Kollegiumi estek 02
12/13/07
4:34 PM
Julius J. Coach
Page 1
ôó Kollégiumi esték
Kollegiumi estek 02
12/13/07
4:34 PM
Page 3
Julius J. Coach
Kollégiumi esték Szünidei szerelmek
Budapest, 2007
Kollegiumi estek 02
12/13/07
4:34 PM
Page 4
© Julius J. Coach, 2007
Készült magánkiadásban Nyomda: Kinizsi Nyomda, Debrecen Felelôs vezetô: Bördôs János ISBN 978-963-06-4125-8
Kollegiumi estek 02
12/13/07
4:34 PM
Page 5
Tartalom
PROLÓGUS
7
ELSÔ ESTE
9
MÁSODIK ESTE
23
HARMADIK ESTE
58
NEGYEDIK ESTE
85
ÖTÖDIK ESTE
115
HATODIK ESTE
155
EPILÓGUS
199
Kollegiumi estek 02
12/13/07
4:34 PM
Page 7
Prológus
– No, srácok újra együtt vagyunk. Ugye senki sem felejtkezett el a megállapodásról? Remélem, ez az év, a második, még klasszabb lesz, mint a tavalyi. A gólyák közt már tekintélyünk lesz, és biztosan akad betömésre érdemes „svasta ima, i sise i dupe”1 típusú csaj, ahogy ezt a keresztanyám szokta megjegyezni, ha séta közben elhúz mellettünk egy jó bôr – mondta egy szuszra Szveti. – Remélem, mindenkinek sikerült eleget tennie közös fogadalmunknak, s nem felejtettétek el a „négy sz” programot: „szerelem, szenvedély, szeretet, szex”. A kollégium Dunára nézô elsô emeleti utolsó szobájának öt lakója mosolyogva bólogatott. Az ország különbözõ tájairól – faluból, kisvárosból – kerültek az egyetemre. Mindent együtt csináltak, mert kezdetben nagyon elveszettnek érezték magukat a nagyvárosban. Az elsô évben, a tíz hónap alatt olyannyira összehangolódtak, hogy egymás gondolatát is megsejtették, a lányokkal kapcsolatos szókészletük is azonossá vált, s ezen a nyári két hónapos távollét sem változtatott. A szünet elôtti utolsó este, egy nagy piálás végén megfogadták, hogy az otthoni volt lányok mindegyikét két vállra fektetik, és az eredményrôl, az ôszi félév elsô hetében részletes – a csodálatos nôi test minden porcikájáról térképszerû alapossággal – beszámolót tartanak. 1 Mindene van: cicije is, popsija is.
Kollegiumi estek 02
12/13/07
4:34 PM
ôó
8
Page 8
ôó
Filosz, a félszemû filozófus társuk, „A nô, mint olyan” címû értekezésének tézisét Szveti, Kuki, Dodó és Pörgô is elfogadta, és ígérték, hogy annak szellemében építik kapcsolataikat. Filosz tézise: „A nô a Stradivari-hegedûnél is értékesebb, de miként az is csak jó vonóval szólal meg legszebb hangján, úgy a nôhöz is kell egy jó vonó: ezt a szerepet a férfi tölti be, aki – ha jól fel tudja hangolni hangszerét, akkor – vonójával kihozhatja belôle a maximumot.”
Kollegiumi estek 02
12/13/07
4:34 PM
Page 9
Elso˝ este
Az asztalon volt már a leveles, faddi rózsadohány, a solti törkölypálinkával töltött demizson, a bajai kolbász, a pápai sonka és a szentgotthárdi tökmagolaj. – Te vagy a soros, kezdheted – bökött Szvetire Dodó, s közben a solti pálinkából öt vizespoharat félig töltött. Filosz, a félszemû filozófus, a római bacchanáliákról kezdett filozofálni, és bizonyos értekezési formákat akart betartatni, de Pörgô azonnal leintette érthetetlenül gyors beszédével. Kuki hallgatott, ivott és megjegyezte, hogy csak az ökör iszik magában. – Ahhoz, hogy megértsétek a nyári kalandjaim egyikét, el kell mondanom, hogy ugyanezzel a bukszával már volt egy fura éjszakám két évvel ezelôtt, a háború utolsó napjaiban. A lánynak Pí volt a neve. A barátom erôsen bele volt esve. Én éppen szabad voltam, ezért a tánciskola össztáncán egyik bögyöstôl a másikig sodródtam. Ezzel a lánnyal csak a barátomra való tekintettel táncoltam egyet-egyet, vagy ha közbe kellett lépnem, mert a barátom csak Pível kívánt táncolni, de nem akart verekedésbe keveredni egy visszakérés miatt. Mert nálunk ez volt a szokás. – Ne húzd a rétest, halljuk a lényeget! – szólt közbe Dodó. – Hagyd, ne szólj közbe, mert fülön csaplak! – morgott, majd kortyolt egyet a pálinkából Kuki, a fô piás. – Ne böfögjetek, egyetek, és kuss legyen! – horkantott Pörgô, olyan gyorsan ejtve a szavakat, hogy csak azok
Kollegiumi estek 02
12/13/07
4:34 PM
ôó
10
Page 10
ôó
értették, akik hosszabb ideje együtt laktak vele, és megszokták a stílusát. Mert ebbôl a mondatából csak „nebôfegyekusgyen” volt kivehetô. – Mondom, a barátom, Tomi, nagyon beszívott, s nagy nehezen kinyögte, hogy ô most hazamegy, én pedig kísérjem haza a barátnôjét. Ha a társaságunkban elhangzott a lány beceneve, mindig volt valaki, aki benyögött egy na szócskát a Pí hallatán, ami néhány esetben csattanós pofonnal végzôdött Pí részérôl, aki bizony kissé száraz, kemény típusú nônek tûnt. Hogy milyen volt valójában, azt egy szerencsés véletlennek köszönhetôen sikerült megismernem. Felkértem Pít, és tánc közben beszámoltam a történtekrôl. Az anyja elé táncolt, s odaszólt neki, hogy menjünk haza, mert Tomi rosszul lett és távozott. Ahogy az anyja meggörnyedt ültébôl felállt, a szemem is fennakadt, olyan gyönyörû volt. Tényleg volt mindene, felül is, alul is. Azt rögtön láttam, hogy a 35-36 évével is sokkal jobb, mint a lánya. Egy félórányi járásra laktak. Útközben megkérdezte, hol lakom, mert nem szeretné, ha miattuk nagyot kerülnék. Úgy gondolja, hogy a következô utcasaroknál elválhatunk, mert onnan már pár lépésre van a házuk, és az utca ott is német katonákkal meg teherautókkal van tele, mint itt. Ahogy ezt kimondta, megszólaltak a szirénák: a német katonák a teherautókat elhagyva a falak mellé feküdtek. Kiabáltak, hogy azonnal menjünk be valamelyik ház óvóhelyébe. Rossz németséggel visszaszóltam, hogy „dort ist Haus”, és futni kezdtünk. Pí azt mondta, hogy nem mehetek haza, amíg le nem fújják a riadót. Az anyja is szólt, hogy „gyorsan gyere be”, s felém nyúlt. Siettemben közéjük szorultam a kapuban, s akkor megéreztem, mi rejlik a feszülô blúza alatt. Még egy kicsit rám is dôlt, s szemében
Kollegiumi estek 02
12/13/07
4:34 PM
ôó
11
Page 11
ôó
felvillant egy pici szentjánosbogár. Melltartó nélkül, kihegyezett bimbókkal karomnak feszültek a mellei. Én az össztánc alatt sok lánnyal táncoltam, s a tánc közbeni ölelkezés már megindított bennem egy gerjedelmet: fájtak is a mogyoróim, de nem húzódtam el Pí anyjától. Egyébként a tánc közbeni összesimuláshoz és behomorításhoz különösen Magdinak és Milának volt tehetsége. Sokszor felkértem mindkettôjüket. Szerettek is velem táncolni, de ha hosszabb ideig nem kérték le ôket, bajban voltam, mert nehezen tudtam combomhoz szorítani ágaskodó plajbászomat. Persze ez a két bestia titokban jókat nevetett rajtam. Ennek ellenére mindig újra és újra beálltam a lekérésre várók sorába, mert e két lánnyal sokan szerettek táncolni. Örömmel beszálltam néhány fordulóra, remélve, hogy egyszer bekapják a csalit. – Mondd már tovább, de igyunk egyet elôbb – szólt Kuki, aki már a harmadik pohár pálinkával koccintott. Kemény törköly volt, magzatelhajtó erôsségû, legalább 55 fokos: Kuki szemei már lázban égtek. Visszatérve a kapubeli összedörgölôzés pillanatára, úgy éreztem, hogy nagy baj lesz, ha nem tudok azonnal WCre menni. Ahogy beértünk, mondtam is, hogy pöslantani kell, hol a WC. Az asszony, akit nevezzünk Pannának, bekísért a fürdôszobába. Az ajtócsukódás hangjára gyorsan kigomboltam a sliccem, de ilyen állapotban nehezen indul a pöslantás. Panna – nagy megdöbbenésemre – a hátam mögül azt mondja: – Éreztem, kicsi fiú, hogy kiugrott a gatyádból egy dákó, ami méretes lehet, akár a kifogható ponty – s azzal rögtön meg is tapogatta. Gyorsan visszahúztam a dagadt szerszámom. Szerencsére be tudtam nyúlni a zsebembe, és a zsebkendôt a
Kollegiumi estek 02
12/13/07
4:34 PM
ôó
12
Page 12
ôó
zseben keresztül rászorítottam a méretesre, mert az köpködni kezdett. – Te buta, várjál – mondta Panna, s közben magasra emelt bal lábát az ajtófélfának támasztotta, és dákóm utolsó lüktetésével forró fürdôben részesítette a számára fenntartott bársonytokot. Tövénél megragadta a dákómat, és a megfelelô helyre csúsztatta, ahol az egyre jobban érezte magát. – Maradj nyugton – szólt rám. Mintha egy szivattyú és egy masszírozó gép egyszerre indult volna el: újra dárdás vitéz lettem. Ezt az érzést eddig még egyetlen lány sem tudta kihozni belôlem az együttléteink alatt. Csodás szép mellére szorította az arcomat, mellbimbójával csiklandozta a számat, és én ismét elolvadtam. – Menjünk be a szobába! Még nem fújták le a riadót, készítek a konyhában egy kicsi vacsorát a kicsi fiúnak, nehogy legyengüljön – mondta, s hamisan kacsintott. Pí közben átöltözött, s eléggé kihívóan, kissé szemtelenül vizslatott mindkettônket. Pannát ez egyáltalán nem zavarta. Pillanatok alatt nagyadag rántottát készített, elôvett egy üveg vörösbort, s ízlésesen megterítette az asztalt. Beszélgettünk, a bort kóstolgattuk, vártuk a riadó lefújását, de arra éjfélig sem került sor. – Nem mehetsz haza, itt kell aludnod. A konyhába beteszünk egy kerti ágyat, azon reggelig kibírod – mondta Panna, s szemmel veréssel felérô módon nézett rám. Pí is marasztalt. – Mióta apa eltûnt a fronton, éjszakánként elfog a félelem, mert rosszakat álmodom. Nyugodtabban alszom, gyorsabban megnyugszom, ha többen vagyunk a házban. Megittuk a bort, s Pí elindult a szobájába. Az ajtóból visszafordult, felém intett, mintha még mondani szeret-
