α-AZIDO-KETONOK ELŐÁLLÍTÁSA ÉS ÁTALAKÍTÁSAIK Doktori (Ph.D.) értekezés tézisei
Készítette:
Juhászné Tóth Éva
Témavezető: Dr. Patonay Tamás egyetemi docens
Debreceni Egyetem Debrecen, 2002.
Köszönetemet szeretném kifejezni Dr. Patonay Tamás egyetemi docensnek, hogy témavezetőként munkámat mindvégig lelkiismeretesen irányította és értékes útmutatásaival segítette. Megköszönöm továbbá dolgozatom összeállításában nyújtott segítségét. Köszönetet mondok Dr. Antus Sándor tanszékvezető egyetemi tanárnak, hogy lehetővé tette számomra doktori munkámnak a Szerves Kémiai Tanszéken való elkészítését. Köszönetemet szeretném kifejezni Dr. Szilágyi László egyetemi tanárnak és munkatársainak az NMR vizsgálatokhoz nyújtott segítségükért, míg a tömegspektroszkópiás, IR és elemanalízis mérésekért Dr. Dinya Zoltán egyetemi docenst, Tréfás Györgynét és Madarász Anitát illeti köszönet. Külön szeretnék köszönetet mondani Dr. Kövér Katalin tudományos főmunkatársnak a 2D {1H}-1H NOE mérésekért, Dr. Bényei Attila tudományos főmunkatársnak a röntgenkrisztallográfiás szerkezet-meghatározásokért és Dr. Jekő Józsefnek valamint Kiss Attila Ph.D. hallgatónak a tömegspektroszkópiás mérésekért. Ezúton szeretnék köszönetet mondani közvetlen munkatársaimnak, Kiss Attila Ph.D. hallgatónak és Rimán Éva vegyész technikusnak mindennapi segítségükért és barátságukért. Köszönettel tartozom a Szerves Kémiai Tanszék és az MTA Antibiotikum Kémiai Kutatócsoport minden munkatársának, akik szakmai és baráti segítségükkel közvetve vagy közvetlenül segítették munkámat. És végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni férjemnek és családom minden tagjának a szeretetüket, a türelmet és a bíztató szavakat, amelyek az elmúlt évek során segítségemre voltak.
2
1. BEVEZETÉS ..............................................................................5 1.1. A szerves azidok általános jellemzői, kémiai sajátságaik ..................................... 5
2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS ..........................................................8 2.1. Az α-azido-ketonok előállítása ................................................................................ 8 2.2. α-Azido-ketonok reaktivitása................................................................................ 14 2.2.1. Az α-azido-ketonok termikus és fotokémiai reakciói........................................ 14 2.2.2. Az α-azido-ketonok savkatalizált reakciói ....................................................... 16 2.2.3. Az α-azido-ketonok báziskatalizált reakciói .................................................... 17 2.2.4. Az α-azido-ketonok gyökös reakciói ................................................................ 20 2.2.5. Az α-azido-ketonok redukciója ........................................................................ 22
3. SAJÁT VIZSGÁLATOK ...........................................................28 3.1. Célkitűzések............................................................................................................ 28 3.2. α-Azido-ketonok előállítása................................................................................... 28 3.3. Az α-azido-ketonok tömegspektrometriai vizsgálata.......................................... 35 3.3.1. α-Azido-acetofenonok fragmentációja............................................................. 35 3.3.2. Az α-azido-benzo-(hetera)ciklanonok fragmentációja..................................... 39 3.4. α-Azido-ketonok bázisindukált reakciója aldehidekkel: 2-Azido-3-hidroxiketonok előállítása és átalakításaik 2-acil-aziridinekké és 2-acilspiroaziridinekké ................................................................................................... 43 3.5. α-Azido-ketonok bázisindukált reakciója α-oxo-aldehidekkel és α-oxoészterekkel: 2-Azido-3-hidroxi-1,4-dionok, 3-azido-4-oxo-butenoátok előállítása és átalakítása 3-acil-5-szubsztituált-izoxazolokká és triszubsztituált 2Hazirinekké ............................................................................................................... 55
4. ÖSSZEFOGLALÁS..................................................................70 4. SUMMARY ...............................................................................74
3
5. A DOKTORI ÉRTEKEZÉS TÁRGYKÖRÉBEN MEGJELENT KÖZLEMÉNYEK, ELŐADÁSOK ÉS POSZTEREK LISTÁJA.....80 6. KÍSÉRLETI RÉSZ ....................................................................83 7. IRODALOMJEGYZÉK ...........................................................126
4
1. Bevezetés
1.1. A szerves azidok általános jellemzői, kémiai sajátságaik A szerves azidok régóta ismert vegyületek. Első képviselőjüket, a fenilazidot, Griess[1] a XIX. század végén benzol-diazónium-perbromid és ammónia reakciójával állította elő: C6H5N2 Br3 + NH3
C6H5N3 + 3 HBr
.
Azóta számos összefoglaló közlemény és könyv jelent meg, amelyek részletesen tárgyalják a szerves azidok előállítását és reaktivitását.[2] Az azidok kémiai sajátságainak értelmezéséhez elengedhetetlen az azidcsoport szerkezetének ismerete. Az azidcsoport (−N3) azok közé az atomcsoportok közé tartozik, amelyek a halogénatomokra jellemző sajátságokat mutatnak, és emiatt pszeudohalogéneknek is nevezik azokat (pl. CN, NCO, SCN).[2a] Az azidcsoport lineáris szerkezetű, és a szénatomnál nagyobb elektronegativitású, így a szerves vegyületekben általában negatív induktív effektust (-I) mutat. A nemkötő elektronjai révén azonban konjugációra is képes, így elektrondonorként szerepelhet, vagyis pozitív mezomer effektussal (+M) rendelkezik. Az azidcsoport a halogénekhez hasonlóan ionos (N3-) és kovalens kötést (R−N3) képez. A kovalens azidok elektronszerkezetét a következő határszerkezeti formákkal írhatjuk le: N N N
N N N R
R
N N N R
A kovalens azidok kémiáját nagymértékben befolyásolja a gyenge RN−N2 kötés, amely könnyen hasad nitrogén és nitrének keletkezése közben. Az azidok akár melegítésre, akár mechanikai behatásra vagy kémiai reagensek hatására is (pl. tömény kénsav) könnyen robbanásszerűen bomolhatnak. Ennek megfelelően a szakirodalomban az azidokkal végzett műveleteknél kiterjedt biztonsági intézkedések betartását javasolják. Megjegyzendő, hogy az általunk
5
vizsgált azidok esetében egyetlen esetben sem tapasztaltunk heves vagy robbanásszerű bomlást. Az azidok a szerves kémiai szintézisek fontos intermedierei.[2] Reakcióba lépnek elektrofilekkel, nukleofilekkel, aminokká redukálhatók, olefinekkel, acetilénszármazékokkal vagy nitrilekkel 1,3-dipoláris cikloaddíciós reakcióba vihetők. Kontrollált termikus vagy fotolitikus hasításukkal pedig nitrogén eliminációval nitrének generálhatók (1. ábra). R N PR3 RNH2
A B N
PR3 /∆ -N2
HBr
N
NR
A B
-N2 RN3 hν vagy ∆ -N2
redukció -N2 RNH2
RN
1. ábra A szerves azidok reaktivitása
Az elektronhiányos nitrének, amelyek előállításmódjuktól függően szinglett (So) vagy triplett (T1) állapotúak lehetnek, többféleképpen alakulhatnak tovább. Többek között lehetőség nyílik átrendeződésre, hidrogénabsztrakcióra, beékelődésre, dimerizációra, ciklizációra vagy kettőskötésre történő addícióra.[2e] A 2. ábrán bemutatott néhány példa is érzékelteti a nitrének széleskörű szintetikus alkalmazhatóságát. N R C
addíció
R1 N C O
átrendeződés ha R = R1CO hidrogén absztrakció
RN
C
RNHC6H5
beékelődés + C6H6
C
H kötésbe
C
C kötésbe
dimerizáció ciklizáció
R
RN NR
RNH2 N H
ha R = 2-Ph-C6H4
2. ábra Nitrének lehetséges átalakulásai
6
N
Ugyanakkor az azidok irodalmának áttekintése alapján szembeötlő, hogy az azidcsoporthoz kapcsolódó R csoport jellege alapvetően megváltoztathatja a vegyület reaktivitását. Más sajátságokat mutatnak az alkil- vagy aril-azidok, mint a savazidok vagy az α-azido-karbonsavészterek. Meglepő módon még a hasonló szerkezeti elemet tartalmazó α-azido-karbonsavészterek és α-azidoketonok viselkedése is eltérő. Jelen dolgozatban ez utóbbi vegyületcsalád reakcióinak vizsgálatára fordítottuk figyelmünket.
7
2. Irodalmi áttekintés 2.1. Az α-azido-ketonok előállítása Az 1 α-azido-ketonok régóta ismert vegyületek.[3] Előállításukra számos módszert dolgoztak ki, amelyek közül a legtöbb a karbonilcsoporthoz αhelyzetben jó távozó csoportot tartalmazó 2 vegyületek azidionnal történő nukleofil szubsztitúciós reakcióján alapul. Ezen reakciók kiindulási anyagaként leggyakrabban α-halogén-ketonokat (X = Cl, Br) használnak,[3,4] de távozó csoportként szerepelhetnek szulfonil-oxi csoportok[5] is, kiindulási vegyületek lehetnek a megfelelő mezilátok,[5a,b] triflátok,[5c] tozilátok,[5d] és nozilátok[5e,f] (3. ábra). Ezekben a reakciókban oldószerként leggyakrabban etanolt, metanolt, acetonitrilt, N,N-dimetil-formamidot, dimetil-szulfoxidot vagy ezeknek vízzel való elegyét alkalmazták. O R
X
1
R
O
N3 R
N3
1
2
R
2
2
O
1 R
X = Br, Cl, OMs, OTf, OTs, ONs Ms = MeSO2
Ts = 4-Me-C6H4SO2
Tf = F3CSO2
Ns = 4-NO2-C6H4SO2
NH2
1
3
R
3
3. ábra Az 1 α-azido-ketonok szintézise nukleofil szubsztitúcióval
Patonay és Hoffman[5e] megmutatták, hogy a 4 α-(4-nitrobenzolszulfonil-oxi)-ketonok nukleofilekkel szemben mutatott megnövekedett reaktivitása[6] lehetővé teszi, hogy ezekből kiindulva az α-halogén-ketonokhoz képest enyhébb reakciókörülmények között (aceton, 25 °C) és jó hozammal állíthassuk elő a megfelelő 1 α-azido-ketonokat (4. ábra). Ez a módszer tehát még olyan termékek esetében is jól alkalmazható, amelyek bázis érzékenyek, és a β-szénatomon hidrogént vagy konjugatív csoportot tartalmaznak. Ezek a származékok ugyanis erélyesebb reakciókörülmények között, vagy protikus, illetve erősen dipoláros-aprotikus oldószerekben könnyen tovább reagálnak 3 enaminok képződése közben (3. ábra).[4d-h,j,5a]
8
O
O R
NaN3
ONs
1
R
R
o
aceton, 25 C 1-9 h, 55-96%
2
4
N3
1
R
2
1
1 2
R R = (CH2)4 1 2
R R = X
X = kötés, CH2, O
1
2
R = Me, Et, Ph, C6H11,
R = H, Me, Ph, CH2CO2Et,
4. ábra Az 1 α-azido-ketonok előállítása 4 α-(nozil-oxi)-ketonokból
Lee és munkatársai[5f] az 1 α-azido-ketonokat a megfelelő ketonokból kiindulva szintén nozilát származékokon keresztül állították elő. Különböző 5 ketonokat hidroxi-(4-nitro-benzolszulfonil-oxi)-jód-benzollal (HNIB) acetonitrilben forralva 4 α-(nozil-oxi)-ketonokat szintetizáltak, amelyeket izolálás nélkül nátrium-aziddal szobahőmérsékleten reagáltatva igen jó hozammal kapták a megfelelő 1 α-azido-ketonokat (5. ábra). O O R
R
1
5
2
HNIB CH3CN, reflux 2-6 h
R
O ONs
1
R 4
2
NaN3 o
25 C, 1-4 h 52-89%
R
N3
1
1
R
2
1 2
R R = 1 2
R R = X 1
X = CH2, kötés 2
R = (szubszt.) Ph, Et, 2-tienil R = H, Me
5. ábra Az 1 α-azido-ketonok előállítása 5 ketonokból kiindulva
Varma és munkatársai[5d] szubsztrátként 6 α-(tozil-oxi)-ketonokat alkalmazva, ultrahangos aktiválással a klasszikus szintézismódszerekhez képest jóval rövidebb reakcióidő alatt, és kitűnő hozammal izolálták a megfelelő αazido-ketonokat (6. ábra).
9
O R
6
O
o
)))), 25 C
OTs + NaN3
1
R
10-25 min 86-96%
2
R
N3
1
1
R
2
1 2
R R = 1
R = (szubszt.) Ph, Et
2
R = H, Me
6. ábra Az 1 α-azido-ketonok szintézise ultrahangos aktiválással
Egy másik lehetséges módszer α-azido-ketonok előállítására az azidionnak szilil-enoléterekre történő oxidatív addíciója.[7] Vogel és Auberson[7a] írták le először a 7 (terc-butil-dimetil-szilil)-enoléterből kiindulva oxidatív azidálási reakciókörülmények (cérium-ammónium-nitrát (CAN)/nátriumazid/acetonitril) között a megfelelő 8 α-azido-keton képződését (7. ábra). Ez a módszer azonban, feltehetően a szilil-enoléter hidrolízise következtében, csak kis anyagmennyiségek (≤100 mg) esetében volt jól alkalmazható. O
O
3.0 ekv. NaN3/1.5 ekv. CAN
O 7
O
Si
CH3CN o . 0 oC -15 C 6 h, 71%
.
O
O
O
O
N3 8
7. ábra A 8 α-azido-keton szintézise oxidatív azidálással
Magnus és Barth[7b,c] ezen probléma kiküszöbölésére kiindulási anyagként a hidrolízissel szemben kevésbé érzékeny 9 (triizopropil-szilil)enolétereket használta. A reakciókörülmények optimalizálásával egy jól alkalmazható, direkt módszert sikerült kidolgozniuk 1 α-azido-ketonok előállítására (8. ábra).
10
OSiiPr 3 R
O 4.5 ekv. NaN3/3.0 ekv. CAN
1
9 1 2
R
1 2
R R =
N3 1
R
2
H
R R = O
R
o
CH3CN, -20 C 30-81%
2
1
O
O
O 1 2
R R =R
X = kötés, CH2, O
X
R = H, Me, tBu
8. ábra Az 1 α-azido-ketonok szintézise 9 (triizopropil-szilil)-enoléterekből
Ismertek olyan oxidatív azidálási reakciók is, amelyekben kiindulási vegyületként 10 alkének szerepelnek. Reddynek és munkatársainak[8] egy lépésben, jó hozammal sikerült a megfelelő α-azido-ketonokat a különböző 10 olefineknek trimetil-szilil-azid/króm-trioxid reagenssel diklórmetánban lejátszódó reakciójával szintetizálnia. Ezen folyamatokban nagy valószínűséggel a reakcióelegyben in situ képződő kromil-azid [CrO2(N3)2] a reakciópartner. Azonos reakciókörülmények között, de trimetil-szilil-azid helyett nátrium-azidot alkalmazva reakciót nem tapasztaltak, amelyet a nátrium-azid diklórmetánban való rossz oldhatóságával magyaráztak (9. ábra). R
R
1
10 1 2
R R = (CH2)x
2
O
Me3SiN3/CrO3 o
CH2Cl2, 25 C 24h, 51-82%
R
N3
1
1 R
2
x = 3, 4, 5, 10
1
2
R = Ph, 1-undekanil, 1-pentil R = H, Me, Ph
9. ábra Az 1 α-azido-ketonok előállítása 10 alkénekből
Az oxidatív azidálási reakciók egy másik változatában, az elektronban gazdag szerves szubsztrátok, például alkének és szilil-enoléterek azidokká történő átalakítására, hipervalens jód vegyületeket és trimetil-szilil-azidot (PhIO/TMSN3 vagy PhIX2/TMSN3) használnak.[9] Cikloalkénekből és áthidalt gyűrűs alkénekből kiindulva, azokat diacetoxi-jód-benzollal és trimetil-szililα-azido-ketonok reagáltatva 1 aziddal (PhI(OAc)2/TMSN3/CH2Cl2) [9c] keletkeznek. Ezen elektrofil azidálási reakciók feltételezett reaktív
11
köztitermékei az azido-jodinánok (PhI(N3)X vagy PhI(N3)2), amelyek azonban rendkívül instabilak, nem izolálhatók. Zhdankinnak és munkatársainak[9d] azonban sikerült termikusan stabil azido-jodinánokat (pl. 12) előállítania, amelyek az előzőekhez hasonlóan alkalmazhatók nukleofil karakterű szerves szubsztrátok azidálási reakciójára, így többek között alkéneknek α-azidoketonokká való átalakítására (10. ábra). N3 I
TfO
+
..
o
o
-20 C 25 C 1-2 h, 50%
COOH 11
O
CH2Cl2
12
N3 13
C6H5I(OAc)2/(CH3)3SiN3 o
CH2Cl2, -20 C 95%
..
o
25 C
10. ábra Az α-azido-ciklohexanon (13) előállítása ciklohexénből (11) hipervalens jód vegyület alkalmazásával
A 14 2-fenil-szulfonil-epoxidok nukleofilekkel történő gyűrűnyitási reakciója, amelyben a nukleofil addíciót követően egy deszulfonálási folyamat is lejátszódik, jól alkalmazható 16 α-szubsztituált karbonilvegyületek előállítására (11. ábra). Nukleofilként természetesen azidionok is szerepelhetnek, vagyis ezzel a módszerrel α-azido-karbonilvegyületek előállítása is lehetséges.[10b-d] PhSO2
O
R R 14
1
Nu R
2
PhSO2
O
2
R 1 R
R
O -PhSO2
2
R 1 R
R
Nu 15
Nu 16
11. ábra A 14 2-fenil-szulfonil-epoxidok gyűrűnyitása nukleofilekkel
Ezt a módszert az α-azido-ketonoknál még kevésbé ismert α-azidoaldehidek előállítására is felhasználják. Barone és munkatársai,[10b] különböző ketonok klórmetil-fenil-szulfonnal lejátszódó kondenzációs reakciójával 14 2fenil-szulfonil-epoxidokat állítottak elő, amelyek azután nátrium-aziddal dimetilformamidban melegítve esetenként nagyon jó hozammal szolgáltatták a megfelelő 17 α-azido-aldehideket (12. ábra).
12
PhSO2
R 14 1 2
O
O
H 1
R
2
NaN3/DMF/∆
H
18 h, 52-100%
N3
R
2
R
1
17
R R = (CH2)x
x = 5, 7, 11
1
2
R = Me, Ph(CH2)2, ciklopentil R = Me, Ph, Ph(CH2)2
12. ábra A 17 α-azido-aldehidek előállítása 14 2-fenil-szulfonil-epoxidokból
Lukács és munkatársai[10a,c] a biológiai szempontból fontos αszubsztituált-α-aminosavak szintézisét szénhidrátokból kiindulva, a megfelelő α-azido-aldehideken keresztül kívánták megvalósítani. Kísérleteik azt mutatták, hogy különböző 18 és 19 ulózokat diklórmetil-litiummal reagáltatva, majd nátrium-aziddal kezelve jó hozammal (46-54%) keletkeznek a 20 és 21 α-azidoaldehidek (13. ábra). O O
R1
O
Ph
Ph
N3
R1
O
O O
2
O
R
18
OBn
vagy O Ph
OBn
R1
O
O
19
O
2. NaN3/15-korona-5 DMPU, 70 oC 12 h
R2 CHO OBn
1. LDA/CH2Cl2/THF -78 oC, 2h
20 vagy O Ph
OBn
O R
O
R2
R1
3
R2 4 21 R
R1 = OMe, H R2 = H, OMe
R3 = N3, CHO R4 = CHO, N3
.
13. ábra A 20 és 21 α-azido-aldehidek előállítása a 18 és 19 ketonokból
A reakciót kiterjesztették a 22 aciklusos ketonra is, amelyből a 23 α,β-epoxiklorid köztiterméken keresztül képződő 24 α-azido-aldehid az immunszupresszáns myriocin totálszintézisének egyik lehetséges intermediere (14. ábra).[10a]
13
OTBDMS O
OTBDMS
LDA/CH2Cl2
O OBn
o
O O
THF/ -78 C 2h
O
OTBDMS
Cl O OBn
22
NaN3 O O
15-korona-5 DMPU, 70 oC 12 h, 55%
23
OHC
N3
O OBn O O
24
14. ábra A 24 α-azido-aldehid előállítása
2.2. α-Azido-ketonok reaktivitása Az 1 α-azido-ketonok a szerves kémiai szintézisek fontos intermedierei. Kiindulási vegyületként szerepelhetnek oxazolok, pirazinok, 2-acil-imidazolok és más heterociklusos vegyületek előállításában. Felhasználhatók továbbá αamino-, α-imino-ketonok vagy a tautomer α-amino-enonok szintézisére.
2.2.1. Az α-azido-ketonok termikus és fotokémiai reakciói Elsőként Boyer és Straw tanulmányozták részletesen az α-azido-ketonok termolízisét (15. ábra).[4a,b] Kísérleteik során azt tapasztalták, hogy amennyiben a β-szénatomokat nem tartalmazó α-azido-ketonok 1%-os triklór-benzolos, rezorcin-dimetil-éteres, vagy difenil-éteres oldatait 180-240 °C-on melegítik, akkor jó hozammal keletkeznek a megfelelő 29 2-acil-imidazolok.[4a] Ezen termékek képződését a reakcióban intermedierként megjelenő 27 iminek dimerizációjával értelmezték. Abban az esetben, amikor az α-helyzetben elágazást tartalmazó α-azido-ketonokat az előzőekhez hasonló reakciókörülmények között pirolizáltak, a 27 α-imino-ketonok keletkeztek (feltehetően a 26 nitrénen keresztül).[4b] Ugyanezen reakciókat o-fenilén-diamin jelenlétében végrehajtva az iminek és a diamin kondenzációjával képződő 28 kinoxalin származékok szerkezetéből azt is meg tudták határozni, hogy a nitrogénvesztést követő átrendeződés során mely csoport vándorol a nitrogénre. A kísérleti tapasztalatok azt mutatták, hogy a csoportvándorlás a H > Ph > Me sorrendet követi.
14
O
R3 N3
R1 25
R
2
O - N2 o
180-240 C
O
R3.. N ..
R1 R
2
27
26
R1 = (szubszt.) Ph, β-C10H7
H2 N
- H2O 3 - R NH2
H2 N
N N 28
R1 R
R
2
- H2O o 180-240 C
2
R , R3 = H, Ph, Me
3 N R
R1
N R1
2
3
(ha R = H, Me)
R1
N O
H 29 2
3
(ha R ,R = H)
15. ábra A 25 α-azido-ketonok termolízise
Az α-imino-ketonok képződéséről Edwards is beszámolt.[4j] A 2-azidociklohexanon (13) termolízisét vizsgálva a megfelelő 31 α-imino-keton származékot kapta (16. ábra). A 13 azido-keton hexánban készült oldatának UV fénnyel történő besugárzásakor nitrogénfejlődést tapasztalt és szintén a 2-iminociklohexanont (31) izolálta. O
O N3 H 13
O N
hν
NH
H
vagy ∆ 30
31
16. ábra A 2-azido-ciklohexanon (13) termolízise és fotolízise
Az N-acil-iminek és enamidok fotokémiai úton, α-azido-ketonokból való képződésének[11] mechanizmusát vizsgálva, Edwards és munkatársai behatóan tanulmányozták a 32 2-alkil-2-azido-3-oxobutánsav észterek fotolízisét.[11b] A kísérletek azt mutatták, hogy a 32 észterek fotolízisének primer termékei a 34 imin és a 35 N-acil-imin, amely azonban spontán a 36 enamiddá alakul (17. ábra).
15
O N CH 2 R O
O CH 2 R N3
hν -N2
COOEt 32
CO 2 Et
CH 2 R N
34
COOEt
O
33
CH 2 R N
R = Me, Ph
R
O N
CO 2 Et
CO 2 Et
H 36
35
17. ábra A 32 2-alkil-2-azido-3-oxobutánsav észterek fotolízise
2.2.2. Az α-azido-ketonok savkatalizált reakciói Edwards és Purushothaman[4j] az α-azido-ketonok savkatalizált reakcióinak tanulmányozására a 2-azido-ciklohexanont (13) híg kénsavban 60 °C-on melegítette. A reakció során nitrogénfejlődést tapasztaltak, és a reakcióelegyből az 1,2-ciklohexándiont (39) izolálták. A reakció feltételezett mechanizmusa szerint a 2-azido-ciklohexanon (13) sav hatására, nitrogénvesztéssel a megfelelő 31 α-imino-ketonná alakul, amely azonban az adott reakciókörülmények között gyorsan a 39 1,2-diketonná hidrolizál (18. ábra). O
O N3
O
H H
N
N N
-N2
NH
NH -H
H 13
O
H
37
38
31
O O
39
18. ábra Az 2-azido-ciklohexanon (13) savkatalizált reakciója
Ermolaev és munkatársa a 2-azido-ciklohexanont (13) ecetsavanhidrid és ecetsav elegyében 100-110 °C-on melegítve kiváló hozammal (90%) állította elő a 2-(acetil-amino)-2-ciklohexén-1-ont.[12a] A reakciót kiterjesztették a 2azido-ciklopentanonra is,[12b] amelyet karbonsavak és savanhidridek elegyében
16
110-120 °C-on melegítve jó hozammal (55-80%) keletkeztek a megfelelő 2(acil-amino)-2-ciklopentén-1-onok (19. ábra). O
O
O N3
RCO2H/(RCO)2O
NHC OR
NH
o
100-120 C 1.5-2.5 h, 55-90%
X 40 X = CH2, kötés
R = Me, Et, Pr
X
X
41
42
19. ábra A 42 2-(acil-amino)-2-cikloalkén-1-onok előállítása a 40 2-azido-1-ciklanonokból
A későbbiekben több szerző is rámutatott, hogy az α-azido-ketonoknak α-imino-ketonokká történő bomlása nátrium-perrenáttal katalizálható.[4i,7c] Effenberger és munkatársai[4i] például jó hozammal (50-80%) szintetizálták a 44 2-(acetil-amino)-2-(ciklo)alkén-1-onokat az előzőeknél enyhébb reakciókörülmények között, vagyis a 43 α-azido-keton ecetsavanhidridben készült oldatát katalitikus mennyiségű nátrium-perrenát (1 mol%) trifluor-metánszulfonsav (1 mol%) vagy cc. sósav jelenlétében (1 mol%) 50 °C-on melegítve (20. ábra). O R
O N3
1
R
+
NaReO4/H /Ac2O
R
50-80%
3
R R = (CH2)x 1
R
3
44
43 1 3
NH Ac
1
x = 2, 3, 4 3
R = Ph, Me R = H
20. ábra A 43 α-azido-ketonok nátrium-perrenát-katalizált reakciója
2.2.3. Az α-azido-ketonok báziskatalizált reakciói Az 1 α-azido-ketonok jellemző sajátsága az α-hidrogénnek az egyszerű ketonokéhoz képest megnövekedett savassága. Az α-helyzetben hidrogént tartalmazó származékok bázis hatására könnyen nitrogént veszítenek a megfelelő 45 α-imino ketonok (vagy azok hidrolízisével az 1,2-diketonok) képződése közben.[2c,4j] Ez a deprotonálódás gyengébb bázisok (tercier aminok, acetát-, cianid-, vagy akár azidion) hatására is lejátszódik,[5a] a tendenciát protikus vagy erősen dipoláros-aprotikus oldószerek (DMF, DMSO)
17
alkalmazása is növeli.[4d-f] Az 1 α-azido-ketonok szintézisének gyakran tapasztalt gyengébb hozama a legtöbb esetben erre a bázisérzékenységre vezethető vissza. Abban az esetben, amikor az α-imino-ketonok β-helyzetében hidrogén található, akkor a 45 iminek a megfelelő 3 α-amino-enonokká tautomerizálódhatnak (21. ábra). Ily módon tehát lehetőség nyílik az α-azido-ketonokból kiindulva αhelyzetben aminocsoportot hordozó aliciklusos és heterociklusos enonok,[4d-g,i,5a] valamint olyan nyíltláncú enaminonok[4h] szintézisére, amelyek β-poziciójában konjugatív stabilizáló hatást kifejtő csoport található. O O R
O B
N3
1
R
1
R
-N2
2
R NH
1
45
R
O
O N3 R
2
R
1
R
B
O
R
R
O
2
N3
R
R
C
2
+E E
O N3
1
2
N
1
+E
E
1
46
3
O -N2
N3
+E
R
R
+H
1
A
3
2
-HB
R
NH2
1
R
R
N E
1
2
R
47
2
48
21. ábra Az 1 α-azido-ketonok báziskatalizált reakciója
Az 1 α-azido-ketonok báziskatalizált reakciójának feltételezett mechanizmusát a 21. ábra mutatja. Az 1 deprotonálódásával az A karbanion és B enolát határszerkezet keletkezik, amely nitrogénvesztéssel a C imino anionná alakul, melynek protonálódásával az előbbiekben már említett 45 vagy 3 termékekhez jutunk. A reakció anionos intermedierei (A, B, C) elektrofilekkel elvben elfoghatók, azonban mindössze néhány közlemény ismert, amelyekben ezeket, mint nukleofileket alkalmazzák.[4k,13] A 49 fenacil-azidok aromás aldehidekkel lejátszódó kondenzációja piperidinium-acetáttal katalizálható (22. ábra).[13a]
18
Elképzelhető ugyan, hogy a kapott termékek a primer aldol termék dehidratációjával keletkeznek, a szerzők mégis azt feltételezték, hogy a reakció valójában az azido-keton enol formája és az aldehidből képződő iminiumion között megy végbe, mivel a reakcióelegyből az 50 α-azido-β-hidroxi-ketont nem tudták izolálni. Megjegyzendő, hogy az 51 szerkezetben a kiterjedt konjugáció nagyfokú stabilitást eredményez, így nem zárható ki az 50 α-azido-β-hidroxiketon intermedier azonnali spontán átalakulása a reakciókörülmények között. piperidin ecetsav
1
N3 + Ar C HO
Ar
OH
O
O
O 1
Ar
Ar
1
Ar
Ar
N3 50
49
N3 51
22. ábra A 49 fenacil-azidok piperidinium-acetát katalizált reakciója aromás aldehidekkel
Eguchi és munkatársai[4k] β-(acil-oxi)-vinil-azidokat szintetizáltak αazido-ketonoknak litium-diizopropilamid (LDA) jelenlétében savkloridokkal és savanhidridekkel lejátszódó reakciójában. A termékek nyilvánvalóan az A karbanion enolát formájából (B) származnak (23. ábra). O O R
N3
1
R 1
2
O
o
1. LDA, THF, -78 C 2. (RCO)2O vagy RCOCl
R = Me, Et, Ph, ciklopropil, 2-furil, 3-piridil
R N3
1
R
2
R 52
1
R = (szubszt.) Ph, 2-furil 2 R = H, Me, iPr
23. ábra Az 52 β-(acil-oxi)-vinil-azidok előállítása
Patonay és Hoffman[13b] részletesen tanulmányozták az α-azidoketonoknak bázis jelenlétében aldehidekkel és ketonokkal lejátszódó reakcióját. Az alkalmazott szubsztrátoktól és reakciókörülményektől függően, az 53 2azido-3-hidroxi ketonok vagy az 55 2,5-dihidro-5-hidroxi-oxazolok keletkeztek, amely termékek képződése egyértelműen az A, illetve a C intermedierek és az elektrofil karbonil centrum reakciójával értelmezhető (24. ábra).
19
O R
O N3
1
R
B
R
2
R A
1 1
R
2
O
OH
N3
R
1 2
R
53
2
R = Me, Et, Bn, Ph
R = Ph R = H, Me 1 2
RCHO
N3
1
X = O, kötés
R R = X
O
O N3
Ph R
B
3 4
R R CO
N
Ph
2
R
2
Ph R
C
54
O
HO
N
2
R
3
R
4
55 3
R = Me, Et, Ph, iPr, tBu, 2-piridil, Ph(CH2)2 R4 = H, Me
2
R = Me, Ph
3 4
R R = (CH2)4
24. ábra Az 1 és 54 α-azido-ketonok báziskatalizált reakciója aldehidekkel és ketonokkal
2.2.4. Az α-azido-ketonok gyökös reakciói Az 57 szerves azidok gyökös reakcióinak szintetikus alkalmazására az irodalomból kevés példát ismerünk, annak ellenére, hogy már a 60-as években kiderült, hogy az azidcsoportra szén és heteroatom centrumú gyökök (56) is addícionálódhatnak.[14a,b] A reakció során az azidcsoport Na vagy Nc atomján homolitikus addíció játszódik le, és a 3,3-triazenil gyök (D), illetve az 1,3triazenil gyök (E) keletkezik, amelyek nitrogénvesztéssel az 58 aminil gyökké alakulnak. X Y X 56
N N2 D -N2
+ Y N N N a
b
57
X
c
Y N N N X
N Y 58
E
25. ábra Az 57 szerves azidok reakciója 56 gyökökkel
Benati és munkatársai[14c] az 59 α-azido-β-oxo-észtereknek tributil-ónhidriddel, 2,2′-azo-bisz[2-metil-propionitril] (AIBN) jelenlétében lejátszódó
20
regiospecifikus nitrogén beékelődési reakciójával amidokat, illetve laktámokat állítottak elő. A reakció feltételezett mechanizmusa szerint a 60 ón-aminil gyök egy 3-exo ciklizációs reakcióban a szomszédos ketocsoportra addícionálódik és a megfelelő 61 alkoxil gyök képződik. Ezután a 61 alkoxil gyök homolitikus gyűrűfelnyílással a stabilabb amid struktúrát tartalmazó 62 gyökké alakul, amely végül hidrogénabsztrakcióval a 63 amiddá alakul (26. ábra). O N3 COOR 59
Bu3SnH AIBN
O
O NSnBu3
NSnBu3 COOR
COOR
60
61
O NSnBu3 COOR 62
Bu3SnH
O NH COOR 63
26. ábra Az 59 α-azido-β-keto-észterek gyökös reakciója
A szerzők ezen eredmények birtokában kezdték részletesen tanulmányozni az aciklusos és ciklusos α-azido-ketonoknak tributil-ón-hidriddel lejátszódó gyökös reakcióját (27. ábra).[14d] Kísérleteik során azt tapasztalták, hogy a reakció első lépésében keletkező 64 N-(tributil-ón)-aminil gyökök általában hidrogén absztrakcióval a megfelelő 68 aminokká alakulnak, amelyek önkondenzációval a 70 szimmetrikus pirazinokat szolgáltatják. Ezzel a reakciósorral versengve az αszénatomról a nitrogénre egy [1,2-H] hidrogén vándorlás történik, és a keletkező 71 gyökből a láncvivő tributil-ón-aminil gyök kihasadásával a 45 imino-ketonok keletkeznek. Az 59 α-azido-β-keto-észtereknél tapasztaltakkal ellentétben azonban az 1 α-azido-ketonokból képződő 64 ón-aminil gyök nem vagy csak kis mennyiségben szolgáltatta a 67 amidokat/laktámokat. Ezt azzal értelmezték, hogy a 66 gyök stabilitásának feltehetően meghatározó szerepe van a nitrogénbeékelődési reakcióban, és így az R2 csoport gyökstabilizáló képessége határozza meg a 67 amid/laktám képződését. A kísérletek során az is kiderült, hogy a nitrogén beékelődésnek egy másik korlátja is lehet, ez pedig a 3-exo ciklizációs lépés. Valószínű ugyanis, hogy a benzociklusos azidoalkanonok esetében a 67 laktámok azért sem képződtek, mert konformációs korlátok miatt a 65 alkoxil gyök képződése gátolt. Látható ugyanakkor, hogy az α-azido-ketonok tributil-ón-hidrid hatására bekövetkező gyökös reakciója során képződő 29, 45, 69, 70 termékek ugyanazok, amelyek termikus és fotolitikus körülmények (2.2.1. alfejezet) között, illetve a klasszikus reduktív átalakítások (2.2.5. alfejezet) során keletkeznek.
21
SnBu3
O R
N3
1
1 R
2
Bu3SnH
R
1
AIBN
C CH N SnBu3 O R
2
R
64 Bu3SnH
R
1
R
2
1
R
N
R
R
2
N
R
1
2
1
C N
O
SnBu3 2
R
Bu3SnH
2
1 2
ha R = Me vagy R R =
1
C NHR 67
66 SnBu3
R
R
CHR
71
2
65
O
C C NHSnBu3 2 O R
68
1
1
[1,2-H]
C CH NHSn Bu3 O R
N
O
(Ph) (Ph)
O R
NH
1
R
45
69
2
2
ha R = H R1 R
2
N N
R R
2
N R
1
1
H
70 1
2
R = Ph R = H, Me 1 2
R
N
1
O
29
(Ph)
R R =
(Ph)
1 2
R R =
X = O, kötés X
27. ábra Az 1 α-azido-ketonok tributil-ón-hidriddel lejátszódó gyökös reakciói
2.2.5. Az α-azido-ketonok redukciója Jól ismert tény, hogy az azidok különböző redukálószerek hatására jó vagy kiváló hozammal aminokká alakíthatók, a szintetikus szerves kémiában általánosan elterjedt az azidcsoport amin-prekurzorként való alkalmazása. Ezzel összhangban az α-azido-ketonok katalitikus redukciója során α-amino-ketonok keletkeznek. Patonay és munkatársai[5a,b] a 72 és 73 azido-flavanonoknak szelektív redukciójával nagyon jó hozammal jutottak a 74 és 75 α-amino-keton származékokhoz (28. ábra).
22
2
O
O N3
NH2
H2/Pd-C
o
O 72 O
Ph N3 Me
O 73
Ph
EtOH, 25 C 72%
O 74 O
Ph NH2 Me
H2/Pd-CaCO3 o
EtOH, 25 C 91%
O 75
Ph
28. ábra A 72 és 73 azido-flavanonok katalitikus redukciója
Általánosságban azonban az a jellemző, hogy a reakció továbbfut és a primer termékként megjelenő α-amino-ketonok pirazinokat szolgáltatnak.[15a,b] Nakajima és munkatársai[15a] a különböző 1 α-azido-ketonok Pd/C katalizátor jelenlétében hidrogénnel végzett redukciójával igen jó hozammal (61-95%) szintetizálták a megfelelő 2,5-diszubsztituált pirazinokat. A feltételezett mechanizmus szerint a reakció első lépésében az 1 α-azido-ketonok a 76 α-amino-ketonokká redukálódnak, amelyek aztán gyors önkondenzációval 69 dihidropirazinokká alakulnak. Ez utóbbiak levegőn történő oxidációjával (dehidrogéneződésével) keletkeznek a 70 pirazinok, a folyamat hajtóereje nyilvánvalóan az aromás szerkezet kialakulása (29. ábra). A módszert megkísérelték kiterjeszteni tetraszubsztituált pirazinok előállítására is, azonban nem minden esetben jártak sikerrel, mert előfordult hogy a várt pirazin származék helyett a megfelelő 1,2-amino-alkohol keletkezett. Ezt azzal értelmezték, hogy ilyen esetben (feltételezhetően sztérikus okok miatt) a redukció köztitermékeként megjelenő α-amino-keton karbonilcsoportjának redukciója gyorsabb, mint a 76 önkondenzációja. O R
O
1
R
2
N3 H2/Pd-C EtOH
R
R NH2
1
R
1
2
-H2O
76
1
1
R
2
N
R
2
N
R
1
O2
69
2
R = 4-MeO-C6H4, Ph, tBu, iPr R = H 1
2
R = Me R = Et
29. ábra A 70 szubsztituált pirazinok előállítása 1 α-azido-ketonokból
23
R
1
R
2
N
R
2
N
R
1
70
Pirazin származékok képződtek azokban a reakciókban is, amelyekben az α-azido-ketonokat szobahőmérsékleten, etanolos közegben, nátriumhidrogén-telluriddal reagáltatták.[15c] A reakció mechanizmusa feltehetően megegyezett a korábban vázolttal. Ugyanakkor ez a módszer sem alkalmazható általánosan, mivel a reakciót csak egyszerű szekunder azido-ketonok adták. Primer α-azido-ketonok esetében általában összetett reakcióelegyeket kaptak, míg más esetekben polimerek képződtek. A trivalens foszfor származékok szintén általánosan alkalmazott reagensek azidok redukciójára.[16a-g] Az α-azido-ketonokkal való reakció során azonban, hasonlóan a katalitikus redukcióhoz, a várt redukált termék helyett szekunder reakcióban pirazinok keletkeznek. Az 1 α-azido-ketonokat trifenilfoszfinnal reagáltatva primer termékként a 77 imino-foszforánok képződnek, amelyek az adott reakciókörülmények között egy kettős aza-Wittig reakcióval a 70 pirazin származékokat szolgáltatják (30. ábra).[16h,i] O R
N3
1
R
2
Ph3P C6H6
O R
R
2
1 1
O N PPh3
1
2
R 77
N PPh3
1
R
2
- Ph3PO
69
70
77a
R = Ph, 4-MeO-C6H4, iPr R = H 1 2
R R = (CH2)4
30. ábra Az 1 α-azido-ketonok reakciója trifenil-foszfinnal
Jól ismert tény, hogy az azidok Staudinger-reakciójában képződő iminofoszforánok széles körben alkalmazhatók nitrogéntartalmú heterociklusos vegyületek szintézisében, a területet több összefoglaló[16c-f] is elemezte. Ezzel összhangban az α-azido-ketonokból nyerhető imino-foszforánok is jól felhasználhatók más heterociklusok, például oxazolok előállítására.[16i-k] Molina és munkatársai[16j] számos 80 és 82 3-(2-szubsztituált-oxazol-5-il)-indolt állítottak elő a 3-(azido-acetil)-1-metil-indolból (78) tributil-foszfinnal, diklórmetánban 0 °C-on képzett imino-foszforán származék izocianátokkal és savkloridokkal lejátszódó aza-Wittig reakciójával (31. ábra).
24
R NHR
N C
O
HO N3
o
o
N
N
Me 79
R = iPr, (szubszt.) Ph
78
N
1. Bu3P/CH2Cl2, 0 C 2. RNCO/CH2Cl2 25 C 80-90%
N
O
N
Me
Me 80
o
1. Bu3P/CH2Cl2, 0 C 2. RCOCl/toluol, ∆ 60-68% R
R Cl HO
N
N
O
N Me
Me 81
N
82
31. ábra A 80 és 82 3-(2-szubsztituált-oxazol-5-il)-indolok előállítása
Lee és munkatársai[16l] O-(acil-oxi-fenacil)-azidoknak trietil-foszfittal, benzolban lejátszódó reakciójában 1,3-benzoxazepinek képződéséről számoltak be. Néhány évvel később Kim és munkatársai[16k] ezt az eredményt megcáfolták, mivel kísérleteik szerint a 83 O-(acetil-oxi-fenacil)-azid az előzőekhez hasonló reakciókörülmények között a 84 oxazol származékot szolgáltatta, és a megfelelő 85 1,3-benzoxazepint a reakcióelegyből sem kimutatni, sem izolálni nem tudták (32. ábra).
25
Me O
O N3
OAc 83
N
P(OEt)3 C6H6 34%
OH 84
P(OEt)3 C6H6 HO
N O 85
Me
32. ábra A 84 oxazol szintézise
Besse és munkatársai részletesen tanulmányozták néhány 1 α-azidoketon mikrobiológiai redukcióját.[4c,17c] A redukáló mikroorganizmusok különböző élesztők, gombák és egy baktérium volt. A redukciókban a 86 azidoalkoholok szin és anti diasztereomer keveréke keletkezett. Az eredmények alapján elmondható, hogy a mikroorganizmus helyes megválasztásával lehetőség van arra, hogy az azido-alkoholok összes lehetséges sztereoizomerét, jó hozammal és kitűnő enantioszelektivitással állíthassuk elő (33. ábra). O R
1 1
OH R
1
2
mikrobiológiai redukció
R
R
1
N3 86
2
N3
2
R = Me, Ph R = Bn, Ph, n-pentil, Me
33. ábra A 86 azido-alkoholok előállítása mikrobiológiai redukcióval
Reddy és munkatársai[17a] különböző 87 4′-szubsztituált-2-azidoacetofenonok vizes közegben enzimatikus úton, sütő élesztővel (Saccharomyces cerevisiae) végrehajtott redukciójával kiváló hozammal (90-94%) és nagyon jó enantioszelektivitással (e.e. = 96-100%) állítottak elő R konfigurációjú azidoalkoholokat ((R)-88). Az előző szubsztrátok (87) redukcióját β-ciklodextrinnel katalizálva, redukálószerként pedig nátrium-tetrahidrido-borátot alkalmazva vizes közegben, nagyon jó hozammal (89-95%), de változó enantioszelektivitással (e.e. = 10-81%) keletkeztek az S konfigurációjú 2-azido1-aril-etanolok ((S)-88).[17b] Az aromás gyűrűn elektronküldő szubsztituenst
26
tartalmazó vegyületek esetében az e.e. értékek jóval magasabbak voltak (e.e. = 53-81%), mint amikor elektronvonzó szubsztituensek kapcsolódtak a gyűrűhöz (e.e. = 4-12%) (34. ábra). OH
O N3 R
N3
élesztő/ szacharóz foszfát puffer, pH 6.5 o 25 C R
87
(R)-88
R = H, F, Cl, Br, MeO, Me N3
H O
O OH N3
NaBH4/ H2O R
R
(S)-88
87 R = H, Cl, Br, NO2, Me, OH, MeO, EtO, iPrO
34. ábra A 88 2-azido-1-aril-etanolok enantioszelektív szintézise
27
3. Saját vizsgálatok
3.1. Célkitűzések Doktori munkám célja különböző α-azido-ketonok szintézise, és ezekből kiindulva új szén-szén kötések kialakítása volt. Patonay és Hoffman kísérletei megmutatták,[13b] hogy az α-azido-ketonokból generált A karbanion Celektrofilekkel elfogható (2.2.3. alfejezet, 21. ábra). Ezeket a kezdeti eredményeket kívántam maximálisan kiterjeszteni, az elektrofilek minél szélesebb körét alkalmazva és a reakciókörülményeket optimalizálva. További célom volt a kapcsolt termékek szintetikus alkalmazhatóságának feltérképezése.
3.2. α-Azido-ketonok előállítása Az α-azido-ketonok előállítására, ahogyan azt a 2.1. alfejezetben már részletesen bemutattam, számos különböző módszer ismert, amelyek közül a leggyakrabban az α-helyzetben jó távozó csoportot tartalmazó ketonoknak azidionnal lejátszódó nukleofil szubsztitúciós reakcióját alkalmazzák.[3-5] Mi is ezt a szintézismódszert használtuk, kiindulási vegyületeink pedig α-brómketonok, illetve néhány esetben α-(4-nitro-benzolszulfonil-oxi)-ketonok voltak. Az irodalmi előzmények[5e,6] alapján tudtuk, hogy a (nozil-oxi)-ketonok, a 4nitro-benzolszulfonil-oxi csoport nukleofilekkel szemben mutatott megnövekedett reaktivitása miatt a halogén származékokhoz képest előnyösebben használhatók. Tekintettel azonban arra, hogy ezen származékok előállításához használt bisz[4-nitro-benzolszulfonil]-peroxid robbanékony, és így nagyon körültekintő munkát igényel, ezért mi a ketonokból egyszerűen és nagy mennyiségben előállítható α-bróm-ketonokat használtuk. Az α-azido-ketonok szintézisénél alkalmazott reakciókörülmények megválasztásánál célunk a maximális SN reakciósebesség elérése, és ily módon az α-azido-ketonokra jellemző báziskatalizált szekunder reakció, valamint a bróm-ketonok konkurens dehidrohalogéneződésének minimalizálása volt. Ezeket a célokat az oldószer és a nátrium-azid koncentrációjának helyes megválasztásával érhetjük el. Az
28
oldószer kiválasztásánál figyelembe kell vennünk, hogy az α-helyzetben hidrogént tartalmazó α-azido-ketonok deprotonálódása gyengébb bázisok, így az azidion hatására is lejátszódik, és a tendenciát protikus vagy erősen dipolárosaprotikus oldószerek (DMF, DMSO) alkalmazása növeli. Kísérleteink során legmegfelelőbb oldószernek az aceton bizonyult. Mivel a szubsztitúció feltehetően SN2 mechanizmus szerint megy végbe,[4d] ezért a szubsztitúciós reakciónak kedvez az azidion koncentrációjának növelése. Az azidion koncentrációjának növelésére egyes esetekben fázistranszfer katalizátort is alkalmaztunk. A 90 α-bróm-acetofenon származékokat, amelyeket a megfelelő 89 acetofenonok brómozásával jó kitermeléssel sikerült előállítanunk,[18a] nátriumaziddal, acetonos közegben, szobahőmérsékleten reagáltatva igen jó hozammal (81-96%) keletkeztek a 91a-g fenacil-azidok (35. ábra, 1. táblázat). O R
O
O
1
R
1.2 ekv. Br2/éter
1
Br
o
R
1
N3
o
dioxán, 40 C 1-2 h, 66-71%
2
R
2 ekv. NaN3
R
aceton, 25 C 2-4 h
2
R
2
91
90
89
89-91
a
b
c
d
e
f
1
H
H
H
H
H
H
H
MeO
Cl
NO2
Ph
R R
2
F
g MeO H
35. ábra A 91 α-azido-acetofenonok előállítása 1. táblázat A 91 α-azido-acetofenonok előállítása
kiindulási anyag
termék
R1
R2
izolált hozam (%)
90a 90b 90c 90d 90e 90f 90g
91a 91b 91c 91d 91e 91f 91g
H H H H H H MeO
H MeO F Cl NO2 Ph H
81 94 93 89 93 96 92
29
A 91 α-azido-acetofenonok szintézisénél alkalmazott reakciókörülmények között kitűnő hozammal (90%) állítottuk elő az 1-(1-adamantil)-2-azido-etanont (93) is (36. ábra). Br 2
1
8' 7'
1'
2'
10' 3'
92
N3
O
6' 4'
9' 5'
O
2 ekv. NaN3 o
aceton, 25 C 5.5 h, 90% 93
36. ábra Az 1-(1-adamantil)-2-azido-etanon (93) szintézise
A 98 3-azido-kromanonok szintézisének kiindulási anyagaként szintén bróm származékokat (96) használtunk, amelyeket a megfelelő 94 kromanonokból jó hozammal (75-85%) állítottunk elő.[18b] Amikor azonban az acetofenon származékok esetében alkalmazott körülmények között kíséreltük meg végrehajtani a szubsztitúciós reakciót, azt tapasztaltuk, hogy a reakcióidő igen hosszúra nyúlik és így nagy mennyiségű melléktermék, 3-amino-kromon és kromon keletkezik. Nyilvánvalóan ezen melléktermékek megjelenése a reakcióelegyben a 96 3-bróm-kromanonok SN2 reakciókban mutatott csökkent reaktivitásával függ össze, amely sztérikus okokkal magyarázható. Ily módon a szubsztitúcióval szemben egyrészt előtérbe kerülhet az elimináció és a kromon keletkezhet, másrészt az azidion nemcsak mint nukleofil, hanem mint bázis is szerepelhet, így lehetőség nyílik a 3-amino-kromon képződésére. A reakcióelegyhez 10 mol% 18-korona-6-ot adva, a szubsztitúciós reakció sebessége az azidion megnövekedett koncentrációjának köszönhetően jelentősen nőtt, és jó, illetve kitűnő hozammal (73-95%) tudtuk a 98a, 98d, 98h 3-azidokromanonokat izolálni (37. ábra, 2. táblázat). Ezzel a módszerrel, bár gyenge hozammal (26%), még a nagyon érzékeny 3-azido-1-tio-kromanont (99a) is sikerült előállítanunk (37. ábra).
30
O
O
R
Br X 94,95
R
O 100
Br2/Et2O/∆ 3 h, 75-91% O R
O 2 ekv. NaN3
Br
N3
R
10 mol% 18-korona-6 o aceton, 25 C
X
X
96,97
98,99
94-100
a
b
d
h
R
H
MeO
Cl
Me
X
94,96,98
95,97,99
O
S
37. ábra A 98 és 99 α-azido-ketonok előállítása 2. táblázat A 98 3-azido-kromanonok és a 99a 1-tio származék előállítása
kiindulási anyag 96a 96d 96h 97a
termék 98a 98d 98h 99a
R H Cl Me H
izolált hozam (%) 73 81 95 26
A reakciókörülmények kritikus voltát jelzi, hogy a korábbi kísérletek a 98 és 99 azidok előállítására 96 3-bróm-kromanonokból és 97 3-bróm-1-tiokromanonokból nukleofil szubsztitúciós reakcióval, 3-amino-kromonok és 3amino-1-tio-kromonok képződéséhez vezettek.[4d,e,g] Ezekben a kísérletekben a reakciókat N,N-dimetil-formamidban, illetve metanol−víz elegyében hajtották végre. Ahogyan azt már korábban említettem, ezek az oldószerek az azidion bázicitását növelik, így az azido-ketonok bomlásának kedveznek. Az általunk kidolgozott szintézismódszer nagy jelentőséggel bír, hiszen sikerült azokat az optimális reakciókörülményeket megtalálnunk (2 ekv. nátrium-azid/10 mol% 18-korona-6/aceton), amelyben kitűnő hozammal lehet a 98 3-azidokromanonokat előállítani, és bár gyenge hozammal, de a 3-azido-1-tio-kromanon (99a) is izolálható.
31
A 100a, 100b 3-bróm-2,2-dimetil-kromanonokat (37. ábra) nátriumaziddal reagáltatva az előzőekben alkalmazott reakciókörülmények között nem tapasztaltunk reakciót. Sem a reakcióidő, sem pedig a hőmérséklet növelésével nem történt változás, a reakcióelegyből a kiindulási anyagot változatlan formában nyertük vissza. Ezt azzal értelmezhetjük, hogy a nukleofilnek C-3 atomra történő hátoldali támadása a β-helyzetben lévő axiális helyzetű metilcsoport miatt sztérikusan gátolt (38. ábra). Megjegyzendő, hogy ezek a kísérleti eredmények szintén az SN2 mechanizmust támasztják alá. H
H H
H
H
H
H
O
H H
Br H
O H
38. ábra A 3-bróm-2,2-dimetil-kromanon (100a) számítógéppel optimalizált 3D szerkezete
A reakciót kiterjesztettük a homociklusos 2-azido-benzoszuberonra (102) is, amelyet a megfelelő 101 bróm származékból[18d] jó hozammal (64%) állítottunk elő (39. ábra). O
101
Br
O 2 ekv. NaN3 10 M/M% 18-korona-6 o aceton, 25 C 25 h, 64%
N3
102
39. ábra 2-Azido-benzoszuberon (102) előállítása
Ugyanezzel az eljárással, vagyis acetonos közegben, 18-korona-6 jelenlétében, nátrium-aziddal végzett nukleofil szubsztitúciós reakcióval jó hozammal (50%) állítottuk elő a transz-3-azido-flavanont (105) is. Ebben az esetben azonban ahhoz, hogy a reakciót sikerrel hajthassuk végre, a bróm származék helyett a reaktívabb 103 nozilátból[5a] kellett kiindulnunk (40. ábra).
32
Előzőleg ezt a 105 azidot csak akkor sikerült gyenge hozammal izolálni, amikor a transz-3-meziloxi-flavanon és nátrium-azid között DMF-ben lejátszódó reakciót alacsony konverziónál leállították.[5a] O
O
O 103
ONs
2 ekv. NaN3
Ph
10 M/M% 18-korona-6 o aceton, 25 C 100 h, 50%
N3 O
Ph
105
40. ábra A transz-3-azido-flavanon (105) előállítása
Első pillanatban meglepő, hogy a 103 transz-nozilát származékból kiindulva transz relatív konfigurációjú 105 azid képződik, noha SN2 mechanizmusú reakciókat tételezünk fel. Ez azzal magyarázható, hogy a transz103 sem a kedvezményezett konformációjában (ekvatoriális nozil-oxi- és fenilcsoportok), sem pedig a diaxiális elrendeződésű nagy energiájú konformerében nem léphet SN2 reakcióba. Ugyanakkor az azidion nemcsak mint nukleofil, hanem mint bázis is szerepelhet a reakcióban, vagyis a karbonilcsoporthoz α-helyzetben deprotonálódást válthat ki. A deprotonálódással keletkező 104 enoláton keresztül epimerizáció mehet végbe, és a cisz-3noziloxi-flavanon (cisz-103) képződik, amelyen az SN2 szubsztitúció sztérikusan már megengedett és a 105 transz-azido-keton keletkezéséhez vezet (41. ábra).
33
O ONs H O Ph transz-103 N3
H
O
O
ONs
ONs O
O
Ph
104A
Ph
104B
H O H ONs Ph O cisz-103 SN2 N3 O N3 H O
Ph
transz-105 OH
O transz-103
O ONs
Ph ONs
Ph
H
O cisz-103 Nu
41. ábra A 3-azido-flavanon (105) képződés sztereoszelektivitása
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy sikerült olyan kísérleti körülményeket kidolgoznunk, amellyel az α-azido-ketonok széles köre jó hozammal állítható elő. A módszer teljesítőképességét jelzi, hogy alkalmazásával – adott esetben 70% feletti hozammal – előállíthatók azok a 3azido-kromanonok és 3-azido-1-tio-kromanon is, amelyek korábban a szekunder reakciók miatt elérhetetlennek bizonyultak.[4d,e,g]
34
3.3. Az α-azido-ketonok tömegspektrometriai vizsgálata Bár az α-azido-ketonok régóta ismert vegyületek, az irodalmuk tanulmányozása során megállapítottuk,[7a,9a,19] hogy mindezidáig a szerzők csak mint szerkezetazonosítási módszert alkalmazták a tömegspektrometriát, és egyik esetben sem tértek ki a vegyületek fragmentációjának analízisére. Ezek alapján úgy gondoltuk, hogy az általunk szintetizált 2-azido-1-(4-szubsztituált-fenil)etanononok (fenacil-azidok) és 3-azido-benzo-(hetera)ciklanonok esetében érdemes részletesen tanulmányoznunk és elemeznünk azok tömegspektrometriai viselkedését.
3.3.1. α-Azido-acetofenonok fragmentációja A 91 α-azido-acetofenonok elektronionizációs (EI) tömegspektrometriai vizsgálatainak eredményeit a 3. táblázatban foglaltam össze.
35
[a]
G
H
I
J
K
L
M
N
163 13
–
167 2
191 2
n.d.
n.d.
n.d.
91b
91c
91d
91e
105 100[a] 135 100 123 100 139 100 150 100 –
77 54 107 10 95 56 111 43
= relatív intenzitás – n.d. = nincs detektálható molekulaion
–
–
n.d.
91a
–
75 20 75 27
–
–
36
– –
–
–
77 23
–
–
–
92 17
–
– 104 44
120 8
–
–
–
–
–
–
–
92 15
–
–
–
–
76 32
–
–
–
–
+ M+y [M-N2] y [M-CH2N3]+ [M-84]+y [M-84-Hlg]+y [G-15]+y [G-30]+y [F-NO]+ [F-NO2]+ [K-CO]+ [L-CO]+
F
3. táblázat A 91 α-azido-acetofenonok 70 eV-on mért tömegspektrumai
A vegyületcsoportnak várható fragmentációs sémáját a 42. ábra mutatja. O
+
O N
+
O
N
N R2
R2
+
O N3
-N2
-N3
R2
R2
107
106
91
42. ábra A 91 α-azido-acetofenonok várható fragmentációs sémája
Logikus nyitó lépés lehetne egy azidgyök vesztéssel induló fragmentáció, ezt azonban nem tudtuk igazolni a mérés körülményei között. Az azidok tömegspektrometriai tulajdonságai alapján várható fragmentációs út lehet egy nitrogén molekula kihasadása, amely során egy nitrénion képződik (106). Ennek megjelenését a 91b és 91d vegyületek esetében tapasztaltuk. A reakció következő lépésében a 106 nitrénionok rekombinálódásával keletkező 107 azovegyületet azonban nem sikerült detektálnunk. A tömegspektrumok elemzése során megállapítottuk, hogy a molekulaion csak a 4′-metoxi-acetofenon (91b) esetében mutatható ki, bár intenzitása itt is nagyon kicsi. A 4′-metoxi acetofenon (91b) és a 4′-klóracetofenon (91d) tömegspektrumában megjelent a molekulából nitrogénvesztéssel keletkező 106 nitrénion. A báziscsúcsot szolgáltató fragmension minden vegyület esetében az [M-CH2N3]+ tömegű kation volt. Ennek az ionnak a képződését az ún. α-hasadással magyarázhatjuk. Elvileg αhasadás a ketocsoport másik oldalán is bekövetkezhet (43. ábra), azonban ebből származó fragmenseket nem detektáltunk. O R 1
C
+ R
2
O
O R
1
R
2
R
1
108
R
C 109
2
O R
2
C
+ R
1
43. ábra A 108 lehetséges α-hasadásai
Ennek oka feltehetően, hogy az F aciliumion egy rezonancia stabilizált forma, így a hozzá vezető α-hasadás a preferált. Mindezek alapján a 44. ábrán a 4′-szubsztituált-2-azido-acetofenonok fragmentációs sémáját láthatjuk a 91e vegyületen bemutatva. Az ábrán kék
37
színnel az egyes m/z értékeket, míg piros színnel a kihasadó fragmenseket jelöltem. N3
N3
e-
O+
+
O
O
-CH2N3 O2 N
O2 N
O2 N 91e
206
150
M+
F -NO2 O
-NO
+
O
+
O 104
120
L
K
-CO
-CO +
+ C O 76 N
92 M
44. ábra A 4′-nitro-2-azido-acetofenon (91e) fragmentációs sémája
Az 91e vegyület az eddig elmondottaknak megfelelően első lépésként egy CH2N3-gyököt veszít, majd az így képződő acilium kation (F) a nitro vegyületekre jellemző módon, kétféleképpen fragmentálódik tovább: az egyik esetben NO2 vesztéssel (F→L→N), a másik esetben pedig NO vesztéssel (F→K→M). A fragmentáció nyitó lépését mindegyik vegyület esetében tapasztaltuk, az egyes konkrét vegyületek fragmenseit a 3. táblázatban tüntettem fel. Az 91c és 91d vegyületek esetében a halogénekre jellemző dehalogéneződést (3. táblázat, H) egy CO vesztés előzte meg (3. táblázat, G). A 91b vegyület a metoxi vegyületekre jellemző fragmentációs úton, kétféleképpen fragmentálódott, egyik esetben CH3 (3. táblázat, I), másik esetben pedig CH2O vesztéssel (3. táblázat, J). A molcsúcs detektálása érdekében kísérleteket végeztünk alacsonyabb ionizációs energiák alkalmazásával is. A 70 eV-on végrehajtott mérések mellett
38
40 illetve 20 eV-on is végeztünk kísérleteket, azonban a molekulaion ilyen körülmények között sem jelent meg a 91b vegyülettől eltekintve. Egy másik lehetőség a molekulaion képződésének igazolására, hogyha az azid egy adott vegyülettel kémiai reakcióba lép, és az abból származó adduktot detektáljuk. Ilyen vegyület lehet az acetilén-dikarbonsav dimetil- vagy dietil észtere, vagy a bór-trifluorid-éterát is. Az ezirányú kísérletek sem vezettek azonban eredményre, az addukt (110) molcsúcsa ([M+170]+y) nem volt detektálható (45. ábra). +
O N3 R
N
+
2
COOEt
EtOOC O
COOEt
COOEt
R
91 M+
+
N N
2
110 [M+170] +
45. ábra A 110 addukt képződése
3.3.2. Az α-azido-benzo-(hetera)ciklanonok fragmentációja A 91 α-azido-acetofenonokkal végzett és az előző alfejezetben ismertetett kísérletek eredményeinek birtokában kezdtük meg a kromanon és flavanon sorban a tömegspektrometriai vizsgálatokat. A 4. táblázatban az ezirányú kísérleteink eredményeit foglaltam össze.
39
Q
R
S
T
U
V
161 12 195 6 175 14 177 35 237 15 145 3
120 44 154 59 134 57 136 70 121[b] 38 118 89 92 20
–
92 39 126 19 106 15 92 10
64 10
–
63 33 98 9 78 19 63 13
134 62 168 25 148 46 150 18 210 16 103[c] 6 –
105 100 139 60 119 81 121 37 181 44
40
76 59 110 31 91 45 76 26 76 13 77[d] 8 –
–
–
–
–
75 32 77 19 63 39 63 19 –
–
[U-R]+
Z
–
[M-N2]+y RDA+y [P-CX]+y [Q-CO]+y [O-HCN]+y [S-HCO]+ [T-R1CX]+ [R-R]+y
P
relatív intenzitás − [b] [RDA+H]+ − [c] [O-OCN]+y − [d] [S-C2H2]+ – [e] nincs molekulaion
173 1
111
[a]
–
189 17[a] 223 27 203 57 205 18
105[e]
99a
98h
98d
98a
M +y
O
4. táblázat Az α-azido-benzo-(hetera)ciklanonok (98, 99, 105 és 111) 70 eV-on mért tömegspektrumai
Az első szembetűnő különbség az acetofenonokhoz képest, hogy itt a transz-3-azido-flavanon (105) kivételével minden esetben észlelhető volt a molekulaion képződése (4. táblázat, 98a, 98d, 98h, 99a, 111), bár az intenzitás tág határok (1-57%) között változott. Továbbá az összes esetben tapasztalható volt a heterociklusos vegyületekre jellemző úgynevezett retro-Diels-Alder fragmentáció (RDA). +
O 98a,d,h 99a 105 111
R1
R X H H,Cl,Me O H S H H O Ph H kötés H
R
N3 R
X
O e-
N3
R
1
X
M+
R
1
98a,d,h, 99a, 105, 111
-N2 O R
NH
R
N
R
+
O
O
O
R
N
N X O'
R
1
X O
R
1
X [M-N2] +
R
X
1
R
1
O''
46. ábra A 98a,d,h, 99a, 105 és 111 azido-ketonok fragmentációjának első lépései
A 98a, 98d, 98h, 99a, 105 és 111 azidok fragmentációjának első lépésében − a molekulaion képződését követően − egy nitrogén molekula vesztésével a megfelelő nitrén intermedier (O) (46. ábra) keletkezik. Ez az ion kétféleképpen tud átrendeződni: vagy egy gyűrűbővülési reakcióval, amely során egy héttagú (a 111 indanon esetében hattagú) gyűrűs származék képződik (O’’), vagy egy olyan átrendeződéssel, amely a megfelelő imint (O’) szolgáltatja. Ebből az iminből kiindulva pedig megvalósulhat az RDA fragmentáció. Az induló lépést követően tehát két fő irányban halad a molekulák fragmentációja. A 47. ábra a vegyületek általános fragmentációs sémáját mutatja.
41
O
O
O NH
R
R
X
N
R
1
X O
O'
R
R
N
N
1
X
R
[M-N2] +
X
1
O''
R
1
-HCN
RDA O R
+
O
R
O
+
C
+
R R
-HCN
1
X S
X P
-HCO
-CX +
R
R
R
C O
1
+
X T
Q 1
-R CX
-CO
+
R
+
R
U
R -R
+ C6 H3 76 Z
47. ábra A 98a,d,h, 99a, 105 és 111 α-azido-ketonok általános fragmentációs sémája
A gyűrűbővüléssel járó O’’ ion képződését a HCN vesztés bizonyítja, mivel az O nitrén intermedierből történő HCN vesztés tömegspektrometriai megfontolások alapján nem értelmezhető. Ezt követően egy HCO vesztéssel folytatódik a fragmentáció, amely során tovább szűkül a gyűrű (O→S→T). Az RDA irányban nyitó lépésként az O’ ionból egy ketén-imin hasad ki, majd ezt követően egy CX és egy CO vesztéssel zárul a fragmentáció (P→Q→R). A ciklikus azidok körében végzett kísérletek eredményeit összefoglalva elmondhatjuk, hogy a 105 azid kivételével minden esetben tapasztalható volt a molekulaion képződése bár a stabilitásuk eltérő mértékű volt. A fragmentáció az azidokra jellemző módon nitrogénvesztéssel indult,
42
majd a nitrén kétféle átalakulásából (hidrogén vándorlás, illetve C–C kötésbe történő beékelődés) származó intermedier fragmentációja játszódott le.
3.4. α-Azido-ketonok bázisindukált reakciója aldehidekkel: 2-Azido3-hidroxi-ketonok előállítása és átalakításaik 2-acil-aziridinekké és 2-acil-spiroaziridinekké Dolgozatom 2.2.3. alfejezetében bemutattam, hogy azok az α-azidoketonok, amelyek α-helyzetben legalább egy hidrogénatomot tartalmaznak, bázis hatására könnyen α-imino-ketonokká alakulnak. Patonay és Hoffman[13b] munkája alapján az is kiderült, hogy a reakció anionos intermedierei elektrofilekkel, például aldehidekkel elfoghatók, és ily módon lehetőség nyílik az értékes 1,2,3-trifunkciós α-azido-β-hidroxi-ketonok előállítására. Ezen előzmények ismeretében kezdtük részletesen tanulmányozni az αazido-ketonoknak bázikus körülmények között aldehidekkel lejátszódó reakcióját és a keletkező α-azido-β-hidroxi-ketonok aziridin származékokká való továbbalakíthatóságát. Kísérleteinkben az α-azido-ketonok két különböző csoportjának reakcióit vizsgáltuk. A 91 2-azido-1-(4-szubsztituált-fenil)-etanononokkal végzett reakciók lehetőséget nyújtottak annak tanulmányozására, hogy a fenilcsoport szubsztituenseinek elektronikus hatása hogyan befolyásolja az azido-ketonok és elektrofilek kapcsolási reakcióját. Azok a kísérletek pedig, amelyekben kiindulási anyagként a 98 3-azido-kromanonokat és -1-tiokromanont (99a) használtuk megmutatták, hogy ezek a reakciók heterociklusos származékokra is kiterjeszthetők. Munkánk során szisztematikusan vizsgáltuk az előállított α-azidoketonok aldehidekkel lejátszódó reakcióját. Az optimális reakciókörülmények meghatározása céljából előkísérleteket végeztünk. Ezekben a reakciókban modellvegyületként az α-azido-acetofenont (91a) használtuk, amelyet vízmentes tetrahidrofuránban (THF), 0 °C-on acetaldehiddel különböző bázisok jelenlétében reagáltattunk. A kísérletek eredményeit az 5. táblázat mutatja.
43
5. táblázat Az α-azido-acetofenon (91a) acetaldehiddel való reakciójának optimalizálása
MeCHO (ekv.)
:B (ekv.)
t (h)
112a izolált hozama (%)
8.0 8.0
DBU (0.08) DBU (0.5)
5 5
76 29
3.4 3.4
DBU (0.08) TBAFx3H2O (0.08)
46 5
47 37
3.0
DABCO (0.08)
240
28
Amint az 5. táblázat adataiból látható, kísérleteinkben a leghatékonyabb deprotonálószernek a már korábban[13b] is alkalmazott 1,8-diaza-biciklo[5.4.0]-7undekén (DBU) bizonyult. Trietil-amin (TEA) és 4-(dimetil-amino)-piridin jelenlétében nem történt reakció, az 1,4-diaza-biciklo[2.2.2]oktán (DABCO) használatakor ugyan keletkezett a várt termék (112a), de az alacsony hozam és a hosszú reakcióidő (10 nap) miatt alkalmazásától eltekintettünk. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az 112a 1,2-azido-alkohol a tetrabutil-ammóniumfluorid-trihidrát (TBAF), mint bázis alkalmazásakor is képződött közepes hozammal. Ez azt mutatja, hogy a karbanion generálását, illetve az azt követő kapcsolási reakciót kis mennyiségű víz jelenléte még nem zavarja. A reakciókörülmények optimalizálására tett kísérleteink során megállapítottuk, hogy sem a bázis mennyiségének, sem a reakcióidőnek a növelése nem kedvez a termék képződésének, mindkét esetben megnő ugyanis az α-deprotonálódást követően a kiindulási anyagot és/vagy a terméket fogyasztó szekunder vagy konkurens reakciók valószínűsége. Ezen előkísérletek után a reakciót kiterjesztettük más 91b-e acetofenon származékokra is, melyeket az optimalizált reakciókörülmények között (8 ekv. aldehid/0.08 ekv. DBU/absz. THF) acetaldehiddel és propionaldehiddel reagáltatva, a megfelelő aldol termékek (112a-e, 113a és 113d) szin és anti diasztereomerének keverékét kaptuk jó hozammal. A reakciókat kis diasztereoszelektivitás (d.e. = 0-32%) és szin-preferencia jellemezte (48. ábra, 6. táblázat). A diasztereomerek relatív konfigurációját a C-2 és C-3 metin protonok 3J csatolási állandója alapján határoztuk meg.[20]
44
O
O 2'
3
N3
R CHO/ B
3'
THF R
2
R
2
1'
OH 2
1
O
3 R
3
N3
4'
+ R
R
91, 112-113 2
R
a H
b
c
MeO
F
d Cl
szin-112,113
e 3
R
NO2
3
N3
2
anti-112,113
91
OH
112
113
Me
Et
48. ábra A 112,113 azido-alkoholok előállítása
Az aromás gyűrűhöz 4-helyzetben kapcsolódó elektronvonzó szubsztituensek, különösen a nitrocsoport jelentősen csökkentette az izolált hozamot (6. táblázat). Ez a jelenség valószínűleg annak köszönhető, hogy az elektronvonzó szubsztituensek hatására nő az A karbanion stabilitása, vagyis csökken annak elektrofilekkel szembeni reakciókészsége. Ezzel együtt a szekunder α-iminoketonokhoz vezető nitrogénvesztés kockázata növekszik. 6. táblázat A 91 fenacil-azidok reakciója aldehidekkel[a]
termék
R2
R3
t (h) konverzió (%)[b] izolált hozam (%)[c] szin/anti
112a
H
Me
6.5
100
76
56:44
112b
MeO
Me
6.5
90
80
66:34
112c
F
Me
7
89
82
59:41
112d
Cl
Me
23
100
67
50:50
112e
NO2
Me
17
100
30
59:41
113a
H
Et
6.5
100
56
65:35
113d
Cl
Et
4
100
35
63:37
A reakciókat a 113a és 113d kivételével (25 C) 0 C-on hajtottuk végre. − [b] A feldolgozott reakcióelegy 1H NMR vizsgálata alapján határoztuk meg. – [c] 100%-os konverzióra számított izolált hozamok. [a]
o
o
A 98 3-azido-kromanonokkal és a 3-azido-1-tio-kromanonnal (99a) végzett kapcsolási reakciókban a 98 és 99a szubsztrátok α-hidrogénjeinek megnövekedett savassága miatt a trietil-amin is elegendően erős bázisnak bizonyult a reakció iniciálására. A reakcióelegyek oldószeréül pedig maguk az
45
aldehidek szolgáltak. Az aldehidek ilyen nagy feleslegére azért volt szükség, mert a 98 és 99a azido-ketonok bázis hatására nagyon könnyen nitrogént veszítenek és a megfelelő 3 enaminonok keletkeznek.[4d,e,g] A 3-azido-kromanonok (98a, 98d, 98h) és a 3-azido-1-tio-kromanon (99a) alifás aldehidekkel való reakciója 1.0 ekvivalens trietil-amin bázis jelenlétében, jó hozammal (60-74%) szolgáltatta a várt 3-azido-3-(1-hidroxialkil)-kromanonokat (114a, 115a,d,h, 116a) és a 3-azido-3-(1-hidroxi-etil)-1tio-kromanont (117a) (49. ábra, 7. táblázat). O
O R
N3 O
3
R CHO o TEA/0 C
O
5
R
N3
4
R
3
1'
+
1
anti-114-116
98,114-116 R
a d H Cl
N3
2 OH
O
8
98
3
R O
R
3
OH
szin-114-116
114 115 116
h Me
R
O
3
Me
Et
Bu
O N3
S
N3
MeCHO o TEA/0 C
99a
S
OH
szin,anti-117a
49. ábra A 114-116 és a 117a heterociklusos azido-alkoholok előállítása 7. táblázat A 98a, 98d, 98h 3-azido-kromanonok és a 3-azido-1-tio-kromanon (99a) reakciója aldehidekkel[a]
[a]
termék
R
R3
t (h)
izolált hozam (%)
szin/anti
114a 115a 116a 115d 115h 117a
H H H Cl Me H
Me Et Bu Et Et Me
5 3 24 2 22 23
67 62 60 62 74 65
56:44 58:42 67:33 57:43 57:43 78:22
A reakciókat valamennyi esetben 0 °C-on hajtottuk végre.
Az izolált termékek (114a, 115a,d,h, 116a és 117a) ismét szin- és antidiasztereomerek keverékei voltak. A relatív konfiguráció meghatározását
46
bonyolultabbá tette az a tény, hogy ezen vegyületek 1,2-azido-alkohol egységében hiányoztak a szomszédos metin protonok, amelyek 3JH,H csatolási állandója alapján az egyes izomerek konfigurációja egyszerűen megadható lett volna. Ismételt oszlopkromatográfiás elválasztással azonban sikerült a szin-115a, anti-115a, szin-115d, anti-115d és szin-116a izomereket diasztereomertiszta formában izolálni. Ezek közül a szin-115a sztereokémiáját, 4-nitro-benzoát származékának (118) röntgenkrisztallográfiás vizsgálatával sikerült meghatároznunk (50. ábra).
50. ábra A 118 4-nitro-benzoát kristályszerkezete
A szin-115a spektrális adatainak ismeretében, illetve a szin- és antiizomerek jellemző spektrális különbségei alapján valamennyi termék esetében el tudtuk végezni a konfiguráció hozzárendelést (8. táblázat). A 8. táblázat adataiból látható, hogy a kromanon gyűrű 2-metilén csoportja a polárosabb antidiasztereomerek 1H NMR spektrumában jól elváló AX dubletteket adott (δ = 4.32-4.36 ppm és 4.66-4.70 ppm), míg a kevésbé poláros szin-izomerek nagyon szűk AB rendszert mutattak (∆δAB = 0.02-0.03 ppm). Jellemző volt továbbá, hogy a szin-izomerek 13C NMR spektrumában a C-1′ szénatom jele az anti diasztereomerekéhez képest nagyobb kémiai eltolódás értékeknél jelent meg (∆δ = 1.8-2.1 ppm).
47
8. táblázat A 115a, 115d és 115h heterociklusos azido-alkoholok jellemző 1H NMR és 13C NMR adatai
szin-115a anti-115a szin-115d anti-115d szin-115h anti-115h
δ2-H (1H NMR)
δC-1′ (13C NMR)
4.31, 4.35 4.34, 4.68 4.30, 4.35 4.36, 4.70 4.29, 4.33 4.32, 4.66
74.1 72.1 73.8 72.0 74.1 72.1
Az acetofenon származékokhoz hasonlóan a legtöbb esetben a reakciókat itt is kis diasztereoszelektivitás és szin-preferencia jellemezte, a diasztereomer felesleg a 114a, 115a, 115d, 115h termékeknél 12 és 16% között volt. A szelektivitást azonban jelentősen befolyásolták a sztérikus tényezők, mivel mind a valeraldehidből keletkezett 116a azido-alkoholt, mind a torzultabb heterociklusból, a 3-azido-1-tio-kromanonból (99a) képződő 117a aldol terméket nagyobb szin/anti arány jellemezte (d.e. = 34 és 56%). A transz-3-azido-flavanon (105) és acetaldehid között lejátszódó reakcióban a várt 119 aldol termék keletkezett (nyerstermék 1H NMR spektruma alapján), de az rendkívül instabilnak bizonyult és az oszlopkromatográfiás tisztítás során retro-aldol reakcióban a kiindulási 105 aziddá bomlott. A nyersterméket trimetil-szilil-kloriddal (TMS-Cl) reagáltatva azonban sikerült a védett 120 származékot izolálnunk (a két lépés összhozama: 13%) (51. ábra). Ezzel igazoltuk, hogy a C-C kötés kiépülése még ilyen bonyolult, sztérikusan zsúfolt esetben is lejátszódik. O
N3
H
MeCHO
O
N3
OH
o
TEA/25 C O 105
Ph
O
Ph
O HMDS TMS-Cl/hexán ∆
119
O
N3
OTMS
Ph
120
51. ábra A transz-3-azido-flavanon (105) reakciója acetaldehiddel
Kísérleteink eredményei világosan mutatják, hogy ez az általunk szénszén kötés kialakítására kidolgozott új módszer általánosan alkalmazható mind az alifás, mind pedig a gyűrűs α-azido-ketonok esetében.
48
A különböző α-azido-ketonoknak aldehidekkel lejátszódó reakciójában keletkező α-azido-β-hidroxi-ketonok értékes trifunkciós vegyületek, amelyek könnyen és szelektíven tovább alakíthatók.[13b] A kutatócsoportunk már néhány előkísérletben igazolta, hogy a 2-azido-1-fenil-3-hidroxi-1-butanon (112a) és a 2-azido-1-fenil-3-hidroxi-1-pentanon (113a) trifenil-foszfin (TPP) hatására 2benzoil-aziridinekké (121a, 122a) alakul.[13b] Az irodalomból jól ismert, hogy a vicinális azido-alkoholok három vegyértékű foszfor reagensekkel könnyen aziridinekké alakíthatók.[16a-f,17c,21] Példákat találhatunk 1H-aziridin-2karboxilátoknak β-azido-α-hidroxi-karbonsavészterekből,[21d,j] aziridin-2,3dikarboxilátoknak α-azido-β-hidroxi-1,4-butándikarbonsavészterekből,[21c,g,h] és 2-[2-(etoxi-karbonil)-etenil]-aziridineknek etil-4-azido-5-hidroxi-2-alkenoátokból[21f] trifenil-foszfinnal történő előállítására. Ezzel a módszerrel azonban elsőként mi szintetizáltunk 1-szubsztituálatlan-2-acil-aziridineket. Egy másik, korábban már közölt lehetséges eljárás ilyen aziridinek előállítására, a β(metoxi-amino)-ketonok bázisindukált gyűrűzárási reakciója[21i]. A rokon aziridin-2-karboxamidokat α,β-telítetlen-amidokból és diaziridinből állították elő.[22] 2-Acil-1-szulfonil- vagy 1,2-diacil-aziridineket pedig α,β-telítetlenketonoknak (N-tozil-imino)-fenil-jodinánokkal lejátszódó elektrofil [23] aminálásával, illetve karbonil-jodonium-ilidek és szulfonil- vagy acil-iminek reakciójával[24] szintetizáltak. Mivel a 2-acil-aziridinek és rokon vegyületei szintetikus szempontból fontos származékok,[17c,21-24] ezért részletesen is tanulmányoztuk a 2-azido-3-hidroxi-ketonok aziridinekké való átalakítását, a gyűrűzárás optimalizálását, a reakció kiterjesztését a szubsztrátok széles körére. A 112a-e és 113a 1,2-azido-alkoholoknak egy ekvivalens trifenilfoszfinnal, benzolban lejátszódó reakciója gyenge hozammal (3.1-32%) szolgáltatta a megfelelő 121a-d és 122a transz-aziridineket (52. ábra, 9. táblázat). Sajnálatunkra sem oldószerváltással (diklór-metán), sem a trifenilfoszfin mennyiségének változtatásával (3.0 ekv.), sem pedig a TPP helyett tributil-foszfin, vagy trietil-foszfit alkalmazásával nem sikerült a kitermeléseken javítanunk.
49
O
R R
O
OH 3
PhH, 25 C
R
2
R
a H
2
3
H transz-121,122
szin,anti-112,113
112-113, 121-122
R
N
o
N3
2
1 ekv. PPh3
b MeO
c
d
F
Cl
112,121 113,122
e NO2
3
R
Me
Et
52. ábra A 121, 122 transz-aziridinek előállítása
A 9. táblázat adatai alapján megállapítható, hogy a gyűrűzárási reakciót erősen befolyásolják a fenilcsoport szubsztituensei. A 4′-szénatomhoz kapcsolódó elektronvonzó szubsztituensek (pl. fluor) jelentősen csökkentették a reakció hatékonyságát, a nitro származék (121e) pedig nem is keletkezett. Továbbá megállapíthatjuk, hogy az izolált hozamot erősen befolyásolja az is, hogy melyik diasztereomerből indulunk ki, amint azt a 112d azido-alkohol tiszta diasztereomereinek reakciói példázzák. Az aziridin gyűrű relatív konfigurációját a C-2 és C-3 metin protonok 3J csatolási állandója alapján határoztuk meg.[21l] 9. táblázat A 121,122 transz-aziridinek előállítása
kiindulási anyag[a]
termék
R2
R3
t (h)
izolált hozam (%)
112a 112b 112c anti-112d
121a 121b 121c 121d
H MeO F Cl
Me Me Me Me
24 7 23 18
20 21 3.1 32
szin-112d
121d
Cl
Me
26
7.3
112e 113a
121e 122a
NO2 H
Me Et
7 29
aziridin nem képződött 9.4
[a]
A 112d azido-alkohol kivételével minden esetben diasztereomer keverékből indultam ki.
A szin- és anti-3-azido-3-(1-hidroxi-alkil)-kromanonok és -1-tiokromanon (114a, 115a,d,h 116a, 117a) analóg reakciói a fenacil-azidokhoz képest sokkal jobb hozammal adták a megfelelő cisz- és transz-aziridineket (123, 124, 125 és 126a) (53. ábra, 10. táblázat).
50
O R
5 4
N3 3
O
8
1
R
3
1'
5
R
1 ekv. PPh3
4
o
PhH, 25 C
2 OH
O
8
anti-114-116
H 2' N 3 3'
3 O 2 R
1
transz-123-125
+ O
O N3
R O
R
3
R
1 ekv. PPh3
R
3
o
PhH, 25 C
OH
O
szin-114-116
114-116, 123-125 R
H
N
cisz-123-125
a H
d Cl
h Me
114,123 115,124 116,125 3
R
Me
O
Et
Bu
O N3
H N
1 ekv. PPh3 o
S
OH
PhH, 25 C
szin,anti-117a
S cisz,transz-126a
53. ábra A 123-125 és a 126a spiroaziridinek előállítása 10. táblázat A 123-125 és a 126a spiroaziridinek előállítása
termék
R
R3
t (h)
konverzió (%)[a]
izolált hozam (%)[b]
cisz/transz
123a 124a 124d 124h 125a 126a
H H Cl Me H H
Me Et Et Et Bu Me
96 168 98 144 216 240
100 100 100 83 100 65
37 32 44 63 52 44
51:49 66:34 66:34 58:42 70:30 65:35
[a]
A feldolgozott reakcióelegy 1H NMR vizsgálata alapján határoztuk meg. – [b] 100%-os konverzióra számított izolált hozamok.
Az aziridin gyűrűk relatív konfigurációját 2D {1H}-1H NOE mérésekkel határoztuk meg. Amint azt az 54. és 55. ábra mutatja a kromanon gyűrű 2-Hekv. hidrogén atomjának besugárzásakor a transz-123a diasztereomer esetében a 3′-
51
metilcsoportnál (54. ábra), míg a cisz-123a izomernél a 3′-metin protonnál tapasztaltunk NOE effektust (55. ábra).
54. ábra A transz-123a aziridin 1H NMR és 2D {1H}-1H NOE mérésekből származó spekrumai
52
55. ábra A cisz-123a aziridin 1H NMR és 2D {1H}-1H NOE mérésekből származó spekrumai
Hasonló szerkezetű spiroaziridin (123-125, 126a) szintézisére az irodalomban egyetlen példát találunk; Piva és munkatársai[25] a 2-(benzilamino)-2-ciklohexenon fotoindukált gyűrűzárási reakciójával állítottak elő analóg spiroaziridint, azonban ahogy a szerzők maguk is említik az általánosításra irányuló kísérleteik eredménytelenek voltak. A termékek relatív konfigurációjának meghatározásán túl célunk volt a ciklizáció sztereokémiai lefutásának vizsgálata is. Az 1,2-azido-alkoholok aziridinekké történő foszfin-indukált átalakítását általában diasztereospecifikus és diasztereoszelektív reakciónak tartják,[21] amely a hidroxilcsoportot tartalmazó szénatom inverziójával jár. Találunk azonban az irodalomban ellenpéldát is.[21c] Megvizsgáltuk a szin-115a, anti-115a és szin-116a diasztereomertiszta
53
kromanon származékok gyűrűzárási reakcióit és megállapítottuk, hogy azok diasztereospecifikusak és diasztereoszelektívek. A szin-1,2-azido-alkoholokból cisz-aziridinek, az anti-1,2-azido-alkoholokból pedig kizárólag transz-aziridinek keletkeztek (53. ábra). Ezek az eredmények összhangban vannak a korábbi tapasztalatokkal és mechanizmusjavaslattal (56. ábra).[21a,j,k] A feltételezett mechanizmus szerint a 114-116 α-azido-alkoholok trifenil-foszfinnal reagálva a 127A foszfin-imint szolgáltatják, amelynek 127B határszerkezeti formájára történő intramolekuláris nukleofil támadással a 128 gyűrűs oxazafoszfolidin intermedier keletkezik. A 128 gyűrű felnyílásával a 129 ikerion képződik, amelyben az imino anion antiperiplanáris térállásból támad a távozó csoportot hordozó szénatomra és a trifenil-foszfin-oxid kilépésével a 123-125 spiroaziridinekhez jutunk. O N3 O
R
3
PPh3
OH
OH
O
3
N
H
O
H
N
- TPPO R
3
123-125
OH
3
R 127B
R 127A
O
.. N .. PPh3 ..
N PPh3 O
114-116
O
O
O
H
O R
N
3
PPh3 O
O
O 129
PPh3
O
3
R 128
cisz-123a
szin-114a
56. ábra A 123-125 spiroaziridinek képződésének feltételezett mechanizmusa, a 114a szin-azido-alkohol és a belőle keletkező 123a cisz-spiroaziridin számítógéppel optimalizált 3D szerkezete
54
A fenti mechanizmus és diasztereoszelektivitás alapján meglepő és elemzést érdemel, hogy a a 112 és a 113 nyíltláncú származékok szin/anti diasztereomer keverékéből kiindulva csak a 121,122 transz-aziridinek keletkeztek, cisz-aziridineket detektálni és izolálni sem tudtunk. Meglepő az is, hogy a szin-112d és a TPP reakciójában szintén a transz-121d keletkezett, bár az anti-112d analóg gyűrűzárási reakciójához képest (32%) jóval alacsonyabb hozammal (7.3%). Ezekre az eredményekre pontos magyarázatot adni nem tudunk. Elképzelhető, hogy a cisz-aziridinek nagyon bomlékonyak és ezért nem jelennek meg a reakcióelegyben. Tisztázatlan, hogy a szin-1,2-azido-alkoholból miért a transz-aziridin képződik. Ennek relatív konfigurációja, amely ellentmond a javasolt mechanizmusnak,[21j,k] utalhat arra, hogy a gyűrűzárási lépés nem teljesen diasztereoszelektív. Az sem zárható ki azonban, hogy a kiindulási anyag egy előegyensúlyi reakcióban epimerizálódik, akár egy α-deprotonálódás– reprotonálódás, akár egy retro-aldol–aldol reakciósor eredményeként. Sajnos a diasztereomertiszta kiindulási anyagok kis mennyisége, illetve a képződő aziridinek gyenge hozama nem tette lehetővé a mélyebbre ható elemzést.
3.5. α-Azido-ketonok bázisindukált reakciója α-oxo-aldehidekkel és α-oxo-észterekkel: 2-Azido-3-hidroxi-1,4-dionok, 3-azido-4-oxobutenoátok előállítása és átalakítása 3-acil-5-szubsztituáltizoxazolokká és triszubsztituált 2H-azirinekké Az előző alfejezetben tárgyalt kísérleti munkánk folytatásaként az αazido-ketonok bázikus körülmények között C-elektrofilekkel lejátszódó reakciójának vizsgálatát kiterjesztettük összetettebb szerkezetű karbonilvegyületekre is. A 91 2-azido-1-(4-szubsztituált-fenil)-etanonokat és a 98 3-azido-kromanonokat α-oxo-aldehidekkel és α-oxo-karbonsavészterekkel reagáltattuk. A 91a-d 2-azido-4′-szubsztituált-acetofenonokat különböző 130-132 aril-glioxál-hidrátokkal[26] DBU jelenlétében reagáltatva, jó kitermeléssel sikerült előállítanunk a megfelelő 2-azido-3-hidroxi-1,4-diketonokat (134a-d, 135b, 136b) (57. ábra, 11. táblázat).
55
O N3 + R3 R
2
O
2'
H
3' o
THF/0 C
O 91
DBU R
2
R
2
a H
b
2
1
4 R
3
N3
4'
R +
O
c
d
MeO F
Cl
130,134 R
3
Ph
131,135
OH
3
R
N3
2
szin-134-137
130-133
91, 134-137
O
OH
O 1'
3
O
anti-134-137
132,136
133,137
4-MeO-C6H4 4-Cl-C6H4 .
tBu
57. ábra A 91 α-azido-acetofenonok reakciója a 130-133 α-oxo-aldehidekkel
A legjobb hozamokat akkor értük el, amikor a reakciókat 0 oC-on, 2-3 ekvivalens α-oxo-aldehid és katalitikus mennyiségű (10-11 mol%) DBU alkalmazásával hajtottuk végre. Az α-oxo-aldehid szerkezetét módosítva, elektrofilként t-butil-glioxál-hidrátot[27] (133) használva szintén a várt aldol terméket kaptuk (137b) (11. táblázat). 11. táblázat. A 91 α-azido-acetofenonok reakciója a 130-133 α-oxo-aldehidekkel
termék
R2
R3
t (h)
konverzió (%)[a]
134a 134b 134c 134d 135b 136b 137b
H MeO F Cl MeO MeO MeO
Ph Ph Ph Ph 4-MeO-C6H4 4-Cl-C6H4 tBu
3 4 6 6 24.5 24 4
100 100 100 100 52 84 100
izolált hozam szin/anti (%)[b] 55 62 63 52 84 82 52
77:23 87:13 76:24 76:24 80:20 77:23 89:11[c]
[a]
A feldolgozott reakcióelegy 1H NMR vizsgálata alapján határoztuk meg. – [b] 100%-os konverzióra számított izolált hozamok. – [c] A 89:11 diasztereomer arányt, a 1H NMR spektrumban megjelenő tBu jelek integráljai alapján adtuk meg. A diasztereomerek szin és anti relatív konfigurációját azonban nem tudtuk meghatározni, mivel az izomerek 2-H és 3-H jelei átfedtek.
A 11. táblázat adataiból kitűnik, hogy a 4′-helyzetben levő R2 csoportok sem a konverziót, sem pedig a kitermelést nem befolyásolták számottevően. Megállapítható továbbá, hogy mind az aril-, mind az alkil-glioxálok közepes és jó hozammal adták a kapcsolt termékeket (134a-d, 135b, 136b és 137b), ami a reakció általános alkalmazhatóságát jelzi.
56
Az izolált termékek (134a-d, 135b, 136b és 137b) ebben az esetben is a szin- és anti-diasztereomerek keverékei voltak. A diasztereomer elegy ismételt frakcionált kristályosításával sikerült a 134b származék esetében a nagyobb mennyiségű izomert diasztereomertiszta formában izolálnunk. A diasztereomertiszta anyagból növesztett egykristály röntgenkrisztallográfiás vizsgálata annak szin relatív konfigurációját igazolta (58. ábra).
58. ábra A szin-134b kristályszerkezete
A szin-134b spektrális adatainak ismeretében, illetve a szin- és antidiasztereomerek NMR spektrumainak jellemző különbségei alapján (a 137b kivételével) az összes termék esetében sikerült az izomerek térszerkezetét hozzárendelnünk (12. táblázat). Fontos megjegyeznünk, hogy a konfiguráció hozzárendelést lehetővé tevő, jól elváló jeleket csak abban az esetben kaptunk, amikor oldószerként a deuterált kloroform helyett aceton-d6-ot használtunk. A 12. táblázat adataiból látható, hogy a 1H NMR spektrumban a szin-izomerek 2-H és 3-H hidrogénjeinek jelei az anti-diasztereomerekéhez képest nagyobb kémiai eltolódás értékeknél jelentek meg (∆δ2-H = 0.03-0.06 ppm, ∆δ3-H = 0.12-0.15 ppm). A 13C NMR spektrumban szintén a szin-izomerek C-2 szénatomjainak jelei jelentek meg nagyobb kémiai eltolódás értékeknél (∆δC-2 = 1.8-2.7 ppm).
57
12. táblázat A 134a-d, 135b és 136b adduktok jellemző 1H NMR és 13C NMR adatai
szin-134a anti-134a szin-134b anti-134b szin-134c anti-134c szin-134d anti-134d szin-135b anti-135b szin-136b anti-136b
δ2-H (1H NMR)
δ3-H (1H NMR)
δC-2 (13C NMR)
5.34 5.31 5.25 5.21 5.35 5.32 5.35 5.32 5.22 5.16 5.29 5.25
5.70 5.58 5.70 5.55 5.72 5.58 5.71 5.57 5.62 5.50 5.68 5.52
65.6 63.5 65.5 62.8 65.8 63.4 65.9 63.5 66.5 64.1 65.3 63.5
A 11. táblázat adatait elemezve megállapítható, hogy a 134a-d, 135b és 136b származékok képződését közepes és jó diasztereoszelektivitás (d.e. = 5274%) és szin-preferencia jellemezte. Ezek a szelektivitás értékek sokkal magasabbak voltak, mint amit ugyanezen 91 azido-ketonoknak egyszerű aldehidekkel lejátszódó reakcióiban tapasztaltunk (6. táblázat). Ennek a szelektivitásbeli különbségnek az oka pillanatnyilag ismeretlen. A 2-helyzetű hidrogén savassága alapján reálisan feltételezhető, hogy a szin/anti arányt termodinamikus kontroll állítja be. Ez azt kell jelentse, hogy a 4-oxocsoport megjelenése megnöveli a szin- és anti-diasztereomerek közötti energiakülönbséget. Másfelől a kapcsolási reakciók regioszelektívek is voltak, minden esetben csak azok az azidok keletkeztek, amelyek a 91a-d α-azido-acetofenonok és a formilcsoport között lejátszódó reakcióval értelmezhetők. Ez a szelektivitás a formilcsoportnak a keto karbonilcsoporthoz viszonyított nagyobb elektrofilitásával és a formilon történő támadás kisebb sztérikus gátlásával magyarázható. Kísérleteinket kiterjesztettük homo- és heterociklusos rendszerekre is. A 98a, 98d, 98h 3-azido-kromanonoknak a 130-133 α-oxo-aldehidekkel, katalitikus mennyiségű DBU jelenlétében végrehajtott reakciója kitűnő hozammal (általában magasabb, mint 80%) szolgáltatta a várt 3-azido-3-(1-
58
hidroxi-2-oxo-alkil)-4-kromanonokat (138a,d,h, 139h, 140h, 141h) (59. ábra, 13. táblázat). O R
O
O N3 3 + R
H O
O 98
DBU o THF/0 C
3 N3 4 1'
R
1
O
130-133
O
O 2' R
3
+
R
2 OH
O
szin-138-141
98, 138-141
a
d
h
R
H
Cl
Me
130,138 131,139 R
3
Ph
N3 O
R
3
OH
anti-138-141
132,140
133,141
4-MeO-C6H4 4-Cl-C6H4 .
tBu
59. ábra A 98 3-azido-kromanonok reakciója a 130-133 α-oxo-aldehidekkel
A 91 aciklusos szubsztrátokhoz képest, a 98 azido-ketonok esetében tapasztalt jóval magasabb kitermelés valószínűleg azzal magyarázható, hogy a jelen termékek (138-141) α-azido-keton egységében nincs α-hidrogén, és így a termékek nem tudnak deprotonálódást követően szekunder, nitrogénvesztéssel járó reakciókban továbbalakulni. 13. táblázat A 98 3-azido-kromanonok reakciója a 130-133 α-oxo-aldehidekkel
termék
R
R3
t (h)
138a 138d 138h 139h 140h 141h
H Cl Me Me Me Me
Ph Ph Ph 4-MeO-C6H4 4-Cl-C6H4 tBu
3 3 3.5 3 3 2.5
izolált hozam (%) szin/anti 89 65 80 87 87 94
63:37 60:40 62:38 67:33 58:42 46:54
A keletkező 138-141 azido-alkoholok itt is szin és anti diasztereomerek keverékei voltak, amelyek térszerkezetét röntgenkrisztallográfiás vizsgálattal határoztuk meg. A 138h frakcionált kristályosításával sikerült a kisebb mennyiségű izomert diasztereomertiszta formában izolálnunk, amelynek anti relatív konfigurációját a röntgenkrisztallográfiás analízis egyértelműen igazolta (60. ábra).
59
60. ábra Az anti-138h kristályszerkezete
Az anti-138h spektrális adatainak ismeretében, illetve a szin- és antiizomerek NMR spektrumában található különbségek alapján valamennyi termék esetében sikerült az izomerek térszerkezetét, relatív konfigurációját hozzárendelni (14. táblázat). 14. táblázat A 138-141 azido-alkoholok jellemző 1H NMR és 13C NMR adatai
szin-138a anti-138a szin-138d anti-138d szin-138h anti-138h szin-139h anti-139h szin-140h anti-140h szin-141h anti-141h
δ2-H (1H NMR)
δ1′-H (1H NMR)
δC-1′ (13 C NMR)
4.11, 4.29 4.21, 4.75 4.10, 4.33 4.19, 4.72 4.11, 4.30 4.18, 4.72 4.08, 4.28 4.18, 4.72 4.13, 4.34 4.20, 4.71 4.34, 4.48 4.48, 4.77
5.56 5.62 5.51 5.60 5.58 5.62 5.53 5.59 5.45 5.54 4.99 5.16
72.8 71.1 72.9 71.4 72.9 71.4 72.4 70.8 73.2 71.3 72.1 74.8
60
A 14. táblázat adataiból látható, hogy a kromanon gyűrű 2-metilén csoportja, hasonlóan a 114-116 származékokhoz (8. táblázat), az anti-diasztereomerek 1H NMR spektrumában jól elváló AX dubletteket adott (δ = 4.18-4.48 ppm és 4.714.77 ppm), míg a szin-izomerek szűk AB rendszert mutattak (∆δAB = 0.17-0.23 ppm). Egy másik jellemző sajátság az 1′-H hidrogén kémiai eltolódása, amely az anti-diasztereomer 1H NMR spektrumában nagyobb kémiai eltolódásnál jelent meg, mint a szin-izomereknél (∆δ = 0.04-0.1 ppm). Továbbá a szin-diasztereomerek 13C NMR spektrumában a C-1′ szénatom jele az anti izomerekéhez képest nagyobb kémiai eltolódás értékeknél (∆δ = 1.5-1.7 ppm) jelent meg (egyetlen kivétel a 141h). A 91 aciklusos azidok kapcsolási reakciójához képest a 138-140 termékek képződését gyengébb diasztereoszelektivitás (d.e. = 1634%) jellemezte. Ugyanakkor a korábbi esetekben tapasztalt szin-preferencia itt is megfigyelhető volt. Ezek a diasztereoszelektivitás értékek igen hasonlóak azokhoz, amelyeket a 98 3-azido-kromanonoknak egyszerű aldehidekkel lejátszódó reakciójában tapasztaltunk (7. táblázat). Megjegyzendő, hogy a 98h azid és a t-butil-glioxál-hidrát (133) között lejátszódó reakció sztereokémiai lefutását tekintve eltért, mivel gyenge anti-preferencia (d.e. = 8%) jellemezte. Kísérleteket végeztünk a homociklusos 2-azido-benzoszuberonnal (102) is, amelyet a standard reakciókörülmények között, fenil-glioxál-hidráttal (130) reagáltatva nagyon jó hozammal (86%) sikerült a 2-azido-2-(2-fenil-1-hidroxi-2oxo-etil)-benzoszuberont (142) előállítanunk (61. ábra). O
H +
102
O
O
N3
O
1'
DBU o
THF/ 0 C
130
N3
O 2'
OH 142
61. ábra A 2-azido-benzoszuberon (102) reakciója fenil-glioxállal (130)
Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a konverzió a hosszú reakcióidő (4 nap) ellenére mindössze 54% volt. Ennek a magyarázata valószínűleg az, hogy a héttagú gyűrű nagyobb flexibilitása miatt a köztitermék karbanionnak a karbonil centrumra történő támadása sztérikusan gátoltabb, vagyis csökken a kapcsolási reakció lejátszódásának valószínűsége. A 142 terméket szintén diasztereomer elegy formájában izoláltuk (d.e. = 50%). Az izomerarányt a 1H NMR spektrum-
61
ban megjelenő 1′-H hidrogén jelek integráljai alapján számítottuk, de a relatív konfiguráció hozzárendelését nem tudtuk elvégezni. Az alkalmazott elektrofilek körét tovább szélesítendő, kísérleteket végeztünk α-oxo-észterekkel is. A 91a-c fenacil-azidoknak DBU jelenlétében etil-piruváttal (143) lejátszódó reakciójában (62. ábra), bár a reakcióelegy vékonyréteg-kromatográfiás és 1H NMR vizsgálata alapján a várt termékek számottevő mennyiségben képződtek, a vegyületeket mégsem sikerült izolálnunk (kivéve a 144b származékot). Azok a feldolgozott reakcióelegy oszlopkromatográfiás tisztítása során jórészt a 91a-c kiindulási anyaggá alakultak vissza. A keletkező etil-4-aril-3-azido-2-hidroxi-2-metil-4-oxobutanoátok instabilitása valószínűleg a kvaterner C-2 atom körüli sztérikus zsúfoltsággal, és emiatt a retro-aldol hasadással szembeni fokozott reakciókészséggel magyarázható. Kísérleteink szerint a 144 butanoátok stabilitása erősen szubsztituens függő, mivel a 144b metoxi származékot kromatográfiás úton sikerült tiszta formában elkülöníteni (izolált hozam: 69%), és stabilnak bizonyult. O
O
N3 + R
OEt
2'
DBU
3'
o
2
O 91
THF/0 C
R
2
4'
143 91,144 2
R
a
b
O HO Me 1'
4
3
N3
2
1 OEt
O
144 c
H MeO F
62. ábra A 144 3-azido-2-hidroxi-4-oxo-butanoátok szintézise
Kapcsolási reakciót végeztünk a 1-(1-adamantil)-2-azido-etanonnal (93) is, azonban a várt termék még a reakcióidő és a bázis mennyiségének növelése esetén sem képződött. Ugyanezt tapasztaltuk amikor a 3-azido-4-kromanont (98a) etil-piruváttal reagáltattuk. Az α-azido-ketonoknak különféle α-oxo-aldehidekkel és -észterekkel lejátszódó reakciójában képződött 2-azido-3-hidroxi-1,4-dionok, illetve 3-azido2-hidroxi-4-oxo-butanoátok értékes tetrafunkcionalizált szintonok, melyek funkciós csoportjai akár védőcsoportok alkalmazása nélkül is szelektíven továbbalakíthatók. Szintetikus felhasználási lehetőségeik vizsgálata során ezen vegyületek vinil-azidokká való átalakíthatóságát tanulmányoztuk részletesen.
62
A vinil-azidok értékes vegyületek,[28] mivel pirolízissel, fotolízissel szemben igen reaktívak, emellett könnyen cikloaddíciós reakcióba vihetők és elektrofilekkel, illetve nukleofilekkel is könnyen támadhatók. Az irodalomból számos módszer ismert vinil-azidok előállítására.[28a,b] A leggyakrabban alkalmazott eljárás a megfelelően szubsztituált azidoknak, illetve az azokból képződő köztitermékeknek a dehidrohalogénezése, vagy dehidratációja, amely jól alkalmazható akár egyszerű vinil-azidok, akár α- vagy β-azido-α,β-telítetlenketonok és -észterek szintézisére is.[29] Mivel mind a 134-137 és a 144b adduktok hidroxilcsoportja könnyen jó távozó szulfonil-oxi csoporttá alakítható, ezért úgy döntöttünk, részletesen tanulmányozzuk a mezil-kloriddal (MsCl) bázikus körülmények között lejátszódó reakcióikat. Feltételeztük ugyanis, hogy az első lépésben képződő mezilátok a bázikus savmegkötő anyag (vagy annak feleslege) hatására metánszulfonsav eliminációt szenvednek és a megfelelő vinil-aziddá alakulnak. A 134a-c szin,anti-1-aril-2-azido-3-hidroxi-1,4-dionokat mezil-kloriddal (2.0 ekv.) vízmentes piridinben reagáltatva nem a várt vinil-azidokhoz, hanem alacsony hozammal (22-44%) a megfelelő 145a-c 3-aroil-5-fenilizoxazolokhoz jutottunk (63. ábra, 15. táblázat, A módszer). OH
O
O R
R
MsCl/TEA CH2Cl2
O
N3
2
3
R
O
145-148
OH
O Ph
N3
MeO
O
MsCl/TEA
Ph
CH2Cl2
a
2
H
R
b MeO
N O
MeO
szin-134b 134-137, 145-148
N O
R
szin,anti-134-137
3
145b
c
d
F
Cl
134,145 R
3
Ph
135,146
136,147
4-MeO-C6H4 4-Cl-C6H4
137,148 tBu
63. ábra A145-148 izoxazolok képződése a 134-137 azido-alkoholokból
A reakciókörülmények optimalizálására tett kísérleteink során egyrészt vízmentes diklórmetánban különböző bázisokat, (DBU, DABCO és TEA) alkalmaztunk, másrészt a reagensek arányát változtattuk. A legjobb
63
eredményeket akkor értük el, amikor a mezil-kloridot kis feleslegben használtuk (1.2 ekv.) és 2.4 ekvivalens trietil-amint adtunk a kiindulási anyagok vízmentes diklór-metánban készült oldatához. A szin,anti-134a-d, 135b, 136b, 137b és szin-134b reakciója az optimalizált körülmények között közepes hozammal szolgáltatta a megfelelő izoxazolokat (145a-d, 146b, 147b és 148b) (63. ábra,15. táblázat, B módszer). 15. táblázat A 145-148 3-acil-5-szubsztituált-izoxazolok előállítása a 134-137 2-azido3-hidroxi-1,4-diketonokból
R2
termék 145a 145b 145c 145d 146b 147b 148b
H MeO F Cl MeO MeO MeO
R3
t (h) A 1 2 1 – – – –
Ph Ph Ph Ph 4-MeO-C6H4 4-Cl-C6H4 tBu
izolált hozam (%) A B 44 39 22 42 36 48 – 46 – 63 – 48 – 23
B 1.5 5 4 4 3.5 4 3.5
A módszer: MsCl/absz. piridin – B módszer: MsCl/ TEA/ absz. DKM
Fontos megjegyeznünk, hogy a kísérleteinkben sem az intermedier 149 mezilátokat, sem pedig a 150 azidokat nem sikerült izolálnunk, vagy detektálnunk (65. ábra). A 145-148 termékek szerkezetét spektrális jellemzőik alapján (hiányoztak az OH és N3 abszorpciós sávok az IR spektrumokból, illetve az alifás protonokhoz és szénatomokhoz tartozó jelek a 1H NMR és 13C NMR spektrumokból), valamint kémiai korrelációval is bizonyítottuk. A 3-benzoil-5fenil-izoxazolt (145a) egy független reakcióúton, Hassner és munkatársai[29f] közleménye alapján, a mezo-2,3-dibróm-1,4-difenil-1,4-butándionból (152) kiindulva is előállítottuk (64. ábra). Megállapítottuk, hogy a kapott termék mind spektrális, mind fizikai jellemzőit tekintve teljesen megegyezik az általunk előzőleg a szin,anti-134a azidból szintetizált anyaggal. O
O
Br Ph
Ph Br 152
O
NaN3 DMF
O Ph
Ph N3 Z-153
O
Ph
Ph N O 145a
64. ábra A 145a izoxazol szerkezetének bizonyítása független reakcióúttal
64
A 145-148 izoxazolok képződésére javasolt mechanizmust a 65. ábra mutatja. A reakció első lépésében a 149 metánszulfonsav-észter keletkezik, amely a két karbonilcsoport aktiváló hatásának köszönhetően könnyen a 150 eliminációs termékké alakul. Az irodalomból ismert, hogy a Z-β-azido-α,βtelítetlen-ketonok instabil vegyületek és már szobahőmérsékleten, feltehetően a megfelelő 151 nitrén intermedieren keresztül, izoxazolokká alakulnak. Az E izomerek azonban stabilabbak és ezekből csak melegítés (70-110 oC) hatására képződnek oxazolok vagy nitrilek.[28,29e,30,31] Az a tény, hogy sem az E-150 azidot, sem pedig annak másodlagos termékeit nem tudtuk izolálni, vagy detektálni a reakcióelegyeinkben, valószínűleg a Z-150 izomer nagyobb termodinamikai stabilitásával értelmezhető. A C-2 és C-3 atomokon lévő hidrogének a szomszédos karbonilcsoportok miatt, illetve a kapcsolódó elektronszívó és negatív töltést stabilizáló azid- és mezil-oxi csoportok miatt erősen savas karakterűek. Ily módon bázis jelenlétében mindkét szénatomon epimerizáció játszódhat le, ami lehetővé teszi a termodinamikai kontroll érvényesülését. A Z-150 azid köztitermék képződését Hassner és munkatársai is javasolták.[29f] O
OH
O R
Ar N3
3
OM s 2
Ar
O
3
N3
134-137
O R
3
-MsOH
O
R
Ar N3
3
O
Z-150
149
-N2 O
O
R
3
O
O
Ar
Ar N3 E-150
N O 145-148
R
3
R
Ar N
3
O 151
65. ábra A 145-148 izoxazolok képződésének feltételezett mechanizmusa
Annak további bizonyítéka, hogy valóban ez a Z-150 vinilazid lehet a reakció köztiterméke az, hogy a 144b piruvát adduktot vízmentes piridinben mezilkloriddal reagáltatva etil-3-azido-2-metil-4-(4-metoxi-fenil)-4-oxo-2-butenoát (154b) keletkezett (66. ábra). Ez a származék β-azido-α,β-telítetlen-keton egységet nem tartalmaz, ezért szobahőmérsékleten stabil.
65
O HO Me
O OEt
N3
MeO
O
2'
MsCl piridin
1'
3'
4
Me 2
N3
MeO 4'
144b
1 OEt
3
O
154b
66. ábra A 154b etil-3-azido-2-metil-4-(4-metoxi-fenil)-4-oxo-2-butenoát előállítása
A 154b vinil-azid sikeres előállítása és stabilitása alapján kísérleteket végeztünk a rokon szubsztituált vegyületek szintézisére is. Arra a korábbi megfigyelésünkre alapozva, hogy az intermedier 144 alkoholok a feldolgozott reakcióelegyben kimutathatók és csak az oszlopkromatográfiás elválasztás során szenvednek retro-aldol hasadást, a kapcsolás reakcióelegyét az oldószer eltávolítása után azonnal mezilezési és eliminációs reakcióba vittük. O R R
1
O
N3 +
DBU
OEt
2
1
O HO
Me OEt
o
THF, 0 C
O 143
91
R R
N3
2
O
szin,anti-144 MsCl piridin
91, 144, 154
a
b
c
d
1
H
2
H MeO F Cl
R
R
H
H
H
f
O
g R
H MeO Ph H
Me
1
R
2
OEt N3
O
154
67. ábra A 154 vinil-azidok előállítása
Feltevésünk beigazolódott. A 91a-d, 91f és 91g azidokat a már korábban említett reakciókörülmények között etil-piruváttal (143) reagáltatva, majd a kapott nyerstermékeket vízmentes piridinben mezil-kloriddal kezelve, jó összhozammal (35-51%) kaptuk a megfelelő 154a-d, 154f, 154g etil-4-aril-3azido-2-metil-4-oxo-2-buteonátokat (67. ábra, 16. táblázat). A diasztereomertiszta 154 azidok relatív konfigurációja jelenleg még nem ismert.
66
16. táblázat Az 154 vinil-azidok szintézise
kiindulási anyag
termék
R1
R2
t (h)
összhozam (%)
91a 91b 91c 91d 91f 91g
154a 154b 154c 154d 154f 154g
H H H H H MeO
H MeO F Cl Ph H
40 47 40.5 91 90 41
44 43 42 35 46 51
Következő lépésként megvizsgáltuk a 154a-d, 154f és 154g vinil-azid származékok termolízisét. A telítetlen azidokat 1 órán át toluolban melegítve jó hozammal kaptuk a megfelelő 155a-d, 155f és 155g triszubsztituált 2Hazirineket (68. ábra, 17. táblázat). O R R
Me
O
1
OEt N3
2
R
toluol
2 3
reflux, 1h
O
R
COOEt
N 1
2
154 154, 155
Me
1
155 a
b
c
R
1
d
f
H
H
H
H
R
2
H MeO F
Cl
g
H MeO Ph H
68. ábra A 155 triszubsztituált 2H-azirinek előállítása 17. táblázat A 155 triszubsztituált 2H-azirinek szintézise
kiindulási anyag
termék
R1
R2
izolált hozam (%)
154a 154b 154c 154d 154f 154g
155a 155b 155c 155d 155f 155g
H H H H H MeO
H MeO F Cl Ph H
59 70 49 33 46 61
A 155a-d, 155f, 155g termékek szerkezetét spektrális jellemzőik alapján, vagyis az IR spektrumban 1739-1742 cm-1 között megjelenő C=N
67
abszorpciós sávok, és a 13C NMR spektrumokban lévő C-2 szénatomok (δ = 38.6-39.0 ppm) és C-3 szénatomok (δ = 164.4-166.0 ppm) jellemző kémiai eltolódás értékei alapján bizonyítottuk.[32b] A 2H-azirinek vinil-azidokból termikus és/vagy fotolitikus úton történő előállítása régóta ismert.[32a-c] A 2H-azirinek termolízis során való képződését ugyanakkor nagy mértékben befolyásolja a vinil-azid szerkezete (69. ábra).[32d] N N N R
a N3 R
R
1
R
2
R
2
N
-N2 R
b
R
R R 158A
R
R=H
2
N
1
2
R1 R
R
2
158B
O 2
2
N C C R R
2
159
R =C O
R R
R
R
1
2
R =C O 1
R
157
1
1
R
R
N
c -N2 ~R
160
1
N -N2
156
R N C C
R
O
R
1
N 162
161
159
69. ábra A 157 vinil-azidok termolitikus átalakulásának lehetőségei
Azok a 156 vinil-azidok, amelyek α-helyzetben aril-, alkil-, alkoxi-, amino- vagy karboxilcsoportot tartalmaznak elég stabil 157 azirineket képeznek, ezzel szemben a hidrogén vagy karbonil funkciót tartalmazók nitrileket vagy más heterociklusokat adnak az azirin gyűrű helyett. Abban az esetben, amikor a karbonilcsoport a vinil-azid β-helyzetében található (amint arra már korábban is utaltunk, illetve saját kísérleteinkben is tapasztaltuk) 161 izoxazolok, 162 oxazolok vagy 159 nitrilek keletkeznek.[28-31] Ezzel ellentétben a β-azido-α,βtelítetlen-észterek termolízise azirinekhez vezet.[32e,f,h] Természetesen a reakciók lefutását a 156 vinil-azidok α- és β-helyzetében lévő csoportok együttes hatása is befolyásolja.[32d] Az általunk előállított 155 3-acil-2-(alkoxi-karbonil)-2H-azirinek előállítására az irodalomból egyetlen példát ismerünk; Gilchrist és munkatársai[32f] a metil-3-azido-4-fenil-2-klór-4-oxo-2-butenoátot heptánban 2-3
68
órán át forralva jutottak a megfelelő azirinhez. Abban, hogy a 154 vinilazidokból a 155 azirinek keletkeztek, feltehetően fontos szerepe van a vinil-azid β-helyzetében lévő (alkoxi-karbonil)-csoportnak, amely destabilizálja a 158 nitrén intermediert és a reakciót az azirin képződés irányába viszi. Röviden összefoglalva eredményeinket elmondhatjuk, hogy az α-azidoketonoknak α-oxo-aldehidekkel és α-oxo-észterekkel lejátszódó reakciójában keletkező adduktokon keresztül sikerült új eljárást kidolgoznunk 3-acil-5szubsztituált-izoxazolok, α-acil-β-(etoxi-karbonil)-vinil-azidok és triszubsztituált 2H-azirinek előállítására.
69
4. Összefoglalás Doktori munkám célja különböző α-azido-ketonok szintézise, valamint ezekből kiindulva új szén-szén kötések kialakítása volt. Patonay és Hoffman kísérletei megmutatták,[13b] hogy az α-azido-ketonokból generált A karbanion Celektrofilekkel elfogható. Ezeket a kezdeti eredményeket kívántam maximálisan kiterjeszteni, az elektrofilek minél szélesebb körét alkalmazva és a reakciókörülményeket optimalizálva. További célom volt a kapcsolt termékek szintetikus alkalmazhatóságának feltérképezése. Az α-azido-ketonokat a megfelelő brómszármazékokból nátrium-aziddal végzett nukleofil szubsztitúciós reakcióval állítottuk elő. A 90 brómacetofenonoknak acetonban, szobahőmérsékleten végrehajtott reakciójával kitűnő hozammal keletkeztek a 91 azido-ketonok. Azonos reakciókörülményeket alkalmazva nagyon jó hozammal tudtuk az 1-(1-adamantil)-2-azido-etanont (93) is előállítani. A 98 3-azido-kromanonok szintézise során ahhoz, hogy azokat a 96 bróm-ketonokból rövid idő alatt és jó kitermeléssel kapjuk, 10 mol% 18korona-6 fázistranszfer katalizátort kellett alkalmaznunk. Ezzel a módszerrel még a nagyon érzékeny 3-azido-1-tiokromanont (99a) is sikerült előállítanunk. A kromanonoknál alkalmazott reakciókörülmények között jó hozammal szintetizáltuk a 2-azido-benzoszuberont (102), míg a megfelelő 103 nozilátból kiindulva a transz-3-azido-flavanont (105) kaptuk. Megjegyzendő, hogy ez utóbbi 105 azido-keton, valamint a 98, 99a 3-azido-(tio)-kromanonok szintézisében elért erdményeink nagy jelentőségűek, mivel ezidáig ezeket a vegyületeket szubsztitúciós reakcióval nem, vagy csak igen gyenge hozammal tudták előállítani. Kísérleteink során egyedül a 100a, 100b 3-azido-2,2-dimetilkromanonokat nem sikerült szintetizálnunk, amelyet a 2-helyzet sztérikus zsúfoltságával értelmeztünk. Részletesen tanulmányoztuk és elemeztük a 91 α-azido-acetofenonok és a 98, 99a, 105, 111 α-azido-benzo-(hetera)ciklanonok tömegspektrometriai viselkedését. Megállapítottuk, hogy a 91 azidok között molekulaion csak a 4′metoxi-acetofenon (91b) esetében mutatható ki, bár intenzitása itt is nagyon kicsi. A báziscsúcsot minden vegyület esetében az [M-CH2N3]+ tömegű kation adta. A 98, 99a, 105, 111 gyűrűs azidok körében a molekulaion, a 105 azid kivételével, minden esetben detektálható volt. A fragmentáció az azidokra
70
jellemző módon nitrogénvesztéssel indult, majd a nitrén kétirányú átalakulásából származó intermedier fragmentációja játszódott le. Munkánk következő lépéseként szisztematikusan vizsgáltuk az előállított α-azido-ketonok bázikus körülmények között aldehidekkel lejátszódó reakcióját. A reakciókörülmények optimalizálása után, a 91 α-azidoacetofenonokat vízmentes tetrahidrofuránban, katalitikus mennyiségű DBU jelenlétében acetaldehiddel és propionaldehiddel reagáltatva jó hozammal kaptuk a 112, 113 α-azido-β-hidroxi-ketonokat. A reakciókban a termékek szinés anti-diasztereomer keverékét kaptuk, a reakciókat kis diasztereoszelektivitás és szin-preferencia jellemezte. Az izomerek relatív konfigurációját a C-2 és C-3 metin protonok csatolási állandója alapján határoztuk meg. Az aromás gyűrűhöz 4-helyzetben kapcsolódó elektronvonzó szubsztituensek jelentősen csökkentették az izolált hozamot. A reakciókat kiterjesztettük a 98, 99a heterociklusos azidokra is. Ebben az esetben a optimális reakciókörülménynek 1 ekvivalens trietil-amin bázis alkalmazása és az aldehidek nagyon nagy feleslegének, a reakcióelegy oldószereként való alkalmazása bizonyult. A 114-117 heterociklusos azidoalkoholok jó hozammal keletkeztek. Minden esetben a termékek szin- és antiizomerének keverékéhez jutottunk. Az acetofenon származékokhoz hasonlóan a reakciókat a legtöbb esetben (kivéve a 116a és 117a termékeket) itt is kis diasztereoszelektivitás és szin-preferencia jellemezte. Az egyes izomerek konfiguráció hozzárendelését a 118a 4-nitro-benzoát származék röntgenkrisztallográfiás vizsgálatával, valamint a diasztereomerek NMR spektrális jellemzői alapján tudtuk elvégezni. A transz-3-azido-flavanonból (105) keletkezett aldol terméket a 120 (trimetil-szilil)-oxi-származék formájában sikerült izolálnunk. Az eredményeink világosan mutatják, hogy az általunk szénszén kötés kialakítására kidolgozott módszer általánosan alkalmazható mind az alifás, mind pedig a gyűrűs α-azido-ketonok esetében. Az így előállított α-azido-β-hidroxi-ketonok értékes trifunkciós vegyületek, amelyek könnyen és szelektíven tovább alakíthatók. Mi aziridineket szintetizáltunk belőlük. A 112, 113 alifás azido-alkoholokat trifenil-foszfinnal vízmentes benzolban szobahőmérsékleten reagáltatva gyenge hozammal keletkeztek a 121, 122 transz-aziridinek. A gyűrűzárási reakció hatékonyságát a fenilcsoport elektronvonzó szubsztituensei jelentősen csökkentették, a nitrocsoport esetében nem is keletkezett termék. A 114-117 gyűrűs α-azido-β-
71
hidroxi-ketonoknak analóg reakciói már sokkal jobb hozammal szolgáltatták a megfelelő 123-126 spiroaziridineket, amelyeket ezzel a módszerrel először mi szintetizáltunk. A reakciókban az aziridinek cisz- és transz- izomereinek keveréke képződött. Az aziridin gyűrűk relatív konfigurációját a 123a vegyület cisz- és transz- izomerének 2D {1H}-1H NOE mérésével határoztuk meg. A ciklizáció sztereokémiai lefutásának vizsgálata során megállapítottuk, hogy a reakció diasztereospecifikus és diasztereoszelektív. Ezt követően az α-azido-ketonok bázikus körülmények között Celektrofilekkel lejátszódó reakciójának vizsgálatát kiterjesztettük összetettebb karbonil vegyületekre is. A 91, 98 és 102 azidokat α-oxo-aldehidekkel és α-oxoészterekkel reagáltattuk. A 91 α-azido-acetofenonokat a 130-132 aril-glioxálokkal és t-butilglioxállal (133) reagáltatva a már korábban is alkalmazott reakciókörülmények között (DBU/THF) jó kitermeléssel kaptuk a várt 134-137 aldol termékeket. A 134-137 1,4-diketonok ebben az esetben is szin- és anti- diasztereomerek keverékei voltak. Az izomerek relatív konfigurációját a szin-134b származék röntgenkrisztallográfiás vizsgálata után az egyes izomerek jellemző NMR spektrális különbségei alapján határoztuk meg. A reakciókat közepes és jó diasztereoszelektivitás és szin-preferencia jellemezte. A reakciók regioszelektívek voltak, az izolált hozamot a 4′-helyzetben kapcsolódó szubsztituensek sem a konverziót, sem a kitermelést nem befolyásolták számottevően. A 98 heterociklusos azidokat a 130-133 α-oxo-aldehidekkel reagáltatva, kitűnő hozammal kaptuk a 138-141 azido-alkoholokat, amelyek itt is szin- és anti-diasztereomerek keverékei voltak. Az izomerek térszerkezetének hozzárendelését az anti-138h vegyület röntgenkrisztallográfiás vizsgálatát követően, a diasztereomerek NMR spektrumában található jellemző különbségek alapján tudtuk elvégezni. A 138-141 termékek képződését gyengébb diasztereoszelektivitás jellemezte, de a korábbi esetekben tapasztalt szin-preferencia ebben az esetben is megfigyelhető volt (kivéve a 141h terméket, amelyet gyenge anti-preferencia jellemzett). A homociklusos 2-azidobenzoszuberon (102) fenil-glioxállal (130) lejátszódó kapcsolási reakciója, bár közepes konverzióval, de szintén a várt 142 aldol terméket szolgáltatta. Az elektrofilek körét tovább szélesítendő, kísérleteket végeztünk α-oxoészterekkel is. A 91 α-azido-acetofenonok etil-piruváttal (143) lejátszódó
72
reakciójának 144 aldol termékei azonban a 144b származék kivételével instabilak voltak, tisztítás során a kiindulási anyaggá alakultak vissza. A 134-137 2-azido-3-hidroxi-1,4-dionok és a 144 3-azido-2-hidroxi-4oxo-butanoátok értékes tetrafunkcionalizált szintonok, amelyek funkciós csoportjai szelektíven továbbalakíthatók. Szintetikus felhasználási lehetőségeik vizsgálata során ezen vegyületek vinil-azidokká való átalakíthatóságát tanulmányoztuk részletesen. A 134-137 adduktokat mezilát származékaikon keresztül kíséreltük meg vinil-azidokká alakítani, azonban a reakcióelegyekből a várt termékek helyett, amint azt szerkezetvizsgáló módszerekkel és kémiai korrelációval is igazoltuk, a 145-148 3-acil-5-szubsztituált-izoxazolokat izoláltuk közepes hozammal. Az izoxazolok keletkezése a reakcióban feltehetően köztitermékként megjelenő, szobahőmérsékleten is instabil Z-150 Zβ-azido-α,β-telítetlen-ketonokból vezethető le. Annak további bizonyítéka, hogy valóban ez a Z-150 vinil-azid a reakció köztiterméke az, hogy a 144b piruvát adduktot piridinben mezil-kloriddal reagáltatva a 154b vinil-azidhoz jutottunk. Ez a származék β-azido-α,β-telítetlen-keton egységet nem tartalmaz, ezért szobahőmérsékleten stabil. A 154b vinil-azid sikeres előállítása és stabilitása alapján kísérleteket végeztünk a rokon szubsztituált származékok előállítására is. Arra a korábbi megfigyelésünkre alapozva, hogy az intermedier 144 alkoholok a a feldolgozott reakcióelegyben kimutathatók és csak a tisztítás során szenvednek retro-aldol hasadást, a kapcsolás reakcióelegyét az oldószer eltávolítása után azonnal mezilezési és eliminációs reakcióba vittük és jó összhozammal kaptuk a 154 vinil-azidokat. Megvizsgáltuk a 154 vinil-azidok termolitikus úton való továbbalakíthatóságát és megállapítottuk, hogy toluolban forralva jó hozammal keletkeznek a 155 triszubsztituált 2H-azirinek. Analóg azirinek előállítására az irodalomból mindössze egyetlen példát ismerünk. Végeredményben elmondható, hogy doktori munkám során sikerült a kitűzött célokat megvalósítanom. Számos nyíltláncú, aliciklusos és heterociklusos α-azido-ketont állítottam elő jó hozammal, majd azokat sikeresen kapcsoltam különböző elektrofilekkel. Az ezekben a reakciókban keletkező értékes tri- és tetrafunkcionalizált adduktokból kiindulva új eljárást dolgoztam ki spiroaziridinek, 3-acil-5-szubsztituált-izoxazolok és triszubsztituált 2H-azirinek előállítására.
73
4. Summary α-Azido ketones 1 with at least one α-hydrogen atom have been found to be highly base sensitive and to undergo loss of nitrogen from carbanion A, followed by protonation of imino anion C to give imine 45.[2c] Patonay and Hoffman have demonstrated[13b] that anions A and C, generated from azides 1 by treatment with amines, can be trapped with aldehydes or ketones to yield 2azido-3-hydroxy ketones 53 or 2,5-dihydro-5-hydroxyoxazoles 55, depending on the conditions and techniques. Some examples of the synthetic utility of 2-azido3-hydroxy ketones 53 was also presented; these valuable 1,2,3-trifunctionalized synthons can be transformed easily and selectively in many ways, even without using protecting groups. In continuation of their work,[13b] we wished to optimize the reaction conditions and to extend the base-catalyzed reactions of α-azido ketones 1 to different electrophiles. Moreover, our further goal was to study the possible transformations of the products of the coupling reactions. Our starting materials α-azido ketones were synthetized by the nucleophilic substitution of α-bromo or α-nosyloxy ketones. We have established that acetone can be used advantageously in the transformation of phenacyl bromides 90 with sodium azide to afford the corresponding azides 91 in excellent yields (81-96%). Using the same reaction conditions we have also managed to prepare the 1-(1-adamantyl)-2-azidoethan-1-one (93) in very good yield (90%). However, it was found that the reaction between sodium azide and 3-bromochromanones 96 takes place very slowly in acetone, due to the steric hindrance of the SN2 displacement, with considerable amount of secondary products also being detected. In the presence of 10 mol% of 18-crown-6, the reaction was accelerated due to the higher concentration of azide ions, and 3azidochromanones 98 were obtained in good to excellent yields (73-95%). Even the very sensitive 3-azido-1-thiochromanone (99a) became available in modest yield (26%) by this methodology. Earlier attempts to prepare azides 98 and 99a by nucleophilic substitution of 3-bromochromanones 96 and 3-bromo-1thiochromanone 97a in more polar solvents such as DMF, DMSO, alcohols and their mixtures with water failed to give any azides, affording only 3aminochromones and -1-thiochromones.[4d,e,g] Thus, our methodology has notable synthetic value. The use of crown ethers in combination with acetone as
74
solvent allowed us to synthetize 2-azidobenzosuberone (102) and trans-3azidoflavanone (105) in good yields. Previously, azide 105 had been prepared in poor yield by quenching the reaction between trans-3-mesyloxyflavanone and sodium azide in DMF at low conversion.[5a] On the other hand, when 3-bromo2,2-dimethylchromanones 100a and 100b were treated with sodium azide under the standard conditions, no reaction was observed, even after longer periods or at elevated temperatures. The lack of the reaction could be explained in terms of the steric hindrance exerted by the axial methyl group in the β-position on the rear-side attack of the nucleophile at C-3. This has so far been the only observed limitation of our new method. We studied in details the mass spectrometric behaviour of phenacyl azides 91 and α-azidobenzo(hetera)cyclanones 98, 99a, 105, 111. In the case of azides 91 molecular ion peak was observed only in the spectrum of 4′methoxyacetophenone (91b) however its intensity was very low. The base peak was at m/z = M-CH2N3+ in all cases. In the spectra of cyclic azides 98, 99a, 111 (except azide 105) molecular ions peaks were observable. Fragmentation started with loss of nitrogen, that is typical of azides. With substituted phenacyl azides and α-azidobenzo(hetera)cyclanones in our hands, we systematically investigated their reactions with aldehydes. The 2azido-4′-substituted-acetophenones 91a-e were treated with acetaldehyde and propionaldehyde under the optimized conditions [8.0 equiv. of electrophile, 0.08 equiv. of 1,8-diazabicyclo[5.4.0]undec-7-ene (DBU)] and the corresponding aldol products syn- and anti-112a-e and 113a,d were obtained in good yields. The assignment of syn and anti stereochemistry of 112 and 113 was made on the basis of the coupling constants of the methine protons at C-2 and C-3.[20] A low diastereoselectivity (0-32% de) with a syn preference was observed in the formation of products 112 and 113. Incorporation of electron-withdrawing substituents, particularly the nitro group, into position 4′ resulted in a significant decrease in the yield. Analogous treatment of 3-azidochromanones 98a,d,h and 3-azido-1thiochromanone (99a) with aliphatic aldehydes in the presence of 1 equiv. of triethylamine afforded the desired 3-azido-3-(1-hydroxyalkyl)chromanones 114a, 115a,d,h, 116a and 3-azido-3-(1-hydroxyethyl)-1-thiochromanone 117a in good (60-74%) yields. Products 114-117 were isolated as mixtures of syn and anti diastereomers. The assignment of syn and anti stereochemistry was deduced
75
from the X-ray analysis of the p-nitrobenzoate 118 derived from syn-115a which allowed us to assign the isomers in the whole series, on the basis of the characteristic differences in their NMR spectra. A low diastereoselectivity with syn preference was observed in most cases, the diastereomeric excesses varied between 12 and 16% for products 114a, 115a, 115d, 115h. However, the selectivity depended significantly on steric factors. 1,2-Azido alcohol 116a with a longer alkyl chain and aldol product 117a with a more distorted heterocycle, afforded higher syn/anti ratios (34 and 56% de, respectively). Treatment of trans-3-azidoflavanone (105) with acetaldehyde yielded the anticipated but highly unstable product 119, which could be isolated in the form of the protected derivative 120. These results clearly show the generality of this new C–C bond-forming reaction, both for aliphatic and for cyclic α-azido ketones. 2-Azido-3-hydroxy ketones, available from the reaction between various α-azido ketones and aldehydes, are useful trifunctionalized synthons. Treatment of 1,2-azido alcohols 112a-e and 113a with triphenylphosphine (TPP) in benzene solution yielded the corresponding trans-aziridines 121a-d and 122a in poor (3.1-32%) yields. Our method was the first report of the synthesis of 1-unsubstituted-2-acylaziridines. A marked substituent effect was observed. The presence of an electronwithdrawing substitutent in position 4′ significantly decreased the yield of the ring-closure and the nitro derivative 121e was unavailable in this way. However, much better (32-63%) yields were achieved by the analogous treatment of synand anti-3-azido-3-(1-hydroxyalkyl)chromanones and -1-thiochromanone 114a, 115a,d,h, 116a and 117a, which afforded the desired cis- and trans-aziridines 123a, 124a,d,h, 125a and 126a. The relative configurations of the aziridine rings were determined by 2D {1H}-1H NOE measurements. This type of spiroaziridines was almost unknown in the literature, the only synthesis, reported by Piva,[25] being based on the photoinduced cyclization of a 2aminocyclohexenone derivative. Examination of the stereochemical outcome of the cyclization showed that the reaction was completely diastereospecific and diastereoselective in accordance with the earlier findings and the proposed mechanism.[21] To demonstrate that not only simple aldehydes or ketones but more complex carbonyl compounds can also be used as electrophiles, we extended our experiments to α-oxo aldehydes and α-oxo esters. When 2-azido-4′-substituted-
76
acetophenones 91a-d were treated with various arylglyoxal hydrates 130-132 and tert-butylglyoxal hydrate (133) in the presence of catalytic amounts of DBU, we obtained 2-azido-3-hydroxy-1,4-diketones 134a-d, 135b, 136b, 137b in moderate to good yields (52-84%). The electronic effect of R groups in position 4′ has no influence on the conversion and yield of the C–C bond-forming reaction. Moreover, both aryl- and alkylglyoxals gave moderate-to-good yields, indicating the generality of the coupling reaction. Adducts 134-137 were isolated as mixtures of syn and anti isomers in all cases. The assignment of syn and anti relative configuration was made from the determination of the stereochemistry of syn-134b by X-ray analysis which allowed us to assign the isomers in the whole series, on the basis of their characteristic spectral differences. A moderate-to-good diastereoselectivity (52-74% de) with syn preference was observed in the formation of products 134-137. These de values were markedly higher than the selectivities found in the reactions between azido ketones 91 and simple aldehydes. On the other hand, excellent regioselectivity between the formyl and oxo carbonyl groups was observed in favor of the former, as azides 134-137 being formed exclusively and no other aldol products being detected in the reaction mixtures. This selectivity could be explained in terms of the higher electrophilicity and the smaller steric hindrance of the formyl group. We also studied the coupling reactions of cyclic systems. Analogous reactions between 3-azidochromanones 98a,d,h and α-oxo aldehydes 130-133 in the presence of catalytic amounts of DBU afforded the desired 3-azido-3-(1hydroxy-2-oxoalkyl)-4-chromanones 138a,d,h 139h, 140h and 141h in high (usually > 80%) yields. These yields were significantly higher than those found in treatment of the acyclic substrates 91. This observation may be explained in terms of the lack of α-hydrogen in the α-azido ketone unit, and hence the absence of retro-aldol cleavage. Again, azido alcohols 138-141 were isolated as mixtures of syn and anti diastereomers. The relative configuration of the diastereomers was assigned by X-ray structure determination. The minor component of 138h proved to be anti isomer on X-ray analysis. With the stereochemistry of the syn/anti-138h pair established, we were able to assign the isomers in the whole series, on the basis of their characteristic spectral differences. As before, syn preference was found to be characteristic for the coupling but diastereoselectivity was considerably lower (16-34% de) than in the case of acyclic azides 91. These figures are quite similar to the values and
77
preference observed previously in the reactions between 3-azidochromanones 98 and simple aldehydes. The reaction between azide 98h and tert-butylglyoxal hydrate (133) gave a different stereochemical outcome as a weak anti preference (8% de) was observed. We have also extended our experiments to another cyclic substrate, 2azidobenzosuberone (102). When azide 102 was treated with phenylglyoxal hydrate (130) under our standard conditions, 2-azido-2-(1-hydroxy-2-oxo-2phenylethyl)benzosuberone (142) was obtained in 86% yield. Noteworthy, the conversion was only 54% in spite of the long reaction period (4 days). It is very likely that higher flexibility of the seven-member ring results in a higher steric hindrance in the attack of the intermediate carbanion on the carbonyl centre and, hence, lowers the efficiency of the coupling reaction. To extend the range of electrophiles we have also investigated the baseinduced reaction of phenacyl azides 91 and α-oxo esters. When azides 91a-c were treated with ethyl pyruvate (143) as a model electrophile in the presence of DBU and the reaction was monitored by TLC and 1H NMR, considerable amounts of the coupled products 144 were detected but attempts to isolate these compounds by column chromatography failed. Since chromatography of the crude product afforded the starting material 91 in high amount, it is very likely that the instability of ethyl 4-aryl-3-azido-2-hydroxy-2-methyl-4-oxobutanoates can be explained in terms of their increased capability for decomposing in a retro-aldol cleavage due to the increased steric interactions around the quaternary C-2 atom. The only stable product, ethyl 3-azido-2-hydroxy-4-(4methoxyphenyl)-2-methyl-4-oxobutanoate (144b), was isolated in 69% yield, which proves the efficiency and the usefulness of the coupling with α-oxo esters. We also extended these experiments to 3-azidochromanones 98 and 1-(1adamantyl)-2-azidoethan-1-one (93) but the desired products were not formed. 2-Azido-3-hydroxy-1,4-diones and 3-azido-2-hydroxy-4-oxobutanoates, available from reactions between α-azido ketones and various α-oxo aldehydes or α-oxo esters, are useful tetrafunctionalized synthons. Their different functionalities allow selective manipulations even without the use of any protecting groups. Out of the many possible applications we investigated their transformation into vinyl azides in detail. Our planned strategy was to convert the hydroxyl group of adducts 134-137 and 144 into a good leaving group by mesylation.
78
Treatment of syn,anti-1-aryl-2-azido-3-hydroxy-1,4-diones 134a-d, 135b, 136b, 137b and syn-134b with a slight excess (1.2 equiv.) of mesyl chloride (MsCl) and 2.4 equiv. of TEA in dry dichloromethane resulted in the formation of the corresponding 3-aroyl-5-substituted-isoxazoles 145a-d, 146b, 147b and 148b in moderate yield (23-63%). This reaction offers a new entry to the field of 3,5-disubstituted isoxazoles. Products 145-148 were identified by their spectral characteristics, microanalysis and chemical corroboration. Formation of isoxazoles can be explained by the intermediacy of (Z)-β-azidoα,β-unsaturated ketones (Z)-150 which are highly unstable and give isoxazoles at room temperatures, presumably via the corresponding nitrenes 151. Further support for the intermediacy of vinyl azides (Z)-150 was provided by the analogous treatment of pyruvate adduct 144b with MsCl in dry pyridine which resulted in the formation of ethyl 3-azido-4-(4-methoxyphenyl)-2-methyl-4-oxo2-butenoate (154b). This latter compound was inevitably stable due to the lack of the β-azido-α,β-unsaturated ketone unit. The observed stability of azide 154b prompted us to develop a methodology for the synthesis of this family of compounds. Direct mesylation of the crude reaction mixture of coupling reaction leading to adducts 144 after removal of the solvent and without isolation of the product resulted in the formation of vinyl azides 154 in good overall yields (35-51%). With the vinyl azides 154 in our hands we examined their thermolysis. Refluxing the azides 154 in toluene for 1 hour, 3-acyl-2-alkoxycarbonyl-2H-azirines 155 were isolated from the reaction mixtures in moderate-to-good yields (33-70%). This type of 2H-azirines was almost unknown in the literature, the only synthesis was reported by Gilchrist.[32f]
79
5. A doktori értekezés tárgykörében megjelent közlemények, előadások és poszterek listája (Lists of Publications, Lectures and Posters in the Field of the Dissertation) Közlemények 1. Tamás Patonay, Éva Juhász-Tóth, Attila Bényei Base-Induced Coupling of α-Azido Ketones with Aldehydes - An Easy and Efficient Route to Trifunctionalized Synthons 2-Azido-3-hydroxy Ketones, 2-Acylaziridines, and 2Acylspiroaziridines, Eur. J. Org. Chem. 2002, 285-295. 2. Éva Juhász-Tóth, Tamás Patonay Synthesis of Tetrafunctionalized 2-Azido-3-hydroxy-1,4-diones and Their Transformation into 5-Substituted 3-Acylisoxazoles, Eur. J. Org. Chem. 2002, 3055-3064. 3. Tamás Patonay, József Jekő, Éva Juhász-Tóth Synthesis of Ethyl 3-Aroyl-2-methyl-2H-azirine-2-carboxylates via Ethyl 4-Aryl-3-azido-2methyl-4-oxobut-2-enoates, Heterocycles, közlésre beküldve 4. Tamás Patonay, Zoltán Dinya, József Jekő, Éva Juhász-Tóth, Attila KissSzikszai E I Fragmentation of α-Azido Ketones, J. Mass Spectrom., összeállítás alatt
Előadások 1. Juhász-Tóth Éva, Patonay Tamás α-Azido-ketonok előállítása és felhasználásuk heterociklusok szintézisében MTA Heterociklusos Kémiai Munkabizottság Előadóülése, 1999. 05. 27-28, Balatonszemes 2. Juhászné Tóth Éva α-Azido-ketonok előállítása és felhasználásuk heterociklusok szintézisében XXII. Kémiai Előadói Napok, 1999. 11. 1-3, Szeged
80
3. Juhász-Tóth Éva, Patonay Tamás Újabb eredmények az α-azido-ketonok transzformációi területén MTA Heterociklusos Kémiai Munkabizottság Előadóülése, 2000. 05. 25-26, Balatonszemes 4. Juhász-Tóth Éva, Patonay Tamás 3-Azido-kromanonok és egyéb α-azido-ketonok kapcsolása 1,2-diketonokkal és 2-oxo-karbonsavészterekkel MTA Flavonoidkémiai Munkabizottság Előadóülése, 2000. 12. 11., Budakalász 5. Kiss Attila, Juhász-Tóth Éva, Patonay Tamás, Dinya Zoltán α-Azido-ketonok, 3-azido-kromanonok és flavanonok tömegspektroszkópiás vizsgálata MTA Flavonoidkémiai Munkabizottság Előadóülése, 2000. 12. 11., Budakalász 6. Juhász-Tóth Éva, Patonay Tamás 3-Acil-5-szubsztituált izoxazolok előállítása α-azido-ketonokból MTA Heterociklusos Kémiai Munkabizottság Előadóülése, 2002. 05. 23-24, Balatonszemes
Poszterek 1. Éva Juhász–Tóth, Tamás Patonay, New Synthesis of 2-Acylaziridines from 2-Azido-3-hydroxyketones 17th International Congress of Heterocyclic Chemistry, August 1-6, 1999, Vienna, Austria 2. Tamás Patonay, Éva Juhász-Tóth α-Azido-ketones as Precursors of Versatile Tetrafunctionalized Building Blocks 8th Belgian Organic Synthesis Symposium, July 10-14, 2000, Ghent, Belgium
81
3. Éva Juhász-Tóth, Tamás Patonay α-Azido-ketones as Precursors of Versatile Tetrafunctionalized Building Blocks 8th Blue Danube Symposium on Heterocyclic Chemistry, September 24-27, 2000, Bled, Slovenia 4. Attila Kiss-Szikszai, Éva Juhász-Tóth, Zoltán Dinya, Tamás Patonay Mass Spectrometric Studies of α-Azido-ketones 19th Informal Meeting on Mass Spectrometry, 29 April-3 May, 2001, Noszvaj 5. Éva Juhász-Tóth, Tamás Patonay Simple Synthesis of Isoxazole Derivatives and Vinyl Azides from α-Azido Ketones 9th Blue Danube Symposium on Heterocyclic Chemistry, June 16-20, 2002, Tatranská Lomnica, Slovak Republic
82
6. Kísérleti rész Általános kísérleti eljárások: A tetrahidrofuránt benzofenon-ketilről a trietilamint litium-aluminium-hidridről desztilláltuk. Az aril-glioxál-hidrátokat (130132) Rioux-Lacoste és Viel,[26] a t-butil-glioxál-hidrátot (133) pedig Fuson és munkatársai[27] módszere szerint szintetizáltuk. A 2-azido-indanont (111) Patonay és Hoffman[5e] módszere szerint állítottuk elő. A vegyületek olvadáspontját Boetius készüléken mértük és korrekció nélkül adtuk meg. A reakciók vékonyréteg-kromatográfiás követésére és a termékek tisztaságának ellenőrzésére Kieselgel 60 F254 (Merck) vékonyréteget, az oszlopkromatográfiás elválasztásokhoz pedig Kieselgel 60 vagy Kieselgel 40 szilikagélt használtunk. Az IR spektrumok felvétele Perkin Elmer 16 PC-FT-IR készülékkel történt, KBr tablettában. A 1H és 13C NMR spektrumokat Varian Gemini 200, Bruker WP 200 SY, Bruker AM 360 készülékeken vettük fel, oldószerként deuterált kloroformot, belső standardként TMS-t használtunk. Az ettől eltérő körülményeket az adott vegyületnél jelöltük. A kémiai eltolódásokat (δ) ppm, míg a csatolási állandókat (J) Hz-ben adtuk meg. Az elemanalízisek Carlo Erba 1108 CHN elemanalizátorral készültek. Általános szintézismódszer a 90 fenacil-bromidok előállítására: A megfelelő 89 acetofenon (30.30 mmol) dioxánban (50 ml) készült oldatához szobahőmérsékleten, állandó kevertetés közben bróm (1.7 ml, 33.00 mmol) dietil-éteres oldatát (40 ml) csepegtettük, majd a reakcióelegyet 40 °C-ra melegítettük és ezen a hőmérsékleten kevertettük tovább 1-2 órán át. Ezt követően hagytuk az oldatot szobahőmérsékletre hűlni, majd dietil-éterrel (100 ml) meghígítottuk és 5x50 ml vízzel kiráztuk. A szerves fázist szárítottuk (Na2SO4), szűrtük és vákuumban bepároltuk, a maradékot kevés hexánnal vagy dietil-éterrel hagytuk a hűtőben állni. A kivált kristályos anyagot hexánnal eldörzsöltük, majd szűrtük és a kapott nyersterméket átkristályosítással tisztítottuk. 2-Bróm-4′-metoxi-acetofenon (90b): 4.55 g (30.30 mmol) 4′-Metoxiacetofenonból (89b) kiindulva 4.89 g (71%) 90b keletkezett. Fehér kristályos anyag. Op. 66-69 °C (dietil-éter), (Irod. op.[33] 69-70.2 oC). — 1H NMR: δ = 3.89
83
(s, 3H, 4'-OMe), 4.41 (s, 2H, 2-H), 6.97 (d, J = 9.0 Hz, 2H, 3',5'-H), 7.98 (d, J = 9.0 Hz, 2H, 2',6'-H). 2-Bróm-4′-fluor-acetofenon (90c): 3.16 g (22.88 mmol) 4′-Fluor-acetofenonból (89c) kiindulva 3.25g (66%) 90c keletkezett. A termék fehér kristályos anyag. Op. 43-45 °C (hexán), (Irod. op.[34] 49 oC). — 1H NMR: δ = 4.42 (s, 2H, 2-H), 7.18 (dd, Jorto = 8.9 Hz, JHF = 8.7 Hz, 2H, 3',5'-H), 7.18 (dd, Jorto = 8.9 Hz, JHF = 5.3 Hz, 2H, 2',6'-H). 2-Bróm-4′-klór-acetofenon (90d): 4.50 g (29.11 mmol) 4′-Klór-acetofenonból (89d) kiindulva 4.52 g (66%) 90d keletkezett. Fehér kristályos anyag. Op. 92-94 °C (hexán), (Irod. op.[35] 96-97 °C). — 1H NMR: δ = 4.41 (s, 2H, 2-H), 7.48 (d, J = 8.8 Hz, 2H, 3',5'-H), 7.94 (d, J = 8.8 Hz, 2H, 2',6'-H). Általános szintézismódszer a 91 fenacil-azidok előállítására: A megfelelő 90 2-bróm-acetofenon (14.00 mmol) acetonos oldatához (200 ml) szobahőmérsékleten, állandó kevertetés közben 1.82 g (28.00 mmol) nátriumazidot adtunk. Miután az összes kiindulási anyag elreagált (VRK), a reakcióelegyet jeges vízre öntöttük és diklór-metánnal (3x80 ml) extraháltuk. Az egyesített szerves fázisokat szárítottuk (MgSO4), vákuumban bepároltuk és a kapott nyersterméket kristályosítással vagy oszlopkromatográfiásan tisztítottuk. 2-Azido-acetofenon (91a): 3.98 g (19.99 mmol) 2-Bróm-acetofenonból (90a) kiindulva, oszlopkromatográfiás tisztítás után (eluens: hexán–etil-acetát = 4:1, v/v), 2.61 g (81%) sárga olajos anyagot kaptunk, amely a hűtőben állva kristályosodott (Irod. op.[4a] 17 oC). A spektrális adatok megegyeztek a korábban közöltekkel.[13b] 2-Azido-4′-metoxi-acetofenon (91b): 4.60 g (20.08 mmol) 2-Bróm-4′-metoxiacetofenonból (90b) kiindulva, a nyersterméket hexánból kristályosítva 3.61 g ν = 2124 (94%) sárgás-fehér kristályos anyag keletkezett. Op. 68-69 °C. — IR: ~ -1 1 (N3), 1684 (C=O), 1600, 1240 (C-O-C), 1178, 826 cm . — H NMR: δ = 3.89 (s, 3H, 4'-OMe), 4.52 (s, 2H, 2-H), 6.98 (d, J = 9.0 Hz, 2H, 3',5'-H), 7.90 (d, J = 9.0 Hz, 2H, 2',6'-H). — 13C NMR: δ = 54.4 (C-2), 55.4 (4'-OMe), 114.0 (C-
84
3',5'), 127.2 (C-1'), 130.1 (C-2',6'), 164.1 (C-4'), 191.5 (C-1). — C9H9N3O2 (191.2): számított: C 56.54, H 4.74, N 21.98; talált: C 56.39, H 4.70, N 22.09. 2-Azido-4′-fluor-acetofenon (91c): 3.00 g (14.00 mmol) 2-Bróm-4′-fluoracetofenonból (90c) kiindulva, a nyersterméket hexánból kristályosítva 2.30 g ν = 2100 (93%) sárga kristályos anyag keletkezett. Op. 47.5-48.5 °C. — IR: ~ -1 1 (N3), 1689 (C=O), 1594, 1226, 1217, 834 cm . — H NMR: δ = 4.54 (s, 2H, 2H), 7.18 (dd, Jorto = 9.0 Hz, JHF = 8.9 Hz, 2H, 3',5'-H), 7.97 (dd, Jorto = 9.0 Hz, JHF = 5.4 Hz, 2H, 2',6'-H). — 13C NMR: δ = 54.7 (C-2), 116.3 (d, JCF = 22.2 Hz, C-3',5'), 130.8 (d, JCF = 9.5 Hz, C-2',6'), 130.9 (C-1'), 166.5 (d, JCF = 256 Hz, C4'), 192.0 (C-1). — C8H6FN3O (179.2): számított: C 53.63, H 3.38, N 23.45; talált: C 53.49, H 3.22, N 23.22. 2-Azido-4′-klór-acetofenon (91d): 4.30 g (18.42 mmol) 2-Bróm-4′-klóracetofenonból (90d) kiindulva, a nyersterméket hexánból kristályosítva 3.22 g (89%) sárga kristályos anyag keletkezett. Op. 65-67 °C. — IR: ~ ν = 2107 (N3), -1 1 1694 (C=O), 1595, 1220, 1093 (Ar-Cl) cm . — H NMR: δ = 4.53 (s, 2H, 2-H), 7.48 (d, J = 8.6 Hz, 2H, 3',5'-H) 7.86 (d, J = 8.6 Hz, 2H, 2',6'-H). — 13C NMR: δ = 54.7 (C-2), 129.2 (C-2',3',5',6') 132.6 (C-1'), 140.5 (C-4'), 192.0 (C-1). — C8H6ClN3O (195.6): számított: C 49.12, H 3.09, N 21.48; talált: C 48.92, H 3.25, N 21.32. 2-Azido-4′-nitro-acetofenon (91e): 2.70 g (11.07 mmol) 2-Bróm-4′-nitroacetofenonból (90e) kiindulva, a nyersterméket hexán–etil-acetát elegyéből (10:1, v/v) kristályosítva 2.12 g (93%) halványbarna kristályos anyagot kaptunk. ν = 2114 (N3), 1706 (C=O), 1524 (NO2), 1344 (NO2), Op. 91-93 °C. — IR: ~ -1 1 1212, 854 cm . — H NMR: δ = 4.62 (s, 2H, 2-H), 8.10 (d, J = 8.8 Hz, 2H, 2',6'H), 8.37 (d, J = 8.8 Hz, 2H, 3',5'-H). — 13C NMR: δ = 55.2 (C-2), 124.3 (C3',5'), 129.2 (C-2',6'), 138.9 (C-1'), 151.1 (C-4'), 192.3 (C-1). — C8H6N4O3 (206.2): számított: C 46.61, H 2.93, N 27.18; talált: C 46.88, H 3.07, N 26.99. 2-Azido-4′-fenil-acetofenon (91f): 3.00 g (10.90 mmol) 2-Bróm-4′-fenilacetofenonból (90f) kiindulva, vízre öntéskor 2.48 g (96%) halványsárga kristályos anyag vált ki. Op. 86-88 °C (hexán). — IR: ~ ν = 2098 (N3), 1684 -1 1 (C=O), 1602, 1226, 1002 cm . — H NMR: δ = 4.54 (s, 2H, 2-H), 7.39-7.50 (m,
85
3H, 3'',4'',5''-H) 7.55-7.62 (m, 2H, 2'',6''-H), 7.67 (d, J = 8.6 Hz, 2H, 3',5'-H), 7.93 (d, J = 8.6 Hz, 2H, 2',6'-H). — 13C NMR: δ = 54.8 (C-2), 127.2, 127.4, 128.4, 129.0 (C-2',3',5',6',2'',4'',5'',6'') 133.0 (C-1'), 139.4 (C-1''), 146.7 (C-4'), 192.7 (C-1). — C14H11N3O (237.3): számított: C 70.87, H 4.67, N 17.71; talált: C 70.79, H 4.66, N 17.73. 2-Azido-3′-metoxi-acetofenon (91g): 3.00 g (13.10 mmol) 2-Bróm-3′-metoxiacetofenonból (90g) kiindulva, a nyersterméket abszorptív szűréssel tisztítva (eluens: hexán–etil-acetát = 4:1, v/v), 2.30 g (92%) sárga folyadékot kaptunk. — ν = 2108 (N3), 1698 (C=O), 1598, 1434, 1260 (C-O-C) cm-1. — 1H IR (film): ~ NMR: δ = 3.84 (s, 3H, 3'-OMe), 4.53 (s, 2H, 2-H), 7.14 (d, J = 6.7 Hz, 1H, 4'H), 7.37-7.43 (m, 3H, 2',5',6'-H). — 13C NMR: δ = 54.9 (C-2), 55.5 (3'-OMe), 112.3 (C-2'), 120.3, 120.5 (C-4',6'), 129.9 (C-5'), 135.7 (C-1'), 160.0 (C-3'), 193.1 (C-1). — C9H9N3O2 (191.2): számított: C 56.54, H 4.74, N 21.98; talált: C 56.34, H 4.79, N 22.12. 1-(1-Adamantil)-2-azido-etanon (93): 2.50 g (9.72 mmol) 1-(1-Adamantil)-2bróm-etanonból (92) kiindulva, 1.91 g (konverzió: 86%, hozam: 90%, 100%-os konverzióra számolva) színtelen olajos anyagot (93) kaptunk, amely hűtőben ν = 2906 (C-H), 2104 (N3), 1714 (C=O), állva bekristályosodott. IR (film): ~ -1 1 1452, 1284, 1162 cm . — H NMR: δ = 1.65-1.95 (m, 12H, 2',4',6',8',9',10'-H), 2.00-2.15 (m, 3H, 3',5',7'-H), 4.07 (s, 2H, 2-H). — 13C NMR: δ = 27.5 (C3',5',7'), 36.1, 37.8 (C-2',4',6',8',9',10'), 46.0 (C-1'), 52.6 (C-2), 208.5 (C-1). — C12H17N3O (219.3): számított: C 65.73, H 7.81, N 19.16; talált: C 65.63, H 7.83, N 19.20. Általános szintézismódszer a 96, 100 3-bróm-4-kromanonok előállítására: A megfelelő 94 kromanon (26.00 mmol) dietil-éteres (22 ml) oldatához forralás és kevertetés közben 1.6 ml (31.20 mmol) brómot csepegtettünk. A reakcióelegyet 3 órán át forraltuk, majd egy éjszakán át szobahőmérsékleten kevertettük. Az oldatot vízzel (5x25 ml) kiráztuk, majd a szerves fázist szárítottuk (MgSO4), és az oldószert vákuumban bepároltuk. A maradékot kristályosítással vagy oszlopkromatográfiásan tisztítottuk.
86
3-Bróm-4-kromanon (96a): 4.00 g (26.00 mmol) 4-Kromanonból (94a) kiindulva, a nyersterméket hexánból kristályosítva, 4.63 g (75%) fehér kristályos anyagot kaptunk. Op. 66-68 °C (Irod. op.[18b] 70 °C). — 1H NMR: δ = 4.57-4.69 (m, 2H, 2,3-H), 7.04 (d, J = 8.6 Hz, 1H, 8-H), 7.09 (dd, J = 7.8, 6.9 Hz, 1H, 6H), 7.54 (dd, J = 8.6, 6.9 Hz, 1H, 7-H), 7.95 (d, J = 7.8 Hz, 1H, 5-H). 3-Bróm-6-klór-4-kromanon (96d): 3.65 g (19.98 mmol) 6-Klór-4kromanonból (94d) kiindulva, a nyersterméket hexánból kristályosítva 4.41 g ν = 1698 (C=O), (85%) sárga kristályos anyagot kaptunk. Op. 93-96 °C. — IR: ~ -1 1 1473, 1419, 1269, 1182, 1163, 1012, 830 cm . — H NMR: δ = 4.57-4.71 (m, 3H, 2,3-H), 7.01 (d, J = 8.8 Hz, 1H, 8-H), 7.48 (dd, J = 8.8 , 2.5 Hz, 1H, 7-H), 7.88 (d, J = 2.5 Hz, 1H, 5-H). — 13C NMR: δ = 44.5 (C-3), 71.3 (C-2), 119.6 (C4a), 119.8 (C-8), 127.5 (C-5), 128.6 (C-6), 136.7 (C-7), 159.3 (C-8a), 184.4 (C4). — C9H6BrClO2 (261.5): számított: C 41.34, H 2.31; talált: C 41.11, H 2.42. 3-Bróm-6-metil-4-kromanon (96h): 3.24 g (19.98 mmol) 6-Metil-4kromanonból (94h) kiindulva, oszlopkromatográfiás tisztítás után (eluens: toluol–hexán = 2:3, v/v), 3.96 g (82%) halványsárga kristályos anyagot kaptunk. Op. 68-70 °C (Irod. op.[36] 74 °C). — 1H NMR: δ = 2.33 (s, 3H, Me), 4.50-4.69 (m, 3H, 2,3-H), 6.94 (d, J = 8.3 Hz, 1H, 8-H), 7.36 (dd, J = 8.3, 1.7 Hz, 1H, 7H), 7.72 (széles s, 1H, 5-H). 3-Bróm-2,2-dimetil-4-kromanon (100a): 1.00 g (5.68 mmol) 2,2-Dimetil-4kromanonból kiindulva, oszlopkromatográfiás tisztítás után (eluens: hexán–etilacetát = 5:1, v/v), 906 mg (57%) halványsárga kristályos anyagot kaptunk. Op. 56-58 °C (Irod. op.[37] 62-63 °C). — 1H NMR: δ = 1.54, 1.63 (2xs, 2x3H, 2,2Me2), 4.39 (s, 2H, 3-H), 6.98 (d, J = 8.3 Hz, 1H, 8-H), 7.05 (m, 1H, 6-H), 7.53 (m, 1H, 7-H), 7.92 (d, J = 7.2 Hz, 1H, 5-H). 3-Bróm-2,2-dimetil-7-metoxi-4-kromanon (100b): 500 mg (2.45 mmol) 2,2Dimetil-7-metoxi-4-kromanonból kiindulva, oszlopkromatográfiás tisztítás után (eluens: toluol), 254 mg (37%) fehér kristályos anyagot kaptunk. Op. 37-38 °C (hexán), (Irod. op.[38] 40-41 °C). — 1H NMR: δ = 1.52, 1.62 (2xs, 2x3H, 2,2Me2), 3.84 (s, 3H, 7-OMe), 4.33 (s, 2H, 3-H), 6.42 (d, J = 2.1 Hz, 1H, 8-H), 6.61 (dd, J = 8.9, 2.1 Hz, 1H, 6-H), 7.84 (d, J = 8.9 Hz, 1H, 5-H).
87
3-Bróm-1-tio-4-kromanon (97a): 1-Tio-4-kromanon (95a) (3.28 g, 20.00 mmol) kloroformban (80 ml) készült oldatához, szobahőmérsékleten, kevertetés közben 1.03 ml (19.99 mmol) brómot csepegtettünk és a reakcióelegyet még 3 órán át kevertettük. Ezután az oldatot 10%-os nátrium-szulfit oldattal (50 ml), majd vízzel (30 ml) extraháltuk, az egyesített szerves fázisokat szárítottuk (MgSO4), vákuumban bepároltuk, és a visszamaradt kristályos anyagot hexánnal eldörzsöltük. Sárga kristályos anyagot kaptunk (4.42 g, 91%). Op. 70-73 °C (Irod. op.[18c] 76 °C). — 1H NMR: δ = 3.50 (dd, J = 14.1, 8.5 Hz, 1H, 2-Hax), 3.67 (dd, J = 14.1, 3.1 Hz, 1H, 2-Hekv), 4.98 (dd, J = 8.5, 3.1 Hz, 1H, 3-H), 7.217.30 (m, 2H, 6,8-H), 7.44 (m, 1H, 7-H), 8.15 (dd, J = 7.9, 1.5 Hz, 1H, 5-H). Általános szintézismódszer a 98 3-azido-4-kromanonok és a 3-azido-1-tio-4kromanon (99a) előállítására. A megfelelő 96, 97a brómszármazékokat (1.76 mmol) szobahőmérsékleten acetonban (20 ml) oldottuk, majd kevertetés közben nátrium-azidot (229 mg, 3.52 mmol) és 18-korona-6 katalizátort (47 mg, 0.18 mmol) adtunk az oldathoz. A reakcióelegyet addig kevertettük, amíg az összes kiindulási anyag elreagált (VRK), majd jeges vízre öntöttük és diklór-metánnal (3x40 ml) extraháltuk. Az egyesített szerves fázisokat szárítottuk (MgSO4) és vákuumban bepároltuk. A nyersterméket oszlopkromatográfiásan tisztítottuk (eluens: hexán–etil-acetát = 6:1, v/v). 3-Azido-4-kromanon (98a): 400 mg (1.76 mmol) 3-Bróm-4-kromanonból (96a) 243 mg (73%) 98a keletkezett. A termék sárga olaj. — A spektrális adatok megegyeztek a korábban közöltekkel.[13b] 3-Azido-6-klór-4-kromanon (98d): 1.00 g (3.82 mmol) 3-Bróm-6-klór-4kromanonból (96d) 690 mg (81%) 98d keletkezett. Sárga kristályos anyag. Op. ν = 2133, 2100 (N3), 1683 (C=O), 1650, 1558, 1287, 830 cm85-86 °C. — IR: ~ 1 . — 1H NMR: δ = 4.40 (m, 3H, 2,3-H), 6.97 (d, J = 8.7 Hz, 1H, 8-H), 7.47 (dd, J = 8.7, 2.5 Hz, 1H, 7-H), 7.88 (d, J = 2.5 Hz, 1H, 5-H). — 13C NMR: δ = 59.7 (C-3), 68.9 (C-2), 119.6 (C-8), 120.1 (C-4a), 126.7 (C-5), 127.7 (C-6), 136.5 (C7), 159.7 (C-8a), 187.4 (C-4). — C9H6ClN3O2 (223.6): számított: C 48.34, H 2.70, N 18.79; talált: C 48.53, H 2.55, N, 18.57.
88
3-Azido-6-metil-4-kromanon (98h): 1.50 g (6.22 mmol) 3-Bróm-6-metil-4kromanonból (96h) 1.20 g (95%) 98h keletkezett. Halványsárga kristályos ν = 2138 (N3), 1696 (C=O), 1616, 1490, 1220, anyag. Op. 57-58.5 °C. — IR: ~ -1 1 822 cm . — H NMR: δ = 2.32 (s, 3H, 6-Me) 4.21 (dd, J = 11.4, 10.5 Hz, 1H, 2Hax), 4.35 (dd, J = 10.5, 4.5 Hz, 1H, 3-H), 4.47 (dd, J = 11.4 , 4.5 Hz, 1H, 2Hekv), 6.89 (d, J = 8.6 Hz, 1H, 8-H), 7.33 (d, J = 8.6 Hz, 1H, 7-H), 7.70 (széles s, 1H, 5-H). — 13C NMR: δ = 20.3 (Me), 60.1 (C-3), 68.8 (C-2), 117.6 (C-8), 118.9 (C-4a), 127.0 (C-5), 131.7 (C-6), 137.8 (C-7), 159.4 (C-8a), 188.6 (C-4). — C10H9N3O2 (203.2): számított: C 59.11, H 4.46, N 20.68; talált: C 59.34, H 4.32, N 20.43. 3-Azido-1-tio-4-kromanon (99a): 2.00 g (8.23 mmol) 3-Bróm-1-tio-4kromanonból (97a) kiindulva, a nyersterméket oszlopkromatográfiásan tisztítva (eluens: toluol-etil-acetát = 9:1, v/v), 433 mg (26%) sárga kristályos anyag (99a) ν = 2108 (N3), 1678 (C=O), 1436, 1266, keletkezett. Op. 85-86 °C. — IR: ~ -1 1 1216, 736 cm . — H NMR: δ = 3.15 (dd, J = 13.2, 4.4 Hz, 1H, 2-Hekv), 3.38 (dd, J = 13.2, 12.5 Hz, 1H, 2-Hax), 4.54 (dd, J = 12.5, 4.4 Hz, 1H, 3-H), 7.207.29 (m, 2H, 6,8-H), 7.44 (m, 1H, 7-H), 8.14 (dd, J = 8.1, 1.6 Hz, 1H, 5-H). — 13 C NMR: δ = 30.7 (C-2), 63.5 (C-3), 125.4 (C-6), 127.2 (C-8), 130.0 (C-5), 133.9 (C-7), 141.0 (C-8a), 190.3 (C-4). — C9H7N3OS (205.2): számított: C 52.67, H 3.44, N 20.47; talált: C 52.82, H 3.19, N 20.70. A kromatográfiás elválasztás során 1-tiokromont (599 mg, 45%), Op. 72-73 °C (Irod. op.[5e] 74-76 o C) és 3-amino-1-tiokromont (60 mg, 8.7%), Op. 125-128 °C (Irod. op.[4e] 127129 oC) is izoláltunk. 2-Azido-benzoszuberon (102): 1.14 g (4.76 mmol) 2-Bróm-benzoszuberon (101)[18d] 50 ml acetonban készült oldatához szobahőmérsékleten, kevertetés közben 619 mg (9.52 mmol) nátrium-azidot és 126 mg (0.47 mmol) 18-korona-6 katalizátort adtunk. A reakcióelegyet 25 órán át kevertettük, majd jeges vízre öntöttük és diklór-metánnal (3x50 ml) mostuk. Az egyesített szerves fázisokat szárítottuk (MgSO4) és vákuumban bepároltuk. A nyersterméket oszlopkromatográfiásan tisztítottuk (eluens: hexán–etil-acetát = 11:1, v/v). A termék színtelen olaj (609 mg, 64%), amely a hűtőben állva bekristályosodott. Op. 24ν = 3064, 2940, 2866, 2098 (N3), 1692 (C=O), 1596, 1276, 26 °C. – IR (film): ~ 1258, 1216, 768 cm-1. – 1H NMR: δ = 1.79, 1.95 (2xm, 2x1H, 4-H), 2.07-2.28
89
(m, 2H, 3-H), 3.00 (m, 2H, 5-H), 4.28 (dd, J = 10.6, 4.9 Hz, 1H, 2-H), 7.23 (d, J = 7.5 Hz, 1H, 6-H), 7.33 (dd, J = 7.7, 7.4 Hz, 1H, 8-H), 7.45 (dd, J = 7.5, 7.4 Hz, 1H, 7-H), 7.78 (d, J = 7.7 Hz, 1H, 9-H). – 13C NMR: δ = 23.6 (C-4), 29.0, 33.4 (C-3,5), 66.1 (C-2), 126.7 (C-8), 129.0, 130.0 (C-6,9), 132.4 (C-7), 136.6 (C-9a), 141.7 (C-5a), 200.6 (C-1). – C11H11N3O (201.2): számított: C 65.66, H 5.51, N 20.88; talált: C 65.89, H 5.44, N, 21.02. transz-3-Azido-flavanon (105): transz-3-Noziloxi-flavanon (103)[5a] (2.50 g, 5.50 mmol) absz. acetonos (150 ml) oldatához szobahőmérsékleten, kevertetés közben 715 mg (11.00 mmol) nátrium-azidot és 145 mg (0.55 mmol) 18-korona6-ot adtunk. A reakcióelegyet 100 órán át kevertettük szobahőmérsékleten, majd jeges vízre öntöttük és diklór-metánnal extraháltuk (3x30 ml). Az egyesített szerves fázisokat szárítottuk (MgSO4), vákuumban bepároltuk és a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítva (eluens: hexán–etil-acetát = 3:1, v/v). halványsárga kristályos anyagot kaptunk (733 mg, 50%). Op. 77-80 oC (hexán). — IR: ~ ν = 2114 (N3), 1698 (C=O), 1608, 1464, 1278, 1232, 760 cm-1. — 1H NMR: δ = 4.55 (d, J = 12.0 Hz, 1H, 2-H), 5.15 (d, J = 12.0 Hz, 1H, 3-H), 7.027.20 (m, 2H, 6,8-H) 7.45-7.69 (m, 6H, 7-H, Ph) 7.96 (dd, J = 7.6, 1.9 Hz, 1H, 5H). — C15H11N3O2 (265.3): számított: C 67.92, H 4.18, N 15.84; talált: C 67.85, H 4.02, N 15.62. Általános szintézismódszer a 112,113 1-aril-2-azido-3-hidroxi-alkanonok előállítására: A 91 α-azido-keton (6.21 mmol) absz. tetrahidrofuránban (50 ml) készült oldatához 1.4 ml (25.0 mmol) aldehidet és DBU-t (78.0 µL, 0.52 mmol) adtunk. Egy óra elteltével újabb adag aldehidet (1.4 ml, 25.0 mmol) adtunk a reakcióelegyhez. A reakció lejátszódása után (VRK) az oldatot jeges vízre öntöttük és diklór-metánnal (6x40 ml) extraháltuk, az egyesített szerves fázisokat szárítottuk (MgSO4), vákuumban bepároltuk és a nyersterméket oszlopkromatográfiásan tisztítottuk. 2-Azido-1-fenil-3-hidroxi-1-butanon (112a): 1.00g (6.21 mmol) 2-Azidoacetofenonból (91a) és acetaldehidből kiindulva (reakcióidő: 6.5 óra, hőmérséklet: 0 oC) 960 mg (76%) 112a keletkezett. A termék sárga olaj, amely a szin és anti diasztereomerek 56:44 arányú keveréke (1H NMR alapján). A termék spektrális adatai megegyeztek a korábban közöltekkel.[13b]
90
112 mg 91a α-azido-ketonból, bázisként 0.08 ekv. DABCO-t használva, (reakcióidő: 10 nap, hőmérséklet: 0 oC) 40 mg (28%) 112a keletkezett. 106 mg 91a α-azido-ketonból, bázisként 0.08 ekv. TBAFx3H2O-t használva, (reakcióidő: 5 óra, hőmérséklet: 0 oC) 50 mg (37%) 112a keletkezett. 2-Azido-3-hidroxi-1-(4-metoxi-fenil)-1-butanon (112b): 500 mg (2.61 mmol) 2-Azido-4′-metoxi-acetofenonból (91b) és acetaldehidből kiindulva (reakcióidő: 6.5 óra, hőmérséklet: 0 oC, eluens: hexán-etil-acetát = 3:1, v/v) 445 mg (konverzió: 90%, hozam: 80%, 100%-os konverzióra számolva) 112b keletkezett. A termék sárga olaj, amely a szin és anti diasztereomerek 66:34 arányú keveréke (1H NMR alapján). — IR (film): ~ ν = 3462 (OH), 2104 (N3), 1680 (C=O), 1598, 1512, 1310, 1264, 1174, 1028, 848 cm-1. — 1H NMR: anti112b: δ = 4.48 (d, J = 6.2 Hz, 1H, 2-H), 7.98 (d, J = 8.7 Hz, 2H, 2',6'-H). szin112b: δ = 7.97 (d, J = 8.7 Hz, 2H, 2',6'-H). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 1.33 (d, J = 6.7 Hz, 3H, 4-H), 3.89 (s, 3H, 4'-OMe), 4.32-4.38 (m, 1H, 3-H (anti) + m, 2H, 2,3-H (szin)), 6.95-7.00 (m, 2H, 3',5'-H). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. — 13C NMR: anti-112b: δ = 19.1 (C-4), 66.7, 68.1 (C-2,3), 128.1 (C-1'), 194.2 (C-1). szin-112b: δ = 19.8 (C4), 66.8, 68.5 (C-2,3), 127.6 (C-1'), 194.5 (C-1). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 55.4 (4'-OMe), 114.0 (C-3',5'), 131.1 (C-2',6'), 164.3 (C-4'). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. — C11H13N3O3 (235.2): számított: C 56.16, H 5.57, N 17.86; talált: C 55.98, H 5.71, N 17.76. 2-Azido-1-(4-fluor-fenil)-3-hidroxi-1-butanon (112c): 500 mg (2.79 mmol) 2Azido-4′-fluor-acetofenonból (91c) és acetaldehidből kiindulva (reakcióidő: 7 óra, hőmérséklet: 0 oC, eluens: hexán–etil-acetát = 3:1, v/v) 450 mg (konverzió: 89%, hozam: 82%, 100%-os konverzióra számolva) 112c keletkezett. A termék sárga olaj, amely a szin és anti diasztereomerek 59:41 arányú keveréke (1H NMR alapján). — IR (film): ~ ν = 3444 (OH), 2104 (N3), 1682 (C=O), 1598, 1504, 1410, 1300, 1234, 1160, 1104, 852 cm-1. — 1H NMR: anti-112c: δ = 4.48 (d, J = 6.5 Hz, 1H, 2-H). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 1.38 (d, J = 6.2 Hz, 3H, 4-H), 4.40-4.46 (m, 1H, 3-H (anti) + m, 2H, 2,3-H (szin)), 7.12-7.28 (m, 2H, 3',5'-H), 7.98-8.10 (m, 2H, 2',6'-H). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. — 13C NMR: anti-112c: δ = 19.5 (C-4), 67.0, 68.0 (C-2,3). szin-71c: δ = 19.9 (C-4), 67.3, 68.5 (C-2,3). Nem
91
megkülönböztethető jelek: δ = 116.1 (d, JCF = 22.0 Hz, 3',5'-C), 131.6 (d, JCF = 9.9 Hz, 2',6'-C), 131.1 (C-1'), 166.3 (d, JCF = 258 Hz, 4'-C), 194.6 (C-1). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. — C10H10FN3O2 (223.2): számított: C 53.81, H 4.52, N 18.83; talált: C 54.00, H 4.25, N 18.62. 2-Azido-3-hidroxi-1-(4-klór-fenil)-1-butanon (112d): 1.42 g (7.26 mmol) 2Azido-4′-klór-acetofenonból (91d) és acetaldehidből kiindulva (reakcióidő: 23 óra, hőmérséklet: 0 oC, eluens: toluol–etil-acetát = 8:1, v/v) 1.17 g (67%) 112d keletkezett. A termék sárga olaj, amely a szin és anti diasztereomerek 1:1 arányú keveréke (1H NMR alapján). — IR (film): ~ ν = 3452 (OH), 2112 (N3), 1684 -1 (C=O), 1588, 1284, 1252, 1216, 822 cm . Diizopropil-éterből történő frakcionált kritályosítással sikerült tiszta diasztereomereket kapnunk. anti-112d: Fehér prizma. Op. 100-103 oC. — 1H NMR: δ = 1.35 (d, J = 6.3 Hz, 3H, 4-H), 2.03 (széles s, 1H, OH), 4.35 (m, 1H, 3-H), 4.48 (d, J = 6.2 Hz, 1H, 2H), 7.49 (d, J = 8.6 Hz, 2H, 3',5'-H), 7.93 (d, J = 8.6 Hz, 2H, 2',6'-H). — 13C NMR: δ = 19.5 (C-4), 67.0, 68.0 (C-2,3), 129.2 (C-3',5'), 130.2 (C-2',6'), 133.6 (C-1'), 140.8 (C-4'), 195.0 (C-1). — C10H10ClN3O2 (239.7): számított: C 50.12, H 4.21, N 17.53; talált: C 50.21, H 4.23, N, 17.39. szin-112d: Sárgás prizma. Op. 37-41 oC. — 1H NMR: δ = 1.35 (d, J = 6.5 Hz, 3H, 4-H), 2.20 (széles s, 1H, OH), 4.33-4.41 (m, 2H, 2,3-H), 7.49 (d, J = 9.0 Hz, 2H, 3',5'-H), 7.92 (d, J = 9.0 Hz, 2H, 2',6'-H). — 13C NMR: δ = 19.9 (C-4), 67.5, 68.4 (C-2,3), 129.2 (C-3',5'), 130.1 (C-2',6'), 133.1 (C-1'), 140.7 (C-4'), 195.0 (C-1). — C10H10ClN3O2 (239.7): számított: C 50.12, H 4.21, N 17.53; talált: C 50.26, H 4.18, N, 17.43. 2-Azido-3-hidroxi-1-(4-nitro-fenil)-1-butanon (112e): 500 mg (2.43 mmol) 2Azido-4′-nitro-acetofenonból (91e) és acetaldehidből kiindulva (reakcióidő: 17 óra, hőmérséklet: 0 oC, eluens: toluol–etil-acetát = 4:1, v/v) 181 mg (30%) 112e keletkezett. A termék barna olaj, amely a szin és anti diasztereomerek 59:41 arányú keveréke (1H NMR alapján). — IR (film): ~ ν = 3446 (OH), 2114 (N3), -1 1652 (C=O), 1522 (NO2), 1348 (NO2), 852 cm . — 1H NMR: anti-112e: δ = 4.50 (d, J = 6.4 Hz, 1H, 2-H). szin-112e: δ = 4.45 (d, J = 3.8 Hz, 1H, 2-H). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 1.37 (d, J = 6.3 Hz, 3H, 4-H), 4.38 (m, 1H, 3-H),
92
8.13 (átfedő d, J = 8.4 Hz, 2H, 2',6'-H), 8.34 (d, J = 8.4 Hz, 2H, 3',5'-H). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. — 13C NMR: anti-112e: δ = 19.8 (C-4), 67.6, 68.0 (C-2,3), 140.0 (C-1'), 195.3 (C-1). szin112e: δ = 20.1 (C-4), 68.3, 68.5 (C-2,3), 139.5 (C-1'), 195.0 (C-1). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 124.0 (C-3',5'), 129.8 (C-2',6'), 150.6 (C-4'). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. — C10H10N4O4 (250.2): számított: C 48.00, H 4.03, N 22.39; talált: C 48.21, H 3.79, N, 22.23. 2-Azido-1-fenil-3-hidroxi-1-pentanon (113a): 1.00 g (6.21 mmol) 2-Azidoacetofenonból (91a) és propionaldehidből kiindulva (reakcióidő: 6.5 óra, hőmérséklet: 25 oC, eluens: hexán–etil-acetát = 3:1, v/v) 766 mg (56%) 113a keletkezett. A termék sárga olaj, amely a szin és anti diasztereomerek 65:35 arányú keveréke (1H NMR alapján). A termék spektrális adatai megegyeztek a korábban közöltekkel.[13b] 2-Azido-3-hidroxi-1-(4-klór-fenil)-1-pentanon (113d): 1.00 g (5.11 mmol) 2Azido-4′-klór-acetofenonból (91d) és propionaldehidből kiindulva (reakcióidő: 4 óra, hőmérséklet: 25 oC, eluens: toluol–etil-acetát = 4:1, v/v) 455 mg (35%) 113d keletkezett. A termék sárga olaj, amely a szin és anti diasztereomerek ν = 3444 (OH), 2108 63:37 arányú keveréke (1H NMR alapján). — IR (film): ~ (N3), 1682 (C=O), 1588, 1402, 1210, 1180, 1012, 984, 822 cm-1. — 1H NMR: anti-113d: δ = 4.48 (d, J = 6.6 Hz, 1H, 2-H), 7.93 (d, J = 8.1 Hz, 2H, 2',6'-H). szin-113d: δ = 4.47 (d, J = 3.0 Hz, 1H, 2-H), 7.90 (d, J = 7.8 Hz, 2H, 2',6'-H). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 1.03 (t, J = 7.3 Hz, 3H, 5-H), 1.66 (m, 2H, 4-H), 2.35 (széles s, 1H, OH), 4.08 (m, 1H, 3-H), 7.49 (d, J = 8.9 Hz, 2H, 3',5'H). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. — 13C NMR: anti-113d: δ = 9.7 (C-5), 26.5 (C-4), 65.3 (C-2), 73.1 (C-3), 133.8 (C-1'). szin-113d: δ = 10.1 (C-5), 27.1 (C-4), 66.0 (C-2), 73.8 (C-3), 133.1 (C-1'). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 129.3, 130.2 (C-2',3',5',6'), 140.8 (C-4'), 195.1 (C-1). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. — C11H12ClN3O2 (253.7): számított: C 52.08, H 4.77, N 16.56; talált: C 51.99, H 4.72, N 16.52.
93
Általános szintézismódszer a 114-116 3-azido-3-(1-hidroxi-alkil)-kromanonok és a 3-azido-3-(1-hidroxi-etil)-1-tio-4-kromanon (117a) előállítására: A megfelelő 98, 99a α-azido-keton (1.48 mmol), aldehid (143 mmol) és trietilamin (0.21 ml, 1.48 mmol) keverékét 0 oC-on hagytuk állni, amíg az összes kiindulási anyag elreagált (VRK). Ezután az oldatot jeges vízre öntöttük és diklór-metánnal (4x40 ml) extraháltuk, szárítottuk (MgSO4), majd vákuumban bepároltuk és a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítottuk. 3-Azido-3-(1-hidroxi-etil)-4-kromanon (114a): 280 mg (1.48 mmol) 3-Azido4-kromanonból (98a) és acetaldehidből kiindulva (reakcióidő: 5 óra, eluens: hexán–etil-acetát = 3:1, v/v) 230 mg (67%) 114a keletkezett. A termék sárga olaj, amely a szin és anti diasztereomerek 56:44 arányú keveréke (1H NMR alapján). — 1H NMR: anti-114a: δ = 1.30 (d, J = 6.6 Hz, 3H, 2'-H), 2.28 (deuterálható s, 1H, OH), 4.36, 4.68 (AB q, J = 11.6 Hz, 2H, 2-H). szin-114a: δ = 1.34 (d, J = 6.2 Hz, 3H, 2'-H), 2.98 (széles deuterálható s, 1H, OH), 4.29 (s, 2H, 2-H). A termék spektrális adatai megegyeztek a korábban közöltekkel.[13b] 3-Azido-3-(1-hidroxi-propil)-4-kromanon (115a): 2.00 g (10.57 mmol) 3Azido-4-kromanonból (98a) és propionaldehidből kiindulva (reakcióidő: 3 óra, eluens: toluol-etil-acetát = 9:1, v/v) 1.63 g (62%) 115a keletkezett. A termék sárga olaj, amely a szin és anti diasztereomerek 58:42 arányú keveréke (1H NMR alapján). Az oszlopkromatográfiás elválasztás többszöri megismétlésével, eluensként toluol–etil-acetát (9:1, v/v) keverékét használva, sikerült a diasztereomereket elválasztanunk. — 1H NMR: anti-115a: δ = 1.03 (t, J = 7.3 Hz, 3H, 3'-H), 1.391.72 (m, 2H, 2'-H), 4.11 (m, 1H, 1'-H), 4.34, 4.68 (AB q, J = 12.0 Hz, 2H, 2-H). szin-115a: δ = 1.06 (t, J = 7.2 Hz, 3H, 3'-H), 1.40-1.74 (m, 2H, 2'-H), 4.10 (m, 1H, 1'-H), 4.31, 4.35 (AB q, J = 12.2 Hz, 2H, 2-H). A termék spektrális adatai megegyeztek a korábban közöltekkel.[13b] 3-Azido-3-(1-hidroxi-propil)-6-klór-4-kromanon (115d): 300 mg (1.34 mmol) 3-Azido-6-klór-4-kromanonból (98d) és propionaldehidből kiindulva (reakcióidő: 2 óra, eluens: toluol-etil-acetát = 9:1, v/v) 236 mg (62%) 115d keletkezett. A termék sárga olaj, amely a szin és anti diasztereomerek 57:43
94
arányú keveréke (1H NMR alapján).— IR (film): ~ ν = 3438 (OH), 2112 (N3), -1 1682 (C=O), 1606, 1470, 1418, 1270, 1100, 824 cm . Az oszlopkromatográfiás elválasztás többszöri megismétlésével, eluensként toluol–etil-acetát (9:1, v/v) keverékét használva, sikerült a diasztereomereket elválasztanunk. anti-115d: Sárga olaj. — 1H NMR: δ = 1.06 (t, J = 7.2 Hz, 3H, 3'-H), 1.46-1.68 (m, 2H, 2'-H), 4.09 (dd, J = 10.6, 2.6 Hz, 1H, 1'-H), 4.36, 4.70 (AB q, J = 12.1 Hz, 2H, 2-H), 6.98 (d, J = 8.7 Hz, 1H, 8-H), 7.48 (dd, J = 8.7, 2.6 Hz, 1H, 7-H), 7.89 (d, J = 2.6 Hz, 1H, 5-H). — 13C NMR: δ = 10.8 (C-3'), 23.7 (C-2'), 67.6 (C3), 69.4 (C-2), 72.0 (C-1'), 119.8 (C-8), 120.4 (C-4a), 127.1 (C-5), 127.8 (C-6), 136.9 (C-7), 159.5 (C-8a), 188.1 (C-4). — C12H12ClN3O3 (281.7): számított: C 51.17, H 4.29, N 14.92; talált: C 51.09, H 4.42, N 14.83. szin-115d: Sárga olaj. — 1H NMR: δ = 1.07 (t, J = 7.4 Hz, 3H, 3'-H), 1.51-1.72 (m, 2H, 2'-H), 4.06 (dd, J = 9.4 Hz, 3.3 Hz, 1H, 1'-H), 4.30, 4.35 (AB q, J = 12.3 Hz, 2H, 2-H), 6.95 (d, J = 8.6 Hz, 1H, 8-H), 7.46 (dd, J = 8.6, 2.3 Hz, 1H, 7-H), 7.88 (d, J = 2.3 Hz, 1H, 5-H). — 13C NMR: δ = 10.5 (C-3'), 24.2 (C-2'), 67.3 (C3), 69.8 (C-2), 73.8 (C-1'), 119.6 (C-8), 120.1 (C-4a), 127.1 (C-5), 127.9 (C-6), 136.7 (C-7), 159.4 (C-8a), 189.1 (C-4). — C12H12ClN3O3 (281.7): számított: C 51.17, H 4.29, N 14.92; talált: C 51.02, H 4.51, N 15.11. 3-Azido-3-(1-hidroxi-propil)-6-metil-4-kromanon (115h): 800 mg (3.94 mmol) 3-Azido-6-metil-4-kromanonból (98h) és propionaldehidből kiindulva (reakcióidő: 22 óra, eluens: toluol–etil-acetát = 9:1, v/v) 761 mg (74%) 115h keletkezett. A termék sárga olaj, amely a szin és anti diasztereomerek 57:43 ν = 3456 (OH), 2110 (N3), arányú keveréke (1H NMR alapján). — IR (film): ~ 1682 (C=O), 1616, 1494, 1418, 1294, 1220, 1138, 824 cm-1 . — 1H NMR: anti115h: δ = 1.04 (t, J = 7.2 Hz, 3H, 3'-H), 4.32, 4.66 (AB q, J = 11.5 Hz, 2H, 2H), 6.91 (d, J = 8.4 Hz, 1H, 8-H). szin-115h: δ = 1.07 (t, J = 7.4 Hz, 3H, 3'-H), 4.29, 4.33 (AB q, J = 12.1 Hz, 2H, 2-H), 6.90 (d, J = 8.1 Hz, 1H, 8-H). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 1.48-1.68 (m, 2H, 2'-H), 2.33 (s, 3H, 6-Me), 4.08 (m, 1H, 1'-H), 7.36 (átfedő d, 1H, 7-H), 7.73 (átfedő d, 1H, 5-H). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. — 13C NMR: anti115h: δ = 10.8 (C-3'), 23.7 (C-2'), 68.0 (C-3), 69.3 (C-2), 72.1 (C-1'), 117.8 (C8), 119.2 (C-4a), 127.3 (C-5), 131.7 (C-6), 189.3 (C-4).szin-115h: δ = 10.6 (C3'), 24.1 (C-2'), 67.4 (C-3), 69.8 (C-2), 74.1 (C-1'), 117.7 (C-8), 118.9 (C-4a),
95
127.4 (C-5), 131.9 (C-6), 190.3 (C-4). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 20.4 (6-Me), 138.2 (C-7), 159.1 (C-8a). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. — C13H15N3O3 (261.3): számított: C 59.76, H 5.79, N 16.08; talált: C 59.89, H, 5.55, N, 16.05. 3-Azido-3-(1-hidroxi-pentil)-4-kromanon (116a): 520 mg (2.75 mmol) 3Azido-4-kromanonból (98a) és valeraldehidből kiindulva (reakcióidő: 24 óra, eluens: hexán–aceton = 12:1, v/vl) 450 mg (60%) 116a keletkezett. A termék sárga olaj, amely a szin és anti diasztereomerek 67:33 arányú keveréke (1H NMR alapján). — IR (film): ~ ν = 3478 (OH), 2112 (N3), 1682 (C=O), 1608, 1480, 1466, 1312, 1270, 1218, 1148, 1038, 760 cm-1. Ismételt oszlopkromatográfiás elválasztással, eluensként toluol–etil-acetát (9:1, v/v) elegyét használva, tiszta szin izomert sikerült izolálnunk. szin-116a: Sárga olaj. — 1H NMR: δ = 0.92 (t, J = 7.0 Hz, 3H, 5'-H), 1.20-1.61 (m, 6H, 2',3',4'-H), 4.18 (m, 1H, 1'-H), 4.35 (s, 2H, 2-H), 7.00 (d, J = 8.4 Hz, 1H, 8-H), 7.11 (m, 1H, 6-H), 7.56 (m, 1H, 7-H), 7.97 (dd, J = 7.6, 1.6 Hz, 1H, 5H). — 13C NMR: δ = 13.8 (C-5'), 22.3, 28.1, 30.7 (C-2',3',4'), 67.4 (C-3), 69.6 (C-2), 72.3 (C-1'), 117.8 (C-8), 119.2 (C-4a), 122.2 (C-6), 127.9 (C-5), 136.8 (C7), 160.9 (C-8a), 190.1 (C-4). — C14H17N3O3 (275.3): számított: C 61.08, H 6.22, N 15.26; talált: C 60.90, H 6.25, N 15.34. anti-116a: — 1H NMR: δ = 4.19 (m, 1H, 1'-H), 4.35, 4.70 (AB q, J = 12.1 Hz, 2H, 2-H), 7.01 (d, J = 8.4 Hz, 1H, 8-H), 7.09 (t, J = 8.4 Hz, 1H, 6-H). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 0.88-0.93 (m, 3H, 5'-H), 1.34-1.67 (m, 6H, 2',3',4'-H), 7.55 (m, 1H, 7-H), 7.94 (d, J = 8.1, 1.7 Hz, 1H, 5-H). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. — 13C NMR: δ = 13.8 (C-5'), 22.3, 28.3, 30.1, (C-2',3',4'), 67.8 (C-3), 69.1 (C-2), 70.2 (C-1'), 117.9 (C-8), 119.5 (C-4a), 122.0 (C-6), 127.9 (C-5), 136.8 (C-7), 160.9 (C-8a), 189.1 (C-4). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. — C14H17N3O3 (275.3): számított: C 61.08, H 6.22, N 15.26; talált: C 60.95, H 6.26, N 15.03. 3-Azido-3-(1-hidroxi-etil)-1-tio-4-kromanon (117a): 250 mg (1.22 mmol) 3Azido-1-tio-4-kromanonból (99a) és acetaldehidből kiindulva (reakcióidő: 23 óra, eluens hexán-etil-acetát = 3:1, v/v) 198 mg (65%) 117a keletkezett. A termék sárga olaj, amely a szin és anti diasztereomerek 78:22 arányú keveréke
96
(1H NMR alapján). — IR (film): ~ ν = 3479 (OH), 2109 (N3), 1695 (C=O), 1590, -1 1 1436, 1267, 903, 738 cm . — H NMR: anti-117a: δ = 1.24 (d, J = 6.4 Hz, 3H, 2'-H), 3.37, 3.58 (AB q, J = 13.6 Hz, 2H, 2-H). szin-117a: δ = 1.36 (d, J = 6.3 Hz, 3H, 2'-H), 3.08, 3.41 (AB q, J = 14.0 Hz, 2H, 2-H). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 4.59 (átfedő q, 1H, 1'-H), 7.20-7.24 (m, 2H, 6,8H), 7.41 (m, 1H, 7-H), 8.09 (m, 1H, 5-H). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak — 13C NMR: anti-117a: δ = 17.2 (C-2'), 31.3 (C-1'), 69.1 (C-2), 125.5 (C-6), 127.3 (C-8), 130.7 (C-5), 134.2 (C-7), 141.6 (C8a), 191.1 (C-4). szin-117a: δ = 17.6 (C-2'), 32.1 (C-1'), 69.0 (C-2), 125.7 (C-6), 127.1 (C-8), 131.0 (C-5), 134.1 (C-7), 141.0 (C-8a), 192.0 (C-4). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 66.8 (C-3), 129.6 (C-4a). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak — C11H11N3O2S (249.3): számított: C 53.00, H 4.45, N 16.86; talált: C 53.21, H 4.57, N 14.88. szin-3-Azido-3-[1-(4-nitro-benzoil-oxi)-propil]-4-kromanon (118): A szin-3azido-3-(1-hidroxi-propil)-4-kromanon (szin-115a) (328 mg, 1.33 mmol) 0 oC-ra hűtött absz. piridines (9 ml) oldatához kevertetés közben 295 mg (1.59 mmol) 4nitro-benzoil-kloridot adtunk és a reakcióelegyet hagytuk szobahőmérsékletre melegedni. 18 óra elteltével az oldatot jeges vízre öntöttük és diklór-metánnal (3x30 ml) extraháltuk, az egyesített szerves fázisokat MgSO4-on szárítottuk, vákuumban bepároltuk és a nyersterméket oszlopkromatográfiásan tisztítva (eluens: hexán–etil-acetát = 3:1, v/v) 420 mg (80%) színtelen kristályos anyagot ν = 2114 (N3), 1732 (C=O, észter), 1696 kaptunk. — Op. 78-80 oC. — IR: ~ (C=O, keton), 1608, 1524 (NO2), 1478, 1344 (NO2), 1260 (C-O-C), 1098, 718 cm-1. — 1H NMR: δ = 1.02 (t, J = 7.3 Hz, 3H, 3'-H), 1.99 (m, 2H, 2'-H), 4.22, 4.40 (AB q, J = 12.0 Hz, 2H, 2-H), 5.78 (dd, J = 7.7, 5.5 Hz, 1H, 1'-H), 6.98 (d, J = 8.1 Hz, 1H, 8-H), 7.10 (m, 1H, 6-H), 7.55 (m, 1H, 7-H), 7.85 (dd, J = 7.6, 1.5 Hz, 1H, 5-H), 8.16 (d, J = 8.8 Hz, 2H, 2'',6''-H), 8.28 (d, J = 8.8 Hz, 2H, 3'',5''-H). — 13C NMR: δ = 10.1 (C-3'), 22.8 (C-2'), 66.6 (C-3), 70.1 (C-2), 75.8 (C-1'), 117.8 (C-8), 119.2 (C-4a), 122.7 (C-6), 123.6 (C-3'',5''), 128.0 (C-5), 131.0 (C-2'',6''), 134.4 (C-1''), 136.9 (C-7), 150.7 (C-4''), 160.7 (C-8a), 163.8 (C=O, észter), 189.5 (C-4). — C19H16N4O6 (396.4): számított: C 57.58, H 4.07, N 14.14; talált: C 57.41, H 4.11, N 14.19. A 118 röntgendiffrakciós mérési adatai: A röntgendiffrakciós méréshez színtelen hexagonális blokk ikerkristályokat (0.65 x 0.3 x 0.12 mm) ragasztottunk
97
üvegkapillárisra epokitt ragasztóval. Összegképlet: C19H16N4O6, M = 396.36, trigonális kristályosztály, az elemi cella dimenziói: a = 15.8076(10) Å, b = 15.8076(10) Å, c = 14.0709(10) Å, α = 90o, V = 3045.0(3) Å3 , Z = 6, tércsoport: P -3, ρszámított= 1.297 g cm-3. Az adatokat 293(1) K hőmérsékleten, Enraf Nonius MACH3 diffraktométer segítségével gyűjtöttük, Mo Kα sugárzással, λ = 0.71073 Å, ω-2θ módszerrel, θmax = 25.23o, 3677 mért reflexiót gyűjtöttünk, amelyek közül 1141 volt unikális és nagy intenzitású (I > 2σ(I)), bomlás: 7 %. A szerkezetet a SIR-92 szoftver[39] segítségével oldottuk meg és az F2 értékek felhasználásával a SHELX-97 program[40] segítségével finomítottuk. Az ábrákat a WINGX-97 programcsomaggal[41] készítettük, R(F) = 0.1453 és wR(F2) = 0.4475, 3677 reflexió, 263 paraméter. A maradó csúcsok az elektronsűrűség térképen: 1.266/-0.268 e/Å3. A szerkezetre vonatkozó kristályszerkezeti adatok bekerültek a Cambridge Crystallographic Data Centre adatbankba a CCDC144756 számon. 3-Azido-3-(1-trimetil-szilil-oxi-etil)-flavanon (120): A transz-3-azido-flavanon (105) (198 mg, 0.74 mmol), acetaldehid (5.00 ml, 88.6 mmol) és TEA (0.10 ml, 0.74 mmol) keverékét 24 órán át szobahőmérsékleten kevertettük, majd az elegyet vákuumban bepároltuk és a maradékot hexánban (2 ml) oldottuk. Az oldathoz szobahőmérsékleten, kevertetés közben hozzáadtunk 0.05 ml hexametil-diszilazánt (0.25 mmol), majd pedig 15 perc alatt hozzácsepegtettük a trimetil-szilil-klorid (0.03 ml, 0.25 mmol) hexános (5 ml) oldatát. A reakcióelegyet forraltuk és 4, illetve 17 óra elteltével újból hexametil-diszilazánt (0.25 mmol) és trimetil-szilil-kloridot (0.25 mmol) adtunk hozzá. A reakció lejátszódása (29 óra) után a reakcióelegyet szűrtük és a csapadékot hexánnal (2x10 ml) mostuk. Az egyesített szerves fázisokat vákuumban bepároltuk és a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítottuk (eluens: hexán–etil-acetát = 3:1, v/v). A termék (51 mg, 13%) sárga olaj, amely a 120 és 120' diasztereomerek 74:26 arányú keveréke (1H NMR alapján). — IR (film): ~ ν = 2112 (N3), 1694 -1 1 (C=O), 1606, 1252, 1464, 842 cm . — H NMR: 120: δ = 0.19 (s, 9H, Me3Si), 1.04 (d, J = 6.5 Hz, 1H, 2'-H), 4.61 (q, J = 6.5 Hz, 1H, 1'-H), 5.81 (s, 1H, 2-H), 7.00 (d, J = 8.3 Hz, 1H, 8-H), 7.09 (m, 1H, 6-H), 7.93 (dd, J = 8.2, 1.6 Hz, 1H, 5-H). 120': δ = -0.06 (s, 9H, Me3Si), 1.52 (d, J = 6.0 Hz, 1H, 2'-H), 4.53 (q, J = 6.0 Hz, 1H, 1'-H), 5.35 (s, 1H, 2-H), 6.98 (d, J = 8.3 Hz, 1H, 8-H), 7.08 (m, 1H, 6-H), 7.91 (dd, J = 8.0, 1.7 Hz, 1H, 5-H). Nem megkülönböztethető jelek: δ =
98
7.26-7.44 (m, 5H, 2-Ph), 7.55 (m, 1H, 7-H). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. — C20H23N3O3Si (381.5): számított: C 62.97, H 6.08, N 11.01; talált: C 62.83, H 5.96, N 10.93. Általános szintézismódszer a 121-125 és 126a aziridinek előállítására. A megfelelő 112-116, 117a α-azido-β-hidroxi-ketont (0.90 mmol) absz. benzolban (10 ml) oldottuk és szobahőmérsékleten, kevertetés közben trifenil-foszfint (236 mg, 0.90 mmol) adtunk hozzá. A reakcióelegyet addig kevertettük, amíg az összes kiindulási anyag elreagált (VRK), majd az oldatot vákuumban bepároltuk és a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítottuk. transz-2-Benzoil-3-metil-aziridin (121a): 170 mg (0.83 mmol) 112a Azidoalkoholból, amely a szin és anti diasztereomerek 56:44 arányú keveréke volt, (reakcióidő: 24 óra, eluens: hexán-etil-acetát = 1:3, v/v) 27 mg (20%) 121a keletkezett. A termék sárga olaj, amelynek spektrális adatai megegyeztek a korábban közöltekkel.[13b] transz-2-Metil-3-(4-metoxi-benzoil)-aziridin (121b): 200 mg (0.85 mmol) 112b Azido-alkoholból, amely a szin és anti diasztereomerek 66:34 arányú keveréke volt, (reakcióidő: 7 óra, eluens: hexán–etil-acetát = 1:3, v/v) 34 mg ν = 3264 (NH), (21%) 121b keletkezett. A termék sárga olaj. — IR (film): ~ -1 1660 (C=O), 1600, 1512, 1424, 1254, 1172, 942, 848, 722 cm . — 1H NMR: δ = 1.35 (d, J = 5.4 Hz, 3H, 3-Me), 2.12-2.21 (m, 2H, NH, 3-H), 3.18 (d, J = 2.1 Hz, 1H, 2-H), 3.89 (s, 3H, 4'-MeO), 6.98 (d, J = 8.6 Hz, 2H, 3',5'-H), 8.01 (d, J = 8.6 Hz, 2H, 2',6'-H). — 13C NMR: δ = 18.4 (3-Me), 37.6 (C-3), 40.1 (C-2), 55.4 (4'-MeO), 114.0 (C-3',5'), 129.4 (C-1'), 130.6 (C-2',6'), 164.2 (C-4'), 195.7 (C=O). — C11H13NO2 (191.2): számított: C 69.09, H 6.85, N 7.32; talált: C 69.23, H 7.01, N 7.31. transz-2-(4-Fluor-benzoil)-3-metil-aziridin (121c): 200 mg (0.90 mmol) 112c Azido-alkoholból, amely a szin és anti diasztereomerek 59:41 arányú keveréke volt, (reakcióidő: 23 óra, eluens: hexán–etil-acetát = 1:3, v/v) 5 mg (3.1%) 121c ν = 3268 (NH), 1670 (C=O), keletkezett. A termék sárga olaj. — IR (film): ~ -1 1 1598, 1422, 1258, 1232, 852 cm . — H NMR: δ = 1.36 (d, J = 5.4 Hz, 3H, 3Me), 2.16-2.37 (m, 2H, NH, 3-H), 3.22 (d, J = 2.2 Hz, 1H, 2-H), 7.16-7.24 (m,
99
2H, 3',5'-H), 8.08 (dd, Jorto = 8.7 Hz, JHF = 5.5 Hz, 2H, 2',6'-H). — C10H10FNO (179.2): számított: C 67.03, H 5.62, N 7.82; talált: C 66.80, H 5.79, N 8.02. transz-2-(4-Klór-benzoil)-3-metil-aziridin (121d): 100 mg (0.42 mmol) anti112d Azido-alkoholból (reakcióidő: 18 óra, eluens: hexán–etil-acetát = 1:3, v/v) ν = 3255, 26 mg (32%) 121d keletkezett. A termék sárga olaj. — IR (film): ~ -1 3186 (NH), 1682 (C=O), 1588, 1402, 1226, 1092, 1012, 850 cm . — 1H NMR: δ = 1.36 (d, J = 5.8 Hz, 3H, 3-Me), 2.24 (dq, J = 5.8, 2.7 Hz, 1H, 3-H), 2.40 (széles s, 1H, NH), 3.18 (d, J = 2.7 Hz, 1H, 2-H), 7.48 (d, J = 8.4 Hz, 2H, 3',5'H), 7.95 (d, J = 8.4 Hz, 2H, 2',6'-H). — C10H10ClNO (195.6): számított: C 61.39, H 5.15, N 7.16; talált: C 61.12, H 4.98, N 7.32. Megismételve a reakciót 100 mg (0.42 mmol) szin-112d-ből kiindulva (reakcióidő: 26 óra) 6 mg (7.3%) transz-aziridin (121d) keletkezett. transz-2-Benzoil-3-etil-aziridin (122a): 200 mg (0.91 mmol) 113a Azidoalkoholból, amely a szin és anti diasztereomerek 65:35 arányú keveréke volt, (reakcióidő: 29 óra, eluens: hexán–etil-acetát = 1:3, v/v) 15 mg (9.4%) 122a ν = 3270 (NH), 1668 (C=O), keletkezett. A termék sárga olaj. — IR (film): ~ -1 1 1450, 1258, 700 cm . — H NMR: δ = 1.07 (t, J = 7.4 Hz, 3H, CH2CH3), 1.501.72 (m, 2H, CH2CH3), 2.09-2.29 (m, 2H, NH, 3-H), 3.28 (d, J = 2.2 Hz, 1H, 2H), 7.40-7.70 (m, 3H, 3',4',5'-H), 7.98-8.10 (dd, J = 8.0, 1.6 Hz, 2H, 2',6'-H). — 13 C NMR: δ = 11.0 (CH2CH3), 26.3 (CH2CH3), 39.5 (C-3), 44.5 (C-2), 128.3, 128.8, 128.9 (C-2',3',5',6'), 133.8 (C-4'), 196.8 (C=O). — C11H13NO (175.2): számított: C 75.40, H 7.48, N 7.99; talált: C 75.41, H 7.29, N 8.05. 3'-Metil-spiro[kromán-3,2'-aziridin]-4-on (123a): 220 mg (0.94 mmol) 114a Azido-alkoholból, amely a szin és anti diasztereomerek 56:44 arányú keveréke volt, (reakcióidő: 4 nap, eluens: hexán–etil-acetát = 1:3, v/v) 65 mg (37%) 123a keletkezett, amely a cisz és transz diasztereomerek 51:49 arányú keveréke volt (1H NMR alapján). Ismételt oszlopkromatográfiás elválasztással, eluensként hexán–etil-acetát (1:3, v/v) elegyét használva, sikerült tisztán izolálnunk a cisz és a transz diasztereomereket analitikai mennyiségben. transz-123a: Sárga olaj. — IR (film): ~ ν = 3269 (NH), 1684 (C=O), 1608, 1477, -1 1 1317, 1212, 1100, 792 cm . — H NMR: δ = 1.36 (d, J = 5.3 Hz, 3H, CH3),
100
2.08 (s, 1H, NH), 2.45 (q, J = 5.3 Hz, 1H, 3'-H), 4.27, 4.68 (AB q, J = 11.9 Hz, 2H, 2-H), 6.99-7.09 (m, 2H, 6,8-H), 7.52 (m, 1H, 7-H), 7.89 (dd, J = 7.5, 1.6 Hz, 1H, 5-H). — 13C NMR: δ = 14.2 (CH3), 41.8 (C-3'), 42.9 (C-3/2'), 67.9 (C-2), 118.3 (C-8), 120.9 (C-4a), 121.7 (C-6), 127.0 (C-5), 136.5 (C-7), 162.1 (C-8a), 192.2 (C-4). — C11H11NO2 (189.2): számított: C 69.83, H 5.86, N 7.40; talált: C 69.66, H 5.99, N 7.23. cisz-123a: Sárga olaj. — 1H NMR: δ = 1.26 (d, J = 5.5 Hz, 3H, CH3), 2.04 (s, 1H, NH), 2.54 (q, J = 5.5 Hz, 1H, 3'-H), 3.99, 4.74 (AB q, J = 11.7 Hz, 2H, 2H), 6.99-7.09 (m, 2H, 6,8-H), 7.52 (m, 1H, 7-H), 7.92 (dd, J = 7.4, 1.9 Hz, 1H, 5-H). — 13C NMR: δ = 13.0 (CH3), 43.7 (C-3/2'), 44.6 (C-3'), 73.0 (C-2), 118.2 (C-8), 121.6 (C-6), 126.9 (C-5), 136.4 (C-7), 162.0 (C-8a), 190 3 (C-4). — C11H11NO2 (189.2): számított: C 69.83, H 5.86, N 7.40; talált: C 70.11, H 5.69, N 7.47. cisz-3'-Etil-spiro[kromán-3,2'-aziridin]-4-on (cisz-124a): 133 mg (0.54 mmol) szin-115a Azido-alkoholból kiindulva (reakcióidő: 7 nap, eluens: hexán–etilacetát = 1:1, v/v) 68 mg (62%) cisz-124a keletkezett. A termék sárga olaj. — IR ν = 3254 (NH), 1682 (C=O), 1606, 1470, 1288, 1210, 760 cm-1. — 1H (film): ~ NMR: δ = 0.38 (t, J = 7.4 Hz, 3H, CH2CH3), 1.28-1.71 (m, 2H, CH2CH3), 1.80 (széles s, 1H, NH), 2.34 (m, 1H, 3'-H), 3.92, 4.71 (AB q, J = 11.6 Hz, 2H, 2-H), 6.96-7.05 (m, 2H, 6,8-H), 7.48 (m, 1H, 7-H), 7.90 (dd, J = 7.7, 1.9 Hz, 1H, 5-H). — 13C NMR: δ = 11.8 (CH2CH3), 20.8 (CH2CH3), 43.5 (C-3/2'), 51.0 (C-3'), 73.0 (C-2), 118.2 (C-8), 121.6 (C-6), 126.9 (C-5), 136.5 (C-7), 162.1 (C-8a), 190.7 (C-4). — C12H13NO2 (203.2): számított: C 70.92, H 6.45, N 6.89; talált: C 70.73, H 6.69, N 6.63. Megismételve a reakciót 180 mg (0.73 mmol) 115a azido-alkoholból kiindulva, amely a szin és anti diasztereomerek 54:46 arányú keveréke volt, (reakcióidő: 168 óra) 47 mg (32%) 124a keletkezett, amely a cisz és transz diasztereomerek 66:34 arányú keveréke volt (1H NMR alapján). transz-3'-Etil-spiro[kromán-3,2'-aziridin]-4-on (transz-124a): 80 mg (0.32 mmol) anti-115a azido-alkoholból kiindulva (reakcióidő: 7 nap, eluens: hexán– etil-acetát = 1:1, v/v) 17 mg (26%) transz-124a keletkezett. — Sárga olaj. — IR: (film): ~ ν = 3269 (NH), 1676 (C=O), 1608, 1457, 1325, 1212, 757 cm-1. — 1H NMR: δ = 1.06 (t, J = 7.5 Hz, 3H, CH2CH3), 1.47-1.77 (m, 2H, CH2CH3), 2.34
101
(széles s, 2H, 3'-H, NH ), 4.23, 4.66 (AB q, J = 12.1 Hz, 2H, 2-H), 7.00-7.10 (m, 2H, 6,8-H), 7.53 (m, 1H, 7-H), 7.90 (dd, J = 8.1, 1.9 Hz, 1H, 5-H). — 13C NMR: δ = 11.3 (CH2CH3), 22.2 (CH2CH3), 42.8 (C-3/2'), 48.5 (C-3'), 68.0 (C-2), 118.4 (C-8), 121.0 (C-4a), 121.8 (C-6), 127.2 (C-5), 136.6 (C-7), 162.4 (C-8a), 192.6 (C-4). — C12H13NO2 (203.2): számított: C 70.92, H 6.45, N 6.89; talált: C 71.07, H 6.31, N 6.77. 3'-Etil-spiro[6-klór-kromán-3,2'-aziridin]-4-on (124d). 170 mg (0.60 mmol) 115d Azido-alkoholból, amely a szin és anti diasztereomerek 57:43 arányú keveréke volt, (reakcióidő: 98 óra, eluens: hexán–etil-acetát = 2:1, v/v) 63 mg (44%) 124d keletkezett, amely a cisz és transz diasztereomerek 66:34 arányú keveréke volt (1H NMR alapján). Ismételt oszlopkromatográfiás elválasztással, eluensként hexán–etil-acetát (2:1, v/v) elegyét használva, sikerült tisztán izolálnunk a cisz és a transz diasztereomereket analitikai mennyiségben. transz-124d: Sárga olaj. — IR (film): ~ ν = 3271 (NH), 1684 (C=O), 1605, 1474, -1 1 1260, 860 cm . — H NMR: δ = 1.06 (t, J = 7.4 Hz, 3H, CH2CH3), 1.44-1.73 (m, 2H, CH2CH3), ~1.8 (széles s, 1H, NH), 2.35 (széles s, 1H, 3'-H), 4.24, 4.65 (AB q, J = 12.4 Hz, 2H, 2-H), 6.99 (d, J = 8.3 Hz, 1H, 8-H), 7.46 (dd, J = 8.3, 2.7 Hz, 1H, 7-H), 7.86 (d, J = 2.7 Hz, 1H, 5-H). — 13C NMR: δ = 11.4 (CH2CH3), 22.4 (CH2CH3), 42.8 (C-3/2'), 48.9 (C-3'), 68.1 (C-2), 120.0 (C-8), 121.7 (C-4a), 126.3 (C-5), 127.3 (C-6), 136.2 (C-7), 160.5 (C-8a), 191.4 (C-4). — C12H12ClNO2 (237.7): számított: C 60.64, H 5.09, N 5.89; talált: C 60.43, H 4.97, N 5.64. cisz-124d: Halványsárga olaj. — IR (film): ~ ν = 3257 (NH), 1684 (C=O), 1604, -1 1 1474, 1261, 859 cm . — H NMR: δ = 0.87 (t, J = 7.7 Hz, 3H, CH2CH3), 1.35 (m, 1H, egyik CH2CH3), 1.63 (m, 1H, másik CH2CH3), 1.76 (széles s, 1H, NH), 2.39 (széles t, J = 6.1 Hz, 1H, 3'-H) 3.95, 4.72 (AB q, J = 11.5 Hz, 2H, 2-H), 6.98 (d, J = 8.9 Hz, 1H, 8-H), 7.45 (dd, J = 8.9, 2.6 Hz, 1H, 7-H), 7.87 (d, J = 2.6 Hz, 1H, 5-H). — 13C NMR: δ = 12.1 (CH2CH3), 21.1 (CH2CH3), 43.5 (C3/2'), 51.5 (C-3'), 73.2 (C-2), 119.9 (C-8), 122.2 (C-4a), 126.1 (C-5), 127.2 (C6), 136.2 (C-7), 160.4 (C-8a), 189.4 (C-4). — C12H12ClNO2 (237.7): számított: C 60.64, H 5.09, N 5.89; talált: C 60.63, H 5.05, N 5.98.
102
3'-Etil-spiro[6-metil-kromán-3,2'-aziridin]-4-on (124h). 700 mg (2.68 mmol) 115h Azido-alkoholból kiindulva, amely a szin és anti diasztereomerek 57:43 arányú keveréke volt, (reakcióidő: 6 nap, eluens: hexán–etil-acetát = 2:1, v/v) 303 mg (konverzió: 83%, hozam: 63%, 100%-os konverzióra számolva) 124h keletkezett, amely a cisz és transz diasztereomerek 58:42 arányú keveréke volt (1H NMR alapján). Ismételt oszlopkromatográfiás elválasztással, eluensként hexán–etil-acetát (2:1, v/v) elegyét használva, sikerült tisztán izolálnunk a cisz és a transz diasztereomereket analitikai mennyiségben. transz-124h: Sárgásbarna olaj. — IR (film): ~ ν = 3268 (NH), 1683 (C=O), 1618, -1 1 1492, 1299, 876 cm . — H NMR: δ = 1.06 (t, J = 7.3 Hz, 3H, CH2CH3), 1.721.94 (m, 2H, CH2CH3), 2.32 (átfedő s és t, 5H, 6-Me, 3'-H, NH), 4.20, 4.62 (AB q, J = 12.2 Hz, 2H, 2-H), 6.91 (d, J = 8.3 Hz, 1H, 8-H), 7.33 (dd, J = 8.3, 2.9 Hz, 1H, 7-H), 7.68 (d, J = 2.9 Hz, 1H, 5-H). — 13C NMR: δ = 11.4 (CH2CH3), 20.2 (6-Me), 22.3 (CH2CH3), 42.8 (C-3/2'), 48.4 (C-3'), 67.9 (C-2), 117.9 (C-8), 120.4 (C-4a), 126.5 (C-5), 131.1 (C-6), 137.4 (C-7), 160.1 (C-8a), 192.3 (C-4). — C13H15NO2 (217.3): számított: C 71.87, H 6.96, N 6.45; talált: C 71.99, H 7.12, N 6.24. cisz-124h: Barna olaj. — IR (film): ~ ν = 3254 (NH), 1680 (C=O), 1618, 1492, -1 1 1286, 873 cm . — H NMR: δ = 0.87 (t, J = 7.5 Hz, 3H, CH2CH3), 1.35-1.67 (m, 2H, CH2CH3), 2.07 (széles s, 1H, NH), 2.32 (s, 3H, 6-Me), 2.38 (t, J = 6.8 Hz, 1H, 3'-H) 3.92, 4.71 (AB q, J = 11.7 Hz, 2H, 2-H), 6.91 (d, J = 8.3 Hz, 1H, 8-H), 7.33 (dd, J = 8.3, 2.2 Hz, 1H, 7-H), 7.70 (s, 1H, 5-H). — 13C NMR: δ = 12.0 (CH2CH3), 20.3 (6-Me), 20.9 (CH2CH3), 43.6 (C-3/2'), 51.0 (C-3'), 73.0 (C2), 117.8 (C-8), 121.0 (C-4a), 126.2 (C-5), 130.9 (C-6), 137.3 (C-7), 160.0 (C8a), 190.4 (C-4). — C13H15NO2 (217.3): számított: C 71.87, H 6.96, N 6.45; talált: C 71.66, H 7.00, N 6.58. cisz-3'-Butil-spiro[kromán-3,2'-aziridin]-4-on (cisz-125a). 140 mg (0.51 mmol) szin-116a Azido-alkoholból kiindulva (reakcióidő: 14 nap, eluens: hexán–etil-acetát = 2:1, v/v) 46 mg (39%) cisz-125a keletkezett. A termék sárga olaj. — IR (film): ~ ν = 3255 (NH), 1684 (C=O), 1607, 1477, 1283, 1211, 1027, -1 1 760 cm . — H NMR: δ = 0.78 (t, J = 6.9 Hz, 3H, CH3), 1.19-1.57 (m, 6H, (CH2)3CH3), 1.99 (széles s, 1H, NH), 2.38 (t, J = 6.3 Hz, 1H, 3'-H), 3.95, 4.74 (AB q, J = 11.7 Hz, 2H, 2-H), 7.00-7.09 (m, 2H, 6,8-H), 7.52 (m, 1H, 7-H), 7.92
103
(dd, J = 8.0, 1.4 Hz, 1H, 5-H). — 13C NMR: δ = 13.7 (CH3), 22.0, 27.1, 29.8 (CH2CH2CH2CH3), 43.5 (C-3/2'), 49.8 (C-3'), 73.1 (C-2), 118.1 (C-8), 121.5 (C6), 126.7 (C-5), 136.3 (C-7), 161.9 (C-8a), 190.4 (C-4). — C14H17NO2 (231.3): számított: C 72.70, H 7.41, N 6.06; talált: C 72.58, H 7.65, N 5.92. 3'-Butil-spiro[kromán-3,2'-aziridin]-4-on (125a). 280 mg (1.02 mmol) 116a Azido-alkoholból, amely a szin és anti diasztereomerek 67:33 arányú keveréke volt, (reakcióidő: 9 nap, eluens: hexán–etil-acetát = 2:1, v/v) 122 mg (52%) 125a keletkezett, amely a cisz és transz diasztereomerek 7:3 arányú keveréke volt (1H NMR alapján). Ismételt oszlopkromatográfiás elválasztással, eluensként hexán–etil-acetát (2:1, v/v) elegyét használva, sikerült tisztán izolálnunk a cisz és a transz diasztereomereket analitikai mennyiségben. transz-125a: Sárga olaj. — IR (film): ~ ν = 3268 (NH), 1683 (C=O), 1607, 1477, -1 1 1324, 1034, 759 cm . — H NMR: δ = 0.89 (t, J = 7.1 Hz, 3H, CH3), 1.34-1.59 (m, 6H, (CH2)3CH3), 2.34 (átfedő t és s, J = 6.2 Hz, 2H, 3'-H, NH), 4.23, 4.65 (AB q, J = 12.0 Hz, 2H, 2-H), 6.98-7.08 (m, 2H, 6,8-H), 7.49 (m, 1H, 7-H), 7.89 (dd, J = 8.4, 1.3 Hz, 1H, 5-H). — 13C NMR: δ = 13.8 (CH3), 22.4, 28.6, 29.4 (CH2CH2CH2CH3), 42.8 (C-3/2'), 47.1 (C-3'), 68.0 (C-2), 118.2 (C-8), 120.8 (C4a), 121.6 (C-6), 127.0 (C-5), 136.4 (C-7), 162.0 (C-8a), 192.2 (C-4). — C14H17NO2 (231.3): számított: C 72.70, H 7.41, N 6.06; talált: C 72.79, H 7.69, N 6.24. 3'-Metil-spiro[1-tio-kromán-3,2'-aziridin]-4-on (126a). 110 mg (0.44 mmol) 117a Azido-alkoholból, amely a szin és anti diasztereomerek 78:22 arányú keveréke volt, (reakcióidő: 10 nap, eluens: hexán–etil-acetát = 1:1, v/v) 26 mg (konverzió: 65%, hozam: 44%, 100%-os konverzióra számolva) 126a keletkezett, amely a cisz és transz diasztereomerek 65:35 arányú keveréke volt (1H NMR alapján). Ismételt oszlopkromatográfiás elválasztással, eluensként hexán–etil-acetát (1:1, v/v) elegyét használva, sikerült tisztán izolálnunk a cisz és a transz diasztereomereket analitikai mennyiségben. ν = 3262 (NH), 1666 (C=O), 1588, 1438, transz-126a: Sárga olaj. — IR (film): ~ -1 1 1306, 1212, 744 cm . — H NMR: δ = 1.42 (d, J = 5.9 Hz, 3H, CH3), 2.31 (q, J = 5.4 Hz, 1H, 3'-H), 2.79, 3.87 (AB q, J = 14.1 Hz, 2H, 2-H), 7.20-7.41 (m, 3H,
104
6,7,8-H), 8.08 (dd, J = 9.5, 1.4 Hz, 1H, 5-H). — C11H11NOS (205.3): számított: C 64.36, H 5.40, N 6.82; talált: C 64.04, H 5.29, N 6.52. ν = 3250 (NH), 1666 (C=O), 1590, 1438, cisz-126a: Sárga olaj. — IR (film): ~ -1 1350, 1212, 1082, 914, 744 cm . — 1H NMR: δ = 1.19 (d, J = 5.5 Hz, 3H, CH3), 2.55 (q, J = 5.8 Hz, 1H, 3'-H), 2.49, 3.94 (AB q, J = 14.1 Hz, 2H, 2-H), 7.17-7.42 (m, 3H, 6,7,8-H), 8.13 (dd, J = 8.0, 1.2 Hz, 1H, 5-H). — C11H11NOS (205.3): számított: C 64.36, H 5.40, N 6.82; talált: C 64.29, H 5.45, N 6.63. 2-Azido-1,4-difenil-3-hidroxi-1,4-butándion (134a): 300 mg (1.86 mmol) 2Azido-acetofenon (91a) absz. tetrahidrofuránban (20 ml) készült oldatához molekulaszűrőt (4Å, 1.00 g) adtunk és a keveréket 0 °C-ra hűtöttük. Ezután 826 mg (5.43 mmol) fenil-glioxál-hidrátot (130) és 30 µl (31 mg, 0.21 mmol) DBU-t adtunk hozzá és a reakcióelegyet 0 °C-on hagytuk állni. A reakció lejátszódását követően (3 óra) a molekulaszűrőt kiszűrtük, a szűrletet vákuumban bepároltuk és a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítottuk (eluens: toluol–etil-acetát = 11:1, v/v). A termék sárga olaj (303 mg, 55%), amely a szin és anti diasztereomerek 77:23 arányú keveréke (1H NMR alapján). A diasztereomer keverék hexánban állva bekristályosodott, és így sárga kristályos anyagot kaptunk. Op. 82-84 °C – IR: ~ ν = 3474 (OH), 2110 (N3), 1686, 1676 (C=O), -1 1 1598, 1450, 1262, 686 cm . – H NMR (aceton-d6): anti-134a: δ = 5.20 (d, J = 7.6 Hz, 1H, 3-OH), 5.31 (d, J = 6.8 Hz, 1H, 2-H), 5.58 (dd, J = 7.6, 6.8 Hz, 1H, 3-H). szin-134a: δ = 5.14 (d, J = 6.3 Hz, 1H, 3-OH), 5.34 (d, J = 4.6 Hz, 1H, 2H), 5.70 (dd, J = 6.3, 4.6 Hz, 1H, 3-H). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 7.54-7.75 (m, 6H, 3',4',5',3'',4'',5''-H), 7.98-8.11 (m, 4H, 2',6',2'',6''-H). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. – 13C NMR: anti134a: δ = 63.5 (C-2), 74.7 (C-3). szin-134a: δ = 65.6 (C-2), 74.4 (C-3). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 128.3, 128.8, 129.1, 129.2 (C2',3',5',6',2'',3'',5'',6''), 133.2, 134.7 (C-1', C-1''), 134.0, 134.2, 134.5 (C-4',4''), 194.2 (C-1), 197.6 (C-4). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. – C16H13N3O3 (295.3): számított: C 65.08, H 4.44, N 14.23; talált: C 64.95, H 4.13, N 13.92. 2-Azido-4-fenil-3-hidroxi-1-(4-metoxi-fenil)-1,4-butándion (134b): 356 mg (1.86 mmol) 2-Azido-4′-metoxi-acetofenon (91b) absz. tetrahidrofurános (20 ml) oldatát 0 °C-ra hűtöttük majd 749 mg (4.92 mmol) fenil-glioxál-hidrátot
105
(130) és 31 µl (32 mg, 0.21 mmol) DBU-t adtunk hozzá és a reakcióelegyet hagytuk 0 °C-on állni. Amikor a reakció lejátszódott (VRK, 4 óra), az oldatot vákuumban bepároltuk és a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítottuk (eluens: toluol–etil-acetát = 6:1, v/v). A termék sárga kristályos anyag (378 mg, 62%), amely a szin és anti diasztereomerek 87:13 arányú keveréke (1H NMR alapján). Op. 100-103 °C. – IR: ~ ν = 3471 (OH), 2126 (N3), 1686 (C=O), 1604, -1 1264, 1248, 1176 cm . A diasztereomer keveréket diizopropil-éter–etil-acetát (2:1, v/v) keverékéből átkristályosítva sikerült a tiszta szin-134b izomert izolálnunk. ν = 3468 (OH), 2124 szin-134b: Színtelen prizma, Op. 103.5-106.5 °C. – IR: ~ -1 1 (N3), 1686 (C=O), 1604, 1264, 1246, 1176, 956 cm . – H NMR (aceton-d6): δ = 3.94 (s, 3H, 4'-OMe), 5.19 (d, J = 6.5 Hz, 1H, 3-OH), 5.25 (d, J = 4.7 Hz, 1H, 2H), 5.70 (dd, J = 6.5, 4.7 Hz, 1H, 3-H), 7.14 (d, J = 9.0 Hz, 2H, 3',5'-H), 7.567.76 (m, 3H, 3'',4'',5''-H), 8.05-8.12 (m, 4H, 2',6',2'',6''-H). – 13C NMR (acetond6): δ = 56.0 (4'-OMe), 65.5 (C-2), 75.2 (C-3), 115.1 (C-3',5'), 128.5 (C-1'), 129.6, 129.7 (C-2'',3'',5'',6''), 131.8 (C-2',6'), 134.6 (C-4''), 135.5 (C-1''), 165.1 (C-4'), 193.4 (C-1), 198.7 (C-4). – C17H15N3O4 (325.3): számított: C 62.76, H 4.65, N 12.92; talált: C 62.72, H 4.67, N 12.94. anti-134b: 1H NMR (aceton-d6): δ = 3.91 (s, 3H, 4'-OMe), 5.21 (d, J = 7.0 Hz, 1H, 2-H), 5.55 (dd, J = 7.9, 7.0 Hz, 1H, 3-H), 7.05 (d, J = 8.8 Hz, 2H, 3',5'-H), 7.54-7.74 (m, 3H, 3'',4'',5''-H), 7.98-8.11 (m, 4-H, 2',6',2'',6''-H). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. – 13C NMR: δ = 55.5 (4'OMe), 62.8 (C-2), 74.7 (C-3), 114.0 (C-3',5'), 127.2 (C-1'), 128.7, 128.8 (C2'',3'',5'',6''), 131.3 (C-2',6'), 133.4 (C-1''), 134.2 (C-4''), 164.2 (C-4'), 193.2 (C1), 198.4 (C-4). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. – C17H15N3O4 (325.3): számított: C 62.76, H 4.65, N 12.92; talált: C 62.70, H 4.63, N 12.95. A szin-134b röntgendiffrakciós mérési adatai: A röntgendiffrakciós mérésekhez színtelen prizma kristályokat (0.55 x 0.4 x 0.35 mm) ragasztottunk üvegkapillárisra epokitt ragasztóval. Összegképlet C17H15N3O4, M=325.32, monoklin kristályosztály, az elemi cella dimenziói: a = 8.135(1) Å, b = 8.8659(10) Å, c = 23.114(3) Å, β = 108.44(1)o, V = 1581.5(3) Å3 , Z = 4, tércsoport: P21/c, ρszámított= 1.366 g cm-3. Az adatokat 293(1) K hőmérsékleten, Enraf Nonius MACH3 diffraktométer segítségével gyűjtöttük, Mo Kα sugárzással, λ = 0.71073 Å, ω-2θ módszerrel, θmax = 25.95o, 3077 mért reflexiót
106
gyűjtöttünk, amelyek közül 2323 volt unikális és nagy intenzitású (I > 2σ(I)), bomlás: nincs. A szerkezetet a SIR-92 szoftver[39] segítségével oldottuk meg és az F2 értékek felhasználásával a SHELX-97 program[40] segítségével finomítottuk. Az ábrákat a WINGX-97 programcsomaggal[41] készítettük, R(F) = 0.049 és wR(F2) = 0.148, 3077 reflexió, 277 paraméter. A maradó csúcsok az elektronsűrűség térképen: 0.151/-0.204 e/Å3. A szerkezetre vonatkozó kristályszerkezeti adatok bekerültek a Cambridge Crystallographic Data Centre adatbankba a CCDC-182538 számon. 2-Azido-4-fenil-1-(4-fluor-fenil)-3-hidroxi-1,4-butándion (134c): 1.00 g (5.58 mmol) 2-Azido-4′-fluor-acetofenon (91c) absz. tetrahidrofuránban (36 ml) készült oldatát 0 °C-ra hűtöttük, majd 1.50 g (9.85 mmol) fenil-glioxál-hidrátot (130) és 0.09 ml (93 mg, 0.61 mmol) DBU-t adtunk hozzá. Miután a reakcióelegy 6 órán át 0 °C-on állt, a reakcióelegyet bepároltuk és a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítottuk (eluens: toluol–etil-acetát = 9:1, v/v). A termék sárga kristályos anyag (1.10 g, 63%), amely a szin és anti diasztereomerek 76:24 arányú keveréke (1H NMR alapján). Op. 112-113 °C – IR: ~ ν = 3455 (OH), 2111 (N3), 1689, 1674 (C=O), 1598, 1259, 1222 cm-1. – 1H NMR (aceton-d6): anti-134c: δ = 5.26 (d, J = 8.1 Hz, 1H, 3-OH), 5.32 (d, J = 7.6 Hz, 1H, 2-H), 5.58 (dd, J = 8.1, 7.6 Hz, 1H, 3-H). szin-134c: δ = 5.24 (d, J = 6.6 Hz,1H, 3-OH), 5.35 (d, J = 4.7 Hz, 1H, 2-H), 5.72 (dd, J = 6.6, 4.7 Hz, 1H, 3H). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 7.31-7.45 (m, 2H, 3',5'-H), 7.56-7.73 (m, 3H, 3'',4'',5''-H), 8.03-8.23 (m, 4-H, 2',6',2'',6''-H). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. – 13C NMR: anti-134c: δ = 63.4 (C-2), 74.8 (C-3), 116.1 (d, JCF = 22.0 Hz, C-3',5'), 131.7 (d, JCF = 9.4 Hz, C-2',6'), 134.4 (C-4''). szin-134c: δ = 65.8 (C-2), 74.3 (C-3), 116.3 (d, JCF = 21.9 Hz, C-3',5'), 131.3 (d, JCF = 9.5 Hz, C-2',6'), 134.5 (C-4''). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 128.4, 128.9, 129.3 (C-2'',3'',5'',6''), 133.3 (C1',1''), 166.2 (d, JCF = 256 Hz, C-4'), 192.8 (C-1), 197.6 (C-4). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. – C16H12FN3O3 (313.3): számított: C 61.34, H 3.86, N 13.41; talált: C 61.30, H 3.84, N 13.39. 2-Azido-4-fenil-3-hidroxi-1-(4-klór-fenil)-1,4-butándion (134d): 400 mg (2.05 mmol) 2-Azido-4′-klór-acetofenon (91d) absz. THF-ban (20 ml) készült oldatát 0 °C-ra hűtöttük, majd 823 mg (5.41 mmol) fenil-glioxál-hidrátot (130)
107
és 34 µl (34 mg, 0.23 mmol) DBU-t adtunk hozzá és a reakcióelegyet 0 °C-on hagytuk állni. A reakció lejátszódását követően (VRK, 6 óra) az oldatot vákuumban bepároltuk, és a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítottuk (eluens: toluol–etil-acetát = 9:1, v/v) A termék sárga olaj (350 mg, 52%), amely a szin és anti diasztereomerek 76:24 arányú keveréke (1H NMR alapján). A diasztereomer keverék hexánban állva bekristályosodott, és sárga kristályos anyagot kaptunk. Op. 86-90 °C – IR: ~ ν = 3440 (OH), 2112 (N3), 1690, 1676 (C=O), 1596, 1258, 1092, 1010, 686 cm-1. – 1H NMR (aceton-d6): anti-134d: δ = 5.26 (d, J = 7.5 Hz, 1H, 3-OH), 5.32 (d, J = 6.4 Hz, 1H, 2-H), 5.57 (dd, J = 7.5, 6.4 Hz, 1H, 3-H). szin-134d: δ = 5.21 (d, J = 6.5 Hz, 1H, 3-OH), 5.35 (d, J = 4.6 Hz, 1H, 2-H), 5.71 (dd, J = 6.5, 4.6 Hz, 1H, 3-H). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 7.53-7.75 (m, 5H, 3',5',3'',4'',5''-H), 7.98-8.12 (m, 4H, 2',6',2'',6''-H). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. – 13C NMR: anti-134d: δ = 63.5 (C-2), 74.8 (C-3), 134.5 (C-4''), 194.1 (C-1), 198.2 (C-4). szin-134d: δ = 65.9 (C-2), 74.3 (C-3), 134.6 (C-4''), 193.3 (C-1), 197.6 (C-4). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 128.4, 128.9, 129.3, 129.4, 129.9, 130.2 (C-2',3',5',6',2'',3'',5'',6''), 133.3, 133.5 (C-1',1''), 140.6 (C-4'). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. – C16H12ClN3O3 (329.7): számított: C 58.28, H 3.67, N 12.74; talált: C 58.31, H 3.66, N 12.71. 2-Azido-3-hidroxi-1,4-bisz(4-metoxi-fenil)-1,4-butándion (135b): 200 mg (1.05 mmol) 2-Azido-4′-metoxi-acetofenon (91b) absz. tetrahidrofuránban (11 ml) készült oldatát 0 °C-ra hűtöttük, majd 571 mg (3.14 mmol) 4-metoxi-fenilglioxál-hidrátot (131) és 17 µl (18 mg, 0.12 mmol) DBU-t adtunk hozzá és a reakcióelegyet hagytuk 0 °C-on állni. 24.5 óra elteltével a reakcióelegyet vákuumban bepároltuk és a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítottuk (eluens: toluol–etil-acetát = 4:1, v/v). A termék sárga kristályos anyag (163 mg, konverzió: 52%, hozam: 84%, 100%-os konverzióra számolva), amely a szin és anti diasztereomerek 80:20 arányú keveréke (1H NMR alapján). Op. 81-108 °C – IR: ~ ν = 3446 (OH), 2102 (N3), 1690, 1668 (C=O), 1600, 1570, 1260, 1174 cm1 . – 1H NMR (aceton-d6): anti-135b: δ = 3.91, 3.92 (2xs, 6H, 4',4''-OMe), 5.02 (d, J = 8.1 Hz, 1H, 3-OH), 5.16 (d, J = 6.5 Hz, 1H, 2-H), 5.50 (dd, J = 8.1, 6.5 Hz, 1H, 3-H). szin-135b: δ = 3.93, 3.94 (2xs, 6H, 4',4''-OMe), 5.05 (d, J = 6.7 Hz, 1H, 3-OH), 5.22 (d, J = 4.8 Hz, 1H, 2-H), 5.62 (dd, J = 6.7, 4.8 Hz, 1H, 3-
108
H). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 7.03-7.14 (m, 4H, 3',5',3'',5''-H), 7.968.10 (m, 4H, 2',6',2'',6''-H). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. – 13C NMR (aceton-d6): anti-135b: δ = 64.1 (C-2), 75.1 (C-3). szin-135b: δ = 66.5 (C-2), 75.7 (C-3). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 56.8 (4',4''-OMe), 115.8 (C-3',5',3'',5''), 128.8, 129.5 (C-1', C-1''), 132.5, 132.8, 133.0 (C-2',6',2'',6''), 165.9 (C-4'), 194.2 (C-1), 197.6 (C-4). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. – C18H17N3O5 (355.4): számított: C 60.84, H 4.82, N 11.82; talált: C 60.89, H 4.81, N 11.84. 2-Azido-3-hidroxi-4-(4-klór-fenil)-1-(4-metoxi-fenil)-1,4-butándion (136b): 300 mg (1.57 mmol) 2-Azido-4′-metoxi-acetofenon (91b) absz. tetrahidrofuránban (15 ml) készült oldatát 0 °C-ra hűtöttük, majd 879 mg (4.71 mmol) 4-klór-fenil-glioxál-hidrátot (132) és 26 µl (26 mg, 0.17 mmol) DBU-t adtunk hozzá és az oldatot hagytuk 0 °C-on állni. 24 óra elteltével a reakcióelegyet vákuumban bepároltuk és oszlopkromatográfiásan tisztítottuk (eluens: toluol–etil-acetát = 9:1, v/v). A termék sárga olaj (463 mg, konverzió: 84%, hozam: 82%, 100%-os konverzióra számolva), amely a szin és anti diasztereomerek 77:23 arányú keveréke (1H NMR alapján). A diasztereomer keverék hexánban állva bekristályosodott és halványsárga kristályos anyagot ν = kaptunk. Op. 117-136 °C. A szin/anti arány 74:26 (1H NMR alapján). – IR: ~ -1 3456 (OH), 2122 (N3), 1682 (C=O), 1600, 1256, 1172, 1092, 958, 558 cm . – 1 H NMR (aceton-d6): anti-136b: δ = 3.90 (s, 3H, 4'-OMe), 5.25 (d, J = 6.6 Hz, 1H, 2-H), 5.52 (dd, J = 8.1, 6.6 Hz, 1H, 3-H), 7.05 (d, J = 9.2 Hz, 2H, 3',5'-H). szin-136b: δ = 3.91 (s, 3H, 4'-OMe), 5.29 (d, J = 5.3 Hz, 1H, 2-H), 5.36 (d, J = 6.7 Hz, 1H, 3-OH), 5.68 (dd, J = 6.7, 5.3 Hz, 1H, 3-H), 7.11 (d, J = 8.7 Hz, 2H, 3',5'-H). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 7.55-7.63 (m, 2H, 3'',5''-H), 7.998.13 (m, 4H, 2',6',2'',6''-H). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. – 13C NMR (aceton-d6): anti-136b: δ = 63.5 (C-2), 74.9 (C-3), 114.9 (C-3',5'). szin-136b: 65.3 (C-2), 75.2 (C-3), 115.0 (C-3',5'). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 56.0 (4'-OMe), 128.5 (C-1'), 129.8 (C3'',5''), 131.4, 131.5, 131.8, 132.1 (C-2',6',2'',6''), 134.3 (C-1''), 140.2 (C-4''), 165.1 (C-4'), 193.3 (C-1), 197.8 (C-4). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. – C17H14ClN3O4 (359.8): számított: C 56.76, H 3.92, N 11.68; talált: C 56.70, H 3.93, N 11.65.
109
2-Azido-3-hidroxi-5,5-dimetil-1-(4-metoxi-fenil)-1,4-hexándion (137b): 300 mg (1.57 mmol) 2-Azido-4′-metoxi-acetofenon (91b) absz. tetrahidrofuránban (15 ml) készült oldatát 0 °C-ra hűtöttük, majd 622 mg (4.71 mmol) t-butilglioxál-hidrátot (133) és 26 µl (26 mg, 0.17 mmol) DBU-t adtunk hozzá és a reakcióelegyet hagytuk 0 °C-on állni. 4 óra elteltével az oldatot vákuumban bepároltuk és a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítottuk (eluens: hexán– etil-acetát = 4:1, v/v). A termék sárga olaj (247 mg, 52%), amely a 137b és 137b' diasztereomerek 89:11 arányú keveréke (1H NMR alapján). – IR (film): ~ν = 3452 (OH), 2110 (N ), 1698, 1682 (C=O), 1600, 1264, 1172 cm-1. – 1H 3 NMR (aceton-d6): 137b: δ = 1.27 (s, 9H, tBu), 8.01 (d, J = 9.1 Hz, 2H, 2',6'-H). 137b': δ = 1.24 (s, 9H, tBu), 8.05 (d, J = 8.7 Hz, 2H, 2',6'-H). Nem megkülönböztethető jelek.: δ = 3.91 (s, 3H, 4'-OMe), 5.05-5.11, 5.16-5.23 (2xm, 2x1H, 2,3-H), 7.07-7.15 (m, 2H, 3',5'-H). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. – 13C NMR (aceton-d6): 137b: 26.7 ((CH3)3), 64.8 (C-2), 74.7 (C-3). 137b': δ = 26.0 ((CH3)3), 62.0 (C-2), 71.4 (C-3). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 43.9 (C-5), 55.8 (4'-OMe), 114.8 (C-3',5'), 128.2 (C-1'), 131.3, 131.5, 131.6 (C-2',6'), 164.8 (C-4'), 193.4 (C-1), 213.1 (C-4). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. – C15H19N3O4 (305.3): számított: C 59.01, H 6.27, N 13.76; talált: C 59.04, H 6.26, N 13.78. 3-Azido-3-(2-fenil-1-hidroxi-2-oxo-etil)-4-kromanon (138a): 500 mg (2.64 mmol) 3-Azido-4-kromanon (98a) absz. tetrahidrofuránban (20 ml) készült oldatát 0 °C-ra hűtöttük, majd 709 mg (4.66 mmol) fenil-glioxál-hidrátot (130) és 43 µl (44 mg, 0.29 mmol) DBU-t adtunk hozzá és az oldatot 0 °C-on hagytuk állni. Amikor a reakció lejátszódott (VRK, 3 óra) a reakcióelegyet vákuumban bepároltuk és a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítottuk (eluens: toluol– etil-acetát = 9:1, v/v). A termék sárga olaj (763 mg, 89%), amely a szin és anti diasztereomerek 63:37 arányú keveréke (1H NMR alapján). A diasztereomer keverékhez hexánt adva az olaj bekristályosodott, halványsárga kristályos anyagot kaptunk. Op. 88-89.5 °C. A szin/anti arány 59:41 (1H NMR alapján). – IR: ~ ν = 3465 (OH), 2108 (N3), 1685 (C=O), 1607, 1477, 1264 cm-1. – 1H NMR: szin-138a: δ = 4.11, 4.29 (AB q, J = 12.5 Hz, 2H, 2-H), 5.56 (s, 1H, 1'-H). anti138a: δ = 4.21, 4.75 (AB q, J = 11.7 Hz, 2H, 2-H), 5.62 (s, 1H, 1'-H). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 6.95-7.11 (m, 2H, 6,8-H), 7.36-7.88 (m, 7H, Ph, 5,7-H). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. –
110
13
C NMR: szin-138a: δ = 67.7 (C-3), 69.3 (C-2), 72.8 (C-1'), 117.7 (C-8), 122.6 (C-6) 134.3 (C-4''), 135.1 (C-1''), 136.7 (C-7), 160.6 (C-8a), 188.2 (C-4), 198.1 (C-2'). anti-138a: δ = 67.2 (C-3), 69.6 (C-2), 71.1 (C-1'), 118.0 (C-8), 122.4 (C6), 134.4 (C-4''), 135.2 (C-1''), 137.1 (C-7), 160.8 (C-8a), 187.5 (C-4), 198.9 (C2'). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 119.6 (C-4a), 128.1, 128.2, 128.7, 128.8 (C-2'',3'',5'',6'',5). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. – C17H13N3O4 (323.3): számított: C 63.16, H 4.05, N 13.00; talált: C 63.22, H 4.04, N 12.98. 3-Azido-3-(2-fenil-1-hidroxi-2-oxo-etil)-6-klór-4-kromanon (138d): 400 mg (1.79 mmol) 3-Azido-6-klór-4-kromanon (98d) absz. tetrahidrofuránban (20 ml) készült oldatát 0 °C-ra hűtöttük, majd 720 mg (4.73 mmol) fenil-glioxál-hidrátot (130) és 29 µl (30 mg, 0.20 mmol) DBU-t adtunk hozzá és a reakcióelegyet 0 °C-on hagytuk állni amíg a reakció lejátszódott (VRK, 3 óra). Ezután az oldatot vákuumban bepároltuk és a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítottuk (eluens: toluol–etilacetát = 9:1, v/v). A termék sárga olaj (415 mg, 65%), amely a szin és anti diasztereomerek 6:4 arányú keveréke (1H NMR alapján). A diasztereomer keverék hexánban állva bekristályosodott, halványsárga kristályos anyagot kaptunk. Op. 105-110 °C. A szin/anti arány 59:41 (1H NMR alapján). – ν = 3462 (OH), 2124 (N3), 1702 (C=O), 1683, 1474, 1261 cm-1. – 1H NMR: IR: ~ szin-138d: δ = 4.10, 4.33 (AB q, J = 12.7 Hz, 2H, 2-H), 5.51 (s, 1H, 1'-H), 6.92 (d, J = 9.1 Hz, 1H, 8-H), 7.80 (d, J = 7.5 Hz, 2H, 2'', 6''-H). anti-138d: δ = 4.19, 4.72 (AB q, J = 11.8 Hz, 2H, 2-H), 5.60 (s, 1H, 1'-H) 7.00 (d, J = 9.0 Hz, 1H, 8H), 7.74 (d, J = 7.5 Hz, 2H, 2'',6''-H). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 7.397.51, 7.58-7.71 (2xm, 3H + 2H, 3'',4'',5'',5,7-H). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. – 13C NMR: szin-138d: δ = 67.6 (C-3), 69.4 (C-2), 72.9 (C-1'), 119.4 (C-8), 128.2 (C-6), 134.4 (C-4''), 134.9 (C-1''), 136.6 (C-7), 159.1 (C-8a), 187.3 (C-4), 197.8 (C-2'). anti-138d: δ = 66.7 (C-3), 69.7 (C-2), 71.4 (C-1'), 119.8 (C-8), 128.1 (C-6), 134.6 (C-4''), 135.1 (C1''), 137.0 (C-7), 159.2 (C-8a), 186.5 (C-4), 198.8 (C-2'). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 120.5 (C-4a), 127.2, 127.3, 128.7, 128.8 (C2'',3'',5'',6'',5). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. – C17H12ClN3O4 (357.8): számított: C 57.07, H 3.38, N 11.75; talált: C 56.98, H 3.39, N 11.73.
111
3-Azido-3-(2-fenil-1-hidroxi-2-oxo-etil)-6-metil-4-kromanon (138h): 863 mg (4.25 mmol) 3-Azido-6-metil-4-kromanon (98h) absz.tetrahidrofuránban (50 ml) készült oldatát 0 °C-ra hűtöttük, majd 1.14 g (7.49 mmol) fenil-glioxál-hidrátot (130) és 0.07 ml (71 mg, 0.47 mmol) DBU-t adtunk hozzá és az oldatot 0 °C-on hagytuk állni. Amikor a reakció lejátszódott (VRK, 3.5 óra) a reakcióelegyet vákuumban bepároltuk és a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítottuk (eluens: toluol–etil-acetát = 6:1, v/v). A termék sárga kristályos anyag (1.15 g, 80%), amely a szin és anti diasztereomerek 62:38 arányú keveréke (1H NMR alapján). Op. 102.5-105.5 °C – IR: ~ ν = 3434 (OH), 2126 (N3), 1696 (C=O), 1666, 1618, 1492, 1288, 1256, 1216, 830 cm-1. A diasztereomer keveréket hexán–etil-acetát (2:1, v/v) elegyéből átkristályosítva tiszta anti-138h izomert sikerült izolálnunk. ν = 3458 (OH), anti-138h: színtelen blokk kristályok, op. 161-163 °C. – IR: ~ -1 1 2124 (N3), 1684 (C=O), 1616, 1490, 1290, 1262 cm . – H NMR: δ = 2.32 (s, 3H, 6-Me), 3.96 (széles s, 1H, 1'-OH), 4.18, 4.72 (AB q, J = 11.7 Hz, 2H, 2-H), 5.62 (széles s, 1H, 1'-H) 6.94 (d, J = 8.4 Hz, 1H, 8-H), 7.37-7.44 (m, 3H, 3'',5'',7-H), 7.52 (s, 1H, 5-H), 7.62 (m, 1H, 4''-H), 7.74 (d, J = 7.1 Hz, 2H, 2'',6''H). – 13C NMR: δ = 20.4 (6-Me), 67.2 (C-3), 69.6 (C-2), 71.4 (C-1'), 117.9 (C8), 119.4 (C-4a), 127.7, 128.7 (C-5,2'',3'',5'',6''), 132.1 (C-6), 134.4 (C-4''), 135.3 (C-1''), 138.3 (C-7), 158.9 (C-8a), 187.6 (C-4), 199.0 (C-2'). – C18H15N3O4 (337.3): számított: C 64.09, H 4.48, N 12.46, talált: C 64.01, H 4.47, N 12.48. szin-138h: 1H NMR: δ = 2.24 (s, 3H, 6-Me), 4.11, 4.30 (AB q, J = 12.3 Hz, 2H, 2-H), 5.58 (s, 1H, 1'-H) 6.87 (d, J = 8.4 Hz, 1H, 8-H), 7.29 (dd, J = 8.4, 2.0 Hz, 1H, 7-H), 7.35-7.45 (m, 3H, 3'',5''-H, 7-H (anti)), 7.52 (széles s, 1H, 5-H), 7.57 (m, 1H, 4''-H), 7.86 (d, J = 7.9 Hz, 2H, 2'',6''-H). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. – 13C NMR: δ = 20.3 (6-Me), 67.8 (C-3), 69.3 (C-2), 72.9 (C-1'), 117.5 (C-8), 119.3 (C-4a), 127.6, 128.7, 128.9 (C-5,2'',3'',5'',6''), 132.2 (C-6), 134.2 (C-4''), 135.2 (C-1''), 137.9 (C-7), 158.7 (C-8a), 188.4 (C-4), 198.2 (C-2'). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. – C18H15N3O4 (337.3): számított: C 64.09, H 4.48, N 12.46; talált: C 65.16, H 4.49, N 12.45. Az anti-138h röntgendiffrakciós mérési adatai: A röntgendiffrakciós mérésekhez színtelen blokk kristályokat (0.56 x 0.4 x 0.36 mm) ragasztottunk üvegkapillárisra epokitt ragasztóval. Összegképlet C18H15N3O4, M=337.33, triklin kristályosztály, az elemi cella dimenziói: a = 7.7112(10) Å, b =
112
8.6527(10) Å, c = 13.1405(10) Å, α = 76.07(1)o, β = 74.55(1)o, γ = 70.39(1)o, V = 784.93(15) Å3 , Z = 2, tércsoport: P-1, ρszámított= 1.427 g cm-3. Az adatokat 293(1) K hőmérsékleten, Enraf Nonius MACH3 diffraktométer segítségével gyűjtöttük, Mo Kα sugárzással, λ = 0.71073 Å, ω-2θ módszerrel, θmax = 25.27o, 2684 mért reflexiót gyűjtöttünk, amelyek közül 2108 volt unikális és nagy intenzitású (I > 2σ(I)), bomlás: nincs. A szerkezetet a SIR-92 szoftver[39] segítségével oldottuk meg és az F2 értékek felhasználásával a SHELX-97 program[40] segítségével finomítottuk. Az ábrákat a WINGX-97 programcsomaggal[41] készítettük, R(F) = 0.0397 és wR(F2) = 0.1145, 2684 reflexió, 230 paraméter. A maradó csúcsok az elektronsűrűség térképen: 0.212/0.179 e/Å3. A szerkezetre vonatkozó kristályszerkezeti adatok bekerültek a Cambridge Crystallographic Data Centre adatbankba a CCDC-184120 számon. 3-Azido-3-[1-hidroxi-2-(4-metoxi-fenil)-2-oxo-etil]-6-metil-4-kromanon (139h): 100 mg (0.49 mmol) 3-Azido-6-metil-4-kromanon (98h) absz. tetrahidrofuránban (6 ml) készült oldatát 0 °C-ra hűtöttük, majd 179 mg (0.98 mmol) 4-metoxi-fenil-glioxál-hidrátot (131) és 8.0 µl (8.2 mg, 0.05 mmol) DBU-t adtunk hozzá és az oldatot 0 °C-on hagytuk állni. Amikor a reakció lejátszódott (VRK, 3 óra) a reakcióelegyet vákuumban bepároltuk és a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítottuk (eluens: toluol–etil-acetát = 6:1, v/v). A termék sárga olaj (157 mg, 87%), amely a szin és anti diasztereomerek 67:33 arányú keveréke (1H NMR alapján). Az olajos termék hexánban állva bekristályosodott és sárga kristályos anyagot kaptunk. Op. 115-118 °C. A ν = 3462 (OH), 2122 (N3), 1680 szin/anti arány 65:35 (1H NMR alapján). – IR: ~ (C=O), 1654, 1600, 1514, 1492, 1266, 1178, 1024, 828 cm-1. – 1H NMR: szin139h: δ = 2.28 (s, 3H, 6-Me), 4.08, 4.28 (AB q, J = 12.5 Hz, 2H, 2-H), 5.53 (s, 1H, 1'-H), 7.31 (d, J = 9.0 Hz, 1H, 7-H), 7.57 (széles s, 1H, 5-H), 7.88 (d, J = 9.0 Hz, 2H, 2'',6''-H). anti-139h: δ = 2.34 (s, 3H, 6-Me), 4.18, 4.72 (AB q, J = 11.8 Hz, 2H, 2-H), 5.59 (s, 1H, 1'-H), 7.39 (d, J = 8.7 Hz, 1H, 7-H), 7.59 (széles s, 1H, 5-H), 7.77 (d, J = 8.6 Hz, 2H, 2'',6''-H). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 3.89 (s, 3-H, 4''-OMe), 6.87-6.96 (m, 3H, 3'',5'',8-H). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. – 13C NMR: szin-139h: δ = 69.1 (C-2), 72.4 (C-1'), 117.4 (C-8), 131.4 (C-2'',6''), 137.7 (C-7), 158.6 (C-8a), 188.6 (C-4). anti-139h: δ = 69.5 (C-2), 70.8 (C-1'), 117.8 (C-8), 131.2 (C-2'',6''), 138.2 (C-7), 159.0 (C-8a), 187.6 (C-4). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 20.2
113
(6-Me), 55.5 (4''-OMe), 67.7 (C-3), 113.9 (C-3'',5''), 119.2 (C-4a), 127.5 (C-5), 127.7 (C-1''), 132.0 (C-6), 164.6 (C-4''), 195.9 (C-2'). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. – C19H17N3O5 (367.4): számított: C 62.12, H 4.66, N 11.44; talált: C 61.97, H 4.68, N 11.40. 3-Azido-3-[1-hidroxi-2-(4-klór-fenil)-2-oxo-etil]-6-metil-4-kromanon (140h): 100 mg (0.49 mmol) 3-Azido-6-metil-4-kromanon (98h) absz. tetrahidrofuránban (6 ml) készült oldatát 0 °C-ra hűtöttük, majd 184 mg (0.98 mmol) 4-klór-fenil-glioxál-hidrátot (132) és 8.0 µl (8.2 mg, 0.05 mmol) DBU-t adtunk hozzá, és az oldatot 0 °C-on hagytuk állni. Amikor a reakció lejátszódott (VRK, 3 óra) a reakcióelegyet vákuumban bepároltuk és a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítottuk (eluens: toluol–etil-acetát = 6:1, v/v). A termék sárga olaj (159 mg, 87%), amely a szin és anti diasztereomerek 58:42 arányú keveréke (1H NMR alapján). Az olajos termék diizopropil-éterben állva bekristályosodott és sárga kristályos anyagot kaptunk. Op. 146-153 °C. A szin/anti arány 51:49 (1H NMR alapján). – IR: ~ ν = 3450 (OH), 2122 (N3), 1684 -1 1 (C=O), 1616, 1492, 1290, 1094 cm . – H NMR: szin-140h: δ = 2.27 (s, 3H, 6Me), 4.13, 4.34 (AB q, J = 12.1 Hz, 2H, 2-H), 5.45 (s, 1H, 1'-H), 6.85 (d, J = 8.5 Hz, 1H, 8-H), 7.30 (d, J = 8.5 Hz, 1H, 7-H), 7.78 (d, J = 8.0 Hz, 2H, 2'',6''-H). anti-140h: δ = 2.33 (s, 3H, 6-Me), 4.20, 4.71 (AB q, J = 11.8 Hz, 2H, 2-H), 5.54 (s, 1H, 1'-H), 6.94 (d, J = 8.5 Hz, 1H, 8-H), 7.69 (d, J = 7.9 Hz, 2H, 2'',6''-H). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 7.37-7.41 (m, 3H, 3'',5''-H, 7-H (anti)), 7.52 (széles s, 1H, 5-H). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak – 13C NMR: szin-140h: δ = 67.8 (C-3), 69.2 (C-2), 73.2 (C-1'), 117.5 (C-8), 133.3 (C-1''), 137.9 (C-7), 140.6 (C-4''), 158.6 (C-8a), 188.1 (C-4) 196.9 (C-2'). anti-140h: δ = 67.1 (C-3), 69.5 (C-2), 71.3 (C-1'), 117.8 (C-8), 133.5 (C-1''), 138.4 (C-7), 140.9 (C-4''), 158.9 (C-8a), 187.5 (C-4) 197.7 (C-2'). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 20.2 (6-Me), 119.2 (C-4a), 127.4, 128.9, 130.0, 130.2 (C-5,2'',3'',5'',6''), 132.3 (C-6). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. – C18H14ClN3O4 (371.8): számított: C 58.15, H 3.80, N 11.30; talált: C 58.09, H 3.79, N 11.33. 3-Azido-3-(1-hidroxi-3,3-dimetil-2-oxo-butil)-6-metil-4-kromanon (141h): 100 mg (0.49 mmol) 3-Azido-6-metil-4-kromanon (98h) absz tetrahidrofuránban (6 ml) készült oldatát 0 °C-ra hűtöttük, majd 130 mg (0.98 mmol) t-butil-glioxál-
114
hidrátot (133) és 8.0 µl (8.2 mg, 0.05 mmol) DBU-t adtunk hozzá és az oldatot 0 °C-on hagytuk állni. Amikor a reakció lejátszódott (VRK, 2.5 óra) a reakcióelegyet vákuumban bepároltuk és a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítottuk (eluens: toluol–etil-acetát = 9:1, v/v). A termék sárga olaj (146 mg, 94%), amely a szin és anti diasztereomerek 46:54 arányú keveréke (1H NMR alapján). – IR (film): ~ ν = 3472 (OH), 2114 (N3), 1682 (C=O), 1620, 1494, -1 1 1296, 1222 cm . – H NMR: szin-141h: δ = 1.21 (s, 9H, tBu), 2.34 (s, 3H, 6Me), 3.65 (d, J = 9.8 Hz, 1H, 1'-OH), 4.34, 4.48 (AB q, J = 12.0 Hz, 2H, 2-H), 4.99 (d, J = 9.8 Hz, 1H, 1'-H), 6.91 (d, J = 8.5 Hz, 1H, 8-H). anti-141h: δ = 1.26 (s, 9H, tBu), 2.33 (s, 3H, 6-Me), 3.02 (d, J = 6.1 Hz, 1H, 1'-OH), 4.48, 4.77 (AB q, J = 12.5 Hz, 2H, 2-H), 5.16 (d, J = 6.1 Hz, 1H, 1'-H), 6.92 (d, J = 8.4 Hz, 1H, 8-H). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 7.35-7.37 (m, 1H, 7-H), 7.75 (átfedő d, 1H, 5-H). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. – 13C NMR: szin-141h: δ = 22.8 (6-Me), 26.4 ((CH3)3), 65.6 (C-3), 69.9 (C-2), 72.1 (C-1'), 119.4 (C-4a), 132.1 (C-6), 138.4 (C-7), 188.8 (C-4), 213.2 (C-2'). anti-141h: δ = 20.4 (6-Me), 26.1 ((CH3)3), 67.6 (C-3), 69.7 (C-2), 74.8 (C-1'), 119.1 (C-4a), 131.9 (C-6), 138.0 (C-7), 187.3 (C-4), 211.9 (C-2'). Nem megkülönböztethető jelek: δ = 44.5 (C-3'), 117.8 (C-8), 127.4 (C-5), 159.1 (C-8a). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. – C16H19N3O4 (317.3): számított: C60.56, H 6.03, N 13.24; talált: C 60.45, H 6.04, N 13.22. 2-Azido-2-(2-fenil-1-hidroxi-2-oxo-etil)-benzoszuberon (142): 250 mg (1.24 mmol) 2-Azido-benzoszuberon (102) absz. tetrahidrofuránban (10 ml) készült oldatát 0 °C-ra hűtöttük, majd 333 mg (2.19 mmol) fenil-glioxál-hidrátot (130) és 20.5 µl (20.9 mg, 0.14 mmol) DBU-t adtunk hozzá és az oldatot hagytuk 0 °C-on állni 24 órán át. Ezután újra DBU-t (20.5 µl) adtunk a reakcióhoz. 4 nap elteltével a reakcióelegyet vákuumban bepároltuk és a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítottuk (eluens: hexán–etil-acetát = 3:1, v/v). A termék sárga olaj (193 mg, konverzió: 54%, hozam: 86%, 100%-os konverzióra számolva), amely a 142 és 142' diasztereomerek 75:25 arányú keveréke (1H NMR alapján). – IR (film): ~ ν = 3444 (OH), 2110 (N3), 1676 (C=O), 1596, -1 1 1448, 1252 cm . – H NMR: 142: δ = 5.60 (s, 1H, 1'-H), 6.92 (d, J = 7.2 Hz, 1H, 6-H), 7.82 (d, J = 7.2 Hz, 1H, 2",6"-H). 142': δ = 5.59 (s, 1H, 1'-H), 7.93 (d, J = 7.2 Hz, 1H, 2",6"-H). Nem megkülönböztethető jelek: 1.58-1.98 (m, 4H, 3,4-H),
115
2.74-3.01 (m, 2H, 5-H), 7.06-7.64 (m, 6H, 7,8,9,3",4",5"-H). Az NMR adatok a diasztereomer keverék spektrumából származnak. – 13C NMR: 142: δ = 77.1 (C1'). 142': δ = 78.4 (C-1'). Nem megkülönböztethető jelek: 22.3 (C-4), 29.0, 32.2 (C-3,5), 73.8 (C-2), 126.5, 128.1, 128.6, 128.7, 129.1, 131.7, 133.7 (C6,7,8,9,2",3",4",5",6"), 135.6, 138.3, 138.6 (C-5a,9a,1"), 199.5 (C-2'), 204.1 (C1). – C19H17N3O3 (335.4): számított: C 68.05, H 5.11, N 12.53; talált: C 67.90, H 5.33, N 12.36. Etil-3-azido-2-hidroxi-2-metil-4-(4-metoxi-fenil)-4-oxo-butanoát (144b): 1.00 g (5.25 mmol) 2-Azido-4′-metoxi-acetofenon (91b) absz. tetrahidrofuránban (50 ml) készült oldatát 0 °C-ra hűtöttük, majd 1.73 ml (1.83 g, 15.75 mmol) etil-piruvátot (143) és 84 µl (86 mg, 0.56 mmol) DBU-t adtunk hozzá, és az oldatot hagytuk 0 °C-on állni. 43 óra elteltével a reakcióelegyet vákuumban bepároltuk és a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítottuk (eluens: toluol– etil-acetát = 9:1, v/v). A termék színtelen olaj (982 mg, konverzió: 88%, hozam: 69%, 100%-os konverzióra számolva), amely a 144b és 144b' diasztereomerek 67:33 arányú keveréke (1H NMR alapján). Az oszlopkromatográfiás elválasztás többszöri megismétlésével, eluensként toluol–etil-acetát = 9:1, v/v elegyét használva, sikerült a diasztereomereket elválasztanunk. ν = 3500 (OH), 2100 (N3), 1746, 1732, 1682, 144b: Színtelen olaj. – IR (film): ~ 1674, 1600, 1312, 1266, 1224, 1174, 1020 cm-1. – 1H NMR: δ =1.13 (t, J = 7.2 Hz, 3H, OCH2CH3), 1.57 (s, 3H, 2-Me), 3.86 (s, 3H, 4'-OMe), 4.09 (q, J = 7.2 Hz, 2H, OCH2CH3), 4.55 (s, 1H, 3-H), 6.95 (d, J = 9.1 Hz, 2H, 3',5'-H), 7.97 (d, J = 9.1 Hz, 2H, 2',6'-H). – 13C NMR: δ = 13.6 (OCH2CH3), 23.0 (2-Me), 55.3 (4'-OMe), 61.6 (OCH2CH3), 64.5 (C-3), 77.0 (C-2), 113.8 (C-3',5'), 127.2 (C-1'), 131.4 (C-2',6'), 164.4 (C-4'), 173.8 (C-1) 194.3 (C-4). – C14H17N3O5 (307.3): számított: C 54.72, H 5.58, N 13.67; talált: C 54.59, H 5.52, N 13.75. 144b': Fehér prizmák, op. 87-90 °C. – IR: ~ ν = 3470 (OH), 2101 (N3), 1723, -1 1 1672, 1600, 1264, 1180 cm . – H NMR: δ =1.35 (t, J = 7.2 Hz, 3H, OCH2CH3), 1.48 (s, 3H, 2-Me), 3.88 (s, 3H, 4'-OMe), 4.33 (dq, J = 7.2, 2.2 Hz, 2H, OCH2CH3), 4.67 (s, 1H, 3-H), 6.96 (dd, J = 9.2, 2.1 Hz, 2H, 3',5'-H), 7.99 (dd, J = 9.2, 2.1 Hz, 2H, 2',6'-H). – 13C NMR: δ = 13.9 (OCH2CH3), 24.0 (2-Me), 55.5 (4'-OMe), 61.9 (OCH2CH3), 66.2 (C-3), 76.2 (C-2), 114.1 (C-3',5'), 128.6 (C-1'),
116
131.6 (C-2',6'), 164.5 (C-4'), 174.3 (C-1) 192.7 (C-4). – C14H17N3O5 (307.3): számított: C 54.72, H 5.58, N 13.67; talált: C 54.51, H 5.54, N 13.62. A 3-acil-5-aril-izoxazolok (145a-d, 146b, 147b, 148b) előállítása, A módszer: A megfelelő 134a-c 2-azido-3-hidroxi-1,4-diketon (0.68 mmol) absz. piridinben (5 ml) készült oldatát néhány percre a mélyhűtőbe tettük, majd az oldathoz szobahőmérsékleten, állandó kevertetés közben metánszulfonil-kloridot (0.11 ml, 1.35 mmol) adtunk, és a reakcióelegyet tovább kevertettük ezen a hőmérsékleten. A reakció lejátszódását követően az oldatot jeges vízre öntöttük és diklór-metánnal extraháltuk (3x20 ml). Az egyesített szerves fázisokat telített nátrium-hidrogén-karbonát oldattal (2x25 ml) és vízzel kiráztuk, majd szárítottuk (MgSO4) és vákuumban bepároltuk. A párlási maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítottuk (eluens: hexán–etil-acetát = 3:1, v/v). B módszer: A megfelelő 134-137 2-azido-3-hidroxi-1,4-diketon (0.68 mmol) absz. diklór-metánban (5 ml) készült oldatát néhány percre a mélyhűtőbe tettük, majd az oldathoz szobahőmérsékleten, állandó kevertetés közben metánszulfonil-kloridot (0.06 ml, 0.81 mmol) és TEA-t (0.23 ml, 1.63 mmol) adtunk, és a reakcióelegyet tovább kevertettük ezen a hőmérsékleten. A reakció lejátszódását követően az oldatot jeges vízre öntöttük és diklór-metánnal extraháltuk (3x20 ml), az egyesített szerves fázisokat szárítottuk (Na2SO4 vagy MgSO4) és vákuumban bepároltuk, a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítottuk. 3-Benzoil-5-fenil-izoxazol (145a): 200 mg (0.68 mmol) 134a 2-Azido-3hidroxi-1,4-diketonból, amely a szin és anti diasztereomerek 77:23 arányú keveréke volt, az A módszer szerint (reakcióidő: 1 óra) 74 mg (44%) 145a keletkezett. A termék halványsárga kristályos anyag. Op. 81-82 oC. (Irod.op.[29f] 86-87 °C). – IR: ~ ν = 1656 (C=O), 1449 (izoxazol gyűrű), 1243, 894, 726, 682 -1 1 cm . – H NMR: δ = 7.05 (s, 1H, 4-H), 7.46-7.57 (m, 5H, 3',5',3",4",5"-H), 7.66 (m, 1H, 4'-H), 7.85 (m, 2H, 2",6"-H), 8.34 (m, 2H, 2',6'-H). – 13C NMR: δ = 100.2 (C-4), 126.0 (C-2",6"), 126.7 (C-1''), 128.6 (C-3',5'), 129.1 (C-3",5"), 130.7 (C-2',6',4''), 134.0 (C-4'), 135.7 (C-1'), 162.4 (C-3), 170.7 (C-5), 185.8 (C=O). C16H11NO2 (249.2): számított: C 77.10, H 4.45 N, 5.62; talált: C 77.12, H 4.43 N, 5.61.
117
200 mg (0.68 mmol) 134a 2-Azido-3-hidroxi-1,4-diketonból, amely a szin és anti diasztereomerek 77:23 arányú keveréke volt, a B módszer szerint (reakcióidő: 1.5 óra, eluens: hexán–etilacetát = 3:1, v/v) 66 mg (39%) 145a keletkezett. A termék fehér kristályos anyag. Op. 81-83 °C (hexán). 477 mg (1.20 mmol) Transz-1,2-dibenzoil-etilén-dibromid (152)[42] absz. DMFban (6 ml) készült oldatához szobahőmérsékleten, állandó kevertetés közben 172 mg (2.65 mmol) nátrium-azidot adtunk és a reakcióelegyet még 5 órán át kevertettük. Ezután a reakcióelegyet jeges vízre öntöttük és dietil-éterrel (2x60 ml) extraháltuk. Az egyesített szerves fázisokat szárítottuk (Na2SO4) és vákuumban bepároltuk. A nyersterméket metanolból átkristályosítottuk és 90 mg (30%) 145a izoxazolt kaptunk. Op. 82-84 °C. 5-Fenil-3-(4-metoxi-benzoil)-izoxazol (145b): 293 mg (0.90 mmol) 134b 2Azido-3-hidroxi-1,4-diketonból, amely a szin és anti diasztereomerek 87:13 arányú keveréke volt, az A módszer szerint (reakcióidő: 2 óra) 251 mg (22%) ν = 145b keletkezett. A termék fehér kristályos anyag. Op. 103-105 °C. – IR: ~ -1 1 1646 (C=O), 1602, 1443 (izoxazol gyűrű), 1252, 1178, 897 cm . – H NMR: δ = 3.88 (s, 3H, 4'-OMe), 7.00 (d, J = 8.8 Hz, 2H, 3',5'-H), 7.01 (s, 1H, 4-H), 7.48 (m, 3H, 3'',4'',5''-H), 7.83 (dd, J = 7.9, 2.5 Hz, 2H, 2'',6''-H), 8.38 (d, J = 8.8 Hz, 2H, 2',6'-H). – 13C NMR: δ = 55.5 (4'-OMe), 100.3 (C-4), 113.8 (C-3',5'), 125.9 (C-2'',6''), 126.7 (C-1''), 128.6 (C-1'), 129.0 (C-3'',5''), 130.5 (C-4''), 133.1 (C2',6'), 162.6 (C-3), 164.4 (C-4'), 170.4 (C-5), 183.8 (C=O). C17H13NO3 (279.3): számított: C 73.11, H 4.69, N 5.02; talált: C 73.09, H 4.65, N 5.08. 200 mg 134b 2-Azido-3-hidroxi-1,4-diketonból, amely a szin és anti diasztereomerek 87:13 arányú keveréke volt, a B módszer szerint (reakcióidő: 5 óra, eluens: hexán–etil-acetát = 3:1, v/v) 73 mg (42%) 145b keletkezett. A termék fehér kristályos anyag. Op. 111-114 °C (hexán). A reakciót a B módszer szerint 80 mg szin-134b izomerből (0.246 mmol) megismételve 26 mg (38%) izoxazol (145b) keletkezett, Op. 108-110 °C. 5-Fenil-3-(4-fluor-benzoil)-izoxazol (145c): 200 mg (0.64 mmol) 134c 2Azido-3-hidroxi-1,4-diketonból, amely a szin és anti diasztereomerek 76:24 arányú keveréke volt, az A módszer szerint (reakcióidő: 1 óra) 170 mg (36%) 145c keletkezett. A termék halványsárga kristályos anyag. Op. 95-97 °C – IR: ~ν = 1653 (C=O), 1599, 1442 (izoxazol gyűrű), 1253, 1230, 901, 771 cm-1. – 1H
118
NMR: δ = 7.05 (s, 1H, 4-H), 7.21 (dd, Jorto = 9.1 Hz, JHF = 9.0 Hz, 2H, 3',5'-H), 7.46-7.55 (m, 3H, 3'',4'',5''-H), 7.81-7.88 (m, 2H, 2'',6''-H), 8.43 (dd, Jorto= 9.1 Hz, JHF = 5.5 Hz, 2H, 2',6'-H). – 13C NMR: δ = 100.2 (C-4), 115.8 (d, JCF = 21.8 Hz, C-3',5'), 126.0 (C-2'',6''), 126.6 (C-1"), 129.1 (C-3'',5''), 130.8 (C-4''), 132.0 (C-1'), 133.5 (d, JCF = 9.6 Hz, C-2',6'), 162.3 (C-3), 166.4 (d, JCF = 255 Hz, C4'), 170.8 (C-5), 183.9 (C=O). C16H10FNO2 (267.2): számított: C 71.91, H 3.77, N 5.24; talált: C 71.96, H 3.75, N 5.25. 200 mg 134c 2-Azido-3-hidroxi-1,4-diketonból, amely a szin és anti diasztereomerek 76:24 arányú keveréke volt, a B módszer szerint (reakcióidő: 4 óra, eluens: hexán–etil-acetát = 3:1, v/v) 83 mg (48%) 145c keletkezett. A termék halványsárga kristályos anyag. Op. 98-101 °C (hexán). 5-fenil-3-(4-klór-benzoil)-izoxazol (145d): 140 mg (0.42 mmol) 134d 2-Azido3-hidroxi-1,4-diketonból, amely a szin és anti diasztereomerek 76:24 arányú keveréke volt, a B módszer szerint (reakcióidő: 4 óra, eluens: hexán–etil-acetát = 3:1, v/v) 55 mg (46%) 145d keletkezett. A termék halványsárga kristályos anyag. Op. 134-136 °C (hexán). – IR: ~ ν = 1651 (C=O), 1587, 1442 (izoxazol -1 1 gyűrű), 1252, 897, 851, 765 cm . – H NMR: δ = 7.04 (s, 1H, 4-H), 7.40-7.54 (m, 5H, 3',5',3'',4'',5''-H), 7.83 (m, 2H, 2'',6''-H), 8.33 (d, J = 9.2 Hz, 2H, 2',6'-H). – 13C NMR: δ = 100.2 (C-4), 126.0 (C-2'',6''), 126.6 (C-1"), 128.9, 129.1 (C3',5',3'',5''), 130.8 (C-4''), 132.1 (C-2',6'), 133.9 (C-1'), 140.7 (C-4'), 162.2 (C-3), 170.9 (C-5), 184.3 (C=O). C16H10ClNO2 (283.7): számított: C 67.74, H 3.55, N 4.94 ; talált: C 67.78, H 3.53, N 4.95. 3-(4-Metoxi-benzoil)-5-(4-metoxi-fenil)-izoxazol (146b): 117 mg (0.33 mmol) 135b 2-Azido-3-hidroxi-1,4-diketonból, amely a szin és anti diasztereomerek 72:28 arányú keveréke volt, a B módszer szerint (reakcióidő: 3.5 óra, eluens: hexán–etil-acetát = 3:1, v/v) 65 mg (63%) 146b keletkezett. A termék halványsárga kristályos anyag. Op. 118-121 °C (hexán). – IR: ~ ν = 1652 (C=O), -1 1 1592, 1506, 1436 (izoxazol gyűrű), 1252, 1174 cm . – H NMR: δ = 3.88, 3.91 (2xs, 2x3H, 4',4''-OMe), 6.90 (s, 1H, 3-H), 7.01 (átfedő d, 4H, 3',5',3'',5''-H), 7.79 (d, J = 8.7 Hz, 2H, 2",6"-H), 8.38 (d, J = 9.2 Hz, 2H, 2',6'-H). – 13C NMR: δ = 55.4, 55.5 (4',4''-OMe), 99.0 (C-4), 114.0, 114.6 (C-3',5',3'',5''), 119.7 (C-1"), 127.8 (C-2'',6''), 129.0 (C-1'), 133.4 (C-2',6'), 161.7, 162.9 (C-3,4"), 164.7 (C-4'),
119
170.8 (C-5), 184.5 (C=O). C18H15NO4 (309.3): számított: C 69.89, H 4.89, N 4.53; talált: C 69.91, H 4.69, N 4.55. 5-(4-Klór-fenil)-3-(4-metoxi-benzoil)-izoxazol (147b): 74 mg (0.20 mmol) 136b 2-Azido-3-hidroxi-1,4-diketonból, amely a szin és anti diasztereomerek 74:26 arányú keveréke volt, a B módszer szerint (reakcióidő: 4 óra, eluens: toluol–etil-acetát = 6:1, v/v) 30 mg (48%) 147b keletkezett. A termék ν = halványsárga kristályos anyag. Op. 185-188 °C (hexán–etil-acetát). – IR: ~ -1 1 1646 (C=O), 1602, 1438 (izoxazol gyűrű), 1252, 896 cm . – H NMR: δ = 3.90 (s, 3H, 4'-OMe), 7.00 (d, J = 8.9 Hz, 2H, 3',5'-H), 7.01 (s, 1H, 4-H), 7.48 (d, J = 8.8 Hz, 2H, 3'',5''-H), 7.78 (d, J = 8.8 Hz, 2H, 2",6"-H), 8.37 (d, J = 8.9 Hz, 2H, 2',6'-H). – 13C NMR: δ = 55.5 (4'-OMe), 100.7 (C-4), 113.9 (C-3',5'), 125.2 (C1"), 127.2 (C-2",6"), 128.5 (C-1'), 129.5 (C-3'',5''), 133.2 (C-2',6'), 136.7 (C-4''), 162.7 (C-3), 164.5 (C-4'), 169.3 (C-5), 183.7 (C=O). C17H12ClNO3 (313.7): számított: 65.08, H 3.86, N 4.46; talált: C 65.12, H 3.79 N 4.47 3-(4-metoxi-benzoil)-5-t-butil-izoxazol (148b): 130 mg (0.43 mmol) 137b 2Azido-3-hidroxi-1,4-diketonból, amely a 137b és 137b' diasztereomerek 89:11 arányú keveréke volt, a B módszer szerint (reakcióidő: 3.5 óra, eluens: hexán– etil-acetát = 6:1, v/v) 26 mg (23%) 148b keletkezett. A termék színtelen olaj. – ν = 1652 (C=O), 1600, 1574, 1448 (izoxazol gyűrű), 1252, 1178, 896 IR (film): ~ -1 1 cm . – H NMR: δ = 1.40 (s, 9H, (CH3)3), 3.89 (s, 3H, 4'-OMe), 6.45 (s, 1H, 4H), 6.98 (d, J = 8.8 Hz, 2H, 3',5'-H), 8.34 (d, J = 8.8 Hz, 2H, 2',6'-H). – 13C NMR: δ = 28.8 (CMe3), 32.8 (CMe3), 55.5 (4'-OMe), 99.4 (C-4), 113.8 (C-3',5'), 128.8 (C-1'), 133.2 (C-2',6'), 161.9 (C-3), 162.9 (C-4'), 181.9 (C-5), 184.5 (C=O). C15H17NO3 (259.3): számított: C 69.48, H 6.61, N 5.40; talált: C 69.52, H 6.58, N 5.43. Általános szintézismódszer a 154 etil-4-aril-3-azido-2-metil-4-oxo-2buteonátok előállítására: A megfelelő 91 α-azido-keton (4.96 mmol) absz. tetrahidrofurános (40 ml) oldatához 0 °C-on 1.63 ml (14.90 mmol) etil-piruvátot (143) és 81 µl (83 mg, 0.55 mmol) DBU-t adtunk és az oldatot 0 °C-on hagytuk állni, majd a reakcióelegyet bepároltuk és a maradékot 20 ml absz. piridinben oldottuk. Az oldatot néhány percre a mélyhűtőbe tettük, és ezt követően szobahőmérsékleten, állandó kevertetés közben 0.40 ml (5.07 mmol)
120
metánszulfonil-kloridot (MsCl) adtunk hozzá. A reakciót vékonyrétegkromatográfiásan követtük és lejátszódásáig több részletben újabb adag metánszulfonil-kloridot adtunk hozzá. Ezután a reakcióelegyet jeges vízre öntöttük és diklór-metánnal (4x50 ml) extraháltuk, szárítottuk (MgSO4), vákuumban bepároltuk és a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítottuk. Etil-3-azido-4-fenil-2-metil-4-oxo-2-butenoát (154a): 800 mg (4.96 mmol) 91a α-Azido-ketonból kiindulva, a kapcsolás (5.5 óra) a mezilezés és elimináció (40 óra, 2 x 0.40 ml MsCl) után (eluens: toluol–etil-acetát = 10:1, v/v) 289mg ν = 2112 (összhozam: 44%) 154a keletkezett. A termék sárga olaj. – IR (film): ~ (N3), 1716 (észter), 1674 (C=O), 1596, 1450, 1288, 1234, 1184, 892 cm -1. – 1H NMR: δ = 0.94 (t, J = 7.4 Hz, 3H, OCH2CH3), 2.00 (s, 3H, 2-Me), 3.90 (q, J = 7.4 Hz, 2H, OCH2CH3), 7.45-7.59 (m, 2H, 3',5'-H),7.64 (m, 1H, 4'-H) 7.93 (dd, J = 6.9, 1.8 Hz, 2H, 2',6'-H). – 13C NMR: δ = 12.6, 13.5 (2-Me, OCH2CH3), 61.1 (OCH2CH3), 117.1 (C-3), 128.8, 129.0 (C-2',3',5'6'), 134.2 (C-4'), 135.0 (C1'), 144.3 (C-2)166.0 (C-1), 190.1 (C-4). – C13H13N3O3 (259.3): számított: C 60.23, H 5.05, N 16.21; talált: C 60.12, H 5.03, N 16.30. Etil-3-azido-2-metil-4-(4-metoxi-fenil)-4-oxo-2-butenoát (154b): 427 mg (2.23 mmol) 91b α-Azido-ketonból kiindulva, a kapcsolás (27 óra) a mezilezés és elimináció (47 óra, 3 x 0.35 ml MsCl) után (eluens: hexán–etil-acetát = 3:1, v/v) 279 mg (összhozam: 43%) 154b keletkezett. A termék sárga olaj. – IR ν = 2108 (N3), 1712 (észter), 1662 (C=O), 1598, 1290, 1264, 1244, (film): ~ 1172, 844 cm -1. – 1H NMR: δ = 0.98 (t, J = 7.0 Hz, 3H, OCH2CH3), 1.99 (s, 3H, 2-Me), 3.89 (s, 3H, 4'-OMe), 3.94 (q, J = 7.0 Hz, 2H, OCH2CH3), 6.98 (d, J = 9.4 Hz, 2H, 3',5'-H), 7.92 (d, J = 9.4 Hz, 2H, 2',6'-H). – 13C NMR: δ = 12.6, 13.5 (2-Me, OCH2CH3), 55.5 (4'-OMe), 61.0 (OCH2CH3), 114.3 (C-3',5') 116.5 (C3), 127.9 (C-1'), 131.3 (C-2',6'), 144.6 (C-2), 164.4 (C-4'), 166.0 (C-1), 188.6 (C4). – C14H15N3O4 (289.3): számított: C 58.13, H 5.23, N 14.53; talált: C 57.91, H 5.20, N 14.49. 203 mg, (0.66 mmol) 144b Azido-alkohol (144b/144b' = 67:33) absz. piridinben (5 ml) készült oldatát néhány percre a mélyhűtőbe tettük, majd szobahőmérsékleten, állandó kevertetés közben 0.1 ml (1.32 mmol) metánszulfonil-kloridot adtunk hozzá és az elegyet tovább kevertettük 25 órán át. Ezután a reakcióelegyet jeges vízre öntöttük és diklór-metánnal (3x30 ml)
121
extraháltuk. Az egyesített szerves fázisokat telített nátrium-hidrogén-karbonát oldattal (25 ml) és vízzel mostuk, majd szárítottuk (MgSO4), vákuumban bepároltuk. A maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítottuk (eluens: hexán-etilacetát = 3:1, v/v). A termék sárga olaj (66 mg, konverzió: 69%, hozam: 50%, 100%-os konverzióra számolva). Etil-3-azido-4-(4-fluor-fenil)-2-metil-4-oxo-2-butenoát (154c): 400 mg (2.23 mmol) 91c α-Azido-ketonból kiindulva, a kapcsolás (6.5 óra) a mezilezés és elimináció (40.5 óra, 3 x 0.35 ml MsCl) után (eluens: toluol) 260 mg (összhozam: 42%) 154c keletkezett. A termék sárga olaj. – IR (film): ~ ν = 2112 -1 1 (N3), 1714 (észter), 1674 (C=O), 1598, 1288, 1236, 1154, cm . – H NMR: δ = 1.0 (t, J = 7.2 Hz, 3H, OCH2CH3), 1.99 (s, 3H, 2-Me), 3.95 (q, J = 7.2 Hz, 2H, OCH2CH3), 7.16-7.20 (m, 2H, 3',5'-H), 7.95-7.99 (m, 2H, 2',6'-H). – 13C NMR: δ = 12.6, 13.6 (2-Me, OCH2CH3), 61.2 (OCH2CH3), 116.3 (d, JCF = 22.2 Hz, C3',5'), 116.9 (C-3), 131.6 (d, JCF = 9.8 Hz, C-2',6'), 144.1 (C-1',2), 166.4 (d, JCF = 255 Hz, C-4'), 166.0 (C-1), 188.6 (C-4). – C13H12FN3O3 (277.3): számított: C 56.32, H 4.36, N 15.16; talált: C 56.28, H 4.38, N 15.15. Etil-3-azido-4-(4-klór-fenil)-2-metil-4-oxo-2-butenoát (154d): 437 mg (2.23 mmol) 91d α-Azido-ketonból kiindulva, a kapcsolás (24 óra) a mezilezés és elimináció (91 óra, 2 x 0.35 ml MsCl) után (eluens: toluol) 230 mg (összhozam: ν = 2110 (N3), 1714 35%) 154d keletkezett. A termék sárga olaj. – IR (film): ~ -1 1 (észter), 1674 (C=O), 1588, 1290, 1234 cm . – H NMR: δ = 1.01 (t, J = 7.0 Hz, 3H, OCH2CH3), 1.99 (s, 3H, 2-Me), 3.95 (q, J = 7.0 Hz, 2H, OCH2CH3), 7.48 (d, J = 8.60 Hz, 2H, 3',5'-H), 7.88 (d, J = 8.60 Hz, 2H, 2',6'-H). – 13C NMR: δ = 12.6, 13.6 (2-Me, OCH2CH3), 61.3 (OCH2CH3), 117.3 (C-3), 129.5 (C-3',5'), 130.1 (C-2',6'), 133.4 (C-1'), 140.8 (C-4') 143.9 (C-2),165.9 (C-1), 188.9 (C-4). – C13H12ClN3O3 (293.7): számított: C 53.16, H 4.12, Cl 12.07, N 14.31; talált: C 53.18, H 4.11, Cl 12.06, N 14.35. Etil-3-azido-4-(4-bifenilil)-2-metil-4-oxo-2-butenoát (154f): 530 mg (2.23 mmol) 91f α-Azido-ketonból kiindulva, a kapcsolás (26.5 óra) a mezilezés és elimináció (90 óra, 2 x 0.35 ml MsCl) után (eluens: toluol) 345 mg (összhozam: ν = 2110 (N3), 1712 46%) 154f keletkezett. A termék sárga olaj. – IR (film): ~ -1 (észter), 1668 (C=O), 1602, 1288, 1238, 1178, 748 cm . – 1H NMR: δ = 1.0 (t,
122
J = 7.2 Hz, 3H, OCH2CH3), 2.02 (s, 3H, 2-Me), 3.96 (q, J = 7.2 Hz, 2H, OCH2CH3), 7.41-7.53 (m, 3H, 3'',4'',5''-H), 7.61-7.66 (m, 2H, 2'',6''-H), 7.73 (d, J = 8.3 Hz, 2H, 3',5'-H), 8.02 (d, J = 8.3 Hz, 2H, 2',6'-H). – 13C NMR: δ = 12.6, 13.5 (2-Me, OCH2CH3), 61.1 (OCH2CH3), 116.9 (C-3), 127.2, 127.6, 128.4, 128.9, 129.3 (Ph, C-2',3',5',6'), 133.6 (C-1'), 139.4 (C-4') 144.3 (C-2), 146.8 (C1''), 165.9 (C-1), 189.6 (C-4). – C19H17N3O3 (335.3): számított: C 68.05, H 5.11, N 12.53,; talált: C 68.06, H 5.10, N 12.56. Etil-3-azido-2-metil-4-(3-metoxi-fenil)-4-oxo-2-butenoát (154g): 427 mg (2.23 mmol) 91g α-Azido-ketonból kiindulva, a kapcsolás (5 óra) a mezilezés és elimináció (41 óra, 3 x 0.35 ml MsCl) után (eluens: toluol–etil-acetát = 10:1, v/v) 328 mg (összhozam: 51%) 154g keletkezett. A termék halványbarna olaj. – ν = 2110 (N3), 1714 (észter), 1674 (C=O), 1596, 1486, 1290, 1262 IR (film): ~ -1 1 cm . – H NMR: δ = 1.0 (t, J = 7.1 Hz, 3H, OCH2CH3), 2.0 (s, 3H, 2-Me), 3.87 (s, 3H, 3'-OMe), 3.94 (q, J = 7.1 Hz, 2H, OCH2CH3), 7.17 (m, 1H, 4'-H), 7.367.52 (m, 3H, 2',5',6'-H). – 13C NMR: δ = 12.5, 13.5 (2-Me, OCH2CH3), 55.4 (3'OMe), 61.1 (OCH2CH3), 112.3 (C-2'), 117.0 (C-3), 120.8 (C-4'), 121.6 (C-6'), 130.0 (C-5'), 136.2 (C-1') 144.2 (C-2), 160.1 (C-3'), 165.9 (C-1), 189.8 (C-4). – C14H15N3O4 (289.3): számított: C 58.13, H 5.23, N 14.53; talált: C 57.91, H 5.20, N 14.49. Általános szintézismódszer 3-acil-2-(etoxi-karbonil)-2-metil-2H-azirinek (155) előállítására: A megfelelő 154 etil-4-aril-3-azido-2-metil-4-oxo-2butenoátot (0.70 mmol) 10 ml toluolban oldottuk, majd az oldatot 1 órán át forraltuk. Az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítottuk, a maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítottuk (eluens: hexán–aceton = 5:1, v/v). 3-Benzoil-2-(etoxi-karbonil)-2-metil-2H-azirin (155a): 218 mg (0.84 mmol) 154a vinil-azidból kiindulva 114 mg (59%) 115a keletkezett. A termék sárga ν = 1742 (C=N), 1722 (észter), 1668 (C=O), 1276, folyadék. — IR (film): ~ -1 1 1132, 706 cm . — H NMR: δ = 1.25 (t, J = 7.2 Hz, 3H, OCH2CH3) 1.68 (s, 3H, 2-Me) 4.19 (q, J = 7.2 Hz, 2H, OCH2CH3), 7.56-7.60 (m, 2H, 3',5'-H), 7.72-7.75 (m, 1H, 4'-H), 8.28 (d, J = 8.1 Hz, 2H, 2',6'-H). — 13C NMR: δ = 14.01 (OCH2CH3), 17.7 (2-Me), 38.9 (C-2), 61.8 (OCH2CH3), 129.2, 129.7 (C2',3',5',6'), 134.2 (C-1'), 135.6 (C-4'), 164.4 (C-3), 171.2 (CO2Et), 181.7 (C=O).
123
— MS (EI, 70 eV) m/z (relatív intenzitás, (%)): 158 (2.4, M+y-CO2Et), 105 (100, PhCO+), 77 (47, Ph+), 51 (17). — C13H13NO3 (231.3): számított: C 67.52, H 5.67, N 6.06; talált: C 66.95, H 5.49, N 6.14. 2-(Etoxi-karbonil)-2-metil-3-(4-metoxi-benzoil)-2H-azirin (155b): 200 mg (0.69 mmol) 154b vinil-azidból kiindulva 127 mg (70%) 155b keletkezett. A termék sárga olaj. — IR (film): ~ ν = 1740 (C=N), 1717 (észter), 1650 (C=O), 1600, 1511, 1269, 1171, 668 cm-1. — 1H NMR: δ = 1.24 (t, J = 7.2 Hz, 3H, OCH2CH3) 1.67 (s, 3H, 2-Me) 3.92 (s, 3H, 4'-OMe), 4.18 (q, J = 7.2 Hz, 2H, OCH2CH3), 7.04 (d, J = 8.8 Hz, 2H, 3',5'-H), 8.26 (d, J = 8.8 Hz, 2H, 2',6'-H). — 13C NMR: δ = 13.9 (OCH2CH3), 17.6 (2-Me), 38.6 (C-2), 55.6 (OCH3), 61.7 (OCH2CH3), 114.7 (C-3',5'), 127.7 (C-1'), 132.5 (C-2',6'), 164.6 (C-4'), 166.0 (C3), 171.8 (CO2Et), 180.1 (C=O). — MS (EI, 70 eV) m/z (relatív intenzitás, (%)): 188 (5.4, M+y-CO2Et), 135 (100, ArCO+), 107 (4.8, Ar+), 92 (12, Ar+-Me), 77 (17, Ph+), 64 (7.3). — C14H15NO4 (261.3): számított: C 64.36 H 5.79 N 5.36; talált: C 64.25, H 5.73, N 5.32. 2-(Etoxi-karbonil)-3-(4-fluor-benzoil)-2-metil-2H-azirin (155c): 200 mg (0.72 mmol) 154c vinil-azidból kiindulva 88 mg (49%) 155c keletkezett. A ν = 1743 (C=N), 1717 (észter), 1674 (C=O), termék sárga olaj. — IR (film): ~ 1599, 1507, 1241, 1158, 851 cm-1. — 1H NMR: δ = 1.26 (t, J = 7.2 Hz, 3H, OCH2CH3) 1.68 (s, 3H, 2-Me), 4.20 (q, J = 7.2 Hz, 2H, OCH2CH3), 7.23-7.31 (m, 2H, 3',5'-H), 8.31-8.38 (m,2H, 2',6'-H). — 13C NMR: δ = 13.9 (OCH2CH3) 17.5 (2-Me), 38.9 (C-2), 61.9 (OCH2CH3), 116.8 (d, JCF = 22.1 Hz, C-3',5'), 131.0 (C-1'), 132.9 (d, JCF = 10.0 Hz C-2',6'), 164.8 (C-3), 167.7 (d, JCF = 259 Hz, C-4'), 171.5 (CO2Et), 180.5 (C=O). — MS (EI,70 eV) m/z (relatív intenzitás, (%)): 176 (2.8, M+y-CO2Et), 123 (100, ArCO+), 95 (35, Ar+), 75 (9.3). — C13H12FNO3 (249.2): számított: C 62.65, H 4.85, N 5.62; talált: C 62.58, H 4.83, N 5.65. 2-(Etoxi-karbonil)-3-(4-klór-benzoil)-2-metil-2H-azirin (155d): 150 mg (0.51 mmol) 154d vinil-azidból kiindulva 45 mg (33%) 155d keletkezett. A termék ν = 1739 (C=N), 1723 (észter), 1673 (C=O), 1588, sárga olaj. — IR (film): ~ 1403, 1280, 1135, 1014, 748 cm-1. — 1H NMR: δ = 1.25 (t, J = 7.1 Hz, 3H, OCH2CH3) 1.67 (s, 3H, 2-Me), 4.19 (q, J = 7.1 Hz, 2H, OCH2CH3), 7.56 (d, J =
124
8.9 Hz, 2H, 3',5'-H), 8.24 (d, J = 8.9 Hz, 2H, 2',6'-H). — 13C NMR: δ = 13.9 (OCH2CH3), 17.5 (2-Me), 39.0 (C-2), 62.0 (OCH2CH3), 129.9 (C-3',5'), 131.3 (C-2',6'), 132.8 (C-1'), 142.9 (C-4'), 164.8 (C-3), 171.4 (CO2Et), 180.9 (C=O). — MS (EI, 70 eV) m/z (relatív intenzitás, (%)): 192 (2.4, M+y-CO2Et), 139 (100, ArCO+), 111 (27, Ar+), 75 (19, Ar+-HCl), 50 (6.9). — C13H12ClNO3 (265.7): számított: C 58.77, H 4.55, N 5.27; talált: C 58.63, H 4.58, N 5.30. 2-(Etoxi-karbonil)-3-(4-fenil-benzoil)-2-metil-2H-azirin (155f): 225 mg (0.67 mmol) 154f vinil-azidból kiindulva 94 mg (46%) 155f keletkezett. A termék sárga olaj. — IR (film): ~ ν = 1739 (C=N), 1722 (észter), 1669 (C=O), 1602, -1 1449, 1280, 1134, 743 cm . — 1H NMR: δ = 1.26 (t, J = 7.1 Hz, 3H, OCH2CH3) 1.70 (s, 3H, 2-Me), 4.20 (q, J = 7.1 Hz, 2H, OCH2CH3), 7.42-7.53 (m, 3H, 3'',4'',5''-H), 7.63-7.67 (m, 2H, 2'',6''-H), 7.79 (d, J = 8.5 Hz, 2H, 3',5'-H), 8.35 (d, J = 8.5 Hz, 2H, 2',6'-H). — 13C NMR: δ = 13.9 (OCH2CH3), 17.6 (2-Me), 38.8 (C-2), 61.9 (OCH2CH3), 127.4 (C-4''), 127.5, 128.0, 129.0, 129.2, 130.5 (C2',3',5',6',2'',3'',5'',6''), 133.2 (C-1'), 139.4 (C-1''), 148.7 (C-4'), 164.8 (C-3), 171.6 (CO2Et), 181.5 (C=O). — MS (EI, 70 eV) m/z (relatív intenzitás, (%)): 207 (4, ArCOCN+), 196 (42), 181 (100, ArCO+), 152 (63), 129 (40), 101 (21), 73 (52), 57 (47), 43 (98). — C19H17NO3 (307.3): számított: C 74.25, H 5.58, N 4.56; talált: C 74.11, H 5.61, N 4.58. 2-(Etoxi-karbonil)-2-metil-3-(3-metoxi-benzoil)-2H-azirin (155g): 203 mg (0.70 mmol) 154g vinil-azidból kiindulva 127mg (70%) 155g keletkezett. A ν = 1741 (C=N), 1722 (észter), 1669 (C=O), termék sárga olaj. — IR (film): ~ 1597, 1487, 1268, 1134, 1035, 744 cm-1. — 1H NMR: δ = 1.26 (t, J = 7.1 Hz, 3H, OCH2CH3) 1.68 (s, 3H, 2-Me) 3.90 (s, 3H, 3'-OMe), 4.19 (q, J = 7.1 Hz, 2H, OCH2CH3), 7.28 (m, 1H, 4'-H), 7.47 (m, 1H, 5'-H), 7.73 (m, 1H, 2'-H), 7.92 (m, 1H, 6'-H). — 13C NMR: δ = 13.9 (OCH2CH3), 17.6 (2-Me), 39.0 (C-2), 55.5 (OCH3), 61.8 (OCH2CH3), 112.9 (C-2'), 123.0 (C-4',6'), 130.4 (C-5'), 135.7 (C1'), 160.5 (C-3'), 164.8 (C-3), 171.5 (CO2Et), 181.9 (C=O). — MS (EI, 70 eV) m/z (relatív intenzitás, (%)): 261 (1, M+y), 188 (2.8, M+y-CO2Et), 135 (100, ArCO+), 123 (9.2), 107 (19, Ar+), 92 (15, Ar+-Me), 77 (19, Ph+), 64 (8.9). — C14H15NO4 (261.3): számított: C 64.36 H 5.79 N 5.36; talált: C 64.28, H 5.75, N 5.39.
125
7. Irodalomjegyzék [1] [2]
[3] [4]
P. Griess, Philos. Trans. R. Soc. London, 1864, 13, 377. S. Patai (szerk.), The Chemistry of the Azido Group, Wiley (Interscience), New York, 1971. — [2b] E. F. V. Scriven (szerk.), Azides and Nitrenes; Reactivity and Utility, Academic Press, Orlando, 1984. — [2c] J. H. Boyer, F. C. Canter, Alkyl and Aryl Azides, Chem. Rev. 1954, 54, 1-57. — [2d] E. Scriven, K. Turnbull, Azides: Their Preparation and Synthetic Uses, Chem. Rev. 1988, 88, 298-368. — [2e] H. Dürr, H. Kober, Triplet States from Azides, Topics in Current Chemistry, 66, Springer, Berlin, 1976, 89-114. M. O. Forster, R. Müller, J. Chem. Soc. 1910, 97, 126. [4a] J. H. Boyer, D. Straw, Azidocarbonyl Compounds. I. A New Synthesis for Certain Substituted Imidazoles from Phenacyl Azides, J. Am. Chem. Soc. 1952, 74, 4506-4508. [4b] J. H. Boyer, D. Straw, Azidocarbonyl Compounds. II. The Pyrolysis of α-Azidocarbonyl Compounds, J. Am. Chem. Soc. 1953, 75, 1642-1644. — [4c] P. Besse, H. Veschambre, M. Dickman, R. Chenevert, Enantioselective Synthesis of Both Enantiomers of Cathinone via the Microbiological Reduction of 2-Azido-1-phenyl-1-propanone, J. Org. Chem. 1994, 59, 82888291. — [4d] V. Szabó, L. Németh, Új módszer 3-amino-kromonok előállítására, Magy. Kém. Foly. 1978, 84, 164-166; Chem. Abstr. 1978, 89, 43022. — [4e] H. Nakazumi, T. Endo, T. Nakaue, T. Kitao, Synthesis of 4,10-Dihydro4,10-dioxo-1H[1]benzothiopyrano[3,2-b]pyridine and 7-Oxo-7,13dihydro[1]benzothiopyrano[2,3-b]-1,5-benzodiazepine, J. Heterocycl. Chem. 1985, 22, 89-92. — [4f] S. Watanabe, H. Nakazumi, T. Kitao, Reactions of 3-Bromo-2,3-dihydro-and 2,3-Dibromo-4H-1-benzothiopyran-4-one 1,1-Dioxides with Various Amines, J. Chem. Soc., Perkin Trans 1. 1988, 1829-1835. — [4g] H. A. DeWald, T. G. Heffner, J. C. Jaen, D. M. Lustgarten, A. T. McPhail, L. T. Meltzer, T. A. Pugsley, L. D. Wise, Synthesis and Dopamine Agonist Properties of (±)-trans-3,4,4a,10b-Tetrahydro-4-propyl-2H,5H[1]benzopyrano[4,3-b]-1,4-oxazin-9-ol and Its Enantiomers, J. Med. Chem. 1990, 33, 445-450. — [4h] K. Van Sant, M. S. South, Formation of αEnaminoketones from α-Azidoketones: An Elimination of Molecular Nitrogen from α-Azidoketones, Tetrahedron Lett. 1987, 28, 6019-6020. — [4i] F. Effenberger, T. Beisswenger, R. Az, Zersetzung von 2-Azidoketonen zu 2[2a]
126
[5]
[6]
[7]
(Acetylamino)-2-alken-1-onen unter Perrhenat-Katalyse, Chem. Ber. 1985, 118, 4869-4876. — [4j] O. E. Edwards, K. K. Purushothaman, Some Reactions of Aliciclyc α-Azidoketones, Can. J. Chem. 1964, 42, 712-716. — [4k] H. Takeuchi, S. Yanagida, T. Ozaki, S. Hagiwara, S. Eguchi, A New Versatile Synthesis of Oxazoles by Intramolecular Aza-Wittig Reaction, J. Org. Chem. 1989, 54, 431-434. — [4l] T. Patonay, É. Juhász-Tóth, A. Bényei, Base-Induced Coupling of α-Azido Ketones with Aldehydes – An Easy and Efficient Route to Trifunctionalized Synthons 2-Azido-3-hydroxy Ketones, 2-Acylaziridines, and 2-Acylspiroaziridines, Eur. J. Org. Chem. 2002, 285-295. [5a] T. Patonay, M. Rákosi, M. Litkei, R. Bognár, Nucleophile Substitution an 3-(Alkyl- und 3-(Arylsulfonyloxy)flavanone; eine neue Methode zur Herstellung von 3Aminoflavenonen, Liebigs Ann. Chem. 1979, 161-173. — [5b] T. Patonay, E. Patonay-Péli, G. Litkei, L. Szilágyi, G. Batta, Z. Dinya, Flavonoids. 41 [1]. Stereospecific Synthesis of 2,3-Dihydro-c-3-substituted-t-3-methyl-r-2-phenyl-4H-1benzopyran-4-ones, J. Heterocycl. Chem. 1988, 25, 343-347. — [5c] X. Creary, A. J. Rollin, Reactions of Bicyclic α-Keto Triflates with Bases and Nucleophiles, J. Org. Chem. 1979, 44, 1798-1806. — [5d] R. S. Varma, K. P. Naicker, D. Kumar, Can Ultrasound Substitute for a Phase-transfer Catalyst? Triphase Catalysis and Sonochemical Acceleration in Nucleophilic Substitution of Alkyl Halides and α-Tosyloxyketones: Synthesis of Alkyl Azides and αAzidoketones, J. Mol. Catal. A: Chem. 1999, 149, 153-160. — [5e] T. Patonay, R. V. Hoffman, A General and Efficient Synthesis of α-Azido Ketones, J. Org. Chem. 1994, 59, 2902-2905. — [5f] J. C. Lee, S. Kim, W. C. Shin, An Effective Synthesis of α-Azido Ketones from Ketones, Synth. Commun. 2000, 30, 4271-4275. R. V. Hoffman, Synthetic Transformations Using Arenesulfonyloxy Groups, First as Electrophiles, then as Leaving Groups, Tetrahedron, 1991, 47, 1109-1135. [7a] Y. Auberson, P. Vogel, Total, Asymmetric Synthesis of Deoxypolyoxin C, Tetrahedron 1990, 46, 7019-7032. — [7b] P. Magnus, L. Barth, Oxidative Addition of Azide Anion to Triisopropylsilyl Enol Ethers: Synthesis of α-Azido Ketones, Tetrahedron Lett. 1992, 33, 2777-2780. — [7c] P. Magnus, L. Barth, Oxidative Addition of Azide Anion to Triisopropylsilyl Enol Ethers: Synthesis of α-Azido Ketones and 2-Amino(methoxycarbonyl)alk-2-en-1-ones, Tetrahedron 1995, 51, 11075-11086.
127
[8]
[9]
[10]
[11]
[12]
M. V. R. Reddy, R. Kumareswaran, Y. D. Vankar, A One Step Conversion of Olefins into α-Azidoketones using Azidotrimethylsilane-Chromium Trioxide Reagent System, Tetrahedron Lett. 1995, 36, 6751-6754. [9a] R. M. Moriarty, R. K. Vaid, V. T. Ravikumar, B. K. Vaid, T. E. Hopkins, Hypervalent Iodine Oxidation: α-Functionalization of β-Dicarbonyl Compounds Using Iodosobenzene, Tetrahedron, 1988, 44, 1603-1607. — [9b] P. Magnus, J. Lacour, W. Weber, Direct N-Alkyl Azidonation of N,NDialkylarylamines with Iodosylbenzene/Trimethylsilyl-azide Reagent Combination, J Am. Chem. Soc., 1993, 115, 9347-9348. — [9c] J. Ehrenfreund, E. Zbiral, Reaktionen von (Diacetoxyjod)benzol/Trimethylsilylazid mit Olefinen, Liebigs Ann. Chem., 1973, 290-300. — [9d] V. Z. Zhdankin, C. J. Kuehl, A. P. Krasutsky, M. S. Formaneck, J. T. Bolz, Preparation and Chemistry of Stable Azidoiodinanes: 1-Azido-3,3-bis(trifluoromethyl)-3-(1H)-1,2-benziodoxol and 1Azido-1,2-benziodoxol-3-(1H)-one, Tetrahedron Lett. 1994, 35, 9677-9680. [10a] S. Deloisy, T. T. Thang, A. Olesker, G. Lukács, Stereoselective Access to α-Azido Aldehydes and a New Synthetic Route to Myriocin, Bull. Soc. Chim. Fr. 1996, 133, 581-585. — [10b] A. D. Barone, D. L. Snitman, D. S. Watt, A Synthesis of α-Azido Nitriles, J. Org. Chem. 1978, 43, 2066-2068. — [10c] T. T. Thang, M. A. Laborde, A. Olesker, G. Lukács, A New Approach to the Stereospecific Synthesis of Branched-chain Sugars, J. Chem. Soc., Chem. Commun. 1988, 1581-1582. — [10d] J. L. Aceña, O. Arjona, R. Mañas, J. Plumet, Unexpected One-Pot Epoxy Sulfone-Enaminone Transformation. Synthesis of 5a-Carba-β-mannopyranosylamine, J. Org. Chem. 2000, 65, 2580-2582. [11a] W. A. Court, O. E. Edwards, C. Grieco, W. Rank, T. Sano, A Photochemical Route to N-Acyl Imines, Can. J. Chem., 1975, 53, 463-465. — [11b] O. E. Edwards, W. Rank, Photochemistry of 2-Azido-2-alkyl-3-oxobutanoic Esters and Amides, Can. J. Chem., 1990, 68, 1425-1436. — [11c] O. E. Edwards, J. L. Douglas, D. C. Horwell, W. Rank, T. Sano, Thermal and Photochemical Reactions of Steroidal α-Azido Ketones, Can. J. Chem. 1992, 70, 2405-2412. [12a] K. M. Ermolaev, V. I. Maimind, Разложение α-Азидоциклогексанона в Присутствии Уксусного и Фталевого Ангидридов, Zh. Org. Khim. 1969, 5, 1218-1221, Chem. Abstr. 1969, 71, 101374w. — [12b] K. M. Ermolaev, Превращение 2-Азидо-1-циклопентанона и 4-Нитрофенилгидразона 2-Окси-1-
128
[13]
[14]
[15]
[16]
циклопентанона в 2-N-ациламино-2-циклопентен-1-оны, Zh. Org. Khim. 1972, 8, 1828-1831, Chem. Abstr. 1973, 78, 29291s. [13a] D. Knittel, H. Hemetsberger, H. Weidmann, Enazide, 2. Mitt.: Synthese von 1,3-Diaryl-2-azido-propenonen (α-Azido-chalkonen), Monatsh. Chem. 1970, 101, 157-160. — [13b] T. Patonay, R. V. Hoffman, Base-Promoted Reactions of α-Azido Ketones with Aldehydes and Ketones: A Novel Entry to α-Azido-β-hydroxy Ketones and 2,5-Dihydro-5-hydroxyoxazoles, J. Org. Chem. 1995, 60, 23682377. [14a] L. Horner, G. Bauer, Die Durch Radikale Ausgelöste “Reduktive Eliminierung von Diazostickstoff” aus Säureaziden, Tetrahadron Lett. 1966, 3573-3577. — [14b] J. E. Leffler, Jr. H. H. Gibson, The Radical-Induced Decomposition of Azides, J. Am. Chem. Soc. 1968, 90, 4117-4121. — [14c] L. Benati, D. Nanni, C. Sangiorgi, P. Spagnolo, Radical Chain Reactions of αAzido-β-keto Esters with Tributyltin Hydride. A Novel Entry to Amides and Lactams through Regiospecific Nitrogen Insertion. J. Org. Chem. 1999, 64, 78367841. — [14d] L. Benati, R. Leardini, M. Minozzi, D. Nanni, P. Spagnolo, S. Strazzari, G. Zanardi, G. Calestani, Radical Chain Reactions of α-Azido Ketones with Tributyltin Hydride: Reduction vs Nitrogen Insertion and 1,2-Hydrogen Shift in the Intermediate N-stannylaminyl Radicals. Tetrahedron 2002, 58, 34853492. [15a] M. Nakajima, C. A. Loeschorn, W. E. Cimbrelo, J. P. Anselme, Substituted Pyrazines from the Catalytic Reduction of α-Azidoketones, Org. Prep. Proced. Int. 1980, 12, 265-268. — [15b] H. Bretschneider, H. Hörmann, ω-Azidoacetophenone und ihre katalytische Reduktion, Monatsh. Chem. 1953, 84, 1021-1032. — [15c] H. Suzuki, T. Kawaguchi, K. Takaoka, Reactions of Sodium Hydrogentelluride with α-Azido Ketones and α-Azido Bromides, Bull. Chem. Soc. Jpn. 1986, 59, 665-666. [16a] Y. G. Gololobov, L. F. Kasukhin, Recent Advances in the Staudinger Reaction, Tetrahedron 1992, 48, 1353-1406. — [16b] Y. G. Gololobov, I. N. Zhmurova, L. F. Kasukhin, Sixty Years of Staudinger Reaction, Tetrahedron 1981, 37, 437-472. — [16c] P. Molina, M. J. Vilaplana, Iminophosphoranes: Useful Building Blocks for the Preparation of Nitrogen-Containing Heterocycles, Synthesis 1994, 1197-1218. — [16d] J. Barluenga, F. Palacios, Synthesis of Reactivity of λ5-Phosphazenes. Uses as Synthetic Intermediates, Org. Prep. Proced. Int. 1991, 23, 1-65. — [16e] S. Eguchi, Y. Matsushita, K.
129
[17]
[18]
Yamashita, The Aza-Wittig Reaction in Heterocyclic Synthesis, Org. Prep. Proced. Int. 1992, 24, 209-243. — [16f] H. Wamhoff, G. Richardt, S. Stölben, Iminophosphoranes: Versatile Tools in Heterocyclic Synthesis in Advances in Heterocyclic Chemistry, 64, A. R. Katritzky (szerk.), Academic Press, San Diego, 1995, 160-240. — [16g] J. E. Leffler, R. D. Temple, The Staudinger Reaction between Triarylphosphines and Azides. A Study of the Mechanism, J. Am. Chem. Soc. 1967, 89, 5235-5246. — [16h] E. Zbiral, J. Stroh, Zur Bildung von Pyrazinen aus Triphenylphosphin und α-Azidoketonen, Liebigs Ann. Chem. 1969, 727, 231-233. — [16i] E. Zbiral, E. Bauer, J. Stroh, Reaktionen mit phosphororganischen Verbindungen, 26. Mitt: Ein neuartiges Syntheseprinzip für Oxazole, Monatsh. Chem. 1971, 102, 168-179. — [16j] P. Molina, P. M. Fresneda, P. Almendros, Iminophosphorane-Mediated Synthesis of 3-(Oxazol-5yl)indoles: Application to the Preparation of Pimprinine Type Alkaloids, Synthesis 1993, 54-56. — [16k] H-O. Kim, E.W. Huber, D. Friedrich, N. P. Peet, Reinvestigation of Synthetic Routes to 1,3,4-Benzoxadiazepin-5-ones and 1,3Benzoxazepines, Synthesis 1994, 1406-1408. — [16l] K-J. Lee, D. O. Choi, S. Kim, J. U. Jeong, H. Park, A New Synthetic Route to 1,3-Benzoxazepines, Synthesis 1990, 455-457. [17a] J. S. Yadav, P. T. Reddy, S. Nanda, A. B. Rao, A Facile Synthesis of (R)-(-)-2-Azido-1-arylethanols from 2-Azido-1-arylketones Using Baker’s Yeast, Tetrahedron: Asymmetry 2001, 12, 63-67. — [17b] M. J. Reddy, N. Bhanumathi, K. R. Rao, Asymmetric Synthesis of 2-Azido-1-arylethanols from Azido Aryl Ketone-β-cyclodextrin Complexes and Sodium Borohydride in Water, J. Chem. Soc., Chem. Commun. 2001, 1974-1975. — [17c] P. Besse, H. Veschambre, R. Chenevert, M. Dickman, Chemoenzymatic Synthesis of Chiral β-Azidoalcohols. Application to the Preparation of Chiral Aziridines and Aminoalcohols, Tetrahedron: Asymmetry 1994, 5, 1727-1744. [18a] S. E. Whitney, M. Winters, B. Rickborn, Benzyne-Oxazole Cycloadducts: Isolation and Retro-Diels-Alder Reactions, J. Org. Chem. 1990, 55, 929-935. — [18b] J. Colonge, A. Guyot, Étude sur les Chromanones-4, III. Alcoylation et Bromuration des Chromanones; Passage aux Chromones, Bull. Soc. Chim. Fr. 1958, 329-334. — [18c] F. Arndt, Versuche in der Chromon- und 1-ThiochromonReihe, Ber. Dtsch. Chem. Ges. 1925, 58, 1612-1632. — [18d] D. S. Tarbell, H. F. Wilson, E. Ott, Mannich Bases and Other Compounds Derived from Benzosuberone, J. Am. Chem. Soc. 1952, 74, 6263-6266.
130
[19]
[20]
[21]
[19a]
J. Bergman, J.-E. Bäckvall, J.-O. Lindström, Synthesis and Reactions of Some 3-(2-Haloacyl)Indoles, Tetrahedron, 1973, 29, 971-976. — [19b] W. Aelterman, N. D. Kimpe, O. Kulinkovich, Conversion of α-Halo Imines into α-Imino Ketones and α-Diimines, Bull. Soc. Chim. Belg. 1997, 106, 703-708. — [19c] G. L’abbe, M. Mahy, M. Bollyn, G. Germain, G. Scheefer, Approaches Towards the Synthesis of Allenyl Azides, Bull. Soc. Chim. Belg. 1983, 92, 881-891. — [19d] G. B. Okide, Experiments Towards the Total Synthesis of Five-Membered D-Ring Ergot Alkaloid Analogues, Tetrahedron 1993, 49, 9517-9524. — [19e] P. M. Weintraub, Heterocycles 13. Synthesis of [1,2-d]Triazolo Steroids[1,2], J. Heterocycl. Chem. 1993, 30, 1635-1639. — [19f] J. L. Dillon, Q. Gao, Reactions of Dichlorocyclobutenones with Nucleophiles: A Synthesis of Some New Cyclobutenones and an Unusual Ring Expansion to a Butenolide, J. Org. Chem. 1994, 59, 6868-6870. — [19g] M. M. Kayser, M. D. Mihovilovic, J. Kearns, A. Feicht, J. D. Stewart, Baker’s Yeast-Mediated Reductions of α-Keto Esters and an α-Keto-β-Lactam. Two Routes to the Raclitaxel Side Chain, J. Org. Chem. 1999, 64, 6603-6608. — [19h] M. Urbansky, J. Proska, P. Drasar, Fused Thiazoloandrostanes and their Quaternary Salts, Synthesis and Cooperative Ligand Binding to Muscarinic Acetylcholine Receptor, Czech. Chem. Commun. 1999, 64, 1457-1470. C. H. Heathcock, Asymmetric Synthesis, J. D. Morrison (szerk.), Academic, Orlando, 1984, 111. [21a] Y. Ittah, Y. Sasson, I. Shahak, S. Tsaroom, J. Blum, A New Aziridine Synthesis from 2-Azido Alcohols and Tertiary Phosphines. Preparation of Phenanthrene 9,10-Imine, J. Org. Chem. 1978, 43, 4271-4273. — [21b] M. Weitzberg, Z. Aizenshtat, P. Jerushalmy, J. Blum, An Improved Synthesis of Carbocyclic and Heterocyclic Arene Imines, J. Org. Chem. 1980, 45, 4252-4254. — [21c] J. Legters, L. Thijs, B. Zwanenburg, Synthesis of Naturally Occurring (2S,3S)-(+)-Aziridine-2,3-dicarboxylic Acid, Tetrahedron 1991, 47, 52875294. — [21d] J. Legters, L. Thijs, B. Zwanenburg, Preparation of Bicyclic Boroxazolidones from Aziridine-2-Carboxylic Esters, Recl. Trav. Chim. PaysBas 1992, 111, 211-214. — [21e] G. V. Shustov, A. V. Kachanov, V. A. Korneev, R. G. Kostyanovsky, A. Rauk, Chiroptical Properties of C2Symmetric N-Haloaziridines. Chiral Rules for the N-Haloaziridine Chromophore, J. Am. Chem. Soc. 1993, 115, 10267-10274. — [21f] P. Wipf, P. C. Fritch, SN2’-Reactions of Peptide Aziridines. A Cuprate-Based Approach to (E)-Alkene
131
[22]
[23]
[24]
[25]
[26]
Isosteres, J. Org. Chem. 1994, 59, 4875-4886. — [21g] D. Tanner, C. Birgersson, H. K. Dhaliwal, Nucleophilic Ring Opening of C2-Symmetric Aziridines. Synthetic Equivalents for the β-Cation of Aspartic Acid, Tetrahedron Lett. 1990, 31, 1903-1906. — [21h] D. Tanner, C. Birgersson, A. Gogoll, K. Luthman, On the Use of C2-Symmetric Aziridines as Chiral Auxiliaries, Tetrahedron 1994 50, 9797-9824. — [21i] I. Coldham, A. J. Collis, R. J. Mould, R. E. Rathmell, Synthesis of 4-Phenylpiperidines by Tandem Wittig Olefination - aza-Wittig Rearrangement of 2-Benzoylaziridines, J. Chem. Soc., Perkin Trans. 1. 1995, 2739-2745. — [21j] H. Shao, Q. Zhu, M. Goodman, A New Asymmetric Synthesis of α-Methylcysteines via Chiral Aziridines, J. Org. Chem. 1995, 60, 790-791. — [21k] P. Pöchlauer, E. P. Müller, P. Peringer, Zum Mechanismus der Aziridinsynthese aus 2Azidoalkoholen und Triphenylphosphin, Helv. Chim. Acta 1984, 67, 12381247. — [21l] W. Lwowski, Structure of Small and Large Rings in Comprehensive Heterocyclic Chemistry, The Structure, Reactions, Synthesis and Uses of Heterocyclic Compounds, Small and Large Rings, 7, A. R. Katritzky, C. W. Rees (szerk.), Pergamon Press Ltd., Bristol, 1984, 1-16. K. Hori, H. Sugihara, Y. N. Ito, T. Katsuki, cis-Selective Aziridination of cisor trans-α,β-Unsaturated Amides Using Diaziridine, Tetrahedron Lett. 1999, 40, 5207-5210. [23a] G. A. Molander, P. J. Stengel, Reduction of 2-Acylaziridines by Samarium(II) Iodide. An Efficient and Regioselective Route to β-Amino Ketones and Esters, J. Org. Chem. 1995, 60, 6660-6661. — [23b] G. A. Molander, P. J. Stengel, Reduction of 2-Acylaziridines by Samarium(II) Iodide. An Efficient and Regioselective Route to β-Amino Carbonyl Compounds, Tetrahedron 1997, 53, 8887-8912. M. Ochiai, Y. Kitagawa, Reaction of Monocarbonyl Iodinium Ylides with Activated Imines: Stereoselective Synthesis of trans- and cis-α,β-Aziridino Ketones, Tetrahedron Lett. 1998, 39, 5569-5570. C. Meyer, J.-P. Pete, O. Piva, Photochemical-Rearrangement of 2(N-Allyl-NAlkylamino)Cyclohex-2-Enones, Recl. Trav. Chim. Pays-Bas 1995, 114, 492497. C. Rioux-Lacoste, C. Viel, Mise en évidence d’une réaction colorée spécifique des aldéhydes α-cétoniques permettant leur caractérisation et leur dosage, Bull. Soc. Chim. Fr. 1974, 11, 2463-2477.
132
[27]
[28]
[29]
[30]
[31]
R.C. Fuson, H. Gray, J. J. Gouza, Acyloins from t-Butylglyoxal, J. Am. Chem. Soc. 1939, 61, 1937-1940. [28a] G. Smolinsky, C. A. Pride, The Chemistry of Vinyl Azides in The Chemistry of the Azido Group, S. Patai (szerk.), Wiley (Interscience), New York, 1971, 555-585. — [28b] A. Hassner, Vinyl Azides and Nitrenes in Azides and Nitrenes; Reactivity and Utility, E. F. V. Scriven (szerk.), Academic Press, Orlando, 1984, 35-94. — [28c] G. L’abbé, Decomposition and Addition Reactions of Organic Azides, Chem. Rev. 1968, 68, 345-363. — [28d] G. L’abbé, Die Reaktionen der Vinylazide, Angew. Chem. 1975, 87, 831838. [29a] A. Hassner, L. A. Levy, Additions of Iodine Azide to Olefins. Stereospecific Introduction of Azide Functions, J. Am. Chem. Soc. 1965, 87, 4203-4204. — [29b] A. Hassner, F. Boerwinkle, Ionic and Free-Radical Addition of Bromine Azide to Olefins, J. Am. Chem. Soc. 1968, 90, 216-218. — [29c] A. Hassner, F. W. Fowler, A General Synthesis of Vinyl Azides from Olefins. Stereochemistry of Elimination from β-Iodo Azides, J. Org. Chem. 1968, 33, 2686-2691. — [29d] G. L’abbé, A. Hassner, Synthesis of α-Azidovinyl Ketones from the Iodine Azide Adducts of α,β-Unsaturated Ketones, J. Org. Chem. 1971, 36, 258-260. — [29e] G. L’abbé, A. Hassner, Neue Methoden zur Darstellung von Vinylaziden, Angew. Chem. 1971, 83, 103-109. — [29f] A. Hassner, G. L’abbé, M. J. Miller, On the Synthesis of α-Azidovinyl Ketones. Mechanism and Stereochemistry of Vinyl Bromide Substitution, J. Am. Chem. Soc. 1971, 93, 981-985. — [29g] H. Hemetsberger, D. Knittel, H. Weidmann, Synthese von αAzidozimtsäureestern, Monatsh. Chem. 1969, 100, 1599-1603. — [29h] H. Hemetsberger, D. Knittel, Synthese und Thermolyse von α-Azidoacrylestern, Monatsh. Chem. 1972, 103, 194-204. — [29i] Gy. Litkei, T. Mester, T. Patonay, R. Bognár, Herstellung von α-Azido-2’-oxychalkonen und ihre Umwandlung in 3-Aminoflavenone, Liebigs Ann. Chem. 1979, 174-180. — [29j] T. Patonay, R. Bognár, Gy. Litkei, Reaction of 2’-Hydroxychalcone Dibromides and α-Bromochalcones with Azide Ion, Tetrahedron 1984, 40, 2555-2562. W. Weyler, D. S. Pearce, H. W. Moore, Rearrangements of Azidoquinones. X. Thermal Rearrangements of Monoazidoquinones to 2-Cyano-4-cyclopentene-1,3-diones, J. Am. Chem. Soc. 1973, 95, 2603-2610. [31a] U. Türck, H. Behringer, Zur Reaktion von Acetylenen mit Stickstoffwasserstoffsäure. Isoxazole aus Acetylenketonen, Chem. Ber. 1965, 98,
133
[32]
[33]
[34]
[35]
3020-3024. — [31b] A. N. Nesmeyanov, M. I. Rybinskaya, T. G. Kelekhsaeva, Влияние Стереохимических и Электронных Факторов на Распад и Перегруппировку β-Азидовинилкетонов, Izv. Akad. Nauk. SSSR Ser. Khim. 1969, 4, 866-870. — [31c] A. N. Nesmeyanov, M. I. Rybinskaya, Синтез и Перегруппировку β-Азидовинилкетонов, Izv. Akad. Nauk. SSSR, Otd. Khim. Nauk. 1962, 5, 816-820. — [31d] A. N. Nesmeyanov, M. I. Rybinskaya, T. G. Kelekhsaeva, Изучение СтереохимииβКетовинилирования, Zh. Org. Khim. 1967, 4, 921-929. [32a] F. Palacios, A. M. O. Retana, E. M. Marigorta, J. M. Santos, 2HAzirines as Synthetic Tools in Organic Chemistry, Eur. J. Org. Chem. 2001, 2401-2414. — [32b] F. Palacios, A. M. O. Retana, E. M. Marigorta, J. M. Santos, Preparation, Properties and Synthetic Applications of 2H-Azirines, Org. Prep. Proced. Int. 2002, 221-269. — [32c] F. W. Fowler, Synthesis and Reactions of 1-Azirines in Advanced Heterocyclic Chemistry, 13, A. R. Katritzky, A. J. Boulton (szerk.), Academic, New York, 1971, 45-76. — [32d] A. Hassner, N. H. Wiegand, H. E. Gottlieb, Kinetics of Thermolysis of Vinyl Azides. Empirical Rules for Formation of Azirines and Rearranged Nitriles, J. Org. Chem. 1986, 51, 3176-3180. — [32e] M. Haddach, R. Pastor, J. G. Riess, Synthese et Reactivite de Nouveaux Synthons Perfluoroalkyles. Comportement Atypique des Azirines et Aziridines F-Alkylees., Tetrahedron, 1993, 49, 4627-4638. — [32f] T. M. V. D. P. Melo, A. M. A. R. Gonsalves, C. S. J. Lopes, T. L. Gilchrist, Synthesis of 2-Halo-2H-azirines from Phosphorus Ylides, Tetrahedron Lett. 1999, 40, 789-792. — [32g] D. Knittel, Verbesserte Synthese von αAzidozimtsäure-estern und 2H-Azirinen, Synthesis, 1985, 186-188.— [32h] A. Hassner, F. W. Fowler, Synthesis and Reactions of 1-Azirines, J. Am. Chem. Soc. 1968, 90, 2869-2875. E. S. Hand, W. W. Paudler, Mechanism of the Reaction of 2-Haloketones with 2Aminopyridine, Tetrahedron 1982, 38, 49-55. Y. Rival, G. Grassy, G. Michel, Synthesis and Antibacterial Activity of Some Imidazo[1,2-a]pyrimidine Derivatives, Chem. Pharm. Bull. 1992, 40, 11701176. F. Brown, F. G. Mann, The Mechanism of Indole Formation from Phenacylarylamines. Part II. The Stability and Reactions of Phenacyl-Nalkylarylamines, J. Chem. Soc. 1948, 847-858.
134
[36]
[37]
[38]
[39]
[40] [41] [42]
K. Auwers, F. Krollpfeiffer, Über 6-Methyl-chromanon, Chem. Ber. 1914, 47, 2585-2591. R. Livingstone, Reaction of Some Chromens and Naphthopyrans with Bromine. Part II., J. Chem. Soc. 1962, 76-79. R. K. Akuamoah, P. E. Brown, W. Y. Marcus, J. E. Steele, Studies of Chromenes. Part 11. 3-Substitution of 7-Methoxy-2,2-dimethylchroman-4-one without Ring Opening via 3-Bromination, J. Chem. Soc., Perkin Trans. 1. 1995, 197202. A. Altomare, G. Cascarano, C. Giacovazzo, A. Guagliardi, Completion and Refinement of Crystal-Structures with Sir92, J. Appl. Cryst. 1993, 26, 343-350. G. M. Sheldrick, SHELXL-97, Universität Göttingen, Germany 1997. L. J. Farrugia, WINGX-97 system, University of Glasgow, U.K. 1996. J.-J. Zhang, G. B. Schuster, Ylidions: A New Reactive Intermediate Prepared by Photosensitized One-Electron Oxidation of Phenacyl Sulfonium Ylides, J. Am. Chem. Soc., 1989, 111, 7149-7155.
135