Kilépés, kizárás az Európai Unióból. Utópia vagy realitás? SZAKDOLGOZAT

Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Európai és Nemzetközi Jogi Intézet

Kilépés, kizárás az Európai Unióból. Utópia vagy realitás?

SZAKDOLGOZAT

Konzulens:

Dr. Mátyás Imre

Készítette:

egyetemi docens

Tatár Adrienn J-504

Miskolc, 2014.

University of Miskolc Faculty of Law Institute of International and European Law

Secession, exclusion from the European Union Utopia or reality?

THESIS

Consulant:

Dr. Mátyás Imre

Author:

docent of university

Tatár Adrienn J-504

Miskolc, 2014.

Tartalomjegyzék Bevezetés ......................................................................................................................1 1.Európai Unió az együttműködésért .............................................................................2 1.1 Európai Unió intézményei és egyéb szervei..........................................................3 2. Az Európai Unióról szóló Maastrichti Szerződés .......................................................6 2.1 A szerződés születése ...........................................................................................6 2.2. Célkitűzések........................................................................................................8 2.3. Felépítés..............................................................................................................8 2.4. Intézmények........................................................................................................8 2.5. Politikák..............................................................................................................9 2.6. Gazdasági és monetáris Unió ..............................................................................9 2.7. Szociális jegyzőkönyv ....................................................................................... 10 2.8. Polgárság .......................................................................................................... 10 2.9. A szubszidiaritás elve ........................................................................................ 11 2.10. A Maastrichti Szerződést követő időszak ........................................................ 11 2.11. A szerződés módosításai ................................................................................. 11 2.11.1. Amszterdami Szerződés (1997)................................................................. 11 2.11.2. Nizzai Szerződés (2001) ........................................................................... 12 2.11.3. Lisszaboni Szerződés (2007)..................................................................... 12 3. A Lisszaboni Szerződés ........................................................................................... 13 3.1. Fejlesztések:...................................................................................................... 13 3.1.1. Európa demokratikusabbá és átláthatóbbá válik .......................................... 13 3.1.2. Európa hatékonyabbá válik ......................................................................... 14

3.1.3. A szerződés létrehozza a jogok és értékek, a szabadság, a szolidaritás és a biztonság Európáját .............................................................................................. 15 3.1.4. Európa hatékonyabban tud fellépni globális szereplőként............................ 16 4. Lisszaboni Szerződés az Uniós tagság megszűnésének lehetőségéről ....................... 18 4.1. A Lisszaboni Szerződés a kizárásról.................................................................. 19 4.2. A 7. cikk alapján az eljárás részletes menete...................................................... 21 4.3 A Lisszaboni Szerződés a kilépésről................................................................... 22 4.3.1. A Lisszaboni Szerződés 50. cikke: ................................................................. 23 5. Szankciók megjelenése az Európai Unióban ............................................................ 24 5.1. Kizárás: ............................................................................................................. 24 5.1.1. Ausztria - FPÖ és Jörg Haider..................................................................... 24 5.2 Az Európai Unió szerepe.................................................................................... 28 5.3 Következtetések ................................................................................................. 33 6. Anglia szándéka az unióból történő kilépése felé ..................................................... 35 6.1 Az aktuális politika Angliában ........................................................................... 35 6.2. Uralkodó munkásosztály kérdése ...................................................................... 36 6.3. Beletörődés és közöny....................................................................................... 37 6.4. Európai Unió és a Habsburg Birodalom ............................................................ 38 7. Hipotézis a jövőben: Függetlené válik Skócia .......................................................... 39 7.1 Függetlenség esetleges pozitív következményei ................................................. 39 8. Magyarországot is támadja az Unió ......................................................................... 42 8.1. Hirtelen választ kérnek a levélre ........................................................................ 42 8.1.1. Kérdések .................................................................................................... 43 8.2. Európai kritika az engedetlen Magyarország miatt ............................................ 43 8.2.1. A „nemzeti hitvallás” sem Európa ellenes ................................................... 44 8.2.2. Népszavazás mellőzése ............................................................................... 45

9. Konklúzió ................................................................................................................ 46 Irodalomjegyzék .......................................................................................................... 47 Jogszabályjegyzék ....................................................................................................... 48 Hivatkozások............................................................................................................... 49

Bevezetés Az Európai Unió az együttműködésért és az egységes Európáért jött létre. Úgy gondolták annak idején az alapítók, hogy erősebb lenne ez a kontinens, ha összefognának az országok és közösen alakítanák sorsukat. Véget érnének a háborúk és béke honolna az unió területén. A hat alapító tagállamhoz - Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország – egyre többen akartak csatlakozni. Azonban vannak tagállamok, amelyek utólag nem tartják jó döntésnek, hogy csatlakoztak az unióhoz., és inkább megszüntetnék a szoros kapcsolatot. Talán mert befolyásolja a jogalkotásukat, esetleg úgy érzik a gazdaságuk gyümölcsözőbb lenne vagy épp azt gondolják, hogy önállóan és egyedi módon szeretnének funkciót betölteni Európában. Természetesen van ennek a hipotetikus lépésnek hátulütője is, mivel ha már egy ország nem tag, akkor a pozitív jellemzőket is elveszíti, mint pl. export-import könnyebbsége vagy a határon való átkelés gondatlan menete. Erről a körülményes és hatalmas felelősséggel járó döntésről gyűjtöttem össze adatokat és események részleteit a szakdolgozatomban. Az Európai Unió alakulásával és a céljaival, valamint a legfontosabb Európai Szerződések kifejtésével kezdődően a tagság megszűnésének lehetőségeivel folytatom. A két esetleges lehetőség a kizárás és a kilépés mozzanata. Ezen két eljárást fejtem ki részletesen, példákkal szemléltetve, mert véleményem szerint a jelenlegi és hipotetikus jövőbeni helyzetek megkívánják, hogy részletesen foglalkozzunk ezzel a kérdéssel.

1

1.Európai Unió az együttműködésért Az Európai Unió egyedülálló gazdasági és politikai partnerség, melyet jelenleg 28 európai ország alkot. Az EU a második világháború után jött létre. Az integráció első lépései a gazdasági együttműködés megerősítésére irányultak abból a megfontolásból, hogy az egymással kereskedelmet folytató országok között kialakuló gazdasági egymásrautaltság csökkenti az esetleges konfliktusok kirobbanásának valószínűségét. Ennek eredményeként 1958-ban megalakult az Európai Gazdasági Közösség (EGK). A gazdasági együttműködés kezdetben hat ország – Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország – között bontakozott ki. Azóta létrejött a hatalmas egységes piac, melynek kiépítése napjainkban is folytatódik, hogy a benne rejlő lehetőségeket a lehető legjobban kamatoztatni lehessen. A kezdetben kizárólag gazdasági téren elindított integráció ma már számos szakpolitikai területet foglal magába. Ezt a változást tükrözte, hogy 1993-ban az Európai Gazdasági Közösség helyébe az Európai Közösség (EK) elnevezés lépett, az Európai Unió hárompilléres rendszerében. Az EU működésének alapelve a jogállamiság. Ez azt jelenti, hogy tevékenysége minden esetben a tagállamai által önkéntes alapon és demokratikusan elfogadott szerződéseken alapul. Ezek a kötelező erejű megállapodások határozzák meg az egyes tevékenységi területekkel kapcsolatos uniós célokat. Az EU egyik legfőbb célja, hogy az emberi jogok védelmét mind az Unión belül, mind a világ többi részén előmozdítsa. Emberi méltóság, szabadság, demokrácia, egyenlőség, jogállamiság és az emberi jogok tisztelete – ezek az Európai Unió alapértékei. 2009, azaz a Lisszaboni Szerződés1 hatályba lépése óta ezeket a jogokat az Európai Unió Alapjogi Chartája foglalja össze egyetlen dokumentumban. Az uniós intézményeknek kötelességük ezeket a jogokat tiszteletben tartani, és ugyanez vonatkozik a tagállami kormányokra is mindazokban az esetekben, amikor uniós jogszabályokat alkalmaznak.

1

Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról, aláírás 2007. december 13., hatályba lépés 2009. december 1.

2

1.1 Európai Unió intézményei és egyéb szervei Az EU egyedülálló intézményi struktúrával rendelkezik: A tagállamok és az EU vezetői az Európai Tanács keretében határozzák meg az átfogó uniós prioritásokat. Az Európai Parlament közvetlenül megválasztott képviselői az európai állampolgárokat képviselik. Az EU egészének érdekeit az Európai Bizottság képviseli, amelynek tagjait a tagállami kormányok nevezik ki. A tagállami kormányok érdekképviseleti intézménye az Európai Unió Tanácsa. Az EU átfogó politikai irányvonalát az Európai Tanács határozza meg, jogalkotási feladatokat azonban nem lát el. Elnöke (aki jelenleg Herman Van Rompuy) és tagjai (a tagállamok állam-, illetve kormányfői és a Bizottság elnöke) legalább félévente egyszer több napra összeülnek.

Az uniós jogalkotás három intézmény feladata. Ezek:  Az Európai Unió polgárai által közvetlenül megválasztott és őket képviselő Európai Parlament.  Az Európai Unió Tanácsa, amely az egyes tagállamok kormányait képviseli. A Tanács elnökségét felváltva tölti be egy-egy tagállam.  Az EU egészének érdekeit képviselő Európai Bizottság.

E három intézmény a rendes jogalkotási (régebben együttöntési) eljárás keretében fogadja el az Unió-szerte alkalmazandó szakpolitikákat

és

jogszabályokat. Az alapelv az, hogy a Bizottság új jogszabályokat javasol és a Parlament, valamint a Tanács elfogadja őket. A végrehajtásért a Bizottság és a tagállamok

felelnek.

A

jogszabályok

megfelelő

alkalmazásának

és

végrehajtásának biztosítása a Bizottság feladata. A döntéshozatal az EU Tanácsának soros elnökségét betöltő tagállamok (2011–2020) és egyéb uniós intézmények által történik meg. Az Unió működésében alapvető szerepet játszik az alábbi két intézmény is: a Bíróság, amely elősegíti a jogszabályok érvényre juttatását, és a Számvevőszék, amely az Unió tevékenységeinek finanszírozását ellenőrzi. 3

Az EU-nak számos egyéb intézménye és intézményközi szerve van, amelyek különleges szerepet töltenek be:  Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (jelenleg Catherine Ashton) munkáját segíti. A főképviselő Külügyek Tanácsának elnöke, ő felel a közös kül- és biztonságpolitikáért, illetve biztosítja az EU külső fellépéseinek egységességét és koordinációját.  Az Európai Központi Bank az európai monetáris politikáért felelős. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a civil társadalmat, a munkáltatókat és az alkalmazottakat képviseli.  A Régiók Bizottsága a regionális és a helyi hatóságokat képviseli.  Az Európai Beruházási Bank az EU beruházási projektjeit finanszírozza, és az Európai Beruházási Alapon keresztül segítséget nyújt a kisvállalkozásoknak.  Az Európai Ombudsman megvizsgálja az uniós intézmények és szervek hivatali visszásságaival kapcsolatban beérkezett panaszokat.  Az Európai Adatvédelmi Biztos felügyeli az emberek személyes adatainak tiszteletben tartását.  A Kiadóhivatal tájékoztatókat tesz közzé az Unióról.  Az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal toborozza az Unió intézményeinek és egyéb testületeinek munkatársait.  Az Európai Közigazgatási Iskola konkrét témakörökkel kapcsolatban képzéseket biztosít az EU munkatársainak.  Számos szakosított ügynökség és decentralizált szerv lát el meghatározott technikai, tudományos és igazgatási feladatokat.2 Valamennyi uniós intézmény hatásköreit és feladatait a Szerződések határozzák meg, amelyek az EU összes tevékenységének az alapját képezik. Ugyancsak e szerződések állapítják meg az uniós intézmények által követendő szabályokat és eljárásokat is. A

2

http://europa.eu/about-eu/institutions-bodies/index_hu.htm

4

Szerződéseket valamennyi uniós ország állam-, illetve kormányfői elfogadták, tagállami parlamentjeik pedig ratifikálták. Az EU kiemelt figyelmet fordít arra, hogy miközben új tagországokkal bővül, intézményei átláthatóbbá és demokratikusabbá váljanak. A közvetlenül megválasztott Európai Parlament hatásköre egyre bővül, egyre nagyobb szerephez jutnak a tagállami parlamentek is, amelyek szorosan együttműködnek az európai intézményekkel, az európai polgárok pedig egyre több módon vehetnek részt a politikai döntéshozatalban. Ezen kérdéssel és ennek részletes kifejtésével, magyarázatával, s a konkrét lehetőségekkel, jogokkal és kötelezettségekkel a Maastrichti Szerződés foglalkozik mélyrehatóan, aminek eredményeként létrehozta a sajátos uniós állampolgári jogi státuszt, a jelenlegi terminológia szerint az uniós polgárság intézménye született meg. Az uniós polgárság olyan sajátos jogi státusz, amely párhuzamosan illeti meg az uniós állampolgárokat, nemzeti állampolgárságuk mellett.

5

2. Az Európai Unióról szóló Maastrichti Szerződés Az Európai Unióról szóló Szerződés (EUSZ) új szakasz kezdetét jelentette az európai integrációban, mivel lehetővé tette a politikai integráció elindítását. A Szerződés létrehozza az Európai Uniót, amely három pilléren nyugszik. A Szerződés bevezeti az európai polgárságot, megerősíti az Európai Parlament jogköreit és létrehozza a gazdasági és monetáris uniót (GMU). Emellett az EGK-ból Európai Közösség (EK) lesz.

A Szerződés fontossága lévén a továbbiakban részletezem egészen a kezdetektől a Maastrichti Szerződés létrejöttét, annak okát és céljait, eredményeit, összetételét, jellemzőit, valamint elveit.

2.1 A szerződés születése A Maastrichti Szerződést 1992 februárjában írták alá és 1993. november 1-jén lépett hatályba. A Szerződés legfontosabb vívmányai a következők: Megteremtett az Európai Uniót, mint politikai fogalmat, az elnevezéssel kifejezésre kívánták juttatni, hogy az Európai államok célja a gazdasági együttműködés megteremtésén túl a mind szorosabb politikai egység megteremtése. Elsősorban az brit ellenállás következtében azonban az Európai Uniót, Az ESZAK-kal, EK-val és EURATOM-mal ellentétben nem ruházták fel jogi személyiséggel. Az Európai Unió tehát nem nemzetközi szervezet, hanem úgy határozhatjuk meg, mint a tagállamok politikai együttműködésének kerete. Létrejött az Európai Unió pilléres szerkezete. Az első pillér az Európai Közösségből állt, amely maga is három szerkezeti elemre oszlott, az EK-ra, az EURATOM-ra és az ESZAK-ra. Mindaz, ami eddig az Európai integrációban létezett, tehát a Maastrichti szerződést megelőzően, az első pillérbe került. Más néven az első pillért szokás volt Az Európai Unió szupranacionális pillérének is nevezni. Az Európai Unió második pillére a közös Kül- és Biztonságpolitika, A Kül- és Biztonságpolitika nem szupranacionális formában jött létre, tehát a tagállamok nem emeltek maguk fölé olyan szervet, amely kötelező utasításokkal láthatta volna el őket. Ez a második világháborút követően ENSZ- struktúra miatt is nehezen elképzelhető, 6

hiszen Franciaországnak és az Egyesült Királyságnak vétójoga van az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Az Európai Unió külügyminiszterei a Miniszterek Tanácsában, az állam és kormányfők az Európai Tanácsban vitatják meg az Európai külpolitika stratégiáját és annak végrehajtását. a Tanácskozásokon a megegyezés fő szabálya az egyhangúság, csak az állam- és kormányfők által elfogadott külpolitikai stratégia végrehajtásának módjáról dönthetnek a külügyminiszterek minősített többséggel, de ennek is vannak korlátai. Nemes elképzelés volt, hogy az Európai Unió egy hangon szóljon a világhoz, de a hamarosan bekövetkező Jugoszláv válság bizonyította, hogy a tényleges politikai akarat a külpolitikai együttműködés tekintetében a lassan fél évszázados együttműködés ellenére nem érett meg. A belső piac megteremtésével és a schengeni övezet létrehozásával az Unió területének nagy részén megvalósult a személyek szabad áramlása. A határellenőrzések megszüntetése nagymértékben megkönnyítette a szabad mozgást és kézzel foghatóvá tette az európai egységet, ugyanakkor azt is jelentette, hogy könnyebbé vált a bűnözők, bevándorlók és menekültek szabad mozgása, így ellenőrzésük, szabályozásuk közös erőfeszítést igényelt. Az integráció elért eredményeinek fenntartása érdekében ezért szükségessé vált a Bel- és Igazságügyi Együttműködés megteremtése, amely az Európai Unió harmadik pillérét képviselte. A Bel- és Igazságügyi Együttműködés lehetőséget biztosított arra, hogy a tagállamok kiépítsék a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségét. A szabadság térsége alatt a szabad mozgás feltételeinek megteremtését értjük, így az utazási okmányokra, a közös vízum-, menekült- és bevándorláspolitikára, valamint a határrendészeti együttműködésre gondolunk. A biztonság térsége alatt a nyomozóhatóságok együttműködésének formáit értjük, míg a jog érvényesülésének tértsége a határon átnyúló jogérvényesítést és a bírósági határozatok kölcsönös elismerését és végrehajtását jelenti. A Bel- és Igazságügyi Együttműködés döntéshozó szerve a Miniszterek Tanácsának olyan formációja, amelyben a tagállamokat a bel- vagy igazságügyi miniszterek képviselik. A döntéshozatal ebben a pillérben is egyhangúsággal történik, mint a második pillér esetében, tehát itt is a kormányközi együttműködés egy formájával találkozhatunk.

A Maastrichti Szerződés rendelkezett az Európai Tanács szerepétől. Az Európai Tanács a Maastrichti Szerződéssel nem vált az Európai integráció intézményévé, hanem az Európai Unió csúcsszerve maradt, egy olyan jogilag szabályozott működésű politikai 7

testület, amelynek feladata, hogy az Európai integráció három pillére felett lebegve a legfontosabb politika, stratégiai döntések meghozataláról gondoskodjon, Ezen felül a második pillérben az Európai kül- és biztonságpolitikai kérdésekben jogalkotó hatásköre is volt. Az Európai Tanács az Európai állam és kormányfőkből áll, a gyakorlatban, Franciaországból, Finnországból és Ciprusból az államfő, a többi tagállamból pedig a kormányfő vesz részt a testületben.

2.2. Célkitűzések A Maastrichti Szerződéssel a Közösség egyértelműen túllépett kezdeti gazdasági célkitűzésén, azaz egy közös piac létrehozásán, és előtérbe kerültek politikai szándékai.Ennek keretében a Maastrichti Szerződés öt alapvető célkitűzésre ad választ:  a intézmények demokratikus legitimitásának megerősítése;  az intézmények hatékony működésének javítása;  a gazdasági és monetáris unió létrehozása;  a Közösség szociális dimenziójának továbbfejlesztése;  egy közös kül- és biztonságpolitika kidolgozása.

2.3. Felépítés A Szerződés szerkezete összetett. A preambulumot követően hét címet tartalmaz. Az I. cím a Közösségekre, a közös kül- és biztonságpolitikára, valamint az igazságügyi együttműködésre egyaránt vonatkozó közös rendelkezéseket foglalja magában. A II. címben az EGK-Szerződést, míg a III., illetve a IV. címben az ESZAK-, illetve az Euratom-Szerződést módosító rendelkezések kaptak helyet. Az V. cím a közös kül- és biztonságpolitikára (KKBP) vonatkozó rendelkezéseket ismerteti. A VI. cím a bel- és igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza. A VII. cím alatt a záró rendelkezések olvashatók.

2.4. Intézmények Az Egységes Európai Okmányt követően a Maastrichti Szerződés tovább növelte az Európai Parlament szerepét. Az együttműködési eljárás és az egyetértési eljárás hatályát újabb területekre terjesztették ki. Ezenkívül a Szerződés új eljárásként bevezette az együttdöntést, amely lehetővé teszi az Európai Parlament számára, hogy a Tanáccsal 8

közösen fogadjon el jogszabályokat. Ez az eljárás – a szükséges megegyezés miatt – szorosabb kapcsolatot feltételez a Parlament és a Tanács között. Mindemellett a Szerződés bevonja a Parlamentet a Bizottság hivatalba léptetését célzó eljárásba. Elismerték az európai politikai pártok európai integrációban játszott szerepét. A pártok hozzájárulnak az Európával kapcsolatos tudatosság kialakításához, és közreműködnek az európaiak politikai akaratának érvényesítésében. A Bizottság megbízatásának időtartamát öt évre emelték azzal a céllal, hogy azt összehangolják az Európai Parlament mandátumával. Az Egységes Európai Okmányhoz hasonlóan ez a Szerződés is kiterjesztette a Tanácson belüli minősített többségi szavazás hatályát, amely innentől kezdve az együttdöntési és az együttműködési eljárás keretében hozott valamennyi döntésre alkalmazandó volt. A regionális dimenzió jelentőségének elismeréseként a Szerződés létrehozta a Régiók Bizottságát. A Bizottságot a regionális közösségek képviselői alkotják, és tanácsadó szereppel bír.

2.5. Politikák A Szerződés az alábbi hat új területen vezet be közösségi politikákat:  transzeurópai hálózatok;  iparpolitika;  fogyasztóvédelem;  oktatás és szakképzés;  ifjúságügy;  kultúra.

2.6. Gazdasági és monetáris Unió Az egységes piac a GMU létrejöttével teljesedett ki. A gazdaságpolitika három összetevőből

áll.

A

tagállamoknak

gondoskodniuk

kell

gazdaságpolitikáik

összehangolásáról, e koordinációt többoldalú felügyeletnek kell alávetniük, és be kell tartaniuk a pénzügyi és költségvetési fegyelemmel kapcsolatos szabályokat. A monetáris politika célja egy egységes valuta bevezetése és stabilitásának biztosítása az árstabilitás, valamint a piacgazdaság elvének tiszteletben tartása révén. A Szerződés az egységes valuta bevezetését három egymást követő szakaszban képzelte el: 9

 a tőke szabad mozgását megteremtő első szakasz 1990. július 1-jén kezdődött;  a második, 1994. január 1-jén indult szakasz lehetővé teszi a tagállami gazdaságpolitikák konvergenciáját;  a harmadik szakasz kezdetét 1999. január 1-jére tűzték ki, amikor létrejön az egységes valuta, és megalakul az Európai Központi Bank (EKB). A monetáris politika a Központi Bankok Európai Rendszerén (KBER) alapul, amelynek tagjai az EKB és a tagállamok központi bankjai. Ezek az intézmények a nemzeti és közösségi politikai hatóságoktól függetlenül működnek. Két tagállamra különleges rendelkezések vonatkoznak. Az Egyesült Királyság nem vállalt kötelezettséget a GMU harmadik szakaszának megvalósítására. Dánia kérésére külön jegyzőkönyv rendelkezik arról, hogy a harmadik szakaszban való részvételről az országban népszavazással kell dönteni.

2.7. Szociális jegyzőkönyv A Szerződéshez csatolt szociális jegyzőkönyv a szociális kérdések terén kibővítette a közösségi hatásköröket. Az Egyesült Királyság nem írta alá a jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv céljai a következők:  a foglalkoztatás ösztönzése;  az élet- és munkakörülmények javítása;  megfelelő szociális védelem;  a szociális partnerek közötti párbeszéd;  az emberi erőforrások fejlesztésének elősegítése a tartósan magas foglalkoztatás érdekében;  a munkaerőpiacról kirekesztett személyek beilleszkedésének lehetővé tétele.

2.8. Polgárság A Szerződés által bevezetett egyik legjelentősebb újítás az európai polgárság intézménye, amely kiegészíti a nemzeti állampolgárságot. Uniós polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára. Az uniós polgárság az alábbi új jogokkal ruházza fel az európai polgárokat:  a Közösség területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog;

10

 a polgárok az európai választásokon, valamint a lakóhelyük szerinti tagállam helyhatósági választásain választójoggal rendelkeznek és választhatók;  olyan harmadik ország területén, ahol a származás szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel, az uniós polgárok jogosultak az utóbbi tagállam kivételével bármely tagállam diplomáciai vagy konzuli védelmét igénybe venni;  minden uniós polgárnak joga van petíciót benyújtani az Európai Parlamenthez, és panasszal az európai ombudsmanhoz fordulni.

2.9. A szubszidiaritás elve Az Európai Unióról szóló szerződés általános szabállyá avatta a szubszidiaritás elvét, amelyet az Egységes Európai Okmány értelmében korábban a környezetpolitika területén alkalmaztak. Ez az elv kimondja, hogy amennyiben a Közösség nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel, akkor csak abban az esetben lép fel, ha az adott cél közösségi szinten jobban megvalósítható, mint tagállami szinten. Az A. cikk előírja, hogy az Unióban „a döntéseket az állampolgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten” hozzák meg.

2.10. A Maastrichti Szerződést követő időszak A Maastrichti Szerződés az európai integráció meghatározó állomása volt. Az Európai Unió létrehozásával, a gazdasági és monetáris unió megteremtésével és az európai integráció új területek felé történő megnyitásával a Közösség politikai dimenzióval bővült.Figyelembe véve az európai integráció alakulását, a várható bővítéseket és a szükséges intézményi változtatásokat, a tagállamok felülvizsgálati záradékot helyeztek el a Szerződésben. E célból az N. cikk 1996-ra kormányközi konferencia összehívását irányozta elő.Ezt a konferenciát az Amszterdami Szerződés 1997. évi aláírása zárta le.

2.11. A szerződés módosításai A változó európai viszonyok következtében és az országok közötti viták megszüntetésének okából a Maastrichti Szerződést több alkalommal is módosította 2.11.1. Amszterdami Szerződés (1997) Az Amszterdami Szerződés a közösségi foglalkoztatáspolitika megteremtésével, egyes, korábban a bel- és igazságügyi együttműködés területéhez tartozó kérdések közösségi szintre emelésével, az Unió polgárközelibbé tételét célzó intézkedésekkel, valamint az 11

egyes tagállamok közötti szorosabb együttműködés (megerősített együttműködés) lehetőségével tovább növelte az Unió hatáskörét. A Szerződés ezenfelül kiterjesztette az együttdöntés, valamint a minősített többségi szavazás hatályát, és leegyszerűsítette, valamint újraszámozta a Szerződések cikkeit. 2.11.2. Nizzai Szerződés (2001) A Nizzai Szerződés alapvetően az Amszterdami Szerződésből „hátramaradt” kérdésekkel, vagyis a bővítéshez kapcsolódó, 1997-ben nem rendezett intézményi problémákkal foglalkozott. Konkrétabban a Bizottság összetételéről, a tanácsi szavazatok súlyozásáról és a minősített többségi szavazás hatályának kiterjesztéséről van szó. A Nizzai Szerződés egyszerűbbé tette a megerősített együttműködési eljárás alkalmazását, és javította az igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságát. 2.11.3. Lisszaboni Szerződés (2007) A Lisszaboni Szerződéssel módosított Római Szerződést (1957) 2007-ben fogadták el és 2009. december 1-jén hatályba lépet, így ezzel lezárult az a több évig tartó tárgyalássorozat, amelyet az uniós tagállamok az intézményi kérdések témájában folytattak.3

3

http://europa.eu/legislation_summaries/institutional_affairs/treaties/treaties_maastricht_hu.htm

12

3. A Lisszaboni Szerződés Ezen Szerződésen belül találhatóak a szakdolgozatom témájához fűződő legrelevánsabb cikkek. De először lássuk a módosítások részleteit és azok következményeit. Átfogó intézményi reformokat indított útjukra, ezen kívül számos belső és külső uniós politika reformját valósítja meg. Elsősorban új politikaterületeken engedélyezi a közösségi intézményi jogalkotást és döntéshozatalt. A Lisszaboni Szerződés módosítja a hatályos EU- és EK-Szerződést, ám nem lép azok helyébe. A dokumentum biztosítja a szükséges jogi keretet és eszközöket ahhoz, hogy az Unió meg tudjon felelni a jövő kihívásainak, és válasszal szolgáljon a polgárok által megfogalmazott igényekre.

3.1. Fejlesztések: A Lisszaboni Szerződés jelentős korszerűsítéseket tartalmaz, melyek lényegesen változtatnak az Európai Unió szerepén és a tagállamok helyzetén. 3.1.1. Európa demokratikusabbá és átláthatóbbá válik Az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek szerepe megerősödik; a polgárok nagyobb lehetőséget kapnak arra, hogy kifejezésre és érvényre juttassák elképzeléseiket; és világosabbá válik, ki mit csinál európai és nemzeti szinten.  Az Európai Parlament szerepe megerősödik: az Európai Unió polgárai által közvetlenül megválasztott Európai Parlament hatásköre fontos új elemekkel bővül az uniós jogalkotás, az uniós költségvetés és a nemzetközi megállapodások vonatkozásában. Különösen a döntéshozatali folyamatban alkalmazott együttdöntési eljárás kiterjesztése biztosítja, hogy az uniós jogszabályok túlnyomó többségének megalkotása során az Európai Parlament ugyanolyan súllyal vegyen részt a folyamatban, mint a tagállamokat képviselő Tanács.  A nemzeti parlamentek részvétele megnövekedik: a nemzeti parlamentek jobban bekapcsolódhatnak az EU munkájába, különösen annak az új mechanizmusnak köszönhetően, amelynek révén folyamatosan nyomon követhetik, kizárólag azokban az esetekben kerül-e sor uniós szintű fellépésre, amikor az 13

eredményesség

szempontjából

ez

ígérkezik

a

legjobb

megoldásnak

(szubszidiaritás). Az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek szerepének megerősödése

együttesen

azt

eredményezi,

hogy

az

EU

működése

demokratikusabbá válik, legitimitása növekszik.  A polgárok jobban érvényre juttathatják elképzeléseiket: amennyiben több tagország állampolgárai közül legalább egymillióan szükségesnek ítélik, a kezdeményezési jognak köszönhetően felkérhetik a Bizottságot, terjesszen elő új szakpolitikai javaslatokat.  Kinek mi a feladata? A hatáskörök pontos elkülönítésével átláthatóbbá válik a tagállamok és az Európai Unió közötti viszonyrendszer.  Kilépés az Unióból: a Lisszaboni Szerződés mondja ki először konkrétan, hogy a tagállamok kiléphetnek az Unióból. 3.1.2. Európa hatékonyabbá válik Az

uniós

munkamódszerek

és

szavazási

szabályok

egyszerűsödnek;

az

intézményrendszer a 27-tagúra bővült Unió igényeinek megfelelően racionalizáltabbá és korszerűbbé válik; és az EU jobban fel tud lépni azokon a területeken, melyek napjainkban kiemelt fontossággal bírnak számára.  Hatékony és eredményes döntéshozatal: a Tanácsban alkalmazott minősített többségi szavazást a szerződés kiterjeszti újabb szakpolitikai területekre annak érdekében, hogy a döntéshozatal felgyorsuljon és eredményesebbé váljon. 2014től kezdődően a minősített többség kiszámítása a tagállamok és lakosok száma alapján meghatározott kettős többség elve szerint történik, összhangban az Unió kettős legitimitásával. A kettős többséghez az szükséges, hogy a határozatokat a tagállamok 55%-a elfogadja, továbbá hogy az igennel szavazó tagországok lakosainak száma együttesen elérje vagy meghaladja az Unió teljes lakosságának 65%-át.  Szilárdabb és racionalizáltabb intézményrendszer: a Lisszaboni Szerződés létrehozza az Európai Tanács elnökének posztját, melyet két és fél évente választás útján töltenek be; közvetlen kapcsolatot hoz létre a Bizottság elnökének megválasztása és az európai választási eredmények között; új szabályokat vezet be az Európai Parlament jövőbeli összetétele vonatkozásában;

14

és világosabb szabályokat fogalmaz meg a megerősített együttműködés és a pénzügyi rendelkezések tekintetében.  Jobb élet az európai polgárok számára: a Lisszaboni Szerződés révén az EU jobban fel tud lépni számos, az Unió és polgárai számára napjainkban prioritást jelentő területen. Ez különösen igaz a szabadság, biztonság és jogérvényesülés terén felmerülő feladatok, így pl. a terrorizmus elleni küzdelem és a bűnözés elleni fellépés esetében, de bizonyos mértékig más területek, köztük a következők vonatkozásában is elmondható: energiapolitika, közegészségügy, polgári védelem, éghajlatváltozás, általános érdekű szolgáltatások, kutatás, űrpolitika, területi kohézió, kereskedelmi politika, humanitárius segítségnyújtás, sport, idegenforgalom és igazgatási együttműködés. 3.1.3. A szerződés létrehozza a jogok és értékek, a szabadság, a szolidaritás és a biztonság Európáját Elősegíti az uniós értékek érvényesülését; az Európai Unió alapjogi chartáját beemeli az elsődleges európai jogba; új szolidaritási mechanizmusokat tesz lehetővé; és hatékonyabb védelmet biztosít az európai polgárok számára.  Demokratikus értékek: a Lisszaboni Szerződés részletesen áttekinti és megerősíti az Unió működésének alapjául szolgáló értékeket és célkitűzéseket. Ezek az értékek arra hivatottak, hogy viszonyítási pontul szolgáljanak az európai polgárok számára, és rámutassanak, mi mindent nyújthat Európa világszerte partnereinek.  A polgárok jogai és az Európai Unió alapjogi chartája: a Lisszaboni Szerződés megőrzi a korábban megállapított jogokat, de ezeken túlmenően új jogokat is létrehoz. Ezen belül garantálja az Európai Unió alapjogi chartájában rögzített szabadságokat és elveket, és a charta rendelkezéseit kötelező jogi erővel ruházza fel. A jogok közé egyaránt tartoznak polgári, politikai, gazdasági és szociális jogok.  Az európai polgárokat megillető szabadságok: a Lisszaboni Szerződés megőrzi és megerősíti a „négy szabadságot”, és az európai polgárokat megillető politikai, gazdasági és szociális szabadságokat.  A tagállamok közösségvállalása: a Lisszaboni Szerződés úgy rendelkezik, hogy az Unió és a tagállamok a szolidaritás szellemében közösen lépjenek fel, ha az 15

egyik tagországot terrortámadás éri, illetve természeti csapás vagy ember által okozott katasztrófa sújtja. A dokumentum az energiaügyek területén gyakorolt közösségvállalás fontosságát is hangsúlyozza.  Nagyobb biztonság mindenki számára: bővülnek a szabadság, a biztonság és a jogérvényesítés célját szolgáló uniós képességek, ez pedig közvetlen előnyöket biztosít a bűnözés és a terrorizmus elleni uniós fellépés terén. A polgári védelemmel, humanitárius segítségnyújtással és közegészségüggyel kapcsolatos új rendelkezések ugyancsak arra irányulnak, hogy az Unió könnyebben tudjon reagálni az európai polgárok biztonságát fenyegető veszélyekre. 3.1.4. Európa hatékonyabban tud fellépni globális szereplőként Az európai külpolitikai eszközök egybekapcsolása révén, melyre az új szakpolitikák kidolgozása és meghatározása során egyaránt sor kerül. A Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően Európa egységesen tud megnyilatkozni mindazon partnerei felé, akikkel világszerte kapcsolatokat ápol. A szerződés Európa gazdasági, humanitárius, politikai és diplomáciai képességeire építve elősegíti az európai érdekek és értékek globális érvényesülését, eközben azonban tiszteletben tartja a tagállamok egyedi külpolitikai érdekeit.  A szerződés által életre hívott külügyi és biztonságpolitikai főképviselői tisztség révén az EU külső fellépése hatásosabbá, következetesebbé és hangsúlyosabbá válik. A főképviselő alelnöki tisztséget tölt be az Európai Bizottságban.  A szerződés létrehozza az európai külügyi szolgálatot, amely támogatást és segítséget biztosít a főképviselő részére.  Mivel a szerződés önálló jogi személyiséggel ruházza fel, az Európai Unió nagyobb súllyal tud fellépni a tárgyalások során, hatékonyabban tud szerepelni a nemzetközi színtéren, és a vele kialakítható partnerség lehetősége is kézenfekvőbbé válik az Unión kívüli országok és a nemzetközi szervezetek számára.  Az európai biztonság- és védelempolitika fejlődése nem bontja el a jelenlegi különleges döntéshozatali rendszert, viszont lehetővé teszi, hogy megerősített

16

együttműködés jöjjön létre kisebb, csupán néhány tagállamot számláló csoportok tagjai között.4 A korszerűsítések kifejtése után a tagság megszűnésével kapcsolatos újításokat említem, Európai Unión kívüli példákkal kiegészítve.

4

http://europa.eu/lisbon_treaty/glance/index_hu.htm

17

4.

Lisszaboni

Szerződés

az

Uniós

tagság

megszűnésének

lehetőségéről

Jóllehet az Európai Unió egy teljesen egyedülálló képződmény a jogrendszerben5, ennek alapján markánsan elhatárolható a nemzetközi jogtól, a tagságmegszűnésének vizsgálatát a nemzetközi jog szabályai szerint kezdem el. Eszerint a nemzetközi közjog szabályai szerint négyféle módon szűnhet meg a tagság egy nemzetközi szervezetben. A két alapeset a kilépés és a kizárás. A kettő között az a lényeges különbség, hogy míg az előbbiről a kilépő egyedül határoz, a kizárásnál a többi tag dönt így. Nagyon ritkán fordul elő, de nyilvánvalóan akkor is megszűnik a tagság, ha maga az állam, vagy a nemzetközi szervezet szűnik meg. Fontos, hogy a kiválásnak mindenképp a vonatkozó jogszabályok szerint kell történnie, különben az nem lesz érvényes. A folyamatot szabályozhatja a szervezet alapszerződése, vagy ennek hiányában a nemzetközi jog. Az Európai Unió jogában a kilépésre csak a Lisszaboni Reformszerződés 2009-ben történő hatályba lépése óta található konkrét formula. Ez azt jelenti, hogy 5 évvel ezelőtt még az sem volt egyértelmű, hogy egyáltalán van-e joga kilépni egy tagállamnak. Megemlítem, hogy nem az Európai Unióban történne meg ez először. Az ENSZ-ből 1965-ben Indonézia vált ki, a Malajziával kapcsolatos konfrontációja miatt. A 2009 előtti uniós alapszerződésekhez hasonlóan az ENSZ Alapokmánya sem rendezte, és máig sem tartalmaz semmilyen konkrét szabályozást a kilépésre, így egy sajátos jogértelmezési módszerrel, az ún. történeti elemzéssel állapították meg, hogy kiléphet Indonézia. A távollét egyébként nem tartott túlságosan hosszú ideig. Az ország 1966. október elsején jelentette be, hogy újból tag kíván lenni. Az ENSZ pedig mindenféle formális felvételi eljárás nélkül fogadta vissza. Az EU-ban egyelőre még az esetleges kilépés körülményeit is sűrű homály veszi körül. Hogy mi történne abban az esetben, ha egy tag később mégis úgy döntene, hogy ismét részt kíván venni az integrációban - mint az ENSZ esetében Malajzia - egyelőre

5

Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, nyolcadik kiadás, Budapest, 2011. 78. o.

18

találgatni sem lehet. Nem lehet tudni, hogy lenne-e reális esélye a visszalépésnek. (Bár az 50. cikk 5. bekezdése ezt a lehetőséget is megemlíti.) Kizárásra is került már sor a nemzetközi szervezetek történetében. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezetből a Dél-afrikai Köztársaságot zárták ki 1966-ban, s majd csak az apartheid sikeres leküzdésével, 1994-ben csatlakozhatott újra. 1962-ben pedig Kubát akarták kívül tudni az Amerikai Államok Szervezetének tagjai a Castro-rezsim megerősödése

miatt. Tagsági jogviszonyát azonban végül ő is

visszanyerte 2009-ben. Kizárásra egyébként az Európai Unió joga szerint nincs lehetőség. Egy állam csak úgy szűnhet meg tag lenni, ha saját elhatározásából elindítja az 50. cikk szerinti eljárást. Fontos elhatárolni továbbá az egész unióból, illetve csak a monetáris unióból való kiválást. Ez utóbbiból sem lehet csak úgy távozásra bírni egy tagot, bármennyire is sokan szerették volna ezt megtenni Görögországgal. Ebben az esetben legfeljebb egy új nemzetközi

szerződés

megkötése

jöhetett

volna

szóba

megoldásként,

amit

természetesen a helléneknek is alá kellett volna írniuk. Az Európai Unió életét erősen megváltoztatná, ha a tagállamok feltételek nélkül kiléphetnének, ha épp gazdasági helyzetük vagy a kormány úgy kívánja. Véleményem szerint – mivel elviekben az együttműködésről és a békéről szól az Unió – fontos ennek korlátozása, amit a Lisszaboni Szerződés szabályaiban találunk meg.

4.1. A Lisszaboni Szerződés a kizárásról Az Európai Unió szerződései semmilyen körülmények között nem teszik lehetővé a tagállamok kizárását. A legutóbbi évek újításai közé tartozik a tagállamok szankcionálásának új, ennél jóval enyhébb módja; a tanácsi szavazati jogok felfüggesztése. A Lisszaboni Szerződés rendelkezik először a tagállamok Szerződésből adódó egyes jogainak felfüggesztéséről, beleértve a Tanácsban őket megillető szavazati jogot. Az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke szabályozza ezt az Unió alapértékeinek súlyos és tartós megsértésének felmerülésekor. A 7. cikk körüli viták mérlegeléséhez tanulságos hátteret szolgáltat a megszületése körülményeinek a felidézése. Az alapvető demokratikus és jogállami értékekhez és elvekhez való ragaszkodás voltaképpen kezdettől fogva jelen volt a szélesebb értelemben vett európai integráció történetében, olyannyira, hogy a formálisan ezért felelős szervezet – a strasbourgi Európa Tanács – már azelőtt működni kezdett, hogy a „közös piac” létrejött volna. Amikor viszont az utóbbi is megalakult, az akkori alapító 19

országok valahol természetesnek tekintették, hogy az emberi jogok, a jogállamiság és a demokratikus intézmények tekintetében eleve azonos alapokon állónak tekintsék magukat és egymást. Nem véletlen, hogy a Római Szerződés voltaképpen még csak annyit szögez le a taggá válás feltételeként, hogy a csatlakozni óhajtó országnak „európainak” kell lennie6, és kezdetben a leendő taggá válás tényleges mércéjéül a gazdasági felkészültség és illeszkedési képesség számított elsődlegesnek. Annak, hogy az „alapvető” értékek is mérlegelési tényezővé válhatnak, az első komolyabb jele akkor mutatkozott, amikor a görög katonai junta hatalomra kerülése miatt az EK akkori vezetői lényegében befagyasztották – a geopolitikai, stratégia szempontból amúgy nagyon is fontosnak ítélt – kapcsolatokat Athénnal. Hasonlóan sokatmondó volt, hogy amikor a gazdasági felkészültség szempontjából voltaképpen megfelelő jelöltnek tekinthető, Franco-vezette Spanyolország egy esetleges tagság lehetőségéről kezdett puhatolózni Brüsszelben, az elutasító válasz jelentős részt

a demokratikus

intézményrendszer hiányának volt köszönhető. Mindennek

formalizált

megfogalmazása

azonban

akkor

vált

végkép

megkerülhetetlenné, amikor a korábbi szocialista országok – a kilencvenes évek „új demokráciái” – egymás után kezdték beadni tagfelvételi kérelmeiket. A „régi demokráciákban” ugyanis még sokáig éltek a gyanúperrel, hogy az ezen államokban néhány év alatt látványosan végbement politikai átalakulás esetleg nem lesz tartós. A „visszarendeződés” lehetősége még a kilencvenes évek közepén is valós fenyegetésnek. Felmerült tehát az igény olyan minimális közös értékek formális elvárása iránt, amelyek híján valamely ország EU-tagsága a jövőben felfüggeszthető lehet. Így került az Amszterdami Szerződésbe a már említett 6. és 7. cikk, amelyek azonban még meglehetősen általánosságban mozogtak. Leszögezték, hogy az Unió a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvein alapul, és kilátásba helyezték, hogy minden olyan tagállam ellen eljárhatnak, amelyikkel szemben felmerül a gyanú, hogy az említett alapelveket megsérti. A felfüggesztéskor követendő eljárás szabályozása is megjelent már ekkor, de még nem részletekbe menően. Ez utóbbira a későbbi – nizzai és lisszaboni – szerződések vállalkoztak. Ironikus módon, az eredetileg vélelmezett probléma végül nem egy „új”, hanem egy „régi demokrácia”, a már akkor is EU-tag Ausztria esetében vált kézzel fogható 6

„Bármelyik európai állam tagságért folyamodhat a Közösségnél” 237. cikk

20

kérdéssé, midőn 2000 februárjában Bécsben olyan kormány alakult, amely vélelmezhető szélsőjobboldali értékeket valló politikai erőket is koalíciós partnerré tett. Más kérdés, hogy konkrétan a 7. cikkely alkalmazására ekkor sem került sor. Formálisan uniós szinten a kérdést – tanácsi keretek között – sohasem vitatták meg, és ennek megfelelően nem is született hivatalos közösségi döntés az ügyben. Az akkori másik 14 tagállam ehelyett azt az utat választotta, hogy valamennyien egyidőben, de hangsúlyozottan kétoldalú alapon átmenetileg – mintegy 6 hónapra – felfüggesztették a „politikai párbeszédet” a Schüssel-kormánnyal, többnyire külön is ignorálva annak néppárti tagjait. Ez azonban 14 EU-tag egyidejűleg vállalt egyéni döntése volt, nem pedig közösségi eljárás. Ezután, a „Haider-ügy” még jobban felerősítette az igényt részint a lehetséges eljárások részletesebb megfogalmazása, részint az elvárható értékek tételes felsorolása iránt. Erre válaszul fogadta el 2000 decemberében a nizzai csúcs – akkor tehát még csak politikai nyilatkozatként – az alapvető jogok chartáját, miközben maga a szerződés igyekezett konkrétabbá tenni a felfüggesztéskor követendő eljárást, ami a továbbiakban az alkotmányos szerződésben, majd végül a Lisszaboni Szerződésben nyerte el mai formáját.

4.2. A 7. cikk alapján az eljárás részletes menete A folyamatot „a tagállamok egyharmada, az Európai Parlament vagy az Európai Bizottság indokolással ellátott javaslata alapján lehet megindítani. Ezt követően: (1) A Tanács tagjainak négyötödös többségével és az Európai Parlament egyetértésének elnyerését követően megállapíthatja, hogy fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan megsérti a 2. cikkben (A Lisszaboni Szerződés 2. cikke: Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők es a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.) említett értékeket. Mielőtt ilyen megállapítást tenne, a Tanács meghallgatja a kérdéses tagállamot, és ugyanezen eljárásnak megfelelően ajánlásokat tehet neki. A Tanács rendszeresen ellenőrzi, hogy azok az okok, amelyek alapján ilyen megállapítást tett, továbbra is fennállnak-e.

21

(2) A tagállamok egyharmada vagy az Európai Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlament egyetértésének elnyerését követően az Európai Tanács, miután a kérdéses tagállamot felkérte észrevételei benyújtására, egyhangúlag megállapíthatja, hogy a tagállam súlyosan és tartósan megsérti a 2. cikkben említett értékeket. (3) A Tanács, amennyiben a (2) bekezdés szerinti megállapításra jutott, minősített többséggel úgy határozhat, hogy a kérdéses tagállamnak az e szerződés alkalmazásából származó egyes jogait felfüggeszti, beleértve az e tagállam kormányának képviselőjét a Tanácsban megillető szavazati jogokat. Ebben az esetben a Tanács figyelembe veszi az ilyen felfüggesztésnek a természetes és jogi személyek jogait és kötelezettségeit érintő lehetséges következményeit. A kérdéses tagállam a Szerződések szerinti kötelezettségei minden esetben továbbra is kötik ezt az államot. (4) A Tanács a későbbiekben minősített többséggel úgy határozhat, hogy a (3) bekezdés alapján hozott intézkedéseket megváltoztatja vagy visszavonja, amennyiben az elrendelésükhöz vezető körülményekben változás következett be. (5) Az e cikk tekintetében az Európai Parlamentre, az Európai Tanácsra és a Tanácsra alkalmazandó szavazási szabályokat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 354. cikke állapítja meg.” Az említett 354. cikk egyebek között kijelenti: „…az Európai Tanácsnak vagy a Tanácsnak az érintett tagállamot képviselőtagja nem vesz részt a szavazásban, és az érintett tagállamot nem lehet figyelembe venni a tagállamok egyharmadának, illetve négyötödének az említett cikk (1), illetve (2) bekezdéses zerinti kiszámításakor. A személyesen jelen levő vagy képviselt tagok tartózkodása nem akadálya az említett cikk (2) bekezdése szerinti határozatok elfogadásának.”7

4.3 A Lisszaboni Szerződés a kilépésről A kilépés konkrét szabályozása mellett voksolók érvei szerint az uniós jogban egyrészt érvényesülnie kell a nemzetközi jog egyik meghatározó alapelvének, az úgynevezett clausula rebus stic stantibusnak. Ez azt jelenti, hogy egy szerződés felmondható, illetve módosítható abban az esetben, ha megkötése óta olyan lényeges változások álltak be a szerződő fél körülményeiben, hogy többé nem várható el tőle a tagság. A másik fő érv

77

http://www.bruxinfo.hu/cikk/20130318-a-7-cikk-es-csatolt-reszei.html

22

szerint pedig a szabad kilépés lehetősége nem más, mint a tagállami szuverenitás biztosításának egyik alapfeltétele. Az Európai Unióról szóló Szerződés 50. cikkét ugyanakkor sok támadás is éri, főleg azzal kapcsolatban, hogy szöges ellentétben áll az egyik legfontosabb uniós célkitűzéssel: az integráció fejlődésével. Európa egységesebbé tételének folyamata ezáltal megtörne és ebből következtetve jelen helyzetben ez a kritika nagyon is megállja a helyét. A krízishelyzetből ugyanis kétféle kiút van: vagy elmélyül az együttműködés, akár egy föderális berendezkedés irányába, vagy az ellentétes forgatókönyv szerint sorra kiválnak majd a tagok. A sokat vitatott 50. cikk alapján elvileg egyszerűen zajlana le a kilépési eljárás. A tagállamnak legelőször is az Európai Tanáccsal kellene közölnie a szándékát. Az Európai Tanács által adott iránymutatások alapján tárgyalásokat folytatnának és megállapodást kötnének, amelyben az érintett államnak az Európai Unióval való jövőbeli kapcsolatara tekintettel meghatároznák a kilépés részletes szabályait. A megállapodást az Unió nevében a Tanács kötné meg minősített többséggel, a Parlament egyetértését követően.8

4.3.1. A Lisszaboni Szerződés 50. cikke: „1..

Bármely tagállam dönthet úgy, hogy kilép az Unióból összhangban saját

alkotmányos követelményeivel. 2. Az a tagállam, amely úgy dönt, hogy visszavonja értesíti az Európai Tanács azon szándékát. Figyelembe véve az iránymutatások által az Európai Tanács, az Unió tárgyalásokat folytat és megállapodást köt ezzel az állammal, amely meghatározza a kilépésének részletes szabályait, figyelembe véve a keretet a jövőbeni kapcsolata az Unióval.

Ez a megállapodás megfelelően kell megtárgyalni 218. cikke (3)

bekezdésének a működéséről szóló szerződés az Európai Unió. A megállapodást az Európai Unió nevében a Tanács minősített többséggel egyetértését követően az Európai Parlament. 3. A kilépésről rendelkező megállapodás hatálybalépésének időpontjától, illetve ennek hiányában a (2) bekezdésben említett bejelentéstől számított két év elteltével a Szerződések az érintett államra többé nem alkalmazhatók, kivéve ha az Európai Tanács

8

http://kitekinto.hu/europa/2012/12/05/kilepes_az_eu-bol_egy_lehetetlen_lehetseg/#.UwPr22J5N14

23

az érintett tagállammal egyetértésben ennek a határidőnek a meghosszabbításáról egyhangúlag határoz. 4. Alkalmazásában a 2. és 3. bekezdés, a tagja az Európai Tanács, illetve a Tanács képviselő visszavonására tagállam nem vesz részt a megbeszéléseken az Európai Tanács vagy a Tanács, illetve a döntések is. A minősített többség meghatározása szerint a 238. cikk (3) (b), a működéséről szóló szerződés az Európai Unió. 5. Ha egy állam, amely kilépett az Unióból kéri, hogy csatlakozzon, kérelmére kell alávetni az említett eljárás a 49. cikk.”9

5. Szankciók megjelenése az Európai Unióban Az unióban megalkotott Alapjogi Charta szabályainak megszegése vagy azoknak pontatlan betartása súlyos következményekkel járhat, így az EU-nak szankciókat kell alkalmazni, hogy megállítson vagy előre megakadályozzon egy váratlan és esetlegesen nagy kárt okozó tevékenységet a tagállamokon belül vagy azok között.

5.1. Kizárás: Elvileg a kizárás nem lehetséges az Európai Unióban, de ezt a szavazati jogok megvonásával helyettesítik. 5.1.1. Ausztria - FPÖ és Jörg Haider A választási eredmények tükrében az FPÖ támogatottsága a létrejöttétől számított 15 év alatt meredeken emelkedett. 1986-ban, csaknem azonnal Jörg Haider szövetségi pártelnökké való megválasztása után, a pártra leadott voksok aránya elérte a 9,73%ot,amely a párt előzőválasztásokon nyújtott szerepléséhez képest több mint 3%osnövekedést jelentett. Ez a magabiztos fellépés folytatódott 1990-ben is, mert az FPÖ a voksok 16,6%-át szerezte meg ebben az évben, így csaknem megkétszerezte szavazatainak arányát. Népszerűségének növekedése 1994-re sem lassult, ekkor már az összes szavazat 22,4%-át kapta.10 Az 1995-ös előrehozott választásokon is megismételte előző évi eredményes szereplését . Az ezután következő, 1999-es parlamenti választásokon pedig minden eddigi várakozást felülmúlva a szavazatok csaknem 27%-át 9

http://www.lisbon-treaty.org/wcm/the-lisbon-treaty/treaty-on-European-union-and-comments/title-6final-provisions/137-article-50.html 10 Dancsi Katalin: A haideri retorika. Az orsztrák Szabadság Párt koloniális beszédmódja az EU-bővítés összefüggésében. Replika 2001. p132-133

24

kapta, így vált – a szociáldemokraták (SPÖ) mögött – az ország második legerősebb pártjává, holtversenyben az Osztrák Néppárttal (ÖVP).11 Ez tette lehetővé az FPÖ számára, hogy 13 évnyi, hosszadalmas ellenzéki szerep után, az Osztrák Néppárttal alkotott koalíció jóvoltából, kormányra kerüljön. Az új kormány beiktatásának napja emlékezetes marad az EU történetében is, mert a 14 többi EU-tagállam, tiltakozva az FPÖ kormányra kerülése ellen, bilaterális alapon, diplomáciai „szankciókkal”sújtotta csaknem nyolc hónapon keresztül az új osztrák kormányt. Ez a heves, EU-tagországbéli kollégáktól érkező diplomáciai „bojkott” csak még inkább ráirányítja a figyelmet az FPÖ retorikájára. Az FPÖ koloniális dinamikát artikulál programjában az egykori államszocialista országok

lakosaira

és

saját

politikai

versenytársaira

vonatkozóan,

amikor

civilizatórikusan hierarchikus viszonyt teremt maga és az előbbiek között, és önazonosságát a kívülállók szöges ellentéteként fogalmazza meg A következőkben ezt az elképesztő módon megvalósított konstrukciós folyamat három lépését szándékozom feltárni az FPÖ politikai programjában.12 Az első lépésben – a szembesülés fázisában – a párt megadja a kiindulásipontként szolgáló koordinátákat, azaz két a elsődleges feltételezéssel él, s ezek révén kétszereplősre redukálja az ország lakosságának terét és pontosan meghatározza,ki tartozik a kívülállók csoportjába, hol húzható meg a határ, azaz ki kerül a másság kategóriájába. A második lépésben – a felfedezés és meghatározás fázisában –az FPÖ felrajzolja a két oldal alapvető jellegzetességeit úgy, hogy azok a sajátosságok minél inkább megnöveljék a közöttük lévő távolságot. A két szemben álló oldal tulajdonságainak kialakítása követi a pozitív önmegjelenítési és negatív másságkép bemutatási mintát. A harmadik lépésben – saját domináns pozícióját legitimálandó – a párt újradefiniálja saját maga és a kívülállók közti viszony alapértékeit, és ezáltal olyan kognitívsémák elterjedését teszi lehetővé, amelyek egy alacsonyabb civilizációs szintre helyezika kívülállókat. Épp ez, a másik oldal látszólag rosszabb teljesítménye jogosítja fel az FPÖ-t saját maga által kialakított definíciós dominanciájának további fenntartására. A vasfüggöny leomlása óta erősen megnőtt az FPÖ népszerűsége Ausztriában. Retorikája

11

Dancsi Katalin: A haideri retorika. Az osztrák Szabadság Párt koloniális beszédmódja az EU-bővítés összefüggésében. Replika 2001. p 132 12 Dancsi Katalin: A haideri retorika. Az osztrák Szabadság Párt koloniális beszédmódja az EU-bővítés összefüggésében. Replika 2001 p148

25

szoros kapcsolatban áll az EU keleti bővítési folyamatával, mert Ausztria önképének meghatározása során a kulcsfontosságú „pótén” szerep a tagjelölt országoknak jutott. Szorosan kapcsolódó kutatások ismeretében kijelenthető, hogy az EU által a tagjelölt országokról kialakított koloniális reprezentáció mintája nagymértékben egybeesik az FPÖ azon képével is, amelyet a jelölt országok lakosságáról konstruál.13

13

http://www.tarsadalomkutatas.hu/kkk.php?TPUBL-A-605/replika/45_46/TPUBL-A-605.pdf

26

Az FPÖ sikerének okait a következőkben foglalhatjuk össze:  A 80-as években a korábbi, tradicionális politikai szubkultúrák és a belőlük fakadó

intenzív

pártkötődések

struktúraátalakulása

miatt.

A

erodálódnak gazdasági

a

gazdasági

szektorok

közötti

és

társadalmi

átrendeződés

eredményeképpen a parasztság eltűnőben van, a hagyományos nehézipari munkásság aránya csökken. Ezzel a két nagy tábor (és az őket megjelenítő két párt, az ÖVP és az SPÖ)hagyományos bázisa gyengült, miközben a kialakuló „új” alkalmazotti réteg egyre kevésbé kötődik hozzájuk. Ennek az eróziónak az eredményeképpen jelenik meg újszereplő a pártpolitikai piacon: 1986-ban jutnak be először a zöldek a parlamentbe. Másrészt ennek a kifejeződése a FPÖ választói bázisának kiszélesedése. Mind a két párt – bár teljesen különböző alapállásból – szemben áll az osztrák politikai rendszer addigi struktúráival, működési mechanizmusaival.  Az FPÖ ügyesen ki tudta használni, hogy egyszerre volt insider és outsiderpárt. Ez alatt azt értjük, hogy mivel gyökerei egészen 1949-ig nyúlnak vissza tulajdonképpen ő is „régi párt” (Altpartei), tehát ebből a szempontból nem sokban különbözik az ÖVP-től vagy az SPÖ-től. De mégis ügyesen el tudta „adni” az embereknek azt,hogy ő nem „régi párt”, mert ugyanakkor nem volt bekötve a másik két pártra oly jellemző szociális partneri és arányossági rendszerbe. Nem tartozott a Köztárság alapítói közé, ezáltal nem volt része az új politikai rendszer létrehozásában és kialakításában (Pelinka, 2002).  Haider személyében a párt egy karizmatikus vezérre talált, aki egészen 2000-ig rendkívüli politikai kommunikációs teljesítményt nyújtott, képes volt a pártot és híveit a permanens politikai mobilizáció állapotában tartani.  Az FPÖ nagyfokú adaptációs képességéről tett tanúbizonyságot – egészen a kormányra jutásig a fő célnak, a szavazatmaximalizálásnak alávetve alakította politikáját és vezetőinek összetételét (Haideren kívül).  A párt médiaközpontú szervezetként működött. Populista párt nem létezhet média nélkül és kimutatható, hogy a Szabadságpárt és személy szerint Jörg Haider felemelkedésében jelentős szerepe volt nemcsak a vele szimpatizáló sajtónak, hanem a vele élesen szembenálló balliberális médiának is (Plasser, 1987). 27

Akkor mégis mire vezethető vissza a párt kudarca a 2000. évi kormányra jutást követően? A párt sikerének és vereségének oka azonos volt, nevezetesen a populizmus. A populista politika alapozta meg a párt felemelkedését. De ahogy fordulta helyzet és át kellett venni a kormányzás felelősségét felfeslett a populizmus hamis ígérete. Vagy ezeket az ígéreteket kellett volna félredobni, vagy a kormányban való részvételről kellett volna lemondani. „A tegnap populizmusa a ma katasztrófáját alapozza meg”14 . A populista hangokat leginkább azzal szítják, hogy az uniós szabályozások alapvetően a nyugati országok piacává tették az országot - ami részben igaz- , elfelejtik viszont az unió nyújtotta előnyöket. Az FPÖ példája tovább szaporította azokat az eseteket, melyek azt bizonyítják, hogy a populista, radikális jobboldali pártoknak nagy kihívásokkal kell szembenézniük kormányzó pártokként, amelyeknek a legtöbb esetben nem vagy nagyon nehezen tudnak megfelelni (mint Berlusconi első kormánya, a hamburgi Schill-párt vagy a holland Pim Fortuyn-mozgalom esete is mutatja).15

5.2 Az Európai Unió szerepe Az Európai Unió az osztrák változásokat figyelembe véve úgy gondolta jobban jár, ha az ott alakuló módosításokat megakadályozza, de legalábbis az uniótól távol tartja az osztrák politikát. Néhány nappal az új kormány megalakulása előtt Ausztria tizennégy EU-társállama titokban úgy határozott, hogy az Ausztriával fenntartott kapcsolatokat nagyon alacsony szinten befagyasztja, és az országot politikailag elszigeteli. Kinyilvánították, hogy ezek a „büntetőintézkedések" csak a kormány ellen irányulnak, ez azonban gyorsan illúziónak bizonyult: aki egy kormányt büntet, ezzel automatikusan bünteti az ország polgárait is. A tizennégyek hivatalos szankciói az európai polgárok egy részét is nyílt és ellenséges diszkriminációra bátorította az osztrákokkal szemben az emberi és szakmai kapcsolatok síkján. Mindez az osztrákok nagy többségéből – tehát távolról sem csak Haider választóiból – a harag, a tehetetlenség és a megalázottság érzését váltotta ki. Egyedüli vigasz, hogy sok jel szerint az európai országok polgárainak többsége határozottan elutasította ezt a hirtelen diszkriminációt.

14 15

Anton Pelinka: Vergleich politischer Systeme, Böhlau UTB ,2005 18. o. http://www.poltudszemle.hu/szamok/2007_1szam/2007_1_kurtan.pdf

28

Ezek a bojkottintézkedések egy sor kritikus megállapítást tesznek szükségessé az EUról:  Abban az esetben, ha a tizennégyeknek ez a szankciója uniós rendszabály, akkor jogellenes. Pontosan azokat az alapelveket sérti, melyeknek megsértését most abszurd módon Ausztriának róják föl. Először is a demokrácia elvét. Hiszen az új kormány vitathatatlanul demokratikus választással került hatalomra, és a még januárban szóba kerülő – és sok EU-kormány nyilvánvaló szimpátiájával kísért – szociáldemokrata kisebbségi kormánnyal szemben egyértelmű többsége van a parlamentben.  Az EU-szankció sérti az emberi jogokat is, hiszen minden jogrend ezek között tartja számon a tisztességes eljárást, ami magában foglalja a világos, konkrétan leírt vádat, a védekezés lehetőségét és a független bíróságot. Sok jogász és filozófus egyaránt a joguralomban látja talán a legalapvetőbb emberi jogot, amely nélkül az összes többi értelmét veszti. Az az eljárásmód, hogy tizennégy kormányfő összetelefonál, és megbünteti a tizenötödiket, mindenesetre az unió egy szabályának vagy bevett gyakorlatának sem felel meg.  Mivel a Haider elleni kifogások egytől egyig kijelentésekre, tehát szavakra vonatkoznak, az EU a vélemény-bűntett alapjogilag rendkívül érzékeny területén mozog. Erre azonban az uniónak nincs semmilyen kompetenciája. Ausztriában viszont szigorú, egyes liberális jogászok szerint túl szoros törvények vannak érvényben

a

nemzetiszocializmussal

összefüggő

vélemény-bűntettekkel

szemben. Sok más országgal ellentétben, Ausztriában szigorú büntetés jár a nemzetiszocialista tevékenység felújítására vagy az Auschwitz-hazugságra. Haidert ilyenben sohasem ítélték el (de nagyon sok becsületsértési eljárás folyt ellene).  Ha viszont a szankció „bilaterális", az EU keretén kívüli, tehát általános politikai lépés, ami a világ minden országa között lehetséges, akkor a tizennégyeknek az egységes mérce teljes hiányosságát lehet felróni. Hogyan van az, hogy Oroszországgal, melynek csapatai Csecsenföldön vérfürdőt rendeznek, normális kapcsolatokat tartanak fenn – de Ausztriával nem, holott itt csupán egy még csak nem is kormánytag politikus néhány tisztán verbális megnyilvánulásáról van szó? Néhány tucat további rendkívül problematikus országról már ne is beszéljünk. 29

 Az EU-tizennégyek nagyon bölcsen sosem definiálták, hogy pontosan miben is áll az inkriminált tényállás. Hiszen nagyon sok EU-országban vannak vagy voltak hatalmon pártok, melyek legalább annyira nem tiszták, mint a Jörg Haider-féle idézetlista. –

Olaszországban volt már a kormányban, Spanyolországban most is benne van egy közvetlen fasiszta utódpárt.

–

Finnországtól Olaszországon át Franciaországig ortodox kommunista pártok vesznek részt jelenleg a hatalomban. Nem is szólva a különféle reformkommunistákról, akik Haiderhez hasonlóan többé-kevésbé hiteles bocsánatkéréssel elfordultak a múlt bűneitől (amelyek Haidernél a reform kommunistáktól eltérően csak szavakban, és nem tettekben álltak).

–

A francia államelnöktől, Chiractól is lehet idézni néhány olyan idegenellenes kijelentést, amely állja a versenyt a joggal kritizált szabadságpárti. Nemkülönben Straw brit belügyminisztertől is.

–

Ha az inkriminált tényállás az, hogy az osztrák szabadságpártiak bevándorlási

stoppot

belügyminiszterre,

akarnak,

aki

akkor

nemcsak

gondoljunk

nagymértékben

Schily

német

megszorította

a

bevándorlást, mint gyakorlatilag az összes EU-belügyminiszter, hanem ezen felül a menedékjogot is meg akarja szüntetni. Amit Ausztriában még soha senki nem követelt. –

Ha viszont a kifogás veleje a szélsőjobb szóban fejeződik ki, akkor először is definiálni kellene ezt a szót. Eltérően az olyan pártoktól, amelyek valóban szélsőjobboldaliak, az FPÖ nincs a halálbüntetés mellett, nem terjesztett elő semmiféle

totalitárius,

a

demokrácia

vagy

az

igazságszolgáltatás

függetlensége ellen irányuló javaslatot, nem követeli a külföldiek eltávolítását, nem kezdeményezett vagy támogatott erőszakos akciókat, mondjuk menekültszállások felgyújtását, soraikban nincsenek verőbrigádok, folyamatosan a NATO-tagság mellett lép fel (míg állítólag minden szélsőjobboldali

párt

ellene

van),

nincsenek

nyílt

antiszemita

megnyilvánulásai.16  Az EU-tizennégyeknek szembe kell nézniük azzal a kérdéssel is, hogy vajon nem váltak-e a Szocialista Internacionálé eszközévé. Elvégre a portugál EU16

Anton Pelinka: Vergleich politischer Systeme, Böhlau UTB ,2005 23. o.

30

elnök, aki az osztrákellenes szankciókat meghirdette, történetesen a Szocialista Internacionálé elnöke is egyben. Mindenesetre jellemző, hogy a tiltakozás csak akkor tört ki, amikor az osztrák szociáldemokraták a Néppárttal való szakítás után hiába próbálták rávenni az FPÖ-t, hogy toleráljon egy kisebbségi szociáldemokrata kormányt. Emellett három különböző EU-ország fél tucat oknyomozó médiuma bizonyítékokat talált arra vonatkozóan, hogy az európai állam- és kormányfők csak azután kezdtek akcióba, hogy osztrák kollégájuk, Viktor Klima (és a független polgári, de Klimával baráti viszonyban álló szövetségi elnök, Klestil) ilyen irányú nyomásgyakorlásra kérte őket. Az is feltűnő, hogy amikor az SPÖ szerzett kancellárságot a szabadságpártiak segítségével, nevezetesen 1970-ben és 1983-ban, semmiféle nemzetközi reakció nem volt, jóllehet az akkori miniszter, illetve pártfőnök egyértelműen bűnösebb volt a nemzetiszocializmus dolgában.  Azoknál a nem Szocialista Internacionáléba tartozó pártoknál is, amelyek Ausztria

ellen

foglaltak

állást,

konkrétan

kimutathatók

individualista

pártszempontok. Aznar spanyol miniszterelnök éles antifasiszta fellépéssel a következő parlamenti választásokon a szocialistáktól akart szavazatokat elhódítani a politikai középen. Chirac francia elnök a Haidertől való éles elhatárolódással a Franciaországban mindig népszerű náciellenes választási propagandát akarta kivenni a szocialisták kezéből; továbbá meg akarta akadályozni, hogy a polgári választók a valóban szélsőjobboldali Le Penre adják szavazatukat. Tanácsosabb lett volna, ha inkább a Haider és Le Pen közti különbségekre mutat rá. A tárgyilag téves egyenlősítés most Le Pennek csak felhajtóerőt ad.17  Az EU-országok továbbá nem vették tekintetbe az osztrák kormányváltás fő motívumát: ez volt az egyetlen lehetőség, hogy harminc év után elérjék egy szocialista kormányfő leváltását. A szabadságpártiak további kizárása ugyanis a szociáldemokrata kormányzást garantálta volna. Ha Ausztria enged a nyomásnak, az a nem szocialista választók között nagy demokrácia-csömört és frusztrációt váltott volna ki. Elképzelhető, hogy az ebből eredő tiltakozó hangulat az FPÖ-t az abszolút többség közelébe vitte volna, ami így, hogy ez a párt is elhasználódik a kormányzati munkában, már nem várható. 17

http://www.hhrf.org/europaiutas/20003/24.htm

31

 Az EU-országoknak továbbá szembe kell nézniük azzal a kérdéssel, hogy vajon a kis országokkal szemben nem járnak-e el sokkal könnyebb kézzel, mint a nagyokkal szemben. Sok minden mutat arra, hogy Ausztria egyfajta főpróba volt, felkészülés, hogy hogyan bánjanak a jövőben az új tagokkal és az ottani, a tradicionális pártsémába nem beleillő pártokkal. Az önkényes és nem világosan definiált értékkatalógusra támaszkodó eljárással azonban rossz szolgálatot tettek ennek a célnak.  Súlyos kifogás továbbá az is, hogy vajon a teljesen tarthatatlan Hitler–Haiderpárhuzammal, amelyet legalábbis egyesek a kellő alap nélküli EU-akcióból levezetnek, nem adnak-e tápot Hitler fölöttébb veszélyes trivializálásának. Mert fennáll a veszély, hogy a történelemben járatlan nemzedékek nem Hitlerről fognak Haiderre következtetni, ami e párhuzam nyilvánvaló szándéka lenne, hanem az ismerős és egyáltalán nem veszélyesnek látszó Haiderből fognak következtetni a már a múlt homályába vesző Hitlerre.  A tizennégyeknek mindezen felül szembe kellett nézniük azzal a kényes problémával, hogy hogyan jöjjenek ki ezekből a határidő nélkül meghirdetett szankciókból, melyek fő céljukat már elvétették, hiszen avégett hozták őket, hogy az osztrákokat (vagy konkrétan a kereszténydemokrata Osztrák Néppártot) visszariasszák a fekete-kék koalíciótól. Ha a szankciókat lassan visszaszívják, ez olyan presztízsveszteséget jelent, amiből csak a valóban szélsőjobboldali pártok húznak hasznot. Ha következetesek maradnak, akkor ezzel nemcsak Ausztriának ártanak, de az uniónak is, melynek bonyolult döntési mechanizmusa eddig nagyon erősen a konszenzusra épült.  A tizennégyek azonban már eddig is ártottak az uniónak. Mert sok országban, különösen a kisebbekben, amint az az utóbbi időben tapasztalható, egyre nagyobb ellenállás fogadja azt a tervet, hogy az unió erősítse nemzetek fölötti jellegét, hogy a konszenzus elvét további megszorításoknak vessék alá, amint az épp az unió bővítése kapcsán megfogalmazódott. Az EU-ban, de különösen a tagjelölt országokban sok polgár teszi fel magának a kérdést: Ha egy országgal már most így lehet bánni, ahogy Ausztriával bántak, mi lesz akkor, amikor az uniónak még több joga lesz? Sok jel utal arra, hogy ezen megfeneklik az unió szükségszerű elmélyítése. És hogy ezzel veszélybe kerül a bővítés is, melyet többek között a jelenlegi pápa is erősen szorgalmaz. 32

5.3 Következtetések Az ország polgáraihoz eljutott információk ezen történésekről rendkívül elkeserítették az ott élő embereket. Ez a fejlemény sok osztrákot nagyon reményvesztett állampolgárrá tett. Először is azért, mert úgy érezték, országukkal nem bántak tisztességesen. Másodszor azért, mert meggyőződéses európaiak, akik Ausztriában nemrég még egyértelműbb többséget alkottak, mint más EU-országokban. De leverő eredményt hoz ez az elemzés a múlttal való számvetés általános szempontjából is. Lehetséges-e egyáltalán megbirkózni a múlttal? Legyen szó akár a nemzetiszocialista, akár a kommunista múltról – mert vajon akkora különbség van a XX. század e két nagy bűne között, hogy Európa különbözőképpen kezelje őket? A múltat ma szinte mindenütt csak mint aktuális fegyvert használják. Főleg ott van ez így, ahol politikusok és nem csak jogászok és tényfeltáró történészek érvelnek a múlttal, és nem a megértés és a tanulás vágyától vezettetve, nem azért, hogy sok minden ne történhessen meg újra, hanem hogy lebunkózó érvekkel csapják fejbe politikai ellenfeleiket. Az is lehetséges, hogy a morális tisztaság szellemében nagyon keményen számon kérjék a múltat, s évtizedek múltával is megbüntessenek minden ismertté vált bűnesetet. Az viszont történelmi katasztrófa, –

ha manipulatív és szelektív módon foglalkoznak a múlttal,

–

ha a pártpolitikai barátokkal elnézően, másokkal könyörtelenül bánnak,

–

ha a nemzetiszocialista bűnöket elvileg másként kezelik, mint a kommunista bűnöket,

–

ha a múltat rasszista elfogultsággal ábrázolják, tehát csak bizonyos nemzetiségű vagy nyelvű embereket tesznek felelőssé, másokat viszont nem,

–

ha nemcsak tetteket és tényeket ítélnek el, hanem véleményeket is,

–

ha a múltat aktuális gazdasági érdekeket követve politikai nyomás gyakorlására használják,

–

ha a múltról nem független és mindenben objektív mércét kereső bírák hozzák az ítéletet, hanem politikusok, ami, miként a mostani osztrák eset mutatja, pártpolitikai és választási érdekeket tol az előtérbe,

33

–

ha azért mutogatnak másoknak talán a groteszkségig eltorzult múltjára, hogy ezzel saját múltjukról tereljék el a figyelmet, és ezáltal a jó szerepében tetszeleghessenek,

–

ha, miként fentebb Ausztria példáján ecseteltem, a múlt politikai bűneinek kezelése a politikai konjunktúra állása szerint 180 fokos fordulatot vesz,

–

ha a múlttal való számvetés nem jogilag megvizsgálható tényekre, hanem előítéletekre irányul, ha tehát nagyon könnyű ráütni valakire a náci vagy a stázi-ügynök bélyegét, az illetőnek azonban alig van lehetősége, hogy e bélyegtől megszabaduljon,

–

vagy ha nagy államok egészen jogtalanul járnak el a kicsikkel szemben: gondoljanak Svájcra, hogyan állították az utóbbi években nemzetközi pellengérre a menekültek restriktív befogadása miatt, jóllehet pontosan annyi zsidót fogadott be, mint a nagy Egyesült Államok, amely menekülő zsidókkal zsúfolt hajókat nem engedett kikötni, és amelynek konzulátusain is tízezerszámra utasították el kétségbeesett zsidók vízumkérelmét.

Jó volna, ha az európaiak közösen kidolgoznák azokat a történeti, jogi és morális normákat, amelyekhez igazodva lehetővé válna a múlttal, minden múlttal való tisztességes számvetés. Csak így maradhat eleven az emberekben az érintettség érzése, hogy mindenkinek fájjon, amivel az ember más embereknek szenvedést tud okozni. Csak így tarthatók a politikai szócsaták rendezett mederben. Csak így lehet tanulni a múltból. Hiszen az emberiség legközelebbi nagy katasztrófái aligha a horogkereszt felől és aligha a sarló és kalapács felől fenyegetnek, hanem egészen bizonyosan az intolerancia felől, a hazudozás és képmutatás felől, a jogállamiság és a humanitás megsértése felől.18

18

http://www.hhrf.org/europaiutas/20003/24.htm

34

6. Anglia szándéka az unióból történő kilépése felé Az Egyesült Királyság és az Európai Unió között sosem volt hiteles az együttműködés. Mi eredményezi a szakadékot a két oldal között és van-e remény megbékélésre a politikai környezet barátságtalanabbá válása és a pénzügyi válság elhúzódása közepette? Talán a politika és a történelem által megszokott attitűd hozza létre a problémát.

6.1 Az aktuális politika Angliában Nagy-Britannia Liberális Demokrata Pártja, amely jelenleg a konzervatívokkal koalícióban kormányoz, erősen EU-barát álláspontot képvisel. Vezetője a félig holland és számos nyelvet anyanyelvi szinten beszélő Nick Clegg. Vele ellentétben koalíciós partnere, David Cameron miniszterelnök gyakran a saját pártjában is az EU-val szemben keményebb fellépést követelő hangokkal küzd. Az Egyesült Királyság EUtagságának leghangosabb ellenzője azonban az egyre növekvő népszerűséggel bíró Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP). Nemrégiben egy eastleigh-i pótválasztáson az UKIP a második helyet szerezte meg a liberális demokraták után, a harmadik helyre száműzve ezzel a Konzervatív Pártot. A vezető, Nigel Farage szerint ez többet jelent a fennálló hatalom ellen demonstrálók tiltakozó szavazatainál. A mai brit politikusok – a korábbi ciklusok politikusaihoz hasonlóan – igyekeznek megfejteni, miért is tartják az állampolgárok Európát annyira zavarónak. A kormányfő már januárban bejelentette, hogy 2015-ös konzervatív választási győzelem esetén (és még egy-két feltétel teljesülésével) népszavazást fognak kiírni az EU-tagságról.19 Sőt egyre hangosabbak azok is, akik a párton belül egy a következő parlament kezét is megkötő törvényt követelnek a népszavazásról. Ám akik régóta odafigyelnek a szigetország politikai csatározásaira, tudják, hogy ez az ügy egyaránt megosztja a balés a jobboldalt, és korábban is éles vitákat okozott mind a politikai elit soraiban, mind a szélesebb közvéleményben. Új csoport kezdte meg működését július 15-én az Egyesült Királyságban: a „Brit befolyás”

a

szigetország

európai

uniós

tagságával

kapcsolatos

népszavazás

eredményébe szeretne beleszólni. A csoport a „szokásos” kiáltvány mellett könnyen 19

http://www.cafebabel.co.uk/budapest/article/az-egyesult-kiralysag-es-az-eu-megszunhet-e-az-uniobolvalo-kilepes-vagya.html

35

érthető infografikákkal igyekszik bemutatni, hogy milyen pozitív hatása van az EUtagságnak az Egyesült Királyságra, és hogy miért lenne „történelmi hiba” a kilépés. Mások azonban éppen a kilépés esélye miatt lelkesek: az Institute of Economic Affairs (IEA) nevű gazdasági kutatóintézek százezer eurót ajánlott fel annak, aki a legjobb tervet készíti az Európai Unióból való kilépésre, és arra, hogy hogyan illeszkedhet be az Egyesült Királyság az ezt követő új geopolitikai és gazdasági helyzetbe. Ha ugyanis a referendumon a kilépés mellett döntenének, az a szervezet szerint „komoly történelmi esemény” lenne, amely „akár a berlini fal leomlásához, vagy Németország újraegyesítéséhez lenne hasonlítható”.20

6.2. Uralkodó munkásosztály kérdése Az európai egység gondolata már a második világháború lezárása óta foglalkoztatja a brit politikusokat. Winston Churchill egy 1946-os zürichi beszédében arra hívta fel Európa népének figyelmét, hogy „fordítsunk hátat a múlt szörnyűségeinek”. Újfajta társulási viszonyra szólította fel a franciákat és a németeket, és figyelmeztetett: „Ha létre akarjuk hozni az Európai Egyesült Államokat – vagy bárhogy is nevezzük –, most kell elkezdenünk.” Ezzel egy időben a baloldalról egyesek – például George Orwell – az egyesült szocialista európai államok létrehozása mellett érveltek. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk: sem Orwell, sem Churchill egy pillanatra sem gondolta, hogy az Egyesült Királyság is része legyen az egységes Európának. „Az inkább nekik (a kontinensen élőknek) való, az ő javukat szolgálja, nem nekünk és a mi javunkra.” Ez az ellentmondásoktól sem mentes attitűd az európai integráció lassú formálódásának időszakában is fennmaradt. Robert Schuman (egykor német állampolgárságú) francia külügyminiszter 1950-ben vetette fel a vas- és acélközösség létrehozását (a Montánuniónak is nevezett szervezet a következő évben jött létre). Amikor felmerült a brit részvétel kérdése, a szigetországi politikusok mindjárt kiszúrták a lényeget. A későbbi konzervatív miniszterelnök, Harold Macmillan leszögezte: „Nem fogjuk egy nemzetek fölötti hatóságnak átjátszani a bányáink vagy acélgyáraink bezárására való jogot.” Az egyik munkáspárti vezető, Herbert Morrison pedig állítólag azt mondta: „Nem tehetjük. A durhami bányászok nem viselnék el.”

20

http://www.cafebabel.co.uk/budapest/article/az-egyesult-kiralysag-es-az-eu-megszunhet-e-az-uniobolvalo-kilepes-vagya.html

36

Mindez mélyebb történelmi tradíciókra épült: Nagy-Britanniának úgymond el kell kerülnie, hogy belekeveredjen egy túlnyomórészt katolikus kereszténydemokraták által kidolgozott összeurópai szisztémába. A háború után frissen államosított iparban a durhami bányászoknak – emlékeztet Robert Colls professzor – a fejükbe verték, hogy ők „az új uralkodó osztály”. És ugyan „miért dobták volna oda előjogaikat egy frankogermán katolikus értelmiségi elitnek?” A jól ismert Európa-ellenes viselkedés már ebben a korszakban is szemmel látható volt: a kívülállónak átadandó irányítástól való félelem párosult a kontinentális becsvággyal kapcsolatos gyanakvással. Az 1950-es évek vége és az 1960-as évek azonban Nagy-Britanniát egyre inkább belevonták az összeurópai ügyekbe. Ahogy a brit gazdaság gyengülni kezdett, egyre nőtt a Közös Piac vonzereje. Mark Garnett, a Lancasteri Egyetem tanára szerint, míg az európai folyamatot „kapitalisták klubjának” tekintő munkáspártiak általában inkább ellenezték azt, Harold Macmillan a konzervatívokat az elfogadás irányába kezdte terelni. De ez is elég kényszeredett volt. Garnett szerint legalábbis Macmillan „kellemetlen szükségszerűségnek” tekintette a dolgot.

6.3. Beletörődés és közöny Amikor az 1970-es évek elején Edward Heath konzervatív miniszterelnök beléptette Nagy-Britanniát (kétszeri sikertelen próbálkozás után) az EU elődjébe, az Európai Gazdasági Közösségbe (EGK), látható ellenállás nem mutatkozott. Az ország – Garnett kifejezésével – „engedelmes” maradt, és a brit választók kevesebb jelentőséget tulajdonítottak Európának, mint mondjuk az egészségüknek. Ám a közvéleményt nem sokkal később már próbára tették. Amikor 1974-ben a Munkáspárt került kormányra, Harold Wilson miniszterelnök megpróbált úrrá lenni az Európával kapcsolatos politikai megosztottságon a brit tagság „újratárgyalásával”, amelynek eredményét népszavazásra bocsátotta – ugyanúgy, ahogy azt nemrégiben David

Cameron

is

felvetette.

Akkortájt

azonban

meglehetősen

korlátozott

újratárgyalásról volt szó. És olyan kérdések beemelésével, mint az Új-Zélandból és a Karib-térségből származó import, feladta az Európa többi részével nem megosztott globális érdekeket képviselő (még a birodalmi múltból származó) brit eszmét. Az 1975-ös népszavazási kampányban domináltak az élelmiszerárakkal kapcsolatos, zsebre menő kérdések. A brit tagság pártfogóinak sokkal nagyobb költségvetés és szélesebb támogatói kör állt a rendelkezésükre – utóbbiba az új konzervatív vezető, 37

Margaret Thatcher is beletartozott. Kétharmados fölénnyel nyerték meg a referendumot, és Harold Wilson derűlátóan jelenthette ki: „egy 14 éves vita végére tettünk pontot”. Sokan egyetértettek ezzel. Peter Clarke történész, aki az 1990-es évek közepén adta ki Nagy-Britannia 20. századi történetéről szóló könyvét, arra a következtetésre jutott, hogy a népszavazás „ellentmondást nem tűrő határozottsággal zárta le a kérdést”.A 90es években azonban – a már euroszkeptikus Margaret Thatcher távozásával a hatalomból – a konzervatív táborban ismét elkeseredett vita tört ki az európai integrációval kapcsolatban. Mark Garnett szerint Thatcher „elfogadottabbá tette az elit számára az euroszkepticizmust”, és felszínre hozta a „lappangó ellenérzéseket.

6.4. Európai Unió és a Habsburg Birodalom Időközben viszont a munkáspártiak – a thatcherista gazdaságpolitika alternatívájaként – lelkesedni kezdtek a „szociális Európa” eszménye iránt. Tony Blair miniszterelnökként Európa-pártibbnak ígérkezett minden elődjénél. Ám mégsem tudta rávenni kormányát – különösen Gordon Brown pénzügyminisztert, későbbi utódját a miniszterelnöki bársonyszékben –, hogy csatlakozzanak az eurózónához. A brit pragmatikus szkepticizmus új erőre kapott, amikor a gazdasági kísérletek rátromfoltak az ország európai rendeltetésére. Az eurózóna válsága továbbra is fokozatosan emelte a kétségeket. Nagy-Britannia most még bizonytalanabbnak érzi magát az EU tartóoszlopát alkotó államokkal való viszonyban, melyeknek szorosabbra kell fűzniük az egységet az euró túléléséért. David Cameron – az elmúlt évtizedek sok brit miniszterelnökéhez hasonlóan – igyekszik is lecsillapítani saját, a belső pártviszályokhoz és a közvélemény átfordulásához fűződő félelmeit. Az elmúlt években az EU-val kapcsolatban barátságosabb érzelmeket tápláló pártok – a Munkáspárt és a jelenleg a konzervatívokkal koalícióban kormányzó liberális demokraták – is sokat bosszankodtak az euroszkepticizmus felívelésén, márpedig ez a jelenség a brit EU-tagságról döntő esetleges népszavazás kimenetelét meglehetősen kétségessé teszi. Az Unióval szembeni ellenszenv egyik fő haszonélvezője persze az UKIP. Érdekes tény, hogy a Függetlenségi Párt első vezetője egy történész volt – a London School of Economics professzora, Alan Sked –, akinek szakterülete a Habsburg Birodalom története. Vajon az eurózóna, illetve az Európai Unió ugyanolyannak bizonyul, mint az önmagát túlnövő Habsburg Birodalom, és ha a britek nemmel szavaznak, fokozatosan olvadni 38

kezd? Kétség sem fér hozzá, hogy a jövő történészei gazdag adalékokat találnak majd erről Nagy-Britannia régóta húzódó európai drámájának utolsó jeleneteiben. Véleményem szerint, ha Anglia sikeresen „megszabadul” az Eu-tól, és ez sikert vagy épp kudarcot okoz az országnak, hatalmas érdeklődés és politikai viták lavinája indulhat el a tagállamok között azzal kapcsolatban, hogy számukra megéri-e továbbra is az Unió tagjaként létezni.21

7. Hipotézis a jövőben: Függetlené válik Skócia Nehéz, majdnem lehetetlen lesz a függetlenné vált Skóciának az Európai Unióhoz csatlakoznia. Valójában a független Skócia uniós tagsága kapcsán kezdettől fogva a körül folyik - egyre élesebb - jogi vita, hogy vajon a tartomány mikortól, és milyen formában folyamodhat uniós tagsága megőrzéséért. Amennyiben ugyanis a szeptemberi népszavazás támogatja az elszakadást, megindulhat a függetlenedési folyamat, amelynek bekövetkeztére formálisan csak 2016 márciusban kerülne sor a skót tervek szerint.

7.1 Függetlenség esetleges pozitív következményei Egy 2013 november 20-i közvélemény-kutatás szerint a lakosság 38 százaléka szavazna csak igennel a függetlenségre, 47 százalékuk pedig elutasítaná a kezdeményezést. A feltételezett szavazati arányból kiindulva nem sok esélyt adhatunk Skócia Egyesült Királyságtól való sikeres elszakadásnak. De amennyiben Skócia függetlensége valóra válna, az ezt támogató, jelenlegi miniszterelnök, Alex Salmond azt is megígéri, hogy a brit zászló sem lebeg majd többé Skóciában, illetve egy sor olyan intézkedés bevezetését említi, amelyet már a skót kormány és a Skót Nemzeti Párt is megígért: -

Továbbra is a font lenne a skót fizetőeszköz, és Skócia igazságosan részesülne a brit államadósságból

-

Skócia a földrajzi adottságainak megfelelően részesülne az olajbevételekből, ami, tekintve, hogy a brit olajlelőhelyek több mint 90 százaléka a skót partoknál fekszik, elég nagy összegeket jelent

-

Nem növelnék az adókat azért, hogy finanszírozzák a közkiadásokat, miközben az adókedvezményeket inflációarányosan növelnék

21

http://index.hu/tudomany/tortenelem/2013/09/21/kilepnek-e_a_britek_az_eu-bol/

39

-

Új, írott alkotmány, amelyben rögzítik, hogy az államfő a királynő (NagyBritanniának nincs írott alkotmánya)

-

A Királyi Postát újraállamosítanák

-

15 ezres skót hadsereget állítanának fel, és lenne új, skót hírszerzés és titkosszolgálat

-

Garantálnák, hogy a minimálbér együtt nőjön az inflációval. Ha ezt változást már 2008-ban bevezetik, akkor a legkisebb keresetűeknek 675 fonttal (240 ezer forint) több lenne a zsebében.

-

70-90 skót nagykövetséget nyitnának. Ennek a költsége 120 millió font (kb. 42 milliárd forint).

-

3 százalékkal csökkenne a társasági adó, és 50 százalékkal a reptéri illeték

-

Egyéves korig lenne ingyenes bölcsőde. Ez 35 ezer új munkahelyet jelent.

-

Új, skót közmédiát indítanának a BBC helyett

-

Az atomfegyvereket 2020-ig elszállítanák Skóciából 22

A többféle jogi választ kapott kérdés ennek kapcsán, hogy Edinburgh megkezdheti-e a taggá válásról folyó egyeztetést Brüsszellel még – kvázi „kivezetés” alatt álló brit tartományként – az unión belülről? (Ez esetben a rendelkezésre álló idő akár elég is lehet, lévén, hogy Skócia jelenleg is az érvényes EU-joganyag alapján funkcionál.) Avagy meg kell várnia, amíg formálisan is függetlenné válik, ezzel mintegy „egyedülálló alanyként” – Nagy-Britanniából is, és az EU-ból kiválva -, új, önálló entitásként kell megkezdenie a csatlakozási tárgyalást a „benn maradt” EUhuszonnyolcakkal? Az utóbbi forgatókönyv rengeteg problémát vethet fel, hiszen a jogfolytonosság megszakadásával

például

2016-tól

megszűnne

Skócia

jogosultsága

a

közös

agrárpolitika, a kohéziós politika addig folyósított forrásaira és a brit költségvetési visszatérésre is. Az eddigi EU-intézményi értelmezés többnyire mind abba az irányba húzott, miszerint Skócia nem számíthat a tagsági viszony automatikus megtartására.

Jelenleg csupán feltevés minden variáció a skót jövővel kapcsolatban, de amennyiben függetlenné válnak, egy új korszak kezdődik Skócia számára az Egyesült Királyságon

22

http://index.hu/kulfold/2013/11/26/a_fuggetlen_skocia_jobb_hely_lesz/

40

kívül. Rengeteg pozitív eredménnyel járna, ha megvalósulna a Salmund által ígért intézkedések köre, viszont óriási akadály lenne az Európai Uniótól való elszakadás. Skóciának ezt mérlegelnie kell, kérdéses, hogy ha kockáztat és a szavazás során a függetlenedés nyer többséget, termel-e annyit hasznot önállóan, hogy legyőzze a tőle elbarikádolt Unió által okozott veszteségeket.23

23

http://www.bruxinfo.eu/cikk/20140216-barroso-huti-a-skot-eu-tagsagi-remenyeket.html

41

8. Magyarországot is támadja az Unió Mivel országunk is tagja az Európai Uniónak, úgy gondolom megérdemli, hogy említést tegyünk a mi politikánkat kritizáló tevékenységekről is. A legújabb kormány változtatásai ugyanis konfliktus okoztak az unió és Magyarország között. Barátságtalan levelet kapott Magyarország az Európai Uniótó 2011-ben, melyben különböző, számára érthetetlen reformintézkedések magyarázatát követeli. az Európai Bizottság azt állította, hogy új törvényeink az uniós Alapjogi Chartába ütköznek.

8.1. Hirtelen választ kérnek a levélre 2011 decemberében alig két hete maradt a kormánynak arra, hogy meggyőzze az Európai Bizottságot arról, - hogy többek között - a főbíró és az adatvédelmi ombudsman idő előtti leváltása, az alaptörvény és az egyes sarkalatos törvények nem sértik az uniós irányelveket. A kormány nem volt könnyű helyzetben: eddig még nem volt példa arra, hogy az Európai Bizottság azt állítsa, egy tagállam törvényei az uniós Alapjogi Chartába ütköznek. „Viviane Redingtől szokatlanul rideg és meglepő volt a hatályba lépő új alaptörvénnyel és az ehhez kapcsolódó törvényekkel kapcsolatos európai bizottsági levél, mert a korábbiakban az Európai Bizottság még elzárkózott attól, hogy az egyes szabályok technikai vizsgálatán túl a szabályozás elfogadásának céljait vagy körülményeit vizsgálja, most pedig erre is rákérdezett Az Európai Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie, hogy az unió tagállamai miképpen veszik át és milyen módon alkalmazzák az EU joganyagát. Mindazonáltal, ha a tagországok uniós jogot hajtanak végre, akkor kötelességük Alapjogi Charta szerint eljárni, amely az unió alapvető értékeit rögzíti. Reding levele szerint már az alaptörvény tavaszi elfogadása után vizsgálták, hogy megfelel-e az uniós szerződéseknek és az Alapjogi Chartának. Részben a magyar szervekkel folytatott konzultáció alapján akkor arra jutottak, hogy csak az alaptörvényt végrehajtó törvények és gyakorlat ismeretében lehet megállapítani, hogy a szabályok megfelelnek-e az uniós szerződéseknek. Az említett levél azonban arra utal, hogy

42

Reding szerint az elfogadott és elfogadásra váró sarkalatos törvények ezeknek nem felelnek meg. Későbbiekben Reding szóvivője, Matthew Newman azt mondta, annak okáért szabott az EB öt napos határidőt a válaszra, mert az új magyar alaptörvény a következő éve (2012) január elsején életbe lép. Kifejtette, az EB-nek – mint az uniós szabályok és az alapszerződés őrének – nemcsak jogában áll, de kötelessége is a kérdéses magyar jogszabályokkal kapcsolatos felmerült bizonytalanságok tisztázása. Magyarország – mint az EU teljes jogú tagja – köteles tiszteletben tartani az uniós jogot és határidőre megküldeni a válaszát – tette hozzá a szóvivő.24 8.1.1. Kérdések Európai Bizottság nem értette, hogy a kabinet miért akarja leszállítani a bírák nyugdíjkorhatárát a jelenlegi 70-ről 62 évre, ha egyébként az öregségi nyugdíjkorhatárt 65 évre emelik. Az Európai Bizottságnak komoly problémái voltak a Legfelsőbb Bíróság átalakításával is, így arra is rákérdeztek a magyar kormánynál, hogy miért nem töltheti ki az LB aktuális elnöke (Baka András) az alkotmányban meghatározott mandátumát. Az Európai Bizottság emellett garanciákat kér a levelében a szintén újonnan felálló Országos Bírósági Hivatal függetlenségével kapcsolatban is. Brüsszel szerint aggodalomra ad okot az is, hogy az (akkori) adatvédelmi ombudsman, Jóri András nem tudja kitölteni a korábban kapott hatéves mandátumát, mert a magyar parlament a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság létrehozásával megszüntetni a hivatalát.25

8.2. Európai kritika az engedetlen Magyarország miatt Hazafiságával Orbán Viktor magyar miniszterelnök szembe megy a kor szellemével és mások által politikailag helyesnek tartott elvekkel – írta 2013 júniusában Reiner Liesinger a Die Presse vendégkommentár-oldalán. E rovat a szerkesztőség véleményével nem egyező írásokat is közöl, némelyiket vitaindítónak szánva, pedig a miniszterelnök (a korábbi veszteséges évek után) Magyarország sikereit kívánta minél inkább növelni és hazájának gazdasági, jogi és egyéb fontos területeit fejleszteni.

24 25

http://hvg.hu/itthon/20111215_Europai_Bizottsag_Reding_kovetkezmenyek http://hvg.hu/itthon/20111215_Europai_Bizottsag_Reding_kovetkezmenyek

43

Orbán pártja tagja az Európai Néppártnak (EVP), amelyhez az ÖVP valamint a CDU és a CSU is tartozik. Orbán elsősorban azonban hazafi, azonban hazaszeretettel az EUvilágon belül sarokba állítja magát az ember. Ennek okán, amikor szócsatába keveredik az Európai Parlament elnökével, Martin Schulz-cal (SPD), az inkább Magyarországnak szól. Azt azonban komolyan kell venni, amikor a kereszténydemokrata, luxemburgi származású EU-s igazságügyi biztos, Viviane Reding, aki szintén az EVP-családhoz tartozik, maga is szóba hozza az EUalapszerződés 7. cikkelyét, melynek értelmében az Unió testületeiben meglevő szavazati jog megvonását is magába foglaló szankciókkal lehet sújtani azt a tagállamot, amely „megsérti a demokratikus alapértékeket. A helyzet sorsszerűen emlékeztet a 2000-ben megtartott ausztriai „helytelen” választással szembeni eljárásra (lásd: 5.1.1 Ausztria- FPÖ és Jörg Haider 23.oldal). Azzal a különbséggel, hogy annak idején nem maga az EU -Bizottság döntött a „különleges intézkedések (szankciók) bevezetéséről”, hanem 14 tagállam lépett fel a 15. tagállammal (az ÖVP-FPÖ koalícióval) szemben. Orbánnak diktatórikus hajlamot tulajdonítanak. És mindezt csak azért, mert a nemzeti konzervatív kormánya arra használja fel a kétharmados többségét, hogy alapjától kezdve megreformálja Magyarországot, és befejezze az 1989/90-es forradalmat. Az átalakítás intenzitását talán ahhoz lehetne hasonlítani, ami Nagy-Britanniában történt Margarat Thatcher alatt (lásd: 6.3 Beletörődés és közlöny, 36.oldal); tartalmilag azonban ez teljesen más irányba halad. Ténylegesen milyen szabályokat is sért meg a kritikusok véleménye szerint „engedetlen” Orbán? Azt állítják a bírálói, hogy pórázra fogná a médiát. Azt azonban még az ellenzéki szocialisták sem tudják komolyan állítani, hogy ne lenne szükség a külföldi kiadók és az eladósodott „állami hírközlő szervek” által uralt médiarendszer átalakítására. 8.2.1. A „nemzeti hitvallás” sem Európa ellenes A hitvallás csupán az ország határain kívül élő magyarokét érzett felelősséget hangsúlyozza, anélkül, hogy bármiféle területi követelést fejezne ki. „A nemzetet határokon át is egyesíteni kell. Nem a határok elmozdításával, hanem határokon átnyúlóan, kulturális és szellemi értelemben” – állítja Orbán a kritikusokkal szemben.

44

8.2.2. Népszavazás mellőzése A német Alaptörvénnyel és az amerikai Alkotmánnyal mutat hasonlóságot, hogy az Alaptörvényt népszavazás mellőzésével helyezték hatályba. Európában egyáltalán nem szokatlan dolog, hogy Magyarország és más országok Alkotmánybíróságának nincs olyan kompetenciája, mint amilyennel a Német Alkotmánybíróság rendelkezik; NagyBritanniában és Svédországban nincs is alkotmánybíróság. És az alkotmányos erővel bíró SPÖ-ÖVP-s nagykoalíciós törvényekkel Ausztriában is meglehetősen gyakran kiüresítik az

Alkotmánybíróságot

–

anélkül,

hogy emiatt

Brüsszel eljárást

kezdeményezett volna.26

26

http://www.szervuszausztria.hu/ausztriarolunkirjak/szervuszausztria-vendegkommentar-orban-diepresse-114565.html

45

9. Konklúzió Véleményem szerint az Európai Uniónak szüksége van a Szerződések módosítására és újabb, átalakított szabályzatok bevezetésére. Ahogy az egész világ politikája, úgy az európai országok eljárásai és kapcsolatai is nagy mértékben változnak, ennek következményeként a tagállamokra vonatkozó előírások is fejlesztésre szorulnak. Úgy gondolom azok a tagállamok, melyek nem érzik kamatozónak és hasznosnak uniós tagságukat joggal léphetnének ki, ha megfelelő indokot részletesen kifejtve és a negatívumokat felsorolva jelentik ki szándékukat. Nem azért lépnek be az Európai Unióba, hogy ha esetlegesen később korlátozva vagy fenyegetve éreznék magukat, csak azért maradjanak és tartozzanak bele ebbe a társaságba, mert muszáj. Elképzelésem szerint a kilépés eshetőségét meg lehet, sőt meg kell adni az országoknak. Főként akkor, ha ez felesleges konfliktust szül az unió és a bizonyos tagállam vagy a többi tagállam között. A kizárást csak végső esetben tartom alkalmazandó eljárásnak. Minden ember, állampolgár és minden ország, tagállam hibázhat vagy tehet olyat, amely nem tűnik kedvező módosításnak. Ha bizonyos lépések azok részletes megvizsgálása után csak azért tűnnek negatív döntéseknek, mert valamiféle korlátot szabnak, de azt a jövő fejlődése érdekében teszik, nem látom a kizárás szükségességét. Azonban ha az a bizonyos elhatározás a tagállam politikusainak részéről minden nézőpontból káros hatással van az ország, vagy akár az unió működésére, akkor természetesen nem csak a szavazati jogok megvonásával, de a kizárás megvalósításával is teljes mértékben egyetértek. A konklúzió tehát az említett Szerződések cikkeinek tartalma és a felsorolt valós esetek alapján számomra egyértelmű. Olyan módosításokat és alkalmazásokat kell bevezetni, vagy azon korábbit úgy módosítani, hogy mind az Európai Unió, mind pedig a tagállamok részére csakis kedvező hatással legyen.

46

Irodalomjegyzék  Angyal Zoltán, Asztalos Zsófia, Fazekas Judit, Gyeney Laura, Metzinger Péter, Milassin László, Osztovics András, Szabó Marcel (Szerkesztette: Osztovics András): Eu-Jog, Hvgorac Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2012, p40-56.  Dancsi Katalin: A haideri retorika. Azt osztrák Szabadság Párt koloniális beszédmódja az EU-bővítés összefüggésében. Replika. 2001. p131-148  Kurtán Sándor: A Szabadság Párt., Politikatudományi Szemle. 2007/1., pp. 2344  Németh István: Az osztrák út. Ausztria a 20. században. Összegzés és dokumentumok, Grotius-e Könyvtár/49, Eger, 2012, p74-84  Anton Pelinka: Vergleich politischer Systeme, Böhlau UTB ,2005  Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, nyolcadik kiadás, Budapest, 2011  Schulmeister, Paul: Berlini zsákutca : Az Ausztria elleni szankciók és az EUreformok között. Európai szemle, ISSN 0866-0085 , 2000. (11. évf.), 3. sz., p5567.  Szalayné Sándor Erzsébet: Az Európai Unióról szóló Szerződés 7. cikke Nizza előtt és után - az Ausztriával szembeni szankciók háttere és következményei. Európai jog, ISSN 1587-2769 , 2001. (1. évf.), 3. sz., p3-8.  Szerző: Kukorelli István: Az Alaptörvény és az Európai Unió Kiadó: Nemzeti Közszolgálati Egyetem. 2013.  Szerző: Nagy Péter: Egy folyamatosan megújuló téma: Az Európai Unió tagállamainak közigazgatása. Comitatus : önkormányzati szemle, 2012. (22. évf.) 212. sz. p81-83.  Az Európai Unió Bizottsága tíz tagállam ellen eljárást indít a közösségi jog megsértése miatt a hírközlés területén. Infokommunikáció és jog, 2005. (2. évf.) 7. sz. p27.

47

Jogszabályjegyzék  Maastrichti Szerződés: Szerződés az Európai Unióról  Lisszaboni Szerződés: Szerződés Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról  Római szerződés: (1957-es) Szerződés az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról

48

Hivatkozások  http://europa.eu/about-eu/institutions-bodies/index_hu.htm (letöltve: február 12.)  http://www.euvonal.hu/index.php?op=kerdesvalasz_reszletes&kerdes_valasz_id =1650 (letöltve: 2014. február 10.)  http://kitekinto.hu/europa/2012/12/05/kilepes_az_eubol_egy_lehetetlen_lehetseg/#.UwPr22J5N14 (letöltve: 2014. február 25.)  http://www.euvonal.hu/index.php?op=kerdesvalasz_reszletes&kerdes_valasz_id =648 (letöltve: 2014 február 10.)  http://europa.eu/legislation_summaries/institutional_affairs/treaties/treaties_maa stricht_hu.htm (letöltve: 2014. február 10.)  http://www.bruxinfo.hu/cikk/20130318-a-7-cikk-es-csatolt-reszei.html (letöltve: 2014. február 27)  http://europa.eu/lisbon_treaty/glance/index_hu.htm (letöltve: 2014 február 23)  http://www.lisbon-treaty.org/wcm/ (letöltve: 2014. február 22.)  http://index.hu/tudomany/tortenelem/2013/09/21/kilepnek-e_a_britek_az_eubol/ (letöltve: 2014 február 24.)  http://europa.eu/legislation_summaries/institutional_affairs/treaties/treaties_maa stricht_hu.htm (letöltve: 2014 február 15.)  http://www.euvonal.hu/index.php?op=kerdesvalasz_reszletes&kerdes_valasz_id =1447 (letöltve: 2014. február 10.)  http://www.cafebabel.co.uk/budapest/article/az-egyesult-kiralysag-es-az-eumegszunhet-e-az-uniobol-valo-kilepes-vagya.html (letöltve: 2014 február 25.) 49

 http://kitekinto.hu/europa/2013/07/19/elesedik_a_vita_a_brit_eu-tagsag_korul/ (letöltve: 2014. február 24.)  http://www.3szek.ro/load/cikk/67617/skocia_fuggetlenne_valasa_ellen.Kitekintő .hu (letöltve: 2014. február 22).  http://www.bruxinfo.hu/cikk/20140216-barroso-huti-a-skot-eu-tagsagiremenyeket.html (letöltve: 2014. február 26.)  http://index.hu/kulfold/2013/11/26/a_fuggetlen_skocia_jobb_hely_lesz/ (letöltve: 2014. február 26.)  http://www.skocia.hu/ (letöltve 2014. február 25.)  http://hvg.hu/itthon/20111215_Europai_Bizottsag_Reding_kovetkezmenyek (letöltve: 2014. február 25.)  http://www.europarl.europa.eu/portal/hu (letöltve 2014. február 5.)  http://eur-lex.europa.eu/en/index.htm (letöltve 2014. február 25.)

50