Pataki Jenő
Kibédi Péterfi Pál híres betege: Bolyai János1
(…) Bolyai János 1838-ban domáldi birtokáról kereste fel levélben orvosát, Péterfi Pált, ki mint mindegyik betegéről, úgy Bolyai Jánosról is jegyzeteket csinált, s naplóját hosszú éveken át állandóan vezette. Bolyai hurutos bántalma miatt túlságosan aggódott, úgyhogy Péterfi nála hypochondriát kórismézett. A feljegyzéseket teljes egészében közlöm: „16a jan. 838. Mérnök kapitán Bolyai János úr. Munkás és mozgó életből, szünetleni szobába zárkozott álapotba lépés, ’s lelki szenvedély és elégületlenség miatt hosszabb idő óta gyengélkedő állapotban lévén, kivált mintegy 10 hét óta szobáját, ’s még ágyát is el nem hagyta. Nagyon el van fogyva, tsaknem elszáradva, artza halvány – phlegmás köhögése méjj hangal gyakori – pulsusa gyöngült – éjjel izzadásai – hasa szorult, mája keményke, különben a sok koplalás miatt belei béhuzódtak – tekintete, érzése csalódásai, mint a hypochondriának betegségét felette nagynak véli. Élt rhebarbarás – magnesiás porokkal – sok meleg theával, ’s tsak levessel. Rend. Flor. sulf. Magn. carb. sacch aa. unc. b. kétszer napjában kávés kanálnyit – vétel után egy pohár savanyu víz – rendes italnak friss víz – ágyból felkelés – járkálás ’s a szabad levegőnek éldelése. Min ezek éldelése után, mégis mind tsak rosszul lévén ezen úr. maga kivánságára egy hánytatót adtam, mely annyival inkább volt jelelve minthogy gyomrában ’s mejjében nagy taknyosság jelei voltak. Ennek igen óhajtott következése lett, mert nagyon bő nyál takarodván el, köhögése kimaradott – jobb emésztés – elevenség – visszatértek – az erő szemlátomást gyarapodott – ’s ezután mind az egyéb orvosság nélkül annyira vissza állott egéssége, hogy szabadon künn járhat, ’s magát már szolgálatjába vissza állásra jelentette is – ’s remélhetőleg mihelyt talentumához készültségéhez illő elfoglaltatása lészen – egéssége ’s ereje telyesleg vissza álland. 9a febr. 838. 15a kivánságára egy gyomorerősítő ’s haslágyító mixtura is rendeltetett, noha egésségére nézve semmi egyéb nem hiánzik mint szabad mozgás. Egészen helyreállott 1a Martii.”
1
Forrás: Pataki Jenő: Bólyai János betegsége. = Orvosi Szemle 7 (1934) No. 10. pp. 332–334.
Bolyai újra beköltözött Marosvásárhelyre s a rákövetkező évben Péterfi februáriusi naplófüzetében a következő feljegyzést találjuk: „17a Febr. 1838. Kapitán Bolyai János úr. Ez prisnitzi hős – egész nyáron ’s őszén rengeteg hideg vizet ivott – de minden legkisebb haszon nélkül – sovány – fonnyadt – horpatt – szemei béestek, artz halvány – álmatlan ’s rossz gyomor rosz digestio-chylus készítés evés után néhány órával minden nagy teliség – feszültség – égés érzése a’ gyomorban. rend. inf. ipec. sirup univ. Tart. em. granjj. Ezt bevévén hányt sok zöldes epét – ’s laxálodott, mire nagyon jobban is lett – ’s a városról elis költözött, hallom jobb vidékre.” Péterfi orvosi naplójában másfél évtizedig a legfigyelmesebb átvizsgálás után sem találtam feljegyzést Bolyai Jánosról. 1854. év végén jelentkezik orvosánál újra előrehaladott bujakóros betegségével, melyet vagy nem vett eddig figyelembe, vagy pedig mással kezeltette. Hogy mikor szerezte 52 éves tudósunk a luest, arra semmiféle támpontunk nincs. Bolyai ekkor házas ember volt, vagy ezidőtájt házasodhatott, mert Péterfi az 1856. évi naplójába a 146. lapon be van jegyezve: „Bolyai Jánosné fiacskája, Dysenteria, prolapsus ani” s utána: „jobban lett”.
*
A napló több füzetéből összeállított kórtörténet így szól: „1854. 8. xbr. Bolyai János kapit. Herpes syphil. Kezdődött még a meleg őszen – mejjét ’s haját borította el főleg. Rend. Dt. inf. sarparill. Bardanæ aa ung. Fol. sem. fœnic. aa drjj. Rad. Liquir. unc b. Col. Libr. 11. 11. Xbr – feredés – laxalodás – jól eszik – Rend. egyik nap a Dt. másnap a ferdőt. 15-ig vett is 4 ferdőt – de felette meleg lévén szédülést kapott. 15. Xbr. Exanth. syphilit. Artzát, kezeit, lábait kivéve van mindenütt, leginkább a derékon, tzombokon – karokon. Vannak pustulák és papulák melyek nagyon viszketnek. Folytattatik: Dt. inf. etc.: Bardan sarsaparilla aa uncj. Fol. tinct. sem. fœniculi. aa drjj. Rad.
Liquir. uuc b. Col. litr. 11. 18-án nagy jobbulás látszik. folyt. 19. 20. 21. 22. Ugyanazon állapot. Rend. Kali hydrojod drach. b in aqu. dest. uuc. sex – rob. 2 evő kanállal cukros vízben 2 óránk. és Jodi puri drj. Kaii hydroj. drj. in Aqu. dest. s. unc VI. pro ferdő. 24. Xbr. eddigelé nagy jobbulás – ferdőnek semmi csipését nem érzi. Rend. Jodi pur. drj. b. Kali hydroj. drach 11. 25-én feredven azt igen erősnek találta mint mondja az ájulásig – széke sem volt nehány nap Rend. inf. lax unc. b. syr. fœnic dryjj. 2 óráb. 1/2 részét. 26. 27. 28. nem élvén sem feredővel sem orvossággal bőre nagyon tisztult, a furunculusok kevesek hijjával, ’s a vesiculusok mind oda lettek – de most is van pirosviszketegség, ’s ez hol itt – hol ott – néha az artzon is, hol most semmi kiütés nem látszik. Megrend. újból a 22 Dec. rendelteket. Ezután a ferdőt igen jól álhatta – a kiütés – pustula – vesicula – squama mind elenyészett – de viszketés nem egészen – mert az Január 3-án 1855. megvan – noha kisebb. 4. Január. Eddigelé minden pustula elmult, csak a bőrviszketegség nem. Ezúttal félben hagyatik a jód külső és belső használata – folytattatik csak a szappannali mosás. 5. 6. 7. 8. Ez idő alatt semmi pustula – a régiek beszáradtak – vállán – nyakán – karjain – farán nagy mértékbeni korpázás. Érez most is viszketegséget, melyről azt mondja, hogy nem oly mérges mint volt az elébbi. – Rend 3-ad napban 1. szappanyos ferdőt. 9. 10. 11. 12. panaszol nagy viszketegségről – éjjel nappal egyformán – a bőr igen finom squammokkal borítva – a régi pustulák mind elmultak – helyenként – helyenként látszik egyegy kisebbszerű. Viszketegségtől csak kéz ’s lábfők és artza szabad, Egyébütt igen nagy mértékben van. Rend. folytatni a jodot külsőleg Jodi puri drj kali hydroj. drj b in Aqu. fœnic. VI. és bensőleg Kali hydrojod. dr. b. in. aqu. dest. s. unc. VI. Kevéssel ezután félbe hagyatott betegségem miatt az orvoslás.”
*
„2. febr. Január közepe tájatt félben hagyatva lévén a gyógyítás minden papulák – pustulák elenyésztek – de a bőr szenvedés megmaradott – viszkető – égő, ’s evő vagy rágó érzéssel. Rend. Hydr. subl. corros. gr. 8 in Aqu. f. unc. XXII. Ennek csak eleinte érezte jó hatását – később nem – sőt szájára is hatott. 28. febr. Különösen a scrotum lévén a szenvedés helye, ide rendelt. Ungv. ex Protojod.
Hydrarg. dr. b. emoll uncjj. 1. Martii. sokkal általánosabban van testén elterjedve a korpázás ’s ilyen helyütt égés – viszketés – ’s rágó érzés, mely versenként áll elő – ’s ez főleg van a scrotumon – mi éjjel nappal egyformán van. Rend. Kali hydroj. drach b in aqu. dest. unc. VI. 2 ór. 1 rosolisos pohárral tzukros vizben. Jodi pur. drach 1 Kali hydroj. drj. b in aqu. dest. s. unc. VI pro ferdő. Száj tisztitásra sálya. Legelőbb 9. martii ferdett s igen jó hasznát érezte, de hűlést kapván kimenésből, ebből jött artzcsontfájdalom (hozzájárult a kenés hatása is). Ezért 13. Martii a ferdés – kevés – belső jod használat eltiltatik és rend. csupán Spec. Alth. uncj b Flor. samb. – Fol. salviæ aa unc. b. 14-én a szájbeli baj nincs roszabbul, rend: Spec. pro inf. laxat. unc b. – Későbben Martius vége felé elővétetik mind a ferdő – mind a jod belső használata – mind a jodos kenőcs.” Eddig tart a kórtörténet. (…) *
Jung János
A ma kutatóinak véleménye Pataki Jenő megállapításairól2
Figyelemre méltó a napló végén található „különös jegyzések” rovata, amelyben Péterfi doktor a betegek nevét, sorszámát és kórisméjét tüntette fel. Itt olvasható Bolyai János betegségének diagnózisa is: Catarrhus chronicus (ami idült hurutot jelent, és a kórrajzi leírásban nem jelenik meg!). E naplófeljegyzésekből Pataki Jenő kolozsvári orvostörténész 1934-ben, az Orvosi Szemlében részleteket közölt, de a kórképet csak hipochondriának vélte, mert elkerülte figyelmét ez, a napló végén szereplő „Catarrhus chronicus” diagnózis. * Bolyai János (állítólagos) szifiliszére Pataki Jenő (1934) közleménye irányította a figyelmet, majd Hints Elek (1940) ezt már összefüggésbe hozta elmebeli állapotával is, sőt ezen 2
Forrás: Jung János: Bolyai János betegségei. Korabeli orvosi dokumentumok alapján. = Természet Világa, 2003. I. Különszám. pp. 93–98. (Részlet)
túlmenően azon is elmélkedik, hogy a betegséget bizonyára fiatal tiszt korában szerezhette. Mindkét szerző véleménye pontatlan, sőt hibás. Pataki például nem tett említést a pityriasisról (szándékosan?), noha, mint láttuk, ugyanarról a kórképről van szó, továbbá közleményében olyan szövegrészek is megjelennek, amelyek az orvosi naplóban nem szerepelnek(!). Hints Elek eszmefuttatása pedig azért hibás, mert nem vette figyelembe a szifilisz szakaszos lefolyását, ugyanis a II. időszakra jellemző bőrelváltozások nem két évtizeddel a fertőzés után jelentkeznek, továbbá az idegrendszer érintettsége (neurolues) nem erre, hanem a késői, III. időszakra a jellemző. Ez a hosszan tartó jódkezelés végül meghozta a szövődményeket is: a stomatitist (szájnyálkahártya-gyulladást), az arccsontfájdalmakat, a „hűlést”. Ezek a szövődmények a hosszas jódkezelés okozta jodizmusba illeszthetők, ugyanis a nyálkahártyákon kiválasztott jód ezeknek a gyulladását okozhatja (stomatitis, nátha, homloktáji fájdalom, hörghurut, hányás, hasmenés stb.), a bőrön kiválasztott jód pedig különféle bőrelváltozásokat idézhet elő (kiütések, vérzések, pemfigusos hólyagképződés stb.). A szájnyálkahártya-gyulladás előidézésében a szublimátnak is lehetett szerepe, amire maga Péterfi is utalt: „Ennek csak eleinte érezte jó hatását később nem sőt szájjára is hatott.” A stomatitis kezelésére mályva-, hársfavirág- és zsályafőzetet rendelt, amelyről tudjuk, hogy enyhe antibiotikus és gyulladáscsökkentő hatása van.
