A Szókratész Két Tanítási Nyelvű Szakközépiskola újságíró tagozat I. és II. évfolyamos hallgatóinak magazinja
2010. május
Kísért a Manderley-ház asszonya
Képes riport a 4–5. oldalon.
„Keleti láz” Nyugaton Minden kút Rómába vezet
Egy csodatévő kút és megérkezik a szerelem 10. oldal
Fotó: Schimdt Barbara
Európában fokozatosan terjed az anime fanatikusok száma 6. oldal
A telenovellák világa...
Betty vagyok, a csúnya, címmel debütált Kolumbiában a sorozat több mint tizenegy évvel ezelőtt. Azóta számos országban bemutatták már, és sok feldolgozása is készült.
1999-et írunk, Amerikában tombol az Ally McBeal láz, a Született Feleségek sztárjainak többsége pedig épp nyomorog vagy „nonéjm” szerepekben próbálja fenntartani magát. A telenovellák világában Mexikóra figyel a világ, a Paula és Paulina, a Rosalinda és a Titkok és Szerelmek meghódítják világot. Eközben egy elismert kolumbiai író és producer, bizonyos Fernando Gaitán gondol egy merészet, és megalkotja a Betty a csúnya lány című telenovellát. Noha már korábban voltak próbálkozások a téren hogy egy-egy alkotásban egy kevésbé szép hősnőt állítsanak előtérbe, Fernando az első aki egy egész telenovella sikerét bízza Bettyre, a csúnyácska ám jószívű lányra. A merészséget végül siker koronázta, a telenovella forgatása két évre megnyúlik, és amerikai formátum szerint Kolumbiában hetente kerül képernyőre. A Betty a csúnya lány belföldi sikere után nemzetközi vizekre evez, 2001ben a New Yorki ACE díjátadón is tarol, akárcsak a spanyol TP de Oro-n Egyre több külföldi ország vásárolja meg a telenovella vetítési jogait, Betty kalandjai pedig rajzfilm formában is teret kapnak, a gyermekek a BettyToons c. sorozatban ismerhetik meg a rút kiskacsa gyermekkori szenvedéseit.
Ha egy biznisz beindul… Mint az összes sikeres és egyedi telenovella, Betty sem kerülheti el a sorsát, 2003-ban India csap le elsőként a történetre, és elkészíti az első hivatalos csúnya lány feldolgozást, „Jassi Jaissi Koi Nahin” címmel. Az ázsiai országot követi többek között Mexikó, Hollandia, Spanyolország, Görögország és az USA. A „klónok” mindenütt tarolnak, ráadásul az eredeti pedig még napjainkban is népszerű, olyannyira hogy számos ország még csak most tűzi műsorára a telenovellát, dacára annak hogy Kolumbiában több mint tizenegy éve került képernyőre. A sorozat egyébiránt bekerül a Guiness Rekordok könyvébe 2 Szívószál
is, mint a legtöbb országban sugárzott telenovella illetve a legtöbb feldolgozással rendelkező eredeti történet.
Megszületik az amerikai csúnya lány A nagy sikerre Hollywoodban is felkapják a fejüket. Silvio Horta producer és Salma Hayek amerikai filmsztár a kolumbiai RCN-től megvásárolták a feldolgozás jogát. A Született Feleségeknek és a Grace Klinikának otthont adó ABC lehetőséget látott az Ugly Bettyben, és berendelte a sorozatot tizenhárom epizódra. Eredetileg csak 2007 tavaszán mutatták volna be a szériát a nagyközönségnek, ám az egyre növekvő érdeklődés miatt a hálózat úgy döntött megadja a lehetőséget Bettynek, és az egyik legnézetebb sorozat, a Grace Klinika előtt, 2006. Szeptember 8-án debütált a sorozat első része. A sorozat éveken keresztül az ABC egyik legsikeresebbjének számított, a díjátadókon is sikerült számos jelölését díjra váltania. Azonban a harmadik évad meghozta a nézettség drasztikus csökkenését is, ennek ellenére az ABC bizodalma jegyében megadta a lehetőséget Bettynek az új szezonra. Azonban a negyedik évados részek sem hozták a megfelelő nézettséget, így az ABC 2010. Január 27-én bejelentette, a negyedik évad huszadik részével végetérnek Betty kalandjai. RÁCZ TIBOR
Egy lap a gondolkodó embereknek... Szívószál
Szavazzunk! Ezzel a mondattal kezdődött el az a folyamat, aminek a végeredményét a kezében tartja a kedves olvasó. Ekkor lett valóban bizonyos, hogy meg is valósul ez a szép terv. Ezen a szavazáson dőlt el, hogy az újság neve Szívószál legyen. Kik is állnak e mögött? Kik vagyunk mi? Fiatalok vagyunk. Leendő újságírók vagyunk. Gondolkodó emberek vagyunk. Budapesten tanulunk újságírónak. Két keserves év alatt igyekszünk elsajátítani a szakma csínyját-bínyját. Hogy ez mennyire sikerült jól? Ezt döntse el a tisztelt olvasó! Mi tudásunk legjavát beleadva megal-
N
Avagy mi is ez az egész?
kottuk ezt a lapot. Innentől a sikere vagy kudarca, ragyogása vagy bukása nem rajtunk múlik. Ahogy a Biblia is írja: „Mosom kezeimet...” Miről is fog szólni ez a kis lapocska? Mindenről. Bármiről. Sokan vagyunk, sokfélék vagyunk. Különböző érdeklődési körrel, különböző témákkal. Miért is született meg a Szívószál? Valljuk be őszintén: amikor az igényesebb középiskolákban is kapható iskolaújság, sőt, bizonyos általános iskolákban is találkozhatunk ilyenekkel, legalábbis nevetséges, hogy pont egy újságíró képzésen ne legyen ilyesmi! Miért éppen Szívószál?
Sok, különböző címterv született. Volt, aki a MészárSzéket javasolta, de akadt az ötletek között Nyomorék, és Kavics is. A nagyobbik fele belsős poén volt. Összesen 14 jelölt állt rendelkezésre a szavazáshoz, végül a Szívószál nyert. Mi az újság célja? Semmi különös. Nem akarjuk megváltani a világot, nem akarjuk befolyásolni emberek gondolatait, nem ebből akarunk meggazdagodni. Csak szeretnénk a kezünkbe tartani munkánk gyümölcsét. Jelen esetben egy Szívószálat akarunk! Nincs is más dolgom, mint jó szórakozást kívánni hozzá: VESZELSZKI BÁLINT
em kis unszolásra készült el ez a lap. De azért mégis... itt van, megjelent. Hihetetlen. Persze mindenkinek sok dolga van, ha fiatal is, dolgozatok, vizsgák, szórakozás... mert az is kell. Bárki megértheti... Ezek az újságba való cikkek mutatják, tudnak ezek ha akarnak... írni is, fotózni is, tördelni is, hiszen azt is a hallgatók készítették. Az én segédletemmel. Így vegye kézbe olvassa és nézze, kedves olvasó.
Üdvözli Önöket a főszerkesztő: Mészáros Ákos
Szívószál 3
Hódít a Rebecca Márciusban debütált először magyar színpadon Daphne du Maurier krimijének, A manderley ház asszonyának musical változata Rebecca címmel. A Budapesti Operettszínház előtt játszották már Berlinben, Moszkvában és Helsinkiben, de még a Távol Keleten is. Az amerikai Broadwayt azonban sikerült megelőznie Kerényi Miklós Gábornak, és így hazánkba állíthatták újonnan színpadra, még hozzá a szerzőpáros: Lévay-Kunze közreműködésével. A magyar származású Lévay Szilveszter az olvasópróbáktól végigkísérte az előadást egészen a premierig, amelyre március 18.-án került sor a Nagymező utcai teátrumban.
A
Rebecca nem csak a musical világtól eddig idegennek látszó története miatt számíthatott nagy érdeklődésre. Az előadás főszerepében tért vissza
Szabó P. Szilveszter és Vágó Zsuzsi
4 Szívószál
ugyanis a világot jelentő deszkákra Szinetár Dóra, aki nagyjából három év kihagyás után léphette át ismét öltözője küszöbét. Az alkalom különlegességét növeli még,
Szinetár Dóra „Én” szerepében
hogy pályája során először játszhat házaspárt a színpadon is férjével, és kollégájával, Bereczki Zoltánnal. A darab történetét ismerők méltán tehetik fel a kérdést, hogy
Sánta László értelmi fogyatékost játszik
Maxim de Winterként Szabó P. Szilveszter a múltjával küzd
Bereczki Zoltán, mint Maxim de Winter Maurier Maximja és „Én”-jével (mert hogy a könyvben a női főszereplő a mesélő, így a neve nem szerepel sehol), mennyire olvadhat össze a musical világ sztárpárja.
Egyedi fénytechnika az Operettszínházban
A férfi karakter egy meggyötört, megtört ember, akinek súlyos titok övezi múltját és sanyargatja lelkét. Fénysugárként töri át a maga köré vont falat a fiatal lány önzetlen szerelme, akinek folyamatosan meg kell küzdenie a halott feleség, Rebecca szellemével. Dráma, szerelem, harc egy jobb életért és sötét, félelmetes titkok. Ezek a kulcsszavak, amelyek a leginkább jellemezhetik a Béres Attila rendezésében színpadra vitt musicalt. A főszereplő párost a másik szereposztásban Szabó P. Szilveszter és Vágó Zsuzsi alakítják, akiket a publikum már jól ismerhet az Elisabeth, a Szépség és a Szörnyeteg, a Szentivánéji álom, illetve a Rómeó és Júlia
Mrs. Danvers a manderley-ház titokzatos árnya
főszerepeiből többek között. Az ő munkakapcsolatuk is rejt egy fajta különlegességet, mégpedig abból a tekintetből, hogy Vágó Zsuzsi nem is olyan régen, színészi tanulmányai idején tanáraként köszönhette azt a férfit, aki ezúttal a párját alakítja az Operettben. Ez a tény azonban egy szemernyit sem ront a fiatal művész előadásán. A hosszú hónapokig tartó előkészületek, éjszakába nyúló próbák és a feszült várakozás végül meghozta gyümölcsét. A közönség nem csak a bemutató estjén, de az azt követő előadásokon is több alkalommal ünnepelte állótapssal a produkciót. SZÖVEG ÉS KÉP: SCHMIDT BARBARA Ismét együtt a színpadon Bereczki Zoltán és Szinetár Dóra
Szívószál 5
„Keleti láz” Nyugaton
Egyre inkább terjed a „keleti láz” Nyugaton, azon belül is a japán nyelv a nyertes. Hogy miért lesz egyre szimpatikusabb ez a távol-keleti nyelv, vagy kultúra, egyszerű a válasz. Európában fokozatosan nő az anime, manga fanatikusok száma, akik hatalmas összegeket is képesek fizetni, csakhogy kedvenc karaktereikkel „találkozhassanak”. Az összejöveteleken, az úgynevezett animeconokon százával gyűlnek össze a rajongók, s gondolkodás nélkül költik el pénzüket poszterekre, bábukra, újságokra, képregényekre, s ez a tendencia minden évben egyre nő.
Az ELTE Bölcsésztudományi Kara januárban tartotta a nyílt napot, s mint kiderült, idén is sokan pályáznak a japán szakon egy helyre, amit egyébként nagyon nehéz megszerezni. Amikor azt kérdezték a megjelent fiatalságtól, hogy miért pont ezt a szakot választották, a legtöbb válasz ez volt: „szeretem a japán zenét, kultúrát, filmeket”. A háttérben azonban más indok áll. Ez a rövid mondat így hangozna őszintén: „szeretem a japán pop, vagy rock zenét, mert helyesek a fiúk, szeretem a mangát és az animét, mint japán kultúrát, és szeretem a filmeket, mert újracsak helyes fiúkák játszanak benne”. Nem állítom, hogy ez baj lenne, szeressék csak. Csakhogy sokaknál ez a bizonyos szeretet őrületbe csap át, ami már kevésbé olyan „egészséges”. Vannak, akik képesek tanulmányaikat félredobni a hobbikért, vagy húszezreket költeni kis bábukra, könyvekre, egy adandó alkalommal, százezreket egy mangafigurát ábrázoló porcelánbabára. Nem sok választja el egymástól a szeretetet és az őrületet egymástól. Úgy gondolom, hogy az, aki csak azért akar az egyetemre bekerülni, és egy ilyen komoly és nagy
6 Szívószál
megpróbáltatást sugalló szakra menni, mert szereti a „meséket”, annak nincs sok értelme. Persze, ki vagyok én, hogy ezt meghatározzam. Nagy elszántság és kitartás kell ahhoz, hogy ezt végig vigye valaki, és ki tudja, lehet, hogy csak egy gyerekkori fellángolás miatt pazarolt el egy évet az életéből, s vette el a helyet azoktól, akik valóban érdeklődnek a „másik világ” iránt. Egy ismerősöm ezt mondta: „Japán és az anime, manga elválaszthatatlan egymástól”. Sajnos ez a tény valóban igaz. Ha egy japán szakos nem néz animációs filmet, vagy nem olvas képregényt, arra már furcsa szemmel néznek, kérdőre vonják, rosszabb esetben előfordul, hogy le is nézik ezért. Erről nekem mindig az a példa jut eszembe, hogy valaki azért szeretné Magyarországot, mert sok Frakk, a macskák rémét néz. A mese a sajátunk (japánra is le lett fordítva), mégis ettől senki sem ismeri jobban az országot. Én magam is belekezdtem egy-egy ilyen japán műbe, elismerem létezésüket és hatalmas értéküket is,
s – ugyan nem tartozom táborukba – elfogadom a fent említett emberek véleményét, s tudom, attól, hogy valaki máshogy gondolkodik, mint én, lehet jó, kedves, és értelmes ember is. „Japan is here” „Japán megérkezett”. Ez a felirat olvasható az egyik Japánnal foglalkozó magazin címlapján. Két újság vásárolható ebben a témában, az AnimeStars, és a Mondo. Életemben először, és azt hiszem utoljára vettem meg őket, el sem merem mondani mennyiért. Szellemi értékük meg sem közelíti az érte kiadott pénz értékét. Abban reménykedtem, hogy talán valami érdekességet olvashatok az országról, s a magazint valóban kultúrában, művészetben, esetleg a vallásukban művelt réteg szerkeszti, s új ismereteket nyújt az érdeklődőknek. Csalódnom kellett. A tartalmat tekintve egyhangú, az írás és az íráskép az alacsonyabb kategóriába tartozik. Egyik hibája, hogy ha egy olyan érdeklődő, aki nem jártas az anime és a manga témájában beleolvasna, a cikkek háromnegyedét nem értené. Az írások olvasását gyakran megnehezíti, hogy több „nyelvet” kevernek. Túllőnek a fiatalos nyelvhasználat határán, rengeteg hangulat jelet hagynak a szövegekben, amik – véleményem szerint – rettenetesen rontják az újság kinézetet. Használják a „szaknyelvet”; tele vannak az oldalak olyan szavakkal, mint animecon, doujinshi, mangaka, bishi, shounen, magyar-ka születik melyek legalább felének a jelentését, japánszakosként sem értem. Illetve irodalmi nyelvet is bele próbálnak vinni, s így egy bonyolult, terpeszkedő, kicsit műnek ható szöveget kapunk. Íme néhány példa, amely mondatok elemzése néha nekem is gondokkal járt: „Az anime ismeretében (a mangát most tekintsük a rajzfilm storyboardjának) a leginkább szembeszökő, hogy a fontosabb fordulatok megváltoztak az élő szereplős adaptálás során – aminek nagy hálával adózhatunk, hiszen kerek történetet kapunk, és az újdonságok miatt a meglepetés is megmarad” „A manga esetében ez az idő egyéntől függően egész sokáig tarthat, megmerném kockáztatni, hogy akár végig, az anime már egy fokkal erősebben épít a szükségszerű „átpártolásra” az egybetűs karakterek oldalára, az élő szereplős filmek viszont az első perctől szembeállítanak Lighttal” „A túlvilág helyén kietlen pusztaság ásít, és jóisten sincs. Megpróbálhatsz beugrani a helyére – jóistennek lenni itt azt jelenti, hogy nagyon sokat gyilkolsz.” Itthon hivatalosan a japán szavak magyar betűkészlettel átírt változatát kell használni, de megengedett az angol hepburn átírás is. Az újságokban azonban keverik a kettőt. Egymást követő mondatban használja az utóbbi formát, s így írj le egy nevet Moyoko (ejtsd: Mojoko), majd a következő mondatban szintén egy
személyt bemutatva a magyar átiratot használva írta le a Hirokó nevet. Gyakorta előfordul, hogy hosszasan írnak a semmiről. Pár előző szám olvasása közben is sokszor éreztem, hogy nem volt tartalma, vagy értelme a cikknek. Például, ha egy több, mint száz részes animéből kivágnak tíz képet és mellé írják, hogy épp ott mi történt számomra nem sok jelentéssel bírt. Ugyanide sorolnám azt is, amikor az író arról mesél, hogy a macskája mit szokott csinálni, amikor képregényt olvas, vagy a kedvenc sorozatát nézi. De! Jó ötletnek tartottam, hogy a kezdőknek, tehetséggel megáldott embereknek is esélyt ad a lap, s rajzaikat, saját készítésű képregényeket is megjelentették. Ugyan kevés helyet kapnak (pár lapot a hetven oldalból) az irodalmi, történelmi, kulturális témájú cikkek,
mégis örültem neki, hogy legalább egy kis részben előkerültek ezek a témák is. Végül még egyszer elmondanám, hogy ezzel nem akarok senkit sem minősíteni, sem elítélni, vagy tartok kevésbé embernek. Mindenkinek meg van a joga a saját véleményéhez. A japán kultúra nagyon sokoldalú és érdekes, s ugyan az anime és a manga is szerves részét képezi – illik minden kelet iránt érdeklődőnek tudni róluk – mégis úgy gondolom, vannak olyan ismeretlen dolgok, amik ugyanolyan, sőt, talán még érdekesebbek is lehetnek, csak fel kell fedezni őket. NÉMETH NIKOLETTA Szívószál 7
Második alkalommal szervezték meg Budapesten a Musicalcsillogás elnevezésű segélykoncertet március 28-án. Támogatottja ezúttal Gilányi Csanád volt. A három éves kisfiú nyitott hátgerinccel született, emellett dongalábtartással és csípő rendellenességgel is meg kell küzdenie.
V
ilágra jöttekor az orvosok azt mondták deréktól lefelé nem fog tudni mozogni. Ám Csanád a gyógytornáknak, kezeléseknek, valamint kitartásának köszönhetően folyamatos javulást mutat és nem csak érzékelést produkál, hanem képes végtagjai mozgatására is. Egyértelmű jeleit adja annak, hogy járni akar. Az ezt előse-
Zenével egy beteg kisfiúért gítő műtétre azonban három millió forintra volna szükség. Ennek előteremtésére vállalkozott a Zenével a gyógyulásért koncertsorozat szervezőgárdája. A musical világ olyan neves színészei álltak az ügy mellé, mint a Madách Színház neves művészei: Mahó Andrea, Miller Zoltán és Csengeri Attila. De a fellépők között
Aczél András és Csengeri Attila húzták ki a tombolákat
8 Szívószál
volt még a Megasztár című tv-s vetélkedő sztárpárja, Balássy Betty és Varga Feri is, valamint Lakner Bácsi Gyermekszínháza, és a helyi néptánccsoport, a Soroksári Német Nemzetiségi Tánccsoport. A koncertjegyek bevételének teljes összege Csanád műtétjére lett fordítva. A koncert mellett különleges árveréssel is próbáltak segíteni a szervezők. Az egyik licitáló portállal együtt működve az ország több neves színészének és sportolójának egy-egy személyes tárgyát helyezték kalapács alá annak reményében, hogy ezzel is plusz bevételt nyerhetnek a miskolci kisfiú támogatására. Az első tárgyat mindjárt Az Operaház Fantomja egyik címszereplője, Csengeri Attila ajánlotta fel, amely a darabban viselt torzmaszkjának dedikált példánya volt. A relikvia több mint harmincezer forintért kelt el és a koncert keretein belül maga, a színművész adta át a nyertesnek. Kalapács alá került még többek között Peller Károly, az Operettszínház énekesének dedikált
Manó, a segélykoncert korábbi kedvezményezettje
Mahó Andrea és Csengeri Attila, a Madách Színház neves művészei lakcipője, valamint Erdei Zsolt bokszkesztyűje is. Az árverésből majdnem egy millió forint gyűlt össze. A rendezvényt követő összegzés eredményeként Csanád április 28-án mehetett Ausztriába, hogy ott végre esélyt kapjon a talpraállásra.
Csengeri Attila Fantommaszkjával
Csanád kerekesszékében érkezett
SZÖVEG ÉS KÉP: SCHMIDT BARBARA
Gilányi Csanád az Operaház Fantomja sztárjaival Mahó Andrea a segélykoncerten
Szívószál 9
Minden kút Rómába vezet
New York, Róma, egy csodatévő szökőkút és voalá, A film legnagyobb előnye a profi szereplőgárdában rejlik, megérkezik a szerelem, mindez egy tipikus, szingli, a főhősök közötti kémia remekül működött. Kristen Bell karrierista nő életében. Vannak csodák? Talán… egyre rutinosabb a mozivásznon, korábban ugyanis leginkább sorozatokban működött közre, az utóbbi években válEgy tipikus romantikus komédia, afféle Julia Roberts tott csak mozis projektekre. Legutóbb például a Lepattintva stílusban. Ez a Minden kút rómába vezet, lecímű vígjátéka jutott el a magyar mozikba. Társa Josh ánykori nevén When in Rome. A találó Duhamel is hasonló cipőben jár, mint kollégamagyar cím, a „Minden út rómába nője, őt a Las Vegas c. sorozatból ismervezet” kapcsán született meg, hetik a magyar nézők, illetve a utalva ezzel a hősnőre, akinek Transformers című filmek Lennox Rómában változik meg az Kapitányaként. A főhősök között élete. A komédiát az a szerencsére működött a kémia, Mart Steven Johnson ahogy a mozi teremben ültem, rendezte, akinek a Dareelhittem hogy ők tényleg szedevil vagy az Elektra retik egymást, e-nélkül pedig című akciófilmet könehéz elképzelni egy romanszönhetjük. Talán épp tikus alkotás. A szereplők ezért volt furcsa, hogy közül külön kiemelném Anegy romantikus komédia jelica Huston elegáns játékát, rendezésében ennyire illetve a Dax Shepard által helyt állt. Nem volt könymegjelenített vicces alakot a kényű dolga, ugyanis nem csak pernyőn. Ez a film bár nem váltja az amerikai, hanem a római meg a világot, de nem is erre készült. forgatásokat is meg kellett szerNem más ez, mint egy vicces, romantiveznie. kus komédia, amin jól lehet szórakozni. A Január végi amerikai mozi premier után gyorsan eljutott Magyaror- Kristen Bell és Josh Duhamel RÁCZ TIBOR szágra is alkotás, a hazai premier 2010. Április 22-re esett. Az [origo] adatai szerint közel hét ezer magyar nézte meg az alkotást. A csekély eredmény minden bizonnyal a szinkron hiányának köszönhető, hazánkban a forgalmazó eredeti nyelven tette elérhetővé a komédiát. Azért tegyük hozzá, az Egyesült Államokban sem volt sokkal sikeresebb az alkotás, pályafutása során harminckét millió dollárnyi bevételre tett szert. De mégis miről szól a film? Adott egy munkamániás nő, Beth (Kristen Bell), akinek a munka a kapcsolatai rovására megy. Miután nyilvánosan megalázza volt barátja, a húga bejelenti, esküvője lesz, méghozzá Rómában. Beth odautazik, az esküvőn leégeti magát, de találkozik álmai férfijával, Nickkel (Josh Duhamel). Beth a szerelem szökőkútjához is ellátogat, ahonnan ki vesz pár érmét, és nem is sejti, hogy azon férfiak érméi, akikét kivette, menthetetlenül beleszeretnek. A probléma akkor lép fel, amikor a Beth kegyeiért áhítozó férfiak megkeresik a nőt New York-ban, de az igazi tragédia akkor születik meg, amikor Beth rájön, hogy Nick érméi is a római szerelem kútban voltak… 10 Szívószál
Szomorúság
„Fogd kezem, és lelked így megbékél voltam. Vagy nem. Nem emlékszem. És tegnap a nővérem szólt, hogy ha Őket nézd, lásd, nem hiába éltél” (Nyomorultak, musical – részlet) akarom még látni az életben, menjek be az otthonba. És én bementem. Több, mint öt éve nem láttam. Amikor a Nagymamára gondoltam, eddig mindig az az őszhajú, Vagy már lassan nyolc éve? Azt mosolygós szemű, pufók kis öreg- hittem, felkészültem arra, ami vár... asszony jelent meg a szemeim tévedtem. Az az ember, akit én Nagymaelőtt, akit viszonylag sokat láttam. Mindig is vén volt a szememben. maként ismertem, már nem él. BiMindig mosolygott, és mindig ológiailag a teste még életben van örült, ha látott. Hányszor nézett (talán). Csak éppen öntudatlan. Az meg magának közvetlen közelről, arca merő ránc, a légzése szakadohogy milyen nagyot nőttem... de az zott zihálás... már nem sok idő, én világom már idegen volt neki. talán napok kérdése, és magához Sajnos ő mindig vendég volt az én veszi az Úr. A halál csak nekünk, élőknek életemben. Most olyan, mint ha egy osztott szörnyű. A Nagymama nyolcvanöt képernyőn keresztül nézném, ha évet élt. A férje, a Nagypapa ha jól eszembe jut. A bal oldalon a már vá- tudom már tizenhat éve meghalt. zolt mosolygós, pufók asszony, a Rá alig emlékszem. Most nehéz idők jönnek. Nekem másikon pedig... a jobb oldali képen egy csontsovány, haldokló, ziháló, és teljesíteni kell ugyanúgy az iskoláörökkön alvó, alig élő embert látok... ban, edzésen, angolon... a hangom Iszonyú érzés most leülni, és eltűnt, sokkal csendesebb vagyok, erről írni. Iszonyú érzés, de leírom. mint voltam. Amikor harsány vagyok, akkor is. Talán ettől könyebb lesz. Még sosem láttam szerettemet Ma sírtam. Zokogtam. Amikor utoljára láttam, talán már gimis ilyen állapotban. Ez leírhatatlan
érzés. Úgy írok, mint ha már halott lenne, pedig még él... és ez nem nekrológ... bocsánat. Bocsánat, nem is tudom, hogy le szabad-e ilyesmit leírni egy újság cikkbe. Azt tudom, hogy valami nagyon összetört bennem ma reggel. Ott álltam a Nagymama felett, aki bár aludt, de a nővér szerint reagált arra, amikor mondtam neki, hogy jövök... ott álltam, minden erőmmel azon voltam, hogy ne sírjak, mert nem akartam, hogy érzékelje... most ebben a pillanatban is folyik a könnyem... ahogy emlékszem... és csak annyit tudtam kinyögni: „Szia Nagymama... Leérettségiztünk... huszonkét éves vagyok... Szia...” Bennem maradt, hogy mennyire bánom, hogy nem mentem le hozzá gyakrabban, hogy mennyire fáj, hogy nem ismertem eléggé, hogy mennyire szerettem volna, ha büszke rá, hogy ember lettem... És még vagy ezer mindent. Az ember akkor tanulja meg megbecsülni a másikat, ha elveszíti. Hát akkor... szia Nagymama! VESZELSZKI BÁLINT
Hétköznapok...
Emlékszem magamra gyerekkoromból. Dagi kisfiú voltam, és féltem a saját árnyékomtól is. Ez magával vonzotta, hogy én voltam az osztály lúzere, akit lehet csicskáztatni. Ez pedig agressziót szült. Emlékszem magamra kamaszként. Pattanásos kiskölyök voltam, sérült lélekkel. És akkor jött a ZENE. Az Ossian. Belinkelem az első számot, amit tudatosan azért hallgattam, mert zenét akartam hallgatni. A keresztszüleimtől kaptam a walkmant, a bátyámtól a zenét. Íme: KITÖRÉS. Akkor nekem ez a szöveg a világot jelentette. Ez volt a ZENE! És a zene mellé barátot, majd barátokat is találtam! És nem mellékesen, megtértem. 13 éves korom vége felé, görög katolikus lettem. És Isten azóta is benne van az életemben, amennyire hagyom. Aztán már nagyobbként, gimnazistaként. Már nem
voltam olyan félénk, lett egy kiállásom. Az agresszi vitásom eltűnt. Az osztály hülyegyereke szerep is elmúlt szépen lassan. Ne ugorjunk ekkorát! Ott van az a rengeteg további emlék! Táborok, lazulás a haverokkal a Balatonon, a rengeteg alkohol... az azért már túlzás volt. Volt pár kör, ahol magamért szerettek. Ahol népszerű voltam. És persze közben rászoktam a dohányzásra. És kipróbáltam sok mindent. Aztán a MÜA... az már más világ volt. Ott érdekes módon akkor váltam tényleg népszerűvé, miután kirúgtak. Túléltem az OLK-t. Az megint teljesen más volt. A melósok élete kemény. Nem kifinomult, hanem durva, de sokkal őszintébb. Aztán a Szókratész. És már másodéves vagyok. Hihetetlen. (V. Bálint feljegyzéseiből) Szívószál 11
Danubius
Szilveszter Beatrix képriportja
