Kivonat. A prostitúció szervezett és intézményesült formában a városokban 1 jelent meg először. Ennek három bevett formája volt:

Jacques ROSSIAUD: Prostitúció, ifjúság, társadalom a 15. században. In: LÉDERER Pál (szerk.): A nyilvánvaló nők. Budapest, 1999., 49-83.

Kivonat A prostitúció társadalomtörténeti vizsgálata kevéssé történészeket, s ha születtek is munkák azok túlságosan: - leegyszerűsítőek voltak, - erkölcsi értékítéleteteket hordoztak magukban.

foglalkoztatta/foglalkoztatja

a

Rossiaud ebben a munkájában antropológiai és társadalomtörténeti módszerekkel vizsgálta a Rhône menti városok 1440 és 1490 közötti prostitúcióját.

1) A városi prostitúció struktúrája és kiterjedése A prostitúció szervezett és intézményesült formában a városokban 1 jelent meg először. Ennek három bevett formája volt: a) Bordélyház (=örömtanya, jóravaló vendéglő, Dévaj-Palota, leánykatelep stb)  rendszerint városi vagy hercegi önkormányzati hatóságok hozták létre.  általában közpénzből épült fel és haszonbérlet formájában adták ki egy-egy „apátnőnek”, az ő feladata volt: - kéjhölgyeket toborzása - gondoskodni ellátásukról - a törvényt és a szabályokat betartatni  A lányok nem éltek apácai bezártságban a bordélyházakban  az utcán, vagy a kocsmákba szabadon leszólíthattak bárkit, de kötelező volt szobára menni, és előtte megkajálni. (sokszor az étkeztetés jobban jövedelmezett) b) Közfürdők  A fürdők jelentős része a prostitúciónak is helyet adott, függetlenül attól, hogy elvileg tiltott volt a prostituáltak belépése, valamint külön férfi és női napok voltak meghatározva.  Mégis számos francia közfürdő leltárában sokkal több ágyat, mint fürdőalkalmatosságot találni.  „megyek fürdőzni egy jót”  a 15. sz-i Franciaországban ez félreérthetetlen jelentéssel bírt. c) Kupik (magán házak)  Általában 2-3 lányt foglalkoztatott a vezetője, a Kerítőnő, a lányok „beszerzése” három csatornán történhetett: - maguk hajtják fel - közvetítő útján 1

Vidéken is voltak alkalmak, amikor megemelkedett a prostitúció aránya: általában szegényebb, válságosabb időszakokban gyakrabban álltak ki az út szélére, pl. vásárok, zarándokutak, ünnepek idején. De olyan is előfordult, hogy idénymunka során napszámosok több napra, vagy hétre is tartottak maguknak közös használatra egy-egy kurvát.

1

- „könnyűvérű lányokat” alkalmaztak  ez a prostituáltak legalja volt, saját számlára dolgoztak és rendszerint fogadóról fogadóra jártak. A szerelmi adásvétel e különböző szintjeit jól megkülönbözteti a szóhasználat is. „A nyilvánosházi szajhát éles ellentétbe állítják a titokban kurválkodóval, az „ágyrajáró” rimát a „zártházi” ringyóval és a „titkos”, a „könnyűvérű” avagy az „útszéli” ribanccal”. A prostitúció visszaszorítására tett kísérletek a 15. század végéig igen ritkák, és ha voltak is akkor rövidéletűek és hatástalanok. Mindazonáltal a városi hatóságok igyekeztek valamilyen módon ellenőrzésük alá vonni a bordélyházak működését:  Egészségügyi szabályozások  pl. pestis vagy járványok idején korlátozhatták vagy fel is függeszthették a működésüket.  Vallási előírások betartása  ez maximum csak a Nagyhét és a Karácsony idejére korlátozódott.  Öltözködési kívánalmak  jól el lehessen különíteni a kurvákat a tisztességes nőktől, vagy a szűz lányoktól  Pénzügyi érdekekre is kiterjedhetett.

2) Szexuális rend, az ijfonti hév túlkapásai és a közvetítő intézmények: a) Nemi erőszak:  A nemi erőszak a városi élet normális és általános vetülete volt  e magatartásminta megértéséhez a demográfiai és a házassági struktúrák és normák vihetnek közelebb.  A nemi erőszak vizsgálatához általában a bírósági peranyagok szolgálnak forrásul. Ezek azonban több buktatót is magukban hordoznak: - általában az esetek 20-25%-a jelenik csak meg ezekben, mert - különböző okok miatt az áldozatok nem tesznek feljelentést se (szégyellik, a család a támadóval pénzbeli megegyezést keres)  A támadások 80%-t általában 2-15 fős, 18-24 év közötti csoportok követték el, akik rendszerint a társadalom alsóbb rétegeihez tartoztak (inasok, szolgák, kézművesek).  A támadások majdnem mindig éjszaka történtek vagy az asszony házában, tettestársaik előtt, vagy elhurcolták valamelyikük házába.  a szomszédok soha nem hallottak semmit (valószínű a félelem miatt nem akartak szólni) b) A házassági rend: Két tényezőt kell vizsgálni a házassági struktúrák megértéséhez:  Házasságkötési életkor: - férfiaknál átlagba 24-25 év - nőknél: 21-22  Házassági „szokásrendszer”: - ritka a fordított életkori kapcsolat (az esetek kb 14%-a), ahol a férfi fiatalabb az asszonynál  általában özvegyi újraházasodás során volt jellemző - az esetek 86%-ban a nő fiatalabb férjénél  ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a nő „frissessége” alapvető eleme volt a házassági szerződéseknek - a korcsoportok szerinti vizsgálat során azt is meg lehet állapítani, hogy a fiatal férfiak versenyhelyzetbe kerültek az idősebb férfi generációkkal  talán ezzel is magyarázható a fent említett kollektív viselkedésforma.

2

c) Korcsoportok, kollektív rítusok és közvetítő intézmények:  A korabeli oktatás egyáltalán nem segítette elő a fiatalok beilleszkedését a társadalomba  bár gyakorlati értékeket is közvetített, modellt nem adott az élethez.  A család sem szolgálhatott ekkor még mintául  a legtöbb gyerek mire átlépte a felnőttkor küszöbét az apja már az öregkorúnak számított.  Ezért városokban gyakran vergődtek a fiatalok egynemű, többnyire azonos korú, hasonló foglalkozást űző bandákba.  és egyszerűen unalomból, kalandvágyból, egy jó kis balhéra vágyva indultak leányvadászatra.  Erre az erőszakos magatartásmintára több magyarázatot is lehet találni: 1. A középkori társadalomban az erőszakos jelenetek mindennaposak voltak. 2. Meg kellett jeleníteni a klasszikus férfi (kakas) – nő (tyúk) viszonyt  az esetek gyakoriságából arra lehet következtetni, hogy majdnem minden második fiatal részt vett ilyen erőszakos cselekménybe (egyfajta beavatási szertartásként is felfogható) 3. A fennálló rend elutasítása

3) A prédák és sorsuk: a kerítés áldozatai és a prostituáltak a) Az erőszak következményei:  A férfi-garázdaság legkedveltebb célpontjai: - özvegy nők - hajadon nők - átmenetileg magukra hagyott nők (kb. 40%) - 15 éven aluli lányok rendkívül ritkák  az egyik legsúlyosabb társadalmi bűnnek számított  Társadalmi hovatartozásukat tekintve ezek a nők rendszerint az alsóbb réteghez tartoztak (szolgálók, napszámosok, textilmunkások, vagy kézműves-feleségek)  a társadalmi megbecsültséget a társadalmi rang is meghatározta, ezért is voltak jobban kitéve a támadások veszélyének az alacsonyabb státuszú nők.  Az áldozatok túlnyomórészt magányos nők 2 akik már emiatt gyanúsak, hiszen az erkölcsöt leginkább a házasság intézménye védelmezte.  A nők becsületének megőrzése nagyon fontos kívánalom volt a házassági piacon  ezért igyekeztek elkerülni a gyanúba keveredést. b) Kerítés és kiközvetítés:  A kerítés jellegzetes női tevékenység  az irodalmi toposzokkal ellentétben a kerítőnők jelentős része nem „vén banya”, hanem általában férjezett asszonyok, akik többnyire férjük tudtában űzik ezt a családi-büdzsé kiegészítő foglalkozást.  A kerítésnek több szintje is létezik: - szerelmi légyottok megszervezése, - lányok közvetítése, - bordély üzemeltetése - luxus kurvák közvetítése vagy a legelitebbek a fürdők üzemeltetőnői voltak  Külön kategóriába tartoztak a stricik, akik általában koldusok, csavargok közül kerültek ki, és alkalomadtán megvédelmeztek néhány ringyót.  Gyakori volt az egyénileg (titokban vagy nyíltan) magát árúba bocsátó nő  általában nekik volt férjük, aki: - alacsony társadalmi réteghez tartozott 2

A városokba frissen felkerülő (szolgáló)lányok általában hamar a közbeszéd tárgyává váltak, hiszen munka hiányában kénytelenek voltak fogadóról fogadóra járni, ami már önmagában a pletyka tárgyává vált.

3

- ritkán részesült felesége keresetéből - nem igazán vett részt magában a munkában c) Titkos leányok, nyilvános prostituáltak:  A prostituálttá válás túlnyomórészt valamilyen külső körülmény, nyomás hatására következett be, sokszor már 15-17 éves korban: - erőszak áldozata lett  elvesztette becsületét - család elvesztése - sokukat maga a család kényszerítette vagy a családi közeg züllesztette le - mindössze 15%-ban mutatható ki, hogy önszántából lesz prosti  A prostituálttá válás szakaszai: TITKOS LEÁNYOK  FÜRDŐBELI LÁNYOK  BORDÉLYHÁZI KURVÁK (15-17 év) (20-23 év) (25-28 év) 





A nyilvános prostiknak vannak szakmai kötelezettségeik: - esküt kell tenni a hatóságok előtt - lakbért fizetni a szobájukért - fizetni az éjjeliőröknek a védelmükért - ragadványnevet felvenni (pl. Kecses Margot) - a túl fiatal fiúkat és a nős férfiakat el kell utasítaniuk - nem mehetnek el ketten egy férfival - fogadhatnak akár két férfit is, ha azok nem rokonok - 1 menet = 1 garas volt (ez kb egy napszámos nő félnapi bére) - Húsvétkor és Karácsonykor nem dolgozhattak, ilyenkor a város fizette a napidíjukat - kijelölt templomba kellett járniuk, saját gyóntatójuk volt 30-on túl azonban már túlkorosnak számítottak, ilyenkor: - Madame-ok lettek vagy - kolostorba vonultak bűnbánó életet élni (ha befogadták, pl. nem lehetett túl leamortizált) - csavargóvá vált és lesüllyedt vagy - visszailleszkedett a társadalomba (jó kapcsolatai voltak, akár szolgálónak, vagy feleségnek is elmehetett  sokan rokonszenvvel és együttérzéssel viseltettek e lányok iránt, nem kellett már a legények erőszakoskodásaitól se tartaniuk és még alkalmas életkorban is voltak) A prostik tehát a városokban semmiképp nem számítottak marginális személyeknek, hanem fontos funkciókat töltöttek be.

4) Prostitúció és társadalom a) A látogatóközönség: fiatalok és kevésbé fiatalok  A látogatók általában: - helyiek voltak - 18-40 év közöttiek - és szinte minden mesterség művelője megtalálható volt.  A bordélyház látogatások egyáltalán nem voltak titkosak  a tanúvallomásokból is ez a kép rajzolódik ki. A hatóságok sem foglalkoztak igazán a bordélyházba járókkal, egyedül csak azok voltak gyanúsak, akik több éjszakát töltöttek ott és feltűnően nagy lábon éltek.

4



  

A bordélyház-látogatásnak fontos társadalomformáló szerepe is volt: - beavatási rítus része lehetett - akik nem látogattak időközönként bordélyházakat gyanússá váltak (esetleg tisztességes lányokat, vagy férjes asszonyokat csábítanak el?) A nyilvános bordélyházakba nem mehettek be: - nős férfiak  ezt azonban az idegenek esetén nem igazán lehetett ellenőrizni - klerikusok Ha a nős férfiak akartak kurvázni: - vagy lefizették az apátnőt, de még így is kiderülhetett - biztonságosabb volt ha fürdőt látogatott (fiatalabb lányok, diszkrétebb közeg) A fürdők és a bordélyházak látogatóinak 20%-t az egyháziak tették ki  ezen még nem volt semmi megbotránkoztató, felháborodást az keltett, ha a pap ágyast tartott, vagy kerítőnő szolgáltatásait vette igénybe, hogy férjes asszonyokat csábítson el.

b) Prostitúció és kollektív mentalitásformák:  A prostitúció foglalkozásként való említése nem véletlen már a középkor forrásokban sem, hiszen erkölcsi küldetésük, és társadalmi felelősségük is volt  részben rajuk állt a kollektív rend védelme: - védik a tisztességes asszonyokat, - harcolnak a házasságtörések ellen (egyrészt fel kellett jelenteniük, ha tudomást szereztek róla, másrészt gondoskodtak az ifjakról és a mesterlegényekről…) - harcoltak a titkos lányok ellen (bordélyházba kerüléssel fenyegethették meg őket)  Emiatt nem véletlen, hogy a tanúskodásra felkért személyek között mindig ott találjuk, az igazságszolgáltatás hatóságai által beidézett prostikat.  Természetesen a társadalmi megvetésen túl egyéb hátulütői is voltak a prosti létnek: éhínségek, járványok, felszökött halandóság, vagy egy „tüzes szavú” prédikátor feltűnésével könnyel egy erkölcsi tisztítóhullám áldozataivá válhattak  ilyenkor gyakran kiűzték őket a városból. 

Az egyházzal való viszony: - a 13. sz.-tól kezdve kezdtek fellazulni az egyház szexuális erkölcsre vonatkozó tanításai  már bizonyos házasságon kívüli kapcsolatformák is bűnbocsánatot nyerhettek. - a paráznasággal kapcsolatos bűnök mindig a helyi parókia papjára tartozott  aki számára a prostituáltak egyszerre voltak segítőtársak és példázatok (részt vett a bűnök visszaszorításában, de egyben áldozata is lett) - gyakran nevezték a prostikat „dominikánusnak”  utalva arra, hogy a körmentek útjait követik, és egyben arra is, hogy a dominikánusok voltak, akik lelkükön viselték Mária Magdolna üdvösségét. Ez a kettős társadalmi státusz jelenik meg a prostituáltak elnevezéseiben is: - egyik sértő: ribanc, ringyó stb - másikba a szánalom és a rokonszenv sajátos keveréke: jó hölgy, leányka, víg leány stb.

5