A keleti Székelyföld tagozódása Szék, falucsoport, Székely székek társadalmi tagozódása 6 Várak, kápolnák. 15 Keleti székelység – terület, etnikai összetétel 26. old Udvarhely-szék 27 Csík 33 Háromszék 43 Marosszék 49 Aranyos-szék 62 Barcaság 71 Szék, falucsoport, A Keleti Kárpátokban mondhatni máig fennmaradt egy egységes, Székelyföld, annak ellenére, hogy szinte félezer éve minden hatalom igyekezett gazdasági, politikai, katonai, vallási, elnemzetlenítési eszközökkel lesöpörni a térképről. Mégis Aranyos –Tordától Brassóig ma is mindenki tudja, hogy ős hun székely ősöktől származik. A székelységnek volt egy minden szintre kiterjedő önállóságon (porta-, tízes-, falu-, szék-, Székelyföld) alapuló autonóm állama a Magyar Királyi Államon belül, sőt már évezredekkel az államok létrejötte előtt. Ma is találunk ilyent. Nem is egyet. Nem kell messze menni. Csak gondoljunk a Spanyol Királyság, vagy a Német Szövetségi Köztársaságban lévő autonóm területekre. Ugyanígy képzeljünk el egy hatalmas eurázsiai birodalmat, ami több ezer év után darabokra, birodalmakra, államokra oszlik. De ez a birodalom alapjában véve ma is fennáll íratlan törvényeiben, szokásaiban. Ma csak egyet tartunk Székelyföldnek, de az újabb kutatások meglepően sok székely jogokkal rendelkező területet tártak fel.1 Jogilag az egy tömbben élő székek közös általános, legfelsőbb törvényhozó, ítélkező, végrehajtó és katonai szerve, adminisztratív értelemben önálló, független tartományként működött egy ország keretén belül. Katonai szempontból hadtestet alkotott. Legfelsőbb szerve az országgyűlés volt. Ez választotta meg a főbírákat és a katonai főparancsnokokat. Legjellegzetesebb vonásai: szigorú és eredményes 1
Orbán Balázs is, már a Székelyföld leírása, című kötetében bemutatja Aranyos – Tordaszék, valamint a Barcaság és Szászföld székely jogokkal rendelkező vidékeit, valamint a Moldva és Havasalföld területén létezett székely vidékeket. Dr. Bakay Kornél, régész professzor, napjainkban Erdélyen kívül az anyaországban maradt, és a megszállt területekre szakadt székely székeket is ismerteti.
önkormányzat, az egyén jogvédelme, gazdasági önállósága mellett, az ország katonai igényeinek legolcsóbb, legeredményesebb kiszolgálása. Szervezeti alapját dr. Cser Ferenc fogalmazza meg, és egyben tisztázza a késői hűbéri változásokat is: „A sumérok kifejezetten templomgazdaságra épülő, alárendelő műveltséget folytattak (mint minden központosított állam – BL), a magyar meg következetesen mellérendelő, ahol a társadalmi egyenlőtlenségek csakis a római idők környékén jelentek meg, de akkor sem voltak meghatározóak. Erre a legkiválóbb példát éppen a székelyek szolgáltatják, akik tömegével voltak nemesek, holott az akkor érvényes hűbéri rendnél legfeljebb a lakosság 1-2 %-a lehetett az. A székelyeknél ez a szám a teljes lakosságot jelentette.”2 A székelység egy laza, nyitott társadalmi hálót képezett, melyben a csomópontok földrajzi állandósága, személyhez kötött volta tudatosan változó volt.3 Így biztosították az egyén, s ezzel a közösség legszélesebb körű jogait. Mikor a központi hatalmak ezeket korlátozni kezdték, attól a pillanattól megjelent az állandóan lázongó, „kiszámíthatatlan” székely a magyar történelemben. Amelyik király, fejedelem tiszteletben tartotta a székely autonómiát, amellett mindig egy számot tevő hatásos székely haderő állt. Szék, elsősorban jogi, katonai, bírósági szerv. Vagyona nincs. Csak az osztrák bürokrácia bevezetése után, a XVII. századtól, kezdettek építeni székházakat, bíróságokat, börtönöket4. Gyűléseit, bíráskodásait egy–egy kiemelkedőbb ősi család portáján, vagy ugyanazon falu gyűlésterén tartották. Ugyanott őrizték meg az okiratokat is. Ezért pusztították tűzzel-vassal rendszeresen az osztrákok a székelyek várkastélyait, kúriáit, templomait, évszázadokon át. A szék egy közigazgatási egység volt, vezetői egyénenként, kivétel nélkül, egy porta tulajdonosai, egy tízes, tehát egy falu tagjai voltak. Otthon semmivel sem volt több joguk, mint bármelyik székelynek. Meghatározott időszakra választották őket, ez alatt nem csak jogaik, de komoly kötelezettségeik voltak, elsősorban a választókkal szemben. A székek között is csak mellérendeltségi, jó szomszédi viszony volt és az őket egységbe fogó, általuk közösen hozott jogszabályok voltak mértékadóak. A különböző élettereket nagy folyók, tavak, hegyek vagy erdők határolták. Ezek tilalmasok (tabu) voltak, és a nemzetségek szigorúan felügyelték érinthetetlenségüket. Mikor e területek által biztosított javakat be akarták gyűjteni, akkor együtt dolgozták ki, például a halászat, a nádvágás, az erdei gyümölcsök, gombák szedésének módozatait. De ez még nem is olyan régen így volt Székelyföldön. Még Ferenc József császár idején sem volt út a Hargita déli oldalán, 2
Dr. Cser Ferenc levele Barabási Lászlónak, 2004 március. A székgyűlések, sőt országgyűlések helye mindig azon évre választott vezető birtoka, lakhelye volt. A különböző tisztségeket más és más nemzetségből származó egyének töltötték be, mely egy szigorú táblázat szerint évente változott, olyan formán, hogy egyazon nemzetségből sosem volt egyszerre bírói és katonai tisztségben vezető személy. 4 Addig nem volt börtön Székelyföldön. A legalapvetőbb székely szabadság jogot és katonai, valamint polgári kötelességrendszert tette volna lehetetlenné. 3
Székelyudvarhely és Csíkszereda között. Egy hatalmas őserdősáv választotta el a két vidéket egymástól. A határkő még ma is látható a Hargita csúcsától nyugatra, egy pár száz méterre. Közös vagyon, legyen az erdő, tó, folyórész, mocsarak kezelésére összeálló falvakat felesfaluknak nevezték. Jogi személyisége, döntési joga volt, de a végrehajtás a falvakra hárult. Ma úgy mondhatnánk, hogy üzletfelek, sőt üzlettársak voltak. Mint amikor több cég létrehoz egy holding társaságot. Attól függően, hogy hány falu csoportosult, nevezték harmadfél, ötödfél vagy hetedfél megyének. Ezeknek a tulajdonosok különböző neveket adtak. Negyedfél megyének vagy Nemeshad falunak nevezett középcsíki, csoportosulás: "...A legértékesebb és normáinak kidolgozottságánál fogva is különleges figyelmet érdemlő az ún. Negyedfélmegye havasának vagyonközössége. Ezt 'hét község havasának’ is nevezik, miután Pálfalva, Delne, Csomortán, Csobotfalva, Szentlélek, Mindszent, Menaság fel- és alcsiki helységek az egyenlő jogú társtulajdonosai. (Csobotfalva helyett Várdotfalvát említi az 1620-as rendtartás.) Eredetéről azt is elmondják, hogy ezek az 1562ben feldúlt, felgyújtott falvak kárpótlásul kapták 'a Borda, Peres és Galambhalma nevű Moldvával határos havasrészeiket', hosszában nyolc, széltében négy óra járásnyi területet. 1586-ban már (Szellő, Hosszúhavas és Borjústelke) rendtartásáról, 'ab antiquo' választott bíráikról, a használat módjáról, a legeltetés szabályozásáról értesülhetünk. (...) A XV.-XVI. sz.-ból idéznék néhány jellemző adatot. 1415.júl.19-én Barót, Gidófalva, Borosnyó, Úzon, Szentgyörgy, Bölön és Árapatak képviselői egy darab Olt menti erdős földet adnak saját személyükben és a sepsiszéki összes communitás nevében Botfalunak. 1511. febr.1-én Marosszék adott földet a sóspataki ispotálynak, azzal a kikötéssel, hogy ha az elpusztulna, a birtok a szék közösségére szálljon vissza. 1568-ban a szentimrei, bethlenfalvi és patakfalvi közös birtokról szólnak az udvarhelyiek. 1569-ben Szentlélek és Bogárfalva békességes birodalmát említik. 1584-ben a Kézdivásárhely környéki falvak, de a szentlélekiek és kászoniak 'egyaránt élték a földet', amit 'ország szabadjának' hívtak..."5 Abban az esetben, ha a felhasználó nem dolgozta meg rendeltetése szerint a földet, elvették azt tőle. „A közösségre visszamaradó vagy két év óta művelésbe nem vett parcellát a harmadik esztendőben pünkösd harmadnapján 'kapával vagy ekével való keresztezés által' bárki felfoghatta, 'jegyét' tanúknak megmutatva és a nemesek főhadnagyának, később a királybírónak bejelentve, aki 'egy ülnökkel, lóháton azonnal megjelent a helyszínen'. Ebben a tiszteletre méltó jogérzékkel ősi hagyományt - a szabad foglalás módját - elevenítő vagy továbbörökítő rendszabásban a föld, nem mint a munka terméke, nem mint árú jelenik meg, hanem természeti feltételként, amelyhez jogot a dologtevő élniakarás és a közösséghez való tartozás biztosit..." 6 Figyeljük meg az okiratok kibocsátásának idejét. Az 1400 – 1500 –as években jelennek meg. Miért? Korábban nem kellett. Tudták, hogy teljes jogú 5 6
I.I.:A törvényhozó székely falu, 148. old. I.I.:A törvényhozó székely falu, 148.old.
birtokosai életterüknek. Gazdasági- és had -erejük biztonságában éltek itt évezredek óta. Igenám de az 1300-as évektől megerősödött a királyság hatalma. A gyengébb székek beleolvadtak a hűbéri birtokokba. Mi itt védekeztünk. Ahogyan tudtunk. Eleinte a királytól kértünk megerősítést ősi javaink használati jogára. Példaként még idézem Kordé Zoltán gyűjteményéből, Mátyás király oklevelét: Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország, Csehország, stb. királya, híveinknek, a nagyságos Dengelegi Pongrác Jánosnak és Monoszlói Csupor Miklósnak, erdélyi vajdáinknak és székely ispánjainknak, valamint helyetteseiknek üdvözletünket és kegyünket! Híveink, a Marosszékben levő és az alá tartozó Mezőmadaras, Kölpény és Sámsond nevű birtokainkon élő székely népeink és lakosaink tudatták velünk, hogy ők az említett birtokaink határain belül fekvő Lekence nevű halastó birtokába teljes joggal, törvényesen akarják beiktatni magukat. Ezért hűségteknek megparancsoljuk, hogy a jelen oklevél kézhezvétele után, országunk és a mondott szék erre vonatkozó szokásait figyelembe véve a mi említett Mezőmadaras, Kölpény és Sámsond birtokaink már mondott lakosait és népeit ugyanezen Lekence halastó birtokába vezessétek be, és abba őket iktassátok be, és a beiktatás után őket ugyanennek a birtoklásában minden törvénytelen háborgatóval szemben védjétek meg az igazság és a jelen oklevéllel ezen részben rátok ruházott hatalmunk által. Kelt Budán, Szent Barbara szűz ünnepe előtti legközelebbi vasárnap, az Úr 1470., uralkodásunk tizenharmadik, koronázásunknak, pedig a hetedik évében. Később már ez sem használt, mert saját elöljáróink különültek el, íratták magántulajdonba az eddig használt közösségi földeket. Ha ez nem teszett volna a közösségnek, akkor idegeneknek adományozták volna azt, a nem magyar származású királyaink. Mi sokáig kitartottunk. Az 1550-es évtizedtől sorozatosan fegyverrel kellett megvédeni ősi jussunkat. Ekkortól vagyunk mi „lázadó, követelőző” emberek. Nem hagytuk, hogy leradírozzanak bennünket a térképről. Mikor minket „értékelnek” mindég fülembe cseng Francois Villon versének, melyet halálos ítéletének szélére írt, visszatérő motívuma: „Hát csak én, csak én fogjam be a pofámat.” Nyugaton a hűbérurak étvágya falta fel a székely vidékeket. Ahogy az Árpádház utáni királyok erősítették hatalmukat, úgy olvadtak el a székely jogok. Ami megmaradt, azt felfalta az osztrák kataszteri hivatal, mely személyhez
kötötte a közösségi földek tulajdonát, elsöpörve ezzel az együvé tartozás gyakorlatát. Az erdőkkel, legelőkkel stb. nem tehette, így kialakíttatta a közbirtokosságokat. Trianon után törvényeket hozott a román királyság, majd köztársaság. Volt az 1926-os román földreform, melynek kizárólagos célja a magyar nagybirtokok szétdarabolása és az 1948-as államosítás, valamint 1961-ben kollektivizálás. 7Az erdőkre mindig is számot tartott a székely. Tudta, hogy a faluközösség vagyona, amit óvni, gyarapítani kell. Felhasználva a székely vezetők kapcsolatrendszereit, ha rendőrnek nem is - mert az épp olyan szégyen volt, mint osztrák zsandárnak lenni,- de erdésznek saját falvaikból tanítottak ki fiatalokat. Sajátjuknak tudták mindig az erdőt. Amikor elrabolták a lakosságtól a erdőt, akkor vállalva a kockázatot a saját erdejéből lopott fát mindenki. (A székely falvakban a legnagyobb szégyen a lopás. Jobban elítélik, maguk között, mint a gyilkosságot. Kivétel ma a falopás a saját erdőből.). * A bronzkorban, az „elő”-székelyek apró kis várakat építettek, melyekben egy-két család lakott. Itt tartották értékeiket, búzától a kolbászig, mindent. Lakásom körül 10 kilométeres körzetben három ilyen váracskát ástak ki a régészek, tehát elég gyakoriak voltak. Igen ám, de nem volt magántulajdon. Egy kisebb embercsoport közös tulajdont gyakorolt, feltehetően egy nagy család lehetett. Ugyan olyan székely vagyon, mint bármi más. A XV. századig, ha például a király várat adományozott valahol egy székely közösségnek, annak a várnak a parancsnokát a közösség választás átján nevezte ki. Az így kinevezett parancsnokok felelősséggel tartoztak a falvak népének, akik őket megválasztották. 1- a) Várkastély a kárpátokban (OB) b) A Csíkkozmási erődített templom.
a
7
Tehát mindenféle eszközökkel kicsavarták a székely alól az erdőket, legelőket, szántókat.
A második, jellegzetesen középkori tulajdonforma, a családi várkastély. Még meg kell említenem, hogy Székelyföldön magánvárak is szép számmal voltak, sőt úgynevezett varjúvárakat (a megerősített templomokat hívták így) a községek is szép számmal építettek, különösen Háromszékben, amely a Székelyföld legveszélyesebb pontja, volt. Figyeljük meg - Pecsevi török történetíró következő jellemzését: „Régin szokás nálunk (t.i. székelyeknél), hogy az ő váraikba az erdélyi vajda nem léphet be, s ha éppen koszát, vagyis vendégséget kell adni, akkor is csak 5-6 emberrel mehet be és kívüle valamennyinek fegyverét elveszik ilyenkor.” (Török történetírók III.K. 165. l.) * Végül vessünk még egy pillantást Székelyföld, a szék és a felesfalu tulajdonjogi helyzetére: I. Több falu közös tulajdona: elsősorban havasok, nagyobb várak, szorosok, tavak. II. Szék tulajdona, mint ilyen nem létezett. Általában a szék központjában lévő városok területén várat, középületet egy-egy kimagasló nemzedékeken át vezető szerepet betöltő- család épített, mint pl. Csíkban, Háromszéken a Mikók, Udvarhelyszéken Ugronok, Sándorok. Ahogy a későbbi építkezésekből következtethetünk (pl. napjainkban a székelyudvarhelyi kultúrház építése) a szék-házainak, várainak felépítésekor hozzájárulnak az egyének, tízesek, falvak anyaggal, munkaerővel, pénzzel. Ezek a létesitmények látszólag az építő család tulajdonát képezik, de a tulajdonosi szerep lényegtelenné válik, ugyanis az épületeket a szék parancsnokságok, bíróságok továbbra is használják. VI Székelyföld. Teljesen független, önálló terület az országon belül. Inkább jogi fogalom. A székely országgyűlés útján fejti ki tevékenységét. Állandó székhelye nincs.
GAZDASÁGI ELOSZTÁS
SZÉK – határa van, vagyona nincs
TF – (Több falu, negyedfélmegye) erdők, legelők, nagyobb tavak, bányák F – (falu) Erdők, havasi kaszálók, legelők, folyók, tavak, bikaistálló, egyházi vagyon
T – (tízes) Nyílföldek, káposztás stb. kert, belső kaszálók, legelők, falu közti vizek, ványolók, malmok, vízi fűrészek
P – (porta) Házhely, gazdasági udvar, zöldséges kert, kút
Székely székek társadalmi tagozódása Ha komolyan vennénk a 13. sz.-i betelepedést még akkor is nagyon mélyebbről kellene kezdjük az időben a társadalmi tagozódást. Ugyanis a pattintott kőeszközöket használó ember megőrződött tárgyai már szakmai tevékenységet folytató csoportosulások meglétét igazolják. Emlitettem már a négy nagy kőfeldolgozó műhelyt, mely máig is fennmaradt, nevet adott a mesterek lakhelyének. Ezelőtt legalább 300.000 évvel. 8 Ekkor még gyűjtögető, de a marokkövek tanúsága szerint már vadászó és következésképpen halászó életmódot folytatott a közösség. A mesterségek elsődleges tagozódása még a középkor végén is élt. A mezőgazdasági termelés kibontakozását, állati erő használatát a földművelésben a Hérodotosz és mások által is leírt szkíta mondák, az oroszlán csillagképhez kapcsolják, vagyis 13-10.000 évvel ezelőttre teszik és helyszerint a Hargita környékére. Ekkor már az ember ismerte az aranyat, mindenképpen a rezet is, annak ellenére, hogy önkényesen sokkal későbbire tesszük ezt a kort. De az ókori történész szerint a mezőgazdasági eszközöket aranyból hullatta le Teremtőnk a Hargitára. Napjaink történészei a legelső rézbányát Felcsíkon igazolják, ezt követik a Kárpát Medence hegyei és dombvidékei között feltárt több mint harminc bánya és olvasztókemence.9 Ezek a létesitmények legkevesebb ezer esztendővel 8 9
rész
Lásd: Amit tudhattunk című fejezetben. I. rész
Lásd: A korai bányákat, feldolgozókat az „Aranyemberek” című fejezetben I.
előzték meg a világ bármelyik vidékét. Nagy mennyiségű árut állítottak elő. Termékeiket megtalálták Európában, Kis-Ázsiában, Észak-Afrikában. Ikrek korának eseményei – Hunor és Magor –8600 (i.e. 6600) a MagosMagyar elkülönülése, tevékenységük szempontjából. Ekkor jelenhetett meg a papi kaszt és a faluőrök10 az iker földrészen. Romulus és Rémus – megalapítják a nagy római szentélyt. Ekkor még a szikulik az egyetlen kimutatható népesség Itáliában. Olyan régiek, hogy földből születtek állítják a későbbi latin legendák. Eleinte csupán a szakmai tevékenységből fakadó tagozódás létezett. Elméletben. Mert a mai napig is a székely ember gombászik, epret, málnát szed, teafüveket gyűjt stb. Ha földje van, megműveli és e-mellett valahol dolgozik az iparban, kereskedelemben, tisztviselő… A faluőrök fegyveres emberekként vadászok is voltak, de később elsősorban földművesek, állattenyésztők, erdővágók, ácsok, ha kell bányászok, és még sorolhatnám. Gyakorlatilag ezermesterek. Mindenki egy tízesben, vagy faluban élt, egészen napjainkig. A régi hagyományok szerint a táltosoknak, gyógyító asszonyoknak is megvan-megvolt a mindennapi foglalkozásuk. De még a papoknak is. „Csíkdánfalva, Madaras – még a pap is fazakas” mondogatjuk. * A faluőrökről már tettem emlitést, most nézzük meg a papi tevékenységet. Láttuk, hogy ők is termelőmunkából éltek meg. A gyógyításokért sosem fogadtak el semmit (kivéve a remetéket). Kikről, milyen vezetőkről is van tudomásunk? A székelyek legnagyobb vezetője volt a főrabanbán. A mai elképzelésünk szerint, amolyan királynak felelt meg. Katonai, bírói, vallási vezető volt. Ő gyakorolta a legfőbb hatalmat. Alárendeltjei, vagy vehetjük úgy, hogy mellérendeltjei a gyulák, akik megfelelnek az arab világból ismert nagyvezírnek. Tehát elsősorban katonai vezetők voltak, de mint mindenki abban a korban, főpapi feladatokat is teljesítettek. Külsőségekben is megnyilvánultak betöltött tisztségeik. Bőrsüvegükön, kucsmájukon, legfelül mozgó fejű és szárnyú turulmadarat viseltek. Számos régészeti lelet bizonyítja a keleti hunoktól a keltákig. A kucsma alsó felén, mintegy homlokpántként, farkába harapó arany sárkány volt11. Ordosi hun korona, melyet szőrme sapkára erősítettek, és hun díszítő elemek kínai múzeumból. Késői unokájuk a kelta sisak. – 2 –
10
Katonai kasztnak ismerjük. Az újkorig fennmarad pl. a keleti székelység és a kozákság életmódjában, jogrendszerében. 11 Ez a jelkép jelenik meg a Zsigmond király által a vezérek számára alapított Sárkány Lovagrend címerében. Nincs új a nap alatt.
A kucsmadíszek a Föld és Ég (levegő) egységét jelentették, valamint az önmagába ciklikusan visszatérő időt. Hajukat öt varkocsba fonták. Hosszú bajuszukat arannyal és gyönggyel díszítették. Ugyan úgy több ágba font szakállukat is. Általános vezetői jelképük volt az arany harci csákány, az irhabőrből készült és festett állati inakkal hímzett zászló. A gyulát nevezték a főisten TUHUDÚN, Magasságos Isten, Teremtő Atya főpapjaként. Általánosan ismert és használt név volt. Anonymusnál Tuhutumként jelenik meg, ami megfelel a Töhötöm, Tétény, Csécsény formának, de ugyanez az alapértelme a csecsen szónak. Jelentése kimagasló csúcs (csecs). Abban az esetben, ha valamelyik szék matriarchátusi társadalomban élt, akkor nem Gyula, hanem Jula volt a vezető neve. Keresztnévként a mai napig is él a székely szóhasználatban. Katonai vezetők voltak a horkázok, akik az ezredparancsnoki tisztséget töltötték be. A magyaroknál harka néven jelenik meg. Bírói feladatkört töltött be elsősorban, a Kádár. Megjelenik Kende néven is. A mohamedánoknál ma is ő a Kádi. Közvetlen alárendeltje a billogos. Az ő tisztje volt megjelölni az elitélteket, de az állatokra is ő sütötte a gazdák jelét, vagy az újszülött fiúgyerekek állára a félhold jelét. De ismerjük a perestáldó, a csiszér, vagy akár a kadács tisztség neveket is. A perestáldó vallási tevékenységgel kapcsolatos gazdasági és jogi szolgálatokat végzett. A Csiszér később dulló néven körzeti rendőrfőnök volt. A kadács volt a felderítő előőrs csapatok parancsnoka.
A rabanbánok és horkázok a nemek ágak és a székek parancsnokai voltak. Miért soroljuk a papok közé a katonákat? Mert még nem vált szét külön mesterségekre a világ. A vezetők tartották a kapcsolatot az éggel, imával, áldozatokkal – saját közösségük számára. Aki erre nem volt képes, azt nem választották vezetővé. A fizikai és szellemi lét egységes egész volt számukra. Nagyon későn, szinte napjainkban, jelent meg az anyagi lét előtérbe helyezése. Mindamellett, hogy ugyanolyan életmódot folytatott a vallási és a katonai vezető, mint a közszékely, az előbbi képzése több lépésben történt. Mint tanuló garabonc volt a nevük. Kakastollas süveget viseltek, és csengővel a kezükben jelezték a kultikus ruhákba öltözött vallási személy jelenlétét. Ugyan úgy, mint ma a katolikus ministránsok. A sámánok, mint ilyenek, sehol sem jelennek meg a székely emlékvilágban. A mágusok sem. De ott volt a táltos. Ő a gyógyító, a technikai vezető, és ilyenkor torda, vagy tárkány a neve. Ugyan úgy, mint a latinosan leírt etruszk tarquiniusok, vagy a kelta druidák. A kimondottan kutatásra, csillagászatra, magas fokú kultikus tevékenységre szakosodott szellemi ember neve volt a hegyek táltosa. Tuhudún főisten mellett, fennmaradt a Hadak Urának, Damasek hadúrnak a neve. Első látásra azonnal meg tudja állapítani a mai ember, hogy azon szkíta hadistenről van itt szó, akit később a sumérok kissé eltérő feladatkörrel, Dumuzinak neveztek. Pásztoristen volt, aki óvta a nyáját.12 A székely hadisten is ugyanezt tette. A Korán előtti arab mitológiában Damas néven ismerték, és kusita13 származásúnak tartották. Még ma is használják ezt mint összetett nevet – Damascus. (Vagyis a kus-ita Damas) Minden községnek, széknek megvolt a maga vecsehelye, a kurultáj. Mi a vecse? Népgyűlés, melyet a kisebb területen lévő közösségekben mindig délután hívtak össze, és legtöbbször belenyúlt az estébe. Mi a kurultáj? Minden nagyobb közösségben száldokfát (hárs) ültettek kör alakban. Alája nagy köveket állítottak, és a bejárat után, két álló kőre feltettek egy harmadikat. Ez volt az oltár. Itt tartották megbeszéléseiket, itt hozták határozataikat, egy – egy ilyen pagonyban. De itt is áldoztak különböző ünnepi alkalmakkor a víznek, tűznek, földnek, levegőnek. A főrabanbánok által vezetett önálló Székelyföldek esetében, a széknek több helyen volt vecse helye. Itt folytak a tanácskozások, de a bíráskodások is. Például Háromszéken Maksán, Szentléleken Udvarhelyszéken Budvárban. De ilyen volt a Hargita tető, a felcsíki Rákos mezeje, a gyergyói Tászok tető. Ha odafigyelnénk ezekre a helyekre, számtalan ilyen jellegű maradványt találnánk a Kárpát-medencében. A tűz papjainak jelenlétéről határozott adataink vannak. Például a gyergyói Bot család, az Angi, vagy Háromszéken az Aporok. Szent Iván (eredetileg Szent János) a nyári napforduló éjjelén kioltanak minden tüzet. Még parazsat sem hagynak sehol. Elővették a több fafajtából összerakott kereket. Két tiszta ifjú, akiknek nem volt szabad még a lányokra sem nézni, botjaikkal dörzsölni kezdték a kerékagyat, mindaddig, míg az lángra lobbant. Ekkor jelentkezett mindenki az előkészített tűzserpenyőkkel, és az ott 12
A Világügyelő egyik korábbi földrejövetele. Krisztus is ezt mondta: Én vagyok a jó pásztor. 13 Mi vagyunk a kusiták.
kapott parazsat hazavitték és begyújtották a tűzhelyeiket. A táltosok különleges alkalmakkor keményfából máglyát raktak. Közepébe gyorsan gyúló puhafát tettek. A máglya lángja magasra csapott. Különböző alakzatokat vett fel. Aranylovas, griffmadár, aranyszarvas. Ebből jósoltak.14 . Ez a tudás ma is él. Hogy milyen szinten? Nézzük meg a 3/1- olvasmányt. A tűz mellett történt a fehér ló feláldozása. A tűz és a Nap tisztelete azonos volt. A tűzáldozat egyben a Nap tiszteletére tartott tor is volt. Hogy mi a tor? Ma úgy nevezzük, hogy áldozik a mise. Szentségeket osztanak ki. Ugyan így történt a szentségek kiosztása őseinknél is. A feláldozott ló szívét, máját, miután megvizsgálták a táltosok, a tűznek adták. Húsát szétosztották. Miután a máglya tüze leégett, elnyújtották a parazsat, és a résztvevők mezítláb végigsétáltak rajta. Senkinek soha nem lett semmi baja. Ez volt a tűz általi tisztulási szertartás. A tűznek férfi jellege (princípium) volt. A napot tisztelték általa. A papok között volt egy szakosodás. Például a Rákos mezőtől északra eső területek voltak a vizek szellemeinek áldozott helyek. Még l960 körül is mocsaras vidék volt. A vizek papja egyben Felcsík parancsnoka is volt. Legtöbbször a családban öröklődött ez a tisztség. A vizek papjai voltak a Lázárok (Láz = vizes terület, úr, ár) – eredetileg tisztség név. A víz női jellegű. Úgy 300 körül a Sándor családból származó felcsíki horkáz legény volt. Nem ember. A székelyek elkergették. Dél felé ment, és ott megnősült. Közben meglátogatta Bíborbanszületett Konstantin császárt. A történészek számára nagy jelentőséggel bíró koronás fő pazar pompával fogadta. Még a leírásaiban is megemlékezik erről a látogatásról. Ennyire fontosak voltak a különböző elemek papjai. Minden forrás szent. Ritka olyan forrást találni Székelyföldön, amely nem egy fa alól fakad. Ha ilyen eset mégis előfordul, hogy legelőn, kaszálón fakad fel egy forrás, azonnal fát ültetnek föléje. Kivájt fatörzsből gübőt készítenek neki. Ha vízhozama bő, csorgót helyeznek a kifolyó részre. Aki elmegy a forrás mellett, kitisztítja, ha szükséges. De nem nagyon kell kötelezni erre senkit. A derékövre akasztott csészékkel (kupa) végezték a műveletet. Megmosták kezüket, arcukat a forrás vizében, és ittak belőle. Közben Babba istenanya, vagyis a Nagyboldogasszony tiszteletére imákat mondtak. A víz, az Élet Anyjának, és a holdnak a tisztelete összefonódott. De nemcsak a szkíta-székelyeknél volt ez igy. Az elvándorolt, tájra kelt keltáknál ugyanez történt. Ha valaki tud egy olyan Szűzanya kultuszhelyet, amely mellett nincs forrás, örvendenék, ha nekem hírül adná. Székelyföldön a Szűzanyának szentelt templomoktól keletre, mindig borvizet (rossz magyarsággal ásványvíz) találunk. Ezek, minden esetben gyógyvizek. De érdekes módon, ahol sima víz fakad a földből, annak is gyógyító jellege van. Gondoljanak bele, hogy hány példát ismernek saját környezetükben. Mária fejét mindig korona övezi. Ruhája a máriakék. A babiloni hatásra kialakított Istár-Bábolna istenasszony, annak ellenére, hogy ruhátlan, fejét 14
A tüzes kerekeket a Gyergyói Both váránál még sokáig eregették a hegyről a kereszténység felvétele után is.
napkorongot jelképező korona díszíti. Ezt a ledér istenanyát a székelyek sosem kedvelték. A szent földelemnek is megvoltak a jellegzetes kultikus helyei. Barlangokban. Ma is létezik Brassó mellett Ó – Sinka helységben. A hold, vagyis az istenanya (sin) lelkének (ka) szentelve. – 2- olvasmány Miért kellett minket a 13. sz.-ban idecipelni papíron? Mert addig a mi társadalmi tagozódásunk csupán ideiglenes helyzeteken alapult. Ha fiatal korában semmiben sem vált ki a székely a társai közül, az első beavatás után megkapta az alapvető székely jogokat és feladatokat. Ez a életszakasz a saját szülőfalujában zajlott le. A kiválóbbak számára a képzés folytatódott, de már központosított helyeken, külön kiképzők segítségével. Nagyobb csapattestek vezetését, magas szintű vallási (egyben erkölcsi, filozófiai) ismereteket, a papi tevékenységgel velejáró gyakorlatot, jogismeretet sajátították el. A mai szóhasználattal egyetemi szinten. Ők alkották az elöljárók, a lófők rétegét. Innen is a legkiválóbbak szakosodtak. Belőlük lettek fővezérek, főpapok… ha olyan vérből származtak…és ha az emberek bíztak bennük és megválasztották őket. Nem voltak mágusaink – érdekesség: ők is az utolsó fokozatból kerültek ki a délkeleti vidékeken. Táltosaink két utat jártak végig. Az első, mikor kisgyerek korában felfedezik szellemi erejét és kiveszik abból a közösségből, ahol született. Zárt kolostorszerű közösséghez kerülnek, ahol megtanítják az emberek hasznára kezelni kivételes erejüket. A második, amikor az első beavatás után azonnal besorolják az idegenbe induló kereskedelmi, vagy hadműveletekbe. Mire visszakerül, már középkorú ember és akkor egy sor próba alá vetik a beavatottak. Kevés embernek adatik meg a táltos képesség és a táltosok általában nagyon hosszú életűek. * Az 1300-as évek elején nagy természeti katasztrófák sújtották a földet. Földrengések, az alacsonyan fekvő síkságokon, tengerpartokon árhullámok. A megmozdult föld alól menekültek a patkányok. Nyugaton nagy pestisjárvány söpört végig. Egy erős napkitörés sorozat mindent megbolygatott. Az akkori ember szemében úgy tűnt, hogy valamivel megharagítottuk a Fennvalót. Hírtelen megjelentek a vezeklő tömegek. Élükre álltak a bibliai keresztények. A Földközi tenger vidékén már régóta elterjedt az a felfogás, hogy az emberek nem egyformák, nem a közösségi munka a hasznos -ez a látásmód lassan begyűrűzött Magyarországra is. Már kihaltak az Árpád házi királyok, az utánuk jövő Anjou család királyai az új gondolkodást terjesztették. Székelyföldön is a primipilius nemessé változtatott lófők kezdték előtérbe helyezni saját érdekeiket a nemzetségeikkel szemben. Ebben nagy segítségükre voltak a királyok a környezetükben lévő bárókkal. Felkelések, tiltakozások nyomán évszázadokig tartó háborúk voltak a mai Székelyföldön. Hiába. Nem tudtak a hazugságokra, ígérgetésekre épülő politikával teljes mértékben megküzdeni. Jogaikból mindég lefaragtak egy kicsit. De sok kicsi sokra megy. Ősi rovásírásunkat kiirtották,
latinnal helyettesítették. Fokozatosan felszámolták katonai feladatköreinket. Adófizetővé tettek. De nem tudták elvenni a máig is élő jogszokásainkat. A lófőknek, az eddig feladatkörhöz kötött birtokait kivették a tízesek által szétosztott nyílföldek közül, és nemesi, a nemzetség által öröklődő, királyi földeknek nyilvánították. Számunkra talán az angol jogszokásból ismert hűbéri földek gyakorlatát követték. A bírtok és a vele járó jövedelmező feladatkörök, mindég a nemzetség tulajdonában maradtak, míg a király, valami okból másképp nem határozott. Nálunk, Székelyföldön, felségárulás esetén a hibás tulajdonost le lehetett fejezni, száműzni, de a birtok a nemzetség tulajdonában maradt. Nem lehetett azt más nemzetségnek adni, csakis a székely országgyűlés határozata alapján. A Mátyás király elleni összeesküvésben résztvevő székelyek birtokait a király másoknak osztotta szét. Két család az országgyűlés előtt bizonyította nemzetségi jogát az adományozott birtokokra. A király halála után ők birtokban maradtak, a többieket kivetette a székely országgyűlés és a birtokot visszaadta az eredeti nemzetségnek. Rákóczi híres tábornokának, Bercsényi grófnak elkobozták az összes birtokait. De a Marosszéken lévő székely birtokjussát nem lehetett elvenni. Annak használói küldték esztendőként Rodostóba a jövedelemből származó aranyakat. Mikes Kelemen le is írja, hogy miként várta Bercsényi uram egyetlen jövedelmét. Ha a birtokló családból nem került ki lófő képesítésű személy, akkor a nemzetség más családja került birtokba. 84. Lovas székely házát láttuk a 2/3-as olvasmányban. A lovas székely, aki nyílfölddel rendelkezett, nem volt adófizető. Az 1400as évek után, nemesleveleket kezdtek adni minden hadjáratban a résztvevőknek. A nemeslevelekhez (armális) nem járt földadomány. Nem sokat értek vele. Az Alcsíkról kikerült Andrási gróf például elvesztette Csíkszentsimoni birtokait, csupán a házhelyét hagyták meg a székelyek. És ez már az 1800-as években történt. Gyalog székely a l6. sz. terméke. Annyira leszegényítik a székely portákat, hogy nem képesek harci mént tartani és megfelelően felszerelni. Ennek ellenére ők is kapják a nemes leveleket. Saját páncéllal, fegyverrel mentek hadba. A várjobbágyokat a királyi várak és a kolostorok megjelenésével egyidőben kezdik emlegetni. Csíkban voltak a somlyói confráterek, Marosszéken a Görgényi vár jobbágyaira figyeltem fel. Az utóbbira volt jellemző az is, hogy nem a vár körül éltek csupán. A néhány órai járásra lévő Ehed falu egy része is várjobbágy volt. Miért? Mert ők nem kellett hadba szálljanak mozgósításkor. Így a hatalmon lévő családok egy része várjobbággyá vált a nagybácsi segítségével. Ilyen várjobbágyok védték például Eger várát. De a többi végvárat is ők védték a török hódoltság idején. A Habsburgok által uralt területeken inkább zsoldosként végezték feladataikat. Érdekes, hogy az erdélyi fejedelemségben, amely akkoriban nyugat felé Szolnokon túlig tartott, északra a mai Szlovákia keleti Ukrajna déli részét is magába foglalta. Látható a Glatz féle krónika. 218. old. Lévő térképén.
Szintén ez a vitézi réteg biztosította a határok védelmét. Mindég saját páncéllal, lóval, fegyverrel felszerelt lovaskatonák voltak. Önfenntartásukra birtokkal rendelkeztek. Kimondottan székely találmány a fejekötöttek rétege. A szabad székely sosem tudta, mikor rángatják el legnagyobb dologidőben valahová hadakozni. Ezért kért pl. három aranyat a komájától, akinek hűbéresévé szegődött. Míg mások valahol hadakoztak, ő otthon dolgozott a földeken, állatokat tartott, szépen gyarapodott. Hogy ne „szabadítsák fel” a fejedelmek, esetleg egy másik székbe ment át, életet (ház és a velejárók) cserélve egy ottanival. Nevet váltott. Például az alcsiki nagy nemesi Bocskor famíliából a Marosszéki Hármasközségbe telepedett a hadköteles székely. Utódaik ma a Csíki nevet viselik. Földönlakóknak nevezték a szolga családokat. Nem volt székely jogú ’életük’, leginkább a lófő birtokokon fogadták be őket. Valahol felhúztak egy kis házat és napszámos zsellérként dolgoztak a székely birtokán. Sokszor más vidékről telepítettek kis falvakat. Gyergyószárhegyi Lázár grófok Moldvából hozták a mai Vasláb lakóit. Két megélhetési forma ismeretes. Az első, amikor mezőgazdasági termékekkel, ruhával, tűzifával fizették őket. Ugyanúgy, mint a pásztorokat, vagy a ház körüli szolgákat. A második, amikor használatra kaptak a megélhetőségükhöz szükséges földterületet, valamint részt az uruk legelőkaszáló- és erdőrészéből. Ők közteherviselők voltak (adóztak). Jellegzetes hűbéri gazdasági viszony volt, de nem katonai kötelezettségekkel. Ezt a formát nevezték a 19.-sz.-tól jobbágyságnak. Helyenként az elszegényedett, nyelvet váltott székelyeket nyomták le ebbe a sorsba. Nálunk a 16. sz. második felétől kezdődően indult el ez a folyamat, de a nyugatabbra fekvő székeken sokkal korábban. Külön népként kezeli a propaganda történelem a csángókat. Mit is jelent a csángó? A víz folyása, az állat elkóborlása, az ember utazása- mind csángálás. Népnév, családnév, folyónév Kínában. A Himalája magas hegyei közt megbújó tavakat csánghó, csánghu nevekkel illetik, ha patak indul belőlük. A brit szigetcsoportban hegység viseli a nevet. Az Andok kanyarban népnév. Nem mai, csak évtízezredeket túlélő ősi megnevezés. Nálunk a hegyek közé felhúzódott, a Kárpátok vízválasztójától keletre lakó székelyek neve. Az utóbbiakra azért ragadt rá, mert az osztrák sógorok, illetve a bécsi magyar királyok „civilizációs” törekvései elől bizony tömegesen menekültek a székelyek Moldvába, ahol közel kétszáz év után kezdődött a „felzárkódás Európához”. Oda menekültek a Madéfalvi vérengzés után. Kivándoroltak a mesteremberek a Mária Terézia idején bevezetett vámháború során. Évszázados, ha nem évezredes piactól zárták el a székelyeket. Ha maradnak éhen halnak. A csángó népviselet jellegzetes szkíta ruha (a, b,) Ezt viselik a később kialakult románok is (d)
De csángó nevet kaptak a Barcasági székben lakók, amikor feladatköreiket beszűkítették az 16oo-as években. Elveszitették székely területi jogaikat. Még előfordult néhány tevékenység külön megnevezése. Ők a szabad székelyek rétegéhez tartoztak. A várszolgálatban találjuk a drabant nevet, amely puskás gyalogost jelent. Az is igaz, hogy szükség esetén lóra ülnek, de ha kell az
ütközetben gyalogosan is harcolnak. Nem örvendtek a várvédő drabantsági helyzetnek a többi székelyek. Báthory Zsigmond 1591-ben, az 1607-es országgyűlés után kiveszi a várkapitányok parancsnoksága alól őket. A testőr szolgálatot végzők is drabantok. Egyenruhájuk színe után vörös drabantoknak nevezik, Bethlen Gábortól az udvari testőrség a kék drabantok. Zsoldosként a lófők jövedelmét kapták. A határőrök neve a latin „planities”-ből a plájások nevet kapták. Határrendőrségi, pénzügyi, csendőri és egészségügyi feladatokat láttak el. Nevezik őket őrállóknak, vigyázóknak is. Solymárok külön mesterséget folytattak. Ők voltak azon tehetséges emberek, akik a vadászsólymokat befogták, idomították -ők a katonai kötelezettségek alól mentesültek. Ez a foglalkozás több helyen családnévvé alakult. A Sólyom családok ma is élnek közöttünk. A vámháborúval, a székely határőrséggel kezdődött a székelység katonarendiekre és közrendiekre való tagozódása. Érdekes módon a sok változás máig sem számolta fel a székely falvak jellegzetes közösségi életét. Ma is számontartják egymást, a rokonsági viszonyokat, az ezzel kapcsolatos kötelezettségeket. Élnek a kalákák,15 a nagy családi összejövetelek, a születéstől a halálig. A természeti katasztrófa sújtotta területek, gazdaságok azonnali, s ha kell hosszabb időn át tartó megsegítése. A rendiség nem isten által kirendelt ősi hagyomány. Az első nyoma Háromszék közgyűlésének jegyzőkönyvében fordul elő, 1407-ben, ahol senioreseket16 emlegetnek. De már 1426-ban potiores- nek írják.17 Rá negyven évre megjelenik a közrendű fogalom communitás formában, ami valójában közösséget jelent. A későbbi primipilius megnevezés eleinte a székhadnagyot jelölte. Várak, kápolnák, templomok. Székelyföldön egymástól látótávolságra találhatunk a hegyek tetején várromot, kápolnát, de lakótornyokat is. Tordától Brassóig legendák sokasága magyarázza létrejöttüket vagy pusztán ottlétüket. Kivétel Csík szék. Mintha itt semmi esemény nem történt volna az évszázadok során. Ennek az oka, hogy a Moldvai területek térítésére Somlyón létrehozták a Ferencesek legjelentősebb erdélyi központját. Ez egy nagyon hatásos térítőrend az egész világon. Ők sikeresen eltüntették az őshithez kapcsolódó legendákat. A másik erős hatalom, amelyik az 1500-as évek elején még lerombolta a katolikus oltárakat, de hamar visszaépítette, az a vizek áldozópapjaiból keresztényesült Lázár család. Eredetileg Szenttamásiak és Csík Taplocaiak. Egyik águk a Gyergyó Szárhegyi mocsarak mellett szolgált nagyon régtől. A változó világban lófő elöljárókból örökölhető nemesi birtokokkal rendelkező 15
Nagyobb munkák elvégzésére több család állt össze. Egymást kölcsönösen kisegítették. 16 Eredeti értelme, idősebb, átvitt értelemben előkelő. 17 Tehetős. Átvitt értelemben gazdag, hatalommal bíró.
nemzetséggé váltak. Megtartották a fentebb jelzett befolyási övezetüket, átszármaztak több községbe, de a nemzetségfők székhelye Szárhegy lett. A királyt képviselő ispánokból királybírókká váltak. Székely grófi címet kaptak. A katolikus tanításokat, gyakorlatot ők a hatalom eszközeivel, ha kellett tűzzel, vassal felügyelték. Ezért ha valakit kérdezel - a várakat Szent István építette, a kápolnák még a török világból valók – válaszolják. Egyszerű és hatásos magyarázat. Sok mindent alátámaszt, amit igyekeztek belénk sulykolni. Mi még Szent István korában állítólag itt sem voltunk. A török világ idején már itt volt a katolikus egyház.18 Nehéz volt a térítés Székelyföldön. Menyhért erdélyi püspöki helyettes oklevelében panaszkodik 1475 körül, hogy „az egyházi törvénykezés, a mi és az egyház parancsai iránt teljességgel engedetlenek lennének, mert okleveleinket, ha oda eljutnának, teljesen semmibe vennék, és a mi és okleveleink végrehajtóit halálba kergetnék, plébánosaikat az ítélettől távol maradni kényszerítenék és saját közönséges ítélkezésük elé állítanák..”.19 Értetlen mostani tudásunk szintjén, de mégis érhető, ha ismerjük az akkori viszonyokat. Székelyföld önálló (autonóm), zárt terület volt, katonai jelleggel. Nem székely személy, csak beleegyezésükkel léphetett ide be. Székely katolikus pap nem sok lehetett, mert közel száz év telt el, amikor 17 plébánost jeleztek. Ellenben a Ferencrendieket elfogadták maguk között. 20 Antonio Possevino (1533–1611) jezsuita szerzetes, író, diplomata 1583-ban Erdélybe utazott, hogy elkészítse Erdély első rendszeres földrajzi–történelmi leírását Transilvania címmel. Szintén érthetetlen annak, aki nem ismeri Székelyföld valódi helyzetét abban a korban. Néhány évtizeddel korábban II. Ulászló kinevezte Barlabási Lénárdot Erdély alvajdájává, székely őrgróffá. Visszatért vele unokaöccse, János, a Szárazajtai ágból. Gyulafehérváron nevelkedett és itt vált pappá. Családjában már a 13. sz.-tól voltak katonák, papok a királyi családok fontos emberei. 12171218 – ban részt kellett vegyenek II. Endre szentföldi hadjáratában, mert még a XV. században is, királyi okiratokban nevük után megjelenik a zarándok jelző. 1370-ben Miklós fiaiból Sebestyén, a Nagy Lajos királytól kapott Pozsony melletti Detrekő várának tulajdonosa és várnagya. Ebben az időben Mihály áll a beregtiszaháti báróság élén. Barlabási Csépán fia, György mester (1382.VII. 23. oklevél) a király jegyzőjeként ír alá „notarius et familiaris noster” a király halála után négy évig Erzsébet királyné a helytartó az ő idejében „noster specialis notarius” címzéssel jelennek meg Barlabási György által jegyzett okiratok. 1428ban Zsigmond király azzal halaszt el egy velük kapcsolatos pert, hogy „absentiam prelatorum et baronum regni nostrum.” A család Jánost átvitte a Csanádi Katolikus Püspökségre, ahol a király ősi jogán segédpüspöknek nevezte ki. A pápa a megerősítést feltételhez kötötte. 18
Az ilyen magyarázatok megszületéséhez semmi köze az egyháznak. A 19. sz. második felének magyarfaló történészei találták ki. 19 Kordé Zoltán: Székely Okl. 6. fejezet 106. okirat. 20 Tanításaikban alig tértek el az ősi kereszténységtől. A Krisztus hittel mentek az új területekre. Ez már ismert volt a „pogányok” között.
Így került unokabátyjával Erdélybe. Tevékenységüket 1493-ban kezdték. Felépítettek Gyulafehérváron egy katolikus kápolnát. (?!) az ősi székesegyház mellé. Kápolnákat hozattak le, ahol lehetett, a hegyek csúcsáról a falvak mellé. Az áttérített főurak segítségével igyekeztek katolicizálni a lakosságot. Ahol sikerült, átvették az őskeresztény templomokat, kegyhelyeket. Ez egy nagyon régi gyakorlat. Nagy Szent Gergely pápa a következő utasítással indítja hittérítőit: „Nem szükséges lerombolni a pogány kultikus helyeket. Szenteljétek meg azokat, hintsétek meg szentelt vízzel, hogy akik eddig ott a pogány isteneknek hódoltak, ezután már a keresztények istenét imádják!”21 31 éves munkásságuk nyomán Erdélyben számos reneszánsz épületet emeltek. Még életükben Székelyföldön már 17 katolikus pap működött. Félszázad után írja, Antonio Possevino jezsuita szerzetes: „…nemesi családok közül két család maradt22 katolikus, a Lázár és a Becz család. A Lázár család nagyon nagy: az igen hatalmas Lázár András, őt követi Lázár János és Farkas. Becznek még az anyja is kiváló és tiszteletre méltó idős hölgy, aki mind a mai napig a mieinket látogatja, amióta csak betették a lábukat Gyulafehérvárra (?). Legidősebb fia Becz Imre, Csíkszék királybírája. Kisebbik fia Lengyelország királyának -Báthory István lengyel király (1575–1586)- udvarában volt egyik unokaöccsével együtt. Rajtuk kívül ott van még a szintén nemes és befolyásos Kornis család, akik – bár az ariánus istentelenség hívei – Székelyföld nemesei között igen nagyszámú követőre leltek.23 A második mondatban kétséges, hogy kik tették be a lábukat Gyulafehérvárra. Bizonyosabb, hogy a hittérítő papok. Közben terjedt a reformáció. A Kornis családot mégis Ariánusnak nevezi a szerző. Erre az a magyarázat, hogy unitárius. Meglehet, de nézzünk meg még egy akkori történetírót. Szamosközy István: „Szertartásaikban nagyrészt a rómaiakét követik ma is, bár a szászok és magyarok szomszédságában élnek, az öregek közül legtöbben mégis az ősök vallásának vetik alá magukat” 24. Leírja, hogy az ősvallás még mindig tartja magát. De a rovásírás is. Nem érdekli őket a nyugati, latinos műveltség. Megvan a sajátjuk. Mi lehetett az ősvallás. A négy elem (tűz, víz, föld, levegő), a nap, a hold tisztelete. Az áldozó papok mind a nagy fényvallás külsőségeit őrizték. A világ vallási legendáit tanulmányozva egyetlen, az ősnépek által jól megőrzött rendszert találunk. Európában az elmúlt évezredben még a nyomát is igyekeztek eltörölni. Pillantsunk bele.
21 22 23 24
Daczó Árpád Csíksomlyó titka. Pallas-Akadémia Könyvkiadó 2000 54. old. Fordítási hiba, vagy a szerző tudatos „elírása”. A megfelelő szó- lett katolikus. Kordé Zoltán: Székely Okl. 04. fejezet 60. okirat Kordé Zoltán: Székely Okl. 04. fejezet 61. okirat
A mai ember hosszú évmilliók fejlődésének eredménye. Az elmúlt évezredekben számtalan elmélet tanulmányozza a múltat. A legrégibb, általunk ismert őstörténeti munkák a mai India területén maradtak fenn. A hindu hitvilág szerint Brahma - a teremtő - szakaszosan hozza létre azt a világot, amiben élünk. A naprendszerünkben az élet 4,32 milliárd évig tart. Ez egy világnappal. Feloszlik ezer földi korszakra, vagyis egyenként 4.320.000 földi évre. Ezt juga ciklusnak nevezik. Hetvenkét ciklus idején egy nagy uralkodó szellem irányítja naprendszerünk életét. Ennek az uralkodónak, a mai ciklus vezetőjének a neve (funkciónév) Manu. Uralkodási ideje manvantara, (Manun belüli korszak) ami 308. 571. 428 évig tart. Ezután következik a ciklus éjszakája és újból a nappal, melynek élére újból a földi élete során magasra fejlődött, megtisztult emberi szellemet emelnek Manu rangjára. A jelenlegi Manu olyan magasrendű, és tiszta szellem volt földi életében, hogy Visnu isten hal képében öltött testet, és úgy mentette át a jelenlegi korszakba. Ha lefordítjuk ezt a mi gondolkodásunkra, Manu a teremtő atya által létrehozott, a föld, és szomszéd bolygóinak sorsát felügyelő isteni lény. Érdekes, hogy nem istenből lett ember, hanem épp fordítva.25 Ez azonban nem zárja ki, hogy a Világügyelővel azonosítsuk, akit a Turáni legendákból ismerünk. Manu szanszkrit jelentése ember, a Védában az emberek atyja. Leggyakrabban: Manush pitar (Manu atya). Az özönvíz legendájában az általunk ismert Noé személye. Ő adott törvényeket az újból felszaporodott emberiségnek. „ A bölcsek és Manu Szvaiambhu nevű fia, az ember ős elé járultak és felkérték őt, hogy magyarázza meg nekik részletesen a négy kaszt törvényét. Manu teljesíti kérésüket s az első 57 versben, elmondja a világ keletkezésének történetét. Aztán a nagy bölcs Ehrigunak engedi át a szót, ki jól ismeri a Brahma isten által Manuval közölt törvényeket”.26 Az időszakot i.e. 4000 körülre teszik. Mivelhogy az írott törvények megjelenése az emberiség történelmében egy elrontott, kegyetlen korszak jöttét jelzik – már ismerik, kétezer év múltán szakrális körtáncokkal várják a megváltó érkezését. Az ő hitük követői a bibliai három király (mágus). Manu az emberiség szellemi irányítója. Még tegyük hozzá: a földanya szerepét az élet megjelenésében, fejlődésében, amely minden ős és jelenkori vallásban megtalálható a világon. Az első ismert kultikus szobrok őt ábrázolják. Az indiai szent tehenet, az egyiptomit Hathort, a felkelő nap anyját. A mi tejút szavunkat és újból a védák által leírtaknál vagyunk... Manu napisten tiszteletére napjainkban is lejtett körtánc Indiában.
25
Máhábhárata – Bharata nagy nemzetsége - elbeszéli Dr. Baktay Ervin – Tericum Kiadó 1994 (bevezetőjének 18-19. old. Kivonatolva) 26 Pallas lexikon.
Tacitus szerint, (Kr. u. I. sz.), a germánok dicsőítették Tuisto istent és fiát Mannust, kinek három fiától (Ingo, Istvo, Irmino) származtatták a népnek három fő törzsét, és Tort, legnemzetibb istenüket. Minden ősvallásban feltételeznek egy kézzel nem fogható, szemmel nem látható mozgatóerőt az élőlényekben. A lelket. Minden élőlény a Teremtő Atyától nyer -a fogantatás pillanatában- egy ilyen életerőt, lelket. A magyar hitvilágban a lélek határozta meg az ember jellemét. Benne van ma is a nyelvünkben, mint annyi más fogalom, amit csak ma kezdünk újra megérteni. Például: Nagylelkű, Lelketlen. A lélek lakhelyét a szívben tudták. A két fogalmat párhuzamosan használjuk ma is – Nagyszívű, Szívtelen, Jószívű, Gyenge szívű, Bátor szívű… Az ősi hitvilágban úgy tartották, hogy a földet és még nagyon sok hasonló ilyen jellegű égitestet azért hozta létre Atyánk, hogy az isteni lélek részei tapasztalatokra tegyenek szert az anyagi világban. Miután egy bizonyos szinten elegendő információt szereznek, egy magasabb szintre lépnek. Például, amelyik a mohában élt virágos növénybe kerül, innen fába, majd állatba, végül emberbe. Bármelyik formájában lehetősége van az isten utáni végtelen vágyát kifejleszteni és feljutni akár a legmagasabb régiókba. De lehetősége van alacsonyabb rendű életformát választani. Sőt, ha életét nem úgy éli le, hogy pozitív tulajdonságokat szerezzen, visszatér alacsonyabb életformákba, és néha évmilliók telnek el, míg újra feljut emberi szintre. A lelkek „képzése” feltételez egy tökéletes egyensúlyt bolygónk élővilágának arányaiban. Az itteni létforma olyan számára, mint egy ruha a testünkön. Kinőjük, elhasználjuk és minden esetben újat öltünk magunkra. Így szerintük a nagy pusztulások, katasztrófák idején az ember vagy az állat fizikai léte szűnik meg csupán. Élete megmarad. A fentiek egymással összefüggő rendszereket alkotnak térben és időben. Ezeket már megtaláljuk tárgyi és írásos emlékekben egyaránt a föld minden vallásrendszerénél. Ezért indult a legdurvább támadás az új, utód -vallások részéről ellene. Nevezhetjük egy kis csavarással napimádásnak is. Manu például az egyiptomiaknál előfordul Hórusz néven. Szent madara a sólyom,
nálunk Turul néven ismerjük a fény madarát. A felkelő napot körtánccal köszöntötték és köszöntik ma is tőlük kissé távolabb Indiában, vagy az Amerikai földrészen. Ritmusa koreográfiája a körcsárdással azonos. Mások ugyanezt ma is hórának nevezik. Elterjedt vallás volt a kereszténység előfutára. Ma a kutatók nevezik fényvallásnak, őskereszténységnek, csak a maniteista kifejezést kerülik. Ahol találják, székely vonatkozásban félre magyarázzák. Pedig félezer évvel ezelőtt még ez volt az uralkodó vallás Székelyföldön is.
* Miután láttuk a korai szellemi életét a székelységnek, ennek késői meglétét igazoló leírásokat, nézzük a máig is fennmaradt nyomait mindennapjaiknak. Hasonlítsuk össze a keleti és a nyugati régészeti bizonyítékokkal. Európát Nagybritanniától Ázsiáig behálózó lakótornyokra, a székely tudat úgy emlékezik, mint suttogó tornyok, melyek egymástól látótávolságra voltak. Őrtoronyként emlegetjük. Valódi szerepük kibővült, amikor Kovács J. Béla magyarra fordította a jász-alán hősmondákat.27 Az előszóban leírja, hogy „Svájcban, Francia- Olasz- és Spanyolországban valamint Portugáliában négyszáz olyan település található, amelyik (részében vagy egészében) az alánok és szarmaták nevét viseli.” Hozzátenném, hogy Artúr király lovagjai is szarmaták voltak. Csíkban, vagy Székelykeresztúron előkerült ókori ezüstkincs szintén szarmata. Jászok a görögök előtti Spártaiak, de a Kaukázusban, Indiában is találkozunk velük az ókorban. A kötetben a falvaktól távol lévő többszintes lakótornyokról beszélnek rokonaink. Nagy Gábor kétlaki művész barátomnak mesélem ezt a témát. Ő az év nagy részében itthon ülőn kalapáccsal készít vasvirágokat, dísztárgyakat, gyönyörű kapukat stb. Nyáron festőállványával bolyong Európában. Visszajárogat a Dolomit hegységben lévő Nosino helységbe, Olaszországba. (Trento tartomány). Rákérdeztem a tornyokra. Mikor hazatért hozta egy ősi torony fényképét, amely szinte megközelíthetetlen helyen áll. A hegyekből eredő források egy kis völgyet hoztak létre. A patak jobb felén lévő hegyen van a Thun kastély (T-hun?) Vele szemben a Castelo Pietro vagyis kő kastély a sziklabérc csúcsán. Néhány hét múlva egy fényképet mutatott a Gyímesfelsőloki Komjátpatakából elérhető Széphavas csúcsán lévő épület maradványról. Állítólag kápolna volt. Tervrajzot is készítettek, mely egy ősi lakótorony maradványaira építendő kápolnát mutat. Hogy nézett ki mindkét részen egy ilyen lakótorony? Legkevesebb háromszintes volt. Henger alakú, melynek belső átmérője 180 – 200 cm. Magassága legalább ennek négyszerese. Bejárata a felső szinten ember magasságú. Ide csak bentről leengedett kötéllétrával lehetett feljutni. Mellette téglalap alakú építmények. Az Alpokban mély szakadékok határolták a földszintes részt, a Kárpátokban erős kőfalból rakott kerítés óvott egy kis udvart. Ezért hitték kápolna maradványnak. Fényképek rokonaink életteréből. Kelta vidékről. 27
A nap gyermekei Püski kiadó 2008
Fotók az Alpokból,
A lakótorony rajza. fényképezte Nagy Gábor Szentélyek a világon mindenhol fellehetők. Néhol apró, kis váracskának tűnő építkezések. Az európai régészet a bronzkorhoz köti, de sok helyen az alsóbb rétegekben kőkorszaki leleteket találnak a régészek. Ezeket kelta váraknak tekintik. Ha megfigyeljük elhelyezkedésüket, hegyvidéken általában kétpúpú hegy összekötő nyergében találhatóak. A legismertebb ilyen forma a Csiksomlyói zarándokhely. Ma a színpad eltereli a figyelmet a hátánál lévő ősi „kápolnáról”. Eredetileg naptemplom volt, de később többször újraépítették. Tőle nem messze északkeletre ugyanilyen földrajzi környezetben volt a Pálfalvi várként emlegetett szentély. Egy kis födött házikót vett körbe egy fal. Aranyozott bronzgolyót, kerámiát, tűzhelyet tártak fel az ásatás során. Várnak túl apró, lakásnak túl munkaigényes. Tele van az ilyen jellegű épitményekkel az egész földközi tenger medencéje. Nálunk továbbfejlődött ez a típus. Úgy nevezzük – erődített templomok. De erődítménynek ezek is kicsik. Katonai szempontból jelentéktelenek. Helyenként megmaradt valódi jellegük. Itt volt a falu éléstára. Ősszel berakták a falak belső felében kőből, vályogból kialakított kamrácskákba az alap élelmiszereket: gabonát, füstölt húsokat, zöldségeket. Hetente egy nap kivettek belőle egy hétre valót. Máshol még nagyobb méretekben jelennek meg az ilyen szentélyek. Suméroknál, Egyiptomban nagy gabonaraktárak, papok lakása, templomőrség, iskola kap helyet a falak mögött. Ez volt egy vidék gazdasági, politikai központja. A legnagyobb szentföld a hunok ősi szentélye egész országnyi
Ordosz. Hatalmas fallal bekerített terület a Sárga folyó kanyarjában. De sorolhatnánk az egész világon. Magas hegyek tetején, völgyektől, falvaktól messze, titokzatos váracskák húzódnak meg. Vizektől elég távol legtöbbször sziklára építve. Kőfallal bekerítve, melyhez belül kőpadokat raktak, két apróbb kőépülettel és egy sziklába fúrt kúttal. Ha a kutat megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy abban bizony sosem lehetett víz, hacsak az eső nem esett bele. Oldalában ujjnyi vastagságú lukak. A Csíkrákosi pogányvárnál jöttek rá, hogy ez bizony csillagvizsgálásra szolgáló kukucskáló hely. A kútba a hold sem nagyon világított bele, az éjszakák halvány fénye sem zavarta a szemet. A lyukakba faágakat dughattak és ezeken mérték, a bolygók csillagok járását. Az épületek az embereknek és a málhás állatoknak készültek. Rovásokkal jelzett vártérkép. Romániai régészek anyagából átvéve.
Jókora rovott köveket találtak belül különböző feljegyzésekkel, de olyant is amelyikre a hattyú csillagkép mozgását rótták fel. A Déli Kárpátokban maguk a váracskák elhelyezése a hattyú földi mása. Ennyit a „pogányvárról”. A tényleg váraknak nevezhető építményeink a 14. század elején már régi védművek voltak. A Háromszéki Bálványosvár Erdély legfontosabb biztonsági rendszerei közé tartozott. Oda vitte Apor László (Kán László) a Szent Koronát és ott tartotta fogva a Habsburg trónkövetelőt három esztendeig, az 1300.-as évek elején. Úgy néz ki, hogy amint ideérkeztünk azonnal hatalmas várakat építettünk. Igaz, hogy egy évszázad is kevés lett volna egy akkora vár felépítéséhez, még akkor is, ha a mai Kína népsűrűségével rendelkeztünk volna. Nem is beszélve a tehnológiáról. A népmonda szerint a tündérek építették, amikor még a kövek nem keményedtek volt meg. Ugyanolyan építési módszerekkel és azonos korban épülhetett a „magas Déva vára”. Erre egy jóval későbbi keletkezésű népballada keres magyarázatot.
Későbbi várak is vannak, mint a Székely támad, Székely bánja, melyet a mi földünkön, ellenünk építettek, velünk -őfelsége zsoldosai. Kisebb, ugyancsak régi védművekre épült a várkastélyok jelentős része. Szerepük eredetileg szintén vallási volt. Később a katonai és papi feladatkört betöltő lófő nemzetségek családi fészkévé váltak. Nem nevezhetjük hatásos védműveknek. Erejüket a körülöttük lakó székelység hadereje adta. Újból Csíkszékből veszem a példát. Ha bárkit érdekel saját vidéke, Orbán Balázs szépszámmal mutatja be az itt leírt létesítményeket. A Mikó új vár, Csíkszeredában, állítólag 1610 után épült.
A vár déli oldala a székelykapukkal Az állításnak van egy szépség hibája. A neve Mikó újvár. Miért kellett újraépíteni? Mert Basta császári tábornok vallon zsoldosaival felégette. A helyiek szerint alagút kötötte össze Somlyóval. Nyomai tényleg megvannak töredékesen, de senki sem ellenőrizte végig. Legjellegzetesebb kastély a szárhegyi Lázár család fészke. Déli fekvésű, széltől védett, patak folyik előtte. Az ásatások során bronzkori leletek kerültek ott elő. Hogy mikori a kastély mai falazata arról „pontos” elképzelés van. Egy bizonyos, a falak csipkézetein ősi székely jelképrendszert találunk. Életfára kapaszkodó kecskék megtalálhatóak az ókori Szicília lakosságának, a szikulik építkezésein, vagy az ókori Korezmi hun birodalom épületein.28 A Szárhegyi Lázár kastély bejárata, és a lovagterem, előtérben a kaszatömlöccel.
28
Itt nevelkedett Lázár Druzsina árva fia, anyai nagyapja Lázár András keze alatt, Bethlen Gábor, akiből Erdély legnagyobb fejedelme lett.
Kápolnák, templomok, Székelyföldön az 1700-as években épülnek. A korábbiakat eltüntették az 1600-as évektől ismétlődő pusztítások. Ma úgy tudjuk, hogy a tatárok pusztítottak. Kitűnő és hatásos propaganda a 19. sz. második felétől. Habsburg zsoldosok pusztítottak végig egész Székelyföldön úgy, ahogyan az első népirtáskor, Basta tábornok vallonjai után újra kellett telepíteni Aranyosszék falvait. Erdély Öt éven át egy hadszíntér volt. Kolerajárvány, az elpusztított termések miatt éhínség, kihalt falvak jelezték Rudolf császár idegen hadainak útjait. Végül Bocskai István ellenük fordult és miután a törökök elismerték Erdély fejedelmeként, kiűzte Bastát az országból. A Rákóczy szabadságharc idején, Rabutin császári tábornok először hadaival kifosztotta adó fejében Székelyföldet (1705). Az emberek menekültek ingóságaikkal a hegyek közé, Moldvába és Havasalföldre. Pekry Lőrinc és Mikes Mihály hadai kiűzték Rabutint Erdélyből. Hatalmas hadakkal tért vissza 1707-ben. A császári kegyelmi rendeletben bízó és helybenmaradt lakosokat kifosztotta, házaikat templomaikat felégette úgy, hogy télire ki kellett vonuljon Székelyföldről, mert nem volt egyetlen födéllel rendelkező épület, ahol legalább a vezérkarral megszállhatott volna. Az újra épített templomok, kápolnák a régiek helyére kerültek, ott ahol nem pusztult el teljesen a falu. Legtöbbször hegy tetejére a kápolnák, dombokra a templomok. Sok falu húzódott be a völgyekbe. Itt kerültek a templomok sík területre. Ebben az időben számos régi várat, várkastélyt elvettek tőlünk, kibővítettek és a betelepített osztrák helyőrség kaszárnyáivá alakították át. Történetüket elhallgatták, vagy erősen kicsavargatták (elferditették). Keleti székelység – terület, etnikai összetétel változása A 16. sz. -ban virágzik fel hirtelen az erdélyi reneszánsz. Stíluselemeket, életmódváltást jelent és a feudalizmus előretörését. Sokan írnak a keleti székelyekről, mert ekkortájt már nagyon kevesen maradtak Európában a területek védelmére szakosodott társadalmi „kasztokból”. „Székelyföld, Scituliának is nevezhető. Hét szék, avagy körzet alkotja, amelyek neve: Csík, Gyergyó, Kászon, Udvarhely, Maros, Kézdi, Sepsi, Orbai, vagy ahogyan mások írják: Czyk, Girgio, Marus-Szék, Aranyos-Szék, Kizdi,
Sepsi, Orbai. Az erdélyiek lakják, akiket a hunok őseinek tartanak, és ezért is nevezik őket szittyáknak, vagy kis szkítáknak, hisz minden más népnél jobban fennmaradtak megőrizve eredeti mivoltukat, ama természettől védett kicsiny és sokszor zord vidéken.” Írja ANTONIO POSSEVINO olasz diplomata 1583-ban.29 Midőn háború tör ki, könnyedén ki tudnak állítani, és hadba tudnak küldeni ötvenezer vagy még több fegyverest. Családjukba, házukba idegen népből valót házasság révén nem szívesen fogadnak be, erkölcseiket, szokásaikat, törvényeiket tekintve a többi magyartól nagymértékben különböznek. Véleményük és akaratuk kifejezésére nap mint nap használnak a papír és a tinta, valamint más nyelvek betűi mellett kis vésett fa pálcikákat, amelyek közöttük valamilyen jelentéssel bírnak és ezekkel barátaiknak és szomszédaiknak mintegy levélként híreket küldenek. Mindannyian szabadok akarnak lenni úgy, mint a régi hunok maradékai. A szabadságot mindennél többre becsülik. Senki sem tűri el közöttük, hogy valamelyiküknek nagyobb szabadsága legyen. A legalacsonyabb rangúak közöttük ugyanazzal a mentességgel rendelkeznek, mint a legmagasabb rangúak. Megyékre oszlanak, amelyeket ők régióknak vagy székeknek neveznek, amelyekben a legősibb, a leghatalmasabb és a legnagyobb méltósággal bíró családok adják a kapitányokat, vagy főurakat, akiket saját nyelvükön lófőszékelyeknek neveznek, ezeket nagy tisztelettel, gondoskodással és megbecsüléssel övezik. Ha ellenük valamiféle ellenség támad, a lófők zászlai alatt vonulnak hadba. A lófők bírják a főhatalmat az ítélkezésben, a nép összehívásában, és minden őket érintő döntés meghozatalában. Adóval senki sem tartozik közülük sem a királynak, sem másnak, amikor azonban a király Magyarország királyává koronáztatik, vagy megházasodik, vagy fia születik, fejenként adnak neki egy-egy ökröt. Oláh Miklós (1493–1568)30 Így írtak rólunk a kortársak egy olyan időszakban, amikor még éltek az ősi jogok a mai Székelyföldön, de máshol már nem. Szétforgácsolták elsősorban az összterületi sértetlenségi jogokat. Nem megszokott történelemmel találkozik most az olvasó. Inkább egy időutazást vezető útikalauz kísérte kiránduláson veszünk részt. 29
Kordé István okirat gyűjteményéből I. fejezet. Pro-Print kiadó Csíkszereda.
30
Az okiratokat Kordé Zoltán gyűjteményes kötetéből válogattuk.
Székelyföld mai térképe Aranyosszék és a Barcaság nélkül. A székelység címere.
* Udvarhely-széket anya-széknek nevezik, mert régente a székelyek főkapitánya legtöbbször itt lakott, itt tartattak a székely nemzeti gyűlések s a perek az egész Székelyföldről ide fellebbeztettek. Áll Udvarhely anya-, s Keresztúr- és Bardocz fiú székekből.31 31
A székek bemutatása Orbán Balázs „Székelyföld” című munkája alapján.
Határai északról Marosszék és Torda megye (Görgényi havasok); észak-keletről Gyergyó, keletről Csík és felső Fehér megye peselneki járása (Bükszád és MikóUjfalu erdőségei); délről Miklósvárszék, felső Fehérmegye Rákosi járása és Kőhalomszék; nyugatról Küküllő megye nádasi kerülete, felső Fehérmegye pálosi járása. Felülete hegyes, kevés térhellyel, keleti és északkeleti oldalán roppant havasok és ezekből kinyúló rengeteg erdőségek borítják. Hegységei közé öt folyam völgye s azok számos mellék-csermelyeinek szűkebb völgyei nyomulnak be. A Kis- és Nagy-Küküllő a Marosba keletről nyugatnak, a két Homorod és Vargyas északról délnek folynak, s az Oltba ömlenek. E folyók terei, és mellékfolyóinak völgyei termékenyek. Búzát, rozst, sőt tengerit is termelnek, kivéve a havasalji néhány falut, hol leginkább rozst és zabot vetnek. Általános a len és a kender textilnövények termesztése. Déli része néhány falujában szőlő is van, de nem ad valami híres bort; ellenben gyümölcs mindenütt nagy mennyiségben terem. A marha- és juh-tenyésztésre terjedelmes havasi legelői nagyon alkalmasok. A havasalji faluk (Oláhfalu, Zetelaka, Parajd) deszka-, zsendelymetszéssel, és kereskedéssel, a Homorod menti néhány falu mészégetéssel és széthordással nagykereskedést űznek. Bányaipar főképp vasra, (Sz.-keresztbányán és Fülén), és sóra (Parajd) szorítkozik. A falvak más kézműiparral pótolják hiányaikat. Lenolajat préselnek, festékeket állítanak elő, csergét, posztót, pokrócokat, vásznakat. Fából edényeket, bútorokat, épületanyagokat. Ismertek híres kerámia központjaik. Ma is használt, jól kiépített kövezett utak kötötték össze Csíkkal, Meggyessel, Fogarassal, Háromszékkel, Brassóval és természetesen Marosszékkel. Nem volt olyan távolság a szomszéd székek felé, melyet lovas székely egy nap alatt el nem érhetett, különösebb hajsza nélkül. A 19. sz.-ban százezer ember lakta, két városban (sz. Udvarhely és sz. Keresztúr) egy kiváltságos községben (Oláhfalu) 126 faluban és két tanyán (felső Siménfalva és Árcsó). Valós történelmének tudományos nyomait először Orbán Balázs foglalja össze, amiért a hivatalos politika rásüti a „bolond báró” jelzőt. Mit is állít a több nyelvet, történelmi szemléletet ismerő tudós?
Udvarhely szék címere
Udvarhely helyén a ptolemaioszi térképeken jelölt Utídávát kereshetjük Nagy Mátyás, Benkő, Kővári, s más történelemíróknak a hagyományokból leszűrt következtetése szerint Attila ide tette át udvarát, s innen venné a város is elnevezését. Ezt támogatja az Attila testvére Buda által építtetni vélt Budvára és a más két hun vezér Kadicsa és Zéta, neveit őrző más két várrom Ezen a nép száján máig fennmaradt hagyományokat a Csíki krónika is, – melyet egy székelynek megtagadni nem lehet, nem szabad, – támogatja, s hogy Udvarhely helyén régi építkezések voltak, mutatják azon bontatlan alapfalak s hamvveder töredékek, melyeket ásások alkalmával naponta találnak a föld keblében. Orbán Balázs fenti véleményében csak érinti, hogy a székely jelenlét sokkal korábbi kell legyen, mint a hivatalos állítások. A 20. sz. régészpárosa a Ferenczi fivérek ásatásai, nagyrészt a legendák kézzelfogható anyagát tárták fel. Dr. Ferenczi István Firtos váráról írva megjegyzi, hogy a Zágon és Zsibó között húzódó kőkorszaki „- képletesen szólva – „földi tejúthoz” hasonlítható váras övezet…” –hez kötődő legendákkal összhangban áll az ásatási leletek korbani folytonossága a legkorábbi kerámiáktól, a különböző korok és birodalmakból származó aranyleletekig.32Ma értem, hogy miért. De az 1980-as években fel sem tudtam fogni, beszélgetéseink során a két testvér kutatásainak hatalmas horderejét.33 Román nemzetiségű régészeink visszafogottság nélkül állítják, hogy a Déli Kárpátok ősi várai a hattyú, a sárkány csillagképet képezik le a földre.
Hattyú csillagkép.
32 33
Sóvidéki várainkról 1994.
Akkor a nemtudás, ma az öregség akadályoz meg, hogy munkásságuk hihetetlenül fontos lényegét feltárjam. Remélem fiatal régészeinkben lesz annyi ész, hogy ezt pótolják. Mert a báró Thorma Zsófia hagyatékát végül Dr. Lazarovici Gheorghe és Soiom Viorica régészek által szervezett kiállítás sorozat tárta a románul tudó nagyközönség elé. A háromszéki Székely Zoltán levelezéseit Dr. Petre Román akadémikus a régész fiával és a Brassói Múzeummal karöltve. László Ferencnek a világhírű Erősdi kultúra feltárójának könyvét a Jászvásári Egyetem támogatásával adatta ki unokája.
Kozmikus valóság néven jelentek meg a román régészek térképei a szakirodalomban Mi is eljutottunk arra a következtetésre, hogy Udvarhely környékén is szakrális helyek sorakoztak a kora kőkorszaktól. Arról már régen írnak, hogy az onogur törzsszövetséget az Udvarhelyi főrabanbán szervezte meg Attila előtt. De ez a fizetett és ezért képzett „szakemberek” riadt tiltakozását váltja ki mindég. „És abból, hogy a hun birodalom egybeomlásakor az itt maradt székely ősök ide helyezték (Budvárára) politikai és vallási központjukat, hogy Rabonbánjaik itten laktak, azt kell következtetnünk, hogy e helyet központi fekvése és hadtani fontossága mellett, a régi emlékek kegyeletes tisztelete is választathatta, s hogy azon történeti sejtelemnek, miszerint Etele itten is lakott, vagy legalább időzött, lehet mégis valami alapja.” O.B. Ősi szentélyből fennmaradt Krisztus kápolna
E hely kegyeletes tisztelete még a kereszténység felvétele után is megmaradt, s még ekkor is vallási és politikai központja maradt a Székelyföldnek, itt Udvarhelyen lévén a Telegdi Esperesség székhelye, mely alá Csík, Gyergyó és Kászon székek, Maros- és Udvarhelyszék tartozott. * Udvarhelyszék a 13-ik században, sőt a 14-ik század elején is, Telegd nevet viselt, hihetőleg a Telegd székely ágról. „A magyarok bejötte előtti korra és a vezérekére kevés adataink vannak a székelygyűlésekről, bár a Csíki krónika több, Csík-Rákoson és Udvarhelyt, Budvára alatt tartott gyűlésezéséről emlékezik a székelyeknek; de a királyok és nemzeti fejedelmek korából több, Udvarhelyt tartott nemzeti gyűlésről van biztos történeti tudomásunk. O.B. 1-ször I. Lajos király idejében, 1357-ben. 2-szor 1505-ben, Ulászló király idejében Bögözi János főkapitány elnöklete alatt tartatott Udvarhelyt azon nemzeti gyűlés, mikor az úgynevezett Udvarhelyi Constitutio (alkotmány) szerkesztetett.
3-szor 1555-ben ősi törvényeiket 88 cikkelybe egybegyűjtvén, azt Ferdinánd vajdái, Kendi és Dobó eleibe terjesztették, kik azokat teljhatalmuknál fogva meg is erősítették. 4-szer 1562. Udvarhelyen tartatott székely nemzeti gyűlésen, óvást téve nemzeti ős szervezetének önkényes felforgatása ellen, elhatározták azonnali felterjesztéssel menni sértett jogaik visszakövetelésére. 5-ször 1581. székely nemzeti gyűlés, mely az országgyűlési végzésekből a székelyeket illető cikkelyeket kiírta. 6-szor 1606-ban a székely nemzeti gyűlés rögzíti a székely föld, birtokok közszékelyek és elöljárók jellegzetes jogait. 7-szer 1607-ben Petki János annyira megnyerte a székelyeket, Rákóczi Zsigmond részére, hogy ökör utáni adót szavaztak. 8-szor 1608-ban a székely gyűlés, Báthory Gábornak pénzsegélyt adott és a sóaknákat is átengedte a fejedelemnek. „Udvarhelyt tartott három lustráról van történeti tudomásunk, az 1614, 1627 és 1635-ben tartottakról, igen valószínű azonban, hogy Mátyás király által 1473ban megrendelt székely lustra s számos más általános és részletes lustra volt itten, de a melyeknek feljegyzései eltévedvén, azoknak tudomása is elveszett.” O.B. Orbán Balázs megbízható és ismert forrás. Hogy minden központnak szakrális jellege volt, ezt ma nagyon is pontosan bizonyítják a világtörténelmet reálisabban bemutató szakmunkák. De számunkra két fontos tényt is bemutat a nagy székely. Az első, hogy Mátyás király idejétől lustrákat, vagyis katonai összeírásokat kezdenek készíteni rólunk. Ez a vég kezdete. Addig a székelyek titokzatos földjéről, a király nevében a székely ispán akkora hadat kért, amekkorára szükség volt – a székelyek megítélése szerint. A másik, hogy a 16. sz.-tól tudjuk felsorolni a székely nemzeti gyűléseket. Miért? Addig nem voltak? De igen, csak jegyzőkönyveik rovás abc-vel íródtak. Ezután jelentek meg a „deákos” írások. Az 1700-as években is a teljes lakosság írástudó volt, csak – „nem deákos”. Hangsúlyozd ki ennek a nemzetre való káros hatását – figyelmeztet Botos László. El kellett pusztítani az ősi szent írásmódot. Elsősorban azért, mert az írásjelek tanulásával az ősvallás alapfogalmait sajátította el a gyerek. Legyen az rovás ábécé, rúna, vagy akár hindu, kínai, amerikai indián írásjel.34 Ezért pusztítják az ősi szent írásmódot a hódítók Amerikában, Magyarországon egyaránt. Kezdete a feudalizmus vallása, az új kereszténység felemelkedéséhez kapcsolódik, az 1400-as évektől és kimondottan -a Habsburg ház világuralmi törekvéseinek eszköze. Ehhez kapcsolódik a második fő ok: a régi írások fenntartották az ősi jogszabályokat, tulajdonviszonyokat. Ezért tűzzel, vassal pusztították, mindent feldúltak elégettek Székelyföldön épp úgy, mint Amerikában. Ezzel ki akarták húzni az emberek lába alól a földet, és múltjuk megsemmisítésével gyökereiket. Ennek módozatait követjük nyomon a keleti, megcsonkított székely székek bemutatásával. 34
Bővebben Varga Csaba könyveiben, aki halála előtti héten adta ki az írásról, számokról szóló könyvsorozatának befejező kötetét.
Igen, valószínű azért, hogy Udvarhelyt is, mint a Székelyföld legtöbb városát, a polgári elem szenvedélyes védnöke, Zsigmond király emelte városi rangra. Személyesen is járt a helységben „itten látta el István erdélyi vajda és pártos társainak dolgát.” O.B. Gyárosfalván, a hagyomány szerint, Budvár fegyverkovácsai laktak. Egy 1568-as okmányban még faluként szerepel. Udvarhely városához 1571-ben csatolta János Zsigmond. A helyén még áll egy régi imaház, mely négy körszeletből van alkotva. Jellegzetes őskeresztény naptemplom. Festett famennyezetén nem a kápolna építési ideje van felírva, csak a mennyezet korát jelöli. Az épület a XIII-ik század jellegét mutatja. Nem is olyan régen, úrnapján még búcsúk tartattak itt, melyre a havasalji faluk s még távolabb levő vidékek lakói is nagy számban sereglettek össze. Báthory Zsigmond 1595- és 1601-ben, Udvarhely város lakóinak minden szabadalmait megerősítette. Bethlen István, mint helytartó, 1620-ban elrendelte, hogy a nemes urak a városban a polgárok akarata ellen házat ne vegyenek és a közterhek alól ki ne vonják magukat. Bethlen Gábor, három különböző okmányban, a város polgárait a nemesek és a szék tisztségének többször megújuló jogellenes zsarolása ellen, hathatósan oltalmazta s nevezetes újabb kiváltságokkal ruházta fel. I. Rákóczy György háromszor biztosította okmányilag Udvarhely szabadalmait. II. Rákóczy mentesítette a katona-beszállásolások ellen a város tisztviselőit. I.-Apafi is helybenhagyta elődeitől nyert szabadalmait (1663-ban) s a török dúlásaitól sokat szenvedett várost két évig minden adó alól kivette. I. Rákóczy György fogadására (1635) a tanács nagy előkészületeket tett. A város minden kiváltságait újból megerősítette. Néhány évvel később a város vásárjogát is szabályozta. Udvarhely előjogait törvényeinkben is megtaláljuk, amennyiben az 1630-ik országgyűlés végzései szerint: „Udvarhelynek régi szabadságai confirmáltattak, a mennyiben a nemesi szabadságnak nem derogálnak, de kik a városban szabad funduson nem laknak, azok adózni, s egyéb terheket viselni tartoznak.” Miért az állandó újra bizonyítása a jogoknak? Az 1400-as évektől egyre általánosabbá vált a feudális urak terjeszkedése egész Európában a nemzetségi, máshol városi területek rovására. Ez ellen védekeztek a kisebb haderővel rendelkező területek, a királyság által kiadott okiratokkal. Ha új vezető került trónra, megújíttatták kiváltságleveleiket. Ilyenkor mindég „ajándékot” vittek a koronás főnek. Vagyis ez egy burkolt adó volt. Udvarhely városa és a szék lakói a későbbiekben is végigszenvedték a Habsburg terjeszkedés minden nyomorát, ugyanúgy, mint Székelyföld többi része. A Rákóczy forradalom alatt néha naponta többször kellett a kurucnak, majd a labancnak hódolni. Mégis Heisler tábornok a várost több helyen felgyújtatta, leégette. Aztán jött a pestis. Az éhínség az elpusztított vidéken. De volt az osztrák hadseregben is emberséges vezető. Szántomir tábornok, a betegek számára kórházat építtetett, katonaorvosait állította oda. Gyógyszert,
élelmet adott magáéból a betegeknek, háza előtt mindig nagy mennyiségű kenyeret osztott ki a szegényeknek, s mivel azt nagy kosarakban hordták, még most is él a nép emlékeiben a Szántomir szatyrának a neve. 1762-ben, az összeírást végző katonai bizottságot a szék területén fenyegetően fogadták. Az Udvarhelyre jött Bukow, látva hogy itt nem ellenségesek a székelyek, megjelent a székház ablakában s onnan marokkal szórta az aranyat a nép közé, de ők a Júdás bért nem hogy felszedték volna, hanem kalapjukról is lerázták. Ennek láttára Bukow oly dühbe gurult, hogy ha a madéfalvi vészt megelőzőleg, itt egy vérfürdőt csak azért nem rendezett, mert kevés katonája volt a közelben. Keresztúr fiúszéknek egyedüli városa Székely-keresztúr, mert lakói székelyek, nevezik még Szitás-keresztúrnak, mert itt nagyban folyt a szitagyártás és lakói e cikkel (melynek, s főként fátyolszitáinak messze vidéken híre van) kereskedtek. A lófark itt majdnem oly becses, mint a törököknél, 1332-ben S. Crux néven már, mint önálló egyházmegye szerepel, s Jakab nevű papja 24 régi banálist fizet a pápai dézsmagyűjtőknek. A fizetett összegnek nagysága mutatja, hogy már ezen korban tekintélyes helység volt. Jelentős primipilius udvarházak bizonyítékait tárta elénk napjaink régészete. A fiatfalvi Geréb családét, közülük ismerjük: János, görgényi várparancsnokot, ki 1451-ben a m.-vásárhelyi székely gyűlésen jelen volt. Péter, ki 1475-ben Zápolya Istvánnal a törököket verte le. János Zsigmond korában szerepelt Benedek és András. A fiatalabb Bethlen Gábor alatt a testőrség kapitánya volt. A pusztává tett Torda város felső részére telepítette át kék zászlóalját. Barlabási Lénárd alvajda itteni udvarházát, Benkő Elek ásatásai tárták fel. A híres Domokos család Becze ágának, a Csákány családnak lakhelyei és címerei kerültek elő napjainkban. Székely vezető családok címerei. A nagy fejedelem egyszerű címerén a saját farkába harapó sárkány jelzi, hogy az Európát átfogó sárkány lovagrend tagja.
Városként 1559-ben, Izabella királyné oklevele említi a helyet, aki „Keresztúr város” lakóit mindennemű adók, illetékek és kamarai jövedelmek alól (a török császár adóját ide nem értve) örök időkre felmenti. Híres Vásárhely is (Marosvásárhely), annak ellenére, hogy 1762-ben beadott folyamodványban sérelmezik, hogy évenkint csak két vásáruk lévén, közjövedelmük nagyon csekély. 1844 nov. 7-én még 2 más vásárt és szombat napra hetivásárjogot nyertek. E vásárok nagyon látogatottak voltak, főként baromvásárai voltak országszerte híresek s a marhák árára nézve mérvadók, az egész Székelyföldre. * Csík három részre oszlik: Csík-, Gyergyó- és Kászon székekre. A hármas felosztás elsősorban földrajzi természetes határokra épül. Teljesen elkülönített három folyam-vidékhez tartozik: Csík az Oltéhoz, Gyergyó a Maroséhoz, valamint Kászon a Feketeügybe ömlő Kászon vize folyamvidékéhez. A politikai besorolás későbbi, az ősnemzetségi gyepük fekvésének hajdani jogszokása alapján élő vidékekre, más és más vezetési formát erőltettek. Határai északról Torda megye vécsi járása és Beszterce vidéke, keletről Moldva, délről Kézdiszék és F.-Fejér megye peselneki járása, végre nyugatról Bardoc-szék, Udvarhelyszék és a Görgényi havasok. Csík 360 km határvonallal érintkezik Moldvával, vagyis határainak egynegyedével. A csíki medencét szintén természeti határvonalak jelölték. Az Olt forrásától az addig tágas tér beszűkül, a két oldalon álló havasok az Oltot szűk völgybe kényszerítik. A 40-10000 évvel korábbi vulkáni tevékenységek kialakították Zsögödnél a Harom tető által határolt szorost, Csík-Szeredán alól. Idáig tart Felcsík. A tusnádi szorosig Al-Csík. Itt is vulkáni tevékenységek hozták létre az akadályt a víz útjában. Bal felől a Csanád a Vártetővel, tovább a Szurdok tető, Komlós árok. Jobb oldalon a Bába lapos teteje, innen folyik a Baál patak, mellette a Bükkentő tető, Piricske, Jávoros.35 Csíknak kelet felé több, könnyen járható rövid hágója van. Vízi útja a Tatros völgyéből indul. Itt ősidők óta lokoknak36 nevezett „csángó?” települései vannak, melyek nagyrészét Trianon után Moldvához csatolták. Az Olt rövid szakasza dacára, már Csík területén tekintélyes folyammá válik. Testvérfolyója a Maros, ugyancsak a Nagyhagymásból ered. Dél felé folyik, majd Marosfőnél északi irányba indul a gyergyói medencében. Rövid szakaszon 55 patak lerohanó vize ömlik belé.
35
Jánosi Csaba geológus közlése. Magas település. A hindu nyelvben mennyországot jelent. Székelyföldön, a magasabb helyen fekvő, lakható területek neve. 36
Kelemen havas keleti oldalából eredő kis Beszterce, a tölgyesi szoroson folyik ki Moldvába. Mellette Gyergyónak 5 telephelye van, Bélbortól Boroszlóig. Ez egy nagyon régi vízi út felső szakasza, mely a Nagybesztercén, Szereten át a galaci nemzetközi kikötőig vitte a gyergyói árukat. Az egész vonalon ősidőktől kereskedő, kézműves telepek álltak. Tevékenységüket az Erdélybe betört osztrák uralom állította meg. A másik vízi vonal a Gyilkos tó utáni Békás pataka, mely ugyanabba az útirányba vitte tutajaikat, Magyar Békás falutól. Kászonszék, mely Csíktól teljesen el van különítve, magas hegységek által el van választva Alcsíktól és attól délkeletre eső erdőségek között rejtőzködik, a Kászon vize völgyében, mely előbb a Feketeügybe ömlik s ezzel az Oltba. Kászonszéknek egyedüli kifelé tartó folyama, a kistölgyesi szoroson letörtető Úz vize, és az Úzba ömlő határszélt jelölő Veresvíz. Ezek a Nagy-Besztercébe ömlenek.
Csíkvármegye címere Csík négy kerületre vagy királybíróságra volt felosztva; külön királybírája volt Fel-, külön Al-Csíknak, külön Gyergyónak, külön Kászonnak. Kerületek mindenikének külön alszéke, vagy első folyamodású törvényszéke volt, melynek személyzetét a kebli királybíró elnöklete alatt 6 rendes és több számfeletti ülnök vagy táblabíró alkotta, és egy aljegyző. Ezen alszékekről a perek a szék derékszékéhez fellebbezhettek, mely a főkirálybíró elnöklete alatt 12 választott derékszék-bíróból és főjegyzőből állott. Csíkszéknek régen nem volt állandó székhelye, hanem gyűléseit leginkább a főkirálybírák lakhelyén tartotta. Ott volt a levéltáruk is – esetenként. A 19. század elején épült Csík-Somlyón egy szerény, 1825-ben másik díszes székház, – hová a kormányzati központot áthelyezték. Éghajlata zord, ami a földművelést szűkebb keretek közé szorítja. Régebben leginkább rozst és zabot termeltek, de oly tisztát és jó minőséget, hogy a szomszéd vidékekre rendszerint Csíkból szereztek vetőmagot. Búzát, pityókát (krumplit), lent, kendert, káposztát, répát, céklát termeltek.
Rengeteg erdőségei dús legelőket, kaszálókat nyújtanak, azért Csíkban nem csak a juhnyájak nagy száma, hanem a butaszarvú (rövid) törpe, de azért hízékony és húsadó szarvasmarháknak nagy csordáit tartották, melyekkel kereskedtek. Egészen Bécsig hajtották az állatokat. A fakereskedés pótolta a csíki székely földművelésének hiányosságait. Leginkább Gyergyóban a Maroson való tutajozás, valóságos iparág volt. Ásványos-forrásoknak oly roppant gazdagsága van Csíkban, minő sehol; alig van a környéken falu, melynek határán több gyógyforrás ne buzogna fel, sőt van olyan helység is, melynek területén édes vizet nem is lehet találni. Csík, Gyergyó és Kászon népessége a 19. sz.-ban községenként megoszlik: Fel-Csíkon 1 mezőváros, 23 falu, 5 telep. Al-Csíkon 22 falu, 1 telep. Gyergyóban 9 falu, 10 telep. Kászonban 5 falu. A szék valóságos központja a 19.sz. végéig Csíksomlyó volt. Eleinte az elnevezés alatt, az egy egyházközséget alkotó Csobot- és Várdotfalvát értették, melyhez Taplocza és Csomortány leánymegyék is tartoztak. A 16. sz.-ban váltak külön. Az 1567-i regestrumban* külön jelzik Wardofalwát 13 kapuval, Chyobot és Chyomortánt 28 kapuval, Taplochát 44 kapuval. 1685-ben Várdotfalván tartják Csík, Gyergyó és Kászon-szék általános lustráját. Somlyó szakrális (szellemi) jellegének nyomait megtaláljuk a legrégibb idők óta, a helység a nevét is innen kapta. A pünkösdi ünnepség az őskereszténységben a második nagy ünnep volt. A Teremtő által adott lélek ünnepe. Szent madara a sólyom – turul. Az Élet, az Ész ünnepe. Világügyelő urunk ünnepe. Erdélyből és a Moldvai dombvidékről jöttek hívei. Ezt vette át, a Bibliai kereszténység és sorolta saját ünnepei közé.37
A kegytemplom Későbbi fő-nevezetessége, a ferencesek kolostorához tartozó templom, melyre egy legendát ragasztottak. Állítólag az 1567-ben, János Zsigmond seregei felett kivívott győzelem emlékére szerveztettek búcsúk. E búcsúk még 37
után is.
Jogosan, mert az őskereszténység utódvallása, még a bizánci biblia az átírások
most is igen látogatottak a székelyföldi katolikus népség összesereglésével, s roppant ünnepélyességgel szoktak megtartatni. Díszöltözetben, lengő zászlókkal, szent himnuszok éneklésével s hatalmas csengetéssel vonul a nép ilyenkor Somlyóra. Somlyótól délkeletre, bükkerdővel nőtt kúpszerű hegy, a Nagy-Somlyó tornyosodik fel; ennek lábánál az ő idomát utánzó s közvetlen a falu felett meredeken felmagasló másik kerek domb helyezkedett el. Ez a Kis-Somlyó, vagy más néven Kálvária, melynek tetejét messze ellátszó kápolnák koronázták, meredek bokros oldalán pedig keresztekkel jelölt utak vonulnak fel. (O.B.) A Kis-Somlyó aljában levő zárda temploma újabb keletű igen nagy épület, melynek 1802-ben tették le alapkövét. E templom helyén volt, egy 14 öl hosszú, 5 öl széles templom, melyet 1448-ban a nagy Hunyadi hihetőleg a szentimrei győzelemkor nyert zsákmányból épített volt. A gondolatmenet sántit, nem fedheti a valóságot, mert IV. Ödön pápának egy 1444-es febr. 6-án Rómából kiadott bullája, melyben 7 évre bűnbocsánatot és bűnvezeklés alóli (penitentia) felmentést engedélyez az építést segítőknek, négy évvel korábbi. A főoltáron foglal helyet Somlyó fő nevezetessége, a csodatevő Máriaszobor, egy gazdagon aranyozott, régi, fából faragott szobor, mely ezelőtt sírt, beszélt s nagyszerű csodákat tett. Eredetét több elmélet igyekszik megfejteni. Egy dolog biztos. A pápai múzeumi raktárakból, a hettita istenasszony számtalan példányát ismerjük. Szakemberek körében, típusát Pusztai Madonnának nevezik. Somlyó szent helye lett Csíkszék központja, az Erdélyt uralni vágyó hadak fő támadási pontja. Első feldúlása 1553-ban történt, az Izabella kizavartatásáért felharagudott Nagy Szulejmán szultán rendeletéből. Később János Zsigmond hadai nem értek el idáig. 1600-ban Basta hamvasztotta el, az állítólag Mihály vajdával cimboráló Csíkot. 1601-ben Székely Mózes dúlta fel, mert Basta pártinak tartotta a szerzeteseket. Ez időben a kolostor annyira elnéptelenedett, hogy egyetlen egy vak szerzetes tartózkodott ott, 1626-ban jött be Váradi János 7 szerzetessel, sőt a feldúlt templomot még később 1653-ban igazította ki szovátai Domokos Kázmér, házfőnök. 1690-ben Tököli kurucai, főként a velük jött törökök garázdálkodtak a kolostorban, de csak élelmiszereket s holmi templomi ékítményeket vittek el. 1694-ben febr. 13-án 330 tatár tódult be Felcsíkra. Miután azt letarolták, gazdag zsákmány reményében, a somlyói kolostor kifosztására indultak. Nizet Ferenc páter, ellenállásra hívta a népet. Élükre állott s a kolostorban lévő fegyverekkel felfegyverezve, a Kis-Somlyó aljában messze ellátszó helyen hadállást vett. Úgy állította fel kevés harcost számláló seregét, hogy a kis sereg nagynak tűnjön a támadók szemében. Első sorba állitotta a harcképes férfiakat a deáksággal, a hátulsóba a nőket, kiknek fejére fekete kucsmákat tétetett. A toronyba és tábor élére nagy számú dobost és puskást helyezett, hogy a tatárok közeledtére nagy lármát üssenek. Szent Ferenc . Az általa alapított rend egyik fő kozpontja volt Somlyó.
Mirza kán egyszerre váratlanul iszonyú dobpergést, lövöldözést, harangzúgást, egy rendbe állított nagy hadsereget látott. Ő volt az első, ki lovát megfordítva futni kezdett, utána hadserege. Az újraszerveződött székelyek a tatársereget kétfelé szakitották. Egy kis rész Mirza kánnal visszamenekült a Gyímeseken. A nagyobbik csapat, a kán fiával Csík-Szeredán át Alcsík felé vonult, űzetve a vérszemre kapott csíkiak által. Alól a zsögödi szorosnál az alcsíkiak tábora állott. Itt a két tűz közé szorult tatárokat rútul megverték, s ott hagyva gazdag zsákmányukat, a Felcsíkból magukkal hurcolt 7077 foglyot, szétszaladtak. Vezérüket, a kán fiát, az Olt jegén Léstyán Miklós fia lőtte le lováról. Sajnos azonban, hogy a tatárok dúlásától megmenekült somlyói templom és kolostor, nem menekülhetett meg a tatároknál még kegyetlenebbül s vadabbul garázdálkodó Aktontól. 1705-ben Graven, a kurucokat sikertelenül hajszolva, a kolostoron akarta bosszúját tölteni. Graven dúlás- és rabláshoz szoktatott katonáival a kolostorra rohant, feldúlta a templomot, felhányta a sírboltokat, kirabolta a szerzetesek élelem készletét, s midőn az összekötözött szerzetesek rimánkodnának, hogy miért teszi- a szerzetesek, hogy a további rombolás- és kínoztatástól megmeneküljenek, előadták a templom padlásán elrejtett 3 szakálas ágyút és fegyvereket, melyeket annyiszor használt Csík lakossága a haza földjének oltalmára. Graven azokat Brassóba szállította, s bár sok magányosnak volt ott családi díszfegyvere, többé azokat vissza nem kaphatták. A kolostor ekként megszentségteleníttetvén, a szerzetesek nem akartak a templomban misét szolgáltatni. De Graven a kolostort és templomot halomra akarván lövetni, kénytelenek voltak misézni. Két év múlva kurucok vonultak Csíkba, Akton Segesvárról becsapott oda. Bálintit Gergelyt, Baranyai Mihályt , Egri Lőrincet is összevagdalták, de a kolostorban ápolták őket és csodálatos módon meggyógyultak. 1718-ban roppant éhinség és az azt követő évben pestis dúlt oly nagyon, hogy Sz.-Péter megye (egyházközség) lakóinak fele elhalt.
Ekkor a csíki kolostorba a hon minden részéből gabonakészleteket szállítottak, miből naponta kenyeret osztottak ki az éhezőknek. A kegyhely volt a vallási, politikai és jogi központ. Csík székháza Somlyón 1841-ben Balázsi József főkirálybírósága alatt végeztetett be. Csik-Szereda csak a l6. sz.-tól lett katonai központja Csíkszéknek. A központ, Szeredából és Martonfalvából alakult, a 111000 lakossal bíró vidék egyetlen városává. Az egészet két utca alkotta, melyek egyenes szögben találkozva az egésznek egy T alakot adnak. Az északról délnek tartó utca déli végénél van a vár, e körül volt később a határőr ezredek tiszti laktanyája. A keletről nyugatnak tartó másik utca nyugati végénél volt a város temploma. Apró, földszintes, deszkával fedett házikók, néhány boltocska, iparos és sütőcég és sok kocsma sejtette, hogy városban vagyunk. Az a tény, hogy a település 1558 előtt már város volt, kitűnik Izabella királynőnek védleveléből, melyben városnak címeztetik Oppidum Zereda néven. Lakóit minden adók (a portait kivéve), tizedek és kilencedek alól felmenti. Ily mentességükben, a nemzeti fejedelmek legtöbbjei megerősítik 16 kapuval, így is van az 1567-diki regestrumban bejegyezve. Erősen élt itt az ősi sajátságos örökösödési törvény, miszerint ha valaki a szeredai háztulajdonosok közül elhalt, s a városban nem lakó örökösei közül oda valaki rögtön be nem ült, akkor a ház a városra szállott. Távol lakó rokonainak minden joga elenyészvén, a tanács azt elajándékozta, kinek akarta, leginkább a tanács tagjai- vagy azok rokonainak. Az idegenek betelepülését korlátozták. Szereda, a szomszéd Taplocza és Zsögöd (faluk) területén épült. Határa azokéból szakíttatott ki, de olyan fösvényen, hogy az alig haladta meg a 200 holdat. Martonfalvának semmi határa nincsen, ezért az 1567-i regestrumban Zsögöddel egy rovatba íratott 20 kapuval. A hagyományt támogatja az Apafi Mihály által megerősített, Teleki Mihály és Mikes Kelemen székelyek generálisa által is érvényre emelt törvény, mely szerint Csík-Szereda és Martonfalva lakóinak legelési és érdőlési joga volt a nevezett két falu határain. Csík-Szereda tanácsa 1 főbíró, jegyző- és 12 tanácsosból állt. 1848 előtt fizetésük a főbírónál is alig ment 20 forintra, de teendőjük sem volt sok, mert a fegyverfeladáskor keletkezett katonai kormány, a katona-lakosokat a tanács hatásköre alól kivévén, tanácshoz tartozó városi polgár nagyon kevés volt. Mikó vár, a későbbi katonai központ, egy négybástyás, sánccal körülövezett, erődített kastély. Keletkezése korábbi időkre nyúlik vissza. 1063ban, Sándor István a csángók Dutka Vaszul nevű vezérével hadakozván, midőn már seregei gyengülének, egy Mikó nevezetű ismeretlen 200 fegyveressel segélyére érkezik s a csángókat megveré. Szolgálataiért Sándor István megengedte, hogy Mikó hadnagyságot állítson. Ekkor építette a maga nevéről nevezett Mikó várat. László király, a Hét-erdőn túl gazdag örökséggel ajándékozta meg, székszázadossá lett, ő, valamint utódai nemesi titulust nyertek. Vacsárkon38 túli föld uránál, Istvánnál, ennek Szilvási Erzsébettől való leányát Katát, Mikó fiának, Pálnak adta feleségül, sőt lakadalmánál széles jó kedvében maga is áldomást 38
Vacsárcsi Csíkrákos mellett.
ivék a nemzet poharából, irja Orbán Balázs, a Csíki krónika nyomán. Ebből kitűnik, hogy Mikó az első ott levő várat a XI. században épité, s hogy e vár a krónika írásakor 1533-ban még ép és virágzó állapotban volt. A mostani várkastély helyén állott Mikóújvárat 1611-ben Mikó Ferenc, Csík, Gyergyó és Kászon főkapitánya építi újra. Várdotfalva várhoz adott, várhoz tartozó falu volt, melynek 300 öl fát és egy 4 ökrös szekeret kellett a Szereda feletti várnak kiszolgáltatnia. A vár elpusztultával e terület lakói visszaszálltak a fejedelemre (mint fejedelmi várhoz tartozók) s „fejedelmi csíki jószágnak” neveztettek. Hogy mikor dúlatott fel, nem lehet tudni, feltehető azonban, hogy a János Zsigmond vagy Báthory Kristóf alatti zavarokban kitört lázongások alkalmával rombolták le a székelyek. Vajon így volt? A vidék többi részét Basta zsoldosai pusztították el, de a várat a székelyek. Így írunk mi történelmet. A II. Rákóczy és Barcsai trón feletti harcban, 1660-ban a szeredai várba Kálnoki Mihály erőszakoskodásával a székelyeket maga ellen haragította, akik a várat visszafoglalták s Rákóczy pártjára állottak. 1661-ben a törökök vették be, s annyira feldúlták, hogy a zavaros időkben Mikó-Újvár rom maradt. 1714-ben gr. Steinville István császári tábornok helyőrségi laktanyává alakította át. Ezt elfogadhatnánk, ha nem ismernénk a Rákóczy szabadságharc utáni borzalmas rombolásokat Székelyföldön. Gyergyószék a Maros forrásától indul. A folyó eredeti vonala a mai Küküllők völgyében volt, majd a vulkanikus tevékenység által létrejött nyugati vonulatok, a Hargita hegységtől északra, eltérítették az útját. Nagy tó jött létre, melynek mélysége a mai Alfalunál elérte az 1500 métert. Egy millió év alatt telt fel mai szintjére, de még 50 évvel ezelőtt, a Bucsin hágó előtt, a hegyek lábánál mocsár volt.39 A medencét kelet – nyugat irányba kettéválasztja a Békény pataka. A forrásvidékén a Békény-lokán régen kolostor volt, hová Ferenczi György sz.-miklósi lelkész 1650-ben egy harangot vásárolt, jegyzeteiben remetekolostornak írja. A Békény jobb partján emelkedett Hiripné pogány vára, mely a XVII. század végén a Both-család birtokában volt. Both királybíró, a Rákóczi-forradalom alatt, mikor Akton gyõzedelmesen elõnyomuló serege mindent feldúlva, közelgett Csík felõl Gyergyónak, a székelyek harcedzett népét összegyűjtve, a Gerécesre elébe ment, s visszaverte. De a szentdomokosiak között találkozott két oláh, kik havasi mellékösvényeken bevezették az ellenséget Gyergyóba. A sebesült vezért elfogták és céltáblának kiállítva, kis fiaival lövöldöztetett rá, Akton császári tábornok. A nép elmenekült a havasokra. A tábornok féktelen labancai a védtelen Gyergyónak esve úgy feldúlták, hogy nem maradt egy fedél sem, mely alá lovaikat beköthették volna. A gyõzelemittas vezér feldúlta Both várát. A falukat felégették, a marhákat, méneseket elhajtották, a szárhegyi kolostort feldúlták, s a barátokat (szerzeteseket) jól megkinozták. Az elmenekült nemesek házait, azok között Lázár Ferencznek szárhegyi kastélyát is fölégették (OB). Inkább az volt a
39
Dr. Jakab Gyula geofizikus közlése.
garázdálkodás oka, hogy nyoma se maradjon a kastélynak, ahol Bethlen Gábor, Erdély legnagyobb fejedelme nevelkedett. A szárhegyi Lázár család címere, akik legfontosabb fészkükben nevelték a vérükből származó Betlehen Gábort.
A gyergyóiak kálváriája korábban kezdődött. A megerősödött Habsburg ház keleti inváziójával. Basta tábornok és Mihály vajda együttes támadásaival. Mihály vajda hondúló csapatát a Szármánytetõre gyűlt gyergyói székelyek várták. Mikor Szárhegyre ért, a kolostorra tört s bort kért. Egy öreg szerzetes maradt csak itt, mert a többi táborban volt. Az előadta a pincekulcsot s a martalócok nekiestek a hordók tartalmának, s azt kiürítették. De csakhamar lankadni kezdtek s mert a borban álompor volt, elaludtak. A józanabbak megölték ugyan a keresztjéhez menekült István pátert; de a szármányi székely tábor is csakhamar megjött s az alvókat mind elfogta. István pátert, pedig a templomban temették el és sírjához sokáig járt hálaimát mondani még a késői ivadék is. De Basta hadaitól nem menekült a kolostor. A gyilkos hadjáratok után építhették újra, ugyanis csak 1617-ben került újból harang a tornyába. „Megjegyzendõ e harangfeliratnak azon sajátsága, hogy bár annak szövege latin, úgy a Lázár István, mint a két más egyén – hihetőleg akkori egyházközségi bírák – neve magyarul van behozva.” (OB) 1658. augusztusában három ezernél több moldovai ütött be Pintye vezetése alatt Gyergyóba. Maroshévizet majd Ditrót felégették. A fegyverfogatók nagy része távol volt az ország táborában. Mégis vagy 250 harcos, Gábor Deák vezetése alatt, összegyűlt Szárhegyre, hogy útját állja a szülőföldjüket feldúló vad csapatnak. Melléjük sorakoztak az asszonyok. Apor Andrásné (szárhegyi Lázár Borbála) és Cserey Györgyné (Baróthi Kata), Puskás Kalári (Klára) nagynevű székely családok asszonyaival az élen. Legyőzték a betörő rabló hadat. A népi emlékezet megtartotta, hogy Kalári asszony, bár várandós volt, nyárssal hetet szúrt át az ellenség közül. A győzelem után haza menve, gyermeket szűlt, mégpedig hármat -a néphit szerint. A megölt ellenség hulláiból
emelt domb ma is áll Tatárhalomnak nevezik. Benedek Elek jegyezte le Bákainé táltos asszony legendáját a védelmi harcról. A kor lófő – nemes asszonyainak viselete (Tüdős Kinga anyaga)
Emlékeikben megtartották a szárhegyi Ambrus Ferencet, ki midőn Bukow 1762-ben okt. 24-én a népet a fegyver alá akarta felesketni, mint a nép orátora kilépett s hangosan ellene mondott e jogtipró eljárásnak, mit a nép hangosan helyeselt. Elfogták, de börtönéből a feldühödött székelyek kiszabadították. Furcsának tűnnek a székelyek. Történelmükben először, modern fegyvereket kapnak a kincstártól, egyenruhát, zsoldot. Ezért lázonganak. Ellenállnak a „jótéteménynek”. Lövetik magukat, elmenekülnek Moldvába. Mostanában sokan így hangoztatják, hogy furcsák. Erre a székely azt mondja, hogy – nagy baj az agybaj. Évezredeken át senkinek nem hódoltak be, idegen tisztek alatt nem szolgáltak. Vezetőiket választották. Most jövevény tisztekre kellett hallgassanak, akiknek a szavát sem értették. A közösség egy önálló tagjából alárendelt személlyé változtak. Ez a helyzet nem tetszett nekik. Ez azonban nem egyedülálló jelenség. Az I. világháború alatt, a welszi (Wales) hercegségből toborzott legénység élére saját népükből kellett legalább altiszteket állítani, mert meg nem szólaltak angolul, nem hallgattak a parancsszóra.40 Nálunk is Kézdivásárhelyen, Csíkban, és Gyergyóban tisztképző iskolákat kellett létesítsenek. A találomra, vagy esetleg tudatosan meghúzott Moldvai határon túlra esett a székely havasok nagy része. Ezeket igyekeztek a közösségek visszaperelni. (revendikált havasok). A peres űgyek a mai napig is folytatódnak. Egyik barátom meséli, hogy ez év (2012) júniusában beszélt a zabolai Mikes család egyik idős tagjával, aki elpanaszolta, hogy a háromszéki erdeik nagy részét a román állam a mai napig sem volt hajlandó visszaszolgáltatni, annak ellenére, hogy a kastélyt és a kastély körüli birtokot visszaadták-természetesen romos állapotban, miután minden értékes és mozgatható tárgyat elloptak. 40
Erről az angol korona alatt autonóm hercegségben élő welsziek filmeket készítenek anyanyelvükön. Én a román televízióban láttam. Mintha magyarul beszélnének. Keresztneveik is számunkra érthetőek.
II. József, 1783 május 27-én kiadott rendeletével, a visszakebelezett havasokat a székely határőri ezredek felszerelési költségeire rendelte átadatni. Ennek következtében, a katonai hatóság, 1784 tavaszán birtokába is vette s haszonbérbe adva jövedelmét, a székely katona-családok között kiosztotta, mi ellen a régibb birtokosok panaszt emeltek, mire a kormányszék 1786. jan. 9-én elrendelte, hogy mindazoknak, kik az 1769 előtti tettleges és jogos birtoklást bizonyítani tudják, a visszakebelezett havasokból illetékük visszaadassék. A fõkormányszék szokott hosszadalmas eljárásával, csak 1813 okt. 29-én hozott ítéletet. 1848 után lefoglalták a visszakebelezett havasokat, a katonai tanintézetek pénzalapját. Lefoglalták a székelyek által épített tiszti lakokat is, sőt elkobozták még az ezredek ruházati és lóbeszerzési alaptőkéjét is, ami egymagában is 120.000,- forintnál többet ért. Megoldást csak 1869-ben nyert a székelyek igazsága. Ősi falvak húzódnak meg a hegyek között. Ditró területe nagyobb sok német hercegségnél, mert egész Moldváig kirúgó havasaival együtt 8 négyszög mfd területe van. Belőle alakult ki Remete nagyközség. XI. Clemens pápa1714-ben pünkösd napjára búcsút engedélyezett Remetén. Benkõ Károly szerint, két falu közös havasán felfakadó borszéki forrásnak köszönhetik gazdagságukat, melybõl -valamint terjedelmes havasaik legelõibõl-, közel 50.000,- forint jövedelme van e két községnek. Mindkét falu adóját ezen jövedelemforrás fedezi, a fennmaradó részbõl iskolákat, csinos faluházakat épített a terhelõ adótól mentesült nép. 1745-beli perokmányból kitűnik, hogy Borszéken a szék (Gyergyószék) által csinált fürdõházak és kápolna állott, melyeket gr. Lázár Ferenc pásztorai leromboltak, miért a szék perlekedett is. 1762-ben a székely gyalog ezrednek õrháza volt ott, az ezred tiszti kara 1764-ben Szárhegy és Ditró községével tett egyezkedés alapján épített, a már meglevõ õrház mellé, egy vendégeket befogadó házat, egy másikat Csíkszék akkori fõkirálybirája Sándor Mihály. Nemsokára a szárhegyi szerzetesek és a gróf Lázár család is épített Borszéken. Nagyobb körben gr. Bánffy Dénes ismertette meg Borszéket 1773 után, a tudományos világ figyelmét is felkeltve. Elhallgatott tudományos érdekesség, a medvebarlangoknak egy bámulatos sziklacsoportja. Legelõbb egy -e sziklába bevésett- folyosóba jutunk. Itt van a Medvebarlangok sziklakapuja. Kétfelõl 10–12 öl magas sziklafal tornyosul fel, mint egy titokteljes Szfinxnek űrbe bámuló feje. Bennük a hőmérséklet télen, nyáron állandó. Alsó-Borszékon füstölgõ üvegcsűr épült, itt később a balánbányai Hoffman testvérek szénbányát nyitottak. Csalhóból eredő Putna patak torkolatában volt a tölgyesi vám, az ősi tutaj eregető pontja a székelységnek, Moldva felé. Tőle észak-nyugatra, az Orotva völgye feletti kopár, kiélt vidéken vezet az út a Maros felé. Salamásnál, Várhegyalja, Galócás, Fülpe és Dudád, mind fatelepek voltak. A három elsõ Remete és a gr. Lázár-család, a két utolsó Ditró területén fekszik. Maroshévíz fõ kikötõhelye volt a Marosnak, központja a tutajkereskedésnek. Ettől tovább, az
1800-as évekig nem volt út. Meleg források buzognak itt fel. Rákóczi György fejedelem 1638-ban maga is meglátogatta ezt a helyet. Ma tízpercnyi autóútra van tőle Göde, ahogy mi mondjuk, de a románok ősi nevét használják – Gudea. Mit keres itt a sumér papkirály? Mi tanultuk történelemből, hogy ő az első törvényalkotó. A maros fölé emelkedik a Magura csúcsa. Azokat a hegyeket nevezték így őseink, melyek tetején mágus szentélyek álltak. Erről két patak folyik a völgybe, mint a sumér papkirály kezében lévő kehelyből. Négy szikla felé, melyek valamikor oroszlán alakúak voltak. Orbán Balázs Leó szikláinak nevezi őket. Hasonlót Indiában találunk, mint az Asóka, a Csomolungma tövében élő magar népből származó nagy király által állíttatott kőoszlopokon. A helyiek szerint, minden hetedik évben ide száll le a Nagy Táltos, hogy megszemlélje a székelyek helyzetét. Érdekessége a gyergyói medencének, hogy a régi családok nevei Indiában is sűrűn megtalálhatók helyés családnevekben.41 Gudea sumér papkirály a két élet adó folyó forrásával a kezében. Második képen átveszi az istennőtől a törvénytáblákat. (mint később Mózes)
b)
a)
Visszatérve a Békény pataka mellé, Alfalut a medence legrégibb települései közé sorolják. A templom tornyában, Orbán Balázs egy latin számokat leírt 1113 – as évet elírásként mutat be. A ma, márványlapon lévő feliratot, amely Trianon óta a templom kertjében áll, nem lehet elírásnak nevezni – Ember vésd eszedbe és szívedbe, hogy ez a föld székely volt és az is marad. Mellette Csomafalván, ahol élelmes, dolgos emberek élnek, megtaláljuk a nagy erdélyi főnemesi családok neveit a lakosok között. Újfalut a nyugati vandál utódok pusztítása után hozták létre. Híres solymárok voltak. Kilyénfalva volt valójában a legrégibb település. Ma a legkisebb. Kászonszék Kászon Altíz, -Feltíz, -Impér, -Jakabfalva, -Újfalu az Anjou királyok idején igyekeztek Csíktól önállósulni. A legtöbb lófő kastély itt maradt 41
A Gudea nevet mindkét nép használhatta, az egykori sumér kapcsolatra, de az is valószínű, hogy az ősi magyar Göde nevet használták, azaz alakították át a sumér Gudea névre. Botos László kiegészítése.
épen Csík-Gyergyó-Kászonszék területén. Félreeső földrajzi helyzete előnyükre vált az elmúlt századok forgatagában. Háromszék, Csík- és Kászon- széken alól, a határszél mellett hosszan nyúlik le egészen Erdély délkeleti szögletéig, vagyis a Bodza szorosa által jelölt azon pontig, ahol a Kárpátok keleti vonala csaknem egyenes szögletben megtörve, dél irányba kanyarul. Határai északról Bardoc-szék, Felső-fehérmegye peselneki járása42 és Kászon-szék. Keletről Moldva. Délről Felső-fehérmegye két darabkája43 és a Barcaság. Nyugatról a Barcaságnak észak felé kiszögellő része44 és Felső-fehérmegye másik foltocskája45 Nagyrésze termékeny térség, melyet a rajta áthaladó folyók alakítottak. Fő folyója az Olt, ebbe szakad csaknem minden pataka, valamint ez futja át csaknem egész hosszában e széket, a tusnádi szoroson lép be a területére. Oltszemnél nyílt és termékeny völgybe ér. Ezen, Sepsi szék által betöltött gyönyörű tér nyugati oldalán fut le délfelé Al-Doboly-ig, hol a Feketeüggyel egyesülve nyugatra kanyarodik. Miklósvár széken végig folyik és Alsó-rákosnál áttör negyedik szorosán. Feketeügy a Kézdiszék északi részén felmagasló havasokból ered. Átfolyik Kézdi és Orbai széken, egészen a Sepsi-széken, ahol az Olttal egybefolyik. Háromszék igen kedvező égalji viszonyoknak örvend, s bár a szőlő itt már nem érik be, de a gabona minden faja, még a melegebb éghajlatot igénylő kukorica is dús termést hoz. Kölest és haricskát (tatárka, hajdina) nagyobb mennyiségben termelnek, s egyáltalában Háromszéken az aratás négy héttel köszönt be hamarább, mint Csíkban, Háromszék mai térképe
42
Bükszád, Mikó-Ujfalu, Karatna, Volál, Peselnek, Szárazpatak nevű községekből álló része. 43 Egyik darabot Markos, Nyen és Bodola alkotja, a másikat Erősd, Előpatak, Árapatak, Hídvég és Lüget. 44 Magyaros és Apáca községek. 45 Ürmös, Ágostonfalva és Felső-rákos képezi.
Ipart és kiviteli kereskedést is űztek. Kézdi-Vásárhely viszi itt a főszerepet, hol a kézműves cégek sora készítette áruit s azzal Moldvában kereskedtek. Udvarterei céh csoportulásoknak adtak helyet. Híres káposztatermelők. Fával és fagyártmányokkal leginkább a havasalji faluk lakói kereskedtek. Ugyanők híres marhatenyésztők voltak. Gyáripara a 19. sz.-ban már ismert volt. Leginkább szeszgyártásra és finomlisztre szakosodtak, amelyek Erdély minden részében keresettek voltak. Eredetileg három fiúszékből Sepsi (eredetileg Sebus), Kézdi46 és Orbai47 székekből alakult. A 19. sz.-ban népessége a következőképpen oszlott meg: Miklósvárszék összes lakóinak száma 12,774 Kézdiszék 46,216 Orbaiszék 20,571 Sepsiszék 33,801 Összesen 113,362 Ezek, pedig 4 mezővárosban, 96 faluban és 4 telephelyen (Doborló, Farkasvágó, zaláni Üvegcsür, ojtozi Sósmező).
46
A szászok betelepítésekor átadták területüket a déli Kárpátokban, mai életterükön lecsapolták a medence mocsarait és oda költöztek. Ezért nevét Benkő kezdő-ből származtatja. 47 Orbai-szék neve ily nevű székely őstől ered a hagyomány szerint, kinek ivadéka lehetett az Orbai család, melyből több jeles ember származott.
Sepsi Sz.-György, Háromszék székvárosa, papjai egyenesen az esztergomi érsekhez tartoztak korábban. 1332-ben már jelentékeny helység volt. Mihály nevű papja 15 régi banálist fizetett a pápai dézsmába, olyan összeget, melyet csak a kiválóbb és nagyobb városok adtak. Sepsiszék régi címere
Zsigmond király 1427-ben több ideig mulatott e helyen, s több okmányt adott ki itt. Borbála királyné innen rendelte el a kremniczi tanácsnak, hogy Ebner Mátyásnak azon város polgárainál levő adósságait megfizettessék. Sokadalmakkal már nagyon régen bírhatott Szt.-György, de azokat a brassói kereskedők panaszára Ulászló betiltotta volt, hanem ugyan Ulászló 1510-ben, öt évvel pedig később Zápolya János vajda ujból érvényre emelte, s Lajos király 1520-ban törvényesítette. Korábbi a város pecsétje, melynek közepén bajusz és szakálltalan fiatal férfi arcéle van, körirata pedig ez: „Es (est) mia Cristus sp. (spes)” Külső karimáján: „Sigilum oppidi Sepsi Sz.-György Ao. 1509.” Az 1567-ki regestrumban Sz.-György (Zent-georgy) 63 kapuval van bejegyezve. Az 1848–49-ki forradalom alatt is vezető szerepet töltött be. Itt tartatott 1848 nov. 12-én azon székgyűlés, melyben Háromszék kimondta az önvédelem határozatát, csapatok felállítását. Itt gyűlt egybe 13 nappal később azon kis csapatja a hősöknek, mely a határozatot érvényre emelte, s harangjaiból öntött ágyúival, önteremtett fegyverzettel és lőporral síkra szállt, és rendezett hadseregekkel szemben győzelmesen oltalmazta meg e szék területét, minden ellenséges támadástól. Nem volt helyhez kötött központja a széknek. A székház 1832-ben Béldi László főkirálybírósága alatt épült. A szék kórháza a Bach-rendszer alatt (1852– 1854) a székre kivetett adókból lett felépitve. 1854–1856-ban épült városháza, melyben a tanács hivatalos helységei, nagy táncterem, kaszinó, vendéglő, s egy csomó bolt volt. Idegen volt ez a székelyek számára, ezért nevezték el azt –
gúnyképpen – Schwarzenberg Csarnoknak (nagy betűkkel homlokzatára fel volt írva). Szent-Györgyi volt a híres Székely János is (Joh. Zekell de Zent Geurgh), ki 1444-ben horvátországi, dalmáciai, és szlavóniai bán és az András király által alapított auraniai lovagrend priorja volt, s mint ilyen esett el a várnai csatában. Ennek családjából származtatja Turóczi és Istvánffi is a nagy Hunyadi Jánost, anyai ágon. Székely Jakab, Mátyás király jeles tábornoka volt. Székely Bálint 1585-ben nyerte el Báthory Zsigmondtól a Várhegyhez tartozott kilyéni birtokot, s az óta lett Sz.-György helyett Kilyén e család praedicatuma. Daczó János, 1663-ban volt Csík, Gyergyó és Kászon főkapitánya, orátori minőségben. 1849-i jul. 31-én Segesvárnál elesett Daczó Zsigmond életét áldozta fel, hogy a Bem életét megmentse. A második központról a 19. sz. történészei azt állították, hogy Pretoria Augusta nevű római város a Feketeügy mellett, éspedig a mostani KézdiVásárhely helyén feküdt. 1852-ben, mikor az ojtozi útvonal készítésekor a város északkeleti végét átmetszették, ott sok római műemléket, arany poharakat, római hamvvedreket, érmeket, fegyvereket találtak. Ha Ozsdolától Foksán felé vezető hágón járunk, ma is egy jó szakaszon mintha római szekérút vezetne, ellenben több helyen keresztezi ezt a málhás állatok, lovasok által használt ösvények sora. Hogy havas időben is tájékozódhasson az utas, egymástól szabálytalan távolságokra 0, 5 – 2. m magas kőrakások húzódnak, hegyen völgyön át. Ha nem kerülgetjük azt a tényt, hogy a római építkezéseket, anyagi kultúrájukat elsődlegesen Siculi, később az ezzel rokon pelazg - etruszk technika emeli, világossá válik, hogy mi által tudott emelkedni a birodalom életszinvonala. A pelazgok bölcsője a mai Moldva dombvidéke, Háromszék, és a Tisza felső folyása. Innen terjed a kultúra a Balkánra és a földközi tenger medencéjébe már a kőkorszaktól. Később a birodalmi légiók észak keleti zsoldosai az Úzok voltak, vagyis pelazg – szkíta utódok. De ők megálltak az Udvarhely melletti Homoród fürdőnél. Az ettől keletre, általában a hágóknál előkerült leletek, az ottani őslakósoktól származnak. Gábor Áron rézágyúja a Sepsiszentgyörgyi múzeumban.
Gábor Áron szobra Kézdivásárhely főterén Kézdi későbbi település. A völgy védelmi jellegű mocsaras vidék volt, amit lecsapoltak. Termővé tették. Ma is olyan fentről nézve, mint egy tányér. Kézdi Vásárhely már kissé magasabb területen, dombokon épült, a kereskedelmi utak kereszteződésénél. Zsigmond király 1427-ben Torja vására név alatt királyi várossá teszi országos és hetivásárjoggal, és más kiváltságokkal ruházza fel. Megerősítik és bővítik előjogait az utána következett magyar királyok is. Mátyás király 1462-ben Budán sz. Anna napján kiadott okmányban. Ulászló 1507-ben Katalin napján Budáról kiadott okmányban, melyben Thoryawasarát minden adó alól kiveszi, s komolyan rendeli, hogy senki e jogaikban ne merje csonkítani. Szigorúan inti a székelyek ispánját és más hatóságokat, hogy nevezett város előjogait nemcsak tiszteljék, hanem mindenkivel megtartassák. János király 1531-ben kiadott okmányában elrendeli, hogy Torja vásárát, szabadalmai ellenére senki illetékekkel és adókkal ne terhelje, a szék belűgyeibe ne avatkozzék. Izabella királyné, a városok kegyelője 1557. máj. 8-án Fehérvárról okmányt ad ki, melyben Zsigmond király szabadalomlevelét egészen átírja s azt megerősítve, minden pontjára nézve érvényesnek nyilvánítja. A nemzeti fejedelmek idején, János Zsigmond 1562-ben Segesvárról ad ki okmányt, melyben mindazon Kézdi-Vásárhelyi polgároknak, kik a forrongásban részvettek volna, bűnbocsánatot ad, s megtiltja, hogy javaikban és személyükben háborgassák. A Kézdi-Vásárhely név legelőbb ebben az okmányban fordult elő. Báthory Kristóf 1579-ben máj. 3-án Tordáról ad ki adománylevelet, melyben Kézdi-Vásárhelynek a Kászon rétjében levő „Katrusa völgye“ és „Nagy mély völgye“ nevű erdőket adományozza. Báthory Zsigmond 1588-ban máj. 6-ról Enyeden ad ki okmányt, melyben Kézdi-Vásárhelynek már János királytól nyert sokadalmakat és hetivásárokat engedélyez. Báthory Gábor 1608. jun. 10-én Fehérvárról adja ki azon okmányt, melyben Zsigmond királynak és Izabella királynőnek fennebb említett adományleveleit megerősíti. Ugyanő egy második 1612. aprilis 8-án, a barczai táborból kiadott bizonylatában átírja és megerősíti Báthory Kristófnak a fenn nevezett erdőket illető adománylevelét.
Bethlen Gábor 1618. október 5-én Kolozsvárról ad ki okmányt, melyben Báthory előbb említett adománylevelének nagy részben ismételve felemlített szabadalmait helybenhagyja és megerősíti. És ugyanő, egy második 1625. szeptember 3-án saját és Ozmanközy György aláírásával ellátott okmányban, K.vásárhelyt, Sz.-Györgyöt, Ilyefalvát és Berecket kiveszi a szék jurisdictiója alól. Béldi Kelemen főkapitány és Dániel Mihály főkirálybírónak s más ülnököknek stb. rendeli, hogy nevezett városok lakói felett semminemű jurisdictiót ne gyakoroljanak, a szék törvényszéke elé senkit ne idézzenek, senkit személyük és marháikban bántani ne merjenek stb. Ezen magyar szövegű, igen érdekes okmány megvolt a város levéltárában, az összes többi felsorolt okmányokkal együtt Orbán Balázs idejében. Székelyföldnek, népességre nézve, ez második régiója. Moldvával folytatott élénk kereskedése, kifejlett kézműipara által bizonnyal a Székelyföld, sőt Brassó kivételével az egész erdélyi résznek leggazdagabb városa volt Kézdivásárhely. Neve arany betűkkel van felírva a történelem lapjaira: 1848. Itt is megnyílt 1823-ban a katonai növelde, hogy a székely ezredek bennszülött és hazafias szellemű tiszteket nyerjenek. Itt tanult Gábor Áron. Ide menekítették az ágygyártást, miután az osztrákok elfoglalták az erdőfülei gyárát Zakariás Antalnak. Turóczi Mózes üstgyártó, Gábor Áronnal öntötte az ágyukat, és fegyvergyárt állított K.-vásárhelyt. Gábrián József gyógyszerész, gyutacsgyárt szervezett. Nagy Dániel határőr hadnagy, forradalom alatt honvéd őrnagy, mint ilyen Brassó utolsó térparancsnoka. Ifjabb Szász Dániel székely hadfi, forradalom alatt honvéd őrnagy, ki a tömösi sáncok készítésénél és védelménél szerzett érdemeket. Törökhonba menekült, honnan 1860-ban tért vissza. Nagy Sámuel honvéd százados volt az utolsó K.-vásárhelyi térparancsnok, Papp Mihály ezredes fiaival együtt. Kovászna. Piaca közepén felszökkenő csodás forrásával, Pokolsár vulkánikus forrás, mely helyét változtatva gyakran az egész falut elborítással fenyegető kitöréssel hánykódik. Mederűrét annyira kimélyíti, hogy minden évben több száz szekér kővel tömik meg, a mely tölteléket, mint valami sziklafaló szörnyeteg elnyeli, vészesen tomboló sötét torkába. Néha az egész piacot elborítja, ilyenkor gőzoszlopok emelkednek ki s mázsás köveket lök magasra. Mikor lecsillapult, tátongó tölcsér marad ott. Mégis jótékony hatású. A betegek messzi vidékekről ide sereglenek egészséget keresve. Kovásznának ennél szelídebb fürdői is vannak Vajnafalva felső felében. Igen kellemes, erősítőleg ható kádfürdők. E mellett még az úgynevezett száraz, kénes gőzfürdők. A földbe ásott 3–4 láb mélységű üregek voltak eredetileg, melyeknek oly kigőzölgése van, hogy belé hajolva, egy-két lélegzés a legerősebb embert is leszédíti, megfullasztja. Azért ez üregek felülről lappancsokkal (fedők) voltak ellátva, ezek nyílásánál egy nyak átmérőjével bíró üreg volt hagyva. A beteg akként ült be, hogy a lappancsokat leeresztve, feje künn maradt. A vészes légtől elzáratik, a bennlevő testet pedig kellemes melegség és zsibbadás futja át. Egyformán a Büdös kénbarlang hatásával, s gyakran a legveszélyesebb hűléseket és köszvényeket is gyökeresen meggyógyítja. Miklósvárszék, Zsigmond király szabadalomlevele alapján, elválik Szt.György-széktől. Politikailag, törvénykezésileg teljesen önálló, s minden addigi
szabadságának s szabadalmának gyakorlásában megerősíti a király. Később Mátyás király szigorúan rendeli Thercz, Heltven és Királykeve nevű királyi várak várnagyainak, hogy a miklósvári székelyeket úgy a Sepsi székiek, mint más akármiféle jogtiprók ellen, védjék és oltalmazzák. Ősi erődített templom falai között az új istenháza toronnyal.
Ezen megerősíti Zápolya János 1531-ben, Báthory Gábor 1610-ben, Bethlen Gábor 1627-ben, miből kitetszik, hogy Miklósvárszék önállóságát a nemzeti fejedelmek alatt, sőt még az osztrák ház alatt is megtartotta. S bár Miklósvárszék része lett Háromszéknek, de önkormányzati jogát azután is megtartotta. 1849-ig külön alkirálybírája, bírája, törvényszéke, sőt saját székháza is volt a kis, csak 9 faluból és egy mezővárosból álló székecskének. Székháza felváltva Bölönben, Nagy-Ajtán és Köpeczen is volt, honnan Barótra tétetett át. Köpeczen, hol az ősfalu feküdt, az eke most is romtöredékeket, régi fegyvereket forgat fel. Egy magaslatot most is Varjú várának hívnak, hol a régi falu erődített temploma állott. Kis-Köpecz patakában agyag és homokréteg közé fészkelt lignitszerű barna kőszén jön elő. 1660-ban Barcsai Ákos rövid fejedelemsége alatt a Rákóczihoz vonzódó s a roppant adóztatás ellen felzúdult székelységre, kik Donát István háromszéki, Cserey csíki főkirálybírót megölték, s Kálnoki Mihály főkapitányukat bebörtönözték, a felharagudott fejedelem testvérét és helytartóját, a kegyetlen Barcsay Gáspárt küldötte, ki Köpec és Barót között rájuk csapván, szétverte, az elfogottaknak füleit levágatta, sokakat kivégeztetett. 1848-ban Dániel Imre által vezettetve, az osztrák hadsereg beütött váratlanul Erdővidékre. Az Olt és Feketeügy-vonalon és Brassó felől is támadták, a honvédsereget, így figyelme és tevékenysége minden oldalról igénybe volt véve. Az áldozatul kijelölt Köpecre bevonulva, beszedték a fegyvereket. Ekkor aztán, midőn a mitsem sejtő lakosok elaludtak, a falut négy szögletén felgyújtották, s a tábort követő oláhok, gyászos végrehajtó poroszlók, elkezdték a
gyilkolást és rablást.48 Romhalommá vált a virágzó szép falu s a füstölgő üszkök között a legyilkolt ártatlanok tetemei perzselődtek. A nemzetközi törvényeket ekként megsértő sereget a megérkezett honvédek a Rikában szétverték. A cserbenhagyott csőcselék poroszlónép is elhullott. Tehát a példabeszéd, hogy „Baj van Köpeczen” még a múltra is alkalmazható lenne. Miklósvár, régi helység, mely már 1211-ben a II. András által Barcára telepített német lovagrend adománylevelében „Castrum Sanct. Nicolai” név alatt előfordul. A Castrum elnevezés várat jelez. Később a gr. Kálnokyak erődített templom-kastélya állt a faluban. Az 1332-ki pápai dézsma levélben: „Joannes Sac. de Mylcosuava s. 6 banales ant. et 4 parv.” A fizetett összeg aránylagos nagysága mutatja, hogy már ekkor jelentős helység volt. Az 1567-ki regestrumban „Mikloswara” néven 19 kapuval van bejegyezve. A szomszédban Ürmös, nagy unitárius falu, a Maurer család ősi fészke. Nagy Ajta, bennebb Közép Ajta, és messze fenn a hegyek közt Száraz Ajta. András király azon adománylevelében, melyben a német lovagoknak telephelyül kijelölt birtok körvonaloztatik – említik, hogy az északi határvonal Almagei-től (Halmágy) a Noilgianti várig terjed 1222-ben. Hamar megsokasodtak a frissen betelepített székelyek a környéken ugyebár? Innen származnak a Donát-ok és Csereiek. Ajta három püspököt adott az unitáriusoknak: Lázár Istvánt, Körmöci Jánost és az irodalmunk terén érdemeket szerzett Kriza Jánost. Itt született Apáczai Cséri János 1625-ben. Ránk hagyta a14 részből álló Magyar Enciklopédiáját (1655), Magyar logikáját (1656).
* Marosszék a Székelyföld északra eső részét alkotja. Udvarhely északi oldala mellett hosszan nyúlik el, keleti felső végével egészen a Gyergyószéli havasokig, míg északon és délen a Mezőség területére beszögellik. Aranyosszékkel együtt sokszor fedezték Székelyföldet a külső támadások ellen, s gyakran tartották fel a hódító hadakat. Nevét kétségtelenül a Maros folyótól vette. Határolódik keleten Gyergyó egy kis szögletével és Udvarhelyszék parajdi járásával. Délen Udvarhelyszék etédi és bözödi járásával, alább Küküllő vármegyével. Három folyó, a Maros, Nyárád és kis Küküllő szeli át, mindenik keletről nyugatra folyik. Mindeniknek számos mellékfolyója van s ezeknek a fővölgyekkel egybeolvadó mellékvölgyei vannak, melyeket – legfelső havasos vidékének kivételével – mindenütt lankás, lomberdőkkel árnyalt hegyláncolatok választanak el.
48
Ismert forgatókönyv, Az osztrák sorkatonaság beszedi a fegyvereket. Ezután a leitatott, tribunusai által feltüzelt oláhokat ellenük vezénylik. A katonaság körül fogja a települést, hogy ne menekülhessenek. A többit elvégzi az alacsony erkölcsi szinten álló részeg tömeg irigysége, kegyetlensége. Botos László - Elévülhetetlen emberiség elleni bűntény, különösképpen a Habsburgok elleni irányulással.
Első királyaink idejében, a rabonbáni csaknem független nemzeti kormányzat alatt ez a terület, a köztársasági elveken nyugvó székely alkotmány védőszárnyai alatt állott. Később azonban királyaink a pogány emlékekkel kapcsolatos rabonbánok helyére székely ispánokat neveztek, kiknek tiszte legtöbbször az erdélyi vajdákra volt átruházva. A vajdáknak azonban csak a főfelügyelet volt fenntartva, mert az időnként tartott nemzetgyűlések a székely nemzet belügyeiben, úgy a székgyűlések is az illető törvényhatóság belkormányzatára nézve független rendelkezési joggal bírtak. A vajdák csak időnként jelentek meg ítélettételre a székely székekben s ekkor sem működtek önállóan, hanem az illető szék hadnagy és bíró, 12 személyt adott a vajdák mellé, -ezek a mellérendelt személyek nem csak szavazattal bírtak a vajda törvényszékén, hanem a bejött birságból fele részben részesültek. Az ilyen vajdaszék, minden székben 15 napig tartott, Szentgyörgy nap és pünkösd közt, s az illető szék ezen 15 napi törvénytétel ideje alatt, a vajdának 40 lóra élést tartozott adni, irja Orbán Balázs. Miért érdekes ez számunkra? Mert ez az első formája a babiloni tipusú központi hatalom jelenlétének Székelyföldön. És sokáig az is maradt. A vezetők mindég székely főemberek voltak, sohasem idegenek. A nagy székely (Orbán Balázs) kötetében világosan leírja Székelyföld önálló törvénykezésének mikéntjét, egy olyan időszakra visszatekintve, amikor a magyar nemzetségi jogokat támogatta is de meg is nyirbálta Werbőczy hármaskönyve. Érdekes módon, ez a dokumentum a székelyeket kiveszi a feudális törvénykezésből. Ők a szabályt erősítő kivételek, akik a saját törvényeik alapján ítélkeztek. Kövessük csak tovább az eseményeket... Maros-Torda szék címere
Ami Marosszék törvénykezését illeti, ott első fórum a falusi elöljáróság volt, mely 3 forintig érvényesen ítélt. Ebből kitűnik, hogy a községi rendszer a Székelyföldön régen is megvolt. A dulló 6, az alkirálybíró 12, a főkirálybíró 24 forintig végrehajtó hatalommal bírt. Nagyobb bűnügyi és polgári keresetek a székek al- és derékszékein láttattak el, honnan a fejedelmi táblára és a fejedelemhez, később a leopoldi kötlevél után a királyi tábla- és udvari -
korlátnoksághoz fellebbeztettek. Az alszéken, a derékszéken a főkirálybíró elnöklete alatt bizonyos számú választott ülnök volt. Marosszéknek állandó törvényszékei mellett az igazság könnyebb megközelíthetése miatt cirkáló törvényszéke is volt. Ezt az alkirálybíró 4 ülnökkel és a jegyzővel alkotta. Lopás, hatalmaskodás, adósság, kezesség s külső birtok (házhely felett nem) felett hoztak a szék elibe fellebbezhető ítéletet. A cirkálásra választott embereket megjelenésre kötelezték 24 gyra (pénz egysé) birság alatt. Hogy Marosszéken a XVII. századig a hadnagyságot és bíróságot nemek és ágak szerint viselték, – arra szintén biztos adataink vannak. Rendes és cirkáló törvényszékei mellett, hetenként egyszer, sőt ha szükséges volt, többször is tartottak tiszti üléseket. Minden évben négyszer -ha a szükség kívánta, többször is- tartottak székgyűléseket, melyeken minden szabad székely szólási joggal bírt. A közgyűlések intézkedtek a székvezetés minden ága felett. Közölték a más törvényhatóságok átiratait és a kormányrendeleteket. A gyűlés jogosult volt azt vita tárgyává, sőt ha törvényekbe ütközött, félre is tenni. Itt választották és látták el utasítással az országgyűlési képviselőket, tehát befolytak a törvényhozásba is, s végre ezek választották 3 évenként a szék minden politikai tisztviselőit, s időnként a bírákat is. A vármegye rendszer idején nálunk, a szék töltötte be a területi vezető szerepet. A 19. sz.-ban a szék lakossága 90-100.000 lélek volt. Ezek pedig 1 királyi városban, 1 mezővárosban, 125 faluban és 1 telephelyen éltek. Leírásokban sosem találkoztam a természeti tényezők alapján csoportosuló nemzetségekkel. Rokonaim beszédjében annál inkább ma is. Marosszék mindkét városa s 125 helysége a Maros folyamvidékén fekszik. A másik vidék a Nyárád mente. Nagy- és Kis-Nyárádból származik, a kettő Szeredánál egyesül. Nyárád völgyén volt Erdélynek, sőt talán az egész magyar birodalomnak is legsűrűbben benépesített része. Két Nyárád közé ékelődik a Bekecs hegye. Küküllő-mente falui, annak jobbpartján helyezkednek el, s legfennebb határaik egy részével hatolnak át a Küküllő balpartjára. Ősi gazdasági életének utolsó szakaszát még ismerjük a l9. sz.-ból. Marosszék lakói nagy szőlőművelők voltak, a 7 havasalji falu kivételével. Másutt a verőfényes hegyoldalakat mindenütt szőlőültetvények ékítették. Bora általában jó, zamatos és erős volt. A gyümölcstermesztés is híres volt. A szék címerébe is felvették a marosszéki piros párizs almát. E mellett híres Marosszéknek hólyagos cseresznyéje, valamint körte, szilva, meggy s más gyümölcsöt is nagy mennyiségben termelnek. Leginkább Gyergyóban árusítják – hol gyümölcs nincsen. A veteményeknek is kiváló hazája, híres dinnyéje, mit egész nagy dűlőkkel termelnek, s úgy a görög, mint a sárga dinnyék igen nagyra nőnek és zamatosak. Dinnye-szüretkor aztán azt országszerte széthordják, valamint az utak mellett emelt kalibákban s árnyas lombsátrak alatt is árulják. A legjobb minőségű dinnye Vásárhely körül és a Nyárád mellett terem. Kerti veteményt (zöldséget) saját használatra mindenütt, a Vásárhely vidéki és mezőségi faluk eladásra is termelnek, legnagyobb mérvben Ilenczfalva és
Lukafalva Nyárád által öntözött határain, oly bőségben, hogy azt az ország minden részébe széthordják. Régebben nagy hasznot hajtó cikke volt Marosszéknek a dohány, mellyel egykor nemcsak országszerte, hanem külföldön is üzleteltek. A császári egyedáruság behozatala óta annak termelését nagyon korlátozták. A gyáripar még pólyáiból sem bontakozott ki, mert az csak néhány szeszgyárra, malom- és téglavetődére szorítkozik. Annál fejlettebb volt a falusi háziipar. Harasztoson és Vajában inkább házilag kezelt gyékényszövés, Felében szatyorkötés folyt. A makkfalviak, kibédiek és szentistvániak edényt gyártottak. Az ákosfalviak nagy mennyiségű cseréppipát, a Hodos vidékiek szalmakalapot készítettek, míg Sóváradon és Kibéden szekereket, osztovátákat, szuszékot (gabonatartó ládák), bölcsőket, bútorokat s más gazdasági eszközöket faragtak. Északon a nők kenderből, lenből vásznat, gyapjúból szürke posztót szőttek. A kevés művelhető földdel rendelkező havastáji faluk marhatenyésztéssel, fakereskedéssel, szénégetéssel is foglalkoztak, a szovátaiak és remeteiek deszka- és zsindelymetszéssel. A Kis Küküllő mentiek Borszék savanyúvizének széthordásával hasznosították a munkaszünetelés időszakát. A marosszéki székelyek is az ország katonái voltak s tartoztak fejenként felkelni. A nemzeti fejedelmek korszakában Marosszék fegyveres ereje igen jó hírben állt. A fejedelem mellett, a második sorban jobbról mindig a marosszékiek álltak. S Marosszék kék darabontjai minden időben híresek voltak. A marosszéki székely világos-kék posztóval szegélyezi körül zsinóros magyar szabású ujjasát, díszíti újjasa, zekéje gallérját. Marosszéki viselet. Haáz néprajzkutató rajzai
3 1o7 A magyar történelem legfontosabb eseményeiben is részesek voltak. Kezdhetném a besenyő, majd kun betörések elleni harcokkal, a Nyárád felső vidékén, a tatárok ellen Zsigmond idejében (1417-ben) vívott győzelmekkel. Ott
voltak Zápolyának Magyarország létét biztosító harcaiban, Báthory Zsigmonddal Tergovistnál, ott voltak Miriszlonál. Mihály vajda, Basta ellen, ott voltak II. Rákóczi szerencsétlen lengyelországi hadjáratában, ahol Marosszék sok fia pusztult el. Ott voltak II. Rákóczi Ferenc alkotmányt védő, dicső forradalmának harcaiban is. De e mellett részt vettek mindazon nemzeti mozgalmakban is, melyekben a székely megtámadott alkotmányát fejedelmével szemben is kész volt védni. Vásárhelynél 1506-ban Tomory ellen harcoltak, ott 1562-ben a vajai réten János Zsigmond hadaival szemben, midőn a marosszéki darabontok egy része székely szabadságától megfosztatván, a görgényi várhoz rendeltetett. Később, a sorezredekben tűntek ki. 1801-ben és 1808-ban, a nemesi felkelésben vettek részt Marosszék nemesei. Nézzünk meg néhány települést. Kis Küküllő felső részén van Szováta. A fejedelemtől hűbérjogot kért szentpáli Kornis Mihály 1581-ben Szováta mezejére, hol azelőtt falu soha sem volt. Egy évvel korábban lakosokat telepített oda, 1597-ben már, mint falu szerepel. Nem kitalált név. Az Örlecz nemből ismert a Szovát ág. Máig jól jövedelmező helység. Azzá teszik természeti adottságai. Hegye, mely tömör kősóból áll, valamint sós tavai. Sóvárad messze ellátszó bádogos magas tornyával nagyon régi település. Már a rómaiak idejében is létezett. Az általuk épített castrum, szabályos négyszög, 250 lépés oldalhosszal. Pápai dézsmák regestrúmának 1332. évi bejegyzésében, Miklós nevű papja 8 dénárt fizetett. Csombod vára romjaiból rálátni a szomszéd várakra: Rabsonné és Maka várára. Kibéd a szorgalmas emberek faluja. Híres kézművesek. Zöldségtermesztők. Kolozsvárig ismert a mondás: -Hová való néni? -Kibédi. Há’ mít kérdi? Hagymaszagot nem érzi? Szőlőt is művelnek, saját használatra. A 20. sz. legismertebb székely népdalénekese, Madaras Gábor itt született. A 19. sz. elejétől működött itt a téglagyár. Az ifjabb tulajdonosa Barabási Sámuel, Bem tábornok mellett harcolt. Tudták mire lehet számítani az idegen uralkodók részéről. Többször felégették a falut az 1600-as évektől „őfelsége” martalócai.. A legkegyetlenebb harc 1709-ben volt, amikor a falusiak Fabri tábornok parancsára, a kapukat betöviselték hogy idegenek ne léphessenek be (ne üthessék be magukat) a faluba. Rögtön megérkezett Fekete Vaszil tolvaj kapitány, aki a falut felégette. Az emberek a templomkertbe futottak be előlük, de kihúzták onnan őket és kegyetlenül megölték. A templomot is felégették. Makkfalváról a hagyomány azt tartja, hogy azt Maka, a székely rabonbánok egyike építette és lakta. Legismertebb családja a Dósa: György és Gergely. András, ki Marosszék főkirálybírája volt, s mint ilyen Bethlen Gábor magyarországi hadjáratában részt vett, ennek testvére Tamás, szendrői várkapitány volt. András Tököli híve volt, mondják, hogy nyolcvanad magával erős hitet tett le az Erdélyt osztrák járom alá juttatott Teleki Mihály elejtésére, mit a zernyesti csatában teljesítettek is. Mihály volt, ki Marosszék székházát építtette 1745-ben.
Erdő-Szent-Györgyön van a gróf Rhédeiek kastélya. Öreg emberek még emlékeznek a díszes régi kastélyra, melynek magas bástyáiról, nagyszerű termeiről elragadtatással beszélnek. Onnan az út felett elvonuló, fedett folyosó vitt a templomba. Az ő családjuk által tisztelheti az angol királyi család őseiként az erdélyi főnemesi családok egy részét. A szép Rhédei Claudia, herceg Würtembergné, a mai angol királyi ház egyik ősanyja. Nyárád-Szereda az 1567-ik évi regestrumban fordul elő, hol „Oppid. Zereda” néven 26 kapuval van bejegyezve. 26 kapuja az idő szerint Vásárhely kivételével (melynek 125 kapuja volt) Marosszék egyetlen helységének sem volt. Városként szerepel 1585-ben is, midőn ott van „Maros-Szereda” néven az országgyűlésre követet küldő városok sorában. – Oppidumnak neveztetik Báthory Zsigmondnak 1586. május 4-én Enyeden kiadott rendeletében. Második politikai központ volt, hol Marosszék századok hosszú során tartotta közgyűléseit és törvényszéki üléseit. Itt volt az országgyűlés, mely Erdély fejedelmét, Bocskait választotta, 1605-ben február 21-én. Bocskay István szobra Nyárád-Szeredában
1606-ban is bírt vásárjoggal, de II. Lipót 1790. december 13-án új vásárjogot engedélyezett három sokadalomra. Marosszék közgyűléseit egészen a 17-ik század végéig kizárólag, s azután is a 18. század közepéig gyakran tartotta Szeredában, 1732.-ben két viceszék szerveztetik, egyik Szeredában, a másik Vásárhelyt, Maros-vásárhely Poklos patakának Marosba szakadásánál alakult ki, lomberdők által koszorúzott hegy a Nagyerdő. Előfokát Somos-tetőnek hívják. Ott vannak Vásárhelynek szép nyaralókkal, borházakkal tarkázott szőlői. Székelyföld legnagyobb, legszebb városa, melynek közel 12,000 szorgalmas magyar lakosa volt 1860 körül, van református főiskolája és a katolikus gimnáziuma. Minden városaink közt határa legnagyobb, mely közel 5800 hold. Nagy Lajos korában is (1360 –ban) neve még mindig a Forum Siculorum. A
király több levelet írt a város felé, 1370-ben István, székelyek grófjának Vásárhelyről rendelkezik. Ez okmányban fordul elő legelőbb Zekel Wasarhel (magyar) neve. Ekkor a település már városként volt nyilvántartva, mert céhbe állott iparosok voltak ott s Nagy Lajos király, a vásárhelyi szűcsök céhének azon kiváltságot adja, hogy az állatok nyers bőreit ők vehessék meg. Zekel-Vasarhely neve másodszor 1451-ben fordult elő, midőn Hunyadi János kormányzósága idejében, Vízaknai Miklós alkormányzó és Wingárthi Geréb János görgényvári parancsnok elnöklete alatt, a székelyek nemzeti gyűlése itt jött egybe, mikor a székely örökösödés rendjét írásba foglalták. Az 1567. évi regestrumban „Oppidum Wasarhely”-nek írva, a város 125 kapuval volt feljegyezve, tehát már ekkor is Bölön után a legnagyobb székelyföldi város volt. Legelső szabadalomlevele Mátyás királytól van, melyet 1482-ben adtak ki. Ebben „Zekel Wasarhel” néven Oppidumnak címezi, lakóit országszerte vámfizetés -s mint nemeseket- a fejadó alól kiveszi s három országos sokadalommal ruházza fel. Mátyás királytól nyeri Vásárhely zászlaját is, melyre veres és arany fonallal ez volt hímezve: „Jesus Nazarenus Rex Judeorum”, mi arra mutat, hogy Mátyás hadjárataiban az általa kitüntetett vásárhelyiek is részt vettek s vitézül harcoltak, mert zászlót azon korban csak hősiesség jutalmául szoktak adni. Mátyás király korában, Vásárhely önálló tanáccsal és önkormányzati joggal bírt, azt abból következtethetjük, miszerint 1484-ben Báthory István vajda elrendelte, hogy e város lakóinak ügyeit a helybeli tanács lássa el, s ugyanő 1485-ben Székely-Vásárhely lakóit az ország határán kívül való katonáskodástól mentesítette. 1521-ben Báthory Szaniszló fia, István alvajda rendeli, hogy a hadsereg Székely-Vásárhelyen ne állomásozzon. 1536-ban Majláth István vajda ugyanezen város lakóinak szabadalmat ad, hogy áruikkal az országban szerte járhassanak. 1554-ben Dobó István és Kendi vajdák a Maroson való malomépítésre adnak szabadalmat Vásárhely lakóinak. Izabella 1557-ben elrendelte, hogy Vásárhely polgárai csak saját bírájuk előtt tartozzanak törvényt állani, más bírák törvénybe ne hívhassák. Egy másik, ugyanebben az évben kelt okmányban, a város lakóit úgy Erdély, mint magyarhoni birtokaiban Izabella minden vám alól kiveszi. 1559-ben János Zsigmond rendeli, hogy a szék tisztjei a székely-vásárhelyi mesterembereket ne terheljék. Ugyanő rendelkezik 1562-ben, hogy a hadvezérek lovaikat e város határán ne legeltessék. 1572-ben Báthory István Vásárhelyt és Szeredát a porta adóján kívül minden más adó alól kiveszi és rendeli, hogy azon jobbágyok közül – kik a felkelés előtt vonták e városokba magokat – a nemesek közül senki egyet is törvény útján kívül vissza ne vehessen. 1593-ban Báthory Zsigmond rendeli, hogy az utódok nélkül elhalt polgárok javai a városra szálljanak, s a fiscusnak ott semmi keresete ne legyen. Mihály Vajda 1599-ben elrendelte, hogy a városban lakó nemesek – ha a szükség kívánja – a városnak segélyére legyenek. Egy másik ugyanezen évben
kelt rendeletében e város bírájának katonai jelvényt rendelt. Harmadik, 1600-ban kiadott rendeletében komolyan meghagyta, hogy senki, az ő felhatalmazása nélkül e városban ne erőszakoskodjék. Azonban mindeniknél nagyobb előszeretettel viseltetett e város iránt a nagy Bethlen Gábor, ki 1616. április 29-én adja ki azon nevezetes okmányát, melyben lakóinak gyakran tanúsított hűsége és hősiessége jutalmául, a mezővárosi minőségből – melyben régi időktől fogva volt – kiemelvén, Maros-Vásárhely név alatt, a várost szabad királyi várossá teszi. Régi címerét meghagyja és megengedi, hogy más királyi városok kiváltságával egyezően falakkal, bástyákkal s más védművekkel ellátott erősséget emeljenek -azt ágyukkal, szakálasokkal, s más hadiszerszámokkal felszerelhessék, puskaporos malmokat csinálhassanak. Továbbá a vásárhelyiek régi törvényeit megerősíti, s végre rendeli, hogy a város területén lakó, vagy ezután oda települő nemesek, személyűkre nézve nemesek maradnak. De házaik és a város határán levő földjeikre nézve, a város törvényhatósága alá tartozzanak, s annak közterheit más polgárokkal egyformán hordozzák. Ez időtől fogva lett a neve Maros-Vásárhely. A város magába olvaszt nyolc környező falut a 18. sz.-ig. 1506-ban II. Lajos születésekor követelt ököradó miatt, a székelyek fellázadván, itt Vásárhely alatt verték szét Tomory Pálnak hadát. Maga a vezér is 20 sebet kapott. Végül meggondolták magukat és megadták az ököradót. Ebben az időszakban erősödött meg a székely jogok eltiprása, kezdték királyi nemesekké átalakítani a valós önrendelkezés anyagi feltételeit biztosító székely földtulajdont. Lassan, lépésekben tették a tulajdon felszámolását, ami a székelyekben egy állandó nyugtalanságot keltett. Vásárhely volt az évente ismétlődő országgyűlések színhelye. 1549 december 21-re, a hazát Ferdinándnak áruba bocsátott Martinuzzi gyűlést hirdetett, hol minden erőfeszítésével és fondorlataival sem tudta a székelyeket a királyné és fia hűségétől elvonni. 1550-ben, a portától hivatala megfosztására ítélt Martinuzzi, nyílt lázadásban tört ki, s Szászsebes és Medgyes elfoglalása után, Vásárhelyre gyűlést hirdetett. A katolikus székelység Martinuzzi pártján volt, a többi ellene, s ebből oly megszakadás kerekedett, hogy a gyűlés alatt fegyverre kelve, egy sereg ember élete esett áldozatul. Martinuzzi seregeivel kivitte, hogy követeket küldjenek a portára, kik a Martinuzzit hivatalától megfosztó fermán visszavételét kérjék. 1551-ben, midőn az Erdélyt Castaldo kezébe játszó Martinuzzit jutalom fejében, Alvincen, bérencek gyilkolták meg, az egész hon megdöbbent; a székelyek fegyvert ragadva, M.-Vásárhelyre gyűltek, megbosszulni Martinuzzi halálát. Castaldo 12,000 emberét Segesvárra húzván egybe, Kendi Ferencet küldte Vásárhelyre, ki rábeszélés és a seregre hivatkozás által szétoszlásra bírta a bosszús székelységet. 1552-ben ismét volt országgyűlés. 1553-ban Dobó vajda katolizálni törekvő, s a protestánsokat üldöző politikája miatt, az ellenzék emberei gyűltek egybe, onnan indították Bethlen Gergelyt és Maksayt Izabella visszahívására. Petrovich felléptével, Kendi Antal
és Patocsi Ferenc Vásárhelyre gyűjti a székelyek hatalmas seregét. Az ellenük nyomult Dobó vajda, a város előtt csatarendben állókat megtámadni nem merte, hanem 15 napi fegyverszünetet kötött. A mozgalom inkább ésszel, mint erővel elnyomatott. 1554-ik év január 25-én, Dobó hongyűlést tartott, honnan követeket indítottak a portára, Ferdinándhoz való ragaszkodásukat kijelenteni és ugyanezen év május 13-án másik hongyűlés hivtak össze Vásárhelyt, honnan két követet küldöttek Ferdinándhoz. A zavaros idők fő színhelye továbbra is Vásárhely volt. A Habsburg király mindinkább igyekezett bekebelezni Erdélyt. Az ország függetlenségét, a török szultán érdekei biztosították ebben az időszakban. 1555-ben a vajdák, április 24-én hongyűlést tartottak. A szultán mind jobban felkészült. Az erdélyi három nemzet december 23-án újból országgyűlést tartott, Balassa Menyhértet fővezérül választották, 3000 embert fegyverbe állítottak. Ferdinándhoz követség ment. Végül a tordai országgyűlés (1556. február 2-án) kimondta az országnak Izabella mellé való csatlakozását. 1558-ban Vásárhelyt ismét országgyűlés volt. 1562-ben a székelyek, János Zsigmond ellen fellázadván, az ellenük nyomuló Majláth Gábort (Fogaras vár urát) szétverik, ő maga is csak Boér Balázs lován menekülhet meg, serege romjaival a Vásárhelyi erődített kolostorba. A segélyére jövő Radák László és Pekri Gáborral egyesülve, a vajai réten szétverték a székelyeket. 1571-ben január 6-án, János Zsigmond Vásárhelyt honülést tartott, hol kimondatták, hogy Isten igéje mindenütt szabadon hirdettessék. Ezzel az unitárius vallást törvényesítette, egy évvel a Párizsi protestánsok Szent Bertalan éji lemészárlása előtt. Basta rémes korszaka, Vásárhelyt is hagyott vérnyomokat. 1600-ban, az országot feldúló Mihály vajda ellen fegyvert ragadott a honfiak serege, Csákinak, Tordán gyülekező táborába, Vásárhely Nagy Tamás hadnagysága alatt 200 gyalogot, Nagy Szabó János alatt 100 lovast indított. A lovasok ott voltak a miriszlói csatában, a gyalogok azonban megkéstek, de azért nekik is jutott e harcokból osztályrész, mert a miriszlói csatából Mihály vajdának 150 kozákja a Mezőség felé menekülvén, itt a vásárhelyi gyalogokra bukkant; ezek nekik esvén, a kozákokat mind levágták, s fejeiket az utca sorompóinál tűzték fel. A vásárhelyi lovasság, Kovács Pál városbírája vezetése alatt, tovább is a táborban maradt, s ott volt a Barcán és a Bodzánál. Basta tábornok tanácskozásra hívja a székely vezetőket. Az összegyült vezetőkből több mint 1ooo embert kivégeztetett. Az egyásra hányt holttesteket földdel fedték le. Jókora domb jelezte közös sírjukat.
1601-ben, midőn az ingatag jellemű Báthory Zsigmond harmadszor is Erdély trónját kereste, mivel a székelység az augusztus 21-én beütött Zsigmond mellé állott, Basta jónak látta visszahúzódni Nyárádtőhöz és igyekezett megnyerni a székelyeket. 25 napig táborozott ott, de nem sikerült a terve és féktelen hajdúi feldúlták ez idő alatt Vásárhelyt. Székely Mózes Brassó felől közeledvén, Basta elvonult Dézshez. Míg ezek az események itt megtörténtek, az alatt a tatárok Havasalföldön a Rudolffal tartó Radu vajdát legyőzvén, elszélesztett seregéből 3000 kurtán nyomult be, a Nyárádtőnél táborozó Bastához. Sz. Lőrinc napján közelített a csapat Vásárhelyhez. Székely Mózes üldöző hadai elől elmenekült a város épe, így a városban kevés nép volt még ekkor, mert a lakosok csak most kezdtek -Basta elvonulása után- a hegyekről s menhelyeikről haza húzódni. A hazatért embertömeget Nagy Szabó János egybegyűjtötte s zászlókkal, dobosokkal úgy állította fel a város végén, hogy az ellenség azt nagy erőnek lássa, sőt a polgár lovasokból néhányan kicsapván, a kurtánok előőrseiből egypárat le is vágtak. Mire ezek egyezkedni kezdettek, s késznek nyilatkoztak átállani Báthoryhoz. A város kikerülésével, Medgyesfalva mellé szálltak táborba. Székely Mózes éjjel megérkezett, de hódoló szándékukról mitsem tudván, rájuk ütött s mind levágta őket. Kik elmenekülhettek, azok Vásárhelynek tartottak, de hátukon vitték a Székely Mózessel levő törököket, tatárokat, kik nem csak hogy utolsó emberig levágták a kurtánokat, hanem a városban is raboltak, sőt a szentegyházat felégették. Székely Mózes a vásárhelyiekből is elfogott néhányat, Lekencére vitte, honnan a többieket szabadon bocsátotta, de Bogáthi Jánost a vásárhelyi székely őrség vezetőjét – mivel azelőtt a székelyeket Basta mellé akarta vinni – levágatta. 1602-ben Basta, Némethi Gergelyt küldte 400 hajdúval Vásárhely felprédálására. Ezek úrnap előtti éjjelen váratlanul rárontottak a városra, felprédálták, s csak kevéssel azelőtti bujdosásukból hazaszállingózott lakói közül sokat levágtak.. Hogy ilyszerű felprédálások és meglepetések ellen biztosítsák magokat, ez évben kezdették Vásárhely lakói Borsos Tamás tanácsára várukat építeni, mely ekkor még rögtönzött védhely volt, s csak később lett rendes erőddé. A zavaros idők folytatódtak. 1603-ik évben, mikor Székely Mózes Nyárádtőnél táborozott, a vásárhelyiek élést és ajándékot küldtek neki. A városnak ez alkalommal legkisebb bántódása sem lett.
1605-ben Borsos Tamás Kassára küldetett, hogy a vár továbbépítésére engedélyt nyerjen. Ezt a fejedelem nemcsak megadta, hanem bordézsmájukat is elengedte, mit egész Bethlen Gáborig nem is adtak.
A vásárhelyi vár. Jókai Mór rajza 1611-ben Báthory Gábor a Barcára beütött Radul és Forgács ellen sereget gyűjtött, Székely-Vásárhely Nagy János hadnagysága és Nagy Szabó Ferenc vicehadnagysága alatt, 80 lovast és 100 gyalogost állított ki. 1613-ban a Bethlen Gábort behozó törökök kóbor tatárcsordái s a velük versenyezve fosztogató szászok, a Vásárhely közeli falukat mind kiprédálták és felégették; a városnak is neki indultak, de a városiak lóra kapván, elejükbe rontottak, s a Maros hídján átjönni akarókból többet levágván, visszaűzték őket. 1633-ban Vásárhelyt fogatta el I. Rákóczi György a féktelenkedő Zólyomi Dávidot, aprilis 4-én. 1636-ban M.-Vásárhely mellett tartatott Marosszék általános lustrája, a fejedelem jelenlétében. 1644-ben február hónapban, a magyarországi hadjáratra készülő I. Rákóczi György a Maros terén személyesen lustrálta meg a székelyeket s a várostól is gyalogokat kért. Adott is a város, s azok borosnyai Szabó Tamás hadnagy vezetése alatt résztvettek a magyarországi hadjáratban. 1658-ban, II. Rákóczi Rhédei Ferenc rövid fejedelemségét Medgyesen letetette. Újból Rákóczi ült -a porta ellenzése dacára- Erdély trónjára. Csakhamar elözönlik Erdélyt a Bodzán, augusztus közepén beütött tatárok, oláh vajdák dúló csordái. Ezek egyik csapatja Balavásár felől, megrohanta Vásárhelyt, azt elhamvasztotta, sőt várát is ostrommal bevéve, onnan 3000 embert hurcolt rabságra. November elején egybe gyűlt az országgyűlés a feldúlt városban. Hadzsi Musztafa bej iszonyú fenyegetésére Barcsai Ákost beiktatták a fejedelemségbe, de a hűségesküt csak azon feltétel alatt tették le, hogy ha Rákóczit a porta kegyeibe fogadná, Barcsai azonnal lépjen vissza. A következő évben, ismét M.-Vásárhelyt volt az országgyűlés, mely a Radnóton táborozó II. Rákóczi Györgyöt, az elfutott Barcsai helyébe fejedelemnek választotta, s nagy pompával harmadszor is Erdély trónjára ültette.
1661-ben Kemény János, Erdély trónjára helyezte magát, melyen Barcsai megöletésével szilárdnak hitte uralmát. Csakhamar megérkeztek a kegyetlen Ali Pasa által vezetett vad csordák, melyek egész Erdélyt keresztül-kasul feldúlták. Midőn Keményt Erdélyből kiszorította, Ali szeptember 3-án, Vásárhelyen állapodott meg, hogy 170,000 foglya felett szemlét tartson, s Erdélybe fejedelmet állítson. Mikor a rendek közül senki a fejedelemséget vállalni nem akarta, egy vásárhelyi szíjgyártót, Elekes Tarisnya Györgyöt akarta fejedelemmé tenni, annak minden ellenvetései dacára. Végre többen, a nem rég tatárfogságból kiszabadult Apafi Mihályt javasolták. Őt ebesfalvi kastélyából Ali csaknem erővel hozatta Vásárhelyre, s szeptember 15-én a Libancs nevű réten megválasztatván, 16-án be is iktatta. 1662-ben, március 13-án a városban tanyázó török csapatok vigyázatlanságából tűz támadván, két utca leégett. 1663-ban, Apafi a törökhöz kiment helytartói: Petki István és Béldi Pál Vásárhelyt szeptember 24-én országgyűlést tartottak. 1667-ben Maros-Vásárhelyt tartatott azon országgyűlés, melyen a személyesen jelen volt Apafi (ekkor még fia nem levén) Bánfi Dénes fiát saját fiának fogadta. Ez alkalommal portai adóba Vásárhely 31 kapuról 465 tallért, a szék hétszáz tallért fizetett. 1679-ben, az Apafihoz küldött Kapucsi Pasa Vásárhelyre szállásoltatott; számos szolgával s 100 kolozsvári elöljáróval. A város reájuk 376 forint 60 pénzt költött, melynek visszafizetését kéri az 1680. országgyűléstől. Thököli és Apafi fényes győzelmei után, a török hatalom hanyatlásával, Erdély függetlensége is mindinkább fenyegetve volt, s nemsokára Teleki Mihály az eperjesi vérfürdők által gyászos hírre kapott Caraffa kezébe játszotta Erdélyt. A bejött foglaló sereg garázdálkodása borzalmas volt s hogy ezen végzetes korszakban Vásárhelyt sem kímélték, mutatja a városnak Teleki Mihályhoz 1688ban benyújtott kérelme, melyben előadatik, hogy az oda szállásolt németek annyira nyomorgatják a várost, hogy nagy számú lakos elmenekült és a város képtelen a terhek viselésére. 1692-ben ismét országgyűlést tartott Bánfi György gubernátor Vásárhelyt. A következő év decemberében újból országgyűlés volt, mikor három hónapra katonai adót és élelmet szavaztak. 1695-ben, december 12-én Heisler zsákmányoló táborának élelmezéséről tanácskoztak. Ezen országgyűlés, 1696-ra is átmenvén, január 19-én Apor István a visszalépett Haller János helyébe kincstárnokká, Cserey Mihály titkárrá választatott. 1698-ban ismét országgyűlést hivnak össze, mely a kapukat újra rendeli számláltatni, s Bethlen Miklóst adóreform-terv kidolgozásával bízza meg. 1702-ben, október 6-án települtek a jezsuiták Vásárhelyre, a cameratica comissio a városnak évenkint 200 ftra menő bordézsmáját rendelte fenntartásukra. Bejött e szerzet törvény- és szerződésellenesen Erdélybe, hogy a vallásos türelemnek századokon át élvezett békéjét felzavarja. Megjelenésükkel elkezdődött a bécsi kormánynak önkényes és erőszakosan katolizáló igazgatási rendszere. Minden jogot, minden törvényt, mit az országnak szerződésileg s esküvel biztosítottak, lábbal tiportak. A templomokat a protestánsoktól
katonasággal vétették el, s midőn Rákóczinak a nemzet megtámadott szabadságát védő mozgalma elkezdődött, a joggal békétlen Erdély nagy része csatlakozott. Nem gátolhatta meg azt a Szebenbe vonult Rabutinnak vérlázító kegyetlensége, ki Fischer kapitánynak előbb kezét, azután fejét vágatta le. Az udvarhelyi várat feladók közül ötöt ízenként vagdalván, végeztetett ki. Féktelen – tatároknál vadabban garázdálkodó – csapataival egész vidékeket hamvasztatott el. A nemesség egy részét országgyűlés ürügye alatt Szebenbe csalván, az oda szintén behívott Guberniummal együtt fogva tartotta; mert az egész ország csatlakozott a nemzeti mozgalomhoz. Rabutin hatalma csak néhány városra – hol őrizetet tarthatott – terjedt ki. Vásárhelyen a várban szintén volt ily német őrizet, mely e várost fékezte, 1703 végén a kurucok Guti vezetése alatt Vásárhely elsáncolt kapuit heves ostrommal bevették, a várost hatalmukba kerítették, de Graven tábornok közeledtére újból elhúzódtak. Graven Berkeszi Márton főbírónál ebédelvén, tovavonult. 1704 január 3-án hetivásár alkalmával, Kaszás Pál kurucai, a medgyesfalvi erdőkből lecsapván, a várost elfoglalták. Az néhány helyen meggyúlván, többek közt a jezsuiták háza is elégett. Ez időtől fogva aztán Vásárhely mindvégig a kurucok kezében maradt. 1706-ban sok kuruc sebesült volt a vásárhelyi várban. A város Marosszékkel egyezkedett, hogy miként adjanak fát és gyertyát a várbeli katonaságnak. A zsibói csata után, amilyen gyorsan Herbeville elfoglalta Erdélyt, éppen oly gyorsan visszafoglalta azt Pekri Lőrinc. 1707 március 28-án, radnóti kastélyából Rákóczi a Vásárhelyt egybejött országgyűlés által meghivatván, ünnepélyes bevonulást tartott, s ott a vásárhelyi réten nagy pompával történt beiktatása után (április 9-én), mint Erdély törvényes fejedelmét üdvözölte az ország, valamint a francia király nevében Desaileurs marquis. Rabutin még ez év októberében elfoglalta Erdélyt. 1708-ban Károlyi újból visszafoglalta, de ismét fel kellett adnia. Hogy pedig a győztes ellenség hogyan bánt a hatalmába került országgal, mutatja Kirchbaum tábornok azon körrendelete, melyben parancsolja, hogy minden kurucot irgalom nélkül leöljenek. Még három évig tartott a Rákóczi-mozgalom, de Erdélyt bár részben többször, de egészen soha vissza nem foglalhatták Rákóczi hadai. A többszörös el- és visszafoglalás, főként a labancok részéről, a legiszonyúbb vandalizmussal hajtatott végre. Végeredménye a pestis volt. Hihetetlen nyomort, pusztulást zúdított Székelyföldre. 1709-ben, Vásárhely a tanulókat mind haza küldte. Harangozni, temetni és a város határáról kimenni nem volt szabad. A katolikusok az utcáról ablakon át fenyőborssal füstölve gyóntak. Vásárhelyt három és fél ezer, Marosszéken 18,000 ember lett a járvány áldozata. A marhavész is dühöngött, melyben Vásárhelynek csaknem minden szarvasmarhája elpusztult. 1719-ben újból pestis pusztított. 1738-ban és 39-ben ismét megújult, mikor csak Vásárhelyt 900 emberélet esett áldozatul. 1740-ben települtek a ferencesek Vásárhelyre.
1754-ben a királyi tábla Medgyesről M.-Vásárhelyre tétetett át. 1773 július 11-én jött Vásárhelyre József császár, mikor a Sz.-György utcai Makariás háznál volt elszállásolva. 1779 márciusban, a kiindított 2-ik székely határőrezred M.-Vásárhelyen fellázadván, visszatért Háromszékre, miért a legkegyetlenebbül megtizedelték és az élőket megkínozták. 1790-ben József császár halála percében, mit uralma alatt erőszakosan épített, visszavonta, az egyesített Marosszék és Küküllő vármegye minden összeírási, földmérési irományait Vásárhely piacán bakó által égettette el. 1793-ban, midőn a nemzet műveltségi és nemzeti nyelvünket érvényre emelő mozgalmak megindultak, Vásárhelyt jött össze Bánfi György kormányzó elnöklete alatt a „Munkástársak gyűlése”. Aranka György itt folytatta nyelvművelő és fejlesztő tevékenységét.
Aranka György, székely táblabíró, a nyelvújítási mozgalom elindítója. 1848-49-ben egész Székelyfölddel együtt fegyvert fogott a szabadságért. Annak bukása után nagyméretű összeesküvés kiinduló pontja volt a város. 1854 március 10-én, Maros-Vásárhelyt a Postaréten, három bitófa emelkedett; Három hőst: Horváth Károlyt, Török Jánost és Gálfi Mihályt, az összeesküvés vezetőit kisérték végig gyalog a városon utolsó útjukra. Több száz hazafi súlyos börtönt szenvedett. Aranyos-szék Ezelőtt másfél századdal még történészeink azt állították, hogy Atilla halála után 22,000 hun harcos Emenz-Ur, és Uzind-Ur vezetése alatt az Aranyos és Maros közti Cegléd mezőn49 telepedett meg.
49
Keresztes mező. Aranyos-széken most is meglevő Csegez falu, egy 11. századbeli Tordát érdeklő levélből, melyben „Czygla mezeu“ fordul elő
Gál László Emenz-Ur és Uzind-Ur hun harcosaiból visszamaradt töredéktől származtatja Aranyos-szék ős székely lakóit, kik a mongol dúlás előtt már ott laktak, s kik a mongolok felett Torockó váránál fényes győzelmet vívtak. Ez az oka, hogy a László királytól nyert első adománylevélben csakis Oronos földjén lakó székelyekről van szó: „siculi super terra Oronos commorantibus vel residentibus”, mely kitétel régibb ott lakást jelöl és határozottan székelyekről ír. Ottlétüket igazolja az a tény, hogy földjeiken különböző korokból származó pallag teraszokat találunk. Ez végeredményben a teraszos földművelés, melyet alaposan feltérképeztek román kollegáink. A gyergyószárhegyi Czimbalmos Tibor saját szűkebb hazájának pallagaiból kiindulva, tanulmányozni kezdte előfordulásukat a világon. Kiderült, hogy összekapcsolódik a korábban ismertetett székely név előfordulási területeivel. A teraszok készítése a bronzkor után megszűnik, de azokat állandóan karbantartják napjainkig. A kézdi székelyek nevét csak később, Endre adománylevelében említik, miből Gál László azt következteti, hogy a kézdi székelyek csak később telepíttettek ki a már korábban Aranyos-széken lakott hun telep erősítésére. Ez így is van, mert ha az ismert kézdiszéki népességről beszélünk, akkor azok a tatárjárás után költöztek a mai életterükre. Régi lakhelyük a mai Szász- Kézd. Ha onnan jöttek erősítésnek, az időben tökéletesen illeszkedik az eseményekhez. A tatárok által okozott károkat nem abban a pillanatban hozták helyre, ahogy lóhalálában megérkeztek. Akkor felvetődhetett a gondolat: egyezkedhettek is róla a helyi székelyekkel. De Batu kán még jó ideig az országban volt. A királyság helyreállítása után is a székelyek végig attól tartottak, hogy elvesztik az őshonos székely jogaikat. Aranyos szék címere a székelykővel
Aranyos-szék nyugati szélén emelkedik fel a Székelykőnek 3552 láb magasságú hármas orma. A legmagasabb ormon volt a Székelyvára. Mikor a mongolok
serege ellepte hazánkat, Torockói Illyés (oklevelekben Toroczkai Chelleusnak irt) alvajda családjával, rokonaival és kincseivel az alattvalói által megrakott Kengürth bérc ormán (székelykő ősi neve) levő erős várába húzódott. Amilyen kemény volt a támadás, épp olyan elszánt volt a védelem. Mikor az élelem és víz már elfogyott, a vár végóráit várta, megjelent ott a távolabbi székelyek egy mentő csapata. A mongolokat a várőrség által is támogatott véres harcban szétverte, a magyar foglyokat kiszabadította és a várat az ostrom alól felmentette. Ezért a megszabadított főúrtól jutalmul, a várat és területét nyerték, s a kivívott győzelem emlékére a havast, hol a harc folyt, Székelykőnek, a megmentett várat Székelyvárnak nevezték el. A király, a Székelykő keleti alján elterülő szép termékeny földet, melyet a mongolok néptelenítettek el, kiszakította Torda vármegyéből, Aranyos-szék néven a győzelmes székelyeknek adományozta és a Székelyföld 5. székévé tette, állítják évszázadokkal az események után. Mások szerint a mongol dúláskor, az itteni székelyek a vármegyei magyarság védelmére jöttek. A tordai hasadék bevehetetlen sziklaszorosába, valamint a torockói és abrudbányai havasok barlangjai és odúiba behúzódva támadták, a térségben szétoszlott mongolokat. A Dalmáciából megtérő IV. Béla, a Maros és Aranyos közti területet, melynek lakóit a mongolok vagy levágták, vagy rabságra hurcolták, kiszakítván a vármegyéből, Aranyos-szék néven a székely hősöknek adományozta örökösen, székely joggal és törvényekkel ruházván fel. A letelepített székely hősök elhozták őshazájukból családaikat, rokonaikat, azokkal nemzeti ősszokásaikat, intézményeiket (OB). Itt is egy kevés igazság, ott is, csupán a lényeg osztódik el. A fenti legendák nem a nép száján maradtak fenn. Későbbi kitaláció, amikor grófok, püspökök irigyelték a Kolozsvárhoz közeli földeket, altalaj kincseket. A szekérderéknyi hamisított okmány mellett bevetették a mondavilágot segédeszköznek. Ez a jelenség jól nyomon követhető a Grimm testvérek által gyűjtött anyagok változásain. Egész Európában ugyanúgy történt a ködösítés, mint nálunk. Legnyugatibb fekvése miatt, nagyon korai a feudális terjeszkedés veszélye a vidéken. A király jogara alá húzódnak, s ezzel gyakorlatilag elősegítik a székely jogrendszer gyengülését. Legelső ismeretes kiváltságlevele V. István királytól (1270–72) származik, melyről csakis IV. László király 1289. évben kiadott adománylevelének hivatkozása nyomán van tudomásunk. Sőt László adománylevelét is csak III. Endre király megerősítő okmányában (1291) való átiratban ismerjük. Az eredeti adományleveleknek hiányából származik a keletkezési korszak meghatározásának bizonytalansága. Legtöbben, kik Aranyos-székről írtak, a kézdi székelynek Aranyos- székre való részleges kitelepedését V. István korára, sőt Kővári a székelyeknek Torockó váránál való győzelmét és a székelykői vár elnyerését még későbbre, az 1284-ki tatárjárás idejére teszi. III. Endre királynak, 1291 március 12-én kelt kiváltságlevelében előadja, hogy: „Aranyos földén lakó székelyeink bemutatták boldog emlékű László király
nagybátyánknak Turda vár Marus és Aranas közt fekvő, birtokát érdeklő kiváltságlevelét. Azon kéréssel, hogy azt beiktatva helybenhagynók és megerősítenők. Mit mi szóról szóra minden változtatás nélkül átírunk, s minden pontjában megerősítünk. „…Tekintetbe véve az Oronos földén lakó székelyek azon hű és fontos szolgálatait, melyeket István királynak és nekünk is tettek, de melyeket hosszas lenne előszámlálni, azért csak a jeleniekre szorítkozunk. S kiemeljük, hogy midőn a kunok személyünk ellen fellázadtak, nevezett székelyek, nem tekintve semmi veszélyt, oly férfiasan és dicséretesen harcoltak, hogy sok tekintetben tetszésünket kinyerték (1280 novemberében- IV. Kun Lászlóról van szó.). Midőn országunkat tatárok dúlták, zsákmányt és foglyokat hurcolva, nevezett székelyeink hazánk és lakóinak megmentéséért Turucho vára alatt a tatárokkal hősiesen megütköztek s ezernél több foglyot szabadítottak meg a sanyarú fogságból. Mi, kik az érdemek jutalmazására vagyunk hivatva, nevezett székelyeknek István király és nekünk tett nagy horderejű szolgálataikért Torda várnak Oronos nevű területét, mely az Oronos és Maros közt fekszik, s melyet már István király is nevezett székelyeknek adományozott volt50, mi is nevezetteknek és utódaiknak adományozzuk, örökösön visszavonhatatlanul felemlített szolgálataikért és azon 80 lóért, melyet a mi szükségünkben tőlük kaptunk. Kelt 1289 szeptember 18-án, György Csanádi püspök keze által”. Rengeteg az oklevél pro és kontra. Az összes lényege, hogy a tatárok tényleg megritkították Aranyos-szék lakosságát. Az üres Életekbe (udvar és földek) jöttek a Kézdi székelyek, a mai Szászkézdről. Telik az idő, halnak a vezetők. Minden új ember figyelmezteti a székelyeket, hogy jó lenne megerősíteni a korábbi adományleveleket, mert a püspökségek igényt tartanak rá, mint sajátaikra. Ilyenkor az érdekeltek készíttettek egy arany kelyhet, megtöltötték pénzzel, és a kancelláriák írták is a leveleket. Endre kiváltságlevelét Egyed Kolondus fia, Aranyos-szék főkirálybírája és Dénes Tolon fiának az Oronos mellett lakó összes székelyek nevében tett kérelmére átírta és megerősítette I. Károly király 1313 július 4-én. Zsigmond király kétszer erősíti meg Aranyosszék kiváltságlevelét. Először, mint magyar király 1394 december 23-án Márkos László, Nagyloki Tamás és f.szentmihályfalvi Dénesnek, az összes lakosság nevében előterjesztett kérésére. Másodszor, mint római császár 1436 június 6-án, Várfalvi Székely Jánosnak (Adorján fia) az összes aranyosszéki székelyek nevében előterjesztett kérésére. Mátyás király szintén kétszer biztosítja Aranyos-szék kiváltságait; először 1484ben január 25-én, seenfalvi Thathár Kelemennek az aranyosszékiek nevében tett kérelmére, átírja boldogemlékű elődeinek István, László és Endre királyoknak hártyára irt, s kettős pecséttel ellátott kiváltságleveleiket, s azokat helybenhagyja és megerősíti. Másodszor 1469 november 9-én Budáról, az aranyosszéki székelyek hű szolgálatainak jutalmául, mindazon kiváltságaikat és 50
IV László adománylevele 1288. nov. 18-i levelében az Aranyos melletti földeket adományozza a Kézdi székelyeknek. Lásd – a Magyarok krónikája Officina Nova 1995/ 110 old,
szabadalmaikat, melyeket elődeitől és tőle is nyertek, megerősíti s a vajdák, alvajdák, fő- és alkapitányoknak, fő- és alispánoknak meghagyja, hogy ezen kiváltságlevelet átolvasva, visszaadják nevezett székelyeknek, s őket minden korábbi és jeleni szabadalmaikban és mentelmeikben megtartsák és azokat mások által is megtartassák. János Zsigmond 1568 december 17-én, Fehérvárról kiadott okmányában már történelmi eseményekkel igazolja a levél kibocsátását. Mikor Ferdinánd ellen harcoltak Erdély kétfelé szakadt. Udvarhely, Maros, Csík, Gyergyó, Sepsi, Kézdi és Orbai székek székelyei ellene fordultak. „Akkor, midőn annyian ingadoztak, a mi aranyosszéki székelyeinket semmi bujtogatás, semmi ígéret, semmi szorgalmazás tőlünk s igaz ügyünktől el nem tántorítá, hanem csakis a haza szeretetét és a mi méltóságunkat tartva szemeik előtt, hívek maradtak. Most, midőn a külellenséget kivertük, a belsőket szétszórtuk, midőn a többi székely székek árulásukért bűnhődtek, az aranyosszékieket a haza és hozzánk való hűségért meg kell jutalmaznunk. Azért Mátyás király fenn, minden kihagyás nélkül beiktatott kiváltságlevelét – dacára pecsétje hiányának – helyben hagyjuk, megerősítjük. Kivesszük Felvinc városát, melyet még a forrongás előtt Aranyosszéktől elválasztottunk, s a többi székely városokkal, mint ZekelVasarhely, Udvarhely, Csík-Szereda s más városokkal együtt a mi és országnagyaink hatásköre alá véve, Aranyos földétől elkülöníténk és egészen felszabaditánk. Mindezek emlékére és erősségére hiteles pecsétünk alatt kiváltságlevél-alakban kiadatjuk korlátnokunk – Csáky Mihály keze által” stb. 1600-ban, szeptember 11-én, a Tordán összegyűlt rendek kimondják – hogy tekintetbe véve azt, miszerint az aranyosszéki lovag- és gyalogrend Mihály vajda ellen serényen és készséggel megjelent a haza védelmére, most, midőn az fel van mentve, országul biztosítjuk az aranyosszékiek régi kiváltságait és korábbi szabadságaikat. Sőt igyekszünk azt előre is vinni. Megértvén azon kívánságokat, hogy a perfolyam rövidíttessék, megengedjük, hogy törvényük a százados hadnagy előtt kezdődjék, honnan fejedelem elé fellebbeztessék, úgy egyebekben is, ha valami fogyatkozásuk van, hasznukra kívánjuk reformálni. 1612-ben, június 26-án, Báthory Gábor Fehérvárról ad ki egy igen fontos kiváltságlevelet, melyben előrebocsátja, hogy az aranyosszéki lovasok, gyalogok és libertinusok panaszolják, miszerint területüket, melyet őseik hősiességükkel szereztek, az azon levő szántókat, kaszálókat, erdőket, közönségesen nyílföldeket (így), melyeket régen örökösen nejeik és gyermekeikre hagyhatólag bírtak, most főbbjeik hatalmaskodása és visszaéléséből csak inkább idő szerint használhatják. Azért tekintetbe véve azon nagy szolgálatokat, melyeket az aranyosszéki székelység elődeinknek s nekünk is tettek, s hogy az érdem jutalmazva legyen, rendeljük, hogy földeiket, erdeiket stb., melyeket őseik hadi érdemeikért örökösen nyertek, ezután is örökösen mindkét nemre kihatólag bírják. Aranyosszék települései a 18. sz.ban.
Aranyos - szék határai elég távol voltak Székelyföld többi székeitől. Ez maga után vonta, hogy a nyugat felől érkező támadásokat először ők fogták fel. Nagyobb volt az ember veszteségük. Ilyenkor a nemzetségi veszteségek alapján pótolták a portákról kiveszett családokat. Például: Basta generális AranyosTordaszék lakosságát szinte teljesen megsemmisíti. Bethlen Gábor 1619 augusztusában székely testőrségének egy kisebb hányadát Aranyos, más részét Tordaszékbe telepíti át. Több okból. Az első, hogy Székelyföldön Basta hadai nem mertek annyira kegyetlenkedni, mint más vidéken, mert ha a terület elveszti a tűrőképességét, egységesen fegyverre kaptak volna. A legnyugatibb székben még friss erővel gyilkoltak, raboltak őfelsége tábornokának a martalócai. ÚjTorda lakói önvédelmük végett templomukba húzódtak. A császári seregek vezére Basta György, tekintet nélkül nemre, öregekre, gyermekekre, kegyetlenül legyilkoltatta a lakosságot. Akik korábban elmenekültek a városból, szétbolyongva, éhség és pestis martalékai lettek. Bethlen Gábornak Aranyos-Torda székeit meg kellett erősítenie katonaköteles lakossággal, hogy e fontos vidék véderejét fenntarthassák. Odatelepíti testőr gyalogságát fiátfalvi Geréb András kapitánysága alatt. Sümegi György, Czire Miklós hadnagyokat, Nagy Ábrahám, Károly László, Újváry Mihály, Oláh Mihály (deli) alhadnagyokat és 200 harcost. Mindenkinek külön nemeslevelet adott és a kapott birtokokra primipiliusi jogokat (nemesi birtok a közös Székelyföldön az elöljárók részére). Emellett a településeken megtartották a tízes, a nyílföld rendszert, vagyis a legkeményebb önállósággal rendelkező székelyföldi tulajdonjogot. Ezzel kizárta az idegen vezetők, katonai parancsnokok, feudális urak beszivárgását erre a területre. Amikor átadták a földeket Torda körül a királyi megbízottak, a székelyek elfoglalták, s maguk közül 6 kapitányt választottak a Hatnem (így) szerint. Minden helységnek, földrajzi tájegységnek vezetőt az ottlakók közül.
Torda városának is magas fokú kedvezményeket biztosított a fejedelem. Ezzel Újtorda vidéke újból erős független székely földdé vált. Mégis miért támadta állandóan a Gyulafehérvári káptalan területi követeléseikkel? Honnan volt nekik annyi okiratuk utólag a székkel szemben? Ne feledjük, hogy a királyi kancellária és alárendelt szervei csak a latin betűs okiratokat ismerték el. A lakosság viszont csak a rovás feljegyzéseket. Ezt mindenki használta. A latin okiratok alá ülnökök, bírák keresztet vontak és az okirat készítő oda írta „nem deákos”. A Deákos írások készítői vagy papok voltak, vagy kolostorokban tanulták az írást. Vagyis a leírt hivatalos szöveg kizárólag tőlük származott. A papírnál könnyebb sincs, nehezebb sincs. A jó földek birtoklása nagy csábításnak bizonyult egyházi, világi ember számára egyaránt. Azonban az egyházi ember sem rendelkezett teljhatalommal, mert a falvakon szolgáló papok mindég védték a hívek és saját parókiájuk érdekeit. Így aztán folytak a perek mikor egy kaparibb, idegen dekán került a káptalan élére. Érdekes, hogy a székelyek soha nem adták ki a kezükből okmányaikat, csak hitelesített másolataikat. A korai „adományozás” legendája nagyon is a 17. sz.ban született az akkori helyzet visszavetítéseként, így a „korai” okiratok nagyrésze is. Ez nem volt egyedi nálunk, az átalakuló Európában. * Aranyosszék hajdan erdőkben is gazdag volt, a községek erdei mellett a széknek is voltak nagy terjedelmű úgynevezett szabad erdei, melyeknek egy részét tilalomban tartotta, míg más része Aranyosszék összes faluinak szabad használatára volt bocsátva. De csak saját szükségletre, mert onnan fát idegennek, vagy a hozott fát vásárokon eladni nem volt szabad. A falvak körüli termő területeken maguk a lakosok dolgoztak. Ők is felügyelték a földeket valamint a legelőket, erdőket, tavakat, folyókat. A több falu érdekeltségébe tartozó területek között, az érdekelt falvak „feles” társulásai határoztak. A szék szabad erdeinek is választott erdőbírája volt. Ő, és az alája rendelt erdőpásztorok, fizetésüket a szék pénztárából kapták.51 Az erdőbíró a kihágókat és prédálókat saját pecsétjével idézte maga elé, melyre mindenki tartozott megjelenni. Az erdőpusztítók ellen vizsgálatot rendelt el, bírságot szabott ki, melyet a politikai hivatalok felhajtottak, egyszóval saját intézkedési és ítélethozatali joggal volt felruházva. Ez az eljárás egészen 1870-ig érvényben volt, csak ez év szeptember 1-jén szüntette meg egy új, tőlük idegen törvény. A havasalji faluk, ahogyan népességük szaporodott, hovatovább több irtványt vágtak az erdők között, azokat szántók- és kaszálóknak felfogva, mit a szék gyűlése a havasalji nép megélhetése tekintetéből elnézett. De 1729-ben a további irtást betiltotta, a mészégetést, tűztevést, szántóföldek törését és a fának külpiacokra való hordását 12 Ft birság terhe alatt büntette. Aranyos-szék havasalji falui, Bágyon, Hidas, Mohács, Dombró, Csákó és Örményes lakói a 51
Az erdők ilyen jellegű tulajdonjoga, csak Aranyos székre jellemző. Máshol a falvak voltak az erdők gazdái.
határőri székely huszárezredbe 1764-ben bevonultak. A katonai kormányzat, hogy az erőszakosan feladott fegyver viseléséhez kedvet adjon, 1766-ban Jellachits nevű ezredesük és Majershaim nevű őrnagyuk engedélyt adott a szék szabad erdeinek elfoglalása és tetszésük szerinti használatára. Ekkorra már a régi székely fegyelem megoszlott. Aranyoszéki falurészlet. Ilyen építkezéseket találunk több székely faluban, ahol bányászat, deszkavágás és más ípari tevékenység is folyt. Pld. A Hargitai
Lövétén. De átalakult a székrendszer szervezete is. Aranyos-szék két járásra volt felosztva. A felső járáshoz a következő 10 falu tartozik: Bágyon, Csegez, Sínfalva, Kercsed, Kövend, Mészkő, Aranyos-Rákos, Alsó-Szentmihályfalva, Felső-Szentmihályfalva, Várfalva. Az alsó járásban egy mezőváros Felvinc és 11 falu volt: Csákó, Dombró, Székely-földvár, Harasztos, Hidas, Inakfalva, Székely-Kocsárd, Mohács, Örményes, Aranyos vagy Székely-Polyán és Veresmart. A megye élén a főkirálybíró állt, ki a székelyek ős szokása és törvénye szerint választás által kapta tisztségét. Az ő segítségére állt egy alkirálybíró, két dulló, fő- és aljegyző, pénztárnok, levéltárnok stb. Volt e mellett a széknek mozgó (ambuláns) törvényszéke is, mely minden évben legalább kétszer rendre járta a falukat, minden faluban helybeli esküdteket (conuratores) vett fel (6–8 személyt), s a kisebb bűntények, kihágások, verekedések, sőt kisebb jogűgyi kérdésekben is ítéletet hozott. Az ily mozgó törvényszékeknek elnöke, rendszerint az alkirálybiró volt, tagjai a fő- vagy aljegyző és a helyi esküdtek; szerkezete nagyban hasonlított az esküdtszékekhez. Ezen kívül volt a bogáti bíróság. Eleinte, midőn Aranyos-széken is, mint a Székelyföld többi részében, mindenki katona volt, s vész idején az egész népesség tartozott fejenként felkelni, a hadügyek élén egy – eleinte a vajdák, később a fejedelmek által kinevezett – főkapitány állott. Ez alatt volt egy főhadnagy (ductor nobilium) és három mezei hadnagy. Őket minden évben a politikai tisztviselőkkel együtt, újra választották. Névsoruk ismert 1313 -1867 között.
A lakosság kizárólag székely volt. A bányáknál azonban régtől dolgoztak szászok. Ez nyomon követhető a falvak létének, nemzetiségének, vallásának alakulásában is. Itt követhető a legjobban, mert legjobb földjeivel távolabb voltak az összenőtt többi széktől. Itt a székely jog és vagyon elrablására könnyebb volt bevetni a vallást, katonaságot, adórendszert. Például a XIV. század elejétől Kerelev, Kerelov (Kerelő) nevű település úgy volt ismert, mint önálló egyházközsége a katolikusoknak, egészen 1657-ig. Már pedig az erdélyi vármegyéken és Székelyföldön a katolikus népség egyszersmind magyar is volt. 1738-ban említtetik, s ekkor ott magyarság nincs. Hagyomány szerint Medgyesszékre, Nagy-Kapusra telepedtek, hol a lutheránus hitre tértek át. Néhányan Besenyőre is telepedtek, de külföldi hadak pusztítása nélkül. Ekként történt ez Megyesfalva, Malomfalva, Remeteszeg, Szabad, Nyárádtő s más marosszéki falukkal, Csergedet a Teremi-i katolizált Bethlenek pusztították ki magyar lakóiból. Gróf Hallerrel együtt, szolgálatra készebb, igát könnyebben hordó oláhokat telepítettek. Így alakultak át az egykor tisztán magyar lakókkal bírt Kerelő, Sz.-Margita és két Cserged oláh községekké. A katolicizmus elősegítette az eloláhosodást, mert e vallás idegen nyelvű ceremóniájában semmi olyan nem találtatik, mi a nemzetiség és nyelv kifejlését és szeretetét támogatná. E mellett a görög-egyesült vallást ők maguk is azonosnak állították a katolikussal. Az áttérők nem cseréltek vallást, csak templomot. Ezen templomcsere – mi egy volt a nemzetiség feladásával – pedig azért is gyakori volt, mert anyagi haszonnal járt, ugyanis az oláh ajkú, egyesült-görög papnak csak harmad rész kepét kellett fizetni. A hívek előtt pedig igen egyenlő volt, ha latinul vagy oláhul hallotta-e az istentiszteletet, miután egyiket sem értette; sőt az oláhot még inkább, mint a latint. Hozzájárult végre az is, hogy a katolikusoknál a népnevelés minden időben el volt hanyagolva, s ha volt is itt-ott egy-egy falusi iskola, ott katekizmust s templomi ministrálást igen, de semmi olyat – mint történelem, földrajz – nem tanítottak, mi a nemzeti érzetet fölébresztette volna. OB.52 Barcaság, Barca talán valamely havas környezte nagy térségnek fogalmát akarja kifejezni.(OB) Ráérez a nagy székely, mert Bar = magasság, ta v. ca = táj, még kb. 7 sumér értelmet adnak a szavak, de mindenik hegyek közötti medencét, sőt medence részt is jelent, ami valójában helyes. A Barcaság a Háromszéki Medence része. Földvár nevét is valamely avar ring vagy karingó földerődtől kapta. Az 1211-ki adománylevélben, amellyel Endre király a Barcaság egy részét a német lovagoknak adományozta, világos kifejezése van annak, hogy e vidék védelmi képessége a kunok beütései által legyengült. Az okmányban előforduló „deserta et inhabitata” kifejezés gyér népességet jelent. Hogy a lovagok betelepültekor itt székelyek laktak, az kitetszik Vilmos erdélyi püspök 1213-ki
52
Nagy szeretettel ajánlanám Homonnay Ottó: Rideg valóság és Ezeréves haláltusa c. könyvek hivatkozásait. A könyveket megtalálod a honlapomon. Botos László
okmányából*, melyben a lovagoknak átengedett dézsmára nézve kikötötte, hogy az ott lakó székelyek a dézsmát ezután is az erdélyi püspöknek fizessék.53 Vonatkozást is találunk erre a csíki krónikában, hol azt mondják, hogy (szent) László király 1077–1095 táján Törcs várát és vidékét a csíki Sándor Istvánnak adományozta. Sándor István vagy már várat talált ott, vagy épített oda, hogy a kunok beütései ellen a határvonalat székelyeivel hatályosabban védhesse. Az ellenség csakhamar megjelent s ostrom alá vette Törcs-várát, melyet Sándor István embereivel elszántan védett, s midőn a hős vezér elesett, akkor neje Erzsébet vette át a parancsnokságot. Törcsvárát Sándor István utódja Rakné János építtette fel újból. A Barcaságon megtalálható ős várak láncszemeit képezték azon erőd-gyűrűzetnek, mely Felcsiktól kezdve Erdély keleti oldalát és déli szögletét fedezték. „E korból eredetnek hiszem a Cenktetőt koronázó hatalmas Castrum Brassóbiát; Törcs-várát, Feketehalom, Höltvén és Királykő várát. Építészetük mellett azon körülmény is e föltevésre jogosít, hogy a lovagok elűzetése és a szászok betelepedése után is e várak mindig, mint királyi várak (castrum regalék) szerepelnek, s egyenesen az erdélyi vajdák alá rendeltetve, ezek által odahelyezett őrizetek által voltak megszállva.” (OB) Az 1291-es gyulafehérvári oklevél is fontos. Közli velünk az Ugron család nyugati ágának, a rabanbánok rokonának a nevét. Ugyanis Ugrin mesternek visszaítélik régi tulajdonát, Fogaras várát, azt a várat mely mindég székely tulajdon volt, székely vezérek családjai kezén. Ugyanebből a korból ismerjük Ugrin püspököt is. A várak a székelyföldből kiszakított Királyföldön épültek. A besenyő- és kun - támadásokat kellett kivédjék. Miért? A magyar királyság nem tartotta tiszteletben az ősi szakrális hun-szkíta senyő, vagy új szóval királyválasztási hagyományokat. Emiatt a Kárpátokon kívüli nemzetségek állandóan forrongtak. * A Barcaság térképe ma
53
Lásd Szeredai Ser. Eppis. Trans. 6. l. Fehér Codex dipl. III. 1, 145.
Barcaság több mint hét hágóval kapcsolódik ezekkel a területekkel. Igenám, de a szkíta – székely hagyományok nem használják a zárt településeket. Építkezéseik fából, földből készülnek, melyet gyorsan és könnyen be lehetett illeszteni a környező természetbe. Támadás esetén természetes váraik az erdőkkel borított hegyek. A csúcsokon épített, lakásnak is szolgáló megfigyelő tornyok készültek kőből, valamint a kegyhelyek. Ezért találunk később annyi vártemplomot a vidéken. Megvan a saját életmódjukhoz kötött katonai feladatkörük, és nem vesznek részt a feudalizmusra annyira jellemző robot munkákban. A Barcaság helynevei magyarok. Vegyük például a hegyeket - Bodza-, Garcin-, Hidegvölgye-, Bratócsa-, Bodza-forduló-, Törcsvár- hágókat, Csukást, amelynek más neve ismeretlen, a Királyhegy, Nagy- és Kis-tatár, ott a Csihános. Az Ósáncot mindkét oldalról övező havasok és hegységek, egytől egyig mind magyar nevűek. Esztere bércét, Bencét, Arapa Csuklyonját, Csáki bércit, Ördög bércit, Vajda havast, Ékoldalát, Volason földjét, Lovak havasát, Babics és Tóth Pál. A Barcát délről övező havasok, Hétfalu felett a Hegyes, Andórbércz, Rencze, Jeremiás és a Nagykőhavas, a Brassó fölötti Cenk, melynek Kapellenberg neve a későbben ott épült kápolnákról ered. Bácsél, Búcsecs, a Királykő, Feketehalom. A Barcára nyíló négy szoros neve Bodza, Ó-sánc, Tömör és Törcsvár (Bodzauer, Tömöscher, Törczburger). A Bodza és minden mellékfolyói: Döblön, Malompataka, Ördögpataka, Egres, Leánymezőpataka, Ladoczpataka stb.. Az Ó-sáncból kitörő Tatrang és mellékfolyói, Hegyes, Garcsin, Mélypatak, Döjtene, Begyenpatak, Kiság, Nagyág. A Tömös (Ősi jelentése fehér v. tiszta áttörés) mellékfolyói: Pozsárvölgy pataka, Szabonva, Tatrakonya, Várnya, Drága, Posztóvár, Ördögvölgy pataka, Száraz Tömös, Hidlás-völgyevize stb. A Brassót átfolyó Bach neve Köszörű patak. Vidombachot mindenki Tisztavíz néven ismeri, a Homoródnak még mai napig sincsen más neve. A későbbi szász helységek: Brassó, a régi oklevelekben mindig Brassobia, Brasovia, Brassu, Barassu néven fordul elő, s melynek Corona, s ebből eredő Kronstadt német neve legelőbb 1355-ben keletkezik, irja Orbán Balázs. Még nem ismerték a sumér nyelvet, amelyben épp a Bar’su papot, de már kiírva Bar a su a pap magas várát jelenti.54 A székelyek ma is Barassónak nevezik. Ilyen Földvár, mely minden régi okmányban e néven szerepel. A Marienburg csak sokkal később jön elő. Ilyen Feketeholm, a Zeiden újabb időben jött forgalomba; ilyen Prázsmár, Szent-Péter, Volkány, Höltövény, Keresztyénfalva, Rosnyó is; mert a Tartlau, Petersberg, Volkendorf, Neustadt és Rosenau, egyszerű átfordításai a régi ősmagyar neveknek. Korábban is a Bodza patak völgyén, a Bodzaforduló hágón át jutottak Bodza városáig. (ma Buzau néven jókora város) Hétfalutól a Bratócsa (ősnyelven Bra = magas víz, tócsa = körülhatárolt mocsár) hágón át Havas völgye (Valenii de munte) és a kötelében lévő sóbányák mellett Ploiestig érnek. Ősi vidék. Az itt előkerült szkíta kincseket a román szakirodalom a gepida király 54
Maria Diertrich, Anton Deimelt professzor követője: A szumér-magyar kérdés megoldása. Egyeztető szótár 250. old.
kincseinek nevezi. A Másik vonal a Prahova folyó völgyén, a vízesés, székelyül zúgó városán (Azuga), Nagymezőségen (Címpina) át szintén Ploiestig55 halad. Barcasághoz tartozó Moldvai és havasalföldi területek kapcsolódási útvonalai korabeli térképek nyomán
55
A hegyek utáni nagy esti pihenőhely.
A vártelepítések évszázadokon át tartottak. Nagy Lajos alatt épült Törcsvár56. A király által kinevezett két várnagya volt. Az egyik a várat oltalmazta, a másik pedig a határőrtelepek kormányzatát vezette. 1480-ban Fahídi János és Lóz Demeter voltak Törcsvár várnagyai. A hágó fontos kereskedelmi és hadi útvonala kötötte össze Havasalföldet Erdéllyel. A német lovagokat az adományozott területbe beiktató királyi biztos, Fekete János és azon 1213-ki okmányt, melyben Vilmos erdélyi püspök a Barca német lakóinak dézsmáját a lovagoknak adta, Barca ispán (comes Borczy filius de Bortza) is aláírja. Vagyis a német lovagok bejöttekor, a Barczának erős székely népessége volt. Soraiból választja politikai főnökét is, a királyi képviselőt. Endre király, az 1211-i első adománylevelében, nem az egész Barcaságot adományozza, hanem annak keleti határául a prázsmári Feketevizet és Tömösvizét tűzte ki. Keleti részét azért nem adományozta, mert akkor is ezt a vidéket ős lakói, a székelyek (a hétfalusiak ősei) lakták. A német lovagok csakhamar túllépték az engedély határait, s favárak helyett kőerődök építéséhez kezdettek az adománylevélben szorosan körülirt terület határvonalain kívül is. Pénzt kezdtek veretni, mint önálló hatalom, s egyházilag is függetleníteni kívánván magukat, egy barcasági külön püspökség felállítására tettek lépéseket.
56
Ma is meredek hágó, mely, mint egy tölcsér csavarodik az alsó vidékek felé.
Összeütközésbe kerültek a székelyekkel, akik Béla herceg vezetése alatt tevékenységüket lehetetlenné tették. A király is kénytelen volt engedni, s 1221ben kimondta a Barcaságnak a visszavételét. Az erdélyi vajda által vezénylett királyi seregek is megindultak a lovagok ellen. Már csatákat is vívtak. Innentől aztán kezdődik a papíron zajlott történelem. III. Honorius pápa, s a királynál (apósánál) látogatást tett thüringiai gróf, Lajos közbenjárására, a király visszavonta seregeit, s egy 1222-ben kiadott új adománylevelében, a harcok által szenvedett káraik pótlása fejében -átadta a területük határán kívül eső Kruceburgot (Nyént) tartozandóságaival. Újból körülhatárolva az első adománylevél alapján birtokukat, Erdély határain túl is foglalást engedett a kunok által bírt területen. Érdekes megjegyzés. Az okmány valódi keletkezését legkorábban a 16. sz. második felére tehetjük. Ekkor még a Barcaság volt a fő központja a vízválasztón túli területeknek, de a Déli – Kárpátok és Duna közti Nagykunság felé irányuló kereskedelemnek is. „Továbbá megengedte, hogy az Olton 6, a Maroson szintén 6 hajót járattassanak, s hogy azokon sót kifelé, másféle portékákat, árucikkeket befelé szabadon és vámmentesen szállíthassanak. Vámmentességet engedett a székelyek és oláhok területén, az erdélyi vajda megvendégelésétől mentesité; saját bírójuk beállítását, s a királyon kívül minden más bíróság alól való kivételt engedett. (Vagyis székely jogokat adományozott nekik?) Továbbá biztosítá számukra a nyereményes pénzbeváltást, a pénzverés jogának a király számára való fenntartásával. Megengedte nemcsak a fa, hanem kővárak építését. A király e második adományát a pápa is, 1222. december 19-én kelt bullájában megerősíté.57” (OB) Aztán az okmányok szerint kezdődött minden elölről. Jól működött a Karthauziak hamisító műhely hálózata, amikor Bécsnek megkívánták az érdekei. A német lovagrend, 1708-ban is föllépett Magyarországon, egykori birtokaik visszaszerzése űgyében. Endre király, 1225 tavaszán, seregeit személyes vezénylete alatt megindítva, legerősebb várukat, Cruceburgot bevétette, s oly pénzbírságokkal terhelte, hogy mint a lovagok mondják, 1000 marka kárt szenvedtek; többeket a lovagokból leöltek, sokakat börtönbe hurcoltatott. A lovagok elűzetése után, a Barcaság ujjból visszament a székely ispánok hatósága alá, ahová régen is tartozott. Az ott levő királyi várak: Brassobia, Höltvény, Feketeholm, Királyköve (Királkeve) és Törcsvár egyenesen az erdélyi vajdáktól függtek. Azok őrizetét továbbra is az ott lakó székely-besenyő nép (a tíz falu mostani magyar lakói), milita castrensis néven alkotta, s mint ilyen Fehérvármegyében levén beosztva, egyenesen az erdélyi vajda politikai és katonai vezetése alatt állott. Barcaság egészen a nemzeti fejedelmekig a Székelyföld kiegészítő tartozéka volt, hogy a székely ispánok egyszersmind Brassó és a helyhatóságilag ennek alárendelt barcasági szász községek főispánjai, tehát politikai főnökei is voltak. 57
E bullában a pápa azt mondja, hogy a lovagok visszahelyezése „cis ad meritum, nob s ad gandium, et toti populo christiano provenit ad profectum.“
1542-ben a tordai országgyűlésen a szászok Erdély harmadik nemzeteként jelennek meg s kötnek szövetséget a magyar és székely nemzettel. Akkor válnak ők maguk önálló nemzetséggé. Brassó és Beszterce egyaránt. Addig különálló egységek voltak. A hivatalos törvénykezési és területigazgatási egység véglegesen az osztrákházi uralkodók alatt jött csak létre Szeben központtal. A Barcaság szászok által lakott része csekély volt, II. Rákóczi György pénzzavarai miatt Törcsvár és az ahhoz tartozó 10 magyar falut 1651-ben aránylag kevés összegért Brassónak átadták, azon kikötéssel, hogy az azután is megyeterület, az ott lakók pedig szabad polgárok maradjanak. A szabadabb léthez szokott, és a múltban a székely ispánok és fejedelmek fensősége alatt önkormányzati jogot élvezett Brassó és Beszterce vidéke ezt nem igen tudta elviselni, s mihelyt alkalom nyílt, nem is mulasztották el ez ellen tiltakozni. 1690-ben, a kormányszék kérdést tett, hogy a szebeni királybírót, mint a szász nemzet ispánját el akarják-e ismerni? Brassó, Beszterce és Medgyes is az ellen nyilatkoztak, saját önállóságukat követelték, s csak az egyetemi gyűlést óhajtották közös érintkezési pontul megtartani. 1691-ben a Lipót-féle, Erdély közjogát szervező oklevél is a szászok önkormányzati jogát „jus municipalé”-nak (város jog) nevezi, s mint ilyet hagyja helyben. József császár egyöntetűséget kereső intézkedése, az egész szász autonómiát megszüntette s a Barcaságot ismét a Székelyföldhöz csatolta, Háromszék megyébe beolvasztotta. A 19. sz. végén, a barcasági magyarok vagy mint még őket nevezik: a csángók, a brassói magyarsággal együtt megközelítik a 22,000-et, a barczai szászok létszáma amazokét alig haladja meg. Ezen magyarság, a Barca délkeleti szögletében tömörült, a hosszan elnyúló s csaknem összeépült 7 faluban, másik 3 falu a Barca északnyugati szögletében húzódott meg. Oláhok ősei az 1370-es évektől a királyi várak megerősítésére a Duna déli részéről hozott mesterek és napszámosok. Latinos nyelvet beszéltek. Zsinovic néven ismeri őket a történelem. Egy részük Bulgáriából jött. Brassóban a Vár és a Fekete Templom építéséhez szegődtek. Külön telepedtek le. Ma is Bulgárszeg néven ismert a városrész, ahol laktak. Ugyanez történik királyföldön. A Barcaságba való beszivárgásukat az erősödő feudális urak szolga és munkaerő igénye segítette. Erődített vártemplom
Barcaság nem más, mint Háromszék folytatása, annak kiegészítő része. 11 szász és 15 magyar községe van s székvárosában is a magyarság létszáma túlhaladja a szászokét. A beékelődött, hihetelenül nagy jogi előnnyel rendelkező szászok mintája felgyorsítja, több mint egy évszázaddal a feudalizálódást, a székely jogok lefaragását. 1242-ben, IV. Béla király prázsmári Demeter ispánnak adományozta Bodola helységét, melyet 1211-ben, mint a Barcára telepített német lovagok számára kiszakított terület határhelységként említenek. 1360-ban már, mint ottani birtokos, Bodolai Sánta László tulajdona fordul elő. Egy 1405 ből származó osztálylevél szerint, Bodola Szánthoi Laczk Jakab erdélyi vajdának ment kezére. A sz. Mihálynak szentelt kőegyház, harangok és lelkészi lak osztatlan maradtak. 1420-ban Bodolai, Gidófalvi, Sarvarádi és Forró család bir Bodolán. Varaskeozy Lépes Loránd erdélyi vajda, március 9-én a kolozsmonostori conventhez küldött egy rendeletet. Fábián Benedek és István, Gidófalvi Domokos, Bodolai László, Antal, István és János, és Sárwáradi Ágoston bodolai birtokosok jobbágyaira Angylusi (Angyalos Háromszéken) Forró László szintén bodolai birtokos erőszakkal rámenvén, azok vetéseit leétette, malmaikat szétrombolta, marhájukat, holmijukat felprédálta. Ezért Szent-Imréről rendeli, hogy emberét kiküldve, a dolgot kivizsgálja. A convent jelenti, hogy Tamás presbiter, bácsi lelkész, a vajda egyik megjelölt emberével, Zusak Jánossal kiszállván, a nyomozásból kitűnt, hogy a felemlített hatalmaskodás valójában megtörtént. 1478-ban meg háportoni Forró Osváld, Béldi Albert, Márton és Péter bodolai birtokosok ottani jobbágyaira vetett adót és illetéket, mely hatalmaskodása ellen Kendi Antal alvajda Kolozsvárról intézkedik. A Forró család korábban a vidék, székelyek által választott vezetője volt. Ezért támadja a feudális urakat és vitatja el kívülről kapott jogaikat. Ami a Barcaság népének hadkötelezettségét illeti, azt kétféleképpen teljesítették. A várnépek (castrenses) nemcsak a határszélet fedező királyi várakat őrizték, hanem a határszél oltalmára is tartoztak szükség esetében tömegesen felkelni. Ezek a 10 magyar falu lakói voltak, kik székelyként, fejenkénti hadiszolgálatra voltak szorítva, s mint ilyenek adómentesek voltak. Ulászló 1500-ban e népet a barcasági szászok erősítésére, a szászokkal való együtt katonáskodásra rendelte, s bár ez okmányban határozottan kikötötte, hogy a szászokkal egyenjogúak, mégis ezen okmány vált azon vészes fogantyúvá, mely az egykor szabad harci népnek leigázását idézte elő. Egy részűk zsoldosként szegődtek Barasóba városlovasnak, a gyalogok drabantoknak. Mások fejkötöttként estek ki a hadiszolgálat alól. A Barcaságra átjött hegyentúli székelyeket KEKÓ-nak nevezték. Érdekes, mert ma is él finn családnévként. Több jelentése van: kő kör országának lakója, északra vándorolt nép, vagy hazája perem vidékéről való.58 Késői nemzettelenítési törekvések nyomán, ma ők csángóknak nevezik magukat, pedig sehonnan sem csángáltak ide. A csángó szóval is van egy kis hiba. Csángál, csángál, de ki? Kínábanholdistennőt jelent. Ausztráliában, az aboknál, a csillagokban élő teremtőt. 58
Hétfalu - Csernát falusi Bencze Mihály tanár úr közlése
Afrikában a bantuknál, fő szellemet. Közép Afrika és Dél Amerika őslakóinál, jelentése harcos isten, istenek istene. Nevezik őket még Zababának is, aki nem más, mint a hurita, szabir mitológiában nagy hadúr. Suméroknál a „teremburával” azonosítják, amit mi égboltnak nevezünk, de valódi jelentése Nagy Szellem. Nem az egyetlen olyan szakrális szavunk, amelyikre lekicsinylő, sőt visszataszító jelentést ragasztott a gátlás nélküli átnevelésünk. A rima lányok valamikor az őshit apácáit jelentették, ma még a ribanc is mellészegődik az elcsavart „ismeretnek”. Veszélyesek voltak, mert tánccal és dallal kisérték gyógyítói munkájukat. Ugyanúgy, mint a kelták női druidái. Ők tanították énekelve népeink törvényeit, őseink tetteit a fiataloknak. Megmaradt a barcasági szakrális táncukban a boricában. A holdistennő tiszteletére rendezett ünnepségeken a mai napig is utódaik- fiatal lányok- járják a táncot.59 A magyarokra mondják, hogy bozgor – elterjesztették, hogy hazátlant jelöl. A baskírok is bozgorok. A dombvidékeket, hegyek lankáit lakó, „uraló” tehetős nemzetségek, családok jelzője volt. Az orosz kollegáim szerint késői szláv szó és a városok urait jelenti. De mit jelenthet a csángó? Ők mindég a magas hegyek közé húzódtak. A szkíták papjai viselhették a nevet, akik az új területek keresésében is elöljáróként vezették népüket. Az istentisztelet legmagasztosabb pillanatában megszólalnak a csengők, kerepek, összeverődnek a keményfa botok. Ez a csángálás.60 A mai napig is viselik a barcasági lányok a szkíták rézövét. De… azt állítják, hogy polgári hatás a népviseletükben. Vótunk, s vagyunk. De hogy? Ha már másfélszázad óta igyekeznek a gondolkodó emberek félre tenni a finnugor, dák, indogermán elméleteket, nézzük meg bővebben a hazai események hátterét. Erdély területe a Kárpát-medence legvédettebb része. A hegyek óvják a legszélsőségesebb időjárás, klímaváltozás rémségeitől, domborzati magassága védi a hosszútávú tengerszint ingadozástól. Ezért mindég megóvta az emberi elme által létrehozott technikai tudást. Ez egy biztonságos hely. Minden rendben volt, amíg meg nem jelent szomszédságában egy idegen gondolkodás. Első fokon a Balkánra beszivárgó görögök, akik átveszik a babiloni változások eszmevilágát. A második, az i.e. 600 tól az etruszkok által az albán hegyekből latiumba menekített pásztor népcsoport. Ők rövid idő alatt (két-három század) elszaporodtak a termékeny földön, melynek felvették a nevét. Nem tudtak beilleszkedni az ősnépek szigorúan logikus életmódjába. Annál inkább magukévá tették a görög közvetítéssel odakerült életfelfogást. Ez tette az ősi Rómát hódító központtá. Ellenük kellett védekezni nyugat és dél felől. Ez a szellemiség egyre fertőzte Európát. A leglátványosabb és kegyetlenebb gyakorlata Ibéria területén alakult ki, a Bizáncból érkező 59 60
U.o. U.o.
kereskedelem hatására. Az ősi, bármilyen szempontból is vizsgáljuk, az emberek javát egyformán szolgáló, kereszténység helyett teret nyer a bibliai kereszténység bizánci szellemisége. Ez a gazdasági változások velejárója volt. Az ősközösség utolsó szakasza – a katonai demokrácia – politikai, gazdasági egységét felborította a vidékek szakosodásából származó kereskedelem. Egész nemzetek álltak rá a jövedelmező tevékenységre. Az ibériai mórok legnyugatibb állomása a félsziget déli része volt. Keleten Indiában voltak nagy kézműves és kereskedelmi telepeik. Felvették a mohamedán hitet, de sosem voltak arabok. Maúriknak, vagy fekete magyaroknak hívták őket és az ősnéphez tartoztak. A zsidók, a Fekete tenger medencéjében tartottak fontos termelő és kereskedő központokat. Az ő gazdagságuk tette az új urakat katolikusabbá a pápánál. Utánuk következett a keltibér, vagy a gót nemesség vagyonainak elrablása, különböző módszerekkel, melyeket sikeresen az egyházra kentek. A faluközösségekben is, az elmúlt évszázadok alatt megindult egy lassú anyagi szétválás. Egyesek több vagyonra tehettek szert a közösségen kívüli cselekményekből, mint például harci feladatok, karavánok biztosítása, tengeri utazásokba való részvétel, stb. Katonáiktól elvárták, hogy áttérjenek az új hitre. Legtöbbször addig hallgatták az újkeresztények miséit, amíg a hadban voltak. Otthon végezték eddigi istentiszteleteiket. A megelőzésben is két módszer volt. Beindították az új kereszténynek „belső látogatását, vizsgálatát”, vagyis az inkvizíciót61 . Érdekes, nem nagyon figyelünk fel rá, hogy mindég keresztények kerültek az egyházi bíróság elé. Ha kiderült, hogy eltértek hitüktől, nemcsak életüket veszíthették, hanem vagyonukat is. Ám ez a rendszer nem volt egy pápai találmány. Nem is ők hozták be, csak eltűrték. Keleten azokat, kik az ortodox egyháztól egyik-másik pontban eltértek, mint a manicheusok, egyházi és polgári büntetésekkel sújtották. Az egyházatyák közül különösen szt. Ágoston volt az, aki követelte, hogy az eretnekek a szentegyház kebelébe, ha másként nem lehet, erőszakkal visszavezettessenek. Időközben elég szépen elburjánzott a gyakorlat. A mórok, zsidók kiűzetése fokozatosan ment végbe. Első időkben, aki áttért katolikus hitre, megőrizhette vagyonát. Nemsokára azonban kezdték megvádolni őket, hogy nem tiszta szívből tértek át. Tömegesen kobozták el vagyonaikat. Ezzel teljesen tönkretették a birodalom gazdasági életét. Legfőbb tevékenységük a központosított királyi hatalom emelésére és a rendek kiváltságainak megszorítására irányult. Bármi áron. Erre az időszakra esik Kolumbusz Kristóf felfedezése. 1504.-ben Kasztília trónjára I. Fülöp lépett rövid ideig62, kivel a Habsburg-ház spanyol ágának uralma kezdődött. Mivel fiai, Károly és Ferdinánd kiskorúak voltak, az ország élére 61
Inquizició (lat.) a. m. vizsgálat; inquisitio haeretica pravitatis, eretnekek felett ítélendő törvényszék, melyet sanctum officium névvel is jelöltek; 62
A trónt mindenképp megkaparintani igyekvő, idegbeteg Szép Fülöpből nem kértek a spanyolok. Minden jel arra mutatott, hogy körútja során megmérgezték. Felesége, Johanna megőrült.
kormányzó bíboros került. A földrajzi felfedezéseket rabló hadjáratokká alakították át. Főnemesek megbízóleveleket kaptak, egy bizonyos terület meghódítására. Mindig egyházi emberek kísérték őket, akik két dologra ügyeltek: - az elrabolt kincsek elosztására, a konkvisztádorok, a Korona és az egyház között, valamint - a helyi lakosság hittérítésére, bármilyen eszközzel. Rájöttek, hogy a világ másik sarkában, a magyarokéhoz hasonló nyelvet beszélnek. Kétségbeesett erőfeszítéssel pusztították őket. Több mint tízmillió embert öltek meg. Babilon után ez volt a második nagy népirtás. Amerikai gyarmataival került Spanyolország Európa élvonalába. A gyarmatosítás jó üzlet volt. A beömlő arany és ezüst, roppant gazdaggá tette a királyságot. Zsoldos seregeket fogadott és Európa igazi nagyhatalma lett. Habsburg Károly 1517 ben vette át az ország kormányát. Óriási birodalmában Németalföld, Franche-Comté, Nápoly, Szicília spanyol melléktartományok lettek. A Franciaország ellen viselt háborúk, Milano megszerzésére-, Amerika felfedezése Kolumbusz által a nyugat-indiai gazdag gyarmatok megszerzésére vezettek. Így lett Spanyolország a XVI. század első felében, Európa legerősebb katonai állama és egyúttal legelső tengeri hatalmassága. Miként lett akkora birodalom ura az örökölt idegbetegségben szenvedő Károly? A finoman fogalmazva -gyenge idegzetű szülőktől- származott gyerekkori megnyilvánulásai mindig is nagyon szélsőségesek voltak. Belenevelték a vallási fanatizmust, ami nem akadályozta meg abban, hogy kicsapongó életmódot folytasson. Máskor elbújt olvasmányai közé és nem lehetett kicsalogatni onnan. Spanyol királyként nagyapja, Miksa halála után német császárrá koronázták 1519-ben. Róla mondták, hogy országaiban sohasem megy le a Nap. Ő volt az eszköz, amellyel háttérből átalakíthatták Európa politikai, gazdasági rendszerét. Lecsaphattak a frissen indult reformációra, zsidókra, mohamedánokra.63 Ebből a célból hozták létre a spanyolok a Jezsuita rendet, amely néhány évre rá, már behálózta a világot. Korábban az európai „eretnekség” elleni kardélt a magyarországi Anjou királyok villogtatták. Különösen Zsigmond, aki egyben a német fejedelemségek császára is volt. Az idők azonban változtak. Zsigmond halála után még természetes fia, Hunyadi János, és unokája Hunyadi Mátyás valamennyire visszatartotta a huszita tanok elterjedését. (Mátyás a zavaró eszméket valló lovagjait egyszerűen áttelepítette a Kárpátoktól keletre, a mai Moldva területére. Akkori jelenlétüket ma is számos városnév őrzi. Pld. Vaslui eredetileg Vasló). De miután Mátyást Bécsben megmérgezték, az ország mintha elfelejtette volna az évszázadokon át folytatott hitvédő szerepét, védekezésre szorult a Habsburg terjeszkedéssel szemben. Nemsokára Luther Márton tanai kettészakították a nyugati kereszténységet. A török elfoglalta Dél-Magyarországot. Erdély politikai függetlensége a török fegyvereken alapult. A török visszahúzódása után, külön népirtási tervet
63
A felsoroltak az akkori Nyugat-Európa legfejlettebb gazdasági erői voltak.
készítettek a „felszabadult” területek magyar lakosságának kiirtására, földjeik elrablására.64 Fontos lett volna az ősi magyar pajzs megmentése, legalább töredékeiben. Az északi részeken Habsburg uralkodót juttattak trónra. A család az Újvilágból befolyt aranyakból vallon, olasz, német hadakat fogadott. Megpróbálták a török támadást kivédeni. Irtani kellett az eretnekeket bármi áron. Erre kitűnő eszköz volt a Habsburg dinasztia. Beléjük sulykolták, hogy ők a világ legnagyobb uralkodói. Árnyékukban nyíltan lehetett pusztítani népeket, kultúrákat. V. Károly fiára és örökösére II. Fülöpre (1556-98) nagy birodalmon kívül végzetes örökséget hagyott - a világuralom ábrándját (és a súlyos idegbajt)65 64
Bővebben – Barabási László Székely magyar történelem Attilától napjainkig FRIG kiadó Budapest. 65 Jellegzetes beteglelkű ember volt. Felépítette az Escoriált a dinasztia sírboltjának. Alaprajza egy hússütő rács volt egy megpörkölt „szent” tiszteletére. Megöleti féltestvérét Don Juan de Ausztriát, mert az értelmes népszerű ember volt, jó hadvezér. Portugáliában 2000 szerzetest gyilkoltatott le a legkatolikusabb király. Megmérgeztette saját fiát Don Carlost és második feleségét Erzsébetet. Ha egy főúr ellentmondott neki, még a családját is kiirtatta. De apja, V. Károly sem volt különb. Megerőszakolta barátja feleségét és isten bocsánatát azzal akarta elnyerni, hogy a protestáns asszonyokat Flandriában élve eltemettette. Fülöp égett a vágytól, hogy Európát, mint politikai, mint vallási tekintetben, Spanyolországtól függővé tegye. Ezt a nagy célt, elsősorban a gyűlölt reformáció ellen, egész Európában megindított irtó háborúval vélte elérni. A harcok tönkretették a spanyol világbirodalom hatalmát és jólétét. Az 1588. Anglia megalázására kiküldött armada-expedíció kudarccal ért véget. Az 1598-as, Franciaországgal kötött vervinsi béke folytán, Spanyolországnak szárazföldön is le kellett mondania eddig megszállt területeiről. Keleten a Habsburg ház beleütközött a magyarok ellenállásába. Nem lehetett elbánni velük, mint Amerika őslakóival. Az onnan rabolt aranyakból zsoldosseregeket toboroztak és irtották volna Magyarországot, Erdélyt. Igenám, de mindég visszaverték őket a nagy nemzetségek hadai és különösen a harcra szakosodott székelyek. Az ők gazdasági, szervezeti alapjaikat kellett tönkre tenni. Ez a 16. sz. második felében részlegesen sikerült. A fegyverek mellett az ősi kultúra kiirtása volt a fő tét, a régi rovások, hit, legendák, gazdasági tevékenységek, kereskedelmi útvonalak elpusztítása. A feudális társadalmi rendszer bevezetése. Ezek mikéntje villan fel a keleti székely székek rövid történetében.
