NYUGDÍJ
a nyugdíjrendszer jövőjéről a kötelező nyugdíjbiztosítás öregségi nyugdíj korhatár korkedvezmény; korengedmény korrekció nyugdíjemelés nyugdíjprémium rokkantsági nyugdíj hátramaradotti ellátások rehabilitációs járadék magánnyugdíj önkéntes nyugdíjpénztárak
A
z Idősügyi Nemzeti Stratégia nem tárgyalja külön fejezetben a nyugdíjkérdést, ugyanakkor az idős társadalom jövője, létbiztonsága és életminősége szervesen összefügg a nyugdíjrendszer jövőjével. A Stratégia készítésekor külön munkacsoport foglalkozott e témakörrel, következtetéseik azonban túlmutatnak a tárgyalt stratégián. A megfogalmazott célok és javaslatok egy átfogó nyugdíjreform szükségét vetítették előre, a munkacsoport ajánlásainak többsége már beépült a mai magyar nyugdíjrendszerbe. A munkacsoport arra kereste a válaszokat, hogy a jövőben mi történjen a nyugdíjakkal, azok értékállóságával, illetve a nyugdíjkassza stabilitásával, melyben a kiadási oldal kiszámíthatóvá tétele mellett fontos feladat a bevételi oldal megerősítése is. A nyugdíjrendszert illetően vázolt, elérendő jövőkép A nyugdíjrendszer a jövőben is stabil és finanszírozható legyen. A foglalkoztatási ráta a jelenleginél magasabb szinten álljon be. A minimálbéren foglalkoztatottak aránya lényegesen csökkenjen, tekintve, hogy ez a nyugdíjkassza finanszírozásának egyik súlyos problémája. A nyugdíjazás korcentruma jelentősen tolódjon el a nyugdíjkorhatár irányába. A születéskor várható élettartam megemelkedése,
vele együtt a időskorúak arányának növekedése miatt a nyugdíjrendszer finanszírozhatósága érdekében szükséges a nyugdíjkorhatár hosszú távú emelése. A nyugdíj-megállapítás és -emelés rendszere legyen arányosabb és igazságosabb. A főbb fejlesztési célok A nyugdíjazás korcentrumának növelése érdekében szigorítani kell a korhatár előtti nyugdíjazás feltételeit, ösztönözni kell a tovább dolgozás lehetőségeit. A foglalkoztatási ráta folyamatos növelése érdekében a fekete illetve szürke foglalkoztatás visszaszorítása. Érdemes lenne kidolgozni a nyugdíj várományok beszámításának egy additív rendszerét, mely a korábbinál kisebb kereset mellett is érdekeltté tesz az aktív karrier folytatásában. Ma az életpálya végén alacsonyabbá váló kereset a minél korábbi nyugdíjba vonulásra ösztönöz, mert az ellátás alapjául szolgáló átlagkeresetet lerontja. A rokkantsági nyugdíjrendszer szabályait úgy kell meghatározni, hogy a rendszeres munkára képes vagy képessé tehető biztosítottak ne kerüljenek rokkantosításra. Fokozatosan el kell érni, hogy azonos biztosítási teljesítmény esetén ( közel ) azonos legyen a nyugdíjak színvonala, függetlenül megállapításuk idejétől. Fokozatosan meg kell valósítani, hogy a megál1
lapított nyugdíjak egy életen át megőrizzék a mindenkori átlagkeresethez viszonyított arányukat. A közép- és hosszú távú nyugdíj reform a már nyugdíjban lévőket nem érintheti hátrányosan. Az öregségi nyugdíj korhatárhoz közelállókat jelentősebb kedvezőtlen intézkedések ne érinthessék. Figyelemmel arra, hogy nekik már nincs lehetőségük érdemi öngondoskodás megteremtésére. Rendkívül fontos a kötelező magán-nyugdíjpénztárak működésének felülvizsgálata
E körbe soroljuk többek között az egészségkárosodott személyeknek járó rendszeres szociális járadékot is, amely a nyugdíjszerű szociális ellátások közül a leggyakoribb ellátási forma.
A Stratégia munkacsoportja által megfogalmazott konkrét fejlesztési javaslatok többsége a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényt módosító 2010. január 1-jétől hatályos 2009. évi XL.tv. elfogadásával megvalósulni látszik. Így a továbbiakban a fejlesztési irányokat a nyugdíjrendszer komplett ismertetésén keresztül kívánjuk bemutatni.
Jelenleg több mint 3 millió nyugdíjas van Magyarországon (3 030 671fő) s részükre évente 2 999 306 500 000 forint nyugdíj kifizetésére kerül sor. A rokkantnyugdíjasok száma meghaladja a 800 000 főt. Közülük több, mint 430 ezer fő korhatár alatti rokkant. Hozzátartozói (özvegyi, szülői stb.) nyugdíjat több mint 140 000 fő kap. Árvaellátást több mint 100 000 gyermek illetve fiatal felnőtt kap. Ezen túl, több mint 250 000 kapnak különböző járadékot (szövetkezeti, rokkantsági járadék stb).
A magyarországi kötelező nyugdíjbiztosítás
Nyugdíjreform 1991 óta
A kötelező magyarországi nyugellátások két alapvető csoportba sorolhatók egyrészről a nyugellátásokba és a baleseti nyugellátásokba. A nyugellátás olyan keresettől, jövedelemtől függő rendszeres pénzellátás, amely meghatározott szolgálati idő megszerzése és az egyéb feltételek fennállása esetén jár a biztosítottnak, illetve hozzátartozójának. A kötelező (államilag szervezett és garantált) nyugdíjrendszer 1929. január 1-jétől működik, amely azóta rendkívül sok – terjedelmi okból nem részletezendő – változáson ment keresztül és fokozatosan kiterjedt minden munkajövedelemből élőre, az alkalmazottakra és az önfoglalkoztatókra (vállalkozókra) egyaránt. A nyugdíjkorhatár feletti népesség szinte teljes mértékben nyugdíjas, illetőleg nyugdíjszerű ellátásban részesül.
A legutóbbi nyugdíjreform elvi indítása 1991-ben – az Országgyűlés határozatával és az azt követő törvénymódosításokkal – kezdődött, aminek hatására lényegesen megváltozott a magyar nyugdíjrendszer. Így például emelkedett a jogosultsághoz szükséges szolgálati (biztosítási) idő, nőtt a nyugdíjak megállapításának alapjául szolgáló átlagkereset kiszámításánál figyelembe veendő évek száma, bevezetésre került a biztosítási jövedelemplafon. A változások különösen az 1996. és az 1997. évben voltak erőteljesek, amikor a korhatár emelésére (1996), majd a tőkésített nyugdíjelem és a 2013-tól alkalmazandó nyugdíjformula törvényi megfogalmazására került sor (1997). Az alapvető változások részben 1997-ben (korhatár), részben az 1998. január 1-jén hatályba lépett új nyugdíjtörvényben (a kétpilléres rendszerrel) jelentek meg. A korszerűsítési (kiigazítási) folyamat azonban még nem zárult le, a nyugdíjrendszer értékelése, hatásainak felmérése folyamatos feladat.
Nyugellátás és nyugdíjszerű szociális ellátások Magyarországon az idősek és az egészségkárosodott személyek jövedelembiztonságát döntően a biztosítási alapon szervezett nyugellátások adják. Emellett azonban vannak a biztosítástól független vagy részben független ellátások is, amelyeket összefoglaló néven nyugdíjszerű szociális ellátásoknak nevezünk. 2
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvényt (a továbbiakban: Tny.) módosító, 2010. január 1-jétől hatályos 2009. évi XL. törvény rendelkezései jelentős változást jelentenek a nyugdíjrendszerben.
Az intézkedések célja: Nyugdíjrendszer fenntarthatóságának biztosítása; A nyugdíjalap számára nyújtott költségvetési hozzájárulás mértékének csökkentése; A későbbi belépők számára is elfogadható színvonalú ellátást biztosítson a nyugdíjrendszer; A nyugdíjazás korcentrumának növelése.
A nyugdíjrendszer felépítése A Magyar Köztársaságban 1998-tól három, egymástól lényegesen eltérő elveken alapuló „nyugdíjpillér” működik: a) a hagyományos, felosztó-kirovó rendszerű állami társadalombiztosítási nyugdíjrendszer b) a kötelező magánnyugdíj-rendszer és c) a korábban már létrejött önkéntes nyugdíjpénztárak rendszere. Az a) és b) pontban említett rendszerek 1998. január 1-jétől adják együtt az új, vegyes finanszírozású kötelező nyugdíjrendszert.
1. Öregségi nyugdíj
Az öregségi nyugdíjkorhatár 65 évre történő emelése 2009. első felében az Országgyűlés törvényt fogadott el az öregségi nyugdíjkorhatár 62-ről 65 évre történő, valamint az előrehozott nyugdíjazáshoz szükséges életkori feltétel 63 évre történő fokozatos, 2012-ben kezdődő felemeléséről. Az emelés fő szabályként születési évjáratonként fél évvel történő emelést jelent. A kiegészítő, átmeneti szabályokat elsősorban az indokolja, hogy a nők esetében az előrehozott korhatár még nem érte el a 60 évet (2009ben emelkedett 57-ről 59 évre). Az intézkedés Célja: a várható élettartam emelkedésével párhuzamosan a nyugdíjkorhatár is emelkedjen. Menete: fokozatosan, 2012-től kezdődően, évente fél évvel, a nők és férfiak esetében eltérő korcsoportokkal indítva, eltolva. Várható eredmény: a nyugdíjrendszer hosszú távú finanszírozhatóságának javítása mellett a foglalkoztatási szint növeléséhez is hozzájárulhat.
Nyugdíjkorhatár Magyarországon, hosszú időn keresztül változatlan volt az öregségi nyugdíjkorhatár: férfiaknak 60 év, nőknek 55 év. A hosszú távú demográfiai változásokhoz történő igazodás és a nyugdíjrendszer tartós finanszírozhatósága érdekében az 1990-es évek első felében döntés született az öregségi nyugdíjkorhatár fokozatos felemeléséről és nemek közötti egységesítéséről. Ennek alapján a férfiak korhatára 1998-ban és 2000-ben 1-1 évvel emelkedett és ezzel elérte a 62 évet. A nők korhatára 2008-ig minden második évben egy évvel nőtt. Például az 1942-ben született nők 57 évesen, az 1943-ban születettek 58 évesen, az 1944-ben születettek pedig 59 évesen vehettek igénybe öregségi nyugdíjat. A női korhatár emelésének folyamata ennek megfelelően folytatódott: a 62 éves korhatár először az 1947-ben születettekre vonatkozik.
A korhatáremelés a következőképpen érinti az egyes születési évjáratokat Az 1952-ben születettek öregségi nyugdíjkorhatára 62 év és 183 nap; az 1953-ban születetteké 63 év, az 1954-eseké 63 év és 183 nap, az 1955-ösöké 64 év, az 1956-osoké 64 év és 183 nap, az 1957-ben és később születetteké 65 év. Ez mindkét nemre vonatkozik. Az előrehozott öregségi nyugdíj életkori feltétele a férfiaknál minden egyes születési évjárat esetében két évvel alacsonyabb, mint az öregségi nyugdíjkorhatár (tehát az 1952-ben született férfiaknál 60 év és 183 nap, és így tovább). A nők esetében az előrehozott nyugdíjazás korhatára „késleltetéssel” követi a férfiakét, hiszen a nőknél csak 2009-ben emelkedett meg az előrehozott korhatár 59 évre. Ennek megfelelően – az 1952-ben és 1953-ban született nők előrehozott korhatára 59 év, – az 1954ben születetteké 60 év és 183 nap, – az 1955-ösöké 3
61 év, – az 1956-osaké 61 év és 183 nap, – az 1957eseké 62 év, – az 1958-asoké 62 év és 183 nap, – az 1959-ben és később születetteké pedig 63 év. A férfiak esetében is érvényesül átmeneti szabály: – az 1952-ben és 1953-ban születettek 60 évesen, – az 1954-ben születettek pedig 62 éves és 183 napos életkorukban is igénybe vehetik az előrehozott öregségi nyugdíjat, ha legalább 42 év szolgálati idővel rendelkeznek.
Rugalmas nyugdíjazás – korhatár előtt Korábban, a korhatáremeléssel párhuzamosan bevezetésre került az ún. rugalmas nyugdíjazás rendszere. Ennek keretében az ún. előrehozott öregségi nyugdíjat a hosszú szolgálati idővel rendelkezők vehetik igénybe. A férfiak előrehozott öregségi nyugdíjazásának életkori feltétele az új rendszer bevezetésekor és még jelenleg is 60 év. A nők előrehozott korhatára 2000-ig bezárólag 55 év volt, ez 2001-ben 56 évre, 2003-ban pedig 57 évre emelkedett. 2009től a nők előrehozott korhatára 59 évre nőtt; ez elsőként az 1952-ben született nőkre vonatkozik. 2008tól az előrehozott és a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj igénybevételéhez további feltétel, hogy a nyugdíjat igénylőnek meg kell szüntetnie a biztosítás alapjául szolgáló jogviszonyát. (Nyugdíjasként azonban létesíthet új jogviszonyt.)
Az előrehozott nyugdíj szolgálati ideje Az előrehozott öregségi nyugdíjazás szolgálati idő feltétele 2009-ben jelentősen megváltozott. 2008-ig ahhoz, hogy valaki nyugdíjcsökkentés nélkül vehesse igénybe az előrehozott öregségi nyugdíjat, 38 év szolgálati idővel kellett rendelkeznie. Akinek 33-37 év szolgálati ideje volt, ugyancsak igénybe vehette az előrehozott nyugdíjat, de a nyugdíjat ilyenkor csökkentett összegben kellett megállapítani. A csökkentés mértéke két tényezőtől függött, egyrészt: hány év hiányzik az előírt 38 szolgálati évhez képest, másrészt: a korhatár betöltéséhez képest mennyivel alacsonyabb életkorban veszi igénybe a nyugdíjigénylő az előrehozott öregségi nyugdíjat. 2008-ig bezárólag érvényben volt az ún. gyermekkedvezmény, mely gyermekenként egy évet (de összesen 4
legfeljebb 3 évet) „kipótolhatott” az előrehozott nyugdíjhoz szükséges szolgálati időből. 2009-től a csökkentés nélküli előrehozott öregségi nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati idő 38-ról 40 évre, a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati idő pedig 33 évről 37 évre emelkedett.
Az előrehozott öregségi nyugdíj kiszámítása Lényegesen megváltoznak az előrehozott öregségi nyugdíj kiszámítási szabályai is. A férfiak számára 2011-től, a nők számára 2013-tól megszűnik a csökkentés nélküli előrehozott öregségi nyugdíj. Ekkortól kezdve az öregségi nyugdíj előrehozása mindenképpen a nyugdíj csökkentését vonja maga után. Az új rendszerben 37 év szolgálati idő szükséges az előrehozott öregségi nyugdíj igénybevételéhez, de a csökkentés mértéke már nem függ a szolgálati idő hosszától. A csökkentés mértéke csak attól függ, hogy a nyugdíj megállapításakor a nyugdíjba vonuló életkora mennyivel alacsonyabb az öregségi nyugdíjkorhatárnál. Az öregségi nyugdíjazás egyéb feltételei is módosulnak a következő években. 2009. szeptember 1-től a biztosítás alapjául szolgáló jogviszony megszüntetése már nem csak az előrehozott nyugdíjat igénylőknél lesz a nyugdíj megállapításának feltétele, hanem a korhatáron, illetve a fölött igénybe vett öregségi nyugdíjak esetében is.
Korkedvezmény A szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre ártalmas munkát végzők a jogszabályban előírt feltételek megléte esetén a rájuk irányadó nyugdíjkorhatárhoz képest korkedvezményben részesülnek. (2006. évet követően korkedvezményre jogosító időt csak az szerezhet az egyéb feltételek fennállása esetén, aki után a foglalkoztató a rá vonatkozó külön járulékot is megfizeti.) Az a férfi, aki legalább 10 évet, az a nő, aki legalább 8 évet korkedvezményre jogosító munkakörben, valamint az, aki legalább 6 éven át magas nyomású légtérben dolgozott, 2 év korkedvezmény-
ben részesül. További 1-1 év korkedvezmény jár minden újabb, korkedvezményre jogosító munkakörben eltöltött 5, 4 illetve 3 év után (az előbbi felsorolás sorrendjében). 2010. december 31-ig lehet jogosultságot szerezni a 2006. december 31-én hatályos munkaköri jegyzék szerint. Ezt követően új jogszabályi rendelkezések kerülnek bevezetésre.
Korengedmény Korengedményes nyugdíjat azok vehetnek igénybe, akiknél nyugdíjuk finanszírozását a rájuk irányadó előrehozott korhatár betöltéséig a munkáltató magára vállalja. Ilyen esetekben általános szabályként maximum 5 évvel a korhatár előtt lehet nyugdíjba menni az előrehozott öregségi nyugdíjra előírt szükséges szolgálati idő megszerzése esetén. A fegyveres szerveknél (rendőrség, honvédség, stb.) hivatásos szolgálati viszonyban állók az általános korhatárnál korábban és kedvezőbb feltételekkel külön jogszabályok alapján mehetnek nyugdíjba.
A nyugdíjak emelése A törvényi szabályozás szerint 2001-től kezdődően 2009-ig bezárólag az emelés évére tervezett fogyasztói árnövekedés és a tervezett nettó átlagkereset-növekedés átlagával kellett emelni az emelés évét megelőzően megállapított nyugdíjakat. 2010. január 1-jétől a nyugdíjak emelésére vonatkozó szabályok a következők szerint változnak: Amennyiben a változatlan áron számított GDP növekedésének tervezett mértéke nem éri el a 3%-ot, a fogyasztói árnövekedés tervezett mértékének megfelelően, legalább 3%, de nem éri el a 4%-ot, akkor a tervezett fogyasztói árnövekedés és a tervezett országos nettó átlagkereset-növekedés 80/20% arányban súlyozott átlagának megfelelő mértékben, legalább 4%, de nem éri el az 5%-ot, akkor a tervezett fogyasztói árnövekedés és a tervezett országos nettó átlagkereset-növekedés 60/40% arányban súlyozott átlagának megfelelő mértékben, legalább 5% vagy annál több, akkor a tervezett fogyasztói árnövekedés és a tervezett országos nettó
átlagkereset-növekedés 50/50%-os arányban súlyozott átlagának megfelelő mértékben kell emelni a nyugdíjakat. Ha az árnövekedés és a nettó átlagkereset-növekedés (továbbá 2010-től a változatlan áron számított GDP növekedés) tárgyévben várható mértéke legalább 1%-ponttal meghaladja a tervezett mértéket, akkor november hónapban január 1-jei visszamenőleges hatállyal kiegészítő nyugdíjemelést kell végrehajtani. Ha a különbség 1%-pontnál kisebb, a nyugdíjemelési különbözetet a tárgyévben egyösszegben kell kifizetni, s a következő év januárjában az akkori emelési mérték és a különbözet együttes hatását kell érvényesíteni. 2002. évtől a kiegészítő nyugdíjemelésnél a nyugdíjasok fogyasztói árindexét kell figyelembe venni, ha az magasabb, mint az általános fogyasztói árindex. A Kormány a makrogazdasági folyamatok értékelése alapján további emelést is végrehajthat, ha annak feltételei adottak. A tervezett adatokat a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvény állapítja meg.
Nyugdíjkorrekció A nyugdíjak közötti aránytalanságok, torzulások enyhítésére, a nyugdíjak összegeiben a nyugdíjazás éve szerinti eltérések mérséklésének szándékával korrekciós célú nyugdíjemelés valósul meg 2006. és 2010. között, melynek utolsó lépése az Idősek Akadémiája ideje alatt is tart. Az érintettek köre: mintegy 1 millió fő! Most kerül korrekcióra – az 1998. január 1. és 1990. december 31. között nyugdíjba vonulók (+2%-os ), – az 1992. január 1. és 1995. december 31. között nyugdíjba vonulók (+4%-os), – és az 1997. január 1. és 1998. december 31. között nyugdíjba vonulók (+4%-os) nyugdíja! Már végrehajtott intézkedések: – 50%-os özvegyi nyugdíjak emelése két lépésben (55%-ra és 60%-ra), – az 1987 decemberéig nyugdíjba vonultak nyugdíjemelése, férfiak: +3%, nők: +5%, – az 1991. és 1996. között nyugdíjazottak nyugdíjemelése 5
– 29 év szolgálati idő esetében: 4%-os emelés, – 29 év feletti szolgálati időkre: további +0,5%/év, max. 10%-ig A korrekció csökkenti a nyugdíjrendszer „örökölt igazságtalanságait”.
A nyugdíj kiszámítása A nyugdíj összegét a nyugdíjjárulék alapjául szolgáló keresetek (jövedelmek) átlagából számítják a szolgálati (biztosítási) idő függvényében meghatározott skála szerint. A nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetet – általános szabályként – az 1988. január 1-jétől a nyugdíjazásig elért járulékköteles keresetekből, jövedelmekből kell megállapítani. A beszámítandó keresetek időszaka évről-évre egy-egy évvel meghosszabbodik, így a nyugdíj fokozatosan a teljes életkereset alapján kerül kiszámításra. Az egyes években elért kereseteket 2013. január 1. előtt nettósítani kell. 2008. január 1-től a nyugdíj alapját képező átlagkereset összegét a következők szerint kell kiszámítani. Az 1987. december 31-ét követően és 2013. január 1-jét megelőzően elért kereseteket, jövedelmeket naptári évenként a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályok szerint számított egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, magánnyugdíjpénztári tagdíj, valamint munkavállalói járulék összegével, továbbá az ezek után fennmaradó összegre képzett személyi jövedelemadó összegével kell csökkenteni. A nyugdíj összegének kiszámítása során a nyugdíjazást megelőző év előtt elért keresetet, jövedelmet az országos nettó átlagkereset növekedését alapul véve a nyugdíjazást megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani (felszorozni). A nyugdíjak szóródásának csökkentésére átmenetileg érvényben van egy degresszív keresetszámítási szabály is, amely szerint, ha a nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkereset egy meghatározott határösszeg feletti, az átlagkeresetnek – sávonként csökkenő – része vehető figyelembe a nyugdíj kiszámításánál. Az alkalmazandó sávhatárok évente a nyugdíjtörvény szerint emelésre kerülnek, ez biztosítja, hogy a jövedelmek degresszív beszámítása fokozatosan megszűnjön.
6
A nyugdíj mértéke 2013. január 1. előtt A nyugdíj mértéke 2013. január 1. előtt 15 év szolgálati (biztosítási) idő esetén 43%-a a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló átlagkeresetnek. 15 évnél több biztosítási idő esetén a mérték évenként két százalékponttal emelkedik 25 évi szolgálati időig, amikor 63%; utána 36 év szolgálati időig évente 1 százalékponttal emelkedik, mértéke 36 évnél 74%, a 36 év feletti szolgálati évek után 1,5 százalékpontos a növekedés, a 40 év feletti szolgálati évek esetében pedig 2% a mértékemelkedés. A magyar nyugdíjrendszerben létezik ún. minimum nyugdíj. Ez csak a teljes (legalább 20 év szolgálati idővel megszerzett) nyugdíjra vonatkozik. Összegét évente állapítják meg, 2008. január 1-jétől 2010. január 1-jét megelőző időpontig az öregségi nyugdíj legkisebb összege 28.500 Ft, ami a 2008. évi öregségi átlagnyugdíjnak mintegy 34%-a. Ha azonban a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset olyan alacsony, hogy nem éri el a nyugdíjminimum összegét, ez esetben a havi átlagkereset 100%-a lesz a nyugdíj összege. Azok számára, akiknek 2013. január 1. előtt az ún. vegyes rendszerből nyugdíjat állapítanak meg, az azonos szolgálati idővel és keresettel rendelkező, de kizárólag a társadalombiztosításban résztvevő biztosított ellátásának 75%-át kapják társadalombiztosítási nyugdíjként. (Ezt egészíti ki a kötelező magán-nyugdíjpénztártól járó ellátás.)
A nyugdíj mértéke 2013. január 1-jétől 2013. január 1-jétől a nyugdíjat az elért járulékköteles bruttó keresetekből kell majd meghatározni. 2013-tól a társadalombiztosítási nyugdíj a kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe tartozóknál az átlagkeresetnek annyiszor 1,65 százaléka, a vegyes nyugdíjrendszerbe tartozóknál pedig az átlagkeresetnek annyiszor 1,22 százaléka, ahány szolgálati évet szerzett a nyugdíjra jogosult. (Emlékeztetésül: ez utóbbi körben a társadalombiztosítási nyugdíj kiegészül a magánnyugdíjjal.) Általánosan érvényes az a szabály, miszerint az, aki az öregségi teljes nyugdíjhoz előírt 20 év szolgálati idővel rendelkezik és a reá irányadó korhatár betöl-
tése után, nyugdíj megállapítása nélkül legalább 30 napra szolgálati időt szerzett, nyugdíjnövelésben (bonusz) részesül. Ennek mértéke minden 30 nap után a nyugdíj 0,5%-a. 2007. április 1-jét követően a nyugdíj mellett munkát végzők már nyugdíjjárulékot is kötelesek fizetni a keresetük után. Ennek ellentételezéseként a nyugdíjat minden megszerzett 365 nap szolgálati idő után, a járulékalapot képező kereset, jövedelem havi átlagos összegének 0,5%-ával – kérelemre – növelni kell.
Munkavégzés korhatár alatti öregségi nyugdíj mellett – keresetkorlátozás Aki biztosítással járó jogviszonyban áll, illetőleg egyéni, vagy társas vállalkozóként kiegészítő tevékenységet folytat, és az általa fizetendő nyugdíjjárulék alapja meghaladja a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér havi összegének tizennyolcszorosát (ez a minimálbér másfélszeres havi összegének felel meg, a továbbiakban: éves keretösszeg), az éves keretösszeg elérését követő hónap első napjától az adott tárgyév december 31-éig, de legfeljebb az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig a nyugdíjfolyósító szervnek a nyugdíj folyósítását szüneteltetnie kell. A szabály azokra vonatkozik, akik 2008. január 1jét követően lettek öregségi nyugdíjkorhatár alatt nyugdíjasok. Addig kell az év közben elért keresetet figyelni, míg be nem töltötték öregségi nyugdíjkorhatárukat. A 2007. december 31-én már öregségi, öregségi jellegű nyugdíjasként keresőtevékenységet folytató személy tetszőleges nagyságú kereset mellett is folyamatosan kapja a nyugellátást. Ha a nyugellátásban részesülő személy által fizetendő nyugdíjjárulék alapja az éves keretösszeget a tárgyév decemberében haladja meg, a nyugellátás szüneteltetésére nem kerül sor, de a tárgyév december havi nyugellátást vissza kell fizetni. Fontos változás, hogy az érintett kereső tevékenységet folytató nyugdíjasnak, az előírt keresetkorlát elérésekor be kell jelentenie ezt a tényt tíz munkanapon belül a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak. A 2007. december 31-én már öregségi, öregségi jellegű nyugdíjasként keresőtevékenységet folytató személy nyugdíjának folyósítását nem kell szüneteltetni bármekkora elért kereset esetén sem.
Adó A folyósított nyugdíj 2001-ig 0-kulcsos adózású, 2002-től pedig adómentes. 2007. január 1-jét követően a nyugdíj ismét összevonandó a nyugdíjas egyéb, összevonási kötelezettség alá eső jövedelmeivel. Maga a nyugdíj adóterhet nem viselő járandóság, tehát nincs utána személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség, azonban az egyéb, a nyugdíjjal összevont jövedelmek adóterhét a nyugdíj összegére is tekintettel kell meghatározni.
Szolgálati idő Alapelv, hogy szolgálati időnek azok a biztosításban töltött idők ismerhetők el, amelyekre nyugdíjjárulékfizetés történt. Az 1998. január 1-jétől hatályos nyugdíjtörvény azonban – a szerzett jogok elismerésére tekintettel – lehetővé teszi, hogy egyes, 1998. január 1-jét megelőzően szerzett, járulékfizetés nélkül beszámítható idők továbbra is szolgálati időnek minősüljenek ilyen, elsősorban a felsőfokú tanulmányok és a sorkatonai szolgálat ideje. A szolgálati időbe beszámít az 1968. január 1-jétől bevezetett gyermekgondozási ellátás (GYES) ideje is. Azoknak az anyáknak, akiknek gyermeke a GYES bevezetése előtti években született, gyermekenként 365 nappal kell növelni a ténylegesen megszerzett szolgálati idejét. Ez az intézkedés a joghátrányok kiküszöbölését szolgálja.
A 13. havi nyugdíj helyett nyugdíjprémium A 2009. évi XL. törvény 2009. július 1-jétől hatályon kívül helyezte a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvénynek (a továbbiakban: Tny.) a tizenharmadik havi nyugdíjra vonatkozó rendelkezéseit, ami a tizenharmadik havi nyugdíj 2009. június 30-áig kifizetett első részletét nem érintette, a második részlet azonban november hónapban már nem került kifizetésre. A többletjuttatás az államháztartási kiadások elkerülhetetlen mérséklése érdekében került elvonásra. A törvénymódosítás viszont 2010. január 1-jét követően ún. nyugdíjprémium megállapítását teszi 7
lehetővé, amennyiben a GDP változatlan áron számított növekedésének a tárgyévben várható mértéke a 3,5 százalékot meghaladja, és az államháztartás – költségvetési törvényben meghatározott – tárgyévi egyenlegcélja várhatóan teljesül. Nyugdíjprémiumra az a személy jogosult, aki a tárgyévet megelőző év legalább egy napján, valamint a tárgyév novemberében a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében járó, vagy azzal egy tekintet alá eső a) rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban, vagy b) hozzátartozói nyugellátásban – ide nem értve az ideiglenes özvegyi nyugdíjat – részesül, vagy c) az a)–b) pontban nem említett nyugellátásban – ide nem értve a rehabilitációs járadékot – részesül, és a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt a tárgyévet megelőzően betöltötte. Az a)-b) pontban említett ellátásokban részesülő nyugdíjasokat a nyugdíjprémium életkorra tekintet nélkül megilleti. A c) pontban említett nyugellátások öregségi típusú ellátások, mint a korkedvezményes öregségi nyugdíj, az előrehozott, csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj, korengedményes nyugdíj, bányásznyugdíj, egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíja, szolgálati nyugdíj, és a mezőgazdasági szövetkezeti/szakszövetkezeti járadékok. Ezen ellátásokban részesülő személyek a rájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követő évben részesülhetnek nyugdíjprémiumban.
A nyugdíjprémium összege: Ha a GDP várható értéke – 3,5%–4,5% között van: 1 heti nyugdíj-kiegészítés, – ha 4,5%–5,5% között van: 2 heti, – ha 5,5%–6,5% között van: 3 heti, – ha 6,5% felett: 4 heti nyugdíj-kiegészítés jár év végén. A nyugdíjprémium összege legfeljebb 80.000 forint lehet. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a nyugdíjprémiumot – a meghatározott feltételek teljesülése esetén – külön kérelem benyújtása nélkül a november havi nyugellátással együtt folyósítja. 8
2. A rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj Rokkantsági nyugdíjra 2008. január 1-től az jogosult, akinek egészségkárosodása 79 százalékot meghaladó mértékű, vagy 50–79 százalékos mértékű, ezzel összefüggésben a jelenlegi vagy az egészségkárosodását megelőző munkakörében, illetve képzettségének megfelelő más munkakörben való foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül nem alkalmas, azonban a rehabilitációs szakértői szerv véleménye alapján rehabilitációja nem javasolt, és az életkorára előírt szolgálati idővel rendelkezik, és kereső tevékenységet nem folytat, vagy keresete, jövedelme legalább 30 százalékkal alacsonyabb az egészségkárosodást megelőző négy naptári hónapra vonatkozó keresete, jövedelme havi átlagánál, és táppénzben, baleseti táppénzben nem részesül. A szükséges szolgálati idő az egészségkárosodás bekövetkezése időpontjában betöltött életkortól függően került meghatározásra. (Így például: 22 éves kor betöltése előtt 2 év, 55 éves életkor betöltése után 20 év szükséges a teljes nyugdíj, 15 év a résznyugdíj esetén.) A rokkantsági csoportok: A III. csoportba tartozik az, akinek az egészségkárosodása 50–79 százalékos mértékű. A II. csoportba tartozik az, akinek az egészségkárosodása 79 százalékot meghaladó mértékű, de mások gondozására nem szorul. Az I. csoportba tartozik az, akinek egészségkárosodása 79 százalékot meghaladó mértékű, és mások gondozására szorul. A rokkantsági nyugdíj összege a nyugdíj-megállapítás alapjául szolgáló átlagkereset mellett az egészségkárosodás mértékétől, a megszerzett szolgálati (biztosítási) idő hosszától és az életkortól függ. A nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset számítása általános szabályként megegyezik az öregségi nyugdíjnál alkalmazandó számítással. A rokkantsági nyugdíj összege a II. rokkantsági csoportban a havi átlagkereset 5, az I. csoportban pedig
10%-ával több, annál, mint ami a III. rokkantsági csoport szerint járna. A 2009. augusztus 31-ét követő időponttól kezdődően megállapításra kerülő ellátások esetében a szociális biztonsági rendszereknek a közösségi rendelet hatálya alá tartozó személy esetén EGT-államban, a szociálpolitikai, szociális biztonsági egyezmény hatálya alá tartozó személy esetén a szerződő államban végzett keresőtevékenységet és ott szerzett keresetet, jövedelmet is figyelembe kell venni. Ha a nyugdíjigénylő magán-nyugdíjpénztár tagjaként tagdíjat is fizetett, és nem kérte a pénztárnál vezetett egyéni számláján felhalmozott összegnek a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz történő átutalását, a kiszámított rokkantsági nyugdíjának 75 százalékát lehet részére társadalombiztosítási rokkantsági nyugdíjként megállapítani.
A rokkantsági nyugdíj megszűnése A rokkantsági nyugdíjas jogosultsága megszűnik, ha a nyugdíjas már nem rokkant. 2009. július 1-jétől megváltozott a jogosultság megszűnésével járó, a rokkantsági nyugdíjas által elért kereset összegére vonatkozó kritérium. Eszerint megszűnik a rokkantsági nyugdíjra való jogosultság, ha az irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt el nem érő és keresőtevékenységet folytató rokkant hat egymást követő hónapra vonatkozó keresetének, jövedelmének havi átlaga meghaladja a rokkantsági nyugdíj összegének kétszeresét és a mindenkor kötelező legkisebb munkabér összegét. A rokkantsági nyugdíjra jogosultság a szolgálati idő tartamától függetlenül feléled, ha az orvosi, jogi feltételei a nyugdíj megszüntetése után öt éven belül a rokkantsági nyugdíj megállapítására a feléledés időpontjában alkalmazandó szabályok alapján ismét fennállnak.
összege függ a szolgálati időtől). A baleseti rokkantsági csoportok megegyeznek a rokkantsági nyugdíjnál meghatározott csoportokkal. A baleseti rokkantsági nyugdíj mértéke magasabb, mint a rokkantsági nyugdíjaké. Kiszámításánál ugyanis kedvezőbb szabályok alkalmazhatók. A baleseti rokkantsági nyugdíj összegét – ha az igénylő kéri – a balesetet közvetlenül megelőző egy év járulékköteles keresete alapulvételével is meg lehet határozni. A nyugdíj összege pedig legalább a havi átlagkereset 60, 65 illetve 70%-a a III., II., illetve I. rokkantsági csoportok esetében. Ezen túlmenően a nyugdíj összege az elért szolgálati idő minden éve után a havi átlagkereset további 1%-ával emelkedik, de nem lehet több, mint a havi átlagkereset.
3. Rehabilitációs járadék 2008. január 1-jétől az egészségkárosodott személyek részére új társadalombiztosítási nyugellátás, rehabilitációs járadék került bevezetésre. Célja a keresetpótló pénzellátás biztosítása mellett a foglalkoztatási rehabilitáció elősegítése, ezzel a munkaerő-piacra történő visszavezetés.
Jogosultság
Baleseti rokkantság
Rehabilitációs járadékra az a bejelentett magyarországi lakóhellyel rendelkező személy jogosult, aki 50–79 százalékos mértékű egészségkárosodást szenvedett és ezzel összefüggésben foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül nem alkalmas és kereső tevékenységet nem folytat, vagy a keresete, jövedelme legalább 30 százalékkal alacsonyabb az egészségkárosodást megelőző négy naptári hónapra vonatkozó keresete, jövedelme havi átlagánál, továbbá rehabilitálható, a rokkantsági nyugdíjhoz az életkora szerint szükséges szolgálati időt megszerezte és nem részesül egyéb társadalombiztosítási, pénzbeli egészségbiztosítási, nyugdíjszerű rendszeres vagy munkanélküli ellátásban.
Üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén járó baleseti rokkantsági nyugdíjnál nincs szolgálati idő követelmény (de a nyugdíj mértéke, illetve
Az egészségkárosodás mértékét és a rehabilitálhatóságot az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet állapítja meg komplex – az egészségü9
gyi állapotot, szakmai munkaképességet, a rehabilitációs lehetőségeket is vizsgáló – minősítési eljárás során.
A járadék összege A járadék összege a III. csoport szerint járó rokkantsági nyugdíj összegének 120 százalékával egyezik meg – a magán-nyugdíjpénztári tagságtól függetlenül. A járadék a rehabilitációhoz szükséges időtartamra, de legfeljebb három évre adható. Az arra jogosult a rehabilitáció sikere érdekében együttműködésre köteles a regionális munkaügyi központtal, ez a járadékfolyósítás feltétele. Ha a rehabilitáció a maximális időtartam lejártáig sem sikeres, a járadékos egészségügyi állapotától függően rokkantsági nyugdíjra, vagy munkanélküli, illetve meghatározott szociális ellátásra válhat jogosulttá. A járadék összegét 50 százalékkal csökkenteni kell, ha keresőtevékenység folytatása esetén 3 egymást követő hónapra vonatkozóan a – személyi jövedelemadóval és járulékokkal csökkentett - kereset havi átlaga meghaladja a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset 90 százalékát (illetve annak az időközben történt nyugdíjemelések mértékével növelt összegét), és a mindenkori minimálbér összegénél nagyobb.
A jogosultság megszűnése Megszűnik a rehabilitációs járadékra jogosultság többek között akkor is, ha a fenti kereseti korlát hat egymást követő hónapra vonatkozóan kerül túllépésre, vagy a járadékos három hónapot meghaladóan egybefüggően külföldön tartózkodik, vagy bejelentett magyarországi lakóhelye megszűnik. A rehabilitációs járadékból nyugdíjjárulékot kell fizetni, így időtartama nyugdíjra jogosító szolgálati időnek minősül. Adóterhet nem viselő járandóság, tehát nincs utána személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség, azonban az egyéb, a járadékkal összevont jövedelmek adóterhét a járadék összegére tekintettel kell meghatározni.
10
4. Hátramaradotti (hozzátartozói) ellátások A hozzátartozók ellátásának alapvető feltétele, hogy a jogszerző (elhunyt) az öregségi, illetve a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte így öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjasként halt meg.
Özvegyi nyugdíj Ideiglenes özvegyi nyugdíjra – fő szabályként – az özvegy a házastárs halálától egy évig jogosult. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj az elhunyt jogán árvaellátásra jogosult, másfél évesnél fiatalabb gyermeket eltartó özvegynek az árva 18 hónapos életkorának betöltéséig jár. Fogyatékos vagy tartósan beteg gyermek esetén az ideiglenes özvegyi nyugdíj a gyermek harmadik születésnapjáig folyósítható. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnését követően özvegyi nyugdíjra az jogosult, aki az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt elérte, vagy rokkant, vagy a jogszerző legalább két árvájának, (vagy fogyatékkal élő, illetve tartósan beteg árvájának) eltartásáról gondoskodik. Özvegyi nyugdíj jár akkor is, ha a felsorolt feltételek valamelyike a házastárs halálától számított 10 éven belül következik be. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj 60%-a annak a nyugdíjnak, amely az elhunytat megillette, illetve megillette volna. Ugyancsak 60%-os mértékű az özvegyi nyugdíj, ha saját jogon szerzett nyugdíjjal az özvegy nem rendelkezik. Ha az özvegy részére saját jogú nyugellátás kerül folyósításra, akkor az özvegyi nyugdíj a jogszerző nyugdíjának 30%-a. Ez utóbbi az özvegyen maradt házastársnak saját jogú (öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági) nyugdíja összegétől függetlenül jár.
Árvaellátás Az árvaellátás a gyermek 16 éves koráig, vagy a nappali oktatásban való részvétel befejezéséig, de legfeljebb 25 éves korig jár. Az árvaellátás összege a jogszerző nyugdíjának 30, mindkét szülő halála vagy az életben lévő szülő rokkantsága esetén 60 százaléka. Az árvaellátás összege nem lehet kevesebb egy évente meghatározott minimumnál, ami
2008. január 1-jétől kezdődően 2010. január 1-jét megelőző időpontig 24 250 Ft.
Szülői nyugdíj A nyugdíjrendszer hozzátartozói ellátásként a szülői nyugdíjat is magában foglalja. Ennek megállapítási feltétele az általános jogosultsági feltételeken túl, hogy a szülőt a gyermeke a halálát megelőző egy éven át túlnyomórészt eltartotta, továbbá a szülő a gyermekének halálakor rokkant volt, vagy 65. életévét betöltötte. Az üzemi baleset (foglalkozási ártalom) következtében elhunyt biztosított hozzátartozói (özvegye, árvája, szülője) részére is az előzőek érvényesek.
5. A kötelező magánnyugdíj A második pillér A magán-nyugdíjpénztári rendszer nyugdíjrendszer második pillére. A vegyes finanszírozású nyugdíjrendszer lényege: a biztosított a kötelezően fizetendő nyugdíjjárulékot a vonatkozó törvényben meghatározott mértékben részben a társadalombiztosítási nyugdíjat nyújtó Nyugdíjbiztosítási Alapba, részben pedig tagdíjként magán-nyugdíjpénztárba fizeti. Ennek alapján – az öregségi nyugdíjkorhatár elérése után – a biztosított társadalombiztosítási nyugdíjat kap a Nyugdíjbiztosítási Alapból és magánnyugdíjat a magán-nyugdíjpénztári tagság után.
Visszalépés a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe Megrokkanás esetén a biztosítottnak joga van a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépni, mert a magán-nyugdíjrendszer a rokkantsági kockázatokat nem kezeli. Visszalépés esetén a magánnyugdíjpénztárban vezetett egyéni számlán lévő összeget átutalják a Nyugdíjbiztosítási Alapba, és ez esetben az érintett a teljes összegű társadalombiztosítási nyugdíjra jogosult. Ez a lehetőség vonatkozik a biztosított halála esetén a kedvezményezett hozzátartozókra is, ha a biztosított aktív korban hal meg. 2012. december 31-ig öregségi nyugdíjazásukkor azok is visszaléphetnek a vegyes rendszerből
a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, akik ezt a társadalombiztosítási nyugdíj igénylésekor kérik, feltéve, hogy tagsági viszonyuk időtartama nem több 120 hónapnál, és a felhalmozott összegből számítható járadék nem éri el a társadalombiztosítási nyugdíjuk 25%-át. 2010. végéig a Magyar Honvédségnél és más fegyveres szervnél (testületnél) szolgálati viszonyban álló pénzt ártagok is visszaléphetnek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, ha 2007. év végéig legalább 20 év ilyen szolgálati jogviszonnyal rendelkeztek.
Vegyes finanszírozás, két nyugdíjelem A vegyes nyugdíjrendszerben való részvétel csak a pályakezdőkre kötelező. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben már biztosítottak 1998–1999ben saját döntésük alapján átléphettek a vegyes rendszerbe. A vegyes finanszírozású nyugdíjrendszerben a biztosítottak nyugdíja két nyugdíjelemből áll. Egyrészt a társadalombiztosítási nyugdíjból, amely a társadalombiztosítási szabályok alapján megállapított nyugdíj 75%-a, másrészt pedig a magán-nyugdíjpénztárban vezetett egyéni számlán összegyűjtött, befektetett és hozamokkal növelt összeg alapján megállapított járadékból. A magán-nyugdíjrendszer működését állami felügyeleti szerv ellenőrzi.
Magán-nyugdíjpénztárak A magán-nyugdíjrendszer keretében gyűjtött befizetések (tagdíjak) kezelésére 1998-ban magán-nyugdíjpénztárak alakultak. Ilyen pénztárakat a hatályos jogszabály szerint munkáltatók, szakmai kamarák, munkavállalói, illetve munkáltatói érdekképviseletek, valamint a fővárosi és megyei önkormányzatok alapíthatnak. Fentieken túlmenően az önkéntes pénztárak is elláthatnak magánpénztári tevékenységet. A legnagyobb pénztárak mögött kereskedelmi bankok és üzleti biztosítók állnak. A pénztárak a tagok tulajdonában álló nonprofit szervezetek. A törvény szerint irányításukat az önkormányzati működés elvének megfelelően közgyűlések (küldöttgyűlések) végzik a vonatkozó jogszabályok, valamint a saját maguk által elfogadott szervezeti és működési szabályzat alapján. 11
A biztosítottak alapvető joga a szabad pénztárválasztás, ami az első választás mellett az átlépés jogát is magába foglalja. A magán-nyugdíjpénztárak tagjaiknak járadék(nyugdíj-) szolgáltatást vagy egyösszegű kifizetést teljesítenek. A járadékszolgáltatás fajtái: a tag számára élete végéig havonta folyósított járadék, olyan életjáradék, amelyet a pénztár előre meghatározott időtartamig a pénztártagnak vagy kedvezményezettjének (örökösének) fizet; a meghatározott időtartam után a pénztártagnak fizet élete végéig, olyan életjáradék, amelyet a pénztártagnak élethosszig folyósítanak, majd halála után egy előre meghatározott időtartam lejártáigkedvezményezettje részére folyósítanak, két vagy több életre szóló járadék, amit addig folyósítanak, ameddig a pénztártag és kedvezményezettje(i) közül legalább egyikük életben van. A magán-nyugdíjpénztár egyösszegű kifizetést teljesít az alábbi fő esetekben: ha a pénztártag felhalmozási időszakban bekövetkezett halála esetén a kedvezményezett ezt kéri; ha a pénztártagnak a nyugdíjkorhatár eléréséig a tagsági jogviszonya nem haladja meg a 180 hónapot, és ezt kéri. A pénztár járadékszolgáltatást csak jóváhagyott szolgáltatási szabályzat alapján végezhet. A járadékszolgáltatást a pénztár biztosítóintézettől is vásárolhatja. Jelenleg egyetlen magán-nyugdíjpénztár sem tervezi saját nyugdíjszolgáltatás kialakítását.
A pénztártag halála A felhalmozási időszakban elhunyt pénztártag egyéni számlájának tulajdonosává a kedvezménye-
12
zettek válnak, akik a rájuk eső részt egy összegben kivehetik, vagy a tagsági viszonyt folytathatják. Ha a kedvezményezett jogosult társadalombiztosítási ellátásra is, a neki járó összeget visszautaltathatja a Nyugdíjbiztosítási Alapba. Ez esetben a hozzátartozói nyugellátás összegét úgy állapítják meg, mintha az elhunyt kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben fizetett volna járulékot. Ha a kedvezményezett hozzátartozó nem kéri az összeg átutalását, alacsonyabb összegű társadalombiztosítási hozzátartozói nyugellátást kap (és a magán-nyugdíjpénztári szabályok szerint rendelkezhet a pénztártag megtakarításával). Ha a járadékszolgáltatás már megkezdődött, akkor a kedvezményezett (örökös) jogai attól függnek, hogy a tag – az előbbiekben említettekből – milyen szolgáltatást választott. A négy lehetséges alaptípusból a két életre szóló járadék választása eredményez a társadalombiztosítási özvegyi nyugdíjhoz hasonló funkciójú özvegyi járadékot. 1998. évben 1,3 millió fő lépett be a magánnyugdíjpénztárakba, jóval többen, mint amit előzetesen vártak. A taglétszám 2008. év végi adatok szerint 2,9 millió fő.
6. Az önkéntes nyugdíjpénztárak Magyarországon 1993. decembere óta van törvényben biztosított lehetőség önkéntes nyugdíjpénztárak alapítására. Céljuk, hogy szervezett kereteket teremtsenek a nyugdíjak kiegészítését szolgáló önkéntes megtakarításoknak. Ezeket a megtakarításokat a munkáltatók általában támogatják, saját forrásaikból kiegészítik. Az önkéntes pénztárba történt befizetések után a pénztártag adókedvezményt érvényesíthet. A munkáltató köztehermentesen fizethet be a pénztártag javára havonta legfeljebb a minimálbérnek megfelelő összeget. Forrás: ONYF, SZMM
