Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság
Jogszabályi keretek összefoglalása a „Szervezetfejlesztés az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságon” című, ÁROP 1.2.18/A-2013-2013-0007 kódjelű projekt társadalmi fenntarthatósági vállalásának teljesítéséhez kapcsolódóan
I. A PROJEKT ÁLTAL ÉRINTETT FELADAT KERETEIT MEGHATÁROZÓ JOGSZABÁLYOK ÉS EGYÉB RENDELKEZÉSEK FELSOROLÁSA A nyugdíjbiztosítási ágazat alaptevékenységét meghatározó fontosabb jogszabályok, egyéb jogi rendelkezések 1. A szervezeti felépítésre, jogállásra, működésre és gazdálkodásra vonatkozó fontosabb jogszabályok, egyéb jogi rendelkezések – a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló 1992. évi LXXXIV. törvény – a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló 1998. évi XXXIX. törvény – az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény és az állami vagyonnal való gazdálkodásról szóló 254/2007. (X. 4.) Korm. rendelet – a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény – a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő törvénymódosításokról szóló 2010. évi CXXVI. törvény valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalokról szóló 288/2010. (XII. 21.) Korm. rendelet – a nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartások fokozottabb védelméről szóló 2010. évi CLVII. törvény és a nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartások adatfeldolgozásának biztosításáról szóló 38/2011. (III. 22.) Korm. rendelet – a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény, - a közbeszerzések központi ellenőrzéséről és engedélyezéséről szóló 46/2011. (III. 25.) Korm. rendelet, - a központosított közbeszerzési rendszerről, valamint a központi beszerző szervezet feladat- és hatásköréről szóló 168/2004. (V. 25.) Korm. rendelet, - a büntetés-végrehajtási szervezet részéről a központi államigazgatási szervek és a rendvédelmi szervek irányában fennálló egyes ellátási kötelezettségekről, - a termékek és szolgáltatások átadás-átvételének és azok ellentételezésének rendjéről szóló 44/2011. (III. 23.) Korm. rendelet, – az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény – az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény, valamint a végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet -az államháztartás számviteléről szóló 4/2013. (I.11.) Korm. rendelet – a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény – a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény – az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságról szóló 289/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet – a kormányzati stratégiai irányításról szóló 38/2012. (III.12.) Korm. rendelet – a Magyary Program Egyszerűsítési Programjának a nyugdíjigazgatási eljárásokkal kapcsolatos végrehajtásáról szóló 1523/2012. (XI.28.) Korm. határozat 2. A szakmai feladatellátásra vonatkozó fontosabb jogszabályok – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény valamint a végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet – a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény valamint a végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet -a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetésről, a korhatár előtti ellátásról és szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény és a végrehajtására kiadott 333/2011. (XII.29.) Korm. rendelet - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény II. FŐBB JOGI RENDELKEZÉSEK ÖSSZEFOGLALÁSA 1. A szervezeti felépítésre, jogállásra, működésre és gazdálkodásra vonatkozó fontosabb jogszabályok, egyéb jogi rendelkezések A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló 1992. évi LXXXIV. törvény A törvény meghatározza nyugdíjbiztosítás és az egészségbiztosítás pénzügyi alapjainak elkülönítésére vonatkozó szabályokat a biztosítási ágak önálló gazdálkodásának erősítése érdekében. Ennek megfelelően definiálja, hogy a társadalombiztosítás két biztosítási ágának pénzügyi folyamatai az ágak önálló pénzügyi 2/24
alapjain:a Nyugdíjbiztosítási Alapon és az Egészségbiztosítási Alapon(a továbbiakban : Alapok) keresztül bonyolódnak le. A törvény rendelkezik arról is, hogy az Alapok az államháztartás központi alrendszerének részei, továbbá, hogy az Alapok e törvény rendelkezéseinek keretei között önállóan gazdálkodnak, ennek során meghatározott bevételeik keletkeznek, az ott megjelölt kiadásokat teljesítik, továbbá a bevételek és kiadások egyenlegeként bevételi vagy kiadási többletet mutatnak ki. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetéséről, illetve a költségvetés végrehajtásáról a központi költségvetésről, illetve annak végrehajtásáról szóló törvény rendelkezik. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló 1998. évi XXXIX. törvény A törvény az Egészségbiztosítási és a Nyugdíjbiztosítási Alap (a továbbiakban együtt: Alap) felügyeletére vonatkozóan tartalmaz szabályozást. Meghatározza továbbá, hogy a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv és az egészségbiztosítási szerv (a továbbiakban: igazgatási szerv) irányítása állami feladat. A törvény meghatározza, hogy az Egészségbiztosítási Alap kezelését az egészségbiztosítási szerv, a Nyugdíjbiztosítási Alap kezelését a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv (a továbbiakban együtt: alap kezeléséért felelős társadalombiztosítási szerv) végzi. A törvény szabályozza, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv, az Egészségbiztosítási Alap kezeléséért felelős egészségbiztosítási szerv - a fővárosi és megyei kormányhivatalok szakigazgatási szerveiként működő társadalombiztosítási igazgatási szervek kivételével - központi költségvetési szervek, amelyek költségvetését a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetésében kell meghatározni. A törvény meghatározza továbbá, hogy az Alap kezeléséért felelős társadalombiztosítási szerv végzi: a) az Alaphoz tartozó vagyonnal kapcsolatos nyilvántartási, illetőleg a jogszabályban meghatározott vagyonkezelési, pénzügyi feladatokat, b) az Alapból finanszírozott ellátások megállapításának és folyósításának jogszabályban meghatározott feladatait, illetőleg ellátja a külön jogszabály alapján végzett, nem az Alapból finanszírozott ellátásokkal kapcsolatos igazgatási feladatokat. A törvény értelmében az alapok forrásainak - a munkavállalók és a munkáltatók által befizetett, illetve a költségvetés által átvállalt járulékoknak, hozzájárulásoknak és egyéb befizetéseknek - hatékony felhasználását a nyugdíjbiztosítási ágazat tekintetében a Nyugdíjbiztosítási Ellenőrző Testület (a továbbiakban: Testület) az e törvényben meghatározottak szerint ellenőrzi. Az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény és az állami vagyonnal való gazdálkodásról szóló 254/2007. (X. 4.) Korm. rendelet A vagyontörvénnyel elérni kívánt általános cél, hogy javuljon az állami vagyonnal való gazdálkodás átláthatósága, hatékonysága, megteremtődjenek a feltételek az állami vagyon hosszú távú hasznosítása terén új, a jelenleginél hatékonyabb és költségtakarékosabb megoldások alkalmazásához, a jogi szabályozás egyértelműbb, áttekinthetőbb legyen, a vagyongazdálkodásért felelős egyetlen szervezet az állami vagyon teljes körére egységesen irányadó jogszabály, valamint egységes elvek és követelmények szerint, a jelenlegi rendszernél lényegesen hatékonyabban működjön. A törvény hatálya nem terjed ki, például a területi-helyi-települési-kisebbségi önkormányzati tulajdonra és az államtól független közjogi személyek tulajdonára, az állam pénzvagyonára, az államadósságra, a Magyar Államkincstárra, a társadalombiztosítási rendszer vagyonára, a különböző elkülönített állami pénzalapokra. Tárgyi hatályát tekintve az ingó, ingatlanvagyont, dolog módjára hasznosítható természeti erőt, az államot megillető társasági részesedéseket, vagyoni értékű jogokat vonja a szabályozási körébe. A nemzet számára tartós értékként megőrzendő vagyon tekintetében az adott vagyoni kör védelmét, értékmegőrzését szolgáló - valamennyi tulajdonosra egységesen érvényesülő - külön törvények előírásait (pl. birtokvédelem, birtokpolitika, műemlékvédelem, természetvédelem) a vagyontörvény nem írja felül, azokat az államot képviselő tulajdonosi joggyakorló szervezetnek is be kell tartania éppen úgy, mint bármely más tulajdonosnak.
3/24
A törvény kimondja, hogy az állam tulajdona egységes, az állam központi költségvetési szervei önálló tulajdonjoggal nem rendelkeznek, központi költségvetési szerv bármely dolog tulajdonjogát, gazdálkodó szervezet részesedését, vagy valamely vagyoni értékű jogot a Magyar Állam javára szerezheti meg. Az államot - mint tulajdonost - a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács, illetve az irányítása alatt álló vagyonkezelő szervezet személyesíti meg, az állami vagyon feletti tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességét a Tanács az állami vagyonkezelő szervezet útján gyakorolja. Ezen elvet juttatják érvényre a törvénynek az állami vagyon hasznosítására, az állami tulajdonú gazdasági társaságok alapítására, az állami tulajdonszerzésre vonatkozó előírásai. A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény A törvény a kormányzati struktúra kialakításának érdekében, másrészről pedig a közigazgatás szakmai vezetésének visszaállítása érdekében alakítja át a minisztériumok rendszerét, szervezetét, valamint az állami vezetők jogállását. A törvény hatálya a központi államigazgatási szervekre, a Kormány tagjaira, az államtitkárokra, valamint - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a közigazgatási államtitkárokra és a helyettes államtitkárokra terjed ki. A fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő törvénymódosításokról szóló 2010. évi CXXVI. törvény A törvény szabályozza a kormányhivatal jogállását, mint a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervét, amely egyaránt jelent államigazgatási feladatot ellátó, irányító, ellenőrző szerepkört és a Kormány kormányzási feladataiban történő részvételt. A törvény szabályozza a kormányhivatalok feladat- és hatáskörére, illetékességi területére, a hivatalok, illetve azok szakigazgatási szerveinek irányítására vonatkozó szabályokat, és egyéb működési, így különösen a vezetési struktúrájára vonatkozó szabályokat határoz meg. A hivatalok felett osztott irányítás érvényesül, azaz a közigazgatási és igazságügyi miniszter szervi - és bizonyos ügyekben fennálló szakmai - irányító jogköre mellett minden ágazat az adott ügycsoportok tekintetében szakmai irányítóvá válik. A törvény meghatározza a kormányhivatalok fő államigazgatási feladatait. Ezek öt nagy csoportba sorolhatóak: a hatósági tevékenység, a helyi és kisebbségi önkormányzatok törvényességi ellenőrzése, a területi államigazgatást érintő funkcionális feladatok, a kormányzás területi feladataiban való részvétellel összefüggő feladatok (koordináció, ellenőrzés, beszámolás, stb.), valamint egyéb feladatok (képzés, informatika stb.). A törvény meghatározza továbbá a járások kialakításával és feladataikkal, a fővárosi és megyei kormányhivatal irányításával, funkcionális feladatainak ellátásával, vezetésével, szakigazgatási szervek vezetésével összefüggő szabályokat. A fővárosi és megyei kormányhivatal feladat- és hatásköre alapján a jogszabályoknak és a Kormány döntéseinek megfelelően összehangolja és elősegíti a kormányzati feladatok területi végrehajtását. A fővárosi és megyei kormányhivatalokról szóló 288/2010. (XII. 21.) Korm. rendelet A rendelet egységesen szabályozza a fővárosi és megyei kormányhivatalokra vonatkozó hatásköri és illetékességi szabályokat. A fővárosi és megyei kormányhivatal szervezeti egységeként működő ágazati szakigazgatási szervek között nevesíti a nyugdíjbiztosítási igazgatóságokat. A fővárosi és megyei kormányhivatal szakmai irányítását a törzshivatal hatáskörébe e kormányrendelet és külön jogszabályok alapján tartozó államigazgatási ügyek tekintetében a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Ksztv.) 2. § (1) bekezdés e)-h) pontjaiban meghatározott hatásköröket azon központi államigazgatási szerv vezetője gyakorolja, melyet kormányrendelet az adott államigazgatási feladatért felelős központi szervként meghatároz. A szakigazgatási szervek tekintetében a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő törvénymódosításokról szóló 2010. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Khtv.) 6. § (4) bekezdésében, valamint a 7. §-ában meghatározott hatáskörök a Ksztv. 2. § (1) bekezdés h)-i) pontja szerinti hatáskört is beleértve - gyakorlására jogosult szakmai irányító szerv vezetőjét a szakigazgatási szerv feladat- és hatáskörét szabályozó külön kormányrendelet határozza meg. 4/24
A nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartások fokozottabb védelméről szóló 2010. évi CLVII. törvény és a nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartások adatfeldolgozásának biztosításáról szóló 38/2011. (III. 22.) Korm. rendelet A törvény célja, hogy a kezelt adatok jellegére és a nyilvántartások alapján végzett állami feladatok fontosságára tekintettel kiemelt jelentőségű állami nyilvántartások védelmét biztosítsa egyfelől annak előírásával, hogy a jövőben e nyilvántartásokkal kapcsolatban adatfeldolgozói tevékenységet is csak az állami szférába tartozó, ily módon az adatkezelő által közvetlenül ellenőrizhető szervezet láthasson el, másfelől az ilyen nyilvántartások jogszerű felhasználását akadályozó cselekmények büntetőjogi szankcionálásával. A törvény értelmében nemzeti adatvagyon: a közfeladatot ellátó szervek által kezelt közérdekű adatok, személyes adatok és közérdekből nyilvános adatok összessége; A törvény rögzíti, hogy a nemzeti adatvagyon körébe tartozó adatállományok tekintetében törvény az adatkezeléssel megbízható jogalanyok körét szűkítheti, vagy az adatfeldolgozással való megbízás lehetőségét az adott adatkezelő meghatározott adatállománya részéről teljesen kizárhatja. A nemzeti adatvagyon fogalmi köre azon adatfajtákra terjed ki, amelyek integritásának és hozzáférhetőségének védelméhez kiemelt közérdek fűződik, vagy azt az adatalanyok alapjogainak védelme indokolja. A törvény annak érdekében, hogy a nemzeti adatvagyon körébe tartozó nyilvántartások adatállományának kellő védelme biztosított legyen, előírja, hogy ezekkel kapcsolatban az adatfeldolgozással megbízott szerv vagy szervezet adatfeldolgozási műveletet (így különösen az adatok tárolását) csak a Magyarország területén végezhet. A közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény, a közbeszerzések központi ellenőrzéséről és engedélyezéséről szóló 46/2011. (III. 25.) Korm. rendelet, A törvény olyan közbeszerzési szabályokat rögzít, amelyek összhangban állnak az Európai Közösségnek e jogterületre vonatkozó irányelveivel és amelyek alapján megbízható és valós tájékoztatás nyújtható a közbeszerzési eljárásokról és az azokhoz kapcsolódó jogorvoslat szabályairól, a közpénzek ésszerű és hatékony felhasználása és nyilvános ellenőrizhetőségének megteremtése, továbbá a közbeszerzések során a verseny tisztaságának biztosítása érdekében. A törvény és a végrehajtása alapján alkotott jogszabályok célja továbbá a mikro-, kis- és középvállalkozások közbeszerzési eljárásban való részvételének, a fenntartható fejlődés, az állam szociális célkitűzései és a jogszerű foglalkoztatás elősegítése. A törvény egyik lényeges célkitűzése, hogy az eljárások szabályai rugalmasabbak, kevésbé bürokratikusak és könnyebben alkalmazhatóak legyenek, továbbá fellépjen a visszaélések és korrupció visszaszorítása érdekében. A törvény meghatározza az alvállalkozók és az ajánlattevő alkalmasságának igazolásában részt vevő szervezetek új szabályait, a törvény általános jelleggel rögzíti, hogy az előírt alkalmassági követelményeknek az ajánlattevők más szervezet kapacitására támaszkodva is megfelelhetnek, a közöttük fennálló kapcsolat jogi jellegétől függetlenül. A visszaélések elkerülése érdekében ugyanakkor indokolt, hogy olyan szervezet, amelynek a szerződés teljesítésével semmilyen kapcsolata nincs, ne vehessen részt az alkalmasság igazolásában. A törvény meghatározza továbbá, hogy a Kormány a közbeszerzések központosított eljárás keretében történő lefolytatását rendelheti el az általa irányított vagy felügyelt költségvetési szervek, alapított közalapítványok, valamint az állami tulajdonú gazdálkodó szervezetek vonatkozásában, meghatározva annak személyi és tárgyi hatályát, az ajánlatkérésre feljogosított szervezetet (központi beszerző szerv), valamint az eljáráshoz való csatlakozás lehetőségét. Jogszabály vagy a támogató szervezet az államháztartásról szóló törvény szerinti költségvetési támogatás nyújtását a központosított eljáráshoz való csatlakozás feltételéhez kötheti. Az uniós értékhatár alatti beszerzéseket a törvény szabályozza. Az ajánlatkérő alkalmazhatja - építési beruházás esetén pedig köteles alkalmazni - az uniós eljárásrend eljárási fajtáit, azokkal a könnyítésekkel, rövidebb határidőkkel, amelyeket a kisebb értékre tekintettel a törvény lehetővé tesz. A központosított közbeszerzési rendszerről, valamint a központi beszerző szervezet feladat- és hatásköréről szóló 168/2004. (V. 25.) Korm. rendelet A rendelet a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény 23.§-ban meghatározott központosított közbeszerzési rendszerhez kapcsolódó eljárási szabályokat határozza meg. A rendelet alapján a minisztériumok, a Miniszterelnökség, a központi költségvetésben önálló fejezettel rendelkező országos hatáskörű és egyéb szervek, az országos illetékességű, társadalombiztosítási alapokat 5/24
kezelő költségvetési szervek, továbbá más, fejezeti jogosítványokkal felhatalmazott szervek és személyek, valamint az irányításuk alá tartozó költségvetési szervek - kivéve a Magyarország központi költségvetéséről szóló törvény által meghatározott fejezetrendhez igazodóan az I-VIII., a XXX. és a XXXIII-XXXIV. fejezetekhez tartozó szervezeteket, a nemzetbiztonsági szolgálatokat, valamint a Külügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium irányítása alá tartozó külképviseleteket - a központosított közbeszerzési rendszer hatálya alá tartozó közbeszerzéseik és beszerzéseik (a továbbiakban: közbeszerzéseik) megvalósítása során e rendelet előírásai szerint kötelesek eljárni. A központi beszerző szervezet által a központosított közbeszerzési rendszer keretén belül lefolytatott közbeszerzési eljárás nyílt, meghívásos, tárgyalásos, keretmegállapodásos eljárás vagy versenypárbeszéd lehet. Tárgyalásos eljárás és versenypárbeszéd a közbeszerzési törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén alkalmazható. Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény, valamint a végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet A törvény célját a közfeladatok maradéktalan ellátása érdekében az államháztartás átlátható működési feltételei biztosításában határozza meg. A törvény az államháztartást központi és önkormányzati alrendszerbe sorolja. (Az alrendszerek fogalmának meghatározásához a törvény a tisztán szervezeti, azaz a magánjogi szabályok szerinti jogképességet alapul vevő megközelítést használja, amit nem befolyásol, hogy a - elsősorban az állami - bevételek és kiadások a költségvetésben nem feltétlen ilyen bontásban jelennek meg.) A költségvetési prezentáció által adott előirányzati (pl. központi és fejezeti kezelésű előirányzatok, alapok előirányzatai) bontás elkülönül a szervezeti, jogképességi definíciótól. A törvény meghatározza a Költségvetési szerv alapítására jogosultak körét. Költségvetési szerv alapítására jogosult: a) központi költségvetési szerv esetén az Országgyűlés, a Kormány vagy a miniszter, b) helyi önkormányzati költségvetési szerv esetén a helyi önkormányzat - a közös önkormányzati hivatal esetén a Mötv.-ben foglaltak szerint az érintett helyi önkormányzatok -, a helyi önkormányzatok társulása, a térségi fejlesztési tanács, c) helyi nemzetiségi önkormányzati költségvetési szerv esetén a helyi nemzetiségi önkormányzat vagy a helyi nemzetiségi önkormányzatok társulása, d) országos nemzetiségi önkormányzati költségvetési szerv esetén az országos nemzetiségi önkormányzat vagy az országos nemzetiségi önkormányzatok társulása, és e) köztestületi költségvetési szerv esetén a köztestület Az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai finanszírozása tekintetében a törvény meghatározza, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai esetén a központi támogatást - ha törvény másként nem rendelkezik - az időarányos mértékig, havi bontású finanszírozási terv szerint, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak kezelő szerve által folyósított, de a központi kezelésű előirányzatokból finanszírozott ellátási kiadások megtérítését az alap kezelő szervének havi elszámolása alapján kell folyósítani. Az elkülönített állami pénzalapok és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai kiadási előirányzatainak felhasználása előirányzat-felhasználási terv alapján történik. Ha a Nyugdíjbiztosítási Alap tervezett éves költségvetési bevétele kisebb a teljesítendő kifizetések összegénél, a különbség a központi költségvetésről szóló törvényben a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetésén kívül tervezett központi kezelésű előirányzatból átadásra kerül a Nyugdíjbiztosítási Alap számára. A központi költségvetés terhére történő tényleges kifizetésekre a költségvetési évben a tényleges költségvetési bevételek és költségvetési kiadások alakulása függvényében kerülhet sor. Az államháztartás számviteléről szóló 4/2013. (I.11.) Korm. rendelet A kormányrendelet alapján a költségvetési szerv, a központi kezelésű előirányzat, a fejezeti kezelésű előirányzat, az elkülönített állami pénzalap és a társadalombiztosítás pénzügyi alapja kezelő szerve, az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény 3. § (1) bekezdésében meghatározott tulajdonosi joggyakorló szervezet, továbbá törvény által a tulajdonosi jogok gyakorlására feljogosított szervezet (a továbbiakban együtt: tulajdonosi joggyakorló szervezet), valamint a helyi önkormányzat, nemzetiségi önkormányzat, társulás, térségi fejlesztési tanács e rendelet előírásai szerint tesz eleget beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének.
6/24
A központi kezelésű előirányzat, a fejezeti kezelésű előirányzat, az elkülönített állami pénzalap és a társadalombiztosítás pénzügyi alapja kezelő szerve, a tulajdonosi joggyakorló szervezet, és a helyi önkormányzat, a nemzetiségi önkormányzat, a társulás, a térségi fejlesztési tanács beszámolási feladatait az Áht. 27. §-a alapján ellátó szerv az ezekkel összefüggő beszámolási és könyvvezetési feladatai teljesítésére a saját vagyonától, költségvetésétől elkülönített könyvvezetést vezet. Az Áht. 49. §-a szerinti lebonyolító szerv a lebonyolítás céljából rendelkezésre bocsátott összegről a fejezetet irányító szerv által meghatározott részletező nyilvántartásokat vezet, amelyeket a fejezetet irányító szerv által meghatározott rendszerességgel, de legalább az 53. § (4) bekezdése szerinti könyvviteli zárlatot megelőzően megküld a fejezetet irányító szervnek. Ilyen esetben a könyvvezetés alapjául a lebonyolító szerv által megküldött adatszolgáltatások minősülnek. Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény célja, hogy az Alaptörvény VI. cikke alapján, az ott biztosított alapjogok érvényesítése érdekében meghatározza az információs jogok tartalmát és biztosítsa e jogok hatékony érvényesülését. A törvény hatálya a Magyarország területén folytatott minden olyan adatkezelésre és adatfeldolgozásra kiterjed, amely természetes személy adataira, valamint közérdekű adatra vagy közérdekből nyilvános adatra vonatkozik. A törvényt a teljesen vagy részben automatizált eszközzel, valamint a manuális módon végzett adatkezelésre és adatfeldolgozásra egyaránt alkalmazni kell. Az adatbiztonság követelménye a személyes adatokhoz való jogosulatlan hozzáférést és felhasználást gátló intézményes biztosítékok egyike. Lehetőséget hagy az adatkezelőnek annak eldöntésére, hogy az adatkezelés helyszínére és eszközeire, valamint a lehetséges hagyományos és elektronikus hozzáférés módszereire tekintettel sajátos biztonsági intézkedéseket foganatosítson, ugyanakkor növeli a felelősségét is, mert ha az alkalmazott védelem nem bizonyul elegendőnek, polgári és büntetőjogi felelőssége akkor is fennáll. A törvény részletesen meghatározza a személyes adatok automatizált kezelése során a kötelező intézkedéseket. A magánszféra védelmét szolgáló intézkedések figyelembevétele az adatkezelés folyamatában az ún. „privacy by design” elvének magyar szabályozásba illesztését célozza. Ennek megfelelően az adatkezelő, tipikusan automatizált adatfeldolgozás körében, köteles az adatkezelés folyamatát úgy megtervezni és a hozzáférés szabályait úgy meghatározni, hogy a személyes adatok jogellenes felhasználásának lehetőségét elkerülje. Az adatkezelő köteles a rendelkezésre álló legjobb technológiát az érintettek magánszférájának védelme érdekében alkalmazni. Az érintett jogaira és érvényesítésükre vonatkozóan a törvény lényegében megtartja a hatályos szabályozást. Az érintett tájékoztatáshoz fűződő joga keretében biztosítani kell, hogy tudomást szerezhessen arról, adatait ki, hol, milyen célból kezeli, azokhoz milyen forrásból jutott hozzá, továbbá hogy meggyőződhessen kezelt adatai helyességéről, az adatkezelés jogszerűségéről A törvény külön fejezetben szabályozza a közérdekű adatok egy köre tekintetében a közzététel proaktív kötelezettségét, ezen belül a 23. alcím állapítja meg az elektronikus közzététel normatív szabályait. A közzététel hagyományos (az elektronikustól eltérő) módja számos lehet: az erre köteles szerv az általa szerkesztett időszaki kiadványok, közkönyvtárak részére átadott kötetek, beszámolók, prospektusok útján juttathatja el a nyilvánossághoz a közérdekű adatokat. A büntetés-végrehajtási szervezet részéről a központi államigazgatási szervek és a rendvédelmi szervek irányában fennálló egyes ellátási kötelezettségekről, a termékek és szolgáltatások átadás-átvételének és azok ellentételezésének rendjéről szóló 44/2011. (III. 23.) Korm. rendelet A kormányrendelet meghatározza, hogy a büntetés-végrehajtási szervezetet - a Kormány, a kormánybizottságok, az önálló szabályozó szervek kivételével, - a központi államigazgatási szervek, a rendvédelmi szervek, az egészségügyért felelős miniszter irányítása alatt álló, az egészségügy területén működő országos intézetek, valamint az állam tulajdonába, illetve fenntartásába tartozó egészségügyi intézmények, továbbá a szociális- és nyugdíjpolitikáért felelős miniszter irányítása és felügyelete alá tartozó szociális intézmények, valamint a Magyar Honvédség részére külön rendeletben meghatározott, a fogvatartottak kötelező foglalkoztatása keretében előállított termékek és szolgáltatások körében, a megkötött ellátási megállapodás vagy szerződés alapján, az e célra rendelkezésre bocsátott források erejéig ellátási kötelezettség terheli. A közbeszerzési értékhatárokat el nem érő, de az ellátási kötelezettség minimális értékét elérő vagy meghaladó beszerzések körében a Központi Ellátó Szerv által kijelölt fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott 7/24
gazdasági társaság az ellátást ellenérték fejében, az igények felmerülésekor, a Központi Ellátó Szervvel kötött keretszerződések szabályai szerint teljesíti. A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény A törvény egységesen szabályozza a közszolgálati tisztviselői jogviszony keletkezésének, megszűnésének szabályait, a közszolgálati tisztviselők jogait és kötelezettségeit. A törvény meghatározza, hogy ki számít kormánytisztviselőnek, köztisztviselőnek, kormányzati, illetve közszolgálati ügykezelőnek. Eszerint kormánytisztviselő, köztisztviselő a közigazgatási szerv feladat- és hatáskörében eljáró vezető és ügyintéző, aki előkészíti a közigazgatási szerv feladat- és hatáskörébe tartozó ügyeket érdemi döntésre, illetve felhatalmazás esetén - a döntést kiadmányozza, kivéve, ha ezt a tevékenységet az 1. § c) pontja szerinti fegyveres szervnél más jogviszonyban álló személy végzi. Kormányzati, illetve közszolgálati ügykezelő: az, aki a közigazgatási szervnél közhatalmi, irányítási, ellenőrzési és felügyeleti tevékenység gyakorlásához kapcsolódó ügyviteli feladatot lát el, kivéve, ha ezt a tevékenységet az 1. § c) pontja szerinti fegyveres szervnél vagy a Honvédségnél közalkalmazotti jogviszonyban álló személy végzi. A törvény hatálya kiterjed: - a Miniszterelnökség, a minisztérium, a kormányhivatal, a központi hivatal (a továbbiakban: központi államigazgatási szerv), - a kormányhivatal és a központi hivatal területi, helyi szerve, a megyei, fővárosi kormányhivatal, továbbá a Kormány által intézményfenntartásra kijelölt szerv, a rendőrség, a büntetés-végrehajtás és a hivatásos katasztrófavédelemi szerv központi és területi szervei kormánytisztviselőjének és kormányzati ügykezelőjének kormányzati szolgálati jogviszonyára, továbbá - a minisztérium közigazgatási államtitkárának és helyettes államtitkárának, és a Miniszterelnökség helyettes államtitkárának (a továbbiakban: szakmai vezető) kormányzati szolgálati jogviszonyára, valamint - a helyi önkormányzat képviselő-testületének polgármesteri hivatala, közterület-felügyelete, a közös önkormányzati hivatala (a továbbiakban: képviselő-testület hivatala) köztisztviselőjének és közszolgálati ügykezelőjének közszolgálati jogviszonyára. - Törvény eltérő rendelkezése hiányában a Köztársasági Elnöki Hivatal, az Országgyűlés Hivatala, az Alkotmánybíróság Hivatala, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, az Állami Számvevőszék, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság Hivatala, a Gazdasági Versenyhivatal, a Magyar Tudományos Akadémia Titkársága, a Magyar Művészeti Akadémia Titkársága, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, az Egyenlő Bánásmód Hatóság, a Közbeszerzési Hatóság, a Nemzeti Választási Iroda, az Országgyűlési Őrség és a Nemzeti Emlékezet Bizottságának Hivatala köztisztviselőjének és közszolgálati ügykezelőjének közszolgálati jogviszonyára is e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. - Az igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztériumba beosztott bíróra, illetve ügyészre, ha törvény másként nem rendelkezik, a kormánytisztviselőkre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. - A 45. § hatálya kiterjed azon magyar állampolgárokra is, akik pályázati eljárásban vesznek részt, illetve felvételüket kérik a toborzási adatbázisba. - A 72. § hatálya kiterjed azon munkáltatókra és a velük munkaviszonyban álló munkavállalókra, amelyek esetében a munkaviszony létesítésre a 72. § alapján kerül sor, továbbá a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó munkáltatóra és a közalkalmazottra, amelyek esetében a közalkalmazotti jogviszony létesítésére a 72. § alapján kerül sor. - A 230. § hatálya kiterjed a polgármesterre, valamint a helyi önkormányzati képviselőre. - A 80. § (2) és (3) bekezdésének hatálya - az ott meghatározottak szerint - kiterjed a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre. - A 258. § hatálya kiterjed a közigazgatási szervnél kormánytisztviselőnek, köztisztviselőnek, kormányzati, illetve közszolgálati ügykezelőnek nem minősülő munkavállaló munkaviszonyára. - A politikai vezetők állami vezetői szolgálati jogviszonyára a 26-50. §, 53. §, 55-73. §, 80-88. §, 98. §, 100. § (1) bekezdés, 101. §, 116-130. §, 133-142. §, 143. § (2) bekezdése, 150. §, 154-159. §, 181-183. §, 190-191. §, 195-225. § kivételével e törvény kormányzati szolgálati jogviszonyra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A politikai vezető, valamint a munkáltató az állami vezetői szolgálati jogviszonyból származó igényt a 238. § megfelelő alkalmazásával érvényesítheti. - Törvény eltérő rendelkezése hiányában az állami intézményfenntartó központ kormánytisztviselőjének, kormányzati ügykezelőjének kormányzati szolgálati jogviszonyára is e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. 8/24
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságról szóló 289/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet A hivatkozott kormányrendelet az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságra (a továbbiakban: ONYF) vonatkozóan tartalmaz szabályozást. A kormányrendelet értelmében az ONYF központi hivatal, amelynek irányítását a nyugdíjpolitikáért felelős miniszter látja el. A kormányrendelet továbbá részletesen rendelkezik az ONYF jogállásáról és feladatairól, működésére vonatkozó szabályokról, rendezi a jogorvoslati, nyilvántartási kérdéseket. A kormányrendelet meghatározza továbbá, hogy a nyugdíjbiztosítás központi igazgatását az ONYF végzi. Az ONYF a nyugdíj-biztosítási igazgatási szervek és a 3. § (5) bekezdése alapján eljáró fővárosi és megyei kormányhivatalt vezető kormánymegbízott irányításával összefüggő feladatai körében : -
-
-
-
-
-
irányítja a Nyugdíjbiztosítási Alappal kapcsolatos tervezési, gazdálkodási, beszámolási, valamint az adatszolgáltatási feladatok ellátását, gondoskodik az ellátások megállapításához, folyósításához szükséges adatok begyűjtéséről, feldolgozásáról, azok kezeléséről, a beérkezett adatok ellenőrzéséről, biztosítja a nem a Nyugdíjbiztosítási Alapból finanszírozott ellátások fedezetének elszámolásával, továbbá a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság tekintetében az ellátások megállapításával, folyósításával kapcsolatos működési költségek megtérítésével összefüggő feladatok ellátását, megállapítja a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság működési költségvetésének részletes előirányzatait, meghatározza a nyugdíj-biztosítási igazgatási szervek és - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 66. §-a szerinti kivételes nyugellátás-emelés és egyszeri segély megállapítása hatáskörében eljáró - a fővárosi és megyei kormányhivatalt vezető kormánymegbízott feladatellátása során követendő belső eljárás rendjét, valamint a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság ügyviteli rendjét. Irányítja, működteti és folyamatosan fejleszti a nyugdíjbiztosítás felügyeleti, költségvetési, szakmai és belső ellenőrzési, valamint központi nyilvántartási rendszerét, a feladat- és hatáskörét érintő jogszabályok megalkotásának kezdeményezésére javaslatot tesz a miniszternek, véleményezi a feladat- és hatáskörét érintő jogszabályok tervezeteit, közreműködik a nyugellátásokkal, valamint a nyugdíjbiztosítást érintő járulékfizetéssel kapcsolatos jogszabályok előkészítésében, irányítja, működteti és fejleszti a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek szakmai feladatainak ellátásához szükséges informatikai rendszereket, gondoskodik a statisztikai adatok gyűjtéséről, valamint azok jogszabályban meghatározottak szerinti közzétételéről, szakmai szempontból segíti és ellenőrzi jogszabály alapján a nyugdíjbiztosítás szervezetén kívüli, ellátást megállapító és folyósító tevékenységet, részt vesz a nyugdíjbiztosítást érintő folyamatok elemzésében és értékelésében, valamint - a Kormány, illetve a miniszter által meghatározott keretek között, illetőleg módon - a rövid, közép- és hosszú távú nyugdíj-stratégiai és fejlesztési koncepciók kidolgozásában, közreműködik a nyugdíjbiztosítással kapcsolatos nemzetközi szerződések előkészítésében és végrehajtásában, kapcsolatot tart fenn a kijelölt illetékes teherviselővel, illetve szervekkel, végzi az uniós tagságból adódó koordinációs feladatokat, továbbá részt vesz az uniós szakbizottságok, illetőleg a nemzetközi szervezetek szakmai munkájában, gondoskodik a nyugdíjbiztosítással kapcsolatos központi és helyi tájékoztatásról, és az igényérvényesítést segítő szolgáltatások fejlesztéséről, ellátja a köztársasági elnök jogállásáról és javadalmazásáról 2011. évi CX. törvény 18. § (1) bekezdése, valamint a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a Legfelsőbb Bíróság elnöke tiszteletdíjáról és juttatásairól szóló 2000. évi XXXIX. törvény 2012. január 1-je előtt hatályos 14. § (1) bekezdése, 22. §-a, 24. § (1) bekezdése, 25. § (1) bekezdése és 26. § (1) bekezdése szerinti juttatás folyósításával kapcsolatos feladatokat. A kormányzati stratégiai irányításról szóló 38/2012. (III.12.) Korm. rendelet
A rendelet a stratégiai tervdokumentumok előkészítésére, társadalmi véleményezésére, elfogadásra, közzétételére, megvalósítására, nyomon követésére, továbbá előzetes, közbenső és utólagos értékelésre, továbbá felülvizsgálatra vonatkozó kötelezettségeket ír elő. A rendelet hatálya a központi közigazgatási szervekre, azon belül: - a Kormányra, - minisztériumokra, - kormányhivatalokra, - a központi hivatalokra, 9/24
- a rendvédelmi szervekre, - a fővárosi és megyei kormányhivatalokra terjed ki. A kormányrendelet meghatározza a kormányzati stratégiai irányításra vonatkozó alapelveket. A kormányzati stratégiai irányítás a stratégiai tervdokumentumok előkészítésének, elfogadásának és megvalósításának, a stratégiai tervdokumentumok elfogadását követően a nyomon követésnek és értékelésnek, valamint a felülvizsgálatnak az e rendeletben meghatározott eljárásrend alapján ismétlődő tevékenységeire épül. A kormányrendelet meghatározza továbbá a stratégiai tervdokumentum fogalmát, eszerint: az országelőrejelzés, a nemzeti középtávú stratégia, a miniszteri program, az intézményi munkaterv, továbbá a hosszú távú koncepció, a fehér könyv, a szakpolitikai stratégia, a szakpolitikai program, az intézményi stratégia és a zöld könyv. Ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, a stratégiai tervdokumentumok közül az alábbi felsorolásban később szereplő nem lehet ellentétes a korábban szereplő stratégiai tervdokumentumban meghatározott célkitűzéssel, intézkedéssel: a) nemzeti középtávú stratégia; b) miniszteri program; c) szakpolitikai stratégia; d) szakpolitikai program; e) intézményi stratégia; f) intézményi munkaterv. A nemzeti középtávú stratégia olyan átfogó, horizontális megközelítésű társadalmi, gazdasági, környezeti célrendszert leíró, a célok elérését bemutató, középtávú stratégiai tervdokumentum, amely tartalmazza - az átfogó társadalmi, gazdasági, környezeti helyzetelemzést; - a jövőképet és az érintett közpolitikai célkitűzések meghatározását; - a beavatkozási területek és eszközök beazonosítását; - a beavatkozások pénzügyi hátterének meghatározását és - a megvalósítás alapelveit. Nemzeti középtávú stratégia előkészítéséért vagy az előkészítés összehangolásáért a kijelölt miniszter, illetve kormánybiztos vagy miniszterelnöki biztos felel. - Nemzeti középtávú stratégiát a Kormány fogad el. - A nemzeti középtávú stratégia a) esetében előzetes értékelést kell végezni; b) tervezetét társadalmi véleményezésre kell bocsátani; valamint c) megvalósítását követő egy éven belül róla utólagos értékelést kell készíteni. A miniszteri program az összkormányzati célkitűzések érvényesítését szolgáló, a miniszter vezetése alatt álló minisztérium által megvalósítandó középtávú feladatokat meghatározó, a miniszterelnök megbízatásának idejére szóló stratégiai tervdokumentum, amely tartalmazza a) a miniszter feladat- és hatáskörébe tartozó szakpolitikai területekre vonatkozó jövőképet és célokat; b) a minisztériumra vonatkozó intézményi stratégiát és c) a miniszter által irányított vagy felügyelt központi államigazgatási és egyéb szervekre vonatkozó működési és fejlesztési célokat. Az intézményi munkaterv egy naptári évre szóló intézkedési és erőforrás-felhasználási rövid távú stratégiai tervdokumentum, amely tartalmazza a) az adott időszakra vonatkozó szervezeti célokat, programokat és intézkedéseket; b) az a) pontban foglaltak teljesítési határidőit; c) az a) pontban foglaltak teljesítéséhez szükséges személyi, tárgyi, szakmai és szervezeti feltételeket; valamint d) az a)-c) pontokban foglaltak teljesítéséért felelősök meghatározását. A Magyary Program Egyszerűsítési Programjának a nyugdíjigazgatási eljárásokkal kapcsolatos végrehajtásáról szóló 1523/2012. (XI.28.) Korm. határozat A kormányhatározat alapján az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnak (a továbbiakban: ONYF) gondoskodnia kell az ONYF vonatkozó főigazgatói utasításainak, szabályzatainak, honlapjának, valamint a nyugdíjigazgatás informatikai rendszerének az alábbiak szerinti módosításáról: 10/24
-
-
-
-
-
át kell alakítani az ONYF honlapját annak érdekében, hogy átláthatóbb legyen, segítse elő az ügyfelek könnyebb tájékoztatását, a szükséges adatlapok és elektronikus űrlapok egyszerűbben hozzáférhetőek legyenek, egyértelműen legyenek felsorolva a kérelemhez csatolandó dokumentumok, és könnyebb legyen a vonatkozó jogszabályokat megismerni, az adatlapokat és elektronikus űrlapokat úgy kell átalakítani, hogy a kérdések egyértelműek legyenek, továbbá az ügyfelek kapjanak tájékoztatást arról, hogy mely kérdésekre kell feltétlenül válaszolniuk, az egyes kérdésre adott válaszuk hogyan hat ki a további kitöltésre, a kevés ügyfelet érintő adatokat pedig megfelelően hivatkozott pótlapokon kell elhelyezni, meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy az ügyfél eljárhasson a szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatások szabályai szerint, meg kell teremteni annak feltételeit, hogy az ügyfél a vonatkozó dokumentumokat, igazolásokat benyújthassa a hiteles elektronikus dokumentumokra vonatkozó szabályok szerint, meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy az ügyfél több módon is időpontot kérhessen személyes ügyintézéshez, biztosítani kell egyes jogosultsági feltételek, illetve az eljárás során figyelembevételre kerülő más körülmények informatikai támogatással, lehetőleg automatikus módon történő vizsgálatát, a külföldi ügyfelekre tekintettel lehetővé kell tenni, hogy az ONYF elektronikus ügyintézési rendszerét Társadalombiztosítási Azonosító Jel nélkül is lehessen használni, a nyugdíjnövelés pedig nyugdíjfolyósítási törzsszám nélkül is könnyen kérhető legyen, a Magyar Posta Zrt.-vel le kell folytatni a szükséges egyeztetéseket annak érdekében, hogy az elhalálozás hónapjára járó nyugellátás kifizetéséhez szükséges formanyomtatvány a postai kézbesítőnél elérhető és kitölthető legyen, valamint hogy a kitöltött nyomtatvány és a személyazonosító adatok ellenőrzését követően az igény helyben teljesíthető legyen, meg kell teremteni a feltételeit annak, hogy a polgárok személyi és lakcím adatait tartalmazó nyilvántartás törvény alapján igényelhető adataihoz a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek informatikai úton és gyorsan hozzáférjenek.
2. A szakmai feladatellátásra vonatkozó fontosabb jogszabályok A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény A törvény egységesen szabályozza az időskorúak, valamint hozzátartozóik megélhetésének biztosítása érdekében a társadalombiztosítási nyugellátásra vonatkozó szabályokat, továbbá az igényérvényesítésére vonatkozó rendelkezéseket, a felelősségi szabályokat. A törvény értelmében a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében járó saját jogú nyugellátások az öregségi nyugdíj, külön jogszabály alapján járó rehabilitációs járadék. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében járó hozzátartozói nyugellátások az özvegyi nyugdíj, az árvaellátás, a szülői nyugdíj, a baleseti hozzátartozói nyugellátások, az özvegyi járadék. A törvény értelmében: - saját jogú nyugellátás és a hozzátartozói nyugellátás: olyan keresettől, jövedelemtől függő rendszeres pénzellátás, amely meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén a biztosítottnak (volt biztosítottnak), illetve hozzátartozójának jár; - öregségi nyugdíj: meghatározott életkor elérése és meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén járó nyugellátás; - özvegyi nyugdíj: az elhunyt nyugdíjas, illetve nyugdíjban nem részesülő, de nyugdíjjogosultságot szerzett elhunyt személy házastársának, meghatározott feltételek mellett élettársának, valamint elvált házastársának járó nyugellátás, árvaellátás: az elhunyt nyugdíjas, illetve nyugdíjban nem részesülő, de nyugdíjjogosultságot szerzett elhunyt személy gyermekének, örökbe fogadott gyermekének, meghatározott feltételek esetén nevelt gyermekének, testvérének, unokájának járó ellátás, szülői nyugdíj: az elhunyt biztosított (nyugdíjas) szülőjének, nagyszülőjének, meghatározott feltételek fennállása esetén nevelőszülőjének járó ellátás. A törvény hatálya kiterjed: - a Tbj. szabályai alapján biztosítottnak minősülő személyekre és a foglalkoztatókra, továbbá - a törvényben meghatározott saját jogú és hozzátartozói nyugellátásban részesülő személyekre, valamint 11/24
-
a nyugdíjmegállapító szervre és a nyugdíjfolyósító szervre (a továbbiakban együtt: nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv), valamint a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szervre.
A törvény meghatározza az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt, amely az 1952. január 1-je előtt születetteknél – nők és férfiak számára – egységesen a 62. betöltött életév. 2010. január 1-jétől fokozatosan 62ről 65 évre emelkedik. A törvény kimondja, hogy öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, legalább 20 év szolgálati időt szerzett és biztosítással járó jogviszonyban sem belföldön, sem külföldön nem áll. Az öregségi résznyugdíjra a törvény szerint az a személy jogosult, aki húsz év szolgálati idővel nem rendelkezik, de legalább tizenöt év szolgálati időt szerzett, a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és biztosítással járó jogviszonyban sem belföldön, sem külföldön nem áll. Az öregségi nyugdíj attól a naptól állapítható meg, amelytől valamennyi jogosultsági feltétel teljesült. Amennyiben az igénylő részére munkanélküliség esetére járó ellátást folyósítanak, öregségi nyugdíjat legkorábban a munkanélküliség esetére járó ellátás folyósításának megszűnését követő naptól lehet megállapítani. A törvény szabályozza a hosszú munkaviszonnyal rendelkező nők kedvezményes nyugdíjba vonulását. A kedvezményes konstrukció alapja a nők munkaviszonyban (továbbá közalkalmazotti, közszolgálati, kormánytisztviselői jogviszonyban stb.), egyéni vagy társas vállalkozóként, illetve más kereső tevékenységgel eltöltött hosszú életpályája, és a nők kettős, családi és munkahelyi szerepvállalásának elismerése érdekében a gyermekneveléssel összefüggő időszakok (terhességi gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, gyermekgondozási segély, gyermeknevelési támogatás ideje) beszámítása. Az a nő, aki az említett kereső tevékenységgel és a gyermekneveléssel összesen legalább 40 év jogosultsági időt szerzett, az életkorától függetlenül nyugdíjba vonulhat. Annak érdekében, hogy a munkában töltött idő meghatározó jellege ne csökkenjen, a kedvezmény igénybevételének további feltétele a minimum 32 év kereső tevékenységgel szerzett jogosultsági idő. A szabályozás más szolgálati időt, mint pl. a tanulmányi időt, a munkanélküli ellátást és a megállapodás alapján fizetett nyugdíjjárulékot a kedvezményre való jogosultság szempontjából nem veszi figyelembe. A nyugdíj igénybevételekor az általános szabályoknak megfelelően meg kell szüntetni a biztosítással járó jogviszonyt. A törvény taxatíve rendelkezik arról is, hogy a nyugellátás megállapítása során mely időszakok minősülnek szolgálati időnek. A törvény értelmében szolgálati időnek számít, a Tbj.-ben biztosítottnak minősülő személy biztosítással járó jogviszonyának 1997. december 31. napját követő időtartam, ha erre az időszakra az előírt nyugdíjjárulékot a biztosítottól levonták. Az egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az időtartamát, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak 2011. december 31-éig fennálló időszakra nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék, 2012. január 1-jétől nyugdíjjárulék tartozása van, továbbá a társas vállalkozás tagja esetében az adott társas vállalkozás tagjaként fennállt biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az időtartamát, amelyre vonatkozóan a társas vállalkozásnak a biztosítottnak minősülő akkori tagjai után 2011. december 31-éig fennálló időszakra nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék, 2012. január 1-jétől nyugdíjjárulék tartozása van szolgálati időként csak akkor lehet figyelembe venni, ha az említett személyek esetében a tartozást megfizették. A mezőgazdasági őstermelő biztosítási ideje szolgálati időnek számít, ha erre az időszakra nyugdíjjárulékot fizetett, illetőleg az előírt nyugdíjjárulékot megfizette. A biztosítással járó jogviszony 1998. január 1. napját megelőző időtartamát az 1997. december 31-én hatályos jogszabályok alapján kell szolgálati időként figyelembe venni. Szolgálati időként kell továbbá figyelembe venni: - a Tbj.-ben meghatározott, nyugellátás szerzése céljából megállapodást kötött személy esetében azt az időszakot, amelyre az előírt nyugdíjjárulékot megfizették, - az egyházi jogi személy által kiállított igazolás alapján az egyházi személyként ilyen minőségben eltöltött, az 1997. december 31-ét követően pedig azt az időtartamot, amelyre 2011. december 31-éig az előírt nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot, 2012. január 1-jétől az előírt nyugdíjjárulékot az egyházi jogi személy megfizette, - a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, valamint a gyermekgondozási segély folyósításának időtartamát, amennyiben az előírt nyugdíjjárulékot megfizették, a katonai (polgári) szolgálatban eltöltött időt, 12/24
-
-
-
-
a táppénz (betegszabadság) - ide nem értve a külön jogszabály rendelkezése szerint kötött megállapodás alapján folyósított táppénzt -, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély folyósításának időtartamát, valamint a gyermekgondozási díj 2000. január 1-jét megelőző folyósításának időtartamát, illetőleg az 1999. december 31-ét követő gyermekgondozási díj, továbbá a rehabilitációs ellátás folyósításának azt az időtartamát, amelyre az előírt nyugdíjjárulékot megfizették, a munkanélküli-járadék, a vállalkozói járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli-segély, az álláskeresést ösztönző juttatás, a keresetpótló juttatás folyósításának időtartamát, ha az előírt nyugdíjjárulékot megfizették, azt az időt, amely az 1997. december 31-én hatályos rendelkezések szerint szolgálati időnek minősült, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerinti munkarehabilitáció keretében foglalkoztatott személy tekintetében a munka-rehabilitációs díj folyósításának időtartamát, ha az előírt nyugdíjjárulékot megfizették, az Rjtv. szerinti rehabilitációs járadék folyósításának időtartamát, ha az előírt nyugdíjjárulékot megfizették, az Európai Unió tisztviselőinek és más alkalmazottainak nyugdíjbiztosítási átutalásáról és visszautalásáról szóló törvény alapján a nyugdíjbiztosítási visszautalás során elismert szolgálati időt, ha a Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető összeget a Nyugdíjbiztosítási Alapnak átutalták.
A törvény értelmében szolgálati időként nem lehet figyelembe venni: - az egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az időtartamát, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak 2011. december 31-éig fennálló időszakra nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék, 2012. január 1-jétől nyugdíjjárulék tartozása van, - a társas vállalkozás tagja esetében az adott társas vállalkozás tagjaként fennállt biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az időtartamát, amelyre vonatkozóan a társas vállalkozásnak a biztosítottnak minősülő akkori tagjai után 2011. december 31-éig fennálló időszakra nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék, 2012. január 1-jétől nyugdíjjárulék tartozása van, - az egyéni vállalkozó vagy jogi személyiséggel nem rendelkező társas vállalkozás tagja, segítő családtagjának az e jogcímen fennállt biztosítási idejének azt az időtartamát, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak, illetőleg a jogi személyiséggel nem rendelkező társas vállalkozásnak e segítő családtag után 2011. december 31-éig fennálló időszakra nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék, 2012. január 1-jétől nyugdíjjárulék tartozása van, - a mezőgazdasági őstermelő biztosítási idejének azt az időtartamát, amelyre vonatkozóan nyugdíjjárulék tartozása van. Ha a biztosítottnak a Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének a)-b), g) pontja és a (2) bekezdése szerinti biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében - ide nem értve a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) értelmében teljes munkaidőben, illetőleg az adott munkakörre irányadó, jogszabályban meghatározott munkaidőben foglalkoztatottakat - elért nyugdíjjárulék-alapot képező keresete, jövedelme a külön jogszabályban meghatározott minimálbérnél kevesebb, akkor - az 1996. december 31-ét követő időszak tekintetében - a biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető szolgálati időként figyelembe. Ebben az esetben a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem és a mindenkori érvényes minimálbér arányával. Szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időt is, amely a munkaviszony (közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszony) jogellenes megszűnésétől annak helyreállításáig, vagy az utóbbi mellőzése esetén a jogviszony jogellenes megszüntetésének jogerős megállapításáig telt el. Szolgálati időként kell figyelembe venni, öregségi nyugdíj esetén az 1998. január 1-je előtt, hozzátartozói nyugellátás esetén időpontra tekintet nélkül a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott - legfeljebb azonban a képesítés megszerzéséhez a tanulmányok folytatása idején szükséges - tanulmányok idejét. Szolgálati időként nem lehet figyelembe venni a fizetés nélküli szabadság, vagy a munkavégzés alóli mentesítés időtartamát, ha erre az időre nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem kifizetés nem történt. A szolgálati idő számításánál nem lehet figyelembe venni az előzetes letartóztatás, a szabadságvesztés tartamát. Szolgálati időként kell figyelembe venni viszont az előzetes letartóztatás idejét, ha a letartóztatottat az ellene emelt vád alól jogerősen felmentették, vagy a büntetőeljárást megszüntették, a szabadságvesztés idejét, ha az elítéltet a bíróság utóbb jogerősen felmentette. A szolgálati időt naptári naponként kell számításba venni és 365 naptári napot kell egy évnek tekinteni. Ugyanazt az időtartamot csak egyszer lehet számításba venni. A szolgálati időt a társadalombiztosítási igazgatási szervek nyilvántartása alapján kell számításba venni. A társadalombiztosítási igazgatási szervek nyilvántartásai alapján nem igazolt szolgálati időket - ha jogszabály másként nem rendelkezik - abban az esetben kell figyelembe venni, ha azokat az igénylő a foglalkoztató által kiállított egykorú eredeti okirattal 13/24
(igazolással), vagy a foglalkoztató eredeti nyilvántartásai alapján kiállított igazolással, vagy egyéb hitelt érdemlő módon bizonyítja. Az egészségügyi dolgozók esetében kiegészítő szolgálati időként kell figyelembe venni a külön törvényben meghatározott, a heti 48 órát meghaladó önként vállalt többletmunkavégzésnek - a munkáltató által munkaórában igazolt - 2004. május 1-jét követő, - napi 8 óra alapulvételével átszámított időtartamát. A törvény tartalmazza továbbá, hogy az öregségi nyugdíj összegének megállapítására vonatkozó szabályokat. Az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegétől függ. Az öregségi teljes nyugdíj összege nem lehet kevesebb az öregségi nyugdíj külön jogszabályban meghatározott legkisebb összegénél. Ha az öregségi teljes nyugdíj alapját képező havi átlagkereset az öregségi nyugdíj külön jogszabályban meghatározott legkisebb összegét nem éri el, az öregségi teljes nyugdíj összege azonos az alapját képező havi átlagkereset összegével. Az öregségi nyugdíj összege az annak alapját képező havi átlagkeresetnél több nem lehet. Aki húsz év szolgálati idővel rendelkezik és a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után a nyugdíj megállapítása nélkül legalább 30 naptári napra szolgálati időt szerez, nyugdíjnövelésben részesül. A nyugdíjnövelés mértéke minden 30 nap után az öregségi nyugdíj 0,5 százaléka. A törvény értelmében az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért (kifizetett), a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni. Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározásánál a munkanélküli-járadék, vállalkozói járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli-segély, az álláskeresést ösztönző juttatás, a keresetpótló juttatás, a gyermekgondozási segély, nyugdíjjárulék-köteles szociális ellátások (gyermeknevelési támogatás, ápolási díj), a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Péptv.) 3-4. §-ai és 5. §-a szerinti prémiumévek program, illetőleg különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás, a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény szerinti rehabilitációs járadék és a rehabilitációs ellátás összegét, valamint a felsorolt ellátások folyósításának időtartama alatti biztosítással járó jogviszonyból származó jövedelmet (keresetet) - a kifizetésük (folyósításuk) időpontjától függetlenül - figyelmen kívül kell hagyni. Ha az igénylőre kedvezőbb: - a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, a munkanélküli-járadék, vállalkozói járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli-segély, az álláskeresést ösztönző juttatás, a keresetpótló juttatás, a Péptv. 3-4. és 5. §-a szerinti prémiumévek program, illetőleg különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás, továbbá az Rjtv. szerinti rehabilitációs járadék és a rehabilitációs ellátás összegét, - amennyiben az első franciabekezdésben meghatározott ellátás folyósításával egyidejűleg biztosítási jogviszonnyal is rendelkezik, az abból származó jövedelem (kereset) és az ellátás együttes összegét kell keresetként figyelembe venni. Amennyiben a biztosított 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig - vagy ha ennél a szolgálati idő kevesebb, e rövidebb időnek - legalább a felében rendelkezik a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló keresettel, jövedelemmel, a havi átlagkeresetet a tényleges - a kifizetés időpontjában érvényes jogszabályok szerint nyugdíjjárulék-alapot képező - kereset, jövedelem alapján kell meghatározni. Ha az átlagszámítási időnek legalább a fele részére a nyugdíjat igénylőnek nincs keresete, jövedelme, a hiányzó időre eső napokra a keresetet, jövedelmet az 1988. január 1-je előtti legközelebbi időszak keresete, jövedelme alapján kell figyelembe venni. Ha ez sem áll rendelkezésre, keresetként - a nyugellátás megállapításának kezdő napjától folyamatosan visszaszámítva - a hiányzó időre érvényes, külön jogszabályban általánosan meghatározott minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni azokra a naptári napokra, amelyekre nyugdíjalapot képező kereset, jövedelem nem volt. Az 1988. január 1-jétől elért, kereseteket, jövedelmeket – ide értve a minimálbér összegét is - naptári évenként csökkenteni kell a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályokban meghatározott járulékmértékek figyelembevételével számított természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, magánnyugdíj-pénztári tagdíj, munkavállalói járulék, vállalkozói járulék, valamint 2010. január 1-jétől egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék összegével, továbbá - a személyi jövedelemadónak a 2010. január 1-jét megelőzően és 2012. december 31-ét követően elért keresetek, jövedelmek esetén - a keresetek, jövedelmek a) pont szerinti csökkentése után fennmaradó összegre képzett összegével, 2010. január 1-je és 2012. december 31-e között elért keresetek,
14/24
jövedelmek esetén - a keresetek, jövedelmek a) pont szerint csökkentett összege és az ezen összegre számított adóalap-kiegészítés együttes összegére képzett összegével. Az adókiszámítást követően a „valorizáció”-t is végre kell hajtani, vagyis a nyugdíjazást megelőző naptári év előtt elért keresetet, jövedelmet – az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve – a nyugdíjazást megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani. A törvény követi a személyi jövedelemadó számítási szabály módosítását, valamint a nyugdíjjárulék-fizetési felső korlát eltörlését. A nyugdíj összegének kiszámításakor a 2012. december 31-ét követő keresetetek esetében nem kell számolni az adóalap kiegészítéssel. A nyugdíjjárulék fizetési felső korlát eltörlése miatt indokolt az úgynevezett degresszív számítási szabály fenntartása, amely a kiugróan magas keresetek hatását visszafogja. Ha a 2012. december 31-ét követő időponttól kezdődően megállapításra kerülő öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset 372 000 forintnál több, - a 372 001 és 421 000 forint közötti átlagkeresetrész 90 százalékát, a 421 000 forint feletti átlagkeresetrész 80 százalékátkell az öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe venni. A saját jogú nyugellátásban részesülő személy - ideértve azt a személyt is, akinek nyugellátása szünetel nyugellátását kérelemre saját jogú nyugdíjasként történt foglalkoztatása, illetve egyéni vagy társas vállalkozóként végzett kiegészítő tevékenysége alapján a naptári évben elért, nyugdíjjárulék-alapot képező kereset, jövedelem összege egytizenketted részének 0,5 százalékával növelni kell. A növelést megelőző naptári év előtt elért keresetet, jövedelmet az országos bruttó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve a növelést megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani. A törvény szabályozza továbbá a hozzátartozói ellátások jogosultsági feltételeit. Özvegyi nyugdíjat a házastárs, a bejegyzett élettárs, az elvált házastárs és az élettárs kaphat a törvényben meghatározott feltételek teljesülése esetén. Özvegyi nyugdíjra az jogosult, akinek házastársa, bejegyzett élettársa (a továbbiakban együtt: házastárs) öregségi nyugdíjasként halt meg, vagy a korcsoportonként meghatározott tartamú szolgálati időt szerzett. Özvegyi nyugdíjra az is jogosult, akinek házastársa a szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, de az alacsonyabb életkorhoz előírt szolgálati időt az ott meghatározott életkor betöltéséig megszerezte, és ezt követően szolgálati idejében a haláláig harminc napnál hosszabb megszakítás nincs. E harminc napba nem lehet beszámítani a keresőképtelenség idejét. Az özvegyi nyugdíjra jogosító feltételek esetén a házastárs halálától – az árvaellátásra jogosult özvegy esetében a gyermek(ek) életkorától, illetve egészségi állapotától is függően – legalább egy évig ideiglenes özvegyi nyugdíj jár. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj annak az öregségi nyugdíjnak a hatvan százaléka, amely az elhunytat halála időpontjában megillette, illetve megillette volna. Ezt követően özvegyi nyugdíjra az jogosult, aki házastársa halálakor az irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte, megváltozott munkaképességű, vagy házastársa jogán tartósan beteg gyermek, vagy legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik. Esetükben az özvegyi nyugdíj mértéke hatvan százalék, ha az özvegy a jogszabályban felsorolt egyéb saját jogú ellátások valamelyikében is részesül, vagy árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik, akkor harminc százalék. Az elhunyt biztosított társadalombiztosítási egyéni számláján nyilvántartott nyugdíjcélú befizetéseinek összege alapján a Nyugdíjbiztosítási Alap az özvegyi nyugdíjra jogosult személy – mint az elhunyt biztosított különös jogutódja – számára özvegyi járadékot fizet, amennyiben az özvegyi járadék összege magasabb, mint az e törvényben meghatározott özvegyi nyugdíj összege. Özvegyi járadék fizetése esetén özvegyi nyugdíj nem folyósítható. A törvény meghatározza az árvaellátásra jogosultság feltételeit. Az a gyermek jogosult árvaellátásra – ideértve a házasságban vagy az élettársi közösségben együtt élők egy háztartásban közösen nevelt gyermeket is –, akinek szülője a haláláig az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy a korcsoportonként meghatározott tartamú szolgálati időt szerzett. Jogszerzés szempontjából szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időtartamot is, amely alatt az elhunyt jogszerző (baleseti) rokkantsági nyugdíjban vagy rokkantsági ellátásban részesült. Az árvaellátás legkorábban a jogszerző halála napjától, a gyermek 16. életévének betöltéséig jár. Ha a gyermek oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, az árvaellátás a tanulmányok tartamára, de legfeljebb a 25. életév betöltéséig folyósítható. Abban az esetben, ha a gyermek a jogosultság megszűnése előtt megváltozott munkaképességűvé válik, az árvaellátás az életkorára tekintet nélkül megilleti. Akkor is megállapítható és folyósítható az árvaellátás, ha az 15/24
árva az iskola igazolása szerint betegsége, testi vagy szellemi fogyatékossága miatt tanulmányait magántanulóként végzi, vagy 25 évesnél fiatalabb, és a felnőttoktatás keretében folytat tanulmányokat. Nincs jelentősége annak, hogy a tanulmányokat belföldön vagy külföldön, középiskolában vagy felsőfokú oktatási intézményben folytatja a gyermek. Az árvaellátás gyermekenként annak a nyugdíjnak a harminc százaléka, ami az elhunytat halála időpontjában öregségi nyugdíjként megillette, vagy megillette volna. Hatvan százalékos mértékű árvaellátás illeti meg azt a gyermeket, akinek mindkét szülője elhunyt, vagy akinek életben lévő szülője megváltozott munkaképességű. A törvény meghatározza az úgynevezett szülői nyugdíjra jogosultság feltételeit. E szerint szülői nyugdíjra jogosult a szülő, nagyszülő, akinek gyermeke, unokája öregségi nyugdíjasként halt meg, vagy a korcsoportonként meghatározott tartamú szolgálati időt szerzett, ha a szülő, nagyszülő gyermekének, unokájának halálakor megváltozott munkaképességű volt, vagy a 65. életévét betöltötte, és a szülőt, nagyszülőt a gyermeke, unokája a halálát megelőző egy éven át túlnyomó részben eltartotta. Annak a szülőnek is megállapítható a szülői nyugdíj, aki gyermeke halálakor ugyan nem volt megváltozott munkaképességű, de az elhalálozástól számított tíz éven belül megváltozott munkaképességűvé válik és tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs. A nevelőszülő esetén további feltétel, hogy csak az lehet jogosult szülői nyugdíjra, aki a nevelt gyermeket legalább 10 éven át eltartotta. A szülői nyugdíj legkorábban a jogszerző halála napjától jár. Mértéke az özvegyi nyugdíjnál is említett esetek függvényében harminc, illetve hatvan százalék. A törvény igényérvényesítésre vonatkozó klauzulája alapján nyugellátást írásban, kizárólag az e célra rendszeresített nyomtatványon vagy elektronikus űrlapon (a továbbiakban együtt: igénybejelentő lap) kell igényelni. Az igényt visszamenőleg legfeljebb hat hónapra lehet érvényesíteni, az ellátást a jogosultsági feltételek fennállása esetén legkorábban az igénybejelentés időpontját megelőző hatodik hónap első napjától lehet megállapítani. Az igényt az ellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. A törvény meghatározza továbbá, hogy a saját jogú nyugellátásban részesülő személy - ideértve azt a személyt is, akinek nyugellátása szünetel - nyugellátását kérelemre saját jogú nyugdíjasként történt foglalkoztatása, illetve egyéni vagy társas vállalkozóként végzett kiegészítő tevékenysége alapján a naptári évben elért, nyugdíjjárulék-alapot képező kereset, jövedelem összege egytizenketted részének 0,5 százalékával növelni kell. A növelést megelőző naptári év előtt elért keresetet, jövedelmet az országos bruttó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve a növelést megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani. A nyugellátások folyósításával összefüggésben a törvény rendelkezik arról, hogy a saját jogú és a hozzátartozói nyugellátást, továbbá a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek hatáskörébe utalt nem társadalombiztosítási ellátást a nyugdíjfolyósító szerv a nyugdíjfolyósítási törzsszám, mint azonosító szám alatt folyósítja. A nyugdíjfolyósító szerv az ellátás folyósításának kezdetekor a nyugdíjfolyósítási törzsszám igazolására - az e célra rendszeresített nyomtatványon - az érintett személy részére díjmentesen igazolást ad ki. A felelősségi szabályok alkalmazása tekintetében a törvény rögzíti, hogy az, aki nyugellátást jogalap nélkül vett fel, köteles azt visszafizetni, ha erre a felvételtől számított kilencven napon belül írásban kötelezték. Kilencven nap elteltével a jogalap nélkül felvett nyugellátást attól lehet visszakövetelni, akinek a nyugellátás felvétele felróható. A meghatározott idő elteltével felróhatóság hiányában is vissza kell fizetni a bírósági ítélet alapján folyósított nyugellátást, ha a Kúria felülvizsgálat keretében úgy dönt, hogy a nyugellátás megállapítása nem volt jogszerű. A törvény szerint a foglalkoztató köteles megtéríteni azt a baleseti rokkantsági nyugdíjat, baleseti hozzátartozói nyugellátást, amely annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a rá nézve kötelező munkavédelmi szabályoknak nem tett eleget. A hatályos vonatkozó jogszabály értelmében 2010. január 1-jétől kezdődően megszűnt a nyilvántartásra kötelezettek nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatási kötelezettsége, ezért 2009. december 31-ét követő időszakra a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek felé már nem kell NYENYI adatszolgáltatást teljesíteni. 2010. január 1-jét megelőző időszakra tekintettel a visszamenőleges (elmaradt, illetve a jogszabályban előírt határidőre nem teljesített), a módosított adatszolgáltatásokat, továbbá a nyugdíjazáshoz a nyugdíjazás évére vonatkozó, valamint a Tny. 22/A §-a szerinti 0,5 %-os nyugdíjemelés igényléséhez szükséges adatszolgáltatásokat továbbra is közvetlenül az illetékes fővárosi/megyei kormányhivatal nyugdíjbiztosítási igazgatósága részére kell teljesíteni. 16/24
A törvény a megszerzett nyugdíjvárományok egyeztetése és „véglegesítése” érdekében szabályozza az egyeztetési eljárás intézményét. Az 1954. december 31-ét követően született biztosítottakkal a nyugdíjbiztosítási szervek ütemterv alapján kezdeményezik majd a nyugdíjbiztosítási nyilvántartás adatainak egyeztetését. Az egyeztetésre az érintett korosztályon kívül születetteknek kérelemre van lehetőségük. Ezzel fokozatosan teljes körűvé válik az nyugdíjvárományokról vezetett nyilvántartás. A lezárt egyeztetést követően a szolgálati időről már egyszerűen adható hatósági bizonyítvány, és gyorsul a nyugdíjmegállapítás is. A törvény előírja, hogy a már lezárt adatok korrekciója során az újabb adatokat is egyeztetni kell. Ezzel újabb időszakok zárhatók le, amely elősegíti a nyilvántartás adatainak pontosságát és gyorsítja az ellátások, illetve a szolgálati idő későbbi megállapítását. Adtaegyeztetési eljárás elektronikus ügyintézés keretében kérelemre is indítható. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet A kormányrendelet meghatározza a nyugdíjbiztosítási eljárásban érvényesülő hatásköri és illetékességi szabályokat. A társadalombiztosítási nyugellátások, valamint a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek feladat- és hatáskörébe tartozó egyéb ellátások megállapításával kapcsolatos hatósági ügyekben – meghatározott kivételekkel - első fokon az igénylő lakóhelye, illetve a foglalkoztató vagy egyéb szerv székhelye (telephelye) szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság jár el. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság jár el első fokon a társadalombiztosítási nyugellátások, valamint a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek feladat- és hatáskörébe tartozó egyéb ellátások megállapításával kapcsolatos hatósági ügyekben, ha - a hatósági ügy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek hatálya alá tartozik, - a nyugellátást vagy más ellátást szociális biztonsági (szociálpolitikai) egyezmény alkalmazásával kell megállapítani, - a kérelmező magyarországi lakóhellyel nem rendelkezik, - az öregségi nyugdíjra jogosult személy, illetve hozzátartozói nyugellátás esetén az elhunyt jogszerző utolsó biztosítással járó jogviszonya fegyveres szervvel, a Magyar Honvédséggel vagy a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálattal fennállt szolgálati viszony volt, - fegyveres szerv hivatásos állományú tagjának, volt tagjának a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 19. §-a alapján rögzített nyugdíjat kell megállapítani (a továbbiakban: nyugdíjrögzítés), - az elhunyt jogszerző öregségi nyugdíjban, korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, balettművészeti életjáradékban átmeneti bányászjáradékban részesült, kivéve, ha a jogosult a hozzátartozói nyugellátás összegét a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 18. § (3) bekezdése alapján kéri megállapítani, - az elhunyt jogszerző után hozzátartozói nyugellátás megállapítására már sor került, - a hozzátartozói nyugellátást a köztársasági elnök jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CX. törvény 18. § (4) bekezdése vagy a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 13. § (3a) bekezdése alapján kell megállapítani, vagy - az öregségi nyugdíjra jogosult személy, illetve hozzátartozói nyugellátás esetén az elhunyt jogszerző korábban szolgálati viszonyban állt valamelyik nemzetbiztonsági szolgálattal. A nyugellátások, valamint a külön jogszabályban meghatározott ellátások folyósításával kapcsolatos feladatokat a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság látja el. A kormányrendelet tartalmazza továbbá az öregségi nyugdíj, a havi átlagkereset meghatározása, a hozzátartozói nyugellátások, a tájékoztatási kötelezettség, a követelések érvényesítése valamint a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség eljárási szabályait. A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény A törvény egységes elvek mentén rögzíti az egyéni felelősség és öngondoskodás követelményeinek és a társadalmi szolidaritás elveinek megfelelően a társadalombiztosítás keretében létrejövő jogviszonyokat. A 17/24
foglalkoztatók és a biztosítottak biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos kötelezettségeit: a biztosítottaknak a társadalombiztosítás rendszerében való részvételi kötelezettségét, a foglalkoztatók és a biztosítottak fizetési kötelezettségét és ennek a közteherviselésnek megfelelő teljesítését. Meghatározza a társadalombiztosítási ellátások körét és a társadalombiztosítási rendszerhez kapcsolódó magánnyugdíj keretében járó szolgáltatásokat. A társadalombiztosítási jogviszonynak három alanya lehet: a foglalkoztató, a társadalombiztosítási igazgatási szerv és a (társadalom)biztosítási kötelezettség alá eső természetes személy - a biztosított. A foglalkoztatókat a társadalombiztosítás rendszerének hatékony működése érdekében számos kötelezettség (nyilvántartás, rendszeres, illetve soron kívüli adatszolgáltatás, bevallás, befizetés stb.) terheli. A társadalombiztosítási igazgatási szervek a foglalkoztatókkal szemben tipikusan hatóságként, közhatalmi funkciót érvényesítve járnak el, lépnek fel. A biztosítás minden esetben az annak alapjául szolgáló - társadalombiztosítási kötelezettséggel járó jogviszonnyal összefüggésben jön létre. A biztosítási jogviszony létrejötte, a biztosítási kötelezettség beállta nem függ a jogviszonyt létesítő felek akaratától, hanem a törvény erejénél fogva beáll. A Tbj. 5. §-ában a jogalkotó a biztosítottak körét a társadalombiztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyok felsorolásával definiálja. A törvény értelmében biztosított - a munkaviszonyban (ideértve az országgyűlési képviselőt is), közalkalmazotti, közszolgálati jogviszonyban, kormányzati szolgálati viszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírósági jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban, ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban, közfoglalkoztatási jogviszonyban álló személy, a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, az Országgyűlési Őrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatásos állományú tagja, a Magyar Honvédség szerződéses állományú tagja, a katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona (a továbbiakban: munkaviszony), tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik, - a szövetkezet tagja, aki a szövetkezet tevékenységében munkaviszony, vállalkozási vagy megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködik, kivéve az iskolaszövetkezet nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folyatató tanuló, hallgató tagját és a szociális szövetkezetben tagi munkavégzés keretében munkát végző tagot, - a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló, - az álláskeresési támogatásban részesülő személy, a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó, a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó, - a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban) személyesen munkát végző személy - a külön törvényben meghatározott közérdekű önkéntes tevékenységet végző személy kivételével - amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét, - az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személy, kivéve a saját jogú nyugdíjast, - a mezőgazdasági őstermelő, ha a reá irányadó nyugdíjkorhatárig hátralévő idő és a már megszerzett szolgálati idő együttesen legalább 20 év, kivéve - 1. az őstermelői tevékenységet közös igazolvány alapján folytató kiskorú személyt és a gazdálkodó család kiskorú tagját, - 2. az egyéb jogcímen - ide nem értve a g) pont és a (2) bekezdés szerint - biztosítottat, - 3. a saját jogú nyugdíjast és az özvegyi nyugdíjban részesülő személyt, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte. - munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személynek kell tekinteni azt is, aki: gazdasági társaság társas vállalkozónak nem minősülő vezető tisztségviselője, alapítvány, egyesület, egyesületek szövetsége, társasház közösség, köztestület, kamara, európai részvénytársaság, egyesülés, európai gazdasági egyesülés, európai területi együttműködési csoportosulás, vízgazdálkodási társulat, erdőbirtokossági társulat, egyéb állami gazdálkodó szerv, egyes jogi személyek vállalata, közös vállalat, egyéni cég, szövetkezet, lakásszövetkezet, európai szövetkezet, állami vállalat, egyes jogi személyek vállalata, vállalatcsoport, Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezeteinek, önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak, magánnyugdíjpénztárak tisztségviselője, vezető tisztségviselője, vagy e szervezetek felügyelőbizottságának tagja; helyi (települési) önkormányzat választott képviselője (tisztségviselője), társadalmi megbízatású polgármester, feltéve, hogy a tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme, tiszteletdíja (díjazása) eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét.
18/24
-
Biztosított az a természetes személy is, aki a munkát külföldi foglalkoztató számára Magyarország területén kívül végzi, és a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló közösségi rendelet alapján e törvény hatálya alá tartozik.
A biztosítottak - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerezhetnek. A törvény generális szabályként úgy rendelkezik, hogy a biztosítás az alapját képező jogviszony kezdetétől, annak megszűnéséig áll fenn. Ettől való eltérést a jogalkotó csak abban az esetben tesz lehetővé, ha arról maga a Tbj. rendelkezik. A törvény a biztosítás szünetelésével összefüggésben deklarálja, hogy arra a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony fennállása alatt kerülhet sor. Szünetel a biztosítás a fizetés nélküli szabadság ideje alatt, kivéve, ha - a fizetés nélküli szabadság idejére terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, gyermekgondozási segély vagy gyermeknevelési támogatás kerül folyósításra vagy a fizetés nélküli szabadságot tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén veszik igénybe, - a fizetés nélküli szabadságot önkéntes tartalékos katonai szolgálat teljesítése céljából veszik igénybe. A biztosítás fizetés nélküli szabadság ideje alatti szünetelése alól 2014. január 1-jétől képez kivételt az az eset, amennyiben a fizetés nélküli szabadságot önkéntes tartalékos katonai szolgálat teljesítése céljából veszik igénybe Szünetel továbbá a biztosítás - az igazolatlan távollét időtartama alatt, - a munkavégzési (szolgálatteljesítési) kötelezettség alóli mentesítés ideje alatt, kivéve, ha a munkavégzés alóli mentesítés idejére a munkaviszonyra vonatkozó szabály szerint átlagkereset jár, vagy munkabér (illetmény), átlagkereset (távolléti díj), táppénzfizetés történt, - az előzetes letartóztatás, szabadságvesztés tartama alatt, kivéve, ha a letartóztatottat az ellene emelt vád alól jogerősen felmentették, vagy a büntetőeljárást megszüntették, továbbá, ha az elítéltet utóbb a bíróság jogerősen felmentette. Az ügyvédek esetében - figyelemmel az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény előírásaira - a jogalkotó 2014. január 1-jétől nem a kamarai tagság szüneteltetéséhez, hanem az ügyvédi tevékenység szüneteltetéséhez köti a biztosítás szüneteltetését. A közjegyző és a szabadalmi ügyvivő biztosítása továbbra is kamarai tagságának szüneteltetése alatt szünetel. 2010. január 1-jétől szünetel a biztosítás az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelésének ideje alatt is. Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvényben ekkortól került felelevenítésre az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény hatálybalépése előtti időszakban, kisiparosi körben jól ismert jogintézmény, az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetése. A szünetelés legalább egy hónapig és legfeljebb öt évig tarthat. Abban az esetben, ha a tevékenységét szüneteltető egyéni vállalkozó az öt év elteltével sem intézkedik a szünetelés megszüntetése iránt, a körzetközponti jegyző az egyéni vállalkozói tevékenységtől határozatával eltiltja. De ez az eltiltás nem akadálya annak, hogy később ugyanaz a természetes személy szabályszerű bejelentését követően egyéni vállalkozói tevékenységet folytasson. A törvény meghatározza, hogy a társadalombiztosítás rendszerében nyújtott ellátások tekintetében az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás keretében vehetők igénybe. Egészségbiztosítási ellátások: a) egészségügyi szolgáltatás; b) pénzbeli ellátások: ba) terhességi-gyermekágyi segély, bb) gyermekgondozási díj, bc) táppénz; c) baleseti ellátások: ca) baleseti egészségügyi szolgáltatás, cb) baleseti táppénz, cc) baleseti járadék; d) megváltozott munkaképességű személyek ellátásai: da) rokkantsági ellátás, db) rehabilitációs ellátás. A nyugdíjbiztosítási ellátások: a) társadalombiztosítási saját jogú nyugellátás: aa) öregségi nyugdíj, b) hozzátartozói nyugellátás: 19/24
ba) özvegyi nyugdíj, bb) árvaellátás, bc) szülői nyugdíj, bd) baleseti hozzátartozói nyugellátások; c) rehabilitációs járadék. A törvény rendelkezéseket tartalmaz továbbá a társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultak köréről, e körbe tartoznak a baleseti ellátásra és egészségügyi szolgáltatásra jogosultak A törvény meghatározza továbbá azt is, hogy a társadalombiztosítási ellátások és a munkaerő-piaci célok fedezetére: - a biztosított természetbeni egészségbiztosítási járulékot, pénzbeli egészségbiztosítási járulékot és munkaerő-piaci járulékot (a továbbiakban együtt: egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék), valamint nyugdíjjárulékot, a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozó nyugdíjjárulékot, - a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás, valamint a 39. § (2) bekezdésében említett személy egészségügyi szolgáltatási járulékot, - az egészségügyi szolgáltatások fedezetére a külön törvényben meghatározott személy egészségügyi hozzájárulást, - a foglalkoztató a külön jogszabályban meghatározott korkedvezményre jogosító munkakörben foglalkoztatott, saját jogú nyugdíjasnak nem minősülő biztosított, illetőleg kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó után, valamint a korkedvezményre jogosító munkakörben vállalkozói tevékenységet végző biztosított egyéni vállalkozó korkedvezmény-biztosítási járulékot fizet. A foglalkoztató a táppénzkiadásokhoz hozzájárul. A járulékokat a járulékalapot képező jövedelem kifizetésekor irányadó járulékmértékek szerint kell megfizetni. A járulékokat a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony megszűnését követően kifizetett (kiosztott) járulékalapot képező jövedelem után is meg kell fizetni. A hatályos társadalombiztosítási jogszabályok azok számára is lehetőséget nyújtanak a nyugellátáshoz szükséges szolgálati idő, illetve szolgálati idő és az ehhez kapcsolódó, figyelembe vehető jövedelem megszerzésére, akik nem állnak (nem álltak) biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban. A törvény rendelkezései alapján a fővárosi/megyei kormányhivatalok nyugdíjbiztosítási igazgatóságain: 1. szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése (biztosítási jogviszony hiányában vagy annak szünetelése esetén) 2. felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytatott tanulmányok idejének szolgálati időként történő elismerése, 3. öregségi teljes, illetve öregségi résznyugdíjra jogosultsághoz szükséges szolgálati idő szerzése,4. az 1998. évre, a gyermekgondozási segély idejével megegyező otthoni gondozás idejének elismerése céljából megállapodások köthetők. A törvény definiálja a társadalombiztosítási nyilvántartások körét. A társadalombiztosítási rendszerek hatékony működésének biztosítása céljából az a)-d) pont szerinti nyilvántartások tartalmazzák a befizetések nyilvántartását, beszedését és az ellátások megállapításához szükséges e törvény szerinti adatokat a) a nyugdíj-biztosítási nyilvántartás adatkezelője a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv, b) az egészségbiztosítási nyilvántartás - ide nem értve a d) pont szerinti nyilvántartást - adatkezelője az egészségbiztosítási szerv, c) a járulék bevallását, befizetését, végrehajtását tartalmazó nyilvántartás adatkezelője az állami adóhatóság, d) a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaival kapcsolatos nyilvántartás adatkezelője a rehabilitációs hatóság. A társadalombiztosítási rendszerek hatékony működésének biztosítása céljából a társadalombiztosítási nyilvántartások tartalmazzák: - a befizetések nyilvántartását, - beszedését és - az ellátások megállapításához szükséges adatokat. A társadalombiztosítási nyilvántartások közül - a nyugdíj-biztosítási nyilvántartás adatkezelője az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, 20/24
- az egészségbiztosítási nyilvántartás adatkezelője - a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaival kapcsolatos nyilvántartás kivételével - az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, - a járulék bevallását, befizetését, végrehajtását tartalmazó nyilvántartás adatkezelője pedig a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, - a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaival kapcsolatos nyilvántartás adatkezelője pedig a Nemzeti Szociális és Rehabilitációs Hivatal. A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet A kormányrendelet a járulékalap megállapítására, szerzői jogi védelem alatt álló mű hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés (a továbbiakban együtt: felhasználási szerződés) alapján a szerzői jogi védelem alatt álló mű szerzője, előadója (előadóművész) személyes közreműködésre, a megbízási illetve vállalkozási jogviszonyban álló személyek járulékfizetési szabályira tartalmaz rendelkezéseket. A kormányrendelet meghatározza továbbá a táppénz-hozzájárulás fizetésének szabályait, saját jogú nyugdíjas járulék-fizetési kötelezettségét. Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény hatálya alá nem tartozó egyéni vállalkozó bejelentési kötelezettségére vonatkozó szabályokat. Eszerint az egyéni vállalkozó a telephelye (állandó lakhelye) szerint illetékes állami adóhatósághoz köteles bejelenteni: - a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvány kiállításának, bevonásának, valamint a gyógyszerészi magántevékenység engedélyezésének, megszűnésének időpontját, - az ügyvéd és az egyéni szabadalmi ügyvivő az ügyvédi, a szabadalmi ügyvivői kamarai tagság kezdetének, megszűnésének, valamint szüneteltetésének időpontját, a közjegyző és az önálló bírósági végrehajtó a szolgálat keletkezésének, megszűnésének időpontját. A bejelentésnek tartalmaznia kell az egyéni vállalkozó személyi adatait (nevét, leánykori nevét, születési helyét, TAJ-számát, anyjának leánykori nevét), telephelyét (fióktelephelyét, fióktelephelyeit) és állandó lakóhelyét, a vállalkozói igazolványt (engedélyt, jogosítványt) kiadó szerv megnevezését. Az egyéni vállalkozó, ha: - a Tbj. 4. §-ának f) pontja szerinti ellátást állapítottak meg részére, illetőleg annak folyósítását megszüntették (szüneteltették), a megállapítás, megszüntetés időpontját követő legalább heti 36 órás munkaviszonyt létesített, vagy ilyen jogviszonya megszűnt, a létesítéstől, a megszüntetésétől számított, - közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytat, a tanulói, hallgatói jogviszonyának kezdő időpontjától számított, illetőleg a vállalkozói tevékenység kezdetét követő 15 napon belül az adóhatóság felé bejelentést tesz. A korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetésről, a korhatár előtti ellátásról és szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény A törvény szerint korhatár előtti öregségi nyugdíj 2011. december 31-ét követő kezdő naptól nem állapítható meg. Azok azonban, akik a 2011. december 31-éig az előrehozott, csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra a Tny. 2012. január 1-jét megelőzően hatályos szabályai szerint jogosultságot szereztek korhatár előtti ellátásra jogosultak lehetnek. 2011. december 31-ét követően korhatár előtti ellátásra jogosult: -
-
-
-
az az 1953. évben született nő is, aki 59. életévét betöltötte és a korhatár előtti ellátás kezdő napjáig, de legkésőbb 2012. december 31-éig legalább 37 év szolgálati időt szerzett, azzal, hogy esetükben a jogosultság szempontjából szolgálati időként kell figyelembe venni a rokkantsági nyugdíj és baleseti rokkantsági nyugdíj folyósításának időtartamát is, az, aki a korhatár előtti ellátás kezdő napjáig, de legkésőbb 2014. december 31-éig a Tny. vagy az egyes bányászati dolgozók társadalombiztosítási kedvezményeiről szóló kormányrendelet 2012. január 1-jét megelőzően hatályos szabályai szerint korkedvezményre jogosultságot szerzett, azzal, hogy az említett kormányrendelet szabályai szerinti egy év korkedvezményre a bányász három év korkedvezményre jogosító munkakörben eltöltött idő után is jogosult, az, aki 2011. december 31-éig a bányásznyugdíjról szóló 150/1991. (XII. 4.) Korm. rendelet 2012. január 1-jét megelőzően hatályos szabályai szerint a bányásznyugdíjra való jogosultságot megszerezte, az, aki 2011. december 31-éig az egyes művészeti tevékenységeket folytatók öregségi nyugdíjra jogosultságáról szóló 5/1992. (I. 13.) Korm. rendelet 2012. január 1-jét megelőzően hatályos szabályai szerint öregségi nyugdíjra jogosultságot szerzett, 21/24
feltéve, hogy a korhatár előtti ellátás kezdő napjáig az öregségi nyugdíjkorhatárt nem töltötte be, a korhatár előtti ellátás kezdő napján biztosítással járó jogviszonyban nem áll, átmeneti bányászjáradékra vagy balett művészeti életjáradékra nem jogosult, és a korhatár előtti ellátás kezdő napján rendszeres pénzellátásban nem részesül. Az öregségi nyugdíjtól eltérően a korhatár előtti ellátás igénybevételéhez az egyéni vállalkozói, vagy társas vállalkozói jogviszonyt meg kell szüntetni, illetőleg az egyéni vállalkozó esetében a jogviszonyt szüneteltetni kell, a társas vállalkozói jogviszonyban pedig a társas vállalkozás tevékenységében történő személyes közreműködést kell megszüntetni. Az ellátás összegének megállapításánál viszont az öregségi nyugdíjra vonatkozó, a korhatár előtti ellátás kezdő napján alkalmazandó szabályok szerint kell megállapítani. A Khtv. hatálybalépésével megszűnt a szolgálati nyugdíj megállapításának lehetősége is. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjaira, illetve a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáira vonatkozó 2012. január 1-jét megelőzően hatályos jogszabályok alapján szolgálati nyugdíjra jogosultak részére – az egyéb feltételek teljesülése esetén – szolgálati járandóság adható. A Khtv. hatálybalépése – a 40 év jogosultsági idő alapján öregségi nyugdíjban részesül nők kivételével – a már megállapított korhatár előtti nyugdíjak továbbfolyósításának jogcímét is érintette. 2012. január 1-jétől az 1949. évben vagy azt megelőzően született korhatár előtti nyugdíjban, továbbá az 1954. évben vagy azt megelőzően született szolgálati nyugdíjban részesülő személyek részére a már megállapított nyugellátást továbbra is öregségi nyugdíjként folyósítják. Az ettől eltérő korcsoportba tartozók korhatár előtti öregségi nyugdíja viszont – egyes, külön jogszabály szerint megállapított ellátástól eltekintve – már korhatár előtti ellátás, illetőleg szolgálati járandóság címén kerül továbbfolyósításra. Az évenkénti nyugdíjemelés mindkét ellátástípusban részesülőt megilleti. A korhatár előtti ellátás, a szolgálati járandóság, a balettművészeti életjáradék és az átmeneti bányászjáradék eljárási szabályairól, valamint egyes kapcsolódó kormányrendeletek módosításáról szóló 333/2011. (XII.29.) Korm. rendelet A kormányrendelet a hatáskör és illetékes tekintetében meghatározza, hogy a korhatár előtti ellátás, a balettművészeti életjáradék és az átmeneti bányászjáradék megállapításával kapcsolatos hatósági ügyekben alapesetben a kérelmező lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság jár el első fokon. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság jár el első fokon - a szolgálati járandóság megállapításával kapcsolatos hatósági ügyekben, és - a korhatár előtti ellátás, a balettművészeti életjáradék és az átmeneti bányászjáradék megállapításával kapcsolatos hatósági ügyekben, ha - a kérelmező utolsó biztosítással járó jogviszonya hivatásos szolgálati viszony volt, - a kérelmező korábban szolgálati viszonyban állt valamelyik nemzetbiztonsági szolgálattal, - a korhatár előtti ellátást, a balettművészeti életjáradékot, illetve az átmeneti bányászjáradékot a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló európai uniós rendeletek vagy szociális biztonsági (szociálpolitikai) egyezmények alkalmazásával kell megállapítani, vagy a kérelmező magyarországi lakóhellyel és tartózkodási hellyel nem rendelkezik. A büntetőeljárásban részt vevők és az igazságszolgáltatást segítők Védelmi Programjában részt vevő kérelmező esetén a korhatár előtti ellátás, a szolgálati járandóság, a balettművészeti életjáradék és az átmeneti bányászjáradék (a továbbiakban együtt: ellátás) megállapításával kapcsolatos ügyekben a Tanúvédelmi Szolgálat jár el első fokon. A törvény meghatározza az ellátás megállapításával, folyósításával, az ellátás folyósításának szüneteltetésével, továbbá az ellátás megszüntetésével összefüggő szabályokat is. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény (a továbbiakban: törvény) célja, hogy az állampolgárokat és a szervezeteket legszélesebb körben érintő közigazgatási hatósági eljárásokban - erőteljesebben juttassa kifejezésre a közhatalom szolgáltató funkcióját azáltal, hogy jelentősen csökkenti az ügyfelekre háruló eljárási terheket, az elektronika és az informatika korszerű eszközeinek alkalmazásával az eljárások jelentős részében megnyitja az utat az ügyek gyors és egyszerű intézése előtt, - megteremtse az összhangot az Európai Unió tagállamaként való működés követelményeivel, lehetővé tegye a hatósági ügyek intézése során a nemzetközi kooperáció kiszélesítését, a külföldi hatóságokkal való közvetlen együttműködést, 22/24
- az ügyfeleknek és az eljárás más résztvevőinek a hatóságokkal létrejövő kapcsolatát átlátható jogi szabályozás útján rendezze, - a demokratikus jogállamtól elvárható módon és mértékben juttassa érvényre az ügyfelek jogait, a kötelességek teljesítése pedig túlnyomórészt önkéntes jogkövetés útján történjék, - az általános szabályok elsődlegességének érvényesítésével garanciális keretbe foglalja a különös eljárási szabályokat. A törvény meghatározza a közigazgatási hatósági eljárás során követendő alapelveket, eljárási irányokat. - A közigazgatási hatóság az eljárása során köteles megtartani és másokkal is megtartatni a jogszabályok rendelkezéseit. Hatáskörét a jogszabályokban előírt célok megvalósítása érdekében, mérlegelési és méltányossági jogkörét a jogalkotó által meghatározott szempontok figyelembevételével és az adott ügy egyedi sajátosságaira tekintettel gyakorolja. - A közigazgatási hatóság a hatáskörének gyakorlásával nem élhet vissza, hatásköre gyakorlása során a szakszerűség, az egyszerűség és az ügyféllel való együttműködés követelményeinek megfelelően köteles eljárni. A hatóság ügyintézője jóhiszeműen, továbbá a jogszabály keretei között az ügyfél jogát és jogos - ideértve gazdasági - érdekét szem előtt tartva jár el. - A közigazgatási hatóság e törvény alkalmazása során az eljárásban érintett kiskorú érdekeinek fokozott figyelembevételével jár el. - A közigazgatási hatóság az ügyfél jogát és jogos érdekét csak a közérdek és az ellenérdekű ügyfél jogának, jogos érdekének védelméhez szükséges mértékben korlátozza. - A közigazgatási hatóság védi az ügyfelek jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait, ezek korlátait törvény határozza meg.Az ügyfeleket a hatósági eljárásban megilleti a törvény előtti egyenlőség, ügyeiket indokolatlan megkülönböztetés és részrehajlás nélkül kell elintézni. - A közigazgatási hatósági eljárásban tilos minden olyan különbségtétel, kizárás vagy korlátozás, amelynek célja vagy következménye a törvény előtti egyenlő bánásmód megsértése, az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője e törvényben biztosított jogának csorbítása. Az eljárás során az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani. - A közigazgatási hatóság az eljárás során az érintett ügyre vonatkozó tényeket veszi figyelembe, minden bizonyítékot súlyának megfelelően értékel, döntését valósághű tényállásra alapozza. - A közigazgatási hatósági eljárásban a törvény keretei között a hivatalból való eljárás elve érvényesül. A törvény meghatározza továbbá, hogy közigazgatási hatóság: - kizárólag kérelemre indítható eljárások kivételével hivatalból eljárást indíthat, illetve a kérelemre indult eljárást jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén folytathatja, és ilyen esetben a végrehajtást is hivatalból indítja meg, hivatalból állapítja meg a tényállást, határozza meg a bizonyítás módját és terjedelmét, ennek során nincs kötve az ügyfelek bizonyítási indítványaihoz, ugyanakkor a tényállás tisztázása során minden, az ügy szempontjából fontos körülményt figyelembe kell vennie, - e törvény keretei között felülvizsgálhatja mind a saját, mind a felügyeleti jogkörébe tartozó hatóság végzését és határozatát (a továbbiakban együtt: döntését), - hivatalból intézkedhet a döntésének kijavításáról, kiegészítéséről, módosításáról és visszavonásáról. A törvény rendelkezik többek között arról is, hogy ügyfeleket megilleti a tisztességes ügyintézéshez, a jogszabályokban meghatározott határidőben hozott döntéshez való jog és az eljárás során az anyanyelv használatának joga. A közigazgatási hatóság a nem jogszabályszerű eljárással okozott kárt a polgári jog szabályai szerint megtéríti. A közigazgatási hatóság nem jogszabályszerű eljárása következtében személyiségi jogában megsértett jogalany számára sérelemdíjat fizet. A közigazgatási hatóság az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője számára biztosítja, hogy jogaikról és kötelezettségeikről tudomást szerezzenek, és előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását. A korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen ügyfelet, illetve az eljárás korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen egyéb résztvevőjét megfelelő légkör biztosítása mellett, korára, egészségi állapotára és értelmi szintjére tekintettel tájékoztatja az őt megillető jogokról és az őt terhelő kötelezettségekről, valamint a lefolytatandó eljárási cselekményről. A jogi képviselő nélkül eljáró ügyfelet tájékoztatja az ügyre irányadó jogszabály rendelkezéseiről, az őt megillető jogokról és az őt terhelő kötelezettségekről, illetve a kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeiről, továbbá a természetes személy ügyfél részére a jogi segítségnyújtás igénybevételének feltételeiről. Jogszabály az ügy bonyolultságára tekintettel tájékoztatási kötelezettséget írhat elő a jogi képviselővel eljáró ügyfelek számára is.
23/24
A közigazgatási hatóság a törvényben meghatározott korlátozásokkal az ügyfeleknek és képviselőiknek, valamint más érdekelteknek biztosítja az iratbetekintési jogot, jogszabályban meghatározott esetben közmeghallgatást tart, és döntését az érintettekkel közli. A hatóság ugyanakkor gondoskodik a törvény által védett titkok megőrzéséről és a személyes adatok védelméről. A törvény kiemeli, hogy a közigazgatási hatósági eljárásban az ügyfél köteles jóhiszeműen eljárni. Az ügyfél magatartása nem irányulhat a hatóság megtévesztésére vagy a döntéshozatal, illetve a végrehajtás indokolatlan késleltetésére. Az ügyfél jóhiszeműségét az eljárásban vélelmezni kell, a rosszhiszeműség bizonyítása a hatóságot terheli. A közigazgatási hatóság a költségtakarékosság és a hatékonyság érdekében úgy szervezi meg a tevékenységét, hogy az az ügyfélnek és a hatóságnak a legkevesebb költséget okozza, és az eljárás a lehető leggyorsabban lezárható legyen. Az eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője e törvény keretei között - az egyes kapcsolattartási formák közül szabadon választhat. A törvény hatálya tekintetében fontos kiemelni, hogy a társadalombiztosítás ellátásaival, a korhatár előtti ellátással, a szolgálati járandósággal, a balettművészeti életjáradékkal és az átmeneti bányászjáradékkal kapcsolatos eljárásban, a törvény rendelkezéseit csak akkor kell alkalmazni, ha az ügyfajtára vonatkozó törvény (pl.: A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény és a végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet, a korhatár előtti ellátás, a szolgálati járandóság, a balettművészeti életjáradék és az átmeneti bányászjáradék eljárási szabályairól, valamint egyes kapcsolódó kormányrendeletek módosításáról szóló 333/2011. (XII.29.) Korm. rendelet) eltérő szabályokat nem állapít meg. A törvény rögzíti továbbá az elsőfokú eljárással, a hatóság döntéseivel, hatósági bizonyítvány, igazolás szabályaival, a hatósági ellenőrzéssel összefüggő részletszabályokat. Deklarálja a közigazgatási bírság, a helyszíni bírság, és az elkobzás alkalmazásának eljárásjogi alapjait. Rögzíti a jogorvoslatra és a döntés felülvizsgálatára, a végrehajtásra vonatkozó szabályokat, továbbá rendezi az eljárási költség, az eljárási költség előlegezése és viselése, valamint az elektronikus ügyintézés kérdéseit.
24/24