K _ * * i*%»*^ " í«

K<w.*/

'•'> _

*•*•

i*%»*^ "€í«

A TEKINTETES

VÁRMEGYE

^^^Y^

s(

">!

,

Ají-íi^l/->;f'.íí,

j

•SÍI

.^.:.r^^

MIKS/Alll KAI.MAN

A

TEKINTETES VÁRMEGYE IGAZ

iM

A NN HE

I

M

}•:

TOKTÉNHTEK

R

ÁGOST

R A

J

Z

A

I

\'

AL

BUDAPEST

RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA (IV,, Váczi-utcza

1885

1

1)

^ 19V^*^

%:.

l'ALLAS

RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA,

TAKTAI.OM, l.ap

HistcSria

clív

i

li;i/;iss;ii;ról

2r

Arainos felhk

homokban

3 3

sirkihct hoxtiik

57

Labnvoniok

A

Mikor

A

a

Tisxa a

13

Az én els

princzijxiHsom

Rózsaszin rozsda __

A

7

rossz niatcria

9'

._.

113

.

133

bccsülctbirak clött

Az

elveszett nyáj

157

Az

alispán-kisasszonyok

167

^

f

-

1 EGY HJZJSSJG%ÚL

,^i

^.

,.,«^C^..4t^.

.'«fJr

A

nii

onnan

.<«f> .<ÁÍ> .<«t> .<«l:^

hogy

a

.<*|:«'

<«lr

mcí^^int

<*Air

.<á|Lr

<4t^..'«tir

ha/a mcg\'ck,

Ljrbc orsxái^unkba. Ott vaí^yunk örökkc, a kik

jöttünk. Hisz mindcMiki csak idcii^lcnesen jöhet

soha sem

ki

a halálban, én jól dik

.>«tír

vi-cvHK kcrcin rossx néven,

Nií

is,

4t^ .4t^

kerül

tudom,

az ott; a többi

többé. Mert ha

\issza

el,

álom

van

a i^^yermekévek folytatásának

az

szöv-

kimarad; levetjük mint a rossz ruhát,

ha oda belépünk, hol az örök

semmiben

újra

hallik

majd

ismers zúgása, hegyi patakaink altató morajával. Mézes náddal irnák apáink viselkedését, ha ugv megszeretnék, a hogy mi gondoljuk, s idk rokkájáról (niennvi erdeink

szines selyemszál van azon!) legombolyitanák, ki melyikhez

ha

térne,

ugy megszeretnék, ahogy mi gondoljuk,

azt,

a

mit anyáink szttek, fontak egymás között.

\em

nyúl oda senki.

Öreg krónikákban néha

legfölebb

én indulok utána egy-egv piros szálnak, vagv fekete szálnak.

De

biz a piros után

megyek ma.

Mert hát olyan bolond nevetnivaló dolog az

a

jámbor szécsényi

a

Páter x\nzelmus

az,

hogy

micsoda

anno 1700. nagvságos és nemzetes özvcs^y Györgyné leányasszonyom dolgában.

galyibát csinált

grót Franké

barát,

is

iVIIKSZATH

Már errl és

nem

furcsa titulusról

a

emberi

házas

KAI.MAX

kitalálhatja

is

valami

hoí^y

lélek,

minden házas

rendkivül

mivelhogy

történt vala a grófné, született Brizló Borbálával,

nem

ha leánvasszonv, is

hogy

volt,

illet

a

ezt

jus,

Brizló Borbála a

ságos gróf Brunszvik uram

megyei Comes nagy-

egyik számtartótisztjének,

Gábor uramnak volt leányzója s olyan ben bvelked, hogy maga a mi urunk Thököly is, a mikor erre járt néhány évnek eltte, éppen idkben, mikor a királyságot kapta a szultántól, \'évén a formás hajadont,

ekképen

hogy

elküldeni a szultánnak,

Kristóf

uram

várnagy

a

is

volna

kiáltott

nemes

ékességek-

Brizló

ném

azt

ill ékességgel

kimagyarázni.

és tisztességtudással

Ugy

És

lehet özvegy, és megforditva.

hogy engem

kitalálhatja,

doloi;

Imre uram azokban az

szemügyre

fel:

((Szeret-

kvittek legyünk)). Kalotay

hallotta;

de

különben tessék

megkérdezni magát Beniczky Péter uramat,

a kihez

\'aló-

sággal intézte a fejedelem ezeket a szavakat.

Egyebekben sehol sem találok említést szépségérl, a mi nem is csoda, mert miféle bolond iródiák lett volna az,

a

ki

leírásába?

mi

belefogjon

a

Könnyebb

az

vén Karancs

alatt,

asszonyaink

összes

füveket

kellemességeinek összeszámlálni

a

hosszában, köröskörül.

Mikoron Borbála igy virágoznék javában, ln, hogy valami Franké György nevezet gróf vetdik el a Brunszvik nagyokat lehetett

udvarába, ahol

a török urakkal,

az osztrák urak ból,

azon

mód

inni

akkoriban, egy nap

és

ibrikekbl,

másnap pedig

kegyelmeikkel,

vödrökbl

és billikomok-

findzsákból

szerint, a

mint vagy az egyik, vagy

uralkodék az nap a körnvéken. Mert

hogy még a szakácsnak, politikus embernek kellett

a

derék

lennie: rá

olyan

a

másik rész

világ

volt

Csuropka Jánosnak volt parancsolva,

az, is

hogy

IIISIDUIA

iiiicloll

.1

lennék

lii/rc

nai;vi;\al,

ncm/clcs

laxekakal

a

inindciK'kcloU

cIk\1Iic/,

IIAZASSACKOI..

|(,^

bcs/éljc

Kás/onvi

a

inci;

az

a

vic/cvár-

iiraninial,

mikcpcn

iiiÍiuIcl;

jcil^cIv

(

konvhán

,i;r(')li

va^vnak a hadi konslclhíc/iók cs a politikai c/irkumslancziák, nicrl

ós

volna

[likít

lorok

lioi^v

k'lictsci«cs,

lo/clcndí),

urak

Szei^énv mai^var a

különös

Tudtak

törökül

szokták hozzá.

ezt

s

diskurálhassanak

s

németül

—

volt

ellenben

uraikkal

ahhoz

jó,

—

is

volt szabva.

törökösen

mert akkorra

csinálni,

németesen.

leányzóknak, mert ezek'-

már éppen megszerették, mindig

nek az udvarlóit, mikor elkergette a másik rész

a

az

lenyíratták

belle

me,í<-

azonfelül tótul

is

éppen

világ \ült: czopfot kellett

Legrosszabb

hoí^y

is,

mei; kellett tanulniok

hajukat hátul, és mire kintt,

már más

<,^ombóc/ mellé

berendezkedtek

iii^észen

állapotot,

kaltánszer bö kabátot,

"elhúzták a

elkerítetik

csakdiamar

minálunk,

ott,

is,

sorbctt

az asztalhoz, déli haran,^^szói.<,^

hoi»v a cselédjeik meí^^értsék. Viseletük I

ii^í^y

lielvettük' szilvás-

gylnek majd

tisztek

kiknek

a

liaran^^s/óra

déli

innen, mini a parancsolat osztrák

uraiinckal,

s

ez

az

örökös sürgés-forgás, ez

mozgalom, mely egész vármegyéket vetett-dobott erre arra, meghagyta érintetlenül a pártákat. .... Hanem a Brizló Borbáláé, az oda lett .... vala-

a lázas

hogy

odalett.

A az

fiatal

járt

zavaros Ejh,

Franké grófnak

utána

.

.

.

hogy

napokban,

az

volt,

tetszett

mikép

meg

a leány. Legalább

volt, ki

összetorlódott

tudhatná a

zr-

események között?

mikor ezer patkó tapossa mezinket,

megniondani pontosan, hogyan hullottak

tudná akkor

ki

ki

a

marmancs-

virág csipkés fehér szárnyacskái?

Volt valami nesze,

ennek különb

hire lett a

—

hogy összekeltek s aztán de már vidéken a Thökölv- félékhez állott

—

MIKSZÁTH KALMAN

bc

a

és elesett.

i,M-ór

Halva

a

találták

szandai

völ<,^yben

a

csata után.

Valamelvik

szke

a szép

dalia,

gondolom Kubinyi

gyrre

bajából egy

J^oldizsár, levágott

valót s elbozta magával,

hátha talán hagyott valakit valahol. S valóban Brizló Borbála követelte magának a fürtöt,

meg

meg

bizonyosat,

volt-e

dálatos, hol lehettek ki

sem

kapta, de kérdés, jussal-e? Senki

is

nem

süthették

a

házasság,

vagy

tudott

nem

semmi

volt? Cso-'

akkor az öreg asszonyaink, hogy ezt

világosan?

.

.

Talán

.

ez

lehetne

adat

a

kiköltöztek a vár-

történettudósoknak, hogy vakmiennyien

meo; vébl a törököktl való félelmökben?

Ahogy volt, ugy volt, annyi bizonyos, hogy a szép Borbála tettl talpig gyászba öltözködék s nagy könyközött

hullatások

özvegyi

az

tölte

napot

Két

esztendt.

minden héten s háromszor ment misét hallgatni. Mind ebben pedig benne van az, a mit egy jó feleség

böjtölt

megtehet

a férje kedveért

Még sem

hitték

ott kellett lenniök a

A

óta!

nyavalyás

—

fbe,

pedig

el

—

neki

annak a holta után. a

házasságot.

hát

hiszen

tanuknak? Hol voltak már azok tavaly

Plachy Mihály

f

De

sem

tavaszkor a

beleharapott

Veres

termett;

István

uram

kegyelme pedig kibujdosott vala azóta a fejedelemmel. Annak ugyan befutja a lábnyomait örökösen a hó,

—

pedig hó

sem

esett.

megmondhatnák, ha megmondhatnák. De még ha meg volt is rendje módja szerint, kérdés: érvényes-e

Ök

ketten

a házasság? szállt

ott itt?)

ez!

A

nem érvényesek nem lehetett kihirdetni. (De

területen

azokat

akkor

Czudar egy pókháló

a

pápai

török

által

rendeletek, hat

megmert

mi érvényes

IIISIOKIA

A

inciilcs

A

l{'>r\cnvl.

hoi^y

ha

nem

nem

uraimék,

a

küldött

A

nem

az

s/ah

/siiial

liaharoilik,

iicin

püspök,

pcdi«,'

ki

Kozsny(')n

hiuék

kik

látták,

egv

már

az

bolond,

Brizl(')

a

jaj

Borbálának a házasságát mellette

tenni

s

nemzetes

a gondviselés vette kezébe a dolgot,

tanút,

kezecskékkel,

—

vagy lígerben.

vallomást

[licziny

gagyogott valamit

Hanem

el

jöhettek

kinér

apró

chbc hclc

[xip

Iridcnli

a

cIIciiIkmi

I

\akibol

ha

el

az

inclvik

IIA/.\SSA(.I<()|.

lén eredjen ebben a kutyatart(ímányban; a/ otthon

iii

sütkérezik

De

iciiilclckcii

püspök.

hi/oiivosan

11. V

a

mosolygé)

mikor

ki

pircis

nem

sirt,

orczával,

lolvton

vánkosai közt.

talán

se

ki

mondom

ennek

a becsületes ((kis embernek))

ságot.

No már

sem

—

hitték

még

bizony

el

azt a házas-

ez mégis csak istentelenség!

ü maga

a szép asszony nem törcklött semmit a pletykával; ment az embereknek, talán nem is tudta, mit beszélnek, hanem mikor a ha három éves lett, odajárult a szécsényi Anzelmus baráthoz, adjon neki egy esketési bizonyityányt. x\z Anzelmus barát, mihelyt meglátta az úrasszonyt, mosolygóra változott képpel kérdé, mi járatban lenne? Nagy bajom van atyám! Nem tudom, emlékszel-e rá, hogy te eskettél össze bennünket a megboldogult urammal, a derék vitéz Franké György gróffal, a kit az isten feléje se

—

nyugasztaljon

A nem

tisztelend felelt,

páter

összefonta

hanem tovább

nézte

mint mozdul, összecsukódik,

mellén a a

azt

kinyilik,

kis

azt

mely ragyog, elborul, melegit, harmatozik. Szebb ez a tarokknál is! szemet,

a

(Pedig akkor tert

még

uj

\'olt

a

két

piros

karját és ajkat,

gyönyör éget, yilágit

ez a játék s egy külörr

tartottak a barátok, a ki tanította.)

a

két és

mes-

MIKSZÁTH KALMAN

—

—

—

folytatd az özvegy, tanúm volt, jóravaló ncnics emberek mind a ketten, hiszen emlékezhetel redjük. Ugy-e emlékszel is? Az egyik meghalt azóta, a másik Törökországba ment. Most már csak benned xiin

Két

dcrclv

bizodalmam,

A

atyám.

jó

még tovább is. gyönyör szke gyerek,

derék Anzelmus hallani akarta a dolgot

—

Egv

fiacskám

kis

maradt,

olyan mint egy kis angyal ... az apjára hasonlatos. Ennek

semmije

a szegénv gyereknek grófi

famíliából

elüldözték

Testvérei

Nagy

való.

ide

Anzelmus gvüjtötte

kidüllesztette

kell

nélkül.

Hát

össze-

szemeit,

rakásra

monda, hosszú

képpel

hosszabbodott

Sziléziában.

most tled, atyám

nagy szürke

homlok-ránczait egy

a

vannak

pénz nélkül, szeretet

én nekem egy esketési bizonyítvány

gazdag

pedig az apja

sincs,

birtokaik

s

aztán

meg-

kezeit

kámzsájába

dologra, jó

asszonyom.

mélyesztve

—

Bízonv

Most

kihúzta az

hírtelen

homlokát,

mi

nem emlékszem

mint

a

egyik kezét

s

megütögette

befttes üveget, hogy

valami

fölrázza,

a a

talán az alján van.

—

Hiszen

Aztán olyan nevét

is

már én meg azóta! kegyeimesem, hogy néha a magam

annyi embert eskettem

idk

elfelejtem

ezek, s

a gvárdiántól

kérdezem

Hanem most az egyszer nem kellett Az ugy sem tudta volna.

meg

olyankor-

elmennie a gvár-

diánhoz.

Sokkal közelebb belenyúlt

a

selyem

es

volt,

tafota

hogy

a

krispinjébe,

grófné kivett

asszonyom onnan egy

keménv tallért s oda tette a pulpitusra. Anzelmus atya kivicsorította fogait, behunyta

zacskó

szemét, a

esküvre.

jobbikat, s

csodálatos!

.

.

.

emlékezni

az egyik

kezdett az

IIISTOKIA

\x'

a

nyomban

üli

is

s/L\i;cnv,

szép,

as/lahihox cs

ii/.

nici^

c/ikornvás inaiuipropiiáNal, Iricská/la

a/

de

pedii;,

tájt

\i

mei;

azéit

az

rasztott

lemmé

mondják,

lehetett

a

inéi;

pnkkedlil

ékes le

is

vá_i;(ni,

reiekt(')riiimba

a

szÍL;orú

szenvedni.

élet

Mert

azt,

nem

s

a

járta

ai^y velejében,

kénNelmetlenséí^et

teszem

l<;v,

ahíirta s

a/l

bizo-

a

tovább

csak szebb az!

is

szolimáinak

()

tették

rusái^okat.

.Vléi;

por/(')val

ajtónál

azután ei^ész nie^elé^eiiéssel bement tanulni a tarokkot.

neki

ekkor és ekkor;

leles/(')rta

ikl\ariassá<;^al,

naL;\-

iiK',í;vi_t,M.szlalla

asszonyi. Kiadta

s/()ni()r«;(')

ú cskcllc

nyilváiiyl, boijy

II.\/.A.S.S.\(;K()I„

l.(,V

isten h()_í;\'

kolostorban, viláí^ot

kén ve-

a

szomo-

ví<,^sá<j;okká

nekik

volt

vir-

azok

megen<,^edve,

hoi;v kél verdung bornál többet ihassék egy-ei^y perszóna

naponként,

—

ment, a

mennyit

A jé\ el

ki

ha csak vendéi; nincs, mert akkor ad libitum

szent helyek, éljek,

bir.

hogy egészen ennek

gazdagon valának

éléssel

a

kornak

a

beszéd-

Ln

megtakarva.

tehát,

hügv soha sem fogyott ki bellük a vendég. Ha pedig már éppenséggel nem szállott volna senki hozzájok, a zimankós idnek vagy másnem oknak miatta, a jámbor barátok pénzért fogadtak egy vendéget, diurnumot fizetvén neki,

ha

velk

lakmározik.

Ezt az envhit

nom

x\nzelmus

mellék-kiadásai

káljam

föld a

aztán

mellett,

eljárása is

lehettek,

de

íöl

kellett

hoz-

még más

talán

már ezeket ugy-e ne

pisz-

?

Szép

még

körülményt okvetetlen

Brizló

abban

az

Borbála évben,

háborúságoktól,

megörült mihelyt

az

esküvési

lecsillapodék

megindult

anyai

az

odavaló

bátyjával,

szonyi Gergely urammal Sziléziába, törvénynyel örökségét.

levélnek

Ká-

járni ki fia

MIKSZÁTH KALMAN

10

És a/ ncni lett

s

mindjárt

nehéz. Hiszen csak azt kel-

maradéka

törvényes

liogy

bizonyítania,

Gvör<;vnek,

kellett

ki

él

mert

felét,

elesett

asszonvlátó

olyan

és

arczczal

kanári-madár

tollazata.

ember

idközben.

széjjel

sajátszer

nem nagyon jegyzi meg errl az

azt

es

mint

hajjal,

volt, legalább

Diáriumban, hogy az

sáppadt,

lehetett,

íehér

Kászonyi Gergely uram, a

st még

nagyságát,

tett

Tanké

Magyarországon, Leo-

Johanna grófn magas, szikár leány

ki

1

adni a lindeni és strawitzi

a

grófn. György, mint tudjuk, poldot pedig a vadkan tépte szepls

van

megboldogult Franké grófnak csak gyermeke volt már, a íiusitott Franké Johanna

uradalmak

egy

volt valami

is

a

pedig

ki

tulipánozza útról veze-

becsurgott az orrán

át.

Egy

nem minálunk volt, mikor a szépséget osztogatták. De ha nem \olna errl királyi oklevél is, — biz' isten talán még sem hinném Kászonvi Gergelynek, — mert nagv szóval

haragos indulatba jöhetett a Johanna grófné praktikája miatt, s

nem

lehetetlen,

selymaságból hirdeti vala annak csúfvoltát.

Mivel ugy történt,

elmarva egy este

a

hogy amint

stravitzi

beállítottak

portól

uti

zöld-íedelü kastélyba

s

atya-

eladnák magyar szinteséggel: miért jöttek, hogy a gyerek jussáért jöttek, s megmutogatván az esketésl és születési dokumentumokat, Johanna grófné arczát elfutotta fiságosan

az

öröm

pirossága, nyakába borult szép sógornéjának, össze-

vissza csókolta a fehér hattyúnyakát, a

a kis rózsás gödröcskéjét az álla a kezére kapta a kis

sza-vége száj,

a

nem

Gyuri

volt

valóságosan az az

alatt,

homloka márványát, és a hol érte.

annak.

Éppen

orr, az a

Azután

bubuskálta, hosz-

liut, nyalta-falta,

olvan, szakasztott

homlok, az

a

az

a

mosolygás, mint

szegény megboldogult bátyámé, a derék vitéz Franké György

grófé volt,

a

kit

az

isten

nyugasztaljon. Hajso,

hajso, kis

msiUKIA

.s/.()l()L;L'rc/Alciii

kedves rokonaim, lio^v s/c^cii\-

ném galambom

kei^Nelemed

s

Hanem ass/()n\iink

cseléd;

néma

—

is,

kaslélvban,

a

le

e^\'

ki

Ká.s/onyi

vilé/

a

(jer<^ely

selvem ágyaimba,

se

lelkei

haha

volt

káromkodí) l\ás/on\i

a

mifuiciK'k

mo.sl

rei,'-

lobbit.

a

kel\e

ieL;i^elre

már

hál

IcUclck,

j<')l

bcaraiiyo/lálok

i.L;y

kc\L;vclmclek, kedves S(')í;or-

i(')i/íicn

majd me^bes/éljiik

jL^elre

Xo

uram, a/ulán pihenjenek

bálN'ám

a

mci;

xacsoráljaiiak

cl(»U

Bizony

...

cljollclck, lio^v

liajlékoinal.

pciK'.s/cs

ll.\ZASSAf;K()l..

nior/.sácsk.íni

I'lxüstös

!

|(,V

lalall

s/e^ény

se

urn(), se

e,í;és/en

;

leplei kisérleliesen kopo_L;lak

lol\()sc')kon.

Mi

lorlénl

—

ill?

lün()dék

l^ri/K')

l^orbála,

ke/eit

a

tördelve.

— vellem

ugv a

Nem

segéljen.

müven

éretted, hát

Valami ármány van

igaz,

Biz azt éjjel

dolgot, te

a

e/t

mézem. Hanem ha már

iLidom, édes

!

ki

De végére

járok,

mint

hogy kálvinista ember vagyok. hogy ármánv, mert Johanna grófné még

átköltözött

udvari népével, csatlósaival, udvar-

összes

maga meg nem

pihent ott,

múlva délben, éppen

A

—

eltalálta,

tengelyen volt útban, mig csak hét

engem

viszem,

is

nokaival, tehér-cselédeivel a lindeni vörös-ledelü

de

mai.,^amra

barátoknak

le

sem

szállott,

meg nem

állt

kastélyba,

unosuntalan

a kocsija két

szécsénvi klastrom eltt.

a

nagvon rossz napjuk volt. Valami nagy aznap Szügybe a császár képében, hol is

kegyelmes ur

jött

nagy lakomát

csaptak,

minden eleven

léht

embeit meg-

invitálván arra a

környékrl, mert tisztességes nemes urakat

már akkor

\'olt

bajos

drága pénzért

fogni az ilyenhez,

sem kaptak

a

—

miért a barátok

mai napra vendéget.

A

íamulus

hiába lótott-futott kioltott nyelvvel egész nap egyért

denki Szügyben eszik. Kétségbe voltak esve.

:

min-

MIKSZÁTH KAI.MAX

12

Hát, mintha a mcnnvb(3l hajitannk, mikor egyszerre csak

becsörtet a/ udvarmesterével ez a katonás asszony barát után tudakozódik.

No

s

Anzelmus

van már vendég, háki istennek

Anzelmus barát nem volt jelen, vakihol a lugasban, dus lombok közt nagy titokban dohányozni tanult. Mindig tanulásban találjuk a jámbor léríiut. Kut\'a keser palánta ez. Nem tudom, mit szerethetett meg rajta Tököly Imre uram talán a fantáziáját kövéríti c3 nagysága, hogy di\'atba hozta, az embereknek ? Anzelmus elkiáltatván, eldugta a szerszámot az orgonabokorba s alázatosan bekullogott a marczona asszony elé, a ki csípjére rak\án gyémánt gyrs kezeit, ráförmedt zordonan! Kend az az Anzelmus barát? Alkalmasint én vagyok az.

—

— — —

Kend

eskettette össze a néhai bátyámat, a derék vitéz

gróí kYanke Györgyöt, a

kit

az isten nyugasztaljon, valami

Brizló Borbála hajadonnal?

Anzelmus gondolkozni kezdett, miközben sajátságos mosoly járkált duzzadt ajkai körül, mintha a szájába Páter

Hanem

akarna beszaladni.

—

Hogy

én

kimért hangon

s

azt

eskettem-e szemeit

már més:

ket

se tette meq:.

össze?

—

hirtelen lekapta a

szólt

száraz,

hölgyrl, mert

—

hogy az is rászegzi az övéit gyanakodva. Meg vagyon ir\'a, nagyságos jó asszonyom! S a mi meg vagyon irva. No mi van azzal? Azt a macska se vakarja ki, monda Anzelmus észrevette,

.

.

— —

—

ájtatosan.

Az úrn bántott nézte,

a

—

arczát

lábaival.

elfutotta erre a méreti s nas:vot

Ugy

mai napig

megijedt

se tudja,

Anzelmus, hogy

kicsinyek-e?

dob-

meg

se

iiisr(')i
—

A

iiicicsk;!

iicm

lí^v arámiival

dobta

a

\ak;irj;i

liaiK'iii

ki,

crs/éinl

icli

'í

iiAzassA(;k(')I..

i;{;y

\cll

ki

iiiajci

kiwikarod

a /scbúbíil

le.

oda-

s

pátLM'nck.

Xcs/c, lopjad

s

a/iilán

markold mcí;

a

lolhil

.uld

s

nekem a bi/omiuáml, ho,i;\' a/ a/ elsíi irás nem ér cí^y Kukás poluirál sem; sohasem is hillad branke í;r(')lol, nem

ki

boi-N' le

atllad

xolna (Vss/e

leám'ass/oinom-

l^orbahi

Hri/K')

NO HÁT IROD-E MÁR?

mai, csak az

epeked

sirahnai,

tották meg- a szivedet iránta,

Hanem most emitt Ne

okoskodj

mázos-büvös kérelmei ugy

jutott

vallod a szinigazat.

páter,

lágvi-

a bizonyitványhoz.

No

hát irod-e

mert mindjárt visszaveszem

a

már?

zacskó-

mat

Dehogy okoskodott, dehogy Johannának

is

a

bizonyitványt,

.

.

.

leült

és kiadta

hogy nem

els bizonvitványból egy szó sem. S csak

igaz

Franké

abból

az

azt kötötte ki

MIKSZÁTH KALMAN

I l

meg

ó nagyságától, ne vetné

nagv

jó

S ekö/ben is,

arra gondolt,

Vétek

is

mai napra.

a

még

is/en jöhet

mikor

nvait

szegény

a

maga okmányával,

Borosz-

okmá-

Franké Johanna

odalépett

mely egészen

a

került.

Borbála felmutatta az

l^rizló

—

törvény eltt,

a

igaz-

lenne az ilyen dolognak röviden bevégzdni.

Pedig bevégzdött. Mert, hogy im pörre lóban,

olvan ember

hogy egyik bi/onyitvánv sem

kinek a/ kell majd,

a

kísérjével, ismeretlen

a féríi

urammal, vendégszeretetöket

is

a

serpeny inga

elvette a

erejét.

A

monda

biró felháborodva

—

Hogy

mit

Ítéljek

most már, nem tudom,

Anzelmus barátot nem gondolom.

ártana

az

azt

A

szegény Brizló

Íziben

megtört, mint

Borbála

Kászonyi Gergely uram

elájult.

füstre

a

a

a

—

dehogy

tenni,

azt

liliom,

ott

fogait csikorgatta

dühében.

—

Majd megmutatom, majd kikeresem én

becsületét, megálljatok,

—

náékat.

—

hallja

Mikor magához

Ne

Ne

sod.

sírj

de

ki

nem

.

.

.

oldják kegyelmetek.

Borbála, nyájas szavakkal vigasztalta:

édes bokrom, legyen

meg

a te vigasztalá-

rontsd szemeidet, kis arany gyertyácskám, mindent

hozok.

jóvá

jött

meg vagvok én Majd kötök én még

belefogok,

kegyelmetek

erre a dologra görcsöt,

húgom

megfenyegette ökleivel Johan-

Amibe én egyszer

abba fogódz\'a,

—

és

a

még

Érted

azt

se restelem, kálvinista

létemre elmegyünk együtt a szentséges atyához

Meg merem

Róma

ember váro-

mi a szivemen van beszéltem én már nagyobb úrral is, a Tököly Imre kegyelmes urammal Beszterczén az is parolát adott nekem.

sába.

.

.

én mondani annak

a

.

.

No

is,

hát ne

is

búsulj

.

.

kedves paszomántom!

.

.

iii.s'kSuia

volna már o kedvelnie miiulcn

R;iral<()tl

gon,

— város

mi

olyan

kö/el

\an

kakasához

a

húgom,

veszed, ugy

a

is

az

Az minap

az

A

kakas

wrigót))

egész! kell,

igért

Ipolyba

tor(;ny az,

Bor-

udvartelkemet.

nyéki

a

nem nekem,

sem ronRetky József komám uram az ekémet

háromszáz

érte

dobná

világot

elviszszük

is

arany

gyámoltalan

a

lánczom, hogy úgy szólván ingyen

kis

másik

a

e,í;yik

Aztán hogy sok pénz

volt.)

Eladom

hóbortos

a

na<;y

kakasok veszekesznck. Észre se

Gviiri

kis

ördögnek

a

iMintha

kilenc/edik

idegen népek mind

bolond

a

a

leszünk.

ott

vele.

éppen

A

delio<;v.

városaikat egymáshoz, lio.gy a/

hogv ezek

.

.

íorintot.

Xo

.

meg

járjuk

látod azt

Rómát.

Mondjam-e tovább

hogy elmentek? El bizony, mert elárulom, én magam is a pápai levéltárból szedem össze a

son

is

lábaik'

van

is,

nyomát; nagy foliánsokban

meg

irva

az

a

tömérdek

városból ismét vissza Rómába. szántott

dát

volna, a merre

Ha mindenik

ment,

pihenhettek volna az ekék vagy

Hanem egv-egy szép

Brizló

még

azokkal

barázdát

—

— ide

üzenet a mi

levél,

Esztergomba, Esztergomból Szécsénybe,

a

száz árku-

talán

ebben az ügyben jött-ment esztendkön keresztül ból

—

mi oda,

se érnénk

másik városban. Valami gyönyörüsé*; a

Icllioil.

A/tan tender pénz kellene ahlio/!

S a/ok

(A ((Rigó)) a Potomság az

látni.

kell?

—

mess/e,

lio/zánk. épiíik

Soha

a/ ide!

toronvbol átkukorékol a

kálvinista

Ugy tom

\an

s/omoriian.

Delioi^A'

szót a vilá-

Iií/cI,í;

kccK \cl Icslhcliic mcí; a Ickctc

kis

Mcss/c

cIlL'inclé a/

csa

c^v

csakli()_i;v

—

i$

iiá/.a.ssA(,K(')I..

i:(.y

s

Rómá-

mind

levél

a két

egy baráz-

vagv öt esztendeig

három országban.

mindenik

szántott

mégis

a

Borbála tejszin arczán. Csakhogy szép volt az is.

MIKSZÁTH KAL.M.W

l6

Vcgrc aztán mondta,

meg

meghalt

be,

üzente a

is

öreg Leopoldiis

nem

még

pecsétes iratban,

valamennyit

elsimította

szentsége,

ki

is

királynak Bécsbe (mert az

íiatal

volt kiváncsi a kimenetelre,

harmadéve,) megizente

nem

mondom

várta

s

kiadta

hogy Franké György gróf házassága

Brizló

Borbálával érvényes és tökéletes.

Lám, nemzetes Kászonyi Gergely uram beleszült, beleszegén védett ugyan, de megmutatta, hogy mit tud: most

már meglett volna egy

nincs,

kis

a

baj,

Ez pedig abból egv

mibl nagy állott,

baj

hogy tudni

privilégiuma;

furcsa

játszhatik a

nagy triumphus,

a

a

—

is

ha egy

kis bibe

lehet.

magyar királynak \-an ahogy tetszik w-et illik

római pápával.

Ez pedig olvan formán megy, ha nem is egészen ugy, mint a mikor a mi patyolat népünk, az ií]uság, játsza a (chogv tetszik»-et. A római pápa minden jelentsebb intézkedésénél mediérdi a királvtól: «hogv tetszik?)) A királv aztán felehelti: asehogy)) (non piacet) vagy azt mondhatja:

«Ugv hat

tetszik,

is

ha ilyen vagy olyan)) ... de az

a fejével,

Én uram

hogy

(piacet)

hirére,

grófné, járta az országtartó költött, hízelgett, fút-lat

de

nyomban Franké Johanna

nagyurakat, küszöbrl küszöbre,

megmozgatott, nagy hasznára volt az

hogv osztrák golyótól

meg

tetszik)).

istenem, ugyan mit szól mostan?

Hátbizonv mozgott a

is,

ccnagyon

igaz, bólint-

esett el a bátyja, a kinek a íia

most

fogná kapni a sziléziai birtokokat. Kurucz lesz az már,

abban ntt, abban hal meg. sága Bécsben

— St elment

A

kurucznak pedig rövid az igaz-

személyesen a királyhoz

is.

Mert

akkor már nagyon a körmire égett. Brizló Borbáláék neszét vették a bajnak

nak

nem

volt

s

Bécsben termettek

szintén.

semmi hatalmas patrónusuk.

Xo

de azok-

lllsrÚKIA

oU

sem

cscvci;cU, oda

lekapta

liirlclcn

piiíók

a/

a

— a

No

a

meKK'el

knnvör<;nrc,

apr(')

lellioeske

—

lolxloiiosan

s/enieil,

liitott

nvíj^v

s

akkor

már

Untatta

át.

na|i

de

bes/élik

(')ta

is

fiatalos, kissé

e/ tele

lekvo pápai

«Non

félrebu/ta

irat

piacet.

Kei»vesen volt ütve

suí^ja

a

savovai bercxei,^ trélásaii

'l'ets/ik-e?

alá

a

bele-

tollat,

feleletnek az ekjtte

nai^v k(nér betkkel:

Nem

intett

a

mei^loiíta

s/áját,

odakanvaritotta

és

tintába

a

—

piacet?

liát

király

mártotta

el

ki\cl

a

úppcn

minis/terek.

királynak.

A

sa\(')s/iii

r(')hi

dolo^,

ostoba

lejét

pillanloll

kelletlen

arc/áll

is,

johaiiiiál,

halijaivá a Jolianiia bcs/édérc.

nclia-iicha

(Isak

Iktc/cí;

.sa\()\ai

a

jck'ii

\()ll

'9

IIÁZASSACKÓI..

d()l,<;()X(')-sx()b;íj;íban loi^atll.i

n

)(')/scl

I.

l(,V

tetszik.

grófnnek, hoi^v

a

nagy

Josephus primus)).

port

felvert

ügy,

távozliatik s ezzel

földön futóvá téve

három ember, köztük becstelenné egy asszony, névtelenné egy gyermek. De hát meglehet, igy volt igaz. Alig tá\ozütt a grófné, rögtön megjelent

újra

az

udvarmester, hogy Brizló Borbála kér kegyelemben kihallgatást.

— — mert

Már kés! monda a király szórakozottan. sziszegé megijedve az udvarmester, Már kés, már kés volt neki is Brizló Borbálát be nem

—

ereszteni.

Betört a terembe

meg-

termetével

s

ott állott

délczeg

Gazdag, sötét haját

leereszté,

két fekete

hajolva a király eltt.

selvem

pilláktól

nvitva,

s

nem

birta

szeme

a

hosszú

beárnyékolva, bibor-piros ajka könyörgésre

aztán ez a kérés

csengetyhangokba öntve.

levenni róla az éles tekintetét.

A

király

MIKSZÁTH KAI.M.W

A

jó

Eugcn

hcrczL'i;, a ki sül
engedett

ebben az idben, észrevette izgatottságát hajolt ismét

—

ez?

elmosolyodott. S amint ott babrált az

királv

az Íróasztalon, hallgatva

még

toll,

a

((non))

A

ténta szc)t.

is

A

hogy

Hgy gyors

Ott maradt feleletnek a szobát

király fölkelt,

felé

ott

is

a

vonással kitörülte

puszta

ugy

fordult,

megfogta

ujjaival

panaszlót, kezébe té\'edt a

szép

a

volt benne.

berezeg az ablak

nevetett,

hamiskás arczczal

föléje:

De már

A

s

meg magának

((piacet)).

nevetett, de

ugy

hagynia.

kellett

a szép térdepk)

kezét,

hogy

fölemelni segitse.

—

Grófné!

gedve

()

tartjuk.

S

—

szólt.

szentsége

—

Nagyon meg vagyunk

intézkedéseivel.

Kegyelmed be van helyezve

ezzel

aztán

ér\-énves

lett

örökösen. Mert ez az a jus fejtegetnek, s

mert

—

nem

a

Helyesnek,

a fia birtokaiba.

Franké gróí

placeti, a

lehetetlen

elé-

kedvesnek

házassága

mit a tudósok annyit

—

hátha igy volt igaz?

Én nem tudom. Nem is beszélem tovább, mert még magamat szólni valamiben ... Én csak azt el találnám látom be ebbl a történetbl is, hogy a mi szép asszonvainknak semmi, de semmi se lehetetlen a világon.

?

"'tCKÉ KAhXOS

-í

lliLIÍOK

.^„^K.^J^- ^^- ^^- ^^- ^*^- *f^- vj^ -^f íjf -^ ^^ ^^ ^f f^- f^- -^- vJr'$-$- '^-'^.ii.m.iii.mIu i,i,r>..i.

,.

Mr;(i niai napii; már otoelik naí^A'ok

lettek,

is

asszon vek,

L'inlc^^'tik a tis/tclctcs

c\(j

aho^}'

inci^^csctt.

szenxedtek

s/erettek,

A

pcdii,^

Jánvokból

kis

(Miminek

azóta

a

vlegénye is meghalt), a nagyasszony is nem egy bajon ment keresztiil új baj elé, hanem azt a tehénesetet csak

—

nem

felejtették

Mert

ám nem

nehezen

máig sem.

el

olyan akármilyen tehén volt az

szerezték.

nyolczvan

forintot

a kötél fejében) a

mennyibe

de úgy megszokták, a pénz

gylt

a

százszor oda

Garasonkint (azontelúl

került.

még mieltt

sovány penzióból, képzelték elre

neve, mert szarvai lesznek telúl

kuporgatták

hetven

s

az

Nagyon

!

össze

azt

a

borravalót

krajczár

Azután úgy megszokták, ismerték volna,

meg

a varrásból,

istállóba

.

.

.

míg kötésbl .

.

.

Csákó

azok elállnak majd

alul,

lesz a

míg

szépen összeborulnak, mint a hogy azt a tehénszépség

megköveteli.

Hosszú, ránczüs nyaka lesz a Csákónak, getyút

hagy

is

az embert

csókkal

a

rajta

az, a

—

tán csön-

kitl megveszik (Kriska már azt

megálmodta; egy homlokán, de

is

még

széles

tréfán

kép

tót lesz, bibir-

kivúl).

Igaz,

majd

KAIM.W.

MIKS/.ATIl

24

szre pedig mintha mosva majd, mint a kanári madáré

lenne, néhol

elfelejtettem, liogv a

sárgát játszik,

.

Mikor azután megvették át,

szegényke

karcsú

szre

sem

volt,

se vakitó fehér (szebb

pompás

a teje ... az wilami

egy

kis

.

változáson ment

csonka csücsök híján egészen

a szarxait, két

:

elharapta a valóság,

rohos,

biz az

is

hanem inkább pottalán a tarka), hanem sokkal jobb, mint a

volt,

tej

képzeletbelié.

És azeltt

Nem

Csákó nevet

a is

nyugalom honolt

történt

Minden rendben

fölvette.

is

üz\egy papné

az

egyéb ember-emlékezet

ott

Kriska eltörte egyszer a kávés-ibriket s

:

óta,

mint a

Szegények, de megelégedettek

boldogok

hogy ö

lettek,

is

—

melybl mindennap

ki

No

gyerekek

—

No

benneteket. íiam.

És

a

úgy, Kriska

!

Ez íog

mit nevetsz te kis gyík

Hiába nevetsz.

Ügy

nagyasszony'

lesz, a

tisztes,

.

tehén

a

esznek, mégis mindig egész.

hajtotta a nagyasszony

Úgy

a lakadalmatokat.

.

most meg már megvan, , a Csákó.

voltak,

Lesz már most minden a háznál, mert kenyér olvan kenvér,

kis

félesztendeig sajnálták

azóta egy zöld bögrében tartják a leszrt kávét

épen

Már

\()lt.

házikójában.

niint

?

Te

—

ez tartja

íérjhez adni

... te

Mimi

kigondoltam.

mindig komoly arcza majd-

hogy is lehetne a világba. Lám, a tehén másképen? Hiszen nem beszél is csak szóbeszéd volt, most pedig már ott áll a jászolnál.

nem mosolygóra

— Hja leí^es

túrót

Hát

úgy-e

nem nevet

bizony!

mégis

adtatok .

.

A

vajat eladjuk bárányaim,

meg

a fölös-

abból szerezzük be lassankint a stafíirungot.

s

szeretem

aprehendal

indult e szavaknál. Már,

.

Csákó

a

gyerekek,

annak

a

köti be

hogy

a tejeteket?

Ámbár

bolondos

ökör-

olyan

kedves állatnak.

Még majd mcg-

AK ANVON

'l'()\;íhb

nem

oss/c

l.iiuka

milvcn oiDin í{s

na_L;v

les/ik

ki.

Melvik iáiba,

Persze,

I

a

s/onibatoii les/ a

vajat

a

ki

r

mert sok

beférjen,

tudniillik

a

eszükbe ez az eshetöséi;. Tiz

kénves

ho.i;v

—

.

Juj,

.

l-/cr

ki)piiliii r

udvar közepére inainácska

ki

a

?

drótos

nai^y

nem

valahoii^y el

lia

a

jé)száí;

teli zsétárt,

nem

ha mcii,

hátha rosszabb

is

jól

jön

szemt()l

telién:

tejik,

.Miért

az.

aí;íi;()dalom ei^y véí;ben.

neki,

(mert vannak olyanok,

tudnak valamit ebben), a rossz széna

De a

lóidnak

mert kényes portéka

telién,

a

í^onosz emberek megronthatják tejét a kik

löljbcn

a síirü

köpül r A/ Te s/eded lesz

chis/or.

k()/olük

édeském? Hát persze

rakod,

ha a két

ii;i.«;v;i.s.sz()nv,

köpül

pacskoliii

ük Hol

2$

lli'iK.

.

Már jutott

I

\<)Iiia ki

oll

a/,

s/edi

Ki

bo,L;v .

Iclcscl,

iniiulii;

iiicrul

iáiba

romlik

is

les/

ii_l;\'-c

kérdés

Iks/cIi

Lírol

is

I

medd()

eshetik? Csak

el

felboríthatja

is

lesz

.

.

kellett

indulniok

balsejtelmek útján, fölszedték minden bogáncsát. Kitörheti

lábát,

mikor künn szakidgál vagy mikor

koskodik

luczernába

a

s

beletor-

felfúvódik, niint a kántorék tehene

harmadéve Hanem már az !

—

kihajtják,

ilyet

nem

élné túl a nagyasszony.

gyerekek. Be én, leszünk, ha semmivé igazán mondom, mert elveszünk, annak a tehénnek valami baja esik. Mgyázzunk rá, mint a szemünk fényére. No, ne sírjatok hát bolondok. Mimiké Oh, hiszen nem ugrom még törüld meg a szemedet Mindjárt

Ipolyba

az

iigranám,

.

:

oh, de

nagy

csacsi vagy,

Kriska fiam

.

.

.

.

Valami kevés mégis megmaradt ebbl az aggodalomból ezutánra

is.

A

tehenet se másnap még, se harmadnap

merték kiereszteni tatóba, húszszor

is

a

niezóre,

nem

otthon kedveztek neki szok-

megnézték, megitatta-e az Ancsa leány,

kapott-e répát, van-e

fris

alomja, jó étvágya

?

MIKSZÁTH KÁLMÁK

20

rézgombot

Kriska egy

hanem

cl

most vele

lehetne

rá

!

.

De

.

tenni

csak

végre

is

mellé.

A

gyzné

ki

tiszteletes

dolog

istenem,

is

hajtották a

takarmánynyal

mezre

oda

a

talál

Nem is

jó

Csákót, mit

a :

adták

szlbe

két lánvka ()k

bizony

bizonykodott, hogv

földjükre.

messze volt

baj nélkül értek az ugarra.

;

Az Ancsa

szolgáló,

szépen legelt

:

magáról farkával

le

Kriska

csinál.

hangulatban találták

gette

a

(mert otthon

asszony már korán reggel a

ment, úgy, hogy haza se jön uzsonnáig. Csak otthon. Nosza ezek is felkerekedtek a

hogy

Ancsát

az

?)

maradt

megnézik

McgorLiItek,

a

.

.

hogy elször

nap,

udvaron.

Csákónak szarva volna, rézgombot. Olyan szép lenne

\al()

Csákónak szar\a nincsen

Az

Ha

a

sirni

az

talált

szoniürüdtak.

is

s

A

Csákót

kedélvesen ker-

a legyeket.

ki

csak gyerek

még

volt

(a liba-

pásztorságtól került a tehén mellé) megörült a kisasszony pajtásoknak,

s

mesés

Mihályék rétjérl, hol annyi s

még

madáríészket

mondott nekik

dolgokat a

magvas, mint

a

a

Komár

marmancs,

tud rajta egy helyütt, csak azt várta,

is

míg a tojásokból kikelnek a kicsinyek. Azóta már mégis nhettek Nézzük me": monda Mimiké hírtelen elhatá.

.

—

—

rozással.

— hozunk.

Vezess bennünket

De nem engedem s

egy

annyi látni való

van

Elindultak,

a

!

sürgeté

korunkban azzal

gyerekeket

a

óráig járták

füvek,

késpenge, a kenderáztatók,

kicsiny

A mamának

is

megsütni.

teljes :

Kriska.

réteket,

a

a

hol

\irágok olyan alakúak, mint (ej,

Mimi, emlékszel-e mikor

ijesztettek,

rossz szellemek?)

a

hogv zúgó

ide

hozzák a rossz

nádas

kacsáival.

AKA\\()s

i;cnijci\cl, is

a

iga/-c

.

.

mikor

llancni

a/

hilná

s/cí;óii\-

A a

.

.

.

gonosz

ebben az országban

— a

biigj

ó \ette

szlbe

Kriska,

belve

ha_^yták

\()Il

nem a

uíjon

n\'it()tl

:

S/i\iik'

nincsen

tudná a

—

visszament

a

1\ilán

?

elkezdett

s

dlre, benéztek

a

lábbal nyargaltak

nem

jajveszékelni.

monda Mimi,

neki, beszéld

el

(6 volt az

Siess anyánkért neki,

mi trtént.

ahogy

mint

lábacskájával,

nK)zdúlsz

Csákót

a

többé. Annak'

faluját

intéz hatalmat).

események

bíróhoz,

va^y

Szaporán

?

doboltassa

keresni.

édes

idején.

ki.

eredj

!

Te

pedig

Útközben kérde-

zsködj az emberektl. Én majd a szomszéd íaluba Elmentek a gyerekek, ki jobbra, ki balra, neki a világnak

már-

?

most

dobbantott

szaladj

arezokal.

kis

ember,

ki

lakik

az

át

anyjától látta nagy

Mért

nia_í;;ira

bi'ill

loi^ják meí^tahihii

Mondd meg

Mérgesen

—

a

tidre \etette maiját

Ancsa, ne

örei^ebbik,

a

Kc')ri'ilné/tek

az embernek, a kitol vették,

a

clláradva,

seboL

Soha sem

i^azdájáhox.

Ancsa

isicii, aiiiicri

nie_L;balván\iU)Ua

vahnni

Elhajtotta

is

barangolásból

a

meri ennek csak

tlobo^olt.

Clsákó seboI

réi;i

ii.ippal

(Xcni iiuloni

\\\n\

rénuilel

baiií^osan

liw^v

iiiúly,

Icnckú'íil.

a

\iss/alcrk'k

(Isák(')l,

oJa

l'I\es/ell,

27

oKaii

ciiiIkt

inonibaii iiicL;biiiiicUc okci a/ a

IKiK.

Kriskar)

^oiulols/

Mii

.

I

I

incK

kúlja,

Ik'K'scl;

.1

csilla^olwil

I

Hegyrl

a

völgybe,

tutok. széles

dülrül

hegyszakadékokba remegve, zsibbadozó árkok mentében, harsogva kiáltozták

az

be az erdt, a cserjéseket.

—

Csákó

Nem mintha

!

szólalt

Csákó

meg

hallanák,

!

meg, hol vagy

szólalj

sehonnan. Ni,

úgv rémlik

.

.

a

Nem

?

csöngetyüje hangja az

\olt,

dehogv

.

.

az

28

KAI.M.W

MIKS/.A'Ill

volt, darázs

adni.

hírt

döngcs ex csak

Jövök-menok

...

A

Csákorúl senki sem tudott

a fejüket rázták.- Elveszett

az,

vége

van ennek örökre.

Éhesen, rogyásig kimerülve, találkoztak este alatt.

dezte

Hazatartottak a

beszélte,

másiktól

hogy

:

a

szegény

megvan-e

nincsen.

gyerekek. a

Egyik se

kér-

mindenik

arcza

lecsüggesztett

fvel

tehén

Komoran

íelé a íalii

?

AUWVOS

he

niciilck

les/

S(")tét

Hál

ikKarh.i.

.1/

2i)

beéilek

aniiiil

— — —

tornác/

a

\()ll.

már

de

;

e/

\al(')-

i.L;a/i,

(Vss/erez/enl.

Rs/u Kriska! Hallóul?

Hallom.

Oh

(Isák(')

a/

te

s/ökc')tt

bennünket

Lett öröni Ui^ráltak

a

;

Hát

Mát történt

!

Az

a

Bizonyosan

kc'irül,

a

.

látod

valaha

ki

Noltak

mennyire

ilven

fáradtak,

eset,

tánczoltak',

olvan s/épen ha/ajött

Mimiké homloka

a

a

szegénv

Csákót

bolyongva,

Ki

ma^át

!)

míi;

.

.

.

(De

ei^vs/er csak

eszébe jutott, ho^'v hát

:

?

bizony,

siratja

csak elunta

hoi;\-

?

nem

mindjárt

C^sákó

elborult

(Isákó

Látod,

!

mei^s/alas/tottál kis bolond tehénkénk

mama

a

pers/e,

hanem

el,

i;yalá/atüs

te

turcsa eset a xilágon

ilyen

A/, a/!

!

ha/ajött hséi^esen.

s

csút,

mei^ijes/tettél

.

.

istáll{')ba.

nem

\an,

me/()n

a

—

Islen

S/eiil

e/ a

Ilis/en

Itt

künn

talán

iiiiiulj.írt

eL;\s/erre csak \akiiiii

:ikí,

liilükel

a

Iliéig

iili

Odalutotlak

a

liis/

csDiií^etlNii.

Mimiké

újra

már,

keressek

Ilol

}

csöii_i;ellviis/(')

sái^os

IIJIIOK.

mama

mei^ijedt

keresi

meglehet,

valahol. el

is

merre

Talán

ájult

lehet

?

keservesen

ijedtében

vagy

.

sem

mondani

merték

azt

a

megdöbbent

szót,

hogy hátha beugrott, elölte magát az Ipolyba a mint elre megmondta ? Minden csöpp vérük meghlt e rettenetes gondolatra. Reszkettek, a mint megfogták egymás kezecskéjét, s elindultak némán, édes anvjukat keresni.

De

hova, merre

?

MIKSZÁTH K.M.MAX

30

Az

már

le_í»;tetejét

—

—

láttátok

A

asszon vt

tiszteletes

nem

A

történik,

A

kímélve,

sem

senki

hihetetlen

Hollócska folyón

a

nem

onnan

látta hajnal

sietésre sarkalta:

óta.

íla

nádason,

keresztül igazoltak, ruhái-

át,

csatakosan

érkeztek

nyomokat keresni. minthogy ott is tarkállott

szlbe,

a

mert

a

kell

letes

asszony ócska wiklerje

zat-e

?

diófa

a

maga

hiszen rajta fekszik

nyomnak a alatt. De nini,

óriási

a tiszteletesné

tiszte-

káprá-

is.

ürömrepesve futottak hozzá s Mimi lelkendezve kiáltá megkerült. megvan Mamácskám, mamácskám .

A k'icsit.

Fölveritek

Mit

meg

— A ságot

—

A

itt

.

mordizom

.

.

.

már

.

ruhátoknak

a

adta

.

Csupa

?

gyerekei

se

le

.

.

:

dlhet egy sár,

csupa

Nos ugyan mi

.

?

Csákó

... a

mi Csákónk.

nagvasszony kidörzsölte apró kék szemeibl az álmoss

ásítván egyet, csodálkozva kérdé

Hát

el volt veszve

Kriska ámulva hebegé

— —

Nem Nem

A

lánykák

egész

.

embert

az

csináltatok

lucsok. Ejnye került

.

nagvasszony haragosan mordult rájuk

felriadt

—

s

mi anyánkat va-

a

bizonyosan itthon lenne már.

kínos elérzet

mocsáron,

—

torony emberek,

Jó

!

?

baja

Icat

nem

A

kezdett.

siessünk

Siessünk,

elnyelte.

kérdezgették

lahol

ereszkedni

szürkület

esti

nap

mondta meg is

láttam.

De

:

az

Ancsa Hát

hiszen

ezen aztán olyan sírásba törtek

vele az egész

szlhegyet.

?

beszéljetek

összenéztek.

kétségbeesve,

:

?

már

miért

épen ki,

.

.

szaladgáltak

semmi se hogv majd

k

történt

?

fölvették

AUANYOS

A

bolondok, is

—

ass/ony inci;úlvcn

tisxiclctcs

löri)l.i^cllc

arc/ukal ...

a kcs/kciKivcI,

legyen cs/clck,

clpiiNcrcdcil, s nicil

li.illia

ri;i.ii('ÍK.

úl;v

inéi-is

;i

?'

dolgokat, addii^-aJdi.í^

csiiiiváii (ikcl

kis inacskáinD)

liárniasbnii siratlak a

cKcs/cll

\()liia

r

.

.

.

:

aiio

lio<;y

no

ina_i;a

s/c^cnv (Isákót,

MNYOMOKA HOMOKBAN >*

^-.^

l./^

V-^.

Mi-(;kaptam

leveledet,

melyben

teményt s/eretnél kiadni h(.)gv

gyermekkori

mint

a

irod, saját

hogy egy kötet kölköltségeden

s

kérsz,

könyvedhez az

barátod én irjam

elszót. Ide szeretnél jönni lakni, mondod, az irodalmi köz-

Nöd

pontba, ott hagyván szelid csendes faludat, kész veled indulni.

Nem

Hova

tudom, mit

Talán

azt,

A

?

feleljek

akarja,

is

dicsség után, ugy-e

?

erre.

hogy megirom

az elszót egy elbeszélésben.

Igen, ez lesz a legjobb.

Hát alatt

emlékezel-e

arra

mogyorófa

a

annyiszor heverésztünk ábrándozva

az a nap, a mikor

kunyhóba potyogott

?

egyszer

Amolyan le,

futó

nyomban megszikkasztá szemek

bekergetett

es a

földet.

csillogtak, tündököltek.

érdekes dolog

volt, a

hogy ne lábatlankodjék

van

A

bokorra, a mely

Ha

?

mindez

elpusztul,

milliárdnyi

Sajátságos

az,

maradnak örökké.

csak a kis

cssz-

talán csak azért

melv

homok-

hogy mennyi

oda bekeverve. Kalásznak a elenyészik,

a

a napfénynek,

cserebogárnak az egyik lába, cserép-darab, s

es

az

felh

eszedbe jutna

szilánkja,

letiport

falevél

homok-szemek

MIKSZÁTH KALMAK

56

A

kunyhóból

a

homokban

megszikkadt arra

tartottunk,

járt itt

már azóta

bokor

a

triss

amint

mellett,

lábnyomokat vettem

észre.

—

Valaki

—

mondám

—

figyelmesen

nézegetve a nyomokat.

— mert

ni

Igen igen

—

szóltál

—

még

pedig

valami

nyomok. Fogadni

piczinyek a

no

járt

erre,

hogy

mernék,

lábak.

— —

Ugyan

kérlek. Ki járna erre

eredj

Söt olyan piczinyek

mok, hogy

és

?

olyan formásak ezek a nyo-

Gyönyör

szinte látni lehet a czipöket.

lábacs-

kák, annyi bizonyos.

A

magát a szilvásban, a patak vigan csörgött a szakadék mellett, mi pedig elandalodva néztük a kedves nyomokat. A homok lillaszínt játszott a mélyedésekben, miket kivájt a hova lépett. rigó elfüttyentette

Igen, igen,

nnek

kellett lennie.

A

kicsi

nyomhoz

csak

a lábat nehéz oda képzelni, a lábikrát már nagyon könny, a sugár alak pedig

A

oda

áll

eléd magától.

tizenhatodik évben voltunk, mikor te szüleimnél töl-

Böszavú esztend; hogy sugdosott

tötted a szünnapokat.

a füleinkbe mindenféle regényes dolgot,

arczunkat, szemeinket. s

Tüdnk

kitágult,

önkénytelenül elindultunk a titokteljes

beljebb-beljebb az

A

erd

szivünk

dobogott

nyomokon mindig

íelé.

hol a gyep kezddött, ott a füvek mutatták lábának

körrajzait

engedelmesen. Lataposva egymásba íonódtak, az

escseppek átgurultak az egyikrl lóztak makacsul, mintha

a port, az

—

hogy megtüzesitette

illatot,

Menjünk

!

felakarnák szívni

a mit az

himbáminden íszálról

a másikra s ott

lába hagyott ott.

Siessünk utána

!

LÁBNYOMOK

Vájjon

kcpbc

Ci^y

Ichcl

ki

larkáxal

Iclltor/olia

maradt iivomábaii darabon

na_i;\'

semmil sem

Te most me^lordiiltál. tálhoz, de én

iiulliaina

nem

s

iM

szalag tökéletesen

M/ek

világon

a

elkeseredve e/en, déli

már

a

iié/csél

mcxon

sötétzöld

I{<^y

liajál.

sxövi

scjlclcni

urdíj

;

c^^cs/cii.

sclvcm

a

c

tisztelnek

A

A

?

mosóival,

a

nvomokat.

a

axt

^7

megérteni

Iclict

s/akult

\cí;í^

m(')kiis

110.MOKHAN'.

alakját,

linj.il,

lombjai hcs/clik, de líí^v

Ki

r

;irc/.it,

A

lioss/ú

s

pántlika

tönkre tette e^v

^valá/atos

m(')kusok

!

nem

akartál

tovább menni,

harangs/ó ha/a csalo<;atott a leveses

ei^észen

bele voltam bolondulva a láb-

nyomokba. Mégis találtam okét tem utánok a merre vittek.

újra a cserjésen

túl s

men-

cseng kaczaj hallatszott. Oda sem néztem. Mi közöm hozzá ? Az én nyomaim jobbra visznek s engem most nem érdekel más, ligyszer balról

—

Hahó, hahó

a

bozót

káik,

a

közül.

kiáltá

!

A

Megfordultam.

Egészen

össze

feketére.

Valóságos

kis

A

tépve

kisebbiket,

pofácskáik

itt?

a ki

bevoltak

ruhács-

egy

kis

mázolva

ki.

Kérdem, kedvetlenül

feléjük.

Szedret szedünk a mamánknak. Nézze mennvi sok.

Látom. Hát nekem

nem adnak?

De adnánk magának is, ha egy madarat fogna elbb Oh magok neveletlenek. Kis csacsik! Lehet is a

madarat ugy fogni, mint

A

voltak

ördögöknek néztek

Hát magok mit keresnek

közeledve

— — — —

úr kisasszonyka! léptek elo

nagyobbik a hátán hozta a

garabolyt tartott kezében.

—

egy hang utánam.

tiszteletes

a guruló

gombolyagot.

nagyobbik Mcza, durczásan forditotta

neheztelt,

hanem

Birike

nem

el

fejét,

vette szivére a sértést.

meg-

MIKSZÁTH K ALMÁN

í8

—

l\'dii^

naí^A'on

denünk

\an. Ale<^\an

amibl

inni fog, /öld

kalitkán torony

a

kalitka

hozzá,

mei^x'an

cserépbl van, ha maga

van ... a

is

Lássa már min-

kellene ei^v niadár.

kendermagot

a

látná

pedig

vál\'ú,

...

A

elfelej-

tettem mondani.

—

l:rtem, értem.

S mih'en madár kellene maisoknak?

^^**í^» ^í:f l^íii^f.Ili

'^^'íií'íi ,• ''>>'

7., <« .ffe-rV,

^\,eí««<^.

líiíi

— már

Olvan

leült

ni

amott röpül, nézze

.

.

most meg

azon Kell-e

ugy találomra megczéloztam a az szegény nem ért rá testamentomot

egy követ

vörösbegyet; biz

—

.

a jegen3'ére.

Fölvettem

csinálni,

.

.

s

módon lefordult a fa tetejérl halva. még több? kérdem vitézi önérzettel

dulva a lányokhoz.

odafor-

i.Ahnyomok

l)c

lak a

már

A/.nU

iiomokiuk.

a

?9

iicni li;ill,L;allák licncxc^cscincl,

iiiadárlio/ s

siratlak

liaiii^osaii

liirlclcii

oda

liilol-

bckövclkc/cU

hahikii.

A

kosarat letették a lrc; IcHorciult

a s/cdcr,

né/ctt

ii_n\'

Tanácsko/tak,

ott

lioi^y

mint

ki,

Icmctni, a

\'ic/a napcrnvíijcvcl,

kis

ásnak

a

i^cHlröt

most

mert a/

oda

fa akitt,

a

kiönt(klött bcIoIc

Ickctc sirhalom.

cl;\'

vcrcsbcí^Act

a

s

már

uí^yis

tes/ik le

ellopják

c^y

hei^yes,

örök

nyii,í^^alomra

meííL;yilkoltat.

Birike

is

iií;\'

lelem lutott

s

rám, mint

né/ett

gyilkosra, de \'ic/a

clü,)'

mondta:

_i;yöni;éden

—

A/ én kedvemért ütcUte ai^yon. hn egy eleven madarat akartam.

tett?

ííoxxám simult,

tam most, az én

De

—

No

nekem

—

el

.

a

talál-

Ila

lányt.

mosakodni,

maradjon az arcza örökkön-

bekenve

le

piros

szája

.

nvomok,

nvomok

a

csak temessék kell

el

!

Már majdnem

elteledtem

kicsikém azt a madarat, mert

menni.

Ne menjen

oh mert ugy

— —

pap

eni^edném

magam nem csókolom

örökké, ha csak én .

kis

mit

lássa,

csodálatos s/épnek

sohasem

volna,

hoí^y igy, szedrével

...

s

naí^v raí^vogó szemével, a

leleséL;em

körn vekét

néxtem

rá

Lássa,

félek

maradjon

esengett Vicza,

!

.

.

de ugy félek

.

nem

Hiszen ha eddig

most

félt

.

.

.

.

itt

kérem,

.

.

most ugy

szeretném,

ha

velünk jönne, ha elkisérne, mert egész testem reszket.

Ha

kell,

a

— a

.

.

.

szederbl adok ám!

Nem

tanácsot,

jó s

Igen eddig, de

kell

nekem, mert savanyú.

menjenek

völgvben

lent

le

itt

a

Hanem adok

gyalog utón, erre

bizonvosan találkozni fognak

a

egy

közelebb

barátom-

MIKSZÁTH KALMAX

40

mai, az majd haza kis

kiscri,

ha iclnck

.

.

.

Nos mitl

fél

ugy

bohó?

—

Talán ettl

—

monda

Hát mitl?

a kis lány szép szemeit lesütve,

a holttesttl!

Oh, oh! vágtam közbe nevetve, egy madárnak

a

holttestétl

S szaladtam tovább a nyomok után. De a kis lány méla nézését még mindig éreztem, mintha hangyák mászkálnának Visszafordultam

—

Viki, Viki!

s

a tagjaimban.

harsánv hangon kiáltottam:

Pá, pá kis' Viki!

Az még mindig utánam lehajolva,

mig

nézett s

Biri

a

sirt

ásta

azalat fölvette fehér köténykéjét, melylyel ideig-

lenesen a madár volt letakarva

s

hivólag lobogtatta.

meg: Milyen édesen hitt magához, ne forduljak-e vissza? Nem, nem Meg kel találnom tündéremet. Az erd túlsó része felé a puhább agyagos föld már nem volt olyan titoktartó, az már nemcsak sejteni hagyott, de tudni is. Egész biztosan haladhattam. A boróka illat mámorossá tett, nem éreztem sem éhséget, sem fáradságot. Habozva

álltam

1

Lihegve csörtettem keresztül bokron, bozóton, töviseken, tisztáson, srségen keresztül, sokszor felbukva egy

egy szederindában. Hol egyenesen, hol czikczakosan, már azt sem tudtam merre megyek, egészen elvesztettem az irányt,

csak a

nyomokat nem.

Azok vittek, láltam magamat hova

a

hségesen, mig egyszer csak

jegenyefa

alatt

.

.

.

egy

piczi

ott ta-

sirnál,

a

a vörösbegyet temették.

Legyek ték a tett

vittek

friss

a rigó.

bogarak gyász zsongással körülröpködhantokat. Fenn a jegenyefán gúnyosan füttyenés apró

lAlINVOMOK

Ins/cii

llolu')!

a

K')lclr()l

miiulia

pára

lojií')

lionoll

inei^aiiini s/eiii,

s/állna

\'iki

I^irike

!

Most már én

\ell

\alami inintlia

rajiam

De

.

.

.

L;\ermekek

uláii.

Most már én s/erettem xolna ho/-

leltem.

hol

jártak

.

a/ok már

mentetek

Ott

Mci;ismertelek. pcdii;,

s

ud/.uu

ereit.

l'öls/aladtam a dombra, lené/ni a laki .

nie^d(")bheiil(> r.iiii

menekülni.

/ájok

.

liliomok

ro.i^je.

kiálto/lam a kecKes

!

liiiulc'rcm!

a/ erdei

iol,

éi^eii

niackir-sir,

mennyi

a

lélelem

llahílos

-

kis

a

s

cii

iiic^ropo^lalla a ,i;al\akal,

s

vc^^Íí;

búsan liajlado/tak, lolöltein a/ leiiséi;

^'

ouluiLiyoU V'ic/a xoll a/

a/.

süvílcU

sxcl

liilci;

I

IIOMOKIUK'.

A

Te karodon

Mondjam békét

nádtödeles

k')bázta

még a

kis

szedres

tovább

csillogó

viskódból,

sem

völí^ybeii

vitted

vagyis akkor méi; a

negédesen

Hagyj

a

lent

felé.

mind

a/ elfáradt

a

hárman.

13irikét,

Vicza, melletted

n(3d

poroszkált

kosárkáját.

Magvarázzam is ? Minek ? nyomoknak, a mik kivezetnek ?

a

ne

verseidet

add

ki

soha

a

tukíjdon költségeden.

Az

erdei

virágok,

szerelem

jönnek-mennek, nyilnak

és

és

a

dicsség,

hervadoznak.

^^#^*^^

magoktól

T

I

S

Z A

Oy yy i^h

í^i

UA«

i/

0?v

u^

^^

^W

v^l/ vi?v Syi'

uw

^S ^^ ^^ vl^ viJV v«y>/

u^

vjyi' vi?>>

I

A

^^ Sy**

(iöi^p.i-

u^

Sr

^^

^^

'^V*'

S^^

'^y*'

orszái^ban

ott

hegy,

a

mely szépen elzárná

a

«m/

^^^

hallunk

Tót aratók mi-

részüket,

cllio/zák a

l^J/5^-> nclia cí^y-kct

^^

^^

*^^ *^^ "^r "^^

ritkán

valamit az alíöldról.

kor

'^V*'

clcitcnL-k

szót: pénzért

veszik

követ a bolondok, sehol egy

a vidéket, olyan az egész

országuk

melynek minden oldala szétesett. Hát tessék aztán ebbl okosnak lenni milyen az alt öld ? Alföldi ember soha sem kerül mihozzánk, hires madamint

egy

óriási

kád, a

:

raik

nem néznek el

száraz el

a daru,

se kevély,

vannak koptatva.

hanem

kis

az a sorsa

sem

a kócsag.

A

a

!

Nem

gyermekeket

sziveket gyújtogat

is

altat

azokkal,

velk. Szegény öreg nótáknak

!

Oda vágytam ezek

sem

idáig,

mind elmegy oda is Csak a nótáikból felénk egy-egy, de az sem egyenest. Valamelyik dajka hozza el rendesen Pestrl, mikor már nagyon

miénk egy jut

el

nóták

születnek,

homokot, regényes oly zordonan mint

már

pedig

gyermekkoromban,

hol a tündérek

füzesek, a hol a

mi

fliink,

nem hanem

lába

csapódnak csak

ahol

tapossa

a

össze

suttognak,

MIKSZÁTH KÁI.MÁN

-í6

mikor

Hát kellett

egyszer

elvinni

hogv

ne

Gyönyör

A

lássam

az

sem oda

engem

Pélly

de

alföldet;

másrészt,

nekem, mert Gábor

volt az út persze

el

Mari húgomat

a

gyámunk

húgom

bácsi

pedig nagyon szomorú volt,

szültaluját elször. Kendcskéjét, melylyel

be volt kötve, mélyen lehúzta az

a teje ide,

hadd

hog\-

esett,

csináljak addig rendetlenséget.

erre egyszer, a

akkor hagyta

iigy

Szolnokra nevelbe.

otthon

járt

aztán

egyrészt

elvitt,

már

gyrögeti, simo-

pdntlikíít

amit a mappán Tiszának neveznek.

gatja,

is

nagy szürke

a szel azt a

mikor

és csak

a

kend

nem

álláig,

nézett

sem

egészen átnedvesült szép

fekete szemei körnvékén, arról vettük észre, ho";v folvtonosan sir.

Mert

még

Péllv

bácsi

gyermek

csak

különben

kedvüen pipázott és az

is

volt akkor a

lumigálta

óráját

Mariskánk.

Egv-

vidék, az

\^idék,

vidékeket.

a

Öt

bikkfa olyan, mint a másik bikkfa.

kis

vidékeket.

a

nézegette.

mind egymás képére teremtette

isten

mi

hát ne

Egyik

untassam

is

az ilyen ostobaságokkal.

hanem el volt Tokajtól Szolnokig csónakon megyünk a Tengelyen

ugy sem

javasolta, kell,

x\

talan

hogy

íuvarost,

képú,

kényelmesebb a tiszai

hajóknak

még

Pernye Mihálynak

durva ember, a

kit

Tiszán. Mindenki

rövidebb

is,

is.

nem

volt.

vetett

fel

a

szapora

:

Mikor indul Tokajból a komp ? Hát csak indul, indul ... a mikor rágondolja magát.

Tudós feleleteibl,

nem

ugyan

hanem

Csodálatos utczája

sem

zömök, barátság-

beszéd. Kelletlenül válaszolgatott kérdéseinkre

— —

Mondanom

akkoriban hire

hittak,

hogy

határozva,

utaztunk,

azért odaértünk

szép

már akkor

lehetett

is

városnak ki

volt

senki

a

Pernye

uram

Tokajba épen jókor.

tetszett

kövezve,

elttem; egy fö-

hanem mi

tagadás

A

i^vobb sárban, avalollan

— jcU'k

a

Cíyi

S/olnokia.

IVtiinc

pailou,

a

«^a/,dával

is

s

Ici^iia-

ccbíVs s/ckcrúl, s/.ak-

(iyi le

!

Ilopho! Ká ne lucn-

!

cpcu

oda, a cscMiak

érlii-ik

j(')k()r

!

a

ihíiuIí^l;

idc-otla.

i^ycphil

kínc/clrc

a

\ahih()_i;\'

iiiinkcl

a

Sániiáiiv, Tii/cs

Moiuloiu voll

cvc/lcUc

.sxclckcii

iáii_L;al\áii

17

IVniyc uram

lio^y

olvanloiináii,

bciiiic,

ris/.A.

iiai^y

Icrakoll

biilL'lL'ii.sÚL;<4el

rendbe bo/tiik vele

iniiiuiii

indul(')ban

a

s

bciibaj(').s-

evezs legények beraklak jármre s mi magunk is beül-

dolgunkat, markos

a

czók-mókjainkal a/ öblös

vi/.i

lünk kénxelmesen.

—

Hál

ez

az

oKan

Hiszen ez csak Féllv

— —

.

te

Hn

arany

—

.

.

filymálta

mint a miénk

úszkálnak

benne.

rózsaszín

A

bolondom

kis

te

?

van,

czápák

s is

el(3re

!

nyul(')

egy nyulacska

lutott

állát,

mert hát

.

.

.

aztán,

hogy mosolyt

kicsit.

erre

.

.

.

erre.

tündöklnek a mi kis Mariskánk nevetni \-aló is az, hogy olyan nagy gyerek

mire aztán

arcza,

:

vize

hogy

Aztán,

takaszszon, megcsiklandozta egy Itt

lelelle

.

Oh

—

hugocskám.

a

!

majd nyájaskodva

gondoltam,

azt

biz'

És megcsipkedte is

\iz,

—

!

Ui^van milyennek képzelted fiacskám

halak

vannak

'I'isza

ne\elell,

bácsi

És

a

kipirult

az a g\'ámapa.

No még mint

mit,

egy babát,

ugy röpködtek haja

is

a

.

s

most meg már fölemelte a levegbe, elkezdte hajsókálni a viz fölött, hogy

.

a szoknyácskái,

mint

egészen körülcsapkodta a

— Ugy-e meg

.

félsz

Marcsánkat

most ? Gyertek !

a szárnyak, s a

selymes

fejét.

ide czápák, rákok, egyétek

MIKSZÁTH KAI.MAX

48

—

Bácsi mit í^üiidol

tiltakozott szigorú

?

hangon, szc-

mcrnics oldaltckintcttel az dtcllLMibcn üH, mintegy tizennégy eves íiLira, ki anyja, egy kövér asszonyság mellett nézte a jelenetet.

— —

Ej,

ej,

azt hittem örülsz neki,

Igen, de

összeboglyozott

vagyok épen

— éves

Nem

vagy.

kis

nem

fejét.

.

.

.

nem nem

Mert már

.

.

.

—

s

kaczéran rázta

hiszen én

már nem

lány.

vagy

No

illik

ha játszom veled.

kis lány

ez

nem

?

Hát mi az ördög vagy

rossz.

Hajjajjaj

!

Nézze

?

Nyolcz

meg

az

ember a félnapos macskát,... már is nyiladozik a szeme... Ha sohasem is, de erre ugy segéljen iszom egyet. Ez nem rossz

A

A

A

s/crcil.is

lelc

s/crcil.ís

kiil.ks

c's

ris/A.

olt

h)iii\c

\aii

1'^

iniiuli^

\()Il

a

eleiekkel,

liiilci;

v.ilhín.

Inícsi

ile

bi/ a kulacs

üres xoll.

111. ir

Xein koUo^s/

Iliiiii!

mi...

Né,

—

nem

e_i;\'

e,i;és/

(')ra,

icio ?

a \én exe/os,

Meri

leié.

escHiakba termeti az ilven.

csé)válva

lejét

nem

moro^L;la,

niei^y a/ ilyen a ten<j;erre,

szárazföldön

a

dühösen

s

Ojhoj

?

!

De sok

e.sö

hol ez noll)).

a

ott,

((Méri

:

nem marad

vai;v mért cselt

Noliia iiieL;li)l-

\'an-e méi;

r

lelelle lo^i^hei^ynil

Kedvetlenül vakarta orrát untalan nai^A'

|(')

vetve a kövér asszonysái;

lekinlelel

ai;yark()dó hál

niikoi' inJiilunk

liajíVs i^a/ila,

Akár

llm.

r

Tokaiban Nolnánk va^y

Terin^elle, hiszen épen

xahiliol.

leiii

kulvahilii

Péllv bácsi kapott az alkalmon.

Egy

óra sok idö. Hallod-e

gverek, van-e kedved kijönni velem egy

kicsit

a

városba

?

Vagy tán a piczinyl is vigyük ? De az niár nagv dologban \()ll, a bársonyos százszin tásk'ájából mind kirázta maga mellé a játékait, a .

babákat, kis

a

ibrikje

kis

siffonér

kaszniját,

.

.

egész

az

épen mosl gurult valahová,

hogv

— kony

vájjon nézi-e az a drágaságait

Hj Károlv

hangon

hangja) miért edényeit

?

Károly

—

—

most

szólt

(hogy

nem

lehet

.

elvörösödött,

.

kövér az

?

asszonyság véilyennek

vékony

.

restelkedve,

csuszott a lánvkánk felé s o

—

irigyli-e

s

fiu íelé

segitesz a kisasszonykának megtakilni az

Te mamhisz

a sok batyu,

a

már

járm

azt kereste a

fenekén lekuporodva, de azért ráért hátratekinteni a is,

egy

konyhát,

is

oda-

gyámoltalanul

nézdegélni, kutatni kezdett

málha között.

Menjünk,

—

szólt

a

bácsi.

Te

pedig

maradj

Mari, mindjárt visszajövünk. 4

itt

MIKSZAIII

KALMAX

i^yámapáminal.

Xa^v

50

lilnicntünk új

ünnepl

naii^v

kínnal

donat csak

hurczolt

kasul

csi/niám volt a lábamon, mely szorított,

czammo^tam városban,

a

—

kiabálta,

kulacsom

otthon

gyerek,

ráírva

nem

talán

mutatófát

a

Hogy

?

tokaji

a

.

.

Inkább

.

piszkoljam

kirével

Tokajban \agyunk, mi

is

a

merrl

jöttünk

idrl

is

?

Igazán

?

sárkány

pokolbeli

a

indulatjában az

—

hengerítse

nem

Elment

!

.

.

Tokaj el

a szél

is

hörgé

zsindely

—

...

és

elsápadott,

hittem,

azt

messze

sürú

a

...

!

ugrik.

hogy megy, hogy

Mit tettünk!

tlünk,

Kétségbeesik

Se

enni

mit

Szolnokon

?

tel

a

;

hogy

az

széles ezüst

füzesek

tájékán

íut ...

az

a

se

csinálni

.

de már az se

Mit tettünk! tördelte

valója,

fog

ott

.

.

minden. Ni ott úszik egy darab

lefelé

én pedig úgy sírtam, mint a zápores. Mi lesz a szegény kis Mariskánkból

nem

hogy

megy, ott simogatja, nem hogy borzolná a hullámo-

megy

kat... sebesen

volt

innen a

megfeledkezett, ugy

úszott egy fekete valami, az a csónak

És

Te

volt ott.

Messze,

.

a

!

ers marczona íéríiu össze íog roskadni. Szeme vadul, tétován futotta be a kígyózó szalagot

be

Megnézted

mire visszatértünk üres kulacscsal, rémülten ordított

csónak már

—

pocsolyájából

bor ez hé? Hát bolond vagyok

szlhegyeteket Liptóvármegyébe

Nagy

kielégítnek

engem holmi korcsmárosok lefzzenek.

én hé, hogy

jól

Hát

három-négy korcsmába

Jánosék

Pérv

a

után, a ki keresztül-

örc^i;

találta

mint hogy evvel

belsejét.

az

\'agy

seholsem

benyitott, de a bort

megtölteném

és az uj-

volt

iik-Icí;

gyerek

.

.

.

?

Oh

szegényke?

utói

.

.

.

istenem, iste-

megrül

egy garasa,

éri

kezeit az öreg,

... a \izbe

elhagyatva,

Kihez

eltépve

megy

ott

A TISZA.

A/

(Mcl; ciiiIkt li/

iiiinlli.i

A

al.iU.

kólika. a

.ininir.i lel

iir'l;il'IuIüIi, .iic/;i

cs/.lciulo

k(')lika

Sí

liiloll

in

is

cl

\()Iii;i

Miiuléí;

joll.

néliánv

k'k'llc

a/

b.íiiloUa

az

l:«;yszer

—

nézeU

éi^re

Szegény

sóí^ora)

látod,

miiilha

szétszakadni. lel

kék

s/oinon'ian,

\(>ll

és

ránk.

iievelell

raL;v()_L;()ll,

perez

a/ atkoxott

Leüli a parira és sin, /okoLjoU keservesen,

szive készülne

clúKa^

\()ll

sóikor

miiven

látod,

(édes

nK^tyoi^á

!

(irizteni

i(')l

atyánk

volt

a

L,^verme-

niei; a

keidel.

S

lelkaeza^otl,

— osz

líátha

tejét

.

.

leluí^rott.

és

szólt

.

—

komoran,

1

város

leié,

a

csónak

hozzá haboz\a. De

tette

?

mégis lehetetlen

talán

lanem

lecsüggesztvén

újra

hátha gyors lovakon hamarabb oda

érnénk Szolnokra, mint

nem, az

niei^állott

itt

szaladni

azért

nem

már

érezte

mint az

kezdett

eszeveszett, a

sem én

a kólikáját,

a csizmá-

mat, sorba jártuk azokat a korcsmárosokat, a kikkel az imént összevesztünk.

— be

Édes uram,

nekem,

drága

.

.

.

esengett

kerestessen

pénzen, a mit

pénzem van a jó

vagy

—

csak

—

egy

kivan.

(Pedig ugyancsak

Pélly bácsi.) Háhís,

ha istent ismer, fogasson

elismer

kocsit

—

.

Nézze,

nem

.

.

megfizetem

mennvi

nézze

szeretett henczegni

leszek,

még

az imádsá-

gomba is beszövöm, mig élek, egész háza népét. De tán gvanús volt a színébl kikelt ábrázatával, mes: a csomó bankóval, melyeket csaléteknek fitogtatott, sehol sem kaptunk kocsit. Az egyik fuvarosnak éppen akkor sántult meg a rudas lova, a rossz út miatt, nem mert vállalkozni rá, hogv a csónakot megelzze Szolnokon egy .

.

szóval sehol semmi. 4*

.

MIKSZÁTH KALMAX

Csüggedten ballagtunk a piaczon, most mar igazan nem tudva mitévk legyünk, mikor csak honnan, honnan nem, ott terem Pernye Mihály.

— Hát? monda, de szó

hogy nehezére

látszott

ez az egv

esett

is.

—

Nagy

szörny van

a

bajban

kedves

jutottunk-

A

vagyunk.

fuldokló zokogás

a

A

zsebkendje után

Mihály

csónak elment

csónak'on. Ott van szegény

Itt

vait.

bajba

.

.

.

ott

.

.

.

gazda pedig

.

.

.

.

.

ott

.

megszakította nagybátyám szade a dohányzacskóját húzta

nvúlt,

ki szegény, azzal törölgette zavarában a szemeit, minélfogva

a

m^^^

dohányportól elkezdett irtózatobizony azt észre

san prüszkölni, de

sem vette ebben a mindent fölülmúló szerencsétlen helyzetében. Kocsit akartunk de már Most már egy órája keressük hasztalan kés már minden most már vége...

—

.

.

.

.

.

.

.

.

.

S könvei végig gurultak

sr

szólt

!

Pernye Mihály. \'an-e az urnák taplója

monda nagybátyám

hát csak a taplórul

napot

az

suhancz

—

s

?

hangon, pedig

csodálkozva meresz-

kék szemeit.

a pipáját,

égen

fájdalmas

volt szó s aztán

reá jóságos apró

Megtömte

kicsaholt,

azután

rágyújtott,

hátrafordult

egy

megnézte ott

a

ácsorgó

felé.

Vigyázz a két patkánvra és a szerszámra

mig én vissza jövök. Most pedig már iíjv van.

a

a deres,

szakállán.

— Hüm — Van!

tette

.

.

is

Matykó...

jöjjenek hát utánam, ha

TISZA.

A

leves

I

clis}Hit;íl(')lcriiiL's/ctc

nyomát sem

li

voll a b;ity:iiil
n akart

clk'iikc/ctl és iniiulciibcn

sciiuni

)?

Jen lépegetett IVrnve Miliálv ntán, akár

\em

minek, sem

kéiile/te

most

Icmii a Icí^okosabb, de

láttam ennek többé, en^eJelmeseii, sze-

Iiol;\'

ke/es bárány.

ei^v

nem

lio\á,

semmi

\()lt

akarata, egészen telietetleiiné, ,L;\ámoltaIanná tette e/ a csapás.

meddig mentünk Pernye után löldeken, réteken,

Ki tudja

cserjéseken

toxább

vaí^y tán

dezte

boi^y

IVrnve mindenütt a

tüzesek

de

csak

(')rái,i;,

mi oko/ta,

már akármi

is

boí^y

leliet

lioi^v

ketti.í^

nem

is

el s

mégis

ilyenkor

kér-

történik.

ment, a í^^yalogúton, az átjárókon,

ekil

csak néha lordult bátra me,í;nézni, ba

ki^zt,

niaradtunk-e

e_í;y

tndja

Ki

is.

bántuk

c/élt,

a

lebet

át,

lií^v

látszott,

megi^ondolta maiját

nem

mintba szólni akarna, és

nem

szólt

sóba

semmit.

Egyszer azután egy nádasból átcsapott felé.

Mikor

partboz értünk, beszúrta

a

balra

botját

a

ugv várta be a míg beérjük. No, szólt. En már most visszamegyek.

a

Tisza

bomokba

és rákönyökölt,

—

Az

isten

kérdé

Pélly

megáldja a nemzetes uramat.

—

Hát

én

bátyám esdó

— Hát az

Mit a

?

mit

aztán

csináljak a

fiúval

?

tekintettel.

Hogy

belv

itt,

mit

?

a bol

És

a vállát

vonogatta Pernye uram.

állunk, a rév.

—

ki

De mi basznom nekem abból, hogy ez rév ? Eakadt gyámunk keseren. Mi haszna? Hát az a haszna, veti oda Pernye uram

—

nagy durván

—

hogy egy

jó

íélóra

múlva idejön

és ráülhetnek.

—

Miféle csónak

De már

?

erre haragra fortvant

Pernve Mihálv.

a csónak

MíKSZATIl KAÍ.M.W

54

—

Hogy

küdéseivel a

min

Hiszen

!

—

Lehetetlen

meg

ragadta

a

—

Pernye

No

.

.

Pernye uram

—

viseltes

ide

— hogy

.

nyakkendjét. Ember, ne ámits

!

meg

.

ne

fojtson

az

úr!

—

szólt

bolonddá? lihegte Gábor bácsi tompán.

tesz

emberbl ? Hogy már istenem, azóta

Elég csúffá

teszi

jöhetne az a csónak

az úr saját magát, ha azt se tudja

a Tiszának máslija van.

— —

Mije?

hogy mikor

Hát,

gyrte össze kiíordul,

mint

csónak

Csodák

a

Hahó hahó

isten a

esés hála istennek

—

Mari, Mari

.

!

.

.

Mariska

amott

Hahó

kanyargó

egyszerre

!

Nem a

virít

csónak

Ahol ölte kis

a

hol

befordul,

Ni épen hogv

...

!

máslikba

van

itt

volt

.

.

.

kövér asszony

meg

piros

a kétségbe-

kendcskéje.

!

Kikötöttek a révészek bánatot

bomlik, hol

csakugyan a tokaji

csodája,

— biz

ideteremtette,

isten

kígyózó pántlika

tulajdon az a csónak.

meg,

az

néhol. Kanyarog,

a tokaji

is

lelkendezve

térdei roskadoztak.

s

csúfot az

Hol van az

?

.

s

elmosolyodott.

s

Minek

z

Minek

no

.

jvó,

Tokajból

a

nagybátyánk

kiáltott fel

Szemei szikráztak

—

nem

lány is?

kis !

kino/zon a/ úr a kérdezs-

melyik, ha

hát

van a

rajta

Ne

miféle csónak.

a

kurjongatásainkra

vidámságnak

fordította

s

meg

a a

nagy Tisza

folyása.

hugocskám sírt egyre keservesen, hiába csókolgattuk sorba, hogy vigasztalódjék, hogy 'iszen már semmi Csak

baj,

nem

a

újra feltaláhuk ért

egymást, hiszen inkább örülnie kellene;

semmit, tovább

a kis melle

is

folydogáltak a könyei és zihált

a fuldokló zokogástól.

—

no

I)c

bácsi.

lL'L;\cn

iu

Ilis/cii

A

IISZA.

cs/cd

már

\.in\iink

.

.

$J

most már semmi bajod

Iiis/cn

.

\i^an (íábor

siiiioi^alta

többe.

A bácsi

keblére baji( csak

bajjal lebelelt

bál mi

enni

bas/na jöttünk ()b ob

ba a/ért

nevetett

!

bogy

kis ibrik mé
a

megállj te

nem bennünket

már, boí^y te

jxinaszszavaiból,

nai^^vbátyánk édesdeden és

lel

No

ü^ygycl-

sxíVs/ke fejét s ú<^y naí;y

e_L;\es elejlell

-

adott a fejére.

fricskát ki

ki\

)lla le

Durcxás fejecskéjét felemelte

s

most

bát

<,^()lybó,

sirattál,

banem

ke/ével,

mely szintén

e<,'y

sül

a kis ibriket.

ned\'es

volt akönvekt()l,a Károly liú felé mutatott baragos tekintettel.

—

törte össze!

]{/.. .ez

Ez

a czudar

aztán a nai^ybácsi fülébe. Rálépett csak, mik'or

ibrikemre

.

.

rábágott

kerestük,

.

Képzelje

.

arra

a

kedves

.

Ez méí^ Tok-ajban

A

.

— sú<;ta

!

volt

.

.

Tokaj óta mindig

.

azt siratta.

kövér asszonyság nébány szót mormogott a félénken

megkipult

—

védelmére, de Ciábor bácsi közbe vágott:

fiú

No no

.

.

bolondság

.

.

.

.

nem

keli

pityeregni fiacs-

kám. Szolnokon egy egész pohárszéket kapsz, tizenkét apró tányérral

Erre

és tepsivel.

aztán

elcsendesült

balkabb-balkabb bácsi

ölében

megkérdezte, bogy erre

megkapta Jóizú

a

mig végre

lett,

csak

s

egyszer (ca

tepsik

mindig

lihegése

Gábor

elszenderedett

a

még

az

utón;

s

mikor

ébredett

fel

rézbl lesznek-e?))

kielégít választ, újra elaludt.

szuszogása összevegyült

mely mintba dajkának beszélt

hugocskám,

az álmaiba.

állna

be,

a

folyam

szelíden

locsogásával,

ringatta s bele-

i\CIKOR

A sírkövet HOZTUK

^^ ^ t^ ^r "^ ^ ^ ^F ^ ^

\^^

f

^

^||/

^i|^

>|É|^

'v^/r

^1^

^É|/

t||f^

'^

^ «^^ ^ ^V ^^ 'r

^y|/

^ili^

^ííí>^--4-^^

'

T'

'i^

^^

'i*

YAKOiriA

Ilit

cszcnihc

xásról,

ncni

sokkal

viá|'wr^-'/vftiy^

:i „•

^1^ ^1^ ^1^ ^1^ ^1^ ^1^ ^'i ^- ^^ ^^ ^^ ^^ ^^ ^^ ijv

^^i/ ^^f/ ^^tf; ^áf/

ífÉf/

""^lfi;
niásilv,

^iipT^r-^^^

aiT()l

a/ Lita-

kcs(3bb, ez a

már

c/ a szoniorúbb, amit

nem

a

niei;,

hanem

hii^ocskammal

tettem

csak a sirkövévek

Ahoí^y eltemettük szegény-

Oh

megrendelték

legott

két,

^^

neki

vörös márványból.

emléket,

az

mii ven nehezen vártuk haza azt a sirkövet.

Édes anyám maga legyen:

jusson

rózsabimbót

letört

hagvjon egv a

Pesten,

járt

helyet

kis

margón.

véssen rá a szobrász,

ö

az

Mind

meg, milyen

.rendelte

oda

számára,

—

iratkozunk

söt

alul

s

nekem

lassankint

.

is .

.

Vigasztalása volt ebben a gondolatban.

Egész Pestig szekerén

mig engem mehettem a kocsissal,

kértem,

is

velünk

jött,

is

kellett

vitéz

a

a

kért. Addig-addig

anyám,

Suska Mihálylyal.

hogv

A

nagy

együtt Filcsik

egy tarisznva verespénzt hozván magával,

mely minden zökkennél bankó-pénz,

menni

elengedett

mit

a

k

megcsördült a saraglyában. árában

mi

vittünk,

A

Suskánál

6o

KAF.MAX

MIKSZA'lll

volt

a

ki

]ctL'\'c,

keszken

csücskébe

kötözte

három

be

í^örcsre. l'ilcsik

kakmdokat beszéltek

Suslwi hadi

és

útközben,

el

hanem azért azt

szakadozottan, nagy közökben,

lehetett volna

ki\enni az eladásukból, hoi^y ók ketten csinálták a revolucziót.

Kemény csontok s

meg

valának,

egymaga húsz embert

kell adni

kergetett a \-izbe a piski-i csatában,

kedvteléssel nézte mint fulladoznak

oda is

rajzolta

bundájára:

menten

itt

gallér mellett, Filcsik

a

.

.

.

Egy

krétadarabbal

komplikáltabb hadi pozicziókat aFilcsik

van a hid

meg

amott

Suska Mihály

!

.

.

ott

.

áll

Bem,

—

állok

itt

én a

az ellenség annál a piros tulipánnál.

Hanem

megértette és a fejével bólingatott.

hát

mi ez még ahhoz, mikor ö nemzetr strázsamester korában tizennyolcz tótot akasztott

— dem

Aztán miért akasztatta

fel ?

fel

ket

Filcsik bácsi

kér-

hideg borzongással.

—

Mert nagyon haragos voltam, fiacskám.

Félénken néztem a hatalmas emberre koczkáztattam

— — haza

s

tattam

meg

hangon

fojtott

s

:

Ugyan mit vétkeztek szegények ? Semmit. Elszólták magukat. Épen

aratásról jöttek

találkoznak az embereimmel, a kiknek az nap oszki

az alabárdokat.

majd ezekre s

—

?

a pikákra ?»

megröhögték

((Ej

no, talán bizony békákat tzdeltek

— kiálták

fegyvereiket.

Megrázta bozontos

csúfondárosan embereimre,

Meghallottam

íejét

s

nagv

.

.

.

végük

tenyerével

lett

.

.

dühösen

csapott a kocsi-ülésre.

—

Meg

kellett

halniok

.

.

.

Felakasztattam valamennyit.

Azután megnyomkodta a Suska

—

Kegyetlen

kegyetlenek.

íiczkók

vagyunk

vállát kedélyesen.

Mihály

.

.

.

átkozottul

MIKOK

S icUciiclcs mord csak

— —

L'liüm

x.ibbak

.

lellek

iillck

\()ll.

mormoLíla

iila/Uiiik,

lu a/lán

hajnal

bes/állliink

hanem

mondta

az,

dühbe

esik

jött

eni;em

emlei^etett pajtását

?

Filcsiket,

mentumát

A s

No

?

élt

mei^Aette

bizonyosan

hiszen

már

meg-

uramnak helye legyen, ha

nem

emlékezett ilyesmire,

hát

az

Lehetetlen

ez

Kis-Csolté)rul

soha

bai^oly

a

I'aii^em,

!

a

kil-

sem

kenyeres

Olvasta az ur a testa-

?

fejét

bogy nem

rázta,

hát akkor benne volt

!

—

olvasta.

monda megnyugodva

kezdték a lovakat kifogni az udvaron.

Ott \ült,

s

is

maradtunk

az alatt

Filcsik

aztán,

mert egy nagy alkalmas

tömérdek hordó

nyak'ába

nyögött

és

alatta,

s

állás

donga telhalmozva.

akasztotta a rézpénzzel

mind városba, ö kordovánbrt s

szinte a

bÜcsik kstván

Micsoda,

nem

ii^van

ki

e^vütt xol-

ki\el

?

bognár a

—

:

a

vahimi

bilcsiknek

l'ilcsiknek. Üzletét

\()Il

tulajdonos

iij

a

s

be\er^^(klliink

\alamelyik N'é^én (ki

lehetett)

bognár,

ideiben

hoi;\'

Az

ide száll.

az mindei;\'

eí;v

özvei^A'étcil

méi; inoi^or-

s

mire

leli,

\áros

a

valamikor,

\ántl()i'lei;én\ek

akkor,

lilcsik

boi^nármesterhez,

pajtásáho/, e^\'

lak

IV.sii<^,

Suska, a/ osloinw'llcl iniilalva

nem ismerem ma^am, merre ré^i

kocsiban c^cs/

.i

iilána.

éjjel

l'_L;és/

l'eslre.

mi

Iliim

.

.

6l

Ilo/IIK.

1

:

\()ll ... a

Ili

arc/c/.il c,L;vs/.cr

iloiiihokra

cls/(')rl

íV/.

inoiukí

\'ác/iiál

SIKKdM

A

telt

tarisznyát,

hárman elindultunk gyalog talpakat vásárolni, mi pedig

a

Suskával a kö után néztünk.

Még nem kell

készült

el.

A

kfaragó

azt

mondta, várni

délutánig a betkre, ugy uzsonna táján azonban bátran

odaállhatunk a szekérrel.

62

MIKSZÁTH KAI.MAN

Siiska kcdxcllcnül

—

Mcí,^

vakarta az orrát.

ellopják

tölcni

a pé-nzt.

ezt

Iloi^v ne lopnák

el? Ik'zzei^ mehetnék aztán a nai^vasszony ábrázatja elé...

Már most,

—

rizzem

Talán Hzessük

Egy

—

lioí^y

persze

S hol

városban

a

a

Az

!

.

.

szobabirót

határozta,

visszamegyünk ha

a

nag}-

arczából

Játom,

hogv

eltagadná

pokolba keresem én aztán ebben a^nagy

((KEZDTÉK A

pénzét,

elre

?

rosszaló k-rákogást hallatott.

No

délutánra.

Azt

ki

mi tévk legyünk

mei,^

?

LOVAKAT KIFOGNI AZ UDVARON)).

hogy

mieltt

száHásunkra

:

summa. Ugy

bvebben

szétnéznénk,

okos ember otthon tartsa is lett. A bognár udvarán

nagy fontolgatás után fölemelt egy üres hordót a félszerben s

ki

az alá dugta a kezkent. Mire olyan

nyugalommal

indult

velem a czik-czakos utczákba, mintha a takarékpénztárba

helyezte volna a pénzünket.

Bejártuk az egész fényes városrészt, sorra néztük a csodás

kirakatokat,

hol

ezernvi

tündér

apróság

csillogót

:

MIKOR

scKinck, l'ilcsikkcl

MiMiiv,

c/iisl

a

iiiiroI

a/l,

SIKKoM

A

cs

Mekkora ahkikok, loiulos

abhikok

iiaL;\'

lilcsiknek

—

s/erelné

ho/halla

moiulja

abban

ide

ii\ei;lábkíkal

— nem

Bi/onv

rozmarini;

— az

ablakban

.

lioi^v

csak

uram,

beléjük, vai^v

.

az

e/ek

a t(')tok

!

;

mikép

ii\e_L;e.s l(')l

na<j;y

Mi^ész

A/lán

különös abhikok.

hanem

Suska

.

.

.

itt

odahaza Csoltón,

nálunk

mint

rezedát,

Teringette

és a \'oIl

niei;.

bolondság Mihály

se

pompán

észre\élele

kaszniban a hátán a

selymák

majs/ter

az .

kíliii,

csodálta

\irái;()t

Pedig

e,L;yelleii

t<')t()kal

ám

lesznek

de ho-

líjlioj,

!

kíloU

a

csak

keskenv

a

Mé_i;is

?

Peslbol csak a

lio^i^v

s/cmmivüsc^

hámés/kodiii neki

lololl,

axl

Hullák,

Iioi^a'

iicvc/lck

Íí;v

mi.

!

dcroijáll

palolák

iiaL;\'

meri

kjrlniiikiiliis,

iicin

6^

Ilo/IIK.

I

drágaságot. .

.

egy

.

kis

még

mikor

szegf fiatalok

voltunk.

A

nagv

—

Itt

l'ilcsik

egészen elérzékenyült.

nem

talán

—

asszonyok

laknak

is

toldozgatá

Suska az 6 együgyüségében. Pedig iszen ott nvüzsgött elttünk, utánunk a sok szebbszebb

nél

még sem

hanem

ha se

selyemben,

csipkében,

az

ablakokban

se

volt

—

rozmaring-bokor,

tehérnép

rezedavirág.

Feszesen,

bellük

azokat

ki

hordó

A még Suska

is.

alatt

a

rettent

Ebéd után :

senki

nem

ott

sem

embereket,

körnvék. Különben

csodál bennük a

azután

mozogtak,

félénken

egv

leszállott

kiket otthon

rendén esett minden

azon

találtuk a pénzt

módon

a

nvult hozzá senki.

követ kifizettük, feltettük a kocsira csak

a

nézte volna

helvütt

álltunk

ostort venni,

s

meg egy

s

hazaindulóban

népes utczában.

ezen ötletbl Filcsik

is

ked-

MIKSZÁTH KÁLMÁN

64

valami

kapott

\et

kötve

szíjánál

lo^í^va

csak belenyúlt, járt

utánuk

.

nem

lcshöz,

a

oda volt

tarisznyája

hanem

maijával,

vitte

belle egy marék pénzt. Nagyon az

s kivett

már Magam maradtam

alján

A

bevásárláshoz.

.

.

szekerén

a

gvepkit tartva,

a

még

s

kiáltottam

is

— —

Ne sok'á maradjanak-, l'ilcsik bácsi Nem, nem kincsecském kiáltott ez vissza. Több perez elmúlt, s még mindig nem jött sem !

!

egyik,

sem

midn

egyszerre tótul

szólit

—

A

másik,

a

l^ékétlenül

elém

úr,

meg-

s

:

bácsi

siet\e

az

jobbra-balra,

egy sárga kabátos

áll

elküldött

a tarisznyáért; szüksége

Természetes hangon monda ki

tekintgetek

átszalad

ezt,

gyanútlan

\alamiért,

van

rá

!

mint olyan ember, a

kezdtem kioldozni

az ócska jószágot.

—

No

adod-e

már,

metlenül, siess gyerek

vagy

nem

?

rám

förmedt

türel-

!

Engem otthon még a mester se téz Durczásan hátra vágtam magam az ülésen. — Már most azért se adom hát a tarisznyát. Nem adom. Ejha

Jöjjön

!

el

!

érte bilcsik

Nem mondtam

maga.

már, hogy

(cFilcsik

bácsi))

:

hadd

lássa

hogy én állok följebb rangban. Mi az ? Nem adod ? Azt szeretném én látni Már pedig azt meglátja. Mert én nem adom. -- Megállj, gaz kölyök! kiáltá távozóban dühö-

a sárga kabátos ember,

— —

!

—

sen,

s

még

az

utcza

túlsó

szögletérl

is

fenyegetett

ökleivel.

Szivem hangosan

dobogott, elsápadtam. Kissé megbán-

tam már engedetlenségemet,

kissé

pedig szepegtem

is.

Ki

MIKOK

mi

liiJj.i

apáml(')l,

ram

\.ir

Nai;v

Suska

ii_L;\.m

moiKlo^aliii

!

ax

r

lonvii,

lehetetleiiséi;,

.

a/

a pahilinus .

.

mei^átkozváii

ostorral,

iij

\an az

kóczb(')l

:

.

.

ez voll a pahilinus joll

tis/tán

a/,

exisiálhasson

De

6S

kö\ ön benne ne maradjíjn,

k(j

1i()í;\'

Lehetetlenség is

épen

e/zel a/ ostorral

ták

l|()/ILK.

Mcil liallollam

r

liállia

sokára

ei;és/ Peslel,

MKKnMI

nekünk nemes embereknek csak

lioi^v

parancsol, de

\

mei^esal-

u_i,'y

nem kenderbok

Iioí^v a

tovább

vilái,'

.

annál virágosabb ke-

délyhangulatban toppant oda l'ilcsik.

mei;

béliem

mint a bárány, húzott

S/elid volt

szidni.

loi,^

ki a

vaIc)sái;os

titkolózva

s

bundája kis

hoí^y

pedii;,

al()l

eii;y

puskát.

Tartózkodva

nyúltam

utána.

— Hát nem harai^szik — kérdem — hoí^y oda nem adtam? volt

.

olyan

I^e

r-

goromba

~*'^-

||i

.

— —

'"^í?^-^-^-^^ .

Mit

?

ki ?

Az, a

kit

^Sf^,^ ^y^*^ "ü.

tarisz-

a

((DLRCZASAK HATRA VÁGTAM

nyáért küldött.

—

A

tarisznyáért?

íölkereste

Nem

— — van

?

—

dadogott

Hohó

szemével.

!

küldtem én szivem egv

a

?

Sárga kabátja

ijedten,

oda nem

lelket

sem hogv maga

ur.

s

hirtelen

adtad

!

.

.

.

!

küldte.

Hol gazember Hadd üssem agyon. Hogy nézett ki ?

csaló

Merre ment

Filcsik

látom

Pedig azt mondta az az

Oh

MAGAM AZ

ÜLKSEN').

!

a

volt,

!

tótul beszélt.

Tolvaj

volt

!

MIKSZÁTH KÁLMÁN

66

—

Szörnység

rülve

.

Te

.

.

meg

mentetted

i/zadtság-csöppckct tö-

Békésmegye

homlokáról. Hgész

le

volna

nagy

hörgc,

!

fiacskám

Megveregette a vállamat

.

került

.

.

hangon

nyájas

s

kézre

tót

folytatá

—

Egy nagy megyét, meg ráadásul összes \agy három forint. zemet. S az is megvan

:

veres pén-

:

Suska kétkedüleg nézett a majszterre.

—

Eaczkó

a

ma

anvósom prérl van

Ejh no, az familiát

adta

vissza

illeti

.

.

Nem

.

huszadik

a

ugyan

lehet

kiporolni,

mindegy, a mi

de

fiskális...

Egész Békés

szó.

megvan, megvan. Elhelyezkedtünk, Suska közibe vágott a lovaknak

—

Eordulhat

a

törvény

ne fordulhatna

Aliért

Dicsért

is

bedett Pest

a

.

sztte

.

.

.

.

Eilcsik

nézeteit

.

.

.

.

?

egész utón hazafelé. S minél

nagyobb

annál

láthatáron,

jobban

kiseb-

maga

lett

s

értékesebbek a Laczkó-iratok a tarisznyában.

Suska

hsökké

utón terhével.

apródonkint

fölélénkült

is

váltak,

A

mig szekerünk szüli

levegje ismét

táj

es

Alkonyatkor megindult az verte

ponvvát,

a

melylyel

aggódva jegyzé meg

^

Még

hetüket

a

kis

.

.

nagy csöppekben letakarva.

Ellesik

bizony lemossa az a czudar lucsok az aranyos

ráteritették

Megfiízik,

ugy sem a

.

!

gondosan

—

volt

a

:

Levetette bundáját, Suska

—

s

is,

sirk

kemény homokos átgyúrta ket újra

s

,

haladt

lassan

a

kre,

Eilcsik

is

—

bácsi,

a

ködmönt, inkább

hideg

s

gyöngéden,

k áznak van.

meg.

Hisz a

knek

eshetik baja.

No

—

no

—

dünyögte.

kisasszonyom jószágát.

Nem

hagyhatom megázni

MIKOH A SIKKUM

kkikll

K;inls

lam s/emeimet lopli(')

Siiska

csináljunk

teii^eK'

a

lei^alább

lla

is

\'an

is

beluiiiy-

pedi.i^

csak nagyot

e<,'y.szer

bani^/ott

!

a

leült

lejét

a

szava.

l'ilcsik

s/ekér

lele.

liátnls(')

Megrop-

\'akar\a.

most

Már

estünk.

valami

már

mi

ordoi^ot

az

volna,

valami

b(;gy

busáni;,

a

la,

erre

!

Sülyedne

el

csak a nadrai^ulya.

a föld erejét a papok. Haj, baj

mibez

!

?

Emelem

én a szekeret

tartom addig, mig

Csak az

!

la

Kutvatartomány ez

?

itt

Kivették

a lovakat

én

:

vele.

fogjunk, mibez

—

mii;

dohogta

baj

mindenestl Amerikába. Nem nö itt mei;

— —

késeset

?

alákötbetnok

—

kisérlc-

;i

semmiben

(lsaku_L;\an

kátxiiba

a/,

a

IcNu^M),

lil^oiuiolko/lak,

elriadok.

I

leiiL^rott.

bi/

—

s

IJtorl

!

NaL;\'

pant

kíltak

elsxeiulereiltem,

s

/okkeii a s/ekéi' 1

nekik,

csal.ikkal

mert sokat

be.s/éltek,

Bciicpcsüh

este.

A/,

iK'kcm,

Icklvcl

67

ll()/IL'K.

I

iát

a

—

érünk.

—

ajánlkozék Filcsik

Kend pedig

tel

vezesse lassan

szegén v fiúcska ne ébredne

fel,

mert

megijed.

Tettem magam, bogv alszom, pedig szemem, segítettem nekik tát venni észre bizony

darabon

jó

vinni a

kellett

járm

nyitva a

volt

sötétben,

bátát,

ia

s

a

de

még

sebol se volt. Filcsik bangosan libegett a fáradságtól.

—

A

bol ni

!

rikkant

fel

Suska.

vékony topoly. Nekünk való épen. Csakugyan egy karcsú fiinak az

Ott bólingat egy

árnvélia feküdt tánczok)

fekete csiknak a szántóföldön, mindjárt az ut mellett.

épen most se volt

bujt

ennél.

ki,

s

látni

kis

hagyta nekik a

tájat.

A

bold

Több

fa

MIKSZÁTH KALMAX

68

—

nié^^

Itt

Filcsik,

szólt

Hanem kutya

!

.

ne

magát

akaszthatná

nézve

megvetíjlei,^

iszen .

sem

tel

legyen

ez

szét

a

—

volLjyön.

széles

sem .... Kiváglak

egy

az

ember

az

.

Elkereste,

átugorván

az

óvatosan útszéli

alólam

kihúzta

garádot,

szekerczét,

a

vágott

neki

s

növendék-

a

fának.

Az

összerázkódott,

recsegve, hajladozva rásirta harmat

könnyeit leveleirl

megropogtak a alatt. Egy madár megriadva,

s

.

.

.

gallyai

fejszecsapás fölszállt róla

kétségbeesve röp-

ködte körül. Madáríiak idétlen csipogása

"^^^

a íelker-

felelgetett

öregnek.

getett

—

lesz

Jó

dorongnak

?

tengely-

e

türelmetlenkedék

Suska.

— Jó

biz az

csik kedvetlenül

— szólt Fil— csak hogy

baj van.

_

FÉSZEK \AX RAJTA ...»

— — — az

Hát

izé

No

és aztán

.

Teringettét

csipognak

De Mi

!

.

Uiegiut

?

.

?

Hát csak

Nem

?

}^{.\y .

nem vághatom

hallja

ki!

milyen

kend,

Mi lenne

szomorúan

?

bizony

velünk mi lesz

—

.

.

apróságokból

—

fészek van rajta

lesz

tolom én még

hallom

szegénykéket.

Csakhogy

aztán

durván.

Majd

?

?

Hát mi lenne a szekeret

?

—

felelte

egv darabon.

MIKDU

S/LM'cllcm Ics/iick

j{')k

\{)lii;i

nckciii,

A

MKKoMI

lákinllani,

de

iicm

69

||(»/IIK.

csak

lioi^v

nicrlcni,

s/cJjc

mivel

l
ökct,

lKira<;()siiak

hílsxck.

S .l;c1\1

a

\ak')baii t()L;la

incrí^cs

voll,

a

iiiiiil

incí^im a luii-

kLliél hímIhiKc. S/idla a konnékcl,

kovclkc/o

p(")rk(")l

sx()nivcn

benne,

laliil,

lia

liogy e^\'

Icl^yújlja,

ékilál

«?=«*•

nein

iiiiiulcn lakíl

odáii;

s lL'nyc,t;cllc

éki .

.

lelket lel.

A ROSSZ MATÉRIA

éé^ykéé'k'ké'kéykéykmé^méé'k^^

olxAr ANDRÁS uram kis emberke volt termetre né/ve, de kis emberben is í^^vakran találhatni nagy virtusokat. \^olt benne is legalább

megvolt tenni

az

egy

az

hogy

:

Nagy

virtus

kétségkivül

mindenben uramon,

Pál

akart

túl

a kivel

már

évek óta ersködtek.

Ez

a

kötekedés pedig

attól

az

idtl

mérgesült

el

cso-

melytl ez az elbeszélés kezddik. Ugyanis mind Nagy Pál, mind Molnár András uraimék

dálatos irányban, a

kosztos diákokat egyik

tartottak és pedig

sem a tizennégy

nem

lévén

rászorulva

forint havi kosztpénzre, eleinte

ketten úgyszólván abból az indokból,

hogy ezek

mind

a

az átko-

zott gyerekek legalább elevenné teszik a házat. Persze

még

akkor senki sem gyanithatta, hogy e körülmény sajátszer versengésnek magvát

fejlesztgeti.

Egyszer valami nagy megfigyel tehetség (aligha

nemzetes tette,

Csomainé asszonyom)

mik'or a

gymnázium

azt

a

íutó

összes gyerekeit

az iskolaépület nagv kapuján

:

nem

megjegyzést

látta

kiömleni

MIKSZÁTH KALMAN

74

—

kosztosai mégis mintha kövé-

Nagyék

Nini, ezek a

rebbek volnának, mint a Molnáréké. Axért \'olt ez futó megjegyzés, mert keresztül

utánján

Palánk-városrészen

Iskola-utczán,

az

futott

olyan nincs!

át a

nem

a Molnár-familiában.

A

kedtek?

A

szabad megtörténni.

—

Elölne a szégyen

Meg

tüdvel.

füleibe,

a

teremtette, ennek

teli

egész

az

sót

Nagyék diákjai a kövérebbek? De már De már ezt nem szabad engedni! Forgós-

Mi? Hogv

—

az nap dél-

Molnár Andrásné asszonyom

rémitó megbotránkozást keltve

—

még

maga Molnár András

kiabálta

ereszteni a zsiradékot. Mit fösvény-

kell

mi becsület

dolga, az becsület dolga.

meg

derék Molnár-pár egészen

volt hökkenve. Dél-

ben az ebédnél aggódva nézegették a diákokat. Mind jó húsban van, hála istennek. Aztán milyen pirosak, trisek,

Kermely Laczi-

szinte repedeznek az egészségtl. Ni, a kis

még

tokája

is

tokácska!

Gyere

ide

nak

gömböly

kedves,

A vett

van!

gyönyör hadd simogassam meg a

beh

Jaj

fiacskám,

szép,

jaj

be

állacskádat.

familia mindjárt délután sessiót tartott, melyen részt

még

xMucsiné

asszonyom

mint szakért, (valamikor

szakácsné volt a prépostnál), a szolgáló Répási Zsuzsanna,

st maga

a

kis

rózsabimbó városnál

volt

már

Molnár Anna akkoriban

a

a

is,

ki

a

legtöbbet igér

fels-városban.

S

a

fels-

ékeskedik különb

csak a móra-városrész

ni

ábrázatokkal.

Mucsiné asszonyom

bvelked, hatott

—

ki

vitte

a gyakorlati

a szót,

téren

is

mint tapasztalatokban

eredményeket

mutat-

A

bélesek,

fel.

Tésztás ételeket

kell csinálni,

rétesek és marczipánok adják

meg

ha

mondom.

a módját.

A

ftt tészták

A ROSSZ MATI-KIA.

asszonyom

... a

—

mit

r.jli,

liiyniálcKlva.

A

Nem a

ilciclyc

lett

\a_í;von a/ cni,

nic<; a halpaprikásban.

vái^oii

uuloniánvál

ass/oiiNoni

ne

halvá-

ahhoz kei^yelmed Molnár uram,

tud

az

ha

orrát,

én

prépost 6 nai^ysága,

kezem

alatt

.

.

beszélek.

tudom

l'Ji

mázsa

két

nyugosztalja

i.sten

.

nem ke^selmed.

tápláltam,

Molnnrnc

Molnár Aiulrás urain

.\hksinc

keí^yelmed

a

kciixes

cicrcivc,

a

.

bele

tlcrclyc!

meí^d^oldoi^ult

U)nt

.

.

mert a/ naL;y violentia.

senki,

bele

iik-

esik

húsban

inár a

I)c

nvilsa

ü.sse

A

kivállkcpcn.

nic<;

75

Ott

van

tizenhét

me^.

mitl

hát,

ne

hát

lin

vitte

annyira.

Hzt

már nem

mázsa

tont

tizenhét

nK\<;czátolni.

ördög Nagy

ha

Istenem,

!

!

A

az

()

Két

hallattára.

diákjai

legalább

Tudom, ehinné mérgében

ugyan kellene

Pálnét, ha

ténvek imponál-

ennek

ielcsilloi^ott

gvarapodnának

mástélmázsáig az

lehetett

szeme

Molnárné

nak.

neki,

mert az se

olyan bolond már.

Denique elhatározták

a

fogva

ételeket s ettl

tésztás

rendszer szerint hizlalták azokat a gonosz

kölyköket,

kik-

nek úgyis olyan az étvágyuk, mint a sárkányé.

Hanem

nem

iszen

eltt sem.

Huh

egyszeribe.

A

maradhatott ez titokban

milyen dühbe

!

jött erre

nemzetes asszonyról

nem

Nagy

az a mérges is

Pálék

ember

szólok, mert az

valóságos furiában rohant a piaczra, fszereshez, kertészhez és a csemegeárusokhoz.

az

Oh, jól

kosztjukon

!

S

a

kosztjukon akarnak túltenni,

kik akarnak túltenni

oh, ügyefogyott

kezében

Az

Molnár Andrásné, hiszen nem

fzkanál

!

Nincs

az a

valaha jóízt evett volna a fztébl.

el, hadd nézzen

a

egy Xagy Pálnén

nemzetes asszon\-

Ha van a

is

szegedi lélek, a

áll

ki

álljon

valaki,

szeme közé

?

!

MIKSZÁTH K.U.MÁX

76

Teljes dühhel

indult

meg

De

hagyhatta a hecsületét egyik sem.

hevégzödck

volt

nem is nyoma

mert

verseny/és,

a

látható

is

úgy né/tek ki, mint valami gombolyagok, zömökök lettek és nagyképek. Kermely Laczinak ketts tokája támadt, Horváth Gyuri mire

diligentia

a

birta

alig

a

:

húzni a lábait potroha

diJk'jaik

pedig

Palinak

miatt, Kis

úgy hogy Erre ugyan rá nem

egészen benttek a szemei a kövér ábrázatába, csak az apró karik'ájuk maradt látható.

—

az examencn! ösmer az édes anyja Molnár Andrásné asszonyom nem tudott hová lenni mikor végig nézett rajtuk. Szive lázasan k'evélységtöl, a András uram dobogott örömében. Nemzetes Molnár pedig mikor már a vakácziók közeledtek, elvitte valamennyit a vámoló hivatalba, tekintetes Huszár Mihály hogy a város a Idvel két atyafigyerek uramhoz,

—

—

mázsálóján

hiteles

hivatalos

testimonium

mennyi

mára,

mérje

az

alakjában

az

vala

meg testi

diákjait

utókor

az

Írásba

súlyuk,

tegye

s

szá-

kegyelmes

isten

jóvoltábók

— pedig a Nagyék ablakai S a merre — minden ismersét megállitotta útközben. — Hová, hová? Én meg ezeket a gyerekeket viszem

is

megmérni. Szépen meggyarapodtak, volt ez a szöszke,

ságos medve.

No

Olvan

levest

ségem fz .

.

.

—

de nézze hát

azért

hanem ami úgv

gyerekek egymásután

egy

íakís

most való-

apja,

meg ket. Az

Hiába,

római pápa sem

nem

Csak

!

ott czérna-

most meg már vaságyban hálatom

alatta a faagy.

a

hüm

mikor hozzám hozta az

czingár legényke volt,

mert letörne

alatt

vitte

vitte

a

eszik,

koszt,

mint

mondom, hogy

van, az

úgy van.

a

koszt!

mint

a

. .

.

.

fele-

az én feleségem,

No

hát lépkedjetek-

Koss/ MAIIKIA.

A

IMIrk elolt,

XaL;\'

\'is.s/;i)()\cl

állou a kapuban a s.ir^a boi^y

niomloiii

hclvcll

i^úiuosan

süvci^cl,

—

iii'/ic

uram

AnJr.is

is

xolna

bciliii;la

alii^

Hol

a

íujct

mc^

erre

hclvcU,

a

joU

kijcbb

inikoron

a/

a

ulc/ára s

Molnár

pcclií;

báránvbor

a

visxoiixásuL

—

S{')i;()r?

s

cIs/oniNorodva,

incí^cnieliiUc

neki

bic/cxciilctl

asszoiiv

iicin/L'lc.s

b(')bil;!s

iliákokal,

a

:i

kac/abájbaii

lisxlcsscí^Uiilással

jár

iii.i.i;;i

\irá,L;(Js

l
77

mcí^

sz(')lilá

de

véi;rc,

a/.l

csak aniolvan iiiiinel-ámmak

—

A

mérettem

diákjaimat

—

mei^

monda

a

s(')^or

hetxkén.

—

lényképe/.tellem

teL;nap

l'Ji

Azután közönyösen hozzátéve

az envimekel.

le :

— —

Na és nyomnak-e vakimit az apróságok ? Ha nyomnak-e wdamit ? Ha aprcKsáí^ok-er ladozott sértdve a sóikor. Három mázsa tiz font eiíyüll! becsületemre mondom.

—

Szép, szép,

—

ncgvedik diákja hova maradt?

a

Molnár uram

oldala, tani

negyedik

az

az a

—

Ez

diák.^

ez!

Hz a egvedüli sebezhet gonosz asszonv! szivébe.

Rossz matéria

.

.

.

a

i^yu-

három

Nagyné gúnyosan. De

sziszei^te

a

A

—

Mintha

éles kést döftek

negs'edik diák volt a része.

dünnvögé.

hát

volna

gvenge

Hoirv kitudta válasz-

A

negvedik diák rossz

tundamentum.

S

A

gyorsitott

íiúk alig

A

gyztek utána

negyedik

diák

N'cteményes kertben a rózsák

között.

párolgott

léptekkel

De

a

el

Kárász-közbe.

a

poroszkálni nehéz testükkel

pedig

ezalatt

otthon

petrezselvmek",

répák

szeme bizonv

csak

k'önyvön, niikor a g\'omláIgató

.

tanulgatott és

.

a

georgina-

akkor

Annáé lopva

.

rajta

volt

a

pihent.

MIKSZÁTH KALMAX

No, dc cz szerencsére

még nagyon

félénk

ha valami gazt

pillantásra,

nem

Anna

mert

gyakran,

volt

meg egy

épen akkor fordult

csak

s

a barázdára, ne

kellett kihajitani

rontsa ott virág-ágyának puhaságát, vagy ha a Bodrit kül-

dözgette

el

—

mert

szonya mellett

s

vén eb ott settenkedik a

a

l^lrémülve dugdossa azokat a köténye

mögé. Olyan gyönyörség azt berzenkedve s ide-oda kapkod

gazdasz-

meg

alá,

A

elnézni.

a

a háta

kutya felmordul

tejével.

majdnem nyöszörg han-

Za\-arában, félehiiében szelid,

gon

kis

kezecskéit kezdi nyalogatni.

a

kérlelgeti:

—

No, Bodri

.

.

Ne

.

engem

bántson

Erre a vézna diák elmosolyodik lan állatot a Virgiliussal

ben korántsem

arra

fut

meghajitja az okta-

—

az tle,

is

magyarázható,

hiszen

a klasszikusokat,

—

s

nagyrészt

a

mi külön-

nem becsülné seinek bre védi ket mintha

az enyészettl.

— Oh

kis

bolond

!

Hát

még

a

kut\át

magázza

is

S ezen azután mosolyogni kezd maga a mert olyan a

szólitani

nevetséges

Bodri

is

kutyát,

kis

?

Anna

is,

hogy nem merte te-nek nehogy még jobban meghara-

az,

gudjék.

Mosolyától

elfut

a

káposztalevelek

és

a

ónszine, az árnyék megriadva ugrál a pázsiton,

minden

döklik, arcza

pihenjen.

—

még

a

Tóth

Gyula

sovánv

is.

S ha már a mit

ragyog,

dinnveindák

minden tün-

k

egyszer be

van csapva

Sok olyan érdekes dolog

a

Mrgilius

nincs

—

ám meg

hadd abban,

egymással megbeszélgethetnek.

No maga ma

hát csináljon

okos,

ha olyan okos,

megint egv

hajót,

—

hanem

mondja Anna, vitorlásat.

A KÖSS/ MAIIKIA.

U^yaii nai^y a vilorlákal

b(')l,

is

oU \an

niiiuiii;

koniivü

laiii

s/ára/ ribixkc-ái;akb(')l. a

csak

lahilják,

;ÍL;\al

Ui/cl

kis

c_i;\'

Anna

kés/iili,

liaj(')

annak oU

A/

a/ ori^ona-bokorba e-lrcjlvc,

iiiL\L^

Mii;

liajo Ivilclik c«íy iv Icliér

li()zz;ira_i;as/lani.

sok

iic

A

is!

il()|{)<;

79

papir-

ciivvcs bo.i^rc

lio^v a pajtá-

clobb

kell

akii^yiij-

cscrcboi^aral loi^oU

l\l;v

inc^,

illatosai, r(')/sas/iiniokb(')l s beültet-

xclcüLk,

lek a kis \i/i-járnuibe, UL;y, lioí^y csak a kis lé-nyes barna bála láls/otl

ben

ki,

lolvik,

niéllósáí^i^al,

cserebogárral

a

liaj(')l

lementek

a/lán

a Tiszábo/,

csendesen

a

kert

veidé-

eresztették

vi/re

s

rábiz\án

ei;\'Lill,

oll

sorsát a

a

keJ\e/o

s/elekre.

A

parton

összebújva

nézték,

boL;y indul

meg, hogy

megv, aggódva a mint lennakadt egy-egy beálkS lüzágba s tapsoltak örömmel, a mint a bullám szerencsésen kiemelte

onnan

—

s

mindig beljebb-beljebb

—

Cserebogár!

Az pedig oda nelaus

—

!

Kis csereboga-

Olyan egykedven

nekik.

indittatni, mint akár az operettéi

Me-

király.

Mikor fog ez vájjon

tndött azt

—

felé

!

hederített

se

hagyta magát útnak

medre

a lásza

utána.

kiáltották

runk, köszöntsd a tengert

ille

\

a

felelte,

kis

leánv

hogv

közben? Szél

s

talán

odaérni,

a

hová akarjuk?

—

egészen elszomorodott, mikor Gyula

soha sem. Ki tudja mi

leborítja a

hajót,

lesz vele út-

belevesz a vizbe, vagy zá-

tonyra kerül.

Nézték

a

míg csak

tocska látszott belle,

semmi sem azt

a

volna.

látszott,

szegény

utazó

láthatták,

míg csak egy

messze, messze,

ugy

elfelejtették,

íehér

azután mikor

ponmár

de ugy eltelejtették

cserebogarat, mintha

sohasem

lett

MIKSZÁTH KÁLMAX

8o

egymáshoz.

Közelebb hajoltak

fzek suttogtak

a

nál,

Annácska délután

pihen

uram nagy

fölött.

mamájától, hogy mikor vasárnap

a

Molnár

István

simogatja, játszik a hajával, amit(3l az édes-

mint a

a szemeivel s lassan-lassan elalszik

Wilami nagyon is

viz locsogott a lábaik-

van, az akkor kezébe veszi a

fejét,

deden pislog

azt

látta

fejk

a

A

mert a nemzetes asszony arczán

lehet,

jó

csirke.

boldogság, megelégedés

fénylik

A

ilyenkor.

kicsinvek-

nek oh'an ellenállhatlan vágyuk utánozni a nagyokat, a

Hát

leányoknak.

Gvula szke

bizony

haja közzé

s

hangya

csiklandoznak, mint a

gyermekeknek való

—

Mit

magának

hat apja van

Gvula

azt

odakerült a

között a a selyem,

mint a parázs.

az!

?

a mire az duzzogva elfordult

—

is

kérdezni? Igaz-e Gyula, hogy

csúfolódik

hitte,

égetnek

és

játék

akartam csak

is

ujja

kotorászott azok

melyek susognak, mint

delejes fürtök között, a

Nem

Anna

az ott

ráütött a kezére pajkosan,

s s

eltaszította magától.

No, ne nehezteljen. Tudja, mikor az iskoláimat be-

végzem, inkább eljövök magáért. Jó lesz-e Anna ? A kis leány engeszteldve bólingatott, hogy jó

lesz,

hogy

—

kivált

és a lekapcsolt

lesz,

jó

köténykéjével legyezte magát, ugy

a piruló arczába ne lásson.

Hát az

Persze,

jó

hogy

lesz-e,

az

is

ha elbeszélem a hat apámat

jó lesz, s el

Apja egy makói korcsmáros

mikor borokért

járt

ült

azok letették

meg,

valahol Palóczországban. Mikor

hirét

fiúcskának

éppen akkor a

beszélte aztán a történetet. a ki útközben halt

hozták a szomorú esetnek,

Hanem ott

?

is

volt,

még

kicsiny

poharukat és igy szóltak

nem maradt

\'olt,

nem

értette.

az ivóban eg}' korhely-kompánia,

semmije,

:

nincs

((Ennek a szegény senkije.

Neveljük

A KDSS/ MAIl'.KIA.

c/l

L;N'ciela'k

lel

poroiiUol,

.1

vollnk, IcIos/.lolUik kükl()/ik

Néha minJii;

e/üslpén/t

eL;\'

hátba

üti

ebbl

:

vakácziokra

a gyerekért

csúsztál

.

nem

.

csé)válja.

sokáig!))

mit

fogyatkozol,

A

mondom!))

apák

a

elsején.

S/e^edie

kö/i'il

A

vén

markába,

barac/kot

s/eretete.

a

lejét

jár,

.

hova

fiú,

áll

a/

a

nyom

Ij.ilan

poiilosaii

s

k()llSL'iícl

iskolában.

a/

vai^v

be legtöbbször), ei^y-eí^y

jár

a

ouhon

lolkeresik

s

e^vik-e.í^yik

bevelíiilik

a

liuiiko.

Molnár uramnak minden

kos/.lpúi/.l

a

ami

lc\i;\cii

rcs/Jclckre

lia\i

«5

lis/llai'l(')

fiskális

(a/

lejére

és

a

A sertéskereskedo, a aNem sokaiig fizetünk

Vagy

lelkiált:

csinálsz?

«Mit

Legyen

kihez ezért

csinálsz,

eszed, ha

negyedik apa egy törvényszéki ülnök, a

ki

az

ócska ruháit mind neki küldözgeti, soha se jön, de szorgal-

mas más

levelezést folytat,

Az dig

jeles feleli:

fundamentum

igazgató tanár úrral,

az

a

((gyermekük))

iránt.

hogy a Gyula nagy ember lesz valaha; Molnár uram pedig min((Neni lesz belle semmi, nagyon rossz mindig

igazgató

azt

részt

Molnár András urammal,

részt

talentum,

egy

.

.

.

azt

feleli,

egyébiránt igen jó magaviselet fiúcska)).

Ki az ördög tudna azután eligazodni?

—

Istenem, de boldog yolnék

ha nekem .

a

.

.

is

Naiv

— sóhajtott

fel

Anna,

—

hat apácskám lenne! volt, kicsi

volt

még

elérteni,

mikor kevesebb

hat az egynél!

— Aztán

ugyan

nagy boldogsága

— xMert

Líssuk,

Annácska, mi lenne az a maga

?

hogy soha se kellene járnom délután iskolába. mindennap másik-másik apám hivná meg ebédre a Hát,

tanitó urat.

Amint ebben volt uram minden héten

is

valami igaz, mert Molnár András

meginvitálta

egyszer

ebédre

Anna 6*

MIKSZÁTH KÁLMÁN

84

Csapanka

tanítóját,

urat

János

meg

okoknál fogva, soha sem tarthatta

fbenjáró

akkor

ez

s

délutáni leczke-

a

órát.

Annának nem szerzett örömet a diligentia, a Gvulának az is keserség volt, ami másnak Tóth szegény

De

ha

boldogság: a vacatió.

Vége

Tiszaparton. Neki szüleim))

alkonyatoknak,

szakadt a játékoknak, a tündér

— mert

meg

is

kellett

czimezte

ígv

levelet: ((Kedves

a

írni

korhelyeket))

(cczimeres

a

közelednek a szünnapok, hová lesz szabad elmennem Ezúttal a fiskálisra került a sor, az jött

mert

után,

épen

dolgai

Andrásnak a hátralékot

—

s

akkor;

voltak

is

a

?

érte a vizsga

el

kifizette

Molnár

igy szólt a fiúhoz:

Szedd össze a czókmókodat, de gyorsan

!

Azután Molnárhoz fordult:

—

Hogy

leszünk hé

Jöv(3re hé

?

Molnár András uram

nem

?

kijelentette,

hogy

gyermeket

a

szándékozik visszavenni többé,

Mélv

és kínos

kö\etkezett.

hallgatás

A

Molnár

szavai

olv borzalmasan süvítettek a szobában, mint egy halálítélet.

A

fiú

többé.

fog

leejtette

Azt

s

—

Mi

?

nem

nagvott hallott

hé

}

\í\íi\

szony.

szemeiben

fekete

kell

Nem, nem

—

többé a

kissé.

—

rossz a ijverek.

Jobb

!

lesz,

Megsimogatta ajtóig

senkire ránézni

könyek

meg

gyülemlettek

kifutott a szobából.

ki

—

nem mert

hasad ketté, mindjárt, mindjárt

hitte, a szíve

Anna

halni.

meg

batyuját s

kis

kisérve, de

—

fejét.

Talán

mi

sietett

eredj

—

fiú

ki

Ne

?

— nem

förmedt

fel

fizettünk

a fiskális,

rendesen,

?

beleszólni

a

nemzetes asz-

édes fiacskám, a kocsira. félj

semmit

—

bíztatgatá az

az lehorgasztott fvel, reszketve tantor-

Kossz mah'uia.

A

o()ii

S()\;inv

ki.

iiie.i;hils/()U

a/l

eli^a/iljuk

—

A

Molnár

s/c')\cléii

k.ib.ílj.i

.1

niúi^ johhaii

;il.ikj;i

Ne lelj, nem telelni

.i^verck

A/ért

Nagyékho/. Ax

vií;vék

csináljak

én \ele

Csak

r

a

azon semmi, de semmi,

—

.

.

.

\'ette

most

lel

lio//ál<

is

becsületemben

í^á/ol.

a

s/(')t

a/ (is/re,

\-issza

Xekem nem

hely.

j(')

is

majd

S/e,í;éii\' kis boí^^ir,

;il.

\al(')

ne

hál

összeesett, a liátL;erinc/c

eli^a/iljuk

iiiéi;!

inam.

8s

kell.

Mit

Xem

lo^^

meniu'ei mannával etetiKJk, se

lla

lenne különb a kinézése. S ezért a kinézésért ení^^em szól-

nak mei; uram

A a

.

.

.

méltatlankodás keserséibe

mondott,

mii

mei;

becsületét oltalmazza nak))

odahagyni

Elment, elment beadták

Nagy

s ezért

—

!

S mikor

(f

rossz

Iirezte

csak a saját

fundamentum-

két

visszajött

nem

szavain.

el

hoí^v

talán örökre.

Pálékhoz. Hiszen az

van, e miatt bizony

ott

kellett a

régi helyét

a

oml(')tt

i>;yzöd\e,

volt

igen

jó helv

is

megy

ki

hónap múlva, !

van vagv

Itt

a

eddigi

világ

formájából.

Nem

is'

ment

szemlátomást

ki,

de a

azóta

fiú

még

jobban fogyott,

halaványabb, gyengébb. S ami a legcso-

lett

dálatosabb, feléje se nézett a Molnár-portának.

De

miért

Molnárék kövér úrék is

is.

nem

jön

diákjai.

St

is

Csak nem

férne bele

?

A

a

fejüket

néha íölemlegették

tart talán

hova

Törték

?

örökös haragot

a lélek

is

már

?

a

rajta

a

nemzetes

hová

Ej no,

mit

csak

hálni

neki,

mert egyszer,

jár,

keressen ott állandóan a neheztelés.

És mégis, mégis nagyon

fájhatott

(vasárnap volt, azt hiszem), egy délután arra látták csak oda se nézett a zöld

rednyös

ablakokra, a

pós udvarra, az ismers háztedélre, ugy lépegetett gen, mintha

valami

közönyös,

s

még

soromel

hide-

nagyon közönyös vidéken

MIKSZÁTH K.M.M.W

86

De

járna.

er(3tetvc

szegény Gyula.

a

tes/i

ho^v

lejtartásán,

mesterijeit

látszott

Más alkalommal

ugy

rá

utczán

az

valahol

néni lógta eló

egy-két

vánszorgott, nagyon rosszul nézett

beszéd közben,

mialatt

bchitta egy kis iriss

s

ugyan, de bejött, inkább be-

vonakodva

pogácsára. Kissé

maga Molnár

hétre,

ki

kerek

piros,

gyakran köhécselt

s

gyúltak

foltok

az

ki

ábrázatán.

A néni megkérdezte, hogy van megelégedve

x/. uj

helylyel,

mit fztek tegnap, tegnapeltt? Gyönge, elfátyolozott hangon neki

felelgetett

szemrehányás

annyi

s

nem

annyi bánat, hogy a néni elfordult,

A

Feszesen

nem

meg

ette

a

ült

széken,

ülne

helyen

mintha idegen

.

.

.

szemeiben,

nézhetett rá tovább.

az

Mintha

a kit

nem

félne,

attól vár.

a zse-

egyik

csücskén

.

.

.

szomorúan vette ki ketyegett s a nemzetes aszez

s

oly

Az óra siri csendben szonynak nem jutott eszébe semmi Az ajtók nyiltak az épületben s kettették.

is

pedig milyen pogácsa volt

csakis

magát.

ki s

a

pogácsából letört egy darabot, de lopva azt

bébe csúsztatta,

vagv

volt

semmi

szó,

e nyiló

hogy bejön

Senki se

jött,

kérdés.

ajtók

valaki,

megresza

kit

vár,

csak a cselédek jártak

be az épületben.

Egyszer mégis kinyik nézett,

de

nem

a szobaajtó

meg.

ismerte

s

bejött a Bodri.

Megszagolta

a

Rá

padlót, az-

után kiment.

Gyula

— —

is

felkelt.

El akarsz

menni fiacskám

?

Elmegyek néni mert Végig simitotta sovány, hegyes .

melyet kék erek szeltek

.

.

.

.

.

ujjait

fehér homlokán,

át oly sürün, mint valami sok fo-

lyamul országnak a mappáját.

A

— s

jMcit

s

crc/.tc,

Oh s

—

már

0/

clc\i;,

c/

(')li

Az ezüst poharamból Az udvarra is kikisérte léli

lelj

kabátját,

Gyere

kc/ulcjcii

solv

Allo^^a

\()li!

a

liu

A

bácsi

Az

is

—

is

Nem

néni, s

a

iszol miiuieii rei;-

ott

ma^a gombolta

Iázzék az utón,

is,

i^vere

meg

jelent

liai^yhik

i^i^azán

pedii,^

ez egyszer.

volt

most egészen, mint

— —

/avnrlan

liox/á

itatlak.

hoí^v ne

holnap

el

der

Bágyadt \oIt

már

semmit, [•'odormentál

melege

Iázott,

—

tdtc

.

liacskám, visszaveszlek.

\'i,s.s/a\L'.s/lL'k

gel.

nem

.

s/ixchcz s/()iil()Ua.

aranyom, ne

a

.

nici,niiclL\i;ili.

ott

be

iiúii

k()iivc.scpp ^iiriil ncí^íl;

c^í^v

1u)_í;\'

Nckoiiv csikbaii

l\l;\'

k'jcl

cIiiiCL;\ck

111. ír

K?

M AII'kIA.

mci^csókolia a iicin/clcs ass/.ony kcxúl.

k'Ii;ij()ll,

S az

KíTSSZ

átlátszé)

mindennap.

el

arczán

olyan halvány piros

s

fülei.

itthon lesz holnap, az

hebegé elhalványodva

s

Anna

is

.

.

zavartan babrálta

nyakkendje csokrát. Elmentek? De mirl is beszéltünk? És lesütötte a tejéc. Ó róluk. Az öreg Szatymazon van, Anna pedig a

tarka

—

diákokkal játszik valahol.

—

Ugy

.

.

igaz

.

—

szólt

Játszik a diákokkal!

Egy birt.

tát

helyütt

elfogta

—

elhalóan

suttogá

Egy házhoz támaszkodott húzott

ki

Molnár Anna

a

zsebébl

—

és

s

még

eltávozott.

sietve

fájdalmasan

köhögés,

a

s

de

pihenni

már

menni

s ezalatt

önkénytelenül oda

útközben.

sem

fekete kréirta

a

falra:

egyszer: Molnár Anna. Kétszer

akarta látni a nevét.

Azután kivakarta mind hazaért,

—

a

kettt

s

tovább ment. Mikor

rögtön az ágyba feküdt.

Nem megvek

többé oda, nem,

nem

!

MIKSZÁTH KAI.MAX

Másnap

az ágyban maradt, de föltette magában, va-

is

hogy oda mehessen. sem vasárnap, sem azután soha többé. A novemberi ködös napokig húzta ki csak. Akkor szép csön-

sárnap fölkel,

Nem

kelt

fel

desen elaludt egy

id

Lucskos siték

meg

a

volt reggel.

levegt

Ugy

ablakokra.

éjjel.

Az szi felhk

párákkal

srü-

foszló párák ráteküdtek az

e fehér

s

nézett ki a végtelen hullámzó fehérség, mint

a tenger.

Anna mosolyogva

—

ébredt.

Talán álmodtál

valami

szépet?

—

kérdé nemzetes

Molnár András uram kellemeztetve magát.

Anna szemeit dörzsölgette Egy kis bogárról, a ki

—

gerbe

.

.

—

rózsaszín tenyereivel.

papirhajón beérkezett a ten-

.

Oh, kedves lánvocskám, neked mindig olyan

kis

bo-

garak motoszkálnak a fejedben.

Mucsiné asszonyom, a kosztosok

hangon

—

A

korán reggel czimetért ment

most konvhában

érkezett

borlevesébe,

újságolta a

Anna

a ki

sovány diák meghalt az szive

meg

szánakozó

s

éjjel.

megdobbant. Meghalt

!

Minden

ezt látszott

zúgni körülötte.

A

szolgáló okoskodva jegyzé

—

Bevégezte az

E

ked

a

Anna remegve érte jön,

— —

iskoláit.

pillanatban kelt a nap híd, tört át

ha az

Kár

meg odakünn:

ködön

tündökl

s

a gyerekért

égbl

eresz-

és az ablakon.

bujt a paplan

iskoláit

sáv,

alá.

Jaj,

azt Ígérte,

hogy

bevégzi,

—

vélte

Molnár uram elkomolyodva

de hiába, rossz matéria volt.

A KOSSZ maii'

A/iil;ín

— halt

cl«;()iul()ll<()/()ll

iiiiinb;i

iiK^i^,

A

kiki.illoll

—

s/olL;ál(')!iak

a

\C/x\

alul.

a

kit

ki

a

volna

b(),L;\'

oU

_L;al\ibát!

lcsüIk(Klcs

kö/bcn

ért a bír,

:

(loroljálok

Zsu/si,

szakadva

Víxn

nckiink csinált

ass/oHN",

nciii/L'tcs

:

hii;\jclck nici^ sokk.il jobb,

jobb,

nic'^is

\is

^')

KI \.

Ickctc rubániat.

iiici;,

varrd

lel.

A

plchjc

cl

j-linc^yck a tc-

mctcscrc. Zsu/si bcKclt baiií;/ott

Ictc

— —

be

Abból u^van semmi sem

sásban \an

—

kc\cs \ártat\a Mucsinc ass/oii)(jin Iclc-

A

les/.

lekete ruba

mo-

!

S/ei;énv

liu

Mindenben

!

—

sóbajtott

a

fel

nem/ctcs ass/ony-

csak be a bajolajat a

szerencsétlen! Un/./.n

pohárs/ékból Mucsiné

— kéjét

felemelve.

kivasaltatni

S e/ vé/na

— s/ólt Anna balkan, s/omorúan, fejecs— A kos/tosoknak mégis kellene talán

Mamám!

liu

egy-egy inget holnapra

volt,

e/ a/ iiné/kedés

temetésén.

^ 7!

.

.

.

volt a/ egyedüli

pompa

a

AZ ÉN ELS 'PRlNCZrPALISOM

^^^^^^^"^ ^^ ^-^ ^^ ^^

IKOK a/ iskoláiinat cKé^L'/lcin,

ha/a\iu szolí^MbinMiak ...

annak ncni

haza, hancin

vitt

esküdtnek

a

:

a|xíiii

Az apám IViispán

a

csak

nici;

telt

^^

^"^

»^-^

tiszteletbeli

minek az

neve

iii^azi

(cszalma esküdt)).

De a

Vük nekem mikor minden

hát jó

korban, a

ez a szalma

Nagv tisztelettel viseltettem napig sem halt ki bellem. Ma

még

még

széna,

s

szinte

hallani

\élem

alispán lépked el mellettem,

régiekbl

No

már

iránt

—

abban

is.

ez

s

ma

elszorul

is

még

a told dübörgését, ha t.

mai

nagyobb úrnak tartom

d viczispányt mint a minisztert s

lélekzetem

is

szalma

a

megye

a is

titulus

i.

egy

igazi

a

egv

alispán,

a

való.

de

hoz.

Engem

volt

nekem

nekem semmi közöm csak a szolgabíró az

is.

mellé

se

volt

tettek.

az

alispán-

Nagy ember

Arra gondolni se mertem,

hogv

én

egy alispán mellé jussak valaha. Jobb azt messzirl csodálni. Talán el is ájulnék, ha egyszer úgv bolondjában megszólítana.

.MIKSZÁTH

94

A

esküdt

letbeli ki

nem

banem

a

Mert

még

volt

csak tollat

kezelte

megbírta

is

meg

nébdny irnok

s

pálczát

a

mintegy bárom-négy

irodában

szolgabírói

KALMAN

:

odakünn

állitván

már átöltözködni egykicsit modern formájába. Legelször is

kezdett

mostani vette

a

vele.

ki

biráskodás

a

nyakkend(3t

a

fel.

Az már,

esküdt

souverain

kik

a

kollégák

semmiben sem

mind gyakorolt emberek voltak gggel, lenézleg bántak velem,

segítettek s én ott botlottam,

köztük gyámoltalanul, árván, öszszeszorult redve a világ

Három Ez

ellen.

napig

nem

velem semmi,

történt

Bocsánatot kérek

Nem

tesz

megsimogatta

—

mondám

semmit fiacskám a

fejemet.

sokkal nyersebben dünnyögé

Majd nyakon

a

negyedik

a

lábamra.

:

rá

—

mordult

balkan fölsziszszenve.

— szólt

Azután

az öreg esküdt

fogta a lúdtollat, (csak

a hajdúra

András, hozzon ide

ment

a belyére

«Mit téníereg a lábam

az egész kanczelláriában) de az

fogva

nem

irt

togott

állította

lúd-

minél-

:

tollat s

rajtam

meg. Én íélénken húzódtam össze a tekintete

Ennek

és

alatt)).

még jól,

Rozsdás íény szemeit dühösen hordozta körül

—

elkese-

volt a szerencsém.

— —

tollal

csütlöttem

szívvel,

nap azonban az egyik öreg esküdt rábágott

és

bajdii,

deres mellett,

a

vétjegyeket

a

tiszte-

az úrnak pedig miért

nem

állit

egv

alatt.

asztalt?

Micsoda rendetlenség az Milyen boldogság egy totta.

asztal

!

András csakugyan beguri-

Kopott, rozzant jószág volt, a sorompócskái kitör-

delve, a zöld posztója kiszaggatva s az egyik lába

meg

akart

válni a

megyei

szolgálattól.

is

ervel

A/

I

axcri

l;iiK'in

vic/.ispáiiok niiiul

iiai^v

Uikijilonkcp

Ax

clolK'in

ennek

Aztán

s

mci;

c/cr,

Iliszcn

\áriiic.í;yL'

a

a/,

\()ll

\'akilia

lapailiiak.

ián

a

liniapccséljc

c/cr

kc\clv dolgokat iiiondoU.

as/lalnak a/

a/

sxék.

asztal

liaciiczi(')k

rajla!

Írlak

iiiL\íísx(')hiIl

95

l'KIN(/ll'\l.|S(»M.

csak

iir\í;ís

inclylic/

asxlal.i,

I.ISO

l'.N

nc\c/elcssc^'L',

a

irjuk

í_í;\'

lio_i;y

«nK\^jclL'n\én

:

bir(')i

s/ckiink cI()U)>.

Már ck)l^i;t)m.

l.

i.

Pedii;, hoi^v

akta akut

Cí^v

mert nekem

akik irják,

éí>tem a

vá<ívt(')l

A tízszer lovait

nehoi^N' a többiek

S

!

és

szobájából,

a

kijött

dolgozott

s

ott

kitliatni

_<;vorsan

le

semmi

nevemet

napjában

ií;y,

kitörültem elpi-

észrevegyék.

szolgabiró, tekintetes Nicsy is

méi;

volt

ílánvs/or irtam

(d. esküdt.))

de csak a makukitura papirosra rul \a,

nem

uram, naponkint

István

mert

külön szobában tár-

az esküdtek a kész ítéleteket, végzé-

seket a szobájába vitték naponkint egyszer aláíratni.

Benézett gvakran

a

nagv kanczelláriába, de engem

nem

vett észre.

Fenséges akik

volt,

szél szemekkel, roppant

megszólítana

;

rezzentem ...

észre

nagy be-

modorral. Legalább

úrias

még rajta nem vett,

hermelinpallástnak kell

hogy

arczczal,

Ilyennek képzeltem én a

uriasnak tetszett.

Fájt,

nemes

tojásdad

királyt,

nekem

csakhogy

lenni.

óhajtottam,

hogy bárcsak

de mikor bejött és szétnézett, mégis összeaz

ünnepélyes

pillanat

mégis megdobogtatta szivemet,

eltölté

közeli

eshetsége

félelemmel

s

ugy

meglapultam asztalomnál, hogy ismét elkerültem figyelmét. ((Majd holnap... talán leszek.

Holnap már bátrabb

Odalépek közel hozzá. Akkor okvetlenül észrevesz,

ha

észre

\'esz,

többi

aztán

az

s

holnap!))

lehetséges,

isten dolga: a

hogy

jöv

meg titka.

íog

szólítani.

A

KÁLMÁN

MIKSZÁIII

96

Mát den, a

ködös napon, méí; most is elttem áll minmint az elszobában volt, balról a hajdú asztala, cii^y

a spirituszba tett

aktáknak

állvány az

jobbról az óriási

korpus

ködös napon a mint

valami elvágott

delikti,

mennék

kilx.^lé

az állvány tetején

s

az

elszobán

ujj

át,

—

egy

szembe

rámnyitja az ajtót a szolgabiró.

— — — — — — —

Alázatos szolgája.

Szervus öcsém vairvok

Itt

No

Hát már

!

itt

már három hete

vagy

?

Pista bácsi.

az derék.

Hát xíin-c sok dolgod ? Mi Nincs

—

?

hadartam szemlesütve.

Igaz, igaz,

—

monda

No

szignáltam rád semmit.

szórakozottan

gyere be

!

—

még nem

Adok egy csomó

friss

ügydarabot.

Olyan

hangon \'olt mondva a (driss)) szó, hogy heheztem a fsúlyt, mintha kén\-eztetnének vele.

biztató

szinte arra

Nyolcz keresetet adott

ide

az

urambátyám,

rámázolva

azokra veres czeruzával az ((Ab) bett.

— Ezekre tárgvalási szemöldökeivel

napokat tzöl

— dörmögé

és a

eleresztett.

Mozdulatlanul maradtam tott,

ki,

ott, a

nagy boldogság elkábí-

de a nagy feladat megijesztett.

—

Tárgyalási

én hogy

—

.

.

napokat

?

—

hebegem

—

hogy

.

.

.

.

Nézd meg

Kevélyen

a többi

vittem

be

esküdtekét, abból meglátod.

hónom

alatt

nyolcz

aktáimat

s

hozzáláttam az idéz végzések' tanulmányozáAz öreg esküdt megmutatta a magáéit, miközben megvetleg nézett rám, mintha mondaná: ((Te soha sem

azonnal sához.

fogsz igy fogalmazni

!((

A/

cl()tl,

úi'))

kon

oKaii

s/cnl

—

Méi;

—

a

isten

neki

nem

csak

.

?

levelet

ir

is.

Nem

a

nincs

s/(")rn\ül-

.

.

xolt

mindig

.

ma már

dologi

(([K'rcs()SZ))-nek

ne\e/lek',

hatalomnak.

amice

!

Mondok ma<;amban

irhatok egy stilusban a/ Írnokokkal,

Elveszem

.

s/(')

szavamtól, ott haí^yom

saját

Ma már

történt

az

.

monda

-

l'ölsé_L;es

hara,L;\(')

erkölcsök,

X'érlázitó

már lemegyek a

már

most

Bor/as/l(')

irélásan

kit

helyesliéi; bé)lini;atott a

la\alv,

soha inc^

.

pompás s/a\am

micsoda

használják.

a

iktat('),

—

.

naí^yobb s/abásii doli^okat. S ime

ext

is

.

.

.

ellopják,

általam)).

« jelexlelell

ke/dlem

.

a/

clpaii.is/oliii

élünk

napsai;...

is

97

in.ii^ának

icjokcl

ekdl

slvkisom.U

Kép/elje amice,

a/ Írnokok

A/

mai

mini

ax emberiséi; a

harmadéve: e/zel

\cU

liit\.iii\'

li().i;\'

iipc/i('),

semmi köilve.

l'lM.

kapcsán alkalmai

Ijiiick (tikiali)

l-l.so

I.N

.

.

.

az aelétüntetett általam». Hát mi

dijnok

lehet

martaléknak

is

ezzel

kezdi,

megélni amice

!

ha

szerelmes

Mindent ellopnak

okos embertl.

Kn seit

megnéztem

ezalatt

nagy

többi esküdtek czitálö végzé-

a

mindnyája

iigyelemmel,

máskép

logal-

volt

—

mazva minélíogva azt gondoltam, miszerint legjobb lesz nekem is csak a végzések értelmét venni ki s minél érthetbb, egyszerbb alakba önteni s ennek következtében a következ végzés Írattatott általam a nvolcz aktáimra íio]'

((Jcicii

tárgxaíására

a mikoron a felek prts iii-ik

líí:{:^íik ki,

Nagy

diadalérzettel

hogy meg fog legyen.

tudom, írás,

aiigus:{tiis

dicsérni.

Ha Kuvik el

volna

mint a

vizi

lo-éuch dclclötti y óráját §-íí terhe alatt idc~ tétnek)).

hittem,

vittem be a principálishoz,

Igyekeztem, hogy

Mihály,

az

ragadtatva.

egykori

az Írásom

tanítóm

Olyan szép fonatu

boglárka indája.

is

szép

meglátná, volt

az

MIKSZÁTH KALMAN

A

mcgncztc az egyik vcgzcscmct, azután engem nézett meg.

szülí^abiró

letette

s

elolvasta,

—

—

Hol jártál iskolába ? kérdé. Selmeczbányán válaszoltam

— —

—

Sohasem

lesz

belled

stiliszta

félénken.

— monda z(jrdonan.

Nincs irályod.

hogy nagyon elszomorodtam e fölött, miközvégig kitörülgette gondos végzéseimet fekete krix-

Látván,

ben

kraxokkal, a vigasztalás egy morzsáját lökte oda.

—

majd

Iszen

meglátom

különben,

mit

faraghatok

belled. Most egyelre ide irom neked a helves formiilárét.

S oda álltak

ott,

((Jclí'ii

jííhól,

nyomott ers nagy betivel, mik mind úgy mint megannyi fegvveres pandúr: íií^y lrgva/ás lucij^iiirlhaUísa íchcíösc
ki/ür^clviíi

—

Ez

l/\c(/ikciick

(iii!^yiis:;^/iis

.

slb)).

.

.

—

az igazi szép stilus fiacskám!

veté oda némi

Ehhez tartsd magadat jövre. Ettl a naptól kezdve sokszor ért gúny. Olyan lettem, melyrl azt szokás mondani, hogy vagy a kevélységgel.

nem

A

jó,

vén

vagy

a föld

esküdt

látta

nem a

jó

neki,

nem

kitörülgetett

plánta plánta

fog megfogamzani.

fogalmazványt

s

rám

vicsorította a fekete fogait.

— A talentum, talentum — monda czélzással — tumot nem

Az

lehet erszakolni. Hja, hja

((Utolsó

lúdtoll))

ezt

minden

.

.

a talen-

.

áldott

nap

ismételte

példázólag különféle alakban, de mindig bizonyos pártfogói szinezettel.

a

St

következ

egyszer,

midn

hangosabban

a szolgabiróval beszélgetne,

kiejtett

szavak

ütötték

füleimet

—

Utazó esküdtnek

Ez

aligha

nem reám

kell

használni szesrénvkét.

vonatkozott.

meg

AZ

— mcric

szók

hOM.

99

piiiiczipális,

a

perc/ akill

Iclclclckcl s ci;v

.!

I'I
li/

kúrián

ÍL;cn

ki

lololl

lári^y

s/c-

álsikainhini.

rclcll

Miiulcn s/a\a

liani^/oll

ii_i;v

mcKci

hatalom,

(M'iá.si

csotlásnak

niajJiicin

I\ciulki\ iiliiK'k,

A/.

—

m.ijil

)('),

J('),

I.IS6

i'n

\akuni

iiiiiil

nekem.

icls/uil iskiii

kijelciilés.

ann\ira mc^^aranyozla

kcp\isclt,

c'loUcm.

A

kiránduhisnál

leL;cl.s()

\iu mai^áxak Ula/(')

másküliMiben, hozzá. rá

A

\én

erre

mindii;

esküdi

kecl\enc/ek-

lolem

meri

voll

jiitoUak

enL;em

\()ll:

liczk(')

L'n,L,'cm

kiti'inlelés

naL;\'

a

csak'

ravasz

poziczióra,

a

lenni

eski'icllnck

eddii;

csakuí^yan

kcrülclbc

a

sei^ilell

legkevésbé

télthetle

bcíolyását.

Oll künn

bakon. Repesett szelenczét

maradt

hajdú,

n\'ujtotta

\ével

át

szivem, mikor

a

aktákkal

az

csettentett

még

kit

lónak kevélyebb

A

nak. Szálljunk

Ugv

lett,

huszárral a nai^v

bádog

az

otthon

meggyújtva

pcdiij;

csak a nyel-

kocsis

A

négy

életemben

nem

tüzes

láttam

járását.

szolgabíró alig ejtett

Csináljunk

A

repülni.

soha

visz,

egy-két szót útközben, csak

ki

a deregi domboldalnál emberelte

-

saraii^lyába

tajtékpipát

elkezdtünk

s

sárkány tudta talán

a

úrnak.

tekintetes

A

felültünk.

leltette

öblös

az

a

tarsolyos

a bricska, a cziíra

állt

öcsém egy

kis

meg

magát.

örömet ezeknek

a

lovak-

le.

gvalog mentünk a partnak

ösvénvkén, mely

íöltelé, a

nagy görbeséggel kerülgette

keskeny

a szakadé-

kokat és vízmosásokat.

Szép verfényes

nyári

nap

volt.

Tündöklött

minden.

Pásztorok egy vályút ácsoltak össze a domboldalba, azon át

csurgott a víz egy

másik vályúba

alább

s

ismét

abból 7'

.MIKSZÁTH KAI.MAN

fokozatosan egy alatta levbe a

hová

vályúnál

apró

forrás,

egész

addig,

bárányok

oltották

a

niig

a

lejött

Lent a legutolsó

akarták, le a volgykatlanba.

szoinjukat

s

\idám

iigrándozással legeltek a kövér pázsiton.

A

nem

össze

hol

ott aztán igyekezett a

meg nem

dlt,

tulajdonosoknak, a melyik

ell. Búza,

ami

kipótolni,

szó

luczerna és fölséges

repedezett a told,

okozott

kárt az a talaj

nélkül

eke

az

elszaladt

lednek

zöldült a szabály-

Az ösvény sem szántott,

talan szántókon, halványpiros virágokkal kirakva.

két széle

még

hogy

vetett,

tarkább, szebb volt

ott senki

;

erszakolja a szótíogadó

rá

hozzon

milyen növényeket

íekete

agyagra,

hozott a szabad akara-

azért

:

tából szeszélyesen ezerfélét.

A elég

bogáncs, farkastej, vadrózsa dongóknak, darázsoknak'

nem mindenki azokon méh

jó,

Ámbár

St

volt a

szolgabirónak

olyan

lel

méh

mint a

kényes,

.

.

.

elegend.

is

is

tnt

az egyik, megnézegette

nagy figyelmesen.

—

Ejnye

—

szólt

s

kivette

pipáját a szájából

—

ez

mégis turcsa Rátekintettem a csodálkozó arczára, de

felelni

csak akkor

mertem, ha kérdezett. Lehajolt a csipkebokorhoz, összefogta a \adrózsa négy kis

íüg;gönykéjét

s

méh. Atfeketedett

A is

princzipális

rabul maradt teste a

benyúlt

ott

benn

a szerencsétlen

finom virágszöveten. értté

ujjaival

s

azután

közelrl

megnézte, megforgatta.

—

Nem

—

Mit

-

—

Azt,

hittem volna öcsém

nem

hitt

.

.

volna urambátyám

hogy ezek

varogjanak otthonról.

.

az én

méheim

?

olyan messze elcsa-

I;N

A/,

nem

Káiiú/lL'iii,

Irclál-c

o

í\/.

?

mcrlloki innen. I)c különben

Icl

elhitetni,

mei^ismerte

h()_i;\'

ioi

I'KISC/II'AI.ISOM.

I'.I.SO

is,

a

saját

s

a

Ici^alálib

l.iliij.i

csak

nem

velem

akarja

mikor

méhét,

iiiás-

is

a

vilát^

minden méhe e^ylorma. KomoÍN'

l.íts/ott,

njjair('>l,

A

a/

are/a

iioi^v

a/l

\()lt

szemeimho! oKashatta

lio/zá

(

j(')s/á.í^;ínak'

nem his/em

Iioljn'

a/,

:

tartja.

a/érl mé_^

nem

a

méhem,

tulajdon

liis/en

ebu^attákat

természetes

)l\an

csodálkozom én \ajjon

mondom,

Becsületemre

ismerem

csak

ei^és/en a saját ki,

lerá/ta

L,'V(")n_í,a'den

tette; -

—

mint

a

csodálkozása a

a

\()lt

lc)lismerésen

—

|{)l()tt,

miért

nwiiuim támadt,

hoi^'v

hiány/ik-e az eí4\ik kereke?

S mikor

újra

(elültünk'

dombon,

a

a

mint kissé

élén-

kezdett beszélgetni e^yr()l-másr(')l, bizonvos i^vana-

kel'íben

kodással hányt()rL;attam szavait, me^jeí^vzéseit. Szilkére

tartottunk ebédre, ott kellett löKenni hai^vatéki

tári^yalásokat.

—

Hát tudod-e

jc)l

beereszkedtünk a sz(3lök

— —

Tudom

perrendtartást?

a

a

alatt

Kérdé,

mint

a

taluba.

mei^lehetsen.

—

Csakhogy azt úgy kell tudni, mint a miatyánkot. Sok szó az arra, hogv az ember bevágja.

—

En bizony még nem

—

láttam mennyi.

Akkor honnan tudja urambátyám ? (Mert azt már sokaktc)l hallottam, hogy az öt ujjában van.) Honnan tudom? Szólt bizonyos keserséggel. Hát

— mikor

a

kaszinóban tarokkozom, a többi

disputálnak paragratusról.

elmémbe

a

íiskálisok,

Egy év

hol

alatt

az e^ész törvénvt.

az

egyik,

lassankint

asztaloknál

hol

a

ott

másik

összetogdostam az

MIKSZÁTH KALMAN

102

Nagyzol cs henczcg

— gondolám

Harmadfél napig idztünk

már

háznál, a hol

mert

Szilkén egy igen kedves úri a princzipálisom családját

ott találtuk

familia ide közel

a

magamban.

lakott,

Cscténybcn; maga

mig

gazdálkodott az ösi kúrián,

tetes asszonv

a tekin-

földesúr

a

évek óta benn hivataloskodott a városban, a megyei

ránduKán

szólása szerint csak szombatonkint

mondták

tréfásan

A

hogy

családbeliek értesülvén,

meglepetést

csináltak

hogy

haza, a

az

((öreg))

pedig a

Alltak

neki.

ide érkezik,

családbeliek

asszonyból és két szemre való hajadon

tekintetes

urak

váltani)).

((tisztát

:

is

a

leány-

kából. Erzsi volt a nagyobbik és szebbik, egész sarkáig ért a lágv

fekete

ember

zselte az

Nellike

haja,

is

egész a vesékig per-

s

idegeit a tekintete,

csinos

közöm: hadd

ha kibontotta

de

volt,

beszéljenek ö

nekem

ahhoz

hát

kis

semmi

akiknek ö volt a

azok,

róla

A

rávetette.

akire

szebbik.

Addig

nem

a harmadfél napig

cseréltem volna a fis-

még ma

pánnal sem. Édes órák, melyeknek emléke csiklandozza öreg szivemet régi szép

A

dal

s

rezg benne, mint

fájón

könnyelm ember

nem

volt,

tördött

sokat

végzetes természete, hogy többre

még meg, mint Új meg új

családjával,

A

\ilá-

népszer emberek

becsülik

ami nincs

azt,

mi már megvan.

a

hóditásokra

iparkodott.

volt jelen, biztosra lehetett venni, a

a

azok közül való, kik az egész

got jobban szeretik, mint önmagukat.

hogy

a

Ha

száz

ismerse

százegyedik idegen

legszeretetreméltóbb. S

voltak úgynevezett pillangói

egy

elmosódott ismers melódiája.

princzipálisom

irányában lesz

meg-

is

valóban

benne

hóditó tulajdonok', a közszeretet kaczér

körülröpködték

mint

a

sáska

s

ezek

miatt

4iem

AZ ÍN

semmi

láloll a

pillani;(')k

mi

ci^vcbcl, n

uláii

.

kiMüllc \an

iiill;

()ss/c

más

tizenkét

vezettem

A

Miiulniintcí^v

s

jj«í\'zköny veket

én

lolvékonyan, az 6 saját-

kurta kilejezéseivek

sáí^os

A

—

délután a tarokké volt

l^olyongtunk

dolgokat

féle

el

l(")bb-

tlc

n'oIi.

jegyzkönyvbe

NclUiiik

diktálta k(')nnyen,

<>

tlol^o/olt,

eloldunk

kc\c.s

intéztünk

iinyel

tle

cpcii

Icliál

liaL;\ak'k()i

ti/

xakon ment

;

.

.

A mikor nem larokko/oU, orokké inirc larokko/oU,

10?

I'KINCZII'ÁI.ISOM.

i:i.SÓ

kertben,

a

cseveí;tek.

miénk.

és a

én

boí^y

lis

lányok',

a

me_i;

tudott

kik

ezer-

beszélni

az

Erzsike!

okos! Minden

Istenem, miiven okos, milyen volt valami

Én

él,

legalább visszaidéztem azokat sorba azután és mindenik-

ben megtaláltam a

szavában

valami mai^asabb értelem, mélyebb czélzás!

hogy

az

méreg morzsát vagy

a

egyes

mondta lils

sokszor

is,

tudott

az mindig

nap

meg

azokba

mat

volt!

magammal

Meg

is

.

.

.

elégedve.

megkülönböztetett

helyesen válaszoltam neki.

Ha ugyanazt

vegyiteni.

más meg más

voltam

megszólitott,

hang, a hangsúly

kimondta, a

sza\-akat

ezerszín festéket

mézcsöppet! És

a

s

én

Erzsike

mindig

csodáltam aztán maga-

minden hajszálam égfelé meredt, ha meggondoltam, hogy ug}\an hol vehettem azt a szertelen ügvességet és lelki ert ? , Isten tudja, hogy volt de úgy volt. Ott ültünk egymás mellett egy g}^eppamlagon egészen e

miatt

harmadnapra

s

—

közel,

kék

mám

hegyét

pázsitra

perkál

szoknyácskájából

horzsolta.

telepedett

és

Nelli,

lánczot

mint

egy

darabka a csiz-

afféle

csinált a lyukas

pangokból. Azt mondta, addig be se megyünk

kis

lány

bél

a

pity-

a kastélyba.

MIKSZÁTH KAI.MAX

I04

mÍ£; olyan hoss/ú

nem

minket kettnket a/

lesz, boi^^y

l-r/si-

körül érjen.

vel

mosol Vívott, aztán meí^fenyei^ette

Iir/sike

mondta

azt

neki:

—

Ugvan, ngyan te Mire Nellike méregbe czot

és

Xellit

]
és

j('nt

ráhajitotta

a

iramodva

futásnak

észnélküli

r.rzsire,

csacsi.

készül lánmerénylet

a

után.

Hevedül maradtunk, bos

A

csérei,

lom-

egyedül. Csak a kert

néztek ránk, de ók se beszéltek semmit. Szélcsend

fái

volt.

Icetten

nem lóbálóztak sisakjai. Ugy rémlett,

virágpadokban

a liliomok

tulipánok

a

töl-

az egész természet

fogok szólani Eizsikébez most. tudom, hogy jutott ez eszembe, de

arra ügvel, mit

Nem

is

eszembe

jutott,

félelemmel

kéjes

töltött

mint

a

Ránéztem

el.

a

leánv piros arczára és lesütöttem szemeimet, szivem pedig

S

elszorult.

a

másfelé

mint

tekintetem,

fordult

egyszerre

homálvban maradt minden, minden, erdók, mezók, hegyek. Pedig

nap hevesen

a

sütött ott

fönn.

hogy a \ilág az mintha ragyogóbb

Nem

másik

Ug\' látszott nekem,

a

ken Erzsike

lenne.

áll,

ért

semmit.

oldala, a

melyi-

Szólni, okvetlenül szólni kellett valamit.

— Ez túl

Ösmeri kisasszony

nem

volt az elsó

a többi

esküdteket

egyse volt ügyes.

aztán

Erzsike elbigvgvesztette duzzadt piros

— Az esküdteket Azokkal szó.

Hogv

lenézett

is?

idevaló ügyetlen kérdésem. Azon-

ki

a

Azokkal !

Oh

a többiekkel

szóba sem állok.

de végtelenül

jól

van most már egyenlitve minden!

embert, a

a többiek

?

többiekkel

ajkait.

ki a

esett

ez a

Engem

a

többieknél sokkal kissebb, egyszerre

leiébe tesz a princzipális kisasszonya!

iiT

.

.',

.''1<

''!;*íj

j^

1%

'M 'j

^^^

--^í^ •

^

r*5»-

't

A/

Másnap nicí;v;írlcik,

sokai.

l\is

paia/oIi

A

mégis

nem

(jombál

nem

l()r(HllLink

lio/lak

maijukkal, a másik

ke/(')kben

i<;en

kedvezett. Nelli takílta

nem

Ij-zsi,

szemeit a

mert már

fiatal,

irigyeltük

Kivált

—

láiivkák

.i

mi e/zel

ekso

a/

vörösbor királv^omba héja hámkmi kezdett. l-s

kevélven nuitoi^alta. Szép

s

de

volt,

a

s/ctlni;

iloli^okal.

larlollák.

s/eieiiese

gombát

gombái liixalalos

s/okás keresni, de

kosaiakai

I"7

PRINCZIPÁI.ISOM.

clvcL;/cin

mii;

rcLmcI

r.I.s6

kiniciUiiiik

tléliitáii

iií^vaii

a

l'-N

a

t()le.

ki

li^ldre

s

Magának

most kettztetett ligyelemmel

engem

szegezte

korholt:

is

valahol másutt

jár

az esze

.

.

Ilát a l(')ldre

.

nézzen, ha találni akar.

—

—

Inkább nézem én magát

mondám

elszá-

hirtelen

tompa hangon. Könnyedén elpirult s ernyjét hirtelen erre az oldalra forditotta, hogv ne láthassam. Mikor pedig késbb leültünk a csszkunyhónál uzsonálni és pihenni, fehér tüllkötényét felhajtotta a fejére semmit sem láthattam az nással,

;

arczából.

Ez

ingerelt.

szájánál

A

finom szövete átnedvesedett

köténv

folytonosan

s

rengésben

nem láthatom. még bájolóbb volt

volt.

—

Nevetett

a

a kis

gonosz, hogy

Pedig a

fehér

vakitó

nos

alsószoknyák,

igy.

Szép

melyek

fejld

kilátszottak

bokák körül, egészen elvették az eszemet hozzá

telenül

nyúltam

a

kötényhez

s

dereka, a

elrántottam

s

csi-

önkényaz

arczárói

Hirtelen ráütött a kezemre

—

Soha sem

dadogá m

t

s

sértdve

kelt

fogom többé megmosni

el h évül ve.

a

íel.

kezemet

—

MIKSZÁTH KÁLmAk

I08

— —

Mit akar maga énvelem

Én

Nem

?

.

.

Semmit. Hát bántom én magát

.

nehogv

úgv túnik

íel,

nem

S mert

felelt.

De

álltam mellette. vissza,

szólt hidegen.

?

i

eleit,

azt tartsa,

lesújtva s újra

hogy csak

elhatároztam,

? 1

élénken

vonulok

lassan

6 utasított rendre: jobb

lesz,

ha

mintha lokozatosan magamtól hagynék alább

az érdekldéssel.

akkor

éppen

Szerencsétlenségemre

a

kijönni

kellett

csszék tarka macskájának s az épen a mi lábainknál tutott el a suhogó kukoricza-szárak k'özé. monda közömbösen. De furcsa macska Az én édes an vámnak is épen olyan macskája van. •

— — — —

—

Ah

és

szólt

!

úgy

mintha

tett

ásitana.

Oh kisasszony — mondám átrezg melegséggel hangomon — higyje meg, hogy arról a macskáról mindig eszembe iog

jutni.

.

.

.

mig

csak élek.

az üres

—

Ivosarat

A

elhajította nevettében.

macsk'ájokról

Ugyan menjen,

Ugy

is

hihihi!

fogok

eszébe

jutni

Hahahaha

?

Hiszen maga nagyon ostoba!

mint

kaczagni,

tudott

édesdeden, hogy

olyan

Erzsike elkezdett erre kaczagni

zuhatag

egy

tündér

a

erdben.

Végem ott voltunk.

volt.

Ezt többet

ki

nem

Most már én ostoba

birtam köszörülni, amig leszek hát eltte.

másnap prinvolt keserség-

Leverten, feldúlt kedélylyel utaztam vissza

czipálisommal a székvárosba. Lelkem gel,

nyugtalansággal.

A

szép Erzsi

még

szép fejecskéjével,

inkább kis

tele

nvájaskodás

akkor

is

mikor búcsút

nevetett,

de ez a nevetése már volt,

mintha

ostobám, hát minek mégvsz

azt

még

nem

volt

mondaná: el

?»

«

intett

bántó

Szegény

A/.

lejemnek

/av;irl

s/cIciK/él,

Köszöiilictcni,

tioxlam, a/ iilon elvesxtetlük

Nollani

Kétscí^be

most

tiMtéiini

r

megmondani.

A

a

le

szolí^abin'jiiak

A/t

liittem,

bátioL,'-

n.iL;v

én ^oii-

sem biiom

napii;

k()csib(')l.

istenem, mi

Isleiiem,

es\e.

a

melyei

s

Mai

vahihol.

mikép csiis/batoU

clkcp/elni,

Iio^n'

voltak

a/ aklák

iiiclvbcn

.1

"N

I'KINCZII'AI isom.

I-I.S

|;N'

a

miiuljárt

io^

ha

leiivaka/tat,

mái

mertem

sem

Vikiidért

me.í^^-

tikija.

Mikor és/re,

hoxzák,

a

Kemén\em

lii;in\/ik.

hoLív mei;yei akták.

Hanem nap-nap

kocsir(')l, \'olt,

Hiszen

megtalálja.

\alaki

meL;Iátja,

leszedtük

liolmit

a

1iol;\'

vettem

hátha

\issza-

telnvitja,

ki

merné azokat

K'i

múlt

után

a

akkor

Iioli^v

elsikkasztani.

pléhszelencze

a

s

mindjárt

nem

került mei;.

A

hetedik napon az

lálta

ei;\ik

bejött

szil kei

ei^^v

A

Ítéletünket.

tél

löllebbezést

és

megappel-

benyújtotta

a

szolí^abiix'mál.

A tlem

—

szolgabiré)

kijött

a

kanczelláriába

s

mogorván kérdé

:

Hol vannak azok

a

szilkei akták

Remegtem. Egész testem rult

s

asztalomba

fogódzva

r

lúdbörzött, szivem

hörögtem,

mialatt

összeszo-

arczomat

halálsápadtság boritá.

—

Xem tudom

natot kérek

— a

Xo

helyett,

.

.

.

.

.

.

.

hogy dühbe

san

Nem

Elvesztek

?

ne

félj

Ugy gondolom. Bocsá-

..

jött

volna.

—

monda jóságosan Hát nem hoztad le a

íiacskám

Gondolkozz csak

rajta.

hoztam.

Ejnye ejnye ... az már baj

kiesett a

.

.

no no

szelenczét a kocsiról

— —

.

—

dörmögé

— bizonyo-

szelencze a saroglyából a dercgi zökkennél.

MIKS/ATII KAi.M.W

Már most hát dologra gyerekek, Hadd diktáljam le nektek ezeket S kelletlenül kezdte vakarni

Majd

mind

elejétl végig

zetébl.

—

az

elszólította

—

No

a

lejét.

Írnokokat

két lediktált

sorba

lediktálta

és

huszonkét jegyzkön}' vet az emléke-

a

mondám

magamon

csodálkozással

kivül

—

a dercéi mchckcl.

a virtus cselekedete közelebb hozta

V:/.

még.

a/ aktákat.

most már elhiszem urambátyámnak

A

hozzám.

huszon-

jegyzkönyv dicsségének én voltam él mo-

mer

numentuma. Megszeretett csupa

hiúságból

lassan-

s

én lettem a kedvencze.

kint

Erzsikével czipális

nem

A

es/emben van

niig

még

igen

találkoztam,

sokszor

vitt

ki

familiától

többé

falujába

csak

s

prin-

érdekldésemet,

induló

észrevévén az én lázasnak

de a

extra

muros

kedvelt.

elszakított végképen.

még késbb

Egyszer, egyetlen egyszer tettem

kísérletet.

látatlanba szokta Mint gyakorlottabb esküdtnek aláírni a végzéseket, a miket hozzá be\ittem. Aláirta volna

az

még

a saját halálos Ítéletét

Az

is.

a

vakmer

ötletem

támadt, hogv végzésileg kimondatom általa, miszerint az Erzsi leánv tartozik engem holtig szeretni. O úgy sem veszi észre, hanem mikor az aláirt aktát megkapom, be-

teszem

eíiv

hivatalos

Hátha megfogadná

meg

a szivekre

a

borítékba

nagy

tem

elküldöm

is.

talán az ösztöne súgta

aláirta, hirtelen

meg

—

s

a

szemeit rám emehe. (No, ha akkor

—

égek már én a

—

meg nem

Micsoda bolondozás ez

?

belepillan-

mint végigfutotta,

szelíd el

Erzsikének.

parancsát. Ereje van annak

vármegye

Az öreg azonban, mikor már tott —

s

tzön

sem sülyed-

sem.)

AZ

scin

s/ót

l'li;y

i:n

i:i..s()

IclU'ni

III

pkinc/ipáiisom.

noIm.i

képes

kicjlcni

a

nicfU-

sc_t;ciiirc.

IcKlUc

Ml,l;ÍiiI

csús/talla a

— a

pcdii;

\v/.

a

luivsa

lollal,

vci^/cst,

ill

iiiaraik

inikD/liLii

ax inSas/lal l./.l

iiicl;

másik kc/c\fl aki-

a

Ui;y rémlik, mci; cí^vszcr ci;y bálon cs

bál

a

l^jli,

urambálvám

— a

\x'i^\

.

e/cket

.

i/L;almait(')l,

cmicks/ik-c

kllic\iil\c a

bor-

bo/.zálcplcm

mci;

?

Mi

van

az/al

a

\lí;/ússc1

?

türelemmel öcsém.

Méi;

mindig

nem

jött

le

tábláról.

királ\i .

mci^appekíljuk

lábkího/.

királyi

tól

old.ikíra:

tiiks(')

iiiajil

Biz a/ le a

sorokat

hogy csakugyan

nem irom.

jött

—

ei^ész a

A/ ember

a királyi táblán

van.

mai

szinte

a

mikor

bajland(')

binni,

napií^%

(.í

SIGILLUM SECRE'IUM.)

vy v^ V^ V^ \^ 'j,'

'j,

V

'j,

\i<

KAPORNOKi

\^ \^ \^ V^ V^ \^ 'J)

'J>

'J'

'J

'jr

iránt

lióliéraik

mikor az

'Jf

\)t<

\^ \^ \^ vv \X \^ '>

'JC

már

s

egyszer

ak'kor

elvetette

s

—

'Jf

'Jf

'Jf

s>C 'Jf

viselkedtek

ú^y telí^azdai^itották Kaporncjkit, hogy megharagudott a íeleségére, istentelen vitt

ki a

répás föld-

bele a szép lázsiás tallérokat.

Hadd nöjjön már pénz

A

'Jf

hákíval

is

hivalkodásában egv szakajtó ezüstpénzt jére

•>

János uram ökrökkel kereskedett. Ezek a két-

szarvú oktahm álkitok a

'jr

'Ji

felesége persze legott

a falusi gyerekek

még mai

egyszer a

is

litkei

határban.

de

felszedette a szolgálókkal,

pénzkeresni

napig

is

az,

amit

járnak

a

répás földre.

Ntt

a pénz,

is

nem

de

elvetett,

hanem

az,

amit otthon hagyott, elannyira, hogy Kapornoki uram sokszor

mondta dölyfösen:

—

Az

istennek

csak

is

eg}^

pár

forinttal

van

többje!

De még

pénzénél

is

kevélyebb volt

lányára

Juditra s

amint csodás szépségben növekednék eladóvá, kezdett ijedni

belebotlik, s

a

attól

elveszi

í

gondolattól,

hogv

valamelyik

(nagyon útban van az arcza el

esésül.

is,

fiatal

megember

az erszénye is)

MIKSZÁTH KÁLMÁX

11

—

Nem, nem,

vagy

kapja

embernek nem adom,

isten

rögeszméje

lehet

a

igen

emberek

Más

familidjából.

segéljen.

kedveskedve a gyermeknek, gondolva,

elválásra

késbb

liogy^

Litkén,

jártak

származó

familiából

királyi

pedig

alispánok

az

berezegek feleséges

gazdag Kapornoki Judit pártájára

voltak, a szép

kezdett apródokint rászállni a rozsda. Pedig beh sok

nyúlánk,

vág}^akozva

nézte

szemeit, kivánatos piros

De

mit

fajta

lett.

Minthogy pedig

nem

egy alispán,

csalv vaf^y

engem úgy

Annyiszor elmondta, majd

majd keseren

meg

herczeg a Idrdly

egy

pedig

nem

ezt

ér,

száját,

a

palatinus

mosolyából alispánok támadnak

a

pedig

szem

beszédes

mosolygását.

nyájas

szelid

ha olyan szeme legfeljebb tán

lánvának van, hog}^

Alispánok

növését,

eg)^enletes

idben

ez

Bükky

vahinak

.

István

.

.

és

Ádám. Mindakett hatalmas ember. Arra ugyan gondolni sem lehetett, hogy ezeket valaki eltolja onnan, a

Libercsey

hova beültek. Olyan potentát csak egy van: a A megyei rendek nem szerették ugyan akkor

még nem

hivatalnokot, a ki

Ugy

volt kieszelve mint

nem

most, hogy az olyan

dolgok, hogy vagy az öreg Kapor-

nokinak, vagy az alispánoknak okvetlenül

hogv Judith csöpp kilátás sem

St

mert

Igaz,

hogy ha

a

Írójának,

jogom

halálnemmel embert

kellene hal-

azonban

egy

jó egészségben vahinak.

friss

még

tokát

eresztettek

is

hárman.

a

krónika

meg

mehessen. Amire

férjhez volt,

mintha összebeszéltek volna,

mind

de

l^ükkyt,

tetszik otthon, felküldik képviselnek.

álltak tehát a

niok,

halál.

betegség

akármelyiket,

nem öltem

—

nsm

volna

még

de

teszi

is,

nekem, mint

elpusztitani

én

se

e

tetszésszerinti

teszem,

mert

elbeszélésekben sem.

soha

ko/.saszinO ko/sda.

IKcii

jában

kmclkc/cU

c/ abban

ililhal s

\()lt

csak vélcllcii

lálhalja,

bo^y Hiikky

Hory

a

17

lor-

c<;ys/cr barack-

Bory

elkergette a bivatahíbóL (Pedi^

és

iklal(')l

belekóstohiia

be,

Iclcsclcs niialt arczul ütötte

jclcnléklclcii

vakiini

Mibálvl, a mc^vci kár

iiiiiulcnki

\i.s/()ii\()k()ii,

1

mert

laniiliába,

viss/a-

a/

barap.)

Nem

ross/

A

makacs.

voli Miska, csak et^y

(lú

bivatahít

is

vitte.

j(')l

kicsit

Tessék meí,Mié/ni az

könyvet, rendesen van bevezetve minden.

vánvoknak))

nvcK t

tabiia,

be:

jei^yeztek

iktatóba,

anémet

eljárást

még

az ég

iktató

ma<;yar abead-

odacsapva

velsen-

mert

német-

irás)).

ba

szokás

arr(')l

vármegyének mindegy

az a régi

Igazságtalan

is

A

bead\ánvüknak-,

érke/ett az

iii;vdarab

limit

kÍNonata

rcnid

a

mondom ma^var

A/ért

csak

méi;

bóbortos és

Iloi^y

szerint

mi

a tar-

volt.

büntet; kezdtek azóta

is

mideníéle csodák történni.

A l^orv

száz

kékki várban penészes pergamenen (maga az ört'g Gábor vakarta le róla a penészt) megtalálták a báromesztend eltt élt Laurenczius barát jí'xslatait, melyek

szerint a

vármegye

egyszer olvan

A sziklai

bivk

(A

nem a litkei erd

ez aligba

bol a

íorrásnál

az

nyomban

((Kedves

történt,

atyámfia

jövök bozzád,

kit

el

a kbolera,

búbján

mikor

viseli

a

borzadozva,

kitalálták

összeér a talpadi pagonynyal, a hiveS

bogy s

Bory szent

az

ott

gyelg

Bory

egv bófebér szakállú aggas-

belle, megszólitván

ki

öli

kopasz Bükk\' István.)

iMibálv eltt ketté vált a szikla

tyán lépett

akkor

lészen, a ki a teje

alispánja

térdekalácsát.

bogy

felerészét

t

Mibály!

felsége

imigyen

Én

az

:

isten

kiszemelt az

képibe

emberiség

megmentésére a közel romlástól. Én ezentúl minden pénteken megje'enek eltted, ba egyedül jösz s közlöm veled

MIKSZÁTH KÁLMÁN

Il8

az

Úr

akaratát.

ö vclök

össze

népeket

a

közöld

te is

s

!

Bory Mihály

Nem

nek.

Gyjtsd elvállalta

mandátumot;

a

szent-

beállott

olvan rossz hivatal \olt az most, mint valamikor

Loyola Ignácz korában.

A

babonás Ezrek

eset.

és

hegyi

nép

ezrek

sereglettek

közt gyorsan terjedt a csodaa

sziklához

szent

csü-

törtöki napokon, mert ezeket rendelé ünnepeknek.

A

papok

mit az istentelenség ellen,

mikor aztán,

az

tegwn

ijedten szaladgáltak a vármegyére,

isten

de a vármegye

dolgáról

mikor majdnem

a

\olt

—

szó,

megyeház

vala-

lassan

mozdult,

bezzeg

mozdult

harapódzott a

íedeléig

veszedelem.

A

nem

szent aggastyán kijelentette, utakat

kell

csinálni,

minden úton kiviszik Magyarországból a kincseket; egv napon megjóslá, hogy éhség, döghalál lesz, ha Bükkyt tovább is megtrik az alispáni széken mert

.

Csodálatos

Mintha

a

rajongás

bigott

levegben

lett

lepte

.

.

meg

tömegeket.

a

volna, mindjárt beszívta mindenki.

Szinte megmagyarázhatatlan. Kaszás, vasvillás

emberek szer-

vezkedtek a falvakban. Apró táborok indultak mindenünnen a litkei

Bükky

—

erdbe, hogv onnan

a székváros leié nyomuljanak,

halálát követelni.

Hova mentek

?

kérdé egy ilyen dühödt csoporttól

Gáloson Farkas András uram.

—

Megyünk lerombolni

a

megyeházát

és bevetni sóval

—

Litkén az öreg

a íundusát.

—

Más

alispánt

kivánunk;

Borv, kinek a keze alkalmasint kclés

pénze.

szervezésében,

kiabálta

mélyen benne

mint ahogy benne volt

volt a iöla

Kapornoki

kózsas/inO

Ha

—

lis

—

Kit-c

ii^y.in

lu'ii^ocsk.íiii

a/

hál

c_L;crkéc,

nánk mci;

doláira, boi^y o

mosl oKan

loss/.

Az

Iio_i;v

nie,<;

ininJjáil

másé

váhis/.la-

léi^ctl

Bi/onv

szomorú

Miskáé, a

a

\é^e

akibl 6 csúlol

növeked

sem

eszében

Jiidilol.

mini

mi

^NaniloUa,

lesz,

csinál.

o

azt

beletüzeli a hatal

mei;,

ki

Judilol a proczesz-

viszi

szenvedélv,

lordiill

l)e/serv

elpus/liill

elvenné

leí;\'en,

alispánbuktalás játékát csinálja, Ui^Aan

(')rL•^^

cVsszeszorult arra a .gon-

a szi\e

az az islen,

ei;\'

a/

jelollje, r(\^l()ii

lépell.

iilra

nem rzi Al\ja nem is ;

lenne

voll

\alalia

mei;

sziókra

piiluiUjKí JiiJii.

a s/ép piros ajkad loloU,

is

hi/on\'

a/ idosebbik.

(".sakho^y annak

lia

bácsi?

19

!

De Kapornokinak urliakb(')l

1

vele oda iic^éclcscn a/

?

csak akkora bajusxkád

mim

l^oiy

.ik.iinak

kii

|(()/si).\.

esd(j

hoii;y

hitte,

az

Boryt; az szavakkal

lebeszéli:

—

llai^yj

lel

Mihály e népbolonditással

szerencsétlenséí;be visz

(irült

!

Mei^lásd,

bosszú terved.

nagy 'iieg-

Mindií^^

borzadok, valahánvszor az öreg asszonyok a kabátod szélét csókolják.

S

mig Mihály

sziklára

a

álKa

csendesen letérdepelt magányos

azalatt

a

hivóknek,

alá

és vissza-

prédikált ta

imádkozta a bneit azon nyomban.

—

Ne

hallgass rá istenem, ne hallgass, ki

mindentudó

vagy, ne tudd ezt az egyet!

Csütörtök lázadozók,

délután

kaszával,

nyakukban, asszon vok, \^alaha csata volt

hibanczokkal.

Valami lóé

össze

g)'ültek

a

xasvillával férliak',

e

helven.

vagv hibanczé

litkei

erdben

a

olvasóval

a

gyerekek veg}'est zajongtak.

Rákóczy verekedett

Egy-egy csontdarabot

volt,

a

kezükben,

—

ki

\'et

mert

a

a

föld

kuruczét

ott a

néhol. ki

nem

MIKSZAIII KAI.MAX

vetné

.

.

.

könny

régi

S

csontok

ha

fák,

a

—

katonáknak

erdn,

.

altató

de

takín,

—

hát

még

!

hiszen

izgató dikcziót

holt

az

a szél .

.

ezek a

szerte

sokat beszélnek a zúgó galyak,

csontok

Hanem

íchérlcnck

véí^ig fut

a haraszt Idzött

zúgnalí,

él embereknek a hallgató

mint

a

s

ket, zörögnek

guritja

srn

Záporcsü után

ekképen

kaszásoknak,

a

tart

Kapornoki

beszél

eleget

uram

aki

is,

végezve

azt:

kegyelmetek. Ha megye nem enged, íelmegvünk magához a királyhoz és tle kérünk uj alispánt. Felkapja ezt az ideát Szomor Ferencz uram Kis-Kérböl. Ha már a királyhoz megyünk, ne fáradjunk hiába.

Csak

bátran

a vár-

viselkedjenek

—

mondom

.\zt

én kigyelmeteknek, minek nekünk ez a ringy-

megye köröskörül

rongy

be

szegnék

repeszszük

a ki

daróczczal

Ha már benne vagyunk, országát és csináljunk eg\'

Bükky

István,

a

a

palóczoknak.

mi akkor úgyis

Szomor Ferencz palóczok kalapjaikat

litkei

mintha

magunk

vármegyét

Meglesz,

tótokkal,

selyembársonyt.

belle

külön

—

a

ha

Maradjon

meg

azoknak

két külön alispánt választunk!

terve leirhatlan lelkesedést szült. hajigálták fel

a

addig

is

élünk

Az öreg

levegbe örömükben.

—

kiabáltak.

Éljen

a

vármeg}'e

Kapornoki János

a mellére ütött kevélyen:

—

íel

Én

építtetem

a

megyeházat a

saját

költségemen,

ötvenkét ablakkal, tizenkét kéménynyel. Halápi Imre Keszibl imig}^ szólt:

—

Olyanok vagyunk a tót szájában, mint a czukorkoczka. Minden lélekzetvételnél odaragad nyelvéhez valami, mig egyszer egészen elolvadunk. Legyünk külön ország atyafiak

!

KÓZSASZINO

A

kii;il\'

S/.í/nici; niiiulcn liei;\'

iij

IMI

s/.Á/.

iicki

-

jc,i;v/c

Icí^ahíbb

les/

mc,<;Ióbá/()lt kas/a csilhint

bcs/cdrc

rckctll

iiici^

clkcrilcll

ci^v

viss/ban_i;j;ít. K(")/el és lá\()I

koválvi^ott a lejük

s

iiK'i^

kurjantások verték

s lelkesült

táson, _i;iinv()san [iisIoí;\a

A

Iol;

cmbcrcklmL

kcrljc

virái^os

oniliii

'\\')[\\

lilkui

luui,i;i.ín

is

'21

I<(V.SI)A.

na^\-

a

levegben

lel

a karancsi

tüzek é^^tek a pázsitos tiszlüst(')t

llott, niintlia a

ere.ü;et\'e,

inelv ott

felhknek lenne árnyéka.

tüzek mellett gulyáshúst hiztek katlanokban az asszonyok.

K()ri)s-k(')rül

a

utakon

hei^yi

és

loKlon

ereszkeJokon

az

gyülekeztek közeli lalvakbc)l a palóczok, a

királv

kertjének'

virágai.

Mert iitolsé)

a

kr(')nikák

elszakadási

Hanem

keltett

e

_i;ún\néven

mozgalmuk is

tartották-

lenn

els

és

történetét.

rémületet mindentelé a parasztlázadás

nagyított hire.

Nosza rögtön összevenklött megyei urakból egy küldöttmely fölkereste 13ükky Istvánt, hogy mondjon le ség, az

alispánságról.

lecsillapszik,

Sok

vért

ha kitér útjából.

megkimél, ha lemond. ííozza

meg

A

nép

azt az áldozatot

a közjóért. Hiszen az okosabb enged.

— Az okosabb engedhet — Bükky István — de nem a hatalmasabb gen — De a kastélyainkat dúlják — Fölépititek! — De magunkat lemészárolhat a tömeg. — El foglak temettetni. — De a életedre vágynak legfökép. — Hát akkor oda viszem nekik. felelte

ride-

!

fel.

is

te

S kiszólt, hogy a négylovas kocsija pandúr és huszár nyomban lóra üljön.

elálljon,

húsz

MIKSZÁTH KAI.MAX

Mig

a lovak'at bctogták-, clhi\'atta a várnagyot.

— Várnagy! választásig

eltt

vissza

mindennap

nem

egy

találnék térni, az uj alispán-

parasztot

fogat

harangozáskor tizenkettt

déli

s

Ha

vágat

megveház

a

az

l:z

rá.

én

végrendeletem. Megértette?

alispáni

elgondolni,

esett

Jól

hogy még

a halála után

botoz-

is

tog.

tatni

Önök mosolyognak rozsdás intézni én vek 11a rozsda

is,

hogy ezek

ugye-e,

ilyenek lehettek'. Rozsdás kor,

a

királyok

kis

mondják, rozsdás

emberek,

!

Oh

de rózsaszin!

be kár

volt

leszállni

hagyni rajok ol\'an hamar ...

Öreg, korhadó hidak mellett

még most

oszlopra akasztott fekete tábla e hajtás tilos)).

A

alispán

hogy

stiliisról látszik,

még

:

gyakran \an egy

akz sebesen

még

ezt

a régi

való

vármegye

megfogadni az egész országnak

rendeli igy. Jó lett volna azt

Az

felirattal

is

abban az órában elindult szembenézni az

izgágákkal és szétverni ket.

Uzsonna

táján ért oda, de az

ell

poroszkáló huszárok lovai visszahköltek a csillámló kasza

erdtl.

—

Forduljon vissza tekintetes uram,

— kiálták a hátráló

lovasok.

—

Csak

hajts

hajdan Imre get.

—

király,

Majd

elre

—

parancsok! a kocsisnak

megfenvegette

meglátom

—

kezével érinteni a várniegye

els

Mintha megjuhászitotta volna leeresztették a

kaszákat

s

a

ujjaival az ingerült

kiáltá

harsányan

mint

s

—

töme-

ki

meri

alispánját.

ket

négv

a

vakmer

tajtékzó

föllépés,

paripa

lassan

rájuk'

Bük'k'v

átkezdett hatolni.

— Hc'.t

Miért

illik

ez

nem

takarodtok haza?

okos magyar emberekhez

ordított ?

vai^y iicm

Illik

a/

suníicUc

illik

Rarkaiivi'('»l s oJaiii^orv.iii,

(')i'iá.s

A

/.abkíjál.

l()\ak

--\'ái;i.l

Hoilajki Mályás,

\i.s,s/a

mci^l(>.L;la

a/ oslorhc^ycs

l()lái;ask()ikak.

parancsolá

kc/.cl

a

cl

'-Í

KOZSDA.

K(')/.s.\S/INir

alispán

a/

a/

ci^yik

hus/ániak.

A/

kirániotla

zablál laiU)

is/cn

iicin

elvá.L^ta

Mintha

virái^^ai.

lio^y

csak

cL;yéb,

a

pandúr

icslcn.

boglya

\alanicnn\it

lci;\'iirtck

pillanat

IÍí^a'

s

veri

Icvciijboi

a

palc')c/-pal{')cxra ujuriilva,

cí^\'s/crrc,

bellük minden

Icíci'yvcrcxtck,

kellcU

is

kcrljcnck

királ\-

a

polvo^lak \()lna lániadl

iiyisszanlással

cl;v

s

kc/cl.

Ilaiicni

lássanak

kardjai

be

\itlck'

alatt

(iket

a

közeli pinczékbe elcsukni. líz

váratlan

a

Hiszen nincs

niüZí^alniat.

Az

alispán

van

el

már

(Most

is

A

i()i;\a,

kellett

mehetünk!

—

l:n

kik a

halál

csinos,

—

a

meggazdálkodja

is

volna vetni

a fundusát.)

se éhség,

lesz

se

meL^yebázat. l^c^ry

Gábcrr

Most már akár többé!

kolera

s

vigve ott

jól

történik;

a

lehet

akad

el

—

ki

kell

akartak

megye

—

urat

egy

adni rabszolgának.

Még

a

tekintetes

érte.

végezni

hatalmas,

ellenveté

vele,

hátha

mert

ki

kiszabadítja?

Kapornoki,

idegen éló ember, de

kulcsa a próíétánknál van.

Pekry Barna-

hajtotta

megfizetnek

azonnal

legtöbben

Az nem czémre rá nem

szavazok

hanem

izmos ember,

mi

üssék agyon Bükkyt.

ellen

deputáczió Amerikába

tudja

lerombolni

kell

tennivaló.

legott törvénvszéket akartak tartani.

Szelénvból,

A

megindult

a

ravaszabb palóczok, csillapodván mérgök, hazaszéled-

\'oltak,

bás

elroiUtnta

már jólormán semmi

nem

Nem

a többire bizván,

tek,

itt

legalább a sót

uram, amivel be haza

egészen

diadal

ha

az én pin-

ráakad

is,

KALMAN

MIKSZA'IH

124

A

nagy tusakodást eldöntötte végre a szép Judit, látván az alispán életét veszedelemben, a leglármásabbakat várjanak holnapig, mig Mihály a elhallgattatta azzal is :

öregtl

szent

kér

Xem

tanácsot.

illend

volna

nélküle

cselekedni.

Napszálltakor

tömeg

szétoszlott a

haza ment \égképen,

ki

erdbl; ki húzódott meg

a litkei

csak Litkén

pedig

bevárni a holnapi eseményeket.

Még

Czudar, förgeteges éjszaka következett.

a hold se

világított.

Hiába

ma,

volna

világított

is

az

ur

alispán

ug\'

sem

élvezheti vala ábrándos sugarait. Ott íeküdt a pinczében a

földön

puszta

s

fejét

van-e ennek az esetnek mása a törté-

elméikedék, vájjon

nelemben

?

Nincs!

Királyokon,

fogságban

kínlódtak,

ezt

megíratom

haltak,

a

megesett már,

herczegeken

világ kezdete óta se történt

No

hordó dongájához támasztva,

egy

egy

de

még

alispánnal

hogy

talán

a

ilyen dolog.

fjegyzvel, ha haza érek

és betesz-

szük örök emlékezetül a levéltárba.

De a

hátha

nem

érek haza?

Hátha agyonütnek ezek

gazemberek?

Ugy Majd

táján

éjfél

a szíve

elkezdett

most maga

ebbl Hog}'

szájával

S

!

ini'

dideregni,

vaczogtak.

fogai

szorult össze s ajka imádságot rebegett.

annyi folvamodást dob

ki

Hm!

is

el

kedveztlen

O,

ki

válaszszal naponkint,

folyamodást intézett az istenhez, hogy mentse

a bajból.

még

egy alispánnak

is

folymodní

kell

!

A

saját

Borzasztó

aüg végezé, megcsikordul künn a

egész teste lúdbrzik.

Tán

veszteni viszik

?

zár.

Megremeg;

rozsda.

iu')/sas7,inO

Alispán úr!

siiUo^ja c<;y

JojjtHi, s/ahacliiljon

— —

Ki ax? Ki

lcán\'

Vs/\ \aii

Az

— A csak

.

aki

ill,

iiici;!

van oll?

akarja

ki

macába

a

Iriss

Mei; akarják

L;vanak()cl(')n. liall_i;al(')cl/liainak.

nicnlcni.

kellelt

vonta

a

a/

.

.

erre!

lirrc,

ügy nagy kend

A

—

belet(')rölték

Köszönöm

kulcshoz

—

szoknvája

ha

útköz-

füvek

.

Hogy

tett.

jutott

?

Ne tördjék

azzal.

hogy

ezután

se

Két kulcsa van ennek

sem

tud, csak

tudjon

senki,

nek, de az egvikröl senki

S

.

.

értem

amit

lelkem,

A

megázott

a könyeiket

fiatalnak,

s

aggodalmasan

s

volt a fején, azt ösz-

fázékonyan.

körül

válla

sötétben

a

ele

volt

n()vésii

szegényke

mozdult, csicsogott a csatalaól. ben mind

alakra,

álló

Suí;ár

Lihegett

lennie.

tüd-

tele

ki s

innen!

siessen

.

l:<;y

levei;()t.

elotle

láthatta.

nézett szét az éjbe.

szébb

éjjeli

(")lni

rab rá nézell k(>r\()nalail

s/é[inek

a

ki

riatli

MimlcniiU

lassan!

.

hí^win, kcllciiicscn.

liaiii;

alispán rcnic<,^vc, rcniúnvkcdvc bolorkáli

szivta

vel

.

125

pinczé-

a

én.

kihúzta a zárból

s

eldobta messze a hegyszakadékba.

— teljesen

Mondja meg,

— tudjam

ki

—

maga

nevét

sürgeté az alispán

legalább, hátha

hála-

megszolgálhatom

valamikor.

—

Nem

lehet

—

hadarta

lehetne egyszer egy kérésem

— ha

Esküszöm,

meg akarom Megrázta

s

mint egy

—

leány

a .

.

.

—

mégis,

és

mégis

nagy kérésem.

teljesitem, akármi.

De

nevét

tudnom

kell,

aztán ismerni.

fejét

daczosan,

tejút csillámló

haja

kibomlott a

fehéren tutott

Oh nem mondhatom meg

—

le

a

azonban

kend derekán. .

.

.

alól

MIKSZÁTH KÁLMÁN

126

Egvct

— — —

Hajüljüii

elhatározással

hirtelen

lepett s

hozzám

le

s/ólt:

!

Mit akar? Lejebb

.

.

.

no még

lejebb

kendt

válláról

Félretaszitotta a

mellénykéje két fels gombját:

gömböly

—

gyorsan kikapcsold a

s

lehetett

látni

sötétben

a

is

nyakának hattvúíehérségét.

meg

Harapja

—

nyakamat

a

monda

a

fejét

clforditva.

—

Én

Mire lenne ez

magának

jó

hozzá

Jobban

hogy szava

az, .

.

siessen

\'olt

az,

annak!

sincs

—

jobban

ejh hát

.

?

Olyan sima

nyakához.

éltette a

— A nyakát

mint hogy kivicsorította

tehetett volna mást,

olyan édes volt

—

István uram,

tudom, harapja meg,

Elég, ha én

Hát mit a tógát s

meg Bükky

hökkent

meg ?

harapjam

—

?

sürgeté a lány türel-

metlenül.

— —

nem

Félek,

Még

erösebben

Most már

töl.

rám fog

uu'ir

fáj-e

egy

Ejnye

?

kicsit

menjen

csak

isiucnii a

meg! S ö maga

majd

—

de jóizü

Elég, elég

!

az úton

ezen

—

!

!

szisszent

balra

!

MosI

fogai helyérl, ha odamegyek. Isten

áldja

tndve

is

futásnak eredt

az alispánt,

a

hogy milyen

falu

leány ez és milyen jóiz nyaka van

Utána

álom

nézett, mis^ csak láthatta,

lenne

.

.

.

Majd

kinek. történt.

tért

be sehova,

Hadd legven

az

S reggel, mikor

.

nem is

a

hagyván

.

keresztül-kasul

is

zajt,

álom,

többiek

.

a

felé.

csapott

csak

ott

mintha egv szétfoszló

megindult

földeken torony irányában, a város

Xem

felé,

ördöngösen leleményes

nem

szólt sen-

ami az alispánnal

keltek

a

megveháznál.

UnZSASZIN'Ú UO/SDA.

semmi

hál

a

parancsail,

;i

iiiinllia

Hisz a/ ei;és/

esel.

kéz és ei^y megharapott nyak'

!

dolo:^

.

.

.

hús/ pandúr? l'/ekel már csak a/ért se lehel

.1

mert

csnpa

njdonal

A/ emher

olcsc'),

inL;\en

ha_n\ni,

rajtuk.

os/l.i

iil;\'

\alami nai;y

is

lexáí^otl

e.i;\'

De olt

nem

de

s

\()ll

xolna.

se lork'iU

No csak

lalpoii

is

()

in.il'

>27

rnha

nj

leiem

és

vok

leí^\'ver

vármei^A'ének, de

a

ruha mérei; drái;a

Két s/á/ad katona meni másnap a téke/ni

A

a

vezet

kapitány, egy

ságosan kihirdette

A

ki,

mert

jé)

palé)czok

hajukban

s

Csak

azt

j(')

megye

a

mehet, aki békét akar, a álljon

ki

mindenekehjtt barát-

(")reg úr,

ü/enetét,

hogy mindenki haza

azonban

nem

al<ar

az

békét,

meglövik.

megigazgatták

szépen elpárologtak

erre

hosszú

fésiket

a

kaszáikkal, ki

csapatvezérben

egvik

az

erdeibe me\í;-

litkei

mo/i^ahnat.

hc')b()rl()s

erre,

arra.

ki

Imrében

Halápi

volt

annyi vakmerség, hogy odaállt kihivó arczczal a kapitány elé:

—

Hát

úr üzenetet

—

a

nem

vármcgve dolgában

külön

hozott

az

mondtak nekem errl édes íiam semmit,

hát

?

Nem

én se mondhatok. igaz

—

felelte

Ezzel a fejcsóválással

ért

véget a palóczok néhánynapos

—

Tökéletesen

hazament

Halápi

Imre

ö

és

is

fejcsóválva.

forradalma.

Csupán

keménv

Bory Mihály

parancs.

Fejét

vitte

magával

veszik

A

napig üldözték hiába. tyán

a

elfogatására

nép

nyilván,

legvürte a pletvka a babonaságot

ha

még

Hanem :

kiadva

megcsípik.

beszélte, a szent

azt

sziklába.

volt

Hat

aggas-

az

asszonyokban

kitalálták,

hogv bizonyo-

MIKSZTÁH KÁLMÁN

128

san vele bujdosott Kapornoki az nap eltnt leánya a vak

csak'

nem

látta

Igazuk volt, hetednapra együtt fogták

csszházban. Az els alispán ebédnél

mikor

saságban,

fkapun

A

is.

Hisz

eddig, ho"^^ élnek halnak egymásért.

hogy

jelentik,

el

ült

ket

otthon nagy tár-

most

épen

a csalánkai

kisérik

be a

a szeretjével elfogott prófétát.

vendégek közül nagy kiváncsiságot mutatott némelyik, az alispánné.

kivált

—

Hadd

ket, mig

lássuk

—

jöjjenek hát be

bizony megülik

a jó

intézkedek az alispán. Addig

börtön penésze

nem

le

sorvasztja.

Mert

darabig.

Beléptek. Daczosan, g}ailöletteljes tekintettel az egykori

megadással Kapornoki

iktató, szelid

—

Bory

óvó

a

vármegyének ug>-e

elvörösödött,

pillantása

és sugdosva.

és a

•

—

a hölgyekbeteltek

mond

a házi

gazda, látván,

velk. Zárja külön-külön

Judit felemelte bágyadt fejét s egy lépést tett

— A

E2:v étlen szóra

kérem

S

.

Bükky

felé:

.

Bocsásson bennünket szabadon

—

esengett halkan.

Ejh szép leány, az esze ment el?

szégyenlsen, majd sólyom tekin-

Judit lesütötte fejét

tással

.

czellába!

megszólított vállvonogatva ment közelebb.

— — tetet

egyetlen

dámák megbámulták ket, nevetgélve

Vigye lvet, várnagy

hogy már

?

de a Judit

akart,

felelni

gúnyosan.

István

megnémította.

Az uraságok

—

monda Bükky

Nos, ide értünk?

Hosszú keze van

Judit.

vetve a társaságra, néz-e oda valaki, egy gyors felszakitá

nyakán

rán-

ruháját.

ott látszott a vakitó

fog harapásának a helye

.

fehérségen négy kék petty, négy .

.

>\';,

.^-

.\

T

'''l-m

^

-h~

^^ff^ ^^^^'V^-

4m '\^*^^<^^'^^^

'% :4^

Wü

'}'

KO/SAS/INU KO/SDA.

A

\'ánia_i;v

l!/cniicl

ildii.

^ycni^úi

\iczL'ispjn

A

\

—

ciuIl'i;cI<

\'i/

olija

r

a

lloL;\aii

n\akáii

(>l
szaba-

moiulá

lel

helyeikrl.

?

a

hatalmas

úr

--

A

lélii;

vágott ko/be:

neked

kelletlenül,

usÍL;illiim

ti

kivánja e/t a k/j(').

személy? Mi

e/ a

voll

az

?

Biikkv

—

mutatott

lelielled

tii/el

nem értitek, Je i,L;y A/ alispánné idegesen .Mit

I!rcsszc

csodálkozva ugrállak

lal.in

--

tompán.

rciulclcin!

Mi lóriéul -

s/(')ll

clpiriill.

léli^

secretuni)).

mosolvoi^va

.\

-r^m

lelelte:

titkos meL;\ei

pecsét.

a

BECSULETBIIUK %=!:,

ELTT

É!'

^..^,?^^^.^.^.^.*^.^ 'Í!' ^/^ ^V ^íí' -$!' '^ 'í^ '!$^ -^ 'í^

ró/TAiNAK

tudni,

(Ivi\i;cdcliiict

kérek

Míi

c/ÍL;arcttrc.)

ci;\'

Xo

mi kerülelüiikbeii

a

Pállv

tuk.

l'4i|K'n

— a

Az

idén

nem

becsül ctbirósJLi;, rái^yujthatni

a

képviscKiváhis/tások

nai^y

csend les/ most

nélkül

nem isznak'

s

állt

léphet

— li^ondol-

c/irkumstancziák

a

ellene senki.

lel

kendtek

közeledtek.

—

rémiti^ették a népet

közséí^i nótáriusok.

Maga a

lio^y aljc^v/') voltam a mciíycncl. lis/tclt

í^vói ellenjelöll

oK'anok voltak, hoí^v

-'^'^ .^íí./íí'.íí'?'.

málnai

a

központi szolgabiró,

üveghuta

mellett,

amint

elhajtatott

lekiáltott

a

ei;yszer

kocsiülésböl

a

hutásra

—

Csupa befttes üvegeket fúvasson az szre, Kirner úr! Mind e mondások ugy terjedtek el hegyeink közt, mint a

tz,

meg

ejh,

dehogv úgv

—

mint a pernye, mely feketén

üli

a tájékot.

Nem lesz választás! Hát miért nem lesz? A tót falvakban mindenfélekép okoskodtak. Hogy a királv, azt mondják, ráiratta az országot feleségére. A felséges

nem

asszony

pedig

lesz választás.

nem

szereti

a

verekedéseket:

azért

MIKSZÁTH KAÍ.MAX

136

másik verzió ellenben, hogy az urak a múlt választáskor sok adósságot csináltak a korcsmákban, most pedig

A

mig ki nem fizetik a régit. szegény embereknek szomjubozni. Xo ebben

már nem kapnak addig Ezért kell a

volt valami igaz

ieíialább

A

bitéibe,

lebangoltság

is.

nag}'

ol\-an

bogy csak kevesen

volt,

iratkoztak be a választási lajstromokba:

sopánkodának oly

lesz ára»

más terménvrol volna Csak

mintba a zabról vagy

szó.

Terepetye Mibály,

kis-libercsei

a

arczczal,

«A voksnak nem

«Nem lebet meg es nélkül,

az,

haju kortes állitotta váltig:

F

se legven.

nem

n

veres-

a bires

bogy semmi

atyabak!))

Bolond beszéd! Pálly gróf oly biztos lábon érezte maízát, booy ráért Bécsbe menni s ott kényelmesen ampiitáltatni az egyik lábát, melyet a medve barapott meg. Haza

Nagy Tamással, az alispánnal kicsinálva, csak a mandátumot küldik fel neki egy ajánlott levélben. Tíz garasba kerül neki a kerület. Xo ez már mégns csak se jön, iigy volt

szörnység így álltak a dolgok, mikor egy délután az alispán bivatott. Az ember szive (ba az ember csak aljegyz) félelem-

mel dobban meg, mikor a vármegye hatalmas ura elé idézik. Egyedül van az alispán úr ? kérdem a hajdútól.

— — — — A

Az

egyik kisasszonyka van nála.

xMelyik?

A

bitvány

bajdu

délczeg

azt

—

felelte

akarta

közömbösen.

kifejezni,

növés Anna van

szke Mari. Az alispán bivatalszobái vannak. Egy ódon folyosón

bent

a

bogy

apjánál

megyeház

kellett

a soványabbik, s

nem

túlsó

a

a testes

szárnyában

végig menni.

A

téglák

A UHCSÜI.IÍTUIKÁK IJ.on.

koiii^ii.ik

saj ils/ciiicii

viss/han_i;()//iík

lóidnak

A

;

A Icvc^ö

aki.

li'illccll

és

a/ alispán

lcL;hi.s/.iiirc s

bor vedrek

IcsicU

Mintba

.Minden

elo.

siihaiiiiak

niéltósá^^os.

ko/el

kisérl dicsen

niiiuleiiU pcnés/s/a^^ terjed.

árnvak

lülkékbol

komor, ünnepélyes bo_L;\'

xaskos os/lopok

a

s

híjllisckrol

a

s/i\i;lLlekb()k

nék,

iu

'57

ko\'ek

a

érez-

is

\an.

bélénken, nyonioU baní^ulatban n\ilollani be.

—

S/ervusz

liátlal

a/

állt

liaboskék iíi^y

—

tovább

s/óll

ajt(')nak.

Kis

album be\ert

lecínyáxal,

szalmakalap volt a

lebér

átk()tve álla

szala_i;_L;al

beszélgetve

ki

fején,

alatt.

az asztalon, mi

tisztviselk adtuk az

alispánnak ne\enapjára. Azt la[M)Zi;attam sz(')rakozottan,

nii<,^

észreveszi! ek. J'.lipen

alispán

—

a

arczképemre

saját

nyitottam

mid(jn

rá,

az

odaszólt bozzám. l,i;az,

Hiszen én bivattam

ÍL;az.

magad mebetnél

el

()nt.

1

Iát

akkor talán

]án\()cskám, mert egv kis dolg(;m van

az izé ... az amiczével.

Anna most felém

bosszankodással bigy észté

—

Nem, nem

lekete baja

—

sustorogva

üde

forditotta cl

szé)lt

arczát

s

kislányos

ajkait.

megrázva,

ícjét

csapkodta

vállait.

lenvirt

szén-

— Inkább

meg-

várlak a [XI.

Szürke köpenykéjét lecsatolta

s

otthonosan dobta

egy

székre.

—

Akkor mi meg

bocsátott az

a

másik

szobába

menjünk

ajté)n.

burcsa kinézése volt; szertelen hosszú fogak. Haja

vont

elre

s

már egész

szemöldje,

beszélték róla,

fej,

nagv

deres, de szemei fiatalosak.

szögletes

ajk-a

ravaszságot

nagvon okos ember, de soha

se

árult

mond

kiálló

Összeel.

Azt

igazat.

MIKSZÁTH KÁLMÁN

n8

—

l^i/om

ön

a/

hallgataL;sái^ában

—

kczdc

ridci^cn,

111.

(Istenem, niirul van s/ó

Nem pár vig

tlem

kivan ö

egész, ha

töprcni^tcni maisamban.)

egyebet,

magamnak

csapjak

estét

?

minthoii^y

íolytatá,

korcsmában.

a

úgy vesszük.

Ismeretlen szorongás, nyugtalanság lógott

—

egy

línnyi az

Nos De

pénz

termé zetesen

ehhez

kell,

el.

mint a had-

mondom, hogy ez szintén nem hadviselés! Meglehet kitudódik valaha! De jobb, ha ki nem tudódik. l:n megadom a hadi-költséget hozzá. én

viseléshez.

nem

is

Leült mellém egy karosszékre

kösen felszedte maga

—

Már én

igv

s

kurta húsos lábait törö-

alá:

szoktam

ezt

hehehe

ban sokáig voltam l\)rökországban

.

s

.

.

Mert hatal korom-

sokra

becsülöm

azt

minden embjrnek több anyja van, hehehe Rámnézett fürkészóleg, majd vállon veregetett kedélyesen. Az van a dologban, amicze, hogy nincs pénzünk-. Tartozunk, koldusok vagyunk. A vármegye se zsiros bödön már, hanem csak palacsintasüt. Magok a nemesek is pusztulnak. Milyen más volt az én liatal koromban! Minden \'olt. Most már a czukor sem olyan édes. Micsoda Mikor egyszer Bécsurak voltunk mi akkor én istenem

a népet, ahol

.

.

—

!

ben az udvari színházban hát a második király

(aki

felvonás

alatt

—

komornikja, hogy

épen

szemben

ült

üldögéltem

ott

hozzáni a Ferdinánd

benyit

azt

egy páholyban,

mondja

—

felsége

k'éret

velem) forditsam befelé

a

gyúrúm

kövét, mert a szemét rontja a csillogása.

— —

És beforditotta a Be biz én, öcsém

ember vagyok

s

aztán

tekintetes ur

—

nem

monda is

?

szelíden

voltam

még

—

mert

loyális

akkor viczeispán.

A

\

akoli

képel

nílalhiii

()lv.iii

Mosl

liuloll

a/ ember, a

bciiiR-

Ilin

áUsa()()U

mL\L;iiil

kikiáltani

— —

K()\eljel(">llel

a

csc-

áll,

iiéliáius/or

s

csocselékkel s

a

Mert nem értem

Nem

is

Nem

oKan különösen

néz rám

.

.

Xa^y

loi^ja.

Mindjárt, mindjárt

—

Nem

—

Menjünk apa

Jol^a

ma^i;a

a

a/.

?

.

e/ maijának.

politika

pillanatban n\ikorgott a/

— — —

sokbi')!

!

amic/e.

a/xal

mert a vármeí^yének unosuntii;

—

Xcin

csapni

\an

Ilis/eii

?

l('>r(Kljék

értené, legott elcsiikalnám, vai;y

lí

moiulJsailio/,

kílla.

oss/cIiímií

kell

lármái

kis

eL;\'

inccklii;

iki,l;\'

valami kmeljelollel.

Ne

No mién

— —

éjjel

'39

a

\.í_l;iiÍ

icrvérc.

a

kclysci;, csak a c/imboráiiiiai bccsipcliii,

iioiT.

m:(..si'i,iiitii<\K

I

me,í;-

la

oda ültetném a liehemre, eléí^

ajté) s

e\i;y

Anna

(jkos ember.

duí;ta be fejecskéjét.

sürgeté türelmetlen hangon.

—

felelt

az öreg fészkeldve.

várok.

Csak egy

még.

kicsit

Egy csöppet

se.

S makranczosan toppantott

ott

künn

lábával.

—

Ejnye

meg Anna a

várjon

te

itt

mérges

verténye mintha

De

hát miért

?

mosolvgott

besütne.

ködik a itt,

járt

kiment.

Ugy

ragvogó nap tódult.

—

Ez az egy mosol\-a valami triss léh maradt

eg\' karszékbe.

Valami sajátságos

szivaríüsttel erre:

le.

Ahnden vér tejemnek

illat,

ott hajából, ruhája suhogásából,

itt,

volna,

mit, amicze,

Hiszen csak köszönt.

Fáradtan estem bele kitárasztott.

telem, mikor

biczczentett

mintha

Tudja

megyek

addig, csak a boltba

lejéxel

nekem,

tetszett

gyik, nini, nini.

megéreztem

és az iratok

dohos

megéreztem, hogy

a

mint küz-

szagával.

arra

járt.

Itt

állt,

MIKSZÁTH KALMAN

I40

S

A

mint ott ültem báí^vadtan, álmodozva, önkénytele-

kezdem lapozni újra a ((tisztikar albumát)). Hlém csapódtak a megunt ismers arczok, a niásodalispán, a nagy memoriáju szolgabirc), a juhszemü levéltárnok, az ülnökök, istenem a szemem káprázik vagy mi jegyzk hová lett innen az én arczképem ? Hiszen még itt volt, magam láttam, fogtam egy óra eltt nül

.

.

.

.

forgattam

Lázasan, izgatottan

nem

volt

Semmi

ott.

Anna. Hiszen senki sem

A

az

kétség többé. járt

más

.

.

albumot elölrl. De

Anna

vette

ki,

a kedves

a szobában!

nem

magammmal. Futni akartam innen, magam sem tudom hova. Egy tubus hevert egv karosszéken. Az alispán azon szokott beszélboldogság mámorossá

tett,

bírtam

getni Kiczkával, az öreg süket Írnokkal. Fölragadtam a tubust,

mint egv bolond

és belekiáltottam:

((Szeret, szeret)).

mert hogy gyerekség s megütközve kérdezé kiáltott ön ?

Elismerem,

volt,

éppen

rám-

nyitott az alispán

— Nem — A tubust próbálgattam — feleltem — Persze elunta magát. Holmi asszonyi csecsebecséket elpirulva.

vásároltam az

útra,

S ezek

fLUiiiliát.

csalnák, ha

nem

a

fürdbe viszem holnap a kereskedk még az ördögöt is megmert a

vigyáz,

riki

pedig az édes testvérei.

után visszajövök. Addig mindent

elintéz. Itt

van

Holnapegyelre

száz forint.

— —

És

A

kit kit

kiáltsunk ki akar.

Csak

?

kérdem nyugtalanul.

arra kell ügyelni,

hogy ne legyen

nagyon okos ember, se nagyon oktalan ember, punktum... Átláthatatlan ködben gomolygott mindez. De végre is rám nem tartozik. A mit tlem kivannak, az nem nagy dolog s egy kis sikerült éji zenebona után, reggelre meg-

se

lU.CSlIinuiUAK

A

\()lt

;ix

s/ciiiU juloll

iij

jelölt, c«;v

'IV)ili

cp()L'n

núv-

maisam sem ludoni, lio^v

IVlcr main. Bi/ én

akkor cs/cnibc.

a/ iilc/ákon.

A

kiálllak

kis

kapukba,

önteni

kc/cltck

torok

s/crcl() JMiiibor p()l<;ár,

polili/.íliii

(Isak kcls/cr-li.í.ronis/or

a

14'

i;i.()IT.

kclku

/cncs/c')

kik

a

.s/()l^ál(')k,

\uC'í\

mellcU

ncni

clki.íllani

Icki'ichck

le,

lioniáKos iilc/aszö<;lctck és siká-

a

inindcniinncn

a

sok

inas^vcrckct,

kiknek visitó vékony hangja bele\e.n\ült becsipett cxiniborikácsoló kurjantásaiba: «liljen

ráini

Ax

eL;vik

piac/on

inas

lev()

batost

két

'r(')tb

amiért

kapott,

s/obor derekaiig

JY'ter ktnetjeloltj).

c/édulát

s ei;\'

leimászott

a

Xepomuki

tett

János komarkába, melyen na^y betkkel feketedett: ((Keresztények tartsatok

nagy

1\')tb

Péterrel)).

Biztos,

Aztán

a

((cserz-utczából))

Tótb Péter báza

végiig a elé

s

tej

jelent

meg

elkezdett ott

Tóth

tömeg

át

elért

az a

tüntetni.

egv íebér bálófkötös

s

benne.

Miféle lárma ez bé Hljen

atazekas-téren))

a

folyton szaporodó

Kis vártatvást megnvilt az ablak

— —

reij^í^elre

batást tesz a babonás örei; asszonyok el(3tt!

((Ocskay-úton))

ni

bo<;v ez

Péter

?

rikácsolá.

követünk!

A

czigány

ráhúzta a

Rákóczit.

—

Megbolondultak kegvclmetek vagy mi

Tóthné asszonyom ben biz'

nem látom isten

— —

az ablakban. Szerencséjök,

miféle szerzet,

hanem

két fazék lúg rotyog a

Tóth Pétert Tóth Péter

?

hogy

riadozott a sötét-

eltakarodjanak',

mert

tzhelyemen.

akarjuk hallani!

Tóth Péter elment sertéseket venni Moldvániába. De ha Tóth Péter itthon volna is, Tóth Péter szunnvadoznék most. És ha nem szunnyadoznék is Tóth Péter, sokkal tisztességesebb perszóna, mintsem nincs itthon.

MIKSZÁTH KAI.MAN

I.|2

az ilvcn gczcngú/okkal összeálljon. Hagyjanak az ún

házamközé

nak beket. Mert ha kitalálok rohanni kegyelmetek

a

uram követségét. Becsapta az ablakot haragosan, de a Tóth uram kö\etsége már megfogamzott. Másnap az egész \'áros cvvö]

tudom megemlegetik'

lapáttal,

mosolyogva.

beszélt, természetesen

Harmadnap megjött s

hallotta.

s

nvomban

alispán

mosolygott

is

Megbiztatott:

mikor

ravaszul,

folytatni kelh)

((Csak rajta,

sürgönyt fogalmazni Pálly gröllioz:

leült

Tóth

ellenzék

az

van,

((Baj

az

az

népszer

Péter

polgárt

fölléptette)).

Estefelé megjött a válasz:

((Mennyi pénzt küldjek?))

Mindezeket én csak

késbb tudtam meg. Nagy Tamás

sohasem

árulta el senkinek a ((megyei politikát)),

ö emelt

és

ü

osztott,

ó ütött: a kártyáiba sohasem engedett bele-

nézni senkit.

Megirta az ágyhoz szegzett Pállynak, hogy ez a dolog

nem megy ám

olyan

kurtán

a

;

pártnak

múlt

a

válasz-

mocz-

tásokról tizenötezer forint adóssága van, addig pedig czanni

se

Tessék

lehet.

elbb

talán

tizenötezer

a

azt

forintot kifizetni.

Hát mit posta

lehetett

volna

tenni

húszezer

fordultával

bizalomért a régi követük

egyebet,

forintot.

iránt,

mint

elküldeni

Tizenötöt

ötöt pedig az

uj

a

régi

bizalomra

ellegkép. Hiszen egyéb se úr ezt akarta csak

hogv

tessék

vele

:

kellett

Nagy Tamásnak.

A

tekintetes

kihúzhatta a pártért cke;^leten a tárczáját, kifizetni

a

pártadósságot,

mely

annyi

nvugtalanságot okozott a megvei uraknak három esztend óta.

Apró kékes szemei

diadalmasan

csilloghattak:

((No,

A

inci^is

tii;\c

s/.ckcii

iir'l;

111. ir

nincs

pcrc/bcn

nem

uram most serlésekel se

nai;y

a

\é^re

az alispán a

és

Tótli Péter

—

mi

Uidoll,

pcdi«^

Iio.l;}' iil

ö

elzár-

el()l.)

árulballa

komolvan

kixánla,

<;ról

szerven

kövclc-

költségemen)).

a

bo_L;v

MolcKaors/á^ban

nem

is

a

s/crvc/kcJik

((liatározottan

bcbo/assck

a

bálba csak

Moldvái, baiieni ollboii

lálla

kózva az emberek

banem, ba

x'ásárol

iiiosi

n\iii^oclt,

ii_l;\',

mii 'r{')lbné asszonyom

a

ke^Aelme sóba

Iio_l;\'

mii mi Uidtunk-,

tudballa, a

UkibalUik,

ii;y,

bálba lilokban

Pclcr,

li.i

cLsciulcsctlcll

ininJcn

baj,

sciiiini

lioí^y

\álas/l(')

koiiicili.i,

;i

lio^\-

i;alibál csinál,

niiiulcii

b()L;\'

\is

ülisp.iiii

;i/

iil

iiL;lal.ii)koilni.

ii\

a/ alispán,

TíUb

bálival

nlols(')

(()

nem

cmluT

\()lnj

cil

i()bbc,

lái^iioti

laklikáb(')l

Icni,

neki

Ichasái;,

ncin

a/

'H

i.i.orr.

okos

li.i

lv/x\

ikiii

í;i"(')I

irkálta

r(')tli-k'lc

s

;i/,

w'^cl

a/l.iii

a

Ili.ih.i

i4i(')l

\.il.iiiii

(sOi.i-rniKÁK

?')

c//cl

I']s

111

ma^át xé^kép,

el

kelleti

\inni

a

drái^a

védekezési a külszin miall.

S igy boi^y a

Ion

l nem

Engem a

n()

bizlak

meg

csó nélkül

mesnek.

A

Több nem kerület

Kiczka Írnokot: találtak'.

.

.

ott

épen

be,

nem

pedig

részébe

meg

a

íelso

vidékrl

Mindössze kélszázbarmincz

iralkozotl

alsó

Mibáhnak,

.

meg, bogy bozzam be

választás napjára a szavazatokat

voiiim van.

Terepelve

igaza a kis-libcrcsei

csak

larlolla

érde-

kiküldték a süket

kilenczven

választót

IIusz kocsira feltér kénvelmesen.

Érdekes út

volt.

A

falvak

tol

lelkesedéssel

fogadtak

mindenfelé. Persze két társzekeren vittem a spirituszt, dobánvt és az élelmi

czikkeket.

közepén vártak a

A

dikxzióval.

zelenyci

kurta

Kis-Libercsen

batárig jött elém Terepetye

nemesek többed

a falu

magával

Mibálv lóbáton, dolmánvo-

MIKSZÁTH KALMAN

144

san,

még

mentcsen,

a rozsdás

—

Tudtam szemekkel. Yan Azután

—

én

isten

kön\'be

lábbadt

atyafiak

Segit

nekem

bevisszük

holnap

bácsi.

? ?

melyeken

a

egy

szolgálatát életre halálra.

Miféle szekereket

Hát

felkötötte s

is

kiáltá

fogadom Mihály

Köszönettel

szekereket fogadni

— —

még

telajánlta a

—

tudtam

azt,

hát

fringiát

magasra emelve.

ócska /ászlót hozott l^ezében

a

választókat

éjszakára a székvárosba.

l'erepetye Mihály nagy

szemeket meresztett és elége-

detlen arczot vágott

— az

!

Mi

?

Holnap

id

Hiszen arra

visszük be az embereket kell,

mig

— — —

De

— — inni

!

Már pedig annak

mint a ludnál.

ha holnapután reggel \an

Hajhaj

választás.

a

sóhajtá fejvakarva. Aztán kicsoda az uraság?

Mindegy

Csak egy

ideje,

az

most bátyó. Most

a

nem

név

koczka!

a jelölt!

Ühüm...

no! Van-e benne elég hazafiság? Megjárja. Pálinkát, dohányt kap minden ember, enni, valót mig ott lesz, azonfelül öt forint diurnumot.

Nem málva,

volt eléggé innyére. ((Soványka))

de

nagv

sóhajtások és

—

monda,

fity-

közt,

azért

hümmögések

csak mégis odakötötte lovát a saroglyához s ö a

Lehetetlen

meghiznak. Mert a

a lelkek

választó csak' akkor puha, ha meghizlalják.

éppen négy hét az

?

maga

felült

másik társzekérre.

Mert

egész a Lopata

nyúlt

a

kerület

s

a

kezdenünk kocsira rakni a válaszZsarkóczán hajnalra fölvettünk négy embert. (Ezekért

legfelsbb falunál tókat.

hegységig

kellett

ugvan nem volt érdemes idejönni

—

dörmögte Terepetye.

A

S c/ckbol

dör^ésl e/ek

bccrünk.)

mire

ni'jf^'lial

(Mszerezlek

lahíluink.

v.íhiszlól

de

Clsipkányi,

két

a

külön kocsira

a/érl

kellelt

édes

eadeni,

a

lestvérek,

mindeniket, pedii;

ültetni

pár csizmájuk volt a gazembereknek,

ei;vellen

sarkain vús

c^yik,

;i/

MS

i:i.(")'rr.

ravasz csánkaiak!) M.ílvon ellenben csak két

a

vaki,

sxava/(')

csak

licklikiis

is

li;iriniiic/lial

C'.sánk.iii

hanem

Mix:siíi.i:riuK,\K

másik

jobbjábái,

ballábát

a

e^^vik ki

I<\i;atta

a

nagy

kevélyen. baniatt aztán a

kikbl

raktunk

tizenliatot

me_L;szenvedni()k,

kellett

csics(')kaiaknak-

a

eL;y szénásszekérre.

lel

A

blinai

pusztán a számadó juliásznak volt voksa, de az mei; kik'ötötte 1iol;v

a

llpántlikázott szamara bálán jöbessen és

boi^v a szamara

is

olyan diurnumot kapjon, mint ei^y választó.

maijának,

Mzer

Nóttón-nótt

menet

a

városhoz, ei;yre paraszt

négv

szilaj

szekér,

majd

nyikorgó

kötöttek, az ökrök

jobban közeledtünk a szék-

és minél

festibb

tarkább,

valamennyien.

felczibelódlek

vé<;re

vesz6dsé_í4í;el

kendcrhámos

fogott be, utána

csikói

ökrös

jármába

járm:

virágokat

jómódú

I^^y-egy

lett.

kendket

a lovakra

tztek

gályákat.

és

így menlünk-mcndegéllünk végig a falvakon, hol visilva és

tak

((vivál))-okat

kiabálva futott ki a nép.

vagy

szekereken

a

de nevel

senki

sem

kurjongatlak.

Mihálvnak, hogv nevelni

hogy

tudják

Az

cgvik

kell

a

lelkekel,

társzekér

megállapodott

megtölteni azokat a spirituszból.

az egyik

A

.

.

nyihogrivalgák,

Terepetye

legalább

annyira,

negyedóránként,

a

és a pléhilczéseik-

Éppen

el

fogyott

is

hordó uzsonnáig.

másikkal pedig

fürdvel

.

kiéi.

voksok leugrállak bögréikkel, kulacsaikkal kel,

lelkek

van

Igaza

hozzá.

talált

A

((Éljen))

szemben,

az

hogy

Travnik

történt, a

mint

a

mellett

nehéz szekér

a

riki

teldült a

•

MIKSZÁTH KÁI.MÁK

I.j6

((Zsizsik))

bclólc,

patakban,

s('3t

hordc)

hordónak

a

a d(jhányládák

és

az abroncsa

is

kifordultak

szétesett és a spiri-

tusz beömlött a patakba. Pipogya ér volt csak, félarasznyi

mely piszkos lüvek közt

lan^^vos vizével,

sárnyeregben

zöldes

nem álmodhatta meg, hogy

ugyancsak

s

szaladí^ált,

valaha pálinkává változik.

A

travnik'i

tótok mihelyt észrevették, eszeveszett fóvel,

lóhalában nyargaltak a Zsizsik kal

fogdosták a vizet kóstolgatva.

—

—

fölséges!

\'alami

patakhoz, úgy szürcsölte.

— — A

és

Férfiak széles k-alapok-

felé.

Meg

kellene keverni

—

egyik

az

kiáltá

s

lehasalt

a

egy másik.

szólt

Bolond kend sógor. Minek kedveznénk az agyagnak... szép tí'^t leánvok is oda szálligóztalc a kendertilók

kartácsoló

melll.

kefék

bögrékkel

Kis

és

kékvirágú

kannákkal jöttek, zöld szoknyáikat fölemelve kicsinyt,

módo-

san lépkedvén hattyúfehér lábacskáikkal.

—

Jaj, jaj a kis

Aztán

halaknak

Meggyulad

!

megmentvén

kódik tejszín válluk

tle

s

gyomruk a pálinkától.

edényeket,

az

kaczér röstelkedéssel. Csupa

a

szájukhoz

értetek

gyönyörség, hogy összerázhogy szalad ki képük kedves

tormájából.

Egv öreg anvóka

—

Hohó

kéztördelve íut az ér mentében.

emberek, hová

meg gátat! Ne

az

lett

eszetek

?

Ide

hamar, mentsük

a pálinkás patakot a falunak

junk neki

ereszszük

tovább

a

szaladnak eltorlaszolni a pálinka

Hanem

Terepetye,

mig a többiek magasabb szempontból

romlást,

ki

búsan

Csinál-

vizet! Ide! ide!

Tetszik a tótoknak a fölséges tanács; tizen is

!

lejebb

is,

húszan

folyását.

látszik'

nézegetni a nagy

a felborult szekeret rángatják helyre,

togja

lel

a

dolgot.

HKCsCi.inuiKAK

A

— ha

c

\i/

a )(')

iRklck

éii

vakiliol

niiall

I-n

iclálni.

i;átat iniiuljárt

nem

ii,L;vaii

hozzám Már mosl ill

es()

xVlajd

—

ma

les/

is

keseriien

No

méi;

szolí^álatában

nem

vcs/cni a lelkemre. nai^y

loiiliih

pálhos/s/al

me.i^akadtunk.

nélkül Mi\el me<;yLink odább, méi;

I7

Majd bi/ony,

!

.ci\i;vcl()rs/ái;ban. Tii/xcl, vi//cl

I

líkközbeii

—

'

/si/sikcl incL;;ílliljál()k, nic«; c^vs/cr kilakíl önlciii

a

ilt

li

adok

'Is/cn

ij.órr.

u,L;\'an

V'é<;iink

van

mivel?

Oh

hordó

a

pediíi^

jaj,

!

bozontos

me_i;cs(')\áha

il\en

sem

baj

én

lejéi.

\'()r()s

soha

eni^em

haza

a

!

Sasszemei észrevették ekközben, csakuí;van szelhet

ült'nt

az eqyik

hoí^v a pálinka

szavazat

lejébe

sorsa

kezdi a

s

kocsi rúdját vissza lorditani

— — — van

Aiei^állj,

ne mozdulj

Mi közöd belém, Veres

De csakhamar ték

la

\eres a troml.

veres

is,

jól

(Hs a mellét

visszatért kortcsi higgadtsága s nvájasan

oda két karcsú

tót leánynak, kik nevetgélve nézeget-

tarka jeleneteket, l^iros szattyán csizma volt a lábai-

a

kon

1

amaz.

U)l

tenhéjázón.) xVíindjárt ütök, ha rendet bontasz.

verte

szólt

rá.

veres? fortyant

Tudd meg, hogv most

!

rivalt

Terepetye keseren.

kiáltá

?

te

—

s

egy torma

lehérpcttycs

szemükre

kend(3

egész

kedves

gyerekecskék, ben-

a

húzva.

—

Hej lányocskám! Ti,

neteket szólítlak.

meg

csak

Jertek

nekünk, van-e

itt

ti,

a

idébb

környéken

fiacskám,

vagy

a

mondjátok

riki

íürdóben

valami helyes korcsma, a hol sok, sok pálinkát kaphatnánk jó

pénzért

Xem

?

hiszem

egyébiránt,

mert ez

árendás valóságos koldus kutva, bögrében a

városból

.

.

.

a travniki

hordja a szeszt

MH

MIKSZÁTH KÁLMÁN

A

leányok összenéztek és elakartak szaladni.

—

Ohü, bohó galambok! Még majd

azt hiszik r(')latok,

elloptatok valamit a szekerekrl.

S utánuk loholt nagy lépteivel, pajzán nevetéssel elfogta és megszorongatta selyma módra mind a kettt. Az egyik sirva fakadt, a másik ellenben belemarkolt a Terepetye vörös hajába

a

s

körmeivel

ugy

mik()zben

magát,

védte

rémlett nekem, mintha a nevemet kiáltaná.

Odaindulok

—

No

fejcsóválva.

mi az Mihály, nem

bolondozni

kell

a leányokkal.

Terepetye káromkodott.

—

Ereszd

De

a

a hajamat, te sárkány.

el

sárkány

nem

eresztette;

kend lecsúszván sötét bsz arcza, azt hittem,

pettves kigvult,

megfordult

amint

hajáról a vállára,

az

elájulok

a

s

elém tnt

ijedtségtl

és

örömtl.

Nagv Anna

leánya, a másik

az alispán

volt,

meg

Mari

a testvére.

—

Anna

kisasszony

Kegyed

!

az,

Anna

kisasszony

?

kiáltám fojtott hangon.

—

Én hát. Hiszen láthatja. Mentsen meg ettl ördögtl. Vagy gyáva ? Nagy fekete szeme zöldes fénynyel villant felém. Rávetettem

—

Ereszd

börtönben leányai

A

—

el

fürgén,

mint a gyik Terepetyére.

a kisasszonyokat

rothadsz

el.

te

Tudod-e

gazember,

hogy

az

els

mert

a

alispán

?

kortes ijedten

Lehetetlen az

kezét lábát

—

magam

az

csókolom

hkölt !

hátra.

Száradjon alázattal a

Takarodjék tüstént

el a

kezem, ha gondoltam,

nagyságos kisasszonyoknak.

a szekereldnez.

hiicsi.IvIHIkAk

A

Mire L'los/or mori^ással,

i^oU a

— pelN'e

a

Szép

liliomok.

panaszos

\cl;ic

H;iiUoUa

ineKKel

Az

MiháK'

'l'erin_L;elle,

leánwii

Méí^

\a,L;\{)k.

csiirsá«<

r

A

kezdett az elmúlt

Istenem,

öltözetben

— erre

te

röhej,

a

hille

kellene

hogy

\<)Iiia,

én méi^is Tere-

velem

u_^y

bánni!

az alispáno-

ki csinálja

Terepetye Mihály!

nem hallották'. Mari nevetni veszedelmen, Anna pedií^ most lakadt sirva. h()_i;\'

jutottak'

ide

kegyetek?

|-bben

az

keresünk,

lis

?

szedünk és madári észkeket

Virágokat

nekünk

ilyen

meg

tetszett

sonipoly-

kivált

szerencsére

leán\()k

—

l'ái,

ki

azért

tle

h'),

sem

Hiszen, ha jobban meí;L;ondoljuk, hát kat alispánokká?

és

hissii

lo,i;aclták.

niuskálli.

alispán

volt

kilakadásokkal

a

niéi;is

szekereknél kél

mikor tovább

inL\:^jiih;ís/()dva,

inajtl

vissza.

'19

i;i.6ri.

mondtad

az

ruhánk itteni

van.

Tegnap

népviselet.

Annának

varrtuk.

Igaz-e,

neked

tetszett

?

Anna a tejével bólintott szomorúan. De minek jönnek ilyen messzire ? Anna mondta, menjünk megnézni a korteseket. Hogy tudták jövetelünket ? Anna tudta. Anna most hirtelen kitörülte szemeibl a könyeket. monda daczosan, Nem igaz, én nem tudtam megfogván kötényét, melyrl tótos módra piros galandok

— — — —

—

—

csüngtek alá hátul, szájába vette, harapdálta a

—

Már most

hát

igazitom a szekereimet,

én haza kisérem ott etetünk a

szélét.

magokat,

fürdben

s

utánam pálinkát

veszünk a íogadóstól.

Ugy a

két

is

lett:

lánykát

a szekerek

utánam

kisértem a réten

és

jöttek lassan, én pedig

mezkön

át.

Langyos

MIKSZÁTH KALMAN

15^^

s/úl

ÍLitkáro;^ütt

sLihoL^tak

füvek fölött, a kiikoricza szárak kedvesen

a

A

körülöttünk'.

nap bádgyadt ószi derjét öntötte

még

a természetre. iMinden mosolygott,

bolondozék lenn, hol szétfutott száz futott is

egy szövetbe.

felh

az tán,

A

kis

a

felii(3

amint

is,

darabra, hol össze-

lányok mégis féltek tle. Ejh,

hanem

az angyalok csipkekendje

Némán mentünk egymás

zottan, szaggatottan beszéltünk.

.

.

Egy-egy mondatot

mellett.

ha kiejtettem, az mind rossz tárgy

.

nem

lett

Akado-

egyszeribe.

S valami nehéz, rideg fagy

ült a szavainkon.

—

Nagyon meg voltam lépetve kisasszony, hogy nevemen szólitott, azt hittem nem is ösmer. Ah, hiszen találkoztunk már azt hiszem

— —

is

—

Igen, igen, egyszer az alispán

.

úrnál, de

.

a

.

azeltt

én

sokszor láttam kegyedet.

—

Igen

szolt vontatottan

?

következett. Mari valami dalt dúdolt

—

Hanem

tudja-e kérem,

hosszú

ismét

és

hallgatás

nem tördve

hogy ebben

velünk.

a

ruhában nagyon

.

.

csinos.

— —

És És

? .

kérdé lesújtó tekintettel. .

.

hogy

.

.

.

mondhatnám

.

tulajdonképen

elragadó szép.

—

Mondhatná

?

Ah

!

(Gúnyosan

mondja kérem. Szent mennyei szüzecske ban Mari, hogy megyünk itt át ?

—

Ahá réten,

—

hogy épen benn

kiáltott

A

e

pillanat-

a

riki

hosszú patkójában. Elt-

tünk szaladt visszafelé egy nagy darabon és át

tel

Hát ne

ugy kanyargott

... a kedves Zsizsik patak

voltunk a

felkaczagott.)

nem

eresztett

nagyon messze lehetett. de meghökkenve. Anna elször nézett rám bizalmasan

tovább száraz

lábbal.

pallója

is

—

Mit

csillálllllk?

|.ij

— A

1)1

iioii.

m;< sOii/iiUKÁK

A

piros csíxmáink

.1

l.ibiik

!

csizniákl^ni

.1

mini,

mkmIscl; kis.iss/onsok,

M.ni.

síth.íjlnU

cn vis/.em

más

nincs

iiie.^rázhalna,

is

lio/^y

maí^'iikal

ál

L\L;\cnkiiU.

Ilosa

í^ontlol?

—

Anna

s/(')ll

ijedi

h.ini^on és

lülii;

pirnll.

nem

(I)c

aUgvan

pajkosan:

hi/elkeilve,

meri

naivon,

lélliclcU

lei^oll

ii.ieji)U-e

már

lioz/cílellc

ma<;ok

a

pálinkája)).)

— míuk

Kajla a

la

I

kisasszonyok,

ne kolckcdjcnek. Xines k()nnyen

kerülnénk,

paIK')nak

ill

nekünk

más

szalad

a/ esle. Alaii Fedií^-

rÖL;U)n

nehéz

süppedtem

De

lelloL^tam

ráállt,

a Zsizsik alja

volt,

s

átviltem

szerencsésen.

mei; nagyon ravasz, térdig

bele.

bántam

én!

is

DoboíJÓ

szivvel

tértem

vissza

Annáért.

Hátra szökött mint a zerge.

— —

Nem Nem

me^vck! Kezeit jön

feleltem

?

s

elháritólaij

végtelen

emelte tek

szomorúság tükrö-

zdhetett arczomon.

— sápadt

Nem lett,

Lesújtva

soha

Ajkait összeszoritá, mialatt az arcza olyan

!

mint a marmancs álltam

virág.

nem birva szóhoz jutni. Ugy meg kell halnom. Kezeimet leeresz-

meg,

éreztem, hogv mindjárt

tettem, mintha elvolnának törve, lábamat lassú reszketegség

fogta

el.

Anna rámnézett mereven felém

lépegetni,

s

mint az árny

éreztem arczomon.

elkezdett lassan, csendesen

egészen

közel:

lehelletét

MIKSZÁTH KALMAN

152

—

No

—

suttogta szemeit

rám emelve

álmodozón.

szeliden,

—

hát vigyen át

—

Anna

rebegjem

hörögve,

íolytattam

fülébe,

—

lázasan

í

elemel ve

elvitte

Anna

ót.

ugye

az

—

arcz-

képemet ?

Keze nem kettt,

íejét

mind a oda roppant ervel ajkaimhoz, hogy mert

szabadon,

volt

szoritá

én

íogtam

ne szólhassak többet.

—

Tudja!

Oh

szemeibl

eredtek

hát tudja? Kiáltá szívszaggatón s a

könyek,

amint

a

kis

meg-

patakon

Zsizsik

átvittem.

Oh, hogy egyszerre kellett átéreznem azt, ami külön is egy életre elég gyönyörség. A meleg könycseppeket, amint kezemre folytak szép arczárói, a karcsú derék szorításának édességét, a lábamhoz csapkolódó kurta szoknyácska ingerl csiklandozását.

—

Szeretem Anna és örökké fogcm

szeretni.

Mari vidáman szaladt felénk egy fogoly lepkével.

—

Feleljen kérem, feleljen hamar.

Szemeit lesütötte és sóhajtott.

—

Igyekezzék valami lenni, hogy szerethessem.

Ezek fszál,

már

ugy csengtek fülemben, mint

a szavak

hallottam

ket

amelyet

teljes

a

riki

malom

megtapostam

rendben

a

kelepelésében, súgta a

harang,

minden

Zsizsiktl a fürdig,

álltak a szekereink s hol bucsut

hol

vettem

a leányoktól.

Igyekezzem ? Mintha már nem igyekeztem volna eddig is De mivé lehet egy szegény íiczkó, mig egy alispán lányáig fölér ? Rendes aljegyz Igyekezzék

valami

lenni

?

!

tán négy év múlva. S

Fejem

égett, a

mi

az

még

?

gondolatok egymást kergették agyamban.

'--Tl(-^?- ?Í-

.--==^

^

r^'i--.r-'

líioir.

A lU-CSÜI.KIIllKÁK

'rcrcpclyc

Icj,

I

Mii

(

—

I)c

joii

Ics/cn

öss/esen s/áxhus/.

I

.

.

s/ava/.iUiuk

li.íiiv

S/á/kilciic/vcn

Hixony

lélek.

.

a

kerület

rés/ébol

al.s(')

s/ék\ár()sbaii

a

\aii.

lehel

va^í^'V

is

iie_L;\\eii

.

mienk... lobb

lm. Sokkal l()bb a

.

.

is,

kellene.

— —

Mii csináljunk velk, lénsiiram, ha mind elakarlak jönni?

hoi;v

be,

tanitsa

a

nevemet.

—

mii csináljunk? Járja be okel sorba ulko/ben

I1ol;\'

s

Hej,

haj

!

lei^alább jol kitudják

rikkanttal

gctem akkor

—

Hát

lel.

hoí^y a nai^ysái^os ur a követ,

totta

it.le!

?

j(')l,

már.

alilio/

iir'l;

maijában

iivolc/vaii,

niiiil

(Vss/c

)ss/cs/áni{)Ilaiii

xálas/lás

\ék()n\'

j<'jj<'ii

lénsuram

[Kiraiicsol,

Sziiinilsa csak

-

Mili.íl\',

'SS

fel

nem mondta, meg nem eres/t-

szekeret

és tán

— —

Aztán miért tesz ilyeneket

—

lijjelre

a

...

no meg

tetszik tudni,

Hogy az uraké hadd pompa végett.

a

beérkeztünk a székvárosba. Minden

szép lassan

Hatvan többséggel lettem

De

és nyilvánosan

mint

a

paran-

képviselvé.

már méltóztatnak tudni a lapokból, Annával. S ime most felgyógyul Pálly

is

gazembernek nevez

a segédeimet

eléí2tételt.

meg

hisz ezeket

eljegyzésemet

Én

szemével, hogy

?

megütközve.

(elélte

rendben ment. Szavaztak a lelkek másnap, csolat.

íordi-

volt.

Miért?

fogyjon,

maga

?

Terepetye Mihály büszkén hunyorított bizony ö

—

hordóabroncsokat.

a

a

reí,^,L;elre

miért

lei^alább

Mit? Hát maga eresztgette szét

is

mondani

a klubban.

küldöm hozzá;

de ö megtagadja

az

MIKSZÁTH K.U.MÁN

IS6

l^lmondtam sy.n

tisztelt

hivun

az

hccsületbiróság

esetet. !

Mert

e^^y

i^ulyóról

van

Vagy Pállynak irányzóm vagy

a melleiiinek.

A

becsületbirdk

összenéztek,

az

elnök

hangon

rideg

mondd: ((Kényes dolog mindenesetre. Legyen úr elhagvni

Ami

néhány perezre

aztán a határozatot

bocsánatot kérek

—

a szobát !»

meg

.

szixes .

.

a többit

egv másik elbeszélés.

képvisel

illeti,

az

már

—

AZ HL ni SZETT NYÁJ

^^.é>é^^^^>é^^>é>é^^^>é^

(ícr^clvt Újfaluból ... a lélkc^yclni

Csalh KI CsalhisMi'RNH (icri^clvl. NI-:

Wilaha okos ciiibcr hát

pcdii;

juhász

a

volt

nici;is

a juhás/ok

mci;-

különb

csak'

közt

rani^ú

is

.

.

cnibcr

.

a

parasztnál.

Az

gróf juhait

ilvci

(iriztc.

micsoda nyáj volt az!

lícj!

Sem azeltt, sem azután soha ilyen ezen a vidéken Hanem hát egyszer elaltatták-e éjjel Csath Gcr<;elyt, .

.

.

boszorkánvok térdeltek-e a

szemeit

dlben ez,

va_<;v

kosárolni

lidérczek csukták-e be

hoí;y mi történt vele?

volt a kosár,

kosárban

a mellére,

kell,

—

mert bizony

hogy teremjen,

volt a nyáj,

reggel

csak

—

.

.

.

mikor

a

Kaszka

nem bánátusi iöld mondom, a hogy a

arra

ébredt

töl

Csath

hogy nincs ám ott egyetlen juh sem. Valami alávaló gazemberek elhajtották éjjel az egész nvájat. A csengket leszedték a vezérürükröl s oda hányták a ((kosár)) mögé. Még a Gergely botját is elvitték. Elképzelni Gergelv kétségbeesését. Ellopták már most Gergely a bundán,

!

mit

csináljon,

elinduljon

a

hova világba

legyen azt

?

a

Eelakaszsza-e magát,

vagy

megkeresni,

mert

nvájat

MIKSZÁTH KÁLMÁN

l6o

ha

nem

cl

bizony

indul,

nyakig vasba

az ilvci

iiltcli

^r(')f

rendeletébl a vármeí^ye.

A

felakaszlás

megkerül vala végére

nyomára El

tebb

de igy utána

—

ha

azzal

menni, ha a világ

kell

minden zugát

a földkerekség

kutatni

Csath

indult

Gergely,

kereste

vármcgyéröl-vármegyére mert sehol sem

lett,

kik-

lei^^egvszerbb

a

s

jönni a hitvány tolvajoknak.

is

falura,

a

nyáj,

a kell

ki

is,

Nolna

lett

ellopták,

faluröl-

n\'ájat

mindig komorabb, söté-

s

találta

meg.

Hire,

hamxa

nincsen,

módon meg

azon

mindjárt

tán

a

ették.

is

tömérdek bör mégis csak megvolna valahol? S megszólalna, ha megvolna. ])e

hát az a

Töprengett, emésztette magát, holló mardosta a szivét

hogy nem vigyázott jól. S ebben az önvádban íolyton sötétedett

lelke

Egyszerre

hogy

az önvád,

a

juhokat,

történt

a

vette

azt

lopás,

Boldogasszony

épen

szentek

a

tejébe,

a

töl

minthogy

vitték

is.

azokat

éjszakáján

mennyei

el

bárá-

nyoknak.

Az emberek megmaradt,

st

már annak úgy a s

zsoltárokban,

nevették,

meg

talán

legel

is

—

de Gergely

folyton ersbödött

meggyzdésében. Mert

nem

máskép. Hiszen ott van

lenni

kell

meg

a

és

szentképeken

ha ott van, azt csak mégis

nyeiek, magától

szánták

nem

sincsen.

Hát

lehetne tenni egy ellen,

ott

n

veszik-,

hogv

az

mennyei

valahonnan

veszik

nem

támad,

a

a

bárány

meny-

meg, mert az égben a hol

találják.

Százat

szép nyája most

\'ala-

hol odafönn van a menyországban.

Aztán

nem íalkát

azért,

miért

hinák'

a

felhket

hogv éppen akkor

innen a földrl.

bárányfelhknek,

hajtatnak íöl egy-egy

ha juh-

A/.

hiro

III. 11 11

.s/CL;cnv

Cls.illi

Miiall,

luíMciii

cs (

a/.l

a

i:i.m;s/.i

n

li.s/U'lciul()

íltí^c-Iv

i6i

nvaj.

úr

is

lokclL-lcscn

nici^scin IcIiclcU

a/i

nioiulollák, lio.^y

me^boloiuliill a juhai

mktI bár na<;y(jn

clliiiini,

% ^.

.^i/^íV-a*!;'

zavarosak voltak a szemei, de olyan igazán

mintha tudná, mintha Nappal,

Az

utolsó

éjjel

meg

volna róla

^''*?sí''

állította a dolgot,

gyzdve.

mindig az eget bámulta gyanús szemekkel.

idben pedig egyenesen

íelkészült az égbe.

I62

MIKSZA'lll

El

ruházatját

s

((kapitány))

válik

kétíelé

hol a tejút

magám

mendegélt

amint ment,

ott termett a

csak a

egy sötét estén,

indult

is

KAI.MAN

s

szedte a/

a tejúton,

ünnepl egyszerre

mely ott fekszik, Írástudó emberek (diattyú-

csillagnál,

csillag))-nak nevezik.

— — hogy

Jó reggelt kivánok, kapitány uram Adjon isten Csath Gergely! monda a

A

Hát

édes fiam!

jöttél ide,

— —

csillag.

tejúton, kapitány uram.

Ejnye

akasztófára

való

.

.

.

majd ad neked Kacsó

Istókné asszonyom, a miért a vásznát összetapostad.

— — ((a

Miféle vásznát

Hát a mit

ti

?

odalen

tej útnak

égben

híttok, azt itten az

A szép

szép asszony vásznának)) neveztetik.

Kacsó Istókné

vászna.

A ini

kapitány

megsodorintotta a bajszát rangosán, hogy

a szép asszonyra gondolt.

Tudom

bámidnak most oda

lenn az emberek, mert e kisodrott bajusz üstökösnek néz-

—

hetett ki

—

onnanról.

Nos, mi

Gergelv

— —

hir

csak

a földön édes fiam

sóhajtott

Mi járatban vagy? Nagv az én bajom,

erre

és

tekintetes

?

lehorgasztotta a

fkapitány úr

!

fejét.

Ellop-

ták a nvájamat a pajkos szentek.

Egy leereszked felhben

felhozták aztán ide, azért jöttem

föl.

—

Én ha ellopták sem birom Mert én semmit sem tudok mióta a rend-

Én hozzám

megkeríteni.

hiába jösz.

rségi ügyeket kezelem

mig

((fehér

lettem

—

.

.

hattyú))

ide fönn.

volt

a

Azeltt mindent tudtam,

czimem,

de

mióta kapitány

.

Kihez utasítana tekintetes uram

jó

tanácsért?

\/

—

balra

laláloil

\N

s/l II

'^?

\|.

v.ís/iion

a

IV'lcr pálc/áj;íl)),

iicvc/lck s

sascsillai^nak a

«Szcnl

a

I

l()\.íbb

crccI)

(Is.ik

\

I

I

.

.

nemsokára

.

a mii

li

olt

mai^'varok

arabok «alair»-nak. Tiidako/íKlj

a/,

p;ilc/ál('»k

Kos/onom

—

A/

csakbamar

volt

a/,

s/ép

ám, de

nem

c(S/cin

Szcnl

a

kivert botja, melyet a nyájjal

c/iíráii

IVIlt

« Szent

Péter

iiláii.

pálc/ápálczája

Pélcr (')loni

s/c^ckkcl csentek ek

most már nyomon

rollélek/etl,

nyúlt a

a jiibaitl

cL;yLitt

botja,

jiibás/

tiikíjdon

()

iiuluhiljál.

mci;lakílla

csakboí^y

a/

Most már Utána

)<)

liam! járj s/.LTcncsével

cik's

S/.ivcsL'ii

(icr.i;clv

ját».

s/cpcn

volt.

de

pálczájának)),

bi/ony

iii^v

oda volt a/ ragasztva a/ éi^boltbox, bo.^y nem lebe-

tett

kivenni,

az

lioí^v

mert

Szent

Péter

kivette

csillagot

ii;azi

nyilván s

cselekedett,

ui^y

oda

belyezte

ezt

hamisnak. Szc)lingatta, lakgatta Cier^ely a saját

mit

telelt,

mint

a

is

felelt volna, hiszen csak

botját,

nem

tviikhoz ére, hát

lát

ott

a íias-

csillagot.

gondolja magában Gergely,

ez,

hogy összegémberedett, hogy a generálisok

mignem

egy halavány bágyadt

Hjnye, de hitvány csillag

— — —

nem

hajdani i^azdájának.

Ment, mendegélt megint egy darabon,

van

de csak

lehet több esze,

pislog,

no

ilyen

odahaza

is

mellén.

Hova megy kelmed Csillag bácsi? szóllitja meg Gergely. Az ételt viszem a « Kaszás » után, édes ham. Ejnye, ejnye,

nem

tudná bátyám uram, merre haj-

tották az én nyájamat?

— — Mert a

Bizony

Nem saját

nem tudom

másra

biz én,

botomat

én.

Gyanakszol tán valakire

?

mint magára Szent Péter uramra.

kiadta a magáénak.

l64

MIKSZÁTH KÁI.MÁX

—

Ka

tudnod

hoi^v a

kell,

jutnak be

ezekkel

s

ahhoz nchcz hozzdfcrni.

cnibcr,

raxiisx

Aztán

mennyországba csak együgy emberek

könny

ezek észre

elbánni,

nem

vesz-

nek semmit.

— —

monda Gergely s a fejét vakarta. Hanem tudod mit.^ Innen nem messze van aBerenicze

Nagy

baj,

vagyis ahogy

csillag,

— —

égben hivjuk

az

«tündér

a

:

kútja)).

Ertem, bátyám uram.

Ott

leülsz és

az egy okos

esztendeje

bevárod Kacsó Istóknét. Mert csak az

asszony jutott be, az

van

már

itt

még

s

büntetésbl.

is

ezer

ötszázig

Ötszáz

lesz,

hogv

folyton ne tegyen egyebet, mint abból a kútból meritges-

sen

öntözze a vásznát.

s

— —

Aztán mi haszna van ebbl

Mi haszna

esténkint,

Gergelynek

hogy

Hát

ezt

a

világnak?

arról a vászonról csepeg le nektek

Bizony véknyán

harmat.

reggelenkint a

odalenn, ha abba

no,

?

lesztek

hagyni az öntözgetést.

találja

szeme-szája

elállt

a

talán

még

a

bámultában:

ejnve

sem

tudja

úr

tiszteletes

otthon.

— — ben,

szép vagy,

Miért büntették

Hosszú

és

meg úgy

szomorú

az

majd

útba

Egész

vigan

Most neki,

hogy

juhok

a

igazit

csak

te

eredj

a

újtalusi

ember

dolgában.

Mert

minden pletyka megakad.

ügetett

Éppen szerencsésen

?

történet, elbeszélhetném sebti-

nem mostanra való. Kacsónéhoz, mond meg

de

az mindent tud. Annál

szegény asszonyt

azt a

Gergely

jött;

a

a

Berenicze

Kacsóné

szép

kútjához.

akkor

is

ott

meritgetett egy aranyos vödörkével.

Módos menyecske hattyú, hát még igéz

volt,

szép apró lábai,

lábikrái

.

.

.

rózsaszín

mint a fehér lett a

menny

AZ

oU,

a

IcpcU;

liov.i

nyAj.

i:i.\'i:s7.i:'iT

'^'S

ku

vérvörös

ki,L;yúll,

oU,

a

liová

lio.i^y

a

jiiliait

nc/cU.

—

Adjon

napol,

|(')

No

keresi kend.

ll()^v-lu)í;y,

—

Hát

soha

a/okal.

l-^pive,

ejine!

mei;

Mikor

nicí;.

lahílliaija

iu

vannak,

okel S/enl Péter.

lellii'i/za

iMikor

scni

van, akkor a juhok

löldön

a

Hallom,

!

lu'i<^()ni ?

bo.i^v

ii.l;v,

báránvlelhokkel

— —

kcrcslicli

'ís/lmi

luli^oiii

liácsi

(icri;L'l\-

—

kelmed odalenn a

szcpass/oiu'

isicn,

kend

van,

akkor

Xe

beszélj

szoritá

kezeit

idelent

leeres/li

a

nyájat Ui^yancsak a báránvlelhokkel.

—

Csak nem bolondult

me^

?

lelkem, ne

keseríts

A monda

— — —

sxép

KacsíMié

csipjéhez

s

hetykén

(iergclynek

No

hát nézze látok

ám

ki

lerúgok

én

mindjárt

De nem Majd

mosolyogva

meg, Gergely

a

s

mint

bácsi.

innen

kisujjával

egy

csillagot,

meglökött egy

—

szólt

apró

fénylcj

csillagocskát,

egyszerre Ivuk támadt az égbolton ... az apró

csillag szállt,

szállt

lefelé

.

.

.

Csath Gergely egy pillantást löyelt ott

elveszett

látta

nyáját,

a

mint

hézagon

ki

a

a

ködben

s

ime

gömö-

röd()tt.

Éppen

az ilyei nádas

meglátszott

birkáinak

még

mellett volt,

szép

szelíd

a

A

alakja.

nádasban

is

tükre

is

víz

mutogatta.

Ott van, ahol ott hajtja ni ott legel

.

.

.

van az egész nyáj

Fák

egvmáshoz

elfedik a nyáj

.

.

.

elejét,

Két

sötét alak

de a többi

bújva, harapják a selyem gyepet.

az

MIKSZÁTH kAlmÁX

l66

Gergely egy

égbl, ami csak

üttbon

neki baj találta

egyszerre

eröfeszitéssel

óriási

nélkül

sikerült

magát,

az

leugrott az

hogy egyszerre

úgy,

könyökivé

ablaknál

s

kibámulva az éjszakába.

Az

ablaktábla

bette ki?) a s

téli

ki

szél

volt

törve

(vájjon

ki

batalmasan sü\itett

az

be

ördög tör-

a

csöszbázba

zörgette a lombtalan ágakat.

De

a jubok

még most

is

Gergely kiszaladt mezitláb,

ott legeltek'.

ködmön

odaért, szétfutottak jubok, jubászok

Nem

.

.

nélkül,

de

amint

.

volt ott semmi, csak a köd, az az

ostoba bolond

köd, mely mindenféle szürke alakokat mutogat.

...A ravasz Szent Péter birtelen fölvitte megint a nyájat...

pedig már oly közel volt bozzá a szegény Gergely.

együgy Csatb

Z

y1

LISTA N-KISASSZON YOK

.

yfááf

Tj»

I

.

^Étf

.

.1

.

I

<^/ ^jT

^I»

•

\Mfi ^É|/ ^É|/ ^É|^ ^É|/^t|^ ^||/ TJv

*j\

#jv

#[»

Tjv

Tjv

yjx

<^<

itiii

7}v

^]x

IcLrcs/icllék

HiK'n:i.i:\

m|m

^

^||é^

^éu ^ém m|u m|m

^||^

^^ ^^ ^^ -^ ^v ^^ ^v ^T

ijv

vas\'illáikat,

bcnnünkcl,

nici^ösniLM'tck

m|u ^|u

m||/

va_í;\is

a

mini

a

a|t/ tt||/ M||f iji

^

^^

kocsiban

ho^A' csak a/ iirani-

bátyániat, az alispánt.

— villás

1

I()í;\'

állunk Barkas Mihálvr kcrdc az alispán az ci;\ik vas-

embertl,

— — —

meí^forditott pipaszárat rá^ta ke\í;vetlenül.

Hál csak állunk

niéi;

líaltük-e nai^von

Hát

temettek.

^ —

balunk

Ámbátor

mennyire

a .

.

bo^v

a

állunk.

?

Ma

lebet.

is

kilenczet

.

Xo, mit akarsz mondani

Hooy egv balt meg

— —

bál

mi lutberánusok még megvolnánk eddig,

közülünk, az

is

csak tévedésbl.

Miféle badarságot fecsegsz

Már

minálunk az

ki a

a

úgy van

pedig

az

itt

össze-vissza?

meg

bogv itt kolera. Ebben

uram,

tekintetes

katbolikus részt kezdte

a

egyben szerencsések vagyunk, bála istennek.

—

Yen bolond

pipáját a

— belül

!

fel

az alispán ezüstös tajték-

bricska sárellenzjére verve

Hiába

pedig

nevet

négv-öt napig

Ha nem

kaczagott

tetszik

még

binni,

a

eltart

ki.

tekintetes

úr.

Ugy

köríil-

bennök, azután mi jövünk.

megmondbatja

a

biró

is.

MIKSZÁTH KALMAN

lyo

— —

a biró

IIül

A

birót

?

mondtam ?

Igaz

majd

a,

hogy

elfelejtettem,

meghalt.

— — — —

Mikor

halt

meg?

Most uzsona táján. Akkor hát szólítsd elö a törvénybirót. Hiszen az meg már mikor halt meg! Hajnalban. Azaz bog)' még tán nem is virradt, ugy-e Muszur sógor? A megszólított Muszur sógor sötéten bólintott a lejével. sajPedig milyen derék ember volt ez a lártya ]\il,

—

—

1

nálkozék az alispán.

— — — nvek',

Az

fzni.

— — —

—

lánya maradt. Ott benn sírdogálnak a szegé-

Négy majd

Vagyonuk nincs? Nincs. Éhen fognak meghalni, ha

Nem

ma

föz azoknak senki

Egy lélek sem néz oda Hány évesek? Nyolcz

Hm,

hogy

Azok megint katonásan

hogv

niok,

a

ki

erszakkal

Még

Mihálv,

a

k

a kolera

nem

el

a halottas portának.

alispán

idsebb.

mogorván

s

intett

a

két

vannak bocsátva.

odaállottak

föl s alá járkálva

tában,

melvben

el

az

másik.

a

sem, ha ugyan van mit

és tiz között. Ikrek a két

köhintett

mint

Egyik szebb,

fölveszik a házát.

vasvillásnak,

úr.

dünnyögte az öreg .Muszur.

Maradt-e valamije?

— — sepri.

volt,

az

annak

országút a

két

szögletére,

nagy feladatnak

a vesztegzár fentartói s

agyon

a

tuda-

lehet szúr-

vármegye rendeletének ellenére akarna keresztülmenni a nemes helységen, a fekete halál most a viczispánynál is nagyobb a

tán

hogy

tekintetes

bizony ilyen

büszke

nagy úr

is

volt

lakja

rá

egy

kicsit

Nemes- Várbokot.

Barkas

M

\/

A

hissnii

hrÍL-,sk;i

mclwl

úloii,

ispAn-kisasszonyok.

mci;

iinliill

'7'

a

kátyús

tl()CZÖ<^(')S,

s/almalodclcs

alacsony,

be

s/c^lck

li.í/al<

kcllcliil.

cx a sx.í/aclos

ci;y

biibáiialos

a

kakipjál

ciiibLT

iívc/.u

a

mé^

s

ura

erezni

is

kcrilésiicl kiiié/ctl

a

csak

niiiulcnhatc')

borsó/olt. \la<;ani

bocskoi'os ncnics-

iiici_;\ci

linill-aiiioU

lészkc.

várnic^vc

a

Málaiii kell

Líls/oll

kilialliiak

I'!i;cs/cn scí;

sem

iiicí;

cincllc

clíilt.

ke/dleni,

b(Jí;\

kö/el

lennie a vikíí^-lelbonilásnak. Í'í;\'

alispán

()(.las/(')lt

— —

Koporsí'),

Ax

s/enibe.

embernek-.

bat

lemellék ax embereket;

majd ebbl

lesxnek

als(')-soron,

báx eltti néxte.

A

volna

a

kis

leértbe.

sxent

ei^yüvé. Milyen

a

egy

eltt,

Ax

korona

gaxdáját,

rokont,

lurcsa sxcxénák

bol naí^vübbára a katbolikiissáír kikott,

malacx után,

állat

nem

rokont,

leltániadás napján!

a a

ax ci^yik nemesi kúria

tönkre

elünk

:

ellenséget, ackVst, bitelexot

torkos

\

Miléie jószág ax barátim?

Hátával

Ax

lio/tak

len\()la-l;ítkit

(')riási

bclesxabadult

niahicx

nemes Lacxfv familia ott máskor köveket bajigáltak

egésx tagjai

lármáxnának,

fenyegetnék

pörrel

most egykedven néxték, bogv

drágalátos

a

dinnyeágyakat.

Hadd

a

tesxi

teljék

öröme

bol-boI

kivette

sxegénynek

Ax

alispán ballgatagon

zsebkendjét

és

pecsétgyrjét elfogta. Ezzel tetszett

nekem, bogy csak'

le,

törülgette,

axt

a

mulatott. Egyszer

rideg fenségbl

banem

bomlokát búxta

mellettem,

ült

egy

semmi. szelid

arcza

Nem öreg

levegbe

úr.

Majd

bajitotta,

véletlenül rá néztem,

sápadt is

ixxadott.

a

kissé s

vármegye

nincs

a

meg úgy

rajta

a

alispánja ez,

MIKSZÁTH KAI.MAX

172

A

harangláb táján egy hosszú fehérl selyemsxál hálózta

át az országútat, mint valami szabályos

A

volt.

nvári

két

ellenkez

s

ringott-repkedett

ákáczfához fogódzott, a között hatólag, jeléül

Békanyál

rétekrl

a

idehajtotta

szél

kordon.

alig

lát-

annak, hogy már napok óta nem ment

erre

mely elszakította a mezei tündérek czérnáját. Ezek íkzkók mégis derekasan tartják meg a vesztegzárt. Az öreg úrnak éppen az orrát csiklandozta meg, mikor

szekér, a

elszakadt s rajta maradt a

szakálláról, bajuszáról,

—

hümm Nem birtam

ugorj

A

.

.

úgy oda a

illett

volna

megállitott

leszeli,

—

pedig

Látod öcsém, ha most ez

ugyancsak

'iszen

az ábrázatán,

leszedni

k-ellett

szine miatt.

a békanyál drótból lenne,

minket,

még

az orrunkat

is

.

mirl gondolkozhatik. Hanem megmagvarázta azt a következ zökkennél. Hop ho Állj meg hnre! Te pedig Ambrus fiam megérteni,

!

le

s

gyere idébb, hadd magyarázzam meg, mit akarok. hajdú egy pillanat

czifra tarsolyos

termett

lent

alatt

az alispán mellett.

—

Menj

hoz, aki

ma

reggel

azután

—

.

.

kis

Nem

Borókával

mondod lánykát,

kell

neki,

melyik neki

Hártya Pálíogsz

lányt

ket

ott

a határra s

ket

hogy

egvik tetszik.

kardra

Ha

hányni, te

szamár! rendelsz

a falu

végén.

Kocsit

Csomádra

Csuzy

Miklóshoz,

tiszteltetem s

nála

instállom alássan, az éles

tompa van velem.

a gyerekeket

áthajtasz

s

az

De

tekintetes uram.

kifüstölitek

magadnak

a

.

Ertem

k'ardomat otthon hagvtam, a

—

Négy

meghalt.

ahhoz

Összeszeded valamennyit, kiviszed

találni.

ott

be

vissza fiam s eredj

küldöm

marad

örökben,

pedig

nem

azt

neki ezt a négy válaszsza

volna

hozzá

azt

a

kedve,

MISI 'A N- KISASSZONYOK.

A/

iiKL^

iiioiul

ikIsÍ,

li()_i;v

c/l

lobbi

három

'75

wirmcf^yc

.1

.

.

.

úi

rL-iulelleni

punkuiiii.

ii^v;

— —

De

a

Ikíi

Innen

Clsahírnak

Ro_«;álvnch()/, de

ben

a

s

vi<;yáz/,

j(')l

niásikltan

is

?

lorJuls/.

(

meri

o/.vc^^y

van szem-

kastély

két

kikik.

()/vef,^y

bemegy

)ti

Bcígátynél

kérde/cl.

A három lány ko/i'il ki\ákis/tod magad a legszebbiket, a másik kettt ott künn hagyod, szép illedehneseii benyitsz és igy

szé)lsz

(caz

:

— — hoz.

úr

tekintetes

Igenis,

uram

Annak elmondod

és

ezt

a

Kovács Mihály urammint van,

a dolgot úgy, a

voltak egy

faluban. \'alahogy ne emlitsd

már

cs(')koltatja

!

Csalárról átszaladsz Keszibe,

gyerekek anya, apa nélkül

delet

kezeit

prezentben.

hínyt küldi

kis

ah'sjxín

a

félben

lev(3

ez megvei

ren-

kihalc)

hogy

neki

hogy

vagy hogy én intézkedtem, mert Kovács Mihály uram

sem

azért

meg

tesz

sem akartam hozzá

én sehogy

esküdt úr beszélt

rá,

mert

tíanem kéz

rád uszitja a kutyákat,

esküdttel,

\alamit,

még

alatt

rendelet.

elpletykázod,

hogy

küldeni a leánykát, csak az

fogadtunk

is

száz

szivarba

hasztalan fáradtság lesz. Kovács

hogv

Mindjárt

az

uram nem

íogadja be örökbe a gyereket.

— — — —

Igenis, tekintetes

No most

uram!

pedig eredj és

jól

végezz. Imre

Hát a negyedik gyerek tekintetes uram Igaz a

riusaimnak.

.

.

.

?

hajts.

kérdé a hajdú.

több eszed van ham, mint a viczenotá-

Magam

is

majd

elfelejtettem.

Hát

a

megmaradt

már senkinek sem kell, haza viszed a feleségemnek. Annak az is jó. Azt üzenem neki, hogy jól gondját viselje, mert a leány a miénk. Szombaton gyereket, azt a melyik

délre

magunk

is

otthon leszünk.

KALMAX

MIKSZAJll

171

még nagy

Szombatiig

utat

átmentünk Fenteiére

Nemes-\^árb()król

letben.

belvségekbe, a

kolerás

megjárnunk

kellett

liül

és a többi

forvos

megyei

a

csatlakozott. Rétiben ott találtuk a szolgabirót

bozzánk

is is,

tekintetes

Bérei Pál urat, aki hagyatéki tárgyalásokat intézett

az 6 segitségére

vitt

engem

ki

tev

a körutat

kerü-

a

lippen

el.

alispán,

mert

Bérei Pál volt a princzipálisom.

Igazán gyerek

fogyott

utolsó

az

el

között

táblabirák

régi

a

még akkor, midn a várNem adom sokért, hogy éltem

én

közé kerültem.

ni cgve urai

még

voltam

szemem

hogy

s

láttára

dicssége

a mit a múlt

fény,

vetett

méír a kevélv megvei czimerekre.

A tunk

Csuzy

éjszakára,

Miklóshoz.

Már megterítve

k'erületben.

Csomádra hajtatAz volt a ítanya a

elvégezve.

hagyatéki tárgyalásokat

«zöld

várt a

zöld asztal elkerülhetlen kelléke volt a táblabirói

—

Ki oszt

Hát

?

kiáltá az alispán, a

mint

azt mindjárt kezdték, az

biz'

hivatkozva. Folyt

is

egész

derekasan

a

Mert a

asztah).

világnak.

kocsiról leugrott.

idnek drága éjjel.

A

voltára

((háromszor,

négyszer, besszer, re-besszer)) felkiáltások közt, csak néha-

néha

Igaz

ni,

Izé

.

.

Nem

!

volt

itt

alispán.

nálad a huszárom

}

volt tegnapeltt.

itt

küldeményemet? felelt Csuzy kedvetlenül. köszönöm

Megkaptad

a

—

.

Nagyon

derék!

No

hadd lám, milyet

választottál!

be.

—

Baj van vele

Tegnap

—

Miklós

De bizony

Hivasd

retem

egv másfaju megjegyzést az

tett

— — — — —

— tagolá

dél óta sehol sincs

Eltnt a

?

dolgot

.

.

a .

gazda zavartan. restellem pedig

vágott bele ijedten az alispán.

— tette

hozzá,

.

— .

Eltnt.

.

— Nem sze-

homlokát ránczba szedve.

MISI'AN-KISASS/.ONVOK,

A/,

-

Ko, no,

jék

liis/cu

ne

csak

a«^^'(kl-

l\il\'.íiii.

éppen

Minilioi^A- a vic/cispáii

üsakui^Aan

liál

be e/t

lu'i/ta

De már

— ott

A

kis

liúzott

a

lo.^ott

okvetlenül

volt,

is.

na^y niallieiir-ben

is

bi/ony

l'ijleltájban

Hozzátok

acsoi'i^o

neki

s

a«;i;()claloniról

boi^v e_i;és/en

és/re,

lnisx()nc«;ycs blattot kapott,

Po^ánv szerencséje

ennélíoi^va

piinc/ipálisoni. niai^át

az

Iclcli

/sinór-növes/.tésének.

o

A/úl

ulokdiil.

iiKijd

ide

a

csak

e,í;ys/er

üres a

na_«;y

paktáskámat

!

én

a/

iis/ott

vette

iv/.on

lekete tárc/a.

parancsolá

az

ei^^ik

inasnak.

elobozták,

b(3röndot ei^y

bel()le

csomó

aktát,

azokból lazdte ekikotorászni a

—

belenyúlt

bácsi

Pali

üí^yeket

bai^yatéki

a

ki-

s

s

depositumokat.

—

—

szólt, Most már a vámegye pénzével játszom mosolvogva szedegetNén ki egymásután a százasokat. Biz' azok is mind elsétáltak. A vármegye pénze is az

alispánboz búz szivesebben,

nem maradt

abból bajnalig egy

torint sem. Istenem, mily különös világ volt az! rá

bácsira senki,

Pali

nem

És

kapitulált

kezdték.

újra

kölcsön.

A

bogy

Pali

kis

bácsi

kiöntögette a penészes

fogta

sikkasztó.

meg

Csuzyné

Xem

egybamar.

az

xVIásnap

asszonyoktól

még

az

tallérokat;

öreg

kért

délben pénzt

barisnyából

is

asszonypénz szerencsét

hozhat.

A

játékot persze

bácsinak kedve van

egész vármegyében

nem

—

lehetett

ha két hétig

íélbenhagyni, tart

be no,

lelkiismeretes

S az

szünetelhet a közigazgatás

a fekete halál, a viczeispán, a szolgabiró \'alljuk

is.

és az

s

mig

Pali

alatt

dúlhatott

orvos miatt

hogy sokszor vokak könnyelmek azok

emberek

is!

az

a

MIKSZÁTH KÁLMÁN

176

Hanem

szombat

azért

(ez volt

váltani))

mégis hazatértünk

estére

hivatalos

a

kifejezés

atisztdt

meg-

szombati

a

érkezésekre).

No

—

nagy «ne mulass « várta az

iszen

Ejnye János, János!

János

micsoda

azt a

porontyot

országút közepérl intézkedel

No no

urat.

én

neked,

Hát

kezekkel.

tett

Hát

?

mordizom

én nek'ed, vagy mid,

— —

vagyok

csip(3jére

he! Hol

szedted

szolgákkl

vagyok

galibát küldesz te a nyakamra,

már megint

tel

mid

Hát

alispánné

az

kiabálta

?

alispán

hogy csak úgy

adta,

az

?

Anna, legyen eszed, kérlek!

gondolod

Hallgass! Hát azt

te,

hogy én

olyan

is

vagyok, mint a vármegye, hogy szép szó\al minden ostobaságokra

— — örömet Látod

rá lehet venni!

De kérlek Annám,hiszen neked akartam örömet okozni. Hallgass!

alispánné

az

mondhatom. Hisz

szereztél,

ezeket a kaparásokat

nekem

mosdattam, fajzatja!

toppantott

esett

az

lelkiüdvösségedért

Valóságos

a nappali

Nem

összetörte a porczellán edényeimet. a

Szép

lábával.

arczomon, tegnap, mikor

körmeivel.

a

becsuktam

Büntetésbl

a

az egy sárkánykölyök.

mind adtam volna oda csészémet

porczellán

a két füles

pokol

szobába,

a

staíirungbóL

— tott

fel

—

Micsoda

?

A

két Rákóczi-csészét törte össze

?

sóhaj-

alispán félénken.

Azt

hát,

mi közöd hozzá

megmondom, hogy azt ma meg a virágpalántáimat azt

?

Az enyim

Hanem

volt.

a gyereket elvidd innen,

tépte

ki

a

kertben

.

.

.

mert

Elvidd

innen, tedd a hová akarod, de én ne lássam.

—

Jó

jó,

csillapodj

ahogy akarod. De

ni,

édes

Annám, minden úgy

micsoda bolondság ez

?

lesz,

>77

AZ Al.IM'ÁN-KISASSZONYOK.

A

clivatárusno

niindcnncnui i;ycrck-pipcrct lloí,^

-

Iclcs asszony.

mi? -

c/

—

mai^a

becsapta

út,

után

nekem

a

nem

há/amban.

a/ én

valaki

Ui^yan

nem

ki.

az

iolyos{')-ajt()t,

morfondirozásba

csendes

podii;

a tckin-

mert

i.i^enis,

kedves Spenc/erné, hadd lizetem

llarai^osan alispán

neki,

le is

út,

és

c^^ na^^y kosárban.

le.^yen

is

lel

kalapot

ruhát,

alácrcsxtctt han.i^on

Ruhát rendeltem

ráadom, a/tán

löjjön

kell.

lio/.va

íclclt

trhetem, hoí^y meztelenül Reí;í;el

linóm

csipkés

jött,

merült

zsöllye-

székében.

—

Hejh, hol van

egvszerre

mélázásából,

I^lovezették.

Olyan

—

valami szobaleány,

itt

— hadd \ad

hozná

fel

ide azt a gyereket.

egy

mint

volt,

ocsúdott

medvebocs.

Szöszke selyemhaja össze-vissza kuszálva csüngött

homlokán. Xagy kék szemei morcsosan

domború

forogtak, parányi

kezei piszkosak voltak.

—

Hogy

—

hínak lányom?

kérdé az alispán

Nem mondom meg

—

szólt

a

kis

gyöngéden. lány

fejét

s

daczosan hátraszegte.

—

Gyere közelebb, piczike!

A

szobalány erszakkal elre taszigálta, az alispán szé-

pen átfogta derekát, mire

hogy

ördög olyat ütött

a kis

a kezére,

szinte belesziszszent.

— hitben,

Jézus Mária

hogv

!

kiálltott

a szobaleány ijedten,

fel

azon

veszik a gyereknek ezért a

tán azonnal fejét

vakmeróséiiért.

Hanem dett

hogy méregbe jönne,

az alispán a helyett,

édesdeden nevetni, hogy

a tornácz oszlopai. Furcsák

ám

bele

ezek a hatalmas urak!

Tetszett neki a kis paraszt lány szép volt, feslö rózsabimbónak

elkez-

szinte rengni látszottak

is

a

hogy nagyon szebbekbl való. Babos

;

igaz

is,

MIKSZÁTH KÁLMÁN

178

szoknyácskája csak térdig

gyönyör idomú

tatni

—

napégette

különbeknek.

faraghatná

hová ez

eredetileg, de a hol kiszakadt

ért

tidet seperte, csak

a ránczában, ott a

.

.

.

Rozmaring

n

virág

Yoh

s

eszembe, tekintetes uram.

Elre magunknak

asszonynak

se

a

arra,

ha fölcseperedik.

lép,

András megsodorta ösz bajuszát

—

lát-

Szobrász

lábszárait.

Na ez ugyan megjárja ((maradéknak)) Ambrus meg az alispán kedvencz huszárját.

szóHtá

ez!

hagvva

oldalt

s

eldugtam

a

ravaszul kacsintott

Nem

ám

maradék

hogy saroglyába, hogy ne

szántam,

fiam?

vagyis

tekintetes

a

lássák.

Mind

hitványabb már a többi!

— — akart,

mind ? El én eg}' lábig. A Kovács uraság ervel kettt midn megmondtam, hogy a tekintetes úr egyet sem Elhelyezted-e a többit

is

akart küldeni.

— is.

Pedig talán

Nagvon meggyült

— itt

volna ott hag}-ni

Az

vele a bajunk.

ezt

másikat

a

asszony haragszik.

Pajkos, rossz a gyerek, tekintetes

uram

s

nem

megszokni. Pedig látom, tejbe-vajba fürösztenék

—

No

Hanem kis

lett

jó

majd ránczba szedem én 'iszen

szedhette

már

azt.

el.

hajdú minden útczaszögleten senki

sem hozott

hirt

Még

—

veszett

Az

találták,

alispán

kiáltva,

se volt a

mintha

a

Pista

de

az

még

egész

parkot

csak a vissz-

felelgetett neki.

sopánkodott úgy déltájban. hog}' épen nálunk monda

a tekintetes asszony

Mégis el.

.

((adatik tudtára mindenkinek)),

felle.

beszaladgálta, Erzsike nevét

hang sem

hamva

dobolta ki a nagybajsza

Hiába

.

reggel.

Hire

Erzsikének reggelre. Eltnt, sehol se

föld nyelte volna

.

tud

restellem

—

is

S elkezdett, mint már

—

azt az

asszonyságok szók-

'79

A/ AI IM'ÁN-KISASSZONYOK.

l.ils,

—

iiiiilciiú'lc

ugroUr

gondolt, ncni-c

is

vca-t nici;i.^yák

Anibnis

a

/si(.i(')k

a/

Ilállia cl

Ip(jlyba

Ki ludja, mc«;

r

ölték nicL,%

Ikj.l;)'

sxü/

?

luis/ár

élve,

1ioí;v

lopták

a/ oláliczi^^ányok

llállia

tán arra

skriipulusokal csinálni.

A/

ült.

I()ra

mé*; a

nicí;kcritsc,

iialva

nic,i,'parancsolta,

alispán

löki

alul

is

kiá.ssa,

nélküle haza ne térjen.

A titán,

a

sem

tekintetes ass/ony sehol

\alahánvs/or átment

wkék

a

találta helyét

s/obán))

s

ci;ész dél-

mei^látta ott

ró/sas/ín i^vermekruhát a divánon kiteritve, mintha szo-

morúbbá lenne mindannyiszor. Estefelé jött meí; a huszár, csatakosan, tajtékos

—

Hol

kiáltott

?

rá

lódobogásra

a

kiszaladt

és neje egyszerre.

alispán

—

leánv

a

lovon.

hozom

Itt

— szólt Ambrus —

fehér köpenyét hátra-

Erzsike volt betakarva. vetve, nielvlvel "

— —

Él

?

Alszik

a

—

ördög.

kis

huszár

a

felelte

kodva — rúgott, harapott, abban íaradt — Xo csakhogy van Hol — Odahaza. Képzelje tekintetes uram

oly nagyon.

ki

itt

vért, a

mi ezekben

a

!

találtad

azon módon,

tetején ültek

— mes:

i^^

—

.

.

meg, édes fiam ? azt a gyalázatos

parasztokban van. Wírbokra érvén, a

mint belovagolok a Hártya portán, hát gyereket

károm-

a

hogy szerdán

ott

találom a nég\'

találtam.

A

kazal

.

Ejnye! csodálkozék az alispán. Adta kölykei! Lássa ember. Eleinte hittem, én vags'ok megbolondulva, hog}' azt

képzelem, mintha már eg\'szer széthordtam volna a vármeg}'e

négy része

felé,

hanem

hogy hazatekintetes uram

aztán rájöttem lassankint,

szöktek a gyehennára valók. Ilven a paraszt

12*

MIKSZÁTH KÁLMÁN

l8o

Az

alispán elmosolyodott s nini mit lát?... a tekintetes asz-

szonv maga veszi

nehogv

Erzsikét a huszártól s szép óvatosan,

Már

felébredjen, tulajdon kezével viszi be a szobába.

mire való az ilyen is

át

?

Xem

annak termett

az,

de meg nagyobb

már, hog\^ ölben hordják.

— halkan.

Egv

—

De

Lábujjhegyen

hát járj,

átöltöztetem

ne azt

Erzsikét

ébred majd

van

ötletem

jó

fel,

mint

—

öreg,

zörögj

a patkós

ug}'

mondom. Az mig egy

igazi

a

az

alszik

szólt

az

alispánné

csizmáiddal.

hogy

tervem van, új

ruhákba

alispán-kisasszony

— s

úgy soha

sem szökik meg többé. A vármegye hatalmas ura, a kit mindenki rettegett, még a pipáját sem merte kiverni, nehogy zörejt okozzon, hanem azért méms megetette a ma2:a szokásos diífikultásá t hanem az még sem ér sokat. A gyerek Jó, jó,

—

nem

—

meg

szokik

többi hármat

köztünk,

hacsak

.

.

.

ide

nem hozzuk

a

is.

Az

alispánné ránézett megelégedetten, büszkeséggel

—

Xem

bánom, öreg; hanem

azt az egyet

megmon-

dom, hogy az ((igazi)) mégis ez marad, mert ez már ez már Xo mi van ezzel ? Az, hogv már ... ki van próbálva. Elpirult: mert azt akarta mondani, hogy ez már az .

.

.

.

— —

övé

—

hogv

szereti már.

^ í*

.

.

^íi^száth,

3281

KáJMn

^ tekintetes vármegye

M6T4

PLEASE

CARDS OR

DO NOT REMOVE

SLIPS

UNIVERSITY

FROM

THIS

OF TORONTO

POCKET

LIBRARY

^

#.t^^

—

r =

—

üo S cg

$1^^•-§ =:

:

111

UJl

> == a) z= ^1 o= Q= (- =
=

_i

=

O -^

•^•-^„•»

v%..,

.Jf

I*--^^

T^:^<^-

^ '

o

i-

m í^ —

^25

Cg

D

:«.»•

tO

II

co