KEMECSEI LOKÁLPATRIÓTÁK LAPJA
Kemecsei Helytörténeti Krónika MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE
2006. II. évfolyam 1. szám
Kemecse Város Önkormányzata, Helytörténeti Gyűjtemény, Kemecse Sz.-Sz.-B. Megyei Honismereti Egyesület Tisztelettel meghívja a
II. Helytörténeti Konferenciára (A MIKECZ-CSALÁD TÖRTÉNETE) A Konferencia fővédnöke Mikecz László (Budapest) Ideje: 2006. március 4. (szombat) 1000 - 1400 Helye: Arany János Általános Iskola. 4501 Kemecse, Móricz Zsigmond u. 47.
Program 930 – 1000 Gyülekező, regisztráció 1000 – 1030 Dr. Szabó Géza történész, a Sz.-Sz.-B. Megyei Honismereti Egyesület elnöke - II. Helytörténeti Konferencia köszöntése, szerepe a honismereti munkában Lipők Sándor Kemecse Város Polgármestere - Nemesi Mikecz család a tisztesség és hazaszeretet szimbóluma Pusztai Endre református lelkész - Kemecsei Református Gyülekezet köszöntője 1030 – 1145 Mikecz László (Budapest) a Konferencia fővédnöke és Dr. Bene János történész - „A Mikeczek” című könyv kiadójának és szerkesztőjének könyvbemutatója 1145 – 1200 Szünet 1200 – 1300 Mikecz László (Nyíregyháza) - Életutam és életsorsom Kemecsén Lucza János főszervező - 1848/49-es szabadságharc kemecsei hősei „Zárszó” 1300 – 1400 Állófogadás, népies étel és borkóstoló
Kemecsei
2.
Helytörténeti Krónika
2006. 1. szám
„ A Mikeczek” Egy családtörténeti monográfia Kemecse és megyénk szellemi életében egyaránt jelentős esemény „A Mikeczek” című családtörténeti mű megjelenése. A Mikecz család nevében Mikecz László (Budapest) felelős kiadó gondozásában, 350 példányban 13, 5 ív terjedelemben, B/5 formátumban, Nyírtelken Tóth Imre nyomdájában, dr. Bene János történész szerkesztésében, 2005 decemberében megjelent monográfia kiemelkedő családtörténeti alkotás. Egy nemesi család történetét igyekeztek feltárni, mely a nemzet szempontjából fenntartó és példamutató erejű. Egy büszke, célratörő családét, melynek tagjai mindig is hittek az ősök példájában, s tudat alatt ott lappangott, hogy ők többre képesek, nagyobb feladatokat bízott rájuk a haza, mint esetleg másokra. Nekik Mikeczeknek feladataik vannak, amit becsülettel, jó szívvel, de emberségesen kell végezniük.
A Mikecz ősökkel büszkélkedő leszármazottaknál a táblákban a név aláhúzásával jelezték, hogy a családi név már változott (leányági leszármazottak).
A családi történelmen végigvonul a tisztesség, a hazaszeretet, a munka és a közösség megbecsülése.
A felelős kiadó a család nevében külön köszönetet mond szorgalmas, kitartó kutatómunkájáért dr. Bene János történész úrnak, fiának Mikecz Andrásnak, aki időt, fáradságot, anyagiakat nem kímélve a technikai kivitelezést végezte. Köszönetét fejezi ki a Csongrád Megye Levéltár Szentesi Fióklevéltára igazgatójának, illetve munkatársának Labádi Lajosnak és dr. Kis Tóth Tihamérné Gizikének, valamint a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár munkatársának Czapárné Helmeczi Alíznak. Köszönet Mikecz Emesének, Mikecz Zsuzsának Szentesen, Szarka Zsuzsa budapesti családkutatónak, Mikecz Istvánnak, Mikecz Lászlónak. A felelős kiadó külön köszönetet mond feleségének és Mónika menyének, türelmükért és szeretetteljes biztatásukért.
E könyv szerkesztésének hírére jórészt megmozdultak az emlékek, a fiókokból előkerült néhány megsárgult, vagy friss fénykép, s ki-ki a maga kedve szerint ezt közkinccsé tette. A kötetben összefoglalt adatok rendszere nehéz kutatómunka eredménye. A visszaemlékezések, az elért eredmények közreadását viszont már a közös munka tette lehetővé. Elősegítette a családkutatási munkát, hogy 1991-ben Mikecz Anikó kezdeményezett egy családi találkozót, s 2003-ban egy nagyszabású rendezvényt sikerült megszervezniük. Itt kapott ígéretet a felelős kiadó a visszaemlékezések, fényképek elküldésére. Aki ezt megtette, az most lehetőleg bővebben szerepel a könyvben. Minden Mikecz – az ősöktől kiindulva – egy-egy számjelölést kapott, hogy a szöveg és a nemzedékrendi táblák adatai jól összecsengjenek.
E nagy sikerű mű a következő fejezeteket tartalmazza: Előszó, A chirquena-i Mykchecz (Mikecz) ősök, A szentesi ág, A Mikecz család szabolcsi ága, A görög katolikus ág, Mikeczek az országban és a nagyvilágban, Függelék, Források és irodalom, Nemzedékrendi táblák.
A családi krónika messziről indul, a X-XII. századtól, a történelem viharait átélve elvezet napjainkig, s előre vetíti egy életképes család jövőjét.
A nagy múltú Mikecz család Kemecse, megyénk életében több évszázadon át kiemelkedő szerepet töltött be, napjainkra életútjuk kultúrtörténeti emlék. Ragaszkodtak szülőföldjükhöz, hűséggel szolgáltak, nagyon sok tagja Kemecsén született és itt tért örök nyugalomba. Az utókor hálával, tisztelettel adózik emléküknek és ezen erkölcsi kötelezettségtől vezérelve szervezi meg városunk a II. Helytörténeti Konferenciát 2006. március 4.-én. E rendezvény fővédnöke Mikecz László (Budapest) a monográfia felelős kiadója, és a megyei Honismereti Egyesület is szervezője. A borítólapon található meghívó alapján szeretettel hívunk és várunk minden kedves érdeklődőt. Adalékok Kemecse történetéhez
Kemecsei Helytörténeti Krónika
3.
2006. 1. szám
MIKECZ CSALÁD NEMESI CÍMERE (1716) A szabolcsi ág nemességét, címeres levelét és címerét VI. Károly német-római császár, III. Károly néven magyar király adományozta Mikecz Mihálynak, feleségének, négy fiának és leányának. A nemeslevelet, mely 1716. április 16-án kelt Bécsben, 1717. január 8-án hirdették ki Szabolcs vármegyében, a Kemecsén tartott megyegyűlésen. Ez a falu lesz néhány év múlva a család fészke is. Az armális fennmaradt Szabolcs vármegye iratai között, napjainkban immár restaurálva pihen a SzabolcsSzatmár-Bereg megyei Önkormányzat Levéltárában.. Időközben elkészült a latinul írott adománylevél magyar fordítása is. Az alábbiakban a fontosabb részeket közöljük szó szerint: „… megfontolván és tekintetbe vévén hívünk Mikecz Mihály hűségét és érdemeit hű szolgálatának, melyeket ő először Magyar Királyságunk Szent Koronájának, azután Felségünknek különböző helyen és időben híven teljesített és ígéri, hogy jövőben is teljesíteni és véghez vinni fog… Ennél fogva tehát ugyanezen Mikecz Mihályt, és általa feleségét Ács Ilonát, továbbá fiaikat, Mihályt, Jánost, Sámuelt és Istvánt valamint leányukat Erzsébetet, a nemtelen helyzetből és állapotból, melyben eddig köztudomás szerint voltak, királyi hatalmunk teljességével és különös kegyelmünkkel kivévén, Magyarországnak és kapcsolt Részeinek igazi és kétségtelen nemeseinek rendjébe felvenni, beiktatni, besorolni és beírni határoztuk. Megengedvén, határozott akaratunkból és megfontolt elhatározásból beleegyezvén, hogy ők mostantól fogva a jövőben örök időkig mindazon kegyelmekkel, tisztségekkel, kedvezményekkel, kiváltságokkal, szabadságokkal, jogokkal, előjogokkal és mentelmekkel, amelyekkel Magyarországnak és kapcsolt Részeinek többi igazi, régi és kétségtelen nemesei eddig bármilyen jog vagy szokás alapján éltek és élnek, azokkal ők, valamint mindkét nembeli összes örököseik és utódaik élhessenek...” A nemesség elismeréseként a család, szintén az ősi szokás szerint címert is kapott az uralkodótól, „…egyenesen álló kék színű katonai pajzsot, amelynek alját zöld mező foglalja el. A zöld pázsiton jobb oldala felé fordult vad iramban vágtató, éppen ügetésre fogott nemes fekete mén látható. A pajzson nyitott rostélyú, királyi koronával ékesített katonai sisak nyugszik, amelynek közepén kivont kardot tartó vörös ruhás kar látható. A sisak csúcsáról innen arany és kék , onnan ezüst és vörös takarók vagy foszlányok omlanak alá, amelyek a pajzs két oldalát körül veszik, és pompásan ékesítik…” Kegyesen megengedte az uralkodó azt is, hogy a címert „… mindenütt, csatákban, ütközetekben, dárdavetésen, lovagi tornákon, párviadalokon, bajvívásokon, egyéb katonai és nemesi gyakorlatokon, nemkülönben pecséteken, kárpitokon, üstökön, szőnyegeken, gyűrűkön, zászlókon, pajzsokon, hajítófegyvereken, házakon, sírhalmokon, s általában bárminemű tárgyakon az igazi és régi nemesség címén használhassák, viselhessék és hordhassák… Kegyelmesen megparancsoljuk, ezt a címert hordják, használják azokkal ők és összes utódaik örökké éljenek. Sőt őket megnemesítjük, s nekik nemességet adományozunk, s a nemességet átruházzuk jelen oklevelünkkel…” E nemeslevelet azután Kemecsén az alábbi záradékkal látta el a vármegye: „ Az Úr 1717. esztendejében január havának 8. napján Kemecsén tartott közgyűlésen legszentségesebb császári és királyi felség kegyes címeres, avagy nemeslevele – Őfelsége vele született nagylelkűsége és jóindulata folytán a benne foglalt személyeket nemtelen állapotukból és állásukból kivévén, az ország igazi, régi és kétségtelen nemesei közé fogadván és sorolván- hangosan és érthetően felolvastatott , ellentmondás nélkül kihirdettetett és elfogadtatott.”
Adalékok Kemecse történetéhez
Kemecsei Helytörténeti Krónika
4.
2006. 1. szám
Példaképek, életutak, szülőföldszeretet Mikecz Tamás 1848-1849-es honvédőrnagy E nagy múltú, népes család ezer szállal kötődik Kemecséhez. Közülük Mikecz Tamás 1848-1849-es honvédőrnagyát emeljük ki elsőként. 1814. október 2.-án született Kemecsén. 1838-ban Szabolcs vármegye esküdtje, az 1848-1849-es szabadságharcban a híres szabolcsi önkéntes, később a 48. honvédzászlóalj parancsnoka. Katonai hőstettéről a szakirodalom részletesen ír. Kiemelkedik közülük az 1849. február 4.-i Tisza-hídnál vívott csata, az 1849. május 15.-i Budai ostrom, 1849. június 21.-i Királyrév visszafoglalása. 1849. július 7.-én nevezték ki őrnaggyá és átvette a 48. zászlóalj parancsnokságát. Komárom várát hősiesen védte. A korabeli leírás vár feladásáról hűen tükrözi Mikecz Tamás jellemét: 1849. október 2.-án „ Délután 4 órakkor Mikecz Tamás őrnagy könnyezve vezényelt imához, majd Fegyvert lábhoz! Gúlába! Három lépést hátra!” voltak utolsó vezényszavai. A szabadságharc után huzamosabb ideig a dadai járás főszolgabírája volt, 1867.től a megyei honvédegylet tagja.1879. július 4.-én életének 65. évében Kemecsén helyezték örök nyugalomba.
Mikecz Gábor évszázadnyi élete Kemecsén Élő történelem, történelmi életút az övé. Legkisebb gyermekként 1897. július 16.-án Kemecsén és itt is hunyt el 1985. december 7.-én. Iskolai tanulmányait Kemecsén, Nyíregyházán, Nagykállóban végezte. Harcolt az I. világháborúban az orosz és olasz fronton, kitüntették a bronz, kisezüst, nagyezüst vitézségi éremmel és Károly csapatkereszttel. A debreceni mezőgazdasági akadémiát 1922-ben fejezte be. Gazdaköröket szervezett, tanított a gazdaköri tanfolyamokon, részt vett az erdőtelepítési programban. 1921-ben megépíti az első mozit Kemecsén. 1924. decemberében Nyíregyházán a református nőegylet szervezésében mutatták be az ő rendezésében Herceg Ferenc: A fekete lovas című történelmi játékot melyben rendező is szerepelt. Aktív tagja, presbitere, majd 1940 és 1948 között a kemecsei református gyülekezet főgondnoka. A II. világháborúban tartalékos hadnagyként a körösmezői pályaudvar katonai parancsnoka. 1944.-ben a front Kemecsére érkezésekor itthon tartózkodott. Megmentette annak a 18, a tanácsköztársaság idején volt kommunistáknak az életét akiket a németek ki akartak végezni. Elérte azt is, hogy a falu lisztraktárát nem robbantották fel, hanem a lisztet kiosztotta a lakosságnak. 1948. október 13.-án internálták és csak Kemecse lakóinak közbenjárására engedték el 1949. novemberében. 1952-ben ötszobás szép lakását államosították TSZ irodát rendeztek be melyet 1968-ban elbontottak és a lakás és szép park helyére épült az új kétszintes általános iskola. A múlt a jelen a jövő így forrt össze életével, így vált hagyatéka jelképesen is a jövő generáció számára. Így vált ő Kemecsén mindenki „Gábor bácsijává”. Még életében 1972-ben megkapta a debreceni akadémia arany 1982.-ben pedig a gyémánt diplomáját. Az 1928. február 11.-én Bozóky Annával kötött házassága a sírig tartó hűség a példás családi élet jelképe. Négy fiú és egy lány gyermekük született. Gyermekük Béla első és egyetlen munkahelye az OTP volt, osztályvezető főtanácsosként számtalan pénzügyi elismerés birtokában ment nyugdíjba 1990.-ben. Szerette a sportot, a labdarúgást közismert szakember volt, 1985.-ben főfelügyelői kinevezést is kapott. Második fiú Mikecz László a nyíregyházai Kossuth Gimnáziumban érettségizett, de származása miatt nem tudott tovább tanulni és a vasútnál helyezkedett el. Életútja szorosan kötődik Kemecséhez, így a II. Helytörténeti Konferenciánk egyik előadójaként gazdag részletekkel ismerteti családja és az ő életsorsát. A harmadik fiú Pál villanyszerelő mester az 1956-os forradalomban való részvételért börtönbüntetést szenvedett, a 2006. október 23.-i nemzeti jubileumi ünnepünk díszvendégének ünnepei előadójának kérte fel városunk. A negyedik fiúgyermek Gábor hat évet élt 1945 nyarán halt meg. A legkisebb, a leánygyermek Mikecz Anikó az utolsó olyan Mikecz aki Kemecsén született és itt is lakott. Hittanári diplomát szerzett, férje Szalay Tamás tábori lelkész ezredesként, hivatalvezető püspökhelyettes.
Adalékok Kemecse történetéhez
Kemecsei Helytörténeti Krónika
5.
2006. 1. szám
DR. BÁLINT JÓZSEF a közgazdaságtudományok kandidátusa a KSH nyugalmazott elnöke nyugalmazott államtitkár
1930. január 15-én született Kemecsén, római katolikus vallásban keresztelték meg. Apja Bálint Sándor búji származású, aki fiatal korában uradalmi cseléd volt. Az Osztrák-Magyar Közös Hadsereg bakája volt az I. világháborúban. Frontszolgálatából Károly Csapat Kereszt kitüntetéssel és Tűzharcos címmel tért haza. Akkor még analfabéta volt. Kriston Endre püspök úr közbenjárására engedélyezték neki az elemi iskola 4 osztálya elvégzését magántanulóként. A MÁV szolgálatában dolgozott pályamunkásként, előmunkásként, majd jutalmul pályaőrré nevezték ki. Ezért kerültek el az anyai ág családi (az Ónodiak) fészkéből Kemecséről más szolgálati helyre. József az egyike a felnevelt hat gyermeknek. Iskolai tanulmányait Királytelken (Nyírtelek) és Nyíregyházán végezte, a Jókai Mór polgári iskolát 1944-ben végezte el Nyíregyházán. Sok háborús esemény tanúja. 1945-ben hazaköltöztek Kemecsére, ekkor bekapcsolódott a falu dolgos mindennapjaiba, a fiatalság színjátszásába, a fonókba, bálokba, látogatta minden párt rendezvényeit. Ma erről úgy vélekedik, hogy ezek az évek felértek egy életre szóló néprajzi tanulmánnyal, a falusi közösségben kialakult érintkezési szabályok és szokások elsajátításával. 1946-ban belép a Nyírbogdányi Petróleumgyár Rt.be, ahol kezdetben betanított munkás volt, majd vegyipari szakmunkásvizsgát tett. Itt kapcsolatba került a szakszervezeti mozgalommal, amely az akkori szűkös ellátási viszonyok között a munkásság közjóellátásában nagy szerepet játszott. 1947-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1948-ban a szakszervezet továbbtanulásra ajánlotta, ennek nyomán, ifjúmunkásként sikeres felvételi vizsgát tett Budapesten a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Kimagasló szellemi képessége miatt, a Dózsa György Népi Kollégium a
tagjai sorába fogadta, ahol a közösségi élet újabb világával ismerkedett meg. A Népi Kollégium Szövetsége jelölte egyetemi állami ösztöndíjasnak a Szovjetunióba, ezt a javaslatot Bóka László akkori államtitkár hagyta jóvá. Még 1948 őszén Leningrádba került a Közgazdasági egyetemre, ahol kitűnő minősítésű közgazdász oklevelet kapott 1952. decemberében. Az Egyetem a magyar hatóságoknak megküldött okmányban tudományos kutatói munkára ajánlotta. A sors másként rendelkezett. Értelmiségi életútjáról a kormányzó párt vezetői másként döntöttek. 1953. márciusában kinevezték a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének Gazdaságpolitikai osztályára, ahol előbb gyakornoki, majd előadói, főelőadói, osztályvezető helyettesi és végül osztályvezetői beosztásban dolgozott. 1967-1973 években már ő vezette a pártközpont Gazdaságpolitikai osztályát, amikor is a párthivatali hierarchiában csak Nyers Rezső és Kádár János állt fölötte. 1967-1973 között tagja és titkára volt a Nyers Rezső vezette Gazdaságpolitikai Bizottságnak, amely a legfontosabb gazdaságpolitikai és szociálpolitikai döntések előkészítő testülete volt. Munkája és emberi tartása elismerését reprezentálta, hogy 1970-1980 között az MSZMP Központi Bizottsága tagjává választotta a pártkongresszus. Gazdaságpolitikai pályája kezdetén a pártközpontban a beruházási politika volt a munkareszortja, majd a népgazdaság irányításának és az életszínvonal politikának mind szélesebb körére terjedt ki hatásköre és felelőssége. Ezeken kívül a jövedelmek rétegek közötti megoszlása, a jövedelemdifferenciák alakulása, a vagyoni viszonyok szerepe a családok életkilátásában kedvenc magán kutatási tárgya volt. Ebből született a „Társadalmi rétegződés és jövedelmek” c. tudományos igényű könyvének két kiadása, ezek városunk könyvtárában is megtalálhatók. Visszaemlékezésében egyebek között ezt írja:
Adalékok Kemecse történetéhez
Kemecsei
6.
Helytörténeti Krónika
„Szakmai vezetője voltam az 1968-as gazdasági reform beruházási politikát kidolgozó munkacsoportnak, egyike a reformmunkákat vezető 25 felelős közgazdásznak. E reform sok kezdeményezést fékező kötöttséget feloldott a gazdaságirányítási rendszerben és lényeges szerepet játszott például a mezőgazdaság fellendülésében, a vidék felemelkedésében. E reform népszerűsítése céljából több magyar könyvet szerkesztettem, honi és külföldi folyóiratok megrendelésére több nyelven megjelenő cikkeket írtam. Mindvégig kiemelkedő kérdése volt a gazdaságpolitikának a súlyos lakáskérdés. Közgazdász pályám kezdetén, 1953-ban én kaptam megbízást – tapasztalt építész szakemberek bevonásával úgymint Trautmann Rezső, Lux László, Nógrádi László, Rudnai Gyula, Csukás Ottó – egy nagyszabású lakásépítési program kidolgozására, amely évi 40 ezer darabra ajánlotta felemelni az évente épülő lakások számát. Ezt az évi 40 ezres lakásprogramot jelentette be Nagy Imre új miniszterelnök az ismert 1953-as kormányprogramban. A hatvanas években is személyesen vezettem a lakáspolitika formálását, melynek nyomán a lakásépítés évi 90 ezer darabra emelkedett.” Országos méretű gazdaságpolitikai tevékenysége közben mindig szeretettel gondolt szülőföldjére és vállalt közfeladatot, latba vetette befolyását megyénk és Kemecse javára. Ilyen volt a Nyíregyházára telepített gumigyár esete, amelyet a Nehézipari Minisztérium eredetileg Szegedre tervezett, de Nyíregyháza is versenyzett érte. Akkor Szabolcs megye vezetői kérték segítségét. Bálint József egy szakmai bizottságtól a vita felülvizsgálását kérte, amely – a foglalkoztatási érdekeket is figyelembe véve- Nyíregyháza pályázatát hozta ki győztesnek a gumigyár telepítése ügyében. Ennek nyomán létesült Nyíregyházán gumigyár. Az közismert városunkban, hogy elsőként Kozma István iskolaigazgató panaszolta fel Bálint Józsefnek, hogy Kemecsén nélkülözhetetlen új általános iskola építését a megyei hatóság részrehajlás miatt halogatja. Vállalta a közbelépést, melynek nyomán az Országos Tervhivatal a megye tervén felül biztosította a pénzforrást az új iskola felépítéséhez, de a község vezetőinek még ezután is sok irigy gáncsoskodást kellett legyűrniük. Az új kétszintes általános iskola beváltotta hozzá fűzött
2006. 1. szám reményeket, térségi körzeti szerepet töltött be több évtizeden át az oktatás-nevelés és tanári továbbképzés terén. Az utóbbi időben derült fény arra, hogy a német hadsereg által 1944-ben lerombolt kemecsei vasútállomás és rakodó újjáépítését is ő sürgette a MÁV vezérigazgatójánál. A Kemecsei termelőszövetkezet hiteligénylésének támogatását is felvállalta, de amikor a vezetőség személygépkocsi kiutaláshoz kérte támogatást, akkor azt megtagadta és traktort ajánlott helyette. Nagy csapás volt a megyére a román határon át bezúdult Szamos-árvíz Csenger térségében. Az újjáépítési munkák akadozva indultak. A pártközpontba panasz érkezett a megye vezetőitől építőanyag hiánya miatt. Erről így emlékezik meg: „Rászántam a hétvégi pihenőnapjaimat és két nap alatt bejártam az árvízzel, belvízzel érintett településeket, ellenőriztem a vasútállomásokat. Mátészalkán például minden tartalék vasúti vágányon építőanyaggal megrakott szerelvényeket találtam és kirakodás nem folyt. Kedden személyen beszámoltam a látottakról Kádár Jánosnak. A Néphadsereg alakulatait kellett mozgósítani a gépi rakodás megoldásához. Azután még nemzetközi vízjogi vita tárgya volt a pótlólagos védgát felépítése, amit a térség biztonsága érdekében a román féllel szemben teljes erővel támogattam.” Magánjellegű megkeresések esetén Bálint József igen szigorúan mérlegelte a hozzá eljuttatott kérelmeket. Tudott volt a rokonsága és ismerősök körében, hogy három esetben vállalt protekciózást: ha valakit jogsérelem ért, ha valakinek kórházi kezelésre volt szüksége, vagy ha valaki szakmunkás tanuló akart lenni. Előléptetési, egyetemi felvételi, lakásjuttatási ügyekben teljesen felesleges volt hozzá fordulni. 1973-ban a Népköztársaság elnöki Tanácsa a Központi Statisztikai Hivatal elnökévé, államtitkárrá nevezte ki. Erről a munkájáról kérésünkre a következőket nyilatkozta: „Az állami statisztikai szolgálat az államigazgatás egyik legrégibb intézménye, amelyben elhivatott emberek dolgoznak. A Hivatal teljesen önállóan, a statisztikai törvény szerint dolgozott. Gróf Bethlen István egykori miniszterelnök javaslatára emelték ki a Hivatalt a Kereskedelemügyi Minisztériumból és rendelte az Országgyűlés a miniszterelnökség alá.
Adalékok Kemecse történetéhez
Kemecsei
7.
Helytörténeti Krónika
Nem véletlen, hogy a nemzeti statisztikusok már a XIX. század végén létrehozták nemzetközi társaságukat tapasztalatcsere, módszertani egyeztetés céljából. Ilyen szervezet az ENSZ-ben is működött Magyarország aktív részvételével. Az Európai Statisztikusok Bizottságában alelnöki tisztet töltöttem be. A tőkés országok statisztikai hivatalaival még a hidegháborús szembenállás idején is kollegiális szakmai tapasztalatcserét folytattunk. Én abban az időben a viszonosságnak megfelelően a miniszterelnök főnököm hozzájárulásával többször voltam hivatalosan az Egyesült Államokban, Kanadában, Spanyolországban, Finnországban, Indiában, Irakban, Svájcban.” Bálint József Kemecse jelenkori történéseibe is bekapcsolódott. Jelen volt az iskola névadó ünnepségén, lektorálta a Kemecse címer története című anyagot, átadta az Egri Érsekségi Levéltárban végzett kutatási eredményeit Kriston Endre címzetes
2006. 1. szám püspökről, kemecsei kutatócsoport felállítását kezdeményezte ebben a témában. Rendszeresen küld ajándékokat, könyveket az iskola tanulóinak. Megyénk és Kemecse hírnevét emeli, hogy szülötte „900 nap a 300 évből Leningrád” című hadtörténeti könyvet írt és adott közre. E kutató munkája elismeréseként – mely első és egyedülálló Magyarországon – Vladimir Putyin orosz államelnök 2004 február 13-án jubileumi emlékéremmel tüntette ki. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 2004. április 13-án gratuláló levélben köszönte és Mádl Ferenc Köztársasági Elnök Úr is gratulált e magas színvonalú munkához a Társadalomtudományi főosztály vezetőjén keresztül 2004. március 8.-án. A könyv Hadtörténeti Intézeti – és Múzeumi nagy sikerű bemutatóján Kemecse, az iskola igazgatója is jelen volt. Azóta ebben a tárgyban még egy elemző írása jelent meg a többnyelvű Nestor c. (Szentpétervár-Párizs) folyóirataiban.
dr. Bálin József Kemecse szülötte életművével méltán kiérdemelte megbecsülésünket, tiszteletünket, hálánkat. Mindezek alapján az elmúlt hónapban Lipők Sándor polgármester és Lucza János iskolaigazgató városunk nevében a „Lónyay Menyhért” kitüntetődíj adományozására terjesztette fel a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elé.
1848-1849-es forradalom és szabadságharc Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc nemzeti történelmünk legkiemelkedőbb korszaka. Március 15.-e egyik legszebb nemzeti ünnepünk. Soha el nem halványuló, örökké fénylő csillag. Kemecse 1848-as hősei áldozatkész életükkel példát mutattak az utókornak, melyért hálával, tisztelettel mondunk újra és újra köszönetet. A történeti szakirodalom az elmúlt két-három évtizedben szinte teljes részletességgel mutatta be a kemecsei hősök életét, szakszerű pontossággal összegezte azt. Kiemelkedik e nagy jelentőségű munkák közül is városunk helytörténészének Kozma Sándornak 1997-ben kiadott Kemecse című könyve. Felsorolhatatlan értékei közül néhányat emelünk ki az utókor külön figyelmébe. Levéltári forrásból hitelesen közölte a kemecsei önkéntes nemzetőrök 74 fős teljes névsorát. A zsellér, a gazda, a birtokos,
a pap, a jegyző, a mérnök egyformán védelmére kelt március 15.-e szellemének. A helyi védelmen túl az avatási jegyzőkönyvek adatait is közli, azokról akik a felállítandó zászlóaljak soraiba jelentkeztek önként. A közel félszáz hős életét, sorsát nem csak a szabadságharcban, hanem a bukás, a leveretés, az önkényuralom majd a kiegyezés utáni korban is nagy részletességgel mutatja be a mű. Ezért is üdvözlendő, hogy Kemecse a felbecsülhetetlen értékű helytörténeti munka újbóli kiadásáról döntött. „Szabolcsi honvédek a szabadságharcban 18481849” című mű, mely 1998-ban jelent meg Bene János szerkesztésével, a szabadságharc 150. évfordulója tiszteletére készült. A Szabolcs-SzatmárBereg megyei jubileumi ünnepség Kemecse, Nagyhalász, Gávavencsellő települések helyszínein történt. Emlékezve és tisztelegve e három település országos hírű 1848-as hősei, és síremlékei előtt.
Adalékok Kemecse történetéhez
Kemecsei
8.
Helytörténeti Krónika
Bene János, Hermann Róbert, Kedves Gyula, Hajagos József történészek munkáit tartalmazza ez a mű. Megyénk és városunk hőseinek a legrészletesebb a legszélesebb levéltári, hadtörténeti anyagok, fényképek, térképek bemutatásával. Bizton
2006. 1. szám állítjuk e tanulmánykötet érdemes arra, hogy ott legyen minden kemecsei ember könyvespolcán. Hasznosulásra és ismeretnyújtásra, Kemecse 1848-as hőseinek méltó tiszteletéért.
Kemecsei emlékek és képek Répásy Mihály tábornok síremléke és képe
Borbély Gáspár főhadnagy síremléke Kemecsén
Szegeden a belvárosi temetőben található Répásy Mihály síremléke. A Fonógyár úti temető 12-es tábla második sorában látható az a homokkő síremlék melyet a Szegedi Honvédegylet 1861-ben állított a hős tábornok tiszteletére. Közös sírba helyezték Szöllösy Gáspár hadügyi titkár és Tóth János tüzér főhadnagy hamvaival. Temetésén a Kormány Kossuth Lajos vezetésével adta meg a végső tiszteletet. Nemeskürty István így emlékezik meg róla: „...az egyetlen tábornok aki nem érte meg a vereséget” Répásy Mihály tábornok korhű képét a Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848/49 című mű tartalmazza. Krasznay Péter hadnagy, főszolgabíró síremléke és képe Kemecsén a régi katolikus temetőben felújított állapotban látható Krasznay Péter síremléke. Életútját ”Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak” Visszaemlékezések 1830-1861 címmel a Néprajzi Múzeum a Megyei Levéltárral együttműködve adta ki. Naplójából egy hazaszerető áldozatkész emberséges férfi képe rajzolódik ki. Hű korképet mutat, és a forradalom eszméjéhez mindvégig hű maradt. A régi református temetőben Borbély Gáspár főhadnagy és családjának síremlékét ápoljuk. 18 évesen állt be a tizedik zászlóaljba és a világosi fegyverletételig harcolt. Életüket bővebben a II. Helytörténeti Konferencián elemezzük, összegezzük. Felelős szerkesztő: Lucza János E-mail:
[email protected] Letölthető: www.kemecse.hu Technikai szerkesztő: Lucza Viktor Kiadja: Helytörténeti Gyűjtemény, Kemecse Nyomdai munka: Sz-Sz-B Megyei Pedagógiai, Közművelődési és Képzési Intézet nyomdája
