Karl Friedrich Schinkel (1781-1841) A német származású építész, várostervező, festő és díszlettervező a porosz klasszicizmus és neogótika meghatározó alakja volt. A Építész Kamara vezetőjeként, feladata volt a Porosz Királyság területén végbemenő majdnem összes kincstári pénzből finanszírozott városi építkezés felügyelete, gazdasági, funkcionális és esztétikai szempontból. Schinkel megkapta a kor legjelentősebb építészeti kinevezéseit és rangjait. Az általa tervezett épületek még ma is meghatározzák Berlin belvárosának képét. Az Ő építészetét követő stílust 'Schinkel iskolának' nevezték el, miután építészete nagy hatással volt az őt követő generációk építészeinek munkájára is. Karl Friedrich Schinkel, Johann Cuno Christoph és Dorothea Schinkel gyermekeként jött a világra, másodikként az 5 testvér közül. Apja a kerület esperese volt, a kerület iskoláinak és templomainak felügyeletével foglalkozott. Schinkel egy protestáns monostorban töltötte élete első 6 évét, amíg el nem veszítette édesapját, aki egy helyi tűzvész oltása közben halálos tüdőgyulladást kapott. Ezután a család az esperes özvegyének házába költözött. 1794-ben a család Berlinbe költözött. Itt Schinkel egy berlini monostori gimnázium tanulója lett. A zenében és rajzolásban nagyon tehetséges diák egyéb eredményei nem voltak kiemelkedők. Ebben az időben emelkedett ki a vele közel egyidős Friedrich Gilly a berlini építészek közül, mint ifjú tehetség. Miután Schinkel meglátogatta a tehetséges Friedrich Gilly kiállítását, új célt tűzött ki maga elé: építésszé szeretett volna válni, és hamarosan megkezdte rajzi tanulmányait. 1798-ban Schinkel otthagyta az iskolát és Friedrich Gilly és apja David Gilly tanítványává és közeli barátjává vált. Schinkel építészeti munkáján könnyen felfedezhető Friedrich Gilly hatása. 1798-ban egy berlini magán építész iskolában kezdett tanulni, mint a korabeli fiatalok közül sokan. 1799-ben csatlakozott az új Berlini Építész Akadémia növendékei közé is. A képzés nagyon gyakorlatias volt. Csak télen tanultak a diákok elméletet a tantermekben, a nyarakat az építkezéseken töltötték. Schinkel a Képzőművészeti Akadémián vett órákkal szélesítette művészi látókörét és tudását. A tanulmányai befejezésének időpontja bizonytalan. 1800-ban, amikor édesanyja meghalt, a neve már nem szerepelt az iskolák nyilvántartásában. Schinkel azonban az elsők közé tartozott, akik letették a szakmai vizsgát és építési felügyelő vagy építésszervezőként kaphattak munkát. Barátja Friedich Gilly korai halála után, 1800-ban átvette a klasszicista stílusban épülő Owinks Kastély építésének felügyeletét, David Gilly vezetése alatt. Ezután tervezte meg a potsdam-i Pfingstbergre a Pomona Templomot, amit az első önálló munkájaként tartanak számon. Schinkel első itáliai útja, mely kétség kívül meghatározó volt építészetében, 1803-ban kezdődött. Rajzokon, naplóbejegyzésekben és levelekben örökítette meg a látottakat. Számos tájképet és akvarellt készített, melyek száma meghaladja a tisztán építészeti rajzok számát. Ezért a kortársai, mint Josep Anton Koch is, inkább festőnek, mint építésznek tartották. A festészet fontos szerepet töltött be élete során, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy növekvő számú építészeti megbízásai mellet is mindig folytatta a festést. Ezért nem is lehet élesen elválasztani festészeti és építészeti munkáit. A festményeiben felfedezhető az építész, épületeiben pedig a festő. Tanulmányi útja során heteket töltött Drezdában, Bécsben, Prágában, Triesztben és egyéb ókori adriai városokban. Velence, Pádua, Ferrara, Bologna, Firenze és Siena után érkezett Schinkel Rómába. Itt találkozott az ottani német kolónia egyik tagjával, Wilhelm von Humboldttal, akivel barátságot kötöttek. 1804 áprilisában elutazott Nápolyba és megmászta a Vezúv hegyet.
1
Az utazása tetőpontja egy egyhónapos tartózkodás volt Szicíliába. Saját bevallása szerint itt szerette meg az antik görög építészetet. Számos rajzot és festményt készített a tájról és építészeti benyomásairól. A visszaút során ellátogatott Pisaba, Livornoba, Genovába, Milanóba, Turinba, Lyonba és Párizsba, ahova 1804 decemberében érkezett. Itt többek között ellátogatott a Bonaparte Napóleon Múzeumba. 1805-ben Strasbourgon, Frankfurton és Weimaron keresztül visszatért Berlinbe. A franciák ellen elszenvedett vereség után a Porosz Királyságban nem volt lehetőség jelentősebb építészeti munkák megkezdésére. Schinkel festőként és építészként is tehetséges volt. Ez határozta meg képeit, melyeket ebben az időben festett, és amelyek utópisztikus és ideális városképeket ábrázolnak a központról. 1807-1815 között többek között Wilhelm Ernst Gropius-nak készített panorámaképeket és diorámákat, melyek nagyban igényeltét a jó térlátást és virtuóz festőtechnikát. Ekkor barátkozott össze munkaadója fiával, Karl Wilhelm Gopius-szal, aki dekorációfestő, előadóművész és kiadó később pedig a Királyi Színház felügyelője volt. 1807-ben a franciák által megszállt Berlinben, Schinkel panorámaképek festéséből és díszlettervezésből élt. Ekkor festette többek között a Konstantinápolyt és Jeruzsálemet ábráoló képeit. A Palermoról készített panorámája különösen népszerű volt. A Napóleon elől Nyugat-Poroszországba menekült királyi pár visszatérésekor megtekintette a Schinkel festményeiből készült kiállítást. Ezzel kivívta az uralkodó III. Frigyes Vilmos elismerését. 1809. Augusztus 19-én feleségül vette Susanne Bergert, aki egy helyi kereskedő lánya volt. A menyegzőt a Szent Jakab templomban tartották. Négy közös gyermekük született: Marie (1810), Susanne (1811), Karl Raphael (1813) és Erzsébet (1822). 1810-ben Wilhelm von Humboldt közvetítésével Schinkel Művészeti Kérdések Tanácsosaként kapott állást. Lujza királyné halála után, 1810-ben, ő kapta a megbízást, hogy megtervezze a királynő mauzóleumát. Schinkel számára az antik és középkori formarend egyenrangú volt. Klasszicista terveiben a vertikális homlokzattagolás kap nagy hangsúlyt, gótizáló, középkort idéző terveiben pedig a táji környezet vagy az épület sztereometrikus rendje került előtérbe. Ezek alapján két tervet is készített, egy klasszicizáló és egy gótizáló változatot. A gótikus stílusú terv tömege hasáb volt, csak részleteiben fedezhető fel a gótizálás. Középen hármas gótikus nyílás vezetett az épületbe, finom tagozatokkal. A klasszicista stílusú ezzel szemben, dór oszloprendes antikizáló templomocska, mely csak arányaiban tért el a stílustiszta változatoktól. Ez utóbbit építették meg.
1. Lujza királyné gotizáló mauzóleuma
1. Lujza királyné klasszicista mauzóleuma
2
Elválaszthatatlan barátokká váltak Clemens Brentanoval, akivel 1811-ben közösen felkeresték gróf Hermann von Pueckler-Muskaut. Kinevezték a Berlini Művészeti Akadémia tagjává. Ez év karácsonyában Schinkel bemutatta a Moszkva leégése című panorámáját. 1813-ban kérvényezte, hogy elkészíthesse a Vaskereszt medálját, egy királyról készített rajz alapján (A napóleoni háborúk nagyon nehéz idők voltak a porosz nép számára, így a királyi pár elhatározta, hogy bátorságukért és háborús hőstetteikért Vaskereszttel tüntetnek ki egyes porosz polgárokat). 1814-ben Schinkel azt a feladatot kapta, hogy átalakítsa az 1788-as Carl Gotthard Langhans tervei alapján készült Brandenburgi Kapu tetején elhelyezett, Schadow által tervezett győzelmi quadrigát. Ezt a lovas kocsit eredetileg Eirene, a béke istennője hajtotta, de Napóleon seregeinek megverése és a franciák feletti győzelem alkalmából Schinkel egy vaskereszttel, egy sassal és egy koszorúval egészítette ki a szobrot, és a női alakot Viktória, a győzelem istennőjévé alakította át. 1814-ben Schinkel a Friedrichstrassera költözött. Egy akadémiai kiállításon több olajfestményt is bemutatott, az egyik Elba szigetét ábrázolta, amelyre Napóleont száműzték. 1815-ben, Paul Ludwig Simon halála után, kinevezték titkos építészeti főtanácsosnak, így végül valódi foglalkozásának az építészetnek szentelhette életét. Ebben a pozícióban nemcsak azért volt felelős, hogy Berlint a nagy Porosz Királyság reprezentatív fővárosává alakítsa, hanem a Rajnától a keleti Königsbergig az összes nagyobb építészeti munkát felügyelje. Ezeket a nagyszabású építkezéseket olcsó kivitelezéssel kellett megoldani, hiszen a napóleoni háborúk miatt igen nehéz helyzetbe került a Királyi Kincstár. 1815 után több fontos állami épületet is megtervezett, úgy mint a Neue Wache, a Schauspielhaus és az Altes Múzeum épületét. A Königswache vagy Neue Wache megépítése abból az igényből keletkezett, hogy napóleoni háború után a porosz katonaságnak is szüksége volt egy reprezentatív őrségépületre. A szimbolikus épület súlyos, tömör antik formákba öltözötten épült meg Berlinben. A hatoszlopos, timpanonos, dór porikuszos, sarokrizalittal hangsúlyozott épület erőt, és biztonságot sugárzott. Az építész a fény-árnyék kontrasztot használja hangulatkeltésre, a nyílások és tagozatok rendszere helyett. A tömeget felül egy határozott kiülésű párkány zárja le. Az egységes síkszerű homlokzaton az egyetlen plasztikusságot a timpanon és architráv domborművei jelentik. Az épület építését 1816-ban kezdték meg.
1. Neue Wache
1. Neue Wache alaprajz
3
A Gendarmenmarkti Schauspielhaus építését 1818-ban kezdték meg. A kor színházaihoz hasonlóan funkció szempontjából az épületnek egyszerre kellett jelentős reprezentatív, és a színházi munkához tartozó igényeket kielégítenie. A tömeg több épületrészt foglal magába: a nézőtér és színpad, a mellékfunkciók és a reprezentatív helyiségek épületrészeit. Erre azért volt szükség, hogy a színpad és színháztér hatalmas tömege ne nyomja el a kihangsúlyozott portikuszt a főhomlokzaton. Ezzel a megoldással a főhomlokzaton a különböző tömegek síkjai egymás mögé, lépcsősen tagolódnak, így segítve a portikusz előrenyúlását. Az épület homlokzatainak térlezáró funkciója a kor jellegzetessége. A főhomlokzatnak a magas lépcsőre emelt hatoszlopos ión portikusz kölcsönöz ünnepélyes megjelenést, mely egyben kijelöli az épület főtengelyét. A Neue Wache zártságával ellentétben, itt a filigrán oszlopok könnyeddé, légiessé változtatják a tömeget. A hosszú, szinte szinteket átívelve egymásba érő ablakok, és a közöttük vékonnyá vált falpillérek függőleges tagolásúvá teszik az épületet.
1. Schauspielhaus
2. Schauspielhaus 2
4
1824-ben visszatért Itáliába, abból a célból, hogy a műtárgyak múzeumi elhelyezésének módját tanulmányozza. Az utazást a berlini galéria és múzeumépítéssel kapcsolatban kapta feladatul. Az itáliai utazásról visszafelé újból meglátogatta Goethe-t. A múzeumi funkció a polgári társadalmi rétegek megerősödésével jött létre. A közt szolgáló múzeumépületek szinte egy időben jelentek meg Európa építészetében. Poroszországban már a XVIII-XIX. század fordulóján felmerült az igény a múzeum társadalomszervező erejére. A közös értékek szabad megtekintése a közös birtoklás érzetét keltette. Másrészről azzal, hogy az uralkodó megosztotta magángyűjteményét a társadalom többi tagjával, a demokrácia felé tett egy gesztust. Ezzel a múzeum épülete nemcsak kulturális, de politikai szerepet is kapott. Schinkel egyik fő műve a berlini Altes Museum. A tervezésnél, előképek híján, Schinkelnek az előbb felsorolt szempontokat figyelembe véve új épülettípust kellett kitalálnia. Alaprajzi szervezését és homlokzati megjelenését is ki kellett találnia. Az alaprajz szervezésében segítséget jelentett a magángalériák térszervezésének vizsgálata. Ez kisebb nagyobb termek felfűzését jelentette, figyelembe véve a műtárgyak jó elhelyezhetőségét, megfelelő megvilágítását és a megnövekedett forgalom torlódásmentes vezetését. Mivel a mesterséges világítás még nem volt lehetséges, a természetes fény beengedésének módját kellett kitalálni. Schinkel egy kétudvaros zárt épülettömbbe helyezte el a funkciót. A két udvar közötti központi épületrészben hatalmas rotundát alakított ki előtérként. Ez a tér a múzeum eredeti jelentésének, a Múzsák Templomának megfelelően, hatalmas reprezentatív térként jelent meg. Előképnek a római Pantheon tekinthető, minden vallás ókori temploma. Ez a kör alaprajzú kupolás tér, központi rontunda képében már több tervezőt megihletett, mint a már megépült Smirke által tervezett British Museumnál és a Leo von Klenze tervei alapján abban az időben épülő müncheni Glyptotheknál, melyekből szintén kaphatott inspirációt a tervező. A belső udvarok körül különböző szélességű épülettraktusok húzódnak. Ez lehetővé tette a különböző méretű és természetű kiállítási tárgyak megfelelő környezetben való elhelyezését. A szintek közötti átjárást az előcsarnokhoz szorosan kötött lépcsőzet tette lehetővé, amelyet a homlokzatról visszahúzva alakított ki Schinkel. Ez azt eredményezte, hogy a fő homlokzat portikusz nélküli, homogén kialakítású lett. A téglatest tömegű épület fő homlokzatán két szintet átfogó, végigmenő ión oszloprend húzódik. A többi homlokzaton Schinkel nem használt oszloprendeket. Az épület tehát egyarcú marad, annak ellenére, hogy az épület szabadon álló, így minden irányból körbejárható. A három másik homlokzaton a vertikalitást hangsúlyozó nyílásrend a meghatározó. Az épület tömegéből kiemelkedik a központi rotunda négyzetes kubusba rejtett kupolája. Schinkel a funkciók korszerű elhelyezése mellett, stílustiszta historizálásra törekedett múzeumépületénél, mely azóta is referenciaként szolgál a tervezők számára. Az épület 1824-1828 között épült.
2. Altes Museum alaprajz
1. Altes Museum
5
3. Altes Museum 1816 januárjában Schinkel díszleteivel mutatták be Amadeus Mozart Varázsfuvoláját. Számos jelentést készített a kölni dómról, melyet korábban romos torzó formájában látott. Ez arra inspirálta, hogy felkarolja a dóm ügyét és kezdeményezze a kifizetések folytatását a templom befejezéséhez. Schinkel később is többször felszólalt történeti épületek pusztulása és lerombolása ellen. Christian Daniel Rauch és Christian Friedrich Tieck társaságában újra felkereste Goethe-t. „Herr Geheimer Rath Schinkel machte mich mit den Absichten seines neuen Theaterbaues bekannt, und wies zugleich unschätzbare landschaftliche Federzeichnungen vor, die er auf einer Reise in Tyrol gewonnen hatte. Die Herren Tieck und Rauch modellirten meine Büste, ersterer zugleich ein Profil von Freund Knebel. Eine lebhafte, ja leidenschaftliche Kunstunterhaltung ergab sich dabei, und ich durfte diese Tage unter die schönsten des Jahres rechnen. […] Die Freunde begaben sich nach Weimar, wohin ich ihnen folgte, und die angenehmsten Stunden wiederholt genoß. Es hatte sich in den wenigen Tagen so viel Productives, Anlage und Ausführung, Plane und Vorbereitung, Belehrendes und Ergötzliches zusammengedrängt, daß die Erinnerung daran immer wieder neu belebend sich erweisen mußte.“ Johann Wolfgang von Goethe Schinkelt professzornak és a szenátus tagjának nevezték ki a Berlini Művészeti Akadémián. Habár nem tartott előadásokat, vizsgákat javított, és véleményezett a zsűri tagjaként. 1819-1840 között 28 könyvet adott ki, összesen 174 nagyméretű rézkarccal, melyek saját építészeti terveit ábrázolták. Ezekben a könyvecskékben megjelent az úgynevezett Építészeti Tankönyvhöz készített szinte összes rajza. Schinkel azonban nem szeretett volna egy egységes építészeti tankönyvet készíteni, ezt tévesen feltételezték róla halála után. Schinkel inkább dinamikusan és rugalmasan reagált az új ötletekre. 1822-1837 között Christian Peter Wilhelm Beuth-tal közösen modelleket készített gyártók és kézművesek számára. Ebben a komplex munkában rengeteg nagyméretű rézkarc is szerepelt, valamint egy nagy volumenű gyűjtemény, amelyben minták és formák szerepeltek, főként az antik görög hagyományokra alapozva. Ez a gyűjtemény az iparosodás fellendítésének céljával készült, valamint esztétikai útmutatóként szolgált iskolák és kereskedelmi gyártók
6
számára, hogy egy egységes összképet hozzon a hétköznapi használati tárgyak világába is. Schinkel átköltözött új lakóhelyére az Unter den Linden 4 szám alá. 1823-ban a trónörökös Friedrich Wilhelm esküvőjének alkalmából, Schinkel királyi kastélyt tervezett a Rajna partjára, ez a Schloss Glienicke. Barátja Wilhelm von Humbolt számára is tervezett egy kisebb léptékű épületet, a Schloss Tegelt, mely erdei villaként szolgált.
1. Schloss Tegel
2. Schloss Tegel
1825-ben elkészítette utolsó nagyszabású festményét a görög tájakról. Ezt a festményt a király legfiatalabb lánya kapta ajándékul esküvőjére a holland királlyal. 1820-as években elkészült a Charlottenhof, a Werdersche Kirche, a Bauakademie, a potsdami Nicolaus-templom, a kolbergi Városháza és az Áruház tervei. 1826 elejétől épült a potsdami kastélyparkba a Schloss Charlottenhof. Schinkel törekedett egy egyedi reprezentációs kerti pavilont tervezni, az uralkodói hatalom bemutatására, mely nem követi a tájkertekben gyakori stílustanulmányokat. Előképül a nápolyi villák szolgáltak. A vízszintes irányú vonalak hangsúlya, az egymáson átható épülettömegek és kontrasztok különös varázsú épületet teremtettek. Az építményt körülvevő kertben mesterséges dombok, vízfelületek és pergolák találhatók.
1. Schloss Charlottenhof
7
2. Schloss Charlottenhof
2. Schloss Charlottenhof alaprajz
1826-ban egy újabb utazásra indult barátjával Beuth-tal, a porosz iparosítás nagy támogatójával. Ezúttal Franciaországba, Angliába és Skóciába látogattak, az ottani ipari építészet és új gépezetek tanulmányozására. Itt racionális rendben szervezett, praktikus téglahomlokzattal ellátott, többszintes vasszerkezetű ipari épületekkel találkozott. Az angol középkori építészet hatására gótika iránti vonzalma is megnövekedett. Utazásuk tapasztalatait naplóbejegyzésekben, rajzokban és levelekben örökítette meg. Angliai tapasztalataiból tanulva sokat változott építészete. Eddigi épületein főleg vakolt, nemes kőburkolat jelent meg, ezután azonban sokszor téglaburkolatot használt. Ez utóbbi nem volt jellemző az európai reprezentatív építészetre, habár kis haszonépületek homlokzatán előfordult használata. 1825-28 között épült a Werdersche Kirche, melyre Schinkel eredetileg klasszicista és gótizáló tervet is készített. A megvalósult épület az áttekinthető racionalitás jegyében született. Toronypárja az északi templomépítészet hangulatát idézi. Az egyterű hosszházas templom a városi téglagótika utánérzetét kelti.
2. Werdersche Kirche
1. Werdersche Kirche
8
Ettől a templomtól nem messze épült meg Schinkel egy másik jelentős épülete a Bauakademie 1831-1836 között. Berlinnek egy reprezentatívabb építészeti akadémiára volt szüksége a porosz építészek képzésére, hiszen a város ekkor már jelentős európai építészeti központtá nőtte ki magát. Schinkel korszerű gondolatokat fogalmazott meg az épületben. Tömegalakítását tekintve egyszerű hasáb a befoglaló forma. Szerkezeti és homlokzati szempontból azonban újat alkotott: itt alkalmazta először látványosan a falpilléres, falsávos megoldást. A külső hosszfalon a korhoz képest szokatlanul hatalmas nyílások tagolták a falsávot, így a nyílások között csak keskeny pillérek maradtak. Az épület négyszintes homlokzata finom részletekkel tagolt, látszótégla és terrakotta szolgálta a részletek kiemelését. Az újítások ellenére hagyományos elemek is megjelennek a homlokzaton. A történeti hármas homlokzatosztás (az alsó zárt, a piano nobile nyitottabb és a mezzanin visszafogott rendszere) itt négy szintet fog össze. Ez azt eredményezi, hogy a piano nobilenek megfelelő 2 szint, egy homlokzati egységbe van fogva. Az alsó szint pedig alárendeltebb lábazati szintté válik, felette osztópárkány húzódik mely magasra emelt lábazati párkánynak felel meg. A legfelső emelet résszerű ablakai érvényesítik a főpárkányt. A főpárkány rendkívül részletgazdag. A külső megjelenés hűen tükrözi a sokhelyiséges belső térosztást, tehát a belső funkcionális elosztás és a külső tudatosan tervezett összhangban született meg. Így a téglaépítészet és antik elemek használata, valamint a külső megjelenés és belső terek összhangjának megteremtésével, Schinkel sikeresen ötvözte az antik és gótikus hagyományokat. Eredményei fontosak lesznek a modern építészet kialakításában is.
1. Bauakademie homlokzat
2. Bauakademie homlokzat
9
Ehhez hasonló, mégis az eddigi megoldásokon túlmutató gondolatokat alkalmazott kísérletként megmaradt Áruház tervénél is. Ez az épület szinte száz évvel előzte meg korát. A modern épületekhez hasonlóan hosszú ablaksávos falpilléres megoldást alkalmazott, melynek homlokzatán nincsenek historizáló részletek. Szépségét csupán arányai és szigorú, áttekinthető szerkesztése adja.
1. Kaufhaus 1830 decemberében vezető építésznek és a Porosz Építész Kamara elnökének nevezték ki. Az Építész Kamara egy belső ellenőrzési osztály, amely felügyelte a Porosz Királyság területén kezdett összes középítkezést, gazdasági, funkcionális és esztétikai szempontból. Schinkel fontosnak tartotta, hogy elbírálja az összes ekkor készülő tervet, ami egy egységes építészeti stílus kialakulásához vezetett az egész Porosz Királyság területén. A ’Schinkel-stílus’ egyre népszerűbb lett. Ekkoriban egészsége már kezdett romlani. 1834-ben uralkodói kívánságra elkészítette az athéni Akropolis átépítésének nagyszabású terveit. A tervben az ókori épületek teljes helyreállítása és az új palotafunkciónak megfelelő beépítések szerepeltek. Schinkel bizonyságot tett róla milyen jól ismerte az antik forma- és stílusvilágot.
1. Akropolis
10
1836-ban a Berlini Építészeti Akadémia épületébe költözött. Elkészítette az Endmannsdorfi kastély és templom felmérését, amelyet már régóta tanulmányozott. 1838-ban az Építész Kamara elnökévé nevezték ki, amely a legmagasabb építészeti fokozatot jelentette abban az időben. A király építészévé vált. Szintén királyi megbízásra elkészítette az Orianda kastély terveit a Krími félszigetre. A terv egy elképzelt ókori palota, mely az antik hagyományoknak megfelelően belső udvarok köré szerveződött.
1. Schloss Orianda
2. Schloss Orianda alaprajz
Ebben az évben megjelent az első életrajzi könyv róla, Franz Kugler által. 1838-ban lefektették a Kamenz Palota alapkövét. Az 1830-as években egészsége rohamosan romlott, így egyre kevesebb munkát tudott vállalni. 1840 folyamán több agyvérzést is elszenvedett, melyek következményeként elveszítette látását, beszéde nehézkessé vált. 1841-ben halt meg. 1841. október 12-én temették el. 1844-1877 között a király Frederich Wilhelm IV. kezdeményezésére Schinkel lakhelyén múzeumot tartottak fenn. A Schinkel követői által művelt építészeti stílust ’Schinkel iskolaként’ ismerjük.
Forrás: http://de.wikipedia.org/wiki/Karl_Friedrich_Schinkel http://www.karl-friedrich-schinkel.com/ http://www.britannica.com/EBchecked/topic/527396/Karl-Friedrich-Schinkel http://ww2.smb.museum/schinkel/index.php?page_id=36
http://www.quondam.com/dt01/0107.htm http://www.quondam.com/31/3195.htm Kalmár Miklós: Historizmus, Századforduló. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 2001.Bergdoll/Lessing: Karl Friedrich Schinkel. Rizzoli, 1994 Snodin, Michael (szerk.): Karl Friedrich Schinkel. A Universal Man. Yale University Press, 1991 Watkin, David/Mellinghof, Tilman: German Architecture and the Classical Ideal 1740-1840. Thames and Hudson
11
