Készült a Nemzeti Szakképzési Intézetben
Szerző: Bruckner László
Gyógypedagógiai lektor: Nikovits Attiláné
Anyanyelvi lektor: Kovács Győrössy Gáborné
Szerkesztő: Bruckner László
Kiadja a Nemzeti Szakképzési Intézet, Budapest, 2003.
TARTALOMJEGYZÉK
ELŐSZÓ ................................................................................................................................................................. 4 BEVEZETÉS .......................................................................................................................................................... 5 1. PROBLÉMAFELVETÉS ÉS HIPOTÉZIS AVAGY – HOMOKSZEMEK A SPECIÁLIS SZAKISKOLAI KÉPZÉS ÉS A MUNKAERŐPIAC FOGASKEREKEI KÖZÖTT? ......................................................................... 6 2. A SPECIÁLIS SZAKISKOLAI KÉPZÉS KOMPLEX FELMÉRÉSÉNEK ELEMZÉSE ...................................... 8 2.1. INTÉZMÉNYI ALAPADATOK ................................................................................................................................ 9 2.2. A KÉPZÉSI STRUKTÚRA SZERKEZETE, KÉPZÉSI IDŐ, KÉPZÉSI EREDMÉNYEK ...................................................... 12 2.3. SZAKMAI PROGRAMOK, REHABILITÁCIÓ .......................................................................................................... 23 2.4. HUMÁN ERŐFORRÁS, SZAKMAI FELKÉSZÜLTSÉG ............................................................................................. 28 2.5. TÁRGYI FELTÉTELEK, TANMŰHELYEK ............................................................................................................. 31 2.6. TERVEZÉS, INNOVÁCIÓ ................................................................................................................................. 36 3. ISKOLÁN KÍVÜLI GYAKORLATI OKTATÁSI HELYEK TAPASZTALATAI .................................................. 40 3.1. A GYAKORLATI KÉPZÉS TANULSÁGAI ............................................................................................................... 40 3.2. INTERJÚ A SPECIÁL SZOLGÁLTATÓ RT. GYAKORLATI KÉPZŐHELLYEL ................................................................ 44 4. A SPECIÁLIS SZAKISKOLÁT VÉGZETT TANULÓK MUNKAERŐPIAC-SZEMPONTÚ BEVÁLÁSVIZSGÁLATA...................................................................................................................................... 48 4.1. ELHELYEZKEDÉSI ESÉLYEK ............................................................................................................................ 48 4.2. A MUNKANÉLKÜLISÉG ÉS OKAI: AHOGYAN ŐK LÁTJÁK ....................................................................................... 51 5. MUNKAERŐ-PIACI VISSZAJELZÉSEK ........................................................................................................ 56 5.1. CÉGEK, VÁLLALATOK HIÁNYZÓ TAPASZTALATAI ............................................................................................... 56 5.2. INTERJÚ A FŐKERT RT-VEL ........................................................................................................................... 58 5.3. CÉLSZERVEZETEK, SZOCIÁLIS FOGLALKOZTATÓK ........................................................................................... 61 6. A FOGLAKOZTATÁSPOLITIKA SZEMSZÖGÉBŐL ..................................................................................... 63 6.1. ÁLLAMI SZEREPVÁLLALÁS: INTERJÚ A FOGLALKOZTATÁSI HIVATALLAL .............................................................. 63 6.2. A MUNKAÜGYI KÖZPONTOK ERŐFESZÍTÉSEI.................................................................................................... 68 6.3. A KÉPZŐ KÖZPONTOK REHABILITÁCIÓS MUNKÁJA............................................................................................ 68 6.4. ÍRÁSBELI INTERJÚ AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI REGIONÁLIS MUNKAERŐ-FEJLESZTŐ ÉS KÉPZŐ KÖZPONTTAL .... 69 6.5. INTERJÚ A SZÉKESFEHÉRVÁRI MUNKAERŐ-FEJLESZTŐ ÉS KÉPZŐ KÖZPONTTAL .............................................. 82 6.6. CIVIL A PÁLYÁN: INTERJÚ A SALVA VITA ALAPÍTVÁNNYAL ................................................................................. 87 7. HELYZETELEMZÉSI ÖSSZEFOGLALÁS ÉS FEJLESZTÉS IRÁNYÁNAK MEGHATÁROZÁSÁRA TETT JAVASLATOK ..................................................................................................................................................... 90 7.1 A SPECIÁLIS SZAKISKOLÁK HELYZETELEMZÉSÉNEK ÉS FEJLESZTÉSI JAVASLATAINAK ÖSSZEFOGLALÁSA .............. 90 7.2. A SPECIÁLIS SZAKISKOLÁT VÉGZETT FIATALOK MUNKAERŐ-PIACI HELYZETÉNEK ÉRTÉKELÉSE ............................ 97 AJÁNLOTT IRODALOM .................................................................................................................................... 100 MELLÉKLETEK ................................................................................................................................................. 102 1. A SPECIÁLIS SZAKISKOLÁKBAN 2001/2002 TANÉVBEN FOLYÓ KÉPZÉSEK SZAKMACSOPORT SZERINTI BONTÁSBAN102 2. A MAGYARORSZÁGI SPECIÁLIS SZAKISKOLÁKBAN A 2001/2002 TANÉVBEN OKTATOTT SZAKMÁK RANGSORA CSÖKKENŐ SORRENDBEN AZ ELŐFORDULÁS GYAKORISÁGA SZERINT: .................................................................... 103 3. A NEMZETI SZAKKÉPZÉSI INTÉZET ÁLTAL ADAPTÁLT KÖZPONTI PROGRAMOK LISTÁJA ........................................ 105 4. A NEMZETI SZAKKÉPZÉSI INTÉZET ÁLTAL KÉSZÍTETT SPECIÁLIS SZAKISKOLAI TANKÖNYVEK LISTÁJA ................... 106 5. A NEMZETI SZAKKÉPZÉSI INTÉZET ÁLTAL A SPECIÁLIS SZAKKÉPZÉSHEZ KÉSZÍTETT OKTATÓFILMEK ÉS INTERAKTÍV TANANYAGOK LISTÁJA ........................................................................................................................................ 107 6. JOGSZABÁLYGYŰJTEMÉNYEK .......................................................................................................................... 108
3
ELŐSZÓ
A fejlett társadalmak a fogyatékossággal élő emberek élet-esélyegyenlőségének megvalósítására már évek óta nagy figyelmet szentelnek, számtalan intézkedéssel segítve rehabilitációjukat. Tapasztalatok mutatják, hogy a társadalom peremére szorulás megelőzésének egyik legeredményesebb útja az oktatáson, a szakképzettséghez juttatáson át vezet. Az esélyegyenlőség megteremtésének folyamatában a munkaerőpiaci lehetőségek megalapozásának elsődleges tényezője a szakképzés. A hazai szakképzés gyakorlatában az elmúlt években minden korábbinál erőteljesebben fogalmazódtak meg a fogyatékossággal élő népesség mindazon problémái, amelyek megoldása halaszthatatlanná vált. Egyre sürgetőbb mindazon lépések megtétele, amelyek biztosíthatják fogyatékos embertársainknak – közöttük különösen a fogyatékos fiataloknak –, hogy elkerülhessék a társadalom peremén élők inaktív státuszát. A cél megvalósulásához biztosítani kell a fogyatékossággal élő fiatalok minél szélesebb körében, sajátos nevelési igényüknek megfelelően, egyéni képességeik függvényében, a legmagasabb szakképesítés megszerzéséhez és a munkaerő-piacon való megmaradáshoz az „egész életen át tartó tanulás” lehetőségét. Napjainkban az Európai Unióhoz való csatlakozás közeledtével örvendetesen növekszik azon intézkedések sora, amelyek a fokozott odafigyelést tanúsítják. Ennek bizonyítéka a speciális szakiskolák szerkezeti és tartalmi megújítására való törekvés és a „2003 a Fogyatékossággal Élők Európai Éve” rendezvénysorozata. Az előrelépés feltétele az alapos helyzetelemzés, melynek ismeretében meghatározhatóak a fejlesztés irányelvei. Ennek jegyében készült e kiadványunk, mely jó alapja lehet a speciális szakképzésért tenni akarók jövőbeni együttműködésének.
Nagy László főigazgató
4
BEVEZETÉS: FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLNI… Fogyatékossággal élni, sérültnek lenni, kiszolgáltatott helyzetbe kerülni, hátránnyal indulni, meg nem felelni az elvárásoknak, feleslegessé válni: túlságosan is ismerős érzés ez a speciális szakiskolát végzett fiatalok számára. Sokuk számára a felnőtté válás azonos a munkanélküliséggel, amely nem csak „alacsonyabb életminőséget” jelent, hanem a személyes kudarcok további sorozatát… Annyi év fárasztó tanulása és kitartó munkája után, a haszontalanság érzésével indulni az álmok, tervek megvalósítása felé – vajon nem kívánunk lehetetlent ezektől a fiataloktól? Kiadványunkban a speciális szakiskolát végzett tanulók sorsát, esélyeit támogatandó egy komplex helyzetfelmérésre vállalkoztunk. Tettük mindezt annak a reményében, hogy az így feltárt gondok, felkutatott okok elemzése továbbgondolkodásra és hasznos javaslatok kidolgozására ösztönzi az értük felelősséggel tenni vágyókat. Célunk nem csak a problémák megvilágítása volt, hanem egyfajta útmutatás is: szűkebben a fogyatékosok szakképzése területén, tágabb értelemben pedig a munka világába való átmenet nehézségeire tekintve. Elemzésünk első részében a speciális szakiskola, mint szakképző intézményrendszer eredményességét vizsgáltuk egy viszonylag részletes kérdőív feldolgozásával. Emellett néhány gyakorlati képzést végző szervezet tevékenységét is bemutatjuk a teljesség igénye nélkül. A képzésre vonatkozó eredmények segítségével a Nemzeti Szakképzési Intézet munkáját segítve, a lehetséges fejlesztési irányvonalakat igyekeztük felvázolni. Negyedik fejezetünkben a szakképesítést szerzett sérült fiatalok életútját követve, és a munkába állással kapcsolatos tapasztalataikat összegezve igyekeztünk megrajzolni azokat a sajátos helyzeteket, melyekben segítséget igényelnének. Felmérésünk harmadik részében (5-7. fejezetek) a munkába állásukat hivatalból segítő szervezetek munkáját, törekvéseit igyekeztünk megismertetni és elemezni. Munkánk végén röviden összefoglaljuk, hogyan látjuk ma e réteg helyzetét, javaslatainkkal pedig az őket segítő partnerek munkájának sikerességéhez szeretnénk hozzájárulni. Itt mondunk köszönetet mindazoknak, akik időt, fáradságot nem kímélve, részt vettek a felmérések lebonyolításában, az eredmények összegzésében, akik tapasztalataikat, véleményüket megosztották velünk munkánk során. Kívánjuk és reméljük, hogy e kiadvány folytatásaként a jövőben megjelenő felmérések az érintett fiatalok egyre kedvezőbb helyzetét mutathassák be… Budapest, 2003. október
A szerző
5
1. PROBLÉMAFELVETÉS ÉS HIPOTÉZIS AVAGY – HOMOKSZEMEK A SPECIÁLIS SZAKISKOLAI KÉPZÉS ÉS A MUNKAERŐPIAC FOGASKEREKEI KÖZÖTT?
Szakmai körökben sem vitatott, hogy a fogyatékossággal élők felemelkedésének, helyzetük kedvezőbbé válásának egyik záloga a képzettségi szintjük emelkedése. A szakképzési rendszer átalakulásával párhuzamosan megteremtődött annak a lehetősége, hogy a különböző fogyatékossággal élő –többnyire
eltérő
tantervű
általános
iskolában
tanuló
–
diákok
iskolai
rendszerű
képzésben
részesülhessenek a nyolcadik osztály elvégzése után, és az Országos Képzési Jegyzékben szereplő valamelyik szakképesítést elsajátítsák. A speciális szakiskolák, készségfejlesztő speciális szakiskolák tehát a – többnyire értelmi sérüléssel párosuló – fogyatékosságok különböző súlyosságára is tekintettel, sajátos iskolarendszert alkotnak. A készségfejlesztő speciális szakiskolák az értelmileg akadályozott (középsúlyos fogyatékos) tanulókat készítik fel a támogatott munkavégzésre és életvitelre. A speciális szakiskolákban a tanulásban akadályozott (enyhe fokban értelmi fogyatékos) diákok egyéni adottságaiknak megfelelően, a speciális pedagógia eszközeit és módszereit felhasználva, többnyire nyújtott képzési idő alatt, olyan szakmai képzésben részesülnek, melynek kimenetében egységes képzési követelményszint biztosítja – független vizsgabizottság előtt tett szakmai vizsga kontrolljával –, hogy a sérült képességű tanuló is legalább a minimálisan elvárt szaktudás birtokába jusson. A szakképző iskolából kilépve e fiatalok nagy többsége a nyílt munkaerő-piacon igyekszik boldogulni. A visszajelzések sokasága szerint azonban a végzett tanulók nagy hányada „frissen képzett munkanélküliként” kezdi meg pályáját. Felnőtt életük első lépéseit kudarcok kísérik, veszélybe kerül az őket egész gyermekkoruktól végigkísérő legfőbb pedagógiai cél megvalósulása: az önálló életvitel lehetősége, a folyamatos külső segítség nélküli rendezett, harmonikus, anyagilag is megalapozott élet perspektívája. Félő, hogy eddig elért társadalmi státusukat nem csak megtartani nem tudják majd, hanem lemaradásuk, hátrányuk tovább fokozódhat. Felmérésünk legfőbb célja tehát az, hogy a speciális szakiskola, mint iskolatípus beválását megvizsgáljuk és az eredmények ismeretében fejlesztési javaslatokat fogalmazzunk meg. A felmérés kezdetén három okról feltételeztük, hogy a jelenlegi helyzet kialakulásában döntő szerepük lehetett: 1. Ma, a munkaerő-piac állandó változásai közepette jogos az a kritika, hogy a szakképző intézmények nem képesek elég gyorsan és jól felmérni a munkaerő-piaci igényeket, és képzési stuktúrájuk nem versenyképes. Az iskolákból kilépő diákoknak csak kis hányada helyezkedik el tanult szakmájában. Kérdés, hogy az alapfokú szakképzés általános válságát jelző statisztikák kapcsán azonos csoportba sorolhatók-e a speciális szakiskolát végzett fiatalok az ép, azonos sorsú társaikkal, vagy helyzetük nem oldódik meg csak e probléma megválaszolásával? 2. Másodikként arra a kérdésre kell megnyugtató választ találnunk, hogy a szakképzések adaptálása a fogyatékossággal élő fiatalok sajátos nevelési igényeinek megfelelő módon történt-e. A kisebb létszámú tanulócsoportok és a dupla képzési idő lehetősége önmagában még nem jelenti a sérülés-specifikus módszerek bevezetését, különösen a szakmai, azon belül is a gyakorlati oktatás területén.
6
Ezért a speciális szakiskolák képzési rendszerét górcső alá vettük mind az oktatott szakmák szerkezetét, mind az iskolatípusban alkalmazott speciális pedagógiai segítségnyújtás hatékonyságát illetően. 3. Harmadikként pedig azt a kérdéskört kell feszegetnünk, hogy a sérült fiatalok munkába állásával kapcsolatos problémát vajon oktatásügyi, vagy inkább munkaügyi és szociális kérdésnek tekintsük-e. Jól kell látnunk, hogy pusztán a fogyatékos fiatalok megfelelő szakképzése nem oldja meg azt a gondot, hogy munkaerejük nem minden esetben lesz egyenértékű ép képességű társaikéval. Még ha csökkenthető is hátrányuk, a munkáltatók – piaci versenyhelyzetben – anyagi ösztönzés nélkül nem érdekeltek foglalkoztatásukban. Ezen a ponton le kell szögeznünk, hogy társadalmi szerepvállalás, törvényben biztosított esélyegyenlőség nélkül beilleszkedésük és sikeres életvitelük elképzelhetetlen. A komplex szakiskolai felmérés tanulságai mellett – lehetőségeinkhez mérten – igyekeztünk feltárni, ki és mit tehetne még e területen. A sikeres munkába állásért, a munkaerő-piaci elhelyezkedésért ki lehet felelős: a támogató szakmai szervezetek, a munkaadók, a szakképző intézmények vagy az érintett réteg? Vajon közöttük megfelelő-e az információ-áramlás, eléggé kihasználtak-e a kapacitások? Örvendetes, hogy a kérdések megválaszolása során minden partner részéről nyitottságot, sőt néhol kezdeményezőkészséget találtunk. Feltevéseink helyességét vizsgálva a következő fejezetekben részletesen szólunk a 2002 májusától 2003 szeptemberéig tartó időszakban készült felmérés eredményeiről.
7
2. A SPECIÁLIS SZAKISKOLAI KÉPZÉS KOMPLEX FELMÉRÉSÉNEK ELEMZÉSE
Kiadványunk egyik legjelentősebb részének szántuk a speciális szakiskolák komplex felmérésének adatait feldolgozó fejezetünket. Az itt nyert megállapítások nyomán konkrét javaslatokat kívánunk tenni az iskolatípus fejlesztési irányainak kidolgozásához, az eredményesség növelése érdekében. Magyarországon a speciális szakiskola három évtizedes múltra tekinthet vissza. Kezdetben a kisegítő iskolák továbbképző tagozataként, az állami nagyvállalatok képzési igényéhez szorosan igazodva betanított munkás képesítést nyújtott a zömmel enyhe fokban értelmi fogyatékos tanulók részére. Az 1985-ös oktatási törvénnyel létrehozott iskolatípus feladata az 1990-es évektől kezdve kibővült, és az évtized közepéig jellemzően a más tanulási nehézségekkel, valamint a szociálisan súlyos hátrányos helyzettel küzdő tanulók képzését is szolgálta. Ez a jelleg azonban mára visszaszorult, és az esetek döntő többségében szegregált iskoláról beszélhetünk. (Az integrált tanulók aránya 5% körüli.) Az 1996. évi szakképzési törvény módosításának köszönhetően a korábbi tantervekben konzervált diszkrimináció megszűnt. Ezzel a speciális szakiskolai diákok számára is lehetővé vált az OKJ szakképesítésre való felkészítés és a képzettséget igazoló szakmai bizonyítvány megszerzése. Azóta (felmenő rendszerben) a speciális szakiskolák legtöbbje legalább 2-3, de néhol akár 12 OKJ szakképesítés elsajátítását is lehetővé teszi. 2002-ben az Oktatási Minisztérium nyilvántartása szerint 116 speciális szakiskola, készségfejlesztő speciális szakiskola, előkészítő speciális szakiskola (9-10. osztály), vagy szakiskolai tagozat működött, több mint 6600 tanuló részvételével, 17 szakterület mintegy 50 szakmájában. A felmérés készítői olyan adatbázis létrehozását tűzték ki célul jelen kiadvány kérdéseinek megválaszolásán túl, mely a későbbi szakmai fejlesztési munkák alapjául is szolgálhat, valamint alkalmas a különböző jelenségek folyamatukban való vizsgálatára, bemutatására a későbbi felmérések adatainak segítségével.
8
Ezért a komplex kérdőív összeállítói mintegy 50 kérdésre vártak választ a következő témakörökben:
2.1 INTÉZMÉNYI ALAPADATOK 2.2 OKTATOTT SZAKMÁK SZERKEZETE, ÓRASZÁMOK, ÉVFOLYAMOK, VIZSGÁZÓK 2.3 TANTERVEK, SPECIÁLIS KÉPZÉS, REHABILITÁCIÓ 2.4 HUMÁN ERŐFORRÁS, SZAKMAI FELKÉSZÜLTSÉG 2.5 TÁRGYI FELTÉTELEK, TANMŰHELYEK 2.6 TERVEZÉS, INNOVÁCIÓ A Nemzeti Szakképzési Intézet 2002 májusában 99 iskola részére küldött ki egy komplex kérdőívet, melyet 60 iskola válaszolt meg. Bár a kitöltések minősége nagyon változó volt, a viszonylag magas válaszolási arány nyomán egy megbízható, reprezentatív adathalmaz állt rendelkezésünkre, amely jól közelíti a valóságot. A
felmérésben
a
négy
fogyatékos
típus
(értelmi
fogyatékosok,
hallássérültek,
látássérültek,
mozgáskorlátozottak) szegregált iskolai rendszerű szakképzésének helyzetét szerettük volna felmérni. Jelen kutatásunkban – a csoporton belüli arányoknak megfelelően – az értelmi fogyatékossággal élők, ezen belül is a tanulásban akadályozottak (75%) képzésére vonatkozó adatok elemzésére helyeztük a hangsúlyt. Itt kívánunk külön köszönetet mondani az érintett iskolák vezetőinek, és a felmérésben résztvevő kollégáknak az eredményes munkát lehetővé tevő hozzáállásukért, fáradozásukért.
2.1. INTÉZMÉNYI ALAPADATOK Tanulói létszám A vizsgált 2001/2002. tanévben az iskolatípusban tanulók száma összesen 6631 fő volt. (OM, 2002.) Az érintett iskolákban 5038 tanulót regisztráltunk. A fogyatékosság típusa szerint a létszámarányok a következők: 1. táblázat A speciális szakiskolák tanulólétszáma a 2001/2002. tanévben
Mindössz. Mindössz. %
2001/2002. tanévben speciális szakiskolai tanuló összesen fő 5038
Tanulásban akadályozott (enyhe ért.fogy.)
Hallássérült
Látássérült
Mozgáskorlátozott
Értelmileg akadályozott (középsúlyos ért.fogy.)
346
Tanulási képességzavarban szenvedők (ép értelmű hátrányos helyzetűek) 648
2002/2003. tanévre felvenni tervezett tanulók összesen fő 5390
3865
87
86
107
100%
75%
1.7%
1.7%
2.1%
6.9%
12.6%
107%
Először is fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy e tanulók számára szinte az egyetlen lehetőséget ez az iskolatípus kínálja a továbbtanulásra. Míg a ép képességű középiskolás korú tanulók alig ötöde választja továbbtanulása színhelyéül a szakiskolát (114 ezer általános iskolát végzettből mintegy 25 ezren) – és ez az
9
arány évről évre csökken –, addig az eltérő tantervű általános iskolát végzetteknek 18%-a jár speciális szakiskolába. Míg azonban a 8. osztályt végzettek közül a továbbtanulók aránya az épek esetében 95%, addig a fogyatékosok esetében csak 20%! A tanulók megoszlása a fogyatékosság típusa szerint E csoporton belül a tanulásban akadályozottak számaránya 75%. Ezt szem előtt kell tartani a fejlesztések tervezésekor, pl. a különböző fogyatékossági csoportok számára adaptálandó programok, taneszközök stb. kidolgozásának fontossági sorrendjénél. Az értelmileg akadályozott tanulók száma cca. 7%. A kifejezetten számukra létrehozott és működtetett készségfejlesztő speciális szakiskolák aránya ezzel közel egybevág. Számukra az életkezdésre, munkára való felkészítés, az alapvető ismeretek elsajátítása nagy lépés lehet a részleges önállóság felé. Ez különösen igaz az állami gondozott tanulók esetében. (Az iskolatípusban arányuk 14%!) Az érzékszervi és mozgáskorlátozott tanulók alacsony számaránya arra hívja fel a figyelmet, hogy megfelelő adaptálás híján e réteg ugyanúgy kiszorulhat a szakképzésből, mint korábban. Itt tehát nem a számarányoknak megfelelő súllyal kell latba esnie a fejlesztési elképzeléseknek. Az érintettek, valamint a leendő munkaadók (pl. célszervezetek) bevonásával új képzési területeket kell találni, különösen annak figyelembevételével, hogy e tanulók jelentős részénél halmozott fogyatékosságról kell beszélnünk. Mára jelentősen csökkent a tanulási képességzavarban szenvedő, ép intellektusú tanulók aránya a speciális szakiskolákban (13%). Ennek részben az az oka, hogy az iskolatípus nem bizonyult adekvátnak számukra, és a gyakran magatartászavarral is párosuló tanulási problémák más didaktikai és speciális pedagógiai megoldásokat kívánnak. Ezek a fiatalok jellemzően valamely normál szakképző intézmény speciális szakiskolai tagozatán, speciális osztályában, vagy integráltan tanulnak. (Emlékeztetőül: a csökkenő gyereklétszám kompenzálására az iskolák korábban elutasított problémákat is felvállalnak…) A következő tanévben felveendő tanulók száma a korosztályukra jellemző fogyás dacára is évek óta növekvő tendenciát mutat. Statisztikánk szerint ez 2002-ben 7%-os bővülést jelent. Ennek egyik oka a kisegítő iskolában végzettek számarányának növekedése a népességen belül. (Noha ennek okaira nem kívánunk kitérni, jelezzük, hogy a 2001. évi cenzus alkalmával a magyar népesség közel 10% (!) mondta magát valamilyen oknál fogva fogyatékossággal élőnek.) Információink szerint a budapesti speciális szakiskolák a hozzájuk a 9. évfolyamra jelentkező 8. osztályt végzettek
20-40%-át
voltak
kénytelenek
elutasítani
helyhiány
miatt.
A
népesedési
adatok
figyelembevételével ezért szükséges lenne régiónként megtervezni a következő évek esetleges férőhelybővítését, újból csak aláhúzva, hogy e réteg számára nincs más továbbtanulási lehetőség, és ennek korlátozása felemelkedésük akadályozását, hátrányos helyzetük további romlását jelentené. Az iskolák megoszlása a képzés jellege szerint A képzés jellege szerint az iskolák megoszlása a következő:
10
2. táblázat A speciális szakiskolák típusai
Speciális szakiskola (9-10. osztály + szakképző évfolyamok)
Az intézmény típusa Készségfejlesztő Előkészítő speciális speciális szakiskola szakiskola (értelmileg (9-10. osztály) akadályozottak iskolája)
Összesen: (vizsgált)
50 Ebből 5 készségfejlesztő spec.szakiskolai tagozattal is
5
5 (+5)
60
84%
8%
8% (16%)
100%
Az előkészítő speciális szakiskolák viszonylag csekély száma arra utal, hogy a helyi adottságok figyelembevételével nem sikerült szakképző évfolyamokat szervezni és működtetni. Ez az iskolatípus nem igazán életképes, hiszen a szakmát is oktató intézmények igyekeznek a szakmai előkészítő és alapozó időszak miatt is „saját berkeiken belül” felvállalni a 9-10. osztályok tanítását, és erre ők mindenképpen felkészültebbek is. Létjogosultságuk mégis van, hiszen a sajátos nevelési igénynek megfelelően kiterjesztik az iskoláztatás idejét a 16. életév betöltéséig, amikor is a tanuló beléphet a szakképzésbe. Ugyanakkor támogatandó lenne, hogy – legalább a nagyobb vonzáskörzetű – iskolák többsége vállaljon készségfejlesztő speciális szakiskolai tagozatot, illetve osztályt, csoportot is. Ez a súlyosabban sérült tanulók számára megoldást, jobb körülményeket (mint pl. egy szociális foglalkoztató, ahol nincs fejlesztés), és legalábbis egyfajta „puha” integrációt jelenthetne. Az iskolák fenntartók szerinti megoszlása Az iskolák fenntartója jellemzően az állam (94%). Más iskolatípusoktól eltérően itt a civil vagy egyházi szféra szerepvállalása – vélhetően a feladat speciális felkészültséget igénylő voltából fakadóan – csekély. Ezért a felelősség különösen is a fejlesztési feladatokkal megbízott állami szerepvállalók vállán nyugszik, azzal a különös hangsúllyal, hogy e területen hiányzik az amúgy szokásos és a változásokhoz jó visszacsatolást nyújtó társadalmi akarat, nyomás e réteg hiányos érdekérvényesítő képessége miatt (l.pl. a szülők iskolázottsági adatait). 3. táblázat A speciális szakiskolák megoszlása a fenntartók szerint
Megyei Önkormányzat
Fővárosi Önkormányzat
26 43%
4 7%
Megyei Jogú Városi Önkormányzat 12 20%
Az iskola fenntartója Városi Kerületi Önkormányzat Önkormányzat 10 17%
3 5%
Alapítványi iskola 2 3%
Egyházi fenntartású iskola 2 3%
Az alábbi táblázatban a felmérésben résztvevő iskolák évfolyamainak osztályszámát és átlaglétszámát láthatjuk:
11
Minisztérium
1 2%
4. táblázat A speciális szakiskolák évfolyamainak létszámadatai 9.évf. 121 osztály Átlagosan 13 fő/osztály
Osztályok és tanulók száma évfolyamonként 10.évf. 11.évf. 12.évf. 13.évf. 112 osztály 140 osztály 103 osztály 20 osztály Átlagosan Átlagosan Átlagosan Átlagosan 10,3 10,7 9,5 8 fő/osztály fő/osztály fő/osztály fő/osztály Összesen 501 osztály
14.évf. 5 osztály Átlagosan 6 fő/osztály
Az évfolyamonkénti bontásból jól látszik, hogy az általánosan képző (9.o.) és szakképző évfolyamokra (11.o.) beiratkozók száma a legmagasabb. Ez egyben azt is jelenti, hogy a lemorzsolódás mindkét szakaszban folyamatos és magas. A 10. évfolyamra mintegy 26%-kal kevesebb diák lép, szerencsére azonban ez az arány egyre csökken az elvégzett évek számával párhuzamosan, és még mindig alacsonyabb, mint a többségi szakképző intézményekben (31%). A szakképző évfolyamok esetében is az első évfolyamon nagyobb a lemorzsolódás. Ennek egyik fő oka a szakmától való elidegenedés, az, hogy a választott szakma az orvosi alkalmasság ellenére mégsem vált be más okok folytán. Ez az arány csökkenthető lenne a megalapozottabb, előkészítettebb pályaválasztás esetén. (Erről később részletesen is szólunk.) Az átlagos osztálylétszámok tekintetében a helyzet pedagógiai szempontból ideálisnak mondható. A szegregált alapiskolákra is jellemző átlagosan 10 fős osztályokban elég alkalom nyílhat az egyéni bánásmód megvalósítására. Megemlítjük azonban, hogy financiális okok miatt gyakoriak (különösen a nagyvárosi iskolákban) a törvény által engedélyezett maximum közelében lévő osztálylétszámok. A 2003/2004-es tanévtől kezdődően a módosításoknak köszönhetően a teljes osztálylétszám nem haladhatja majd meg a 16 főt, illetve a gyakorlati képzésben ennél jóval alacsonyabb számot (4-6 fő/csoport). A harmadik, de különösen a negyedik évfolyamok nagyon alacsony számainak oka részben abban keresendő, hogy zömében az alacsonyabb szintű, rövidebb képzési idejű szakképesítések képzése folyik, a többségi képzési idő egy évvel való kiterjesztésével. Emellett a kis iskolák inkább több szakmában kisebb létszámú csoportokat igyekeznek indítani, hogy a jelentkezők részére felkínált szakmaválaszték nagyobb lehessen.
2.2. A KÉPZÉSI STRUKTÚRA SZERKEZETE, KÉPZÉSI IDŐ, KÉPZÉSI EREDMÉNYEK A munkaerő-piaci beválás szempontjából talán az egyik legfontosabb adatsor a speciális szakiskolákban folyó szakképzés jelenlegi helyzetét bemutató táblázat, amely felsorolja a jelenleg képzésben lévő 50 szakmát a létszámokkal és arányokkal, valamint megadja rangsorukat is. A szakmacsoportos összegzésből jól látszik, melyek a fogyatékossággal élő fiatalok számára igazán bevált szakterületek, szakképesítések. A humán szakterületen folyó képzés jelentősége igen csekély: a négy szakterületen szakmát választók aránya elhanyagolhatóan kicsiny, 1%. Néhány szakma oktatása ráadásul kifutó rendszerben meg
12
is szűnik a közeljövőben (köztük valaha jól bevált szakképesítések, például a segédápoló az indokolatlanul magas követelmények miatt). A műszaki szakterület a maga 54%-ával felhívja a figyelmet arra a sajátosságra, hogy a fogyatékossággal élő fiatalok képzésében előnyt élveznek a hagyományos, gyakorlat-orientált szakmák. Ezekben viszonylag alacsonyabb az elsajátítandó szakmai elméleti tudás aránya a gyakorlati, kétkezi képességek javára. Legjelentősebb szakterületei a gépészet (9%), az építészet (16%), a könnyűipar (20%) és a faipar (8%). E területek szakmáit sok iskola tartja folyamatosan képzési kínálatában. Ez jelzi a képzés sikerességét, és vélelmezi a munkaerő-piacon való beválásukat is. A gazdasági-szolgáltató szakmacsoport az összes oktatott szakma mintegy negyedének (24%) szakmáit adja a felsorolásból. A szakterületeken belül a „divatnak” megfelelően egy állandó átrendeződés figyelhető meg, például a 90-es évek első felében a házvezető/nő képzés volt a sláger, jelenleg pedig az ABC-eladó képzés a rangsorban az első (14%). Általánosságban elmondható, hogy a gazdaságiszolgáltatási szakterület munkaerő-piacon való megerősödésével korrelálva az iskolatípusban is egyre nő az ide sorolható szakmák iránti érdeklődés. 5. táblázat A speciális szakiskolákban 2001/2002. tanévben folyó képzések szakmacsoport szerint (6461 fő) Szakterület
Humán
Szakmacsoport 1. Egészségügy 2. Szociális szolgáltatások 3. Oktatás 4. Művészet, közművelődés, kommunikáció 5. Gépészet
6. Elektrotechnikaelektronika 7. Informatika 8. Vegyipar Műszaki 9. Építészet
10. Könnyűipar
Szakma Ápolási asszisztens Szociális gondozó és ápoló Dajka Kézi- és gépi hímző Textiljáték-készítő Fémtömegcikkgyártó Vas- és fémip.előkész Kerékpárszerelő Szerkezetlakatos Hegesztő Számítógép-kezelő /használó Papírgyártó és feldolg Kőműves Burkoló Szobafestő-mázoló és tapétázó Bőrtárgy-készítő Cipőjavító Lakástextilvarró, javító Nőiruha-készítő Szövő Varrómunkás
13
Szakma fő 13 10
Szakma % 0.2% 0.15%
Szakterület össz. % 0.2% 0.15%
6 0 4
0.1% 0% 0.06%
0.1%
0
0%
38
0.6%
8.8%
346 144 68 0
5.4% 1.8% 1% 0%
0%
11
0.2%
0.2%
13
0.2%
0.2%
346 286 402
5.4% 4.4% 6.2%
16%
338 30 45
5.2% 0.5% 0.7%
252 0 640
3.9% 0% 9.9%
Szakmacsoport összesen %
1%
0.06%
20.2%
54%
11. Faipar
12. Nyomdaipar 13. Közlekedés 14.Környezetvédelemvízgazdálkodás 15.Közgazdaság 16. Ügyvitel
Gazdaságiszolgáltató
17. Kereskedelem, marketing, üzleti adminisztráció
18. Vendéglátásidegenforgalom
19. Egyéb szolgáltatások
20.Mezőgazdaság Agrár
21. Élelmiszeripar
Asztalos Asztalosipari szerelő Faipari gépmunkás Famegmunkáló Faműves Fatömegcikk- és eszközgyártó Kárpitos Segédkönyvkötő
Gépírószövegszerkesztő ABC eladó Élelmiszer- és vegyi áru kereskedő Hús- és hentesárú eladó Ruházati kereskedő Vas- és műszaki kereskedő Falusi vendéglátó Gyorsétk.eladó Pincér Szakács Fodrász Házvezető/nő Kerámiakészítő Kosárfonó és fonottbútor-készítő Szőnyegszövő Dísznövénytermelő Gyógynövényismerőés termelő Kerti munkás Állatgondozó Sertéstenyésztő Baromfi feldolg., teny Mzg.-i munkás Parkgondozó Virágkötő Zöldség- és fűszernövénytermelő Mzg-i gépész Keksz-és ostyagyártó Mézeskalács-készítő Sütőipari munkás Száraztészta-készítő Pék
380 28 84 0 12 22
5.9% 0.4% 1.3% 0% 0.2% 0.3%
30 55 0 0
0.5% 0.8% 0% 0%
0.8% 0% 0%
0 96
0% 1.5%
0% 1.5%
894 0
13.8% 0%
0
0%
0 0
0% 0%
8 140 0 17 112 87 4 38
0.1% 2.2% 0% 0.2% 1.7% 1.3% 0.1% 0.6%
165 320 50
2.5% 5% 0.8%
196 10 4 7 48 300 39 111
3% 0.2% 0.1% 0.1% 0.8% 4.6% 0.6% 1.7%
6 0
0.1% 0%
4 38 4 160
0.1% 0.7% 0.1% 2.5%
8.6%
13.8% 24%
2.5%
6.2%
17%
21%
3.4%
Az agrár szakmacsoport 21%-os arányából jelentősen részesül az ugyancsak hagyományosnak mondható mezőgazdasági szakterület. Ez az arány messze meghaladja a nemzetgazdasági átlagot. A szakterületen folyó képzés népszerűségének azonban nyomós oka van: a képzésben lévő gyakorlatorientált szakképesítések sikeres elsajátítására az átlagosnál gyengébb képességű tanulóknak is esélyük nyílik. Választásuk mellett szól az is, hogy vidéken az önálló életvitel kialakításának része a mezőgazdasági
14
alapismeretek terén való jártasság (gondoljunk csak a háztáji gazdaságokra). Tehát az ily módon megszerzett tudás akkor is sikerrel kamatoztatható, ha a fiatal végül nem tanult szakmájában helyezkedik el.
A választott szakmák rangsora A 2003/2004-es felvételi adatokkal („Felvett speciális szakiskolai tanulók szakmacsoportonkénti arányai, OKÉV, KIFIR adatbázis) való összehasonlításból kiderül, hogy az előrejelzések tekintetében hasonló arányokkal tervezhetünk a következő években is. A választott szakmák rangsorának adatai elsősorban a szakmai programok, modulok, tankönyvek adaptálásának tervezési sorrendje felállításában lehetnek segítségünkre. 6. táblázat A speciális szakiskolákban 2001/2002. tanévben oktatott szakmák sorrendje az előfordulás gyakorisága szerint rangsor 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18.
19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30.
szakma ABC eladó Varrómunkás Szobafestő-mázoló és tapétázó Asztalos Kerékpárszerelő Kőműves Bőrtárgy-készítő Dísznövénytermelő Parkgondozó Burkoló Nőiruha-készítő Kerti munkás Szőnyegszövő Pék Szerkezetlakatos Gyorsétk. eladó Fodrász Zöldség- és fűszernövénytermelő Gépírószövegszerkesztő Házvezető/nő Faipari gépmunkás Hegesztő Segédkönyvkötő Gyógynövényismerőés termelő Mezőgazdasági munkás Lakástextilvarró, javító Virágkötő Vas- és fémip.előkész Kosárfonó és fonottbútor-készítő Sütőipari munkás
Szakma fő 894 640 402
Összes %-a 13.8% 9.9% 6.2%
380 346 346 338 320 300 286 252 196 165 160
5.9% 5.4% 5.4% 5.2% 5% 4.6% 4.4% 3.9% 3% 2.5% 2.5%
144 140 112 111
1.8% 2.2% 1.7% 1.7%
96
1.5%
87 84 68 55 50
1.3% 1.3% 1% 0.8% 0.8%
48
0.8%
56.
45
0.7%
39 38
0.6% 0.6%
57. 58.
38
0.6%
38
0.7%
31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55.
59. 60.
15
Cipőjavító Kárpitos Asztalosipari szerelő Fatömegcikk- és eszközgyártó Szakács Ápolási asszisztens Papírgyártó és feldolg Faműves Számítógép-kezelő /használó Szociális gondozó és ápoló Állatgondozó Falusi vendéglátó Baromfi feldolg., teny Dajka Mezőgazdasági gépész Textiljáték-készítő Kerámiakészítő Sertéstenyésztő Mézeskalács-készítő Száraztészta-készítő Kézi- és gépi hímző Fémtömegcikkgyártó Szövő famegmunkáló Élelmiszer- és vegyi áru kereskedő Hús- és hentesárú eladó Ruházati kereskedő Vas- és műszaki kereskedő Pincér Keksz-és ostyagyártó
30 30 28 22
0.5% 0.5% 0.4% 0.3%
17 13 13
0.2% 0.2% 0.2%
12 11
0.2% 0.2%
10
0.15%
10 8 7 6 6
0.2% 0.1% 0.1% 0.1% 0.1%
4 4 4 4 4 0 0
0.06% 0.06% 0.06% 0.06% 0.06% 0% 0%
0 0 0
0% 0% 0%
0
0%
0 0
0% 0%
0 0
0% 0%
(A már rendelkezésre álló, illetve a közeljövőben megjelenő adaptációk jegyzéke a mellékletben található.) Az OKJ szakképesítésre való felkészítés mellett szót kell ejtenünk a készségfejlesztő speciális szakiskolák helyi programjaiban, tanterveiben szereplő képzésekről. A leggyakoribb szakmai tantárgyak: háztartási ismeretek, agyagozás, konyhai kisegítő-képzés. A szakmai ismeretek elsajátítása részben – képességeik függvényében – az önállóbb életvitel lehetőségét teremtheti meg, másfelől olyan készségek, képességek fejlesztését szolgálja, amelyek a későbbi munkavállalást alapozzák meg (akár betanított munkakörben való alkalmazásnál is). Képzési idő Az OKJ szakképesítések központi programjai tartalmazzák az elmélet és gyakorlat arányát. A oktatott 50 szakképesítés közel 75%-a
a kevésbé elméletigényes képzések sorába tartozik. (Az elmélet-gyakorlat
aránya 30%-70%; 40%-60%.) Az óraszámok heti átlaga, a gyakorlatot is figyelembe véve kb. 32 óra, ez napi átlagban 6,5 óra elfoglaltságot jelent, az utazásról és a házi feladatokra szánt időről nem is beszélve. Mivel az iskolák többsége ciklusban tanít, ez az egyik héten kb. 35 gyakorlati órát, míg a másik héten kb. 14 közismereti és 15 szakmai elméleti tanórát jelent. Különösen az elméleti tárgyak magas óraszáma nagyon megterhelő a diákok számára. Kérdés, nem lenne-e értelme a magasabb évfolyamokon a közismereti óraszámok csökkentésének, a szakmai tantárgyak oktatására fordítható idő növelése érdekében… A speciális szakiskolai képzésben törvényileg biztosított a képzési idő kiterjesztésének lehetősége. A tapasztalat szerint azonban nem célszerű ennek túlzott kiterjesztése. Fontosabb lenne a szakképzési szakaszra alaposabban felkészíteni a tanulókat (pályaorientáció, szakmai alapozás, személyiségfejlesztés), hogy ne a felzárkóztatás, a hiányos képességek fejlesztése miatt nőjön a képzés időigénye. A speciális szakiskolákban az OKJ-ben jelölt egyéves képzési idejű szakmákat 2, a kétéveseket általában 3 esztendeig oktatják, mivel kevés tanuló lesz szívesen negyedéves. A legtöbb húsz év körüli diák ekkorra már nagyon terhesnek érzi az iskolapadban ülést, különösen, ha már kellő gyakorlattal bírva hétvégenként „gebinben” belekóstolt az önálló keresettel rendelkezők hőn óhajtott szabadságába… Ez megmagyarázza, hogyan fordulhat elő, hogy az utolsó évfolyamról is vannak, akik elhagyják a képzést, kevéssel a cél előtt.
Képzési eredmények A vizsgált időszak végén, 2002 májusában 831 tanuló végzett az utolsó évfolyamon (ez az összes tanuló 13%-a), ebből 8 évfolyam elvégzéséhez kötött szakképzésben 639, 10. évfolyam elvégzéséhez kötött szakképzésben192 fő vett részt. A végzősök alacsony arányának oka elsősorban az, hogy az iskolák 20%-ban még csak a képzés felfutó szakaszában oktatnak gyerekeket, és a rendszer még nem ért el a vizsgáztatásig. A sikeres szakmai vizsgázók aránya viszont megnyugtatóan jó. Mind a komplex felmérés adatai, mind a tanulói kérdőívek azt mutatják, hogy 100 vizsgára jelentkezőből 94 fő sikerrel megszerzi azt a képesítést, amelyre vállalkozott, és átlagban közepes minősítéssel szakmai bizonyítványhoz jut.
21
Az a feltételezés, hogy a tanulásban akadályozott fiatalok is képesek teljes értékű alapfokú szakmai végzettséget szerezni, megállja a helyét! (Ebből még nem következik, hogy valamennyien önállóan is képesek lesznek betölteni azt a munkakört, amelyre szakmai oklevelük jogosítja őket.) Ha a szakmai oklevelek típusát vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a vizsgázók kb. 64%-a szerzett OKJ minősítést, (Tü.570.r.sz), 28%-uk számára betanított szintű (Tü.331.r.sz) bizonyítványt állított ki az iskola, 8% belső iskolai tanúsítványt kapott kézhez. A fenti adatok arra utalnak, hogy az összes évfolyamon képző iskolák kétharmada OKJ rendszerű képzést folytat, és megvalósítja az iskolatípus létrehozásakor megjelölt célt. Az OKJ rendszerű képzés sikeresnek mondható mind a végzős/vizsgázó, mind a vizsgázó/sikeresen vizsgázó diákok számarányát tekintve. A független vizsgabizottság előtt tett szakmai vizsga – melynek követelményei kötelezően azonosak mindenki számára – garantálja a szakképzés komplex rendszerébe való illeszkedést, és e fogyatékossággal élő réteg számára új perspektívákat adhat. Ugyanakkor látnunk kell, hogy a speciális szakiskolák mintegy negyede nem él a törvény adta lehetőségekkel. Hátrányos helyzetbe hozza diákjait a nem államilag elismert szakképesítésekre redukált képzéssel, amelyből később sincs átlépési lehetőség a teljes értékű szakképesítésekre felkészítő szakképzési rendszerbe. A gyengébb képességű, súlyosabban sérült tanulók számára ez is egy kitűzhető cél lehet. Sajnálatos, hogy a mintában mindössze egy iskola kínálta fel azt a lehetőséget az egy csoportban haladó végzős diákok részére, hogy képességeik szerint magasabb (OKJ), vagy alacsonyabb (betanított) szintű képzettséget szerezhessenek. Ezzel ellentétben, a többi iskolában egységesen alacsonyabb szintű képzettség megszerzését tűzték ki célul, annak ellenére, hogy a képességek tekintetében az itt tanuló diákok megoszlása hasonló az országos átlaghoz. Feltételeznünk kell tehát, hogy ezek az iskolák nem eléggé felkészültek, esetleg nincsenek birtokában a megfelelő információknak. Úgy véljük, ezen változtatni kell, mégpedig minél előbb. Javasoljuk, hogy az adott intézményekben kerüljön előtérbe az OKJ rendszerű szakképzésre való átállás ügye a fenntartó bevonásával. A képző intézmények tájékozottságának növelésére a megfelelő szakmai szervezetek (elsősorban a Nemzeti Szakképzési Intézet) nyújtsanak megfelelő segítséget, a helyi pedagógiai program, vagy a szükséges oktatási körülmények felülvizsgálatában, illetve szakmai tanácsadásban.
Elképzelések, tervek, javaslatok Noha a jövővel kapcsolatos elképzelésekről, tervekről az 2.6. fejezetben részletesen is szólunk, ide kívánkozik – a teljesebb kép érdekében – az engedélyezett, de jelenleg a képzésben szüneteltetett szakmák kérdése. A szüneteltetés nyilvánvaló indoka elsősorban a képzés indításához szükséges megfelelő számú jelentkező lehet. Ez részben az adott szakma, szakterület munkaerő-piaci keresettségét is jelzi, bár nem feltétlenül. A válaszok tanúsága szerint mintegy 30 szakma oktatását szüneteltetik időlegesen az iskolákban, nagyjából a négy nagy szakmacsoport arányainak megfelelően. A tervezési elképzelésekből kiderül, hogy
22
míg némely szakma képzését egy-egy iskolában éppen szüneteltetik, máshol viszont a képzését tervezik. Az összesítésekből nem lehet a munkaerőpiaci helyzetre vonatkoztatott összefüggéseket megállapítani. Emellett az iskolák ötven százalékában nem szüneteltetnek egy szakmát sem. Ez egyrészt arra enged következtetni, hogy az intézmények egy része mindenáron folytatja az adott szakma képzését akkor is, ha ezt a helyi munkaerő-kereslet nem indokolja. Ennek magyarázata, hogy a fenntartónál nehezen kiharcolt képzési struktúra megtartása, valamint a kényszerű elbocsátásokkal járó konfliktusok fel nem vállalása ennél fontosabb szempont. Ugyanakkor biztosak lehetünk abban, hogy az oktatott szakmák döntő többsége bevált mind a speciális képzés, mind a munkaerőpiaci kereslet szempontjából, és ez örvendetes. Ennek a ténynek a megalapozottságát még inkább alátámaszthatná egy néhány év múlva megismételt felmérés, melyet érdemes lenne egy-egy szakmacsoportra, -területre külön kiterjeszteni.
A felmérés kapcsán kértük az iskolákat, hogy véleményezzék az Országos Képzési Jegyzéket a speciális szakiskolai képzés szemszögéből. A kérdőívek mintegy felében erre nem válaszoltak. Feltételezzük, hogy kevésbé az érdektelenség miatt, mint inkább azért, mert az intézmények ezt nem tekintik (saját) problémájuknak. A beérkezett válaszok viszont nagyon sokrétűek. Míg az OKJ nyújtotta választékot 13% megfelelőnek találja, addig 10% kevesli a kínálatot. A készségfejlesztő speciális szakiskolák részéről többen jelezték, hogy jelenleg megoldatlan az értelmileg akadályozott (középsúlyos értelmi fogyatékos) tanulók helyzete az OKJ szerinti képzés tekintetében. Ezek a tanulók nem képesek OKJ szakképesítések követelményeinek az elsajátítására, alacsonyabb szintű szakmai képzettség lehetősége nem létezik, s így más alternatíva sincs előttük. A legtöbb képző intézményben a kevésbé elméletigényes szakmák oktatását látják továbbra is reálisnak és kívánatosnak.
2.3. SZAKMAI PROGRAMOK, REHABILITÁCIÓ A komplex felmérés második nagy kérdésköre a szakmai előkészítés és alapozás, valamint az egyéni fejlesztés és rehabilitáció.
Szakmai előkészítés és alapozás A szakmai előkészítő és alapozó tantárgyak oktatása a 9. és 10. osztályokban a 2001/2002. tanévben kezdődött el. A szakképző iskolák a korábbi jogszabály-módosítások nyomán nehezményezték, hogy nem elegendő a szakmánként átlagosan két évfolyamos képzési idő a szakma fogásainak elsajátításához. Főleg a gyakorlati oktatók, és a gyakorlati képzést biztosító gazdálkodó szervezetek részéről érkezett olyan visszajelzés, hogy a rendelkezésre álló idő kevés. Különösen gond, hogy a szakképzési évfolyamra belépő tanulók egyre inkább híjával vannak az otthonról hozott gyakorlati ismereteknek, jártasságoknak .
23
A 9. évfolyamon bevezetésre került szakmai előkészítő tantárgy hivatott a megalapozottabb pályaválasztást elősegíteni. Ennek keretében a tanulók megismerkednek a főbb szakterületekkel, anyagaikkal, szerszámaikkal, munkakörülményeikkel. A 10. osztályban a szakmai alapozó tantárgy a választandó szakma gyakorlati alapfogásainak elsajátítását segítendő, mintegy a gyakorlati képzés 0. évfolyamaként szolgál. A törvény rendelkezik arról is, hogy a szakképző iskolák, saját hatáskörben, milyen módon számíthatják bele ezt az időszakot a kötelező gyakorlati képzés szakmai óratervébe. A speciális szakiskolák viszonylag korán felismerték azt a kényszert, amelyet a legtöbb szakképesítés 10. osztályos végzettséghez kötődő feltétele jelent a szakképzésben. Ezért ma a legtöbb iskola arra törekszik, hogy a 8. osztályt végzett tanulókat akkor is a 9. évfolyamra iskolázza be, ha egyébként életkoránál (16 év) és szakmaválasztásánál fogva (előírt iskolai végzettség) a szakképzési évfolyamba léphetne. Zsákutcába kerül ugyanis az a tanuló, aki időközben a szakmától elidegenedik, és új szakmát kellene váltania: a 10. évfolyamos végzettség nélkül az alapiskolai végzettséghez (8. osztály) kötött
szakmák egyre szűkülő
köréből válogathat csak. (Ez alól csak a többször bukott, túlkoros tanulók a kivételek: az ő esetükben már az is nagy eredménynek számít, ha még egy-két évig az iskolapadban tarthatóak.) Így tehát a tanulók legnagyobb része a 8. osztály elvégzése után iskolát vált, de „stílust” még nem. A felelősségteljesebb hozzáállást igénylő szakképzési időszakra van még idejük felkészülni. Eközben közelről látják idősebb társaikat, és módjukban áll tájékozódni arról, mit is választanak majd tulajdonképpen foglalkozásul, hivatásul. A tanulásban akadályozottak számára tehát kifejezetten kívánatos is volt e két tantárgy bevezetése.
A
speciális
szakiskolák
a
többségi
szakképző
intézményektől
eltérően
több,
ráadásul
eltérő
szakmacsoportokban is tanulási lehetőséget kínálnak a pályaválasztás előtt álló diákoknak. Ennek oka részben abban keresendő, hogy ez az iskolatípus nem a szakma, hanem az idejáró sajátos nevelési igényt, különleges bánásmódot igénylő tanulók szempontjai szerint szerveződik, és gyakran egész térségek összes igényét egy iskola kell, hogy kiszolgálja. Nem véletlen tehát, hogy a nagyobb speciális szakiskolákban akár 12 -15 különböző szakképesítés egyidejű képzése is folyik. Ez mind szakmailag, mind a
szervezés
tekintetében egyaránt nagy felkészültséget igényel. Az egyes iskolák szakmai előkészítése, de különösen a szakmai alapozása azonos irányú az intézmény szakképzési évfolyamain oktatott szakképesítéseivel. Ez látszólag magától értetődő. A fogyatékos fiatalok pályaválasztása, az ehhez kapcsolódó felmérések, vizsgálatok és tanácsadás fokozottan több feladatot jelent. Érthető, hogy a viszonylag kis létszámú iskolák tanulói – jellemzően a kisebb településeken – milyen hátrányban vannak azon társaikhoz képest, akik egy nagyobb iskolában nem csak két-három szakmában „próbálhatják ki” magukat a gyakorlati foglalkozásokon. A szakmai előkészítők és szakmai alapozók statisztikája ezért szinte azonos képet mutat az oktatott szakmák megoszlásával. (Kivételt talán a már említett „divatszakmák” jelenthetnek: pl. a vizsgált időszakban a 10. évfolyamon még csak egy helyen folyt a varrómunkás szakmai alapozás, míg a 9. évfolyamon már 10 helyütt készítették elő ezt a szakmát.)
24
Mindkét tantárgy oktatásának hatékonyságát megsokszorozhatja a csoportbontás lehetősége, melynek révén – a gyakorlati képzés kis létszámú csoportjaihoz hasonlóan – az egyéni képességeket is számon tartó haladási ütem és odafigyelés jellemezheti az ideálisan kis létszámú csoportokat. Az iskolák 90%-a tart szakmai előkészítő órákat, noha ez minden speciális szakiskolában kívánatos lenne. A hiány oka az előkészítő speciális szakiskolákban mutatkozik. Ezekben az iskolákban nincsenek szakképző évfolyamok, és így többnyire nem is rendelkeznek tanműhelyekkel, kapcsolatokkal, nem is tudják megvalósítani ezt a feladatot. Sajnos a szakmai előkészítést végző iskolák kétharmada nem alkalmaz csoportbontást ezeken az órákon. A nem-leges arány (60%) ellenére kedvezőbb a kép, mivel az osztályok létszáma – főleg a kis iskolákban – ideálisan bontott csoportúnak tekinthető, átlagosan 10 fő. Ugyanakkor a csoportbontás pénzügyi kérdés is, vélhetően a fenntartói ellenkezés is oka ennek a jelenségnek. A bontott csoportokban az átlagos tanulói létszám valóban ideális, 7 diák jut egy tanárra. A szakmai alapozás esetében nagyon hasonló a kép. Az alapozás a szakképzési évfolyamokon képzett szakmákra történik. A csoportbontások aránya is hasonló. Két iskola jelezte, hogy a szakmai alapozást forgó rendszerben végzik, tehát a tanulói csoportjaik (osztályok) több szakma alapjaival is megismerkedhetnek, átlagosan 6 héten keresztül (szakmánként kb. 40 órában). Ezt a módszert, mely a visszajelzések szerint a legkedveltebb tantárggyá tette az érintett iskolákban a szakmai előkészítő órákat, jó szívvel ajánljuk minden iskolának megfontolásra. (Viszonylag kevés szervezési feladattal jár.) A kérdőívben megkérdeztük az iskolákat is, mennyire ítélik sikeresnek, fontosnak, esetleg feleslegesnek e tárgyak bevezetését. Gyakorlatilag egybehangzóan pozitív visszajelzést kaptunk. Hadd idézzünk a véleményekből: „Fontosnak és megvalósíthatónak tartjuk a programot.” „ A nehezen tanulóknak sikerélményt nyújt, és ez a tanuláshoz való hozzáállásra is jó hatással van.” „ A tanulók érdeklődési köre kitágult.” „ Nagyon gyakorlatias, és ez a fogyatékosok ismeretszerzésében felbecsülhetetlen előny.” „Nálunk, az előkészítő speciális szakiskolában, ahol nincs tanműhely, a helyi szakmunkásképzővel kooperálva oldottuk meg a problémát”(!) „Nálunk szakoktatók tanítják.” „Az óraszámot reálisnak látjuk.” „ Számunkra a helyi célszervezet biztosít tanműhelyt, így betekintést nyerhetünk 4 szakmaterületre.” „A helyi munkaügyi központ programját sikerrel használtuk fel.” A válaszokból kitűnik, hogy az iskolák többnyire lelkesen és nagyon kreatívan, a helyi sajátosságokat figyelembe véve vállalták fel az új feladatot. Mindenképpen pártolandó a további fejlesztés, mind az oktatás speciális voltára, mind a szakmai eredményességre tekintettel. Egy sajátos problémára is fel kell hívnunk a figyelmet. A készségfejlesztő szakiskolák némelyike vállalta a szakmai előkészítést és alapozást. Sajnálatos módon ők nem pályázhattak taneszközökre, felszerelésekre, mivel ezen iskolatípusban nem folyik OKJ szakképesítésre való felkészítés.
Rehabilitáció A rehabilitációs foglalkozások jelentősége ebben az iskolatípusban fokozott. A fogyatékosságok képességekben megmutatkozó sérülései nagyon sokrétűek. A gyógypedagógiában jelenleg használatos
25
fogalmak – tanulásban akadályozott, értelmileg akadályozott – a tanulás és a fejlesztés lehetőségeit meghatározó sérülésekre utalnak elsősorban. A speciális szakiskolában tanító gyógypedagógusok kiemelt feladata, hogy a tanulók képességeit és tudását felmérve egyéni fejlesztési tervet dolgozzanak ki, különösen a többiekkel együtt haladni nem tudó diákok részére. Ezt szorgalmazandó, a tanterv és a szakmai programok kidolgozói gondoskodtak arról, hogy a kötelezően előírt tananyag óraszámának kb. 10%-át kitevő időben rehabilitációs célú órák kerülhessenek az órarendekbe. Ezzel a lehetőséggel az iskolák a következőképpen éltek: A 9. osztály rehabilitációs óráinak átlagos óraszáma: 3,6 óra hetente, míg a 10. osztályban a rehabilitációs órák száma: 2,7 óra/hét. Ha ezt az adatot összevetjük a már említett heti 32 tanórával, akkor láthatjuk, hogy az iskolák döntő többsége felismerte és kihasználja a rehabilitációs foglalkozásokban rejlő lehetőségeket. Az adatok tanúsága szerint az intézmények egyharmadában a kitűzött célnak megfelelően, egyénre szabott rehabilitációs tevékenységgel találkozhatunk egyéni, illetve kiscsoportos foglalkozás keretén belül (26%). A válaszadók 17%-a azonban a tanóra keretében, a hagyományos tanítási formák mellett elsősorban oktatást (ismeret hiánypótlást és felzárkóztatást), és nem fejlesztést végez. (Az iskolák egynegyede – nem részletezett módon – egyéb formában használja fel a rendelkezésre álló órakeretet.) Itt kívánjuk megemlíteni, hogy noha a közismereti és szakmai ismereti tananyaghoz kötődően lehetőség nyílik az egyéni fejlesztésre, erre a gyakorlati képzésben – deklarálva – még senki nem gondolt. A gyakorlati ismeretek elsajátítása során legalább ennyire fontos lenne ezt biztosítani a tanulók számára. Ahhoz, hogy a vakolókanál, a gereblye vagy a varrótű használatának készségében a tanulók mind birtokolják is gyakorlati ismereteiket, szükséges a gyengébb képességű tanulók egyéni fejlesztése is. A gyakorlati oktatásvezetők hosszan sorolhatnák azokat a példákat, melyekben az elméleti képzésben egyébként jól teljesítő diákok végül szakmaváltásra kényszerülnek amiatt, hogy a gyakorlati képzésben nem ütik meg a mércét. Talán nem kellően felkészítettek, vagy fokozottan sérültek a szakképesítés elsajátításához alapvetően fontos képességeiket, pl. praktikus intelligenciájukat, mozgáskoordinációjukat stb. illetően. Szerencsére a viszonylag kis létszámú gyakorlati oktatási csoportokban ezt a problémát valamennyire kezelni lehet. Jellemző, ha sikerül azonos szakmában és osztályfokban legalább két csoportot indítani, a tanulók differenciált felkészítésével a gondon enyhíteni lehet… Valójában azonban a tanterveket gondozó szakembereknek és főleg a képzésben részt vevő tanároknak át kellene gondolniuk a rehabilitációs foglakozások gyakorlati képzést segítő lehetőségeit, módját.
Nagyon izgalmas feladat volt feltérképezni a rehabilitációs tevékenység különböző területeit iskolánként. A helyi pedagógiai programok szakmai hozzáértésről és innovatív készségről tesznek bizonyságot. Az iskolák 90%-a 17 kiemelt területet nevezett meg fejlesztési munkájában. Ezek a következők:
26
7. táblázat A rehabilitációs tevékenység kiemelt területei A rehabilitációs tevékenység területei
aránya
„Alapkészségek” Matematika Számolás, mérés Anyanyelvi Olvasási készség Kommunikáció Tanulás tanítása Tanulási képességek fejlesztése Önismeret Önálló életvezetés Személyiségfejlesztés Kitartó munkavégzés, munkaszocializáció Mentálhygiéne Családias életmódra nevelés
2% 6% 7% 7% 4% 5% 1% 13%
Egyéni fejlesztés
Egyéni felzárkóztatás
12%
Gyógytestnevelés Káros szenvedélyek prevenciója, drogprevenció
5%
Egyéb területek
Tanterv szerint nincs kiemelt tevékenységi terület
10%
Tanulással összefüggő rehabilitációs tevékenység
Személyiségfejlesztés és integrációs törekvések
Általános gyógypedagógiai Rehabilitáció
5% 7% 7% 2%
Össz.: 45%
Össz.: 25%
3% 1% Össz.: 12% Össz.: 8% 3% Össz.:10%
Az iskolák felében a tanulással összefüggő rehabilitációs tevékenység a legfőbb fejlesztendő terület. Ez nyilvánvalóan magának az iskolának az alaptevékenységével szorosan összefüggő mutató, mely részben utal a szakképzésbe érkező tanulók hiányos felkészültségére is. Az ismeretanyag pótlása, a szintre hozatal szükségessége elsősorban a matematika és az anyanyelvi tantárgyakat érintően, jól mutatja az alapiskola hiányosságait, a szakképzéshez elégtelen alapozást. 10% Tanulással összefüggő rehab.tev. 45%
8%
45%
12%
Személyiségfejlesztés és integráció 25% Egyéni fejlesztés 12% Egyéb terület 8% Nincs adat 10%
25%
1. ábra A rehabilitációs tevékenység főbb területei
27
Örvendetes azonban, hogy a helyi tantervek megalkotásában résztvevő pedagógusok mintegy negyede, a tanulók jövőjére is gondolva, az önálló életvezetéssel és a munka világában való helytállással kapcsolatos személyiségfejlesztést tartotta a legfontosabb rehabilitációs célú pedagógiai feladatának. Egy ismételt felmérés alkalmával e terület adatai arra is rávilágíthatnak, mennyire sikerült időközben az iskolák szemléletmódját befolyásolva egy, a tanulók leendő sorsát komplexebben kezelő attitűdöt kialakítani a velük foglalkozó gyógypedagógusok, szakemberek körében. Az intézmények 47%-a a kerettantervben kötelező órákon kívül is oktat különféle szabadon tervezhető tantárgyakat a kötelező órakereten belül. Ezek óraszáma átlagosan 1,4 óra/hét, de ez néhol heti 0.5, másutt akár heti 3 órát is jelenthet. Ezeket az órákat az iskolák három nagy területen használják fel: az önálló életvitel kialakításának segítésére (kb. 15%); a közismereti tantárgy tananyagának kiegészítésére (kb.30%); és szakmai kiegészítő tárgyak tanítására (55%). A teljesség igénye nélkül néhány tantárgy a felsoroltakból: matematika, mérés, műszaki ábrázolás, informatika, gépírás, kommunikáció, angol nyelv, művészeti nevelés, irodalmi filmklub, néprajz. A szakmai tantárgyak az iskola profiljának megfelelően nagyobb számmal szerepelnek a helyi pedagógiai programokban. A nem kötelező tantárgyak tanításának lehetőségével kb. az iskolák harmada élt, ennek elsődleges oka a finanszírozás esetlegessége. Itt a fentiekhez hasonló arányokat találtunk. Emellett néhány iskolában a helyi adottságoknak megfelelően különleges lehetőségeket is teremtettek a tanulóknak, tovább szélesítve és színesítve az iskola kínálatát. (Pl.: lovaglás, népitánc-társastánc, népi kismesterségek, hittan.) Láthatjuk, hogy sok rejtett tartalékkal számolhatunk még, különösen a pedagógusok részéről. Következő két fejezetünkben tehát igyekeztünk feltárni, milyen erőforrásokkal gazdálkodhat ma ez az iskolatípus.
2.4. HUMÁN ERŐFORRÁS, SZAKMAI FELKÉSZÜLTSÉG Személyi feltételek Az Oktatási Minisztérium 2002. évi statisztikai adatai szerint a már említett 116 speciális szakiskolában 801 pedagógus tanítja a mintegy 6631 tanulót, ez azt jelenti, hogy egy-egy tanár átlagosan 8 diákkal foglalkozik. A vezetői létszám, melyet a közoktatási törvény mellékletében szabályoz, intézményenként átlagban egy igazgatót vagy tagozatvezetőt, egy helyettest, és az iskolák kb. kétharmadában egy gyakorlati oktatásvezetőt biztosít. A munkaközösség- vezetők száma iskolánként átlagosan kettő, de a nagy iskolákban akár 8-9 munkaközösség is működik. Az oktatói létszám a közismereti tantárgyakat tanító tanárokból (310 fő), a szakmai elméleti tantárgyakat oktató tanárokból (259 fő), valamint a szakmai gyakorlati oktatókból (232 fő) tevődik össze. Ez nagyjából tükrözi a tantárgyi arányokat, figyelembe véve az elméleti tanárok heti 19, a gyakorlati oktatók heti 25 órás kötelező óraszámát.
28
Külön is érdeklődtünk az óraadó tanárok adatai felől. Az iskolák kétötöde alkalmaz óraadókat, elsősorban szakmai jellegű tárgyak tanítására (pl. ápolástan, dietétika, angol, gépírás, gyógytorna, állategészségtan stb.). Ennek legfőbb oka, hogy a szakmai elméleti órák óraszámai sok esetben nem adnak ki egy teljes állást. A közismeretet tanítóknak mindössze fele gyógypedagógus végzettségű szakember. Ez az alacsony arány elgondolkodtató a sajátos nevelési igényt támasztó képzésre tekintettel. A szakmai elméleti tárgyakat tanító, felsőfokú szakképzettséggel bíró, de gyakran nem pedagógus végzettségű szaktanárok között gyakorlatilag nincs olyan, aki legalább alapfokú gyógypedagógiai ismeretekkel rendelkeznék. A gyakorlati oktatók körében hasonló a helyzet. Ez a tény különösen is nagy felelősséget ró az adott iskolákban dolgozó gyógypedagógusokra és vezetőkre. (Alább részletesen szólunk a szakoktatók továbbképzéséről.) A pedagógusok nevelő-oktató munkáját több szakember is segíti: viszonylag kevés pszichológus (7 fő), fejlesztő tanár (8 fő), és szociális munkás (7 fő), viszont szép számú gyógypedagógiai asszisztens (41 fő) és gyermekfelügyelő (39 fő). Tekintettel arra, hogy az összes tanuló 10 %-a intézeti és állami nevelt, sőt ötödük gyermekvédelmi szempontból veszélyeztetett helyzetben van, a pszichológus szakemberek száma rendkívül kevésnek tűnik. A kisebb létszámú iskolák bérkeretére is tekintettel ebben ez esetben felmerülhet az utazó pszichológusi státusz létrehozásának gondolata. (Az közokt. tv. a 2001/2002. tanévtől kezdődően kötelező jelleggel előírja félállású gyermekvédelemmel foglalkozó pedagógus alkalmazását, tapasztalataink szerint azonban munkaidejük nagy részét adminisztratív jellegű tevékenység köti le.) A Vakok Speciális Szakiskolájában 1 fő munkahelyteremtő utógondozó tanár segíti a szakképzést megszerzettek elhelyezkedését. Hasonló személyi feltételek biztosítása nagyon kívánatos lenne minden intézményben. E felmérésnek nem lehetett része, de a gyakorlati képzést végző szerződött gazdasági szervezetek részéről folyamatos a visszajelzés, hogy nagyon nehezen képesek betölteni gyakorlott, jó pedagógiai érzékkel megáldott mesterrel az üres gyakorlati oktatói állásokat, elsősorban a nem versenyképes jövedelmek miatt.
A gyakorlati oktatást végző szakoktatók képzettségére, munkájukkal való megelégedettségre, és esetleges továbbképzésükre részletesen is rákérdeztünk a komplex felmérésben. A kérdőívet kitöltők 77%-a elégedett a mesterek szakmai és pedagógiai felkészültségével, és csak 10% fejezte ki elégedetlenségét. A válaszadók egytizede aláhúzza, hogy a szakoktatók részéről elégségesnek tartja a középfokú végzettséget, különös tekintettel arra, hogy a felsőfokú végzettségűeket nem tudják a közalkalmazotti bérrel az iskolába csábítani a versenyszférából. (Ez igaz a gyakorlati oktatást végző cégeknél is.) Sokkal inkább szükségesnek vélik, hogy a szakoktatók mindegyike rendelkezzék legalább alapfokú pedagógiai képzettséggel. A válaszokból kiderül ugyanis, hogy a legtöbb súrlódást az elméleti és gyakorlati oktatást végzők között az eltérő pedagógiai módszerek használata okozza.
29
Talán ennek is köszönhető, hogy az iskolák 18%-a jogszabály módosítást kezdeményezne e téren, ugyanakkor 20%-uk kifejezetten ellenzi azt, mivel más eszközt lát alkalmasnak a probléma megoldására. Az iskolák 62%-a ugyan nem válaszolt erre a kérdésre, talán mert nem jelent számukra problémát a felvetés, bár a következő válaszban („Milyen formában képzelik el a felkészítésüket?) csak 8% tartózkodott a válaszadástól. A válaszadók kb. 1/3-a a felsőoktatási rendszer feladatának tartja továbbképzésüket. Ők valószínűleg csak a gyógypedagógiai alapismeretek megszerzését tartják kívánatosnak, szakmai továbbképzésre nem gondoltak. A többség (64%) a Nemzeti Szakképzési Intézet szervezésében megvalósuló továbbképzéseket tekintené igazi megoldásnak, életszerűbbnek látva a tanfolyami jelleget. Véleményük szerint így biztosított a felkészültség mind szakmailag, mind módszertanilag. Felvetésük javasolt a továbbgondolásra. A továbbiakban részletesebb igényfelmérést kellene végezni a valós igények megállapítására (milyen szakképesítésekben, milyen szakmai és pedagógiai témakörökben, mekkora óraszámot tudnak munka mellett vállalni, moduláris rendszerben, hogy folyamatosan be lehessen lépni az oktatásba stb.). Örvendetes együttműködési készségről tesz bizonyságot, hogy az iskolák 15%-a maga is szívesen részt venne a felkészítésben. (Bár az nem derül ki, hogy az általa foglalkoztatott szakoktatókra, vagy az oktató cégek szakoktatóira gondol-e. Az adatelemzés szerint azok az iskolák szeretnék saját berkeikben megoldani a továbbképzést, ahol a tanulók külső gyakorlóhelyeken vagy egyéni gyakorlóhelyen vannak! Feltételezhető, hogy a külső gyakorlóhelyek oktatóival szemben nagyobb az elvárás, esetleg az iskolában foglalkoztatott oktatókat felkészültebbeknek gondolják.) A továbbképzések tartalmát illetően az iskolák a szakoktatók pedagógiai felkészültségét tartják leginkább hiányosnak. Főként a sajátos nevelési igénynek megfelelő módszertani felkészítést igénylik. (Milyen területen tartja szükségesnek felkészítésüket, továbbképzésüket? Több válasz is adható! Válaszok az összes válaszolók arányában: Pedagógiai: 40%; gyógypedagógiai: 60%; pszichológiai: 43%; oktatásmódszertani 8%.) A pedagógiai jellegű továbbképzés kínálatát több iskola is tovább bővítené a következő témakörökkel: munkavédelem, konfliktuskezelés (!), szociálpedagógia, romológia (!). A roma kulturális ismeretek megszerzése a speciális szakiskolákban tanító összes pedagógus számára indokolt lenne, különösen, mivel arányuk ebben az iskolatípusban messze meghaladja a népességen belüli számarányukat (bővebben lásd még: 4.2. Munkanélküliség és okai). Ugyancsak figyelmet igényel, hogy a szakmai továbbképzés szükségességét mindössze néhány iskola vetette fel. (Az alacsony arány oka lehet, hogy az iskolák elégedettek a tanműhelyekben folyó képzés szakmai tartalmával. Az is elképzelhető azonban, hogy nem tudják megítélni a szakoktatók szakmai felkészültségét.) Ebben mindenképpen számítanak az iskolák a Nemzeti Szakképzési Intézet segítségére.
30
2.5. TÁRGYI FELTÉTELEK, TANMŰHELYEK A szakmai képzés tárgyi feltételeinek minősége a szakképző intézményekben fokozottan hatással van a képzés sikerességére. Különösen igaz ez a fogyatékossággal élő fiatalokat képző intézményekben. A sajátos nevelési igénynek megfelelő képzés speciális eszközök biztosítását is igényli. Például az értelmi sérülés egyik fő specifikussága az, hogy a tanulás során a konkréttól való elvonatkoztatás folyamatában a szokásosnál jóval több és alaposabban magyarázó szemléltetésre, eszközre van szükség az elvont gondolkodás kialakításához. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy-egy jelenség megértéséhez egyrészt több időre, valamint többirányú, az okokat, összefüggéseket lépésről-lépésre feltáró módszerre van szükség. Egy ép képességű diák esetében elég szóban utalni korábbi tapasztalatokra. A sérült képességű tanuló oktatásában minden mozzanatot meg kell jeleníteni, esetleg többször megismételve. Bizonyos anyagrészek elsajátításánál az összefüggések logikus láncolatának tudatosítása után a mechanikus bevésés útján válik a készség képességgé. Ezért a szakmai elméleti oktatás és a gyakorlati képzés nem lehet eredményes megfelelő eszközök, tárgyi feltételek híján. Gyakorlati képzési helyek Jelen felmérésünk a gyakorlati tanműhelyek feltételeire is kiterjedt. A gyakorlati képzés feltételeiben nagyon jelentős változás történt a 90-es években. A rendszerváltáskor az állami vállalati képzőhelyek tömeges megszűnésével az iskolai tanműhelyek száma és jelentősége megnőtt. Sok helyütt az oktatók tulajdonába került a privatizálás során az oktatási részleg (pl. építőipari cégek). Ez részben garanciát is jelentett a minőség folyamatos megtartására. Más esetekben azonban az új tulajdonosok a vállalkozási tevékenységet helyezték előtérbe, pusztán pénzügyi okok miatt. A legtöbb ellentmondás és feszültség a képzésben ma is ebből fakad. A képző intézmények azon törekvése, hogy a gyakorlati képzés az iskola ellenőrzése alatt folyjék, didaktikai szempontból jogos, hiszen így biztosított leginkább az egységes pedagógiai szemlélet és a tanulók sajátos nevelési igényének megfelelő bánásmód. Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy az iskolai (továbbiakban belső) tanműhelyekben folyó gyakorlati képzés gyakran életidegen, a valós munkahelyi szituációkat, konfliktusokat nélkülöző védett körülmények között folyik. Ez – a tanulók rehabilitációját szolgálandó – az amúgy szegregált képzésében nem lehet cél, mivel a leendő munkavállalási esélyeik szempontjából a tapasztalatlanság további hátrányt jelent pályakezdésükkor. Vizsgálatunkban a képzési helyek számán túl igyekeztünk felmérni a külső/belső tanműhelyek arányát is. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy az iskolák melyik képzési formát részesítik előnyben és miért. Összegyűjtöttük az intézmények véleményét a képzési helyek felszereltségét illetően. Rákérdeztünk az esetleges vállalkozási tevékenység előnyeire, hátrányaira is, végül pedig a finanszírozással kapcsolatos javaslataikra.
31
Tanműhelyek A KSH adatai szerint az 1990-99 közötti időszakban a szakképzésben az iskolai tanműhelyek száma csaknem megduplázódott, az ezredfordulóra meghaladta a harminchárom ezret. Ugyanakkor az iskolán kívüli tanműhelyek száma az eredeti 36%-ára csökkent, jelenleg kb. 19 ezer van nyilvántartva. A felmérésben részt vett 60 iskolában 322 tanteremben és 182 belső tanműhelyben folyik az oktatás. Ez iskolánként átlag 3 tanműhelyt jelent. A gazdálkodó szervezeteknél történő gyakorlati képzés lehetőségével csak az iskolák harmada élt. A 17 cégnél azonban 64 tanműhelyt tartanak fenn. Az adatokból kiderül, hogy az oktatást végző cégek többsége 1-2, a vállalkozás profilja szerinti tanműhelyt tart fenn. Három, kifejezetten az oktatásra szakosodott képző helyen 14, 21, illetve 7 tanműhely található. Ez mutatja, hogy ez az egyébként kívánatos gyakorlati oktatási forma nem igazán népszerű. Elképzelhető, hogy több iskola is szívesen indítaná több szakképesítés képzését, ha ily módon megoldott lenne a gyakorlati képzés. Véleményünk szerint ösztönözni kellene a gyakorlati oktatást szervezők számának növelését, gyakorlati oktatási bázisok, központok létrehozásával, akár pályázati eszközbeszerzési támogatással, különösen az induláskor a képzéshez szükséges alapeszköz ellátás biztosítása érdekében. Az iskolai belső, illetve a gazdálkodó szervezetek szervezésében történő gyakorlati képzőhelyeken kívül a képző intézmények egy része egyéni vállalkozókkal kötött együttműködési szerződés alapján biztosít egy-egy tanuló számára egyedi gyakorló képzőhelyet az adott tanév és/vagy a kötelező nyári gyakorlat időtartamára. Ennek a képzési formának 19 iskolában van hagyománya, és mintegy hatvan kisebb-nagyobb céghez helyeznek ki diákokat. A tanulók számára ideális helyzet, hogy ezeken a helyeken többnyire csak velük, legfeljebb még egy-két társukkal foglalkoznak a teljes napi óraszámban. A tapasztalatok szerint az itt végzett diákokat szívesebben alkalmazzák az iskola befejezése után, hiszen a képzés évei során megismerték őket és munkájukat. Sajnos ez a képzési forma ma még nem terjed kellő arányban, annak ellenére, hogy a munkáltató anyagilag is ösztönzött a diák munkaereje és az oktatásáért járó kedvezmények miatt. Ennek oka az, hogy az iskolák részéről a szervezés és az ellenőrzés feladata nagyságrendekkel több időt és energiát követel a vezetők feladatai között. Így az esetek többségében nem az iskola, hanem a gondviselő a kezdeményező, és a szülők ismeretsége, utánjárása kell egy-egy új képzési lehetőség felkutatásához.
A képzési helyek formájával kapcsolatban kíváncsiak voltunk az iskolák szemléletére is. A nehézségek ellenére a megkérdezettek többsége jó alternatívának látja az egyedi képzési formát is. Az elemzés tanúsága szerint az iskolák 12%-a él az összes – belső, céges külső, és egyedi – gyakorlóhely adta lehetőséggel. Erre a többi intézményt is jó lenne ösztönözni, még akkor is, ha a válaszokból néhol kitűnik az ellenérdekeltség e téren: az iskolák döntő többsége (86%) – részben ott is, ahol rendelkeznek külső gyakorlati képzőhellyel is – a belső tanműhelyekben való képzést részesítik előnyben. Ennek több oka van. A részletes válaszokból kiderül, hogy az iskola félti a kezdeti kudarcoktól az elsőéves tanulókat, és a pedagógusok úgy gondolják, hogy a felmerülő problémákat házon belül hatékonyabban lehet kezelni. Ugyancsak fontos szempontnak gondolják, hogy a sérült tanulók viszonylagos biztonságban érezhetik magukat itt, a számukra már ismerős környezetben – később ez az előny a már
32
említettek szerint hátránnyá válik. Emellett az iskolavezetés jobban kézben tarthatónak, pedagógiailag egységesebben megvalósulónak, könnyebben ellenőrizhetőnek gondolja a belső tanműhelyekben folyó oktatást. Az egyedi és a szervezett külső képzési helyekkel kapcsolatban a fentebb említettek mellett néhány iskola javasolja, hogy a tanulók az első évet bent, a többit külső gyakorlati képzőhelyen végezzék. Az ezt a formát előnyben részesítők a szükséges és később amúgy is kényszerűen bekövetkező integráció szükségességét említik egyik fő indokként. A másik gyakori válasz szerint a cégeknél végzett szakmai gyakorlat jó értelemben véve teljesítmény-centrikus, és ösztönző hatású. A leendő fiatal munkavállalók tehát itt kockázat nélkül kipróbálhatják és gyakorolhatják „magukat” a valós élethez hasonló versenyhelyzetben. Ugyanakkor az egyéni képzési helyek ellen szól az a tapasztalat, hogy a mai, állandóan változó gazdasági környezetben megszokott gyakori cégátalakulások miatt a kiszámíthatatlan jövőjű (többnyire kis)vállalkozásokkal nehéz tervezni. Összefoglalva tehát: az iskolák hozzáállásában tükröződik a „mi felelősségünk, rajtunk kérik számon” szemlélete, amely sajnálatos módon konzerválja a speciális szakiskolákban kialakult szegregált oktatási módot, és kevéssé segíti elő a duális szakképzési modell megvalósulását. Itt tehát paradigmaváltásra van szükség az iskolák részéről, amihez azonban meggyőző eredményeket kell felmutatnunk a gyakorlati képzésben együttműködő partnereknek. Véleményünk szerint e témakörben átgondolt, részletes megoldási javaslatok kidolgozására lenne szükség. Addig is megfontolásra méltó az az ötlet, hogy ott, ahol csak iskolai tanműhely van, fogadja el az iskola a kötelező nyári gyakorlat teljesítéseként egyedi képzési helyen letöltött 4 hetet. A szerény javadalmazás motiváltabbá is tenné a diákokat. (Az iskolai tanműhelyekben gyakorló tanulók nem részesülnek ösztöndíjban lásd alább.) Emellett kiváló alkalmat nyújt a már felsorolt előnyökön túl arra is, hogy a fiatal maga keressen környezetében, lakóhelyén munkalehetőséget. Így egyúttal a munkahely megszerzésének mikéntjéről is tapasztalatokat gyűjthet
Az iskolák véleménye szerint a jelenlegi gyakorlati képzési helyek (mind belső, mind külső tanműhelyeket és képzőhelyeket értve alatta) minősítésükben 24%-ban korszerűnek, 61%-ban megfelelőnek mondhatók, és mindössze 15% látja hiányosnak a műhelyek felszereltségét. Az iskolák 85%-a tehát megfelelő vagy korszerű tanműhelyekben készíti fel tanulóit, ez jó arány. Az iskolai tanműhelyek és a céges tanműhelyek összehasonlítása nyomán nem mondhatjuk, hogy a képzési helyszín összefüggne a minőséggel. Sikeresnek mondható és egyben folytatandó a tanműhelyek korszerűsítésére tett erőfeszítés, a pályázati rendszer főbb elemeinek megtartása mellett. Amíg a pénzügyi forrásokhoz való hozzájutás a pályázatokon keresztül történik, addig egyfajta természetes kiválasztódással azok a szakképzési intézmények kerülnek jobb helyzetbe, melyek fontosnak tartják a folyamatos korszerűsítést, és ezért rendszeresen élnek e lehetőséggel. Ugyanakkor visszatérő probléma, hogy a pályázatok legnagyobb hányada csak fejlesztési elképzeléseket támogat, alapítást nem. Azok az iskolák, melyek felismerik egy-egy szakképesítés szüneteltetésének és a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő képzések indításának szükségességét, ezt a legjobb szándék mellett sem
33
valósíthatják
meg,
ha
a
fenntartó
elképzelésüket
nem
támogatja.
Márpedig
új
tanműhelyek
alapfelszereltségének biztosítása, a szükséges infrastruktúra kialakítása akkor is nagyon jelentős összegeket emészt föl, ha egyébként rendelkezésre áll megfelelő épület. Figyelembe véve, hogy a vizsgált iskolák 85%-a rendelkezik tanműhellyel, az elégedettségi mutatók szerint az intézmények legalább egyharmada szeretne előrébb lépni, fejleszteni, esetleg szakma-kínálatot bővíteni. Mindezek mellett szükséges lenne megvizsgálni, hogy a pályázási rendszer milyen finomításokra szorul a kis iskolák, tagozatok érdekeit is figyelembe véve, hiszen itt eleve hátránnyal indulnak a szűkösebb források (pályázatírási kapacitás, önrész biztosítása stb.) miatt. A válaszadók 15%-a „hiányosnak” véli a felszereltséget. Reméljük, hogy ez nem a törvény által előírt kötelező minimális felszereltség hiányosságaira utaló megjegyzés, hanem sokkal inkább korszerűtlenséget jelent. A gyakorlati oktatók ugyanis joggal kérik számon a legfrissebb technológiák folyamatos beszerzését a minél naprakészebb tananyagtartalom érdekében, hogy a tanulók tudása is versenyképes lehessen a munkaerő-piacon. (Noha a kérdőíveket a képző iskolákba küldtük ki, itt utalunk rá, hogy néhány gyakorlati képzési helyet szervező céget is megkérdeztünk a náluk folyó szakmai munka minőségéről és legfőbb problémáikról. (lásd: 3. fejezet) Szinte minden képzési hely szervezőjének nagyon nehéz szervezési problémákkal kell szembenéznie, ha több szakképző intézménnyel áll szerződéses viszonyban, elsősorban az elméleti oktatás nem egységes gyakorlatú ciklikussága miatt. A szakképző iskolák ugyanis saját hatáskörben döntenek az oktatásszervezés módjáról, formáiról. A gyakorlati és elméleti órákat hetente váltakozó ciklusban, vagy héten belül 2/3 napos váltásban, vagy egyéb módon tömbösítve végzik. Annak ellenére, hogy a gyakorlati oktatók tapasztalata szerint a hetes váltás ideális (pl., hogy a tanuló végig jelen tud lenni, be tud fejezni egy megkezdett technológiai műveletsort), az iskolák mégis gyakran az órarend egyéb szempontjait rangsorolják előrébb (pl. az alkalmazott pedagógusnak teljes óraszámot tudjanak fenntartani). Így alakulhat ki az a kezelhetetlen helyzet, hogy némely napokon a tanműhelyben és a külső munkahelyeken kétszer, háromszor több diákot kell foglalkoztatni, mint máskor. Ezeknek az eseteknek a kapcsán a cégek szükségesnek tartanák valamilyen – minden érintett fél számára elfogadható – rendelet vagy egyéb szabályozás alkalmazását, az egyeztető tárgyalások sikeressége érdekében. Úgy véljük, jogos az iskolák azon igénye, hogy a gyakorlati oktatást végző cégek adataihoz és kamarai minősítéséhez hozzáférjenek, már csak a felelősségteljes szerződéskötés okán is. Ezt a szolgáltatást néhány megyei iparkamara 2000 tájékán elkezdte, de jellemzően az általuk az interneten közzétett elemzések nem naprakészek, sőt a legtöbb esetben elérhetetlenek. Javasoljuk tehát, hogy a kamarák munkájuk, ellenőrzéseik eredményét hozzák nyilvánosságra. Ez egyfajta egészséges verseny kialakulását is segíthetné a különböző gyakorlati képzést felvállaló cégek között. Emellett nagy segítség volna, ha régiónként az összes szóba jöhető cég alapadatait, címét, képzési és vállalkozási profilját is feltüntetve állandóan karbantartott országos adatbázist hoznának létre, akár az Oktatási Minisztérium honlapján való elérhetőséggel.
34
Gazdasági szervezetek A sikeres gyakorlati képzés számos szakma esetében elképzelhetetlen külső munkahelyek bevonása nélkül. Ez jellemző az építőipari, mezőgazdasági szakmákra, vagy akár a szolgáltatás néhány területére (pl. ABC eladó szakma). Nagyon gyakori, hogy az oktató cégek vállalkozási tevékenységük gyakorlása közben olyan munkákat is elvállalnak, melyek során a feladatok egy részét a mesterek, oktatók irányításával maguk a tanulók végzik el. Az ilyen módon „megspórolt” bérköltség miatt az oktató cég alacsonyabb árakat tud ajánlani. Így könnyebb a megrendelővel elfogadtatni, hogy a munkán tanulók is dolgoznak, és ez esetleg hosszabb vállalási időt tesz szükségessé. (Az oktatók szakmai hozzáértése végső soron garantálja a minőséget.) A diákoknak így lehetőségük nyílik „valódi” körülmények között megismerkedni a szakma csínjával-bínjával, ráadásul a tapasztalatok szerint jól motiválja a diákokat a jól végzett munka sikerélménye.
Tanulószerződések, finanszírozás Az ily módon elvégzett tanulói feladatok pénzben is kifejezhető hasznot jelentenek az érintett cégeknek, akik megbecsülésüket kifejezve a tanulók ösztönzéséül tanulószerződést köthetnek a diákokkal. Ez a lehetőség a külső oktató cégek számára kötelezettséggé vált a 2003/2004. tanévtől kezdve, függetlenül attól, milyen – akár jövedelmező, akár kevéssé kifizetődő – szakmára képeznek. Mértéke jelenleg legalább a mindenkori minimálbér 10%-a, 2003-ban bruttó 5 ezer forint havonta. (Tapasztalat szerint a fizetendő átlag kb. 10 ezer Ft/hó tanulónként.) Feszültséget okoz a tanulók között, hogy az iskolai tanműhelyben képzett tanulók ebben a juttatásban nem részesülnek. Ennek nagyon egyszerű oka van: az iskolák nem érdekeltek, sőt ellenérdekeltek abban, hogy olyan vállalkozási tevékenységet folytassanak, amelynek alapján tanulói juttatást fizethetnének. Előfordul, hogy a fenntartó oly módon, hogy elvonja a tervezett költségvetésen felül befolyó pénzeket, esetleg a következő évre már eleve kevesebb forrást biztosít majd, mondván, az iskola az előzőekhez hasonló módon termelje meg a hiányzó összeget. Ez ellentétes az iskolák érdekeivel, arról nem is beszélve, hogy mennyi energiát, időt, adminisztratív kapacitást köt le e tevékenység. Rövid távon tehát nem várható változás e téren. Ez a helyzet azonban nagyon sajátos problémát szül azokban az iskolákban, ahol külső gyakorlati képzőhelyeken és iskolai tanműhelyekben is folyik gyakorlati képzés. Míg a tanulók egy része nem kap semmilyen juttatást a becsülettel elvégzett munkájáért, addig tanár legyen a talpán, aki egy másik szakmát tanuló évfolyamtárs dicsekvése nyomán keletkező konfliktushelyzetet kezelni tud… A helyzet megoldásaként, és a tanulók ösztönzéseképp esetleg elképzelhető lenne, hogy a minisztérium a Szakképzési Alap terhére, a képzési helyet szervező cégek finanszírozásához hasonlóan, biztosítaná az iskolák számára is az iskolai tanműhelyekben tanuló diákok juttatásainak kifizetését. Ugyanakkor más szakképesítések képzései jellemzően műhelyhez kötöttek, illetve jellegükből fakadóan az oktatásuk során nem lehet vállalkozási tevékenységet is folytatni. (pl. házvezetők tankonyhai képzése, gépíró-szövegszerkesztő képzés stb.). E képzések esetében a szakmai gyakorlatok biztosítása nagy valószínűség szerint – pénzügyi értelemben – veszteséget jelent, hiszen a felhasznált nyersanyag árát is a képzési keretből kell finanszírozni.
35
Nem csoda tehát, ha a felmérésben az iskolák 58%-a elégedetlenségét fejezi ki a gyakorlati oktatás finanszírozásával kapcsolatban. A képzésben résztvevők nagy része az alapanyag beszerzésének nehézségét említi elsőként e téren. Joggal feltételezhetjük, hogy a törvényben előírt képzési feltételek (az egy tanulóra jutó nyersanyagmennyiség is) kötelező biztosítása során sok helyütt kényszerből itt spórolnak leginkább, akár a tanulói készségfejlesztés rovására is. Így tehát a különböző szakképesítések képzéseinek fejkvóta-rendszerben történő azonos mértékű finanszírozása egyenlőtlen feltételeket teremt a szakképzésben. Nem csoda, ha a gyakorlati képzési helyeket szervező cégek előnyben részesítik a jól jövedelmező szakmákat, vagy pedig az oktatás rovására vállalnak el olyan munkákat, melyek nem illeszthetők a gyakorlati képzés tanmenetébe. Az iskolák esetében pedig a forráshiány alacsonyabb színvonalú képzést eredményez. Mindezek
figyelembevételével
javasolandó
lenne
a
szakképzési
finanszírozási
rendszer
felülvizsgálata oly módon, hogy a nyersanyag-igényesebb szakmák, valamint azok, melyekben kevesebb vállalkozási tevékenység gyakorlására nyílik lehetőség, fajlagosan magasabb költségeikre tekintettel nagyobb mértékű támogatásban részesüljenek az elbíráláskor.
2.6. TERVEZÉS, INNOVÁCIÓ A speciális szakiskolák komplex felmérésének egyik alapvető célja részletes adatbázis létrehozása volt, mivel ehhez hasonló eddig nem létezett Magyarországon. Ezek az adatok a későbbi kutatások kiindulópontjai lehetnek majd. Ugyanakkor az így nyert adatok jó támpontot szolgáltatnak a fogyatékossággal élő fiatalok szakképzése fejlesztési irányvonalainak kitűzéséhez. A felmérés választ ad az egyik legfőbb kérdésre is, hogy ebben az iskolatípusban mely OKJ szakképesítések képzésének bevezetése és oktatása tekinthető sikeresnek. Emellett azonban bizonyos területekről árnyalt képet is kaphattunk az adatok feldolgozása során. Ez hatással kell legyen akár a jövőbeni tartalmi fejlesztésekre, tantervi, tantárgyi
és szakmai program
fejlesztésekre, akár a gyakorlati képzéssel kapcsolatos stratégiai döntések meghozatalához szükséges előkészítő munkákra. A komplex felmérés utolsó fejezetében ezért az iskolákat terveikről, elképzeléseikről, jobbító szándékú javaslataikról faggattuk. Kérdéseink egyik csoportja az iskolában oktatott szakképesítések kínálatának tervezett változtatásait kutatta. Kíváncsiak voltunk arra, hogy mely képzések szüneteltetését tervezik a közeljövőben, mely szakképesítéseket akarnak újonnan bevezetni, és ebben a folyamatban fellelhető-e valamiféle tendencia, szabályszerűség. Az iskolák 59%-a tervezi új szakképesítés képzésének beindítását 2004 szeptemberétől. A konkrét megnevezések összesítése során úgy találtuk, hogy nincs alapvető változtatási igény a jelenleg oktatott szakképesítések csoportjához (50 OKJ szakképesítés) képest. A különböző szakterületeken a tervezések eloszlása is nagyon hasonló a jelenlegi állapothoz. Érdekes volt látnunk, hogy az egyik iskolában bevezetni tervezett szakképesítéseket más iskolákban éppen szüneteltetni készülnek és fordítva. Ez megerősíti azt véleményt, hogy a fogyatékos fiatalok számára továbbra is a gyakorlatorientált, kézműves-jellegű szakmák jelentik az adekvát lehetőséget. Erre tekintettel
36
kell lenni az OKJ gondozása közben a szakképesítési kör esetleges tervezett szűkítésénél. Nem lehet szem elől téveszteni, hogy ebben az iskolatípusban a tervezési szempontok elsősorban (gyógy)pedagógiai jellegűek, és nem kizárólag kimenet-szemléletűek. Az egyes szakképesítések képzését szüneteltetni tervező iskolák aránya viszonylag alacsony, alig 30%. Ezt összevetve az új képzést indítók számarányával kitűnik, hogy az összes iskolák legalább negyede biztosan növelni akarja a választható képzések számát intézményében. Ez örvendetes jelenség, mert nem csak a leendő diákok pályaválasztásához nyújt több lehetőséget, hanem egyben jelzi, hogy az iskolák, ha jellegüknél fogva lassan is, de reagálnak a változó munkaerő-piaci (avagy szülői) igényekre. A szüneteltetés okai ugyanis a következők: nincs igény vagy nem volt elegendő számú jelentkező:18%; a település másik iskolája is túlképez 7%; nincs munkaerő-piaci igény a térségben 32%; a szakma képzése idejétmúlt 4%; (n.a 39%.) Ez a stratégia megnyugtató választ ad arra a kihívásra, amelyet – a jelenleg csökkenő középiskolai tanulólétszám ellenére – az iskolatípusban a következő években is várható létszámnövekedés jelent. A bővülés mértéke becsléseink szerint évi 5-7%-ra tehető a következő három évben. Úgy véljük, hogy a speciális szakiskolák kapacitását bővíteni kell, különösen a regionális feladatokat ellátó körzeti iskolákban. Adaptált központi programok Az elmúlt években a Nemzeti Szakképzési Intézet több OKJ szakképesítés központi programjának adaptálásával járult hozzá ahhoz, hogy a különböző fogyatékossággal élő fiatalok minél sikeresebben sajátítsák el az általuk választott szakmát. Így eddig a tanulásban akadályozottak, hallássérültek, látássérültek és mozgáskorlátozottak számára mintegy 53 program került átdolgozásra, és jelenleg további 15 program adaptálása folyik. Ez utóbbi programok bevezetésére a 2004/2005 tanévtől kerülhet sor. (Részletes felsorolás a mellékletben.) A speciális feltételeket igénylő képzés eszközeinek fejlesztése e munkákkal párhuzamosan folyik. A 17 jelenleg is forgalmazott speciális szakiskolai tankönyvön kívül 11 oktatófilm és 8 interaktív CD segíti a pedagógusok, oktatók munkáját. Az előzőekhez hasonlóan mindhárom területen további fejlesztő munka folyik. A Nemzeti Szakképzési Intézet műhelyeiben jól felkészült munkatársak és külső szakértők bevonásával a legkeresettebb szakképesítések oktatási feltételeit hatékonyan sikerült javítani. Az iskolák kb. fele rendszeresen használja a már meglévő speciális programokat, különösen a varrómunkás, parkgondozó és kerti munkás, mezőgazdasági munkás, valamint a bőrtárgykészítő szakmák esetében Ennek ellenére a felmérés elemzői két meglepő ténnyel is szembesültek. Az iskolák 43%-a élt a lehetőséggel, hogy adaptálásra javasoljon néhányat a központi programokból. El nem felejtve, hogy a legkeresettebb szakmák egy része már adaptálásra került, mégis elgondolkodtató a viszonylag alacsony arány, hiszen a korábban említettek szerint az iskolák kétharmada bővíteni szándékozik az általa oktatott szakmák listáját. Ráadásul az egyéb megjegyzések rovatából kiderül, hogy a pedagógusok igen leterheltek a rendszeresen átdolgozandó iskolai programok, dokumentumok elkészítésével. A
beérkezett
javaslatok
között
szép
számmal
akadnak
olyanok,
melyekben
olyan
szakképesítésekhez kérték a programok adaptálását, amelyekhez már rendelkezésre állnak a speciális központi programok … Jogos a kérdés, hogy az iskolák egy része miért nem tájékozott eléggé a
37
legalapvetőbb szakmai munkáját segítő lehetőségekről. Úgy véljük, a Nemzeti Szakképzési Intézetnek is, de különösen az érintett iskoláknak van tennivalójuk e téren. A javaslatok összefoglalásában (7. fejezet) külön kitérünk a hatékonyabb tájékoztatás és tájékozódás témakörére. Annál is inkább, mivel ez a jelenség általánosnak mondható az egyéb szakmai partnerek és a speciális szakiskolák között is. Ugyanakkor a tervezés sikerének könyvelhetjük el, hogy sok, jelenleg kidolgozás alatt álló programot igényelnek az iskolák (asztalos, segédkönyvkötő, gyógynövényismerő és termelő, kerámiakészítő). Ez megerősíti, hogy a feldolgozás sorrendiségét tervezők átgondoltan és reálisan mérték fel az igényeket. A továbbiakban ehhez segítségül lehet venni a 6. táblázat adatait (oktatott szakmák rangsora). Külön figyelmet igényel az értelmileg akadályozott tanulók helyzete. A készségfejlesztő speciális szakiskolák jelezték, hogy jobb képességű tanulóikkal részt vennének az OKJ szakképesítésekre történő képzésben. (Pl. a kefe- és seprűkészítő (21-es) szakmát említették szóba jöhető lehetőségként.) Ezen iskolatípus tanulói számára a Nemzeti Szakképzési Intézet megkezdte munkába állást lehetővé tevő egyszerű betanulást igénylő munkafolyamatok elsajátítását szolgáló szakmai modulok, programok kidolgozását.
A közismereti és szakmai modulok esetében még kisebb arányban érkeztek javaslatok, azok azonban nagyon egybecsengenek. A leggyakrabban igényelt közismereti modulok a következők: pályaorientáció, kommunikáció, általános munkavédelem, környezetvédelem, gazdasági és vállalkozási ismeretek, munkahelykeresés. A látássérültek esetében ez kiegészült a szocializáció témakörével. A javasolt modulok némelyike vizsgatantárgyat is kiegészítő tananyagtartalmat foglal magába. Más részük rehabilitációs jellegű, és tükrözi az arra irányuló törekvést, hogy az iskola készítse fel diákjait a munka világába való átmenetre, életszakaszra is. Feltétlenül javasoljuk e témakörök kidolgozását a szakterületek munkatársainak bevonásával.
Tankönyvek A tanagyag- és taneszközfejlesztés iránt megfogalmazott igény a képzésben résztvevők számára a hiányzó vagy nem megfelelő közismereti, szakmai tankönyvek kidolgozását, valamint oktatófilmek és interaktív CD-k elkészítését jelenti. A tankönyvek területén valóban van mit pótolni. A szakképzési évfolyamok közismereti tantárgyaihoz nincs forgalomban tankönyv az iskolatípusra, másrészt a többségi szakképzésben használatos szakmai tankönyvek minősége nem minden esetben felel meg a speciális szakiskolai tanulók számára. A tankönyv, mint szakmai segédeszköz még mindig nélkülözhetetlen kelléke a tanulók otthoni felkészülésének és gyakorlásának. Nagyon hiányoznak a munkáltató jellegű feladatlapok is az órai munka eszköztárából. Sok esetben az amúgy is rossz íráskészséggel rendelkező tanulók energiáinak nagy részét köti le némely tantárgy esetében az órai vázlatírás (melynek olyan részletesnek kell lennie, hogy abból otthon tanulni lehessen). Maga az írás gyakran a megértetés és alkalmazás feladatai elől veszi el a rendelkezésre álló időt a tanórából.
38
Ezért a már elkezdett fejlesztő munkát ezen a területen hasonló lendülettel kellene folytatni. A meglévő 17 szakmai tankönyv mellett további 6 kerül rövidesen kiadásra (részletes lista a mellékletben). További szakmai tankönyvek elkészítése mellett a szakképzési évfolyamok közismereti tankönyveinek fejlesztése is tervezendő. Utóbbiak közül égető szükséget jeleztek a Gazdasági és vállalkozási ismeretek c. tantárgy tankönyvének hiánya kapcsán, melyet – jellegéből adódóan – az elkészítés után is folyamatosan gondozni kellene az állandó változásoknak megfelelően. A viszonylag kis óraszámoknak (de nagy jelentőségnek) megfelelve már füzetnyi terjedelmű kiadványok vagy jegyzetek készítése is nagy segítséget jelentene a felsorolt közismereti modulokhoz kapcsolódóan. Ezt akár egy egymáshoz szorosan kötődő sorozat részeiként is ki lehetne adni. Célszerű lenne a munkába állást segítő olyan kiadványt a tanulók kezébe adni, amely a legfontosabb tudnivalók, címek, információk csoportosított közlésével hozzájárulhat a sikeres elhelyezkedés támogatásához, és haszonnal forgathatják az iskola befejezése után is az álláskereséskor. Oktatófilmek Az ismeretátadás folyamatát segítő oktatófilmek jelentőségét nem lehet elvitatni. A már forgalomba került 12 oktatófilm listája további kettővel bővül (l. a mellékletben). Sajnálatos módon az iskolák 80%-a nem ismeri e filmeket Ennek a szomorú aránynak a kialakulásához vélhetően a tárgyi felszereltség minimális követelménye is hozzájárul. (Iskolánként 1 videomagnó és 1 televízió a kötelező taneszköz.) A jelenleg forgatott filmek már digitális technikával rögzítettek. Későbbiekben az így készült filmek számítógépes fájlként is hozzáférhetőekké tehetők, jelentősen kisebb gyártási költséggel. A digitalizált képi anyag megfelelő alapanyagul szolgálhat a későbbi interaktív tananyag kidolgozásához is.
Interaktív tananyagok A digitális alapú interaktív tananyagok kifejlesztése világszerte nagyon fiatal, de ígéretes technológia. A jelenleg folyó iskolai számítástechnikai fejlesztések nyomán a speciális szakiskolák rövidesen legalább egy csoport oktatásához szükséges számítógéppel és internetes kapcsolattal rendelkeznek. Így a nemsokára 10 CD-nyi tananyag felhasználására mindenütt lehetőség nyílik majd. Gyógypedagógiai szempontból az interaktív tananyag-feldolgozás didaktikája támogatandó. Ez egyéni haladási ütemet tesz lehetővé. Ezenkívül biztosítja a készségszintű elsajátításhoz szükséges gyakorlást, valamint az önállósulást segítő egyéni munkavégzést, önellenőrzést is. Természetesen a tanárt, tankönyvet nem helyettesítheti, de kiegészítő anyagrészként nélkülözhetetlen lehet, pl. ha egyes technológiai folyamatok bemutatása esetleg másképp nem oldható meg. Az interaktív tananyagok fejlesztése mellett szól továbbá, hogy interneten keresztül bárki számára (otthon is) könnyen elérhetővé és felhasználhatóvá lehet tenni. Egyelőre azonban a vizsgált iskolák nagy hányadában – hasonlóan az oktatófilmekhez – még nagyon kevéssé élnek e korszerű lehetőséggel (18%).
Az adatok elemzésekor kitűnt, hogy az iskolák harmada egyáltalán nem használja, vagy nem is ismeri a Nemzeti Szakképzési Intézet által készített adaptált programokat, taneszközöket, illetve kb. tizedük magának az Intézetnek a munkájával, tevékenységi körével sincs tisztában.
39
A feldolgozás során sok hozzáértés nélkül kitöltött kérdőívvel is találkoztunk. Ez arra utal, hogy az iskolák kapcsolatrendszeréből hiányoznak az elismert, tekintélyes szakmai szervezetek, az intézmények gyakorta magukra hagyatva működtek az elmúlt évtizedben. Ebben a helyzetben feltétlenül szükségesnek tűnik fejleszteni a Nemzeti Szakképzési Intézet „píár” tevékenységét. Mint mostanában mondják, „a jó bornak is kell a cégér”. Ajánlatos lenne tehát az érintett iskolák és szakmai szervezetek számára mintegy „reklámkampány”-szerűen bemutatni az Intézet szakmai munkáját a kutatástól a fejlesztésig. Erősíteni szükséges a Nemzeti Szakképzési Intézet koordinátori feladatát a különböző partnerek között, és ennek részeként honlapját fejleszteni és áttekinthetőbbé tenni. Javasoljuk, hogy a honlap a munkálatok során a következő témakörökkel bővüljön, egészüljön ki: alapvető szakképzési adatbázisok és statisztikák; hatályos törvények és jogszabályok gyűjteménye; aktuális formanyomtatványok, címlisták (iskolák, képző cégek, szakmai partnerek elérhetősége, linkajánló); aktuális OKJ jegyzék; tanulmányok; mindezek könnyebben letölthető módon – egyszóval minden, ami szakképzés, innen elérhető legyen. Mindezek mellett az iskolák nagy többsége szükségesnek tartja és továbbra is szorgalmazza a pedagógiai és szakmai jellegű fórumok, tapasztalatcserék lehetőségét – e téren a Nemzeti Szakképzési Intézet jó hagyományokkal bír, melyeket jó lenne a továbbiakban is ápolni, sőt erősíteni.
3. ISKOLÁN KÍVÜLI GYAKORLATI OKTATÁSI HELYEK TAPASZTALATAI
A szakképzés gyakorlati oktatását végző gazdasági szervezeteket is megkérdeztük tapasztalataikról és kíváncsiak voltunk javaslataikra is. 6 jelentősebb képzőhely megkeresésére volt lehetőségünk. Véleményeik némely területen annyira egybecsengenek, hogy feltétlenül érdemesnek találtuk őket a közlésre.
3.1. A GYAKORLATI KÉPZÉS TANULSÁGAI Vállalkozási tevékenység A megszólítottak kivétel nélkül gazdasági társaságok. Feltételezzük, hogy a jelenlegi jogszabályi és gazdasági környezetben vállalkozási tevékenység nélkül – finanszírozási okok miatt – szinte lehetetlen gyakorlati oktatási tevékenységet végezni. Ennek megfelelően a képzési kínálatban mindegyik képzőhelyen jelen vannak a műszaki szakmacsoport szakmái, ezen belül is különösen az építészeti szakterületről. Ezek a szakmák ma feltétlenül keresettnek látszanak, mind a képzést igénylők, mind a munkát megrendelők körét tekintve. A gazdasági szervezetek alakulása és az oktatási tevékenységük kezdete zömében a kilencvenes évek elejére esik. Ez nyilvánvalóan összefügg az állami vállalatok és képzőhelyeik megszűnésével. Több helyütt a valamikori képzőhelyeket, vagy azok oktatási részlegét maguk az oktatók vásárolták ki – részben – a privatizáció során. Ezeknél a szervezeteknél az oktatás meglehetősen gazdag tapasztalatokkal rendelkező múltra tekinthet vissza. Tanulólétszám, képzési kínálat, képzési idő
40
A képzésben résztvevő tanulók száma 200-400 fő közötti a különböző helyeken. Ebből kb. 30-60 % a speciális szakiskolában tanulók aránya. Az adatok arra utalnak, hogy bizonyos létszám alatt nem rentábilis az oktatással foglalkozni, valamint arra is, hogy a speciális képzést nem vállalják a sajátos ismereteket igénylő problémák miatt. Átlagban 6-10 szakma képzését vállalták, bár van képzőhely, ahol 27 szakmát oktatnak – igaz ezek egy részét csak ép tanulók számára. A képzések az iskolák szakmai programjától függően többnyire 2, illetve 3 évfolyamosak. A képzési idő egy évnél hosszabb kiterjesztésével csak egy iskola kívánt élni, így a 4 évfolyamos képzésben részt vevő tanulók száma csekély. A két évfolyamos képzést a fogyatékossággal élő speciális szakiskolai diákok esetében mindenütt keveslik a mesterek. Valójában ha ez a gyakorló helyeken múlna, változtatnának is rajta. Nagy átlagban 25-30 szakmai csoportot oktatnak cégenként, csoportonként egy-egy oktatóval.
Személyi és tárgyi feltételek Szerettük volna megtudni, hogy pedagógiai, de különösen gyógypedagógiai szempontból mennyire felkészültek az oktatók. Két céget találtunk, amely külön gyakorlati oktatásvezetőt alkalmazott a speciális bánásmódot igénylő tanulók mestereit segítendő. A szakoktatók végzettségét vizsgálva a következő arányokat állapíthattuk meg: 8. táblázat A gyakorlati oktatást végző szakoktatók szakmai képzettsége Pedagógiai Nincs
tanfolyamon/
Speciális
Ebből 10
pedagógiai
iskolarendszerű
pedagógiai
végzettsége
képzésben
ismereteket
hosszabb
sikerrel részt
is szerzett
oktatói
Összesen
évnél
múlttal
vett
rendelkezik Alapfokú szakmai képzettséggel rendelkezik
17%
0%
0%
17%
7%
51%
25%
2%
76%
45%
3%
4%
0%
7%
1%
% Középfokú szakmai képzettséggel rendelkezik % Felsőfokú szakmai képzettséggel rendelkezik % Elgondolkodtató a szakmai képzettség szintjét jelző aránysor. Noha abban nem kételkedünk, hogy a szakmai felkészültség szintje megfelelő, sőt egyes esetekben kiváló, mégis úgy találjuk, hogy az iskolai
41
tanműhelyekben alkalmazott gyakorlati oktatók átlagos képzettségi szintjénél alacsonyabb. Az indoklás szerint ma egy tapasztalt oktató bére még mindig nem vetekedhet a vállalkozásokban elhelyezkedő szakemberek jövedelmével. Ez a tény befolyásolja a megfelelő felkészültségű szakoktatói gárda megteremtését, és így esetenként kedvezőtlenül hat a képzés színvonalára is. Az iskolák és a képzőhelyek a gyakorlati oktatóik pedagógiai továbbképzése iránti igényét is alátámasztja az a tény, hogy szinte nincs oktató, aki legalább alapfokú gyógypedagógiai ismeretekkel rendelkezne. A szakoktatók zöme tehát középfokú végzettséggel bír, és alig harmaduknak van pedagógiai képzettsége. Emellett azonban jelentős részük hosszú évek óta részt vesz a képzésben, így tapasztalatuk valószínűleg részben kompenzálja hiányos pedagógiai felkészültségüket. A képzőhelyek fele korszerűnek, másik fele pedig megfelelőnek tartja a műhelyeinek felszereltségét. Úgy találják, hogy a fogyatékossággal élő tanulók gyakorlati képzése során – nem csak a nyújtott képzési idő miatt – fokozottabb gép- és szerszámhasználattal kell számolni. A megkérdezettek a finanszírozási gondokat említik elsőként a műhelyek fejlesztésével kapcsolatban. Az új technológiák beszerzése különösen akkor jelent gondot, ha a pályázati önrész 5-10%-nál magasabb.
Képzési tartalom A képzést illetően nagyobb szóródást tapasztaltunk, a helyi sajátosságoknak megfelelően. Az elméleti oktatást a többség nem vállalja fel, megfelelő kapacitás és szakember hiányában. A gyakorlati oktatást végző szervezetek azonban fontosnak tartják megtalálni az összhangot az elméleti tananyag és a gyakorlati ismeretek elsajátítása között. Ennek érdekében napi kapcsolatban vannak az iskolákkal, és a szakelméleti tanárokkal. Ez a kapcsolattartás segítséget nyújt a nehezebben kezelhető gyerekekkel való bánásmód kialakításában is. A legtöbb képzőhely – már csak a jövőbeni létszám biztosítása érdekében is – előrelátóan igyekszik segítséget nyújtani az iskoláknak a pályaorientáció, szakmai előkészítő és alapozó tárgyak tanításához. Szinte minden helyszínen évről-évre felajánlják a műhelylátogatás lehetőségét, egy esetben pedig a gyakorlati oktatást végző szervezet ezt a feladatot teljesen vállalta. Néhány iskola a szerződött cégével közösen tart nyílt napot a szakmák bemutatásával az érdeklődő – pályaválasztás előtt álló – diákok és szüleik részére. A lemorzsolódás és a képzési idő hosszabbítása vélt kapcsolatáról is igyekeztünk tájékozódni. A képzést normál idő alatt folytató és az azt – általában egy tanévvel – meghosszabbító képzőhelyek mindegyike kb. 10%-os lemorzsolódásról számol be az első szakképző évfolyamon. Ez az adat az iskolai vélemények szerint részben a nem megfelelő pályaválasztásra, de még inkább az alapiskolai oktatás hiányosságaira (olvasási, írási, számolási gondok) vezethető vissza. A kiterjesztett
idővel működő
intézményekben éppen az utóbbi ok miatt látják ideálisnak, hogy a felzárkóztatásra mind az iskolának, mind a gyakorlati képző helynek lehetősége nyílik az első évben. Tapasztalataik szerint a kiterjesztett képzési idő az eredményesebb tanulás és a sikeres vizsga záloga e tanulók számára.
42
A helyi szakmai programok kidolgozása a legtöbb esetben a Nemzeti Szakképzési Intézet adaptált központi programjának felhasználásával történt. Az innovatív készséget bizonyítja, hogy amelyik szakképzésnél ez nem állt rendelkezésre, ott nem csak a gyakorlati oktatás programját, hanem egy azt segítő tankönyvet is kidolgoztak. Az elméleti és gyakorlati tananyagrészek heti ciklusos váltását tartják a legjobban bevált formának a műhelyekben. A nyári gyakorlatot a fogyatékos tanulók esetében mindenütt a többségi képzésben résztvevőkéhez hasonló módon szervezik meg. Tanulószerződések A képzés zömében tanulószerződés alapján folyik, de a differenciálást nem mindenütt vállalták, elsősorban a túlzott adminisztratív feladatok miatt. Egyik képzőhelyen minden diák egységes összegű pénzt kap, hiányzásaira vagy hozzáállására tekintet nélkül. Másutt legalább a felsőbb évfolyamokat igyekeznek magasabb díjjal honorálni. Van mintaszerű példa is, ahol a legjobban teljesítő diákok akár a minimálbér 30%-át is hazavihetik a hónap végén. A tanulószerződések aránya – ahol ezt megkötötték – mindenütt 90% feletti. Itt említették azt a szempontot is, miszerint e döntésüket abból a szomorú tapasztalatból kiindulva hozták, hogy „tanulóik többsége nehéz anyagi körülmények között él”. (A tanulószerződések ösztönző erejét sehol nem vitatják el. Egy helyütt az igazolatlan hiányzások visszaszorítását is várták bevezetésétől az első szakképző évfolyamon, ez a várakozásuk azonban nem teljesült maradéktalanul. A jelenléti ívek vizsgálatából kiderült, hogy a felsőbb évfolyamokon kevesebb mind az igazolt, mind az igazolatlan hiányzás.)
Szakmai kapcsolatok A szakmai kapcsolatok közül természetesen a legszorosabbnak minden esetben a szakiskolával való együttműködés nevezhető. Az iskolák részéről a tanév rendjéhez kötődő feladatokon (tanévindítás, hó végi értékelések, félévzárások, vizsgáztatás, nyári gyakorlat) túl számítani lehet a rendszeres ellenőrzésre. Ez kevésbé számonkérő jelleggel, mint inkább a sérült tanulók előrehaladását és esetleges problémáik kapcsán szükséges tanácsadás igényét felmérendő történik. Emellett néhány képzőhely jelezte, hogy az iskolákkal rendszeresen konzultálnak a munkaerő-piaci keresletről, és kb. 3 évente sort kerítenek az esetleges szakma-struktúra változtatására. A
Kereskedelmi
és
Iparkamarákkal
való
kapcsolatról
szólva
többen
említik,
hogy
a
tanulószerződéseken túl mindkét fél részéről számos lehetőség nyílhatna még. Egy, a felnőttképzéssel is foglalkozó oktató szervezet tervei közt szerepel az az elképzelés, mely szerint a speciális szakképzésben végzett, de jelenleg munkanélküli fiatalok részére második szakma elsajátításának lehetőségét kívánják felajánlani a Munkaügyi Központokkal együttműködve. Az érdekvédelmi szervezetekkel, civil kezdeményezésekkel nincs, vagy formálisnak mondható a képzőhelyek kapcsolata. (Ezen a területen nem jeleztek változtatási szándékot.)
43
Javaslatok, tervek A jövőre vonatkozó elképzelések közül mindenképpen fontos megemlíteni, hogy mindegyik képzőhely tervezi szakoktatói továbbképzését. Szinte valamennyien az oktatási tevékenységük más területein (új szakmák, létszám) is bővüléssel számolnak. Tanulóik szakmai felkészültségét közepes szintűnek tartják, és elhelyezkedési esélyeiket 30-60%-ra becsülik. Noha az álláskeresés segítését nem tartják feladatuknak, mégis mutatkozik segítő szándék a képzőhelyek egy részéről. Egy szervezetnél a munkaügyi központokkal való együttműködés lehetőségét ajánlották fel, többen pedig vállalnák, hogy volt tanulóikat szükség esetén ajánlják, bemutatják egy korrekt tájékoztatás keretében a munkaerőt igénylő gazdálkodó szervezeteknek. Úgy véljük, a nyílt munkaerő-piac viszonyait az iskoláknál jobban ismerő gyakorlati képzést szervezők e területen lépéselőnyben vannak. A speciális szakképző iskoláknak és a képzés fejlesztését kézben tartó intézményeknek, szakmai partnereknek a jövőben is szükségük lesz tapasztalataikra. A következő oldalakon egy képzőhellyel készült interjút adunk közre. Tapasztalataik, véleményük jól tükrözi a gyakorlati oktatásban részt vevő szervezetek, vállalkozások aktuális helyzetét.
3.2. INTERJÚ A SPECIÁL SZOLGÁLTATÓ RT. GYAKORLATI KÉPZŐHELLYEL Interjú ideje: 2003. június Interjú helye: Speciál Szolgáltató Rt. 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 64. tel.: 314-2834 Beszélgető partner: Szalai Sándor oktatási üzletágvezető, a gyakorlati képzés felelős vezetője Kérem, röviden mutassa be cégük oktatási tevékenységét! A Speciál Szolgáltató Rt. a nagymúltú Ganz-Mávag állami cég utódjaként jött létre 1992-ben. Tulajdonosi körében a gyakorlati képzésben részt vevő oktatók egy része is megtalálható. A részvénytársaság az iskolai rendszerű szakképzés gyakorlati oktatásán túl felnőttképzéssel is foglalkozik, emellett sikeres vállalkozási tevékenységgel biztosítja az oktatáshoz szükséges anyagi hátteret. Jelenleg mintegy 200 tanuló részére biztosítunk tanulószerződés alapján gyakorlati oktatást, ebből 142 fő speciális szakiskolai diák. A speciális képzés területén 9 év tapasztalatával rendelkezünk. 18 oktatónk többsége idősebb, a szakma fogásait jól ismerő, tanulókkal régóta foglalkozó mester. Minden tanulónkkal tanulószerződést kötünk, és a juttatásokat a tanulmányi előremenetelt, szorgalmat és az esetleges fegyelmi problémákat is figyelembe véve differenciáltan adjuk.
44
Bár nem tartozik a cég oktatási tevékenységéhez, végeztek-e felmérést az Önöknél sikerrel szakképesítő vizsgát szerzett diákjaik munkaerő-piaci elhelyezkedését illetően? Ilyen vizsgálatot még nem folytattunk, de végzett diákjaink egy része felkeres bennünket, és volt mesterének beszámol élete alakulásáról. Becslésünk szerint a diákok mintegy 30%-a marad meg tanult szakmájában. Ez az alacsony arány azonban nem szakmai felkészültségüket vagy alkalmasságukat minősíti. Például a lakatos vagy hegesztő szakmákban szinte korlátlan elhelyezkedési lehetőséget kínálnak itt a kerületben is. A májusi időszakban a toborzóirodák 20-30 főt is felvennének, azonban a szakképesítéssel már rendelkező volt tanulóink sem élnek a kínálkozó lehetőséggel. Miben látja a szakmától való elidegenedés okát? Tapasztalatunk szerint a képzés alatti lemorzsolódás és a pályaelhagyás oka elsősorban a nem megalapozott pályaválasztás. A 14 évesen idekerülő gyerekek jelentős részének nincs fogalma arról, hogy mit is jelent szakmunkásként dolgozni, teljesíteni. Az első képzési évben mindig nagy ráfordítást jelent a tanulók munkarendbe szoktatása (pl. pontos érkezés, munkakezdés), a munkahelyi írott és íratlan szabályok elsajátíttatása. Minden igyekezetünk ellenére sok esetben csak a valós munkahelyi körülmények közepette derül ki a fiatalok számára, hogy más elvárásokkal indultak az általuk választott pályán. Véleményünk szerint ebben jelentős felelősségük van a szülőknek. Ebben a tekintetben évről-évre romlik a tendencia. A szülők egyre inkább ráhagyják a döntést gyermekeikre, nem segítik őket a tájékozódásban, és általában véve is kevesebbet törődnek velük. Ezt jelzi az a tény is, hogy a szülői értekezleteken a részvétel már igen alacsony. Gyakran a gondviselőknek a harmada sem kíváncsi arra, mi történik gyermekével az iskolában, a gyakorlati képzőhelyen, és az sem ritka, hogy a hiányzások miatti felszólítások után sem keresnek meg minket. Itt kell megemlítenünk, hogy ebben az iskolatípusban a tanulók szokásosnál is nagyobb hányada küzd szociális és kulturális hátrányokkal. A mestereknek nem csak a szorosan vett szakmai anyagot, hanem a felnőtt életbe lépéshez szükséges alapvető ismereteket is el kell sajátíttatniuk a tanulók egy részével. Szomorú tapasztalatunk, hogy az állami gondoskodásra szoruló gyerekek egy része igen elhanyagolt e téren. Előfordul, hogy a nevelő csak rendőrségi ügyeknél jelentkezik, akkor is csak telefonon… így elképzelhetetlen az összehangolt pedagógiai munka. Szerencsére van minta értékű példánk is: a hallássérültek országos körzetű kollégiumával ideális a kapcsolatunk. A jeltolmácsoló tanár havontanegyedévente rendszeresen, illetve igény esetén azonnal személyesen is felkeresi a mestereket.
A pályaválasztásban, szakmai előkészítésben milyennek ítéli a speciális szakiskolák szerepét, munkáját? Önök, mint gyakorlati képzőhely, mekkora befolyással vannak az iskolák szakmai munkájára, tervezésére? A velünk kapcsolatban álló szakiskolákkal hagyományosan jó a kapcsolatunk. Úgy érezzük, a képzés során felvetődő problémák egy jellemző köre nem ebben az iskolatípusban, hanem az általános iskolai képzés időszakában keletkezik. A sikeres szakmai képzést nagyban hátráltatja az alacsony színvonalú felkészültség, a tanulók jelentős része komoly olvasási, írási, számolási gondokkal küzd. Hogyan várható el, hogy ilyen hátrányt az iskola két év alatt behozzon, és a szakmai ismereteknek megfejeljen? Bár köztudomású, mi is aláhúzzuk, hogy a két szakmai évfolyam még a kellő előkészítés esetén sem elég a megfelelő szintű képzéshez. Sajnálatos, hogy noha a speciális szakiskoláknak lehetőségük nyílik ezt az időt megnyújtani, ezzel a lehetőséggel nem mindegyik iskola él. Pedig tapasztalatunk szerint nem is a
45
speciális mód vagy más képzési forma a legégetőbb szükség a fogyatékos tanulók képzésében, hanem az elegendő képzési idő. Úgy véljük, ez mind az elméleti, mind a gyakorlati képzésre igaz. Modellértékűnek találjuk a csepeli szakiskolával kialakított együttműködésünket a szakelmélet oktatása terén.
Ennek az iskolának a szakmai elméleti tanárai itt kint, nálunk, a tanműhelyek mellett
oktatnak. Noha ennek járulékos költségei minket terhelnek, mégis látjuk, mekkora előnnyel jár az elmélet és gyakorlat összekapcsolása a szemléltetés és a konkrét fogalmi gondolkodás összefüggésében, e tanulók számára. Itt a szaktanárnak módja nyílik minden fogást, példát, következményt a gyakorlatban is bemutatni, modellezni a műhelyekben. Emellett ez ideális kapcsolatot jelent a szakmai elméleti tanár és a szakoktató között, hiszen ez lehetőséget nyújt a gyakorlati és elméleti ismeretek elsajátításának jó összehangolásához. Ez a szoros kapcsolat eredményesebb a tanulókkal való egyéni bánásmód kialakításában is. A szakma-oktatás struktúrájának alakításához talán több munkaerő-piaci információval bírunk – vállalkozási tevékenységeink folytán is –, mint az iskolák. Például így javasoltuk a közelmúltban, hogy a kerékpár-szerelő szakmát, mivel Budapesten már telített a piac, váltsák fel robogó-segédmotor-szerelői szakmával. Természetesen, helyzetünkből adódóan, bizonyos értelemben függő helyzetben vagyunk az iskoláktól, hiszen a felvételi eljárást ők folytatják le, és ők döntenek arról is, hogy mennyi tanulót küldenek a következő évtől…
Milyennek ítélik saját oktatóik szakmai felkészültségét e speciális feladatra? Általában véve is nehéz feladat felkészült szakoktatókat találni. Ezt a kérdést cégünknél kiemelten kezeljük. Sajnos ritka az a szakember, akinek kifogástalan szakmai munkája mellett elég affinitása van a tanításhoz, és ez különösen igaz a speciális szakiskolai diákok esetében. A jelenlegi bérek mellett nehéz válogatni, mi pedig ezt kívánatosnak tartjuk. Jelenlegi oktatóink szakmailag felkészültek, de szívesen küldenénk őket pedagógiai jellegű továbbképzésre, s ezt ők maguk is igényelnék. Korábban a Kamara szervezett egy 60 órás képzést. Ez nagyon jól sikerült, és kedvező visszhangja volt – szívesen vennénk a folytatást. Magunk részéről egy kb. évi 60-120 órás képzést tudnánk elképzelni, amelyhez cégünk munkaidőkedvezményt biztosítana a résztvevők számára. Kívánatosnak tartanánk a 3-5 évenkénti ráképzés, továbbképzés lehetőségét. Különösen örülnénk, ha oktatóink gyógypedagógiai alapismereteket is szereznének e képzések keretében. Jelenleg úgy érezzük, a szakmai továbbképzéseknek – sem a szervezés, sem az anyagi oldal biztosítása oldaláról – nincs gazdája! A szakmai képzéseket önerőből (mi is) képtelenek vagyunk akár megszervezni, akár finanszírozni: úgy véljük a Szakképzési Alap felhasználásának itt volna a létjogosultsága… Reménykedünk abban, hogy a Kamarák részéről elindult segítségnyújtás folytatódni fog. Ezirányú szakmai kapcsolatainkban az egyik gondunk, hogy a gyakorlati képzőhelyek problémafelvetésétől kezdve gyakran 2-3 év is eltelik az intézkedésig, törvényalkotásig. Ez viszonylag hosszú idő ilyen gyors piaci változások közepette. Üdvözölnénk, ha a kamarai érdekképviselet jobban működne, különös tekintettel a szakoktatókra (ma ez gyakorlatilag nincs). Mely problémájuk megoldását érzik a legsürgetőbbnek?
46
A finanszírozásét. Évről évre az oktatási költségek mintegy 15-25%-át vállalkozási tevékenységeinkből kell fedeznünk, úgy, hogy ne legyünk veszteségesek. Ez a képzésben nagyon kényes egyensúlyozást jelent. Ha a tanulók érdekeit tartjuk szem előtt, akkor abban egyetérthetünk: nem engedhető meg, hogy a mester gyorsan elvégezze a munkát, míg a gyerekek a sarokban ülnek egy padon, hogy „ne legyenek láb alatt”… Ha viszont arra gondolunk, hogy a normatíva negyedévente és csak utólag kerül kifizetésre, és ez sem fedezi minden kiadásunkat – nos akkor elgondolkodtató, hogyan várható el a gyakorlati képzőhelyektől, hogy ne működési gondjaikkal, hanem minőségi munkájuk javításával, tervezésével legyenek elfoglalva.
Milyen képzési feltételeket, körülményeket látna ideálisnak, különösen a sérült fiatalok majdani munkavállalásának sikeressége érdekében? Önök mivel tudnának mindehhez hozzájárulni? Állandó gyakorlatunk szerint végzős tanulóinkat először olyan cégekhez szoktuk kiajánlani, amelyekkel korábban valamilyen munka-, vagy szakmai kapcsolatba kerültünk, és ismerik gyerekeinket. Ezek a pályakezdések sikeresek. Sajnos nincs annyi kapcsolatunk, hogy minden végzős diáknak helyet tudnánk szerezni. Mégis úgy véljük, hogy nem a gyerekek szakmai felkészítésével, felkészültségével vagy érdekérvényesítő képességük sérülésével van a baj. Aki dolgozni akar, el tud helyezkedni, különösen Budapesten. Aki nem helyezkedik el sehol, az nem a képzési problémák miatt nem dolgozik, és ennek okait nem itt kell keresni… Ha rajtunk múlna, elsősorban a fiatalok szakképzésre való felkészítésén változtatnánk. A hozzánk kerülő tanulók nem motiváltak, nem érdekli őket a szakma, és a szüleikkel nem tudunk hatékony kapcsolatot kialakítani. Úgy érezzük, a gyerekeknek nem volt más választásuk, nem beszéltek velük a jövőjükről. Ezzel a kérdéskörrel bizonyára szorosan összefügg, hogy ma Magyarországon, ahol valamikor világhírű szakmai kultúra volt, a szakmunkás státusz már nem eléggé megbecsült társadalmilag és anyagilag. A fiatalok ezért nem akarnak a szakmájukban dolgozni. Csak remélni tudjuk, hogy ez a helyzet a jövőben kedvezően fog változni, és ez fiataljaink munkájára, életére is kedvező hatással lesz. Mindezek mellett cégünk valós segítségnyújtást is tervez e réteg számára. Majd 30 éves tapasztalattal rendelkezünk a felnőttoktatásban. 2003 őszétől – az egyik speciális szakiskolával együttműködve – felkeressük az elmúlt években végzett, de jelenleg munkanélküli fiatalokat. Számukra a munkaerő-piaci kereslethez igazított képzési lehetőséget ajánlunk, lehetőség szerint a munkaügyi központok támogatásával, hogy számukra az oktatás finanszírozása ne legyen akadálya egy sikeres átképzésnek. Úgy gondoljuk, hogy a viszonylag gyors piaci igények változásai közepette ez az oktatási forma sikeres lehet, és egy kurrens szakma kitanulásával a sérült fiatalok esélyei valóban növekednek majd a munkaerőpiacon. Kezdeti tapasztalatainkat örömmel osztanánk meg a Nemzeti Szakképzési Intézettel, illetve az érdeklődőkkel egyaránt, sőt szívesen részt vennénk egy olyan modellértékű rendszer kidolgozásában is, amely a rászorulók felkutatásától a munkába állításukig komplex segítséget nyújtana e hátrányos helyzetű fiatalok számára. Köszönjük a beszélgetést!
47
Soron következő fejezetünkben a szakképesítést szerzett diákok sorsát nyomon követve szeretnénk feltárni e fogyatékossággal élő réteg elhelyezkedési esélyeit. Kérdőíves felmérés keretében kérdeztük őket munkahely-keresési
szokásaikról,
a
munkába
állással
kapcsolatos
problémáikról,
esetleges
munkanélküliségük okairól.
4. A SPECIÁLIS SZAKISKOLÁT VÉGZETT TANULÓK MUNKAERŐPIAC-SZEMPONTÚ BEVÁLÁSVIZSGÁLATA A fogyatékosok életkörülményeivel, életmódjával, és ezen belül munkájával kevés tanulmány foglalkozott a 90-es évtizedben. Az 1990.évi népszámláláskor egy 20%-os reprezentatív felmérés is történt. Ennek adatai szerint az évtized elején 368 ezer fogyatékos ember élt Magyarországon, ez a népesség kb. 3,5%-a. (Más módszertani szempontok szerint végzett kutatások az ezredfordulóra 6%-os, vagy annál nagyobb arányt prognosztizáltak.) Ebből az értelmileg sérültek aránya 20-23%. A tanulmány szerint „a fogyatékosok munkavállalási esélyeit egyértelműen behatárolja a népesség egészénél alacsonyabb szintű iskolai végzettségük.”(KSH, 1995) A rendszerváltás után a piacgazdaság előtérbe helyezi a munkával megszerzett jövedelmet. S bár a gondoskodás különböző formái léteztek, mégiscsak leértékelődtek, kevéssé megbecsültté váltak mindazok, akik mások által biztosított jövedelemből voltak kénytelenek megélni. Ez a munkavégzés lehetőségétől gyakorlatilag elzárt fogyatékossággal élők társadalmi megítélését mind a mai napig befolyásolja. Ma – az e csoportra irányuló célzott empirikus adatfelvétel híján – még csak megbecsülni sem lehet, hogy milyen árat fizettek a fogyatékossággal élő emberek a piacgazdaságra áttérés során. A szociálpolitikai rendszer pluralizálódása gazdagította ugyan a szociális gondoskodás formáit, de számos új probléma keletkezett, s számos régi továbbra is megoldatlan maradt. Az 1990. évi népszámlálás adatai szerint a fogyatékossággal élők csoportjában a gazdaságilag aktívak aránya jelentősen eltér a társadalom egészétől, csupán 16,6%, a népesség 43,6%-ával szemben. Még rosszabb a helyzet az értelmileg sérültek körében, mivel itt csak 8,5% volt az aktív keresők aránya, viszont az eltartottak hányada majdnem elérte a 70%-ot. A fogyatékosság oka és a végzett munka jellege tanulságos összefüggést mutat: a veleszületett fogyatékosok – különösen az értelmi fogyatékosok – kvalifikálatlanabb munkát végeztek. Ennek feltehetően nem csupán a fogyatékosság súlyossága az oka. Meg kell állapítanunk, hogy nem csupán az egészségi állapot, hanem a nem megfelelően adaptált munkahelyek és munkaeszközök, és a társadalmi szemléletmód is közrejátszik abban, hogy miért is szorulnak ki ilyen mértékben a fogyatékossággal élők a munkaerőpiacról. Jól látszik tehát, hogy a fogyatékossággal élő emberek társadalmi megítélése nagymértékben függ „hasznosságuktól”, és ennek kulcseleme, hogy a munkaerőpiac szereplői-e egyáltalán, és ha igen, milyen minőségben. 4.1. ELHELYEZKEDÉSI ESÉLYEK
48
Alábbi fejezetünkben arra vállalkoztunk, hogy a speciális szakiskolákban végzett diákok munkába állásának folyamatát feltárjuk és elemezzük. A pályakezdők adatai révén arról szeretnénk képet nyerni, hogy a speciális szakiskolát végzett fiatalok nyílt munkaerő-piaci esélyei milyenek ma, 2003-ban, az Európai Unióhoz csatlakozó Magyarországon. A felméréssel arra kerestünk választ, hogy a speciális szakiskola, mint képző iskolatípus, mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Sikeres elvégzése esetén nőnek-e a fogyatékos fiatalok munkavállalási esélyei, és ezzel együtt javul-e életminőségük? Emellett a további fejlesztések tervezését segítendő, szerettük volna megtudni: milyen sajátos nehézségekkel kell megküzdeniük a sérült fiataloknak életük első munkahelyének megtalálásakor? Tudomásunk
szerint
kifejezetten
e
réteg
munkaerő-piaci
státuszáról
még
nem
készült
hozzávetőleges becslés sem. Éppen ezért – ha az ilyen módon nyert adatok jelentőségét nem is szabad túlbecsülni – a későbbiekben ezek jó támpontot jelenthetnek a további elemzés, kutatás számára.
A 30 speciális szakiskolába kiküldött tanulói kérdőíveket 11 intézmény juttatta vissza értékelhető formában. A sajnálatosan alacsony érdeklődés mellett a kitöltések minősége is hullámzó. A hitelesítés legfőbb akadálya mégis az, hogy a felmérés nem lehetett sem teljes körű, sem reprezentatívan válogatott a válaszadás önkéntessége miatt. Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy az adatok nagyságrendileg valós arányt tükröznek, még akkor is, ha gyanítható, hogy a munkahellyel rendelkezők válaszadási hajlandósága nagyobb volt sikertelenül próbálkozó társaikénál, és ez a foglalkoztatottság arányát kedvezőbb színben tüntetheti fel. A visszaérkezett 263 tanulói kérdőívből mintegy 175 értékelhető. A kérdőívek megválaszolása jellemzően háromféleképpen történt: az osztályfőnökök találkozóra hívták volt diákjaikat, telefonon kérdezték ki őket, vagy postán kiküldték a kérdőívet. A válaszolók végzettségüket tekintve kb. 20 szakma csoportjába lennének oszthatók. A kis számú válasz miatt a különböző szakmák munkaerő-piaci beválására nézve nem lenne hiteles a felmérés, ettől tehát el kell tekinteni. (A jövőben esetleg egy-egy kiemelt szakma, vagy szakterület célzott vizsgálata elképzelhető.) Ennek ellenére a válaszokból jól kitűnik, hogy a speciális szakiskolát végzett fiatalok milyen nehézségekkel néznek szembe felnőtt életük első jelentős szakaszában, a munkába álláskor. A részletes elemzésben, ahol lehet, idézünk is a legjellemzőbb válaszokból. A főbb adatok: 9. táblázat A speciális szakiskolát végzett fiatalok munkaerő-piaci helyzetének felmérése 2001/2002. tanév
Arány %
Végzős diákok száma a vizsgált 11 iskolában
374
100%
Ebből vizsgára bocsáttatott
323
86%
Sikerrel vizsgázott
306
95%
Szakképesítést szerzett, felmérésben részt vett
175
100%
Új szakmát tanul nappali tagozaton
46
26%
49
Sikeresen elhelyezkedett, ebből:
80
46%
Szakmájának megfelelő munkakörben dolgozik
42
24%
Más munkakörben dolgozik:
38
22%
Munkanélküli:
49
28%
Az egy iskolára jutó végzős tanulók száma átlagosan 42 fő. A tanulók 15-a nem jelentkezett a szakmai vizsgára. Vélhetően egy részük még egy évvel megtoldja a felkészülést,
vagy
fogyatékossága
miatt
megelégszik
a
megszerzett
speciális
szakiskolai
végbizonyítvánnyal. A szakmai vizsgára jelentkező tanulók 95%-a sikerrel megszerezte a szakképesítését. Ez nagyszerű eredmény, különösen annak fényében, hogy a szakmai vizsgakövetelmények esetükben azonosak ép társaikéval. Más iskolai felmérések tanúsága szerint a szakmai vizsgák jegyei átlagosan közepes eredményt mutatnak. Ezek alapján többségében sikeres pályára lépést, munkába állást prognosztizálhatnánk.
28%
26% új szakmát tanul 26% szakmájában dolgozik 24% más munkakörben dolgozik 22% munkanélküli 28%
22%
24%
2. ábra A speciális szakiskolát végzett fiatalok munkaerő-piaci helyzetének főbb arányai Továbbtanulás A továbbtanulási mutatókat (26%) szemlélve mégis látnunk kell, hogy – a többi alapfokú szakképző intézményhez hasonlóan – az itt végzett diákok negyede a továbbtanulást választja, mintegy megnyújtva a „védett” iskolás éveket, és egyben elodázva a felnőtté válás, önállósodás nehézségeit. (Az egymást követő végzős évfolyamokon (1999-2002), ez az arány egyre növekvő tendenciát mutat!) Itt szót kell ejtenünk arról, hogy míg a többségi szakképzőt végzett diákok nagy hányada felsőbb szintű iskolában folytatja tanulmányait, (jól tudva, hogy az érettségi egyre több munkahelyen alapkövetelménnyé válik, és a további képzésnek is záloga lehet), addig a speciális szakiskolát végzett diákok többsége még egy alacsonyabb szintű szakmát kíván elsajátítani. Ennek a munkaerő-piaci esélyek szempontjából akkor lenne értelme, ha az eredeti szakmát kiegészítendő (pl. dísznövénykertész végzettség mellé virágkötőit megszerezve), vagy a piacon keresettebb szakmát
50
tanulna az érintett fiatal. A felmérések azonban ezt nem igazolják vissza Az esetek többségében nincs összefüggés a már megszerzett és a megszerezni kívánt szakmák között. A továbbtanuló diákok több, mint fele iskolai rendszerű képzésben vesz részt, kb. egyharmaduk a munkaügyi
központok
valamelyik
képzését
veszi
igénybe,
és
néhányan
megpróbálkoznak
esti
gimnáziumban érettségit szerezni. Elhelyezkedési esélyek Természetesen a tanulásukban akadályozott fiatalok nagy részének az alacsonyabb szintű szakképesítés megszerzése is jelentős eredmény. Joggal gondolhatnánk, hogy a legalábbis elégséges szakmai ismeretek és gyakorlat birtokában a tanulók nagyobb része képzettségének megfelelő munkakörben dolgozik. E feltevéssel szemben látnunk kell, hogy a szakképzett fogyatékkal élő fiataloknak alig negyede (az összes munkát vállalónak fele) dolgozik képzettségének megfelelő munkakörben. Ez a tény a megszerzett képesítés munkaerőpiacon való értékesítésének hatékonyságát kérdőjelezi meg. Minden ötödik speciális szakiskolát végzett munkavállaló nem tanult szakmájának megfelelő munkakörben helyezkedett el, ami az ő esetükben túlnyomó részben betanított vagy segédmunkás munkakört jelent. A jelenség egyik oka a fogyatékossággal élők – ezen belül különösen az értelmi fogyatékossággal élők – gyenge érdekérvényesítő képessége. Ennek részbeni kompenzálásában nagy segítséget nyújthatna, ha a szakképzés ismeretanyagának egyik modulja a munkába állással kapcsolatos ismereteket, gyakorlati technikákat (pl. tréning formájában) közvetítene. (Ez a végzett tanulók részére kiküldött kérdőív 11. kérdésére adott válaszokból is visszaigazolódik; lásd alább.) Ugyanakkor a reméltnél nagyobb arányban, a felnőtté váló sérült fiatalok 46%-a sikeresen elhelyezkedett, és zömük legalább egy éve folyamatosan dolgozik. (Összehasonlításképpen: a szakmunkásképzőt, szakiskolát végzettek foglalkoztatottsági indexe 33% volt 1999-ben (1999.3.né.KSH). Különösen jó eredménynek tarthatjuk ezt a KSH 2002-ben, a megváltozott munkaképességűek között végzett kutatási eredményeinek tükrében: a tartós egészségi problémával és fogyatékossággal élők közül tíz érintettből mindössze egy dolgozik. A 28%-os munkanélküliségi mutató az országos átlagot messze meghaladja ugyan, de az iskolatípusból (alapfokú szakképzésből) kilépők munkanélküliségi arányát (38%, 1999.3.né.KSH) alulmúlja. Mindezek tükrében viszonylag magasnak mondható a speciális szakiskolát végzett fiatalok elhelyezkedési arányszáma e réteg foglalkoztatottságával összehasonlítva. Ez megerősíti azt a feltevést, hogy a fogyatékossággal élő fiatalok szakképzése az egyik legfontosabb esélyteremtő, esélyegyenlőséget elősegítő tényező helyzetük javításában.
4.2. A MUNKANÉLKÜLISÉG ÉS OKAI: AHOGYAN ŐK LÁTJÁK Az alábbiakban lássuk, hogyan ítélték meg maguk a végzett tanulók helyzetüket, sikereik és kudarcaik okát, legjellemzőbb problémáikat. (Az egyes pontok elemzésénél közöljük a kérdőív rövidített kérdéseit.)
51
1. „Hogyan próbáltál munkahelyet keresni?” Az első kérdésben a munkahely keresésének mikéntjére kérdeztünk rá. A válaszokból kiderül, hogy a végzős diákok negyede önállóan kutatta fel leendő munkahelyét, de számukra a családi segítség és az ismerősök köre jelenti (33%-ban) a legfőbb támogatást. Emellett sokan említették iskolájukat (16%). Csak nagyon kevesen éltek az amúgy szokásos álláskeresési technikákkal: mindössze 9%-uk járt munkaközvetítő irodában, és még ennél is kevesebben vettek kezükbe hirdetési újságot. A tanulók 6%-a pedig sehogy nem keresett munkát. Jogos az észrevétel, hogy a diákok nagy hányada nem tudja, hogyan is kell belefogni a leendő munkahely megtalálásába. Nem tudják, hogyan tájékozódhatnának a munkaerő-piac aktuális helyzetéről. Így azt sem tudják sokan reálisan felmérni, vajon mennyire keresett saját szakmájuk, és munkájuk mit érhet – utóbbit a jövedelmekkel kapcsolatos válaszok is alátámasztják (8. kérdés). Javasolt lenne a képzés utolsó évfolyamán gyakorlatias módon megismertetni a tanulókat az álláskeresés technikáival, kezdve a telefonos érdeklődéstől a benyújtandó életrajz megírásának mikéntjéig. Fogyatékosságukat is figyelembe véve ajánlott lenne mindezt tréning formájában elsajátíttatni.
2. „Mióta van/nincs munkád?” Örvendetes, hogy az állással rendelkezők majd’ háromnegyede már legalább egy éve folyamatosan (és többnyire ugyanazon a munkahelyen) dolgozik. Ez az adat összecseng azzal a tapasztalattal, hogy a fogyatékossággal élő munkavállalók, ha a beilleszkedés kezdeti nehézségei közepette „nem véreznek el”, akkor nagyon megbízhatóan azonos, kitartó teljesítményt fognak nyújtani, akár egy monoton munkát követelő munkakörben is. A későbbi kérdésekre adott válaszokból kiderül, hogy éppen az elhelyezkedés első, kritikus időszaka az, amelyben ha nem kapnak segítséget, akkor tartósan munkanélkülivé válhatnak (45%-uk egy éven túl). Ennek egyik oka a munkalehetőségek korlátozott száma, különösen a kis településeken, másrészt pedig, hogy a fiatalok egy része az első néhány sikertelen próbálkozást olyan kudarcként éli meg („rám nincs szükség”), hogy nem próbálkozik többet. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy a többnyire szegregált iskolákban mennyire készítik fel a gyerekeket a várható konfliktusokra, kudarcokra, és azok kezelésére…
3. „Ha nem dolgozol, most mit csinálsz?” Az állás nélküli fiatalok egyharmadát továbbra is családja tartja el. Másik jelentős részük a továbbtanulást választja, ez, mint fentebb említettük többnyire egy – a saját iskolájában választható – másik szakma elsajátítását jelenti. Csak kevesebb, mint 10% él a munkaügyi központok átképzési lehetőségeivel (a többi bizonyára nem is tud róla). Ugyanekkora azok aránya, akik munkanélküli járadékot igényeltek. (A fiatalok 16%-a rokkantsági járadék megállapítását kérte. Ez nyilván a sérülés fokával összefüggő mutató, nagyjából azonos a készségfejlesztő speciális szakiskolát végzett, értelmileg akadályozott (középsúlyos) tanulók arányával.)
52
4. „Ha nem sikerült munkát találnod, szerinted ennek mi az oka?” A munkanélküliség okaként a döntő többség azt a választ adta, hogy „nincs megfelelő munkahely a környéken”. Csak néhányan jelölték meg indokként hiányos szakmai felkészültségüket, vagy rossz szakmaválasztásukat. Mint ahogy várható volt, egy roma származású fiatal sem írta le, hogy származása miatt nem kapott munkát. A szóbeli visszajelzésekből azonban kitűnt, hogy nem egy esetben – különösen a szolgáltatás területén, pl. ABC eladó képzettséggel – a biztató telefonos bejelentkezés után a fiatalt a személyes találkozáskor helyhiányra hivatkozva elutasították… Ennek a problémakörnek a tárgyalása – még ha jelen kiadvány kereteit meghaladja is – figyelemre méltó, hiszen országos átlagban 42% a roma tanulók aránya az iskolatípusban (OM, 2003.).
5. „Ha van állásod, milyen munkakörben dolgozol?” A szakképzett fiatalok valamivel több, mint fele képesítésének megfelelő munkakörben dolgozik. Ez az arány hasonló az alapfokú szakmai oktatásból kikerülő, átlagos képességű munkavállalók esetében is, tehát vélhetően elsősorban munkaerő-piaci okokkal magyarázható. A válaszadók 56%-a betanított munkát végez (tehát részben a saját szakmájukban elhelyezkedettek is), képzettségüknél alacsonyabb státuszú munkakörben.
6. „Ha nem tanult szakmádban dolgozol, miért nem?” A válaszadók 60%-a nem talált munkát tanult szakmájában. Egyharmaduk kevesellte a képzettségének megfelelő munkakörben kínált fizetést. Néhányan a sok utazást nem vállalták, másokat csak megfelelő gyakorlattal vettek volna fel. A túlképzés magas aránya megerősíti bennünk azt a feltevést, hogy a speciális szakiskolák kevéssé érzékenyek a munkaerő-piac változásaira. Így szakmakínálatukat sok esetben nem a kereslet, hanem más helyi adottságok határozzák meg (pl.: milyen szakma oktatásának feltételeivel rendelkezik az iskola).
7. „Van-e munkaszerződésed?” A munkaszerződésekkel kapcsolatosan a felmérés készítői szerették volna megtudni, mekkora jogbiztonságban tudják magukat e csoport munkavállalói. A szerződés nélkül foglalkoztatottak köre 8%-os, a többi munkavállaló fele határozott időre nyert felvételt, míg másokat „véglegesen” vettek fel. A kérdőív nem kérdezhetett rá olyan részletekre, amelyekből kiderülne, hogy a foglalkoztatottak mekkora része van tisztában jogaival vagy a számukra előnytelen szerződési feltételekkel. 8. „Elégedett vagy-e fizetéseddel?” A munkabér mértékére vonatkozó kérdéssel ezért valódi kiszolgáltatottságukra igyekeztünk rálátni. Számszerűen: a legalacsonyabb fizetés 2003-ban 45 ezer forint körül mozgott (minimálbér ekkor: 50.000.Ft.), a legtöbbet keresők 100 ezer forintos bruttó fizetést mondhattak a magukénak. A keresetek átlaga 64
53
ezer forint/hó volt. (Összehasonlításképpen: a közalkalmazotti bértábla azonos végzettség esetén egy pályakezdőnek 56 ezer forintot biztosított ebben az időszakban.) Ez az adat tehát nem mutat rosszabb képet a nemzetgazdasági átlagnál, ugyanakkor utal az alapfokú szakmai végzettség méltatlanul kevéssé megbecsült voltára. Emellett a fogyatékossággal élő fiatalok irányíthatóságát jól ismerő szakembereket is meglepheti, hogy a jellemzően hatvanezer forint körüli jövedelemmel a megkérdezettek kétharmada elégedett. Ismerve e réteg átlagosnál is rosszabb szociális helyzetét, sőt esetenként kifejezett szegénységét, még inkább el kell gondolkodtasson, hogy a „béralkuban” megajánlott összeg elfogadása nem takar-e kényszerűséget. Utalva a már előbb említett gyenge érdekérvényesítő képességükre, jogos a kérdés, hogy a munkavállalók érdekeit képviselő szervezetek erőfeszítései mennyire hatékonyak e téren? Egyáltalán van-e, aki kifejezetten az enyhe értelmi fogyatékossággal élő emberek érdekvédelmével foglalkozik? Ezek az emberek ugyanis nem keresik a fogyatékkal élők érdekvédelmi fórumait, hiszen ők maguk éppen azon vannak, hogy végre tekintsék őket egyenrangúnak más (munka)társaikkal. (Erre utalnak a 11. kérdésnél a segítségnyújtás módjára vonatkozó válaszok is.) A megkérdezettek harmada azonban elégedetlen munkabérével: ők 80-100 ezer forint közötti fizetést tartanának méltányosnak. Ugyanakkor a jövőjükkel kapcsolatos válaszokból kiderül, hogy még az alacsonynak tartott fizetés sem elég indok egy esetleges állásváltoztatáshoz. Látnunk kell tehát, hogy e réteg esetében nem az anyagi megbecsülés a munkahelykeresés és -megtartás legfőbb szempontja.
9. „Ha többször váltottál munkahelyet, annak mi volt az oka?” Az állásváltoztatásokkal kapcsolatos okok között vezet a „rossz munkahelyi légkör” (42%). Csak ezt követi a munkahely megszűnése, mint ok (29%), valamint a túl magasnak érzett követelmények (17%). A válaszadók mindössze 6%-a keresett új munkát azért, mert addigi munkáját nem vélte elég testhezállónak. („Meguntam ezt a munkát.”) 10. „Mit gondolsz a jövődről?” A munkahellyel rendelkező válaszadók döntő többsége (79%) úgy gondolja, hogy jelenlegi munkahelyén fog dolgozni később is. Ez a kiugróan magas arány utal az fogyatékkal élő munkavállalók azon jellegzetes hozzáállására, melyből az állandóság, a biztonságos, változatlan körülmények utáni vágy fogalmazódik meg. Ezért ez az adat nem „elégedettségi” mutató, hanem jelzés arra nézve, hogy a sérült munkavállalók át is élik kiszolgáltatottságukat, és akár kevesebbel is beérik cserébe azért az elismerésért, ahogy szűkebb környezetük elfogadja és szereti őket. Az elégedettség, a beválás a munkaadói oldalról kifejezésre jut abban, hogy a speciális szakiskolát végzett dolgozók nagyobb hányadát első munkahelyén, huzamosabb idő (több mint 1 év) óta folyamatosan foglalkoztatják. Mondhatnánk, hogy ez a rendszer fenntartja önmagát, csak éppen belekerülni nehéz. Ha azonban egy sérült munkavállalót legalább néhány hónapig alkalmaznak, nagy az esélye annak, hogy egy tartós, és mindkét fél számára előnyös munkakapcsolat alakuljon ki. Megfontolandó, hogy a pályakezdő fiatalokat segítő munkaügyi támogatások
köre koncentráltabb, személyre szabottabb legyen e réteg
54
esetében, még akkor is, ha ez esetükben több törődéssel és nagyobb anyagi ráfordítással jár, hiszen a „megtérülés” mind gazdasági, mind társadalmi szempontból jelentősen nagyobb. 11. Miben tudnánk segíteni neked?” Az igényelt segítségnyújtás mikéntjére adott válaszokból is láthatjuk, hogy a munkába állás legkritikusabb szakasza a munkahely keresése és megtalálása. A fiatalok 65%-a igényli az álláskereséssel kapcsolatos (az ő esetükben is hatékony) tanácsadást, „vezetést”, egyharmaduk pedig szívesen venné a személyes segítséget a bemutatkozáskor és a feltételek megbeszélésekor. (Néhányan erre a volt osztályfőnöküket találnák legalkalmasabbnak.) A végzett fiatalok több mint 90%–a (!) igényelné, hogy valamilyen módon segítsék őt a munkahelykeresésben. Ez rendkívül magas arány: e területen mindenképpen van tennivaló. Ahogy a speciális szakiskola eredményességét felmérő fejezetben utaltunk rá, kívánatos, hogy a mainál nagyobb hangsúlyt kapjon a speciális szakiskolák szakmai programjaiban a munkába állást segítő – a speciális központi programokba már beépített – modulok oktatása. Hadd utaljunk itt néhány témakörre is: álláskeresési technikák (pl.: hol és hogyan lehet hozzájutni a meghirdetett állásokkal kapcsolatos információkhoz; miként kell bemutatkozni, hogyan kell megfogalmazni egy szakmai önéletrajzot; melyek egy munkaszerződés legsarkalatosabb pontjai), munkavállalási tréning (pl.: konfliktuskezelés alapfokon), vállalkozásra való felkészítés (pl.: érdekvédelmi lehetőségek stb.) – hogy csak a legfontosabbakat említsük. Noha a munkaügyi központok Foglalkoztatási Információs Tanácsadói (FIT) vagy a Rehabilitációs Információs Centrumai (RIC) felkészültek erre a feladatra, szolgáltatásaikat az érintett fiatalok azért nem veszik igénybe, mert nem is tudnak erről a lehetőségről…
Jelenleg az OFA támogatásával folyik az értelmileg akadályozott munkavállalók számára a Salva Vita Alapítvány által kidolgozott „Támogatott foglalkoztatás” modelljének bevezetése és elterjesztése. Ez a program elsősorban az értelmileg sérült munkavállalók nyílt munkaerő-piaci elhelyezésének megsegítésére született. Nagyon hasznos volna, ha a sokévi tapasztalat alapján kiforrott módszertan a tanulásban akadályozott emberek számára is adaptálásra kerülne. Bizonyára a speciális szakiskolák részéről ugyanúgy lenne fogadókészség e munkában való részvételre, amint ahogyan az említett modell most megvalósuló bevezetésére sikerrel pályázott négy készségfejlesztő speciális szakiskola az ország különböző régióiból. 12. „Ha van fontos gondolatod, véleményed, írd le!” Utolsóként kértük, hogy az érintettek írják meg véleményüket, sajátos problémájukat. Íme néhány idézet a teljesség igénye nélkül: „Nehéz érvényesülni”; „Több szakmát tanulok, így könnyebben elhelyezkedhetek”; „Ha az iskolám többet követelne a jobb képességű tanulóktól, akkor nőne a továbbtanulás esélye számukra”; „Rokkantként 4 órában dolgoznék, de így nincs lehetőségem az útiköltség-térítésre (10 ezer Ft/hó)” Végül egy iskolai vélemény: „Mi a végzett diákok személyes megkeresését tartanánk jónak, de nincs státuszunk utógondozásra. Örülünk a kezdeményezésnek, még a csekély mértékű visszajelzés is tanulságul szolgálhat és feladatot ad számunkra. Szeretnénk, ha a felmérésnek lenne >következménye<…”
55
Magunk is úgy gondoljuk, hasznos lenne a felmérést a következő években néhány együttműködő iskola segítségével folytatni. Amennyiben mód nyílik rá, a kiválasztott intézmények összes végzős diákja révén reprezentatívabbá válna a felmérés, valamint a szakmai fejlesztések támpontjául szolgálnának a jelenségeket folyamatukban bemutató visszacsatolások. Emellett javasoljuk az adatok összevetését a 2001. évi népszámlálás közeljövőben megjelenő, fogyatékossággal élőkre vonatkozó részletes feldolgozásával (KSH), valamint az OKI által az idei év őszére megjelentetni tervezett „Jelentés a magyar közoktatásról 2003.” c. kiadvány friss adataival.
5. MUNKAERŐ-PIACI VISSZAJELZÉSEK Amint a fogyatékossággal élő fiatalok elhelyezkedési esélyeit taglaló fejezetünkben rámutattunk, szakképzésük az egyik legfontosabb kitörési pontot jelenti helyzetük javításában. Számtalan adat bizonyítja az ép képességű munkavállalók körében is, hogy az iskolázottsági szint emelkedésével együtt erősödik a munkaerő-piaci státusz is. Feltételezzük, hogy ez a fogyatékossággal élő fiatalok esetében is így van. Ez a feltételezés annak ellenére is igaz, hogy az általános vélekedés és tapasztalat szerint az értelmi fogyatékossággal élő munkavállalók nem képesek olyan összetett, és önállóságot igénylő munkát végezni, mint amelyre képesítésük jogosítaná őket. Sérült képességeik ellenére jól megállják helyüket jó néhány olyan szakmában, ahol a szakmai fogások mellett jelentős részben fizikai jellegű illetve betanított szintű munkafolyamat jellemzi a munkakört (pl. építőipar). Mindezek ellenére az iskola világából a munka világába való átmenet több nehézséget okoz ennek a csoportnak, mint ép társaiknak. Ennek oka elsősorban sérült képességeikben keresendő. Önálló életre nevelésük az átlagnál sokkal több erőfeszítést követel mind szüleiktől, mind tanáraiktól. A kommunikációs képességeik zavara (pl. verbális kifejezőkészségük alacsony szintje) erős hátrányt jelent érdekeik érvényesítésében akár a telefonos munkakereséskor, akár a munkaszerződés megkötésekor. De utalhatnánk az emocionális és szociális képességek zavarára is: pl. a szereptartás nehézségei vagy a kapcsolatok kiépítéséhez szükséges képességek sérülése jellemző okai munkahelyük korai elvesztésének. Fejezetünkben a munkaadók oldaláról igyekeztünk feltárni, milyen a hozzáállásuk, fogadókészségük a fogyatékossággal élő munkavállalók esetében. Noha leginkább a nyílt munkaerő-piac szereplőinek véleményére lettünk volna kíváncsiak, csak rendkívül kevés információt volt módunkban összegyűjteni. Mivel a megkeresettek közül a Főkert Rt. gyakorlatát bizonyos értelemben modell-értékűnek látjuk, így a velük készült interjút is közöljük. A fejezet további részeiben a – többnyire súlyosabban sérült munkavállalók részére létrehozott – célszervezetek és szociális foglalkoztatók munkáját igyekszünk ízelítőül bemutatni, a feldolgozott kérdőívek alapján.
5.1. CÉGEK, VÁLLALATOK HIÁNYZÓ TAPASZTALATAI
56
Mind a súlyosabban, de még inkább a kevésbé sérült fiatalok számára a társadalmi beilleszkedés szempontjából az igazi megoldást a nyílt munkaerőpiaci elhelyezkedés jelentené. Az 1987-ben érvénybe lépett ún. kvótarendszer előírja, hogy minden 20 főnél nagyobb létszámot foglalkoztató munkáltatónak a statisztikai létszám 5%-áig megváltozott munkaképességű dolgozót kell foglalkoztatnia. A foglalkoztatási kötelezettséget nem teljesítőknek a hiányzó létszám után rehabilitációs hozzájárulást kell fizetniük (1991.évi IV.tv.41-42§). Ennek mértéke jelenleg a nemzetgazdasági éves bruttó átlagkereset 3%-a, érthető tehát, ha a munkáltatók legnagyobb része a néhány ezer forintos pénzbeni „megváltást” választja az alkalmazás helyett. A gyakorlati megvalósítás elősegítése érdekében a magyar kormány 2000-ben olyan határozatot hozott (1040/2000.V.31.), amely szellemében összecseng az Európai Unió 1997-es luxemburgi csúcsértekezletén elfogadott Európai Foglalkoztatási Stratégia főbb törekvéseivel. E stratégiának két fő célja van: a foglalkoztatás bővítése és a munkanélküliség visszaszorítása. Ez az Unió Tanácsa által évente elfogadott foglalkoztatási irányvonalak segítségével valósul meg, amelyek négy célkitűzés („pillér”) figyelembevételével határozzák meg a teljesítendő feladatokat: A foglalkoztathatóság javítása. A vállalkozói szellem megerősítése. A vállalkozások és dolgozóik alkalmazkodóképességének fejlesztése. Az esélyegyenlőség politikájának megerősítése. Az I. pillér 9. irányvonala fogalmazza meg azokat a célkitűzéseket, amelyek a támogatott foglalkoztatás témakörében a fogyatékossággal élő embereknek a munka világába történő bekapcsolásával foglalkoznak. 2000-ben az Országgyűlés az Országos Fogyatékosügyi Programról intézkedő határozatában megjelölte azokat az intézkedéseket és feladatokat, amelyek célzottan ezen csoport foglalkoztatásának elősegítésére irányulnak. Eszerint: Elő kell készíteni a fogyatékos személyek speciális foglalkoztatási feltételeinek megteremtését; Ki kell dolgozni az integrált foglalkoztatást támogató programokat; Meg kell kezdeni a rehabilitációs foglalkoztatás támogatási rendszerének felülvizsgálatát, a munkaadói támogatási rendszer átdolgozását; Koncepciót kell kidolgozni a védett foglalkoztatás újraszabályozásának lehetséges irányaira. A munkáltatók tapasztalata és a tanulói visszajelzések szerint a fenti tervek gyakorlati megvalósítása még a kezdeteknél tart. Ma a fogyatékossággal élők foglalkoztatásának közismert és elfogadott színhelyei az államilag dotált célszervezetek. Sem a munkaadók, sem a fogyatékossággal élők többsége nem látja kulcskérdésnek e réteg foglalkoztatottságának növelését. Ráadásul a kitűzött célokkal ellentétes irányba hat a különböző jogcímen folyósított nyugdíjak, szociális támogatások ma érvényben lévő rendszere. Ma még nagyon kevés cég tekinti kötelezettségén túl felelősségének is a megváltozott munkaképességűek integrált foglalkoztatását. Noha a magánszektortól a közalkalmazottakat foglalkoztató állami szervezetekig találunk jó példákat, az érintettek köre igen csekély. Azt gondoljuk, hogy e társadalmi szerepvállalás nagyobb nyilvánosságot érdemelne, nem csak az elismerés, hanem az ösztönzés miatt is.
57
Magunk is támogatnánk, hogy a foglalkoztatásért felelős szervezetek olyan nyilvános adatbázist hozzanak létre, amely a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásában élen járó cégek, vállalatok, munkaadók listáját és elérhetőségét tartalmazná. Egy későbbi felmérés alkalmával szívesen összegeznénk a munkaadói oldal tapasztalatait és javaslatait a fogyatékossággal élők foglalkoztatása területéről. Mintegy első próbálkozásként hadd adjuk közre egy nagy hagyományokkal bíró patinás fővárosi céggel készült interjúnkat.
5.2. INTERJÚ A FŐKERT RT-VEL Interjú ideje: 2003. július Interjú helye: Fővárosi Kertészeti Részvénytársaság 1073 Budapest, Dob u. 90. tel.:342-4349 Beszélgető partner: Szita Károlyné személyzeti és oktatási előadó
Kérem, röviden mutassa be cégük tevékenységét! A Fővárosi Kertészeti Részvénytársaság nagy múltra visszatekintő, nagy hagyományokkal rendelkező társaság, 1867-ben alapította a város akkori vezetése. Budapest idegenforgalmi, történelmi valamint városesztétikai szempontból kiemelt közparkjainak és fasorainak fenntartását és fejlesztését teljes körűen a FŐKERT látja el. Többek közt társaságunk gondozza a Margitszigetet, a Városligetet, Népligetet, Gellérthegyet, Városmajort, a kormányzati negyed és a belváros parkjait. A Fővárosi Önkormányzat megbízásából gondozott zöldterület 547,3 ha és mintegy 33.000 db fasori fa. Jelenleg 363 munkatársat foglalkoztat cégünk, ebből 29 fő megváltozott munkaképességű fiatal dolgozó. Cégünknél több évtizedes gyakorlat sérült képességű dolgozókat foglalkoztatni.
Bizonyára sok tapasztalattal bírnak az integráció területén… mi a titka a sérült dolgozók sikeres beilleszkedésének? Sérült dolgozóinkat három munkahelyen helyezzük el: a margitszigeti, a városligeti és a gellérthegyi egységünknél. Ezek a munkahelyek bizonyos értelemben „zártak”, állandóságot és jól kiismerhető rendet biztosítanak az itt dolgozóknak. Míg a kerületekben a parkok, zöldfelületek gondozása állandó mozgást, mobilitást, alkalmazkodást kíván a mindig változó körülményekhez, addig a fenti munkahelyek több előnyt is nyújtanak. Az állandóság olyan biztonságérzetet nyújt számukra, amelyben kiteljesedhetnek: több önálló munkát, feladatkört kaphatnak, és eközben sikeresebbnek érezhetik magukat, szívesen dolgoznak. Nem utolsó szempont, hogy a balesetvédelmi kockázat is kiszámíthatóbb így. Sajnos egy másik érv is e megoldás mellett szól: a járókelők gúnyolódásának, megalázó piszkálódásának így nincsenek kitéve… A hozzánk jelentkező dolgozók nagy tapasztalattal bíró csoportvezető irányításával egy-egy régi szakmunkásunk mellé kerülnek. A sikeres beilleszkedésnek a jó kapcsolat kialakítása az egyik záloga. Ez kb. ½-1 éves időszak, amely sokkal több odafigyelést igényel kezdetben, mint más dolgozók esetében. Ugyanakkor elmondhatom, hogy ezek a munkatársaink sokkal „simulékonyabbak", ragaszkodóbbak, és ha
58
megtalálták a helyüket, szinte teljes értékű munkaerőt jelentenek, sőt, ők cégünk legstabilabb alkalmazottai. Az állandóság oly fontos számukra, hogy amennyiben lehetséges, e dolgozók szabadságolását összehangoljuk csoportvezetőikével. A másik munkaszervezési szempont, hogy e dolgozóink viszonylag kis létszámú csapatban dolgozzanak, 45 munkatárs mellett. Egy-két sérült dolgozónál többet sosem osztunk egy csoportba. Itt kell elmondanom, hogy csoportvezető kollegáink külön anyagi ösztönzés nélkül vállalják ezt a nehéz feladatot. A fiatalok iránti törődés és a szakma szeretete hajtja őket, sokan emellett szakoktatói feladatokat is ellátnak – immár majd’ 15 éve változatlan felállásban. Munkájuk eredményeképpen a hozzánk jelentkező dolgozók – a pályakezdőket és a hozzánk irányított munkanélkülieket is beleértve – 95%-a sikeresen beilleszkedik. Ezt nagyon jó eredménynek tartjuk. Persze nem hallgatjuk el, hogy néhány esetben a sérülés jellege miatt a csoportvezető tanácsára a felvételtől eltekintünk. (Ez általában nem megfelelő munkahelyi magatartást jelent, összeférhetetlenséget, vagy más dolgozók veszélyeztetését.)
Foglalkoztatnak-e speciális szakiskolát végzett dolgozókat, s ha igen, mik a tapasztalataik? Jelenleg 11 speciális szakiskolát végzett fiatal dolgozik cégünknél. Mint mindenki, ők is átesnek egy felvételi beszélgetésen, s ekkor kérdezzük ki őket tanulmányaikról, végzettségükről. Többségük személyes kapcsolatok révén került hozzánk, ami egyszerűen annyit tesz, hogy a már itt dolgozó sérült munkatárs hívja egykori iskolatársát, ismerősét. Néhányan a Fővárosi Munkaügyi Központ közvetítésével kerültek az Rt-hez, ezekben az esetekben a mi részünkről aktív a közreműködés, hiszen a minden negyedévben megrendezésre kerülő rehabilitációs napokon személyesen is, összekötőként rendszeresen jelen vagyunk. (Jellemzően az „utcáról nem sétálnak be” ilyen gondokkal, adottságokkal küzdő munkavállalók.) Az elmúlt években pedig olyan fiatalokat vettünk fel e csoportból, akik diákjaink voltak, és a gyakorlati képzés során már megismertük őket minden adottságukkal együtt. Ezeket a pályakezdő volt diákokat akkor is felvesszük, ha épp létszámstop van a cégnél – ha úgy tetszik, ez pozitív megkülönböztetés a sérült dolgozók javára. E munkavállalók felkészültsége – adottságaikat is figyelembe véve – az adott munkakör betöltéséhez megfelelő. Nagy többségük olyan munkát kap, amely betanított szintű ismereteket és nem túl nagy önállóságot követel pl. öntözés, gyomlálás, gereblyézés. Ebből a szempontból azt mondhatnánk, hogy szakképesítésük hasznos, de nem elengedhetetlen feltétele foglalkoztatásuknak. Ugyanakkor a fiatalok szempontjából nagyon is szükségesnek tűnik: ők mérhetetlenül büszkék arra, hogy munkatársaikkal azonos végzettségűek, és sok olyan elméleti tudással is bírnak (pl. növényismeret), amely munkájukhoz kapcsolódik. Ez a sikerélmény nagyban motiválja őket az „igazi szakemberhez méltó”, lelkiismeretes munkavégzésben.
Mint gyakorlati oktatást is felvállaló cég, hogyan látják a fogyatékosok szakképzésének jelenlegi helyzetét? Mint említettem, a nálunk végzett diákok a felvételi elbíráláskor előnyt élveznek. Ezt a megoldást azért is részesítjük előnyben, mivel a pályakezdők esetében – a normál szakiskolát végzettek körében is – mind gyakrabban találkozunk azzal a problémával, hogy a frissen szerzett bizonyítvánnyal jelentkező fiatalok itt szembesülnek azzal, hogy valójában milyen szakmát választottak, és ez milyen munkakört, körülményeket
59
jelent a gyakorlatban… Ez sok csalódás forrása a felnőtt életbe lépő fiatalok számára. Úgy érezzük, ez egyre fokozódó tendencia. Nagyon örülnénk, ha a pályaorientáció alaposabb, gyakorlatorientáltabb lenne. Ilyen szempontból pl. az érettségi után szakmát tanuló kertész diákok felkészültsége, hozzáállása, motivációja (és eredményeik) sokkal-sokkal jobbak, mint a szülői döntést „elszenvedő” tizenéves szakiskolai társaiké, akik gyakran pályaelhagyók lesznek, mielőtt pályakezdők lehetnének… Emellett idén már kézzelfoghatóan is tapasztaljuk a szakmai alapozó tantárgyak hasznosságát azoknál az iskoláknál, ahol ezt a lehetőséget komolyan is veszik. Az innen érkező diákok felkészültebbek, és már rendelkeznek a legalapvetőbb szakmai ismeretekkel, ami nagy előny a gyakorlati oktatás során. Ezeknek a fiataloknak az esetében mind az iskolai időszak alatt, mind a munkahelyen a lemorzsolódás sokkal kisebb mértékű. A gyakorlati képzésben szakoktatóink sokéves tapasztalattal bírnak. Többségük felsőfokú végzettséggel rendelkezik – a minimum a mester-szakmunkás szintű vizsga –, mégsem ezt tarjuk döntőnek. A kezdő munkatársak a legtöbbet a „rutinos, szakmunkás öreg rókáktól” tanulják a gyakorlat során. Sajnos egyre inkább azt tapasztaljuk – speciális szakiskolák részéről is –, hogy a gyakorlati képzést igyekeznek az iskolai tankertekben, üvegházakban lebonyolítani, annak ellenére, hogy mi is rendelkezünk minden, a képzéshez nélkülözhetetlen eszközzel, sőt körülményeink, gépparkunk stb. kifejezetten korszerűek. Az ilyen iskolákból érkező gyerekek vajmi keveset tudnak a valóságos munkahelyi életről. Úgy érezzük, már az is megoldást jelentene – tiszteletben tartva a szakiskolák más szempontjait is –, hogy a diákok legalább a képzés utolsó (fél)évében külső gyakorlóhelyre kerülnének. Oktatóink egyébként gyakran teszik szóvá, hogy az elmélet-gyakorlat arányának módosítását az utóbbi javára hasznosabbnak látnák sok más kezdeményezést megelőzve. Mondják ezt annak ellenére, hogy a nálunk tanuló diákok elméleti tudásának szintje évről évre csökken – az oktatók mégsem a diákokat hibáztatják elsősorban. A szakmunkás státusz presztízse kb. 1985 óta folyamatosan csökken, „a szakma becsülete elveszett”, és így érthető, ha a gyerekek kevéssé motiváltak a tanulásban. Ez anyagilag is igaz: a pályakezdő szakmunkásokat minimálbérrel tudjuk csak felvenni, és az átlagos kereset ebben a munkakörben a nagy gyakorlattal bírók esetében is csak kb. évi bruttó 800.000- 1.200.000 forint. Az első szakképzettség megszerzésén túl azonban cégünk is érdekelt abban, hogy dolgozóink szakmai tudása, ismereteik folyamatosan bővüljenek. Jól ki tudjuk használni a kötelező szakképzési hozzájárulás cégen belüli továbbképzésre fordítható lehetőségét. 1995 óta egy debreceni oktatási cég együttműködésével folyamatosan szervezünk OKJ rendszerű képzéseket. Így pl. speciális szakiskolát végzett dolgozónk is szerzett itt helyben kisgépkezelői, gépkezelői végzettséget, és ma már ennek megfelelő munkakörben (mint kertészeti gépkezelő) dolgozik. Előny, hogy a különböző pályázatokon beszerzett legkorszerűbb gépek is rendelkezésre állnak – és nem csak a tanfolyamok szűkre szabott óraszámában. A képzés általában négy hét elméleti oktatással kezdődik, ehhez központi telephelyünkön tudunk helyet biztosítani, ezt követi a gyakorlati képzés, majd a vizsga. Mindemellett támogatunk minden továbbtanulási szándékot, pl. szakirányú érettségi megszerzését is. A képzési tervezés mellett a nálunk dolgozók jól kiszámítható előmeneteli rendszerrel tervezhetik jövőjüket – úgy gondoljuk ez is hozzájárul közös sikereinkhez. Köszönjük a beszélgetést!
60
5.3. CÉLSZERVEZETEK, SZOCIÁLIS FOGLALKOZTATÓK Noha a rehabilitáció terén Magyarország az első lépéseket már a XIX.sz. végén megtette, az első tudatos gondoskodás a hadirokkantak ellátása kapcsán került kidolgozásra. A világháborút követő változások során a vakokról való gondoskodás deklaráltan állami feladattá vált. Így jött létre 1949-ben az első célvállalat, amelyet 1952-ben követett a Kézműipari Feldolgozó és Javító Vállalat létrehozása az idősek és csökkent munkaképességű emberek számára is. 1979-re ezek a célvállalatok mintegy 6000 főt foglalkoztattak. 1999-ben a statisztikai adatok tanúsága szerint mintegy 58 célszervezetben kb. 20 ezer megváltozott munkaképességű dolgozót foglalkoztattak, állami támogatás igénybevétele mellett. A célszervezetek kiépítésével párhuzamosan hozták létre a szociális foglalkoztatók rendszerét, a súlyosabb fokban sérültek részére. Sajnos a rendszerváltást követően az intézmények száma több mint 40%-kal csökkent. A fent említett szervezeti formák a védett munkahely kategóriájába sorolhatók. A fogalom nemzetközileg elfogadott meghatározása szerint olyan munkára orientált rehabilitációs szolgáltatás, amelyben a dolgozó környezetét állandóan ellenőrzik, egyéni rehabilitációs célokat tűznek ki azzal a szándékkal, hogy a fogyatékos embert segítsék a normális élet és a produktív státusz megalapozásában. Az a cél, hogy a védett szervezetek megváltozott munkaképességű dolgozóikat egyéni rehabilitációs stratégiával a nyílt munkaerőpiacra, a „normál” életbe visszasegítsék, elsősorban anyagi ellenérdekeltségük miatt, ma nem valósul meg Magyarországon. Az anyagi ok kettős: a nagyobb számú sérült foglalkoztatása után nagyobb mértékű állami támogatás jár, valamint, hogy a már sikerrel betanított dolgozóktól – akik valódi hasznot képesek termelni –, nem szívesen válik meg a cég. Így a valódi, nyílt munkaerőpiaci integráció nem képzelhető el, hiszen a sérült munkavállalók sérült társaik között, mesterségesen segített körülmények között dolgoznak. Ennek ellenére a célszervezetek többsége felismeri ezt az igényt, és a rehabilitáció első lépéseiként igyekszik arra alkalmas dolgozóit a versenyképes termelési szektorában elhelyezni. Ugyanakkor – a folyamatos társadalmi igénynek is engedve, melyet az állandó túljelentkezés is mutat – a célszervezetek fejlesztéseik során létszámbővítést terveznek. A készségfejlesztő speciális szakiskolát végzett (értelmileg akadályozott) tanulók sorsát képesítésük hiánya és valódi munkaerejük értéke megpecsételi, hiszen esetükben az Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthona, a Szociális Foglalkoztatók, vagy a kis számú célszervezet egyike jöhet csak szóba megoldásként.
Célszervezetek A célszervezetekhez kiküldött kérdőívekben a speciális szakiskolákkal való kapcsolatról is tájékozódni szerettünk volna a fő tevékenységi területek bemutatása mellett. A felvételi szempontok célszervezetenként nagyon hasonlóak, bár a rangsorolás cégenként más és más. A leggyakoribb négy szempont: 1. sérülés foka (min. 40% legyen), 2. piaci igény, 3. szociális helyzet,
61
4. szakképzettség. Az átlagos várakozási idő 1hónap-1/2 év között szóródik, nagyban függ a piac igényétől és a munka jellegétől. A különböző munkakörök széles választékára tekintettel a szakképzettség kevéssé fontos szempont. Az egy cégen belüli, viszonylag sokféle tevékenységi körnek köszönhetően a sérülésnek, képességeknek megfelelő munkakört tudnak találni a megváltozott munkaképességű munkavállalók részére. Kapcsolataik a speciális szakiskolákkal esetlegesek. Van olyan szervezet, ahol a majd 900 fős dolgozói létszámból 67 fő speciális szakiskolát végzett, másutt egyáltalán nem alkalmaznak ilyen munkavállalókat. Ahol élő a kapcsolat, ott igyekeznek a cég vállalkozási tevékenységéről folyamatosan tájékoztatni a iskolát, hogy a képzési kínálatba az ott szükséges szakma is bekerülhessen. A fő tevékenységi területek régiónként nagyon eltérőek lehetnek, a keresletnek megfelelően. Jellemzően minden helyen van a legegyszerűbb munkafolyamatok mellett szakképzettséget, vagy legalábbis szakmai tudást és gyakorlatot igénylő munkakör. Ez valószínűleg a cégek rentabilitásával összefüggő jelenség. A tevékenység során a megkérdezettek ugyan deklaráltan törekszenek az arra alkalmasak nyílt munkaerő-piacra való visszavezetésére, azonban a konkrét adatok a legtöbb kérdőívből hiányoztak, másutt pedig nagyon alacsony szintet mutattak (Egy helyütt például a külső munkakapcsolatok révén évente 5-6 főt (0.7%!) tudnak visszahelyezni a nyílt munkaerő-piacra.) Ez igazolja az integrációval kapcsolatosan megfogalmazott kritikákat. A munkájukat segítő szervezetekkel mindenütt jónak mondható kapcsolatokat ápolnak. Örvendetes, hogy az esetek többségében ez az érdekvédelmi szervezetekkel való jó együttműködést is jelenti. Terveik közt leginkább a foglalkoztatási tevékenység további bővítése szerepel. Néhány jelentősebb cég készséges lenne a munkaerő-piaci integrációval kapcsolatos mentori hálózat kialakításának munkájában való részvételre.
Szociális foglalkoztatók Felmérésünk során kb. 10 véletlenszerűen kiválasztott szociális foglalkoztatót kérdeztünk meg írásban tapasztalataikról, gyakorlatukról. A négy visszaérkezett válasz adatai hiányosak voltak a vizsgált csoportra nézve, így tevékenységükről csak érintőlegesen szólhatunk. A megkérdezett szociális foglalkoztatók elsősorban olyan munkavállalók számára nyújtanak szolgáltatást, akik a munkavégzésük során szereztek egészségkárosodást, és korábbi munkahelyükön már nem alkalmazhatók. A felvételi szempontok közül a négy legfontosabb, amelynek alapján a jelentkezők közül válogatnak: 1. termelékenység, munkavégzésre alkalmasság, 2. sérülés foka (min. 40% legyen), 3. helyi lakos (fenntartó az önkormányzat!), 4. szociális helyzet. Mivel mindenütt túljelentkezés tapasztalható (ami folyamatos szükséglelet jelez), a férőhelyhez jutás átlagos ideje általában legalább 2-3 hónap, bár nem haladja meg a fél évet. Fő tevékenységi területük a helyi adottságoknak megfelelően más és más lehet. Jellemző, hogy a legtöbb helyen legalább 3-5 különböző tevékenységet folytatnak, akár egész más szakterülethez kapcsolódóan. Ennek elsődleges oka, hogy a különböző képességű munkavállalók számára megfelelő munkakört tudjanak
62
biztosítani. Némely munkakör betöltésénél előnyt jelent a szakképzettség (pl. fatömegcikk-gyártás), de nem kizáró ok annak hiánya. Sokkal fontosabb szempont lehet a megfelelő gyakorlat az adott munkatevékenységben, különösen ha összetett feladatról van szó (pl. varrodai munkák). A speciális szakiskolákkal, készségfejlesztő szakiskolákkal kapcsolatuk esetleges. Ezen a területen még sok a kihasználatlan lehetőség, különösen a készségfejlesztő szakiskolák részéről, hiszen az itt tanuló értelmileg akadályozott (középsúlyos értelmi fogyatékos) fiatalok egy részének egyenlőre bizonyosan a szociális foglalkoztató jelent megoldást a későbbiekben.
Tágabb összefüggéseket vizsgálva azt mondhatjuk, hogy ugyan örvendetes, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállalók egy részének ez a megoldás munkát, némi keresetet, értelmes elfoglaltságot jelent, de egyben a valódi rehabilitáció lehetőségétől megfosztja őket. Ez egyúttal a társadalmi szemléletmód alakulására is kedvezőtlenül hat. Szükséges lenne tehát ösztönözni – és nem csak büntető szankciók törvénybe iktatásával – olyan munkahelyek létrejöttét, amelyek a súlyosabban sérült embertársaink számára is épp oly környezetet és munkatársi közösséget kínálnak, mint amire egy ép társuk is vágyik.
6. A FOGLAKOZTATÁSPOLITIKA SZEMSZÖGÉBŐL
Alábbi fejezetünkben igyekszünk bemutatni a fogyatékkal élők foglalkoztatottságáért felelős állami szervezetek munkáját, eredményeiket, törekvéseiket. Természetesen jelen kiadványban nem mutathatjuk be tevékenységüket maradéktalanul, ez nem is lehetett célunk. Igyekeztünk azonban a speciális szakiskolából kikerülő fiatalok esélyeiről, az általuk igénybe vehető segítségnyújtás lehetőségeiről, gyakorlatáról tájékozódni. Részben személyes interjúk keretében, részben kiküldött kérdőívek segítségével igyekeztünk minél pontosabb képet nyerni a jelenlegi helyzetről. Általános benyomásunk volt, hogy az ellátó rendszer különböző szereplői kevéssé ismerik egymás munkáját, beleértve a képzést tervező iskoláktól a munkaadókig minden résztvevőt. Úgy gondoljuk, a fogyatékosság jellegénél fogva legkevésbé az érintett munkavállalók tehetők felelőssé azért, hogy jogaikat, lehetőségeiket többségében nem ismerik, és hátrányos helyzetük még kedvezőtlenebbé válik ily módon. Reményeink szerint az értük munkálkodó szakemberek tevékenységének koordinálására tett javaslataink, kezdeményezésünk jó visszhangra találnak majd, és a hatékonyabb együttmunkálkodás érezhető eredményeket fog hozni e területen. 6.1. ÁLLAMI SZEREPVÁLLALÁS: INTERJÚ A FOGLALKOZTATÁSI HIVATALLAL Interjú ideje: 2003. június 30. Interjú helye: Foglalkoztatási Hivatal 1089 Budapest Kálvária tér 7. 303-9300/2101
63
Beszélgető partner: Lechnerné Vadász Judit szakmai tanácsadó
Kérem, mutassa be, mit tehet a Foglalkoztatási Hivatal a megváltozott munkaképességű munkavállalók, ezen belül a speciális szakiskolát végzett fiatalok sikeres munkavállalása érdekében? Az Európai Unió 1997-ben fogalmazta meg első ízben foglalkoztatáspolitikájának irányelveit, melyben kiemelkedő szerepet kap a mindenki számára nyitott munkaerőpiac megvalósítása. 2010-re európai cél a foglalkoztatottság 70 %-os szintjének elérése. Az irányelvek első pillére a mindenki számára nyitott munkaerőpiac, fontos célkitűzése pedig, hogy 2010-re a gazdasági aktivitás (a munkaképes korú lakosságból foglalkoztatottak aránya) pedig 70%-ra nőjön. E célkitűzés valamennyi európai országtól jelentős erőfeszítést, új munkahelyek létrehozását, egyidejűleg a munkaerőforrás bővítését is igényli. A hátrányos helyzetű munkavállalók foglalkoztatását elősegítő támogatás az Európai Unióban is lehetséges. A megváltozott munkaképességűek, közöttük a fogyatékos munkavállalók integrált foglalkoztatása a kiemelt állami foglalkoztatás támogatási célok közt szerepel. Magyarországon 56 %-os mértékről kell a kitűzött szintre emelni a foglalkoztatottságot. Ehhez a gazdaság növekedése, a munkaerő-kereslet bővülése mellett a rendelkezésre álló megfelelő munkaerő is alapvető feltételt jelent. Az ismert demográfiai folyamatok, a születések számának tartós csökkenése, a népesség elöregedése mellett a munkaerőforrás bővítésének meghatározó lehetőségét a hátrányos helyzetű, inaktív, vagy eltartott, munkahellyel nem rendelkező és munkavállalásra pillanatnyilag különféle okok miatt (képzettség, mentális állapot, egészségi állapot, a munka világával való kapcsolat tartós hiánya stb.) gyakran nem kész emberek jelentik. Ma a megváltozott munkaképességű emberek aktivitása rendkívül alacsony. Foglalkoztatási pozícióik javulását hazai és nemzetközi tapasztalatok szerint több tényező együttesen biztosítja. Ezek közül az egyik alapvető, hogy mind nagyobb számban rendelkezzenek a munkaerőpiac igényeinek megfelelő ismeretekkel, képzettséggel, jártassággal. A megváltozott munkaképességű munkanélküliek „versenyhelyzetbe” hozásához alapvető feltétel, hogy a szakképzésük, szakmai felkészítésük a közoktatásban és a felnőttképzésben egyaránt korszerű ismereteket nyújtson, és kellő gyakorlatot biztosítson a képességeiknek megfelelő foglalkozások megalapozásához.
Aktivitásuk növelése bármely életkorban humán szolgáltatásokat igényelhet, az erre irányuló szolgáltatások, programok, támogatások alkalmazását teheti szükségessé. Nem nélkülözhető azonban a
befogadó
társadalmi közgondolkodás sem. A befogadó közgondolkodás mind a többségi társadalom, mind a korlátozással élők részéről egyaránt a mainál sokkal jobb informáltságot igényel a „másik” oldalról. Nemzetközi és hazai tapasztalatok igazolják, hogy a hátrányos helyzetben lévő, korlátozottsággal élő emberek foglalkozási eredményes rehabilitációja a szakterületek és a helyi társadalom sok szereplőjének
64
összefogásán
keresztül
valósulhat
meg
eredményesen,
(munkaügyi
központok,
önkormányzatok,
munkaadói és fogyatékos érdekképviseletek, képző intézmények, foglalkozás-egészségügyi orvosok, szociális intézmények, segítő civil szervezetek stb.). A társadalmi közgondolkodás alakulására jelentős befolyást gyakorol, hogy a kirekesztés ellen fellépő emberjogi törekvések is jelentős eredményeket értek el a 90-es években: a fogyatékossággal élő emberek önálló élethez való joga, esélyegyenlősége, az antidiszkriminációs törekvések számos fórumon és dokumentumban kerültek nyilvánosságra, emelkedtek jogszabályok rangjára. A 90-es évek elején Magyarországon másfél millióval csökkent a foglalkoztatottak száma, de a csökkenésnek csak egy része jelent meg a munkanélküliség emelkedésében. A leginkább drámai változást az aktív korú inaktívak arányának növekedésében regisztrálhattuk. 2002. január elsején több mint 650 ezer ember részesült korhatár alatt rokkantsági nyugdíjban és a megváltozott munkaképességűek különböző ellátásaiban. 1994-től államháztartási összefüggésben kezdődött el a foglalkozási rehabilitáció koncepcionális előkészítése.
1997-98-ban
a
gazdasági-társadalmi
átalakulás
keretében
felerősödött
a
fogyatékos
emberek
esélyegyenlőségével kapcsolatos társadalmi vita. A nyugdíjreform keretében sürgetővé vált a foglalkozási rehabilitáció orvosi, munkaügyi feltételrendszerének és intézményeinek megteremtése. Ezekben az években a munkanélküliség évről évre lassan mérséklődött, ami lehetőséget teremtett az inaktív emberek rehabilitációjának megkezdésére. Így azt a több évtizedes hátrányt, amivel a magyar társadalom e téren rendelkezett, néhány év alatt kellett jogi, intézményi szolgáltatási téren jelentősen mérsékelni és emellett a társadalomban alig jelenlévő fogyatékossággal élő emberek problémáit, értékeit a társadalmi közgondolkodásban megjeleníteni. Az 1998. évben olyan alapvető jogszabályok léptek hatályba, mint a foglalkozási rehabilitáció munkaerőpiaci szolgáltatásként az állami foglalkoztatási szolgálat keretében való megvalósításáról és a kapcsolódó érdekeltségi rendszerről, a fogyatékos emberek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvények. Ezzel párhuzamosan a fogyatékossággal élők esélyegyenlőségét, rehabilitációját segítő jelentős módosítások léptek hatályba az egészségügyi- és adó-jogszabályokban is. Hatályba lépett a közhasznú szervezetekről szóló törvény, amely a civil szervezetek rehabilitációs tevékenységét teljes körűen a közhasznú tevékenységek közé sorolta, keretet adva a civil szervezetek rehabilitáció érdekében tett fontos kezdeményezéseinek. 1999-ben a Kormány fogyatékosüggyel kapcsolatos tanácsadó szerveként Országos Fogyatékosügyi Tanács alakult, és megkezdte működését a Fogyatékosok Esélye Közalapítvány. Minden munkavállalásra jogosultnak és munkaadónak joga van az Állami Foglalkoztatási Szolgálat szolgáltatásainak ingyenes igénybevételéhez.
65
Ez alapozta meg, hogy a munkaadótól független foglalkozási rehabilitációs szolgáltatás megvalósítására Magyarországon az állami foglalkoztatási szolgálat (megyei munkaügyi központok és kirendeltségek) keretében, a munkaügyi központok alaptevékenységébe illeszkedően, sajátos eljárás kialakításával sor kerülhetett. A megyei (fővárosi) munkaügyi központok központi szervezeti egységében rehabilitációs munkacsoportok jöttek
létre
a
megváltozott
munkaképességűek
foglalkoztatási
rehabilitációjának
elősegítése,
a
kirendeltségeken folyó foglalkozási rehabilitációs munka koordinálására.
A munkaügyi központok kirendeltségein a megváltozott munkaképességű ügyfelekkel rehabilitációs ügyintézők foglalkoznak. Feladatuk a regisztrációban lévő megváltozott munkaképességű munkanélküliek helyzetének felmérése; tájékoztatása a rehabilitációs eljárás menetéről, a rendelkezésre álló eszközökről és lehetőségekről; a szükséges orvos-szakértői (foglalkozás-egészségügyi) szakvélemények bekérése; a munkáltatók e csoport iránti fogadókészségének megismerése és tájékoztatásuk a foglalkoztatás esetén igényelhető támogatásokról és szolgáltatásokról. A munkaügyi központok rehabilitációs eljárása arra irányul, hogy a megváltozott munkaképességű embereket szolgáltatások, és támogatások nyújtásával hozzásegítse ahhoz, hogy mind nagyobb számban jussanak munkához, elsősorban a nyílt munkaerőpiacon működő gazdálkodó szervezeteknél. Napjainkban már minden megyei munkaügyi központ mellett Foglalkozási Információs Tanácsadó szolgálat is működik. Folyamatosan nyílnak meg a rehabilitációs információs centrumok, amelyek az érdeklődő ügyfeleknek (tanulóknak, munkavállalóknak, munkanélkülieknek, szülőknek, tanároknak) akadálymentes környezetben a szakmákról, munkahelyekről az érintett korlátozottságára is figyelemmel, egyenlő eséllyel nyújtanak tájékozódási lehetőséget, szükség esetén tanácsadást pályaválasztásra és álláskeresésre vonatkozó kérdésekben.
A Munkaerőpiaci Alap rehabilitációs alaprészének alapvető célja a megváltozott munkaképességű személyek munkaviszonyban történő foglalkoztatásának elősegítése, új munkahelyek teremtésének, illetve munkahelyek rehabilitációs célú átalakításának támogatásával.
A Munkaerőpiaci Alap rehabilitációs alaprésze évről évre többségében decentralizáltan kerül felhasználásra. E forrást a munkaügyi központok kezelik, felhasználása pályázat keretében történik. A pályázatok keretében támogatott új munkahelyek létrehozása és rehabilitációs célú átalakítása (megőrzése) túlnyomó többségben a vállalkozói szférában, ezen belül nagy számban egyéni vállalkozásokban és kisvállalkozásoknál történik.
A pályaválasztás előtt álló fiatalok, nevelőik és szüleik számára a munkaerő-piaci szervezet sajátos szolgáltatásai (állásbörzék, pályaválasztási kiállítások) aktuális munkaerő-piaci információkkal nyújtanak segítséget. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. Törvény (Flt.) és a felhatalmazása valamint a kiadott rendeletek alapján – a jogszabályokban meghatározott feltételek szerint –
66
a munkaadó kérelmére támogatás állapítható meg pályakezdő munkanélküliek foglalkoztatásához, munkatapasztalat szerzéséhez. Támogatás állapítható meg a pályakezdő fiatal képzéséhez, ha munkanélküli, vagy ha 25. életévét – felsőfokú végzettségű személy esetén a 30. életévét – nem töltötte be, és a tanulói, hallgatói jogviszonya megszűnését követően munkanélküli járadékra nem szerzett jogosultságot. A
fogyatékos,
vagy
foglalkozás-egészségügyi
orvos
szakvéleménye
alapján
megváltozott
munkaképességűnek minősülő pályakezdő fiatal a munkaügyi központok foglakozási rehabilitációs eljárásának
résztvevője
lehet,
ennek
keretében
foglalkoztathatóságát
sajátos
szolgáltatások,
foglalkoztatását sajátos támogatások segíthetik.
Hogyan látja, mit tehetnének a speciális szakiskolák tanulóinak jobb, a munkába állást segítő felkészítése érdekében? Úgy gondolom, hogy a pályakezdő fiatalok munkanélküliségének egyik közvetlen oka az, hogy a magyar iskolarendszer nem készíti fel a tanulókat a munkaerő-piacra való kilépésre. Az iskolák többségének szakmai programja ezzel a témakörrel csak nagyon érintőlegesen foglalkozik, miközben a végzős diákoknak nincs valós képük a foglalkozásokról, nem tudják, hogyan kell megírni egy önéletrajzot, vagy mire kell odafigyelniük a munkaszerződésük megkötésekor. Míg ismereteim szerint pl. Ausztriában az összes heti óraszám 10%-át munkaerő-piaci felkészítésre szánják a különböző partnerek bevonásával, addig nálunk főként az osztályfőnöki órák keretében van mód e kérdésekről beszélni. Véleményem szerint az iskolai rendszerű szakképzés struktúrájának változtatásakor erre figyelemmel legalább a végzős évfolyamokon emelni kellene az erre szánt órakeretet. Az iskoláknak
e területen a munkaügyi központok ma is segítséget nyújtanak: a megalapozottabb
pályaválasztást a foglalkozásokat bemutató filmek, videokazetták segítik, a munkaerőpiac
igényeivel,
magukkal a munkaadókkal minden megyében pályaválasztási kiállításokon is módja van megismerkedni az érintett fiatalnak, szüleinek, tanárainak.
A korábban már említett Foglalkoztatási Információs
Tanácsadókban (FIT) és a Rehabilitációs Információs Centrumokban (RIC) pedig folyamatosan információhoz juthatnak a pályaválasztásra, pályamódosításra készülők, vagy a munkahelyet keresők. Az információs centrumokban dolgozó szakemberek akár egyéni, akár csoportos formában segítenek a felmerült kérdések megválaszolásában.
Abban, hogy a speciális szakiskolát végzett fiatal és szülei integrált foglalkoztatásban gondolkodjanak, szükség esetén a munkaügyi központokhoz forduljanak, az iskola szakmai programja is segítséget nyújthat. Ennek jó példájaként említhető, hogy a speciális szakiskolákban tanuló fiatalok integrált pályakezdésének elősegítésére több megyében elkezdődött a Munkahelyi Gyakorlat című központi munkaerő-piaci program. Ez a program a Munkaerőpiaci Alap rehabilitációs alaprésze támogatásával egy civil szervezet, a Salva Vita Alapítvány megvalósításában pályázat keretében a képzés ideje alatt több
67
munkahelyen segítő felügyelet mellett nyújt a résztvevő tanulók számára munkatapasztalat-szerzési lehetőséget. A program keretében a fiatal megtanul különféle munkahelyeken, közösségben dolgozni, tapasztalatot, gyakorlatot szerez, önbizalma megerősödik, képességei nem védett keretek közt mérhetőek. A foglalkoztató kedvező tapasztalatot szerezhet a fiatalok foglalkoztathatóságáról, a munkahelyek dolgozói számára pedig egyre több helyen természetessé válik a sérült munkatárs jelenléte.
Így a speciális szakiskolában tanuló fiatalnak is esélye nyílik arra, hogy ne munkanélküliként kezdje felnőtt életét.
Köszönjük az interjút!
6.2. A MUNKAÜGYI KÖZPONTOK ERŐFESZÍTÉSEI Fejezetünk egyik legjelentősebb részének szántuk a munkaügyi központok tevékenységéről, tapasztalatairól szóló beszámolót. Részletes kérdőívet küldtünk ki a megyei illetve fővárosi munkaügyi központokhoz, melyekben az alapadatokon túl a fogyatékkal élők foglalkoztatottságának jellemző problémáira, a munkanélküliségük okaira, az ezzel kapcsolatos tevékenységükre kérdeztünk rá. Szerettük volna megismerni gyakorlatukat az érintett réteg sikeres elhelyezkedésének segítésében, szerettük volna közreadni az általuk készített információs anyagok, tájékoztatók listáját. Szívesen közöltük volna legfrissebb eredményeiket és terveiket, és számítottunk együttműködésükre, tanácsaikra saját fejlesztő munkánkat illetően is. Legnagyobb sajnálatunkra a kiküldött kérdőíveket nem kaptuk vissza, adatvédelmi okokra hivatkozással. Nagyon reméljük, hogy –a munkaügyi központok tevékenységének nélkülözhetetlen voltára tekintettel – a jövőben sikerül pótolnunk e felmérést, és eredményeit közreadhatjuk a szakmai partnerek munkájának támogatására.
6.3. A KÉPZŐ KÖZPONTOK REHABILITÁCIÓS MUNKÁJA A munkaügyi központok regisztrációjában 1996 előtt a megváltozott munkaképességű munkavállalók nem, vagy csak nagyon kis számban jelentek meg. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a munkaképességüket kisebb mértékben elvesztők titkolták állapotukat, bízva abban, hogy a munka világába visszakerülve megfelelő jövedelemhez juthatnak. A súlyosabb fogyatékossággal élők minimális állami ellátást kaptak. Az állami felelősségvállalás növekedésével előtérbe került a szakmai rehabilitáció kérdése is. Első lépésként sor került a Székesfehérvári Regionális Munkaerő-fejlesztő és Képző Központ keretén belül Rehabilitációs Modellközpont létrehozására, német minta alapján. Ennek keretében valósult meg 1998-ra a
68
magyar szakemberek felkészítése, emellett elvégezték a szükséges technikai fejlesztéseket is. 2000-re a Rehabilitációs Modellközpont továbbadta tapasztalatait a többi képző központnak, így már 9 felnőttképzési intézményben tanulhatnak
megváltozott
munkaképességű
hallgatók
(Székesfehérvár,
Békéscsaba,
Budapest, Debrecen, Kecskemét, Miskolc, Nyíregyháza, Pécs, Szombathely régióiban). A rehabilitációs szakképzésben a képző központok szorosan együttműködnek a munkaügyi központokkal. Rehabilitációs szakmai programon olyan megváltozott munkaképességű személy vehet részt, akit a munkaügyi szervezetnél álláskeresőként regisztráltak, a foglakozás-egészségügyi vizsgálaton a képzésre alkalmasnak bizonyult és a maradék képesség feltárására irányuló munkakipróbálás eredményeképpen prognosztizálható, hogy munkaerő-piaci esélyei javulnak. A tanfolyamokra jelentkezni lehet a képző központokban, a munkaügyi központokban, és a munkaügyi szervezet megyei rehabilitációs csoportjainál. A hallgatók tanfolyam utáni elhelyezkedésében a munkaügyi szervezet szakemberei is segítséget nyújtanak. A két szervezet közös együttgondolkodással olyan képzési irányok kialakításán tevékenykedik, melyek az adott régió munkaerőpiacán a leginkább hasznosíthatók a hallgatók számára.
Felmérésünk során – tudva, hogy a speciális szakiskolát végzettek egy része megváltozott munkaképességű munkavállalónak minősül munkaerő-piaci helyzetét tekintve – igyekeztünk feltérképezni szakmai át vagy továbbképzésük államilag támogatott lehetőségeit. (Természetesen a munkaügyi szervezetek a fogyatékosság fogalmát szélesebben értelmezve tekintik feladatuknak e réteg megsegítését.) A teljesség igényére való törekvés nélkül a kilenc képző központhoz kérdőívet küldtünk, amelyet nagy örömünkre a legtöbb helyről nagyon alaposan kidolgozva kaptunk vissza. Az alábbi fejezetekben közzé tesszük az Észak-magyarországi Regionális Munkaerő-fejlesztő és Képző Központtal (Miskolc) készült írásos interjút, valamint a Székesfehérvári Munkaerő-fejlesztő és Képző Központ Rehabilitációs Modellközpontjának munkatársaival készült beszélgetését. Reménykedünk abban, hogy e szervezetek és a speciális szakiskolák kapcsolata szorosabbá és hatékonyabbá válik a jövőben.
6.4. ÍRÁSBELI INTERJÚ AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI REGIONÁLIS MUNKAERŐ-FEJLESZTŐ ÉS KÉPZŐ KÖZPONTTAL
A munkaerő-fejlesztő és képző központ neve, címe: Észak-magyarországi Regionális Munkaerő-fejlesztő és Képző Központ 3518 Miskolc, Erenyő u. 1. Telefonszáma: 46/401-091 E-mail:
[email protected] A válaszadó neve, elérhetősége: Soós Roland 46/401-091/115 Fax: 46/379-486
[email protected] Kovács Mária 46/401-091/182 Fax: 46/379-486
[email protected]
69
Működési területe:
B.-A.-Z., Heves és Nógrád megye
Működési területén a lakosság száma: KSH adat szerint: 1. 289. 000 fő Működési területén a munkaképes lakosság száma: KSH adat szerint: 481.200 fő gazdaságilag aktív Működési területén a regisztrált munkanélküliek száma a 2003. május 20-ai állapot szerint: A B.-A.-Z. Megyei Munkaügyi Központ adatai szerint a régióban 79.424 fő munkanélküli.
1. Milyen adatokkal rendelkezik a központ a megváltozott munkaképességű munkavállalókkal kapcsolatban, különös tekintettel a speciális szakiskolát végzettekre? Működési területükön (régióban): A megváltozott munkaképességűek száma: 3415 fő. Ebből a speciális szakiskolát végzettek számát illetően nincs adatunk.
2. Az Önöknél jelentkező munkavállalók jellemzően milyen módon szereznek tudomást rehabilitációs célú képzési tevékenységükről? (Munkaügyi központ, munkaügyi szervezet, hirdetés, személyes kapcsolat, érdekvédelmi szervezetek stb. révén, esetleg a központ preventív módon keresi fel őket?)
-
Elsősorban
informatikai
szakirányú
(számítógépes
alapismeretek,
számítógép-kezelő,
számítástechnikai szoftverüzemeltető), valamint ipari jellegű (betanított fazekas) képzéseket szerveztünk megváltozott munkaképességű emberek részére. -
2002-ben országos beiskolázású modellprogramunk fejeződött be. OKJ-s szakképesítéssel végződő számítástechnikai szoftverüzemeltető képzést szerveztünk vak és gyengénlátó jelentkezők számára. A program sajátosságaiból adódóan felvettük a kapcsolatot az ország minden megyei munkaügyi központjával és az MVGYOSZ megyei szervezeteivel. Ezen kívül hirdetéseket tettünk közzé: interneten, rádióban, újságokban, helyi televíziókban.
-
Ezen hirdetési mód minden más rehabilitációs jellegű képzésünkre is igaz. Kapcsolatban állunk a munkaügyi központokkal, az érdekvédelmi szervezetekkel, a civil szervezetekkel, a munkáltatókkal, a célszervezetekkel, a kistérségi megbízottakkal, a kamarákkal, a RECIK-kel, az Újra Dolgozom Program mentoraival … Az említett intézményekkel, cégekkel hatékony, eredményes együttműködést sikerült kiépítenünk.
-
A
B.-A.-Z.
Megyei
Munkaügyi
Központ
Rehabilitációs
Információs
Centrumának
havi
rendszerességgel megrendezésre kerülő nyílt napján folyamatosan tájékoztatjuk a megváltozott munkaképességű és fogyatékossággal élő érdeklődőket, valamit rögzítjük igényeiket.
3. Milyen eljárás/komplex vizsgálat alapján vonják be a jelentkezőket rehabilitációs jellegű képzésbe?
70
(Különösen: speciális szakiskolát végzettek, azon belül is: tanulásban akadályozottak/enyhe értelmi fogyatékosak csoportja; team-jük milyen szakemberekből áll, csak a képzés, szakma által követelt képességek vizsgálatára terjed-e ki a vizsgálat.) A képzést megelőző alkalmassági vizsgálatunk több részből tevődik össze: -
A jelentkezőket többnyire egy elbeszélgetés után a munkaügyi központok kirendeltségein dolgozó rehabilitációs munkatárs küldi hozzánk. Velük a rehabilitációs feladatokkal megbízott kollégánk tartja folyamatosan a kapcsolatot.
-
Az érdeklődők többsége mire hozzánk kerül, már élt a RIC által kínált szolgáltatások valamelyikével. (Pszichológussal, rehabilitációs munkatárssal elbeszélgetett, tesztet töltettek ki vele, felmérték képességeit, közösen választottak neki a térségben egy képzést, amennyiben erre van szüksége. Ezenkívül orvosi vizsgálaton járt, ahol szintén megállapították, milyen munka lenne számára a legmegfelelőbb.)
-
A számítástechnikai szoftverüzemeltető képzésre jelentkezők ezután intézményünk rehabilitációs munkatársának, valamint a Humán Szakszolgálat pszichológusának közreműködésével egy felvételi elbeszélgetésen vettek részt és teszteket töltöttek ki.
-
A képzés majdani instruktorával szintén elbeszélgettek a jelentkezők, majd az adminisztrációt követően ismert orvosi vizsgálatra került sor.
-
Az alkalmasság megállapítását követően a munkaügyi központ dönti el, hogy a megfeleltek közül ki az, akinek a képzésben való részvételét támogatja.
Intézményünkben jelenleg az előzetesen megszerzett tudás felmérésének kidolgozása, illetve a gyakorlatban történő kipróbálása folyik. Értelmi fogyatékos emberek számára eddig nem szerveztünk homogén csoportban képzést. Jelenleg munkáltatói felkérésre pár hete parkgondozó tanfolyamot indítottunk, melyen több értelmi fogyatékos hallgatónk is részt vesz. Az alkalmasságuk megállapítása a fent leírtak alapján történt szakemberek közreműködésével, bevonásával.
4. Hogyan látják, térségükben melyek a legfőbb akadályai a speciális szakiskolát végzett fiatalok foglalkoztatásának? (Fontossági sorrendben, pl. szakmai végzettségük alacsony szintje; szakmai tudásuk alacsony színvonala; kevéssé kurrens szakmákra képezték őket; fogyatékossággal kapcsolatos negatív társadalmi megítélés; a munkaadók nem megfelelő tájékoztatása; a munkaadók nem megfelelő ösztönzése; e csoport érdekvédelme nem megfelelő, egyéb) Úgy gondoljuk, hogy valóban e problémák azok, melyek a foglalkoztatásukban hátrányt jelentenek, viszont a sorrendet nagyon nehéz lenne megállapítani. Ezek összességében jelentenek gondot! A már említett számítástechnikai szoftverüzemeltető képzésünk végén a hallgatók számára szerveztünk egy munkáltatói fórumot, melynek eredményessége mutatja a hozzáállásbeli gondokat: — a hallgatók négy megyéből jártak a tanfolyamra. A meghívott munkáltatói kör kialakításához a szövetségek és a kirendeltségek illetékes szakembereinek a segítségét kértük. Ennek megfelelően 80 munkáltató kapott meghívást a rendezvényre. Tízen jeleztek vissza, hogy sajnos nem tudnak eljönni.
71
Hárman kérték postai úton a hallgatók önéletrajzát! Végül is egy célszervezet képviseltette magát. Az ő megkeresésük nyomán senki sem helyezkedett el náluk a csoportból, pedig először úgy tűnt több hallgató után is komolyan érdeklődtek. A képzés ideje alatt egy munkáltató látogatta meg a résztvevőket, ez a kft. jelenleg is két embert alkalmaz a csoportból. 5. Milyen speciális képzési programokat használnak képzéseikben? (Rendelkeznek-e
kidolgozott
programmal
a
fogyatékosság
típusa
szerint;
pl.
egyéni/csoportos,
integrált/szegregált megoldásokat preferálnak-e; van-e lehetőségük személyre szabott programot kidolgozni: pl: tréningek: álláskeresés, bemutatkozás; tárgyalás; oktatóik rendelkeznek-e speciális ismeretekkel, mely képzési metódus vált be a gyakorlatban stb.) Természetesen rendelkezünk átdolgozott, specializált képzési programokkal. Ezeket mindig a képzés indítása előtt, az igényeknek megfelelően alakítjuk át a törvényi előírásokat figyelembe véve. A tréningek is természetesen átdolgozásra kerülnek a képzési programokhoz hasonlóan. Intézményünkben jelen van az integrált és a szegregált forma is az igényeknek megfelelően. Szakmai oktatóink nem rendelkeznek speciális képzettséggel, de 6 fő elkötelezettséggel és tapasztalattal bír, és a felmerült problémákról rendszeresen konzultálnak szakemberekkel. A hallgatók visszajelzéseik alapján maximálisan elégedettek voltak a fogyatékossággal élő embereket oktató instruktorainkkal szakmailag és emberileg is. A szegregált csoportokkal egészségfejlesztő-mentálhigiénés végzettségű kollégáink külön foglalkoznak. A felmerült problémák megoldása érdekében ők más területek szakembereit is bevonják szükség esetén.
6. Megítélésük szerint a sérült munkavállalók számára a központok által szervezett képzések tartalmukat és céljukat tekintve sikeresebbek-e az iskolai rendszerű szakképzéseknél? Kérjük, válaszukat röviden indokolják! Azt gondolom, hogy nem szükséges összehasonlítani a képzések hatékonyságát. Általánosságban talán elmondható, hogy nincs nagy átfedés a fogyatékossággal élők számára szervezett képzések között a régióban. Amit viszont kiemelnék, az talán az, hogy az iskolai végzettségnek, a képességeknek, az adottságoknak és készségeknek megfelelő területet kell ajánlani az érdeklődőknek, melyre orvosilag is alkalmasak! Ezenkívül pedig a lehetőségek és a környezeti hatások azok, amik összességében meghatározzák az egyének életútját. Tapasztalat: A meglévő iskolai képzettséggel nem találtak munkát. Tudatos pályaorientációval – piaci igények szerint – nagyobb az esély az elhelyezkedésre a felnőttképzés után.
7. Hivatalos kapcsolataik milyen mélységűek, mennyire hatékonyan segítik, koordinálják, szabályozzák munkájukat?
72
(minisztériumok, szakmai szervezetek, munkaadói oldal, érdekképviseletek, közalapítványok; tevékenységük összehangolt-e, különös tekintettel a munkaügyi központokra) Megerősítve és kiegészítve a kettes pontban szereplő válaszunkat elmondható, hogy széleskörű kapcsolati hálózattal rendelkezünk. Bizonyos szervezetekkel és ezen belül az illetékes szakemberekkel napi kapcsolatban vagyunk. Igaz ez a munkaügyi központokra is, ezen belül a kirendeltségek rehabilitációs munkatársaira. Minisztériumi, közalapítványi támogatással már több pályázatot is nyertünk. Legutóbbi rehabilitációs programunkat a Fogyatékosok Esélye Közalapítvány támogatta. Szakmai konferenciát és kiállítást szerveztünk az információk, lehetőségek széles körben történő továbbadása, valamit a foglalkoztatás növelése céljából.
8. Van-e kapcsolatuk a helyi speciális szakiskolákkal, és ha igen, milyen mélységű? (Ismeret a képzési struktúráról és tervezésről; szülők tájékoztatása, végzős diákok segítése, prevenció, pályaválasztás,
kapcsolódnak-e
a
felnőttképzéssel
a
helyi
iskola
programjához,
van-e
képzési
együttműködés az iskola és a képző központ között?) Ismerjük a szakiskolák munkáját, de szoros együttműködésről nem számolhatunk be.
9. Van-e kapcsolatuk olyan civil társadalmi szervezetekkel, amelyek a megváltozott munkaképességűek problémáit jól ismerik, elhelyezkedésüket segítik? (Alapítványok, egyesületek; ha igen, milyen eredményességgel, ha nem, tervezik-e? Miben várják segítségüket; tapasztalataik)
Hatékonyan működő kapcsolatot alakítottunk ki az érdekképviseleti szövetségekkel, szervezetekkel, egyesületekkel, illetve a Regionális Civil Központ Alapítvány munkatársaival, ezen belül az Újra Dolgozom Program mentoraival is. Felkértük őket a már sokat említett tanfolyamunk időszaka alatt, hogy segítsék a hallgatóink elhelyezkedését. A
szövetségek
elsősorban
tapasztalataikkal
állnak
rendelkezésünkre,
valamint
képzési
igények
meghatározásában vannak segítségünkre. Ezenkívül részt veszünk a Fogyatékosok Szakmai Műhelyének összejövetelein, ahol szintén képviseltetik magukat civil szervezetek.
10. A központ hány munkáltatót keresett fel 2002-ben együttműködési célzattal a sérült emberek elhelyezkedésével kapcsolatban? Ebből mennyien vállaltak tényleges kötelezettséget? (Jellemzően szegregáltan foglalkoztató vállalkozások-e, mely munkaterületek, munkakörök jellemzőek stb.)
73
Intézményünkben a régió munkaadóival egy kollégánk folyamatosan tartja a kapcsolatot. Természetesen a fogyatékossággal élő emberek elhelyezkedéséről is szó van egy-egy találkozó során. Minden ilyen jellegű rendezvényünkről tájékoztatjuk a munkaadókat, melyre meghívást is kapnak. Többnyire jellemzően célszervezetekkel alakult ki jó együttműködés, az integrált foglalkoztatók száma jelenleg kevesebb, de erre is van példa. Ritkán, de előfordul, hogy munkáltatói megrendelésre szervezünk képzéseket: pl.: egy pécsi központú, de miskolci telephellyel rendelkező cég tevékenységi kör bővítése céljából parkgondozó tanfolyamot kért tőlünk megváltozott munkaképességűek számára. Phare pályázatokban folyamatosan pályázunk konzorciumi tagként a munkáltatókkal, munkaügyi központokkal közösen. Munkakörök és munkaterületek a régióban megváltozott munkaképességű emberek számára: nyomdai munkák, kézműves munkák (szövés, kosárfonás, fazekasság), kézi csomagolás, papír csomagolóeszköz-gyártás, kinder szerelés, szociális foglalkoztatás, függönycsipesz összeszerelés, kézi tekercselés, papírdoboz ragasztás, textilalapú konfekcionálás, gyurmakészítés, varrodai munkák, könnyűipari termékek gyártása, műanyag alkatrészek hideg megmunkálása,
11. Visszajelzéseik szerint milyen pénzügyi segítség (pl. alkalmazással járó kedvezmények, termékártámogatás) ösztönözné a munkaadókat e csoport foglalkoztatására? Munkaadói vélemények szerint mivel a nyílt munkaerőpiac erősen profitorientált, ezért a támogatásoknak nagy szerepet kell kapniuk. El tudnák képzelni, hogy: -
Az állami megrendelések egy részét a fogyatékossággal élőket foglalkoztató cégek kapják meg, amennyiben a feladatot ők is maximálisan el tudják látni.
-
Tekintet nélkül a fogyatékosság mértékére mindenkinek járjon bértámogatás a betanulási időre is.
-
A betanulási idő alatt felmerült eszközök beszerzésére legyen több lehetőség, ne csupán egy évben egy, maximum két alkalommal.
-
Munkahelyek átalakítása szakmérnökök segítségével.
74
-
A munkahelyén megsérült ember a környezete átalakításával maradhasson munkakörében, amennyiben ez a technikai eszközök segítségével megvalósítható. Ehhez is kapjanak támogatást a munkavállalók.
12. Visszajelzéseik szerint milyen egyéb segítség ösztönözné a munkaadókat e csoport foglalkoztatására? (Pl. munkahelyi beilleszkedést segítő szakember tanácsadása, jelenléte a fogyatékkal élő munkavállaló elhelyezkedése utáni 1-3 hónapban) a betanulás támogatása, mentorok jelenléte szükség szerint, munkakipróbáló helyek kialakítása, munkatapasztalat-szerzési lehetőségek.
13. Hogyan ítélik meg eredményességüket? (Milyen sikereket könyvelhetnek el e területen munkájukban? Dolgoztak-e ki modellértékű képzési rendszert / módszert / programot az elmúlt időszakban? Milyen hátrányokkal, akadályokkal kell szembenézniük? Feltételeik, erőforrásaik elégségesek-e?) Elsősorban a már előzőekben többször említett számítástechnikai szoftverüzemeltető képzésünket emelném ki. Azt gondoljuk, hogy eredményesnek tekinthető az országos és helyi képzés is mindenféleképpen, a pozitív és negatív tapasztalatok összességében. A negatív tapasztalatok kiértékeléséből is sok tanulságot lehet levonni és egy későbbi hasonló programba mindezeket be kell építeni a nagyobb hatékonyság érdekében. -
A célunk az volt, hogy az ország különböző pontjáról érkező vak és gyengénlátó embereket benntartsuk a képzésben érdeklődésüket szintentartva, tudásszomjukat kielégítve. Ez a cél sikeresen valósult meg, bizonyítják ezt az elért eredmények.
-
Másik fő gondolatunk a személyiségfejlesztéshez kapcsolódott. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egy hasonló képzés esetében még több időt kell erre fordítani. Kétheti, heti rendszerességgel vagy még gyakrabban mindenképpen be kell iktatni egy-egy beszélgetős órát, ahol feloldjuk a kialakult feszültségeket. Elképzelhető, hogy egy következő tanfolyam esetében már másként fog alakulni a modulok óraszáma. A szakmai instruktorok véleménye alapján az összóraszám elegendő. Ez természetesen a csoport összetételétől is nagymértékben függ.
-
Harmadik nagy célkitűzésünk a foglalkoztatással kapcsolatos. Eredményként könyvelhető el a hallgatókkal és a csoporttársak között kialakult jó, baráti kapcsolat. Ez az információáramlás fontos feltétele, mely segítséget nyújthat az információk terjedéséhez a foglalkoztatással kapcsolatosan is. Így a mentorhálózat tagjai a hallgatói hálózattal megpróbálják elérni, hogy még több helyre kerülhessenek el a hallgatók önéletrajzai. A munkalehetőségekről, a pályázati lehetőségekről, az állásbörzékről és egyéb rendezvényekről a hallgatók is folyamatosan tájékoztatják egymást. Az elhelyezkedésben akadályt jelent az is, hogy a hallgatók nem rendelkeznek gépi, illetve szoftverháttérrel. Valamennyien benyújtották pályázatukat a JAWS képernyőolvasó programra, de sajnos egyik hallgatónk sem nyerte ezt el. Pályáztak továbbá Recognita Omnipage Pro 11. 0 szoftverre is, hasonlóan nem túl nagy sikerrel. Úgy gondoljuk, ki kellene alakítani egy olyan
75
támogatási rendszert, melyben ingyenesen vagy jelképes összegért megpályázhatnák a munkához és tanuláshoz szükséges hardver és szoftver eszközöket. Ez nagy előnyt jelentene a foglalkoztatásuk elősegítésében. Az egyik hallgatónk megállapítása a következő volt: „Számomra a legfontosabb az volt, hogy szembesülhettem a számítástechnikai szoftverüzemeltetővel szemben támasztott követelményrendszerrel. Benyomásom az, hogy komoly erőfeszítéssel ugyan, de a nemlátóknak van mit keresniük ezen a területen.” Hangsúlyozták a kezdeményezés helyességét és szükségességét, valamint az abban résztvevő minden személy messzemenő jóindulatát és szolgálatkészségét.
14. A képző központok kapnak-e visszacsatolást a munkaügyi központoktól a képzés eredményességére vonatkozóan?
Elsősorban a végzett hallgatóinktól kapjuk a visszajelzéseket erre vonatkozólag. Mit jelent a képzés eredményessége? Ha csak az elhelyezkedést, akkor az „szakmai vakság” lenne! Eredményesnek ítéljük meg a képzést, mert: –
Magas
szintű
motiváltság,
szorgalom,
kitartás,
tudásszomj,
érdeklődés
volt
megfigyelhető a hallgatók részéről. –
Kihívást és szakmai fejlődést jelentett az instruktoroknak, segítőknek (pl.: képességbeli és látásélességbeli különbözőségek)
–
Rendkívüli teljesítményt nyújtottak többen: két kitűnő eredmény született az OKJ-s szakmai vizsgán.
–
Mindannyiuknál megfigyelhető volt a személyiségfejlődés az intenzív közösségi élet hatására, illetve azért, mert gyengült az otthoni „óvó-védő” hatás.
–
Javult az életminőségük.
–
12 fővel indult és zárult a tanfolyam. Volt ugyan egy csere, de ez elkerülhetetlen volt egészségi probléma miatt.
–
10 hónapon keresztül újra tanultak és hasznos tevékenységgel kötötték le figyelmüket a hallgatók.
A tökéletes eredményességet persze az jelentené, ha az adott szakmához kapcsolódó feltételrendszer kialakítása megvalósulna a hallgatók részére a képzés befejezését követően. Továbbá, ha a tanult szakmában el tudnának mindannyian helyezkedni, lehetőleg az elsődleges munkaerőpiacon és integrált munkahelyen. Ehhez azonban még sok időre és változásra van szükség. Úgy gondoljuk, hogy egy másik képzésünk is figyelemre méltó az elért eredmények tükrében: Kiemelkedő eredményeket értek el a vak és gyengénlátó betanított fazekasaink: OFA különdíj, meghívást kaptak a milánói Kézműves Kiállításra, és a Szentendrei Adventi Vásárra.
15. Működtetnek-e intézmény-specifikus utókövetési rendszert?
76
Igen működtetünk, kérdőívek formájában. Megosztjuk Önökkel a szoftverüzemeltető képzésen keresztül a nyomonkövetési rendszerünket. A végzett hallgatóink „Tanfolyamot értékelő” hallgatói kérdőívet töltenek ki a vizsgát követően anonim módon. A résztvevők a két szakmai instruktorral maximálisan meg voltak elégedve tanárként és barátként viszonyultak hozzájuk. A képzés során a segítőkkel és tanácsadókkal is elégedettek voltak hallgatóink. 10 fő véleménye szerint éppen megfelelő magasra tettük a mércét a képzés során, egy fő szerint túl magasra és szintén egy fő elmondása alapján nem elég magasra. A tanfolyam szakmai színvonalát 4,2-re a tanfolyam szervezettségét 3,8-ra értékelték. Ez a bentlakással kapcsolatos problémákból adódott. A tanfolyam befejezését követő három hónap után „Utánkövető” kérdőívet juttattunk el minden végzett hallgatónkhoz az elhelyezkedési tapasztalataikról érdeklődve. Az utókövetés a rehabilitációs tanfolyamok esetében alaposabb és hosszabb távú. A képzés befejezése óta folyamatosan zajlik, elsősorban telefonon, mivel szinte minden végzett hallgatónk mobiltelefonnal rendelkezik.
Tapasztalataink: A tanfolyami résztvevőkkel az instruktoraink és a mentálhigiénés szakemberünk olyan kapcsolatot alakított ki, hogy akár személyesen, akár telefonon vagy levélben bizalommal fordulnak hozzájuk is a végzett hallgatóink, bármiről legyen is szó. Örömmel adják tudtunkra sikereiket, és szomorúan mondják el kudarcaikat, amit megpróbálunk új lehetőségekre rámutatva oldani. Szakmai, illetve életviteli gondjaikkal is megkeresnek bennünket. Ez a kapcsolat kétirányú, mivel kollégánk is folyamatosan tartja velük a kapcsolatot, hogy ne érezzék magukat olyan egyedül visszakerülve lakhelyükre. Sajnos vannak negatív tapasztalataik: Pl.: „Jöjjenek be intézményünkbe hetenként, és nézegessék a kifüggesztett állásajánlatokat.” - mindezt vakoknak mondták. Úgy gondoljuk, hogy ennél ettől sokkal több odafigyelésre, és munkára van szükség ahhoz, hogy elhelyezhessük a végzett hallgatóinkat. Főként, ha azt nézzük, hogy országos program lévén megyénként, egy, három, illetve öt főt kellene elhelyezni. Ezt alacsony számnak ítéljük meg megyei viszonylatban, és mégsem tudunk nagyfokú elhelyezkedési arányt felmutatni. Valószínűsíthető, hogy helyi, de hasonló célcsoportnak hasonló tanfolyam esetében az elhelyezkedési mutató még alacsonyabb lenne.
Az utókövetés során 2002-ben a következőket tudtuk meg a tizenkét végzett hallgatóról: –
1 főnek munkaszerződése van, egy főnek még folyamatban van az elhelyezkedése, mivel a foglalkoztatási civil iroda nem tudja teljesíteni a jelzáloggal kapcsolatos elvárásokat, ezért a munkaügyi központtól még nem kapták meg a támogatást.
–
2 fő továbbtanul a Gábor Dénes Főiskola informatika mérnöki, illetve a Miskolci Egyetem angol nyelvtanári, társadalomtudományi és gazdasági szakfordítói szakán. Egyik hallgatónk jelenleg felvételi előkészítőre jár, és készül az ELTE, illetve a szegedi egyetem, főiskola felvételijére. Informatika vagy angol-kommunikáció szakra szeretne bekerülni. Egyiküket felkérte egy pesti cég szoftverfejlesztésre, ügyviteli program készítésére; valamint elképzelhető ennek sikeres kivitelezése után egy hosszú távú együttműködés oktatóként.
–
Az egyik végzett hallgatónkat a volt munkahelye kérte fel arra, hogy alakítson ki egy könyvtárat.
–
Legidősebb hallgatónk már nem keres munkahelyet, otthon házat épít, melyben szeretne kialakítani egy olyan részt, ahol a saját maga által kifejlesztett segédeszközeit fogja gyártani és forgalmazni.
77
–
4 főnek volt még konkrét munkaajánlata, 1 férfi októbertől oktat a vakok szövetségében a Windows alapismereteket vakoknak és gyengénlátóknak, ő önéletrajzot adott be a PIREMON kisvállalathoz, melyre választ még nem kapott.
–
Egy másik férfit arra kértek fel, hogy egy könyvtárban ismertesse meg az internet alapjaival az érdeklődőket, ő azonban nem merte vállalni ezt a feladatot. Nem érezte magát olyan magabiztosnak ebben a témában, hogy elvállalja az oktatást.
–
Egy fiatalember a Borsod Volánhoz pályázott rendszergazdának, de az utolsó pillanatban olyan embert alkalmaztak, akinek már volt gyakorlata ezen a területen.
–
Egy miskolci hölgy pesti munkaajánlatot kapott: egy nagy cég számítógépes recepciósaként napi 12 órában havi két szabadnappal - ezt a munkakört ő nem meri elvállalni. Tartja a kapcsolatot az Újra Dolgozom Programmal, önéletrajzokat ad be munkáltatóknak, a humán szakszolgálat ingyenes, egyhetes álláskereső klubjának szolgáltatásait veszi igénybe elhelyezkedésének érdekében.
–
Mezőkövesdi volt hallgatónk a tanfolyam ideje alatti munkáját folytatja, újságot hord ki, illetve otthoni, alkalmi számítógépes munkákat vállal el.
–
Számítógép-kezelőként végzett hallgatónknak eddig nem volt munkáltatói ajánlata.
Ezen nyomonkövetési eredmények óta, 2003-ban a következőket tudjuk hallgatóinkról: –
Jelenleg két végzett hallgatónknak van képzettségének megfelelő munkahelye. Mindketten a jászberényi kft.-nél dolgoznak, mivel a foglalkoztatási civil iroda nem tudott eleget tenni a munkaügyi központ által kiírt feltételeknek, bár szívesen foglalkoztattak volna úgy, hogy a foglalkoztatás végeredményeként az elsődleges munkaerőpiacon dolgoztak volna. A foglalkoztatás tapasztalatait Lukács Ágota megosztotta velünk:
Lukács Ágota: Munkatapasztalataim és észrevételeim a távmunkával kapcsolatban: Szinte egyszerre kaptam hírt a mezőtúri munkaügyi kirendeltségtől és az MVGYOSZ Szolnok megyei szervezetétől az Érák által vakok és gyengénlátók számára indított számítástechnikai szoftverüzemeltető tanfolyamról, a munkaügyi központ és SZCSM által támogatott bentlakásos képzési lehetőségéről. A tanfolyamon részt vett személyek képzését a megyei munkaügyi központok finanszírozták, ők próbálták koordinálni a hallgatók tanfolyam utáni elhelyezkedését is. Így történt, hogy a Szolnok megyei Munkaügyi Központtól megkerestek egy távmunkával foglalkozó jászberényi magáncéget, hogy tájékoztassák tanfolyamunkról. A cég ügyvezető igazgatója eljött Mályiba a tanfolyamot megnézni, megfigyelte hogyan dolgozunk. A tanfolyamnak július végén lett vége, engem szeptember elsejétől vett fel a cég a dolgozói közé. Munkaeszközt – számítógépet – október közepén kaptam. A képernyőolvasó szoftverrel komoly problémáink voltak – és akadnak a mai napig is –, ezeket általában magam oldom meg. A cég távmunkában szövegkorrektúrázással foglalkozik. Én az ilyen jellegű munkának egyedül csak részfeladatait tudom megbízhatóan elvégezni, a munka többi részéhez látó segítséget veszek igénybe. Látó segítségem bárki lehet, nem szükséges, hogy jártas legyen a számítástechnika valamely területén. Úgy
78
gondolom, hogy ezen kívül biztosan van olyan jellegű munka is, amit egyedül tudnék végezni, de egyelőre engem még csak szövegkorrektúrázással bíztak meg. Úgy tűnik számomra, hogy jelenleg ez az egyetlen, amit Magyarországon távmunkában végeznek fogyatékossággal élő emberek. Bár a cég bármiféle távmunkában végezhető számítógépes munka iránt nyitott, országunkban még nincs a távmunka annyira elterjedve, hogy egyéb adatfeldolgozásra, illetve adatrögzítésre igény mutatkozna. Egyelőre – úgy látjuk – csak az elektronikus könyvkiadás van elterjedőben, ott tudunk valamiféle munkát kapni. A tanfolyamon szerzett ismereteimet nagyon jól tudom hasznosítani a munkám során, de azok az új tapasztalataim is nagyon fontosak és hasznosak, amit a munka folyamán a gyakorlatban szerzek. Azt hiszem, egy ilyen tanfolyam megalapozhatja egy látássérült ember továbbtanulásban és munkában való helytállását. Részmunkaidőben – 4 órában – dolgozom, a havi fizetésem nagyon-nagyon kevés a szerződésben leírtak szerint. Folyamatos munkám sajnos nincs, eddig összeszámolva kb. 3 hónapnyit dolgoztam. Van, hogy hónapokig nincs munka, ha viszont van, akkor azt nagyon szoros – szinte lehetetlen – határidőn belül kell elkészíteni. A határidőt az én esetemben szűkíti az a tényező is, hogy a munkát postán kapom és a kész munkát szintén postán – floppyn – adom fel. Úgy gondolom, hogy ha interneten el tudnám küldeni a kész feladatokat, rugalmasabban együtt tudnánk működni. Mivel nincs rendszeres munkám és nincs rendszeres fizetésem sem, én így nem vállalhatom egyedül ennek a lehetőségnek a megteremtését. Szerintem ez az egyik alapfeltétele a távmunkának. Úgy hiszem, hogy amíg a fogyatékkal élő emberek Internet problémája nincs megoldva, addig a távmunkában való foglalkoztatásuk is csak nagyon nehezen oldható meg. Vakok számára kétféle képernyőolvasó szoftverről tudok. Az egyik a Window-eyes – aminek segítségével a tanfolyamon is tanultunk, és amit jelenleg is használok. A másik a Jaws, amit én személy szerint nem ismerek. Ezek amerikai szoftverek. Legutóbbi értesüléseim szerint kb. 160. 000.- forintba kerülnek, ilyen áron ezeket nem tudtuk megvenni, így egy Demo-szoftverrel dolgozom, ami miatt félóránként újra kell indítanom a számítógépemet (ezen az időkorláton kívül egyéb korlátozásai is vannak). Ahhoz, hogy ezek az amerikai programok magyarul is beszéljenek, szükség van egy Brailab PC-re, vagy ha hangkártyán keresztül akarjuk beszéltetni a gépet, akkor a Multivox 4. magyar szövegfelolvasó programra. Ez utóbbi ingyen terjeszthető. Ezen kívül különböző szótárakat kell készítenem, hogy a legtöbb angol kifejezésnek a legmegfelelőbb magyar fordítását hallhassam viszont a képernyőolvasótól. Gyakorlott látássérült számítógép felhasználóktól már készen lehet szerezni ilyen szótárakat és programbeállításokat. Mivel általában mindenkinek különbözőek az igényei és ezért esetleg speciális beállításokra van szüksége a munkavégzés hatékonysága érdekében, az a legjobb, ha a látássérült munkavállaló minél jobban ismeri valamelyik képernyőolvasó szoftvert. Tehát egy látássérült munkavállalónak – ahhoz, hogy megbízhatóan dolgozni tudjon –, kétszer annyi számítástechnikai tudásra van szüksége, mint látó munkatársának. Javaslom, hogy aki ezen a téren nem eléggé tanulékony, az számítógépet inkább csak magáncélra használjon, munkát érdemesebb más területen keresnie. Emiatt gondolom, hogy a különböző érdekeltségű, tanulási képességű hallgatókat akár egy tanfolyamon belül is különböző szinten kell képezni, differenciáltan a munka, illetve a továbbtanulás céljából jelentkezetteket.
79
Látássérült ember foglalkoztatása esetében jó, ha a számítógép mellett rendelkezésre áll egy scanner, bár ez nem szükségszerű. Én magáncélból vettem a kft. által rendelkezésemre bocsátott számítógéphez, de később a munkámban is jó hasznát vehetem. Talán a fogyatékossággal élő, ezen belül a látássérült emberek akkor tudnának a leghatékonyabban minőségi munkát végezni számítógépen – akár távmunkában is -, ha elérhetőbbek lennének számukra azok a szoftverek, amelyek nélkülözhetetlenek ezen a téren. Ennek lehetséges módjai: vagy a programok árát lehetne csökkenteni, vagy sokkal több olyan pályázatot kiírni nekünk is, ahol megpályázhatnánk ezeket a programokat. Azt, hogy a foglalkoztató cég esetleg állami támogatásban részesül-e, milyenben és mennyiben, ezt egy hozzá nem értő csökkent munkaképességű dolgozó nem tudja felmérni. Így nem is tudja eldönteni, hogy az állami támogatás nyújtotta anyagi lehetőségeknek megfelelően részesül(het)-e ő maga megfelelő munkaeszközben, illetve fizetésben. Nem minden fogyatékossággal élő dolgozó van teljesen tisztában a jogaival: hogy mi jár neki, mi nem, mit követelhet, milyen és mennyi munkát köteles elvégezni, pontosan milyen költségek is terhelik foglalkoztatóját amellett, hogy az ő foglalkoztatására támogatást kap stb. Ezért úgy hiszem, a fogyatékkal élő munkavállalók speciális helyzete miatt szükség volna olyan szakszervezetekre vagy érdekképviseletekre, amelyek külön a látás- külön a mozgássérült stb. munkavállalók érdekeit képviselnék, amelyekhez bátran fordulhatna bárki fogyatékos dolgozó akármilyen problémával, akár a munkával, akár a foglalkoztatójával kapcsolatban. Fontosnak tartanám, hogy egy-egy ilyen szervezetben egyaránt legyenek csökkent munkaképességű munkavállalók, teljes munkaképességű dolgozók, akár fogyatékkal élő személyeket foglalkoztató munkáltatók is. Ha már léteznek ilyen szervezetek, lehessen többet hallani róluk – akár a médiában is - azért, hogy a vidéken élő (esetleg kevésbé tájékozott) fogyatékkal élő személy is tudjon róluk, ő is fordulhasson hozzájuk. Úgy gondolom, hogy a fogyatékosok munkában való aktív részvétele, a fogyatékkal élő emberek lehető legnagyobb önállósága az egész magyar társadalomnak érdeke. Ezért közösen kell minden olyan szervezetnek összefognia, amely valamiféle olyan tapasztalattal, szaktudással, anyagi lehetőségekkel rendelkezik, ami elősegítheti a probléma megoldását. Ezt nem vállalhatja egyetlen szervezet vagy intézmény magára, kizárólag együtt és egységesen lehetne valamit elérni. Számomra úgy tűnik, hogy sok apró kezdeményezés van, de igazán egyik sincs annyira támogatva minden irányból, hogy folyamattá nőhesse ki magát. Pl.: Az egyik kezdeményezést az érdekelt fogyatékos szerv támogatja, míg egy másikat az állam. Mintha nem volna összhang a dolgok között. Egy másik nagyon fontos dolog, a fogyatékosok esélyegyenlősége. Úgy hiszem, a fogyatékkal élő emberek nagymértékű integrációjára van szükség a munka terén is. Természetesen csak ott és csak annyira, ahol és amennyire a fogyatékosság lehetőséget ad. Az esélyegyenlőség szempontjából fontosnak tartom,
hogy
a
fogyatékosok
ne
kisebb
csoportokban,
helyeken,
célszervezetekben
legyenek
összetömörítve, hanem minél többen vehessenek részt a nyílt társadalomban. Csak úgy lesznek képesek beilleszkedni, ha esélyt kapnak magára a beilleszkedéssel való próbálkozásra.
-
A két továbbtanulónk változatlanul képzi magát, ugyanazon szakon. Emellett a vak fiatalember augusztustól sorstársait fogja oktatni egy informatikai magániskolában, egy látó instruktorral együtt. Ő
80
a főiskola mellett a Kandó Kálmán Főiskolán fogja megszerezni az ECDL bizonyítványát, emellett pedig a Média az Emberekért Alapítvány felkérte programozónak weblapok vakosításához. Másik két végzett hallgatónk várhatóan távmunkás megbízatást kap szintén ezen alapítványtól Hajdú-
-
Bihar megyében. Előtte egy rövid távoktatásban kell részt venniük. Számítógép mellett egyéves internethasználat is biztosított számukra. Számítógépes adatrögzítés, valamit programozás lesz a feladatuk. Egy miskolci hallgatónk szakmájában nem tudott elhelyezkedni, ezért takarítást vállalt el, viszont ez
-
egészségileg elég megterhelő számára. Elképzelhető, hogy sorsjegyet fog árusítani, mivel egy cég megváltozott munkaképességű, illetve fogyatékkal élő embereket szeretne ilyen munkakörben alkalmazni. Egy mezőkövesdi volt hallgatónk továbbra is újságkihordásból él, valamint társadalmi munkában a
-
szövetségnél lát el feladatokat. -
Egy számítógép-kezelőként végzett hallgatónk otthon van, beteg édesanyját segíti vakon.
-
Egy miskolci fiatalember a családi vállalkozásukban segédkezik a szüleinek és reményei szerint tandíjmentesen felveszik a Gábor Dénes Főiskola gazdaságinformatika szakára. Szeretné továbbfejleszteni angol és japán nyelvtudását. Egyik végzett szoftverüzemeltetőnk semmilyen munkát sem kapott.
-
16. Milyen rövid-, közép-, hosszútávú terveik, elképzeléseik vannak e csoport megsegítésére? (Helyi szinten, illetve átfogóan; realitás; képzési terveiket a munkavállalói érdeklődés vagy a munkaadói kereslet határozza meg inkább?) Képzési kínálatunk kialakítását a munkáltatói és munkaadói oldal egyaránt befolyásolja. -
Jelenleg munkáltatói megkeresésre parkgondozó tanfolyamot indítottunk, melynek befejezése után munka várja a hallgatókat. A munkáltató a munkaügyi központ támogatásával nyert egy pályázaton.
-
Egy másik munkáltató megkeresésére könyvkötő képzés indítását tervezzük Heves megyében a már munkában állók továbbképzése céljából.
-
Egy alapítvány biotermesztő tanfolyam indítására és foglalkoztatásra nyújt be pályázatot értelmi fogyatékosok számára. Az egyeztetések és a program kidolgozása folyamatban van.
-
Tervezzük az akadálymentesítés megvalósítását, valamint
-
normatív támogatású képzések indítását.
17. Hogyan lehetne segítségükre munkájukban a Nemzeti Szakképzési Intézet, illetve más szervezetek? Speciális (központi) programok közreadásával, a tapasztalatok átadásával. Hasznos lehetne a jelenlegi munkaerőpiac sajátosságait figyelembe vevő szakmákhoz igazított képzési programok kidolgozása és közzététele.
81
18. Részt vennének-e egy, a megváltozott munkaképességűek képzés utáni sikeres elhelyezkedést célzó, segítő (mentori) hálózat kialakításában? (Mit vállalnának, milyen ráfordítással?) Természetesen részt vennénk, és jelenleg is részt veszünk az információk közreadásával és továbbításával.
Miskolc, 2003. július Kovács Mária felnőttképzési tanácsadó 6.5. INTERJÚ A SZÉKESFEHÉRVÁRI MUNKAERŐ-FEJLESZTŐ ÉS KÉPZŐ KÖZPONTTAL Az interjú helye: Székesfehérvári Munkaerő-fejlesztő és Képző Központtal Az interjú időpontja: 2003. június 16. Az interjúban a Rehabilitációs Modellközpont munkatársai működtek közre: Petróczi Ferenc (programvezető) Sári János (tanácsadó) Neszmélyi Péterné (tanácsadó)
Kérem, számoljanak be a fogyatékkal élő fiatalok képzésének, átképzésének tapasztalatairól! A Székesfehérvári Munkaerő-fejlesztő és Képző Központ 1992. június 1-jén kezdte meg működését Fejér-, Veszprém- és Komárom-Esztergom megyei illetékességi területtel, emellett rehabilitációs szakképzésben az ország egész területéről fogad hallgatókat. Alapfeladatként a szakmai képzést, átképzéseket és továbbképzéseket – elsősorban munkanélküliek számára – szervezi és bonyolítja a régióban. A Képző Központ szakképző intézmény, melyben iskolarendszeren kívüli felnőtt szakképzés folyik alapvetően tanfolyami keretek között.
A képzőhely általános adatai: Oktatási célra 8346m² bruttó és légkondicionált, 2894m² nettó alapterületű 3 szintes, 35 képzőhelyes oktatási épület áll rendelkezésre egy 3 hektáros területen. 579 fős székkapacitással (579 fő egyidejű, 8 órás foglalkoztatását jelenti) 1 főre 4,82m² nettó és 8,35m² bruttó alapterület áll rendelkezésre. A Központ rendelkezik egy Hotel épülettel, melyben 2 ágyas, zuhanyozós, telefonos szobák találhatóak; megváltozott munkaképességűek részére 6 szoba (összesen 10 férőhellyel) áll rendelkezésre.
Az intézmény a város szélén, ipari jellegű környezetben helyezkedik el. Megközelítése tömegközlekedéssel - két helyi autóbuszjárat - és autóval egyaránt lehetséges, viszont a városközpont, illetve a helyközi közlekedési csomópontok nagy távolsága miatt gyalogosan nem célszerű. Az épület külső és belső környezete egyaránt színvonalas. Úgy alakították ki, hogy lehetővé tegye a mozgáskorlátozottak akadálymentes közlekedését. A közlekedők, oktatótermek és egyéb kiszolgáló területek berendezése és felszereltsége magas színvonalú.
82
A Munkaerő-fejlesztő és Képző Központon belül kifejezetten a megváltozott munkaképességű ügyfelek segítésére alakították ki a Rehabilitációs Modellközpontot, amely 1996-ban kezdte meg működését. A Modellközpont németországi minta alapján, a két ország együttműködésével, szakmai és technikai támogatásával jött létre. Kialakításánál fokozottan ügyeltünk arra, hogy a tapasztalatokat a hazai viszonylatokra adaptáljuk, figyelembe véve a helyi sajátosságokat.
Mit lehet elmondani a német és magyar modell tanulságairól? Németország területén kb. 20-30 városban folyik kifejezetten megváltozott munkaképességű emberek számára rehabilitációs célú szakmai képzés. Az egyes képzőhelyek specializálják magukat egyegy foglalkozási csoportra, ami azt eredményezi, hogy az egész ország területéről hozzájuk jelentkezhetnek az adott szakmát tanulni vágyó emberek. Ebből adódóan a képzések bentlakásos formában szerveződnek, így a képzés ideje alatt folyamatos orvosi és pszichológiai felügyeletre és kezelésre is mód nyílik. A képzések módszertani felépítése és a használati tárgyak, eszközök ergonómiai kidolgozása a hallgatók egyéni igényeihez igazodik. A képzések befejeztével az önálló életvitel megteremtését is jelentősen segíti a program (akadálymentesítés, eszközök beszerzése-kialakítása). A német gyakorlat szerint a megváltozott munkaképességű embereket – ha az addig betöltött munkakört nem tudják ellátni –, egy komplex szakmai és egészségügyi rehabilitációs programba vonják be. Első lépésként foglalkozás-egészségügyi szakorvos közreműködésével megállapítják, hogy melyek azok a képességek és fizikai adottságok, amire a továbbiakban építkezni tudnak. Ezek után kiválasztják azt a szakmát, amelyben a további munkavégzés potenciálisan megvalósulhat. Szükség esetén szakmai képzés, átképzés vehető igénybe, melynek kerete a magyar viszonyoktól jelentősen eltér. Magyarországon egészen más tapasztalatokat szerezhetünk az állami szerepvállalással működő rehabilitációs képzési rendszerről. A felnőttképzés hasonlóan működik, mint a közoktatás: minden fogyatékossági ágban lehetőség van speciális iskolai oktatásra-nevelésre országos, illetve regionális szinten. Ennek mintájára a kilenc regionális képző központ közül öt kiemelten foglalkozik egy-egy fogyatékossági területtel az alábbiak szerint:
Szombathely
Pécs
Nyíregyháza
Miskolc
Kecskemét
Debrecen
Budapest
r Békéscsaba
Székesfehérvá
10. táblázat A magyarországi regionális Munkaerő-fejlesztő és Képző Központok rehabilitációs munkája fogyatékossági területek szerint
Homogén csoport Mozgássérültek
*
Vakok és gyengénlátók
*
Siketek és nagyothallók Enyhe fokú értelmi
* *
*
83
fogyatékosok Integrált csoport
*
*
*
*
*
*
*
*
*
A képző központok e vonatkozásban országos beiskolázású intézmények, lakóhelytől függetlenül várják a hallgatókat az intézmények. A képzésre jelentkező emberek legnagyobb része munkaügyi központok által a kirendeltségekről, vagy a minden megyében működő és megyei szintű irányítást ellátó rehabilitációs munkacsoportoktól érkezik. Emellett a médián keresztül és a régi hallgatók által is eljutnak az intézményhez a potenciális hallgatók. A Székesfehérvári Regionális Munkaerő-fejlesztő és Képző Központ – a táblázatból is kitűnik – elsősorban a mozgássérültek fogadására, ellátására és speciális képzésére van felkészülve. Ezt jelzi az épület belső kialakítása is: fotocellás ajtók, széles, kerekesszékkel is egyszerű közlekedést lehetővé tevő közlekedők, speciális székek és asztalok, továbbá sajátos eszközrendszer az oktatótermekben.
Kik és hogyan kerülnek Önökhöz képzésre, átképzésre? A megváltozott munkaképességű hallgatók beiskolázásában kiemelt szerepe van a Rehabilitációs Modellközpont munkatársainak. A csoport összeállítása: programvezető, tanácsadó, asszisztens, foglalkozás-egészségügyi szakorvos és pszichológus. Velük találkoznak először a jelentkezők. Ők azok, akik a pályaorientációs és munkakörkipróbáló laboratóriumban végzett vizsgálatok eredményei, illetve az egyén elképzelései alapján meghatározzák, hogy mely tanfolyamon vehet részt az adott személy. A pályaorientációs és munkakör-kipróbáló laboratóriumban lehetőség van pályaalkalmassági és pályaorientációs egyéni, valamint csoportos vizsgálatok végzésére. A feladatok összeállításában jelentős szerepe volt a németországi mintának, de az adaptációra nagy hangsúlyt fektettünk. Műszeres vizsgálatokkal mérhető: két kéz koordináció, egyensúlyérzék, tanulási hatékonyság, figyelem. A rendelkezésre álló tesztek produkciófelülete: Személyiség beállítottságának vizsgálata; Figyelemkoncentráció, munkavégzés minőségének és sebességének meghatározása; Érdeklődés és motiváció, valamint foglalkozási-érdeklődés vizsgálata; Intellektuális képességek és az intelligencia jellegének feltárása; Elvonatkoztató készség; Kreativitás. A pályaorientációs és munkakör-kipróbáló laboratóriumban egyénre szabottan állapítjuk meg az elvégzendő feladatok tartalmát és mennyiségét, figyelembe véve az egyéni sajátosságokat. Ennek megfelelően vannak fix modulok, amit mindenkinek el kell végezni, és vannak a rugalmasan alkalmazható modulok, amelyeket a vizsgálatot lefolytató személy szabadon építhet be a folyamatba. A vizsgálatokat
84
kiegészíti a pszichológussal és a tanácsadóval folytatott beszélgetés. A vizsgálatok elvégzéséhez szükséges idő egy hét. A vizsgálatok az első időszakban központi finanszírozásúak voltak, ennek megszűntével a képzési költségbe építették be az árat, melyet a munkaügyi központok, munkaadók, esetleg magánszemélyek fizetnek. Amennyiben munkakipróbáláson megfelelő eredményt ér el egy megváltozott munkaképességű személy, és foglalkozási egészségügyi korlátozás alá sem esik, úgy a képző központ bármely képzésében részt vehet. Abban az esetben, ha a munkakipróbálás eredménye nem volt elégséges szintű, akkor a Rehabilitációs Modellközpont tanácsadója javaslatokat tesz a továbblépést illetően. Tapasztalataik szerint a munkakipróbálás után a hallgatók nagyobb önbizalommal kezdik el a tanfolyamot. Ennek eredményeként nem jellemző a lemorzsolódás, nagyon magas a sikeresen vizsgázók aránya.
A képzések megszervezésénél milyen súllyal esnek latba a munkaerő-piaci szempontok? A központ által szervezett rehabilitációs képzésekről elmondható, hogy igyekeznek szem előtt tartani a munkaerőpiaci igényeket, gyakorlatorientáltak, moduláris felépítésűek, így rugalmasan igazíthatók egyéni igényekhez
is.
A
Rehabilitációs
Modellközpont
folyamatos
kapcsolatban
van
megváltozott
munkaképességűeket foglalkoztató munkaadókkal, ahol a végzettek egy része munkalehetőséget kap, de ezek a célszervezetek messze nem tudják kielégíteni a felmerülő igényeket. A jelenlegi helyzetben azt mondhatjuk, hogy a képző központ nem tartja feladatának az emberek munkába helyezését (jogszabály nem is kötelezi rá), a munkaadók pedig nem érdekeltek abban, hogy elémenjenek a végzős hallgatóknak, üres álláshelyeiket általában más módon töltik be. Többnyire személyes kapcsolatokon múlik, hogy a fogyatékos személy álláshoz jut vagy sem. Ennek ellenére a Modellközpont munkatársai megosztják ez irányú információikat az álláskeresőkkel, de munkalehetőséget kifejezetten nem keresnek a számukra. Történt kezdeményezés arra vonatkozóan, hogy rehabilitációs állásbörzén a térség munkaadóit a munkaügyi központokkal együttesen meghívják, de a cégek érdemben nem jelentek meg a rendezvényen. A Székesfehérvári Regionális Munkaerő-fejlesztő és Képző Központ ISO 9001 minősítéssel rendelkezik, ami biztosítékot jelent a képzések magas színvonalú megszervezésére, lebonyolítására és a képzésben részt vett hallgatók utókövetését is szabályozza. Eszerint a képzés befejezését követően 3 hónappal, valamint 1 év után levelet küldenek a volt hallgatóknak, melyben az elsajátított ismeretek hatékonyságáról és az elhelyezkedésről kérdezik őket. Mivel a visszaküldés önkéntes, ezért a monitorozás hatékonysága nem túl jó, nagyon kevesen jeleznek vissza. A munkaügyi központok állományába visszakerült hallgatókról is kizárólag informális úton kap visszajelzést a képző központ. Így tehát pontos információval nem rendelkeznek arról, hogy a sikeres vizsgázók közül hány fő tudott a megszerzett szakképesítésnek megfelelően állást találni, kik azok akik nem az új szakmában dolgoznak, és hányan maradnak munka nélkül. A Modellközpont munkatársai kiemelték az informális kapcsolatok fontosságát ez ügyben: a régi hallgató visszajön, elmeséli, hogy mi történt vele és mit tud a többiekről.
85
Van-e kapcsolatuk a térség speciális szakiskoláival? Fennállása óta a Rehabilitációs Modellközpont egy alkalommal került kapcsolatba speciális szakiskolával. Egy kísérleti projekt keretében a Velencén működő Speciális Szakiskola végzős tanulóit fogadták munkakipróbáláson. A kb. 10 fős csoportból senki nem került a képzésbe, mert a fiatalok nem tudták teljesíteni a kellő szintet. További együttműködési szándék sem a szakiskola, sem pedig a képző központ részéről nem merült fel. Emiatt a Rehabilitációs Modellközpont munkatársai nem rendelkeznek rálátással erre a csoportra, sem a képzésüket, sem a munkavállalásukat illetően nem tudnak érdemben nyilatkozni.
Milyen aktuális problémákkal küzdenek tevékenységük során? Jelenleg sajátos helyzetben van a Rehabilitációs Modellközpont. Az eszközök, a szakemberek és a módszer rendelkezésre áll, mégis kihasználatlanság mutatkozik. Mivel a vizsgálatok költsége relatíve magas, illetve a megváltozott munkaképességű személyek képzésének finanszírozásakor több tényezővel kell számolni, mint egészséges társaik esetében, ezért nem érdekelt sem a munkaügyi központ, sem pedig a munkaadó, hogy a magasabb költségeket vállalja. Többletköltséget jelent a munkakipróbálás mellett a foglalkozásegészségügyi szakorvosi vizsgálat, a képzési idő másfélszeres meghosszabbítása, a speciális eszközök alkalmazása, az utazási és szállásköltség átvállalása. A munkaügyi központok előre meghatározott keretből gazdálkodnak, így előfordulhat, hogy egy megváltozott munkaképességű ember beiskolázási költségén kéthárom nem fogyatékos embert tudnak képzésbe bevonni. Tapasztalataink szerint az adott kirendeltségi ügyintéző jóindulatán és személyes döntésén múlik, hogy egy fogyatékos ember eljut a számára kiutat jelentő képzésig vagy sem. A finanszírozás tehát egy központi kérdés e témában is. Jobb volt a helyzet akkor, amikor a felelős minisztérium elkülönített pénzalapból vállalta a rehabilitációs képzésekkel járó anyagi vonzatot. A Székesfehérvári Regionális Munkaerő-fejlesztő és Képző Központ a helyzet enyhítésére egy alapítványt hozott létre, ahová a magánszemélyek személyi jövedelemadójuk 1%-át felajánlhatják. Természetesen az itt összegyűlt pénz nem tesz lehetővé nagyobb beruházásokat, lényegében arra elegendő, hogy például a munkakipróbálásra saját költségen ideutazó, az intézmény szállójában megszállt jelentkező szállásdíját átvállalják. A finanszírozás mellett a másik jelentős probléma a további szakmai fejlesztő munka teljes leállítása. Eredményezi ezt egyrészről az, hogy a német kapcsolat megszűnt, így a szakmai szempontból igen értékes esetmunkára nincs lehetőség. Másrészt annak ellenére, hogy minden regionális képző központból két-három munkatársat kiképeztek a módszerre, és a szükséges eszközigényt is megoldották, tudomásuk szerint sehol az országban nem végzik a pályaorientáció és munkakipróbálás általunk kifejlesztett változatát; a kiképzett emberek más munkakörbe kerültek, a képző központ profilja más irányba csúszott vagy már megszűnt a munkaviszonyuk az adott képzőnél.
Milyen terveik, elképzeléseik vannak a jövőre nézve?
86
Jelenleg a célcsoport motiválását tekintjük az egyik legfontosabb módszertani feladatunknak, vagyis minél több fogyatékos emberhez szeretnénk eljutni és lehetőség szerint képzésbe, átképzésbe vonni őket. Ehhez kapcsolódva pedig azon dolgozunk, hogy a német partnerrel újra fel tudjuk venni a kapcsolatot, ami a fejlődést, esetmunkát jelentősen előre lendíthetné. Köszönjük a beszélgetést!
6.6. CIVIL A PÁLYÁN: INTERJÚ A SALVA VITA ALAPÍTVÁNNYAL Sajnos nem vállalkozhattunk arra, hogy az érintett összes érdekvédő civil szervezetek munkáját bemutassuk. Mégis – jelentőségénél fogva – említést érdemel a Salva Vita Alapítvány tevékenysége. A szervezet tíz éve foglakozik az értelmi fogyatékossággal élő munkavállalók nyílt munkaerő-piaci elhelyezkedésének segítésével. Az általuk kidolgozott és megvalósított „Támogatott Foglalkoztatás” programja az egész közép-európai térségben egyedülállónak mondható e téren. Kezdeményezésük kedvező visszhangra talált a foglakoztatásért felelős szervezeteknél, reméljük eredményeik széles körű alkalmazására is mielőbb sor kerül. Interjú ideje: 2003. június Interjú helye: 1081 Budapest, Népszínház u. 17. 210-0927, 323-1256 Beszélgető partner: Jásper Éva, az Alapítvány munkatársa
Kérem, röviden mutassa be a Salva Vita Alapítvány munkáját! A Salva Vita Alapítvány 1993 óta működik. Az
Alapítvány
célja
az
értelmileg
sérült
emberek
önálló
életvitelének
kialakítása,
társadalmi
beilleszkedésének elősegítése elsősorban az integrált munkavállalás és az ezt kiegészítő programok által. Ennek a célnak a megvalósítása érdekében az Alapítvány speciális munkaerő-piaci szolgáltatást nyújt, amely mind a sérült ügyfél, mind az őt fogadó munkáltató részére teljes körű segítséget ad a sikeres, hosszantartó foglalkoztatás érdekében. Ennek részeként dolgoztuk ki az ún. „Támogatott Foglalkoztatás” módszerét. Ez a kezdeményezés úttörő munkát jelent a sérült emberek nyílt munkaerő-piacon való integrációjának segítésében. A Támogatott Foglalkoztatás keretein belül az egyéni szükségleteknek megfelelő, személyre szóló segítséget nyújtunk ahhoz, hogy a fogyatékos emberek „normál” munkahelyen, ép társaik között dolgozhassanak, az elvégzett munka értékének megfelelő fizetésért. A nálunk jelentkező értelmi sérült munkavállalóval elsőként személyes találkozást szervezünk, melynek során igyekszünk megismerkedni leendő ügyfelünkkel, családjával, és szolgáltatásunkról – mely ingyenes – részletes ismertetést nyújtunk.
87
Ezt követi egy komplex felmérés-sorozat, melynek
része a családlátogatás, az egyes
élethelyzetekben történő megfigyelés, a körülmények feltárása és a munka kipróbálása, valamint a gyógypedagógiai munka és pályaalkalmassági vizsgálat Ezek után egyéni stratégiát dolgozunk ki, mely során e személyre szabottan felkészítjük ügyfelünket a munkavállalásra. Ennek komponensei: hivatalos iratok beszerzése, pótlása; munkavállalási alapkészségek elsajátíttatása; viselkedésformák, motiváció kialakítása; egészségügyi problémák feltárása, kezelése; külső megjelenés alakítása; szociális segítség nyújtása; családgondozás, egyéni esetvezetés; munkapróba. Ügyfelünk megismerése után vágunk bele a munkahelyfeltárás folyamatába. Célunk, hogy minden ügyfelünk számára az érdeklődésének és képességeinek leginkább megfelelő munkakört találjuk.
A
munkahelyfeltárást követi a betanítás folyamata, melyben nemcsak a munkafolyamat betanulásakor van jelen kísérő munkatársunk, hanem a beilleszkedést, és az önálló közlekedést is figyelemmel kíséri, segíti. Az utókövetés szakaszában mind a munkavállaló és családja, mind a munkaadó részéről felmerülő problémák megoldásában igyekszünk folyamatos segítséget nyújtani, időkorlátozás nélkül. Az utókövetés célja a hosszútávon is sikeres alkalmazás támogatása. Kik veszik igénybe az Alapítvány szolgáltatásait? Jellemzően értelmi fogyatékos, gyakran halmozottan hátrányos helyzetű munkanélküliek, nagyrészt általános iskolai végzettségű, esetleg speciális szakiskolát, készségfejlesztő speciális szakiskolát végzett fiatalok. Kifejezetten olyanokat kívánunk felkarolni, akik önállón nem képesek munkát vállalni és dolgozni. Bár nyitottak vagyunk rá, jobbára csak formális kapcsolatunk van a fővárosi speciális iskolákkal. Itt kell megemlítenünk, hogy a szülők nagy többsége nem hiszi el, hogy sérült képességű gyermeke képtelen lesz a sikeres munkavállalásra, és csak a kezdeti kudarcok sorozata után keresnek fel bennünket.
A munkaadók oldaláról milyen érdeklődést tapasztalnak? Többnyire mi magunk keressük meg az alkalmasnak vélt partnereket. A cégek feltalálásával két teljes állású munkatársunk
foglalkozik.
Korábban
hirdetési
újságokon
keresztül,
valamint
saját
kiadványunk
szétküldésével próbálkoztunk, nem nagy sikerrel… Az elmúlt években azonban mintegy ezer céget felölelő munkáltatói bázisra tettünk szert, és 1996 óta Budapesten és vonzáskörzetében több mint száz fogyatékossággal élő munkavállalót segítettünk hozzá integrált, tartós munkahelyhez. Olyan – jellemzően multinacionális – cégekkel, amelyek nem engedik megvalósítani az általunk kidolgozott betanítás módszerét, nem tudunk együttműködni. Ugyanakkor némelyik nagy cég a vállalati PR részének tekinti a fogyatékos munkavállalók foglalkoztatását, és itt sikerrel beválik egy-egy kliensünk pl. árufeltöltő vagy konyhai kisegítő munkakörben. Legsikeresebbnek mégis a középvállalkozásokkal kiépített kapcsolataink mondhatóak. Ezeken a helyeken igazán személyre szabott munkát tudnak biztosítani (pl. irattisztító, számítógépes adatrögzítő, megsemmisítő operátor). Úgy tapasztaltuk, hogy a betanítás folyamatában kulcsfontosságú a beilleszkedés elősegítése. Sem a képességek, sem a készségek mikéntje nem annyira döntő, mint ez! Hadd soroljak fel néhány céget, melyekkel kapcsolatunk példaértékűnek tekinthető: Mobil ASK Kft., Stollwerk Budapest Kft., Ticket Restaurant, Diagnosticum Rt., de sorolhatnék a Központi Statisztikai
88
Hivataltól kezdve a Bajcsy-Zsilinszky Kórházon, vagy a Magyar Posta Rt-n át a Fővárosi Állat- és Növénykertig számtalan jó példát még.
Beszámolna terveikről? Alapvetően olyan civil szervezetként működünk, amely emberi és anyagi erőforrásait tekintve nem vállalhat fel országos feladatot. Ugyanakkor célul tűztük ki egy olyan hálózat kialakításának segítését, amelynek munkáját kipróbált és bevált modellünk alapján helyi szinten is meg lehet szervezni. E törekvésünk nyomán pl. Szekszárdon már működik egy, a Támogatott Foglalkoztatás programját felvállaló csoport. Távlati terveink között szerepel a célcsoport-bővítés: szeretnénk gyengénlátók és vakok számára is kibővíteni szolgáltatásunkat. A közeljövőben az ország 3 helyén is adaptálásra kerül az általunk kidolgozott Támogatott Foglalkoztatás programja. Noha a munkaügyi központok támogatják a védett munkahelyek létrehozását, – elismerve, hogy az esetek egy részében valóban ez, vagy súlyosabb fogyatékosság esetén csak a szociális foglalkoztatók jelenthetnek megoldást –, mi mégis amellett érvelünk, hogy sérült embertársainkkal együtt kell élnünk, és együtt kell munkálkodnunk is. Ennek megvalósítása érdekében – reményeink szerint – egyszer ez a szolgáltatás alanyi jogon járó alapellátássá válik fogyatékkal élő embertársaink számára.
Köszönjük a beszélgetést!
89
7. HELYZETELEMZÉSI ÖSSZEFOGLALÁS ÉS FEJLESZTÉS IRÁNYÁNAK MEGHATÁROZÁSÁRA TETT JAVASLATOK
Aki a sérült emberek megsegítése mellett kötelezte el magát, annak szülőként, pedagógusként, szakemberként gyakran szembesülnie kell saját lehetőségeinek korlátaival, számot kell vetnie szűkös tehetségével. Aki fogyatékossággal élő embertársai mellé szegődik, maga is jól ismerheti saját hiányosságait, helyzetének korlátait, adottságainak „fogyatékosságát”. Tanulmányunk előkészítése során szembesültünk véges lehetőségeinkkel. Mind az idő rövidsége, mind a kutatási terület összetett volta miatt le kellett mondanunk a minden részletre kiterjedő, tudományos igényű adatgyűjtésről és elemzésről. Ugyanakkor tisztában voltunk azzal is, hogy a fogyatékossággal élők helyzetéről, még kevésbé szakképzéséről, és ezzel összefüggésben munkaerő-piaci státuszukról eddig nem készült fejlesztési célú felmérés. Munkánk ebben a tekintetben úttörő jellegűnek tekinthető – annak minden előnyével és buktatójával együtt. Megbízatásunk elsősorban a Nemzeti Szakképzési Intézet tevékenységének megsegítésére, azon belül is a fogyatékos fiatalok szakképzésének fejlesztési irányvonalait kijelölendő, a speciális szakiskolák hatékonyságának és beválásának elemzésére szólt. Az alábbiakban tehát összefoglaljuk a korábbi fejezetekben részletesen ismertetett adatokat, tényeket, az ezek által kibontakozó tendenciákat. Jobbító szándékú véleményünket, következtetéseinket és javaslatainkat az aktuális elemzéseknél részben már kifejtettük. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért összegyűjtöttük őket két főbb szempontsor alapján: ezeket elsőként a speciális szakképzés szemszögéből, másodikként pedig a szélesebb munkaerő-piaci összefüggések kontextusában szemlélve fogalmazzuk meg.
7.1 A SPECIÁLIS SZAKISKOLÁK HELYZETELEMZÉSÉNEK ÉS FEJLESZTÉSI JAVASLATAINAK ÖSSZEFOGLALÁSA A speciális szakiskolák létrehozásának legfőbb célja a fogyatékkal élő tanulók alapfokú szakképzettséghez való juttatása volt. Ennek jegyében a valamikori kisegítő iskolák tagozataiként működő ipari tanuló osztályokból mára önálló iskolatípus vált. Feladata a különböző fogyatékossággal élő tanulók általános iskolai tanulmányaik utáni 9-10. osztályos képzése és szakképzése (lehetőleg) valamely OKJ szerinti szakmában, valamint az életkezdésre és munkába állásra való felkészítésük..
Intézményi alapadatok Ma Magyarországon mintegy 110 speciális szakiskolában kb. 7000 fogyatékos diák tanul. Sajnos nem állt rendelkezésünkre adat arra nézve, hogy az eltérő tantervű általános iskolát végzettek mekkora hányada lép feljebb ebbe az iskolatípusba. Különösen fontos lenne tudni, hogy az elmúlt évek során nőtt-e ez az arány, mivel ez mindenképpen kívánatos lenne. A hiányos információk ellenére bizonyos, hogy a speciális szakiskolákba jelentkező tanulók száma évről évre nő. Ez a bővülés jelenleg évi 5% körüli, és a következő években is várhatóan pozitív előjelű lesz. A pontosabb előrejelzést a részletesebb demográfiai és
90
oktatási statisztikák alapján tanácsos volna elkészíteni, mivel ez mind a szakemberképzést, mind a tárgyi feltételekkel kapcsolatos kiadási tervezéseket alapvetően befolyásolhatja. Ez a feladat különösen a főváros és vonzáskörzete esetében sürgető, mivel a visszajelzések szerint az itt működő speciális szakiskolák teljes kihasználtsággal működnek. Ebben a térségben a bővítés igényét minél előbb fel kell mérni. Az iskolatípusban a legjellemzőbb fogyatékossági típus az értelmi fogyatékosság. Ezen belül a tanulásban akadályozottak aránya 75%, számukra az alapfokú szaktudás megszerzése reálisan kitűzött cél. Az értelmileg akadályozottak csoportja (7%) számára a készségfejlesztő speciális szakiskolák nyújtanak az életvezetéshez és a támogatott munkavégzéshez általános és szakmai részképzést. Igaz, hogy a tanulók legnagyobb hányada csak alacsonyabb (pl. betanított) szinten képes valamely szakmát elsajátítani, ezidáig mégis méltatlanul szorultak ki a szakképzés rendszeréből. Mivel e réteg esélyegyenlőségét részben ugyanúgy a magasabb képzettség biztosítja, ezért támogatni kell minden erre irányuló törekvést, különösen a tartalmi fejlesztést. Az iskolatípusból való lemorzsolódás alacsonyabb (26%) ugyan, mint az épek hasonló szakiskoláiban (33%), de még mindig elfogadhatatlanul magas. Okait ez a kérdőív nem vizsgálta részletesen. Javasoljuk a kimaradás okainak feltérképezését, mert látni kell, hogy a szakiskolákra jellemző okok mellett ennek a kudarcnak van-e más, a különböző fogyatékosságtípusokkal összefüggő háttere. Különösen arra a kérdésre kell választ találni, hogy az ezt az iskolát elvégezni nem képes, kirostálódó tanulók számára milyen más megoldás jöhet szóba. Hasznos lenne nyomon követésük: vajon belépnek-e később a felnőttképzésbe, és ha igen, milyen sikerekkel és tanulságokkal. A fogyatékosok felnőttképzése ugyanis belátható időn belül „terítékre kerül” továbbképzésük szükségessége, valamint az egész életen át tartó tanulás igényének kiszélesedésével.
A képzési struktúra szerkezete, képzési eredmények A speciális szakiskolák szakképzési struktúrájáról elmondható, hogy országosan kb. 50 szakma oktatása folyik az intézményekben. Noha a munkaerőpiac visszajelzései nem állnak rendelkezésre a fogyatékos munkavállalókkal kapcsolatban, tudni kell, hogy a képzési repertoár kialakításában ez nem is lehet kizárólagos szempont. Azt, hogy az iskolák milyen szakmákban folytassanak képzést, erősen befolyásolja a fogyatékosság jellege és súlyosságának mértéke. A 2.5 és 2.6. számú táblázatok az elmúlt években az oktathatóság szempontjából jól bevált szakmákat tartalmazzák, szakmacsoport illetve rangsor szerint. A rangsor kialakulását leginkább a szülők elvárása, az iskolák elképzelése, és a helyi adottságok befolyásolták. Az adott szakmák beválását több mutató is jelzi, ezért az OKJ gondozásakor (szűkítésekor) el kell érni, hogy e körből ne csökkenjen, inkább bővüljön a választható szakmák sora. A felmérés során szembesültünk azzal, hogy több iskola nem él az OKJ szakképesítésekre való képzés lehetőségével. Tekintettel arra, hogy az iskolák többsége térségi feladatot is ellát, az itt élők
91
hátrányos helyzetbe jutnak, ha kívánságuk ellenére nem szerezhetnek teljes értékű szakmai képesítést. Ezeket az iskolákat információval és tanácsadással kell segíteni, hogy bekapcsolódhassanak az OKJ rendszerű képzésbe. Ugyanakkor a súlyosabb fogyatékossággal élő fiataloknak az OKJ-n kívüli képzések iránti igénye szükségessé teszi a szakképesítések „szintezését”. Ennek megfelelően kell a képzéseket kiterjeszteni és ezek szakmai képzettségének elismeréséről gondoskodni. A sikeresen szakképesítést szerzettek magas száma (94%) megnyugtató eredmény. Nem igazolódtak azok a kezdeti feltevések, miszerint azok, akik nem rostálódtak ki a képzés kezdetén, „elvéreznek” a magas követelményű szakmai vizsgákon. Az átlagosan közepes teljesítmény véleményünk szerint – sérült képességeikre tekintettel – jó eredménynek mondható, és mind az oktatók, mind a tanulók részéről alapos munkát feltételez. Ez a tény igazolja, hogy a fogyatékkal élő fiatalok OKJ szakmai képzéshez való jogát nem szabad elvitatni, sőt biztosítani és támogatni kell (megnyújtott idejű) képzésüket.
Szakmai programok, rehabilitáció Az iskolákban oktatott tantárgyak közül e felmérésben – bevezetésük frissessége miatt is – különös hangsúlyt kaptak a szakmai előkészítő és szakmai alapozó tárgyak. Az egyöntetű visszajelzések szerint e tárgyak beváltak, sikerrel oktathatók, bevezetésüket jó kezdeményezésnek tekintették mind a szakmai tanárok, mind a gyógypedagógusok, és a tanulók körében is népszerűségnek örvendenek. A dolog természetéből következően az iskolában folyó szakképzés körének megfelelő szakmacsoportokban folyik ez az alapozó munka. Ha lehetséges, elő kell segíteni a csoportbontás lehetőségét. Összességében támogatandó és az előzőekhez hasonló lendülettel folytatandó e tantárgyak folyamatos és – nem csak tárgyi feltételeinek, hanem programjainak, tankönyveinek is – komplex fejlesztése. A rehabilitáció iskolai lehetőségeit vizsgálva kitűnik, hogy viszonylag sok energiát fordítanak az általános iskolából hozott hátrányok ledolgozására – ez egyben a nyolc évfolyamos általános képzés megújításának szükségességét is jelzi. Ugyanakkor nem kap kellő hangsúlyt a szakmai programokban az élet- és pályakezdéshez segítséget nyújtó ismeretek oktatása. Kevés a munkahelykeresést, elhelyezkedést segítő program, munkába állásra felkészítő tréning. Feltétlenül szükséges lenne ezeknek körét bővíteni, különös tekintettel a végzős évfolyamra. (Ez a fejlesztési munka akár a munkaügyi központok FIT, RIC szolgáltatásaival karöltve is folyhatna.)
Humán erőforrás, szakmai felkészültség A személyi feltételeket vizsgálva kitűnt, hogy a közismeretet tanító pedagógusok között csak 50% a gyógypedagógusok aránya. A speciális pedagógiai ismeretek hiánya különösen a szakmai oktatásban jelentkezik. Míg a szakoktatók és gyakorlati oktatók szakmai felkészültségével nagy általánosságban mindenütt elégedettek,
92
addig kívánatosnak tartanák pedagógiai (40%), azon belül is gyógypedagógiai továbbképzésüket (60%). Az iskolák elképzelése szerint ez reálisan leginkább tanfolyami keretek közt valósulhatna meg. Az intézmények jelentős hányada (64%) a Nemzeti Szakképzési Intézet segítségét várja, és kifejezte együttműködési szándékát is. Fejlesztési elképzeléseink szerint szükséges volna kidolgozni egy moduláris rendszerű képzési tematikát, pedagógiai és gyógypedagógiai alapismeretek köréből. A továbbképzést segíthetné egy tanuláshoz szükséges jegyzet elkészítése is. Ebbe a – jelenleg előkészítés alatt álló - munkába célszerű lenne bevonni a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola szakembereit. Meglátásunk szerint a képzés lebonyolításában maguk az iskolák lennének a legsikeresebbek, tekintettel a helyi sajátosságokra. Terveink szerint a Nemzeti Szakképzési Intézet vállalná intézményenként egy-két gyógypedagógus, mint mentor felkészítését, akik saját iskolájukban megszerveznék és elvégeznék a szakoktatók és gyakorlati oktatók továbbképzését.
Tárgyi feltételek, tanműhelyek Az iskolai és a külső gyakorlati tanműhelyek felszereltsége részben korszerűnek (24%), de 85%-ban mindenképpen megfelelőnek mondható. Az elmúlt évek pályázati lehetőségei nyomán az iskolai tanműhelyek száma (182) megtöbbszöröződött, de gondot jelent új szakmák beindításánál az új tanműhelyek felszerelése, ami a korszerűsítéseknél, fejlesztéseknél nagyságrendekkel nagyobb költséget igényel. Ez akadálya lehet a kívánt szakma-struktúra változtatásnak is. A külső képzőhelyeket szervező gazdasági szervezetek adta lehetőségekkel csak az iskolák harmada él. A fogyatékos tanulók elhelyezkedését és társadalmi integrációját is segítendő ösztönözni kell e gyakorlati képzési forma jobb elterjedését az iskolai tanműhelyi rendszer megtartása mellett. Ennek egyik feltétele olyan nyilvános adatbázis létrehozása, melyből az iskolák a vállalkozások, szervezetek adatait és kamarai minősítésüket megismerhetnék. A tanulószerződések általánossá válásáról a szakképzési törvény módosítása rendelkezett a külső gyakorlati helyet biztosító szervezetek esetében. Továbbra is megoldatlan az iskolai tanműhelyekben tanuló diákok anyagi ösztönzése – javasoljuk a szakképzési alap e célú felhasználását is, a megfelelő jogszabálymódosításokkal. Itt hívjuk fel a figyelmet arra is, hogy az egységes fejkvóta-rendszer egyenlőtlen esélyeket teremt a különböző finanszírozási igényű szakmák oktatásában. Ezen a területen javasoljuk a differenciálást és a nyersanyag-szükséglet fedezetének biztosítását is. Ez utóbbi indokolt a 9-10. évfolyamok szakképzést segítő, szakmai előkészítő és szakmai alapozó tantárgyainak finanszírozása esetében is.
Tervezés, innováció A
felmérésben
szüneteltetésének
különös
illetve
hangsúllyal
bevezetésének
szerepelt
kérdése,
programadaptálási, taneszköz-fejlesztési munkájára.
93
az
iskolák
tekintettel
a
által
képzett
Nemzeti
szakképesítések
Szakképzési
Intézet
Meg kellett állapítanunk, hogy az iskolák tervezési gyakorlata nem követ egyértelmű irányt, és a jövőre nézve kevés következtetést lehet megfogalmazni. A felsorolt 50 szakképesítés – a legfrissebb (2003) felvételi adatokat is elemezve – viszonylag állandó kínálatnak tekinthető, figyelembe véve az oktathatóság szempontját is. A felmérésben részt vevő iskolák 43%-a kifejezetten a Nemzeti Szakképzési Intézet szakmai segítségnyújtását várja, prioritás szerint a következő területeken: 1. szakképesítések központi programjának adaptálása az iskolatípusra, 2. hiányzó szakmai és közismereti tankönyvek kidolgozása, 3. a képzést segítő oktatófilmek és/vagy interaktív CD-k készítése. Az elemzők ezért a jelenleg oktatott szakmák sorrendiségét alapul véve a következő fejlesztési munkákat javasolják tervbe venni: 11. táblázat Rendelkezésre álló, készülőben lévő, tervezésre javasolt fejlesztések listája a tanulásban akadályozottak számára.
Rangsor
Szakma
Összes %-a
Program adaptálás Rendelkezésre áll Rendelkezésre áll Rendelkezésre áll Készül
1.
ABC eladó
13.8%
2.
Varrómunkás
9.9%
3.
6.2%
4.
Szobafestő-mázoló és tapétázó Asztalos
5.
Kerékpárszerelő
5.4%
6.
Kőműves
5.4%
7.
Bőrtárgy-készítő
5.2%
8.
Dísznövénytermelő
9.
parkgondozó
4.6%
10.
burkoló
4.4%
11.
nőiruha-készítő
3.9%
12.
kerti munkás
13.
szőnyegszövő
2.5%
14.
pék
2.5%
15.
szerkezetlakatos
1.8%
16.
gyorsétk. eladó
2.2%
17. 18.
fodrász zöldség- és fűszernövény-termelő gépírószövegszerkesztő
1.7% 1.7%
19.
5.9%
5%
3%
1.5%
Rendelkezésre áll Tervezésre javasolt Rendelkezésre áll Rendelkezésre áll Rendelkezésre áll Rendelkezésre áll Tervezésre javasolt Rendelkezésre áll Rendelkezésre áll Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt Rendelkezésre áll Rendelkezésre áll Tervezésre javasolt
94
Spec. szakisk. tankönyv Készül Rendelkezésre áll Tervezésre javasolt Tervezni javasolt Rendelkezésre áll Tervezésre javasolt Rendelkezésre áll készül Rendelkezésre áll Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt Készül Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt Rendelkezésre áll Tervezésre javasolt
Oktatófilm
Interaktív CD
Tervezésre javasolt Rendelkezésre áll Tervezésre javasolt Rendelkezésre áll Rendelkezésre áll Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt
Tervezésre javasolt Rendelkezésre áll Tervezésre javasolt Rendelkezésre áll Rendelkezésre áll Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt
Tervezésre javasolt
Tervezésre javasolt Rendelkezésre áll
20.
házvezető/nő
1.3%
21.
faipari gépmunkás
1.3%
22.
hegesztő
23.
segédkönyvkötő
0.8%
Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt Készül
24.
gyógynövényismerőés termelő mezőgazdasági munkás lakástextilvarró, javító virágkötő
0.8%
Készül
0.8%
Rendelkezésre áll készül
0.6% 0.6%
30.
vas- és fémip.előkész kosárfonó és fonottbútor-készítő sütőipari munkás
31.
cipőjavító
0.5%
32.
kárpitos
0.5%
33.
asztalosipari szerelő
0.4%
34.
fatömegcikk- és eszközgyártó szakács ápolási asszisztens papírgyártó és feldolg faműves számítógép-kezelő /használó szociális gondozó és ápoló állatgondozó
0.3%
25. 26. 27. 28. 29.
35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50.
falusi vendéglátó baromfi feldolgozó, tenyésztő dajka mezőgazdasági gépész textiljáték-készítő kerámiakészítő sertéstenyésztő mézeskalács-készítő száraztészta-készítő
1%
0.7% 0.6%
0.7%
Rendelkezésre áll
Rendelkezésre áll
Tervezésre javasolt
Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt
Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt
Tervezésre javasolt Rendelkezésre áll
Készül
Készül
Rendelkezésre áll Tervezésre javasolt Tervezésre javasolt Rendelkezésre áll Rendelkezésre áll készül
Tervezésre javasolt
Tervezésre javasolt
Tervezésre javasolt
Tervezésre javasolt
Rendelkezésre áll
Rendelkezésre áll
0.2% 0.2% 0.2% 0.2% 0.2% 0.15% 0.2% 0.1% 0.1% 0.1% 0.1% 0.06% 0.06% 0.06% 0.06% 0.06%
Rendelkezésre áll
A taneszköz-fejlesztéseknél megfontolandó lenne egy-egy szakmacsoporthoz kapcsolódóan oktatófilmet és CD-t készíteni, hiszen több szakképesítés is azonos tananyagrészeket tartalmaz (pl. faipari szakmák, mezőgazdasági szakmák). Ugyanakkor a tankönyvkészítéskor már rendelkezésre álló, vagy tervezett tankönyvek mellett ugyanazon szakképesítések más tantárgyainál is felmerülhet igény. Ez különösen megalapozott lehet az első 11 szakmában. Összevonások esetén mindhárom taneszköz kidolgozásakor az adott szakmacsoporton belüli
95
legmagasabb szintű szakképesítést érdemes kiindulópontnak tekinteni (pl. faipari szakmák esetében 31-es szintű asztalos). A közismereti tantárgyak fejlesztendő moduljai és tankönyvei közül a leggyakrabban igényeltek a következők: pályaorientáció, kommunikáció, általános munkavédelem, környezetvédelem, gazdasági és vállalkozási ismeretek, munkahelykeresés. A látássérültek esetében ez kiegészült a szocializáció témakörével. (A gazdasági és vállalkozási ismeretek témaköre több szakma esetében vizsgakövetelmény is.) A mozgáskorlátozott, valamint a hallás- és látássérült tanulók részére az érintett képző intézmények javaslata alapján lenne érdemes fejlesztési tervet összeállítani, egy újbóli megkeresés és pontosítás alkalmával. Külön figyelemmel kell lenni a készségfejlesztő speciális szakiskolák értelmileg akadályozott tanulóira. Esetükben „rész-szakmák”, betanított munkakörök ellátásához szükséges ismeretek (pl. takarító), valamint az életvezetéssel kapcsolatos ismeretek oktatásához kapcsolódó programok, taneszközök kidolgozása javasolt. Itt a létszámarányokat megelőzően kell tekintetbe venni a helyi adottságokat (pl. a térségben működő célszervezet profiljának megfelelően). A célzott igényfelmérés itt is javasolt az előzőekhez hasonlóan.
Meg kell említenünk a felmérés tanulságaként, hogy az iskolák egyharmada – a folyamatos tájékoztatás ellenére is – kevéssé ismeri a Nemzeti Szakképzési Intézet munkáját. Megfontolásra méltó, hogy a fejlesztési tevékenység eddigi és jövőbeni eredményeit hogyan lehetne hatékonyabb módon az iskolák számára elérhetővé tenni. Bizonyára hasznos volna – nem csak a fogyatékosok szakképzése területén – az Intézet „reklám”-stratégiáját átgondolni, fejleszteni a partnerek visszajelzései alapján. Ennek egyik fontos eleme lehet az internetes honlap bővítése.
A komplex szakiskolai elemzés összefoglalásául elmondhatjuk, hogy a speciális szakiskolák sikerrel betöltik hivatásukat, és elérik azt a célt, amelyért létrehozták őket. Az elmúlt évek erőfeszítései nyomán ma a fogyatékkal élő tanulók, képességeik függvényében, alapfokú szakképzettséghez juthatnak, egy olyan iskolatípus iskoláiban, melyek képzési színvonala – a taglalt gondok ellenére – jónak mondható. Noha mind a személyi, mind a tárgyi feltételek területén van még tennivaló, ma az intézmények döntő többségében az itt képzett fogyatékkal élő fiatalok számukra megfelelő módon biztosított körülmények között juthatnak el a szakmai képesítés eredményes megszerzéséig. Úgy látjuk, hogy az eddig elért eredmények és az iskolák részéről mutatkozó innovatív készség és kedvező hozzáállás megfelelő záloga lehet a jövőbeni sikereknek. Reményeink szerint e felmérés adatai és elemzései jó alapot jelentenek a fejlesztési irányvonalak kidolgozásához. Feltételezzük, hogy a speciális szakképző iskolák és a Nemzeti Szakképzési Intézet további együttműködése gyümölcsöző lesz a kitűzött
96
célok még hatékonyabb elérése szempontjából. Munkánk során várjuk mind az érintett iskolák, mind a szakmai partnerek visszajelzéseit, jobbító szándékú javaslatait, és szakmai együttműködését.
7.2. A SPECIÁLIS SZAKISKOLÁT VÉGZETT FIATALOK MUNKAERŐ-PIACI HELYZETÉNEK ÉRTÉKELÉSE
Láthattuk, hogy a speciális szakiskolák a szakképzés szempontjából betöltik hivatásukat. Elemzésünk másik fő kérdése az volt, hogyan válik be az iskolatípus az érintett társadalmi réteg elhelyezkedési esélyeinek, munkaerő-piaci érvényesülésének – és így közvetve jobb életminőségének – javítása szempontjából.
Általában elmondható, hogy a magasabb képzettségi szint nagyobb esélyeket biztosít a nyílt munkaerő-piacra való belépéshez. Ugyanakkor le kell szögeznünk, hogy a fogyatékossággal élők foglalkoztatásáért, boldogulásukért csak részben lehet felelős szakképzésük színvonala, sikeressége. E fiatalok megszerzett tudása – éppen sérült képességeik folytán – egy, vagy több területen akár életük végéig is kompenzációt igényel. Meg kell fogalmaznunk tehát a velük kapcsolatos társadalmi szerepvállalás eddig elért eredményeit és hiányosságait, ha úgy tetszik „fogyatékosságait”. A speciális szakképzésből kilépők helyzetét vizsgálva kedvezőbb képet kaptunk, mint amire a felmérés kezdetén számítottunk. A 42%-os sikeres elhelyezkedési mutató – még ha a válaszadás önkéntességéből fakadóan nem is tekinthető reprezentatív adatnak –, nem csak az épek alapfokú szakképzéséből kilépők eredményeinél mutat kedvezőbb képet, hanem jóval meghaladja a felnőtt fogyatékkal élők aktivitási szintjét is. Ez nagyon jelentős eredmény. Ugyanakkor a sikertelenül állást keresők helyzete kettős. Egyrészről – társadalmi integrációjuk szempontjából is – kívánatos volna alkalmazásuk a nyílt munkaerőpiacon. Ennek esélye ma még kevés, mivel a munkaadók jelenlegi támogatási rendszere kevéssé ösztönző e tekintetben. Másrészről jól láthatók azok a törekvések, melyeket a foglalkoztatásukért felelős állami szervezetek tettek eddig. Kiemelkedő e területen a munkaerő-fejlesztő és képző központok tevékenysége, különösen annak fényében, hogy a fogyatékossággal élők felnőttképzésében szerzett tapasztalataikra várhatóan rövidesen szükség lesz, hiszen e réteg munkaerő-piaci helyzetének javítása érdekében szükséges a felnőttképzés rendszerének mielőbbi kiterjesztése. A felmérések, interjúk során az a benyomásunk alakult ki, hogy a fogyatékossággal élő fiatalok sorsáért felelősséget vállaló szakmai partnerek (beleértve a speciális szakiskolákat is) kapcsolata nagyon is töredékes, egymás munkájáról, törekvéseiről alig tájékozottak. Néhány modellértékű példától eltekintve e szervezetek kapcsolatrendszere – legalábbis az érintett réteg szempontjából – még kevéssé hatékony. Úgy gondoljuk, hogy e területen viszonylag kis befektetéssel jelentős eredményeket lehetne elérni. A legtöbb helyen kihasználatlan kapacitás áll rendelkezésre mind a szakember-gárda, mind az eszközök tekintetében. Részben e felismerés alapján vállalkozott a Nemzeti Szakképzési Intézet arra, hogy a fogyatékkal élő fiatalok szakképzésének fejlesztése érdekében egy koordinációs bizottságot hozzon létre 2003 őszén. A
97
képzési, foglalkoztatási, érdekvédelmi oldal képviselőinek bevonásával együtt kívánjuk megvitatni és értékelni – elsősorban a speciális szakiskolát végzett – fogyatékos fiatalok helyzetét, és együtt kívánjuk megfogalmazni egy év közös munkája után e terület fejlesztési elképzeléseit. Erre a munkára nagy várakozással tekintünk.
A nyílt munkaerő-piaci elhelyezkedés esélyeit vizsgálva munkánk során további javaslat is megfogalmazódott bennünk. Első megközelítésben úgy tűnt, hogy az enyhe fokban sérült fiatalok munka világába való belépésének az egyik legkritikusabb pontja a munkába állás aktusa. A tanulók által kitöltött kérdőívek és a munkáltatókkal készült interjúk alapján valószínűnek látszik, hogy az iskolából (védett helyről) kikerülő fogyatékkal élő fiatalok képtelenek rövid időn belül önállóan adaptálódni az új viszonyok közé, még ha nagyon alapos volt is ehhez az elméleti felkészítésük. A tapasztalatok szerint a tájékozottság növelése a munkaadók körében, az érdekeiket nehezen vagy rosszul érvényesítő diákok személyének elfogadtatása elősegítené sikeres foglalkoztatásukat. A fogyatékosokkal kapcsolatos előítéletek és beidegződések ma még a legtöbb esetben a bizonyítvány kinyitásakor a reflexszerű elutasításhoz vezetnek. A felmérés elemzőiben az a feltevés érlelődött meg, hogy a munkába állás sikeresebb lenne gyógypedagógiai területen jártas szakemberek (mentorok) közreműködésével. Az ő támogató jelenlétükkel a munkáltatók bizalmatlansága enyhülne, segítségére lehetnének a fogyatékkal élő munkavállaló fiataloknak kezdeti problémáik megoldásában, közreműködésük pedig garanciát jelentene érdekeik megfelelő védelmére. Kísérletképpen e mentori szolgáltatás kipróbálását javasoljuk, beválása esetén pedig hálózatszerű kialakítása lenne indokolt. Meglátásunk szerint a speciális szakiskola megfelelő személyi feltételek biztosításával alkalmassá tehető arra a feladatra, hogy a szakképesítést szerzett, diákok munkahelykeresését és annak megtartását aktív figyelemmel kísérje és kritikus helyzetben segítse a munkába lépést követő 0,5 - 1 évben. Ez kicsi, de hatékony lépés lenne a fogyatékossággal élő fiatalok sikeres életkezdésében. Első körben az itt dolgozó gyógypedagógusok - kiváltképp a végzős tanulók osztályfőnökei – közül néhányat felkérve, a 2003/2004. tanév végén vizsgázókat lehetne segíteni a 2005.májusáig tartó időszakban, kontrollcsoport bevonásával. A kísérlet eredményei alapján a program kiterjesztését javasolnánk.
A közeljövőben – a mostanihoz hasonló célkitűzésekkel – a felmérés megismétlését tervezzük a mostani elemzés tanulságainak felhasználásával. Ez részben indokolt az adatbázis frissen tartása miatt is, legalább néhány (változó) területen évente, komplexen pedig 3 évente. Egyes, ebből a felmérésből kimaradt szempontok felvétele is megfontolandó az elemzés tanulságainak levonása után (pl. nem került sor a lemorzsolódás (26%) okainak feltárására). Különösen ajánlott lenne a tanulói sorsok nyomon követése – akár a mentori kísérlet keretein belül -, de ezúttal statisztikailag tervezett mintavétel alapján a reprezentativitásra törekvés jegyében.
98
Befejezésül leszögezhetjük, hogy a speciális szakiskolai képzés a fogyatékossággal élő fiatalok társadalmi felemelkedésének egyik alapvető záloga, egyértelműen beváltja a hozzá fűzött reményeket. Mind társadalmilag, mind gazdasági szempontból nyereséges lesz a fejlesztésbe és az itt képzettek foglalkoztatásának elősegítésébe fektetett minden további energia, törekvés, pénz. Emellett azonban meggyőződésünk, hogy a fogyatékossággal élők helyzetének javításában hosszú távú megoldást csak a – hosszadalmas, de alapokig ható – társadalmi tudat átformálása, majd egy szemléletmód- és attitűdváltás hozhat, amelyben a sérült embert nem munkaereje minősíti majd. Kívánjuk minden szakember számára, hogy közös munkánk a fogyatékossággal élő embertársaink jobb boldogulását szolgálja a jövőben.
Budapest, 2003. október
99
AJÁNLOTT IRODALOM A foglalkoztatáspolitikai eszközök működése 1998-ban Munkaerő-piaci Információk 1999/5, Országos Munkaügyi Módszertani Központ Bp. 1999. 34 old+ 49 old. Melléklet A fogyatékossággal kapcsolatos munkahelyi gyakorlat Nemzetközi Munkaügyi Szervezet ILO-Genf, 2001. A hátrányos helyzetű tanulók szakképzése Kutatási zárótanulmány , Liskó Ilona OKI, Munkaügyi Minisztérium, Bp. 1997. A pályaválasztási szándék vizsgálata Kutatási jelentés. Fővárosi Pályaválasztási Tanácsadó, Budapest, 1997. Átmenet a tanulásból a munka világába OECD – Phare, Budapest OECD-tanulmányok 1999. Átmenet az iskolából a munka világába Magyarországon. (1998) (szerkesztette: Tímár János) Az OECD megbízásából a "Transition from initial education to working life" nemzetközi projekt keretében készült elemzés. Kézirat. 1998. Május, OKI Átmenet az iskolából a munka világába Magyarországon. (1998) Az OECD megbízásából a "Transition from initial education to working life" nemzetközi projekt keretében készült elemzés. Kézirat. 1998. május (szerkesztette: Tímár János) Az 1990. évi népszámlálás A fogyatékosok életmódja és életkörülményei (a 20%-os reprezentatív minta alapján) Budapest, KSH, 1995. Bánfalvi Csaba: Struktúraváltás a szakképzést folytató középiskolákban. Szakképzési Szemle 1999/1. Bánfalvy Csaba: A fogyatékosok oktatása és képzése Magyarországon Kézirat. OKI Kutatási Központ, Bp. 1999. Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe Szerk.: Falus Iván Műszaki Kk. Bp. 2000. Csákó M. – Liskó I.: Szakmunkástanulók a kilencvenes években, II. országos szakmunkástanuló vizsgálat, Kutatási beszámoló, Oktatáskutató Intézet, Budapest, 1995. Egy könyv a foglalkoztatási rehabilitációról Szerk.: Csató Zsuzsa, „Együtt-élés” Kiadvány, kiadó: Down Egyesület, Bp.2001. Fehérvári Anikó: A szakmatanulás esélyei Educatio 8.2.1999. 401-406 Foglakozzunk vele! Értelmi sérült emberek helye a nyílt munkaerőpiacon Salva Vita Alapítvány kiadványa, Budapest, 2002. Galasi Péter – Nagy Gyula: Fiatalok iskolázottsága és munkaerő-piaci helyzete. A "From initial education to working life " c. OECD országtanulmány számára készült résztanulmány. 1999. Kézirat. 39 oldal Gazsó F.- Laki L.: Esélyek és orientációk, fiatalok az ezredfordulón OKKER Budapest, 1998. Gazsó F.- Laki L.: Fiatalok a munkaerőpiacon OKKER, Bp. 1998. Hasznos tudnivalók megváltozott munkaképességű munkavállalóknak, fogyatékos személyeknek és segítőiknek Fővárosi Munkaügyi Központ, Bp. 2001. Budapesti rehabilitációs füzet Horváth Miklós Az enyhén értelmi fogyatékosnak minősített fiatalok szakképzése; foglalkoztatása és rehabilitációja gyógypedagógus szemével Gyógyped. Szemle 27.3. 1999. 167-175 p. Jásper Éva: Értelmileg sérült emberek munkavállalási lehetőségei Magyarországon a rendszerváltás után Budapest, ELTE, Szociológiai Intézet, szakdolgozati kézirat, 1996.
100
Jelentés a magyar közoktatásról 2000. Szerk.: Halász G. – Lannert J. Budapest, OKI 2000. Kezdeményezések a hátrányos helyzetű fiatalok szakképzésében szerk.: Abrudbányai János NSZI, Habilitas Füzetek, Bp.1993. Lada László: Az esélyegyenlőség megvalósításának lehetőségei Szakképzési Szemle 15.4. 1999. 479-481 p. Lakatos Miklós – Tausz Katalin: Zárótanulmány az OTKA T6768 „A fogyatékosok helyzete az 1980as évtizedben” című kutatás eredményeiről Budapest, KSH, 2001. Kézirat Laky Teréz: Munkaerő-piaci helyzetjelentés. A munkaerőpiac keresletét és kínálatát alakító folyamatok. Közösen a jövő munkahelyeiért Alapítvány kiadványa. Budapest, 1999. április. Lannert Judit: Az ifjúsági munkanélküliség és az iskolaszerkezet Budapest, OKI 1997.02. kézirat Liskó I. – Fehérvári A. – Tót É.: Pályakezdő szakmunkások a munkaerő-piacon. Kutatási zárójelentés (Oktatáskutató Intézet, Budapest, 1996. Liskó Ilona: A hiányos és formális általános végzettségű fiatalok szakmai oktatása (kutatási beszámoló) Budapest, OKI-OTKA,1996 Liskó Ilona–Fehérvári Anikó: A szakmai gyakorlati képzés átalakulása. Kutatási zárótanulmány II. Oktatáskutató Intézet, Budapest, 1998. Mártonffy György: A szakképzés átstrukturálódása és a 9-10. osztály Kutatási beszámoló. Kézirat. OKI Kutatási Központ, Bp. 2000. Megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon KSH, 2002. Molnár Andrásné: Fogyatékosok speciális szakiskoláinak tapasztalatai Szakoktatás 50.sz. 2000.03. 15-20 p. Munkaerő-piaci készség-igény felmérés, OKI, 2001 „Az európai gyakorlathoz illeszkedő munkaerőpiaci készségigény-felmérés a magyar oktatás-képzés fejlesztése szolgálatában 2001. júliusdecember, kutatási zárótanulmány készítette, koordinátor Komor Levente www.tpf.iif.hu/keszsegigeny.html Pályaválasztási tanácsadás (Múlt, jelen és a jövő?) Helyzetképes modell. Az MKM megbízásából készítették a Fővárosi Pályaválasztási Tanácsadó munkatársai, Budapest, 1997. Salné Lengyel Mária – Kőpatakiné Mészáros Mária: Fogyatékos tanulók helyzete az ezredfordulón OKI, 2001.02. tanulmány Támogatott foglalkoztatás – értelmi sérült munkavállalók a nyílt munkaerőpiacon (módszertani kézikönyv) szerk.: Dávid A.-Móricz R. Budapest, Salva Vita Alapítvány, 2000. Tót Éva (1999) A nyitott képzés és távoktatás nemzetközi környezete és intézményei. in: Tanulmányok a nyitott szakképzésről 3. Műegyetemi Távoktatási Központ, Bp. 155-282 pp. Tót Éva: Az oktatás és a munka közötti átmenet folyamata és a felnőttképzés Budapest, OKI 1999.10. kézirat, háttéranyag Újra munkában! Európai uniós munkaerőpiaci reintegrációs programok és tapasztalataik szerk.: Dr. Borbély Szilvia, kiadja: Magyar Szakszervezetek Európai Integrációs Bizottsága Budapest, 2002. Utak, lehetőségek - Tájékoztató pályakezdő fiatalok számára, Fővárosi Munkaügyi Központ, Bp. kiadvány 2001. Weboldalak, linkajánló: Országos Foglalkoztatási Közalapítvány: www.ofa.hu, Állami Foglalkoztatási Szolgálat: www.afsz.hu, Nemzeti Szakképzési Intézet: www.nive.hu, Nemzeti Pályainformációs
101
Központ: www.npk.hu, www.szakma.hu, www.palyaorientacio.lap.hu, www.palyanet.hu, www.szakkepzes.hu, www.taninfo.hu, www.allasajanlat.lap.hu, www.munka.lap.hu,
ME LL É KL ET EK 1. A SPECIÁLIS SZAKISKOLÁKBAN 2001/2002 TANÉVBEN FOLYÓ KÉPZÉSEK SZAKMACSOPORT SZERINTI BONTÁSBAN szakterület
Humán
szakmacsoport 1. Egészségügy 2. Szociális szolgáltatások 3. Oktatás 4. Művészet, közművelődés, kommunikáció 5. Gépészet
6. Elektrotechnikaelektronika 7. Informatika 8. Vegyipar Műszaki 9. Építészet
10. Könnyűipar
11. Faipar
12. Nyomdaipar 13. Közlekedés 14.Környezetvédelemvízgazdálkodás 15.Közgazdaság 16. Ügyvitel
17. Kereskedelem,
szakma Ápolási asszisztens Szociális gondozó és ápoló Dajka Kézi- és gépi hímző Textiljáték-készítő Fémtömegcikkgyártó Vas- és fémip.előkész Kerékpárszerelő Szerkezetlakatos Hegesztő Számítógép-kezelő /használó Papírgyártó és feldolg Kőműves Burkoló Szobafestő-mázoló és tapétázó Bőrtárgykészítő Cipőjavító Lakástextilvarró, javító Nőiruha-készítő Szövő Varrómunkás Asztalos Asztalosipari szerelő Faipari gépmunkás Famegmunkáló Faműves Fatömegcikk- és eszközgyártó Kárpitos Segédkönyvkötő
Gépírószövegszerkesztő ABC eladó Élelmiszer- és vegyi áru kereskedő
102
szakterület össz.% 0.2% 0.15%
szakma fő 13 10
szakma % 0.2% 0.15%
6 0 4
0.1% 0% 0.06%
0
0%
38
0.6%
8.8%
346 144 68 0
5.4% 1.8% 1% 0%
0%
11
0.2%
0.2%
13
0.2%
0.2%
346 286 402
5.4% 4.4% 6.2%
16%
338 30 45
5.2% 0.5% 0.7%
szakmacsoport összesen %
1% 0.1% 0.06%
20.2% 252 0 640 380 28 84 0 12 22
3.9% 0% 9.9% 5.9% 0.4% 1.3% 0% 0.2% 0.3%
30 55 0 0
0.5% 0.8% 0% 0%
0.8% 0% 0%
0 96
0% 1.5%
0% 1.5%
894 0
13.8% 0%
8.6%
54%
Gazdaságiszolgáltató
marketing, üzleti adminisztráció
18. Vendéglátásidegenforgalom
19. Egyéb szolgáltatások
20.Mezőgazdaság Agrár
21. Élelmiszeripar
Hús- és hentesárú eladó Ruházati kereskedő Vas- és műszaki kereskedő Falusi vendéglátó Gyorsétk.eladó Pincér Szakács Fodrász Házvezető/nő Kerámiakészítő Kosárfonó és fonottbútor-készítő Szőnyegszövő Dísznövénytermelő Gyógynövényismerőés termelő Kerti munkás Állatgondozó Sertéstenyésztő Baromfi feldolgozó, tenyésztő Mezőgazdaságii munkás Parkgondozó Virágkötő Zöldség- és fűszernövénytermelő Mezőgazdasági gépész Keksz-és ostyagyártó Mézeskalács-készítő Sütőipari munkás Száraztészta-készítő Pék
0
0%
0 0
0% 0%
8 140 0 17 112 87 4 38
0.1% 2.2% 0% 0.2% 1.7% 1.3% 0.1% 0.6%
165 320 50
2.5% 5% 0.8%
196 10 4 7
3% 0.2% 0.1% 0.1%
48
0.8%
300 39 111
4.6% 0.6% 1.7%
6
0.1%
0
0%
4 38 4 160
0.1% 0.7% 0.1% 2.5%
13.8%
24%
2.5%
6.2%
17%
21%
3.4%
(összehasonlításképpen: a szakmunkásképzés szerkezeti aránya 1998/99-ben szakmacsoportonként: humán 10 %, műszaki:52%, gazdasági-szolgáltató 29%, agrár 9% Forrás: OKI 2000.)
2. A MAGYARORSZÁGI SPECIÁLIS SZAKISKOLÁKBAN A 2001/2002 TANÉVBEN OKTATOTT SZAKMÁK RANGSORA CSÖKKENŐ SORRENDBEN AZ ELŐFORDULÁS GYAKORISÁGA SZERINT: rangsor 61. 62. 63. 64. 65. 66. 67. 68. 69. 70. 71. 72.
szakma ABC eladó Varrómunkás Szobafestő-mázoló és tapétázó Asztalos Kerékpárszerelő Kőműves Bőrtárgy-készítő Dísznövénytermelő Parkgondozó Burkoló Nőiruha-készítő Kerti munkás
Szakma fő 894 640 402
Összes %-a 13.8% 9.9% 6.2%
380 346 346 338 320 300 286 252 196
5.9% 5.4% 5.4% 5.2% 5% 4.6% 4.4% 3.9% 3%
103
73. 74.
Szőnyegszövő Pék
165 160
2.5% 2.5%
75. 76. 77. 78.
Szerkezetlakatos Gyorsétk. eladó Fodrász Zöldség- és fűszernövény-termelő Gépírószövegszerkesztő Házvezető/nő Faipari gépmunkás Hegesztő Segédkönyvkötő Gyógynövényismerőés termelő Mezőgazdasági munkás Lakástextilvarró, -javító Virágkötő Vas- és fémip.előkész Kosárfonó és fonottbútor-készítő Sütőipari munkás Cipőjavító Kárpitos Asztalosipari szerelő Fatömegcikk- és eszközgyártó Szakács Ápolási asszisztens Papírgyártó és feldolg Faműves Számítógép-kezelő /használó Szociális gondozó és ápoló Állatgondozó Falusi vendéglátó Baromfi feldolg., teny Dajka Mezőgazdasági gépész Textiljáték-készítő Kerámiakészítő Sertéstenyésztő Mézeskalács-készítő Száraztészta-készítő
144 140 112 111
1.8% 2.2% 1.7% 1.7%
96
1.5%
87 84 68 55 50
1.3% 1.3% 1% 0.8% 0.8%
48
0.8%
45 39 38 38
0.7% 0.6% 0.6% 0.6%
38 30 30 28 22
0.7% 0.5% 0.5% 0.4% 0.3%
17 13 13 12 11
0.2% 0.2% 0.2% 0.2% 0.2%
10
0.15%
10 8 7 6 6 4 4 4 4 4
0.2% 0.1% 0.1% 0.1% 0.1% 0.06% 0.06% 0.06% 0.06% 0.06%
79. 80. 81. 82. 83. 84. 85. 86. 87. 88. 89. 90. 91. 92. 93. 94. 95. 96. 97. 98. 99. 100. 101. 102. 103. 104. 105. 106. 107. 108. 109. 110.
104
3. A NEMZETI SZAKKÉPZÉSI INTÉZET ÁLTAL ADAPTÁLT KÖZPONTI PROGRAMOK LISTÁJA TANULÁSBAN AKADÁLYOZOTTAK RÉSZÉRE 1. ABC eladó 2. Állatgondozó 3. Asztalosipari szerelő 4. Bőrtárgykészítő 5. Burkoló 6. Dísznövénytermelő 7. Gyorsétkeztetési eladó 8. Kárpitos 9. Kerékpárszerelő 10. Kerti munkás 11. Kosárfonó 12. Mezőgazdasági munkás 13. Parkgondozó 14. Száraztészta-készítő 15. Szobafestő–mázoló és tapétázó 16. Szőnyegszövő 17. Varrómunkás 18. Virágkötő 19. Zöldség- és fűszernövény-termelő
4. 5. 6. 7.
Számítástechnikai szoftverüzemeltető Számítógép-kezelő /használó/ Szőnyegszövő Virágkötő
Készülőben lévő adaptált programok, a 2004/2005-ös tanévtől indíthatók: 8. Gyékény-, szalma- és csuhéjtárgykészítő 9. Kerámiakészítő MOZGÁSKORLÁTOZOTTAK SZÁMÁRA 1. Bőrdíszműves 2. Cipőfelsőrész-készítő 3. Cipőjavító 4. Falusi vendéglátó 5. Fazekas 6. Háztartáselektronikai műszerész 7. Háztartásigép-szerelő 8. Kalap- és sapkakészítő 9. Optikaiüveg-csiszoló 10. Órás 11. Szíjgyártó-nyerges 12. Varrómunkás
KÉSZÜLŐBEN LÉVŐ ADAPTÁLT PROGRAMOK, A 2004/2005-ÖS TANÉVTŐL INDÍTHATÓK: 20. Asztalos 21. Ezüstkalászos gazda 22. Fatömegcikk- és eszközgyártó 23. Gombatermelő 24. Gyógynövényismerő és termelő 25. Lakástextilvarró, - javító 26. Segédkönyvkötő
KÉSZÜLŐBEN LÉVŐ ADAPTÁLT PROGRAMOK, A 2004/2005-ÖS TANÉVTŐL INDÍTHATÓK: 13. Ingatlannyilvántartási ügyintéző 14. Kézi és gépi hímző 15. Textiljáték-készítő Az adaptált központi programok megrendelhetők a Nemzeti Szakképzés Intézet Dokumentációs Osztályán. Levélcím: 1087 Budapest, Berzsenyi u. 6. Faxszám: 06-1-210-1072
HALLÁSSÉRÜLTEK SZÁMÁRA 1. Asztalos 2. Burkoló 3. Cukrász 4. Dísznövénykertész 5. Fonottbútor-készítő 6. Gépíró-szövegszerkesztő 7. Kárpitos 8. Kerékpárszerelő 9. Mezőgazdasági munkás 10. Pék 11. Segédkönyvkötő 12. Szakács 13. Számítógép-kezelő /használó/ 14. Száraztészta-készítő 15. Szíjgyártó-nyerges KÉSZÜLŐBEN LÉVŐ ADAPTÁLT PROGRAMOK, A 2004/2005-ÖS TANÉVTŐL INDÍTHATÓK: 16. Filmnyomó és kendőfestő 17. Nőiruha-készítő 18. Varrómunkás
LÁTÁSSÉRÜLTEK SZÁMÁRA 1. Fazekas 2. Kosárfonó 3. Számítástechnikai programozó
105
4. A NEMZETI SZAKKÉPZÉSI INTÉZET ÁLTAL KÉSZÍTETT SPECIÁLIS SZAKISKOLAI TANKÖNYVEK LISTÁJA 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17.
Állattenyésztési és tartási ismeretek I. (2001) Állattenyésztési és tartási ismeretek II. (2001) Általános állattenyésztés (1998) Bőrtárgykészítő szakmai ismeretek I. (1998) Bőrtárgykészítő szakmai ismeretek II. (1998) Ételkészítési ismeretek (2002) Gyümölcstermesztés (1998) Kerékpárszerelési szakmai ismeretek (2002) Kosárfonó szakmai ismeretek (2002) Parkgondozás és parkfenntartás I. (2001) Parkgondozás és parkfenntartás II. (2001) Szántóföldi növénytermesztés (2002) Takarmányozástan (1998) Varrómunkás anyag- és áruismeret (2001) Varrómunkás szakmai ismeretek (2001) Virágkötészeti szakmai ismeretek (2002) Zöldségtermesztés (1998)
Készülőben lévő, várhatóan a 2004/2005-ös tanévtől megvásárolható tankönyvek: 18. 19. 20. 21. 22. 23.
Bőrtárgykészítő szakrajz Dísznövénytermesztési szakmai ismeretek Élelmiszer és vegyiáru áruismeret Műszaki ismeretek Szőnyegszövő szakmai ismeretek I. Szőnyegszövő szakmai ismeretek II.
A speciális szakiskolai tankönyvek beszerezhetőek a Nemzeti Szakképzési Intézet Tankönyvforgalmazási Irodájánál, levélcím: 1106 Budapest, Fehér út 10., faxszám: 06-1-432-0243 Telefonszám: 2614254 Megjegyzés: Kérjük, hogy a megrendelőre írják rá, „fogyatékosok számára”.
106
5. A NEMZETI SZAKKÉPZÉSI INTÉZET ÁLTAL A SPECIÁLIS SZAKKÉPZÉSHEZ KÉSZÍTETT OKTATÓFILMEK ÉS INTERAKTÍV TANANYAGOK LISTÁJA
Oktatófilmek: Asztalos szakképesítéshez (hallássérültek számára) I. rész Kézi technológiák I. rész Kézi technológiák (feliratos) II. rész Gépi technológiák II. rész Gépi technológiák (feliratos) Kerékpárszerelő szakképesítéshez (tanulásban akadályozottak és hallássérültek számára) Kerékpárszerelő I-II. Kerékpárszerelő I-II. (feliratos) Optikaiüveg-csiszoló szakképesítéshez (mozgáskorlátozottak számára), Szíjgyártó-nyerges szakképesítéshez (mozgáskorlátozottak számára), Varrómunkás szakképesítéshez (tanulásban akadályozottak és mozgás-korlátozottak számára) A ruhák készítésének fortélyai I. A ruhák készítésének fortélyai II. (Blézer) Készülőben lévő, várhatóan a 2004/2005-ös tanévtől megvásárolható oktatófilmek: Fazekas szakképesítés (tanulásban akadályozottak és mozgáskorlátozottak számára) Virágkötészeti ismeretek (tanulásban akadályozottak és hallássérültek számára)
Interaktív tananyagok CD-n: Asztalos szakképesítéshez CD hallássérültek számára Gépi technológiák Kézi technológiák Gépíró és szövegszerkesztő szakképesítéshez CD hallássérültek számára Magyar helyesírás Ügyviteli, igazgatási és ügyvitel-technikai ismeretek Kerékpárszerelési ismeretek I. CD tanulásban akadályozottak és hallássérültek számára Optikaiüveg-csiszoló szakképesítéshez CD mozgáskorlátozottak számára Szíjgyártó-nyerges szakképesítéshez CD mozgáskorlátozottak számára Varrómunkás szakképesítéshez CD tanulásban akadályozottak és mozgáskorlátozottak számára Készülőben lévő, várhatóan a 2004/2005-ös tanévtől megvásárolható interaktív tananyagok: Kerékpárszerelési ismeretek II. CD tanulásban akadályozottak és hallássérültek számára Virágkötészeti ismeretek tanulásban akadályozottak és gyengénlátók számára
Az interaktív tananyagok (CD-k) beszerezhetőek a Nemzeti Szakképzési Intézet Tankönyvforgalmazási Irodájánál, levélcím: 1106 Budapest, Fehér út 10., faxszám: 06-1-432-0243 Telefonszám: 261-4254
107
6. JOGSZABÁLYGYŰJTEMÉNYEK 6.1.FONTOSABB NEMZETKÖZI DOKUMENTUMOK: Európai Szociális Charta (Torinó 1961, Magyarországon kihirdetve az 1999.évi C.törvénnyel) Genfben 1983 június 20-án kelt 159. sz. egyezmény a szakmai rehabilitációról és a foglalkoztatásról. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciáján elfogadott egyezmény kihirdetése megtörtént az 1985. évi 9. törvényerejű rendelettel. az Európai Unió foglalkoztatáspolitikai dokumentumai (1997 Amszterdam -2001. Nizza) TMEMDW /2001/2 ILO irányelv a fogyatékossággal kapcsolatos munkahelyi gyakorlatról (Genf 2001 október) a gyermekek és fiatalkorúak ipari munkára való alkalmasságát megállapító orvosi vizsgálatról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1946. évi 29. ülésszakán elfogadott 77. számú Egyezmény, kihirdetése megtörtént a 2000. évi XLIX. törvénnyel
6.2. A FOGYATÉKOS EMBEREK FOGLALKOZTATÁSÁT ÉRINTŐ FONTOSABB JOGSZABÁLYOK a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. Tv. (Mt.), a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983.(VI.27.)EüM-PM együttes rendelet(Eür.) a bedolgozók foglalkoztatásáról szóló 24./1994.(II.25.) Korm.rendelet a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt) a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998.(VI.24.) NM rendelet, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991 évi IV. törvény(Flt.) a foglalkoztatást elősegítő támogatásokról, valamint a Munkaerőpiaci Alapból foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésére nyújtható támogatásról szóló 6/1996. (VII. 16.) MüM rendelet a pályakezdő munkanélküliek elhelyezkedésének elősegítéséről szóló 68/1996. (V. 15.) Korm. rendelet a munkaügyi központok rehabilitációs eljárásáról és a megváltozott munkaképességű munkanélküliek foglalkoztatását elősegítő egyes támogatásokról szóló 11/1998(IV.29.)MüM rendelet a fogyatékos emberek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998.évi XXVI. Törvény Országos Fogyatékosügyi Program (100/1999(XII.10.) OGY határozat), és ennek középtávú intézkedési terve 2062/2000((III.24) korm.hat. a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról 1993. évi III. Törvény (Sztv) (összeállította: Lechnerné Vadász Judit szakmai tanácsadó, Foglalkoztatási Hivatal)
6.3. A SPECIÁLIS SZAKISKOLÁK ÉS A KÉSZSÉGFEJLESZTŐ SPECIÁLIS SZAKISKOLÁK TEVÉKENYSÉGÉT ÉRINTŐ, SZABÁLYOZÓ RENDELETEK LISTÁJA
A gyermekek jogairól szóló 1991. LXIV. törvény (1989. nov.20. a New Yorkban aláírt a Gyermekek jogairól szóló Egyezmény alapján) 23.25.28.29.cikk A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998.évi XXVI. törvény Az Országgyűlés 100/1999. (CXII.10.) OGY határozata alapján Országos Fogyatékosügyi Programot tartalmazó 2062/2000. (III.24.) Kormányhatározat A Fogyatékos Gyermekek, Tanulók Felzárkóztatásáért Országos Közalapítvány létrehozásáról szóló, a 9/2001. (I.19.) Kormányrendelettel módosított 164/1997. (IX.30.) Kormányrendelet A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. Törvény 38-40.§, 9293.§ A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 70.§
108
A családok támogatásáról szóló 1998. LXXXIV. törvény A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézményekről szóló 1/2000. (I.7.) SZCSM rendelet A közoktatásról szóló módosított 1993.évi LXXIX. törvény (Kt.) A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI.8.) MKM rendelet A képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994. (VI.24.) MKM rendelet A kerettantervek bevezetéséről szóló módosított 28/2000. (IX.21.) OM rendelet (módosítások: 4/2001. (I.26.) OM .rendelet, 23/2001. (VII.20.) OM rendelet, 60/2002. (XII. 19.) OM rendelet, 10/2003. (IV.28.) OM rendelet A fogyatékos gyermekek óvodai nevelésének irányelvei és a Fogyatékos tanulók iskolai oktatásának tantervi irányelveinek kiadásáról szóló 23/1997. (VI.4.) MKM rendelet A 2003. évi költségvetésről szóló 2002. évi LXII. törvény A szakképzésről szóló módosított 1993. évi LXXVI. törvény (Sztv.) A szakképzés megkezdésének és folytatásának feltételeiről szóló 45/1999. (XII.13.) OM rendelet A szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2001. évi LI. törvény és a hozzá kapcsolódó 31/2001. (IX.14.) OM rendelet Az OKJ-ről 27/2001. (VII.27.) OM rendelettel módosított 7/1993. (XII.30) MüM rendelet A szakmai vizsgáztatás általános szabályairól és eljárási rendjéről szóló 26/2001. (VII.27.) OM rendelet A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló módosított 1991. évi IV. törvény (Flt.) A helyi önkormányzatokról szóló 1990.évi LXV. törvény A felnőttek képzéséről szóló 2001. CI. törvény (Fktv.) A felnőttképzést folytató intézmények nyilvántartásáról szóló 48/2001. (XII.29.) OM rendelet A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény Az 1992. évi XXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 138/1992. (X.8.) Kormányrendelet Az 1990. C. adótörvény módosításáról szóló 1995. XCVIII. törvény A személyi jövedelemadóról szóló 1995. CXVII. törvény (összeállította: Dr. Adonyi Ágnes vezető főtanácsos, Oktatási Minisztérium, 2003. október )
11.6.4. A SZAKKÉPZÉSSEL KAPCSOLATOS JOGSZABÁLYOK GYŰJTEMÉNYE 1993. évi LXXVI. törvény a szakképzésről 2001. évi LI. törvény A szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról 2001. évi CI. törvény A felnőttképzésről 2001. évi XXXVII. törvény A tankönyvpiac rendjéről 45/1997. (III.12.) Korm. rendelet Az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzésről 30/1999. (II.15.) Korm. rendelet A diákigazolványról 4/2002. (II.26.) Korm. rendelet Az iskolai rendszerű szakképzésben részt vevő tanulók juttatásairól 47/2001. (XII.29) OM rendelet A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001.évi LXII. törvény oktatást érintő rendelkezéseinek végrehajtásáról 31/2001. (IX.14.) OM rendelet A szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló 2001.évi LI. Törvény végrehajtásáról 26/2001. (VII.27.) OM rendelet A szakmai vizsgáztatás általános szabályairól és eljárási rendjéről
109
1/2001. (I.16.) OM rendelet A szakmai vizsgadíj és a vizsgáztatási díjak kereteiről 45/1999. (XII.13.) OM rendelet A szakképzés megkezdésének és folytatásának feltételeiről 159/2001. (IX.12.) Korm. rendelet az iskolaszövetkezetekről 5/1988 (II.17) MM rendelet a központi műhelyekről 14/1994. (VI.24.) MKM rendelet a képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról 24/1999. (VI.25.) OM rendelet az oktatási miniszter által adományozható elismerésekről 42/1999. (X.13.) OM rendelet az Országos Szakértői és Országos vizsgáztatási névjegyzékről és a szakértői tevékenységről (Forrás: Oktatási Minisztérium, www.om.hu, 2003. október)
110
