KIRÁLY TIBOR A BÜNTETŐ TUDOMÁNYOK ÉS A BÜNTETŐJOG OKTATÁSA A JOGI KARON 1. A büntetőjog és a tágabban fölfogott bűnügyi tudományok egyetemi oktatása elé ma új horizontok tárulnak. Látnivaló, hogy Európában, sőt ezentúl is új jogintézmények születnek, amelyek a hozzájuk való igazodást igénylik, hogy az információk átadása hihetetlen mértékben fölgyorsult, ami mind a tudományban, mind az oktatásban érezteti a hatását, hogy a bűncselekmények, a bűnözés elveszti régies, háború előtti és békebeli jellegét, és ijesztő alakzatokat ölt, transzionálissá, szervezetté és kíméletlenné válik. – Vajon elegendő lesz-e, ha a gondokat csak törvényhozásra és a bűnüldöző és igazságszolgáltató szervekre hárítjuk? – Szükséges a társadalmi összefogás, és az oktatás, a tudomány szerepvállalása is. 2. Azt gondolhatjuk, hogy a magyar jogi felsőoktatás ma eléggé felkészült, vagy legalább is felkészülőben van arra, hogy megfelelő módon számoljon az említett jelenségekkel, és megfelelő válaszokat adjon. – Hosszú volt az út, míg idáig eljutott, és nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy erről és a történeti előzményekről is szóljak. Az első igazán tudományos értékű, európai mércével is méltónak tekinthető művet Vuchetich Mátyás alkotta: Institutiones Juris criminalis hungarici (1819). Egyetérthetünk a sárospataki Finkey Ferenccel, aki úgy vélte, hogy Frank Ignác mellett Vuchetich volt a pesti egyetem jogi karának a 19. század első felében a legjelesebb, a külföldi legelső jogtudósokkal egyenrangú dísze és dicsekvése. Művével a nevét a magyar jogtudósok legnagyobbjai közé emelte, és a magyar büntetőjogi tudománynak igazi úttörő első nagysága lett. 3. Vuchetich Mátyás munkásságával véget ért a magyar büntetőjog oktatásában a tudomány előtti korszak és kezdetét vette a tudományalapú felsőoktatás. Ennek menete nyilvánvalóan nem volt egyenletes, zökkenőmentes, az ország története hol fékezte, hol lendített rajta. Az abszolutizmus után fényes nevek jellemzik a bűnügyi tudományok és oktatás történetét: Pauler Tivadar, akinek műve a törvényt pótolta, Fayer László, aki a pesti jogi karon megalapította a szemináriumot. Itt tanított Fayer László halála után Balogh Jenő (1902-től 1912-ig) az 1896. évi Bp. társszerzője, a feltételes elítélés, illetve a fiatalkorúak büntetőjogá17
225 ÉVES A JOGÁSZKÉPZÉS BUDÁN, PESTEN, BUDAPESTEN
nak kodifikátora (1908). Őt követte Angyal Pál 1943-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig, majd Heller Erik, aki 1949-ig tanított. Természetesen nem gondolhatjuk és nem állíthatjuk, hogy a 130 év alatt, ami Vuchetich Mátyás művének megjelenése és Angyal Pál – a nagy formátumú tudós és termékeny szakíró – működése között eltelt, a magyar büntetőjog és a büntető tudományok oktatása, tartalma, módszerei nem változtak. Ám figyelemre méltók a jogi elvekben felfedezhető párhuzamosságok. Vuchetich Mátyás a büntetőjog elveiről ugyanazt vallotta, mint késői utódai, pl. ezeket: nulla poena sine lege, ahol nincs bűncselekmény, ott nincs büntetés, büntetéssel csak az elkövető sújtható, minden büntetés malumot tartalmaz, de a büntetéstől távol legyen minden barbárság és kegyetlenség, és csak büntetőeljárás által legyen alkalmazható. 4. A háború előtti és alatti magyar büntetőjog tudománya és oktatása nem kompromittálta magát. Igazat adhatunk Békés Imrének, aki 1974-ben azt írta erről: „A büntetőjogi stúdiumok nem igazolják a fasizálódást és a fasizmust, hisznek és naiv hitet ébresztenek a társadalmi változásoktól független, és erkölcsileg elfogadott vagy elfogadható jogrendben”. 1948 a fordulat éve a magyar felsőoktatásban, aminek jellemzőit a következőkben látom: kötelező a marxizmus, az oktatók körében személycserék, a jogászképzésben az előadások mellé a gyakorlatok bevezetése és ennek érdekében az asszisztencia szervezése, a hallgatók körében a merítési bázis szélesítése a paraszt – illetve munkásszármazásúak felé, és egyben diszkriminációk alkalmazása. A büntetőjog és tudományok területén a személyi cserék nem jártak drámai fordulatokkal, illetve cserék igazán nem is voltak. Angyal Pál ugyanis 1943 óta nyugdíjban volt, Balogh Jenő már 1912 óta az egyetemen kívül dolgozott, mint az MTA főtitkára. Egyedüli tanár Heller Erik volt, őt pedig 69 évesen (1949) nyugdíjba vonultatták. Kádár Miklós – Ries István mellett – volt az, aki 1949-ben elfoglalhatta a büntetőjogi tanszéket, amelynek vezetését 67 éves korában bekövetkezett haláláig, 1971-ig ellátta. Az ő idejében sok új feladat várt megoldásra: a nappali mellett megindult az esti és levelező képzés, a gyakorlati foglalkozások, ki kellett építeni a tanársegédi állományt, oktatási anyagokat kellett adni a hallgatók kezébe. Merész vállalkozás volna, ha kísérletet tennék ama szakmai – tudományos kérdések fölvázolására, amelyek e korszakban vitákat váltottak ki. Ilyen pl. a bűncselekmény materiális fogalma, a társadalmi veszélyesség, a bűnösség két koncepciója, az ittas állapot büntetőjogi értékelése, az intézkedések a szankció-rendszerben. Az akkori tudomány helyzetét megérthetjük, ha átnézzük Kádár Miklós 1952-ben kiadott 18
KIRÁLY TIBOR: A BÜNTETŐ TUDOMÁNYOK ÉS A BÜNTETŐJOG OKTATÁSA
tankönyvének akár csak tartalomjegyzékét is, amelyben olyan fejezetek találhatók (a szovjet büntetőjog, a burzsoá büntetőjog stb.), amelyek ma már a tankönyvekben nem fordulnak elő. 5. Az egyetemen a jogot, a törvényeket tanítottuk és közben folytak azok a perek, amelyeket utólag egyedileg vagy törvények által semmissé kellett nyilvánítani, mint a Rajk-per, a Mindszenty-per, a gazdasági bűncselekmények miatti kulákperek és mások. Most nem emlékeztetek az 1989 és 1990. évi semmisségi törvényekre, de megemlítem, hogy Molnár Erik igazságügy-miniszter 1956-ban a június 26-i Szabad Népben megírta, hogy a perek egy része titkos utasítások szerint folyt. A politikai jellegűnek minősített ügyekben pl. nem érvényesültek kellően a büntető perrendtartásnak a személyi szabadságra vonatkozó rendelkezései, s a védelemhez való jog nem egyszer formálissá vált az ítélkezések egész területén. Az egyetemen azonban meg volt az a szabadságunk, hogy az oktatásban nem kellett foglalkoznunk az ilyen perekkel és nem kellett egyenest dícsérnünk azokat. Békés Imre mint kortanú úgy véli, hogy „A Büntetőjogi Tanszék mindkét diszciplínát a törvény szavai és logikai értelme szerint oktatta. Nem vett tudomást … a törvénysértésekről, nem törekedett igazolni azokat, hanem hű maradt a törvény betű szerinti humánus és korszerű szelleméhez.” Az akkor kötelező marxizmus alkalmazásának igénye elől, ha valaki így akarta, ki lehetett térnie néhány idézettel, vagy a szovjet jogi irodalomra való bárhol helyt álló hivatkozással. – Kádár Miklós a munkatársaival szemben szakmai és morális követelményeket támasztott, és ha kellett, munkatársai közül mindenkiért kiállt, még ha valaki nem is tartozott az élcsapathoz. 6. A büntetőeljárási jog oktatása akkor került avatott kezekbe, amikor arra Móra Mihály kapott megbízást (1952). Nézzük meg az 1961-es tankönyvét, ennek gondos szerkesztését, olvassuk el az elvekről szóló fejtegetéseket. A klasszikus jogi alapelvek iránti mély tisztelet jellemezte a munkát, magas színvonalú volt a jogviszonyok tanának a kidolgozása, az adhéziós eljárás kifejtése. Móra Mihály a tankönyvében hadakozott a büntetőeljárási jog önállóságáért, mert féltette a törvénykezési jog bekebelezési kísérleteitől. A tankönyv kiadására megalázó előzmények után került sor. Móra a ki-nem-adás és a között választhatott, hogy befogad a tankönyv szövegébe politikai ízű lózungokat az osztályharcról és ilyesmikről – ő az utóbbit választotta, és így van kordokumentumként egy jó tankönyvünk, amely azonban jobb és tisztább is lehetett volna. 7. 1963-ban újjá éledt a kriminológia. Beiktatása a tantervbe nem aratott osztatlan sikert, nem annyira oktatáspolitikai, mint inkább szakmai fenntartások miatt. Az ódzkodást mi sem mutatja jobban, mint az, hogy szervezetileg nem a bünte19
225 ÉVES A JOGÁSZKÉPZÉS BUDÁN, PESTEN, BUDAPESTEN
tőjogi, hanem a büntetőeljárási jogi tanszéken kapott helyet. A kriminológia a fiatalkorúak bűnözésének tanulmányozásával indított, és statisztikai, valamint etiológiai elemzéseken alapult, főként Vígh József kutatásait értékesítve. A kriminológia, mint nem normatív, hanem mint a tények, a „van” tudománya (ha csak nem téved a kriminálpolitika területére) a jogtudományba behatolt politikai dogmatizmustól való elszakadás, a társadalmi tabuk lebontása terén jelentékeny szolgálatot tett. 8. Alig négy éve annak, hogy kötelező tantárgyként teljes polgári jogot nyert a jogászképzésben a büntetés-végrehajtási jog, és mára szépen virágzásnak indult. A büntetés-végrehajtási jog, mint önálló diszciplína már az 1843. évi kodifikációban is megjelent, azóta – mint börtönügy – különböző emberiességi mozgalmak tárgyaként szerepel és jeles államférfiak, írók, tudósok hívják fel a figyelmet az e téren az államok által elkövetett mulasztásokra és a tennivalókra. Nálunk különösen Eötvös József ez irányú irodalmi tevékenysége adott lökést a börtönügy iránti érdeklődésnek. Finkey Ferenc, aki e tárgynak is kiváló művelője volt, mindig is fájlalta, hogy e harmadik bűnügyi diszciplína nem szerepel a tantervekben. Most tehát az ELTE-n az ő elképzelései is megvalósultak Kabódi Csaba fáradozásának és a Büntetőeljárási jogi tanszék támogatásának köszönhetően. 9. 1989/90-ben megkezdődött Magyarországon a nagy változások kora. Nem írok annalest, de fölsorolok néhány jelenséget, intézményt, amelyek jelentékeny befolyással voltak, vannak a bűnügyi tudományok oktatására. Ezek kiváltképpen: a Magyar Köztársaság alkotmánya, az Európai Emberi Jogi Egyezmény kihirdetése és a strasbourgi bíróság joghatóságának elismerése, az Alkotmánybíróságnak a büntetőjogi törvényekre is kiterjedő normakontrollja, az EU-val kötött társulási szerződés, és a kötelező jogharmonizáció. Közben a mélyben a bűnözésben nagy változások történnek: az ismertté vált bűncselekmények majdnem megháromszorozódnak (évi 180 ezerről félmilliónyira szöktek fel). A törvényhozás ontja az új büntetőjogi törvényeket, amelyek mind az általános, mind a különös részt érintik. Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a halálbüntetést. A büntetőeljárásról új kódex született (1998), amely azonban nem tudott hatályba lépni és közben lényeges elemeiben megváltozott, és öt év óta az a helyzet, hogy van egy hatályos, valamint egy érvényes Be., és lehet ezt is, azt is tanítani. A Bv-kódexet a jogharmonizáció jegyében 1993-ban, illetve 1995-ben módosították.
20
KIRÁLY TIBOR: A BÜNTETŐ TUDOMÁNYOK ÉS A BÜNTETŐJOG OKTATÁSA
Mind e közben az oktatás folyik a megszokott mederben: előadások, gyakorlatok, vizsgák, szakdolgozatok, tudományos diákkörök, szakszemináriumok. Emellett az oktatási és a vizsgarendszer – szerkezetében – ötven év óta lényegében változatlan maradt. A tantárgyak szaporodása folytán azonban mintha az extenzív képzés felé tolódott volna el. Hasonlítsák össze egy 1956-ban végzett hallgató indexét egy a 2000-évben végzettével, ma sokkal több a tantárgy és a vizsga is. Nem mondom, hogy az ún. kredit-rendszer alkalmazása szükséges jó, de mégis a képzési és a vizsgarendszer újragondolására késztet. 10. Kísértést érzek arra, hogy bővebben szóljak a hallgatók kezébe adott tankönyvekről, kézikönyvekről: a Wiener Imre szerkesztette többszerzős tankönyvről, a sokszerzős büntetés-végrehajtási jogi tankönyvéről, a GönczölKorinek-Lévay féle sokszerzős kézikönyvről. De ez nem megy. Annyit mégis megállapíthatunk, hogy e művek az oktatás nélkülözhetetlen eszközeivé váltak, alapos tárgyi ismeretről tanúskodnak, s számba veszik a hazai és az európai jogi és tudományos irányzatokat. E művekből is tudhatjuk, hogy ma a hazai jogalkotás, joggyakorlat és a tudomány előtt is a jogharmonizáció, az európai büntető és eljárási jogok közelítésének a kérdései állnak. Láthatjuk, hogy a jogintézmények és a jogi gondolkodás közelítésének feltételeit magával hozza az Emberi Jogi Bíróság gyakorlata is. Az európai büntetőjog alakításában a brüsszeli adminisztráció sem tétlenkedik. Sikerült elérni Magyarországon egy törvény meghozását a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedésekről, ami ugyan semmilyen büntetőjogi elvvel nem egyeztethető össze, de ami gazdaságpolitikai célokat követ, nevezetesen az EU pénzügyi alapjainak védelmét a csalásokkal szemben. Az EU-ban a büntetőjogi és igazságszolgáltatási kérdéseket illetően a kitűzött célok: a rendőrségi szervek közötti együttműködés, az igazságszolgáltatási szervek közötti együttműködés, a büntetőjogi szabályok közelítése. Minderről szép tanulmányt olvashatunk Bárd Károlytól a büntetőjogi tankönyvben, valamint miskolci kollégák írásaiban. Ha közben elgondoljuk, hogy a Magyarország által 2001-ben ratifikált statutum a Nemzetközi Büntető Bíróságról ugyancsak együttműködést igényel, akkor okkal kérdezhetjük, vajon az együttműködés, a harmonizáció, a közelítés nem akar-e átváltani egységesítésre. Mintha ezt sugallaná az ún. Corpus Juris is, amely ugyan nem EU-s hivatalos okmány, de annak számára készült spanyol, francia, olasz, svéd, görög, német, holland jogászok és jogtudósok közreműködésével, s az EU pénzügyi alapok már említett védelme érdekében mind a büntetőjogra, mind a büntetőeljárásra kiterjed. Nem akarok jósolni, nem tudom a büntetőjog és a büntetőeljárás területén az EU akar-e és képes-e jogegyesítést szorgalmazni, de akár így, akár úgy van, 21
225 ÉVES A JOGÁSZKÉPZÉS BUDÁN, PESTEN, BUDAPESTEN
egyelőre ebbe sincs semmiféle beleszólásunk. De magunknak tudnunk kell majd – amikor eljön ennek az ideje – választani, és ehhez segítséget nyújthat a tudományos felkészülés. – Remélem igaz, amit az előadásom elején mondtam, nevezetesen, hogy a magyar jogi felsőoktatás és tudomány felkészülőben van arra, hogy megfelelő válaszokat adjon a rá tartozó kérdésekre.
22
