DEUTSCHE GEDENKSTÄTTE
KIKINDA
EINE DOKUMENTATION von PETER BINZBERGER 1
© Peter Binzberger
2
© Peter Binzberger
INHALTSVERZEICHNIS Seite
Deutsche Version..................................................................... 1 – 64 Inhaltsverzeichnis........................................................................... 3 Impressum....................................................................................... 4 Widmung ........................................................................................ 5 Dank den Mitwirkenden ................................................................ 6 Vorwort .......................................................................................... 7 Dankesworte an die Unterstützer / Spenderverzeichnis ................ 8 Chronologischer Verlauf ............................................................... 12 Josef Konrads Anregung ............................................................... 13 Aufruf – Den Toten von Kikinda eine ehrende Gedenkstätte ....... 14 Erster Zwischenbericht – Gedenkstätte in Kikinda ....................... 17 Enttäuschende Verzögerungen....................................................... 22 Zweiter Zwischenbericht – Gedenkstätte in Kikinda .................... 23 Dritter Zwischenbericht – Gedenkstätte in Kikinda ..................... 24 Gedanken zur Einweihung der Gedenkstätte ................................. 26 Die feierliche Einweihung d. donauschwäbischen Gedenkstätte .. 27 Ansprachen/Grußworte .................................................................. 28 Abschlussbericht – Einweihungsfeier, Gottesdienst ...................... 35 Resümee ......................................................................................... 41 Zeitungsberichte – Pressestimmen.................................................. 42 Weitere (nachfolgende) Presseberichte und Medienkontakte ........ 58 Folge-Aktivitäten: Ergänzender Ausbau der Gedenkstätte ............ 60 Spende zur Kirchensanierung ........................................................ 61 Wartungs- und Erhaltungsfonds mit Spenderliste ......................... 61 Englische Fassung – English version................................. 65 – 128 Französische Fassung – version française........................ 129 – 194 Serbische Fassung – Srpska verzija.................................. 195 – 252 Ungarische Fassung – Magyár verzió.............................. 253 – 312 Totenliste des Massengrabes / Gruppengräber in Kikinda............ 313 Bildfolge........................................................................................ 339 Administrative Schriften / Vertragliche Vereinbarungen............. 365
3
© Peter Binzberger
Peter Binzberger: Deutsche Gedenkstätte German Memorial Monument commémoratif des Allemands Spomen-obeležja nemaca Német emlékhely
KIKINDA
Donauschwäbisches Archiv, München Reihe III:
Beiträge zur donauschwäbischen Volks- und Heimatforschung
ISSN 0172–5165–127 Titel: Autor: Copyright:
Deutsche Gedenkstätte Kikinda. Dr. Binzbergger, Peter. Dr. Binzberger, Peter. Nachdruck, auch auszugsweise, sowie Übersetzungen nur mit schriftlicher Genehmigung des Autors. 1. Auflage 2002 – nur in Deutsch. 2. Auflage 2005 – in Deutsch, Englisch, Französisch, Serbisch, Ungarisch. Verlag: Verlag der Donauschwäbischen Kulturstiftung, München 2005 ISBN 3–926276–66–5 Vertrieb: Zu beziehen ausschließlich über die Autoren-Adresse Dr. Binzberger, Peter, Schienerbergweg 20/1, D–88048 Friedrichshafen, Fon: 0049.(0)7541.41368, Fax: 0049.(0)7541.404586, E-mail:
[email protected] Übersetzung: Accu-Translation Services Ltd., Burlington (Ontario), Canada Deutsch-englisch: Peter Kurtze, Sundridge (Ontario), Canada Englisch-französisch: U. Provencher, Sait-Raymond (Québec) Editing: Sophie Marier, Chertsey (Québec), Canada. Offset-Druck: Siegl-Druck, D–88046 Friedrichshafen. 4
© Peter Binzberger
Gewidmet unseren donauschwäbischen Ahnen, die nach einer vorbildlichen, über zwei Jahrhunderte währenden Kulturleistung im mittleren Donaubecken auf einem opfervollen Leidensweg 1944-1948 zu Tode kamen.
5
© Peter Binzberger
Meinen aufrichtigen Dank allen Landsleuten, die bei der Erstellung dieser Dokumentation mitgewirkt haben: Für die Überlassung der Fotos:
Klaus Heß, Bönen, BRD Martha István, Kikinda, Serbien Wera Karl, Bisingen, BRD Roland Karl, Rom, I Für die Bearbeitung der Fotos:
Alexander Binzberger, Friedrichshafen, BRD Klaus Heß, Bönen, BRD Für die sprachlichen Übersetzungen:
deutsch-englisch/englisch-französisch C. John Blasman,Cambridge, ON-Canada deutsch-serbisch/serbisch-deutsch Martha István, Kikinda, SCG Zuzana Popov, Violeta Perin, Zorica Petrič, Prodanovič Gordana, alle aus Zrenjanin, SCG Dr. Peter Binzberger, Friedrichshafen, BRD deutsch-ungarisch/ungarisch-deutsch Martha István, Kikinda, SCG Wera Karl, Bisingen, BRD Für die Bearbeitung der Totenliste:
Alexander Binzberger, Friedrichshafen, BRD Klaus Heß, Bönen, BRD Für die Unterstützung der organisatorischen Abwicklung:
Maria Benak, Zrenjanin, SCG C. John Blasman, Cambridge, ON-Canada Klaus Heß, Bönen, BRD Josef Konrad, Huntingdon Valley, USA Hans-Joao Stein, Curitiba, Brasilien 6
© Peter Binzberger
VORWORT Bis weit ins 20. Jahrhundert war Europa ausschließlich vom Geist des intoleranten nationalen Denkens beherrscht. Die Nationalstaaten respektierten allzu selten die kulturellen Belange ihrer Minderheiten. Mit gezieltem politischen Druck versuchte man die Angehörigen der nichtstaatstragenden Ethnien ihrem Volkstum zu entfremden. Die nach dem Ersten Weltkrieg neuetablierten jungen Staaten im östlichen und südöstlichen Europa intensivierten ihrerseits die unselige Nationalisierungspolitik und förderten dadurch die Entstehung und Ausbreitung der Ideologien des atheistischen, internationalen Kommunismus sowie des rassistisch ausgerichteten Nationalsozialismus. Der Geist der national motivierten Intoleranz verhärtete sich zur Unnachgiebigkeit und Konfrontation und eskalierte letztendlich in den blutigen Auseinandersetzungen des Zweiten Weltkrieges mit der Vernichtung der jeweils verhassten Minderheit. Die Vernichtung – die „Ausrottung“ – wurde denkbar! Der „Holocaust“, die massenhaften Enteignungen und Zwangsvertreibungen aus der Heimat (schamhaft „Umsiedlung“ genannt), bestimmte das Denken und das Handeln einiger Staatsführer Europas und wurden vollzogen. Im Südosten Europas ergriffen die Tito-Kommunisten die Macht und liquidierten in Jugoslawien die vermeintlichen Gegner. Vom Oktober 1944 bis ins Frühjahr 1948 fielen mehrere zehntausend zurückgebliebene unschuldige Angehörige des donauschwäbischen Volksstammes – vom Kleinstkind bis zu den vergreisten Alten – dem bestialisch geplanten Völkermord zum Opfer. Über fünfzig Jahre konnte die kommunistische Staatsführung den Genozid und die Massengräber vor der Weltöffentlichkeit verheimlichen. Im blutigen Bürgerkrieg der 90er Jahre zerbrach der Vielvölkerstaat. Die Bevölkerung wandte sich dem freien Europa zu. Ich ergriff die Gelegenheit: durch die im Jahre 2002 errichtete ´Deutsche Gedenkstätte in Kikinda´ konnte unseren unschuldigen Donauschwaben in den Augen der Welt die Menschenwürde und ihre Ehre posthum zurückgegeben werden. 7
© Peter Binzberger
DANKESWORTE AN DIE UNTERSTÜTZER Mehrere Freunde haben mich Anfang des Jahres 2002 gebeten, die Realisierung einer donauschwäbischen Gedenkstätte für die in Kikinda zu Tode gekommenen und dort in Massengräbern verscharrten Landsleute anzugehen. Dies gab mir Mut und Kraft, die christliche Aussegnung für unsere unschuldigen Landsleute fast sechzig Jahre nach deren Tod nachholen und ihnen posthum eine würdige Begräbnisstätte errichten zu lassen. Ein lebenslang gehegtes Herzensanliegen konnte mit Unterstützung der Landsleute Klaus Heß, Wera Karl, Josef Konrad, Dr. Peter Riegelmayer, Alex Trautner – und mit der Hilfe Frau Martha Istvans in Kikinda – umgesetzt werden. Diesen Helfern der ersten Stunde danke ich als Koordinator und Organisator ganz besonders. Anerkennenden Dank gebührt der Kikindaer Künstlerin Wera Karl für die künstlerischen Entwürfe und die ausführungsreifen Werkpläne der Gedenkstätte. Meinen Aufruf Ende Januar 2002 zur finanziellen Unterstützung der Errichtung einer Gedenkstätte beantworteten viele Landsleute mit ihrer spontanen Spendenzusage. Das gab mir Kraft die Realisierung in die Tat umzusetzen. Allen Landsleuten, die mir mit ihren großherzigen Spenden ermöglichten die Erstellungsgenehmigung zu erlangen sowie die Errichtung und die Einweihung der Gedenkstätte innerhalb von sechs Monaten zu erreichen und in den anschließenden Monaten baulich noch zu ergänzen, danke ich, auch im Namens unserer Toten, herzlich. DAS SPENDERVERZEICHNIS – ABSCHLUSS ZUM 31. DEZ. 2003 – ANIC, Margaret, R.R. 1, 150 HWY. 56, Canfield, ON, NOA 1 CO,Canada BÄCKER, Elisabeth, Favoritestr.33, 76456 Kuppenheim, BRD BAKALOVICH, Katharina, Augsburger Str. 51, 89231, Neu-Ulm, BRD BINZBERGER, Dr.,Peter, Schienerbergweg 20/1, 88048 Friedrichshafen, BRD BLASMAN, C. John, 45 Par Wod Drive, Cambridge, ON, N1, S3, K9, Canada BLAßMANN, Wolfram,Weltziehenstr. 4, 76135 Karlsruhe, BRD BERGROSCHTJE, Nik. + Irma, Glockenstr. 11, 46045 Oberhausen, BRD BUCHHOLZ, Hans, Lindenstr. 12, 78658 Zimmern, BRD BUCHHOLZ, Rudolf, Drei-Mohren-Str. 4, 76437 Rastatt, BRD
8
100 $ 20 € 45 € 4500 € 1016 € 300 € 100 € 30 € 30 €
© Peter Binzberger
BUSCH, Hedwig-Susanna, 13714 El Espejo Rd. La Mirada, CA 90638, USA ERMLER, Anni+Klaus, Uhlandstr. 10, 85386 Eching, BRD DORNSTÄTTER, Anna+Josef, Fasanenstr. 39 b, 85757 Karlsfeld, BRD FILIP, Peter +Wilma, Jesingerstr. 25, 73230 Kirchheim/T.,BRD FLÖSCHL, Elisabeth, Stotzingerstr. 3, 72336 Balingen, BRD FOST, Käthe+Hans, Nelkenstr. 23, 44289 Dortmund, BRD FRANZ, geb. Kalatschan, Maria+Peter, 8536 N. Clifton, Niles, IL 60648, USA FRAUENHOFFER, Chris P., 2040 Gramercy Place, Hummeltown, PA 17036-7024 FUCHS, Maria, 3., route du vin, F-68420 Herrlisheim, France GEBHARDT, Josef+Lotte, Schillerstr. 29, 74211 Leingarten, BRD GEBHARDT, Josef+Theresia, Eichendorffstr. 30, Leingarten, BRD GERHARDT, Hans+Anni, Dietlindenstr. 26, 80802 München, BRD GERLICZY, Eva, 135 S Irving St.,Ridgwood, NJ 07450-4518, USA GRIFFATONG, Franz, 757 Netherton, CR. Mississauga, Ontario L4Y 2M5, Canada GRIFFATONG, Magdalena, P. Busenbenderstr. 20, 56072 Koblenz-Güls, BRD HAAG, Josef, 5301 Pinecliff Lane, Cincinnati, Ohio 45247, USA HAHN, Anna, 456 Pleasant Lane, Des Plaines, IL. 60018, USA HARY, Anton, Eschenweg 8, 85757 Karlsfeld, BRD HEIDENFELDER, Karl, Luxemburgerstr. 48, 66663 Merzig-Schwemlingen, BRD HECK, Maria, Aschheimerstr. 4, 85737 Ismaning, BRD HEINZ-PASEKA, Stephen, Ludwigstr. 22, 83435 Bad Reichenhall, BRD HESS, Adam, Steinrutschweg 85, 51107 Köln, BRD HEß. Klaus, Hubertusstr. 33, 59199 Bönen, BRD HETTESHEIMER, Susanne, Lichtensteinerstr. 3, A-5020 Salzburg, A HÖFFLER, Wendel+Barbara, Schillerstr. 16, 71701 Schwieberdingen, BRD HOLINGER, Elisabeth, Bodelschwingstr.7, 81539 München, BRD HUBERT, Anna, 7262 W. Petersen, D-304, Chicago, IL 60631, USA JAKOB, Josef, Katzbachstr. 5, 40231 Düsseldorf, BRD KAHLES, Franz, Wolfsweg 7, 74321 Bietigheim-Bissingen, BRD KAHLES, Josef+Amanda, Geigenbergerstr. 27/I, 81477 München, BRD KAHLES, Mathias, Wiesenmühle 25, 64385 Reichelsheim, BRD KAMHOLZ, Rosina, Fischerweg 3, A-9523 Villach-Landskron, A KARL, Wera, Schlesierstr. 1, 72406 Bisingen, BRD KATHREIN, Nikolaus, Leinorstr. 39 a, 85757 Karlsfeld, BRD KEILBACH, Appolonia, Westring 22, 91781 Weißenburg, BRD KEMPER, F. Henry, 621 Glacier Dr., Grand Jet, CO, 81503-1038, USA KIKINDAY, Michael+Käthe,H.Katzenberger-Str.2a, 85764 Oberschleißheim, D KIPPER, Käthe+Josef, Erbst-Gerhard-Weg, 76829 Landau, BRD KIRCHNER, Franz, Rechbergstr. 25, 73525 Schwäb. Gmünd, BRD KNAB, Hans, Sachsenring 28, 71332 Waiblingen, BRD KOLLETH, Katharina, 4847 Firestone, Dearborn, Michigan 48126-3066, USA KONRAD, Josef, 3870 Whitman Road, Huntingdon Valley, PA 19006-2351, USA KORELL, Stefanie, Westring 22, 91781 Weißenburg, BRD KRACH, Hans+Anneliese, Brombeerweg 10, 38112 Braunschweig, BRD KRUMPHOLZ, Erna, 180 East Rambler Drive Holland, PA. 18966, USA KÜCHEL, Anton, aus Soltur, F ? KUHN, Franz, Frühlingstr. 7, 85354 Freising, BRD LAPING, Magdalena, Offenbachstr. 23, 53173 Bonn, BRD LAPING, Maria, Sudetenstr. 15, 82110 Gemering, BRD LAUB, Stefan+Erika, Filmteichstr. 20, A-1100 Wien, A LETANG, Anton+Elisabeth, Hasenspitz 51, 65199 Wiesbaden
9
200 $ 50 € 50 € 50 € 50 € 20 € 20 € 25 $ 60 € 250 € 150 € 2000 € 100 $ 150 € 1000 € 100 $ 100 $ 200 € 170 € 100 € 700 € 150 € 100 € 100 € 35 € 150 € 500 $ 30 € 200 € 200 € 200 € 30 € 2000 € 50 € 50 € 50 $ 50 € 70 € 100 € 150 € 100 $ 2000 $ 50 € 100 € 20 € 20 € 100 € 50 € 100 € 1000 € 150 €
© Peter Binzberger
LETANG, Jakob, Kranachstr. 2, 51371 Leverkusen, BRD LINK, Elfriede, 520 Vineland, Bay Village, Ohio 44140, USA LÖW, Karl, Windsor 18, 5245 Queen Elisabeth, Ont. N 8T- IN 2, Canada LUX, Gustav+Martha, Birkenweg 2, 85386 Eching/Dietersheim, BRD MARTIN, Franziska, Lisbergstr. 13, 56253 Treis-Karden, BRD MASSONG, Michael, Josef Beck Str. 5, 72517 Sigmaringendorf, BRD MAYET, Angela, Am Marienpfad 6, 55128 Mainz, BRD MÜLLER, Elisabeth+Josef, Blumbergstr. 13, 46049 Oberhausen, BRD MUSCHONG, Peter+ Margarete, Weitlstr. 27, 80935 München, BRD PAPILION, Rudolf+Rosi, Lessingstr. 12, 65239 Hochheim/Main, BRD PIGLER, Magdalena, Kuhngasse 14/11, A-1030 Wien, A REBEL, Hugo+ Irene, Freudenecker Str. 1, 89250 Senden, BRD REBL, Käthe+Eduard, Eversbuschstr. 247 a, 80999 München, BRD RIEDER, Josef+Margaret, 28123 Ridgepoint Ct, Rancho Palos Verdes, CA-USA RIEGELMAYER,Dr., Peter, Graf-Luckner-Str. 13, 57299 Burbach, BRD RIXNER, Nikolaus, 22908 Oak Grove Rd.,Harvard IL. 60033-9115, USA ROTH, Frank+Irmgard, 30908 Liliac Rd., Valley Center, CA 92082, USA RUSSO, Anton+Ingrid, Pfeddersheimer Str. 28, 67593 Westhofen, BRD RUSSO, Erna+Martin, Hügelstr. 12, 64584 Biebesheim, BRD SCHACH, Katharina, Am Kirchert 6, 72622 Nürtingen, BRD SCHLAPKA, Adelheid, Stimbergstr. 270 B, 45739 Oer-Erkenschwick, BRD SCHNEIDER, Ernst, Adlerweg 6, A-4053 Haid, A SCHNEIDER, Katharina, Rheinstr. 6, 68809 Neulußheim, BRD SCHNITZEL, Hans+Katharina, Schlachthofstr. 8, 91781 Weißenburg, BRD SCHÖDL, Josef, Ulmenweg 6, 84036 Kumhausen, BRD SCHÜTT, Adalbert, Schlesische Str. 84, 94315 Straubing, BRD SCHWARZ, Alfred, Fauthstr. 11, 67549 Worms, BRD SCHWARZ, Franz, Schlüsselmayerstr. 43, A-4400 Steyer, A SCHWARZ, Matthias, Ludwigshof 13, A-7540 Güssing, A SCHWARZ, Rudolf, Nelkenweg 11/1, 73763 Neuhausen, BRD SIGMUND, Anton, Kastanienweg 23, 51145 Köln, BRD SIRATO, Rudolf, Zöldlomb utca 31, H-1025 Budapest, Ungarn SKARITZKY, Rosalia, Schweickerweg 42, 74523 Schwäb. Hall, BRD SPITZ, Helene, Münchener Str. 49, 85221 Dachau,BRD STADLER, Elli, Ludwigstr. 22, 83435 Bad Reichenhall, BRD STEIN, Anton+Janja, Memellandstr. 21, 51688 Wipperfürth, BRD STEIN, Joao-Hans, Rua Prof.A.Goncalves 980, Bairro Agua Verde, Curitiba,Brasil STUHLMÜLLER, Johann, Nikolaus-Molitor-Str. 7, 97702 Münnerstadt,BRD TRAUTNER, Alexander, Rubensstr. 27, 76149 Karlsruhe, BRD UNSER, Anna, Vogesenstr. 22, 76461 Muggensturm, BRD USLEBER, Katharina, Cederstr. 2, 51465 Bergisch-Gladbach, BRD WALDRICH, Herta, Wolfsbühl 21/1, 78532 Tuttlingen, BRD WALTER, Michael, 120 Howe Terrace, Barrington, IL. 60010-4752, USA WEBER, Hans, Nonnenwasenstr. 30, 72766 Reutlingen, BRD WEBER, Josef, 7293 Bridgetown Road, Cincinnati, OH 45248-2044,USA WEHNER, K. ??? HOG- Mastort+Heufeld WEHNER, Magdalena, Theod. Heußstr. 30, 65232 Taunusstein, BRD WEHNER, Reinhold, Tannenweg 9, 90522 Oberasbach, BRD WENER, Käthe+ Walter, Uhlandstr.10, 91522 Ansbach, BRD WEISS, Helene+Michael, 13095 North 99 Drive, Sun City, AZ 85351-2816 USA WEISS, Maria, 4959 Lamia Way, Oceanside, CA 92056-7431, USA
10
100 € 200 $ 100 € 50 € 100 € 50 € 100 € 50 € 50 € 100 € 25 € 60 € 330 € 50 $ 200 € 30 € 300 $ 100 € 50 € 100 € 50 € 100 € 250 € 1000 € 300 € 200 € 100 € 70 € 70 € 50 € 20 € 100 € 25 € 100 € 700 € 150 € 100 $ 30 € 250 € 25 € 20 € 50 € 30 € 50 € 100 $ 25 € 25 € 100 € 250 € 200 $ 500 $
© Peter Binzberger
WEISSMANN Josef+Magdalena, Schloßbergstr. 98, 72458 Albstadt-Ebingen,BRD WEISSMANN, Michael, Jägerhof 20, 51688 Wipperfürth, BRD WENSON, Peter+Helene, 21540 Hidden Valley Dr., Kildeer, IL 60047, USA WITT, Elisabeth, Ostpreußenstr. 89/1, 81927 München, BRD WITTJE, Margaretha, Gabelsberger Str. 12, 89264 Weißenhorn, BRD ZABOLAI, Dr., Elisabeth, Hellbrunnerstr. 7 b, 5020 Salzburg, A ZOBAY, Josef+Nikolaus, Am Kindergarten 41/ Merzigstr.44, 6663 Merzig, BRD
100 50 100 100 500 100 25
€ € $ € € € €
WEITERE SPENDEN UND DOTATIONEN: GRIFFATONG, geb. Kredler, Magdalena, Koblenz, BRD, spendete der Pfarrei „St.Franziskus“ in Kikinda 500.- € in bar sowie ein deutsches Messbuch und drei ergänzende Schott-Textbücher. Dem Bischofsamt in Betschkerek und dem „Deutschen Volksverband“ in Subotica wurde ebenfalls ein Messbuch übergeben. Die Donatorin hat den Wunsch, mit diesen Messbüchern im gesamten Siedlungsgebiet zu gewährleisten, dass den donauschwäbischen Landsleuten - falls dies von ihnen gewünscht wird - eine Messe in ihrer Muttersprache gelesen werden kann. Gesamtaufwand für die Messbücher an alle drei Stellen: HEINZ-PASEKA, Stefan + STADLER Elli, Bad Reichenhall, BRD, förderten den Druck der Bücher „Kikindaer Donauschwäbischen Gedenkstätte“ und „Erlebtes Banat 2002“ mit zusammen: KONRAD, Josef, Huntingdon Valley, PA, USA, besorgte gebührenpflichtig auf den Ämtern in Kikinda diverse amtliche Dokumente (Grundbuchauszüge und Grundstückspläne) und bezahlte die Unkrautbeseitigung am Massengrab vor der Einweihung. Ebenso sammelte und transferierte er die Spendengelder aus dem Doller-Raum. Gechätzte Ausgaben : MASSONG, Michael, Sigmaringendorf, BRD, spendete für die Friedhofseinfriedung beim Massengrab seinem Schulfreund, Pfarrer Botka in Kikinda STEIN, Joao-Hans, Bairro Agua Verde, Curitiba, Brasilien, spendete für den Druck des Buches „Erlebtes Banat 2002“:
872 € 650 €
500 € 100 € 100 $
Die Bücher ´Die Kikindaer Donauschwäbische Gedenkstätte´ und ´Erlebtes Banat 2002´ sind in über 30 verschiedenen, den Donauschwaben verbundenen Einrichtungen in Deutschland, Österreich, USA, Brasilien sowie in der Vojvodina archiviert. Ebenso erhielten das „Institut für Donauschwäbische Geschichte und Landeskunde“ in Tübingen und das „Historische Museum“ Kikindas diese zur wissenschaftlichen Auswertung. Infolge des Verkaufs der genannten Bücher an mehrere hundert Landsleute sowie an andere interessierte Personen wurde eine höhere Summe als die Erstellungs- und Versandkosten erzielt und wurde auf dem Spendenkonto angesammelt. Davon konnten die ergänzenden Betonarbeiten an der Gedenkstätte und am Massengrab finanziert werden. Zudem wurden dadurch auch die 10-jährige Wartung und Betreuung dieser Stätten, die Gedächtnismesse für die Verstorbenen jeweils zum 1. November sowie der dazugehörige Blumenschmuck finanziell abgesichert und der voraussichtliche Aufwand vor Ort hinterlegt! Auch den Landsleuten, die dies mit ihren vielen kleineren Spendenbeiträgen ermöglicht haben, sei an dieser Stelle herzlichst gedankt!
11
© Peter Binzberger
CHRONOLOGISCHER VERLAUF 28. 12. ´01 05. 01. ´02 30. 01. ´02 30. 03. ´02 21. 04. ´02 16. 05. ´02 13. 07. ´02 01. 08. ´02 10. 08. ´02 26. 09. ´02 04. 10. ´02 11. 10. ´02 12. 10. ´02 13. 10. ´02 13. 10. ´02 22. 10. ´02 05. 04. ´03 03. 05. ´03 06. 05. ´03 06. 05. ´03 14. 04. ´04 05. 12. ´04 20. 01. ´05 18. 04. ´05 01. 06. ´05
Josef Konrads Anregung. Die Initialzündung oder die Realisierungschance. Der Aufruf zur Unterstützung. Spontane Zusagen aus aller Welt. Erstellungsgespräche - 1. Bericht 12. 05. ´02. Aus Wera Karls Skizzen werden Werkszeichnungen. Bauerlaubnis, Arbeits- u.a. Verträge, - 2. Bericht 21. 07. Arbeitsüberwachung, Text- u. Graphikentwürfe. Einweihungstermin, Anreisen – 3. Bericht. ´Gedenkstätte a. d. Massengrab´- Zeitung „Kikindske“. ´Nicht alle schwiegen´ Leserbrief in „Kikindske“. Dotationsübergaben an Kirche u. Helfer. Festliche öffentliche Einweihung der Gedenkstätte, Feierliche deutsche Messe i. d. ´St. Franziskus´-Kirche. Einfriedung des Massengrabes – Auftragsvergabe. Abschlussbericht. ´Dokumentation´ erscheint, weltweite Verbreitung. ´Erlebtes Banat´2002´erscheint. Erweiterungsarbeiten: Betonfläche, Bänke u. Weg. 10-Jahres Vereinbarung f. Wartung u. Blumen. J. Konrads Spende zur Renovierung der Kirche. Idee eines Wartungsfonds zur Gedenkstättenpflege. Spendenaufruf zum Wartungsfonds. Vertragsunterzeichnung und Fonds-Übergabe. Rundbrief u. Spendenaufruf zur mehrsprachigen Dokumentation – 2. Erweiterte Auflage. 15. 07. ´05 Spendenaufruf in DS – Presseorganen. 01. 03. ´06 Fertigstellung und Verbreitung der fünfsprachigen Dokumentation „Deutsche Gedenkstätte Kikinda“.
12
© Peter Binzberger
JOSEF KONRADS ANREGUNG Im Dezember 2001 hatte ich in einigen meiner Weihnachtsbriefe, die ich alljährlich Verwandten und Freunden zusende, zur Information eine Fotokopie eines in serbisch abgefassten Zeitungsartikels von Martha Istvan beigefügt. Dieser hatte die Einweihung der Rudolfsgnader Gedenkstätten vom 4. November 2001 zum Inhalt. Nur wenige Tage danach erhielt ich von meinem Landsmann und Freund Josef Konrad aus Huntingdon Valley, PA, USA, Post. In einem Brief vom 28. Dezember schrieb er mir u.a.: „Es ist sehr zu begrüßen, dass jüngere Leute in Jugoslawien den Mut aufbringen, die Vergangenheit aufzuarbeiten und wahrheitsgetreu wiederzugeben. Zu den Feierlichkeiten der Einweihung der Massengräber in Rudolfsgnad möchte ich hinzufügen, solch eine Gedenksteineinrichtung auf den Massengräbern Kikindas wäre sehr wünschenswert und angebracht. Ich glaube wir sind es den Opfern dieses unsinnigen Massenmordes und den Toten schuldig. Aus diesem Grunde möchte auch ich mich finanziell, sowie auch zur weiteren Aufklärung der jüngeren serbischen Generation an diesem Unterfangen beteiligen. Sobald ich nähere Einzelheiten von Dir oder übers Donautal Magazin erfahren werde, will ich diesbezüglich handeln.“ Diese Worte meines Landsmannes Josef aus Amerika hatten in mir eine Vision ausgelöst und veranlassten mich, nach mehreren Tagen des Grübelns und Erkundens über die Realisierungschancen einer Gedenkstätte nachfolgenden Aufruf mit Hilfe des sog. „Schneeballsystem“ und durch Publizierung im „Donautal-Magazin“ zu verbreiten. Falls sich genügend Landsleute hinter die Sache stellen würden, war ich bereit nach Kikinda zu reisen, um dort Sondierungs- und erste Verhandlungsgespräche zu führen.
13
© Peter Binzberger
Der Aufruf an die Donauschwaben von Kikinda und Umgebung vom 30. Januar 2002 DEN TOTEN VON KIKINDA EINE EHRENDE GEDENKSTÄTTE Die Berichte über die am 4. November eingeweihten Rudolfsgnader Gedenkstätten auf den Massengräbern unserer dort in den Jahren 1944 bis 1948 verstorbenen Landsleute haben sowohl in unserer alten Heimat als auch bei den Donauschwaben in der ganzen Welt ein besinnliches Echo ausgelöst. Mir selbst gingen Berichte aus einigen Zeitungen zu, die von Frau Martha István, einer ungarischen Pädagogin und Journalistin aus Kikinda mit deutscher Großmutter, geschrieben worden waren. Einige dieser Artikel habe ich als Fotokopien meinem Weihnachtsbrief an Verwandte und befreundete Landsleute beigelegt. Fast postwendend erreichte mich ein Fax eines Landsmannes aus den USA. Er schrieb, bezugnehmend auf die Rudolfsgnader Einweihung der Gedenkstätten und auf Frau Marthas Artikel u.a. (Es folgt das auszugsweise Zitat von der vorhergehenden Seite in ´Josef Konrads Anregung´.) Diese Worte meines Kikindaer Freundes aus den USA wirkten gleich einem Funken, der mich zum Handeln antrieb. Meine Erinnerungen an die Verwandten und Jugendfreunde, insbesondere mein inniges Gedenken an alle vier unschuldigen Großeltern, die in Kikinda im Oktober 1944 zurückgeblieben, im eigenen Haus ausgeraubt und brutal niedergeschlagen, wenige Tage danach von Herd und Hof ins Nakodorfer Lager verschleppt und dort wochenlang von Gottlosen geschunden und verhungernd zu Tode gequält worden waren – alle diese unmenschlichen Geschehnisse waren wieder gegenwärtig. Mehrere Ferngespräche mit Banatern über das Ansinnen, das vom Landsmann in Amerika an mich herangetragen worden war, bestätigten mir, dass der gleiche Wunsch auch bei ihnen latent vorhanden war, und spontan erklärten meine Gesprächspartner ihre Bereitschaft, die Verwirklichung einer Gedenkstätte für die in Kikinda zu Tode Gekommenen finanziell zu unterstützen. Dies beflügelte mich. 14
© Peter Binzberger
Weitere Sondierungen, Korrespondenz und Telefonate bestätigten mir, zuletzt am 27. Januar mit dem Vorsitzenden des „Deutschen Volksverbandes“ in Subotica, Herrn Rudolf Weiss, dass der 26 Jahre junge derzeitige Bürgermeister von Kikinda, Herr Duško Radaković, der Erstellung einer Gedenkstätte gegenüberaufgeschlossen sei. In einem Gespräch in der dritten Januarwoche am Rande einer Feierstunde im Suboticaer Raathaussaal erklärte Herr Radaković Rudolf Weiss gegenüber die grundsätzliche Bereitschaft zur Unterstützung einer Gedenkstätteneinrichtung in Kikinda. Weitere Gespräche vor Ort über die Details – Standort, Gestaltung, Ausführungsvarianten und Realisierungskosten, Pflege und Überwachung in der Zukunft und viele andere Punkte – mussten nun geführt werden. Dabei beabsichtige ich auch, das katholische Pfarramt einzubinden. Nach diesen vielversprechenden Sondierungen bin ich bereit, diese diffizile und umfangreiche, jedoch auch ehrenvolle Aufgabe anzugehen, wenn ein größerer Kreis von Landsleuten dies wünscht und bereit ist, mich bei der Realisierung einer Gedenkstätte für die toten Landsleute ideell und finanziell zu unterstützen. Ich schätze, dass für die Realisierung einer angemessenen Würdigung einige Tausend €uro oder US-$ aufgewendet werden müssen. Ich selbst bin voller Zuversicht, dass es mir im Zusammenwirken mit einigen Kikindaern gelingen wird, den Vorhang des Schweigens über den Leidensweg der Donauschwaben und die fast völlige Ausrottung unseres Volksstammes im donauschwäbischen Siedlungsraum zu zerreißen und die traurigen Geschehnisse der Jahre 1944-1948 wahrheitsgemäß in das Gedächtnis der Geschichte einzubringen. Das sind wir Überlebende unseren Toten schuldig. Denn die Leistungen und das Wirken unserer Vorfahren im mittleren Donaugebiet waren und bleiben bis in die heutige Generation einzigartig und weltweit vorbildlich. Um vor Ort die Realisierung dieses Vorhabens anzugehen, werde ich im April oder im Mai nach Kikinda fahren. Bis dahin sollte ich meine Handlungsbasis abklären. Darum bitte ich, liebe Landsleute, um Eure Antwort auf unten angefügtem Schein. Schneidet ihn aus und sendet diesen umgehend, spätestens bis 30. März 2002 an meine angegebene Anschrift. Dr. Peter Binzberger 15
© Peter Binzberger
Da ich wusste, dass die Landsleute aus den umliegenden deutschen sowie auch multiethnischen Gemeinden der Umgebung Kikindas auf dem Leidensweg über die „Milchhalle“ zu Tode gekommen und im Massengrab und in Gruppengräbern der Kreisstadt verscharrt worden waren, wollte ich die Opfer dieser Orte mit einbinden und sandte den kompletten Aufruf auch an die folgenden HOG´s (Heimat-OrtsGemeinden): Banat Topola, Bikatsch, Botschar, Heufeld-Mastort, Mokrin, Nakodorf, Ruskodorf, Sanad, St. Hubert-Charleville-Soltur. Innerhalb weniger Wochen erreichten mich mehr als vierzig Briefe von Landsleuten aus Deutschland, USA, Brasilien und Österreich. Die Wirkung des „Schneeballsystems“, initiiert von den Freunden Konrad und Heß, war beeindruckend. Alle Angeschriebenen waren zur Unterstützung bereit und meldeten ihren Spendenbeitrag, falls das Vorhaben zur Realisierung käme. Ich selbst habe in den Februar- und Märzwochen die Kontakte und Sondierungen in Kikinda und der Vojvodina intensiviert und hatte am 23. März Gelegenheit, bei einem mehrtägigen Tagungszyklus im Sindelfinger „Haus der Donauschwaben“ Frau Martha István aus Kikinda sowie Rudolf Weiss, den Vorsitzenden des „Deutschen Volksverbandes“ (DVV) in Subotica und seinen Vertreter, Herrn Laslo Mandler, persönlich kennenzulernen. Alle sagten mir ihre Unterstützung bei den Behörden in der ehemaligen Heimat zu. Der bei diesem Treffen anwesende Freundeskreis bestehend aus den Kikindaern Wera Karl, Josef Konrad, Dr. Peter Riegelmayer und Alexander Trautner entschied, die Realisierung der Gedenkstätte in der alten Heimat in die Wege zu leiten. Ich übernahm die mir übertragene ehrenvolle Aufgabe und reiste alsbald ins Banat, nach Kikinda. Über Einzelheiten dieses Treffens und vom vielversprechenden Ergebnis meiner Reise berichtete ich meinen Landsleuten im nachfolgenden Rundschreiben.
16
© Peter Binzberger
Der erste Zwischenbericht Rundbrief vom 12. Mai 2002 GEDENKSTÄTTE IN KIKINDA Erstellungsgespräche vom 21. bis 26. 04. 2002 Meine Anfrage und gleichzeitige Bitte um ideelle und gegebenenfalls finanzielle Unterstützung zur Errichtung einer ehrenden Gedenkstätte für mehrere hundert in Kikinda zu Tode gekommene Donauschwaben beantworteten über vierzig weltweit lebende Landsleute spontan positiv. Diesen Vertrauensbeweis empfinde ich als ehrenden Auftrag, den vorwiegend in der „Milchhalle“ auf grausame Weise Umgekommenen und südöstlich des „Eisenbahnfriedhofes“ in einem Massengrab Verscharrten, eine ehrende christliche Gedenkstätte zu errichten – wenn dies von den derzeitigen Verwaltungs- und kirchlichen Amtsträgern in Kikinda gestattet würde. Meine Korrespondenz und die Ferngespräche mit Frau Martha István in Kikinda sowie die Kontakte mit den Herren Rudolf Weiss und Laslo Mandler, Vorsitzende des „Deutschen Volksverbandes“(DVV) in Subotica, führten zu einem persönlichen Treffen am 23. März in Sindelfingen. Bei diesem wurde mir von den in Jugoslawien lebenden Landsleuten signalisiert, dass die Verwirklichung des geplanten Vorhabens Chancen habe. (Nach Sindelfingen kamen zudem die Kikindaer: Josef Konrad aus Huntingdon Valley, PA, USA und aus Deutschland Alex Trautner, Karlsruhe, Wera Karl, geb. Gyurcsy, Bisingen, Dr. Peter Riegelmayer, Burbach.) Mit allen habe ich die angedachten Inschrift-Texte, die bevorzugten Standorte für die Gedenkstätte und die von Wera Karl entworfenen Gestaltungsskizzen besprochen. Nach den ersten Kontakten mit den Vertretern der HOGs (Heimat-Orts-Gemeinden) aus der Umgebung Kikindas zeigte sich, dass diese gerne eingebunden werden möchten, weil viele Landsleute aus diesen Dörfern das gleiche Schicksal wie die Kikindaer in der „Milchhalle“ erlitten und ebenso im Massengrab am „Eisenbahnfriedhof“ ihre letzte Ruhestätte gefunden hatten. Diesem Wunsch will ich nachkommen. Wenn ich nun detailliert über den Verlauf und über das bisherige Ergebnis meiner ersten Gespräche in Kikinda berichte, so nur, um 17
© Peter Binzberger
allen die „Atmosphäre“ in der alten Heimat zugänglich zu machen. Vorweg: Die Gespräche waren grundsätzlich erfolgreich, wenn auch etwas nebulös, so, wie ich sie als nicht naiver Donauschwabe mit ein wenig Skepsis und mit angebrachter Vorsicht auch erwartet hatte. Doch nun im Einzelnen der Verlauf: Die Vorsitzenden des DVV, die Herren Weiss und Mandler aus Subotica, hatten, wie in Sindelfingen zugesagt, rechtzeitig mit dem Kikindaer Bürgermeister Radaković und dem katholischen Pfarrer Jozsef Botka Gesprächstermine vereinbart. Auch Frau István hatte mir aufgrund mehrerer verschiedener Vorgespräche wertvolle Hinweise und Informationen zusammengetragen, so dass ich zwar auf unbekanntem Terrain, jedoch aus einer sicheren Position die Verhandlungsgespräche führen konnte. Der durchaus aufgeschlossene, 27 Jahre junge Bürgermeister Radaković schilderte in dem anberaumten Termin mit klugen Worten die gegenwärtige labile und diffizile politische, noch unbefestigte Umbruchsituation in der Stadt Kikinda. In ihr komme es infolge der Parteikonstellationen, der ethnischen Gruppierungen (und damit verquickt deren zahlenmäßigen Gewichtungen) und nicht zuletzt infolge der unterschiedlichen Interessen der politisch agierenden Vereine und Verbände zu Konfrontationen. Diese Situation wolle er mäßigen, indem er u. a. anstrebe, die zwei „Toten/Helden-Gedenkstätten“ aus den Parks in der Stadtmitte zu den Friedhöfen am Stadtrand „auszulagern“, damit diese die politisch-ethnischen Spannungen wegen ihrer Platzierung in der Stadtmitte zukünftig nicht noch mehr aufheizen. „Totengedenkstätten“, so seine wörtlich artikulierte Überzeugung, „gehören zu den Gräbern der Toten“. Aufgrund dieser seiner Pläne könne er keine weitere Gedenkstätte, auch keine „Donauschwäbische“, auf öffentlichem Gelände in der Stadtmitte billigen. Es sei auch zu erwarten, dass die „Erstellungserlaubnis“ in den entsprechenden städtischen Verwaltungsausschüssen, auf die er in einer Demokratie keinen Entscheidungseinfluss habe, auf Ablehnung stossen werde, so ein weiteres von ihm angeführtes Argument. Herr Radaković gab uns jedoch den Rat, diese Gedenkstätte für die Toten der Donauschwaben auf dem Kirchengelände zu errichten und bekundete zu solch einer Lösung seine Zustimmung. Dort habe der entsprechende „Genehmigungsausschuss“ keine Entscheidungsbefugnis. Mit dieser Botschaft ging die „Delegation“ bestehend aus den 18
© Peter Binzberger
Herren Weiss, Mandler und mir (begleitet von Frau István und meiner Gattin) ins Pfarramt. Mit Herrn Botka hatte ich schon am Abend des vorangegangenen Tages und am gleichen Vormittag Gespräche geführt und auch den Friedhof einschließlich des Massengrabes besucht und begangen. Meine ursprüngliche Idee, die Gedenkstätte im Pfarrhof zwischen Kirche und Pfarrhaus oder im Kirchgarten an der Südseite der Kirche erstellen zu lassen, lehnte der Pfarrer kategorisch ab. (1996 hatte er auch seinen Kikindaer ungarischen Katholiken die Erstellung einer „Kopja“-Säule untersagt Es handelt sich hierbei um eine Art Totem-Pfahl, der anlässlich der Tausendjahrfeier des christlichen Ungarn errichtet werden sollte – obwohl die ungarische katholische Gemeinde allein in Kikinda rd. 5000 Personen zählt.) Pfarrer Botka ist ein verängstigter Mensch, gezeichnet vom jahrzehntelangen politischen Druck und von der rechtlosen, bedrängten und angefeindeten Position der Kirche im kommunistischen Jugoslawien. Vermutlich denkt er auch in langfristigen zeitlichen Abläufen und gab in einem Gespräch unter anderem zu verstehen, dass sich das politische Rad bei einer der nächsten Wahlen wieder nach rückwärts drehen könnte. Pfarrer Botka hatte daher schon am Vormittag bei unserer gemeinsamen Begehung des Friedhofs und des Massengrabes als GedenkstättenStandort die Kreuzung der Friedhofshauptwege vorgeschlagen: dort, wo einst das große Kreuz majestätisch in der Mitte der Gräber stand und heute (allzu sehr verwittert, halb verfault und vor Schwäche zur Seite abgeknickt) erbärmlich nach Erneuerung fleht. Da Herr Botka zu der Zeit die Friedhöfe säubern ließ und bestrebt war, die Gräber und Wege vom wuchernden Unkraut befreien und das Gelände neu einfrieden zu lassen, wäre die donauschwäbische Gedenkstätte an dieser Stelle des „Eisenbahnfriedhofs“ im Zusammenhang mit der Friedhofsrehabilitierung eine bedeutende Unterstützung und eine willkommene Ergänzung. Für uns Donauschwaben hätte dies den Vorteil, dass die Gedenkstätte für unsere 1944-1948 Umgekommenen an der zentralen Stelle des Friedhofs – mitten zwischen den Gräbern der längst Verstorbenen – platziert und nur gut 50 Meter vom Massengrab entfernt stehen würde. Ich fand den Vorschlag von Herrn Pfarrer Botka nach reiflicher Überlegung sehr gut, weil an jener Stelle zudem die Gedenkstätte weitgehender geschützt sein 19
© Peter Binzberger
würde als direkt beim Massengrab am Rande des Friedhofs und bestätigte meine Entscheidung, die Gedenkstätte auf der Kreuzung der Hauptwege erstellen zu lassen. Unverzüglich nach meiner Rückkehr informierte ich einige mir zuarbeitende Landsleute über die getroffene Entscheidung und besprach die weitere künstlerische Planung der Gedenkstätte für diesen Standort mit Frau Wera Karl. Sie versicherte mir, die Skizzen zu überarbeiten und die erforderlichen technischen Schnittzeichnungen für die Handwerker im Maßstab 1:25 bis Mitte Mai auszuarbeiten. Ende Juni/Anfang Juli werde ich erneut nach Kikinda fahren. Dort will ich die Details der Ausführung mit den Handwerkern besprechen und die Arbeiten fest vergeben. Bei meinem Besuch Ende April habe ich mit einigen Handwerkern schon Vorgespräche geführt und grobe Kostenberechnungen bzw. Mengenpreise abgesprochen. Ein Vergleich der ungefähren Aufwendungen mit der Summe der angekündigten finanziellen Unterstützung deckt etwa den Bedarf ab. Das bedeutet: Die Finanzierung steht in etwa. Sicher ist, dass mir nicht allzu große Beträge fehlen werden. Genauere Aussagen kann ich erst nach den abgeschlossenen Detailverhandlungen Mitte Juli machen. Denn dies hängt auch noch von der Einbindung der HOGs, deren Beitrag zur Finanzierung und von der entsprechenden Gestaltung ab. Damit ich die geplanten nun anstehenden Schritte vollziehen kann, bitte ich die Landsleute in Deutschland und in der Euro-Region, die mir zugesicherten Spendenbeträge bis 15. Juni 2002 zu überweisen auf das eingerichtete Sonderkonto bei der VOLKSBANK FRIEDRICHSHAFEN Bankleitzahl 651 901, Kto-Nr. 311 600 00 Dr. Peter Binzberger, DS-Gedenkstätte Kikinda, Schienerbergweg 20/1, D-88048 Friedrichshafen.
Alle aus den USA und/oder sonstigen Regionen, die mir die Summe in US-$ oder in einer anderen Währung spenden wollen, bitte ich ihren Beitrag auf das Konto unseres Landsmannes zu überweisen. Josef Konrad, 2870 Whitman Road, Huntingdon Valley, PA 19006-2351 Tel.+Fax (215) 947-8996 MELLON BANK N.A. – PA Josef Konrad, Kto-Nr. 000 708 3264
Josef wird die Spenden bündeln und mir ohne belastende Differenz in Euro zuweisen. Dieser Vorgang spart uns bei jeder $-Scheckein20
© Peter Binzberger
reichung den Betrag von etwa 18 €! Und statt die Banken zu füttern will ich – wie sicher jeder von Euch – jeden gespendeten Cent nur für die anfallenden Kosten bei der Erstellung der Gedenkstätte verwenden. AN DIESER STELLE MÖCHTE ICH MICH IM NAMEN UNSERER ZU TODE GEPEINIGTEN LANDSLEUTE BEI ALLEN SPENDERN HERZLICH BEDANKEN!
Am Ende meines Informationsschreibens darf ich noch erwähnen, dass ich schon Verhandlungen geführt habe über die zukünftige Betreuung und Überwachung der Gedenkstätte. Frau Martha István würde diese Aufgabe übernehmen. Außerdem ist von einigen Landsleuten der Wunsch an mich herangetragen worden, zur feierlichen Einweihung eine Gruppenfahrt nach Kikinda zu organisieren. Auch das war meinerseits schon vorgesehen: Herr Oswald Hartmann will eine Busreise nach Kikinda organisieren. Und die Vorsitzenden des „Deutschen Volksverbandes“ in Subotica wollen Vertreter der Kirchen, maßgebende politische Amtsträger sowie Presse- und andere Medienvertreter zur Einweihung einladen. Bitte merken Sie jetzt schon den vorgesehenen Reisetermin vor: Letztes September- oder erstes Oktoberwochenende. Bis dahin müsste es geschafft sein! Liebe und dankbare Grüße vom Landsmann
21
Dr. Peter Binzberger
© Peter Binzberger
ENTTÄUSCHENDE VERZÖGERUNGEN Die koordinierten Vorarbeiten meiner Landsleute in Deutschland und Amerika funktionierten lobenswert. Auch die von mir den Helfern vorgegebenen Termine wurden pünktlichst eingehalten. Nur die Meldungen von Frau Martha aus Kikinda ließen mich aufhorchen. Dort, so schien es, hatte es Pfarrer Botka nicht so eilig wie ich in Deutschland. Ständig wurden von ihm verzögernde Schwierigkeiten gemeldet, die er, nach den Andeutungen in seinen Schreiben, nicht von sich aus, zumindest nicht ohne meine finanzielle Unterstützung abwickeln könne oder wolle. Dabei handelte es sich vor allem um behördliche Vermessungen der Grenzlinie des Friedhofgeländes und um die Genehmigung der von kirchlicher Seite beabsichtigte Einfriedung des Eisenbahnfriedhofes. Zudem wurde auch der Aufwand für die Rodung des seit Jahrzehnten auf den Grabfeldern wuchernden Grüns als außerordentliche Belastung erwähnt. Da in Herrn Botkas Zuständigkeit nicht nur der Eisenbahnfriedhof fiel, sondern auch die beiden anderen katholischen Friedhöfe in Kikinda und überdies der Friedhof in der Gemeinde Mokrin, machte er mich darauf aufmerksam, dass neben diesen auch noch die Erhaltung von über zwanzig kirchlichen Einrichtungen auf ihm lastete. Sein Alter und seine Krankheit jedoch würden ihn hindern, sich intensiv und ausschließlich für meine Angelegenheiten einzusetzen, wie dies von mir allem Anscheine nach erwartet würde. Ich verstand. Ich bin doch auch ein Kind des Banats! Gelegentlich korrigierte ich meine zugesagte Unterstützung ein wenig nach oben. Dabei betonte ich unmissverständlich, dass meine in Aussicht gestellte „Einfriedungshilfe“ erst einsetzen könne, wenn die Gedenkstätte erstellt und der Termin der Einsegnungsfeier anberaumt sei. Diese Situation verzögerte meine zweite Reise nach Kikinda um etwa drei Wochen und fand erst in der zweiten Julihälfte statt. Trotz dieser Verzögerung konnte ich in meinem Geburtsort alle geplanten und unerwartet anstehenden Aufgaben termingerecht abwickeln, wie aus dem folgenden Bericht ersichtlich ist.
22
© Peter Binzberger
Der zweite Zwischenbericht Rundbrief vom 21. Juli 2002 GEDENKSTÄTTE IN KIKINDA Erstellungserlaubnis, Vergabe der Arbeiten vom 13. bis 20. Juli 2002 Zunächst sage ich meinen Dank allen Landsleuten, die mich beim Vorhaben ideell und finanziell unterstützten und weiterhin unterstützen werden. Eure Hilfe gab mir die Kraft und die Möglichkeit zur Realisierung. Kurz: Das Wichtigste ist geschafft – die Einweihung ist für den 5. Oktober 2002 fix abgesprochen. Mit der unermüdlichen Hilfe von Martha Istvan vor Ort und durch die Unterstützung der Herren Weiss und Mandler vom „Deutschen Volksverband“ (DVV) von Subotica aus wurden die wichtigsten Entscheidungen bei meiner Reise in der Zeit vom 13. bis 20. Juli getroffen: Die Erstellungserlaubnis seitens der Behörden – JP Direkcija za izgradnju grada Kikinda, Petar Dimitrijević – wurde mündlich zugesichert und der Standort, wie schon abgesprochen, schriftlich von Pfarrer Botka (Kikindaer r. k. „St. Franziskus“-Kirche) bestätigt. Die Gedenkstätte wird an der Kreuzung der Hauptwege am „Eisenbahnfriedhof“ errichtet. Eine kreisförmige Hügelanlage von etwa 30 Quadratmetern Fläche überragt ein über 5 Meter hohes Metallkreuz, davor neigt sich zum Betrachter eine beschriftete dunkle Granitplatte (2,5 mal 1,5 Meter groß) als symbolisches Grab. Dieses wird rechts und links flankiert von je drei Pollern mit einer Granit-Abdeckung. Auf jeder dieser Granitplatten sind zwei Ortsnamen, mit je einem Kreuz und der Zahl der aus diesem Ort im Massengrab nachgewiesenen beerdigten Toten eingraviert. In der Mitte über der großen „Grabplatte“ und dem Fuße des Kreuzes ist für Kikinda eine Granitplatte als „Verbindungsband zu den Dörfern“ platziert. Ein gleich gestaltetes Kreuz identischer Größe wird auf dem Massengrab erstellt. An diesem wird am Kreuzstamm eine dreiseitige beschriftete Metall-Tafelkonstruktion befestigt. Beide Kreuze werden zunächst rostschützend und danach mit gutem Autolack weiß gestrichen. Mit Dank für die Mithilfe grüßt Euer Landsmann Dr.Binzberger 23
© Peter Binzberger
Der eingeplante und im zweiten Zwischenbericht bekannt gemachte Einweihungstermin (5. Okt.) musste, wegen Erkrankung des Reiseveranstalters, auf den 12. Oktober verschoben werden. Diese Verlegung hatte viele unabsehbare Nachteile: Die vorgesehene festliche Messe am Kirchweihtag (St. Franziskus – 4. Oktober) in Anwesenheit des Bischofs Huzsvár versäumten die Donauschwaben. Der neue Termin der Einweihungsfeier kollidierte mit dem Kikindaer Tourist„Kürbisfest“ und die Fernsehteams des ARD und ORF konnten, wegen der gleichzeitigen Stichwahl für die Präsidentschaft Serbiens, ihre ursprünglichen Zusagen nicht halten. Der dritte Zwischenbericht Rundbrief vom 10. August 2002 GEDENKSTÄTTE IN KIKINDA Einweihungstermin, Busreise, individuelle Anreise. Liebe Landsleute! Zunächst danke ich nochmals allen, die mich bei der Erstellung der Gedenkstätte mit Rat und Tat oder finanziell unterstützen. Gerne melde ich, dass die eingegangenen finanziellen Mittel zur Erstellung der Gedenkstätte und zur Einfriedung und Kultivierung (Rasen!) des Massengrabes ausreichen werden. Auch ein angemessener Anteilsbetrag, den ich Pfarrer Botka für die Angliederung des Massengrabes an den Friedhof (Außeneinfriedung des Gesamtgeländes) zusagte, ist bereits eingegangen. Daher bitte ich meine Landsleute das Spenden vorerst einzustellen. Wegen der gemeinsamen Busfahrt musste der Einweihungstermin verlegt werden: Die festliche Gedenkstätteneinweihung auf dem KIKINDAER EISENBAHNFRIEDHOF findet statt am Samstag, 12. Oktober 2002, ca. 10 bis 12 Uhr. Recht gerne würde ich viele Landsleute bei diesem bedeutsamen Ereignis in Kikinda begrüßen!
24
© Peter Binzberger
Ehrengäste, kirchliche Würdenträger und wichtige Politiker aus der Vojvodina, zudem aus Deutschland der Bundesvorsitzende der Landsmannschaft der Donauschwaben, Herr Hans Supritz, werden dazu eingeladen. Medienvertreter – Fernsehsender aus Jugoslawien, Österreich (ORF) und Deuschtland (ARD) sowie Rundfunk und Presse – werden verständigt und erwartet. Die Organisation des Festaktes und unsere Betreuung vor Ort (z.B. gemeinsames Mittagessen der Ehrengäste mit den angereisten Landsleuten, ebenso Zimmerbestellungen für Individualreisende....) übernimmt Herr Laslo Mandler vom „Deutschen Volksverband“ (DVV) in Subotica. Die Bus-Gruppenreise organisiert Herr Hartmann. Er wird die Kikindaer und die ehemaligen Kikindaer Schüler aus den deutschen Dörfern der Umgebung anschreiben. Desgleichen wird er alle Spender und Mithelfenden zur Mitfahrt einladen. Individualreisende (Fahrgemeinschaften) mit einem PKW wenden sich an mich um nähere Auskunft... (Es folgten zur Information die Reisenrouten und weitere Detailangaben – sie werden hier nicht angeführt.) Danke fürs Mitmachen und freundliche Grüße!
25
Dr. P. Binzberger
© Peter Binzberger
GEDANKEN ZUR EINWEIHUNG DER GEDENKSTÄTTE Über Jahrzehnzehnte belastete mich das Wissen um den Leidensweg und um die grausamen Todesstunden unserer Angehörigen und Landsleute. Nur weil die Donauschwaben auch Deutsche waren, mussten diese unschuldigen Menschen sterben. Der Wunsch, das Wirken des donauschwäbischen Volksstammes dem Vergessen der Geschichte zu entreißen, wich nicht aus meinem Denken. Die historische Wahrheit über die vorbildlichen Leistungen der Donauschwaben beim wirtschaftlichen und kulturellen Aufbau der verödeten Gebiete im mittleren Donaubecken nach der Vertreibung der Türken zu Beginn des 18. Jahrhunderts sowie das friedfertige Zusammenleben unserer Ahnen mit allen anderen Nationalitäten des Völkergemischs in diesem Raum müssen den nachwachsenden Generationen erhalten bleiben. Mit der Erstellung der donauschwäbischen Gedenkstätte in Kikinda ist ein nennenswerter Schritt auf diesem Wege gelungen. Wenn auch das „Memento mori“, das Gedenken der Toten, das Einweihungszeremoniell am 12. Oktober prägte und bei den Ansprachen und Grußworten vorherrschte, so war nicht zu überhören, dass alle Redner unseren Toten mit gewählten Worten anerkennende Achtung entgegenbrachten. Ebenso wurde wiederholt auf die bedauerlichen Ereignisse und auf die unmenschlichen Ausschreitungen der Jahre 1944 bis 1948 und auf die nachfolgende unrühmliche kommunistische Epoche hingewiesen. Auch die Vertreter der christlichen Kirchen fanden nach der rituellen Einsegnung bei ihrer Fürbitte angemessene Worte für die friedliche Totenruhe der Ermordeten wie auch bei ihren Gebeten für eine bessere, von allem Bösen befreite Zukunft für die Lebenden. Da in meinem nachfolgenden „Abschlussbericht“ detailgetreu über den Verlauf der Einweihungsfeier, über die Anzahl der Ehrengäste und Anwesenden, über die niedergelegten Kränze und Blumengebinde sowie über die beeindruckende Gestaltung der Gedenkstätte berichtet wird, sollen vorweg die Ansprachen und Grußworte, soweit diese im Wortlaut vorliegen, wiedergegeben werden.
26
© Peter Binzberger
DIE FEIERLICHE EINWEIHUNG der DONAUSCHWÄBISCHEN GEDENKSTÄTTE am Samstag, 12. Oktober 2002, 10 Uhr im „Eisenbahnfriedhof“, KIKINDA DIE BEGRÜßUNG Als Realisator der Gedenkstätte sprach ich zu allen Anwesenden: „Es ist mir eine Ehre im Namen meiner Landsleute die teilnehmenden Gäste an der heutigen Einweihungsfeier der „Donauschwäbischen Gedenkstätte“ in Kikinda zu begrüßen. Namentlich nenne ich: (Titel/Funktion lt. Liste des DVV) Sandor EGERESI, Vizepräsident des Parlaments, AP Vojvodina, Serbien, Dušanka MANIĆ, Direktor f. Ethnien i. Innenministerium, AP Vojvodina, Sandor TALPAI, Vize-Bürgermeister, als Vertr. der Stadt Kikinda, Msgr. Jozsef MIOCS, Dir.d. röm.kath.´Paulinum Seminars´, Subotica,Serb., Marton KAROLY, Dechant der ev.-reformierten Kirche, Itebej, Serbien, Pál SZEMEREDI, Vertr. d. Pfarrers Botka, r. kath.´St.Franziskus´- Kikinda, Hans SUPRITZ, Bundes- u. Landesvors.d.Donauschwaben BRD+B-Württ., Josef JERGER, Landesvors. d. DS i. Rheinland-Pfalz, Ref. Gedenkstätten, Laslo MANDLER, Vizepräs. ´Deutschen Volksverbandes´, Subotica.
Nicht weniger herzlich begrüße ich meine lieben Jugend- und Schulfreunde und alle übrigen Landsleute, die trotz hohen Alters die Mühen einer weiten Reise auf sich genommen haben. Sie fanden den Weg hierher aus USA, Kanada, Deutschland, Österreich Ungarn und Italien, um der heutigen Einweihungsfeier der Gedenkstätte für ihre Angehörigen beizuwohnen. Ebenso herzlich begrüße ich die anwesenden Donauschwaben, die auch heute noch hier in Kikinda, in der Heimatstadt meiner Jugend, leben oder aus der weiteren Umgebung, der Vojvodina, zur heutigen Feier angereist sind. Ich begrüße gleichfalls alle diejenigen, die durch ihre Grußworte, durch christliche Einsegnung, mit ihren Beiträgen oder durch anderes 27
© Peter Binzberger
Mitwirken den Festverlauf bereichern und verschönern. Herzlichen Dank schon jetzt an dieser Stelle. Ebenso bedanke ich mich im Namen aller meiner Landsleute für die Kranz- und Blumenspenden, die das Symbol der innigen Verbindung und des Gedenkens an unsere Verstorbenen mit dem Leuchten der Herbstblumen verschönern. Vergelt ´s – Gott! Und schließlich darf ich die Vertreter der Medien, des Fernsehens, des Rundfunks und der Presse begrüßen und ihnen für ihr Interesse, für ihr Kommen und für ihre folgenden Berichte danken“. Nach dieser Begrüßung hielt ich nachfolgende persönliche ANSPRACHE „Ich erlebe heute einen Tag tiefer Wehmut, – weil ich hier auf dem Friedhof in Kikinda der Einweihung dieser Gedenkstätte beiwohnen kann – und das, fast auf den Tag genau, 58 Jahre nach dem Verlassen meiner Heimat der Kindheit, – weil für mich diese Gedenkstätte die tiefe Verbundenheit unzähliger Donauschwaben in der weiten Welt mit ihren hier im Banat lebenden Verwandten und Landsleuten symbolisiert, – weil die Gedenkstätte die ehrende Achtung der weggezogenen Donauschwaben gegenüber ihren Toten der gleichen Generation sowie auch gegenüber ihren verstorbenen Ahnen bezeugt, – weil die Gedenkstätte zudem ein Beweis ist für die tiefen emotionalen Bindungen der weltweit verstreut lebenden Donauschwaben mit ihrer alten Heimat und mit ihrer Kirche, in der sie getauft wurden und in der sie ihre ersten kindlichen Gebete zu Gott sprachen. Ich erlebe heute einen Tag voller Hoffnung, – weil die erstellte Gedenkstätte in gleicher Weise ein Symbol ist für die Verbundenheit der weggezogenen Donauschwaben mit den Mitbürgern aller hier im Banat beheimateten Ethnien, – weil die Ahnen aller dieser Ethnien aus einem von den Türken verwahrlosten Gebiet während zweier Jahrhunderte harter Arbeit, zähem Fleiß und bitteren Entbehrungen dieses herrliche, fruchtbare und reiche Land geschaffen haben, 28
© Peter Binzberger
– weil ich in den letzten Monaten bei meinen Besuchen feststellen konnte, dass die Menschen aller Ethnien wieder aufeinander zugehen – vielfach noch vorsichtig, jedoch offenen Geistes und mit verständnisvoller Toleranz für die Wünsche und Bedürfnisse aller Mitbürger – und weil dieser neue Geist bereits die ersten Früchte trägt zum Wohle aller, die sich nach einem besseren Leben in einer freien Gesellschaft sehnen Ich erlebe heute einen glücklichen Tag, weil ich noch viele weitere positive Signale in meiner alten Heimat erkennen konnte, diese gerne in die Welt mitnehmen und dort über diese guten Eindrücke berichten werde. An dieser Stelle bedarf es eines Wortes des Dankes – des Dankes an alle, die mich in diesem meinem Vorhaben mit ihrer bejahenden Haltung und mit ihren Spenden großherzig unterstützten. Die Realisierung wäre mir ohne dieses Zutun nicht möglich gewesen. Ganz besonderer Dank aber auch denjenigen, die sich darüber hinaus mit ihrer hilfreichen Arbeit an diesem Projekt beteiligt haben. Namentlich seien genannt die Landsleute Wera Karl, Josef Konrad und Klaus Heß. Dieser Dank gilt jedoch nicht nur meinen Landsleuten in Deutschland, Österreich, den USA, Kanada und Brasilien, sondern auch denen hier in der alten Heimat, insbesondere der unermüdlichen Frau Martha István und den Herren Rudolf Weiss und Laslo Mandler vom „Deutschen Volksverband“ in Subotica. Desgleichen gilt mein Dank Herrn Duško Radaković, dem Bürgermeister meiner Heimatstadt, für die Aufgeschlossenheit und Unterstützung, nicht zuletzt und insbesondere dem derzeitigen Pfarrer der katholischen Kirche in Kikinda, Herrn Jozsef Botka, der mir bei den häufig wechselnden Situationen während der Vorbereitungszeit viel Vertrauen und Wohlwollen entgegengebracht hat. Desgleichen bedanke ich mich auch bei den Handwerkern, dem Schlossermeister Herrn Karoly Szabo und dem Direktor des Baubetriebes „1. Mai“, Herrn Rade Stoljiković, die mir während unserer Zusammenarbeit mit ihrer sorgfältigen und pünktlichen Arbeit viel Freude bereiteten“. (Diese Worte sprach ich deutsch und serbisch. Frau Martha István wiederholte die Ansprache anschließend in der ungarischen Übersetzung.) 29
© Peter Binzberger
Danach hielt Herr Sandor EGERESI seine Festrede in serbischer, deutscher und ungarischer Sprache – den drei Sprachen der bedeutendsten Vojvodinaer Ethnien. Da mir Herr Egeresi die Skripten überließ, seien hier auch die amtlichen Kopfdaten festgehalten. Republika Srbija Autonomna Pokrajina Vojvodina Skupština AP Vojvodine Kabinet Podpredsednika 01 Broj: 1-1 11.10. 2002. godine Novi Sad
SVEĆANI GOVOR Podpredsednika Skupštine APV SANDORA EGERESIJA „Sehr geehrte Freunde, geehrte Gäste! Es ist mir eine außerordentliche Ehre, persönlich als auch im Namen des Parlaments der Autonomen Provinz Vojvodina, am Treffen dieser angesehenen Versammlung teilzunehmen, obwohl der Anlass unseres Zusammenkommens das traurige Gedenken an die tragischen Ereignisse während und Ende des Zweiten Weltkrieges hierzulande ist. Dieses Geschehen erinnert und nicht nur, sondern verpflichtet uns geradezu, unser Jahrhunderte langes Zusammenleben, die gemeinsame Vergangenheit und die Bande, die uns zu jener Zeit umschlungen hatten, niemals zu vergessen. Wenn wir heute, wieder der Zukunft zugewandt, beginnen, die getrennten Bindungen zu erneuern, können wir nicht unsere in der Vergangenheit geschaffenen gemeinsamen Werte vergessen. Wir verbeugen uns vor den Schatten der ehemaligen Mitbürger, die im Sturm des letzten Krieges schuldlos zu Opfern wurden. Wir verzeihen, doch wir vergessen nicht.“
30
© Peter Binzberger
Im Anschluss an die Rede des Parlamentsvizepräsidenten der Vojvodina, Herrn Egeresi, sprach der Vorsitzende der Landsmannschaft i. d. Bundesrepublik Deutschland, gleichzeitig auch als
Landesvorsitzender von Baden-Württemberg, HANS SUPRITZ. (Die Ansprache wurde aus der Tonwiedergabe eines Videofilmes übernommen):
„Sehr geehrten Herren der Geistlichkeit, meine lieben Anwesenden! Die Erinnerung, dass vor 58 Jahren hier in Kikinda und in den umliegenden Ortschaften, so wie im gesamten Banat und der Vojvodina, sich der Himmel für unsere donauschwäbischen Landsleute verdunkelt hat, stimmt uns sehr traurig. Viele haben das Licht nie mehr erblickt. Die Wunden heilen heißt, dass wir offen über die Geschehnisse von damals reden müssen. Es darf keine Tabus mehr geben. Und Herr Egeresi hat es in seiner Rede soeben erwähnt, dass das Schweigen überwunden wurde. All diese schrecklichen Ereignisse, die damals geschehen sind, die vollständige Entrechtung, die Vertreibung und die Ermordung unserer Schicksalsgenossen nur aus Gründen der Nationalität oder des Glaubens dürfen sich, meine lieben Landsleute, meine lieben Gäste und Teilnehmer dieser Einsegnungsfeier, nicht wiederholen. Die Wunden der Vergangenheit heilen heißt aber nicht nur in der Vergangenheit verharren. Wir müssen den Blick nach vorne richten, um das schreckliche Geschehen zu überwinden. Konsequent müssen wir mit der jetzigen staatstragenden Generation, mit den jungen Menschen, den Dialog suchen und wir müssen einen Weg finden, der eine Wiederholung der unmenschlichen Geschehnisse in unseren Heimatdörfern der Vojvodina ausschließt. Wir, die Landsmannschaft der Donauschwaben, sehen uns für diese Aufgabe in der Pflicht. Doch auch die gesamte junge Generation, zu der ich mich als Jahrgänger 1939 auch zähle, ist aufgerufen, ernsthaft anzutreten, um unseren Menschen die Würde wieder zurückzugeben. Alle diejenigen, die unschuldig zu Tode gekommen sind, müssen ihre Würde wieder zurückbekommen. Unsere Landsleute, die noch am Leben 31
© Peter Binzberger
sind, müssen in Ruhe sterben können. Denn sie sind für Handlungen bestraft worden, die sie nicht getan haben. Wenn über 58 Jahre an vielen Gräbern weder ein Grabhügel noch ein Kreuz vom Tod der menschenunwürdig verscharrten Landsleute christlichen Glaubens zeugen durfte, so wurde mit diesem symbolischen Grabhügel und mit diesem Kreuz ein Zeichen des geistigen Neuanfangs geschaffen. Möge diese Stätte ein Signal sein, nicht nur hier für die Vojvodina, sondern für Europa, ja für die ganze Welt, für eine bessere Zukunft – für unsere und aller anderen Kinder. Ich bedanke mich ganz herzlich, dass sie zur Einsegnungsfeier gekommen sind. Ich bedanke mich bei allen, die hier mitgewirkt haben, dass diese eindrucksvolle Gedenkstätte entstehen konnte. Es waren nicht nur die weggezogenen Donauschwaben, die einst hier in Kikinda und den umliegenden Ortschaften gelebt haben, die durch den engagierten, tatkräftigen Einsatz von Dr. Binzberger in wenigen Wochen diese Gedenkstätte errichtet haben. Es waren ebenso die hier lebenden Donauschwaben wie auch andere Mitbürger, die mit ihrem vollen Einsatz mithalfen diese Gedenkstätte zu errichten. Gemeinsam mit der hiesigen Bevölkerung werden wir es schaffen, auch an anderen Orten, wie z.B. in Jarek und Gakovo weitere Gedenkstätten zu realisieren. Ich denke, wir sind auf einem guten Weg. Die Gedenkstätte in Kikinda ist ein sehr gelungenes Werk. Daher wiederhole ich den herzlichen Dank und die volle Anerkennung der Landsmannschaft dem Organisator Dr. Binzberger und allen seinen Mithelfern. Ich wünsche noch allen einen schönen Tag und ein gutes Nachhausekommen. Bleiben sie alle gesund. Ich hoffe, wir sehen uns wieder, wenn die nächste Gedenkstätte in Gakovo oder auch an einer anderen Stätte errichtet wird. Herzlichen Dank nochmals! Auf Wiedersehen!“
32
© Peter Binzberger
ANSPRACHE des Banater reformierten Bischofs, Dechant KAROLY MÁRTON anlässlich der Einsegnung der Kikindaer donauschwäbischen Gedenkstätte. – Aus dem Ungarischen übersetzt von Martha Istvan –
„Voller Gnade stehen wir vor der Gedenkstätte, die für die hier Ruhenden erstellt wurde, damit sie allen Vorbeikommenden unsere Verbundenheit mit den lieben Toten bezeugt. Die Lebenden erstellten diese Gedenkstätte, damit der stumme Stein vom Leben berichtet. Dabei stellt sich die Frage: Über welches Leben gibt diese Gedenkstätte Auskunft? Vom Leben hier auf dem Friedhof, wo selbst der Gesang der Vögel trauriger klingt und die Tautropfen in den Blütenblättern der Blumen wehklagenden Tränen gleichen? Die Gedenkstätte symbolisiert mehr! Sie ist ein Beweis für die Liebe der Hinterbliebenen zu ihren Angehörigen, die selbst vom Tod und von der Vergänglichkeit der Zeit nicht besiegt werden konnte. Das Kreuz der Gedenkstätte bezeugt die tiefgläubige Verbundenheit aller hier Anwesenden mit ihren hier in der Erde ruhenden OpfertodVerstorbenen. Das Kreuz steht jedoch gleichzeitig für den Opfertod unseres Herrn Jesus Christus, der für uns alle gestorben ist. Mit seinem Opfertod hat er uns alle vereinigt – die hier Lebenden mit denen, die weit weg in Deutschland, Amerika, Brasilien oder sonst wo auf der Welt zu Hause sind. Er hat mit seinem Tod die Schuld aller getilgt und uns den Weg bereitet, für ein Zusammentreffen im Paradies, ganz gleich in welchem Lande der Erde wir beheimatet sind. Aber auch diejenigen Angehörigen aus aller Welt, die heute nicht anwesend sein können, sind im Geiste in dieser Stunde bei uns – in Liebe verbunden mit den hier in der Ewigkeit Ruhenden. Gute Gedanken und liebe Erinnerungen verbinden sie mit ihren Lieben, vielleicht mit den Großeltern, den Nachbarn, den Lehrern oder den Geistlichen. Es sind die im Herzen bewahrten ersten Gebete, die sie hier gelernt haben, die guten Ratschläge, die ihnen für den Weg in die Zukunft gegeben wurden, mit einem Wort – die ehrenvoll behüteten Erinnerungen führten sie hierher zu uns auf den Friedhof. Sie 33
© Peter Binzberger
sind bei uns, um nach Gottes Gebot unsere Ahnen zu ehren und uns zu unserer Nation zu bekennen.“ Den christlichen Segen erteilte Dechant Karoly Márton, der Banater Bischof der Ev. Reformierten Kirche, mit folgenden Worten:
„Empfanget alle Gottes Segen! Alle, die hier sind und alle Lebenden in der Ferne. Die Gnade des Vaters, die Liebe des Sohnes, die erleuchtende, tröstende Kraft des Heiligen Geistes sei bei uns in allen Zeiten! Amen!“ DIE GRUßWORTE des Vizepräsidenten des „Deutschen Volksverbandes“ in Subotica, LASLO MANDLER, schlossen die Ansprachenreihe: „Meine Damen und Herren, liebe Landsleute! Herzlich willkommen in Ihrer alten Heimat. Ich begrüße Sie im Namen des „Deutschen Volksverbandes“ und in meinem eigenen Namen. Liebe Landsleute, endlich können wir nach so vielen Jahren für unsere unschuldigen Opfer eine Gedenkstätte einweihen. Dieses Mahnmal ist das zweite auf dem Gebiet des heutigen Jugoslawien. Ich muss betonen, dass wir diese Gedenkstätte nicht hätten verwirklichen können ohne die demokratische Entwicklung, die die neu etablierte Regierung in die Wege geleitet hat. Ebenso ist es unseren donauschwäbischen Landsleuten im Ausland zu verdanken, dass sie die Initiative des in Kikinda geborenen Dr. Peter Binzberger unterstützten und mit ihren Spenden die Erstellung der Gedenkstätte ermöglichten. Ich verspreche Euch, liebe Landsleute, dass wir Hiergebliebenen unsere Toten nie vergessen werden. Überall wo sie ruhen, werden wir eine Gedenkstätte oder zumindest ein Kreuz erstellen. Dieses Denkmal steht nicht nur zur Erinnerung an unsere Toten, sondern auch zur Mahnung, dass niemals wieder unschuldige Menschen wegen einer Kollektivschuld bestraft werden dürfen. Ich bitte den lieben Gott, dass er uns die Kraft und die Gesundheit gibt, dass wir unsere Ziele verwirklichen können. Ich bedanke mich bei allen meinen Landsleuten und Mitbürgern für Ihr Kommen und 34
© Peter Binzberger
für Ihre Teilnahme am heutigen festlichen Zeremoniell der Einweihung der donauschwäbischen Gedenkstätte“. Über den Verlauf der Einweihungsfeierlichkeiten der Kikindaer Gedenkstätte und deren Gestaltung informierte ich alle Spender, die mitwirkenden Landsleute sowie einige Verbände der Donauschwaben in Deutschland und verschiedene Presseorgane im In- und Ausland mit nachfolgendem ABSCHLUSSBERICHT Rundbrief vom 22. Oktober 2002 GEDENKSTÄTTE IN KIKINDA Einweihungsfeier, festlicher Gottesdienst, Dokumentation Liebe Landsleute! ES IST VOLLBRACHT! – Mit Eurer Hilfe und Unterstützung und in Abstimmung mit den Behörden und der katholischen Pfarrei „St. Franziskus“ in Kikinda ist es mir gelungen, nach den Entwürfen unserer Landsmännin Wera Karl, geb. Gyurczy, eine würdige Gedenkstätte am „Eisenbahnfriedhof“ zu erstellen. Das gleiche Kreuz wie auf der Gedenkstätte ließ ich mit einer dreiseitigen metallenen Schriftkonstruktion auf dem nahegelegenen Massengrab errichten. Von vielen Seiten erreichten mich anerkennende Worte über die schöne, beeindruckende Gestaltung – ich gebe diese an alle Mithelfenden und Mitwirkenden weiter. Gleichzeitig bedanke ich mich bei allen Landsleuten für die großartige Unterstützung. DIE EINWEIHUNG fand am Samstag, 12. Oktober 2002 von 10 bis 12 Uhr statt. Diese feierliche Einweihung des „Memento mori“Mahnmals für die Donauschwaben beehrten über 150 Personen mit ihrer Anwesenheit. Etwa fünfzig Landsleute waren aus den USA, von Deutschland, Österreich, Ungarn und Italien angereist. Weitere siebzig anwesende Donauschwaben, einige Ungarn und einzelne Serben waren aus Kikinda und der Umgebung gekommen. Vertreter der Kirchen, der Verwaltungen, einiger ethnischer Organisationen und der Medien erhöhten die Besucherzahl auf die oben genannte 35
© Peter Binzberger
Anzahl von 150 bis 160 Personen. Zunächst begrüßte ich die Gäste, dankte allen Mithelfenden und Spendern, gedachte der toten Angehörigen und Landsleute und schloss meine Ansprache verbunden mit der Hoffnung auf ein zukünftiges friedliches Miteinander der Ethnien in der alten Heimat. (Dies wurde von mir in Deutsch und Serbisch vorgetragen und von Martha István in Ungarisch wiedergegeben.) Anschließend folgten seitens der geladenen Ehrengäste die Grußworte, Einsegnungs-Gebete, Kranz- und Blumenniederlegungen. Das Solisten-Damen-Duett des Ev. Kirchenchors – die Frauen Vesna Weiss und Erika Márton – bereicherte diesen feierlichen Teil an der Gedenkstätte mit dem Vortrag einiger deutscher Kirchenlieder. Der „Deutsche Volksverband“ hatte mehrere hochgestellte Ehrengäste zur Gedenkstätteneinweihung geladen. Der Einladung waren die nachstehend genannten Ehrengäste oder ihre persönlichen Vertreter gefolgt: Herr Sandor Egeresi, Vizepräsident der Volksversammlung des Autonomen Gebietes Vojvodina (A.P.V.) von Novi Sad, Frau Direktor Dušanka Manić, zuständig für die Ethnien im Innenministerium der Vojvodina in Novi Sad, Herr Vizebürgermeister Sandor Talpai, als Vertreter des Kikindaer Bürgermeisters Duško Radaković, Msgr. Jozsef Miocs, Direktor des „Paulinum Seminars“ der katholischen Kirche aus Subotica, Dechant Karoly Márton, Bischof der Evang.-Reformierten Kirche des Banats, Kaplan Pál Szemeredi als Vertreter des Pfarrers Jozsef Botka von der Pfarrei „St. Franziskus“ in Kikinda. Die Donauschwaben aus dem Ausland waren repräsentiert durch Herrn Hans Supritz, den Bundesvorsitzenden und Landesvorsitzenden von Baden-Württemberg der „Landsmannschaft der Donauschwaben e.V.“ und den Landesvorsitzenden der „Donauschwaben Rheinland-Pfalz“ gleichzeitig als Referent für Gedenkstätten in der BRD, Herrn Josef Jerger, Ludwigshafen/Rh. Die Donauschwaben der Heimat vertrat Herr Laslo Mandler, Vizepräsident des „Deutschen Volksverbandes“ in Subotica. Mit Delegationen und Blumenniederlegungen beehrten uns auch Frau Hilda Banski und Herr Konečni von der Kikindaer Gruppe des deutschen Verbandes „Donau“ aus Novi Sad, das „Banater Forum“ aus Pančevo, das „Forum Batschka“ und der „Ungarische Volksverband“ aus Kikinda. Landsmann Josef Konrad aus Amerika ehrte unsere Toten im Namen der weltweit verstreut wohnenden 36
© Peter Binzberger
Donauschwaben mit einem sehr schönen, großen Kranz. Die HOGNakodorf wurde von Landsmann Franz Kahles und die HOG der Schwestergemeinden St. Hubert-Charleville-Soltur von den Landsleuten Bernhard Schenk und Adam Hess vertreten. Alle gedachten der Toten mit Grußworten und Kränzen/Blumengebinden. Weitere angereiste Landsleute und zahlreiche noch im Banat lebende Donauschwaben ehrten die Toten allein durch ihre Anwesenheit und einige auch mit Blumengebinden. Anschließend gingen die Versammelten zum nahen Massengrab. Dort weihten die Priester die Erde der Grabstätte und das darauf errichtete große Kreuz. Im Namen der weltweiten Gemeinschaft der Donauschwaben legte auch hier Josef Konrad einen Kranz mit zartroten Nelken nieder. Diesem Beispiel folgten viele Landsleute und Delegationen – auch Herr Egeresi und Frau Manić als Regierungsvertreter – und ehrten so unsere Toten im Massengrab mit Blumengebinden und Grablichtern. Die Eingravierungen auf dem Granit der Gedenkstätte lauten:
1944 – 1948 UNSEREN LANDSLEUTEN, DEN OPFERN DER GEWALT – in deutscher, serbischer und ungarischer Sprache – DAS WAPPEN DER DONAUSCHABEN Die Donauschwaben von Kikinda und Umgebung 2002 Auf den Granitabdeckungen der sechs Poller sind jeweils zwei Ortsnamen, daneben ein Kreuz sowie die dazugehörige Zahl der dokumentierten Todesopfer dieser Gemeinden eingraviert. Auf der kleinen Granittafel am Kreuzfuß stehen die gleichen Angaben von der Kreisstadt Kikinda. Linke Poller (von oben): BOTSCHAR + 8, MOKRIN + (die Totenzahl fehlt, da unbekannt), NAKODORF + 75, St. HUBERT + 71, CHARLEVILLE + 67, SOLTUR + 55, Mitte beim Kreuz: KIKINDA + 168. Rechte Poller (von oben): HEUFELD + 53, MASTORT + 39, RUSKODORF + 9, BAN. TOPOLA + 46, SANAD + 30, BIKATSCH + 22. 37
© Peter Binzberger
Auf den drei Tafeln des Massengrabkreuzes lautet der Text: – jeweils in den Sprachen deutsch, serbisch, ungarisch – DER LEIDENSWEG MEHRERER HUNDERT UNSERER MITBÜRGER DEUTSCHER VOLKSZUGEHÖRIGKEIT DES LAGERS „MILCHHALLE“ IN KIKINDA ENDETE 1944 – 1947 HIER. Mögen die Toten in Frieden ruhen! Die Donauschwaben aus Kikinda und Umgebung 2002
Anschließend lud der Suboticaer „Deutsche Volksverband“ als Veranstalter und Organisator der Einweihungsfeier in Kikinda alle am Friedhof Anwesenden zum gemeinsamen FESTLICHEN MITTAGESSEN in das gepflegte Gasthaus „Lovac“ am nordwestlichen Stadtrand Kikindas. Neben den geladenen Ehrengästen nahmen zahlreiche angereiste Landsleute diese Gelegenheit wahr und verbrachten mit ihren bekannten oder verwandten Donauschwaben aus Kikinda und Umgebung noch einige gemeinsame erfreuliche Stunden. Insgesamt 72 Gäste lauschten aufmerksam meinen besinnlichen Worten über die enorme ethische Kraft, die wir „Auslandsdonauschwaben“ aus unserer Heimatliebe, infolge unserer tiefen Verehrung der in der Banater Heimaterde ruhenden Vorfahren, Verwandten und Freunde und nicht zuletzt aus den liebgewordenen Erinnerungen unserer schönen Schul- und Jugendzeit schöpfen. Dabei begleiten die unauslöschlichen Erinnerungen und die festen Verbindungen mit den noch lebenden Verwandten und Landsleuten im Banat unseren Alltag in der neuen Heimat. Von einigen Amtsträgern der Politik und der ethnischen Minderheiten der Vojvodina sowie auch von einigen Landsleuten wurden mir warmherzige Worte des Dankes und der Anerkennung für meinen Einsatz bei der Errichtung der Gedenkstätte zuteil. Weitere schön formulierte Worte vom jungen Erblühen eines toleranten, friedlichen Zusammenlebens der Ethnien in gegenseitiger Achtung folgten. Nach einem kurzen Tischgebet, gesprochen von Msgr. Miocs, wendeten sich die Anwesenden dem inzwischen servierten 38
© Peter Binzberger
Mittagessen zu. Erst in den fortgeschrittenen Nachmittagsstunden verließen allmählich die Gäste die Tafel des harmonischen Zusammenseins. Eine FESTLICHE DEUTSCHE MESSE anlässlich der Einweihung der Gedenkstätte beim Kikindaer Massengrab wünschten sich einige Landsleute. Diesem Wunsch wurde nachgekommen. Nachdem die Kikindaerin Magdalena Griffatong, geb. Kredler aus Koblenz zwei deutsche Messbücher gespendet hatte und Orgelnoten wie Texte deutscher Kirchenlieder von mir rechtzeitig nach Kikinda geschickt worden waren, zelebrierte am Sonntag, den 13. Oktober 2002, um 11 Uhr Pfarrer Jozsef Botka eine hl. Messe nach katholischem Ritus in der Kikindaer Pfarrkriche „St. Franziskus“. Die Organistin, eine Klosterschwester, spielte nach Bachvariationen zur Einführung „Die Himmel rühmen des Ewigen Ehre“ (L.v. Beethoven) und im Laufe der Messe noch die Lieder „Lobet den Herrn“ und „Großer Gott wir loben Dich“. Die von Pfarrer Botka wohlformulierten Fürbitten in Deutsch wurden von einem Vorbeter sehr gut gesprochen. Ihre inhaltliche Aussagen wurden dem erlittenen Schicksal unserer Landsleute voll gerecht und waren der Einweihung und dem Anliegen der Gedenkstätte durchaus angemessen. Am Ende des Gottesdienstes versicherte Pfarrer Botka in serbischer Sprache, dass unsere Toten in den zurückliegenden Jahren in allen Gebeten der Kirche eingeschlossen worden waren. Dies geschieht regelmäßig beim jährlichen Gottesdienst zum Allerheiligenfest auf dem katholischen Eisenbahnfriedhof. Zudem versicherte Pfarrer Botka in seinen Ausführungen, dass unsere Lieben von Anfang an in geweihter Erde ruhten, weil auch das Gelände um den eigentlichen katholischen Eisenbahnfriedhof, also auch die Stelle, wo sich das Massengrab befindet, schon vor zweihundert Jahren eingesegnet worden war. Am Ende des Gottesdienstes erhielt jeder Besucher ein kleines gesegnetes Medaillon der Muttergottes von seiner Pfarrei in der alten Heimat. Ich dankte an dieser Stelle im Namen der Donauschwaben Pfarrer Botka für seine aufschlussreichen trostspendenden Worte sowie für sein segensreiches priesterliches Engagement. Weitere AUFGABEN harren der Erledigung. Nach Absprache mit Herrn Botka und einigen Landsleuten habe ich am 13. Oktober, unmittelbar nach dem Gottesdienst, die Einfriedung des Massengrabes 39
© Peter Binzberger
aus Betonplatten in Auftrag gegeben. Die eingefriedete Fläche des Massengrabes wird im nächsten Frühjahr mit Rasen eingesät. Die Pflege der gesamten Anlage ist für Jahre sichergestellt. Die vorhandenen restlichen Spendengelder werden dafür verwendet. Zudem beabsichtige ich, eine bebilderte Dokumentation über die Gedenkstätte mit angegliedertem Namensverzeichnis der dort beerdigten Landsleute zu erstellen. Ich werde diese nach Fertigstellung allen Spendern zusenden. Zudem möchte ich die Dokumentation in alle Archive der Donauschwaben in Deutschland, Österreich, USA, in der alten Heimat und in Kikinda einbringen. Damit hoffe ich, dass ich die mir von den vielen Landsleuten anvertraute Ehrenarbeit für unsere Toten zur allgemeinen Zufriedenheit abgewickelt habe und verbleibe mit landsmannschaftlichem Gruß! Dr. Peter Binzberger
40
© Peter Binzberger
RESÜMEE Das in den Gesellschaften totalitärer Regime verbreitete Misstrauen war 2002 bei den Menschen im serbischen Banat noch sehr stark verwurzelt. Nur zaghaft und vorsichtig wagten einige mutige, aufgeschlossene Personen sich dem freien Europa zuzuwenden. Ohne die Unterstützung dieser Zukunftsorientierten wäre es mir nicht möglich gewesen, innerhalb von wenigen Monaten die Kikindaer donauschwäbische Gedenkstätte zu errichten und mit einer gelungenen Einweihungsfeier am 12. Oktober 2002 der Öffentlichkeit zu übergeben. In dieser unglaublich kurzen Zeitspanne gelang es mir, viele weltweit verstreut wohnende Landsleute über das geplante Vorhaben zu informieren und ihre Spendenbereitschaft zu wecken. Auch diesen Erfolg verdanke ich, neben meiner allgemeinen Bekanntheit, weitgehend der abgestimmten, intensiven Mitarbeit einiger Freunde aus der Banater Jugend- und Schulzeit. Mein Engagement galt jedoch nicht nur der Errichtung einer Gedenkstätte für unsere Toten der Leidenszeit, sondern hatte zudem das Ziel, den allzu lange verschwiegenen Völkermord an unserem Volksstamm in das Bewusstsein der ehemaligen Mitvölker, vor allem in das der nichtunterrichteten jungen Generation zu rücken. Offensive Öffentlichkeitsarbeit war also geboten: Frau Istváns Abhandlungen in einigen Zeitungen Kikindas und der Vojvodina waren ein erster Schritt, ebenso die Ausstrahlung der Einweihungsfeier der Gedenkstätte im Neusatzer (Novi Sad) Fernsehen. Weitere Presseberichte und Leserbriefe in Publikationen des ehemaligen Siedlungsgebietes folgten umgehend. Zudem gelang es in Deutschland die Regionalpresse des Bodenseegebietes über mein Wirken im Banat zu interessieren, so dass darüber mehrere Artikel verbreitet wurden. Darüber hinaus unterrichteten die donauschwäbischen Publikationen unsere Landsleute weltweit von meinem Wirken.
41
© Peter Binzberger
ZEITUNGSBERICHTE – PRESSESTIMMEN anlässlich der Gedenkstätteneinweihung am 12. Oktober 2002 In der „KIKINDSKE“ vom Donnerstag, 26. September 2002 Von Martha István – Aus dem Serbischen übersetzt von Dr. P. Binzberger –
Zum Gedenken an die Opfer der Vergeltung nach dem Zweiten Weltkrieg. Gedenkstätte auf dem Massengrab Nach mehr als fünfzig Jahren des Schweigens findet am Samstag, 12. Oktober auf dem katholischen Eisenbahnfriedhof zur Erinnerung an die unschuldigen Opfer der Gewalt zwischen 1945 und 1948 eine Gedenkfeier statt. Auch unsere Stadt blieb bedauerlicherweise nach dem Zweiten Weltkrieg vom unmenschlichen und unfassbaren Revanchismus der Sieger über die Besiegten nicht verschont. Viele unserer Mitbürger, welche die Jahre nach dem Zweiten Weltkrieg überlebt haben, wissen vom Massengrab auf dem Eisenbahnfriedhof. Dennoch wurde über all die Jahre hinweg wenig darüber gesprochen, bis vor kurzem leugnete man sogar dessen Bestehen. Damals büßten Kinder, Frauen und Greise die Sünden des Reiches. Kaum einer hat in diesen Jahren der Unvernunft begriffen, dass der eigentliche Sieger einzig und allein der Tod war. Aber wer waren die Opfer dieser Unvernunft? Nur Frauen, Kinder und Alte, die als einzige von den Besiegten zurückgeblieben waren. Die ehemalige Kikindaer „Milchhalle“ diente als Sammelzentrum, in dem sich die Spuren Vieler verloren. Neben einem Arbeitslager bestand in Kikinda auch ein Lager der Vernichtung von Mitbürgern deutscher Nationalität, mit dessen Erforschung sich bei uns noch niemand befasst hatte. Nach der deutschen Dokumentation, die vom Dokumentationszentrum in Sindelfingen veröffentlicht wurde, sind 618 Opfer deutscher Nationalität, sowie auch Serben schließlich auch Russen, welche ihre Heimat nach der Oktoberrevolution verlassen hatten, 42
© Peter Binzberger
weil sie mit dem kommunistischen Regime nicht einverstanden gewesen waren. Diese Stelle ist nicht der einzige Ort, an dem in Kikinda die Leichen der Menschen verscharrt wurden, die im damaligen neuen Regime als gefährlich galten. Die anderen Plätze bleiben auch weiterhin vom Schleier der Geheimhaltung verdeckt. Alle diese Leute wurden letztendlich auf inhumane Weise beerdigt, in ungeweihter Erde, ohne die jedem Menschen zustehende Würde. Auf private Initiative unserer ehemaliger Mitbürger, die nach Kriegsende als Kinder mit ihren Eltern allein das nackte Leben rettend das Land ihrer Geburt verlassen hatten, wurde nach dem demokratischen Wechsel in unserem Lande der Wunsch laut, nun ihren nächsten Angehörigen eine angemessene christliche Ruhestätte zu erstellen. Herr Dr. Peter Binzberger, der mehrmals seine alte Heimat besucht hat, erhielt die Genehmigung zur Erstellung einer weißen symbolischen Gedenkstätte mit einem Kreuz sowie zum Anbringen von Tafeln, auf denen die Zahl der Opfer aus Kikinda und den umliegenden Gemeinden vermerkt sein werden. Der Entwurf der Gestaltung stammt von unserer ehemaligen Mitbürgerin Wera Karl, geborene Gyurcsy, eine in der westlichen Welt bekannte Kunstmalerin und Bildhauerin. Die Gelder zur Erstellung der Gedenkstätte spendeten unsere Landsleute aus der weiten Welt. Zur Einweihung werden zahlreiche ehemalige Kikindaer aus der gesamten Welt erwartet, von welchen wir Josef Konrad aus Philadelphia namentlich erwähnen. Er erhielt in diesem Jahr das silberne Ehrenzeichen Österreichs für Verdienste um die alpenländische Republik in den USA. Dr. Peter Binzberger erhielt von der Stadt Friedrichshafen den Ehrenbrief für seine Verdienste und für sein großes Engagement im städtischen Arbeitskreis Friedrichshafens im Zusammenhang mit der Städtepartnerschaft Friedrichshafen-Sarajevo. Erwähnt werden sollte noch sein selbstloser Einsatz und seine persönliche Hilfe, die er den bosnischen Kriegsflüchtlingen entgegenbrachte. Die Organisatoren der Errichtung der christlichen Gedenkstätte als Zeichen der Aussöhnung sind der Deutsche Volksverband aus Subotica und das Banater Forum. (Ein Bild – 13 mal 9 cm, fotografiert von M. István – von der halbfertigen Gedenkstätte ergänzt den Artikel.) 43
© Peter Binzberger
In der „KIKINDSKE“ vom Freitag, 4. Oktober 2002 Leserbrief von Siniša Jakonić – Aus dem Serbischen übersetzt von Dr. P. Binzberger – Nicht alle schwiegen Reaktion auf den Artikel „Gedenkstätte auf dem Massengrab“ („KIKINDSKE“, Nr. 211) In der letzten Ausgabe „Kikindske“ wurde ein längerer Artikel der Journalistin Martha Istvan veröffentlicht. Dieser berichtet von der bevorstehenden Gedenkfeier für die unschuldigen Opfer der deutschen Nationalität, die von der kommunistischen Regierung als Vergeltung für die Verbrechen des deutschen Okkupanten in der Zeit des 2. Weltkrieges (geschrieben wurde von 1945 bis 1948, richtig ist von 1944 bis 1848. Anm. S.J.) getötet wurden. Der Artikel ist im wesentlichen positiv und richtig – aber es haben sich auch einige ernste Fehler und Ungenauigkeiten eingeschlichen. So wird in ihm unter anderem geschrieben: „Nach mehr als 50 Jahren des Schweigens... Neben einem Arbeitslager bestand in Kikinda auch ein Lager zur Vernichtung von Mitbürgern deutscher Nationalität, über dessen Erforschung sich bei uns noch niemand befasste“. Vor allem, es gab keine „50 Jahre des Schweigens“ und noch weniger ist wahr, dass sich mit der Erforschung der Verbrechen bei uns noch niemand befasste. Dass Groß-Kikinda vom Oktober 1944 bis 1948 Deutsche ohne Verurteilung ausgeraubt, gequält, erschlagen hat und etwa 540 bis 600 von ihnen in Massengräbern beerdigt wurden und noch 600 Serben aus der Mačva (im Artikel wird geschrieben, dass es 618 Deutsche waren – Opfer auf der Grundlage des Dokumentationszentrums Sindelfingen, welches ich als genaue Angabe anerkenne), davon habe ich detailliert geschrieben mit Namensnennung der Mörder und ihrer Wohnadressen: Kommandant des Konzentrationslagers war der Offizier Nikola Popović und gegen einen, jetzt verstorbenen, Befehlsgeber des Mordens habe ich 1991 sogar ein Strafverfahren beantragt – ohne Erfolg. Es ist die Rede von den Artikeln in den Kragujevacer „Pogledina“ / „Rundblick“ 1991 und 1995, im Beograder Wochenblatt „Balkan 44
© Peter Binzberger
Express“ 1992, in der Novi Sader Revue „Nezavisni“/„Unabhängige“ 1994, im Blatt „Velika Kikinda“ 1998 veröffentlicht, danach in der Tageszeitung „Danas“/„Heute“ 1999 (drei Artikel). Wegen des Artikels in „Velika Kikinda“ wurde ich 1997 angeklagt, habe jedoch das Verfahren gewonnen. Zudem haben im Laufe der Gerichtsverhandlungen desselben Jahres mein Rechtsanwalt Milorad Kojadinović und ich in diesem Zusammenhang der Tageszeitung „Naša borba“/„Unser Kampf“ ein Interview gegeben. Die angeführten Zeitungsberichte haben auch die Kikindaer ErnaEma Gavranić, welche eine Lagerinsassin gewesen war, Milan Ostojić, Dragan Pekarević, Rada Simulov (diese sind zwischenzeitlich verstorben), der Rechtsanwalt Miloš Živkov und der ehemalige Polizist Laslo Pastor öffentlich bezeugt. Vom Genozid an den Deutschen, den Juden und Serben, aber auch über die ungarischen Opfer, habe ich 1992 ein Buch geschrieben und fünfzehn Verlegern zu Veröffentlichung angeboten, 1997 und 1999 unterbreitete ich es in gleicher Absicht sogar der Deutschen Botschaft, jedoch beide Male ohne Erfolg. Ich besuchte in den Jahren 1992, 1997 und 1999 die hiesige katholische und orthodoxe Kirche und schlug vor, auf den Gräbern Kreuze zu errichten. Meine Idee wurde jedoch nicht übernommen. So wie es keine Kollektivschuld gibt, gibt es auch bei keinem Volke ein völliges Schweigen. Ich befürworte die Gedenkstätte, aber musste man damit bis 2002 zuwarten? War denn die Angst vor dem Regime von S.M. (Slobodan Milošević, der Übersetzer) so stark?
45
© Peter Binzberger
In „KIKINDAY UJSAG“ vom Donnerstag, 10. Okt. 2002, Nr. 213 Journalist k-i. – Aus dem Ungarischen übersetzt von Martha István –
Gedenken an die Opfer der Gewalt nach dem Zweiten Weltkrieg
Gedenkkreuz über dem Massengrab Nach mehr als fünfzigjährigem Schweigen wird am 12. Oktober auf dem katholischen Eisenbahnfriedhof mit einem ökumenischen Gottesdienst und einer Kreuzeinweihung an die unschuldigen Opfer der Zeit zwischen 1945 und 1948 erinnert. Bedauerlicherweise hatte nach dem Zweiten Weltkrieg auch in unserer Stadt Gewalt geherrscht. Vom Massengrab hinter dem Bahnhof wissen viele ältere Personen, welche die blutige Zeit nach dem Kriege überlebt haben. Doch darüber drang in den vergangenen Jahren kein Wort an die Öffentlichkeit. Die Existenz des Massengrabes wurde bis vor kurzer Zeit sogar in Abrede gestellt. Die Sünden des Reiches hat die kommunistische Macht an Frauen, Kindern und Alten gerächt. In diesen Jahren haben nur wenige verstanden, dass der wahre Sieger einzig der Tod war. Die Sieger haben ungnädige Rache an Unschuldigen verübt. Der Ort der Grausamkeiten war die ehemalige Kikindaer Milchhalle. Dort war ein Sammellager eingerichtet, in dem sich die Spuren Vieler verloren. Außer dem Arbeitslager in Kikinda bestand ein weiteres Lager, in dem die Bürger deutscher Nationalität hingerichtet wurden. Mit der Erforschung der Geschehnisse in diesen Lagern hat sich bei uns keiner eingehender befasst. Aus deutschen Quellen wissen wir von über 618 Opfern deutscher Nationalität. Es ist jedoch bekannt, dass zudem auch Ungarn, Serben und Russen, die nach der Oktoberrevolution Russland verlassen hatten, weil sie nicht mit dem kommunistischen System einverstanden waren, getötet wurden. Dieses Massengrab ist nicht der einzige Ort in Kikinda, an dem Menschen, die vom damaligen System als gefährlich eingestuft wurden, ermordet und verscharrt wurden. Die Standorte der anderen Massengräber werden noch immer verheimlicht. Die getöteten, massakrierten Menschen 46
© Peter Binzberger
wurden ohne Aussegnung in ungeweihter Erde und bar jeglicher Würde und menschlicher Ehre beerdigt. Auf Initiative von unseren geflüchteten, ehemaligen Mitbürgern wurde nun, nach der demokratischen Wende, auf dem katholischen Eisenbahnfriedhof eine christliche Gedenkstätte errichtet. Unser in Friedrichshafen lebender ehemaliger Mitbürger Dr. Peter Binzberger hat endlich die Erlaubnis erhalten, ein weißes Kreuz und eine Gedenktafel mit den Namen der Opfer zu errichten. Der Entwurf für die Gedenkstätte stammt von der ehemals Kikindaer Künstlerin Wera Karl, geborene Gyurcsy. Das nötige Geld für die Realisierung spendeten deutsche Landsleute aus der ganzen Welt – ehemalige Mitbürger aus Kikinda und den umliegenden Dörfern, deren Angehörige im Massengrab die letzte Ruhestätte fanden. Am Samstag, den 12. Oktober, 10 Uhr vormittags, fängt mit einem ökumenischen Gottesdienst die Gedenkfeier an, welche Jozsef Miocs, Rektor des Paulinum, in deutscher Sprache halten wird. Organisatoren rechnen mit mehreren hohen Gästen: ehemalige Kikindaer Mitbürger, dem Deutschen Volksverband aus Subotica und dem Banater Forum. Zur Einweihung der Gedenkstätte und als Zeichen der Versöhnung kommen Josef Konrad aus Philadelphia, Dr. Peter Binzberger aus Deutschland und Vertreter verschiedener christlicher Kirchen. In der Neusatzer Zeitung „Magyár Szó“, Sonntag, 13. Okt. 2002 Ujvidék, LIX. Evf. 242 (19348.) zsam Von Fekete Laszlo – Aus dem Ungarischen übersetzt von Wera Karl –
Gedächtniskreuz über dem Massengrab In Kikinda gedachte man der Opfer der Vergeltung nach dem Zweiten Weltkrieg Mit einem ökumenischen Gottesdienst und der Weihe des Gedächtniskreuzes erinnerte man auf dem kath. Eisenbahnfriedhof in Kikinda, nach mehr als einem halben Jahrhundert des Schweigens, der unschuldigen Opfer der Zeit zwischen 1945 und 1948. An der ehr47
© Peter Binzberger
furchtsvollen Zeremonie, welche Jozsef MIOCS, Rektor des Paulinum in Subotica, in deutscher Sprache hielt, nahmen mehrere bedeutende Gäste teil: einstige Bürger von Kikinda, Kirchliche Würdenträger, Landes- sowie Kikindaer Selbstverwaltungsvertreter, der Deutsche Volksverband, das Banater Forum, die Bezirksvertreter der VMSZ (Politische Partei „Vojvodinaer Ungarischer Verband“). Leider haben die dem Zweiten Weltkrieg folgenden Vergeltungen auch Kikinda und Umgebung nicht verschont. Vom Massengrab auf dem Eisenbahnfriedhof haben zahlreiche ortsansässige ältere Personen gewusst, die die Nachkriegsjahre überlebten. Öffentlich wurde jedoch in den vergangenen Jahrzehnten hierüber nicht gesprochen, im Gegenteil, die ehemaligen Machthaber stritten die Existenz des Massengrabes sogar ab. Die kommunistische Macht hat die Sünden des Deutschen Reiches an Frauen, Kindern, Alten vergolten. In jenen Jahren verstanden es wenige, dass der alleinige Sieger der Tod war. Im Gefolge des Krieges haben sich die Sieger an den Unschuldigen grausam gerächt. Die ehemalige Kikindaer Milchhalle diente als Tatort, hier befand sich ein Lager, in dem sich von Vielen die Spur verlor. Neben dem Arbeitslager in Kikinda befand sich auch ein Lager, in dem man die Bürger deutscher Volkszugehörigkeit exekutierte. Bislang hat sich noch niemand mit dem „Funktionieren“ dieses Lagers eingehender befasst. Aus deutschen Quellen wissen wir von 618 deutschen Opfern, es ist aber allgemein bekannt, dass unter den Opfern auch Ungarn, Serben und Russen waren, letztere, die nach der Oktoberrevolution Russland verlassen haben, da sie mit dem kommunistischen Regime nicht einverstanden waren. Dieses Massengrab ist nicht der einzige Ort in Kikinda, an dem man von dem damaligen Regime als gefährlich erklärte Personen verscharrte. Die Standorte der übrigen Massengräber umgibt bis heute ein Geheimnis. Ohne auf jede menschliche Würde zu achten, verscharrte man die ermordeten, gemetzelten Menschen in unbezeichneten Gruben, in ungeweihter Erde. Durch Initiative der geflüchteten Bürger unserer Stadt wurde nach den demokratischen Veränderungen nun auf dem Eisenbahnfriedhof eine den Christen gemäße Weihestätte geschaffen. So besuchte Dr. Peter Binzberger, heute in Friedrichshafen lebender ehemaliger Mit48
© Peter Binzberger
bürger, häufiger sein Heimatland. Schließlich bekam er die Genehmigung zur Aufstellung eines symbolischen weißen Erinnerungskreuzes und einer Gedenktafel mit den Namen der Opfer. Geplant wurde die Gedenktafel von der Künstlerin Wera Karl, (geb. Gyurcsy), das dazu notwendige Geld ist von den Angehörigen der Opfer aus aller Welt gespendet worden. Bei der Einweihung des donauschwäbischen Denkmals betonte Dr. Peter Binzberger unter anderem Folgendes: „ Heute erlebe ich einen tief-schmerzlichen Tag, da ich nach fast 58 Jahren bei der Einweihung diese Denkmals zugegen sein kann. Ich erlebe einen Tag voller Hoffnung und Glück, denn die Ahnen sämtlicher Ethnien schufen während zweier Jahrhunderte aus einem von den Türken verwüsteten Gebiet in schwerer Arbeit, mit zähem Fleiß und bitterem Verzicht dieses freundliche, fruchtbare und reiche Land. Ich erlebe heute einen glücklichen Tag, denn ich konnte in meiner ehemaligen Heimat viel Positives erkennen. Dies nehme ich mit mir in die Welt und künde von den guten Eindrücken. Ich sage allen Dank, die mich durch ihr Wohlwollen und ihre Spenden unterstützt haben“. In diesem Artikel ist auf einer grauen Fläche folgender Text hervorgehoben: WIR VERGEBEN, VERGESSEN ABER NICHT. Die an die Opfer der Vergeltung nach dem 2. Weltkrieg sich erinnernden Versammelten begrüßte Herr Egeresi Sandor, Vizepräsident des Landesparlaments der Vojvodina, der unter anderem folgendes betonte: Meine sehr verehrten Gäste, es ist für mich sehr ehrenhaft, die Teilnehmer der Trauerversammlung im Namen des Parlaments des autonomen Gebietes Vojvodina und in meinem Namen zu begrüßen. Die heutige Zusammenkunft ist eine traurige Erinnerung an die während und nach dem Zweiten Weltkrieg erfolgten tragischen Ereignisse. Diese Vorkommnisse, die sich in unsere Erinnerung eingeprägt haben, verpflichten uns gleichzeitig, dass die in vielen Jahrzehnten gebildete gemeinsame Vergangenheit niemals vergessen wird. Und wir sollen die uns verbindenden Fäden niemals außer Acht lassen. Heute, wo wir im Hinblick auf die Zukunft unsere neuen Verbindungen knüpfen, dürfen wir die Augen vor den gemeinsam geschaf49
© Peter Binzberger
fenen Werten nicht verschließen. Deshalb beugen wir heute unsere Häupter vor den unschuldigen Opfern des Kriegssturmes, vor dem zu Ehren unserer ehemaligen Mitbürger erstellten Denkmal. Wir vergeben, vergessen aber nicht. In der Belgrader „DANAS“ vom Montag, 14.Oktober 2002 Nr. 1842, Jahr VI. Von S.J. (Siniša Jakonić) – Aus dem Serbischen übersetzt von Dr. P. Binzberger –
Einweihung einer Gedenkstätte in Kikinda Ein Denkmal den Deutschen für erlittenes Leid Kikinda – Am Samstag wurde auf dem katholischen „Eisenbahnfriedhof“ eine Gedenkstätte eingeweiht. Sie wurde zur Erinnerung an 618 unschuldige Opfer der deutschen Nationalität aus Groß-Kikinda und zwölf umliegenden Dörfern erstellt. Die Opfer sind getötet worden oder starben an den Folgen der Qualen und unmenschlichen Bedingungen im Konzentrationslager „Groß-Kikinda“ von 1944 bis 1948 als Vergeltung seitens der kommunistischen Regierung. Sie wurden ohne Segen in Massengräbern verscharrt. Die Gedenkstätte wurde mit freiwilligen Spenden Deutscher erstellt, die aus der Kikindaer Gegend stammen. Sie wurde von der Bildhauerin Wera Karl entworfen. Unweit der Gedenkstätte wurde an der Stelle, an der ein Teil der Opfer verscharrt worden war, ein großes Kreuz erstellt. An der Gedenkfeier nahmen Deutsch teil, die damals überlebt haben. Sie kamen aus Ortschaften der Vojvodina, aus Belgrad, Österreich, Deutschland, USA, Kanada, Italien und Brasilien. Ebenso nahmen Vertreter donauschwäbischer Organisationen aus dem Ausland, des „Deutschen Volksverbandes“, des Verbandes „Donau“, Geistliche der katholischen und protestantischen Kirchen, Vertreter der SO (Stadtverwaltung - d. Übersetzer) Kikinda und der APV (Autonome Provinz Vojvodina – d. Übersetzer) an der Gedenkfeier teil. 50
© Peter Binzberger
In der „KIKINDAY ÚJSÁG“, Freitag, 18. Okt. 2002, Nr. 214, Jg. V. Von Journalist K-i – Foto: Aladin Bakhit (13 mal 10 cm). – Aus dem Ungarischen übersetzt von Martha Istvan –
In Kikinda wurde an die Opfer der Gewalt nach dem Zweiten Weltkrieg gedacht.
Memento nach einem halben Jahrhundert. Der Deutsche Volksverband und das Banater Forum haben ein Kreuz zum Gedenken an die unschuldigen Opfer im katholischen Eisenbahnfriedhof aufgestellt.
Mit einem ökumenischen Gottesdienst und mit der Einweihung eines Gedenkkreuzes nach 58 Jahren gedachten die aus Kikinda weggezogenen Deutschen ihrer Angehörigen. Auf dem katholischen Friedhof nahmen am Samstag, den 12. Oktober mehrere Hundert an der Gedenkfeier teil, die Miocs Jozsef, der Rektor des Paulinums in deutscher Sprache, sowie Márton Karoly, Banater reformierter Bischof und Szemeredi Pál, Kikindaer Kaplan, hielten. Anwesend waren Herr Egeresi Sandor, Vizepräsident des Vojvodinaer Parlaments, die städtische Selbstverwaltung, die Kreisvertreter des VMSZ – Ungarischer Volksverband, Herr Mandler Laslo, Vizepräsident des Deutschen Volksverbandes und viele andere Persönlichkeiten. Die Gedenkstätte erinnert an die mehr als 600 nach dem Zweiten Weltkrieg getöteten unschuldigen (deutschen – ergänzt von Dr. Binzberger) Opfer von Kikinda und Umgebung. Das bis jetzt nicht gekennzeichnete Massengrab hat die kommunistische Macht lange verschwiegen. Jetzt sind ein Kreuz und eine dreisprachige Gedenktafel das Memento: Das Zeichen der Versöhnung und Erinnerung. Es kamen aus allen Teilen der Welt Menschen in ihre Heimat zurück – Angehörige der Opfer, um sich endlich in Würde vor ihren Lieben zu verneigen und um ihr Leid der Erinnerung in Versöhnung und Sanftmut verwandeln zu können. In ihrem Namen sagte Dr. Binzberger: „Dies ist ein schmerzlicher Tag für mich, weil ich genau 58 Jahre nach dem Verlassen der Heimat meiner Kindheit an dieser Gedenkfeier teilnehmen kann. Diese Gedenkstätte symbolisiert die 51
© Peter Binzberger
Verbundenheit vieler Donauschwaben mit ihren hier liegenden Ahnen, mit der ehemaligen Heimat und mit den Landsleuten und Verwandten der gleichen Generation. Die Gedenkstätte ist auch ein Beweis der tiefen emotionalen Bindungen der Donauschwaben zur heimatlichen Kirche, in der sie getauft wurden und wo siedie ersten kindlichen Gebete zu Gott gesprochen haben. Ich erlebe heute einen Tag voller Hoffnung und Glück, weil diese erbaute Gedenkstätte eine Bindung zwischen den von hier weggezogenen und den hier gebliebenen Deutschen und den anderen Völkern ist. Sie alle haben gemeinsam in harter Arbeit, Fleiß und unter bitteren Entbehrungen dieses reiche und fruchtbare Land während langer Jahrhunderte nach der Türkenherrschaft erschaffen. Mich macht auch glücklich, dass ich viele positive Zeichen in meiner alten Heimat erkannt habe, welche ich mit mir in die Welt nehme und von diesen Eindrücken anderen berichten werde“ – soweit die Worte Dr. Binzbergers, der als Initiator der Gedenkstätte den Löwenanteil der Organisationsarbeit bewältigte. Zugleich sprach er seinen Dank aus allen, die ihn bei seinem Vorhaben materiell oder moralisch unterstützt haben. Zur Gedenkstättenerrichtung erreichten ihn Spenden aus aller Welt. Aber auch die Ortselbstverwaltung, die katholische Kirche und die Ausführenden haben ihn ideell unterstützt. Die Konfrontation mit der Vergangenheit war schmerzhaft. Die Vergehen des Dritten Reiches büßten Unschuldige. Unschuldige waren die Opfer! Doch die Auseinandersetzung mit der Vergangenheit brachte zugleich eine Erleichterung: Weil die Wahrheit ausgesprochen wurde, erhielt die Zukunft die Chance, sich ohne Lügen zu entwickeln.
52
© Peter Binzberger
In der „KIKINDSKE“ vom Freitag, 18. Oktober 2002. Von D.S. – Aus dem Serbischen übersetzt von Dr. P. Binzberger –
Denkmaleinweihung auf dem Eisenbahnfriedhof GEDENKEN AN UNSCHULDIGE DEUTSCHE OPFER Letzten Samstag wurde am katholischen Eisenbahnfriedhof die Gedenkstätte für die 618 unschuldigen Opfer deutscher Nationalität, Frauen, Alte, Kinder und Männer aus Groß-Kikinda und aus zwölf umliegenden Dörfern eingeweiht. Die Opfer wurden ermordet oder sind gestorben an den Folgen der Quälerei oder der unmenschlichen Bedingungen der Vergeltung in den Jahren von 1944 bis 1948 im „Konzentrationslager Velika Kikinda“. Sie wurden ohne Aussegnung in Massengräbern begraben. Die Gedenkstätte wurde erstellt mit freiwilligen Spenden der Deutschen aus dem Ausland, die aus der Kikindaer Gegend stammen. Die Gedenkstätte ist ein Entwurf der Bildhauerin Wera Karl. Unweit der Gedenkstätte, an der Stelle, an der ein Teil der Opfer begraben worden war, wurde ein großes Kreuz erstellt. Unter den 150 Anwesenden an der Gedenkfeier waren Deutsche, die damals überlebt haben. Sie kamen aus Ortschaften der Vojvodina, aus Belgrad, Österreich, Deutschland, USA, Kanada, Italien und Brasilien. Ebenso waren vertreten Delegationen donauschwäbischer Organisationen, des „Deutschen Volksverbandes“ und der Verband „Donau“ wie auch die katholische und protestantische Kirche durch einige Priester. (Ein Foto – 9 mal 6 cm – von den Versammelten bei der Einweihung ergänzt den Bericht.)
53
© Peter Binzberger
In der „Schwäbischen Zeitung“ vom Mittwoch, 30. Oktober 2002 Ausgabe Friedrichshafen, Nr. 252. Von Anton Fuchsloch. DONAUSCHWABEN
Gedenkstätte für die Opfer der Gewalt in Kikinda Friedrichshafen/Kikinda – „Es hat mich als Davongekommenen das
ganze Leben lang belastet, dass Tausende meiner Landsleute, die Opfer der Gewalt wurden, vergessen sind“. Peter Binzberger konnte diese Ungerechtigkeit nicht auf sich beruhen lassen, sondern handelte. Mit Unterstützung vieler „Donauschwaben“ aus aller Welt ließ er über einem Massengrab in Kikinda eine Gedenkstätte errichten. Der Friedrichshafener Textilkaufmann hat sich der Versöhnung zwischen Ost und West, zwischen den ehemaligen Siegern und den Gedemütigten zu einem Herzensanliegen gemacht. Er förderte als Vorsitzender des Arbeitskreises Sarajevo die Partnerschaft mit Friedrichshafen, und er unterstützte viele Flüchtlinge, die sich Anfang der 90er Jahre aus den Kriegsgebieten des zerfallenden Jugoslawien nach Deutschland geflüchtet hatten. Nachdem er viele Male in seine frühere Heimat, das jugoslawische Nord-Banat, heute Republik Serbien, gereist war und gesehen hatte, dass nichts mehr an die Donauschwaben erinnerte, entstand die Idee, eine Gedenkstätte zu errichten. Sie sollte ein „memento mori“ für jene 1200 bis 1500 Menschen sein, die zwischen 1944 und 1948 in Kikinda, seiner Geburtsstadt, aus „unmenschlichem und unfassbarem Revanchismus der Sieger über die Besiegten“ getötet wurden. Namentlich erfasst, so Binzberger, seien 618 Opfer deutscher Nationalität sowie auch Serben und Russen, die ihre Heimat nach der Oktoberrevolution verlassen hatten, weil sie mit dem kommunistischen Regime nicht einverstanden waren. Vor allem Frauen, Kinder und alte Leute, die nicht mehr flüchten konnten, seien auf bestialische Weise umgebracht und verscharrt worden. Nach mehr als 50 Jahren des Schweigens und Verdrängens sei es jetzt an der Zeit gewesen, ein Zeichen zu setzen. Anfang des Jahres 54
© Peter Binzberger
habe er zu Landsleuten in aller Welt Kontakt gesucht und um Spenden für eine Gedenkstätte gebeten. Diese seien so rasch und zahlreich gekommen, dass er unmittelbar an die Umsetzung seines Vorhabens gehen konnte, erzählt Binzberger. Nicht ganz einfach sei es gewesen, die Erlaubnis zum Bau einer Gedenkstätte zu bekommen. Auf dem Katholischen Friedhof, unweit des Massengrabes, habe man schließlich ein geeignetes Grundstück gefunden. Binzberger hat daraufhin die ebenfalls in Kikinda geborene Bildhauerin Wera Karl mit der künstlerischen Gestaltung der Gedenkstätte beauftragt. Ein schlichtes Kreuz und ein Gedenkstein aus Granit mit der Aufschrift „1944-1948 Unseren Landsleuten, den Opfern der Gewalt. Die Donauschwaben von Kikinda und Umgebung 2002“. Auf dem Massengrab wurde gleichzeitig ein Kreuz errichtet. Am Samstag, 12. Oktober war die Einweihung der Gedenkstätte. Mehr als 150 Menschen, darunter Donauschwaben aus den USA, Deutschland, Österreich, Ungarn und Italien waren angereist, um dem Zeremoniell beizuwohnen und den Toten die letzte Ehre zu erweisen. Binzberger hielt dabei eine Ansprache und drückte seine Hoffnung auf ein künftiges friedliches Miteinander der verschiedenen Völker in seiner ehemaligen Heimat aus. Ein Priester weihte das Denkmal, und anschließend zog man zum Massengrab, wo Vertreter der Donauschwaben und der serbischen Regierung Kränze niederlegten. (Ein Bild – 13 mal 10 cm – von der Gedenkstätte auf dem kath. Eisenbahnfriedhof in Kikinda ergänzt den Text. In diesem Bild ist in der rechten oberen Ecke ein Foto von Dr. Peter Binzberger eingeblendet, das ihn bei der Ansprache an der Gedenkstätte zeigt.)
55
© Peter Binzberger
Im „SÜDKURIER“ vom Mittwoch, 13. November 2002 Konstanz, Nr. 263 / FN Von Susann Ganzert. Binzberger gedenkt seiner Vorfahren
Gedenkstätte für die Opfer der Gewalt Ein Leben lang hat ihn das Erlebte keine Ruhe gelassen, hat Peter Binzberger darüber nachgedacht, wie er seine toten Landsleute rehabilitieren kann. Kürzlich, zehn Monate nach den ersten konkreten Gesprächen, konnte Peter Binzberger in seiner Geburtsstadt Kikinda eine Gedenkstätte für die Opfer der Gewalt einweihen. In Kikinda im jugoslawischen Nord-Banat, einst von den Habsburgern schachbrettartig angelegt, lebten Anfang der 40er Jahre unter 30000 Menschen auch rund 6000 Deutsche. In einigen rein deutschen oder ethnisch gemischten Dörfern des Bezirks wohnten weitere Tausende Donauschwaben. 618 Donauschwaben aus Kikinda liessen in der Folterstätte „Milchhalle“ ihr Leben und wurden in einem anonymen Massengrab beerdigt – darunter auch die vier Großeltern des Häflers Textilkaufmanns Binzberger, der bei seinen häufigen Reisen in die Heimat vor allem einen Ort des Gedenkens an seine Familienangehörigen, seine Bekannten und Landsleute vermisste. Vor gut einem Jahr las er über das Vorhaben eines Landsmanns, der eine Gedenkstätte an einem Massengrab von 12000 Menschen errichtet hatte. „In meiner Weihnachtspost berichtete ich darüber meinen Landsleuten, die in aller Welt leben. Das Echo war enorm“, freut sich Binzberger heute. Über hundert Donauschwaben unterstützten den Häfler, der sich seit Jahren für eine Versöhnung, Flüchtlinge aus den Kriegsgebieten des ehemaligen Jugoslawien und als Vorsitzender des Arbeitskreises Sarajevo engagiert, bei diesem Vorhaben finanziell. „Möglich wurde dies, weil dieser Teil Jugoslawiens den Weg der Demokratie beschreitet, weil Tauwetter herrscht“, freut sich Binzberger über die bislang nie da gewesene Möglichkeit. In Kikinda gibt es jetzt das zweite Massengrab mit Gedenkstätte, mindestens zehn warten noch auf eine Rehabilitierung. 56
© Peter Binzberger
„Es war schon immer ein Lebenswunsch von mir“, erzählt er emotional und blättert in den Ordnern mit 4000 Seiten voller Fakten, Augenzeugenberichten und Informationen. Als er mit seinen konkreten Plänen den alten katholischen Eisenbahnfriedhof besuchte, blieb ihm fast das Herz stehen. Der gesamte Friedhof war zugewachsen und die Mauern für den Neubau der Häuser im Ort verwendet. „Trotzdem“, so Binzberger, „war es richtig, die Gedenkstätte nicht mitten in der Stadt, sondern am Friedhof zu errichten.“ Die 300 Quadratmeter große Fläche wurde aufgeräumt, wird eingefasst und im Frühjahr begrünt. Jetzt, nach Abschluss der Arbeiten in Kikinda, nach der feierlichen Einweihung der Gedenkstätte und der Regelung, wie es weiter gehen soll, macht sich Peter Binzberger an die akribische Dokumentation der Ereignisse. Diese Dokumentation, so sein Plan, soll in den Archiven der Donauschwaben weltweit hinterlegt werden. Täglich, so der Bericht aus der alten Heimat, kommen mehrere Besucher aus aller Welt zur Gedenkstätte. Mehr als 150 Donauschwaben waren bei der Einweihung dabei, geistliche und politische Vertreter der Region. Für das Memento mori hatte die Künstlerin und ebenfalls in Kikinda geborene Wera Karl sieben verschiedene Entwürfe gemacht, umgesetzt wurde ein schlichtes Kreuz und ein Gedenkstein aus Granit mit der Inschrift „1944–1948, unseren Landsleuten, den Opfern der Gewalt“. Auf den sechs Pollern sind jeweils zwei Gemeinden verewigt, aus denen ebenfalls Opfer stammen. (Den Artikel schmücken zwei hochformatige Bilder – 8 mal 13 cm: Die Gedenkstätte und Binzberger während der Ansprache auf dem Massengrab.)
57
© Peter Binzberger
WEITERE PRESSEBERICHTE UND MEDIENKONTAKTE Die wiedergegebenen Artikel über die Errichtung der Kikindaer donauschwäbischen Gedenkstätte wurden unmittelbar vor und nach dem Einweihungstermin am 12. Oktober 2002 sowohl in den lokalen Zeitungen als auch in mehreren Presseorganen der gesamten Vojvodina ausschließlich in der serbischen und ungarischen Sprache verbreitet. Meldungen von Massengräbern und Gedenkstätten hatten in jener Zeit des noch sehr labilen Demokratisierungsprozesses in Serbien einen gewissen Sensationscharakter. Entsprechend stieß die Berichterstattung über dieses avantgardistische Ereignis auf große Aufmerksamkeit und fand in den donauschwäbischen Publikationen Deutschlands und Österreichs, jedoch auch in den wenigen deutschsprachigen Zeitungen der USA einen sich über mehrere Monate hinziehenden Niederschlag. Ohne den Anspruch auf Vollständigkeit sei auf folgende Publikationen hingewiesen: „Die Erinnerung bewahren ist heilige Pflicht“ von Martha István im Dezember 2002 des Neusatzer/Novi Sad-er christlichen Monatsblattes „HITÉLET“ („Gläubiges Leben“). Wera Karls Bericht „Die Einweihung der Gedenkstätte für die Opfer auf dem Eisenbahnfriedhof in Kikinda/Banat“ zugeleitet zur Veröffentlichung am 7. November 2002 den Publikationen „Der Donauschwabe“, den „Mitteilungen“ und dem „Donautal-Magazin“. Mein Abschlussbericht „Es ist vollbracht!“, eigentlich das Rundschreiben vom 22. Oktober 2002 an die mich unterstützenden Landsleute, wurde von den „Mitteilungen“ der Landsmannschaft der Donauschwaben in der Bundesrepublik in ihrer Ausgabe Nr. 12 vom 15. Dez. 2002 als informativer Artikel unter dem Titel „Gedenkstätte in Kikinda wurde feierlich eingeweiht“ veröffentlicht. Chefredakteur Siegfried Großkopf brachte in der „Schwäbischen Zeitung“, Friedrichshafen Nr. 119 vom 24. Mai 2003 den Beitrag „Gedenkstätte und Massengrab in Serbien – Peter Binzberger als Brückenbauer“. Karl Hoffman schrieb in der „Deutschen Zeitung“ in Kalifornien, USA, „Wiedersehen mit der „alten Heimat“. – Die Abhandlung ging mir erst am 9. Dez. 2003 per Post zu. 58
© Peter Binzberger
„Die Donauschwäbische Gedenkstätte und das Massengrab in Kikinda“. – Dieser Beitrag in den „Mitteilungen“ Nr. 12 vom 15. Dezember 2003 stammt aus meinem „Endbericht“ nach der Banater Reise im September 2003. „Totengedenken an den Gedenkstätten in der alten Heimat“ in den „Mitteilungen“ Nr.1 vom 5. Januar 2005 ist ein Bericht von Martha István über die Friedhofsmesse zu Allerheiligen 2004. Unerwartet große Aufmerksamkeit fand die erste Auflage der von mir noch vor Weihnachten 2002 herausgebrachten Dokumentation „Die Kikindaer Donauschwäbische Gedenkstätte“ bei den Landsleuten. Diese Dokumentation sowie das Buch „Erlebtes Banat 2002“ konnten ab Jahresbeginn 2003 in vielen heimatverbundenen Bibliotheken sowie in mehreren Archiven und wissenschaftlichen Instituten Deutschlands, Österreichs, Brasiliens und der USA, ja selbst in Kikinda – im Archiv des „Historischen Museums“ und im „LiteraturArchiv“ – sowie in einigen anderen Gemeinden der Vojvodina untergebracht werden. Diese Öffentlichkeitsarbeit weckte weiteres Medieninteresse: Am 5. Mai 2003 konnte ich im Kikindaer Lokalfernsehen in serbischer Sprache von 18.15 – 19.00 Uhr über die Erstellung unserer Gedenkstätte berichten. Dabei konnte ich die Dokumentation mit dem Verzeichnis der Toten vorstellen und über die Leidenzeit der Jahre 1944–48 sowie über das Nachkriegsschicksal unseres Volksstammes sprechen. Am 28. September des gleichen Jahres wurde ich etwa 1½ Stunden (in deutscher Sprache!) von Frau Maria Benak, der Redakteurin der „Banater Deutschen Sendung“ des Betschkereker Lokalrundfunks „Radio-Fedra“, interviewt.
59
© Peter Binzberger
FOLGEAKTIVITÄTEN Dieser Medienerfolg und meine wiederholten Reisen ins Banat mit den Kontakten zur kath. Pfarrei in Kikinda und zu mehreren deutschen Vereinen in anderen Gemeinden des Banats machten mich allmählich zu einem Humanität und Toleranz für die Deutschen einfordernden „Brückenbauer“. Obwohl meine Reisen ins Banat stets in engem Zusammenhang mit der Kikindaer Gedenkstätte standen, förderte oder festigte meine Anwesenheit die Bande zwischen den in der alten Heimat verbliebenen und den in der freien Welt wohnenden Donauschwaben. Dabei ergaben sich vor allem Aktivitäten, die im Zusammenhang mit dem weiteren Ausbau oder der Wartung der Gedenkstätte und des Massengrabes, der Unterstützung der Kikindaer kath. Kirche, der Erhaltung des Eisenbahnfriedhofs sowie der Förderung der kulturellen und sprachlichen Belange unserer im Banat verbliebenen Landsleute stehen. ERGÄNZENDER AUSBAU DER GEDENKSTÄTTE Der Vertrieb der bebilderten Dokumentation über die Gedenkstätte veranlasste viele Landsleute sich in die Reihe der Spender einzugliedern. Der eingegangene Betrag reichte aus, um mit der Baufirma DP „1. Mai“ in Kikinda am 5. Mai 2003 vertraglich vereinbarte Ergänzungs- und Endarbeiten an unserer Gedenkstätte und dem Massengrab am Eisenbahnfriedhof zu finanzieren. Die Gedenkstätte wurde um eine 40 m² große betonierte Vorfläche, beidseitig mit je einer Sitzbank flankiert, ergänzt. Vom Zugang zum Massengrab wurde ein keilförmiger Betonweg (ca. 20 m²) zum großen Kreuz, ebenfalls mit zwei seitlichen Sitzbänken, angelegt. Nach diesen Arbeiten, die innerhalb zweier Wochen beendet waren, wurde der Boden am Massengrab mehrmals rekultiviert, damit beim ersten Regen der Rasen eingesät werden konnte. Gleichzeitig wurden 10jährige vertragliche Absicherungen bezüglich der laufenden Wartung und des Blumenschmuckes – jeweils zum 1. November – mit Frau Martha István getroffen und vorfinanziert. 60
© Peter Binzberger
Bei gleicher Gelegenheit wurde der kath. Pfarrgemeinde ein deutschsprachiges Messbuch – ein Geschenk von der Kikindaerin Magdalena Griffatong, geb. Kredler – übergeben. SPENDE ZUR KIRCHENSANIERUNG Der Kikindaer Josef Konrad blieb Zeit seines Lebens mit seiner Jugendheimat eng verbunden. Beim festlichen deutschsprachigen Gottesdienst anlässlich der Gedenkstätteneinweihung erkannte er Feuchtigkeitsschäden in den Außenmauern der „St. Franziskus“-Kirche, deren Behebung infolge mangelnder finanzieller Mittel der Pfarrgemeinde über viele Jahre unterbleiben musste. Nach dem Ableben seiner Mutter Anna, g. Mak im 100. Lebensjahr am 20. Januar 2004 in Southampton, PA, USA, überbrachte bereits am 14. April Landsmann Konrad ein Teil des ihm zufallenden Nachlasses von über 11.000 US-$ der Kirchengemeinde zur baulichen Sanierung des Gotteshauses. Diese noble Handlung entspringt einer tiefen Verbindung mit der Heimatkirche „St. Franziskus“, in der Mutter und Sohn getauft wurden und Josefs Eltern heirateten. Mit dem ansehnlichen Betrag konnten bereits vor dem Osterfest die Reparaturen und die gesamten Malerarbeiten im Inneren des Kirchenschiffes beendet und während der Sommermonate des Jahres 2004 auch die Ausbesserungen des schadhaften Außenputzes sowie der gesamte äußere Neuanstrich bis zur Turmspitze vollzogen werden. GEDENKSTÄTTEN WARTUNGS- UND ERHALTUNGSFONDS Die gemeinsame Reise ins Banat und das Wissen um Landsmann Konrads großherzige Unterstützung der Kirchengemeinde „St. Franziskus“ brachte mich auf die Idee, die gesamte Fürsorge der Kikindaer donauschwäbischen Gedenkstätte sowie des Massengrabes unserer Opfertoten der Leidenszeit 1944-1948 für „ewige Zeiten“ der katholischen Pfarr- und Kirchengemeinde „St. Franziskus“ in meiner Heimatstadt anzuvertrauen. Dies vor allem, weil sich – ange61
© Peter Binzberger
sichts meines bevorstehenden achtzigsten Lebensjahres – die allmähliche Abnahme meiner Aktivitätskraft bemerkbar machte. Meine Sondierungsgespräche ergaben, dass dies mit einem „Erhaltungsund Wartungs-FONDS“ am besten zu erreichen sei. Beginnend mit dem Weihnachtsbrief (und anschließend mit Rundbriefen) unterrichtete ich die Landsleute von meinem Bemühen um die Erhaltung und Pflege unserer Gedenkstätte. Und abermals ermöglichte mir das Mitwirken meiner Landsleute, die Aktion in wenigen Wochen abzuschließen. Am 18. April 2005 konnte die vertragliche Vereinbarung durch die Amtsvertreter der röm. kath. Pfarrgemeinde „St. Franziskus“, Pfarrer Jozsef Botka und Kirchengemeinderates, Herrn György Tullics, einerseits und andererseits durch mich, Dr. Peter Binzberger, als Bevollmächtigter/Beauftragter der Kikindaer Donauschwaben, unterzeichnet und der Fonds-Betrag von 2000.- € übergeben werden. Nach den Vereinbarungen übernimmt die Pfarr- und Gläubigergemeinde ab 1. Januar 2013 auf ewige Zeiten: die Erhaltung und Wartungsreparatur, die laufende Pflege und zum alljährlichen Allerheiligenfest den Blumenschmuck und das Zelebrieren der Totengedenkmesse und Segenserteilung an der Gedenkstätte sowie am Massengrab. (Bis Ende 2012 laufen entsprechende private Verpflichtungen mit Pfarrer Botka, Frau Martha István und Herrn Szabo Karoly). Mit dem Bundes- und BW-Landesvorsitzenden der Landsmannschaft der Donauschwaben e.V., Herrn Hans Supritz, wurde eine allfällige zukünftige ´Fernüberwachung´ seitens der Landsmannschaft vereinbart, wenn dies von mir nicht mehr sollte wahrgenommen werden können. Bei den nachfolgend genannten Landsleuten, die mit ihren segensvollen Spenden die Realisierung des Fonds zur Pflege, Wartung und Erhaltung der Kikindaer donauschwäbischen Gedenkstätte ermöglichten, bedanke ich mich im Namen unserer in Kikinda leidvoll zu Tode gekommenen und dort beerdigten Landsleute ganz herzlich! ANIC Margarethe, Canfield, Kanada – 50 $, BLASMAN C. John, Cambrige, Kanada – 330 €, BLAßMANN Wolfram, Karlsruhe, D – 100 €, BOHN Nikolaus, Göppingen, D – 50 €, BUSCH Hedwig, La Mirada, USA – 100 $, FABER Marianne, München, D – 100 €, FILIP Wilma, Kirchheim, D – 30 €, GEBHARDT, Josef + Lotte, Leingarten, D – 100 €, GEBHARDT Josef + 62
© Peter Binzberger
Theresia, D – 50 €, Dr. HEIM Franz, Rheine, D – 50 €, Heß Klaus, Bönen, D – 50 €, HESS Adam, Köln, D – 50 €, HUBERT Anna, Chicago, USA – 50 $, KAHLES Franz + Lydia, Bietigheim- Bissingen, D – 100 €, KAHLES Josef + Amanda, München, D – 100 €, KAHLES, Mathias, Reichelsheim, D – 100 €, KONRAD Josef, Huntingdon Valley, USA – 100 €, KRACH Hans, Braunschweig, D – 100 €, LAPING Marie, Germering, D – 50 €, LAUB Stefan, Wien, A – 100 €, LINK Elfriede, Bay Village, USA – 200 $, MAYET Angela, Mainz, D – 50 €, REBL Eduard + Katharina, München, D – 100 €, SCHENK Bernhard, Karlsfeld, D – 100 €, SCHÖDL, Lucie, Kummhausen, D – 50 €, STADLER Eli, Bad Reichenhall, D – 100 €, STEIGERWALD, Peter, München, D – 100 €, STEIN, Anton + Janja, Wipperführt, D – 100 €, STUHLMÜLLER Hans, Münnerstadt, D – 50 €, TISLER Magdalena, Villingen-Schwenningen, D – 20 €, TRAUTNER Alexander, Karlsruhe, D – 200 €, WALDRICH Herta, Tuttlingen, D – 50 €, WEBER Hans, Reutlingen, D – 50 €, WEHNER Reinhold, Oberasbach, D – 50 €, WEISS Marie, Ocenside, USA – 50 $, WITT, Elisabeth, München,D – 50 €.
63
© Peter Binzberger
64
© Peter Binzberger
GERMAN MEMORIAL
KIKINDA
A DOCUMENTARY REPORT by PETER BINZBERGER 65
© Peter Binzberger
66
© Peter Binzberger
TABLE OF CONTENTS Page
German Version..…………………………………………... 1 – 64 English Version…..………………………………………... 65 – 128 Table of Contents………………………………………………….. 67 Thanks to all the compatriots ……….…………………………….. 68 Dedecation………………………………………………………….69 Preface……………………………………………………………...71 Acknowledgements / List of Donors……………………………….73 Chronology…………………………………………………………77 Josef Konrad’s Suggestion………………………………………....78 Appeal – A Memorial Honouring the Dead of Kikinda…………....79 First Interim Report – Memorial in Kikinda.....................................82 Disappointing Delays........................................................................87 Second Interim Report – Memorial in Kikinda ................................88 Third Interim Report – Memorial in Kikinda ...................................89 Reflections on the Dedication of the Memorial ................................91 The Ceremonial Dedication of the Danube Swabian Memorial .......92 Speeches / Words of Welcome .........................................................93 Final Report – Dedication Ceremony, Church Mass…………….. 100 Summary…………………………………………………………. 106 Newspaper Reports – Voices of the Press………………………. .107 Other (subsequent) Press Reports and Media Contacts…………. 123 Follow-up Activities: Enhancement and Expansion……………... 125 Donation for the Church Renovation……………………………. 126 Care and Maintenance Fund with List of Donors……………….. 126 French Version – version française…..………………. ....129 – 194 Serbian Version – Srpska verzija ………………………..195 – 252 Hungarian Version – Magyár verzió …………..….….....253 – 312 List of Dead in the Mass Grave / Group Graves in Kikinda……. 313 Sequence of Photographs……………………………………….. 339 Administrative Documents / Contractual Agreements………… . 365
67
© Peter Binzberger
My sincere thanks to all the compatriots who assisted in the creation of this documentary report: For the photographs: Klaus Heß, Bönen, Federal Republic of Germany Martha István, Kikinda, Serbia Wera Karl, Bisingen, Federal Republic of Germany Roland Karl, Rome, Italy For editing the photographs: Alex. Binzberger, Friedrichshafen, Federal Republic of Germany Klaus Heß, Bönen, Federal Republic of Germany For the translations: German – English / English – French John C. Blasman, Cambridge, ON, Canada German – Serbian / Serbian – German Martha István, Kikinda, SCG Zuzana Popov, Violeta Perin, Zorica Petrič, Gordana Prodanovič, all Zrenjanin, SCG Dr. P. Binzberger, Friedrichshafen, Federal Republic of Germany German – Hungarian / Hungarian – German Martha István, Kikinda, SCG Wera Karl, Bisingen, Federal Republic of Germany For editing the list of dead: Alex. Binzberger, Friedrichshafen, Federal Republic of Germany Klaus Heß, Bönen, Federal Republic of Germany For organizational support: Maria Benak, Zrenjanin, SCG John C. Blasman, Cambridge, ON, Canada Klaus Heß, Bönen, Federal Republic of Germany Josef Konrad, Huntingdon Valley, USA Hans-Joao Stein, Curitiba, Brasil 68
© Peter Binzberger
Dedicated to our Danube Swabian ancestors who died in great suffering between 1944 and 1948 after two hundred years of exemplary cultural contribution in the central Danube basin.
69
© Peter Binzberger
70
© Peter Binzberger
PREFACE Until late in the 20th century Europe was ruled solely by a spirit of intolerant nationalism. The national-states too rarely respected the cultural interests of their minorities. Attempts were made to alienate the non-dominant ethnic groups in the state from their ethnic origins by means of targeted political pressure. The younger states that were newly established in eastern and south-eastern Europe after World War I intensified these unfortunate nationalistic policies, thereby encouraging the emergence and spread of the ideologies of atheistic, international communism as well as racist-oriented national socialism. The spirit of nationally motivated intolerance hardened into inflexibility and confrontation, finally escalating into the bloody confrontations of World War II and the extermination of the respective hated minority. The extermination – the annihilation – became conceivable! The Holocaust, the mass expropriations and expulsions from the homeland (shamefully called „resettlement“), was impelled by the thinking and the actions of some of Europe’s heads of state and then implemented. In south-eastern Europe Tito’s Communists seized power and liquidated the presumed opposition in Yugoslavia. From October 1944 to spring 1948 tens of thousands of innocent members of the Danube Swabian people who stayed behind, from babies to the aged, fell victim to the heinously planned genocide. For over 50 years the Communist government was able to conceal the genocide and the mass graves from the world. The multi-nation state collapsed in the bloody war of the 1990s. The populace turned towards free Europe. I seized the opportunity: The German Memorial built in Kikinda in 2002 posthumously gives our innocent Danube Swabians back their dignity and honour in the eyes of the world.
71
© Peter Binzberger
72
© Peter Binzberger
ACKNOWLEDGEMENTS At the beginning of 2002, several friends asked me to tackle the building of a memorial for the Danube Swabians who were sent to their death and thrown into mass graves in Kikinda. This gave me the courage and the strength to finally provide a Christian last blessing for our innocent compatriots almost sixty years after their death, and to organize the posthumous erection of a worthy burial site. With the support of compatriots Klaus Heß, Wera Karl, Josef Konrad, Dr. Peter Riegelmayer, Alex Trautner, and with the help of Ms. Martha István in Kikinda, a life-long desire that had always been close to my heart was fulfilled. As the coordinator and organizer, I particularly wish to thank these initial helpers. Special thanks also to Kikinda artist Wera Karl for the artistic designs and the blueprints for the memorial. My appeal for financial assistance in January 2002 was answered with spontaneous donations from many compatriots. This gave me the strength to tackle the project. My heartfelt thanks, also on behalf of our dead, to everyone whose generous donations allowed us to obtain the building permit and permitted the construction and dedication of the memorial within six months as well as the later finishing touches. LIST OF DONORS – STATUS ON DEC. 31, 2003 – ANIC, Margaret, R.R. 1, 150 HWY. 56, Canfield, ON, NOA 1CO, Canada BÄCKER, Elisabeth, Favoritestr. 33, 76456 Kuppenheim, FRG BAKALOVICH, Katharina, Augsburger Str. 51, 89231, Neu-Ulm, FRG BINZBERGER, Dr., Peter, Schienerbergweg 20/1, 88048 Friedrichshafen, FRG BLASMAN, John C., 45 Parkwood Drive, Cambridge, ON, N1S 3K9, Canada BLAßMANN, Wolfram,Weltziehenstr. 4, 76135 Karlsruhe, FRG BERGROSCHTJE, Nik. + Irma, Glockenstr. 11, 46045 Oberhausen, FRG BUCHHOLZ, Hans, Lindenstr. 12, 78658 Zimmern, FRG BUCHHOLZ, Rudolf, Drei-Mohren-Str. 4, 76437 Rastatt, FRG BUSCH, Hedwig-Susanna, 13714 El Espejo Rd. La Mirada, CA 90638, USA ERMLER, Anni + Klaus, Uhlandstr. 10, 85386 Eching, FRG DORNSTÄTTER, Anna + Josef, Fasanenstr. 39 b, 85757 Karlsfeld, FRG FILIP, Peter + Wilma, Jesingerstr. 25, 73230 Kirchheim/T.,FRG FLÖSCHL, Elisabeth, Stotzingerstr. 3, 72336 Balingen, FRG
73
100 20 45 4500 1016 300 100 30 30 200 50 50 50 50
$ € € € € € € € € $ € € € €
© Peter Binzberger
FOST, Käthe + Hans, Nelkenstr. 23, 44289 Dortmund, FRG FRANZ, geb. Kalatschan, Maria+Peter, 8536 N. Clifton, Niles, IL 60648, USA FRAUENHOFFER, Chris P., 2040 Gramercy Place, Hummeltown, PA 17036-7024 FUCHS, Maria, 3., route du vin, F-68420 Herrlisheim, France GEBHARDT, Josef + Lotte, Schillerstr. 29, 74211 Leingarten, FRG GEBHARDT, Josef + Theresia, Eichendorffstr. 30, Leingarten, FRG GERHARDT, Hans + Anni, Dietlindenstr. 26, 80802 Munich, FRG GERLICZY, Eva, 135 S Irving St.,Ridgwood, NJ 07450-4518, USA GRIFFATONG, Franz, 757 Netherton, CR. Mississauga, Ontario L4Y 2M5, Canada GRIFFATONG, Magdalena, P. Busenbenderstr. 20, 56072 Koblenz-Güls, FRG HAAG, Josef, 5301 Pinecliff Lane, Cincinnati, Ohio 45247, USA HAHN, Anna, 456 Pleasant Lane, Des Plaines, IL 60018, USA HARY, Anton, Eschenweg 8, 85757 Karlsfeld, FRG HEIDENFELDER, Karl, Luxemburgerstr. 48, 66663 Merzig-Schwemlingen, FRG HECK, Maria, Aschheimerstr. 4, 85737 Ismaning, FRG HEINZ-PASEKA, Stephen, Ludwigstr. 22, 83435 Bad Reichenhall, FRG HESS, Adam, Steinrutschweg 85, 51107 Cologne, FRG HEß. Klaus, Hubertusstr. 33, 59199 Bönen, FRG HETTESHEIMER, Susanne, Lichtensteinerstr. 3, 5020 Salzburg, Austria HÖFFLER, Wendel + Barbara, Schillerstr. 16, 71701 Schwieberdingen, FRG HOLINGER, Elisabeth, Bodelschwingstr. 7, 81539 Munich, FRG HUBERT, Anna, 7262 W. Petersen, D-304, Chicago, IL 60631, USA JAKOB, Josef, Katzbachstr. 5, 40231 Düsseldorf, FRG KAHLES, Franz, Wolfsweg 7, 74321 Bietigheim-Bissingen, FRG KAHLES, Josef +Amanda, Geigenbergerstr. 27/I, 81477 Munich, FRG KAHLES, Mathias, Wiesenmühle 25, 64385 Reichelsheim, FRG KAMHOLZ, Rosina, Fischerweg 3, 9523 Villach-Landskron, Austria KARL, Wera, Schlesierstr. 1, 72406 Bisingen, FRG KATHREIN, Nikolaus, Leinorstr. 39 a, 85757 Karlsfeld, FRG KEILBACH, Appolonia, Westring 22, 91781 Weißenburg, FRG KEMPER, F. Henry, 621 Glacier Dr., Grand Jet, CO, 81503-1038, USA KIKINDAY, Michael + Käthe, H. Katzenberger-Str. 2a, 85764 Oberschleißheim, FRG KIPPER, Käthe + Josef, Erbst-Gerhard-Weg, 76829 Landau, FRG KIRCHNER, Franz, Rechbergstr. 25, 73525 Schwäb. Gmünd, FRG KNAB, Hans, Sachsenring 28, 71332 Waiblingen, FRG KOLLETH, Katharina, 4847 Firestone, Dearborn, Michigan 48126-3066, USA KONRAD, Josef, 3870 Whitman Road, Huntingdon Valley, PA 19006-2351, USA KORELL, Stefanie, Westring 22, 91781 Weißenburg, FRG KRACH, Hans + Anneliese, Brombeerweg 10, 38112 Braunschweig, FRG KRUMPHOLZ, Erna, 180 East Rambler Drive Holland, PA 18966, USA KÜCHEL, Anton, aus Soltur, F ? KUHN, Franz, Frühlingstr. 7, 85354 Freising, FRG LAPING, Magdalena, Offenbachstr. 23, 53173 Bonn, FRG LAPING, Maria, Sudetenstr. 15, 82110 Gemering, FRG LAUB, Stefan + Erika, Filmteichstr. 20, 1100 Vienna, Austria LETANG, Anton + Elisabeth, Hasenspitz 51, 65199 Wiesbaden, FRG LETANG, Jakob, Kranachstr. 2, 51371 Leverkusen, FRG LINK, Elfriede, 520 Vineland, Bay Village, Ohio 44140, USA LÖW, Karl, Windsor 18, 5245 Queen Elisabeth, Ont. N8T 1N2, Canada LUX, Gustav + Martha, Birkenweg 2, 85386 Eching/Dietersheim, FRG MARTIN, Franziska, Lisbergstr. 13, 56253 Treis-Karden, FRG
74
20 20 25 60 250 150 2000 100 150 1000 100 100 200 170 100 700 150 100 100 35 150 500 30 200 200 200 30 2000 50 50 50 50 70 100 150 100 2000 50 100 20 20 100 50 100 1000 150 100 200 100 50 100
€ € $ € € € € $ € € $ $ € € € € € € € € € $ € € € € € € € € $ € € € € $ $ € € € € € € € € € € $ € € €
© Peter Binzberger
MASSONG, Michael, Josef Beck Str. 5, 72517 Sigmaringendorf, FRG MAYET, Angela, Am Marienpfad 6, 55128 Mainz, FRG MÜLLER, Elisabeth + Josef, Blumbergstr. 13, 46049 Oberhausen, FRG MUSCHONG, Peter + Margarete, Weitlstr. 27, 80935 Munich, FRG PAPILION, Rudolf + Rosi, Lessingstr. 12, 65239 Hochheim/Main, FRG PIGLER, Magdalena, Kuhngasse 14/11, 1030 Vienna, Austria REBEL, Hugo + Irene, Freudenecker Str. 1, 89250 Senden, FRG REBL, Käthe + Eduard, Eversbuschstr. 247 a, 80999 Munich, FRG RIEDER, Josef + Margaret, 28123 Ridgepoint Ct, Rancho Palos Verdes, CA-USA RIEGELMAYER, Dr., Peter, Graf-Luckner-Str. 13, 57299 Burbach, FRG RIXNER, Nikolaus, 22908 Oak Grove Rd., Harvard IL 60033-9115, USA ROTH, Frank + Irmgard, 30908 Liliac Rd., Valley Center, CA 92082, USA RUSSO, Anton + Ingrid, Pfeddersheimer Str. 28, 67593 Westhofen, FRG RUSSO, Erna + Martin, Hügelstr. 12, 64584 Biebesheim, FRG SCHACH, Katharina, Am Kirchert 6, 72622 Nürtingen, FRG SCHLAPKA, Adelheid, Stimbergstr. 270 B, 45739 Oer-Erkenschwick, FRG SCHNEIDER, Ernst, Adlerweg 6, 4053 Haid, Austria SCHNEIDER, Katharina, Rheinstr. 6, 68809 Neulußheim, FRG SCHNITZEL, Hans + Katharina, Schlachthofstr. 8, 91781 Weißenburg, FRG SCHÖDL, Josef, Ulmenweg 6, 84036 Kumhausen, FRG SCHÜTT, Adalbert, Schlesische Str. 84, 94315 Straubing, FRG SCHWARZ, Alfred, Fauthstr. 11, 67549 Worms, FRG SCHWARZ, Franz, Schlüsselmayerstr. 43, 4400 Steyer, Austria SCHWARZ, Matthias, Ludwigshof 13, 7540 Güssing, Austria SCHWARZ, Rudolf, Nelkenweg 11/1, 73763 Neuhausen, FRG SIGMUND, Anton, Kastanienweg 23, 51145 Cologne, FRG SIRATO, Rudolf, Zöldlomb utca 31, H-1025 Budapest, Hungary SKARITZKY, Rosalia, Schweickerweg 42, 74523 Schwäb. Hall, FRG SPITZ, Helene, Münchener Str. 49, 85221 Dachau, FRG STADLER, Elli, Ludwigstr. 22, 83435 Bad Reichenhall, FRG STEIN, Anton + Janja, Memellandstr. 21, 51688 Wipperfürth, FRG STEIN, Joao-Hans, Rua Prof.A.Goncalves 980, Bairro Agua Verde, Curitiba, Brazil STUHLMÜLLER, Johann, Nikolaus-Molitor-Str. 7, 97702 Münnerstadt, FRG TRAUTNER, Alexander, Rubensstr. 27, 76149 Karlsruhe, FRG UNSER, Anna, Vogesenstr. 22, 76461 Muggensturm, FRG USLEBER, Katharina, Cederstr. 2, 51465 Bergisch-Gladbach, FRG WALDRICH, Herta, Wolfsbühl 21/1, 78532 Tuttlingen, FRG WALTER, Michael, 120 Howe Terrace, Barrington, IL 60010-4752, USA WEBER, Hans, Nonnenwasenstr. 30, 72766 Reutlingen, FRG WEBER, Josef, 7293 Bridgetown Road, Cincinnati, OH 45248-2044, USA WEHNER, K. [not available at this time] HOG- Mastort+Heufeld WEHNER, Magdalena, Theod. Heußstr. 30, 65232 Taunusstein, FRG WEHNER, Reinhold, Tannenweg 9, 90522 Oberasbach, FRG WENER, Käthe + Walter, Uhlandstr. 10, 91522 Ansbach, FRG WEISS, Helene+Michael, 13095 North 99 Drive, Sun City, AZ 85351-2816 USA WEISS, Maria, 4959 Lamia Way, Oceanside, CA 92056-7431, USA WEISSMANN Josef + Magdalena, Schloßbergstr. 98, 72458 Albstadt-Ebingen, FRG WEISSMANN, Michael, Jägerhof 20, 51688 Wipperfürth, FRG WENSON, Peter + Helene, 21540 Hidden Valley Dr., Kildeer, IL 60047, USA
75
50 100 50 50 100 25 60 330 50 200 30 300 100 50 100 50 100 250 1000 300 200 100 70 70 50 20 100 25 100 700 150 100 30 250 25 20 50 30 50 100 25 25 100 250 200 500 100 50 100
€ € € € € € € € $ € € $ € € € € € € € € € € € € € € € € € € € $ € € € € € € € $ € € € € $ $ € € $
© Peter Binzberger
WITT, Elisabeth, Ostpreußenstr. 89/1, 81927 Munich, FRG WITTJE, Margaretha, Gabelsberger Str. 12, 89264 Weißenhorn, FRG ZABOLAI, Dr., Elisabeth, Hellbrunnerstr. 7 b, 5020 Salzburg, Austria ZOBAY, Josef + Nikolaus, Am Kindergarten 41/ Merzigstr. 44, 6663 Merzig, FRG
100 500 100 25
€ € € €
ADDITIONAL DONATIONS AND ENDOWMENTS GRIFFATONG, née Kredler, Magdalena, Coblenz, FRG, donated to the Church of St. Francis in Kikinda 500.- € in cash as well as a German Mass book and three supplementary Schott text books. The bishop’s office in Betschkerek (Zrenjanin) and the „Deutscher Volksverband“ [German Association] in Subotica also received Mass books. With these Mass books the donor wished to ensure that throughout the entire settlement area Mass could be read in the mother tongue of the Danube Swabian populace if they so wished. Total cost of all three Mass books: 872 € HEINZ-PASEKA, Stefan + Elli STADLER, Bad Reichenhall, FRG, sponsored the printing of the books Die Kikindaer Donauschwäbische Gedenkstätte [Kikinda Danube Swabian Memorial] and Erlebtes Banat 2002 [Banat witnessed 2002], total: 650 € KONRAD, Josef, Huntingdon Valley, PA, USA, paid the fees for and procured from departments in Kikinda the various official documents (excerpts and maps from the land registry) and paid for weed removal at the mass grave prior to the dedication. He also collected and transferred the donations from the countries where the dollar is the official currency. Estimated cost: 500 € MASSONG, Michael, Sigmaringendorf, FRG, donated the following amount to his school friend Father Botka in Kikinda for a wall around the mass grave: 100 € STEIN, Joao-Hans, Bairro Agua Verde, Curitiba, Brazil, donated the following amount to print the book Erlebtes Banat 2000: 100 $
The books Die Kikindaer Donauschwäbische Gedenkstätte and Erlebtes Banat 2002 are contained in the archives of over 30 facilities connected with the Danube Swabians in Germany, Austria, the USA, Brazil and Vojvodina. The „Institut für Donauschwäbische Geschichte und Landeskunde“ (Institute for Danube Swabian History and Geography) in Tubingen and the Kikinda Historic Museum also received them for scientific assessment. The sale of the aforementioned books to several hundred compatriots as well as other interested persons more than covered the publishing and shipping costs; the profits were deposited in the donations account. They financed the additional paving at the memorial and the mass grave. They also assured 10 years of maintenance and care at these sites, the memorial service for the deceased every Nov. 1 as well as the flowers and wreaths. The estimated amount was deposited in a local account. I would also like to thank all the compatriots who, with their many small donations, made this possible!
76
© Peter Binzberger
CHRONOLOGY Dec. 28, 2001 Jan. 5, 2002 Jan. 30, 2002 Mar. 30, 2002 Apr. 21, 2002 May 16, 2002 July 13, 2002 Aug. 1, 2002 Aug. 10, 2002 Sept. 26, 2002 Oct. 4, 2002 Oct. 11, 2002 Oct. 12, 2002 Oct. 13, 2002 Oct. 13, 2002 Oct. 22, 2002 2002 2003 May 6, 2003 May 6, 2003 Apr. 14, 2004 Dec. 5, 2004 Jan. 20, 2005 Apr. 18, 2005 June 1, 2005 July 15, 2005 Mar. 1, 2006
Josef Konrad´s suggestion The initial spark or the opportunity to realize the project The appeal for financial support Spontaneous commitments from around the world Planning discussions – 1st Report, May 12, 2002 Wera Karls sketches become blueprints Building permit, employment and other contracts, 2nd report Jul. 21 Monitoring of work, text and graphics designs Dedication date, travel to destination – 3rd report Memorial at the mass grave – newspaper Kikindske Not everyone is silent – letter to the editor in Kikindske Presentation of donations to church and helpers Ceremonial dedication of the memorial Celebration of Mass in German in St. Francis Church Wall around the mass grave – contract award Final report Documentation published, world-wide distribution Publication of Erlebtes Banat 2002 Expansion work: Paving, benches and paths 10 year contract for maintenance and flowers J. Konrad’s donation for the renovation of the church Initiative to establish a fund for care of the memorial Appeal for donations to the fund for care of the memorial Signing of the contract and hand-over of the fund Circular letter and appeal for donations for multi lingual documentary report – 2nd expanded edition Appeal for donations in the Danube Swabian press Completion and distribution of the documentary report „German Memorial Kikinda“ in five languages
77
© Peter Binzberger
JOSEF KONRAD’S SUGGESTION In my 2001 Christmas letter to relatives and friends I enclosed a photocopy of a newspaper article in Serbian by Martha István. The subject of the article was the dedication of the Rudolfsgnad memorials on November 4, 2001. Just a few days later I received mail from my friend Josef Konrad in Huntingdon Valley, PA, USA. In his letter dated December 28 he wrote: “It is a welcome sign that younger people in Yugoslavia have the courage to deal with and give a true account of the past. With regard to the consecration ceremonies of the mass graves in Rudolfsgnad (Kničanin), I would like to say that a similar memorial on the mass graves in Kikinda would be very desirable and appropriate. I think we owe it to the victims of this senseless mass murder and to the dead. For this reason I would like to make a financial contribution to this undertaking and the continued education of the younger generation in Serbia. I will act as soon as I get more details from you or from the “Donautal-Magazin” [Danube Valley Journal].” These words of my compatriot Josef in America triggered a vision in me which, after several days of deep thought and inquiries concerning the prospects for building a memorial, induced me to send out the following appeal for help, relying on the snowball effect and publishing it in the “Donautal-Magazin”. If enough people were prepared to lend their support, I would be willing to travel to Kikinda to sound out the situation and enter into initial negotiations.
78
© Peter Binzberger
Appeal to the Danube Swabians of Kikinda and the Surrounding Area on January 30, 2002 A MEMORIAL HONOURING THE DEAD OF KIKINDA The newspaper articles about the memorials consecrated on the mass graves of those who died in Rudolfsgnad between 1944 and 1948 evoked a thoughtful resonance in our old homeland and amongst Danube Swabians around the world. I myself received some newspaper articles written by Ms. Martha István, a Hungarian pedagogue and journalist from Kikinda whose grandmother was German. I enclosed photocopies of some of these articles in my Christmas letter to relatives and friends from the homeland. Almost by return post I received a fax from a compatriot in the USA. His letter referred, amongst other things, to the dedication of the memorials in Rudolfsgnad and Ms. Martha’s articles. (An excerpt from the previous page follows below in “Josef Konrad’s Suggestion”.) These words of my friend from Kikinda now living in the USA had the effect of a spark, driving me to act. My memories of relatives and friends from my youth, particularly my loving memory of all four innocent grandparents who stayed behind in Kikinda in October 1944, were robbed and brutally beaten in their own home, then a few days later removed by force from hearth and home to the Nakodorf camp where for weeks they were mistreated and starved to death by those godless people – all these inhuman events were again omnipresent. Several telephone conversations with people from the Banat concerning the request made to me by my compatriot in the USA confirmed that they, too, had contemplated the same thing, and they spontaneously expressed their willingness to give financial support for a memorial to those who were killed in Kikinda. This spurred me on. Further sounding out, correspondence and telephone conversations, most recently on January 27 with the chairman of the German Association in Subotica, Mr. Rudolf Weiss, confirmed that the 26 79
© Peter Binzberger
year old then mayor of Kikinda, Mr. Duško Radaković, was open to the idea of building a memorial. In an incidental conversation at a celebration in the town hall of Subotica in the third week of January, Mr. Radaković expressed to Mr. Weiss his basic willingness to support the erection of a memorial in Kikinda. Further meetings on site had to be scheduled to discuss details such as location, design, implementation variants and cost as well as future care and supervision and many other points. And I intend to include the local Roman Catholic priest. The exploratory inquiries proved promising and I am willing to take on this difficult and extensive but honourable work if a large circle of compatriots would like me to and is willing to provide spiritual and financial support for a memorial to our dead compatriots. I estimate that an appropriate memorial will cost several thousand Euros or US$. I myself am very optimistic that, with the help of several people from Kikinda, I will be successful in raising the veil of silence over the suffering of the Danube Swabians and the almost total annihilation of our people in the Danube Swabian settlement area and in bringing a true account of the sorry events of 1944 – 1948 into historical recollection. We, the survivors, owe this to our dead. Because even today the achievements and efforts of our ancestors in the central Danube region remain globally unique and exemplary. In order to address the implementation of this project I will travel to Kikinda in April or May. Until then I must prepare a plan of action. Therefore, dear compatriots, I ask for your reply on the attached sheet. Cut it out and send it to my address as quickly as possible, no later than March 30, 2002. Dr. Peter Binzberger
80
© Peter Binzberger
Since I knew that the compatriots from the German and multiethnic communities around Kikinda had suffered and died in the “Milchhalle” (milk collection hall) and had been thrown into the mass grave and group graves of the district town, I wanted to include the victims from these communities and sent the appeal to the following homeland communities: Banat Topola, Bikatsch, Botschar, Heufeld-Mastort, Mokrin, Nakodorf, Ruskodorf, Sanad, St. HubertCharleville-Soltur. Within a few weeks I received over forty letters from compatriots in Germany, the US, Brazil and Austria. The snowball effect initiated by my friends Konrad and Heß was impressive. All the people we turned to were willing to help and specified the amount they would donate if the project went ahead. In February and March I put out more feelers in Kikinda and Vojvodina and, on March 23, during a multi-day meeting at the “House of the Danube Swabians” in Sindelfingen, I had the opportunity to meet Ms. Martha István from Kikinda as well as Rudolf Weiss, chairman of the German Association (DVV) in Subotica, and his representative, Mr. Laslo Mandler. All of them promised their assistance with the authorities in the former homeland. The circle of friends present at this meeting, specifically Wera Karl, Josef Konrad, Dr. Peter Riegelmayer and Alexander Trautner, all originally from Kikinda, decided to start work on the memorial project in the former homeland. I accepted the honourable task assigned to me and soon travelled to Kikinda in the Banat. I sent the following circular to my compatriots describing the details of this meeting and the promising results of my trip.
81
© Peter Binzberger
The First Interim Report Circular dated May 12, 2002 MEMORIAL IN KIKINDA Preparatory Meetings from April 21 to 26, 2002 Over forty compatriots all over the world responded positively to my inquiry and the appeal for spiritual and, if possible, financial support for a memorial in honour of the several hundred Danube Swabians who died in Kikinda. I see this trust as an honourable duty to build a Christian memorial in honour of those brutally murdered in the “Milchhalle” and thrown into a mass grave southeast of the “Railway Station Cemetery” (Eisenbahnfriedhof) if the current administrative and church officials in Kikinda give their permission. My correspondence and the telephone conversations with Ms. Martha István in Kikinda as well as contact with Mr. Rudolf Weiss and Mr. Laslo Mandler, chairman of the “German Association” (DVV) in Subotica, led to a meeting in person on March 23 in Sindelfingen. At this meeting, the compatriots living in Yugoslavia indicated that the prospects for the project were good. (The following people from Kikinda also came to Sindelfingen: Josef Konrad from Huntingdon Valley, PA, USA, and from Germany, Alex Trautner of Karlsruhe, Wera Karl, née Gyurcsy, of Bisingen, Dr. Peter Riegelmayer of Burbach.) I discussed the planned text for the inscriptions, the preferred locations for the memorial and Wera Karl’s design sketches with all of them. After my first contact with representatives of the homeland communities in the region around Kikinda, it was evident that they wished to be included, because many people from these villages had met the same fate in the “Milchhalle” as those from Kikinda, and their last resting place was also the mass grave at the Railway Station Cemetery. I will comply with this wish. The reason that I am describing in detail the course of action and the results of my initial meetings in Kikinda is simply to convey the “atmosphere” in the former homeland. First of all: The meetings were essentially successful, if slightly nebulous, just as I, a Danube 82
© Peter Binzberger
Swabian who can hardly be called naïve and who was somewhat sceptical and suitably cautious, had expected. Now to the details: As promised in Sindelfingen, the chairmen of the German Association, Mr. Weiss and Mr. Mandler from Subotica, had arranged meetings with the mayor of Kikinda, Mr. Radaković, and the Roman Catholic priest Jozsef Botka. During various preliminary discussions, Ms. István had collected valuable tips and information, so I was able to enter into negotiations from a secure position, even though I was on unfamiliar ground. The very open-minded 27 year old mayor, Mr. Radaković, described the current unstable, difficult and changing political situation in Kikinda with wisdom. Confrontations still occurred due to the present constellation of political parties, to ethnic groups (added to by their numeric weightings) and, not least, to the different interests of the politically active associations and clubs. He intended to control the situation by, amongst other things, moving the two “heroic monuments to the dead” from the parks in the centre of town to the cemeteries at the edge of town so that they no longer had the effect of heating up ethnic tensions because of their location in the town centre. “Monuments to the dead belong with the graves of the dead,” was his verbally expressed opinion. Because of these plans of his, he was unable to allow a “Danube Swabian Memorial” on public property in the town centre. Another argument he put forward was that the “building permit” would probably be rejected by the respective municipal administration authorities, over which, this being a democracy, he had no decisive influence. However, Mr. Radaković advised us to build this memorial for the Danube Swabian dead on the church grounds and displayed his approval of that solution. The respective “authorization committee” had no jurisdiction there. The “delegation” comprising Mr. Weiss, Mr. Mandler and myself (accompanied by Ms. István and my wife) conveyed this message to the church priest. I had spoken to Mr. Botka the evening before and that morning, and had visited the cemetery, including the mass grave. The priest categorically rejected my original idea of building the memorial on the church grounds, between the church and the rectory or in the church gardens on the south side of the church. (In 1966 he had not allowed the Hungarian Catholics of Kikinda to build a 83
© Peter Binzberger
“Kopja” column. This is a kind of totem pole, which was to be built on the occasion of the millennial celebration of Christian Hungary, even though the Hungarian Catholic community in Kikinda alone numbered around 5000 people). Father Botka is a frightened man, marked by decades of political pressure and the difficult position of the church with no legal rights in hostile Communist Yugoslavia. Presumably, he is also thinking in the long term, and gave us to understand that in one of the next elections the political wheel might turn backwards. Hence, during our walk through the cemetery and to the mass grave that morning, Father Botka had proposed locating the memorial at the junction of the main cemetery paths: there, where the large cross once stood majestically amongst the graves, today (very weathered, half rotted away, leaning precariously) begging pitifully for renovation. Since Father Botka was having the cemeteries cleaned up at that time in an attempt to rid the graves and paths of the rampant growth of weeds and re-enclose the grounds, the Danube Swabian Memorial at this spot would be a significant help in the rehabilitation of the cemetery and a welcome addition to the Railway Station Cemetery. For us Danube Swabians this would offer the benefit of a central location in the cemetery for our memorial to the dead of 1944 – 1948, right in the midst of the graves of those long dead and only 50 metres from the mass grave. After serious consideration, I found Father Botka’s suggestion very good, because the memorial would be much more protected there than directly at the mass grave at the edge of the cemetery, and I reaffirmed my decision to have the memorial built at the junction of the main paths. Immediately after my return I informed some of the compatriots assisting me of my decision and discussed with Ms. Wera Karl the further artistic plans for the memorial at this location. She assured me that she would rework the sketches and the technical sectional drawings required by the craftsmen to a scale of 1:25 by the middle of May. I will travel to Kikinda again at the end of June / beginning of July. There I will discuss the execution details with the craftsmen and award the contract. During my visit at the end of April I held preliminary meetings with some craftsmen and discussed cost 84
© Peter Binzberger
estimates and bulk prices. A comparison of the estimated cost with the amount of financial support pledged shows that the monetary requirements will more or less be covered. This means: We have most if not all of the financing. It is certain that no large amounts will be missing. I cannot be more precise until the negotiations in the middle of July have been concluded, because this also depends on including the homeland communities (HOG), their contribution to the cost and on the respective design. In order to carry out the next steps as planned, I would like to ask the compatriots in Germany and the Euro region to transfer their promised donations to the special account below by June 15, 2002: VOLKSBANK FRIEDRICHSHAFEN Transit # 651 901, account # 311 600 00 Dr. Peter Binzberger, DS-Gedenkstätte Kikinda, Schienerbergweg 20/1, 88048 Friedrichshafen, Germany.
To all donors in the USA and/or other regions who want to make their donation in US$, please transfer it to the account of our compatriot below: Josef Konrad, 2870 Whitman Road, Huntingdon Valley, PA 19006-2351 tel. + fax (215) 947-8996 MELLON BANK N.A. – PA Josef Konrad, account # 000 708 3264
Josef will add up the donations and transfer the full amount in Euros without any deductions. This process will save us approximately 18 Euros on each deposited cheque! Instead of feeding the banks, I (and certainly you, too) want to use every donated cent to build the memorial. AT THIS POINT, ON BEHALF OF OUR COMPATRIOTS WHO WERE TORTURED TO DEATH, I SINCERELY THANK ALL THOSE WHO MADE A DONATION!
At this, the end of my information letter, I would like to mention that I have already entered into negotiations concerning the future care and supervision of the memorial. Ms. Martha István is willing to assume this task. In addition, some of our compatriots expressed the desire to organize a group trip to Kikinda for the dedication ceremony. This was my intention, too: Mr. Oswald Hartmann will 85
© Peter Binzberger
organize a bus trip to Kikinda, and the chairmen of the German Association in Subotica will invite representatives of the Churches, prominent politicians as well as journalists and other media representatives, to the dedication ceremony. Please note the planned travel date: The last weekend in September or the first weekend in October. It should be achieved by then! Yours affectionately and gratefully,
86
Dr. Peter Binzberger
© Peter Binzberger
DISAPPOINTING DELAYS The coordinated preparation work by my compatriots in Germany and America was praiseworthy. The deadlines I gave my assistants were met to the minute. However, the messages I received from Ms. Martha in Kikinda made me sit up and take notice. It seemed that Father Botka was not in quite as much of a hurry as I was. He sent regular messages about difficulties and delays which, according to the indications in his letters, he was unable or unwilling to deal with himself, at least not without my financial support. It was mainly a matter of official surveys of the borders of the cemetery grounds and the permit for the wall that the church intended to build around the Railway Station Cemetery. In addition, the cost of clearing decades of rampant growth on the gravesites was mentioned as an extraordinary burden. Since not only the Railway Station Cemetery fell under Father Botka’s jurisdiction, but also the other two Catholic cemeteries in Kikinda, as well as the cemetery in the community of Mokrin, he pointed out that he was responsible for the maintenance of over twenty church facilities as well. His age and illness prevented him from concentrating solely on my business which I apparently expected him to do. I understood. After all, I am a child of the Banat, too! From time to time I corrected my promised financial support upwards. But I clearly emphasized that my promised „assistance for the wall“ could only begin after the memorial was built and a date for the consecration ceremony was set. This situation delayed my second trip to Kikinda by about three weeks, until the second half of July. Despite this delay I was able to arrange all the planned and unexpected tasks in my birthplace in a timely manner, as can be seen from the following report.
87
© Peter Binzberger
The Second Interim report Circular dated July 21, 2002 MEMORIAL IN KIKINDA Building permit, awarding of contracts from July 13 to July 20, 2002 First of all, I would like to thank all compatriots who gave and continue to give me spiritual and financial support for this project. Your help gave me the strength and the means to make it happen. In brief: The most important thing has been achieved – the dedication is firmly scheduled for October 5, 2002. With the untiring assistance of Martha István on site and the support of Mr. Weiss and Mr. Mandler of the German Association (DDV) of Subotica, I was able to make the most important decisions during my trip from July 13 to July 20. The official building permit – JP Direkcija za izgradnju grada Kikinda, Petar Dimitrijević – was given verbally and the location, as agreed, was confirmed in writing by Father Botka (Kikinda R.C. Church of St. Francis). The memorial will be built at the junction of the main paths of the Railway Station Cemetery. Towering over a circular hill of approximately 30 square metres is a 5 metre tall metal cross in front of which an inscribed slab (2.5 x 1.5 metres) of dark granite, symbolizing a grave, leans towards the observer. This is flanked on the right and the left by three bollards with a granite cover. Engraved in each of these granite slabs are the names of two communities, each with a cross and the confirmed number of dead from these communities who are buried in the mass grave. A granite slab for Kikinda is located in the centre above the „grave slab“ and the foot of the cross as a “connecting cord to the villages”. An identical cross of the same size will be erected on the mass grave. A three-sided inscribed metal plaque will be fastened at the centre of the cross. Both crosses will be painted with an anti-rust base coat followed by a high quality white automotive paint. With thanks for your assistance, best regards from your compatriot, Dr. Binzberger
88
© Peter Binzberger
Due to the tour operator falling ill, the scheduled date for the dedication ceremony (Oct. 5) announced in the second interim report has been postponed to October 12. This postponement had many unforeseeable disadvantages: The Danube Swabians missed the ceremonial mass on the church anniversary (St. Francis – October 4) with Bishop Huszvár present. The new date of the dedication ceremony clashed with Kikinda’s “pumpkin festival” for tourists, and the ARD and ORF television crews were unable to come as planned because of the final ballot in the Serbian presidential elections. The Third Interim Report Circular dated August 10, 2002 MEMORIAL IN KIKINDA Dedication ceremony, bus trip, individual travel Dear Compatriots, First of all I would again like to thank everyone who provided me with advice, assistance and financial support for the memorial project. I am happy to report that the financial means to build the memorial and to enclose and replant (grass!) the mass grave will be sufficient. I have also received an appropriate sum to cover part of the cost of joining the mass grave to the cemetery (wall around the entire grounds), which I promised Father Botka. I therefore ask that my compatriots stop donating money for the time being. The planned date for the dedication had to be postponed because of the group bus trip: The ceremonial dedication of the memorial in the KIKINDA RAILWAY STATION CEMETERY will now take place on Saturday, October 12, 2002, from approx. 10 a.m. to 12 p.m. I would be delighted to welcome many compatriots at this momentous event in Kikinda!
Guests of honour, church dignitaries and important politicians from Vojvodina, from Germany, the national chairman of the Association 89
© Peter Binzberger
of Danube Swabian Refugees and Expellees, Mr. Hans Supritz, are invited to the ceremony. Media representatives (television stations from Yugoslavia, Austria (ORF) and Germany (ARD) as well as radio stations and the press) will be notified and are expected. Mr. Laslo Mandler of the German Association (DVV) in Subotica is organizing the ceremony and our meals and accommodation (lunch for the compatriots from abroad together with the guests of honour, hotel rooms for individual travellers, etc.). Mr. Hartmann is organizing the group bus trip. He will write to those living in Kikinda and former Kikinda students from the surrounding German villages. He will also invite all donors and volunteers to join the trip. Individual travellers (car pools) with a vehicle, please contact me for more details. (The travel routes and other details followed but are not included here.) Thank you for participating! Best regards,
90
Dr. P. Binzberger
© Peter Binzberger
REFLECTIONS ON THE DEDICATION OF THE MEMORIAL For decades I was burdened with the knowledge of the suffering and the cruel hours of death of our families and compatriots. These innocent people had to die only because the Danube Swabians were also German. The desire to wrench the work of the Danube Swabian people out of forgotten history left me no peace. The historical truth about the exemplary achievements of the Danube Swabian people in building the economy and culture of the desolate regions in the central Danube basin after the Turks had been driven out at the beginning of the 18th century, as well as our ancestors' peaceful coexistence with all the other nationalities amongst this mixture of peoples in the area, must be preserved for future generations. The erection of the Danube Swabian Memorial in Kikinda is a significant step towards this end. Even though the “memento mori”, the memory of the dead, marked the dedication ceremony on October 12 and predominated in the speeches and words of welcome, it was unmistakeable that all the speakers honoured our dead with elegant words. Repeated references were made to the regrettable events and the inhuman excesses of 1944 to 1948 and to the subsequent inglorious Communist era. In their intercession, the representatives of the Christian churches found appropriate words for the peaceful rest of those murdered and in their prayers for a better future, free of evil, for the living. Since my final report deals with the details of the dedication ceremony, the number of guests of honour and others present, the wreaths and bouquets as well as the impressive memorial itself, I will now repeat those speeches and words of welcome which I have in writing.
91
© Peter Binzberger
THE CEREMONIAL DEDICATION of the DANUBE SWABIAN MEMORIAL on Saturday, October 12, 2002, 10 a.m. in the Railway Station Cemetery (Eisenbahnfriedhof), KIKINDA WORDS OF WELCOME As the moving force behind the memorial, I spoke to all those present: “It is an honour to welcome on behalf of my compatriots all the guests attending today’s dedication ceremony of the Danube Swabian Memorial in Kikinda. These are: Title/position according to the list drawn up by the German Association (DVV) Sandor EGERESI, Vice President of Parliament, AP Vojvodina, Serbia Dušanka MANIĆ, Director of Ethnic Matters at the Ministry of the Interior, AP Vojvodina Sandor TALPAI, Deputy Mayor representing the town of Kikinda Msgr. Jozsef MIOCS, Dir. of the R.C. ´Paulinum Seminary´, Kula-Batschka Marton KAROLY, Dean of the Reformed Church Pál SZEMEREDI, representing Father Botka, R.C. Church of St. Francis, Kikinda Hans SUPRITZ, Federal and State Representative of the Danube Swabians FRG + Baden-Württemberg Josef JERGER, State Representative of the Danube Swabians in RhinelandPalatinate, responsible for memorials Laslo MANDLER, Vice President of the German Association, Subotica
I welcome no less warmly the dear friends of my youth and my school days and all the other compatriots who, despite their age, undertook such a long journey. You have come from the USA, Canada, Germany, Austria, Hungary and Italy in order to take part in today’s dedication of the memorial to your families.
92
© Peter Binzberger
I also cordially welcome those Danube Swabians present who still live in Kikinda, the town of my youth, or who have travelled from the surrounding region, Vojvodina, to take part in the ceremony today. I also welcome all those who enrich and enhance the ceremony with their words of welcome, Christian consecration, their contributions or other assistance. My sincere thanks to you all. I would also like to express my thanks on behalf of my compatriots for the wreaths and bouquets whose bright autumn flowers beautify the symbol of the deep bonds with and the memory of our dead. God bless you! Finally, I would like to welcome the media representatives from television, radio and the press and thank you for your interest, for coming and for your subsequent news reports.” After these words of welcome I held the following more personal SPEECH “Today I am experiencing a day of deep melancholy, – because I am able to take part in the dedication of this memorial here in the cemetery in Kikinda almost 58 years to the day after my departure from the homeland of my childhood, – because, for me, the memorial symbolizes the deep bonds of innumerable Danube Swabians around the world with their relatives and compatriots here in the Banat, – because the memorial is testimony to the honour and respect those Danube Swabians who left the country feel for their dead of the same generation as well as for their ancestors, – because the memorial is also proof of the deep emotional ties of the Danube Swabians, scattered all over the world, with their former homeland and the church in which they were christened and in which, as children, they spoke their first prayers to God. Today I am experiencing a day full of hope, – because the memorial is a symbol of the attachment of the Danube Swabians abroad to the fellow citizens of all the ethnic groups at home here in the Banat, 93
© Peter Binzberger
– because, with two hundred years of hard work, tenacious industry and bitter privation, the ancestors of all these ethnic groups transformed this region neglected by the Turks into a wonderful, fertile and wealthy land, – because, during my visits of the past months, I saw that people of all races are again reaching out to one another – many still with caution but also an open mind and a sympathetic tolerance of the desires and needs of all their fellow citizens, – and because this new spirit is producing the first fruits for the benefit of all who seek a better life in a free society. This is a happy day for me, because I see many more positive signs in my old homeland and will take these good impressions with me and tell the world about them. Now a word of thanks is appropriate, thanks to all who generously gave me their support in this project through positive reinforcement and financial donations. This undertaking would not have been possible without your assistance. Special thanks also to those who participated in this project with helpful work, specifically the compatriots Wera Karl, Josef Konrad and Klaus Heß. However, this thanks is not only due to my compatriots in Germany, Austria, the USA, Canada and Brazil, but also to those here in the old homeland, in particular Ms. Martha István and Mr. Rudolf Weiss and Mr. Laslo Mandler of the German Association in Subotica. Thanks also to Mr. Duško Radaković, mayor of my home town, for his open-mindedness and support, and not least and in particular to the current priest of the Catholic church in Kikinda, Mr. Jozsef Botka, who showed me a lot of trust and goodwill in the frequently changing situations during the preparation work. I also wish to thank the craftsmen, the master metal worker, Mr. Karoly Szabo, and the head of the construction company “1. Mai” (May 1st), Mr. Rade Stoljiković, whose meticulous and punctual work gave me great pleasure”. (I spoke these words in German and Serbian. Ms. Martha István then repeated the speech in Hungarian.) 94
© Peter Binzberger
Following this, Mr. Sandor EGERESI held his ceremonial speech in Serbian, German and Hungarian – the three languages of the largest ethnic groups in Vojvodina. Since Mr. Egeresi gave me the transcripts, I have included the official headings here. Republika Srbija Autonomna Pokrajina Vojvodina Skupština AP Vojvodine Kabinet Podpredsednika 01 Broj: 1-1 October 11, 2002, godine Novi Sad
SVEĆANI GOVOR Podpredsednika Skupštine APV SANDORA EGERESIJA “Dear friends and honoured guests, It is an extraordinary honour for me, personally, and on behalf of the parliament of the Autonomous Province of Vojvodina, to be able to participate in this respected assembly, although the reason for our gathering is the sad remembrance of the tragic events here during and after the Second World War. We are not only reminded but also bound by this event never to forget our centuries of living together, our common past and the ties that bound us at that time. If, whilst again looking to the future, we start to renew the ties that were severed, we must not forget the common values we created in the past. We bow before the shadow of the former fellow citizens who became innocent victims in the tumult of the last war. We forgive, but we will never forget.”
95
© Peter Binzberger
Following this speech held by the parliamentary vice president of Vojvodina, Mr. Egeresi, the chairman of the Association of Danube Swabian Refugees and Expellees of the Federal Republic of Germany and state chairman for Baden-Württemberg, Mr. HANS SUPRITZ, spoke. (The speech was transcribed from the sound reproduction of a video tape.):
“Honoured clergy, dear people, The memory that, 58 years ago here in Kikinda and the surrounding communities as well as in the entire Banat and Vojvodina, the skies darkened for our Danube Swabian compatriots saddens us. Many never saw the light again. They say that healing wounds means we must talk openly of former events. There must be no more taboos. Mr. Egeresi just mentioned in his speech that the silence has been broken. All the terrible events that happened then, the complete deprivation of rights, the expulsion and murder of our partners in fate based purely on nationality or faith must not, dear compatriots, guests and participants in this consecration ceremony, be repeated. However, healing the wounds of the past does not mean to live only in the past. We must look to the future in order to overcome those terrible events. We must continuously seek dialogue with the generation currently running the country, with young people, and we must find a way to prevent the inhuman events in our native villages of Vojvodina from ever happening again. We, the Association of Danube Swabian Refugees and Expellees, consider this our duty. But even the entire younger generation, of which I, born in 1939, consider myself a member, is called upon to give our people back their dignity. All those who were innocently put to death must regain their dignity. Our compatriots that are still living must be able to die in peace. They were punished for things they did not do. For 58 years there has been no grave mound or cross to testify to the death of our compatriots of Christian faith buried without dignity; now this symbolic grave mound and this cross are a sign of a spiritual new beginning. May this site be a sign not only for 96
© Peter Binzberger
Vojvodina, but for all Europe, even the entire world, of a better future – for our children, for all children. I thank you warmly for coming to the consecration ceremony. I thank everyone who made it possible to build this impressive memorial. It is not only the Danube Swabians who once lived here in Kikinda and the surrounding communities and moved away who, with Dr. Binzberger’s enthusiastic, energetic assistance, built this memorial in just a few weeks. It was also the Danube Swabians living here as well as other fellow countrymen who, with their commitment, helped to erect this memorial. Together with the local populace we will be successful in building more memorials at other locations, for instance in Jarek and Gakavo. I think we are on the right track. The memorial in Kikinda is a huge achievement. Therefore I again express the heartfelt thanks and great appreciation of the Association of Danube Swabian Refugees and Expellees to the organizer, Dr. Binzberger, and all his assistants. I wish you all a lovely day and a safe return home. Stay healthy. I hope to see you all again when the next memorial is built in Gakavo or some other location. Thank you again very much! Good-bye!” SPEECH held by the Reformed Bishop in the Banat, Dean KAROLY MÁRTON on the occasion of the consecration of the Kikinda Danube Swabian Memorial – Translated from Hungarian to German by Martha István –
“Full of grace we stand before the memorial built for those resting here as a testimony to all passers-by of our bonds with the dear departed. The living built this memorial so that the silent stone could tell of life. The question arises: Of what life does this memorial tell? Of the life here in the cemetery, where even the songs of the birds sound more melancholy and the dewdrops in the flower petals resemble tears of grief? 97
© Peter Binzberger
The memorial symbolizes much more! It is proof of the bereaveds' love of their families which even death and transitory time was not able to overcome. The cross of the memorial is testimony of the deep bonds of all those present with the dead resting here under the earth, whose lives were sacrificed. The cross also represents the sacrificial death of our Lord Jesus Christ who died for us all. With his sacrificial death he unites us all – those living here with those at home far away in Germany, America, Brazil or elsewhere in the world. With his death he washed away all our sins and prepared the way for a meeting in paradise, regardless of which country of the world we live in. But even those around the world who are unable to be here with us today are, at this hour, with us in spirit – bound by love with those resting here in eternity. Good thoughts and loving memories unite them with their loved ones, perhaps grandparents, neighbours, teachers or clergy. It is the first prayers they learned here that they hold fast in their hearts, the good advice given them on their way into the future; quite simply: the carefully preserved memories led them here to us in the cemetery. They are with us to honour our ancestors as commanded by God and, with us, to testify to their roots.” Dean Karoly Márton, Banat Bishop of the Reformed Church, gave the Blessing with the following words: “God bless you all! All of you here and all those living far away. May God’s mercy, His Son’s love, the divine inspiration and comforting strength of the Holy Ghost be with us for all times! Amen!”
98
© Peter Binzberger
THE WORDS OF WELCOME of the vice president of the German Association in Subotica, Mr. LASLO MANDLER, concluded the series of speeches: “Ladies and Gentlemen, dear compatriots, Welcome to your old homeland. On behalf of the German Association and in my own name I welcome you. Dear compatriots, finally after so many years we can now dedicate a memorial to our innocent victims. This memorial is the second in the region of current Yugoslavia. I must stress that we would not have been able to build the memorial without the democratic progress the newly established government has initiated. Thanks is also due to our Danube Swabian compatriots abroad that they supported the initiative of Kikinda native Dr. Binzberger and with their donations made possible the erection of the memorial. I promise you, dear compatriots, that we who stayed here will never forget our dead. Wherever they rest, we will build a memorial or at least erect a cross. This memorial stands not only in memory of our dead, but also as a reminder that never again should innocent people be punished for a collective guilt. I pray to God that He grants us strength and health so that we are able to achieve our goals. I thank all my compatriots and fellow countrymen for coming and for their participation in today’s solemn ceremony dedicating the Danube Swabian Memorial.”
99
© Peter Binzberger
With the following report I informed all the donors, assisting fellow countrymen and some Danube Swabian associations in Germany, as well as various domestic and foreign newspapers, about the course of the dedication ceremony of the Kikinda memorial. FINAL REPORT Circular dated October 22, 2002 MEMORIAL IN KIKINDA Dedication ceremony, solemn Mass, documentation Dear Compatriots, IT IS DONE! With your help and support and in coordination with the authorities and the Catholic Church of St. Francis in Kikinda I was able, based on the blueprints of our compatriot Wera Karl, née Gyurcsy, to build a worthy memorial at the Railway Station Cemetery. I had the same cross as that on the memorial, but with a three-sided inscribed metal plaque, erected on the nearby mass grave. I have received appreciative words from many sides about the lovely and impressive design – I would like to pass this on to everyone who assisted and participated. Thanks also to all compatriots for their outstanding support. THE DEDICATION took place on Saturday, October 12, 2002, from 10 a.m. to noon. Over 150 people attended this ceremonial dedication of the “memento mori” memorial for the Danube Swabians. Approximately 50 compatriots travelled from the USA, Germany, Austria, Hungary and Italy. Another seventy of the Danube Swabians who were present, some Hungarians and several Serbians, came from Kikinda and the surrounding area. Representatives of the Churches, the municipal administration, some ethnic organizations and the media increased the number of visitors to the aforementioned 150 to 160 people. First, I welcomed the guests, thanked all those who assisted or made a donation, mentioned the relatives and compatriots of the dead, and concluded my speech with the hope for future peace between the ethnic groups in the old homeland. (I held this speech in 100
© Peter Binzberger
German and Serbian, Martha István repeated it in Hungarian.) This was followed by words of welcome from the guests of honour, consecration prayers and the laying of wreaths and flowers. The soloist female duet of the Protestant church choir (the ladies Vesna Weiss and Erika Márton) enhanced the ceremony at the memorial by singing some German hymns. The German Association had invited some prominent guests of honour to the dedication ceremony. The following guests of honour or their representatives accepted the invitation: Mr. Sandor Egeresi, vice president of the People’s Assembly of the Autonomous Region of Vojvodina (A.P.V.) from Novi Sad, Director (Mrs.) Dušanka Manić, responsible for ethnic groups at Vojvodina’s Ministry of the Interior in Novi Sad, Deputy Mayor Sandor Talpai, representing Kikinda’s mayor Duško Radaković, Msgr. Jozsef Miocs, director of the Paulinum Seminary of the Catholic church from Subotica, Dean Karoly Márton, Bishop of the Reformed Church of the Banat, Chaplain Pál Szemeredi representing the priest Jozsef Botka of St. Francis Church in Kikinda. The Danube Swabians from abroad were represented by Mr. Hans Supritz, federal chairman and state chairman for Baden-Württemberg of the Association of Danube Swabian Refugees and Expellees, Reg. Ass., and the state chairman of the Danube Swabians of RhinelandPalatinate as well as the official responsible for memorials in the Federal Republic of Germany, Mr. Josef Jerger from Ludwigshafen/Rh. The Danube Swabians from the homeland were represented by Mr. Laslo Mandler, vice president of the German association in Subotica. Ms. Hilda Banski and Mr. Konečni of the Kikinda group of the German association “Donau” [Danube] from Novi Sad, the “Banat Forum” from Pančevo, the “Forum Batschka” and the Hungarian Association from Kikinda also honoured us with delegations and flowers. Compatriot Josef Konrad from the USA honoured our dead with a very lovely, large wreath on behalf of the Danube Swabians scattered around the world. The homeland community (HOG) of Nakodorf was represented by compatriot Franz Kahles, and compatriots Bernhard Schenk and Adam Hess represented the sister HOGs of St. Hubert-Charleville-Soltur. Everyone honoured the dead with words, wreaths and flowers. Other compatriots from afar and numerous Danube Swabians still living in 101
© Peter Binzberger
the Banat honoured the dead with their presence alone, others with bouquets of flowers. Then the gathering moved to the nearby mass grave. There the priests consecrated the earth of the gravesite and the large cross erected there. Here, too, Josef Konrad laid a wreath of pale red carnations on behalf of the Danube Swabians around the world. So did many compatriots and delegations, including Mr. Egeresi and Ms. Manić as government representatives, thus honouring our dead in the mass grave with flowers and candles. The inscription on the granite of the memorial reads:
1944 – 1948 IN MEMORY OF OUR COMPATRIOTS, VICTIMS OF VIOLENCE (in German, Serbian and Hungarian) THE COAT OF ARMS OF THE DANUBE SWABIANS The Danube Swabians of Kikinda and the surrounding area 2002 Engraved on each of the six bollards are two community names with a cross beside them as well as the respective number of documented victims from these communities. Engraved on the small granite plaque at the foot of the cross is the same information for the district town of Kikinda. Left bollard (from the top): BOTSCHAR + 8, MOKRIN + (number of dead absent, since unknown), NAKODORF + 75, St. HUBERT + 71, CHARLEVILLE + 67, SOLTUR + 55, centre, at the cross: KIKINDA + 168. Right bollard (from the top): HEUFELD + 53, MASTORT + 39, RUSKODORF + 9, BAN. TOPOLA + 46, SANAD + 30, BIKATSCH + 22.
102
© Peter Binzberger
The text on the three plaques of the cross above the mass grave (in German, Serbian and Hungarian): THE SUFFERING OF SEVERAL HUNDRED OF OUR COMPATRIOTS OF GERMAN DESCENT IN THE MILCHHALLE CAMP IN KIKINDA BETWEEN 1944 AND 1947 ENDED HERE May the dead rest in peace! The Danube Swabians of Kikinda and the surrounding area 2002
Following the ceremony the German Association of Subotica, as the organiser of the dedication of the memorial in Kikinda, invited all those present in the cemetery to a CELEBRATORY LUNCH at the elegant restaurant “Lovac” at the north-west edge of Kikinda. Besides the invited guests, numerous compatriots from abroad took this opportunity to spend a few enjoyable hours with their Danube Swabian acquaintances and relatives from Kikinda and the surrounding area. A total of 72 guests listened attentively to my thoughtful words concerning the enormous ethnic strength we “foreign Danube Swabians” derive from our love of the homeland, from the deep veneration we feel for our ancestors resting in the earth of the Banat, our homeland, from relatives and friends and not least from the cherished memories of our wonderful schooldays and youth. These indelible memories and the firm bonds with relatives and compatriots still living in the Banat accompany our day-to-day lives in our new homelands. I received warm words of thanks and appreciation from several politicians and representatives of ethnic minorities in Vojvodina as well as from several compatriots for my work organizing the erection of the memorial. Further lovely words were spoken about the blossoming of tolerance, peace and mutual respect between the ethnic groups living together. After grace was said by Msgr. Miocs, all those present enjoyed the lunch that was served. Only in the late afternoon did the guests gradually start leaving this harmonious gathering. 103
© Peter Binzberger
Some compatriots asked for a CEREMONIAL GERMAN MASS on the occasion of the dedication of the memorial at the mass grave in Kikinda. Their wish was granted. Since Kikinda native Magdalena Griffatong, née Kredler, of Coblenz had donated two German Mass books and I had sent the organ score and words of German hymns, Father Jozsef Botka celebrated Mass according to Catholic rites in the Church of St. Francis in Kikinda on Sunday, October 13, 2002, at 11 a.m. After starting with Bach variations, the organist, a nun, played “Die Himmel rühmen des Ewigen Ehre” (L. V. Beethoven) followed by the hymns “Lobet den Herrn” and “Großer Gott wir loben Dich” during the course of the Mass. The well-worded intercessions of Father Botka in the German language were very well spoken by the leader in prayer. Their contents did justice to the fate suffered by our compatriots and were appropriate to the dedication and the intention behind the memorial. At the end of the Mass, Father Botka assured us in Serbian that, in the years past, our dead had always been included in the church prayers. This is done regularly at the annual All Saints Mass at the Railway Station Cemetery. In addition, Father Botka assured us in his discourse that, from the start, our loved ones had rested in consecrated ground, because the land around the actual Catholic Railway Station Cemetery, including the location of the mass grave, was consecrated two hundred years ago. Following the Mass, each visitor received a small blessed medallion of the Mother of God from the church in the old homeland. At this point I thanked Father Botka on behalf of the Danube Swabians for his illuminating, comforting words and for his beneficent priestly commitment. Further TASKS awaited attention. In coordination with Father Botka and several compatriots, on October 13 directly after the Mass, I ordered the wall of concrete slabs for the mass grave. The walled-in area of the mass grave will be sown with grass next spring. Care of the entire grounds is assured for years. This will be paid for from the remaining donation money. In addition, I intend to prepare an illustrated documentary report of the memorial with a directory of the names of the compatriots buried there. When it is completed I will send it to all those who made a donation. I also want to have this documentary report included in all the archives dealing with the 104
© Peter Binzberger
Danube Swabians in Germany, Austria, the USA, in the old homeland and in Kikinda. With that, I hope I will have satisfactorily fulfilled the task with which I was entrusted by the many compatriots in honour of our dead. With best regards, Dr. Peter Binzberger
105
© Peter Binzberger
SUMMARY In 2002, the mistrust sown by the totalitarian regimes was still very deeply rooted in the people of the Serbian Banat. A few courageous, open-minded people very hesitantly and cautiously turned towards free Europe. Without the support of these forward-oriented people I would have been unable to build the Danube Swabian Memorial within just a few months and hand it over to the public in a successful dedication ceremony on October 12, 2002. In this unbelievably short time I was able to inform compatriots scattered around the world about the planned project and to arouse their willingness to make a donation. This success, too, was (besides my being generally well-known) to a large degree thanks to the coordinated, intensive assistance of several friends from my youth and my schooldays in the Banat. However, I was not only committed to building a memorial for our dead during the period of suffering, but also to raise the veil of silence over the genocide and raise the awareness of it amongst the other peoples of the country, above all amongst the uninformed younger generation. This required a public offensive: Ms. István’s articles in some of Kikinda’s and Vojvodina’s newspapers were a first step, as well as broadcasting the dedication ceremony on the Novi Sad (Neusatz) television station. Other press reports and letters to the editor followed in publications throughout the former settlement area. In addition I was able to interest the local German press in the region of Lake Constance in my activities in the Banat, so several articles were written about this. The Danube Swabian publications around the world also reported on my activities.
106
© Peter Binzberger
NEWSPAPER REPORTS – VOICES OF THE PRESS on the occasion of the dedication of the memorial on October 12, 2002 In “KIKINDSKE”, Thursday September 26, 2002 By Martha István Translated from Serbian to German by Dr. P. Binzberger
In memory of the victims of the retaliation after World War II Memorial on the Mass Grave After more than fifty years of silence, a memorial service will take place on Saturday, October 12, in the Railway Station Cemetery in remembrance of the innocent victims of the violence between 1945 and 1948. Regrettably, our town was not spared the inconceivable and inhuman revenge of the victors over the defeated after the Second World War. Many of our fellow countrymen who survived the years after World War II know of the mass grave in the Railway Station cemetery. Nevertheless, in all those years it was not talked about much; until recently its existence was even denied. At that time, children, women and the aged paid for the sins of the German Reich. In those years of madness hardly anyone understood that the actual victor was death alone. But who were the victims of this madness? Just women, children and old people, the only defeated people that remained. The former Kikinda „Milchhalle“ was an assembly centre in which many traces were lost. Besides the labour camp, Kikinda had another camp for the extermination of countrymen of German nationality, which no one here had yet looked into. According to the German documentation published by the documentation centre in Sindelfingen, 618 victims were German as well as Serbs and, eventually, Russians (from Belarus) who had left their country after the October Revolution (1917), because they did not approve of the Soviet Communist regime. This is not the only location in Kikinda at which the bodies of people considered 107
© Peter Binzberger
dangerous by the new regime were buried. The other places are still shrouded in secrecy. All these people were inhumanely dumped into a mass grave, in unconsecrated ground, without the dignity every person deserves. After the democratic change in our country (Yugoslavia), upon the personal initiative of our former compatriots who, as children, left the land of their birth together with their parents to save their lives, the desire to build an appropriate Christian memorial for their relatives was voiced. Dr. Peter Binzberger, who visited his old homeland several times, was granted a permit to build a white, symbolic memorial with a cross and to attach plaques with the number of victims from Kikinda and the surrounding communities. The blueprints of the design were made by our former compatriot Wera Karl, née Gyurcsy, an artist and sculptress well known in the West. The memorial was built with donations from our compatriots around the world. Numerous former natives of Kikinda living around the world are expected to come to the dedication ceremony, including Josef Konrad from Philadelphia. This year he was awarded Austria’s Silver Medal of Honour for his services in the USA on behalf of the alpine republic. Dr. Peter Binzberger received the Certificate of Honour from the city of Friedrichshafen for his services and his commitment to the Friedrichshafen municipal work group managing the twinning of Friedrichshafen and Sarajevo. Also worthy of mention is his selfless work and the personal help he gave the Bosnian war refugees. The German Association of Subotica and the Banat Forum are the organisers of the project to erect a Christian memorial as a symbol of reconciliation. (A 13 cm x 9 cm photograph of the half-finished memorial taken by M. István accompanied the article.)
108
© Peter Binzberger
In “KIKINDSKE”, Friday, October 4, 2002 Letter to the editor written by Siniša Jakonić – Translated from Serbian to German by Dr. P. Binzberger –
Not Everyone is Silent Response to the article „Memorial on the Mass Grave“ (“KIKINDSKE”, No. 211) In the last issue of “Kikindske” there was a long article by Martha István. It concerned the imminent commemoration ceremony for the innocent victims of German nationality who were killed by the Communist government in retaliation for the crimes committed during the German occupation in World War II (she wrote 1945 to 1948, 1944 to 1948 is correct. Rem. S.J.) The article is essentially positive and correct, but some serious errors and inaccuracies slipped in. For instance: „After more than 50 years of silence… Besides the labour camp, Kikinda had another camp for the extermination of fellow-countrymen of German nationality, which no one here had yet researched.“ Above all, there was no “50 years of silence”, and it is even less true that no one had yet researched the crime. That Greater Kikinda robbed, tortured and killed Germans from 1944 to 1948, and that around 540 to 600 of them were thrown into mass graves as well as 600 Serbs from Mačva (the article said 618 Germans, based on information from the Sindelfingen documentation centre, which I recognize as correct information), about this I have written in detail, naming the murderers and listing their addresses: The commander of the concentration camp was the officer Nikola Popović, and in 1991 I even filed a criminal suit (which was unsuccessful) against one (now deceased) of those who ordered the murder. The article mentions other articles in Kragujevac’s “Pogledina” / “Panorama” 1991 and 1995, in Belgrade’s weekly “Balkan Express” 1992, in Novi Sad’s magazine “Nezavisni” / “Independents” 1994, in “Velika Kikinda” published in 1998, then in the daily “Danas” / “Today” 1999 (three articles). In 1997 I was charged because of the article in “Velika Kikinda”, but I won the case. In addition, at the 109
© Peter Binzberger
time of the court hearings that same year my lawyer Milorad Kojadinović and I were interviewed on the subject by the daily newspaper “Naša borba” / “Our Fight”. The content of the newspaper articles was publicly confirmed by Kikinda’s Erna-Ema Gavranić, who had been held at one of the camps, Milan Ostojić, Dragan Pekaravić, Rada Simulov (they have all died in the meantime), the lawyer Miloš Živkov and former policeman Laslo Pastor. As to the genocide of the Germans, Jews and Serbs as well as the Hungarian victims, I wrote a book about it in 1992 which I sent to fifteen publishers; in 1997 and 1999 I even sent it to the German Embassy. In both cases I was unsuccessful. I visited the local Roman Catholic and Orthodox churches in 1992, 1997 and 1999 and made the suggestion that crosses be put on the graves. My idea was not accepted. Just as there is no collective guilt, there is never complete silence with any people. I am in favour of the memorial, but did we have to wait until 2002? Was the fear of the regime of S.M. [translator’s note: Slobodan Milošević] so great?
110
© Peter Binzberger
In „KIKINDAY UJSAG“, Thursday Oct. 10, 2002, No. 213 Journalist k-i. – Translated from Hungarian into German by Martha István –
In Memory of the Victims of the Retaliation after World War II
Memorial Cross above the Mass Grave After more than 50 years of silence, an ecumenical service and the dedication of the cross in memory of the innocent victims of 1944 [correction by J.C.B.] to 1948 will be held on October 12 in the Catholic Railway Station Cemetery. Regrettably, after the Second World War violence ruled in our town, too. Many older people who survived the bloody period after the war know of the mass grave behind the train station. However, in recent years not a word about it was spoken in public. Until recently, the existence of the mass grave was even denied. The Communists took revenge on women, children and old people for the sins of the Reich. In those years, only very few understood that the real victor was death alone. The victors took unmerciful revenge on innocent people. The place where the atrocities took place was the former Kikinda “Milchhalle”. This was used as an assembly camp in which the traces of many were lost. In addition to the labour camp in Kikinda there was another camp in which those of German nationality were executed. No one here has done any extensive research into the events in these camps. We know from German sources that about 618 victims were German. However, it is well known that Hungarians, Serbs and Russians who had left Russia after the October Revolution were killed because they did not approve of the communist system. This mass grave is not the only place in Kikinda in which people who were classified as dangerous by the former system were murdered and thrown into a mass grave. The locations of the other mass graves are still being concealed. The murdered, massacred people were buried without a last blessing, in unconsecrated ground, without any dignity or human honour. 111
© Peter Binzberger
After the change to democracy a Christian memorial was erected in the Catholic Railway Station Cemetery, made possible through an initiative by our former fellow-countrymen who fled. Our former compatriot Dr. Peter Binzberger, who lives in Friedrichshafen, was finally granted a permit to erect a white cross and a commemorative plaque with the names of the victims. The design for the memorial was conceived by the artist Wera Karl, née Gyurcsy, formerly of Kikinda. The necessary funds for the project were donated by German compatriots from around the world – former residents of Kikinda and the surrounding villages, whose relatives’ last resting place was the mass grave. On Saturday, October 12, at 10 in the morning the commemoration ceremony will take place with an ecumenical service held in German by Jozsef Miocs, rector of the Paulinim Seminary. The organisers are expecting numerous dignitaries: former residents of Kikinda, the German Association of Subotica and the Banat Forum. Josef Konrad from Philadelphia and Dr. Peter Binzberger from Germany as well as the representatives of various Christian churches will be present for the dedication of the memorial and as a sign of reconciliation. In the Neusatz newspaper “Magyár Szó”, Sunday October 13, 2002 Ujvidék, LIX. Evf. 242 (19348.) zsam By Fekete Laszlo – Translated from Hungarian into German by Wera Karl –
Memorial Cross Above the Mass Grave Victims of the retaliation after WWII were remembered in Kikinda After more than half a century, an ecumenical service and the dedication of the memorial cross took place in the Catholic Railway Station Cemetery in Kikinda in remembrance of the innocent victims of the period between 1944 [correction by J.C.B.] and 1948. Numerous important guests took part in the reverential ceremony which Jozsef MIOCS, rector of the Paulinum Seminary, held in German: former citizens of Kikinda, church dignitaries, regional and 112
© Peter Binzberger
municipal administration representatives, the German Association, the Banat Forum, the district representatives of the VMSZ (political party “Vojvodina Hungarian Association”). Regrettably, Kikinda and the surrounding region were not spared the retaliations following the Second World War. Numerous older people who survived the years after the war knew of the mass grave in the Railway Station Cemetery. However, in past decades no one spoke openly about it; on the contrary, the former ruling powers denied the existence of the mass grave. The Communists took revenge on women, children and old people for the sins of the Reich. In those years only few understood that the sole victor was death. Following the war, the victors took brutal revenge on the innocent. The former Kikinda „Milchhalle“ was the scene of the crime; a camp was located here, in which the traces of many were lost. In addition to the labour camp in Kikinda there was another camp in which the citizens of German descent were executed. To date, no one has researched the inner functioning of this camp. From German sources we know of 618 German victims, but it is generally known that Hungarians, Serbs and Russians from Belarus were amongst the victims, the latter having left Russia after the October Revolution because they did not like the communist regime. This mass grave is not the only place in Kikinda where people declared dangerous by the regime at that time were buried. The locations of the other mass graves is still a secret today. Without observing the least bit of human dignity, those murdered, butchered people were buried in unmarked, unconsecrated ground. After the democratic changes, a Christian shrine was created in the Railway Station Cemetery through an initiative of citizens who fled our town. Dr. Peter Binzberger, a former fellow countryman living in Friedrichshafen, frequently visited his homeland. Finally he received the permit to erect a symbolic white commemorative cross and a commemorative plaque with the names of the victims. The commemorative plaque was designed by artist Wera Karl (née Gyurcsy); the necessary funds were donated by relatives of the victims around the world. 113
© Peter Binzberger
At the dedication ceremony of the Danube Swabian Memorial, Dr. Binzberger highlighted the following: “I am experiencing a very sad day; after almost 58 years I am able to be present at the dedication of this memorial. I am experiencing a day full of hope and joy: for two hundred years, with hard work, tenacious industry and bitter privation, the ancestors of all ethnic groups created this friendly, fertile and rich land out of a land ravaged by the Turks. I am experiencing a joyful day because I see much good in my former homeland. I will take this news out into the world with me and spread word of my positive impressions. I thank everyone who provided me with support through their goodwill and their donations”. In this article, the following words are highlighted on a grey background: WE FORGIVE, BUT WILL NEVER FORGET Mr. Sandor Egeresi, vice president of the Vojvodina provincial parliament, welcomed those who gathered to remember the victims of the retaliation after World War II as follows: Ladies and Gentlemen, it is a great honour for me to welcome the mourners on behalf of the parliament of the Autonomous Region of Vojvodina. Today’s gathering is a sad reminder of the tragic events that took place during and after the Second World War. We are also bound by these incidents, which have been imprinted on our memory, never to forget the centuries of our common past. We must never disregard the ties that connect us. Today, as we make new connections for the future, we must not close our eyes to the values we created together. Therefore, we bow our heads before the victims of the tempest of war, before the memorial honouring our former fellow-countrymen. We forgive, but will never forget.
114
© Peter Binzberger
In Belgrade’s “DANAS”, Monday October 14, 2002 No. 1842, Year VI. By S.J. (Siniša Jakonić) Translated from Serbian into German by Dr. P. Binzberger
Dedication of a Memorial in Kikinda A Memorial to the Germans for their Suffering Kikinda – On Saturday a memorial was dedicated in the Catholic “Railway Station” Cemetery. It was erected in remembrance of 618 innocent German victims of Greater Kikinda and twelve surrounding villages. The victims were killed or died as a result of the sufferings and inhuman conditions in the “Greater Kikinda” concentration camp between 1944 and 1948 as retaliation by the Communist government. They were thrown into mass graves without any blessing. The memorial was built with donations from Germans who originated from the region around Kikinda. It was designed by the sculptress Wera Karl. Not far from the memorial a large cross was erected on the spot where some of the victims were thrown into a mass grave. Germans who survived those times took part in the commemoration ceremony. They came from communities in Vojvodina, from Belgrade, Austria, Germany, the USA, Canada, Italy and Brazil. Also attending the commemoration ceremony were representatives of Danube Swabian organizations abroad, the German Association, the Donau (Danube) Association, dignitaries of the Catholic and Protestant churches, representatives of the Kikinda SO [translator’s note: municipal government] and the APV [translator’s note: Autonomous Province of Vojvodina].
115
© Peter Binzberger
In KIKINDAY ÚJSÁG, Friday, October 18, 2002, No. 214, yearV By journalist K-i – Photograph: Aladin Bakhit (13 cm x 10 cm). – Translated from Hungarian into German by Martha István –
In Kikinda the Victims of the Violence after World War II were Remembered
Memento after Half a Century The German Association and the Banat Forum erected a cross in memory of the innocent victims in the Catholic Railway Station Cemetery
After 58 years, the Germans who left Kikinda attended an ecumenical service and the dedication of a memorial cross in remembrance of their relatives. On Saturday, October 12, in the Catholic cemetery, several hundred people took part in the commemoration ceremony held in German by Jozsef Miocs, rector of the Paulinum Seminary and Márton Karoly, bishop of the Banat Reformed Church, as well as Szemeredi Pál, Kikinda chaplain. Present at the ceremony were Mr. Sandor Egeresi, vice president of the Vojvodina parliament, the municipal administration, district representatives of the VMSZ(the Hungarian Association), Mr. Laslo Mandler, vice president of the German Association, and many other dignitaries. The memorial is in remembrance of the over 600 innocent (German – added by Dr. Binzberger) victims of Kikinda and the surrounding region killed after the Second World War. The mass grave, which was unmarked until today, was long concealed by the Communist government. Now there is a cross and a commemorative plaque in three languages: the symbol of reconciliation and remembrance. From every part of the world, people – relatives of the victims – returned to their homeland to finally bow in dignity before their loved ones and to transform their memories of grief into reconciliation and gentleness. Dr. Binzberger spoke on their behalf: „This is a painful day for me because, exactly 58 years after leaving my childhood homeland, I am able to take part in this commemorative ceremony. This memorial symbolizes the bonds of many Danube 116
© Peter Binzberger
Swabians with their ancestors now resting here, with their former homeland, with their compatriots and relatives of the same generation. The memorial also represents the deep emotional ties of the Danube Swabians to their homeland church in which they were christened and where as children they spoke their first prayers to God. I am experiencing a day full of hope and joy, because this memorial is another tie between those who left and those Germans and other peoples who stayed. All together, over the centuries after Turkish rule, they created this rich and fertile land with their labour, industry and bitter privation. I am also happy that I saw many positive signs in my old homeland, which I will take with me into the world to inform others.“ These are the words of Dr. Binzberger who, as the initiator of the memorial, dealt with the lion’s share of the organizational work. He also thanked everyone who supported him materially or spiritually in his project. He received donations for the memorial from around the world. But the municipal administration, the Catholic church and those who worked on the project also provided spiritual support. The confrontation with the past was painful. The crimes of the Third Reich were paid for by innocent people. Innocent people were the victims! However, the confrontation with the past also brought relief: Because the truth was spoken, the future now has a chance to unfold without lies.
117
© Peter Binzberger
In “KIKINDSKE”, Friday, October 18, 2002 By D.S. Translated from Serbian into German by Dr. P. Binzberger
Dedication of a Memorial in the Railway Station Cemetery IN REMEMBRANCE OF INNOCENT GERMAN VICTIMS Last Saturday, the memorial for 618 innocent victims of German nationality, women, children and men of Greater Kikinda and twelve outlying villages, was dedicated in the Catholic Railway Station Cemetery. The victims were murdered or died as result of the cruelty or the inhuman conditions suffered as retaliation between 1944 and 1948 in the Velika Kikinda concentration camp. They were thrown into mass graves without any blessing. The memorial was built with donations from Germans abroad who were originally from the region around Kikinda. The design for the memorial was created by the artist Wera Karl. Not far from the memorial a large cross was erected on the spot where some of the victims were buried in a mass grave. Amongst the 150 of those present at the commemorative ceremony were Germans who survived those times. They came from communities in Vojvodina, from Belgrade, Austria, Germany, the USA, Canada, Italy and Brazil. Also present were delegations from Danube Swabian organizations, the German Association, the “Donau” Association as well as representatives of the Catholic and Protestant churches. (The report includes a 9 cm x 6 cm photograph of the dedication ceremony.)
118
© Peter Binzberger
From the “Schwäbische Zeitung” of Monday, October 30, 2002 Friedrichshafen Edition, No. 252. By Anton Fuchsloch DANUBE SWABIA
Memorial for the Victims of the Violence in Kikinda Friedrichshafen/Kikinda – “As one who escaped, it has burdened me for my entire life that thousands of my compatriots who became victims of the violence were forgotten”. Peter Binzberger was unable to let this injustice stand, and acted. With the support of many Danube Swabians around the world he had a memorial erected on a mass grave in Kikinda. For the textile retailer from Friedrichshafen, the reconciliation between East and West, between the former victors and those who were subdued, became a matter dear to his heart. As chairman of the Sarajevo work group, he promoted the twinning of that city with Friedrichshafen, and he also provided support for many of the refugees who had fled to Germany from the war-torn regions of crumbling Yugoslavia in the early 90s. After having made many trips to his former homeland, the northern Banat of Yugoslavia, today in the Republic of Serbia, and had seen that there was nothing to remember the Danube Swabians by, he formed the idea of erecting a memorial. It was to be a “memento mori” for those 1200 to 1500 people who between 1944 and 1948 were killed in Kikinda, his birthplace, „during the inhuman and inconceivable retaliation by the victors against the defeated“. According to Binzberger, 618 German victims as well as Serbs and Russians, who left their homeland after the October Revolution because they disapproved of the Communist regime, are known by name. Primarily women, children and old people, who were no longer able to flee, were gruesomely killed and thrown into a mass grave.
119
© Peter Binzberger
After more than 50 years of silence and suppression, it was time to place a sign. At the beginning of the year he contacted compatriots around the world, appealing for donations for a memorial. These came so quickly and in such numbers that he was able to implement his plan immediately, Binzberger relates. It was not easy to get a building permit for a memorial. Finally, in the Catholic cemetery not far from the mass grave, a suitable site was found. Binzberger then commissioned the sculptress Wera Karl, whose birthplace was also Kikinda, to design the memorial. A simple cross and a commemorative granite rock with the inscription “1944 – 1948 For our Compatriots, Victims of the Violence. The Danube Swabians of Kikinda and Surrounding Region 2002”. A cross was also erected on the mass grave. The dedication of the memorial took place on Saturday, October 12. Over 150 people, including Danube Swabians from the USA, Germany, Austria, Hungary and Italy came to attend the ceremony and pay their last respects to the dead. Binzberger held a speech and expressed his hope for future peace between the various peoples in his former homeland. A priest dedicated the memorial, following which everyone moved to the mass grave where representatives of the Danube Swabians and the Serbian government laid wreaths. (A 13 cm x 10 cm photograph of the memorial in the Catholic Railway Station Cemetery in Kikinda accompanied the article. In the upper right hand corner of the picture is an insert showing Dr. Peter Binzberger holding his speech at the memorial.)
120
© Peter Binzberger
From “SÜDKURIER”, Wednesday, November 13, 2002 Constance, No. 263 / FN By Susann Ganzert Binzberger Honours the Memory of his Ancestors
Memorial for the Victims of the Violence All through his life, what Peter Binzberger had experienced left him no peace, and he frequently reflected on how he might rehabilitate his dead compatriots. Recently, just ten months after the initial negotiations, Peter Binzberger dedicated a memorial to the victims of the violence in his birthplace of Kikinda. At the beginning of the 40s, around 6000 Germans formed part of the population of 30,000 living in Kikinda, in Yugoslavia’s northern Banat region, which had once been laid out like a chess board by the Hapsburgs. Thousands more Danube Swabians lived in purely German villages or villages with an ethnic mix. 618 Danube Swabians of Kikinda lost their lives by torture in the “Milchhalle” and were thrown into an anonymous mass grave, including the four grandparents of the Friedrichshafen textile retailer who, on his frequent trips to his homeland, felt that a place commemorating his family members, friends and compatriots was lacking. Just over a year ago he read about one of his compatriots who erected a memorial at a mass grave of 12,000 people. “I told my compatriots around the world about this in my Christmas letter. The resonance was huge,” exclaimed Binzberger. More than one hundred Danube Swabians donated funds to the project initiated by the resident of Friedrichshafen, who has for years been committed to a reconciliation, has helped refugees from the former war-torn regions of Yugoslavia and is chairman of the Sarajevo work group. “This was made possible because this part of Yugoslavia is now a democracy, because there is a thaw in relations,” says Binzberger with pleasure about this previously impossible opportunity. In Kikinda there are now two mass graves with memorials; at least ten more are awaiting rehabilitation. 121
© Peter Binzberger
“It has always been dear to my heart,” he recalls with emotion and leafs through the binders with 4000 pages of facts, eye witness accounts and information. When he visited the old Catholic Railway Station Cemetery with his definite plans, his heart almost stood still. The entire cemetery was overgrown; the stones from the walls had been used to build new houses in the town. “Nevertheless,” says Binzberger, “it was right not to build the memorial in the centre of town, but in the cemetery.” The 300 square metre area was cleaned up and will now be enclosed by a wall and replanted in the spring. Now that the work in Kikinda has been concluded, now that the ceremonial dedication of the memorial is over and its future care has been assured, Peter Binzberger is facing the painstaking documentation of events. His plan is to have this documentation included in Danube Swabian archives around the world. According to reports from the old homeland, the memorial receives several visitors a day from around the globe. More than 150 Danube Swabians attended the dedication ceremony, as well as spiritual and political dignitaries from the region. Artist Wera Karl, born in Kikinda, created seven different designs for the memento mori. In the end, a simple cross and a commemorative granite stone with the inscription “1944 – 1948, for our compatriots, the victims of the violence” were chosen. Inscribed on each of the six bollards are the names of two communities that were home to some of the victims. (Accompanying the article were two 8 cm x 13 cm pictures in portrait format: The memorial and Binzberger during his speech on the mass grave.)
122
© Peter Binzberger
OTHER PRESS REPORTS AND MEDIA CONTACTS The reproduced articles on the erection of the Kikinda Danube Swabian Memorial were printed directly prior to and after the dedication ceremony on October 12, 2002, in the local papers and in several publications across Vojvodina in Serbian and Hungarian. At that time in the still very unstable democratization process, reports of mass graves and memorials were seen as being somewhat sensational. Accordingly, the reports about this avant-garde event received a lot of attention, which continued over several months in the Danube Swabian publications in Germany and Austria, but also in the few German newspapers in the USA. These include, amongst others: “Remembrance is a Holy Duty” by Martha István in the December 2002 edition of Novi Sad Christian monthly “HITÉLET” (Life of Faith). Wera Karl’s article “The Dedication of the Memorial for the Victims at the Railway Station Cemetery in Kikinda/Banat”, sent out on November 7, 2002, for publication in “Der Donauschwabe”, “Mitteilungen” and “Donautal-Magazin”. My final report “It is Done!”, actually the circular dated October 22, 2002, to the compatriots who gave me financial support, was published as an informative article in “Mitteilungen” of the Association of Danube Swabian Refugees and Expellees in the Federal Republic of Germany in issue no. 12 of December 15, 2002, under the heading “Memorial in Kikinda Ceremonially Dedicated”. Senior Editor Siegfried Großkopf printed the article „Memorial and Mass Grave in Serbia – Peter Binzberger as Bridge Builder“ in No. 119 of the “Schwäbische Zeitung” on May 24, 2003. Karl Hoffman wrote “Reunion with the Old Homeland” in the “Deutsche Zeitung” in California, USA. I only received the article on December 9, 2003, by mail. “The Danube Swabian Memorial and the Mass Grave in Kikinda”. This article in “Mitteilungen” No. 12 of December 15, 2003, is based on my final report after my trip to the Banat in September 2003.
123
© Peter Binzberger
“Commemoration of the Dead at Memorials in the Old Homeland”, printed in “Mitteilungen” No. 1 of January 5, 2005, is an article by Martha István about the cemetery Mass on All Saints Day 2004. The first edition of the documentation “The Kikinda Danube Swabian Memorial”, which I issued before Christmas 2002, drew an unexpected amount of attention from compatriots. From the beginning of 2003, this documentation and the book Erlebtes Banat 2002 were placed in many libraries with ties to the homeland as well as several archives and scientific institutes in Germany, Austria, Brazil and the USA, even in Kikinda – in the archives of the Historical Museum and the Literature Archives, as well as in several other communities in Vojvodina. This publicity generated more interest from the media: On May 5, 2003, from 6:15 p.m. to 7:00 p.m. I appeared on Kikinda’s local television broadcast and recounted the story of our memorial in Serbian. I showed the documentation with the list of dead and spoke of the time of suffering between 1944 and 1948 as well as the post-war fate of our people. On September 28 of the same year, I was interviewed in German for 1 ½ hours by Mrs. Maria Benak, producer of the program “Banater Deutsche Sendung”, on Betschkerek’s local radio station “RadioFedra”.
124
© Peter Binzberger
FOLLOW-UP ACTIVITIES This media success and my repeated trips to the Banat, my contacts in the Catholic church in Kikinda and several German clubs in other communities of the Banat gradually made me a “bridge builder” promoting humanity and tolerance for the Germans. Although my trips to the Banat were always in close connection with the Kikinda memorial, my presence promoted and strengthened the ties between the Danube Swabians who remained behind in the old homeland and those living in the free world. The main activities were associated with the enhancement and maintenance of the memorial and the mass grave, support of the Catholic church in Kikinda, preservation of the Railway Station Cemetery as well as promotion of the cultural and linguistic interests of our compatriots who remained in the Banat. ENHANCEMENT OF THE MEMORIAL The illustrated documentation of the memorial spurred many compatriots to become donors. The amount received was sufficient to finance an enhancement of and finishing touches to the memorial and the mass grave in the Railway Station Cemetery, with which the Kikinda construction company DP “1. Mai” was commissioned on May 5, 2003. The memorial was enhanced by a 40 m2 concrete apron with a bench on either side. A wedge-shaped concrete path (approx. 20 m2) was laid from the access to the mass grave to the large cross, also with a bench on either side. After this work was completed within two weeks, the ground at the mass grave was recultivated so that grass could be sown at the next rainfall. At the same time, a 10 year contract was entered into with Ms. Martha István and paid in advance for regular maintenance and for flowers every November 1. On the same occasion, a German Mass book, a gift from Magdalena Griffatong, née Kredler, was presented to the Catholic parish.
125
© Peter Binzberger
DONATION FOR THE CHURCH RENOVATION Former Kikinda resident Josef Konrad always maintained close ties in the homeland of his youth. At the ceremonial German Mass on the occasion of the dedication of the memorial, he noticed damage caused by dampness in the exterior walls of St. Francis Church, which had not been repaired for years due to a lack of funds. After his mother Ana, née Mak, died in her hundredth year on January 20, 2004, in Southampton, PA, USA, compatriot Konrad presented the congregation with part of his inheritance of over $11,000 US as early as April 14, to be used for the repair of the church. This noble gesture stems from his close ties with his homeland Church of St. Francis, in which both mother and son had been christened and in which Josef’s parents were married. With this considerable sum, the repair work and all the painting in the interior of the nave was completed before the Easter celebrations, and the damaged exterior plaster as well as the entire exterior paint job all the way to the top of the church spire was completed during the summer months. CARE AND MAINTENANCE FUND FOR THE MEMORIAL Our joint trip to the Banat and my knowledge of compatriot Konrad’s generous financial support of the Church of St. Francis gave me the idea of entrusting the entire care and maintenance of the Danube Swabian Memorial as well as the mass grave of our dead victims of the suffering of 1944 – 1948 to the Catholic parish and congregation of the Church of St. Francis “in perpetuity”. This above all because, in view of my turning eighty, the gradual decrease in my energy was becoming noticeable. My exploratory discussions showed that this could best be accomplished by setting up a “Care and Maintenance FUND”. Starting with my Christmas letter (followed by circulars), I notified the compatriots of my endeavours with respect to the care and maintenance of our memorial. And yet again, the cooperation of my compatriots allowed the initiative to be completed within a few weeks. On April 18, 2005, the contractual 126
© Peter Binzberger
agreement was signed by representatives of the Roman Catholic parish of St. Francis, Father Jozsef Botka and church council member Mr. György Tullics on the one hand, and by me, Dr. Peter Binzberger, as the authorized agent of the Kikinda Danube Swabians; the fund amounting to 2000 Euros was handed over. According to the agreements, starting January 1, 2013, the parish and the congregation will assume the following in perpetuity: the maintenance and repair, the regular care and flowers for the annual All Saints ceremony as well as the commemorative Mass for the dead and the blessing at the memorial and the mass grave. (Respective private agreements with Father Botka, Ms. Martha István and Mr. Szabo Karoly end in December 2012.) The Federal Chairman and State Chairman for Baden-Württemberg of the Association of Danube Swabian Refugees and Expellees, Mr. Hans Supritz, agreed “to monitor from a distance” in the event that I become unable to. On behalf of our fellow-countrymen who died painfully and were buried in Kikinda, I sincerely thank the following compatriots whose donations permitted the realization of the fund for the care, maintenance and preservation of the Kikinda Danube Swabian Memorial: ANIC Margarethe, Canfield, Canada – 50 $, BLASMAN John C., Cambridge, Canada – 330 €, BLAßMANN Wolfram, Karlsruhe, Germany – 100 €, BOHN Nikolaus, Göppingen, Germany – 50 €, BUSCH Hedwig, La Mirada, USA – 100 $, FABER Marianne, Munich, Germany – 100 €, FILIP Wilma, Kirchheim, Germany – 30 €, GEBHARDT, Josef + Lotte, Leingarten, Germany – 100 €, GEBHARDT Josef + Theresia, Germany – 50 €, Dr. HEIM Franz, Rheine, Germany – 50 €, Heß Klaus, Bönen, Germany – 50 €, HESS Adam, Cologne, Germany – 50 €, HUBERT Anna, Chicago, USA – 50 $, KAHLES Franz + Lydia, Bietigheim-Bissingen, Germany – 100 €, KAHLES Josef + Amanda, Munich, Germany – 100 €, KAHLES, Mathias, Reichelsheim, Germany – 100 €, KONRAD Josef, Huntingdon Valley, USA – 100 €, KRACH Hans, Braunschweig, Germany – 100 €, LAPING Marie, Germering, Germany – 50 €, LAUB Stefan, Vienna, Austria – 100 €, LINK Elfriede, Bay Village, USA – 200 $, MAYET Angela, Mainz, Germany – 50 €, REBL Eduard + Katharina, Munich, Germany – 100 €, SCHENK Bernhard, Karlsfeld, Germany – 100 127
© Peter Binzberger
€, SCHÖDL, Lucie, Kummhausen, Germany – 50 €, STADLER Eli, Bad Reichenhall, Germany – 100 €, STEIGERWALD Peter, Munich, Germany – 100 €, STEIN Anton + Janja, Wipperführt, Germany – 100 €, STUHLMÜLLER Hans, Münnerstadt, Germany – 50 €, TISLER Magdalena, Villingen-Schwenningen, Germany – 20 €, TRAUTNER Alexander, Karlsruhe, Germany – 200 €, WALDRICH Herta, Tuttlingen, Germany – 50 €, WEBER Hans, Reutlingen, Germany – 50 €, WEHNER Reinhold, Oberasbach, Germany – 50 €, WEISS Marie, Oceanside, USA – 50 $, WITT Elisabeth, Munich, Germany – 50 €.
128
© Peter Binzberger
MONUMENT COMMÉMORATIF ALLEMAND
KIKINDA
RAPPORT DOCUMENTAIRE par PETER BINZBERGER 129
© Peter Binzberger
130
© Peter Binzberger
TABLE DES MATIÈRES
Page Version allemande....………………………………………....1 – 64 Version anglaise ………………………………………….. 65 – 128 Version française ............................................................... 129 – 194 Table des matières ……………………………………………… 131 Remerciements………………………………………………….. 132 Dédicace ........................................................................................ 133 Préface ...........................................................................................135 Remerciements et liste des donateurs ........................................... 137 Chronologie .................................................................................. 141 Suggestion de Josef Konrad .......................................................... 142 Appel – Un monument à la mémoire des morts de Kikinda ......... 143 Premier rapport d’étape –Monument commémoratif de Kikinda.. 146 Retards décevants ......................................................................... 151 Deuxième rapport d’étape –Monument commémoratif de Kikinda152 Troisième rapport d´étape –Monument commémoratif de Kikinda153 Réflexions sur l’inauguration du monument commémoratif ........ 155 Cérémonie d’inauguration du monument à la mémoire des Souabes du Danube et mots de bienvenue .................................... 156 Dernier rapport – Monument commémoratif de Kikinda ……… 165 Résumé .......................................................................................... 171 Comptes rendus des journaux et voix de la presse ........................ 172 Comptes rendus de presse subséquents et rapports avec les médias ..............................................................................188 Activités de suivi et mise en valeur du monument commémoratif ........................................................ 190 Don pour la rénovation de l’église ................................................ 191 Fondation pour les soins et l’entretien du monument commémoratif ........................................................ 191 Liste des donateurs ........................................................................ 192 Version serbe – Srpska verzija ........................................ 195 – 252 Version hongroise – Magyár verzió …………………. 253 – 312 Liste des morts de la fosse commune et des tombes de groupes de Kikinda……………………………..313 Liste des photographies…………………………………………. 339 Documents administratifs et ententes contractuelles…………….. 365 131
© Peter Binzberger
Je remercie sincèrement tous les compatriotes qui ont aidé à la création de ce rapport documentaire : Pour les photographies : Klaus Heß, Bönen, République fédérale d’Allemagne Martha István, Kikinda, Serbie Wera Karl, Bisingen, République fédérale d’Allemagne Roland Karl, Rome, Italie Pour l’édition des photographies : Alex. Binzberger, Friedrichshafen, République fédérale d’Allemagne Klaus Heß, Bönen,République fédérale d´Allemangne Pour les traductions : De l’allemand à l’anglais et de l’anglais au français John C. Blasman, Cambridge (Ontario) Canada De l’allemand au serbe et du serbe à l’allemand Martha István, Kikinda, Kikinda, SCG Zuzana Popov, Violeta Perin, Zorica Petrič,Gordana Prodanovič, tous de Zrenjanin, SCG Dr Peter Binzberger, Friedrichshafen, Rép. Féd. d’Allemagne De l’allemand au hongrois et du hongrois à l’allemand Martha István, Kikinda, SCG Wera Karl, Bisingen, République fédérale d’Allemagne Pour la révision de la liste des morts : Alex. Binzberger, Friedrichshafen, République fédérale d’Allemagne Klaus Heß, Bönen, République fédérale d´ Allmangne Pour l’appui organisationnel : Maria Benak, Zrenjanin, SCG John C. Blasman, Cambridge (Ontario) Canada Klaus Heß, Bönen, République fédérale d’Allemagne Josef Konrad, Huntingdon Valley, É.-U. Hans-Joao Stein, Curitiba, Brasile 132
© Peter Binzberger
Cet ouvrage est dédié à nos ancêtres souabes du Danube, morts dans de grandes souffrances entre 1944 et 1948, après deux cents ans de contribution culturelle exemplaire dans le bassin central du Danube.
133
© Peter Binzberger
134
© Peter Binzberger
PRÉFACE Jusqu’à la fin du 20e siècle, seul régnait en Europe un esprit nationaliste intolérant. Ce n’est que trop rarement que les états nationalistes respectaient les intérêts culturels de leurs minorités. On a tenté d’aliéner les groupes minoritaires de leurs origines ethniques par le biais de pressions politiques ciblées. Les états plus jeunes, nouvellement établis dans l’est et le sud-est de l’Europe après la Première Guerre mondiale, ont intensifié ces malheureuses politiques nationalistes, encourageant par le fait même l’émergence et la propagation des idéologies du communisme athée international et du nationalsocialisme fondé sur le racisme. L’esprit d’intolérance motivé par le nationalisme s’est durci en inflexibilité et a finalement mené aux sanglantes confrontations de la Deuxième Guerre mondiale et à l’extermination des minorités haïes. L’extermination – l’annihilation – est alors devenue imaginable! La pensée et les actions de certains chefs d’État européens ont suscité puis mis en œuvre l’holocauste, les expropriations et les expulsions massives de la mère patrie (honteusement appelées « réétablissement »). Dans l’Europe du sud-est, les communistes de Tito se sont saisis du pouvoir et ont liquidé la supposée opposition en Yougoslavie. D’octobre 1944 au printemps 1948, des dizaines de milliers d’innocents membres de la nation souabe du Danube restés derrière, des bébés jusqu’aux vieillards, ont été victimes d’un génocide haineusement planifié. Pendant plus de 50 ans, le gouvernement communiste a pu cacher au monde le génocide et les charniers, mais l’état plurinational s’est effondré durant la guerre sanglante des années 1990; la population s’est alors tournée vers l’Europe libre, et j’ai saisi l’occasion : le monument commémoratif allemand élevé à Kikinda en 2002 rend aux Souabes innocents du Danube, de manière posthume, leur dignité et leur honneur aux yeux du monde.
135
© Peter Binzberger
136
© Peter Binzberger
REMERCIEMENTS Au début de 2002, plusieurs amis m’ont demandé d’organiser l’élévation d’un monument à la mémoire des Souabes du Danube envoyés à la mort et jetés dans des fosses communes à Kikinda. Ils m’ont donné le courage et la force de procurer enfin à nos innocents compatriotes une dernière bénédiction chrétienne, près de soixante ans après leur décès, et de leur ériger de manière posthume un lieu de sépulture décent. Avec l’appui des compatriotes Klaus Heß, Wera Karl, Josef Konrad, Peter Riegelmayer, Ph. D., Alex Trautner et avec l’aide de Mme Martha István de Kikinda, j’ai pu réaliser ce rêve de toute une vie, si cher à mon cœur. À titre de coordonnateur et d’organisateur, je désire tout particulièrement remercier ces personnes de leur toute première aide. Un merci spécial également à l’artiste de Kikinda Wera Karl pour les plans et dessins artistiques du monument commémoratif. Plusieurs compatriotes ont spontanément offert des dons en réponse à mon appel d’aide financière, en janvier 2002, ce qui m’a encouragé à me lancer dans ce projet. Mes remerciements sincères, en mon nom et en celui de nos morts, à tous ceux dont les dons généreux nous ont permis d’obtenir le permis de construction, de procéder à la construction et à l’inauguration du monument commémoratif, et ce, en moins de six mois, aussi bien que de lui apporter les touches finales ultérieures. LISTE DES DONATEURS – AU 31 DÉCEMBRE 2003 – ANIC, Margaret, R.R. 1, 150 HWY. 56, Canfield (Ontario) NOA 1CO, Canada BÄCKER, Elisabeth, Favoritestr. 33, 76456 Kuppenheim, RFA BAKALOVICH, Katharina, Augsburger Str. 51, 89231 Neu-Ulm, RFA BINZBERGER, Dr Peter, Schienerbergweg 20/1, 88048 Friedrichshafen, RFA BLASMAN, John C., 45, Parkwood Drive, Cambridge (Ontario) N1S 3K9 Canada BLAßMANN, Wolfram, Weltziehenstr. 4, 76135 Karlsruhe, RFA BERGROSCHTJE, Nik. et Irma, Glockenstr. 11, 46045 Oberhausen, RFA BUCHHOLZ, Hans, Lindenstr.12, 78658 Zimmern, RFA BUCHHOLZ, Rudolf, Drei-Mohren-Str. 4, 76437 Rastatt, RFA BUSCH, Hedwig-Susanna, 13714 El Espejo Rd. La Mirada, CA, 90638, É.-U. ERMLER, Anni et Klaus, Uhlandstr. 10, 85386 Eching, RFA DORNSTÄTTER, Anna et Josef, Fasanenstr. 30 b, 85757 Karlsfeld, RFA
137
100 $ 20 € 45 € 4500 € 1016 € 300 € 100 € 30 € 30 € 200 $ 50 € 50 €
© Peter Binzberger
FILIP, Peter et Wilma, Jesingerstr 25, 73230 Kirchheim/T., RFA 50 € FLÖSCHL, Elisabeth, Stotzingerstr. 3, 72336 Balingen, RFA 50 € FOST, Käthe et Hans, Nelkenstr. 23, 44289 Dortmund, RFA 20 € FRANZ, geb. Kalatschan, Maria et Peter, 8536 N. Clifton, Niles, IL 60648, É.-U. 20 $ FRAUENHOFFER, Chris P., 2040 Gramercy Place, Hummeltown, PA 17036-7024, É-U. 25 $ FUCHS, Maria, 3, route du vin, F-68420 Herrlisheim, France 60 € GEBHARDT, Josef et Lotte, Schillerstr.29, 74211 Leingarten, RFA 250 € GEBHARDT, Josef et Theresia, Eichendorffstr. 30, Leingarten, RFA 150 € GERHARDT, Hans et Anni, Dietlindenstr. 26, 80802 Munich, RFA 2000 € GERLICZY, Eva, 135 S Irving St., Ridgwood, NJ 07450-4518, É.-U. 100 $ GRIFFATONG, Franz, 757 Netherton, CR. Mississauga (Ontario) L4Y 2M5, Canada 150 € GRIFFATONG, Magdalena, Pastor Busenbenderstr. 20, 56072 Koblenz-Güls, RFA 1000 € HAAG, Josef, 5301 Pinecliff Lane, Cincinnati, Ohio 45247, É.-U. 100 $ HAHN, Anna, 456 Pleasant Lane, Des Plaines, IL 60018, É.-U. 100 $ HARY, Anton, Eschenweg 8, 85757 Karlsfeld, RFA 200 € HEIDENFELDER, Karl,Luxemburgerstr. 48, 66663 Merzig-Schwemlingen, RFA 170 € HECK, Maria, Aschheimerstr. 4, 85737 Ismaning, RFA 100 € HEINZ-PASEKA, Stephen, Ludwigstr.22, 83435 Bad Reichenhall, RFA 700 € HESS, Adam, Steinrutschweg 85, 51107 Cologne, RFA 150 € HEß. Klaus, Hubertusdtr. 33, 59199 Bönen, RFA 100 € HETTESHEIMER, Susanne, Lichtensteinerstr. 3, 5020 Salzbourg, Autriche 100 € HÖFFLER, Wendel et Barbara, Schillerstr. 16, 71701 Schwieberdingen, RFA 35 € HOLINGER, Elisabeth, Bodelschwingstr. 7, 81539 Munich, RFA 150 € HUBERT, Anna, 7262 W. Petersen, D-304, Chicago, IL 60631, É.-U. 500 $ JAKOB, Josef, Katzbachstr. 5, 40231 Düsseldorf, RFA 30 € KAHLES, Franz, Wolfsweg 7, 74321 Bietigheim-Bissingen, RFA 200 € KAHLES, Josef et Amanda, 27/I, rue Geigenbergerstr. 27/I, 81477 Munich, RFA 200 € KAHLES, Mathias, Wiesenmühle 25, 64385 Reichelsheim, RFA 200 € KAMHOLZ, Rosina, Fischerweg 3, 9523 Villach-Landskron, Autriche 30 € KARL, Wera, Schlesierstr.1, 72406 Bisingen, RFA 2000 € KATHREIN, Nikolaus, Leinorstr. 39 a, 85757 Karlsfeld, RFA 50 € KEILBACH, Appolonia, Westring, 22, 91781 Weißenburg, RFA 50 € KEMPER, F. Henry, 621 Glacier Dr., Grand Jet, CO, 81503-1038, É.-U. 50 € KIKINDAY, Michael et Käthe, H. Katzenbergerstr. 2 a, 85764 Oberschleißheim, RFA 50 € KIPPER, Käthe et Josef, Erbst-Gerhard-Weg, 76829 Landau, RFA 70 € KIRCHNER, Franz, Rechbergstr. 25, 73525 Schwäb. Gmünd, RFA 100 € KNAB, Hans, Sachsenring 28, 71332 Waiblingen, RFA 150 € KOLLETH, Katharina, 4847 Firestone, Dearborn, Michigan 48126-3066, É.-U. 100 $ KONRAD, Josef, 3870 Whitman Road, Huntingdon Valley, PA 19006-2351, É.-U. 2000 $ KORELL, Stefanie, Westring 22, 91781 Weißenburg, RFA 50 € KRACH, Hans et Anneliese, Brombeerweg 10, 38112 Braunschweig, RFA 100 € KRUMPHOLZ, Erna, 180 East Rambler Drive Holland, PA 18966, É.-U. 20 € KÜCHEL, Anton, aus Soltur, F ? 20 € KUHN, Franz, Frühlingstr. 7, 85354 Freising, RFA 100 € LAPING, Magdalena, Offenbachstr, 23, 53173 Bonn, RFA 50 € LAPING, Maria, Sudetenstr.15, 82110 Gemering, RFA 100 € LAUB, Stefan et Erika, Filmteichstr 20,1100 Vienna, Autriche 1000 € LETANG, Anton et Elisabeth, Hasenspitz 51, 65199 Wiesbaden, RFA 150 € LETANG, Jakob, Kranachstr. 2, 51371 Leverkusen, RFA 100 € LINK, Elfriede, 520 Vineland, Bay Village, Ohio 44140, É.-U. 200 € LÖW, Karl, 18, Windsor, 5245 Queen Elisabeth (Ontario) N8T 1N2, Canada 100 €
138
© Peter Binzberger
LUX, Gustav et Martha, 2, Birkenweg 2, 85386 Eching/Dietersheim, RFA 50 € MARTIN, Franziska,Lisbergstr.13, 56253 Treis-Karden, RFA 100 € MASSONG, Michael, Josef Beck Str. 5, 72517 Sigmaringendorf, RFA 50 € MAYET, Angela, Am Marienpfad 6, 55128 Mainz, RFA 100 € MÜLLER, Elisabeth et Josef, Blumbergstr. 13, 46049 Oberhausen, RFA 50 € MUSCHONG, Peter et Margarete, Weitlstr. 27, 80935 Munich, RFA 50 € PAPILION, Rudolf et Rosi,Lessingstr.23, 65239 Hochheim/Main, RFA 100 € PIGLER, Magdalena, Kuhngasse 14/11, 1030 Vienne, Autriche 25 € REBEL, Hugo et Irene, Freudenecker Str.1, 89250 Senden, RFA 60 € REBL, Käthe et Eduard, Eversbuschstr. 247 a, 80999 Munich, RFA 330 € RIEDER, Josef et Margaret, 28123 Ridgepoint Ct, Rancho Palos Verdes, CA, É.-U. 50 $ 200 € RIEGELMAYER, Dr Peter, Graf-Luckner-Str. 13, 57299 Burbach, RFA RIXNER, Nikolaus, 22908 Oak Grove Rd., Harvard IL 60033-9115, É.-U. 30 € ROTH, Frank et Irmgard, 30908 Liliac Rd., Valley Center, CA 92082, É.-U. 300 $ RUSSO, Anton et Ingrid, Pfeddersheimerstr. 28, 67593 Westhofen, RFA 100 € RUSSO, Erna et Martin, Hügelstr.12, 64584 Biebesheim, RFA 50 € SCHACH, Katharina, 6, Am Kirchert, 72622 Nürtingen, RFA 100 € SCHLAPKA, Adelheid, Stimbergstr. 270 B, 45739 Oer-Erkenschwick, RFA 50 € SCHNEIDER, Ernst, Adlerweg 6, 4053 Haid, Autriche 100 € SCHNEIDER, Katharina, Rheinstr. 6, 68809 Neulußheim, RFA 250 € SCHNITZEL, Hans et Katharina, Schlachthofstr. 8, 91781 Weißenburg, RFA 1000 € SCHÖDL, Josef, Ulmenweg 6, 84036 Kumhausen, RFA 300 € SCHÜTT, Adalbert, Schlesische Str. 84, 94315 Straubing, RFA 200 € SCHWARZ, Alfred, Fauthstr. 11, 67549 Worms, RFA 100 € SCHWARZ, Franz, Schlüsselmayerstr. 43, 4400 Steyer, Autriche 70 € SCHWARZ, Matthias, Ludwigshof 13, 7540 Güssing, Autriche 70 € SCHWARZ, Rudolf, Nelkenweg 11/1, 73763 Neuhausen, RFA 50 € SIGMUND, Anton, Kastanienweg 23, 51145 Cologne, RFA 20 € SIRATO, Rudolf, 31, Zöldlomb utca 31, H-1025 Budapest, Hongrie 100 € SKARITZKY, Rosalia, Schweickerweg 42, 74523 Schwäb. Hall, RFA 25 € SPITZ, Helene, Münchener Str. 49, 85221 Dachau, RFA 100 € STADLER, Elli, Ludwigstr. 22, 83435 Bad Reichenhall, RFA 700 € STEIN, Anton et Janja, Memellandstr. 21, 51688 Wipperfürth, RFA 150 € STEIN, Joao-Hans, 980, Rua Prof.A.Goncalves, Bairro Agua Verde, Curitiba, Brésil 100 $ STUHLMÜLLER, Johann, Nikolaus-Molitor-Str. 7, 97702 Münnerstadt, RFA 30 € TRAUTNER, Alexander, Rubensstr. 27, 76149 Karlsruhe, RFA 250 € UNSER, Anna, Vogesenstr. 22, 76461 Muggensturm, RFA 25 € USLEBER, Katharina, Cederstr. 2, 51465 Bergisch-Gladbach, RFA 20 € WALDRICH, Herta, 21/1, Wolfsbühl, 78532 Tuttlingen, RFA 50 € WALTER, Michael,120 Howe Terrace, Barrington, IL 60010-4752, É.-U. 30 € WEBER, Hans, Nonnenwasenstr. 30, 72766 Reutlingen, RFA 50 € WEBER, Josef, 7293 Bridgetown Road, Cincinnati, OH 45248-2044, É.-U. 100 $ WEHNER, K. [non disponible pour l’instant] HOG, Mastort et Heufeld 25 € WEHNER, Magdalena, Theod. Heußstr. 30, 65232 Taunusstein, RFA 25 € WEHNER, Reinhold, Tannenweg 9, 90522 Oberasbach, RFA 100 € WENER, Käthe et Walter, Uhlandstr. 10, 91522 Ansbach, RFA 250 € WEISS, Helene et Michael, 13095 North 99 Drive, Sun City, AZ 85351-2816 É.-U. 200 $ WEISS, Maria, 4959 Lamia Way, Oceanside, CA 92056-7431, É.-U. 500 $ WEISSMANN, Josef et Magdalena, Schloßbergstr. 98, 72458 Albstadt-Ebingen, RFA 100 € WEISSMANN, Michael, Jägerhof 20, 51688 Wipperfürth, RFA 50 € WENSON, Peter et Helene, 21540 Hidden Valley Dr., Kildeer, IL 60047, É.-U. 100 $
139
© Peter Binzberger
WITT, Elisabeth, Ostpreußenstr 89/1, 81927 Munich, RFA WITTJE, Margaretha, Gabelsberger Str. 12, 89264 Weißenhorn, RFA ZALOBAY, Dr. Elisabeth, Hellbrunnerstr. 7 b, Salzburg, Autriche ZOBAY, Josef et Nikolaus, Am Kindergarten 41/ Merzigstr. 44, 6663 Merzig, RFA
100 € 500 € 100 € 25 €
AUTRES DONS ET FONDATION GRIFFATONG, née Kredler, Magdalena, Coblenz, RFA, a fait don à l’église St. Francis de Kikinda de 500 € en espèces ainsi que d’un missel allemand et de trois autres livres de cours Schott. Le bureau de l’évêque de Betschkerek (Zrenjanin) et la „ Deutscher Volksverband „ [une association allemande] de Subotica ont également reçu des missels. Grâce à ces derniers, la donatrice a voulu s’assurer que partout dans la région la messe pourrait être lue dans la langue maternelle de la population souabe du Danube si tel est son désir. Coût total des trois missels : 872 € HEINZ-PASEKA, Stefan et Elli STADLER, Bad Reichenhall, RFA, ont parrainé l’impression des livres Die Kikindaer Donauschwäbische Gedenkstätte [Monument à la mémoire des Souabes du Danube de Kikinda] et Erlebtes Banat 2002 [Le témoignage du Banat, 2002]. Coût total : 650 € KONRAD, Josef, Huntingdon Valley, PA, É.-U., s’est procuré auprès des services municipaux de Kikinda les divers documents officiels (extraits et cartes du bureau de la publicité des droits) et en a défrayé les coûts, ainsi que ceux occasionnés par l’enlèvement des mauvaises herbes sur le site de la fosse commune, avant l’inauguration du monument commémoratif. Il a également recueilli et transféré les dons provenant des pays où le dollar constitue la monnaie officielle. Coût estimatif : 500 € MASSONG, Michael, Sigmaringendorf, RFA, a fait don de la somme suivante à son ami d’enfance, le père Botka, de Kikinda, pour la construction d’un mur autour de la fosse commune : 100 € STEIN, Joao-Hans, Bairro Agua Verde, Curitiba, Brésil, a fait don de la somme suivante pour l’impression du livre Erlebtes Banat 2000 : 100 $
Les livres Die Kikindaer Donauschwäbische Gedenkstätte et Erlebtes Banat 2002 font partie des archives de plus de trente installations reliées aux Souabes du Danube en Allemagne, en Autriche, aux États-Unis, au Brésil et en Voïvodine. L’“ Institut für Donauschwäbische Geschichte und Landeskunde „ (Institut historique et géographique souabe du Danube) de Tübingen et le Musée historique de Kikinda ont également reçu les livres pour évaluation scientifique. La vente de ces livres à plusieurs centaines de compatriotes aussi bien qu’à d’autres personnes intéressées a plus que couvert les coûts d’impression et d’expédition; les profits ont été versés au compte des dons. Ils ont financé le pavage supplémentaire sur le site du monument commémoratif et de la fosse commune. Ils ont également assuré dix ans de soins et d’entretien de ces sites, le service commémoratif des morts chaque 1er novembre ainsi que les fleurs et les couronnes de fleurs. Le montant estimatif a été déposé dans un compte local. J’aimerais également remercier tous les compatriotes qui, grâce à leurs nombreux petits dons, ont rendu tout cela possible!
140
© Peter Binzberger
CHRONOLOGIE 28 dec. 2001 5 janvier 2002 30 janvier 2002 30 mars 2002 21 avril 2002 16 mai 2002 13 juillet 2002 1er août 2002 10 août 2002 26 sept. 2002 4 oct. 2002 11 oct. 2002 12 oct. 2002 13 oct. 2002 28 déc. 2001 13 oct. 2002 22 oct. 2002 2002 2003 6 mai 2003 6 mai 2003 14 avril 2004 5 déc. 2004 20 janvier 2005 18 avril 2005 1er juin 2005 15 juillet 2005 1 er mars 2006
Suggestion de Josef Konrad La première étincelle ou l’occasion de réaliser le projet Appel d’aide financière Engagements spontanés de partout dans le monde Discussions de planification; 1er rapport, 12 mai 2002 Les esquisses de Wera Karl deviennent des plans. Permis de construction, embauche et autres contrats; 2e rapport, 21 juillet Surveillance des travaux, conception des textes et du graphisme Date d’inauguration, déplacement vers le lieu de destination; 3e rapport Monument commémoratif à la fosse commune – Le journal Kikindske Tout le monde n’est pas silencieux. Lettre au rédacteur en chef du Kikindske Présentation des dons à l’église et aux aides Cérémonie d’inauguration du monument commémoratif Célébration de la messe en allemand à l’église Suggestion de Josef Konrad St. Francis Mur autour de la fosse commune – Octroi du contrat Dernier rapport Publication de la documentation, distribution à l’échelle mondiale Parution de Erlebtes Banat 2002 Travaux d’agrandissement : pavage, bancs et allées Contrat de dix ans pour l’entretien et les fleurs Don de J. Konrad pour la rénovation de l’église Projet de création d’une fondation pour l’entretien du monument commémoratif Appel de dons pour la fondation en vue d’entretenir le monument commémoratif Signature du contrat et transfert des fonds Lettre circulaire et appel de dons pour la préparation d’un rapport documentaire multilanguemultilingue –2e édition augmentée Appel de dons dans la presse souabe du Danube Achèvement et distribution du rapport documentaire «Monument commémoratif allemand de Kikinda » en cinq langues
141
© Peter Binzberger
SUGGESTION DE JOSEF KONRAD À mes vœux de Noël 2001 à mes parents et amis, j’ai joint une photocopie d’un article de journal écrit en serbe par Martha István. Le texte portait sur l’inauguration de monuments commémoratifs à Rudolfsgnad, le 4 novembre 2001. À peine quelques jours plus tard, je recevais une lettre de mon ami Josef Konrad, de Huntingdon Valley, PA, É.-U. Dans cette missive du 28 décembre, il écrivait : « Je considère comme un bon signe le fait que les jeunes gens de Yougoslavie aient le courage de se tourner vers le passé et d’en rendre honnêtement compte. En ce qui concerne les cérémonies de consécration des fosses communes de Rudolfsgnad (Kničanin), j’aimerais avancer qu’un monument commémoratif similaire sur les fosses communes de Kikinda serait éminemment souhaitable et approprié. Je pense que nous le devons aux victimes de cet assassinat collectif insensé. C’est pourquoi j’aimerais contribuer financièrement à cette entreprise, ainsi qu’à l’éducation continue de la jeune génération de Serbie. Je passerai aux actes dès que j’obtiendrai plus de détails de toi ou du Donautal-Magazin [journal de la vallée du Danube].» Ces mots de mon compatriote d’Amérique ont déclenché en moi une vision qui, après plusieurs jours de réflexion profonde et de questions concernant les possibilités de construire un monument commémoratif, m’ont incité à me fier à l’effet boule de neige et à lancer l’appel suivant dans le Donautal-Magazin. Si un nombre suffisant de personnes étaient prêtes à accorder leur appui, j’irais à Kikinda pour évaluer la situation et entreprendre des négociations.
142
© Peter Binzberger
Appel aux Souabes du Danube de Kikinda et des environs Le 30 janvier 2002 UN MONUMENT À LA MÉMOIRE DES MORTS DE KIKINDA Les articles de journaux parus sur les monuments commémoratifs élevés sur les fosses communes des personnes décédées à Rudolfsgnad entre 1944 et 1948 ont provoqué une résonance dans notre vieille mère patrie et parmi les Souabes du Danube dispersés dans le monde entier. Moi-même, j’ai reçu quelques articles de journaux écrits par Mme Martha István, une pédagogue et journaliste hongroise de Kikinda dont la grand-mère était Allemande. J’ai joint des photocopies de certains de ces articles à mes vœux de Noël à mes parents et amis au pays. Presque par retour du courrier, j’ai reçu une télécopie d’un compatriote vivant aux États-Unis. Sa lettre faisait référence, entre autres choses, à l’inauguration des monuments commémoratifs de Rudolfsgnad et aux articles de Mme István. (Suivait un extrait de la page précédente, « Suggestion de Josef Konrad ») Ces mots de mon ami de Kikinda, qui vit maintenant aux États-Unis, ont eu l’effet d’une étincelle et m’ont incité à passer à l’action. Mes souvenirs de parents et d’amis du temps de ma jeunesse — surtout le doux souvenir de mes quatre innocents grands-parents qui sont restés à Kikinda en octobre 1944, ont été volés et sauvagement battus dans leur propre maison, avant d’être enlevés par la force quelques jours plus tard et emmenés au camp de Nakodorf où, pendant des semaines, des hommes sans foi ni loi les ont maltraités et affamés jusqu’à la mort —, tous ces événements inhumains étaient de nouveau omniprésents. Plusieurs conversations téléphoniques avec des personnes du Banat concernant la demande de mon compatriote des États-Unis ont confirmé qu`elles aussi s’étaient rappelé les mêmes événements, et elles ont spontanément exprimé leur volonté d’offrir un appui financier pour l’érection d’un monument à la mémoire de ceux assassinés à Kikinda. Ces conversations m’ont éperonné. 143
© Peter Binzberger
D’autres sondages, d’autres échanges épistolaires et téléphoniques, tout récemment le 27 janvier 2002 avec le président de l’Association allemande de Subotica, M. Rudolf Weiss, ont confirmé que le maire de Kikinda, M. Duško Radaković (26 ans), se montrait favorable à l’idée. Durant la troisième semaine de janvier, lors d’une célébration à l’Hôtel de Ville de Subotica, M. Radaković a exprimé à M. Weiss, au cours d’une conversation spontanée, son appui de principe à l’érection d’un monument commémoratif à Kikinda. Des réunions subséquentes sur le site devaient être prévues pour discuter de détails tels que l’emplacement, la conception, les variantes de mise en œuvre, les coûts, les soins, la supervision à venir et bien d’autres points encore. J´ai aussi l’intention d’inclure dans le projet les prêtres catholiques romains locaux. Les sondages exploratoires se sont avérés prometteurs, et je suis prêt à me charger de ce travail long et difficile, mais honorable, si un nombre important de compatriotes le désirent et sont prêts à fournir leur appui spirituel et financier pour l’érection d’un monument à la mémoire de nos compatriotes décédés. J’évalue le coût d’un monument adéquat à plusieurs milliers d’euros ou de dollars américains. Quant à moi, je crois fermement qu’avec l’aide de plusieurs habitants de Kikinda, je réussirai à soulever le voile de silence recouvrant les souffrances des Souabes du Danube et l’annihilation presque totale de notre peuple de cette région et à rappeler à la mémoire historique la vérité concernant les tristes événements qui se sont déroulés entre 1944 et 1948. Nous, les survivants, le devons à nos morts. Parce qu’encore aujourd’hui, les réalisations et les efforts de nos ancêtres de la région centrale du Danube demeurent uniques et exemplaires. En vue de mettre en œuvre ce projet, je me rendrai à Kikinda en avril ou mai. D’ici là, je dois préparer un plan d’action. Par conséquent, chers compatriotes, je vous demande de détacher le feuillet ci-joint et de le faire parvenir à mon adresse le plus rapidement possible; en fait, au plus tard le 30 mars 2002. Peter Binzberger, Ph.D.
144
© Peter Binzberger
Comme je savais que des compatriotes des collectivités allemandes et multiethniques des environs de Kikinda avaient souffert et étaient décédés dans la « Milchhalle » (gare de triage) et avaient été jetés dans la fosse commune et les tombes de groupe de la ville, je voulais également inclure ces victimes; j’ai donc fait appel aux collectivités des terroirs suivants : Banat, Topola, Bikatsch, Botschar, HeufeldMastort, Mokrin, Nakodorf, Ruskodorf, Sanad, St. Hubert–Charleville–Soltur. En quelques semaines, j’ai reçu plus de quarante lettres de compatriotes d’Allemagne, des États-Unis, du Brésil et de l’Autriche. L’effet boule de neige déclenché par mes amis Konrad et Heß était impressionnant. Toutes les personnes vers lesquelles nous nous étions tournés offraient leur aide et précisaient même le montant du don qu’elles feraient si le projet allait de l’avant. En février et mars, j’ai continué de sonder le terrain à Kikinda et en Voïvodine. Le 23 mars, durant une réunion de plusieurs jours à la «Maison des Souabes du Danube » de Sindelfingen, j’ai eu l’occasion de rencontrer Mme Martha István de Kikinda ainsi que Rudolf Weiss, président de l’Association allemande (DVV) de Subotica et son représentant, M. Laslo Mandler. Tous ont promis de m’assister auprès des autorités de l’ancienne mère patrie. Le cercle d’amis présents à cette réunion, nommément Wera Karl, Josef Konrad, Peter Riegelmayer, Ph.D., et Alexander Trautner, tous originaires de Kikinda, a décidé de commencer à travailler au projet du monument commémoratif dans l’ancienne mère patrie. J’ai accepté d’endosser cette noble tâche et bientôt, je me rendais à Kikinda, dans le Banat. J’ai envoyé à mes compatriotes la circulaire suivante, décrivant les détails de cette rencontre et les résultats prometteurs de mon voyage.
145
© Peter Binzberger
Premier rapport d’étape Circulaire du 12 mai 2002 MONUMENT COMMÉMORATIF DE KIKINDA Rencontres préparatoires du 21 au 26 avril 2002 Plus de quarante compatriotes de partout dans le monde ont répondu positivement à ma demande d’appui moral et, si possible, financier pour l’érection d’un monument à la mémoire des centaines de Souabes du Danube morts à Kikinda. Cette confiance m’inspire le devoir de construire un monument commémoratif chrétien en l’honneur de ceux qui ont été brutalement assassinés dans la «.Milchhalle » et jetés dans un charnier au sud-est du « cimetière de la gare ferroviaire » (Eisenbahnfriedhof), si l’administration actuelle et les responsables religieux de Kikinda m’y autorisent. La correspondance et les conversations téléphoniques avec Mme Martha István, de Kikinda, aussi bien que les contacts avec M. Rudolf Weiss et M. Laslo Mandler, président de l’Association allemande (DVV) de Subotica, ont mené à une rencontre en personne, le 23 mars, à Sindelfingen. À cette réunion, les compatriotes vivant en Yougoslavie ont mentionné que les chances de réalisation du projet étaient bonnes. (Les personnes suivantes se trouvaient également à Sindelfingen : Josef Konrad, de Huntingdon Valley, PA, É.-U. et, d’Allemagne, Alex Trautner de Karlsruhe, Wera Karl, née Gyurcsy, de Bisingen, Peter Riegelmayer, Ph.D., de Burbach.) J’ai discuté avec toutes ces personnes du texte prévu pour les inscriptions, des emplacements préférés pour l’érection du monument commémoratif et des esquisses de Wera Karl. Après mon premier contact avec les représentants des collectivités du terroir de la région entourant Kikinda, il m’est apparu évident qu’ils désiraient participer au projet, car plusieurs personnes de ces villages avaient connu, dans la « Milchhalle », le même sort que celles de Kikinda, et le charnier du cimetière de la gare ferroviaire constituait également leur dernière sépulture. Je vais combler ce désir. Si je décris avec force détails le déroulement et les résultats de ces premières rencontres à Kikinda, c’est simplement pour rendre compte de l’atmosphère qui prévalait alors dans l’ancienne mère 146
© Peter Binzberger
patrie. En tout premier lieu je dois dire que, comme le Souabe du Danube qu’on peut difficilement traiter de naïf et quelque peu sceptique et prudent que je suis s’y attendait, les réunions, bien qu’essentiellement couronnées de succès, ont été légèrement nébuleuses. Et maintenant, les détails! Tel qu’il avait été promis à Sindelfingen, le président de l’Association allemande, M. Weiss, et M. Mandler, de Subotica, avaient organisé des réunions avec le maire de Kikinda, M. Radaković, et le prêtre catholique romain Jozsef Botka. Durant les diverses discussions préliminaires, Mme István avait recueilli de précieux conseils et renseignements, de sorte que j’ai pu entreprendre les négociations avec assurance, et ce, même si je me trouvais en terrain peu familier. Le maire de 27 ans à l’esprit très ouvert, M. Radaković, a décrit avec sagesse la situation politique qui prévalait alors à Kikinda : instable, difficile, changeante. Des confrontations se produisaient encore, dues à la constellation des partis politiques, aux groupes ethniques (qui pesaient dans la balance compte tenu de leur nombre) et, non pas le moindre facteur, aux différents intérêts des associations et des clubs politiquement actifs. Il comptait contrôler la situation, entre autres, en déplaçant les deux « monuments historiques aux morts » des parcs du centre-ville aux cimetières périphériques, pour éviter que cet emplacement central ne continue d’exciter les tensions ethniques. Il exprima verbalement son opinion de la manière suivante : « Les monuments aux morts sont à leur place près des tombes des morts! » Ces plans lui interdisaient de permettre l’érection d’un « monument à la mémoire des Souabes du Danube » sur une propriété publique du centre-ville. Il a avancé cet autre argument : les instances respectives de l’administration municipale refuseraient probablement le « permis de construction », ce sur quoi, puisque nous étions en démocratie, il n’avait aucune influence déterminante. M. Radaković nous a plutôt conseillé d’élever notre monument commémoratif sur le terrain de l’église; cette solution avait son approbation, le « comité d’autorisation » ne jouissant là d´aucune autorité. Notre délégation, composée de M. Weiss, M. Mandler et moi-même (accompagnés de Mme István et de ma conjointe) a transmis ce message au prêtre responsable de l’église. Je m’étais entretenu avec M. Botka la veille au soir et le matin même et 147
© Peter Binzberger
j’avais visité le cimetière, y compris la fosse commune. Le prêtre avait catégoriquement rejeté ma première idée : bâtir le monument commémoratif sur le terrain de l’église, entre celle-ci et le presbytère ou encore dans les jardins, du côté sud. (En 1966, il avait refusé aux catholiques hongrois de Kikinda la permission d’élever une colonne « Kopja », sorte de mât totémique qu’on voulait ériger pour célébrer le millénaire de la Hongrie chrétienne; le prêtre avait donc refusé son autorisation, même si la communauté catholique hongroise de Kikinda comptait à elle seule 5 000 personnes). Le père Botka est un homme effrayé, marqué par des décennies de pression politique et de position délicate, l’Église ne disposant d’aucun droit légal dans une Yougoslavie communiste hostile. Sans doute pensait-il aussi à long terme, car il nous a donné à entendre que lors d’une prochaine élection, la roue politique pourrait bien se mettre à tourner dans l’autre sens. Ce matin-là, donc, durant notre promenade à travers le cimetière et vers la fosse commune, le père Botka avait proposé d’élever le monument commémoratif à la jonction des allées principales du cimetière : là où la grande croix étendait jadis sa majesté au-dessus des tombes; mais qui aujourd’hui, très abîmée par les intempéries, à demi pourrie et dangereusement inclinée, semblait supplier qu’on la rénove. Puisqu’à cette époque, le père Botka faisait nettoyer le cimetière — dans une tentative pour libérer les tombes et les allées de la croissance agressive des mauvaises herbes et pour délimiter de nouveau les parcelles de terrain —, l’érection du monument à la mémoire des Souabes du Danube à cet endroit contribuerait grandement à la restauration du cimetière de la gare ferroviaire et constituerait même un ajout appréciable. Pour nous, cela offrait l’avantage d’un emplacement central dans le cimetière où élever notre monument à la mémoire des morts de 1944–1948, au beau milieu des tombes de ceux décédés depuis longtemps et à cinquante mètres à peine de la fosse commune. Après mûre réflexion, j’ai trouvé excellente la suggestion du père Botka; en effet, le monument commémoratif serait bien mieux à l’abri à cet endroit plutôt que sur le site même de la fosse commune, à l’extrémité du cimetière. J’ai donc pris la décision d’élever le monument à la jonction des allées principales. 148
© Peter Binzberger
Dès mon retour, j’ai informé de ma décision quelques-uns des compatriotes qui m’assistaient et j’ai discuté avec Mme Wera Karl des plans artistiques pour l’élévation du monument commémoratif à cet emplacement. Elle m’a assuré que, d’ici le milieu de mai, elle retravaillerait à une échelle de 1:25 les esquisses et les dessins techniques par section nécessaires aux artisans. J’irai de nouveau à Kikinda fin juin, début juillet. J’y discuterai les détails d’exécution avec les artisans et octroierai le contrat. Durant ma visite, fin avril, j’ai tenu des réunions préliminaires avec quelques artisans pour discuter avec eux de l’évaluation de l’ensemble des coûts. La comparaison entre cette évaluation et les montants promis par les donateurs démontre qu’il sera possible de rencontrer plus ou moins les exigences pécuniaires. Autrement dit, nous disposons de presque tout – sinon de tout – le financement nécessaire. Dans tous les cas, il ne saurait manquer de sommes importantes. Je ne pourrai être plus précis tant que les négociations de la mi-juillet n’auront pas été conclues, car nous ne savons pas encore si les collectivités du terroir (HOG) participeront au projet, nous ne connaissons pas leur contribution possible aux coûts ni les conceptions respectives. Afin d’entreprendre les prochaines étapes prévues, j’aimerais demander aux compatriotes d’Allemagne et de la zone euro de verser, d’ici le 15 juin 2002, les dons promis dans ce compte spécial : VOLKSBANK FRIEDRICHSHAFEN No d´identifikation : 651 901 10 ; n° de compte : 11 600 00 Peter Binzberger, DS-Gedenkstätte Kikinda, Schienerbergweg 20/1, 88048 Friedrichshafen, Allemagne Je prie tous les donateurs des États-Unis et des autres régions désirant offrir leurs dons en dollars américains déffectuer un virement bancaire dans ce compte : Josef Konrad, 2870 Whitman Road, Huntingdon Valley, PA 19006-2351 Tél. et téléc. (215) 947-8996
MELLON BANK N.A. – PA
Josef Konrad, no de compte : 000 708 3264
Josef convertira le total des dons en euros, sans aucune déduction. Cette manière de procéder nous permettra d’économiser quelque 18 149
© Peter Binzberger
euros par chèque déposé. Plutôt que d’enrichir les banques, je souhaite (et certainement vous aussi) consacrer chaque cent donné à la construction du monument commémoratif. DÈS MAINTENANT, AU NOM DE NOS COMPATRIOTES TORTURÉS À MORT, JE REMERCIE SINCÈREMENT TOUS CEUX QUI ONT FAIT UN DON! Me voici à la fin de ma lettre d’information. J’aimerais ajouter que j’ai déjà entrepris des négociations concernant la supervision et l’entretien futurs du monument commémoratif. Mme Martha István accepte d’assumer cette tâche. De plus, certains de nos compatriotes ont exprimé le désir d’organiser un voyage de groupe à Kikinda pour la cérémonie d’inauguration, ce qui rejoint mon intention. M. Oswald Hartmann organisera un voyage en autobus à Kikinda, et le président de l’Association allemande de Subotica invitera à la cérémonie d’inauguration des représentants ecclésiastiques, d’éminents politiciens, ainsi que des journalistes et autres représentants des médias. Veuillez prendre note des dates prévues pour l’événement : le dernier week-end de septembre ou le premier week-end d’octobre. Le monument devrait être achevé d’ici là! Veuillez recevoir mes salutations affectueuses et reconnaissantes. Peter Binzberger, Ph.D.
150
© Peter Binzberger
RETARDS DÉCEVANTS Le travail préparatoire coordonné par mes compatriotes, en Allemagne et en Amérique, a été digne d’éloges. Mes assistants ont respecté les échéanciers à la minute près. Cependant, les messages que Mme István m’envoyait de Kikinda me faisaient prendre conscience que le père Botka ne semblait pas tout à fait aussi pressé que moi de réaliser le projet. Il me faisait régulièrement part de difficultés et de délais, selon les indications de ses lettres, qu’il ne pouvait ou ne voulait pas traiter lui-même; du moins, pas sans mon appui financier. Il était surtout question de l´arpentage des limites des terrains du cimetière de la gare ferroviaire et du permis de construction du mur que l’Église avait l’intention d’ériger tout autour. De plus, le coût d’enlèvement des mauvaises herbes accumulées sur les tombes depuis des décennies semblait être un fardeau extraordinaire. Comme le père Botka n’était pas responsable que du seul cimetière de la gare ferroviaire, mais également des deux autres cimetières catholiques de Kikinda ainsi que de celui de la collectivité de Mokrin, il m’a fait remarquer qu’il devait s’occuper, en fait, de l’entretien de plus de vingt installations cléricales. Son âge et la maladie l’empêchaient de s’occuper uniquement de mes affaires; ce que, selon toutes les apparences, j’attendais de lui. Je comprenais. Après tout, je suis un enfant du Banat, moi aussi! De temps à autre, j’ai donc ajusté à la hausse l’appui financier promis. Mais j’ai clairement précisé que l’« aide promise pour l’érection du mur » ne pourrait débuter qu’après que le monument commémoratif serait construit et qu’une date serait fixée pour la cérémonie d’inauguration. Cette situation a retardé mon second voyage à Kikinda d’environ trois semaines, soit jusqu’après la mi-juillet. Malgré ce délai, j’ai pu accomplir toutes les tâches prévues et imprévues dans ma ville natale en temps opportun, comme on peut le constater à la lecture du rapport suivant.
151
© Peter Binzberger
Deuxième rapport d’étape Circulaire du 21 juillet 2002 MONUMENT COMMÉMORATIF DE KIKINDA Permis de construction, octroi de contrats, du 13 au 20 juillet 2002 Tout d’abord, j’aimerais remercier tous les compatriotes qui m’ont offert et continuent de m’offrir leur appui moral et financier pour la réalisation de ce projet. Votre aide m’a donné la force et les moyens d’y arriver. En bref, la chose la plus importante est maintenant déterminée : la date d’inauguration du monument commémoratif est fixée au 5 octobre 2002. Avec l’aide inépuisable de Martha István sur les lieux et l’appui de M. Weiss et de M. Mandler de l’Association allemande (DDV) de Subotica, j’ai pu prendre les plus importantes décisions durant mon séjour du 13 au 20 juillet. Le permis officiel de construction – JP Direkcija za izgradnju grada Kikinda, Petar Dimitrijević – a été donné verbalement; et le père Botka (église cattholique romaine St. Francis de Kikinda) a confirmé par écrit l’emplacement du monument dont nous étions convenus. Le monument commémoratif sera érigé à la jonction des allées principales du cimetière de la gare ferroviaire. Une grande croix en métal, haute de cinq mètres, domine une colline circulaire d’environ trente mètres carrés. Face à la croix, une dalle inscrite (2,5 x 1,5 mètres) en granite foncé symbolisant une tombe s’incline vers le visiteur. Elle est flanquée, à droite et à gauche, de trois bornes surmontées dune plaque en granite. Les noms de deux collectivités sont gravés dans chacune de ces plaques, ainsi qu’une croix et le nombre confirmé des morts de ces collectivités enterrés dans la fosse commune. La plaque en granite pour Kikinda occupe le centre, audessus de la « dalle tombale » et au pied de la croix, comme un « cordon reliant les villages ». Une croix identique et de même grandeur sera érigée sur la fosse commune. Une plaque en métal inscrite à trois côtés sera fixée au centre de la croix. Les deux croix seront peintes d’une couche de fond antirouille, puis d’une peinture de véhicule automobile blanche de première qualité. 152
© Peter Binzberger
Vous remerciant de votre aide, je vous prie d’agréer mes meilleures salutations. P. Binzberger, Ph.D. L’organisateur de voyages étant tombé malade, la cérémonie d’inauguration qui devait avoir lieu le 5 octobre, comme l’annonçait le deuxième rapport d’étape, a été reportée au 12 octobre. Cet ajournement a causé de nombreux désavantages imprévisibles : les Souabes du Danube n’ont pu assister à la messe anniversaire de l’église St. Francis, le 4 octobre, en présence de l’évêque Huszvár; la nouvelle date d’inauguration a coïncidé avec le « festival touristique de la citrouille » de Kikinda; et les équipes de télévision de ARD et de ORF n’ont pu se déplacer tel qu’il était prévu, à cause du tour de scrutin final des élections présidentielles serbes. Troisième rapport d’étape Circulaire du 10 août 2002 MONUMENT COMMÉMORATIF DE KIKINDA Cérémonie d’inauguration, voyage en autobus, voyage individuel Chers compatriotes, Tout d’abord, j’aimerais remercier encore une fois tous ceux qui m’ont prodigué leurs conseils, leur aide et leur appui financier en ce qui a trait au projet de monument commémoratif. Je suis heureux d’annoncer que les sommes recueillies suffiront à l’érection du monument et du mur entourant la fosse commune, ainsi qu’au gazonnement. J’ai également reçu un montant permettant de payer une partie des coûts d’érection d’un mur autour des terrains afin de joindre la fosse commune au cimetière, ce que j’avais promis au père Botka. Je demande donc à mes compatriotes, pour l’instant, de cesser l’envoi de dons. 153
© Peter Binzberger
La date prévue pour l’inauguration a dû être reportée, à cause du voyage de groupe en autobus : La cérémonie d’inauguration du monument commémoratif au CIMETIÈRE DE LA GARE FERROVIAIRE DE KIKINDA se déroulera désormais le samedi 12 octobre 2002, de 10 h à midi environ. Je serai ravi d’accueillir un grand nombre de compatriotes à cet émouvant événement, à Kikinda! Invités d’honneur, dignitaires ecclésiastiques et politiciens d’importance de la Voïvodine et d’Allemagne, le président de l’Association nationale des Souabes du Danube réfugiés et expulsés, M. Hans Supritz, sont invités à la cérémonie. Les représentants des médias (stations de télévision de Yougoslavie, d’Autriche (ORF) et d’Allemagne (ARD), ainsi que les stations de radio et la presse) seront informés, et nous espérons leur présence. M. Laslo Mandler, de l’Association allemande (DVV) de Subotica, organise la cérémonie, ainsi que les repas et l’hébergement (repas du midi pour les compatriotes de l’étranger et les invités d’honneur, chambres d’hôtel pour les voyageurs individuels, etc.) M. Hartmann organise le voyage de groupe en autobus. Il écrira aux habitants de Kikinda et aux anciens étudiants de Kikinda des villages allemands voisins. Il invitera également tous les donateurs et tous les bénévoles à se joindre au groupe. Pour plus de renseignements, les voyageurs individuels (covoiturage) possédant un véhicule sont priés de communiquer avec moi. (Les trajets et autres détails suivaient, mais ne sont pas inclus ici.) Vous remerciant de votre participation, je vous prie d’agréer mes meilleures salutations. P. Binzberger, Ph.D.
154
© Peter Binzberger
RÉFLEXIONS SUR L’INAUGURATION DU MONUMENT COMMÉMORATIF Pendant des décennies, j’ai porté le fardeau des souffrances et des longues heures d’agonie de nos familles et de nos compatriotes. Ces personnes innocentes sont mortes uniquement parce que les Souabes du Danube sont aussi des Allemands. Le désir de sortir de l’oubli historique le travail du peuple souabe du Danube ne me laissait aucun repos. Pour les générations à venir, nous nous devons de préserver la vérité historique concernant les réalisations exemplaires du peuple souabe du Danube, qui a construit l’économie et la culture des régions désolées du bassin central du Danube après l’expulsion des Turcs, au début du XVIIIe siècle; nous nous devons de préserver également la vérité concernant la coexistence pacifique de nos ancêtres avec les peuples de multiples nationalités de cette région. L’érection à Kikinda du monument à la mémoire des Souabes du Danube est un pas important dans cette direction. Bien que le « memento mori », le texte à la mémoire des morts, ait marqué la cérémonie d’inauguration du 12 octobre et prédominé sur les discours et mots de bienvenue, tous les conférenciers ont sans contredit honoré nos morts avec sincérité. Maintes références ont été faites aux événements regrettables et aux excès inhumains perpétrés entre 1944 et 1948 ainsi qu’à l’ère communiste peu glorieuse qui a suivi. Dans leurs prières, les représentants des Églises chrétiennes ont trouvé les mots justes pour le repos de l’âme des personnes assassinées et pour un meilleur avenir, libre de tout mal, pour les vivants. Puisque mon dernier rapport traite des détails de la cérémonie d’inauguration (le nombre d’invités d’honneur et autres personnes présentes, les couronnes et bouquets de fleurs aussi bien que l’impressionnant monument lui-même), je vais maintenant reproduire les discours et mots de bienvenue dont je dispose par écrit.
155
© Peter Binzberger
CÉRÉMONIE D’INAUGURATION DU MONUMENT À LA MÉMOIRE DES SOUABES DU DANUBE le samedi 12 octobre 2002, à 10 h, dans le cimetière de la gare ferroviaire (Eisenbahnfriedhof), KIKINDA MOTS DE BIENVENUE À titre de leader du projet, j’ai d’abord souhaité la bienvenue à toutes les personnes présentes : „ C’est un honneur pour moi de souhaiter la bienvenue, au nom de mes compatriotes, à tous les invités participant aujourd’hui à la cérémonie d’inauguration du monument à la mémoire des Souabes du Danube de Kikinda. Permettez-moi de les nommer (titre et poste en fonction de la liste dressée par l’Association allemande (DVV)) : Sandor EGERESI, vice-président du Parlement, Province auto-nome (PA) de Voïvodine, Serbie Dušanka MANIĆ, directrice des questions ethniques au ministère de l’Intérieur, PA de Voïvodine Sandor TALPAI, adjoint au maire représentant la Ville de Kikinda Mgr Jozsef MIOCS, directeur du séminaire catholique romain Paulinum Subotica-Batschka Marton KAROLY, doyen de l’Église Réformée Pál SZEMEREDI, représentant du père Botka, église catholique romaine St. Francis, Kikinda Hans SUPRITZ, représentant fédéral et membre de la Chambre des représentants des Souabes du Danube de la République fédérale d’Allemagne et de Bade-Wurtemberg Josef JERGER, membre de la Chambre des représentants des Souabes du Danube de la Rhénanie-Palatinat, responsable des monuments commémoratifs Laslo MANDLER, vice-président de l’Association allemande, Subotica
« Je souhaite la bienvenue non moins chaleureusement aux chers amis de ma jeunesse et du temps de mes années scolaires ainsi qu’à tous les autres compatriotes qui, malgré leur âge, ont entrepris un aussi long voyage. Vous êtes venus des États-Unis, du Canada, 156
© Peter Binzberger
d’Allemagne, d’Autriche, de Hongrie et d’Italie pour prendre part aujourd’hui à l’inauguration du monument à la mémoire de vos familles. « Je souhaite cordialement la bienvenue également aux Souabes du Danube présents qui vivent toujours à Kikinda, la ville de mes jeunes années, ou qui sont venus de la région environnante, de Voïvodine, pour prendre part à la cérémonie d’aujourd’hui. « Je souhaite également la bienvenue à tous ceux qui enrichissent et rehaussent la cérémonie de leurs mots de bienvenue, de leur consécration chrétienne, de leurs contributions ou de toute autre forme d’assistance. Mes remerciements sincères à vous tous! « J’aimerais aussi exprimer ma gratitude, au nom de mes compatriotes, pour les couronnes et les bouquets dont les fleurs aux vives couleurs de l’automne embellissent le symbole des liens profonds qui nous unissent à nos morts et à leur mémoire. Dieu vous bénisse! « Enfin, j’aimerais souhaiter la bienvenue aux représentants des médias de la télévision, de la radio et de la presse et les remercier pour l’intérêt que manifeste leur présence ainsi que pour les comptes rendus qu’ils publieront par la suite. » Après ces mots de bienvenue, j’ai prononcé le discours plus personnel suivant : « Aujourd’hui, je vis une journée de profonde mélancolie… – parce que je peux prendre part à l’inauguration de ce monument commémoratif, ici, dans le cimetière de Kikinda, presque 58 ans jour pour jour après avoir quitté la mère patrie de mon enfance; – parce que pour moi, le monument commémoratif symbolise les liens profonds d’innombrables Souabes du Danube, partout dans le monde, avec leurs parents et compatriotes ici, dans le Banat; – parce que le monument témoigne de l’honneur et du respect qu’éprouvent les Souabes du Danube qui ont quitté leur pays pour leurs morts de la même génération aussi bien que pour leurs ancêtres; – parce que le monument témoigne également des liens émotionnels étroits des Souabes du Danube, dispersés dans le monde entier, avec leur ancienne mère patrie et l’église dans laquelle ils ont été baptisés 157
© Peter Binzberger
et dans laquelle, enfants, ils ont adressé leurs premières prières à Dieu. « Aujourd’hui, je vis une journée remplie d’espoir… – parce que le monument symbolise l’attachement des Souabes du Danube vivant à l’étranger aux concitoyens de tous les groupes ethniques vivant ici, dans le Banat; – parce que, grâce à deux cents ans de dur labeur, de travail tenace et d’amères privations, les ancêtres de tous ces groupes ethniques ont transformé cette région négligée par les Turcs en une terre magnifique, fertile et riche; – parce que, durant mes visites des derniers mois, j’ai vu des gens de toutes les races se rapprocher de nouveau les uns des autres – plusieurs encore avec prudence, mais aussi avec un esprit ouvert et une tolérance compatissante envers les désirs et les besoins de tous leurs concitoyens; – et parce que ce nouvel esprit produit ses premiers fruits, pour le plus grand bien de tous ceux qui désirent une vie meilleure, dans une société libre. « Ceci est un jour heureux pour moi… « Parce que je constate plusieurs autres signes positifs dans ma vieille mère patrie; parce que je vais ramener avec moi ces belles impressions; et en faire part au monde. « Et maintenant, quelques remerciements s’imposent. Merci à tous ceux qui m’ont généreusement offert leur appui pour ce projet par le biais d’un renforcement positif et de dons financiers. Sans votre aide, rien de tout ceci n’aurait été possible. « Un merci spécial à ceux qui ont participé à ce projet par leur travail, plus précisément les compatriotes Wera Karl, Josef Konrad et Klaus Heß. Toutefois, ces remerciements ne s’adressent pas uniquement à mes compatriotes d’Allemagne, d’Autriche, des États-Unis, du Canada et du Brésil, mais aussi à ceux d’ici, de la vieille mère patrie, plus précisément Mme Martha István, M. Rudolf Weiss et M. Laslo Mandler, de l’Association allemande de Subotica. Merci également à M. Duško Radaković, maire de ma ville natale, pour son ouverture d’esprit et son appui; enfin – et non le moindre – merci au prêtre actuel de l’église catholique de Kikinda, M. Jozsef Botka, qui 158
© Peter Binzberger
a manifesté beaucoup de confiance et de bonne volonté lors des fréquents changements de situation durant le travail préparatoire. « Je désire également remercier les artisans, le maître-artisan métallurgiste, M. Karoly Szabo, et le chef de l’entreprise de con-struction « 1. Mai » (1er mai), M. Rade Stoljiković, dont le travail méticuleux et ponctuel m’a procuré beaucoup de plaisir. »
(J’ai pris la parole en allemand et en serbe. Mme Martha István a ensuite répété le discours en hongrois.)
Ensuite, M. Sandor EGERESI a prononcé son discours d’inauguration en serbe, en allemand et en hongrois, les langues des trois plus importants groupes ethniques de Voïvodine. Puisque M. Egeresi m’a remis les textes, je reproduis ici les en-têtes officiels. Republika Srbija Autonomna Pokrajina Vojvodina Skupština AP Vojvodine Kabinet Podpredsednika 01 Broj: 1-1 October 11, 2002, godine Novi Sad
SVEĆANI GOVOR Podpredsednika Skupštine APV SANDORA EGERESIJA « Chers amis et invités d’honneur, « C’est un honneur extraordinaire pour moi personnellement, ainsi que pour le Parlement de la Province autonome de Voïvodine, de participer à cette respectable assemblée, bien que la raison de notre rassemblement soit le triste souvenir des événements tragiques qui se sont produits ici durant et après la Deuxième Guerre mondiale. Cet événement non seulement nous rappelle, mais nous oblige à ne jamais oublier les siècles pendant lesquels nous avons vécu ensemble, notre passé commun et les liens qui nous unissaient à cette époque. « Si, regardant de nouveau vers l’avenir, nous entreprenons de renouer les liens rompus, nous ne devons pas oublier les valeurs 159
© Peter Binzberger
communes que nous avons créées dans le passé. Nous nous inclinons devant les ombres de nos anciens concitoyens devenus, dans le tumulte de la dernière guerre, d’innocentes victimes. Nous pardonnons, mais nous n’oublierons jamais. » Après ce discours du vice-président parlementaire de Voïvodine, M. Egeresi, le président de l’Association des Souabes du Danube réfugiés et expulsés de la République fédérale d’Allemagne au niveau fédéral et au niveau de l'état de Bade-Wurtemberg, M. HANS SUPRITZ, a pris la parole. (Le discours a été transcrit de la bande sonore d´une vidéo.)
« Honorables membres du clergé, cher peuple, « Le souvenir d’il y a 58 ans, ici à Kikinda et dans les collectivités environnantes aussi bien que dans tout le Banat et la province de Voïvodine, du ciel qui s’est assombri sur la tête de nos compatriotes souabes du Danube, nous afflige. Plusieurs n’ont plus jamais revu la lumière. On dit que pour guérir, il faut parler ouvertement des événements passés. Il ne doit plus exister de tabous. Dans son discours, M. Egeresi vient de mentionner que le silence a été rompu. Tous les terribles événements qui se sont produits alors, la totale dépossession de leurs droits, l’expulsion et le meurtre de nos partenaires dans la foi, fondés purement sur la nationalité ou la foi, ne doivent pas, chers compatriotes, invités et participants à cette cérémonie d’inauguration, se répéter. « Toutefois, guérir les blessures du passé ne signifie pas vivre uniquement dans le passé. Nous devons nous tourner vers l’avenir pour surmonter ces terribles événements. Nous devons sans relâche chercher à dialoguer avec la génération actuellement à la tête de ce pays, avec la jeune génération, et trouver une façon de prévenir la répétition des événements inhumains qui se sont produits dans nos villages natifs de Voïvodine. Nous, de l’Association nationale des Souabes du Danube réfugiés et expulsés, considérons que c’est là 160
© Peter Binzberger
notre devoir. C’est même toute la jeune génération, à laquelle je considère appartenir, puisque je suis né en 1939, qui est appelée à redonner sa dignité à notre peuple. Tous les innocents qui ont été tués doivent retrouver leur dignité. Nos compatriotes toujours en vie doivent pouvoir mourir en paix. Ils ont été punis pour des actes qu’ils n’ont pas commis. « Pendant 58 ans, aucun tumulus ni aucune croix n’ont témoigné de la mort de nos compatriotes de foi chrétienne enterrés sans dignité; aujourd’hui, ce tumulus symbolique et cette croix sont le signe d’un renouveau spirituel. Puisse ce site être le signe, non seulement pour la Voïvodine, mais pour toute l’Europe et même pour le monde entier, d’un avenir meilleur – pour nos enfants, pour tous les enfants. « Je vous remercie chaleureusement d’être venus à cette cérémonie d’inauguration. Je remercie tous ceux qui ont rendu possible la construction de cet impressionnant monument. Ce ne sont pas uniquement les Souabes du Danube qui ont autrefois vécu ici à Kikinda et dans les collectivités environnantes et qui sont partis qui, avec l’aide enthousiaste et énergique de M Binzberger, ont construit ce monument en à peine quelques semaines. Ce sont aussi les Souabes du Danube qui vivent ici ainsi que d’autres compatriotes qui, par leur engagement, ont aidé à élever ce monument commémoratif. Ensemble, avec la population locale, nous réussirons à ériger d’autres monuments à d’autres endroits, par exemple à Jarek et à Gakavo. Je crois que nous sommes sur la bonne voie. Le monument commémoratif de Kikinda est une importante réalisation. Par conséquent, j’exprime encore les remerciements chaleureux et la grande appréciation de l’Association nationale des Souabes du Danube réfugiés et expulsés à l’organisateur, á M Binzberger, et à tous ses assistants. « Je vous souhaite tous une magnifique journée et un bon retour. Prenez soin de vous. J’espère vous revoir tous, quand le prochain monument commémoratif sera construit, à Gakavo ou ailleurs. « Encore merci et au revoir! »
161
© Peter Binzberger
DISCOURS de l’évêque de l’Église Réformée du Banat, le doyen KAROLY Márton, lors de la consécration du monument à la mémoire des Souabes du Danube à Kikinda – Traduit du hongrois à l’allemand par Martha István –
« Remplis de grâce, nous nous tenons face au monument construit à la mémoire de ceux qui reposent ici pour témoigner à tous les humains de passage sur cette terre des liens qui nous unissent à nos chers disparus. Les vivants ont élevé ce monument commémoratif pour que le silence de la pierre dise la vie. Mais une question surgit aussitôt : de quelle vie parle ce monument? De la vie dans ce cimetière, où même le chant des oiseaux résonne plus tristement et où les gouttes de rosée sur les pétales des fleurs ressemblent à des larmes? « Le monument symbolise beaucoup plus! Il témoigne de l’amour des personnes endeuillées pour leurs familles, que ni la mort ni le temps n’ont pu vaincre. La croix du monument témoigne des liens profonds de toutes les personnes ici présentes avec les morts qui reposent ici, sous la terre, dont les vies ont été sacrifiées. La croix représente également la mort sacrificielle de Notre-Seigneur JésusChrist, mort pour nous tous. Par Sa mort sacrificielle, Il nous unit tous – ceux qui vivent ici et ceux qui vivent au loin, en Allemagne, en Amérique, au Brésil ou ailleurs dans le monde. Sa mort a balayé tous nos péchés et préparé le chemin d’une rencontre au paradis, peu importe dans quel pays du monde nous vivons. D’ailleurs, même les personnes du monde entier qui ne peuvent être ici avec nous aujourd’hui sont, à cet instant même, avec nous en esprit – liées par l’amour à ceux qui reposent ici pour l’éternité. De bonnes pensées et de doux souvenirs les unissent à leurs bien-aimés — grands-parents, voisins, enseignants ou prêtres. Ce sont les premières prières apprises ici qu’ils retiennent dans leur cœur, les bons conseils qu’on leur a prodigués pour continuer leur chemin; tout simplement : les souvenirs précieusement conservés les ont conduits ici, vers nous, dans ce cimetière. Ils sont avec nous pour honorer la mémoire des 162
© Peter Binzberger
ancêtres, comme Dieu nous l’ordonne, et pour témoigner avec nous de leurs origines. Le doyen Karoly Márton, évêque de l’Église Réformée du Banat, a ensuite béni l’assemblée en ces termes : « Dieu vous bénisse tous! Vous tous ici présents et tous ceux qui vivent au loin. Puisse la pitié de Dieu, l’amour de Son fils, l’inspiration divine et la force réconfortante de l’Esprit Saint être avec nous à jamais! Amen! » MOTS DE BIENVENUE Ces mots de bienvenue du vice-président de l’Association allemande de Subotica, M. LASLO MANDLER, ont clôturé les discours : « Mesdames et Messieurs, chers compatriotes, « Au nom de l’Association allemande et en mon nom personnel, je vous souhaite la bienvenue dans votre vieille mère patrie! « Après tant d’années, nous pouvons enfin consacrer un monument à la mémoire de nos innocentes victimes. Il s’agit du deuxième monument commémoratif à être érigé dans l’actuelle Yougoslavie. Je dois préciser que nous n’y serions pas parvenus sans les progrès démocratiques réalisés par le gouvernement nouvellement établi. Nous devons également remercier nos compatriotes souabes du Danube à l’étranger, dont les dons et l’appui au projet de M. Binzberger, natif de Kikinda, ont également permis son élévation. « Je vous promets, chers compatriotes, que nous, qui sommes restés ici, n’oublierons jamais nos morts. Où qu’ils reposent, nous construirons un monument; ou du moins, nous érigerons une croix. « Ce monument commémore non seulement la mémoire de nos morts, il nous rappelle également que plus jamais des personnes innocentes ne doivent être punies au nom d’une culpabilité collective. 163
© Peter Binzberger
« Je prie Dieu de nous accorder force et santé pour que nous puissions réaliser nos objectifs. Je remercie tous mes compatriotes et concitoyens d’être venus participer à la cérémonie solennelle consacrant ce monument à la mémoire des Souabes du Danube. » Le rapport suivant informait tous les donateurs, les concitoyens qui m’avaient assisté et certaines associations souabes du Danube en Allemagne, ainsi que divers journaux locaux et étrangers, du déroulement de la cérémonie d’inauguration du monument commémoratif de Kikinda.
164
© Peter Binzberger
DERNIER RAPPORT Circulaire du 22 octobre 2002 MONUMENT COMMÉMORATIF DE KIKINDA Cérémonie d’inauguration, messe solennelle, documentation Chers compatriotes, C’EST FAIT! Grâce à votre aide et à votre appui et en coordination avec les autorités et l’Église catholique St. Francis de Kikinda, nous avons pu, en nous fondant sur les plans de notre compatriote Wera Karl, née Gyurcsy, construire dans le cimetière de la gare ferroviaire un monument digne de la mémoire de nos morts. Nous avons fait ériger, sur la fosse commune tout près, la même croix que celle qui se trouve sur le monument, mais portant en plus une plaque en métal inscrite à trois côtés. L’émouvant et beau dessin a suscité de toutes parts des félicitations que j’aimerais transmettre à tous ceux qui ont fourni leur aide ainsi qu’à tous ceux qui ont participé à ce projet. Merci également à tous les compatriotes pour leur incommensurable appui. L’INAUGURATION a eu lieu le samedi 12 octobre 2002, de 10 h à midi. Plus de 150 personnes ont participé à cette cérémonie d’inauguration du monument « memento mori » à la mémoire des Souabes du Danube. Quelque 50 compatriotes sont venus des ÉtatsUnis, d’Allemagne, d’Autriche, de Hongrie et d’Italie. Quelque 70 autres des Souabes du Danube présents – certains Hongrois et plusieurs Serbes – sont venus de Kikinda et des régions avoisinantes. Des représentants des Églises, de l’administration municipale, de quelques organismes ethniques et des médias ont porté le nombre de visiteurs au nombre mentionné plus haut de 150 à 160 personnes. Tout d’abord, j’ai souhaité la bienvenue aux invités, remercié toutes les personnes qui avaient offert leur aide ou un don, mentionné les parents et compatriotes des morts et conclu mon discours sur l’espoir de la paix future entre les groupes ethniques de la vieille mère patrie. (J’ai prononcé ce discours en allemand et en serbe, et Martha István l’a répété en hongrois.) Ont suivi les mots de bienvenue des invités d’honneur, les prières de consécration et le dépôt de couronnes et de 165
© Peter Binzberger
fleurs. Le duo de solistes du chœur de l’Église protestante, Mmes Vesna Weiss et Erika Márton, a rehaussé la cérémonie d’inauguration de quelques hymnes allemands. L’Association allemande avait convié à la cérémonie quelques éminents invités d’honneur. Les personnes suivantes ou leurs représentants ont répondu à l’invitation: M. Sandor Egeresi, vice-président du Parlement de la Province autonome de Voïvodine, Novi Sad; la directrice, Mme Dušanka Manić, responsable des groupes ethniques au ministère de l’Intérieur de Voïvodine, Novi Sad; l’adjoint au maire, M. Sandor Talpai, représentant le maire de Kikinda, M. Duško Radaković; Mgr Jozsef Miocs, directeur du séminaire Paulinum de l’Église catholique de Subotica/Batschka; le doyen Karoly Márton, évêque de l’Église Réformée du Banat; et l’aumônier Pál Szemeredi, repré-sentant le père Jozsef Botka de l’église St. Francis de Kikinda. Les Souabes du Danube de l’étranger étaient représentés par M. Hans Supritz, président au niveau fédéral et au niveau de l'état de BadeWurtemberg, de l’Association des Souabes du Danube réfugiés et expulsés; et le président au niveau national des Souabes du Danube de la Rhénanie-Palatinat ainsi que responsable officiel des monuments commémoratifs de la République fédérale d’Allemagne, M. Josef Jerger, de Ludwigshafen am Rheim. Les Souabes du Danube de la mère patrie étaient représentés par M. Laslo Mandler, viceprésident de l’Association allemande de Subotica. Mme Hilda Banski et M. Konečni, du groupe de Kikinda de l’Association allemande « Donau » [Danube] de Novi Sad, le « Forum du Banat » de Pančevo, le « Forum Batschka » et l’Association hongroise de Kikinda ont également honoré la cérémonie de leurs délégués et de fleurs. Le compatriote Josef Konrad, des Etats-Unis, a honoré nos morts d’une grande et très belle couronne de fleurs, au nom des Souabes du Danube dispersés à travers le monde. La collectivité de la mère patrie (HOG) de Nakodorf était représentée par le compatriote Franz Kahles, et les compatriotes Bernhard Schenk et Adam Hess représentaient les collectivités jumelles de St. HubertCharleville-Soltur. Tous ont honoré les morts de leurs discours, de couronnes et de fleurs. D’autres compatriotes de l’étranger et de nombreux Souabes du Danube demeurant toujours dans le Banat ont 166
© Peter Binzberger
honoré les morts de leur seule présence, d’autres encore de bouquets de fleurs. L’assemblée s’est ensuite déplacée vers la fosse commune tout près. Les prêtres ont béni la terre du site et la grande croix érigée là. Ici aussi, Josef Konrad a déposé une couronne d’œillets rose pâle au nom des Souabes du Danube du monde entier. Plusieurs compatriotes et délégations, dont M. Egeresi et Mme Manić, à titre de représentants du gouvernement, ont également honoré les morts reposant dans la fosse commune de fleurs et de bougies. L’inscription sur le granite du monument commémoratif se lit comme suit :
1944 – 1948 À LA MÉMOIRE DE NOS COMPATRIOTES, VICTIMES DE LA VIOLENCE (en allemand, en serbe et en hongrois) LES ARMOIRIES DES SOUABES DU DANUBE Les Souabes du Danube de Kikinda et des régions avoisinantes 2002
Sont gravés dans chacune des six bornes le nom de deux collectivités, une croix ainsi que le nombre respectif attesté de victimes de ces collectivités. Les mêmes renseignements sont gravés sur la petite plaque en granite au pied de la croix, pour la ville de Kikinda. Bornes de gauche (à partir du haut) : BOTSCHAR + 8, MOKRIN + (le nombre de morts ne figure pas, car il demeure inconnu), NAKODORF + 75, St. HUBERT + 71, CHARLEVILLE + 67, SOLTUR + 55; au centre, au pied de la croix : KIKINDA + 168; à droite (à partir du haut) : HEUFELD + 53, MASTORT + 39, RUSKODORF + 9, BAN. TOPOLA + 46, SANAD + 30, BIKATSCH + 22.
167
© Peter Binzberger
Texte des trois plaques sur la croix qui s’élève au-dessus de la fosse commune (en allemand, en serbe et en hongrois) LES SOUFFRANCES DE PLUSIEURS CENTAINES DE NOS COMPATRIOTES DE DESCENDANCE ALLEMANDE DANS LE CAMP DE MILCHHALLE, À KIKINDA, ENTRE 1944 ET 1947, ONT PRIS FIN ICI. Que les morts reposent en paix! Les Souabes du Danube de Kikinda et des régions avoisinantes 2002 Après la cérémonie, l’Association allemande de Subotica, à titre d’organisatrice de l’inauguration du monument commémoratif de Kikinda, a invité toutes les personnes présentes à un DÉJEUNER DE CÉLÉBRATION à l’élégant restaurant « Lovac », situé à la limite nord-ouest de Kikinda. En plus des invités, plusieurs compatriotes de l’étranger ont profité de cette occasion pour passer quelques heures agréables en compagnie de leurs parents et connaissances de Kikinda et des environs. Un total de 72 invités m’ont écouté avec attention parler de l’énorme force ethnique que nous, « Souabes du Danube de l’étranger », tirons de notre amour pour la mère patrie; de la profonde vénération que nous portons à nos ancêtres reposant dans notre terre natale du Banat et à nos parents et amis; enfin, et non moins abondamment, des doux souvenirs de notre belle jeunesse et du merveilleux temps passé. Ces souvenirs ineffaçables et les liens solides qui nous unissent à nos parents et compatriotes vivant toujours dans le Banat nous accompagnent quotidiennement dans nos nouvelles terres d’accueil. J’ai reçu de chaleureux remerciements et témoignages d’appréciation de plusieurs politiciens et représentants des minorités ethniques de Voïvodine, aussi bien que de nombreux compatriotes, pour l’organisation de l’érection du monument commémoratif. D’autres bien douces paroles ont été prononcées sur la floraison de la tolérance, de la paix et du respect mutuel entre groupes ethniques 168
© Peter Binzberger
vivant ensemble. Après le bénédicité, récité par Mgr Miocs, tous les convives ont joyeusement participé au repas. C’est seulement vers la fin de l’après-midi que les invités ont commencé graduellement à quitter cette assemblée harmonieuse. Certains compatriotes ont demandé que soit célébrée une MESSE EN ALLEMAND à l’occasion de l’inauguration du monument commémoratif de Kikinda qui se dresse maintenant sur la fosse commune. Leur vœu a été exaucé. Le père Jozsef Botka a célébré la messe selon les rites catholiques dans l’église St. Francis, à Kikinda, le dimanche 13 octobre 2002 à 11 h. Magdalena Griffatong de Coblenz, née Kredler et native de Kikinda, avait fait don de deux missels en allemand et j’avais envoyé la partition pour orgue et les paroles d’hymnes allemands. Durant le cours de la messe, l’organiste (une religieuse) a donc pu jouer, après des variations de Bach, « Die Himmel rühmen des Ewigen Ehre » (L. V. Beethoven), suivi des hymnes « Lobet den Herrn » et « Großer Gott wir loben Dich ». Le chef des prières a traduit les interventions en allemand du père Botka. Leur contenu rendait justice au sort enduré par nos compatriotes et convenait à l’objectif de l’inauguration du monument commémoratif. À la fin de la messe, le père Botka nous a assurés, en serbe, que par les années passées, nos morts avaient toujours été inclus dans les prières de l’Église. Au cimetière de la station ferroviaire, on célèbre tous les ans la messe de la Toussaint. Dans son discours, le père Botka nous a également assurés que depuis le début, nos bien-aimés ont reposé en terre consacrée, puisque le terrain autour de l’actuel cimetière catholique de la gare ferroviaire, y compris l’emplacement de la fosse commune, avait été béni il y a deux cents ans. Après la messe, chaque visiteur a reçu une petite médaille bénie représentant la Mère de Dieu, de l’Église de la vieille mère patrie. J’ai alors remercié le père Botka, au nom des Souabes du Danube, pour ses paroles éclairantes et réconfortantes ainsi que pour son bienfaisant engagement en tant que prêtre. D’autres TÂCHES réclamaient notre attention. En coordination avec le père Botka et plusieurs compatriotes, le 13 octobre, tout de suite après la messe, j’ai commandé le mur de dalles en béton pour la fosse commune. Au printemps prochain, on ensemencera de gazon la partie de la fosse commune comprise entre les murs. L’entretien de 169
© Peter Binzberger
tout le terrain est assuré pour plusieurs années, grâce à ce qui reste des dons en argent. J’ai également l’intention de préparer un rapport documentaire illustré sur le monument commémoratif, comprenant la liste des noms des compatriotes enterrés là-bas. Lorsqu’il sera prêt, je l’enverrai à tous ceux qui ont offert un don. Je désire également que ce rapport documentaire fasse partie des archives traitant des Souabes du Danube en Allemagne, en Autriche, aux États-Unis, dans la vieille mère patrie et à Kikinda. J’espère qu’alors, j’aurai rempli de manière satisfaisante la tâche que plusieurs compatriotes m’ont demandé en toute confiance de mener à bien : honorer la mémoire de nos morts. Veuillez agréer mes meilleures salutations. Peter Binzberger, Ph.D.
170
© Peter Binzberger
RÉSUMÉ En 2002, la méfiance semée par les régimes totalitaires était encore très profondément enracinée dans le cœur du peuple serbe du Banat. Quelques personnes courageuses à l’esprit ouvert se sont tournées avec beaucoup d’hésitation et de prudence vers l’Europe libre. Sans l’appui de ces personnes axées sur l’avenir, j’aurais été incapable de construire aussi rapidement le monument à la mémoire des Souabes du Danube et de le remettre entre les mains du public lors d’une touchante cérémonie d’inauguration, le 12 octobre 2002. En quelques mois seulement, j’ai réussi à informer du projet des compatriotes dispersés autour du monde et à susciter leur désir d’offrir un don. Ce succès est également largement dû (à part le fait que je sois assez bien connu) à l’aide importante et coordonnée de plusieurs amis du temps de ma jeunesse et de mes années scolaires dans le Banat. Toutefois, je ne m’étais pas seulement engagé à construire un monument à la mémoire de nos morts qui avaient tant souffert, mais également à soulever le voile du silence recouvrant le génocide et à conscientiser les autres peuples du pays et, surtout, la jeune génération non informée. Cela demandait une offensive publique : les articles de Mme István parus dans certains journaux de Kikinda et de Voïvodine ont constitué une première étape, ainsi que la diffusion de la cérémonie d’inauguration sur la station de télévision de Novi Sad (Neusatz). D’autres informations de presse et lettres au rédacteur en chef ont suivi dans d’autres publications partout dans l’ancienne zone d’installation. J’ai également pu intéresser la presse allemande locale de la région du lac de Constance à mes activités dans le Banat, de sorte que plusieurs articles ont été écrits sur l’événement. Les publications des Souabes du Danube dispersés dans le monde ont également parlé de mes activités.
171
© Peter Binzberger
COMPTES RENDUS DES JOURNAUX ET VOIX DE LA PRESSE concernant la cérémonie d’inauguration du monument commémoratif, le 12 octobre 2002 Dans le KIKINDSKE du jeudi 26 septembre 2002 par Martha István traduit du serbe à l’allemand par P. binzberger, Ph.D.
À la mémoire des victimes des mesures de rétorsion prises après la Seconde Guerre mondiale Monument commémoratif sur la fosse commune Après plus de cinquante ans de silence, un service commémoratif sera célébré le samedi 12 octobre, dans le cimetière de la gare ferroviaire, à la mémoire des innocentes victimes de la violence qui a sévi entre 1945 et 1948. De manière regrettable, la vengeance inconcevable et inhumaine des vainqueurs sur les vaincus, après la Seconde Guerre mondiale, n’a pas épargné notre ville. Plusieurs de nos concitoyens ayant survécu aux années d’après-guerre connaissent la fosse commune du cimetière de la gare ferroviaire. Pourtant, durant toutes ces années, on n’en a pas beaucoup parlé; jusqu’à récemment, son existence a même été niée. À cette époque, les enfants, les femmes et les personnes âgées ont payé pour les crimes du Reich allemand. En ces temps de folie, presque personne n’a compris que le seul véritable vainqueur, c’était la mort. Mais qui étaient les victimes de cette démence? Uniquement des femmes, des enfants et des vieillards, les seuls vaincus restés sur place. L’ancienne « Milchhalle » de Kikinda était une gare de triage dans laquelle bien des traces se sont perdues. Près du camp de travail, Kikinda en avait un autre pour l’extermination de concitoyens de nationalité allemande sur lequel personne, ici, n’avait encore enquêté. Selon les documents allemands publiés par le centre de documentation de Sindelfingen, 618 victimes étaient des Allemands, 172
© Peter Binzberger
des Serbes et, finalement, des Russes (du Bélarus) ayant quitté leur pays après la Révolution bolchevique (1917) parce qu’ils n’approuvaient pas le régime communiste soviétique. Ce n’est pas le seul emplacement à Kikinda où ont été enterrés les corps de personnes considérées dangereuses par le nouveau régime. Les autres endroits sont encore gardés secrets. Toutes ces personnes ont été inhumainement jetées dans une fosse commune, dans une terre non consacrée, en dehors de toute dignité. Après le changement démocratique qui s’est produit dans notre pays (Yougoslavie) et sur l’initiative personnelle de nos anciens compatriotes qui, enfants, avaient quitté leur terre natale avec leurs parents pour sauver leurs vies, le désir de bâtir un monument chrétien approprié à la mémoire de leurs parents décédés s’est fait entendre. Peter Binzberger, Ph.D., qui s’était rendu plusieurs fois dans le pays de son enfance, a obtenu l’autorisation d’élever un monument commémoratif symbolique ainsi qu’une croix blanche, sur laquelle seront fixées des plaques portant le nombre de victimes de Kikinda et des collectivités avoisinantes. Les plans ont été réalisés par notre ancienne compatriote Wera Karl, née Gyurcsy, une artiste-sculpteure bien connue dans l’Ouest. Le monument a été construit grâce aux dons de compatriotes du monde entier. Plusieurs personnes natives de Kikinda vivant maintenant à l’étranger sont attendues à la cérémonie d’inauguration, dont Josef Konrad, de Philadelphie. Cette année, il s’est vu octroyer la médaille d’argent d’honneur de l’Autriche pour ses services aux États-Unis, au nom de la République alpine. M. Peter Binzberger a reçu le certificat d’honneur de la Ville de Friedrichshafen pour ses services et son engagement auprès du groupe de travail municipal de Friedrichshafen pour la gestion du jumelage de Friedrichshafen et de Sarajevo. Sont également dignes de mention son travail généreux et l’aide personnelle qu’il a apportée aux réfugiés de la guerre de Bosnie. L’Association allemande de Subotica et le Forum du Banat sont les organisateurs du projet d’érection d’un monument commémoratif chrétien en signe de réconciliation. (Une photographie de 13 cm x 9 cm du monument commémoratif à demi achevé prise par Martha István accompagnait l’article.) 173
© Peter Binzberger
Dans le KIKINDSKE du vendredi 4 octobre 2002 Lettre de Siniša Jakonić au rédacteur en chef – traduite du serbe à l’allemand par P. Binzberger, Ph.D. –
Tout le monde n’est pas silencieux! Réponse à l’article „ Monument commémoratif sur la fosse commune „ (KIKINDSKE, no 211) Dans le dernier numéro du Kikindske, paraissait un long article de Martha István concernant la prochaine cérémonie d’inauguration d’un monument à la mémoire des innocentes victimes de nationalité allemande tuées par le gouvernement communiste en représailles des crimes commis durant l’occupation allemande de la Deuxième Guerre mondiale (elle a écrit de 1945 à 1948, mais il s’agit plutôt de la période allant de 1944 à 1948. Rem. S.J.) Pour l’essentiel, l’article est positif et exact, mais quelques erreurs et inexactitudes importantes s’y sont glissées. Par exemple : « Après plus de 50 ans de silence… Près du camp de travail, Kikinda avait un autre camp pour l’extermination de concitoyens de nationalité allemande, que personne ici n’avait encore recherché. » Avant tout, il n’y a pas eu « 50 ans de silence » et il est encore moins vrai que personne n’avait encore enquêté sur le crime. Que le Grand Kikinda ait volé, torturé et tué des Allemands de 1944 à 1948, et que de 540 à 600 d’entre eux aient été jetés dans des fosses communes, ainsi que 600 Serbes de Mačva (l’article parlait de 618 Allemands, selon l’information provenant du centre de documentation de Sindelfingen, que je reconnais exacte), sur tout cela j’ai écrit en détail, nommant les meurtriers et donnant leurs adresses : le commandant du camp de concentration était l’officier Nikola Popović et, en 1991, j’ai même intenté une poursuite au criminel (sans succès) contre l’un de ceux (aujourd’hui décédé) ayant ordonné le meurtre. L’article mentionne articles parus dans le Pogledina (Panorama) de Kragujevac, de 1991 à 1995; dans l’hebdomadaire de Belgrade, le Balkan Express, en 1992; dans le magazine de Novi Sad Nezavisni 174
© Peter Binzberger
(Indépendants), en 1994; dans le Velika Kikinda, publié en 1998; puis dans le quotidien Danas (Aujourd´hui), en 1999 (trois articles). En 1997, on m´a traduit en justice à cause de l’article paru dans le Velika Kikinda, mais j’ai gagné le procès. De plus, au moment des audiences du tribunal cette même année, mon avocat, Me Milorad Kojadinović, et moi-même avons été interviewés sur le sujet par le quotidien Naša borba (Notre combat). Le contenu des articles de journaux a été publiquement confirmé par Erna-Ema Gavranić, de Kikinda, qui avait été détenue à l’un des camps, par Milan Ostojić, Dragan Pekaravić, Rada Simulov (ils sont tous morts entre-temps), par l’avocat Miloš Živkov et l’ancien policier Laslo Pastor. À propos du génocide des Allemands, des Juifs et des Serbes aussi bien que des victimes hongroises, j’ai écrit un livre en 1992, que j’ai envoyé à quinze maisons d’édition; en 1997 et en 1999, je l’ai même envoyé à l’ambassade d’Allemagne, les deux fois sans succès. J’ai rendu visite aux églises catholiques romaines et orthodoxes locales en 1992, 1997 et 1999 et j’ai suggéré l’érection de croix sur les tombes. On a refusé l’idée. Tout comme il n’existe pas de culpabilité collective, il n’y a jamais non plus de silence total, concernant aucun peuple. Je suis favorable à l’érection du monument commémoratif, mais devions-nous attendre jusqu’en 2002? La peur du régime de S.M. [note du traducteur : Slobodan Milošević] était-elle si grande?
175
© Peter Binzberger
Dans le KIKINDAY UJSAG du jeudi 10 octobre 2002, no 213 par le journaliste k-i. – Traduit du hongrois à l’allemand par Martha István –
À la mémoire des victimes des mesures de rétorsion qui ont suivi la Deuxième Guerre mondiale
Croix commémorative sur la fosse commune Après plus de 50 ans de silence, un service oecuménique et l’inauguration d’une croix à la mémoire des innocentes victimes de 1944 [correction par J.C.B.] à 1948 se tiendront le 12 octobre dans le cimetière catholique de la gare ferroviaire. Malheureusement, la violence qui a suivi la Deuxième Guerre mondiale s’est également étendue à notre ville. Plusieurs survivants de la période sanglante d’après-guerre connaissent la fosse commune située derrière la gare. Toutefois, durant les dernières années, on n’en a jamais parlé publiquement. Jusqu’à récemment, l’existence de la fosse commune était même niée. Les communistes se sont vengés des crimes du Reich sur les femmes, les enfants et les vieillards. À cette époque, quelques personnes seulement ont compris que le seul vrai vainqueur de cette guerre, c’était la mort. Les vainqueurs se sont vengés sans pitié sur des innocents. Ces atrocités ont été commises dans l’ancienne « Milchhalle » de Kikinda. La gare de triage a servi de camp de rassemblement, dans lequel bien des traces se sont perdues à jamais. En plus du camp de travail de Kikinda, un autre camp a servi à l’exécution de personnes de nationalité allemande. Personne ici n’a effectué de recherches élaborées sur les événements de ces camps. Nous savons de source allemande qu’environ 618 victimes étaient des Allemands. Toutefois, il est de notoriété publique que des Hongrois, des Serbes et des Russes ayant quitté la Russie après la Révolution bolchevique ont été tués parce qu’ils n’approuvaient pas le régime communiste. Cette fosse commune n’est pas la seule à Kikinda dans laquelle on a jeté les personnes présumées dangereuses et assassinées par l’ancien régime. Cependant, l’emplacement des autres fosses communes est 176
© Peter Binzberger
encore tenu secret. On a enterré les personnes assassinées, massacrées, sans dignité ni honneur, sans une dernière bénédiction, dans une terre non consacrée. Après le virage démocratique, un monument commémoratif chrétien a été érigé dans le cimetière catholique de la gare ferroviaire, grâce à l’initiative de nos anciens concitoyens qui avaient pris la fuite. On a enfin autorisé notre ancien compatriote, M. Peter Binzberger, qui vit à Friedrichshafen, à ériger une croix blanche et une plaque commémorative où sont inscrits les noms des victimes. Le dessin du monument a été conçu par l’artiste Wera Karl, née Gyurcsy, anciennement de Kikinda. Les fonds nécessaires au projet ont été recueillis par des compatriotes allemands du monde entier – anciens résidants de Kikinda et des villages environnants, dont les parents reposent dans la fosse commune. La cérémonie de commémoration aura lieu le samedi 12 octobre à 10 h, et le recteur du séminaire Paulinum, Jozsef Miocs, présidera en allemand au service oecuménique. Les organisateurs attendent plusieurs dignitaires : anciens résidants de Kikinda, représentants de l’Association allemande de Subotica et du Forum du Banat. Josef Konrad, de Philadelphie, et Peter Binzberger, d’Allemagne, ainsi que des représentants de diverses Églises chrétiennes assisteront à l’inauguration du monument commémoratif, en signe de réconciliation. Dans le journal de Novi Sad Magyar Szó du dimanche 13 octobre 2002 Ujvidék, LIX. Evf. 242 (19348.) zsam par Fekete Laszlo – Traduit du hongrois à l’allemand par Wera Karl –
Croix commémorative sur la fosse commune À Kikinda, on se souvient des victimes des représailles qui ont suivi la Deuxième Guerre mondiale. Après plus d’un demi-siècle, un service oecuménique et l’inauguration d’une croix commémorative se sont déroulés dans le cimetière 177
© Peter Binzberger
catholique de la gare ferroviaire de Kikinda, en souvenir des innocentes victimes de la période comprise entre 1944 [correction par J.C.B.] et 1948. Plusieurs invités de marque ont participé à la cérémonie religieuse, dirigée en allemand par Jozsef MIOCS, recteur du séminaire Paulinum : anciens citoyens de Kikinda, dignitaires ecclésiastiques, représentants des administrations régionale et municipale, de l’Association allemande, du Forum du Banat et du district de VMSZ (parti politique de l’Association hongroise de Voïvodine). Malheureusement, les représailles qui ont suivi la Deuxième Guerre mondiale n’ont pas épargné Kikinda et la région avoisinante. Plusieurs survivants des années d’après-guerre connaissaient la fosse commune du cimetière de la gare ferroviaire. Toutefois, durant les dernières décennies, personne n’en a ouvertement parlé; bien au contraire, les anciens partis au pouvoir ont nié jusqu’à son existence. Les communistes se sont vengés des crimes du Reich sur les femmes, les enfants et les vieillards. À cette époque, peu de gens ont compris que le seul vainqueur de cette guerre, c’était la mort. Après la guerre, les vainqueurs se sont brutalement vengés sur les innocents. L’ancienne gare de triage « Milchhalle » de Kikinda a été la scène du crime; il y avait là un camp, dans lequel les traces de plusieurs se sont à jamais perdues. En plus du camp de travail de Kikinda, un autre camp a servi à l’exécution de citoyens de descendance allemande. À ce jour, personne n’a effectué de recherches sur le fonctionnement interne de ce camp. De sources allemandes, nous savons qu’il y a eu 618 victimes allemandes, mais il est généralement admis que des Hongrois, des Serbes et des Russes du Bélarus comptaient au nombre des victimes, ces derniers ayant quitté la Russie après la Révolution bolchevique parce qu’ils ne prisaient pas le régime communiste. Cette fosse commune n’est pas le seul endroit à Kikinda où, à l’époque, on a enterré les personnes proclamées dangereuses par le régime. Toutefois, l’emplacement de ces autres fosses communes est encore aujourd’hui gardé secret. Sans la moindre parcelle de dignité, ces personnes assassinées, menées comme bœufs à l’abattoir, ont été enterrées dans une terre non identifiée et non consacrée. 178
© Peter Binzberger
Après le tournant démocratique, un sanctuaire chrétien a été érigé dans le cimetière de la gare ferroviaire grâce à l’initiative de citoyens qui avaient fui notre ville. M. Peter Binzberger, ancien concitoyen vivant à Friedrichshafen, s’est souvent rendu dans sa mère patrie. On l’a finalement autorisé à ériger une croix commémorative symbolique blanche et une plaque commémorative portant le nom des victimes. La plaque commémorative a été conçue par l’artiste Wera Karl, née Gyurcsy; les fonds nécessaires ont été réunis par les parents des victimes du monde entier. Lors de la cérémonie d’inauguration du monument à la mémoire des Souabes du Danube, M. Binzberger a souligné : « Je vis un jour bien triste : après presque 58 ans, je prends part à l’inauguration de ce monument commémoratif. Je vis un jour rempli d’espoir : pendant deux cents ans, grâce à leur dur labeur, à leurs efforts tenaces et à d’amères privations, les ancêtres de tous les groupes ethniques sont parvenus à tirer, de la terre ravagée par les Turcs, cette terre amicale, fertile et riche. Je vis un jour de joie, parce que je vois tout ce bien sorti de ma terre natale. Je vais répandre dans le monde ces impressions si positives. Je remercie tous ceux qui m’ont offert leur appui, leur bonne volonté et leurs dons. » Dans cet article, les mots prennent appui sur un fond gris : NOUS PARDONNONS, MAIS NOUS N’OUBLIERONS JAMAIS! M. Sandor Egeresi, vice-président du Parlement provincial de Voïvodine, a souhaité la bienvenue en ces termes aux personnes rassemblées pour se souvenir des victimes des représailles qui ont suivi la Deuxième Guerre mondiale : « Mesdames et Messieurs, c’est un grand honneur pour moi de souhaiter la bienvenue, au nom du Parlement de la Région autonome de Voïvodine, à tous ceux qui portent aujourd’hui le deuil. Notre assemblée rappelle le triste souvenir des événements tragiques qui se sont déroulés durant et après la Deuxième Guerre mondiale. Ces incidents, qui marquent notre mémoire de façon indélébile, nous obligent également à ne jamais oublier notre passé commun, vieux de plusieurs centaines d’années. Nous ne devons jamais oublier les liens qui nous unissent. Aujourd’hui, au moment de former de nouveaux liens pour l’avenir, nous ne devons pas fermer les yeux sur 179
© Peter Binzberger
les valeurs que nous avons créées ensemble. Inclinons-nous devant les victimes de la tempête guerrière, devant le monument à la mémoire de nos anciens concitoyens. Nous pardonnons, mais nous n’oublierons jamais. Dans le DANAS de Belgrade du lundi 14 octobre 2002 No 1842, VIe année par S.J. (Siniša Jakonić) Traduit du serbe à l’allemand par P. Binzberger, Ph.D.
Inauguration d’un monument commémoratif à Kikinda Un monument à la mémoire des souffrances des Allemands Kikinda – Samedi, on a inauguré un monument commémoratif dans le cimetière catholique de la « gare ferroviaire ». Il a été érigé en souvenir des 618 innocentes victimes allemandes du Grand Kikinda et de douze villages environnants. Les victimes ont été tuées ou sont mortes par suite des souffrances et des conditions inhumaines endurées dans le camp de concentration du Grand Kikinda, entre 1944 et 1948, représailles infligées par le gouvernement communiste. On les a jetées dans des fosses communes, sans aucune bénédiction. Le monument commémoratif a été construit grâce aux dons des Allemands originaires de la région de Kikinda. Il a été conçu par la sculpteure Wera Karl. Près du monument, on a érigé une grande croix, là où quelques-unes des victimes ont été jetées dans une fosse commune. Des survivants allemands ont pris part à la cérémonie commémorative. Ils sont venus des collectivités de la Voïvodine, de Belgrade, d’Autriche, d’Allemagne, des États-Unis, du Canada, d’Italie et du Brésil. Participaient également à la cérémonie commémorative des représentants d’organismes souabes du Danube de l’étranger, l’Association allemande, l’Association Donau (Danube), des dignitaires des Églises catholiques et protestantes, des représentants du SO [note du traducteur : gouvernement municipal] de Kikinda et de l’APV [note du traducteur : Province autonome de Voïvodine]. 180
© Peter Binzberger
Dans le KIKINDAY ÚJSÁG du vendredi 18 octobre 2002, no 214, Ve année par le journaliste K-i Photographie : Aladin Bakhit (13 cm x 10 cm). – Traduit du hongrois à l’allemand par Martha István –
À Kikinda, on se souvient des victimes de la violence d’après-guerre.
Un demi-siècle plus tard L’Association allemande et le Forum du Banat ont érigé une croix à la mémoire des victimes innocentes, dans le cimetière catholique de la gare ferroviaire. Après 58 ans, les Allemands qui avaient quitté Kikinda ont participé à un service oecuménique et à l’inauguration d’une croix commémorative en souvenir de leurs parents. Le samedi 12 octobre, dans le cimetière catholique, plusieurs centaines de personnes ont pris part à la cérémonie commémorative célébrée en allemand par Jozsef Miocs, recteur du séminaire Paulinum, et Márton Karoly, évêque de l’Église Réformée du Banat, ainsi que Szemeredi Pál, aumônier de Kikinda. Étaient présents à la cérémonie M. Sandor Egeresi, viceprésident du Parlement de la Voïvodine, l’administration municipale, des représentants du district de la VMSZ (Association hongroise), M. Laslo Mandler, vice-président de l’Association allemande, et plusieurs autres dignitaires. Le monument a été érigé à la mémoire de plus de 600 innocentes victimes allemandes (recensées par M. Binzberger) de Kikinda et de la région avoisinante tuées après la Deuxième Guerre mondiale. La fosse commune, non identifiée jusqu’à ce jour, a longtemps été tenue secrète par le gouvernement communiste. Une croix et une plaque commémorative en trois langues s’y élèvent maintenant, en symbole de réconciliation et de souvenir. Les parents des victimes ont afflué du monde entier vers leur mère patrie pour s’incliner enfin avec dignité devant leurs bien-aimés et transformer leurs souvenirs douloureux en sentiments de réconci181
© Peter Binzberger
liation et d’harmonie. M. Binzberger s’est exprimé en leur nom : „ C’est un bien triste jour pour moi, parce que 58 ans exactement après avoir quitté la terre de mon enfance, je prends part aujourd’hui à cette cérémonie commémorative. Ce monument symbolise les liens qui unissent plusieurs Souabes du Danube à leurs ancêtres qui reposent ici, dans leur ancienne mère patrie, avec leurs compatriotes et leurs parents de la même génération. Le monument représente également les liens profonds et émouvants qui rattachent les Souabes du Danube à leur église natale, dans laquelle ils ont été baptisés et où, enfants, ils ont adressé leurs premières prières à Dieu. « Je vis une journée remplie d’espoir et de joie, parce que ce monument constitue un autre lien entre ceux qui sont partis et ceux – Allemands et autres – qui sont restés. Tous ensemble, pendant les siècles qui ont suivi le règne des Turcs, ils ont créé cette terre riche et fertile à force de labeur, d’industrie et d’amères privations. « Je suis heureux, aussi, d’avoir reconnu plusieurs signes positifs, dans ma vieille terre natale, dont je ferai part au monde. » Ainsi s’est exprimé M. Binzberger qui, à titre d’initiateur du projet, s’est taillé la part du lion dans le travail d’organisation. Il a également remercié tous ceux qui l’ont appuyé, matériellement ou moralement, dans la réalisation de ce projet. Il a reçu des dons du monde entier pour l’érection du monument commémoratif. L’administration municipale, l’Église catholique et tous ceux qui ont travaillé au projet ont également offert leur appui moral. Le rappel du passé a été douloureux. D’innocentes victimes ont payé pour les crimes du Troisième Reich. Toutefois, ce retour en arrière a également apporté un soulagement: parce que la vérité a éclaté au grand jour, l’avenir a maintenant une chance de se déployer sans mensonges.
182
© Peter Binzberger
Dans le KIKINDSKE du vendredi 18 octobre 2002 par D.S. Traduit du serbe à l’allemand par P. Binzberger, Ph.D.
Inauguration d’un monument commémoratif dans le cimetière de la gare ferroviaire EN SOUVENIR DES INNOCENTES VICTIMES ALLEMANDES Samedi dernier, le monument à la mémoire de 618 innocentes victimes de nationalité allemande — femmes, enfants et hommes du Grand Kikinda et de douze villages périphériques — a été inauguré dans le cimetière catholique de la gare ferroviaire. Les victimes ont été assassinées ou sont mortes par suite de la cruauté ou des conditions inhumaines infligées en représailles, entre 1944 et 1948, dans le camp de concentration de Velika Kikinda. On les a jetées dans des fosses communes sans la moindre bénédiction. Le monument s’est élevé grâce à la générosité d’Allemands vivant à l’étranger, originaires de la région de Kikinda. Il a été conçu par l’artiste Wera Karl. Non loin de lui, on a érigé une grande croix, là où quelques-unes des victimes ont été enterrées dans une fosse commune. Des survivants allemands de cette époque comptaient au nombre des 150 invités participant à la cérémonie commémorative. Ils venaient des collectivités de la Voïvodine, de Belgrade, d’Autriche, d’Allemagne, des États-Unis, du Canada, d’Italie et du Brésil. Y participaient également des délégations d’organismes souabes du Danube, l’Association allemande, l’Association Donau, ainsi que des représentants des Églises catholiques et protestantes. (Le compte rendu comporte une photographie de 9 cm x 6 cm de la cérémonie d’inauguration.)
183
© Peter Binzberger
Dans le Schwäbische Zeitung du lundi 30 octobre 2002 Édition de Friedrichshafen, no 252 par Anton Fuchsloch
LA SOUABE DU DANUBE Monument à la mémoire des victimes de violence de Kikinda Friedrichshafen/Kikinda – « Ayant réussi à fuir, j’ai été poursuivi toute ma vie par l’idée de l’oubli où avaient sombré des milliers de mes compatriotes victimes de violence. » Peter Binzberger, incapable de supporter plus longtemps cette injustice, a agi. Avec l’appui de plusieurs Souabes du Danube dispersés dans le monde entier, il a fait ériger un monument commémoratif sur une fosse commune de Kikinda. Pour ce détaillant en textile de Friedrichshafen, la réconciliation entre l’Est et l’Ouest, entre les anciens vainqueurs et les vaincus, est devenue un projet cher à son cœur. À titre de président du groupe de travail de Sarajevo, il a œuvré à la promotion du jumelage de cette ville avec Friedrichshafen; il a également offert son appui à plusieurs personnes réfugiées en Allemagne pour fuir les régions déchirées par la guerre, dans une Yougoslavie qui s’écroulait, au début des années 1990. Plusieurs voyages dans sa vieille mère patrie du Banat, au nord de la Yougoslavie – aujourd’hui en République de Serbie –, lui ont permis de constater que rien n’y rappelait les Souabes du Danube; l’idée lui est alors venue d’ériger un monument à leur mémoire. Ce serait un « memento mori » pour ces 1 200 à 1 500 personnes qui, entre 1944 et 1948, ont été tuées à Kikinda, sa ville natale, « durant les représailles inhumaines et inconcevables infligées aux vaincus par les vainqueurs ». Selon M. Binzberger, on connaît le nom des 618 victimes allemandes ainsi que celui des Serbes et des Russes qui ont quitté leur terre natale après la Révolution bolchevique parce qu’ils désapprouvaient le régime communiste. Ce sont surtout des femmes, 184
© Peter Binzberger
des enfants et des vieillards, incapables de fuir, qu’on a brutalement assassinés et jetés dans un charnier. Après plus de cinquante ans de silence et de répression, le temps était venu de se souvenir d’eux. Au début de l’année, il a communiqué avec des compatriotes du monde entier pour solliciter des dons pour l’érection d’un monument commémoratif. Ils ont répondu si vite et en si grand nombre, qu’il a pu mettre immédiatement son plan en œuvre, rapporte M. Binzberger. Bien qu’il n’ait pas été facile d’obtenir un permis de construction, on a finalement trouvé un endroit approprié, dans le cimetière catholique, non loin de la fosse commune, où ériger le monument. M. Binzberger en a confié la conception à la sculpteure Wera Karl, également originaire de Kikinda : une simple croix et une pierre commémorative en granite portant l’inscription « 1944 – 1948. Pour nos compatriotes victimes de violence. Les Souabes du Danube de Kikinda et de la région avoisinante. 2002 ». On a également érigé une croix sur la fosse commune. L’inauguration du monument commémoratif a eu lieu le samedi 12 octobre. Plus de 150 personnes, dont des Souabes du Danube des États-Unis, d’Allemagne, d’Autriche, de Hongrie et d’Italie, ont participé à la cérémonie et rendu un dernier hommage à leurs morts. M. Binzberger a prononcé un discours et exprimé l’espoir de voir régner la paix entre les divers peuples de son ancienne mère patrie. Un prêtre a inauguré le monument commémoratif. Après quoi, tous se sont dirigés vers la fosse commune, sur laquelle des représentants des Souabes du Danube et du gouvernement serbe ont déposé des couronnes de fleurs. (Une photographie de 13 cm x 10 cm du monument commémoratif, prise au cimetière de la gare ferroviaire de Kikinda, accompagnait l’article. Dans le coin supérieur droit de la photographie, une insertion montre M. Peter Binzberger prononçant son discours à l’emplacement du monument commémoratif.)
185
© Peter Binzberger
Dans le SÜDKURIER du mercredi 13 novembre 2002 Constance, no 263 / FN par Susann Ganzert Peter Binzberger honore la mémoire de ses ancêtres.
Monument à la mémoire des victimes de la violence Toute sa vie, ce que Peter Binzberger avait expérimenté ne le laissait pas en paix et souvent, il réfléchissait à la manière dont il pourrait réhabiliter ses compatriotes décédés. Récemment, à peine dix mois après les premières négociations, Peter Binzberger a inauguré un monument à la mémoire des victimes de violence dans sa ville natale de Kikinda. Au début des années 1940, environ 6 000 Allemands faisaient partie des 30 000 habitants de Kikinda, dans la région nordique du Banat, en Yougoslavie, dont les Habsbourg avaient autrefois fait leur jeu d’échecs. Des milliers d’autres Souabes du Danube vivaient dans des villages entièrement allemands ou à ethnicité mixte. Dans la gare de triage, 618 Souabes du Danube de Kikinda ont perdu la vie sous la torture et ont été jetés dans une fosse commune anonyme; avec eux, les quatre grands-parents de M. Binzberger, détaillant en textile de Friedrichshafen qui, lors de ses fréquents voyages dans sa terre natale, remarquait l’absence d’un emplacement pour commémorer la mémoire des membres de sa famille, de ses amis et de ses compatriotes. Il y a un peu plus d’un an, il a appris que l’un de ses compatriotes avait érigé un monument commémoratif sur une tombe commune contenant 12 000 morts. « J’en ai parlé à mes compatriotes d’un peu partout dans le monde dans ma lettre de vœux de Noël. La réponse a été inespérée », s’est exclamé M. Binzberger. Plus de cent Souabes du Danube ont offert des dons pour le projet initié par ce résident de Friedrichshafen qui, pendant des années, a travaillé à la réconciliation, aidé les réfugiés des régions de l’ancienne Yougoslavie déchirées par la guerre et qui préside le groupe 186
© Peter Binzberger
de travail de Sarajevo. « L’érection d’un monument a été possible parce que cette partie de la Yougoslavie est maintenant une démocratie, parce que les relations s’assouplissent », dit avec plaisir M. Binzberger à propos de cet événement autrefois impensable. À Kikinda, deux fosses communes possèdent maintenant leur monument commémoratif; dix autres au moins attendent leur réhabilitation. « Ce projet m’a toujours tenu à cœur », se rappelle-t-il avec émotion tout en feuilletant les cahiers relieurs contenant 4 000 pages de faits, de témoignages et de renseignements. Quand il a visité le vieux cimetière catholique de la gare ferroviaire, avec en main les plans définitifs, son cœur a presque cessé de battre. Tout le cimetière était envahi de mauvaises herbes; on avait utilisé les pierres des murs pour construire de nouvelles maisons en ville. « Malgré tout, dit M. Binzberger, ce n´était pas au centre-ville quíl fallait construire le monument commémoratif, mais bien au cimetière. » On a nettoyé la zone de 300 mètres carrés, qu’on enserrera d’un mur et qu’on replantera au printemps. Maintenant que le travail à Kikinda est achevé, maintenant que la cérémonie d’inauguration du monument commémoratif est terminée et que son entretien est assuré, Peter Binzberger doit s’atteler au laborieux travail de documentation des événements. Il prévoit faire inclure ces documents dans les archives souabes du Danube du monde entier. Selon les rapports reçus de la vieille terre natale, plusieurs visiteurs du monde entier se rendent chaque jour à l’emplacement du monument commémoratif. Plus de 150 Souabes du Danube ont participé à la cérémonie d’inauguration, ainsi que des dignitaires ecclésiastiques et politiques de la région. L’artiste Wera Karl, native de Kikinda, a conçu sept dessins pour le memento mori. On a finalement choisi une simple croix et une pierre commémorative en granite portant l’inscription « 1944 – 1948, pour nos compatriotes victimes de la violence ». Sur chacune des six bornes, sont inscrits les noms de deux collectivités auxquelles certaines des victimes ont appartenu. (Deux photographies format portrait de 8 cm x 13 cm accompagnaient l’article : le monument commémoratif et M. Binzberger durant son discours sur le lieu de la fosse commune.) 187
© Peter Binzberger
COMPTES RENDUS DE PRESSE SUBSÉQUENTS ET RAPPORTS AVEC LES MÉDIAS Les articles reproduits concernant l’érection du monument commémoratif souabe du Danube de Kikinda ont été imprimés avant et après la cérémonie d’inauguration du 12 octobre 2002, dans les journaux locaux et plusieurs publications de la Voïvodine, en Serbie et en Hongrie. À cette époque, durant le processus encore très instable de démocratisation, les comptes rendus sur les fosses communes et les monuments commémoratifs étaient perçus comme quelque peu sensationnels. Par conséquent, ceux concernant cet événement d’avant-garde ont reçu beaucoup d’attention; ils ont continué de paraître pendant plusieurs mois dans les publications souabes du Danube en Allemagne et en Autriche, et également dans les quelques journaux allemands des États-Unis. Ils comprennent, entre autres : « Se souvenir est un devoir sacré », par Martha István, paru dans le numéro de décembre 2002 du mensuel chrétien HITÉLET (Une vie de foi) de Novi Sad. L’article de Wera Karl, « L’inauguration du monument à la mémoire des victimes au cimetière de la gare ferroviaire de Kikinda, dans le Banat », a été publié le 7 novembre 2002 dans le Der Donauschwabe, le Mitteilungen et le Donautal-Magazin. Mon dernier rapport, « C’est fait! » – en fait, la circulaire du 22 octobre 2002 adressée aux compatriotes qui m’avaient offert leur appui financier – a été publié à titre d’article informatif dans le Mitteilungen de l’Association nationale des Souabes du Danube réfugiés et expulsés de la République fédérale d’Allemagne, dans le no 12 du 15 décembre 2002, sous le titre « Cérémonie d’inauguration du monument commémoratif de Kikinda ». Le rédacteur en chef Siegfried Großkopf a publié l’article « Monument commémoratif et fosse commune en Serbie – Peter Binzberger se fait bâtisseur de ponts » dans le no 119 du 24 mai 2003 du Schwäbische Zeitung. Karl Hoffman a écrit « Réunion avec la vieille terre natale » dans le Deutsche Zeitung, Californie, É.-U. J’ai reçu l’article par la poste le 9 décembre 2003 seulement. 188
© Peter Binzberger
L’article « Le monument commémoratif souabe du Danube et la fosse commune de Kikinda », paru dans le no 12 du 15 décembre 2003 du Mitteilungen, se fonde sur mon dernier rapport, après mon voyage de septembre 2003 dans le Banat. « Monuments à la mémoire des morts dans la vieille terre natale », paru dans le no 1 du 5 janvier 2005 du Mitteilungen, est un article de Martha István concernant la messe au cimetière, le jour de la Toussaint 2004. La première parution du document „ Le monument commémoratif souabe du Danube de Kikinda „, avant Noël 2002, a attiré de manière inespérée l’attention des compatriotes. À partir du début de 2003, ce document et le livre Erlebtes Banat 2002 ont été placés dans plusieurs bibliothèques ayant des rapports avec la mère patrie; dans plusieurs instituts d’archives et instituts scientifiques en Allemagne, en Autriche, au Brésil et aux États-Unis; et même à Kikinda, dans les archives du Musée historique et les archives littéraires; ainsi que dans plusieurs autres collectivités de la Voïvo-dine. Cette publicité a suscité encore plus l’intérêt des médias : le 5 mai 2003, de 18 h 15 à 19 h, j’ai raconté en serbe l’histoire de notre monument commémoratif sur les ondes de la télévision locale de Kikinda. J’ai montré les documents, la liste des morts et j’ai parlé de ces temps de souffrance, entre 1944 et 1948, ainsi que du destin d’après-guerre de notre peuple. Le 28 septembre de la même année, j’ai été interviewé en allemand, pendant une heure trente, par Mme Maria Benak, productrice de l’émission Banater Deutsche Sendung, sur la station de radio locale de Betschkerek, Radio-Fedra.
189
© Peter Binzberger
ACTIVITÉS DE SUIVI Ce succès auprès des médias, mes voyages répétés au Banat et mes contacts avec l’Église catholique de Kikinda et plusieurs clubs allemands d’autres communautés du Banat m’ont peu à peu acquis la réputation d’un « bâtisseur de ponts » faisant la promotion de l’humanisme et de la tolérance envers les Allemands. Bien que mes voyages au Banat aient toujours été étroitement liés au monument commémoratif de Kikinda, ma présence a contribué à promouvoir et renforcer les liens entre les Souabes du Danube restés dans la vieille mère patrie et ceux vivant dans le monde libre. Les principales activités ont concerné la mise en valeur et l’entretien du monument commémoratif et de la fosse commune, l’appui à l’Église catholique de Kikinda, la préservation du cimetière de la gare ferroviaire ainsi que la promotion des intérêts culturels et linguistiques de nos compatriotes restés au Banat. MISE EN VALEUR DU MONUMENT COMMÉMORATIF Le document illustré du monument commémoratif a incité plusieurs compatriotes à se faire donateurs. Le montant reçu a suffi à financer la mise en valeur du monument commémoratif et de la fosse commune du cimetière de la station ferroviaire et à leur apporter les touches finales, confiées le 5 mai 2003 à l’entreprise de construction de Kikinda DP « 1. Mai ». Le monument commémoratif repose sur une surface cimentée de 40 m2, avec un banc de chaque côté. Une allée en béton cunéiforme (d’environ 20 m2) mène de la fosse commune à la grande croix, également avec un banc de chaque côté. Après l’achèvement de ce travail, qui a demandé deux semaines, la terre à l’emplacement de la fosse commune a été remise en culture, de sorte que le gazon puisse être semé lors d’une prochaine pluie. En même temps, un contrat de dix ans payé d’avance était signé avec Mme Martha István pour l’entretien régulier et des fleurs chaque 1er novembre. Par la même occasion, un missel allemand, cadeau de Magdalena Griffatong, née Kredler, a été offert à la paroisse catholique. 190
© Peter Binzberger
DON POUR LA RÉNOVATION DE L’ÉGLISE L’ancien résident de Kikinda Josef Konrad a toujours conservé des liens étroits avec sa terre natale. Lors de la célébration de la messe en allemand, au moment de l’inauguration du monument commémoratif, il a remarqué les dommages causés aux murs extérieurs de l’église St. Francis par l’humidité; ils n’avaient pas été réparés depuis des années, faute de fonds. Après que sa mère Ana, née Mak, soit décédée dans sa centième année le 20 janvier 2004 à Southampton, PA, É.-U., le compatriote Konrad a offert à la congrégation, dès le 14 avril, une partie de son héritage, soit plus de 11 000 $-US, pour les réparations de l’église. Ce noble geste lui a été inspiré par les liens étroits qu’il entretenait avec son église natale St. Francis, dans laquelle sa mère et lui avaient été baptisés et où ses parents s’étaient mariés. Cette somme considérable a permis d’effectuer les travaux de réparation. Avant les célébrations de Pâques, tout l’intérieur de la nef avait été repeint. Et durant l’été, on a terminé les réparations du plâtre extérieur, et toute la peinture extérieure a été refaite, jusque tout en haut du clocher. FONDATION POUR LES SOINS ET L’ENTRETIEN DU MONUMENT COMMÉMORATIF Notre voyage conjoint au Banat et la connaissance que j’avais du généreux appui financier offert par le compatriote Konrad à l’Église St. Francis m’ont donné l’idée de confier « à perpétuité » tous les soins et l’entretien du monument souabe du Danube, ainsi que de la fosse commune de nos morts victimes des souffrances infligées entre 1944 et 1948, à la paroisse et à la congrégation catholiques de l’Église St. Francis. Cela surtout parce que, à l’approche de mes quatre-vingts ans, le décroît graduel de mon énergie devenait perceptible. Des discussions exploratoires m’ont fait voir que cela pouvait être réalisé au mieux par la mise en place d’une « FONDATION pour les soins et l’entretien «. Par le biais de mes vœux de Noël d’abord (suivis par des circulaires), j’ai informé les compatriotes de 191
© Peter Binzberger
mon projet concernant les soins et l’entretien de notre monument commémoratif. Et encore une fois, leur coopération a permis sa concrétisation en quelques semaines seulement. Le 18 avril 2005, une entente contractuelle était signée par des représentants de la paroisse catholique romaine St. Francis, le père Jozsef Botka et le membre du Conseil de l’Église, M. György Tullics, d’une part et, d’autre part, par moi, Peter Binzberger, à titre de mandataire des Souabes du Danube de Kikinda; les montants recueillis, qui s’élevaient à 2 000 €, ont été remis à la Fondation. En fonction de ces ententes, à compter du 1er janvier 2013, la paroisse et la congrégation assumeront ce qui suit à perpétuité : l’entretien et les réparations; les soins réguliers; les fleurs pour la cérémonie annuelle de la Toussaint, la messe commémorative pour les morts et la bénédiction du monument commémoratif et de la fosse commune. (Les ententes privées respectives prises avec le père Botka, Mme Martha István et M. Szabo Karoly se terminent en décembre 2012.) Le président aux niveaux fédéral et national pour le Bade-Wurtemberg, de l’Association des Souabes du Danube réfugiés et expulsés, M. Hans Supritz, a accepté de « surveiller à distance », dans le cas où j’en deviendrais incapable. Au nom de nos compatriotes qui sont morts douloureusement et ont été enterrés à Kikinda, je remercie sincèrement les compatriotes suivants, dont les dons ont permis la mise sur pied de la Fondation pour les soins, l’entretien et la préservation du monument commémoratif souabe du Danube de Kikinda : ANIC Margarethe, Canfield, Canada – 50 $, BLASMAN John C., Cambridge, Canada – 330 €, BLAßMANN Wolfram, Karlsruhe, Allemagne – 100 €, BOHN Nikolaus, Göppingen, Allemagne – 50 €, BUSCH Hedwig, La Mirada, É.-U.– 100 $, FABER Marianne, Munich, Allemagne – 100 €, FILIP Wilma, Kirchheim, Allemagne – 30 €, GEBHARDT Josef et Lotte, Leingarten, Allemagne – 100 €, GEBHARDT Josef et Theresia, Allemagne – 50 €, HEIM Franz, Ph.D., Rheine, Allemagne – 50 €, Heß Klaus, Bönen, HEIM Franz – 50 €, HESS Adam, Cologne, HEIM Franz – 50 €, HUBERT Anna, Chicago, É.-U. – 50 $, KAHLES Franz et Lydia, BietigheimBissingen, Allemagne – 100 €, KAHLES Josef et Amanda, Munich, Allemagne – 100 €, KAHLES Mathias, Reichelsheim, Allemagne – 100 €, KONRAD Josef, Huntingdon Valley, É.-U. – 100 $, KRACH Hans, 192
© Peter Binzberger
Braunschweig, Allemagne – 100 €, LAPING Marie, Germering, Allemagne – 50 €, LAUB Stefan, Vienne, Autriche – 100 €, LINK Elfriede, Bay Village, É.-U. – 200 $, MAYET Angela, Mayence, Autriche – 50 €, REBL Eduard et Katharina, Munich, Autriche – 100 €, SCHENK Bernhard, Karlsfeld, Autriche – 100 €, SCHÖDL Lucie, Kummhausen, Autriche – 50 €, STADLER Eli, Bad Reichenhall, Autriche – 100 €, STEIGERWALD Peter, Munich, Autriche – 100 €, STEIN Anton et Janja, Wipperführt, Autriche – 100 €, STUHLMÜLLER Hans, Münnerstadt, Autriche – 50 €, TISLER Magdalena, Villingen-Schwenningen, Autriche – 20 €, TRAUTNER Alexander, Karlsruhe, Autriche – 200 €, WALDRICH Herta, Tuttlingen, Autriche – 50 €, WEBER Hans, Reutlingen, Autriche – 50 €, WEHNER Reinhold, Oberasbach, Autriche – 50 €, WEISS Marie, Oceanside, É.-U. – 50 $, WITT Elisabeth, Munich, Autriche – 50 €.
193
© Peter Binzberger
194
© Peter Binzberger
SPOMEN OBELEŽJA NEMACA
KIKINDA
DOKUMENTACIJA od PETERA BINZBERGERA 195
© Peter Binzberger
196
© Peter Binzberger
SADRŽAJ Strana
Nemačka verzija ..................................................................... 1 – 64 Engleska verzija.................................................................... 65 – 128 Francuska verzija............................................................... 129 – 194 Srpska Verzija.................................................................... 195 – 252 Sadržaj............................................................................................ 197 Zahvalnost saradnicima ................................................................ 198 Posveta........................................................................................... 199 Predgovor ....................................................................................... 201 Zahvalnost onima koji su pružili podršku...................................... 202 Spisak darodavaca …...................................................................... 202 Hronološki tok …………................................................................ 206 Podstrek Jozefa Konrada ................................................................ 207 Poziv– Mrtvima iz Kikinde-spomen obeležje ................................ 208 Prvi izveštaj – Spomen obeležje u Kikindi............. ....................... 211 Razočaravajuće odugovlačenje ...................................................... 215 Drugi izveštaj – Spomen obeležje u Kikindi.................................. 216 Treći izveštaj – Spomen obeležje u Kikindi............ ..................... 217 Razmišljanja o osvećivanju spomen obeležja ................................ 219 Svečano osvećenje spomen obeležja podunavskih švaba............. . 220 Pozdravna reč i govor realizatora – Svečani i časni govori........... 220 Završni izveštaj – Proslava osvećenja, služba u crkvi ....................227 Rezime........................................................................................... 232 Novinski članci – Glasovi štampe................................................... 233 Ostali novinski izveštaji i kontakti medijama................................. 247 Dalje aktivnosti: završni radovi na izgradnji spomenika ............... 249 Prilozi za obnovu crkve...................................................................250 Fondacija za očuvanje i održavanje spomen obeležja.....................250 Mañarska verzija.............................................................. 253 – 312 Spisak mrtvih iz masovne grobnice u Kikindi............................... 313 Redosled slika................................................................................. 339 Administrativni dokumenti/Ugovorom regulisani dogovori ..........365
197
© Peter Binzberger
Moja velika zahvalnost svim zemljacima, koji su pomogli u sastavljanju ove dokumentacije Za ustupanje fotografija: Klaus Heß, Bönen, BRD Marta Ištvan, Kikinda, SCG Wera Karl, Bisingen, BRD Roland Karl, Rom, I Za obradu fotografija: Aleksandar Binzberger, Friedrichshafen, BRD Klaus Heß, Bönen, BRD Za jezički prevod: Nemačko-engleski/engleski-franzuski C. John Blasman, Cambridge, ON-Canada Nemačko-srpski/srpsko-nemački Marta Ištvan, Kikinda, SCG Zuzana Popov, Violeta Perin, Zorica Petrič, Gordana Prodanovič, svi iz Zrenjanina, SCG Dr. Peter Binzberger, Friedrichshafen, BRD Nemačko-madjarski/madjarsk-nemački Marta Ištvan, Kikinda, SCG Wera Karl, Bisingen, BRD Za obradu spiska mrtvih: Aleksandar Binzberger, Friedrichshafen, BRD Klaus Heß, Bönen, BRD Za pomoć u organizacionim stvarima: Maria Benak, Zrenjanin, SCG C. John Blasman, Cambridge, ON-Canada Klaus Heß, Bönen, BRD Josef Konrad, Huntingdon Valley, USA Hans-Joao Stein, Curitiba, Brasil 198
© Peter Binzberger
Posvećeno našim podunavskim predcima, koji su posle više od dve stotine godina kulturnog delovanja u srednjem toku Dunava na teškom putu progonstva od 1944 do 1948 stigli u smrt.
199
© Peter Binzberger
200
© Peter Binzberger
PREDGOVOR Duboko u 20. vek je Evropa bila zahvaćena duhom netolerantnog nacionalnog načina razmišljanja. Nacionalne države su suviše retko poštovale kulturne potrebe svojih manjina. Ciljanim političkim pritiskom pokušavalo se da se pripadnici nekonstitutivnog naroda u državi otudje od svoje kulturne baštine. Novo osnovane mlade države, formirane nakon prvog svetkog rata, intenzivirale su ovu nacionalističku poltiku i time pospešile nastanak i širenje ideologije ateističnog internacionalnog komunizma i rasistički orijentisanog nacional-socijalizma. Duh nacionalno motivisane netolerancije okoreo je u nepopustljivosti i konfrontaciji i eskalirao na kraju u krvavim sukobima drugog svetskog rata sa uništenjem tada omrznute nacionalne manjine. Uništenje – istrebljenje – je postalo ostvarljivo! “Holokaust”, masovno otimanje i prinudno proterivanje iz domovine (sramno nazvano “iseljavanje”) odredilo je način mišljenja i delovanja nekih državnika u Evropi i bilo je sprovodjeno u delo. Na jugoistoku Evrope su Titovi komunisti uzeli vlast i likvidirali u Jugoslaviji tobožnjeg protivnika. Od oktobra 1944. do početka 1948. stradalo je više desetina hiljada nevinih pripadnika podunavskih Švaba koji su ostali, i to od najmanjeg deteta do ljudi u dubokoj starosti, pali su kao žrtve bestijalno planiranog istrebljenja jednog naroda. Komunističko državno rukovodstvo je moglo preko pedeset godina da krije genocid i masovne grobnice pred svetskom javnošću. U krvavom gradjanskom ratu devedesetih godina raspala se mnogonacionalna država. Narod se okrenuo slobodnoj Evropi. Ja sam iskoristio priliku: Sa “Spomenom obeležja nemaca u Kikindi“, podignut 2002. godine, moglo se našim nevinim podunavskim Švabama posthumno, u očima sveta, da se vrati ljudsko dostojanstvo i čast.
201
© Peter Binzberger
ZAHVALNOST ONIMA KOJI SU DALI PODRŠKU Početkom 2002. godine su me mnogi prijatelji molili, da se posvetim realizaciji spomen obeležja podunavskim Švabama koji su stradali u Kikindi i tamo bili sahranjeni u masovnim grobnicama. Ovo mi je dalo hrabrost i snagu, da nadoknadimo blagoslov za naše nevine zemljake skoro 60 godina posle smrti i da im posthumno napravimo dostojanstvenu grobnicu. Ostvarenje želje, koja mi je ležala na srcu celog života, pomogli su moji zemljaci Klaus Heß, Wera Karl, Josef Konrad, Dr. Peter Riegelmayer, Alex Trautner – i gospodja Marta Istvan iz Kikinde. Ovim ljudima, koji su mi pomogli u prvim trenucima, ja se kao kordinator, posebno zahvaljujem. Veliku zahvalnost upućujem kikindskoj umetnici Veri Karl za umetničke crteže i konačne planove za spomen obeležje. Mom pozivu, krajem januara 2002. g. za finansijsku podršku podizanju spomen obeležja, odazvalo se mnogo zemljaka sa njihovim spontanim prilozima. To mi je dalo snagu da realizaciju i sprovedem u delo. Srdačno se zahvaljujem i u ime mrtvih, svim zemljacima, koji su svojim velikodušnim prilozima omogućili da se dobije odobrenje za izgradnju i da se spomen obeležje izgradi i osvešta u roku od šest meseci a onda u narednim mesecima da se dogradi. SPISAK DONATORA – zaključno sa 31. dec.. 2003.g – ANIC, Margaret, R.R. 1, 150 HWY. 56, Canfield, ON, NOA 1 CO,Canada BÄCKER, Elisabeth, Favoritestr.33, 76456 Kuppenheim, BRD BAKALOVICH, Katharina, Augsburger Str. 51, 89231, BRD BINZBERGER, Dr.,Peter, Schienerbergweg 20/1, 88048 Friedrichshafen, BRD BLASMAN, C. John, 45 Par Wod Drive, Cambridge, ON, N1, S3, K9, Canada BLAßMANN, Wolfram,Weltziehenstr. 4, 76135 Karlsruhe, BRD BERGROSCHTJE, Nik. + Irma, Glockenstr. 11, 46045 Oberhausen, BRD BUCHHOLZ, Hans, Lindenstr. 12, 78658 Zimmern, BRD BUCHHOLZ, Rudolf, Drei-Mohren-Str. 4, 76437 Rastatt, BRD BUSCH, Hedwig-Susanna, 13714 El Espejo Rd. La Mirada, CA 90638, USA ERMLER, Anni+Klaus, Uhlandstr. 10, 85386 Eching, BRD DORNSTÄTTER, Anna+Josef, Fasanenstr. 39 b, 85757 Karlsfeld, BRD FILIP, Peter +Wilma, Jesingerstr. 25, 73230 Kirchheim/T.,BRD FLÖSCHL, Elisabeth, Stotzingerstr. 3, 72336 Balingen, BRD FOST, Käthe+Hans, Nelkenstr. 23, 44289 Dortmund, BRD
202
100 $ 20 € 45 € 4500 € 1016 € 300 € 100 € 30 € 30 € 200 $ 50 € 50 € 50 € 50 € 20 €
© Peter Binzberger
FRANZ, geb. Kalatschan, Maria+Peter, 8536 N. Clifton, Niles, IL 60648, USA FRAUENHOFFER, Chris P., 2040 Gramercy Place, Hummeltown, PA 17036-7024 FUCHS, Maria, 3., route du vin, F-68420 Herrlisheim, France GEBHARDT, Josef+Lotte, Schillerstr. 29, 74211 Leingarten, BRD GEBHARDT, Josef+Theresia, Eichendorffstr. 30, Leingarten, BRD GERHARDT, Hans+Anni, Dietlindenstr. 26, 80802 München, BRD GERLICZY, Eva, 135 S Irving St.,Ridgwood, NJ 07450-4518, USA GRIFFATONG, Franz, 757 Netherton, CR. Mississauga, Ontario L4Y 2M5, Canada GRIFFATONG, Magdalena, P. Busenbenderstr. 20, 56072 Koblenz-Güls, BRD HAAG, Josef, 5301 Pinecliff Lane, Cincinnati, Ohio 45247, USA HAHN, Anna, 456 Pleasant Lane, Des Plaines, IL. 60018, USA HARY, Anton, Eschenweg 8, 85757 Karlsfeld, BRD HEIDENFELDER, Karl, Luxemburgerstr. 48, 66663 Merzig-Schwemlingen, BRD HECK, Maria, Aschheimerstr. 4, 85737 Ismaning, BRD HEINZ-PASEKA, Stephen, Ludwigstr. 22, 83435 Bad Reichenhall, BRD HESS, Adam, Steinrutschweg 85, 51107 Köln, BRD HEß. Klaus, Hubertusstr. 33, 59199 Bönen, BRD HETTESHEIMER, Susanne, Lichtensteinerstr. 3, A-5020 Salzburg, A HÖFFLER, Wendel+Barbara, Schillerstr. 16, 71701 Schwieberdingen, BRD HOLINGER, Elisabeth, Bodelschwingstr.7, 81539 München, BRD HUBERT, Anna, 7262 W. Petersen, D-304, Chicago, IL 60631, USA JAKOB, Josef, Katzbachstr. 5, 40231 Düsseldorf, BRD KAHLES, Franz, Wolfsweg 7, 74321 Bietigheim-Bissingen, BRD KAHLES, Josef+Amanda, Geigenbergerstr. 27/I, 81477 München, BRD KAHLES, Mathias, Wiesenmühle 25, 64385 Reichelsheim, BRD KAMHOLZ, Rosina, Fischerweg 3, A-9523 Villach-Landskron, A KARL, Wera, Schlesierstr. 1, 72406 Bisingen, BRD KATHREIN, Nikolaus, Leinorstr. 39 a, 85757 Karlsfeld, BRD KEILBACH, Appolonia, Westring 22, 91781 Weißenburg, BRD KEMPER, F. Henry, 621 Glacier Dr., Grand Jet, CO, 81503-1038, USA KIKINDAY, Michael+Käthe,H.Katzenberger-Str.2a, 85764 Oberschleißheim, D KIPPER, Käthe+Josef, Erbst-Gerhard-Weg, 76829 Landau, BRD KIRCHNER, Franz, Rechbergstr. 25, 73525 Schwäb. Gmünd, BRD KNAB, Hans, Sachsenring 28, 71332 Waiblingen, BRD KOLLETH, Katharina, 4847 Firestone, Dearborn, Michigan 48126-3066, USA KONRAD, Josef, 3870 Whitman Road, Huntingdon Valley, PA 19006-2351, USA KORELL, Stefanie, Westring 22, 91781 Weißenburg, BRD KRACH, Hans+Anneliese, Brombeerweg 10, 38112 Braunschweig, BRD KRUMPHOLZ, Erna, 180 East Rambler Drive Holland, PA. 18966, USA KÜCHEL, Anton, aus Soltur, F ? KUHN, Franz, Frühlingstr. 7, 85354 Freising, BRD LAPING, Magdalena, Offenbachstr. 23, 53173 Bonn, BRD LAPING, Maria, Sudetenstr. 15, 82110 Gemering, BRD LAUB, Stefan+Erika, Filmteichstr. 20, A-1100 Wien, A LETANG, Anton+Elisabeth, Hasenspitz 51, 65199 Wiesbaden LETANG, Jakob, Kranachstr. 2, 51371 Leverkusen, BRD LINK, Elfriede, 520 Vineland, Bay Village, Ohio 44140, USA LÖW, Karl, Windsor 18, 5245 Queen Elisabeth, Ont. N 8T- IN 2, Canada LUX, Gustav+Martha, Birkenweg 2, 85386 Eching/Dietersheim, BRD MARTIN, Franziska, Lisbergstr. 13, 56253 Treis-Karden, BRD MASSONG, Michael, Josef Beck Str. 5, 72517 Sigmaringendorf, BRD
203
20 € 25 $ 60 € 250 € 150 € 2000 € 100 $ 150 € 1000 € 100 $ 100 $ 200 € 170 € 100 € 700 € 150 € 100 € 100 € 35 € 150 € 500 $ 30 € 200 € 200 € 200 € 30 € 2000 € 50 € 50 € 50 $ 50 € 70 € 100 € 150 € 100 $ 2000 $ 50 € 100 € 20 € 20 € 100 € 50 € 100 € 1000 € 150 € 100 € 200 $ 100 € 50 € 100 € 50 €
© Peter Binzberger
MAYET, Angela, Am Marienpfad 6, 55128 Mainz, BRD MÜLLER, Elisabeth+Josef, Blumbergstr. 13, 46049 Oberhausen, BRD MUSCHONG, Peter+ Margarete, Weitlstr. 27, 80935 München, BRD PAPILION, Rudolf+Rosi, Lessingstr. 12, 65239 Hochheim/Main, BRD PIGLER, Magdalena, Kuhngasse 14/11, A-1030 Wien, A REBEL, Hugo+ Irene, Freudenecker Str. 1, 89250 Senden, BRD REBL, Käthe+Eduard, Eversbuschstr. 247 a, 80999 München, BRD RIEDER, Josef+Margaret, 28123 Ridgepoint Ct, Rancho Palos Verdes, CA-USA RIEGELMAYER,Dr., Peter, Graf-Luckner-Str. 13, 57299 Burbach, BRD RIXNER, Nikolaus, 22908 Oak Grove Rd.,Harvard IL. 60033-9115, USA ROTH, Frank+Irmgard, 30908 Liliac Rd., Valley Center, CA 92082, USA RUSSO, Anton+Ingrid, Pfeddersheimer Str. 28, 67593 Westhofen, BRD RUSSO, Erna+Martin, Hügelstr. 12, 64584 Biebesheim, BRD SCHACH, Katharina, Am Kirchert 6, 72622 Nürtingen, BRD SCHLAPKA, Adelheid, Stimbergstr. 270 B, 45739 Oer-Erkenschwick, BRD SCHNEIDER, Ernst, Adlerweg 6, A-4053 Haid, A SCHNEIDER, Katharina, Rheinstr. 6, 68809 Neulußheim, BRD SCHNITZEL, Hans+Katharina, Schlachthofstr. 8, 91781 Weißenburg, BRD SCHÖDL, Josef, Ulmenweg 6, 84036 Kumhausen, BRD SCHÜTT,Adalbert, Schlesische Str. 84, 94315 Straubing, BRD SCHWARZ, Alfred, Fauthstr. 11, 67549 Worms, BRD SCHWARZ, Franz, Schlüsselmayerstr. 43, A-4400 Steyer, A SCHWARZ, Matthias, Ludwigshof 13, A-7540 Güssing, A SCHWARZ, Rudolf, Nelkenweg 11/1, 73763 Neuhausen, BRD SIGMUND, Anton, Kastanienweg 23, 51145 Köln, BRD SIRATO, Rudolf, Zöldlomb utca 31, H-1025 Budapest, Ungarn SKARITZKY, Rosalia, Schweickerweg 42, 74523 Schwäb. Hall, BRD SPITZ, Helene, Münchener Str. 49, 85221 Dachau,BRD STADLER, Elli, Ludwigstr. 22, 83435 Bad Reichenhall, BRD STEIN, Anton+Janja, Memellandstr. 21, 51688 Wipperfürth, BRD STEIN, Joao-Hans, Rua Prof.A.Goncalves 980, Bairro Agua Verde, Curitiba,Brasil STUHLMÜLLER, Johann, Nikolaus-Molitor-Str. 7, 97702 Münnerstadt,BRD TRAUTNER, Alexander, Rubensstr. 27, 76149 Karlsruhe, BRD UNSER, Anna, Vogesenstr. 22, 76461 Muggensturm, BRD USLEBER, Katharina, Cederstr. 2, 51465 Bergisch-Gladbach, BRD WALDRICH, Herta, Wolfsbühl 21/1, 78532 Tuttlingen, BRD WALTER, Michael, 120 Howe Terrace, Barrington, IL. 60010-4752, USA WEBER, Hans, Nonnenwasenstr. 30, 72766 Reutlingen, BRD WEBER, Josef, 7293 Bridgetown Road, Cincinnati, OH 45248-2044,USA WEHNER, K. ??? HOG- Mastort+Heufeld WEHNER, Magdalena, Theod. Heußstr. 30, 65232 Taunusstein, BRD WEHNER, Reinhold, Tannenweg 9, 90522 Oberasbach, BRD WENER, Käthe+ Walter, Uhlandstr.10, 91522 Ansbach, BRD WEISS, Helene+Michael, 13095 North 99 Drive, Sun City, AZ 85351-2816 USA WEISS, Maria, 4959 Lamia Way, Oceanside, CA 92056-7431, USA WEISSMANN Josef+Magdalena, Schloßbergstr. 98, 72458 Albstadt-Ebingen,BRD WEISSMANN, Michael, Jägerhof 20, 51688 Wipperfürth, BRD WENSON, Peter+Helene, 21540 Hidden Valley Dr., Kildeer, IL 60047, USA WITT, Elisabeth, Ostpreußenstr. 89/1, 81927 München, BRD WITTJE, Margaretha, Gabelsberger Str. 12, 89264 Weißenhorn, BRD ZABOLAI, Dr., Elisabeth, Hellbrunnerstr. 7 b, 5020 Salzburg, A
204
100 € 50 € 50 € 100 € 25 € 60 € 330 € 50 $ 200 € 30 € 300 $ 100 € 50 € 100 € 50 € 100 € 250 € 1000 € 300 € 200 € 100 € 70 € 70 € 50 € 20 € 100 € 25 € 100 € 700 € 150 € 100 $ 30 € 250 € 25 € 20 € 50 € 30 € 50 € 100 $ 25 € 25 € 100 € 250 € 200 $ 500 $ 100 € 50 € 100 $ 100 € 500 € 100 €
© Peter Binzberger
ZOBAY, Josef+Nikolaus, Am Kindergarten 41/ Merzigstr.44, 6663 Merzig, BRD
25 €
DALJI PRILOZI I DOTACIJE: GRIFFATONG, rodj. Kredler, Magdalena, Koblenz, BRD, poklonila je crkvi „St.Franziskus“ u Kikinda 500.- € u gotovini kao i crkvenu knjigu na nemačkom jeziku i tri škotske knjige.Biskupiji u Bečkereku kao i „Udruženjiu nemaca“ u Subotici takodje su predate po jedna crkvena knjiga. Darodavac je imala želju da ove knjige budu korišćene u celom području.ukoliko neko od podunavskih Švaba poželi da pročita misu na svom jeziku. Sve troškove za knjige za sva tri mesta. 872 € HEINZ-PASEKA, Stefan + STADLER Elli, Bad Reichenhall, BRD, pomogli su štampanje knjiga „Kikindska spomen obelezja podunavskim švabama“ i „Ponovo u Banatu 2002“sa ukupno: 650 € KONRAD, Josef, Huntingdon Valley, PA, USA, obezbedio je oslobodjeno od plaćanja takse razna službena dokumenta od nadleznih organa u Kikindi i platio je čišćenje od korova masovne grobnice pre osvećenja. Takodje je skupio i poslao priloge iz dolarskog područja. Procenjena vrednost: 500 € MASSONG, Michael, Sigmaringendorf, BRD, poklonio svom školskom drugu, svešteniku Botku u Kikindi za ponovnu ogradu starog, takozvanog´nemakog´ groblja 100 € STEIN, Joao-Hans, Bairro Agua Verde, Curitiba, Brasilien, poklonio za štampanje knjige „Ponovo u Banatu 2002“ 100 $
Knjige „Kikindsko spomen obeležje podunavskim Švabama“ i „Ponovo u Banatu 2002“ su arhivirane u preko 30 različitih institucija, koje imaju veze sa podunavskim Švabama u Nemačkoj,Austriji, SAD,Brazilu kao i u Vojvodini. Takodje su ih dobili i Institut za istoriju i civilizaciju podunavskih Švaba u Tibingenu i Istorijski muzej u Kikindi na naučnu procenu. Pošto je knjigu kupilo više stotine zemljaka, sakupljena je znatna suma novca za troškove slanja knjige. Od tog novca su se uradili još neki betonski radovi na spomeniku i masovnoj grobnici. Uz to, moglo je da se obezbedi finansijski i 10-godišnje čuvanje i održavanje ovih spomenika, pomen misa za umrle svakog 1.novembra kao i uobičajeno cveće. I zemljacima, koji su sa svojim manjim prilozima ovo omogućili, na ovom mestu se od srca zahvaljujem!
205
© Peter Binzberger
HRONOLOŠKI TOK 28. 12. ´01 05. 01. ´02 30. 01. ´02 30. 03. ´02 21. 04. ´02 16. 05. ´02 13. 07. ´02 01. 08. ´02 10. 08. ´02 26. 09. ´02 04. 10. ´02 11. 10. ´02 12. 10. ´02 13. 10. ´02 13. 10. ´02 22. 10. ´02 05. 04. ´02 03. 05. ´03 06. 05. ´03 06. 05. ´03 14. 04. ´04 05. 12. ´04 20. 01. ´05 18. 04. ´05 01. 06. ´05 15. 07. ´05 01. 03. ´06
Podsticaj Josefa Konrada. Inicijalne radnje ili šansa za realizaciju. Poziv za pomoć. Spontana pomoć iz celog sveta. Konkretni razgovori – 1.Izveštaj 12. 05. ´02. Iz skica Vere Karl nastali su prvi radni crteži. Dozvola za gradnju, Radni- i ostali ugovori, 2. Izveštaj 21. 07. Nadzor nad radovima, Textualni- i grafički crteži. Termin za osvećenje, Dolazak – 3. Izveštaj. Spomen obeležje kod masovne grobnice – Članak u novini „Kikindske“. ´Ne ćute svi ´ Pismo čitalaca u „Kikindske“. Predaja donacija crkvi i pomoćnicima. Svečano javno osveštanje spomen obeležja. Svečana javna misa u . ´St. Franziskus´- crkvi. ogradjivanje masovne grobnice –predaja objekta. Završni izveštaj. ´Dokumentacija´ se pojavila, širenje po celom svetu. ´Ponovo u Banatu 2002´ se pojavila. Dodatni radovi: betonska ploča, klupe, staza. 10-to godišni sporazum,čekanje,cveće. J. Konradova donacija za renoviranje crkve. Ideja osnivanja fonda za održavanje spomen obeležja . Poziv za donacije u fond. Potpisivanje ugovora i predaja fonda. Cirkularno pismo i poziv na donaciju za višejezičnu dokumentaciju – 2. prošireno izdanje. Poziv na donaciju u novinama podunavskih švaba. Završetak i distributija petojezične dokumentacije ´Nemačko spomen-obeležja – Kikinda´.
206
© Peter Binzberger
PODSTICAJ JOSEFA KONRADA U decmbru 2001. godine sam u nekoliko božićnih pisama, koje ja svake godine šaljem svojim rodjacima i prijateljima, priložio fotokopiju jednog srpskog novinskog članka od Marte Ištvan. Ovaj članak je opisivao osveštanje Spomen obeležja u Rudolfsgnadenu 04. novembra 2001. godine. Samo nekoliko dana kasnije dobio sam poštu od mog zemljaka Josefa Konrada iz Huntingdon Valley, PA, USA. U pismu od 28. decembra pisao mi je izmedju ostalog: Veoma je pohvalno da mladi ljudi u Jugoslaviji imaju hrabrost da se pozabave prošlošću i da je ponovo u skladu sa istinom rastumače. U vezi sa osveštanjem masovnih grobnica u Rudolfsgnadu želim da dodam, da bi takav jedan spomenik na masovnim grobovima u Kikindi takodje bio poželjan. Ja mislim da smo mi to žrtvama ovog besmislenog masovnog ubistva i dužni. Iz ovog razloga ja hoću da učestvujem kako finansijski tako i u razjašnjavanju mladjim srpskim generacijama. Čim dobijem pojedinosti od tebe ili preko podunavskih novina, počeću u tom smislu da delam.“ Ove reči mog zemljaka Josefa iz Amerike su mi omogućile viziju koja se, posle višednevnog traganja i raspitivanja o mogućnostima realizacije jednog takvog spomen obeležja, pozivom za pomoć, sistemom „grudva snega“ i objavljivanjem u “Podunavskom magazinu“, raširila. Ukoliko se dovoljno zemljaka založi za tu stvar, bio sam spreman da putujem u Kikindu, da obavim prve razgovore i dogovore.
207
© Peter Binzberger
Poziv podunavskim Švabama iz Kikinde i okoline 30. januar 2002. SPOMEN-OBELEŽJE U ČAST MRTVIMA IZ KIKINDE Izveštaji o osveštavanju spomenika na masovnim grobnicama naših sunarodnika koji su stradali 1944-1948 našli su odjeka i prizvali sećanja kako u našoj staroj domovini tako i kod podunavskih Švaba u celom svetu. Do mene lično su preko nekih novina dospeli izveštaji gospoñe Marte Ištvan, mañarskog pedagoga i novinarke, kojoj je baka bila Nemica. Neke od ovih članaka sam fotokopirao i poslao u božićnom pismu roñacima i zemljacima sa kojima se dopisujem. Ubrzo nakon toga stigao mi je faks od jednog zemljaka iz Sjedinjenih Američkih Država. Pisao mi je, izmeñu ostalog, i u vezi sa osveštavanjem spomen obeležja i članaka gospoñe Marte. (Sledi izvod iz citata sa prethodne strane u “Podsticaj Jozefa Konrada“) Ove reči mog kikindskog prijatelja iz SAD pokrenule su me kao varnica. Moja sećanja na roñake i prijatelje iz detinjstva, naročito sećanje na moje nedužne babe i dede, i po ocu i po majci, koji su ostali u Kikindi u oktobru 1944, u sopstvenoj kući opljačkani i brutalno pretučeni, da bi nekoliko dana posle toga sa kućnog ognjišta bili odvedeni u logor gde su ih bezbožnici maltretirali i izgladneli do smrti – svi ovi nečovečni dogañaji ponovo su oživeli. Iz više telefonskih razgovora sa Banaćanima sam shvatio da imaju istu težnju kao i moj prijatelj iz Amerike. I kod njih je postojala latentna želja i spontano su izražavali spremnost da finansijski potpomognu podizanje spomenika za nastradale u Kikindi. To mi je dalo poleta. Dalja raspitivanja, korespodencija i na posletku telefonski razgovori 27. januara sa predsednikom Nemačkog udruženja u Subotici gosp. Rudolfom Vajsom su mi potvrdili da tadašnji dvadesetšestogodišnji Predsednik Opštine Kikinda gosp. Duško Radaković nema ništa protiv postavljanja takvog spomenika. U toku jednog razgovora koji je voñen u drugoj polovini januara na svečanosti u Gradskoj kući u Subotici gosp. Radaković je Rudlofu Vajsu iskazao spremnost da podrži podizanje spomen-obeležja u Kikindi. Sada su morali da 208
© Peter Binzberger
uslede dalji razgovori na licu mesta – lokacija, forma, izvoñačke varijante, troškovi realizacije, dalje održavanje i mnoge druge tačke. Pri tom sam nameravao da uključim i Katoličku crkvu. Posle svih obećavajućih istraživanja bio sam spreman da pristupim ovom teškom i obimnom, ali i časnom zadatku, jer je ovo želja velikog broja zemljaka koji su spremni da idejno i finansijski potpomognu realizaciju spomenika. Procenjujem da će za realizaciju biti potrebno nekoliko hiljada evra ili američkih dolara. Ja lično sam potpuno ubeñen da ću zajedno sa nekoliko Kikinñana uspeti da skinem veo ćutanja o stradanju podunavskih Švaba i skoro potpunom uništenju našeg naroda u Podunavlju i da ću tužne dogañaje iz 1944-1948. istinito uvesti u istorijsko pamćenje. Mi preživeli dugujemo to svojim mrtvima, jer su dela naših predaka u srednjem Podunavlju bila i ostaju do današnjih generacija, jedinstvena i uzorna za ceo svet. Da bih na licu mesta pristupio realizaciji ove namere, u aprilu ili maju ću putovati u Kikindu. Do tada treba da odredim bazu delovanja. Stoga Vas molim, dragi zemljaci, za Vaš odgovor na dole priloženom papiru. Isecite ga i pošaljite cirkularno najkasnije do 30. marta 2002. na moju adresu. dr Peter Binzberger Pošto sam znao da su u Mlekari smrtno stradali i zemljaci iz okolnih nemačkih kao i iz multietničkih zajednica u okolinni Kikinde i da su sahranjeni u masovnu grobnicu ili u zajedničke grobnice u gradu, hteo sam da objedinim i žrtve iz ovih mesta i kompletan poziv sam poslao sledećim zavičajnim udruženjima: Banat Topola, Bikač, Bočar, Heufeld-Mastort, Mokrin, Nakovo, Rusko Selo, Sanad, St. Hubert-Charleville-Soltur. Za svega nekoliko nedelja stiglo mi je više od četrdeset piama od zemljaka iz Nemačke, SAD, Brazila i Austrije. Efekat grudve snega, koju su inicirali moji prijatelji Konrad i Heß, bio je fascinirajući. Svi kojima smo se obratili bili su spremni za podršku i najavljivali su svoje priloge ukoliko doñe do realizacije. 209
© Peter Binzberger
Ja lično sam u februaru i martu intenzivirao kontakte i istraživanja u Kikindi i Vojvodini, a 23. marta sam imao priliku da, na jednom višednevnom savetovanju u Kući podunavskih Švaba u Zindelfingenu, lično upoznam gosp. Martu Ištvan iz Kikinde, kao i Rudolfa Vajsa, Predsedavajućeg Nemačkog udruženja (DVV) u Subotici, i njegovog zamenika gospodina Lasla Mandlera. Svi su mi obećali da će se založiti kod vlasti u nekadašnjoj domovini. Krug prijatelja koji je bio na ovom skupu, a sastojao se od Kikinñana Vere Karl, Jozefa Konrada, dr Petera Riegelmayera i Aleksandra Trautnera odlučio je da započne realizaciju spomenika u starom zavičaju. Ja sam preuzeo počasni zadatak i čim pre sam otputovao u Banat u Kikindu. O detaljima sa ovog susreta i o rezultatu mog putovanja koji mnogo obećava izveštavao sam svoje zemljake u sledećim cirkularnim pismima.
210
© Peter Binzberger
Prvi izveštaj Cirkularno pismo 12. maj 2002.
SPOMENIK U KIKINDI Razgovori o izradi 21.-26. 04.2002. Na moje pitanje, istovremeno i molbu za idejnu, eventualno i finansijsku podršku za podizanje spomenika u čast više stotina postradalih podunavskih Švaba u Kikindi, sasavim spontano pozitivno je odgovorilo preko četrdeset preživelih zemljaka iz celog sveta. Ovaj dokaz poverenja smatram za časni zadatak da – ako aktuelna vlast i crkva dozvole – podignem spomenik onima koji su na strašan način postradali pretežno u Mlekari, potom su sahranjeni u masovnu grobnicu jugoistočno od Železničkog groblja. Moja korespodencija i telefonski razgovori sa gospoñom Martom Ištvan u Kikindi kao i kontakti sa gosp. Rudolfom Vajsom i Laslom Mandlerom, predsednicima Nemačkog udruženja (DVV) u Subotici, vodili su ka susretu uživo 23. marta u Zindelfingenu. Od strane zemljaka koji su živeli u Jugoslaviji bilo mi je signalizirano da postoje šanse za ostvarenje naših planova. (U Zindelfingenu su se sreli Kikinñani: Jozef Konrad iz Huntingdon Valley, PA, SAD, a iz Nemačke Aleks Trautner, Karlsruhe, Vera Karl, roñ. Gyurcsy, Bizingen, dr Peter Riegelmayer, Burbach.) Sa svima njima sam razgovarao o natpisima, lokacijama i o skicama za spomenik koje je napravila Vera Karl. Nakon prvih kontakata sa predstavnicima Zavičajnog saveza iz okoline Kikinde pokazalo se da bi oni rado bili uključeni, jer je mnogo zemljaka iz ovih sela doživelo istu sudbbinu kao i Kikinñani u Mlekari i da su svoje poslednje počivalište pronašli u masovnoj grobnici na Železničkom groblju. Ja ću se odazvati ovoj želji. Izveštavam detaljno o toku i o dosadašnjim rezultatima mojih prvih razgovora u Kikindi ne bi li svima dočarao atmosferu u starom zavičaju. Priprema: Razgovori su u osnovi bili uspešni, nekad pomalo zbunjujući, baš onakvi kakve sam ih ja, nenaivni podunavski Švaba, sa malo skepse i sa oprezom očekivao. Evo kako je sve do pojedinosti teklo: presdedavajući Nemačkog udruženja, gospoda Vajs i Mandler iz Subotice su, kao što je u Zindenfingenu bilo dogovoreno, blagovremeno zakazala razgovor sa 211
© Peter Binzberger
gradonačelnikom Kikinde Radakovićem i sa katoličkim sveštenikom Jožefom Botkom. I gospoña Ištvan mi je kroz brojne razgovore pružila važna upustva i informacije, tako da sam ja, na doduše nepoznatom terenu, mogao da vodim razgovore sa jedne sigurne pozicije. Dvadesetsedmogodišnji gradonačelnik Kikinde Radaković, koji je bio potpuno otvoren, na sastanku nam je biranim rečima opisao labilnu i tešku političku situaciju u Kikindi posle 5. oktobra. U gradu naime dolazi do konfrontacija usled različitih partijskih previranja i etničkih grupacija kao i zbog različitih interesa politički aktivnih saveza i udruženja. On pokušava da smanji tenzije tako što nastoji da dva spomenika palim herojima izmesti iz parka u centru grada na groblja na periferiji kako oni svojim položajem ubuduće ne bi pooštravali političko-etničke tenzije. Spomen-obeležja mrtvima, ubeñen je on, treba da budu na grobovima. U skladu sa ovim planovima, on više ne može da dozvoli nijedno spomen-obeležje u centru grada, pa ni spomenik podunavskim Švabama. Kao još jedan argument naveo je da bi se moglo očekivati da će izdavanje dozvole naići na otpor kod odreñenih gradskih vlasti na koje on, zbog njihovih demokratskih prava, ne sme da utiče. Gosp. Radaković nas je posavetovao da spomenik podignemo na crkvenom zemljištu i izjasnio se da ovo rešenje ima njegovu podršku. Tamo dozvola za izvoñenje nije potrebna. Sa ovim vestima pošla je delegacija u sastavu gosp. Vajs, Mandler i ja (u pratnji gospoñom Ištvan i moje supruge) u crkvenu opštinu. Sa gosp. Botka sam već pričao prethodno veče i tog prepodneva i ujedno sam posetio groblje na kome je masovna grobnica. Moju prvobitnu zamisao da se spomenik postavi u dvorištu parohijskog doma izmeñu crkve i parohijske kuće ili u dvorištu na južnoj strani crkve, paroh je kategorički odbio. (1996. ni svojim mañarskim katolicima iz Kikinde nije dozvolio da postave Kopja-spomenik . Ovde se radilo o spomeniku koji je trebalo da bude upriličem povodom hiljadu godina hrišćanstva u Mañarskoj – a mañarska katolička zajednica samo u Kikindi broji oko 5000 vernika.) Sveštenik Botka je čovek zastrašen decenijskim političkim pritiskom koji je obespravljena crkva trpela u komunističkoj Jugoslaviji. On očigledno razmišlja na duži rok i u jednom razgovoru je napomenuo da bi se na nekim od sledećih izbora politički točak mogao ponovo pokrenuti unazad. Sveštenik Botka je stoga već pre 212
© Peter Binzberger
podne kada smo obilazili groblje i masovnu grobnicu kao mesto spomenika predložio raskršće na groblju: tamo gde je nekada izmeñu grobova maestralno stajao veliki krst, a danas (veoma trošan, napola propao i nagnut na stranu) opominje i moli da bude obnovljen. Pošto je gospodin Botka u to vreme organizovao ureñenje grobalja trudeći se da od korova očisti grobove i grobljanske staze, spomenik podunavskim Švabama, postavljen na ovom mestu, u kontekstu rehabilitacije groblja predstavljao bi značajnu podršku i dopunu. Za podunavske Švabe prednost bi bila ta što bi se spomenik za postradale 1944-1948. nalazio na centralnom mestu – izmeñu grobova davno preminulih – i samo 50 metara udaljen od masovne grobnice. Nakon podrobnog razmišljanja, shvatio sam da je predlog gosp. Botke da spomenik bude u blizini masovne grobnice veoma dobar. Odlučio sam da se spomenik podigne na grobljanskom raskršću. Neposredno po povratku obavestio sam nekoliko zemljaka o ovoj odluci, a sa gospoñom Verom Karl sam razgovarao o umetničkoj strani. Obećala mi je da će preraditi skice i da će do sredine maja, za potrebe kamenoresca, izraditi crteže u razmeri 1:25. Krajem juna/početkom jula ponovo ću putovati u Kikindu. Tamo ću se detaljno dogovoriti sa kamenorescima i ozbiljno ću se dati na posao. Krajem aprila sam već vodio neke razgovore sa kamenorescima i tada smo grubo odredili cenu. Procenjeni troškovi se poklapaju sa donacijama. To znači: finansije skoro da su obezbeñene. Sigurno je da neće faliti velika suma. Preciznije izjave moći ću da dam sredinom jula kada zaključimo poslove. Ovo još zavisi i od uključenja HOG (udruženja zavičajnih mesta) i od njihovog udela u finansiranju. Kako bismo ostvarili ovu zamisao, molim zemljake u Nemačkoj i u Evropskoj regiji da svoje donacije uplate do 15. juna 2002. na račun: VOLKSBANK FRIEDRICHSHAFEN 651 901, RČ. BR.311 600 00 Dr. Peter Binzberger, DS-Gedenkstätte Kikinda, Schienerbergweg 20/1 D-88048 Friedrichshafen
Sve one iz SAD i/ili ostalih regiona koji hoće da prilože donacije u američkim dolarima ili u nekoj drugoj valuti, molim da svoju donaciju uplate na račun našeg zemljaka: 213
© Peter Binzberger
Josef Konrad, 2870 Whitman Road, Huntingdon Valley, PA 19006-2351 Tel.+Fax (215)947-8996 MELLON BANK N. A. – PA Josef Konrad, Br.rč. 000 708 3264
Jozef će donacije sakupiti i bez provizije pretvoriti u evro. Ovaj postupak će nam za svaki ček uštedeti oko 18 €! I umesto da se banke bogate, ja bih hteo - kao i svako od Vas da se svaki sakupljeni cent iskoristimo za troškove podizanja spomenika. NA OVOM MESTU ŽELIM DA SE U IME NAŠIH DO SMRTI MUČENIH ZEMLJAKA SRDAČNO ZAHVALIM SVIM DONATORIMA. Na kraju ovog pisma želim da spomenem da sam se već pobrinuo za buduće održavanje spomenika. Gospoña Marta Ištvan će preuzeti ovaj zadatak. Osim toga neki zemljaci su mi izrazili želju da se organizuje grupno putovanje za osveštavanje u Kikindi. Ja sam to već predvideo: gospodin Osvald Hartman će za Kikindu organizovati putovanje autobusom, a Predsednici Nemačkog udruženja u Subotici hoće da pozovu predstavnike crkve, odreñene političare kao i predstavnike štampe i medija na osveštavanje. Molimo Vas da već sada zapamtite predviñeni termin za putovanje: poslednji vikend u septembru ili prvi vikend u oktobru. Do tada bi sve trebalo biti gotovo! Srdačan pozdrav Vaš zahvalni zemljak
214
Dr. Peter Binzberger
© Peter Binzberger
RAZOČARAVAJUĆA ODUGOVLAČENJA Koordinacija priprema mojih zemljaka u Nemačkoj i Americi funkcionisala je za svaku pohvalu. I pomoćnici su se dosledno pridržavali termina koje sam im zadao. Samo sam zbog vesti gospoñe Marte iz Kikinde bio u nedoumici. Tamo, čini se, svešteniku Botki se nije toliko žurilo kao meni u Nemačkoj. Stalno mi je javljao o poteškoćama koje nisu mogle da se reše same od sebe, u najmanju ruku ne bez moje finansiske podrške. Radilo se pre svega o odreñivanju granice groblja od strane vlasti i o dozvoli od strane crkve. Osim toga kao veliki teret naznačeno je i krčenje rastinja koje je decenijama raslo preko grobova. Pošto u nadležnosti gospodina Botke nije samo ovo groblje nego i ostala dva katolička groblja u Kikindi, a osim toga i groblje u Mokrinu, on mi je skrenuo pažnju da je odgovoran za održavanje još preko dvadeset crkvenih objekata. Njegove godine i njegova bolest ga sprečavaju da se inteziski isključivo posveti mojim planovima, što sam ja i mogao očekivati. Ja sam razumeo. Pa i ja sam dete Banata. Malo sam povisio obećanu finansisku podršku. Pri tom sam jasno stavio do znanja da moja pomoć biti dostupna tek kada se spomenik napravi i kada se odredi termin za osveštavanje. Ova situacija odgodila je moje putovanje u Kikindu za oko tri nedelje. Otputovao sam tek u drugoj polovini jula. Uprkos ovom odlaganju, u svom rodnom mestu sam uspeo da ostvarim sve zadatke koji su mi predstojali, kao što možete da vidite u sledećem izveštaju.
215
© Peter Binzberger
Drugi izveštaj Cirkularno pismo 21.07.2002
SPOMENIK OBELEŽJA U KIKINDI Dozvola za postavljanje, radovi 13 - 20 jula 2002 Prvo bih hteo da se zahvalim svim zemljacima koji su me u ovoj nameri podržali idejno i finansiski i koji će me i dalje podržavati. Vaša pomoć mi je dala snagu i mogućnost da realizujem ovaj posao. Ukratko: najvažnije je urañeno – osveštavanje je dogovoreno za 5. oktobar 2002. Uz neumornu pomoć Marte Ištvan na licu mesta i uz podršku gospode Vajsa i Mandlera iz Nemačkog udruženja u Subotici od 13. do 20. jula doneo sam najvažnije odluke: dozvola za postavljanje od strane vlasti - J.P. za izgradnju grada Kikinda, Petar Dimitrijević – data mi je usmeno, a lokacija kako je već dogovoreno, napismeno je potvrñena od sveštenika Botke (rimokatolička crkva Sv. Franciska u Kikindi). Spomenik će biti podignut na glavnom raskršću Železničkog groblja. Preko kružne brežuljkaste površine oko 30m2 uzdiže se metalni krst visok više od 5m, ispred toga pred posmatračem se prostire tamna granitna ploča (2.5 x 1.5) kao simbolični grob. On je s leva i s desna sakrilit sa po tri podupirača sa granitnin pločama. Na svakoj od ovih granitnih ploča su imena dva naseljena mesta sa krstom i sa posvedočenim brojem mrtvih koji su u masovnu grobnicu sahranjeni iz tog mesta. Na sredini preko velike ploče i u podnožju krsta nalazi se granitna ploča za Kikindu kao sponu izmeñu sela. Identičan krst iste veličine postaviće se na masovnu grobnicu. Na osnovu će se pričvrstiti trostrana metalna tabla sa natpisom. Oba krsta će se prvo zaštititi od rñe, a potom će se obojiti dobrim auto lakom u belo. Hvala na pomoći. Pozdrav od vašeg zemljaka
216
Dr.Binzberger
© Peter Binzberger
Planirani i u drugom izveštaju objavljeni termin za osveštavanje (5. oktobar) morao je da se pomeri za 12. oktobar zbog bolesti organizatora putovanja. Ovo odlaganje imalo je nebrojane loše posledice: podunavske Švabe su propustile predviñenu svečanu misu za crkveni svetac (Sv. Franjo – 4. oktobar) u prisustvu biskupa Husvara. Novi termin za osveštavanje poklapao se sa kikindskim Danima ludaje, a TV ekipe ARD i ORF su, zbog toga što su se u Srbiji istovremeno održavali predsednički izbori, otkazale svoj dolazak.
Treći izveštaj Cirkularno pismo 10.08.2002
SPOMENIK U KIKINDI Osveštavanje, putovanje autobusom, individualni dolazak. Dragi zemljaci! Prvo bih da se još jednom zahvalim svima onima koji su me pri podizanju spomenika potpomogli finansiski, savetom ili delom. Sa radošću Vam javljam da će prikupljena finansiska sredstva biti dovoljna za podizanje spomenika i održavanje travnjaka na masovnoj grobnici. Takoñe prispela je i dinacija koju sam obećao svešteniku Botki za održavanje masovne grobnice u sklopu groblja. Stoga molim svoje zemljake za dalje donacije. Zbog zajedničkog dolaska autobusom datum osveštavanja je morao da bude pomeren: svečano osveštavanje spomenika na KIKINDSKOM ŽELEZNIČKOM GROBLJU
održaće se u subotu, 12. oktobra 2002 godine od 10 do 12 časova. Sa velikim zadovoljstvom pozdraviću mnoge zemljake pri ovom značajnom dogañaju u Kikindi!
Pozvani su počasni gosti, crkveni veledostojnici i važni političari, uz to još iz Nemačke predsedavajući Saveta zavičajaca podunsvskih Švaba, gospodin Hans Zupric, predstavnici medija – televizijske kuće iz Jugoslavije, Austrije (ORF) i Nemačke (ARD) kao i radio i 217
© Peter Binzberger
štampa – su obavešteni i očekujemo ih. Organizaciju svečanosti i naš smeštaj (npr. zajednički ručak počasnih gostiju sa zemljacima koji su doputovali isto kao i rezervaciju soba za one koji su individualno došli….) preuzima gospodin Laslo Mandler iz Nemačkog udruženja u Subotici. Grupni dolazak autobusom organizuje gosp. Hartman. On će pisati Kikinñanima i nekadašnjim kikindskim ñacima iz nemačkih sela u okolini. Pozvaće sve donatore i ostale koji su učestvovali u realizaciji. Oni koji dolaze individualno svojim vozilom treba da se obrate meni za bliže informacije...(Slede informacije o putevima i drugi detalji - oni neće biti ovde navedeni.) Zahvaljujem Vam se na učešću. Srdačan pozdrav! Dr. P. Binzberger
218
© Peter Binzberger
RAZMIŠLJANJA O OSVEŠTAVANJU SPOMENIKA Decenijama su me opterećivali patnja i užasni časovi umiranja naših zemljaka. Samo zato što su podunavske Švabe bili Nemci, ovi nedužni ljudi su morali da stradaju. Želja da sačuvam od zaborava istorije delo podunavskih Švaba nije bledela iz mojih razmišljanja. Istorijsku istinu o uzornim tekovima podunavskih Švaba u privrednoj i kulturnoj izgradnji opustošenih oblasti u srednjem toku Dunava posle proterivanja Turaka početkom 18. veka kao i miroljubivi suživot naših predaka sa ostalim nacionalnostima na ovom prostoru mora da se očuva za buduće generacije. Sa postavljanjem spomenika u Kikindi postignut je značajan korak. Kada smo se prisećali mrtvih na ceremoniji osveštavanja 12. oktobra nije se moglo prečuti da su svi govornici biranim rečima odali poštovanje našim mrtvima. Takoñe smo se podsetili žalosnih dogañaja i neljudskih dešavanja 1944–1948 i neslavne komunističke epohe koja je usledila. I predstavnici hrišćanskih crkava su posle ritualnih blagoslova u svojim molitvama našli primerene reči za pokoj duše ubijenih i isto tako se molili za bolju, od svih zala osloboñenu, budućnost živih. U mom završnom izveštaju koji sledi biće detaljno opisani tok osveštavanja, broj počasnih gostiju i ostalih prisutnih, položeni venci i buketi kao i impresivni spomenik, ali pre svega slede govori i pozdravne reči u originalu.
219
© Peter Binzberger
SVEČANO OSVEŠTAVANJE SPOMENIKA PODUNAVSKIM ŠVABAMA subota, 12. oktobar 2002, 10h na Železničkom groblju, KIKINDA POZDRAVNA REČ Kao realizator spomenika obratio sam se svim prisutnima: “Čast mi je da u ime svojih zemljaka pozdravim sve prisutne goste na današnjem osveštavanju spomenika podunavskim Švabama u Kikindi. Poimence spominjem: (ime/funkcija prema listi nemačkog udruženja u Subotici) Šandor EGEREŠI, Podpredsednik Parlamenta, AP Vojvodina, Srbija, Dušanka MANIĆ, Direktor za narodnosti u MUP Vojvodine, Šandor TALPAI, Zamenik Gradonačelnika kao predstavnik grada Kikinde, Monsinjor Jožef MIOČ, Direktor rim.- katoličkog Seminara Paulinum, Kula-Bačka, Marton KAROLJ, Dekan evangelističko- reformatorske crkve, Pal ŠEMEREDI, zamenik župnika Botke, rim.-katolička crkva Sv. Franjo, Kikinda, Hans ZUPRITZ, Savezni i Pokrajinski Predsednik podunavskih Švaba, Savezna Republika Nemačka i Baden–Virtenberga, Jozef JERGER, Predsednik podunavskih Švaba u Rajland-Pfalcu, ref. za spomenike, Laslo MANDLER, Podpredsednik Nemačkog udruženja Subotica.
Isto tako bih srdačno da pozdravim svoje drage prijatelje iz mladosti i svoje školske drugove kao i sve ostale zemljake koji su se uprkos poodmakloj starosti potrudili da krenu na ovaj daleki put. Oni su ovde došli iz SAD, Kanade, Nemačke, Austrije, Mañarske i Italije da bi prisustvovali današnjem osveštavanju spomenika svojih sunarodnika. Takoñe, srdačno pozdravljam prisutne podunavske Švabe koji i danas žive ovde u Kikindi, rodnom gradu moje mladosti, ili su došli iz šire okoline Vojvodine. Pozdravljam istovremeno i one koji su svojom pozdravnom rečju, hrišćanskim blagoslovom, doprinosima ili na neki drugi način obogatili i ulepšali ovu svečanost. Srdačno im se zahvaljujem. Takoñe se zahvaljujem u ime svih svojih sunarodnika za vence i bukete cveća koji su simbol unutrašnje povezanosti i sećanja na naše preminule. Bog će Vas nagraditi! 220
© Peter Binzberger
I konačno želim da pozdravim predstavnike medija, televizije, radija i štampe i da im se zahvalim na interesovanju, na dolasku i na izveštajima koji će usledeti.” Posle ovog pozdrava održao sam sledeći lični GOVOR “Danas proživljavam dan duboke tuge – jer ovde na groblju u Kikindi prisustvujem osveštavanju ovog spomenika – i to skoro u dan tačno 58 godina posle napuštanja zavičaja mog detinjstva, – jer za mene ovaj spomenik simboliše duboku povezanost mnogobrojnih podunavskih Švaba u dalekom svetu sa svojim ovde u Banatu živim roñacima i zemljacima, – jer ovaj spomenik svedoči o poštovanju koje podunavske Švabe u dijaspori iskazuju prema svojim mrtvima i prema svojim precima, – jer je ovaj spomenik i dokaz o dubokoj emocionalnoj vezi podunavskih Švaba koji su rasuti po celom svetu sa njihovom starom domovinom i sa njihom crkvom, u kojoj su kršteni i u kojoj su bogu izgovorili prve dečje molitve. Ja danas proživljavam dan pun nade, jer je postavljeni spomenik na isti način i simbol za povezanost odseljenih podunavskih Švaba sa svim nacijama koje žive ovde u Banatu, – jer su preci svih ovih naroda od oblasti, koju su Turci opustošili, u dva veka napornog i vrednog rada i gorkih odricanja stvorili ovu veličanstvenu, plodnu i bogatu zemlju, – jer sam prilikom svojih poseta poslednjih meseci mogao da uvidim da ljudi različitih narodnosti ponovo žive jedni sa drugima – još uvek oprezno, ali otvorenog duha i sa razumnom tolerancijom prema željama i potrebama svih grañana, – i zato što ovaj novi duh donosi prve plodove na dobrobit svih onih koji čeznu za boljim životom u slobodnom društvu. Ja danas preživljavam srećan dan, jer mogu da prepoznam i mnoge druge pozitivne signale u svojoj staroj domovini, da ih rado ponesem u svet i da tamo izveštavam o ovim dobrim utiscima. 221
© Peter Binzberger
Na ovom mestu želim da iskažem reči zahvalnosti svima onima koji su me svojim afirmativnim stavom i donacijama širokogrudo podržali u ovoj mojoj nameri. Realizacija ne bi bila moguća bez ove saradnje. Naročitu zahvalnost dugujem onima koji su ovaj projekat pomogli svojim radom. Imenom želim da spomenem zemljake Veru Karl, Jozefa Konrada i Klausa Heßa. Ova zahvalnost nije samo upućena mojim zemljacima u Nemačkoj, SAD, Austriji, Kanadi, Brazilu nego i onima u starom zavičaju naročito neumornoj gospoñi Marti Ištvan i gospodi Rudolfu Vajsu i Laslu Mandleru iz Nemačkog udruženja u Subotici. Istu zahvalnost dugujem gospodinu Dušku Radakoviću, gradonačelniku mog rodnog grada za otvorenost i podršku, isto tako tadašnjem svešteniku katoličke crkve u Kikindi gospodinu Botki koji mi je veoma pomogao u mnogim promenljivim situacijama. Zahvaljujem se i majstoru bravarskog zanata gospodinu Karolju Sabou i direktoru grañevinskog preduzeća 1. maj gospodinu Radu Stoiljkoviću koji su mi za vreme saradnje svojim pažljivim i preciznim radom pričinili mnoga zadovoljstva.” (Ove reči sam izgovorio i na nemačkom i srpskom. Gospoña Marta Ištvan je ponovila govor na mañarskom jeziku.) Potom je gospodin Šandor EGEREŠI održao svoj svečani govor na srpskom, nemačkon i mañarskom jeziku – tri jezika najznačajnijih naroda Vojvodine. Gospodin Egereši mi je predao skripte na kojima se u začelju nalaze i službeni podaci: Republika Srbija Autonomna Pokrajna Vojvodina Skupština AP Vojvodine Kabinet Podpredsednika 01 Broj: 1-1 11.10.2002 godine Novi Sad
222
© Peter Binzberger
SVEČANI GOVOR Podpredsednika Skupštine APV ŠANDORA EGEREŠIJA “Poštovani prijatelji, cenjeni gosti! Posebna mi je čast da u svoje lično ime, i takoñe u ime Parlamenta. Autonomne Pokrajine Vojvodine učestvujem na ovom cenjenom skupu, iako je povod našeg susreta tužno sećanje na tragične dogañaje tokom i krajem II svetsskog rata. Ovaj dogañaj nas podseća i obavezuje da nikada ne zaboravimo naš zajednički život koji je trajao vekovima, našu zajedničku prošlost i veze. Ako danas, ponovo okrenuti budućnosti, počinjemo da obnavljamo svoje prekinute veze, ne smemo da zaboravimo vrednosti koje smo zajednički stvorili u prošlosti. Klanjamo se senama svojih nekadašnjih sugrañana koji su kao nedužne žrtve stradali u oluji poslednjeg rata. Mi opraštamo, ali ne zaboravljamo!“ Posle Zamenika predsednika Parlamenta Vojvodine, gosp. Egerešija, govorio je Predsednik Udruženja Zavičajaca iz Savezne Repblike Nemačke istovremeno i kao
Predsednik Udruženja Zavičajaca Pokrajine Baden-Virtemberga HANS SUPRITZ (Govor je preuzet sa tonskog zapisa jednog video filma):
“Poštovana crkvena gospodo, dragi prisutni! Veoma tužnim nas čini sećanje da se, pre 58 godina, ovde u Kikindi i u okolnim mestima, kao i u čitavom Banatu i Vojvodini, zamračilo nebo za naše podunavske Švabe. Mnogi svetlo nikada više nisu ugledali. Ako hoćemo da zalečimo rane, onda moramo otvoreno da pričamo o tadašnjim dogañajima. Tabui više ne smeju da postoje. I gospodin Egereši je u svom govoru pomenuo da smo pobedili ćutanje. Svi ovi užasni dogañaji, koji su se tada desili, potpuno obespravljenje, proterivanje i ubijanije naših sunarodnika zbog nacional223
© Peter Binzberger
nosti ili zbog vere, ne sme se, dragi moji zemljaci, dragi moji gosti i učesnici ovog svečanog osveštavanja, ponoviti. Ako hoćemo da zalečimo rane iz prošlosti, to ne znači da treba da ostanemo zarobljeni u prošlosti. Moramo da okrenemo pogled ka budućnosti kako bismo pobedili te užasne dogañaje. Konsekventno moramo da vodimo dijalog sa sadašnjim vlastima, sa mladim ljudima, i da nañemo put koji će isključiti eventualno ponavljanje neljudskih dogañaja u našim zavičajnim selima u Vojvodini. Mi, Zavičajno udruženje podunavskih Švaba vidimo to kao svoj zadatak. I čitava mlaña generacija, u koju ubrajam i sebe, koji sam tridesetideveto godište, je pozvana da ozbiljno nastupi kako bismo povratili dostojanstvo našim ljudima. Moramo vratiti dostojanstvo svima onima koji su nedužno postradali. Naši zemljaci koji su još u životu, treba da umru u miru i spokoju. Jer kažnjeni su za dela koja nisu počinili. Pošto se na mnogim grobovima preko 58 godina nije smela napraviti ni humka ni krst, neka ova simbolična humka sa krstom bude znak novog početka. Neka ovaj spomenik bude signal, ne samo za Vojvodinu, nego i za Evropu i za ceo svet, za bolju budućnost naše i sve druge dece. Srdačmo se zahvaljujem što ste došli na osveštavanje. Zahvaljujem se svima koji su doprineli da ovaj spomenik nastane. Uz nesebično angažovanje dr Binzbergera i za svega nekoliko nedelja. Ovaj spomenik nisu podigle samo podunavske Švabe koje su nekad živele u Kikindi i u okolnim mestima, nego i podunavske Švabe koje žive ovde kao i njihovi sugrañani. Zajedno sa lokalnim stanovništvom uspećemo da realizujemo i spomenike u drugim mestima kao što su na primer Jarek i Gakovo. Verujem da smo na dobrom putu. Spomenik u Kikindi je veoma uspešan posao. Stoga ponavljam srdačnu zahvalnost i potpuno priznanje Udruženja dr Binzbergeru kao organizatoru, kao i svim njegovim saradnicima. Svima želim prijatan dan i srećan put kući. Ostanite mi zdravo. Nadam se da ćemo se videti ponovo kada se bude postavljao spomenik u Gakovu ili negde drugde. Još jednom srdačno Vam hvala! Doviñenja!“
224
© Peter Binzberger
GOVOR Banatskog reformatorskog biskupa, dechant KAROLJA MARTONA povodom osveštavanja spomenika podunavskim Švabama u Kikindi – sa mañarskog u nemački prevela Marta Ištvan – “Ispunjeni milošću stojimo ispred spomenika koji je podignut da svima koji navrate posvedoči o našoj povezanosti sa dragim nam pokojnicima. Živi su podigli ovaj spomenik kako bi nemi kamen svedočio o životu. Postavlja se pitanje: o kom životu govori ovaj spomenik? O životu ovde na groblju gde i pesma ptica tužno zvuči, a kapi rose meñu laticama nalikuju suzama? Spomenik simboliše više od toga! On dokazuje ljubav prema sunarodnicima koju ni smrt ni prolaznost vremena nisu mogli pobediti. Krst na spomeniku svedoči o verskoj povezanosti svih prisutnih sa ovde počivajućim žrtvama. Krst istovremeno simboliše i našeg gospoda Isusa Hrista, koji je stradao za nas. Svojom žrtvom nas je sve ujedinio – one koji žive ovde sa onima daleko u Nemačkoj, Americi, Brazilu ili negde drugde u svetu. On je svojom smrću iskupio naše grehe i pripremio nam put za susret u raju, bez obzira u kojoj zemlji na svetu mi živimo. I oni sunarodnici širom sveta, koji danas ovde nisu mogli da budu prisutni, u ovom času su duhom prisutni – u ljubavi spojeni sa onima koji ovde večno počivaju. Sećanja ih spajaju sa njihovim dragima, možda babama i dedama, komši-jama, učiteljima ili sveštenicima. Prve molitve koje su sačuvali u srcima, dobri saveti za budućnost, jednom rečju – sećanja koja su časno sačuvali dovela su ih nama na ovo groblje. Oni su sa nama da po Božijoj zapovesti ispoštuju svoje pretke i svoju naciju.“ Hrišćanski blagoslov izrekao je dechant Karolj Marton, banatski biskup evangelističke reformatorske crkve, sledećim rečima: “Primite svi božiji blagoslov! Svi koji ste ovde i svi koji ste daleko u svetu. Milost Oca, ljubav Sina, prosvetljavajuća, utešna snaga Svetog Duha neka je sa nama u vek i vekova! Amin!“
225
© Peter Binzberger
POZDRAVNIM GOVOROM potpredsednika “Udruženja Nemaca“ u Subotici, gospodina LASLA MANDLERA, završen je redosled govora:
“Poštovani i poštovane, dragi zemljaci! Dobro došli u staru domovinu. Pozdravljam Vas u ime Udruženja Nemaca i u svoje lično ime. Dragi zemljaci, posle toliko godina možemo najzad da osteštamo spomen obeležje našim nedužnim žrtvama. Ovaj spomenik opomene je drugi spomenik na području današnje Jugoslavije. Moram da naglasim da ovo spomen obeležje ne bismo mogli da realizujemo bez demokratskog razvoja koji je pokrenula novouspostavlena vlast. Takoñe tako treba da zahvalimo, Podunavskim Švabama, našim zemljacima u inostranstvu što su podržali inicijativu dr. Petera Binzbergera, roñenog u Kikindi, i što su svojim donacijama omogućili podizanje spomen obeležja. Obećavam Vam, dragi zemljaci, da mi, koji smo ovde ostali, nikada nećemo zaboraviti naše mrtve. Gde god oni počivaju mi ćemo podići spomen obeležje ili barem postaviti krst. Ovaj spomenik ne stoji samo zbog sećanja na naše mrtve nego i zbog opomene da nedužni ljudi više nikada ne smeju biti kažnjeni zbog kolektivne krivice. Molim dragog Boga da nam da snagu i zdravlje da ostvarimo naše ciljeve. Zahvaljujem svim zemljacima i sugrañanima što su došli i ušestvovali u današnjoj svečanoj ceremoniji podizanja spomen obeležja Podunavskim Švabama.“
226
© Peter Binzberger
O toku svečanosti osveštanja spomen obeležja u Kikindi i njenom organizovanju informisaću sve donatore, zemljake učesnike kao i nekoliko udruženja Podunavskih Švaba u Nemačkoj i razne medije u zemlji i inostranstvu sledećim ZAVRŠNIM IZVEŠTAJEM
cirkularno pismo od 22. oktobra 2002. god SPOMEN OBELEŽJE U KIKINDI
Svečano otvaranje, svečano bogosluženje, dokumentacija Dragi.zemljaci! GOTOVO JE! – Uz Vašu pomoć i podršku i u sporazumu sa nadležnim organima i katoličke parohije “Sv. Franciskus“ u Kikindi uspeo sam, da prema projektu naše zemljakinje Vere Karl, roñene Giurgi podignem spomen obeležje na “Železničkom groblju“. Isti krst kao na spomen obeležju postavljen je i na masovnoj grobnici sa metalnim natpisom. Sa više strana upućene su mi reči priznanja za lepo impresivno zdanje ja ove reći upućujem dalje svima koji su pomagali i ućestvovali. Istovremeno se zahvaljujem svim zemljacima na velikoj podršci. OSVEŠTANJE je bilo u subotu, 12. oktobra 2002. god. od 10 do 12 časova. Ovom svečanom osveštanju “Memento mori“ Podunavskim Švabama odalo je počast više od 150 ljudi svojim prisustvom. Oko 50 zemljaka doputovalo je iz SAD-a, Nemačke, Austrije, Mañarske i Italije. Došlo je još 70 Podunavskih Švaba, nekoliko Mañara i Srba iz Kikinde i okoline. Predstavnici crkve, uprave, etničkih organizacija i medija povećali su broj posetilaca sa gore navedenih 150 na 160 ljudi. prvo sam ja pozdravio goste, zahvalio se svima koji su pomogli i dali donacije i poklonio se stradalim pretcima i zemljacima i završio govor sa nadom u miran zajednički zivot etničkih grupa u staroj domovini. (Ovo sam ja izložio na nemačkom i srpskom jeziku, a Marta Ištvan je prenela na mañarskom). zatim su usledili pozdravni govori povanih počasnih gostiju, opelo (blagoslov) i polaganje venaca i ceveća. Ženski solistički duet hora evangelističke crkve – gospoñe Vesna Vajs i Erika Marton – obogatile su svećani deo spomen obeležja pevanjem nemačkih crkvenih pesama. Udruženje 227
© Peter Binzberger
nemaca pozvalo je više visokih poćasnih gostiju na osveštanje spomen obeležja. Pozivu su se odazvali dole navedeni počasni gosti ili njihovi lično izabrani predstavnici: g-din Šandor Egereši, potpredsednik Narodne skupštine Vojvodine (APV) u Novom Sadu, g-ña Dušanka Manić, nadležna za etničke grupe u Ministarstvu unutršnjih poslova Vojvodine, zamenik gradonačelnika Šandor Talpai, kao zamenik predsednika opštine Duško Radaković, Msgr. Jožef Mioč, direktor Pavlovog seminara katoličke crkve iz Subotice, sveštenik Karolj Marton, biskup evangelističke reformatorske crkve u Banatu, kapelan Pal Semeredi kao zastupnik sveštenika Jožefa Botke iz parohije “Sv. Franciskus“ u Kikindi. Podunavsku Švabe predstavljali su g-din Hanc Supric, predsednik Saveznog i Pokrajinskog Udruženja “Zemljaci Podunavskih Švaba u Nemačkoj i u Baden-Wirtembergu“ i Josef Jerger iz Ludwighafena kao predsednik Podunavskih Švaba u području Rajnland-Pfalca i istovremeno kao referent za spomen obeležja u Nemačkoj. Podunavske Švabe iz zavičaja predstavljao je gospodin Laslo Mandler, potpredsednik “Nemačkog udruženja“ u Subotici. Sa delegacijama i polaganjem venaca počastvovali su nas i gospoña Hilda Banski i gospodin Konečni iz kikindskog ogranka Nemačkog udruženja “Donau“ iz Novog Sada, “Banatski forum“ iz Pančeva, “Forum Bačka“ i “Mañarski narodni savez“ iz Kikinde. Naš zemljak iz Amerike, Josef Konrad odao je poštu mrtvima polaganjem jednog velikog venca u ime svih Podunavskih Švaba iz celog sveta. Organizaciju zavičajaca iz Nakova predstavljao je zemljak Franz Kahles a bratsku organizaciju zavičajaca iz Banatskog Velikog Sela – St. Hubert-Charleville-Soltura – predstavljali su zemljaci Bernhard Schenk i Adam Hess. Svi su se prisetili mrtvih i odali im poštu svečanim govorima, vencima i buketima cveća. Preostali pristigli zemljaci i mnogobrojne Podunavske Švabe koji još žive u Banatu, odali su poštu mrtvima samo svojim prisustvom a neki i buketima cveća. Na kraju su okupljeni otišli do masovne grobnice. Tamo su sveštenici osvetili zemlju grobnice i na njoj podignuti veliki krst. U ime svih udruženja Podunavskih Švaba iz celog sveta Konrad Josef je i ovde položio venac od svetlocrvenih karanfila. Ovom primeru sledili su mnogi zemljaci i delegacije – isto i g Egereši i gdja Manič kao 228
© Peter Binzberger
predstavnica vlasti – i na taj način su buketima cveća i svećama odali poštu našim mrtvima u masovnoj grobnici. Uklesani natpisi na granitu spomenika glase: 1944–1948 NAŠIM ZEMLJACIMA, ŽRTVAMA NASILJA – na nemačkom, srpskom i mañarskom jeziku –
GRB PODUNAVSKIH ŠVABA Podunavske Švabe iz Kikinde i okoline 2 0 0 2.
Na granitnim pokrovima šest trupaca su ugravirana po dva naziva mesta, pored toga krst kao i dokumentovani broj žrtava ove opštine. Na maloj granitnoj ploči u podnožju krsta nalaze se isti podaci opštine Kikinda. Levi trupac (odozgo): BOTSCHAR (Bočar) + 8, MOKRIN + (broj mrtvih nedostaje–nepoznato), NAKODORF (Nakovo) + 75, ST. HUBERT (Banatsko Veliko Selo) + 71, CHARLEVILLE (Šarlevil-BVS) + 67, SOLTUR (BVS) + 55, u sredini kod krsta: KIKINDA + 168. Desni trupac (odozgo): HEUFELD (Novi Kozarci) + 53, MASTORT (Novi Kozarci) + 39, RUSKODORF (Rusko Selo) + 9, BANATER TOPOLA (Banatska Topola) + 46, SANAD (Sanad) + 30, BIKATSCH (Bikač) + 22.
Tekst na trima pločama krsta masovne grobnice glasi: – sve na nemačkom, srpskom i mañarskom jeziku – OVDE SE ZAVRŠIO PUT STRADANJA VIŠE STOTINA NAŠIH SUGRAĐANA NEMAČKE NARODNOSTI LOGORA „MILCHALLE“ U KIKINDI OD 1944 DO 1947 GODINE. Neka mrtvi počivaju u miru ! Podunavske Švabe iz Kikinde i okoline 2002
Na kraju je Subotičko Udruženje Nemaca kao organizator osveštanja spomen-obeležja u Kikindi, pozvalo sve prisutne na zajednički SVEČANI RUČAK u poznatoj gostionici “Lovac“ koje se nalazi u severozapadnom delu Kikinde. Osim pozvanih počasnih gostiju pridružili su se i mnogobrojni zemljaci i proveli još mnogo prijatnih sati 229
© Peter Binzberger
sa svojim poznanicima i roñacima Podunavskim Švabama iz Kikinde i okoline. Ukupno 72 gosta su pažljivo slušala moje reči o enormnoj moralnoj snazi koju mi, “Podunavske Švabe iz inostranstva“ crpimo iz naše ljubavi prema zavičaju zbog našeg izrazitog poštovanja prema pretcima, rodbini i prijateljima koji počivaju u banatskoj rodnoj zemlji, i naposletku iz dragih i lepih uspomena na naše vreme školovanja i mladosti. Neizbrisiva sećanja i čvrste veze sa roñacima i zemljacima koji još žive u Banatu prate našu svakodnevicu u novom zavičaju. Nekoliko predstavnika vlasti i nacionalnih manjina iz Vojovodine uputili su mi tople i iskrene reči zahvalnosti i priznanja za moje zalaganje za postavljanje spomenika. Potom su usledile lepe reči o mladom procvatu tolerantnog i zajedničkog života svih naroda u miru i uzajamnom poštovanju. Posle kratke molitve za stolom koju je izgovorio msgr Miocs, prisutni su se prihvatili ručka koji je u meñuvremenu već bio poslužen. Tek u ranim popodnevnim časovima gosti su polako napuštali sto skladne skupine. Neki prisutni su zatražili SVEČANU NEMAČKU MISU povodom osveštenja spomenika na masovnoj grobnici u Kikindi. Ova želja im se ispunila. Pošto je Kikinñanka Magdalena Griffatong , roñ. Kredler iz Koblenca podarila dva molitvenika na nemačkom jeziku i pošto sam blagovremeno poslao za Kikindu note za orgulje kao i tekstove nemačkih crkvenih pesama, sveštenik Jozsef Botka održao je svetu misu prema katoličkom obredu u kikindskoj crkvi St. Franziskus u nedelju, 13.oktobra 2002. u 11.00 časova. Orguljašica, jedna časna sestra, svirala je kao uvod prema Bahovim varijacijama “Nebesa hvale čast Večnoga“ Ludviga van Bethovena i u toku mise još pesme “Hvalite Gospoda“ i “Veliki Bože, mi te hvalimo“. Molitvu koju je lepo sastavio na nemačkom sveštenik Botka, dobro je izgovorio jedan od vernika koji čita molitve. Njen sadržaj je u potpunosti bio primeren nesrećnoj sudbini naših zemljaka i bio je prigodan osvećenju spomen-obeležja. Na kraju službe sveštenik Botka je potvrdio na srpskom jeziku da su svi naši pokojni pominjanin u svim dosadašnjim crkvenim molitvama. To je bilo na redovnoj službi svake godine na Dan svetih na katoličkom “Željezničkom“ groblju. Sveštenik Botka je u svojim molitvama–govorima posebno naglasio da naši bližnji od početka počivaju u svetoj zemlji, pošto je i 230
© Peter Binzberger
zemljište oko katoličkog “Željezničkog“ groblja, dakle, mesto gde se nalazi masovna grobnica, bilo osvećeno još pre 200 godina. Na kraju službe svaki posetilac je dobio mali osvećeni medaljon Majke Božije od svoje parohije u starom zavičaju. Na tom mestu sam se zahvalio parohu Botki u ime Podunavskih Švaba na njegovom blagoslovenom svešteničkom učešću. Trebalo je što pre ispuniti DRUGE OBAVEZE. Posle dogovora sa gospodinom Botkom i nekolicinom zemljaka, 13.oktobra, neposredno posle službe dao sam da se oko masovne grobnice postavi ograda od betonskih ploča. Na ograñenoj površini masovne grobnice biće sledeće godine posañeno travnjak. Novac za održavanje je obezbeñen za narednih nekoliko godina – i to od preostalih donacija. Stoga nameravam da sačinim fotodoku-mentaciju ovog spomenobeležja sa dodatnim popisom imena onih koji su tu sahranjeni. Kada bude završena, poslaću je svim donatorima. Posebno bih želeo da ovu dokumentaciju dostavim svim arhivima Podunavskih Švaba u Nemačkoj, Austriji, SAD i u starom zavičaju u Kikindi. Time se nadam da sam obavio počasni zadatak koji su mi poverili mnogi zemljaci na opšte zadovoljstvo I ostajem pri tome uz zavičajski pozdrav! Dr. Peter Binzberger
231
© Peter Binzberger
REZIME Nepoverenje rasprostranjeno u društvima totalitarnog režima bilo je 2002. godine u srpskom delu Banata još duboko ukorenjeno. Samo se nekolko odvažnih i odlučnih ljudi usudilo, doduše bojažljivo i oprezno, da se okrenu ka slobodnoj Evropi. Bez podrške ovih ljudi orijentisanih na budućnost ne bi bilo moguće da za nekoliko meseci postavim spomenobeležje Podunavskim Švabama u Kikindi i da ga uspelim činom osveštanja 12. oktobra 2002. predočim javnosti. U ovom neverovatno kratkom vremenskom periodu uspeo sam da mnoge, po svetu raseljene zemljake obavestim o svojim namerama i da probudim njihovu volju da finansijski pomognu. I na tom uspehu zahvalan sam, pored svojih poznanstava i dogovorenoj intenzivnoj saradnji sa prijateljima iz Banata iz vremena školovanja i mladosti. Moje angažovanje nije bilo samo s ciljem da se uradi spomenik našim mrtvima u vremenima stradanja, već i da nekadašnji narodi sa kojima smo živeli i neupućene mlañe generacije postanu svesne dugo prećutkivanog ubijanja našeg naroda. Intenzivan rad u javnosti je , dakle, bio neizostavan: rasprave gospoñe Ištvan u nekoliko kikindskih novina i u Vojvodini bili su prvi korak, kao i emitovanje emisije osveštanja spomen obeležja na novosadskoj televiziji. Posle su usledili novinarski izveštaji, pisma čitalaca u publikacijama objavljenim u nekadašnjim područjima naseljenim Podunavskim Švabama. Na posletku se i regionalna štampa iz oblasti oko Bodenskog jezera zainteresovala za moj rad u Banatu, tako da je o tome pisalo u mnogim člancima. Sa mojim radom upoznati su i naši zemljaci putem podunavskošvapskih publikacija.
232
© Peter Binzberger
NOVINSKI IZVEŠTAJI – GLASOVI ŠTAMPE povodom osveštanja spomenika 12.oktobra 2002. u “KIKINDSKIM novinama“ od četvrtka, 26.septembra 2002. Napisala Marta Ištvan – Originalni članak iz novine –
Komemoracija žrtvama odmazde nakon Drugog svetskog rata
Spomen-krst nad masovnom grobnicom Posle više od 50 godina ćutanja u subotu,12. oktobra 2002. na katoličkom željezničkom groblju održaće se komemoracija nevinim žrtvama nasilja izmeñu 1945. i 1948. godine Nažalost, ni naš grad nije ostao posteñen neljudskog i bezumnog revanšisma pobednika nad pobeñenima nakon Drugog svetskog rata. Mnogi od naših sugrañana koji su preživeli godine nakon Drugo O masovnoj grobnici na Železničkom groblju zanju mnogi naši sratriji sugrañani koji su preživeli godine posle Drugog svetskog rata. Ipak, za sve ove godine malo se o njoj govorilo, čak se i do skoro poricalo njeno postojanje. Tako su grehe Rajha okajala deca, žene i starci. U tim godinama bezumlja malo je ko shvatio da je jedini pravi pobednik zapravo bila smrt. Ali ko su žrtve ovog bezumlja? Žene, deca, i stari kao jedini preostali od pobeñenih. Mesto zlodela je nekadašnja „Mlekara“, koja je poslužila kao sabirni centar u kojem se mnogima gubio trag. Pored radnog, u Kikindi je postojao i logor za uništavanje sugrañana nemačke nacionalnosti, čijim rasvetljavanjem se kod nas još niko nije pozabavio. Po nemačkoj dokumentaciji, koja je objavljena u Centru za dokumentaciju u Zindelfingenu, identifikovano je 618 žrtava nemačke nacionalnosti, ali je poznato i to da je žrtava bilo i mañarske naciuonalosti, kao i srpske, čak i Rusa, koji su svoju domovinu napustili posle Oktobarske revolucije, ne slažući se sa komunističkim režimom. Ovo nije jedino mesto gde su u Kikindi pokopani leševi ljudi opasni po ondašnji novi režim. Ostala su i dalje obavijena 233
© Peter Binzberger
velom tajne. Svi ovi ljudi su sahranjeni na krajnje neljudski način, u neosvećenu zemlju i bez svakog obeležja dostojnog čoveka. Na privatnu inicijativu naših bivših sugrañana, koji su nakon završetka rata, spasavajući svoje gole živote kao deca s roditeljima napustili rodnu zemlju, roñena je želja da se njihovim najbližima posle demokratskih promena u našoj zemlji omogući počinak doličan hrišćana. Tako je gospodin dr Peter Binzberger, boraveći više puta u staroj domovini, dobio dozvolu za podizanje simboličnog belog spomenkrsta, kao i postavljanje tabli na kojoj će biti broj žrtava iz Kikinde i okolnoh mesta. Idejni projekat je proistekao od naše bivše sugrañanke Vere Karl, roñena Đurči, u zapadnom svetu poznate umetnicevajarke. Novac za izradu ovog spomen-obeležja prikupljen je od priloga naših ljudi širom sveta. Za ovu priliku očekuje se dolazak brojnih bivših Kikinñana iz celog sveta od kojih spomenimo ime Jozefa Konrada iz Filadelfije, koji je ove godine primio srebrnu medalju od Republike Austrije za zasluge na saradnji izmeñu naroda SAD i Austrije, dr Petera Binzbergera, dobitnika medalje za svoj desetogodišnji rad na partnerstvu gradova Sarajeva i Fridrihshafena. Treba spomenuti i njegovu nesebičnu i ličnu pomoć izbeglim licama iz Bosne. Organizatori ovog akta pomirenje i postavljana hriščanskog obeležja u Kikindi su Nemački narodni savez iz Subotice i Banatski forum. (slika –.13x9 cm, foto M. Ištvan, nedovršenog spomenika dopunjuje članak). U “KIKINDSKIM novinama“ od petka, 4 .oktobra 2002. Pismo čitaoca Siniše Jakonića – Original srpski tekst pisma –
Nisu svi ćutali Reagovanje na tekst “Spomenici nad masovnom grobnicom“ (“Kikindske“, br. 211) U prošlom broju “Kikindskih“ objavljen je poduži tekst novinarke Marte Ištvan o predstojećoj komemoraciji nedužnim žrtvama nemačke nacionalnosti, koje su ubijeni koa odmazda komunističkih vlasti
234
© Peter Binzberger
za zločine nemačkog okupatora u vreme II svetskog rata (napisano je: od 1945. do 1948., a treba od 1944. do 1948., – prim. S.J.) Članak je suštinski pozitivan i ispravan ali su se potkrale i neke ozbiljne greške i netačnosti.Tako, u njemu, meñu ostalog piše: “Posle više od 50 godina ćutanja...Pored radnog, u Kikindi je postojao i logor za uništavanje sugrañana nemačke narodnosti, čijim rasvetljavanjem se kod nas još niko nije pozabavio“. Pre svega, nije bilo „50 godina ćutanja“ a još manje je istina da se rasvetljavanjem zločina kod nas još niko nije pozabavio. Da je u Velikoj Kikindi od oktobra 1944. do 1948. opljačkano, mučeno, pobijeno bez suñenja i sahranjeno u masovnim grobnicama od 540 do 600 Nemaca i još 600 Srba iz Mačve (u tekstu piše 618 Nemaca – žrtava na osnovu dokumentacije Centra u Zindelfingenu, što prihvatam kao tačan podatak), detaljno sam pisao navodeći imena ubica i njihove kućne adrese (komandant konc-logora bio je oficir Nikola Popović), a protiv jednog, sada pokojnog naredbodavca ubistava podneo sam 1991. krivičnu prijavu – bez uspeha. Reč je o tekstovima u kragujevačkim “Pogledima“ (1991. i 1995.), nedeljniku iz Beograda “Balkan ekspres“ (1992.), u novosadskoj reviji “Nezavisni“ (1994.), u listu “Velika Kikinda“ 1997 objavljen je feljton, pa opet tada reviji “Velika Kikinda“ 1998, zatim u dnevniku “Danas“ 1999. (tri teksta). Zbog pisanja u “Velikoj Kikindi“ tužen sam 1997. i spor sam dobio, a iste godine za vreme suñenja moj advokat Milorad Kojadinović i ja dali smo intervjue dnevniku iz Beograda “Naša borba“. U navedenim tekstovima javno su posvedočili Kikinñani Erna-Ema Gavranić, koja je bila logorašica, Milan Ostojić, Dragan Pekarević, Rada Simulov (sada su pokojni), advokat Miloš Živkov i bivši policajac Laslo Pastor . O genocidu nad Nemcima, Jevrejima i Srbima a bilo je i žrtava Mañara, napisao sam knjigu 1992. Njeno objavljivanje nudio sam na adrese petnaestak izdavača, čak 1997. i 1999. i ambasadi Nemačke, ali bez uspeha. Posetio sam ovdašnje prostorije katoličke i pravoslavne crkve 1992, 1997. i 1999. predlažući da se nad grobnicama ceremonialno postave krstovi, meñutim, moja ideja nije usvojena. Kao što nema kolektivne krivice, nema ni potpunog ćutanja ni kod jednog naroda. Podržavam 235
© Peter Binzberger
obeležavanje grobnice, ali da li je morala da se čeka 2002.? Zar je strah od režima S.M. (Slobodana Miloševića) bio tako jak ? U “KIKINDSKIM novinama“ od četvrtka 10. oktobra 2002., br. 213 Kikindski novinar k-i – Sa mañarskog prevela Marta Ištvan –
Sećanje na žrtve nasilja posle Drugog svetskog rata KRST–SPOMENIK NA MASOVNOJ GROBNICI Posle više od pedesetogodišnjeg ćutanja, 12. oktobra 2002. na katoličkom “Željezničkom“ groblju održana je vaseljenska misa nevinim žrtvama iz perioda izmeñu 1945 i 1948 i osveštan je krst. Posle Drugog svetskog rata i u našem gradu je, nažalost, vladalo nasilje. O masovnoj grobnici iza željezničke stanice znaju mnogi stari ljudi koji su preživeli krvavo posleratno vreme. Ipak, u javnost nije prodrla ni jedna reč o tome. Čak se do nedavno i sumnjalo u postojanje masovne grobnice. Komunistička vlast se za grehe Rajha osvetila ženama, deci i starcima. Malo njih je tih godina shvatilo da je pravi pobednik samo smrt. Pobednici su se nemilosrdno svetili nevinima. Mesto užasa bila je nekadašnja Mlekara u Kikindi, gde je bio sabirni logor u kojem su nestali tragovi mnogih. Osim radnog logora, u Kikindi je postojao i jedan drugi u kojem su ubijani grañani nemačke nacionalnosti. Kod nas se niko nije bavio istraživanjima tajni u ovom logoru. Na osnovu nemačkih izvora bilo je 618 žrtava nemačke narodnosti. Poznato je i da su bili ubijani i Mañari, Srbi i Rusi – koji su posle Oktobarske revolucije napustili Rusiju, pošto se nisu slagali sa komunističkim sistemom. Ova masovna grobnica nije jedino mesto u Kikindi na kojem su ubijeni i zatrpani ljudi koji su od strane tadašnjeg sistema smatrani opasnim. Još se taji o mestima ostalih masovnih grobnica. Ubijeni, 236
© Peter Binzberger
masakrirani ljudi su pokopani u neosvećenu zemlju bez počasti, bez ikakvog dostojanstva i poštovanja. Na inicijativu naših izbeglih nekadašnjih sugrañana je sada, posle demoktratskog okreta, na katholičkom “Željezničkom“ groblju podignut hrisčanski spomen-obeležja. Naš bivši sugrañanin dr Peter Binzberger, koji danas u Friedrichshafenu živi, je konačno dobio dozvolu da podigne krst, spomem-obeležja i tablu sa imenima zrtva. Nacrt spomenika je uradila nekadašnja Kikinñanka, umetnica Wera Karl, roñ. Gyurcsy. Novčana sredstva neophodna za postavljanje spomenika obezbedili su Nemci, zemljaci iz celog sveta , bivši grañani Kikinde i okolnih sela, čiji bližnji počivaju u toj masovnoj grobnici. U subotu, 12. oktobra 2002. u 10 časova pre podne otpočela je vaseljenskom misom svečanost u znak sećanja na mrtve koju je na nemačkom jeziku održao msgr Jozsef Miocs, rektor Paulinuma. Organizatori su očekivali dolazak mnogih počasnih gostiju, nekadašnjih grañana Kikinde, članova Nemačkog narodnog saveza iz Subotice i Banatskog foruma. U znak pomirenja na osveštenje spomenika došli su Jozef Konrad iz Filadelfije, dr Peter Binzberger iz Nemačke i predstavnici mnogih hrišćanskih crkava. U novosadskim novinama “MAGYAR SZO“ od nedelje, 13. oktobra 2002. Novi Sad, LIX broj u godini 242, ukupan broj 19348. Autor članka Fekete Laslo – Sa mañarskog na nemački prevela Vera Karl –
KRST-SPOMENIK NA MASOVNOJ GROBNICI Sećanje na žrtve odmazde posle Drugog svetkog rata u Kikindi. Posle više od pola veka ćutanja, na katoličkom “Željezničkom“ groblju u Kikindi održana je vaznesenjska misa za nevine žrtve, stradale izmeñu 1945. i 1948. i osveštan je krst nad grobnicom. Ceremoniji punoj strahopoštovanja koju je na nemačkom držao Jožef Mioč, rektor Paulinuma u Subotici, prisustvovali su mnogi značajni gosti: 237
© Peter Binzberger
nekadašnji grañani Kikinde, crkveni velikodostojnici, prestavnici lokalne samouprave, Nemački narodni savez, Banatski forum, i mesni prestavnici stranke VMSZ (politička partija Savez vojvoñanskih Mañara). Odmazde koje su usledile posle Drugog svetskog rata nisu poštedele ni Kikindu ni njenu okolinu. Mnogi starosedeoci, stariji ljudi koji su preživeli poratne godine, znali su za masovnu grobnicu na “Željezničkom“ groblju. Proteklih decenija se o tome nije javno govorilo, naprotiv čak su nekadašnji vlastodršci poricali postojanje masovne grobnice. Komunistička vlast se za grehe Nemačkog rajha osvetila ženama, deci i starima. Tih godina je malo ko shvatio da je pravi pobednik bila smrt. Posle rata su se pobednici strahovito svetili nevinima. Bivša Mlekara u Kikindi bila je mesto zločina, ovde se nalazio logor u kojem se mnogima gubi trag. Osim radnog logora u Kikindi je postojao još jedan u kojem su pogubljeni mnogi sugrañani nemačke narodnosti. Do sada se niko nije detaljnije bavio «svrhama“ ovog logora. Iz nemačkih izvora saznajemo da je bilo 618 nemačkih žrtava, mada je opšte poznato da je meñu žrtvama bilo i Mañara, Srba i Rusa – koji su posle Oktobarske revolucije napustili Rusiju pošto se nisu slagali sa komunističkim režimom. Ova masovna grobnica nije jedino mesto u Kikindi na kojem su pogubljena lica koje je tadašnji režim proglasio opasnim osoba. Mesta ostalih masovnih grobnica do danas su ostala tajna. Ubijeni, pogubljeni ljudi su zakopani u neobeležene grobnice u neosvećenu zemlju, bez imalo ljudskog dostojanstva. Na inicijativu naših prognanih sugrañana, posle demokratskih promena postavljeno je na “Željezničkom“ groblju u duhu hrišćanstva osvećeno spomen-obeležje. Tako je dr Peter Binzberger, nekadašnji sugrañanin koji danas živi u Fridrihshafenu, nekoliko puta posetio svoj zavičaj. Štaviše dobio je odobrenje da se postavi jedan simboličan beli krst u znak sećanja na žrtve i spomen-ploča sa imenima žrtava. Nacrt za spomen-ploču uradila je umetnica Vera Karl (roñ. Đurči), neophodan novac obezbedili su potomci žrtava iz celog sveta. Prilikom osveštanja spomenika Podunavskim Švabama dr Peter Binzberger je izmeñu ostalog istakao: 238
© Peter Binzberger
“Danas sam imao težak dan, pošto sam posle skoro 58 godina prisustvovao osveštanju ovog spomenika. Dan je bio ispunjen i nadom i srećom, jer su potomci mnogih naroda uspeli da za 200 godina i teškim radom od područja koja su Turci opustošili, stvore plodnu i bogatu zemlju. Današnji dan mi je bio i srećan, jer sam mogao da spoznam mnogo toga pozitivnog u svom nekadašnjem zavičaju, te ću poneti sa sobom u svet i lepe utiske. Zahvaljujem se svima koji su mi pomogli svojom dobrom voljom i donacijama“. U ovom članku se na zatamljenoj površini nalazi sledeći tekst: “PRAŠTAMO, ALI NE ZABORAVLJAMO“. Prisutne koji su se okupili u znak sećanja na žrtve odmazde posle Drugog svetskog rata, pozdravio je gospodin Šandor Egereši, potpredsednik Pokrajinskog Parlamenta Vojvodine koji je izmeñu ostalog rekao : “Moji uvaženi gosti, velika mi je čast što mogu da pozdravim učesnike ovog tužnog skupa u ime Skupštine AP Vojvodine i u svoje ime. Današnje okupljanje predstavlja tužno sećanje na tragične dogañaje koji su usledili posle Drugog svetskog rata. Ti dogañaji koji su se duboko urezali u naše sećanje, istovremeno nas i obavezuju da nikada ne zaboravimo decenijama stvaranu zajedničku prošlost. Ne smemo zaboraviti ni niti koje nas povezuju. Danas, kada sklapamo nove veze za budućnost, ne smemo zatvarati oči pred zajednički stvaranim vrednostima. Stoga ćemo danas pognuti glave pred nevinim žrtvama ratne oluje i pred spomenikom podignutim u slavu naših nekadašnjih sugrañana. Mi praštamo ali ne zaboravljamo.“
239
© Peter Binzberger
U beogradskom listu “DANAS“ od ponedeljka , 14. oktobra 2002. Broj 1842, god VI Autor: Siniša Jakonić – Preveo sa srpskog u nemački dr Peter Binzberger –
U KIKINDI OSVEŠTANO SPOMEN-OBELEŽJE Spomenik stradalim Nemcima Kikinda – U subotu je na “Željezničkom“ katoličkom groblju osveštano spomen-obeležje podignuto u znak sećanja na 618 nedužnih žrtava nemačke nacionalnosti iz Velike Kikinde i 12 okolnih sela. Žrtve su ubijene ili umrle u Koncentracionom logoru “Velika Kikinda“ od posledica mučenja i neljudskih uslova u odmazdi komunističkih vlasti od 1944 do 1948 godine i sahranjene bez obeležja u masovnim grobnicama. Spomenik je izgrañen dobrovoljnim prilozima Nemaca poreklom iz kikindskog kraja, delo je vajarke Vere Karl. Nedaleko od spomenika podignut je veliki krst na mestu gde su žrtve delom sahranjene. Komemoraciji su prisustvovali preživeli Nemci iz vojvoñjanskih mesta, Beograda, Ausrije, Nemačke, SAD, Kanade, Italije i Brazila, predstavnici organizacije “Podunavskih Švaba“, “Nemačkog narodnog saveza“, Nemačkog udruženja “Donau“, katoličke i protestantske crkve, SO Kikinda i APV.
240
© Peter Binzberger
U “KIKINDAY UJSAG”, petak 18. oktobar 2002., br. 214, god. V. novinar K-i – fotografija : Aladin Bakhit (13x10 cm) – sa mañarskog u nemački prevela Marta Ištvan –
Sećanje na žrtve nasilja nakon drugog svetskog rata u Kikindi
Memento posle pola veka Nemački narodni savez i Banatski forum postavili su spomenkrst na katoličkom Železničkom groblju u znak sećanja na nevine žrtve. Vaseljenskom božjom službom i osvećenjem spomen-krsta, Nemci koji su napustili Kikindu setili su se svojih predaka nakon 58 godina. Na katoličkom groblju u subotu, 12. oktobra 2002. više stotina učesnika je prisustvovalo spomen - svečanosti, koju su na nemačkom jeziku održali Miocs Jozsef, rektor Paulinuma, kao i Marton Karoly banatski reformatorski biskup i Szemeredi Pal, kikindski kapelan. Prisutni su bili Egereši Šandor, potpredsednik Vojvoñanskog parlamenta, gradska samouprava, predsednik okružnog Saveza Mañara, gospodin Mandler Laslo, potpredsednik Nemačkog narodnog saveza i mnogi ostali. Ovo spomen-obeležje čuva sećanje na više od 600 nedužnih (“nemačkih“ – dopunio dr. Binzberger) žrtava iz Kikinde i okoline, ubijenih posle drugog svedskog rata. O ovoj masovnoj grobnici, koja do danas nije bila obeležena, komunistička vlast je dugo ćutala. Sada su spomen-krst i trojezična spomen-ploča memento: znak pomirenja i sećanja. Potomci i rodbina žrtava došli su iz svih krajeva sveta u svoj zavičaj, da bi se konačno dostojanstveno poklonili senima svojih dragih a kako bi tužno sećanje mogli da pretvore u pomirenje i nežnost. U njihovo ime obratio se dr. Binzberger: „Ovo je za mene tužan dan pun bola, zato što tačno 58 godina posle napuštanja domovine mog detinjstva, mogu da učestvujem na ovoj spomen-svečanosti. Ovo spomen-obeležje simbolizuje povezanost mnogih Podunavskih Švaba sa njihovim precima koji ovde počivaju, sa njihovom nekadašnjom domovinom, sa zemljacima i pripadnicima iste generacije. Ovo 241
© Peter Binzberger
spomen-obeležje je i dokaz čvrstih emocionalnih veza Podunavskih Švaba sa zavičajnom crkvom u kojoj su kršteni i gde su se kao deca molili Bogu. Danas doživljavam i dan pun nade i sreće, jer ovo spomen-obeležje predstavlja vezu izmeñu Nemaca koji su odavde otišli i onih koji su ovde ostali, ali i izmeñu Nemaca i drugih naroda. Svi oni su teškim radom i marljivošću, u velikoj nemaštini, vekovima, posle turske vladavine stvorili ovu bogatu i plodnu zemlju. Srećnim me čini i to, što sam u mom starom zavičaju prepoznao mnoge pozitivne znakove, koje ću sa sobom poneti u svet, i o kojima ću i druge izvestiti”– bile su reči dr. Binzberger-a, koji je kao inicijator spomen-obeležja obavio lavovski deo organizatorskog posla. Istovremeno izrazio je i svoju zahvalnost svima, koji su ga u njegovoj nameri materijalno ili moralno podržali. Donacije za podizanje spomen-obeležja pristizale su iz celog sveta. Ali i lokalna samouprava, katolička crkva i izvoñači su ga idejno podržali. Konfrontacija sa prošlošću bila je bolna. Grehe Trećeg rajha okajali su nevini. Nevini su bili žrtve! Razračunavanje sa prošlošću donelo je olakšanje: nakon što je istina izrečena, budućnost je dobila šansu da se razvija bez laži. U “KIKINDSKIM novinama“, petak, 18. oktobra 2002. Kikindski novinar D.S. – Originalni tekst –
Sećanje na nedužne nemačke žrtve PROŠLE SUBOTE, na železničkom katoličkom groblju osvećeno je spomen-obeležje podignuto u znak sećanja na 618 nedužnih žrtava nemačke nacionalnosti, žena, staraca, dece i muškaraca iz Velike Kikinde i 12 okolnih sela. Žrtve su ubijene ili umrle od posledice mučenja ili neljudskih uslova u omazdi komunističkih vlasti od 1944. do 1948. godine u “Koncetracionom logoru Velika Kikinda“ i sahranjene bez obeležja u masovnim gronicama. Spomenik je izgrañen dobrovoljnom prilozima Nemaca iz inostranstva poreklom iz kikindskog kraja, a delo je vajarke Vere Karl. Nedaleko od njega 242
© Peter Binzberger
podignut je veliki krst na mestu gde su žrtve delom sahranjene. Meñu 150 prisutnih na osvećenju spomenika bili su preživeli Nemci iz vojvoñanskih mesta, Beograda, Austrije, Nemačke, SAD, Kanade, Italije, Brazila, predstavnici organizacija podunavskih Švaba, Nemačkog noradnog saveza, “Donau“, katoličke i protestanske crkve. (Slika: Spomen-obeležje stradalim Nemcima sa prisutnima–8.5 x 6.5 cm – dopuni članak.)
U “Schwäbische Zeitung” od srede, 30.oktobra 2002. izdanje Friedrichshafen, br. 252 autor: Anton Fuchsloch
PODUNAVSKE ŠVABE Spomen-obeležje žrtvama nasilja u Kikindi Friedrichshafen/Kikinda - „Mene je kao nekoga ko se iselio iz tih krajeva, čitavog života opterećivalo to, što je hiljade mojih sunarodnika, koji su bili žrtve nasilja - zaboravljeno”. Peter Binzberger nije više mogao da trpi tu nepravdu. Uz podršku mnogih podunavskih Švaba iz celog sveta organizovao je podizanje spomen obeležja na masovnoj grobnici u Kikindi. Trgovac tekstilom iz Friedrichshafena posvetio se pomirenju Istoka i Zapada, pomirenju pobednika i pobeñenih. On je, kao predsednik radnog kruga Sarajevo, inicirao saradnju sa Friedrichshafenom, i pomogao mnogim izbeglicama koje su početkom 90-tih izbegli za Nemačku, sa ratnog područja Jugoslavije koja se raspala. Pošto je više puta posetio svoju nekadašnju domovinu – Severni Banat u Jugoslaviji, današnjoj Republici Srbiji, i video da ništa više ne podseća na Podunavske Švabe, rodila se ideja o spomen-obeležju. Ono bi trebalo da bude “memento mori“ za 1200 do 1500 ljudi, koji su od 1944. do 1948. ubijeni u Kikindi, njegovom rodnom mestu, zbog neljudskog i neshvatljivog revanšizma pobednika nad pobeñenima. Navodeći poimence, po Binzbergeru, bilo je 618 žrtava 243
© Peter Binzberger
nemačke nacionalnosti, kao i Srba i Rusa, koji su svoj zavičaj napustili posle Oktobarske revolucije, zbog neslaganja sa komunističkim režimom. Na bestijalan način su bili ubijeni i pokopani pre svega žene, deca i starci, koji nisu mogli da pobegnu. Posle više od 50 godina ćutanja i potiskivanja došlo je vreme da se postavi obeležje. Početkom godine je dr. Binzberger uspostavio kontakt sa zemljacima iz celog sveta radi prikupljanja sredstava za podizanje spomen obeležja. Veoma brzo su pristigle mnogobrojne donacije, tako da se odmah moglo krenuti sa realizacijom planova. Nije bilo baš jednostavno dobiti dozvolu za izgradnju spomenobeležja. Na katoličkom groblju, nedaleko od masovne grobnice konačno je odreñeno pogodno mesto. Binzberger je zatim ovlastio roñenu Kikinñanku Veru Karl da za taj spomenik izradi umetnički nacrt – jednostavan krst i spomen-ploču od granita sa natpisom “1944.– 1948. našim zemljacima, žrtvama nasilja. Podunavske Švabe iz Kikinde i okoline 2002.” Istovremeno je postavljen i krst na masovnoj grobnici. U subotu, 12 oktobra 2002. osveštano je spomen-obeježje. Više od 150 zvanica, meñu njima Podunavske Švabe iz USA, Nemačke, Austrije, Mañarske i Italije – koji su doputovali da bi prisusrvovali ovoj ceremoniji i da bi mrtvima odali poslednju počast. Tom prilikom je Dr. Binzberger održao govor i izrazio nadu u zajednički, miran život mnogih naroda u svojoj nekadašnjoj domovini. Sveštenik je osveštao spomenik, i na kraju su svi prišli masovnoj grobnici, gde su predstavnici Podunavskih Švaba i lokalne vlasti položili venac. (tekst dopunjuje fotografija 13x10cm: spomen-obeležje na katoličkom Železničkom groblju. U desnom gornjem uglu ove fotografije nalazi se fotografija dr. Petera Binzbergera – na kojoj je prikazan kako drži govor kraj spomen-obeležja).
244
© Peter Binzberger
U “SÜDKURIER” od srede 13.novembra 2002. Konstanz, br. 263/FN autor: Susann Ganzert Binzberger odao počast svojim precima
Spomen-obeležje žrtvama nasilja Ono što je preživeo, čitavog života mu nije davalo mira. Peter Binzberger razmišljao je o tome kako bi mogao da rehabilituje svoje mrtve zemljake. Deset meseci posle prvih konkretnih pregovora, mogao je da osvešta spomen-obeležje žrtvama nasilja u svom rodnom gradu – Kikindi. U Kikindi, u jugoslovenskom Severnom Banatu, živelo je po-četkom 40-tih godina meñu 30.000 stanovnika i 6000 Nemaca koje su Habsburgovci naselili. U nekim obližnjim etnički čisto nemačkim ili etnički šarolikim selima živelo je hiljade Podunavskih Švaba. 618 Podunavskih Švaba iz Kikinde izgubilo je život u logoru “Mlekara” i pokopani su u neoznačenu masovnu grobnicu – meñu njima i četiri pretka Petera Binzbergera, trgovca tekstilom, kojem je na njegovim čestim putovanjima u zavičaj, nedostajalo mesto sećanja, spomenobeležje na njegove roñake, poznanike i zemljake. Pre godinu dana čitao je o nameri jednog zemljaka da postavi spomen-obeležje na masovnoj grobnici 12.000 ljudi. “U božićnoj pošti pisao sam o tome svojim zemljacima koji žive u celom svetu. Odjek je bio ogroman” sa radošću se danas priseća Binzberger. Više od stotinu Podunavskih Švaba finansijski je podržalo dr. Binzbergera, koji je već godinama angažovan kao predsednik Radnog kruga – Sarajevo, zalaže se za pomirenje i pomaže izbeglicama sa ratnih područja bivše Jugoslavije. “To je bilo moguće zato što je ovaj deo Jugoslavije kročio na put demokratije, zato što duvaju povoljni vetrovi”, radostan je Binzberger zbog te mogućnosti, koja do sada nije postojala. U Kikindi sada postoji druga masovna grobnica sa spomen-obeležjem, barem još deset čeka obnavljanje.
245
© Peter Binzberger
“To je oduvek bila moja životna želja”, priča Binzberger ispunjen emocijama i redom prelistava 4000 strana punih činjenica, izjava svedoka i informacija. Kada je sa konkretnim planovima prvi put posetio staro katoličko Železničko groblje, srce mu je stalo. Čitavo groblje bilo je zaraslo u korov a zid groblja je bio razrušen i upotrebljen za zidanje novogradnje u gradu. “Ipak” priseća se Binzberger “spomen-obeležje trebalo je postaviti ne usred grada, već na groblju”. 300 m² velika površina raščišćena je i ozelenjena. Sada, po završetku radova u Kikindi, nakon osveštanja spomenobeležja i nakon dogovora o tome šta dalje, Peter Binzberger je u iscrpnoj dokumentaciji zabeležio sve dogañaje. Ta dokumentacija, kao i Binzbergerov plan treba da se nañu u svim svetskim arhivama Podunavskih Švaba. Svakodnevno, po izveštajima iz stare domovine, dolazi sve više posetilaca da obiñe spomen-obeležje. Osveštanju spomen-obeležja prisustvovalo je više od 150 Podunavskih Švaba, predstavnici duhovne i lokalne vlasti. Za memento mori umetnica Vera Karl, takoñe roñena Kikinñanka, izradila je sedam različitih nacrta. Postavljen je jednostavan krst i spomenploča od granita sa natpisom “1944.–1948. našim zemljacima, žrtvama nasilja.” Na šest stupaca su ovekovečene po dve opštine iz kojih potiču žrtve. (Članak dopunjuju dve fotografije formata 8x13cm: spomenik; Binzberger drži govor na masovnoj grobnici.)
246
© Peter Binzberger
OSTALI NOVINSKI IZVEŠTAJI I KONTAKTI SA MEDIJAMA Ponovljeni članci o postavljanju spomen-obeležja Podunavskim Švabama u Kikindi bili su objavljeni neposredno pre i posle osveštanja 12. oktobra 2002., kako u lokalnim novinama tako i u mnogim pressslužbama u čitavoj Vojvodini i to isključivo na srpskom i na mañarskom jeziku. Vesti o masovnoj grobnici su u ono vreme, kada su procesi demokratizacije bili još veoma labavi, bile prihvaćene kao senzacija. Shodno tome je izveštaj o ovom avangardnom dogañaju naišao na veliku pažnju ali ne i u publikacijama Podunavskih Švaba u Nemačkoj i Austriji, niti u nekoliko malobrojnih novina na nemačkom jeziku u USA. Izuzimajući zahtev o potpunosti informisanja treba ukazati na sledeće: “Sačuvati uspomene je sveta dužnost” – autor Marta Ištván, članak objavljen u decembu 2002. u novosadskom hrišćanskom mesečniku “HITÉLET” (“Religiozni život”). Izveštaj Vere Karl “Osveštanje spomen-obeležja žrtvama na Železničkom groblju u Kikindi/Banat” dostavljen 7. novembra 2002. publikacijama “Podunavske Švabe”, “Glasovi” i “Magazin-Donautal”. Moj završni izveštaj “Završeno je!”, ustvari cirkularno pismo od 22. oktobra 2002. upućeno svim zemljacima koji su me podržali, objavljen je u “Glasovima” Udruženja zemljaka Podunavskih Švaba u Saveznoj Republici Nemačkoj u izdanju br. 12 od 15.12.2002. kao informativni članak pod naslovom “Spomen-obeležje u Kikindi je svečano osveštano”. Glavni urednik Siegfried Großkopf je u “Švapskim novinama”(“Schwäbische Zeitung“), Friedrichshafen, br. 119 od 24. maja 2003. objavio prilog “Spomen-obeležje i masovna grobnica u Srbiji – Peter Binzberger kao graditelj mostova”. Karl Hoffman je u “Nemačkim novinama” u Kaliforniji, SAD napisao: “Ponovni susret sa starim zavičajem”. Primerak mi je stigao poštom tek 09.12.2003. “Spomen-obeležje Podunavskim Švabama i masovna grobnica u Kikindi” – ovaj prilog u “Glasovima” potiče iz mog “Završnog izveštaja” nakon putovanja u Banat septembra 2003.
247
© Peter Binzberger
“Sećanje na mrtve kraj spomen-obeležja u starom zavičaju” u “Glasovima” br. 1 od 5.01.2005. – je izveštaj Marte Ištvan o misi na groblju na dan Svih svetih 2004. Prvo izdanje dokumentacije “Spomen-obeležje Podunavskim Švabama u Kikindi”, koje sam objavio još pre Božića 2002., privuklo je neočekivano veliku pažnju zemljaka. Ova dokumentacija i knjiga “Erlebtes Banat 2002”(“Ponovo u Banatu 2002“) mogle su se naći od početka 2003. u mnogim bibliotekama povezanim sa zavičajem, kao i u mnogim arhivama i naučnim institutima širom Nemačke, Austrije, Brazila, pa i u samoj Kikindi: u arhivu Kikindskog istorijskog muzeja, u književnom arhivu – kao i u nekim drugim opštinama u Vojvodini. Ono što je urañeno probudilo je dalje interesovanje medija: 5. maja 2003. od 18.15 – 19.00 časova mogao sam da na lokalnoj kikindskoj televiziji na srpskom jeziku obavestim javnost o postavljenju našeg spomen-obeležja. Tom prilikom sam mogao da pokažem i dokumentaciju sa spiskom mrtvih i da govorim o stradanjima u periodu 1944. – 1948. i o posleratnoj sudbini našeg
naroda. Iste godine, 28. septembra intervjuisala me je (na nemačkom jeziku) gospoña Marija Benak, urednik nemačke emisije na zrenjaninskom lokalnom radiju Fedra.
248
© Peter Binzberger
DALJE AKTIVNOSTI Ovaj medijski uspeh i moji česti odlasci u Banat, uključujući i kontakte sa katoličkim županstvom i sa više nemačkih udruženja u drugim banatskim opštinama – postepeno su od mene stvorili “graditelja mostova” koji za Nemce traži humanost i toleranciju. Iako su moja putovanja u Banat uvek bila u vezi sa spomenobeležjem u Kikindi, moj boravak je podstakao i učvrstio veze izmeñu Podunavskih Švaba koji su ostali u starom zavičaju, i onih rasutih po celom svetu. Zatim su usledili aktivnosti usko povezane sa izgradnjom ili održavanjem spomen-obeležja i masovne grobnice, sa podrškom Katoličke crkve u Kikindi, sa održavanjem Železničkog groblja, kao i sa očuvanjem kulturnog dovoljan za finansiranje i jezičkog blaga naših zemljaka koji su ostali u Banatu. ZAVRŠNI RADOVI NA IZGRADNJI SPOMENIKA Štampanje i objavljivanje foto dokumentacije o spomen-obeležju podstakli su mnoge zemljake da daju dobrovoljne priloge. Prikupljeni novac je bio dodatnih i završnih radova na našem spomenobeležju i masovnoj grobnici na Železničkom groblju, koji su 5.5.2003. ugovoreni sa grañevinskim preduzećem DP “1. maj” u Kikindi. Spomenik dopunjuje i velika izbetonirana površina od 40 m² sa po jednom klupom postavljenom sa obe strane. Od ulaska u masovnu grobnicu do velikog krsta postavljena je betonska staza sa isto tako dve klupe. Nakon ovih radova koji su završeni za dve nedelje, više puta je rekultivirano zemljište na masovnoj grobnici, da bi posle prvih kiša mogla da se zasadi trava. Istovremeno je sa gospoñom Martom Ištvan ugovoreno i finansirano za 10 godina unapred tekuće održavanje i ureñenje zelenih površina – svakog 1. novembra. Istom prilikom katoličkoj županiji predat je molitvenik na nemačkom jeziku– poklon Kikinñanke Magdalene Griffatong, roñ. Kredler.
249
© Peter Binzberger
PRILOZI ZA OBNOVU CRKVE Kikinñanin Josef Konrad ostao je čitavog svog života tesno povezan sa starim zavičajem. Za vreme svečane mise na nemačkom jeziku povodom osveštanja spomen-obeležja primetio je oštećenja od vlage na spoljnim zidovima crkve “St. Franziskus”, čije je obnavljanje odlagano mnogo godina zbog nedostatka finansijskih sredstava. Posle smrti svoje majke Ane, roñ. Mak 20. januara 2004. u 100.oj godini života u Southampton-u, PA, USA, naš zemljak Josef Konrad je već 14. aprila deo svog nasledstva od preko US-$ 11.000 predao crkvenoj opštini za obnovu Božjeg hrama. Ovaj plemeniti gest proističe iz njegove tesne povezanosti sa zavičajnom crkvom u kojoj su kršteni i majka i sin i venčani Jozefovi roditelji. Sa tom znatnom sumom novca su popravke i kompletno renoviranje unutrašnjosti broda crkve mogli da budu završeni još pre Uskrsa, a u toku leta 2004. i popravka oštećene spoljne fasade i kompletno krečenje fasade do vrha tornja. FONDACIJA ZA OČUVANJE I ODRŽAVANJE SPOMENOBELEŽJA Zajedničko putovanje u Banat i saznanje o velikodušnoj podršci i pomoći koju je zemljak Jozef Konrad pružio crkvenoj zajednici “St. Franziskus” dali su mi ideju da brigu o spomen-obeležju Podunavskim Švabama i o masovnoj grobnici naših mrtvih stradalih od 1944. – 1948. u Kikindi u potpunosti i za “večna vremena” poverim katoličkoj županiji i crkvenoj opštini, pre svega zato što mi je životna snaga oslabila, što je i normalno za mojih 80 godina. Moji dalji pregovori su ukazali na to, da je najbolja ideja o fondaciji za očuvanje i održavanje spomen-obeležja. Počevši sa Božićnim -, a završivši cirkularnim pismom, obavestio sam zemljake o svom angažovanju oko očuvanja našeg spomen-obeležja. Pomoć mojih zemljaka mi je pomogla da ovu akciju završim za nekoliko nedelja. 18. aprila 2005. sporazum smo potpisali zvanični predstavnici rimo-katoličke županije “St. Franziskus”, župnik Joszef Botka, predsednik crkvene opštine gospodin György Tullics i ja, dr. Peter Binzberger kao ovlašćeni 250
© Peter Binzberger
zastupnik Podunavskih Švaba, i suma od € 2.000 uplaćena je fondaciji. Prema ovom sporazumu parohija i verska zajednica preuzimaju od 1. januara 2013. za sva vremena održavanje i obnavljanje, polaganje cveća svake godine na Dan svih svetih, kao i održavanje mise za sve mrtve i blagosiljanje spomen-obeležja i masovne grobnice. (Do kraja 2012. važe odreñena privatna zaduženja župnika Botke, gospoñe Marte Ištvan i gospodina Sabo Karolja). Sa gospodinom Hansom Supritz-om, predsednikom Udruženja Podunavskih Švaba dogovoreno je dalje staranje od strane tog Udruženja, ukoliko ja to više ne budem mogao. U ime naših zemljaka čiji su se životi u Kikindi u patnjama završili i koji su tu sahranjeni, srdačno se zahvaljujem svim zemljacima čija su imena ovde navedena a koji su svojim donacijama omogućili realizovanje fondacije za održanje i očuvanje spomen-obeležja Podunavskim Švabama. ANIC Margarethe, Canfield, Kanada – 50 $, BLASMAN C. John, Cambrige, Kanada – 330 €, BLAßMANN Wolfram, Karlsruhe, D – 100 €, BOHN Nikolaus, Göppingen, D – 50 €, BUSCH Hedwig, La Mirada, USA – 100 $, FABER Marianne, München, D – 100 €, FILIP Wilma, Kirchheim, D – 30 €, GEBHARDT, Josef + Lotte, Leingarten, D – 100 €, GEBHARDT Josef + Theresia, D – 50 €, Dr. HEIM Franz, Rheine, D – 50 €, Heß Klaus, Bönen, D – 50 €, HESS Adam, Köln, D – 50 €, HUBERT Anna, Chicago, USA – 50 $, KAHLES Franz + Lydia, Bietigheim-Bissingen, D – 100 €, KAHLES Josef + Amanda, München, D – 100 €, KAHLES, Mathias, Reichelsheim, D – 100 €, KONRAD Josef, Huntingdon Valley, USA – 100 €, KRACH Hans, Braunschweig, D – 100 €, LAPING Marie, Germering, D – 50 €, LAUB Stefan, Wien, A – 100 €, LINK Elfriede, Bay Village, USA – 200 $, MAYET Angela, Mainz, D – 50 €, REBL Eduard + Katharina, München, D – 100 €, SCHENK Bernhard, Karlsfeld, D – 100 €, SCHÖDL, Lucie, Kummhausen, D – 50 €, STADLER Eli, Bad Reichenhall, D – 100 €, STEIGERWALD, Peter, München, D – 100 €, STEIN, Anton + Janja, Wipperführt, D – 100 €, STUHLMÜLLER Hans, Münnerstadt, D – 50 €, TISLER Magdalena, Villingen-Schwen-ningen, D – 20 €, TRAUTNER Alexander, Karlsruhe, D 200 €, WALDRICH Herta, Tuttlingen, D – 50 €, WEBER Hans, Reutlin-gen, D – 50 €, WEHNER Reinhold, Oberasbach, D – 50 €, WEISS Marie, Ocenside, USA– 50 $, WITT, Elisabeth, München, D– 50 € 251
© Peter Binzberger
252
© Peter Binzberger
NÉMET EMLÉKHELY
KIKINDA
Dokumentáció Peter Binzbergertől 253
© Peter Binzberger
254
© Peter Binzberger
TARTALOMJEGYZÉK Oldal Német versió – Deutsche Fassung........................................ 1 – 64 Angol verzió – English version............................................ 65 – 128 Fracia verzió – Version française..................................... 129 – 194 Szerb versió – Srpska verzija .......................................... 195 – 252 Magyar verzió .................................................................... 253 – 312 Tartalomjegyzék............................................................................. 255 Köszönet a együttműködőknek...................................................... 256 Ajánlás............................................................................................ 257 Előszó............................................................................................. 259 Köszönetszavak a támogatóknak/Adományozók jegyzéke........... 260 Időrendszeri lefolyás...................................................................... 264 Josef Konrad indítványozása.......................................................... 265 Felhívás - A kikindai holtaknak egy megtisztelő emlékművet...... 266 Első közjelentés – Emlékmű Kikindán.......................................... 269 Csalódási késleltetések................................................................... 274 Második közjelentés/ Emlékmű Kikindán..................................... 275 Harmadik közjelentés – Emlékmű Kikindán................................. 276 Gondolatok az emlékmű felszentelésére........................................ 278 A dunamenti sváb emlékmű ünnepélyes felszentelése.................. 279 Beszédek/Üdvözlő szavak............................................................. 282 Zárójelentés – Felszentelési ünnepség, istentisztelet..................... 287 Tartalomösszefoglalás.................................................................... 292 Újságbeszámolók – Sajtóhangok................................................... 293 További (következő ) sajtóbeszámolók és médiakontaktok.......... 307 Következőleges- aktivitások: Kiegészítő fölépítések.................... 309 Adományozás a templomjavításra................................................. 310 Karbantartási és megőrzési alapok adományozók jegyzékével..... 310 A tömegsír halottainak jegyzéke/Csoportsírok Kikindán.............. 313 Képsor............................................................................................ 339 Adminisztratív iratok/Szerződési megegyezések........................... 365
255
© Peter Binzberger
Őszinte köszönetem minden földinek, kik e dokumentáció elkészítésén közreműködtek: A fényképek átadásáért: Klaus Hess, Bönen, BRD István Márta, Kikinda, Szerbia Wera Karl, Bisingen, BRD Roland Karl, Róma,Olaszország A fényképek feldolgozásáért: Klaus Hess, Bönen, BRD Alexander Binzberger, Friedrichshafen, BRD A nyelvi fordításokért: német-angol/angol-fracia C.John Blasman, Cambridge, ON-Canada német-szerb/szerb-német István Márta, Kikinda,SCG Zuzana Popov, Violeta Perin, Zorica Petrič, Gordana Prodanovič, Zrenjanin, SCG Dr.Peter Binzberger, Friedrichshafen,BRD német-magyar/magyar-német István Márta, Kikinda, SCG Wera Karl, Bisingen, BRD A halottak jegyzéke feldolgozásáért: Alexander Binzberger, Friedrichshafen, BRD Klaus Hess, Bönen, BRD A támogatásért a szervezés lebonyolításában: Maria Benak, Zrenjanin, SCG C. John Blasman, Cambridge, ON-Canada Klaus Hess, Bönen, BRD Josef Konrad, Huntingdon Valley, USA Hans-Joao Stein, Curitiba, Brasil 256
© Peter Binzberger
Ajánlom a dunamenti sváb elődeimnek, kik egy példaképes, több mint két évszázados kulturális telyesítmény után a Közép Dunamederben egy áldozatteljes szenvedési úton 1944-1948 kimúltak.
257
© Peter Binzberger
258
© Peter Binzberger
ELŐSZÓ Egész messzi a 20. századig Európát kizárólag az intoleráns nemzeti gondolkodás szelleme uralta.A nemzeti országok csak ritkán vették tekintetbe a kisebbségek kulturális követelményeit. A nem államhordó etnikumokhoz tartozókat célzott politikai nyomással próbálták eltávolítani a nemzetiségüktől. Az 1. világháború után kelet és délkelet Európában ujonnan alapított ifjú államok felgyorsították ezt a boldogtalan nemzetisítési politikát és ezáltal az ateista nemzetközi kommunizmus ideológiának a keletkezését és elterjedését idézték, úgymint a rasszista kiterjedésű nemzeti szocializmusét.A nemzetileg motivált intolerancia szelleme az engedékenységtelenig és konfrontációig szilárdult majd végül véres széthúzásokba eszkalált a 2. világháborúban a mindenkori meggyűlölt kisebbség megsemmisétésével. A megsemmisítés – a „kiirtás“- gondolható volt! A „holokauszt“, a tömeges eltulajdonosítások és kényszerkiűzések a hazából (szégyenletesen „áttelepítésnek“ nevezett), meghatározták a gondolkodást és cselekvést Európa némely államvezetőjénél majd ezek érvényesítve is lettek. Európa délkeletén Titó kommunistái elragadták a hatalmat és Jugoszláviában megsemmisítették a vélt ellenséget.1944 októberétől egész 1948 tavaszáig elesett több tízezer visszamaradt ártatlan dunamenti sváb néptörzshöz tartozó – kisgyerektől aggastyánkorban levő öregekig – mint a besztiálisan tervezett népgyilkosság áldozata. Több mint ötven éven át a kommunista államvezetőség el tudta titkolni a népirtást és a tömegsírokat a világnyilvánosság előtt. A 90-es évek véres polgárháborújában összeomlott a többnemzetű ország. A lakosság a szabad Európa felé fordult. Én elragadtam a lehetőséget: a 2002-ben felállított ´Német emlékművel Kikindán´ a világ szemében posthum vissza tudtam adni a mi ártatlan dunamenti svábjaink méltóságát és tisztességét.
259
© Peter Binzberger
KÖSZÖNETSZAVAK A TÁMOGATÓKNAK Több barát megkért a 2002. év tavaszán, Kikindán a meghalt és az ottani tömegsírokban elhantolt földiek számára egy dunamenti sváb emlékmű felállítása megvalósítására.Ez bátorságot és erőt adott, ártatlan földieinket majd hatvan évvel haláluk után keresztény áldásban részesíteni és számukra posthum egy méltó temetkezési megjelölést felállítatni. Egy életen át titkolt szívügyem válhatott valóságra Klaus Hess, Wera Karl, Josef Konrad, dr. Peter Riegelmayer, Alex Trautner földiek támogatásával – és István Márta asszony segítségével Kikindán. Ezeknek az első óra megsegítőinek köszönöm mint koordinátor és szervező különösképpen. Elismerő köszönetem megilleti Wera Karl kikindai művésznőt a művészi javaslaté és az emlékmű kivitelezésének gazdag megtervezésért. A felhívásomra 2002. január végén egy emlékmű felállításának pénzbeli támogatására sok földi válaszolt spontán adományozási igérettétellel. Az erőt adott a megvalósítást cselekvésre váltanom. Minden földinek, kik nekem nagyszívű adományaikkal lehetővé tették a felállítási engedély hozzájutását, úgymint ennek az elkészítését és felszentelését hat hónapon belül, utánna még a következő hónapokban építészetileg kiegészíteni, köszönöm, a holtaink nevében is, szivélyessen. AZ ADOMÁNYOZÓK JEGYZÉKE – Lezárva 2003.december 31-én – ANIC, Margaret, R.R. l, 150 HWY. 56, Canfield, ON, NOA l CO,Canada BÄCKER, Elisabeth,Favoritestr.33,76456 Kuppenheim. BRD BAKALOVICH, Katharina, Augsburger Str. 51, 89231, BRD BINZBERGER,Dr.,Peter,Schienerbergweg 20/1,88048Friedrichshafen,BRD BLASMAN, C. John, 45 Par Wod Drive, Cambridge,ON, N1, S3, K9,Canada BLAßMANN, Wolfram, Weltziehenstr. 4, 76135 Karlsruhe, BRD BERGROSCHTJE, Nik. + Irma, Glockenstr. 11,46045 Oberhausen,BRD BUCHHOLZ, Hans, Lindenstr, 12, 78658 Zimmern, BRD BUCHHOLZ, Rudolf; Drei-Mohren-Str. 4, 76437 Rastatt, BRD BUSCH. Hedwig-Susanna, 13714 El Espejo Rd. La Mirada, CA 90638, USA ERMLER, Anni+Klaus, Uhlandstr. 10, 85386 Eching. BRD DORNSTÄTTER, Anna+Josef, Fasanenstr. 39 b, 85757 Karlsfeld, BRD FILIP, Peter +Wilma, Jesingerstr. 25,73230 KirchheimT.,BRD FLÖSCHL, Elisabeth, Stotzingerstr. 3, 72336 Balingen, BRD
260
100 $ 20 € 45 € 4500 € 1016 € 300 € 100 € 30 € 30 € 200 $ 50 € 50 € 50 € 50 €
© Peter Binzberger
FOST, Käthe+Hans, Nelkenstr. 23,44289 Dortmund, BRD FRANZ, geb. Kalatschan, Maria+Peter, 8536 N. Clifton, Niles, IL 60648, USA FRAUENHOFFER, Chris P., 2040 Gramercy Place, Hummeltown, PA 17036-7024 FUCHS, Maria, 3., route du vin, F-68420 Herrlisheim, France GEBHARDT, Josef+Lotte, Schillerstr. 29, 74211 Leingarten. BRD GEBHARDT. Josef+Theresia, Eichendorffstr, 30, Leingarten, BRD GERHARDT, Hans+Anni, Dietlindenstr. 26. 80802 München, BRD GERLICZY,Eva,135 S Irving St.,Ridgwood,NJ07450-4518,USA GRIFFATONG, Franz, 757 Netherton, CR. Mississauga, Ontario L4Y 2M5, Canada GRIFFATONG, Magdalena, P. Busenbenderstr. 20, 56072 Koblenz-Güls, BRD HAAG. Josef, 5301 Pinecliff Lane, Cincinnati, Ohio 45247, USA HAHN, Anna, 456 Pleasant Lane, Des Plaines, IL. 60018, USA HARY, Anton, Eschenweg 8, 85757 Karlsfeld, BRD HEIDENFELDER. Karl, Luxemburgerstr. 48, 66663 Merzig-Schwemlingen, BRD HECK, Maria, Aschheimerstr. 4, 85737 Ismaning. BRD HEINZ-PASEKA, Stephen, Ludwigstr. 22, 83435 Bad Reichenhall, BRD HESS, Adam, Steinrutschweg 85, 51107 Köln, BRD Heß, Klaus, Hubertusstr. 33, 59199 Bönen, BRD HETTESHEIMER, Susanne, Lichtensteinerstr. 3, A-5020 Salzburg, A HÖFFLER, Wendel+Barbara, Schillerstr. 16,71701 Schwieberdingen, BRD HOLINGER, Elisabeth, Bodelschwingstr.7,81539 München, BRD HUBERT, Anna, 7262 W. Petersen, D-304. Chicago, IL 60631, USA JAKOB, Josef, Katzbachstr. 5, 40231 Düsseldorf. BRD KAHLES. Franz, Wolfsweg 7,74321 Bietigheim-Bissingen, BRD KAHLES, Josef+Amanda, Geigenbergerstr. 27/I, 81477 München, BRD KAHLES, Mathias, Wiesenmühle 25,64385 Reichelsheim, BRD KAMHOLZ, Rosina, Fischerweg 3, A-9523 Villach-Landskron, A KARL, Wera. Schlesierstr. l, 72406 Bisingen, BRD KATHREIN, Nikolaus, Leinorstr. 39 a, 85757 Karlsfeld, BRD KEILBACH, Appolonia, Westring 22,91781 Weißenburg, BRD KEMPER, F. Henry, 621 Glacier Dr., Grand Jet, CO, 81503-1038, USA KIKINDAY, Michael+Käthe.H.Katzenberger-Str.2a, 85764 Oberschleißheim, D KIPPER, Käthe+Josef, Erbst-Gerhard-Weg, 76829 Landau, BRD KIRCHNER, Franz, Rechbergstr. 25,73525 Schwäb. Gmünd, BRD KNAB, Hans, Sachsenring 28, 71332 Waiblingen, BRD KOLLETH, Katharina, 4847 Firestone, Dearborn, Michigan 48126-3066, USA KONRAD, Josef, 3870 Whitman Road, Huntingdon Valley, PA 19006-2351, USA KORELL, Stefanie, Westring 22, 91781 Weißenburg, BRD KRACH, Hans+Anneliese, Brombeerweg 10, 38112 Braunschweig, BRD KRUMPHOLZ, Erna, 180 East Rambler Drive Holland, PA 18966, USA KÜCHEL Anton, aus Soltur, F ? KUHN, Franz, Frühlingstr. 7, 85354 Freising, BRD LAPING, Magdalena, Offenbachstr. 23, 53173 Bonn, BRD LAPING, Maria, Sudetenstr. 15, 82110 Gemering, BRD LAUB, Stefan+Erika, Filmteichstr. 20, A-l 100 Wien, A LETANG, Anton+Elisabeth, Hasenspitz 51, 65199 Wiesbaden LETANG, Jakob, Kranachstr. 2, 51371 Leverkusen, BRD LINK, Elfriede, 520 Vineland, Bay Village, Ohio 44140, USA LÖW, Karl, Windsor 18, 5245 Queen Elisabeth, Ont. N 8T- IN 2, Canada LUX, Gustav+Martha, Birkenweg 2, 85386 Eching/Dietersheim, BRD MARTIN, Franziska, Lisbergstr. 13, 56253 Treis-Karden, BRD
261
20 € 20€ 25 $ 60 € 250 € 150 € 2000 € 100 $ 150 € 1000 € 100 $ 100 $ 200 € 170 € 100 € 700 € 150 € 100 € 100 € 35 € 150 € 500 $ 30 € 200 € 200 € 200 € 30 € 2000 € 50 € 50 € 50 $ 50 € 70 € 100 € 150 € 100 S 2000 $ 50 € 100 € 20 € 20 € 100 € 50 € 100 € 1000 € 150 € 100 € 200 $ 100 € 50 € 100 €
© Peter Binzberger
MASSONG, Michael, Josef Beck Str. 5, 72517 Sigmaringendorf, BRD MAYET, Angela, Am Marienpfad 6, 55128 Mainz, BRD MÜLLER, Elisabeth+Josef, Blumbergstr. 13, 46049 Oberhausen, BRD MUSCHONG, Peter+Margarete, Weitlstr. 27, 80935 München, BRD PAPILION, Rudolf+Rosi, Lessingstr. 12, 65239 Hochheim/Main, BRD PIGLER, Magdalena, Kuhngasse 14/11, A-1030 Wien, A REBEL, Hugo+ Irene, Freudenecker Str. l, 89250 Senden, BRD REBL, Käthe+Eduard, Eversbuschstr. 247 a, 80999 München, BRD RIEDER, Josef+Margaret, 28123 Ridgepoint Ct, Rancho Palos Verdes, CA-USA RIEGELMAYER.Dr., Peter, Graf-Luckner-Str. 13, 57299 Burbach, BRD RIXNER, Nikolaus, 22908 Oak Grove Rd.,Harvard IL. 60033-9115, USA ROTH, Frank-Irmgard, 30908 Liliac Rd., Valley Center, CA 92082, USA RUSSO, Anton+Ingrid, Pfeddersheimer Str. 28,67593 Westhofen, BRD RUSSO, Erna+Martin, Hügelstr. 12, 64584 Biebesheim, BRD SCHACH, Katharina, Am Kirchert 6,72622 Nürtingen, BRD SCHLAPKA, Adelheid, Stimbergstr. 270 B, 45739 Oer-Erkenschwick, BRD . SCHNEIDER, Ernst, Adlerweg 6, A-4053 Haid, A SCHNEIDER, Katharina, Rheinstr. 6, 68809 Neulußheim, BRD SCHNITZEL, Hans+Katharina, Schlachthofstr. 8, 91781 Weißenburg, BRD SCHÖDL, Josef, Ulmenweg 6, 84036 Kumhausen, BRD SCHÜTT,Adalbert, Schlesische Str. 84,94315 Straubing, BRD SCHWARZ, Alfred, Fauthstr. 11, 67549 Worms, BRD SCHWARZ, Franz, Schlüsselmayerstr. 43, A-4400 Steyer, A SCHWARZ, Matthias, Ludwigshof 13, A-7540 Güssing. A SCHWARZ, Rudolf, Nelkenweg 11/1,73763 Neuhausen, BRD SIGMUND, Anton, Kastanienweg 23, 51145 Köln, BRD SIRATO, Rudolf, Zöldlombutca31, H-1025Budapest, Ungarn SKARITZKY, Rosalia, Schweickerweg 42, 74523 Schwäb. Hall, BRD SPITZ, Helene, Münchener Str. 49, 85221 Dachau,BRD STADLER, Elli, Ludwigstr. 22,83435 Bad Reichenhall, BRD STEIN, Anton+Janja, Memellandstr. 21, 51688 Wipperfürth, BRD STEIN, Joao-Hans, RuaProf.A.Goncalves980,BairroAgua Verde, Curitiba,Brasil STUHLMÜLLER, Johann, Nikolaus-Molitor-Str, 7, 97702 Münnerstadt,BRD TRAUTNER, Alexander, Rubensstr. 27, 76149 Karlsruhe, BRD UNSER, Anna, Vogesenstr. 22, 76461 Muggensturm, BRD USLEBER, Katharina, Cederstr. 2, 51465 Bergisch-Gladbach, BRD WALDRICH, Herta, Wolfsbühl 21/1, 78532 Tuttlingen, BRD WALTER, Michael, 120 Howe Terrace, Barrington, IL. 60010-4752, USA WEBER, Hans, Nonnenwasenstr. 30,72766 Reutlingen, BRD WEBER, Josef, 7293 Bridgetown Road, Cincinnati, OH 45248-2044,USA WEHNER, K. ??? HOG- Mastort+Heufeld WEHNER, Magdalena, Theod. Heußstr. 30, 65232 Taunusstein, BRD WEHNER, Reinhold, Tannenweg 9, 90522 Oberasbach, BRD WENER, Käthe+ Walter, Uhlandstr.10,91522 Ansbach, BRD WEISS,Helene+Michael,13095North99Drive,SunCity, AZ85351-2816USA WEISS, Maria, 4959 Lamia Way, Oceanside, CA 92056-7431, USA WEISSMANN Josef+Magdalena, Schloßbergstr. 98,72458 Albstadt-Ebingen.BRD WEISSMANN, Michael, Jägerhof 20, 51688 Wipperfürth, BRD WENSON, Peter+Helene, 21540 Hidden Valley Dr., Kildeer, IL 60047, USA WITT, Elisabeth, Ostpreußenstr. 89/1, 81927 München, BRD WITTJE, Margaretha, Gabelsberger Str. 12, 89264 Weißenhorn, BRD
262
50 € 100 € 50 € 50 € 100 € 25 € 60 € 330 € 50 $ 200 € 30 € 300 $ 100 € 50 € 100 € 50 € 100 € 250 € 1000 € 300 € 200 € 100 € 70 € 70 € 50 € 20 € 100 € 25 € 100 € 700 € 150 € 100 $ 30 € 250 £ 25 € 20 € 50 € 30 € 50 € 100 $ 25 € 25 € 100 € 250 € 200 $ 500 $ 100 € 50 € 100 $ 100 € 500 €
© Peter Binzberger
ZABOLAI, Dr., Elisabeth, Hellbrunnerstr. 7 b, 5020 Salzburg, A ZOBAY, Josef+Nikolaus, Am Kindergarten 4l/ Merzigstr.44,6663 Merzig, BRD
100 € 25 €
TOVÁBBI ADOMÁNYOK ÉS DOTÁCIÓK: GRIFFATONG, szül. Kredler, Magdalena, Koblenz, BRD, a „Szt.Ferenc“ plébániának Kikindán 500 EUR adományozott készpénzben, úgymint egy német misekönyvet és hozzá három kiegészítő szöveg- könyvet. A püspöki hivatalnak Becskereken és a „Német Népi Szövetségnek“ Szabadkán ugyancsak egy könyv lett átadva. Az adományozónőnek az a kívánsága, hogy ezekkel a misekönyvekkel az egész telepítési területen lehetővé váljon, hogy a dunamenti sváb földiek – amennyiben ezt megkívánják – lehetőségük legyen misét az anyanyelvükön tartatni. A misekönyvek összköltsége a három helyen: HEINZ-PASEKA, Stefan+STADLER Eli, Bad Reichenhall, BRD, hozzáSegítettek.A „Kikindai dunamenti sváb emlékmű“ és „Megélt Bánát 2002“ Nyomtatásában-összesen: KONRAD, Josef,Huntingdon Valley, PA,USA, beszerezte illetékmegfizetéssel Kikinda hivatalaiban a különböző hivatalnoki iratot (telekkönyvi kivonatokat és tervrajzokat) és kifizette a tömegsír gyomtalanítását a szentelés előtt. Ugyanígy összegyűjtötte és átváltotta az adománypénzt a dollár-vidékről. Felbecsült kiadások: MASSONG, Michael, Sigmaringendorf, BRD, a temető bekerítésére a tömegsírnál iskolatársának, Botka plébánosnak Kikindán adományozott STEIN, Joao-Hans, Bairro Agua Verde, Curitiba, Brazília, A „Megélt Bánát 2002“ című könyv nyomtatására ajándékozott:
872 € 650 €
500 € 100 € 100 €
A könyvek ´Kikinda dunamenti sváb emlékmű´ és ’Megélt Bánát 2002’ megőrzésen vannak több mint 30 különböző, a dunamenti svábokkal kapcsolatos intézményben Németországban, Ausztriában, az Egyesült Államokban, Brazíliában valamint a Vajdaságban.Ugyanúgy meg-kapta a „Dunamenti Sváb Történelmi és Néprajzi Intézmény“ Tübingenben és a kikindai „Történelmi múzeum“ is tudományos értékelésre. Az említett könyvek eladása után több száz honfitársnak, valamint további érdeklődő személyeknek el lett érve egy magasabb összeg, mint az előállítási és küldési költségek és ez az adományozó számlára lett összegyűjtve. Ebből lehetett a kiegészítő betonozási munkállatokat az emlékműnél és a tömegsírnál finansz-írozni.Lehetővé vált a helyek 10-évi gondozása és törődése, a gyászmise az elhaltaknak minden november 1-re, valamint ehhez tartozó virágdísz pénzügyi biztonsága és ennek előre-menő letétele a helyszínen! Azoknak a földieknek is, akik kisebb adományhozzájá-rulással ezt lehetővé tették, legyen ezen a helyen szivélyesen megköszönve!
263
© Peter Binzberger
IDŐRENDSZERINTI LEFOLYÁS ’01.12.28. ’02.01.05. ’02.01.30. ’02.03.30. ’02.04.21. ’02.05.16. ’02.07.13. ’02.08.01. ’02.08.10. ’02.09.26. ’02.10.04. ’02.10.11. ’02.10.12. ’02.10.13. ’02.10.13. ’02.10.22. ’02.00.00. ’03.00.00 ’03.05.06. ’03.05.06. ’04.04.14. ’04.12.05. ’05.01.20. ’05.04.18. ´05.06.01. ´05.07.15. ´06.03.01.
Josef Konrad indítványozása. A kezdemény felgyújtása vagy a valóraváltási esélyek. Felhívás a támogtásra. Közvetlen igérettétel az egész világból. Kezdeményezési megbeszélések–1.beszámoló ’02.05.12. Wera Karl vázlataiból műrajzok lesznek. Építési engedély, munka- és egyébb szerződések, 2.beszámoló 07.21. Munkálati felügyelés, szöveg és grafikai tervezet. Felszentelési időpont, odautazás – 3. beszámoló. „Emlékmű a tömegsíron“ – „Kikindai Újság“. ’Nem hallgattak mindannyian“-olvasólevél a „Kikindaiban“. Dotációátadás az Egyháznak és segítőknek. Az emlékmű ünnepélyes nyilvános felszentelése. Ünnepi német mise a Szt. Ferenc templomban. A tömegsír bekerítése – bizományátadás. Záróbeszámoló. A ’Dokumentáció’ megjelent, világszerti terjesztése. Megjelenik a ’Megélt Bánát 2002’. Bővitési munkállatok: betonfelület, padok és út. 10-évi megegyezés a karbantartásra és virágokra. J.Konrad odományozása a templom felújítására. Egy karbantartási-alap ötlete az emlékmű gondozására. Adományozási felhívás a gondozási alaphoz. Szerződésaláírás és alap-átadás. Körlevél és felhívás a többnyelvű dokumentáciό adományozására – 2. bővített kiadaás. Adományozási felhívás a dunamenti svab sajtόszervekben. Az ötnyelvű “ Német emlékmű Kikindán” dokumentácio elkészítése és terjesztése.
264
© Peter Binzberger
JOSEF KONRAD INDÍTVÁNYOZÁSA 2001 decemberében egynéhány karácsonyi levelemben, melyet évente rokonaimnak és barátaimnak elküldök, információként mellékeltem egy szerbül összefoglalt újságcikk fénymásolatát István Mártától. Ennek a tartalma a november 4-én megszentelt rezsőházi emlékmű volt. Alig néhány nappal ezután postát kaptam földimtől és barátomtól, Josef Konradtól Huntingdon Valley-ből, PA, USA. Egy levélben december 28-tól többek között ezeket is írta: „Nagyon üdvözlésre méltó, hogy a fiatalabbak Jugoszláviában bátorságot vesznek, a múltat feldolgozni és igazhűen visszaadni. Az ünnepségekhez a tömegsír felszentelésén Rezsőházán szeretném hozzáfűzni, egy ilyen emlékmű felállítása Kikinda tömegsírjain kívánatos és illő lenne. Azt hiszem mi ezzel adóssak vagyunk az értelmetlen tömeggyilkosság áldozatainak és a holtaknak. Ebből az okból szeretnék részt venni pénzügyileg is ebben a merészletben, de ugyanúgy a fiatalabb szerb generáció felvilágosításán is. Amint tőled, vagy a Donautal Magazinból megtudom a közelebbi részleteket, annak megfelelően fogok cselekedni“. Ezek a szavak Josef földimtől Amerikából bennem egy víziót oldottak fel és okot adtak, hogy többnapi fejtörés és érdeklődés után az emlékmű valóraváltási esélyeiről a következő felhívást az úgynevezett „hólabdarendszerrel“ és publikálásal a „Donautal Magazin“ által terjesszem. Ha a dolog mögé elegendő földi állna, elhatároznám magam Kikindára utazni, hogy ott felmérési és tárgyaló megbeszéléseket folytassak.
265
© Peter Binzberger
Felhívás a kikindai és környkbeli dunamenti sváboknak 2002. január 30-tól A KIKINDAI HOLTAKNAK
EGY MEGTISZTELŐ EMLÉKMŰVET A beszámolók a november 4-én megszentelt rezsőházi emlékművekről a tömegsírokon az ott 1944-től 1948-ig meghalt földieinknek ahogy a régi hazánkban, úgy a dunamenti sváboknál az egész világon emlékezési visszhangot keltett. Hozzám személyesen beszámolók jutottak el, amelyeket István Márta, egy magyar pedagógus és újságírónő német nagyanyával írt. Egynéhányat ezekből a cikkekből mellékeltem a karácsonyi levelemben a rokonaimnak és barátságban levő földieimnek. Majdnem postafordulóval megérkezett hozzám egy fax egy földitől az Egyesült Államokból. Ő azt írta, hivatkozva a rezsőfalvi emlékmű felszentelésére és Márta asszony cikkére többek között. (Következik a kivonati idézet az előbbi oldalakról a ’Josef Konrad idítványozásából’.) Ezek a szavak kikindai barátomtól az Egyesült Államokból úgy hatottak rám mint egy szikra, mely cselekvésre ösztökélt. Az emlékeim a rokonságra és ifjúkori barátokra, különösen a mély emlékezetem mind a négy ártatlan nagyszülőmre, kik Kikindán 1944 októberében visszamaradtak, a saját házukban kirabolták és brutálisan leütötték, néhány nappal az után a tűzhelytől és udvarból a nákofalvi lágerba hurcolták és heteken át az istentelenektől megfosztva és kiéhezve halálra kínozták- mindezek az embertelen történések ismét jelen voltak.Több távbeszéd a bánátiakkal az elvárásról, amely a földitől Amerikából rám lett víve, bebizonyították nekem, hogy az azonos kivánság nálluk is állandóan jelen volt, beszélgetőpartnereim spontán nyilvánították a készségüket, a Kikindán meghaltaknak emlékműve megvalósitását pénzileg is támogatni. Ez engem felszárnyazott. További felmérések, levelezés és telefonálások megerősítették, utoljára január 27-én a „Német Népi Szövetség“elnökével Szabadkán, 266
© Peter Binzberger
Rudolf Weissal, hogy a fiatal, 26 éves Kikinda jelenlegi polgármestere, Duško Radaković úr, egy emlékmű felállításával szemben nyíltságot mutatott. Egy beszélgetésben január harmadik hetén, egy ünnepi óra végén a szabadkai városházateremben Radaković úr elmagyarázta Rudolf Weissnak az alapvető készségét támogatásban részesíteni egy emlékmű előállítását Kikindán. A további megbeszélések a helyszínen a részletekről – állóhely, forma, kivitelezések, valóraváltási költségek, gondozás és őrködés felette a jövőben és még sok más pontok – megtárgyalásra vártak. Eközben szándékom volt, a katolikus irodahivatalt is bevonni. Ezek a sokatígérő előkészítések után készségemet fejezem ki, ezt a nehéz és terjedelmes, de mégis megtisztelő feladatot elfogadni, amennyiben a földiek nagyobb köre ezt kívánja és kész engem egy, a holt földieknek felállítandó emlékműnek a realizálásában eszmeileg és pénzügyileg támogatni. Felmérésem szerint, az illő méltánylás valóraváltására muszáj lenne néhány ezer eurót vagy US dollárt felhasználni. Én jómagam meg vagyok győződve, hogy az együttműködés némely kikindaival sikerülni fog, a hallgatás függönyét a dunamenti svábok kínszenvedési útjáról és néptörzsünk majd teljes kiirtásáról a dunamenti telepítési térségen széttépni és az 1944-1948 évek szomorú történéseit hitelesen a történelem emlékezetébe bevinni. Ezzel mi élők tartozunk a holtainknak. Mert elődeink telyesítménye és működése a Középduna-vidéken egyedülállóak voltak és maradtak a mai generációig és világszerte példaképűek. Hogy a szándék megvalósítását elkezdhessem, áprilisban vagy májusban elutazok Kikindára.Addig világossá kellene tennem a tárgyalási alapot. Ezért kérem, kedves földiek, a Ti válaszotokat a lent mellékelt szelvényre. Vágjátok ki és küldjétek el megfelelően, legkésőbb 2002. március 30-ig az én megadott címemre. Dr. Peter Binzberger Mivel tudomásom volt arról, hogy a földiek a környékbeli német, mint ahogy a multietnikus községekből Kikinda körül is kínszenvedő úton a „Tejgyáron“ keresztül halálukat lelték és a kerületi város tömegsírjában és csoportsírokban lettek elhantolva, e helységek 267
© Peter Binzberger
áldozatait is be akartam vonni így elküldtem a komplet felhívást a következő HOG (Heimat-Orts-Gemeinden = Szülőföld-Helyi-Közösségek) számára: Bánát Topolya, Bikács, Bocsár, Kis- és Nagy Tószeg, Homokrév, Nákófalva, Kisorosz, Szanád, St.Hubert-Charleville-Soltur. Kevés héten belül több mint negyven levél érkezett hozzám a földiektől Németországból, az USA-ból, Brazíliából és Ausztriából. A „hólabdarendszer“ hatása, Konrad és Hess barátok indítványozására, benyomásos volt. Minden írásban megszólított készségét fejezte ki a támogatásra és jelentette az adományjárulékát, amennyiben a szándék valóraváltásra kerülne. Én magam február és március hetein a kapcsolatokat és alapletételeket intenziváltam Kikindán és a Vajdaságban és március 23án lehetőségem volt, egy többnapos gyűlési cikluson a sindelfingeni „Haus der Donauschwabenban“ („Dunamenti Svábok Háza“) István Márta asszonyt Kikindáról, valamint Rudolf Weissot, a „Német Népi Szövetség“(DVV) elnökét Szabadkáról, és a helyettesét, Mandler László urat személyesen megismerni. Mindannyian támogatásukat fejezték ki az illetékes személyeknél egykori hazámban. A Wera Karl, Josef Konrad, dr. Peter Riegelmayer és Alexander Trautner kikindaiból álló jelenlevő baráti kör ezen a találkozón elhatározta, az emlékmű valóraváltását az egykori hazában elindítatni. Én átvettem az átvitt tiszteletbeli feladatot és hamarosan Bánátba utaztam, Kikindára. E találkozó részleteiről, és utazásom sokatígérő eredményéről a következő körlevelekben számoltam be földieimnek.
268
© Peter Binzberger
Az első közjelentés Körlevél 2002. május 1-től EMLÉKMŰ KIKINDÁN Alapletét- beszélgetések 2002.04.21-től 26-ig Kérdésemet és egyidejű kérésemet az ötleti és az adott helyzet pénzügyi támogatására egy megtisztelő emlékmű felállítására a Kikindán több száz dunamenti sváb meghaltnak a világszerte élő földiek közül negyvenen felül válaszolták meg közvetlen pozitívval. Ezen bizalmi bizonyítékot megtisztelő megbízásként veszem, a többnyire a „Tejgyárban“ kegyetlen módon életüket vesztetteknek és a „Vasúti temetőtől“ délkeletre egy tömegsírban elásottaknak, egy méltó keresztény emlékművet felállítani – ha ez a jelenlegi önkormányzattól és egyházi tisztségviselőktől Kikindán engedélyezve lesz. A levelezésem és távbeszédeim István Márta asszonnyal Kikindán, valamint a kapcsolatok Rudolf Weiss és László Mandler urakkal, a „Német Népi Szövetség“ (DVV) vezetőivel Szabadkán, egy személyes találkozóig vezettek Sindelfingenben március 23-án. E közben a Jugoszláviában élő földiektől jelezve lett, hogy a tervezett szándék megvalósítására lenne esély. (Sindelfingenbe jöttek a kikindaiak: Josef Konrad Huntingdon Valleyből, PA, USA és Németországból Alex Trautner, Karlsruhe, Wera Karl, szül. Gyurcsy, Bisingen, dr. Peter Riegelmayer, Burbach.) Mindannyiukkal megbeszéltem az elképzelt felirati szövegeket, előnyös felállítási helyeket az emlékműnek, és Wera Karl tervrajzait. Az első kontaktok után a HOG (Szülőföld-Helyi-Közösségek) képviselőivel Kikinda környékéről megmutatták, hogy ezek szívesen szeretnének csatlakozni, mert sok földiek ezekből a falvakból az azonos sorsot, mint a kikindaiak a „Tejgyárban“ szenvedték át és ugyancsak a tömegsírban a „Vasúti temetőben“ a végső nyugvóhelyüket találták. Ezeket a kívánságokat szeretném követni. Nos amikor majd részletesebben a lefolyásról és az első beszélgetéseim eddigi eredményeiről beszámolok, csak úgy, hogy mindnek a „légkört“ a régi hazában elérhetővé tehessem. Előút: A beszélgetések alapvetően sikeresek voltak, ha akár egy kissé ködössek, 269
© Peter Binzberger
úgy, mint azt én nem naív dunamenti sváb létemre egy kis szkepszissel és szokásos ovatossággal vártam. De mégis a lefolyás, részletekben: A NNSz (DVV) vezetői, Weiss és Mandler urak Szabadkáról, mint ahogy Sindelfingenben megígérték, időben Radaković kikindai polgármesterrel és Botka József katolikus plébánosal megbeszélési termineket egyeztettek. Istvánné is több különböző előző beszélgetéssel értékes információkat hozott össze, úgy, hogy én igaz ismeretlen terepen, de mégis egy sikeres pozícióból a tárgyalási beszélgetéseket vezetni tudtam. A teljesen készséges, 27 éves ifjú Radaković polgármester leírta a meghatározott időpontban okos szavakkal a jelenlegi labilis és nehéz politikai, még nem megerősített törékeny helyzetet Kikinda városban. Benne konfrontációkhoz jön a pártkonsztellációk, etnikai csoportosulások (és ezzel bonyolítja azok számos nehézségeit) következményeként és nem utolsósorban a politikailag agitáló szervezetek és egyesületek különböző érdekei következménye során. Ezt a helyzetet szeretné enyhíteni, midőn többek között törődne, a két „holtak/hősök- emlékművét a város központjában levő parkokból a városszéli temetőkbe „kiraktározni“, hogy ilyen módon ezt a politikai-etnikai feszültséget a helyezésük miatt a város központjában a jövőben ne hevítse fel még jobban. A „halottak emlékművei“, úgy az ő szóval artikulált meggyőződése, a „holtak sírjaihoz“ tartoznak. Az ilyen tervei alapján, nem birna több további emlékművet, „dunamenti svábot“ sem, nyílvános területen a város központjában jóváhagyni. Várható az is, hogy a „felállítási engedély“ a megfelelő városi igazgatási szerveknél, melyekre neki egy demokráciában nincs határozási befolyása, elutasításukra ütődne, így egy további tőle felhozott argumentum. Radaković úr mégis nekünk azt a tanácsot adta, ezt az emlékművet a dunamenti svábok halottainak a templom területére állítatni és egy ilyen megoldáshoz beleegyezését nyílvánította. Ott a megfelelő „engedélyező bizottságnak“ nincs határozási joga. Ezzel a küldetéssel ment Weiss, Mandler urakból és belőlem álló „delegáció“ (Istvánnétól és az én feleségemtől kísérve) a plébánia irodába. Botka úrral már az előző nap estéjén és ugyanazon a délelőttön folytattam megbeszélést és a temetőt, beleértve a tömegsírt is meglátogattam és körüljártam. Eredeti ötletemet, az emlékművet a plébánia udvarában a templom és a plébániaépület 270
© Peter Binzberger
vagy a templomkertben a templom déli részén felállítatni, a plébános kategórikusan elutasította. (1996-ban ő a kikindai magyar katolikusainak is egy „kopjafa“-oszlop felállítását elvetette. Itt egy totemkaró-féléről van szó, melyet az ezeréves keresztény Magyarország ünnepségre kellet volna állítani – habár a magyar katolikus közösség egyedül Kikindán kerek 5000 személyt számlál.) Botka plébános egy félős ember, megbélyegzett az évtizedhosszan tartó politikai nyomástól és a jognélküli, sanyargatott és ellenkedő egyház pozíciójától a kommunista Jugoszláviában. Feltételezően ő hosszútávú időbeli lefolyásban gondolkodik és egy beszélgetés közben többek között azt is megértette velem, hogy a politikai kerék egyiken az elkövetkező választásokon ismét visszafelé birna fordulni. Ezért Botka plébános már a délelőtt folyamán a mi közös temető- és tömegsírlátogatásunk alatt az emlékmű helyéül a temetőfőutak kereszteződését javasolta: ott, ahol a nagy kereszt egykor fenségesen a sírok közepén állt és ma (minden túlságosan elkorhadt, félig szétrotthadt, és a gyengeségtől oldalra biccent) szánalomra méltón felújítás után könyörög. Mivel Botka plébános abban az időben takarítatta a temetőket és azon törekedett, hogy a sírokat és utakat a burjánzó kórótól megszabadítsa és a felületet újonnan bekerítesse, a dunamenti sváb emlékmű a „Vasúti temető“ ezen részén a temető rehabilitálásával egyetemben jelentős támogatás lenne és egy jóljött kiegészítés. Nekünk dunamenti sváboknak előnyünk lenne, hogy az emlékmű a mi 1944-1948 megöltteinkért a temető központi részén – a rég meghaltak sírjai közepén elhelyezve és jó 50 méterre a tömegsírtól távol állna. Megfontolt átgondolás után Botka plébános javaslatát nagyon jónak találtam, mert azon a helyen azon kivül az emlékmű távolabbon meg lenne óvva, mint közvetlenül a tömegsírnál a temető szélén és bizonyította a határozatomat, az emlékművet a főutak kereszteződésére emeltetni. Visszatérésem után haladéktalanul tájékoztattam egyeseket azok közül a földiek közül, akik nekem dolgoztak a talált megoldásról és megbeszéltem az emlékmű további művészi tervezését arra a helyre Wera Karl asszonnyal. Ő nekem biztosította a vázlatok átdolgozását és a szükséges technikai-metszeti rajzokat a mestereknek 1:25 méretben május közepéig kidolgozni. 271
© Peter Binzberger
Június végén/július elején ismét Kikindára fogok utazni. Ott a kivitelezés részleteit fogom a kézművesekkel megbeszélni, és a munkállatokra megbízást adni. Látogatásom közben április végén némelyik kézművessel már előzetes megbeszéléseket folytattam és megbeszéltem a goromba költségelőzeti kiszámításokat illetve mennyiségárakat. Egy összehasonlítás a körülbelüli költségek és a bejelentett pénzi támasz összegével majdnem fedi a szükségletet. Ez azt jelenti: a pénzelés körülbelül áll. Biztos, hogy nekem nem fognak hiányozni fölötte igen nagy összegek. Pontosabb kijelentéseket csak a lezárt részletes tárgyalások után július közepén tudok tenni. Mert ez még a HOG-ok bevonásától is függ, az ő hozzájárulásuktól a finanszírozáshoz és a megfelelő alakulástól. Hogy ezzel én a tervezett és immár előttem levő lépéseket tudjam végrehajtani, kérem a földieket Németortszágban és az euró-régióban, a nekem ígért adományi összegeket 2002. június 15-ig átutalni a külön nyitott kontóra VOLKSBANK FRIEDRICHSHAFEN Bankleitzahl 651 901, Kto-Nr. 311600 00 Dr.Peter Binzberger, DS-Gedenkstätte Kikinda, Schienerbergweg 20/1, D-88048 Friedrichshafen.
Mindenki az USA-ból és/vagy más régióból, ki nekem az összeget US-$ vagy más értékben akarja adományozni, kérem a hozzájárulást a mi földink kontójára átutalni. Josef Konrad, 2870 Whitman Road, Huntungdon Valley, PA 19006-2351 Tel+Fax (215) 947-8996 MELLON BANK N.A. –PA Josef Konrad, Kto-Nr.000 708 3264
Josef leköti az adományokat és nekem terhelő különbség nélkül euróban átutasítja. Ez az eljárás nekünk minden $-csekk beadásánál egy kb. 18 EUR összeget megspórol! És minthogy a bankokat etetnénk, akarom – mint ahogy biztosan mindenki közülletek – minden adományozott centet csak a ráeső költségekre az emlékmű felállításánál elkölteni. EZEN A HELYEN SZERETNÉM A MI HALÁLIG MEGSZÉGYENITETT FÖLDIEINK NEVÉBEN MINDEN ADOMÁNYOZÓNAK SZIVÉLYESEN MEGKÖSZÖNNI!
272
© Peter Binzberger
Információírásom végén szabad még megemlítenem, hogy én már tárgyalásokat folytattam az emlékmű jövőbeli gondosko-dásáról és karbantartásáról. István Márta asszony átvenné ezt a feladatot. Azon kívül, egyes földiektől fel lettem hatalmazva azzal a kéréssel, az ünnepi felszentelésre egy csoportutazást Kikindára szervezzek. Az is már részemről előre lett látva: Oswald Hartmann úr akar egy buszutazást Kikindára tervezni. És a „Német Népi Szövetség“ elnöklői Szabadkán akarják az egyházak, irányító politikai hivatal-viselőit, úgymint sajtó- és többi médiumképviselőit meghívni a felszentelésre. Kérem jegyezze Ön már most meg az előrelátott utazási termint: Utolsó szeptember- vagy első októberi hétvége. Addig muszáj lenne megteremteni! Kedves és hálás üdvözletek a földitől
273
Dr. Peter Binzberger
© Peter Binzberger
CSALÓDÁSI KÉSLELTETÉSEK Földieim koordinált előkeszítési munkállatai Németországban és Amerikában dícsértetreméltóan működtek. Az én előre megadott terminjeim is a segítőknek pontosan be lettek tarva. Csak István Márta asszony jelentései Kikindáról felfigyelésre késztettek. Ott, úgy tűnt ez, Botka plébánosnak nem volt olyan sürgős, mint nekem Németországban. Tőle állandóan visszamozdító nehézségek lettek jelentve, amelyeket ő, leveleiben tett tudatuladásai szerint, nem tőle kifolyólag, ám legkevésbé az én pénzi támaszom nélkül nem tudná vagy akarná lebonyolítani. Eközben mindennek előtt szó volt a temetőterület határvonala hivatalos fölméréseiről és az engedélyről az egyházi oldalról szándékozott bekerítésre a Vasúti temetőben. Ehhez még lett említve a költség a sírterületeken évtizedeken át burjánzó zöld irtására mint rendkívüli megterhelés. Mivel Botka úr illetékessége nem csak a Vasúti temetőre esett, hanem a másik két katolikus temetőre is Kikindán és ezen kivül a homokrévi község temetőjére is, ő engem arra figyelmeztetett, hogy ezek mellett még több mint húsz egyházi létesítmény nehezedik rá. Az ő öregsége és betegsége akadályozhatnák, hogy magát intenzív és kizárólag az én ügyeimre adja, mint ahogy az tőlem látszólag elvárható lenne. Megértettem. Én mégiscsak Bánát gyermeke vagyok! Alkalomadtával korrigáltam a megígért támogatásomon egy kissé feljebb. Aközben félreértés nélkül hangsúlyoztam, hogy az én, kilátásba helyezett „bekerítési-segítségem“ akkor jöhetne számításba, ha az emlékmű fell lenne emelve és a felszentelési-ünnepség időpontja meghatározva. Ez a helyzet késleltette a második utazásomat Kikindára körülbelül három héttel és csak a második júliusfélben történt meg. E késleltetések ellenére le tudtam a szülőhelyemben minden tervezett és váratlanul létrelépett feladatot terminhitelesen bonyolítani, ahogy az a következő beszámolóból látható is.
274
© Peter Binzberger
Második közjelentés Körlevél 2002. július 21-től EMLÉKMŰ KIKINDÁN Felállítási engedély, munkamegbízás 2002. július 13-tól 20-ig Előbb köszönetemet mondom minden földinek, kik engem a szándékomban eszmeileg és pénzileg támogattak és továbbá is támogatni fognak. A Ti segítségetek nekem erőt és lehetőséget adott a Valóraváltásra. Röviden: A legfontosabb meg van teremtve – a felszentelés 2002. október 5-re fix meg lett beszélve. István Márta fáradhatatlan segítségével a színhelyen és Weiss és Mandler urak támogatásával a „Német Népi Szövetségtől“ (DVV) Szabadkáról a legfontosabb határozatok a július 13–20-áig tartó utamon meg lettek találva: A felállítási engedélyezés az illetékesektől – JP Direkcija za izgradnju grada Kikinda, Petar Dimitrijević – szóbelileg biztosítva lett, és az állóhely, mint ahogy már megbeszélve, írásbelileg Botka plébánostól (kikindai r.k. „Szt. Ferenc“ templom) jóváhagyva. Az emlékmű a főutak kereszteződésén a „Vasúti temetőben“ lesz felállítva. Egy köralakú domborulat mintegy 30 négyzetméter felületű amely felett egy több mint 5 méter magos fémkereszt emelkedik, az előtt a lejtőn a szemlélőhöz egy feliratos sötét gránitlemez (2,5 x 1,5 m nagyságú) hajol szimbolikus sírként. Ez jobbról és balról három-három kisebb pillérrel lesz oldalról megvédve egy gránitlefedővel. A gránitlemez mindegyikén két helység neve van, egy metszés kereszttel és számmal az ebből a helységből a tömegsírban eltemetett kimutatott halottakról. A „nagy sírlemez“ felett a és a kereszt talpazatánál van Kikindának egy gránitlemez, mint „a falvakhoz kötődő szál“ elhelyezve. Egy azonos kivitelezésű identikus nagyságú kereszt a tömegsírra is lesz állítva. Erre a kereszt-törzsön egy háromoldalú feliratos fémtáblakonstrukció lesz erősítve. Mind a két kereszt előbb rozsdaellenes védésben részesül és ezután jó autólakkal fehérre lesz festve. Köszönettel a közös segítségért üdvözöl a Ti földitek Dr. Binzberger 275
© Peter Binzberger
A betervezett és a második közjelentésben ismertetett felszentelési időpont (október 5.) muszáj volt, az utazási szervező lebetegedése miatt, október 12-re átdobni.Ennek az elhalasztásnak sok nem feltételezett hátránya volt: Az előrelátott ünnepi misét a templombúcsú napján (Szt. Ferenc – október 4.) Huzsvár püspök jelenlétében elmulasztották a dunamenti svábok. Az új felszentelési időpont összeütközött a kikindai turista- „Töknapokkal“ és az ARD és ORF TV csapatai nem birták, az egyidejű Szerbia-vezetőség szűkebb választásai miatt az elsődleges igéretüket betartani. Harmadik közjelentés Körlevél 2002. augusztus 10-től EMLÉKMŰ .KIKINDÁN Felszentelési időpont, buszutazás, individuális utazások. Kedves földiek! Legelőbb mégegyszer köszönöm mindenkinek, kik engem az emlékmű felállításánál tanáccsal, tettel vagy pénzileg támogattak. Szívesen jelentem, hogy a beérkezett pénzi eszközök az emlékmű felállítására és a tömegsír bekerítésére és kultiválásra (fű!) elegendő lesz. A rászánt részösszeg is, amelyet Botka plébánosnak a temető összekötésére a tömegsírral (az összterület külső bekerítésére) ígértem, ugyancsak bejött. Azért kérném a földieimet az adományozást előbb félbeszakítani. A közös buszutazás miatt a felszentelési időpontot át muszáj volt tenni: Az ünnepélyes emlékműfelszentelés a KIKINDAI VASÚTI TEMETŐBEN 2002.október 12-én, kb. 10-12 óráig lesz. Szívesen üdvözölnék sok földit ezen a jelentős eseményen Kikindán! Tiszteletbeli vendégek, egyházi méltósághordozók és fontos politikusok a Vajdaságból, ehhez Németországból a Dunamenti Sváb Földiek Szövetségének szövetségi elnöke, Hans Supritz úr, meg lesznek 276
© Peter Binzberger
hivva. Médiaképviselők – tévéadók Jugoszláviából, Ausztriából (ORF) és Németországból (ARD) úgymint a rádió és a sajtó – értesítve és várva lesznek.Az ünnepi aktus szervezését és a mi gondviselésünkről a helyen (például közös ebéd a tiszteletbeli vendégeknek az érkező földiekkel, ugyanúgy szobafoglalás az individuális utazók számára...) Mandler László úr vállalja a Német Népi Szövetségből (DVV) Szabadkán. A busz-csoportutazást Hartmann úr szervezi. Ő a kikindaiakat és az egykori kikindai diákokat a környékbeli német falvakból írásbelileg fogja felszólítani.Emiatt ő minden adományozót és segítőt meg fog hívni a közös utazásra. Az individuális utazók (utazási közösségek) személygépkocsival forduljanak hozzám közelebbi utasításért...(Következtek az utazási információk és további részletadatok- ezek itt nem lesznek idézve.) Köszönet az együttműködésért és baráti üdvözletek! Dr.P.Binzberger
277
© Peter Binzberger
GONDOLATOK AZ EMLÉKMŰ FELSZENTELÉSÉHEZ Évtíztizeden át terhelt a tudat földieink és hozzátartozóink szenvedő utjáról és a kegyetlen utolsó óráiról. Csupán azért, mert a dunamenti svábok németek is voltak, ezeknek az ártatlan embereknek meg kellett halniuk. A kívánság, a dunamenti sváb népcsoport működését a történelem feledésétől elszakítani, nem mozdult a gondolataimból. A történelmi igazságot a dunamenti svábok példaképes teljesítményeiről a kipusztult vidék gazdasági és kulturális felépítésében a Közép-Dunamederben a törökök kiűzése után a 18. század kezdetén, úgymint elődeink békekész közös életét a népkeverék összes többi nemzetével ezen a térségen meg kell őrízni az utánnanövő generációknak. A dunamenti sváb emlékmű felállításával Kikindán egy említésreméltó lépés sikerült ezen az úton. Ha akár a „memento mori“, a holtak emlékezete, a felszentelési ceremónia október 12-én be is vésődött és a megszólításokban és üdvözlő szavakban előtűnt, úgy lehetetlen volt nem hallani, hogy minden szónok halottainkat válogatott szavakkal elismerő figyelemmel hozta elő. Ugyanúgy meg lettek ismételve a sajnálatos történtek és a 1944-től 1948-ig tartó évek embertelen kilépései, valamint azt követő dicstelen kommunista időszakra rámutatva. A keresztény egyházak képviselői is rituális megszentelések után a szószólásaikban megfelelő szavakat találtak a meggyilkoltak békés halotti nyugodalmára és ugyancsak az imáikban egy jobb, minden gonosztól megszabadított jövőt az élőknek. Mivel az én következő „Záróbeszámolómban“ részlethűen a felszentelési ünnepség lefolyásáról, a tiszteletbeli vendégek számáról és jelenlevőkről, az elhelyezett koszorúkról és virágcsokrokról úgymint az emlékmű megható kivitelezéséről teszek jelentést, a megszólítások és üdvözlő szavak, amennyiben azok szóhangban rögzítve vannak, meg lesznek ismételve.
278
© Peter Binzberger
A DUNAMENTI SVÁB EMLÉKMŰ ÜNNEPÉLYES FELSZENTELÉSE Szombaton, 2002. október 12-én, 10 órakor a „Vasúti temetőben“, KIKINDA AZ ÜDVÖZLÉS Mint az emlékmű realizálója szóltam az összes jelenlevőhöz: „Megtisztelés számomra a földieim nevében a résztvevő vendégeket a „Dunamenti sváb emlékmű“ mai felszentelési ünnepségén Kikindán üdvözölnöm. Névszerint megemlítem: (Titulus/funkció a Ném.Népi Szöv. listája) EGERESI Sándor, a Tart.Képviselőház alelnöke, Vajdaság A.T., Szerbia MANIĆ, Dušanka, a Belügyminisztérium kisebbségi vezetője,Vajdaság A.T TALPAI Sándor, alpolgármester, Kikinda város önkormányzata képviselője Msgr. MIOCS József, a róm. kat.’Paulinum’ rektora, Szabadka MARTON Károly, a Bánáti református egyház főesperese, Ittabé SZEMERÉDI Pál,Botka plébános képviselője, róm. kat. „Szt.Ferenc“, Kikinda SUPRITZ, Hans,Dunementi Sváb szövetségi és tartom.elnök, BRD+B-Württ. JERGER, Josef, Dunamenti Sváb tartom.eln. Rheinland-Pfalz, ref. Emlékművek MANDLER, László, Német Népi Szöv. alelnöke, Szabadka
Nem kevésbé szivélyesen üdvözlöm kedves ifjúkori- és iskolai barátaimat és az összes többi földieket, kik magas koruk ellenére egy ilyen hosszú utazás fáradtságait magukra vették. Ők megtalálták ide az utat az Egyesült Államokból, Kanadából, Németországból, Ausztriából, Magyarországról és Olaszországból, miként hozzátartozóiknak az emlékmű mai felszentelési ünnepségén résztvehessenek. Ugyanúgy szivélyesen üdvözlöm a jelenlevő dunamenti svábokat, kik még ma is itt Kikindán, fiatalkori hazám városában élnek, vagy a további környékből, a Vajdaságból, a mai ünneplésre ideutaztak. Minden olyat, aki ugyancsak üdvözlő szavain keresztül, a keresztény áldásban, adományaikkal vagy más közreműködéssel az ünnepi lefolyást gazdagítja és szépíti. Már most szivélyes köszönet ezen a helyen. Ugyanúgy megköszönöm minden földim nevében a koszorú- és virágadományokat, melyek a belső összeköttetés és az elholtaink 279
© Peter Binzberger
emlékezete szimbóluma és ezt az őszi virágok ragyogásával szépítik meg. Isten fizesse! És bezárólag szabad lenne számomra a médiák képviselőit, a tévének, a rádiónak és a sajtónak köszönteni és érdeklődésükért, jövetelükért és a következő beszámolásukért megköszönni.“ Ez a köszöntés után megtartottam a következő személyes beszédet: MEGSZÓLÍTÁS „Én ma egy mélyen fájdalmas napot élek meg, – mert itt a temetőben jelen lehetek ezen az emlékműfelavatáson - és ezt majd pontossan azon a napon, 58 évvel a gyermekkorom hazájának elhagyása után, – mert számomra ez az emlékmű számtalan szerte a világon élő dunamenti sváb szövetségét jelképezi az ő itt Bánátban élő rokonaival és földieivel, – mert az emlékmű az elköltözött dunamenti svábok megtisztelő becsületéről kortársaik halottai, valamint őseik iránt tanúskodik, – mert az emlékmű bizonyíték a világszerte szétszóródott dunamenti svábok mély érzelmi kötődésének a régi hazájukhoz és a templomukhoz, amelyben meg lettek keresztelve és amelyben az első gyerekes imájukkal az Istenhez szóltak. Én ma egy reménnyel és szerencsével teljes napot élek meg, – mert a felállított emlékmű egyformán jelkép az elköltözött dunamenti svábok és a többi polgártársak, itt Bánátban elhonosodott etnikumok között, – mert az összes etnikum ősei ebből a törököktől kipusztított vidékből két évszázad alatt kemény munkával, szorgalommal és keserű lemondással ezt a kellemes, termékeny és gazdag földet megteremtették, – mert én a látogatásaim utolsó hónapjaiban bebizonyosodtam, hogy minden etnikum emberei ismét egymásra találtak, – sokszor még óvatosan, mégis nyílt lélekkel és megértő toleranciával az összes polgártárs kívánságai és szükségletei iránt,
280
© Peter Binzberger
– mert ez az új szellem már az első terméseit hozza mindannyiuk jólétére, akik egy jobb élet iránt egy szabad társadalomban vágyódnak. Én ma egy boldog napot élek meg, – mert még sok pozitív jelet a régi hazámból fel tudtam ismerni, ezeket szívesen magammal viszem a világba és ott ezekről a jó benyo-másokról tudosítani fogok. Ezen a helyen szükséges a köszönet szava, köszönet mindenkinek, akik engem a szándékomban a jóváhagyó tartásukkal és adományaikkal nagyszívűen támogattak. A megvalósítása ez a hozzáállás nélkül nem lett volna lehetséges. De külön köszönet mindazoknak, kik azon felül a segítségben gazdag munkájukkal ebben a projektumban részt vettek. Névszerint legyenek megemlítve Wera Karl asszony, Josef Konrad úr és Klaus Hess úr. De ez a köszönet nem jár csak a földieknek Németországban, Ausztriában, az Egyesült Államokban, Kanadában és Brazíliában, hanem ezeknek is itt a régi hazában, különösen a fáradhatatlan István Márta asszonynak és Weiss és Mandler uraknak a szabadkai „Német Népi Szövetségből“. Ugyanúgy érvényes a köszönetem Duško Radaković úrnak, az én szülővárosom polgármesterének, az ő nyíltságának a jövő felé, valamint támogatása miatt, nem utoljára és különösen a jelenlegi kikindai római katolikus plébánosnak Botka Józsefnek, ki nekem a sok változékony helyzetben az előkészítő időszakban sok bizalmat és rokonszenvet mutatott. Úgyanúgy megköszönön az iparosoknak, Szabó Károly úrnak, és a „1. maj“ építészeti firma igazgatójának Rade Stojiljković úrnak, kik közös munkánk alatt gondos és pontos munkájukkal sok örömet hoztak.“ (E szavakat németül és szerbül mondtam. István Márta asszony megismételte a megszólítást csatlakozva a magyar fordítással.)
281
© Peter Binzberger
Azután EGERESI Sándor úr megtartotta díszbeszédét szerbül, németül és magyarul – a három legjelentősebb vajdasági etnikum nyelvén. Mivel Egeresi úr nekem a szkriptákat átengedte, legyenek itt a hivatalos fejadatok megörökítve. Republika Srbija Autonomna Pokrajina Vojvodina Skupština AP Vojvodine Kabinet Potpredsednika 01 Broj:1-1 11.10.2002.godine Novi Sad EGERESI SÁNDORNAK A Tartományi Képviselőház Alelnökének DÍSZBESZÉDE „Tisztelt barátaim és mélyen tisztelt vendégek! Megtisztelés számomra, hogy a Vajdaság AT Képviselőháza és a saját nevemben köszönthetem a gyászgyülekezet résztvevőit. A mai összejövetel szomorú megemlékezés a második világháború alatt és után e térségben történt tragikus eseményekre. Azok a történések mélyen az emlékezetünkben vésődtek, de ugyanakkor köteleznek is arra, hogy a több évtizedes együttélés eredményeként kialakult közös múltunkat sohase feledhetjük el, s azokról a szálakról se mondjunk le, melyek összekötnek bennünket. Ma – amikor a jövőbe tekintően építjük újra a kapcsolatainkat – nem hunyhatunk szemet a múltban közösen megteremtett értékeink felett sem. Ezért ma itt fejet hajtunk a háború viharának ártatlan áldozatai, a valamikori polgártársaink tiszteletére állított emlékmű előtt. Megbocsájtunk, de nem felejtünk.“
282
© Peter Binzberger
Egeresi úr, a Tartományi Képviselőház alelnökének beszéde után HANS SUPRITZ úr, a Német Szövetségi Köztársaságban működő Földiek Szövetségének elnöke,
egyidejűleg Baden-Württemberg tarto-mány elnöke is, vette át a szót. (A beszéd egy video filmfelvétel hangi jegyzéke után lett átvéve):
„Mélyen tisztelt lelkiségi urak, kedves jelenlevőim! Az emlékezet, hogy 58 évvel ezelőtt itt Kikindán és a környező falvakban, valamint az egész Vajdaságban az ég a mi dunamenti sváb földieinknek elsötétedetett, nagyon szomorúvá tesz minket. Sokan soha többé nem látták meg a világosságot. A sebeket begyógyítani azt jelenti, hogy nekünk nyíltan muszáj beszélni az akkori történtekről. Többé nem szabad tabuknak lenni. És Egeresi úr éppen a beszédében említette, hogy a hallgatás meg lett törve. Mindezek a borzasztó események, amelyek akkoriban megtörténtek, a teljes jogelvevés, a száműzés és a mi sorstársaink meggyilkolása csupán nemzeti alapon, vagy a hit miatt, nem szabad, kedves földieim, kedves vendégeim és résztvevők e felszentelési ünnepségen, megismétlődnie. De a múlt sebeit gyógyítani nem csak azt jelenti a múltban megmaradni. Tekintetünknek előre kell irányulnia, hogy a borzalmas történteket áthidaljuk. A mostani államhordozó generációval, a fiatalokkal állandóan dialógust kell keresnünk és egy utat találni, amely az embertelen történések ismétlését szülőfalvainkban a Vajdaságban kizárja. Mi, a Dunamenti Sváb Földiek Szövetsége, erre a feladatra kötelezve érezzük magunkat. De az összes fiatal generáció, amelyhez önmagam mint 1939-belit számítom, fel van szólítva komoly fellépésre, hogy embereink méltóságát visszaadhassuk. Mindazok, akik ártatlanul meghaltak, vissza kell kapják méltóságukat. Földieink, kik még életben vannak, nyugodtan kell, hogy meghaljanak. Mert ők büntetve vannak a cselekvésért, melyet nem tették meg. Ha több mint 58 éven át sok síron nemcsak a sírdomborulat, hanem a kereszt sem az emberméltatlanul elhantolt keresztényhitű földiek haláláról nem tanúskodhatott, úgy ezzel a szimbolikus 283
© Peter Binzberger
sírdomborulattal és ezzel a kereszttel meg lett teremtve egy jel a lelki ujjákezdésről. Legyen ez a hely egy szignál, ne csak itt a Vajdaságnak, hanem Európának, igen, az égész világnak, egy jobb jövőért – a mi és mindenki más gyermekei számára. Nagyon szivélyesen megköszönöm, hogy a megszentelési ünnepségre eljöttek. Mindenkinél megköszönöm, kik itt közreműködtek, hogy ezt a benyomásteljes emlékművet fel lehetett állítani. Ezek nem voltak csak az eltávozott dunamenti svábok, kik egykor itt Kikindán és a környező helységekben éltek, kik a dr. Binzberger felfogadott, cselekvőerős hozzájárulása által kevés héten belül ezt az emlékművet felállították. Ezek voltak az ugyancsak itt elő dunai svábok mint ahogy más polgártársak, kik teljes hozzáálásukkal közössen segítették ezt az emlékművet felállítatni. Az itteni lakossággal meg fogjuk teremteni, a többi helységekben is, mint például Tiszaistvánfalván (Bački Jarak) és Gádorban (Gakovo) további emlékművet realizálni. Gondolom, mi ehhez jó úton vagyunk. Az emlékmű Kikindán egy sikeres mű.Ezért megismételem a szivélyes köszönetemet és a teljes elismerésemet a Földiek Szövetségétől dr. Binzbergernek és az összes segítőjének. Mindenkinek még egy szép napot kívánok és egy jó hazatérést. Maradjanak mindannyian egészségesek! Remélem ismét lássuk egymást, ha a következő emlékmű Gádorban vagy egy másik helyen felállításra kerül. Szivélyes köszönet mégegyszer! Viszontlátásra!“ MÁRTON KAROLY, bánáti református főesperes BESZÉDE a kikindai dunamenti sváb emlékmű felszentelése alkalmából „Kegyelettel állunk itt e emléktábla előtt, az itt nyugvók emlékének állíttatik az emléktábla azért, hogy bárki erre jár lássa, hogy az itt nyugvók nincsennek elfelejtve. Élők emelik e táblát, hogy a néma kő hirdesse az életet. Életet? - Kérdik talán, hogy milyen életet hirdet ez az emléktábla? Milyen életet hirdet ez az emléktábla itt a temetőben, ahol búsabban zeng a madárdal is, itt ahol a virágok kelyheiről fájdalomkönny pereg le. 284
© Peter Binzberger
Ez az emléktábla az életben lévők szeretetét jelzi, azt a szeretetet, amit az idő múlássa sem tud megsemmisíteni. A kereszt, amely állítatott, állítatott az itt lévők az itt elhaltak és ugyanakkor az emlékezőknek is azért, hogy a vallásukat hirdessék, idetartozásukat, de elsősorban a mi Urunk Jézus Krisztusnak áldozatát, aki meghalt mindannyiunkért, meghalt azért, hogy bár itt ezen a földön némelyek itt, mások távol Amerikában, Németországban, és sokfelé élünk, de a mennyországban ismét együtt lehetünk és találkozhatunk. Ezért halt meg a mi Urunk Jézus Krisztus, hogy eltörölje a mi vétkeinket, de ugyanakkor tisztelettel állunk meg itt és állnak meg itten külföldről érkezettek és azokat akik külföldön maradtak Brazíliában, Amerikában, Németországban, Svájcban, vagy bárhol máshol akik most lélekben vannak itten hiszen sokan nem csak akik itt vannak tudják, hogy most mi történik. Itt emlékezünk e temetőnek a lakóira, ők is lélekben itt vannak, és ők is az örök álmukat alvókra gondolnak. Talán kedves szerettükre, szomszédjukra, vagy tanárukra, vagy lelkészre, vagy orvosra, és kedves az ő számukra, mert talán sokat tanulhattak, rájuk figyelhettek, talán nagyszülőkre, dédszülőkre, akik a jóra nevelték, az első imádságra megtanították, akik megalapozták a jövőt, jó utat mutattak az ő számukra, és a szívükben még mindég él. Emlékeznek talán, és emlékezzünk mi, akik itt körülállunk, hiszen azért gyűltünk össze, hogy nem akarjuk elfelejteni azokat akik itt maradtak, itt vannak eltemetve, hanem emlékük él örökkön - örökké, és Isten parancsa is az, hogy mindannyiunknak emlékezni kell az ősökre, a nemzetünkre, elődeinkre, akik már megfutották az élet pályáját. És most pedig vegyük az áldást mi élők, mind akik itt vagyunk, mindazok akik a távolban vannak az Atyának kegyelme, Fiúnak szeretete, a Szentlélek megvilágosító, vigasztaló ereje maradjon most és minden időben mindannyiunkkal! Ámen.“
285
© Peter Binzberger
ÜDVÖZLŐSZAVAK A „Német Népi Szövetség“ alelnökétől Szabadkáról, MANDLER LÁSZLÓ úrtól, zárult a szónokok sora: „Hölgyeim és uraim, kedves földiek!“ Szivélyesen köszöntöm az Önök régi hazájában. Üdvözlöm Önöket a „Német Népi Szövetség“ és a magam nevében. Kedves földiek, végre birunk, annyi év után az ártatlan áldozatainknak egy emlékművet felszentelni. Ez az emlékeztetőmű a második a mai Jugoszlávia területén. Hangsúlyoznom kell, hogy mi ezt az emlékművet nem birtuk volna megvalósítani a demokratikus fejlemények nélkül, amelyet az újonnan összeállított kormány útra indított. Ugyanígy ez a mi külföldi dunamenti sváb földieinknek köszönhető, hogy ők a Kikindán született dr. Peter Binzberger kezdeményezést támogatták és az adományaikkal az emlékmű felállítássát lehetővé tették. Én Önöknek megígérem, kedves földiek, hogy mi ittmaradottak a halottainkat soha el nem feledjük. Mindenhol, ahol ők nyugszanak, egy emlékművet, vagy legkevesebb egy keresztet állítunk. Ez az emlékmű nem csak a mi holtaink emlékezetére áll, hanem figyelmeztetőként is, hogy soha többé ne legyenek ártatlan emberek büntetve egy közös bűn miatt. Kérem a jó Istent, hogy ő nekünk erőt és egészséget adjon, hogy céljainkat meg birjuk valósítani. Megköszönöm minden földimnek és polgártársamnak az eljövetelét és a résztvevését a dunamenti sváb emlékmű alkalmából ma megtartott ünnepepélyes felszentelési ceremónián.“
286
© Peter Binzberger
A kikindai emlékmű felszentelési ünnepély lefolyásáról és kinézéséről tájékoztattam minden adományozót, az együttműködő földieket, valamint egyes dunamenti sváb szövetséget Németországban és különböző sajtószervet bel- és külföldön a következővel ZÁRÓJELENTÉS Körlevél 2002. október 22-től EMLÉKMŰ KIKINDÁN Felszentelési ünnepség, ünnepi istentisztelet, dokumentáció Kedves földiek! TELJESÍTVE VAN! – A Ti segítségetekkel és támogatásotokkal és az illetékesek jóváhagyásával és a katolikus „Szt. Ferenc“ plébániával Kikindán nekem sikerült, Wera Karl, szül. Gyurcsi földink művészi vázlatai szerint a „Vasúti temetőben“ egy méltó emlékművet állítani. Azonos keresztet, mint amilyet az emlékművön állítattam, egy háromoldalú fém feliratos-konstrukcióval a közelfekvő tömegsírra is készítettem. Sokfelől értek elismerő szavak hozzám a szép, benyomásos ábrázatról – én ezeket továbbadom minden segítőnek és együttműködőnek. Egyidejűleg megköszönöm minden földinek a nagyszerű támogatást.
A FELSZENTELÉS 2002. október 12-én 10–12 óráig volt. A dunamenti sváb „memento mori“ emlékmű ünnepi felszentelését több mint 150 személy méltatta a jelenlétével. Körülbelül ötven földi érkezett az USA-ból, Németországból, Ausztriából, Magyarországról és Olaszországból. A többi hetven dunamenti sváb, egynéhány magyar és magányos szerb Kikindáról és a környékről jött. Az egyház, az önkormányzat, egyes etnikai szervezet és média képviselője emelte a látogatószámot a fönt említett 150–160 személyre. Előbb a vendégeket üdvözöltem, megköszöntem minden segitőnek és adományozónak, megemlékeztem a meghalt hozzátartozókról és földiekről és zártam a beszédemet egybekötve a a jövőbeli békés együttélés 287
© Peter Binzberger
reményével az etnikumok számára a régi hazában. (Ezt én németül és szerbül mondtam el, István Márta megismételte magyarul.) Következtek a meghívott díszvendégek részéről az üdvözlő szavak, szentelőimák, koszorúk és virágok elhelyezése. Az evangélikus egyház kórusának női szólista duettja - Vesna Weiss és Márton Erika hölgyek – gazdagabbá tették az emlékműnél az ünnepi részt néhány német egyházi ének előadásával. A Német Népi Szövetség több kimagasló díszvendéget hívott az emlékmű felszentelésére. A meghívásnak eleget tettek a következő díszvendégek, vagy személyes képviselőik: Egeresi Sándor úr, a Tartományi Képviselőház alelnöke Újvidékről, Dušanka Manić asszony, kisebbségi megbízott a Vajdasági Belügyiminisztériumból Újvidéken, Talpai Sándor alpolgármester úr, mint Duško Radaković polgármester képviselője, msgr. Miocs József a katolikus Paulinum rektora Szabadkáról/Bácska, Marton Károly bánáti református főesperes Ittabéről, Szemerédi Pál káplán, Botka József plébános képviselője a „Szt. Ferenc“ plébá-
niáról Kikindán. A külföldi dunamenti svábok Hans Supritz úr által voltak képviselve, aki a Földiek Szövetsége (Landsmannschaft der Donauschwaben e.V.) szervezet szövetségi és Baden-Württemberg tartományi elnök, valamint Josef Jerger úr személyében, Ludwigshafen/Rh., ki Rheinland Pfalz tartomány dunamenti svábjai elnöke, egyidejűleg az emlékművek referense a Német Szövetségi Köztársaságban. A hazai dunamenti svábokat Mandler László úr, a Német Népi Szövetség alelnöke Szabadkán képviselte. Delegációkkal és virág-letétellel megtiszteltek bennünket Hilda Banski asszony és Konecsni úr a „Donau“ újvidéki Német Egyesület kikindai csoportjából, a „Bánáti Fórum“ Pancsováról, a „Bácskai Fórum“ ás a Vajdasági Magyar Szövetség Kikindáról. Josef Konrad földi Amerikából tiszteletét fejezte ki a világszerte szétszórva lakó dunamenti svábok nevében egy szép, nagy koszorúval. A HOG Nákófalva Franz Kahles földi által, és a három testvérfalu St. Hubert-Charleville-Soltur HOG Bernhard Schenk és Adam Hess földiek által volt képviselve. Mindannyian üdvözlő szavakkal és koszorú/virágcsokrokkal emlékeztek meg a holtakról. A további 288
© Peter Binzberger
megérkezett földiek és számtalan, még a Bánátban élő dunamenti sváb már magával a jelenlétükkel megtisztelték a halottakat, és egyesek még virágcsokrokkal is. Ezt követően az összegyűltek a közeli tömegsírhoz mentek át. Ott a papok megszentelték a földet és sírhelyet a rajta felállított kereszttel. A dunamenti sváb világszertiek közössége nevében Josef Konrad itt is elhelyezett egy halványpiros szekfűkoszorút. Ezt a példát követte sok földi és küldöttségek - Egeresi úr és Manićné is mint kormányképviselők – és úgy róták le kegyeletüket a tömegsíri halottainknál virágcsokrokkal és sír-mécsesekkel. Az emlékmű-gránitlemez metszete így hangzik:
1944 -1948 MEGHURCOLTATOTT HALOTTAINK EMLÉKÉRE – német, szerb és magyar nyelven –
A DUNAMENTI SVÁBOK CÍMERE A kikindai és környékbeli dunai svábok 2002. A hat pillér gránit-fedőlapi metszésen kettesével vannak a helységnevek, mellettük egy kereszt úgymint a hozzátartozó szám a helyből dokumentált áldozat-halottak számával. A kis gránittáblán a kereszttalpazaton az azonos adatok állnak Kikinda körzeti városról. Bal tábla (fentről): BOTSCHAR + 8, MOKRIN + (a halottak száma hiányzik mivel ismeretlen), NAKODORF + 75, ST. HUBERT + 71, CHARLEVILLE + 67, SOLTUR + 55, közép a keresztnél: KIKINDA + 168. Jobb tábla (fentről): HEUFELD + 53, MASTORT + 39, RUSKODORF + 9, BAN. TOPOLA + 46, SANAD + 30, BIKATSCH + 22. A tömegsírkereszt három tábláján így hangzik a szöveg: – mindig a nyelveken német, szerb, magyar –
TÖBB SZÁZ NÉMET SZÁRMAZÁSÚ POLGÁRUNK SZENVEDÉSI ÚTJA A KIKINDAI „TEJCSARNOK“ LÁGERBŐL ITT FEJEZŐDÖTT BE 1944-1947. Nyugodjanak a holtak békében! Kikindai és környékbeli dunai svábok. 2002. 289
© Peter Binzberger
Befejezőleg a szabadkai Német Népi Szövetség mint a felszentelési ünnepség előkészítője és rendezője Kikindán minden jelenlevőt a temetőből meghívott egy közös ÜNNEPI EBÉDRE az ápolt „Lovac“ vendéglőbe Kikinda északkeleti peremén. A meghívott díszvendégek közül számos ideutazott földi váltotta valóra ezt az alkalmat és ismerőseikkel, vagy dunamenti sváb rokonaival Kikindáról közös örömteljes órákat töltött el. Összesen 72 vendég hallgatta figyelmessen megemlékező szavaimat az enorm etikai erőről, amelyet mi „külföldi dunamenti svábok“ hazaszeretetünkből, mély tiszteletből a bánáti hazai földben nyugvó elődeink, rokonaink és barátaink, de nem utolsósorban a megszeretett szép iskola- és ifjúkori emlékeinkből merítünk. Eközben a kiolthatatlan emlékek és szilárd kapcsolatok a Bánátban még élő rokonokkal és földiekkel a mindennapjaink kísérői az új hazában. Néhány politikai, illetve vajdasági etnikai kisebbségek tisztségviselőitől, továbbá egyes földitől melegszívű köszönet- és elismerőszavak értek a teljesítményemért az emlékmű felállításához. Következtek a további szépen megfogalmazott szavak az etnikumok toleráns, békés együttélési felvirágzására a kölcsönös figyelembentartásban. Egy rövid asztaliima után, melyet msgr. Miocs mondott el, a jelenlevők hozzáfogtak a közben feltálalt ebédhez. Csak az elhaladott délutáni órákban kezdték a vendégek lassanként elhagyni a harmonikus együttlét asztalát. Egy ÜNNEPI NÉMET MISE az emlékmű felszentelése alkalmából a kikindai tömegsírnál volt némely földi kívánsága. Ennek a kívánságnak tettünk eleget.Miután a kikindai Magdalena Griffatong, szül. Kredler Koblenzből két német misekönyvet adományozott és orgonakottákat, mint német templomi énekek szövegeit, és ezek részemről időre Kikindára voltak jutattva, vasárnap, 2002. október 13-án 11 órakor Botka József plébános egy szentmisét celebrált katolikus rítus szerint a kikindai „Szt. Ferenc“ plébániatemplomban. Az orgonázónő, egy kolostori nővér, Bach-varriációk után a „Az Egeket dícsőíteni örök tisztelet“ (L.v. Beethoven) és a miseközben még a „Dicsérjétek az Urat“ és „Nagyságos Isten, téged dicsőítünk“ dalokat játszotta. A Botka plébánostól jól összefoglalt könyörgések németül egy imaolvasótól nagyon jól lettek elmondva. Ezek tartalmi kijelentései földieink elszenvedett sorsához lettek alkalmazva és a 290
© Peter Binzberger
felszenteléshez és az emlékmű szándékához teljesen hozzá voltak mérve. Az istentisztelet végén Botka plébános szerb nyelven biztosította, hogy holtjaink a hátrafekvő években az egyház minden imájába be voltak vonva. Ez rendszeressen az évi istentiszteleten történik a mindenszenti ünnepekre a katolikus Vasúti temetőben.Ehhez még Botka plébános részletesen elmagyarázta, hogy a mi kedveseink a kezdetétől fogva megszentelt földben nyugodtak, mert a terület a katolikus Vasúti temető körül, tehát a hely is ahol a tömegsír van, már kétszáz évvel ezelőtt meg lett szentelve. Az istentisztelet végén minden látogató egy kis Istenanya megszentelt érmét kapott a plébániájától a régi hazában. Én ezen a helyen megköszöntem a dunamenti svábok nevében Botka plébánosnak a fölvilágosításokban gazdag vigaszadományozó szavakat, valamint az ő áldásokban gazdag papi szolgálatát. A további FELADATOK intézkedésre várakoznak. A megbeszélés szerint Botka úrral és némely földivel október 13-án közvetlenül az istentisztelet után meghagytam a tömegsír bekerítését Betonlemezekből. A tömegsír bekerített felülete a jövő tavaszkor fűvel lesz bevetve. A teljes létesítmény ápolása évekre előre biztosítva van. A felmaradt adomáynpénz arra lesz fordítva. Ehhez szándékoztam még elkészíteni egy képes dokumentációt az emlékműről egy hozzácsatolt névjegyzékkel az ott eltemetett földiekről. Elkészülése után ezt minden adományozónak el fogom küldeni. Azon kívül szeretném a dokumentációt a dunamenti svábok összes levéltárába Németországban, Ausztriában, USA-ban, a régi hazában és Kikindán betenni. Ezzel remélem, hogy a tiszteletbeli munkát holtaink számára, mellyel sok földi megbízott, az általános megelégedettségre lebonyolítottam és maradok földiek-szövetségi üdvözlettel! Dr. Peter Binzberger
291
© Peter Binzberger
TARTALOMÖSSZEFOGLALÁS Az a totalitáris regimé-társadalmakban elterjesztett bizalmatlanság 2002-ben az embereknél a szerb Bánátban még igen erősen el volt gyökerezve. Csak félénken és óvatosan kockáztatott némely bátor nyílt személyiség szabad Európához fordulni. Ezek a jövőfeléorientáltak támogatása nélkül nekem nem lett volna lehetséges, kevés hónapon belül a kikindai dunementi sváb emlékművet felállítani és egy sikeres felszentelési ünnepséggel 2002. október 12-én átadni a nyílvánosságnak. Ez a hihetetlen rövid időtartam alatt nekem sikerült, sok világszerte szétszórottan lakó földit a tervezett szándékról tájékoztatni és adományozókészségét felébreszteni. Ezt a sikeremet is köszönhetem, általános ismeretségemen kívül, egyes bánátkori fiatal- és iskoláskori barát távolmenő összehangoztatott intenzív együttműködésének. De az én szolgálatom nem érvényesült csak egy emlékmű felépítésénél a szenvedő-időszak halottaink részére, hanem a célja az volt, néptörzsünk túl hosszú ideig elhallgatott irtását az egykori többi népnél, mindennek előtt a nem oktatott fiatal generációknál tudatosítani. Az offenzív nyilvánossági munka tehát fel volt kínálva: Istvánné írásbeli előadásai némely kikindai és vajdasági újságban első lépések voltak, ugyanúgy az emlékműfelszentelés ünnepségének kisugárzása az újvidéki (Novi Sad) TV-ben. A további sajtóbeszámolók és olvasók levelei az egykori telepítési vidék publikációiban következtek körüljárva. Ehhez még sikerült Németországban a Bódeni tó-térség regionális sajtónál működésemről Bánátban érdeket kelteni, úgy, hogy erről több cikk lett terjesztve. Azon felül, a tevékenységemről több dunamenti sváb publikáció értesítette földieinket világszerte.
292
© Peter Binzberger
ÚJSÁGBESZÁMOLÓK – SAJTÓHANGOK az emlékműfelszentelés alkalmából 2002.október 12. A „KIKINDSKE“-ban, csütörtök, 2002. szeptember 26. István Mártól – Szerbről fordította dr. P. Binzberger –
Megemlékezés a 2. világháború utánni leszámolások áldozatairól
Emlék-kereszt a tömegsír felett Több mint ötven év hallgatás után, szombaton, október 12-én a katolikus vasúti temetőben megemlékezés lesz az 1945 és 1948 évekközötti ártatlan áldozatokra Sajnos a mi városunk se maradt megkímélve a győztesek embertelen és észnélküli leszámolásától a legyőzöttek felett a 2. világháború után. A tömegsírról a Vasúti temetőben tudomása van sok idősebb polgártársnak nállunk aki túlélte az éveket a 2. világháború után. Mégis, mindezek az évek során kevesett beszéltek róla, még inkább a létezését is letagadták. Így a Birodalom bűneit megbűnhődték a gyerekek, nők és öregek. Ebben az észnélküli években csak kevesen értették, hogy az egyedüli igazi győztes tulajdonképpen a halál volt. De kik az áldozatai ennek a eszeveszettségnek? Nők, gyerekek és aggastyánok, mint a legyőzöttek egyedüli visszamaradottjai. A gaztettek színhelye az egykori „Tejcsarnok“ volt, amely gyűjtőközponttá vált ahol aztán sokaknak nyoma veszett. A munkalágeron kívül Kikindán létezett egy láger a német nemzetiségű polgártársak megsemmisítésére is, amelynek a megvilágosításával senki sem foglalkozott eddig még nállunk. A német dokumentálás szerint, amely a Dokumentációs Központban jelent meg Sindelfingenben, 618 német nemzetiségű áldozat lett azonosítva, de ismeretes, hogy volt magyar nemzetiségű is, mint ahogy szerbek, még oroszok is, kik hazájukat az októberi forradalom után hagyták el mivel nem egyez293
© Peter Binzberger
tek a kommunista rezsimmel. Ez Kikindán nem az egyedüli hely,
ahol az akkori rezsím iránt veszélyes emberek holttestei el lettek ásva. A többit továbbra is a titok fátyla fedi. Mind ezek az emberek végső embertelen módon lettek eltemetve, felszenteletlen fölbe és minden embernek méltó megjelölés nélkül. Volt polgártársaink privát kezdeményezésére, akik a háború befejezése után, saját meztelen életüket mentve mint gyerekek szüleikkel elhagyták a szülőföldjüket, megszületett a kívánság, hogy legközelebbieik számára a demokratikus változások után a mi országunkban meg legyen adva a kereszténynek méltó nyugvás. Így dr. Peter Binzberger úr, többször hazalátogatott a régi szülőföldjére és engedélyt kapott egy jelképes fehér emlékkereszt felállítására, valamint táblák elhelyezésére amelyeken az áldozatok száma lesz Kikindáról és a környező falvakból. A vizuális projektumot volt polgártásnőnk Vera Karl, született Gyurcsi készítette, ő a nyugati világban ismert szobrász művésznő. Az emlékmű felállítására szükséges pénzt a mi embereinktől lett összegyűjtve világszerte. Erre az alkalomra számos volt kikindai jövetelét várják az egész világból, akik közül említsük meg Josef Konrad nevét Philadelphiaból, aki ebben az évben ezüst érmet kapott érdemeiért az Osztrák Köztársaságtól az USA és Ausztria népei között, továbbá dr. Peter Binzbergert, aki tízéves munkájáért Szarajevó és Friedrichshafen testvérváros együttműködésén kapta az elismerést. Meg kell említeni az ő önzetlen és személyes segítségét a Boszniából menekülők iránt. E megbékélési aktus szervezői és a keresztény megjelölés felállítói Kikindán a Német Népi Szövetség Szabadkáról és a Bánáti Fórum. (Egy kép 13x9 cm, István Márta fotója a félig elkészült emlékműről kiegészíti a cikket.)
294
© Peter Binzberger
A „KIKINDSKE“-ban, péntek, 2002. október 4. Olvasólevél Siniša Jakonićtól -Szerbről fordította dr. Peter Binzberger-
Nem hallgatott mindenki Reakció a cikkre „Emlék-kereszt a tömegsír felett“ (KIKINDSKE, Nr.211) A „Kikindske“ utolsó kiadásában egy hosszabb cikk jelent meg István Márta újságírónőtől. Ez az előtteálló megemlékezésről jelent az ártatlan németszármazású áldozatokra, kik a kommunista regimé leszámolásaként a német lefoglalók 2. világháború idejében elkövetett bűntettei miatt (le lett írva 1945-től 1948-ig, helyes 1944-től 1948-ig, helyesb. S.J.) meg lettek ölve. A cikk lényegében pozitív és helyes – de behúzódott néhány komoly hiba és nem pontos állítás. Így többek között ez van írva: „Több mint 50 év hallgatás után...Egy munkaláger mellett Kikindán létezett egy láger is a német nemzetiségű polgártársak megsemmi-sítésére, melynek felkutatásával nállunk még senki nem foglalko-zott.“ Mindennek előtt, nem volt „ 50-évi hallgatás“, és még kevésbé igaz, hogy a bűntett felkutatásával nállunk még senki sem foglalkozott. Hogy Nagy-Kikinda 1944. októberétől 1948. novemberéig a németeket ítélet nélkül kifosztogatta, megkínozta, agyonverte és közüllük mintegy 540-től 600-ig a tömegsírokba lett eltemetve és még 600 szerbet Mácsvából (a cikkben az lett írva, hogy 618 német volt – áldozatok a sindelfingeni Dokumentáló Központ alapja szerint, amit én pontos adatnak ismerek el), abból részletesen írtam a gyilkosok nevei megemlítésével és a lakcímükkel: a koncentrációs láger parancsnoka Nikola Popović tiszt volt és egy, most meghalt, gyilkolási parancsadó ellen 1991-ben még bűntetőeljárást kértem – siker nélkül. Szó van a cikkekről melyek a kragujevaci „Pogledi“-ban 1991. és 1995-ben, a belgrádi „Balkan express“ hetilapban 1992-ben, az újvidéki revűben „Nezavisni“, 1994-ben, a „Velika Kikinda“ lapban 1998-ban jelentek meg, aztán a „Danas“ napilapban 1999-ben (három cikk). A „Velika Kikinda“-ban megjelent cikkért vádlófeljelentést tettek ellenem 1997-ben, de a pört mégis megkaptam.Ehhez 295
© Peter Binzberger
még a vádeljárás ideje alatt ugyanabban az évben Milorad Kojadinović ügyvédem és én ebben az összefüggésben interjút adtunk a „Naša borba“ napilap számára. A feltüntetett újságcikkeket mint tanúk is nyílvánossan bizonyították a kikindaiak Erna-Ema Gavranić, aki egy lágerlakos volt, Milan Ostojić, Dragan Pekarević, Rada Simulov (ezek időközben meghaltak), Milos Živkov ügyvéd és az egykori rendőr, Pásztor László. A népirtásról a németek iránt, a zsidók és szerbek iránt, de a magyar áldozatokról is, 1992-ben egy könyvet írtam és tizenöt kiadónak felkínáltam megjelentetésre, 1997-ben és 1999-ben megtettem ezt azonos szándékból még a Német Követségnél is, mégis mind a kétszer siker nélkül. 1992, 1997, és 1999-ben meglátogattam az itteni katolikus és orthodox egyházat és javasoltam, a sírokra koszorúkat helyezni. Az én ötletem mégsem lett elfogadva.Úgy ahogyan nem létezik kollektívbűnösség, nincs egy népnél sem egy teljes hallgatás. Én szavazok az emlékműre, de muszáj volt ezzel 2002-ig megvárni? A S.M. (Slobodan Milošević) regimétől való félelem olyan erős volt? A „KIKINDAI ÚJSÁGBAN“, „csütörtök, 2002.október 10., Nr.213 Újságíró k-i. – Németre fordította István Márta –
Emlékezés a második világháború utáni megtorlás áldozataira
Emlékkereszt a tömegsír felett Több mint ötvenéves hallgatás után szombaton, október 12-én a vasúti katolikus temetőben ökuménikus istentisztelettel és az emlékkereszt felszentelésével emlékeznek az 1945 és 1948 közötti időszak ártatlan áldozataira. A második világháborút követő időszak megtorlásai sajnos a mi városunkban is megtörténtek. A vasúti temetőben lévő tömegsírról sok olyan helybeli idősebb személynek van tudomása, aki túlélte a 296
© Peter Binzberger
háború utáni véres éveket. Az elmúlt években nyílvánosan mégsem esett róla sok szó, sőt a közelmúltig még tagadták is a tömegsír létezését. A Német Birodalom bűneit nőkön, gyerekeken és időseken torolta meg a kommunista hatalom. Ezekben az években kevesen értették meg, hogy az egyedüli győztes a halál volt. A győztesek kegyetlen bosszút álltak az ártatlanokon. A rémtettek helyszíne a valamikori kikindai Tejgyár volt, ahol egy olyan gyűjtőtábor működött, amelyben aztán sokaknak nyoma veszett. A munkatábor mellett Kikindán volt egy olyan tábor is, ahol a német nemzetiségű polgárokat végezték ki. Ennek a tábornak a működésével nálunk még senki sem foglalkozott behatóbban. A német adatokból 618 német nemzetisegű áldozatról tudunk, de közismert, hogy az áldozatok között magyarok, szerbek és oroszok is voltak, akik az októberi forradalom után elhagyták Oroszországot, mert nem egyeztek a kommunista rendszerrel. Ez a tömegsír nem az egyetlen olyan hely Kikindán, ahol elföldelték az akkori rendszer által veszélyesnek nyílvánított embereket, a többi tömegsír helye azonban még mindig titok. A meggyil mészárolt embereket jeltelen sírgödörbe, felszenteletlen földbe temették, minden emberi méltóság tiszteletbentartása nélkül. Városunk elmenekült lakossai egyéni kezdeményezésére, a demokratikus változások után, keresztényekhez méltó kegyhelyet létesítettek a vasúti katolikus temetőben. Így dr. Peter Binzberger Friedrichshafenben élő valamikori polgártársunk többször meglátogatta régi szülőföldjét és végül engedélyt kapott egy szimbolikus fehér emlékkereszt és az áldozatok nevét tartalmazó emléktábla felállítására. A kegyhely vizuális tervezője Vera Karl szül. Gyurcsi szobrásznő, a műemlék felállítására szükséges pénzt az áldozatok hozzátartozóitól gyűjtötték össze a világ minden részéről. Szombaton, október 12-én délelőtt 10 órakor ökuménikus istentisztelettel kezdődik a kegyeletadó szertartás, melyet Miocs József, a szabadkai Paulinum rektora tart német nyelven. Több jeles vendég, valamikori kikindai lakos részvételére számítanak a szervezők, a Német Népi Szövetség Szabadkáról és a Bánáti Fórum. Várható Josef Konrad Philadelphiából, dr. Peter Binzberger Németországból és a történelmi egyházak képviselőinek megjelenése a megbékélés jegyében létesített emlékhely felavatásán. 297
© Peter Binzberger
Az újvidéki „Magyar Szó“ újságban, vasárnap, 2002. október13. Újvidék, LIX.évf., 242. (19 348.) szám Fekete Lászlótól – Németre fordította Wera Karl –
Emlékkereszt a tömegsír felett Kikindán megemlékeztek a második világháború utáni megtorlás áldozataira Tegnap délelőtt Kikindán több mint fél évszázados hallgatás után a vasúti katolikus temetőben ökumenikus istentisztelettel és emlékkereszt felszentelésével emlékeztek meg az 1945 és 1948 közötti időszak ártatlan áldozatairól. A kegyeletadó szertartáson, melyet Miocz József, a szabadkai Paulinum rektora tartott német nyelven, több jeles vendég vett részt, egykori kikindai lakosok, a történelmi egyházak képviselői, tartományi, kikindai önkormányzati képviselők, a Német Népi Szövetség, a Bánáti Fórum, a VMSZ körzeti szervezete képviselői. A második világháborút követő időszak megtorlásai sajnos Kikindát és környékét sem kerülték el. A vasúti temetőben levő tömegsírról számos olyan helybeli idős személynek van tudomása, aki túlélte a háború utáni véres éveket. Az elmúlt évtizedekben nyílvánosan mégsem esett róla szó, sőt a közelmúltig az egykori hatalom még tagadta is a tömegsír létezését. A Német Birodalom bűneit nőkön, gyerekeken és időseken torolta meg a kommunista hatalom. Azokban az években kevesen értették meg, hogy az egyedüli győztes a halál volt. A háborút követően a győztesek kegyetlen bosszút álltak az ártatlanokon. A rémtettek helyszíne a valamikori kikindai Tejgyár volt, ahol olyan gyűjtőtábor létezett, ahol sokaknak nyoma veszett. A munkatábor mellett Kikindán volt egy olyan tábor is, ahol a német nemzetiségű polgárokat végezték ki. Ennek a tábornak a „működésével“ nálunk még senki sem foglalkozott behatóbban. Német adatokból 618 német nemzetiségű áldozatról tudunk, de közismert, hogy az áldozatok között magyarok, szerbek és oroszok is voltak, akik az októberi forradalom után elhagyták Oroszországot, mert nem értettek egyet a kommunista rendszerrel. Ez a tömegsír nem az egyetlen olyan hely Kikindán, ahol elföldelték az akkori rendszer által veszélyesnek nyílvánított 298
© Peter Binzberger
embereket, a többi tömegsír helye a mai napig titok. A meggyilkolt, lemészárolt embereket jeltelen sírgödörbe, megszenteletlen földbe temették, minden emberi méltóság tiszteletbentartása nélkül. Városunk elmenekült lakosainak kezdeményezésére a demokratikus változások után, keresztényekhez méltó kegyhelyet létesítettek a vasúti temetőben. Így dr. Binzberger Péter Friedrichshafenben élő valamikori polgártársunk többször ellátogatott egykori szülőföldjére, és végül engedélyt kapott egy szimbolikus fehér emlékkerszt és az áldozatok nevét tartalmazó emléktábla felállítására. A kegyhely vizuális tervezője Vera Karl (szül.Gyurcsi) szobrásznő, a műemlék felállítására a szükséges pénzt pedig az áldozatok hozzátartozóitól gyűjtötték össze a világ minden részéről. A dunai sváb emlékmű felavatásánál a vasúti temetőben dr. Binzberger Péter a többi között kiemelte: „Én ma egy mélyen fájdalmas napot élek meg, mert csaknem 58 év után jelen lehetek ennek az emlékműnek a felavatásán.Reménnyel és szerencsével teljes napot élek meg, mert valamennyi etnikumnak az ősei ebből a törököktől kipusztított vidékből két évszázad alatt kemény munkával és keserű lemondással ezt a kellemes, termékeny és gazdag földet megteremtették. Én ma egy boldog napot élek meg, mert még sok további pozitívumot tudtam felismerni az én egykori hazámból, ezeket magammal viszem a világba, éz ezekről a jó benyomásokról tudósítani fogok. Köszönetet mondok mindenkinek, akik szándékomban jóváhagyó tartásukkal ás adományaikkal támogattak.“ Ebben a cikkben szürke felületen a következő szöveg van kiemelve: MEGBOCSÁJTUNK, DE NEM FELEJTÜNK A második világháború utáni megtorlás áldozataira emlékező egybegyűlteket köszöntötte Egeresi Sándor, a Vajdasági Képviselőház alelnöke is, aki egyebek között hangsúlyozta: Mélyen tisztelt vendégek, megtisztelő számomra, hogy Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőháza és a saját nevemben köszönthetem a gyászgyülekezet résztvevőit. A mai összejövetel szomorú megemlékezés a második világháború alatt és után a térségben történt tragikus eseményekről. Azok a történések, melyek az emlékezetünkbe vésődtek ugyanakkor köteleztek is arra, hogy a több évtizedes együttélés eredményeként kialakult közös múltunkat sohase feled299
© Peter Binzberger
hessük el. S azokról a szálakról se mondjunk le, melyek összekötnek bennünket. Ma, amikor jövőbe tekintően építjük újra kapcsolatainkat, nem hunyhatunk szemet a múltban közösen megteremtett értékeink felett sem. Ezért ma itt fejet hajtunk a háború viharának ártatlan áldozatai, a valamikori polgártársaink tiszteletére állított emlékmű előtt. Megbocsájtunk, de nem felejtünk. A belgrádi „DANAS-ban“, hétfő, 2002. október 14. Nr.1842, VI. év S.J.-tól (Siniša Jakonić) – Szerbről fordította dr.Peter Binzberger –
Egy emlékmű megszentelése Kikindán Emlékmű a németeknek az elszenvedett megbántásokért Kikinda – Szombaton a katolikus „Vasúti temetőben“ emlékművet szenteltek. Ez emlékül lett állítva a 618 Nagy-Kikindai és környékbeli falvak ártatlan német nemzetiségű áldozatának. Az áldozatok meg lettek ölve vagy a „Nagy-Kikinda“ koncentrációs lágerben elkövetett kínzások és embertelen körülmények következményeitől haltak meg 1944-től 1948-ig, a kommunista kormány leszámolásában. Ők tömegsírokba lettek elhantolva áldás nélkül. Az emlékmű a németek önkéntes adományiból lett előállítva, akik a kikindai környezetből származnak. Ez Vera Karl szobrásznő elképzelése szerint készült. Nemmessze az emlékműtől, a helyen amelyiken az áldozatok egy része el lett ásva, egy nagy kereszt lett felállítva. A megemlékezésen részt vettek a németek, kik akkoriban túlélték. Ők a Vajdaság helységeiből jöttek, Belgrádból, Ausztriából, Németországból, USA-ból, Kanadából, Olaszországból és Brazíliából. Ugyanúgy a gyászünnepségen részt vettek a dunamenti sváb szervezetek képviselői külföldről, a „Német Népi Szövetség“, a „Donau“ Egyesület, a katolikus és református egyházak lelkipásztorai, a kikindai képviselőtestület és a Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőház tagjai. 300
© Peter Binzberger
A „KIKINDAI ÚJSÁGBAN“, péntek, 2002.okt.18. 214.szám,V.évfolyam K-i újságírótól- Fotó: Aladin Bakhit (13x 10 cm) – Magyarról fordította István Márta –
Kikindán a második világháború utáni megtorlás áldozataira emlékeztek
Memento fél évszázad után A Német Népi Szövetség és a Bánáti Fórum emlékkeresztet emelt az ártatlan áldozatok emlékére a vasúti katolikus temetőben Ökuménikus istentisztelettel és emlékkereszt felszentelésével 58 év után a Kikindáról elszármazott németek hozzátartozóikra emlékeztek. A vasúti katolikus temetőben szombaton, október 12-én több százan jelentek meg, hogy részt vegyenek a gyászszertartáson, melyet Miocs József a Paulinum rektora német nyelven, valamint Marton Károly bánáti református püspök és Szemerédi Pál, kikindai káplán tartottak. Jelen volt Egeresi Sándor, a Vajdasági Képviselőház alelnöke, a városi önkormányzat, valamint VMSZ körzeti szervezetének képviselői, Mandler László a Német Népi Szövetség alelnöke és sok más jeles személyiség. Az emlékmű a második világháború után Kikinda és környékén kivégzett több mint 600 ártatlan áldozat emlékét őrzi. A közelben lévő, eddig jeltelen tömegsír létezését sokáig tagadta a kommunista hatalom. Most egy kereszt és háromnyelvű emléklap a memento: a megbékélés és emlékezés szimbóluma. A világ minden tájáról tértek haza egykori szülőföldjükre az áldozatok hozzátartozói, hogy végre méltóképpen fejet hajtsanak szeretteiknek és az emlékezés fájdalma megbékéléssé szelídüljön. Nevükben dr. Peter Binzberger szólalt fel: „Ez egy fájdalmas nap számomra, mert pontosan 58 év után, hogy elhagytam gyermekkori hazámat, alkalmam van részt venni ezen a gyászszertartáson. Ez az emlékmű sok, szerte a világon élő dunai német szövetségét is jelképezi, akik még ragaszkodnak az itt nyugvó őseikhez, valamikori 301
© Peter Binzberger
hazájukhoz, kortársaikhoz. Tanúskodik egyben a tiszteletről és a megbecsülésről. A mély érzelmi kötődés még megmaradt a régi szülőföldhöz, a templomhoz, ahol megkeresztelkedtek és elmondták az első gyermekkori imájukat. Ma egy reménnyel és boldogsággal teljes napot is átélek mert ez a felállított emlékmű a kapcsolatot is jelképezi az innen elköltözött és az itt maradt németek és más népek között. Ők kemény munkával, szorgalommal és keserű lemondással, közösen teremtették meg ezt a gazdag és termékeny földet, hosszú évszázadokon át, a török hódoltság után. Boldogsággal tölt el az is, hogy sok pozitív jelet ismertem fel a régi hazámban, amelyeket magammal viszek a világba, és ezeket a jó benyomásokat másokban is tudatosítom“ – mondta dr. Binzberger, aki kezdeményezője volt a műemlék felállításának és oroszlánrészét vette ki a szervezői munkából. Egyúttal köszönetet mondott mindazoknak, akik anyagilag és erkölcsileg támogatták az emlékhely létesítését. Adományok érkeztek erre a célra a világ minden részéről, de a helybeli önkormányzat, a katolikus egyház és a kivitelezők is hathatós segítséget nyújtottak. Fájdalmas volt a szembesülés a múlttal, mert ártatlan áldozatok sínylették meg a Német Birodalom bűneit. Valahogy megkönnyebbülés is volt egyúttal, mert a dolgokat helyükre kell tenni, kimondani az igazságot, hogy a jövő hazugságok nélkül kezdődjön. A „KIKINDSKE“-ban, péntek, 2002.okt.18. D.S.-tól – Szerbről fordította dr. P.Binzberger –
Emlékműfelszentelés a Vasúti temetőben
Megemlékezés az ártatlan német áldozatokra A múlt szombaton a katolikus Vasúti temetőben emlékmű lett felszentelve megemlékezésül a 618 ártatlan német nemzetiségű áldozatra, Nagykikindáról és a tizenkét környező falvakból származó 302
© Peter Binzberger
nőknek, aggoknak, gyerekeknek és férfiaknak. Az áldozatok meg lettek ölve, vagy a kommunista hatalom leszámolásában haltak meg a kínzások következményeitől és embertelen viszonyoktól 1944 és 1948 között a „Velika Kikinda koncentrációs lágerben“ majd jelnélkül lettek elásva a tömegsírokba. Az emlékmű a külföldi németek önkéntes adományaiból készült, akik a kikindai környezetből származnak. A emlékmű Vera Karl szobrásznő műve. Nemmessze az emlékműtől, a helyen ahol az áldozatok egy része el van temetve, egy nagy kereszt lett felállítva. A 150 jelenlevő között a gyászszertartáson ott voltak a németek, akik akkoriban túlélték. Ők a Vajdaság helységeiből jöttek, Belgrádból, Ausztriából, Németországól, az USA-ból, Kanadából, Olaszországból és Brazíliából. Ugyancsak delegációkkal voltak képviselve a dunamenti sváb szervezetek, a Német Népi Szövetség, „Donau“ Egyesület, katolikus és református egyházak egyes papok által. (Egy fotó – 9x 6 cm – az összegyűltekről a felszentelésen kiegészíti a beszámolót.) A „Schwäbischer Zeitung“-ban, szerda, 2002.október 30. Kiadás Friedrichshafen, 252. szám Anton Fuchslochtól
DUNAMENTI SVÀBOK Emlékmű az erőszak áldozatainak Kikindán Friedrichshafen/Kikinda – „Mint az attól megmenekültet egész életemen át nyomasztott, hogy földieim ezrei, kik az erőszak áldozatai lettek, el vannak felejtve.“ Peter Binzberger nem tudta ezt az igazságtalanságot ráhagyni, hanem cselekedett. Több „dunamenti sváb“ támogatásával az egész világból felállítatott egy emlékművet egy tömegsíron Kikindán. A friedrichshafeni textilkereskedő szívügyé tette Kelet és Nyugat, az egykori győztesek és lealázottak közötti megbékélést. Mint a Szarajevó Munkakör elnöklője, ő segítette elő a partnerkapcsolatot 303
© Peter Binzberger
Friedrichshafennal, és ő támogatott sok menekültet, kik a 90-es évek elején a szétesett Jugoszlávia háborús térségeiből Németországba menekültek. Miután többször az egykori hazájába, a jugoszláviai Észak-Bánátba, ma Szerb Köztársaság, utazott és látta, hogy többé már semmi nem emlékeztet a dunamenti svábokra, gondolata támadt, hogy egy emlékművet állítson. Ennek egy „memento mori“-nak kellett lenni mindannak az 1200-1500 áldozatnak, kik 1944 és 1948 között Kikindán, az ő szülővárosában, a „győztesek embertelen és érthetetlen revansizmusából a legyőzöttek fölött“ meg lettek ölve. Névről ismert, úgy Binzberger, a 618 német nemzetiségű áldozat, úgymint a szerbek és oroszok, kik hazájukat az októberi forradalom után elhagyták, mert a kommunista rezsímmel nem értettek egyet. Mindenek előtt nők, gyerekek és idős emberek, kik többé nem tudtak szökni, besztiális módon meg lettek ölve és elásva. Több mint 50 év utáni hallgatás és eltitkolás után, eljött az idő egy jelet állítani.Az év kezdetén kapcsolatot keresett a földiekkel az egész világon, hogy adományt kérjen egy emlékműre. Ezek olyan gyorsan és sokszorosan érkeztek, hogy ő közvetlenül az elképzelése megvalósítására térhetett, meséli Binzberger. Nem volt teljesen egyszerű az emlékmű felépítésére engedélyt kapni. A katolikus temetőben, nemmessze a tömegsírtól, végül talált egy megfelelő helyet. Binzberger ezután, az ugyancsak Kikindán született szobrásznőt Wera Karlt bízta meg az emlékmű művészi kivitelezésére. Egy sima kereszt és egy emlékkő gránitból ezzel a felirattal: „1944-1948 Földieinknek, az erőszak áldozatainak. A kikindai és környékbeli dunai svábok 2002.“ Egyidejűleg a tömegsíron egy kereszt lett felállítva. Szombaton, október 12-én volt az emlékmű felszentelése. Több mint 150 ember, azok közül dunamenti svábok is az Egyesült Államokból, Németországból, Ausztriából, Magyarországról és Olaszországból érkeztek, hogy a ceremónián részt vegyenek és a holtaknak megadják az utolsó tiszteletet. Eközben Binzberger beszédet tartott és kifejezte reményét a különböző népek további békés együttélésére egykori hazájában. Egy pap megszentelte az emlékművet, majd a tömegsírhoz mentek át, ahol a dunamenti svábok és szerb kormány képviselői koszorúkat helyeztek el. 304
© Peter Binzberger
(Egy kép – 13x10 cm – az emlékműről a katolikus Vasúti temetőben kiegészíti a szöveget. Ezen a képen van a jobb felső sarokban egy kép dr. Peter Binzbergertől, amely őt a beszéd közben az emlékműnél mutatja.) A „SÜDKURIER“-ban, szerda, 2002.november 13. Konstanz, Nr.263/FN Susann Ganzerttől Binzberger megemlékezik az őseiről
Emlékmű az erőszak áldozatainak Egy életen át nem hagyta nyugton az átélt, Peter Binzberger arról gondolkodott, hogyan birná meghalt földieit rehabilitálni.Rövidesen, tíz hónappal az első konkrét megbeszélések után, Peter Binzberger fel tudott a szülővárosában Kikindán egy emlékművet az erőszak áldozatainak szentelni. Kikindán a jugoszláv Észak-Bánátban, egykor a Habsburgoktól sakktáblaként lerakva, a 40-es évek elején 30 000 ember közt kerek 6000 német is élt. A körzet egyes tiszta német vagy etnikailag vegyes falvaiban további dunamenti svábok ezrei éltek. 618 dunamenti sváb Kikindáról a „Tejcsarnok“ kínhelyen hagyta az életét és egy anonym tömegsírba lett eltemetve – köztük Binzberger textilkereskedő négy nagyszülője is, ki gyakori utazásai közben a szülőföldre minden előtt családtagjai, ismerősei és földiei emlékhelyét hiányolta. Egy jó évvel ezelőtt egy földinek a szándékáról olvasott, aki egy emlékművet állított egy tömegsíron 12000 ember számára.“Az én karácsonyi postámban erról számoltam be földieimnek, kik az egész világon élnek. A visszhang enorm volt“, örül ma Binzberger. Több mint száz dunamenti sváb támogatta Binzbergert, ki évek óta a megbékélésen tevékenykedik, menekültekért az egykori Jugoszlávia háborús vidékeiről, és mint a Szarajevó Munkacsoport elnöklője, ebben a szándékban pénzileg. „Ez lehetségessé vált, mert Jugoszláviának ez a része a demokrácia felé lépdel, mert kedvező szelek 305
© Peter Binzberger
fújnak“, örül Binzberger a mostanáig nem létező lehetőség miatt. Kikindán van most a második tömegsír emlékművel, legkevesebb tíz várakozik még rehabilitációra. „Ez mindig az életem vágya volt“, meséli érzésessen és lapoz a 4000 oldalas rendezőben teli ténnyel, tanúvallomással és információval. Amikor a konkrét terveivel a régi Vasúti temetőt meglátogatta, majd megállt a szíve. Az egész temető be volt nőve és a falak a település ujonnan felépített házaiba lettek felhasználva. „Annak ellenére“, így Binzberger, „helyes volt, az emlékművet nem a város közepén, hanem a temetőben felállítani.“ A 300 négyzetméter nagyságú felület fel lett takarítva, be lesz kerítve és tavaszra bezöldítve. Most, a munkállatok végén Kikindán, az emlékmű ünnepélyes felszentelése után, és a szabályozásnak, hogyan kellene tovább mennie, Binzberger a történtek akribikus dokumentációjára adta magát. Ez a dokumentáció, úgy a terve, a dunamenti svábok levéltáraiba kellene, hogy jusson világszerte. Naponta, úgy szól a jelentés a régi hazából, több látogató jön az emlékműhöz az egész világból. Több mint 150 dunamenti sváb vett részt a felszentelésen, a régió lelkiségi és politikai képviselői. A memento morinak az ugyancsak Kikindán született Wera Karl művésznő hét különböző tervjavaslatot készített, megvalósításra került egy vékony kereszt és egy emlékkő gránitból ezzel a felirattal: „1944-1948, földieinknek, az erőszak áldozatainak“. A hat táblán kettesével vannak a községek megörökítve, amelyekből ugyanúgy származtak az áldozatok. (A cikket két nagyformátumú kép díszíti – 8x13 cm: Az emlékmű és Binzberger a beszéd közben a tömegsíron.)
306
© Peter Binzberger
TOVÁBBI SAJTÓBESZÁMOLÓK ÉS MÉDIAKONTAKTOK A mellékelt cikkek a kikindai dunamenti sváb emlékmű felállításáról közvetlenül a felszentelési időpont előtt és 2002. október 12-e után egyaránt a helyi újságokban és az egész Vajdaság több sajtószervében kizárólag szerb és magyar nyelven lett terjesztve. A tömegsírokról és az emlékműről tett jelentéseknek abban az időben a még labilis demokratizáló folyamatban levő Szerbiában egy bizonyos szenzációkaraktere volt. Ennek megfelelően a jelentés erről az avantgard eseményről nagy figyelemre futott és a dunamenti sváb publikációkban Németországban és Ausztriában, de a kevés németnyelvű újságban is az Egyesült Államokban egy több hónapon keresztül magára húzandó lecsapásra talált. Igény nélkül a teljeségre legyenek megemlítve a következő publikációk: „Az igazaknak az emlékezete áldott“ István Mártától 2002. decemberében az újvidéki/noviszádi „HITÉLET“ keresztény havilapban. Wera Karl közleménye „Emlékműszentelés az áldozatoknak a Vasúti temetőben Kikindán/Bánát“ megjelenítésre küldve 2002. november 7-én a „Donauschwabe“, „Mitteilungen“ és „Donautal-Magazin“ publikációknak. Az én zárójelentésem „Teljesítve van!“, tulajdonképpen a körlevél 2002. október 22-től az engem támogató földieknek, a Német Szövetségi Köztársaságban a Dunamenti Sváb Földiek Szövetségétől a „Mitteilungen“-ban („Közlemények“) a 12. számú kiadásban 2002. december 15-től mint informatív cikk „Az emlékmű Kikindán ünnepélyesen fel lett szentelve“ cím alatt lett megjelentetve. A főszerkesztő Siegried Grosskopf hozzátétele a „Schwäbische Zeitung“-ban, Friedrichshafen, 119. szám 2003. május 24-től „Emlékmű és tömegsír Szerbiában – Peter Binzberger mint hídépítő“. Karl Hoffmann megírta a „Deutsche Zeitung“-ban Kaliforniában, USA, „Viszontlátás a „régi hazával“. – Az írás csak 2003. december 9-én ért hozzám postán. „Dunamenti sváb emlékmű és a tömegsír Kikindán“ – Ez a hozzátétel a „Mitteilungen“-ban („Közlemények“)2003. december 15-én, 12. szám, az én „Befejező- tudósításomból“ származik a bánáti utazásom után 2003. szeptemberében. 307
© Peter Binzberger
„Gyászmise az emlékhelyeken a régi hazában“ a „Mitteilungen“-ban 2005. január 5-től, 1. számban egy beszámoló van István Mártától a temetői miséről 2004. Mindenszentekén. Váratlan nagy figyelemre talált az én még 2002. Karácsony előtt megjelent első kiadású Kikindai Dunamenti Sváb Emlékhely dokumentációm a földieknél. Ez a dokumentácíó, valamint a „Megélt Bánát 2002“ című könyv a 2003. év kezdetén sok, a hazával összeköttetésben álló könyvtárba, valamint több levéltárba és tudo-mányos intézménybe Németországba, Ausztriába, Brazíliába és az USA-ba, maga Kikindára is – a „Történelmi múzeum“ levéltárába és az „Irodalmi-levéltárba“ – ugyanúgy mint Vajdaság más községeibe kerülhetett. Ez a munka a nyilvánossággal további médiaérdeklődést keltett: 2003. május 5-én a kikindai lokális televízióban szerb nyelven 18.15-19.00 óráig az emlékmű elkészítéséről birtam beszámolni. Közben be tudtam mutatni a dokumentációt a halottak jegyzékével és a kínszenvedési évekről 1944-48, valamint néptörzsünk háborúutánni sorsáról beszélni. Ugyanaz az év szeptember 28-án körülbelül 11⁄2 órát (német nyelven!) interjút adtam Maria Benak asszonynak, a „Radio Fedra“ becskereki helyi rádió „Bánáti német adás“ szerkesztőjének.
308
© Peter Binzberger
KÖVETKEZŐLEGES AKTIVITÁSOK Ez a médiasiker és megismételt utazásaim Bánátba kontaktokkal a katolikus plébániával Kikindán és több német egyesülettel Bánát más községeiben lassanként belőlem egy a németek iránti humanitás- és tolerancia-adósságot behajtó „hídépítőt“ csináltak. Ámbár az utazásaim Bánátba állandóan szoros kapcsolatban álltak a kikindai emlékművel, jelenlétem megkövetelte és megerősítette a régi hazában visszamaradt és a szabad világban lakó dunamenti svábok közti szallagszálat. Eközben adódtak mindennek előtt aktivitások, amelyek az emlékmű további kiépítésével vagy megőrzésével összeköttetésben álltak, a kikindai katolikus egyház, a Vasúti temető fenntartásával, úgymint a mi Bánátban visszamaradt földieink kulturális és nyelvi követelményei jelében. KIEGÉSZÍTŐ FELÉPÍTÉSEK Az emlékműről szóló képes dokumentáció eladása indítványt adott sok földinek az adományozók sorába csatlakozni. A bejött összeg elég volt, hogy a DP „1.maj“ elnevezésű firmával Kikindán 2003. május 5-én szerződési megegyezést kössek az emlékművünk kiegészítő és bevégzési munkállatai finanszírozására a Vasúti temetőben. Az emlékhely egy 40 m2 nagyságú betonozott előtérrel, mindkét oldalán egy ülőpaddal lett kiegészítve. A tömegsír bejáratánál egy ék-alakú betonút (kb.20 m2) a nagy kereszthez, ugyanúgy két oldalpaddal bővítve. Ezek a munkállatok után, amelyek két héten belül be lettek fejezve, a felület a tömegsíron többször rekultiválva lett, hogy az első eső után el lehessen vetni a füvet.Egyidejűleg 10éves szerződési biztonság a karbantartásra és virágdíszre – mindig november 1-re – István Márta asszonnyal egyeztetve és előre kifizetve. Egy azonos alkalommal a katolikus plébániaközösségnek egy németnyelvű misekönyv – ajándék a kikindai Magdalena Griffatongtól, szül. Kredler – átadva.
309
© Peter Binzberger
ADOMÁNY A TEMPLOMJAVÍTÁSRA A kikindai Josef Konrad egész életén át szoros összeköttetésben maradt az ifjúkori hazájával.Az ünnepi németnyelvű istentiszteleten az emlékmű felszentelése alkalmával ő felismerte a nedvességokozta károkat a „Szt. Ferenc“ templom külső falazatán, amely megszüntetését a plébániaközösség hiányos pénzügyi eszközei miatt több éven keresztül muszáj volt elhalasztani. Annya Anna, szül. Mák, halála után, ki 100. évében 2004. január 20án Suothamptonban, PA, USA, távozott el, Konrad földi április 14én áthozta annak a pénznek egy részét, amely a tesztamentum szerint neki maradt és több mint 11.000 US $ adott át az egyháznak az Istenháza építészeti szanálására. Ez a nemes tett egy mély összekötettésből ered a „Szt. Ferenc“ szülőföldi templommal, ahol az anya és a fiú meg lettek keresztelve, és József szülei házasságra léptek. A tekintetes összeggel a javítások és az összes festési munkák a templom belső hajózatában be lehettek már a húsvéti ünnepek előtt fejezve és 2004 nyári hónapjaiban a megkárosított külső vakolat ki lett javítva, úgymint a teljes külső újrameszelés egész a torony hegyéig be lett fejezve. AZ EMLÉKMŰ MEGŐRZÉSI- ÉS KARBANTARTÁSI ALAPJA A közös utazás Bánátba és a tudat Konrad földim nagyszívű támogatásáról a „Szt. Ferenc“ egyházközösség iránt arra az ötletre hozott, az összgondoskodást a kikindai dunamenti sváb emlékműről, úgymint a tömegsírról a mi áldozat-halottaink 1944-1948 szenvedő időszakából „örökös időre“ az én szülővárosomban levő „Szt. Ferenc“ katolikus plébánia- és egyházközösségre bízni. Ezt mindennek előtt, mert tekintettel az elöttemálló nyolcvanadik életévemet – aktivitáserőm lassankinti aláhagyását láthatóvá tette. Alapletevő megbeszéléseim megmutatták, hogy ez egy „megőrzési és karbantartási-ALAP“ segítségével a legjobban lenne elérhető. Kezdve a karácsonyi levéllel (zárva a körlevelekkel)értesítettem a földieket a törekvésemről, hogy megvigyázzuk és karbantartsuk az emlékművünket.És számtalanszor tette a földieim együttműködése 310
© Peter Binzberger
számomra lehetővé, az akciót néhány héten belül lezárni.2005. április 18-án tudtam a szerződési megegyezést a „Szt. Ferenc“ római katolikus plébániaközösség hivatali képviselőivel, Botka József plébános és az egyházi tanács Tullics György úr, egyik oldalról és a másikról magam által, dr. Peter Binzberger, mint teljes felhatalmazott/megbízott a kikindai dunamenti svábok részéről aláírni és a 2000 EUR alap-megbízást átadni.A megegyezések szerint a plébánia- és hívőközösség 2013. január 1-től átveszi örök időkre: a fentartási és karbantartási javításokat, a folyó gondviselést és a mindenévi mindenszenteki ünnepre a virágdíszt és a gyászmise celebrálását, szenteléskiosztást az emlékművön úgymint a tömegsíron is. (2012. végéig folynak a megfelelő privát kötelezettségek Botka plébánossal, István Márta asszonnyal és Szabó Károly úrral). A szövetségi és BWtartományelnökkel a Dunamenti Sváb Földiek Szövetsége e.V., Hans Supritz úrral, egy lehető jövőbeli „távolbeli-szemmeltartásról“ a Földiek Szövetségével megegyezve, ha majd én azt egyszer nem birnám ellátni. Az utánna következő megemlített földieknél, kik az ő áldásteli adományaikkal a kikindai dunamenti sváb emlékmű gondviselési, megőrzési, karbantartási alap realizálását lehetővé tették, megköszönöm a mi Kikindán szenvedésteli módon meghalt és ott eltemetett földieink nevében nagyon szivélyesen! ANIC Margarethe, Canfield, Kanada – 50 $, BLASMAN C. John, Cambrige, Kanada – 330 EUR, BLAßMANN Wolfram, Karlsruhe, D – 100 EUR, BOHN Nikolaus, Göppingen, D – 50 EUR, BUSCH Hedwig, La Mirada, USA – 100 $,FABER Marianne, München, D – 100 EUR, FILIP Wilma, Kirchheim, D – 30 EUR, GEBHARDT Josef + Lotte, Leingarten, D – 100 EUR, GEBHARDT Josef + Theresia, D – 50 EUR, Dr. HEIM Franz, Rheine, D – 50 EUR, Heß Klaus, Bönen, D – 50 EUR, HESS Adam, Köln, D – 50 EUR, HUBERT Anna, Chicago, USA – 50 EUR, KAHLES Franz+Lydia, Bietigheim-Bissingen, D – 100 EUR, KAHLES Josef + Amanda, München, D – 100 EUR, KAHLES Mathias, Reichelsheim, D – 100 EUR, KONRAD, Josef, Huntingdon Valley, USA – 100 EUR, KRACH Hans, Braunschweig, D – 100 EUR, LAPING Marie, Germering, D – 50 EUR, LAUB Stefan, Wien, A – 100 EUR, LINK Elfriede, Bay Village, USA – 200 $, MAYET Angela, Mainz, D – 50 EUR, REBL Eduard + Katharina, München, D – 100 EUR, SCHENK Bernhard, Karlsfeld, D – 311
© Peter Binzberger
100 EUR, SCHÖDL, Lucie, Kummhausen, D – 50 EUR, STADLER Eli, Bad Reichenhall, D – 100 EUR, STEIGERWALD Peter, München, D – 100 EUR, STEIN Anton + Janja, Wipperführt, D – 100 EUR, STUHLMÜLLER Hans, Münnerstadt, D – 50 EUR, TISLER Magdalena, Villingen-Schwenningen, D – 20 EUR, TRAUTNER Alexander, Karlsruhe, D – 200 EUR, WALDRICH Herta, Tuttlingen, D – 50 EUR, WEBER Hans, Reutlingen, D – 50 EUR, WEHNER Reinhold, Oberasbach, D – 50 EUR, WEISS Marie, Ocenside, USA – 50 $, WITT Elisabeth, München, D – 50 EUR.
312
© Peter Binzberger
TOTENLISTE des MASSENGRABES und der GRUPPENGRÄBER in
KIKINDA
Auf der Grundlage der Dokumentation „LEIDENSWEG DER DEUTSCHEN IM KOMMUNISTISCHEN JUGOSLAWIEN“ und der Ergänzungen/Berichtigungen und Nachmeldungen der Heimat-Orts-Gemeinden Stand Juni 2005 – Bearbeitet von A. Binzberger, Friedrichshafen und Klaus Heß, Bönen. – 313
© Peter Binzberger
LIST OF DEAD in the MASS GRAVE and the GROUP GRAVES in
KIKINDA
Based on the documentary report LEIDENSWEG DER DEUTSCHEN IM KOMMUNISTISCHEN JUGOSLAWIEN [suffering of the Germans in Communist Yugoslavia] and the supplements / corrections and subsequent reports of the homeland communities Status June 2005 – Edited by Alexander Binzberger and Klaus Heß, Bönen, FRG – 314
© Peter Binzberger
LISTE DES MORTS de la FOSSE COMMUNE et des TOMBES DE GROUPE de
KIKINDA
En fonction du rapport documentaire LEIDENSWEG DER DEUTSCHEN IM KOMMUNISTISCHEN JUGOSLAWIEN [Souffrances des Allemands en Yougoslavie communiste] Suppléments, corrections et rapports subséquents des collectivités de la mère patrie Juin 2005 Publié par Alexander Binzberger, Friedrichshafen et Klaus Heß, Bönen, RFA 315
© Peter Binzberger
LISTA MRTVIH MASOVNE GROBNICE I ZAJEDNIČKIH GROBOVA U
KIKINDI
Na osnovu dokumentacije “Put muka Nemaca u Komunističkoj Jugoslaviji” I dopuna/izveštaja i naknadnih prijava Zavičajnih mesnih zajednica Stanje jula 2005 Obradjeno od strane Alexa Binzberger, Friedrichshafen i Klausa Hess-a, Bönen, SRN 316
© Peter Binzberger
A TÖMEGSÍR ÉS CSOPORTSÍROK
HALOTTAK- JEGYZÉKE KIKINDÁN
„A NÉMETEK SZENVEDÉSI ÚTJA A KOMMUNISTA JUGOSZLÁVIÁBAN“ dokumentáció alapján és a Szülőföld-Helyi-Közösségek kiegészítései/helyesbítései és utánjelentései 2005. júniusi létszám Feldolgozva A. Binzbergertől, Friedrichshafen, és K. Heßtől, Bönen, BRD 317
© Peter Binzberger
318
© Peter Binzberger
Groß-Kikinda – Kikinda Ackermann, Johann Balog, Josef Barba, Heinrich Barba, Stefan Bartl, Peter Bauer, Mathias Bayer, Stefan Blassmann, Sophie Brauns, Georg Britz, Nikolaus Dippong, Josef Dippong, Josef Durst, Karl Ehlinger, Anton Ehlinger, Johann Ehlinger, Viktoria Eiler, Nikolaus Eiler, Peter Engel, Michael Fasl, Josef Fejes, Franz Flander, Johann Flander, Maria Fohs, Christoph Fohs, Nikolaus Fohs, Stefan Fohs, Peter Friko, Valentin Frauenhofer, Christoph Gerhardt, Michael Gijon, Mathias Graf, Josef Graf, Mathias Gradl, Michael 319
1871-1944 1895-1944 1891-1944 1898-1944 1914-1944 1866-1944 1871-1944 -1944 1899-1944 1896-1944 1880-1944 1885-1944 1893-1944 1925-1944 1890-1944 1865-1944 1894-1944 1898-1944 1894-1944 -1944 1919-1944 1889-1944 1891-1945 1889-1944 1896-1944 1888-1944 1892-1944 1875-1944 1890-1944 1875-1944 1878-1944 1903-1944 1884-1944 1895-1944 © Peter Binzberger
Griffatong, Josef Griffatong, Peter Grill, Johann Groß, Peter Groß, Peter Gruber, Nikolaus Günther, Philipp Haag, Franz Habel, Agathe Hallof, Anton Hafer (Mann) Harter, Michael Harter, Franz Herner,Johann Heß, Andreas Heß, Johann Heß, Josef Heß, Georg Hewald, Peter Hipp, Fritz Hipp, Johann Hipp, Julius Hirsch, Eduard Hirsch, Nikolaus Hoffmann, Anton Hollinger, Jakob Holzinger, Michael Hubert, Anton Hubert, Nikolaus Huhn, Peter Jung, Ladislaus Kartje, Anton Kartje, Franz Kelbert, Josef Keller, Stefan Kern, Julius Kern, Margit
1885-1944 1894-1944 1851-1944 1895-1944 1902-1944 1890-1944 1885-1944 1886-1944 1907-1948 19051886-1944 1876-1944 1878-1944 1880-1944 -1944 1893-1944 -1944 1890-1944 -1944 -1944 1899-1944 1897-1944 1895-1944 1879-1944 1875-1944 18951888-1944 1897-1944 1887-1944 1889-1944 1899-1944 1895-1944 1870-1944 1890-1944 1892-1944 320
© Peter Binzberger
Kester, Georg Kestner, Lorenz Kihl, Johann Kikindai-Biringer, Eva Kikindai-Biringer,Johann Kintsch, Christoph Kintsch, Peter Klein, Anton Klein, Elisabeth Klein, Franz Klein, Stefan Knies, Peter Knipp, Barbara Knipp, Franz Kohl, Stefan Krachtus, Johann Krämer, Elisabeth Krämer, Michael Krämer, Michael Krist, Nikolaus Küchl, Karl Kunst, Josef Lambrecht, Georg Leinhold, Nikolaus Leitner, Elisabeth Leitner, Georg Leitner, Martin Letz, Franz Linster, Ödön Lischko, Franz Löw, Julius Mahler, Josef Maler, Nikolaus Marquis, Stefan Martin, Albert Martinek, Mathias Martinek, Johann 321
1886-1944 19101890-1944 1892-1944 1887-1944 1865-1944 1890-1944 1920-1944 1864-1944 1900-1944 1932-1946 1896-1944 1879-1945 1875-1944 -1944 1904-1944 1880-1944 1880-1944 1906-1944 1914-1944 1895-1944 1877-1944 1888-1944 1874-1944 19001888-1944 1890-1944 1895-1944 1895-1944 1895-1944 1893-1944 1901-1944 -1944 1886-1944 1903-1944 1906-1944 1895-1944 © Peter Binzberger
Marx, Theresia Mecher, Johann Mecher, Josef Menning, Christoph Meßmann, Jakob Meßmann, Peter Merkler, Johann Michels, Johann Michels, Nikolaus Müller, Anton Müller, Michael Muschong, Anna Muschong, Magdalena Neff, Franz Nehr, Peter Nikels, Martin Ottlinger, Jakob Papilion, Mathias Petres, Johann Petres, Nikolaus Pfendt, Stefan Pragay, Gyula Prifach, Franz Prifach, Hans Reff, Stefan Renji, Franz Renji, Johann Renji, Max Repp, Anton Riegelmayer, Josef Ritter, Franz Ritter, Josef Roth, Franz Rothen, Franz Rothen, Michael Schatt, Georg Schäfer, Josef 322
1864-1945 1896-1944 1896-1944 1882-1944 1870-1944 1875-1944 1880-1944 1892-1944 1886-1944 1892-1944 -1945 1936-1946 1899-1944 1892-1944 1892-1944 1880-1944 1895-1944 1897-1944 1914-1944 1896-1944 1890-1944 1897-1944 1923-1944 1873-1944 -1944 1894-1944 1912-1944 -1944 1869-1944 1870-1944 -1944 1880-1944 1900-1944 1901-1944 1885-1944 1874-1944 © Peter Binzberger
Schenk, Nikolaus Schmeisser, Johann Schmidt, Peter Schorty, Johann Schüssler, Karl Silagyi Six, Christoph Sottrel, Philipp Stein, Anna Stein, Josef Stein, Michael Steinbach, Peter Tomanek, Josef Trautner, Josef Voß, Anton Weber, Andreas Weber, Josef Weber, Georg Wechselberger,Christoph Wechselberger, Franz Wenzon, Wendelin Wilgermein, Anton Wingert, Jakob Wingert, Josef Wirtz, Peter
1875-1944 1870-1944 1891-1944 1880-1944 1875-1944 -1944 -1944 1883-1944 1860-1944 1885-1944 -1944 1891-1944 1905-1944 1878-1944 1892-1944 -1944 1879-1944 1880-1944 1896-1944 1927-1944 1871-1944 1885-1944 1884-1944 1914-1944 1884-1944
Ban. Topola Bauer, Josef Bogner, Hans Bogner, Nikolaus Brenner, Franz Brenner, Jakob Ermler, Anton Fuchs, Peter
1886-1944 1897-1944 1907-1944 1894-1944 1896-1944 1894-1944 1885-1944 323
© Peter Binzberger
Gantschier, Peter Geisler, Benedikt Gengler, Sebastian Grün, Nikolaus Haberland, Franz Heger, Nikolaus Huhn, Michael Jakob, Johann Klecker, Hans Konrad, Jakob Konrad, Josef Konrad, Michael Kowatsch, Nikolaus Loch, Franz Lutje, Josef Majer, Johann Majer, Josef Majer, Peter Martin, Franz Martin, Josef Martin, Mathias Martin, Michael Martin, Nikolaus Massong, Nikolaus Müller, Hans Paul, Stefan Potwen, Josef Potwen, Peter Schödl, Mathias Schödl, Michael Schwarz, Nikolaus Simon, Hans Simon, Nikolaus Springer, Peter Steigerwald, Mathias Steigerwald, Michael Walter, Sebastian
1883-1944 1897-1944 1895-1944 1895-1944 1905-1944 1883-1944 1894-1944 1884-1944 1892-1944 1884-1944 1892-1944 1894-1944 1885-1944 1885-1944 1909-1844 1895-1944 1897-1944 1897-1944 1898-1944 1898-1944 1888-1944 1896-1944 1896-1944 1892-1944 1890-1944 1886-1944 1892-1944 1890-1944 1890-1944 1896-1944 1888-1944 1903-1944 1886-1944 1882-1944 1882-1944 1897-1944 1890-1944 324
© Peter Binzberger
Wasza, Anton Wasza, Hans
1906-1944 1898-1944
Bikatsch - Bikač Apfel, Hans Beierle, Mathias Berenyi, Paul Binder, Daniel sen. Binder, Georg Binder, Johann Fuchs, Anton Halasy, Karl Hess, Peter Kling, Peter Krettler, Nikolaus Küchel, Josef Leitner, Georg Loyal, Mathias Marschall, Hans Marschall, Josef Renyi, Johann Renyi, Max Renyi, Max Schirato, Nikolaus Török, Simon Zachari, Michael sen.
-1944 -1944 -1944 -1944 -1944 -1944 -1944 -1944 -1944 -1944 -1944 -1944 -1944 -1944 -1944 -1944 -1944 -1944 -1944 -1944 -1944 -1944
325
© Peter Binzberger
Botschar – Bočar Barbie, Johann Brunner, Nikolaus Flander, Johann Günther, Peter Horn, Franz Kredler, Michael Schneider, Josef jun. Stein, Josef Vogl, Hans
Charleville – Banatsko Veliko Selo Adam, Josef Bertram, Adam Bertram, Ludwig Bleß, Andreas Bohn, Paul Baumhoffer, Josef Dippold, Anton Dippold, Christoph Dippold, Nikolaus Eiler, Anton Eiler, Franz Eiler, Franz Eiler, Maria Faber, Nikolaus Frauenhofer, Anton Gabriel, Anton Geyer, Franz Grifatong, Josef Grifatong, Simon Groß, Josef Groß, Maria
1895-1944 1898-1944 1878-1944 1909-1944 1864-1945 1885-1944 1899-1944 1891-1944 1891-1944 1903-1944 1887-1948 1928-1944 1883-1948 1895-1944 1889-1945 1880-1944 1887-1944 1904-1944 1910-1944 1885-1945 1892-1948 326
© Peter Binzberger
Großmann, Franz Großmann, Josef Hallof, Mathias Heim, Anton Heim, Josef Hess, Hans Hess, Josef Hoffmann, Josef Kathrein, Nikolaus Kirchner, Johann Klein, Christoph Klein, Nikolaus Kotre, Hans Krettler, Josef Krisch, Josef Lambrecht, Johann Laub, Nikolaus Lefor, Christoph Lefor, Josef Lefor, Josef Lenhardt, Peter Letang,Jakob Majorosch, Andreas Manyet, Peter Martin, Elisabeth Marx, Heinrich Massong, Josef Mathias, Johann Matye, Domini Mecher, Anton Schatt, Maria Schatt, Martin Schulz, Johann Stein, Jakob Stein, Johann Stein, Nikolaus Stein, Peter
1909-1944 1895-1944 1898-1944 1923-1944 1901-1944 1893-1944 1920-1944 1887-1944 1893-1944 1897-1944 1900-1944 1913-1944 1889-1944 1895-1944 1885-1944 1893-1944 1887-1944 1924-1944 1889-1944 1891-1944 1886-1944 1888-1944 1909-1944 19021904-1947 1907-1944 1898-1944 1882-1944 1899-1945 1900-1944 1889-1946 1885-1946 1921-1945 19011913-1944 1906-1944 1881-1944 327
© Peter Binzberger
Stich, Josef Völker, Nikolaus Weißmann, Peter Wilb, Michael Wilhelm, Jakob Wilhelm, Johann Wünschl, Johann Zobay, Josef Zobay, Nikolaus
1885-1944 1883-1944 1889-1944 1916-1944 1906-1944 1902-1944 1904-1944 1927-1944 1894-1944
Heufeld – Novi Kozarci Bayerle, Johann Bayerle, Josef Beck, Michael Beck, Nikolaus Beck, Peter Becker, Josef Blocher, Nikolaus Dolwig, Anton Dolwig, Franz Globuschütz, Dominik Gross, Johann Groß, Johann Hary, Josef sen. Helfrich, Nikolaus sen. Herf, Jakob Herf, Michael Hönig, Anton Keilbach, Rudolf Leitner, Franz Licht, Josef Lautschlager, Nikolaus Maxima, Michael Mayer, Anton 328
1893-1944 1895-1944 1889-1944 1883-1944 1905-1944 1903-1944 1891-1944 1893-1944 1898-1944 1903-1944 1880-1944 1914-1944 1893-1944 1902-1944 1893-1944 1909-1944 1881-1944 1898-1944 1896-1944 1896-1944 1901-1944 1886-1944 1881-1944 © Peter Binzberger
Mayer, Eva Nimmesheim, Franz Pumple, Franz Quitter, Johann Reiter, Johann Reiter, Jakob Remsing, Anton Retzler, Michael Roth, Johann sen. Sartor, Josef Scharfbild, Johann Schauer, Jakob Schott, Johann jun. Steigerwald, Michael Steigerwald, Nikolaus Stieber, Peter Walter, Matthias Wachs, Dominik Weber, Jakob Wehner, Christoph sen. Wehner, Hans Wehner, Johann Wehner, Karl Wehner, Karl Wehner, Matthias Wehner, Michael Wehner, Michael Wehner, Nikolaus Wehner, Peter Wersching, Peter
329
1887-1945 1888-1945 1901-1944 1908-1944 1889-1944 1914-1944 1903-1944 1898-1944 1882-1944 1895-1944 -1944 1890-1944 1906-1944 1882-1944 1886-1944 1893-1944 1892-1944 1872-1946 1903-1944 1885-1944 1928-1944 1899-1944 1894-1944 1898-1944 1909-1944 1890-1944 1904-1944 1892-1944 1894-1944 1895-1944
© Peter Binzberger
Mastort – Novi Kozarci Bäuerle, Johann Beck, Jakob Billich, Johann Bundy, Mathias Bundy, Michael Deny, Stefan Engels, Anton Ermler, Johann Ermler, Nikolaus Gerhardt, Johann Gerhardt, Matthias Gerhardt, Michael Gerhardt, Michael Gerhardt, Michael Gerhardt, Nikolaus Gerhardt, Peter Groß, Johann Helfrich, Daniel Hess, Johann Kathrein, Johann Krümmer, Martin Krümmer, Michael Laping, Johann Laub, Michael Leisch, Anton Leitner, Peter Marschall, Franz Mayer, Johann Ott, Mathias Papillion, Michel Raubinger, Mathias Russo, Johann Schafschnitzl, Peter Schirato, Peter
1893-1944 1888-1944 1886-1944 1888-1944 1909-1944 1893-1944 1900-1944 1887-1944 1893-1944 1894-1944 1893-1944 1889-1944 1891-1944 1921-1944 1892-1944 1867-1944 1876-1944 1900-1944 1890-1944 1926-1944 1885-1944 1886-1944 1894-1944 1888-1944 1928-1944 1894-1944 1899-1944 1911-1944 1905-1944 1907-1944 1886-1944 1905-1944 1928-1944 1901-1944 330
© Peter Binzberger
Schneider, Johann Schneider, Josef Schwarz, Mathias Telbis, Rafael Weber, Anton Weber, Anton
1929-1944 1888-1944 1889-1944 1887-1944 1888-1944 1891-1944
Nakodorf – Nakovo Anton, Josef Augustin, Nikolaus Augustin, Nikolaus Barba, Heinrich Bayer, Dominik Bergroschtje, Peter Bicking, Johann Blassmann, Franz Blassmann, Franz-Josef Blassmann, Johann-Franz Damminger, Michael Deffert, Franz Deffert, Michael Dekreon, Johann Deppert, Johann Eberhardt, Andreas Erndt, Peter Fellner, Karl Fendler, Franz Fessler, Karl Fischer, Stephan Fohs, Heinrich Fohs, Mathias Fohs, Nikolaus Friedmansky, Franz Fuchs, Josef Fuchs, Michael 331
1893-1944 1893-1944 1897-1944 1885-1944 1895-1944 1897-1944 1899-1944 1893-1944 1907-1944 1898-1944 1894-1944 1906-1944 1898-1944 1893-1944 1901-1944 1904-1944 1896-1944 1893-1944 1889-1945 1893-1944 1892-1944 1909-1944 1920-1944 1880-1944 1897-1944 1870-1944 1919-1944 © Peter Binzberger
Heidenfelder, Franz Heidenfelder, Johann Heidenfelder, Michael Hunzinger, Mathias Kahles, Franz Kahles, Josef Keller, Heinrich Keller, Michael Kemper, Franz Kemper, Franz (Herzog) Kemper, Heinrich Kemper, Heinrich Kemper, Michael Kemper, Nikolaus Kemper, Peter Kintsch, Nikolaus Kintsch, Nikolaus Kneip, Franz Kneip, Nikolaus Korb, Peter Kretler, Ludwig Kuschill, Franz Kuschill, Johann Laub, Jakob Laub, Johann Laub, Josef Maschowski, Anton Marqui, Franz Martin, Franz Müller, Andreas Müller, Michael Müller, Sebastian Neff, Franz Oppelz, Georg Oppelz, Johann Oppelz, Josef Oppelz, Magdalena 332
1886-1944 1903-1944 1898-1944 1906-1944 1898-1944 1894-1944 1896-1944 1893-1944 1897-1944 1910-1944 1899-1944 1904-1944 1895-1944 1920-1944 1903-1944 1896-1944 1920-1944 1902-1944 1896-1944 1900-1944 1903-1944 1901-1944 1895-1944 1885-1947 1859-1944 1911-1944 1895-1944 1905-1944 1921-1944 1895-1944 1904-1944 1903-1944 1899-1944 1910-1945 1885-1944 1870-1944 © Peter Binzberger
Oppelz, Nikolaus Oppelz, Paul Pohl, Stefan Quintus, Nikolaus Riesbeck, Nikolaus Rintje, Franz Rintje, Michael Ritter, Peter Ruck, Johann Schirmann, Peter Schirmann, Stefan Schreiner, Heinrich Schreiner, Nikolaus Schreiner, Peter Schulz, Anna Schultz, Johann Stein, Johann Stelzner, Franz Stuhlmüller, Adam Tarillion, Peter Till, Peter Thiel, Peter Wagner, Franz Wagner, Johann Weber, Anton Weber, Heinrich Weber, Karl Weissmann, Ludwig Wenner, Josef Willing, Peter Wilp, Michael Wingert, Franz Wingert, Jakob
1920-1944 1914-1944 1904-1944 1895-1944 1890-1944 1890-1944 1906-1944 1893-1944 1882-1944 1893-1944 1874-1944 1922-1944 1899-1944 1928-1944 1929-1945 1893-1944 1891-1945 1893-1944 1900-1944 1880-1944 1913-1944 1919-1944 1893-1944 1894-1944 1889-1945 1911-1944 1889-1945 1908-1945 1898-1944 1897-1944 1913-1944 1883-1944 1892-1944
333
© Peter Binzberger
Ruskodorf – Rusko Selo Beck, Anton Bucher, Bernhard Buchholz, Johann Groß, Christoph Kretler, Nikolaus Licht, Nikolaus Lischko, Jakob Marx, Johann Scharfbild, Johann
1894-1944 1899-1944 1896-1944 1913-1944 1890-1944 1894-1944 1886-1944 1904-1944 1900-1944
Sanad Brandmayer, Barbara Embser, Elisabeth Embser, Jakob Embser, Magdalena Ernst, Kathrina Gayer. Katharina Gräber, Barbara Heckebeck, Elisabeth Hunjar, Karl Hunjar, Maria Jordan, Elisabeth Jordan, Johann Kittl, Elisabeth Kittl, Nikolaus Krachtus, Eva Meschbacher, Elisabeth Moring, Theresia Rottenbücher, Eva Rottenheber, Maria Rudisch, Maria 334
1862-1944 1879-1944 -1944 -1944 1893-1944 1861-1944 -1944 -1944 -1944 1859-1944 1873-1944 18691890-1944 1882-1944 1881-1944 -1944 1873-1944 -1944 © Peter Binzberger
Schäffer, Barbara Schäffer, Johann Schneider, Anna Steckler, Anna Tussinger, Anna Tussinger, Franz Tussinger, Katharina Wiesi, Anna Wiesi, Elisabeth Wiesi, Magdalena
-1944 -1944
1930-1944 1882-1944 -1944
Soltur – Banatsko Veliko Selo Adam, Anton Adam, Johann Amschlinger, Katharina Bahnweg, Peter Bockmüller, Peter Bumhofer, Johann Dammang, Andreas Dammang, Nikolaus Eiler, Johann Eiler, Johann Eschker, Josef Fillip, Ludwig Flick, Johann Frauenhofer, Johann Funk, Josef Halbherr, Heinrich Harle, Johann Hassler, Johann Heim, Martin Heim, Nikolaus Heß, Anton Hunsinger, Franz 335
1905-1944 1888-1944 19211925-1944 1906-1944 1898-1944 1882-1944 1889-1944 1867-1944 1898-1944 1893-1944 1906-1944 1903-1944 1886-1944 1909-1944 1902-1944 1899-1944 1889-1944 1907-1944 1889-1944 18841887-1944 © Peter Binzberger
Jung, Michael Kanton, Josef Knab, Franz Kretler, Anton Krimmer, Martin Kristof, Stefan Küchel, Anton Küchel, Ludwig Laub, Franz Laub, Johann Laub, Josef Massong, Jakob Massong, Peter Mayer, Peter Palancic, Michael Rischar, Josef Schwarz, Andreas Sigmund, Anton Stich, Anton Stojanof, Josef Tuth, Anna Tuth, Johann Tuth Matthias Tuth, Paul Völker, Johann Völker, Nikolaus Wargen, Adam Wargen, Stefan Weber, Franz Weber, Matthias Winkler, Josef Winkler Maria Winter, Anton Zobay, Nikolaus
1911-1944 1888-1944 1885-1944 1897-1944 1890-1944 1896-1944 1906-1944 1897-1944 1890-1944 1875-1944 1885-1944 1928.1944 1897-1944 1890-1944 1909-1944 1893-1944 1922-1944 1898-1944 1908-1944 1884-1944 18811919-1944 1878-1944 1886-1944 1907-1944 1896-1944 1908-1944 1926-1944 1900-1944 1888-1944 1904-1944 1880-1944 1896-1944 1895-1944
336
© Peter Binzberger
St. Hubert – Ban. Veliko Selo Adam, Anton Adam, Michael Adam, Nikolaus Amschlinger, Nikolaus Beck, Jakob Beck, Josef Bernhardt, Stefan Bundy, Nikolaus Eiler, Josef Faßl, Mathias Gerber, Nikolaus Groditje, Peter Groß, Anton Hallof, Johann Hammang, Jakob Hammang, Ludwig Hammang, Magdalena Hammang, Michael Hammang, Michael Hammang, Peter Heß, Nikolaus Heuberger, Jakob Höffler, Karl Hönig, Nikolaus Hollinger, Johann Hollinger, Nikolaus Hollinger, Stefan Kartje, Johann Kasimir, Josef Kasimir, Nikolaus Kemper, Nikolaus Klein, Nikolaus Knapp, Peter Kolleng, Anton Laub, Maria 337
1908-1944 188518801896-1944 1925-1944 1895-1944 1891-1944 1900-1944 1887-1944 1892-1944 1881-1944 1882-1944 18851885-1944 1907-1944 1915-1944 1889-1944 1888-1944 1929-1944 1908-1944 1886-1944 18891908-1944 1891-1944 1898-1944 1891-1944 1928-1944 1908-1944 1908-1944 1887-1944 1920-1944 1895-1944 1888-1944 1891-1944 1909-1944 © Peter Binzberger
Laub, Stefan Lautschlager, Michael Lenner, Christoph Lenner, Michael Letang, Christph Letang, Hans Massong, Johann Massong, Michael Massong, Peter Morrang, Anton Muschong, Anton Muschong, Johann Muschong, Josef Muschong, Josef Muschong, Michael Muschong, Nikolaus Muschong, Nikolaus Muschong, Peter Muschong, Stefan Muschong, Stefan Oberding, Josef Oberding, Josef Oberding, Michael Perreng, Anton Repp, Georg Schenk, Anna Stein, Josef Stein, Michael Stich, Josef Stoffle, Johann Tuth, Josef Weißmann, Anton Wenk, Josef Wild, Anton Winter, Nikolaus Wolf, Peter Wottreng, Peter
1894-1944 1894-1944 1913-1944 1921-1944 1893-1944 1929-1944 1897-1944 1923-1944 1926-1944 1911-1944 1896-1944 1914-1944 1895-1944 1921-1944 1894-1944 1885-1944 1887-1944 1889-1944 1898-1944 1926-1944 1883-1944 1902-1944 1908-1944 1892-1944 1897-1944 1895-1944 1892-1944 1893-1944 1886-1944 1900-1944 1901-1944 1899-1944 1889-1944 1910-1944 1892-1944 1885-1944 1910-1944 338
© Peter Binzberger
BILDFOLGE Nr. Nr. Nr. Nr. Nr.
1 2 3 4 5
Nr. 6 Nr. 7 Nr. 8 Nr. 9 Nr. 10 Nr. 11 Nr. 12 Nr. 13 Nr. 14 Nr. 15 Nr. 16 Nr. 17 Nr. 18 Nr. 19 Nr. 20 Nr. 21 Nr. 22 Nr. 23 Nr. 24 Nr. 25 Nr. 26 Nr. 27 Nr. 28 Nr. 29
Das renovierte Rathaus in Kikinda. Die kath. „St.Franziskus“-Kirche. Das alte Kreuz in der ehemaligen Friedhofsmitte wich der Gedenkstätte. Die Erstellung der Gedenkstätte. Die Gedenkstätte der Donauschwaben auf dem Eisenbahnfriedhof in Kikinda. Das Kreuz am Massengrab in Kikinda. Dr. Binzberger begrüßt die Ehrengäste und die Teilnehmer an der Einweihung. Dr. Binzbergers Ansprache, re. Mandler, Vizepräs. DVV. Parlamentsvizepräs. der APV Sandor Egeresi. BRD/BW Vorsitzerder der DS, Hans Supritz bei der Ansprache, re. Lalso Mandler vom DVV. Solisten-Duett des ev. Kirchenchores, Subotica, Vesna Weiss und Erika Márton. Geistliche Einsegnung der Gedenkstätte von links: Dechant Márton, Msg. Miocs, Pál Szemeredi. Herren Konrad, Jerger, Supritz – von links, Verneigung nach Kranzniederlegung. H. Mandler, Fr. Weiss, DVV, nach Kranzniederlegung. Kikindaer Vizebürgermeister Talpai, gleichzeitig Delegat ´Ung.Verband´. Adam Hess, Grußwort der HOG St. Hubert-Charleville-Soltur. Blumengeschmückte Gedenkstätte nach der Einweihung. Besucher um die Gedenkstätte während des Zeremoniells. Weihung des Massengrabes, v. links: Vizepres. Egeresi–APV, Mandler–DVV, Geistliche. Vizepr. Egeresi, Fr. Manič – APV, Ehrenbezeugung am Massengrab. Blumen am Kreuz auf dem rekultivierten Massengrab. Entwerferin der Gedenkstätte Wera Karl mit Sohn Roland. Das eingefriedete Massengrab im Nov. 2002 – Texttafeln am Kreuz sind zur besseren/fehlerfreien Beschriftung abmontiert. Dr Binzberger mit den zuverlässigen Helfern: re. Martha István, li. Baudirektor Rade Stojiljković. Erweiterte Gedenkstätte mit Vorplatz und Bänken– 1. Nov. 2003. Massengrab begrünt und ergänzt mit Weg und Bänken 2004. Altarbereich „St.Franziskus“ nach Innen-Renovierung – Ostern 2004. Pfarrer Botka, Totengedenkmesse zu Allerheiligen 2004. Pfarrer Botka, Weihung der Gedenkstätte, Allerheiligen 2004.
339
© Peter Binzberger
SEQUENCE OF PHOTOGRAPHS No. 1 No. 2 No. 3 No. 4 No. 5 No. 6 No. 7 No. 8 No. 9 No. 10 No. 11 No. 12 No. 13 No. 14 No. 15 No. 16 No. 17 No. 18 No. 19 No. 20 No. 21 No. 22 No. 23 No. 24 No. 25 No. 26 No. 27 No. 28 No. 29
The renovated town hall in Kikinda. St. Francis Catholic Church. The old cross in the former centre of the cemetery made way for the memorial. Building the memorial. The Danube Swabian Memorial in the Railway Station Cemetery in Kikinda. The cross at the mass grave in Kikinda. Dr. Binzberger welcomes the guests of honour and those attending the dedication ceremony. Dr. Binzberger’s speech (right: Mandler, Vice Pres. DVV). Parliamentary Vice President of the APV, Sandor Egeresi. Federal and Baden Württemberg State Chairman of the Association of Danube Swabian Refugees and Expellees, Hans Supritz, holding his speech (right: Laslo Mandler, DVV). Soloist duet, Protestant church choir, Subotica, V. Weiss and Erika Márton. Consecration of the memorial, from the left: Dean Márton, Msgr. Miocs, Pál Szemeredi. Mssrs. Konrad, Jerger, Supritz from left to right, bowing after laying a wreath. H. Mandler, Fr. Weiss, DVV, after laying a wreath. Kikinda Deputy Mayor Talpai, Deleg. Hungarian Association. Adam Hess, words of welcome from HOG St. Hubert-Charleville-Soltur. Memorial decorated with flowers after the dedication. Visitors to the memorial during the ceremony. Consecration of the mass grave, from the left: Egeresi (APV), Mandler (DVV), clerics. Egeresi, Fr. Manič, tributes at the mass grave. Flowers under the cross on the recultivated mass grave. Wera Karl, designer of the memorial, with son Roland. The walled grave in Nov. 2002 – Plaques on the cross have been removed to improve the inscription. Dr. Binzberger with his reliable assistants: right: Martha István, left: Construction supervisor Rade Stojiljković. Enlarged memorial with forecourt and benches – November 1, 2003. Mass grave with grass and path / benches, 2004. St. Francis Church after interior renovation – Easter 2004. Father Botka, commemoration of the dead, All Saints Day 2004. Father Botka, dedication of the memorial, All Saints Day 2004.
340
© Peter Binzberger
LISTE DES PHOTOGRAPHIES No 1 No 2 No 3 No 4 No 5 No 6 No 7 No 8 No 9 No 10 No 11 No 12 No 13 No 14 No 15 No 16 No 17 No 18 No 19 No 20 No 21 No 22 No 23 No 24 No 25 No 26 No 27 No 28 No 29
L’Hôtel de Ville rénové de Kikinda. Église catholique St. Francis. La vieille croix, dans l’ancien centre du cimetière, a cédé la place au monument commémoratif. Construction du monument commémoratif. Le monument commémoratif souabe du Danube, dans le cimetière de la gare ferroviaire de Kikinda. La croix à l’emplacement de la fosse commune de Kikinda. M. Peter Binzberger, Ph.D., souhaite la bienvenue aux invités d’honneur et aux participants, lors de la cérémonie d’inauguration. Discours de M. Binzberger (à droite : Laslo Mandler, v.-p. de la DVV). Le vice-président du Parlement de la PA de Voïvodine, Sandor Egeresi. Discours du président aux niveaux fédéral et national pour Bade-Wurtem berg, de l’Association des Souabes du Danube réfugiés et expulsés, Hans Supritz (à droite : Laslo Mandler, DVV). Duo de solistes, chœur de l’Église protestante, Subotica, Weiss/Márton. Consécration du monument commémoratif; à partir de la gauche : Dean Márton, Mgr Miocs, Pál Szemeredi. De g à d : Mmes Konrad, Jerger, Supritz se recueillant après avoir déposé une couronne de fleurs. H. Mandler, Fr. Weiss, DVV, après avoir déposé une couronne de fleurs L’adjoint au maire de Kikinda, M. Sandor Talpai, délégation de l’Association hongroise. Adam Hess souhaite la bienvenue au nom des collectivités jumelles St. Hubert-Charleville-Soltur (HOG). Le monument décoré de fleurs, après la cérémonie d’inauguration. Visiteurs durant la cérémonie d’inauguration. du monument commémoratif. Consécration de la fosse commune; à partir de la g : Sandor Egeresi (APV), Laslo Mandler (DVV), membres du clergé. S. Egeresi, Fr. Manič, hommage à la fosse commune. Fleurs au pied de la croix, sur la fosse commune remise en culture. Wera Karl, conceptrice du monument, avec son fils Roland. La tombe entourée de murs, en nov. 2002 – Les plaques ont été retirées de la croix pour en améliorer l’inscription. P. Binzberger entouré de ses indispensables assistants; à d : Martha István; à g : le superviseur de la construction, Rade Stojiljković. Agrandissement de l’environnement du monument –1er novembre 2003. Fosse commune, gazon, allée et bancs, 2003. Église St. Francis, après la rénovation de l’intérieur – Pâques 2004. Père Botka, commémoration des morts, Toussaint 2004. Père Botka, bénédiction du monument commémoratif, Toussaint 2004.
341
© Peter Binzberger
FOTOGRAFIJE br. br. br. br. br.
1 2 3 4 5
br. 6 br. 7 br. 8 br. 9 br. 10 br. 11 br. 12 br. 13 br. 14 br. 15 br. 16 br. 17 br. 18 br. 19 br. 20 br. 21 br. 22 br. 23 br. 24 br. 25 br. 26 br. 27 br. 28 br. 29
Renovirana većnica u Kikindi. Katol. crkva „St.Franziskus“. Stari krst na nekadašnjem središtu groblja nagnut ka spomen obeležju. Postavljanje spomen-obeležja. Spomen-obeležje Podunavskim Švabama na Železničkom groblju u Kikindi. Krst nad masovnom grobnicom u Kikindi. Dr. Binzberger pozdravlja počasne goste i učesnike na osveštanju. Obraćanje Dr. Binzbergera, desno Mandler, Vicepredsednik ´DVV´-NNS. Potpredsednik. Parlamenta– APV Sandor Egeresi. BRD/BW predsednik DS, Hans Supritz pri obraćanju, desno Lalso Mandler iz DVV. Solisti: duet ev. crkvenog hora, Subotica, Vesna Weiss i Erika Márton. Osveštanje spomen-obeležja s leva: Dechant Márton, Msg. Miocs, Pál Szemeredi. Gosp. Konrad, Jerger, Supritz – sa leva, polaganje venca. Gosp. Mandler, Fr. Weiss, DVV, nakon polaganja venca. Potpredsednik Kikinde g. Talpai, istovremeno i Delegat Udrž. Mañara. Adam Hess, pozdravni govor HOG St. Hubert-Charleville-Soltur. Cvećem ukrašen spomenik nakon osveštanja. Posetioci oko spomen obeležja tokom ceremonije. Osveštanje masovne grobnice, sa leva: Egeresi-APV, Mandler-DVV, duhovnici. Podpreds. Egeresi, D. Manič-APV, odavanje počasti nad masovnom grob. Cveće i krst na ozelenjenoj površ.masovne grobnice. Tvorac spomen-obeležja Wera Karl sa sinom Rolandom. Ograñena masovna grobnica nov. 2002 – ploče sa tekstom demontirane su zbog boljeg ispisivanja. Dr Binzbergeru pomažu: desno Martha István, levo direktor izgr. Rade Stojiljković. Prošireno mesto sa klupama pred spomen-obeležje – leto 2003. Ozelenjena masovna grobnica, upotpunjena klupama –2003. „St.Franziskus“ posle renoviranja unutrašnjosti – uskrs 2004. Župnik Botka, sećanje na mrtve na Dan svih svetih – 2004. Župnik Botka, Osveštanje spomen- obeležja, Dan svih svetih – 2004.
342
© Peter Binzberger
KÉPSOR Nr. Nr. Nr. Nr. Nr. Nr. Nr.
1 2 3 4 5 6 7
Nr. 8 Nr. 9 Nr. 10 Nr. 11 Nr. 12 Nr. 13 Nr. 14 Nr. 15 Nr. 16 Nr. 17 Nr. 18 Nr. 19 Nr. 20 Nr. 21 Nr. 22 Nr. 23 Nr. 24 Nr. 25 Nr. 26 Nr. 27 Nr. 28 Nr. 29
A felújitott városháza Kikindán a NNSZ-től. A „Szt.Ferenc“ katolikus templom. A régi kereszt az egykori temetőközépen az emlékmű jöv. helye. Az emlékmű felállítása. A dunamenti svábok emlékműve Kikindán a Vasúti temetőben. Kereszt a tömegsíron Kikindán. Dr. Binzberger üdvözli a díszvendégeket és résztvevőket a felszentElésen. Dr. Binzberger beszéde, balról Mandler, a Német Népi SzövetségAlelnöke. V.A.T. Kéviselőh. alelnöke Egeresi Sándor. BRD/BW–Dunamenti svábok elnök Hans Supritz a beszéd közben, balról Mandler László. Az ev. egyházi kórus szólista-duettje Szabadka, Vesna Weiss és Márton Erika. Az emlékmű lelkipásztori megszentelése balról: Marton esperes, msgr. Miocs, Szemerédi Pál. Konrad, Jerger, Supritz urak – balról, tisztelgés a koszorúzás után. Mandler úr, Weissné, NNSZ a koszorú elhely után. Kikinda alpolgármestere Talpai, a VMSZ képviselői. Adam Hess, a HOG St. Hubert-Charleville-Soltur köszöntőszava. A virággal díszített emlékmű a felszentelés után. Látogatók az emlékmű körül a ceremónia alatt. A tömegsír megszentelése, balról: Egeresi-VAT, Mandler NNSZ, Lelkipásztorok. Egeresi, Маnićné, tanuságtétel a tömegsírnál. Virágok a kereszten a rekultivált tömegsíron. Az emlékmű megtervezője Wera Karl fiával Rolanddal. A bekerített tömegsír 2002. novemberében- szövegtábláka keresztenírásjavítás miatt le vannak szerelve. Dr. Binzberger a megbízható segítőivel: jobbról István Márta, balról Rade Stojiljković építészeti igazgató. Bővített emlékhely előtérrel – nyár 2003. A tömegsír zöldelve és kiegészítve úttal/padokkal – 2003. „Szt.Ferenc“ benti felújítás után – Húsvét 2004. Botka plébános, gyászmise Mindenszentekre – 2004. Botka plébanos, emlékmü megszentelése, Mindenszentekre 2004.
343
© Peter Binzberger
344
© Peter Binzberger
Nr. 1 – Foto: Peter Binzberger 345
© Peter Binzberger
Nr. 2 – Foto: Peter Binzberger 346
© Peter Binzberger
Nr. 3 – Foto: Martha István
Nr. 4 – Foto: Martha István 347
© Peter Binzberger
Nr. 5 – Foto: Peter Binzberger 348
© Peter Binzberger
Nr. 6 – Foto: Peter Binzberger 349
© Peter Binzberger
Nr. 7 – Foto: Wera Karl 350
© Peter Binzberger
Nr. 8 – Foto: Martha István
Nr. 9 – Foto: Martha István 351
© Peter Binzberger
Nr. 10 – Foto: Wera Karl
Nr. 11 – Foto: Peter Binzberger 352
© Peter Binzberger
Nr. 12 – Foto: Roland + Wera Karl 353
© Peter Binzberger
Nr. 13 – Foto: Martha István
Nr. 14 – Foto: Martha István 354
© Peter Binzberger
Nr. 15 – Foto: Martha István
Nr. 16 – Foto: Martha István 355
© Peter Binzberger
Nr. 17 – Foto: Roland + Wera Karl 356
© Peter Binzberger
Nr. 18 – Foto: Wera Karl
Nr. 19 – Foto: Martha István 357
© Peter Binzberger
Nr. 20 – Foto: Peter Binzberger
Nr. 21 – Foto: Wera Karl 358
© Peter Binzberger
Nr. 22 – Foto: Peter Binzberger 359
© Peter Binzberger
Nr. 23 – Foto: Martha István
Nr. 24 – Foto: Martha István 360
© Peter Binzberger
Nr. 25 – Foto: Martha István 361
© Peter Binzberger
Nr. 26 – Foto: Martha István 362
© Peter Binzberger
Nr. 27 – Foto: Peter Binzberger 363
© Peter Binzberger
Nr. 28 – Foto: Martha István
Nr. 29 – Foto: Martha István 364
© Peter Binzberger
ADMINISTRATIVE SCHRIFTEN VERTRAGLICHE VEREINBARUNGEN Einfriedungsgesuch für die Friedhöfe der r. k. Kirchengemeinde „St. Franziskus“ an das Institut für Urbanisation der Stadt Kikinda. Einverständniserklärung der r. k. Kirchengemeinde in Kikinda zur Errichtung eines Gedenkkreuzes auf dem Eisenbahnfriedhof gerichtet an den Vizepräsidenten Herrn Laslo Mandler, „Deutschen Volksverband“ in Subotica. Vertretungsvollmacht vom „Deutschen Volksverband“ Subotica für Frau Martha István in Kikinda. Werkvertrag zur Anfertigung zweier Kreuze – Szabo Karoly, Kikinda und Dr. Binzberger, Friedrichshafen. Werkvertrag zur Gedenkstättenerstellung – Fa. „1. Maj“ in Kikinda und Dr. Binzberger, Friedrichshafen. Werkvertrag zur Massengrabeinfriedung – Fa. „1. Mai“ in Kikinda und Dr. Binzberger, Friedrichshafen. Stadtplan von Groß-Kikinda – Schematische Darstellung v. 1944 (Deutsche Straßennamen u. Massengrabeinzeichnung) von K. Heß. Katasteramt der Stadt Kikinda – Plankopie d. Grundstückes „Eisenbahnfriedhof“ in Kikinda. Grundbuchauszug Grundstück d. „Eisenbahnfriedhof“ in Kikinda. Dotationsurkunden der Spendergemeinschaft „Gedenkstätte Ki-kinda“ der Auslands-Donauschwaben an: Pfarrgemeinde „St. Franziskus“ in Kikinda, Deutscher Volksverband – DVV in Subotica, Martha István als Unterstützerin in Kikinda. Angebot/Werksvertrag zum Ausbau des Gedenkstättenvorplatzes, des Weges zum Kreuz des Massengrabes mit jeweils zwei Bänken. Wartungs- und Pflegevereinbarung der Gedenkstätte und des Massengrabes zwischen Szabo Karoly, Kikinda und Dr. Binzberger. Fondsübergabe und Erhaltungs- und Wartungsvereinbarung Vertragspartner Dr. Binzberger als Vertreter der Donauschwaben und der Pfarr- und Kichengemeinde „St. Franziskus“ in Kikinda, vertreten von Pfarrer Jozsef Botka und Vors. des Kirchengemeinderates György Tullics.
365
© Peter Binzberger
ADMINISTRATIVE DOCUMENTS CONTRACTUAL AGREEMENTS Application for a wall submitted by the Roman Catholic parish of St. Francis to the Institute for the Urbanization of Kikinda. Declaration of consent of the Roman Catholic congregation in Kikinda concerning the erection of a memorial cross in the Railway Station Cemetery, directed to the vice president of the German Association in Subotica, Mr. Laslo Mandler. Power of representation issued by the German Association in Subotica to Mrs. Martha István of Kikinda. Contract to make two crosses – between Szabo Karoly, Kikinda, and Dr. Binzberger, Friedrichshafen. Contract to erect the memorial – between „1. Maj“, Kikinda, and Dr. Binzberger, Friedrichshafen. Contract to build a wall around the mass grave – between „1. Maj“, Kikinda, and Dr. Binzberger, Friedrichshafen. Map of Greater Kikinda – Diagram from 1944 (German street names and inclusion of mass grave site) by K. Heß.
Land Registry of Kikinda – copy of the property plan „Railway Station Cemetery“ in Kikinda. Excerpt from the land register, property: „Railway Station Cemetery“ in Kikinda. Donation certificates of the „Kikinda Memorial“ Association of Danube Swabian Donors Living Abroad to: Parish of St. Francis in Kikinda, German Association (DVV) in Subotica, Martha István as supporter in Kikinda. Tender/contract for the enlargement of the memorial's forecourt, the path to the cross on the mass grave, including two benches each. Maintenance and care agreement concerning the memorial and the mass grave, between Szabo Karoly, Kikinda, and Dr. Binzberger. Transfer of the fund and the maintenance/care agreement: Contracting parties: Dr. Binzberger as the representative of the Danube Swabians and the parish and congregation of St. Francis in Kikinda represented by Father Jozsef Botka and György Tullics, chairman of the church council. 366
© Peter Binzberger
DOKUMENTS ADMINISTRATIFS ENTENTES CONTRACTUELLESENTENTES Demande pour un mur soumise par la paroisse catholique romaine St. Francis à l’Institut d’urbanisation de Kikinda. Acte d’acquiescement–de la congrégation catholique romaine de Kikinda concernant l’érection d’une croix commémorative dans le cimetière de la gare ferroviaire, adressée au vice-président de l’Association allemande de Subotica, M Laslo Mandler. Pouvoir de délégation émis par l´Association allemande de Subotica à Mme Martha István, de Kikinda. Contrat pour la réalisation de deux croix – entre Szabo Karoly, Kikinda, et Binzberger, Friedrichshafen. Contrat pour l’érection du monument commémoratif – entre „ 1. Maj „, Kikinda, et Binzberger, Friedrichshafen. Contrat pour la construction d’un mur autour de la fosse commune entre „ 1. Maj „, Kikinda, et Binzberger, Friedrichshafen. Carte du Grand Kikinda – Diagramme de 1944 (noms des rues en allemand et indication du site de la fosse commune) par K. Heß. Bureau d’enregistrement de Kikinda – copie du plan de la propriété „ cimetière de la gare ferroviaire „ de Kikinda. Extrait du cadastre, propriété: „ cimetière de la gare ferroviaire „. Certificats de donation de l’Association des donateurs souabes du Danube vivant à l’étranger pour le „ monument commémoratif de Kikinda „ à : Paroisse St. Francis de Kikinda Association allemande (DVV) de Subotica Martha István de Kikinda, à titre de supporter Soumission et contrat pour l’agrandissement de l’environnement du monument commémoratif, l’allée jusqu’à la croix à l’emplacement de la fosse commune, incluant quatre bancs au total. Entente d’entretien et de soins concernant le monument commémoratif et la fosse commune, entre Szabo Karoly, Kikinda, et Binzberger. Transfert de la fondation et de l’entente d’entretien et de soin: Parties contractantes Binzberger, à titre de représentant des Souabe du Danube, et la paroisse et la congrégation St. Francis de Kikinda, représentée par le père Jozsef Botka et György Tullics, président du Conseil de l’Église. 367
© Peter Binzberger
ADMINISTRATIVNI SPISI UGOVORNI SPORAZUMI Zahtev za dozvolu za ogradjivanje groblja podnet rimokatoličkoj crkvenoj opštini „St Franziskus“ i Urbanističkom zavodu grada Kikunde Izjava o saglasnosti crkvene opštine u Kikindi za postavljanje spomenkrsta na Željezničkom groblju ,upućena zemeniku predsednika Nemačkog narodnog saveza u Subotici, g-dinu Laslu Mandleru Punomoć o zastupanju data od strane Nemačkog narodnog saveza Subotica za g-dju Martu Istvan iz Kikinde Ugovor o delu za izradu dva krsta –Sabo Karoly,Kikinda i Dr Binzberger Friedrichshafen Ugovor o delu za izradu spomen obeležja-firma „1.maj“ iz Kikinde i Dr Binzberger Friedrichshafen Ugovor o delu za ogradjivanje masovne grobnice-firma „1.maj“ iz Kikinde i Dr. Binzberger Plan grada Velike Kikinde-šematski prikaz iz 1944.god. (nemački nazivi ulica i obeležene masovne grobnice) od K.Hessa Katastarska služba grada Kikinde-Kopija plana parcele „Železničko groblje“ u Kikindi Izvod iz zemljišne knjige parcele „Železničko groblje“ u Kikindi Zahvalnice za donaciju društva za donacije „Spomen obeležje Kikinda“ podunavskih Švaba u inostranstvu upućene: Crkvenoj opštini „St Franziskus“ u Kikindi Nemačkom narodnom Savezu-DVV u Subotici Marti Istvan za podršku u Kikindi Ponuda/Ugovor o delu za izgradnju okoline spomen obeležja, staza do krsta masovne grobnice sa po dve klupe. Sporazum o čuvanju i održavanju spomen obeležja I masovne Grobnice izmedju Szabo Karoly I Dr.Binzbergera Predaja fonda i Sporazum o čuvanju i održavanju: Ugovorni partneri Dr Binzberger kao predstavnik podunavskih Švaba i crkvena opština “St.Franziskus” iz Kikinde,koju su predstavljali sveštenik Jozef Botka i predsednik Upravnog odbora crkvene opštine Gyorgy Tullics.
368
© Peter Binzberger
ADMINISZTRATÍV IRATOK SZERZŐDÉSI MEGEGYEZÉSEK Bekerítési kérés a „Szt.Ferenc“ r.k. egyházközösség részéről Kikinda Városépítési hivatalához. Beleegyezés a kikindai róm. kat. egyházközösségtől az emlékkereszt felállításához a Vasúti temetőben Mandler Lászlónak, a „Német Népi Szövetség“ alelnökének Szabadkán. Képviselési felhatalmazás a „Német Népi Szövetség“ részéről Szabadkáról István Márta asszonynak Kikindán. Munkállati megegyezés két kereszt elkészítésére – Szabó Károly, Kikinda és dr. Binzberger, Friedrichshafen. Munkállati megegyezés az emlékmű felépítéséhez – „1. maj“ firma Kikindán és dr. Binzberger, Friedrichshafen. Munkállati megegyezés a tömegsír bekerítésére – „1. maj“ firma Kikindán és dr. Binzberger, Friedrichshafen. Nagy-Kikinda város tervrajza – sematikai ábrázolás 1944-ből (német utcanevek és tömegsírberajzolások) K.Hesstől. Ingatlannyilvántartási szolgálat, Kikinda – tervfénymásolat a Vasúti temetőről Kikindán. Kivonat az ingatlankönyvből a Vasúti temetőről Kikindán. Dotációbizonylat a külföldi dunamenti sváb „Kikinda- emlékmű“ adományozó társulat részéről: „Szt. Ferenc“ plébánia-közösségnek Kikindán, Német Népi Szövetségnek Szabadkán, István Mártának mint támogatónak Kikindán. Kínálat/munkállati megegyezés az emlékmű előtti hely kiépítéséhez, a tömegsír keresztjéhez vezető útra két-két paddal. Megőrzési- és karbantartási megegyezés az emlékműre éstömegsírra Szabó Károly között, Kikinda és dr. Binzberger. Alapátadás és a megőrzési-/ karbantartási megegyezés: Dr. Binzberger szerződési partner mint a dunamenti svábok kép-viselője és a „Szt. Ferenc“ plébánia és egyházi közösség Kikindán Botka József plébános és az egyházi tanács elnöke Tullics György képviseletében.
369
© Peter Binzberger
370
© Peter Binzberger
371
© Peter Binzberger
372
© Peter Binzberger
373
© Peter Binzberger
374
© Peter Binzberger
375
© Peter Binzberger
376
© Peter Binzberger
377
© Peter Binzberger
378
© Peter Binzberger
379
© Peter Binzberger
380
© Peter Binzberger
381
© Peter Binzberger
382
© Peter Binzberger
383
© Peter Binzberger
384
© Peter Binzberger
385
© Peter Binzberger
386
© Peter Binzberger
387
© Peter Binzberger
388
© Peter Binzberger
389
© Peter Binzberger
390
© Peter Binzberger
391
© Peter Binzberger
