Kathleen O'Brien Eszméletlen szerelem A Forgotten Magic

Kathleen O’Brien - Eszméletlen szerelem - JKSZ 1977-4-1

Kathleen O'Brien

Eszméletlen szerelem A Forgotten Magic

Apja érdekében Kelsey enged az ellenszenves Douglas zsarolásának, és eljegyzi magát vele. Hamarosan beköltözik a férfi kaliforniai házába. Ott ismeri meg Douglas öccsét, Brandont, s a szíve lángra lobban. A fiatalember is egyre kevésbé képes titkolni tiltott érzelmeit… Tim Whittaker nem veti meg az italt és a lóversenyt. Amikor már képtelen kiűzetni az adósságait, egyik hitelezőjét meglopja. A kárvallott csak akkor hajlandó eltekinteni a feljelentéstől, ha Kelsey, fim lánya hozzámegy feleségül. Bár Kelsey nem kedveli Douglast, bízik abban, hogy ez a piszkos játék a végén jóra fordulhat. De nemsokára szörnyű esemény forgatja fel az életét…

1/236


1. FEJEZET Kelsey és Brandon már jó tíz perce száguldott a parti úton. Mindkettőjüket lelkifurdalás gyötörte. Komor hallgatásba burkolóztak, amelyet nem enyhített sem a vihar morajlása, sem a szélvédőre csapódó kövér esőcseppek egyhangú kopogása. Kelsey időnként a férfira pillantott, aki rezzenéstelen arccal ült a volán mögött. Még az olykor felvillanó villámfényről sem vett tudomást. Kelsey összeszorította az ajkát. Nem, ő nem fog megszólalni. Miért nem mond valamit Brandon? A lány egyre gyakrabban nézett a kilométerórára. Vajon ki akarja hívni maga ellen a sorsot? – töprengett. Vezekelni akar a bűneiért? Ez egyáltalán nem illett a szerelméhez, Douglas Traherne öccséhez. Talán csak a megszégyenülés elől menekül, és a lehető leggyorsabban maga mögött akarja tudni a Traheme-villát, morfondírozott Kelsey. 2/236


Ha megfordult volna, a szirt tetején már csak apró fekete pontnak látja a házat. De a lány nem fordult vissza, hanem összekulcsolt kezére pillantott. Valóban csak néhány perce történt? Ezek az ujjak járták be a férfi testének legtitkosabb pontjait? A kilométeróra egyre nagyobb sebességet mutatott, és Kelsey megborzongott. Őrültség így száguldozni ebben az ítéletidőben! Ismét Brandonra nézett. Beszélniük kellene egymással! De a férfi még mindig nem szólalt meg. Egyetlen szemrebbenéssel sem árulta el, hogy észrevette volna útitársa pillantását. Olyan szorosan markolta a kormányt, hogy a kézfeje szinte elfehéredett. Kérlelhetetlennek tűnt megszokott mosolya nélkül, és sokkal öregebbnek látszott a koránál. Majdnem annyi idősnek, mint a bátyja, Douglas. Ennek ellenére nagyon is jól nézett ki. Esőáztatta haja rendetlenül lógott a nyakába. Kelsey most is szívesen megérintette volna a kusza tincseket. Kezdettől fogva valami meg3/236


magyarázhatatlan erő vonzotta Brandonhoz. A lány elszántan elfordította a fejét. Vajon most meg akar tőlem szabadulni, méghozzá minél hamarabb? Hirtelen hatalmas csattanás hallatszott, és a kocsi minden fizikai törvényszerűségnek ellentmondva oldalra csapódott. Kelsey ijedten felsikoltott. Üvegcsörömpölés és egymáshoz ütődő fémdarabok zaja hallatszott. – A fenébe! – átkozódott Brandon, miközben megpróbálta visszaterelni a kocsit az úttestre. – Brandon, mi volt… – Kelsey oldalra fordult. A férfi arcát még sohasem látta ennyire sápadtnak, de ennyire dühösnek sem. Önkéntelenül megérintette Brandon karját – Mi volt ez? Mielőtt a férfi válaszolhatott volna, Kelsey észrevette a másik autót. Egy sötétzöld limuzin száguldott szorosan a nyomukban. – Ki ez az őrült? – Douglas – felelte Brandon. Douglas?! Te jó ég! Kelsey döbbenten pillantott a limuzinra, amely épp előzni készült. Az 4/236


eleje már majdnem elérte a vezetőülés melletti ajtót. – A francba, Douglas! Hagyd abba ezt az őrültséget! – ordította Brandon anélkül, hogy levette volna a szemét az útról. – Elment az eszed? Igen, Douglasnek elment az esze. A féltékenység az őrületbe kergette, villant át a lány agyán. A jobb oldali kerekek az útpadkát súrolták, és Kelsey látta az alattuk szédítő mélységben kavargó hullámokat. Félelmében legszívesebben kiabálni kezdett volna, hogy felgyülemlett feszültségét levezesse, de nem'jött ki hang a torkán. A tenger újra eltűnt Kelsey szeme elől, a kocsi rázkódni kezdett az egyenetlen talajon, és ebből a lány rájött, hogy lekerültek az úttestről, és a szirtek felé sodródnak. Douglas újból meglökte Brandon autóját. Ezúttal a hátsó lökhárítót találta telibe. Brandon képtelen volt tartani az irányt, és a kocsi egyenesen egy facsoport felé robogott. 5/236


Jól tettem, hogy lefeküdtem Brandonnal! Ez volt a lány utolsó gondolata, majd hirtelen minden úgy jelent meg előtte, mintha lassított filmfelvételt nézne. Az esőfüggöny szétnyílt, és egy vastag törzsű erdei fenyő felé közeledtek. Kelsey megszabadult lelkiismeret-furdalásától, és egyszeriben jókedve támadt. Örült, hogy végre volt bátorsága szeretni Brandont. Ekkor azonban mindennek vége szakadt. Kelsey két kézzel belekapaszkodott a műszerfalba. Egy faág csapódott a szélvédőre, és az üveg ezer apró darabra tört. Vér és esővíz folyt végig a lány arcán. Tompán hallotta, ahogy Brandon a nevén szólítja. Abba az irányba fordította a fejét, válaszolni akart, de nem tudott. A következő pillanatban elsötétedett körülötte a világ. Amikor Kelsey végtelennek tűnő idő után magához tért, Brandon még mindig a nevét suttogta. – Kelsey… 6/236


A férfi hangját alig-alig lehetett hallani a nagy nyüzsgésben. Tucatnyi ember sürgölődött a lány körül, közben valaki összefüggéstelen utasításokat adott a többieknek. Kelsey észrevette, hogy a szabadban vannak. Minden figyelmét összeszedve hallotta még a visszavonuló vihar zúgását, és az utolsó esőcseppek tétova koppanását. – Kelsey… – Brandon hangja tele volt aggodalommal. Gondolatban válaszolt neki a lány, tudatva vele, hogy hallja, amit mond, de nem volt elég ereje kiejteni a szavakat. A körülötte tevékenykedő emberek zsivaja kimerítette, és attól félt, mindjárt elájul. Érezte, hogy valaki hozzányúl, óvatosan megtapogatja a karját. Nem Brandon volt az. Az ő érintését ismerte. A lány megpróbálta öszszeszedni gondolatait, és kitalálni, mi történhetett, ám képtelen volt összefüggően gondolkodni. – Kelsey… – Nyugodjon meg! Nem történt semmi komolyabb – hallatszott egy női hang a közelből. – 7/236


Mindkettőjüket bevisszük a kórházba alapos vizsgálatra. . – Kelsey! Kelsey! – kiáltotta Brandon egyre izgatottabban. – Szent ég, Kelsey! – Nem érte semmi baj. Mindketten hamarosan felépülnek – bizonygatta a nő. Kelseyt bosszantotta a tárgyilagos hangnem. Felidézte azt a napot, amikor a kutyáját elütötte egy autó. Hamarosan felépül a kutyus, ez egészen biztos, ígérte az állatorvos. De a kutya nem épült föl többé, elpusztult. A lány halkan felnyögött, amikor a lábát vizsgálgatták. Miért éppen most jut eszébe az a szegény jószág? Ő nem fog meghalni. Senki nem hal meg. Senki! Érezte, hogy két markos férfi egy hordágyra emeli, és örült a meleg, száraz takarónak, amelylyel betakarták. Mialatt a mentőautóhoz vitték, a lány kinyitotta a szemét. Hatalmas fák lombkoronája feketéllett a felhőkkel borított éji ég alatt. Az egyik falevélről egy vízcsepp esett egyenesen a homlokára. Beleszimatolt a levegőbe, és 8/236


különös szagra lett figyelmes. Füst! Az nem lehet! Esőben elalszik a tűz. A lány megijedt. Megpróbálta oldalra fordítani a fejét, azonban a mozdulattól rettenetes fájdalom nyilallt belé, ám ennek most nem volt jelentősége. – Brandon! Mondj már valamit, Brandon! Őt is elvitték volna? Amikor a két férfi a mentőautóba emelte Kelseyt, a lány arcát éles fény világította meg, és önkéntelenül behunyta a szemét. Hol lehet Brandon? Miért nem mond már valamit? – Brandon! Merre vagy? Valaki ült mellette, és most megfogta a karját. Miért nem mondják meg neki, hol van Brandon? Miért nem? Ijedten rezzent össze, amikor a mentőautó motorja felbőgött. Nem, Brandon nélkül nem megy sehová! Halkan felnyögött, és megnyalta az ajkát. A vér sős ízét érezte a szájában. – Fáj? – kérdezte egy hang mellette. – Ne aggódjon, csak az infúziós fecskendőt szúrtam a karjába. 9/236


Kelsey lassan kinyitotta a szemét. Árnyszerű arc hajolt föléje. – Brandon… jól van? Az árnyékba burkolózó arc kifejezéstelen maradt. – Brandon? – kérdezett vissza a nő, aki röviddel azelőtt nyugtatgatta a férfit – Melyik volt kettejük közül Brandon? Kelsey rémülten döbbent rá, hogy a nő múlt időt használ. Jaj, csak nem…? A föléje magasodó alak hátrább húzódott, egyre kisebb és kisebb lett. Hogyhogy nem tudja, melyikük Brandon? A két fivér annyira különbözik egymástól, mint a tűz és a víz. Újabb kép bukkant fel a lány képzeletében: a vidáman nevető Brandon, amint mogyoróbarna szemében megcsillan a fény. – A mosolygós… ő Brandon. Kelsey pontosan emlékezett a mosolyára. Brandon Douglas öccse volt, foglalkozását tekintve régész. Meglehetősen ritkán tartózkodott a családi házban. Kelsey is csak egy hónappal 10/236


ezelőtt ismerte meg, amikor a fiú értesült Douglas eljegyzéséről, és két ásatás között hazautazott, hogy gratuláljon a bátyjának, és megismerje leendő sógornőjét. Az egész hónap csodálatosan telt. Az a bizonyos mosoly hozta őket közelebb egymáshoz. A barátságuk lassan, de biztosan épült. Egy este a kettejük között kibontakozó ellenállhatatlan testi vonzerő a szenvedély csúcspontjához vezetett. Első találkozásukkor Brandon még csak udvariasan mosolygott rá, de ez a mosoly még csak testvére menyasszonyának szólt. Vacsora közben a mosoly egyre meghittebb lett Néma egyetértéssel pillantottak egymásra Douglas ostoba tréfái és fontoskodó megjegyzései hallatán. Brandon arckifejezése együttérzővé szelídült, mikor a lány mellé ült a számítógéphez, hogy segítsen neki határidőre befejezni Douglas munkáját És hálás lett akkor, amikor Kelsey megmutatta a kishúgának, hogyan tudja szépen befonni a haját. 11/236


Rejtélyesnek, kifürkészhetetlennek tűnt, amikor sötétedés után kifulladva, izzadtan összetalálkoztak a kertben a szokásos esti kocogás végén. Az ezt követő időben Brandon zavartan, kisfiúsan mosolygott, például akkor, ha a süteményes tál továbbítása közben a kezük összeért, ha összefutottak valahol a kertben, vagy ha éppen tévénézés közben egymás mellé kerültek a sötétben, és a levegő vibrálni kezdett a feszültségtől. Aztán a legutolsó napokban a férfi mosolya számtalan elfojtott érzésről tanúskodott. Egyszer, amikor Kelsey hálószobájához ment, és az ajtóból jó éjszakát kívánt, láthatóan vissza kellett fognia magát, hogy ne bámulja a lány hálóingén átsejlő mellét. Ezen az estén Brandon már egyáltalán nem mosolygott, vonásai sokkal inkább vad, eltökélt szenvedélyről árulkodtak. – Brandon… – suttogta Kelsey újra és újra, míg a mentőautó megérkezett a kórházhoz. Tudta, hogy a férfi nem hallhatja. Elvesztette őt is, a mosolyával együtt. 12/236


Éjjel nem annyira riasztóak a kórházi ágyak, állapította meg Kelsey. A szűrt fényben a lepedő és a paplanhuzat máskor rikító fehérje lágyabbnak tűnt, és a fémszerkezet csillogása sem bántotta a szemét. De talán csak azért tűnt így, mert fájdalomcsillapító hatása alatt az ember kevésbé szigorúan szemléli a világot. Reggel már minden egészen másképp festett A nap kíméletlenül besütött a függöny nélküli ablakon. Megvilágította a szoba minden négyzetcentiméterét, és láthatóvá vált a könyörtelen valóság. A lány felöltözve ült az ágy szélén, gondolataiba merülten forgatott a kezében egy hajkefét, és olyan meredten nézte a cipőjét, mintha először látta volna. Két napig valóban nem került a szeme elé a lábbeli. Kórházi hálóingben feküdt az ágyban, és hálás volt a négyóránként kapott injekciókért. Nem mintha elviselhetetlennek érezte volna a fizikai fájdalmat. Elmondhatja magáról, hogy szerencsés, legalábbis ezt közölte vele vészterhes hangon Dr. James. Arcán 13/236


és kezén volt néhány vágott seb, akadt egy-két bezöldült zúzódása, és könnyebb agyrázkódás érte. Nem, nem a sérülések miatt vágyott az injekciókra, másfajta kínt érzett: a lelkiismeretét gyötörte sajgó fájdalom. Dr. James előző este rettenetes hírt közölt vele. Az orvos a Traherne család közeli barátja volt, s gyermekkoruk óta ő kezelte a két fiút és körberajongott kishúgukat. Hangja remegett a felindultságtól. Az esztelen üldözési jelenet közben Douglas elvesztette uralmát a kocsi felett, az autó átszakította az utat szegélyező korlátot, és a sziklák közé zuhant. Douglas szörnyethalt. Kelsey az orvosra meredt, és megpróbálta felfogni a hírt. – És mi van… – Nagyot nyelt, majd újra megpróbálta: – És mi van Brandonnal? Dr. James arcvonásai megkeményedtek. Láthatólag úgy gondolta, hogy a lánynak nincs joga 14/236


feltenni ezt a kérdést, de azért válaszolt, és nem szépítgette a dolgokat. – Brandon életben maradt. Agysérülést szenvedett, és két emelettel lejjebb fekszik öntudatlan állapotban. Vagy hamarosan magához tér, vagy soha többé. A szeme pedig… A fejét ért ütés és a szélvédő szilánkjai súlyos kárt tettek benne. Csak később fog kiderülni, hogy maradandóan károsodott-e a látása. Most az a legfontosabb, hogy magához térjen a kómából. Dr. James egyelőre nem engedélyezte a lánynak a látogatást az intenzív osztályon. Kelsey az orvos összeszorított ajkára pillantott, és azon töprengett, vajon valamiféle személyes bosszúvágy miatt utasítja-e vissza a kérését. Dr. James őt okolja a tragédiáért, ebben biztos volt. Meg sem kérdezte, hogyan került a lány azon a bizonyos estén Brandon kocsijába, és miért nem Douglas mellett ült. Arról sem akart tudni, miért üldözte őket eszét vesztve Douglas. Az orvos kimondatlan gyanúja azonban tovább tetézte Kelsey lelkiismeret-furdalását. 15/236


Az elmúlt két napban a lány a beszedett orvosságok ellenére gyakran hánykolódott ébren az ágyban, és az eszméletlenül fekvő Brandonról már a legrosszabbat képzelte. Vajon hol sérthették meg az üvegszilánkok? Vajon érez-e fájdalmat eszméletlen állapotában? Tudatában van annak, hogy mi történt vele? Vajon Brandon is őt vádolja a történtek miatt? – Jó hírem van – jelentette be Dr. James az utolsó látogatásakor. Zsebébe csúsztatta a vizsgálótükröt, majd odébb lépett, és feljegyzett valamit Kelsey kórlapjára. – Brandon visszanyerte az eszméletét. Még az intenzív osztályon fekszik, de már magához tért. Kelsey az orvosra pillantott. Brandon felébredt a kómából? A lány csak nehezen fogta fel a szavak jelentését. Hirtelen felült az ágyban. Dr. James széles vállára meredt, és alig bírta visszatartani a torkát fojtogató zokogást. – Felébredt? – nyögte ki halkan. – Meg fog gyógyulni? 16/236


Az orvos megfordult, és hosszasan a szemébe nézett. – Reméljük – felelte óvatosan. – Legalábbis bízom benne. Ugyan még vissza-visszaalszik, de ez természetes, hiszen rengeteg gyógyszert kapott. Nagyon aggódom a szeme világáért, de a kómát egyértelműen legyőzte. – Az orvos magához vette a kórlapot, és elindult az ajtó felé. – Maga most végleg elhagyhatja a kórházat. Van valakije, aki magáért jön, hogy hazavigye, Miss Whittaker? Kelsey remegő térddel állt fel, az orvos után sietett, és megragadta a köpenyét. – Bemehetek hozzá? – kérdezte. – Nem tartom jó ötletnek – hárította el Dr. James. – Nem kellene most zavarni. – Nem fogom háborgatni – kérlelte tovább Kelsey, és nem engedte el az orvos köpenyét. – Csak látni szeretném! – Valószínűleg megint alszik. – Nem baj. 17/236


– Na jó, legyen! – engedett az orvos. – De ne maradjon sokáig! Mihelyt a beteg nyugtalankodni kezd, azonnal el kell hagynia a kórtermet! A lány bólintott. – Természetesen. Dr. James nem vesztegette az időt, sietős léptekkel elindult a folyosón. Kelsey szorosan a nyomában haladt. Léptei másodpercről másodpercre egyre biztosabbak lettek. Még meglehetősen korán volt, a felvonóba rajtuk kívül senki nem szállt be. Dr. James mintha máris megbánta volna, hogy engedélyt adott a lánynak a látogatásra. Ideges mozdulattal nyomta meg az intenzív osztály szintjének gombját. – Mielőtt bemegy hozzá, mondanom kell még valamit – jegyezte meg az orvos, és a fülke falának támaszkodott. – Brandon nem úszta meg olyan könnyen, mint maga. Kelsey bizonytalanul tapogatta a ragtapaszt az állán.

18/236


– Igen, tudom. Már említette. – A szíve majdnem meghasadt arra a gondolatra, hogy a szeretett férfi szenved. – Nem fogom kifárasztani. – Aggódom miatta – folytatta Dr. James. – A fejsérülés nagyon kényes dolog. Lehet, hogy az emlékezete is károsodott. Kelsey elszörnyedve nézett az orvosra. Erre a lehetőségre eddig nem is gondolt. Nem tudná elviselni, ha Brandon nem emlékezne rá. – Ez azt jelenti, hogy… – Nagy levegőt vett, és a falnak támaszkodott. – Ez azt jelenti, hogy esetleg meg sem ismer? A felvonó tompa rázkódással megállt. – Nem, jól emlékszik magára – felelte Dr. James, miközben kinyitotta az ajtót. – Úgy tűnik, a hosszú távú emlékezőképessége rendben van. Kelsey megkönnyebbülten követte az orvost. Végül Dr. James megállt egy ajtó előtt. Kelsey szíve vadul kalapált. Fürkésző tekintettel nézett az orvosra, nem értette, miért habozik. 19/236


– Az előbb mondtam, milyen kényes dolog egy fejsérülés – kezdte újra az orvos, és elállta a lány útját. – Olykor az egész emlékezet kitörlődik, olykor csak egy része. Brandonnal ez utóbbi történt. Bizonyos dolgokra nem emlékszik. Csak néhány óra maradt ki nála. – Dr. James olyan halkan beszélt, mintha attól félne, hogy betege az ajtó mögül meghallja, amit mond. – Egészen pontosan egyetlen éjszakáról van szó. A baleset éjszakájáról. Kelsey hangosan felsóhajtott, és a szája elé kapta sebesült kezét. – Az egész éjjelről – folytatta nyomatékosan Dr. James, s a hangja szinte fenyegetően csengett. – Brandon nem emlékszik rá, hogy miért hagyta el a házat. Nem tudja, miért hajtott olyan gyorsan. Azt sem tudja, miért üldözte őt Douglas, és hogyan veszítette el az uralmát a kocsi fölött. – Az orvos szigorúan a lány szemébe nézett. – Brandonnak sejtelme sincs, miért ült maga is az autójában. 20/236


Kelsey ismét felsóhajtott, és lehajtotta a fejét. Hirtelen elszállt minden ereje. – Semmire sem emlékszik? – Semmire – hangzott a könyörtelen válasz. – Bármi történt is azon az éjjelen, Miss Whittaker, egy biztos: Brandon számára az egész annyira fájdalmas, hogy a gondolatát is elfojtja magában. Nem tudja feldolgozni a történteket, s ezért kitörölte őket az agyából. Nem emlékszik semmire, és én nem szeretném, ha maga elmesélné neki. Brandonnak jólesett a kábulat. Elgyötört testét jótékony tompasággal töltötte el. Egy nővér beszélt hozzá, de a hang fokozatosan elhalkult. A gyógyszer hatni kezdett, és átvezette a színek, hangok és megfoghatatlan érzések birodalmába. A fájdalom, amely eddig szinte elviselhetetlenül szaggatta a fejét, most halk zúgássá szelídült, a szemét bántó, szúró érzés is lassan elcsitult. Ellazultak az izmai, hamarosan a nagy semmibe szédül… 21/236


Még mielőtt elmerült volna a sötétségben, közeledő lépések zaját hallotta. – Brandon? – Egy halk hang igyekezett a közelébe férkőzni. Lágy, de kétségbeesettnek tűnő hang volt. – Brandon, hallasz? Brandon, kérlek…! A férfi nem válaszolt, szótlan és mozdulatlan maradt. A szavak éppoly valószerűtlennek tűntek, mint a fájdalmai. Mégis az volt a benyomása, hogy a hang színekben úszik, mintha tarka opálkövek csillámlanának benne. Ennek ellenére szomorúság és végtelen vágyakozás áradt belőle. Brandon forgolódni kezdett a hideg takaró alatt, majd hirtelen szúró érzés járta át a testét. Nem védekezett ellene. A fájdalmat könnyebb volt elviselni, mint a szomorúságot. Bárcsak elmenne ez a nő, és békén hagyná! De nem így történt. Meleg ujjak fonódtak a csuklójára, és kiszakították lelki békéjéből. Ismerős volt ez a mozdulat, emlékezete egy pillanatra felélénkült. Ezek az ujjak… ez a hang… 22/236


Az nem lehet! Brandon homlokán izzadságcseppek jelentek meg, és átitatták a szemét borító kötést. A keze tehetetlenül remegett. Milyen szívesen megölelné és megvigasztalná ezt a nőt! De nem szabad. Lassan ökölbe szorította mindkét kezét. Ha hozzáér a lányhoz, akkor valami borzasztó dolog történik. Valami egészen borzasztó… Igen, de mi? Brandon hánykolódott a kétféle vágy között: egyfelől igyekezett mindent elfelejteni, ugyanakkor szeretett volna emlékezni is. Közben érezte, hogy a teste görcsbe rándul. Menj el, mielőtt még késő lesz! – könyörgött némán. Ebben a pillanatban a nő megfogta a kezét, a szájához emelte, és megcsókolta. Egy könnycsepp hullt az ujjhegyére. Rövid időre egyszeriben feloszlott a felejtés ködfátyla, és Brandon mindenre tisztán emlékezett. Szépség. Szenvedély. Kelsey… Jaj, drágám, kedvesem, mit tettünk? Esküszegés, csalás… 23/236


Brandon felnyögött, mert a felismerés fénye elvakította a tudatát. Majd egy hatalmas robbanás szakította szét ezernyi apró darabra az emlékezetét.

24/236


2. FEJEZET A Cliff Road felett olyan kék volt az ég, mintha soha nem léteztek volna azon a környéken felhők. Kelsey összekulcsolt keze önkéntelenül megrándult, amikor odaértek, ahol Brandon elvesztette uralmát a kocsi felett. – Minden rendben? – kérdezte aggodalmaskodva Greg a volán mögül. Kelsey elmosolyodott. – Igen, jól vagyok – felelte, és megpróbált természetesen viselkedni. A baleset nyomait időközben már eltüntették. Greg a homlokát ráncolta. Egyáltalán nem volt meggyőződve arról, hogy a lány jól érzi magát. Megigazította kerek szemüvegét. Alig múlt húszéves, és nemrég fejezte be a kereskedelmi iskolát. Kelseynek égető szüksége volt rá. Miután Douglas már nem élt, a lány maradt az egyetlen, aki elegendő tudással rendelkezett ahhoz, hogy az ODC, azaz az Office Design of 25/236


California elnevezésű családi vállalkozás ügyeit továbbvigye. Ez feltétlenül szándékában is állt. Ha Brandon majd hazajön… Már amennyiben hazajön, tette hozzá magában Kelsey. Csupa „ha” meg „már amennyiben”… A lány elszántan elfojtotta kellemetlen gondolatait. Mikor Brandon hazajön, mindent rendben kell találnia. – Hogy van Brandon? – érdeklődött Greg. – Mit mondanak az orvosok? – Derűlátóak – felelte kurtán a lány, és megpróbált nem gondolni arra, milyen elesett állapotban hagyta ott a férfit, és mennyire távolinak érezte őt. A Traherne család lakóhelye felé közeledtek. Greg behajtott a kocsival a kapun, és feltűnt előttük a sziklaszirten álló épület. Kelsey megborzongott. Kezdettől fogva ki nem állhatta ezt a házat. Douglas közvetlenül az eljegyzésük után hozta őt ide. Kijelentette, hogy az esküvőt követő ünnepséget is a házukban tartják, addig pedig itt maradnak. Mivel Kelsey tartja kézben a 26/236


könyvelést, az ODC számára mindenképpen előnyös, ha a lány minden pillanatban elérhető a családi villában. Douglas tehát üzleti szempontokkal indokolta a vidéki tartózkodást, de Kelsey titokban arra gyanakodott, hogy vőlegénye csak az ellenőrzése alatt akarja tartani. Itt a lány többórányi távolságra volt az apjától és a barátaitól, közlekedési eszközként pedig kizárólag Douglas kocsiját vehette igénybe. A férfi élvezte, ha uralkodhat mások fölött. Kelsey alig érezhetően megremegett, de aztán összeszedte magát, és igyekezett gondolatait a vállalat ügyeire összpontosítani. – Remélem, Mr. Farnham nem lépett vissza az üzlettől, amikor értesült a balesetről. – Nem – felelte Greg. – Azt mondta, amúgy is magával kell tárgyalnia, és nem Mr. Trahernenel. Greg fékezett, s a kocsi megállt a bejárati ajtó mellett a kavicsos úton. 27/236


– Köszönöm, Greg – búcsúzott el a fiútól Kelsey. Kelsey sokáig aludt. Amikor felébredt, a szobában már sötét volt. Vacsoraidő lehetett. Nehézkesen feltápászkodott. Egy örökkévalóságig tudott volna aludni, de mindenképp szembesülnie kell a valósággal. Egyelőre az lesz a legjobb, ha legalább külsőleg felvértezi magát a külvilággal szemben. Amíg a zuhany alatt állt, gondolatai visszatértek Brandonhoz. Eszébe jutott az öbölbeli vidám hajókirándulás. Azon a délutánon megváltozott az élete. Gyönyörű nap volt, és a cég az évenként megrendezett hagyományos nyári összejövetelét tartotta a parkban. Douglas kötelességből mindig megszervezte ezt a találkozót, de ő maga soha nem vett részt rajta. Ginny, a kishúga rávette Douglast, hogy engedje el Kelseyvel és Brandonnal az ünnepségre. 28/236


Grillcsirkével és szendvicsekkel megrakodva indultak útnak. Ismét csodaszép nap állt előttük, mint mindig, ha Douglas nem volt jelen. Kelsey mosolyogva hárította el a zsákbanfutásban való részvételt, de lázasan szurkolt Brandonnak és Ginnynek. A hajókirándulásra azonban hagyta magát beszervezni. A sok apró csónak hívogatóan ringatózott a part mentén a könnyű szélben. Brandon azt bizonygatta Kelseynek, hogy gyerekjáték a vitorlázás. A lány engedett a csábításnak, de azért elővigyázatosságból fürdőruhát vett rövidnadrágja és könnyű nyári blúza alá. – Arra az esetre, ha netalán valami történne – magyarázkodott derűsen. – Nem lehet olyan egyszerű dolog a vitorlázás. Neki lett igaza. A nap épp felettük állt, és melegen tűzött, de a szél időnként alattomosan felerősödött. Az öbölben az út felénél Kelsey maga is csodálkozott, hogy egy-két hajóhossznyira maga mögött hagyta Brandont. Ekkor azonban egy váratlan széllökés úgy felfújta a vitorláját, mintha léggömb lett volna, és a hajó oldalra 29/236


dőlt. A lány hiába próbált kapaszkodni, beleesett a hideg vízbe, a hajó pedig felborult. A vitorla mint egy úszó lepel borította be Kelsey fejét. A lány nem veszítette el a lélekjelenlétét: lebukott, és néhány méterrel odébb bukkant fel. Ebben a pillanatban látta, hogy Brandon a vízbe ugrik. A férfi erőteljes karcsapásokkal közeledett. – Minden rendben? – kérdezte aggódva, amikor elért a felfordult hajótörzshöz. Kelsey bólintott, majd oldalra billentette a fejét, és kirázta a vizet a füléből. – Igen, de eléggé kínosan érzem magam. A lány meglepődött azon, hogy Brandon nem viszonozza a mosolyát, hanem csak bámul rá azzal a csodaszép szemével. Pilláin a szivárvány minden színében ragyogtak a vízcseppek. – Rettentően megijedtem – vallotta be a férfi. – Azt hittem, rád esett a vitorlarúd. Tétován nyújtotta a kezét Kelsey felé, mintha valami tiltott dolgot művelne. Nedves ujjai lassan közeledtek a lány homloka felé. Közvetlenül a feje előtt Brandon keze megállt egy pillanatra, 30/236


majd kisimította az arcába lógó hajtincseket, és megnyugtatta Kelseyt, hogy nincs az arcán se karcolás, se zúzódás. A lány kellemesnek találta az érintését, és nem moccant. A hullámok körülölelték a testét, felemelkedtek az álláig, és újra visszaereszkedtek. Egy alig érezhető áramlás észrevétlenül Brandon felé sodorta. Ujjai megcsúsztak a hajótörzs síkos üvegrostján, és kettejük között a távolság egyre kisebb lett. – Kelsey… – suttogta Brandon alig hallhatóan. Ekkor a pillantásuk összefonódott. Brandon szemének villanásától Kelsey szíve hevesebben kezdett el dobogni. A következő pillanatban a férfi a tarkójára tette a kezét, majd finoman maga felé húzta a fejét. A lány nem védekezett. A hideg víz bizsergette a combját, és hűvösen simogatta a mellét. Kelsey megremegett, a mellbimbója megkeményedett a fürdőruha alatt. Néhány másodperc múlva Brandon elengedte a lány tarkóját, és végigcsúsztatta kezét csupasz 31/236


hátán, egészen a csípő domborulatáig. Nagyon gyengéd és finom volt az érintése. Ennek nem szabad megtörténnie! – futott át a gondolat Kelsey agyán, és megpróbálta eltolni magától a férfit. Tenyere azonban olyan jólesően simult Brandon izmos felsőtestéhez, hogy ujjai rögtön elernyedtek. Ez a mozdulat aztán bensőséges simogatássá alakult át, és Kelsey érezte, hogy a szíve vadul kalapál. Brandon résnyire nyitotta az ajkát vagy azért, mert mondani készült valamit, vagy azért, hogy megcsókolja a lányt Végül egyiket sem tette, úgy tűnt, nem akarja megtörni a varázst Kelsey izgatottan várta, mi történik. Senki nem láthatja őket. Mindkettőjük teste a víz alatt van. Fellángoló szenvedélyük teljesen titokban maradhat. Titokban… Ez a szó hirtelen visszarántotta a lányt a valóságba. Egyszeriben kínosnak érezte Brandon közelségét. Sietve kiszabadította magát. – Fel kellene állítanunk a hajót, mielőtt elsülylyed – javasolta a lány tettetett szemtelenséggel. 32/236


Egy pillanatig csak a felborult hajótesthez csapódó víz moraját lehetett hallani, majd Brandon megszólalt: – Igazad van. Ezzel megragadta az égnek álló ellensúlyt, lenyomta, és a vitorlás engedelmesen a helyére billent. A következő napokban Brandon meg sem próbált közeledni hozzá, pedig a lány borzasztóan vágyott rá. Éjszakánként nem aludt, és csak arra az áramlásra tudott gondolni, amely a férfi karjába sodorta. Brandon csak a baleset napján érintette meg újból a lányt. Akkor is csak azért, mert nem volt más választása. – Halló, ébren van már? Frances kopogott be, mert meghozta a vacsoráját. Kelsey futó pillantást vetett a tükörre, és kinyitotta az ajtót.

33/236


– Te jó ég! – kiáltott fel a házvezetőnő, miközben a lányra pillantott. – Úgy néz ki, gyermekem, mint egy vízben fuldokló kiscica. Kelsey önkéntelenül felnevetett. Frances ötven évvel ezelőtt vándorolt ki Németországból Kaliforniába, és szinte már bennszülött amerikainak számított. Az utóbbi hetekben nem egy kínos helyzetet mentett meg tréfás megjegyzéseivel. Kínos pillanatok pedig bőven akadtak. Kelsey megköszönte a vacsorát, és elvette a tálcát az asszonytól. Az étel ínycsiklandozó illatot árasztott. – Itt van már Ginny? Amikor visszajöttem, még ott játszott Marcy Atwoodék háza előtt. Nem akartam ilyen sokáig aludni, szerettem volna beszélni vele. – Ginny a szobájában van – felelte Frances, és felrázta a párnákat. – Neki is vittem vacsorát, de annyira megrázta a bátyja állapota, hogy valószínűleg egy falat sem megy le a torkán. Szegény kis poronty! 34/236


Kelsey szíve összerándult. A tizenkét éves kislánnyal különös szövetségben álltak. Azon a rettenetes éjszakán azonban búcsúzás nélkül hagyta ott Ginnyt. – Nem érdeklődött utánam? – Nem. Teljesen össze van zavarodva, és senkivel sem akar beszélni. Majdnem megőrül, anynyira aggódik Mr. Brandonért. Természetesen Mr. Douglas halála is súlyos megrázkódtatást jelentett a számára, de ő túl idős volt ahhoz, hogy igazi testvére legyen. Mr. Brandont viszont nagyon hiányolja. Ők ketten mindig jól kijöttek egymással. – Tudom, Frances – mondta könnybe lábadt szemmel Kelsey. – Még focizni is megtanította. Kelsey úgy döntött, hogy együtt vacsorázik Ginnyvel. Nem bírt egyedül maradni, beszélnie kellett valakivel, aki éppúgy szereti Brandont, mit ő. Ginny nem válaszolt a kopogásra. Kelsey hívatlanul lépett a szobába. Az első pillanatban arra gondolt, hogy a kislány nincs is ott. Amikor a 35/236


szeme megszokta a sötétséget, látta, hogy Ginny az ablakpárkányon kuporog. – Nem mondtam, hogy bejöhetsz – szólalt meg kimérten. – Bocsáss meg. Azt hittem, nem hallod. Kelsey leplezni igyekezett aggodalmát, és felkapcsolta a villanyt. Ginny már biztosan régóta üldögélt a sötétben, mert a szeme elé kapta a kezét. – Jaj! – siránkozott. – Zavar a fény. – De sötétben nem látod az ételt. Ginny az érintetlen tálcájára pillantott. – Nem baj. Úgysem akarok enni. – De én igen. Kelsey leült a legközelebbi fotelba, és kezébe vette a villáját. Szótlanul evett, és közben nem törődött a kislány szemrehányó pillantásaival. Ginny szálegyenesen ült a sarokban. – Hm, nagyon finom ám! – A porhanyós bárányhús ugyan alig ment le a torkán, de ezt a kislánynak néni volt szabad észrevennie. – Nem kóstolod meg? 36/236


– Nem akarok enni! – csattant fel Ginny. – Pedig nagyon finom! – ismételte nyugodtan Kelsey, anélkül hogy felnézett volna. – Mondtam már, hogy nem akarok enni! – A kislány az ablakpárkányhoz nyomta ökölbe szorított kezét. Igyekezett visszafojtani a könnyeit. – Különben is, tudtommal nem hívtalak ide vacsorázni. Miért jöttél ide? Nekem… A hangja elcsuklott, szemében megjelent az első könnycsepp, és végigcsordult sápadt arcán. Kelsey gyorsan félretolta tálcáját, és Ginnyhez sietett Átölelte, és vigasztalóan ringatni kezdte. – Ne félj, kicsim, hamarosan minden rendbe jön! – Arcát gyengéden Ginny selymes hajához érintette. – Tudom, hogy aggódsz a bátyád miatt. De ő nagyon erős. Meg fog gyógyulni! Ennyi egyelőre elég volt. A kislány lassan feloldódott. A hangos zokogásból előbb csendes sírdogálás, majd halk sóhajtozás lett. Végül Ginny kibontakozott Kelsey öleléséből, és villogó szemmel nézett rá. 37/236


– Nemcsak Brandonról van szó, hanem… Miért nem mondtad nekem, hogy el fogsz menni? Voltam a szobádban, és láttam, hogy nincs már ott a kis bőröndöd, és a fényképem sem, ami a kisasztalon állt. – Megragadta Kelsey karját, és rángatni kezdte. – Ebből tudtam meg, hogy nem vagy már itt. Borzasztó érzés volt! – Ismét sírva fakadt. – Miért mentél el? Kelsey nem felelt azonnal. A kórházban gondosan mérlegelte, hogyan lehet megértetni egy kisgyerekkel a szörnyű baleset körülményeit, de most, Ginny szívszorító panaszát hallva mégsem jött ki hang a torkán. – Bocsáss meg! – szólalt meg végül. – Nem lett volna szabad búcsú nélkül elmennem, de arra a meggyőződésre jutottam, hogy nem házasodhatom össze Douglasszel, és ezt neki is megmondtam telefonon. A bátyád rettentően dühös lett, és azt mondta, azonnal visszajön. El akartam menni, mielőtt ideér, ezért fogadtam el Brandon javaslatát, hogy elvisz az apámhoz. 38/236


Ginny oldalra billentette a fejét, és gondterhelten ráncolta a homlokát. – Vagyis elmenekültél Douglas elől? Kelsey bólintott. – Így is lehet mondani. Nem volt valami bátor cselekedet, igaz? – Hát… – Ginny szeméből eltűnt a vádló kifejezés. – El tudom képzelni, hogyan érezhetted magad – mondta, és az ajka megrándult. – Amikor kicsi voltam, és rossz jegyet kaptam, mindig eldugtam előle az ellenőrzőmet. – De én felnőtt vagyok. Nekem bátran kellett volna viselkednem. – Nem is tudom – töprengett Ginny. – Egy csomó felnőttet ismerek, akik mind féltek Douglastől. Miért lettél a menyasszonya, ha tartottál tőle? Kelsey felelni akart, de most sem tudott megszólalni. Ginny még túl fiatal ahhoz, hogy megértse a választ. Mégis kellett valamit válaszolnia, még ha nem is a teljes igazságot. – Én… 39/236


Ebben a pillanatban megcsörrent a telefon, és Kelsey a készülékhez sietett. Dr. James volt az. – Csak annyit akartam közölni, hogy Brandon ma elhagyta az intenzív osztályt – mondta az orvos szokatlanul szívélyes hangon. – A körülményekhez képest jól érzi magát. Minden okunk megvan a bizakodásra. A lány térde remegni kezdett, kénytelen volt nekitámaszkodni az asztalnak. Csodálatos hír volt ez. Könnycseppek gördültek végig az arcán, és sóhajtva hunyta le a szemét. – Miss Whittaker! Hallotta, amit mondtam? – Igen – sietett a lány a válasszal, a hangja azonban saját maga számára is idegenül csengett. – Hallottam. – Akkor jó. A négyszáztizenegyes szobában fekszik. Továbbra is tájékoztatni fogjuk az állapotáról. Kelsey kinyitotta a szemét. – Egy pillanatra még, doktor úr! Beszélhetnék Brandonnal? 40/236


Az orvos nem felelt rögtön. A lány beszédfoszlányokat hallott a háttérből, aztán Dr. James ismét a készülékhez lépett. Hangjából eltűnt a szívélyesség, ismét a megszokott tárgyilagos viselkedését vette föl. – Épp Mr. Brandon szobájában vagyok, Miss Whittaker. Érdeklődik, hogy ott van-e a húga. Ha igen, szeretne vele beszélni. Kelsey fájdalmas szúrást érzett a mellkasában. Ez egyértelmű visszautasítás volt, de Ginnyre való tekintettel magába fojtotta fájdalmát. – Miss Whittaker…? – sürgette az orvos türelmetlenül. Kelsey átnyújtotta a kagylót Ginny-nek. – Brandon van a telefonnál, kicsim – mondta. – Hamarosan újra felépül.

41/236


3. FEJEZET Egész éjjel esett Reggel ugyan ismét előbújt a nap, de a földből még áradt az eső szaga, és a temetési menet süppedős talajon haladt a Traherne család kriptája felé. Kelsey kissé öszszehúzta magán a kabátot. Fújt a szél, hideg volt, pedig a nap ugyancsak igyekezett felmelegíteni a levegőt. A lány először meglepődött azon, hogy a rossz idő ellenére milyen sokan kísérik el utolsó útjára azt az embert, akit különben nemigen tudtak elviselni. A sugdolózás és a rejtett pillantások azonban elárulták ennek az okát. Sokakat a kíváncsiság hozott ide, másokat az üzleti kötelezettség. Ginny az első sorban állt egyik unokatestvérével, aki gondoskodón átölelte. A kislány volt az egyetlen, aki sírt. Hangos zokogását időnként szárnyára kapta a hűvös szél. Kelsey tudta, hogy 42/236


tőle, mint a halott menyasszonyától elvárják a könnyeket, ő azonban képtelen volt a sírásra. Végre a családi kripta közelébe értek. A vizes talajból és a rothadó falevelekből áradó szag olyan átható volt, hogy Kelsey attól tartott, elájul. Arrébb lépett, és a naposabb rész felé húzódott, ahol a szél zúgásától már alig hallatszottak a pap szavai. Amíg a templomszolgák a koporsót az állványra emelték, Kelsey nagyot szippantott a friss levegőből. A kripta nem volt túl nagy, és alig különbözött a többitől. – Tulajdonképpen elég szerény temetkezési hely Douglas ízléséhez képest – hallott a lány maga mellől egy ismerős hangot. Felriadt kábultságából, és odafordult a hirtelen felbukkant férfihoz. – Apa! – szólította meg csodálkozva, és megragadta a karját. Tim Whittaker telt arcát vörösre csípte a szél. – Miért jöttél ide? – Gondolom azért, amiért a többiek is – felelte az apja kissé gúnyosan, és fejével a tömeg felé biccentett. – Hogy ünnepeljek. 43/236


Kelsey figyelmeztetően szorította meg apja karját. – Hallgass, apa! Itt nem illik ilyesmit mondani. – Majdnem annyira voltam most közönséges, mint ez a fickó egész életében – suttogta fojtott hangon, mégis bántó elégedettséggel Tim. A gyászolók jelenlétében Kelsey nem akart vitatkozni az apjával, és igyekezett a papra figyelni. Egy darabig Tim Whittaker is hallgatott, azonban a lány a szeme sarkából látta, hogy gúnyosan szemléli a szertartást. Amikor a pap az elhunyt dicsőítésénél tartott, a férfi megvetően felhorkant: – Nehéz lenne bárkit is találni, aki jót tudna mondani Douglas Traherne-ről. Ez az ember soha életében nem tett jót senkivel. – Apa! – súgta oda Kelsey idegesen. – Ne csináld ezt! – Miért ne? Hiszen igazat beszélek – válaszolta a férfi szenvtelenül. – Mindig is reméltem, hogy előbb-utóbb elpatkol. Csak attól tartottam, 44/236


akkor már túl késő lesz nekünk. Örülök, hogy így alakult. – Most már elég legyen! Kelseyt őszintén bántotta ez a viselkedés. Azt persze tudta, hogy az apja ki nem állhatta Douglast, de ilyesmiket mondani róla a temetésén… Erélyesen félrehúzta őt. Időközben a beszédnek vége lett, és az emberek kis csoportokra oszlottak. – Apa! Hogy beszélhetsz így? A család gyászol. Ha nem vagy képes ezt belátni, jobb, ha azonnal elmész. Tim Whittaker megszégyenülten hajtotta le a fejét. Kelsey azonnal megbánta a kemény szavakat Meglehetősen ingerülten viselkedett. – Ne haragudj, nem úgy értettem. – Én kérek bocsánatot, kislányom. – Tim Whittaker Kelsey átfagyott arcára tette meleg tenyerét. – Már maga a gondolat is, hogy csak miattam mész hozzá feleségül… Na, szóval tudod… Mindenesetre alig tudtam elviselni. Tisztában voltam azzal, mit éreztél iránta. És hogy… 45/236


ez az egész az én hibám. – Az idős Whittaker szeme könnybe lábadt. – Kétségbeesetten kerestem a megoldást, de nem találtam. A férfi rettentő ziláltan nézett ki. A szél összeborzolta hullámos ősz haját, s olyan mélységes szomorúsággal nézett maga elé, hogy Kelseynek majdnem lelkiismeret-furdalása támadt, amiért újabb szemrehányásokat készült tenni az apjának. De csak majdnem. Valóban nem jutott semmilyen megoldás az eszébe? Miért nem tudta egyszerűen beismerni azt, amit tett? Hagyni kellett volna, hogy Douglas elmenjen a rendőrségre, és jelentse őt fel sikkasztás miatt. Végül is az apja tényleg eljátszotta azt a pénzt. És milyen apa az, aki a lányával fizetteti meg a tartozásait? Csak nagyon gyenge ember képes ilyesmire, és Kelsey apja ilyen volt. Ez a felismerés nem jelentett újdonságot a lány számára. – Hagyjuk ezt, apa! – próbált békülni mégis. – Most már biztos minden jóra fordul. De kérlek, ne beszélj így! Legalább itt ne. 46/236


– Jaj, Kelsey, borzasztóan sajnálom, hogy ilyen semmirekellő fickó vagyok! Tim Whittaker átölelte a lányát – Kelsey! Ginny könnyekbe fúló hangját hallva Kelsey kibontakozott apja öleléséből. – Mi baj, kicsim? – Brandonhoz szeretnék menni – szepegte Ginny, és kitörölte szeméből a könnyeket. – Azt mondtad, ma meglátogatjuk. Induljunk most azonnal! – Majd később, Ginny. Most haza kell mennünk, és kávéval meg szendviccsel kínáljuk a vendégeket. Ginny hálásan átölelte a lányt, de Kelseynek hirtelen kételyei támadtak. Talán nem a leghelyesebb épp Douglas temetése napján meglátogatni Brandont. De hát a kishúga feltétlenül el akar menni hozzá. És ő is. Szívében ismét felébredt a remény. Talán Brandon időközben viszszanyerte az emlékezetét, és türelmetlenül vár rá… 47/236


Brandon állán újabb adag meleg húsleves csordult végig. A férfi nem rejtette véka alá bosszúságát. Dühösen dobta a kanalát a tálcára, és keze fejével megtörölte zsírtól fénylő száját. Húsleves meg tejbegríz! Nem kaphatna már végre valami olyasmit, ami nem csöpög, nem folyik, és rendesen meg lehet enni? – Mondtam, hogy megetetem, ha akarja, Mr. Traherne. – Nem vagyok csecsemő – vetette oda nyersen a férfi. – Ha valami tisztességes ételt hozna, talán könnyebben boldogulnék. – Még nem ehet szilárd táplálékot, Mr. Traherne. Most pedig letöröljük ezt a kis levest, ugye, nem baj? Brandon arra gyanakodott, hogy a nővér kineveti. Ösztönösen felé fordult, és egy másodpercre megfeledkezett arról, hogy kötés van a szemén. Bosszúsan emelte magasba az állát, de nem szólt semmit. 48/236


– Nem vagyunk a legjobb hangulatunkban, ugye? – próbált meg kedveskedni a nővér, miközben megtörölte a férfi arcát, majd megfogta a csuklóját. Brandon legszívesebben elrántotta volna a kezét. – Ez biztos azért van, mert nem veszi be a gyógyszereit – korholta az ápolónő, és megállapította, hogy a beteg pulzusa szaporább a kelleténél. – Sokkal jobban érezné magát, ha rendesen szedné a tablettákat. Brandon megmakacsolta magát. Már reggel elhatározta, hogy nem vesz be több gyógyszert. Tiszta fejjel kell gondolkodnia, ami nem megy, ha állandóan elbódítják. Természetesen vannak még fájdalmai, de azokat ki lehet bírni. Azt bizonyítják, hogy még életben van. – Nem kell több ebből az istenverte vacakból! – jelentette ki határozottan. – Ezt mintha már mondta volna. Lassan viszszakívánom a régi szép napokat, amikor jól nevelt, udvarias beteg módjára itt feküdt nekem kómában. 49/236


A nővér hangjában visszafojtott nevetés bujkált, és ez rosszulesett Bran-donnak. – Milyen kár, hogy nem tud visszasegíteni abba az állapotba! – jegyezte meg hűvösen. – Éppenséggel volna rá mód. Ha a nyaki ütőeret megfelelő nyomás alá helyezzük… Erre már Brandon is elnevette magát, és ez, bármilyen pokolian fájt is közben a szeme, végre jó érzéssel töltötte el. – Látja, ez már sokkal jobban áll magának – állapította meg a nővér, és kitolta a tálalókocsit a szobából. Brandon visszasüppedt az ágyba. Ha kiengedik ebből az átkozott kórházból, az élete biztosan meg fog változni. A legfontosabb persze az, mi lesz a szemével. Dr. James már kíméletesen felkészítette arra, hogy a szeme maradandó károsodást szenvedhetett. Akár meg is vakulhat! Erre a gondolatra iszonyú félelem kerítette hatalmába a férfit. Megfogta a kötést a halántékánál, feljebb húzta, ameddig csak bírta, és megpróbálta vízszintesen mozgatni a szemét. Min50/236


den sötét maradt, a sebei viszont rettenetesen égtek. Nem erőltette tovább a dolgot. Ha folytatja, csak a fájdalmai erősödnek. El kell lazulnia, az biztosan segít majd. Félretolta a párnát, elnyújtózott az ágyon, mély levegőt vett, és sorra elernyesztette az izmait. Ez a módszer segített. A fájdalom egyre elviselhetőbbé vált. Igen, az élete megváltozik majd. És ő meg fog küzdeni az új helyzettel, bárhogy legyen is! Douglas meghalt. Nem játszhatja tehát ezentúl a gondtalan öcsiké és a dolgozószobából kitörni vágyó, munkára éhes régész szerepét. A régi életnek egyszer s mindenkorra vége. Át fogja venni az ODC irányítását. A családi vállalatot vezetnie kell valakinek. Mostantól kezdve ő a családfő, Ginny gyámja, ötszáz alkalmazott ura és parancsolója, valamint részvények, értékpapírok és ingatlanok tulajdonosa. Ő örököl mindent, amit Douglas hátrahagyott, jót s rosszat egyaránt. Kelseyt is? Brandon összevonta szemöldökét, és megpróbálta elhessegetni magától ezt a gon51/236


dolatot. Nem örökölhetjük a saját bátyánk menyasszonyát. Különben sincs szüksége erre a lányra. Pontosan tudta, miféle menyasszonynak bizonyult Kelsey. Erről épp elég tapasztalatot szerzett. Talán túlságosan is sokat. Látta Kelsey fagyos pillantásait mikor a bátyja hozzáért. Többször előfordult az is, hogy épp a lány hálószobája melletti zuhanyozóban tartózkodott, amikor Douglas bekopogott menyasszonyához. Bátyja ott állt az ajtóban, kérlelte a lányt, könyörgött, míg végül feldühödött. Kelsey szavait soha nem értette, mert annyira halkan beszélt. A lány mindenesetre kérlelhetetlen maradt és visszautasította Douglas közeledését. Brandon el tudta képzelni, hogy csak a pénze miatt akar feleségül menni a bátyjához. Ennek ellenére kedvelte Kelseyt. Értelmes, vidám teremtésnek látszott, és úgy tűnt, szereti a gyerekeket is. Csak látni kellett, hogyan bánik Ginnyvel. Egyébként alig-alig maradtak kettesben. De a kirándulás napján… Micsoda szégyen volt! Nehéz küzdelmet kellett vívnia magával 52/236


azután, hogy olyan közel került a lány csodálatos testéhez. Azt a harcot azonban megnyerte, és később a legártatlanabb kalandba sem bocsátkozott Kelseyvel. Titokban kellett tartania, hogy szinte megbabonázva érzi magát a közelében. De mi történhetett azon az iszonyú éjjelen? Brandon kétségbeesetten túrt a hajába. Miért nem emlékszik rá? Ez őrjítő! Talán visszatér az emlékezete, ha még egyszer megpróbálja, és lépésről lépésre halad. Az utolsó pillanat, amire még emlékszik, az volt, hogy hat óra tájban Ginnyvel focizott. – Brandon! A férfi mélyen elmerült gondolataiban, így nem hallotta, amikor kinyílt az ajtó. Vidám csatakiáltás és könnyű huzat jelezte Ginny érkezését. A következő pillanatban a kislány már az ágyra vetette magát, és elárasztotta a bátyját puszikkal. Brandon nem mutatta ki fájdalmát, amikor Ginny megnyomta az infúziós tűt a könyökével, inkább szabad kezével átölelte húgát. A kislány 53/236


Brandon mellére hajtotta a fejét, és nem is sejtette, mekkora fájdalmat okoz neki ezzel. – Szevasz, kicsi! Hogy van az én húgocskám? – köszöntötte, miután megcsókolta testvére arcát. – Rettentő rosszul. – Bátyja karjában szertefoszlott Ginny féktelen jókedve, és elpityeredett. – Borzasztóan hiányzol. Annyira féltem. Brandon magához szorította a kislányt. – Semmi okod a félelemre – vigasztalta, és közben igyekezett bizalomgerjesztő ábrázatot mutatni. – Hiszen már mondtam neked, hogy minden rendben. – Mostanáig semmi nem volt rendben – makacskodott Ginny. – Mi lesz veled? Biztosan meggyógyulsz? Brandon szabad kezével a levegőben tapogatózott, majd megfogta a kislány állát. Ginny megremegett, és egy könnycseppet ejtett a bátyja hüvelykujjára. – Igen, meg fogok gyógyulni – nyugtatta meg a kislányt, és megpróbált mosolyogni. – Tudom, 54/236


hogy úgy nézek ki, mint valami szörnyszülött, de valójában nem ennyire súlyos a helyzet. Néhány karcolás, semmi egyéb. – De mi van… – csuklott el Ginny hangja a zokogástól. – Mi van a szemeddel? – Amint leveszik róla a kötést, újra látni fogok. – Mialatt ezt mondta, ismét elfogta a férfit a szorongás. Valóban minden rendbe jön? Ginny kedvéért magába fojtotta félelmeit, és szélesen elmosolyodott. – Addig viszont még egy darabig kézen fogva kell vezetned, nehogy nekiütközzek valaminek. A kicsi már nem pityergett. – Igen? – kérdezte. – Mint egy vakvezető kutya? – Inkább mint egy vakvezető testvér – helyesbített Brandon. – Rendben, vállalom. Azt is tudom, hogyan fogom csinálni – jelentette ki a kislány elégedetten. – Majd vigyázok, hogy a bútorok mindig ugyanazon a helyen legyenek. A vakok gyorsan megtanulják, merre vannak a dolgok. Láttam a 55/236


tévében. Rettentő dühösek, ha valaki átrendezi a szobát. Majd megmondjuk Francesnek, hogy figyeljen oda, ha takarít. Jó lesz így, Kelsey? Kelsey! Brandonnak lehanyatlott a keze, arcáról lehervadt a mosoly. Álmában sem gondolta volna, hogy a lány is ott lehet a szobában. Márpedig ott volt. Hangja a betegágy másik végétől szólt. – Igen, jó lesz, kicsim. Brandon haragra gerjedt. Kelsey egész idő alatt ott volt a helyiségben, és őt figyelte. Az ellen nem volt kifogása, hogy Ginny meglátogatja, de borzasztóan idegesítette, hogy Kelsey ilyen állapotban látja. A férfi sejtette, milyen szerencsétlenül nézhet ki gyűrött kórházi hálóingben, bekötött szemmel, infúzióval a karjában. Legszívesebben mindent letépett volna magáról, és kizavarta volna hívatlan látogatóját a szobából. Ehelyett csak ennyit mondott: – Szervusz, Kelsey! Nem tudtam, hogy te is itt vagy. 56/236


– Hogy jöttem volna akkor ide, te bolond? Azt hitted, autóstoppal érkeztem? – kérdezte Ginny kuncogva. – Ginnyvel kocsiba ültünk azután, hogy… – Kelsey nehezen találta a szavakat. – Nem sokkal a temetés után indultunk. Hangja nem a megszokott módon csengett. Brandon szerette volna látni a lány arcát. Csak nem azt akarja közölni, mennyire gyászolja a vőlegényét? A férfi összeszorította az ajkát. Ezzel Kelseynek nem kell fárasztania magát. – Nagyon szép temetés volt. Brandon hallotta, hogy idegesség vibrál a lány hangjában. Nem válaszolt. – A pap nagyon… – Kelsey habozott. – A pap nagyon szépen beszélt. Hűvös, de száraz idő volt. Tegnap éjjel még esett az eső. Rengetegen voltak, sokan jöttek az irodából is… Abbahagyta a beszámolót, és Brandon hallotta, hogy valamit ide-oda tologat az éjjeliszekrényén. Mi lehet Kelseyvel? Önálló, dolgozó nő, akit nem lehet könnyen zavarba hozni, minden 57/236


kérdésre tudja a választ, már amennyire rövid ismeretségük alatt ezt meg tudta állapítani. Akkor most miért érezni a szavaiból azt, hogy bátorításra van szüksége? A lány mély lélegzetet vett. – Borzasztóan sajnálom, ami Douglasszel történt. Ezt már akartam neked mondani, de nem… nem voltál olyan állapotban, amikor legutóbb itt jártam. Kelsey a férfi karjára tette a kezét, közben hozzáért az infúziós tűhöz. Brandon önkéntelenül összerándult, amit a lány azonnal észrevett, és gyorsan elkapta a kezét. – Borzasztóan sajnálom, ami vele történt – ismételte. – El tudom képzelni, milyen fájdalmasan érinthet a halála téged és Ginnyt. Ezt őszintén gondolja, vélte Brandon. A hangjában érezhető volt a részvét. Milyen szép hangja van, csodálkozott el a férfi. Most vette csak észre, miután az arcának és testének a szépsége nem foglalta le a figyelmét. Ha nem tudta volna, 58/236


mit érzett a lány a bátyja iránt, akár meg is téveszthette volna szelíd, fájdalmas hangjával. – És természetesen téged – felelte nyersen. – Tökéletesen tisztában vagyok azzal, mennyire szenvedsz. Ginnyre való tekintettel nem lett volna szabad így gúnyolódnia, de – ekkor már nem volt ura a szavainak. Kelsey döbbenten kapkodott levegő után. – Brandon, jól tudod, hogy… A férfi felemelte a fejét, némán a lány felé fordult, és várta, hogy az befejezze a mondatot. Kelsey mélyeket lélegzett, ebből Brandon sejtette, hogy nem fog többet mondani. Hirtelen elszégyellte magát. Túl egyszerű volt a dolog. Mintha olyan ellenfelet győzött volna le, aki nem védekezik. Nem is védekezhet. Soha nem szerette Douglast, és most pontosan tudja, hogy halott vőlegényének öccse átlátja minden gondolatát.

59/236


– Lemegyek a büfébe, és iszom egy kávét – jelentette ki a lány meglepő nyugalommal. – Félóra múlva érted jövök. Rendben, Ginny? A kislány valószínűleg bólintott, mert Brandon az ajtó felől hallotta Kelsey távolodó lépteit. – Viszlát! Mielőtt Brandon válaszolhatott volna, Kelsey már kiment a szobából. Éppen ezt akartam. Vagy mégsem? – gondolta a férfi. Ahelyett azonban, hogy megkönnyebbült volna, egyszeriben nagyon magányosnak és elhagyatottnak érezte magát.

60/236


4. FEJEZET Kelsey annyit kocogott, hogy már sajogni kezdett a lába. Elszállt belőle minden erő, és átizzadva rogyott le egy padra az öböl fölött. Zihálva pillantott le a festői szépségű tájra. A lemenő nap sötétvörös színben tükröződött az öböl vizén. Könnyű szellő kapott bele egy hajó rózsaszín vitorlájába, és a kikötő felé segítette. Az öblöt két oldalról dombok ölelték körül, a domboldalon sorakozó házak verandáin és konyhaablakaiban kigyúltak a fények. Lassan beesteledett, békesség és nyugalom töltött el mindent. Csak Kelseyt nem. Lélegzete időközben megnyugodott, belül azonban még mindig alaposan össze volt kavarodva. A kocogás ezen mit sem változtatott. Hüvelykujjával egy görcsbe rándult izomcsomót igyekezett ellazítani, s eközben azon gondolkodott, mit is tegyen. Brandon holnap hazaérkezik. Ez a hír Kelseyben először boldog izgalmat, aztán két61/236


ségbeesést váltott ki. Mit jelenthet ez a visszatérés az ő számára? Egy hete nem látta Brandont. A kínosra sikeredett találkozás után már nem látogatta meg a kórházban. Ginnyt többször is elvitte, de ő maga mindig megvárta a kislányt a bejáratnál. Egyébként többnyire otthon tartózkodott, vezette a háztartást, és a vállalat ügyeivel törődött. Azonban minden reggel azzal a reménnyel ébredt, hogy Brandon újra emlékezni fog. Egy ilyen meghatározó élmény nem tűnhet el nyomtalanul az emlékezetéből! Erre azonban hiába várt. Brandon többször is beszélt Ginnyvel, de egyszer sem érdeklődött felőle. Túlságosan hiszékeny vagyok talán, vagy túl nagy jelentőséget tulajdonítottam annak a szenvedélyes éjszakának? – töprengett a lány. Ábrándozás helyett villámgyorsan el kellene felejteni az egészet. Igen, mindent el kellene felejtenem, biztatta magát. És ezt meg is teszem, hamarosan. De nem azonnal. A sors keserű fintora, hogy az életét épp egy futballmeccs változtatta meg. Ártatlan szórako62/236


zásnak indult, Ginnyvel és a kislány két barátjával remekül kitombolták magukat a napsütéses nyári délutánon. Neki tulajdonképpen dolgoznia kellett volna, de Douglas San Franciscóban akart maradni éjszakára, nélküle pedig szabadnak és kötetlennek érezte magát. Ginnyvel mesésen megértették egymást a játékban. Kelsey épp a képzeletbeli kapufánál hasalt Marcy Atwood heves szerelési kísérlete után, amikor hirtelen felbukkant Brandon. – Gól! – kiáltotta lelkesen Kelsey, és nagy nehezen feltápászkodott. Diadalmasan tartotta magasba a labdát. – Huszonegy! – örvendezett Ginny, és a barátaira nevetett. – Akár fel is adhatjátok a meccset. – Nekem úgy tűnik, nem igazságos a két csapat felállása – állapította meg Brandon a terméskövekkel és cipruságakkal jelzett partvonal mellett állva. – Azt hiszem, nemcsak Ginny, hanem Marcy és Tom mellett is elférne egy felnőtt. 63/236


Senki nem hallotta, mikor érkezett, és most mind a négyen elképedve meredtek rá. Brandon nagyon vidám volt, és mosolya elképesztően vonzóvá tette. Tréningruhát viselt, melynek színe kitűnően illett aranyszőke hajához. A tizenkét éves Marcy Atwood és két évvel idősebb bátyja nem leplezte örömét. A következő pillanatban Ginny Brandon karjába, vetette magát. – Tényleg beszállsz? – Ezt kívánja a tisztesség – felelte a férfi, és megsimogatta húga fejét. Kelsey szívét megmelengette a látvány. Milyen csodaszép nap volt! A következő húsz percben mindig döntetlen körüli volt az eredmény. A nap lassan lebukott az öböl mögött, és az első esőfelhők már gyülekezni kezdtek a látóhatáron. Kelsey bosszankodva pillantott az égre, és megállapította, hogy már csak egy gólig játszhatnak. Ginny jelezte csapattársának, hogy fusson előre, és megeresztett egy hosszú átadást. Alig kapta el Kelsey a labdát, máris érezte, hogy Brandon szorosan a nyomában jár. Meg sem 64/236


torpant, robogott az alapvonal felé, oda, ahol a gyepszőnyeget csaknem egy méter magas, sűrű sövény határolta. Nyakában érezte a férfi leheletét, miközben az igyekezett tőle elvenni a labdát. A lány azonban magához szorította a bőrt, és így futottak egymás mellett, amíg fel nem buktak a sövényben. A vastag ágak recsegve-ropogva törtek össze a súlyuk alatt. A labda, amiért néhány pillanattal korábban élet-halál harcot vívtak, most békésen gurult odébb, nem volt már szükség rá. Az számított csak, hogy Brandon a lány mellett fekszik. Kelsey a bőrén érezte a férfi szívverését. Úgy tűnt, megállt az idő. A lány nem tudta volna megmondani, meddig feküdtek a magas sövény árnyékában, rejtve a többiek szeme elől. Megbabonázva figyelte, ahogy Brandon domború mellkasa minden lélegzetvételnél felemelkedik, majd újra lesüllyed. Előbb könnyű remegés járta át a férfi testét, majd felsóhajtott. Lassan a könyökére támasz65/236


kodott. Arcát csak egy centiméter választotta el a lányétól. Kelsey most kiolvashatta Brandon szeméből az igazságot. A tekintete perzselte. Micsoda tűz! A férfi sóhajtva mozdult meg, mintha kimondhatatlan kínokat okozna számára a szenvedély, és átvetette a lábát Kelsey teste fölött. A lány hirtelen megbénult. Ahol a combjuk összeért, újabb tűz lobbant lángra. Brandon mindent megtett, hogy uralkodjék magán, Kelsey mégis tudta: a férfi vágyik rá. A lány halkan felsóhajtott, és kinyitotta a száját. Brandon hirtelen visszarántotta a fejét. – Bocsáss meg, Kelsey… Vágyának bizonyítékát azonban nem tagadhatta le. Lassan újra leeresztette a fejét, és kérdőn nézett a lányra. Leheletnyi borzongás futott át Kelseyn. Remegve emelte fel a kezét, és megérintette a férfi arcát. – Minden rendben – suttogta. – Nem igaz! – tiltakozott Brandon. – Semmi sincs rendben. Nagyon nem jól van ez így. 66/236


Időközben odaérték a gyerekek, és félig rémülten, félig nevetve állapították meg, hogy a felnőttek tönkretették a sövényt. – Brandon! – kiáltott fel Ginny. – Mit műveltél? Douglas ezért ki fogja tekerni a nyakadat! Kelsey titokban a férfira pillantott. Vajon ő is tisztában van az ártatlannak szánt szavak mélyebb jelentésével? Nyilván igen. Brandon olyan erősen szorította össze a száját, hogy arcizmai megrándultak, állának vonala pedig egészen megkeményedett. Karjáról komótosan lerázta a földet. Ezután mondott valamit a húgának, amit Kelsey nem hallott. A lány nem értette, mi történt vele. Egy dolog azonban biztos volt: bármi lesz is a következménye, képtelen feleségül menni Douglas Traherne-hez! Enyhe szédülés fogta el, és a szobájába botorkált. Legszívesebben az ágyra vetette volna magát, hogy sírjon egy kiadósat, de legyőzte gyengeségét. Belehuppant a fotelba, és maga elé meredve megpróbálta összeszedni gondolatait. Majdnem egy hónapig ellenállt 67/236


Brandon egyre növekvő vonzerejének, miközben állandóan azt hajtogatta magában: semmi esetre sem szabad beleszeretnie Douglas öccsébe. És lám, beleszeretett! Persze már régen sejtette, hogy ez lesz a vége. Kelsey fájdalmasan öszszerándult. Fogott egy párnát, és a melléhez szorította. A vőlegénye testvérébe szerelmes! Hová vezethet ez? Brandonnak igaza van, ez így lehetetlen helyzet. De nem az a baj, hogy szerelmes Brandonba, hanem az, hogy egy olyan férfihoz készül feleségül menni, akitől irtózik. Nem szabad kizárólag az apja miatt, hozzá mennie Douglashez. Ekkor hirtelen megszólalt a lelkiismerete. Az apja kárára váltsa meg a szabadságát? Valóban képes lenne börtönbe juttatni az apját a saját jövőjéért? Ilyen hálátlan gyerek volna? Lehet-e egyáltalán helyesen dönteni ebben a helyzetben? Kétségbeesésében nagyot csapott a párnára, aztán felpattant, és mint egy ketrecbe zárt oroszlán fel-alá járkált a szobában. Kinyitotta a fiókokat, 68/236


az illatszereit rakosgatta, és a könyveit pakolászta. A megoldáshoz azonban nem jutott közelebb, míg végül ki nem nyitotta a ruhásszekrényt. Valami fehérség úszott a levegőben, és a lány ijedten hőkölt vissza. Kísértet a ruhásszekrényben? Kelsey majdnem felsikoltott. Csak később jött rá, hogy a menyasszonyi ruhája az. Valószínűleg aznap hozták meg, és Frances betette a szekrénybe. Igazán gyönyörű darab volt, ő mégis undorodott tőle, és majdnem elájult. Eddig még el tudta hárítani a vőlegénye ostromait, de az esküvő után már nem utasíthatja vissza a közeledését. A gyomra görcsbe rándult, és keserű ízt érzett a szájában. Jaj, ne! Villámgyorsan becsapta a szekrényajtót, azonban ezzel még nem foszlottak szerte ijesztő gondolatai. A fürdőszobába rohant, és öklendezve hajolt a mosdókagyló fölé. Utána még sokáig émelygett, és rettentően gyengének érezte magát, de végleges elhatározásra jutott. Nem megy feleségül Douglashez! 69/236


Elszántan lehúzta az ujjáról a gyűrűt, betette a bársonydobozába, átment vőlegénye dolgozószobájába, és belerakta a dobozt az íróasztalfiókba. Ezután visszament a felső szintre, és jó alaposan lezuhanyozott, mintha ezzel lemoshatta volna magáról a jegyessége emlékét. Megtörölközött, kék fürdőköpenyébe bújt, majd a szobájába ment. Becsukta maga mögött az ajtót, nekitámaszkodott, és a telefonra meredt. Rajta, mire vársz? Hívd fel Douglast, és legyél túl rajta gyorsan! – biztatta magát. Remegő kézzel emelte fel a kagylót, de aztán rögtön vissza is tette. A szíve vadul kalapált, a szája kiszáradt. Attól tartott, hogy egy szót sem bír kinyögni. Azon töprengett, lemegy a földszintre, és hoz magának valami innivalót a bárszekrényből. De mi lesz, ha közben összefut Brandonnal? Nem, ezt nem kockáztathatja meg. Hirtelen eszébe jutott, hogy van egy üveg bor a szobájában. Még az eljegyzésükre kapták az egyik titkárnőtől. Kis idő múlva Kelsey az ágy 70/236


szélén ült, és felhajtotta az első pohár bort. Nem esett jól, de ez most nem számított. Aznap szokatlanul korán sötétedett, súlyos esőfelhők gyülekeztek az égen. A távolból mennydörgés hallatszott. Kiadós vihar ígérkezett. Fel kellett volna kapcsolni a villanyt, de a lány nem mozdult. Bambán meredt a telefonra, és úgy nyakalta a bort, mintha valami orvosságot sejtene benne. A negyedik pohár után elég erősnek érezte magát, és tárcsázni kezdett. Háromszor kicsengett, mire jelentkezett a vőlegénye. – Douglas, mondanom kell valamit! – Farnhamről van szó? – kérdezte a férfi türelmetlenül. Valószínűleg az egyik fontos üzletfelével készült vacsorázni, és mint mindig, most is pontosan akart érkezni. – Nem – válaszolta a lány, és bosszankodott, mert a hangja kicsit bizonytalanul csengett. Douglasnek nem szabad észrevennie, hogy ivott – Rólunk van szó! 71/236


– Igazán? – kérdezte a férfi gyanakodva. – Hogyhogy? – Nem megyek hozzád feleségül! – tört ki a lányból. – Mit jelentsen ez? – kiabálta Douglas olyan hangsúllyal, hogy attól a lánynak rögtön ki kellett volna józanodnia. – Nem leszek a felséged – ismételte Kelsey, minden szót nagy nyomatékkal ejtve. – Elmarad az esküvő, felbontom az eljegyzést. – Nagy levegőt vett. – Nem érvényes az alku. – Nem?! Úgy döntöttél, hogy börtönbe záratod az apádat? – Apámnak szakavatott segítségre van szüksége, orvosra, ügyvédre. Olyan emberekre, akik valóban segítenek rajta, akik többet tesznek annál, mint hogy elsimítják a problémákat. – A lány kétségbeesetten igyekezett bízni saját szavai igazában. – Talán valóban börtönben van a helye, nem tudom. Várjuk ki a végét! – Talán? – nevetett fel a férfi. Ez a kacaj a lány velejéig hatolt – Biztosíthatlak, hogy apád 72/236


börtönben fog megrohadni, ha most visszalépsz, drágám. – Nem fog. – A fenébe, Kelsey, részeg vagy? Úgy hangzik… Vagy elment az eszed? És most jól figyelj! – Douglas hangja legalább olyan fenyegetően dörgött, mint odakint az ég. – Maradj ott, ahol vagy! Mindjárt hazaindulok. Két óra múlva ott leszek, és mutatok neked valamit. – Nem! – ellenkezett Kelsey. – Nem akarok látni semmit! – Én azt hiszem, igen. Ez egy adóslevél, amit az apád aláírt. Közönséges tolvaj, és biztos, hogy börtönbe kerül. Már korábban meg kellett volna mutatnom neked ezt a papírt, akkor talán nem jutott volna eszedbe az az ostoba gondolat, hogy felbontsd az eljegyzésünket. – Nem akarom látni! – makacskodott Kelsey, miközben egy hatalmas villám fénye világította be a szobát.

73/236


– Pedig látni fogod. Maradj ott, és ne igyál többet! Ha otthon leszek, mesélek neked néhány dolgot az életről, drágám. Kelsey egész testében reszketett, és a feje úgy zúgott, hogy már egy hangot sem hallott. – Szervusz, Douglas! – mondta még, és letette a kagylót. Rövid idő múlva újra a telefon után nyúlt, és Tim Whittaker számát tárcsázta. Figyelmeztetnie kell az apját. Rengeteg tennivalójuk lesz, és kevés idejük maradt. Az apjának feltétlenül keresnie kell egy jó ügyvédet. A telefon kicsengett. Semmi válasz. Kelsey izgatottan markolta a kagylót. Vajon a lóversenynek nem tudott ellenállni ma, vagy a kocsmának? A lány sírva fakadt, a kagylót az ölébe ejtette, és a közelgő vihar zaját meg a telefon bugását hallgatta. A kopogást mintha a távolból hallotta volna. Azt sem látta, ahogy az ajtó lassan kinyílik. – Kelsey? 74/236


Felemelte a fejét. Brandon állt a küszöbön. Csak nehezen vette ki a férfi körvonalait, de azt észrevette, hogy nemrég zuhanyozhatott. Friss, férfias illat áradt belőle. A lány ismét zokogásban tört ki. – Mi a baj, Kelsey? – Brandon behúzta maga mögött az ajtót, azután keresztülsietett a szobán, és lehajolt hozzá. – Mi történt? – kérdezte, majd észrevette a telefonkagylót a lány ölében. Megfogta, és belehallgatott. – Kit akartál felhívni? – Az apámat – rebegte Kelsey, és keze fejével törölgette a könnyeket az arcáról. – De nincs otthon. A férfi felkattintotta az éjjeli lámpát, és pillantása egyből a telefon mellett álló borosüvegre esett, de nem tett rá megjegyzést. Ehelyett segített felszárítani Kelsey könnyeit. – Semmi baj, biztosan hazamegy nemsokára. – De most van rám szüksége, és nekem is rá – magyarázta a lány, és tehetetlenül bámult az ölébe ejtett két kezére. – Azonnal el kell vinnie innen! – fakadt ki kétségbeesetten. 75/236


A bor búfelejtő hatása elmúlt, és elviselhetetlen érzelmi zűrzavarnak adta át a helyét. Kelsey mégsem akart már sírni. Brandon még gyerekesnek tartaná. Önkéntelenül újra a pohár után nyúlt, visszakívánta a kábulatot, de a férfi megfogta a kezét. – Kelsey! – figyelmeztette. – Erre semmi szükség. A szeméből nyugalom áradt. Kelsey érezte, nem kell félnie. Brandon van mellette, nem Douglas, aki most felszólítaná, hogy szedje öszsze magát, és viselkedjék felnőtt módjára, és nem is az apja, aki maga is gyenge ember, de a lánya gyengeségeit nem képes elviselni. Nem, úgy látszik, csoda történt: Brandon van itt, akiből erő és megértés árad. Hát hogy lehet nem szeretni egy ilyen férfit? – Segíts rajtam, Brandon! – kérte a lány halkan. – Minden olyan borzasztóan reménytelenül alakul. Nem tudom, mit tegyek.

76/236


5. FEJEZET – Először is nyugodj meg! Brandon leült Kelsey mellé az ágyra, kezébe fogta az állát, és olyan szeretettel és gyengédséggel nézett a szemébe, ahogy azt csak Ginnyvel szokta tenni. Kelseynek melegség töltötte el a szívét, és lassacskán feloldódott. – Mindjárt jobb lesz – vigasztalta a férfi. Átölelte a lány vállát, és finoman magához húzta. – Semmi baj, drágám, minden rendbe jön, meglásd. Hihetetlen, hogy egy szó milyen sokféleképpen hangozhat. Amikor Douglas szólítja drágámnak, az annyira megalázó, Brandon szájából viszont kényeztetésnek hat. Kelsey behunyta a szemét. Ez a férfi varázsló, csak egy szavába került, és a szorongató belső feszültség máris enyhülni kezdett. – Most pedig meséld el, mi történt! – kérte Brandon. – Miért akarsz elmenni? 77/236


– Nem akarok… de muszáj. Kelsey nem akart Douglasre és az apjára gondolni, szerette volna elfelejteni a valóságot, és a legszívesebben örökre ott maradt volna Brandon karjában. A férfi, mintha érezte volna, mi megy végbe a lányban, szorosan magához ölelte. – Nyugalom, Kelsey! Bármi legyen is a gond, találunk rá megoldást. Csak mondd el, miért kell elmenned! – Douglas miatt – felelte a lány halkan, mintha attól tartana, hogy ennek a névnek már csak az említése is szétrombolhatja a néhány pillanattal ezelőtt megtalált, törékenynek tűnő lelki békét. A férfi megdermedt. Nem engedte el a lány kezét, de Kelsey érezte, hogy legszívesebben azt tenné. – Hiszen ő San Franciscóban van! A lány önkéntelenül Brandon vállára tette a kezét. – Igen, ott van. Telefonáltam neki – magyarázta. – Azt mondta, rögtön hazaindul, és legkésőbb két óra múlva itt lesz. Azért jön, mert… mert 78/236


megmondtam neki, hogy nem megyek hozzá feleségül. Brandon hátrább húzódott, és a lány kétségbeesetten belekapaszkodott az ingébe. – Kérlek, ne haragudj! – könyörgött Kelsey. – Nem tudom megtenni. Nem mehetek hozzá. – Te jó ég! – Brandon lassan maga felé fordította a lányt. – Nézz a szemembe! A lány vonakodva emelte fel a fejét. A szemében könnycseppek csillantak meg. – Miért bontottad fel az eljegyzést? Mi az akadálya annak, hogy feleségül menj Douglashez? – Az, hogy nem szeretem – fakadt ki Kelsey, és maga is csodálkozott, milyen könnyen csúszott ki ez a száján. – Nem tudok hozzámenni olyasvalakihez, akit nem szeretek. A férfi olyan erősen ragadta meg a vállát, hogy a lány felszisszent. – Tényleg ez az oka annak, hogy nem akarsz hozzámenni? – kérdezte Brandon, és nagy levegőt vett. – Nem az, ami ma délután kettőnk között történt? 79/236


Kelsey megrázta a fejét. Tudta, hogy amit most fog mondani, nagyon fontos. Ez a saját döntése, emiatt Brandonnak semmiképp sem szabad felelősnek éreznie magát. – Nem – jelentette ki határozottan. – Nem az az oka. Úgy tűnt, ez nem győzte meg a férfit. – Nem lett volna szabad így történnie – mondta Brandon, mintha meg sem hallotta volna a lány válaszát. Az égen villámok cikáztak, és Kelsey a kísérteties fényben is észrevette a férfi arcán a rémületet. – Azért jöttem, hogy ezt megmondjam neked. Bocsánatot akartam kérni. Őszintén bánom, ahogy viselkedtem, Kelsey. Egész egyszerűen… képtelen voltam uralkodni magamon. – Tudom – vágta rá a lány. Az első esőcseppek kopogni kezdtek az ablakpárkányon. Brandon felállt. Az ablakhoz ment, kinézett az udvarra, és behajtotta az ablakszárnyakat. Az eső egyre hevesebben csapkodta az ablaktáblákat. 80/236


– Hallgass meg, Kelsey! ígérem, nem fordul elő többé. Nem kell előlem menekülnöd, elutazom már holnap reggel. Esküszöm, soha többé nem tolakszom kettőtök közé. – Ezt idáig sem tetted – ellenkezett Kelsey. – De igen. Azt hiszed, nem vettem észre, mi megy végbe közöttünk? Majdnem beleőrültem. Már régen el kellett volna utaznom. – Nem! – kiáltott fel a lány. – Nem kell elmenned, nem a te hibád! Az sem jelent semmit mi délután a kertben történt. – Semmit nem jelent? – A férfi dühkitörése ostorcsapásként érte a lányt. – Semmit sem jelent? – ismételte, és két lépéssel Kelsey mellett termett, majd a háta mögé térdelt az ágyra, megragadta a lány vállát, és jó erősen megrázta. – Legyünk őszinték! Ha kettesben lettünk volna, ott helyben a magamévá teszlek, és te sem tiltakoztál volna. Kelsey összerezzent, a férfi kijelentését azonban nem tudta megcáfolni. – Brandon… – suttogta. 81/236


A férfit nem lehetett megbékíteni. Még mindig szorosan tartotta a lányt. – És ez nem először történt – folytatta. – Emlékezz a kirándulásra! Annyira kívánlak, hogy nem bírok magammal. – A szorítás még erősebb lett. – Hetek óta vonz valami ellenállhatatlan erő a szobád felé. Kelsey lehunyta a szemét alig tudta elviselni ezeket a szavakat. Már az is elég volt, hogy Brandon végtelenül kívánja őt. Most már biztos, hogy mindketten ugyanazt érzik. – Rettentő sokat jelent ez nekem – beszélt tovább a férfi elkeseredetten. – Felforgatja az egész életemet. Kelsey nem moccant, lázasan gondolkodott. Hogyan magyarázza el Bran-donnak, amit ő maga is alig képes megérteni? Azért nem mehet hozzá Douglashez, mert nem szereti. De ennek semmi köze ahhoz, hogy közben Brandonba szerelmes. A lány zavarodottan rázta meg a fejét. 82/236


– Nagyon sajnálom az egészet – szólalt meg. – Talán visszazökken az életed a rendes kerékvágásba, ha már elmentem. – Tényleg azt hiszed? – döbbent meg a férfi. – Most akkor elmondom, mit gondolok. Én azt hiszem, hogy… Azt hiszem… – Brandon lélegzete felgyorsult, a lány hátán pedig enyhe borzongás futott végig. – Nem tehetek róla, Kelsey! Attól tartok, megbolondulok, ha most elmégy! – tört ki a férfiból. A lány fel akart állni, de Brandon nem engedte. – Ne hagyj itt, drágám! Kérlek, ne hagyj el! Ám a lány nem adta meg magát. Feltétlenül el kell indulnia. Most rögtön, mielőtt még késő lenne. De már késő volt. A nagy kapkodásban Kelsey háziköntöse kioldódott és lejjebb csúszott, szabadon hagyva a vállát. Brandon forró csókokkal borította be csupasz bőrét. A lány halkan felsóhajtott. Úgy tűnt, valahol mélyen a testében örvénylő kavargás támad, amely fokozatosan szétterjed az ereiben. Brandon finoman letolta a 83/236


köntösét úgy, hogy a lány rózsás mellbimbói éppen fedve maradtak. A ruha nem csúszott tovább, mert tartotta egy pánt. Kelsey most felemelte két könyökét, és a köntös újra összezárult a melle fölött. Brandon csalódottan mormogott valamit, és ajkát a lány nyakára csúsztatta. Kelsey egész testében megremegett. – Fordulj meg! – suttogta a férfi. Kelsey megrázta a fejét. Brandon nem erőltette a dolgot, ehelyett tovább csókolta a nyakát, a tarkóját és a fülét. Keze a lány válláról a mellére tévedt, majd elszántan szétnyitotta a köntös elejét. Kelsey melle érzékien remegett a beszűrődő halvány fényben, és a férfi halkan felnyögött a vágytól meg az ámulattól. – Fogalmad sincs, hányszor álmodtam erről a pillanatról – csuklott el a hangja. Előbb finoman megérintette, majd a két kezébe fogta a lány melleit. Kelsey hátravetette a fejét, és halkan felsóhajtott. Maga sem tudta, mitévő legyen. 84/236


– Kelsey… – suttogta a férfi. Forró lehelete a lány fülét érte, miközben simogatása egyre merészebb és izgatóbb lett. – Most már nem tudom, mi helyes, és mi helytelen. – Mutató- és hüvelykujjával finoman játszadozott a lány mellbimbójával. – Egy azonban bizonyos: nem tudok megelégedni egy álommal. Téged akarlak! Kelsey nem felelt, egy hang sem jött ki a torkán. De nem állította le Brandont, és ez is egyfajta válasz volt. A férfi egész tenyerét rátapasztotta a mellére, és Kelseyt egyszerre öntötték el hideg és meleg hullámok. Amikor már azt hitte, nem bírja tovább, a férfi újra simogatni kezdte megduzzadt mellbimbóit. Kelsey nyugtalanul hánykolódott, az édes kínszenvedést lehetetlen volt mozdulatlanul elviselni. Csak akkor kezdett tiltakozni, amikor Brandon a felsőtestéről a hasa felé csúsztatta a kezét. Erre nem volt felkészülve. A férfi érintése egyszeriben veszélyessé vált. A lány remegő kézzel próbálta öszszefogni köntösét. – Brandon…! 85/236


– Minden rendben, drágám! – nyugtatta a férfi, és még mélyebbre kalandoztak ujjai. Kelsey szívverése megállt egy pillanatra. Drágám… Brandon varázslatos hangja úgy szólt, mint a mennyországból jövő ígéret. – Minden rendben – ismételte Brandon biztatóan, majd ügyesen kioldotta Kelsey derekán az övet. – Igen? – nyögte ki remegve a lány, amikor Brandon keze már combjának belső oldalát simogatta. – Valóban? – Igen – suttogta a férfi, és két ujjával még tovább merészkedett. Brandonnak igaza van, gondolta Kelsey, mikor az ujjak elérték céljukat. Ez így helyes. Kéjesen lehunyta a szemét, hátrafeszült, és még jobban Brandonhoz simult. Milyen furcsa, hogy annyira félt a simogatásától. Most már nem volt rejtegetni való j a előtte. A férfi ismerte már testének rejtett titkait, ismerte félelmeit és a megfelelő szavakat, melyekkel elűzheti őket. És rátalált azokra a gyöngéd mozdulatokra, melyekkel 86/236


a mámor felé vezetheti őt, oda, ahonnan már nincs visszaút. Kelsey egyre jobban várt erre a visszafordíthatatlan pillanatra. Élvezte az édes kéjt, de türelmetlenül még többre vágyott. – Várj! – szólalt meg a férfi váratlanul. – Szeretnélek nézni közben. – Kelsey tiltakozott, de Brandon nem tágított. – Feküdj le! – kérte, és kissé hátrébb húzódott. Óvatosan a hátára fektette a lányt, és finoman szétfeszítette a lábait. Eléje térdelt, és kezét lassan felfelé csúsztatta a combján. – Most végre látom, milyen szép vagy. Brandon szeme csillogott a tompa fényben. Rövid idő múlva felállt, és vetkőzni kezdett. Egyik inggomb a másik után… és mennyi van belőle! Kelseynek úgy tűnt, mintha a férfi a vetkőzést is arra használná, hogy fokozza gyönyörteli szenvedéseit. Végül Brandon levette magáról az inget, és izmos, kisportolt felsőtestének látványától a lánynak elakadt a lélegzete. – Igyekezz! – könyörgött Kelsey. 87/236


Néhány pillanat múlva Brandon meztelenül állt előtte. A lány nem tudott betelni a látványnyal. Mámoros, érzéki álmai ellenére nem volt felkészülve ilyen lenyűgöző férfiasságra. Amíg Brandon a combjai közé helyezkedett, Kelsey szeme megtelt könnyel. – Tényleg akarod, Kelsey? – kérdezte a férfi, és a lány érezte felgyorsult szívveréséből, milyen erőfeszítésébe kerülhetett neki ez a kérdés. Brandon visszatartott lélegzettel várta a válaszát. – Kelsey? – kérdezte újra. – Akarod? Most erre mit feleljen? Brandon rá akarja hárítani a döntés felelősségét? Esélyt akar adni neki arra, hogy megóvja mindkettőjüket egy olyan lépéstől, amely csak bajt hozhat a fejükre? Ebben a pillanatban szenvedélyének foglya volt a férfi. De mi lesz később, amikor rátör a lelkiismeret-furdalás és a szégyenérzet? Ha rádöbben, hogy testvérének a menyasszonyával feküdt le, és ezért undorodni kezd magától? Kelsey nem fontolgatta sokáig ezt az utóbbi lehetőséget. Ta88/236


lán a bor volt az oka, vagy az utóbbi hetekben felgyülemlett vágy, de az is lehet, hogy Brandon egyszerűen megigézte. Ez a férfi varázsló, aki minden elővigyázatosságot és félelmet elűzött belőle. Beleszeretett, és most képes megtenni érte mindent. Noha a kételyei nem múltak el maradéktalanul, a lány az érzéseire hallgatott. – Ilyen szép dolog nem lehet helytelen – suttogta, és engedelmesen megemelte a csípőjét. Így aztán beteljesedett a varázslatos álom. Brandon gyengéden, óvatosan hatolt belé. Ez az elővigyázatosság nem tartott sokáig, ahhoz mindkettejük vágya túl magasan szárnyalt. Kelsey halk sikollyal mindkét lábát a férfi csípője köré fonta, és amennyire csak tudta, magába segítette őt. Brandon megkönnyebbülten felsóhajtott, és rájött, hogy semmi szükség hősies önmegtartóztatásra. Olyan szenvedéllyel szeretkezett Kelseyvel, hogy az a lányt a lelke mélyéig megrázta. Brandonba kapaszkodott, körmeit a férfi izzadságcseppekkel borított hátába vájta. 89/236


Brandon egyre hevesebben mozgott, közben hol suttogta, hol kiáltotta a lány nevét. Kint megújult erővel támadt fel a vihar, ám ebből most ők semmit nem érzékeltek. Együtt jutottak el az élvezet csúcsáig, és a mennydörgés sem tudta túlharsogni megkönnyebbült kiáltásukat.

90/236


6. FEJEZET Később szorosan összeölelkezve feküdtek egymás mellett. Hagyták, hogy testük mondja el a másiknak azt, amire már nem találtak szavakat. Brandon simogatta a lány csípőjét, Kelsey pedig az ő domború mellkasát. A férfi a duzzadt mellbimbókra tette a kezét, Kelsey Brandon köldökét csókolta. A férfi nagyot sóhajtva rejtette arcát a lány hajába, és finoman a fülébe lehelt. De hamarosan, talán túl korán is kijózanította őket a valóság. Brandon óvatosan lefejtette lábát a lány testéről, és elvette róla védelmet nyújtó karját. – Jobb lesz, ha felöltözünk – javasolta. Hanglejtése elárulta a lánynak, mennyire kedve ellenére ejtette ki ezeket a szavakat. Kelsey nem válaszolt. A férfi még egy percig feküdt behunyt szemmel, közben nem mozdult, nem beszélt. Aztán felült, és hátat fordított a lánynak. Megköszörülte a torkát, és ujjával a hajába túrt. 91/236


– Sietnünk kell. Ez már lényegesen határozottabban hangzott, és Kelsey csodálkozott, hogyan képes a férfi ilyen hamar kijózanodni. – Gyere vissza! – suttogta. Szerette volna újra érezni a bőrén a férfi leheletét és becéző ujjait Én felhő vagyok, ő pedig a szél, álmodozott. Brandon mégis felállt és a lány kénytelen volt végignézni, ahogy öltözködik. A férfi közben nem pillantott rá. Végül észrevette, hogy Kelsey nem mozdul, és megszólalt: – Nem lehet, drágám, igyekeznünk kell. A becézésből most hiányzott a bűvös varázserő. Semmitmondóan, tompán visszhangzott a légüres térben. Kelsey nagyot nyelt. – De miért? – kérdezte, és az álláig húzta a paplant. Brandon közben belebújt a farmernadrágjába, most az inge következett. A gombok hosszú sora, amely olyan lassan nyílt ki korábban, most villámgyorsan összezárult Az ágybetét rugózott 92/236


kissé, mikor ráült, hogy felhúzza a zokniját és a cipőjét. – Miért? – ismételte a lány, és a férfi széles vállára meredt. Brandon úgy tett, mintha nem jelentene neki semmit, ami közöttük történt. – Azonnal el kell tűnnünk innen – mondta józanul. Hangja furcsán, vontatottan csengett. – Hazaviszlek. Siess, Kelsey! Nincs sok időnk. – Úgy érted, amíg Douglas haza nem ér? A férfi végre Kelsey felé fordult, miközben nadrágjába tűrte az inget. – Igen. Vagy azt szeretnéd, ha itt találna bennünket? Megyek, hozom a kocsit. Öt perc múlva legyél lent! Brandon már majdnem elért az ajtóig, mire a lány újra meg tudott szólalni. – Várj egy pillanatra! A férfi megállt, látszott rajta, mennyire ideges. Mi mehet most végbe a lelkében? – Talán nekem most nem kellene eltűnnöm – vélekedett Kelsey bizonytalanul. – Talán jobb 93/236


lenne, ha megvárnám Douglast, és beszélnék vele. – Miről? – kérdezte szenvtelen arccal Brandon. – Arról, hogy miért nem megyek hozzá feleségül. – Nem – jelentette ki Brandon ellentmondást nem tűrően. – Nem szeretném, ha elhamarkodottan döntenél. Menj haza, és gondold át nyugodtan az egészet, mielőtt olyasmit mondanál, amit később megbánhatsz! – Semmit nem kell átgondolnom! – csattant fel Kelsey. Dühösen felült az ágyban, és maga elé szorította a paplant. Mit képzel Brandon? Komolyan azt hiszi, hogy meggondolja magát, és mégis hozzámegy a bátyjához? – Soha nem fogom megbánni – folytatta aztán valamivel nyugodtabban, és remélte, hogy a férfi megérti majd. Ma este két megváltoztathatatlan döntést hozott, és egyiket sem bánta, teljesen függetlenül attól, milyen következményekkel járnak. – Már azelőtt döntöttem, mielőtt bejöttél hozzám. 94/236


– Tudom. – Brandon még mindig nagyon határozottan beszélt, de bármilyen tárgyilagosnak igyekezett is mutatkozni, hangjába fájdalmas megindultság vegyült. – Csak azt ne hidd, hogy abban a helyzetben, amiben voltál, bármiről is érdemben tudtál dönteni. Rengeteget ittál. Ami pedig futballozás közben történt… az meglehetősen megviselt téged, és talán össze is zavart. – Nem zavarodtam össze – ellenkezett Kelsey. – Azért nem megyek hozzá Douglashez, mert semmit sem érzek iránta. A hozzád fűződő érzelmeimnek ehhez semmi köze. A döntésemet közöltem a bátyáddal is röviddel azelőtt, hogy jöttél. Borzasztó nagy botrányt csapott, és én is… – Azt el is hiszem – vágott közbe Brandon. – De minden pár veszekszik alkalomadtán. Aztán túlteszik magukat rajta, és kibékülnek. Erre ma nem hagytam neked időt. A lány rettentően dühös lett. Miért nem érti meg őt Brandon? 95/236


– Nincs szükségem időre, a döntésem végleges. A férfi ezt az ellenvetést türelmetlenül félresöpörte. – Én meg azt mondom, gondolkodj még rajta! Felfogod végre? Nem akarok felelős lenni azért, mert… Mondhatod, ahányszor akarod, hogy nekem ehhez semmi közöm. Ami itt történt – mutatott a szétdúlt ágyra –, az még a legjózanabb embert is meggondolatlan lépésre késztetné. – Ami itt történt? – Kelsey hitetlenkedve pillantott rá. – Azt képzeled talán, hogy csak azért, mert lefeküdtem veled, nem vagyok képes világosan gondolkodni? – Már magam sem értem… Lehet, hogy már én sem tudok világosan gondolkodni. Ennél érthetőbben nem is fogalmazhatott volna. Brandonnak magának volt szüksége némi időre, hogy átgondolja a dolgot. Nem tudta, mit érez a lány iránt, és nem akart elhamarkodottan dönteni. 96/236


– Kelsey! – A hangja végre kissé megenyhült. – Túl gyorsan történtek a dolgok, drágám. A legjobbat akarom neked, és ezért szeretném, ha gondolkodnál még. – Igen, persze – felelte nyugodtan a lány. Hátat fordított neki, és a köntöse után nyúlt. – Öt perc múlva lent vagyok. Négy perccel később Kelsey, kezében egy kis bőrönddel, lefelé lépdelt a lépcsőn. Brandon ezüstösen csillogó sportkocsijával már a veranda előtt állt, hogy a lány ne ázzon bőrig beszállás közben. Mihelyt Kelsey becsapta az ajtót, Brandon gázt adott, és kihajtott a kapun. Szótlanul, lelkiismeret-furdalástól gyötörve száguldottak a tragédia felé. Annak a bizonyos estének az emléke még egyáltalán nem halványult el, amikor Kelsey kinézett Brandon hálószobájának ablakán. Idegesen morzsolgatta kezében egy rózsa bársonyos szirmait. Alig érzékelte a virág finom tapintását, és a kellemes illat sem bódította el. A torony el97/236


ső emeleti erkélyéről egész hosszában belátta a bekötőutat, amely az épülettől mint valami fehér szalag kígyózott a zöld gyepen keresztül a Cliff Road felé. Hol maradnak ezek hárman? Greg Siddons és Ginny már több órája elmentek a kórházba. A kocsi hátsó ülését párnákkal borították, hogy Brandon a lehető legkényelmesebben utazhasson. – Ne aggódjon, nemsokára itt lesznek – szólalt meg Frances a küszöbnél, majd odament Kelseyhez, és barátságosan megpaskolta az arcát. – Hiszen tudja, mi folyik egy ilyen kórházban. Brandon valószínűleg még csak az irodáig jutott el, ahol ezer papírt kell aláírnia, hogy minden rendben legyen. Kelsey viszonozta az asszony bátorító mosolyát. Feltétlenül össze kell szednie magát, nem szabad minden pillanatban valamiféle szerencsétlenségtől tartania. – Minden készen van odaát? – kérdezte, és fejével a szomszédos szoba irányába mutatott. 98/236


Kora reggel óta dolgoztak ott a munkások, akik a helyiséget egy kisebbfajta tornateremmé alakították át. – Igen, végre – sóhajtott fel Frances. – Micsoda felhajtás! Fel nem tudom fogni, miért kell mindent azonnal átépíteni. Hiszen Mr. Brandon még nem állhat neki izomfejlesztő gyakorlatokat végezni közvetlenül azután, hogy kijött a kórházból. – Nem, biztos, hogy nem. – Kelsey emlékezett még arra, milyen nyúzott állapotban volt Brandon, amikor legutóbb meglátogatta a kórházban. – Remélem, Mr. James meggyőzte arról, hogy nyugton kell maradnia egy ideig. – Ez elég valószínűtlen – vélekedett Frances. – Tizenkét éves kora óta nem kezelte őt Mr. James. Örülhetünk, ha nem rohan egyből Bolíviába, hogy újabb múmiákat keressen a föld alatt. – Alig hiszem, hogy Bolíviában volnának múmiák – javította ki Kelsey óvatosan. Csak ezután vette észre, hogy a házvezetőnő tréfált. – 99/236


Különben is… mielőtt nem kerül le a szeméről a kötés… A lány ijedten harapott az ajkába, és elfordult, mert Frances tekintetéből saját félelmei néztek rá vissza. Bement az erkélyről, és még egyszer körülnézett a szobában. Frissen volt takarítva, és a vázákban illatozó virágok új színt kölcsönöztek a helyiségnek. De Brandon ezt az egészet kevéssé fogja élvezni. A férfi kívánságára Kelsey a torony első emeletére vitette a holmiját. A villa minden emeletén volt egy ilyen különálló lakrész. Egy nagy és két kisebb szobából állt, valamint fényűzően berendezett fürdő, kívül pedig egy körerkély tartozott hozzá. Korábban Douglas lakott itt. – Jönnek! – kiáltott fel Frances. Kelsey visszaszaladt az ablakhoz. Lent éppen ekkor állt meg a kocsi. Röviddel később Ginny pattant ki belőle. Vidám fecsegését fent is jól lehetett hallani. A kislány izgatottan tépte fel a hátsó ajtót. 100/236


– Gyere, gyere! – sürgette Ginny a bátyját, és kinyújtotta a karját, mintha végszükség esetén akár ki is rángatná őt az autóból. – Csak szép lassan, kicsim – hangzottak Brandon türelemre intő szavai. – A bordáimnak nem tesz jót, ha ennyire siettetsz. Brandon lassan előbukkant az utastérből. Előbb az egyik, majd a másik lábát nyújtotta ki a kocsiból, aztán bekötött kezével megkapaszkodott az ajtókeretben. Végül nagy nehezen felállt, ujjai a megerőltetéstől krétafehérek lettek. Kelsey önkéntelenül visszafojtotta a lélegzetét egészen addig, amíg meg nem látta a férfi arcát. Brandon meglepő módon külsőre éppúgy nézett ki, mint korábban. Száznyolcvanöt centiméter magas, izmos, kisportolt test. A bőre valamivel sápadtabb, de még így is szép barna volt. Bár meglehetősen bizonytalanul járt, nem tűnt gyámoltalannak. A szél a lábához feszítette a nadrágját, és szétborzolta szőke haját. Szemöldökét félig begyógyult sebhelyek keresztezték. 101/236


Dr. James kiváló munkát végzett. Csak néhány kisebb forradás fog tanúskodni a balesetről Brandon arcán. Volt még azonban valami érdekes, ami mélyen megrázta Kelseyt: a férfi valahogy sokkal érettebbnek tűnt, mint régen. Arcán félreismerhetetlenül ott voltak a szenvedés jelei. A lány az ablakpárkányba kapaszkodott. A kórházban a férfi vaksága csupán orvosi tény volt, itt, saját kertjének napvilágánál viszont már szerencsétlenség. Brandon mintha zajt hallott volna, s felkapta a fejét. A fájdalom látható nyomokat hagyott az arcán. Arccsontja előreugrott, ajka ijesztően sápadtnak tűnt, szája szegletében pedig megjelent néhány új ránc. – Ó, jaj! – suttogta Kelsey maga elé. – Brandon… – Csak nyugalom! – intette Frances, és megszorította a könyökét. Halkan beszélt, hogy lent ne hallják. – Ő most mindenekelőtt segítségre szorul, és biztonságra van szüksége. 102/236


A lány a fejét ingatta. Hogy maradjon nyugton? Egyrészt legszívesebben lerohant volna, hogy megcsókolja, másrészt sírni szeretett volna. – Rendbe fog jönni – folytatta a házvezetőnő. – De a gyógyuláshoz időre van szükség, nyugalomra és sok-sok türelemre. – Igen… – Menni fog ez magának. Nem az a törékeny kislány már, akit egy könnyű szellő felborít. Erős, önálló nő, aki még az oroszlán szarvát is letöri. – Talán a bikáét, nem? – Kelsey kérdően Francesre nézett, és észrevette annak szemében a huncut csillogást. Talán valóban túl borúlátó vagyok, gondolta. Valószínűleg igaza van Francesnek: türelmesebbnek kellene lennem. – Hát jó, megpróbálom – jelentette ki határozottan. Ebben a pillanatban Brandon léptei hallatszottak a lépcső felől, és a házvezetőnő elismerő 103/236


szavait megcáfolva Kelsey ismét gyámoltalan fiatal lánnyá változott. Brandon rögtön észrevette, mihelyt bebotorkált az ajtón, hogy Kelsey ott van a szobában. A helyiségben lévő rengeteg virág illata ellenére a férfi meg tudta különböztetni a lány parfümjét. Miért indítja meg annyira ez a finom illat? Pedig a szaglása egyáltalán nem lett kifinomultabb, ebben biztos volt. Ha az egyik érzékszerv nem működik, akkor – azt mondják – általában a többi pótolja annak feladatát. De ez rá nézve nem lehet érvényes, ő még nem olyan régóta vak. Két nap múlva Dr. James leveszi majd a kötést. Arra Brandon gondolni sem akart, hogy a szeme esetleg nem fog meggyógyulni. De hiszen nem először érinti ennyire érzékenyen Kelsey jelenléte. Minden alkalommal borzongás fut végig a hátán, ha a közelében van. A bőre viszketni kezd, és olyasmire kell gondolnia, amire a bátyja menyasszonyával kapcsolatban nem lenne szabad. 104/236


A következő percekben Ginny keresztülvezette őt a szobán, és elmesélte, hogyan néznek ki a virágok. Brandon nem akart csalódást okozni kishúgának. Megpróbált odafigyelni, és a lehető legtöbb érdeklődést tanúsított iránta. Valójában azonban szörnyen fáradt volt, amellett a térdében is iszonyúan fájt az ínszalagszakadás, és feltétlenül le kellett ülnie. De nem akarta megijeszteni a körülötte buzgólkodó Ginnyt, ezért nem szólt, hanem igyekezett palástolni fájdalmait. – Figyelj csak, Ginny! Azt hiszem, Brandonnak jót tenne, ha leülne – figyelmeztette a kislányt Kelsey, aki nyilvánvalóan megsejtette, mennyire erőlködik Brandon a húga kedvéért. Ekkor azonban a férfi megmakacsolta magát, és a világ minden kincséért sem ült volna le. – Nem, inkább állva maradok – jelentette ki dacosan. – Nincs semmi bajom. Kelsey ezt nem igazán hitte el, de nem erőltette a dolgot, hallgatott. 105/236


Brandon most már nem tudta, merre lehet. Hogy nézhet ki ma? Vajon dús haját megint feltűzve hordja? És milyen ruha lehet rajta? Talán egy testhez simuló szoknya, amilyet munkához szokott viselni? Vagy kedvenc öltözéke, a szűk farmer és az aprógombos bő ing? Brandon szinte örült, hogy nem lát, mert Kelsey bármilyen ruhában csábítóan mutat. Legalább van valami jó abban is, hogy most vak. Nem kell állandóan lekapnia a tekintetét a lány igéző testéről. Bárcsak a lelki szemei elől is el tudná űzni a képeket! – Jól van, most már elég, Ginny! – szakította félbe a férfi kétségbeesett gondolatait Frances. – Gyere, menjünk a konyhába! Kapsz egy pohár almalevet. Brandonnak fel kell polcolnia a lábát egy kis időre. Ginny belekapaszkodott a bátyja kezébe. Úgy tűnt, attól tart, hogy Brandon időközben köddé válhat, és soha nem látja viszont úgy, ahogy Douglast vagy a szüleit, akikre csak egészen halványan emlékezett. 106/236


Brandon készségesen viszonozta húga érintését. Szegény gyerek! Sok mindenen mehetett keresztül. – Gyere te is! – kérlelte bátyját a kislány. A férfi a fájó lábával képtelen volt újra nekiindulni a lépcsőnek. Óvatosan lefejtette Ginny ujjacskáit a kezéről. – Menj csak, drága! Itt leszek, amikor visszajössz – biztatta, és odébb sántikált – Az öreg bicebócát még jó darabig könnyű lesz megtalálni. – Gyere, Ginny! – Frances megfogta a kislány kezét, és az ajtó felé vezette. – Maga itt marad, Kelsey! – fűzte hozzá határozottan. – Nem maradhatok. Brandonnak ki kell pihennie magát. – Kelsey hangja idegesen csattant. – Akkor ültesse le egy székre, és magyarázzon el neki mindent! Maga az egyetlen a házban, aki tudja, melyik fiókban milyen holmija van. Brandon érezte, hogy a két nő között felforrósodott a levegő. Mit jelenthet ez? Milyen jeleket, miféle pillantásokat válthat egymással 107/236


Frances és Kelsey? Mi történhetett kettejük között? A férfit dühítette a tehetetlensége. – Akkor gyerünk! – vágta oda nyersen, miután Frances és Ginny kiment a szobából. – Vagy nehezedre esik elárulni, hol van az az átkozott szék? Hirtelen minden elcsendesedett. Kelsey nem válaszolt. Mi válthatta ki Brandonból ezt a dühöt? – Nem – szólalt meg aztán, és a férfihoz sietett. – Odavezetlek, jó? Brandon a karját nyújtotta. Közben észrevette, mennyi bosszúság gyűlt össze benne anélkül, hogy tudta volna az okát. Ijesztő, milyen elégedettséget érzett Kelsey megalázkodása hallatán. Mi van vele? Korábban nem volt ilyen erőszakos. Miért olyan feszült, amikor ez a nő a közelébe kerül? És miért érzi égető tűznek az ujjait a karján? Miért ráznám meg legszívesebben úgy, hogy ordítson a fájdalomtól, és miért érzem ugyanakkor a féktelen vágyat, hogy az ágyra dobjam, és 108/236


addig szeretkezzem vele, amíg elveszíti az eszét a gyönyörtől? – tépelődött Brandon, s a homlokán izzadságcseppek jelentek meg, amikor kimerülten lerogyott a székre. Az ördögbe is! Mi történt azon a bizonyos éjszakán?

109/236


7. FEJEZET – …és a pulóvereidet a bal oldali fiókba tettem – fejezte be megkönnyebbülten Kelsey. – Igyekeztem mindent úgy hagyni, ahogy korábban volt, csakhogy ez a szoba jóval tágasabb. Remélem, ez nem zavar meg nagyon. Brandon a fejét sem mozdította. – Elboldogulok majd. Ez jellemző válasz volt, de mindenesetre a leghosszabb, amit Kelsey kapott azóta, hogy a férfi bejött az új szobájába. Először egyszótagú feleleteket adott, valószínűleg a fájdalmai miatt. Láthatóan nagyon szenvedett. Bőrén izzadságcseppek fénylettek, és ajkát igen gyakran szorította össze. Kelsey igyekezett ellenállni a kísértésnek, hogy odamenjen hozzá, és megvigasztalja. Brandon viselkedése azt jelezte, hogy ez nem volna helyes. Úgy fogadta a lány jelenlétét, mint 110/236


saját fizikai állapotát: bosszúsan és türelmetlenül. . Lassan Kelsey is dühbe gurult. Na, most már megszabadulhat tőlem, mérgelődött magában. Számtalan elintéznivalója volt még, mindenekelőtt át kellett néznie néhány fontos iratot a Mr. Farnhammel péntekre tervezett megbeszélésre. – Biztos rengeteg dolgod akadt az átrendezésnél – szólalt meg hirtelen Brandon, és egészen meglepte Kelseyt barátságos hanghordozásával. – Nem akartam ilyen sok fáradságot okozni neked. Azt hittem, Frances mindent elintéz majd. – Egyáltalán nem volt fáradság – vetette oda a lány szárazon. – Frances jó munkát végzett a tornateremmel. Nagyszerűen néz ki, látnod kellene. – Szívesen megnézném, gondolhatod – válaszolta a férfi gúnyosan. Jókora harag bújt meg e megjegyzés mögött. Brandon önkéntelenül felemelte a kezét, mintha le akarná tépni szeméről a kötést, de aztán csak legyintett, és lehajtotta a fejét. 111/236


A lány az ajkába harapott. Bárcsak ne mondtam volna ki az utolsó szavakat! Milyen ostoba vagyok! – morfondírozott magában. – Hamarosan látni fogod – szólalt meg végül zavartan. Brandon nem sajnálatraméltónak, inkább igazi tragikus alaknak hatott. Úgy érezte, a sérülései és szemén a kötés lehetetlenné teszik létezését. Személyiségének ereje így nem érvényesülhetett. De bizonyosan nem örökre marad ez így. Féktelen életkedve és akaratereje segítségével hamarosan újra egészséges lesz. – Biztos, hogy ismét látni fogsz majd – bizonygatta Kelsey. – Ebben egy szemernyit sem kételkedem. – Valóban? – kérdezte Brandon, és felemelte a fejét. Arca éppoly borús volt, mint a hangja. – Kártyából olvastad ki ezt a jóslatot, vagy kávézaccból? Ez nem az igazi Brandon, gondolta a lány. Valószínűleg a tehetetlensége az oka, hogy így vi112/236


selkedik. Ennek ellenére Kelseynek fájt ez a maró gúny. Elindult az ajtó felé. – Megnézem, mi van Ginnyvel – magyarázkodott, és közben rettenetesen zavarta, hogy a hangja meg-megremeg. – Felírtam egy cédulára, mi hol van. A papírt odaadom Francesnek. Ha valamit nem találnál… – Mi történt azon az éjszakán, Kelsey? A lány megdermedt. Hideg borzongás futott végig a hátán. – Tessék? – motyogta, mintha nem értette volna. Lassan elengedte a kilincset, és megfordult. – Mi történt akkor? Brandon kiegyenesedve ült, és arcát a lány felé fordította. Kelseynek az a furcsa érzése támadt, mintha átlátna a kötésen, és észlelné gyötrő félelmét. A lány ettől a pillanattól tartott. Sokat töprengett, mit fog majd mondani, ha a férfi ezt kérdezi tőle. Közben persze abban reménykedett, hogy nem kell majd erről beszélnie, mert Brandon magától is emlékezni fog mindenre. 113/236


Bárcsak eleresztette volna a füle mellett Dr. James szavait, és elmondhatná az igazságot! Milyen szívesen kitárná a szívét Brandon előtt! És beszélne a szerelemről, a gyöngédségről, az eljegyzésről és… a megcsalásról. – Egy kicsit sem emlékszel, Brandon? – Nem – felelte a férfi fakó hangon. – Csak azt tudom, hogy sötétedés előtt Ginnyvel futballoztam. Két nappal később a kórházban tértem újra magamhoz. – Megsimította az állát. – Olyan, mintha a kettő között egy fekete lyukban eltűnt volna az idő. Kelsey igyekezett megtalálni a megfelelő szavakat. – El tudom… képzelni, hogy… hogyan érezheted magad – mondta lassan. – És… – Itt elhallgatott, és lerogyott egy székre. Brandon felállt, az erkélyhez bicegett, és az ablakpárkányra támaszkodott. – Igen, igen. És mi történt akkor? – Hát… – habozott a lány. – Szóval én… mi akkor… 114/236


– A fenébe! – szakította félbe a férfi. – Mit kertelsz? Meséld el végre az igazságot! – Ez szinte fenyegetésként hangzott. – Most éppen nem emlékszem, de később lehet, hogy emlékezni fogok. Brandonnak igaza van. Meg kell tudnia, mi történt, de nem a teljes igazságot. – Vissza akartál vinni San Franciscóba. Csak a te kocsid volt itt – kezdte a lány. Ugyanezt mesélte a rendőröknek is a kórházban. Mindketten nagyon fiatalok voltak, és érezhetően megsajnálták. De az is lehet, hogy nem akarták zaklatni a tekintélyes, jó adófizető családhoz közel álló személyt. Mindenesetre megjegyzés nélkül elfogadták a gyanús történetet. De Brandont nem lehetett ilyen könnyen lerázni. – Vissza San Franciscóba? De hát miért? – Apámhoz kellett mennem – felelte a lány. – Miért? Késő este volt. Különben is azt mondták, rettenetes vihar tombolt. 115/236


– Nagyon aggódtam miatta – magyarázta a lány, és óvatosan kiválasztott néhány ártatlannak tűnő, de valódi mozzanatot. – Tudod… vannak bizonyos gondjai. Túl sokat iszik, és lóversenyezik. Megpróbáltam felhívni, de nem volt otthon. Ezért aztán aggódni kezdtem. Ez legalább valamelyest hihetőnek hangzott. – Douglas tudta, hová megyünk? Ismerte az okát is? – Nem – vallotta be a lány. Izzadt a tenyere, a szíve gyorsabban vert. – Neki nem beszéltem erről. – Akkor mire gondolhatott, amikor látta, hogy együtt ülünk a kocsiban? – folytatta Brandon kíméletlenül. – Nem tudom – vetette oda Kelsey szárazon, és ez nem is volt hazugság. Ezt valóban nem tudta. – Szerinted mit gondolhatott? Amikor Kelsey nem válaszolt, a férfi hangosan káromkodott egyet, és ösztönösen két lépést tett feléje. Csak akkor döbbent rá, hogy korlá116/236


tozva van a mozgásban. Úgy tűnt, ez a felismerés még jobban felpiszkálta, hangja élesen csattant. – Az ördögbe is, mire gondolhatott?! Csak arra, hogy te meg én… – Hirtelen elhallgatott, nyilván képtelen volt kimondani, ami megfordult a fejében. – Nem sokkal ezután az életét vesztette. Te jó ég, a bátyám abban a tudatban halt meg, hogy te meg én… – Itt a férfinak ismét elakadt a szava. Kelsey tehetetlenül nézett rá. Erre most mit mondjon? Brandon minden szava igaz volt. De Dr. James nem tévedett: a férfi még nem tudja elviselni a teljes igazságot. Ha most bevallja, meddig jutottak, nem fog hinni neki. És ha mégis, akkor borzasztó lelkiismeret-furdalása lesz. Másfelől ha Brandon megtudná eljegyzésük valódi okát… Kelsey előtt felderengett egy halvány reménysugár, és gondolkodás nélkül belevágott.

117/236


– A mi kapcsolatunk Douglasszel nem volt… – Hogyan is fejezze ki magát? – …nem volt szokásos jegyesség. Tudta, hogy nem szeretem. – Mindenki tudta, hogy nem szereted a bátyámat – vetette oda Brandon. – Pocsék színésznő vagy. Szegény Douglas! Őrültért szerelmes lehetett beléd, ha még így is el akart venni feleségül. Ez olyan keserűen hangzott, hogy Kelseynek remegni kezdett a térde. Kétségbeesetten kapaszkodott az asztal szélébe. – Ő sem szeretett engem. Tényleg nem. – Nem szeretett? – kacagott fel Brandon. – Azt hiszed, nem hallottam, amikor térden állva könyörgött az ajtód előtt? Majd' meghasadt az ember szíve azért a szegény fiúért! A férfi szavai ostorcsapásként érték Kelseyt. A torka kiszáradt, és elhagyta minden ereje. Mégis nekirugaszkodott még egyszer. – Nem szerelem volt az, Brandon, legfeljebb csak vágy. Attól tartok, inkább a hatalomhoz volt köze. Douglas… furcsa ember volt. 118/236


– Tartsd a szád! – Ezúttal Brandont nem tartotta vissza az, hogy nehezen mozog. Egyenesen Kelsey felé tartott. – Douglas meghalt. Ne képzeld, hogy a kifogásaiddal meg a hazugságaiddal messzire jutsz! Ismertem a bátyámat, és süket sem vagyok. Nem csoda, hogy „furcsa” volt. Ilyen körülmények között egészséges ember nem képes élni. Összetörted a szívét. – Eközben odaért a lányhoz, és megragadta a vállát. – Ne vedd a szádra Douglas nevét a jelenlétemben, Kelsey! Soha többé! A lányból nehezen buktak elő a szavak. – Azt akarod, hogy elköltözzek? Brandon legszívesebben igent mondott volna. A lány ezt lebiggyesztett ajkáról és hevesen lüktető nyaki ütőeréről olvasta le. De erről árulkodtak a férfi ujjai is, melyek mélyen a vállába fúródtak. – Nem – dörögte végül Brandon. – Rengeteg elintéznivaló van, és egyedül nem bírom. Farnhammel neked kell végigcsinálnod a tárgyalásokat. 119/236


– Ezt minden további nélkül átveheti tőlem bárki – jelentette ki Kelsey. – Nem – ismételte Brandon. – Farnham bolondul utánad. Douglas mesélte, milyen jól kijössz vele. Ezt a fickót a kezedből tudnád etetni. – Gúnyosan elhúzta a száját. Már a gondolattól is undorodni kezdett. – Ki tudja? Ha ügyesen csinálod, hamarosan újra gazdag vőlegényed lehet. Kelsey kétségbeesetten próbált szabadulni a férfi szorításából. Hogy merészel vele így beszélni Brandon? Álmai férfija megszűnt létezni. Egyszeriben úgy érezte, Brandon, és nem a bátyja zuhant a mélybe a szirteknél. – És mi van, ha nem akarok maradni? – kérdezte a lány büszkén. – Itt maradsz, amíg Farnham alá nem írja a szerződést! Ennyivel tartozol nekünk, főleg Ginnynek. Nagyon szeret téged. Fel kell készítened őt, hogy ne fájjon majd neki annyira a hiányod. Nem engedhetem, hogy megint szenvedjen! . 120/236


Brandonnak igaza volt, Ginny sok nehéz dolgon ment már keresztül. Kelsey különben sem akart elmenni. Addig nem, amíg fennáll a remény, hogy Brandon emlékezete visszatér. Egyébként ha a következő találkozó sikeres lesz Farn-hammel, akkor már csak néhány napot vesz igénybe a tárgyalások lebonyolítása. Legfeljebb egy hetet. És Dr. James arra számít, hogy több hónapba is beletelhet, amíg a férfi újra emlékezni fog. Már ha egyáltalán visszanyeri az emlékezetét. – Akkor tehát maradsz – szögezte le Brandon. – Elengedte a lány vállát, és alig észrevehetően az ajtó felé terelte. – De soha ne említsd a jelenlétemben Douglas nevét! – fűzte még hozzá haragosan. Másnap délelőtt tíz órakor Brandon Douglas dolgozószobájában ült az íróasztalnál, és azon töprengett, hogyan tudhatna meg valamit a cégről, ha nem tud olvasni. Valamivel mindenképpen el kellett foglalnia magát. Kelsey már kora 121/236


reggel telefonált, valószínűleg a hálószobájából, és felajánlotta, hogy átugrik hozzá, és bevezeti a Farnhammel folytatott tárgyalásokba. Ez azonban nem hangzott túl lelkesen, ezért Brandon nem is fogadta el a javaslatot. Az előző délelőtt folytatott vitájuk óta a lány kerülte őt. Egy vagy két alkalommal úgy hitte, Kelsey parfümjét érzi a közelben, de az illat gyorsan elszállt. Brandon arra gondolt, hogy úgy kerüli őt Kelsey, mint a filmben a Szépség a Szörnyeteget. Undorító módon viselkedett a lánnyal, de Kelsey alaposan felingerelte a Douglasről tett megjegyzéseivel. Az biztos, hogy a bátyja nem volt éppen a legszeretetreméltóbb ember. Az utóbbi időben ráadásul igencsak megváltozott, és nem előnyére. De ha Kelsey irtózott tőle, akkor nem kellett volna eljegyeznie magát vele. Amellett a lány hazudott is. Brandon ezt az alig érzékelhető hangsúlyból állapította meg, ami mindig akkor hallatszott, ha Kelsey ideges volt. Ilyenkor maga előtt látta, hogy a lány elpirul. Lelki szemei előtt 122/236


az a parányi ránc is megjelent, amely akkor tűnt fel a szemöldöke környékén, ha a lány valamilyen kifogást keresett. Kétségbeejtő, hogy ilyen apróságokra emlékezett, ugyanakkor azt már nem tudta, miért ült Kelsey azon az éjjelen a kocsijában. Feltétlenül elő kell bányásznia az igazságot a tudatalattijából. A lánytól úgysem fog megtudni semmit. És akkor, ha sikerül… Mielőtt Brandon tovább gondolkodott volna ezen, megcsörrent a telefon. A kagyló után tapogatózott, felkapta és beleszólt. – Tessék, Traherne. – Mr. Traherne, itt Al Fuller beszél. – Ez úgy hangzott, mintha egy simulékony biztosítási ügynök jelentkezett volna. – A testvére az egyik legjobb ügyfelem, és kiváló ember volt. Szeretném kifejezni részvétemet. Tartsa meg, maga ragacsos hernyó! – mondta volna a legszívesebben Brandon, de türtőztette magát, és udvariasan megköszönte a részvétnyilvánítást. 123/236


– Magándetektív vagyok, Mr. Traherne – folytatta a férfi. – Az irodám hosszú évek óta együtt dolgozott a testvérével… – Magándetektív? – ismételte Brandon csodálkozva. Korábban nemigen érdeklődött az ODC iránt. A cég Douglas ügye volt. Bátyja világosan a tudomására hozta, hogy nem szeretné, ha beleavatkozna a vállalat dolgaiba. De mi szüksége lehet nyomozóra egy tervezőirodának? Csakis valami magánügyről lehet szó. – Nem csodálom, hogy még nem hallott rólam, Mr. Traherne – kedélyeskedett Al Fuller. – Ha nem halt volna meg a testvére, akkor most sem tudna semmit. Ez az egész elég kínos a számomra. Nem is olyan régen azzal bízott meg a bátyja, hogy figyeljem magát. – Engem? – Brandont kellemetlen érzés fogta el. – Mit jelentsen ez? – Á, nem nagy ügy. Csak a vállalatuk ünnepségén kellett a nyomába szegődnöm – mondta kajánul a férfi. – A mai napig nem tudom, mi 124/236


volt a célja ezzel a testvérének. Semmi különlegeset nem fedeztünk fel, és tapasztalatainkat néhány mondatban össze tudtuk foglalni. Végül is elég unalmas ügy volt. Brandon alig tudta felfogni az egészet. – A bátyám azért fizette magát, hogy utánam kémkedjen? – Így is lehet mondani. – De az ördögbe is, miért? – Tulajdonképpen két legyet ütöttem egy csapásra – folytatta a detektív. – Ha jól emlékszem, Miss Whittakerrel volt azon a kiránduláson. Ő is a listánkon szerepelt. Douglas Kelseyt is figyeltette? Ez ugyanolyan undorító volt, mint valami miatt a saját testvérére gyanakodni. Mi késztethette erre Douglast? Üzleti kémkedéstől tartott? Nem, ez ostobaság! Douglas nem tételezhette fel Kelseyről, hogy titokban tervrajzokat csempész ki más cégek számára, vagy statikai terhelésmintákat értékesít. Valami személyes dolog rejtőzhet emögött! Hát persze! Brandon utálata részvétbe csapott át. 125/236


Szegény Douglas! A menyasszonya érzéketlenül visszautasítja, ő pedig attól tart, hogy helyette más férfit fogad a kegyeibe. A vállalati ünnepség… Vajon Douglas attól tartott, hogy ő az a férfi? Brandon lelkiismeret-furdalással idézte fel azt a napot, amikor szívesen lefeküdt volna Kelseyvel. Őszintén be kellett vallania, hogy nem az illendőség tartotta vissza. Szinte az őrületbe kergette a vágy. Ha a lány nem tiltakozik, bármi megtörténhetett volna. Nyilván Douglas nem bízott Kelsey környezetéből egyetlen férfiban sem. Még a saját öccse sem volt kivétel. Bárhogy legyen is, ocsmány dolog, hogy a saját menyasszonyát figyeltette. Miért akarta egyáltalán feleségül venni Kelseyt, ha ennyire nem bízott benne? Brandon hirtelen rájött, hogy a magándetektív még mindig beszél. – Értesültem a sebesüléseiről – mondta éppen. – Ennek ellenére is el tudna jönni ma az iro126/236


dámba? A bátyja fontosnak tartotta, hogy időben megkapja a jelentéseket. – Miféle jelentéseket? – álmélkodott Brandon. – Erről nem szeretnék telefonon beszélni – válaszolta Fuller. – Higgye el, rendkívül fontos. Esetleg valaki idehozhatná. Brandont bosszantotta, hogy ennyire rámenős a férfi. – Miért nem küldi el egyszerűen postán? – Feltételezem, hogy a jelenlegi állapotában nehézségekbe ütközne elolvasnia. Brandon dühbe gurult, mintha megsértették volna. Aztán rádöbbent, hogy a férfi igazat beszél. – Akkor majd a jövő héten – ajánlotta Brandon. – Ma péntek van. Holnap leveszik a kötést a szememről. Utána már el tudom olvasni. – Igen? – Úgy tűnt, erről nincs igazán meggyőződve a magándetektív. – Ahogy gondolja. A jelentés lényegét azonban még ma meg kell tudnia. Többet most nem mondhatok. Jöjjön el 127/236


az irodámba mondjuk ötkor, rendben? Biztosíthatom, nem fogja megbánni. Brandon akarata ellenére kíváncsi lett. Mi lehet annyira életbevágóan fontos? Holnap lesz a megbeszélés Farnhammel, de lehetetlen, hogy erről volna szó. Brandon kezdte kellemetlenül érezni magát. Talán az esküvővel kapcsolatos? Douglas és Kelsey erre a szombatra tervezték az esküvőt. Vajon Kelseyről készített valamilyen jelentést Fuller? – Odamegyek – egyezett bele Brandon, de közben furcsa érzés támadt a gyomra tájékán. Valóban hallani akar egy másik ember életéről titokban összeszedett részleteket? Nem, ha tényleg Kelseyről van szó, akkor felszólítja Fullert, hogy haladéktalanul semmisítse meg az aktákat. Douglas halott, az esküvő elmarad. Senkit sem érdekel már, hogy Kelsey hű maradt-e a bátyjához. Hacsak… Brandon elgondolkozott egy pillanatra. Lehetséges, hogy a jelentésben a baleset éjszakájáról 128/236


is szó esik? Hagyja, hogy ez az utolsó esély is elússzon? Lázasan törte a fejét. Vajon Kelsey tudta, hogy figyelik? Talán éppen ezért akart elmenekülni? Brandon megjegyezte Fuller címét, majd felhívta a központot, és egy órára magához rendelte Greget. Nem volt maradása a négy fal között. Ebédelni majd valahol útközben fog. Később megtudta, hogy Greg Siddons gyomorrontást kapott, hazament, így nem állhat rendelkezésére sofőrként. Kelseyt a telefonközpontos hívta fel a cégtől, és beszámolt neki a helyzetről. A lány nem habozott. Szereti Brandon Traherne-t, és nem zárkózik el a segítségnyújtás elől. – Majd én elviszem – jelentette ki határozottan.

129/236


8. FEJEZET Kelsey lassan hajtott a dombos vidéken. Arra is gondosan ügyelt, hogy ne vegye túl élesen a kanyarokat. Nem akarta felidegesíteni hallgatag utasát. Végül is ez az az út volt, ahol ők ketten… – Nem vagyok porcelánbaba – szólalt meg váratlanul Brandon. – Nyugodtan vezethetsz gyorsabban, nem lesz semmi bajom. Kelsey oldalra pillantott, és meglepetten vette észre Brandon arcán a mosolyt. – Elnézést – mondta, és megnyomta a gázpedált. – Hogy haladsz a tornateremben? Frances mesélte, hogy Brandon szokásos reggeli tornája egyre hosszabbra nyúlik. Ez jó jel. Ezek szerint mindent megtesz a felgyógyulása érdekében. – Semmi biztató. El sem tudod képzelni, milyen borzasztóan le lehet gyengülni két hét alatt. 130/236


Legyengült volna? Brandon a vezetőülés háttámláján nyugtatta bal kezét, ujjai alig néhány centiméterre voltak a lány vállától. Az ing alatt világosan kirajzolódtak duzzadó izmai. A férfi ugyan kicsit vékonyabb volt, mint korábban, de hogy legyengült volna…? Kelsey jól emlékezett még arra, hogyan viselkedtek ezek a kemény izmok, amikor hozzájuk ért. Igen, hiszen ő egészen közelről ismeri Brandont… Önkéntelenül is erősebben kapaszkodott a kormánykerékbe. A férfi napbarnított bőre szinte szoborszerűvé tette arcát és testét. Egyáltalán nem tűnt elesettnek. Ellenkezőleg! Tele volt élettel. – Nemsokára visszanyered a régi formádat – biztatta Kelsey. A férfi szája megrándult. – Ezt a bölcsességet is a kártyából olvastad ki? – kérdezte, de hangján ezúttal nem érződött gúny. – Vagy mindig ilyen derűlátó vagy?

131/236


– Egyik sem igaz – felelte a lány óvatosan, és elhatározta, hogy nem hagyja vitává fajulni a beszélgetést. – Egyszerűen csak bízom benned. A válasza mintha megrémisztette volna a férfit. Elbizonytalanodott, de aztán gyorsan összeszedte magát. Egy percig nem szólalt meg. Egyenes derékkal ült, fejét kissé oldalra billentette, és úgy látszott, azon töpreng, mit jelenthetnek a lány szavai. – Eddig szinte észre sem vettem, hogy testem is van – szólalt meg végül. – Húsz mérföld az őserdőben, vagy száz lépcsőfok felfelé egy maya istenség szobrához teljesen másfajta erőfeszítést kíván, mint amikor egy szobabiciklin lihegsz, ráadásul ez utóbbiban nincs semmiféle élvezet. – Azt el tudom képzelni – mondta Kelsey. Örült, hogy beszélgetésük merőben más irányt vett. Ha rá tudja venni Brandont, hogy a régészetről beszéljen, kellemesen fog telni az idő San Franciscóig. 132/236


Feltett néhány kérdést a férfi szakmájával kapcsolatban, és Brandon ezt láthatóan szívesen fogadta. Elmesélt egy vidám történetet egy tréfás kedvű professzorról, aki egy nap meglátogatta őt a tanítványaival. A diákok rettentően összezavarodtak, amikor egy agyagból készült őskori leletet kellett volna meghatározniuk. A legvégén derült ki az értékes „leletről”, hogy egy tolltartó, amit a professzor fiai fabrikáltak apjuknak az óvodában. Kelsey és Brandon együtt nevettek a mélyreható elemzéseken, melyeket a szorgos diákok előadtak a tolltartóról, és ezalatt mindketten feloldódtak. Időközben elérték San Francisco határát. – Hol kanyarodjak le? Merre van Mr. Fuller irodája? – A belvárosban – válaszolt Brandon. – De a találkozó csak ötkor lesz. Ebédeljünk előtte! Hajts a Fisherman's Wharfhoz! – A Fisherman's Wharfhoz? – képedt el a lány. 133/236


Otthon Brandon mindig egyedül evett. Nyilván nem akarta, hogy lássák ilyen kiszolgáltatott helyzetben. – Igen – erősítette meg a férfi. – A móló végénél van egy remek kis kínai étterem. Jelenleg ugyan nemigen tudnék bánni a pálcikákkal, de biztosan le tudok gyűrni valamit anélkül, hogy szégyenbe kerülnék. – Igen… – Kelsey nem nagyon tudta, mit is mondjon. Kellemes autóút állt mögöttük, nem akarta elrontani a hangulatot. – De elég messze van a parkolótól, és a móló tele van emberekkel. – Nem baj, majdcsak boldogulok valahogy. Belém karolsz, nehogy beleessek a vízbe – tréfálkozott Brandon. Hirtelen a lány felé fordult, és komolyra fordította a szót. – Figyelj, Kelsey! Szükségem van emberekre magam körül. Majdnem megőrültem a kórházban meg otthon, ahol mindenki lábujjhegyen járkál körülöttem. Feltétlenül emberek közé kell mennem. A tengeri levegőt akarom szagolni, és beszélgetést meg nevetést szeretnék hallani a közelemben. 134/236


– De a lábad… – Kelsey nemigen hitte, amit a férfi mondott, bár a hangja őszintének tűnt. – Nem fog nagyon fájni, ha ilyen sokat gyalogolsz? – Sőt, jót tesz majd. A fájdalom erősíti a jellemet. – Hát, nem is tudom… – Kérlek, Kelsey, menjünk! Vagy talán szégyelled magad a társaságomban? Ígérem, nem locsolom ki az italomat. Különben is többnyire csak turisták vannak a rakparton. Nem fognak rajtakapni az ismerőseid, hogy egy szerencsétlen világtalannal ebédelsz. – De Brandon! – kiáltott fel bosszúsan Kelsey. – Hogy lehetsz ennyire közönséges? Brandon elkapta a lány kezét, és nem engedte el. – Az vagyok, tudom – mondta könnyedén, és mosolygott közben. Kelseynek erre az ismerős, mégis régen látott látványra könnybe lábadt a szeme. – Gyere, menjünk a Fisherman's Wharfba! Mindketten nehéz időszakot tudha135/236


tunk magunk mögött. Felejtsünk el mindent néhány órára! Pár dologra még nem emlékszem, de biztos vagyok benne, hogy jól érezzük majd magunkat egymás társaságában. Nincs igazam? Kelsey nem bízott a saját szavaiban, ezért csak bólintott. – Nincs igazam? – ismételte Brandon türelmetlenül, és megszorította a lány kezét. – De igen! – tört ki Kelseyből. – Igazad van. A szabadban ültek le egy olyan helyre, ahová odasütött a nap. A tenger felől hűvös szellő fújt. A magasban sirályok keringtek, és a rakparton hangos sivalkodással ezerféle vízimadár nyüzsgött. A mókás állatok egymás hegyén-hátán bukdácsoltak át, és a legkülönfélébb hangokat adták ki. Brandon félrefordította a fejét, és jót nevetett. – Milyen furcsa – állapította meg. – Ha nem látja őket az ember, olyan, mintha egy csapat bohóc egyszerre fújná a trombitáját. 136/236


Kelsey behunyta a szemét, és a fülét hegyezte. Brandonnak igaza volt. Eddig a madarak hangja inkább panaszos jajszóra emlékeztette őt, ám mostantól kezdve mindig a bohócok jutnak majd eszébe róla. De vajon miért égetik a szemét könnyek? A vele szemben ülő Brandonra pillantott. Szélborzolta szőke haján megcsillantak a napsugarak. Az, ahogy a madarak viselkedését magyarázta, jellemző a benne lakozó varázslóra. Brandon szereti az életet, és élvezi annak minden pillanatát. Akkor is tud nevetni, ha másoknak nincs jókedvük. Az ő jelenlétében más szemmel látja az ember a világot. Az élet egyszeriben szép lett. Szótlanul ültek, és hallgatták az élénk sürgésforgást, amikor megjött a pincérnő, és felvette a rendelést. Brandon magabiztosan tavaszi zöldségtekercset kért, amihez nem kell pálcika, és egyáltalán nem keltett szánalmat. Éppen ellenkezőleg. A szomszéd asztalnál két nő érdeklődéssel pillantott felé. 137/236


Talán nem kellett volna, de Kelseyt bosszantotta ez a tapintatlanság. Ránézett az egyik nőre, és nyomatékosan megigazította az asztalhoz támasztott mankót. Néhány másodpercig kifejezetten féltékenyen markolászta a botot. Elégedetten állapította meg, hogy a nő szeméből eltűnt a csillogás. Aztán elengedte a mankót, és meglehetősen nevetségesnek érezte magát. Miért ne csodálhatnák a nők Brandont? Hiszen ő nem tart igényt a férfira, sőt… Korábban, amikor a kikötőben lementek az étterembe, belekarolt, de ez a látszólagos gyöngédség csalóka volt. Csak azért tette, hogy biztonságosabban kísérhesse. Hamar egymáshoz igazították lépteiket, és könnyen megtalálták a közös ritmust. A hídon való átkelésben volt valami érzéki. Nem beszéltek, egymás mozgására összpontosítottak. Kelsey minden lépésnél egyre jobban hozzásimult a férfihoz. Brandon számára ez valószínűleg kínszenvedés volt. Kelsey viszont azt kívánta, bárcsak soha ne érne véget ez az út. 138/236


– Azt hittem, a kedvenced a sült csirke kesudióval – jegyezte meg hirtelen Brandon. Kelsey összerezzent. – Általában igen – felelte gyorsan, és hirtelen visszabillent a valóságba. – De ma inkább én is tavaszi tekercsre vágyom. Ez nem volt igaz. Semmi esetre sem akart olyasmit rendelni, amit a férfi nem tudott volna elfogyasztani. – Erre tényleg semmi szükség – hárította el a figyelmességet Brandon, és az asztalra tette a kezét. – De azért köszönöm. Kelsey tekintete a férfi kezére tévedt. Mennyire szívesen megfogta volna! Talán Brandon is ezt akarta, de nem tudja őt megérinteni, ezért az ő kezdeményezésére vár. A következő pillanatban Brandon már vissza is húzta a kezét, és az alkalom odalett. – Sajnálom, hogy nem látom, hol vagyunk. De ha majd lekerül a kötés…

139/236


Kelsey igyekezett leplezni kétségeit. Mindketten tudták, mire számíthatnak, ha leveszik a kötést. A játék kétesélyes… – Fogadok, már alig várod – kedélyeskedett a lány. – Megpróbáltam rábeszélni Dr. Jamest, hogy korábban tekerje le rólam a pólyát, de rettentően makacs – tréfálkozott Brandon. Pohara után tapogatózott, és ivott egy korty vizet. – Neki még mindig az a tízéves kisfiú vagyok, aki jégkockát tett a szájába lázmérés előtt, hogy részt vehessen egy fontos baseballmeccsen. – Tényleg ezt csináltad? – Legalábbis mindenki ezt állítja. Én csak arra emlékszem, hogy nyertünk, és utána összeestem a győzelmi vacsorán – mondta elégedetten. – A kórházban több mint negyven fokos lázat mértek. De mi győztünk! – Te jó ég! – szörnyülködött Kelsey. – Úgy tűnik, Ginny is ugyanazt az önfejűséget örökölte, mint te. Brandon a poharával játszadozott. 140/236


– Igen. Nagyon hasonlítunk egymásra. Douglas mindig azt mondja, hogy mi… A mondat közepén megakadt és elsápadt. Olyan erősen szorította a vizespoharat, hogy az szinte összetört a kezében. Kelsey hallgatott, tudta, hogy nem szabad megszólalnia. Brandon megtiltotta neki, hogy Douglas nevét kimondja. – Sajnálom – szólalt meg újra a férfi, és elengedte a poharat – Még most is képtelen vagyok felfogni. Ebben a pillanatban visszatért a pincérnő két csésze tojáslevessel, amely valószínűleg a megrendelt főétel mellé járt. A lány lázasan tépelődött, vajon nem kellene-e jelezni, hogy vigyék vissza a levest, mert Brandon semmiképpen nem tudja elfogyasztani, de már késő volt. – Hm, jó illata van – állapította meg a férfi, és Kelsey felé mosolygott. – Egyél, amíg ki nem hűl! A lány habozott egy kicsit. 141/236


– Nem vagyok különösebben éhes – felelte aztán. Megfogta a kanalát, és szórakozottan kavargatta az ételt. – Nem? Én nagyon. Kelsey zavartan nézett fel. Hogy boldogul majd Brandon? Úgy látszott, a férfi kitalálta a gondolatát. – De segítened kellene. – De hogyan? – Például így! Brandon kinyújtotta a karját, és a lány keze után tapogatózott. Kelsey nézte, ahogy a férfi ujjai közelednek, de nem segített. Majdcsak megtalálja a módját. Brandon ekkor a könyökéhez ért, és óvatosan megfogta, mintha csak a formájára lenne kíváncsi. Ujjai hegyével a lány alkarja felé csúszott, végül Kelsey kanalat tartó kezéhez ért. Két ujját a kanál alá helyezte, és megemelte az evőeszközt. – Így! – mondta, és a lány kezét a szájához vezette. 142/236


Kelsey döbbenten nézte, ahogy a férfi nagyot nyel. Brandon lassan újra elvette a kanalat a szájától. – Pontosan így – bizonygatta, és a lány szíve gyorsabban kezdett el dobogni. A férfi már folytatta is: Kelsey kezét újra a gőzölgő csésze felé vezette. Ekkor a lány elkapta a kezét, és a kanál csörömpölve esett az asztalra. Brandon a homlokát ráncolta. – Ennyi az egész? – kérdezte éles hangon. – Egyetlenegy kanálnyi, nem több? – De én… – A lány nagyot sóhajtott. Brandon érintései áramütésként érték őt. Mostanra a szívverése már lassan megnyugodott, és kezdett visszatérni a józan esze is. Az előbb egy kicsit zavarba jött, de nem történt semmi komolyabb – legfeljebb csak felfokozott képzelete tréfálta meg. Ugyanúgy szeretett volna Brandonnak segíteni, ahogy Frances, Ginny vagy akár egy betegápoló nővér tette volna, 143/236


csakhogy ők bizonyára nem félnek attól, hogy közben ellenállhatatlanul megkívánják a férfit. – Azt hittem, nem szereted a tojáslevest – dadogta Kelsey. – Ezt soha nem állítottam – ellenkezett Brandon. – Legfeljebb annyit mondhattam, hogy nem tesz jót nekem, vagy megárthat. – Ujját a csésze szélére tette. – Azt biztosan nem állítottam, hogy nem szeretem. Kelsey a férfira meredt. Most játszik velem Brandon, vagy ismét a képzeletem élénkült meg? – kérdezte magától. Bizonytalanul összeráncolta a homlokát. Bárcsak láthatná a férfi szemét! Amíg rajta van a kötés, lehetetlen megérteni a szavai pontos jelentését. – Az lehet – zárta le a vitát fagyosan a lány. Amennyiben Brandon szavainak mögöttes jelentése van, ő is szolgálhat ilyesmivel: – Talán csak egyszerűen elfelejtetted, hogy szereted-e vagy sem.

144/236


9. FEJEZET Al Fuller irodájának fényűzés- és pénzszaga volt. Brandonnak nem kellett látnia a berendezést ahhoz, hogy megállapítsa: kifejezetten előkelő helyiségben van. A kellemesen hűvös levegőben friss virágillat terjengett, és valódi bőrkárpit borította a hatalmas karosszéket, amelyben szinte elsüllyedt, miután beleültették. Brandonnak mégsem tetszett a környezet. Szívesebben ment volna vissza a Fisherman's Wharfba, hogy Kelsey megetesse tojáslevessel, amit tulajdonképpen valóban nem szeretett. Különös, sőt hihetetlen. Senki másnak nem engedné meg, hogy megetesse. Inkább éhen halna, mintsem ilyen segítséget elfogadjon valakitől. De Kelsey más volt. Brandon felidézte magában azt, ahogy a lány átvezette a kikötőhídon. Nem félt, és egyáltalán nem szégyenkezett. Teljesen helyénvalónak találta, hogy Kelsey mellet145/236


te van. Ezen nem csodálkozott. Bármelyik férfi boldog lenne, ha ezt a lányt tudhatná az oldalán. De volt még valami: megbízott Kelseyben. Ez egyszerűen hangzik, pedig nem az. Ha egy ápolónő vagy Greg vagy maga Frances segített neki, mindig résen volt, és rettentő óvatosan viselkedett, és soha nem hagyatkozott teljesen a kísérőjére. Kelseyvel biztonságban érezte magát, nem gondolt az emberekre, akik ott sétálnak mellettük, és nem törte közben azon a fejét, hogy hány lépcső van még hátra a kikötőhídon. Kelseybe fektetett bizalma megzavarta Brandont. Hogy lehet az, hogy ösztönösen megbízik egy olyan nőben, akiről, ha alaposabban belegondol, a legrondább dolgokat feltételezi? Okkal gondolhatta, hogy Kelsey jó esetben érzéketlenül játszadozott Douglas lelkével, roszszabbik esetben pedig ő a felelős a bátyja haláláért. Szinte bizonyosra vehető, hogy pusztán anyagi megfontolásból lett a menyasszonya. Hiszen bevallotta, hogy az apja megszállott szerencsejátékos. 146/236


– Jó napot, Mr. Traheme! – hangzott fel Fuller ellenszenves hangja közvetlenül Brandon mellett. A magánnyomozó ahelyett, hogy kezet nyújtott volna, csak megütögette a vállát, és ennek Brandon csak örülni tudott. – Szeretném, ha hamar túl lennénk rajta. Kelsey visz haza, és nem akarom, hogy sokat várjon rám. – Igen, láttam Miss Whittakert a fogadószobában – mondta Fuller, és Brandon feltételezte, hogy mosolyog közben. Persze ez nem lehetett jóindulatú mosoly. – Nagyon csinos nő. Mindig mondtam a bátyjának: túl jól néz ki ahhoz, hogy nyugodt lehessen mellette az ember – személyeskedett Fuller nevetve. – Mindenesetre tetemes tiszteletdíjat sepertem volna be, ha Douglas megfogadja a tanácsomat. Brandon ökölbe szorította a kezét, aztán újból kinyitotta ujjait. Hogy bírta Douglas elviselni ezt az utálatos hernyót? – értetlenkedett magában. 147/236


– Azt mondta, van magánál egy jelentés a számomra. – Így igaz. Brandon papírcsörgést hallott. Fuller megjegyzése megerősítette a félelmeit. A jelentés valószínűleg Kelseyről szól. Természetesen meghallgatja majd, hogy ez az ember mit akar mondani. Rá kell jönnie, vajon a tudatalattijának van-e igaza, hogy ösztönösen megbízik a lányban, vagy a józan eszének, amely óvatosságra inti vele szemben. – Hát jó. Hagyjuk a mellébeszélést, térjünk a tárgyra! – javasolta Fuller önelégülten. – Az önök kedves Mr. Farnhamje nem éppen az az eszményi figura, mint ahogy azt a hirdetésével akarja sugallani. Brandon megdöbbent. – Farnham? – Igen, hogyne. Hiszen tudja: „A Farnham táplálék: a család barátja.” Nagyon úgy fest, hogy Mr. Farnham annak ellenére, hogy már ötvenhárom éves, élénk érdeklődést tanúsít a huszon148/236


éves szeretők iránt. Sajnálatos módon semmi terhelő bizonyítékot nem találtunk ezzel kapcsolatban, sem apasági keresetet, sem abortuszt, sem férjes asszonyokat, de még volt feleséget sem, aki öngyilkosságot követett el hűtlenkedései miatt. Én mégis azt mondom, van itt valami olyasmi, amit fel tud használni ellene. Brandon halántékán megduzzadtak az erek. – Fel tudok használni? – kérdezte fagyosan. – Igen, ebben egészen biztos vagyok. – Úgy látszott, Fuller nem veszi észre Brandon indulatait. – Például nyugodtan utalhat arra, milyen kockázatot vállal, ha olyan céggel lép üzleti kapcsolatba, amelyik bármely percben botrányba keveredhet. Farnham természetesen tudja, hogy ez nem így van, de legalább értesül arról, hogy ismerjük a gyenge pontját, és könnyebben a bizalmába tud férkőzni. Brandon ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy megragadja Fullert a nyakkendőjénél fogva, és ezzel leállítsa a mocskos beszédáradatot. Ugyanakkor szinte rosszul lett attól a gondolat149/236


tól, hogy egy ilyen fickónak köze volt Douglashez. Borzasztóan szégyellte magát amiatt, hogy eljött erre a találkozóra, de közben fel is lélegzett, mert a jelentés nem Kelseyre vonatkozott. Néhány másodpercig bénán ült, és nem moccant. – Ha kívánja, szívesen felolvasom az egész jelentést, de a dolog lényege az, amit elmondtam. – Fuller az íróasztalra tette a papírlapokat, egy halomba rakta őket, és láthatóan elégedett volt magával. – Holnap lesz az utolsó tárgyalása Farnhammel, ugye? Most már megérti, miért kellett még ma megkapnia a jelentést? – Nem, egyáltalán nem – fakadt ki Brandon. – Őszintén szólva fel nem tudom fogni, mi késztette a bátyámat arra, hogy ilyen nyomozást indítson az egyik ügyfelével kapcsolatban. Azonnal semmisítse meg az egész anyagot! Amenynyiben további iratok is léteznek, azokat szintén tüntesse el! Hosszú csönd következett. Végül Fuller megköszörülte a torkát. 150/236


– Amennyiben más iratok is lennének? A bátyja minden üzletfeléről kért egy átfogó jelentést. Sőt minden alkalmazottjáról, beleértve még a portásokat is. Ön hosszú éveket töltött az őserdőben, bizonyára nem tudja, hogy időközben ez számos cégnél mindennapos gyakorlattá vált. – Engem ez nem érdekel. Számomra felfoghatatlan ez az egész. Azonnal semmisítsen meg minden iratot! – A bátyja hasonló jellegű anyagot rendelt a kishúguk tanárairól is – folytatta Fuller szárazon. Brandon észrevette, hogy megbántotta a férfit. – Amellett az összes szomszédjukról három mérföldes körzetben. – Mondtam már: semmisítsen meg mindent! – Szabad még hozzáfűznöm valamit? Ide tartozik még az összes lány és asszony, akivel ön tizenkilenc éves kora óta kapcsolatban állt – egészítette ki a listát Fuller megtévesztő nyugalommal –, ideértve a bájos Kelsey Whittakert is. Brandon elfojtotta magában a kezdődő émelygést, és felállt. Egy percig sem bírja ki tovább 151/236


ebben a fotelban. Bárcsak el tudná taposni ezt a pasast, akár egy vérszívó szúnyogot! – Dobja ki az egészet! – parancsolta fenyegetően. – Nem, nem bízom magában! Adja ide az aktákat, én magam fogom megtenni. Hallotta, ahogy Fuller hátratolja a székét, és szintén feláll. – Nem vagyok benne biztos, hogy ez lehetséges, Mr. Traherne – mondta a magándetektív, ismét elővéve behízelgő modorát. – Ezek a dossziék a bátyja tulajdonát képezik. Meghatalmazásra van szükségem ahhoz, hogy átadhassam őket bárkinek, beleértve önt is. Brandon megkerülte a fotelt, és olyan erősen megragadta a háttámláját, hogy belefájdult a keze. Nincs értelme Fullerrel vitatkoznia. Ez valóságos csúszómászó. – Rendben – jelentette ki hűvösen. – Akkor addig gondoskodjon arról, hogy senki ne nézhessen bele az aktákba! – Most már értem, mi érdekli önt, Mr. Traherne – nevetett fel váratlanul Fuller. 152/236


Brandon örült, hogy elválasztja őket az íróasztal. – Ne aggódjon! Nem találtunk semmi terhelőt önre és Miss Whittakerre vonatkozóan. Csak néhány vágyakozó pillantás, és egypár bizalmas négyszemközti beszélgetés az irodában a számítógép mellett, ez minden. Ja, és természetesen a megható jelenet a virágágyásban. – Maga egy közönséges… – Ne aggódjon! – ismételte Fuller .kajánul. – Douglas csupán furcsállta ezt a dolgot. Tudta, hogy magának nincs esélye Miss Whittakernél. Nagyobb halra vetette ki a hálóját, mint ön. Brandon szeme előtt vörös villámok cikáztak, amíg a mankója után kutatott. Nem volt többé maradása. Még ha egyelőre vak is, megöli ezt az embert, ha nem megy el azonnal. – Holnap délelőtt tizenegyig kap egy faxot az ügyvédemtől – sziszegte, és az ajtó felé bicegett. – Gondoskodjon róla, hogy az iratok legkésőbb délre az íróasztalomon legyenek! – Várj! Ne menjünk még be! 153/236


A hosszú és szótlanul eltöltött hazaút után Kelsey szinte megijedt Brandon hangjától. A lány megállt néhány lépésnyire az ajtótól, és a férfira nézett. Nem merte kimondani, de ő is vágyott arra, hogy az együttlétüknek még ne szakadjon vége. Brandon őrjöngött, amikor kijött Fuller irodájából. A lány azonnal hozzásietett, és kivezette a helyiségből. A férfi bőre olyan forró volt, mintha lázas lett volna. Mitől kapott ilyen eszeveszett dührohamot Brandon? És mivel foglalkozik tulajdonképpen ez a Fuller? A cégtáblája a legcsekélyebb mértékben sem utalt valamiféle szakmára. Bárki legyen is ez a titokzatos férfi, Brandont úgy feldühítette, amilyennek a lány még sohasem látta. Annyira ideges lett, hogy még beszélni is alig tudott. Kelsey feltett néhány óvatos kérdést, melyekre csak egyszavas válaszokat kapott. Ezután feladta az egészet, és csak a forgalomra összpontosított. – Mit szeretnél? – kérdezte végül Kelsey. – Mit szólnál, ha leülnénk kicsit a kertben? 154/236


Brandon belekarolt a lányba. Végül is így tudott a legkönnyebben járni. – Jól van – egyezett bele a lány. – Gyönyörű este van. Hátramentek a kertbe. Pompás kilátás nyílt innen az öbölre. A vízen megtört a holdfény, az égen megannyi csillag ragyogott. Brandon jól ismerte ezt a földterületet, amely most már az övé lett. Itt biztosabban állt a lábán, mint a kikötői hídon, és kevesebb segítségre volt szüksége. Meglehetősen gyorsan eljutottak a kovácsoltvas padokhoz, melyek az öböl feletti sziklán álltak. Ekkor Brandon elengedte a lány kezét. – Az orrom valóban azt jelzi, hogy szép esténk van – mondta. Nagy levegőt vett, leült az egyik padra, és a mankóját maga mellé támasztotta. – Gyere, Kelsey, ülj ide mellém, és meséld el, mit látsz! A lány úgy tett, ahogy a férfi kérte. – A levegő tiszta – kezdte, és azon töprengett, hová akar kilyukadni Brandon. – Az ég sötétkék és felhőtlen, a hold meg a csillagok ezüstös 155/236


fényt vetnek az öbölre. Olyan, mintha a csillagok egészen közel lennének, és szinte el lehetne őket érni. – Csodálatos – lelkendezett Brandon. – Az őserdőben nem látsz ilyen szép eget. A fák túl magasak, és a lombkoronájuk eltakarja. A talaj nedves, és sötét van. De azért a maga módján az is gyönyörű. Kelsey megpróbálta elképzelni azt a világot, ahol nem láthatók a csillagok. Egy ideig mindketten szótlanul ültek. Brandon hátravetette a fejét, mintha a csillagos eget bámulná. Kelsey oldalról pillantott rá, és agyába véste határozott arcélének minden részletét. Röviddel később a férfi nagyot sóhajtott, és ismét felegyenesedett. – Dr. James holnap leveszi ezt az átkozott kötést a szememről. – Igen. Biztosan örülsz. – Hát persze – vágta rá Brandon. Hirtelen a lány felé fordult – Jöjjünk ide holnap este is, és nézzük együtt a csillagokat! 156/236


Kelsey elképedve meredt rá. Úgy tűnt Brandon egészen bizonyos abban, hogy újra látni fog, ha leveszik a kötést, ő azonban attól tartott, a férfit nagy csalódás érheti. – Kelsey? – Brandon még mindig a lány válaszára várt. A csillagok fénye megvilágította a férfi szőke haját, és kísérteties csillogást adott a fehér kötésnek. A lányt a kép egy fogoly katonára emlékeztette, aki bátran áll ellenségei előtt bekötözött szemmel. Egyszeriben úgy megijedt, hogy egy hang sem jött ki a torkán. – Kelsey! – ismételte Brandon, és kezével végigtapogatta a pad támláját addig, amíg a lány karjához nem ért. Ezután ujjait lassan a vállig érő sűrű hajkoronájába csúsztatta. Csak a tincsekhez ért hozzá, de Kelsey fejbőre is bizseregni kezdett. – Olyan a hajad, mint a bársony – szólalt meg újra a férfi, és lassan morzsolgatni kezdte a hajszálakat az ujjai között. – Sötétszőke, de a napon valamivel világosabb. És ma este… – Brandon egy tincset a mutatóujjára tekert, 157/236


és lassan maga felé húzta a lány fejét. – …ma este itt a csillagos ég alatt úgy tündököl, mint az arany. Kelsey megremegett, és borzongás futott végig a hátán. – Hízelgő, amit mondasz, de a valóságban teljesen hétköznapi vagyok. – Nem, ez nem igaz – ellenkezett Brandon. – Pontosan emlékszem, milyen szép a hajad… Sőt azt is tudom, hogy… – Itt elhallgatott, és hüvelykujjával megsimogatta az egyik tincset. – Már mielőtt hozzáértem volna, sejtettem, milyen selymes. Olyan finom a tapintása, mint a bőrödnek. Kelseynek szinte elállt a szívverése. Hát emlékszik még? A férfi arcára nézett, és nem mert megszólalni. – Mióta először láttalak, csak rád gondolok. Elképzeltem, hogy… minden megtörténhet. Természetesen tudtam, hogy ehhez nincs jogom, de nem tehettem mást. A lelkem mélyéről törtek 158/236


fel ezek az ábrándképek, és nem tudtam elfojtani őket. Kelsey továbbra is csak hallgatott, mert nem akarta megzavarni Brandont az emlékezésben. Ó, Istenem, add, hogy újra eszébe jusson minden! – fohászkodott némán. – Milyen furcsa! – folytatta Brandon. – Ez a baleset majdnem az életembe került, de nem szabadított meg az ábrándképeimtől, melyek éppoly élénken élnek bennem, mint korábban. Egyre csak azt képzelem, hogy a karomban tartalak, az ajkadat ízlelem, és érzem, hogy remegsz, mikor… Kelsey halkan felsikoltott. Önkéntelenül a férfi térdére tette a kezét. – Brandon… – kezdte. Milyen szívesen elmondta volna neki, hogy ez nem csupán ábránd. Hogy több történt, mint feltételezi. De a lány nem bírta folytatni, elakadt a szava. – Tudtam, hogy így fogod kiejteni a nevem. 159/236


A férfi felfelé fordította Kelsey tenyerét, és finoman megérintette. Ujjával végigsimította tenyerének barázdáit, mint valami jövendőmondó. A lány tenyerét hirtelen mintha tűz perzselte volna meg, és ez a forróság végigfutott egész testén. – Érdekes, mire nem képes a képzelet! Pontosan tudtam, mit fogok érezni, ha megérintelek. – Igen – felelte a lány, mintha a férfi kérdezte volna. Brandon közben már a csuklóját fogta. Kelsey pulzusa hevesen vert a férfi ujjai alatt. – Ó, Brandon, mit… – Elhallgatott, alig kapott levegőt. – Hogy mit szeretnék? Azt, hogy megcsókolj – vágott közbe a férfi. A lány gyámoltalanul pillantott Brandon szájára. Telt ajka mintha kimondottan szerelemre termett volna. Kelsey szíve ismét vadul kalapált. Ismerte ezt az ajkat. Lágy volt, és gyöngéd, de elszánt is, sőt olykor követelőző, és annyira férfias, mint senki másé, akivel közelebbi kapcsolatba került. Vajon Brandon is emlékszik az ő 160/236


ajkára? Vajon életre kelthetné szunnyadó emlékeit? A férfi csak várt. Kissé kinyitotta a száját, és előtűnt hibátlan, vakítóan fehér fogsora. Kelsey képtelen volt tovább ellenállni. Tehetetlen bábként vergődött ellentmondásos érzései között, és nem tudta, mit csináljon. – Csókolj meg, Kelsey! Ez nem kérés volt, hanem parancs, amely varázserővel hatott. Brandon nem mozdult, erre nem is volt szükség. Csak várnia kellett. Kelsey lassan előrehajolt. Megpróbált semmit nem elkapkodni, és heves vágyát is igyekezett palástolni. Egyetlen csókot akart adni a férfinak. Brandon láthatón nem elégedett meg azzal, hogy a lány forró ajkával csak érinti a száját. Kelsey behunyta a szemét, és szerette volna elfojtani az érzéseit, de ahogy vissza akart húzódni, Brandon megmozdult, és megfogta a fejét. Nyelvével bejárta szájának minden pontját.

161/236


Kelsey átadta magát az édes élvezetnek. Tudta, mi fog következni, de túlságosan szerette Brandont ahhoz, hogy bármit tegyen ellene… – Na, ez aztán a gyönyörű látvány! Ez csak az apám lehet! – villant át a lány agyán. Mint egy rajtakapott tizenéves, olyan hirtelen engedte el a férfit. – Apa! Mit keresel te itt? – förmedt rá Kelsey idegesen. Tudta, hogy az apja már megint részeg. Közben Brandon rendbe szedte magát. A lány nem tudta megállapítani, mit érezhet: zavart, haragot vagy bosszúságot. – Eljövök a legkedvesebb kislányomhoz, és az így fogad? – duzzogott Tim Whittaker. – Telefonálhattál volna – vetette oda Kelsey. Sajnálta az apját, de borzasztó dühös is volt rá. Nem csak azért, mert nem a megfelelő pillanatban érkezett. Ismerte jól ezt a sírós hangot, és rögtön tudta, mi történt. Tim Whittaker megint játszott, és mint mindig, most is veszített. Pénzre van szüksége. 162/236


Kelsey csak abban bízott, hogy vár a kérésével, amíg kettesben maradnak. – Igen, jobb lett volna, ha felhívlak – jelentette ki az apja, és nevetett mintha valamilyen jó viccen mulatna. – Látom, rosszkor jöttem. Másfelől örülök, hogy éppen most csatlakoztam hozzátok. Jó tudni, hogy Brandon és te… szóval hogy jó barátok vagytok. Segítségre van szükségem. És a barátod talán még nálad is jobban tud segíteni nekem. – De apa! – kiáltott fel Kelsey a legvészterhesebb hangon, és felpattant, pedig alig bírt állni a lábán. – Jobb lenne, ha bent a házban beszélnénk, négyszemközt. – Kötve hiszem, hogy jobb volna – ellenkezett az öreg. – Ezúttal nyakig benne vagyok, jobban, mint gondolnád. – Most már elég! – rivallt rá Kelsey, akit felháborított apja faragatlan viselkedése. Valószínűleg jóval nagyobb jelentőséget tulajdonít ennek a csóknak, mint kellene. Komolyan azt hiszi, hogy az idősebb Traherne után a fiatalabbtól 163/236


is pénzt tud kicsikarni? – Menjünk, jó? Ne untassuk Brandont ezzel! – Ostobaság! – szólt közbe Brandon. – Felállt, és a mankója után nyúlt. – Egy percig sem unatkoztam. – Óvatosan lépett egyet, és Kelsey felé nyújtotta a kezét. – Menjünk a dolgozószobámba! Majd ott elmeséli az édesapád, mi nyomja a szívét. A lány kétségbeesetten nézett egyik férfiról a másikra: Brandon mindenképpen meg akarja hallgatni az apját, az meg csak ott áll, és mosolyog. – Akkor gyerünk! – indítványozta Tim Whittaker. Határozottan megfogta a lánya kezét, és Brandon karjába fűzte. – Ennek az embernek segítségre van szüksége. Legalább fogd meg, és vezesd!

164/236


10. FEJEZET Mire Tim Whittaker befejezte mondókáját, már kissé kijózanodott. Brandon egész idő alatt szótlanul ült az íróasztala mögött, és olyannak tűnt, mint az igazságosság vak istene. Azt nem látta, mennyire zavarban van a lány, és mennyire szégyenkezik az apa. Ő csak a tényeket mérlegelte. Ezek pedig a következők voltak: egy bukméker adott Kelsey apjának egy állítólag holtbiztos tippet, és ő nem tudott ellenállni. – Mennyit vesztett? – kérdezte Brandon hűvösen. – Ötezer dollárt – vallotta be Tim Whittaker lesütött szemmel. Kelsey halkan felsikoltott. Nem számított ekkora összegre. – Jaj, apa! – súgta oda neki, és az arca elé kapta a kezét. – Miért csináltad ezt? – Egy az öthöz tettem meg. Huszonötezret kapok, ha nyerek – magyarázkodott Tim 165/236


Whittaker. – Tudod, hogy ennyi pénz mindkettőnknek jól jönne. Ezzel Kelsey természetesen tisztában volt. – De nem nyertél – jegyezte meg fagyosan. – Soha nem nyersz. A férfi összerezzent. – Korábban nyertem. Kelsey Brandonra pillantott, és azon töprengett, vajon észrevette-e, mennyire bizonytalan az apja, és mennyire romokban hever az önérzete. – Apa, nagyon kérlek, ne keverd bele Brandont a saját gondjaidba! – kérte a lány kétségbeesetten. – Gyere, menjünk a szobámba! Majdcsak találunk valami megoldást. – Régen majdnem mindig nyertem – állította Tim Whittaker most már magabiztosabban, mintha nem is hallotta volna lánya szavait. – Ezért járhattál főiskolára. Igaz, hogy nem a legnevesebb iskola volt és jobbat érdemeltél volna, de… 166/236


A szeme könnyes lett, és Kelsey egyre jobban elbizonytalanodott. Ez az éjszaka másképp zajlott, mint ahogy remélte. De talán jobb is így. – Tisztában vagyok azzal, amit értem tettél, apa – hálálkodott Kelsey, és ebben nem volt semmi megjátszás. Elég rendszertelenül érkeztek ugyan a csekkek az apjától, és sokszor a tankönyvekre sem volt elég a pénz, mégis tudta, milyen nehezen képes támogatni őt az apja. A lány esténként diplomamunkákat gépelt, a hétvégeken felszolgálónőként dolgozott, és minden más munkát is elvállalt, hogy kijöjjön a hónap végéig. – Jól értettem? Azt várja Kelseytől, hogy a maga adósságait törlessze? – kérdezte Brandon látszólagos nyugalommal. Tim Whittaker zavartan mocorgott a székén. – Higgye el, semmitől sem irtózom jobban, mint hogy ilyesmivel terheljem a lányomat, de… – De mégis ezt teszi – vágott közbe Brandon. – Hát ki máshoz fordulhatnék? 167/236


Szeme még mindig nedvesen csillogott, és ettől Kelsey szíve elnehezült. Szörnyű volt így látni a saját apját. Ennél is rosszabb, hogy Brandon tehetetlen iszákosnak tartja őt, pedig senkit nem szabad megítélni csupán a rossz tulajdonságai alapján. Brandonnak fogalma sem lehetett azokról az évekről, amikor Tim Whittaker egyedül nevelte Kelseyt. Azt sem tudta, hányszor járkált fel s alá kislánya szobájában ír bölcsődalokat énekelve, miközben magas lázát igyekezett csillapítani. Brandon nem tudhatott arról a számtalan alkalomról sem, amikor fizetetlen szabadságot vett ki, például azért, hogy elmenjen Kelseynek szurkolni egy szavalóversenyre, vagy hogy segítsen neki kiválasztani a legmegfelelőbb ruhát az érettségi bankettre. Azzal sem volt tisztában, hogy a lány apja milyen kétségbeesetten igyekszik eltitkolni könnyeit, és mennyire szégyenkezik, amikor ez nem sikerül neki. Kelsey elszántan húzta ki magát. 168/236


– Szeretném, ha az édesapám mindig hozzám fordulna, ha gondjai vannak. Azt akarom, hogy senki másra ne legyen rászorulva. – Hová is mehetnék most már? – sóhajtott fel Tim Whittaker. Brandon a homlokát ráncolta. – Azután, hogy a bátyám halott? Ezek a szavak sértésként hangzottak, és Kelseyt arculcsapásként érték. Apja lassabban ocsúdott, csak néhány másodperc múlva öntötte el arcát a pír. – Ezt nem egészen értem – szólt vissza élesen Tim Whittaker. – Eddig Douglas fizette apád adósságait, így van, Kelsey? A lány az arcára tette a kezét, hogy ellenőrizze, ő is elpirult-e. Nem, a bőre olyan hideg volt, mintha kiszökött volna az arcából a vér. – Douglasszel volt egy megállapodásunk – mondta Tim Whittaker a lehető legnagyobb méltósággal. 169/236


– Kelseyt kérdeztem! – szólt rá Brandon. – Douglas fizette ki az adósságait? – Igen – felelte a lány halkan, és Brandon mögött kinézett az ablakon. Érdekes, mennyire megváltozott a táj időközben. Az égen felhők gyülekeztek, és elrejtették a csillagokat. A fák koronái már nem ezüstösen tündököltek, hanem piszkos szürkében úsztak, és leveleik ernyedten lógtak az ágakon. De ő, Kelsey ugyanaz maradt. Csak Brandon róla alkotott véleménye változott meg, a múlt hirtelen szétválasztotta őket. – Igen – ismételte meg. – Ő fizette ki. – Mennyit? – Tizenhétezer dollárt – válaszolta Kelsey, és örült, hogy közben nem remeg a hangja. Tim Whittaker magába mélyedve ült a fotelban, és a kezét bámulta. Apa biztos nem lett volna ennyire pontos, és valószínűleg csak néhány ezer dollárt vallott volna be, gondolta Kelsey. És még nem is mondtam el a teljes igazságot, gondolta a lány. 170/236


A tizenhétezer dollár az utolsó centig egyezett, de arról a huszonötezer dollárról még nem tett említést, amelyet az apja elsikkasztott. – Tizenhétezer dollár – ismételte Brandon lassan, és elhúzta a száját. – Elég költséges nő vagy. Kelsey nem felelt. Olyan rettenetesen dühös volt, mint még soha életében. Brandon túl meszszire ment. Az apja is méregbe gurult. – Remélem, nem akar sértegetni. Jobban tenné, ha… – kezdte Tim Whittaker, de Brandon félbeszakította. – Költséges nő – ismételte hidegen. – Amenynyire meg tudom állapítani, átkozottul keveset kapott Douglas a pénzéért. Ez már sok volt. Kelsey őrjöngve pattant fel. – A bátyád mindent megkapott, amit akart, a testemen kívül! – csattant fel élesen. – A markában tartott, és nagyon jól értett a fölényeskedéshez. Betegesen örült annak, ha látta, hogy az apám és én majd belepusztulunk a szégyenbe. 171/236


Brandon hallgatott, csak egy kissé rándult meg az ajka, és az íróasztal szélébe kapaszkodott. – Különben is csak a szex érdekelte, nem a szerelem – folytatta a lány. – Te azt hiszed, hogy a bátyád kis híján belebolondult hogy nem akartam lefeküdni vele. – Kelsey fél szemmel látta, hogy az apja egy kézmozdulattal le akarja csendesíteni, de nem törődött vele. – Igen, Douglas le akart velem feküdni. Nem szerelemből, csak az élvezet kedvéért, és mindenekelőtt azért, mert a szó szoros értelmében birtokolni akart. Nekem viszont jogomban állt visszautasítani, hogy ne veszítsem el a maradék méltóságomat. Nem akartam, hogy a bátyád abban lelje örömét, hogy uram és parancsolóm. – Itt lehalkította a hangját. – Ehhez nincs több hozzáfűznivalóm, Brandon. Azt követelted tőlem, hogy a jelenlétedben ne ejtsem ki többé Douglas nevét. Most én mondok neked valamit: te ne ejtsd ki a nevét soha többé, ha én is ott vagyok! Ez az én ügyem volt. Egyes-egyedül az enyém, és neked semmi közöd hozzá! 172/236


Brandon nem mozdult e dühkitörés alatt, csupán gúnyosan elhúzta a száját. – És mi van azzal az ötezer dollár adóssággal, amit most csinált az apád? Az kinek az ügye? A lánynak már zúgott a feje. – Szintén az enyém. Tim Whittaker ismét idegesen forgolódott a székén. – Figyelj, Kelsey, nem kell… – Majd én elintézem – szakította félbe a lány, és ökölbe szorította a kezét, de úgy, hogy az ujjai belefehéredtek. Brandon előrehajolt. – Talán el kellene adnod a flancos gyűrűdet, ahogy nevezni szoktad. – Ajka egyetlen keskeny csíkká szűkült. – Vagy már eladtad? – Ott van az íróasztal fiókjában. Most már soha többé nem nyúlok hozzá. Egyébként tényleg úgy van, az a gyűrű túl flancos, és valahogy közönséges is. Olyan közönséges, mint amilyen Douglas volt. – Kelsey hangja remegni kezdett. – Vagy te, amikor ilyeneket mondasz nekem. 173/236


Brandon nem válaszolt. – Gyere, apa! – A lány reszkető térddel indult az ajtó felé. A küszöbről még visszafordult. – Milyen érdekes – vetette oda –, azt gondoltam, nehéz lesz majd átvenned Douglas helyét. Tévedtem. Éppen olyan vagy, mint ő. Brandon nem tudta felfogni, miért lett olyan ideges. Kelsey csak egy nevetséges sértést vágott a fejéhez. Miért érzi mégis úgy, mintha a lány szavai nyílvesszőként a szívébe fúródtak volna? Éppen olyan vagyok, mint ő… olyan, mint ő… A férfi bosszúsan tűrte ingét a nadrágjába, és a mandzsettagombját is olyan hevesen gombolta be, hogy az a földre esett. Brandon dühösen tépte le magáról az inget, és a ruhásszekrény felé tapogatózott, hogy kivegyen egy másikat. Egy óra múlva Dr. Jamesnél kell lennie. Ott végre lekerül róla ez az átkozott kötés. 174/236


Valójában örülnie kellene, hogy végre megint olyan lesz, mint a többiek, ehelyett azonban teljesen betöltötte gondolatait a Kelseyvel folytatott vita. Kétségbeejtő ez az egész. Brandon végigsimított az új ingen, az ágy széléhez botorkált, és leült a matracra. Kínszenvedés volt felhúznia a zoknit és a nadrágot, mert az egyik lábát még mindig nem tudta rendesen hajlítani. A másikkal valahogy előhalászta a cipőjét, amit Frances kikészített neki. Még egy óra, aztán bebizonyítja Kelseynek… Halk kopogás szakította ki a gondolataiból. Mit is akar bebizonyítani a lánynak? – Mr. Brandon? – Frances biztosan megsejtette, mikor készül el az öltözéssel. – Bejöhetek? Csomagja érkezett. A férfi bedugta lábát a cipőbe. – Természetesen. – Hallotta, ahogy nyílik az ajtó. A házvezetőnő lihegve lépett a szobába. A csomag meglehetősen nehéz lehetett. Brandon sajnálta, hogy nem segíthet. 175/236


– Szólnia kellett volna Gregnek. Túl nehéz ez magának. – Hú! – Frances a földre tette a csomagot. – Amikor kicsi volt, magát is sokszor cipeltem föl a lépcsőn. Az is igaz, hogy lényegesen könynyebb volt, mint ez a doboz. – A házvezetőnő még mindig levegő után kapkodva közelebb lépett. – Mr. Fuller küldte. Szerintem kővel vagy téglával rakta tele. – Nem, dinamittal – javította ki Brandon. – Mennyi az idő? – Pont ideje elindulnia az orvoshoz, ha oda akar érni. – Brandon érezte Frances hangján, hogy tréfálkozik. – De ha meggondolta a dolgot, Dr. James biztosan talál magának új időpontot a jövő hétre. – Alig várom, hogy találkozzam a doktorral – mondta Brandon. Tehát az iratok gyorsan megérkeztek. Szerencsére nem kellett ügyvédet is bevonnia. Nagyon kellemetlen lett volna, ha mások is értesülnek Douglas mesterkedéseiről. 176/236


„Olyan vagy, mit ő.” Az ocsmány akták kézhezvétele után Brandon nehezen viselte el, hogy így vélekedik róla Kelsey. Egyszeriben világossá vált előtte, miért nem hagyja nyugodni a lány szemrehányása. Kelsey jobban átlátott a bátyján, mint ő, a testvére. Talán tényleg túl sokáig élt az őserdőben. De valójában mennyire ismerte Kelsey Douglas hibáit? És mindenekelőtt miért állt rá mégis arra, hogy a felesége legyen? Tényleg csak azért, hogy az apját kisegítse anyagilag? Ez meglehetősen valószínűtlennek tűnt. Brandon ökölbe szorította a kezét, és a puha ágybetétre támaszkodott. Feltétlenül fel kell tennie néhány kérdést a lánynak. Eddig nem mert előhozakodni velük, de ez így nem megy tovább. Nincs közös jövőjük, ha nem birkóznak meg a múltjukkal. Igen, beszélniük kell egymással! Mihelyt visszanyeri a szeme világát, elég erős lesz ahhoz, hogy kiszedje Kelseyből az igazságot, és hogy el is tudja azt viselni. 177/236


– Megtenne nekem egy szívességet, Frances? – kérdezte Brandon. – Bármit, csak ne kelljen megint ezt a csomagot cipelnem – válaszolta a házvezetőnő. – Szóljon, legyen szíves, Kelseynek, hogy vigyen el az orvoshoz! Frances egy pillanatig habozott. – A legnagyobb örömmel – szólt aztán furcsán megbicsakló hangon. – Elképzelhető, hogy vonakodni fog – figyelmeztette Brandon az asszonyt. Nem tudta, mennyit hallott Frances az előző esti beszélgetésből. – Ma fontos tárgyalása van Mr. Farnhammel. – De ez a találkozó csak késő délután lesz – vágott közbe Frances türelmetlenül. – Akkorra már régen visszajönnek. – Vidáman fűzte még hozzá: – Biztos, hogy meg tudom győzni Kelseyt. Ginny és én akármikor levesszük a lábáról. – Maga, ugye, nagyon szereti Kelseyt? 178/236


– Igen – sóhajtott fel a házvezetőnő. – Mindenki, aki ismeri őt, hasonlóképpen van ezzel. Tulajdonképpen ezt magának kellene a legjobban tudnia. – Mindenki? – Talán Douglas volt az egyetlen kivétel, ő csak kívánta Kelseyt. Nem olyan férfi volt, aki valakiért is rajongott volna, vagy szeretett volna bárkit is önmagán kívül. Legalábbis az utóbbi években – tette hozzá a házvezetőnő töprengve. – De biztos vagyok benne, hogy mindenki más szeretetreméltónak találja Kelseyt. Frances számára tehát eléggé egyértelmű volt, mit is érez ő a lány iránt. Brandon zavarba jött. Douglas, Fuller, Frances… Mindenki észrevette. És még azt hitte, hogy titkolni tudja az érzelmeit. – Mondja csak, mit szólt ahhoz Douglas, hogy mindenki odavan a menyasszonyáért? Volt valami kifogása ellene? Hosszú szünet következett, és a férfi sejtette, hogy Frances a megfelelő szavakat keresi. 179/236


Brandon azt is tudta, hogy még ha kíméletesen közli is, de nem fogja eltitkolni az igazságot. – Azt hiszem, rettenetesen rossz néven vette – mondta végül a házvezetőnő. – Nem volt kifejezetten féltékeny, inkább egy, a zsákmányát féltő ragadozóra hasonlított. Érti? Mint egy tigris, amelyik attól tart, hogy kiveszik a szájából az elejtett vadat. – Kezét a férfi karjára tette, és halkan folytatta: – Tudom, hogy fáj, mégis azt mondom: nem volt helytelen dolog szeretni Kelseyt. És most sem az. Mielőtt a férfi válaszolhatott volna, Frances elhagyta a szobát. Brandon a legkülönfélébb érzések közt hányódott, és tehetetlenül markolászta az ágy szélét. Kelsey még mindig haragos volt. Megpróbált szívélyesen viselkedni a férfival, de érződött a sértődöttsége, amikor beleegyezett, hogy elviszi az orvoshoz. Most ott ült Brandon mellett Dr. James betegekkel teli várószobájában, és idegesen lapozott 180/236


egy újságot, de képtelen volt akár egy sort is elolvasni. A férfi jól el tudta képzelni a jelenetet. Kelsey hosszú haja a vállára omlik, vagy az arcába lóg, amikor előrehajol, és úgy tesz, mintha olvasna. Brandon megmarkolta a szék karfáját, nehogy odanyúljon, és meggyőződjön arról, valóban így van-e. Szerencsére a másik oldalán Ginny ült, akinek be nem állt a szája, és így kiegyenlítette Kelsey hallgatását. A kislány feltétlenül velük akart jönni. Ebbe mindketten szívesen beleegyeztek, valószínűleg azért, mert sejtették, hogy Ginny eltereli a figyelmüket egymásról. – Én szeretnék lenni az első, akit meglátsz – jelentette ki Ginny, és olyan hevesen hintázott a székén, hogy Brandon alatt is megingott az övé. – Vagy legalább a második. Az első természetesen Dr. James lesz. De senki másra ne nézz utána! Megígéred? – Megígérem – egyezett bele Brandon, és már előre örült, hogy viszontlátja kishúga értelmes, 181/236


szeplős kis arcát. – De most már hagyd abba a kapálózást, és ne rugdoss a lábaddal! Ginny rögtön engedelmeskedett, de csak egy ideig. Brandon valahogy mégis örült a zajnak. Segített neki, hogy ne kelljen egyfolytában az előtte álló nehéz percekre gondolnia. Újra és újra elképzelte magában a jelenetet. A többi beteghez hasonlóan ő is belép Dr. James rendelőjébe. Az orvos előveszi a tompa végű ollót, és belevág a kötésbe. És akkor… Akkor nemcsak Dr. James és Ginny, hanem saját, hetek óta nem látott arcát is újra megpillanthatja. Vagy azt, ami megmaradt az arcából. A sérülések többnyire felületinek bizonyultak, és gyorsan gyógyultak, de nem mindegyik. Egy hosszú, mély vágás az arccsontjáig húzódott, egy másik a jobb szemöldökét keresztezte. Brandon tudta, hogy ezekkel a sérülésekkel még baj lesz, mert nagyon fájtak. Büszkeségből nem kérdezte meg az orvost, vajon eltorzítják-e az arcát. Hamarosan úgyis megtudja. 182/236


Erre a gondolatra felgyorsult a szívverése. Néhány napja már meg tudta különböztetni az árnyakat és a fényeket a kötés mögül. Dr. James szerint ez jó jel. A vérrögök lassan felszívódtak. Brandon ezt kecsegtető ígéretnek vette, a kétségei azonban nem oszlottak el teljesen. Mi lesz, ha az orvos leveszi a kötést, és minden sötétben marad? A férfit félelem kerítette hatalmába. Minden lélegzetvétel fájdalmat okozott. Szája kiszáradt, felső ajkára izzadságcseppek ültek ki. Hirtelen féktelen vágyat érzett, hogy letépje magáról a kötést. Miért nem szólítja már a nővér? Itt vannak legalább fél órája. Micsoda embertelenség a végtelenségig várakoztatni valakit ebben a helyzetben? – Kérem, Mr. Traherne! Végre rá került a sor. A nővér hangja fásultan, személytelenül szólt, Brandonnak mégis úgy tűnt, mint egy csatába hívó kürtszó. Rettentően feszült volt, mégis megpróbált nyugodt maradni. Kelsey és Ginny szintén 183/236


azonnal felálltak. A kislány alig bírt magával az izgalomtól, Kelsey pedig, mielőtt átadta volna a férfit a nővérnek, halkan megszólalt: – Brandon, tudnod kell, hogy… biztos, hogy… – A hangja elakadt, többet nem volt képes kinyögni. – Tudom, a kávézacc. – Brandon szinte meglepődött saját magától. Honnan veszi az erőt félelmei ellenére, hogy tréfálkozva vigasztalja a lányt? – Fogadok, abból olvastad ki, hogy minden rendben lesz. Igazam van? A nővér türelmetlenkedni kezdett, ezt Brandon ösztönösen megérezte, de nem hagyhatta most ott Kelseyt. – Igazam van? – kérdezte újra. – Igen – felelte a lány könnyekkel a szemében. – Igen. Minden rendben lesz. – Ez egészen biztos – erősítette meg a férfi. Megfogta Kelsey remegő kezét, és egy pillanatra a mellkasához szorította. – Lassan kezdek hinni a kávézaccban. 184/236


Sejtette, mennyire össze van zavarodva a lány. Ő maga is ilyen állapotban volt, kétségek és remények között ingadozott. De már nem sokáig, legalábbis így tervezte. Tetszik Kelseynek vagy nem, véget fog vetni ennek az egész lázálomnak. Mihelyt újra lát, mihelyt a lány szemébe nézhet, rá fogja venni, hogy mondja el neki az igazat.

185/236


11. FEJEZET A pokol tornácán lehet ilyen a várakozás, gondolta Kelsey. Az ember csendben ül, és úgy tesz, mintha az almás rétes receptjét olvasná, miközben a szomszédos szobában egy másik ember sorsa dől el. A lány türelmetlenül pillantott az órára. Sokáig tart a vizsgálat. Ez jót jelent, vagy rosszat? Vagy egyszerűen ez is a pokol egyik megpróbáltatása? Ginny nem palástolta idegességét. Végül aztán ő látta meg elsőként Brandont. – Brandon! – sikoltotta, és boldogan ugrott a nyakába. – Végre meggyógyultál! – zokogta a nagy izgalomtól. Ginny kiáltására Kelsey is fölpattant, majd dermedten a melléhez szorította az újságot. Nem tudott sírni, és nem vethette magát a férfi karjába. Csak nézett és várt. A nővér, aki visszakísérte a férfit, megpaskolta Ginny vállát, és a kis186/236


lány feje felett megértően mosolygott Brandonra. Ennél az összenézésnél hatalmas kő esett le Kelsey szívéről. Brandon újra lát! Megkönnyebbülten hunyta le a szemét. Vége a szorongásnak! Noha a férfi soha nem beszélt neki a félelmeiről, de ő sejtette, mi zajlik le a lelkében. Ez érezhető volt türelmetlenségén, és azon, ahogy csípős megjegyzéseit természetellenes sietséggel ejtette ki. Amikor Brandon veszekedett vele, az volt az érzése, hogy a férfi valójában a sorssal hadakozik. Most újra remélhet. Talán az ő láttára szétszakadnak a láncok, amelyek gúzsba kötötték az emlékezetét. A férfi még mindig a karjában tartotta kishúgát, de a fejét már felemelte, és Kelseyre pillantott. A szeme olyan volt, mint korábban, és mégis más. A lány megállapította, hogy sok új, alig látható ránc keletkezett a szeme sarkában, ami az elmúlt hetek szenvedéseiről árulkodott. – Nagyon örülök – mondta halkan, miután lerakta az újságot, és közelebb lépett. 187/236


Úgy tűnt, ezt nem hallotta a férfi. Pillantása lassan Kelsey homlokáról a szájára siklott Talán valamit keres az arcán? A vágott sebek helyét világos, vékony vonalak jelezték. Vagy… vagy megpróbálja újra megtalálni az elveszett emlékeket? Brandon tüzetesen, tetőtől talpig szemügyre vette Kelseyt. A lány bőre bizseregni kezdett, de ezt igyekezett nem mutatni. Igen, helyeselt némán. Ott is megérintettél… Ott is! A férfi tekintete átható, csaknem tolakodó lett. Brandon észrevétlenül megrázta a fejét, és megsimogatta húga haját. – Menjünk haza, kicsim! – mondta neki. – Indulhatunk, Kelsey? A lányon mély csalódás lett úrrá. Tehát a férfi még mindig nem emlékszik. Hirtelen úgy érezte, nem bírja tovább. Majdnem sírva fakadt. Valamit feltétlenül tennie kellene, hogy felrázza a férfit. Milyen jó volna megfogni a kezét, és magához ölelni, hogy visszatérjen az emlékezete! Legszívesebben azonban ordított volna egy na188/236


gyot, és addig mesélt volna neki, amíg egy apró kis részlet tőrré nem változik, és át nem fúrja Brandon páncélját. De nem tett semmi ilyesmit. – Természetesen – felelte mesterkélt mosolylyal. Néhány órával később Brandon kimerülten dőlt hátra Douglas karosszékében. Mindent elintézett. Telefonált a barátainak, munkatársainak és üzletfeleinek, az összes hívást letudta, amit napok óta halogatott. Pillantása az íróasztalon fekvő hatalmas iratcsomóra esett, és megdermedt. Legfelül három vastag dosszién Kelsey neve állt. Brandon szorongva nézett oda. Miért nem bízik a lányban? Amikor az orvos várószobájában először viszontlátta, olyan csinos volt, hogy már a látványa is fájdalmat okozott. Szebbnek tűnt, mint bármikor korábban. És ártatlanabbnak. Az emlékeiben sokkal inkább szirénhez hasonlított, mint angyalhoz. Nem mintha a lány nem lett volna elég vonzó. A teste azonnal észlelte 189/236


Kelsey kisugárzását. Valami akaratlanul is megfogta a lány lényében. Szeme a könnyektől még kékebben csillogott, mint máskor. Szerette volna magához húzni, és a legszívesebben őt is átölelte, és megsimogatta volna, mint a kishúgát. Amikor Kelsey kék szemébe nézett, valami megzavarta. A férfi a megfelelő szót kereste. Dühös volt? Nem. Kelsey csalódott volt, és ez megdöbbentette őt. Azt várta, hogy a lány örülni fog a szemsérülés szerencsés kimenetelének. Mi az oka csalódottságának? Észrevette bennem a vágyat, és ez bántotta őt? – töprengett Brandon. Kétségbeesetten túrt a hajába. Nem tudja kiismerni magát ezen a nőn. Ezért kell elolvasnia Fuller jelentését. Ma este megpróbálja összerakni a kirakós játék elemeit, határozta el. Halk kopogást hallott. Gyorsan felállt, és átvitte az iratokat a hálószobájába. Tim Whittaker pontosan érkezett. Megegyeztek, hogy erről a ta190/236


lálkozásukról nem beszélnek Kelseynek, legalábbis egyelőre. Brandon figyelmesen szemügyre vette a férfit, aki egykor kimondottan vonzó lehetett, mielőtt az élet nem viselte meg. Divatos ruhát viselt, és hullámos ősz haja jóvágású arcának tiszteletreméltó külsőt kölcsönzött. Brandon különösképpen az öreg kék szemén csodálkozott, melynek alját ugyan vöröses árnyék szegélyezte, de alapjában véve sugárzott belőle az értelem. Egy csöppnyi részvétet érzett iránta. Kelsey egy ízben említette, hogy az édesanyja korán meghalt. Egy bájos feleség talán tudta volna kezelni Tim játékszenvedélyét, egy tízéves kislánynak viszont ez túl nagy feladat volt. Brandon hellyel kínálta Tim Whittakert, ő maga pedig az íróasztalhoz ült. Néhány pillanatig szótlanul méregették egymást. Tim ezúttal józan volt. Nyilván belátta, hogy részegen nem jelenhet meg ezen a beszélgetésen. 191/236


– Azt mondta, hogy pénzről akar beszélni velem – kezdte óvatosan. – Igen. Szeretnék egy üzletet ajánlani. Tim láthatóan összerezzent. – Miféle üzletet? – Azt hiszem, előnyösét. – Brandon elővett a fiókból egy papírt, amelyre előzőleg néhány nevet és címet jegyzett fel. – Ötezer dollárt fizetek magának, ha ezek közül az orvosok közül valamelyiket felkeresi – mondta nyugodtan, és letette a lapot az asztalra. Tim mélyen a szemébe nézett, mielőtt a listáért nyúlt. Amíg átnézte a neveket, két vastag szemöldöke között jellegzetes ránc jelent meg. – Ezek pszichiáterek? – kérdezte hitetlenkedve. – Menjek el egy lélekbúvárhoz? – Igen – jelentette ki határozottan Brandon. – Nem vagyok hajlandó egy centet sem fizetni, amíg alá nem veti magát egy kezelésnek. – A fenébe! – Tim elvörösödött, és összegyűrte a papírt. – Nem vagyok elmebeteg! 192/236


– Nem. De az alkoholizmus betegség, és a kóros játékszenvedély is az. Ezért van szüksége orvosi segítségre. Azt hiszem, ezt maga is pontosan tudja. – Az ördögöt fogok én odamenni! Brandon nem lepődött meg ezen a kitörésen. A pszichiáterek megmondták, hogy ellenállásra számíthat. – Ha szeretné, hogy segítsek magán, nem marad más választása, meg kell tennie. – Lehet, hogy nem szeretném – vágott vissza Tim. – Kelsey azt mondta… Ez már sok volt Brandonnak. Előrehajolt, és úgy megmarkolta a golyóstollat, hogy az szinte összeroppant. – Ide figyeljen, Mr. Whittaker! – szakította félbe Kelsey apját. Hogy lehet valaki ennyire önző? – Feltételezem, hogy szereti a lányát. Ha így van, remélhetőleg nem fogja tovább terhelni ezzel az adóssággal. Biztos vagyok benne, hogy Kelsey valahogy előteremtené azt a pénzt. De milyen áron? Tényleg azt akarja, hogy túladjon 193/236


az ékszerein? Vagy hogy egy érzéketlen uzsorás kezébe kerüljön? – Brandon lassan dühös lett. A lány valószínűleg már rég elzálogosította mindenét. Douglas gyűrűjén kívül soha nem látott rajta mást. – Fogja már fel végre, hogy ez nem Kelsey adóssága, hanem a magáé! – folytatta indulatosan. – Nem a lányának kell újabb áldozatot hoznia, hanem végre egyszer magának is! Tim Whittaker hosszasan bámult Brandonra. Azután lehajtotta a fejét, és kisimította az összegyűrt papirost. Amikor felállt, a szeme tele volt könnyel. – Szegény kislányom – szólalt meg rekedten. – Maga csak felnőtt nőként ismeri, de én még jól emlékszem arra, amikor kicsi volt. Az öreg érzelemkitörése meglágyította Brandon szívét, dühe elpárolgott Ez már nem a tegnapi látványos érzelgősség volt, hanem igazi, tehetetlen fájdalom. – Ez azt jelenti, hogy elmegy egy pszichiáterhez? 194/236


Úgy tűnt, Tim egészen magába fordult, tekintetét a földre szegezte. – A fivére soha nem kívánta, hogy orvoshoz menjek – mondta gondterhelten. Ennek az oka világos volt Brandon előtt. Douglasnek nem fűződött hozzá érdeke, hogy segítsen Kelsey apjának. Amíg Tim ivott és játszott, addig a markában tarthatta. És ami még rosszabb: Douglas a lány megmentőjének szerepében tetszeleghetett, és cserébe megkövetelte, hogy Kelsey hálás legyen, és engedelmeskedjék neki. Egyszerűen megvásárolta a lányt. – Én nem a bátyám vagyok – emlékeztette a férfit Brandon kissé emelt hangon. – Mindenki azt állítja, hogy ha valóban akarnám, magamtól is talpra tudnék állni. – Most már Tim Whittaker is felegyenesedett, és Brandon őszintén megdöbbent a szemében tükröződő szomorúság láttán. Nem lehetett könnyű élete. – De nem voltam képes rá. Most, amikor Kelsey… amikor Douglas… – Tim nyelt egy nagyot. – Most már azt gondoltam, biztosan si195/236


kerülni fog. Reméltem, hogy végre lesz bennem erő, de… A hangja elcsuklott, fejét két kezébe temette. Brandon a torkát köszörülte. Az együttérzés most nem segít Tim Whittakeren. – Orvosi segítségre van szüksége. Egyedül nem megy. – Tudom. – Akkor tehát beleegyezik? Tim leeresztette a kezét. – Igen – mondta, és megfontoltan bólintott. – Kelsey kedvéért elmegyek egy orvoshoz. Miután Tim eltávozott, Brandonon megmagyarázhatatlan idegesség lett úrrá. Sok dolga lett volna, de nem tudott a munkájára összpontosítani. A toronyablakból figyelte, ahogy Kelsey apja ócska kocsijával a Cliff Road felé indul, anélkül hogy találkozott volna a lányával. Kelsey minden percben visszaérkezhetett a Farnhammel folytatott megbeszélésről. Egész délután a városban volt, és megmutatta üzletfelüknek azt a telket, melyet új irodaépületének 196/236


helyéül szemeltek ki. Remélhetőleg siet vissza. Odakint vihar készülődött, és a baleset óta Brandont mindig kellemetlen érzés kerülgette, ha esőben autózott valaki. Főleg ha ez a valaki Kelsey… A férfi visszaült az íróasztalához, egymás után nyitogatta a fiókokat, s közben lázasan járt az agya. Nem volt sem Kelsey gyámja, sem az apjáé. Akkor miért készül mégis arra, hogy magára vállalja Tim Whittaker játékadósságait? Miért ragaszkodott ahhoz, hogy Tim elkezdje a gyógykezelést, még mielőtt Kelsey tudomást szerez róla? A lány rettentően dühös lenne, ha megtudná, hogy ő is belekeveredett a dologba. De érzett valamiféle felelősséget is. A bátyja szemérmetlenül kihasználta Whittaker gyengeségét. Ha a férfi aláveti magát a gyógykezelésnek, az talán egyfajta jóvátétel is lenne Douglas viselkedéséért, és így nyugodt lelkiismerettel válhatna el Kelseytől. 197/236


Elválni? Nem, nem akar elválni tőle! Azért segít Tim Whittakernek, mert Kelseyn szeretne segíteni, mert… Gondolataitól összezavarodva ösztönösen kihúzta az íróasztal egyik fiókját. Megdöbbent, amikor a kis fekete bársonydobozt meglátta. Kelsey jegygyűrűje volt benne. Lassan megfogta, és kivette. Nem kellett kinyitnia a fedelét ahhoz, hogy tudja, milyen a gyűrű: flancos és közönséges. Túl nagy lehetett a lánynak vagy kényelmetlen, mert gépelés közben gyakran levette. Ez nem tetszett Douglasnek. Brandon eltökélten felállt. Holnap reggel viszszaviszi az ékszerészhez a gyűrűt. Éjszakára még a széfben marad, ott biztonságban lesz. Douglas építtetett egy páncélszekrényt a padló alá, és egyedül az öccsének árulta el a számkombinációt. Brandon felemelte a titkos retesz fedőlapját, és kinyitotta a biztonsági zárat. Meglepve tapasztalta, hogy egy papírlap fekszik a széfben. Bizonyára fontos lehetett Douglas számára. A férfi 198/236


kíváncsian vizsgálgatta az írást. Sejtette, hogy köze van Kelseyhez, és a kirakós játék fontos része.

199/236


12. FEJEZET Brandon nem bírta tovább. Tulajdonképpen várni akart Fuller jelentésének elolvasásával, amíg mindenki elalszik a házban, de hiába próbálta elterelni róla a gondolatait. Alaposan lezuhanyozott, s mivel hűvösre fordult az idő, a vastagabb fürdőköpenyét vette magára, és begyújtott a kandallóba. Ezután whiskyt töltött egy pohárba – ez volt az első itala a baleset óta –, és bekapcsolta a tévét. Ez sem segített. Elzárta a készüléket, és a tűz mellett kényelembe helyezte magát egy fotelban. Izgatottan, ugyanakkor némi undorral nyitotta ki az első irattartót, amely nagy meglepetésére csak fényképeket tartalmazott. Lassan a kezébe vette az első felvételt, és hitetlenkedve szemlélte. A fénykép Kelseyt ábrázolta oldalról. Hát ezt meg ki készíthette? A lány egy földre terített takarón térdelt, és a blúzát gombolta. Ő is a képen volt. A lány felé hajolt, és az ingét tűrte be ép200/236


pen a nadrágjába. Körülöttük pedig a szabadban elköltött ebéd maradványai. Ebből a szögből sem Ginny, sem a többiek nem látszottak. A fotós olyan pillanatot választott, amikor Kelsey fürdőruhájának felső része árnyékban volt, így úgy látszott, mintha meztelen volna a blúz alatt. Az egyébként ártatlan jelenet különös jelentést kapott. Kettejük arcát csak néhány centiméter választotta el egymástól. A férfi tekintete tolakodónak és kéjsóvárnak látszott. Brandon dühösen tette le a fényképet, és kezébe vette a következőt. Ez is őket mutatta a felborult vitorlás mellett. Fürdőruhájuk nem látszott a víz alatt. Válluk csupasz volt, és ebből arra lehetett következtetni, hogy nincs rajtuk semmi. Egyszerűen képtelenség! A keze Kelsey haja alá csúsztatva, szemében mohó tekintet. Brandon a harmadik fénykép után nyúlt. Mihelyt meglátta az ágas-bogas sövényt, már tudta, miről van szó. A keze remegett, amikor közelebbről szemügyre vette a felvételt. Kelsey és ő 201/236


a sövény mögött hevertek egy virágágyásban. Bár mindketten fel voltak öltözve, mégis úgy tűnt, mintha ölelkeznének. Ő volt felül, Kelsey alul, és ujjával épp a lány arcához ért. – Brandon, ébren vagy még? A férfi felpillantott, és hallotta, hogy nem a szíve ver ilyen hangosan, hanem Kelsey kopog az ajtón. Hirtelen úgy érezte, mintha annak a virágágyásnak az édes illata csapná meg az orrát. – Pillanat! – kiáltotta, és a földre tette az irattartót. Ezután gyorsan az ajtóhoz sietett, már amenynyire fájós lába engedte, mintha attól félne, hogy csak képzelődik. De Kelsey valóban ott állt, és olyan szép volt, hogy a férfinak elállt a lélegzete. Valószínűleg csak most érkezhetett a Famhammel folytatott tárgyalásról, mert elegáns kosztümjét viselte, melynek hosszított kabátrésze majdnem végig takarta a szűk miniszoknyát. – Szia! – kiáltott fel Brandon, és remélte, hogy Kelsey nem találja gyerekesnek a lelkesedését. 202/236


– Szervusz! – köszönt a lány halkan. – Bejöhetek? – kérdezte, és idegesen simított hátra egy hajtincset az arcából. – Természetesen – felelt a férfi, és oldalra lépett. – Foglalj helyet! – mutatott a kandalló mellett álló fotelra. – Én meg gyorsan felöltözöm. – Nem, erre nincs szükség – vágta rá Kelsey. – Későre jár. Biztosan már régen ágyban voltál. Brandon szorongva gondolt az irattartóra. Szerencsére a lány nem csinál gondot abból, hogy nincs rendesen felöltözve. Nem szívesen hagyta volna őt egyedül a fényképekkel. Kelsey furcsamód zavarban volt. Lassan a tűzhöz lépett, a lángokba pillantott, melle alatt keresztbe fonta a karját, és elmerült a gondolataiban. – Mi van veled? – kérdezte Brandon, és közelebb lépett. Most már ő is érezte az izzó fahasábok melegét. – Valami nem sikerült? Farnham meggondolta a dolgot? – Nem. – Kelsey meg sem fordult, úgy rázta a fejét. A tűz fénye megcsillant a haján. – Aláírta 203/236


a szerződést. Minden úgy ment, ahogy terveztem. – Ennek örülök. Brandon még nem ismerte ki magát az üzletmenetben annyira, hogy pontosan meg tudja ítélni, mit is jelent ez a szerződés az ODC számára. Azt azonban tudta, hogy Kelsey keményen megdolgozott érte, ezért őszintén örült a sikernek. – Akkor mi a baj? A lány nagyot sóhajtott. – Apámmal van a gond – szólalt meg halkan. – Az előbb telefonált. Ez az átkozott fickó! Tim Whittaker megígérte, hogy csak akkor beszél Kelseynek a megállapodásukról, ha már elkezdte a gyógykezelést. Remélhetőleg nem rontott el mindent. Brandon habozva tette kezét a lány vállára. – Apád feltétlenül segítségre szorul – mondta. – Ezért igyekeztem elnyerni a beleegyezését. Kérlek, ne haragudj! 204/236


– Ne haragudjak? – fordult meg Kelsey, és a férfira pillantott. Arca piros volt a tűz melegétől. – Hiszen nem haragszom. – Egy pillanatra elhallgatott, és fürkésző szemmel vizsgálta a férfi arcát. – Ellenkezőleg, hálás vagyok. Annyira hálás, hogy ki sem tudom fejezni. Ezúttal apám talán végig tudja csinálni. Már meg is beszélt egy találkozót az orvossal. – A lány hangja megremegett. – Természetesen nem engedem, hogy te viseld a költségeket. Már az is kész csoda, hogy rá tudtad venni a kezelésre. Engem mindig kinevetett, ha pszichiáterhez akartam küldeni. – Szeme megtelt könnyekkel. – Ó, Brandon, nem is sejted, milyen sokat jelent ez nekem. Eddig… eddig egyedül voltam ezekkel a gondokkal. A férfi ösztönösen a lány mellé lépett. Közelebb húzta magához úgy, hogy arcukat csak néhány centiméter választotta el egymástól. – Ennek már vége. Nem vagy többé egyedül. A lány nagy szemeket meresztve, bizakodva nézett Brandonra. Arca izzott, és ajka oly közel volt a férfi állához, hogy az érezte a leheletét. 205/236


Kelsey szemében ezerféle érzés tükröződött. A látvány Brandont érzéki ábrándképekkel töltötte el. Kelsey eljött hozzá, megadóan a karjában sóhajtozik, és szinte eggyé válik vele. A férfi lehajolt, hogy végre megadja magát a vágynak, amely olyan régóta gyötörte. Nem tudta, de nem is akarta már visszafogni magát. – Köszönöm – suttogta remegve Kelsey, még mielőtt az ajkuk összeért. – Nagyon, nagyon köszönöm. Ezek a szavak arculcsapásként érték Brandont. Még a legutolsó pillanatban felegyenesedett, és döbbenten nézett a lány csábító ajkára. Mi nem jut eszébe? A heves vágyakozás elvette az eszét? Tényleg nem jobb a bátyjánál! Ő is szemérmetlenül ki akarja használni Kelsey kiszolgáltatottságát. Csókokkal és simogatással akarja elkábítani, hogy aztán… Nem! Brandon elszántan vette le kezét a lány válláról. Szó sem lehet arról, hogy ő is olyan legyen, mint Douglas! 206/236


– Szívesen – felelte elcsukló hangon. – A legnagyobb örömmel tettem. – Brandon… – csodálkozott Kelsey a férfi hirtelen visszavonulásán. Kezét mellmagasságban Brandon fürdőköpenyébe dugta, és megsimogatta csupasz mellét. Ujjai izzó parázsként égették a férfit. Brandon kitépte magát a karjaiból, és elfordult, anélkül hogy ügyelt volna a térdére. Rettentő fájdalom hasított belé, és izmai felmondták a szolgálatot. Kelsey ösztönösen utánakapott, és megfogta. – Brandon! – kiáltotta ijedten, és halálsápadt lett. – Megsérültél? A férfi újra megpróbált kiszabadulni a lány karjából, és a fotel karfájára akart támaszkodni, de túl erős fájdalmai voltak. Kelsey segítsége nélkül nem tudott állva maradni. Homlokán izzadságcseppek gyöngyöztek. – Most már jobb – jelentette ki. A lányt azonban nem lehetett becsapni. – Odakísérlek az ágyhoz – közölte határozottan. – Tudsz járni, ha rám támaszkodsz? 207/236


Válaszra sem várva Brandon hóna alá nyúlt, és tett vele egy lépést. A férfinak nem volt más választása, engedelmeskedett, de a fájdalom nem enyhült. Végül elértek az ágyig, és Brandon kimerülten rogyott a matracra. Bár tiltakozott, Kelsey mégis gyengéden, de határozottan lenyomta a vállát a párnára, majd fölé hajolt, felemelte sérült lábát, és az ágyra helyezte. Igen, így már jobb volt. Brandon megkönynyebbülten lélegzett fel. Karját a homlokához emelte, letörölte a verítéket, majd a szeme elé tette a kezét. – Sajnálom. Azt hittem, már jóval erősebb a lábam. – Az még odébb van – figyelmeztette Kelsey, majd az ágy elé térdelt, és leheletfinoman simogatni kezdte a férfi lábát. Ujjából hűvösség áradt, amely csillapította az égő fájdalmat. Brandon önkéntelenül felsóhajtott. Kelsey azonnal abbahagyta. – Fáj? 208/236


A férfi megrázta a fejét, de nem vette el a kezét a szeme elől, ne lássa a lány, mennyire jólesik a vigasztaló simogatás. – Nem – mondta. – Nagyon jó. Kelsey tovább folytatta, amit elkezdett. Ujjai hegyével apró köröket írt le a férfi térdén, majd óvatosan közelített az érzékenyebb térdhajlat felé. Végül ujjait feljebb, a comb irányába húzta. Ez nagyon jó volt. Brandon lábának minden négyzetcentimétere sajgott attól a természetellenes tartástól, amivel a térdét tehermentesíteni akarta. Büszkeségből idő előtt megszabadult a mankójától. Kelsey könnyű nyomással alulról fölfelé átmasszírozta az izmokat a bokától a combig. Sikerült enyhítenie a férfi fájdalmát, és egészen új érzést ébresztett benne. Ez már mennyei volt. Brandon teljesen ellazulva adta át magát annak a varázslatos kéjnek, amelyet a lány ujjai keltettek. Maga sem tudta volna megmondani, mikor lett a masszírozásból valami más… 209/236


Először alig érezhetően történt valami, de nem volt benne biztos, vajon nem képzelődik-e. Mindenesetre úgy érezte, hogy Kelsey keze egyre feljebb siklik. Hirtelen észrevette, hogy izmai már nem ellazulnak, hanem minden érintésnél egyre jobban megfeszülnek. Ügyesen kutató ujjaival a lány határtalan vágyat ébresztett benne, ezt nem lehetett letagadni. A fürdőköpeny vastag volt ugyan, de nem rejtett el mindent. Kelsey most már nem hagyta abba. Úgy tűnt, egész idő alatt tudta, mit művel, és ezt nyilvánvalóan szándékosan tette. Brandon halkan felnyögött, amikor a lány a lábai közé csúsztatta ujjait, és megérintette legérzékenyebb pontját. – Kelsey – nyögte ki Brandon –, mit csinálsz? A lány visszahúzta a kezét, és felállt. Brandon hallotta, ahogy ruhájának finom anyaga halkan megzizzen. A karjával még mindig eltakarta a szemét, de azt azért érzékelte, hogy a mennyezetről lógó lámpa fénye kialszik. A szobában sötét lett, csak a kandallóban lobogó lángok vetettek táncoló árnyékot a falra. 210/236


Kelsey visszalépett az ágyhoz, parfümjének finom illata megcsapta a férfi orrát. A ruha anyaga újból megzizzent. Brandon most már nem bírta tovább. Elvette szeme elől a kezét, és a lányra nézett. Kelsey már levetette kosztümkabátját, és épp a karját emelte, hogy kigombolja a blúzát. A férfi gyorsan és szaggatottan lélegzett, mintha egy láthatatlan ellenféllel küzdene. Talán a rossz lelkiismerete lehetett az? A blúz és a szoknya a földre hullt, és a lány halovány bőre rózsaszínben tündökölt a táncos kedvű lángok fényében. – Kelsey – szólalt meg Brandon elfúló hangon. – Mit akarsz? – Szeretkezni akarok veled – jelentette ki a lány halkan, és az ágy lábához lépett. Óvatosan, hogy a férfi sebesült térdét ne érintse, felfelé tapogatózott a combján. Brandon idegei pattanásig feszültek a várakozástól. Kelsey megállt, mielőtt a legérzékenyebb ponthoz ért volna. – Akarod? 211/236


Kelsey csak akkor akarta megérinteni, ha erre biztatást kap. A férfi megpróbálta visszafogni magát. – Miért csinálod ezt? – kérdezte, de nehezen jött ki hang a torkán. A szenvedélytől alig kapott levegőt. – Örömmel teszem – válaszolta a lány, és észrevétlenül megremegett. Brandon látta, hogy a leheletvékony fehérnemű alatt a mellbimbói megkeményednek. – Egészen egyszerűen akarom. – Mert hálás vagy nekem? – A férfi figyelmesen szemlélte a lány arcát. Titokban attól tartott, Kelsey elárulja magát, hogy hálából teszi. Na és akkor mi lesz? Össze tudja majd szedni az erejét annyira, hogy visszautasítsa a csábító ajánlatot? – Ezért csinálod? – Nem – hangzott Kelsey kissé bosszús válasza. Ujjaival óvatosan megérintette Brandon legérzékenyebb pontját. – Nem – ismételte újra. – Úgy érzed, mintha ez a hálám kifejezése lenne? – Kezét egyenletes ütemben mozgatta egé212/236


szen addig, amíg a férfi körül szinte megszűnt létezni a világ. Brandon szíve vadul kalapált, lábait megadóan még széjjelebb tárta, miközben a lány az ajkával folytatta azt, amit a kezével elkezdett. – Tényleg úgy érzed? – Kelsey forró lehelete sokat ígérően simogatta Brandon bőrét. A férfi csak a fejét rázta. Fogalma sem volt, mi vitte rá Kelseyt erre a gyöngédségre. Egy azonban biztosnak látszott: most már nem akar lemondani róla. Hangosan felnyögött, mert a kéjjel teli gyötrelem elviselhetetlenné fokozódott. Kelsey nagyon szenvedélyesen szeretett. Úgy tűnt, a férfit teljesen, ki akarja forgatni magából, hogy egészen az övé legyen. Brandon testének minden porcikája vágyott a meleg ajakra és az ügyes kézre. Forró hullámokban áramlott a vér azokra a helyekre, amelyekhez Kelsey hozzáért. A férfi már azon volt, hogy egészen átadja magát a szédületnek, és az örvénybe veti magát. Ekkor azonban valahonnan erőt merített, és megálljt parancsolt önmagának. 213/236


Ujjait finoman Kelsey hajába fúrta, és gyöngéden visszahúzta a fejét. – Neked ennyi még nem elég – mondta Brandon, pedig a lány kipirult, arca, csillogó szeme és nyitott, érzéki szája az ellenkezőjéről tanúskodott. Csak rá kellett néznie Kelseyre, és máris tudta, milyen hatással volt a lányra ez az egész. Ereiben száguldott a vér, és nőiességének lüktető középpontja felé igyekezett. Kelsey minden porcikája kívánta őt. Ez már túl sok volt, és Brandon egy pillanatra lehunyta a szemét, hogy ne veszítse el teljesen az önuralmát. – És én is többet akarok – suttogta, miután valamennyire fegyelmezte magát. A lány szép volt és álmodozó. Mintha messzemessze, egy nevesincs helyen járna, és nem hallaná Brandont. Ő viszont meg akarta neki mutatni, mit szeretne. Gyorsan a földre dobta a fürdőköpenyt, majd kinyitotta Kelsey melltartójának kapcsát. – Vedd le rólam! – szólította fel a lány. 214/236


Brandon lecsúsztatta a két pántot Kelsey vállán, és oldalra dobta a melltartót, majd ujja hegyével lassan az apró selyembugyi alá nyúlt. – Azt is! Ehhez a lánynak kissé meg kellett emelkednie, és Brandon tátott szájjal bámulta, ahogy telt, feszes mellén megcsillan a lángok fénye. Duzzadó mellbimbója sötétvörös volt, mint a tűz árnyéka, és combjai között hívogatóan sötétlett a háromszög. Mihelyt Kelsey teljesen meztelen volt, azonnal Brandon felé nyúlt, de a férfi megállította a kezét. – Nem – mondta, és maga felé húzta a lányt. – Gyere! Többre van szükségünk. A félhomály ellenére Brandon látta, hogy Kelsey elpirul. Egy pillanatra azt kívánta, bárcsak megszűnne a fájdalom a térdében, és átvehetné Kelsey szerepét, ez azonban nem ment. Nem baj, így is sikerülnie kell. És gondoskodni fog róla, hogy a lánynak is jó legyen. 215/236


Kelsey lassan előrehajolt, és Brandon a csípője alá csúsztatta a kezét, majd maga felé húzta úgy, hogy térdre ereszkedjen. – Tárd szét a combod! – suttogta a férfi, és Kelsey engedelmeskedett. Közben azért behunyta a szemét, mintha nem tudná elviselni Brandon pillantását. A férfi szorosan átölelte a lány csípőjét, és lassú, izgató mozdulatokkal elérte, hogy Kelsey még jobban megnyíljon. A lány szaporán szedte a levegőt, és Brandon addig húzta maga felé, amíg eggyé váltak. Kelsey olyan szorosan fonódott a férfira, hogy Brandonnak figyelnie kellett, nehogy fájdalmat okozzanak egymásnak. Óvatosan felemelte a csípőjét, ezzel kissé szétfeszítette Kelsey lábait, és maga felé vonta a lányt, amíg egészen be nem töltötte őt. Kelsey felnyögött, és egy könnycsepp futott végig az arcán. A férfi mutatóujja hegyével óvatosan letörölte. – Fáj? Abbahagyjam? Kelsey megrázta a fejét. 216/236


– Ne! – mondta rekedten. – Kérlek, ne! – Akkor dőlj hátra! – suttogta Brandon, és miután a lány így tett, megérintette a mellét. – Most tedd hátra a kezed! Kelsey engedelmeskedett. Brandon csak nézte néhány másodpercig, és alig bírta elhinni, hogy most valóban az övé a lány. Ezután simogatni kezdte, és egyre magasabbra és magasabbra segítette a kéj csúcsa felé. Brandon különös gonddal járt el. Bevetette minden szerelmi tapasztalatát. Meglepően természetes volt számára Kelseyvel szeretkezni. Gond nélkül felismerte a legapróbb jelzéseket, melyek elárulták, mit szeretne a lány. Elég volt egyre gyorsuló lélegzetvételére hagyatkozni, vagy a könnyen megnyíló szájra, esetleg a combjába kapaszkodó kézre figyelni. Kelsey egyszer csak hirtelen hátrafeszült. Akkor végre elért oda, ahol teljesen elvesztette időés térérzékét. A kéj elsöprő hullámai járták át a testét. Felsikoltott, fejét szenvedélyesen ide-oda dobálta. 217/236


Brandon halkan nyöszörgött. A lüktető hőség lassan elviselhetetlenné vált. Ösztöne azt súgta, még mozognia kell, hogy átvegye a hullámokat, de a fájdalom az ágyhoz szegezte. Hideg verejték ült ki a homlokára, mivel az édes gyötrelem sehogy sem akart megszűnni. Cserbenhagyta meggyötört teste. – Kelsey… – Az ajka mozgott, de hang nem hagyta el a száját. A lány azonnal megértette, és átvette a kezdeményezést. Remegő kezével elszántan támaszkodott Brandon mellkasára, és olyan ütemben mozgott, amelyet könnyű volt átvenni. Előre és hátra csúszva próbált kielégülést szerezni a férfinak. Megduzzadt mellbimbói újra és újra Brandon domború mellkasát érték, míg végül a férfi felett összecsaptak a lángok, és úgy érezte, egész lénye milliónyi szikrává robban szét. Végül elhamvadt a parázs, és kimerülten hevertek egymáson. Kelsey feje Brandon mellkasán pihent, és forró lehelete a férfi bőrét érte. 218/236


Ha itt valaki hálás lehet, akkor az én vagyok, mélázott Brandon, és szórakozottan simogatta a lány hátát. És nemcsak a határtalan nagyvonalúságáért tartozom hálával, hanem azért, mert kivárta, amíg visszatalálok hozzá. A férfi mégsem hálát érzett. Gyöngéden megcsókolta Kelsey haját, és mosolygott a félhomályban. Szerelmes volt. Kelsey pirkadatkor ébredt. A kandallóban már alig pislákolt a tűz, de a szerelmi játékuk alatt kitört vihar odakint még nem csendesedett el. A lány óvatosan, nehogy felébressze Brandont, kibontakozott az öleléséből. Felkelt, és a férfi fürdőköpenyébe bújt. Bár madarat lehetett volna fogatni vele örömében, mégis érzett valamiféle félelmet és csalódást. Idegesen lépett az ablakhoz, és kinézett a viharba. Egy biztos: nem bánta meg, hogy lefeküdt Brandonnal. Akarta, hogy így legyen, ezért is jött ma este a férfihoz. Közvetlenül apja telefonhívása után határozta ezt el. Egyetlen reménye 219/236


maradt. Talán Brandon testének sikerül az, ami az agyának nem. A lány esengve Várta, hogy a zsilipek felnyíljanak, amikor egyesül a testük, és remélte, hogy a férfi szemében megpillantja az emlékezés szikráját. Sajnos ez nem sikerült. Brandon gyönyörű szeme felizzott a szenvedélytől, de az emlékezés szikrája nem gyúlt fel benne. Ezért gördült le akkor egy könnycsepp a lány arcán. Nem tehetett mást, várt. Valamikor majdcsak felébred Brandon. Akkor megtudja, vajon második szerelmi együttlétük képezhet-e hidat, ami segít elfelejteni az első éjszakát, és a biztos jövőbe vezet. Kelsey a hasára tette a kezét, és érezte még a lázas lüktetést. A második éjszaka még szenvedélyesebb, még teljesebb volt, mint az első. Talán ennyi elegendő is. Visszafordult, és az ágy felé pillantott Brandon békésen aludt, nem akarta felébreszteni. A lány nyugtalanul járkált fel s alá a szobában, végül leült a fotelba a kialudt tűz mellé. Szóra220/236


kozottan játszadozott a whiskys pohárral, amelyet Brandon hagyott ott. Pillantása egyszer csak az egyik irattartóra esett, melynek fedőlapján ez állt: Bizalmas jelentés Kelsey Anne Whittakerről Kíváncsian lapozott bele. A jelentés készítője Al Fuller volt San Franciscóból. Kelsey szíve egy pillanatra kihagyott, de aztán vadul kalapálni kezdett. Akkor tehát tegnap Brandont egy magándetektívhez vitte, akitől a férfi róla kapott anyagot? Remegő kézzel emelte az ölébe a dossziét, és olvasni kezdett. Az nem érdekelte, hogy az iratokat nem neki szánták. Bár igyekezett odafigyelni az olvasásra, mégis csak lassan jutott előbbre. Még be sem fejezte az első oldalt, amikor halk neszt hallott maga mellett. Dermedten nézett fel, és néhány lépésnyire felfedezte Brandont, aki időközben farmert húzott, és egy darab papírt tartott a kezében. Volt valami meghökkentő a férfi tartásában. Lábát szétterpesztve, kifejezetten harcias pózban 221/236


állt ott. Karján az izmok megfeszültek, mintha csatába készülődne, arca pedig szinte kővé dermedt! – Ezt keresed talán? – támadt rá a lányra alig leplezett dühvel, és a papírt az orra elé nyomta. – Azért jöttél ide, hogy az apád adóslevelét megszerezd? – Nálad van? – lepődött meg Kelsey. Azzal természetesen tisztában volt, hogy egyszer beszélnie kell erről Brandonnak, de várni akart vele, amíg a viszonyuk tisztázódik. Rémálmában sem jött elő, hogy ilyen gyorsan elérkezik ez a pillanat. – Igen – felelte Brandon. – Nálam van. Most valószínűleg nagyot csalódtál azután, hogy enynyit fáradoztál miatta. – Ezzel a szétdúlt ágyra mutatott. – Szegény kis Kelsey! Hiába volt az egész. Látod, csak pazaroltad a színészi képességeidet. A lány csak lassan fogta föl Brandon szavainak értelmét. Leejtette az iratcsomót a földre, felállt, majd a férfi elé lépett, és arcul csapta. 222/236


– Te gazember! Brandon meg sem rezzent, az arcához sem kapott, pedig nagyon fájhatott az ütés. – Elegem van az alattomos vádaskodásaidból! – Kelsey hangja élesen csattant. – Most pedig hallgass ide! Nem érdekel, hogy elhiszed-e vagy sem, amit mondok. Nem is várom el tőled, hogy higgy nekem, de meg fogsz hallgatni! Brandon farkasszemet nézett vele, és hűvösen odavetette: – Csak rajta! – Engem okolsz a bátyád halála miatt – kezdte Kelsey. – Bizonyos mértékben igazad is van. Soha nem lettem volna a felesége. Douglas hosszú éveken keresztül arra használta az apámat, hogy megkaparintson engem. Először munkát adott neki, és azt remélte, ezért hálás leszek neki. Amikor nem mutattam elég hajlandóságot erre, akkor pénzt kezdett el kölcsönözni az apámnak, hogy az kiélhesse játékszenvedélyét. Bár nagyon igyekeztem, mégsem tudtam a kezemben tartani a dolgokat. Douglas mindig 223/236


késznek mutatkozott egy-egy nagyobb összeggel kisegíteni apát, ha ő állítólag valamilyen holtbiztos tippet kapott. Amikor apám annyira benne volt a pácban, hogy a bukmékerek bármikor megfojthatták volna, és ezzel én is nagy bajba kerültem volna, akkor a bátyád szorosabbra húzta a nyakunkon a hurkot. A lány mély lélegzetet vett, hogy csillapítsa felindultságát, majd folytatta: – Egyszer megbízta az apámat azzal, hogy fizessen be huszonötezer dollárt a bankba. Készpénzben! Képzeld csak el, Brandon! Olyan embernek adta, mint az apám, akinek nagyon jól ismerte a játékszenvedélyét. Huszonötezer dollár volt éppen az az összeg, amire apámnak szüksége volt, hogy megmeneküljön a teljes csődtől, és a drágalátos bátyád ezt jól tudta. – Brandon mondani akart valamit, de Kelsey nem hagyta szóhoz jutni. – Várj, hadd mondjam végig! Tudom, hogy végül is az apám felelős mindenért. Nem kellett volna elvennie azt a pénzt. De ez volt a legszégyenteljesebb, legalattomo224/236


sabb csapda, amivel valaha is találkoztam. Természetesen apám bekapta a horgot. Ezután Douglas megkeresett engem. – Kelsey megborzongott, és szorosabbra húzta magán a fürdőköpenyt. – Azzal fenyegetett, hogy apát börtönbe juttatja, ha nem egyezem bele a házasságba. Azt mondta, ezzel tulajdonképpen nekem kedveskedik. Nincs olyan férfi, mondta, aki feleségül venne engem ilyen apával a nyakamon. Az én bájaim csak őt, senki mást nem hatnak meg anynyira, hogy ezt a terhet magára vállalja. – Hangja egészen kifejezéstelenné vált. – Azt is hangsúlyozta, hogy apa nem élné túl a börtönt, mert ehhez túl gyenge. A többi fogoly rögtön kezelésbe venné, és… Kelsey behunyta a szemét, és egyre szerencsétlenebbnek érezte magát. – Ezért aztán beadtam a derekam – hajtotta le a fejét. – Egy egész hónapon keresztül próbáltam megbarátkozni a gondolattal, hogy Douglas felesége leszek. Akkor ismertelek meg téged. – Újra kinyitotta a szemét, és fátyolos tekintettel 225/236


nézett a férfira. – Egyszerűen képtelen lettem volna összeházasodni a bátyáddal. Beléd szerettem, és inkább kész lettem volna apámat a börtönbe juttatni, mint rajtad kívül máshoz feleségül menni. Brandon lépett egyet a lány felé, de a lány kitért előle. – Azon az éjszakán, amire nem emlékszel, eljöttél hozzám, Brandon. Elmeséltem neked, hogy felbontottam az eljegyzésemet. Te tudtad, hogy miért, hiszen éppen úgy éreztél, ahogyan én. Lelkiismeret-furdalásod volt, de nem tudtál parancsolni magadnak. Megcsókoltál és átöleltél… – Kelsey nehezen fojtotta vissza a zokogását. – …és szeretkeztél velem. Aztán betettél a kocsidba, és elvittél… messze vittél tőle. Douglas nem volt itthon, de felhívtam telefonon, hogy elhagyom. Azt mondta, azonnal indul haza, várjam meg. Talán észrevett minket útközben, és a féltékenység teljesen elvette az eszét. Mindenesetre követni kezdett bennünket, aztán többször is nekiment a kocsidnak… 226/236


Itt a lány elhallgatott, és megpróbált úrrá lenni görcsös remegésén. Brandon falfehér lett, és a lány azon töprengett, vajon igaza volt-e Dr. Jamesnek. Feltehetően valóban korai volt még elmondani neki a teljes igazságot, de Kelseyt már nem tarthatta vissza semmi. – Végül halálos balesetet szenvedett a bátyád, és nincs lelkiismeret-furdalásod emiatt. Minden felelősséget rám akarsz hárítani. A kómából már egy egészen más ember tért vissza, Brandon. Olyan, aki haragszik rám, és igazságtalan velem szemben, mert azt hiszi, hogy tönkretettem az életét. – A lány felállt, és méltóságteljes tekintettel nézett a férfira. – De ebből elég! Viseltem a felelősséget addig, amíg tudtam. És önmagamért mindig is vállalni fogom – jelentette ki. – De arra ne számíts, hogy helyetted is bűnhődöm! Ezek után Kelsey megfordult, kiszaladt a szobából, és sírva lerohant a lépcsőn. A szobájában megkereste a kocsijának kulcsát. Röviddel később kifutott az esőbe. 227/236


13. FEJEZET Brandon egy pillanatig kábultan állt. Furcsa szédülést érzett, és egész testében reszketni kezdett. Igazat beszél Kelsey? Valóban ezt művelték vele? Nemcsak Douglas, hanem ő is? Kétségbeesetten próbált emlékezni. Ebben a pillanatban egy autó motorja bőgött fel. Kelsey nyilván a ház mögött parkolt a kocsijával. Most nem szabad vezetnie! Túl veszélyes! Az út síkos, vizes, és a lány túl izgatott, ráadásul valószínűleg nem lát jól a könnyeitől. Heves fájdalmai ellenére Brandon lebicegett a lépcsőn. Elért a bejárati ajtóig, és épp akkor tépte fel, amikor az esőben a fényszórók a félkörív alakú kocsifelhajtóra vetették fényüket. Feltétlenül vissza kell tartania Kelseyt! De a lába nem akarta az igazságot. Már csak tíz lépést kell megtennie! Brandon megbotlott a küszöbben, és csak nehezen sikerült visszanyernie egyensúlyát, de aztán kirohant a viharba. A 228/236


jeges eső csupasz vállát csapkodta, de ő csak haladt tovább. Szerencsére még időben odaért a kocsibejáró közepéhez. Se nem látott, se nem hallott, csak egyet tudott: Kelseynek semmi esetre sem szabad eljutnia a szirtekig. A férfi mezítláb állt egy hideg pocsolyában, és az eső végigfolyt az arcán, amikor az autó befordult a kanyarban. Az ablaktörlők elszántan küzdöttek az esőfüggönnyel. Észreveszi-e őt egyáltalán Kelsey? Mindenképpen meg kell állítania, mert szereti őt, és meg fogja akadályozni, hogy bárki bármikor fájdalmat okozzon neki. Most is megállni látszott az idő, mint a baleset pillanatában. A reflektorok fénye különös lassúsággal közeledett, és az erős fénysugár szinte megbénította a férfit. Ebben a pillanatban a lassítva közeledő fénycsóvák okozta rémületben Brandon végre emlékezni kezdett. Egyszeriben minden eszébe jutott. Kelsey már régen úgy gondolta, hogy megáll, amikor egyszer csak észrevette Brandont. A 229/236


lányt kijózanította a hideg eső, és belátta, menynyire értelmetlen ez a menekülés, amely csak újabb tragédiához vezethet. Kelsey épp fékezni készült, mikor a reflektorfényben egy átázott alakot pillantott meg. Mit keres itt Brandon? Túl közel van! A lány felsikoltott. Teljes erővel a fékre lépett, és balra rántotta a kormányt A kocsi pörögni kezdett, de ez a lányt nem zavarta. Az volt a fontos, hogy ne gázolja el az út kellős közepén álló férfit. Megadta magát a végzetnek, behunyta a szemét, és várta a becsapódást. Ezúttal azonban a sors kegyes volt hozzá. Az autó kormányozhatatlanul tért le az útról, a kerekek azonban mélyen belesüllyedtek a felázott talajba. Röviddel később a kocsi megállt, és a motor magától elnémult. A bekövetkező kísérteties csendben Kelsey egész testében remegni kezdett. Fejét a kormánykerékre ejtette, és szinte megsüketült a saját szívverésétől. Két kézzel markolta a volánt, és sírva fakadt. Most már meg sem próbálta visszatartani a könnyeit. Ekkor Brandon ott ter230/236


mett mellette, feltépte az ajtót, és kihúzta a lányt a kocsiból. – Drágám! – kiáltotta, és magához ölelte. – Te jó ég, mit tettem? Kelsey a férfi hűvös mellkasára borult, és meglepetten állapította meg, hogy ezeket a szavakat már hallotta valamikor, csak egy kicsit másképp hangzottak. „Ó, Kelsey, mit tettünk?” – ezt kérdezte akkor Brandon. A lány vonakodva emelte fel könnyáztatta arcát, és újra reménykedni kezdett. De ekkor majdnem megállt a szívverése. Brandon tekintetét eltorzította a gyötrelem. Szeme kifejezéstelennek, tekintete hajszoltnak tűnt, és úgy támaszkodott az autóra, mintha bármelyik pillanatban eleshetne. A lába pedig… Az ég szerelmére, miért jött ide a férfi? Biztos pokoli fájdalmai lehetnek. – Rettenetesen sajnálom, Kelsey – mondta zihálva Brandon, és hangjában ugyanúgy tükröződött a szenvedés, mint arckifejezésén. – Ez így 231/236


túl egyszerűen hangzik, igaz? – Még szorosabban magához ölelte a lányt. – De valóban sajnálom, drágám. Végtelenül sajnálom. Kelsey behunyta a szemét, és ezeket a csodálatos szavakat mélyen elraktározta a tudatában. – És hiszel nekem? – kérdezte halkan. – Igen – nyugtatta meg Brandon, majd átkarolta a lányt, és úgy tartotta, mintha attól félne, hogy elfut, vagy valami módon eltűnik. – És van még valami, drágám. Emlékszem mindenre. Kelsey felemelte a fejét, és hirtelen elöntötte a melegség. Lehetséges ez? Alig merte elhinni. Hányszor, de hányszor reménykedett ebben hiába: akkor, amikor Brandon először tért magához a kórházban, amikor megcsókolta őt újra, amikor végre megint látott, és mindenekelőtt legszörnyűbb csalódása alkalmával, amikor szeretkezés közben sem ismerte fel újra a testét. – Igen, így van – suttogta Brandon, és érzékien elmosolyodott. – Mindenre emlékszem, minden felejthetetlen percre. 232/236


Kelsey kétkedve pillantott rá nedves szempillája alól. – Nem hiszed el? Akkor majd bebizonyítom – erősködött a férfi. – Az első alkalommal nem voltál olyan bátor, mint ma este, ugye, drágám? Ha jól emlékszem, kicsit be voltál csípve. Kiürítettél egy egész palack bort. Most már Kelsey is mosolygott. – Annyira azért nem volt súlyos a dolog. Csak fél üveg volt. – Rendesen becsíptél, mégsem kívántál engem. Gyakorlatilag le kellett hogy bilincseljelek, amíg végre figyeltél rám. – Már megint túlzol – szólt rá a lány, és könynyed pír futotta el az arcát. – Képletesen szólva, persze. – A férfi egyre vidámabban pillantott Kelseyre. – Emlékszem, hogy mögötted térdeltem, és te tiltakoztál. Az egészet nekem kellett csinálnom. Rémlik valami? – Ma este fordítva történt – emlékeztette a lány. 233/236


– És nem volt rajtad más, csak egy leheletvékony hálóing – folytatta Brandon gyanúsan elcsukló hangon, és megsimogatta Kelsey hátát. – Egy teljesen mértéktartó selyemköntös – helyesbített a lány boldogságban úszva. – Ha nem is olyan vastag, mint ma a tiéd. Brandon nevetve túrt ujjaival a lány hajába, és hátrasimította a még nedves tincseket. – Azért az én fürdőköpenyem sem olyan, mint egy páncél! Ma este nem nyújtott védelmet. Kelsey elpirult. – Talán azért, mert már nincs rejtegetnivalónk egymás előtt, drágám – vélekedett Brandon, és áthatóan nézett a lány szemébe. – Lehet, hogy nincs is védelem ilyen szerelem ellen. – Brandon, én… A férfi villámgyorsan Kelsey ajkára tette a mutatóujját. – Gondold meg jól, mit mondasz, drágám! Rettentő nagy fájdalmat okoztam neked. Meg tudsz bocsátani? 234/236


– Igen – suttogta a lány, és csodálkozott, hogy egyszeriben milyen jelentéktelennek tűnnek az utóbbi napok szörnyű eseményei. – Igen. – Ó, Kelsey! Esküszöm, ha megbocsátasz, soha többé nem okozok fájdalmat neked! – Úgy tűnik, nem emlékszel mindenre – incselkedett a lány, és ujjával megsimogatta a férfi domború mellkasát. – Hát nem ígérted meg, hogy soha többé nem fordul elő az, ami a sövény mögött történt a virágágyásban? Lehet, hogy nekem is csak annyira lenne szabad megbíznom benned, mint apának egy bukmékerben? Brandon a kezébe fogta a lány állát. – Gyere hozzám feleségül, Kelsey! – kérte szenvedélyesen. – Esküszöm, hogy boldoggá teszlek! – Ünnepélyesen megcsókolta a lány homlokát. – Mindenütt: a virágágyásban, a hálószobában, kint az esőben… A lány apjának szelleme azonban közéjük állt. Egy vonatkozásban igaza volt Douglasnek: kevés olyan ember van, aki szívesen venne a vállá235/236


ra olyan terhet, mint amilyet Tim Whittaker jelent. – Az apám, Brandon… – Kelsey csak nehezen tudta kimondani. – Mi lesz vele, ha nem sikerül neki? – Majd mi segítünk rajta, drágám. Együtt minden akadályt legyőzünk. Varázsos erő köt össze bennünket. Kelsey hitt a férfinak. – Szeretlek, Brandon – suttogta, és remélte, hogy a hangja árulkodik mindarról, amire már nem talál szavakat. A férfi boldogan nevetett. Lehajolt a lányhoz, és vágyakozással telve megcsókolta. – Így! És most segíts a te megnyomorított vőlegényednek visszamenni a házba! És hagyd, hogy újra működjön a varázslat!

236/236

Kathleen O'Brien Eszméletlen szerelem A Forgotten Magic

Recommend Documents