KIADJA: A MA&YAR IRODALMI ÖNKÉPZŐ-TÁRSULAT. Előfizetési ár: Egész évré 3 Irt, félévre 1 írt 50 kr, negyedévre 75 kr. a főiskolába eimzendő

XL. ÉVFOLYAM.

DEBRECEN, 1898. J a n u á r 31.

9. SZÁM.

D e b r e c e n i F ő is k o l a i L a p o k . KIADJA: A MA&YAR IRODALMI ÖNKÉPZŐ-TÁRSULAT. Előfizetési ár :

Felelős szerkesztő: Mindennemű, akár a szerkesztőséget, akár a kiadóhivatalt illető küldemény

a főiskolába

eimzendő.

__ _ Megjelenik •. havonként háromszor.

!

K U N

j ! '

SÍPO S BÉLA. Kiadóhivatal főnöke:

IN ÖZE

Az évforduló. ............... É s a nép, mely háromszáz esztendőn keresztül ho rd ta a láncot, és a gondolat mely szint ug yanannyi ideig békóba verve küzdött, szenvedett, lerázva járm át millió és millió em ber örömrivalgása közepette, nagynak, szabadnak érezte magát. Szerte e hazában dicshym nus zengett, a szolga nép szemé­ ben a lelkesedés lángja gyűlt ki, s az eddig békóba vert karok esküre em elkedtek: „szabaddá lettünk, szabad lett a hon, mi hálából nagygyá, dicsővé teszsziik a m agyar n evet.“ Clió pedig a történelem lapjaira arany betűkkel irta fel a-pár szót „ 1 8 4 8 március 15-ike újra terem tett egy haldokló nem ­ zetet." Mikor pedig az önkény, a sötétség, megijedve a szabadságtól, a népeket éltető nap vakító fén yé­ től, újra békóba a k a rta verni a kart, sötét felhővel elboritni a fényt, 1848 március idusának diadalmas eszméi erőt adtak a népnek, hogy bár hétfelől m eg­ tám adva, mesés bátorsággal, lángoló haza- és szabadságszeretettel megvédelmezze jogait, meg­ védelmezze. honfiúi könnyel és vérrel inegczentelt hazájának földjét. É s mikor a sötétség tényleg diadalm askodott a fényen, és mikor a küzdéshez, kardhoz szokott k arra újra ráverte a békét a zsar­ nok, mikor a börtönök mélyére láncolt hazafiak sóhaja, az özvegyek árvák siralma, a szabadságért epedő nép fohásza m induntalan égfelé szállt, m ár­ cius 15-ikének nagy eszméi, a szabadság, egyenlő­ ség, testvériség ak k o r is ott lebegtek a nemzet felett, ígérve a börtönben szenvedőknek, az á r v á k ­ nak, özvegyeknek egy boldogabb jövőt, Ígérve a szabadságért esdő népnek uj szabad hazát. 1848 március idusának szelleme vonult keresz­

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

B É L A.

Főmunkatárs :

ZOLTÁN.

j

Egész évré 3 Irt, félévre 1 írt 50 kr, negyedévre 7 5 kr. Egyetemi és akadémiai hallgatóknak középiskolai tanulóknak és önképzőköröknek egész évre 2 fit, félévre 1 frt. Egy szám ára: 10 krajcár.

tül M agyarország történetén 50 óv óta, a szabadság, egyenlőség, testvériség magasztos eszméje fon dics­ koszorút minden uj és uj alkotáson, e hármas eszme űzte el ezelőtt 31 évvel végleg a sötétség rémeit, e hárm as eszme szent védelme a latt jön létre minden uj. minden nemes alkotás', folyton kisérve, soha el nem hagyva, nem sokára meg üli születésének ö t­ venedik évfordulóját. Az uj ezredév, állami önálló­ ságunk, nevünk s hit ünk kidomborodásának legszebb idejében jön reánk a nagy nap, kettőzött fény nyel, kettőzött lelkesedéssel kell ,hát megünnepelnünk. A debreceni akadém ia polgársága, mely ápolta folyton, ápolja most is a honfiú szent lelkesedést, e legszebb hazafiul erényt, hiszem, reményiem, hogy a n ag y nap évfordulóját oly igazi lelkesedéssel üli meg, mely méltó lesz az ifjúsághoz, méltó lesz az annyi szent traditióval összefűzött ős kollégium ­ hoz Hiszen már az a lelkes felirat, mely a törvényhozástól kéri e nap megszentelését, fényes tanúb i­ zonyságát adta hazafiui érzékének, de kell, hogy a nap megünneplése még jobban kiemelje, még szeb­ ben kitüntesse nemes lelkesedését, igazi hazaszere­ tetét. P á r hét múlva itt lesz-a nagy nap, nem lehet, nem szabad készületlenül várni Az a bizottság, mely m ár rég megvan bízva az előkészületek meg­ tételével, üljön össze rögtön, ne halogasson el egy napot sem. Csináljon lehető legszélesebb körben pro p ag an d át a nemes ügynek, minden utón módon ta rtsa ébren az ifjúság figyelmét, nemes lelkesedé­ sét, hogy ne 50 vagy t>0 akadémiai polgár, de egy­ től egyig szívvel lélekkel munkáljon közre a szent nap méltó megünneplésén. K észítsen gyorsan te rv e­ z e t e t , hivjon össze ifjúsági gyűlést, terjessze elő el-^ fogadás végett, az ifjúsági gyűlés pedig válaszszon egy 20 — 30 tagú rendező bizottságot, a melynek tagjai közös munkával, közös lelkesedéssel dolgoz9

Jelzet: 63.713

9. szám .

D e b r e c e n i F ő is k o l a i L a p o k .

110

zanak, m éltóan

az ifjúsághoz, méltóan

a nagy, a

szent ünnepnaphoz. É s ha az ifjúság méltóan önmagához, méltóan a dicső m á r c iu s i ifjúsághoz üli meg a nemzettel eg yütt a szent ünnepnapot, a történ et múzsája bi­ zonyára felfogja jegyezni, lmgy a nép, melyet 50 évvel ezelőtt haldoklásából váltott meg három nagy eszme, 50 év folyam án e három vezér csillagot ta rtv a szem előtt, virágzó, nagy, hatalm as nemzet lett, „melyben van élni hit, jog és erő .“ ifjabb B é la v á r i.

Egy pár szó az egyetem kérdéséhez. (Folytatás.)

H árom város van eddig kombinatióban Pozsony, Debrecen és Szeged. Nézzük melyik hivatottabb, melyiknek kedvezőbb a közműveltségi állása, fek­ vése stb. A hely m egválasztásánál is elütök a vélemé­ nyek, a mi egyszersmind bizonysága annak, hogy több város kezd a világvárosok felé emelkedni, me­ lyeket mind m egilletne az egyetem. Ip a r u k fejlő­ dik, kereskedelmi forgalmuk élénkül és a tudom ány s művészet irá n ti szeretet hódit, úgy hogy ép ezen kedvező álláspontba jutásból lehet aztán kim agva-

TÁRCA. Távolból__ M i m esszi, m esszi vagy, K éklő határokon, S én mégse búsulok U tánad oly nagyon. Lelkem h ozzád repül, Lelked hozzám repül, S nem v a g y m agánosán És én sem egyedül.

Dalok. A m ig élek, m in d ig E szem be ju t nékem E g y p ic in y p iro s száj, K ét n agy sötétkék szem. Eszem be ju t róluk A ra n y ifjúságom , S zerelem . . . b o ld o g sá g . ; . ÉJs a — csalódásom . Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

rázni az egyes városok azon célból te tt adakozásait is, hogy egyetemet nyerjenek. Minden esetre kedvező jel, a min csak örv en ­ deni lehet, hanem két vagy három egyetem nek egy időbeni felállítása ez ideig még csak pium desiderium se lehetne, noha csak ak k o r közelítenék meg egyetem eink a legtöbb külföldi állam ban la ­ kossága arányához mérten sokkal kedvezőbb a rá n y ­ ban felállított egyetemek számát. A ddig is a választás egyen állana. Nézzük általános vonásokban a három combinatióba vett város miveltségi fokozatét különös te ­ kintettel fekvésére. Ez utóbbi eddig mellőzve volt, mig az előbbi egyik vagy másik városra nem épen a maga valóságában volt ráfogva. De más részt ha egyik vagy másik város m ű­ veltségi állapotára következtetni engedő statiszti­ kája kedvezőtlen, erre egyesek véleménye az, hogy ép azért láttassák el egyetemmel, hogy a helyzet javuljon, mig mások teljesen szükségtelennek t a r t ­ ják, tekintetbe véve azt, hogy ennél sokkal fejlet­ tebb, központiasabb városok érdemlenék meg. Tekintélyesebb városnál ismét szükségtelen, a nélkül is fejlődhetik. Ellenkező vélemény, hogy ép ily városba kell a harm adik ég j etemet felállítani, hogy k u ltú rája em elkedjék s legyen a városnak fénypontja; a vég-

A rcképedet, m it egykoron a d á l, A g yön yörök legédesb pereiben, El-elnézefn az est ó rá in á l, É s úgy dobog, sajog, fá j a szivem . É rzem h a ja d n a k bűvös illa tá t, Érzem csókod, mit, forró a jk a d ad, A ztá n arcom kezembe temetem, És' elsiratom b o ld o g sá g o m a t ____

Tudod-é, m it m on dái E gykor, réges-régen ? Legtöbb a rózsa a Szerelem, kertjében. S h a llg a sd meg, m it m ondok Vérző szivvel m o sta n ; H ol legtöhb a rózsa, Legtöbb tövis ott van. Diexnár Emil.

Jelzet: 63.713

9. szám .

D ebreceni F

ő is k o l a i

zett ifjúnak k eny eret adó legm agasabb in té z e te ; nálunk fő kellékül is kell tekintenünk. Ezen legutóbbi feltevést legmegfelelőbbnek ta rtv a, basonlitsuk össze Pozsonyt, Szegedet és Debrecent, hogy némi tájékozást nyerhessünk. Mind három nagy város mozgalmas képét tü n ­ teti föl, m indegyiknek meg vannak saját előnyei és hátrányai. Nézzük egyenkint. Pozsony M agyarország egyik legtekintélyesebb városa. M ár az Á rp ádo k alatt központ s a mohácsi vész u tán 1848-ig az országgyűlés székhelye. M agának a városnak szép fekvése van, közel Bécshez, a m iért különösen az 50-es években több ezer család is telepedett le, de mióta az élet m ég­ drágult, a „P ension op olis“ jelzőt elvesztette és többé nem bir oly varázs erővel. Pozsonynál tek in tetbe kell venni, hogy két központ közé van ékelve, hogy szomszédságában vannak az egyetemek. H ogy is venné ki az magát, hogy az ország egyik része bővelkedjék két eg y e­ temmel, mig a másik nagy területű és népes keleti rész üresen álljon. E bben nem volna semmi arány, hanem igenis első sorban valamelyik alföldi várost kell kiszemelni. * Különben egyebeket tekintve, méltán foglal helyet k ét nagy Táros között, m ert műveltségi hely­

Elszakadt szivek. K ünn a falu a latt van egy kis kerek erdő. A szélén félénk p atak suhan tova, sejtelmes, lágy csobogással, itt-o tt a bokorban fülemile fészkel, s zeng kicsiny fészke fölött andalító danát, ez erdő közepén meg puha pázsit diszlik, hová a fáknak szétnyiló lombkoronái m integy szándékosan engedik be a tüzes sugárkévében szűrődő napvilágot. Egyszerű fapad szerénykedik még a pázsit szélén, neki tám aszkodván két százados tölgyfának, m elyeknek mindegyikén régi bevésésnek nyomai szom orkodnak.barnultan, k o p o tt a n .. .. .. mint hideg emlékei letűn t szivárványos kornak, mikor még uj volt a beírás s a most m ár mohos kis pádon üldö­ gélt és álm odott együtt a két g y erm e k : „Ilon és Géza. “ A lányka kötögetett, a fiú földi epret szedett az erdő szélén m inden délután, mikor a nap útja m ár lefelé hajolt, csak egy-egy m egtévedt sugár lopódzkodott be a lombok között, s az esthajnali Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

L a pok .

Ili

zete igen kedvező. Nem tud olvasni és írni, férfi l l ’2 0/o s nő 19'70°/'o- A városnak 64 tanintézete van, de tekintettel a szomszédos egyetemekre, az itteni akadém ia egyetemmé fejlesztése még ez ideig szükségtelennek bizonyul. Szeged és Debrecen között van h á t a választásA 79-iki árviz után Szeged rohamosan épült • a több millió adakozásból épültek hires palotái, 31 kétemeletes háza. A város egészen megszépült s ma m int egyik szintén igen imponáló város áll előttünk. V annak középiskolái, de az általános miveltségi fokozata Debrecennél is roszabbat mutat. Férfi 29-55°/'o, nő 43/76 °/0 nem tud sem írni, sem olvasni. É rtelm i foglalkozást a 78,000 lakosságnak 4°/fl-ka f o ly ta tja mi 3120 em bert tesz ki. Sokkal készületlenebb, mint a másik alföldi város, Debrecen. Ezelőtt ugyan egy nagy faluhoz hasonlították D ebrecent s most is azok, kik m int a nyelvújítás tám adó fészkét ismerik az irodalomból. Ez azonban nem tárgyilagos ítélet, m ert most v aló ­ sággal az alföld fénypontja. Díszesek köz- és magánépületei, élénk üzleti élete, politikai, közművelődési és gazdasági te k in ­ tetben nagy város mozgalmas képét tü n teti fel. Közművelődési intézeteinek száma nagy. V an jog- és theologiai akadém iája 3 közép­ iskolája, szakiskolái, 29 elemi iskolája. E sok tan-

szender rejtelmes csenddel borult rá a mélán n y u ­ govó erdőre. így, itt született meg észrevétlen, öntudatlan, a term észet ölén szeplőtlen s z e r e lm ö k ...... A z a kis pad, az a mohos kis pad, az a két név bevésve a fába, hejh de sokat tud annak re ­ gélni, a ki megérti. T avaszt, szerelmet, boldogságot látott a p á z s ito s ; de a barna felírás azt is m u t a tj a : Régen volt m ár az, nagyon régen, r é g e n . .. .. .

V asárnap délután van. A kis erdő felé vezető gyalog utón egy ifjú s egy leány halad, gondol­ kodva, szótlanul. Az ifjú arca komoly, szemeiből méla borongás sugárzik, m intha küzködnék önmagával, a leikével, ébredező emlékeivel, m intha szólani akarna, m intha sokat, özön sokat ak arn a mondani s mégis magába fojtja hánykódó érzelmét, m intha fagyos tekintete, hideg vonásai csak te tte te tt belső nyugalom nak lenne rideg k ö d f á ty o la ...... 9* Jelzet: 63.713

112

D ebreceni F

ő is k o l a i

intézet h atása alatt a közművelődés igen magas fokra emelkedett. Férfi 20 5 % , nő 2 5 .3 % nem tud sem írni sem olvasni, te h át előnyösebb, m int a többi alföldi városokban. Számos gyára előmozdítja ipara fejlesztését, m :g kereskedelme Erdély és észak fele fő emporium. De leginkább kiemelendő, hogy 5 megye és 19 nagyközséggel határos, a mi egyszersmind ere d ­ ményezi, hogy tanintézetei népesek. Jog akadém iája az ország legnépesebb akadémiája. Rendkívül gazdag becses művekben a kollé­ gium levéltára és könyvtára, a mennyiben 6 5,000 drb könyv van benne. A város m ár tett lépéseket a bölcsészeti szak megalakítására. 92-ben 2 0 0 ,0 0 0 frto t szavazott meg és az anyaegyház 5 0 ,0 0 0 fr to t, gyűjtésekből és alapítványokból cirka 30,000 frt gyűlt össze. I tt te h á t m ár az anyagi alapnak is meg van egy része. L átnivaló a fentebbiekből, hogy Debrecent illetné meg az elsőség a fenti okoknál fogva is, és ha itt megalakul az egyetem, segítve lesz egy nagyon régen érzett hiányon, valam ennyire előmozditódik a budapesti diáknyom or enyhítése és m agának a m ag y ar hazának is büszkeségére fog válni, ha ép egy törzsgyökeres m agyar városban, arányos táv ol­ ságban a más két egyetemtől fog terjesztődni a v i­ lágitó m agyar kultúra. K is s Á r p á d .

A leány pirosult arccal, lesütött szemmel h a ­ lad az ifjú jobbján, olykor-olykor félénken felveti szép kék szemeit, s-olyan kérőleg, szelíden tekint lopva az ifjúra, m intha bünbocsánatért könyörögne. P u h a kis kezében egy szegény búzavirágot ta rto g a t s morzsolgat .össze önkénytelenül, m intha zavarát palástolná ez á rta tla n kedvteléssel. Az ut most fordul, a templom ba hivó h aran g tom pa kongását erősebben hozza m agával a szellő, u tasaink a kis erdőhöz érkeznek, csendesen megálla n ak s m ennek ismét beljebb-beljebb a pázsitos felé. A leány nem birja tovább. Suttogva, édes-bus hanglejtéssel m eg szó lal: — G é z a !......... Az ifjú megrezzen, halavány p ir ömlik el a r ­ cán, bánatosan tekint a remegő leányra s megfogja reszkető kezét, É p ’ a pázsitoshoz érnek, s m intha földöntúli hatalom igézné meg m indkettőjüket, megállanak, hosszan mereven néznek körül, leikök á jó ég tudja

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

9. szám .

L a pok .

Reminiscenciák. I r t a : Konrád Ernő. (V ég e.)

Jellemző a korra az a tény, hogy a debreceni tanuló ifjú ság a maga körében 100 frtot gyűjt össze, mely összeget a debreceni zenede ja v á ra a lap ítv á­ nyul teszi le. G ondoljuk csak el, hogy milyen p a ra ­ dicsomi állapot ez a mai korhoz képest, a midőn — legyen a gyűjtés célja bármi szent és nem es — 10 írtn ak összeszedése nehezebb, mint hat stúdi­ umból lecolloquálni. — De meg is volt az akkori fiatalság nemes tettének a jutalm a, m ert a d ebre­ ceni Zenede 1862 május 29-én ta rto tt közgyűlésé­ ben azt a végzést hozta, hogy a főiskolai tanuló if­ júság, m int 100 frtos alap ítván yt tevő testület, a választm ányi ülésekbe szavazati joggal felruházott képviselőjét m indenkor elküldheti. Bezzeg nem küldheti ma sehova se a képviselőjét a szegény if­ júság, de még csak lélegzeni se merjen máskép, m int kommandó szóra, m ert m indjárt összekötözik kezét lábát s még a to rk át is megcsiklandozzák am a bizonyos ősöktől örökölt, de a rozsdától m egtiszto­ g a to tt k a r d d a l « N evezetes mozzanata az évnek a Május 17-ikén m e g tarto tt tüzóltó társulati zöldély, melyet a tár-

m erre jár, a múlt kertjében tán virágot szedeget mézet gyűjtöget vagy pillangót k e r g e t...d e im most mindkettőjök gondolata megtér, egyet akar, egyért eped ö n tu d a tla n u l... inogó léptekkel közelednek a mohos kis pad felé, leülnek egymás mellé, szivükben ég, hévül, lángol valami érzés, tán a m últnak szen­ telve, de ajkukon szó nem fakad.... Az ifjú merőn néz m aga elé, a leány kezeibe temeti arcát és hangosan felzokog : — Ilon, te sirsz ? — szól bánatosan az ifjú. — Meg tudsz-e bocsátani G éza? — tördeli a leány. — E n nem is haragudtam soha. F á jt a szi­ vem utánad, m ikor m eghallottam , hogy B arn a G á ­ bor forgolódik^körülötted és te ... t e . . . no ne sirj, elfeledtem, hogy nem tarfád meg, mit itt e vén tölgyfák alatt fogadál a k k o ro n ... Tudod, legelőször is csak kis b arátn ém n ak mertelek szólítani, eztán is igy hívlak s békén megleszünk egymással. M ajd boldog leszel s te is felejtesz... — Boldog, boldog! T e mondod ezt Géza, —

Jelzet: 63.713

9. szám .

D e b r e c e n i F ő isk o l a i L a p o k .

113

sulatnak öt közgyűlése készített elő. A zöldély ( majális) részvények kibocsátása által rendeztetett körülbelől 200 frt költséggel. A meghívandó családok kiszemelésére s a közvetlen elrendezés cél­ jából egy választmány küldetett ki, mely némi kis súrlódások után el is végezte feladatát, úgy hogy a H. Közlöny szerkesztője mondja, miszerint „ily zöl­ dély talán soha sem volt a tanulóság életében, leg­ alább emléket haladó időben le h etett,“ bár a rész­ vényesek ( = a mai rendezők) és tüzóltóknak a je l­ zett nap délután 3 órájakor a Rákóezy hangjai mel­ lett kivonuló csapatát a remények mellett nem kevésbbé fogta el a kételyek érzése. A remények azonban teljesültek, mert d. u. 4 órakor megkezdő­ dött a fogatok robogása s egymás után érkeztek a vendégek s kevés idő múlva meg telt szebbnél szebb hölgyekkel a különben igen tágas, de a díszes ven­ dégek nagy számához képeit kissé szűk sátor, mely különben 40 négyszög öl területet foglalt el, zöld' levelekből álló oldalfalakkal, közepén zöld oszlopok a nagy és kis botokkal körítve, a tető vászonnal volt magas ív boltozatra bevonva. Természetesen mivel kezdődhetett volna különösen még akkor a tánc, mint a speciális ősi magyar csárdással. „A hölgyek könnyű lábaikkal alig érintők a földet, a mamák arcairól örömet olvasánk “ Yigan folyt a mulatság, mig a kifáradtak pihenést nem kívántak.

A referens igy i r „a tanuló ifjúság miveit tá r­ salgása, udvarias magaviseleté, a csindus hölgykoszoru uszályos gyönyörű öltönyükben, m elyet a legjobb ak arat mellett sem fényezhetett (vixolt) ho­ mok talajon épen nem kíméltek, mindezf mondom : egy (sálon bált) teremi vigadót idéz képzetem elé.“ — A szünet után egymást váltogatva francia négyes, csárdás, körmagyar. A sátoron kivül pedig vidám pohárcsengés között fumigálták a világot a férfiak, miután pedig „a deákból minden kitelik", a deákok mrgok szolgáltak fel kedves vendégeik­ nek oly ügyesen, hogy csaplárosoknmk lehetett volna őket vélni, ha fizetést is kaptak volna a borért, ételért. A midőn a nap lement, elhallgatott a zene, megszűnt a táucz, a vendégek vacsoráim kezdtek, mégpedig „Bánki bácsi" által bográcsban főzött hortobágyi gulyáshűst és malacztokányt szin­ tén az ifjúság kiszolgálása mellett. „A felköszön­ tést (toaszt) Tóth Sámuel elnök kezdé meg röviden bár, de igen velősen beszélvén, ezután egymást é r - " ték a magyar szellemű s lelkes buzdító p o h á r­ beszédek (toaszt). Azután ismét megszólalt a zene, a táncolók és mamák vigadtak, kivül a férfi vendégek pojiaraztak. Be is nyúlt a mulatság a következő napba, azon­ ban éjféli 1 órakor m ár 'csak négy p á r lejtett a tágas tánchelyen. K ét és három óra közt a ; deákok

szól, könyben úszó szemeit felemelve Ilon, — hát megbocsátottál s visszavarázslod a m últat ? — Óh Ilon, a m últ vissza nem jő. Á lm ainkat' széthordta a körülmények szele, nem lesz más va­ gyonunk, csak az, hogy em lékezhetünk csendes őszi estveleken, hogy régen mily szép tavaszt ál­ modtunk át együtt. Nézd Ilon e vén tölgyeket, ne­ veink még most is itt v a n n a k ... Emlékezzél csak, akkor véstem be, mikor utoljára itt voltunk s te keblemre borultál és én először megcsókoltalak.

nyebbültem, óh ne vess meg, emelj föl, bocsáss meg egészen.

Ilon halálsápadtan, majd ismét elpirulva néz a m egb ám u lt vésésre, könyei ú jra előtörnek, keble zihál. — Óh Géza, én soha sem csaltalak meg. Egy pillanatra tántorodtam csak el, mikor te olyan so­ káig messze voltál. Nem is tartottam bűnnek, hogy Barna G ábor udvarlását fogadtam. A ztán meg a szüleim is szerették a fiút. Te rólad mitse hallot­ tam, eljegyzésünket m e g tarto ttu k ... és ... és fel­ ébredtem, G ábor elhagyott, .csalódtam, bűnhődtem, az önvád kínozott, de te megbocsátottál, megköny-

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

— Szegény Ilon, hát te engem most is... — ,.. Szeretlek. — Óh mért is jöttem ide, mért akartam elbú­ csúzni első sz< relmem kedves tanyájától, a mohos kis fapadtól, a két vén tölgyfától... Temetni jöttem ide s csak kint, bánatot, egy boldogtalan leányt találtam. Uh Ilon, mért nem mondtad, mikor elin­ dultunk a verandáról, mért nem mondtad, hogy mit akarsz ? Mért mondtad, hogy te is csak búcsúzni fogsz ábrándkorod édes em lékeitől... — De G éza... Géza mit jelen t habozó beszé­ ded, feldúlt arcvonásod, óh én úgy félek... félek... te elmégy, engem itt hagysz, hogy bűnhődjem egész éltemen á t .. . Óh mondd, feleli, ^ g y könyörületes, csak ints egy kézmozdulattal, égy biztató te k in tet­ tel. szer... szeretsz-é? S a szép szőke lány letérdelt az ifjú lábaihoz, átkulcsolta térdeit s úgy sirt gyötrelmesen. 9a Jelzet: 63.713

114

D e b r e c e n i F ő isk o l a i L a p o k .

egy része is elhagyta a „zöldet", kik tnég kint ma­ radtak, poharak mellett vigadtak kivílág03 kiviradtig. — ím e e példánál önkéntelenül is össze­ hasonlítást tehetü nk : miként változnak át a szo­ kások időhaladtával. Az egyszerű, de a kedély va­ rázsával eltelt, magyaros, mintegy családias m u lat­ ságok mint alakulnak át a mai fényes, feszes, lus­ tán előkelő, a rideg klikkek némi vegyülésére alkal­ m at adó bálokká („teremi vigadókká").M ilyen más érzés, szokás, izlés itt és ott ! A debreceni iskola ifjúsága s az ifjúságnak énekkara, hogy mennyire hires volt abban az idő­ ben, bizonyítja, hogy az énekkart egy nagyváradi temetésre is elhívták s e körülmény az egyszerű kalapos mester temetését annyira fényessé tette, hogy az egész város ott volt. Az énekkar aztán még egy nagy közönség előtt lefolyt dalestélyt is ta rto tt a vendégszerető váradiak körében. U gyanez időben a nagyváradi ifjúság önképezdét akarván alakítani, egy gyönyörű levélben a debreceni coll. önképezdétől kéri annak alapsza­ bályait. Ugyan abban a levélben, mint a válaszban s mint ez időben mindenütt, a haza jövője felett érzett félő reménykedés az uralkodó hang. „H ála az isteni gondviselésnek, hogy az osztrák kormány működése hazánkra nem lehetett egy uj özönvíz." — mondják a váradiak, — mire a szerkesztő Ba-

Az itju csak n é z e tt... nézett szomorúan a vergődő leányra, — ki bűnét ily meghatóan vezeklé — szemeiből könyet törölgetett, fölemelte szétfoszlott ábrándjainak tündér gyermekét, fájdal­ masan nézett körül, m intha egy elröppent világot a k a rn a örökre eltemetni, mikor gyöngéden, s u t­ togva kimondta a vérező s z ó t: — N ekem m ár menyasszonyom v a n ... m eny­ asszonyom van .. *

*

*

E gy eltévedt kiváncsi napsugár lopózkodott be a lombok között, az esthajaali szender rejtelmes csenddel borult rá a mélán nyugovó erd ő re... a bokorban meg a csalogány sirta el busongó danáját az elszállt boldogságról... D édi.

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

9. szám

logh F erenc feleli : ... „ elég ha rám utatok a 10 év temetői csendjére, melyből auteusi erővel kelt ki Á rpád nemzete —- mint örök eszmének harcosa." Télhó (január) 30-án m eglátogatta a collegiumot Dobsa Lajos, azon alkalomm al, hogy „István király" cimü darabja a debreceni színházban elő­ adatott. Ez alkalm at megragadta az ifjúság, hogy a hazafias darab szerzőjét részint a darabnak a szín­ házban való rendkívül tömeges megnézésével (317 jegy kelt el), részint az előadás után rendezett banquettel méltóau megünnepelje; Dobsa Lajos meghatottan köszönte meg a kitüntető fogadtatást. Nevezetes mozgalom még a debreceni ta n u ­ lóság ez évi életében a jogászok műkedvelői elő­ adása, mely az önképezde ja v ára ta rta to tt juiisus 15-én. „Nőm meghalt" cimű Kövér Lajos által irt 3 felvonásos vígjátékot adták elő összevágóan, úgy hogy „teljesen kielégité a közönséget". Szereplők voltak Lobmayer János, H eltsi Györgyné asszony, Szákfi E telka k. a., Butykai Viktor, Cserna Géza, Puky Gyula, Cserei Árpád. Az előadás, mely a színházban tartatott, különösen azért nevezetes, m ert „az első eset, hogy felsőbb tanulóság kebelé­ bő l'a jogászok közönség elé lépnek." A bírálatból* néhány vonást nem lesz érdektelen felemlíteni. íg y a H. K. azt mondja P uky Gyuláról, hogy : „teljes otthoniassággal, könnyűséggel, finomsággal adta leghosszabb szerepét. Ot mindig higgadt férfinak, ismertük, kiben elv és bátorság néma nyugalomban egyesül. 0 volt a főszereplő — sikerültén oldá még feladatát. Könnyű és folyékony nyelve egyik főér­ deme." — Lobm ayer János : „a magánzót, feleséges féltékeny em bert szinte jól adá. Alakja, moz­ dulata helyes, a végén nehezebben találta bele ma­ gát a kiábrándultságba. — Némi comicum volt ily fiatal egyén ajkáról családatyai intelm eket hallani. S nemcsak a közönség, de ő maga sem állhatta meg, hogy el ne mosolyodjék." Jeszári László első buz­ galma, ügyszeretetéről tesz ta n ú ság o t: hogy a 16 éves fiút annál hivebben adja, feláldozta baju­ szát" stb. Az önképezde hálás köszönetét mond a jo g á ­ szoknak ezen tettük által iránta tanúsított áldozatkészségért. Végül meg kell emlékeznem azon, akkori idő­ ben nagy örömet okozó tényről, hogy ez évben újra behozatott a nyilvános köz vizsgálat. 1851-től kezdve az absolut kormány, a m int nem tűrhetett semmi nyilvánosságot, úgy az Iskolákban is csak a magán

Jelzet: 63.713

9. szám

D e b r e c e n i F ő is k o l a i L a p o k .

vizsgákat engedte meg. Most tehát nagy lelkese- , déssel fogadtatik az ujitás s a H. K. szerkesztője kívánja, hogy a nyilvánosság szabad, éltető ereje lebegje körül megháboritás nélkül összes p ro te s­ táns intézeteinket S ezzel elvégeztük visszapillantásunkat azon daliás időkre, a midőn a tüzvérü fiatalság, egy ­ szerű, de erőteljes; mély érzésű kedélyével oly a r a ­ nyos fényűvé teszi a m agyar nép derengő h a jn a lá t; a midőn minden tett, minden szó csak a haza fél­ te tt jövőjét illeti s a midőn remény és aggodalom oly csodásán összevegyülve készteti az ifjúságot le ­ hetőleg hiven vázolni igyekezett év munkásságára. Nem egy oly névvel találkoztunk an nak folyamán, m elyeket most m int a közélet előkelőit, vezéreit ismerünk. Nem hiszem annyira blazirtnak ifjúsá­ g u n k lelkületét, hogy legalább némileg kedvet ne kapjon annak a kornak megismerésére, mely a j e ­ len társadalm án ak oly puritán, nyiltszivű, egyenes, erős jellem eket s a hazát végtelenül szerető em be­ re k e t nevelt. S ha ez csakugyan bekövetkeznék, a k ­ ko r talán nem volt egészen hiába való ez a pár vo­ nás a szép m ú ltból...!

H

a

v t t l í

tu d n é k .

H a írn i tudnék H a rm a t betűkkel, G yém ánt betűkkel, A ra n y p a p iro sra , Rózsa szirom ra P ici levelet: Neked ú gy irnék Örökre, m in dég... L ezárnám csókkal, Becéző szókkal, S h ajn al h asadtán Gerlice szárn yán Repülne h ozzád A sok üzenetl... H a adn a Isten Lelkembe lángot, M ely áthevitné A n agy világot,

.

115

S ha a szivem be Csak g yö n g y teremne, Csak nóta, v ir á g : Szerelmem lá n g já t O da szó r n á m r á d ... G yöngyökön já rn á l, Rózsá?i a lu d n á l . . . Dalnáil ébrednél... Lehetne ennél M ondd szebb a vilá g ? ! B izon y lehetne, B izo n y szebb volna, H a kis fejecskéd Reám h ajoln a! H e j! nagy boldogság — Egész m ennyország Nevetne reánk ! Nem volna szükség Sem m i levélre A betűk helyett Szivünk beszélne... O tt közeledben O tt lenne szentem Legszebb a vilá g ! ...........

—

Leander.

F a tetején...... F a tetején turbékol a gerlice, H ogyha elszáll, nem száll nagyon messzire Visszakészti hű párjához valam i, A m it szóval ki nem lehet mondani.

É n sem tudom elgondolni, m i lehet M i annyira vonzza hozzád szivem et? Pedig érzem, m indhiába im á d la k... — H ejh de mégis, mégis vágyom u tá n a d ! Tóth Lajos

.

9 a* Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

Jelzet: 63.713

D ebreceni F

116

Lapszemle. E g y e t e m i Lapok ja n u á r 15-iki számának v e­ zércikke a két p árt kibékülése feletti örömöt tu ­ datja urbi et orbi. H elyesen! Az áldatlan párttusa, az elkoptatott frázisok dörögtetése soh’se használt még senkinek és semminek, ép azért szeretjük hinni, hogy a pártoskodás végével a munka ko r­ szaka köszönt be az E. K -be. — Nagy Elek a ta ­ gosításról értekezik szaktudásra valló tan u lm án y á­ ban, P ako ts József pedig az ifjúság pessimizmusáról irt tanu lm án yát fejezi bp. Most, hogy alkalmuuk volt e gonddal, szorgalommal irt m unkát átolvasni, csak teljes elismerésünket fejezhetjük ki írójának Szives örömmel constatáljuk, hogy az Egyetemi Lapok ez évben határozott előhaladást mutat. Mig a múlt évben nem a magasba tört, h a ­ nem az arany középszerűség útját választotta, a d ­ dig most folyton emelkedik, tör előre. E szám k ü ­ lönösen élénk, a követelményeknek megfelel (notabene még csak a zsidókat sem üti). Kolozsvári Egyetem i Lapok vezércikke a nagy nemzeti ünnep minél fényesebb megülését sürgeti. Itt is az ideje, hogy az ország minden akadém iáján kész programm al várják a nagy napot. M indenek­ előtt a pesti diákkongressus megvalósítása legyen a legelső dolog, m ert a sokat hangoztatott magyar ifjúság becsülete azt tényleg megkívánja. Ergó ne csak lelkesedjünk, de tegyünk is valamit. Zsoldos Benő, a megboldogult S. I. K. szerkesztője ir cik­ ket e számban, aa kolozsvári collegákat világosítva fel a sárospataki X lV - ik századba beillő szomorú állapotokról. Ezzel kapcsolatban szentel nehány szót a „központnak" is, melyet ez utón is bátrak vagyunk különösen az intéző körök szives figyel mébe ajánlani. A lap különben eleven, változatos, tartalmas. S. B.

A „D ebreceni Gyorsíró" 5. száma a szokottnál jóval nagyobb terjedelemben jelent meg. H iggadt 'megfontolással irt vezércikke a N agy Sándor deb­ receni ügyvéd s az egylet alapitójának tollából k e­ rült ki s a gyorsirászat ügyére hátrányos mozza­ natnak, nagy hiánynak és sötét pontnak nevezi az orsz. magy. gyorsíró-egyesület hivatalos lapjának, a „Gyorsírászati Lapok “ - D á k meg nem jelenését. „G yuri bácsi" czira a latt Medgyesi K árolytól olvasunk gyorsirási tárgyú beszélykét.

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

ő isk o l a i

9. szám

L a pok .

Fontos kérdéssel foglalkozik M. Gy. „A mulasztásdij" cim a la tt; az igazolatlanul mulasztott gyorsirási órákért alapszabályilag m eghatározott 5 k r mulasztásdij fizetését az egylet érdekében levő­ nek állítva, azt részint a jelen helyzet elbírálásából, részint a múltból m erített tapasztalati tényekkel bizonyítja. „E gyletünk életéből" c. rovata a debreceni főiskolai gyorsíró egylet közgyűléseiről szóló referáda. Gyorsiró-collegáinkra fontos tudósítást olva­ sunk egy uj Gabelsberger-M arkovits rendszerű tanfolyam megalakulásáról az ország fővárosában. Ezen uj gyorsíró kör a legbuzgóbb gyorsíró, Bódogh Jáno s működése folytán jö tt létre a budapesti II. kerületi kir. katholikus főgym názium ban, a hol még csak néhány évvel ezelőtt is a Stolze-Fenyvessy gyorsírást tanították, de ma már a praxisnak kevésbbé megfelelő volta m iatt ott is a Gabels­ berger-M arkovits rendszer ü tö tt tanyát. — I r o ­ dalom rovata Bódogh J á n o s „Betűrendes nagy gyű jtem ényu-ét méltatja. Majdnem egy ív terjedelmű m ellékletén az orsz. magy. gyorsíró egyesület tisztújító közgyűlé­ sének eredményét és azon correct vitairati pályázat szövegét olvassuk rendes írással, melyet a „Debre­ ceni főisk. gyorsiró egylet" február 20-iki h a tá r ­ idővel kizárólag debreceni gyorsírók számára tűzött ki. — G yorsírászati lapoknál nagy horderővel bír­ ván, azok külső kiállítása és autographiája, nem hagyhatjuk szó nélkül Simon Im re autographálónak e téren elért nagy haladását. Sic itur ad astra.!

KARCOLATOK. I

A pesszimista. Nem ritkán üti meg füleimet az a h a n g , hogy ez a világ siralom völgye. A mi után oly epekedve törtetnek az e m b e re k : a boldogság és vidámság csak csalóka fény. Költői káprázat, semmi más, — mond lemondólag a pessimista. Ez az ítélet talán egy kissé mégis indokolat­ lan, elhamarkodott. Olyféle eljárás ez, m intha a ró­ zsa becse felett a k arn á n k Ítéletet mondani s csak töviseit tekintenénk, de m agát a pompás kelyhet s az illatot figyelmen kívül hagynék.

Jelzet: 63.713

9. sz ám .

D e b r e c e n i F ő isk o l a i L a p o k .

A pessimista állítása ellen első sorban Bachus emeli fel tiltakozó szavát. Ez a hatalom talán még most is haragszik Csokonai V itéz Mihályra, hogy am a nevezetes pincében oly gondtalanul bánt egy hordó borával. Bizonyára éreztette is ezért boszuját a jó Csokonaival. H a Baehussal ellenséges lábon állunk, nem válhatik az hasznunkra. De ha jó vi­ szonyba élünk vele, ha rózsaláne fűz hozzá, m in ­ den kedvünk, tetszésünk szerint történik. Siralom­ völgyének nevezed te pessimista e világot? H a llo t­ tál valam it harangozni, de hogy mit, azt nem tudod. A régi, em beremlékezet előtt? időkben Bachus nedűje csörgedezett als a sziklákból. Ebből álltak elő a patakok, folyamok. De az irigység szellem é­ nek áskálódása következtében a borok vizzé válto ­ zónak. íg y m ár azután én is hajlandó vagyok e vi­ lágot siralom völgyének tekinteni. D ne legyünk elfogultak. Nézzünk csak körül. A nagy hegyoldalak most sem tagadták meg jó tu ­ lajdonságukat. H a nem ontják is a nektárt, de még mindig bőven osztogatja Bachus ez isteni adom ányt I g a z , legújabban ismét ellensége támadt. De ugyan ki fog ki B achuson? A borkereskedők? — Ezek csak megkeresztelik. Már pedig a kit m egke­ resztelnek, rem ényt fűznek hozzá. Ha pedig remélhetünk, bizhatunk Bachus te ­ kintélyében, a k k o r ne e világ tövisein ta rts u k u jja ­ inkat, hanem B achusnak nek tárral, am bróziával telt üvegein. De nézzünk csak be Á m or birodalmába is. ím e csak egy szem párnak kell akadni, s az egész m ennyország mosolyg le ránk. Csak meg kell pillantanunk azt a bájoló, el­ bűvölő teremtést, keblünk lázas mozgásba jő. A nnak az érzelemnek, mely ilyenkor szivünk­ ben kél, a költő is csak gyarló tolmácsa. De ki tu dná a hasadó rózsának pom páját úgy feltüntetni, a m int az a valóságban létezik. Ki tudna a szerelem bűvölő erejéről eleget beszélni. S vájjon midőn igy a m ennyországban érez­ zük magunkat, nagy baj-é az, ha megered az anyós nyelv e? Nem á rto tt meg az még sohasem, h a a nagy örömhöz egy kis üröm is járult. Az meg épen, jelentéktelenség, ha a hűtlenség férkőzik be a szivek közzé. Csak egy szempár van a v ilá g o n ? Lám, Petőfinek • is hány ideáljában kellett csalatkozni, ■de végre is feltalálta üdvét Júliában.

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

117

H a teh át a földön üdvünk feltalálható s a pes­ simista mégis ködös színben lát mindent, mi követ­ keznék ebből más, mint az, hogy rósz a pápaszeme. Állításom igazolására hadd hozzak fel még egy bizonyítékot. Nem ültem soha a pegazus szárnyas lovára. H iszen a földön biezegőn is szédülök. H ogy ne szé­ dülnék hát a szárnyaso n? S íme a „Szerkesztői üzenet" megkímél e szédüléstől s egyszerre költővé avat, varázsol. Igaz, oly dalok szerzőjéül vall, mely­ nek form áját élesen megtámadja. De hiszen éppen azzal, hogy a formát kifogásolja, bizonyítja azt, hogy a dalok igaz érzelemből fakadtak. Az igaz . érzelem tudvalevőleg nem találja meg a kellő kife­ jezést. Ily term észetesség kedvelő költővé varázsolt a szerkesztői üzenet. Költővé, ki gyönyörű ideákat te re m t magának, s tud hinni azok m egvalósulá­ sában. M ár pedig, ha a szerkesztői üzenet, e legszi­ gorúbb biró, a P arn assu sra em el, hogy ne emelne még m agasabbra a világ. Csak az volna baj, ha a .„Szerkesztő ü z e n e té ­ nek ez a varázshatalm a nem volna meg. Hiszen ak kor legszebb argum entum om at veszíteném el pessimistám állításával szemben. T. K.

Jegyzet a félreértések kikerülése végett. M últ szám unkban T . . . .a K ....W jelige a latt levő szer­ kesztői üzenetünk nem a fenti elmés sorok írójára T. K. u rra v o n atk o zik , hanem egy más hasonlő kezdőbetűkkel m egáld ott, jelen esetben m egvert férfiúra. A választék nagy az ily T-vel kezdődő n e ­ vekben, pl. Thorma, T a n k a stb, stb, de nem folytat­ ju k tovább a találgatást, m ert még el találjuk árulni am a szépséges verssorok igazi vétkezőjét, pedig az a pap írkosár elv itázhatian titka. Csak azt sajnáljuk, hogy így T. K. urnák, — kinek m áskülönben köszönetét mondunk, hogy ben­ nü n k et felkeresett — „legszebb argum entum a a pessimista állításával" szemben azért is elesik, mert a fenti szerkesztői üzenet nem csak hogy v a ­ rázshatalm at nem a k a rt gyakorolni T. K. urra, hanem másodsorban a világ minden kincséért sem vonatkozott reá. Más egyént voltunk kénytelenek szerencsél­ tetni vele. T eh á t a hol nincs, ne keress ! E n n y it a jó béke k ed v éé rt.... ' * .Szerk.

.

Jelzet: 63.713

D ebreceni F

118

ő isk o l a i

II.

P oéta—versfaragó. A fenti czimet megfordítva kellene i r n i , mert mai világban minden versfaragó ifjű — poéta. L e g ­ alább ki felkap a Pegazusra , minden kétség kizá­ rásával természetes jogot formál a poétasághoz. Lépten-nyomoü uj Petőfik születnek, telve világot ingató szent eszmékkel, — a vándortáskában. S ha nem sikerül nekik egy m inutára lázba hozni a d e r­ medő világot, hát szentül meg vannak győződve, hogy a kor még nem érett meg, hogy lassú bicegé­ sével nem tud ja nyomon követni szelleműknek fenkölt sz á rn y a lá s á t... Szóval sokan, százan és ezren vannak, kik a jövőtől várják, hogy a jelen meliöztétés éjszakájára majd piros hajnalt dérit. Kinek a szive fáj, a legújabb elmélet szerint csak versben'.öntheti ki mély búbánatát, m ert csak itt terem a „siró szellő, a „bús őszi t á j “, a „párjavesztett g e r l e - m a d á r a „halvány h o ld v ilá g " ; ki boldogságát nyilvánítani akarja, csak versben te­ heti, m ert csak itt divatos a „nyiló rózsabimbó", a „zöldelő tavasz", a „hasadó h a jn a l41; szó a mi szó, a sziv mélységes mélyén lappangó érzelmeket ma egyedül a költészet zengheti e l... A Pegazus hova­ tovább az egész világ vesszőparipája lesz. M ert a mai kor a sport győzelmi kora. Sportból lovagolni, sportból verset irni szokás. H ajh a költészetben ma m ár igen sok esetben nem az istenek nektárja ömledez, hanem a sportlovagok ta rtják benne próba­ futam aikat. — A költészet a legújabb sport s a tagul való belépés legegyszerűbben a következőkép történik : Vidám B arna ifijú úr szerelme szép tá rg y á ­ ban csalódott. Tőrszúrás vérzetté meg szivét. F e l ­ fordult a világ vele, nem volt sem éjjele, sem n a p ­ pala? üldözte a végzet, kedvesének hűtlensége h a ­ lálos fejszecsapás volt örömének s boldogságának rózsafáján... Mit tegyen, mit tegyen hát ? Gondolkodik. A gyrémek já rják boszorkánytán cu kat fejében, a keserűség ürme anny ira meg­ gyül jobb sorsra érdemes szivében, hogy tovább nem bírhatja, könnyebbülést kell keresnie. A levegő fojtó körülötte, telve nehéz, mérges p á rá k k a l,... menekül, fut, rohan ki a szabadba, a mezőre, hol üde és balzsamos a virágillatos levegő, hol ta lá n ...ta lá n feledni fog. Bolyong ... bolyong és borong. Kimerül. E l­

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

9. szám .

L apok.

suhan előtte a sok kedves óra, körüllegyintik a bol­ dog m últnak édes emlékei, visszaálmodja az első szerelem paradicsomát, nézegeti a körülötte pom ­ pázó ta rk a v irágokat, hallgatja a pacsirta audalitó d a lá t,... majd hirtelen eszmélni kezd, az emlékezés rózsafátylát szétlebbenti a felocsudás irigy szellőcskéje, édes-bús érzés zsonog á t s z í v ó d , kim ondhatat­ lan vágyat érez, hogy e pillanatot megörökítse, — valamit számlálgat az ujjain s halkan susogja : „Borongva járok réten á t . . . “

Elm ondja tízszer, százszor, megáll és ismét gondolkodik. „Borongva, borongva" — mormogja egyre s eszébe csillan, hogy a hűtlen leány meg most aligha nem enyeleg, mosolyog jó kedvében s ime tetszik az antithesis, bánatos arcán fájó öröm csillan, maga előtt látja a hűtlen és mosolygó leányt, vérző szív­ vel alkot ismét : „Látlak téged mosolygva."

De nem bir érzelmeivel. Elgondolja, hogy ő hűtlen­ sége mellett is csak szereti azt a lányt, szereti epedve, lángolóan. S mégis ... mégis az a leány .. önkény telenül mondja teh át : „Mig szivem érted hőn ep ed". . . .

S most veszi csak észre, hogy költővé av atta a csalódott szerelem. A poética szabályai csenge­ nek fülében. Rím és csattanós végzet, alapeszme! Izzadni kezd. Tudja, hogy hiába is eped, elér­ hetetlen ködképet kerget. Valami szép s az el nem érhetőt kifejező hasonlatra van égető szükséget Tévelygő szemekkel körültekint. A távolban, a róna alján látszanak a d . .. i hegyormok. Mosolyog ismét, m egtalálta a rím et és hason­ latot. íme mily festői : „Nézek a hegyoromra."

Most érzi csak, hogy ő költő, ki bölcsődalát lám m ár elzengette. V áratlan öröm izgatottsága látszik a r c á n , ajkai egyre mozognak sejtelmesen, csábítóan : „Borongva járok réten át, Látlak téged mosolygva, Mig szivem érted hőn eped, Nézek a hegy oromra."

Mondja, mondja, mondogatja. S im egyszerre bűvös érzés rezeg ót keblén ... a rem ény! A költészetnek varászhatalma van. Győzelem ! győzelem ! Csokort

Jelzet: 63.713

9. sz ám .

D e b r e c e n i F ő is k o l a i L

köt a mező virágiból. Rózsaszínű p ap írra leírja első „költem ényét" s a virágok közé illeszti. F el az utolsó pró bára s h a annak a lánynak érző szive van, föl az örök győzelemre, a Pegazus s e g é ly é v e l! — íg y lön Vidám Barna ifijtí úr költő s még mondani merje rá valaki, hogy ő csak v e r s f a ra g ó ! Iearus.

Uj gyorsirási tanfolyam. Többek sürgetése folytán, kizárólag akadémiai hallgatók számára, díjtalan gyorsirási tanfolyamot nyitok. Midőn az érdekeltek figyelmét e helyütt is felhívom, legyen szabad előre bocsátanom, hogy a jelentkezőkre nézve a h etenk én t m egállapított 2 gyorsirási óra pontos m egtartása kivétel nélkül kö­ telező; m ert csak igy lesz megvalósítható azon tervem, hogy a levelező gyorsírást, mely m ár m a­ gában is 4 — 4 -szer gyorsabb a eursiv írásnál, 20 - 25 óra alatt bevégezhessük. A vita-irást, mely 8— 10szeres gyorsaságánál fogva irás-művészetnek mél­ tán neveztetik, a jövő isk. évben fogom előadni. Jelen tk ezh etn i az I. em. 2. szobában. Bővebb felvi­ lágosítással szívesen szolgálok. ' M adarassi G yula, okleveles gyorsírás tanár*

Egy színházi hét.

a pok.

119

B ánk bán előadásakor hallottam ezt a m eg­ jegyzést : „K om játhy remekel." Valóban dicséretet érdemel az az alakítás, melylyel Bánkot bem utatta. A 4-ik és 5-ik felvonás szokta megpróbálni az ala' kitót, most is ez bizonyította be, hogy Konijáthyt m éltán sorozhatjuk B ánk bánt legjobban alakítók kis csoportjába. G ertru d is megölése utáni jelenete valóban nagyszerű volt. „V ég e: volt — nincs — de ne tapsolj hazám stb" óriási hatást gyakorolt a közönségre, épugy Endréveli 5-ik felvonásbeli je le n e te , valam int az elbukott B ánk kínos vergő­ désének, óriási fájdalmának kidomboritása is. — A nagy sikerben osztozott Szatmári Á r p á d , ki P e tu r t remek alakításban m u ta tta be. Egyes jelenete után uj és uj erővel tö rt ki a taps. — A nemes ifjúság szép számmal jelent meg a legjobb m agyar tragoedia előadásán, lelkesült is meglehetősen. B ár zsú­ folt állóhelyen, fojtó melegben, még a lelkesedés is megcsappan néha.

Sardou E e rn a n dját is láttuk e héten. A társadalom rom lottságát, a szennyet és bűnt, m e g ­ kapó vonásokban rajzolja a nagy francia iró, de a b ­ ból a nyom ott hangulatból, melyet az első felvonás okoz, nem tud szabadulni a néző egész darabon át. Bűn, szemét m indenütt, sötét színekkel rajzolt je l­ lemek uralják az egész darabot. Komjáthyné, Vidor, Fái, Halmi. T an ai ambícióval, kedvvel játszottak, mondhatom, nagy hatás mellett. *

A modern francia színmű irodalom egyik leg­ újabb term ékét, a „H elyettest" láttuk 19-én pom ­ pás, egybevágó előadásban. N oha a debreceni sajtó m erényletnek szokta nevezni az efféle darabok színre hozatalát, a közönségen nem látszott meg a nehez­ telés, sőt ugyancsak m egtapsolta Halm i M argit m ű ­ vészi já té k á t s T an a y jeles alakítását, egyáltalában jól m ulatott páholy, földszint, karzat egyaránt. * T hália igazán kegyetlen papjai és papnőivel szemben. Elnézi azt, hogy hol egyik, hol másik be­ teg. P ersze azt gondolja a vén ravasz, hogy majd zavarba hozza K om játhit. Ámde a directió fügét m u tat az öregnek, s a sok akadály dacára is tud jó előadást produkáltatni. Ilyen volt négy is az elmúlt h é te n : JDolovai nábob leán y a; Fernande, Sardou nagyhatású színm űve; H ivatalos feleség és Bánk bán. *

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

*

-r

*

E hét premierje a „H iv atalo s feleség" volt. K om játhyné, Szathm ári Á rpád, F eny éri rem ekeltek egész este a közönség tüntető rokonszenve mellett. A dolovai nábob leányában pedig V idor Dezső m u ­ ta tta meg, hogy h a kedve van, tud kitűnő is lenni. T arján G ida szerepe jó kézbe került, valam int Joób Vilmáé is, k it F á y F ló ra játszott a tőle megszokott drámai erővel. „Folt, a mely tisztit" — ez lesz a jövő hót újdonsága, mely elé nagy várakozással nézünk. Köszönettel tartozunk K om játhynak, hogy e kiváló színmüvet ily ham ar szinrehozatja, egyszersmind felhívjuk reá ifjúságunk figyelmét ez utón is. N é z ­ zék meg minél többen, tan uljanak, okuljanak, gy ö ­ nyörködjenek a hires spanyol iró költői becsű uj, nagy alkotásán. —al —

Jelzet: 63.713

120

D ebreceni F

ő is k o l a i

Vegyes közlemények. Joó István, e g y h á z k erü le tü n k n ag y é rd em ű közép­ iskolai felügyelőjének tem etése j a n u á r 24-éu impozáns részvét m ellett folyt le. A gyász városunk, k e r ü le tü n k m inden részében fájó visszhangra talált s a gyászoló csa­ lád m érhetetlen fájdalm ának enyhítéséül ezren és ezren je le n te k meg a végtisztesség m egadására. A halottas háznál K. T óth K álm án, az elhunyt egyik ifjúkori b a ­ rá tja ta rto tt m egható, igazán költői lélekre valló beszé­ det, a sirnál pedig F eronczy Gyula akadém iai ta n á r b ú ­ c súztatta el re m e k beszédben a főiskolánkat ann yira szerető, annyi szép, annyi nem es em léket h átrahagyó férfiút. Legy en neki édes á l m a . . . . ! !

Tököli S a b b á s a r a n y s a rk a n ty ú s vitéz, a százados m últtal dicsekvő é n e k k a r első ösztöndij alapitója em lé­ kére zen d ü lt fel j a n u á r 26-án a gyászdal collegium unk énekterm ében. Balogh Ferenc, a legékesebben szóló a k a ­ démiai ta n á r e m lék e zett meg az ünnepen a n agy a lap í­ tóról ; m agasan szárnyaló beszédében kiem elte, hogy az idegen ajk ú , de h azáját hőn szerető férfi alap ítv án y á­ val nemes p éldát m u ta tv a , az alap ítv ány t tevő knek nagy seregét vonzotta m aga után, ezáltal egyik h ath ató s elő­ mozdítója lett collegium unkban az összhangzatos én ek m űvelésének, követendő példája az u tó d o k n ak . A la p ít­ v á n y á n a k k am atjábó l j u ta lm a t n y erte k ez évben Tripsó Sándor, Nagy Miklós, B ereczky László 3. é. jogh allg ató k 13— 13 irtot-, D urk ó Gábor 4. jh. és Veres G usztáv 4. tb. 5 —5 Irtot. E g yszerű en, de tiszta sziv em lékéhez méltóan folyt le a szép ünnep, mely m egérdem elt volna nagyobb é r ­ deklődést is. Az akad ém iai vivőkor ive ki van téve a kapusnál.

9. szám

L a pok .

M egnyugtatásul é rtesítjü k olvasóinkat, hogy a szín­ házi kedvezm ényes je g y e k kieszközlésével m egtisztelt bizottság, a m ásodik félév elején, teh át nem várván be a szini évad végét, a legnagyobb lelkiism eretességgel és kötelességének hűséges betöltésével fogja egy csapásra m egkezdeni és befejezni küldetését. A m űvészetért lel­ kesülő ifjúság te h á t szíveskedjék a szerkesztőség ostrom ­ lásával jobb jövő hitében, felhagyni s egy kicsit még várakozni, m ert „türelem rózsát terem !“ A m .-szigeti „Joghallgatók E g y esü lete11 1898. fe b ­ ru á r hó 12-ikén M.-Szigeten, a „Polgári olvasókör11 öszszes term eiben saját pénz tá ra ja v á r a hangversenynyel egybekötött zártk ö rű tán cm ulatságot rendez, Belépti-dij személyenkint 3 korona, családjegy 8 korona. A h a n g ­ verseny m ű s o r a : 1. Nyitány. E lőadja a joghallgatók zenekara. 2. Szavalat , Páll Manóné úrnőtől. 3. É jjel a gyógyszertárban. V íg já té k 2 íelvonásban, irta : Szomaházy István. Személyek : K a ta kisasszony : Czikó I s t ­ vánná úrnő. Egy cilinderes u r : Mokcsay Zoltán ur. H ázi szolga / Kiss György ur. — H e g ed ű solo (a 2 felvonás között), Rácz B éla urtól. — 4. M ag á n d al, dr. L ányi J á n o s urtól, zongorán kiséri I z á k Ján os ur. 5. Zongorajá té k négy kézre. E l ő a d j á k : H it t e r M ariska úrnő és P rein eszberg er B éla ur. 6. M ono lóg , Lánczy Géza urtól. 7. F e lo lv a s á s , Szabolceka Mihály urtól. 8. Záradék , a joghallgatók zenekarától.

Szerkesztői üzenetek. A lapnak csa k egyik felére tessék írni. Kéziratokat v issza nem adunk. Névtelen lev elek re nem válaszolunk. Ifj Z s. B. S á ro sp a ta k , C ik k ét a m ú lt s z á m b a n

kö­

zö ltü k , k ö sz ö n et érte.

K. R.

E szm e

van

h e n n e , de a te c h n ik a

b o tr á n y o s a n

rossz.

A kadém iai p olg ártársaink figyelmébe aján lju k e most, alak ult kört, ez u tó n is k érjü k őket, hogy lehető n agy számmal iratkozzanak be, m ert ily mesés olcsó dij mel­ lett sehol sem tan u lják meg e nemes sportot. A kör ve­ zetője Keresztesi Kiss József ur, ak a d ém ián k kitűnő vívója lasz, kinek m á r neve is garantirozik a haladásért és sikerért. A tanítás különben fe b ru ár elsején veszi kezdetét. Dij havonként 2 frt.

P. J. N a g y v á r a d Ö n n e k m á r n e m ü z e n ü n k sem m it, m e r t e lfe le jte tte , a m it a n a g y v á r a d i v a s ú ti v á r ó te r e m b e n j a n u á r 2 - ik á n m e g íg ért. L e d o r o n g o ló levél ú t b a n van.

„T orm a11 lesz a cinre an n a k az élclapnak, mely a debreceni ak adém iáu nem sokára megindul. Ez idő sze­ rin t az egész világon két diák élclap jelenik meg, egy angol és egy ném et. Most a h arm adik a debreceni Torm a lesz, me.lynek életképességét az a páratlan érdeklődési mely városunk úgy diák, m int nem diák köreiben ész­ lelhető, előre bizonyítja. Sok sikert, sok proficitet a szer­ kesztőségnek !

LudovikUS. M ostani versei g y e n g é b b e k , m in t a m ú l t ­ k o ria k . Az első e r ő lte te tt, a 2-ik, az u. n. d a lv á lto z a t, v ag yis ism e rt szép k ö lte m é n y e k s o r a ir ó l kiilön -k ü lö n ver ssz a k b a n való e lm élk ed é s ö n k é p z ő k ö r i v e r s g y a k o r l a t n a k t a ­ lán beválik .

Akadém iánkon a párbeszédi vizsgák j a n u á r 31-én véget értek. Az uj félév február nyolcadikán nyílik meg a szokott ünnepségek közepette.

kodni mertünk. Szívélyes nyilatkozatát, becses engedelmével, emlékeink közé sorozzuk s nem álljuk meg, hogy el he gondoljuk : Beh máskép volt a szerény gyulai káplanián !

Tukónak. ( H e ly b e n .) A csípős T o r m a h a t á s á t lá n g g a l é g v e ,.le lk e s e d v e , fen nlobog va v á r j u k . . ne h iá b a v á r ju k ! Nem közölhetők.

„ I d a 11

(gyenge,

gyenge,

igen

g y e n g e ) , „ T é l e n 11.

K. Z. P a n c s o v a . Iía jk ó a n a p o k b a n a d o t t el h irem s tu d to m nélkül.

P. Gy.

A k e ttő k ö z ü l v a la m e ly ik

egy

k ét könyvem et

kis

sim ítá ssa l

j ö n n i fog.

K. D. Cz. R. Budapest. í g é r t k ü ld e m é n y e te k e t váro m . S z . J. urnák IIlyetalva. Bocsánat, hogy alkalmatlan­

D ehreczen, 1898 Nyomatott a város könyvnyomdájában. — 63.

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

Jelzet: 63.713