Kampánysegédlet - nem kormányzati szervezetek számára a hulladék-keretirányelv nemzeti szintű adaptálásához

Kampánysegédlet - nem kormányzati szervezetek számára a hulladék-keretirányelv nemzeti szintű adaptálásához

Az EEB (Európai Környezetvédelmi Iroda) az Európai Unió állampolgárai környezetvédelmi érdekeit képviseli. Kiáll a környezeti igazságosság, a fenntartható fejl ődés és a részvételi demokrácia mellett. Célunk, hogy az Európai Unió minden lakosa számára biztosítsa az egészséges környezetet, valamint a biológiai sokféleséget.

A jelentés készítette: Stephane ARDITI, Ray GEORGESON Frédérique MONGODIN (RREUSE), Joan-Marc SIMON (GAIA) Becky SLATER (FoE EWNI), Penelope VINCENT-SWEET (FNE) és Michael WARHURST (FoE EWNI) közrem űködésével

felelős szerkesztő: John Hontelez

Brüsszel 2010. január www.eeb.org

A magyar fordítás a Humusz Szövetség megbízásából készült.

2

Tartalom

1. fejezet - Bevezetés......................................................................................................................................................... 4 2. fejezet - A hulladék-keretirányelv összefoglalása........................................................................................................... 5 3. fejezet - A megvalósítás menetrendje.......................................................................................................................... 11 4. fejezet - Hulladékmegelőzés......................................................................................................................................... 12 5. fejezet - Újrahasználat.................................................................................................................................................. 18 6. fejezet - Újrahasznosítás.............................................................................................................................................. 21 7. fejezet - Biohulladék..................................................................................................................................................... 29 8. fejezet – A hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó kritériumok .............................................................................. 35 9. fejezet: Hulladékégetés................................................................................................................................................ 37 10. fejezet – Lehetséges intézkedések és bevonási lehetőségek az átültetési eljárás során ............................................ 41 11. Fejezet - Esettanulmányok......................................................................................................................................... 55 12. fejezet – Referenciák.................................................................................................................................................. 70 13. fejezet – Köszönetnyilvánítás..................................................................................................................................... 72

3

1. fejezet - Bevezetés Az Európai Unió új Hulladék-gazdálkodási Keretirányelvét (HKI) 2008 végén fogadták el. A HKI az 1975-ben megszületett hulladékgazdálkodási politikák eddigi legjelent ősebb felülvizsgálata és ez alkotja az uniós települési- és iparihulladék-politika gerincét is (legalábbis ami az építési és bontási hulladékot illeti). Fontos eleme, hogy a tagállamok számára el őírja a kötelez ő hulladékgazdálkodási tervek kidolgozását, bevezetését és értékelését. Az Útmutató a HKI főbb rendelkezéseinek gyakorlati bevezetője. A keretirányelv kulcsfontosságú elemeire és célkitűzéseire hívja fel az EEB (Európai Környezetvédelmi Iroda, European Environmental Bureau) tagok figyelmét, különös tekintettel a hulladékhierarchiára és a hulladékstátusz megsz űnésére vonatkozó kritériumokra. Az EEB tagok számára meghatározza azokat a területeket, amelyek köré a 2010-es periódus eleji kampányaikat építhetik, a tagállamok ugyanis ekkor ültetik át a keretirányelvet a nemzeti jogrendszerbe. Segítésképpen, számos uniós bevált (és néhol rossz) gyakorlat kerül bemutatásra. Ahol lehet megadtuk a hivatkozásokat lábjegyzet és linkek formájában, hogy megkönnyítsük az Útmutató használatát. Az Útmutató a tagállamok számára lényegretörő iránymutatást is nyújt a hulladékmegel őzésre, az újrahasznosításra, valamint a biohulladékra és az égetésre irányuló intézkedések keretirányelv adta lehetőségeiről. Az óra már ketyeg a tagállamok számára, hiszen 2010. december 12-ig kell átültetniük a keretirányelv rendelkezéseit az országos jogszabályokba és a közigazgatási rendbe. Ez azt jelenti, hogy az EEB tagoknak most még van lehetőségük a 2010 első hónapjaiban már sürget őnek számító átültetési folyamat befolyásolására. Reméljük, hogy az Útmutató információi segítik az EEB tagokat az optimális hulladékmegelőzésre, újrahasználatra és újrahasznosításra vonatkozó rendelkezések kidolgozásában, bármelyik európai uniós tagországhoz is tartozzanak.

4

2. fejezet - A hulladék-keretirányelv összefoglalása Hosszas tárgyalások után az új hulladék-keretirányelvet (HKI) 2008 júniusában írták alá és 2008. november 19-én fogadta el az Európai Parlament és a Tanács1. A keretirányelv legfontosabb jellemzői: •

Első ízben határozza meg az Európai Unió általános újrahasznosítási célkit űzéseit , beleértve a háztartási hulladékot (2020-ra 50%-kal való csökkentés) és a nem veszélyes építési és bontási hulladékot (2020-ra 70%-kal való csökkentés);

•

Az uniós jogban meghonosítja „hulladékhierarchia” fogalmát: megelőzés, újrahasználat, újrahasznosítás; hasznosítás és ártalmatlanítás. (lásd az alábbi ábrán)

•

A hulladék-gazdálkodási megoldásokba bevonja az életciklus szemléletet;

•

Megalkotja a „melléktermék” fogalmát, amellyel egyes, jelenleg hulladéknak számító anyagok kikerülnek a hulladék kategóriájából, így az őket érintő szabályozások alól, továbbá meghatározza a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó kritériumok minimális el őírásait (a szükséges kritériumok ahhoz, hogy egy hulladékból termék vagy másodnyersanyag legyen);

•

Az újrahasznosítás fogalmának pontosításával kizárja abból az energiahasznosítást és az üzemanyag, vagy a feltöltési anyag formájában történő hasznosítást;

•

Tartalmazza az újrahasznosítható anyagok elkülönített gyűjtésének előírásait;

•

Első ízben tűz ki hulladék-megelőzési célokat (de konkrét célkitűzéseket nem tartalmaz): 2013 végéig a kötelező hulladék-gazdálkodási terveknek tartalmaznia kell országos hulladék-megelőzési programokat is;

•

Hosszú távú célként jelöli meg, hogy 5 éven belüli (2014-ig) 2020-ig elérendő hulladékmegelőzési, valamint a gazdasági fejlődést és a hulladéktermelés növekedését elválasztó (decoupling)2 célkitűzéseket dolgozzanak ki.

•

A hatékonysági előírásoknak megfelelő „hulladékból energia” elven működő égetőket hasznosító erőm űvekké minősíti át.

•

A tagállamokat felhatalmazza arra, hogy adott esetben erőteljesebben lépjenek fel a Kiterjesztett Fogyasztói Felelősség védelmében, figyelembe véve a már meglévő, hulladékáram- és termékspecifikus jogszabályokat (például az elektromos és elektronikai berendezések, valamint az akkumulátorok esetében).

1

Az Európai Parlament és a Tanács 2008. november 19-ei hulladékról szóló 2008/98/EC irányelve és egyes irányelvek hatályon kívül helyezése. Teljes szöveg: http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2008:312:0003:0030:EN:PDF A szétválasztás (decoupling), a gazdasági fejlődés és a hulladéktermelés szétválasztására utal. Lényege, hogy a gazdasági fejlődést ne kísérje nagyobb hulladéktermelés. [a ford.] 2

5

1. ábra: Az irányelvben meghatározott hulladékhierarchia: a hierarchia tetején az optimális, alján a legkevésbé előnyős alternatíva látható

Megjegyzés a hulladékhierarchia ábrájához A hulladékhierarchiát gyakran ellentétesen, a legkedvezőtlenebb alternatívával a hegyén, a legkedvezőbbel az alján álló piramissal szemléltetik. Tény, hogy többféle értelmezés létezik. A mi ábrázolásunk arra mutat rá, hogy az erőforrások elosztását összhangba kellene hozni a hulladékhierarchia prioritási sorrendjével. A jelenlegi folyamatok és finanszírozási mechanizmusok pont ezzel ellentétes tendenciát mutatnak, ugyanis az ártalmatlanítás és az energetikai hasznosítás élvezi a legnagyobb anyagi támogatást. A keretirányelv értékeinek elbírálása A HKI átfogó elemzése során arra jutottunk, hogy a néhány meglévő pozitívum ellenére is - pl. előrelépés történt az Európai Unióra vonatkozó általános újrahasznosítási célkit űzésekben és végre körvonalazódni látszik egyfajta hulladékmegelőzési politika - a végeredmény nagy csalódással tölti el az EEB-t. Erről a 2008 decemberében tartott „From Waste to Resources”3 konferenciánk beszámolója nyújt részletesebb leírást, amely a keretirányelvre tett korai észrevételeket tartalmazza. Ugyanakkor világossá vált, hogy a HKI még a gyengeségeivel együtt is elegendő hatókörrel ruházza fel az EEB tagszervezeteit arra, hogy a hulladékmegelőzésr ől, az újrahasználatról és a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó kritériumokról szóló javaslatokon keresztül kiálljanak a 3

Európai Környezetvédelmi Iroda, 2008, From Waste to Resources – the Road to Sustainability [Hulladékból erőforrás – A fenntarthatóság felé vezető út; konferencia jelentés és az Európai Unió új Hulladék-keretirányelvének elemzése]. Brüsszel: Európai Környezetvédelmi Iroda. Teljes szöveg: http://www.eeb.org/activities/waste/documents/WasteFDPub-Dec08-FINAL.pdf

6

hulladékhierarchiát érint ő tevékenységek mellett. Így az EEB tagoknak most újult erővel kell összpontosítaniuk erre a feladatra, ugyanis az Európai Bizottság korábbi (2005-ben végzett) HKI felülvizsgálatára vonatkozó javaslatai a hulladékégetést, valamint az égetésnek kedvezve a hulladékhierarchia „kilapítását” (az alján lévő tevékenységek jelent ős támogatását) szorgalmazták. Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy csak a végső tárgyalásokon döntöttek arról, hogy az újrahasznosítási célkitűzéseket belefoglalják az irányelvbe. Caroline Jackson, a téma akkori parlamenti jelentéstevője (raportőre), korábbi európai parlamenti képvisel ő így nyilatkozott az újrahasznosítási célok irányelvi megnevezéséről: „… rendkívüli teljesítmény, hiszen az Európai Bizottság eredeti javaslatában nem szerepeltek …”4 Számos tagállam már most túlteljesítette az Európai Unió új 50%-os újrahasznosítási célját, ez a célkitűzés tehát nem tekinthető jelentős előrelépésnek. Az újrahasznosítás és komposztálás már 2007ben is elérte átlagosan a 39%-ot5, nem sokkal maradt a kitűzött érték alatt. Továbbá az Európai Unió már korábbi, csomagolási hulladékokról szóló irányelve is ambiciózusabb célokat fogalmaz meg az egyes anyagok újrahasznosítására. A célok felülvizsgálata Biztosítani kell az új, magasabb célkitűzések lehetőségét is, amikor majd 2014-ben a Bizottság az elért eredmények alapján felülvizsgálja az addigi célok hatékonyságát. A kulcsfeladat tehát az, hogy a tagállamok kormányait folyamatosan ösztökélni kell arra, hogy lépjék túl a HKI-ben felállított minimum célokat – minden adandó alkalommal emlékeztetve a döntéshozókat arra, hogy ezek a kötetező célok a minimum szintet jelentik, és, hogy a kormányokat semmi nem akadályozza abban, hogy merészebb szinteket jelöljenek meg. Azt szeretnénk, hogy a tagállamok felőli állandó kontroll és a nyomásgyakorlás eredményeként környezetbarát célkitűzések szülessenek. Mindezt a hulladékmegel őzést, az újrahasználatot és az újrahasznosítást érintő célok növelésével képzeljük el, amelyet adott esetben er őteljes, de megvalósítható politikai mechanizmusok támogatnak. Más, uniós hulladékról szóló szabályozás végrehajtását tekintve, ahogy ezt a Bizottság 2004 és 2006 közötti nyilvántartása 6 is mutatja, valóban indokolt a folyamatos nyomonkövetés. 4

ENDS Europe (Europe’s Environmental News and Information Service), 2008. június 17. http://www.endseurope.com/15208

5

Eurostat 2009. március 9-én kiadott 31/2009 sajtóközleménye szerint az EU27 2007-es települési hulladék átlagos újrahasznosítási aránya 22%, komposztálási aránya 17%. Teljes szöveg: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_PUBLIC/8-09032009-BP/EN/8-09032009-BP-EN.PDF 6

Európai Bizottság, 2009. Report from the Commission to the Council, the European Parliament, The European Economic and Social Committee and The Committee of the Regions on Implementation of the Community Waste Legislation [A Bizottság Közösségi hulladékpolitika alkalmazásáról szóló jelentése a Tanács, az Európai Parlament, Európai Gazdasági és Szociális Tanács és a Régiók Bizottsága számára], SEC, 2009. Elérhető: http://ec.europa.eu/environment/waste/reporting/report04_06.htm Valamint az ENDS Europe oldalán 2009. november 20-án megjelent, Commission slaps member states’ wrists over wastes c. cikkben http://www.endseurope.com/22669?referrer=news

7

Életciklus elemzések (LCA) és az új irányelv A HKI elvárja, hogy a tagállamok és a hulladék-kezelési tervekért felel ős települések egyre nagyobb mértékben végezzenek életciklus elemzéseket, hogy a különböző hulladék- és erőforrás-áramokat a lehető legjobb lehetőségek szerint kezeljék. Az LCA megállapítja egy adott anyag vagy termék környezetre gyakorolt teljes hatását, valamint annak energia- és nyersanyag-felhasználását. Gyakori a „bölcsőtől a sírig tartó” elemzés elnevezés is. A vizsgálat során az adott termék teljes életútját veszik figyelembe, az el őállításához szükséges nyersanyag kitermelésétől az ártalmatlanításáig. Az életciklus elemzéssel így igen hatékonyan összeköthetjük az anyagfelhasználás különböző környezeti hatásait. Ezért az LCA igen hatékony eszköz arra, hogy egyben lássuk az anyagfelhasználás különböző környezeti hatásait. A vizsgálat pedig mindig az adott esetnek megfelelően alkalmazható. Az LCA módszerrel például felmérhető az egész globális alumíniumipar vagy akár egyetlen darab műanyag-fröccsöntő gép környezeti hatása is. Az eljárás során rendszerint végigkísérik az adott termék vagy anyag életútját. Először is azokat a környezeti hatásokat vizsgálják, amelyeket szükséges anyagok kitermelése okoz. Ezt követi a gyártás, a használat, végül a hulladékká válás környezeti hatásainak elemzése. A hagyományos életciklus vizsgálat modellje a 2. ábrán látható. Az életút során számos tényezőt kell figyelembe venni, például az energiafelhasználást, valamint a gazdasági és szabályozási sajátosságokat. Az LCA módszer szigorú alkalmazása megkönnyítené a hulladék- és erőforrás-gazdálkodási prioritások eldöntését, a gyakorlatban mégsem ez történik. Az EEB tagoknak ezért folyamatosan ellen őrizniük kell az LCA – mint módszer - alkalmazását. Az értékelésben a modellezési eljárások alapján hozott következtetések játszanak döntő szerepet, különösen az olyan esetekben, amikor az LCA-t a jogilag meghatározott hulladékhierarchiától való eltérésre, és a hierarchia alján lévő eljárások javára használják fel.

8

2. ábra: az LCA-hoz szükséges tényezők ábrája

Az LCA kizárólagos alkalmazásának azonban van egy nagy hátránya: nem veszi kell őképp figyelembe a hulladékhierarchia tetején elhelyezkedő megelőzés és újrahasználat szociális és közösségi el őnyeit. A döntéshozók gyakran csak azért használják az LCA-t, hogy az elemzést saját céljaik szerint alakítva megindokolják a nagy teljesítményű ártalmatlanító üzemek, például az éget ők építését. Már többször megtörtént, hogy az LCA-t direkt az adott hulladék-kezelési eljárásának védelmére használták fel. Például a műanyagipar is arra hivatkozott, hogy a „hulladékból energia” a legjobb környezetbarát módszer, amikor ki akart bújni a hulladékká vált műanyagok újrahasznosítása alól. A módszer értékelésének egyik legjelentősebb tanulmányát a dán Műszaki Egyetem végezte 2006-ban az Egyesült Királyság Hulladék és Nyersanyagok Akcióprogramja (Waste and Resources Action Programme, WRAP) számára. Ez tekinthető eddig az LCA - mint módszer - legjelentősebb felülvizsgálatának: több száz, a hulladékáram legfontosabb anyagait vizsgáló elemzést értékeltek a világ minden tájáról. Részleteiben is megvizsgálták azokat az elemzéseket, amelyeket valóban az LCA-ra vonatkozó ISO szabványok szerint készítettek (azaz olyan tanulmányokat, amelyek végkimenetelét nem befolyásolta egy esetleges ipari beruházás vagy egyéb finanszírozás ígérete). Mindössze 55 (200 egyedi forgatókönyvet felvonultató) LCA tanulmány felelt meg a kritériumoknak, és túlnyomó részük (több, mint 85%) egyértelm űen kimutatta az újrahasznosítás környezeti el őnyeit az égetéssel és a lerakással szemben. Az „Environmental benefits of recycling”7 [Az újrahasznosítás környezeti haszna]:

Waste and Resources Action Programme (Egyesült Királyság Hulladék és Nyersanyagok Akcióprogramja), 2006. Environmental benefits of recycling – an international review of life cycle comparisons for key materials in the UK recycling sector Banbury, WRAP. 7

9

http://www.wrap.org.uk/downloads/Recycling_LCA_Report_Sept_2006__Final.a2f40578.2838.pdf (teljes jelentés) http://www.wrap.org.uk/downloads/Recycling_LCA_Report_Executive_Summary_Sept_2006.e2ff6a0 4.2839.pdf (végső összegzés) A WRAP megbízásából készült jelentés célja, hogy összegyűjtse a már létez ő, az újrahasznosítás előnyeiről szóló bizonyítékokat. Így ellensúlyozhatóak azok az LCA-k és hulladékstratégiák, amelyek ártalmasnak állítják be az újrahasznosítást vagy egyszerűen csak mell őzik a környezeti el őnyeit. A WRAP- jelentés eredményeit a kiadás óta eltelt három év során nem érte komoly támadás. Egy olyan ipari szereplő sem emelte fel a szavát, amely köteles a termékeiről nem ISO szabvány alapján végzett LCA-t készíttetni és megjelentetni. Így a jelentés továbbra is hasznos mindazok számára, akik szigorú életciklus elemzésekre alapozva szeretnének bizonyítékokat gyűjteni az újrahasznosítás javára. Az EEB tagok számára megfontolandó, hogy kötelezővé tegyék-e az ISO szabványoknak megfelel ő LCA-k alkalmazását azon hulladék-gazdálkodási javaslatok elbírálásánál, amelyek a hulladékhierarchia alsó szintjeit helyezik előtérbe. Az alapos életciklus-szemlélet emellett minden olyan környezeti vizsgálatban alkalmazható, amelyet a hulladék-gazdálkodási tervek során, jogszabályokban foglaltak szerint kell végezni.

10

3. fejezet - A megvalósítás menetrendje

11

4. fejezet - Hulladékmegelőzés Ez az első eset, hogy a hulladékmegelőzés irányelvben, a kötelező hulladékgazdálkodási tervek mellett, jogszabály formájában jelenik meg (28. cikk). Pozitív és követend ő lépés, hogy a HKI jogi keretbe foglalja a hulladékhierarchiát. A 4. cikkben 8 kimondja, hogy a megelőzés áll a hierarchia csúcsán, ugyanakkor a megelőzési intézkedések irányelvi feltételei csak a bizottsági célok gyengeségeire mutatnak rá. A 3. cikkben pedig, szintén elsőként,9 a Bizottság meghatározza a hulladékmegelőzés fogalmát. Az uniós és tagállami hulladék-gazdálkodási stratégiákban már több éve szerepel a hulladékmegel őzés, de a valódi politikai keret, valamint a cselekvéshez szükséges gazdasági és politikai ösztönzés rendszerint hiányzik. Ugyanakkor a HKI 4. cikkének (2) bekezdése kimondja a hulladékmegel őzés prioritását a tagállamok számára: „…a tagállamok intézkedéseket tesznek azon lehetőségek ösztönzésére, amelyek a legjobb általános környezeti eredményt hozzák”. Valószínű, hogy a legtöbb hulladék-megelőzési intézkedés már a fogalmából is adódóan jobb a környezet számára (még az újrahasznosításnál is), mert számos esetben megakadályozza a hulladék keletkezését és későbbi kezelését is. A hulladékmegelőzés számszer űsítése Túl gyakori az a kifogás, hogy a hulladék megel őzés mérése éppen olyan bonyolult 10, mint a megvalósítása. Ezt cáfolják az esettanulmányaink bevált gyakorlatai is. A sokak által radikálisnak tartott, fogyasztási szokások és az erőforrások túlzott használata elleni hozott intézkedésekhez valójában csak a politikai lendület hiányzik. A házi komposztálóprogramok vizsgálata például kihívás elé állította a megel őzés számszer űsítését. Nyilvánvalóan nehéz felmérni azt, ami „elsősorban nem is keletkezik”, ez esetben a szerves hulladékot. Ugyanakkor lehetséges a háztartásban keletkező szerves hulladék mennyiségének érdemi vizsgálata, a hulladék összetételére vonatkozó elemzések és modellező technikák alkalmazásával, a háztartás sajátosságait, a kert méretét és egyéb tényezőket figyelembe véve. Csak egy eredményt kaphatunk végül,

A 4. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy „Az alábbi hulladékhierarchiát elsőbbségi sorrendként kell alkalmazni a hulladékmegelőzésre és -gazdálkodásra vonatkozó jogszabályok és politika terén: a) megelőzés; b) újrahasználatra való előkészítés; c) újrafeldolgozás; ) egyéb hasznosítás, például energetikai hasznosítás; valamint e) ártalmatlanítás”. 8

9

A 3. cikk (12) bekezdése az alábbi módon határozza meg a megelőzés fogalmát: „az anyag vagy termék hulladékká válását megelőzően hozott olyan intézkedések, amelyek csökkentik: a) a hulladék mennyiségét, többek között a termékek újrahasználata vagy a termékek élettartamának meghosszabbítása révén; b) a keletkezett hulladék környezetre és emberi egészségre gyakorolt káros hatásait; vagy c) az anyagok és a termékek ártalmasanyag-tartalmát. 10

A sok hasonló válasz közül lásd a UK Defra [Department for Environment, Food and Rural Affairs: Egyesült Királyság Környezetvédelmi, Élelmezésügyi és Vidékügyi Minisztériuma] nemrégiben, 2009. november 30-án, a Resource Recovery Forumon [Az erőforrások hasznosításáról szóló fórum] tett megjegyzését a hulladékmegelőzés a „valódi nehézségéről”: http://www.letsrecycle.com/do/ecco.py/view_item?listid=37&listcatid=217&listitemid=54016§ion=waste_management

12

ez pedig a nulla! Ennek ellenére a döntéshozók vonakodnak elfogadni és felhasználni azokat a kutatásokat, amelyek a házi komposztálás segítségével megel őzött hulladék mértékét vizsgálják. A brit példa esetében négy éven át tartott egy házi komposztálás (lerakókból való) eltérít ő hatását mér ő eszköz aktív kutatása, modellezése és fejlesztése. A kormány csak most mutat hajlandóságot arra, hogy elfogadjanak egy talán számszerűsíthető célkitűzést a lerakóból való eltérítés és a megel őzés vonatkozásában. A WRAP legfrissebb kutatásai11 szerint házi komposztálással egy háztartás évente 150 kg hulladék termelődését előzhetné meg. A kutatások szerint ez egy reális és szerény mennyiség. A Bizottság szerepe a hulladékmegel őzés fejlesztésében A HKI 9. cikke tartalmazza a Bizottság saját, maga által készített ütemtervét: 2011 végéig értékelni kell a hulladék megelőzésben rejlő potenciált (9a. cikk); ki kell dolgozni egy uniós szint ű, intervenciókról szóló cselekvési tervet, szintén 2011-ig (9b. cikk), és 2014 végéig meg kell nevezni hulladék-megel őzési célkitűzéseket, amelyeket 2020-ig kell megvalósítani (9c. cikk) A HKI 29. cikke a tagállamokra hárítja a hulladék-megel őzési programok létrehozásának feladatát, amelyet legkésőbb 2013 végéig el kell végezniük, a minőségi és mennyiségi referenciakritériumok megjelölésével együtt. A HKI továbbá kötelezi a Bizottságot az Európai Uniós legjobb gyakorlatainak megosztását elősegítő mechanizmus kiépítésére. A hulladékmegelőzés kidolgozásához szükséges kutatások és eredmények Több mostani kezdeményezés is elősegíti a hulladékmegelőzés egy stratégiai alapú fejlesztését, amelyet egyre több, rendelkezésünkre álló bizonyíték támaszt alá. A Bizottság maga is rendelkezik egy nagyobb, BIO Intelligens Service (BIOIS) által irányított projekttel, amely a megel őzési programokról nyújt iránymutatást a tagállamok számára. A projekt 19 tagállam eredményei alapján, 30 uniós bevált gyakorlatot mutat be, emellett adatlapokkal és iránymutatókkal segíti majd a hulladék-megel őzési programokat.12. A munkát még nem adták ki, de bírálat céljából rövidesen hozzáférhet ővé válik a http://www.ec.europa.eu/environment/waste/prevention honlapon. Az EEB szeretné, ha minél több tag véleményezné majd a jelentést. A Városok és Régiók az Újrahasznosításért és Fenntartható Erőforrás-kezelésért Egyesület (The Association of Cities and Regions for Recycling and Sustainable Resource Management, ACR+) is nemrégiben jelentett meg egy új, hulladékmegelőzésről szóló kiadványt13, amellyel a helyi és regionális 11

Hulladék és Erőforrás Akcióprogram (2009), Home composting diversion: district level analysis, Dr Julian Parfitt jelentése. Resource Futures, Banbury, WRAP. http://www.wrap.org.uk/downloads/Home_Composting_Diversion_District_Level_Analysis.607f2ceb.7747.pdf Összegzés: http://www.organicsrecycling.org.uk/index.php?option=com_content&view=article&id=544:home-compostingoffersbenefits&catid=1:latest-news&Itemid=18 12

Lásd Mathieu Hestin 2009. november 30, Egyesült Királyság Resource Recovery Forumon elhangzott BIOISról szóló munkájának bemutatását: http://www.resourcesnotwaste.org/upload/documents/webpage/RRF%20Conference%20Materials/WP %282009%29/MathieuHestin%282%29-email.pdf 13

The Association of Cities and Regions for Recycling and Sustainable Resource, 2009 Quantitative benchmarks for waste prevention – a guide for local and regional authorities in support of the new Waste Framework Directive, Brüsszel: ACR+, www.acrplus.org

13

hatóságokat és településeket segítik a hulladék-megel őzési stratégiák megalkotásában. A kutatás négy anyagáram koncentrál (szerves, papír-, csomagolási és nagyméretű hulladékok, valamint egyéb hulladékok) és azt vizsgálja, hogy a különböző hulladék megel őzési intézkedések (többek között a mosható pelenkát, nem kívánt postai reklámanyagokat és ételmaradékot érint ők) mennyire járulhatnak hozzá a hulladék csökkenéséhez. Emellett megjelöl egy gyakorlati referenciaértéket is, lakosonként 100 kg-mal kell csökkenteni a hulladéktermelést. Az egyesült királyságbeli Defra (Környezetvédelmi, Élelmezésügyi és Vidékügyi Minisztérium) megbízásából végzett átfogó kutatások14 jelentős mennyiségű bizonyítékkal támasztják alá a hulladékmegelőzés létjogosultságát. A dokumentum hasznos referenciaként szolgál, mert a hulladékmegelőzési kezdeményezések uniós és nemzetközi szintű felülvizsgálata is megtalálható benne. Új szemléletmód a gazdasági növekedés és a hulladéktermelés szétválasztása érdekében Ezek a fontos intézkedések nem veszíthetnek prioritásukból a referencia mérési technikák és a hulladékmegelőzés pontos számszerűsítése jelentette kihívások miatt. A mérési technikák alkalmazása új szemléletmódot igényel, hogy a HKI 9c. cikkében foglaltak szerint megvalósítsák a „ gazdasági növekedés és a hulladék keletkezése által okozott környezeti hatások közötti összefüggés megszüntetésére vonatkozó” célkitűzést. Az Eunomia Research and Consulting15 csoportja, az ír kormány számára készített projektjében jelentősen hozzájárult ehhez a vitához. Az ír hulladékstratégiákat előkészítendő, a projekt keretében felülvizsgálták a nemzetközi hulladékpolitikákat. A gazdasági növekedés és a hulladéktermelés szétválasztásához szükséges statisztikai módszereket alkalmaztak, amelyek bár kétségkívül fejlesztésre szorulnak, nagy lehet őségeket rejtenek. A jelentésben kifejtik, hogy a nézet, miszerint a hulladék megelőzés „nem mérhető”, „… csak ürügy a passzivitásra vagy arra, hogy ne kelljen azokat a politikákat értékelni, amelyeket két okból is a legnagyobb prioritás illetné meg: a gyártás egyéb területein keletkezett hulladékot csökkentik (a szilárd hulladékok gyakran más hulladékfajták megjelenési formái); és a környezet, illetve fenntartható fejlődés szempontjából is előnyösek. Végül, a hulladékmegelőzési intézkedések rendszerint pénzt takarítanak meg a vállalkozások és a fogyasztók számára, ami arra enged következtetni, hogy a politika nem tudja ezeket a szerepl őket olyan helyzetbe hozni, ahol a hulladék mint változó költség jelenik meg a gyártási folyamatban.” 16 14

A Defra (Department for Environment Food and Rural Affairs) Waste and Resources Evidence Programme 2009 októberében megjelent kutatása: a WR1204-es Household Waste Prevention Evidence Review referencia projekt, készült Book Lyndhurst és társai megbízásából: http://randd.defra.gov.uk/Default.aspx? Menu=Menu&Module=More&Location=None&ProjectID=16161&FromSearch=Y&Publisher=1&SearchText=WR1204&SortString=P rojectCode&SortOrder=Asc&Paging=10#Description 15

Eunomia Research and Consulting, Egyesült Királyság, Tobin Consulting Engineers (Írország), Öko-Institut e.V. (Németország), Arcadis (Belgium), Scuola Agraria del Parco di Monza (Olaszország), TBU Engineering (Ausztria), Eunomia NZ (Új-Zéland), 2009. International Review of Waste Policy: Annexes to Main Report, készült a Department of Environment, Heritage and Local Government (DoEHLG) Department of Environment, Heritage and Local Government, DoEHLG) számára. 1.3 fejezet: Waste Prevention Policy – Links to Measurement of Success [A hulladékmegelőzés politikája – Kapcsolódások a sikeres mérésekhez], 810.oldal, hozzáférhető: http://www.environ.ie/en/Publications/Environment/Waste/WasteManagement/FileDownLoad,21598,en.pdf 16

Ibid.,10.oldal

14

Útban az egy főre jutó hulladéktermelés célkit űzése felé? A hulladék-megelőzési intézkedések végrehajtásáról szóló, egyre erősödő uniós vitákban fontos szempont lesz az is, hogy a tagállamok között jelentős eltérések vannak az egy f őre jutó háztartási hulladékmennyiség vonatkozásában. A 2009-ben megjelent (2007-es évre vonatkozó) Eurostat adatok 17 nagy eltéréseket mutatnak a települési hulladék keletkezésében. Például az egy f őre jutó települési hulladék a Cseh Köztársaságban 294 kg, Dániában 801 kg, az EU27 átlagtermelése pedig 522 kg. A települési hulladék fogalma valóban nem egységes a tagállamokban, de az eltérés még ennek fényében is számottevő. Ebből logikusan az következne, hogy a legmagasabb egy főre jutó hulladéktermeléssel rendelkez ő tagállamoknak kell majd a legnagyobb hangsúlyt fektetnie a hulladék-megel őzési intézkedésekre. Az Eurostat 2007-es adatain alapuló 3. ábra (lent) növekvő sorrendben mutatja be az EU27 egy f őre jutó hulladéktermelését. Az diagram az Eurostat összesített adatai alapján egyrészt mutatja az egy f őre jutó hulladéktermelésének változását az Európai Unióban, valamint a lerakásra, égetésre, újrahasznosításra vagy komposztálásra szánt háztartási hulladék relatív megoszlását a egyes országokban és az EU27-ben. http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_PUBLIC/8-09032009-BP/EN/8-09032009-BPEN. 3. ábra: egy főre jutó településihulladék-termelés az EU27-ben (forrás: Eurostat)

17

Eurostat 31/2009. számú, 2009. március 9-én tett közleménye: Teljes szöveg: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_PUBLIC/8-09032009-BP/EN/8-09032009-BP-EN.PDF

15

kg/fő (2007)

A hulladékmegelőzés előtérbe helyezése más módon, egy átfogó hulladékstratégia részeként is lehetséges: az egy főre jutó háztartási hulladék nettó mennyiségének csökkentésével. A flamand és más példás esetek, a megelőzés éllovasaiként, merész célokat tűztek ki, az egy f őre jutó maradék hulladék mennyiségét 150 kg-ban határozták meg (részletek a 11. fejezetben található esettanulmányban). Walesben most zajlik a flamand példa jóváhagyása, az eredeti célkit űzések megtartásával. A Walesi Nemzetgyűlés által kitűzött hulladék-politikai célok hátterér ől b ővebben: http://wales.gov.uk/docs/desh/consultation/090429wastefuturemunicipalen.pdf Egy másik jó példa a francia környezeti és energia ügynökség (ADEME) legutóbbi munkája. Ebben olyan hulladék-megelőzési mutatókat állapítanak meg, amelyek nemcsak az intézkedésekt ől remélt eredményt, hanem az ehhez szükséges eszközöket is meghatározzák. A dokumentum és a m űszaki jelentések itt elérhetőek: http://www2.ademe.fr/servlet/KBaseShow?sort=1&cid=96&m=3&catid=23825

Példák a megelőzési mutatókra (forrás: Ademe: mutatók a helyi szint ű hulladékmegel őzéshez, 2009. november) A mutatókat mindig egy konkrét, a célkitűzésben szereplő hulladékáram vonatkozásában kell 16

meghatározni. A javasolt kategóriák pusztán ösztönzésül és iránymutatásul szolgálnak. 1. Objektív mutatók (referenciaév és referenciamennyiség): pl.: a népesség hány százaléka vesz részt az akcióban, a népesség hány százaléka rendelkezik a szükséges felszereltséggel 2. Eszközmutatók - technikai felszereltség és oktatási eszközök pl.: hulladékgyűjtő edények vagy házi komposztálókeretek száma, képzett segít ők száma - pénzügyi eszközök: pl. támogatások, költségvetés - humán eszközök: pl. a dolgozók és a munkára fordított órák száma 3. Eredménymutatók - a hulladék mennyisége pl.: a megszokott gyakorlathoz viszonyított mennyiség, vagy a megel őzött mennyiség extrapolációja18 (amelyet a statisztikai módszertan a megelőzésre irányuló „tettek” és az általában megelőzött tettek szorzataként határoz meg.) - oktatási alkalmak (pl. az alkalmak száma) - viselkedésbeli változások (pl. kérdőívek eredményei) A flamand esettanulmány (lásd 11. fejezet) erős érvet jelent a hulladék-megel őzési célkit űzések mellett, és összehasonlítási alapul szolgál számos tagállam számára. A maradék hulladék kg/f őben való maximalizálása immár bizonyíthatóan megvalósítható politikai célkit űzés. Ne feledjük, hogy a tagállamok kötelesek nyilvánosságra hozni és értékelni a hulladék-megel őzési tervek elért eredményeit, mert ez alapján lehet a mérhető es elérhető célkitűzéseket meghatározni.

18

Extrapoláció: múltbeli adatok alapján egy jövőbeli időponthoz tartozó valószínűségi változó értékének becslése.

17

5. fejezet - Újrahasználat Egy környezetvédelmi szempontból megfelel ő hulladék-gazdálodási eljárás Pozitív lépés, hogy az újrahasználat a hulladékhierarchia részeként, jogi erej ű prioritásként szerepel az irányelvben. Ez jól mutatja, hogy az újrahasználat környezettudatosabb kezelési mód, mint az újrafeldolgozás, vagy más hasznosítási eljárások. Az újrahasználat körébe tartoznak a hierarchia első fokán álló megelőző tevékenységek (termékek újrahasználata), valamint a másodikon fokán álló, újrahasználati tevékenységekre való előkészítés (válogatási, tisztítási, javítási és felújítási m űveletek). A 3. cikk (16) bekezdése szerint az „újrahasználatra való előkészítés” kifejezés az: „…ellenőrzési, tisztítási és javítási hasznosítási műveletek, amelyek során a már hulladékká vált terméket vagy alkatrészt előkészítik annak érdekében, hogy bármilyen egyéb el őkezelés nélkül újra felhasználják”. Mi teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy ezek a tevékenységek hulladékmegel őzésnek min ősülnek, hiszen az újrahasználatra való előkészítés is lényegében megel őzési célokat szolgál. A különbség csak annyi, hogy az újrahasználat a már legyártott terméket érinti, amelyek, miután az utolsó tulajdonosuk megvált tőlük, így hivatalosan hulladékká váltak. A hierarchia újrahasználati szintje fontos célt szolgál: felhívja a hulladékkezelők figyelmét arra, hogy bizonyos termékeket kiemelhetnek a hulladékáramból, minden más kezelési eljárást megelőzve. Ugyanazok a tevékenységek egyes országokban megelőzésnek, máshol kezelésnek (újrahasználatra való előkészítésnek) minősülnek, mert a „hulladék” fogalmát és a hulladékstátusz megsz űnésére vonatkozó kritériumokat a tagállamok eltérően értelmezik. A gyakorlatban ez valóban egy vitás pont, mert hajszálvékony határvonal jelzi, hogy meddig sorolható egy el őkészítés az újrahasználathoz és mely ponttól számít megelőzésnek. Jogi szempontból viszont az újrahasználatra való el őkészítés nem hulladékmegelőzés19. Bár korábban lagymatag hulladék-megelőzési és újrahasználati programok jellemezték az Európai Uniót, a jelenlegi irányelvben a hulladékhierarchia fontos szerepet kap. Ezzel lehet őség nyílik arra, hogy a hierarchián magasabb szintjein található, fenntartható hulladék-gazdálkodási alternatívák még erőteljesebb támogatására. Az újrahasználatban rejlő lehet őségek kihasználása Ennek hatására az újrahasználat minden lehetséges formája fellendül, így minden újrahasználható termék (legyen szó műanyag szatyrokról, bútorról vagy megjavított eszközökről) prioritást kap a tagállamok hulladék-kezelési terveiben. Végül a termékek újrahasználatát érint ő területeket is fellendíti 20, ahol jelenleg jelentős anyagi korlátokba, illetve gyártói és keresked ői ellenállásba ütközik a javítás és a felújítás. A kérdés tárgyalását lásd ACR+ (2009), 1.3.5 fejezet. Például RREUSE a HKI elfogadása után tett sajtóközleménye 2008. június 17-én, lásd: http://www.rreuse.org/t3/fileadmin/documents/00191WFDpressreleasejune08def.pdf 19

20

18

A 11. cikk (1) bekezdése előírja a szükséges infrastruktúra kiépítését és az országos szint ű rendelkezéseket meghozását az újrahasználat maximalizálása érdekében, egy szélesebb körben újrahasznosító társadalmi minta keretei között. A HKI kimondja, hogy a : „…A tagállamok meghozzák a megfelelő intézkedéseket a termékek újrahasználatának és az újrahasználatra való előkészítési tevékenységeknek a támogatására, különösen az újrahasználati és javító hálózatok kiépítésének és támogatásának ösztönzése, valamint gazdasági eszközök, beszerzési kritériumok, számszerűsített célok, illetve egyéb intézkedések használata révén.” Általánosságban elmondható, hogy a HKI támogatja az újrahasználó és javítóhálózatok létesítését és fejlesztését, valamint a közbeszerzésre vonatkozó új kritériumok és az újrahasználat mennyiségi célkitűzések meghatározását. EEB tagjainak el kell gondolkozniuk azon, hogy kampányoljanak-e kifejezetten újrahasználati célkitűzések és ezek hulladék-megel őzési programokba, vagy hulladék-gazdálkodási tervekbe történő integrációja mellett. Ezek lehetnek eredményorientált célkitűzések (például „a nagy méret ű vagy elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak 5-10%-os újrahasználata) vagy ösztönzések (például a településeknek előnyben kell részesíteni a minősített újrahasználó szervezeteket bizonyos hulladékáramok tekintetében. Így maximalizálható a termékek és hulladékok újrahasználata, ami közelebb visz az „európai újrafeldolgozó társadalom” megvalósításához) Már létező újrahasználó és javító rendszerek el őmozdítása és fejlesztése Több, mint 10 uniós tagállamban már léteznek újrahasználó és javító központok. Számos fogyasztási cikk élettartamát hosszabbítják meg és jelentős mennyiségű hulladék lerakóra jutását akadályozzák meg. Ezeket számos esetben szociális integrációval foglalkozó szervezetek m űködtetik, akik hátrányos helyzetű csoportokat, például (javításra képzett) tartós munkanélkülieket foglalkoztatnak, így az újrahasználó és javító műhelyek szociális szerepet is betöltenek. Egy hulladék-megelőzési tervből sem hiányozhat a szervezett javító és újrahasználó központok hálózata. Helyi szinten egy ilyen hálózatnak lényegi szerepet kell vállalnia a hulladék-gazdálkodási rendszerekben függetlenül attól, hogy az helyi, regionális vagy országos szinten működtetik. A szemléletformáló tevékenységeket szintén számításba kell venni: az újrahasználat ösztönzése érdekében a tagállamok, települések és a nem kormányzati szervezetek kötelesek tájékoztatni a lakosságot egyrészt a közelben lévő újrahasználati és javító központokról, az újrahasznált termékek minőségéről (garancia, biztonság), valamint számos gyakorlati és logisztikai szempontról (például, hogy hová lehet fordulni újrahasználható termékekkel, hogyan kezeljék és tárolják őket biztonságosan) Végül, a jogi és műszaki akadályokat el kell gördíteni az újrahasználó központok el ől. Ez azért fontos, hogy az újrahasználat és előkészületei a lehető leghatékonyabb módon történjenek, a helyi hulladékgazdálkodásba a megfelelő struktúrákat beépítve, amelyek lehetővé teszik, hogy az újrahasználható elemeket a lehető korábban, a megfelel ő állapotban válogassák ki . A hulladék tulajdonosait tájékoztatni kell az újrahasználó tevékenységekről és ösztönözni kell őket arra, hogy a hulladékokat a megfelelően készítsék elő. (pl. szövetanyagot vagy elektromos és elektronikai berendezéseket elfogadható állapotban adjanak át)

19

Egyes konkrét hulladékáram, például az elektromos és elektronikai berendezések hulladékairól szóló irányelv szabályozása alá eső elektromos és elektronikai berendezések hulladékok esetében, az újrahasználat már az eredeti, 2003-as irányelvben is egyértelmű els őbbséget élvezett, de a végrehajtása korántsem egységes. Ráadásul érzik a gyártókat és a kereskedőket még mindig nem ösztönözik arra, hogy újrahasznosítás helyett újrahasználatra küldjék az elektromos és elektronikai termékeiket. A fő nehézségek megválaszolásában az ACR+ és RREUSE Vision Paper az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak átdolgozási eljárásáról szóló közös munkája szolgál információval. A megjelenés 2010 januárjában esedékes, így további információkért keresse fel a www.rreuse.org honlapot.

20

6. fejezet - Újrahasznosítás Az átdolgozott HKI első ízben tartalmaz egy átfogó, az egész Európai Unióra vonatkozó újrafeldolgozási célkitűzést a háztartási és a nem veszélyes építési és bontási hulladék vonatkozóan. Viszont minden bizonnyal heves viták folynak majd a tagállamok között, mivel némely tagállam igyekszik úgy értelmezni az irányelvet, hogy csak minimális erőfeszítést kelljen tennie, ahelyett, hogy az ambiciózusabb programok megalapozására törekedne. A 3. cikk (17) bekezdése tisztázza az újrafeldolgozás fogalmát, különös tekintettel az energetikai hasznosítás kizárására és az üzemanyagként vagy feltöltési anyagként történ ő feldolgozására. A 11. cikk (2) bekezdése az alábbi új célokat határozza meg: 2020-ra a háztartási hulladék tömegének 50%-át (legalább a papírt, műanyagot, üveget és fémet), a nem veszélyes építési és bontási hulladék 70%-át kell újrafeldolgozni. Az újrafeldolgozás fellendülése várható, amennyiben elfogadják a hulladékstátusz megszűnése és az újrahasznosított anyagok egységes szabványai érdekében tett javaslatokat. Így termékként, és nem hulladékként kezelhetnék az anyagokat. Részletes leírás a 8. fejezetben olvasható. Az anyagok elkülönített gyűjtése újrafeldolgozás céljából Az átdolgozott HKI kulcsfontosságú területe az újrahasznosítás céljából történ ő elkülönített gy űjtésre vonatkozó előírások meghatározása. A 11. cikk (1) bekezdésében olvasható, hogy: „A tagállamok intézkedéseket hoznak a magas színvonalú újrafeldolgozás támogatására, és e célból, ahol ez technikailag, környezetvédelmileg és gazdaságilag megoldható és az érintett újrahasznosítási ágazatok szükséges minőségi előírásainak megfelel, elkülönített gy űjtést hoznak létre - 2015-ig elkülönített hulladékgyűjtési rendszert kell felállítani legalább a következ ők esetében: papír, fém, műanyag és üveg.” Bár ez a megfogalmazás szándékosan homályos és több tagállamban vitákat váltott ki 21, ahhoz eléggé egyértelmű, hogy az EEB tagoknak lehetővé tegye a keletkezés helyén történ ő gy űjtés támogatását. A HKI alapján az EEB azt javasolja, hogy a keletkezés helyén történ ő gy űjtés „műszaki, környezetvédelmi és gazdasági kivitelezhetetlenségét” igazolni kelljen minden olyan esetben, ahol ez nem lehetséges. Például, amikor az Ön kormánya átülteti a HKI-et az országos jogszabályokba, kötelezheti a házhoz menő szelektív gyűjtést nem biztosító helyi hatóságokat arra, hogy igazolják annak „m űszaki, környezetvédelmi és gazdasági kivitelezhetetlenségét” és azt, hogy a külön gy űjtött anyagok „az érintett újrahasznosítási ágazatok szükséges minőségi el őírásainak megfelelnek.” Ebben az esetben igényelheti a szigorú életciklus-elemzés alkalmazását, hogy választ kapjon a „m űszaki, környezetvédelmi és gazdasági kivitelezhetőség” kérdéseire.

21

Az ENDS 406-os jelentésében olvasható összegzés az említett kérdésekről, 40.oldal,. UK clarifies revised waste framewor , 2008. november. http://www.endsreport.com/index.cfm?action=report.article&articleID=19611&q=waste%20framework %20rules&boolean_mode=phrase

21

Érvek a hulladékok a keletkezés helyén történő különválogatása és magas színvonalú újrafeldolgozás mellett A 11. cikk (1) bekezdése megemlíti a „magas színvonalú újrafeldolgozást”. Az újrahasznosításnak hatékonynak kell lennie, hiszen a minőség befolyásolja a keresletet, az árat és a megbízhatóságot. A legalacsonyabb piaci értékekből lesznek legkevésbé életképes termékek. Továbbá, az újrahasznosítás rossz híre (pl. az a hiedelem, hogy az összegyűjtött anyag végül lerakóba kerül) megingatja a lakosság bizalmát. A háztartásokban szétválogatott és utcai szelektív gyűjtéssel gyűjtött hulladék kevésbé szennyezett anyagokat eredményez, mint az a hulladék, amelyet központi újrahasznosító üzemben (central material recycling facility, MRF) válogatnak szét. Emiatt az el őbbi kevesebb kezelést igényel, a tiszta anyagok pedig rendszerint értékesebbek az újrafeldolgozók számára, mert nagyobb hányaduk újrahasznosítható. A hulladék gazdasági következményei jelentősek, különösen gazdasági válság idején. A vegyes hulladék többletköltséget jelent, viszont szelektíven gyűjtve értékké válik. Az újrahasznosítható hulladékok keletkezés helyén történő szétválasztása (beleértve az ételhulladékot is) maximalizálni fogja az Európában újrahasznosított mennyiséget, emellett jelentős számú alacsony képzettséget igényl ő munkahelyet teremt és költséghatékony is egyben. Egy Egyesült Királyságban végzett kutatás szerint a hulladékok keletkezés helyén történ ő szétválasztása nemcsak az anyagminőség, és a lerakóról való eltérítés arány 22 hanem a költséghatékonyság23 tekintetében is jobb teljesítményt nyújt a vegyes gyűjtésnél - bizonyos esetekben fele annyiba kerül, mint a vegyes hulladékra kiépült/MRF-alapú szolgáltatások – és alacsonyabb a széndioxid- kibocsátás is. A WRAP 2009-es jelentése24 szerint: „… az házhoz menő szelektív gyűjtés biztosítja a legjobb minőségű anyagot, és az összes költséget figyelembe véve olcsóbb az adófizetők számára is”. Például, ha újból meg szeretnénk olvasztani az üveget, akkor az üveghulladékot igen tisztán és szín szerint különválogatva kell, mert az vegyes üveget már nem érdemes újraolvasztani. Emiatt ez alacsonyabb áron kerül eladásra, és adalékanyagként használják, amelynek viszont már nincs éghajlatváltozás szempontjából előnyös hatása. Az üveg újrahasznosítása sok környezeti el őnnyel jár. Minden egyes tonna újrahasznosított üveggel 314 kg kevesebb széndioxid jut a légkörbe, emiatt az üveget, amennyiben lehetséges, szín alapján kell külön gyűjteni. Újrahasznosítási célkitűzések 22

Campaign for Real Recycling, Commingling myth debunked, sajtóközlemény, 2007. augusztus 17. www.realrecycling.org.uk/news/news6.php 23

WRAP, 2008-ben megjelent kutatása, amely a gyűjtési rendszerek költségeit hasonlítja össze. Összegzése: www.wrap.org.uk/wrap_corporate/news/wrap_reveals_results.html 24

WRAP, 2009. Choosing the right collection system, Banbury. WRAP. www.wrap.org.uk/downloads/Choosing_the_right_recycling_collection_system.e484c98f.7179.pdf WRAP 2009. június 9-ei sajtóközleményében szintén összegezve, Kerbside or Co-mingled collections: Quality should come first http://press.wrap.org.uk/article/28122/

22

11. cikk (2)(a) bekezdése új célokat tűz ki a háztartási hulladék újrahasznosítására vonatkozóan. A tagállamoknak az alábbi célt szolgáló intézkedéseket kell bevezetni: „2020-ig legalább a háztartásokból származó papír-, fém-, műanyag- és üveghulladék, illetve lehetőség szerint egyéb forrásokból a háztartásokból származó fenti hulladékáramokhoz hasonló hulladék esetében az újrahasználatra való előkészítést és az újrafeldolgozást tömegében átlagosan minimum 50 %-ra kell növelni”. Ez a száraz háztartási hulladékok legalább 50%-os kötelező újrafeldolgozását jelenti, amelybe a kormányok bevonhatnak más hulladékfajtát is. Például szerves hulladékot vagy irodákban keletkező papírt, mivel az „a háztartásban képződő hulladékhoz hasonló”. Az útmutató 7. fejezete foglalkozik részletesen a szerves hulladékkal. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy, amennyiben a települési hulladékban nagy a szerves hulladékáram aránya, például ha eléri az 50%-ot, az újrafeldolgozási cél könnyebben teljesíthető, amit számos tagállam így is értelmez. Ezért a hulladékok keletkezés helyén történő szétválasztása még fontosabb szerepet kap, mert így elkerülhető, hogy a kerti hulladék (a többi újrahasznosítható anyaggal együtt) a kikerüljön vegyes háztartási hulladékból. A kimeneti anyagok minőségére gyakorolt negatív hatása is számottevő. Úgy tűnik, hogy néhány tagállam már most teljesíti a kijelölt szinteket. Ráadásul, a 11. cikk (2) bekezdése kétértelműen megfogalmaz (az „úgy, mint”. „minimum”, „lehetőség szerint” szavak miatt), ami jelentős mértékben meg nehezíteni majd a tagállami teljesítmények összehasonlítását. Ösztökélje a kormányát arra, hogy tűzzön ki ambiciózusabb, 50%-ot meghaladó célokat a HKI országos átültetéskor! Például javaslatot tehet, hogy a települési szilárdhulladék (TSZH) újrafeldolgozási célkitűzése 2015-re 70%, 2020-ra pedig 80% legyen. Magyarázza el, hogy az 50%-os célkitűzés nem maximum, hanem minimumként értendő, hiszen az éghajlatváltozás veszélye és a Föld természeti erőforrásai iránti igény is egyre n ő, ill. n őtt. Anyagi érvek is szólnak a magas újrahasznosítási arányok mellett, mert a tonnánkénti ár bizonyos mennyiség (és anyagmennyiség) után csökken. Emellett az átfogó hulladékcsökkentésnek további járulékos el őnye is van: az emberek látják, mi marad meg a szemetesvödörben, csökkenteni akarják még ezt a mennyiséget is. A San Francisco és a belgiumi Flandria példái, ahol a települési újrahasznosítás aránya eléri a 70%-ot (lásd 11. fejezet esettanulmánya), bemutatják, hogy milyen eredmények érhetőek el akkor, amikor az erőfeszítések a helyes irányban történnek. A HKI 2014-es bírálata tartalmazni fog egy irányelv újrahasznosítási céljainak hatásfokáról szóló, Bizottság által készített értékelést. Valószínűsíthető, hogy az értékelés a magasabb újrahasznosítási célok kitűzését eredményezi majd. Ezt is érdemes az előadásaiban kiemelnie. Összetett kutatás elvégzésére is javaslatot tehet, amely megállapítja a keletkező háztartási hulladék összetételét megnevezi a potenciálisan megelőzhető, újrahasználható, újrafeldolgozható forrásokat, illetve rámutat az energetikai hasznosításra alkalmas hulladékokra (a hulladékhierarchiával összhangban). Az adatok alapján kell a valóságnak megfelel ő, tényeken alapuló újrafeldolgozási célkitűzéseket megjelölni. 23

Arra is térjen ki, hogy az újrafeldolgozási célkit űzés a hulladékégetésb ől származó hamu nélkül értendő. Az építési és bontási hulladékra vonatkozó célok lényegesen magasabbak: 2020-ra tömegében minimum 70%-a. Mindazonáltal, a rendelkezés megfogalmazása megtévesztő, mivel a cél nem az újrahasznosításra vonatkozik, hanem „egyéb anyagában történő hasznosító műveletekre” is, például a feltöltésre. Az „egyéb anyagában történő hasznosító műveletek” fogalma nem tisztázott, és ismételten meg kell jegyeznünk, hogy a feltöltési műveletek nem tartoznak az újrahasznosítás fogalmába. Végül, javaslatot tehet, hogy más hulladékáramokat is bevonjanak az újrahasznosítási célkit űzésbe. Bár az európai parlament képviselői megszavazták kereskedelmi és ipari hulladék újrahasznosítására vonatkozó 70%-os javaslatot, a tagállamok elutasították, így végül nem került a HKI-be. De hivatkozhat erre a felülvizsgálat ideje alatt, amikor az új tagállami kereskedelmi és ipari célokról döntenek. A kereskedelmi és ipari hulladék újrahasznosítására vonatkozó célok biztosítják azt, hogy a lerakóból eltérített anyagok a lehető legfeljebb kússzanak a hierarchia létráján, ahelyett, hogy csak az éget őig jussanak. Az építőipar hulladéktermelése jelentős: minden 15. ház után egy háznyi hulladék keletkezik. Jobb minőségű újrafeldolgozás Az újrahasznosítás csökkenti az új anyagok kitermelését és feldolgozását, emellett energiát és széndioxid-kibocsátást takarít meg. A legtöbb életciklus-elemzés az újrafeldolgozást támogatja az energetikai hasznosítással szemben. Az újrahasznosítás csökkenti a fémek, erdők, olaj és más nyersanyag iránti igényt, így mérsékli az emberiség környezetre gyakorolt hatását is. Az uniós fogyasztás szintje már így is jelent ősen befolyásolja a környezetet és a közösségeket világszerte, emellett a nyersanyag-fogyasztásunk is egyre n ő. A Föld Barátai Európa, (Friends of the Earth, Europe) nemrégiben megjelent „Gone to Waste”25 című jelentése rámutat a lerakással és hulladékégetéssel elpazarolt erőforrások gazdasági és környezeti értékeire. Az Európai Unió évente 5 milliárd eurót költ az újrafeldolgozható anyagok lerakására és égetésére. Ha ezeket újrahasznosítaná, 148 millió tonna üvegházhatású gázt takarítana meg, ami olyan, mintha évente 47 millió autóval kevesebb közlekedne az utakon. A primer nyersanyagok előállítása a élőhelyek pusztulásának egyik f ő oka. A primer nyersanyagokat finomítani és feldolgozni kell, hogy termékek váljanak bel őlük, ami rengeteg energiát és szennyez ő kémiai anyagot igényel. Például egy tonna alumínium készítéséhez 4 tonnányi kemikáliát és 8 tonnányi bauxitot (ércet) használnak fel. Ezzel szemben egy darab újrahasznosított alumínium doboz előállításához 95%-kal kevesebb energia26 szükséges, mint ahhoz, amelyiket primer nyersanyagból állítják elő. További súlyos környezeti problémát okoz a hulladéksalak keletkezése és a nagy területeket igénylő kohászat is.

25

Föld Barátai Európa, 2009. Gone to waste – the valuable resources that European countries bury and burn, [Hulladék lett - azok az értékes nyersanyagok, amelyeket az európai országok elásnak és elégetnek] Brüsszel, FoEE. http://www.foe.co.uk/resource/reports/gone_to_waste.pdf 26

Például, az Alupro alumínium ipari testülettől származó információért lásd: www.alupro.org.uk/recycling%20habit.htm

24

A nem megújuló energiaforrások fogyása, és egyes ipari szektorban a primer nyersanyagokhoz való egyre nehezebb hozzáférhetőség a Nyersanyag-politikai Kezdeményezés 27 megalkotására sarkallta az Európai Bizottságot, amely részben a nagyobb mértékű újrahasznosításban és az er őforrások hatékonyabb használatában látja a megoldást. Ez egy jó érvnek tűnik, de csak óvatosan használhatjuk, ugyanis a kezdeményezés fő elemeit a hazai és nemzetközi nyersanyagokhoz való könnyebb és „fenntartható” hozzáférés képezi. Azaz elgördítik az akadályokat az európai bányászat el ől, és az európai bányászati cégeknek könnyebb hozzáférést biztosítanak az Európán kívüli országokból, például Kongóból származó anyagokhoz. Az újrafeldolgozással mérsékeljük az éghajlatváltozásra gyakorolt hatásunkat Bár az újrafeldolgozás is energiaigényes folyamat, összességében mégis csökkenti az ÜHGkibocsátásokat, mert egy adott anyag újrafeldolgozásához lényegesen kevesebb energia szükséges, mint primer nyersanyagokból legyártani azt28. A nettó ÜHG-kibocsátás még akkor is kevesebb lesz, ha az újrahasznosítandó anyagok (például a papír és a műanyag 29) egy részét távol-keleti piacokra exportálják újrafeldolgozás céljából. A szállítás és feldolgozás körüli viták eloszlatása érdekében említjük meg, hogy az újrahasznosítás teljes környezeti hatásának csupán 5%-át teszi ki a szállításból ered ő környezeti hatás. A széndioxid-kibocsátás csökkenése abból fakad, hogy a nyersanyagok újbóli feldolgozásával rengeteg energiát takarítanak meg. Az újrafeldolgozás energiahatékonyságát támasztja alá egy 2006-os, Egyesült Királyság szponzorálta nemzetközi tanulmány is, amely a legfontosabb anyagok újrahasznosításának, égetésének és lerakásának életciklus-hatását vizsgálta. A dániai Műszaki Egyetem „Az újrahasznosítás környezeti előnyei”30című életciklus-elemzése rámutatott az újrahasznosítás energiatakarékosságban és éghajlatváltozás mérséklésében megmutatkozó előnyeire, az égetéssel és lerakással szemben. Például, a papír újrahasznosításakor háromszor, a műanyag esetében ötször annyi energia takarítható meg, mint amennyit az égetésük termel.31 Az EEB és a Föld Barátai Európával közösen megjelentett egy újrafeldolgozásról és éghajlatváltozásról szóló kiadványt32 amelyben mi is közzé tettük, hogy mennyi széndioxid-ekvivalens kibocsátás takarítható meg. A kutatás33 megmutatja, hogy az Ökopol jelentés adatai alapján mennyi széndioxidmegtakarítást jelent az újrafeldolgozás jelenlegi szintje az Európai Unióban, és modellezi, hogy egy 27

Európai Bizottság, 2008. The raw materials initiative — meeting our critical needs for growth and jobs in Europe. http://ec.europa.eu/enterprise/non_energy_extractive_industries/raw_materials.htm 28

ERM (2006), Impact of energy from waste and recycling policy on UK greenhouse gas emissions, Final Report for Defra, London, Defra: http://randd.defra.gov.uk/Document.aspx?Document=WR0609_5737_FRP.pdf 29

WRAP, 2008. CO2 impacts of transporting the UK’srecovered paper and plastic bottles to China, Oakdene Hollins jelentése. Banbury, WRAP. http://www.wrap.org.uk/downloads/CO2_Impact_of_Export_Report_v8_1Aug08.f1bd3fe5.5760.pdf WRAP, 2006. Environmental benefits of recycling: An international review of life cycle comparisons for key materials in the UK recycling sector Banbury, WRAP www.wrap.org.uk/document.rm?id=2839 30

31

Ibid.

32

http://www.eeb.org/publication/2008/Leaflet3-EEB-20001-08-FINAL.pdf

25

50%-os átlag újrafeldolgozási célkitűzés mekkora megtakarítást eredményezne. Még ezzel a szerény célkitűzéssel is évi 247 millió tonna széndioxidnak megfelelő kibocsátást előznénk meg, a becslések szerint ez olyan, mintha 31 millióval kevesebb autó közlekedne az európai utakon.

33

Ökopol, 2008. Climate protection potentials of EU recycling targets, Hamburg, Ökopol. A jelentés elérhető: www.eeb.org/publication/documents/RecyclingClimateChangePotentials.pdf

26

Az újrafeldolgozás munkahelyeket teremt Az újrahasznosítás és komposztálás folyamata, a házhoz menő szelektív gy űjtést ől kezdve a válogatáson át az újrafeldolgozásig több munkahelyet teremt, mint a hulladékégetés és a lerakás 34. Az újrafeldolgozás, különösen az erős feldolgozóiparral rendelkező területek nagy fellendülési lehet őséget hordoznak magukban. A tanulmányok becslései szerint minden újrahasznosított kilótonna évente 5,9 új munkahelyet teremt 35. Ez nem foglalja magába a menetközben keletkező, kiegészítő munkahelyeket, pedig a becslések szerint a munkálatok minden szakasza még egy plusz embert foglalkoztat. Az újságpapír újrafeldolgozása például háromszor annyi munkahelyet teremt, mint az elégetése36. Az házhoz menő szelektív gyűjtés és a válogatórendszerek működése során minden 1000 újrahasznosított tonna 9 ember megélhetését biztosítja.37 Újrafeldolgozást érint ő további politikák és megfontolások Az EU27-en belül jelentős eltérést mutatnak a tagállamok újrahasznosítási teljesítményei 38, ezért döntő fontosságú lesz az, hogy az egyes tagállamok milyen lépéseket tesznek majd meg a magasabb újrahasznosítási szintek elérése érdekében. Az alacsony újrahasznosítási szinteket teljesítő tagállamoknak olyan, az alábbi politikai területekre kell fókuszálniuk, amelyekkel maximalizálhatják az újrahasznosításukat a hulladékhierarchia új, jogi keretein belül:

34

•

piacok létesítése az újrahasznosított anyagok számára, a hatékony, egész Európai Unióra kiterjedő újrafeldolgozó ipar érdekében.

•

a vállalati tevékenység során vagy háztartásokban keletkezett újrafeldolgozható és komposztálható anyagok lerakásának és égetésének a betiltása. Ez biztosítja Flandriában a települési, illetve kereskedelmi és ipari hulladék lerakókból, ill. égetőkből való eltérítését.

•

olyan adórendszer kialakítása, amellyel az újrahasznosítás olcsóbb megoldás, mint az égetés vagy a lerakás - a lerakásra kivetett adóval kiegészítve (amennyiben az Ön országában bevezettek ilyet). A hulladékégetésre is adót is kell kivetni (akárcsak Flandriában). Az Eunomia Research and Consulting és partnerei39 által, az ír kormány számára végzett „Nemzetközi hulladékpolitika

Renner, 1991, a Worldwatch Institute számára, Jobs in a sustainable economy, in: Föld Barátai (1994) Working Future.

35

Local Economy Policy Unit, 2004. Jobs From Recycling: Report on Stage II of the Research, 3.2 táblázat, 20. oldal London, South Bank University/LEPU http://warrr.org/446/1/Jobs_from_recycling__-__Report.pdf British Newsprint Manufacturers Association , 1996. Recycle or incinerate – the future for used newspapers: an independent evaluation 36

37

Gray, Percy and Bruegel, 2002. Estimating job creation from recycling and reprocessing, A London ReMade számára készített jelentés. www.londonremade.com/download_files/jobs_model_summary_phase1.pdf 38

Az Eurostat által 2009. március 9-én közzétett összegző adat, mellyel a tagállamok újrahasznosítási aránya hasonlítható össze: http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=STAT/09/31&type=HTML

27

felülvizsgálat” egy ún. „maradék hulladék utáni illeték” bevezetését szorgalmazza, amely számos kezelési eljárás (lerakás, égetés és MBT) esetén alkalmazandó.

39

Eunomia Research and Consulting (UK), Tobin Consulting Engineers (Írország), Öko-Institut e.V. (Németország), Arcadis (Belgium), Scuola Agraria del Parco di Monza (Olaszország), TBU Engineering (Ausztria), Eunomia NZ (Új-Zéland), 2009. International Review of Waste Policy, Dublin, DoEHLG. 6-2 fejezet, 46-48 oldal. „maradék hulladék utáni illeték” lásd: http://www.environ.ie/en/PublicationsDocuments/FileDownLoad,21596,en.pdf

28

7. fejezet - Biohulladék Bár sokakat csalódással töltött el, hogy az irányelv nem tartalmaz szigorúbb, biohulladékra vonatkozó intézkedéseket, nem kizárt, hogy további szakjogi rendelkezés születik ez ügyben. A 2001-es biohulladék-irányelvet ugyan félretették, de épp folyamatban van egy új hatástanulmány kidolgozása. Nagy előrelépést jelentene, ha befolyásolni tudnánk a biohulladékok jogi szabályozását, a szerves hulladékok környezetre gyakorolt hatása ugyanis jelentős, az ételnek kiemelt szerepe van a teljes ellátóláncban. Emellett értékes lehetőségek rejlenek az ételmaradék lerakóból való eltérítésében, hasznosításában és talaj tápanyagainak visszajuttatásában. A biohulladék a HKI-ben A HKI a 3. cikk (4) bekezdése pontosan meghatározza a „biohulladék” fogalmát. A biohulladék: „…biológiailag lebomló, kerti vagy parkokból származó hulladék, háztartásokban, éttermekben, étkeztetőknél és kiskereskedelmi létesítményben keletkező élelmiszer- és konyhai hulladék, valamint élelmiszer-feldolgozó üzemben keletkező hasonló hulladék.” A fenti definíció nem foglalja magába a szennyvíziszapot, a papírt és a kartonpapírt. A HKI nem tartalmaz külön biohulladékra vonatkozó szabályozást, ugyanakkor nem tesz különbséget a biohulladékok és más anyagok kezelése között, ezért ebben az esetben is hulladékhierarchia lesz a mérvadó (4. cikk). Külön gyűjtést kell alkalmazni „amennyiben az műszaki, környezetvédelmi és gazdasági szempontból kivitelezhető” (10. és 11. cikk), akárcsak a többi anyag esetében. A 22. cikk kimondja, hogy a tagállamok intézkedéseket hoznak: „az alábbiak ösztönzése érdekében: a) a biohulladék elkülönített gy űjtése tekintettel a biohulladék komposztálására és lebontására; b) a biohulladék oly módon történ ő kezelése, amely magas szintű környezetvédelemnek felel meg; c) a biohulladékból készített, környezetvédelmi szempontból biztonságos anyagok használata.” A HKI megtiltja: a biohulladék más hulladékokkal vagy eltérő tulajdonságokkal rendelkez ő anyagokkal való keverését (10. cikk), valamint a környezet szennyezését, a víz, leveg ő, talaj, illetve a veszélyeztetett növények és állatok károsítását (13. cikk). Továbbá, a hulladéklerakásról szóló irányelv meghatározza a lerakókon megengedett biológiailag lebomló hulladék maximális mennyiségét.

29

A HKI-ben rejlő egyéb lehet őségek a biohulladék-gazdálkodásra A 11. cikk (1) újrahasználatra és újrafeldolgozásra vonatkozó bekezdése kötelez ővé teszi legalább a papír, fém, műanyag és üveg elkülönített gyűjtésének bevezetését 2015-ig. A legalább kifejezés a minimum 50%-os újrahasználati és újrahasznosítási célkitűzésre is vonatkozik. Ez a megfogalmazás lehetővé teszi a biohulladék összehangolt támogatását. Cél, hogy a hulladékstratégiák rendelkezzenek a biohulladékokról és, hogy megvalósítsák valamint túlteljesítsék az irányelv célkit űzéseit. Az EEB prioritásai Az EEB-nak három kulcsfontosságú prioritása van a biohulladékok vonatkozásában: -

a (lerakott, elégetett vagy MBK-kal kezelt) maradék hulladék szerves tartalmának (megel őzéssel és keletkezésnél történő különválogatással történő) minimalizálása, amelyhez a hulladékhierarchiával összhangban lévő, kötelező érvényű célok megnevezése szükséges.

-

a keletkezés helyén szétválasztott biohulladék minőségi komposztálása, mez őgazdasági és kertészeti felhasználásra való ösztönzése.

-

egy európai, kifejezetten a biohulladékra vonatkozó szabályozás megalkotása

Előnyben részesített lehet őségek – hulladékmegel őzést el ősegít ő gyakorlatok •

a háztartásokban, kiskereskedelmi létesítményekben40 és étkezdékben keletkező ételmaradék csökkentése

•

házi és közösségi komposztálás

•

egyéb házi hulladék-gazdálkodási gyakorlatok meghonosítása, például háziállatok etetése 41

•

nagyobb hulladéktermelők (például települési parkok, élelmiszeripar, stb.) által szervezett megelőző, egyéb helyi hulladék-gazdálkodási eljárások

•

a szelektív gyűjtés előnyös megszervezése:

•

a konyhai szerves hulladék elkülönített gyűjtésével a termelés is csökkenhet 42

•

a szerves hulladék házhoz menő szelektív gyűjtése. Ebben az esetben olyan hulladékot elszállításáról is gondoskodni kell, amelyet korábban helyben kezeltek (házi komposztálással,

WRAP számos kampányt és kutatást hajtott végre a háztartásban, kiskereskedelemben és a feldolgozó értékesítési láncban megjelenő ételhulladékra vonatkozóan: http://www.wrap.org.uk/retail/food_waste/index.html 40

ADEME, 2008. Enquête nationale sur la gestion domestique des déchets organiques A franciaországi házi hulladék-kezelési gyakorlatokról és ezek hatásairól szóló áttekintés, 2008. szeptember, www.ademe.fr 41

42

http://www.letsrecycle.com/do/ecco.py/view_item?listid=37&listcatid=217&listitemid=11071 egy Egyesült Királyságban megvalósult próbaterv eredményéről számol be: az ételhulladék szelektív gyűjtése az embereket tudatosabbá teszi az ételhulladék iránt, ami mennyiségcsökkenéshez vezet

30

vagy a kerti avar felhalmozásával, stb.). Ezért jobb, ha a szerves hulladékot a lakosok maguk viszik egy közeli, közös gyűjtőhelyre, így nem növeli a településen termelt összes hulladék mennyiségét. Javasolt intézkedések •

az imént felsorolt lehetőségek, és különösen az országos hulladék-megel őzési programokban szereplő házi és közösségi komposztálás, valamint a differenciált szemétdíjra való ösztönzés

•

a nem kormányzati szervezetek és helyi hatóságok közti együttműködés el ősegítése

•

az említett prioritásokat mellőző szabályozás észrevétele és megakadályozása (a házi komposztálást megkönnyítő mentességek és egyszerűsített szabályok támogatása; egyensúly teremtés az élelmiszerbiztonság és a felesleg különböző csatornákon való elosztása között).

A biohulladék kezelése Ha a keletkezés helyén szétválasztott biohulladékot komposztálják vagy anaerob lebontással kezelik, így végül jó minőségű talajjavító válik belőle. Az anaerob lebontás el őnye, hogy energiatermeléssel jár, de vannak bizonyos hátrányai is (ár, műszaki korlátozások) . Szelektív gyűjtés A konyhai hulladék kedvező áron gyűjthető a háztartásokból 43. Az egy lakostól begyűjthető éves mennyiség 40 és 100 kg között mozog. A kerti hulladék kizárásával érhet ő el a legjobb az eredmény (kerti hulladék kezelésére más módot kell találni, például jó megoldás jelenthetnek a közösségi gyűjtőhelyek, vagy a házhoz menő gyűjtés utáni díjszabás is.) A különgyűjtés bevezetése városi vagy külvárosi területen egyszerűbb (még a sűrűn lakott városi területeken is). Vidéken azonban nehezebb: mint falusi közegben: itt a különgyűjtés helyett inkább házi és kisméret ű megoldásokra érdemes törekedni (házi és közösségi komposztálás, háziállatok tartása… stb.) A szelektív gy űjtés sikeres hulladék-gazdálkodási eljárásnak bizonyult minden régióban (lásd a Bizottság biohulladékról szóló Zöld Könyvének 3.2-es pontját44). Miért fontos az elkülönített gyűjtés? •

Azért, hogy biohulladék ne kerüljön a maradék hulladék közé. A biohulladék nedvességtartalma csökkenti az égetők energiatermelését, a lerakókon pedig biogáz képződik a szerves tartalomból.

•

Azért, hogy minőségi komposztot állíthassunk elő, amelynek számos jótékony hatása van a talajra, vízminőségre és az éghajlatváltozás mérséklésére nézve.

Mi a gond a mechanikai-biológiai kezeléssel? Néhány tagállam előnyben részesíti a vegyes hulladék mechanikai-biológiai kezeléssel való komposztálását (mechanical biological treatment vagy MBT, továbbiakban „MBK”). Az MBK során a 43

Lásd Enzo Favoino kiadványait (Scuola Agraria di Monza)

44

COM, (2008) 811 végleges verzió: http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2008:0811:FIN:EN:PDF

31

biológiailag lebomló részt mechanikai úton kiválogatják a háztartási vegyes hulladékból, majd komposztálják. A folyamat végén keletkező „szilárd szerves rész” egyfajta komposzt, amely még meg is felelhet bizonyos alacsony minőségi előírásoknak. Mindazonáltal, a megalapozott tudományos bizonyítékok szerint a vegyes hulladékból, MBK-sel el őállított komposzt és a tiszta biohulladékból előállított komposzt között jelentős különbség van. MBK segítségével is gyártható viszonylag „tiszta” komposzt (a helyi hulladék összetételnek megfelelően), de a szelektív gy űjtéssel bizonyítottan tisztább eredmény érhető el (és ebben az esetben nem kell ellenőrizni a nehézfémek és szerves szennyez ők koncentrációját sem). Ráadásul, a MBK-sel előállított komposzt rendszeres használatával fennáll a hosszú távú talajszennyezés kockázata is.45 Az MBK lényegében a maradék hulladék előkezelése. Az újrahasznosítható rész elválasztásával magas fűtőértékű üzemanyag állítható el ő, a maradék hulladék pedig lerakóba kerül. Az MBK maradék hulladék kezelésére alternatívája csak Franciaországban, Spanyolországban és Portugáliában szolgál komposzt el őállítására. Az MBK kizárólag a száraz újrahasznosítható anyagok és biohulladékok külön gy űjtését követ ően alkalmas a maradék hulladék kezelésére. A vegyes hulladék komposztálása a vonatkozó kiegészítésben (a TSZH komposztálás határait tárgyaló fejezetben) olvasható. Újrahasznosítási célkitűzések és biohulladék A biohulladékra vonatkozó újrahasznosítási célkitűzések bevezetése nem szerencsés, mert: •

a biohulladék nehezen számszerűsíthető, mert bizonyos külső tényezők (különböző gyűjtőrendszerek, differenciált szemétdíj46, aprító szolgáltatások, házi komposztálási kampányok) hatására könnyen és gyorsan változhat.

•

a megelőzést figyelmen kívül hagyják, és még akkor is nehézkes a hatások felmérése (még a néhány sikeres próbálkozás ellenére is), ha a házi komposztálást is beszámítják.

•

a nagy mennyiségű kerti hulladék gyűjtésével és komposztálásával könnyű teljesíteni a magas biohulladék újrahasznosítási arányt, de környezeti szempontból nem ez a legjobb megoldás.

Ezért az EEB támogatja az olyan célkitűzéseket, amelyek a maradék hulladékban lév ő biohulladék mennyiségi (nem pedig százalékos) minimalizálására szolgálnak: például maximum X kg-ban szabják meg az egy főre jutó maradék hulladék szerves hulladéktartalmát (a lerakást, égetést és MBK-t megelőzően), de az osztrák példa is követendő, amely a lerakókon engedélyezett biohulladék mennyiségét korlátozza. Munkahelyteremtés A megfelelően végzett biohulladék-gazdálkodás munkahelyeket teremt, például a házi és közösségi komposztálás elősegítését szolgáló képzések és szolgáltatások segítségével, hulladékok keletkezés helyén 45

Amlinger et al (2004), Heavy metals and organic compounds from wastes used as fertilisers, Brüsszel: Európai Bizottság

46

Differenciált szemétdíj alapú rendszerek, vagy hulladékkezelés díjmegállapítása az elszállításra váró hulladék arányában

32

történő szétválasztásával, valamint komposztálás vagy anaerob lebontási üzemek létesítésével – különösen, a kisebb helyi kezdeményezések esetében. A TSZH komposztálás (azaz a TSZH anaerob lebomlás) korlátai elkülönített gy űjtés hiányában Már régen elmúltak azok az idők, amikor a háztartási vegyes hulladékkal etették a disznót, a csirkét és trágyázták a földeket. Az ipari forradalom kinyitotta Pandora szelencéjét és azóta is rendületlenül szórjuk szét a természetben el őforduló vagy az ember alkotta mérgező anyagokat. A vegyesen gyűjtött hulladékáramok szennyezik egymást. Ha a lakosságot arra ösztönzik, hogy az összes hulladékot válogatás nélkül tegye egy hulladékgyűjtő edénybe, a szerves hulladék maradék festékkel, oldószerekkel vagy más mérgező anyagokkal fog érintkezni. Hogyan is lehet minőségi terméket garantálni ilyen körülmények között? Vajon melyik jobb: a vegyes gyűjtés után szelektálni és reménykedni, hogy az együtt gyűjtés nem járt katasztrofális hatásokkal, vagy az elejétől fogva külön gyűjteni, és így minimalizálni a szennyez ődés lehet őségét? Ráadásul, az egységes hulladékgazdálkodás, amely során minden hulladékáram egy gyűjtőedénybe kerül, sem hulladék csökkentésére, sem házi vagy közösségi komposztálásra nem ösztönöz. Minél többfajta hulladékáram szerint történik a szétválogatás, annál hatékonyabban működik a rendszer, és annál kevesebb lesz hulladék mennyisége. Ez a szétválogatás ördögi köre. Az ökopolgárrá vált lakos minden bizonnyal környezettudatosabb lesz az élet más területein is, például a víz- vagy energiahatékonyság terén. A vegyes hulladék komposztálása a háztartási hulladék szervesanyag-tartalmának csak felét hasznosítja: 50% általában veszendőbe megy. A rendszer a falusi területeken meglehetősen jól működhet, körbehatárolt területen, a háztartásban keletkezett veszélyes anyagok, a keletkezés helyén történő szétválogatással és a gazdálkodók (vagy piaci kertészek) szoros bevonásával. Más esetekben, különösen a nagy kiterjedés ű városi területen, a kockázatok és a hátrányok igen jelentősek. Az alacsony minőségi előírásokat alkalmazó helyi hatóságokat érint ő kockázatok A módszert választó hatóságoknak számos kockázattal kell számolniuk: •

A komposzt, alkalmanként vagy rendszeresen nem felel meg a minőségi előírásoknak, amelyet így lerakón kell ártalmatlanítani (többletköltség);

•

Előfordulhat, hogy még az előírásoknak megfelelő komposztra sem találnak vevőt, ami megingathatja komposzt és a mezőgazdasági termékek felhasználóját;

•

A legrosszabb forgatókönyv: az üzemben nem észlelt rendkívüli szennyezés, jogi eset, bizalomvesztés a komposztban (helyi vagy országos szinten);

•

A házi komposztálás motivációja csökkenhet, a hulladék összmennyisége n őhet,

33

a költségek pedig megnőhetnek; •

A lakosok elvesztik a hulladék iránt érzett felelősségtudatukat, ami egyrészről növeli hulladék összmennyiséget, másrészről rontja az újrahasznosítható anyagok és veszélyes hulladékok szétválogatását;

•

A házi komposztálás elterjedése az ipari komposzt minőségromlásához vezethet, mert az ipari komposztra szánt hulladék összetétele megváltozik;

•

A differenciált szemétdíj bevezetése erős hulladékcsökkentő eszköz, de a megvalósítása sok akadályba ütközhet, mert sokakat ösztönöz házi komposztálásra;

•

Előfordulhat, hogy a vegyes hulladékból előállított komposzt nem teljesíti biohulladék-irányelvben vagy annak alternatívájában megfogalmazott új európai minőségi előírásokat.

• Környezeti kockázatok •

a talajban megnőhet az egyes nehézfémek koncentrációja, amely kevesebb, mint 25 év alatt aggasztó szintre emelkedhet;

•

a talajban megnőhet a tartós szerves szennyezők koncentrációja (amely hat az ökoszisztémára is), ami hormonrendszerrel kapcsolatos rendellenességekhez, rákhoz és egyéb megbetegedésekhez vezethet;

•

a műanyagok megváltoztathatják a talaj tulajdonságait (mikrorészecskék).

A minőségbiztosítási rendszerek célja a színvonalas végtermékek biztosítása a teljes gyártási lánc alatt. Minőségi alapanyagokkal (a keletkezés helyén történ ő szétválasztással kapott biohulladék) minőségi, a folyamat végén állandó ellen őrzést nem igénylő termékek állíthatóak elő. Ha globálisan tekintünk a hulladékgazdálkodásra, a lakosokat bevonó helyi és kis léptékű megoldások egy pozitív jöv őképet vázolnak fel: az állampolgárok kevesebb hulladékot termelnek, a szétválogatás rutin, nem pedig kivételes eset, a házi és helyi megoldások széles körben elterjedtek. A házi és közösségi komposztálás után a konyhai hulladék elkülönített gyűjtése tartozik a bevált gyakorlatok közé, amely még jelenleg sem jár feltétlenül plusz költségekkel, s őt összességében megtakarításokhoz vezet (ahogyan a Scuola Agricola del Parco di Monza több jelentése is leszögezi).

34

8. fejezet – A hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó kritériumok A felülvizsgált hulladék-keretirányelv a korábbi gyakorlathoz képest lényegesen több támogatásban részesíti az újrahasznosító és újrafeldolgozó ipart. Korábban az így gyártott termékeket és anyagokat hulladéknak tekintették és a vonatkozó szabályozás alá estek. Meghatározások A HKI 5. és 6. cikke pontosabb meghatározásokat javasol a gyártás során hulladéknak megsz űn ő vagy termékké váló elemekre vonatkozólag. A 6. cikk (1) bekezdése az alábbi módon határozza meg a „hulladékstátusz megszűnését”: „(1) Egy adott hulladék megszűnik a 3. cikk 1. pontja értelmében hulladék lenni, amennyiben hasznosítási műveleten, beleértve az újrafeldolgozást, esett át, és megfelel az alábbi feltételekkel összhangban kidolgozandó konkrét kritériumoknak: (a) az anyagot vagy tárgyat általánosan használják, adott rendeltetéssel; (b) az anyagnak vagy tárgynak van piaca, vagy van rá kereslet; (c) az anyag vagy tárgy megfelel az adott rendeltetések műszaki követelményeinek és a termékekre vonatkozó hatályos jogszabályoknak és előírásoknak; és (d) az anyag vagy tárgy felhasználása nem idéz el ő általános káros környezeti vagy egészségügyi hatásokat”.

35

Prioritások A HKI számos prioritást élvező anyagot határoz meg: adalékanyagok, papír, üveg, fém, gumiabroncs, és szövetanyag. Az Európai Bizottság Közös Kutatóintézete47 terjedelmes műszaki jelentést adott ki, amely meghatározza a prioritásokat. A Bizottság kulcsfeladatai közé tartozik a (most esedékes)fém, papír, és (a 2010 elején esedékes) üveg48 hulladékstátuszának megszűnésére vonatkozó kritériumok kidolgozása. A hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó kritériumok – vajon kétél ű fegyver? Az kulcsfontosságú újrahasznosított anyagok hulladékstátuszának megszűnésére vonatkozó kritériumokat nyilvánvalóan tisztázni kell. Mégis félő, hogy a hulladékból el őállított tüzel őanyagokra és az égetőben keletkező fenékhamura vonatkozóan is alkotnak hasonló kritériumokat. A munka nagy része a bizottsági eljárás49 során, valamint a tagállamok kezdeményezései50 alapján fog megvalósulni, az adott kihívások függvényében. Mindez szoros nyomon követést kíván.

Európai Bizottság Közös Kutatási Központ: End-of-waste criteria – final report [A hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó kritériumok - zárójelentés], Sevilla: JRC/IPTS, http://ftp.jrc.es/EURdoc/JRC53238.pdf 47

48

ENDS Europe 2009. április 20-ai jelentésében megállapítja, hogy a tagállamok szakértői „pozitívan” fogadták a Bizottság a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó javaslatait lásd: http://endseurope.com/21148?view=print 49

ENDS Europe 2009. október 14-ei, komitológiai eljárásról és az átláthatóságról, illetve a nyilvános számadási kötelezettség hiányáról szóló elemzését lásd http://endseurope.com/22380?view=print 50

Például az Egyesült Királyság nagyszabású kezdeményezése keretében megvalósuló, a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó kritériumokkal összhangban lévő Minőségi Jegyzőkönyvek kidolgozása. A kezdeményezés a Környezetvédelmi Ügynökség (hulladék szabályozó) és a WRAP (az újrahasznosító szektor képviselői, az ipari bevitelek elősegítői) közös programjaként valósul meg. A Minőségi Jegyzőkönyvek az alábbi területeken valósulnak, vagy valósultak meg: szennyezetlen talajtakaró, hulladék gipsztkartonból gipsz; papíriszap hamu, anaerob lebomlás, kohósalak; komposzt, síküveg; műanyag hulladék; feldolgozott tüzelőolaj; porlasztott tüzelőanyagból és a kohó fenekén visszamaradt hamu; gumianyagok; használt sütőolaj és sütőzsiradék; élemiszerhulladék. http://www.environmentagency.gov.uk/business/topics/waste/32154.aspx

36

9. fejezet: Hulladékégetés A új HKI-ben a hulladékégetés más státuszban szerepel, az égetés energiahasznosító eljárásnak min ősül, amennyiben megfelel bizonyos hatékonysági szabványoknak. Egészen eddig a C-458/00 számú ítélet minden hulladék-égetési eljárást hulladékártalmatlanításként kezelt, azonban az új irányelv szerint lehet hasznosítás is. Az EEB valószínűleg aggódva figyeli majd a változás következményeit. Ugyanis a hulladékégetés energiahasznosításként történő besorolása a következőket vonja maga után: 1- Hulladékégetés és újrahasznosítás közötti fokozott verseny. A HKI elfogadása óta a hulladékégetők építésére tett ajánlatok megsokasodtak, annak ellenére, hogy egyre több újrahasznosítható anyag kerül égetőbe szerte az unióban.51 2 – Több hulladékkal kapcsolatos mozgalom Az EU határain kívül és belül Az Európai Bizottság egy olyan „közös piacot” akart létrehozni, amely lehet ővé teszi a hulladékok nemzeti határon túlnyúló „hasznosítását” is. A Bázeli Egyezmény alapjain nyugvó hulladékszállításról szóló, 1013/2006 számú rendelet megtiltja a hulladékok harmadik világ országaiba való szállítását (IV. cím), ugyanakkor engedélyezi a hulladékok hasznosítás céljából történő exportját. A hulladékszállításról szóló rendelet is engedélyezi az EU-n belül keletkezett hulladékok exportját és importját, de az eljárás egyszerűbb, ha „hasznosítás” és nem égetés céljából kereskednek hulladékokkal. 3- Szennyező technológia népszerűsítése és környezetbarát alternatívaként való feltüntetése Ha megvizsgáljuk (az éghajlatváltozásért nagy mértékben felelős) széndioxid-kibocsátást, láthatjuk, hogy egy hatékony lerakó is több ÜHG-t bocsát ki, mint a gáz alapú er őm űvek. 52 Ez nemcsak ellentmond az uniós éghajlat-változási politikának, hanem ösztönzi a hulladéktermelést, így még nehezebbé válik a gazdasági növekedés és a hulladéktermelés szétválasztása. Emellett a hulladékégetés húszszor kevesebb munkahelyet teremt az egyéb alternatívákkal szemben. A hulladékégetés nagyon drága és kevés munkaérőt igénylő technológia. A spanyol hulladék-égetési tervek 2670 új munkahelyet ígérnek, ugyanakkor a szelektív gyűjtésbe, újrafeldolgozó és újrahasználati központokba történő befektetéssel 43405 embert tudnának foglalkoztatni. 53 Az irányelv 2. számú mellékletében található az R1 képlet. Ez a matematikai képlet határozza meg az energia-hatékonysági szinteket a hulladékégetők esetében, amelyek immár energia-hasznosítási üzemek is lehetnek. Az új besorolás lehetővé teszi, hogy, hulladékkezelés céljából hulladékot importáljanak az 51

http://www.afvalovennee.net/blog/wp-content/uploads/2009/09/brandbriefrecyclingindustrie.pdf

52

USEPA: Emissions & Generation Resource Integrated Database, 2000.

53

Greenpeace Spanyolország, Malos humos para el clima – Noviembre 2009

37

országba. Néhol még előfordulhat az is, hogy a közvélemény is az éget őket támogatja, más eljárásokkal szemben. Az alábbi szövegdobozban található információk megmutatják (az energia-hatékonysági képlet alapján), hogy egy mindössze 25%-os abszolút energiahozammal működő, elektromos energiát (és h őenergiát nem) termelő égető is megkaphatja az energiahasznosító erőműnek járó minősítést. Fontos megjegyeznünk, hogy ez a hozam az erőmű átlag energiahozamát jelenti, nem az abszolút energiahozamot. A valóságban egy átlagos, elektromos energiát el őállító er őm ű 65%-os hatékonysága nagyjából 25%-os az abszolút energiahatékonyságnak felel meg. Következésképpen, a hulladékégetés elterjesztését ellenző EEB véleménye szerint a helyi f űtési rendszerhez kell kapcsolni a hulladékégetőt, ha már elkerülhetetlen a megépítése. Az éget ő h őenergiát termel, ami jelentősen javítja az erőmű energiahozamát. A „hatékonysági” képlet: Ebbe csak akkor tartoznak bele a települési szilárdhulladékot feldolgozó égetőművek, ha energiahatékonyságuk megegyezik vagy meghaladja: -

a 0,60-ot a működő és az alkalmazandó közösségi jogszabályokkal összhangban 2009. január 1-je előtt engedélyezett létesítmények esetében,

-

a 0,65-ot a 2008. december 31. után engedélyezett létesítmények esetében,a következ ő képlet használatával:

Energiahatékonyság = (Ep – (Ef + Ei))/(0.97 × (Ew + Ef))ahol: Ep: éves hőenergia- vagy elektromosenergia-termelés. Kiszámítása: az energia elektromos áram formájában szorozva 2,6-el és a kereskedelmi használatra előállított hőenergia szorozva 1,1-el (GJ/év) Ef: a rendszer éves energia inputja a gőz termeléséhez hozzájáruló tüzelőanyagokból (GJ/év) Ew: a kezelt hulladék energiatartalma éves szinten a hulladék nettófűtőértékével számítva (GJ/év) Ei: éves bevitt energia az Ew és az Ef kivételével (GJ/év) Az Ei az Ew-n és az Ef-n kívüli éves energiaimportot mutatja (GJ/év). A 0,97 szorzó pedig az égető alján megülepedő hamu és sugárzás okozta energiaveszteség miatt szükséges. A képletet a hulladékégetés legjobb elérhető technológiákról szóló referenciadokumentumban foglaltak szerint kell alkalmazni. Ezzel a képlettel összehasonlíthatóak hulladékégetők és más energiatermel ő létesítmények, és kiszámítható a relatív energiahatékonyság is. Egy hulladékégetőt akkor, és csak akkor lehet energiahasznosító üzemnek minősíteni, ha a hatékonysága eléri az összes többi energia-termelési eljárás 60 (vagy 65) %-át. Tehát, a HKI elismeri, hogy az égetők nem elsősorban energiahasznosító erőművek! Ez magyarázatot ad arra, 38

hogy miért engedélyezik a más erőműveknél rosszabb energiahatékonyságot. Európában a (szén-, földgáz- és víz-) erőművek átlagos hatékonysága 38%. Ha egy erőmű csupán ezzel a hatékonysággal termel energiát, akkor a relatív energiahatékonysága 1 (vagy 100%) lenne. A hagyományos fűtési rendszerek hatékonysága 91%. Ha egy hulladékégető csupán ekkora hatékonysággal állít el ő hőenergiát, akkor a relatív energiahatékonysága 1 (vagy 100%) lenne. Az elektromos és hőenergia-termelést összegzésekor az elektromos energia esetében a 2,6-os (100/38=2,6), a hőenergia esetében pedig az 1,1-es szorzót kell alkalmaznunk (100/91=1,1). Az Ep-t úgy kaphatjuk meg, hogy a megtermelt, MWh-ban megadott elektromos energiát 2,6-al megszorozzuk, a hőenergiát pedig 1,1-el: Ep= (2,6 x megtermelt elektromos energia MWh-ban) + (1,1 x hőtermelés MWh-ban) Ebből a megtermelt energiamennyiségből következtethetünk arra az energiára, amely az üzemeléshez szükséges: Az Ef a tüzelőanyagból származó energiát, az Ei pedig minden más forrásból származó energiát jelöli. Így a megtermelt maradék energia a következőképpen alakul: Ep – (Ef + Ei). Az Ef és az Ei értéke minden üzemnél más lesz. A becslések szerint az égési (folyamatból származó) energia 3% elveszik, ezért az eredményül kapott energiamennyiséget elosztjuk az égési energia 0,97 szorosával. Az égési folyamatokból származó energia megegyezik a hulladék energiájának (Ew) és a hozzáadott üzemanyagból nyert energia (Ei) összegével. Az Ew az égetett hulladék átlagos nettó fűtőértéktől függ, azaz a hulladékban raktározott energia mennyiségétől. Minél nagyobb a hulladék nettó fűtőértéke, annál több energia szabadul fel az égetés során. A becslések szerint egy tonna háztartási hulladék 2 millió kalóriát, vagy 2,3 MWh energiát tartalmaz. Összehasonlításképpen, ugyanennyi ipari hulladék (amely nagy arányban tartalmaz magas fűtőértékű műanyagot és papírt) égetésével 10 MWh energia állítható el ő. Így a létesítmény energiahatékonyságát lényegében két módon kaphatjuk meg, a maradék energia és az égési energia 97%-nak hányadosából, azaz (Ep-(Ef+Ei) osztva égési energia (Ew+Ei)x 0,97; vagy a következő képlettel: Ep-(Ef+Ei)/97x(Ew+Ef). Némely országban egy egyszerűbb képletet alkalmaznak, amely nem tartalmazza az Ef-t, Ei-t és a 0,97-es szorzót sem. Ebben az esetben az energiahatékonyságot az alábbi képlettel számolják ki: hatékonyság=(2,6 x megtermelt elektromos áram MWh-ban + 1,1 x hőenergia MWhban) / (2,3MWh/t x a háztartási hulladék tömege tonnában). Figyelemreméltó, hogy az utóbbi képlet alapján a mindössze 24,7%-os hatékonysággal működő hulladékégetők is megkaphatják az új minősítést, mivel 0,38 x 0,65 = 0,247. 1- Valódi, tudományos alapokon nyugvó képletre van szükség, amely valóban megmutatja az erőmű hatékonyságát:

39

A 2,6-os szorzót alkalmazva a fenti képlet túl nagy hangsúlyt helyez az elektromosenergia-termelésre (megmaradó hő mindössze 1,1-es együtthatóval szerepel). 2- Az elektromosenergia-termelésnél 47%-kal és nem 38%-kal kell számolni. Az elektromos energia esetében a korrekciós tényezőt a 38% energiahatékonyság alapján számolják ki, ugyanakkor az elérhető legjobb technikákat ismertető referenciadokumentum (BREF) szerint a 47% is elérhető. 54

A Bizottság nagy valószínűséggel irányelvekben határozza meg a hasznosítás és ártalmatlanítás fogalmát, ami szoros nyomon követést kíván. 6 év múlva, (2016-ban) a Bizottság felülvizsgálja a rendszer működését, az aprólékos eljárásba pedig az Európai Parlament tagjait is bevonják, ami ugyancsak állandó és fokozott figyelmet követel. Ha ragaszkodni szeretnénk a hulladékhierarchiához, és ezt komolyan is gondoljuk, mindenképpen figyelnünk kell a tagállamok azon stratégiáira, amelyek nagy pénzösszegeket szánnak a hulladék-égetési programokra. Ez csak a hulladékáram nem megelőzhető, nem újrahasználható és nem újrafeldolgozható elemei esetében indokolt. A hulladékégetők építése során mindig fennáll a „túl nagy kapacitás” veszélye. Gyakran úgy t űnik, hogy a nagyméretű erőművek jobban megtérülnek, ráadásul, a tervezésért felel ős önkormányzati hatóságok számára rendszerint nagy kihívást jelent a szükséges engedélyek beszerzése, ezért hajlamosak túlméretezni az épülő erőműveket, a pályázati nyertes és a hulladék-gazdálkodási alvállalkozó nyomására. Ne feledjük, a hulladékégetés során 20% maradék hulladék keletkezik, fenékhamu formájában. Ez a maradékanyag nem alkalmas újrafeldolgozásra (a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó kritériumoknak megfelelően), végül lerakóban helyezik el, így a hulladéklerakók iránti igény nem sz űnik meg teljesen. Bizonyos korlátozott körülmények között, sok óvintézkedéssel, megfelel ő megoldás lehet egy helyi hulladékkal működő ipari égető létesítése, ha ez csökkenti a további hulladék-égetési kapacitás iránti igényeket.

54

BREF Szennyezések Integrált Megelőzése és Csökkentése – A nagy tüzelőberendezések terén elérhető legjobb technikáira vonatkozó referenciadokumentum; Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja, Sevilla, 2003.

40

10. fejezet – Lehetséges intézkedések és bevonási lehetőségek az átültetési eljárás során A fejezet célja, hogy kiemelje és összefoglalja az irányelv azon kulcsfontosságú területeit, amelyek az EEB tagok hatáskörébe tartoznak. Először is ki kell fejeznünk az irányelv miatt érzett csalódásunkat, ugyanakkor elismerjük, hogy némely területen új lehetőségek adódtak az új jogi háttér miatt. A legtöbb tagállamban az irányelv átültetése valójában már most elkezdődik, rengeteg alkalom nyílik a nem kormányzati szervezetekkel és más állampolgári szerveződésekkel való konzultációra. Az elkövetkez ő hónapokban több, az irányelvnél jóval ambiciózusabb eredményeket is támogathatunk az egyes tagállamokban. A hulladék megelőzése és az éghajlatváltozás mérséklése céljából a legjelent ősebb politikai eszközt az új politikák egybehangzó népszerűsítésével érhetjük el. A fejezet ezen lehet őségek fajtáit részletezi. A hulladékhierarchia védelme/képviselete és használata A HKI 4. cikke világosan meghatározza a hulladék hierarchiáját: 4. cikk (1) bekezdés: „Az alábbi hulladékhierarchiát elsőbbségi sorrendként kell alkalmazni a hulladékmegel őzésre és -gazdálkodásra vonatkozó jogszabályok és politika terén: a) megel őzés; b) újrahasználatra való előkészítés; c) újrafeldolgozás; d) egyéb hasznosítás, például energetikai hasznosítás; valamint e) ártalmatlanítás. 4. cikk (2) bekezdés: Az (1) bekezdésben említett hulladékhierarchia alkalmazásakor a tagállamok intézkedéseket tesznek azon lehetőségek ösztönzésére, amelyek a legjobb általános környezeti eredményt hozzák. Ez az egyes hulladékáramok esetében megkövetelheti a hierarchiától való eltérést, amennyiben ezt indokolja az ilyen hulladék keletkezése és az azzal való gazdálkodás által gyakorolt általános hatásokra vonatkozó életciklus-szemlélet.” Az új, hatályos hulladékhierarchia létfontosságú szerepet játszik majd: az újrahasználatot és az újrahasznosítást népszerűsíti a tagállami (regionális és helyi) hulladék-gazdálkodási terveken és politikákon keresztül. Egyértelműen a megelőzést és az újrahasznosítást részesíti el őnyben, a hulladékégetőkkel szemben. Az EEB több, hulladék-megelőzést ösztönző intézkedést támogat: •

hulladék-stabilizálódási célokat kell bevezetni országos szinten.

41

A mi álláspontunk az volt, hogy a keletkezett hulladék mértékét 2012-re a 2009-es szinten kell tartani; •

konkrét és kötelező érvényű jogi intézkedéseket kell hozni a hulladék-megel őzés érdekében – ide sorolható a műanyag táskák betiltása, valamint az újrahasználati üzemek támogatása;

•

a kiadásoknak a hulladékhierarchiát kell tükrözniük, így a hulladék megelőzése a lerakóknál könnyebben kaphat támogatást;

•

a megelőzés és a környezetbarát tervezés közötti kapcsolat fejlesztése, és további támogatás nyújtása az környezetbarát tervezés számára.

A 4. cikk értelmében a hierarchia prioritást élvez, hacsak a tagállam be nem bizonyítja a megvalósíthatatlanságát („amennyiben azt többek között a műszaki kivitelezhet őség, a gazdasági életképesség és a környezetvédelem indokolja”). A megfogalmazás miatt a pontos jogi következmények nem egyértelműek, de az irányelv több lehetőséget is ad a kezünkbe: érvként szolgál az újrahasznosítható anyagok égetési tilalma mellett, valamint a nagy léptékű hulladékégetés ellen. Biztosítja a megelőzés, újrahasználat és újrahasznosítás elsőbbségét más hulladék-kezelési lehetőségekkel szemben, valamint megkérdőjelezi a „prioritási hierarchiát” nem tükröz ő döntéseket és politikákat. Sajnos az irányelv nem határozza meg az „életciklusban való gondolkodást”, amely így különböző értelmezéseknek ad teret. Pontosabb iránymutatás hiányában a tagállamok könnyen félreértelmezhetik a fogalmat. Emellett a hierarchia alkalmazása további akadályokba ütközik, mivel a tagállamoknak figyelembe kell venni az „elővigyázatosságra és a fenntarthatóságra, a műszaki megvalósíthatóságra és a gazdasági életképességre, az erőforrások védelmére vonatkozó általános környezetvédelmi elveket, valamint az általános környezeti, emberi egészségügyi, gazdasági és társadalmi hatásokat.” Ez a megfogalmazás lehetővé teszi a hierarchia alján lév ő hulladék-kezelési eljárások népszerűsítését is. Szem előtt tartva a fent említett aggodalmakat, az EEB továbbra is a következ ő elveket képviseli:

42

•

a hulladékhierarchiát kötelező érvényűvé kell tenni, az hierarchiától való eltérés lehet ősége nélkül;

•

az életciklus-vizsgálatokat körültekintő, szigorú és átlátható módon kell alkalmazni, hogy megértsük a hierarchia csúcsán lévő eljárások környezeti előnyeit és esetleg finanszírozási prioritásuk szerepét. Továbbra is aggodalommal tölt el minket az életciklus elemzéseknél tapasztalható rövidlátás, amikor az elemzéseket a hierarchiának való ellentmondásra, és a környezetterhelőbb eljárások támogatására használják fel.

43

Középpontban az éghajlatváltozás A 2009. december 1-jén hatályba lépő Lisszaboni Szerződés az első olyan uniós szerz ődés, amely az éghajlatváltozás elleni küzdelmet (174. cikk) az uniós célkit űzések közé sorolja. Ki kell emelnünk, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem az Európai Unió célkit űzései között szerepel. Egyre nagyobb tudás és több olyan bizonyíték van a birtokunkban, amely feltárja az éghajlatváltozás és a különböző hulladék-gazdálkodási eljárások közötti kapcsolatot. A legtöbb kutatási eredmény alátámasztja a trendet, miszerint a hierarchia csúcsa felé haladva az éghajlatváltozást okozó gázok kibocsátása csökken. Figyelembe véve a hulladékhierarchiát és a gazdaság minden szegletére kiterjed ő, széndioxid-kibocsátást csökkentő lehetőségek iránti növekvő igényt, a jogalkotókat emlékeztetni kell arra, hogy a hulladékmegelőzés, az újrahasználat és az erőforrás-hatékonyság tágabb értelmezésébe beletartozó újrafeldolgozás visszaszorítja a kibocsátást. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy sok önkormányzat nyertes-nyertes helyzetként értékeli a hulladékégetőket, mert egyszerre nyújtanak megoldást a hulladék termelődés és az energiabiztonság kérdésében. Az Ökopol által megjelentett, EEB és a Föld Barátai által szervezett kutatás 55 kimutatta a jelenlegi uniós újrahasznosítás során megspórolt széndioxid-kibocsátás mértékét és megjósolta, hogy egy 50%-os újrahasznosítási aránynál hogyan alakulnak ezek az értékek. Még egy ilyen szerény célkit űzés is 247 millió tonna széndioxid-kibocsátást el őzne meg évente, ez annyi, mintha 31 millióval kevesebb autó közlekedne az unióban. Az alábbi táblázat (1. táblázat) több, kulcsfontosságú anyag vonatkozásában foglalja össze a széndioxid-kibocsátást érintő tényezőket, és rávilágít arra, hogy az újrahasznosítás jobb megoldást jelent az égetésnél, vagy lerakásnál. A Prognos kutatása56 szerint az EU27 a rendelkezésre álló legmegfelelőbb adatok alapján felvázolt egy „nagyobb teljesítményű” rendszert, amelyben az EU27 összességében 58%-os újrahasznosítási arányt valósítana meg. Mind az adatok, mind a következtetések változhatnak, de a kutatás így is megállapította, hogy 2020-ra az Európai Unió évente 235 millió tonnával kevesebb szén-dioxidot bocsátana ki évente. Az újrahasznosítás környezeti előnyeiről és az éghajlatváltozásról szóló friss kutatások és bizonyítékok összefoglalói megtalálhatóak az Föld Barátai európai szervezet által készített, „Gone to Waste”

55

Ökopol (2008), Climate protection potentials of EU recycling targets, Hamburg: Ökopol. A jelentés megtalálható: www.eeb.org/publication/documents/RecyclingClimateChangePotentials.pdf 56

Prognos, IFEU és INFU (2008), Resource savings and CO2 reduction potentials in waste management in Europe and the possible contribution to the CO2 reduction target in 2020, Berlin: Prognos. www.prognos.com

44

(=Szemétbe vele) címet viselő jelentésben: http://www.foe.co.uk/resource/reports/gone_to_waste.pdf. pp4-5 Elismerik ugyan, hogy a hulladékok és erőforrások fenntarthatóbb gazdálkodása, ha a csekély mértékben is, de hozzájárul a széndioxid-kibocsátás szükséges csökkentéséhez, amit döntéshozók gyakran számításba sem vesznek, pedig az erőforrások nagyobb hatékonysága akárcsak a hulladékhierarchia, jelentősebb mértékben segíthetné a széndioxid-kibocsátás csökkentéséről szóló politikák és programok sikerét. Az Egyesült Királyságban folytatott legutóbbi kutatások ebben a vonatkozásban vizsgálták az erőforrás-hatékonyság lehetséges szerepét. A kutatást a Stockholm Környezetvédelmi Intézet (New York-i Egyetem) és Durham Üzleti Tanulmányok Egyeteme57 készítette a WRAP megbízásából. A munka a „Szembenézni az éghajlatváltozás kihívásaival az Egyesült Királyságban – az er őforráshatékonyság szerepe”58 címet viseli, ami jól mutatja, hogy az erőforrás-hatékonyság javításán keresztül az ÜHG-kibocsátás szükséges csökkentésének majdnem 10%-át tudjuk biztosítani 2020-ig, a GDP-t érintő minden jelentősebb negatív hatások nélkül. 2009 decemberében, a Nemzetközi Szilárdhulladék Szövetség fehér könyvet 59 adott ki, Hulladék és éghajlatváltozás címmel, amely megegyezik a koppenhágai, COP 15 számára tett el őterjesztésekkel. Még a nagy, nemzetközi hulladék-kezelési vállalatokat és intézményeket képvisel ő ISWA is kijelentette, hogy: „a hulladék megelőzése és minimalizálása, illetve az újrahasznosítás egyre nagyobb teret hódít magának szerte a világon, ami nagy lehetőséget jelent a széndioxid-kibocsátás csökkentésében, a nyersanyagok és fosszilis üzemanyagok takarékosabb használatán keresztül. Megelőzéssel és minimalizálással jóval nagyobb mértékben lehet visszaszorítani az ÜHGkibocsátást, mint a végfelhasználói hulladékok csúcstechnológiai kezelésével.” 60 A legfontosabb üzenet- amely egyre nagyobb támogatást élvez – az, hogy a széndioxid-kibocsátás kérdését nem csak a közlekedés és energiafelhasználás összefüggéseiben kell vizsgálni. Az erőforrások hatékony felhasználása, a hulladékmegel őzés, az újrahasználat és az újrafeldolgozás jelent ős, ugyanakkor alábecsült szerepet játszanak az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésében. A mi feladatunk, hogy felhívjuk a figyelmet a hulladék-gazdálkodási eljárások jöv őbeli szerepére. 1. táblázat: széndioxid-kibocsátási tényezők újrahasznosítható anyagok szerint: Forrás: Ökopol (2008) (11. oldal, referenciák: 19.oldal), WRAP (2009) adataival kiegészítve– ezt a változatot a Föld Barátai 2009-es, „Gone to Waste” cím ű jelentése tartalmazza, amelyben megtalálható a források oszlopában lévő pontos hivatkozás is: http://www.foe.co.uk/resource/reports/gone_to_waste.pdf University of Durham Business School Waste and Resources Action Programme (2009), Meeting the UK climate change challenge –the contribution of resource efficiency, Banbury: WRAP. Az összefoglaló megtalálható angolul: http://www.wrap.org.uk/downloads/AC_Exec_Summary_WEB_2.07647f2e.8035.pdf 57 58

59

International Solid Waste Association (2009), Waste and climate change – an ISWA White Paper, Vienna: ISWA http://www.iswa.org/c/portal/layout?p_l_id=PUB.1.118 60

57 Ibid.,

Összefoglaló dokumentum, 3. fejezet.

45

Anyag

A lerakott mennyiség CO2ekvivalense tonnánként

Az újrafeldolgozott mennyiség CO2ekvivalense tonnánként

Forrás

2,20

Az energetikai hasznosítás céljából elégetett mennyiség CO2ekvivalense tonnánként 1,40

Papír és kartonpapír

1,30

Műanyag csomagolás Textilanyagok

3,10

5,00

1,50

18,00

9,00

2,0061

Üvegcsomagolás Acélcsomagolás „Fehér termékek” háztartási gépek Alumínium csomagolás Kerti hulladék

0,84 3,00 3,00

0,84 1,30 3,00

0,53 0,70 0,70

CEPI (2007) FEFCO (2006) Ecoinvent (2003) Procarton (2008) Environment Agency (2005) WRAP (2006) Defra (2009) Allwood et al (2006) ERM (2006) Morley et al (2006) Wooldridge et al (2006) WRAP (2006) WRAP (2006) WRAP (2006)

11,05

11,05

2,00

0,2

-0,14

-0,12

Konyhai hulladék

4,50

4,20

4,08

WRAP (2006) EAA (2008) Grant (2003) WRAP becslés (2007) WRAP becslés (2007) Lundie and Peters (2005)

A CO2eq (ekvivalens) a CO2 hatásában számított üvegházhatást okozó képességet jellemzi.

61

Ez az adat magába foglalja az újrahasználatot és újrafeldolgozást is. Morley et al (2006) szerint a szelektíven gyűjtött textilanyagok 70%-a kerül újrahasználatra. 46

A célok mint minimumkövetelmények hangsúlyozása Az irányelv sem preambulum, sem más formában nem utal arra, hogy a szövegben szerepl ő célkit űzések valójában minimumkövetelmények, ezért sokan azt gondolják majd, hogy az ambiciózusnak szánt újrahasznosítási célkitűzések az uniós átlagra vonatkoznak. Számos tagállam62 már most sokkal többet teljesít az újrahasznosítási átlagcélnál a háztartási, építési és bontási hulladék tekintetében. Ennek ellenére még mindig sok helyütt érdemes fejleszteni, ahogy azt a 4. ábra is mutatja. A diagram megmutatja az ártalmatlanítás és újrahasznosítás arányát a kulcsfontosságú anyagokra vonatkoztatva, és rávilágít az újrahasznosítás és megel őzés kiaknázható lehet őségeire. A 2. táblázat (49. oldalon) sokkal nagyobb részletességgel mutatja be az Európai Unióban újrahasznosított és lerakott hulladékot, szintén a kulcsfontosságú anyagokra lebontva. A táblázat a Prognos (2008) 2004-es adatai alapján készült, megegyezik a Föld Barátai Európa „Gone to Waste” című jelentésében található változattal. Az adatgyűjtés óta több el őrelépés is történt az újrahasznosítás terén, de a táblázatból így is kitűnik, hogy mennyi, újrahasznosításra alkalmas anyag kerül uniós lerakókba. A célkitűzések minimumkövetelménynek számítanak az egyre nagyobb teret hódító hulladékmegel őzés terén is. A Bizottság vonakodott konkrét, hulladék-megel őzési célokat megjelölni, végül egy részletes ütemtervet dolgozott ki az uniós hulladék-megelőzési politikák megalkotására. Ennek ellenére a tagállamok felléphetnek határozottabban, és a szerény bizottsági ütemtervnél komolyabb célokat is megvalósíthatnak. A 9. cikk értelmében egy tagállam sem bújhat ki egy magas és ambiciózus célokat kitűző Nemzeti Hulladék-megelőzési Terv megalkotása alól. Az irányelv (8. cikke) értelmében ez az elv ugyancsak érvényes a kiterjesztett gyártói felel ősség esetében is. A veszélyes hulladékok kezelése és újrahasznosítása már a HKI részét képezi, ezért a kiterjesztett gyártói felelősségért hozott intézkedéseket alkalmazni lehet számos veszélyes hulladékáram esetében is. Ez maga után vonná a házhoz menő történő hulladék-gyűjtési rendszerek újragondolását, és hatékonyabbá tenné a háztartásokban keletkező veszélyes hulladékok tiszta és hatékony gy űjtését.

Belgium (62%), Németország (64%), Hollandia (60%), Ausztria (59%) – őket szorosan követi Svédország (49%)– ugyanakkor némelyikükben magasabb az egy főre jutó településihulladék-termelés. 62

47

4. ábra: áttekintés az EU 27 tagállamának újrahasznosításáról és ártalmatlanításáról, néhány kulcsfontosságú anyag vonatkozásában (Prognos 2008 alapján).

48

2. táblázat: összefoglaló az újrahasznosítható anyagok újrahasznosításáról és ártalmatlanításáról az EU27-ben. – az adatok millió tonnában (mt) értendők – Forrás: Föld Barátai Európa (2009), Prognos (2008) alapján.

49

Középpontban a minőségi újrahasznosítás A 6. fejezetben már elemeztük azt az irányelvben foglalt követelményt, amely el őírja az újrahasznosítható anyagok szelektív gyűjtését. Némely tagország máris megtámadta és újraértelmezte ezt az elvárást, hogy fenntarthassa az jelenlegi vegyes hulladékra települt szelektív gy űjtési rendszert. A minőségi újrahasznosítás mellett már sok érv hangzott el, például a költségek, az újrahasznosításba vetett lakossági bizalom, minőség és értékes végfelhasználói piacok terén. A tagállamokban, továbbra is heves és megoldatlan viták folynak az újrahasznosításról, az Egyesült Királyságban például különösen kiélezett a helyzet. A viszonylag fejletlen szelektív gyűjtési rendszerrel rendelkez ő tagállamok könnyen válhatnak a vegyes hulladékot feldolgozó különgyűjtési rendszerek és anyaghasznosító üzemek képviselőinek célpontjává. További kutatásra és adatgyűjtésre lenne szükség, hogy a WRAP által megjelentett anyagra alapozva alkalmazni tudjuk a különböző gyűjtési rendszerekről szóló hatékonysági és fenntarthatósági elemzést az egész unióra vetítve. Ugyanakkor a meglévő WRAP kutatási eredmények erős érvként szolgálnak a keletkezésnél történő különválogatáson alapuló rendszerek gazdaságossága és hatékonysága mellett. Hulladékégetés iránti aggályok fenntartása Ez az elv valójában csak azt jelenti, hogy nagy léptékű hulladékégetés ellenzése továbbra is fontos lesz egy olyan politikai térben, ahol a viták nagy valószínűséggel „az újrahasznosítás gyakorlati határai” vagy a „hulladékmegelőzés nehézségei” körül forognak majd. Adódhatnak olyan helyzetek, ahol a „legkevésbé rossz” megoldást kell elfogadnunk (például egy helyi lakosságot ellátó hulladékéget őt), de az esetek túlnyomó részében ellenezni kell a hulladékégetést, hogy elegend ő teret és lehet őséget biztosítsunk a megelőzés, az újrahasználat és az újrafeldolgozás elterjedésének, a hulladékhierarchia ajánlásával egyetértésben. Ezért az EEB továbbra is kiáll az alábbi célkit űzések mellett:

63

•

új hulladékégetők építésének tilalma, amíg a magas újrahasznosítási arányokat nem teljesítik a Tagállamok – Cseh Köztársaság felvetésével összhangban.

•

vagy minden hulladékégetés betiltása, amíg a 65%-os újrahasznosítási arányt nem érik el a tagállamok, így biztosíthatjuk, hogy az égetés ne hátráltassa az újrahasznosítást. 63 az olasz Marche tartományban hulladék-égetési moratórium van érvényben a 65% teljesítéséig. Buenos Airesben pedig még tárgyalni sem hajlandóak hulladékégetőkről, amíg a f őváros el nem éri 75%os szintet.

•

vagy az újrahasznosítható anyagok égetésének (és ártalmatlanításának) tilalma (A Föld Barátai Kelet-Európa „Gone to Waste” jelentésére hivatkozva): A flandriai tapasztalatok azt mutatják, hogy a hulladék-égetési és –lerakási tilalom kedvező hatással volt az újrahasznosítás

http://www.ecosportello.org/sezione.php?sid=15&nltp=RIFT&nlid=253&nlnid=3355

50

fellendülésére.64 Jelenleg az Európában keletkező hulladékok fele kerül lerakókba vagy égetőkbe.65 •

Az egyes javaslatokban szereplő energia-hatékonysági szintek megemelése: Az Európai Bizottság által alkalmazott képlet nem mutat valós képet, ugyanis egy 25%-os technológia hatékonyságát 65%-ként tünteti fel. Emiatt sok európai hulladékégető erőmű kaphat energia-hasznosítási minősítést. (lásd I. Melléklet)

•

Hulladékégetés céljából történő hulladékimport betiltása;

•

Az „hasznosításra szolgáló” státusszal rendelkező égetőket kötelezni kell a legfejlettebb technológia alkalmazására (IPPC);

•

El kell kerülni, hogy a helyi éghajlati viszonyok miatt (38. cikk) alacsonyabb hatékonysággal is működhessen egy égető. Az energia-hatékonysági követelmények alól nem kaphatnak felmentést sem azok a déli országok, ahol nincs szükség fűtésre, sem azok az északi államok, ahol már van megfelelő hőenergia-ellátás. A hulladékégető hatékonysága tovább romlik, ha a megtermelt hőenergia nem kerül lakossági felhasználásra.

•

Az együttégető létesítményeket egy szinten kell kezelni a hulladékégetőkkel, és

•

Számos tagállamban még mindig nem létező hulladék-égetési adókat kell bevezetni, amelyeket (annak érdekében, hogy a piaci árak a hulladékhierarchiának megfelel ően alakuljanak).

A kihívások és bizottsági eljárások nyomon követése Néhány tagállam, valamint a hulladékgazdálkodásban és a tágabb kereskedelmi szektorban érdekeltek valószínűleg nehezen kivitelezhetőnek és alig meghaladhatónak tartják majd az irányelv bizonyos célkitűzéseit és kitartó lobbival próbálják csökkenteni az elvárásokat a jövőben. Ezért nagy valószínűséggel továbbra is heves viták folynak majd az irányelv végrehajtásáról, például a fent említett (a keletkezésnél történő különgyűjtéssel és az újrahasznosítás minőségével kapcsolatos) kihívásokról. Az EEB tagjainak más témákban is számítaniuk kell kiélezett vitákra, a következ ő kulcsfontosságú kihívásokkal kell még szembenézniük a végrehajtás során: •

a hulladékmegelőzés mérésének nehézségei, és ebből kifolyólag az eredményes hulladékmegelőzési programok végrehajtásának meghiúsulása;

•

életképes újrahasználati és javítási tervek gazdasági nehézségei;

64

OVAM - Flemish Waste Agency (2004), Municipal waste management in Flanders –experiences and challenges, Mechelen: OVAM, http://www.ovam.be/jahia/Jahia/cache/off/pid/176?actionReq=actionPubDetail&fileItem=686

65

Friends of the Earth, Gone to Waste – October 2009 http://www.foeeurope.org/publications/2009/FoEE_gone_to_waste_Oct09.pdf

51

•

a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó kritériumok bevezetése a helyettesítő és hulladékból származó üzemanyagok esetében, a „hulladékból energiát” kapacitás növelése végett.

Nagy szerepe van a technikai részleteknek is, például a hatásvizsgálatok elkészítésének, ezért nagy figyelemmel kell kísérni a kutatók munkáját valamint a polgárok számára elérhet ő eszközöket. A Bizottság Fejlett Technológiai Tanulmányokért Közös Kutatóintézete (IPTS) kiadásában egy útmutató és egy kézikönyv is megjelent, amelyek kiegészítik az internetes hatásvizsgálati eszközöket. További információ: http://iatools.jrc.ec.europa.eu/bin/view/IQTool/WebHome.html Idén, 2009-ben, a Bizottság az irányelv átültetésével kapcsolatos munkára hozta létre a Technikai Adaptációs Tanácsát. A Tanács tagjairól ugyan még nincs hivatalos információ, de az Europa internetes oldal „Hulladékmegelőzés” pontjánál olvasható néhány utalás: http://ec.europa.eu/environment/waste/framework/committee.htm Fokozott figyelemre lesz szükség, ugyanis a „technikai” témájú viták rendre zárt ajtók mögött folynak, bizottsági és nyilvánosságban nemigen szereplő technikai tanácsadó csoportok és tanácsok között. Az átültetési folyamatba való bekapcsolódás – a tanácsok és közösségek szerepe! A tagállamok majd saját módszereikkel próbálják meg bevonni a lehetséges érdekelt feleket az irányelv átültetése során. Bizonyos tagállamok pedig már megkezdték a hivatalos tárgyalásokat. Az EEB tagok a helyi adottságaik számára legalkalmasabb módon kell eljárniuk. Adódhatnak olyan helyzetek, amikor közvetlenül a kormányt és az átültetésért felel ős szabályozó hatóságokat érdemes bevonni. Ebben az esetben olyan konzultációs bizottságokat vagy a technikai munkacsoportokat lehet keresni, amelyek vállalják a képviseletünket, így közvetlenül bekapcsolódhatunk az aprólékos eljárásba. Több tagállamban lehetőség van bekapcsolódni, nem csupán a kormányzati minisztériumi folyamatokba, hanem elsődleges jogalkotási tevékenységbe is (például egy új a hulladék-gazdálkodási törvény kidolgozásába). Ez kiváló lehetőséget biztosít, hogy a parlamenti és az alsóházi képvisel ők el őtt megvédjük álláspontunkat. Ugyanakkor más esetekben pedig éppen a parlamenten kívüli tevékenységek (médiakampányok, vagy a közösségek mozgósítása) hozzák meg a kívánt eredményt. Az viszont mindkét esetre igaz, hogy a koherens alternatíva és a megfelel ő bizonyítékok dönt ő szerepet játszanak az érdekeink sikeres képviseletében. Bizonyos szituációkban érdemes elgondolkodni azon, hogy érdemes-e beleegyeznünk egy részmegoldásba, vagy inkább veszni hagynunk mindent, ragaszkodva az eredeti elképzeléshez – ez a dilemma minden egymással verseng ő álláspontot megszólaltató politikai vitára jellemző. Helyi és regionális szinten pedig jelentős eséllyel szólhatunk bele a hulladék-gazdálkodási tervek tartalmába. A kampánystratégiák ebben az esetben is ugyanazok: a bizottsági eljárásokba való bekapcsolódás, illetve a média és közösségek mozgósítása, a gondosan összegy űjtött bizonyítékok és a határozott érdekképviselet alapján. 52

Lakossági támogatás és bevonás bemutatása A hulladékhierarchiától való eltérésekről szóló bekezdés, a 4. cikk (2) bekezdése, megemlíti, hogy a Tagállamok kötelesek átlátható módon eljárni a hulladék-gazdálkodási szabályozás és politika terén, valamint biztosítaniuk kell az állampolgárok és érdekelt felek tájékoztatását, meghallgatását és bevonását is. Az EEB tagjai mozgósíthatják és bevonhatják az állampolgárokat és érintetteket a kulcsfontosságú kérdésekbe, ilyenek például: a hulladék csökkentése és megel őzése; a szerves hulladékok hatékonyabb használata; a gyűjtési rendszerek biztosítása, amennyiben ezek a lakosság környezetvédelmi értékrendjét tükrözik; a hulladék- és erőforrás-gazdálkodás túlságosan technokrata elképzeléseinek elkerülése; és az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése a hulladékgazdálkodás fejlesztésén keresztül. Kijelenthetjük, hogy a tagállamok jelentős részében a politika elmarad a lakosság által elvárt magatartás szintjétől. Az uniós polgárok többsége66 szerint az újrahasznosítás fokozásával ők is cselekednek az éghajlatváltozás ellen, és általánosságban az is igaz, hogy a lakosok túlnyomó része szeretne javítani a jelenlegi újrahasznosítási rendszeren. Mint sok más alkalommal, egy közvélemény által támogatott ügyet kell keresztül vinnünk, így a kihívás valójában egy szigorúbb politika kiharcolásában rejlik. Az előbbieken felül vannak még olyan területek, ahol egyrészt éberségre lesz szükségünk, másrészt meg van az esélyünk, hogy a politikát még inkább a hulladékmegel őzés, az újrahasználat és az újrafeldolgozás köré építsük: nagy figyelmet kell szentelnünk a tagállamok számára kötelez ő hulladékgazdálkodási terveknek és az ezekhez kapcsolódó környezeti hatásvizsgálatoknak egyaránt. Nem kormányzati szervezetek és egyéb állampolgári szerveződések sarkallhatják az államot a tervek és hatásvizsgálatok elkészítésére, és ez még egy fórumot biztosíthat a hulladékhierarchián alapuló politikák és programok támogatóinak.

Eurobarometer (2009) jelentése szerint az európaiak az újrafeldolgozás mellé álltak, ami a polgárok több, mint 75%-át jelenti. Ezzel megmutatják, hogy készek cselekedni, vállalják a szelektív gyűjtést és újrafeldolgozást, hozzájárulva az éghajlatváltozás elleni harchoz. http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_322_en.pdf 66

53

Néhány gondolat a nem kormányzati szervezetek stratégiai magatartásáról Nem volna helyes megszabni a nem kormányzati szervezetek számára, hogy milyen álláspontot képviseljenek a HKI-vel kapcsolatban. Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy némely területen nagy könnyebbséget jelentene egy közös álláspont elfogadása. E tekintetben az alábbi elképzeléseink vannak: •

•

bármilyen szakpolitikai célról legyen szó, mindig számszerűsített és mérhető célokat kell kérni. ennek együtt kell járnia a teljesítés átlátható bemutatásával, valamint a civil társadalom teljes bevonásával.

•

bármilyen kampányhelyzetben nyílhat lehetőség „alkura”, például, ha egy számunkra rendkívül fontos megoldás érdekében le kell mondanunk bizonyos másodlagos szempontokról. Ez csak a kampánnyal összhangban lévő , országos, regionális vagy önkormányzati szinten lehetséges.

•

az végső elképzelésünk is a „helyi körülményektől függ”: jó, ha van egy használható tervünk arra, hogy mit kezdjen az adott tagállam a maradék hulladékkal. Egy szervezet hitelességét nem az teremti meg, hogy mennyire ambiciózus megközelítést támogat a hulladékmegelőzés, újrahasználat és újrahasznosítás terén, hanem az, hogy mennyire megvalósítható és gyakorlatias módon képzeli el az ártalmatlanításra szoruló (reményeink szerint egyre kevesebb) maradék hulladék sorsát. Az egyes tagállamok természetesen más-más megoldásokkal állnak elő.

54

11. Fejezet - Esettanulmányok Az esettanulmányok az információ-megosztás és az ismeretszerzés kiváló eszközei, ugyanis a segítségükkel bemutathatjuk azokat a bevált gyakorlatokat és ötleteket, amelyek másokat is hasonló tevékenységekre ösztönözhetnek. Minden kulcsfontosságú politikai területhez társítottunk néhány rövid esettanulmányt, és gondoltunk a további információhoz szükséges linkekre és elérhet őségekre is. Ez csak egy válogatás, ezért, ha további hasznos esettanulmányokat ismer, kérjük vegye fel a kapcsolatot az EEB-val. Példaértékű esettanulmány – A belga Flandria régióból Flandria az egész unióban híres az átfogó és integrált hulladék-megel őzési és er őforrás-gazdálkodási politikájáról, az intézkedések hatására a háztartási hulladékok több, mint 70%-a kerül újrafeldolgozásra. Ez az esettanulmány a Flamand Hulladék Ügynökség, az OVAM egyik jelentése alapján készült, amely a Föld Barátai Európa 2009-es londoni konferenciáján hangzott el. Hogyan képes Flandria a háztartási hulladékok 70%-át újrahasznosítani? A flamand hulladék-gazdálkodási politika középpontjában a hulladék termel ődésének visszaszorítása és a hulladék-kezelés környezetre és egészségre gyakorolt káros hatásainak csökkentése áll, egészen a kilencvenes évek eleje óta. Belgium a vallón, flamand és Brüsszel régiókra osztható. A hulladékgazdálkodás a régiók hatáskörébe tartozik, Flandriában az OVAM regionális hatóság felel a hulladékpolitikáért. A politikák fejlesztéséhez viszont elengedhetetlen a szövetségi és regionális szintek közötti együttműködés, amely nem mindig egyszerű. Az OVAM körvonalazza az általános hulladékstratégiát Flandriában, pénzbeli támogatást nyújt a helyi hatóságoknak a megel őzési intézkedések, vagy a szelektív gyűjtéshez szükséges infrastruktúra kialakításához. Emellett kommunikációs kampányokat indítanak a hulladékmegel őzés és újrahasznosítás népszer űsítésére, tárgyalnak a magánszektor képviselőivel a gyártói felel ősség kötelezettségeir ől, és felügyelik azt is, hogy a magánszektor betartja-e ezeket a kötelezettségeket. Ugyanakkor sem gy űjtési sem kezelési létesítmények nincsenek az OVAM birtokában. Flandria körülbelül 6 millió fős lakossága 308 településen él. A települések feladatkörébe tartozik a háztartási hulladékok gyűjtése és kezelése is. A települések 25 hulladék-gazdálkodási állami vállalatba tömörültek, de felbérelhetnek magáncégeket is, hogy segítsenek elérni a gy űjtési és kezelési célkitűzéseket. Ahogy az 5. dián látható grafikonból is látszik, az elmúlt 15 évben sikerült a háztartásihulladékgazdálkodást gyökeresen megváltoztatni. A kilencvenes évek elején az egy f őre jutó éves hulladéktermelés nagyjából 400 kg volt, 2000-re ez 550 kg-ra emelkedett, és azóta sikerült megállítani a hulladéktermelődés további növekedését. Újrahasználat és újrafeldolgozás céljából gyűjtött hulladék az 1992-es, kevesebb, mint 20%-os szintr ől egészen 72%-ra emelkedett 2007-ben – és jelenleg ez az egyik legjobb arány az unióban. Az éget őbe kerülő maradék hulladék mennyisége sem változott az elmúlt 15 év alatt, továbbra is 25%-on áll. 55

A szembeszökő változás a lerakóba kerülő maradék hulladék mennyiségében tapasztalható: 1992-ben még a háztartási hulladékok több, mint 50%-a kerül lerakóba, szembeni a jelenlegi csekély 1,2%-kal. Ezt az előrelépést az újrahasznosítás térhódításával, nem pedig a hulladékégetés fokozásával vitték véghez. A flamand hulladékgazdálkodás alapját a „3 R elve” alkotja: reduce, reuse, recycle (csökkents, használd újra, hasznosítsd újra), az ártalmatlanítás csak utolsó lehetőségként jöhet szóba. Megelőzés és újrahasználat: flamand kezdeményezések Több intézkedést is hoztak a hulladéktermelődés megel őzésére. Újrahasználati boltok segítenek az újrahasználat népszerűsítésében, amelyeket a hulladékgazdálkodás megfelel ő formájának tartanak. 1995 óta pénzbeli támogatást is nyújtanak egy újrahasználati bolthálózat létrehozásához. Jelenleg 100 bolt 31 újrahasználati központ található Flandriában, amelyeket a KOMOSIE hálózat szociális vállalatai működtetnek. A lakosok ingyen bevihetik a feleslegessé vált tárgyaikat, a nagyobb darabokért pedig néha még a dolgozók is elmennek. A boltok nagyjából 7,19 kg-nyi terméket adnak el lakosonként. A bevitt árut különválogatják, megvizsgálják, megtisztítják, és, ha szükséges, megjavítják. Mindezek után rendkívül alacsony áron megvásárolhatóak. Néhány bolt valóságos bevásárlóközponttá n őtte ki magát, külön bútor, játék, ruha, elektronikai stb. részleggel várja a vásárlókat. A másik hulladék-megelőzési intézkedés az otthoni komposztálást érinti: a flamand lakosság 25%-a komposztál (főleg a vidéken). Minden 10 ezer lakosra egy komposztmester jut – egy képzett önkéntes, aki elmagyarázza az otthoni komposztálás rejtelmeit. Az komposztálás elterjesztéséhez, a kommunikációs kampányokra, komposztmesterek segítségére, és a háztartási vegyes hulladék után kiszabott díjakra volt szükség. Meglehetősen drága lett a háztartási vegyes hulladék elhelyezése, a zöldség-, gyümölcs- és kerti hulladékért kevesebbet számolnak fel, de az elszállításuk korántsem ingyenes, ami elegendő ösztönzőt jelent az otthoni komposztáláshoz. A szomszédsági komposztálást a városi részeken népszerűsítik, így a háztömbökben élő lakosok is a közelbe vihetik a komposztnak szánt szerves hulladékot. Ezeken a városi komposzthelyeken is felügyel egy önkéntes komposztmester. „Reklámújságot nem kérünk” matricákat osztottak szét a papírhulladék csökkentése végett. Emellett iskolákban, jelentős eseményeken, és nagy boltokban tartanak kommunikációs kampányokat a hulladékmegelőzés témájában. A helyi hatóságok állami támogatásban részesülnek a hulladékmegelőzési kezdeményezésekért, például az újrahasználható újrahasználható ételhordók és pelenkák népszerűsítéséért, valamint az iskolai ivókutak felállításáért . A települések együttműködési szerződéseket is köthetnek a kormánnyal, a hulladék-gazdálkodási és – megelőzési rendelkezések alkalmazására. A megállapodások a helyi hatóságok és az OVAM között jönnek létre. A megvalósításhoz pedig állami forrás is igénybe vehet ő, a támogatás mértékét a hatóság a célok merészségétől teszi függővé. A flamand hulladék-gazdálkodási szabályozás több célkitűzése is a hagyományos hulladék-gazdálkodási állásponthoz kapcsolódik, de már tettek lépéseket az élet-ciklus szemlélet irányába. Az OVAM a fenntartható fogyasztást és gyártást érintő kezdeményezési például jól illeszkednek a szemléletváltáshoz. Az élet-ciklusban való gondolkodást mutatja a környezetbarát tervezés is. Az „ecolizer” nev ű eszköz segítségével a tervezők környezetbarát termékeket hozhatnak létre, emellett ökodizájn díjakat osztanak ki azon hivatásos és tanuló tervezők között, akik a környezetbarát kritériumokat szem el őtt tartják a 56

tervezés során. Emellett van még „ökohatékonyság-detektor”, amely a hatékonyságot javító és egyéb környezetbarát fejlesztésekre hívja fel a figyelmet kis- és középvállalkozások számára. Elárulja például, hogy lehet-e csökkenteni a megtermelt hulladék, a felhasznált víz vagy energia mennyiségét, mennyi anyagot lehet még újrahasznosítani, stb. Az OVAM fedezi az átvilágítást végz ő tanácsadó fizetését, így a vállalt számára nem jelent költséget. Eddig 1000 vállalat vette igénybe a szolgáltatást. A helyi hatóságok számára elérhető egy „zöld beszerzés” weboldal, amely környezetbarát irodai termékeket, tisztítószereket és elektromos/elektronikai cikkeket tartalmaz, emellett pedig közbeszerzési pályázatokban alkalmazható ökológiai követelményeket is felsorol. A flamand hulladékmegelőzés jövőbeni célkitűzései arra irányulnak majd, hogy minél több innovatív anyag és termék kerüljön a flamand piacra. 2015-ig szeretnék elérni, hogy 2008-hoz képest több fenntartható terméket értékesítsenek a kiskereskedelemben, és a fenntarthatóbb termék fogyasztása növekedjen. A zöld közbeszerzéseken révén a kormánynak példát kellene mutatnia a fenntartható fogyasztásról. Emellett a fenntartható gyártás és fogyasztás abszolút és relatív értelemben vett növekedését várják. 2010-re egy távlati célt tűztet ki: a gazdasági növekedés és a hulladéktermelés növekedése közötti összefüggést szeretnék megszüntetni, vagyis az egy főre jutó éves hulladéktermelést szeretnék stabilizálni a 2000-es, 560 kg/lakos szinten. A célok közt szerepel még a száraz hulladékok (például csomagolás, pelenka, és papír)2 %-nak megelőzése évente, amelyet már majdnem elértek, a gazdasági növekedés okozta környezeti hatások miatt. Egy célkitűzést pedig már teljesítettek is: a háztartások 25%-a állít el ő magas minőségű, otthoni komposztot. Célként sorolják fel még, hogy az újrahasználati boltok éves forgalma elérje a 10kg/lakos szintet. Végül egy új prioritást fogalmaztak meg: szeretnék növelni a szelektív gyűjtésben részt vevő vállalatok számát.

57

Szelektív gyűjtés és újrahasznosítás A szelektív hulladék-gyűjtési terveket úgy alkották meg, hogy lehet ővé tegyék az egyszer ű keletkezésnél történő különválogatást: utcai hulladékgyűjtést, települési újrahasznosítási udvarokat, és kiskereskedőkön keresztül történő szelektív gyűjtést írnak elő. „A szennyező fizet” elv a kiterjesztett gyártói felelősségen túl más formákban is megvalósul, a háztartási hulladék elszállításáért például mennyiség és súly arányában kell fizetni, a több termék árába pedig újrahasznosítási díjat épített be. Emellett, olcsóbb vagy akár ingyenes a szelektíven gyűjtött hulladékot elszállíttatni, a háztartási vegyes hulladékért viszont többet kell fizetni. Házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés Több hulladékáramot gyűjtenek az utcai gyűjtés keretében, többek közt vegyes hulladékot, többféle műanyagüveget, fém csomagolást, italdobozokat (a díj € 0,125/60l). A papír és kartonpapír, az üveget, zöldség-, gyümölcs- és kerti hulladék elszállítása pedig rendszerint ingyenes. A nagy méret ű hulladék gyűjtése lehet ingyenes vagy fizetős is. Emellett a gyűjtést néha ingyenes palack- és textilkonténerekkel is kiegészítik. A differenciált szemétdíj, azaz a háztartási vegyes hulladék drágább elszállítása, jelenti az újrahasznosítás egyik hajtóerejét. A legtöbb vegyes hulladék megfelel ően címkézett m űanyagzsákba kerül, amelyeket boltokban lehet beszerezni. Egy vegyes hulladéknak való 60l-es szemeteszsák ára € 0,75 és €.2,5 között mozog, a települési és egyéb terhek függvényében. A városokban 120 literes, mikrochipekkel ellátott konténerekben gyűjtik a hulladékot, a díjakat pedig mennyiség vagy súly alapján szabják meg. Mennyiség szerint 2,5 – 3,76 euro fizetend ő 120 literenként, kilogrammonként 0,15-0,2 euro, ajánlat alapján pedig 0,25-1 euro. A városokban jó megoldást jelenthetnek az ingyenesen használható, szelektív hulladékgy űjt ő szigetek és a földalatti konténerek. Emellett próbálnak gyakoribb hulladékgy űjtést szervezni, az autók hetente vagy akár naponta járnak. A vegyes hulladék után fizetett díj és a megtermelt szemét mennyisége szorosan összefügg egymással. A tapasztalatok a alapján súly alapú díjszabás hatékonyabbnak, mint a mennyiségi. Az új díjszabás miatt nem nőtt sem az illegális lerakás mennyisége (tanulmányok szerint a lakosság 510%-a folyamodik ehhez a módszerhez), sem az égetés, szemetelés, vagy a más településeken történő elhelyezés gyakorisága. Az illegálisan lerakott hulladék 75%-a nem tartozik a települési díjszabás alá, így nem feltétlenül a háztartási vegyes hulladékra kiszabott díjak eredménye, hanem inkább egy hozzáállásbeli probléma. Az önkormányzatok kötelessége, hogy kell őképp büntessék ezt az illegális magatartást: nem szabad elfogadniuk a rossz zsákban lévő hulladékot, vagy bírságot kell utána kiszabniuk. A „hulladékturizmus” pedig könnyűszerrel elkerülhető, ha egységes tarifákat alkalmaznak az országban.

58

Újrahasznosító udvarok 337 hulladékgyűjtő parkban (308 településen) gyűjtik a háztartási hulladékok 50%-kát. Számos hulladékáram szelektív gyűjtéséről gondoskodnak a parkokban: építési és bontási hulladékot, f őz őolajat, elemeket és akkumulátorokat, polisztirol műanyagokat, elektronikus készülékeket, papírt, kartonpapírt, polietilén fóliát, fémeket, textileket, fénycsöveket, villanykörtéket, fát, szerves hulladékot, gumiabroncsokat, kerékpárgumikat és újra nem hasznosítható éghet ő szemetet is elfogadnak. Az azbesztet, gipsztartalmú hulladékot, bitument és a veszélyes hulladékokat külön gy űjtik, speciális kezelés céljából. Kiskereskedőknél történő gy űjtés Lejárt szavatosságú gyógyszereket visszaveszik a gyógyszertárak. Több helyen állítottak fel használtelem- és nyomtatópatron-gyűjtőket, minden 500 lakosra egy ilyen konténer jut. A gumiabroncsokat/elektromos berendezéseket árusító üzletek kötelesek új termék vásárlása nélkül visszavenni a használt gumiabroncsokat/elektromos és elektronikai termékeket. Kiterjesztett gyártói felelősség A gyártókat anyagi felelősség terheli a termékek gyűjtéséért és kezeléséért, azok hulladékká válása után („visszavételi kötelezettség”). Ahelyett, hogy saját gyűjtési rendszereket létesítenének, a flamand gyártók közösen tesznek eleget az ez irányú követelményeknek: szövetségeket alapítottak a különböző hulladékáramok alapján. A szövetségek aztán az OVAM-mal kötnek környezetpolitikai szerz ődéseket. Jelenleg a nyomtatott papírra, elemekre és akkumulátorokra, lejárt gyógyszerekre, hulladékká vált járművekre, gumiabroncsokra, elektronikai és elektromos berendezésekre, világítótestekre, valamint ipari háztartási fáradt olajra terjed ki a kiterjesztett gyártói felel ősség elve. Egy átlagos, vegyes hulladéknak való flamand szemeteszsák tartalma gyökeresen megváltozott az elmúlt 10 év leforgása alatt (lásd a 20. dián található grafikont). Az otthoni komposztálásnak és a szelektív gyűjtésnek köszönhetően a szerves hulladék mennyisége több, mint a felére csökkent. A papír, kartonpapír, üveg, és fém mennyisége stabilizálódott, akárcsak a háztartási vegyes és m űanyaghulladék esetében, bár a műanyag palackok gyűjtése fokozódott. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy más m űanyag hulladékok használata viszont növekedett. A jövőbeni célkitűzések közé tartozik, hogy az újra nem hasznosítható hulladékok mennyiségét a jelenlegi éves 560kg/főről 150kg/főre csökkentsék. Az egyes települések pedig szeretnék az éves maradék hulladék mennyiségét 180 kg/fő alá szorítani (ez az érték lehet magasabb is, ha beleszámít az utcaseprésen gyűjtött hulladék, stb.). Az állami támogatásokat pedig a csak a célok teljesítésekor kaphatják meg. Nagyvárosokban, ahol lényegesen nehezebb elérni a célokat (a háztömbök sokasága, turizmus, stb. miatt)alkalmazhatnak korrekciós tényezőket is. A 2010-re kitűzött cél, hogy a háztartási hulladékok 75%-kát gy űjtsék szelektíven, újrahasználat és újrahasznosítás céljából – jelenleg 72%-on állnak. Hulladékgyűjtés nagyvárosokban 59

Számos nemzetiség alkotja Antwerpen 470 ezer fős lakosságát. A városban jelent ős a szegénység, néhány kerületben 30%-os a bevándorlási arány, emellett jelent ős mérték ű a turizmus és sok a diák is. 1998 óta működik szelektív gyűjtés, a fenti példához hasonlóan, több rendszer együttm űködésével, 9 hulladékgyűjtő sziget működik a városban. A legfontosabb kihívásokat az illegális lerakás visszaszorítása, és a nem megfelelő zsákokban kitett szemét visszautasítása jelentette. Az eddigi eredmények jók, 2007-ben a hulladékok 61,5%-a került újrahasznosításra (Flandria egészében pedig ~72%). Emellett több kísérletet is folytattak a házhoz menő gyűjtéssel kapcsolatban, összehasonlították például a szemeteszsákokban/konténerekben, speciális helyen elhelyezett konténerekben, vagy földalatti tárolókban való gyűjtést. A speciális helyekre telepített konténereket körbekerítették, így csak a lakók férhetnek hozzájuk. Sajnos nagy helyet foglalnak, nem túl esztétikusak, és nehéz a díjszabás megítélése is, ugyanis nem tudni ki teszi a hulladékot a kukákba. A földalatti konténerekhez egy előre kifizetett kártyával lehet hozzáférni, amely rengeteg információval szolgál: ki, mikor, mennyi hulladékot helyezett el. A föld felett kis dobozok láthatóak, ahova vegyes, kerti, és papírhulladékot, italcsomagolást, szín szerint válogatott m űanyag-, üveg-, és fémpalackokat lehet dobni. Ez a megoldás nemcsak esztétikus, hanem társadalmilag jobban ellen őrzött is, mert a konténerek egy tér közepén helyezkednek el, ami megakadályozza a szemetelést vagy mellérakást. Ráadásul még helykímélő is, így a tér eredeti funkciója nem vész el. A konténerek föld alá helyezése drága (10 ezer euro), de maga a használatuk igen olcsó: a szemétszállító autó egy mozdulattal 120 zsáknak megfelelő szemetet tud felvenni. Maradék hulladék kezelése: hulladékégetés Csak a nem megelőzhető és újra nem hasznosítható hulladékok kerülnek éget őbe. Bizonyos hulladékáramokat tilos elégetni – például szelektíven gyűjtött, újrahasznosítható hulladékot, kivételt ez alól a nagy fűtőértékkel rendelkező, megújuló energiaforrásnak számító hulladékok képeznek. A külön nem válogatott háztartási vegyes és ipari hulladékot ugyancsak tilos az éget őbe küldeni. Megfelel ő indokkal lehet mentességet kérni a tilalom alól, például a tervezési hibából fakadó újrafeldolgozási kapacitás hiányában (ebben az esetben ugyanis növelhető a hulladékégetés).

60

Maradék hulladék kezelése: lerakás Jelenleg lerakási tilalom van érvényben: tilos a külön nem válogatott háztartási és ipari hulladékok, hasznosítás céljából külön gyűjtött hulladékok, háztartási és hasonló ipari éghet ő maradékanyagok, valamint gyógyszerhulladékok lerakása. Indokolt esetben lehetséges az eltérés, például, ha kevés az égetési kapacitás, de évről évre egyre kevesebb eltérésre adnak engedélyt. 1990 óta használnak „intelligens” adókat is, hogy a lerakás költségesebb legyen a hulladékégetésnél, az (együtt)égetés pedig az újrahasznosításnál. Az adók segítségével szeretnék a lehet ő legkisebb környezetterheléssel járó hulladék-kezelési eljárás felé terelni a piacot. Az adókat a m űködtet ő fizeti, aki a kapudíjba építi be a plusz terhek okozta többletköltséget. Egy szigorú, de a lerakást is engedélyező politika esetében gondoskodni kell arról, hogy a vegyes hulladékok kezelése ne haladja meg az ország kapacitását, mert ez lejjebb szorítja a lerakási költségeket és megszünteti a megelőzéshez, újrahasználathoz és újrahasznosításhoz szükséges motivációt. Ahogy a 47. dián látható táblázat is mutatja, intelligens adók bevezetése nélkül a lerakás olcsóbb lenne mint az égetés, az adózással viszont a lerakás teljes költsége lesz magasabb. Az beszedett adót végül a kormány a településeknek adja. Következtetések A Flandriában termelt hulladék jelentős részét gyűjtik szelektíven, de a hulladéktermelés némileg n őtt, 2007-ben 4%-kal volt több a hulladék mennyisége 2006-hoz képest. Így a hulladékmegel őzés az elkövetkező évek nagy kihívása. A flamand tapasztalatok azt mutatják, hogy a hulladékhierarchia minden szintjével foglalkozni kell. Nem elég csak az ártalmatlanított mennyiséget csökkenteni (akár lerakási költségek növelésével) mert az újrahasznosítás, újrahasználat és megelőzés térhódítása érdekében hozott intézkedések sem maradhatnak el. A keletkezésnél történő különválogatás kiemelt fontosságú részt képvisel, hogy a magasabb újrahasznosítási arányok is megvalósíthatóak legyenek. A keletkezésnél történ ő különválogatásból származó hulladékból jobb minőségű újrahasznosított anyagokat lehet el őállítani, amelyek magasabb piaci értéket képviselnek. A kommunikációs kampányok jelent ősége a lakossági tájékoztatásban rejlik, mindenkinek tudni kell, hogy miért fontos a szelektív gyűjtés. Azokat a szelektív gyűjtési terveket ajánljuk, amelyek a lakosság számára lehet ő legegyszer űbbé teszik a gyűjtést. A „szennyező fizet” elv bevezetését is javasoljuk, differenciált szemétdíj formájában. Végül fontos, hogy a maradék hulladék kezelésére fenntartott kapacitást a minimumra csökkentsük, ami a megelőzés, újrahasználat és újrahasznosítás egyik fontos ösztönzője. Legyen a lerakás a legdrágább lehetőség, és a lerakási tilalmat terjesszük a lehető legtöbb hulladékáramra. További információt az OVAM angol nyelvű háztartásihulladék-gazdálkodási tervében találhatnak: http://www.ovam.be/jahia/Jahia/cache/offonce/pid/176?actionReq=actionPubDetail&fileItem=1591 61

A diák pedig ezen az oldalon tekinthetők meg: http://www.foe.co.uk/resource/event_presentations/2_lore_marien.pdf Esettanulmányok a hulladékmegelőzésr ől A hulladék-megelőzési politika előtérbe kerülésével most már több hasznos, nemrégiben megjelent esettanulmány is elérhető a megelőzésről. Az egyik ilyen kulcsfontosságú munka az ACR+ (2009), „Számszerűsített referenciaértékek a hulladékmegelőzés terén – útmutatás helyi és regionális hatóságok számára az új hulladék-keretirányelvhez” című jelentése. A kutatás segítséget nyújt a megel őzési programok számszerűsített összehasonlításához és csaknem 80 esettanulmányt tartalmaz, különböz ő témákban: nagy méretű hulladékok, szerves hulladékok, csomagolások, papírhulladék, pelenkák, bútorok és elektronikai berendezések terén. A nem ACR+ tagok díj ellenében tekinthetik meg a jelentést. www.acrplus.org Az Európai Bizottság kezdeményezésekről:

számos

adatlapot

is

kiadott

európai

és

más

hulladék-megel őzési

http://ec.europa.eu/environment/waste/prevention/practices.htm Az Egyesült Királyság Környezetvédelmi, Élelmiszerügyi és Vidékügyi Minisztériuma (Defra) számára, az Erőforrások Hasznosításának Fóruma (Resource Recovery Forum, RRF) által készített, „A háztartásihulladék-megelőzési politikák és gyakorlatok nemzetközi összehasonlítása – WR 1204-számú Kutatási projekt” című jelentés átfogó elemzést nyújt a világ megel őzési politikáiról és gyakorlatairól, 20 uniós, japán, ausztrál, kanadai, új-zélandi és egyesült államokbeli esettanulmány bemutatásán keresztül. http://randd.defra.gov.uk/Default.aspx? Menu=Menu&Module=More&Location=None&ProjectID=16161&FromSearch=Y&Publisher=1&Sea rchText=WR1204&SortString=ProjectCode&SortOrder=Asc&Paging=10#Description Az Európai Bizottság megbízásából, a BIO Intelligence Services is készít egy kutatást a tagállamok részére szánt hulladék-megelőzési iránymutatásokról, de ez még várat magára. Azonban vannak más érdekes esettanulmányok is:

62

Ausztria: bécsi hulladék-megelőzési kezdeményezés Ausztriában számos hulladék-megelőzési program látott napvilágot, amelyek a kiskeresked őkre, a fogyasztókra, a helyi és regionális hatóságokra, a nemzeti kormányra és az ipar minden szegletére kiterjednek. A bécsi hulladék-megelőzési kezdeményezés több hulladék-megel őzési kezdeményezést felügyelt: öko-üzleti klubokat alapítottak; a használt főzőolaj projekt keretében a használt olajat biodízellé alakították buszok számára; nagyobb eseményekhez bérelhet ő étkészleteket biztosítottak (csomagolási és étkezdei hulladékok csökkentése végett); javítási és újrahasználati központokat hoztak létre (RepaNet - Reparaturnetzwerk Österreich), amelyek ötvözik a munkanélküliek képzését, a használható termékek hasznosítását és sok más kezdeményezést. A RepaNet fő tevékenységét az újrahasználati és javítási hálózat fejlesztése adja, de a hulladék-dizájn, a számítástechnikai hulladékok gyűjtése és újrahasználata, a nemzeti „mobilgy űjtési” kampány, valamint a mosógépek finomhangolásáról szóló, Energy Globe-díjra érdemes tanulmány is az ő munkájuk. RepaNetet ma a hulladék-megelőzési bevált módszerek közé sorolják, és kiterjesztették Szlovákiába és Ausztria egészére is. http://www.repanet.at/ http://wenigermist.natuerlichwien.at/ http://www.wien.gv.at/ma48/abfall/service--veranst.htm Finnország: helsinki hulladék-megelőzési stratégia YTV, a Helsinki Térségének Tanácsa 2002-ben fogadta el a hulladék-megel őzési stratégiáját, amely számos kulcsfontosságú célt fogalmaz meg: a hulladék mennyiségének csökkentését; azon vállalatok támogatását, amelyek példamutató hulladékcsökkentést visznek véghez tevékenységeikben; a közigazgatás ösztönzését kevesebb hulladék termelésére; valamint a fenntartható fogyasztói szokások meghonosítását iskolákban és háztartásokban. Egy EU LIFE finanszírozta projekt hulladék-megel őzési csomagot készített és több kezdeményezést is megvalósított, például felmérte a lakosság tájékozottságát és hozzáállását a hulladék-megelőzési intézkedések tekintetében. Jó volt már a kezdet is: 2003-ban a megkérdezettek 92%-a tartotta fontosnak a megelőzést, 2008-ban pedig 97%. Innen nehéz lesz tovább fejlődni! Általános információk az YTV-ről: http://www.ytv.fi/eng/fiksu Hulladék-megelőzési stratégia: http://www.ytv.fi/ENG/fiksu/background_information/ytv_wp_strategy/frontpage.htm Hulladék-megelőzési csomag: http://www.ytv.fi/NR/rdonlyres/87C09D20-941E-428D-865B574D18368328/0/YTV_JSE_esite_ENG_netti.pdf

63

Franciaország – Nemzeti Hulladék-megel őzési Terv Franciaország 2004-ben fogadta el a Nemzeti Hulladék-megel őzési Tervét, amely megpróbál minden érdekeltet (vállalatokat, helyi hatóságokat, állampolgárokat, az Államot, és non-profit szervezeteket) bevonni az emblematikus kampányokat (például a jelentős reklám-stop kampányt, www.ecologie.gouv.fr/stop-pub.html) felsorakoztató programokba. Emellett több hosszú távú programot indítottak: a fogyasztói tudatosság és otthoni komposztálás érdekében, felel ős fogyasztásról szóló útmutatókat és környezetbarát termékcímkéket adtak ki, valamint képzést biztosítottak helyi hatóságok számára. Az ADEME ügynökség 9 millió matricát osztott szét a nem kívánt postai reklámanyagok ellen, a nejlontáskák használatát pedig 25%-kal szorították vissza. Egy 2008-as felülvizsgálat után új célt tűzött ki, az egy főre jutó hulladék mennyiségét évente 5 kg-mal szeretné csökkenteni az elkövetkező öt évben. http://www.environnement.gouv.fr/article.php3?id_article=3944&var_recherche=prevention Esettanulmányok az újrahasználatról Ausztria – RepaNet A szociális vállalatokból álló RepaNet hálózatot 2004-ben alapították, amely a hagyományos munkaerőpiacon nehezen érvényesülők, például fogyatékkal élők, alacsony képzettség űek, és id ősek számára biztosít hosszú távú munkalehetőséget. Az újrahasználati és javítási hálózatok fejlesztése teszi ki a RepaNet fő tevékenységét, de a hulladék-dizájn, a számítástechnikai hulladékok gy űjtése és újrahasználata, nemzeti „mobilgyűjtési” kampány, és a mosógépek finomhangolásáról szóló, Energy Globe-díjra érdemes tanulmány is az ő munkájuk. RepaNetet ma a hulladék-megel őzési bevált módszerek közé sorolják, és kiterjesztették Ausztria egészére és Szlovákiába is. http://www.repanet.at/ Belgium – Res-sources és KOMOSIE A hivatalosan 1999-ben alakult Res-sources hálózat szövetségbe kovácsolja a szociális gazdaság összes szereplőjét Vallóniában és Brüsszel térségében, akik hulladékgyűjtéssel, válogatással és újrahasznosítással és a hulladékká vált termékek újbóli értékesítésével foglalkoznak. A hálózat célja, hogy ágazatonként és földrajzi egységenként összehozza a vállalatokat, közös projektek és kampányok útján. A Res-sources 65 tagszervezettel büszkélkedhet, amelyek a hulladék-megel őzési és újrahasznosítási projekteket hoztak létre, a textilek, elektronikai és elektromos berendezések, bútorok, fémek, fa, papír és kartonhulladék, könyvek, parafa, műanyagok, nyomtatópatronok, kerékpárok és szerves hulladékok terén. http://www.res-sources.be KOMOSIE valójában mintegy 31 újrahasználati központot és 100 használtcikk boltot takar Flandriában. A szövetség célja, hogy a helyi közösségeket összehozzák azokkal a szociális gazdasági vállalatokkal, amelyek tevékenysége hozzáadott környezeti értéket jelent a helyiek számára. A KOMOSIE segíti őket egy professzionális környezetvédelmi megközelítés kialakításában és új munkahelyek teremtésében a 64

munkaerőpiacról kiszorultak számára. Emellett több hasznos projekt kidolgozása is a nevéhez f űz ődik, ilyen például a REVISIE szabvány bevezetése a használt berendezésekhez, vagy az „Energialefaragók” (Energy Cutters) projekt, amely felhívja a figyelmet az egyszerű energiatakarékos háztartási megoldásokra. A magas minőségű használt cikkeket (megengedhető áron) árusító a újrahasználati központjai és boltjai is nagy hírnévnek örvendenek. http://www.komosie.be Finnország: NETSER NetSer valójában egy szociális gazdaságban tevékenyked ő vállalatok alkotta hálózat, amely széleskör ű újrahasználati és újrahasznosítási szolgáltatásokat nyújt elektronikai és elektromos hulladékok termelőinek és importőreinek, de a buszok szétszerelését, az alkatrészek újrahasználatát, a mosógépek bérlését és az ételmaradék komposztálását is vállalják. A hálózat a javításra és az újrahasználatra helyezi a hangsúlyt a szétszerelés és újrahasznosítás helyett. Rengeteg elektronikai termékkel foglalkoznak, TVkel, számítógépekkel, monitorokkal, fénymásolókkal, faxokkal, nyomtatókkal, h űt őkkel, fagyasztókkal és mosógépekkel. A NetSer tagjai munkát ajánlanak veszélyeztetett csoportoknak, például tartós munkanélkülieknek és a fogyatékkal élőknek. http://www.netser.fi Franciaország: Envie Az Envie is egy szociális gazdaságban tevékenykedő vállalatok alkotta hálózat, amely a szociális és környezeti célú hulladékgyűjtéssel, újrahasználattal, javítással és felújítással foglalkozik. Fehér termékeket (hűtőkkel, mosógépekkel) gyűjtenek és javítanak, majd továbbadják őket szegény családoknak. Emellett képzési és munkalehetőséget biztosítanak a tartós munkanélkülieknek, valamint társadalom peremén élőknek. A hálózat szövetségi szerkezetben, állami támogatási infrastruktúrával működik, így kis- és nagykereskedőkkel is köthet állami szerz ődéseket. A hálózat már 25 éve aktív, 48 elektronikai használtcikk-kereskedést működtet szerte az országban. Az Envie kiterjesztette tevékenységét azon vállalatokra is, amelyeket az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv kötelez az elektromos és elektronikai hulladékok gyűjtésére és kezelésére. http://www.envie.org

65

Görögország –Ökológiai Újrafeldolgozó Társadalom Az Oikologiki Etaireia Anakyklosis egy non-profit szervezet, amely az újrahasználat, újrahasznosítás és hulladékcsökkentés népszerűsítéséért dolgozik, iskolai oktatási programok, kiadványok (könyvek és negyedévente megjelenő magazinok), és információs és figyelemfelkelt ő kampányok segítségével. A szervezet különösen aktív a görög, hulladékmegelőzésről szóló nyilvános vitában, a legutóbbi kezdeményezései közt szerepel egy otthoni komposztálást célzó projekt és figyelemfelkelt ő kampány, valamint a „Klimax Plus”, amely pszichoszociális nehézségekkel küzd ők, például volt kábítószerfügg ők, mentális betegségekben szenvedők, hajléktalanok, és menekültek számára biztosít munkalehet őséget. http://www.ecorec.gr Spanyolország: AERESS A madridi Asociacion de Recuperadores de Economia Social y Solidariát (AERESS) 1994-ben alapították, ma 32 helyi spanyol szervezet a tagja, amelyeket a környezetvédelem és társadalmi integráció közös céljai kötnek össze. Emellett foglalkoznak még figyelemfelkelt ő programokkal, kampányokat dolgoznak ki a hulladékcsökkentés, az újrahasználat és újrafeldolgozás környezeti vonatkozásairól. A települési hulladékáramból javítható termékeket gy űjtenek majd újra árékesítik azokat, több termékcsoporttal is foglalkoznak, például elektromos és elektronikai berendezésekkel, szövetekkel és nagy méretű és szerves hulladékokkal. http://www.aeress.org/ Hollandia: BKN A BKN (branchevereniging kringloopbedrijven Nederland) a holland non-profit újrahasználati szektor érdekképviseleti feladatokat ellátó legnagyobb szövetségeként alakult meg 1995-ben. Két f ő célja van: a szektor országos és regionális szintű képviselete a minisztériumok és a kormány felé, valamint a szektor szakmai szintre emeléséhez szükséges eszközök fejlesztése. Jelenleg 230 használtcikk-bolt és 58 újrahasználati központ tartozik a BKN-hez, amely megalapította a példaérték ű RREUSE-t is. A BKN tagjai az újrahasználat és újrahasznosítás útján szeretnék csökkenteni a hulladék mennyiségét, amely munkalehetőséget és jobb esélyeket biztosít a veszélyeztetett csoportok számára a munkaer őpiacon. http://www.kringloopwinkels.nl

66

Egyesült Királyság: FRN A „Furniture Re-use Network” (Újrabútor Hálózat) egy 350 jótékonysági szervezetet támogat, segít és fejleszt szerte az országban. Az FRN az országos REalliance (REszövetség) részeként a FRN a szegénység visszaszorítását tűzte ki célul, ezért alacsony áron ad el a bútorokat, elektronikai berendezéseket és egyéb eszközöket szegény családok számára. Emellett támogatja az újrahasználati szervezeteket, hogy képzést és munkalehetőséget tudjanak nyújtani a társadalomból kirekesztetteknek. Tagszervezeteik között akadnak kicsiny helyi szerveződések és nagyméret ű szociális vállalatok is, némelyikük pedig lakhatási szövetségekkel és önkéntesmunka-tanácsokkal is kapcsolatban áll. Az FRN nemrégiben kifejlesztett egy brit újrahasználati szabványt az engedélyezett újrahasználati központok számára. http://www.frn.org.uk/ http://www.realliance.org.uk Esettanulmányok az újrahasznosításról Somerset, Egyesült Királyság: minőségi újrahasznosítás Somerset vidéki megyéje a háztartási hulladék több, mint felét hasznosítja újra, amelyet a Somerset Waste Partnership több kiváló rendszer működtetésével valósít meg, ilyen az utcai szemétgy űjtéssel egybekötött szelektív gyűjtés, vagy az ételmaradékok komposztálása. Emellett több háztartási hulladékot újrahasznosító központ működik sikeresen, amelyek a lehető legtöbb fajta anyagot hasznosítják újra. Ugyancsak elköteleződtek a minőségi újrahasznosítás mellett, az újrahasznosítható anyagaik 92%-át küldik újrafeldolgozásra, és évente készítenek egy online Végfelhasználás Regisztert, így az állampolgárok láthatják, hogy pontosan hova kerül a szelektíven gy űjtött hulladék. http://www.foe.co.uk/resource/reports_on_events/taking_out_the_rubbish.pdf (10.oldal) http://www.foe.co.uk/resource/briefings/recycling_collections.pdf (6. oldal) www.recyclesomerset.info Esettanulmányok a biohulladékról Olaszország: városi ételgyűjtés helyben Több részletes jelentés is készült Észak-Olaszországban, főleg a s űr űn lakott városokban, az ételmaradék-gyűjtési rendszerek fejlesztéséről, valamint a kis járműveket és gyakori gy űjtést alkalmazó, és ezért a lakosság körében kedvelt tervekről. A munka megtervezése és támogatása nagyrészt Dr. Enzo Favoino, a Scuola Agraria del Parco di Monza munkatársa nevéhez köthet ő, aki az EEB és tagjai körében is ismert. Az alábbi linkeken található tanulmányok és el őadások egyszer űen ugyanakkor teljességében mutatják be a tervek hatékonyságát: http://www.acrplus.org/upload/documents/document502.pdf http://ec.europa.eu/environment/waste/compost/presentations/favoino2.pdf Portugália: adagok szabályozása, éttermi ételmaradék 67

Grande Porto Települések közötti Hulladék-gazdálkodási Szolgáltatója, a LIPOR a „Szerves Értékteremtés Stratégia” keretén belül vezetett be biohulladék-gy űjtési rendszereket Porto térségében. A szerves hulladékok gyűjtése főleg a nagy termelőkre koncentrál (éttermekre és étkezdékre). A portugál éttermek és étkezdék híresek óriási adagjaikról, a vendégek ezért (majdnem mindig) meghagyják az étel egy részét. A becslések szerint egy étterem 20-25 kg szerves hulladékot termel napi szinten. A „kevesebb, mint 100kg/fő/év” hulladék-megelőzési cél érdekében a LIPOR kifejlesztette a „Menu Dose Certa” (menü megfelelő adagban) elnevezésű próbaprojektet az éttermek számára. A projekt alapötlete, hogy olyan menüket kínáljanak az éttermek, amelyek nem termelnek ételmaradékot. Több konzultációt is tartottak a lehetséges megközelítésekről, ami lehet ővé tette az érdekelt felek közötti kommunikációt (ötletek és javaslatok formájában). Végül egy espinhoi „o Cristal” nev ű étteremben indították el a projektet, és nyomon követték az ételmaradék mennyiségét – megmérték a tányérokon lévő maradékokat, és három kategóriába sorolták őket (zöldségek, szénhidrátok, proteinek) . Ez a felosztás megmutatja, hogy a menüben milyen arányban kellene el őfordulniuk a különféle ételeknek (ebből következik a megfelelő adag) így az ételmaradék is kevesebb lesz. További figyelemfelkelt ő kampányokat szerveznek, hogy más éttermek is bekapcsolódjanak a projektbe. www.lipor.pt/ Ez az esettanulmány az ACR+ „Számszerűsített referenciaértékek a hulladékmegel őzés terén”cím ű beszámolójából származik, amely elérhető az ACR+ weblapján elérhető: www.acrplus.org Egyesült Királyság: kampány az ételmaradékok megel őzéséért Az Egyesült Királyságban működő WRAP ügynökség jelentős kezdeményezést indított a fogyasztói ételmaradékok megelőzésére, amelyet skóciai és walesi kampányok is kísérnek. A „Love Food Hate Waste” (Szeretem az ételt, utálom a pazarlást) kampány felmérte, hogy évente milyen mennyiség ű és mekkora értékű étel végzi az otthoni szemetesben: a becslések szerint mintegy 8,3 millió tonna, azaz 750 euro. A sokkoló adatokkal a fogyasztók takarékosságára és környezet iránti aggodalmaikra kívántak hatni, emellett több kampányakcióval, receptötlettel, PR eseménnyel, valamint interneten, posztereken, magazinokban és reklámokban elérhető információval próbálták felhívni a figyelmet. Két év után több, mint 2 millió fogyasztó nyilatkozott az ételvásárlási és étkezési szokásainak megváltoztatásáról, amely évente nagyjából 445 euro megtakarításnak felel meg. www.lovefoodhatewaste.com Esettanulmányok a hulladékstátusz megszűnésér ől Egyesült Királyság: Minőségi Protokollok projekt Minőségi Protokollok projekt a Környezetvédelmi Ügynökség (EA) és WRAP közös kezdeményezése Angliában és Walesben. A projekt három éves működése során széleskör ű konzultációkat folytattak az ipari és újrahasznosítási szektor érdekeltjeivel egy prioritási lista felállítása miatt, amely fontossági sorrendben mutatja a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó kritériumok alapján vizsgálandó anyagokat/termékeket. Az EA-nek döntő szerepe van a kritériumok betartatásában, és abban, hogy a korábban hulladéknak minősülő termékek teljes mértékben megfeleljenek a környezetvédelmi szempontoknak és ne csak a egy kiskaput jelentsenek a jogszabályok megkerüléséhez. A rendszer sikeres 68

megvalósítása ösztönözte az újrahasznosítási szektorba való beruházást olyan területeken, mint az adalékanyagok újrahasznosítása. Korábban a hulladék-szabályozás túl nagy terhet és költségeket rótt a vállalatokra, amelyek új termékeket vettek, pedig inkább az újrahasznosított termékeket választottak volna. A rendszert tehát az adalékanyagokkal próbálták ki, de a jöv őben több más anyag is szóba jöhet: nem szennyezett talaj, hulladék-gipszkartonból származó gipsz, papíriszap, hamu, nagyolvasztóból származó salak és fenékhamu; komposzt; síküveg, műanyaghulladék, feldolgozott tüzel őanyag, porlasztott tüzelőanyag-hamu, talajok, gumihulladék, fáradt főzőolaj és állati zsírok, fahulladék. www.environment-agency.gov.uk/business/topics/waste/32154.aspx

69

12. fejezet – Referenciák Ez a fejezet összegzi az útmutatóban említett kulcsfontosságú dokumentumokat, valamint kiegészíti az útmutatóban pontosan megjelölt referenciákat. Agence de l’Environnement et de la Maîtrise et de l’Energie (2009), Indicateurs territoriaux de la prévention des déchets, Angers: ADEME Association of Cities and Regions for Recycling and Sustainable Resources Management (2009),Quantitative benchmarks for waste prevention – a guide for local and regional authorities in support of the new Waste Framework Directive, Brussels: ACR+ Department of the Environment Food and Rural Affairs (2009), International review of household waste prevention policies and practices – Research Project WR 1204 – produced for Defra by the Resource Recovery Forum, London: Defra European Commission (2008), Directive 2008/98/EC of the European Parliament and the Council of 19 November 2008 on Waste and repealing certain Directives European Commission Joint Research Centre (2009), End-of-waste criteria – final report, Seville: JRC/IPTS European Environment Agency (2009), Diverting waste from landfill – effectiveness of waste management policies in the European Union, Copenhagen: EEA European Environmental Bureau (2008), From Waste to Resources – the Road to Sustainability; conference report and analysis of the new EU Waste Framework Directive, Brussels: EEB European Topic Centre on Resource and Waste Management (2009), EU as a recycling society –present recycling levels of municipal waste and construction and demolition waste in the EU: ETC/SCP working paper 2/2009, Copenhagen: European Topic Centre/EEA Friends of the Earth Europe (2009), Gone to waste – the valuable resources that European countries bury and burn, Brussels: FoEE International Solid Waste Association (2009), Waste and climate change – an ISWA White Paper, Vienna: ISWA Ökopol (2008), Climate protection potentials of EU recycling targets, Hamburg: Ökopol OVAM (2004), Municipal waste management in Flanders – experiences and challenges, Mechelen: OVAM Prognos, IFEU and INFU (2008), Resource savings and CO2 reduction potentials in waste management in Europe and the possible contribution to the CO2 reduction target in 2020, Berlin: Prognos Waste and Resources Action Programme (2006), Environmental benefits of recycling – an international review of life cycle comparisons for key materials in the UK recycling sector, 70

Banbury: WRAP Waste and Resources Action Programme (2009), Meeting the UK climate change challenge – the contribution of resource efficiency, Banbury: WRAP

71

13. fejezet – Köszönetnyilvánítás Ezt az Útmutatót Ray Georgeson, a Ray Georgeson Resources Ltd., www.raygeorgesonresources.co.uk, munkatársa készítette az EEB számára, a Föld Barátai EWNI (Anglia, Wales, és Észak-Írország) www.foe.co.uk, Becky Slater és Michael Warhurst munkatársainak segítségével, akik jelent ős mértékben közreműködtek az újrahasznosítás fejezetében, valamint a flamand esettanulmány megalkotásában. Külön köszönet jár Penelope Vincent-Sweetnek, Joan-Marc Simonnak és Frédérique Mongodinnek, akik a szerves hulladék, a hulladékégetés, illetőleg az újrahasználat fejezeteiben segédkeztek. A szerkesztést, az Európai Környezetvédelmi Iroda munkatársa, Stephane Arditi készítette. További információért vagy az Útmutatóhoz fűzött megjegyzésért, kérjük forduljanak az alábbi elérhetőséghez: Stephane ARDITI, EU Policy Officer for Products and Waste (európai uniós hulladék- és termékügyi szakreferens)

European Environmental Bureau, Boulevard de Waterloo 34 1000 Brüsszel – Belgium Tel: +32 (0) 2 289 10 97 Fax: +32 (0) 2 289 10 99 E-mail: [email protected] Weboldal: http://www.eeb.org

2009. december 22.

72