KÁNYA EMÍLIA: RÉGES-RÉGI IDİKRİL EGY 19. SZÁZADI ÍRÓNİ EMLÉKIRATÁNAK ELEMZÉSE ÉS ÉRTELMEZÉSE

KÁNYA EMÍLIA: RÉGES-RÉGI IDİKRİL – EGY 19. SZÁZADI ÍRÓNİ EMLÉKIRATÁNAK ELEMZÉSE ÉS ÉRTELMEZÉSE

Szerzı: Borsody Emese Szak: történelem (diszciplináris) MA Konzulens: Tóth Árpád egyetemi adjunktus Miskolc 2011

1

Tartalomjegyzék

3

Bevezetés

5

1. Gyermekkor, család, ismerısök

25

2. Nyilvános szerepvállalás

36

3. Számkivetés

41

Összefoglalás

44

Zusammenfassung

45

Felhasznált irodalom

2

Bevezetés Minden ember életének megvan a maga története. A bátrabbak még azt is meg merik tenni, hogy emlékeiket megörökítik a következı nemzedékek számára. A vállalkozóknak azonban több problémával is szembe kell nézniük. Elıször is tudniuk kell, kinek írják, konkrét személynek vagy személyeknek, vagy általánosságban bárkinek, aki hajlandó elolvasni? Mit tesz közzé életébıl? Mennyit hajlandó megosztani titkaiból? Kánya Emília a 20. század elsı éveiben úgy döntött, papírra veti emlékeit. Így születhetett meg a Réges-régi idıkrıl címő mő, amely 1998-ban jelent meg nyomtatásban Fárbri Anna és Kiss Bori szöveggondozásában. És valóban érdemes volt ezt az írást ilyen módon nagyobb közönség számára elérhetıvé tenni, mert számos témakör történeti forrása lehet, mint a nıtörténet, az irodalomtörténet, a sajtótörténet, az egyháztörténet és még számos más terület a 19. századból. Ezt a forrást Fábri Anna kísérıtanulmányán kívül még nem elemezték részletesen. Az emlékiratot számos szempontból vizsgálhatjuk. A dolgozat több szempontot kíván áttekinteni. Így az elsı felvetett kérdések azok lehetnek, ki is volt Kánya Emília és mit mutat be az ı élete. A szerzı, mint értelmiségi családból származó lány, aki maga is értelmiségi pályát választott, már érdekes életpályát feltételez. Ha már címszavakból ismerjük karrierjét, ezen az életúton már érdemes részletekbe menıen végigmenni, rengeteg kérdést lehet feltenni: honnan származik, milyen családba született az a nı, aki a Monarchia elsı szerkesztınıje lesz? Milyen szemléletet kapott családjától, környezetétıl az az asszony, aki több jótékonysági és nıképzéssel foglalkozó egyesületnek lett a tagja? Egyáltalán milyen nı lehetett, aki egy olyan században lett író- és szerkesztını, amikor még viták folytak arról, hogy vállalhatnak-e munkát a nık, és ha igen, milyet, publikálhatnak-e, és lehet-e több közük az irodalomhoz, mint olvasni a mőveket? Milyen módon képviselte a nıemancipációt és a feminizmust? De egy személyes hangvételő emlékiratból természetesen nem csak egy nıi karrier állomásaiba kaphatunk bepillantást. Hiszen Kánya Emília életét is, mint mindenki másét annyi minden töltötte ki. Családja, barátai, közelebbi és távolabbi ismerısei voltak, és úgy gondolta, többnek az életét és sorsát érdemes megörökítenie emlékirataiban. Ezeknek az epizódoknak is jelentıséget lehet tulajdonítani, hiszen amellett, hogy kapcsolatrendszerét bemutatják, alkalmasak a magyar felsı- és középosztály tagjainak életébe, sorsába, viselkedésébe, mentalitásába nyújthatnak bepillantást.

3

Más szempontból viszont óvatosan kell bánni az emlékirattal. Ennek egyik oka, hogy csak egy szempontot ismerünk meg a tárgyról. Ez az elemzés azonban nem vizsgálhatja minden egyes adat valóságtartalmát, források híján ez lehetetlen is lenne, és nem is feladata a dolgozatnak. Az azonban kedvezı tény ebben a visszaemlékezésben, hogy az írónı korábbi naplóit felhasználva tudott dolgozni, így az emlékezet fakulása nem jelenthetett súlyos akadályt.

Újabb problémát jelenthet, hogy a szerzı szabadon

válogathatja meg azt is, mirıl ír, de ugyanígy azt is, mirıl nem, Ennek okáról pedig csak feltételezések lehetnek.

4

1. Gyermekkor, család, ismerısök Szülık Minden ember története a családjával kezdıdik, a család az a pont, ahonnan elindul az életbe. Innen viheti magával az értékrendszerét, a világnézetét, az életmodellt, vagy akár hátrahagyva az egészet el is utasíthatja azokat. Kánya Emília családja, gyermekkori emlékei, gyermekkori ismerısei hosszantartó részletezése is a fiatalkori élmények fontosságát bizonyítják. A szerzı önéletírása a gyermekkor és a családi élet megidézésével kezdıdik. A szülıkrıl alig néhány mondatos ismertetést kapunk az írás elején, de késıbb is csak kevés adatot közöl róluk. Az apáról, Kánya Pálról megtudjuk, hogy a pesti evangélikus gimnázium tanára, aki „kedélyes, mővelt lelkő és ritka jósággal megáldott lélek”.

1

Felesége „Egyszerő, de okos, minden szépért lelkesülı asszony és végtelenül jó anya volt, habár szigorúan nevelt, szófogadásra, kötelességtudásra, rendtartásra, egyszerőségre szoktatott”.

2

İ volt, akinek mindig volt dolga a háztartás körül, és „csak ha olvasott

nyugodott a keze”.

3

A szülık szerették egymást, így nemcsak mint apa és anya, hanem

mint házaspár is ideálisnak tőnhettek az írónı szemében. Így válhatott Kánya Pál és felesége nagyszerő szülıkké gyermekeik szemében. Kánya Emília ezt tekinthette követendı mintának, amelyet azonban nem sikerült valóra váltania. A két szülı közül az apa az, akirıl többet megtudhatunk. Ebben valószínőleg az is szerepet játszhatott, hogy ı volt az, aki nemcsak részt vett Emília oktatásában-nevelésében, hanem ezzel együtt gondolkodását is formálta. Fontosnak tartja kiemelni erényei közül, hogy ı volt az, aki megmutatta gyermekei számára a természet szépségét. A természet szeretete és a kirándulások, mint a szabadidı eltöltése az egész visszaemlékezésen újra és újra megismétlıdı jelenetté vált. Különösen kedves emlék a szerzı életében az is, hogy apja olyan feladattal bízta meg, amellyel közremőködhetett tudományos munkájában: Kánya Emília segíthetett földrajzkönyvének létrehozásában azzal, hogy ı állíthatta össze a tartalomjegyzéket. A felmenıkrıl szinte semmit nem közöl, mindössze annyit tudhatunk meg, hogy Kánya Pál anyja kicsi birtokán élt szegényesen. Mivel a fiú apja korán meghalt, már tizennégy évesen magáról gondoskodott, nevelısködött, mielıtt a pesti evangélikus 1

KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 9. Uo. 3 Uo. 2

5

gimnázium tanára lett. Rendi állásukról sem ír a szerzı, mindössze annyi utalás található, hogy édesapja testvére Gyırnél esett el az inszurrekció alatt. Az anya családjáról, származásáról még ennyi sem derül ki. Nem tudható, hogy ez azért van, mert nem tartja lényegesnek, vagy mert nem tartotta fenn ezeket a családi emlékezet. Az anya családjára csak egy helyen van utalás. Egy hosszabb kirándulás alkalmával Emíliáék elérkeznek Csorbára, ahol találkoznak az édesanya nıvérével, férjével és a nagymamával. A család viszonylag jobb körülményekhez élt a környezethez képest, mivel a nagybácsi, amellett, hogy a tanító volt, gazdálkodással is foglalkozott, a méhészetbıl kisebb vagyont tudott szerezni. A szülık bemutatása után azonban nem tudunk meg sokkal többet Kánya Emília családjáról. Megismerjük még az írónı három felnıttkort megélt testvérének, Frigyesnek, Marinak és Nellinek a nevét, valamint Juli nénit, Kánya Pál nıvérét, rajtuk kívül apai nagyanyját említi még meg. Rajtuk kívül azonban már nem esik részletesen több szó családtagokról.

Ismerısök Kánya Emília visszaemlékezésében kiemelt szerepet kap ismeretségi körének bemutatása. Ezt a kört gyermekkorában többségében evangélikusok tették ki, amiben az a feltőnı, hogy csak ritkán emeli ki az egyes személyekkel kapcsolatban, hogy hitsorsosai. Úgy tőnik, mintha számára természetes lenne, hogy alapvetıen evangélikus körben éli az életét. Közöttük az arisztokrácia és a feltörekvı értelmiség jelenik. A megemlített személyek a múltban vagy a jövıben az evangélikus egyház fontos alakjai voltak vagy lesznek. Mintha az emlékiratíró ebben a seregszemlében azt próbálná bemutatni, hogy az utóbb a lutheránus közélet fontos személyiségeivé váló tagjaival már gyermekkora óta ismeretségében áll – mely szövegformálási eszköz visszatérı eleme a memoárirodalomnak. A gyermekkor emlékeit visszaidézve kiemelt szerepet játszik a nagynéni, Juli néni. Az írónı szavaival élve „mővelt és élénk leány”4 volt, tehát rendelkezett azzal a tulajdonsággal, a mőveltséggel, amely Kánya Emília értékrendszerében fontos helyet foglalt el. Ez lehet az egyik ok, amely miatt külön említést érdemel a szerzı életében, igaz, pontosabban itt még nem tudjuk meg, mit ért a szerzı a mővelt ember alatt. Emellett azért lehetett az írónı visszaemlékezéseiben lényeges szereplı, mert általa kapcsolódott össze az élete olyan, családokkal, mint a báró Prónay család, a báró Podmaniczky család, vagy a 4

Uo. 10.

6

gróf Ráday család. Az elıbbi két család fontos szerepet játszott az evangélikus társasági élet megszervezésében. Juli néni báró Prónay Albertné társalkodónıje volt, majd annak halála után továbbra is a családnál maradt. 5 Az írónı így már gyermekként elıkelı társasággal került kapcsolatba, amely személyes ismeretséget is jelentett. Különösen érdekes, hogy maga Prónay Sándor báró, aki emlékei szerint többnyire németül beszélt, ajánlotta fel a lehetıséget, hogy Kánya Emília rendszeresen tóalmási birtokukon tölthesse a szünidıt; tehát az írónı abban a kastélyba kapott meghívást, amely a Pest-Buda környéki evangélikus társas- és hitéletnek egyik központja volt a türelmi rendeletet megelızı állapotoknak köszönhetıen. Mivel emellett azt is megtudhattuk, hogy Prónay Albert gyermeke Emília bátyjának játszótársa volt, a két család igen jó viszonyban lehetett egymással. Arról azonban már nem szól az írás, hogy a szülık között pontosan mit jelentett ez a jó viszony. A Prónay-család az evangélikus egyház elismert tagja volt, de errıl nem ír a szerzı. Kánya Emília csak a világi tisztségeiket említi: Prónay Sándor aranysarkantyús vitéz és kamarás volt, Albert fıispán. Pedig az egyházban is pozíciót töltöttek be: elıbbi az egyház egyetemes felügyelıje volt, utóbbi kerületi, majd egyetemes felügyelı lett. Érdemes odafigyelni azokra az emberekre is, akik ezeknek az elıkelı családoknak az alkalmazásában álltak. Prónayék tiszttartójának fia, Brodszky Sándor, mint tehetséges zenész és festı vette át a Tóalmáson töltött idıkre Kánya Emília zongora- és rajzoktatását. A szerzı valószínőleg azért emeli ki a nevét, mert késıbb a romantikus tájképfestészet ismert alakja lett. A Prónay-családnál dolgozott nevelıként Tavassy Lajos, akit Kánya Pál ajánlott figyelmükbe. Tavassy barátja, Hunfalvy Pál a Podmaniczky családnál nevelısködött. Külön kiemeli a szerzı a Kánya családnak a Markusovszky családdal ápolt baráti viszonyát. Kánya Pál és a Markusovszy család feje, aki evangélikus lelkész volt, Kánya Emília szerint már a szüleiktıl örökölték a barátságot. Az akkor még rossz anyagi körülmények között élı Markusovszy fiút, Lajost, az írónı édesapja juttatja be a Festetich családhoz. Tavassy, Hunfalvy és Markusovszky is késıbb a magyar tudományos élet kiemelkedı alakjaivá váltak. Hunfalvy nyelvészként tett szert hírnévre, mint aki bizonyította a finnugor-magyar nyelvrokonságot. Tavassy a pesti evangélikus gimnázium

5

LÁSZLÓ Ferenc: Evangélikus társasélet a reformkori Pest-Budán. URL http://bfl.archivportal.hu/id-868laszlo_ferenc_evangelikus_tarsaselet.html (Utolsó letöltés: 2011. 02. 20.)

7

igazgatója lett, és tett sokat a magyar pedagógia fejlıdéséért. Markusovszky késıbb orvosként vált ismertté. Kánya Pál, Tavassy, Hunfalvy és Markusovszky példái annak az evangélikus közösségen belüli vertikális kapcsolatépítés intézményesült formájának, amely abból állt, hogy a nehezebb sorsú hittársakat nevelıként alkalmazták elıkelı családok. Az arisztokrácia és nevelık kapcsolata gyakran mellızte a hierarchiabeli különbségeket, és a késıbbiekben is a közösség összetartó ereje volt.6 A Kánya Pál és István fıherceg között az 1838-as pesti árvíz idején lejátszódó jelenet is ezt az elvet erısíti. Másik kérdés, hogy ebben a kapcsolatrendszerben milyen helyet foglaltak el a nık. Juli néni példáján láthattuk, akit mint társalkodónıt alkalmaztak, de még Prónayné halála után is a családnál maradt, ezzel megélhetést biztosítottak számára, mikor erre a szolgáltatásra már nem volt szükségük, valamint miután elhagyta a családot, Prónay báró élete végéig nyugdíjat biztosított számára. Így Juli néni is bekapcsolódott abba a körbe, amelyben a tehetısebb evangélikus családok rosszabb körülmények között élı társaikat segítették. De mivel ennek a kapcsolatnak a kiindulópontja a báróné és a Juli néni között kialakult szimpátia volt, valamint mert a felhasznált tanulmány sem tesz rá utalást, nem tudhatjuk,

hogy

a

fent

említett

evangélikus

körön

belül

kiépülı

vertikális

kapcsolatrendszerben valójában hogyan foglalták el helyüket az alacsonyabb sorból származó nık. A forrásban azonban lehet még találni arról leírást, hogy a módosabb család kevésbé jómódú családból származó lány alkalmaz nevelınıként, amelynek alapja a családok közötti szimpátia, de az nem derül ki, mennyire volt ez része az evangélikus kapcsolati rendszernek.

Az evangélikus egyház más jeles alakjaival is kapcsolatban volt a Kánya család. Közülük az egyik maga Székács József püspök volt, akit „az ország papjának” neveztek, és aki az egyházi racionalizmust felváltó, evangéliumi lelkületet és ökumenikus nyitottságot hirdetı új irány elsı képviselıi között volt. 7 De milyen ember is volt Székács József Kánya Emília szerint? „Élénk volt, erélyes volt közügyekre nézve, minden porcikája protestáns, állhatatos, erıs meggyızıdéső, aki uralkodott a szívek fölött, és az életben is hirdette, nem csak a szószéken, a lelki szabadságot, világosságot, kitartást, és ahol kellett, az ellenszegülést is.” 8

6

Uo. FABINY Tibor: A Magyarországi Evangélikus Egyház rövid története. Bp. 1997. 58. 8 KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 32. 7

8

A „lelki szabadság”, az ökumenikus nyitottság, úgy látszik valóban nem csak beszéd volt Székács környezetében. A Kánya család körül többségében evangélikusok jelentek meg, de emellett más vallás képviselték magukat. A szerzı említést tesz Dobosról, a jókedvő óbudai református lelkészrıl, valamit Pintérrıl, akit katolikus pap létére nagyon szerettek. 9 Róla még külön megjegyzi Kánya Emília, hogy toleráns és mővelt ember volt, ezekkel a tulajdonságokkal pedig úgy néz ki, számíthatott a Kánya család szeretetére. Szintén mővelt emberként, valamint szelídlelkő és édesszavú katolikus papként jelenik meg Barsi József, akinek bicskei parókiája volt az elsı katolikus parókia, ahol a szerzı járt. Megjelenik még a család környezetében Ballagi Mór, akinek akkoriban még Bloch Móric volt a neve. Az ı zsidó származásáról és vallásáról nem ír Kánya Emília, pedig csak 1842ben keresztelkedett ki, így lehetséges, hogy a Kánya családdal még izraelitaként került kapcsolatba, amikor még a zsidók magyarosításának volt lelkes híve.10 A szerzı a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap lelkes munkatársaként emlékszik vissza rá, aki apjával gyakran megvitatta az iskolai kérdéseket. Ezt azért találhatta fontosnak Kánya Emília leírni, mert már erre az idıszakra visszavezeti a pedagógia iránti érdeklıdését. Az, hogy az ismerısök etnikai összetételes milyen lehetett, arról nincs az emlékiratban adat, illetve csak a nevekbıl lehetne következtetéseket levonni. Ez azért lehetne érdekes, mert az evangélikusok között magyarok mellett még sok német és szlovák volt, tehát feltételezhetı, hogy a sajátján kívül más nemzet tagjai is megfordultak a Kánya családnál, azonban úgy látszik, ez a szerzı számára nem bírt különösebb jelentısséggel. Kánya Emília idillikus gyermekkorához hozzátartozott, hogy az ıt és családját körülvevı emberek is idealizáltak voltak a szerzı szemében. „Akárhogy gondolkodjam is, nem találok emlékeimben mőveletlen emberekkel való közelséget. Tanárok, teológusok, írók, egypár mővész, földbirtokos, ez volt a mi körünk.”11 Grófok és bárók, lelkészek és papok, különbözı méltóságú egyházi emberek, tanárok, tudósok, mind elıfordult a Kánya család ismerısei között. Valóban elit társaság vette körül a gyermeket. Nem tesz említést olyan alacsonyabb kvalitású emberrıl, akivel szorosabb kapcsolata lett volna neki vagy családjának, és bizonyos mőveltségi szinten kell állnia annak, akit a szerzı érdemesnek talál a bemutatásra.

9

KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 33. KERTÉSZ Botond: Evangélium és szabadság. Az evangélikus egyház Magyarországon 1848-49-ben. Bp. 2002. 155. 11 KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 31. 10

9

Gyerekkori barátnıi, akiket megemlít, a kor elıkelıségei és értelmiségi körének gyermekei közül kerültek ki. Közöttük ott találhatjuk gróf Kendeffy Katinkát, a késıbbi Andrássy Gyulánét. Másik megemlített barátnıje Kende Betti fıszolgabíró lánya volt. De azt már nem tudjuk meg, kikkel járt egy iskolába, milyen családokból kerültek ki osztálytársai.

Kánya Emíliának különleges gyermekkora lehetett, hiszen már egészen fiatalon „emberszámba vették”. Nyolc-kilenc évesen egy asztalnál reggelizhetett és ebédelhetett Prónay báróval, amit szinte kitüntetésnek vehetünk, ha arra gondolunk, hogy a gyerekek ekkor nem ritkán nem is étkezhettek együtt a felnıttekkel. Kánya Emília életében jelentıs történeti események is személyes emlékként maradhattak fenn. Ilyen volt például az 1838-as pesti árvíz, amely nemcsak a hatalmas pusztítás, hanem egy különleges látogatás miatt is bekerülhetett az emlékiratba. A látogató maga István fıherceg volt, aki felajánlotta a Kánya családnak, hogy a város egy biztonságos részén biztosít helyet számukra. Kánya Pál a fıherceg tanára volt, kapcsolatukról részletesebben nem ír a szerzı, de a történetbıl az derül ki, hogy az ismertség több volt tanár-diák viszonynál. Személyes élmény az írónı életében a Nemzeti Színház megnyitása, ahol maga is jelen volt. Ugyanígy a Lánchíd alapkıletétele is emlékezetes esemény maradt Kánya Emília életében, mert noha nem lehetett ott személyesen, az apa már másnap megmutatta gyermekeinek az ünnepség helyszínét. Sajnos arról nem ír a szerzı, hogyan magyarázták meg nekik, miért volt fontos meglátogatniuk az esemény színterét.

A visszaemlékezésnek e szakasza javarészt a gyermekkor kiemelkedı eseményeivel foglalkozik. Ezek között vannak utazások, közismert emberekkel való találkozások, érdekes események, melyek között van tanulságos, de olyan is, amely azért kerülhetett bele a szerzı memoárjába, mert akkor sokkolóan hatott rá. Feltőnı az is, hogy a megemlített személyek között több olyan is található, akikkel kapcsolatban maradandó esemény emléke nem maradt fenn, viszont magát a nevet érdemesnek tartja megemlíteni, úgy, mint aki valahol ott volt környezetében: ennek oka lehetett, hogy az illetı késıbb ismertté vált, például a magyar tudományos élet kiemelkedı alakja lett.

Nevelés-oktatás

10

A szülık gondosan odafigyeltek Kánya Emília oktatására, nevelésére, így a lány a családi körben folyó tanulás mellett iskolába is járt. Magának a szerzınek is fontos volt az életében, ahogy írja: „ideálként lebegett elıttem a tanulás, a mővészet”.12 Mi, mennyire és miért volt fontos akkoriban a lányok oktatásában? „A mi családunkban és még jó sok családnál már akkor is nagy súlyt fektettek arra, hogy a leánykák tudjanak valamit, hogy alapos mőveltséget nyerjenek. Erre nagyobb szükségünk van, mint a vagyonra, mint az állásra”.

13

Eszerint a szerzı környezetében a lányok nevelése is fontosnak tartották a

lányok nevelését. Kánya Emília a protestáns felekezeti leányiskola tanulója volt. Annak a korszaknak, amikor ı volt iskolás, hátrányaként említi a pedagógia németes vonalát, ami miatt ık jobban ismerték a német irodalmat, mint a magyart. De mit is tanultak még e mellett? A szerzı megemlíti a vallás- és erkölcstant, a történelmet, valószínőleg földrajzot, természettant, és megismertették velük a mitológiát, amelyet minden bizonnyal megszerethetett, hiszen gyermekkori visszaemlékezéseiben több mitológiai tárgyú utalást találhatunk. Miután az írónı befejezte iskolai tanulmányait, otthonában tovább kellett folytatnia a zongora- és rajzleckéket. A zongora, a zene egész életében kedves elfoglaltság maradt számára, de úgy is fontos volt, mint a baráti összejöveteleken egymás szórakoztatásának módja. A korabeli viselkedési útmutatók is megemlítik, hogy a gyermekeket az otthoni nevelés során fel kell készíteni a társasági életre.

14

A neveltetés során ezért már a

reformkorban fontos kaptak szerepet olyan ismeretek, mint az ének és a zene, valamint az idegen nyelvek, ezekkel kívánták segíteni, hogy a lányok jelenlétét és aktivitását fokozzák a társaságban, és sikeres társasági szereplıkké váljanak. 15

Házasság Kánya Emília életében a gyermekkor a családi idill megélését jelentette. Ennek az idillnek a végét jelentette a 19 évesen kötött házassága. A szülık, különösen az anya, nagy reményeket táplálhattak Feldinger Frigyes iránt. Benne igazán ideális férjet ismerhettek fel. Az anya szemében kifejezetten bizalomgerjesztı volt a férfi családi háttere, anyagi helyzete, társadalmi állása, egyházhoz való viszonya, értékrendje. A vılegényjelölt 12

KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 27. KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 28. 14 HELMICH Katalin: Családi körben (bevezetı) In: A mővelt és udvarias ember. A társas viselkedés szabályai a magyar nyelvő illemtankönyvekben (1798-1935) Szerk.: Fábri Anna. Bp. 2001. 95. 15 LÁSZLÓ Ferenc: A nık, mint a reformkori társasélet fıszereplıi. In: A nık világa. 169. 13

11

édesanyjáról elmondható volt, hogy „jó, vallásos, bıkező a szegények iránt”, az édesapa pedig gazdag kereskedı, aki „erıs oszlopa a mi protestáns egyházunknak”. 16 De nem csak ezek az érvek szóltak a házasság mellett. A szerzı édesanyja fontosnak találta hangsúlyozni lánya számára, hogy ez a frigy a Kánya család érdekeit is szolgálja, és az anyagi vonatkozásai sem elhanyagolhatóak. Ugyanis Kánya Pálné indokai között ott szerepelt az is, hogy Emília szegény leány. További félelmet jelentett még a jövıre nézve az apa betegeskedése. Emellett bátyjának, Frigyesnek bécsi tanulmányai is komoly megterhelést jelentettek az családi kasszára. Az anya szerint Emília így tehetné boldoggá az egész családját. Ez nem volt kényszerházasság. Kánya Emíliának felajánlották a döntés lehetıségét, ı pedig úgy döntött, hogy a család érdekeit helyezi a saját szándékai elé. Ahogy írja, ezt a cselekedetet kötelességének érezte akkor, amit így indokol: „Nem a boldogság végcélja -, az emberi életnek, hanem a kötelességek hő teljesítése!” 17 Hiába szerette a család barátját, Pákh Albertet, anyja megmagyarázta, hogy ı sosem fogja viszont szeretni. Szerelembıl kötött házasságra nem igazán gondolhatott, már csak azért sem, mert a korabeli elv és gyakorlat szerint nem az ilyen frigy volt a minta, a választásnál a korabeli illemkönyvek a bölcsességet tekintik fontosnak. 18 Emlékirataiban, hosszú idı távlatából azonban már másként látja az akkori eseményeket. Ekkor jelenik meg elıször és utoljára kritika a szülıkkel, gyermekük nevelésével szemben. Errıl így ír: „Ha több önálló akaratot tudok kifejteni, ha lett volna bátorságom érvényre hozni belsı érzéseimet, ha nem tartom legelsı és legszentebb kötelességemnek, alávetni magamat majdnem szó nélkül a felsıbb a szülei akaratnak – oh, minı más fordulatot vehetett volna fiatal életem! De hát nem fejlesztették ki bennem az ént, azért lettem majdnem játékszere már akaratának, egyéniség nélkül, csak megszokott engedelmességbıl!”

19

Kánya Emília saját magát okolja a kialakult helyzetért, de a

gyávaságáért a szüleit is felelıssé teszi. Nevelésében valószínőleg nagy szerepet játszhatott a szülık tisztelete: ahogy a 19. századi illemkönyvek is mutatják, a nevelésben fontos szerepe volt a tekintélynek, amely segített az önuralom és az alkalmazkodni tudás elsajátításában is. 20 Kánya Emília is elsısorban a szülıi kérésnek engedelmeskedik, és már 16

KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 69. KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 75. 18 HELMICH Katalin: Családi körben (bevezetı) In: A mővelt és udvarias ember. A társas viselkedés szabályai a magyar nyelvő illemtankönyvekben (1798-1935) Szerk.: Fábri Anna. Bp. 2001. 94. 19 KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 68. 20 HELMICH Katalin: Családi körben (bevezetı) In: A mővelt és udvarias ember. A társas viselkedés szabályai a magyar nyelvő illemtankönyvekben (1798-1935) Szerk.: Fábri Anna. Bp. 2001. 94. 17

12

csak idıs asszonyként jut eszébe, hogy neveltetésébıl eredıen nem saját akarata, érzései irányították tetteit.

Az írónı házasságkötése után nem sokkal elhagyta Pestet és férje családjához költözött Temesvárra. Ekkor egy, a sajátjától teljesen különbözı mentalitású famíliába került be. A legnagyobb problémát az jelenti számára, hogy ott nem olyan szeretetteljes légkör veszi körül, mint Pesten. Anyósa és apósa megszerették, de anyósa azért a miheztartás végett megmondta menyének, hogy a hozomány nélkül érkezı feleségnek mindent el kell tőrnie férjétıl, hallgatnia és engedelmeskednie kell. Az, hogy férje családja német volt, és otthon alig használták a magyar nyelvet, úgy látszik nem okozott különösebb konfliktust számára, csak egy mondat erejéig foglalkozik vele. Kánya Emília férje családjának társadalmi helyzete lehetıvé tette, hogy Temesvár rangos családjaival kerülhessen kapcsolatba. Néhány héttel házasságkötésük utána már a megyei fıispán báljába voltak hivatalosak. A szerzı több évtized távlatából visszatekintve házasságára lényegében nem tud férjével kapcsolatban pozitívumról írni. Lehet, hogy Feldinger Frigyesnek felsıfokú végzettsége volt, ám ezzel együtt sem felelt meg a Kánya Emília által oly nagyra tartott mővelt ember eszményének. Még mindig szemrehányóan emlékszik vissza arra, hogy aludt férje a színházi páholyban az elıadás alatt.

Nem sokkal házasság kötése után Kánya Emília már anyai örömök elé nézett, ami valóban „túlvilági boldogságot” jelentett számára: az érzést a megváltottság, a megszenteltség állapotához hasonlította.

21

Az anyasággal ismét valami olyan idill képe

jelenik meg a visszaemlékezésben, mint amilyen a gyermekkor volt. Ennek a nıi szerepnek a betöltéséhez is megjelennek olyan idealizált képek, mint amikor arról ír: „Vajon tudja-e a többi asszony is, milyen földöntúli boldogság kínálkozik nekünk, ha magunk tápláljuk kisdedünket?”

22

De ezek után, bár nyolc gyermeke született, emlékirataiban nem

foglalkozik részletesen azzal, hogyan nevelte saját gyermekeit.

A visszaemlékezésben igen részletesen ír az 1848-49-es szabadságharc alatt szerzett élményeirıl. A szerzı nem említ konkrét történelmi eseményeket, azonban azzal,

21 22

KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 84. Uo. 93.

13

hogy leírja az általa tapasztaltakat, ez a rész értékes forrása lehet annak, hogyan élte meg egy köznapi ember a történteket. A szabadságharc hónapjai igazán próbára tették Kánya Emíliát. Feldinger Frigyes kormány- és dinasztiaellenes cikkei miatt nem érezte magár biztonságban Temesváron, majd Pesten sem. Felesége kötelességének tartotta, hogy néhány hónapos gyermekükkel együtt vele tartson Pilisre. Itt Sárkány Samu volt többé-kevésbe segítségükre, aki Feldinger Frigyessel bejárta Európa több országát, és késıbbi püspök lett. Pilishez köthetı az az említésre méltó esemény, hogy a szerzı itt készített elıször életében ebédet. Ebben valójában nincs semmi meglepı, hiszen Kánya Emília társadalomi állása alapján senki nem várta tıle el, hogy a családjára fızzön. Jó szakácsnénak lenni az ı helyzetében annyit jelentett, tud parancsolni, ítéletet mondani az étel minıségérıl, és a cselédeknek meg tudja mondani, miben hibázott. 23 Pest júliusi orosz megszállása után hagyta el a család Pilist, és döntöttek úgy, hogy visszatérnek Temesvárra. A viszontagságos utazások alatt kevés segítıjük akadt, kapcsolataikat nem tudták kihasználni. Mivel Temesvárra nem tudtak visszajutni, sógoruk, D’Elle-Vaux birtokára, Lapusnikra mentek, amely egy kis oláh közösség volt. A sógor szerint az itt élı emberek szegénységéért, nyomoráért, a pálinka volt felelıs. Ez a pálinka jelentette D’Elle-Vaux fı jövedelmét. A földesúr és nép között igen rossz viszony volt. Kánya Emília szerint azonban a nép, az oláh is, alapvetıen jó, ha szeretettel vezetik.

24

Miután elhagyták a

helységet, akkor értesültek róla, hogy az oláhok fellázadtak az urak ellen. Lapusnik után Emíliáék Zsidóvárra akartak menni, azonban arról a helyrıl menekülı zsidókkal találkoztak, akik azt állították, hogy Zsidóváron felkelés tört ki, és megölik az urakat. Mint késıbb kiderült, valójában az uzsorásokat kergették el onnan. Zsidóváron vendéglátóik német ajkú, de magyar érzelmő családok voltak. Kánya Emília visszaemlékezése szerint a szabadságharc után Temesváron a magyarok szinte csak titokban lézengtek, találkoztak, és adták át egymásnak a híreket. A németekkel való érintkezés azonban elkerülhetetlen volt. Eleget kellett tenni a kormányzó, báró Meyerhofer meghívásának is, akirıl azonban nem voltak az írónınek nagyon rossz emlékei, mert nem hozták szóba a forradalmat, nem érdeklıdtek nézeteik iránt. Kánya 23

Az asszonyi nem a XIX. században – álomi látás. Megjelent: Hadi és más nevezetes Történetek. 1791. németbıl fordítva forrás és szerzı nélkül. Közli: Komáromy Alajos. In: Nemzeti Nınevelés. 1885. 59-66. Idézi: KOÓS Ferenc: A nınevelés helyzete a reformkori Magyarországon. Balaton Akadémia Kiadó. 2010. 33. 24 KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 115.

14

Emília csak családja rábírására ment el az estélyre, szerinte így tıle az ellenállás szabadságát vették el, míg a családnak ez szinte kitüntetésszámba ment. Az írónı szerint „olyannyira gyávák lettek az emberek, hogy hódoltak akkor és ott is, ahol éppenséggel nem volt szükség”. 25 A szerzı férjével és kislányával a szabadságharc alatt olyan helyekre került el, amilyeneket békés körülmények között lehet, hogy sohasem látott volna. Megemlít olyan nemzetiségeket, amelyekkel visszaemlékezésében a hétköznapi élete szintjén nem foglalkozott. Az oláhok és a zsidók inkább közömbös színben tőnnek fel, sajnálatra méltónak annyiban találja ıket, mint nehéz körülmények között élı embereket. A németekrıl sem fest egyértelmően negatív képet. Mivel Kánya Emília ekkor már nem tartozott ahhoz az evangélikus körhöz, amelynek a házassága elıtt édesapja által tagja volt, és mert ekkor már teljesen más problémák kötötték le (mint az anyai és házastársi szerep), nem ír az egyházon belül a nemzetiségi sokszínőség miatt kialakuló konfliktusokról sem. Bár mint az eddig leírtakból is kitőnik, ez nem igazán foglalkoztatta. Az írásban a szabadságharc hónapjairól szóló egyetlen rész, ahol a szerzı többet foglalkozik egy társadalmilag alatta álló személlyel. Juli dada, mint hőséges társa jelenik meg, aki nagy segítségére van a családnak a nehéz idıszakban. A visszaemlékezés más helyein az alkalmazottak, alacsonyabb sorban élık csak egy-két sor erejéig jelennek meg, errıl a dadáról pedig még azt is megtudjuk, hogy van egy lánya, és hogy az írónıvel késıbb is kapcsolatban maradt. Annak, hogy Kánya Emília csak a vele egyenrangú, vagy társadalmilag maga felett álló személyek sorsát részletezi, az lehet az oka, hogy a visszaemlékezést gyermekei számára írja, valószínőleg az ı lehetséges problémáikhoz igazítja, és esetleg nem feltételezi, hogy egy alacsonyabb társadalmi rétegbıl származó személy életének ismertetése hasznos lehet számukra.

Amikor Kánya Emília visszatért férjével Temesvárra, akkor bizonyosodhattak meg anyósa haláláról. Ekkor még Matild sógornıje vette át a háztartás vezetését. Feldinger Frigyes és nıvére között konfliktust okozott, hogy nem Emília vezeti a háztartást. A szerzı szerint

sógornıje

olyan

háziasszony

volt,

aki

folyamatosan

hangsúlyozta

nélkülözhetetlenségét. Kánya Emília elıször maga is alkalmatlannak találta magát négy-öt cseléd irányítására, Matild szerint sógornıje csak a zongorázáshoz értett, és egész nap csak

25

KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 134.

15

olvasott írt. Ekkor még Emília csak olyan házimunkák elvégzésére ajánlkozott fel, amit otthon is végzett, mint például befıtt készítése. Nemsokára azonban Kánya Emíliának kellett átvennie a háztartást. Mit is kellett csinálnia? Értekezni a szakácsnéval az ebéd felıl, meghatározni a vacsorát, de ıneki kellett beosztani a havi pénzt is. Emília szerint aközött, ahogy ı és Matild vezette a háztartást, ég és föld volt a különbség. Matild alatt folyamatosan nyugtalanság volt, mindig lótott-futott lármázott, mert a szerzı szerint némelyek ezt tartják a jó gazdasszonyság feltételének. Ezzel szemben Emília azt a szemléletet hozta otthonról, hogy a „háztartás szekerének nyikorgása ne hallassék”.26 Szerinte így a cselédek nyugodtabban tudnak dolgozni, tudják, hogy mi a feladatuk, és azt is, hogy emberségesen bánnak velük. Kánya Emília úgy emlékszik vissza a háziasszonyi munkára a rend, a csín és a jólét fenntartására, amiben ambícióját és örömét találta.27 Ebben a részben tehát amellett érvel, hogy a nıknek felelısek a háztartásért, fontos a háziasszonyi szerepüket is minél jobban betölteni. Ennek módjáról is határozott elképzelése van visszaemlékezéseiben. Írásában azt is kijelenti, hogy az a nı, aki eltávolítja magát a háztartástól, saját maga ellensége, a szeretteirıl való gondoskodás pedig a leghálásabb munkaköre egy nınek. 28 A szerzınek a háziasszonyok közül is megvolt az ideálja: Szilassy István földbirtokos, egykori alispán felesége a jólét ellenére saját hatáskörének tekintette a felügyeletet, az utánajárást, a beosztást, a szigorú rend megtartását.29 Maga ırizte az éléskamra kulcsát, ahonnan minden reggel kiosztotta a szakácsnénak, a cselédeknek és a béreseknek a napi adagot.

1851-ben Feldinger Frigyes ötletébıl kiindulva német nyelvő humorisztikus heti lap kiadásával próbálkoztak. Az újság ugyan körülbelül fél év után megszőnt, Kánya Emília számára mégis több haszonnal járt: ekkor került kapcsolatba német és bécsi írókkal, Castellivel, Cerryvel, Hebellel, Vogllal, Wouwermannal, ugyanis ı intézte a velük való levelezést. Érdekes módon nem említ név szerint magyar szerzıket, csak Pákh Albertet, akivel így került újra kapcsolatba.

A visszaemlékezés olykor átvált valamilyen nevelıszándékú írássá. Így tesz akkor is, amikor a nıi-férfi kapcsolatról, a nık szerelemhez való viszonyáról fejti ki véleményét, 26

KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 137. KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 138. 28 Uo. 138. 29 Uo. 168. 27

16

amelyrıl a következıket írja: „Nem a két szem fénye gyújtson lángot bennetek, hanem egy igazi nagy férfilélek megnyilatkozása, mely az ész elıtt is olyan tisztán áll meg, mint a szív elıtt. Meghalni! İrület! Éljetek a szerelem által és a szerelemnek! Igyekezzetek föl ti is a dicsı magasságba, ahol ı áll, tanuljatok, gondolkodjatok, hogy lehetıleg megértsétek ıt, barátnı, társai legyetek az ı terveinek, életének! Tanuljatok élni érte, dolgozni, és nem meghalni csupa émelygıs, úgynevezett szerelembıl! Mert a nınek mindene a szerelem. … a férfinak csak pihenı, nyugodt idıtöltése, fáradozási díja, de nem életszükséglete. … legyetek ti is emberszámba menı lények és nem enyelegni való játékszerek az ’erıs’ kezében.”

30

Eszerint nincs egyenrangú kapcsolat férfi és nı között. A nık feladata felérni

a férfi szintjére, aki szellemileg felettük áll. Az ilyen kötelék a nı számára fontosabb, amiért nem az életét kell adnia, hanem erıfeszítéseket kell tennie érte. Mit tartott még az írónı egy feleség erényének még? Az asszonyi sorsnak méltósággal való viselését, ami azt jelentette, hogy a kívülállók számára ne tegye problémáit érzékelhetıvé. Szerinte ugyanis „Nagyon jól lehet szenvedni titokban, még kétségbe is esni, de errıl mélyen hallgatni kell a nınek. Lenéztem azokat az asszonyokat, akik főnek fának elpanaszolták házi bajaikat.” 31 Kánya Emília többször emlegeti ismerısei boldog házasságát. De valóban boldogok voltak-e ezek a házasságok? Ha az ı elve a boldogtalanság mások elıl való eltitkolása volt, honnan tudhatta, hogy ismerıseinek valóban boldog-e a házassága? Az ı boldogtalansága azonban nem maradt örökre titokban. Kánya Emília életének újabb sorsfordító pontja a válása lett, amelynek kiváltó oka férje erkölcstelen életmódja volt. Mivel a protestánsok a házasságot nem tartják szentségnek, és polgári jogviszonynak tekintik, szigorúan vétkességi alapon lehetıség volt a felbontására, bár alkalmazásának körét szőkre szabták, és általában helytelenítették. 32 A válásról a korban még komoly viták zajlottak. Ezért is írhatta a szerzı, hogy a sorssal és társadalommal kellett megküzdenie. A per három évig tartott, ami alatt Feldinger Frigyes megpróbálta Kánya Emília hírnevét is rontani. Túl röviden nyilatkozik az írónı az eseményekrıl, ezért, azt nem tudjuk meg pontosan, hogy ezeknek milyen hatása lett kapcsolataira, megítélésére, esetleg családja megítélésére, amely végig kitartott mellette.

30

KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 150. Uo. 159. 32 HERGER Csabáné: A nıvételtıl az állami anyakönyvezésig. Bp.-Pécs. 2006. 121-122 31

17

Az írónı második férje Szegfi Mór lett. A megismerkedésük egybekapcsolódik egy másik fontos eseménnyel a szerzı életében: ez pedig a Családi Kör címő, Kánya Emília által szerkesztett újság elindulása. A Szegfi Mórral való elsı találkozásról, elsı benyomásokról szó sem esik. Kánya Emília ıt nevezi „kedves férjemnek”, mégis róla sokkal kevesebbet, sıt, inkább csak tárgyilagos adatokat tudhatunk meg a visszaemlékezésekbıl. Az írásban egyszerően úgy jelenik meg elıször, mint a Kánya Emília irodalmi lapjához ajánlkozó fımunkatárs. Ennek több oka lehet. Elıször is, mivel gyermekeinek írja a visszaemlékezést, kevesebb jelentıséget tulajdonít a témának, hiszen utódainak több személyes emlékük is lehet. Másodszor azért is eshet kevesebb szó a családjáról, mert tevékenységi köre második házassága alatt sokkal szélesebb körő, nem úgy, mint a Feldinger Frigyessel töltött idıszak során, amikor élete nagy részét családja töltötte ki. Késıbb még megtudjuk Szegfi Mórról, hogy a forradalom alatt titkár volt, de a Kánya Emíliával való házassága idején csak fogalmazó volt Gorove ipar- és kereskedelmügyi minisztériumánál. Azonban elıléptetését mindig csak halogatták, hiába kereste fel az írónı is ismerıseit, kérte a legbefolyásosabb emberek támogatását. 1876 újévkor Simonyi miniszter takarékossági indokkal elbocsátotta. Ezután tanári vizsgát tett, de nem tudott Pesten elhelyezkedni, és lıcsei fıreáliskolához került. Ekkor a család szétszóródva élt szerte az országban, ami ismét nagy keserőséget okozott a szerzı számára. Kánya Emília és Szegfi Mór kapcsolata a Családi Kör megszőnésével romlik meg. A férj nem tudott a nehéz anyagi helyzetrıl, elítélte feleségét, és elfordul tıle, mert eladta a lapot, élete végéig lenézéssel és hidegséggel bánt vele, ami 16 borzasztó évet jelentett az írónı életében. Azonban

Kánya

Emíliának

ez

a

házasságkötése

sem

lehetett

teljesen

problémamentes, tudván, hogy az új férj zsidó származású volt, de ez nem szerepel a mőben, és így ebbıl adódó konfliktusra sincs példa a visszaemlékezésben. A zsidókkal kapcsolatos véleményét csak egyszer fejti ki igazán a szerzı, akkor sem férjével kapcsolatban. Akkor ezt írta: „A legdurvább elfogultságnak tartom, ha bárkit is lenéznek zsidó származása miatt, ha különben derék, mővelt ember, és derekasan tölti be helyét.”33 Emellett modern mártíroknak nevezi ıket. Elismeri, hogy vannak faji hibáik, rossz tulajdonságaik, de ilyen hibákat máshol is lehet szerinte találni. Felháborodottan nyilatkozik az olyan, állítólag mővelt emberekrıl, akik hirdetik a zsidókkal szemben fennálló ellenszenvüket, ami mellett többet közülük barátaiknak neveznek. 34 33 34

KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 266. Uo. 266.

18

Miért is különleges Kánya Emília és Szegfi Mór házassága? Bár láthattuk, hogy az írónı környezetében elıfordult zsidó származású ember, egy ilyen kapcsolat nem csak a család hozzáállásán múlt, a törvények ekkor még korlátozták a zsidó és nem zsidó között kötött házasságot. 1895-ig csak úgy köthetett izraelita bevett vallási felekezethez tartozó személlyel házasságot, ha áttért hitébıl. Kánya Emília és Szegfi Mór kapcsolatában az is szerepet játszhatott, hogy mindketten emancipálódni akartak, egyikük teljes értékő értelmiségivé, másikuk teljes értékő magyarrá válni, így céljaik összekapcsolódtak, és segítséget találhattak egymásban. 35

Gyermekei Az anyaság, mint nıi szerep fontos volt a szerzı számára, ám nem ír errıl annyit, mint amennyit nyolc gyerek anyjaként írhatott volna. Nem tudjuk meg, milyen nevelési elveket követett, de azt megtudjuk, hogy szerette gyermekeit. Kánya Emília két házasságából összesen nyolc gyerek született, közülük hét meg is érte a felnıttkort. Az nagyon változó, hogy melyik gyermekérıl milyen hosszan ír memoárjában. Gyermekei sorsáról kevés tudható meg a mőbıl. Irén férjhez ment, de fiatalon, 44 évesen meghalt. Matild lánya szintén megházasodott, férje Nyírák Lajos számtanácsos lett. Béla szintén fiatalon halt meg. Pálról csak annyit tudni, hogy szegénységben élt. Ilona és Emília tanítónı lett. László fia Pesten jogot tanult, hivatalt viselt, mellette hetilapot adott ki.

Testvérei Kánya Frigyes mérnöki tanulmányokat végzett Bécsben. A szabadságharc alatt honvédként szolgált. Apja széles ismeretségi körének köszönhetıen lehetısége lett volna magasabb rangot betölteni, ı azonban a közkatonák között akart szolgálni, és csak a saját tehetségével elırelépni. A szabadságharc végét követıen nem mert visszatérni Pestre, tanyákon és kúriákon töltötte idejét. Kánya Emília úgy gondolta, zenei tehetségének, mővészien elıadott magyar nótáinak volt köszönhetı, hogy kúriáról kúriára utaztatták és a folyamatos „dínom-dánom” szereplıje lett. Ez azért bosszantotta a szerzıt, mert szerinte a „hazafias muzsikáltatás megölıje a derekas munkának”, és „bizonyára nem ver olyan mély gyökeret a sok cseh, német jövevény, ha a mi embereink derekasan nekilátnak a

35

FÁBRI Anna: „A szép tiltott táj felé”. Magyar írónık története a két századforduló között (1795-1905) Kortárs Kiadó. 1996. 114.

19

munkának”.

36

Késıbb mégis dolgozott mérnökként, de nem sokáig. A vasútépítés körüli

munka azért nem tetszett neki, mert ott csak a személyes haszonra törekednek. Egy birtokfelmérési munkát azért utasított vissza, mert nem volt hajlandó felkeresni a tulajdonost, Kánya Frigyes szerint az koldulás lett volna. Testvére szerint valami parasztgıg és demokrata dölyf szállta meg. A család széles ismeretségi köre, képzettsége ellenére élete utolsó szakaszát a Honvéd Menházban töltötte. Az, hogy a bátyjáról többet tudhatunk meg, valószínőleg annak köszönhetı, hogy a visszaemlékezés megírása idején már hosszú ideje elszakadt, valószínőleg régen halott lehetett (bár a pontos év nem ismert), az írónı családjában már kevésbé élt az emléke. Az ı életének bemutatása arra jó, hogy az értelmiségi családból való származás nem biztosíték arra, hogy hasonlóan sikeres pályát tud valaki befutni, hogy ugyanolyan minıségi életet tud produkálni. Kánya Frigyesnek is megvoltak a lehetıségei, családja taníttatta, mérnök lett belıle, ı mégsem tudott a lehetıségeivel élni. Emília másik testvére Nelli, Szilassy István, korábbi alispán és fıszolgabíró családjában lett nevelını. A felkérést a család részérıl annak köszönhette, hogy Szilassy István szerint, Kánya Pál lányai remek oktatásban részesültek, valamint az is a földbirtokos érvei között szerepelt, hogy nem akar külföldi nevelınıt vinni a házhoz, mert a gyerekeibıl magyar lányokat akar nevelni, hogy majd magyar asszonyokká váljanak. Nellibıl több lett, mint alkalmazott, Szilassy felesége barátnınek tekintette. Késıbbi sorsáról nincs más adatunk. Másik húgáról szintén keveset tudhatunk meg. Vele kapcsolatban fontosnak tartja lejegyezni, hogy három éven keresztül Párizsban élt Szemere Bertalanné meghívására. Mari utoljára akkor jelenik meg a mőben, amikor haláláról beszámol. Ekkor annyi újat megtudhatunk, hogy Gertingernéként hunyt le, tehát férjhez ment. De arról, hogy ı milyen körülmények között ment férjhez, ki volt a férje, mit gondolt róla a szerzı, egy szó sem esik. Pedig, ahogy megtudhattuk, Kánya Emíliának az elsı házasságában az anyagi megfontolás fontos szerepet játszott, hozomány nélkül ment férjhez, valószínőleg testvérének is hasonló problémái voltak. Nagy kár, hogy ilyen keveset ír Kánya Emília a húgairól, mivel így nem ismerjük meg az ı életpályájukat, hogy ık milyen elv szerint választottak, vagy választott más nekik férjet. Nem tudjuk meg, hogy ık mennyire vitték magukkal a családjukban uralkodó szellemi éltnek köszönhetı eszményeket.

36

KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 148.

20

Szabadidı Kánya Emília visszaemlékezésében szívesen ír arról, hogyan töltötte el szabadidejét, milyen programokkal, kiknek a társaságában. Úgy tőnik, többségében ezek olyan elfoglaltságok, amelyek kisebb vagy nagyobb társaságban történtek. Kiemelt szerepet foglalnak el az írónı visszaemlékezésében a színházi élmények. Mint már megtudhattuk, Kánya Emília részt vett a Nemzeti Színház megnyitóján, de ez után is rendszeres látogatója volt. A páholy miatt nem kellett aggódniuk, mert a Prónay család sajátját Juli néni rendelkezésére bocsátott. Házasságkötése után az új lakhelyén, Temesváron, az írónı fájdalmára, viszont csak német színház volt, viszont 1952 nyarán a Havi és Szabó színtársulat magyar nyelvő elıadásokat tartott Kedvelt eltöltése volt a szabadidınek a kisebb-nagyobb kirándulások, utazások. Ez már felfogható a polgárosodó társasélet megjelenı szórakozási formájának: „a szentimentalizmus természetimádata és a biedermeier szelíd kalandvágya”

37

vezethetett

ehhez az újnak mondható társasági eseményhez, melynek meghonosításában a pest-budai evangélikusok kiemelkedı szerepet játszhattak.

38

A túrák vezethettek a Budai-hegyekbe,

de az út célja lehetett a Kárpátok vagy Bécs is. Milyen utak maradtak emlékezetesek Kánya Emília életében? Ruszkabányai kirándulásuk alkalmával lehetısége nyílt megtekinteni a bányát is, szerinte szép és csudálatos volt a földalatti élet, a munkások, a nehéz munka. Kellemetlen emlékei maradtak viszont fenn Radnáról, ahol érkezésükkor körülvette ıket a kéregetık hada és a sok cigány, valamint az is nyomasztóan hatott rá, hogy a templom a szerzı szemében ízléstelen freskói elıtt áhítattal imádkozó emberek sokaságát láthatta. Erre visszaemlékezésében így reagál: „Iskolákat ide, tanítást, emberszeretet! Meglehet, az értelem fejlesztése nem olyan jól jövedelmezı… de a lelkekbe aranyos világosság, jóság száll…”

39

Azt valójában nem lehet megállapítani, hogy a

szegénység vagy a mővészietlen képek tisztelete háborította-e fel jobban. Nem szokványos helyen fordultak meg akkor sem, mikor Balassagyarmatra látogatta. Itt elıször a megyeházát, majd a fegyházat látogatták meg. Az utazások a szabadságharcot követıen azonban nem mindig csak a szabadidı kellemes eltöltését jelentették. Aradi látogatása során meglátogatták a várban raboskodó

37

LÁSZLÓ Ferenc: Evangélikus Társasélet a reformkori Pest-Budán. URL http://bfl.archivportal.hu/id-868laszlo_ferenc_evangelikus_tarsaselet.html (tolsó letöltés: 2011.02.20.) 38 Uo. 39 KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 140.

21

barátaikat, ismerıseiket, akik körbevezették ıket a várban, megmutatták kazamatáikat, ahol laktak. Kedves idıtöltése volt a szerzınek az olvasás. Gyermekkori olvasmány közül csak Schmidt Kristóf elbeszélését említi meg. Az olvasás nemcsak magányos idıtöltés lehetett. A jó könyveket egymásnak ajánlották, átadták. A Kánya családban is szokás volt, a barátokkal együtt egymásnak felolvasni. Mint láthatjuk, olvasmányaikat valószínőleg gondosan megválogathatták, valamint a szerzı is megfontolhatta, melyeket érdemes emlékirataiban megemlítenie. Emília a házassága elıtti idıszakból olvasmányai szerzıi között felsorol olyan kortárs írókat, mint a romantikát képviselı Victor Hugo vagy Mme de Stael, a rászorulókkal sokat foglalkozó Charles (Boz) Dickens, a történelmi témákban regényeket író Bulwer, valamint megemlíti Goethe munkáit, Humboldt, a német természettudós és Amerika-kutató utazásairól szóló írást. Dickens és Hugo képviselték Kánya Emília olvasmányai között azt a nyugati irodalomfelfogást, miszerint „az író feladata az alsó néposztályok szellemi szükségleteit kielégíteni, és ugyanakkora felsıbb osztályokban a szegénység iránt részvételt kelteni”.

40

Más szempontból Hugo verseinek

említése azért is érdekes, mert magyarországi népszerőségét részben királyellenes verseinek is köszönhette. 41 A házasságkötése után említett olvasmányai között jelennek meg ezek mellett a szintén kortársnak mondható Lamartine történelmi munkái, Moleschott, Vogt, Jean Paul mővei, a felvilágosodás korából Rousseau és Lessing. Az egyetlen, idıben igazán távol esı, Emília által olvasott szerzı a visszaemlékezés alapján Shakespeare. Az, hogy Kánya Emília az általa olvasott mővek között Rousseau Emilje is szerepel, a szerzı pedagógia iránti érdeklıdésével magyarázható. Arról sem ír, Lessing mely mőveit olvasta, de az érdeklıs iránta akár magyarázható lehet az író vallási toleranciáról vagy az ész és az isteni kinyilatkoztatás viszonyáról szóló írásaival. Érdekes választásnak tőnik Lamartine is, aki ó- és középkori munkái mellett megírta a girondisták történetét is. Olvasmányi között természettudományos mővek is megemlít, mint Liebig Kémiai Levelei és Moleschott válaszai ezekre a levelekre, valamint a Kreislauf des Lebens címő munkáját. Az érdeklıdés ilyen irányú kiterjedése valószínőleg annak is köszönhetı, hogy a szabadságharc bukása után sokan fordultak a forradalom elıtti romantikus lelkesedés után

40 41

SZERB Antal: Magyar irodalomtörténet. H.n. 1934. 342. Uo. 302.

22

a természettudományos valóság megismerése felé.

42

Jacobus Moleschott és Karl Vogt a

német mechanikus materializmust képviselték, akik „tagadták a valláserkölcsi világnézet minden lényeges tételét”. 43 A materialisták gondolataival többek között a Családi Kör által ismerkedhetett meg a közönség. Azt azonban nem lehet állítani, hogy Kánya Emília teljesen a materializmus felé fordult volna, hiszen Moleschottot együtt olvasta a vele szemben álló Liebiggel, valamint az a Rousseau is szerepelt olvasmányai között, aki harcot hirdetett a mechanikus materializmus ellen. Csak külföldi írók munkáit említi olvasmányai között, magyar szerzıket nem említ, csak annyit tudunk meg, hogy hazai mőveket is olvasott. Egy azonban biztos, hogy (a szintén evangélikus) Petıfi költeményeit ismerte, amelyek „gyújtó hatással voltak”44 rá. Amíg Pesten lehetısége volt arra, hogy környezete segítségével válassza ki az olvasnivaló, addig Temesváron, férjes asszonyként már „mővelt vezetı nélkül” volt kénytelen olvasni, ahol végigolvassa az egész temesvári kölcsönkönyvtárat. A jó csillagzatnak és a veleszületett jó tulajdonítja, hogy megmenekült a selejtesebb irodalomtól. Kánya Emíliának egész életében kedves idıtöltése volt a zongorázás és az éneklés. Szülei gondoskodó nevelésének köszönhetıen sikerült mindkettıt elsajátítania. Elsı házassága alatt férje megkövetelte a több órás gyakorlást. Úgy látszik, ekkor még mőködött az a Honderő hasábjain megfogalmazott elv, miszerint a nıknek azért kell olyan ismereteket, mint a zongoratudás elsajátítani, mert ezzel olyan élvezetet tud a férjének szerezni, amely miatt nem keres máshol szórakozást. 45 Feldinger Frigyes kérésére a Temesváron tartózkodó Farkas Károly, a Nemzeti Színház mővésze adott énekórákat Kánya Emíliának. Pesti lakásukon rendszeresen láttak vendégül zenészeket, zeneszerzıket. Kánya Emíliának lehetısége volt egy Liszt Ferenc tiszteletére szervezett estélyen is részt venni, mégis sokkal kedvesebb emlék számára, hogy láthatta Erkel Ferencet vezényelni. A fiatal lány szórakozási lehetıségei között szerepeltek a náluk is tartott házi bálok. A zenét a vakok intézetébıl jött szegény fiú zongorajátéka szolgáltatta. Emellett az iskolában is tartottak batyubálokat. Gyerekként még nem vehetett részt a felnıttek bálján, mint azon a Szent István napin, amelyet Prónayéknál látott. Férjes asszonyként már rendszeresen részt vehetett ilyen eseményeken, azonban ezek nem tartoztak kedvelt 42

A magyar irodalom története 1849-1905. IV. kötet. Szerk.: Sıtér István. Írták: Diószegi András, Gergely Gergely et al. Bp. 1965. 80. 43 Uo. 83. 44 KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 63. 45 Jegyzet Karacs Teréz’ nınevelési nézeteire. Idézi: KOÓS Ferenc: A nınevelés helyzete a reformkori Magyarországon Balaton Akadémia Kiadó. 2010. 153.

23

szórakozási formái közé, így ezeknek részletesebb leírása is elmarad. Ott volt ugyan az Urak bálján, ám mint többször említi, a nagy társasági eseményeket nem kedvelte, az Urak bálját is csak „tánc- és hiúságpróbának” 46 látta. Kánya Emília 1848-ban több hónapon át Pesten tartózkodott. Ekkor volt, hogy szabadidejét nem a megszokott kedvteléseivel töltötte: gyakran meglátogatta a képviselıház győléseit, ahol lehetısége nyílt beszélni Batthyány Lajosnéval és testvérével, Károlyi Györgynével is.

46

KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 161.

24

2. Nyilvános szerepvállalás Családi Kör Kánya Emília válópere alatt kezdett el kifejezetten pénzkereseti céllal írni. Ez akár azt a korabeli közvélekedést is igazolhatná, mely szerint a boldogtalanság adja a nık kezébe a tollat. 47 Ez valószínőleg az írónınél is igaz lehet. Pontosan nem tudjuk meg, mikor kezdett el „írogatni”, de körülbelül egy idıre tehetı házassága kezdetével, szükségesnek tartotta kiírni magából gondjait, hogy meg ne fullassza a boldogtalanság. 48 A szerzı maga is beleillik az írónıknek abba a többségébe, akik családjuk révén kerültek kapcsolatba az irodalommal, tehát vagy irodalmár, tudós vagy lelkész családból származtak, vagy házastársuk kapcsolódott ezekhez a körökhöz.

49

Kánya Emília már az

elsı házassága idején komolyabb kapcsolatba került az írással és az újságírással. Ekkor egy hamburgi lapban adták közre tárcacikkeit, novelláit, a Temesvári Lapnak pedig rendes munkatársa lett. Ezek az írásai azonban még álnéven jelentek meg. Ezt úgy indokolja, hogy nem szerette volna senkivel sem megosztani az ilyen próbálkozásait. Azt azonban nem tudjuk meg, hogy a férjét és a családját mennyire avatta be ezekbe a próbálkozásokba. Férje azt biztosan tudta, hogy írásokat küld lapok számára, hiszen az írónı ezzel a tevékenységével képes volt hozzájárulni a családi kasszához. Arról már azonban nem ír a szerzı, hogy Pestre való visszatérése után több lapban is jelentek meg írásai. Elıször 1857-ben K… Emília aláírással jelent meg elbeszélése a Napkeletben. Ezeket több novella, iránycikk, élet- és jellemrajz követte olyan újságokban, mint a Hölgyfutárban, a Szépirodalmi Közlönyben, a Divatcsarnokban, a Delejtőben. 1859-ben elbeszéléseibıl összeállított kötetet adtak ki Szív és beszély címmel. Az egész visszaemlékezésbıl kitőnik, hogy Kánya Emíliát neveltetése során a hagyományos nıi szerepek, a hitvesi, anyai és háziasszonyi szerepkörök betöltésére készíthették föl, hiszen ezeknek a feladatoknak a megemlítésekor mindig kiemeli, milyen fontos számára a teljesítésük. De annak ellenére, hogy a hagyományos kép él benne a nıi feladatokról, nem utasítja el azt sem, hogy egy asszony pénzt keressen. „Az ilyen szellemi foglalkozás nagyon megegyeztethetı a nı családi hivatásával is – még nagyobb ambícióval vezettem háztartásunkat, gondoztam, neveltem drága kis gyermekeimet. Csak azt az idıt 47

FÁBRI Anna: „Szép tiltott táj felé”. Magyar írónık története a két századforduló között. Kortárs Kiadó. 1996. 24. 48 KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 139. 49 FÁBRI Anna: „Szép tiltott táj felé”. Magyar írónık története a két századforduló között. Kortárs Kiadó. 1996. 83.

25

fordítottam írásra, melyet mások a túlságos sok pihenésnek és szórakozásnak szánnak. Sokat lehet az idıbıl kinyerni, ha jól be tudjuk osztani azt. Az én gyermekeim és háztartásom sohasem szenvedte meg az én szerény, egyszerő írói kísérleteimet.” 50 Tehát a lényeg a szerzı szerint az, hogy a nı olyan foglalkozást válasszon, amelynek asszonyi kötelességbıl eredı feladatai nem látják kárát. Az ötlet, hogy Kánya Emília lapot indítson, Pákh Alberttıl származik. Az ı indoklása szerint „a nıknek nagyon sokat kellene tudniuk, amire most még nem is gondolnak”.

51

A szerzı felteszi ugyan azt a kérdést, hogy ha „a férfiak komoly harcot

vívtak már alkotmányunk újraépítésén, jogainknak visszaszerzésén, nem rettenve vissza a vereségektıl, az alattomos háború lankasztó gyakori leveretésétıl, és nekünk, nıknek, ne jutna más feladat, csupán a legszőkebb családi körben érvényesíteni képességeinket?”

52

,

de ez inkább sajátmagának szól. A nıkkel kapcsolatban, általánosságban azt a kérdést teszi fel, vajon elég jó anyák, feleségek, háziasszonyok, tehát megfelelnek-e a kor nıkkel szemben felállított hármas követelményének. Emellett a hazát és a rászorulókat említi meg, mint olyan témát, amelyeknek külön figyelmet kéne szentelnie a nıknek. A „lap indító okaként” a „hazafias, nemzeti fejlıdésért, a szépért, jóért való lelkesítést” 53 jelöli meg. Nıi lapok megjelenése Európában a felvilágosodáshoz köthetı, amikor elıtérbe került a nık oktatásának-nevelésének a kérdése.

54

Magyarországon már a 18. század

végén is volt próbálkozás nıi lap indítására. Az elsı ilyen próbálkozás Kármán József Urániája volt, amelyet késıbb több hosszabb-rövidebb élető követett. A 19. század elsı felében megjelenı irodalmi lapok még nem kimondottan nıknek íródtak, de az ı igényeik alakították a tartalmukat. Kezdetben azonban még nem mint szerzıvel, hanem mint olvasó és mecénás számítottak a nıi közönségre.

55

Ennek ellenére egyre több nı kezdett el írni,

amely nem csak arról indított vitát, hogy közölheti-e írásait egy nı, hanem általában a nık helyzetérıl, feladatukról, jogaikról. A 19. században a nıt a feleség-anya-gazdasszony hármasával jelölték meg. Ennek indoklásaként szerepelhetett a keresztény életelv, a történeti hagyományok vagy a nık

50

KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 139. Uo. 179. 52 Uo. 179. 52. Uo. 182. 54 KÉRI Katalin: Hölgyek napernyıvel. Nık a dualizmuskori Magyraországon. Pécs. 2008. 22. 55 FÁBRI Anna: Író nık vagy írónık? A nıi dilettantizmus és professzionalizmus kérdése a 19. századi magyar irodalomban URL http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/iro_nok_vagy_ironok_a_noi_dilettantizmus_es_professzionalizmus_ kerdese_a_19_szazadi_magyar_irodalomb/ (Utolsó letöltés: 2011. 03.20.) 51

26

biológiai sajátosságai.

56

Magyarországon még az 1850-es, 1860-as években is megjelent

olyan állásfoglalás, miszerint „a nı gyámoltalan és a külvilág eseményeivel szemben oltalomra szorul”, ezért nem szabad olyan területre engedni, ahol elbukhat. 57 Noha Kánya Emília mint igen félénk nı látja az akkori önmagát, mégis meg tudta tenni azokat a nehéz lépéseket, amely a lapindítás útján vezettek. Kánya Emília nehéz korszakban, nehéz idıkben tett kísérletet a lapindításra. A problémát nem csak az jelentette, hogy egy nı akar lapot kiadni, hanem a politikai helyzet is nehezítette a dolgát. A lap ki volt téve a folyamatos cenzúrának. Bár a sajtószabadság formálisan érintetlen maradt, az utólagos ellenırzés öncenzúrára késztette a lapokat.

58

A

szabadságharc után a politikai lapok háttérbe szorultak, ezek helyett az irodalmi és divatlapok kerültek elıtérbe.

59

„Ha igaz, hogy az önkényuralom, a passzív ellenállás kora

az irodalmi aktivitás idıszaka volt, fokozottabban igazmindez a nık irodalmi tevékenységére, amely minden korábbi idıszakhoz képest nagyságrenddel nagyobb és sokszínőbb lett.” 60 1860-ban indult el a Családi Kör címő szépirodalmi- és divatlap. Elıbb azonban az engedélyeket Benedek Lajos tábornoktól kellett megszerezni, aki ekkor Magyarország fıkormányzója volt, és mivel a helytartósági kerületek rendırigazgatósága foglalkozott a sajtó ellenırzésével, Josef Protmann rendırfınöktıl is. Protmann-nál részesült durvább bánásmódban, aki sokat kiabált vele és szidta a magyarokat. Benedeknek nem tetszett az újságindítás terve, Kánya Emília úgy emlékezik, a kifogása az volt, hogy a nyilvánosság a férfiakra tartozik, valamint hogy a magyar nıknek nincs szükségük erre. A szerzı szerint családi állapota valamint az ıt elkísérı édesapja „tisztes ısz feje” 61 hatotta meg. A családi állapot és a „tisztes ısz fej” mellett még ott van az a tény is, amelyet a szerzı már nem említ, hogy Benedek Lajos tábornok maga is evangélikus volt, és már tett olyan gesztust az evangélikusok felé, mint hogy javaslatára visszavonta a bécsi kormány az egyház számára kedvezıtlen pátenst. 62 A munkatársak összegyőjtésénél sikerrel tudta hasznosítani kapcsolatait. Az Engel és Mandello cég lett a kiadója, amelynek utóbbi tagja Emília barátnıjének a lányát vette feleségül. A lap munkatársa lett Szokoly Viktor író, a család barátja, valamint Szegfi Mór, 56

KÉRI Katalin: Hölgyek napernyıvel. Nık a dulaizmuskori Magyraországon. Pécs. 2008. 46. NAGYNÉ Szegvári Katalin: Út a nık egyenjogúsításához. Idézi: KÉRI Katalin: Hölgyek napernyıvel. Pécs. 2008. 42. 58 KÓKAY György – BUZINKAY GézaMurányi Gábor: A magyar sajtó története. Bp. 1994. 107. 59 KÉRI Katalin: Hölgyek napernyıvel. Pécs. 2008. 23. 60 FÁBRI Anna: „Szép tiltott táj felé”. Magyar írónık a két századforduló között. Kortárs Kiadó. 1996. 83. 61 KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 181. 62 FABINY Tibor: A Magyraországi Evangélikus Egyház rövid története. Bp. 1997. 66. 57

27

a késıbbi férj. Kánya, Szegfi és Szokoly egy kis bérelt lakásban dolgozott. Mivel az írónı nem szívlelte a nagy társaságot és a nyilvános szereplést, hanem inkább csak csendben szeretett dolgozni, lakása nem lett az irodalmi élet kiemelt színtere, nem alakult ki semmilyen irodalmi szalon. Pedig ismerısei szemére is hányták, hogy nyílt házat kéne vinnie és reprezentálnia kéne az írónı elıjogát, vezérlı szerepet játszva. 63 A lap tartalmát tekintve igen sokszínő volt. Az ismeretterjesztı cikkek mellett szerepeltek benne gyakorlati ismeretek (nevelési, háztartási, betegápolási, más közhasznú tanácsok) bemutattak

kulturális

(színházi, képzımővészeti) eseményeket,

voltak

divattudósítások, szabásminták, rejtvények és szerkesztıi üzenet. Emellett a lap különleges szolgáltatása volt, hogy felajánlotta vidéki olvasóinak bármilyen általa beszerezhetı árucikk megvételét és eljuttatását. 64

Kánya Emília visszaemlékezéseiben nem a szerzı az egyetlen nı, aki íróként próbál meg kilépni a nyilvánosság elé. Az elsı írónı Petıfi Sándor felesége, Szendrey Júlia, akivel még elsı házassága idején ismerkedett meg. De nem ı volt az az írónı, akit a szerzı példaképként állított volna maga elé. Petıfinének naplói és szerelmeslevelei jelentek meg az Életképekben, „vallomásai egy olyan nı képét rajzolták meg, akinek a szerelem tölti ki életét és aki érzelmeiben nem tőr korlátozást.” 65 A szerzı puritán neveléső szívét bántotta az a nyíltság, ahogy Szendrey Júlia a közönség elé tárta érzelmeit. 66 Kánya Emília, mint szerkesztı már úgy kerül kapcsolatba az írónıkkel, mint aki megjelenési lehetıséget tud biztosítani számukra. Különbözı korú, társadalmi helyzető és tehetségő lányok és asszonyok jelentkeztek nála. Járt Emíliánál az egykori iskolatárs, Vachott Sándorné, aki maga is próbálkozott volna szerkesztéssel, azonban szenvedélyes magyar érzelmeire és férje forradalmi múltjára hivatkozva megtagadták tıle a lapkiadási engedélyt.

67

Írásokkal jelentkezett Vörös Eszter, aki egyszerő, öreg falusi asszony volt. İ

irodalmi képességei kevésnek bizonyulta, de gazdasszonyi utasításai megjelentek.

68

Fiatal

lányoknak is jelentek meg munkái: Balogh Melanie költeményeket írt. Hoztak írásokat a Wohl lányok is: Janka, és a nagyon tehetséges 69 Stephanie.

63

KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 182. FÁBRI Anna: „Szép tiltott táj felé”. Magyar írónık a két századforduló között. Kortárs Kiadó. 1996. 65 Uo. 75. 66 KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 88. 67 FÁBRI Anna: „Szép tiltott táj felé”. Magyar írónık a két századforduló között. Kortárs Kiadó. 1996. 121. 68 KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 183. 69 Uo. 183. 64

28

Valószínőleg a Családi Kör írói közül társadalmi állás szerint a legmagasabban jegyzettek között volt Batthyány Artúrné grófnı, Apraxin Júlia. Kánya Emília ismerısei közül talán ı legszínesebb egyéniség, de egészen biztosan ı a legbotrányosabb. Annak ellenére, hogy a szerzı semmi olyat nem talál benne, amivel az ı idealizált tulajdonságú ismerısei közé sorolhatná, sokat ír róla. Valószínőleg a feltőnési vágy miatt került Apraxin Júlia közelebbi kapcsolatba az irodalommal. Kánya Emíliát elıször írásaival kereste fel, majd meghívta magához, ahol hetente irodalmi estéket adott. Ez azonban nem nyerte el a szerzı tetszését, mivel ugyan csupa magas rangú ember, Batthyányak, gróf Szapáry, báró Vécsey voltak a kör tagjai, Kánya szerint minden komoly valóságból tréfát őztek, arcpirító kétértelmőségeket mondtak, ráadásul a többség nem is beszélt jól magyarul. Az igazán botrányos emlékek felidézése csak ezután következik: Apraxin Júlia ugyanis elhagyta férjét és gyermekei báró Vécsey Józsefért. Ezután azonban szakítás következett, öngyilkossági kísérlet, majd lemondott az írónıi terveirıl és színésznı lett. Ez az életforma azért vonzhatta, mert a színésznık más megítélés alá estek, mint a nık általában. Nekik elnézték erkölcsi, viselkedésbeli kilengéseiket, ıket nem kötötték olyan mereven a társadalmi konvenciók.

70

Így aztán Molnár Györggyel, a Népszínház

igazgatójával Párizsba ment a „bukott nı”.

71

Késıbb Emília értesül arról, milyen

szegénységben kénytelen élni. Bár leírta, hogy nem kívánt abban a nem tisztességes körben megfordulni, amelyben Júlia élt 72, ekkor valószínőleg már a rászorulót látta benne, pénz és élelmiszert küldött utána Párizsba. Miután egy spanyol attasé felesége lett, következett az utolsó botránya. Ekkor pert indított anyja ellen, aki nem volt hajlandó kiadni neki apja után járó életjáradékot, Kánya Emíliát pedig arra kéri, hogy adja közre írását, amelyben tisztázza nevét, és anyját vádolja a helyzetéért. A szerkesztını erre nem volt hajlandó, ekkor már végképp elváltak útjaik. A Családi Kör szerzıi között, akikre Kánya Emília vissza tudott emlékezni, több elismert írót találhatunk, mint Jókai Mór, Greguss Ágost, Tompa Mihály, Falk Miksa, Thaly Kálmán stb.. A visszaemlékezés szerint ez az újság tudta legtisztességesebben megfizetni akkor az írókat. 73 Kánya Emília visszaemlékezésében úgy fogalmaz, hogy ıt az a tudat lelkesítette, hogy a lap kiadásával missziót teljesít, amellyel a nık figyelmét hívja fel a nemes 70

KISS Csilla: „Királynı vagy te a mővészet országában!” A színésznıi szerepkör vizsgálata a 19. századi Magyarországon. In: A nık világa: mővelıdés- és társadalomtörténeti tanulmányok. Szerk.: Fábri Anna, Várkonyi Gábor. Bp. 2007. 97., 101. 71 KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 190. 72 Uo. 190. 73 Uo. 192.

29

cselekedetekre, a jó és szép társadalmi eszmékre.

74

A lap húsz éven keresztül jelent meg.

Az 1870-es évek vége felé azonban már nem tudott haladni a változó igényekkel, ami mellett az elıállítás költségei is megnıttek, 75 így a Családi Kör anyagilag nehéz helyzetbe került. 1880-ban már túl kevés volt az elıfizetı, így azokat Milassin Viktornak adta át, aki cserébe negyedévente az elıfizetési díj egy részét Kánya Emília kapta meg. Ezzel irodalmi munkásságát megszőntnek tekintette. Amit még érdemesnek tart megemlíteni, az néhány fordítás a Magyar Föld címő gazdasági lapba. Miért is mondható még különlegesnek, hogy Kánya Emília egy újság szerkesztıje lett? A 19. század folyamán bár az irodalmi életben részt vevı nık, valamint a dolgozó nık is egyre nagyobb számban jelentek meg, mégis állandó vita kísérte erre való jogosultságukat. Erre lehet bizonyíték, hogy amikor Pesten elıször kapott felkérést, hogy írjon egy novellát a Divatcsarnok számára, még visszautasítja, ezt akkor a következıképpen indokolta: „Akkor még féltem a nıíróktól, és az én kísérleteimet titokban tartottam.”76 Azt nem írta le, hogy ez a félelem pontosan minek szól, de valószínőleg a nyilvánosság elıtt való megjelenés ijeszthette meg, hiszen írásai már jelentek meg korábban is. A visszaemlékezéseiben nem számol be a szerzı azokról az összetőzésekrıl, amelyeket a lap hasábjain nyertek nyilvánosságot a nık nyilvános szerepvállalásának kérdésében. Ilyen volt például a Kánya Emília és Gyulai Pál között a nıi munkavállalás szabadságáról szóló szópárbaj, amelyet valójában nem sikerült az írónınek megnyernie. „İ nem a magabiztos (sıt bizonyos mértékig fölényes) vitatkozó…, s nem olyan higgadt érvelı…, de ez többé-kevésbé szükségszerően alakult így. Hiszen mint hivatásos író és szerkesztı (egyszersmind más írók munkáltatója) a nık munkavállalási jogainak védelmezésével önnön érdekeit védelmezte: ’kenyérbiztosító’ tevékenységet, s saját jogon elfoglalt irodalmi és közéleti szerepkörének értékét is igazolni kívánta.” 77 Kánya Emília vállalkozása más szempontból is egyedülállónak mondható. Maga az a tény, hogy a Családi Kör húsz éven keresztül megjelent, kiemelkedıvé teszi a 19. századi irodalmi lapok között. Szerkesztınısége nem csak azért érdekes, mert ı lett az elsı a Monarchiában, hanem mert így egyszerre alkalmazója lett számos írónak és írónınek.

74

Uo. 193. Uo. 205-206 76 KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 152. 77 FÁBRI Anna: „Szép tiltott táj felé”. Magyar írónık a két századforduló között. Kortárs Kiadó. 1996. 108. 75

30

A Családi Körön kívül Kánya Emília részt vett más munkák kiadásában is. Az emlékiratból nem derül ki, hogy pontosan kiknek a támogatásából és adományaiból sikerült elkészíteni a Jósika Miklós albumot. Emellett azonban már nem említi, hogy olyan kiadványok szerkesztésében is részt vett, mint a Magyar Nık Évkönyve, Magyar Nık Könyvtára, Magyar Hölgyek Naptára. Ezekkel hozzájárult a színvonalas nınevelést képviselı irodalmához, amelyekkel olvasnivalóhoz juttatták a középréteghez tartozó nıket. 78

Nık munkában Kánya Emília azzal, hogy a Családi Kör szerkesztınıje lett, tagjává vált a munkát vállaló nık kisebbségi csoportjának. Az elsı olyan népszámlálás, amelyben a nık foglalkozási csoportok szerint szerepelnek, 1880-ból származik, abból az évbıl, amelyben a szerzı felhagy szerkesztınıi munkájával. Ez az összeírás ugyan alig tartalmaz adatot, de az kiderül belıle, hogy az író- és mővésznık száma 398 volt. 79 Azonban itt rögtön pontosításra is szükség van, hiszen az elızı mondatokból akár azt is ki lehetne venni, mintha a nık közül kevesen dolgoztak volna. A 19. század során a változást az hozta, hogy átalakult a nıi foglalkoztatottság szerkezete. A lányok, asszonyok az iparosodás elıtt saját gazdaságukban, kisipari, kiskereskedelmi „vállalatukban” dolgoztak vagy egy idegen háztartásban. A gazdaság változásainak hatására azonban az otthon és a munkahely fokozatosan elvált egymástól. 80 Családjában nem Kánya Emília lett az egyetlen, aki munkát vállal. Igaz, húga nevelınıként való elhelyezkedése nem hasonlítható össze egy szerkesztınıi állással, amely még a hagyományos nıkhöz köthetı foglalkozás volt. Egy alkalommal Emíliának is felajánlottak egy nevelınıi állást. Bohus Jánosné és báró Vay Miklós keresték fel egy alkalommal, hogy vállalja el Mária Valéria fıhercegnı mellett felügyelıi állást. A megkeresést, azzal indokolták, hogy a királynı hallott róla és meghatotta és meglepte, hogy nyolc gyermekét maga gondozta és emellett saját mővelıdését sem hanyagolta el, ezért gondolta, hogy Emília lenne illı az ı magyar leányához.

81

Cserébe megígérték férje

78

SZAFFNER Emília: Az elsı magyar szerkesztınp és lapja, a Családi kör. URL http://epa.oszk.hu/00000/00021/00019/0005-12f.html (Utolsó letöltés: 2011.03.05) 79 CSOMA Zsigmond: Az elsı nıi foglalkozási statisztika Magyarországon – A nıemancipáció és az elsı részletes nıi népszámlálás. In: Nık a modernizálódó magyar társadalomban. Szerk.: GYáni Gábor, Nagy Beáta. Debrecen. 2006. 201. 80 NAGY Mariann: Nık a magyar gazdaságban a dualzmus korában. In: Nık a modernizálódó magyar társadalomban. Szerk.: Gyáni Gábor. Nagy Beáta. Debrecen. 2006. 205. 81 KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 203.

31

és gyermekei jövıjének biztosítását, viszont kizárták annak a lehetıségét, hogy rendszeresen találkozhasson családjával. Végül családja mellett döntött, mint írja, mert „világossá vált életutam, kötelességem teljesítése”.82 A nık elıtt egyébként is szőkösen álltak a választható pályák, nagy részük ekkor még el volt zárva elılük. Kivételt ez alól a mővészi pályák jelenthettek. De hogy a valamely mővészeti ágban való tehetség sem jelentett biztos sikert, arra nyújt példát a visszaemlékezés egyik epizódja. A Kánya családdal egy házban lakó Lipovszky családnak nagy elismerést jelentett, amikor lányuknak lehetısége nyílt, hogy énekesnı legyen belıle. Ehhez azonban az is kellett, hogy Lujzát felkarolja Festetich Leó gróf. Azonban a lányt saját kedvtelésük szerint használták fel, annyira belehajszolták a gyakorlásba, míg végül elment a hangja, és fel kellett adnia énekesnıi pályafutását. Ezután nem lehetett más a sorsa, mint általában, férjhez ment, gyereke született, családjával szegényesen élt. Amikor évekkel késıbb Emília és Lujza találkoznak, a szerzı látva az „exdíva” szomorú helyzetét, úgy látszik ebben az esetben is a rászoruló segítségére próbált lenni. Lujza nagyon szépen mosott és vasalt csipkét és piperét, ezért Kánya Emília jónak látta, hogy ezáltal tegyen szert mellékjövedelemre. Ez késıbb olyan jól jövedelmezı munkájává vált, hogy segítınıket is alkalmazhatott. Így tehát ha Matkovich Lujzából nem is lett világhírő énekesnı, fizikai munkával, hagyományosan nıi munkának számító tevékenységgel tudott pénzkeresı asszonnyá válni. A század második felében más lehetıségeket is hozott, kinyílt a nık elıtt a tanítónıi pálya. Az 1868-as népoktatási törvény külön figyelmet szentelt a tanítóképzésre, ezen belül rendelkezett a tanítónıképzık létrehozásáról is, amelynek köszönhetıen 1870ben megalakult az elsı állami tanítónıképzı. Az ebbıl az idıszakból származó emlékek között több tanítónı jelenik meg, köztük Kánya Emília lányai is. Barátnıjétıl, gróf Lázár Kálmán feleségétıl megtudta, hogy unokája azért végzi el a tanítónıképzıt, mert önálló akar lenni.83 Ugyanezt az okot említi az Ung megyei fıjegyzı lányával kapcsolatban is: ı a pesti tanítónı-képezdébe szeretett volna menni, hogy önállóságot vívjon ki magának. 84 Nem szokványos nıi foglalkozást választott egy másik barátnıje. Torma Zsófia archeológus volt, aki vagyona jelentıs részét győjteményére fordította. Tudományos munkákat is írt az ásatásokról és leletekrıl, mindezt németül. Kánya Emília szerint itthon nem értették meg, de külföldön elismerték, és tudományos társaságok tagjának is

82

Uo. 204 KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 210. 84 Uo. 264. 83

32

beválasztották.85 İ lehet Kánya Emília példája arra a nıre, aki nem mindennapi utat választ magának, sikereket ér el munkájában, mégsem nyeri el a szakma támogatását, jóindulatát. Kánya Emília szemében sem volt egyforma minden munka, amelyet nık végeztek. Elmond egy története egy zongora tanárnırıl, aki egy gazdag család gyermekeinek ad órákat, és gúnyosan megjegyzi, hogy emellett „éjjel se hagyta parlagon heverni zenei tehetségét”, mert akkor egy kávéházakban és kocsmákban játszó zenekarnak volt a hárfásnıje. Ez egy olyan világ lehetett, amelyben a szerzı nem volt járatos, de puritán értékrendje és mővelt társasághoz szokott személye nem tarthatta megfelelı környezetnek ezeket a helyeket egy nı számára.

Jótékonyság A jótékonykodás különbözı formában már Kánya Emília gyermekkori emlékei között is megjelenik. A pesti árvíz után a Zichy-családnál az árvízkárosultak javára rendezett jótékonysági eseményen jelen volt a szerzı, ekkor egy életkép eljátszásában kellett részt vennie. Egy másik alkalommal a gömöri alispán felesége kérte fel Emíliát, hogy játsszon zongorán egy jótékonysági eseményen, amelyet a megye termében tartottak. Késıbb a szerzı több jótékonysági egyesületnek is tagja lett. A Gazdasszonyok Egyesületének már alapításától fogva részt vett a munkájában, ahol rendszeresen találkozott olyan asszonyokkal, mint Batthyány Lajosné, Damjanich Jánosné.

86

Ezeknek

az asszonyoknak azért lehetett fontos a jelenléte, mivel társadalmi megbecsülésnek voltak a részesei, akik egyben szimbolikus kapcsolatot létesítettek a reformkorral és a szabadságharcos nemzeti hagyományokkal. 87 Maga is kezdeményezıként lépett fel alkalmanként a jó ügy érdekében. Az 1860-as években a kedvezıtlen idıjárás sújtotta az északi megyéket. Megrohadt a krumpli, amelyet a „szegény tót nép kenyerének” nevez, valamint a rozs és az árpa, „az ı csemegéjük”.88 Ekkor az egész országban adakozásra szólította fel a nıket, amelybıl szép összeg győlt össze. Ezeket az adományokat vidéki nıegyesületeknek, lelkészeknek, jegyzıknek, földesuraknak juttatta el. Másik alkalommal lapjában az Írói Segélyegylet támogatására szólította fel olvasóit, pontosabban olvasónıit. Lapját így nem csak a nık mővelıdésének 85

Uo. 210. KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 195. 87 BORBÍRÓ Fanni: Budapesti nıegyletek 1862-1904. In: A nık világa: mővelıdés- és társadalomtörténeti tanulmányok. Szerk.: Fábri Anna, Várkonyi Gábor. Bp. 2007. 191. 88 KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 194. 86

33

elısegítésére használta, hanem arra is, hogy együtt, minél nagyobb számban tudjanak tenni a rászorulók megsegítéséért. Ezáltal a nık egy probléma megoldásának cselekvı részeseiként tudtak megjelenni, mint szervezı és mint adományozó. Emellett nem csak egy szőkebb körön belül, mint ahogy a Zichy-család jótékonysági eseményén történt, hanem a sajtónak köszönhetıen sokkal több embert tudott megszólítani.

A jótékonyság mellett fontos volt a szerzı számára a nınevelés kérdése is. Ezzel a témával Veres Pálné Beniczky Herminnel együtt volt lehetısége dolgozni. Együtt vettek rész a bécsi Frauentagon is, ahol Kánya Emíliának kellett a nıkérdés Magyarországi helyzetérıl beszélnie. A dolog nehézségét abban látta, hogy itthon sokan voltak, akik félremagyarázták, vagy megpróbálták elhallgatni, míg megint mások megpróbálták nevetségessé tenni.89 Az elıadás megírásában és megtanulásában segítségére volt férje is, aki ezek szerint nem csak az újságírásban volt partnere. A beszédet kétszer adta elı, egyszer magyarul, mert így kívánta nacionáléja,90 másodszor németül, a közönség kedvéért, akikbıl az elıadás folyamán egyre kevesebb lett a teremben. Végül a szerzı már azt is sajnálta, hogy odautazott, mert a tapasztaltak alapján alig érdekel valakit a nıkérdés. Kánya Emília részt vett a Nıipar Egylet munkájában is, amelynek késıbb a titkára is lett. Az Egylet munkájára és a Nıipariskolára azért volt szerinte szükség, mert a középosztályt sújtó nyomor ellen tudnak ezzel tenni, mivel közül sokan nem is tudnak igazából dolgozni, vagy szégyellik a munkát.

91

Az iskolában általános tantárgyakat

tanította, valamint varrást is oktattak. Az elkészült munkákat megpróbálták értékesíteni, de nem volt irántuk kereslet. A célnak azonban sikerült neves és rangos embereket is megnyerni, mint báró Baldácsy, Hadik-Barkóczy Ilona, Várady Gábor, Tarnóczy Gusztáv, Gelléri Mór. Ez azt mutatja, hogy bizonyos társadalmi pozícióban fontos volt a jótékonyság, a közügyek iránti fogékonyság, amelynek a társadalmi problémák iránti érzékenység mellett a felsı körökben tapasztalható divatnak is része volt, amely divattá tette a jótékonykodást. Talán ez utóbbi elehetett az oka, hogy amikor Kánya Emíliának, mint a Pesti Jótékony Nıegyesület tagjának kellett felkeresnie és kérelmezık helyzetét, mindig egyedül ment, mivel párja, Szapáry Gyuláné sosem tartott vele. A szerzı bevallása szerint ez volt az általa legjobban kedvelt jótékonysági intézmény, amelyet Mária Dorottya fıhercegnı

89

KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 196. Uo. 197. 91 Uo. 200. 90

34

alapított. (A valóságban egyébként József nádor korábbi felesége, Hermina fıhercegnı volt a kezdeményezı és az elsı védnök,

92

de Kánya Emília nyilván abból indult ki, hogy

gyermekkora óta Mária Dorottya volt a szellem vezetıje az egyesületnek.) Az egyesület feladata volt enyhíteni a nyomort, és segítséget nyújtani az elszegényedett asszonyoknak93, de valószínőleg azért is volt kedves a szerzı számára, mert a fıhercegnı maga is az evangélikus volt. Az elnöknı Bohus Jánosné Szıgyény Antónia személyesen kereste fel és kérte meg Emíliát az egyesület be való belépésre. Kánya Emília az egyesületi életnek köszönhetıen újabb ismertségekre tehetett szert. Ezek az emberek, akiket megemlít, többségükben valamilyen módon hozzáköthetıek a szabadságharchoz. Bár a szerzı erre nem tett konkrét utalást, így kirajzolódhat elıttünk a korabeli egyesületeknek egy olyan képe, amely hozzákapcsolódik a reformkor és a szabadságharc ügyéhez.

92

Tóth Árpád: Önszervezı polgárok. A pesti egyesületek társadalomtörténete a reformkorban. Budapest. 2005. 59. 93 Uo. 201.

35

3. Számkivetés Ipolyság Kánya Emília életének utolsó szakaszát, majdnem negyed századot már nem szülıvárosában, Pesten töltötte. A vidéki élet, különösen egy kisvárosban igen nagy keserőséget okozott számára. Már korábbi utalásokból is felfedezhetı, hogy a kisvárosi létet milyen tragédiaként fogta fel. Már azt is, hogy Tavassy Lajos az 1848-49-ben betöltött szerepe miatt nem taníthatott Pesten, csak Iglón kapott állást, a szerzı már szomorú számkivetésként értékeli. A szerzı vidéki élete akkor kezdıdött, amikor Emília (Emmi) lányának Ipolyságon találtak tanítónıi állást, és a család úgy döntött nem engedi egyedül el a fiatal lányt. Így kerültek a „jelentéktelen, vidéki városkába”, amely „igénytelenebb a Gömör megyei és nógrádi városoknál”.

94

Az otthonihoz képest valóban teljesen más körülmények közé

kerültek. Házuk kicsi volt, konyhából és két szobából állt. Mire Pestrıl megérkezett a berendezésük, bútoraik egy része tönkrement, üveg és porcelán tárgyaik nagy része széttört – így keserően jegyezheti meg Kánya Emília, hogy „szegények voltunk már, és most még inkább azok lettünk”.

95

De a szegénységnek is vannak fokozatai, valamint az is

mindenkinek mást jelent, ezt erısíti meg, hogy azért rögtön fogadtak a házhoz egy cselédet. İ azonban szintén nem felelt meg a pesti léthez és cselédekhez szokott nıknek, ugyanis elıször „civilizálni kellett”96, mert sem a takarításhoz, sem a fızéshez nem értett. Ezek szerint társadalmi rangjukhoz még mindig nem találták illınek, hogy ezekrıl maguk gondoskodjanak. Végül mégiscsak rákényszerült arra, hogy maga fızzön, és bevallja: nem gondolta volna, hogy naponta fızni ilyen fárasztó munka. Eddig ugyanis más elfoglaltságai ezt nem engedték, és csak a finomabb ételeket, süteményeket, befıtteket készítette maga. Késıbb sikerült annyival javítani helyzetükön, hogy átköltöztek egy háromszobás házba, és szereztek egy zongorát. Kánya Emíliának nehezebb lett az élete Ipolyságban, és a vidéki társasági életet sem tudta megszokni, noha nagyon kedvesek voltak hozzá az emberek, és még azt sem lehet mondani, hogy társadalmilag nem lett volna megfelelı környezet a szerzı számára. Alispán, ügyvéd, megyei jegyzı, megyei fımérnök, orvos és családjaik volt Emília és Emmi társasága. Rangra és mőveltségi szintre tehát elvileg nem lehetett volna kifogása 94

KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 216 Uo. 219. 96 Uo. 219. 95

36

ellenük. Még Pestrıl ismerte Vitális Mór törvényszéki bírót, ı vezette be ıket a helyi társasági életbe. İ látta el olvasmánnyal is az írónıt, aki viszont szomorúan jegyzi meg, hogy „mővelt, tanult ember létére mégis elvidékiesedett ebben a környezetben”.

97

Vitális

Mór ezek szerint Pesten még nem úgy viselkedett, ahogy Ipolyságon: ugyanis úgy bánt a nıkkel, mint a rossz gyerek, bosszantotta, csúfolta, kinevette ıket. 98 Ebédek, uzsonnák, vacsorák, volt meghívás szinte minden napra, esetleg táncmulatság a kaszinóban, ezek voltak a programok. Nyájasság és vendégszeretet vette ıket körül. helyen,

100

99

Ennek ellenére Kánya Emília úgy érezte, hogy nincsenek az ıket megilletı

azt azonban nem fejti ki, hogy pontosan mit ért ez alatt. Úgy írja, a dínom-

dánom, eszem iszom, jövés-menés nem elégítette ki.

101

Hiányozhattak neki a pesti élet

olyan részei, mint a színház, hiszen Ipolyságon csak vándortársulat fordult meg. Amikor pesti ismerısei közül találkozott egykori háziorvosának, dr. Bıkének feleségével, arról szinte elragadtatva ezt írja: „Milyen kedélyes élvezetvolt találkozhatni a társadalmilag és tudományilag finom lelkekkel! Kedves, jó ipolyságiak, ehhez ti persze nem tudtok”.

102

Mi is volt a problémája Kánya Emíliának a vidékiekkel? Ugyan azt írja

róluk, hogy többségében tanult és mővelt emberek voltak, tehát olyan tulajdonsággal rendelkeztek, amely sokat számított az írónı szemében, de „csudálatos köznapi egyforma volt” az életük.

103

Megvoltak bennük azok a szokások, melyeket nagyra tartott: rendes

háziasszonyok voltak, törıdtek gyermekeikkel, de emellett a férfiak csak gépiesen eljártak a hivatalba, a nık kézimunkát csináltak, vagy vendégeket fogadtak, de semmi mást nem, ami Kánya Emília szerint növeli az ember értékességét, az életük értelmét. Nem jótékonykodtak, nem foglalkoztak sem zenével, sem irodalommal. Ipolyságon, ebben a néhány ezer lakosú városban nem voltak meg a társaséletnek azok a formái, amelyekhez a szerzı Pesten hozzászokott. Feltételezhetıen a zene és az irodalom újdonságai túl lassan értek el hozzájuk, nem volt olyan intézményrendszerük, így nem lehetett olyan szellemi élet, mint Pesten. Ezt az eszem-iszom életet Kánya Emília túl üresnek találta, ezért inkább visszafordult könyveihez és zongorájához.104

97

KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 222. Uo. 223. 99 Uo. 221. 100 Uo. 222. 101 Uo. 222. 102 Uo. 228. 103 Uo. 229 104 KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 229. 98

37

A másik dolog, amit nem tudott megszokni a vidéki életben az, hogy a férfiak és nık túlságosan bizalmas kapcsolatban voltak szerinte. Ez abban nyilvánult meg, hogy férfiak és nık keresztnevükön szólították egymás, és mellette tegezıdtek is.

Fiume Kánya Emíliának élete utolsó szakaszában Fiume lett az állandó lakhelye. Ide is Emmi lánya miatt költözött, aki a fiumei leányiskolában kapott állást, ami elımenetelt és nagyobb fizetést jelentett számára, szinte kitüntetésszámba ment.

105

Késıbb azonban, ahogy a

szerzı is megjegyzi, már nem számított olyan jó állásnak. Kezdetben ugyan magasabb volt a fizetés, mint az anyaországba, és ehhez lakhatási segély és évötödös pótlék is járt, de utána már nem emelték kellı mértékben, ezzel pedig lassan elmaradt a magyarországi mögött.

106

A helyzetet az is nehezítette, hogy az árak és a lakhatás költségei magasabbak

voltak az anyaországinál. 107 Az új városban egy teljesen új környezet vette körül. A magyarok ekkor kisebbségben voltak a városban, mindössze 4%-ot tettek ki.

108

Csak néhány magyar

családdal sikerült megismerkedniük, köztük tanárokkal, hivatalnokokkal, de többségben levı olaszok nem jó szemmel nézték a magyarokat.

109

Az volt a megfigyelése, hogy nem

szeretik ıket, idegenként tekintenek rájuk, csak hasznot húznak belılük, a tisztviselık pedig csak saját felemelkedési lehetıségeiket keresik, nincs közös cél, közös eszme. 110 Ez találja annak is az okának, hogy nincs társas élet, csak klikkek A fiumei társaságban nem talált sok mővelt embert sem, pedig az ilyen ismerısök mindig nagyon fontosak voltak az életében. Itt tudhatjuk meg pontosan, mit jelentett számára a mővelt ember: olyan barátok hiányoztak neki, aki érdeklıdne a másik lelki kvalifikációiról, szellemi szabadelvőségérıl, nemes gondolkodásáról, a köznapiságon túlemelkedettségérıl.

111

De azért látogatói között akadtak elismert emberek, mint Szász

Károly püspök, Orbán Balázs, és Kiss József költı. Néhány év múlva pedig már nem kellett olyan magányosan élnie, mivel férje is Fiumébe költözött. De életük nem lett

105

Uo. 230. SIMONNÉ Pallós Piroska: Magyar tanítónık Fiumében a provizórium korában. In: A nık világa: mővelıdés- és társadalomtörténeti tanulmányok. Szerk.: Fábri Anna, Várkonyi Gábor. Bp. 2007. 115. 107 Uo. 114. 108 Uo. 111. 109 KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 238. 110 Uo. 245. 111 Uo.. 246. 106

38

boldogabb, sikeresebb, mivel Szegfi Mórnak az itteni állását nem sikerült megtartania, és az itt írt népszínmőveit nem fogadták el elıadásra. A tengerparti városban töltött évek alatt megismert Fogarassyné fiának a házasságát találta még említésre méltónak. Az gazdag családhoz tartozó asszony jó barátnıje volt Kánya Emíliának, így az írónı pontosan tudta tıle, milyen gondot okozott számukra, hogy Aurél fia unokahúgainak francia nevelınıjét akarta feleségül venni. A már negyven év körül járó agglegény kijelentette, hogy senki mást nem hajlandó feleségül, csak a fiatal és szép Feigl Emmát. Fogarassyné féltette a lánytól a fia jövıjét és a családja becsületét.

112

Az esküvı végül is megtörtént, és mivel az egykori francia lányból kitőnı magyar asszony, magyar háziasszony, boldogító feleség és szeretı derék anya lett, 113 anyósa is megszerette. Kánya Emília szavaiból úgy vehetı ki, a család becsülete sem veszett el, mert úgy látta, „a megye mőveltebb közönsége is megbocsátotta, hogy nemrég még fizetett nevelını volt a háznál”.

114

A szerzınek ebbıl a történetébıl is az a tanulság vonható le, hogy a

házastársak között lévı származási különbség, társadalmi távolság ellenére létrejöhet jó házasság. Azonban az is kivehetı a szövegbıl, hogy a szerelem mellett az is kedvezett a kapcsolat elfogadásának, hogy Feigl Emma képes volt megfelelni a nık hitvesi, anyai és háziasszonyi szerepkörének. Fiumébıl, amíg egészsége engedte, hosszabb-rövidebb utazásokat tett. Ungvárra tett látogatásának felidézése alkalmával ismét kritikával illeti a vidéki életet. Kánya Emília szerint ugyanis „eszem-iszomélet élet” van vidéken, annak ellenére, hogy azt hangoztatják, milyen szegény az ország, rengeteg bankettot tartanak, amire mindig megtalálják az alkalmat. 115

Egy visszaemlékezéstıl azt lehetne várni, hogy a történet szála minél közelebb kerül idıben a megírásához, annál részletesebb lesz. Kánya Emília bevallása szerint azonban a gyermekkori emlékei sokkal tisztábban élnek benne. De az is teljesen érthetı, hogy ekkor élete már nem olyan eseménydús. Hiányoznak a színházlátogatások, utazásra csak ritkán van lehetısége, nehezére esik kimozdulni a lakásból, többnyire csak látogatói jelentenek számára új élményeket. Úgy lehet érezni sokszor csak a maga szórakoztatására ír, de ez az idıszak így lehetıséget nyújt arra, hogy kifejtsen még számára fontos kérdéseket.

112

KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 261. Uo.. 261. 114 Uo. 270. 115 Uo. 267. 113

39

A visszaemlékezésnek ebben a részében is ír benyomásai alapján a kort foglalkoztató problémáival: itt fejti ki, mit tart a „feminista kérdés” igazi megoldásának. 116 Az írónı szerint minden gyermekben azt a képességet kell kifejleszteni, amihez tehetsége mutatkozik, mert mindenki tehetséges valamiben. Aki nem alkalmas magasabb tanulmányok végzésére, annak nem kell erıltetni a taníttatását. Kín az olyan hivatás gyakorlása, amelyet az ember nem szeret. Jó anyának, háziasszonynak lenni ugyanolyan, mint jó orvosnınek, mérnöknınek, tanárnınek. Kánya Emília korábban többször kifejtette, jelezte, hogy számára mennyire fontos a mőveltség, az, hogy mővelt emberek vették körül. Az élete vége felé írt részben azonban már azt is kifejti, hogy közönséges, szegény asszonytól is tudott olyat tanulni szívbéli erényeket, önfeláldozást, olyan dolgokat, amelyeket mővelt körökben nem látott. 117 A visszaemlékezés utolsó, fiumei részében még komorabb hangot üt meg. A folyamatos betegeskedés, az, hogy több családtagjának, szerettének halála itt érte okot ad arra, hogy mind többször foglalkozzon a halál gondolatával. De újra és újra megjelennek azok az eszmények, amelyek elviselhetıvé, széppé teszik az életet, értelmet adnak a létnek, mint a természet szeretete vagy az emberek szeretete.

116 117

KÁNYA Emília: Réges-régi idıkrıl. Kortárs Kiadó. 1998. 252. Uo. 259.

40

Összefoglalás A dolgozat végén érdemes feltenni a kérdést: miért is volt jó alaposabban áttanulmányozni egy 19. századi nı emlékiratait? De a probléma úgy is felvethetı: mire alkalmas a memoár, mint történeti forrás? Az emlékirat azért lehet hasznos, mert egy ember személyes élményein, tapasztalatain, benyomásain alapul. Másrészt ez rejti magában a veszélyét is: mindent egy szemszögbıl láttat. Javára írható, hogy az emlékekbıl kiemelheti a legmeghatározóbbakat, bár ez nem jelenti azt, hogy ezek egyben a leglényegesebb is. Nem hasonlítható a naplóhoz, amelyben a mindennapok frissen átélt eseményeit, problémáit örökíti meg. Az emlékirat megírása során lehetıség van végiggondolni, mit akar megosztani, lehetıség van elıre megszerkeszteni, mirıl mennyit akar írni. Kánya Emília memoárjával kapcsolatban is ugyanezek a jellemzık figyelhetıek meg. Egy epizód lejegyzése az emlékiratban indokolható azzal, hogy egy igen kellemes vagy nagyon kellemetlen élmény volt, de lehetett felháborító vagy tanulságos is. Az, hogy történeteket tanulságos volta miatt is lejegyzett, azért lehet feltételezni, mert ahogy néhány helyen említi, az emlékiratot gyermekei számára az ı kérésükre készítette. Az a tudat, hogy fiai és lányai olvasni fogják, együtt járt a megszorítás is, el kellett döntenie, mirıl és mennyit írjon le számukra. Ez olyan kényes témáknál jelentett gondot, mint a válása Feldinger Frigyestıl. A múlt eseményei közül válogatva lejegyzésre kerülnek szép és rossz emlékek, de talán többségérıl elmondható, hogy példaként vagy ellenpéldaként szolgálhat. Példaként lehetne állítani az idilli gyermekkort, amely során megjelentek azok az értékek, amelyeket egész élete során magával fog hordozni: ilyen a mőveltség, a mővelt környezet iránti igény, a más vallásúakkal szembeni tolerancia, a természet szeretete stb. Gyerekként tagja lehetett egy olyan társaságnak, amely az evangélikus közösség körül épült fel, ahol különbözı rangú és társadalmi helyzető emberek voltak együtt, de mintha eltőntek volna köztük a rendi határvonalak. Elsı házassága alatt szerzett élményeirıl hosszabban ír, mint a gyermekkoriakról, pedig elıbbiek között sokkal több volt a kellemetlen, rossz emlék. Hiába bizonygatta több helyen, hogy a gyermekkori események sokkal inkább megırzıdtek emlékezetében, mint a késıbbiek, az elsı férjével töltött idı még inkább nyomot hagyhatott életén. A Feldinger

41

Frigyessel való megismerkedésrıl valószínőleg azért írhatott olyan hosszan, mert életének ez a pontja sorsfordító volt számára, innen számítja „szenvedésteljes” életének kezdetét. Arról a húsz évrıl, amely alatt a Családi Kör szerkesztıje volt, ír a legkevesebbet. A lap mőködésérıl valójában nagyon keveset tudunk meg. Az újság szempontjából lényegesebb voltak azok a személyek, akikkel általa kapcsolatba került. Ekkor újra ír arról is, hogy magyar arisztokrácia tagjai közül kikkel került kapcsolatba, de itt nem tudott róluk igazán elismeréssel írni. Kánya Emília meggondolta szavait, azt, hogy mirıl ír és mirıl nem. De ha valami nem tetszett, abban az esetben is biztosan fejtette ki véleményét, nem kímélve a társadalom felsı köreinek tagjait sem. Amikor az arisztokrácia egyes tagjaival kapcsolatba kerül, egyenesen megkérdıjelezi, hogy alkalmasak-e arra, hogy ık vigyék elıbbre az országot. Abban a részben, amely a Családi Kör szerkesztésének éveit mutatja be, kiemelt fontosságot a nıegyletekben betöltött szerepvállalásának tulajdonít. A rászorulók megsegítésének fontosságára számos helyen felhívja a figyelmet. Kiemelt célként jelenik meg emellett a nık mővelıdésének, tanulásának szerepe. Élete utolsó szakasza, az Ipolyságban és Fiumében töltött évek, a számőzetést jelentik számára, távol családjától, csak egyetlen lánya volt vele. Úgy gondolta, a Családi Kör megszőnésével akár be is fejezhetné az emlékiratait, mégsem teszi, mert gyermekeinek megígérte, hogy számot ad egész életérıl. Másrészt nem is tehet nagyon mást, mert betegsége folytán a lakásából alig mozdulhatott ki. Még akkor is tud mirıl, kirıl írni, és megijed attól, hogy nem jut ideje minden lényegeset megörökítenie.

A másik kérdés, amit meg kell válaszolni az emlékirat elolvasása után: ki is volt Kánya Emília? Ha a szerzıt egy lexikon címszavaként szeretnénk meghatározni, hogy ki is volt ı, annyit tudnánk róla írni, hogy foglalkozását tekintve írónı, szerkesztını, méghozzá a Monarchiában az elsı; az egyik alapítója a Magyar Gazdasszonyok egyesületének, titkára a Nıipari Egyletnek, és tagja több jótékonysági szervezetnek; lánya Kánya Pálnak, a pesti evangélikus gimnázium tanárának, és férje a szintén író Szegfi Mórnak. Ha az emlékirat alapján kéne meghatározni, az már nehéz dolgunk lenne. Milyen jellemzıit is lehet meghatározni az írása alapján? Megismerhettük értékrendjét, megtudhatjuk, kiket és miért becsült, szeretett vagy nézett le, megismerhetjük élete fontos pillanatai elıtt döntéseinek okát. Az emlékirat olvasása közben nem az életrajzi adatok megismerése a legfontosabb, hanem az, hogy döntéshelyzetben hogyan választott a

42

lehetıségek közül, és miért. Azzal, hogy beleláthatunk egy ember gondolataiba, kicsit jobban belenézhetünk abba a világba is, amelyben élt. Egy ember valóságának megismerésébıl nem lehet általánosítani, nem ismerhetjük meg egy kor gondolatvilágát. Kánya Emília pedig azzal, hogy nem csak saját, hanem ismerısei életét is bemutatta, ha csak néhány oldal erejéig is, kicsit jobban kitárta azt a teret, amelyen át bepillanthatunk a múlt embereinek életébe, sorsába.

43

Zusammenfassung

Emília Kánya hat ihre Lebenserinnerung in den Ersten Jahren des 20. Jahrhundertes geschrieben. Diese Memoiren haben das Leben einer Intellektuellen eingezeigt. Wir können ihre Familie und Freunde, ihre Probleme, ihre Arbeit kennen lernen. Emília Kánya ist im Jahr 1828 in Pest geboren. Ihre Vater war der Direktor des evangelischen Gymnasiums. Die Mehrheit waren Lutheraner in ihrer Umwelt. In ihrer Freizeit sie haben Ausflüge gemacht, haben Bücher für einander gelesen, haben die Theater besucht. Die Autorin war 19 Jahre alt, als sie geheiratet hat. Sie ist geheiratet, weil ihre Mutter darum gebetet hat. Nach der Hochzeit sind Emília und Fridrich Feldinger in Temesvár gelebt. Sie hat ihre Mann nie geliebt. Sie ist Mutter und Hausfrau geworden, das hat ihn Freude berietet. In Temesvár hat sie sich mit Zeitungschriften besichtigt. Sie und ihre Mann haben eine Zeitung gegründet. Der Name der Zeitung war Euphrosine. In ein paar Jahren sie sind nach Pest umgezogen. Sie ist von seinem Mann scheiden gelassen. Der Grund der Scheidung war das sittenloses Leben des Mannes. Emília Kánya wollte Geld verdienen. Ihre Schriften sind in Zeitungen geschienen. Sie hat eine Zeitung (Családi Kör) gegründet. Sie war die Schriftleiterin. Die Aufgabe der Zeitung war die Kultur den ungarischen Frauen zu helfen. Emília Kánya hat wiedergeheiratet. Ihre Mann war ihre Kollege, Mór Szegfi. Die Autorin ist auch in Vereinigungen gearbeitet, die haben den Armen geholfen, oder haben Madchen lernen gelassen. Ihre Zeitun hat aufgehört. Die Schriftstellerin ist vom Jahr 1881 schon icht in Pest gelebt. Sie ist mit ihrer Tochter nach Ipolyság, dann nach Fiume umgezogen. Sie hat das Leben in diesen Stadten nicht gerne gehabt. Sie hat die pester Gesellschaft vermissen. Sie ist in Fiume Im Jahr 1905 gestorben.

44

Felhasznált irodalom •

Kánya Emília: Réges Régi idıkrıl. Egy 19. századi írónı emlékiratai. Kortárs Kiadó. 1998.

•

Borbíró Fanni: Budapesti nıegyletek 1862-1904. In: A nık világa: mővelıdés- és társadalomtörténeti tanulmányok. Szerk.: Fábri Anna, Várkonyi Gábor. Bp. 2007. 185-197

•

Csoma Zsigmond: Az elsı nıi foglalkozási statisztika Magyarországon – A nıemancipáció és az elsı részletes nıi népszámlálás. Szerk.: Gyáni Gábor, Nagy Beáta. In: Nık a modernizálódó magyar társadalomban. Debrecen. 2006. 181-104.

•

Fabiny Tibor: A Magyarországi Evangélikus Egyház rövid története. Bp. 1997.

•

Fábri Anna: „A szép tiltott táj felé”. Magyar írónık története két századforduló között (1795-1905). Kortárs Kiadó. 1996.

•

Fábri Anna: Író nık vagy írónık? A nıi dilettantizmus és professzionalizmus kérdése a 19. századi magyar irodalomban. URL: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/iro_nok_vagy_ironok_a_noi_dilettantizmus _es_professzionalizmus_kerdese_a_19_szazadi_magyar_irodalomb/ (Utolsó letöltés: 2011. 03.20.)

•

Herger Csabáné: A nıvételtıl az állami anyakönyvezésig. Bp.-Pécs. 2006.

•

Kéri Katalin: Hölgyek napernyıvel. Nık a dualizmuskori Magyarországon. Pécs. 2008.

•

Kiss Csilla: „Királynı vagy te a mővészet országában!” A színésznıi szerepkör vizsgálata a 19. századi Magyarországon. In: A nık világa: mővelıdés- és társadalomtörténeti tanulmányok. Szerk.: Fábri Anna, Várkonyi Gábor. Bp. 2007. 89-108.

•

Kókay György – Buzinkay Géza – Murányi Gábor: A magyar sajtó története. Bp. 1994.

•

Koós Ferenc: A nınevelés helyzete a reformkori Magyarországon. Balaton Akadémia Kiadó. 2010.

•

László

Ferenc:

Evangélikus

társasélet

a

reformkori

Pest-Budán.

URL

http://bfl.archivportal.hu/id-868-laszlo_ferenc_evangelikus_tarsaselet.html (Utolsó letöltés: 2011.02. 20.)

45

•

László Ferenc: A nık, mint a reformkori társasélet fıszereplıi. In: A nık világa: mővelıdés- és társadalomtörténeti tanulmányok. Szerk.: Fábri Anna, Várkonyi Gábor. Bp. 2007. 161-170.

•

Nagy Mariann: Nık a magyar gazdaságban a dualizmus korában. In: Nık a modernizálódó magyar társadalomban. Szerk: Gyáni Gábor, Nagy Beáta. Debrecen. 2006. 205-222.

•

Simonné Pallós Piroska: Magyar tanítónık Fiumében a provizórium korában (1870-1918). In: A nık világa: mővelıdés- és társadalomtörténeti tanulmányok. Szerk.: Fábri Anna, Várkonyi Gábor. Bp. 2007. 109-119.

•

Szaffner Emília: Az elsı magyar szerkesztını és lapja, a Családi Kör. URL http://epa.oszk.hu/00000/00021/00019/0005-12f.html (Utolsó letöltés: 2011. 03. 05.)

•

Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet. H.n. 1934.

•

Tóth Árpád: Önszervezı polgárok. A pesti egyesületek társadalomtörténete a reformkorban. Budapest. 2005.

•

A mővelt és udvarias ember. A társas viselkedés szabályai a magyar nyelvő illemkönyvekben. (1798-1935) Szöveggyőjtemény. Szerk.: Fábri Anna. Bp. 2001.

•

A magyar irodalom története 1849-1905. IV. kötet Szerk.: Sıtér István. Írták: Diószegi András, Gergely Gergely, et al. Bp. 1965.

•

Mészáros István – Németh András - Pukánszky Béla: Bevezetés a pedagógia és az iskoláztatás történetébe. Bp. 1999.

•

Gyáni Gábor – Kövét György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Bp. 2006.

46