KONCZ PAL
EGY 19. SZÁZADI BŐRKÖTÉSES SZÓTÁRKÖNYV RESTAURÁLÁSA
Közismert, hogy a papír- és pergamen írás hordozók, a könyvkötőbörök, mint minden szer ves anyag, különösen érzékenyen reagálnak kör nyezetük változásaira, azokkal dinamikus egyen súlyra törekednek. E folyamatok során fizikai kémiai tulajdonságaik megváltozása olyan sú lyossá válhat, hogy az egyes alkotórészek rész ben vagy egészében lebomlanak, elpusztulnak.
Ezért is fontos, hogy az adattárakban, könyv tárakban felhalmozódó, pótolhatatlan dokumen tumok, mütárgyi értékű könyvek, nyomtatvá nyok megőrzése érdekében a hetvenes évektől kezdődően lehetővé vált, korlátozott számban Veszprém megyében is a múzeumi műtárgyvé delmi munka részévé lett e gyűjtemények keze lése, egyes darabjainak teljes restaurálása. E dolgozat egy, 1977—78 során megszakításokkal végzett könyvrestaurálás problémáiról és ered ményéről számol be. Meg kell jegyeznünk, hogy az itt leírt műanyagos bőrkiegészítés kísérlet csupán; mindennapi gyakorlatunkban természetes bőrt alkalmazunk bőrkiegészítéshez ugyanúgy, mint más műhelyek. A tárgy kiválasztásánál a könyvtár igénye mellett elsősorban műtárgy védelmi szempontok játszottak szerepet. A res taurálást szakmai tanulmányként végeztük el. A TÁRGY
1. ábra. A kötet hiányzó címlapja Fig. 1. Missing frontpage of the volume
LEÍRÁSA
[PÁPAI PÁRIZ FERENC] FRANCISCUS PÁRIZ PÁPAI: DICTIONARIUM LATINO—HUNGARICUM, . . . intentione ac laboré PETRI BOD, . . . Editio Nova, aucta, et emendata TOMUS I. . . . POSONII et CIBINII, TYPIS ET SUMPTIBUS J O A N N I S MICHAELIS LANDERER DE FÜSKUT, ET MARTINI HOCHMEISTER, TYPOGRAPHORUM ET BIBLIOPOLARUM C.R.P. 1801 (1. ábra). Pápai Páriz Ferenc (1659—1716) e műve, — melynek latin—magyar része eredeti munkája, míg magyar—latin része Szenczi Molnár Albert korábbi szótárán alapul — első ízben II. Rákóczi Ferenc támogatásával jelent meg Lőcsén: Dictionarium Manuale Latino—Hungaricum et Hungarico—Latinum, Leutschoviae, 1708. A szótár jelentőségét és korabeli népszerűsé gét bizonyítja, hogy a szerző halála után még négy kiadást ért meg (1762; 1767; 1782; 1801). Ezek közül kiemelkedik az 1767-es nagyszebeni kiadás, amely Pápai Páriz 1708 után keletkezett jegyzeteivel, Bod Péter (1712—1769) magyar szótártörténeti bevezetőjével, ill. saját jegyzetei vel és a német szóanyaggal egészült ki. 1 Ez a szótár az irodalmi nyelv kialakulására is igen nagy hatással volt, hozzájárult ehhez Csécsi Jánosnak (1650—1708) a szótár függelékeként megjelent Observationes Orthographico-Grammaticae с munkája is. 2 Az 1801-ben megjelentetett szótár második kötete: Dictionarium Ungaro—Latino—Germanicum (2. ábra). Ennek szó451
A k ö n y v igen hiányos állapotban került ke zünkbe. Teljes e g é s z é b e n hiányzik az első ív: a c í m l a p ; J . J. H o f f m a n n P á r i z P á p a i t k ö s z ö n t ő v e r s e (2. p.); a L e c t o r i S a l u t e m (3—4. p.); B o d P. s z ó t á r t ö r t é n e t i b e v e z e t ő j e (5—12. p.) é s P. P. F. 1750-ben, E n y e d e n k e l t e z e t t e l ő s z a v a (13—16. p.). N é h á n y k i s e b b t ö r e d é k t ő l e l t e k i n t v e h i á n y z i k az u t o l s ó k é t í v is (27 n y o m t a t o t t o l d a l l a l ) . E b b e n a l a t i n r ö v i d í t é s e k j e g y z é k é n e k z á r ó r é s z e (686— 707. p . ) ; a z e t i m o l ó g i a i — p r o z ó d i a i j e g y z é k (708— 710. p.) é s a r ó m a i k a l e n d á r i u m t á b l á z a t a (712. p.). A k ö n y v a r a b l - e s o l d a l s z á m m a l indító szó t á r r é s z e h i á n y t a l a n a 685. o l d a l l a l b e z á r ó l a g . (A h i á n y o k a z o n o s k i a d á s ú , a n a l ó g p é l d á n y b ó l tör tént kimásolásával fényképmellékletet készítet tünk, ami lehetővé teszi a szótár rendeltetésszerű h a s z n á l a t á n a k teljességét. A melléklet és a hely reállított k ö n y v közös tokba került.) A k ö t ö t t í v e k m é r e t e 2 9 0 x 2 2 6 m m ; í g y az o l d a l a k m é r e t e 145 x 2 2 6 m m , a k ö n y v t e s t v a s t a g s á g a ( m a g a s s á g ) 40 m m . A t á b l a m é r e t b o r í t ó bőr-vas tagsággal együtt 1 4 5 x 2 2 3 x 4 mm. A kö téstábla anyaga rongylemez, gerinclemezéé rongykarton. A kötés borítóanyaga sötétbarna juh egészbőr. E borítást aranyozás csak a gerinc felületen díszíti, t e h á t ún. k ö n y v t á r i kötés. A táblasikokon csupán vaknyomással készített egy szerű vonalkeretezés van, mely a táblaéltől 5
2. ábra. Az 1801-es kiadás II. kötetének címlapja Fig. 2. Frontpage of the II volume of the 1801 edition
anyagát — elsősorban iskolai használatra szánva — É d e r J ó z s e f K á r o l y (1760—1811) n a g y s z e b e n i t ö r t é n e t í r ó , i s k o l a i g a z g a t ó b ő v í t e t t e ki t e c h n i k a i , filozófiai és t e r m é s z e t t u d o m á n y o s k i f e j e z é s e k k e l , fogalmakkal. A két kötet g y a k r a n kolligatumkent e g y b e k ö t ö t t e n k e r ü l t f o r g a l o m b a , ill. k ö n y v t á rakba. Ilyen a Bakonyi Múzeum könyvtárának 77/1904. jelzetű példánya, mely a Tihanyi Mú z e u m M ű e m l é k i K ö n y v t á r á b a k e r ü l t át. M u n k á n k t á r g y a t e h á t az 1801-es k i a d á s e l s ő kötetének önálló könyvként kötött példánya, ő r z é s i h e l y e a B a k o n y i M ú z e u m k ö n y v t á r a , lel t á r i s z á m a 96. B e k e r ü l é s é n e k körülményeiről n i n c s a d a t u n k ; a k ö n y v b e n s e m l e l h e t ő fel g y a r a podási naplószám v a g y k o r á b b i é r v é n y ű leltári szám. T ö b b helyen olvashatjuk viszont egyik régebbi tulajdonosának, Szászy Sándornak nevét. Csersavtintával mindkét táblaborítón; a háttábla elözektükren; a könyvtest hosszmetszésén. A háttáblán igen n e h e z e n o l v a s h a t ó Sántha Dániel n e v e is ( 3 — 4 . á b r a ) . H o g y S z á s z y t u l a j d o n á b a n v o l t i g e n r o n g á l t á l l a p o t á b a n is a k ö n y v , a r r a bizonyíték, h o g y a levált kötéstábla gerincleme z é n e k b e l s ő f e l ü l e t é n is o t t l á t j u k a l á í r á s á t (5. ábra).
452
3. ábra. A könyvtest restaurálás előtt, hosszmetszésén Szászy Sándor nevével Fig. 3. Body of the book betöre restoration with the name of Sándor Szászy on the longitudinal cutting
"
"
•
'
•
"
4. ábra. A kötéstábla restaurálás előtt Fig. 4. Binding plate before restoration
5. ábra. A kötéselemek verzója, gerinclemezén és előzéktükrén Szászy Sándor nevével Fig. 5. Verso of the binding elements, on the spine plate and on the endpaper with the name of Sándor Szászy
453
mm-re fut; a nyílás felől kettős vonallal. A ge rincdíszítés képe, szerkezete nem követi a füzésszerkezetet, mint az a valódi (a gerincsíkból ki emelkedő) zsinegbordákra fűzés esetében magá tól értetődő. Könyvünknél a zsinegbindeket a könyvgerinc síkjába fűrészelt árkokba fektették, hogy sík gerincfelületet érjenek el. Az aranyozás hét harántvonala (melyek közül a hiányzó legalsó csak logikailag feltételezett) a valódi-bordás kö tések gerincképét utánozza azáltal, hogy a felü letet kazettákra, gerincmezőkre osztja. A köny vek oromrészénél fekvő harántsávot valódi bordás kötéseknél a csúcsöltéssor (fitzbund) tu datos plasztikai kihangsúlyozásával alakítják ki; ez k ö n y v ü n k esetében csupán mint esztétikai ,,látvány"-hagyomány szerepel. A felső orom mező díszítése 5 mm sugarú negyedköríves bé lyegzők egymással szemben álló sorpárjából áll (6a. ábra). Hogy nem ívelöszerszám (filéta)
«-0,1 mm-* 7. ábra. A papírrostok mikroszkópi képe; len és ógvapjú Fig. 7. Microscopic picture of the paper fibers; flax and old wool
6. ábra. A gerincaranyozás mustrái Fig. 6. Patterns of spine gilding 454
alkalmazásáról van szó, arra a díszítmény enyhe szabálytalansága utal. Feltehetőleg ugyanez a motívum szerepelt a ma már hiányzó láborom mezőn is. A címfelirat (PÁRIZ PÁPAI — DICTIONARIUM) és a kötetszám (I) színes börvagy papírcímkéje korábban elkallódott, ma már csak az átpréselődött vaknyomás jelzi őket. Az ezeken túl fennmaradó négy gerincmezőt is kézi bélyegzőszerszámmal (stempli; Stempel) aranyoz ták: a kazettasarkokban rozetta, ill. két levél motívum illesztésével (6b ábra), középen empire ízlésű váza- és lantmotívummal (6c—6d ábra). Az egyes mezőket elválasztó harántsávok két vonal zó (lénia) közé foglalt fekvő tojássorívelővel képzettek (6e ábra). Az oromszegések hiányoztak, öltéshelyek hiá nyában bizonyos, hogy nem felvarrt, hanem kü lön elkészítetten ragasztott volt. Pótlásához ana lóg kötések kapitálisait vettük alapul. A met szésfelületeket vörös keményítős festéssel élénkí tették. Előzékpapirosa jellegzetes, ún. imprimé
(stancni) lap, melyet két különálló magasnyomó fadúcról nyomtak. A 18—19. század idején szám talan példát találunk e papírdíszítésmódra, alkal mazására. Ezek a mustrák a korabeli kékfestő- és tapétakészítő dúcok mintavilágával megegyez nek vagy ezek felhasználásával készültek. 3 Szó tárkönyvünk esetében vörös és zöld keményítős festékkel nyomtattak egy-egy dúcról. A könyvtest papíranyaga egységes, azonos típus, kb. 65—70 g / m 2 súlyú merített rongypapír. Enyhén sárgás, rugalmas, átnézete egyenletes. Szemmel láthatók felületén el nem színtelenedett, vörösesbarna textilrostok, hosszuk átlagosan 1 mm. A rostanyag tömege természetesen ennél rövidebb szálú, fehérített, erősen kallózott. Mik roszkópi képe alapján elsősorban len, kisebb részben pamut és gyapjú felhasználásával ké szült. A lenrostsejteket több, különböző helyről vett mintákban egyformán többségben találhat juk. Legfontosabb jellegzetességük harántvonalkázottságuk, mely gyakran fekvő X formát mu tat, ill. ép rostvégeik hegyesen kihúzottak. A
9. ábra. A papírrostok mikroszkópi képe: len és pamut Fig. 9. Microscopic picture of the paper fibers: flax and cotton
8. ábra. A papírrostok mikroszkópi képe: len és pamut Fig. 8. Microscopic picture of the paper fibers: flax and cotton
gyapot maghéjszőr (pamut) sajátossága, hogy sima, csavarodott lefutású, lapos tömlő, melynek szélei csatornaszerűen felpördülnek. A szálvégek tompán lekerekítettek. Helyenként ecsetszerüen szétfoszlott végű, vaskosabb, hengeres szálak tépett, ún. ó-gyapjú felhasználására utalnak, de a fedöpikkely képe sehol sem jelenik meg egyér telműen 4 (7—9. ábra). A papírt nyomtatás után a könyvkötő munká jaként olyan enyves vízzel inpregnálták, amely kicsapószerként, az enyv jobb felszívódását segítve timsót tartalmazott. Ellenőrzésképp alizarinszulfonsavas cseppreakcióval győződtünk meg a timsó jellegzetes komponensének, az alumíniumnak a jelenlétéről, ami a reakcióban rózsáspiros komplexként jelenik meg. 5 A könyv papíranyagának egységességét mu tatta meg az is, hogy az egész könyvtestben csupán egyetlen vízjel ismétlődik mindenütt, s a merítőszita is azonos. Az egyes vízjelrajzok és a szitaméretek között nincs különbség. Finom rajzi részleteltérések mutatkoznak ugyan, de eze ket indokolja, hogy a papiroskészítés során leg alább két, lényegében azonos szitát, szitapárt használtak felváltva (,,kétputtonyos papírma lom"). 6 455
A vízjelrajz egyik eleme 140 mm magas, koro nás magyar címer (mint főelem, rendszerint a bal konc közepén), másika a papírkészítő mester vagy legény monogramja: L. W. Az általunk eddig megismert papírtörténeti publikációkból nem kaptunk feloldást személyére, s így a készí tés helyére sem. A merítöszita finomhuzalainak, bordáinak átmérője 0,8 mm, — 100 mm-en 64 db, — az 1 mm átmérőjű merevítők távolsága 30 mm (10. ábra).
könyvet legalább hetven évig használták. A bo rítóbőrön karcolások, kopott felületek, kikemé nyedett tinta- és zsírfoltok mellett szürkésfehér penésztelepek voltak. A barka erősen töredezett, különösen a gerincfelületen pikkelyesen felvált (11. ábra). A nyílásban, sarkokon és a láborom táján nagyobb hiányok mutatkoztak. Az előzékek repülőlapjai elkallódtak, a tükör lapok is hiányosak. A könyvtest papíranyaga szakadozott, a sarkokon és az ívhajtásokban igen szennyezett volt. Több helyen fekete és lilás szürke anyagcseretermékek jelezték a korábban aktív gombafertőzéseket; színtelen penésztelepe ket UV fényforrás alatt figyelhettünk meg, ahol fluoreszkálnak. A papír kémhatását pontos műszeres vizsgá latok nélkül, csupán indikátorpapír-kontaktussal mértük; kiforrázott desztillált vízzel külön-külön nedvesítve a felületeket, tízperces összepréselés után olvastuk le a színskála szerinti értékeket: pH 6—6,5. (Stuphan ill. Macherey-Nagel indiká tor). A könyvet korábban tartós vagy többszöri nedvesség érte, amit a nyirkos felületen megta padt, majd részben oldódva migráló por vas hidroxid-tartalmú barnás foltjai, térképesedései jeleztek.
10. ábra: A papíranyag vízjel-elemei Fig. 10. Watermark elements of the paper substance A KÖNYV
ÁLLAPOTA
RESTAURÁLÁS
ELŐTT
Funkciójából adódóan, a tartós használat kö vetkeztében igen rongált állapotban volt. Az előzékek, majd a gerinclemez elvált a könyvtesttől, a tábla belső szélére ragasztott zsinegbindek kicsúsztak, ill. tőben elszakadtak, így a könyvtest és a kötés kapcsolata megszűnt. A gerinc enyvezése és kasírozása nem állhatott tartósan ellen az erőteljes mechanikai igénybe vételnek, melyet a viszonylag vaskos szótár könyv szüntelen forgatása jelentett, ezért az eredetileg gömbölyített hát fellazult és az első— utolsó ívek elcsúszása után homorú ívben meg vetemedett. Az arctáblán, Szászy Sándor neve mellett szereplő 1876-os évszám is jelzi, hogy a 456
II. ábra. A gerincdiszítés cím-mezö részlete restaurálás előtt Fig. 11. Fragment of the title field of the spine deco ration before restoration
Munkánk célja e károsodások kompenzálása, az anyagok tisztítása, konzerválása volt. Mind ezen túl a hiányok pótlásával, a meggyöngült anyagrészek megerősítésével, az eredeti techni kát szem előtt tartó újrafüzéssel és -kötéssel kí vántuk elérni, hogy a szótár rendeltetésének is újra megfelelhessen. MUNKAMENET Először a borítóbőr megfelelő konzerváló, ill. kiegészítő anyagának megválasztása érdekében meg kellett határozni a bőr nemét, típusát és cserzésének jellegét. Makroszkopikus felületi képe alapján a barkarajz juhbőrre vallott. A megközelítőleg egyforma átmérőjű szőrtüszőnyílások helyenként kettős, hullámos-soros elren deződésben, kisebb csoportokban állnak. Sűrűn szórt szőrképet adnak; 10 mm-es szakaszon átla gosan 15 ilyen csoport számlálható meg. Igen nagy a hasonlóság egyes juh tény észtípusok és a kecske bőrének barkarajza között, különösen, ha a juhbőr fiatal példányról származik, ahol az első pehelyszőrök apróbb kísérő szőrtüszői is jól látszanak. A megkülönböztetést itt az tette lehe tővé, hogy a szótár vizsgált borítóbőrén a nyí lásméretek közel egyformák, a szőrtüszők mere dekebb szögben futnak a felszínre, mint a kecske bőrökön. Tárgyunk esetében kifejlett gyapjas juh bőréről lehet s z ó / A könyvkötészeti célra is alkalmas egyik juhkészbőr-típus volt az ún. ,,bastarde", melynek fő jellegzetessége, h o g y a barka nyújtásával, hengerelésével alakítják ki. A mű velet következtében, a nyújtás irányától függően a szőrnyíláscsoportok még határozottabban elkü lönülnek. Nagyon valószínű, hogy jelen esetben ezzel a típussal van dolgunk (12. ábra). Mivel kiadásának idején nem különösebben kiemelke dő, reprezentatív könyvről, hanem viszonylag tömeges kézikönyvről van szó, érthető, hogy egyszerű, olcsó anyagot használtak fel kötéséhez. A kor ismert cserzéstechnikái, ill. a bőr meleg
12. ábra. A borítóbőr-barka makroképének részlete: juh bastarde Fig. 12. Fragment of the macro-picture of the covering leather grain: sheep bastarde
sötétbarna színé alapján csak növényi szerzésre gondolhattunk. Igazolásul a Múzeumi Restaurá tor és Módszertani Központ szerves kémiai okta tólaborjában T. Balázsi Ágnes vegyész vezetésé vel vékonyréteg-kromatográfiás rutinvizsgálatot végeztünk, melynek célja csupán a közelítő azo nosítás volt. A minták eulálószere toluol : ecet sav : víz (50 : 50 : 10 arányú) keveréke, a futtató lemez bevonata kovasavgél volt. A mintát meta nol : víz forró elegyével oldottuk ki, majd szűrés után ismert galluszsav- (csersav) minta mellett futtattuk. A minták azonos magasságot értek el. A bőrből vett minta három frakcióra oszlott, de legnagyobb felületű és intenzitású eleme azonos színt és magasságot adott az ismert galluszsavéval. Az irodalmi Rf-értéket egyik felvitt minta sem érte el, melynek oka nem tisztázódott; fel tehetőleg az euláló elegy megválasztása nem volt ideális. Ennek ellenére biztosra vehető, hogy csersavas, tannát jellegű növényi cserzésről van szó. A csersavas cserzések világos tónusát szo kás volt vasszulfátoldattal sötétíteni (kékesfekete vastannát képződik). 8 E közelítő meghatározással az is eldőlt, hogy a cserzőanyaggal reagáló, oxidatív fertőtlenítőszert, mint pl. a korábban könyvbőröknél is gyakran alkalmazott timolt (kakukkfűkámfor; metil-izopropil-fenol) nem al kalmazhatunk. A bőrboritást mechanikus úton, ún. scarifica-' tor-szerszámmal bontottuk le. A táblákat és a gerinclemezt rejtettségük és jelentéktelenségük miatt nem konzerváltuk, hanem a későbbiek so rán új anyaggal pótoltuk. A könyvtest szétbon tásához a nyers, 0,3 mm keresztmetszetű len fűzőcérnát felvágva, a gerincfelületen 5 s% karbamid (urea) desztillált vizes oldatával enyhén nedve sítve választottuk szét az enyvezéssel rögzített íveket. Az ívek külső lapjának ívbehajtása a ko rábbi erős igénybevétel (az összetört enyvszemcsék nyírómunkája) miatt igen gyenge volt, a szétbontás során némelyik kettévált. Ezek meg erősítését e szétválás nélkül is el kellett volna végezni, tehát nem jelentettek külön feladatot. A szétbontás során megfigyelhető volt a fűzés technika. A könyv íveit négy, egyenként 2 mm átmérőjű, három zsinegből sodort kenderspárgára fűzték fel oly módon, hogy ezeket a gerinc sík jában V alakban kifűrészelt á r k o k b a fektették, majd váltogatott öltéssel, egyszerre két ívet fűzve öltötték körül e zsinegbordákat. A fej-, ill. láboromtól 10—10 mm-re szúrtak ki a tűvel, s vezették a cérnát a soron következő ívbe. Vé gighaladva az egyszerre fűzött két íven, a csúcs öltésnél az alatta lévő — már felfűzött — harma dik ív csúcsöltésébe hurkoltak vissza, láncöltést képezve. A csúcsöltés sor így megfelelően ella pult, rásimult a gerincre. Ez a fűzéstechnika a könyv nyomtatásának—kötésének idején, a könyvtári és oktatási célra készült művek pél dányszámának ugrásszerű emelkedésével elter jedt, általános volt. 9 Az előzéktükrök keményítős kasírozásának leválasztásához sem volt szükség enzimes beavat kozásra; a kötőanyag degradációja, ill. a tábla vetemedettsége miatt a papírréteget mechanikus úton is el lehetett távolítani. 457
TISZTÍTÁS A borítóbőrt tercier-butilalkohol és desztillált víz 2 : 1 arányú k e v e r é k é b e mártott vattával gyengén nedvesítettük, majd e k e v e r é k b e 1 s% nyi mennyiségben zsír alkohol-szulfátot k e v e r v e jobb tisztító hatást értünk el. A zsíros-olajos, ma kacsabb szennyeződések eltávolításához t-butanolt és triklór-etilént váltogatva alkalmaztunk, majd ismét t-butanol: víz keverékkel nedvesítet tük, h o g y a bőr kiszáradását, vetemedését a kon zerválás előtt megakadályozzuk. A tisztítás nem volt eredményes azokon a helyeken, ahol tinta foltok keményítették meg a bőrt. Mindazonáltal a kötésborítás kivilágosodott, az írás jól kivehe tővé vált, a barkarajz határozottabb lett. A lapjaikra szétszedett papirosíveket száraz ecsetelés után üveglapra helyezve vizes tisztítás nak—savtalanításnak vetettük alá. A nedves tisz títás az anyag erős szennyezettsége, savassága miatt elkerülhetetlen volt. A mechanikus tisztí tás ellen szólt a sarkok humán szennyeződései nek mértéke, kopottságuk, ill. az tény, hogy a papír általános megerősítésének szükségessége miatt „újraenyvezésre" úgyis feltétlen sort kel lett keríteni. (A radírozás a legtöbb esetben csak pillanatnyi félsikert jelent; súlyos hátránya, hogy jelentősen megnöveli a papír felületét. Akár kézi, akár gépi radírozásról van szó, a tisztított felületek újraszennyeződése optikailag erősebb lesz, mint a kezeletleneké.) A tisztítás és savtalanítás egy lépcsőben tör ténő végzéséhez az alábbi összetételű keveréket választottuk: desztillált vízben oldott 5 s% zsír alkohol-szulfát, 3 s% kálium-metabiszulfit, 10 s% nátrium-tetraborát. A munka során 2—2 ív anya gának kezelése után NH3 aq 40% -os oldatot ad tam a fürdőbe, hogy a pH-érték ne csökkenjen. A szalmiákszesz előnye, hogy el nem reagált fe leslege idővel eltávozik, mivel illékony bázis. Papírduzzasztó hatása is kedvező. E munka elvég zése óta vált számunkra ismertté, hogy a nát riumsók igen könnyen disszociáló Na + -kationjai a légköri szennyező kén-dioxid adszorpciója, ill. kénsavvá alakulása folytán bekövetkező savas cellulózhidrolízist katalizálják, ezért alkalmazá sukat kerülni kell. 1 0 Részben ellensúlyozza a problémát, hogy a régi hagyományos készítés technikájú papíroknál, mint amilyen szótárunké is, az alapanyagul szolgáló rongyot mészvizes állasztással bontották, és ezek a mésznyomok savmegkötőként, ill. pufferként hatnak. A színes imprimé előzéklap-töredékek tisztí tásánál előzetes színtartóssági próba után azonos kezelést alkalmaztunk. A keményítővel kötött pigment a nedvesítés hatására nem lazult fel és nem halványodott. KONZERVÁLÁS A papírok a tisztító—neutralizáló fürdőből desztillált vizes öblítés után fertőtlenítőoldatba kerültek, melynek összetétele: 0,1% cetil-pirimidinium-bromid (Sterogenol) és 0,5% etanolban 458
oldott oxi-benzoésav-metilészter (Nipagin) deszt. víz: etanol 10 : 1 arányú keverékében. E két fungicid-inszekticid anyag közül a Sterogenol bomlékony, míg a Nipagin igen tartós hatású. Egyi kük sem reagál tintákkal, író- és bélyegfestékek kel, ezért kéziratos bejegyzéseket nem színeznek vagy halványítanak el. Ezt a fertőtlenítőoldatot később az enyvezőanyag duzzasztószereként használtuk, ismét két munkafázist vonva össze. Az újraenyvezéshez, megerősítéshez metil-etilcellulózt használtunk 10 s% töménységben, tehát nagy viszkozitású anyaggal dolgoztunk. Az alkal mazott enyvezőanyag olasz tapétaragasztó, már kaneve Glutolin TT. Az átecsetelés után kis idő múlva visszatöröltük a felesleget. Ebben a fázis ban keretre feszített műanyag szálas szitán dol goztunk. A nedves lapokat óvatosan felvéve kife szített damilszálakon szikkasztottuk — szabad levegőn —, majd enyhe présbe kerültek szívó papírok közé. Ekkor már nem ragadtak össze. Félórás állás után száraz, lecserélt szívópapírok között 40 °C-ra beállított vasalóval szárítottuk, majd nagyobb présnyomás alá kerültek vissza. A melegítés, vasalás előnye, hogy a gyorsított szárítást oldalirányú vizmigrálás nélkül bizto sítja: a víz a melegítés irányába távozik, tehát a papír keresztmetszetében felfelé. így kiküszöböl hető, hogy az esetleg visszamaradt színes, oldott anyagok a széleken foltosodást okozzanak szára dáskor. A végleges préselés időtartama egy hét volt. A könyvkötő bőr cserzettségéből nem veszített, u g y a n a k k o r igen száraz, törékeny volt. Mivel víztartalmát még nem veszítette el teljesen, keze lésekor arra törekedtünk, hogy kissé lágyabb és tetszetősebb legyen. Könyvbőröknél természete sen nincs arra szükség, hogy teljesen felpuhítsuk; elegendő, ha ^a nyíláshoz és sarokbehúzásokhoz eső részek rugalmasak. Az alábbi alkoholos ke veréket használtuk:" 700 ml t-butanol, 10 ml cetilalkohol, 10 ml n y e r s pataolaj, 5 ml 0,1 % -os Nipagin, t-butanolban oldva. A megtisztított, még nyirkos bőrt az irhás oldal felől tamponálva többször finoman átgyúrtuk, hajtogattuk, míg hajlékonyságát, simaságát viszszanyerte. Kiszikkasztása alatt szívópapírok kö zött feküdt könnyű présben. A présből kivéve a gerinc- és nyílásfelülethez eső részt ismételten fellazítottuk. A tintafoltoknál a vasgallusztinta túlcserző' hatása miatt teljesen megkeményedett bőr változatlanul merev maradt. Mivel itt a bőr cserzés és a tinta kémiai szempontból lényegében azonosak, és mert ezek a foltok a szótárnak, mint tankönyvnek a „természetes előéletéhez" tartoz nak, indokolatlan lett volna megszüntetésükre törekedni. A gerincmezők kagylós feltöréseinek visszasimítása, a kopott barkájú részek telítése érdeké ben helyileg kezeltük e területeket metilcellulózkocsonyával. Bedörzsöltük, majd száradásig csontszerszámmal simítottuk, vasaltuk. A bőr konzerválás befejeztével végül a barkás oldalt is v é k o n y a n áttöröltük, hogy fényét visszanyerje.
MEGERŐSÍTÉS A megerősítést szolgálta az újraenyvezés, a felkopott bőrterületek telítése mellett még to vábbi néhány lépés. A bőr repedéseit az irhás oldal felől a konzerváló keverék felszívódása után vékony, erős japánpapírral lekasíroztuk. Ragasztóanyagként poli(vinil-acetát) vizes disz perziót (Planatol superior BB) használtunk. Ezzel vontuk be a kopott, majd telített barkarészeket is, melyet az indokolt, hogy a metilcellulóz víz oldható maradt és matt felületű, míg a PAVc-film hidrofób és fényes. A megerősítést szolgálta ter mészetesen a később ismertetett újrafűzés és kötés is.
KIEGÉSZÍTÉSEK,
RESTAURÁLÁS
Azonos grammsúlyú, megfelelő jellegű és tó nusú új merített papír (japánpapír) pillanatnyi hiányában egy, a célra alkalmas XIX. századi papirost használtunk fel a nyomtatott ívek kiegé szítésére, ill. a teljes egészükben hiányzó egykori ívek jelzőpótlására. Ennek anyaga kevésbé rugal-
13. ábra. Előzék-rekonstrukció készítése dúc-másolatról Fig. 13. Making of endpaper reconstruction form from printing block copy mas, mint az eredeti, a merítőszita méretezése sem azonos, tehát a pótlások könnyen megkülön böztethetők. Átvilágítóasztalon a hiánynál 1— 1,5 mm-rel szélesebb kiegészítést jelöltünk ki,
14. ábra. Arctábla-előzék és repülőlap kiegészítés után Fig. 14. Faceplate endpaper and loose sheet after complementing 459
•Hi
: «.** °'*Ш
г* „ S6
15. ábra. A konzervált borítóbőr kiegészítés után Fig. 15. Conserved covering leather after complementing kézzel körültépve, a metilcellulózzal megkent átfedéseket helyükre illesztettük, elrendezve a tépett szélek rostjait. Repedéseket, szakadásokat 2—4 mm szélességű japán fátyolpapírral kasíroz tunk le. A vetemedés, hullámosodás elkerülésére a javításokat és pótlásokat egy 4—5 cm 2 felületű vasalóval — szilikonpapírt közbeiktatva — azon nal levasaltuk. Az eredeti alá fektetett több ré tegű szivópapír vette föl a nedvességet. Néhány másodperc múlva szívópapíron keresztül is meg vasaltuk a ragasztást. Az ívek külső lapjainak élhajtásszakadásait javítócsíkokkal kasíroztuk le, hogy az újra hasz nálatba kerülő könyv bírja a mechanikai igény bevételt. (E javítócsíkozás helyett jobb megol dást jelent a csalánrost japánpapírokból tépett rostok alkalmazása, melyre időközben áttértünk.) A csíkok jelentősen megemelték a gerincmagas ságot, ami az új rákötésnél nehézséget okozott. Az előzéktükrök kiegészítéséhez és az előzék repülőlapok pótlásához nem használhattunk egy színű papirost, ezért az imprimé dúcok elkészí tése, a pótlások azonos mustrával való nyomása mellett döntöttünk. A pauszpapírral levett eredeti rajzot kiegészítve átmásoltuk egy falapra ragasz tott linólemezre, majd kimetszettük. A kiegészí tés színnyomásához keményítős földfesték helyett aquarellt használtunk úgy, hogy a felvitt festék megszáradása után megnedvesített papírlapot 460
simítottunk a dúcra, így a felvett festés porózus, stílusos hatást eredményezett (13. ábra). Csak a vörös minta dúca készült el; a zöld „ellenmustra" foltjait kézi festéssel vittük fel. Száradás után metakrilát-kopolimer spray-vel (Rowney AP 3) rögzítettük. A kiegészítés színei kissé eltérnek az eredetitől, tónusuk is halványabb, így a pótlás azonnal szembetűnik. (14. ábra). A borítóbőr kiegészítéséhez műanyagot hasz náltunk. 1 2 Vízzel nedvesített azbesztpelyhet por celán mozsárban összezúzva, megfelelő földfes tékkel színeztünk, majd kb. hússzoros mennyi ségű poli(vinil-acetát) vizes diszperzióval kever tük el. Szilikongumi helyett valódi juhbört alkal maztunk közvetlen negatívul, erre öntöttük a ki egészítő masszát. ,,A negatívot" ideiglenesen la nolinnal ' (gyapjúzsírral) tapasztottuk az eredeti széleihez, így eltávolításuk a kiegészítés elké szülte után nem jelentett nehézséget. A pótló anyag teljes kikötése, száradása előtt még erős japánpapírt simítottunk rá szilárdító, ill. zsugo rodásgátló céllal. Aranyozást természetesen nem egészítettünk ki (15. ábra). A hiányzó oromszegések pótlásához a harmo nikus kötésmódnak megfelelően olyan két varró szálat használtunk, melynek színei megegyeznek az előzékpapír dúcnyomott színeivel: vörös és zöld pamutot. Gyári oromszegőt használva alapul, ezen alakítottuk ki oly módon, hogy minden öltés
az előző — másik színnel vitt — szálat fogta le. Az alap két, hosszabbra hagyott szélét szétfosz latva a táblák hossznyílásánál ragasztottuk ki. ÜJRAFÜZÉS,
KÖNYVKÖTÉS
Az íveket a hiányjelző üres merített papír ívpótlásokkal együtt az eredeti fűzéstechnika sze rint, kézi fűzőállványon fűztük fel (16. ábra). Az
16. ábra. A restaurált ívek újrafüzése Fig. 16. Restitching of the restored sheets
elkészült könyvtestet félereszprofilú présdeszkák közé fogva, kisprésben karboxi-metilcellulóz-kocsonyával (a keményítőt helyettesítendő) leken tük, hogy az enyhe gerincgömbölyítést átlós, ill. hosszanti elcsúszások nélkül el lehessen végezni. A gömbölyített testet a présbe visszahelyeztük úgy, hogy a számított tábla + borítóbőr-vastag sággal azonos magasságban gerince kiálljon, majd fakalapáccsal a középvonaltól a szélek felé haladva óvatosan lekalapáltuk, ereszre vertük (falcraverés: 17. ábra). Ebben az állapotban híg, forró csontenyvvel beeresztettük, ami az ívek közti réseket kitöltötte, majd metilcellulózzal erősen eláztatott, nyújtott papírral a bindek kö zötti területeket, majd a teljes gerincfelületet le kasíroztuk. (18. ábra). Ekkor került fel helyére a két oromszegés, majd a háromrét hajtott papír hüvely, mely a gerincfelület és a gerinclemez közti kapcsolatot biztosítja, s egyben lehetővé teszi szabad eltávolodásukat egymástól a könyv test felnyitásakor. Egynapos száradás után a facsiszolat-tartalmú lemezből kiszabott új táblákat megfelelő nyílástávolságba állítva, a zsinegbindek legyező alakban szétfoszlatott, kiterített vé geit a táblák belső oldalára enyveztük. A duplex (kétrétegű) kartonból szabott gerinclemezre egy nála rövidebb és szélesebb finom papírt kasíroz tunk, melynek oldalt lelógó széleit tépessél fosz lattuk. A gerinclemezt a hüvelyre, lelógó papír bevonatát a táblák külső felületére ragasztottuk.
18. ábra. Lekasírozott gerincfelület az oromszegés re konstrukciójával Fig. 18. Mounted spine surface with the reconstruction of the headband
17. ábra. A könyvtest ereszreverés után Fig. 17. Body of the book after the formation of the edge
A táblák a könyvtestmagasságnál 4 mm-el hoszszabbak, a hosszmetszés felől 6 mm-el nyúlik ki a tábla a könyvtesten túl („kantni", táblaszegély). A gerinclemez és a tábla belső hosszéle közötti nyílás szélessége 2 mm. Újraborításnál nemcsak a gerincmagasság növekedése okozott problémát, hanem az éppen erre a területre eső kötésbör cse kély zsugorodottsága is. Így új rákötésnél az ere deti bőrbehajtások (,,beütés") a táblaélekről a táblafelület szélére kerültek (19. ábra). Ezt csak 461
19.ábra. Arctábla-borítás tisztítás és konzerválás után Fig. 19. Faceplate cover after cleaning and conservation úgy kerülhettük volna el, ha a bőrt a kötésele mek méretei szerint a nyílásban elmetszve, egy alákasírozott új gerincborító bőrre húztuk volna ismét fel. Ez is kompromisszummal, hátránnyal járt volna, hiszen így is megemelkedik a gerinc. Az újraborításnál a bőrt metilcellulózzal ken tük meg. Felhúzásánál arra ügyeltünk, hogy ne nyújtsuk, ne feszítsük meg, kerülendő a kiegé szítés deformálódását. A gerinclemezt, ill. a bőr 462
20. ábra. Gerincborítás restaurálás után Fig. 20. Spine cover after restoration
műanyag kiegészítését PVAc diszperzióval külön lekentük, hogy ragasztókötésük erős legyen. Présben szárítottuk, majd a következő napon elvégeztük az élek behajtását, az oromrészek kialakítását. Mivel a sarkok hiányainak pótlása nem elég képlékeny, szerencsés, hogy az eredeti sarokbehajtás nem sugarasan elrendezett, hanem egyszerűen egymásra hajtott, mint ahogy azt a mai, modern kötéseken is láthatjuk.
Az előzékpapiros t ü k r é n e k táblára kasírozása előtt az ún. szennyívet eltávolítottuk, majd a táblát 180°-os szögben, vízszintesen rögzítve, metilcellulózzal kiragasztottuk az előzéket. Az ideiglenesen befűzött, majd eltávolított szennyív megüresedett helye biztosítja e kötésnél, hogy a tábla szabadon nyitható anélkül, hogy az első, ill. utolsó ívet megemelné. Könnyű prés alatt szívópapírokkal fedve kiszá rítottuk a táblákat, majd kiemelve, az előzékek repülőlapjait az első, ill. utolsó ívlappal összeka síroztuk. A kötés befejezése után még tíz napig présben állt a könyv, h o g y anyagai rögzített helyzetben állapodjanak, száradjanak meg (20— 21. ábra). Végül, kiegészítő munkaként egy egy szerű, papírborítású dobozt készítettünk: a könyvtárba visszakerült szótárt ez védi a portól és fénytől, és ebben helyeztük le a hiányzó ívek analóg másolatait is.
21. ábra. A kötet restaurálás után Fig. 21. Volume after restoration
JEGYZETEK 1. Pápai Páriz, Ferenc: Békességet magamnak, mások nak (Bukarest, 1977.) 112—118. 2. Tarnai Andor—Varga Imre: Pápai Páriz Ferenc. In: A magyar irodalom története 1600-tól 1772-ig (Bu dapest, 1978.) 256—257. 3. Simon Imola: Festett előzék- és borítópapírok a XVIII—XIX. században. (Kézirat, 1975) 8. p. Köz ponti Múzeumi Igazgatóság Restaurátor Oszt. Adat tára, 5857—80 sz., valamint Domonkos Ottó: A ma gyarországi kékfestés. (Budapest, 1981) 66—67. 4. Ramaszéder Károly: Textilipari mikroszkópi vizs gálatok (Budapest, 1960). 5. Koncz Pál: Egy 1567-es wittenbergi Luther-biblia restaurálása. Múzeumi Műtárgyvédelem 8. (1980) Budapest, MRMK. 45. 6. Bogdán István: A „vízjelírás" fejlődése. Papíripar, 1964/5. sz. 171. 7. Thortensen, Th. C: Practical Leather Technology (New York, 1969.) 26—27.
8. Jaschik Arnos: A könyvkötő mesterség (Budapest, 1922) 9. Simon Imola: Adalékok a könyvkötés történetéhez. Fűzés és kapitális. (Kézirat, 1976.) 8—10. Központi Múzeumi Igazgatóság Restaurátor Oszt. Adattára, 6697—80 sz. 10. Hofenk de Graaff, Judith szóbeli közlése alapján (III. nemzetközi restaurátor szeminárium, Veszp rém, 1981), valamint Hey, Margaret: A papír mosása és vizes savmentesítése. The Paper Conservator, 1979/4. 66—79. 11. Szalay Zoltán: Díszítetlen börtárgyak restaurálása és konzerválása. Múzeumi Műtárgyvédelem, 3. (1976) Budapest, MRMK. 83. Az itt ismertetett eljárás alap ján végeztük el a kezelőszer összeállítását. 12. U.o. 85. — Ezúton is hálás köszönetet mondok téma vezető tanáromnak, Szalay Zoltánnak és mindazon kollégáknak, akik segítséget és útmutatást nyújtot tak munkámhoz.
463
PAL KONCZ
THE RESTORATION OF A 19TH CENTURY LEATHER-BOUND DICTIONARY T h e present article gives account of the conservation) restoration of a dictionary of contemporary binding, published in 1801. This procedure was preceded by the material testing to discover the technique of manufactorung and the actual state of the book. Considering the results w e r e chosen the materials for cleaning, conserving and complementing and then the restoration of the book, disassembled into elements was performed, according to the original binding technique. As a contrast to the wide-spread procedures, the complementing of the printed cotton material endpapers was carried out from the reconstructed printing block with paper printed with water colour a n d / o r the
464
leather covering the binding was prepared according to the procedure used already in the restoration of costume leathers with a polivynil acetete based substance. The documentation contains apart from the detailed analysis of the materials of the book, the technical and w a t e r m a r k description of the paper and, moreover, the drawing of the pattern of decoration tools used for the gilding of the spine of the library type binding. Beside the aspects of protection of w o r k s of art, the purpose of restoration work was the reconstruction of the volume as a n again functioning library item.
