Kopolya Dr. Nagy László1
A Kárpát-medencében (~450000 km2) az ártér. Az itt élő nép hallatlan munkát vállalt az árvízmentesítéssel az életkörülmények javítása érdekében. A topográfiai viszonyokhoz igazodó árvízvédelmi rendszert Magyarországon 4200 km, a Kárpát-medencében több mint 11000 km hosszú árvízvédelmi gáttal jellemezhetjük. Világviszonylatban is egyedülálló összefoglalása készült el a Kárpát-medence árvízvédelmi gátszakadásainak. Az 1995 óta tartó történelmi kutató munka (Nagy 2001, 2002) által ismerté vált gátszakadások száma meghaladja a 2858 darabot, a mai Magyarország területén az 1433-at. Ezek alapján sok érdekes és értékes következtetés levonására van lehetőség; egyik ezek közül egyik a gátszakadások alakjára és a kopolya2 kialakulására vonatkozik. Több gátszakadást illetve kopolyát megismerve kijelenthető, hogy ezek alakja, mérete több általánosítható jellemzővel bír. Kopolyák kialakulásával, méretével kapcsolatban korábban igen kevés információval rendelkeztünk, minden vízügyi szakember valamilyen szinten beillesztette ismereteibe azt a tényt, hogy gátszakadás után esetenként egy nagy gödör marad vissza a gátszakadás helyén, amit a víz mosott ki.
BEVEZETÉS A gátszakadások okának utólagos vizsgálata, azok statisztikai feldolgozása is hozzájárult ahhoz, hogy egyre biztonságosabb gátakat terveznek, a nagygátak tönkremeneteli valószínűsége jelentősen csökken. A nagy gátak tönkremenetelének vizsgálatakor külön kell elemezni a különböző anyagú gátak: a beton (íves és súly) gátak, a kőszórás gátak, a falazott gátak, földgátak, stb. tönkremenetelét. Más a helyzet a sík területen, hosszan a folyóval párhuzamosan haladó közel azonos magasságú árvízvédelmi gátaknál. A gát időszakosan kap víz terhelést, a gátszakadás nem egy esetben a nagy gátaknál nagyobb pusztítást visz véghez. A gátszakadáson kiömlő víz szétterül, és a mentett oldali terep esés viszonyainak megfelelően vonul le. Ebben az esetben a kifolyt vízmennyiségnek jelentős szerepe van, ami nagymértékben a gátszakadás szélességétől és az átbukási magasságtól függ. Fontos tehát, hogy milyen megnyílás alakul ki a gáton. Árvízvédelmi gátaknál kialakuló gátszakadással az Európai Unió IMPACT projektje foglalkozott (2002-04 között). A kutatási célja a gátszakadáskor kialakuló megnyílás 1
Egyetemi docens, BME Geotechnika és Mérnökgeológia Tanszék. A „kopolya” kifejezést valamikor a XX. század elején használták először. Az 1876 évi árvíznél még a „szakadási gödrök” kifejezést említették. A gátvédelemről írt könyvében 1892-ben még Péch József sem alkalmazta a kopolya megnevezést. A „kopolya” szó nem található a 18 kötetes Nagylexikonban sem. 2
2 alakjának, mélységének időbeli modellezése, egészen addig az időpontig, ami körülbelül a természetben lejátszódó gátszakadás első félórájában történik. A gátszakadás vizsgálata a projektben helyszíni nagyminta kísérletekkel, 1:10 méretarányú laboratóriumi kisminta kísérletekkel és számítógépes modellezéssel történik. Azonban egyik vizsgálati módszer sem ad támpontot a kialakuló gátszakadás várható hosszára, pedig a lokalizáció, az értékek és életek mentése szempontjából ez a meghatározó. A gátszakadás végső szélessége több olyan tényezőtől függ, melyek vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen modellezhetőek. (Nagy 2004b) ÁRVÍZVÉDELMI GÁTAK SZAKADÁSÁNAK ALAKJA Az árvízvédelmi gátak szakadásának jellegzetes alakja van. Az utóbbi évtizedek gátszakadásairól készült magyarországi és külföldi felvételeket tanulmányozva megállapítható, hogy a gátszakadások formája - függetlenül attól, hogy melyik országban, vagy melyik folyón alakult ki - sok hasonlóságot mutat. (1. - 6. fényképek) Annak ellenére, hogy a gátszakadáskor a víz a töltést, és sok esetben az altalaj felső rétegét is elmossa, a helyi állapotok, talajviszonyok jól rekonstruálhatók a gátszakadás okai megállapíthatók.
1. kép Gátszakadás Tarpa és Tivadar között 2001-ben. A gerendán megbukik a víz és utána turbulens áramlás alakul ki. Tapasztalati tény, hogy a töltéscsonkok csaknem minden esetben függőlegesek; a töltéscsonk síkja a töltés hossztengelyére gyakran merőleges, vagy a mentett oldal felé
3 enyhe hajlással a megnyílás szűkül. Ez a sík a gát keresztmetszeti síkjával rendszerint 025 közötti szöget zárt be. (1. - 6. fényképek)
1. ábra Gátszakadás keresztszelvénye mentett oldali kopolya feltételezésével
Amikor már kialakult a gátszakadás, annak keresztmetszetét vizsgálva megállapítható, hogy a vízoldali töltéslábnál rendszerint megmarad egy kis föld darab, amelyiken a víz átbukik, ami csökkenti az átbukó víz magasságát. (1. ábra) Ezt gyakran „gerendának” nevezik, megléte sok helyen azonosítható még akkor is amikor áramlik a víz (2., 3. és 6. fényképek). Az átbukási magasság meghatározásánál az 1. ábra szerinti „gerenda” feletti magasságot szabad csak figyelembe venni. Kialakulása arra vezethető vissza, hogy a gátszakadás szelvényében a vízoldali terepszint közelében (a vízoldali töltéslábnál) a vízsebesség alacsony, ezért nem tudja a víz a „gerendát” elmosni. Magassága 0,3-0,5 m között változott leggyakrabban, ami körülbelül megfelel a gátmagasság 10 %-nak. A „gerenda” minden esetben kimutatható volt, ha nem keletkezett kopolya vagy nem terjedt át a vízoldalra. A gátszakadás egy „ponton” (rövid szakaszon) keletkezik. A gyakorlati megfigyelések szerint szélességének növekedésében döntő szerepe van annak, hogy a gátszakadás szélén a töltéscsonknál rendszerint függőleges földfal alakul ki. (1.- 6. fényképek) A megnyílás szélén az ott áramló víz kikezdi a töltés lábát a fölötte lévő töltés újra közel függőleges fallal szakad be. Ez a folyamat annál gyorsabb, minél gyorsabban tudja megbontani az áramló víz a töltéscsonk szélét, minél nagyobb a vízsebesség. Ha a töltéscsonk anyaga olyan talajból áll, amit kisebb vízsebesség is képes megbontani, a gátszakadás szélessége nagyobb lesz. Ilyenek lehetnek az erózióra veszélyes talajok, a rosszul tömörített talajok és a diszperzív talajok. A megnyílások szélén a kohézió nélküli (vagy alacsony kohéziójú) finom szemcsés talajok lényegesen kisebb vízsebesség mellett is elmoshatók helyükről, mint az erősen kötött talajok. Árvízvédelmi gátak szakadásának hossza széles határok között változik, számos tényezőtől függ (Nagy 2004b), értékére csak a történelmi statisztikai adatok feldolgozásából kaphatunk választ.
4
2. fénykép Anglia 2000. novemberi árvíz, a gátszakadás alakja megegyezik más gátszakadások alakjával
A gátszakadás alakjának vizsgálatánál nem szabad elfelejtkezni a kopolya 3 képződésről. A történelmi adatok vizsgálata szerint az 1945 utáni 300 db. Kárpát-medencei gátszakadás 19 %-nál van információ arról, hogy keletkezett kopolya, 16 %-nál arról, hogy nem. A maradék 195 esetben (65 %) nem volt információ a kopolyáról.
3. fénykép Kaliforniai árvízvédelmi gát szakadása 3
A „kopolya” szó eredetét nem ismerjük, azonban Péch (1892) könyvében megemlít egy gátszakadást 1890-ben a „Kopolyai Duna zárógát”-nál, ahol a „40 méter széles szakadáson keresztül 4 méternél nagyobb mélységgel tört ki a víz. Kosárhengerek és rőzsepokróc segítségével 1,2 méteres vízszint különbség mellett sikerült a zárást elkészíteni.” Elképzelhető, hogy ennél a gátszakadásnál keletkezett kimosás emlékét hordozza a „kopolya” szavunk.
5
Kopolya definíciójaként elfogadhatjuk a „Vízkárelhárítási értelmező szótár” meghatározását: „Árvízvédelmi töltés szakadásán átbukó víz elragadó ereje okozta üstszerű talajkimosás. Mélysége a talaj kötöttségétől, az átbukó víztömeg sebességétől, az áttörés irányától függhet, s kedvezőtlen esetben a 15-20 m-t is elérheti.” Nem szól azonban a definíció arról, hogy mikortól nevezzük a mentett oldali elmosást kopolyának. Ennek felvételére 0,2 méter javasolható. Korábbi másik definíció szerint a kopolya: „Áradás vájta vízzel telt gödör” (Magyar értelmező kéziszótár 1972)
4. fénykép Kettős-Körös 1980 júniusi árvíz, Hosszúfoki gátszakadás, Vízügyi Múzeum …szívességéből,
A kopolya kialakulása egyértelműen a gátszakadás helyén átáramló víz elragadó, elsodró, elmosó hatásának eredménye. A bukó képlet alapján könnyen belátható, hogy a magyarországi árvízvédelmi gátak szakadásában is kialakulhat 4-5 m/s-nál nagyobb vízsebesség. Kopolya képződés ott kezdődik, ahol a rohanó víz sebessége megtörik és áramló vízzé alakul, vagyis a mentett oldalon. Általános volt a feltételezés, hogy a kopolya ritkán átterjed át a vízoldalra. A kopolya alakjára, felületére nagyon kevés információval rendelkeztünk. Különböző adatok, elképzelések terjedtek megbízható hivatkozások nélkül. Ugyancsak nagyon kevés adattal rendelkeztünk a kopolya mélységére. Helyenként meglepően mély kopolyákról maradtak fenn adatok. A KOPOLYA KELETKEZÉSÉNEK FELTÉTELEI A kopolya keletkezése a gyakorlati ismeretek alapján több tényezőtől függ, elsősorban a gát altalaj viszonyainak függvényében képződik, de kialakulásában alapvetően szerepe van az átbukó víz sebességének és a gát tönkremeneteli mechanizmusának is. A kopolya-képző tényezők - nem fontossági sorrendben - a következőkben foglalhatók össze: a tönkremeneteli mechanizmus,
6
a kiömlő víz átbukási magassága, ezáltal a víz sebessége, az árvízvédelmi gát altalajának geotechnikai adottságai, az idő szerepe, az árvízvédekezők aktivitása.
5. fénykép Túr bal part alsó gátszakadás töltéscsonk védelme 2001
Bár egzakt formában manapság még nem tudjuk leírni a kopolya képződés elvi feltételeit, azonban gyakorlati ismereteink alapján néhány megállapítás tehető: Kopolya kialakulására a legritkább esetben lehet számítani, ha az altalaj felszínét kemény, erősen kötött (kövér és közepes agyag) talaj alkotja. Bizonyos tönkremeneteli mechanizmusok (buzgár, hidraulikus altalajtörés, altalaj csurgás) kialakulása együtt jár a kopolya kifejlődésével. Terepszinten lévő alacsony kohéziójú, átmeneti vagy szemcsés talajok esetén nagy valószínűséggel várható kopolya kialakulása. Meg kell jegyezni, hogy ezeknél a talajoknál alakulhat ki buzgár, hidraulikus altalajtörés is. Ugyancsak függ a kopolya megjelenése az időtől és a kiömlő víz átbukási magasságától. Amennyiben a gátszakadáson keresztül hosszabb ideig folyik ki a víz nagy átbukási magassággal, lehetőség van még a jobb ellenálló képességű altalaj megbontására is. Rövid ideig kifolyó, vagy kis átbukási magasságú víz kopolya képző hatása kisebb. A felsorolt tényezők hatását könnyű belátni, mégis gyakorlati szempontból célszerű néhány példával meg világítani a szerepüket. KOPOLYA STATISZTIKA A történelmi gátszakadások statisztikai feldolgozása jó lehetőséget biztosít a kopolya keletkezés elvi feltételeinek vizsgálatához, a feltevések igazolásához. Azonban azt is látni
7 kell, hogy a történelmi adatok hiányosak, különösen akkor, ha minél jobban visszamegyünk az időben.
6. fénykép Túr bal part felső gátszakadás, a gerendára rakott homokzsákokkal akadályozták meg a víz további kifolyását 2001. márciusi árvíz,
A Kárpát-medence területére eső több mint 2200 összegyűjtött gátszakadásból csak 116 esetben (ami megfelel 5%-nak) van pontos információnk kopolya létével vagy hiányával kapcsolatban. A 116 esetből 68-nál (~59 %) biztosan tudjuk, hogy keletkezett kopolya, 48-nél (~41 %) pedig biztosan tudjuk, hogy nem keletkezett. Valószínűsíthető, hogy ha keletkezett kopolya azt a híradások, leírások, építési naplók és felmérések inkább tartalmazzák, mint ha nem volt kopolya, mert a kopolya többlet költséget, bonyolultabb műszaki megoldást jelent. Ezért semmi esetre sem általánosítható az, hogy azoknál a gátszakadásoknál, ahol nincs információ a kopolyáról ott 59/41 arányban várható kopolya kialakulása. A kopolyás gátszakadások aránya véleményem szerint legalább 20-30 %-ra tehető.
Folyó Duna Tisza Mellékfolyók4 Kis folyók5 Összesen 4
Volt kopolya 40 9 9 10 68
1. táblázat Kopolyák a különböző hazai folyóknál Nem volt Összesen kopolya 7 2 23 17 48
47 11 32 27 116
Mellékfolyók összesített névvel szerepelnek a Duna és a Tisza nagyobb mellékfolyói, mint például a Bodrog, Maros, Rába, stb. 5 Kis folyók között szerepelnek azok a folyók, melyeknek árvízi vízhozama kisebb, mint 300 m3/s.
8
A kopolyákról szóló hiteles információk folyónkénti megoszlását az 1. táblázat mutatja, mely szerint: A legtöbb adat a Dunára áll rendelkezésre, ide tartozik az összes ismert kopolya több mint 50 %-a. A kevés tiszai adat oka az, hogy a XX. század kevés gátszakadása. A Duna és Tisza gátszakadásainál a kopolya meglétére az információk száma többszöröse azoknak, melyek a kopolya hiányára utalnak. Fordított a helyzet a mellékfolyóknál (Szamos, Rába, Berettyó, Marcal) és a kis folyóknál. Így ezek az adatok azt sugallják, hogy a nagy folyóknál nagyobb valószínűséggel keletkezik kopolya, vagy nagyobb valószínűséggel ismerjük meg azokat. A Kárpát-medencében a legrégebbi kopolyás gátszakadás, amelyikről információnk van 1760-ban volt a Duna bal parton Vajka és Doborgaz községeknél. „A Duna jegének széttörésére munkásokat rendeltek ki, de a jégtorlaszt nem tudták megmozdítani. Az árvíz a gutori szűkületnél a töltéseket több helyen átszakította és a víz a Csallóközt elöntötte… A vármegye utasítása a mély kotrások kitöltéséről és töltés bellebbezéséről rendelkezik.” (Földes 1883) A mély kotrások jelenthették a kopolyákat. Az előző 200 év gátszakadásait vizsgálva a következő történelmi emlékek említhetők: A Tisza völgyben a legrégebbi gátszakadás, amelyikről fennmaradt, hogy kopolya keletkezett 1865-ben volt a bodrogközi Tisza jobb parton, az 50+541 tkm-ben. A korabeli leírás szerint a Tiszakarádi "Várna" tónál a 45+600 tkm szelvényben 120 méter széles szakadást alakult ki jégtorlódás következtében. (A Bodrogközi Társulat monográfiája, 1896). A kopolyáról nincs további információ. Az 1876. évi jeges árvíznél közvetlenül az ercsi jégtorlasz felett keletkezett két gátszakadásnál szintén keletkezett kopolya, melyek még az 1990-es években is azonosíthatóak voltak (a korabeli leírások nem szóltak kopolya kialakulásáról). Ezeken a gátszakadásokon keresztül öntötte el a víz Csepel-szigetet, majd az akkor nemrég megalakult Pestmegyei Sárközi Ármentesítő Társulat (Moder, 1896) területét és folyt le a víz hosszan Bajáig. Talán az egyik legemlékezetesebb gátszakadás Magyarország területén 1879-ben a Tisza jobb parton, a Petresi gátszakadás volt - ami később a Szegedi katasztrófához vezetett (Károlyi 1969), ahol szintén keletkezett kopolya. Az árvízvédelmi biztonság helyreállítása mentett oldali megkerülő töltéssel készült. A Titeli Tisza-Duna-töltés Fenntartási Társulat területén 1895-ben a Tisza jobb parton két gátszakadás keletkezett a Csurogi I. öblözetben 19+000 és 20+800 km-nél április 11-én éjfél körül. Bár a gátszakadás mechanizmusát nem ismerjük, a társulat leírása szerint a nagy kopolyák miatt körtöltéssel állították helyre a megnyílást. (Titeli TiszaDuna-töltés Fenntartási Társulat) Az 1954 évi Szigetközi gátszakadásoknál minden esetben keletkezett kopolya valószínűleg a tönkremeneteli mechanizmus és a helyszínen lévő szemcsés talaj miatt (Szepessy, 1983). Legmélyebb ismert kopolya a Duna jobb parton, Bogyiszló mellett a 18+627 tkm szelvényben alakult ki 1956-ban. A kopolya mélysége 18,2 méter volt a korona szint (15,5 m a terepszint) alatt. A kopolya átnyúlt a vízoldalra is, a töltés tengelyétől 15 méterre a mélysége elérte a 12 métert. A március 11-i szakadást júliusra állították helyre, kordés földmunkával, a kopolya betöméséhez 50000 m3 talajt használtak fel. A legnagyobb kiterjedésű kopolya is az 1956 évi árvízhez kapcsolódik. Dombori és Bogyiszló között a 39+750 tkm szelvényben március 10-én keletkezett gátszakadás
9
talajtörés következtében. Az iszapos homok talajt több mint 4 ha-on mosta el a víz. A gátszakadás 250 méter hosszúra bővült, a kopolya átterjedt a vízoldalra is. A kopolya legmélyebb pontja a mentett oldalon a töltés tengelyétől 50 méterre 10,5 méter, a töltés tengelyben 12 méter és a mentett oldalon a töltés tengelyétől 25 méterre 9 méter volt a terepszint alatt. A terület helyreállításához 216400 m3 földet építettek be. A kopolyák és a hozzá tartozó talajviszonyok tekintetében a legpontosabb adatok az 1956 évi jeges árvíz gátszakadásiról maradtak fenn. (ÁBKSZ 1978) 1980-ban a Kettős-Körös jobb parton a hosszúfoki szivattyútelepnél keletkezett gátszakadás. A gátszakadásnál a kopolya a vízoldalra is annyira átterjedt, hogy a szokással ellentétben a szádlemezes elzárást a mentett oldalon kellett készíteni (Szakértő bizottsági jelentés, 1980). Az utolsó lemez beverésekor az alvíz és felvíz magasságkülönbsége még csaknem 50 cm volt. Az utolsó 60 évben Magyarországon 183 db árvízvédelmi gát szakadásából 72 esetben (39%) rendelkezünk megbízható információval a kopolya létéről vagy hiányáról.
A kopolya képződés statisztikai elemzésénél nem csak azt kell vizsgálni, hogy mikor, milyen feltételek között keletkezik kopolya, hanem azt is, hogy amikor nem keletkezett; annak mi volt az oka. A Kárpát-medencei 49 db. ismert kopolya esetén csak 22 esetben (45%) van információnk a kopolya területéről, és 36 esetben (73 %) a mélységéről (2. táblázat). A kopolyák átlagos mélysége 5,7 méter a terepszint alatt, átlagos területük 8260 m 2 a 2. táblázatban feltüntetett maximális és minimális értékek mellett. Átlagosan 43000 m 3 talajt kellett beépíteni a kopolyába (20 adat alapján). Kétségtelen tény, hogy a kopolya méretével kapcsolatban ott maradtak fenn adatok, ahol azok helyreállítása jelentős költséget igényelt, így az átlagos területre illetve az átlagosan beépített helyreállítási térfogatra meghatározott értékek valószínűleg magasabb értéket mutatnak, mint egy bővebb adathalmaz esetén.
Kopolya
min.
átlag
max.
2. táblázat Kopolyák jellemző méretei Adatok száma 36
Mélysége
m
0,4
5,7
15,0
Területe
m2
100
8260
40700
22
3
200
43600
216000
20
Térfogata
m
Összesen 35 olyan kopolyáról tudunk, ahol információ van a kopolyáknak a gát keresztmetszeten belüli elhelyezkedéséről. Ezek közül csak a mentett oldalon volt kopolya 8 (23 %), csak a töltés (koronája) alatt volt kopolya 7 (20 %) esetben, a mentett oldalon és a töltés alatt volt 5-ször (3. táblázat). Abból a tényből, hogy csak a vízoldalon illetve a vízoldalon és a töltés alatt egyetlen egyszer sem volt kopolya egyértelműen következik, hogy kopolya a mentett oldalon, a töltésláb közelében keletkezik, vagyis a kopolya képződési helyéről felállított elképzelés helyes (3. táblázat). 3. táblázat Kopolya elhelyezkedése a gát keresztszelvényében Víz Töltés Mentett Kopolya oldalon alatt oldalon 15 Víz oldalon 7 5 Töltés alatt 8 Mentett oldalon
10 Az említett 35 db keresztszelvényileg ismertebb kopolyánál 15 esetben (43 %) a gödör a víz oldalra is átterjedt (3. táblázat), vagyis a mentett oldalra, a töltés alatti területre és a víz oldalra is kiterjedt. Más szavakkal, vízoldalon csak akkor volt kopolya, ha az a mentett oldalról vagy a töltés alól rágódott át.
Kopolya Víz oldalon Töltés alatt Mentett oldalon
4. táblázat Kopolya átlagos mélysége a gát keresztszelvényében Vízoldalra is Összes Átlagos átterjedt kopolya kopolya mélység db m db m 6,3 15 6,3 15 8,0 27 5,4 6,7 28 5,6
A kopolyák átlagos mélységét a 4. táblázat mutatja a gát keresztszelvényében. Bár az átlagos mélységek között nincs nagy különbség, mégis azt lehet mondani, hogy a vízoldalra is átterjedt kopolyák átlagos mélysége nagyobb, amit valószínűleg az okoz, hogy az erózióra hajlamos talaj van akkor a kopolya mélység is nagyobb. Ugyanakkor meglepő, hogy azon kopolyáknál, melyek a gát vízoldalára is kiterjedtek, a vízoldali mélysége közel megegyezik a mentett oldali mélységgel, az átlagos mélység pedig a korona alatt a legnagyobb (4. táblázat). A 111 gátszakadásból 102-nek ismerjük a hosszát. A kopolyás gátszakadások átlagos hossza szignifikánsan nagyobb (83 méter), mint azoké, ahol kopolya nem keletkezett (63 méter). Ez a két adat azt sugallja, hogy kopolya nagy szakadásoknál könnyebben alakul ki minden más tényezőtől függetlenül, vagy a kopolyás gátszakadások szélessége nagyobb lesz, ami származhat abból, hogy a kialakuló turbulens mozgás visszahat a szakadás szélességének növekedésére. A kopolyákról rendelkezésre álló információk nagy része 1945 utáni. Az adatgyűjtésben nagy segítséget jelentett az ÁBKSZ (1978) kiadványa, melyben a kopolyával kapcsolatban két fontos megjegyzés található: A felmért 81 gátszakadás közül 24-nél (30%) volt kopolya. A kopolya képződésre akkor nem kell számítani, ha a kötött fedőréteg vastagsága legalább 2,5 méter. ÖSSZEFOGLALÁS Az előző évszázadok árvízvédelmi aktivitásának, és az 1995 óta tartó szisztematikus kutatómunka eredményeként 2200-t meghaladó számú történelmi adat került összegyűjtésre a Kárpát-medencei gátszakadásokkal kapcsolatban. A gátszakadások statisztikai feldolgozása és értékelése sok érdekes, és az utókor számára hasznos tapasztalat leszűrését teszi lehetővé, például a gátszakadásoknál kialakuló kopolyával kapcsolatban. A kopolya kialakulásával foglalkozó irodalom rendkívül hiányos. Kvassay (1900, 1913) és Zawadowski (1891) - akik a XIX. század második felének legtöbb gátszakadásáról tesznek említést - is csak pár helyen említ kopolya kialakulásával, vagy ki nem alakulásával kapcsolatos információt.
11 A gátszakadás alakjának vizsgálatánál nem szabad elfelejtkezni a kopolya képződésről. A történelmi adatok vizsgálata első sorban az 1945 utáni időkre koncentrálódtak, amikortól pontosabb adatokkal rendelkezünk a kopolyákról. Bár a kopolya képződés a gátszakadás után manapság már nem jelentős kár növelő tényező, hiszen a védett értékekben keletkező kár rendszerint nagyságrendekkel meghaladja a gát helyreállítási költségeit, mégis műszaki szempontból a történelmi adatok statisztikai feldolgozása alapján hasznos tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Várhatóan a jövőben az árvízvédekezők több összegyűjtött információval rendelkeznek a kopolya kialakulásával kapcsolatban és több nappal a gátszakadás után nem akarnak hatalmas kopolyát helyreállítani ott ahol nincs is. A kopolya kialakulása sok bizonytalanságot tartalmaz, több tényező hatása nehezen számszerűsíthető, úgymint az árvízvédekezők aktivitása, mégis a statisztikai feldolgozás néhány területen egyértelmű eredményre vezetett; sikerült a történelmi adatokkal igazolni több korábbi sejtést, le nem írt elképzelést a kopolyával kapcsolatban. Hivatkozások ÁBKSZ (1978): Útmutató gátszakadások elzárásához, OVH Műszaki Fejlesztési Kiadványok. Készítette a VIZITERV 5. Iroda, A Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat monographiája 1846-1896. Megjelent az 1896. évi ezredéves országos kiállítás alkalmából, Földes Gy. (1883?): Felső-Csallóköz árvízvédekezésének története. Károlyi Zs. szerk. (1969): A szegedi árvíz 1879, Vízügyi történeti füzetek 1, VÍZDOK, Budapest, Kvassay J. (1900): A Duna- és Tiszavölgyi ármentesítő társulatokra vonatkozó statistikai adatok, Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest. Kvassay J. (1913): A vízi társulatokra vonatkozó statistikai adatok, Pallas Részvénytársaság nyomdája, Budapest, Magyar értelmező kéziszótár, Akadémia kiadó, 1972, 1. kiadás, Moder F. szerk. (1896): A Pestmegyei Sárközi Ármentesítő Társulat huszonkét éves története 1872-1895, Kalocsa. Nagy L. (2001): Árvízvédelmi gátak szakadásai. Kutatási jelentés, Nagy L. (2002): Árvízvédelmi gátak szakadásai, Szakadások statisztikai feldolgozása. Kutatási jelentés, Nagy L. (2004a): Investigate the final length of historical dike breaches, Stability and Breaching of Embankment dams, Int. Seminar 21. - 22. October 2004, Oslo, Nagy L. (2004b): Estimating Dike Breach Length from Historical Data, Periodica Polytechnica, (megjelenés alatt), Péch J. (1892): Gátvédelem, Gyakorlati kézikönyv vízi mérnökök és gátvédők részére. Budapest, Szakértő bizottsági jelentés (1980): A Berettyó bal parti és Kettős-Körös jobb parti töltések tönkremenetele körülményeinek vizsgálatáról, Budapest, A Titeli Tisza-Duna-töltés Fenntartási Társulat Emlékirata az 1896. évi ezredéves országos kiállítás alkalmából, 1896, Zawadowski A. (1891): Magyarország vizeinek statistikája I.-II., M. Kir. Statistikai Hivatal, Budapest.
