BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Társadalomtudományi és gazdasági szakfordító és tolmács szakirányú továbbképzés
KÉT SZÖVEG FORDÍTÁSA: 1. HAPPY PLANET INDEX 2. MOBILITÁS, BIZONYTALANSÁG ÉS SZUBJEKTÍV JÓLLÉT MAGYARORSZÁGON
Készítette: Szabó Imre Budapest: 2007.
Tartalomjegyzék BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA................................................................... 1 Tartalomjegyzék........................................................................................................ 2 The Happy Planet Index................................................................................................ 3 An index of well-being and environmental impact................................................... 3 Introduction........................................................................................................... 3 What is the ultimate aim of societies? .................................................................. 4 Figure 1. Fundamental inputs, means and ultimate ends ...................................... 4 Introducing the Happy Planet Index ......................................................................... 5 Why is it an UnHappy Index?............................................................................... 6 What it will tell us - and what it won't .................................................................. 6 Why do we need a new index? Existing measures and their limitations .............. 6 A Boldog Bolygó Index ................................................................................................ 9 Az emberi jóllét és a környezetre gyakorolt hatás indexe ........................................ 9 Bevezetés .............................................................................................................. 9 Mi a társadalom legfőbb célja? ........................................................................... 10 1. ábra Alapvető források, eszközök és legfőbb célok........................................ 11 Bemutatjuk a Boldog Bolygó Indexet..................................................................... 12 Miért Boldogtalan Bolygó Index? ...................................................................... 12 Mit tudunk meg belőle és mit nem?.................................................................... 12 Miért van szükségünk még egy indexre? A már létező mutatószámok és korlátaik........................................................................................................................ 13 Mobilitás, bizonytalanság és szubjektív jóllét Magyarországon ................................ 15 Mobility, Social Uncertainty and Subjective Well-being in Hungary ........................ 18 Melléklet ................................................................................................................. 18 A szöveg fordítást megelőző vizsgálata, stiláris jellemzése ................................ 21 A szövegekben előforduló fordítási nehézségek leírása ..................................... 23 Első szöveg: Happy Planet Index.................................................................... 23 Második szöveg: Mobilitás, bizonytalanság és szubjektív jóllét Magyarországon ....................................................................................................... 24
3 Written by: Nick Marks (head of nef’s centre for well-being), Saamah Abdallah, Andrew Simms (nef’s policy director) and Sam Thompson ISBN 1 904882 11 0 An excerpt: pp. 6—9
The Happy Planet Index An index of well-being and environmental impact Introduction Every year, the self-styled Group of Eight (G8)2 most powerful nations meet to discuss the world's problems, including their own. Typically, they exhort more action on poverty internationally and commit to promoting greater global economic growth. The G8 value themselves (and everyone else) in terms of their national income, measured by Gross Domestic Product (GDP). It is a blunt indicator of economic power and success that sums up all the economic transactions taking place within a country.3 But this orthodox way of seeing the world, repeated universally like a mantra at international summits, is failing. Growth isn't working. It is not delivering global poverty reduction in line with the goals the international community set for itself, and it consistently fails to take account of real world environmental limits. Although flexible to a point (as, for example, energy technology improves), these limits inevitably kick-in sooner or later due to the awkward fact that we have only one habitable planet, bounded by the scientific laws of matter and energy. Unfortunately, we cannot conjure new resources out of nothing. Powerful critiques now exist of growth and the economy's blindness to natural-resource limits. But these need to be supplemented with a dispassionate assessment both of what economies are actually delivering for people, and how efficiently they are delivering it. So instead of just creating indicators summing up activities that can be considered a means to some (unidentified) goal, we need to look closer at both the economy's fundamental inputs and its ultimate ends.
4
Happy Planet Index
What is the ultimate aim of societies? The question of a society's ultimate aim has, of course, been asked for millennia. Greek philosophers, such as Aristotle, thought of the ultimate end, or good, as something that should be strived for in its own right. Aristotle proposed that people's happiness was the highest good, and his understanding of happiness embraced living and doing well, not just feeling good.4 Since then, the US Declaration of Independence entrenched the pursuit of happiness as a fundamental right for all citizens of the new country. Several alternative indicators of development to GDP exist, such as the UN's Human Development Index (HDI). But these stop short of assessing a nation's success at delivering this ultimate aim. It is perfectly possible, for example, to be well-educated, free of illness and rich, but miserable and lonely. And today, in the modern, ever more interconnected and interdependent world, it seems most people agree with Aristotle. When asked in surveys what they really value in life, they respond that the health and happiness of themselves and their families are most important.5 But as well as considering the ultimate end of societies, it is important to account for the fundamental inputs our societies depend on. These are the resources provided by the planet that we all live on, and which will be necessary for future generations to sustain themselves. This report marks the launch of the first Happy Planet Index (HPI). You will see some deliberate graffiti on the cover. This is to acknowledge that while some countries are more resource efficient than others at delivering long, happy lives
Figure 1. Fundamental inputs, means and ultimate ends
Inputs
Planetary resources
Means Community Technology Healthcare Economy Values Family Education Governance Employment consumption
Ends
Long and happy lives
Happy Planet Index
5
for their people, every country has its problems and no country performs as well as it could. Also, there is no escaping the fact that - as a whole - the sheer scale of humanity's use of farms, fisheries, forests and its dependence on fossil fuels is so great that we are eroding the ability of our ecosystems to support life. For this reason, it would be quite wrong for anyone, no matter where they live or how satisfied they may be with their lives, to think that their problems are resolved. In a world where we all depend, for example, on the global commons of an atmosphere whose future is already being irrevocably shaped by climate change, we cannot hide from collective problems. The HPI estimates for the first time the ecological efficiency with which nations deliver happy and long lives for their populations. The results are startling - the wealthiest nations on the planet are grossly inefficient, and no nation on the planet scores well in every category. The findings suggest that, as we struggle to organise international affairs to tackle poverty and protect the environment, we have been using the wrong road map and are unlikely to arrive at our chosen destination. For the sake of both the planet, and our present and future well-being, we hope the Happy Planet Index will give our governments pause for thought and maybe even a better sense of meaningful direction.
Introducing the Happy Planet Index The HPI is a completely new measure of human well-being and development. Like previous indices, it is multi-dimensional, composed of distinct variables, each reflecting different aspects of the human condition. However, unlike previous indices, it... ...makes no explicit use of income or income-adjusted measures. ...utilises both objective and subjective data. ...combines fundamental inputs and ultimate ends. The HPI takes a radically different approach to defining progress. With well-being as the ultimate end, and planetary resource consumption as the fundamental input, we can restate the goal of development as delivering high levels of well-being within the constraints of equitable and responsible resource consumption. The HPI reflects the extent to which countries succeed in achieving this goal. The HPI incorporates three separate indicators (each of which is discussed in more detail below): ecological footprint, self-reported life satisfaction, and life expectancy. Although the
Happy Planet Index
6
statistical calculations that underlie the HPI are quite complex, conceptually it is straightforward and intuitive: HPI = Life Satisfaction x Life Expectancy / Ecological Footprint The HPI is a measure of the ecological efficiency of delivering human well-being. It reflects the average years of happy life produced by a given society, nation or group of nations, per unit of planetary resources consumed. Put another way, it represents the efficiency with which countries convert the earth's finite resources into well-being experienced by their citizens.
Why is it an UnHappy Index? Because, as our data clearly show, no countries perform as well as they could, and most fall far short of the mark.
What it will tell us - and what it won't It is important to recognise from the outset that the HPI is not an indicator of the happiest country on the planet, or the best place to live. Nor does it indicate the most developed country in the traditional sense, or the most environmentally friendly. Instead, the HPI combines these notions, providing a method of comparing countries' progress towards the goal of providing long-term well-being for all without exceeding the limits of equitable resource consumption. As is generally the case with composite indicators, it is possible for countries to achieve comparable scores on the HPI for quite different reasons. However, because the HPI consists of three separate components that are conceptually distinct from one another yet combined intuitively, interrogating the differences between such countries is both relatively straightforward and extremely informative from a policy perspective.
Why do we need a new index? Existing measures and their limitations In the Western world, economics is at the heart of our thinking about most issues. When we talk of growth or development, we are typically thinking about the distribution and flow of money. A nation's progress is also most commonly measured in terms of GDP. Defined as the total value of a country's annual output of goods and services,6 GDP is the standard measure of economic activity and is the key headline indicator for government policy in the vast majority of countries.
Happy Planet Index
7
It is well known that GDP was never intended to function as an indicator of wellbeing. Even the economist Simon Küznets, a central figure in the development of GDP, urged the US Congress in 1934 to remember that "The welfare of a nation can scarcely be inferred from a measurement of national income."7 However, until quite recently, it has routinely been assumed to be a reliable proxy for standard of living. The logic underlying this is easy to understand (if less easy to defend) - growth in GDP implies economic activity, which in turn implies that people are spending money and improving their quality of life. But GDP turns out to be a poor indicator of welfare in several key respects. For a start, interpreting it as a standard-of-living measure means assuming that income is strongly correlated with well-being at the national level, such that - all else being equal - general wellbeing will increase as the economy grows. As has been repeatedly shown in recent years, this is simply not true in practice.8 Undoubtedly, a relationship exists between income and wellbeing, but after a certain, surprisingly low level of GDP is reached, the strength of this relationship declines markedly. GDP is insensitive to the distribution of income within countries. A country with high rates of poverty, a small but affluent elite, and high exports could have a similar GDP per capita to one with comparably little inequality and a thriving domestic economy. For example, Equatorial Guinea and Greece both have GDP per capita of around $20,000.9 In Equatorial Guinea, however, this is driven almost entirely by the huge revenues collected from oil exports and delivered (Transparency International places the country in the top ten of its list of corrupt states) into the hands of a powerful few.10 Meanwhile, poverty is endemic in the country and life expectancy is just 43 years - in Greece, it is over 78.11 GDP also fails to distinguish expenditure that is incurred in correcting or compensating for undesirable events. This can lead to some apparently perverse results. For instance, it has been estimated that the Enron accounting scandal may have contributed up to $1 billion to US GDP12 Even natural disasters - hurricanes, floods and so on - tend to boost GDP, because huge amounts of public money are typically spent in mitigating the resulting damage. From an environmental perspective this is a disastrous oversight - GDP counts resource consumption, but takes no account whatsoever of the extent to which it can be maintained. Over the years, several alternative measures of progress have been proposed that attempt, in different ways, to correct for the problems of using GDP as a welfare measure. (Some of these are discussed in Box 1.) However, none make explicit use of subjective data. In other words, they do not include measures of how people actually feel about their lives.
Happy Planet Index
8
This is a curious omission, because it is clear that people's experience of their quality of life is at least as important as their actual physical circumstances. It is no good, for example, arguing that someone with excellent health, lots of money and a high standard of education must be satisfied with their life if that is not how they actually feel. Similarly, it should not be assumed that people living in relative poverty or with chronic health conditions must necessarily be dissatisfied. The HPI compares both experienced and material well-being with an absolute consumption measure, giving equal weight to each.
9 Írta: Nic Marks (a nef [new economics foundation] jóllétért központjának vezetője), Saamah Abdallah, Andrew Simms (a nef politikai igazgatója) és Sam Thompson ISBN 1 904882 11 0 Részlet: 6—9. o.
A Boldog Bolygó Index Az emberi jóllét és a környezetre gyakorolt hatás indexe Bevezetés Az önmagukat a nyolc leghatalmasabb nemzetnek tekintő nyolcak csoportja (G8)2, minden évben összeül, hogy megbeszéljék a világ gondjait, a sajátjukat is beleértve. Általában erőteljesebb nemzetközi fellépést szorgalmaznak a szegénység leküzdésére és elkötelezik magukat a nagyobb globális gazdasági növekedés támogatására. A G8-ak saját magukat (és mindenki mást is) nemzeti jövedelmük szerint értékelnek, amit a bruttó hazai termékkel, (GDP) mérnek. Ami a gazdasági erő és siker durva mérőszáma és az egy országon belül létrejött összes gazdasági műveletet magában foglalja3. Az ilyen régimódi világlátás azonban, amit a nemzetközi csúcstalálkozókon, mint valami mantrát, egyetemlegesen ismételgetnek, hibás. A gazdasági növekedés nem működik. Világviszonylatban nem csökkenti a szegénységet a nemzetközi közösség saját maga elé tűzött céljainak megfelelően, és állandóan figyelmen kívül hagyja a valós világ környezeti tűrőképességét. A tűrőképesség ugyan bizonyos határokon belül rugalmas, (mivel, például az energiatermelő technológia fejlődik), de előbb vagy utóbb mégis elkerülhetetlenül a határához érünk, annak a kellemetlen ténynek következtében, hogy csak egy lakható bolygónk van, melyet az anyag és energia tudományos törvényei korlátoznak. Sajnos nem tudunk a semmiből újabb forrásokat teremteni. Ma már befolyásos kritikusai vannak a növekedés elméletnek és a kiaknázható természeti erőforrások határait illető gazdasági vakságnak. Mindezeket azonban elfogulatlan értékeléssel kell kiegészíteni arról is, hogy valójában mit ad a gazdaság az embereknek és azt
Boldog Bolygó Index
10
milyen hatékonyan teszi. Úgyhogy ahelyett, hogy olyan mérőszámokat hoznánk létre, amelyek valamilyen (azonosítatlan) cél eléréséhez szükséges cselekvéseket foglalnak össze, közelebbről meg kell vizsgálnunk mind a gazdaság alapvető forrásait, mind pedig végső céljait.
Mi a társadalom legfőbb célja? A társadalom végső céljára vonatkozó kérdést természetesen már évezredek óta felteszik. A görög filozófusok, mint például Arisztotelész, a végső célra vagy jóra úgy gondoltak, mint valami olyasmire, ami után sajátmagáért vágyakozunk. Arisztotelész feltevése szerint a legfőbb jó az emberek boldogsága és boldogságon nem csak a jó közérzetet érette, hanem a jó és megelégedett életet4. Azóta az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozata a boldogságra való törekvést minden állampolgár alapvető jogának nyilvánította az új államban. A fejlődésnek a GDP-n kívül jó néhány más mérőszáma is létezik, például az ENSZ Human Development Indexe (HDI), másként emberi fejlődés index. Mindezek mégsem tudják teljesen felmérni egy nemzet sikerességét ezen legfőbb cél elérésében. Nagyon is lehetséges például, hogy valaki művelt, tökéletesen egészséges és gazdag, mégis szerencsétlennek és magányosnak érzi magát. Ma pedig, a modern, egyre jobban összekapcsolódó és egymástól függő világban úgy tűnik, a legtöbb ember Arisztotelésszel ért egyet. Amikor felmérések során azt a kérdést teszik fel, hogy mi az, amit tényleg értékesnek tartanak az életben, az emberek azt válaszolják, hogy a saját és családtagjaik egészsége és boldogsága az, ami a legfontosabb.5 A társadalom legfőbb céljáról való elmélkedés mellett azonban fontos meghatározni azokat az alapvető forrásokat is, amelyektől társadalmunk függ. Ezek azok a források, amelyeket az a bolygó biztosít, amin mindannyian élünk, és amelyekre a jövő nemzedékeinek is szükségük lesz, hogy fenn tudják magukat tartani. Ez a beszámoló jelzi az első Happy Planet Index (HPI, Boldog Bolygó Index, a továbbiakban BBI) útnak indítását. A fedőlapon néhány szándékosan elhelyezett gaffitit láthat. Ezeknek célja, hogy észrevegye, némely ország forráshatékonyabb, mint mások a hosszú és boldog élet biztosításában, de
11
Boldog Bolygó Index
1. ábra Alapvető források, eszközök és legfőbb célok
Ráfordítás
A bolygó erőforrásai
Eszközök közösség technológia egészségügy gazdaság értékek család képzés kormányzat foglalkoztatás fogyasztás
Célok
Hosszú és boldog élet
minden országnak megvannak a maga gondjai és egyik ország sem teljesít olyan jól, ahogyan tudna. Azt a tényt sem tudjuk megkerülni, hogy – egészében véve – pusztán az emberiség által használt mezőgazdasági létesítmények, halászat, erdőgazdaságok és a nyersolaj függés mértéke olyan hatalmas, hogy megszüntetjük ökoszisztémánk életfenntartó képességét. Éppen ezért nagyon helytelen volna, ha bárki is, attól függetlenül, hogy hol él vagy esetleg mennyire elégedett az életével, azt gondolná, az ő gondjai megoldottak. Egy olyan világban, ahol mindannyian függünk például a bolygó közös légkörétől, aminek a jövőjét a klímaváltozás már visszafordíthatatlanul megváltoztatta, nem bújhatunk el a közös gondok elől. A BBI elsőnek becsli fel a gazdasági hatékonyságot, amellyel az országok boldog és hosszú életet biztosítanak lakosaiknak. Az eredmények megdöbbentőek – a világ leggazdagabb nemzetei szinte egyáltalán nem hatékonyak és nincs olyan nemzet a földön, amelyik mindegyik kategóriában magas pontszámot érne el. Az eredmények arra utalnak, hogy miközben azért küzdünk, hogy a szegénység visszaszorítása és a környezetvédelem érdekében szervezzük át a nemzetközi politikát, rossz utat választottunk és nem valószínű, hogy elérnénk kiválasztott célunkat. Mind bolygónk, mind pedig jelen és jövőbeli jóllétünk érdekében azt reméljük, hogy a Boldog Bolygó Index elgondolkodtatja kormányainkat és talán az értelmes célok is világosabbak lesznek számukra.
Boldog Bolygó Index
12
Bemutatjuk a Boldog Bolygó Indexet A BBI az emberi jóllét és fejlődés teljesen új mutatószáma. A régebbi indexekhez hasonlóan ez is többdimenziós, jól elkülöníthető változókból tevődik össze, amelyek mindegyike az emberi lét más-más vonatkozását tükrözi. A korábbi indexektől eltérően azonban ez… …közvetlenül nem használja a jövedelmet sem a jövedelemarányos mutatószámokat. …objektív és szubjektív adatokat is használ. …egyesíti az alapvető forrásokat és a legfőbb célokat. A BBI homlok egyenest más nézőpontból közelít a fejlődés meghatározásához. Ha a jóllétet tekintjük a legfőbb célnak és a bolygó természeti erőforrásainak felhasználását alapvető forrásnak, akkor újradefiniálhatjuk a fejlődés célját a jóllét magas szintjének eléréseként, az igazságos és felelősségteljes természeti erőforrás-felhasználás szabta határokon belül. A BBI azt jelzi, hogy az országok mennyire sikeresek ennek a célnak az elérésében. A BBI három különálló jelzőszámot foglal magába, (melyek mindegyikét részletesebben tárgyaljuk a következőkben): ökológiai lábnyom, elégedettség az élettel saját bevallás alapján és várható élethossz. Annak ellenére, hogy a BBI megalapozásánál használt statisztikai számítások meglehetősen bonyolultak, ami az elvet illeti az egyszerű és intuitív: BBI = elégedettség az élettel x várható élethossz / ökológiai lábnyom A BBI az emberi jóllét elérésének ökológiai hatékonyságát méri. Egy adott társadalom, nemzet vagy nemzetcsoport által előállított boldog életévek átlagos számát mutatja a bolygó minden elfogyasztott természeti erőforrás egységére. Másként megfogalmazva: arra a hatékonyságra vonatkozik, amivel az országok a föld véges erőforrásait polgáraik által tapasztalt jóllétté alakítják.
Miért Boldogtalan Bolygó Index? Mert, ahogyan adataink világosan mutatják, nincs olyan ország, amely olyan jól szerepelne, amennyire tudna, a legtöbb pedig messze ez alatt marad.
Mit tudunk meg belőle és mit nem? Már az elején fontos tisztázni, hogy a BBI nem a Föld legboldogabb országának vagy annak az országnak a jelzőszáma, ahol a legjobb élni. A hagyományos értelemben vett legfejlettebb vagy a legkörnyezetbarátabb országot sem jelzi. Ehelyett a BBI egyesíti ezeket a
Boldog Bolygó Index
13
képzeteket és egy olyan módszert kínál, amellyel össze lehet hasonlítani, hogy az országok mennyire jutottak mindenki hosszú jóllétének biztosításában, anélkül, hogy az erőforrásokat nagyobb mértékben fogyasztanák az igazságosnál. Mint ahogy általában az összetett jelzőszámoknál, a BBI esetében is lehetséges, hogy az országok teljesen eltérő okokból érjenek el összehasonlítható értékeket. A BBI azonban három különálló alkotórészből áll, amelyek fogalmilag eltérőek mégis intuitív módon kapcsolódnak, ezért rákérdezni az ilyen országok közötti különbségekre a célkitűzés szempontjából egyszerre viszonylag egyszerű és rendkívül sokatmondó.
Miért van szükségünk még egy indexre? A már létező mutatószámok és korlátaik A nyugati világban a közgazdaságtan tölt be központi szerepet abban, ahogyan a legtöbb kérdésről gondolkodunk. Amikor növekedésről vagy fejlődésről beszélünk rendszerint a pénz elosztására, és mozgására gondolunk. Egy nemzet fejlődését is legtöbbször a GDPvel mérjük. A GDP, amit a javak és szolgáltatások éves kibocsátásának bruttó értékeként határozunk meg,6 a szabványos mértékegysége a gazdasági tevékenységnek és a kormánypolitika általános kulcs jelzőszáma az országok nagytöbbségében. Jól ismert tény, hogy a GDP-t sohasem szánták a jóllét jelzőszámának. Még a GDP kifejlesztésében központi szerepet betöltő Simon Küznets közgazdász is arra figyelmeztette 1934-ben az USA Kongresszusát, hogy emlékezzenek, „Egy nemzet jóllétére csak ritkán lehet a nemzeti jövedelemből következtetni."7 Egészen a legutóbbi évekig azonban szokásos volt azt feltételezni, hogy megbízhatóan jelzi az életszínvonalat. A logikát, amin mindez alapszik, könnyű megérteni (ha nem is annyira könnyű megvédeni) – a GDP növekedése gazdasági aktivitást jelez, ami pedig azt mutatja, hogy az emberek pénzt költenek és javítják életszínvonalukat. De a GDP a jóllét igen gyenge jelzőszámának bizonyult több lényeges szempontból is. Először is, ha a jóllét mutatószámaként értelmezzük, ez azt jelenti, feltételezésünk szerint a jövedelem szorosan korrelál nemzeti szinten a jólléttel, olyannyira, hogy – ha a többi változó állandó marad – az általános jóllét növekszik, ha a gazdaság növekszik. Mint ahogyan az elmúlt években már többször is láttuk, a gyakorlatban ez egyszerűen nem igaz.8 Kétségkívül van kapcsolat a jövedelem és a jóllét között, de miután a GDP elér egy bizonyos -meglepően alacsony -- szintet, ennek a kapcsolatnak az ereje jelentősen csökken. A GDP érzéketlen az országokon belüli jövedelem-eloszlásra. Egy magas szegénységi aránnyal, kicsi, de tehetős elittel rendelkező és sokat exportáló országnak az egy főre eső
Boldog Bolygó Index
14
GDP-je hasonló lehet egy olyan országéhoz, amelyiknek viszonylag kis társadalmi egyenlőtlenség mellett, virágzó belső gazdasága van. Mind Egyenlítői Guineának mind Görögországnak például 20 000 $ körül van az egy főre eső GDP-je.9 Egyenlítői Guineában azonban mindezt szinte kizárólag az olajexportból származó hatalmas bevételek ösztönzik és néhány hatalommal rendelkező ember kezébe vándorol. (A Transparency International, korrupciót vizsgáló szervezet a listája első tíz helyén tartja nyílván a legkorruptabb országok között.)10 Mindamellett a szegénység népbetegségnek számít az országban a várható élethossz pedig csak 43 év -- Görögországban több, mint 78.11 A GDP az olyan kiadásokat sem tudja megkülönböztetni, amelyek a nemkívánatos események helyrehozása vagy kompenzálása során keletkeztek. Ami pedig nyilvánvalóan helytelen eredményekre vezethet. Az Enron könyvelési botránya például, a becslések szerint akár 1 milliárd dollárral is növelhette az USA GDP-jét.12 Még a természeti katasztrófák – hurrikánok, árvizek és ehhez hasonlók is általában növelik a GDP-t, mert az okozott kár csökkentésére legtöbbször hatalmas mennyiségű költségvetési pénzt költenek. A környezetvédelem szempontjából ez végzetes hiba -- a GDP tartalmazza az erőforrások fogyasztását, de egyáltalán nem veszi figyelembe, hogy mennyire lehet azokat megőrizni. Az évek során a fejlődés mérésére számos alternatív mutatószámot ajánlottak, amelyek különféle módon próbálják a jólét GDP-vel való mérése során adódó gondokat helyreigazítani. (Ezek közül néhányat az első szövegdobozban tárgyalunk.) Nyíltan azonban egyik sem használ szubjektív adatokat. Más szavakkal, nem tartalmaz arra vonatkozó mutatószámokat, hogy az emberek valójában milyennek érzik életüket. Ami nagyon különös kihagyás, mert világos, hogy az emberek életminőséget illető személyes tapasztalata legalább annyira fontos, mint valóságos fizikai körülményeik. Nincs értelme például azzal érvelni, hogy ha valaki kitűnő egészségnek örvend, sok pénze van és jólképzett, akkor biztosan elégedett az életével, ha valójában ő nem így érzi. Hasonlóképpen nem szabad azt sem feltételezni, hogy azok az emberek, akik viszonylagos szegénységben élnek vagy krónikus betegek, szükségszerűen elégedetlenek. A BBI összehasonlítja mind a tapasztalt, mind pedig az anyagi jólétet a teljes fogyasztás mutatószámával, miközben mindegyik azonos súlyt kap.
15 Közgazdasági Szemle, LIII. évf., 2006. október (845—872. o.) Részlet: 845—847. o.
MOLNÁR GYÖRGY-KAPITÁNY ZSUZSA
Mobilitás, bizonytalanság és szubjektív jóllét Magyarországon Az elégedettséget (szubjektív jóllétet) meghatározó tényezők között fontos szerepet játszik a jövedelmi mobilitás. Az egyes emberek jövedelmi pozícióik változását általában nem jövedelmi szintjük, hanem relatív helyzetük változása alapján ítélik meg. Tanulmányunkban ezért elsősorban a relatív jövedelmi mobilitás objektív és szubjektív mutatóinak az elégedettségre gyakorolt hatását elemezzük a 2000-2002 közötti időszakban, amikor rendkívül magas volt a reáljövedelmek növekedési üteme. Eredményeink azt igazolják, hogy Magyarországon a vizsgált időszakban a jövedelmükben felfelé mobil háztartások esetében a relatív jövedelmi pozíció emelkedése nem járt többletelégedettséggel, a javuló relatív helyzetűek kevésbé voltak elégedettek, mint amit elért jövedelmi szintjük indokolt volna. Ez a helyzet elsősorban az objektív változók bizonytalansága miatt áll elő, amikor a növekvő jövedelműek nem számítanak a pozitív trendek folytatódására. A marginális munkaerő-piaci helyzetben lévők jövedelmüktől függetlenül elégedetlenebbek, mint a többiek, és ez az elégedetlenség az érintettek más helyzetben lévő családtagjaira is átterjed. Ez a kör együttesen a magyar népesség közel egyharmadát teszi ki. A negatív munkaerő-piaci várakozások szintén az elégedettséget csökkentő tényezők.* Journal of Economic Literature (JEL) kód: D12, D63, 131, P36. Cikkünkben a szubjektív jóllét (subjective well-being) és az élettel való általános elégedettség (life satisfaction) fogalmakat szinonimaként használjuk (lásd Easterlin [2006]).' A szubjektív jóllét méréséhez használt kérdőívünk kérdései egyrészt az általános, másrészt az anyagi helyzettel való elégedettségre vonatkoznak. Kutatásunk, eszközeit tekintve, az úgynevezett boldogságkutatások (happiness research) körébe tartozik, de nem azt tűzte ki célul, hogy akár „boldogságot" mérjen, akár egy boldogságalapú közgazdaságtan kimunkálásán fáradozzon. Csupán arra tesz kísérletet, hogy a háztartások magatartását vizsgálva, az őket jellemző objektív változók mellett szubjektív változókat is felhasználjon, valamint szigorú matematikai és ökonometriai módszerek alkalmazásával újabb ismeretekkel szolgáljon az általános és az anyagi elégedettség modellezéséhez, az elégedettséget formáló
Mobilitás, bizonytalanság…
16
tényezők szerepének pontosabb megismeréséhez (lásd Kahneman-Di-ner-Schwarz [1999], Kahneman-Tversky [2000], Kahneman-Krueger [2006], Frey-Stutzer [1999], [2000], [2002a], [1002b], Layard [2005], Di TeUa-MacCulloch [2006]). Bizonyított, hogy az empirikus közgazdaságtan által vizsgált elégedettségváltozó számos fontos fogyasztói döntést befolyásol: elsősorban a fogyasztási aktivitást, a fogyasztás struktúráját, a munkaerő-piaci viselkedést, a kockázatvállalási magatartást, de még az adózással és a jövedelemújraelosztással kapcsolatos attitűdöket is. Az is bizonyított, hogy a háztartások elégedettségét a háztartástagok jövedelmi pozícióinak változása jelentősen befolyásolja, ezt a változást azonban alapvetően nem jövedelmi szintjük, hanem relatív helyzetük módosulása alapján ítélik meg. Ezért cikkünkben - számos egyéb tényező mellett - elsősorban a relatív jövedelmi mobilitás objektív és szubjektív mutatóinak az elégedettségre gyakorolt hatását elemezzük a 2000-2002. évi időszakban, amikor rendkívül magas volt a reáljövedelmek növekedési üteme Magyarországon. Az emberek többsége pontatlanul érzékeli, általában alábecsüli a jövedelmi pozíciójukban a múltban bekövetkezett változások valóságos nagyságát, és ezt elsősorban a munkaerőpiacon érzékelt bizonytalansággal, valamint a jövőbeli jövedelmek alakulásával kapcsolatos pesszimizmussal magyarázhatjuk. A háztartások abszolút, relatív és szubjektív jövedelmi mobilitása mellett további olyan változókat is azonosítunk, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a háztartások általános és anyagi elégedettségére. Eredményeink azt mutatják, hogy az iskolázottság, a vagyoni és különösen a munkaerőpiaci helyzet, az azokban bekövetkezett változások, valamint a jövőre vonatkozó várakozások szintén meghatározók az elégedettség kialakulásában. A kutatás legfontosabb eredményei közé tartozik annak kimutatása, hogy bár a nagyobb jövedelem átlagosan nagyobb elégedettséggel jár, a 2000-es évek elején Magyarországon a felfelé irányuló jövedelmi mobilitás kevésbé fokozta az elégedettséget, mint amennyire az elért többletjövedelem alapján várható lett volna. Természetesen az igaz, hogy minél magasabb egy háztartás relatív jövedelmi pozíciója, tagjai annál elégedettebbek anyagi helyzetükkel, a javuló relatív helyzet növeli az elégedettséget. Ugyanakkor azt a paradox jelenséget figyelhetjük meg 2002-ben, hogy a javuló jövedelmi pozíciójúak kevésbé elégedettek, mint az azonos jövedelmi szinten lévő stagnáló vagy akár enyhén romló jövedelmi helyzetűek. Azok, akik már korábban is az adott jövedelmi szinten éltek, lényegesen elégedettebbek, mint a csak frissen felemelkedők. Számításainkat az úgynevezett rendezett logit modellel (ordered logit model) végeztük, és modelljeinkben a jövedelem szintje és változása mellett számos más objektív változót (aktivitás, vagyoni helyzet, fogyasztási struktúra, iskolázottság, településtípus, családtípus) is figyelembe vettünk. Ezek az elemzések is megerősítették azt a megállapítást, hogy a felfelé irányuló mobilitás kevésbé növeli az elégedettséget (nemcsak az anyagit, hanem az általánost), mint amennyire az
Mobilitás, bizonytalanság…
17
elért jövedelmi szint alapján egyébként várható lenne. A Magyarországon és egyelőre csak egyetlen időszakban megfigyelt jelenség okát az általánosan érzékelt jövedelmi és munkaerő-piaci bizonytalanságban kell keresni. Azok, akik javuló pozíciójukat csak a vizsgált időszak végén érték el, kevésbé bíznak abban, hogy ez a pozitív változás, és a változás eredménye a jövőben is megmarad, tartós lesz. A modellszámítások azt is igazolták, hogy a háztartások jövőjére vonatkozó pozitív várakozások nagymértékben és pozitívan korrelálnak az elégedettséggel, a munkaerő-piaci helyzettel kapcsolatos várakozások hatása különösen erős.
18 Közgazdasági Szemle (Hungarian Economic Review), Oct. 2006. pp. 845-872 An excerpt: pp. 845-847
GYÖRGY MOLNÁR – ZSUZSA KAPITÁNY
Mobility, Social Uncertainty and Subjective Well-being in Hungary Mobility between different income groups plays an important role among the factors defining life satisfaction (subjective well-being). Individuals usually do not judge their income mobility based on their income level but on the change of their relative position. Therefore, we will analyse mainly the effects of the objective and subjective indicators of relative incomes mobility on life satisfaction in the period between 2000 and 2002, when the growth rate of real incomes was exceptionally high. Our results prove that the rise of the relative income position in households with upwards mobility in the examined period in Hungary didn't bring with it more life satisfaction, and those with improving relative incomes were less satisfied than it would have been reasonable, based on the income level they had reached. This situation is mainly the result of the volatility of the objective variables, when those with growing incomes do not expect the continuation of positive trends. People in marginal job-market positions are less satisfied, regardless of their incomes, than others and this discontent spreads to their family members being in better conditions. This group together makes up for nearly one third of the Hungarian population. Negative expectations regarding job-market trends are also contentment-reducing factors. * Journal of Economic Literature (JEL) code: D12, D63, 131, P36. In our article the concepts of subjective well-being and general life satisfaction are used as synonyms (see Easterlin [2006]).1 Our survey questions measuring subjective life satisfaction on the one hand are related to satisfaction with general conditions and on the other to contentment with material conditions. Our analysis belongs to the so-called happiness researches regarding its methods but it did not aim to “measure” happiness or to develop a happiness-based economics. It only tries to use subjective variables during the examination of the behaviour of households besides the objective ones peculiar to them and to serve with new knowledge to the modelling of general and material well-being with the use of strictly mathematical and econometrical methods
Mobility, Social Uncertainty…
19
and to understand better the role of the factors making up life satisfaction (see KahnemanDiner-Schwarz [1999], Kahneman-Tversky [2000], Kahneman-Krueger [2006], FreyStutzer [1999], [2000], [2002a], [2002b], Layard [2005], Di TeUa-MacCulloch [2006]). It’s a proven fact that the satisfaction variable, analyzed by empirical economics, influences numerous important consumer choices: mainly consumption activity, consumption structure, behaviour on the labour-market, attitude to taking risks and even attitudes towards tax paying and income redistributions. It is also a proven fact that the change of the income level of the members of households significantly influences the satisfaction of households but they don’t judge this change based mainly on their income bracket rather, on the basis of the modification of their relative positions. Therefore, in our article – besides many other factors -- we will analyse mainly the effects of the objective and subjective indicators of relative income mobility on life satisfaction in the period between 2000 and 2002, when the growth rate of real incomes was exceptionally high in Hungary. Most of the people’s perceptions are inaccurate and generally underestimate the real size of past modifications in their income group. This can be explained mainly by the perceived uncertainty of the job-market and by the pessimism about future income changes. Besides the absolute, relative and subjective income mobility of households, we will identify further variables that greatly affect their general and financial satisfaction. Our result show that educational level, financial and especially the job-market positions, changes in these, as well as expectations regarding the future are also fundamental in the formation of life satisfaction. One of the most important results of the research is to show that although bigger incomes generally produce greater life satisfaction, in the beginning of the 2000s’ in Hungary the upward income mobility increased life satisfaction to a lesser extent than it would have been expected on the basis of the extra incomes that had been reached. Naturally, it is true that the higher the relative income bracket a household belongs to; its members are the more satisfied with their financial status, as their improving relative position increases contentment. At the same time, in 2002 we may observe a paradox phenomenon that people with rising income levels are less satisfied than individuals being on the same income level but with stagnating or even slightly decreasing income positions are. Persons already living on the existing income levels are significantly more satisfied than upstarts are. We used the so-called ordered logit model in the calculations and besides the income levels and their changes, many other objective variables were taken account of, like activity, financial position, consumption structure, education, settlement type and family type.
Mobility, Social Uncertainty…
20
These analyses also supported the conclusion that upwards mobility increases life satisfaction less (not only material but also general), than otherwise it is supposed to be based on the attained income levels. The reason for the phenomenon, observed in Hungary and still only on one occasion, should be sought in the generally perceived income uncertainty and labour-market volatility. Individuals, having attained their improving status at the end of the period analysed, do not trust so much in the longevity of this positive change and that its results will remain in the future. The model calculations also proved that positive expectations about the future of households correlated significantly and in a positive way with life satisfaction and the effect of expectations regarding the state of the job-market was especially strong.
21
Melléklet A szöveg fordítást megelőző vizsgálata, stiláris jellemzése Az első szöveg, a Boldog Bolygó Index, több szerző együttes munkája. A new economics foundation kiadványaként jelent meg. A szerzők mind a közgazdaságtan, mind pedig a pszichológia területén jártas szakemberek. Nic Marks, a Boldog Bolygó Index koncepciójának megalkotója például a Cambridge-i egyetemen szerzett egyetemi fokozatot vállalat irányításból, de ezen kívül a londoni Psychosynthesis and Education Trust diplomájával is rendelkezik, ahol pszichoterápiát és tanácsadást tanult. Bhutánban 2008-ra megkísérlik megalkotni a Gross National Happiness (Bruttó Nemzeti Boldogság) jelzőszámát a Bhután Tanulmányok Központjában, melynek szintén Nic Marks a tanácsadója. A szerzők egy olyan szöveget alkottak, ami a tudományos szakirodalom alaposságával, az elemzésekben is megszokott tárgyszerűséggel igyekeznek leírni egy új jelzőszámot és megindokolni annak szükségességét. A leírás mellett az érvelésnek is fontos szerepe van. Mindezt azonban úgy teszik, hogy ne csak képzett tudósok, közgazdászok legyenek képesek megérteni azt, hanem akár egy általános műveltséggel rendelkező olvasó is. Inkább ez utóbbiak a szöveg "ideális olvasói", mert a publikáció legfontosabb célja a tájékoztatás és a véleményformálás, valamint a gazdaságpolitika befolyásolása egy környezetbarátabb irány követése érdekében. A teljes szöveg felépítése is a fenti szempontnak van alávetve, hiszen rögtön az elején egy tömör összefoglaló található, aztán pedig lépésről-lépésre vezeti végig az olvasót a táblázatokba és grafikonokba foglalt adatok helyes értelmezése felé. A számítások részletei és módszertana -- amik megértése talán már nem várható el a kiterjedt általános műveltségű "ideális" olvasótól sem -- csak a szöveg végén következik. Mindennek megfelelően a szöveg a tudományos és a népszerűsítő tudományos művek rétegnyelvi jellemzőit is magán viseli. Tartalmaz szakkifejezéseket, melyeket azonban rögtön, közérthetően el is magyaráz, fogalmazásmódja igényes, nem tartalmaz pongyolaságokat. Majdnem minden mondat kijelentő mondat. Sok alárendelő, többszörösen összetett mondat fordul elő a szövegben, vannak mellérendelő összetett mondatok és egyszerű mondatok is. Néhány kérdés elsősorban fejezetcímekben fordul elő.
Melléklet
22
A hivatalos, tudományos rétegnyelvbe sorolást olyan kifejezések támasztják alá, mint "for this reason", "the findings suggest that", "it is multidimensional", stb. A fordításban ezek, valamint az előforduló tudományos szakkifejezéseknek pontos visszaadására kell törekedni. A mondatszerkesztésnek is hasonlóan pontosnak és igényesnek kell lennie. A szleng, valamint nem a művelt beszédhez tartozó kifejezések mellőzendők, a fordításban ezekkel szemben az eredeti szöveg stílusértékével megegyező kifejezéseket kell előnyben részesíteni. A második, magyar forrásnyelvű szöveg a Mobilitás, bizonytalanság és szubjektív jóllét Magyarországon című, Molnár György és Kapitány Zsuzsa munkája. Molnár György az akadémia tudományos főmunkatársa 1995-től. Kutatási témái (időrendben) input-output elemzés, neoricardiánus modellek, a K+F gazdasági szerepe, háztartások jövedelme és fogyasztása, háztartási költségvetés, háztartási panel adatállományok. Kapitány Zsuzsa szintén tudományos főmunkatárs, de ő 1994-től. Kutatási témái hasonlóak: fogyasztói magatartás, háztartásgazdálkodás, háztartásstatisztika, egyenlőtlenség és mobilitás vizsgálatok, stb. A Boldog Bolygó Indextől eltérően ennek a szövegnek az "ideális olvasói" nem az alapos általános műveltséggel rendelkező szélesebb olvasói tábor, hanem közgazdászok, vagy más, hasonló szakismeretekkel rendelkező személyek. Szakkifejezések nagy számban fordulnak elő és azokat sok esetben csak minimális vagy semmilyen magyarázat sem kíséri, pl.: „rendezett logit modell". A kiadvány célja inkább a tájékoztatás, a szakemberek munkájának segítése. A szélesebb olvasóközönség befolyásolása nem. A kiadvány szövege a tudományos elemzések rétegnyelvébe tartozik. Stilisztikailag a hosszú, többszörösen összetett mondatok jellemzik. A kijelentő mondatok elsődlegességét lehet megfigyelni. A leírás, az érvelés és a logikus felépítés jellemzi a szöveg egészét. A fogalmazás pontosságra törekszik, a hivatalos nyelvhasználat jellemzi és explicit. Sok esetben a terminológia egyértelműségének biztosítása érdekében az angol megfelelő közlése, mintegy a jelentés magyarázatául szolgál, ezzel a fordítást nagymértékben könnyítve, még az első, angol nyelvű szöveg esetében is (jólét – welfare; jóllét – wellbeing; hasznosság – utility).
Melléklet
23
A szövegekben előforduló fordítási nehézségek leírása Első szöveg: Happy Planet Index Well-being >
Jóllét
Amint az a magyar nyelvű szövegből kitűnik, Molnár és Kapitány a jóllét fogalmát inkább a „well-being”-gel azonosítja. Ezzel támpontot adott a Happy Planet Index fordításához és jólét helyett inkább jóllét a helyes terminológia.
Ultimate ends
Végső célok
A szöveg később Arisztotelészre hivatkozik. A végső céloknak van ilyen filozófiai mélységekre is utaló konnotációja a magyarban.
Aristotle proposed that Arisztotelész feltevé- Betoldás: szerint. A legfőbb jó szórendileg people’s
happiness se szerint a legfőbb jó előbbre került, mint a boldogság. Az
was the highest good, az emberek boldog- Embraced, felölelte, magában foglalta and his understanding sága és boldogságon konnotációkat is hordoz a magyar értette of happiness embraced nem csak a jó közér- pedig nem. A jó közérzetet szintén előbbre living and doing well, zetet értette, hanem a került, mint a jó és megelégedett élet. not just feeling good.
jó és megelégedett Doing well > megelégedett élet a jelenéletet.
tésmezők azért átfedik egymást, és mindkettő lehet jelzője a tárgyi szintagmának.
Human Development Emberi fejlődés index Magyar nyelvű tanulmányokban előfordul. Pl.: Polgári Szemle, 2007. március --
Index
3. évfolyam, 3. szám. Kovács Balázs: Életminőség – boldogság – stratégiai tervezés Happy Planet Index
Boldog Bolygó Index
Többek között az előbbi magyar nyelvű tanulmányban is előfordul.
Ecological footprint
Ökológiai lábnyom
Előfordulás a magyar szakirodalomban: http://www.kia.hu/konyvtar/szemle/426.ht m Ökológiai „lábnyomunk”. Az ember földre gyakorolt hatásának csökkentése
Melléklet
24
Trombitás Gábor fordítása. Kiadó: Föld Napja Alapítvány, 2001.
Második szöveg: Mobilitás, bizonytalanság és szubjektív jóllét Magyarországon Bizonytalanság >
Social uncertainty
Az explicitáció elve érvényesül a social betoldásával. Jelentésszűkítés.
Szubjektív jóllétet
subjective well-being
Az eredeti tanulmány szövege és lábjegyzetei tartalmazzák a well-being –jóllét egyezést.
Eredményeink azt iga- Our results prove that Hosszú, tárgyi alárendelés több predikatív zolják, hogy Magyar- the rise of the relative szerkezettel a mellékmondatban. A főországon
a
vizsgált income position in mondat az angol fordításban is marad
időszakban a jövedel- households with up- ugyan az, de aztán a rise of the relative mükben felfelé mobil wards mobility in the income position kerül előbbre és nem az, háztartások esetében a examined period in hogy Magyarországon. Az angol mondarelatív jövedelmi pozí- Hungary didn't bring tok szórendje más, csakúgy, mint azok ció emelkedése nem with it more life satis- bővíthetősége. Javuló relatív helyzetűek, > járt
többletelégedett- faction,
and
those rising relative incomes a helyzet itt egyér-
séggel, a javuló relatív with rising relative telműen a jövedelemre vonatkozik, és így helyzetűek voltak
kevésbé incomes elégedettek, satisfied
were
less elkerülhető volt a position megismétlése.
than
it A mondat elején az income positionban is
mint amit elért jöve- would have been rea- fölösleges a position szó, de tulajdonképdelmi szintjük indokolt sonable, based on the pen a magyar eredetiben is az a pozíció. A volna.
income level they had fordításba is csak annyi pongyolaság kereached.
rült, mint ami az eredetiben is megvolt.
Csak frissen felemel- upstarts
Az angol kifejezés egy szóba tömöríti a
kedők
magyar nominális szerkezet jelentését.
Rendezett logit modell
Ordered logit model
Az eredetileg angol kifejezésnek még nincs jobb magyar megfelelője. A fordítás során ismét az eredeti angolt lehet használni.
megerősítették
supported
Eltérő jelentésmezők.
