Kisslaki László Angyali átverés

Kisslaki László Angyali átverés A mennyei kocsma már röviddel az esti Angelus után tömve volt. Telemann befejezte a mostanság járó divatos zsoltárt, majd lecsapta a kopott harmónium tetejét. - Na, mára elég volt. Végül is ez a mennyország, vagy mi? – dünnyögte s üdvözült arccal egyhajrásra lehúzott egy korsó sört, amit valamelyik jótét lélek küldött neki. A vendégek észre sem vették, hogy a mester már rég abbahagyta a játékot, azért csak harsányan nótáztak tovább. - Ácsi! – ordított el valaki a hátsó asztal felöl. - Azt húzzad, hogy felszántom a császár udvarát…Vivaldi atya, aki eddig a harmóniumon írt valamit, dühösen felkapta a fejét a hang irányába, hogy odaszóljon valami zaftosat, jó velencei módra, de meglátta az öreg Bach mester pirospozsgás parókás fejét, amint derűsen integetett. Erre csak visszamosolygott, s a vállához emelte a hegedűt. A következő pillanatban vonójával már felriasztotta az alvó húrokat, mire azok persze, hogy felzokogtak. Ekkor lépett be Corvin Mátyás, a próbaidős. Már az ajtóból nagyívben a ruhafogasra dobta glóriáját s a pulthoz loholt. Hamarjában lehajtott egy kupa tokait, majd miután újratöltette, odaült négy kártyázó kardinális közé. Egy darabig elnézte a lapjárást az atyák kezében, de elunta, azután csak komoran bámult maga elé. Nem csoda! Kétszer is rajtakapták szitkozódáson. Hiába védekezett, hogy csak az ördög öreganyját szidta, erre csak azt felelték, hogy nem az volt a baj, hanem olyan közönséges szavakat nem lehet használni a mennyországban. Ez nem egy 1

humanista királyra vall. Mint próbaidőst, rögtön vissza akarták küldeni a purgatóriumba, de kérésére, kapott egy utolsó esélyt. Éspedig rögvest menjen le a földre és osszon igazságot egy mocskos ügyben. Ha megoldja káromkodás nélkül, maradhat a mennyországban. * A zománcozott fehér tábla már két napja kapaszkodott az átjáróház falán. Pontosabban, a lépcsőház feljárója mellett, de eddig még a kutya se olvasta végig. Hiába volt gyönyörű antikva betűkkel odafestve, hogy - „Dr. Hollós Mátyás - jogi és lelki szolgálat” - és alatta pedig kisebb betűkkel még az is hogy: - „Szegényeknek ingyen!” Azért ez is elég volt, hogy a félénken betipegő Paál Mari néni, többnapos munkát adjon a teológus jogásznak. Az elején még jegyezgette a pityergő néninek a szavait, de aztán a hallottakon úgy feldühödött, hogy falhoz vágta a ceruzát és csak az utolsó pillanatban fogott vissza egy irdatlan nagy káromkodást. Pedig nem volt az eset olyan rendkívüli mostanság. Megtörténik gyakran hasonló. A nénike elmesélte, hogy a családja már több nemzedék óta élt a házban, amit az ükpapa még Mária Terézia idején vett. Az utóbbi években aztán már csak ketten maradtak a nővérével, aki már nagyon beteg volt, és már igencsak ritkán emlékezett a nevére. Éppen ezért Paál néni, mikor múltévben két hétig korházban volt, addig egy gondozószolgálattal látatta el, míg ő vissza nem tér. Az alkalmazottak aztán olyan szeretettel, odaadóan ápolták távollétében, hogy az idős asszony, hálából a húga tudtán kívül, a házat

2

rájuk testálta. Nem sokkal aztán visszaadta lelkét a teremtőnek. Azóta egyedül éldegélt. Mikor Paál néni idáig ért elbeszélésében, feljajdult. - Jaj Uram! Mért nem szólítasz már magadhoz? Azt is csak most tudtam meg, hogy Nincs már fedél a fejem fölött –, zokogta szívszakadóan a néni, hogy a Hollós doktor zavarba jött. Hozott egy pohár vizet, hogy az idős asszony megnyugodjon. A szerencsétlen sóhajtozott még egy kicsit, de lassan összeszedte magát s mesélte tovább, hogy: - három napja kapott egy felszólító levelet Dr. Kehösshy Csaba ügyvédtől, akiről eddig még sose hallott és amiben azt írta, hogy a ház tulajdonosa felszólítja, hogy két héten belül hagyja el az ingatlant, mert vevőt talált rá és az új vásárló azonnal beköltözne. Mivel a régi tulajdonos, figyelembe vette Paál néni idős korát, ezért együttérzésből nem szorgalmazta bírói úton a lakbérhátralékának behajtását, pedig jogában állt volna. Ha pedig továbbra is itt szeretne élni a megszokott környezetében, természetesen élhet elővásárlási jogával. Akkor minden különleges formaság nélkül negyvenmillió forintért megtarthatja a házat. Az utolsó mondatokat már alig értette Dr. Hollós, mert a nénike már újra sírással küszködve motyogott. A lelki-jogi Tanácsnok néhány szóval kedvesen megnyugtatta, hogy hamarosan jó híreket fog hallani tőle. Magában azért enyhe nosztalgiával gondolt a régi szép időkre, mikor az ilyen ügyeket bürokráciamentesen, még ebédszünetében is elintézte az ügyeletes hóhér. Legyintett, majd lekísérte az özvegyasszonyt az utcára. *

3

Kinn a friss levegőn jutott eszébe, hogy szomjas. Bement egy kocsmába, hogy egy korsó sör mellett rendezze gondolatait. Később Hollós elment Görgey bácsit felkeresni, akivel Paál néni szerint hasonló történ. Az öregtől aztán újabb és újabb címre mászkált érdeklődni s estére már kialakult benne egy terv, hogy fogja ezt a rohadt társaságot elintézni. Érdekes, hogy mindegyik esetben, Kehösshy Csaba ügyvéd neve tűnt fel. Még betért egy pohár borra, aztán pár percre rá, már jókedvűen sétált hazafelé. Már egy ideje észrevette, hogy valaki követi, de mivel ez zavarta gondolatait, beugrott a következő sarkon és meglapult. Mikor az alak is befordult az utcába, hirtelen hátulról elkapta a nyakát. - Mit akarsz tőlem te piszok? – szorított egyet a szerencsétlen nyakán. Az csak hápogott és kapálódzott s az arca kezdett már zöldes szint felvenni. - Hát így ez tényleg nem tudja megmondani gondolta, majd elengedte. Az áldozat, rögtön, mint a vízből felbukkanó mélytengeri búvár, nagy levegőt szívott, hogy mellette vakum keletkezett, hogy a két véletlen arra libegő éjszakai lepke az oxigénhiánytól, holtan zuhant a mocskos kövezetre. - Bocsánatot kérek - zihálta s a fájós nyakát masszírozta az áldozat - csak beszélni akartam önnel. Józsi vagyok – lökte előre kezét. - Az, hogy Józsi, még nem elég indok rá, hogy kövessen – kommentálta Hollós. Éppen egy padhoz értek, s mindketten szó nélkül leültek. - Mondja, mi az a fontos magának Józsi, ha jól értettem a nevét? - Láttam, hogy Paál nénivel jött ki a házból. Aztán Görgey bácsi után még másokat is felkeresett. És nem

4

csodálkozott, hogy Kehösshy ügyvéd neve mindig felbukkant? Reggel elolvastam a cégtábláját. Mondja, maga pap vagy mi? – kérdezte bizonytalanul. - Magam se tudom így hamarjában. Egyszerűen csak segíteni akarok. Azt akarom, hogy visszakapják a házaikat a szerencsétlenek. Persze meg azt is, hogy az a pasas meg a társai börtönbe kerüljenek. - Na, akkor szerencséje van. Itt vannak a bizonyítékok. Ezek alapján, Kehösshy már holnap bevonulhat a rács mögé. - Avval átnyújtott egy vastag aktaköteget. - Ha ez így van Józsi, akkor mért nem viszi maga a rendőrségre? - Mert ott tartanának. Ugyanis terhelő adatok vannak benne rám nézve is. Mint kishivatalnok, kiismerem magam a telekkönyvekben. Aztán jó tippeket adtam Kehösshynek. A párhetes büntetést még kibírnám, de azt a marék ólmot már nem, amit Kehösshy valamelyik fullajtára belémeresztene. Már nem hibáznák el, mint ahogy azt az öcsémmel tették. - Mi történt a testvérével? – kérdezte közbe Hollós. - Ő szegény mindig valami nagymenő szeretett volna lenni. Egy korházban volt beteghordó, és csak adatokat gyűjtött a kiszemelt öregekről. Ő is csak egy pitiáner segítője volt ezeknek a cápáknak. De talán túl sok amerikai gengszterfilmet nézett az öcskös, s az a hülye öngyilkos ötlet jutott eszébe, hogy megzsarolja a nagyfőnököt. Elemelte a páncélszekrényből azt a bizonyos aktát, ami érvényes egy sokéves csoportos beutalóra a börtönbe. Aztán másnap, mikor Öcsi Kehösshynek mondta, hogy kér ötmilliót az iratokért, az nem káromkodott, csak megdicsérte, hogy nem is gondolták, hogy ilyen

5

talpraesett és még sokra viszi a szakmában, csak hozza vissza, amit elvitt és rögtön kapja is a pénzt. Még furcsállottam is, hogy a gyerek azon a szerencsétlen napon mért ad egy vastag papírcsomagot, hogy őrizzem meg. Még azt is mondta, hogyha valami baj érné, tegyek vele belátásom szerint. Nem tudom, hogy történhetett még este az a bizonyos autóbaleset. Most meg roncsolt agysérülése miatt élőhalottként tartják egy intézetben. Remélem, hogy most már nem csodálkozik, hogy félek. Azok annyira balfácánnak nézték az öcsémet, hogy eszükbe se jutott, hogy létezhet egy másolat. De ha mégis, csak rajtam fogják keresni. Ezért is tűnök el. Más név, más kontinens. Azért adom önnek az iratokat. Fél? - Hát nekem aztán tényleg nincs okom rá – mosolygott Hollós. - Állítólag ittas vezetés okozta a balesetet - folytatta Józsi a történetet. Holott soha életében nem ivott szeszesitalt. Még az is furcsa volt, hogy találtak a kocsijában egy táskányi bankjegyköteget, s mindegyikük tetején egy tízezres vigyorgott, mert tudta hogy alatta csak újságpapír van. Biztos ezt kapta cserébe az iratokért. Mikor átnéztem a papírokat, magam is meglepődtem, hogy mennyien vannak a becsületesek között, a közömbös hivatalnokok. És ráadásul nem is az a Kehösshy a szellemi irányító, hanem egy Kranrittdorf nevű miniszteri tanácsos. Józsi egy kisebb papírlapot húzott elő zsebéből. – Ezt nézze meg! Aznap délben hozta neki az egyik futár a nagyfőnőktől, mikor az öcsém éppen a nyitott páncélszekrénynél állt a papírokkal. Persze hogy a

6

pasas neki adta, mert valami alvezérnek vélte. Kehösshy még nem is tud erről. Ez az egy papír, többet ér az egész paksamétánál. Kranrittdorf utasításai nagy összegű tranzakciókról, tervezet tizenkét új ingatlan megszerzésére az előre megadott nevekre, hivatalnokok és ügyvédek jutalékai, egy bíró beszervezése, meg ilyesmi. Tele van írva velük az egész lap. Biztos, ez a hároméves terv, ahogy Rákosinál volt. Az a szegény futár még a halála pillanatában se fogja majd érteni, hogy mért lökték a vonat elé. - Nagy a világ állatkertje - legyintett szomorúan és odaadta a lapot Hollósnak, aki gondosan négyrét hajtotta és belerakta a keskeny cigarettatárcájába a bagók alá. Józsi fáradtan felállt és búcsúzásképp sapkájához bökött. - Isten áldja Hollós doktor. Én most elmegyek. Megnyugodtam. - Mivel utazik? - Mivel sietős. - Vicces egy ember maga Józsi. Na, Isten óvja, vigyázzon, mert néha a honvágy golyóval jár - majd hátra se nézve eltöprengve hazabaktatott. Ahogy megérkezett, a lépcsőház bejáratánál egy hirtelen ötlettől vezérelve a levélszekrényébe dobta a könyvnyi borítékot. Éppen, hogy befért. * Kellemes meleg várta odahaza. Az állólámpa virágmintás ernyője, meghitt hangulatot sugárzott a szobában. A vén bútorok egymás közt, bizonyára enyhe nosztalgiával felidézték a régi szép időket, mikor még szobalány krémezte kényes tagjaikat. Valami apróság volt a szobában, ami megzavarta ezt a

7

lélekpihentető harmóniát. Csak éppen az, hogy a fotelben már ült valaki. Ráadásul egy pohár italt tartott a kezében és otthonosan dohányzott. Mikor meglátta a betolakodót, a vendég felállt s barátságosan villogtatta feléje aranykeretes szemüvegét. - Elnézést, hogy csak úgy betörtem, de beszélni szerettem volna önnel. Az ajtó meg tárva, nyitva, gondoltam megvárom itt benn. Kehösshy ügyvéd vagyok - és megbiccentette fejét. - Minek köszönhetem a látogatást doktor úr? – kérdezte a házigazda és vigyázott, hogy ne remegjen a hangja az izgalomtól. - Magát nem Herschkovicsnak hívják? – mert más nevet nem találtam a helyi ügyvédek lajstromába. - Nem. De azért tört be hozzám, hogy ezt tisztázza velem? - Másért is. A klienseim panaszkodtak, hogy ön, régi, fájó emlékeikben vájkál és zavarja nyugalmukat a zaklatásaival. Figyelmeztetem, hogy hagyja békén őket. A másik, ami még fontosabb. A páncélszekrényemből iratokat loptak el, és azt hiszem, hogy azok önhöz kerültek. Ha előadja, és két napon belül eltűnik a városból, akkor nem firtatom hivatalos helyen, a jogtalan titulus használatáért. - Itt nincsen semmiféle irat – válaszolta s csak akkor vette észre a két embert, mikor belülről kattant az ajtózár. Hollós elővette a cigarettatárcáját, komótosan rágyújtott majd az öngyújtóval együtt az asztalra rakta. Közben Kehösshy intésére azok rögtön módszeresen nekiálltak a lakást átkutatni, de azért előtte őt is végigtapogatták, hogy nincs e nála a csomag. Hollós most őszintén áldotta előérzetét, hogy

8

a paksamétát a levélszekrénybe dobta és imádkozott, nehogy valamelyik rágyújtson a tárcájából. Később azért mikor újra rágyújtott, szórakozottan azért zsebre vágta a cigarettatárcát, amiben a lista lapult. Egyébként, az újabb látogatók nem voltak valami pedáns fiuk. A fiókok tartalmát egyszerűen kiborították a szőnyegre, és a könyvek is egymás után vetették magukat a padlóra a polcról. A kanapé szövetét meg annyira összeszabdalták, hogy egy plasztikai kárpitos se tudná helyrehozni. Már vagy egy órája tartott a dúlás, mikor Kehösshy belátta, hogy értelmetlen a további keresés. - Talán nincs is másolat? - gondolta. Egy intésére, a két ember, ahogy jött, ugyanúgy szótlanul eltűnt. Mikor magukra maradtak, Hollós aki eddig egy képzőművészeti vázlatkötetet lapozgatott, megszólalt. - Ezt mire véljem ügyvéd úr? És ki fizeti meg a káromat? - Pofa be! Örüljön, hogy ennyivel megúszta. És ha két napon belül nem tűnik el a városból, még azt is meg fogja bánni, hogy megszületett! – ordította volna Kehösshy, de a szomszédok miatt visszafogta hangját. Hollós erre hirtelen felugrott és az albumot a falhoz vágta, hogy a metszetek szétrepültek a lakásban – erről már sajnos nem tudott leszokni. - Na, most már elég Bubi! Maga már most halott! Eddig eltűrtem az amatőr baromságait! – emelte fel a hangját Hollós is. – Huszonegyezett és huszonkettőt húzott. Befuccsolt! Érti? Pechje van, mert az élete volt a tét. Kehösshy elfehéredett és hátrahanyatlott a fotelben. De most nem ivott konyakot s a dohányzást is

9

mellőzte. Egy idő után összeszedte magát s remegő hangon megszólalt. - Maga rendőrtiszt, vagy államügyész? – Hollós nem válaszolt. - Tehát mégis magánál vannak a papírok. Dacára. Az még nem a halálom. - Az tényleg nem. De az igen, hogy hamarosan letartóztatják Kranrittdorf miniszteri tanácsost. - Erre Kehösshy megsemmisülten bámult maga elé. Ez már túl sok volt neki, de azért megpróbálta összeszedni magát. - Nem ismerem azt az embert. Hollós elővette a tárcáját a zsebéből, kivett belőle egy cigarettát és a papírt, amit Józsitól kapott. Kisimította és az ügyvéd elé tette. – Ne egye meg. Felesleges. Van még belőle vagy húsz példány blöffölt Hollós és csak azért aggódott, nehogy neki az ügyvéd megbolonduljon. Hagyta, hogy Kehösshy alaposan végigtanulmányozza a papírt, majd elvette tőle. Villámgyorsan egy bilincset varázsolt elő a zsebéből és a meglepett ügyvédet a fűtőtesthez zárta. - Elnézést, csak biztonság kedvéért. Pár percre magára hagyom, ugyanis eddig csak ez az egy példány volt és az előbb csak vicceltem – mondta s kisietett a lakásból. Az ügyvéd összerándult, horkant egyet majd eszelősen maga elé bámult. Még akkor is ugyanolyan üveges szemekkel meredt a semmibe, mint ahogy magára maradt, mikor Hollós visszajött és kiszabadította fogságából. Mintha el se ment volna, folytatta a beszélgetést. - Kranrittdorf után természetesen magát fogják lecsukni elsőnek. Mivel a tanácsost az ország legnevesebb jogászai fogják védeni, őt nagyon hamar

10

kinyalják a szarból, amit persze magára fognak kenni. Az egész bűnlajstromot, meg a gyilkossági kísérletet is. - Ahhoz semmi közöm. - Mondja maga! De a sztárügyvédek másképp fognak vélekedni. A tanácsos úrtól pedig a bíróság még bocsánatot is fog kérni. Kinn meg betegre röhögi magát a védőivel. – Hollós, ahogy ránézett erre a hirtelen összetört emberre, már-már megsajnálta, de aztán a lakásuktól megfosztott emberekre gondolt, akiket szerencsétlené tett; és Józsi öccsére is, aki csak egy lélegző valamivé vált egy korházi raktárban. - Most mit tegyek? Vége, ahogy ön mondta. Halott vagyok – azzal visszaadta az ominózus papírt. - Szedje össze magát Kehösshy úr. Gondolkodjon, hiszen maga is ügyvéd. Most még nem tudnak semmit magáról. Ezért legjobb, ha megelőzi a tanácsos letartóztatását, s még gyorsan feladja sajátmagát az itteni hatóságnál. Evvel együtt leadja a részletesen kidolgozott feljelentést Kranrittdorf ellen is. Majd azt mondja, hogy magában valami lelki törés történt és betege lett, meg ilyesmi. Ez jól hangzik. Hozzáteheti még, hogy bűnhődni akar. A károsultaknak visszaadta a jogos tulajdonukat és jóvátette a többi csalásait is. Na persze ezt holnap délelőttig el is végzi. Fogadja meg, amit mondtam. Maga kérte, hogy segítsek. Délelőtt, amint elintézte a pénzügyi és a jóvátételi dolgokat a károsultakkal, jöjjön ide az átutalások igazolásával. Mielőtt a rendőrségre megy, elmondja a helyi rádiónak és az újságíróknak azt, amit most megbeszéltünk. Ha így tesz, olcsón megússza. Ja! a Kranrittdorf papírt is visszakapja. Remek bizonyíték ellene, és magának is spórol vele pár évet.

11

Mikor Hollós elhallgatott, Kehösshy felállt, s szótlan kibámult egy darabig az alvó éjszakába. Aztán mintha az ő agyát is megvilágította volna a sarki utcalámpa, megszólalt. - Így lesz. Délfelé itt leszek – felvette kabátját és kifelé indult. Hollós lekísérte a bejáratig, de mielőtt elváltak volna, elővette a levélszekrény kulcsát és kivette a keresett borítékot. – Csak, hogy megnyugtassam. Mégis van. – Evvel kezet nyújtott és visszaindult a lépcsőfeljáró felé. Kehösshy csak legyintett és belevegyült a sötétbe. * Két napra rá a városban már megnyugodtak a kedélyek. Kehösshy nyilatkozata nagy port vert fel. Érdekes a közvélemény hangulata. Most már, az ügyvédben a vezeklő bűnöst látták, aki jóvátette a hibáit és saját maga jelentkezett a rendőrségen. Még ajándékcsomagokat is kapott. Jól tette az a miniszteri főhivatalnok, hogy röviddel Kehösshy nyilatkozata után főbelőtte magát. Azt a bizonyos Hollós ügyvédet és lelki tanácsadót hiába keresték. A lakás tulajdonosa, aki külföldön élt, - nem tudott semmiről. Már hónapok óta üres a lakása. Csak Paálné mesélte, hogy ő beszélt vele s megköszönte a segítségét, hogy a házát ő is visszakapta. A lelki gondozó, azért még mielőtt elment, meglátogatta az ügyvédet a börtönben. Mielőtt elbúcsúzott tőle, Kehösshy megkérdezte, hogy honnan tudta, hogy Kranrittdorfot le fogják tartóztatni? - Már mért tartoztatták volna le? Hiszen nem volt ellene semmiféle vizsgálat. - De maga mondta.

12

- Csak vicceltem – mondta Hollós és otthagyta Kehösshyt, aki erre dühében elsírta magát. * Azóta senki se látta azt a bizonyos Hollóst. Azt mondják, hogy időnként elváltoztatott külsővel más és más vidéken bukkan fel. Mesélik, hogyan buktatott le egy üzletembert nyolcvan bűntársával, aki reggel az államtól három forintért vett egy hatalmas gyárat, és már ebéd után eladta ugyanannak az államnak, háromszázmillióért. A nép erősen bízik ebben az emberben, s csak találgatják, hogy ki lehet? - Jogász, pap, rendőrtiszt? Vagy angyal? Vagy csak egy legenda? Egy, ami biztos. Utoljára a börtönben látták, mikor Kehösshyt sírva magára hagyta.

13