Az ÉFOSZ nem támogatja a származási hely kötelező jelölését bevezető nemzeti jogszabályok elterjedését az Európai Unióban. Álláspontunk szerint exportorientált mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk számára semmiképp nem lehet érdek a protekcionista intézkedések elterjedése, a más tagállamokba kivitt alapanyagaink/feldolgozott termékeink esetleges negatív megkülönböztetése az ottani vásárlók által. Még azok a tagjaink sem támogatják a kötelező jelölés előírását, amelyek termékeik/alapanyagaik jellege/rendelkezésre állása miatt képesek a tisztán magyar alapanyag felhasználására. Számukra is kedvezőbb, ha a származási hely jelölését önkéntes alapon tehetik meg az uniós jogszabályok/a "magyar termék" rendszer alkalmazásával, hiszen így termékeik marketing szempontból "kiemelkednek" a tömegből. Szerintünk éppen ezért magyar jogszabály bevezetése sem lenne célszerű, mert egyrészt a mostanra a piacon ismertségre szert tett "magyar/hazai termék" rendszer beépült a gyártók és a fogyasztók életébe; Másrészt azok a cégek, amelyek valamilyen oknál fogva a magyar termék logót nem tudják/kívánják alkalmazni a termékeiken, de a származási hely feltüntetését meg tudják és szeretnék valósítani, (mert ettől piaci előnyt remélnek), azoknak a hatályos uniós jogszabályok alapján erre is lehetőségük van; A származási hely kötelező feltüntetése technikai megvalósításának nehézségei és költségei jelentősek lennének és ezért komolyan befolyásolnák az ágazat versenyképességét. Az önkéntes származási hely jelölés mind hazai, mind uniós és tagállami megtartásának szükségességét alátámasztó további érveink a következőek: 1. Sérti a helyi termelők és élelmiszer-előállítók érdekeit, különös tekintettel a határ-menti kereskedelemben érintettekre Az élelmiszer-feldolgozók alapanyagaikat sok esetben az országhatáron kívül szerzik be annak érdekében, hogy a termékeik állandó minőségét , rendelkezésre állását, a fogyasztók számára elérhető áron biztosítsák. A származási hely kötelező jelölésére vonatkozó nemzeti jogszabályok bevezetése a kínálat újranacinalizálódásához fog vezetni, ami érzékenyen fogja érinteni a határ-menti kereskedelemtől függő termelőket és feldolgozókat. A származási hely kötelező jelölésének előírása nemhogy nem fog védő hatást gyakorolni a komoly krízishelyzetben lévő ágazat foglalkoztatási helyzetére, hanem inkább negatívan fog hatni az európai vállalatok, különösen a KKV-k versenyképességére. 2. Az élelmiszer ellátási láncok hatékonyságát csökkenti Az európai élelmiszer-értékláncok az országok határain átívelnek, így lehet az 500 millió európai fogyasztót naponta állandó minőségű, a lehető legkedvezőbb áron, folyamatosan rendelkezésre álló élelmiszerekkel ellátni.
A származási helyre vonatkozó feltüntetési kötelezettség azzal járhat, hogy ezek az értékláncok kevésbé hatékonyan fognak működni: gyakrabban kell a címkéket cserélni, gyártási folyamatokat kell megszakítani, külön tételeket kell gyártani, külön gyártósorok beállítására lehet szükség, ezek minden gyakorlati nehézségével és súlyos anyagi vonzatával. Emellett a származási hely kötelező feltüntetése csökkenteni fogja a kínálat rugalmasságát. Európa mezőgazdasági alapanyagok tekintetében nem teljesen önellátó. A gyártók nyilván gyakran hazai alapanyagokból dolgoznak, ugyanakkor számos megfontolás miatt vásárolhatnak alapanyagokat más tagországokban, vagy az unión kívül is (szezonalitás, minőség, ár, fenntarthatóság). A hústermékek előállításához szükséges hús esetében például a legtöbb tagországban ezek legalább 35 százalékát más uniós tagállamokból importálják. A származási hely kötelező jelölése tehát vagy csökkenti a vállalatok beszerzéseinek rugalmasságát az ellátási láncban bekövetkező problémák esetén, vagy a címkék változtatásának állandó kényszerét okozza, növelve a költségeket és a csomagolási hulladék mennyiségét. 3. Felesleges élelmiszerhulladékok keletkezését idézi elő A kevésbé hatékony ellátási láncok működése szükségszerűen növelni fogja a keletkező élelmiszerhulladékok mennyiségét. Új tárolóeszközök és külön csomagolóanyagok beszerzése válik szükségessé a különféle eredetű összetevők elszeparált tárolására. Újabb tisztítási folyamatokat is kell a gyártásban alkalmazni ebből a célból. Mindez kedvezőtlenül fogja befolyásolni a környezeti terhelés alakulását. 4. Növekedni fognak a fogyasztói árak A kínálat csökkenése a vállalat számára azt jelenti, hogy nem tudja megfelelő mennyiségben biztosítani a szükséges minőségű alapanyagot reális áron. A keresletben bekövetkező váratlan változások esetén szintén nem képes rugalmas beszerzési forrásokat biztosítani. Ezért az alapanyagárak növekedése biztosra vehető és ezt az emelkedést a gyártók végső soron kénytelenek lesznek a fogyasztói árakban is megjelentetni. A származási hely kötelező jelölése jelentős változtatásokat tenne szükségessé mind a beszerzési, mind a gyártási gyakorlatban és a nyomon-követési rendszert is módosítani kellene. Ez a költségek nem kompenzálható növekedését vonná maga után. A tejágazatban mindez alacsonyabb termelői árakhoz vezethet, amely a jelenlegi tejpiaci helyzetben különösen nem kívánatos. Különösen súlyosan érintené mindez azokat a kis országokat, ahol a feldolgozó vállalatok határokon átnyúló alapanyag-beszerzést folytatnak. A hús szektorban az Európai Bizottság nemrégiben kiadott jelentése hangsúlyozza, hogy a hús, mint összetevő származási helyének kötelező jelölése óriási többletköltségeket és működési problémákat okozna az előállítóknak, ez óhatatlanul megemelné a fogyasztói árakat, ez pedig végső soron a fogyasztás csökkenéséhez vezethet. Az élelmiszerek összetevőire vonatkozó kötelező származási hely jelölés különösen nehéz és költséges lenne, mivel sok termék különböző országokból
származó összetevők keverékét tartalmazza. A fogyasztóknak magasabb árat kellene tehát azért fizetniük, hogy az összetevők származási helyét megismerhessék, ugyanakkor kérdéses, hogy ez az információ mennyiben jelent számukra valós hozzáadott értéket. 5. Töredezetté teszi az uniós közös piacot, negatív hatással van az unión belüli kereskedelmet A származási hely kötelező jelölését előíró nemzeti jogszabályok feldarabolják az uniós piacot, akadályozzák az áruk szabad áramlását, valamint negatívan befolyásolják a tagállamok közötti kereskedelmet. A francia „pilot” jogszabály veszedelmes precedenst teremtett ebben a kérdésben. Az újra-nacionalizálás csökkenti az európai versenyt és összességében gyengíti az egész Európai Unióhatékonyságát és versenyképességét. Ráadásul a nemzeti szabályok áradata összezavarja a fogyasztókat és akár a megtévesztésükhöz is vezethet. Az új nemzeti előírások zárójelbe tesznek minden olyan befektetést és erőfeszítést , amelyeket az európai vállalkozások az elmúlt években hajtottak végre az új uniós jelölési rendelet végrehajtása érdekében. 6. Tovább erősíti a protekcionista törekvéseket, valószínűsíthetően nem segíti a mezőgazdasági termelőket abban, hogy méltányos árat kapjanak termékeikért Egyes kormányok érvelése szerint a helyi termelés támogatása érdekében szükséges a származási hely kötelező jelölését előírni. Ez a logika azonban figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az európai agrárgazdaság szereplőinek működési területe az európai piac, melyen a termékek biztonságát és minőségét európai jogszabályok írják elő. Emellett a származási hely kötelező jelölése minden bizonnyal nem a megfelelő eszköz annak elősegítésére, hogy a gazdák és a tejtermelők méltányos árat kapjanak a termékeikért és azok versenyképessége növekedjék. E célok elérésének érdekében más eszközöket kell alkalmazni. Sőt, a kötelező jelölés egyenesen komoly hátrányos következményekkel (az üzleti forgalom csökkenésével) is járhat a helyi termelők számára, különösen a határ menti régiókban működő gazdaságok esetében, a kisebb, nyitott gazdasággal rendelkező tagállamok számára és azokon a területeken, ahol bizonyos élelmiszerekből, összetevőkből nem lehetséges az önellátás. 7. Nem növeli az Európában előállított élelmiszerek minőségét és biztonságosságát. A kötelező származási hely jelölés nem alkalmas eszköz egy élelmiszer bizonyos minőségének vagy biztonságosságának biztosítására. Például a hús minősége nem függ a származási helyétől, viszont két hasonló, azonos helyről származó húsból készített hústermék minősége között nagyon nagy eltérés is lehet. Tehát önmagában a hús származási helye semmit sem garantál a hústermék minőségét illetően. Ez utóbbi ugyanakkor nagyban függ az állat fajtájától, takarmányozásától, a termelés, a feldolgozás és a disztribúció különféle szakaszaiban alkalmazott minőségbiztosítási intézkedésektől.
A tejtermékek esetében a végtermékekben rejlő hozzáadott érték és speciális tulajdonságok is inkább a feldolgozási eljárás és a vállalati know-how eredményei, mintsem az alapanyagok származási helyének köszönhetőek. Azt is figyelembe kell venni ezek mellett, hogy valamennyi, az EU-ban működő vállalkozásnak ugyanazon uniós jogszabályoknak kell megfelelnie, az Unió területén tehát azonos feltételeket kell biztosítania mind a higiénia, mind az élelmiszerbiztonság tekintetében. 8. Nem segít a csalások megelőzésében és megszüntetésében A származási hely jelölése önmagában nem akadályozza meg az élelmiszerekkel kapcsolatos krízishelyzetek kialakulását vagy a csalásokat. Ennek világos bizonyítéka a „lóhúsbotrány”, amely épp egy olyan ágazatot érintett, ahol eleve részletes szabályok vannak érvényben a származási hely kötelező jelölésére vonatkozóan. Mindazonáltal természetes, hogy a származási hely kötelező jelölésére vonatkozó előírások teljes mértékben hatástalanok voltak, hiszen a hús fajtájának szándékos megváltoztatásáról, félrecímkézéséről volt szó, nem a hús származási helyéről. Tehát e problémák kezelésének leghatékonyabb módja a jelenleg hatályos uniós jog megfelelő alkalmazása és betartatása. A származási hely jelölésére vonatkozó járulékos/szigorúbb kötelezettségek bevezetése e tekintetben sem lesz hatékony, sőt, még több csalásra ösztönözheti az erre fogékony szereplőket: mivel a közvélekedés szerint a fogyasztók előnyben részesítik a saját országukból származó termékeket, a tisztességtelen piaci szereplők számára vonzó gyakorlat lehet a termékeken a származási ország szándékos meghamisítása. 9. Ellentmond az Európai Bizottság által készített szakértői tanulmányok eredményeinek, melyek szerint a kötelező jelölés negatív hatással járna az agrárgazdaságban működő vállalkozások versenyképességére és forgalmára Az Európai Bizottság több jelentése is arra a következtetésre jutott, hogy a származási hely kötelező jelölésének előírása kártékony hatással lenne az európai vállalkozások (köztük a kkv-k) versenyképességére, terheket róna az állami szervekre és kedvezőtlenül befolyásolná a közös piac működését, valamint a harmadik országokkal folytatott kereskedelmet. A fogyasztóknak magasabb árat kellene fizetniük az élelmiszerekért, noha a bizottsági jelentés rámutat, hogy a fogyasztók általánosságban nem hajlandóak magasabb árat fizetni ezen információk meglétéért. A bizottsági jelentésektől függetlenül is kimondható, hogy a származási hely kötelező jelölése ellentmondana a szintén a Bizottság által megvalósítani kívánt „jobb szabályozás” („better regulation”) célkitűzésének: ennek épp az lenne a lényege, hogy a vállalkozásokat megvédje a túlzott adminisztratív terhektől. 10.Nem veszi figyelembe, hogy azokban az esetekben, ahol a valós fogyasztói igény megvalósítása realisztikus, ott a vállalkozások közül sokan már ma is önkéntesen feltüntetik a termékek származási helyét
A származási hely önkéntes feltüntetése már ma is gyakorlat olyan termékek esetében, ahol valós a fogyasztói kereslet mellett (ideértve a meglévő fizetési hajlandóságot is) ennek megvalósítása realisztikus mind üzleti, mind működési szempontból. Az ily módon átadott tájékoztatásnak természetesen összhangban kell lennie az uniós szabályokkal, nem vezetheti félre a vásárlót és minden tekintetben meg kell felelnie a valóságnak. Az önkéntes rendszerek tehát (legyen szó európai vagy nemzeti szintű, eredetvédelmi vagy egyéb rendszerekről) lehetővé teszik az előállítók számára, hogy a regionális vagy hagyományos termelés tényét értékké kovácsolják, hogy elismerésre kerüljön például a feldolgozás módja. Emellett e rendszerek hozzájárulnak az európai élelmiszeripar által előállított termékek magas minőségének világszintű promóciójához is. Végezetül az is megjegyzendő, hogy a jelenlegi uniós jogszabályok megfelelő védelmet biztosítanak a fogyasztók számára az élelmiszerek származási helyének jelölése tekintetében: a 1169/2011/EU (jelölési) rendelet előírja, hogy minden olyan esetben fel kell tüntetni az élelmiszer származási helyét, ha ennek elmulasztása a fogyasztó félrevezetéséhez vezethet.
