Kis- és középvállalkozások banki finanszírozása

Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Kar

Kis- és középvállalkozások banki finanszírozása

Készítette: Seres Árpád Konzulens: Lévai József

Debrecen 2007

Tartalomjegyzék

1

Bevezetés...........................................................................................................3

2

A kis- és középvállalkozások, a bankok, valamint kapcsolataik.................4 2.1

A kis- és középvállalkozások.............................................................................4

2.1.1

A kis- és középvállalkozások meghatározása.............................................. 4

2.1.2

A kis- és középvállalkozások gazdasági jellemzıi...................................... 5

2.1.3

Vállalkozások finanszírozása....................................................................... 6

2.2

A bankok ............................................................................................................8

2.2.1

A bankok kockázata................................................................................... 10

2.2.1.1 2.2.2

Bankmőveletek .......................................................................................... 18

2.2.2.1

Passzív bankmővelet.............................................................................. 19

2.2.2.2

Aktív bankmővelet................................................................................. 20

2.3

3

A banki kockázat fıbb fajtái.................................................................. 12

A kis- és középvállalkozások és a bankok kapcsolata ..................................21

A pénzintézeti hitel ........................................................................................24 3.1

A hitelek csoportosítása...................................................................................25

3.1.1

Fedezet szerint ........................................................................................... 25

3.1.2

Lejárat szerint ............................................................................................ 26

3.1.3

Hitelt felvevık szerint................................................................................ 27

3.1.4

Hitel- (kölcsön-) szerzıdés tartalma szerint .............................................. 28

3.1.5

Hitelcélok szerint ....................................................................................... 31

3.2

A hitelezés folyamata.......................................................................................35

3.2.1

A hitelkérelem összeállítása ...................................................................... 35

3.2.2

A hitelkérelem banki elbírálása ................................................................. 36

3.2.3

Az adósminısítési eljárás .......................................................................... 39

3.2.3.1

Biztosítékok ........................................................................................... 41

3.2.3.2

Az intuitív módszer (5 „C” eljárás) ....................................................... 46

3.2.3.3

Számviteli, pénzügyi módszereken alapuló értékelések........................ 49

1

3.2.4 3.2.4.1 3.2.5

A hitelszerzıdés megkötése....................................................................... 50 A hitelszerzıdés felépítése .................................................................... 50 A hitel folyósítása és visszafizetése........................................................... 52

3.2.5.1

Hitelmonitoring...................................................................................... 53

3.2.5.2

A hitel visszafizetése ............................................................................. 53

4

Összegzés ........................................................................................................54

5.

Felhasznált irodalom.....................................................................................55

6.

Mellékletek .....................................................................................................57

2

1 Bevezetés

Az elmúlt 15-20 évben jelentıs változások következtek be a hazai bankszektor és a kis- és középvállalkozások (KKV-k) életében. Magyarország elindult a fejlett piacgazdaságok felé vezetı úton, aminek elengedhetetlen feltétele volt a kereskedelmi bankok megjelenése, valamint a KKV-k számának növekedése. Mára elmondhatjuk, hogy kialakult a piacgazdaság, és a vállalati szerkezet a fejlett országokban jellemzı rendszerhez közelít, azonban a hazai KKV-knak még mindig jelentıs a lemaradásuk. A gazdaság fejlesztése szempontjából elengedhetetlen ezen szektor teljesítményének javítása, aminek elıfeltétele a megfelelı üzleti környezet kialakítása. A kis- és középvállalkozásoknak az elmúlt évek során erıs versenyben kellett helytállniuk, amit a nagyvállalatokkal szembeni hátrányuk, és az általános forráshiányuk tovább súlyosbított. Véleményem szerint ebben a szektorban nagy lehetıségek rejlenek, ugyanis ezek a vállalatok kis méretükbıl adódóan könnyebben tudnak alkalmazkodni a változásokhoz, és innovatívabbak is lehetnek, mint a nagyvállalatok. A piacon való megmaradásukhoz elengedhetetlen a versenyképességük folyamatos javítása, aminek elıfeltétele a folyamatos fejlesztés, bıvítés lehet. Ehhez azonban jelentıs mértékő tıke szükséges, aminek lehetséges forrásai a kereskedelmi bankok. Diplomamunkám témájául a kis- és középvállalkozások banki finanszírozását választottam. Témaválasztásom aktualitását az jelentheti, hogy az utóbbi idıkben a KKVk és kereskedelmi bankok kapcsolatában fordulat következett be, ugyanis a bankok számára egyre vonzóbb a vállalkozások ezen szektora. Dolgozatom elsı részében a kis- és középvállalkozások, valamint a kereskedelmi bankok jellemzıit külön-külön tanulmányozom, majd kitérek a közös kapcsolataik elemzésére is. Az ezután következı rész magával a banki hitellel foglalkozik. Ennek keretében bemutatásra kerülnek a fıbb hitelfajták, illetve csoportosításuk lehetséges módjai, majd ezt követıen megvizsgálom milyen lépésekbıl is áll a hitelezés folyamata a hiteligény felmerülésétıl elkezdve egészen a hitel visszafizetéséig.

3

2 A kis- és középvállalkozások, a bankok, valamint kapcsolataik

2.1 A kis- és középvállalkozások

2.1.1 A kis- és középvállalkozások meghatározása A 2004. évi XXXIV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlıdésük támogatásáról meghatározása értelmében:

1. Kis- és középvállalkozásnak minısül az a vállalkozás, amelynek -

összes foglalkoztatotti létszáma 250 fınél kevesebb, és

-

éves nettó árbevétele legfeljebb 50 millió eurónak megfelelı forintösszeg, vagy mérlegfıösszege legfeljebb 43 millió eurónak megfelelı forintösszeg.

2. A KKV kategórián belül kisvállalkozásnak minısül az a vállalkozás, amelynek -

összes foglalkoztatotti létszáma 50 fınél kevesebb, és

-

éves nettó árbevétele vagy mérlegfıösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelı forintösszeg.

3. A KKV kategórián belül mikrovállalkozásnak minısül az a vállalkozás, amelynek -

összes foglalkoztatotti létszáma 10 fınél kevesebb, és

-

éves nettó árbevétele vagy mérlegfıösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelı forintösszeg.

4. Nem minısül KKV-nak az a vállalkozás, amelyben az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése – tıke vagy szavazati joga alapján – külön-külön vagy együttesen meghaladja a 25%-ot.

4

1. sz. táblázat

Mőködı vállalkozások száma és megoszlása létszámnagyság-kategóriák szerint

0-9 fı 10-49 fı 50-249 fı 250 fı felett Összesen

Vállalkozás száma (darab) 2003 2004 2005 664 344 670 604 662 771 27 673 28 672 27 627 5 002 5 016 5 068 955 944 934 705 236 696 400 697 974

Megoszlás (%) 2003 2004 2005 95,2 95,1 95,2 4,0 4,1 4,0 0,7 0,7 0,7 0,1 0,1 0,1 100,0 100,0 100,0

Forrás: KSH adatok alapján.

2.1.2 A kis- és középvállalkozások gazdasági jellemzıi A KKV-k fontos szerepet töltenek be az ország gazdasági életében. A szektor alakulását, fejlıdését hosszú ideje nagy figyelem kíséri. A KKV-k a mőködı vállalkozások több mint 99 százalékát teszik ki, és a vállalati szektoron belül a munkavállalók kétharmadát foglalkoztatják. A foglalkoztatottság javításában kiemelt szerepük van, ami a munkanélküliség súlyos problémáját figyelembe véve nem elhanyagolható jelentıségő. Gazdálkodásukat magas munkaerıigény, de ugyanakkor alacsony tıkeintenzitás jellemzi. A foglalkoztatásból sokkal nagyobb mértékben részesednek, mint mondjuk az árbevételbıl vagy a jövedelemtermelésbıl. A hazai adatok tanulsága szerint a hatékonyság és a jövedelmezıség arányosan javul a vállalatnagyság növekedésével. Nemzetközi összehasonlításban a magyar kis- és a nagyvállalkozások közötti különbség meglehetısen nagynak tőnik, és ez a különbség inkább növekszik, mintsem csökkenne. Ugyancsak kedvezıtlen jelenség, hogy a magyar kis- és középvállalkozások jövedelemtermelı képessége és kivitele jelentısen elmarad az EU tagországok átlagától. A hatékonytalanság részben abból ered, hogy a KKV-k rendelkezésére álló eszközök elavultak, és ezt a helyzetet a szektorban általánosan megfigyelhetı tıkehiány tovább súlyosbítja. A kis- és középvállalkozások számára a forrásszerzés nem egyszerő feladat, a következıkben azt mutatom be, hogy a vállalkozások tıkével történı ellátása milyen formákban valósulhat meg.

5

2.1.3 Vállalkozások finanszírozása A finanszírozás általában valamilyen tevékenység által igényelt pénzszükséglet fedezését jelenti. Vállalkozásfinanszírozás alatt a vállalkozások alapításához, mőködtetéséhez, bıvítéséhez, átalakításához, esetleg felszámolásához szükséges pénztıke biztosítását értjük.

Finanszírozási igények a vállalkozás részérıl: -

tevékenység beindítása: pl. ha nem egy teljesen új, hanem már mőködı vállalat kezd egy olyan új tevékenységbe, amihez nincs elég forrása.

-

tevékenység bıvítése vagy esetleg szinten tartása

-

technológia fejlesztése

-

termelıkapacitás bıvítése

-

új projekt megvalósítása

-

üzleti partnerek igénye (bankgarancia, akkreditív)

-

olcsó forráshoz jutás

A vállalkozások finanszírozásának tárgya: -

forgóeszközök finanszírozása •

rövid lejáratú (1éven belüli) o szinten tartás (célszerő saját forrásból) o bıvítés o szezonális ingadozás (fıleg mezıgazdasági tevékenység)

•

egy éven túli lejáratú (szinte kizárólag mezıgazdasági vállalkozások esetében)

-

állóeszközök finanszírozása, beruházás (egy éven túli)

-

garancia rendelkezésre állása

-

követelések megtérülése

6

A finanszírozás volumene függhet: -

a vállalkozás típusától (termelı vagy szolgáltató vállalat)

-

a vállalat méretétıl

-

a versenyhelyzettıl

-

a cég üzleti politikájától, stratégiájától

-

a tulajdonosi elvárástól

-

attól, hogy mit finanszíroz

Források lehetnek: -

saját tıke

-

szállítókkal finanszíroztat

-

tulajdonosi vagy tagi kölcsön

-

banki forrás

A vállalkozáshoz szükséges tıke részben biztosítható nem pénzben történı vagyoni hozzájárulás, azaz apport útján, de az apport nem lehet a vállalati tıke egyedüli forrása, ugyanis vállalkozást nem lehet pénzbeli hozzájárulás nélkül alapítani. A vállalkozás alapításához, mőködtetéséhez szükséges tıke saját vagy idegen (külsı) forrásból származhat, így a finanszírozás ennek megfelelıen lehet belsı források által történı, azaz önfinanszírozás, vagy külsı, idegen tıke által történı tıkepiaci vagy pénzpiaci közvetítéssel megvalósuló. A gyakorlatban általában mindkét finanszírozási formát igénybe veszik a vállalkozások.

A belsı finanszírozás legfontosabb formái:

-

a vállalkozásban keletkezı profit újrabefektetése

-

az értékcsökkenési leírás által keletkezett összegek felhasználása

-

a tartalékok hasznosítása

-

a vállalkozás vagyonrészeinek értékesítése

7

A külsı finanszírozás legfontosabb formái:

-

a más vállalkozások által nyújtott úgynevezett kereskedelmi hitel

-

a hitelintézetek és egyéb pénzügyi intézetek által nyújtott hitel

-

a lízing

-

a faktorálás, forfetírozás

-

értékpapírok kibocsátása

-

állami,

önkormányzati,

alapítványi

támogatások,

kedvezményes

–

nem

kereskedelmi feltételek mellett nyújtott – hitelek

A vállalkozások a gyakorlatban általában többféle fizetési módot alkalmaznak egyszerre. A saját és idegen tıke aránya fontos a vállalkozás összes tıkéjén belül, és ezzel összefüggésben az eladósodottság mértéke is. A vállalatok tıkeszerkezete a finanszírozási döntések eredményeképpen alakul ki. (Kerepesi és Kósi [2001]) A belsı és külsı finanszírozás közötti fontos különbség, hogy a saját finanszírozás esetében nem kell kamatot fizetni, továbbá korlátozás nélkül rendelkezésre áll, míg az idegen tıke használatáért kamatot kell fizetni, és a visszafizetést adott idıpontig teljesíteni kell. Az önfinanszírozás hátránya, hogy nyereség-visszatartást jelent, továbbá a rendelkezésre álló forrás nagysága korlátozott, így a zavartalan terjeszkedés, fejlesztés akadályozójává válhat. A késıbbiekben a külsı finanszírozási módokon belül a bankok által nyújtott hitelekkel fogok behatóbban foglalkozni. Most pedig rátérnék a dolgozatom témája szempontjából másik releváns csoport, a bankok bemutatására.

2.2 A bankok A bankok olyan pénzügyi közvetítı intézmények, amelyeknek legfontosabb feladata, hogy megvalósítsák a kölcsönadóktól a kölcsönvevıkhöz a pénz átáramoltatását. A bankok speciális intézmények, ugyanis nincs külön pénzügyi és termelési folyamatuk, továbbá reálbefektetésük sincs. Mőködésük során mások pénzét használják fel, azt

8

veszélyeztetik, így végsı soron kockázattal kereskednek. Tevékenységük a gazdaság egészére kihat, ugyanis képesek pénzt teremteni, így a likviditás végsı forrását jelentik.

1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekrıl és a pénzügyi vállalkozásokról meghatározása szerint a bank az a hitelintézet, amely a hitel és pénzkölcsön valamint pénzforgalmi szolgáltatás nyújtását üzletszerően végzi.

A bankok a következı pénzügyi szolgáltatásokat nyújthatják, illetve kizárólag ık kaphatnak engedélyt az alábbi tevékenységek teljes körének végzésére:

-

betét győjtése és más visszafizetendı pénzeszköz – saját tıkét meghaladó mértékő – nyilvánosságtól történı elfogadása;

-

hitel és pénzkölcsön nyújtása;

-

pénzügyi lízing;

-

pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása;

-

elektronikus pénz, valamint készpénz-helyettesítı fizetési eszköz kibocsátása, illetıleg az ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása;

-

kezesség és bankgarancia, valamint egyéb bankári kötelezettség vállalása;

-

valutával, devizával – ide nem értve a pénzváltási tevékenységet –, váltóval, illetve csekkel saját számlára vagy bizományosként történı kereskedelmi tevékenység;

-

pénzügyi szolgáltatás közvetítése (ügynöki tevékenység);

-

letétkezelés kollektív befektetések részére;

-

letéti szolgáltatás, széfszolgáltatás;

-

hitel referencia szolgáltatás;

-

önkéntes kölcsönös biztosító pénztár részére történı vagyonkezelés;

-

készpénzátutalás;

-

magánnyugdíjpénztár részére történı vagyonkezelés.

Kiegészítı pénzügyi szolgáltatás a következı tevékenységek üzletszerő végzése forintban, illetve devizában: -

pénzváltási tevékenység;

-

az elszámolásforgalom lebonyolítása (elszámolásforgalmi ügylet);

-

pénzfeldolgozási tevékenység; 9

-

pénzügyi ügynöki tevékenység a bankközi piacon

A bankokra vonatkozó jogszabályok legfontosabb célja, hogy elısegítse a bankok prudens (óvatos, biztonságos és körültekintı) mőködését. A bankoknak mőködésük során a következı három fı elvet kell betartaniuk: -

likviditás: a bank mindig fizetıképes maradjon, a betétesek követeléseinek eleget tudjon tenni (hosszú és rövid távra egyaránt vonatkozik)

-

jövedelmezıség: azt jelenti, hogy a bank nyereségesen gazdálkodik

-

biztonság: azt jelenti, hogy a kockázatot a lehetı legalacsonyabb szinten kell tartani.

A bank feladata ezen három elv közötti összhang megteremtése, ami nem is olyan egyszerő feladat, ha figyelembe vesszük, hogy az elvek nem függetlenek, egymásra is hatással vannak, egymás hatását befolyásolják, módosítják (pl. a bank abban az esetben lenne a legjövedelmezıbb, ha a rendelkezésére álló összes forrást kihitelezné, és így kamatot kapna rá, viszont ebben az esetben likviditási problémák lépnének fel).

2.2.1 A bankok kockázata A bank kockázatos üzem. A kockázat valamilyen várt eredmény bekövetkezése körüli bizonytalanság mértéke. Mivel a kockázat és bizonytalanság szorosan összefügg a bankári tevékenységgel, ezért nem árt, ha meg tudjuk különböztetni azokat egymástól:

-

a kockázat az üzleti bankok számára a nyereség és veszteség egyenlı esélyét jelenti (annak ellenére, hogy napjainkban a veszélyhelyzetek és a veszteségek elkerülése kerül szóba gyakrabban);

-

a bizonytalanság abban ölt testet a menedzsment szempontjából, hogy a számára ismeretlen hatások eredményének valószínőségét nem tudja megállapítani, nem védekezhet a szokásos módszerekkel, mivel bekövetkezésük teljesen váratlan.

10

Helytelen ezért kizárólag kockázati veszteséggel számolni (az ellen védekezni), mivel – egyenlı eséllyel – kockázati nyereség is keletkezhet. A közgazdaságtudomány – ezen belül a pénzügytudomány – kezdetektıl fogva jelentıs figyelmet szentelt a kockázat jelentıségének. Kockázatról tehát csak akkor lehet beszélni, ha reális döntési alternatívák léteznek. Nyilvánvaló azonban, hogy az ésszerőtlen kockázatvállalás legalább annyira helytelen, mint például a kockázat figyelmen kívül hagyása. A bankok esetében a felelıs kockázatvállalás függ a tıkeerıtıl, a kötelezettségek és a követelések terjedelmétıl és a piaci lehetıségek jobb kihasználására irányuló tudatos bıvítésétıl, a pénz- és költséggazdálkodástól, a szakmai felkészültségtıl, a vezetési és döntési hierarchiától. (Huszti [1996]) Minél bizonytalanabb a bank jövedelme, minél nagyobb a befektetık kockázata, annál több a fizetendı kockázati prémium (a befektetıket ugyanis kompenzálni kell a magasabb kockázat vállalásáért). A kockázat vizsgálata során a kereskedelmi bankokra nagyobb figyelmet kell fordítani, mint más üzleti tevékenységekre, ugyanis a kereskedelmi bankok legfıbb tevékenysége „mások pénzének kezelése”, így a bank bukása esetén a betétesek nagyobb védelmet igényelnek, mint a bank részvényesei. Egy bank bukása olyan folyamatot indíthat el, ami más bankok (esetleg a bankszektor egy részének vagy egészének) összeomlásához vezethet, bár ennek valószínősége egyre kisebb. A közgazdászok egy része úgy gondolja, hogy az egyes bankok tevékenységében rejlı kockázat három, egymással összefüggı okból ered: -

a nem megfelelı diverzifikálásból, amely annak a valószínősége, hogy valamilyen esemény, illetve több esemény veszteséget fog okozni (az alaptıke csökkenését), és ez a bankot fizetésképtelenné teszi.

-

a nem megfelelı likviditásból, amely annak a valószínősége, hogy a bank nem képes a betéteket visszafizetni, amikor azt a betétesek kívánják.

-

a kockázatviselési hajlamból, ami a bankok elhatározása és képessége arra, hogy kockázatot viseljenek.

Más megközelítés szerint a bank kockázata mérlegének összetételével, az eszközök és források alakulásával függ össze. (Ligeti és Sulyok [1998])

11

2.2.1.1 A banki kockázat fıbb fajtái

A hitelkockázat

A hitelkockázat vagy a visszafizetés kockázata a bankok egyik alapvetı kockázata, amely abból adódik, hogy az adósok a hitelt és a kamatot részben vagy egészben nem fizetik vissza, illetve nem a megfelelı idıpontban teljesítik fizetési kötelezettségüket. A bankok elızetesen megpróbálják felmérni, hogy a hiteligénylık képesek-e visszafizetni a hitelt, és tudják-e fizetni a kamatokat, de természetesen elıfordulhat, hogy hiteltevékenységük során veszteséget szenednek el, mivel tévednek a hitelképesség megítélésekor. Az így keletkezı veszteségek megelızése érdekében a bankoknak értékelı rendszereket kell készíteniük az adósminısítésre. Az egy hiteladós vagy egy ágazat számára folyósított túl nagy mértékő hitel a bank bukásához vezethet. A túlzottan koncentrált hitelezésbıl eredı kockázat elkerülésére, csökkentésére a bankoknak kihelyezéseiket (hitelportfóliójukat) diverzifikálniuk kell különbözı hiteladósok és különbözı tevékenységek között. Egyes országokban keretszámokat vezetnek be az egy adós számára nyújtható hitel maximális összegére. A bankok hitelezési kockázatának csökkentésére

szolgáló

másik

módszer

a

fedezet

megkövetelése,

amelynek

felhasználásából a bankhitel visszafizethetı, ha a hiteladós normál tevékenységébıl esetleg nem lenne képes a hitelt visszafizetni. (Ligeti és Sulyok [1998]) A hitelezési kockázatkezelés feladatai közé tartozik azon tényezık vizsgálata és elemzése, amelyek a hitelkihelyezések idıben történı megtérülését vagy elmaradását eredményezhetik. Az elmaradás következtében fellépı hitelezési veszteség jelentısen megrendítheti a bankok biztonságát, pozícióját, és tıkevesztéssel járhat. Ennek elkerülésére szolgálnak a különbözı minısítési rendszerek, amelyek felhasználják a hitelelemzés következtetéseit és megállapításait is. A hitelezési kockázat vállalása ugyanis csak akkor tekinthetı tudatosnak, ha a bank rendelkezik kialakult, megbízható ügyfélminısítési rendszerrel, hitelbírálati módszerekkel, megfelelı információkkal, amelyekkel az erısen kockázatossá váló ügyfelek és ügyletek kiszőrése megvalósítható. (Huszti [1996])

12

A bankok a magasabb kockázatú hitelekre magasabb kamatot számítanak fel, abból a célból, hogy kompenzálják egy esetleges veszteség nagyobb valószínőséggel történı bekövetkezését.

A befektetési kockázat

A befektetési kockázat a bank befektetéseinek esetleges értékvesztésébıl adódik, amely akkor következik be, ha a várakozásoknak nem megfelelıen alakul a befektetések hozama és árfolyama. A másik kockázati elem az értékpapírpiacok hatékonyságával függ össze, ugyanis a bankok csak akkor tudják értékpapír-mőveleteiket veszteség nélkül lebonyolítani, ha az értékpapírpiacok jól mőködnek. Ennek elıfeltétele, hogy nagyszámú különbözı befektetıi csoport legyen a piacon, az értékpapír-kereskedıknél a piaci ár feletti és alatti áron is legyenek rendelések, és a hozamok kis változása is nagymértékő forgalomváltozást eredményezzen. Ha ezek az elıfeltételek nem teljesülnek, nem beszélhetünk jól mőködı piacról. Ebben az esetben a piac szereplıi, így a bankok is nagy befektetési kockázattal szembesülnek. (Ligeti és Sulyok [1998])

Likviditási kockázat

A likviditás azt jelenti, hogy a bank folyamatosan eleget tud tenni fizetési kötelezettségeinek, azonnal teljesíteni tudja ügyfelei követeléseit. Ha nı az ügyfelek hiteligénye, a bank nem tagadhatja meg a hitelt likviditáshiányra hivatkozva. A bankok ügyfeleik pénzigényét elsıdleges likviditási tartalékaikból, értékpapírok mobilizálásából és kölcsönvett forrásokból tudják kielégíteni. A gazdasági visszaesés, az esetleges bankpánik következménye tömeges pénzfelvétel lehet, amelyet a „bank megrohanásának” is szoktak nevezni. Ilyen körülmények között még egy egyébként normál helyzetben jól mőködı banknál is bekövetkezhet a fizetıképtelenség. Likviditási kockázat akkor is fennállhat, ha a betétek és hitelek lejárati idıpontjai között nincs összhang. A likviditás fenntartására törekvı banknak figyelembe kell vennie azt is, hogy a likvid eszközök jövedelmezısége alacsony, és a kölcsönvett források költségei magasak. Ezzel szemben az illikviditás kockázata, és a csıdbejutás veszélye áll. 13

A bankoknak a betétek után kötelezı tartalékot kell tartani a fizetıképesség megırzése érdekében. A likviditási követelmény, a bank biztonságos mőködésének kényszere nem engedi, hogy a bankok kizárólag arra törekedjenek, hogy nyereségüket maximalizálják. Azonban ha a banknak túl sok likvid eszköze van, akkor jövedelemrıl mond le, mivel a készpénz és (általában) a központi banki betét után nem kap kamatot. A mobilizálható, likvid értékpapírok is kevesebb jövedelmet hoznak, mint a folyósított hitelek. Ha pedig a bank kölcsönforrások igénybevételére kényszerül likviditása fenntartásához, akkor az emelkedı kamatlábak csökkenthetik eredményét. (Ligeti és Sulyok [1998])

Kamatkockázat

Kamatlábkockázaton a banki pénzáramlásnak (cash flow) a kamatláb változása miatt bekövetkezı kedvezıtlen alakulását értjük. Mindez az eszközök és források eltérı kamatérzékenységébıl

ered.

Az

eszközök

és

források

akkor

tekinthetık

kamatérzékenynek, ha egy bizonyos idıszakon belül átárazásra kerülnek. Az átárazás az egyes eszközök és források lejáratakor megy végbe, amikor az új eszközök és források már más kamatkondíciókkal rendelkeznek, illetve akkor, ha szerzıdés szerint meghatározott részidıszakonként változtatják a kamatlábat. A bank szabályozni tudja a kamatkockázatot az eszközök és források lejáratainak összehangolásával, azaz ha a kamatérzékeny eszközöket kamatérzékeny forrásokkal finanszírozza. (Ligeti és Sulyok [1998]) A kamatkockázat az aktív és a passzív kamatokat egyaránt érinti, amit a változó vagy fix kamatláb, az inflációs ráta, a forrásköltségek növekedése (alacsonyabb kamatláb mellett nyújtott hiteleket magasabb kamatozású forrásokkal kell finanszírozni), az eszközök és források lejárati struktúrájának kedvezıtlen alakulása befolyásol. A piaci kamatláb váratlan változása hátrányosan módosítja a fix kamatozású eszközök és források jelenértékét, mintegy diszkontálva a várható kamathozamot. (Huszti [1996]) A fix kamat hátránya, hogy nem követi az inflációt, így veszteséget okozhat, a változó kamat esetében pedig kérdéses, hogy elıre tudja-e becsülni az inflációt, vagy csak követi azt.

14

Országkockázat

Az országkockázat a hitelkockázat egy speciális fajtája, amely összefügg a devizakockázattal is. Ha az aktuális gazdasági helyzet nem teszi lehetıvé a fennálló külföldi tartozások vagy annak kamatainak rendben, idıben történı visszafizetését vagy az újabb hitelek nyújtása egyre kockázatosabb, akkor megnı az országkockázat. Az ilyen esetekben többszörös szőrın keresztül vizsgálják – a nemzetközi pénzügyi intézmények és az üzleti bankok egyaránt – a nyújtható hitelek terjedelmét, a felhasználási célokat és azokat az elvárásokat, amelyek nem rontják, hanem javítják intézkedéseiket az adósságszolgálati helyzet kezelhetısége érdekében. Az országkockázat két fı kockázati tényezıje a politikai, valamint a transzferkockázat. A politikai kockázat azt jelenti, hogy politikai okokból (rendszerváltozás, polgárháború) kifolyólag korlátozott vagy kétséges a külföldi bankokkal vagy cégekkel szembeni fizetési kötelezettségeknek (az áruk és szolgáltatások ellenértékének, az osztalékoknak, a kamatoknak, a tıkének) az átutalása. A transzferkockázat azt a veszélyhelyzetet feltételezi, hogy gazdasági okok, fizetésképtelenség stb. gátolják a külföldnek járó pénzösszegek teljesítését. (Huszti [1996])

Deviza- és árfolyamkockázat

A bankok mőveleteik jelentıs részét különféle külföldi pénznemekben (valutákban és devizában) hajtják végre, melyek árfolyamának és keresztárfolyamának alakulását a bankoktól független külsı tényezık befolyásolják. Ennek hátterében az egyes valuták, illetve devizák iránti kereslet, és azok kínálatának eltolódása, módosulása húzódik meg. A kockázat jelentıs mértékő, ezért napi készenlétet igényel a változások hatásának, illetve következményeinek ismerete, nemzetközileg alkalmazott módszerekkel történı kivédése. Az elızıek figyelembevétele mellett, illetve azokon túlmenıen is elengedhetetlen a devizakövetelések és tartozások összehangolatlansága, az idızónák miatti késedelmes fizetések esetén felmerülı kockázatok mérséklése. Minden árfolyamváltozás kedvezı vagy kedvezıtlen irányban befolyásolhatja az üzleti bankok helyzetét, pozícióját. Az árfolyamkockázat kezelésének azonban már kialakultak 15

a hagyományos, bár költséges módozatai forward-, illetve swap-ügyletek alkalmazásával, a határidıs piacok kialakulásával. (Huszti [1996])

Szabályozási kockázat

Külsı kockázat, melyet a bank nem tud befolyásolni. A kockázatnak ez a fajtája akkor jelenik meg, ha a törvények és szabályok elıre nem látható módon megváltoznak. A szabályozás változásai befolyásolhatják a bankok mőködését. Ilyen változtatásokra példa a tartalékráta vagy a tıkekövetelmények megváltozása, adóváltozások stb. A legnagyobb probléma akkor következik be, ha a törvényi rendelkezés nem megfelelı módon, rosszul szabályoz.

Mőködési kockázat

A mőködési kockázat a bank mőködtetésével összefüggı bizonytalanságot jelenti, szélsıséges esetben arra a lehetıségre utal, hogy a bank mőködési költségei meghaladják mőködési

bevételeit.

A

mőködési

kockázat

összefüggésben

van

a

bank

költségstruktúrájával és az alkalmazottak hatékony munkájával is. A nem megfelelı vezetés és a túlzott ambíciók nagy mőveleti költségeket okozhatnak. A

mőködési

kockázat

másik

fajtáját

képezik

a

„munkanapon

belüli

folyószámlahitelek”. A bankok saját tıkéjük többszörösének megfelelı összegeket is kifizethetnek ügyfeleiknek – jóllehet ezek az összegek még nem érkeztek be más bankoktól – abban az esetben, ha várható, hogy az elszámolási nap végére beérkeznek az átutalások. Azonban ha az adott munkanapon az egyik fizetı bank esetlegesen csıdbe jut, és fizetési kötelezettségeinek nem tud eleget tenni, akkor ez az egész fizetési rendszerben zavart okozhat. (Ligeti és Sulyok [1998])

16

A csalás kockázata

Az eddig felsorolt kockázatfajtákat a bankok normál kockázatainak tekinthetjük, de létezik olyan kockázat is, ami a tisztességtelenségbıl, a csalásból, illetve a hibás munkavégzésbıl következik. A csalás kockázatát nem tekinthetjük elfogadható kockázatnak. A csalás kockázata foglalja össze a bankot veszélyeztetı bőncselekményekbıl adódó valószínősíthetı veszteségeket. A bankot érheti kár külsı személyek részérıl, például bankrablás, vagy kártyaautomata kifosztása következtében, de az alkalmazottai is megkárosíthatják sikkasztás, vagy felelıtlen hitelezés révén. A bankok megfelelı módon kialakított belsı ellenırzési és számviteli rendszere alkalmas eszköz lehet mind a hagyományos, mind az elektronikus csalások megelızésére. A szakértık véleménye megoszlik a csalás kockázatának a többi banki kockázathoz viszonyított jelentıségérıl. (Ligeti és Sulyok [1998]) A KKV-k hitelezésének jelentıs kockázata a csalás lehetısége, az ebbıl eredı kockázat nagyobb lehet akár a hitelezési kockázatnál is. A bankok nagy figyelmet szentelnek a hitelkérelem elbírálásakor a csalás leleplezésének, és elsısorban azt próbálják ellenırizni, hogy a vállalkozás valóban mőködik-e, helyzetüket azonban nehezíti, hogy az adó- és járulékrendszer a vállalkozásokat sok esetben tényleges tevékenységük eltitkolására ösztönzi, így a hitelt kérı vállalkozásokról nehéz valós képet kapni.

17

2. sz. táblázat

A banki kockázatok egy lehetséges rendszerezése

A kockázatok forrása

Környezet

A kockázat besorolása

A kockázat típusa

Környezeti kockázatok

Jogi kockázat Gazdasági kockázat Versenyképességi kockázat Szabályozási kockázat

Humán erıforrás

Menedzsment kockázatok

Pénzügyi szolgáltatás

Szolgáltatási kockázatok

Mérleg

Pénzügyi kockázatok

Sikkasztás kockázata Szervezeti kockázat A menedzsment képességének kockázata Érdekeltségi rendszer kockázatai Mőködési kockázat Technológiai kockázat Új termék kockázat Stratégiai kockázat Hitelezési kockázat Likviditási kockázat Kamatlábkockázat Piaci kockázat Tıkekockázat

Forrás: Illés [2004]

2.2.2 Bankmőveletek Bár a fizetési forgalom lebonyolítása a pénzintézeti tevékenység nagy hányadát teszi ki, a nyereségképzés szempontjából az aktív és passzív ügyleteknek van kiemelkedı jelentıségük. Passzív ügyleteknek a banki forrásszerzést, pénzeszközbevonást célzó ügyleteket nevezzük (többnyire leegyszerősítve a betétgyőjtésre), míg az aktív mőveletek a passzívákból történı finanszírozást, hitelnyújtást jelentik. Mindkét tevékenységnek kamatvonzata van, a két kamat különbsége a kamatrés, amely a bank hasznát, nyereségét biztosítja.

18

A gazdaság hitelekkel történı ellátásával a pénzintézet fontos gazdasági funkciót tölt be, biztosítja ugyanis a gazdasági célok megvalósításához elengedhetetlen pénzforrásokat. A hitelezéshez azonban elegendı mértékő tıke szükséges. (Kónya [1994])

2.2.2.1 Passzív bankmővelet A passzív mőveletek általános jellemzıje, hogy a bankok forrás oldalának nagyságát, összetételét befolyásolják. Segítségükkel a bank forrásait növeli, tıkét szerez, de ez ugyanakkor kötelezettségekkel is jár. A passzív bankmőveletek elsıdleges célja olyan mértékő és szerkezető források elıteremtése az üzleti bankok számára, amelyek alapján képesek megfelelni – mind nagyságát, mind pedig szerkezetét illetıen – ügyfeleik hitel- vagy pénzigényének.

A forrásképzés fıbb módozatai a következık:

-

számlanyitás, betétgyőjtés, pénzalapok és alapítványok kezelése;

-

értékpapírok kibocsátása;

-

jegybanki refinanszírozási hitelek igénybevétele;

-

váltók viszontleszámíttatása; egyéb értékpapírok fedezete mellett igénybe vett hitelek;

-

bankközi hitelfelvételek;

-

nemzetközi közvetlen hitelfelvételek;

-

tıkeemelés:

jegyzett

tıke;

tıketartalék-befizetés;

befizetés

eredménytartalékba; -

alárendelt kölcsöntıke igénybevétele.

Az üzleti bankok tehát forrásaikat betétek győjtése, hitelek igénybevétele, értékpapír-mőveletek, valamint tıkeemelés és tartaléknövelés segítségével bıvíthetik. (Huszti [1996])

A passzív bankügyleteket két fı csoportra oszthatjuk a bank aktivitását figyelembe véve. Passzív módon szerez forrást a bank, ha a forráselhelyezést maga az ügyfél (másik

19

fél) kezdeményezi. Ez a helyzet a betétek esetében. Aktív módon jut forráshoz a bank, ha a forrásgyőjtést ı kezdeményezi. (pl.: hitelt vesz fel a központi banktól, vagy más pénzintézettıl)

1. sz. ábra

A passzív módon győjtött források fajtái

Látra szóló betétek

Megtakarítási számlák

Azonnali eléréső számlák Lekötött betétek Értékpapírral győjtött források Takarékbetétkönyv

Befektetési számlák

Tagi betét Befektetési jegy

Egyéb betétek

Befektetési célbetét Importfedezeti betét

Indexhez kapcsolt számlák

Váltófedezeti számla

Nyugdíjelıtakarékosság

Csekkfedezeti számla

Életbiztosítással egybekötött betét

Letéti számla

Forrás: Bozsik [2001]

2.2.2.2 Aktív bankmővelet Az aktív bankügyletnek a bank eszköz oldalára van hatása. A passzív bankmővelet során beáramló forrásokat a bankok az aktív bankmővelet során használják fel. Aktív bankügyletek során a bank pénzeszközöket helyez ki, és így követelései keletkeznek.

20

Az aktív bankmőveletek folyamán az üzleti bankok – forrásaikat felhasználva – fizetıképességük jelentıs részét ügyfeleiknek, illetve partnereiknek engedik át. Összetettebb a helyzet azonban amiatt, hogy ezt csak részben teszik saját vagyonuk erejéig, nagyobb hányadában ügyfeleik náluk elhelyezett pénzét használják fel.

Az aktív bankmőveletek fıbb módozatai a következık:

-

hitelnyújtás (hitelközvetítés);

-

bankgarancia nyújtása, kezesség vállalása;

-

pénzügyi lízing;

-

követelések megvásárlása, megelılegezése: váltóleszámítolás, faktorálás, forfetírozás

Az

-

befektetések, értékpapírügyletek;

-

bankközi hitelkihelyezések;

-

egyéb aktív bankmőveletek.

üzleti

bankok

forrásaikat

elsısorban

hitelek

kihelyezésére,

követelések

megelılegezésére, valamint befektetésekre használják fel, de ezek mellett egyéb mőveletek finanszírozását is ellátják. (Huszti [1996])

2.3 A kis- és középvállalkozások és a bankok kapcsolata A bankok és vállalkozások kapcsolata közös érdeken alapul. A bankok tevékenységét érdekeltségi rendszer jellemzi.

Miért keresik a vállalkozások a bankokat:

-

a cégbejegyzés alapkövetelménye a bankszámlanyitás

-

adófizetés (állam felé való kötelezettségek) teljesítése

-

pénzügyi tranzakciók lebonyolítása

21

-

pénzügyi szolgáltatások igénybevétele: hitel igénylése, pénzelhelyezés, egyéb szolgáltatások (pl. bankgarancia, akkreditív, lízing, bankkártya, hitelkártya, ebank)

A KKV-k banki hitelhez juttatása hosszú éveken keresztül nehéz feladatot jelentett, ugyanis a bankok számára ez a szektor nem volt olyan attraktív, mint mondjuk a nagyvállalatok. Az utóbbi években ez a tendencia megváltozni látszik, ugyanis a felmérések szerint a hazai bankok egyre nagyobb figyelmet fordítanak a kis- és középvállalkozásokra. Ezt bizonyítja az is, hogy a KKV szektor hitelállománya a vállalati bankhiteleken belül jelentısen emelkedett.

3. sz. táblázat

A hazai bankok által folyósított vállalati hitelállomány a GDP százalékában

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

Vállalati hitelek összesen

21,0

23,4

22,1

19,9

21,9

22,9

24,4

Ebbıl KKV-hitelállomány

4,1

6,9

8,9

8,6

9,6

11,2

14,0

Forrás: PSZÁF, MNB, KSH adatok alapján

4. sz. táblázat

A hitelpiacok fejlıdése

Vállalkozói bankhitelek állománya év végén Ebbıl KKV és egyéni vállalkozók

1999

2004

2005

Értékindex

Volumenindex

(Mrd Ft)

(Mrd Ft)

(Mrd Ft)

(%, 2005/1999)

(%, 2005/1999)

2395

4679,5

5313,4

221,9

156,2

461

2292

2868,2

622,2

427,3

Forrás: PSZÁF, MNB adatok alapján

22

Ennek egyik lehetséges oka, hogy a bankok a nagyvállalatok piacán már nem tudnak kiemelkedı növekedést elérni, így az intenzívebbé váló verseny a hitelképességi standardok enyhülését eredményezi. További ok lehet a hitelkamatok csökkenése is. Azonban a hazai KKV-k növekedésének finanszírozására még mindig kevesebb külsı forrás áll rendelkezésre, mint az EU-15 vállalkozásainak. (A vállalati hitelek/GDP arány Magyarországon 20-25% körüli, szemben az EU 60% feletti mutatójával.) Elıreláthatólag a KKV szektor hitelezése a következı években is dinamikusan fog fejlıdni. A banki verseny intenzitásának következtében várhatóan könnyebbé válik a vállalkozók hitelhez jutása, nı a folyósított hitelek összege és futamideje, és csökken a kamatmarzs. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a bankok képesek reagálni a piaci igényekre, és új termékeikkel meg tudják és akarják célozni a hitellel gyengébben ellátott csoportokat. Az EU csatlakozással a külföldi hitelintézetek Magyarország iránti érdeklıdése is megnıtt, ami a KKV-k elınyére válhat, bár 2005 végéig csak egyetlen külföldi bank lépett be a magyar piacra, aminek oka valószínőleg a már így is intenzív hitelpiaci verseny. (Bilek et al. [2006])

23

3 A pénzintézeti hitel

A bankok által nyújtott hitel a külsı finanszírozás egyik leggyakoribb formája. A hitelezés a legrégebbi banki tevékenységek egyike, amelynek során a bankok a passzív bankmőveletekkel felhalmozott pénzeszközöket kamat fizetése ellenében ideiglenesen átengedik. A hitel és kölcsön jelentése között eltérés van a banki gyakorlatban. A hitel a pénzintézettel kötött hitelszerzıdés alapján rendelkezésre álló hitelkeret, a kölcsön pedig már az összeg folyósítását jelenti, ugyanis elıfordulhat, hogy egy hitelkeretet nem hívnak le teljes egészében.

A hitelezés általános szabályai a hitelintézeti törvényben, a pénzforgalomról és a bankhitelezésrıl szóló kormány- és pénzügyminiszteri rendeletekben, valamint a bankfelügyeleti elıírásokban jelennek meg. A gyakorlati lebonyolítást a bank stratégiai elképzelése, üzletpolitikája és üzletszabályzata határozza meg. Felügyeleti elıírás, hogy a hitelintézetnek

rendelkeznie

kell

Igazgatósága

által

elfogadott

adósminısítési,

fedezetértékelési, hitelezési, befektetési, kintlevıség-minısítési és céltartalék-képzési szabályzattal. (Fogaras [1997])

A bankok számára a hitelek jelentik a legnagyobb bevételi forrást, de ehhez jelentıs kockázat is társul, amelynek kezelése elengedhetetlen. A hitelek jelentıs szerepet töltenek be a gazdasági folyamatokban, mivel a bevételek és kiadások nagy része idıben eltér egymástól, így hitel nélkül a hatékonyság jelentısen romlana. A gazdasági fejlettséggel a hitelpiac fejlettsége is erısen összefügg. A továbbiakban szeretném bemutatni, hogy a bankhitelek milyen fıbb szempontok alapján rendszerezhetık, illetve azt, hogy milyen fıbb hitelfajtákat különböztetünk meg.

24

3.1 A hitelek csoportosítása A bankhitelek világa igen sokszínő, a gazdasági fejlıdés következtében megjelenı új finanszírozási igényekkel párhuzamosan a hiteleknek is újabb formái jelennek meg, ugyanis a bankok próbálnak az új igényeknek, kihívásoknak megfelelni új konstrukciók létrehozása révén. A hitelek csoportosításának többféle lehetséges változata létezik attól függıen, hogy milyen szempontokat veszünk figyelembe.

3.1.1 Fedezet szerint -

fedezettel biztosított hitel

-

fedezettel nem rendelkezı hitel

A bankhitelek fedezet szerinti megkülönböztetése azon az elven nyugszik, hogy a hitelintézet a kölcsönszerzıdés megkötésekor követel-e biztosítékot vagy fedezetet. A bank a hitelt általában az üzemvitelre, meghatározott ügyletre vagy meghatározott fejlesztésre nyújtja, vagyis a vállalkozás üzleti tevékenységéhez. Elsıdleges feltétel tehát a hitelvisszafizetés szempontjából, hogy a tervezett üzleti tevékenység megvalósuljon, annak bevételébıl a kölcsönt a vállalkozás képes legyen visszafizetni. Ugyanakkor a megfelelı biztosítékok (ingó és ingatlan vagyontárgyak, követelésengedményezés, garancia, kezesség stb.) nagymértékben csökkentik a hitelnyújtás kockázatát, mivel visszatartják az ügyfelet attól, hogy felelıtlenül hitelt vegyen fel. Éppen emiatt a pénzintézet fedezet nélküli hitelt csak különleges esetben, kivételes alkalommal és kiemelkedı ügyfélnek nyújt. A pénzintézet általában megköveteli a jogbiztosítékokat, a megfelelı fedezetet. E bankári magatartás szükségességét a pénzintézeti, illetve a hitelintézeti törvény is kifejezésre juttatja. A hitelintézeti törvény kimondja, hogy „a hitelintézetnek a kihelyezésrıl történı döntés elıtt meg kell gyızıdnie a

szükséges

fedezetek,

illetıleg

biztosítékok

meglétérıl,

valós

értékérıl

és

érvényesíthetıségérıl”. A hitelintézet, a jelzálog kivételével, nem fogadhat el olyan biztosítékot, amelyet az ügyfél vagy harmadik személy már más jogügylet biztosítékául

25

felajánlott. Jelzálog esetében pedig nem fogadható el a biztosíték, ha az ingatlant már az értéke 70 százalékát meghaladó mértékben hitelfedezetként lekötötték. A hitelintézet belsı szabályzataiban rögzíti az elfogadható biztosítékok, fedezetek körét, értékelési módját, a preferencia sorrendjét, az ügyfél minısítéséhez szükséges fedezet nagyságát. (Fogaras [1997])

3.1.2 Lejárat szerint -

rövid lejáratú hitel

-

középlejáratú hitel

-

hosszú lejáratú hitel

Futamidınek vagy lejáratnak azt az idıszakot szokás nevezni, amely a hitelnyújtás kezdetétıl (hitelszerzıdés aláírásának idıpontja) az utolsó törlesztırész esedékességéig tart. Lejárat szerint megkülönböztethetünk rövid (egy éven belüli), közép (1 – 5 év), és hosszú lejáratú (5 éven túli) hiteleket. A hitelek lejárata általában szoros összefüggésben van azzal, hogy mit akarnak finanszírozni, vagyis a hitelek céljával. Az átmeneti forráshiányt általában rövid, a tartós forgóeszköz-szükségletet közép, míg a nagyobb beruházásokat hosszú lejáratú hitelek igénybevételével finanszírozzák. Különösen a kis tıkével, de nagy növekedési potenciállal rendelkezı vállalkozások esetében merül fel az igény, hogy beruházásaikat – mivel hosszú lejáratú forrásokhoz nem tudnak hozzáférni – rövidlejáratú bankhitelbıl fedezzék. A bankok ilyenkor nagy dilemmával néznek szembe. A beruházás, bármilyen nagy jövedelmezıségő is legyen, nem valószínő, hogy a hitel lejáratáig elegendı jövedelmet termel a hitel visszafizetésére, így a hitelt valószínőleg meg kell újítani, azaz a kihelyezés végül hosszú lejáratúvá válik. A banknak viszont nem biztos, hogy van megfelelı hosszú lejáratú forrása, így likviditási kockázatot vállal, továbbá hosszabb távon a finanszírozott tevékenység hozama is bizonytalan, azaz a hitelezési veszteség kockázata is növekszik. Az ellenérv ezzel szemben az, hogy ha a bank megtagadja a hitelnyújtást, elveszíthet egy jó ügyfelet. A probléma megoldása alapos mérlegelést igényel. (Bozsik [2001])

26

A rövid lejáratú hitelek csoportjába tartozhatnak a folyószámlahitelek, számlahitelek, export-, import-ügyletek finanszírozásával összefüggı hitelek, a szezonális ingadozás kivédésére szolgáló hitelek (fıleg mezıgazdasági tevékenység esetében) stb. A közép- és hosszú lejáratú hitelek csoportjába tartoznak az állóeszközök finanszírozására szolgáló, illetve a beruházási hitelek, továbbá a projektfinanszírozási hitelek is.

3.1.3 Hitelt felvevık szerint -

bankközi hitel

-

vállalati, vállalkozási hitel

-

lakossági hitel

-

költségvetési, önkormányzati hitel

A vállalatoknak, a lakosságnak és a költségvetési szerveknek (közületeknek) nyújtott hitelek esetében biztosítani kell, hogy a bank a szerzıdésben meghatározott idıben a kölcsönt az ügyfél rendelkezésére bocsássa, és azt a megfelelı hozammal (kamattal) növelve a szerzıdés szerinti idıpontban (lejáratkor) vissza is kapja. A bank természetesen minden esetben azt szeretné megállapítani, hogy ügyfele lesz-e olyan helyzetben, hogy tudja teljesíteni a hitel visszafizetésére vonatkozó kötelezettségét, képes és kész-e a kölcsön törlesztésére, valamint a kamatok fizetésére. Alapvetıen eltérı a vállalkozási, önkormányzati, valamint a személyi, egyéni hitelkérelmek vizsgálata, a hitelképesség megítéléséhez használt információk szükséglete és

tartalma.

Ezt

a

magánszemélyek

és

vállalkozások

(részben

ideértve

az

önkormányzatokat is) eltérı személyisége (jogi és nem jogi személyek), felelısségének mértéke, tevékenységének különbözısége indokolja. A bankközi piacon a kereskedelmi bank, a szakosított pénzintézet részére nyújtott kölcsönt is meg kell elıznie a hitelfelvevı bank minısítésének, a kockázat felmérésének. (Fogaras [1997])

27

3.1.4 Hitel- (kölcsön-) szerzıdés tartalma szerint -

pénzhitel o folyószámlahitel (overdraft) o számlahitel

-

hitelszerő kihelyezés o váltóleszámítolási hitel o követelések megvásárlása o áruvásárlási hitel o értékpapír-vásárlási hitel

-

kötelezettségvállalási hitel o készenléti hitel (hitelkeretnyitás) o fizetési kötelezettség vállalása

Pénzhitel (vagy kölcsön) folyósítása esetén a bank a hitel összegét készpénzben fizeti meg, vagy jóváírja az ügyfél folyószámláján. E kategóriában megkülönböztethetjük -

a folyószámlahitelt és

-

a számlahitelt.

Mindkét hitelfajta a vállalkozások reálfolyamataival összefüggı szezonális ingadozások kiegyenlítését vagy hosszú gyártási idejő termékek elıállításának a finanszírozását szolgálja. A folyósítás és a törlesztés ütemének megállapításához a cég cash-flow vizsgálata kiemelt jelentıségő. (Fogaras [1997])

Folyószámlahitel esetén a bank meghatároz egy hitelkeretet, amelynek terhére ügyfele különbözı fizetési megbízásokat nyújthat be külön vizsgálat nélkül, és erre a számlára érkeznek a jóváírások is. Ezáltal a számla részben átveszi az elszámolási számla szerepét, és a fizetési forgalom lebonyolítására is szolgál. A folyószámlahitelnek az az elsıdleges funkciója, hogy az ügyfél az idıközönként fellépı likviditási zavarokat a hitelnyújtási procedúrák végigjárása nélkül is meg tudja szüntetni. Folyószámlakeretszerzıdéseket rendszerint egy évre kötnek az éves beszámolókhoz igazodva. A

28

folyószámlahitel lehetıségét a bankok általában jó minısítéső, nagy számlaforgalmat lebonyolító ügyfeleik részére biztosítják. A keret úgy kerül meghatározásra, hogy az néhány napos árbevételnek feleljen meg. Ezért a klasszikus értelemben ezek az ügyletek bankári biztosítékokkal nem fedezettek.

A számlahitel szintén a rövid lejáratú kölcsönfajták közé sorolható. Felhasználása történhet eseti jelleggel, de akár rulírozva is, azaz a hiteladós a lejárat elıtt visszafizetheti a hitelt, és amennyiben szüksége van rá, a futamidın belül ismételten igénybe veheti. Ebben az esetben különbséget teszünk az ügyfél eltérı számlái között, tehát az elszámolási, a betét- és a hitelszámlák nem keverednek forgalom szempontjából, az állományok külön-külön vannak nyilvántartva. A számlahitel célja is a rövid távon fellépı likviditási zavarok kiküszöbölése, és a forgóeszköz-állomány hiányának pótlása.

Hitelszerő kihelyezésrıl akkor beszélünk, ha a bank nem attól az ügyféltıl várja a pénz visszafizetését, akinek folyósította. Ilyen lehet a váltó leszámítolása, a követelések megvásárlása, az áruvásárlási kölcsön és az értékpapír-hitel. (Ligeti és Sulyok [1998])

Váltóleszámítolási hitelek során a hitelintézet kereskedelmi és pénzügyi váltókat számítol le, vagyis a váltó összegét a lejárat elıtt – a lejárat napjáig számított kamatok és jutalék levonásával – a rendelvényesnek kifizeti, illetve számlája javára írja. A váltó a kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok lebonyolításában fontos szerepet tölt be, ugyanis elısegíti a hitelteremtést (fináncváltók), és egyben fokozza a hitelnyújtás biztonságát is (fedezeti váltók). A váltó olyan okirat, amely -

szövegében feltétlen utalást tartalmaz meghatározott összeg meghatározott idıpontra történı kifizetésére,

-

szövegébıl kitőnik a váltó megjelölés és

-

megfelel az egyéb, törvényesen elıírt formai kellékeknek.

Ha a váltó a szigorúan elıírt valamennyi törvényi kelléknek nem felel meg, akkor érvénytelen. (Fogaras [1997])

A követelések megvásárlása a számla jogosultja számára fizetésteljesítés, ezekhez kapcsolódóan az esedékes fizetések nyilvántartása, a kintlévıségek beszedése, és 29

kockázatvállalás a megrendelı fizetési mulasztása esetére. Formái a forfetírozás és a faktorálás.

Áruvásárlási kölcsönt a bankok szinte kizárólag a lakosság részére nyújtanak, segítségével

a

lakosság

különféle

tartós

fogyasztási

cikkeket

vásárolhat.

A

magánszemélyeket hitelezı pénzintézet az ügylet keretében a vele szerzıdést kötı kereskedelmi egységnek megtéríti a hitelértékesítés összegét, a kereskedelmi egység pedig a bankra engedményezi követeléseit. Az adós ezek után a pénzintézetnek fizeti havonta az esedékes kamatokat, díjakat és a tıketörlesztı-részleteket.

Az

értékpapír-hiteleket

a

bankok

valamilyen

átruházható

értékpapír

megvásárlására nyújtják, hogy hitelkintlévıségeik ellenében szükség szerint likvid eszközöket szerezhessenek. Ezeket az értékpapírokat a pénzpiacon vagy a jegybanknál lehet pénzzé tenni.

Kötelezettségvállalási hitelnek nevezzük a pénzintézet hitelfolyósítási ígéretét, amely az ügyfél hitelhez jutási lehetıségét is jelenti. Ebben az esetben nincs azonnali pénzfolyósítás (kölcsön). Az ilyen jellegő kötelezettségvállalások közül a legismertebb a bankgarancia, a hitelkeret, a banki kezesség és a váltókezesség. Ezek az instrumentumok mérlegen kívüli tételként szerepelnek a nyilvántartásban. A bank hitelszerzıdés alapján ügyfele számára meghatározott ideig és összegig rendelkezésre tartási díj fizetése ellenében hitelkeretet tart készenlétben. Ezzel a bank arra vállal kötelezettséget, hogy a hitelkeret terhére hitelmőveleteket hajt végre, elsısorban kölcsönt folyósít, váltót számítol le, aláírásával megerısít, vagy követelést vásárol meg. Természetesen ezt a lehetıséget csak a legjobb ügyfeleknek kínálják fel a bankok. Bankgaranciának azt az ügyletet nevezzük, amelyben a bank kötelezettséget vállal arra, hogy meghatározott feltételek mellett (pl. különösen bizonyos esemény beállta vagy elmaradása, illetıleg okmányok benyújtása) határidın belül a kedvezményezettnek fizetést fog teljesíteni a megállapított összeghatárig. A bankgarancia köthetı ugyanannak a kötelezettnek ugyanazzal a jogosulttal szemben fennálló több fizetési kötelezettségét magában foglaló keretösszegre is. A bankgarancia vállalásáért a bank ügyfelének díjat kell fizetnie. A bankkezesség az az ügylet, amelyben a bank kezességi szerzıdéssel arra vállal kötelezettséget, hogy abban az esetben, ha a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a 30

jogosultnak teljesíteni. A bankgarancia és a bankkezesség is elsısorban fizetési biztosíték. Hitelügylet akkor valósul meg, ha a bank fizetést teljesít. Mindkét ügylettípust csak a legjobb ügyfeleinek nyújtja a bank, hiszen nem teljesítés esetén szinte azonnal kötelezetté válik, ezért a nagy kockázatot jelentı ügyfelek vagy ügyletek esetében a bankok a fenti kötelezettségeket nem vállalják. A kezesség enyhébb kötelezettség a bank számára, mint a garancia, mivel a teljesítés elıtt vizsgálják azt is, hogy a fıadós alapjogviszonyból eredı fizetési kötelezettsége fennáll-e. (Ligeti és Sulyok [1998])

3.1.5 Hitelcélok szerint -

forgóeszközhitel

-

fejlesztési (beruházási) hitel

-

a külkereskedelmi tevékenységhez kapcsolódó hitel

-

jelzáloghitel

-

lakossági hitel

Forgóeszközhitelek

esetében

a

bank

a

vállalkozás

kezelésében

lévı

forgóeszközöknek (készleteknek, követelésnek, értékpapírnak, pénzeszköznek) egy részét finanszírozza. Azt, hogy a vállalkozásnak mekkora a forgóeszközigénye, többek között a termelés, az értékesítés jellege, szezonális ingadozása, mőszaki színvonala, értékesítési lehetısége határozza meg. Egy kereskedelmi vállalat forgóeszköz szükséglete jelentısen eltérhet egy hosszú átfutási idejő terméket elıállító vállalatétól. Különbözı lehet az egyes vállalatok, vállalkozások jellegétıl függıen a készletezés igénye, annak összetétele (anyag, félkész-, befejezetlen termelés, késztermék). E forgóeszköz szükségletet a vállalkozások részben saját forrásaikból, saját tıkéjükbıl finanszírozzák. A vállalkozások általános jellemzıje, hogy saját forrásaik – különösen a fejlıdés, a növekedés szakaszában – nem elegendıek. A szőkös erıforrások kiegészítése céljából rövid lejáratú forgóeszközhitelt vesznek fel. Gyakran elıfordul, hogy bár a forgóeszközhitelek éven belüliek (rövid lejáratúak), mégis tıkepótló funkciót töltenek be, és tartós finanszírozási forrásul szolgálnak, mivel az éven belül lejáró forgóeszközhiteleket rendszeresen évente megújítják.

31

A vállalat likviditása szempontjából általában akkor beszélhetünk megfelelı arányról, ha a forgóeszközök a saját forrásoknak legalább 1,5 – 2-szeresét teszik ki.

Rövid lejáratú (éven belüli) forgóeszközhitelek lehetnek: -

Üzemviteli

hitelek:

a

vállalkozás

szokásos

üzletmenetéhez

szükséges

forgóeszközöket részben a bank – a vállalkozás saját tıkéjének kiegészítéséül – hitellel finanszírozza. Ez tipikusan folyószámlahitel, illetve rövid lejáratú számlahitel. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a hitelezés célja nem egy-egy ügyletnek, hanem a vállalatnak az általános finanszírozása. -

Ügyletfinanszírozási

hitel:

egy-egy

(általában

export-)

ügylet

kerül

meghitelezésre. E hitel esetében az üzemviteli hitellel ellentétben nem az általános finanszírozás a cél, hanem egy ügylet finanszírozása, ezért a konkrét ügyletet is meg kell vizsgálni. Elemezni kell az export teljesítésébıl eredı követelések kiegyenlítésére elfogadható bankári biztosítékok meglétét, a hitelfolyósításokat és lejárati,

törlesztési

ütemeket

az

adott

ügylethez

kell

igazítani.

Az

ügyletfinanszírozás gyakori formája az export-elıfinanszírozási hitel.

Az export-elıfinanszírozási hitelek forintban vagy devizában folyósított kölcsönök, amelyek az export célú termeléssel összefüggı beszerzések és ráfordítások finanszírozására szolgálnak. Az ügyletfinanszírozásnál a konkrét exportszerzıdéseket és a vevı által nyújtott fizetési biztosítékokat is meg kell vizsgálni (akkreditív, bankgarancia stb.).

Fejlesztési (beruházási) hitel: A fejlesztések (beruházások) finanszírozása, a kockázat felmérése, a hitelezés módja alapvetıen eltérı abból a szempontból, hogy -

új létesítmény, új vállalkozás építésérıl van-e szó, vagyis „zöld mezıs” beruházást kell-e finanszírozni vagy

-

már mőködı vállalkozás a nagyobb piaci igények kielégítése érdekében néhány gépet, eszközt vásárol, vagyis addicionális beruházást hajt végre.

A

fejlesztési

hitelek

forrását

gyakran

különbözı

nemzetközi

multilaterális

pénzintézetektıl származó kölcsönök (pl. Európai Beruházási és Fejlesztési Bank, Világbank) vagy hitelcsomagok biztosítják. E források a hitel felhasználását illetıen különleges elıírásokat is tartalmazhatnak, azonban minden esetben az jellemzı, hogy a 32

kölcsönnyújtás a hazai finanszírozást lebonyolító bank kockázatára, felelısségére történik. (Fogaras [1997])

Projektfinanszírozás: Egy projekt megvalósítása során általában valamilyen nagy volumenő új beruházást, új létesítményt hoznak létre. Ez lehet újonnan épülı zöld mezıs beruházás vagy már korábban mőködı vállalkozás nagymértékő fejlesztése, új gyáregység

létrehozása

vagy

rekonstrukció.

E

fejlesztések

(beruházások)

finanszírozásában részt vesznek a befektetık, de általában a hitelnyújtás sem nélkülözhetı. A

projektfinanszírozás

alapvetıen

különbözik

módszerében,

technikájában

és

célkitőzésében a rövid lejáratú vagy addicionális beruházás finanszírozásától. A különbség nem csak az, hogy nem egy pár hónapos, hanem néhány (gyakorlatilag 10-12) éves hitelnyújtásról van szó, hanem a lényeg sokkal inkább az, hogy meg kell tudni ítélni a beruházási célkitőzést, a piaci prognózisokat, az elıirányzott költségeket, tehát végsı soron a jövıt. Emiatt a kockázat megállapításánál nem támaszkodhatunk – miként a rövid lejáratú hiteleknél – a vállalkozás múltbeli adataira. A projektfinanszírozás legtöbbször szindikált hitelnyújtás formájában valósul meg, amelyet alapvetıen a kockázatmegosztás indokol. A bank felsı vezetésének kell eldöntenie a beruházókkal vagy szállítókkal (attól függıen, hogy vevı- vagy szállítói hitelnyújtásról van-e szó) való tárgyalás folyamán, hogy milyen szerepet szánjanak bankjuknak a finanszírozásban, illetve a beruházók, a szállítók saját forrásai mire nyújtanak fedezetet. Míg a rövid lejáratú hitelnyújtás kockázatának felmérése bizonyos mértékig standardizálható, és ebbıl következıen a döntési szintek a banki hierarchia alacsonyabb lépcsıfokaira is levihetık, addig a nagy összegő projektek finanszírozására vonatkozó döntést a legfelsıbb szinten, a bankmenedzsment szintjén szükséges meghozni. (Fogaras [1997])

Jelzáloghitel: A jelzáloghiteleket a pénzintézetek hosszú lejáratra folyósítják a lakosság, az építési vállalatok, az építési vállalkozók, valamint az ipari, kereskedelmi és szolgáltatóvállalatok részére lakások, épületek, kereskedelmi és szolgáltató létesítmények finanszírozására. A jelzáloghitel lényege, hogy a hitelfedezetet a pénzintézet közvetlenül nem kapja meg, hanem a hitelfolyósítás tényét bejegyzik a telekkönyvbe, vagyis a jelzáloghitel összegével 33

a bank mint kedvezményezett javára megterhelik az ingatlant. A jelzálog biztosítása adóslevél vagy jelzálog-kötelezvény útján történik. Az adóslevél olyan értékpapír, amely a jelzáloggal biztosított követelést testesíti meg. A követelés és a kamatok kiegyenlítéséért az adós személyi felelıssége mellett a jelzáloggal terhelt ingatlan is biztosítékul szolgál. A jelzálog-kötelezvény bizonyító okirat, tehát nem értékpapír. Azt tanúsítja, hogy a fennálló követelés összegének mértékéig a szóban forgó ingatlanra a jelzálog telekkönyvi bejegyzése megtörtént. A pénzintézetek és ezeken belül a jelzálogügyletekre specializálódott jelzáloghitelintézetek a hosszú lejáratú jelzálogkölcsönök pénzügyi forrásait – saját forrásainak egy részén felül – jelzáloglevelek kibocsátásával, eladásával biztosítják. E forrásból kihelyezett kölcsönökhöz kapcsolódó okiratok lehetıvé teszik a hosszú lejáratú pénzügyi források felvételét és újabb hosszú lejáratú hitelek kihelyezését, a passzív és aktív bankügyletek jellegének megfelelıen egységes értékpapír- és okiratrendszer keretében. (Fogaras [1997])

A hitelek csoportosíthatók továbbá az alábbi módokon is: -

devizanem szerint: o forint, o deviza (attól függıen, hogy hazai vagy külföldi fizetıeszköz),

-

kamatláb szerint: o fix, o változó, o diszkont,

-

hitelösszeg felhasználhatósága szerint: o szabadon felhasználható, o kötött hitelek.

34

3.2 A hitelezés folyamata Miután megvizsgáltuk, hogy milyen szempontok alapján csoportosíthatók a hitelek, nézzük meg, hogy milyen lépéseken keresztül jut el egy vállalat a hiteligény felmerülésétıl a hitel visszafizetéséig.

A hitelezés folyamata általában a következı lépésekbıl áll: -

kapcsolatfelvétel (vállalat – bank)

-

a hitelkérelem összeállítása (a bank által kért szempontok alapján), és a bankhoz történı benyújtása

-

a hitelkérelem banki elbírálása, a hitelt kérı banki minısítése

-

kedvezı elbírálás esetén a hitelszerzıdés megkötése

-

a hitel folyósítása

-

törlesztés, visszafizetés

A továbbiakban ezeket a lépéseket vizsgálom meg részletesebben.

3.2.1 A hitelkérelem összeállítása A hitelkérelem olyan dokumentum, amely egy vállalkozás hitelszükségletének ismertetését és indoklását tartalmazza azzal a céllal, hogy bizonyos feltételek mellett hitelhez jusson. Ha valamely vállalkozás elıször fordul hitelért egy bankhoz, akkor a bank által meghatározott tartalmú és formájú hitelkérelem mellett egy úgynevezett céginformációs lapot is ki kell töltenie, és azon a vállalkozásra, a vagyoni helyzetre vonatkozó alapinformációkat kell közölni, valamint be kell mutatni a tevékenységi területeket és a piaci környezetet. A hiteligénylınek a hitel igénybevételére irányuló kérelmét a banknál bejelentett (cégszerő) aláírásával ellátva kell benyújtania. A hitelkérelmek részletessége, szerkezete függ a hiteligény típusától, a kért hitel nagyságától, a hitelt kérı hitelképességétıl, a korábbi bankkapcsolat jellegétıl és intenzitásától. (Kerepesi és Kósi [2001])

35

Az elızıekkel összhangban a hitelkérelem lehet egymondatos vagy részletezı. Az egymondatos hitelkérelem olyan alapesetekre vonatkozik, melyeknek nincs kockázata, mert pl. nagyon erıs, biztos fedezet mellett igénylik a hitelt (pl. lombard hitel). Az egymondatos hitelkérelemben le kell írni, hogy ki kéri a hitelt, konkrétan milyen terméket igényel, és meg kell nevezni az ügylet paramétereit (összeg, futamidı, fedezet). A bank általában gyorsan elbírálja. Részletezı hitelkérelem esetében a benyújtást követıen hosszú lehet a várakozási idıszak. A bank részletezi, hogy miket kell benyújtani a kérelemhez (igazolások, iratok, helyszíni szemle). A hitelkérelem elkészítése költséges, fıleg az értékbecslések miatt.

A hitelkérelem elemei:

-

az adott vállalat rövid bemutatása (fıleg új ügyfél esetében)

-

az igényelt hitel összege, pénzneme és típusa

-

a hitel célja

-

a hitel idıtartama, pénzügyi indokoltsága

-

a hitel visszafizetését valószínősítı források és tények

-

a hitelszükséglet idıbeli ütemezése

-

a hitel felhasználásának hatása a vállalat egész gazdálkodására

-

a hitel fedezeteként felajánlott biztosítékok

-

egyéb információk

3.2.2 A hitelkérelem banki elbírálása A bank a hitelkérelem átvétele után magát a kérelmet bírálja el tartalmi és formai szempontból. A bírálat súlypontjai az egyes hiteltípusoknál eltérıek. Kis összegő, rövid idıtartamú hitelt régi ügyfeleknek, kifogástalan minısítéső adósoknak részletes hitelbírálat nélkül is szoktak javasolni. Rövid lejáratú átmeneti forgóeszköz szükséglet finanszírozására szolgáló hitelek esetében a kockázatok viszonylag nagy pontossággal felmérhetık, a bank fıként a cég

36

tevékenységének,

teljesítményének

múltbeli

alakulását

vizsgálja

(mérleg,

eredménykimutatás), és ebbıl következtet a közeljövıre. Tartós

hitelkapcsolattal

rendelkezı

vállalkozások

esetében

a

rendszeres

információszerzésen alapuló folyamatos értékelés a bank feladata. Hosszabb lejáratú, jelentıs összegő beruházásokat és/vagy tartós forgóeszközszükségletet finanszírozó hitelek nyújtásakor a hangsúlyt a hitelezett projekt üzleti életre gyakorolt közép- és hosszú távú hatásaira helyezik. Nem a vállalat múltbeli teljesítményét, hanem jövıbeli esélyeit kell mérlegelni ilyenkor. (Kerepesi és Kósi [2001])

A hitelkérelem elbírálásának alapja:

-

Információk az ügyfélrıl: a benyújtott hitelkérelembıl győjtik az információkat, de itt maga az ügyfél határozza meg, hogy milyen információkat oszt meg a bankkal. Nagyobb kockázat esetén helyszíni szemle is lehetséges a vállalat telephelyén, vagy a piac többi szereplıjének véleményét is ki lehet kérni. A BAR (Bankközi Adósnyilvántartó Rendszer) információs szolgáltatás is nyújthat információt az adósok ügyleteirıl.

-

Információk a vállalkozásról, múltbeli gazdálkodásáról, teljesítményérıl: ezen információkat a benyújtott hitelkérelemben is kérik. Személyes konzultáció segítségével pontosabb kép nyerhetı az adott vállalkozásról. Kérdéses, hogy mennyire lesz a hitel lendítı hatású a további tevékenységre. Elengedhetetlen a széles körben való tájékozódás. Esetleg azt is lehet ellenırizni, hogy a cégbíróságon is az az eredménykimutatás van leadva, amelyet a bank számára benyújtottak.

-

Információk a fedezeti háttérrıl, a felajánlott biztosítékok valódiságáról, piaci forgalomképességrıl:

idetartozik

a

felajánlott

biztosítékok

szakértıi

véleményezése, vagy a felajánlott ingatlan személyes ellenırzése, piaci tájékozódás stb. -

információk a jövıbeli tervekrıl, elképzelésekrıl

37

Értékelendı:

-

A vállalat múltbeli gazdasági teljesítménye: a vállalat saját szegmensére vonatkozóan, sajátos adatokból kell elemezni, értékelni. Vállalatértékelı szoftver segítségével is lehet különbözı adatokat számolni.

-

A vállalkozás jelenlegi

gazdálkodása, helyzete: meg kell vizsgálni a

szakembergárda meglétét, eszközpark milyenségét, a vállalati politikát, a vállalati célkitőzéseket, nagyobb vállalatnál az elfogadott hosszú távú vállalati stratégiát (hiteligény általi fejlesztéssel összhangban van-e), az egységes számviteli rendszer meglétét és a vállalat piaci pozícióit. -

A vállalat piacának várható alakulása: kérdéses, hogy milyen sajátossággal fog rendelkezni a vállalat piaca, ha egyáltalán lesz. Információkat lehet győjteni szaksajtóból, piaci szereplıktıl.

-

A vállalkozás jövıbeli várható gazdasági teljesítménye (a hitel futamideje alatt): fizetıképesség szempontjából fontos, hogy a vállalat mennyire eredményesen mőködik. Ha a gazdasági teljesítménye megfelelı, akkor nagyobb az esélye annak, hogy a hitel visszafizetése problémamentes lesz.

-

A vállalkozás jelenlegi gazdálkodásában, helyzetében várható változások: ide tartoznak pl. azon fejlesztések, melyek nem tartoznak a hitelkérelemhez.

-

A források megalapozottsága: a vállalkozás szempontja más, mint a banké, ugyanis a célja egy kedvezı konstrukció elérése, mivel így nagyobb haszonra lehet szert tenni. Az értékelés során a racionalitását kell nézni a hitelnyújtásnak.

-

Az ügyfél megbízhatósága: ennek értékelése szubjektív módon történik.

-

Az ügylet kockázata: minden bank köteles az összes ügyfelét minısíteni. Konkrét eszközt kell biztosítani arra a célra, hogy a különbözı ügyfelek különbözı kockázati kategóriába tartozzanak. E nélkül nincs hitelbírálat. Az ügylethez kockázati értékét kell generálni, egy értékelı szoftver is kiadhatja a végeredményt, bár ez inkább kisebb kockázatú hitelek esetében jellemzı.

-

A bank érdekeltsége az ügylet megvalósításában: a bank elutasíthatja a hitelkérelmet, bizonyos rétegektıl eleve elzárkóznak (diákok, orvosok). A bankok vagy adnak lehetıséget a hitelre, vagy be sem fogadják a hitelkérelmet (pl. mezıgazdasági nagyvállalatok esetében).

38

Eldöntendı:

-

van-e lehetıség a hitelkérelemre az értékelés alapján, a kérelem teljesíthetısége

-

fedezeti háttér megfelelısége

-

folyósítás feltételrendszere

-

díjak, kamatok

Döntés:

-

Hitelelıterjesztés készítése: a beadott hitelkérelem nyomán a bank ügyintézıi hitelelıterjesztést készítenek, amelynek alapján az illetékes döntéshozó banki vezetık dönteni tudnak a hitel odaítélésérıl vagy esetleg elutasításáról. Míg a hitelkérelem az ügyfél azonosítására, eddigi tevékenységének bemutatására, az igényelt banki szolgáltatásra és a felajánlott biztosítékra vonatkozó információkat tartalmazza, addig a hitelelıterjesztés az adósra, az ügyletre koncentrálva lényegre törıen mutatja be az információkat. (Ligeti és Sulyok [1998])

-

döntési szabályzatnak, hierarchiának megfelelı szakértıi és vezetıi véleményezés

-

A döntés maga: írásbeli formához kötött, meghatározásra kerül az ügylet összege, futamideje, jóváhagyásra kerül a hitelkeret.

-

tulajdonosi körökben átfedés, leányvállalatok, adóscsoportok meghatározása

3.2.3 Az adósminısítési eljárás Az adósminısítési szabályzatban a hitelintézetnek meg kell határoznia az ügyfél pénzügyi helyzetének, jövıbeni fizetıképességének elbírálása során alkalmazott szempontokat, mutatószámokat, az adósminısítés elvégzéséhez kapcsolódó belsı szabályokat,

valamint

az

adósminısítési

eljárás

során

nyert

megállapítások

felhasználásának módját. (Fogaras [1997])

39

Az adósminısítési eljárás célja a potenciális adós kockázatának felmérése, annak felbecsülése, hogy az adós mennyiben felel meg a bank értékelési rendszerében felállított hitelképességi kritériumoknak. A hitelképességi vizsgálatok során felmérik az adós gazdasági, vagyoni helyzetét, tıkeerejét (fizetıképesség) és az adós személyiségét (fizetıkészség). A hitelkérelem elbírálásakor a hitelintézetnek figyelembe kell venni minden olyan tényezıt, amely a vállalati gazdálkodást, vagy a magánügyfelek vagyoni helyzetét kockázatossá teszi. A kockázatok közül leginkább az üzleti kockázatok tekinthetık meghatározónak. Az üzleti kockázatok több szempont szerint is csoportosíthatók: -

a kockázat jellege szerint megkülönböztethetünk bel- és külpiaci, természeti, mőszaki, technológiai, pénzügyi, menedzsment kockázatokat

-

a felmerülés helye alapján elkülöníthetık a vállalaton belül vagy a vállalat környezetében elıforduló kockázatok

-

aszerint, hogy az adott kockázati tényezı a gazdaság szereplıinek milyen körét érinti, megkülönböztetünk makroszintő, ágazati szintő és vállalati szintő kockázatokat.

A makroszintő kockázatok a nemzetgazdaságok konjunkturális helyzetével, az adott országban és a vele külgazdasági kapcsolatban lévı országokban lezajló politikai eseményekkel,

valamint

a

különbözı

gazdaságpolitikai

lépésekkel

vannak

összefüggésben. Az ágazati szintő kockázatok a termékek és szolgáltatások piacán végbemenı, valamint a mőszaki fejlıdésbıl származó változásokkal állnak kapcsolatban. A vállalati szintő kockázatok legfontosabb elemei a termelési tényezıkkel, a menedzsmenttel és a pénzügyi helyzettel kapcsolatosak.

A kockázat csökkentésének legfontosabb módjai: -

biztosítás (elemi károkra, árfolyamváltozásra)

-

önbiztosítás (tartalékok képzése)

-

biztonságot nyújtó fizetési módok (pl. akkreditív) kikötése

-

opciók vétele

-

határidıs ügyletek lebonyolítása

-

a befektetések, tevékenységek diverzifikálása 40

-

zálog kikötése

-

fedezet

-

garancia

-

kezességvállalás

A bankoknál üzletpolitikai elv, hogy hitelnyújtás csak megfelelı biztosítékok mellett lehetséges. (Kerepesi és Kósi [2001])

3.2.3.1 Biztosítékok A bankok kockázatuk csökkentése miatt igényelnek biztosítékokat az ügyfelektıl. A biztosítékok kikötésének két célja van, egyrészt nyomást gyakorolnak az ügyfélre, hogy fizetési kötelezettségének eleget tegyen, másrészt a bank mindenképp azt szeretné elérni, hogy befektetése megtérüljön. A biztosítékok segítségével a veszteség akkor is minimális szinten tartható, ha az adós nem teljesít, ugyanis a biztosítékok felhasználhatók az ügyfél tartozásának fedezésére. A bankok azonban csak abban az esetben érvényesíthetik ezzel kapcsolatos jogaikat, ha az ügyfél nem teljesíti kötelezettségeit. A biztosítékokat személyi és dologi biztosítékokra tagolhatjuk. Személyi biztosíték esetén az adós mellett egy harmadik személy válik másodlagos kötelezetté. Dologi biztosíték esetében az adós különbözı vagyontárgyakat, esetleg jogokat bocsát a bank rendelkezésére.

Személyi biztosítékok:

-

Kezesség: a kezességi szerzıdés keretében a kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, ı maga fog a jogosultnak fizetni. Kezes lehet bank, gazdálkodó szervezet vagy magánszemély. Abban az esetben, ha a kezes a jogosultnak fizet, akkor az eredeti adóstól követelheti a kifizetett összeg megtérítését. A kezességnek két típusát különböztetjük meg, az egyszerő vagy sortartó kezességet és a készfizetı kezességet.

41

Egyszerő kezesség esetében a kezes csak akkor köteles fizetni, ha a bank igazolja, hogy az adós képtelen teljesíteni, illetve a meghatározott (szerzıdésben) kezesi sorrendben nincs másik fizetıképes kezes elıtte. Készfizetı kezesség esetén a hitelezı a fizetés teljesítésének elmaradásakor bármelyik kezestıl követelheti a tartozást, és a kezes nem élhet sortartási kifogással. A bankok minden esetben készfizetı kezesek.

-

Bankgarancia: a bankgarancia nem pénzeszköz azonnali kifolyósítása, hanem egy háromszereplıs ügylet, melynek szereplıi a bank (kötelezett), az ügyfél (aki kéri) és a kedvezményezett. Bankgarancia esetében nincs kölcsönszerzıdés, hanem van helyette két másik dokumentum: a bankgarancia nyilatkozat és a bank és az ügyfél közötti szerzıdés (bankgarancia szerzıdés). A bankgarancia nyilatkozatban a bank egyértelmő kötelezettséget vállal arra, hogy a kedvezményezett elsı felszólítására, amennyiben a meghatározott feltételek teljesülnek, feltétel nélkül fizet. A bankgarancia szerzıdés rendelkezik arról, hogy amennyiben a bankgarancia lehívásra kerül, akkor miképp köteles az ügyfél azt az összeget megfizetni a banknak. Ez egy jövıbeli hitelfolyósítást jelent tulajdonképpen. A bankgarancia lehet éven belüli, vagy éven túli lejáratú. Bizonyos vállalatok mőködéséhez elengedhetetlenül szükséges bankgarancia: pl. külkereskedelmi tevékenység,

jövedéki

termékek

(az

állami

engedélyek

megszerzéséhez

bankgarancia kell; a kedvezményezett maga az állam).

-

Engedményezés: engedményezés során a jogosult követelését szerzıdéssel egy harmadik személyre ruházza át. Ezt a megállapodást el kell fogadtatni a kötelezettel is, és ezután már csak az új jogosultnak fizethet joghatályosan. Figyelembe véve, hogy ennél a biztosítéknál a megtérülés aránya általában csekély, a bankok csak kis értékben számítják be.

42

Dologi biztosítékok:

-

Zálogjog: a jogosult a kötelezett által felajánlott zálogtárgy értékesítésével a veszteségeit fedezheti abban az esetben, ha a kötelezett nem teljesíti kötelezettségeit. A zálog lehet ingó (kézizálog) vagy ingatlan (jelzálog). A zálogtárgy maradhat bizonyos esetekben a birtokosnál, de kerülhet a hitelezıhöz, vagy harmadik félhez is. Egy zálogtárgyra több zálogjog is bejegyezhetı, ilyen esetekben a keletkezés idıpontja a mérvadó, azaz egy jogosult csak akkor jut követeléséhez, ha a sorban elıtte álló már megkapta azt. A zálogérték csak ritkán egyezik meg a követelés értékével. Az ingatlanon keletkezı zálogjogot jelzálogjognak nevezzük. A zálogjoggal terhelt ingatlan a tulajdonos birtokában marad, azt rendeltetésszerően használhatja, de figyelemmel kell lennie az értékének megırzésére. A szerzıdést kötelezı írásba foglalni és ingatlan-nyilvántartásba venni.

-

Óvadék: az óvadék (kaució) olyan pénzben, takarékbetétben, értékpapírban (kötvény, részvény, váltó) megtestesülı fedezeti alap, amely közvetlen kielégítést biztosít a hitelszerzıdés nem teljesítése esetén. Jellemzıje, hogy visszajár, ha az alapul szolgáló szerzıdés megszőnt. További sajátossága, hogy nem fizetéskor az óvadék a jogosult tulajdonába kerülhet. Az állampapírok kockázata általában alacsony, így magasabb fedezeti értéket képviselnek a bank számára. (Kónya [1994])

További biztosítékok:

-

Vételi jog (opció): a vételi jog egy sajátos biztosíték. Ha egy adott tárgyra vételi jogot kötnek ki, akkor a jogosult nem teljesítés esetében egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja azt. A vételi jog maximálisan öt évre szólhat. A bankok általában a számukra felajánlott fedezetre igényelnek vételi jogot abból a célból, hogy nem teljesítés esetében a fedezet a birtokukba kerülhessen olyan módon, hogy a hitelszerzıdésbıl eredı követelést beszámítják a vételárba.

43

-

Életbiztosítás: bizonyos életbiztosítások is alkalmazhatók fedezetként. Ezek általában

kisebb

összegő

hitelek

esetében

kerülnek

felhasználásra.

Az

életbiztosítási kötvények viszonylag likvid, könnyen kezelhetı fedezetet jelentenek, de az engedményezéshez magának a biztosítónak is hozzá kell járulnia írásban.

-

Bankszámla: egyes esetekben a jogosult bank az adós gazdasági szervezet nála vezetett pénzforgalmi számláját is elfogadhatja biztosítékként. Az adott bankszámla ilyen esetekben megterhelhetı a követelés kielégítése érdekében.

A biztosítékok nem garantálják teljes mértékben a bankok követeléseinek kiegyenlítését, de csökkentik a kockázatot és növelik a biztonságot. Nem szabad azonban elfeledkezni a fedezetek értékelésérıl, vizsgálni kell a meglétüket, értéküket, likviditásukat. A biztosítékok bármilyen biztonság képzetét is keltik a kockázat mérséklését illetıen, nem helyettesítik a bankok kötelezettségvállalásainak és kihelyezéseinek részletes elemzését és mérlegelését. (Huszti [1996])

14/2001. (III. 9.) PM rendelet a kintlevıségek, befektetések, mérlegen kívüli tételek és a fedezetek minısítésének és értékelésének szempontjairól elıírásai alapján a hitelintézet legalább negyedévente minısíteni köteles minden eszközét, továbbá minden olyan mérlegen kívüli tételét, amely pénzügyi és befektetési szolgáltatásra vonatkozó szerzıdés alapján áll fenn. A hitelintézet bizonyos eszközeit és mérlegen kívüli tételeit köteles a -

problémamentes,

-

külön figyelendı,

-

átlag alatti,

-

kétes, vagy

-

rossz

kategóriák valamelyikébe besorolni.

Problémamentesnek a törlesztési határidıvel rendelkezı kintlevıségek közül csak az minısíthetı, amelyrıl dokumentálhatóan valószínősíthetı, hogy az megtérül, és a hitelintézetnek veszteséggel nem kell számolnia, vagy tıke-, illetve kamattörlesztésének vagy egyéb törlesztési kötelezettségének fizetési késedelme a tizenöt napot, lakossági 44

hitelek esetében a harminc napot nem haladja meg. A határidıvel nem rendelkezı kintlevıségek, valamint a függı és jövıbeni kötelezettségek közül csak azok minısíthetık problémamentesnek, amelyekkel kapcsolatosan a jövıben veszteség bekövetkezése a rendelkezésre álló adatok alapján nem valószínősíthetı. (veszteség, céltartalék: 0%)

Külön figyelendı kategóriába kell sorolnia a hitelintézetnek azokat a kintlevıségeit, befektetéseit és mérlegen kívüli vállalt kötelezettségeit, amelyekkel kapcsolatosan veszteség a minısítés idıpontjában még nem valószínősíthetı, de a hitelintézet olyan információ birtokába került, amely következtében az adott kockázatvállalás az általánostól eltérı kezelést igényel. Ebbe a kategóriába tartozhatnak azok a tételek is, amelyek esetében a hitel típusa, az adós személye vagy a kapcsolódó egyéb feltételek (futamidı, törlesztés ütemezése stb.) következtében különleges kezelést igényelnek, de a minısítés idıpontjában konkrét, veszteségre utaló tényezı még nem jelentkezett. (veszteség, céltartalék: 0-10%)

Átlag alattinak azok a kintlevıségek, befektetések és mérlegen kívüli vállalt kötelezettségek minısülnek, amelyek -

a rendelkezésre álló információk alapján a szokásosnál magasabb kockázatúnak minısülnek, illetve

-

a minısítés idıpontjában bizonytalan mértékő veszteség valószínősíthetı.

(veszteség, céltartalék: 11-30%)

Kétesnek minısülnek azok a kintlevıségek, befektetések és mérlegen kívüli vállalt kötelezettségek, amelyek esetében -

egyértelmően megállapítható, hogy a hitelintézetnek veszteséget okoznak, de a veszteség mértéke a minısítés idıpontjában még nem ismert, illetve

-

a törlesztési késedelem tartós (legalább kilencven napot meghaladó) vagy rendszeres.

(veszteség, céltartalék: 31-70%)

Rossznak minısülnek azok a kintlevıségek, befektetések és mérlegen kívüli vállalt kötelezettségek, amelyek esetében

45

-

a keletkezı veszteség a kockázatvállalás összegének hetven százalékát elıreláthatóan meghaladja, és az adós törlesztési kötelezettségének többszöri felszólítás után sem tesz eleget,

-

felszámolási eljárás indult meg (kivéve azokat a követeléseket, amelyek a felszámolási eljárás során keletkeztek).

(veszteség, céltartalék: 71-100%)

5. sz. táblázat

A bankszektor problémás vállalati hiteleinek aránya

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

4,9

3,4

2,8

3,7

3,7

3,9

3,2

átlag alatti (%)

n.a.

n.a.

0,9

1,6

1,8

1,8

1,4

kétes (%)

n.a.

n.a.

0,8

1,1

0,9

0,9

0,7

rossz (%)

n.a.

n.a.

1,1

1,1

1,0

1,2

1,1

Összesen (%)

Forrás: PSZÁF.

3.2.3.2 Az intuitív módszer (5 „C” eljárás) A nemzetközi bankgyakorlatban az úgynevezett 5 „C” eljárást alkalmazzák, amelynek segítségével a kölcsönfelvevırıl és a kölcsönügyletrıl megtudott információk csoportosíthatók.

A kulcsszavak az alábbiak: -

character (az adós jelleme)

-

capacity (a visszafizetés képessége)

-

capital (vagyon, tıke)

-

collateral (biztosíték)

-

conditions (feltételek)

46

Character (jellem)

A pénzügyi kutatások és ezzel összhangban a gyakorlat nagy fontosságot tulajdonít az adós személyének, jellemének. A megfigyelés irányulhat a vállalkozás mint szervezet fizetési készségére, de vonatkozhat a menedzsment, esetleg a tulajdonos, a vállalkozó személyes tulajdonságaira is. A személy vizsgálatának fıbb területei: -

személyes tulajdonságok (fizikai, egészségi, családi állapot, jellem, modor, fellépés, beszédkultúra, ıszinteség stb.)

-

szakmai háttér (szakképzettség, szervezıkészség, nyelvismeret)

-

vállalkozói magatartás különbözı helyzetekben (pl. krízis)

-

vezetésre való alkalmasság (felelısségvállalás, vezetıi stílus, utódnevelés)

-

vagyoni helyzet (tulajdonosa-e a vállalkozásnak, felajánlja-e magánvagyonát fedezetként)

Capacity (a visszafizetés képessége)

A vállalkozás visszafizetési képességérıl a következı forrásokból lehet tájékozódni: banki referenciák, hitelképességet vizsgáló ügynökségek, kereskedelmi partnerek, sajtóközlemények, a tızsdén jegyzett vállalatok éves jelentései, a cég korábbi üzleti jelentései, tervei, személyes látogatások stb. A visszafizetési képességet jelentısen befolyásolják a vállalkozás termelési, mőködési feltételei, valamint az ezen területen várható változások. A vizsgálandó területek lehetnek: az anyag- és energiaellátás, a földrajzi elhelyezkedés, a termelési eszközök állapota, az alkalmazottak szakértelme, motivációja, teljesítménye. A termékek és szolgáltatások mőszaki színvonala és versenyhelyzete lényeges információkat hordozhat, fontos lehet továbbá a vállalkozás piacának ismerete, a vevık, a konkurencia jellemzése is. A vállalat pénzügyi, likviditási helyzetének feltérképezését a pénzügyi jelentések elemzése segítheti.

47

Capital (vagyon, tıke)

A vállalati vagyon és annak gyarapodása a visszafizetés fontos záloga. A vállalkozás saját vagyona alapvetıen két forrásból gyarapodhat: -

a nyereségbıl, annak a vállalkozásba történı visszaforgatásából,

-

tıkeemelésbıl.

A hitelezı számára mindkét jelenség bizalomra adhat okot. A nyereség újrabefektetése ugyanis jelzi, hogy egyrészt a vállalkozás jövedelmezıen mőködik, másrészt a tulajdonosok bíznak a vállalkozás jövıjében, ezért nem vonják ki onnan pénzüket. A tıkeemelés is a tulajdonosok optimizmusát bizonyítja.

Collateral (biztosíték)

A hitelezés kockázatának vizsgálatát ki kell terjeszteni a hitel biztosítékaként lekötött vagyontárgyakra és egyéb felajánlott biztosítékokra is. A biztosítékok elemzésénél fel kell mérni a biztosíték értékét (független külsı, vagy banki szakértı által), forgalomképességét, fizikai és erkölcsi avulásának várható értékét, esetleges eladásának költségeit stb.

Conditions (feltételek)

A vállalkozás fizetıképességét saját helyzetén kívül környezete is befolyásolja. Vizsgálandó azon ágazat helyzete, jövıje,

amelyben az adós

tevékenykedik

(válságágazat, húzóágazat, milyenek a versenyfeltételek stb.). Gondolni kell az adott országban a külföldi partnerek országaiban várható szabályozómódosításokra, egyéb gazdasági és politikai változásokra is. (Kerepesi és Kósi [2001])

48

3.2.3.3 Számviteli, pénzügyi módszereken alapuló értékelések -

Az úgynevezett csıdelırejelzési módszerek alkalmazása során a vállalkozások pénzügyi beszámolóiból kigyőjtött adatokból képeznek arányszámokat. Mivel a korábban csıdeljárás alá került cégek mutatói jeleztek bizonyos tendenciákat, ezek jeleit keresik a vizsgált cégek adataiban.

-

A szakértıi rendszerek alkalmazása számítástechnikai módszerrel olyan programok felhasználását jelenti, amelyek a hitelkihelyezést megelızı döntési folyamatokat szimulálják. Léteznek olyan programok is, amelyek saját hibáikból tanulnak, és módosítják az értékelés szabályait.

-

A visszafizetési képesség pénzügyi aránymutatókkal történı vizsgálata: a gazdálkodó egységek teljesítményének értékelésére kialakult a pénzügyi aránymutatók nemzetközileg elfogadott egységes rendszere. Az értékekre vonatkozóan az egyes bankok által határértéknek elfogadott mennyiségek eltérhetnek.

Az összegyőjtött adatok alapján megtörténik az adós minısítése, azaz annak a becslése, hogy az adós mennyiben felel meg a hitelképesség kritériumainak a bank által kialakított értékelési rendszerben. A banknak el kell döntenie, hogy a hiteligénylı a múltra és jelenre vonatkozó információk és a jövıt illetı elırejelzések szerint hitelképességi szempontból milyen kategóriába sorolható. A hitelminısítési eljárás eredményét, az úgynevezett cenzúradöntést a gazdálkodó szervezettel írásban közlik gyakran szerzıdési ajánlattal együtt. A gazdálkodó szervezet az ajánlatot nem köteles elfogadni, kérheti a bank állásfoglalásának módosítását, de akár vissza is vonhatja a hitelkérelmet. Ha az ügyfél a szerzıdési ajánlatot elfogadja, sor kerülhet a szerzıdés megkötésére. (Kerepesi és Kósi [2001])

49

3.2.4 A hitelszerzıdés megkötése A hitelszerzıdés olyan szerzıdés, amelyben a pénzintézet arra vállal kötelezettséget, hogy jutalék ellenében meghatározott hitelkeretet tart a másik szerzıdı fél részére, és a keret terhére – amennyiben a szerzıdésben meghatározott feltételek teljesülnek – kölcsönszerzıdést köt, vagy egyéb hitelmőveleteket végez. Hitelszerzıdés megkötésére általában olyan esetben kerül sor, ha még nincs meg a kölcsönszerzıdés megkötésének minden feltétele. A szerzıdés a pénzintézet számára folyósítási kötelezettséget abban az esetben jelent, ha a benne meghatározott feltételeknek a hiteligénylı bizonyíthatóan eleget tett. A kölcsönszerzıdés keretében a bank egy bizonyos pénzösszeget, meghatározott idıben a szerzıdı fél rendelkezésére bocsát. A szerzıdı fél vállalja az összeg visszafizetését, és tudomásul veszi, hogy az igénybe vett kölcsön után kamatot és kezelési költséget köteles fizetni. (Kerepesi és Kósi [2001])

3.2.4.1 A hitelszerzıdés felépítése

Fejrész

Ennek a résznek kell tartalmaznia a banki azonosítót a nyilvántartás megkönnyítése érdekében, továbbá fel kell tüntetni azt is, hogy hitelszerzıdésrıl van szó. Meg kell nevezni azon személyeket, akik között a szerzıdés létrejön. Amennyiben több szerzıdés egyesül, akkor minden egyes szerzıdés azonosítóját fel kell tüntetni.

Általános rész

Ebben a részben kerül megnevezésre a hitel célja, pénzneme, összege, futamideje. Ha más pénznemben veszik fel a hitelt, akkor rögzíteni kell azt is, hogy milyen árfolyamon történik az átszámítás.

50

Folyósításhoz kapcsolódó rész

-

idıbeli ütemezés: lehet a szerzıdéskötés napja (egyösszegő folyósításnál), lehet a szállítói számlák beérkezésétıl függı stb.

-

miképpen történik a folyósítás (mi az alapja)

-

hova történik a folyósítás (pl. az adós vagy a szállító számlájára)

-

visszafizetés ütemezése

-

a törlesztés mi alapján történik (pl. az adós rendelkezése alapján)

-

honnan történik a beszedés: akár több számláról is történhet (a hitelszerzıdésben nincs rögzítve a beszedési sorrend)

-

van-e elıtörlesztési lehetıség (ha igen, akkor van-e szankció)

Hiteldíjhoz kapcsolódó rész

Itt részletezik a kamat jellemzıit (a kamat mértékét, a változtathatóság mikéntjét). A kamatszámítás módját a hirdetményben rögzítik. Meghatározzák a kamatfizetés rendszerességét (legtipikusabb a havi kamatfizetés). Konkretizálják a további hiteldíjakat (késedelmi díj fizetése: milyen esetben kell fizetni, van-e türelmi idı, lehet tıke, kamat vagy egyéb késedelmes fizetése miatt). A hiteldíjak beszedési sorrendjét is itt szokás rögzíteni.

Biztosítékok

Az adósok által szolgáltatott biztosítékok felsorolása, jellemzése tartozik ide. Fontos rész a fedezetértékelés dokumentációja.

Vegyes rendelkezések

Az alábbiak tartozhatnak ide: -

a hitel felmondásának taglalása 51

-

az adós kötelezettségvállalása más pénzintézeti vállalkozásaival kapcsolatban

-

monitoring

-

az adós tájékoztatási kötelezettségei a bankkal szemben

-

hivatkozások

-

jogviták rendezésének folyamata, jellemzıi

-

hány oldalas, hány példányban készül a szerzıdés

-

lábrész

-

mellékletek: pl. nyilatkozat a banktitok alóli felmentésrıl (BAR felé való adatszolgáltatás)

-

felhatalmazólevél azonnali beszedési megbízás érvényesítésére

-

biztosítékokkal kapcsolatos szerzıdések

-

közjegyzıi okiratok

3.2.5 A hitel folyósítása és visszafizetése A kölcsönszerzıdés érvénybe lépését követıen megkezdıdhet a kölcsön folyósítása, igénybevétele. A szerzıdés tartalmazza az igénybevétel kezdetét, valamint azt a legutolsó idıpontot is, ameddig a hitelt még igénybe lehet venni, a kettı közötti idıszakot nevezik rendelkezésre tartási idıszaknak. Amennyiben az adós a rendelkezésére bocsátott kölcsönt nem veszi azonnal igénybe, a lehetséges folyósítás napjától a tényleges igénybevételig terjedı idıszakra rendelkezésre tartási jutalékot köteles fizetni a banknak, amelynek mértéke általában évi egy százaléknál kevesebb. Ezzel a jutalékkal a bankok arra kívánják ösztönözni adósaikat, hogy a megítélt hitelt minél elıbb hívják le, és kezdjék meg a felhasználását, hiszen a felhasználásból képzıdnek az adósságszolgálat forrásai. A kölcsön folyósítása a gyakorlatban rendszerint nem készpénzmozgást, hanem inkább könyvelési mőveletet jelent, a forgóeszközhiteleket átvezetik a vállalkozás elszámolási betétszámlájára. Más típusú hiteleknél a bank megterheli a kölcsön összegével az adós hitelszámláját, és jóváírja az összeget az annak megfelelı másik számlán. (Kerepesi és Kósi [2001])

52

3.2.5.1 Hitelmonitoring A hitelnyújtó pénzintézet a hitelszerzıdés idıtartama alatt folyamatosan figyelemmel kíséri az adós helyzetét, és minısíti a hiteleket. Nyomon követi az adós szerzıdésbeli kötelezettségeinek teljesítését, a hitel felhasználását, a gazdálkodás jövedelmezıségét, a hitelbiztosítékok értékének alakulását, valamint a vagyoni helyzet változását. Idınként fedezetvizsgálatot végez, és ha bizonyos jelek arra utalnak, hogy a hitelképesség romlik (gyakori folyószámlahitelek, veszteséges gazdálkodás, értékesítési problémák stb.), akkor sürgısen intézkedéseket hoz. A kedvezıtlen figyelmeztetı elıjelek azonban még nem jelentenek szerzıdésszegést, nincs ok a hitel befagyasztására és azonnali törlesztés követelésére. Ha az ügyfél helyzete a jövıben valószínőleg javulni fog, akkor sor kerülhet a hitel meghosszabbítására, az adósság átütemezésére (a tartozás feltételeinek módosítására), a kamatfizetés halasztására. (Kerepesi és Kósi [2001])

3.2.5.2 A hitel visszafizetése Az igényelt hitelt legkésıbb a lejárati idıpontig vissza kell fizetni. Normális esetben, vagyis amennyiben az ügyfél minden kötelezettségét teljesíti, megtörténik az ügylet lezárása, valamint a lezárás dokumentációja (fedezet felszabadítása, esetleges jelzálog törlése stb.). Probléma akkor lép fel, ha az ügyfél nem tud, vagy nem akar a szerzıdésben foglaltaknak megfelelıen teljesíteni. Ebben az esetben a bank felbonthatja a szerzıdést, és a hitel azonnal esedékessé válhat. Ezután rövid várakozási idı következik. Amennyiben az adós továbbra sem fizet, a bank bírósághoz vagy harmadik félhez (követelés felvásárló cég) fordul. A banknak lehetısége van ebben az esetben a felajánlott biztosítékok felhasználására.

53

4 Összegzés

Diplomamunkám

célja

az

volt,

hogy betekintést

nyújtson

a

kis-

és

középvállalkozások banki hitelek által történı finanszírozásának hátterébe. Megtudhattuk, hogy, a bankok a gazdasági élet fontos pénzügyi közvetítıi. A gazdasági szereplık számára rendkívül sokféle hiteltípust kínálnak, és egyre újabbak jelennek meg a piacon a változásokra, új igényekre reagálva. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi kiélezett piaci versenyben a bankok nem engedhetik meg maguknak, hogy figyelmen kívül hagyják a jelentıs forrásigénnyel rendelkezı kis- és középvállalkozásokat, mivel így jelentıs bevételi forrástól eshetnek el. A bankok gyors növekedésének fenntartásához szükség van az ügyfelek körének kibıvítésére. A bankok arra kényszerülhetnek, hogy kockázatosabb ügyfeleket is kiszolgáljanak. A megfelelı adósminısítési rendszer segíthet abban, hogy az ebbıl származó veszélyeket minimális szintem tartsák, és a bankok által igényelt biztosítékok is jelentıs szerepet tölthetnek be. Az utóbbi néhány évben jelentısen bıvült a kis- és középvállalkozások számára rendelkezésre álló finanszírozási forrás a kereskedelmi bankok piaci hiteleinek köszönhetıen. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a folyamat nem csak a bankok hozzáállásában bekövetkezett változások következménye, hanem annak is köszönhetı, hogy a KKV-k helyzete az évek során egyre stabilabb lett, a hitelképes vállalatok száma növekszik. A bankok rendelkezésére álló egyre nagyobb tapasztalat, és az általuk bevezetett új eljárások, az egyszerőbb hitelelbírálás csak tovább erısítik ezt a folyamatot. A dolgozatom szempontjából releváns két gazdasági szereplı kapcsolatának fejlıdése nem csak számukra jelenthet kölcsönös elınyöket, hanem az egész gazdaság számára pozitív hatásokkal járhat. Ennek a magyar kormány is tudatában van, bizonyos esetekben hitelgarancia nyújtásával igyekszik az elfogadható hitelfedezettel nem rendelkezı vállalkozók banki finanszírozását elısegíteni. Reményeim szerint a hitelezés területén jelenleg megfigyelhetı kedvezı folyamatok a jövıben is tovább folytatódnak, és a hazai kis- és középvállalkozások külföldiektıl való lemaradása tovább csökken.

54

5. Felhasznált irodalom

DR. BOZSIK SÁNDOR [2001]: Banküzemtan. Miskolci Egyetemi Kiadó, Miskolc

DR. FOGARAS ISTVÁN (szerk.) [1997]: Bankmenedzsment. Saldo Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Rt., Budapest

DR. HUSZTI ERNİ [1996]: Banktan. TAS Kft., Budapest

ILLÉS IVÁNNÉ [2005]: Bankmenedzsment. Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Rt., Budapest

DR. KEREPESI KATALIN – DR. KÓSI KÁLMÁN [2001]: Bankügyi és pénzgazdálkodási alapismeretek. Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképzı Kft., Budapest

KÓNYA JUDIT [1994]: Banküzemtani alapismeretek. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Rt., Budapest

LIGETI SÁNDOR – SULYOK-PAP MÁRTA (szerk.) [1998]: Banküzemtan. Tanszék Pénzügyi Tanácsadó és Szolgáltató Kft., Budapest

1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekrıl és a pénzügyi vállalkozásokról

14/2001. (III. 9.) PM rendelet a kintlevıségek, befektetések, mérlegen kívüli tételek és a fedezetek minısítésének és értékelésének szempontjairól

2004. évi XXXIV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlıdésük támogatásáról

55

http://www.icegec.hu/hun/_docs/kutatasi_jelentesek/kkvfin.pdf BILEK PÉTER – BORKÓ TAMÁS – CZAKÓ VERONIKA – PELLÉNYI GÁBOR: A mikro-, kis-, és középvállalkozások külsı forrásbevonásának alakulása 2000-2005 között. Készült a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Kis- és Középvállalkozás Fejlesztési Fıosztályának megbízásából, Készült: 2006. április 25. Letöltve: 2007. március 2.

http://portal.ksh.hu/ Központi Statisztikai Hivatal

http://www.mnb.hu/ Magyar Nemzeti Bank

http://www.pszaf.hu/ Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete

56

6. Mellékletek

57

1. sz. melléklet

A banki kockázatok egy lehetséges rendszerezése

Forrás: DR. BOZSIK SÁNDOR [2003]: Pénzügytan II. szöveggyőjtemény.

2. sz. melléklet A bankok KKV hitelei

Mikrovállalko -zások Kisvállalkozá -sok Középvállalkozások KKV összesen

Állomány 1999.12.31 (Mrd Ft)

Állomány 2004.12.31 (Mrd Ft)

Értékindex 2004/1999 (%)

Volumennövekedés (%, éves átlag)

Állomány 2005.12.31 (Mrd Ft)

Értékindex 2005/1999 (%)

Volumennövekedés (%, éves átlag)

112,7

747,3

663,1

37,0

897,8

796,6

33,3

110,6

456,5

412,8

24,6

929,7

840,6

34,55

237,7

1021,6

429,8

25,6

970,2

408,1

19,2

461,0

2225,5

482,7

28,6

2797,7

606,9

27,4

Forrás: MNB, PSZÁF.

58

3. sz. melléklet A KKV szektor által felvett banki hitelek lejárat szerint Hitelek száma (db)

Hitelösszeg (Mrd Ft)

Átlagos hitelnagyság (millió Ft) 2003 2004 2005

2003

2004

2005

2003

2004

2005

138901

137507

102300

1653,6

1668,3

2542,3

11,9

12,1

24,9

mikrovállalkozás

72292

71940

57008

489,3

474,8

635,5

6,8

6,6

11,1

kisvállalkozás

41466

40278

28343

377,9

358,7

776,9

9,1

8,9

27,4

középvállalkozás

25143

25289

16949

786,3

834,8

1129,9

31,3

33,0

66,7

26766

15367

17020

633,1

584,3

665,7

23,7

38,0

39,1

13985

8176

10241

256,5

201,1

252,4

18,3

24,6

24,6

kisvállalkozás

7732

3805

3980

156,8

119,4

223,7

20,3

31,4

56,2

középvállalkozás

5049

3386

2799

219,7

263,8

189,6

43,5

77,9

67,7

112135

122140

85280

1020,4

1083,9

1876,6

9,1

8,9

22,0

mikrovállalkozás

58307

63764

46767

232,8

273,7

383,1

4,0

4,3

8,2

kisvállalkozás

33734

36473

24363

221,1

239,3

553,2

6,6

6,6

22,7

középvállalkozás

20094

21903

14150

566,6

570,9

940,3

28,2

26,1

66,5

Összes hitel

Éven túli mikrovállalkozás

Éven belüli

Megjegyzés: egyéni vállalkozók nélkül. 2005 januárjától módszertani változás miatt az adatok korlátozottan hasonlíthatók össze. Forrás: PSZÁF.

4. sz. melléklet Bankok rangsora a mérlegfıösszeg alapján 2005-ben Rangsor

Bank

Mérlegfıösszeg (Mrd Ft)

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

OTP K&H MKB CIB Erste Raiffeisen HVB BB FHB IEB

5.216 1.942 1.650 1.474 1.452 1.250 1.035 564 482 245

Forrás: http://bankweb.hu/index.php?modul=iskbankrangsor2005

59

5. sz. melléklet A KKV szektor hitelállománya folyó áron

Megjegyzés: egyéni vállalkozók nélkül. 2005 januárjától módszertani változás miatt az adatok korlátozottan hasonlíthatók össze. Forrás: PSZÁF, MNB.

6. sz. melléklet A nem pénzügyi vállalkozások banki hitelállományának volumenváltozása méretcsoport szerint

Megjegyzés: egyéni vállalkozók nélkül. 2005 januárjától módszertani változás miatt az adatok korlátozottan hasonlíthatók össze. Forrás: PSZÁF, MNB.

60