus következtetések ebből a szempontból nem a deduktív, hanem az induktív (valószínűségi) logikához tartoznak. A következtetés olyan gondolkodási forma, gondolati folyamat vagy logikus művelet, amely lehetővé teszi, hogy a rendelkezésünkre álló ismeretekből kiindulva logikai úton új ismeretekre tegyünk szert. A következtetés új eredmények keresésének a módszere, az ismerettől az ismeretlen felé haladó gondolkodási tevékenység. 67

Vö.: Bevezetés a kriminalisztikába, 3. és 6. fejezet.

89

A közvetlen ismereteink az érzéki megismerés alapján gyakorlati tevékenységünk folyamán alakulnak ki. De hogyan ismerjük meg azokat a jelenségeket, összefüggéseket, amelyeket nem tudunk közvetlenül érzékelni? Ezek megismeréséhez már feltétlenül következtetni kell. A szemlélet útján nyert eredményeket, tárgyakat összevetve, következtetésekkel olyan tényeket is feltárhatunk, amelyek megismerése közvetlen érzékeléssel nem lehetséges. Azt az ítéletet (illetve ítéleteket), amelyből az új ismeretet tartalmazó gondolatot levezettük, a következtetés előzményének (premisszának); az ismeretet tartalmazó, az előzményekből levezetett ítéletet pedig zárótételnek (konklúziónak) nevezzük. A következtetések nemcsak arra alkalmasak, hogy segítségükkel új ismeretekhez jussunk, hanem arra is, hogy valamely adott ítélet igazságát vagy hamisságát feltárhassuk. A már fennálló tények ismerete alapján a jövőben bekövetkező tények, események várható kialakulására is tudunk következtetni. (Pl. így intézkedéseket tudunk tenni az elkövetők elfogására vagy a megelőzés érdekében.) A következtetés az egyik legfontosabb logikai művelet. A következtetések felosztása, fajtákra bontása igen sokféle. Témánk szempontjából megemlítendők a szillogisztikus következtetések, melynek jellemző vonása, hogy elvont logikai viszonyokon alapulnak, csupán csak ezek ismeretében levonható a zárótétel. Szillogisztikusnak nevezzük az olyan következtetést, melyben az előzmények logikailag elégséges alapot nyújtanak a zárótételek levonásához és így a zárótétel logikai szükségszerűséggel folyik az előzményekből. Pl.: minden bűncselekmény büntetendő minden rablás bűncselekmény Tehát minden rablás büntetendő

(premissza) (konklúzió)

Ez a tipikus deduktív következtetés. A dedukció lényege az, hogy rámutasson az általános vonás megnyilvánulására az egyesben, az indukcióé pedig, hogy kikeresse a különböző egyes tárgyakban a közös ismertetőjegyeket, összefüggések és viszonyaik általános törvényeit. Az induktív következtetés olyan következtetés, amelyben abból, hogy bizonyos tárgyak meghatározott ismertetőjeggyel rendelkeznek és ezek a tárgyak közös osztályhoz tartoznak, arra következtetünk, hogy az adott osztályhoz tartozó összes tárgyak rendelkeznek ezzel az ismertetőjeggyel. E következtetések a megismerő gondolkodás formái, s mint ilyenek a megismerés folyamatában nélkülözhetetlenek. A teljes induktív következtetés, amelynek a zárótétele az adott osztály összes elemeinek ismeretében az egész osztályra vonatkozó általános ítélet. A nem teljes induktív következtetés, amelyben az adott osztály elemei egy részének tapasztalása alapján vonják le az általános tételt. Az analogikus következtetésben két jelenség bizonyos megegyező ismertetőjegyeiből az egyik tárgy többi ismert tulajdonságaiból arra következtetünk, hogy ez utóbbiaknak megfelelő tulajdonsággal a másik tárgy is rendelkezik.

90

Az analogikus következtetés nem azonos az analógiával. Ez utóbbi az a módszer, amikor bizonyos jelenségeket abból a célból hasonlítunk össze, hogy a bonyolult és ismeretlen jelenség lényegét az egyszerűbb és ismert jelenség segítségével magyarázzuk. A tárgyak közötti hasonlóságok ismerete lehetőséget ad arra, hogy ha egy tárgynak csak bizonyos tulajdonságait ismerjük, az összehasonlítás alapján zárótételt vonjunk le a még ismeretlen tulajdonságokra vonatkozóan. Az analogikus következtetés szerkezetét a következőképpen lehet kifejezni: S terminushoz tartozó tárgyaknak P1 P2 P3 összefüggése van S1 terminushoz tartozó tárgyaknak P1 P2 ismertetőjegye van Tehát az S1 terminushoz tartozó tárgyaknak is van P3 ismertetőjegye. A logika szempontjából jelentős az a probléma, hogy az analogikus következtetések zárótétele logikai szükségszerűséggel következik e az előzményekből? Válasz: hogy a zárótétel megalapozottsága különböző feltételektől függ, amelyek nem minden esetben állnak rendelkezésünkre. Ha csupán arra alapozzuk az analogikus következtetéseinket, hogy a tárgyak bizonyos jegyekben hasonlóságot mutatnak, akkor még nem kapunk elegendő alapot arra, hogy a többiek megegyezését is állíthassuk. Növelhetjük a zárótétel megbízhatóságát, ha az összehasonlított tárgyak, rendszerek lényeges viszonyainak, tulajdonságainak megegyezését vesszük figyelembe. Ha a két rendszer, tárgy lényegtelen jegyeiben, viszonyaiban mutatunk ki megegyezést, akkor az analogikus következtetés a viszonyok részletes hasonlósága ellenére is teljesen értéktelen lehet. Pl. abból, hogy a két tárgy alakja, színe, súlya stb. megegyezik, valamint abból, hogy az egyik tárgy esetében a felsorolt tulajdonságokhoz hozzájárul az, hogy tűzálló, nem következik a másik tárgy tűzállósága is. Ugyanis az alak, a szín, a súly stb. a tűzállósággal nincsenek lényegi kapcsolatban. Azaz minél szorosabb az összefüggés A tárgy ismert tulajdonságai között és B tárgy ismert tulajdonságai között, valamint A tárgy B tárgyéval megegyező ismert tulajdonságai és az ezeken túlmenő, csak A-ra vonatkozó ismert tulajdonságára között, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a B tárgy nem ismert tulajdonságára vonatkozó következtetés helyes lesz. Az analogikus következtetés zárótételének megbízhatóságát növelhetjük azáltal is, hogy minél több lényeges tulajdonságban mutatunk ki megegyezést. Azonban a közös lényeges tulajdonságok megállapítása nem elegendő a helyes analogikus következtetések létrehozásánál, hanem szükséges a különbözőségek megállapítása is. Ezek minél lényegesebbek, annál kevésbé valószínű a zárótételben kifejezett összefüggések helytálló volta. Az eltérések bizonyos esetekben olyan nagymérvűek lehetnek, hogy teljesen kizárják az analogikus következtetések helytálló voltát. Az analogikus következtetések különböző típusait alkalmazzuk a megismerés folyamán.

91

A nem teljes analogikus következtetésben abból, hogy valamely A tárgy néhány lényeges jegye hasonlít más tárgyakéhoz, arra következtetünk, hogy e tárgyaknak egyéb tulajdonságai is meggyezőek. Ezzel szemben teljes analogikus következtetésről beszélünk, ha az összehasonlított tárgyak az összes lényeges ismertetőjegyekben megegyeznek.68 Visszatérve az analogikus következtetés szerkezetére, még egyszerűbben az alábbi sémával jellemezhető: ha az A sokaság hasonló a B sokasághoz az a), b) és c) tulajdonságok szerint, de ezenkívül az A rendelkezik még d) tulajdonsággal is, akkor valószínű, hogy a B szintén. Mit jelent mindez a bűncselekmények elkövetési módszereinek az elemzésében és abban az összehasonlítási folyamatban, amely az azonos tettes (tettesek) felismerésének az érdekében történik? Ebben az esetben az A sokaság az első vagy kiinduló bűncselekmény. Ez elkövetési módszerét tekintve különböző [a), b), c)] tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek alapján elkészítjük a további összehasonlítások alapját képező bűncselekmény modelljét. E tulajdonságok ismert tényezők, ismeretlen viszont az X), amely alatt az elkövetőt értjük. A B sokaság egy másik bűncselekmény. Itt is megtaláljuk az a), b) és c) tulajdonságokat és erről is modellt készítünk. Ha ezek egyeznek, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy a két bűncselekmény az X), tulajdonságban – vagyis az elkövető (elkövetők) személyében is – megegyezik. Mindebből következik, hogy az összehasonlított bűncselekményeket az elkövetési módszer összetevői szerint külön-külön is tanulmányozni kell. Ennek célja olyan hasonlóságok és azonosságok kimutatása, amelyek alapján az azonos elkövető is megállapítható, illetve valószínűsíthető. Kétségtelen, hogy ez a séma helytálló és használható, a gyakorlatban azonban a dolgok nem mindig logikai sémák szerint történnek. Az elkövetési módszer valójában sokkal összetettebb annál, hogy az összehasonlítás mindössze néhány sajátosság alapján történhessen. Ugyanakkor az egyes sajátosságok megállapításához szükséges adatok, információk sem állnak minden esetben rendelkezésükre. Ahhoz, hogy egy-egy bűncselekmény sorozatot behatároljunk (különösen akkor, ha a sorozatba különböző törvényi tényállású bűncselekmények tartoznak), néha igen sok bűncselekmény összehasonlítása szükséges. Az azonos tettesre vagy tettesekre utaló összefüggések kimutatása több szakaszban történik, a feladatok a következők: – a kiinduló ügy vizsgálata után az elkövetési módszerek és körülmények sajátosságaiból megalkotni az A bűncselekmény modelljét és felsorolni hozzá az a), b), c). d), e), f), g), h), i), j), k), l), m és n) sajátosságokat, 68

Lásd bővebben: Szigetvári Sándor: Logika (Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1996.)

92

– megvizsgálni, hogy az adott rendőri szerv területén (az illetékesség szerinti városban, kerületben, a fővárosban, vagy megyében) valamint a szomszédos területeken történt e hasonló bűncselekmény (körözési anyagok áttanulmányozása, konzultációk a kollégákkal), – összehasonlítani az ilyen és hasonló bűncselekmények adatait és értékelni a B), C). D), E), F), G), H), I), J), K), L), M és N) ügyeket, megállapítva azok sajátosságait, modelljét, – elvégezni a több fokozatú összehasonlítást és elkészíteni a tettesre/tettesekre (X) vonatkozó modellt, – a modellekhez hasonlítani valamennyi olyan bűncselekményt is, amely az A előtt vagy utána történt és sajátosságait tekintve hasonló, – az újabb bűncselekmények esetleges új sajátosságai alapján módosítani a tettesre, tettesekre (X) vonatkozó modellt. Ez a tevékenység összetett ugyan, de csak látszólag bonyolult. Valójában egy olyan gondolatmenet, melynek egyes láncszemei – egymásból következve – logikai kapcsolatban vannak egymással, követik a gondolkodás szabályait, azonban a gyakorlatban különböző problémák merülhetnek fel. A modell kidolgozása és használata közben a tettes vagy tettesek (X) ismeretlenként szerepelnek. Ez a gyakoribb és a feladat ilyenkor nehezebb. Természetesen az is előfordul, amikor egy felderített, elfogott tettes (tettesek) bűncselekmény sorozatát kell visszamenően behatárolni, felderíteni, bizonyítani. Ez valamivel könnyebb feladat. Ilyenkor lehet a gyanúsított teljes vagy részleges beismerő vagy tagadó. A teljes beismerésben lévő gyanúsítottak néha kiváló emlékezőtehetségről tesznek tanúságot. Jelen esetben a modellt nem csak a kiinduló (A) bűncselekményből, hanem abból a vallomásból állítjuk össze, amelyet tettek. Ezt hasonlítjuk össze azokkal a bűncselekményekkel, amelyekkel az elmondottakon kívül még gyanúsíthatóak, figyelembe véve a vallomásukon kívül beszerzett egyéb adatokat, tárgyi és egyéb bizonyítékokat is. A részleges beismerésben lévő gyanúsítottak esetében a modell összeállításához mind a vallomást, mind az azzal összefüggésbe hozható ügyek elemzésének, értékelésének az eredményeit felhasználjuk. Az elhallgatott bűncselekmények vagy részleteik mögött ugyanis olyan tényezők állhatnak (még nem ismert társak, akikkel más vagy éppen súlyosabb bűncselekményeket is elkövetett, orgazdák, akik ezeket a társakat ismerik stb.), amelyek a gyanúsítottat az eddiginél lényegesen nehezebb helyzetbe hozhatják. Ilyenkor a már beismert és sorozatba illeszthető bűncselekmények igen részletes elemzése és értékelése segíthet a kérdés megoldásában. A tagadó gyanúsított (vagy vallomást megtagadó gyanúsított) esetében az alap szintén a kiinduló bűncselekmény. Az elkövetés módszerének és körülményeinek a sajátosságai a legkülönbözőbbek lehetnek, de vannak általános jellemzők melyeket az analogikus következtetés, az elemző értékelő munka során figyelembe kell venni. Ilyenek: – az elkövetés helye, – az elkövetés ideje,

93

– az egyes bűncselekmények között eltelt idő (ciklikusság), – a támadott objektum, – a sértettre (passzív alanyra) vonatkozó adatok, – a behatolás, vagy támadás módja, – az elkövetés eszköze, – az eltulajdonított tárgyak jellege, – a helyszíni magatartás, – egyedüli vagy csoportos elkövetésre, a tettesek személyére utaló adatok, – adatok a tettes által használt járműről, – az értékesítés módja, – a költekezés módja stb. Valamennyi jellemző sajátosságot nem lehet felsorolni. A lényeg az, hogy ezeket nemcsak a közvetlen elkövetési móddal, hanem a szélesebb értelemben vett elkövetési módszerrel kapcsolatban kell vizsgálni és megállapítani, hozzátéve az elkövetés körülményeit is. Az általános jellemzőkön kívül fontosak azok a részletek is, amelyek a tettes (tettesek) egyedi szokásait tükrözik. Nem mindig áll ugyanis minden, a legáltalánosabb jellemzők megegyezésével összekapcsolt bűncselekmény mögött azonos elkövető. Ilyen esetekben a további bontást azok a részletek teszik lehetővé, amelyek alapján az általános hasonlóságokon belül további különbségek is megállapíthatók. A részletek változása ugyanis nem biztosan más elkövetőre, hanem egy-egy elkövetőnek a módszerbeli módosítására, fejlődésére is utalhat. Máskor pedig a részletek változásából az elkövetők személyi összetételében bekövetkezett cserékre következtethetünk. A sorozatos bűnelkövetés vizsgálata szempontjából kiemelten fontosak az elkövetési módszereknek az utazással, az elkövetők helyváltoztatásával kapcsolatos sajátosságai. A jármű használatot a legközvetlenebbül a felkutatott tanúk vallomása és a helyszíni nyomok alapján állapíthatjuk meg. A jármű használatára utalhat még: – az elvitt áruk nagy mennyisége vagy súlyos, nagyméretű tárgyak elvitele, – az aránylag rövid idő (néhány óra) alatt elkövetett olyan bűncselekmény sorozat, amelynek helyszínei egymástól nagyobb távolságra vannak. Lopott járművek (gépkocsi, motorkerékpár, kerékpár) használata esetében az eredeti sorozattal összefüggésben vizsgálni kell a járműlopás-sorozatot is. A logikai igazságok, valószínűségek azonban nem mindig jelentenek tényleges valóságot is. Igazságtartalmuk, valószínűségi fokuk attól függ, hogy azok a részletek, amelyeket a logikai művelet során felhasználunk, mennyiben igazak. Az analogikus következtetés is akkor közelíti meg legjobban a valóságot, ha a benne szereplő részletek igazak. Ezért munkánk során feltétlenül arra kell törekedni, hogy a logikai analógiát részleteiben és összetevőiben egyaránt tényszerű ellenőrzött és alátámasztott adatokra alapozzuk. Az analógia még az ilyen ténybeli adatok használata esetében is csak valószínűsíti az összefüggéseket egyes bűncselekmények és azok elkövetői vonatkozásában, de mindez nem mond ellent az azonosságok keresésének, kimutatásának. 94

Összefüggéseket kell keresni: – az ismeretlen tetteses ügyek, – a már felderített ügyek, – az ügyekben szereplő tárgyak, nyomok valamint személyek között. Ha mód van, a hasonlóságokon belül azonosságokkal is kötni kell az egy tetteshez vagy azonos tettesekhez tartozó bűncselekményeket, egyrészt egymáshoz, másrészt akár az ismeretlen, akár az ismert tettes (tettesek) személyéhez. Minél több az azonosság, annál biztosabb a modellalkotásunk és az, hogy a hasonlónak ítélt bűncselekmények is összefüggnek, tehát együtt kell kezelni őket. Az analógia természete miatt óvatosan kell bánni az egyes bűncselekményeknek a sorozatból való kizárásával is. Bárhol is szabunk határt a valószínűségnek, az azon kívül eső ügyeket (ha minimális számú sajátosságban is, de megegyeznek a kiinduló ügynek vagy a sorozat modelljének a sajátosságaival) kezeljük mindenkor olyan „tartalékként”, amelyek esetleg mégis a sorozatba illeszthetőek. Az újabb bűncselekményekkel ezeket az ügyeket is össze kell hasonlítani, mert lehet, hogy olyan adatokat találunk bennük, amelyek nemcsak azt valószínűsítik, hogy a „tartalékok” mégis a kérdéses sorozat tagjai, hanem az újabb ügyeket éppen ezek segítségével kapcsolhatjuk a már megállapított sorozathoz. Át kell tekinteni a megszüntetett vagy folyamatban lévő ügyeket akkor is, amikor a sorozat addig ismeretlen tettese felderítésre kerül. Ez a nyomozásnak olyan fordulópontja, amelynek következtében újabb adatokhoz jutunk (kihallgatások, házkutatások, lefoglalások, tárgyi bizonyítási eszközök, szakértői vélemények, felismerésre bemutatások stb.), ami lehetővé teszi a „tartalék” ügyek és a már sorozatba illesztett ügyek összefüggéseinek egyértelmű megállapítását is.69 Az elkövetési módszerek tanulmányozásának, modellezésének, a sorozat felismerésének vonatkozásában – az elkövetett bűncselekményeket figyelembe véve – az alábbi főbb területekből vonhatóak le következtetések: • A helyszíni szemlék adataiból A helyszíni szemléknek mind a felderítésben, mind a bizonyításban kiemelkedő a jelentősége, hiszen itt kapunk adatokat a tettesek személyéről, számáról, módszerükről, az elkövetés előtti, alatti, utáni magatartásukról, a cselekmény egyéb kísérő jelenségeiről, az általuk használt elkövetési eszközökről, járművekről, az eltulajdonított értékekről, az okozott rongálási károkról, a cselekmény lefolyásáról (az elkövetők modus képéről) és biztosítanak a nyomok, anyagmaradványok felderítési és bizonyítási lehetőségeket. • A helyszínekről kiinduló adatgyűjtésekből a tettesekre vonatkozóan A helyszíni szemlékkel párhuzamosan minden ügyben el kell végezni az alapos adatgyűjtést. A nem helyszíni szemle köteles bűncselekmények esetében is kriminalisztikai ajánlás a helyszínről kiindulva a szükséges adatgyűjtés végrehajtása. 69

Felhasználva: Dobos János: Modell a bűncselekmény-sorozatok felderítéséhez, Belügyi Szemle, 1981. 6. szám

95

Felkutathatunk e munka során olyan tanúkat, akik a gyanúsan viselkedő személyekre felfigyeltek, esetleg beszéltek velük, akik látták a cselekmény lefolyását, vagy egyes részleteit, vagy éppen a helyszínről menekülő tetteseket. Személyleírást, ruházat leírást, jármű használata esetén annak típusát, színét és egyéb főbb jellemzőit lehet beszerezni. Az elemző-értékelő munka során az azonos tettesekre utaló hasonlóságokat, meg lehet állapítani, amely az ügyek együtt kezelését is elősegítheti. • A sértettekre (passzív alanyokra), a támadott objektumokra vonatkozó adatokból, információkból A nyomozások során fel kell tárni azokat az okokat és körülményeket, amelyek lehetővé tették, megkönnyítették a bűncselekmények elkövetését. A sorozatba illeszthetőség megállapítása, vizsgálata vonatkozásában választ kell keresni arra a kérdésre is, hogy miért éppen az adott sértettek (passzív alanyok) sérelmére követték el a bűncselekményeket, melyek voltak azok az okok és feltételek, amelyek a sértettekre (passzív alanyokra) vagy a támadott objektumokra irányították az elkövetők figyelmét. Ez lehet maga a sértett (passzív alany) magatartása, kötekedő jelleme, jó anyagi helyzete, könnyelmű, hivalkodó, költekező életvitele, különböző szenvedélyei, hobbijai, fiatal vagy idős kora, magatehetetlen fizikai állapota stb. A támadott objektumok (lakás, üzlet) között is összefüggéseket kell keresni fekvésük, területi elhelyezkedésük, biztonsági berendezéssel ellátottságuk stb. vonatkozásában. Az adatgyűjtés során fel kell tárni a károsultak családi és életkörülményeit, erkölcsi magatartását, vagyoni helyzetét, különböző szenvedélyeit, esetleges nemi aberrációját, szórakozási szokásait, baráti körét, haragosait, kik ismerik anyagi helyzetét, szabadidő eltöltési szokásait, anyagi vitái kikkel vannak stb. Ez történhet a sértettek, tanúk alapos kihallgatásával, de egyéb módon is pl. környezettanulmány készítésével. Különösen fontos e körülmények feltárása, megállapítása akkor, ha felmerül a gyanú, hogy tárgyi vagy személyi összefüggés van a különböző ügyek sértettjei (passzív alanyai) vagy a támadott objektumok között. (Pl.: azonos szórakozóhely, fodrász, egyesület, hobby, közös barát, ismerős, külföldi utazások stb. és felmerül az e körökből kiinduló azonos tettesek vagy tippadók gyanúja.) • A szakértők összehasonlító véleményeiből A helyszíni szemléken rögzített – ujj, tenyér, fül, homlok és fognyomok, – eszköznyomok, – lábbeli nyomok, – vér, hajszál, szőrszál, cikk, textilszál, talaj, zsír, olaj stb. anyagmaradványok szakértői összehasonlító vizsgálatára kerül gyakran sor. A különböző helyszíneken rögzített ujjnyom töredékek azonosságát megállapító daktiloszkópus szakértői vélemény alapján az ügyeket egyesíteni kell, mivel biztosra vehető, hogy azok sorozatba illeszthetőek. A helyszíneken rögzített eszköz- és lábbeli nyomok vizsgálata alapján szintén arra a következtetésre, megállapításra juthatunk, hogy az egyes bűncselekmények sorozat részei. 96

Természetesen, ha a megalapozottan gyanúsítható személyek felderítésre kerülnek és a házkutatások során sikerül lefoglalni a lábbeliket, vagy az elkövetés eszközeit, a szakértők tudnak nyilatkozni, hogy a helyszíni szemlék során rögzített lábbeli nyomok a lefoglalt lábbeliktől származnak-e. Úgyszintén arra, hogy a rögzített eszköznyomok a lefoglalt eszközöktől származnak-e. Valamint egyéb szakértők bevonására és szagmaradvány rögzítése esetén szolgálati kutya igénybevételére is sor kerülhet. • Ponttérkép és mellékletét képező táblázatból A térképen fel kell tüntetni naprakészen vezetve a közigazgatási egység területén elkövetett jelentősebb, gyakran előforduló bűncselekmények helyeit, különböző színű gombostűket használva bűncselekmény típusonként. A mellékletét képező táblázatban (füzetben) pedig az idejét (helyét is) és egyéb általunk fontosnak tartott adatokat. Pl. ügyirat száma, bűncselekmény megnevezése, elkövetés módszere, eltulajdonított tárgyak, az elkövetés eszköze, a rendelkezésre álló bizonyítási eszközök (sértettek, tanúk látták az elkövetőt, felismernék, rögzített ujjnyomok, lábbeli nyomok, eszköznyomok, elkövető által helyszínen hagyott tárgyak stb.) feltüntetését. Így lehet követni az elkövetők útját és intézkedni lehet az elfogásukra. A ponttérkép és melléklete az információk, adatok rendszerezését, áttekinthetőségét, a logikai összefüggések felismerését, az analogikus következtetések levonását segíti; és később a nyomozási terv alapját képezheti. Maga a nyomozás logikailag két részre osztható: 1. A sorozatelkövetés felismerése (területi, időbeli, személyi, tárgyi oldalainak, módszerének) az elemző-értékelő munka eredményeként, 2. a sorozat folyamatának megszakítása az ismeretlen elkövető kilétének megállapítása, elfogása, és minden bűncselekmény tényállásának alapos, részletekbe menő megállapítása. Az ismeretlen tettes (tettesek) felderítése és a bűncselekmények sorozatba illeszthetősége érdekében végzett elemző- értékelő tevékenység nem szakítható el egymástól, e tevékenységek a tudomásra jutástól kezdődően párhuzamosan kell, hogy follyanak. A kriminalisztikai alapkérdésekre keresett és adott válaszok határozzák meg az adat és információgyűjtés azon fő irányait, amelyeken keresztül a nyomozás – mind a felderítés, mind a bizonyítás vonatkozásában – eredményes lesz. A kriminalisztikai alapkérdések a felderítés két lényeges szakában, a helyszíni szemlén és a nyomozás tervezésekor válnak kiemelten fontossá. Választ kell keresni mindig arra, hogy van-e előzménye a cselekménynek, sorozatba tartozik-e? A felelet döntően meghatározza további intézkedéseinket, nyomozási cselekményeinket. A megfelelő – az egyes ügyek hasonlóságait, azonosságait megállapító – tevékenység az eredményes felderítés, bizonyítás, a sorozatba illeszthetőség egyik előfeltétele. ***

97

8. A RENDKÍVÜLI HALÁLESETEK VIZSGÁLATA 8.1. ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK A rendkívüli halálesetek vizsgálatát elsősorban a Ket., valamint az eltűnt személyek felkutatásának és a rendkívüli halálesetek kivizsgálásának rendjéről szóló 23/1994. (X. 26.) BM rendelet alapulvételével az Országos Rendőr-főkapitány 1/2006. (I. 11.) ORFK utasításával kiadott, a rendkívüli halál esetén követendő rendőri eljárás szabályzata (a továbbiakban: Szabályzat) szerint kell végezni. A közlekedési balesetekkel összefüggésben bekövetkezett rendkívüli halálesetek vizsgálatára további előírásokat tartalmaz még a 3/1988. (I. 31.) ORFK Utasítás és a mellékleteként kiadott szabályzat (lásd a 8.7. címben). Figyelemmel kell lenni továbbá az Eü. tv., a rendkívüli halál esetén követendő eljárásról szóló 34/1999. (IX. 24.) BM-EüM-IM együttes rendelet, valamint az igazságügyi szakértőkről szóló 2/1988. (V. 19.) IM rendelet rendkívüli halálesetekkel kapcsolatos rendelkezéseire is. Az alábbiakban a rendkívüli halál kivizsgálására vonatkozó legfontosabb általános előírásokat igyekszem bemutatni, a szabályzatok és az említett egyéb jogszabályok figyelembe vételével. A rendkívüli halál fogalma:

Rendkívüli az a halál, amelynek természetes módon való bekövetkezését a körülmények kétségessé teszik, bekövetkezésének előzményei, körülményei ismeretlenek vagy nem állnak rendelkezésre olyan adatok, amelyekből megalapozottan következtetni lehet a halál bekövetkezésének körülményeire, így ha a halál(t): a) közlekedési vagy foglalkozás körében bekövetkezett baleset okozta és bűncselekmény gyanúja nem merül fel, b) egyéb baleset vagy mérgezés okozta, és a halál bekövetkezésével összefüggésben szükségszerű a felelősség vizsgálata, c) öngyilkosság okozta vagy a körülmények erre utalnak, d) az egészségügyi ellátás során következett be és az egészségügyi dolgozó foglalkozási szabályszegése merült fel, e) a fogvatartás közben következik be. A személyazonosság megállapításáig a rendkívüli halál esetére előírt eljárást kell alkalmazni, ha az elhunyt személyazonossága ismeretlen.70 Az eljárás feladata a halál okának és körülményeinek kivizsgálása, az esetlegesen leplezni kívánt élet elleni bűncselekmény gyanújának megállapítása, vagy annak kizárása. A szabályozás célja, hogy elősegítse a szakszerűséget. 70

23/1994. (X. 26.) BM rendelet 4. § (1) és (2) bek. Rendkívüli az a halál, melyet a rendelet annak nyilvánít. (A fogalom pontos ismerete és alkalmazása rendkívül fontos, mivel a fogalmat fedő esetek tartoznak csak e külön vizsgálati eljárás hatálya alá.)

98

Alapelvek • Az eljárást, különösen a szemlét úgy kell lefolytatni, hogy az ne sértse a hozzátartozók kegyeleti érzéseit, és a közszemérmet. • Az eljárás során együtt kell működni az ügyfelekkel, az eljárásban résztvevő egyéb személyekkel és hatóságokkal, a helyi önkormányzattal, és más országok külképviseleti, illetve rendőri szerveivel. • A rendkívüli haláleset kivizsgálása során az eljárási cselekményeket – így különösen a szemlét és a hatósági boncolást – úgy kell végrehajtani, hogy azok adatai egy későbbi, esetleges büntetőeljárásban bizonyítékként felhasználhatók legyenek. • Ha a rendkívüli halál kivizsgálásának bármely szakában bűncselekmény gyanúja merül fel, akkor a további intézkedéseket a Be. rendelkezéseinek megfelelően kell végrehajtani. Az ügyfél

A közigazgatási eljárásban alapkérdésnek számít, hogy ki tekintendő ügyfélnek, hiszen az ügyfélnek vannak különböző eljárási jogai (pl. az iratbetekintéshez, a tájékoztatáshoz való jog, a határozatot, amely ellen jogorvoslattal élhet részére kell kézbesíteni stb.). Ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akinek (amelynek) jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti, akit (amelyet) hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve akire (amelyre) nézve – tulajdonát, jogait és vagyontárgyait is ideértve – a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz [Ket. 15. §. (1) bek.]. A természetes személy ügyfélnek akkor van eljárási képessége, ha a polgári jog szabályai szerint cselekvőképességgel rendelkezik. Jogszabályban meghatározott esetekben a korlátozott cselekvőképességgel rendelkező személyt is megilleti az eljárási képesség. Az eljáró hatóság hivatalból vizsgálhatja az eljárási képesség meglétét, és ha annak hiányát állapítja meg, úgy az ügyfél helyett törvényes képviselőjét vonja be az eljárásba, illetve ügygondnok kirendelését kéri [Ket. 15. §. (6) bek.]. Az elhunyttal kapcsolatos ügyek intézésében ügyfélnek kell tekintetni az alábbi sorrendben különösen: – az elhalttal közös háztartásban élt, vagy ennek hiányában az ismert legközelebbi hozzátartozót,71 eltartót vagy eltartottat az eltemetésre kötelezhető személyt, illetőleg aki a temetést önként vállalja, – kérelmére a haláleset bejelentésére kötelezett intézmény vezetőjét (Szabályzat 11. pont). Az ügyfél és képviselője az eljárás során keletkezett iratokba betekinthet, és arról másolatot készíthet. A hatóság más személynek is megengedheti az iratokba való betekintést vagy másolat készítését, ha igazolja, hogy az iratok tartalmának ismerete jogának érvényesítése, vagy feladatának teljesítése céljából szükséges. Az ügyfél kérelmére az iratokról – a szolgálati és az orvosi titoktartás figyelembe vételével – másolatot kell kiadni. A másolat, illetőleg a kivonat készítésének ille71

Ket. 72. §. g) Hozzátartozó az egyeneságbeli rokon és annak háztartása az örökbefogadó és a nevelőszülő, az örökbefogadott és a nevelt gyermek; a testvér, a házastárs, az élettárs; a házastársnak, az élettársnak egyeneságbeli rokona, testvére és a testvér házastársa.

99

tékére az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 29. §. (4) bekezdése alapján a törvény IV. számú mellékletében foglaltak az irányadók (szabályzat 80–81. pont). 8.2. HATÁSKÖR ÉS ILLETÉKESSÉG a) A hatáskör

A rendkívüli halálesetekben eljáró hatóságokat és hatáskörüket a következő táblázat tartalmazza:

• Megyékben a területileg illetékes rendőrkapitányság bűnügyi szerve, • Budapest területén a BRFK V. kerületi Rendőrkapitányság Rendkívüli Haláleseti Osztálya (a közlekedési balesetek során bekövetkezett rendkívüli haláleset kivételével) • Megyékben a területileg illetékes rendőrkapitányság közlekedésrendészeti szerve, (közlekedési balesetek kapcsán bekövetkezett rendkívüli haláleset miatt) • Budapest területén a BRFK Közlekedésrendészeti Főosztálya (közlekedési baleset során bekövetkezett rendkívüli halál esetén) • REBISZ Autópálya Rendőrség illetékességi területén az Autópálya Rendőrség (a bekövetkezett rendkívüli haláleset miatt) • Megyei rendőr-főkapitányságok bűnügyi szerve, Budapesten a BRFK Bűnügyi Főosztály I. Életvédelmi Osztály Rendkívüli Haláleseti Csoportja: – ha az áldozat diplomáciai mentességet élvező személy, – ha az áldozat országgyűlési képviselő, – az Országgyűlés által választott tisztségviselő, – illetőleg a kormány tagja, – ha az áldozat országos hatáskörű szerv vezetője, – a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állománya tagjának rendkívüli halála esetén, – ha a halál az egészségügyi ellátás során következett be, és az egészségügyi dolgozó foglalkozási szabályszegése merült fel, – a rendőrségi fogdában fogvatartott rendkívüli halála esetén, – a rendőrséggel hivatásos, vagy köztisztviselői jogviszonyban lévő személy szolgálati helyén, vagy szolgálata során bekövetkezett rendkívüli halála esetén. • Az ORFK Fegyelmi Osztálya jár el az ORFK-val hivatásos vagy köztisztviselői jogviszonyban lévő személy rendkívüli halála esetén.

100

II. fokú szervként (ha az ügyfél fellebbezett) Megyei (budapesti) Rfk bűnügyi szerve (az illetékességi területüknek megfelelően) Megyei Rfk közlekedésrendészeti szerve ORFK Közrendvédelmi és Közlekedésrendészeti Főosztálya

ORFK Bűnügyi Főosztálya

ORFK vezetője által kijelölt főigazgatóság

A határozat bírósági felülvizsgálata Az ügyfél jogszabálysértésre hivatkozva a határozat felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított 30 napon belül keresettel kérheti a bíróságtól.

I. fokú szervként

b) Az illetékesség

A szabályzat alkalmazásában az eljárásra az a rendőri szerv az illetékes, amelynek területén: a) a halált előidéző esemény, cselekmény, vagy körülmény bekövetkezett, ezek ismerete hiányában, ahol a halál beállt, b) a holttestet megtalálták, c) járművön bekövetkezett halálesetnél, ahol a holttestet a járműről leemelték, d) több, de azonos holttestből származó holttestrész esetén, ahol az első holttestrészt megtalálták, e) vízben talált holttest esetében, ahol azt partra emelték. 8.3. A RENDŐRI SZERV DÖNTÉSEI A hatóság az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során eldöntendő egyéb kérdésekben (pl. boncolás elrendelése) pedig végzést bocsát ki (a továbbiakban döntés). A döntésnek tartalmaznia kell: – az eljáró rendőri szerv megnevezését, az ügy számát, az ügyintéző megjelölését, – az elhalt személyi adatait, – a döntés címzettjeinek nevét, lakcímét, – a rendelkező részben a hatóság döntését és azokat a jogszabályokat, melyek alapján az eljárás befejezése és a döntés meghozatala történt, továbbá a fellebbezés, másodfokú határozat esetén az újrafelvételi eljárás és a bírósági felülvizsgálat lehetőségéről való tájékoztatást, – az indokolásban (az eljárást befejező határozat esetén) az elhalálozás helyét, pontos idejét, a halál beálltának az orvosi megállapítás szerinti okát, az elhalálozás körülményeit, annak bizonyítékait és a megállapított tényállást (öngyilkosság, véletlen baleset, természetes okból bekövetkezett halál stb.), az egyéb megállapításokat (közreható körülmények, a felelősség kérdése, az alkoholos befolyásoltság ezrelékes értéke stb.), egyéb határozat esetén a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat; az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait, – a döntés hozatalának helyét és idejét, a döntés hozójának nevét és beosztását, továbbá az eljáró szerv bélyegzőlenyomatát (1.-1/A. sz. melléklet). Az eljárás befejezéséről hozott határozatot a 23/1994. BM rendelet 15. §-ában meghatározott személyekkel, intézményekkel közölni kell.72 72

23/1994. BM rendelet 15. § (2) bek. Rendkívüli haláleset kivizsgálására irányuló eljárásban az eljárást megszüntető határozatot meg kell küldeni: a) az elhalttal közös háztartásban élt, vagy ennek hiányában az ismert legközelebbi hozzátartozójának, illetőleg a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény 20. §-a (1) és (2) bekezdésében meghatározott temetésre kötelezettnek, ha a személyük az eljárás során ismertté vált, továbbá annak, akinek a temetésre vonatkozó hatósági engedélyt az eljáró hatóság kiadta, b) kérelemre a haláleset bejelentésére kötelezett intézmény vezetőjének,

101

A végzést az ügyféllel, illetve az eljárás olyan egyéb résztvevőjével kell közölni, akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg, illetve akinek a jogi helyzetét közvetlenül érinti. 8.4. JOGORVOSLATOK a) A döntés módosítása és visszavonása

Ha a rendőri szerv megállapítja, hogy a felettes szerv vagy a bíróság által még el nem bírált döntése jogszabályt sért, a döntést módosíthatja vagy visszavonhatja. A rendőri szerv az ügyfél kérelme esetén a döntést akkor is módosíthatja, vagy visszavonhatja, ha a fellebbezésben foglaltakkal egyetért, feltéve, hogy az ügyben nincs ellenérdekű fél. A határozat módosítására vagy visszavonására a rendőri szerv csak egy ízben, a határozat közlésétől számított egy éven belül jogosult. A döntést nem lehet módosítani vagy visszavonni, ha ez jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene. b) A fellebbezés

Az ügyfél az ügy érdemében hozott I. fokú határozat ellen fellebbezhet, a határozat közlésétől számított 15 napon belül. Végzés csak a határozat elleni fellebbezésben támadható meg, kivéve az I. fokon hozott eljárást felfüggesztő, a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító, és az eljárási bírságot kiszabó végzés. A fellebbezést annál a rendőri szervnél lehet előterjeszteni, amely a határozatot hozta. A fellebbezésben új tények és bizonyítékok is felhozhatók. A fellebbezést az ügy összes iratával a fellebbezési határidő leteltétől számított 8 napon belül fel kell terjeszteni a felettes szervhez. A felterjesztés során az I. fokon eljáró hatóság a fellebbezésről kialakított álláspontjáról is nyilatkozhat. Az ORFK Fegyelmi Osztálya által hozott határozat elleni fellebbezést az ORFK vezetőjének kell felterjeszteni (ugyanis az ORFK vezetője által kijelölt főigazgatóság fog eljárni). Az eljárás anyagaihoz fényképeket is csatolni kell. A fellebbezésről a jegyzet hatáskört bemutató táblázatában feltüntetett II. fokon eljáró hatóságok határoznak. c) A határozat bírósági felülvizsgálata

Bírósági felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha a közigazgatási eljárásban az ügyfél a fellebbezési jogát kimerítette. A jogerős határozat bíróság által történő felülvizsgálatának lehetőségére a II. fokú határozat rendelkező részében az ügyfél figyelmét fel kell hívni. Az ügyfél jogszabálysértésre hivatkozva a határozat felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított 30 napon belül keresettel kérheti a bíróságtól. c) a Külügyminisztériumnak, amennyiben az elhunyt külföldi hozzátartozója vagy külföldi lakcíme ismeretlen.

102

d) Újrafelvételi eljárás

Ha az ügyfélnek a jogerős határozattal lezárt ügyben a határozat jogerőre emelkedését követően jutott tudomására a határozat meghozatala előtt már meglévő, az eljárásban még el nem bírált és az ügy elbírálása szempontjából lényeges tény, adat, vagy más bizonyíték, a tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül újrafelvételi kérelmet nyújthat be, feltéve, hogy elbírálása esetén az ügyfélre kedvezőbb határozatot eredményezett volna [Ket. 112. §. (1)]. Az újrafelvételi kérelmet az első fokon eljáró hatóság bírálja el [Ket. 112. §. (4) bek.]. Az eljárást a Ket. 112. § szerint kell lefolytatni.73 8.5. AZ ELSŐ FOKÚ ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSA A rendkívüli haláleset kivizsgálásáról kérelemre, bejelentésre, vagy hivatalból a rendőrség gondoskodik. Hivatalból indult eljárásban az ismert ügyfelet az eljárás megindításától, kérelemre indult eljárásban az ismert ellenérdekű, illetve érintet ügyfelet a kérelem beérkezésétől számított öt napon belül értesíteni kell [Ket. 29. § (3) bek. a) pont]. Az értesítés csak a Ket. 29. § (4) bekezdésében felsorolt esetekben

73 Ket. 112. § (2) Nem nyújtható be újrafelvételi kérelem a) a jogerős határozat meghozatala után bekövetkezett tényre, illetve a jogi szabályozásban bekövetkezett változásra alapozva, b) ha az ügyben bírósági felülvizsgálat van folyamatban, vagy a bírósági felülvizsgálat során a bíróság határozatot hozott, c) ha a közigazgatási határozat jogerőre emelkedésétől számítva hat hónap eltelt, d) ha azt jogszabály kizárja. (3) Törvény kivételesen, az ügyfél különös méltánylást érdemlő érdekére tekintettel a (2) bekezdés c) pontja szerinti határidőnél hosszabb, de három évet meg nem haladó jogvesztő határidőt is meghatározhat az újrafelvételi kérelem benyújtására, feltéve hogy az újrafelvételi eljárásban hozott döntés mások jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét nem érinti. (5) Az újrafelvételi kérelmet a hatóság elutasítja, ha a) az a (2) bekezdésben meghatározott okból nem nyújtható be, b) az ügyfél által az újrafelvétel alapjául megjelölt ok nem teszi indokolttá a határozat módosítását vagy visszavonását. (6) Az újrafelvételi eljárásban a hatóság a jogerős határozatát módosíthatja, visszavonhatja, vagy az utóbb ismertté vált tényállásnak megfelelő új döntést hozhat. E döntés ellen jogorvoslatnak az általános szabályok szerint van helye. (7) Az újrafelvételi eljárásban hozott döntés a jogerős határozat alapján jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokra csak akkor hat ki, ha az újonnan ismertté vált tények vagy bizonyítékok ismeretében a jogerős határozat jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokra tekintet nélküli megsemmisítésének lenne helye. (8) Ha az újrafelvételi eljárásban a kötelezettséget megállapító jogerős határozat megváltoztatása vagy visszavonása várható, a hatóság hivatalból intézkedik a folyamatban lévő végrehajtás felfüggesztéséről. (9) Ha az újonnan ismertté vált tények alapján a jogerős határozatban megállapított kötelezettség elrendelésének - részben vagy egészben - nem lett volna helye, az újrafelvételi eljárásban intézkedni kell a kérelem benyújtásáig, illetve a végrehajtás felfüggesztéséig történt teljesítéssel (végrehajtással) kialakult helyzet rendezéséről, a kötelezettnek alaptalanul okozott joghátrány megszüntetéséről, valamint az okozott kár és eljárási költség megtérítéséről.

103

mellőzhető, azonban akkor is figyelemmel kell lenni a Ket. 70. §-ában foglaltakra (2. számú melléklet).74 A halálesetről szóban, távbeszélőn vagy más módon kapott bejelentés alapján az ügyeleti szolgálat intézkedik a bejelentés valódiságának lehetőség szerinti ellenőrzéséről, – amennyiben még nem történt meg – orvos, mentők, indokolt esetben tűzoltók, egyéb szervek (pl. gázművek, elektromos művek, vizirendészet) értesítéséről, a helyszín biztosításáról és a további eljárási cselekményeket foganatosító bizottság összeállításáról és helyszínre küldéséről. Rendkívüli haláleset bekövetkezéséről az elhunyt hozzátartozóját soron kívül értesíteni kell. A helyszínre érkező rendőr a szemlebizottság megérkezéséig köteles a helyszínt biztosítani és erről írásban jelentést készíteni, amelyet az eljárást lefolytató rendőri szervnek kell megküldeni. A rendkívüli halálesetről szóban, távbeszélőn vagy más módon kapott bejelentésről az ügyeleti szolgálatnak jelentést kell készíteni (3. számú melléklet).75

74 Ket. 29. § (4) Az értesítés csak akkor mellőzhető, ha a) az veszélyeztetné az eljárás eredményességét, b) az egyszerű megítélésű, a tényállás előzetes tisztázását nem igénylő ügyben az eljárás megindítása után azonnal sor kerül az érdemi határozat meghozatalára, c) az ellenőrzésre feljogosított hatóság az adott tárgyban folyamatosan lát el az érintettnél ellenőrzési feladatot, d) azt honvédelmi, nemzetbiztonsági, közbiztonsági okból jogszabály kizárja. (5) Az értesítésnek tartalmaznia kell: a) az ügy tárgyát, iktatási számát, az eljárás megindításának napját és az adott ügyfajtára irányadó ügyintézési határidőt, az ügyintéző nevét és hivatali elérhetőségét, b) az iratokba való betekintés és a nyilatkozattétel lehetőségére irányuló tájékoztatást, c) hivatalból indult eljárásban az erre történő utalást, kérelemre indult eljárásban a kérelmező ügyfél nevét, d) az ügyfél tájékoztatását az elektronikus ügyintézés lehetőségének igénybevételéről és az ügyfajtára vonatkozó elektronikus tájékoztatási szolgáltatás elérhetőségéről. 70. § (1) Ha a hatóság az ügyfélnek az eljárás megindításáról való értesítését mellőzte, és az ügyben bizonyítási eljárást folytatott le, annak befejezésétől számított öt napon belül értesíti az ügyfelet, hogy az – az iratokba való betekintés szabályai figyelembevételével – megismerhesse a bizonyítékokat, azokra öt napon belül észrevételt tehessen, élni tudjon nyilatkozattételi jogával, és további bizonyításra irányuló indítványt terjeszthessen elő. (2) Az értesítés mellőzhető, ha az ügyfél már a bizonyítási eljárás során megismert minden bizonyítékot, és módjában állt gyakorolni az (1) bekezdésben meghatározott jogait, vagy ha az ellenérdekű ügyfél nélküli ügyben a hatóság teljesíti az ügyfél kérelmét. (3) Nem akadálya az eljárás befejezésének, ha az ügyfél vagy az ellenérdekű ügyfél a hatóság által meghatározott határidőben nem élt az (1) bekezdésben meghatározott jogával. 75 A jelentés tartalmazza: - a bejelentés idejét (év, hó, nap, óra, perc) módját, - a bejelentő nevét, lakhelyét, telefonszámát, - a felfedező tanú személyi adatait (telefonszámát), - az elhalt személy adatait (ha megállapítható), - a holttest feltalálási helyét, idejét, - a rendkívüli halálra utaló adatok leírását, - a tett intézkedéseket, - a bizottság helyszínre indulásának idejét.

104

A bejelentésről, valamint a tett intézkedésekről készült jelentést, egyéb iratokat általános csoportszámra kell iktatni. Az öngyilkossági kísérletekkel és a természetes halálesetekkel kapcsolatos rendőri intézkedések során keletkezett iratokat külön csoportszámra kell iktatni (Szabályzat 38. pont). A hatóság a joghatóságát – ezzel összefüggésben az alkalmazandó jogot –, valamint hatáskörét és illetékességét az eljárás minden szakaszában hivatalból köteles vizsgálni. Hatáskör vagy illetékesség hiányában a hatóság a kérelmet és az ügyben keletkezett iratokat – az ügyfél egyidejű értesítése mellett – haladéktalanul, de legkésőbb a kérelem megérkezésétől – folyamatban levő ügyben a hatáskör és illetékesség hiányának megállapításától – számított öt napon belül átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz [Ket 22. § (1)–(2) bek.]. – Ha az ügyben több rendőri szerv közötti illetékességi vagy hatásköri vita van, annak eldöntésére a Ket. 23. §-a az irányadó.76 – Amennyiben a vita eldöntése sikertelen, úgy az eljáró hatóságot illetékességi összeütközés esetén a legközelebbi közös felügyeleti szerv jelöli ki. – Az elsődleges és halaszthatatlan intézkedéseket a holttest megtalálása helye szerint illetékes első fokú rendőri szerv köteles megtenni, és az ügyben mindaddig aktívan eljárni, amíg az esetleges hatásköri és illetékességi vita el nem dől.77 8.5.1. Ügyintézési határidő Ket. 33. § (1) Az érdemi határozatot az (5) bekezdésben meghatározott időponttól számított harminc napon belül kell meghozni. Ennél rövidebb határidőt bármely jogszabály, hosszabbat pedig törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg. (5) Az ügyintézési határidő a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz történő megérkezése napján, illetve az eljárás hivatalból történő megindításának napján kezdődik. Ezt a szabályt kell alkalmazni azokban az esetekben is, amikor a magyar hatóság eljárásának megindításához szükséges kérelmet nem magyar hatóságnál lehet benyújtani. (6) A felügyeleti szerv eljárása esetén az ügyintézési határidő az iratoknak a felügyeleti szervhez érkezésekor kezdődik. A hatóság a felügyeleti szervnek erre irányuló felhívásától számított öt napon belül köteles az iratokat felterjeszteni. 76

Ket. 23. § (1) Ha ugyanabban az ügyben a) több hatóság állapította meg hatáskörét vagy illetékességét, b) több hatóság állapította meg hatáskörének vagy illetékességének hiányát, és emiatt az eljárás nem indulhat meg vagy nincs folyamatban, c) több illetékes hatóság előtt indult az eljárás, és a megelőzés alapján nem lehet eldönteni, hogy melyik hatóság jogosult az eljárásra, az érdekelt hatóságok kötelesek egymás között haladéktalanul, de legkésőbb az eljárás megindítására irányuló kérelem érkezésétől, illetve a tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül megkísérelni a vita eldöntését. 77 Ket. 22. § (3) A hatóság – tekintet nélkül a joghatóságára, valamint a hatáskörére és az illetékességére – hivatalból köteles megtenni azt az ideiglenes intézkedést, amelynek hiányában a késedelem elháríthatatlan kárral vagy veszéllyel járna.

105

(7) Az eljáró hatóság vezetője – ha azt törvény nem zárja ki – az ügyintézési határidőt indokolt esetben egy alkalommal, legfeljebb harminc – kiskorú ügyében legfeljebb tizenöt – nappal meghosszabbíthatja. Erről értesíteni kell az ügyfelet és mindazokat, akiket az eljárás megindításáról értesítettek. (4. számú melléklet) Az ügyintézési határidőbe nem számít be: – a hatásköri vagy illetékességi vita egyeztetésének, illetve az eljáró hatóság kijelölésének időtartama, – az eljárás felfüggesztésének időtartama [Ket. 33. § (3) bek., a) és e) pont]. Ket. 32. § (6) Olyan ügyfajtákban, amelyekben a szakvélemény elkészítése hoszszabb időt vesz igénybe jogszabály lehetővé teheti, hogy az eljáró hatóság a szakértő kirendelésekor, illetve a szakvélemény kérésekor az eljárást a szakvélemény megérkezéséig felfüggessze. (7) Az eljárás felfüggesztéséről a hatóság végzéssel dönt. (5. számú melléklet) (8) Az eljárás felfüggesztésekor minden határidő megszakad, és az eljárás felfüggesztésének megszűnésekor az ügyintézési határidő kivételével újra kezdődik. (9) A hatóság az eljárás felfüggesztése esetén is dönthet úgy, hogy a folyamatban lévő eljárási cselekményeket és az azok teljesítésére megállapított határidőket az eljárás felfüggesztése nem érinti. Tehát a felfüggesztés ideje alatt a szükséges eljárási cselekményeket végre lehet hajtani. A szakértői vélemény megérkezésével egyidejűleg az eljárást tovább kell folytatni, melyről az ügyfelet értesíteni kell. 8.5.2. Belföldi jogsegély A jogsegély az az eljárási cselekmény, amellyel a megkeresett hatóság a megkereső hatóságnak adatra, tényre, iratra vagy bizonyítékra, illetőleg meghatározott cselekményre irányuló kérelmét teljesíti. Ket. 26. § (1) Jogsegélyt akkor lehet kérni, ha a megkereső hatóság a) illetékességi területén kívül kell valamely eljárási cselekményt elvégezni, illetve azt az ügyfél jogos érdeke vagy a költségtakarékosság indokolttá teszi, b) feladatának ellátásához olyan adat vagy ténybeli ismeret szükséges, amely a megkeresett hatóság nyilvántartásából, illetve irataiból szerezhető meg, c) feladatának ellátásához olyan irat vagy más bizonyíték szükséges, amely a megkeresett hatóságnál (állami, önkormányzati szervnél) van, vagy onnan szerezhető meg. • Ha a körülmények vizsgálata szükségessé teszi, más rendőri vagy egyéb szervet kell az eljárási cselekmények elvégzése céljából megkeresni. A megkeresett rendőri szerv a megkeresést haladéktalanul, de legkésőbb 15 napon belül teljesíteni köteles. • Amennyiben olyan adat vagy ténybeli ismeret, illetőleg bizonyíték beszerzése szükséges, amely a megkeresett hatóság nyilvántartásából, irataiból szerezhető meg, úgy a teljesítés határideje 8 nap. • A megkereső szerv felelős a megkeresés jogszerűségéért, a megkeresett szerv pedig a kért intézkedések végrehajtásának szakszerűségéért.

106

• Amennyiben a személyi adatok pontosítása, a lakcím megállapítása, hozzátartozó felkutatása vagy egyéb ok szükségessé teszi, úgy az eljáró szerv az ORFK NEBEK Interpol Magyar Nemzeti Irodán keresztül külföldi hatóságot kereshet meg és kérelemre külföldi jogsegélykérelmet teljesít (nemzetközi jogsegély, Ket. 27–28. §§.).

8.5.3 Az eljárási cselekmények dokumentálása, tárgyak kezelése Az eljárási cselekményeket úgy kell rögzíteni, hogy azok alkalmasak legyenek a halálesettel kapcsolatos tények, körülmények bizonyítására és hitelességükhöz kétség ne férjen. • Az egyes eljárási cselekmények a jegyzőkönyv mellett hang-, fénykép-, videofelvétel alkalmazásával is rögzíthetők. E felvételek készítésének az iratokból ki kell tűnnie. • A szemlén, vagy egyéb eljárási cselekményről készült felvételekről papírképet csak akkor kell elkészíteni, ha az a tényállás bizonyításához, vagy a büntetőeljárásbeli felhasználáshoz szükséges. Egyébként az előhívott negatívokat azonosító jelzéssel ellátva a jegyzőkönyv mellékleteként kell kezelni. A digitális fényképezőgéppel készített felvételeket cd-lemezen kell tárolni, amelyet az eljárás irataihoz csatolni kell. • Az iratokat általában egy példányban kell készíteni. Azokat az iratokat, amelyekből az ügyfélnek, más személynek vagy szervnek is kézbesíteni kell, annyi példányban kell készíteni, hogy egy példány minden esetben az iratok mellett maradjon. Az elküldött iratok fajtája, címzettje, az elküldés ideje minden esetben legyen megállapítható. • Az ügyfél, a tanú, a szakértő meghallgatásáról és a szemle lefolytatásáról egyidejűleg jegyzőkönyvet vagy hangfelvételt (a továbbiakban együtt: jegyzőkönyv) kell készíteni. A hangfelvétel szövegét később írásban is rögzíteni kell. • A jegyzőkönyvnek tartalmazni kell az eljáró rendőri szerv megnevezését, a jegyzőkönyv felvételének helyét, idejét, okát, a meghallgatott személyazonosító adatait, jogállását és lakcímét, a jogaira és kötelességekre való figyelmeztetést, továbbá az ügyre vonatkozó lényeges nyilatkozatokat és megállapításokat, végül – írásban készült jegyzőkönyv esetén – a meghallgatott személy, az eljáró rendőr és a jegyzőkönyvvezető oldalankénti aláírását. Szemle esetén a fentieken túl a jegyzőkönyv tartalmazza az orvos aláírását, a boncolásról készült jegyzőkönyv esetén a boncolóorvos(ok) és a jelen lévő kezelőorvos nevét. • A jegyzőkönyv felvétele helyett feljegyzés (jelentés) a szóbeli kérelemről, az ügyfél, a tanú, a szakértő meghallgatásáról csak akkor készíthető, ha az az eljárás érdekeit, a bizonyítást nem veszélyezteti. A feljegyzés (jelentés) az előző pontban meghatározott adatokat és a nyilatkozat lényegét tartalmazza. • A szemle során rögzített nyomokat, elváltozásokat, anyagmaradványokat, tárgyakat a bűnügyi technikus oly módon rögzítse, hogy azokon a szükséges szakértői vizsgálatok elvégezhetőek legyenek, állaguk ne károsodjon. A hatóság a tényállás szempontjából fontos tárgyi bizonyítékot és a bizonyítékként felhasználható iratot jegyzőkönyv felvétele mellett végzéssel lefoglalhatja.

107

• A tárgyakat, illetve a csomagolást olyan jelzéssel (ügyiratszám, hely, idő, elhalt adatai, eljáró aláírása) kell ellátni és nyilvántartásba venni, amely alkalmas arra, hogy azt az eljáró szerv – ha indokolt – huzamosabb ideig elvesztés, illetve más tárgyakkal való összekeveredés veszélye nélkül meg tudja őrizni. A tárgyak átadása-átvétele, az átvevő személye az iratokból minden esetben megállapítható legyen. • A bizonyítás érdekében lefoglalt és megvizsgált dolgokat, tárgyakat, melyek a köznapi életben továbbra is veszélytelenül használhatók, illetve birtoklásukat jogszabály nem tiltja és azokra a bizonyítás érdekében már nincs szükség, – a lefoglalás megszüntetését követően – átvételi elismervény ellenében az arra jogosultnak ki kell adni (6. számú melléklet).78 • A rendkívüli haláleset körülményeit közvetlenül bizonyító és az előző pontba nem tartozó tárgyak, eszközök stb. megőrzésére és kezelésére intézkedni kell, majd azokat az iratok selejtezésével egyidejűleg meg kell semmisíteni. (7. számú melléklet) • A rendkívüli halálesettel kapcsolatos olyan egyéb tárgyakat, folyadékokat, amelyek további tárolása szükségtelen, illetve azokat a veszélyes anyagokat (pl. mérgező folyadék, robbanóanyag stb.), amelyek szakértői vizsgálata megtörtént, szintén meg kell semmisíteni. • Az érték- és egyéb tárgyakért az eljáró rendőri szerv és az ügyintéző anyagi és fegyelmi felelősséggel tartozik. • A hatóságok által kiállított személyi okmányokat (útlevél, jármű vezetői engedély stb.), a kiállító szervnek kell megküldeni. Az elhunyt személyi igazolványát a temetését intéző személy részére kell kiadni. • A befejezett eljárás iratait irattárba kell helyezni, azok 20 évig nem selejtezhetők.

8.5.4. A tényállás tisztázása A hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni, mivel csak a tényállás ismeretében tud megalapozott döntést hozni. Ha ehhez nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. A hatóság által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani. A hatósági eljárásban olyan bizonyíték használható fel, amely alkalmas a tényállás tisztázásának megkönnyítésére. Bizonyíték különösen: – az ügyfél nyilatkozata, – az irat, – a tanúvallomás, – a tárgyi bizonyíték – a szemléről készült jegyzőkönyv, – a szakértői vélemény, – és a hatósági ellenőrzésen készült jegyzőkönyv (ezt a Szabályzat nem említi). A hatóság szabadon választja meg az alkalmazandó bizonyítási eszközt. Törvény előírhatja, hogy a hatóság határozatát kizárólag valamely bizonyítási eszközre alapozza, továbbá a törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyekben kötelező78 Ket. 50. § (8) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a tényállás tisztázásához a továbbiakban már nem szükséges tárgyi bizonyítékot és iratot nyolc napon belül ki kell adni annak, akitől azt lefoglalták.

108

vé teheti valamely bizonyítási eszköz alkalmazását, illetve előírhatja valamely szerv véleményének a beszerzését. A hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást. A hatóság a tényállás tisztázása szempontjából fontos tárgyi bizonyítékot és a bizonyítékként felhasználható iratot jegyzőkönyv felvétele mellett végzéssel lefoglalhatja. 8.5.4.1. Az ügyfél nyilatkozata Ket. 51. § (1) Az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során írásban vagy szóban nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja. Ha az ügyfél a hatóság felhívására nem nyilatkozik, a hatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt. (3) Törvény vagy kormányrendelet kötelezővé teheti, hogy az ügyfél a hivatalból folytatott eljárásban a hatóság erre irányuló felhívására közölje az érdemi döntéshez szükséges adatokat, és jogkövetkezményeket állapíthat meg az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása vagy valótlan adatok közlése esetére. Személyes adat tekintetében az ügyfelet nyilatkozattételre, adatszolgáltatásra csak törvényi felhatalmazás alapján lehet kötelezni. (4) A jogszabályon alapuló adatszolgáltatást – az államtitok és a szolgálati titok kivételével – nem lehet megtagadni a törvény által védett egyéb titokra való hivatkozással. (5) A (4) bekezdés szerinti kötelező adatszolgáltatást az ügyfél megtagadhatja, ha a) nem kapott felmentést az államtitoknak vagy szolgálati titoknak minősített adatra vonatkozó titoktartási kötelezettség alól, b) nyilatkozatával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná. Az ügyfél egyik legfontosabb eljárási joga a nyilatkozattételi jog. Az eljárásban nyilatkozhat ténybeli és jogkérdésekben. Valójában az ügyféli nyilatkozat olyan gyűjtőfogalom, amely egymástól eltérő ügyféli megnyilatkozásokat foglal magában. Pl. – megjelölheti az ügyfél kérelmében foglaltakat alátámasztó bizonyítékokat, – tartalmazhatja az ügyfél reagálását a tanúvallomásra, a szakértői véleményre, a helyszíni szemle, a halottszemle, a boncolás során tett megállapításokra, illetőleg a hatóság által hivatalból megállapított egyéb tényekre vonatkozóan, – válasz lehet a hatóság által szóban vagy írásban feltett kérdésekre. Az ügyfélnek jogában áll nyilatkozatot tenni vagy a nyilatkozattételt megtagadni. A kérelemre indult eljárások esetében az ügyfélnek érdeke, hogy nyilatkozatot tegyen, ezért a hatóságnak ilyenkor az a kötelessége, hogy a nyilatkozattétel lehetőségét – ha a tényállás tisztázása érdekében szükséges az ügyfél számára biztosítsa. A hivatalból indult eljárások esetében azonban az eljárás célja rendszerint kötelezettség megállapítása, ezért az ügyfél jogosult arra is, hogy az érdekeivel ellentétes nyilatkozatot megtagadja. Ez esetben a hatóságnak hivatalból kell a tényállást tisztáznia és a bizonyítási eljárást lefolytatnia. Az eljárás során az ügyfél arra is kö-

109

telezhető – amennyiben törvény vagy kormányrendelet előírja –, hogy az érdemi döntéshez szükséges adatokat közölje. A nyilatkozattételi jog gyakorlásának, illetőleg a nyilatkozat megtagadásának jelentős hatása lehet az ügyben hozandó döntésre. 8.5.4.2. Az irat Az irattal történő bizonyítás az egyik legrégebbi bizonyítási módszer. A törvény értelmében az eljáró szerv az ügyfelet okirat vagy más irat bemutatására hívhatja fel, feltéve, ha ezt valamely hatóság jogszabállyal rendszeresített nyilvántartása nem tartalmazza. Ha az okirat vagy más irat nem az ügyfél, hanem más szerv birtokában van, úgy ezt a szervet is meg lehet keresni az irat megküldése érdekében. Az eljáró szerv a bemutatott vagy megküldött irat lényeges tartalmát jegyzőkönyvbe foglalja, vagy az ügyiratra feljegyzi, és az iratot az ügyfélnek vagy más szervnek visszaadja, vagy visszaküldi. Bizonyítékul felhasználható külföldön kiállított vagy hitelesített irat is. Az iratra vonatkozó rendelkezések irányadók minden olyan tárgyra, amely – általában műszaki vagy vegyi eljárással – adatokat rögzít (fénykép, film, hangfelvétel, optikai lemez, CD, mágnesszalag, mágneses adathordozó, elektronikus dokumentum stb.) [Ket. 52. § (1)–(4) bek.]. A közigazgatási eljárásban nem csupán az okirat, hanem más írás – pl. egy búcsúlevél, vagy egyéb irat – is felhasználható bizonyítékként. A búcsúlevél fénymásolatát soron kívül ki kell adni a levél címzettjének (címzettjeinek), ennek hiányában az elhalttal közös háztartásban élt személynek, vagy, ha ilyen nincs a legközelebbi közvetlen hozzátartozójának. Az eredeti búcsúlevelet (abban az esetben is, ha az nem a szemle alkalmával kerül elő) végzéssel kell lefoglalni és azt a szakértői vizsgálatokat követően ki kell adni. A kiadás tényét – átvételét – dokumentálni szükséges. Az eredeti búcsúlevél fénymásolatát az iratokhoz kell csatolni. A végrendeletet is tartalmazó iratot csak a legszükségesebb ideig lehet visszatartani. Az okirat, annyiban különbözik más iratoktól, hogy kifejezetten valamely joghatás kiváltására, tény vagy jogosultság igazolására irányul. Kétféle okiratot különböztetünk meg, a közokiratot és a magánokiratot. 8.5.4.3. A tanúvallomás Ket. 53. § (1) Az ügyre vonatkozó tény tanúval is bizonyítható. A bizonyítási eljárás során a hatóság gyakran hallgat meg az ügyre vonatkozó valamely tényt ismerő személyeket. A tanú általában az általa közvetlenül észlelt tényről vagy körülményről nyilatkozik, de előfordulhat, hogy a tényről vagy körülményről csak közvetett módon szerzett tudomást. A tanú kötelezettségei: – megjelenési kötelezettség (ha a hatóság idézi), – vallomástételi kötelezettség, – igazmondási kötelezettség.

110

A tanúzási kötelezettségnek abszolút és relatív akadályai lehetnek. Abszolút tanúmeghallgatási akadály esetén akkor sem hallgatható meg tanúként az érintett személy, ha tanúvallomást kíván tenni. Ket 53. §. (3) Tanúként nem hallgatható meg a) az, akitől nem várható bizonyítékként értékelhető vallomás, b) védett adatnak, hivatásbeli titoknak minősülő tényről az, aki nem kapott felmentést a titoktartás alól az arra jogosított szervtől vagy személytől. Relatív tanúzási akadály esetén az ügyre vonatkozó tényeket, körülményeket ismerő személy maga dönti el, hogy kíván-e tanúskodni, ő erre nem kötelezhető. Ha azonban úgy dönt, hogy tanúvallomást tesz, rá is vonatkozik az igazmondási kötelezettség. Ket. 53. § (4) A tanúvallomás megtagadható, ha a) a tanú az ügyfelek valamelyikének hozzátartozója, vagy b) a tanú vallomásával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná. (5) Nem használható fel bizonyítékként a (3) bekezdésben foglalt rendelkezés megsértésével felvett tanúvallomás, továbbá az olyan tanúvallomás, amelynek megtétele előtt a tanút nem figyelmeztették a (4) bekezdésben meghatározott jogára. Ket. 54. § (1) A meghallgatás kezdetén meg kell állapítani a tanú személyazonosságát. A tanúnak nyilatkoznia kell arról, hogy az ügyfelekkel milyen viszonyban van, nem elfogult-e. A tanú esetleges elfogultságát megalapozó tényt a nyilatkozat alapján a jegyzőkönyvben rögzíteni kell. A tanút figyelmeztetni kell jogaira, kötelességeire és a hamis tanúzás jogkövetkezményeire. (2) A még meg nem hallgatott tanú nem lehet jelen az ügyfél, más tanú és a szakértő meghallgatásakor. (Tanú meghallgatási jegyzőkönyv: 8. sz. melléklet.) 8.5.4.4. A tárgyi bizonyíték A tárgyi bizonyíték fogalmát a Ket. és a Szabályzat sem határozza meg. Logikus az a következtetés, hogy a Be. 115. § (1) és (2) bek. és a Szabs. tv. 63. § (1) és (2) bekben meghatározott fogalmakat a közigazgatási eljárásban is alkalmazni lehet. Tárgyi bizonyítási eszköz minden olyan tárgy (dolog), amely a bizonyítandó tény bizonyítására alkalmas – pl. az, amely a cselekmény nyomait hordozza, vagy amelyet a cselekmény elkövetéséhez eszközül használtak. Tárgyi bizonyítási eszköz lehet az irat, a rajz és minden olyan tárgy, amely műszaki, vegyi vagy más eljárással adatokat rögzít. 8.5.4.5. A szemle. A szemléről készült jegyzőkönyv A szemle során az eljáró hatóság célja olyan tények és körülmények megállapítása és felderítése, amelyek tárgyi bizonyítékok megvizsgálásán keresztül lehetségesek. Rendkívüli halál esetén a tényállás tisztázása érdekében helyszíni szemlét és halottszemlét (továbbiakban: szemle) kell tartani, ha ezek foganatosítása a tényállás tisztázásához vagy a bizonyítékok beszerzéséhez szükséges.79 (9. sz. melléklet) 79

Ket. 56. § (1) A tényállás tisztázására szemle rendelhető el. Jogszabály a szemle megtartását kötelezővé teheti. A szemle megtartása során a) a szemletárgy birtokosa a szemletárgy felmutatására kötelezhető,

111

A rendőrhatóságnak a rendkívüli halálesetek közigazgatási eljárásban történő kivizsgálásánál is alapvető kötelessége a bizonyítandó tények felderítése, a tényállás megállapítása, amit egyrészt a részletes és alapos szemlével, a vele párhuzamosan végzett adatgyűjtéssel és a szükséges bizonyítási eszközök alkalmazásával lefolytatott bizonyítási eljárással lehet elérni. A szemlebizottság összetétele: – a szemlebizottság vezetője, – a bűnügyi technikus (technikai felelős), – orvos, – indokolt esetben szakértő vagy speciális szakismerettel rendelkező személy. Ket. 55. § (1) A hatóság a szemlénél, hatósági ellenőrzésnél hatósági tanút vehet igénybe. (2) A hatósági tanú az eljárási cselekmény során történt eseményeket és az általa tapasztalt tényeket a jegyzőkönyv aláírásával igazolja. (3) Nem lehet hatósági tanú az ügyfél hozzátartozója, az eljáró hatósággal közszolgálati, illetve egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy és az eljárási képességgel nem rendelkező személy. Lezárt terület, épület, helyiség felnyitásával, az ott tartózkodó személyek akarata ellenére megtartott helyszíni szemle során hatósági tanú alkalmazása kötelező. A fenti módon történő helyszíni szemle megtartása az ügyész előzetes jóváhagyásával történhet. Amennyiben az ügyész előzetes engedélyének beszerzése veszéllyel járna, a helyszíni szemle az ügyész jóváhagyása nélkül is megtartható. Ebben az esetben a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyvet – ami részletesen tartalmazza az azonnali intézkedés okát is – az ügyésznek 3 napon belül meg kell küldeni.80 A szemlebizottság munkáját a bizottság vezetője irányítja, aki felelős a szemle törvényességéért és szakszerű lefolytatásáért. A szemlebizottság köteles a szemlét olyan részletességgel lefolytatni és rögzíteni, hogy az – ha a későbbi eljárás során bűncselekmény gyanúja merül fel – a keletkezett dokumentációkkal feleljen meg a büntetőeljárás szerinti helyszíni szemle alaki és tartalmi követelményeinek. • Amennyiben a helyszíni szemle és a halottszemle térben és időben eltér, úgy ez a készült iratokból legyen megállapítható. • A helyszínről, a holttest eredeti állapotáról és fontosabb részleteiről jegyzőkönyvet, fényképfelvételt és helyszínrajzot kell készíteni. Amennyiben a körülméb) az eljárással összefüggő helyszín, illetve az ott levő tárgy megtekinthető (helyszíni szemle). 80 Ket. 57. § (1) Ha a helyszíni szemlére életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetben, azonnali intézkedés érdekében van szükség, illetve, ha ezt törvény más fontos okból megengedi, a helyszíni szemlét a hatóság a lezárt terület, épület, helyiség felnyitásával, az ott tartózkodó személyek akarata ellenére is megtarthatja. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott módon történő szemle megtartásához az ügyész előzetes jóváhagyása szükséges, továbbá ahhoz a rendőrség és hatósági tanú közreműködését kell kérni. Ha az ügyész előzetes jóváhagyásának beszerzése a késedelem veszélyével járna, a szemle az ügyész jóváhagyása nélkül is megtartható, ilyen esetben a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyvet – ami az azonnali intézkedési okot és a megtett intézkedéseket részletesen tartalmazza – az ügyésznek három napon belül meg kell küldeni.

112

nyek indokolják a helyszínről, a halottszemléről és a boncolásról videofelvétel is készíthető. • A szemle során fel kell kutatni és rögzíteni kell a holttesten és környezetében található mindazon tárgyakat, nyomokat, amelyek a halál okának és bekövetkezése körülményeinek bizonyítására alkalmasak. • Ha a hozzátartozó, vagy az elhalt eltemetésére kötelezett más személy a szemlén nincs jelen és a halálesetről nincs tudomása, a bűnügyi szolgálat köteles értesítése iránt intézkedni. A tett intézkedésről feljegyzést kell készíteni. • A szemlebizottság vezetője haladéktalanul intézkedni köteles a felügyelet nélkül maradt kiskorú elhelyezéséről, a gondozás nélkül maradt állatok ellátásáról, továbbá az egyéb értéktárgyak biztonságba helyezéséről. • Ha a szemle során bűncselekmény gyanúja merül fel, vagy a körülmények arra utalnak, azt azonnal meg kell szakítani és haladéktalanul jelenteni kell a rendőrfőkapitányság központi ügyeletének, illetve a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bűnügyi osztálynak. A további intézkedést a kapott utasításnak megfelelően kell végrehajtani. (Az ilyen esetekben a szemlét már a Be. szabályainak megfelelően kell lefolytatni, bármelyik szerv is hajtja azt végre.) • A helyszíni szemle során a haláleset jellegétől függően a bizottság köteles vizsgálni és rögzíteni különösen: – a ház, a lakás, a gépjármű vagy egyéb helyiség valamennyi nyílászárójának állapotát, működésüket és a működésükhöz szükséges eszközök, kulcsok hollétét, – a légnyílások (kémény, szellőzőablak, ajtó és ablakrések stb.) állapotát, tömítésük, elzárásuk esetén az arra szolgáló eszközök, anyagok fajtáját és – ha az a szemle során tényszerűen megállapítható – származási helyét, – a fűtő-, főző-, sütőberendezések üzembiztonságát, a kapcsolók helyzetét, a hozzájuk tartozó kémény állapotát, – az elektromos berendezések működőképességét, a holttesten ezek működésétől származható esetleges áramjegyeket, illetve a készülékek olyan meghibásodásait, amelyek a halállal összefüggésbe hozhatók, – a halállal nagy valószínűséggel összefüggésbe hozható folyadékok, gyógyszerek kiszerelését, színét, illatát, feliratát, megtalálási és – ha ez a szemle során tényszerűen megállapítható – eredeti tárolási helyét (az említett anyagokat eredetben, vagy minta biztosításával), – önakasztás esetén a holttest hosszát, az akasztáshoz használt eszköz anyagát, méreteit, eredeti helyét, az azon lévő hurkot, csomót, annak jellemzőit, a rögzítési és felfüggesztési pont közötti méreteket, a talajszínt és a talp közötti távolságot, a fellépéshez igénybe vett tárgy magasságát, nagyságát, és annak eredeti tartási, tárolási helyét, – lőfegyvernek minősülő – vagy annak minősíthető – eszközzel elkövetett öngyilkosság esetén az elsődleges és a másodlagos lőtényezőket, a fegyveren levő nyomokat, – magasból, emeletről való leesésnél, leugrásnál a leesés, leugrás helyét, annak környezetét, a létrehozott vagy visszahagyott nyomokat, elváltozásokat, az elhalt lábbelijét, a cipőtalpakon fellelhető nyomokat, anyagmaradványokat, – a helyszínre vezető vagy onnan távolodó nyomokat, azok méreteit, jellegzetességeit. 113

• A szemle lefolytatásába – amennyiben azt szakkérdés eldöntése szükségessé teszi – szakértőt, speciális szakismerettel rendelkező személyt kell bevonni (pl.: elektromos, gáz, fegyver, gépjármű, kéményseprő stb.). • A szükséges szakértői vizsgálatok céljából a helyszínen: – ha olyan mérgezés gyanúja áll fenn, amelyet illó gázok, gőzök, oldó- vagy ragasztószerek továbbá más hasonló anyagok okozhattak, az orvossal vérmintát kell biztosíttatni a lágyékhajlatban a combvisszérből. A biztosított vért a szakértői vizsgálatig zárt rendszerben kell tárolni, – marószeres mérgezés gyanúja esetén a Ph érték – a mérgező anyag savas vagy lúgos eredetű – megállapítására indikátorpapírt kell alkalmazni, – vízbe fulladás gyanúja esetén a holttest megtalálása, illetve a megállapítható vagy vélt vízbe fulladás helyén vízmintát kell biztosítani a későbbi összehasonlító diatóma vizsgálat céljából.

8.5.4.6. A halottakkal (és vizsgálatukkal) kapcsolatos rendelkezések Először tekintsük át a vonatkozó egészségügyi jogszabályokat. Az Eü. tv. 216. §-a szerint: a) klinikai halál: a légzés, a keringés vagy az agy működésének átmeneti megszűnése, amely nem jelenti a halál vagy az agyhalál beálltát; b) agyhalál: az agy – beleértve az agytörzset is – működésének teljes és visszafordíthatatlan megszűnése; c) halál: amikor a légzés, a keringés és az agyműködés teljes megszűnése miatt a szervezet visszafordíthatatlan felbomlása megindul; d) perinatális halál: da) a halál a méhen belül a terhesség 24. hete után következett be, vagy ha a méhen belül elhalt magzat hossza a 30 cm-t vagy tömege az 500 g-ot nem éri el, db) amikor a halál az újszülött megszületését követő 168 órán belül következik be, függetlenül az újszülött hosszától vagy tömegétől. 217. § (1) A halál bekövetkezését halott-vizsgálattal kell megállapítani. A halottvizsgálat minden olyan körülményre kiterjed, amely a halál a) bekövetkezése tényének, b) módjának (természetes módon bekövetkezett vagy rendkívüli halál), c) okának megítéléséhez szükséges. (2) Az (1) bekezdés a) pontjában foglaltak megállapítására a mentőtiszt vagy a külön jogszabály szerinti orvos jogosult. Az (1) bekezdés b)–c) pontjában foglaltak megállapítására kizárólag a külön jogszabály szerinti orvos jogosult. (3) A halottat, perinatális halál esetén a magzatot, valamint az újszülöttet csak a halál bekövetkezését megállapító orvosi halottvizsgálat után lehet kórbonctani vizsgálat, eltemetés, elhamvasztás vagy szerv-, szövetkivétel céljából a halál bekövetkezésének helyéről elszállítani. (4) A halottvizsgálatra és a halottakkal kapcsolatos orvosi eljárásra vonatkozó szabályokat külön jogszabály állapítja meg. 218. § (1) Rendkívüli halál esetén hatósági eljárást kell lefolytatni és az elhunyt hatósági boncolását kell elrendelni.

114

(2) A hatósági boncolás célja a halál okának, bekövetkezése körülményeinek tisztázása. (4) A személyazonosság megállapításáig a rendkívüli halál esetén követendő eljárást kell alkalmazni, ha az elhunyt személyazonossága ismeretlen. (5) A rendkívüli halál esetén követendő eljárásra és hatósági boncolásra vonatkozó rendelkezéseket külön jogszabály állapítja meg. Az Eü. tv. is meghatározza, hogy alkalmazása szempontjából mi értendő rendkívüli halál alatt.81 A rendőrhatóságnak azonban a 23/1994. BM rendelet 4. §-ában meghatározott rendkívüli halál fogalmát kell figyelembe venni a rendkívüli halálesetek kivizsgálása során. a) A halottvizsgálat

A 34/1999. BM-EüM-IM együttes rendelet előírja: 1. § (1) A halottvizsgálatot a 2. § szerinti orvos végzi, a halál bekövetkezésének tényét mentőtiszt is megállapíthatja. A halál bekövetkezését vagy a magzat halva születését elsőként észlelő személy, illetőleg az általa értesített rendőri vagy egészségügyi szerv köteles a halálesetet a 2. §-ban foglaltak szerint illetékes orvossal haladéktalanul közölni. (2) A halottvizsgálatot az arra illetékes orvosnak haladéktalanul, de legkésőbb a halálesetről való értesülésétől számított 6 órán, a 2. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti esetben, valamint közterületen vagy nyilvános helyen történő halál esetén, soron kívül, de legfeljebb 2 órán belül kell elvégeznie. 2. § (1) bek. a) Ha a halál egészségügyi intézményben vagy egészségügyi intézménybe (intézményből) történő szállítás közben következett be, a halottvizsgálatot a beteget ellátó vagy felvételére illetékes, illetőleg a beteget elbocsátó fekvőbetegosztály, vagy járóbeteg-ellátó egység orvosa, vagy az intézet vezetője által e feladattal megbízott orvos, ügyeleti időben az ügyeleti szolgálatot ellátó orvos végzi. (4) A halottvizsgálatot végző orvos, ha a vizsgálat során rendkívüli halál esetét észleli [Eü. tv. 218. § (3) bek.] köteles erről a külön jogszabályban meghatározott hatóságot (továbbiakban: hatóság) azonnal értesíteni, és intézkedni, hogy a holttest és környezete a hatóság megérkezéséig érintetlenül maradjon. A halottvizsgálatot végző orvos – amennyiben a hatóság felkéri – részt vesz a szemlén, a szemlejegyzőkönyv orvosi részét kitölti, aláírja és orvosi bélyegzője lenyomatával látja el. 81 Eü. tv. 218. § (3) Rendkívüli az a halál, amelynek természetes módon való bekövetkezését a körülmények kétségessé teszik, így a) bekövetkezésének körülményei bűncselekmény elkövetésére utalnak, b) közlekedési vagy foglalkozás körében bekövetkezett baleset okozta vagy annak gyanúja merül föl, c) egyéb baleset vagy mérgezés okozta, és a halál bekövetkezésével összefüggésben szükséges a felelősség vizsgálata, d) öngyilkosság okozta, vagy a körülmények arra utalnak, e) az egészségügyi ellátás során következett be, és az egészségügyi dolgozó foglalkozási szabályszegésének gyanúja merül föl, f) bekövetkezésének előzményei, körülményei ismeretlenek, és nem állnak rendelkezésre olyan adatok, amelyekből megalapozottan következtetni lehetne a halál bekövetkeztének körülményeire, g) fogvatartott elhalálozása esetén.

115

(5) Ha a helyszínen a hatóság azt állapítja meg, hogy a haláleset nem rendkívüli, és a szemle megtartását egyéb körülmény nem indokolja, a megállapításairól készített feljegyzést a halottvizsgálat végzésére illetékes orvosnak átadja, aki gondoskodik a halottvizsgálat további teendőinek ellátásáról. b) A kórbonctani vizsgálat (boncolás)

34/1999. BM-EüM-IM együttes rendelet 6. § (1) A kórbonctani vizsgálat elvégzésére – az Eü. tv. 219. §-a alapján – a halottvizsgálatot végző orvos vagy az elhunyt személy kezelőorvosa tesz javaslatot. (2) Ha a kórbonctani vizsgálatra a kezelőorvos tesz javaslatot, valamennyi korábbi orvosi dokumentáció összegyűjtése és értékelése alapján összefoglalja a teljes kórtörténetet. A kórtörténetben feltünteti a) a korábbi gyógykezelés alapjául szolgáló betegségeket, b) a rendelkezésre álló adatokból következtethető vagy megállapítható betegségeket, c) a halál közvetlen okára és az arra vezető, azt előidéző okra, d) a halál alapjául szolgáló betegségre, valamint az egyéb (kísérő) betegségre vonatkozó feltételezett véleményét. A kezelőorvos a dokumentációt és a kóresetnek a kórtörténet alapján történő megítélését (epikrízis) legkésőbb a halál bekövetkezését követő első munkanapon a kórbonctani vizsgálatot végző intézmény részére megküldi. 7. § A kórbonctani vizsgálatot a halál helye szerint illetékes – patológiai osztálylyal rendelkező – fekvőbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi intézmény kórboncnok orvosa végzi. 8. § (1) A kórbonctani vizsgálatot a kezelőorvos által rendelkezésre bocsátott kórtörténet ismeretében, a holttestnek a boncoló helyiségbe szállítását követően meg lehet kezdeni. Ha a kórbonctani vizsgálat megkezdése előtt rendkívüli halál gyanúja merül fel, a 1. § (4) bekezdésében foglaltakat megfelelően alkalmazni kell. (3) A kórbonctani vizsgálatról – az erre vonatkozó szakmai-módszertani irányelvek szerint – jegyzőkönyvet kell készíteni, amely tartalmazza a kórlefolyást, a halál közvetlen okát, az arra vezető okot, a halál alapjául szolgáló betegséget és az egyéb lényeges (kísérő) betegségeket is. A jegyzőkönyvet epikrízissel kell lezárni, melyben össze kell hasonlítani a kezelőorvos által megjelölt és a kórbonctani vizsgálat során megállapított haláloki diagnózisokat. Eltérés esetén meg kell jelölni annak lehetséges okait is. (6) A boncolási jegyzőkönyv egy példányát a patológiai osztály az elhunyt kezelőorvosának megküldi. 9. § (1) Ha a holttest kórbonctani vizsgálata során rendkívüli halál gyanúja merül fel, a boncolást végző orvos köteles a kórbonctani vizsgálatot azonnal félbeszakítani és a külön jogszabályban meghatározott hatóságot értesíteni. (2) A kórbonctani vizsgálatot végző orvos a) gondoskodik arról, hogy a hatóság intézkedéséig a holttesten változtatás ne történjen, és az további vizsgálatra alkalmas maradjon, b) az addig elvégzett vizsgálatokról részletes jegyzőkönyvet készít, és azt a rendelkezésre álló egészségügyi dokumentáció másolatával, valamint a vizsgálat során vett mintákkal és készített metszetekkel együtt a hatóságnak átadja. 116

(3) Ha a hatóság azt állapítja meg, hogy a haláleset nem rendkívüli, a megállapításairól készített feljegyzést a boncolást végző orvosnak átadja, aki befejezi a kórbonctani vizsgálatot. A kórbonctani vizsgálat befejezését követően haladéktalanul ki kell állítani és ki kell adni a halottvizsgálati bizonyítványt. (10. §) c) A hatósági és az igazságügyi orvosi boncolás

34/1999. BM-EüM-IM együttes rendelet 12. § (1) A boncolásnál a beteg kezelőorvosa a hatósági boncolást elrendelő engedélyével lehet jelen. A boncolási jegyzőkönyvben a 8. § (3) bekezdésében foglaltakon túl fel kell tüntetni a boncoláson jelen lévő kezelőorvos nevét, illetve ha a hatóság a kezelőorvos részvételéhez nem járul hozzá, ezt a körülményt is. 13. § (1) A hatósági boncolást végző orvos, ha a boncolás megkezdése után a bonclelet vagy egyéb szakvizsgálati adatok alapján bűncselekmény elkövetésére utaló gyanú merül fel, a boncolást félbeszakítja, és a nyomozó hatóságot a szükséges intézkedések megtétele érdekében azonnal értesíti. Ilyen esetben a boncolást csak a nyomozó hatóság intézkedése után lehet folytatni. 15. § (1) Rendkívüli halál esetén a hatósági, illetve az igazságügyi orvosi boncolást elrendelő hatóság intézkedik a holttestnek a halál bekövetkezése helyéről a szükséges vizsgálatok elvégzéséhez megfelelő feltételekkel rendelkező legközelebbi, boncolóhelyiség-csoportot fenntartó temetőbe vagy kórházi patológiai osztályra, illetve más intézménybe (továbbiakban: boncolás helye) történő szállításáról. (4) A kórbonctani vizsgálat után a halott azonnal temethető. Rendkívüli halál esetén az elhunyt eltemetéséhez, illetve elhamvasztásához a halottvizsgálati bizonyítvány mellett az eljáró hatóság engedélye is szükséges. d) A halottszemle

A halottszemlét az igazságügyi szakértőkről szóló 2/1988. (V. 19.) IM rendelet 40– 43. §§-iban foglaltak figyelembe vételével kell megtartani. 40. § (1) A halottszemlénél elsősorban igazságügyi orvostani szakképesítéssel rendelkező szakorvost, ha pedig a késedelem a halottszemle megtartását akadályozza, más – körzeti, rendelőintézeti stb. – orvost kell alkalmazni. (2) Rendkívüli halál esetén a halottszemle megtartásába – indokolt esetben – más szakértőt is be kell vonni. 41. § A halottszemlén jelen lehet, de abban nem működhet közre az az orvos, aki a meghalt személyt a halált megelőző időszakban gyógykezelte. A kezelőorvos a meghalt személy betegségére, az alkalmazott gyógykezelésre vagy az orvosi beavatkozásra vonatkozó felvilágosítást az orvosi titokra való hivatkozással a halottszemlét végző orvosnak vagy a kirendelő szerv eljáró tagjának nem tagadhatja meg. 42. § (1) A helyszín eredeti állapotáról és fontosabb részleteiről fényképfelvételt és vázrajzot kell készíteni. A holttestről a ruhát – a szükséghez képest – a halottszemlén részt vevő orvos intézkedése szerint, illetőleg közreműködésével lehet eltávolítani. Ismeretlen holttest esetén el kell végezni az azonosításhoz szükséges teendőket. 43. § (1) A halottszemléről – ha nem a helyszíni szemlével együtt történik – az eljáró hatóság egyidejűleg jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyvben fel kell sorolni a 117

halottszemlén közreműködő személyek (az eljáró hatósági személy, a közreműködő orvos) nevét és munkahelyét, valamint a jelenlevő kezelőorvos nevét és lakóhelyét. (2) A jegyzőkönyvet a halottszemlén részt vevő valamennyi személy aláírja. A halottszemlét – amennyiben az a helyszínen nem végezhető el – bonc- vagy egyéb olyan helyiségben kell lefolytatni, ahol a nyilvánosság biztonságos módon kizárható és a szakmai ajánlások betarthatóak. • A halottszemle a helyszíni szemle keretén belül történik. Először meg kell állapítani a holttest helyzetét, és azt rögzíteni kell a szemlejegyzőkönyvben, fényképen, videofelvételen, illetve a helyszínvázlaton, helyszínrajzon. • Ezt követően a holttest ún. külső vizsgálata történik meg, melynek során a ruhával nem fedett testrészeket a ruhával együtt szemléli meg a bizottság. • Ezzel egyidejűleg fel kell kutatni, és rögzíteni a holttesten található és a ruháján lévő nyomokat, elváltozásokat, anyagrészecskéket, folytonosság hiányokat, szennyeződéseket stb. • Vizsgálni kell, hogy a ruházaton lévő elváltozások és a testen lévő esetleges sérülések fedik-e egymást, illetve milyen testhelyzetben, milyen körülmények között keletkezhettek. • A külső vizsgálat után a holttestet a helyszínen kell lemezteleníteni és részletesen megszemlélni és a tapasztaltakat a már említett módon rögzíteni. A lemeztelenített holttestről, a testén található sérülésekről, elváltozásokról, a személy azonosítását szolgáló tényekről részletfelvételeket is kell készíteni. • Majd a ruházatot kell alaposan átvizsgálni. • Amennyiben a holttest elszállítása a helyszínről szükséges és indokolt, azt úgy kell végrehajtani, hogy ne veszélyeztesse a halál bekövetkezése körülményeinek tisztázását. A holttestet elszállítani hullazsákban kell. A holttest szállítását végzőknek a holttesten, vagy annak ruházatában fellelhető, vagy a holttesttel együtt szállításra kerülő egyéb tárgyakat, értékeket, átvételi elismervénnyel kell átadni. • A halottszemlére Budapest közigazgatási határán belül az ügyeletes rendőrorvost, megyékben a bűnügyi rendőrorvost, akadályoztatása esetén, vagy azokban az esetekben, ha részvételétől érdemi adat nem várható az illetékes egészségügyi szolgálat orvosát kell kirendelni, illetve felkérni. Ha a kezelőorvos által végzett ellátás során következett be a halál, a halottszemle lefolytatására bűnügyi rendőrorvost (akadályoztatása esetén a szomszédos megye rendőrorvosát) kell kirendelni. Indokolt esetben – pl. az ügy bonyolultsága, a holttest állapota stb. – igazságügyi orvos szakértőt kell igénybe venni. • Egészségügyi intézményben gyógykezelés során bekövetkezett halál esetén halottszemlét csak abban az esetben kell foganatosítani, ha attól érdemi adat várható. Ebben az esetben a kezelőorvos által végzett ellátás során bekövetkezett halálra vonatkozó szabályt kell alkalmazni (Szabályzat 64. pont). e) Boncolás elrendelése

2/1988. IM rendelet 44. § (1) Rendkívüli halál esetén – ha nem esik a 45. § hatálya alá – a nyomozó hatóság a holttest hatósági boncolását rendeli el. Ennek elvégzésére igazságügyi orvostani vagy kórbonctani szakképesítéssel rendelkező szakorvost,

118

rendőrorvost, illetőleg igazságügyi orvos szakértői intézmény vagy igazságügyi orvostani intézet orvosát kell alkalmazni. (2) Ha a hatósági boncolás megkezdése után bűncselekmény gyanúja merül fel, a boncolást azonnal félbe kell szakítani, és erről az igazságügyi orvosi boncolás elrendelése céljából azonnal értesíteni kell a nyomozó hatóságot. 45. § (1) Ha rendkívüli halál esetén bűncselekmény gyanúja áll fenn, a nyomozó hatóság igazságügyi orvosi boncolást rendel el. (2) Az igazságügyi orvosi boncolást két – állandó vagy kijelölt – igazságügyi orvos szakértő végzi. Közülük legalább az egyiknek igazságügyi orvostani vagy kórbonctani szakképesítéssel kell rendelkeznie. 46. § (1) Ha a boncolással kapcsolatban laboratóriumi (toxikológiai, bakterológiai, kórszövettani, véralkohol stb.) vagy kriminalisztikai szakértői vizsgálatra van szükség, a foganatosítása végett a megfelelő állami szervet a boncolást végző orvos szakértő közvetlenül keresi meg. Az igazságügyi orvos szakértői intézmény, illetőleg az igazságügyi orvostani intézet a laboratóriumi vizsgálatokat – az igazságügyi orvosi boncoláshoz kapcsolódó toxikológiai vizsgálat kivételével – saját hatáskörében elvégezheti. 47. § Boncoláskor véleményt kell nyilvánítani arról, hogy az elhalt alkoholtól befolyásolt állapotban volt-e. 48. § (1) A boncolásról jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell a boncolás helyét és időpontját, a boncolásban közreműködő és az eljáró hatósági személyek nevét és munkahelyét, továbbá a boncolás minden lényeges mozzanatát és valamennyi észleletét. (2) A jegyzőkönyvben utalni kell a megőrzött bűnjelekre és ruharészekre. (3) A jegyzőkönyvet a boncolásban közreműködő orvosok és a jegyzőkönyvvezető írják alá. A boncolás

A Szabályzat előírásai szerint rendkívüli halál esetén az Eü. tv. 218. § (1) bekezdése alapján a holttest hatósági boncolását kell elrendelni, amelyet a 34/1999. BM-EüMIM együttes rendelet 12–13. §-ában foglaltak szerint kell végrehajtani. A boncolás elrendelése végzésben történik. (10–10/A számú melléklet) A boncolás elrendelése a kivizsgálást végző szerv feladata. • A hatósági boncolás esetén az illetékes megyei (budapesti) rendőrfőkapitányság bűnügyi rendőrorvosát, vagy igazságügyi orvostani, illetve kórbonctani szakképesítéssel rendelkező orvost kell kirendelni. • A hatósági boncolással kapcsolatban szükségessé váló kiegészítő vizsgálatokat elsősorban a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézetben valamint az Országos Toxikológiai Intézetben kell elvégeztetni, amelyre a boncolást végző orvos közvetlenül intézkedik. Indokolt esetben ezen vizsgálatok (a kirendelő külön hozzájárulásával) egyéb intézményben is elvégeztethetők. Amennyiben nem rendőrorvos végzi a boncolást, úgy az elrendelő köteles intézkedni a kiegészítő vizsgálatokkal kapcsolatos rendelkezések betartására. • A hatósági boncoláson lehetőség szerint az eljárást lefolytató rendőr vegyen részt, a boncolás megállapításának függvényében esetleg szükséges azonnali intézkedések foganatosítása végett. 119

• Ha a hatósági boncolás megkezdése után a bonclelet vagy egyéb szakvizsgálati adatok alapján bűncselekmény gyanúja merül fel, a boncolást félbe kell szakítani. Az illetékes rendőri szerv haladéktalanul köteles intézkedni a nyomozás és az igazságügyi orvosi boncolás elrendelésére.

8.5.4.7. A szakértő. A szakértői vélemény Ket. 58. § (1) Szakértőt kell meghallgatni vagy szakértői véleményt kell kérni, ha az eljáró hatóságnak nincs megfelelő szakértelemmel rendelkező dolgozója és a) az ügyben jelentős tény, egyéb körülmény vagy az alkalmazandó jog megállapításához különleges szakértelem szükséges, vagy b) jogszabály írja elő a szakértő igénybevételét. 59. § (1) Szakértőként nem járhat el az, akivel szemben az ügyintézőre vonatkozó kizárási ok áll fenn, aki tanúként nem hallgatható meg vagy aki a tanúvallomást megtagadhatja. • A tényállás bizonyítása érdekében szükség estén az orvos szakértőn kívül más szakértőt is ki kell rendelni. (11–11/A., 11/B számú mellékletek) • Igazságügyi szakértő vagy az eljáró rendőri szerv illetékességi területén kirendelhető szakértő hiányában a szakértői feladat ellátására megfelelő szakértelemmel rendelkező természetes személy, illetve jogszabályban meghatározott szervezet is kirendelhető. • A kirendelő végzés előzményi adatokat tartalmazó részében (szükség esetén) közölni kell a hozzátartozó hamvasztásra irányuló szándékát. • A szakértőket kirendelő végzéseknek az általános tartalmi követelményeken kívül tartalmaznia kell azokat a kérdéseket, amelyekre az eljáró hatóság választ vár. Így különösen: – mi a halál közvetlen oka, az mikor következett be, vagy bekövetkezésének mi a valószínű időpontja, időintervalluma? – a holttesten milyen sérülések találhatók, és melyek azok keletkezési mechanizmusai? – a holttesten található sérülések okozták-e a halált? – időben érkező szakszerű segítség a halál bekövetkeztét elháríthatta volna-e? – a halált olyan ok idézte-e elő, amely a sérülés nélkül is abban az időben, vagy röviddel utóbb szintén halált eredményezett volna? – a szakértőnek vannak-e egyéb megállapításai, amelyek kizárják, vagy valószínűsítik az idegenkezűséget?

8.6. KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK 8.6.1. Eljárás ismeretlen személyazonosságú holttest megtalálása esetén Az ismeretlen személyazonosságú holttest azonosításának érdekében – a Szabályzat általános rendelkezésein túl végrehajtandó feladatok:

120

• A bejelentő vagy a felfedező tanút részletesen meg kell hallgatni, s az eseményt a bűnügyi osztály vezetőjének haladéktalanul jelenteni kell. • A holttest arcáról, majd az egész testről fényképfelvételeket kell készíteni, különös tekintettel a testen lévő műtéti hegekre, tetoválásokra, egyéb egyedi azonosításra alkalmas elváltozásokra. Amennyiben az arc állapota nem megfelelő, azt meg kell kísérelni helyreállítani. • A fénykép, a holttest leírása, a hátrahagyott és holttesttel összefüggő tárgyak, ruházat figyelembevételével az elhalt személyazonosságának megállapítása céljából adatgyűjtést kell végezni, a rendelkezésre álló adatok alapján ellenőrizni kell az eltűntként körözött személyek nyilvántartásában. • Tisztítás után a ruházat anyagát, mintázatát, színét, méreteit eredetben vagy kivágott mintákkal biztosítani kell. Hasonlóan kell eljárni a ruházaton lévő egyedileg azonosítható részek tekintetében is. • A holttesten, a holttest környezetében, a ruházatban lévő vagy vélhetően a holttesthez tartozó tárgyak leírását, fényképezését minden részletre kiterjedően kell elvégezni, kutatva és rögzítve az egyedi azonosításra alkalmas ismérveket. A tárgyakat – különösen az ékszereket, órát, pénzt stb. – biztonságosan kell csomagolni és az arra illetékesnek történő kiadásig tárolni. • Az azonosítás érdekében – amennyiben lehetséges – biztosítani kell DNSmintát, vér-, haj- és fanszőrzet-mintát, ujjlenyomatot, tenyérlenyomatot, tételes és részletes fogstátust, csonttörések, műtétek (fényképes, vagy röntgen) leírását, a holttest pontos méreteit, lábnagyságot, és a holttestre vonatkozó minden egyéb adatot, alkati jellegzetességet, különös ismertetőjeleket. A későbbi antropológiai, illetve egyéb összehasonlító vizsgálathoz a koponyát minden esetben – az egyéb csontrészeket szükség szerint – külön kell biztosítani, egyúttal gondoskodni kell ezek azonosító jelzéssel való ellátásáról. • Az eljáró rendőri szervnek intézkednie kell a holttest ismeretlen személyazonosságú halottként történő anyakönyveztetéséről, önkormányzati temettetéséről. A temettetést – amennyiben a holttest azonosításának lehetősége rövid időn belül valószínű – a vonatkozó jogszabályok által biztosított ideig el kell halasztani. Az eltemetés helyét, idejét, végrehajtóit, a parcella- és a sírhelyszámot tartalmazó feljegyzést az iratokhoz kell csatolni. (12. számú melléklet) • A szemle és az elsődlegesen megállapított adatok birtokában el kell rendelni a holttest azonosítását célzó körözést. • Amennyiben attól eredmény várható, az azonosítást a tömegkommunikáció útján is meg kell kísérelni. Indokolt esetben a holttest megtalálásának helye szerinti illetékes önkormányzatot hirdetmény közzétételére is fel lehet kérni. • Ha a személyazonosság rövid időn, de legkésőbb egy hónapon belül nem került megállapításra, úgy a „Jelentés ismeretlen személyazonosságú holttestről” adatlapot, a szemle és boncjegyzőkönyv másolatait, a kozmetikázott holttest (arc) fényképét, a tárgyainak fényképét, a halotti anyakönyvi kivonatot és egyéb, az azonosításhoz felhasználható adatokat tartalmazó iratot, egyéb dolgot az ORFK Bűnügyi Főigazgatóság Elemző és Koordinációs Igazgatóság körözési adatkezelésre felhatalmazott szervének kell megküldeni. Az ismeretlen holttest ujjnyomatlapját a BSZKI daktiloszkópiai nyilvántartásába kell megküldeni.

121

• Ha a személyazonosítás egy év után is eredménytelen, a holttesten és környezetében fellelhető ékszereket, értéktárgyakat, értékpapírokat az ismeretlen személyazonosságú holttest eltemetési helye szerint illetékes önkormányzatnál kell letétbe helyezni. A letétbe helyezést kellően dokumentálni kell. • Az ismeretlen személyazonosságú és azonosítatlan holttest ügyében keletkezett információkat a KIR segítségével valamennyi esetben össze kell hasonlítani az eltűnés miatt keresett, vagy más okból körözött számításba vehető személyek adataival, személyleírásaival. • Az ismeretlen személyazonosságú holttest azonosítása esetén a személyazonosságról – a hozzátartozók nevének, lakhelyének közlésével együtt – az illetékes önkormányzatot átiratban kell értesíteni.

8.6.2. Eljárás nem magyar állampolgár rendkívüli halála esetén A szabályzat általános rendelkezésein túli feladatok: • A halál bekövetkezéséről az illetékes konzuli képviselet értesítése céljából a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalt vagy annak ügyeletét a bűnügyi szolgálat haladéktalanul, írásban értesíteni köteles. • A hozzátartozó vagy a képviseletre jogosult személy kérésére a nem magyar állampolgár rendkívüli halálesetéről elsősorban az orvosnak, ennek akadálya esetén az eljáró rendőri szervnek hatósági bizonyítványt kell kiadnia. Hatósági bizonyítvány e körben az orvos által kiállított halottvizsgálati bizonyítvány, valamint a rendőrség általi igazolás, amely tartalmazza az elhalt adatait, a halál helyét, idejét, a holttest elhelyezésének helyét, az eljáró szervet, az igazolás kiadásának helyét, idejét, az igazolást kiadó aláírását, és a kiállító szerv pecsétlenyomatát. • Az eljárás során intézkedni kell az útlevél, vagy egyéb okmányok felkutatására és azoknak a konzulhoz történő továbbítására. Az elhalt ruházatát, értékeit, fizetőeszközeit a hozzátartozónak, a konzulnak, vagy más képviseletre jogosult személynek részletes leltárba vétel után át kell adni. Az átvétel tényét dokumentálni kell. Ha az átadásra nincs lehetőség, a megőrzésről – további intézkedésig – az eljáró rendőri szerv köteles gondoskodni. • Abban az esetben, ha az elhalt külföldi hozzátartozója és annak lakcíme ismert, az eljáró rendőri szerv a ruházat és értékleltárt, valamint az eljárás befejezéséről hozott határozatot a hozzátartozó részére (külföldre is) közvetlenül küldi meg. A határozathoz mellékelni kell a halotti anyakönyvi kivonat eredeti példányát. • Amennyiben az elhalt külföldi hozzátartozójának személye, vagy annak lakcíme az eljáró hatóság előtt ismeretlen, akkor az előző pontban felsorolt iratokat a Külügyminisztérium Konzuli és Igazságügyi Együttműködési Főosztályának kell megküldeni. 8.6.3. Eljárás bűncselekményre utaló adatok esetén Ha a haláleset vizsgálata során bűncselekményre utaló adat merül fel, vagy az ügyben büntető feljelentést tettek, és abban megnyugtatóan nem lehet állást foglalni,

122

nyomozást kell elrendelni. Ebben az esetben a közigazgatási eljárás addig keletkezett iratait bűnügyi iktatóba kell iktatni, és az eljárást határozattal be kell fejezni. 8.6.4. Eljárás rendkívüli halálnak nem minősülő halál esetén Ha a haláleset helyszínére hívott rendőr vagy a rendőri bizottság az elsődleges adatok és körülmények alapján azt állapítja meg, hogy a haláleset nem rendkívüli, és a helyszíni szemle megtartását egyéb körülmény sem indokolja, úgy a megállapításokról jelentést kell készíteni (13. számú melléklet), amelynek egy példányát meg kell küldeni az illetékes bűnügyi rendőrorvosnak. • Intézkedni kell arra, hogy a halottvizsgálatot és a további eljárást az egészségügyi szolgálat illetékes orvosa átvegye. A rendőrhatósági eljárás lefolytatásának mellőzését a halottvizsgálati bizonyítványban is rögzíteni kell. • A holttest elszállíttatásáról és az orvosi halottvizsgálat további teendőiről a 34/1999. BM-EüM-IM rendelet 14. § (4) bekezdésében foglaltak alapján intézkedni kell. Az eljáró orvos kérésére munkáját a rendőr (szemlebizottság) segíteni köteles. • Az általános rendőri feladatok körében gondoskodni kell az elhalt lakásának, tárgyainak, biztonságba helyezéséről (hozzátartozónak átadás, a lakás lezárása, lepecsételése, a kulcs továbbítása a területileg illetékes önkormányzathoz, felügyelet nélkül maradt kiskorú elhelyezése, gondozás nélkül maradt állatok ellátása stb.). 8.7. ELJÁRÁS A KÖZLEKEDÉSI BALESETEKKEL ÖSSZEFÜGGÉSBEN BEKÖVETKEZETT RENDKÍVÜLI HALÁLESETEKBEN A közlekedési balesetekkel összefüggésben bekövetkezett rendkívüli haláleset során a Szabályzatban írtakat a tárgykörre vonatkozó mindenkori hatályos – jelenleg a 3/1998. sz. – ORFK Utasításban foglaltak szerinti eltérésekkel kell alkalmazni. A rendőrség a balesetek kivizsgálását ezen utasítás mellékleteként kiadott szabályzat szerint kell, hogy végezze.

123

Témánk szempontjából a szabályzat legfontosabb előírásai a következők. a) Közlekedési baleset fogalma:

Közlekedési baleset, a legalább egy mozgó jármű – vagy közúton igavonásra is befogható állat – részvételével vagy a jármű mozgásából eredően bekövetkezett, általában a közlekedési szabályok szándékos vagy gondatlan megszegésével gondatlanságból, illetőleg véletlenül előidézett váratlan esemény, amely következtében egy vagy több személy meghalt, megsérült, vagy dologi kár keletkezett. A jármű mozgása és a személyi sérülés (halál) bekövetkezése, a kár keletkezése között okozati összefüggésnek kell lennie. b) A közlekedési balesetek csoportosítása kimenetelük szerint:

– személyi sérüléssel nem járó baleset, – könnyű sérüléssel járó baleset, melynek következtében kizárólag könnyű – büntetőjogilag 8 napon belül gyógyuló – testi sérülés történt, – súlyos sérüléssel járó baleset, melynek következtében egy vagy több személy súlyos – büntetőjogilag 8 napon túl gyógyuló – testi sérülést szenvedett, – halálos kimenetelű baleset, melynek következtében egy vagy több személy a helyszínen, vagy később, a balesettel okozati összefüggésben meghalt, – tömegszerencsétlenség az olyan baleset, melynek következtében legalább egy ember meghalt és legalább kilenc más személy megsérült. (Az utóbbi két esetben a sérültek száma az okozó személyen kívül értendő.) c) A szabályzatban meghatározottakat kell alkalmazni

a közlekedési balesetek, továbbá a Btk. XIII. fejezetében meghatározott helyszínes, illetve a közlekedés körében elkövetett más helyszínes bűncselekmények (pl. segítségnyújtás elmulasztása, gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés stb.) helyszíni eljárása során. Ahol e szabályzat a „baleset” kifejezést használja, ezalatt együttesen a közlekedési baleseteket és az előzőekben meghatározott bűncselekményeket is érteni kell. d) Eljárás az e körbe tartozó közlekedési baleset helyszínén (általában)

A bekövetkezett rendkívüli haláleseteknél a helyszín biztosításáról és a szemle megtartásáról haladéktalanul intézkedni kell. A forgalmat csak a szükséges ideig szabad korlátozni. A bejelentés vételét követően a legrövidebb időn belül meg kell kezdeni a helyszínen a körülmények tisztázását. Tájékozódni kell: hol, mikor, hogyan, miért történt a baleset, kik a résztvevői és milyen minőségben (járművezető, utas, gyalogos stb.), mely járművekkel vettek részt az eseményben. Tisztázni kell, hogy a helyszínen történt-e valamilyen változás, változtatás. Amennyiben igen, rögzíteni kell, mi változott, mit változtattak meg, azt ki és milyen okból tette. Mindezeknek, mind a később beszerzett információknak el kell jutniuk a bizottság tagjaihoz. Az összegyűjtött adatokat értékelve kell meghatározni, hogy a helyszíni eljárást a közigazgatási, a szabálysértési vagy a büntetőeljárásról szóló törvény rendelkezése alapján folytassák le. 124

A szemlebizottság összetétele: – a szemlebizottság vezetője, – baleset-helyszínelők, illetve balesethelyszínelő-vizsgáló(k), – a bűnügyi technikus (technikai felelős), – orvos, – indokolt esetben szakértő vagy speciális szakismerettel rendelkező személy. Az eljárás során rögzíteni kell a helyszínnek a szemle végrehajtásakor, illetve a baleset bekövetkezésekor meglévő sajátosságait, a baleset pontos helyét, a járművek, elhunyt személyek elhelyezkedését stb. Fel kell kutatni a helyszínen lévő nyomokat, elváltozásokat, rongálódásokat és anyagmaradványokat. Rögzíteni kell, hogy a balesetre tipikusan jellemző, szükségszerűen keletkező nyomok, elváltozások megtalálhatók-e, ha nem, akkor annak mi az oka. Törekedni kell a talált elváltozások létrejötte körülményeinek megállapítására, illetve ezeknek a baleseti összképbe való illeszkedésének ellenőrzésére. A nyomok, anyagmaradványok megtalálási helyét, állapotát, szennyezettségét, az eseménnyel való okozati kapcsolatukat is gondosan vizsgálni – értékelni kell. A szemlét ki kell terjeszteni mindazon területre, amely a helyszínre vagy a helyszín megközelítésére vonatkozó közlekedési szabály (magatartás) vonatkozásában információt tartalmaz. A szemle során rögzíteni kell a balesetben részt vevő személyek, járművek adatait és a baleset szempontjából jelentőséggel bíró jellemzőit is – sérült, vagy meghalt személy esetén általában becsült testsúly, magasság, ruházatának színe, mozgásának jellemzői (baleset előtti haladásának sebessége, folyamatossága) és mindazon körülmények, melyek az észlelhetősége, vagy az ő részéről az észlelési, illetve cselekvési lehetősége körében jelentőséggel bírnak. A helyszín általános képét, valamint a felkutatott nyomokat, elváltozásokat, rongálódásokat és anyagmaradványokat, leírással, lerajzolással és lefényképezéssel kell rögzíteni. Szükség esetén a nyomokat, anyagmaradványokat stb. (az előző módszerek mellett) megmintázással, vagy egyéb módon is rögzíteni, illetve eredetben is biztosítani kell. A talált nyomokat, elváltozásokat stb. sorszámozott táblákkal kell megjelölni a fényképfelvételeken történő könnyebb azonosíthatóság végett. A helyszín rögzítése során általában felvételeket kell készíteni: – a baleset részeseinek haladási irányából, a helyszín felé közelítve, változó távolságból, valamint a haladási iránnyal ellentétes irányból, – a helyszín tágabb környezetéről áttekintő (vonal- vagy körpanoráma) képsort, – közeli és közvetlen közeli felvételeket az ütközés (elütés) helyéről, az elhunyt személyekről, illetve megtalálási helyükről, az elhunytak értéktárgyairól, a személyi sérülést okozó vagy leszakadt alkatrészekről, tartozékokról, a járművek helyzetéről, rongálódásairól, biztonsági berendezéseiről, a futófelület profilmélységéről, a személyek és járművek által – akár az utastérben is – létrehozott elváltozásokról, nyomokról (sodródási, csúszási, fékezési, vontatási, ujjtenyérnyom stb.), – a felvételeket úgy kell elkészíteni, hogy a távolabbi képekről azonosítani lehessen a közelebbi képeken részletesen ábrázolt tárgyakat, nyomokat stb.,

125

– a járműről készített részletfelvételeken a teljes jármű állapotát rögzíteni kell, – ha lehetséges, a baleset helyszínét felülnézetből (pl. erkélyről, emeleti ablakból, felüljáróról) is le kell fényképezni, – amennyiben jelentősége van, fényképfelvételt kell készíteni arról, hogy a tanú a balesetkori tartózkodási helyéről hogyan láthatta az eseményt, – az eljárás során rekonstruált körülményekről külön fényképfelvételeket kell készíteni. A jegyzőkönyv mellékletét képezi a baleset résztvevőinek, sértettjeinek, tanúknak, érdekeltjeinek stb. kihallgatásáról készült jegyzőkönyv vagy a meghallgatásukról készült jelentés. A meg(ki)hallgatásokat minden esetben az adott ügyre vonatkozó eljárási szabályoknak megfelelően a jogokra és kötelezettségekre történő figyelmeztetést követően kell végrehajtani. Ennek során tisztázni kell mindazon körülményeket, amelyek a tényállás megállapítása szempontjából jelentőséggel bírnak. A meg(ki)hallgatott személyek elmondásai között vagy az elmondások és a helyszín adatai között felmerült ellentmondásokat lehetőleg még a helyszíni eljárás során fel kell oldani. Az általuk elmondottakat le kell írni. Már a helyszínen törekedni kell annak megállapítására, hogy a járművet ki vezette a baleset időpontjában, ki, hol tartózkodott a járműben, illetve a járműből ki, honnan szállt ki. Az eljárás során törekedni kell a felelősség és annak mértéke szempontjából jelentőséggel bíró mindazon – pl. észlelhetőségi (láthatósági, hallhatósági stb.) – körülmények bizonyítási kísérlet jellegű cselekménnyel történő tisztázására, amelyek a későbbiekben nem, nehezen vagy kevésbé hitelesen rekonstruálhatók. Légalkohol-mérő berendezéssel (alkoholszondával) ellenőrizni kell – lehetőleg már a helyszínen, az intézkedés kezdetén – a balesetben részes járművezetőket és azokat a személyeket, akiknek magatartása a felelősség kérdésében jelentőséggel bír (pl. utas, személyzet). Amennyiben erre nincs lehetőség (pl. a baleset részeseit már kórházba szállították, vagy a személyek sérülése, állapota miatt nem végezhető el), intézkedni kell a kétszeri vérvételre. Meg kell kísérelni, ha lehet az első (ha ez nem járna sikerrel, a második) vérvétel időpontjában vagy röviddel – néhány perccel – később történő vizeletminta-vételt. A két vérvétel között eltelt idő 30-45 perc legyen. Kábítószer (kábító hatású szer, pszichotróp anyag) vagy a vezetési képességre hátrányosan ható szer (gyógyszer) fogyasztásának gyanúja esetén törekedni kell a vizsgálathoz elegendő mennyiségű (legalább 30 ml.) vizeletminta (ha ez nem lehetséges, vérminta) biztosítására.

126