Kiadja: Kiss Ferenc Csongrád Megyei Természetvédelmi Egyesület (CSEMETE) Orpheus Országos Állatvédő és Természetbarát Közhasznú Egyesület
A kiadványt támogatták: KÖRLÁNC Egyesület Szegedi Munkacsoport Ökotárs Alapítvány Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata Környezetvédelmi Alap támogatás Környezetvédelmi Minisztérium Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat "h" keret Szerencsejáték Rt. MOL Magyar Olaj- és Gázipari Rt.
Tartalomjegyzék Mindennapi állatságaink
3
Természetvédelem és állatvédelem
4
Fogalomtár
5
Újkori hóbort?
6
Morális megfontolások
7
Az érem két oldala
7
Törvényi szabályozás
8
Nemzetközi egyezmények
10
Önkormányzati rendelkezések
11
Gazdasági állatok
12
Panelcsirkék
13
A szódás lova
13
Szőrmentén
14
Dachau rokonai
15
Állatok a lakásban
16
Az állat mint társ
17
Melyiket szeressem?
17
Ide nekem az oroszlánt is!
18
Gyepmesterségem címere
20
Úton, útfélen
22
A cirkusz megy tovább
23
Hasznos címek és elérhetőségek
23
Ajánlott irodalom
24
2
„Az állatok milyen furcsák. A kutya felnéz rád. A macska lenéz rád. Csak a disznó szemében vagy egyenrangú.” Sir Winston Churchill
Mindennapi állatságaink Az ember reggel felébred paneldzsungelbe ragasztott lakásában, egy pillanatra kibambul az ablakon az esőbe, aztán feltápászkodik és bekapcsolja a rádiót. Lezuhanyozik, megborotválkozik, hozzálát a reggelihez – kukoricapehely tejjel, persze – rendbe szedi magát, megsimogatja a gyerek fejét és munkába indul. Felszáll a buszra hogy a munkahelyére menjen, és a buszon a szemébe ötlik egy állatvédelmi plakát. Ugyan, kérem, állatvédelem? Mi közöm hozzá? Az én életem úgymond teljesen steril, nem ártok a légynek sem, panellakásban lakom, nincs se kutyám se macskám, vegetáriánus vagyok és nem szokásom az utcán sem kővel dobálni a kóbor állatokat. Mit akarnak hát tőlem az állatvédelemmel? Pedig hát be kell látnunk, hogy nem tudjuk teljesen kivonni magunkat a kérdéskör alól. Akár tetszik akár nem, az állatok körülvesznek bennünket, s bizony mindennapi életünknek nincs olyan mozzanata, amely ne vonna maga után valamilyen szinten egy-egy állatvédelmi kérdést. Derék emberünk is tollas párnák között kezdi a reggelt, s aligha van fogalma róla, milyen szenvedéseket kell kiállniuk a tolltépés során a libáknak és kacsáknak, csak hogy a pehely az ő párnáiba kerüljön. A panellakások ablakkeret melletti illesztés hézagaiba denevérek húzódnak be, a lakók legnagyobb riadalmára és utálkozására – s vesztükre is, ha a szigetelővállalat nem kellő körültekintéssel végzi munkáját, és élve befalazza őket mint Kőmíves Kelemen az ő oldalbordáját. A kis reggeli rádiózás kapcsán is felvethetjük, a villamos energia áldásai mellett ugyan hány áldozatot szednek évente az elektromos távvezetékek madaraink közül. Tusfürdő, sampon, borotvahab, after shawe - mind-mind olyan kozmetikai szerek amelyek piacra dobásuk előtt különböző válogatott kegyetlenségű állatteszten mentek át. S e mellett nem utolsó sorban még a 3
vegetáriánusok közül is csak az eheti nyugodt lélekkel a tojást vagy a tejterméket, aki még sosem látta milyen nyomorúságos körülmények közt sínylődnek a tojótelepeken a tyúkok, vagy az intenzív tartásban egész életükre két négyzetméternyi térre kényszerített holstein fríz tehenek. Mindezek mellett persze elmehetünk csukott szemmel is, de a probléma ettől még nem szűnik meg; s még mielőtt az állatokkal való helyes bánásmódról végképp megfeledkeznénk, a buszhoz menet úgy lépünk bele abba a bizonyos ragacsos matériába, ahogy az állatvédelem aktuális problémáiba nyúlunk bele mindennapi cselekvéseinkkel. Nincs tehát ember, aki valamilyen formában ne kerülne kapcsolatba a kedvtelésből tartott vagy a haszonállatokkal, s így az állatvédelem problémáival is. Nem haszontalan hát, ha tisztában vagyunk az ide vonatkozó törvényi rendelkezésekkel és az alapvető etikai szabályokkal. A "zöld" szemléletmódú, vagy épp zöldülni vágyó családok számára kíván kiadványunk néhány hasznos információt nyújtani.
Természetvédelem és állatvédelem Ha azt mondjuk, az állatok védelme, ezt többféleképpen is értelmezhetjük. Védhetünk egy veszélyeztetett állatfajt, vagy akár az állatfajok sokaságával együtt egy bizonyos területet. Ilyenkor a védelem kiterjed az adott faj valamennyi fejlődési formájára, például madarak esetében a tojásokra, rovaroknál a lárvaállapotra, valamint ezeknek az állatoknak a preparátumaira is. A védelemnek ezen típusa a természetvédelem hatáskörébe tartozik. A természetvédelmi oltalom alá tartozó állatfajok listáját a 12/1993. (III.31.) KTM rendelet („A védett és fokozottan védett növény- és állatfajokról, egyedeik értékéről /…/ valamint egyes védett állatfajokkal kapcsolatos korlátozások és tilalmak alóli felmentésekről”) tartalmazza, valamint ennek az azóta történt kiegészítései. A védelem másik típusa az a tulajdonképpeni állatvédelem, amely elsősorban az ember és az állat kapcsolatának alapvető szabályairól szól. Ebben az értelmezésben az állatvédelem már kiterjed az állatvilág valamennyi egyedére, fajra, korra és nemre való tekintet nélkül, vagyis az emberrel kapcsolatba kerülő valamennyi állatra. Az egyedek védelménél előtérbe kerülő szempontok az állatvilág valamennyi példányával szemben a megfelelő és felelősségteljes, kíméletes bánásmód. Ilyen módon tehát míg a természetvédelmi célú védelmi intézkedés csupán az élővilág szűk részére korlátozódik; az állatvédelem annak teljes egészét felöleli, sőt kiemelten foglalkozik a gazdasági- és hobbiállatok csoportjával, hiszen a hétköznapok során épp ezekkel kerülünk leggyakrabban kapcsolatba. Az eltérő szempontoknak megfelelően az 4
állatok védelmének ez a típusa a törvényi szabályozásban is elkülönül a természetvédelmi rendelkezésektől.
Fogalomtár Mielőtt állatvédelemről beszélünk, nem árt ha a használt fogalmak jelentését előzőleg tisztázzuk, hiszen nem mindenkinek jelentik ugyanazt a különböző megfogalmazások. Egy példával élve ha egy nagy mozgásigényű kutyát a gazda évszámra méteres láncon tart, az kétségkívül az állat számára nem megfelelő tartást jelent, de hogy a gondos gazdi tette mikor meríti ki az állatkínzás fogalmát, az annak tisztázása nélkül már képezheti vita tárgyát. - Az állat károsítása: Az állat testi épségének, szervezetének, pszichikai állapotának vagy viselkedésének tartós, hátrányos megváltoztatása. – Vagyis a testi egészségkárosítás fogalma mellett bevezethetjük az állatnak való pszichés károkozás fogalmát is, hiszen ha mondjuk egy járókelő rendszeres ingerkedésével az őrületbe kerget egy megkötött, tehát menekülésre képtelen kutyát, az állandó stressz már tartós károsodást okozhat. - Állatkínzás: Az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása, vagy olyan hatást eredményező beavatkozás, bánásmód, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása, amely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat, továbbá az öröklődő betegségekben szenvedő – nem kísérleti célra szánt – állategyed továbbszaporítása. - Beavatkozás az állaton: Az állat fizikai, élettani vagy pszichikai állapotának tartós megváltoztatása.
szamárhajcsár
5
- A jó gazda gondossága: Az az emberi tevékenység, amely arra irányul, hogy az állat számára olyan életkörülményeket biztosítson, amely az annak fajára, fajtájára, nemére és korára jellemző fizikai, élettani, tenyésztési és etológiai sajátosságainak, egészségi állapotának megfelel, tartási, takarmányozási igényeit kielégíti (elhelyezés, táplálás, gyógykezelés, tisztán tartás, nyugalom, gondozás, kiképzés, nevelés, felügyelet). Mindemellett érdemes magának az állatvédelem fogalmának körüljárása is. Kit is nevezhetünk állatvédőnek? Szőrös-tollas élőlénytársainkhoz való viszonyuk alapján talán három csoportba sorolhatjuk embertársainkat. A legkönnyebb annak meghatározása, hogy ki nem állatvédő: azok az emberek, akik érdektelenségből vagy épp rossz szándékból, tevékenységük tudatában nem törődnek az állatokkal való megfelelő bánásmód írott és íratlan szabályaival. Maguk az állatvédők pedig két csoportra oszlanak: az egyik fél passzív, megelégszik azzal hogy önmaga e szemléletmódnak megfelelően alakítja ki életét - míg aktív társaik mást is meg szeretnének tanítani erre.
Újkori hóbort? Amikor azt a szót halljuk, állatvédelem, elsősorban megszállott állatbarátokra, széplelkekre és unatkozó milliomosokra gondolunk, akik ahelyett, hogy az emberiség és a világ bajával törődnének, az állatokra fecsérlik idejük és energiájuk. Pedig az állatvédelem nem mai találmány, már abban az értelemben sem ahogyan mi használjuk, sőt voltak korok amikor még sokkal komolyabban vették. A természettel még összhangban élő, arra sokkal közvetlenebbül ráutalt természeti népeknél az állatok a különleges jelentőséggel bíró növényekkel együtt az emberekhez hasonló becsben voltak tartva, s a minden élőben egyaránt megtalálható életadó szellemet bennük is tisztelték. Az indiánregényekből jól ismert „szarvas testvér”, „medve testvér” kifejezéseket komolyan is gondolták, a minden élő közt megjelenő egyenlőség jutott ily módon kifejeződésre. Később az oly sokszor sötétnek bélyegezett középkor is produkált egy-két mai szemmel már furcsának tetsző dolgot. Az akkori jogrendszerben a szőlőskert – persze amúgy „kirendelt” védőkön keresztül – perelhette a rajta táplálkozó hernyókat, s a bíróság dolga volt eldönteni, hogy egyházi átokkal sújtja a kártevőket, vagy –erre is volt precedens – kihirdeti azon nézetét, hogy a hernyóknak, mint isten teremtményeinek, hasonlóképp joguk van az élethez mint az embereknek, ennélfogva nem 6
büntethetők… A szó szoros értelemben tyúkpernek minősíthetők ezek az esetek, hiszen az állatokat ekkor nem csak személyiséggel ruházták fel, de mint a példa mutatja, esetenként önálló jogi személyként bántak velük, s adott esetben jogaikat meg is védték. Ezzel szemben mit mutat a jelenlegi gyakorlat? Közhelynek számít, hogy a ma emberét már nem ugyanazok az értékek mozgatják mint eleinket. A gazdasági haszon vált általános érvényű értékmérővé, s a fontossági sorrendben ennek megfelelően huszadrangúvá vált annak felmérése, hogy tevékenységeink hogyan hatnak a többi élőlényre. Érdekükben szót emelni azután furcsa ötletnek tűnik – urambocsá’ embergyűlöletnek, érvényesítve a „ha nem velünk, ellenünk” elvét.
Morális megfontolások Miért kellene nekünk efféle oktondiságokkal foglalkoznunk – tehetjük fel magunkban a kérdést – hiszen az ember ember, a maga fejlett társadalmi rendjével, az állat pedig csak állat, a saját biológiai formájában, miért van szükség a kétfajta rend összekutyulására. Albert Schweitzer (aki pedig amellett hogy jeles emberbarát volt, s életét orvosként is az emberiség egészének áldozta, teológiát tanult, a filozófiát is igen magas szinten művelte, orgonaművészként hangversenyeket adott, s Bach-tanulmányait kiadta francia és német nyelven is) így ír erről: „Az élet tiszteletének erkölcse nem tesz különbséget a magasabb rendű és az alacsonyabb rendű, az értékes és kevésbé értékes életek közt. Ennek is megvan az oka. Ha általános érvényű különbséget akarnánk tenni az élet különböző formái közt, az oda vezetne, hogy ezeket az életformákat aszerint ítélnénk meg, hogy hozzánk, emberekhez közelebb, vagy távolabb állónak tűnnek-e, tehát egy teljességgel szubjektív kritérium szerint. Ebből a megkülönböztetésből születnek az olyan nézetek, melyek szerint vannak az életnek értéktelen formái, amelyeket kedvünk szerint semmibe vehetünk, elpusztíthatunk. Az értéktelen életek közé azután sorolhatjuk – a körülményeknek megfelelően – a rovarokat vagy a természeti népeket is.” Igaz szavak. S hogy mennyire érvényesek mai világunkra, elegendő csak az emberiség utóbbi évszázadának történelmébe belelapozni. S ehhez hozzátehetjük még Balogh János neves akadémikusunk (akinek valamikori bugaci háza jelenleg a CSEMETE oktatóközpontjaként működik) szavait is: "Az élőknek nincsen rangsora, minden élőlény ember értékű, mert él. Nem nézhetem le és ugyanolyan elbánást igényel mint amilyet magamnak kívánok." 7
Az érem két oldala Mindannyiunknak vannak bizonyos fokú előítéletei az állatokkal szemben is, mint ahogy vannak kedves, közömbös, netán ellenszenves ismerőseink is. Nem egyféle szempont szerint ítéljük hát meg, hogy egy-egy állatot „jó”, vagy „rossz” állatnak minősítünk, mindenkinek vannak szeretem és nem szeretem állatai. A „szeretem” állatokhoz tartoznak aztán többségükben a hobbiállatok, kutyák, macskák, az aranyos állatkölykök, a kedves énekesmadarak meg a csodálnivaló sasok, na meg a mesék pozitív állatfigurái, az ügyes nyúl vagy a sün. Az állatok igen nagy hányadával szemben semleges álláspontra helyezkedünk, ide tartoznak a gazdaságban tartott állatok, csirkék és szarvasmarhák milliárdjai, meg az amolyan semmire se való apróságok amiket se megenni nem lehet, se elég sokan nincsenek ahhoz hogy saját élelmünket féltsük tőlük. Aztán a többséggel pedig ilyen-olyan okból nem vagyunk kibékülve. Óriási összegeket szánunk arra, hogy a gazdasági kártevőket lehetőség szerint kiirtsuk, de legalábbis eltávolítsuk földjeinkről. A parkban etetgető anyókáktól eltekintve örökös háborúban állunk a városainkat elárasztó, mindent összepiszkító verebek és galambok hadával. Arról már nem is szólva hogyan érzünk a lefolyóból előmászó csótánnyal, vagy az ablakban kóválygó szúnyoggal szemben. Az állatvilággal való folyamatos 7 kétségtelenül megvannak a maga árnyoldalai. Az állatok szagosak, zajosak, nemigen nézik hol hagyják ott felesleges végtermékeiket, betegségeket terjeszthetnek vagy könnyen agresszívvá válnak és egyáltalán: tartani kell tőlük.
Kutya a homokozóban
Ilyen megközelítés mellett csak bátortalan érzelgősségnek tűnhet azt bizonygatni, hogy mennyi mindent köszönhetünk viszont nekik. Eltekintve húsba vágó hasznukról, vagyis attól hogy mint potenciális táplálékforrás igen fontosak számunkra, s mindennapi életünk számtalan más területén milyen nélkülözhetetlen szerepet töltenek be; aligha képzelhetnénk el világunkat mondjuk méhek, vagy a rágcsálók ellen hadba induló macskák nélkül. Vagy a segítségükkel előállított nélkülözhetetlen 8
szérumokat említve, hogy az olyan szélsőségesen és szó szerint véve életbe vágó példákig eljussunk mint Mancs és Viking, a törökországi földrengés hős magyar mentőkutyái. Az, amit ez a német juhász és adelaire terrier kollégája tett, az emberi életek megmentése, mással nem pótolható és pénzzel aligha kifejezhető.
Törvényi szabályozás A magyar országgyűlés hosszas és kormányzati ciklusokon átnyúló előkészítés után, 1998-ban hozta végre tető alá azt a várva várt törvényi rendszert, amely az állatvédelem addigi problémáit igyekszik orvosolni, illetve az addigi hiányosságokat kitölteni. A törvény elérhető a Magyar Közlöny 1998 évi 28. számában (2407-2414 oldal). Az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény (1998. évi XXVIII. törvény) célja, hogy elősegítse az állatvilág egyedeinek védelmét, fokozza az emberek felelősségtudatát az állatokkal való kíméletes bánásmód érdekében, valamint meghatározza az állatok védelmének alapvető szabályait. Az általános érvényű részeken túl a rendelkezés részletesen foglalkozik a kiemelt fontosságú csoportokkal és az állatvédelem állandó problémás területeivel. Önálló fejezetet szán a vágóállatoknak, a veszélyes állatoknak, az állatkerteknek, az állatpanzióknak és a menhelyeknek, valamint a kísérleti célból tartott állatoknak.
Disznó és kés
9
A megfelelő bánásbánásmódról szóló rész szabályozza az állatok kíméletét, az állatkínzás körébe tartozó eseteket, az állatokon végzett beavatkozásokat illetve az élet kioltását. Mindannyian megmondhatói vagyunk milyen messze áll ez esetben az elmélet a gyakorlattól. A törvény által előírt módon az állat életének kioltása csak megfelelő kábítás után történhet. Kivételt ez alól csupán a gerinctelen állatok és az élelmezési célból levágott baromfi és házinyúl képez. A megfelelő tartási körülmények mellett a törvény szabályozza az állatok szakszerű szállítását is. S mint minden törvény ez is tartalmazza a megszegésével együtt járó szankciók felelős hatóságait is. Hasznos tudni, hogy az állatvédelmi bírság kiszabásáért az illetékes állategészségügyi hatóság felelős, s annak kifizetése nem mentesít más jogkövetkezmények alól. Ezzel kapcsolatban a törvény rendelkezik az ügyészségek feladatköréről, valamint az állatvédelmi feladatok pénzügyi fedezetéről is.
Nemzetközi egyezmények Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk természetesen maga után vonja annak rendjéhez való jogharmonizációt is. Állatvédelmi törvényünk már ennek szellemében született, de ezt megelőzően is jó néhány nemzetközi megállapodáshoz csatlakoztunk, és államközi szerződést írtunk alá. Az államközi szerződések többsége elsősorban az állategészségügyi rendelkezések összehangolását célozza. Feladatuk a járványos megbetegedések terjedésének megakadályozása, de szigorításaikkal nagyban segítik az egyébként ellenőrizetlen kereskedelmi tevékenység felülvizsgálatát is. Ugyancsak a kereskedelem ellenőrzésének érdekében hozták létre a Wasingtoni Egyezményt is, a nemzetközi kereskedelem által veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok forgalmának szabályozásáról. A hobbiállatok egy része ritkasága, veszélyeztetettsége miatt nemzetközi védelem alatt álló, CITES-listás faj, amelyeknek csak az ellenőrzött és nemzetközileg nyilvántartott tenyészetekből származó második generációs példányai kerülhetnek kereskedelmi forgalomba. E fajok esetében az eladónak meg kellene lobogtatnia az állat eredetét igazoló engedélyt – ha nem teszi, az állat a feketepiacról származik. A listát megtalálhatjuk pl. a Süni és a Természet folyóirat 1995/8. számának mellékletében. Az ezzel kapcsolatos problémákkal vagy engedélykérelemmel a Természetvédelmi Hivatalt kereshetjük fel.
10
A Bonni Egyezmény és részegyezményei a vadon élő, vándorló állatfajok védelméről szólnak. Ezen fajok esetében különösen fontos a védelem nemzetközivé tétele, hiszen a vonuló madarak nem tisztelhetik az országhatárokat, így tényleges eredményt csak valamennyi érintett ország közreműködése hozhat. A Ramsari Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek védelmére jött létre. A konkrét területek védelme mellett az új környezetvédelmi törvény magában foglalja a vizek és a vízi élővilág védelmét is. A Berni Egyezmény az európai vadon élő állatok és növények, valamint élőhelyeik védelméről szól. Az európai viszonylatban kiemelten kezelt, legfontosabb fajok közül többel kapcsolatban speciális kutatásifajmegőrzési programok szerveződtek. Magyarország számára például konkrét feladatként meghatározott a rákosi (parlagi) vipera és több fontos élőhelyének védelme. Az utóbbi három egyezmény természetesen elsősorban a természetvédelmi intézkedések körébe tartozik. Hatásuk azonban az állatvédelem szempontjából sem közömbös, hiszen a kiemelt védettséggel rendelkező fajok többek közt a vadászati és a kereskedelmi tevékenységgel szemben is védettek, hobbiállatként való tartásuk tilos.
Önkormányzati rendelkezések Az országos szinten érvényes rendelkezések mellett minden önkormányzat joga és kötelessége, hogy a törvényi szabályozást helyi szintű, saját viszonyainkra alkalmazott rendelkezésekkel egészítse ki. Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlése a 28/1999. (VI.14.) számú rendeletben határozta meg az állatok tartásáról szóló helyi szabályokat. Az általános rendelkezéseket tartalmazó részben meghatározza a továbbiakban használt kategóriákat. a) b) c) d) e)
A rendelet alkalmazása szempontjából: nagyállat: szarvasmarha, ló, szamár, öszvér kisállat: sertés, juh, kecske egyéb kisállat: baromfi, galamb, nyúl prémes állat: nutria, pézsma, nyérc, róka kedvtelésből tartott állat: mindaz, ami nem minősül haszonállatnak
A rendelet meghatározza az úgynevezett haszonállat-tartási övezeteket. Az állattartási övezetek határai az érvényben lévő (Országos Építésügyi szabályzat, ill. a Városrendezési Terv szerint meghatározott) 11
építési övezetek határaihoz igazodnak. Az állattartási övezethatártól függetlenül a prémesállat-tartáshoz, továbbá valamennyi állatfaj vagy fajta üzemszerű tartásához, tenyésztéséhez a polgármester – az érintett szakhatóságok hozzájárulásán alapuló – engedélye szükséges. Üzemszerűnek általában a családi szükséglet mértékét meghaladó állattartás minősül. A szaporulat valamennyi faj és fajta esetében 3 hónapos korig a tartható állatok számát nem érinti. A családi szükséglet mértéke: - nagyállat esetén: 4 példány - kisállat esetén: 10 példány - egyéb kisállat esetén: 120 példány A rendelet meghatározza a haszonállat tartására szolgáló épülettel szembeni elvárásokat, illetve annak elhelyezését. Külön szabályozza a haszonállatok és a közterület viszonyát, a legeltetéseket, a galambok vagy a méhcsaládok telepítését. A kedvtelésből tartott állatok közül énekes- és díszmadár, akvarisztikai állat a lakásban engedély nélkül tartható. Többlakásos épületben lakásonként legfeljebb két macska tartható, s e mellett a közös helységekben a macskatartás nem megengedett. Az olyan – általában vadonélő – állat tartásához, amely harapásával, természeténél, vagy a szervezetében termelt méreg hatásánál fogva marásával, csípésével vagy szorításával az ember életét, testi épségét veszélyezteti, a polgármester engedélye szükséges. Az ebtartással a városban található nagyszámú kutya, illetve az emberhez való speciális kapcsolatuk miatt külön fejezet foglalkozik. A legátfogóbb rendelkezés szerint a tulajdonos úgy köteles ebét tartani, hogy az más testi épségét, egészségét ne veszélyeztesse, a szomszéd lakók nyugalmát ne zavarja, s anyagi kárt ne okozzon se személynek, se közösségnek. E rendelkezések megsértése esetén a tartás feltételhez köthető, illetve megtiltható. Többlakásos lakóépületben lakásonként legfeljebb 1 eb tartható. Kényes kérdés az ebek szabadban való futtatásának problémája. Szeged belterületén az erre kijelölt helyek: 1. Az új Tiszahídtól északra a Tisza hullámtere mindkét oldalon, kivéve az üdülőövezetet. 2. Az árvízi emlékműtől délre a Tisza hullámtere mindkét oldalon. 3. Kamaratöltés. 4. A Csongrádi sgt. - Körtöltés, és a Hódmezővásárhelyi vasútvonal által bezárt terület. 5. Körtöltés. 12
6.
A Cserepes sortól délre eső terület, a piac, illetve a parkoló kivételével. 7. Beépített területeken kívüli terület. 8. A Hajóállomás és az új Tiszahíd közötti Szeged felőli hullámtér. 9. Fodortelep- Tölgyes utca melletto légvezeték alati terület. 10. Csongrádi sgt. - Körtöltés - Vértói út - Rókusi lakótelep által határolt terület. 11. Új-Rókus - Északi városrész - Francia högy beépítetlen terület és meglévő erdő városrendezési hasznosításáig. A tulajdonos – nyilvántartásba vétel céljából – a Polgármesteri Hivatalba köteles bejelenteni, ha az eb: - a három hónapos kort elérte - elhullott vagy elveszett - tartási helye három hónapnál hosszabb időre megváltozott - új tulajdonoshoz került Rendelet szabja meg a kutyák állategészségügyi ellátását is, a közterületen való sétáltatás feltételeit, valamint a tenyésztéshez szükséges engedélyeket. A rendelet egyébként az egyéb állatok tartásával kapcsolatos állategészségügyi rendszabályokat is felsorolja. Az állatvédelmi törvényhez hasonlóan e rendelet is magában foglalja a hozzá kapcsolódó végrehajtási, szabálysértési eljárásokat is.
Gazdasági állatok E szabályok ismerete nem csak a nagyüzemi tartástechnológiákra vonatkoznak, hiszen ezek ismerete minden gazdasági célból tartott állat tulajdonosára érvényesek. Aki az állatvédelmet csak szentimentálisan, az érzelmi oldalról közelíti meg, hajlamos azt csak a kóbor kutyák-macskák, meg az orvvadászok által kíméletlenül pusztított elefántok számára kisajátítani. Pedig az állatok milliárdjai élnek az embernek kiszolgáltatva valamilyen gazdasági, termelési céllal. A maguk elterjedési területén valamennyien meglehetősen közönséges, tömeges élőlények, s kétszeresen is mostohagyermekei az embernek. Felhasználásuk módja miatt sokszor feljogosítva érzi velük szemben magát olyan bánásmódra is, amelyet egy „nemes” vadon élő állattal szemben nem tenne meg. Ha egy baromfi sorsa az, hogy majdan egyszerűen elvágják a nyakát, ez mintha csökkent értékűvé, s kíméletre kevésbé érdemessé teszi, mint élőlényt is.
13
tojók
Panelcsirkék Az állatok védelméről szóló törvény szerint az állat életfeltételeinek kialakításánál tekintettel kell lenni korára, nemére és élettani állapotára. Biztosítani kell az egymásra veszélyt jelentő, egymást nyugtalanító állatok elkülönített tartását. Az állattartónak gondoskodnia kell a rendszeres, de legalább napi egyszeri ellenőrzéséről. A megkötve tartott vagy mozgásában egyéb módon korlátozott állat számára is biztosítani kell a zavartalan pihenés és a sérülésmentes mozgás lehetőségét. Napjaink gyakorlatával azonban akkor szembesülünk igazán, ha végigsétálunk mondjuk egy tojótelep ketrecsorai közt, ahol 0,5x0,5 méteres ketrecekben 4-5 csapzott tyúkot találunk. Fejük előtt futószalag szállítja éjjel-nappal a speciális tojótápot, hátul egy másik szalag a produktumot, vagyis a napi egy tojást továbbítja. Ingerszegény környezetükben egyéb elfoglaltság híján egymást csipkedik csaknem csupaszra, s mivel az összezártságból nincs hova menekülni nem ritka a kannibalizmus sem köztük. Az ilyen telepen az állatok élettartama, vagyis „termelési ciklusa” egy, másfél év – vagyis a normálisnak közel egytizede. Választhatunk a helytelen tartásra más példákat is, mint mondjuk a prémesállatként tartott, nagy mozgásigényű kisragadozók, vagy az úgynevezett kötött tartásban álló, egy életre a maguk néhány négyzetméterére kényszerített tejtermelésre kitenyésztett szarvasmarha fajták. S ha a bokszok végtelen, egyforma során végigtekintünk, aligha álljuk meg, hogy ne vonjunk némi párhuzamot a modern ember lakhelye, az égbe kúszó végtelen panelrengeteg, és a nagyüzemi állattartás között. Hova is vezet ez a gondolkodásmód?
A szódás lova Lev Tolsztoj életbölcsessége szerint: "Az állatölést a gyilkosságtól csak egy lépés választja el, az állatkínzás pedig emberkínzáshoz vezet." A különösen kegyetlen bánásmód szinonimájává vált a jól ismert „veri, mint 14
szódás a lovát” -hasonlat. Holott – mint a törvény kimondja - az állatot nem szabad: a) kínozni, b) emberre vagy állatra uszítani, illetőleg állatviadalra idomítani c) kényszertakarmányozásra fogni, kivéve az egészségügyi megfontolásból való kényszerű táplálás esetét, d) a kíméletét nem biztosító módon mozgatni és szállítani, elhelyezni, e) a teljesítőképességét felismerhetően meghaladó teljesítményre kényszeríteni, f) természetellenes és önpusztító tevékenységre szoktatni. A helytelen bánásmód azonban nem merül ki a fizikai bántalmazásban. Az állatokkal való mostoha bánásmód jól ismert, példaértékű esete a libatömés, ami – állatvédő szervezetek tiltakozása és elrettentő kampánya nyomán – Nyugat-Európában már szigorúan szabályozott tevékenység. Hazánkban a kis- és nagyüzemekben elterjedt módszer szerint, a máj minél nagyobb tömegének eléréséért a táplálékot géppel, egy csövön vezetik az állatba, szabályos kényszeretetést alkalmazva. A brutális beavatkozás kimenete nem ritkán rögtön végzetes, a nyelőcső vagy a begy repedése miatt, de ha nem kerül levágásra, az állat akkor is májnagyobbodásban néhány héten belül elpusztul. A tulajdonost azonban ez aligha hatja meg. A lényeg a gyors haszon. Akadnak aztán az állatkínzásnak intézményesült formái is, mint a különböző állatviadalok. Elsőként mindenkinek a bikaviadalok ugranak be, holott a világ minden táján nagy hagyományai vannak a véres látványosságoknak. A Fülöp-szigeteken a kakasviadalok, Indokínában a sziámi harcoshalak küzdelmei, a grúzok medve-kivégzései, vagy Szudánban a zebuk népünnepélyeken való tömeges irtása. S hogy e modern kori barbarizmus mennyire nem kötődik az úgymond „fejletlenebb” kultúrákhoz, mi sem bizonyítja jobban mint azok a milliók, amik az illegális kutyaviadalokon cserélnek gazdát szerte Európában.
Szőrmentén Valószínűleg sokan vannak, akiknek Brigitte Bardot neve hallatán nem csak annak filmjei, de a nyolcvanas évektől kifejtett állatvédelmi mozgalmi tevékenysége is ismerős. A neves színésznő visszavonulása után sem távolodott el a közélettől, s - talán épp azért mert olyan jól ismerte a csillogás világát - az állatvédelmi mozgalom élére állva kezdett heves kampányba az állati szőrméből készült ruhadarabok, a bundák viselése ellen. 15
E kampány részeként intézte híressé vált levelét az olasz filmdívához, Sophia Lorenhez: "Amikor bundában jársz, ne feledd, hogy egész állattemetőt viselsz a testeden." Jól ismert a fókák szomorú sorsa is. Néhány fajukat a túlvadászattal sikerült a teljes kipusztulás szélére juttatni. Az, hogy a folyamatot sikerült némileg fékezni, talán épp BB egész világra szóló kampányának, és a bundákat festékszóróval fújkáló, a tettlegességtől sem visszariadó aktivistáknak köszönhető. A valódi szőrmebundák viselése ellen szól az is, hogy ugyanilyen minőséget nyújtó (s tegyük hozzá, sokkal tartósabb és könnyebben kezelhető) kabátok készülnek már műszőr alapanyagból is. Nézzük, hány állat életét is követeli egy-egy bundaköltemény? Ahhoz, hogy a bundát megvarrhassák, fajtól függően jó néhány állatnak kell elszenvednie a szűk ketrec, a kábítás nélküli leölés, vagy éppen a vadorzók csapdáiban való lassú halál jelentette kínokat. Megéri-e ennyi szenvedést okoznunk a szépségért? Egy bunda ára életekben kifejezve: leopárdbunda = 6 leopárd fókabunda = 8 fóka kutya és farkasbunda = 12 kutya rókabunda = 18 róka vidrabunda = 20 vidra nutriabunda = 30 nutria mókusbunda = 40 mókus nercbunda = 50 nerc csincsillabunda = 150 csincsilla
Rokon lelkek Dachauból A második világháború után Európa és Amerika újságjai képes riportok tucatjaival voltak tele, amelyek megrázó képsorokkal a náci 16
haláltáborok és az embereken végzett kísérletek soráról rántották le a leplet. Hasonlóan az akkori borzalmak agyonhallgatásához, a ma embere ritkán szembesül azzal a ténnyel, hogy napjainkban is növekvő számban, sok millió élőlényen folytatnak értelmetlen kísérleteket. Az állatokkal folytatott kísérletek döntő hányadát a gyógyszer, és a kozmetikai iparban végzik. A gyógyszerek előállításához szükséges állati tesztek szükségességét mindenki érzi – de vajon belegondoltunk-e már abba, hogy valamennyi új meg új gyógyhatású készítményre szüksége van az emberiségnek? A gyógyszerek jó része a régi hatóanyag új köntösbe bújtatott változata, azonban az állatokon végzett ellenőrzéseket (szerenként mintegy 4000 állaton) ezek esetében is el kell végezni. Még nagyobb arányú a kozmetikai ipar és a vegyipar kísérleti állat felhasználása. Éves átlagban a világon mintegy 5000 új készítményt engedélyeztetnek, s minden engedélyeztetési eljárás állatok újabb ezreinek az életébe kerül. Hogy a kísérletek kegyetlenségéről némi fogalmunk legyen, nézzük a hírhedt Draize-tesztet, amelyet a nyálkahártyára való hatást vizsgálja. A kísérletben használt nyulakat fejüket szabadon hagyó szerkezetben rögzítik, majd a kísérleti anyagot (mondjuk szappant, festéket vagy körömlakkot) érzéstelenítés nélkül a szemhéjuk alá fecskendezik. Akinek csípte már a szemét szappan, az tudja milyen fájdalommal jár ez. Az eredmény kötőhártya-irritáció, a pupilla szétrombolódása, vakság , halál, s az egyes anyagok speciális vizsgálatához hasonló tesztek százait alkalmazzák.
Az állatkísérletek értelmetlenségét fokozza az, hogy a szerek jó részének vizsgálatához már számítógépes modelleket is használhatnának, mint azt mondjuk a svájci VETO cégszövetség teszi, ám a saját piac védelmére sok ország felesleges tesztek sorát írja elő, ami ezen állatbarát készítmények forgalmazását lehetetlenné teszi. Ennek ellenére a közvélemény nyomására számos cég próbálkozik kímélő technológiák bevezetésével. Az Oriflame kozmetikai család például már tisztán növényi alapanyagokból készíti termékeit, kizárólag a juhgyapjú zsírját használva kiegészítőként, illetve a termékeket nem állatokon, hanem önként vállalkozó személyeken próbálják ki, klinikai körülmények közt, bőrgyógyászok felügyelete mellett. 17
Állatok a lakásban A minket körülvevő állatvilág egy része különleges „kiváltságokat” „élvezhet”, az ember közvetlen környezetében élhet mint házi kedvenc vagy hobbiállat. Hogy ez mennyire előny vagy hátrány, hogy az állat jól érzi-e magát lakásunkban vagy csak senyved, csak rajtunk, állattartó embereken múlik.
Az állat mint társ Minél távolabb kerül az ember eredendő közegétől, a szabad természettől, úgy tűnik annál nagyobb szüksége van arra, hogy ennek egy darabját – akár egy akvárium, egy kutya formájában – mégis maga mellett, szobája sarkában tudja. Mennyi gond, idő, és nem utolsó sorban pénzráfordítást igényel egy háziállat, mégis egyre többen vagyunk akik felvállalják ezt, s valamilyen, egyéniségüknek megfelelő lakótársat választanak maguknak az állatvilágból. Azt, hogy a velünk élő állatoknak milyen pozitív hatása van mindennapi életünkre, lelki egyensúlyunkra, már régóta vizsgálják. Számos sikeres próbálkozás történt ennek a gyógyászatban való kihasználására – Olaszországban például a mindeddig gyógyíthatatlan rákos megbetegedések gyógyításánál használták kiegészítő terápiaként, ahol a betegeket látogató kutyák annyi pluszt, életerőt jelentettek a pácienseknek, hogy puszta jelenlétük javulást okozott állapotukban. A közvetlen közelünkben élő állatok nyugtató hatásáról mindenki beszámolhat, aki már simogatott az ölében összegömbölyödő macskát. Ezen kívül a hobbiállatok tartása segít felelősségérzetre nevelésben is. Persze többségünk nem ilyen racionális szinten közelíti meg az állattartás kérdését. Többnyire érzelmi szempontok alapján döntünk kedvencünk kiválasztásánál, ám ez sokszor azt is jelenti, hogy az állat – úgymond – nem a megfelelő helyre, nem a megfelelő körülmények közé kerül.
Melyiket szeressem? Állatvédelem ez is: okos felmérésével eldönteni, milyen fajt hobbiállat-tartásra adjuk a fejünket. életre szóló gazdát fogunk jelenteni, készítjük elő.
választással, a lehetőségek helyes válasszunk lakótársunkul, ha már Ne feledjük, az állatnak alighanem nem mindegy hát, érkezését hogyan
18
Először is meghatározó lehet az, hogy kertes házban vagy panellakásban lakunk-e. Ennek megfelelően más és más önkormányzati rendelkezések lehetnek érvényesek ránk, s nem árt az sem, ha lakhelyünk hasznosítási besorolásáról is tájékozódunk. A lakás vagy ház minősége a rendeletektől függetlenül is meghatározza az abban tartható állatok körét is. Jó, ha e téren a szakirodalomból vagy tenyésztőktől tájékozódunk, hiszen például a méret nem lehet mindig mérvadó szempont. A legnagyobb arányban tartott kutyák esetében például sokszor egy-egy kistestű fajtának nagyobb a mozgásigénye, mint nagydarab társaié, s a panellakásban való tartás – még sűrű sétáltatások közepette is – leginkább szenvedésnek nevezhető számára. Nagy hibát követ el például az, aki mondjuk kis testű, de roppant mozgékony foxit választ másfél szobás kéglijébe, míg a nagytestű, de jóval nyugodtabb skót juhászok kielégítő módon tarthatók akár ötven négyzetméteren is. A szempont mindenképpen egy legyen: elsősorban az állatnak legyen megfelelő a hely, s csak utána nézzük meg azt, hogy mi vállaljuk-e az ezzel járó plusz kényelmetlenségeket. A helyhiányból adódó objektív problémákon kívül meghatározó lehet magának a gazdinak a természete is. Egy szemlélődő, csendesebb emberhez például inkább illik az akvárium, vagy a nem túl kommunikatív kígyók/békák, míg egy nagy papagájjal vagy egy kertes háznál tartott pónival már bizony nap mint nap hosszasan foglalkozni kell, több gonddal, több felelősséggel jár. Kis kutya, nagy kutya
Ide nekem az oroszlánt is! Nemrég egy makacs kiskamasz nyaggatott, hogy szerezzek neki skorpiót. - Skorpiót? Miért pont azt? - Mert klassz. Mert veszélyes.
19
-
És miért jó az ha veszélyes? Bátrabbnak érzed tőle magad ha egy veszélyes állat van a szobádban, - Én nem. De a többiek azt hiszik hogy igen. Sok ezer évvel ezelőtt az ókori uralkodók birodalmuk gazdagságának és hatalmuk erejének bizonyítékát látták abban, hogy hatalmas állatgyűjteményeket hozzanak létre, megtöltve azt az uralmuk alatt álló területek leglátványosabb és legveszélyesebb vadjaival. Ennek érdekében sokszor még távoli tájak egzotikus vadjaiért sem sajnálták a pénzt - Tiberius császárról jegyezték fel a krónikák, hogy egyetlen állami ünnepség kedvéért több mint nyolcszáz Észak-Afrikából hozatott oroszlánt és párducot mészároltatott le a cirkuszban. tigristartó Napjaink kis Nérói és újgazdag császárai ugyan nem szánnak ilyen kegyetlen véget kedvtelésből tartott fenevadjaiknak, ám a harci kutyák és az egzotikus vadak tartása ismét nagy divattá vált a társadalomban, legyen az bár hüllő, mérges skorpió vagy méregdrága arapapagáj. A távoli tájakról származó, drága, és különösen a veszélyes házi kedvencek szinte státusszimbólummá váltak, hiszen kevés extravagánsabb dolog van mint a vendégnek hanyagul odavetni: épp szabadon van, kérjük ne lépjen rá a pitonra! Azt hiszem valahol itt keresendő annak gyökere is, amiért egyesek arra éreznek ellenállhatatlan vágyat, hogy életük csekély terét megosszák egy-két igazán gonosz kinézetű és hírű, különleges háziállattal. A jelenség nem mondható újnak, de igazán csak az utóbbi egy évtizedben vált elterjedtté. Na persze, most már nem szükséges ilyen házikedvencekért a VIT-tel Kubába utazni, vagy az amúgy is szűkös valutakeretet a fejlett nyugat szintén fejlett állatkereskedéseiben hagyni, s utána madárpókkal az ingzsebben sunnyogni át a határon. Egyre több nagyvárosban nyílnak egzotikus ízeltlábúakkal is foglalkozó kereskedések, s innentől kezdve tényleg csak a pénztárcád szabhat annak határt hogy milyen rémséges jószággal kápráztasd el vendégeidet.
20
Merthogy a kígyók, madárpókok, skorpiók és egyebek tartásánál a vevők többségét, akik végül ilyen-olyan úton valamilyen veszélyes állatot szereznek be, aligha azok szaporodásbiológiája, vagy a pókfonál fehérjéinek összetétele izgatja. A vonzerőt elsősorban a különlegesség, a ritkaság, és nem utolsó sorban az állat veszélyes volta jelenti. Aztán ott áll a tisztelt közönség, hazaviszi kis barátját a kereskedő több-kevesebb (néhány esetben a szakértelmet is nélkülöző), tanácsától kísérve. Mihez is kezdjen vele? Ezek az állatok mind igen kényesek a tartás körülményeire, a hőmérsékletre, páratartalomra, a táplálék minőségére, egy csomó kezelhetetlen betegség elpusztíthatja őket, a rovarpenésztől kezdve a vedlési rendellenességekig. Persze szívósak, akár hónapokig kibírják élelem nélkül, de aligha lehet cél ilyen vegetáló szerencsétlenekkel dekorálni a szobát – e célra sokkal tartósabb posztereket is lehet kapni. Nem mellékes talán az sem, hogy súlyos ezreseket hagyhatunk ott értük a pulton. Javaslom tehát hogy ne elégedjünk meg az eladó jó szándékú, aztán vagy használ vagy nem tanácsaival, hanem még az állat beszerzése előtt szerezzünk be valami okos irodalmat, vagy kérjük ki szakember tanácsát. Akkor legalább meglepetés nem érhet bennünket. A védett fajok kereskedelmének ellenőrzésén túl egyéb szabályokkal is jó ha tisztában vagyunk. Az 1998. évi XXVIII., „az állatok védelméről és kíméletéről” szóló törvény (Magyar Közlöny 1998/28. szám) külön részben rendelkezik a veszélyes állatok tartásáról, a 8/1999 (VIII.13.) KöM rendelet (Magy. Közl. 1999/71. Szám) pedig meghatározza azok körét és engedélyeztetésének módját. Olvasgassuk el azért, hiszen tulajdonképpen az összes, méreggel ölő állat ebbe a kategóriába tartozik. Ide tartozik továbbá az óriáskígyók, krokodilok valamennyi faja, a vadlovak, a strucc, az emu, s ami különösen kényes téma, a pit-bull terrier és annak valamennyi keveréke is. Ezen kívül veszélyes állatnak minősül valamennyi szakhatóságilag annak nyilvánított eb. S ha már a törvény vaskezéről van szó, Szeged viszonylatában a Közgyűlés 6/1992. (V.6.) sz. rendelete a város viszonylatában is külön foglalkozik az állatok tartásával. Fenti rendelkezésekről a CSEMETE Környezeti Tanácsadó Irodájában, az Orpheus Egyesületnél, vagy az illetékes önkormányzatnál szerezhetünk be információkat.
21
Gyepmesterségem címere Van egy hely Szeged mellett, ahol egy gazdi sem látná szívesen kedvencét. A várostól néhány kilométernyire, Algyőn működteti gyűjtőtelepét Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata, illetőleg a Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. A gyepmester feladata a város és környéke kóbor állatainak befogása, valamint a bejelentett tetemek elszállítása dögszállító járművével. A „sintér” munkájával kapcsolatban általában erős ellenérzések élnek az emberekben, holott a kóbor állatok begyűjtése és ellenőrzött helyre való szállítása fontos közegészségügyi feladat. Az ide kerülő állatok sorsáért elsősorban a figyelmetlen, elővigyázatlan gazdik felelősek, s az olyan, gazdának egyáltalán nem nevezhető lelketlen emberek, akik megunt vagy problémát jelentő „kedvencük” utcára helyezésével rövid úton oldják meg gondjaikat. A telepen a befogásra került állatokat 15 napig tartják, itt jelenleg Dr. Major József állatorvos folyamatos egészségügyi megfigyelés alatt tartja őket. A 15 nap alatt a gazdiknak lehetőségük van az állat elszállítására, ilyenkor 300 Ft/nap gondozási díjat kell megtéríteni. Ha a két hetes határidőn belül nem jelentkezik senki az állatért, az ebet elaltatják. A telep kétségkívül meglehetősen szűkre szabott és elavult egy Szeged méretű város számára. A kutyákat fedett helyen, megfelelő elfolyással ellátott helységben tartják, amit ugyan 15 férőhelyesre terveztek, de látogatásunkkor is 22 kutya szorongott a bokszokban. Korszerűsítésére sajnos nincs keret. Mint a gyepmestertől megtudtuk, a beszállított állatok száma változó, akad hogy hetente csupán egy-két ebet fognak be, de van hogy egy nap alatt nyolcat-tizet is. A kutyák többsége persze pedigré nélküli, de láttunk szemlátomást fajtatiszta ebeket is, valamint fiatal és kölyökkorú állatokat is, tehát aki csak egyszerűen kutyára vágyik, annak is érdemes felkeresni. A Szegedi Környezetgazdálkodási Kht 1998-as évi összesítése alapján ebben az évben végzett begyűjtések: 1998-ban Élő kutya Elpusztult kutya Összes kutya Macska Egyéb 22
bejelentés
befogás
332 604 936 232 12
262 604 866 232 12
A gyeptér megközelíthető a vásárhelyi úton, az algyői vasútállomás felé kell lekanyarodni, majd a síneken keresztül továbbhajtva kb. 800 métert kell még autózni. Az algyői busszal a Víztorony-térről indulva is elérhető. Elveszett állatok után érdeklődni vagy kóbor állatot bejelenteni a 62/267440-es telefonszámon lehet.
térkép
A nagy számú kóbor állatért főként az ellenőrizetlen, nem kívánt szaporulatok felelősek. A nemtörődöm gazda kutyái-macskái természetes ösztönükre hallgatva folyamatosan szaporodnak, s a legritkább esetben sikerül ezeknek a felesleges példányoknak megnyugtató elhelyezést biztosítani. Többnyire az utcán végzik, akárcsak a megunt, esetleg beteg kedvencek, amelyekért annyi felelősséget sem érez tulajdonosuk, hogy a kevesebb szenvedést okozó, de cseppet sem humánusabb elaltatást válassza. Jelentős felelősség terheli a fölös számú szaporulatért a tenyésztő szervezeteket is, melyek a divat és a piac diktálta viszonyokra alapozzák tevékenységüket, lelkiismeretlen módon már nem az állatot, hanem a belőle húzható hasznot állítva a középpontba. A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete (MEOE) évente sok százezer kutyát vezet törzskönyvbe. S hogy mit tehetünk azért, hogy minél kevesebb kutya-macska jusson ilyen szomorú sorsra? Elsősorban ügyeljünk jobban kedvenceinkre, el ne kószáljanak, másrészt – hacsak nem kívánjuk továbbtenyészteni őket – hasznos lehet állatorvosi úton ivartalanítani állatainkat, megakadályozva 23
ezzel a nem kívánt szaporulatokat, amelyek feleslegessé válva könnyen végezhetik az utcán. Sokan tarják az ivartalanítást kegyetlen szokásnak, pedig jóval kevesebb fájdalmat okoznak ezzel, mint amennyit azok utódainak kellene elszenvedniük. Az ivartalanítás elleni másik érv sok esetben annak meglehetősen költséges volta - számos ember egyszerűen anyagi okokra hivatkozva utasítja vissza az eljárás alkalmazásának.
Úton, útfélen Volt már szó az állatvédelmi törvény által megszabott szakszerű szállítási módokról, ami az állatok közutakon való mozgatására vonatkozott, és megköveteli azok élettani szükségleteinek és viselkedésbeli sajátosságainak maximális figyelembevételét. Ehhez hozzátehetjük még azt az esetet is, amikor esetlegesen tömegközlekedési járműveken kell kedvenceinket szállítanunk. A Szegedi Közlekedési Vállalat utazási szabályzata szerint nem szállítható járműveiken olyan állat, amely az utazóközönséget zavarja vagy veszélyezteti. Szájkosárral és pórázzal kell ellátnunk, valamint külön jegyet kell váltanunk kutyánknak is, kivéve ha az ebet ölben, táskában vagy egyéb megfelelő szállítóeszközben utaztatjuk. Nem kell külön fizetnünk galambokért, díszmadarakért vagy a piacon vásárolt szárnyasért, amennyiben az annak elhelyezésére szolgáló eszköz nem haladja meg az egyéb csomagokra vonatkozó előírásokat. Egyéb hobbiállatokra nem terjednek ki az előírások.
mentősök
Más lapra tartozik azon állatoknak az esete, akik nem utasként vesznek részt a közlekedésben, hanem egyszerű „gyalogosként”, azaz véletlenül tévednek az utakra, amit egyébként az emberi faj járművei uralnak. Megszámlálhatatlan mennyiségű állat leli halálát évente országútjainkon, erre nézve még csak óvatos becslések sem láttak napvilágot. S itt nem is elsősorban a nagy tömegben áldozatul eső kóbor kutyákra-macskákra kell gondolni – bár az ő sorsuk is kétségkívül szomorú,
24
hanem a vadon élő állatok legkülönbözőbb fajaira, melyek számára útjaink különösen nehezen leküzdhető akadályt jelentenek. Mindenki számára ismert látvány a papírvékonyságúra vasalt sünök, békák vagy madarak látványa, akik idővel szinte belegyűrődnek az aszfaltba, s nem elhanyagolható azon nagyvadak száma sem, melyek az országutakon fejezik be földi pályafutásukat. Utóbbi esetekben az emberéletek is veszélyeztetve vannak. Hogy ez ne így legyen, arra már számos kezdeményezés ismert. Minden tavasszal szerte a világon önkéntesek ezrei szedik össze a békákat vödörszám az utak mentén, s viszik át a túloldalra, a szaporodóhelyükhez. A különféle apróbb élőlényeknek miniatűr alagutakat lehet kialakítani a nagy forgalmú utak alatt, a nagyvadakat pedig – miként az már az autópályák mellett bevett gyakorlat – terelőkerítésekkel tartják távol.
A cirkusz megy tovább Sajnos állatvédelmi törvényünk ebben a kérdésben még hagy némi kívánnivalót maga után. Az általános rendelkezések ugyan ugyanúgy érvényesek a cirkuszokra, menazsériákra is, de az ezekhez az állatbemutatókhoz szükséges intézkedések egyenlőre hiányoznak. Pedig a Magyar Cirkusz és Varietén kívül egy 1998-as adat szerint nem kevesebb mint 13 hazai vándortársulat járta az országot, az esetleges külföldi szereplőkről nem is beszélve, ami összesen több mint 300 állatot jelentett. A hazai védett fajok varieté célú tartása természetesen tilos, s az egzotikus állatok esetében is engedélyhez kötött. Az is igaz hogy sok esetben a közhiedelemmel ellentétben jobb sora van a cirkuszban foglalkoztatott állatnak, mint némely állatkertinek. Azonban soha ne feledjük el, hogy a látványos produkciók mögött az állatkínzás fogalmát bőven kimerítő „háttérmunka” lehet. A mutatványok egy része az állatok természetes viselkedésétől nagyon távol álló dolgokat, mozgásokat tartalmazhat, aminek betanítása csak drasztikus eszközökkel lehetséges. Ehhez járul hozzá az állandó utaztatás és stressz, s a járművekből adódó szűkös tartási lehetőségek.
Hasznos címek és elérhetőségek CSEMETE Környezeti Tanácsadó Iroda Szeged, 6720, Stefánia 6. Tel.: 06 62/424-392 E-mail:
[email protected] 25
Csongrád Megyei Állategészségügyi Igazgatóság Szeged, 6701, Zöld S. u. 9/a, Pf.: 466. Fauna Egyesület és Alapítvány Budapest, 1132., Visegrádi u. 48. Tel.:06 1/1530-100 Fehér Kereszt Állatvédő Liga Budapest, 1084, Déri miksa u. 16. Tel.: 06 1/2523-442 Fekete István Állatvédő Egyesület Budapest, 1052, Apáczai Csere János u. 3. Gyeptéri gyűjtőtelep, Szeged Algyő, Irmamajori út, Tel.: 06 62/267-440 (Farkas László gyepmester) Hermann Ottó Magyar Országos Állat- és Természetvédő E. (HEROSz) Budapest, 1051, Vigyázó F. u. 4., Tel.: 06 1/3319-507, 06 1/331-8380 Kiskunsági Nemzeti Park Kecskemét, 6001., Liszt F. u. 19. Tel.:06 76/482-611, Fax: 06 76/481-074 Kobak Állatbarát és Állatvédelmi Egyesület Szeged, 6723, Csorba u. 3. IX/49., Tel.: 06 62/481-703 Körös-Maros Nemzeti Park Szarvas, Anna-liget, 5501., Pf.:72, Tel.:06 66/313-855, Fax:06 66/311-658 Magyar Ebtenyésztők Országos egyesülete (MEOE) Budapest, 1114, Fadrusz u. 11/a, Tel.: 06 1/1659-648 Orpheus Országos Állatvédő és Természetbarát Egyesület Szeged, Tel.: 06 20/9959-409, 06 30/2071-039 E-mail:
[email protected] Szegedi Környezetgazdálkodási Kht Szeged, 6720, Stefánia 6. Tel.: 60 62/468-401, 06 62/427-097 Természetvédelmi Hivatal Budapest, 1121., Költő u. 21. Tel.:06 1/3952-605, Fax: 06 1/1757-457 Világ Természetvédelmi Alap (WWF) Magyarországi Képviselete Budapest, 1124., Németvölgyi út 78/b Tel.:06 1/1754790
26
Ajánlott irodalom Desmond Morris : Az állati jogok szerződése - Európa Könyvkiadó, 1995. Budapest Fauna Füzetek: Kegyetlen szépség – Fauna Egyesület és alapítvány, Budapest Kereszty András : Tények zöld könyve - Greger-Delacroix Kiadó, 1998. Budapest Konrad Lorenz : Mentsétek meg a reményt - Európa Könyvkiadó, 1991. Budapest Könczey Réka, S. Nagy Andrea : Zöldköznapi kalauz - Föld Napja Alapítvány, 1992. Budapest Rakonczay Zoltán : Természetvédelem - Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, 1995. Budapest Rodics Katalin : Gyilkos üzlet - A KTM természetvédelmi Hivatalának tanulmánykötetei, 1995. Budapest Schmidt Egon : Nemszeretem állatok - Natura Kiadó, 1987, Budapest
27
Bojtos Ferenc
Seres Zoltán
Táglieber Andrea
Kiss Ferenc Csongrád Megyei Természetvédelmi Egyesület (CSEMETE) Orpheus Országos Állatvédő és Természetbarát Közhasznú Egyesület
28
Szeged 2004
Zöld Családok füzetsorozat Negyedik kiadás 2 - Mindennapi állatságaink
29
30
ISSN 1419-4570
31
