Karácsony előtti séta a Zempléni-hegyekben Rögtön egy kérdéssel kezdem: mi a helyes neve az Eperjes-Tokaji hegylánc magyarországi szakaszának? Helyes-e a Zempléni-hegység elnevezés, amikor a nyugati fele a történelmi Abaúj vármegyéhez tartozott, és csa a déli és keleti részek ténylegesen zempléniek. A Sátor-hegyek és a Szalánci-hegyek elnevezést is olvasni, és -tudomásom szerint- az előbbi a Hegyköztől délre, az utóbbi az attól északra található hegycsoportra vonatkozik. Hogy tisztább helyzetet teremtsek, inkább leírom pontosan, hogy milyen útvonalon teszünk sétát: Boldogkőváraljáról megyünk Regécig a kék jelzésen, innen a zöldön fel a Gyertyánkúti-rét széléig és a Reszelt-bércig. Innen a Potácsház és a pálos kolostorrom érintsével Göncre. A túra Karácsony előtt két nappal esett meg, amikor vastag köd borított mindent, száraz és hideg idő járta, a csúcshőmérséklet nem érte el a -5 fokot. Lendüljünk is hamar neki! Boldogkőváraljára -postavonatokkal, 4 átszállással és hajnali indulással- reggel 7-re érkeztem. Alig derengett még, az egész Hernád-völgyet sűrű köd borította. Ekkor már talán egy hete nem láttuk a Napot, így csak reménykedni tudtam, hogy talán a 700 m körüli hegyormokon a ködréteg felé jutok. Szóval, helybeliekkel, rokonlátogatókkal együtt én is leszálltam a megállóhelyen. A falu dísze, a jellegzetes, "Szfinx"-nek becézett sziklán helyet foglaló, viszonylag épen megmaradt (és szépen felújított) vár csak akkor kezdett észrevehetővé válni, amikor már közvetlenül a tövében voltam. A falu széle felől, zúzmarával-köddel takarva egészen más képet mutatott, mint amit a vasút-műút felől megszokik az ember.
Innen inkább kárpáti, titokzatos várkastélynak gondolná az ember, és szinte hallani véli a farkasüvöltést körülötte. (Mellesleg állíólag ide vagy 10 km-re hallottak már a közelmúltban is farkasüvöltést.) A várról ezen az oldalon hasznos információk találhatóak. Beérve a faluba kedves meglepetés fogadott: egy szép betlehemest emeltek az ünnep tiszteletére.
1
Ez -úgy tűnik- szokás errefelé, mert Arkán egy még kedvesebb, szalmabábukból csinált betlehemes volt, amit -rosszul értelmezett időtakarékosságtól vezérelve- sajnos nem örökítettem meg. Váralját a kék jelzésen, az Arka felé vivő keskeny kis műúton hagytam el. A fenyőerdővel körbeültetett bánya így, zúzmarától vastagon borítva, a derengő, sejtelmes megvilágításban még szebb volt, mint máskor. Arkához közeledve átszaladt előttem egy görény, pár száz méterrel arrább, egészen a falu alatt pedig egy szarvascsapat, nagy dolgokat, izgalmas találkozásokat sejtetve. Arkán most jártam először, és igen megszerettem. Otthonos, takaros kis falunak bizonyult. A temetőtől visszafordulva még készítettem róla egy képet:
A kék jelzés innen az Arka-patak völgyébe visz: egy szűk, elhagyatott és éppen ezért vadregényesen gyönyörű völgybe. Rögtön a völgybe leereszkedve sok szarvasnyomot láttam az egykor képlékeny sárba dermedve, majd, amikor a sűrű kökénybokrok közt próbáltam átfurakodni, szinte a lábam alatt ugrott fel egy szép, téli bundájú szenesróka. Egy kis időre megálltam, hogy rendezzem a pulzusomat és lesimítsam égnek álló hajamat. (A szegény róka is bizonyára ugyanezt tette, kicsit arrébb a sűrűben.) A völgy tele volt bedőlt fákkal, a fürge patakot vékony jégpáncél borította (ami hol megtartott, hol beszakadt a gyakori átkelésekkor), a völgy két oldala pedig sűrűn borítva volt sziklákkal. "Hiúzország"-gondoltam magamban, és titokban reméltem, hogy egyszer láthatok szabadon egy ilyen macskát. Ami azt illeti, úgy gondolom, ez a vágyam teljesült is. Itt most megint az olvasók szakértő segítségét szeretném kérni: leírom, hogy mit láttam, és kíváncsi vagyok, lehetett-e az hiúz. Éppen a patakon keltem át, és beszakadt alattam, -tehát igencsak a lábam elé figyeltem- amikor előttem jó 50 méterrel mozgásra lettem figyelmes. Egy körülbelül németjuhász méretű, az avarnál jóval sárgább állatot láttam megugrani. Három nagy szökellés után el is tűnt, pedig nem nagyon volt takarása ott, ahova kiért. Nem láttam, hogy farka lenne. Tükre-mint a szarvasféléknekhatározottan és biztosan nem volt. Nem úgy mozgott, mint egy futó kutya: jellegzetesen zömök állat volt, kutyákhoz képest túl vastag lábakkal. Ami még feltűnt, hogy vállban igen erős volt, olyan jó "vízilabdás" lapockája volt, és az ugrásai során jellegzetesen, "vállból" mozgott. Amikor odaértem az elugrás helyére, nyomot nem találtam, -minden keményre volt fagyvahelyette viszont ezt láttam:
2
A szarvastetem mellett jó ujjnyi, vékony fekete ürüléket láttam, ami talán a fényképen is kivehető (a farától úgy 5 óra irányban). Mindez az erdészház romjai mellett, attól kb. 100 m-re vissza esett meg. Hamarosan Mogyoróskára értem. Zúzmarás, csendbe burkolódzó, szép kis falu, mindenütt sok színes madárral az ágakon. Több háznál etethetik őket valószínűleg. Láttam cinkéket, meggyvágót és fakopáncsot, csak az optikám fogyatékosságai miatt jó fényképet nem tudtam róluk csinálni.
A regéci várba nem mentem fel, panoráma amúgy sem lett volna a köd miatt. Inkább csak a hegy lábánál levő fenyőkben gyönyörködtem.
3
Regécet elhagytam anélkül, hogy fényképeztem volna. Azt viszont nem tudtam megállni, hogy a falu Huták felé eső végén levő feszületet ne örökítsem meg. Erre ugyanis a latin rövidítés helyett (INRI = Iesus Nazaretiensis Rex Iudeorum) magyarul szerepel az NjZsK rövidítés.
A Huták műútjáról a zöld jelzésen letérve megint mufloncsapattal találkoztam. A kis képben felnagyítottam őket.
4
A Dorgó felé kapaszkodva, megdermedt vízeséseket elmellőzve megláttam a sűrűben elbújt Rákóczi-követ. Maga a címer márványból (vagy jó minőségű mészkőből?) van, és alig nagyobb kétarasznyinál.
5
Mi lehetett ez eredetileg? A Rákóczi-birtok határát jelezte? A következő szép hely a nyírjessel vegyes, kárpáti hangulatú dorgói fenyves. Állítólag itt időnként találnak macinyomot, úgyhogy nyitva tartottam a szememet. Vadat azonban nem láttam, csak egy pocok szaladt át előttem.
6
A Gyertyán-kúthoz közeledve ritkult az erdő, hogy aztán a Reszelt-bércre érve sűrűbb legyen, mint utam során valaha.
A Reszelt-bércen a fákat annyi zúzmara borította, hogy jellegzetes zizegéssel hullott az ágakról, és mintegy 3 cm-es hószerű réteget képezett a talajon.
7
Úgy tűnt a Reszelt-bércen talált fák és vaspántok miatt, mintha itt valamikor kilátó állt volna. A rövid, borús téli nap hamar alkonyatba fordult, így sietve igyekeztem kikeveredni az erdőből a Potácsház felé. (Amire egyébként a "Potács háza" szöveg van írva -vegyük úgy, hogy ez a helyes neve.) Láttam sokadszorra a pálos kolostorromot is. Nem teszek fel róla képet, hiszen a neten bőven található róla. Túrámat Göncön végeztem, ahol még tettem egy kört a Huszita-ház körül. ("The keys at Mrs. Menydörgős", akit ezúttal is üdvözlök és köszönöm a jó múltkori szíves kalauzolását.)
8
