JOGOS VÉDELEM A BÍRÓI GYAKORLATBAN. TDK dolgozat

Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszék

JOGOS VÉDELEM A BÍRÓI GYAKORLATBAN

TDK dolgozat

Szerző: Nagy Ádám J-401-es tankör

Konzulens: Dr. Gula József Egyetemi docens

Miskolc 2011.

Tartalomjegyzék

1. BEVEZETÉS..................................................................................................................................................... 2 2. ALAPTÖRVÉNY ÉS TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁS........................................................................................... 3 3. RENDSZERTAN .............................................................................................................................................. 7 3.1 JOGELLENESSÉG- TÁRSADALOMRA VESZÉLYESSÉG .................................................................................. 7 (A FORMÁLIS ÉS MATERIÁLIS JOGELLENESSÉG PROBLEMATIKÁJA) 3.2 ELHATÁROLÁSI KÉRDÉSEK ....................................................................................................................... 10 3.2.1 Jogos védelem és végszükség ............................................................................................................. 10 4. A JOGOS VÉDELMI HELYZET ................................................................................................................. 13 4.1 A TÁMADÓ ÉS VÉDEKEZŐ CSELEKMÉNY ................................................................................................... 13 4.2 A JOGOS VÉDELEM TÁRGYA ...................................................................................................................... 17 4.2.1 A személy elleni támadás ................................................................................................................... 17 4.2.1.1 Az élet és testi épség védelme ...................................................................................................................... 17 4.2.1.2 Személyhez fűződő jogok védelme .............................................................................................................. 18

4.2.2 A vagyon elleni támadás..................................................................................................................... 19 5. SZÜKSÉGESSÉG ÉS ARÁNYOSSÁG ........................................................................................................ 23 5.1 ARÁNYOSSÁG ÉS EXCESSUS ....................................................................................................................... 25 5.2 AZ IDŐBELI TÚLLÉPÉS (PRAETEXTUS) ...................................................................................................... 29 6. EGYÉB JOGOS VÉDELMI HELYZETEK ................................................................................................ 30 6.1 ÜLDÖZÉS .................................................................................................................................................... 30 6.2 PROVOKÁCIÓ ÉS KÖLCSÖNÖS BÁNTALMAZÁS .......................................................................................... 32 6.3 MEGELŐZŐ JOGOS VÉDELEM AZ ŐRZŐ-VÉDŐ BERENDEZÉSEK KÖRÉBEN............................................... 35 7. BEFEJEZÉS .................................................................................................................................................... 41 8. FELHASZNÁLT IRODALOM ..................................................................................................................... 43

1

1. Bevezetés „Meg akarjátok előzni a bűntetteket? Tegyétek, hogy a törvények világosak, egyszerűek legyenek és hogy a nemzet egész ereje azok védelmére összpontosuljon s egyetlen része se használtassék fel megsemmisítésükre” Cesare Beccaria

Egy-egy jogterület esszenciájának, specifikumainak valamint problémáinak az átfogó vizsgálatakor, ha alaposak szeretnénk lenni, azt gondolom, érdemes lehet kiindulni adott állam társadalmi fejlettségéből, esetleg társadalmi- gazdasági viszonyaiból. Ha ezt az irányt választjuk, úgy fontos lehet az elemzés alá vont jogterületnek, ezen belül pedig intézményeinek a történeti alakulását valamelyest átlátni, hiszen a fejlődés irányvonala, szorosan kapcsolódik az állami, társadalmi élet változásaihoz, és pontosan ezen viszonyoknak az alakulása az, mely szerint számottevően meg lehet ítélni például egy jogintézmény reformját, azt hogy adott esetben milyen szabályozás állná meg a helyét, vagy hogyan lehetne fejleszteni a már meglévőt.

A jogos védelem kérdésköre rendkívül komplex elemzést igényel. Az elvi és gyakorlati kérdések alapvető tisztázása szükséges ahhoz, hogy átfogó képet kaphassunk a napjainkban szükségszerűen változás előtt álló büntethetőséget kizáró okról. Komplexitása leginkább az elmélet és a gyakorlat kettőségében mutatkozik. Ahhoz azonban, hogy a most létező formáját, valamint a Kormányzat által várható módosításokat megértsük, fontos a jogos védelem fogalmi tisztázása, magának a védelmi helyzetnek a behatárolása, a védelem tárgyainak megismerése, vagy akár az arányosság kérdése. Mindezek előtt azonban szeretnék röviden kitérni egyrészt az elmúlt két év történéseire a szigorítás/kiterjesztés kapcsán, másrészt pedig arra, hogy az önvédelem alapjogi jellege milyen megoldásokat hozhat törvényi szinten, illetve, hogy egyáltalán hozhat-e megoldást.

2

2. Alaptörvény és törvénymódosítás

A jogos védelem kriminálpolitikai indokát a jogtalan támadással szembeni fellépés garanciális biztosítása jelenti. A mondat legfajsúlyosabb eleme azt gondolom a garanciális kifejezés. Egyfajta célszerűségi alapelvként számos álláspont képviselője, többek között például Hacker Ervin is amellett érvel, hogy az állami jogvédelem hiánya olyan helyzetet teremt, melyben az egyén védelemhez való joga feléled1. Feuerbach szavaival élve, ha a közhatalom nem nyújt oltalmat a megtámadott számára, akkor az államra átruházott erőszak alkalmazási joga az állampolgár oldalán a maga teljességében újraéled2. A Büntető Törvénykönyv jogos védelemre vonatkozó rendelkezéseit 2009-ben bővítette az akkori kormányzat, tekintettel többek között a nagy vízhangot keltő Cosma- gyilkosság utáni közfelháborodásra. A módosító törvény három lényegi változást hozott. Eltörölte a kitérési kötelezettséget, az ijedtség és menthető felindulás kapcsán a korlátlan enyhítést felváltotta az abszolút büntethetetlenség, végül pedig bevezette a megelőző védelmi eszköz fogalmát3. A következő évben, a hatalomra kerülő új és egyben jelenlegi Kormány úgy nyilatkozott, hogy alapjaiban szigorítja majd a jogos védelem szabályait és legfőképpen az olasz szabályozást fogja preferálni4. Annál is inkább, mivel az alkotmányi szintre emelés kérdése már akkoriban eldőlt. A közvélemény elvárásainak és a felállított szempontoknak több pontban is fokozottan megfelelő, szinte egyetlen érdemi törvényjavaslatot5, a bizottság ülésén a képviselők kezdeti támogatása után az elnökség rögtön leszavazta, így az nem kerülhetett a parlament elé.

1

Kovács Péter id. tanulmány 91.o. Degré Alajos i. m. 493.o. 3 2009. évi LXXX. törvény 4 Juhász Gábor id. tanulmány 18.o. A 2006-ban elfogadott olasz törvény szerint, melyet a Berlusconi- kormány igazságügy-minisztere terjesztett be: Nem vonható felelősségre, aki a saját vagy mások testi épségének illetve vagyontárgyának védelmére otthon vagy a munkahelyén fegyvert, kést vagy más hasonló eszközt használ. 5 2011. évi ... törvény a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvénynek az élet és a tulajdon jogos önhatalommal történő védelme érdekében szükséges módosításáról http://www.parlament.hu/irom39/02752/02752.pdf (Letöltve: 2011. április 13.) A módosítás lényegi elemei: A jogos védelem körében tett módosítási javaslatok lehetővé tennék, hogy a hatályos szövegbe foglalt élet védelmén túl, a tulajdon, a birtok és a haszonélvezet tárgya is védelemben részesülhessen. A védelem körében kifejtett magatartás minden esetben jogos akkor is, ha az a támadónak sérülést, vagy akár halált okoz. A javaslat annyi engedményt tesz a túllépés, illetve az arányosság tekintetében, hogy az élet kioltását, amennyiben a jogtalan támadás, illetve jogtalan behatolás jellegéből adódóan lehetséges, kerülni kell. A védelmi eszköz alkalmazható akkor is, ha az a jellegéből adódóan alkalmas arra, hogy a jogtalan támadónak sérülést vagy halált okozzon. Annak lehetőségére, hogy védelmi eszköz kerül alkalmazásra, ha erre a támadás vagy az alkalmazott eszköz jellegéből adódóan lehetőség van, figyelmeztetni kell. 2

3

Az új Alaptörvény hatályba lépésétől minden állampolgár alapvető joga és egyben alapjoga is a jogtalan támadás elhárítása. A szövegezés sajátossága, illetőleg a Btk.-beli fogalomtól való eltérése, hogy csakis személy és vagyon védelmét jeleníti meg, közérdeket nem említ, valamint csakis saját személy és vagyonvédelemre ad módot. Kérdéses, hogy akkor ez valóban az önvédelem joga, melyet a szövegezés rejt vagy csupán szó szerinti fordításban elhárítási jog. Jakab András szerint a szöveg az önvédelem jogát rögzíti6. Bárhogy is legyen, azt gondolom, hogy ezen cikk kereteit valódi jelentéstartalommal a későbbiekben csakis a Btk. szigorú átformálása töltheti meg. Bár sokan vitatják az Alaptörvénybeli szabályozást arra hivatkozva, hogy egy alkotmány állam és társadalom viszonyát hivatott szabályozni, nem pedig társadalmon belüli viszonyokat. Az én véleményem viszont az, hogy talán arra mégis megfelelő ezen lépés, hogy az állam és társadalom kapcsolatot felhasználva emlékeztesse a törvényhozót arra, hogy a törvénynek a jogkövető polgárok védelmét oly módon kell ellátnia, hogy legfőképpen igazságot kell szolgáltatnia és nemcsak jogot. A törvény radikális módosítása éppen ezért rendkívül fontos. Emellett pedig, ha közelebbről megvizsgáljuk azt láthatjuk, hogy a jelenlegi értelmezés sok esetben önmagának ellentmondó, életképtelen, érvényesülését olyan tartalmi elem befolyásolja, melyből pont a tartalmi jelleg hiányzik (arányosság), mindezek mellett pedig alkotmánysértő. Ezen túlmenően úgy vélem nem célszerű a szigorítás szellemében való újraszabályozás azon módja, mely azáltal köti meg tételes anyagi szabályként a jogalkalmazást, hogy átvéve annak szerepét a folyamatos bővítés és elaprózás mellett elkötelezve magát minden eshetőségre megoldással akar szolgálni. Azt gondolom, hogy ami egyszerű, az egyben átlátható is, amiből pedig az következik, hogy következetesebben tud érvényesülni. A hatékonyság és célszerűség pedig csakis azáltal tartható fenn, ha mindig és minden körülmények között a főszabályra alapítjuk a kivételt és nem fordítva. Mindezeket figyelembe véve, a fokozatosság elvét betartva egyfajta „kompromisszumos megoldást” szeretnék felvázolni. Bár az Alkotmánybíróság nem tekintette alkotmányosan levezethetőnek a személyes biztonság alapjogi mivoltából a fegyverkezés jogát, mégis az Alaptörvényi szabályozás elfogadása után a társadalom többségében rögtön ez a kérdés merült fel. Az én álláspontom az, hogy a fegyvertartás liberalizálásáért folyó lobbi hatásos ellenpárja lehetne a régóta vitatott arányossági kérdésnek.

6

Jakab i. m. 208.o.

4

Az én elméleti javaslatom szerint, kikerülne az arányosság „szabályozásából” a mértékbeli túllépés fordulata (excessus), az időbeli túllépés (praetextus) továbbra is fennmaradna a magánbosszú elkerülése végett és csakis az otthontartás esetében kerülne kiterjesztésre a fegyvertartás engedélyezése7. A fegyvertartás esetében a közvetlen életveszély indoklásából fakadó korlátozást aggályosnak tartom. A technikai védőeszközök csoportjába elvileg minden fegyver beletartozik, azonban a 29./A §- ba már korántsem, mivel az élet kioltására való alkalmasság elviekben ezeket kizárja. Ezzel egyébként szintén nem értek egyet, mivel úgy gondolom ami nem alkalmas élet kioltására az mindenre alkalmas csak védelemre nem. Egy védelmi helyzetben cselekvő személy tudata, ha épp nem dermeszti meg a váratlanság, legjobb esetben is csupán a megmenekülés mindenek felett álló érzetét foghatja át. Elegendő teher, a helyzetet biztos eszközzel is kezelni, nemhogy még azt is mérlegelni mely helyzetekben nem alkalmazható, vagy éppen működésre képtelen8. Mindazonáltal a lőfegyverek esetében adott a részletes jogszabályi háttér, emellett pedig figyelembe kell venni, hogy a jogtalanul támadó személyek egyre nagyobb fegyverarzenálhoz juthatnak illegálisan, ami persze nem csupán csak a lőfegyvereket jelenti. Lázár János kijelentéséből9 számomra szintén csak az következik, hogy vagy technikai oldalról történik változás, vagy a fogalmi defektusok kiküszöbölése fog esetleg megtörténni, mivel ezeken kívül lényegi változást nem igazán hozhat más megoldás. Németh Zsolt kriminológus szerint fegyvereket ne csak azért ne engedjünk a közelünkbe, mert balesetveszélyes, hanem azért is, mert erőszakos hangulatot teremt. Az erőszakos hangulat azonban már egy létező jelenség. Észak- Magyarországon például tízből nyolc ember, inkább élne Svájcban vagy Szlovákiában, a fegyverek lazább tartása ellenére, mint egy borsodi faluban. A polgári lőfegyvertartás kapcsán érdemes kiemelni a Fegyverügyi Civil Bizottságot, mely egy, a Bajnai- Kormány idején az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium felkérésére megalakult szervezet, és amely szervezetet a Fidesz frakció is felkért az előző választások előtt a fegyvertartási szabályok kidolgozására. A Bizottság Belügyminisztériumnak beadott javaslata szerint a mostani szabályrendszer is szigorodna, a korhatárt megemelnék, valamint rendszeres szituációs és pszichikai tanfolyamon, illetve vizsgákon kellene részt venni a 7

Megfontolandó Molnár Lászlónak, az FKGP egykori képviselőjének 1999-es önálló javaslata, mely kimondja: Nincs helye az elhárítás arányos, illetve szükséges mértékének vizsgálatára, ha a jogtalan támadás idegen helységbe vagy területre bejutva, fegyveresen, felfegyverkezve vagy több elkövető által következik be. 8 Többek között ezért sem tartom kielégítőnek a gáz- és riasztófegyvereket alkalmazását /lásd a későbbiekben az őrző- védő berendezések fejezet alatt 9 http://www.168ora.hu/itthon/onvedelem-mi-a-hatar-73037.html(Letöltve: 2011.11.11.)

5

kérelmezőnek. Az egyedüli engedmény a bizonyított életveszély kivétele lenne, melynek egyébként szinte lehetetlen megfelelni. Lényegében majdhogynem csatolni kell hozzá a boncolási jegyzőkönyvet is, hiszen a Bizottság titkárának szavait idézve: „Ha hazafelé menet az utcán megtámadják, összeszurkálják, majd miután a mentők összekaparják, feljelentést tesz, és besántikál a rendőrségre önvédelmi fegyvertartást kérni, a jelenlegi gyakorlat szerint még ez is kevés lehet.” Magyarországon a legszigorúbbak a fegyvertartási szabályok10, az uniós irányelvek viszont ennek ellenére engedékenyebbek11. Sokan háborús helyzetet kiáltanak, de miért válna mindenki kötelezően gyilkossá? Magyarországot kulturálisan nem éppen nagyságrendekkel felülmúló Szlovákiában a fegyvertörvény bevezetése sem hozott tömeges lövöldözési hullámot. Az arányosság tekintetében egyébként azt gondolom, egyrészt az ijedtség valamint menthető felindulásra alapozottan, ami véleményem szerint minden esetben velejárója egy jogtalan támadásos helyzetnek, hogy számos esetben, a védekező javára írt eszközaránytalansággal jobban befolyásolható a kárarányosság mint eredmény, sőt adott esetben talán maga a kár is megelőzhető12. Végezetül annyit említenék még meg az Alaptörvény kapcsán, valamint az erősen vitatott arányosságot is illetően, hogy talán szerencsésebb lett volna az önvédelem jogának alkotmányos szabályozása, ha a szabályozás olyan módját választották volna, mint amelyet például az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény alkalmaz, és amelyhez 1992-ben Magyarország is csatlakozott. Az Egyezmény 2. cikke az élettől való megfosztás kapcsán a szükségességre koncentrál, mikor lehetővé teszi a feltétlenül szükségesnél nem nagyobb erőszak alkalmazását amely halált is előidézhet, annak ellenére, hogy a szembenálló jogtárgyak nem azonosak13. A 2. cikk nem azt határozza meg, hogy mikor lehet szándékosan halált okozni, hanem, hogy mely esetekben nyílik lehetőség erőszak alkalmazására, mely erőszak adott esetben halál (gondatlan) okozásához is vezethet14.

10

2004. évi XXIV. törvény, 253/ 2004 kormányrendelet, 49/ 2004 (VIII.31.)BM rendelet 2008/51/EK irányelv 12 Kézzelfogható, hatásos eszköz alkalmazásával, melyről használója ezt tudja, megbízik benne, a biztonságérzettel együtt nő a józan ítélőképesség mely kompenzálhatja a támadó helyzeti előnyét. 13 Az Emberi Jogok Európai Egyezménye I. fej. 2. cikk 2. bek.: Az élettől való megfosztást nem lehet e cikk megsértéseként elkövetettnek tekinteni akkor, ha az a feltétlenül szükségesnél nem nagyobb erőszak alkalmazásából ered:a) személyek jogtalan erőszakkal szembeni védelme érdekében; b) törvényes letartóztatás foganatosítása vagy a törvényesen fogva tartott személy szökésének megakadályozása érdekében; c) zavargás vagy felkelés elfojtása céljából törvényesen tett intézkedés esetén. 14 Nagy Ferenc id. tanulmány 6.o 11

6

3. Rendszertan

3.1 Jogellenesség- társadalomra veszélyesség (A formális és materiális jogellenesség problematikája)

A probléma alapvető kérdése ebben a körben a következő: Ha adott egy tényállásszerű, formálisan jogellenes és bűnös magatartás, kivonhatjuk-e a magatartást tanúsító személyt a büntetőjogi felelősség alól azon az alapon, hogy azzal szemben a társadalmi együttélés általánosan elfogadott normái szerint nem indokolt fellépni (tehát nem veszélyes a társadalomra). Abban az esetben, ha a válasz igen, mire alapozva ítélje meg a jogalkalmazó az adott kérdést.15 Mielőtt azonban rátérnék ezen kijelentés magyarázatára, kissé elkanyarodva, de a tartalommal összefüggésben szeretnék egy kis jogelméleti kitekintéssel élni csupán csak szemléltető jelleggel. Gustav Radbruch egyik művében a jogállami elv két alkotóelemének az esetleges konfliktusát elemezte16: „A pozitivizmus nem képes arra, hogy a maga erejével a törvények érvényességét megindokolja. Egy törvény erejét már az bizonyítja, hogy megvolt a hatalom az érvényre juttatásához”. Radbruch szerint a hatalomra legfeljebb a kötelező erő alapítható (Müssen), az erkölcsi parancs (Sollen) és az érvényesség (Gelten) sohasem. Ami következik mindebből, hogy a pozitív törvény mindenkori értékének pusztán a létéből kifolyólag a jogbiztonságot nevezhetjük17. Azonban a jog által megvalósítandó értékek közül ez nem az egyetlen és nem is a döntő érték. Két másik meghatározó értékkel kiegészülve a jogbiztonság csupán közbenső helyet foglal el18. A sorrendiségből fakadó következtetés tehát: Az, hogy a jog biztonságot teremt, hogy ma és itt nem értelmezhető és alkalmazható így és holnap és másott másképpen, egyúttal az igazságosság is megköveteli. Nézzük elsődlegesen a fontosabb elemek fogalmi elemzését. Maga a jogellenesség a külvilágban lejátszódó szubjektív elemektől mentes objektív körülmény. A szubjektív elemek a bűnösség tárgykörét képezik. Az objektív és szubjektív elemek szétválasztásával jön létre végeredményben a tényállásszerűség fogalma. 15

Újvári i. m. 54.o. Törvényes jogtalanság és törvényfeletti jog, 1946. Gustav Radbruch, lásd Wiener A. Imre i. m. 18-19. o. 17 Egy értéke minden pozitív törvénynek van, függetlenül a tartalmától: még mindig jobb mintha egyáltalán nem volna törvény 18 Igazságosság, jogbiztonság, célszerűség 16

7

Talán érthetőbb, ha jogalkalmazói oldalról19 közelítünk. Ebben az esetben a sorrend fordított. Ilyenkor, ha adott egy cselekmény, a jogalkalmazó elsődlegesen azt kell, hogy vizsgálja, hogy az kimeríti- e valamely, a büntető törvénykönyvben megtalálható bűncselekmény törvényi tényállását. Ha megvalósítja, vizsgálni kell, hogy a cselekmény jogellenes- e. Végül, ha jogellenes, a bűnösség kérdése kell, hogy eldőljön.

A számunkra leginkább fontos fogalmi elem ebben az esetben a jogellenesség. A jogellenesség bővebb értelemben egy, a jogi normában előírt cselekvési vagy tilalmi kötelezettséget sértő magatartás. Ezt nevezzük formális jogellenességnek. Azonban azt mondhatjuk, hogy a formális jogellenesség szükséges, de nem elégséges ismérv. Létezik a cselekvés és a norma kapcsolatának egy mélyebb magva, egy belső anyagi mag, amely rendszerint a jogilag védett jogtárgyak körét jelenti. Ezt nevezzük materiális vagy anyagi jogellenességnek. Ez a fajta jogellenesség ad alapot arra, hogy adott esetben értékelhetővé váljon például a jogtalanság súlyossága, illetve fokozati különbsége.20 Példaként említhető, ha a tanú igazmondási kötelezettségének betartása révén szükségszerűen a becsület csorbítására alkalmas tényt állít. Tehát lefordítva a fogalmi elemzés nyelvezetére, ha egy jogilag előírt kötelezettség csak egy formálisan jogellenes cselekmény realizálásán keresztül teljesíthető, akkor a kötelezettségnek eleget tevő magatartásból a materiális jogellenesség hiányzik. Ahhoz

tehát,

hogy

egy

tényállásszerű

és

bűnös

magatartást

ne

minősítsünk

bűncselekménynek, elegendő-e az, hogy ez a materiális jogtárgy alapvetően hiányzik, vagy csakis a kizáró okokra lehetünk figyelemmel21. Itt jutunk el a társadalomra veszélyesség fogalmához. Talán már érezhetjük, hogy ezen fogalom, valamint az előbb taglalt materiális jogellenesség valamilyen szinten rokon vonást mutatnak, hiszen elegendő csupán a védendő értékükre gondolni.

Miért is mondtam, hogy a társadalomra veszélyesség valamit a materiális jogellenesség rokon fogalmak? Elsősorban objektivitásuk miatt.

19

Belovics i. m. 14.o. Belovics i. m. 16.-18.o. 21 Pl. Az elvált apa régi lakáskulcsát felhasználva bemegy a lakásba. Ha azért használja a kulcsot, mert a gyermekének visz születésnapi ajándékot és ezért kinyitja az ajtót, a magánlaksértés szempontjából attól még tényállásszerű a magatartás. 20

8

A társadalomra veszélyesség objektív voltát alátámaszthatja, hogy a társadalomra veszélyességet a jogalkotó csupán felismeri, nem pedig konstruálja.22 Emellett független az elkövető elkövetéskori tudattartalmától. Két szinonim fogalom között az egyik szükségszerűen kizárja a másikat, jelen esetben ez a kizárás azon alapszik, hogy a társadalomra veszélyesség tételes jogi fogalom a magyar büntetőjogban,23így egyrészt

megelőzi,

másrészt

indokolatlanná teszi

a materiális

jogellenesség használatát.

Eljutottunk tehát a formális jogellenesség valamint a társadalomra veszélyesség, az alapkérdésben feltüntetett módon való szembenállásához24.

Az álláspontok mindettől függetlenül megoszlanak a kérdésben. Földvári József szerint mindenképpen értékelni kell a társadalomra veszélyességet, hiszen éppen a jogalkotó általános szövegezéséből adódik, hogy a jogalkalmazói gyakorlatra bízza a részletek kidolgozását, ennek illetve hasonló körülményeknek a mérlegelését.25 Ellenpontként Wiener A. Imre álláspontja említhető. Szerinte felmentő ítélet a társadalomra veszélyességnek, mint a bűncselekmény fogalmi ismérvének a hiányán nem alapulhat. Azt csakis Büntetendőséget kizáró ok képezheti. Konkrét cselekményt nem lehet általános fogalomhoz kapcsolni, hiszen annak okán a jogbiztonság elve sérül.26 Ugyanezen az oldalon érvel Morvai Krisztina, a büntetőjog normavédelmi funkciójával kapcsolatban. „A törvény feletti materiális jogellenességet kizáró okok elismerésével a sértetti kört védő norma sérül, hiszen a bírói jogalkotás így alapvetően az elkövető javára szolgálna.„27 Radbruch szerint a konfliktus feloldásának megoldása az, ha a hatalomtól biztosított jognak minden esetben , akkor is ha igazságtalan és célszerűtlen bizonyos esetekben, elsőbbséget kell élveznie. Kivéve, ha az ellentét olyan elviselhetetlen mértékű, hogy a törvénynek, mint az igazságosság helytelen jogának meg kellene hátrálnia. Csupán egy éles határvonalat 22

Békés- Földvári- Gáspár i. m. 89.o. Btk.10.§ (2.) bek. 24 BH. 1996.347. Valamely bűncselekmény megállapíthatóságánál azonban nemcsak a törvény különös részében szankcionált tényállásban foglalt fogalmi ismérveket, hanem az általános rész rendelkezéseinek hatályosulását is vizsgálni kell, mert a tényállásszerűség csak akkor eredményezhet alanyi büntetőjogi felelősséget, ha az adott magatartás a bűncselekmény általános fogalmi kritériumainak is megfelel. 25 Békés- Földvári- Gáspár i. m. 90.o. 26 Wiener A. Imre: Büntetőjog Általános Rész KJK- KERSZÖV. Bp. 2002. 81.-82.o. 27 Újvári i. m. 63.o. 23

9

vonhatunk, mégpedig ott, ahol az igazságosságra már nem törekednek, ahol a törvény nemcsak helytelen jog, hanem inkább hiányzik belőle egyáltalán a jogi jelleg. A pozitív jogot nem lehet másképpen definiálni, mint rendként és szabályként, mely értelmének megfelelően az igazságosság szolgálatára hivatott. A véleményem az, hogy általános fogalomból kiindulva, a kizáró okokon felül hozott felmentés adott esetben szükségszerűen sértheti a jogbiztonságot, hiszen nincs arra érdemi garancia, hogy két hasonló eset egyazon megítélés alá esik. Azonban fontosabb ismérv lehet, ahogyan azt a bevezetőben is írtam, a folyamatosan változó élethelyzeteknek, társadalmi viszonyoknak a felmérése, mivel az ezekhez való idomulást csakis a bírói gyakorlat lehet képes kidolgozni, és a gyakorlat megerősödése szükségképpen magával hozza majd a jogbiztonság megszilárdulását is. A jogbiztonság a rutin helyzetekben feltétlen elsőbbséget élvez, de a jogalkotó által részletszabályozás útján nem tipizálható élethelyzetekben a materiális igazságossággal szemben hátrányba kerülhet. A jogban képtelenség teljes szabályozást elérni. A jogalkalmazónak széles körű diszkrecionális jogot kell biztosítani, főleg azért, mert a jogalkotó csupán a racionálisan elgondolható élethelyzetekre tud csak felkészülni a normaalkotás során.

3.2 Elhatárolási kérdések

Azt gondolom érdemes megfontolás tárgyává tenni két, egymással nagymértékben összefüggő büntethetőséget kizáró ok elhatárolását, nevezetesen magát a jogos védelmet és a végszükséget. A végszükség, büntetőjogi felelősségre vonási akadályként szintén kizárja a bűncselekmény létrejöttét társadalomra veszélyesség hiányában.

3.2.1 Jogos védelem és végszükség

Jogos védelem alapján nem büntethető az a személy, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személyei, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. Végszükség esetében nem büntethető, aki saját, illetőleg a mások személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből

10

menti vagy a közérdek védelmében így jár el, feltéve, hogy a veszély előidézése nem róható a terhére és a cselekménye kisebb sérelmet okoz, mint amelynek elhárítására törekedett.28 A két fogalom különbségét jól szemlélteti egy alapvetően időbeli eltolódásra épülő példa: Adott egy vasútvonal és adott hozzá X személy, aki a vasúti sínek megrongálásával tömegszerencsétlenséget próbál megkísérelni. Ebben az esetben, a jogos védelemben cselekvő személy a sínek megrongálásakor száll szembe X személlyel, a végszükségben tevékenykedő pedig a sínek megrongálása után kísérli meg a következmények enyhítését. A védett érték itt a közérdek.

Azt mondhatjuk, hogy a jogos védelem illetve a végszükség által védett értékek köre azonos. Lehet a saját, illetve mások személyének, javainak, valamint a közérdeknek a mentése. Ami azonban eltérő, hogy a jogos védelem a „jogtalan-jog” szópárral jellemezhető, hiszen ebben az esetben jogtalanság áll szemben joggal, a végszükség esetén viszont a „jog- jog” kettős érvényesül, mivel törvény által biztosított jog áll szemben egy másikkal.29

A jogos védelem irányába tett támadás csakis jogtalan emberi magatartás lehet. Végszükségként értékelendő az állat támadása,30a természeti erők által előidézett veszélyhelyzetek, valamint az emberi mulasztás általi veszélyhelyzetek. Jogos védelmi cselekményt azzal szemben tanúsítanak, aki a jogosultat támadja, vagy veszélyezteti. Ezzel szemben a végszükségi cselekmény olyan személy jogát sérti, aki nem tanúsít jogellenes magatartást. A jogos védelem ellentámadás, a végszükség menekülés más jogos érdekek sérelme árán. Jogos védelem esetén a védekező, ha saját érdekében lép is fel, közvetve a társadalom védelme érdekében is eljár, addig a végszükségi helyzetben lévő személy nem mindig lép túl a saját érdekén.

Szeretnék megemlíteni két általam érdekesnek gondolt problémát a fogalmak határán.

Az első a végszükségben cselekvővel szembeni védekezés lehetősége.

28

Btk.30. § Újvári i. m. 85. o. 30 Szatmári id. tanulmány 108. o. 29

11

Arról van szó, hogy a végszükségben cselekvő által az egyébként jogtalan magatartást nem tanúsító sértett jogszabály általi kötelezettségeként előírt tűrést nehéz indokolni. Főszabályként, ha a végszükségi cselekmény nem jogellenes, akkor minden olyan magatartás, amely ezen jogszerű cselekvés ellen irányul szükségszerűen sérti a jogrendet, így azzal szemben például jogos védelemnek sincs helye. A végszükség esetében azonban a szükséghelyzet által kifejtett pszichés hatás, a kényszer illetve fenyegetés csak a bűnösséget zárja ki. De ettől még a társadalomra veszélyesség adott esetben fennmarad, hiszen a cselekmény kifejtője, csupán mértékbeli korlátok közé szorul. Ha viszont a cselekmény veszélyes a társadalomra, a sértett akár jogos védelmi helyzetbe is kerülhet.31

A második problémás kérdés Szatmári Csaba tanulmányához fűződik. A tanulmányban összefoglalt érvek szerint a végszükség, valamint a jogos védelem összemosódása a köztudatban, számos esetben visszavezethető a törvények szövegezésének pontatlanságára. Szatmári a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. Törvényből idéz. Az Rtv. 52. § (1) szakasz kimondja: ”A rendőrt a lőfegyver-használati jog a jogos védelem és a végszükség esetein kívül, az e törvényben foglaltak szerint illeti meg.” Az 53.§ (1) szakasz szerint: „Lőfegyverhasználatnak csak a szándékosan személyre leadott lövés minősül.” A

szerző

úgy

véli,

hogy

a

végszükség,

valamint

a

lőfegyver-használati

jog

ellentmondásosságát az okozza, hogy jogos védelem körében számtalan esetben jogosult például egy rendőr fegyvert használni. Az Rtv. azonban említi a végszükség esetén való fegyverhasználatot is. Tegyük fel például, hogy ha a veszélyt tárgyra vagy állatra leadott lövéssel hárítja el a rendőr, akkor az látszólag „végszükségbeli” fegyverhasználat lenne, azonban az idézett 53.§ miatt, lényegében jogi szempontból még lőfegyverhasználatnak sem minősülne. Példaként említi azt az esetet, ha egy megvadult kutya megtámad egy kisgyermeket, és a közelben járó rendőr, miután a gyermek segítségére siet, több lövéssel ártalmatlanítja a kutyát. Szatmári szerint indokolt volna kihagyni a megfogalmazásból a végszükséget.

31

Újvári i. m. 87.-90.o

12

4. A jogos védelmi helyzet

Földvári József szerint az államhatalom feladata az állampolgárok életének és vagyonának védelme. E védelmi jogból kénytelen azonban átengedni egy részt olyan helyzetekben, amikor az állam védelme egyszerűen nem elegendő. Nem szabad elfelejteni azonban azt, hogy az államhatalom csupán védelmi jogából engedett át a polgároknak, de semmit sem a felelősségre vonás, az ítélkezés jogából.32 Ezen helyzetekre általánosan igaz az a megfogalmazás, mely szerint a kényszernek kivételes joga lép az általános jog helyébe és az ezen helyzetekben véghezvitt tettek, a kényszer szempontjából ítélendők meg.33 A Btk. 29. §-ának (1) bekezdése szerint a jogos védelem két alapvető jellemzője, egyrészt a jogtalan támadás, másrészt az ezzel szembeni védekezés.

4.1 A támadó és védekező cselekmény

A jogos védelmi helyzet a jogtalan támadással, illetve annak közvetlen fenyegetésével jön létre. A jogtalanság ebben az esetben objektív ismérv. Ez azt jelenti, hogy adott esetben a gyermek, a beszámíthatatlan, a gondatlanul illetve vétlenül eljáró személy támadása is lehet jogtalan.34 Fontos azonban, hogy kizárt a jogos védelem abban az esetben, ha jogellenességet kizáró ok forog fenn a támadó tekintetében. Így kizárt a jogos védelem például végszükségben cselekvő személlyel szemben. A jogtalanságnak nem kell feltétlenül „büntető” jogellenesnek lennie. Ez azt jelenti, hogy objektíve a jogtalan támadásnak konkrét bűncselekmény törvényi tényállásának tárgyát, illetve tárgyi oldalát tekintve kell tényállásszerűnek lennie, nem pedig azt, hogy kizárólag a Btk.- ban meghatározott valamely bűncselekményt kell megvalósítani. Tehát a támadásnak részben vagy egészben kell kimerítenie a Különös Részben büntetni rendelt valamely bűncselekményt, illetve ennek veszélyével kell, hogy fenyegessen. Amennyiben a bűncselekménynek szabálysértési alakzata is van, a szabálysértési cselekmény is megalapozza a jogos védelmi helyzetet.

32

Földvári i. m. 134.o. Edvi Illés i. m. 289.o. 34 Nagy Ferenc i. m. 142.-143.o. 33

13

A Legfelsőbb Bíróság véleménye szerint a más javai ellen intézett jogtalan támadás fogalma alá esik a közvetlen erőszak nélkül véghezvitt lopási cselekmény abban az esetben is, ha az csupán szabálysértési értékre irányul.35

A támadás tekintetében a hazai szabályozás nyelvtani értelmezése folytán tevékenységet tételez fel, tehát a védett jogtárgyak ellen intézett, vagy ezeket közvetlenül fenyegető jogellenes emberi cselekvőséget. Több szerző is azon az állásponton van azonban (Székely János, Nagy Ferenc), hogy nem csak aktív magatartással, hanem adott esetben mulasztással is, például jogi kötelezettség elmulasztásával is előidézhető jogos védelmi helyzet.36 Ha a passzív magatartás olyan jogtalan állapot további fenntartását célozza, melynek létesítése bűncselekmény, és ez a passzív magatartás lényegében a leendő sértett(ek) részéről a már elkövetett bűncselekménynek a további folytatását célozza, még akkor is jogtalan támadásnak minősül, ha az elhárítás pillanatában ez nem párosul aktív támadó magatartással.37

A mulasztásos cselekményre vonatkozóan, Nagy Ferenc a következő példát hozza fel: Abban az esetben, ha például egy balesetnél, életet fenyegető helyzetben tétlenül maradó, de egyébként mentésre kötelezett személyt, például egy orvost erőszakkal, segítségnyújtásra kényszerítik. Alapesetben, mivel mulasztásról van szó, a végszükség szabályai lennének az irányadók, azonban ez fogalmi ellentmondást jelent, mivel a végszükség esetében a jog-jog fogalompár áll szemben egymással. Az említett esetben viszont mulasztás által előidézett jogtalanság áll szemben jogszerűséggel, így a jogtalansággal szemben fellépő, jogos védelmi helyzetben van. Tehát a támadást azon magatartásként lehet jellemezni, mely megvalósítja valamely bűncselekmény vagy szabálysértés törvényi tényállásának objektív ismérveit. A támadás egyaránt lehet aktív magatartás vagy mulasztás, mely lényegében arra irányul, hogy valamely fennálló állapotot megváltoztasson, vagy valamely állapotot fenntartson.38

35

Belovics i. m. 81.o. (lásd még: BH. 1996.70.) Székely János i. m. 170.- 171.o. 37 BH. 1997.512. A jogos védelmi helyzet megállapítása szempontjából, a jogtalan támadás fogalma alá vonható a sértett részéről tanúsított olyan passzív magatartás is, amely a jogellenes állapot további fenntartását célozza 38 Nagy Ferenc id. tanulmány 5.o. 36

14

Fontos kritérium a támadásnál, hogy annak intézettnek illetve közvetlenül fenyegetőnek kell lennie. Az intézettség azt jelenti, hogy a támadó a törvényi tényállás megvalósítását megkezdte, tehát a támadás folyamatban van. Az intézettség tekintetében fontos az, hogy a törvény lehetőséget nyújt megelőző csapásra a védekezőnek. Ez azzal magyarázható, hogy a jogtalan támadó a támadás megkezdésével helyzeti előnybe kerül a védekezővel szemben. Ennek azonban feltétele, hogy a támadásnak közvetlenül fenyegetőnek is kell lennie. A támadás akkor közvetlenül fenyegető, ha annak megkezdésétől azonnal, vagy meglehetősen rövid időn belül tartani lehet, akadálytól mentesen. Tehát ha a védekezésre irányuló intézkedések mellőzése már olyan reális veszélyt hozna létre melynek a későbbi elhárítása az adott feltételek között objektíve is kétséges. A megelőző csapás csupán nagyon rövid időn belül előzheti meg a támadást39. Ebből is látható, hogy a megelőző csapás egyfajta átfedést képez a már megkezdett támadás és a közvetlenül fenyegető támadás között.40

A védekező cselekmény elhárító jellegű cselekmény, mely általában tevékenységet tételez fel, és kimeríti a Btk. Különös Részében meghatározott valamely bűncselekmény tényállási elemeit. Nagy Ferenc, a nem tevéssel való védekezésre hozza fel példaként azt az esetet, amikor a megtámadott személy az ő segítségére, a támadó ellen forduló kutyáját nem hívja vissza.41 A védekező cselekménynek csakis a támadóval szembeni kifejtése lehet jogos védelemi cselekmény. Itt azonban fontos megemlíteni, hogy a védelmi cselekmény szubjektív jogellenességi kritériumként való megkövetelése nem feltétlenül indokolt, tehát nem feltétlenül szükséges elem az, hogy az elhárító cselekményt a jogtalan támadás felismerésén alapuló védekezési szándékkal fejtsék ki a jogtalan támadó személyével összefüggésben. Példával alátámasztva, ha éjszaka a feleség a lakás ajtaját nyitó fegyveres betörőt leüti, abban a hiszemben, hogy az erőszakos és erősen italozó férje érkezett haza. A védekező cselekmény fontos ismérve a szükségesség, és ezen belül az arányosság kérdése.

39

BH. 2002.213. Amikor a vádlotthoz karnyújtásnyira ért, és az egyik kezét ütésre emelte, a vádlott a karjait vállmagasságba emelve, páros tenyérrel ellökte magától. A lökés folytán a sértett hanyatt esett, és koponyaűri sérülése folytán életveszéllyel járó sérülést szenvedett. 40 Berkes- Kiss- Kónya, i. m. 72/6.o. 41 Nagy Ferenc i. m. 144.o.

15

Részletesebben erről a tárgykörről a szükségesség- arányosság című fejezetben lesz szó, azonban röviden meg kell említeni, hogy a szükségesség kettős korlátot teremt. Egyrészt a legenyhébb elhárítási mód követelményét a védekezővel szemben, abban az esetben, ha több elhárítási lehetőség is rendelkezésére áll, és azok adott esetben ugyanolyan biztonságot nyújthatnak. Másrészt a támadó és védekező cselekmény arányosságát. Az arányosságról itt csupán annyit említenék, hogy az nem összekeverendő az azonossággal. Tehát a megtámadottnak nem kell kivárni azt, hogy az ellene fennálló támadás teljességében kifejlődjék, és így képes legyen mérlegelni, hogy mire is irányul a támadó szándéka, hogy aztán ő arányosan tudjon cselekedni. Ilyenkor a várható sérelem szempontjából azt a veszélyt kell alapul venni, amellyel a támadás, tárgyilagos megítélés szerint maximálisan fenyeget.42 Nem helytálló az az állítás, hogy a sértett mivel nem okozott sérülést, egyben nem is akart sérülést okozni a feleségének, mivel kitartó támadást intézet ellene, és nem rajta múlott, hogy a vádlott nem szenvedett súlyos sérüléseket.43 Ugyanez a helyzet, ha a védekezés sikeressége folytán a terheltet a támadók ütéseinek csupán egyike érte el, így ő maga sérülést nem szenvedett, ellenben maradandó fogyatékosságot okozó testi sértést okozott44.

Az arányosság azt jelenti, hogy a védekező magatartás nem idézhet elő aránytalanul nagyobb sérelmet annál, mint amelyet a támadó cselekmény okozott volna. Tehát a nagyobb sérelem is jogos lehet adott esetben, csak az ne legyen aránytalanul nagyobb. Az összehasonlítás alapja, hogy mindkét cselekmény egyazon törvényi tényállás keretei között maradjon. A jogos védelem nem jogos önvédelem. A védelmi cselekményt a megtámadott személyen kívül bárki más kifejtheti. Amennyiben ez utóbbi eset áll fenn, jelentősége annak sincs, hogy a megtámadott kért-e segítséget, avagy sem, sőt akkor is fennáll, ha a megtámadott kifejezetten tiltakozott a beavatkozás ellen.

Több személy együttes, összehangolt és/vagy egységes jogtalan támadása esetén, a jogos védelem megállapításának lehetőségét önmagában nem zárja ki az, hogy a sérelmet szenvedett, adott pillanatban nem tanúsít támadó magatartást, feltéve, ha a többi támadó a

42

Nagy Ferenc i. m. 146.o. BH. 2003.394. 44 BK EBH 2009.1938. 43

16

támadással nem hagyott fel, illetve a további közvetlenül fenyegető jogtalan támadás veszélye fennáll45.

A támadás eszközének elvétele a jogos védelmi helyzetet nem szünteti meg. Emellett a jogtalan támadó azon elhatározása, hogy a további támadással felhagy, csakis abban az esetben zárja ki a jogos védelmi helyzetet, ha objektíve, kétséget kizáróan érzékelhető, hogy további támadás nem várható.46

4.2 A jogos védelem tárgya

A Btk. 29.§ (1) bekezdésében foglaltak szerint a jogtalan támadás irányulhat személy ellen, javak ellen, valamint közérdek ellen.

4.2.1 A személy elleni támadás

Személy elleni támadás irányulhat élet, egészség, testi épség, nemi erkölcs, valamint személyhez fűződő jogok ellen.

4.2.1.1 Az élet és testi épség védelme

Az élet és a testi épség, mint „legfőbb” védendő jogtárgyak tekintetében azt mondhatjuk, hogy talán ekkor érvényesül legtisztább formájában, illetve leginkább indokoltan a jogos védelem intézménye. Élet elleni támadás során, az arányosság kérdése fel sem merülhet, a védendő jogtárgyak egyenértékűsége folytán. A Legfelsőbb Bíróság 15. számú irányelve is ezt mondja ki. Ez a kijelentés az egyes Btk. kommentárok szerint a nemi szabadság elleni támadásokra is igaz, bár hozzá kell tenni, hogy nincs gyakorlat arra vonatkozóan, hogy erőszakos nemi közösülésre irányuló támadással szemben arányos lehet-e adott esetben a támadó megölése. Mindazonáltal az arányosságra visszakanyarodva, a megtámadott személynek ilyen esetekben nem kell mérlegelniük a védekező magatartás enyhébb vagy súlyosabb következményeit.47

45

BH. 2002.212. BH. 1978.360. 47 Id. Kommentár 2010. 74.o. Id. Magyarázat 1. 2009. 128.o. 46

17

Érdekes okfejtés keretében adott hangot Sólyom László párhuzamos véleményében.48 A vélemény azon esetekre vonatkozott, mikor az élet elleni jogtalan támadáskor, a támadó életének kioltása sem jelenti a jogos védelem kereteinek túllépését. Sólyom László szerint ebben az esetben a védekező személy olyan hatalmat gyakorol, mellyel az állam alapvetően nem is rendelkezik, hiszen a támadót az állam nem ítélhetné halálra, így az állam nem ruházhatna fel senkit olyan jogosultsággal, mellyel ő sem rendelkezik. „Ha a megtámadott, megöli támadóját, a jogos védelem biztosította büntethetetlenséggel a jog nem az élettől való megfosztás jogszerűségét ismeri el, hanem annak a szituációnak a jogon kívüliségét, amelyben a támadás elhárítása lezajlott.” Sólyom László szerint a természeti állapot fogja felváltani a jogi szabályozást az életek közötti választás szituációjában49.

Testi épség elleni jogtalan támadás estében, az előzőekkel ellentétben, az elhárító cselekménynek arányban kell állnia a támadással. A védekezés szükséges mértékének megítélésénél, a támadónak okozott sérelemhez viszonyítva, az a sérelem az irányadó, melyet a védekező szándéka átfogott. Fontos az is, hogy nem kizárt ebben az esetben a szándékon túli eredmény bírói figyelembevétele sem. Székely János szerint ez a feltevés téves, mivel a testi épség elleni támadásoknál minden esetben az életveszély elhárításának szabályai az irányadók.

4.2.1.2 Személyhez fűződő jogok védelme

A személyhez fűződő jogok, illetve a személyi szabadság tekintetében a védendő értékek köre rendkívül sokrétű. Ide tartozik többek között a társadalmi megbecsülés, a becsület védelme, az emberi méltóság tiszteletben tartása. Érdemes kiemelni a becsület védelmét. A becsület megsértése valamint a tettleges becsületsértés viszonya, okozati összefüggés esetén problémás lehet.50 Egyszeri, egymozzanatú szóbeli becsületsértés, rágalmazás esetén egyszerű a helyzet, hiszen egyszeri elkövetése esetén, az elhangzásának pillanatában befejezetté válik, tehát nincs mit 48

23/1990. AB határozat Az én véleményem az, Sólyom László álláspontjával kapcsolatban, hogy a természeti állapot nemcsak élet hanem testi épség esetében is fennáll mivel a védelmi cselekmény szempontjából a két jogtárgy szerintem szétválaszthatatlan. Testi épség elleni támadás döntő többségében magába foglalhatja az élet elleni támadást is. Nem gondolom, hogy ezen „természetszerű állapot” felváltaná a jogi szabályozást, illetve adott esetben jogon kívülre helyezkedő volna. Elegendő csupán megnézni az Emberi jogok Európai Egyezménye kapcsán a 2. fejezetben leírtakat. Ezen az állásponton van Nagy Ferenc is a Gondolatok a jogos védelemről c. tanulmányában. 50 Belovics i. m. 90.-93.o. 49

18

elhárítani. Ha a rágalmazott személy az elhangzás után cselekedne, az már nem jogos védelem, hanem megtorlás lenne. Ellenben ha a becsületsértést, rágalmazást írásban követik el, van helye jogos védelemnek (Pl. gúnyirat széttépése). Ha azonban a becsületsértés, rágalmazás ismételt elkövetésétől lehet, illetve kell tartani, már más a helyzet. Összehasonlítva a jogos védelem többi védendő értékével, például élet, testi épség ellen intézett támadásoknál, a legtöbb esetben van olyan külső hatás, mely a közeledő, várható támadást érzékelteti. Egy egyszeri becsületsértést előre látni, azt, hogy az elkövető mit fog mondani lehetetlen megjósolni. Abban az esetben viszont, ha az egyszeri elkövetés végbemegy, és alaposan feltehető, hogy annak folytatása is lesz, a befejezettségtől elkülönül a bevégzettség, a kijelentések önállótlan részcselekményekként hangoznak el és folyamatosságuk okán akár egységbe is foglalhatóak. Ezekben az esetekben a bírói gyakorlat lehetővé teszi, hogy akár egy tettleges becsületsértéssel megvalósított védekező cselekmény is arányos elhárítási mód lehet. A bírói gyakorlat kimondja, hogy tettleges becsületsértéssel szemben a megtámadott minden esetben jogosan védekezhet.51 A probléma az, hogy ha az elkövető adott esetben folyamatosan ontja magából a rágalmakat, és ezt jogtalan támadásnak tekintjük, az ezzel szembeni tettleges becsületsértés megvalósításakor a rágalmazónak is elvileg jogos védelem járna. Azonban a rágalmazó ekkor már nem cselekedhet jogos védelemben, hiszen jogos védelemmel szemben jogos védelem nem állhat.

4.2.2 A vagyon elleni támadás

A javak köre, magába foglalja a vagyoni jogokat, valamint a jogok tárgyát képező vagyontárgyakat. Jogos védelem ebben a körben egyszerre jelent polgári ás büntetőjogi védelmet52. Kötelmi jogok érdekében azonban jogos védelemre nem lehet hivatkozni. 51

Nagy Ferenc i. m. 146.o. A Ptk. a Btk. valamint a vadászati törvény egyaránt tartalmaz rendelkezéseket jogellenes támadással összefüggésben és a birtokvédelem kapcsán. A mai magyar jogszabályi környezet több eszközt is nyújt a birtok megóvásához. Ezen eszközök például a jegyzői birtokvédelem (posszesszorius), a bírói védelem (petitorius) és ilyen az önhatalom is, mely a birtokháborítás megakadályozását, illetve a már elkövetett birtokháborítás következményének önhatalommal való elhárítását jelenti. (Ez utóbbi megállapítás a későbbiekben az üldözés c. fejezeten belül kerül bővebben taglalásra) 52

19

Ezek szerint minden olyan támadás elhárítható önhatalom által, mely a tulajdonjog gyakorlását vagy a birtoklást akadályozza. Önhatalommal nemcsak a tulajdonos, hanem más olyan személy is élhet, aki valamely jogcímen jogosan tartja birtokában a dolgot.53 Az önhatalom jogszerűségét alapvetően a szükséges mérték követelménye alapozza meg. A bíróság határozatában egyértelműen kimondja, hogy a birtokvédelem körében alkalmazott önhatalom is megalapozhatja a jogos védelem megállapíthatóságát54. Fontos, hogy a támadásnak a közvetlenül a dolgon fennálló hatalmat kell fenyegetnie, mivel csupán a rendeltetésszerű használatot zavaró magatartást, erőszakkal nem lehet elhárítani.

Büntetőjogi és jogelméleti szempontból a vagyon vonatkozásában az arányosság az a fogalom, mely a jelenkori szabályozás, illetve a Büntető Törvénykönyv magyarázatának alapját képezi. Az arányosság kérdése a tisztán vagyon elleni jogtalan támadásoknál, de akár a közérdek ellen intézetteknél is erős kételyekre adhat okot, a jogi tárgyak összemérhetetlenségéből adódó konfliktushelyzetek miatt. A Btk. magyarázatok szerint, személy elleni erőszakot is magában foglaló vagyon elleni támadás esetén a személyhez fűződő jogok (élet, testi épség, személyi szabadság stb.), mintegy megelőzik a vagyoni jogokat, így azoknak csupán járulékos jelleg tulajdonítható. Ha viszont a támadás kizárólag vagyon ellen irányul, az eset összes körülményére tekintettel kell lenni amellett, hogy ilyen esetben megengedett lehet akár a testi sértés alap, illetve minősített esetének megvalósítás a védekezés során.55 Ehhez azonban vizsgálni kell, a javak értékét, minősíteni kell a támadó által elkövetett bűncselekményt és a védekező diszpozíciószerű magatartást, illetve a büntetési tételeket is. A tisztán vagyon elleni támadások egyetlen korlátja elviekben az56, hogy a támadás nem hárítható el a támadó életének szándékos kioltásával. A szakirodalom, illetve a gyakorlat sok esetben együtt említi a tisztán élet elleni támadásokat, valamint a tisztán vagyon ellenieket arányossági szempontból, mégpedig oly módon, hogy azt mondja, ilyenkor a védekezőnek nem kell bajlódnia a mérlegeléssel, a szabályok adottak. Azt 53

Ptk.115. § (2.)bek. Ptk.190. § (1.)bek. 54 EBH. 2007.1584. 55 BH. 1995.441. 56 Id. Magyarázat 1. 2009. 128.o

20

gondolom egyrészt egészen ritka eset, másrészt pedig súlyosabb döntési kényszert jelenthet ezen utóbbi tisztán vagyonra irányuló szituáció, hiszen maga a tiszta helyzet csakis abban az esetben jöhet létre, ha a védekező meg sem próbál élni törvény adta jogával. Ugyanis ha beavatkozik már nem számítható ki, hogy mi történne, ha pedig nem él vele, a jogos védelem kérdése fel sem merül. Az arányossági kritériumot egyes álláspontok erős kritikákkal illetik. Ezen vélemények szerint, az arányosság csupán egyfajta többletkorlátot ad a szükségességen felül, ráadásul a megtámadott sérelmére. A védelmi magatartással okozott sérelem, és a jogtalan támadással okozott vagy okozható sérelem összemérése, az esetek túlnyomó részében csak utólagos mérlegelést követően állapítható meg, ebből fakadóan a jogosan cselekvő által előzetesen nem megfontolható.

Azok az okfejtések, amelyek a jogos védelem esetében az arányosság érvényesítése mellett érvelnek, nem tudnak választ adni a fent felvázolt eltérő jogi tárgyak összemérhetetlenségéből fakadó-konfliktusra. Az egymásnak szembefeszülő bűncselekmények büntetési tételei éppúgy nem nyújtanak az arányosság szempontjából fogódzót, mintha kizárólag az elkövetési értéktől tennénk függővé, a jogos védelmi helyzetben megvalósítható, élet-testi épség elleni védelmi cselekmény mértékét.57 Dr. Kormos Erzsébet azt fejtegeti tanulmányában, hogy vajon milyen módszerek (nem) szolgálhatnak az összemérhetetlenség feloldására. Büntetési tételek összehasonlításával, például lopás vétségénél az elkövetési érték, valamint a szóba jöhető személyes szabadság megsértése, illetve testi épség elleni bűncselekmény, mint védelmi cselekmény büntetési tételének összemérése. Például kisebb értéknél könnyű testi sértés, nagyobb értéknél súlyos testi sértés, jelentős értéknél maradandó fogyatékosság okozása stb. Ami pedig még lényeges, hogy a vagyon elleni támadást észlelő személynek amikor a védekezés mértékében kell döntenie csupán csak azt láthatja, hogy a támadás a vagyon ellen irányul de hogy mekkora sérelmet okozna adott esetben azt már nem. Amellett, hogy egy egységes gyakorlat kialakítása erősen kérdéses, mivel az arányosságnak ez nem adhat viszonyítási alapot, ez a módszer széleskörű jogi ismereteket feltételez a védekező oldalán.

57

Újvári Ákos id. doktori értekezés 119.o.

21

A 15. számú irányelvre, valamint alapvetően józanészre, és erkölcsi érzékre való hagyatkozással próbál a bírói gyakorlat ítélkezni. A határ az arányosság körében ezen módszernél az, hogy a sértés súlya a támadás jelentéktelenségéhez viszonyítva ne legyen szociálisan elviselhetetlen. De mi minősül jelentéktelennek? Sőt, még árnyaltabb a kérdés, ha a csekély jelentőséget, a relatív helyrehozhatóság viszonyában vizsgáljuk. Arról van szó tehát, hogy ha összegszerűen nem jelentős a károsodás, de a pótolhatósága, helyrehozhatósága kérdéses. A szerző példaként hozza azt a miskolci esetet, mikor a börtönviselt sértett „heccből”, a nálánál kisebb termetű hajléktalan vádlottól a két nylon szatyornyi „életét” próbálta elvenni, amely miatt a gyanúsított megszúrta a sértettet oly módon, hogy az belehalt a sérülésébe. Az eset jól szemlélteti azt, hogy filléres dolgokhoz is fűződhetnek, illetve fűződnek olyan erős érzelmi szálak, melyek miatt a dolog elvesztése sokkal nagyobb érzelmi konfliktust tud előidézni, mint amire egy kívülálló adott esetben számítana.

22

5. Szükségesség és arányosság

A jelenkori bírói gyakorlat, valamint a tudományos álláspontok számottevően azon nézetre alapulnak, mely szerint nem lehet szükséges az a cselekmény, mely nem felel meg bizonyos szintű arányosságnak.58 A két fogalmat úgy érzem, bár rendkívül erős függelmi viszony van közöttük - hiszen az arányosság megléte alapvetően a szükségesség fennállásától függ - mégis szükséges elhatárolni egymástól, habár léteznek olyan vélemények, melyek szerint az arányosság, fogalmi elemét képezi a szükségességnek.59

A Legfelsőbb Bíróság 15. számú irányelvéből, valamint az erre épülő ítélkezési gyakorlatból azonban megállapítható, hogy a szükségesség és az arányosság két különálló kategória. A szükségesség arra ad választ, hogy jogos védelmi helyzet adott esetben létrejön-e, tehát fennállnak-e a jogos védelem feltételei. Ha fennállnak, tehát a szükségesség adott, a következő kérdés az, hogy a jogos védelmi helyzetben lévő az elhárítás során a támadásnak megfelelő védekezést fejtett-e ki, vagyis az elhárító magatartás nem okozott-e aránytalanul súlyosabb sérelmet, mint amekkorát a támadás okozott volna. Ez az arányosság kritériuma. Ha ez a kritérium is fennáll, a vádlottat fel kell menteni a Btk. 29.§ (1) bekezdése alapján. Ha nem áll fenn, vagy csupán csak részben áll fenn, az arányosság követelménye sérül, azonban ennek okát mindenképpen értékelni kell, hiszen ha ennek ellenére bizonyos feltételek adottak, sor kerülhet a Btk. 29.§ (2) bekezdésének alkalmazására, mely alapján felmentésnek szintén helye lehet.60 A szükségesség megítélése komplex feladat. A 15. számú irányelv alapján nem lehet kizárólag a támadó, illetve védekező személynél lévő eszközök veszélyességének mechanikus vizsgálatára korlátozni, hanem a konkrét veszélyhelyzet felmérése, az egymással szembenálló személyek adottságai, a támadók illetve a védekezők számaránya, fizikai erőfölénye, és az ebből fakadó támadási, védekezési lehetőségek alapján kell a helyzetet értékelni.61

A jogos védelem törvényi tényállása a szükségesség fogalmát megjeleníti, az arányosságét azonban nem. 58

Újvári i. m. 99.o BH. 2003.394. 60 Belovics i. m. 123.o 61 Újvári i. m. 100.o 59

23

A 29.§ (1) bekezdése az elhárító cselekménytől kizárólag azt igényli, hogy a védekezéshez szükséges legyen. Az arányosság követelményére csupán a 29.§ (2) bekezdés normaszövegének értelmezésével lehet következtetni, valamint a 15. számú irányelv illetve a miniszteri indoklás szövegéből.

Szeretném röviden kifejteni, hogy a korábbiakban mire alapoztam az arányosság kritériumának önkorlátozó, valamint alkotmányellenes jellegét. Ha megvizsgáljuk a jogos védelem jogtörténeti fejlődését a szükségesség aspektusából, a tartalom azt gondolom már a Csemegi- kódex idejében is egyértelmű volt: A jogtalan támadás elhárításához szükséges, diszpozíciószerű cselekmény mentesül a jogos védelem keretében. Itt a szükségesség nem absztrakt vagy etatista felfogásában értendő, hanem a konkrét egyedi támadás elhárítása értelmében, tehát lényegében civilista értelemben. Az arányosság azt gondolom ezen értelemben vett szükségességet csorbító kritérium. Mindezen felül, ami szintén aggályos, hogy a mai bírói gyakorlat az állampolgárral szemben a jogszabálynál sokkal bővebb ismereteket követel meg, és azzal, hogy törvényben meg nem határozott további követelményt támaszt, a büntetőjogi felelősségre vonás körét tágítja adott esetben a védekező hátrányára. Ez kétféle módon érinti az arányosságot. Egyrészt a „nullum crimen sine lege”, valamint a „nulla poena sine lege” elvekből következő általános tilalomba ütközik, nevezetesen a büntethetőséget alapító szokásjog bírói tilalmába (scripta)62. Másrészt pedig a Legfelsőbb Bíróság 15. számú irányelve, melynek keretében az arányosság ténylegesen megjelenik, nem nevezhető törvénynek, ebből következően az arányosság túllépése nem törvényben meghatározott ok. A jelenlegi Alkotmány 55.§ (1.) bekezdése azonban úgy fogalmaz, hogy: „A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, senkit sem lehet szabadságától másként, mint törvényben meghatározott okból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani.” Továbbá a 15. számú irányelvnek csupán a bíróságokra vonatkozóan van kötelező hatálya, az állampolgárokra nem63. Azt gondolom, hogy az arányosságból fakadó, a védekezői oldalt erős korlátozásnak alávető elvárásoknak a jogalkalmazásból való kimozdítása nem csupán a jogbiztonságot vagy a biztonságérzetet erősítené, hanem az igazságszolgáltatás folyamatát is egyszerűsítené, 62 63

Ujvári: Reflexió dr. Somogyi Farkas József hozzászólásához 44.o. Somogyi id. tanulmány 43.o.

24

felgyorsítaná, nem is beszélve arról, hogy az emberek talán bátrabban állnának ki törvény adta jogaikért, ha esetleg megszűnne a félelem a hosszas bírósági procedúráktól, melyben a védekező nagyon könnyen vádlottként szerepelhet. A jogos védelemben cselekvőt gyakran indokolatlanul viszik végig a büntetőeljárás szinte teljes spektrumán és sok esetben csak az Ítélőtábla, vagy a Legfelsőbb Bíróság előtt derül ki a büntetőjogi felelősség fenn nem állása64.

5.1 Arányosság és excessus

Az arányosság a védelmi cselekmény, az elhárítás legfőbb jellemzője. Megkülönböztethetünk eszközarányosságot, valamint kárarányosságot. A kettő között lényeges átfedés is felfedezhető, azonban alapvetően az eszközarányosság a támadó illetve a védekező számára rendelkezésre álló eszközök által kifejthető hatóerő vizsgálatát jelenti, a kárarányosság pedig az elhárított, illetve az elhárító cselekmény által okozott hátrány viszonyát jelenti.65 A mindenek felett álló irányító elv Székely János szerint a megtámadott biztonsága. Ez az elv túllép bármely arányosságon, hiszen ha a biztonság fegyver használatát igényli, ennek elvileg az sem képezhetné akadályát, hogy a támadó nem rendelkezik fegyverrel. A támadó kímélése csakis annyiban kötelező, amennyiben nem jár e biztonság kockáztatásával.

Személy ellen irányuló fegyveres támadás estén a fegyveres védekezés arányos. Azonban puszta kézzel támadó esetében is helye lehet eszköz alkalmazásának. Mindkét esetben sor kerülhet azonban arra is, hogy a védekező személyt felelősségre vonják, de nem azért mert a fegyverek adott esetben egyenlőtlenek voltak, hanem mert a fegyverrel okozott sérelem aránytalanul súlyosabb volt, mint amivel a támadás fenyegetett. Tehát a fegyver- és kárarányosság ötvöződni látszik.

Két fontos dolgot kell megemlíteni abban az esetben, ha az általános szabályozással összhangban, a védekező szándékát is vizsgálat alá vesszük.66

1. Az objektíve arányos cselekmény is túllépéssé válik, ha a szándék alapján az arányosságot meghaladó bűncselekmény kísérlete állapítható meg.

64

Nagy János id. tanulmány http://www.jogiforum.hu/publikaciok/167(Letöltve: 2011.11.12) Belovics i. m. 106.-108.o 66 Újvári i. m. 103.o 65

25

A használt eszközből, az elkövetési módból a szúrások számából, erejéből, a támadott testtájékból, a ténylegesen bekövetkezett sérülések helyéből, stb. arra vonható le következtetés, hogy a vádlott tudatában felmerült a halál bekövetkezésének lehetősége, azonban ehhez a lehetőséghez érzelmileg közömbösen viszonyulva cselekedett67. Ebben az esetben pedig nem a testi épség sérelmére valósította meg a cselekményt, hanem emberölés bűntettének kísérletét követte el.

2. Az arányosság szempontjából figyelmen kívül marad az a többletsérelem, melyet az elhárító cselekmény kifejtőjének szándéka nem fog át. Ezáltal az elhárításból származó gondatlan cselekmények az arányosságon kívül esnek.

A vádlott a jogesetbeli tényállás szerint azért célzott lábra, mert úgy gondolta, hogy ebből életveszélyes sérülés nem fog keletkezni. Ha azt vesszük alapul, hogy az életveszély a comblövésnek nem rendszerinti, csupán rendhagyó következménye, akkor azt mondhatjuk, hogy jó okkal bízott ebben, és így az életveszélyes eredmény tekintetében csak tudatos gondatlanság terheli, szándéka csupán súlyos testi sértésre terjedt ki68. Rendkívül fontos dolog, hogy az erőszakkal elkövetett magánlaksértés esetében például az erőszaknak nem kell célzatosnak lennie.

A védekezői szándék elemzése folytán azt mondhatjuk, hogy az arányosság végeredményben nem más, mint az objektíve lehetséges következményekkel való arányíthatóság. Ezért is lehet helye adott esetben testi épség elleni támadásnál életveszélyt okozó, testi fogyatékosságot okozó, illetve halált okozó magatartás kifejtésének a védekező személy részéről69. Az is lényeges, hogy a bírói gyakorlat alapvetően engedékenyebb az arányítás kérdésében, hiszen egy testi sértés, a támadó szándékától függetlenül, a legtöbb esetben magában rejti a halál, az életveszély, a maradandó sérülés lehetőségét is.

A Btk. 29.§ (2) bekezdése szerint: „Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépi.” 67

BH. 2004.91. BH. 2003.50. lásd még: BH. 2003.394. 69 BÜ BH 2007.179. 68

26

A mérték tekintetében itt muszáj elhatárolni egymástól két túllépési formát. Az egyik az arányosságbeli túllépés (excessus), a másik pedig az időbeli túllépés (praetextus). Maga a mérték az arányosság fogalmi eleme, ezért a 29.§ (2) bekezdésében foglalt büntetlenséget biztosító rendelkezés csakis az arányosságbeli túllépésre vonatkozik.

Az ijedtség és a menthető felindulás nem az elkövető felismerési, akarati vagy értékelő képességét kizáró tudatzavar, hanem olyan általános élettapasztalat szerint is megítélhető érzelmi reagálás, melyet a jogtalan támadás ténye vált ki, azzal ok-okozati összefüggésben van. Az ijedtség, illetve menthető felindulás nem azonos az erős felindulással, attól intenzitásában kevesebb. A Btk. 167. §- a által szabályozott „erős felindulásban fordulat”, a pretextussal rokonítható elhatárolás esetében, így az intenzitás vizsgálata is megkönnyítheti az elhatárolást arány és idő kérdésében.70

A védelem mértéke rendszerint alanyi szempontból ítélendő meg. Edvi Illés Károly szerint szükséges védelem az, amelyet a megtámadott a veszély pillanatában annak tart. A szükséges mérték felismerése, még ijedtség illetve menthető felindulás nélkül is rendkívül bonyolult feladat. Akit jogtalanul megtámadnak, erre érthetően és szükségszerűen érzelmileg is reagál, mégpedig úgy, hogy felindultsága cselekvésre sarkallja. Az én véleményem az, hogy érzelmi reakció, ijedség illetve felindulás minden esetben velejárója egy jogos védelmi helyzetnek a védekezői oldalról. Fennállását ezért felesleges vizsgálni. Emellett nem függ számottevően az életkortól, tapasztalattól még akkor sem, ha az konfliktushelyzetekben szerzett tapasztalatokat jelent, hiszen itt az érzelmeket egy jövőbeni bizonytalan eseménysorozat váltja ki, melytől reálisan tartani lehet, és amely kapcsán csupán típushelyzetekkel lehet számolni, két egyformával nem. A védekezői oldalt vizsgálva, ezen reakció azt gondolom egyrészt kizárja azt, hogy felismerje a saját elhárító cselekményének mértékét és várható következményeit abban a pillanatban amikor az kifejtésre kerül71, valamint az sem túl valószínű, hogy a várható sérelem

70

Id. Magyar Büntetőjog, kommentár a gyakorlat számára 2010. 72/11.o. BH. 1983.344. A vádlott a sértettet két ízben hasba rúgta, a sértett a hasát ért nagyerejű rúgások következtében előállott csípőbél- leszakadás, kiterjedt vérzés, kivérzéses shock és a sérülések során kialakult hashártyagyulladás következtében meghalt, a bíróság megállapította a vádlott bűnösségét halált okozó testi sértés miatt, mert reálisan számolnia kellett volna azzal, hogy a sértettnek olyan sérülése lesz mely halál bekövetkezéséhez is vezethet. 71

27

szempontjából a támadói oldalról olyan veszélyt vegyen figyelembe adott pillanatban, mellyel a támadás tárgyilagos megítélés szerint maximálisan fenyeget. A tárgyilagosság, valamint a maximális fenyegetettség mérlegelésével kapcsolatban: A védekező arra gondol, nem ijdtségében vagy menthető felindultságában hanem egyszerűen csak rádöbben, hogy a például a testi épsége ellen irányuló bántalmazás, a támadó szándékán túl ugyan, de az ő (megtámadott) halálához is vezethet, és ezért minden lehetséges eszközzel és módon úgy védekezik, hogy a támadó halálát okozza. Ez a jelen szabályozás szerint túllépés. A megtámadott nem gondolhat arra a következményre, amelyre való nemgondolást a szándékon túli eredményű bűncselekményeknél a szemére hányjuk, a nem hatásosan védekező sértettet bántalmazó támadóknak72.

Szintén arányosságbeli és nem időbeli túllépés figyelhető meg annál az esetnél, amikor az elhúzódó és megalázó sértetti magatartás és bántalmazás gerjesztett olyan mérvű ijedtséget illetve felindulást, mely a vádlott tekintetében kizárta a józan gondolkodást, így a felismerés képességének objektív mértékét is. A vádlott az eddigi és a közvetlenül fenyegető további jogtalan támadást az elhárítás időpontjában azért tartotta a valóságosnál súlyosabbnak, illetve azt azért viszonozta aránytalanul nagyobb sérelemmel, mert az elhúzódó és megalázó sértetti magatartás és bántalmazás olyan ijedtséget és menthető felindulást váltott ki, ami az elhárítás szükséges mértékének és módjának felismerését lehetetlenné tette számára. Az adott helyzetben az alkalomszerűen keze ügyében lévő kés használata ilyen körülmények között az elvárhatóság mértékét nem haladta meg73. A jogtalan támadás elhárítása szükségességének, az elhárítás mikéntjének, módjának, mértékének megítélésénél valamennyi konkrét tényt, körülményt a jogtalanul megtámadott szempontjából kell vizsgálni és értékelni. Az elhárítás eredménye tekintetében a kockázatot nem a megtámadottnak, hanem a jogtalanul támadónak kell viselnie. Az időbeli túllépés mindezekkel ellentétben, az eset körülményeitől függően lehet például vélt jogos védelem, erős felindulásban elkövetett emberölés, illetve büntetés kiszabási kérdés is.

72 73

Kónyáné id. tanulmány 873.o BH. 2005.308.

28

5.2 Az időbeli túllépés (praetextus)

A jogos védelem addig tart, ameddig a támadás, illetve annak közvetlen veszélye. Megszűnik, ha a támadást visszaverték, és ha további támadás már nem fenyeget. A támadás, illetve a fenyegetettség megszűnésének objektíve érzékelhetőnek kell lennie, ezért mindaddig fennáll a jogos védelmi helyzet, amíg a támadó reálisan tarthat attól, hogy a támadás folytatódik.74 A korábbi elhárító cselekmény folytatása a támadás megszűnése után, már nem a jogos védelem körében, hanem megtorlásként értékelendő75. Ezekben az esetekben pedig a 29.§ (2.) bekezdése nem alkalmazható76.

A támadó megölése a támadás elhárítása után általában erős felindulásban elkövetett emberölésnek minősül. A 167.§- t azonban csak abban az esetben lehet alkalmazni, amennyiben az erős felindulásban elkövetett emberölés további feltételei is fennállnak.77 Mindazonáltal a 15. számú irányelv alapján, az ítélkezési gyakorlatban a Btk. 29.§- ának vizsgálata megelőzi a 167.§ szerinti minősítést78. Az ölési cselekménynek, a jogos védelmi helyzet időbeli túllépésével, a már lezajlott jogtalan támadás miatti felindult állapotban történő véghezvitele nem teremt alapot a Btk. 29. § bekezdéseinek alkalmazására79. A törvény szövegében szereplő, az elhárítás szükséges mértékének túllépése ugyanis egyértelműen az arányosság követelményének sérelmére utal, az időbeli túlterjeszkedés tehát nem vonható a hatálya alá.

74

Id. Kommentár 2010. 72/9.o. BH. 2006.239. II Az I. r. vádlott a fekvő sértetthez ment és tovább bántalmazta, fejét mindkét öklével felváltva ütötte és több alkalommal meg is rúgta. A sértett eszméletét vesztette. Az I. r. vádlott ekkor a sértett bokáit kötötte össze, majd a nyakára is külön hurkot kötött. A térde behajlításával felhúzta a magatehetetlen sértett lábait, a nyakán újabb hurkot képezve a bokájához kötötte. Így a görnyedt testtartásban gúzsba kötött sértett bármerre mozdult, a nyakán átvetett hurok szorosabbra zárult. A sértett megfulladt. 76 BH. 2000.335. 77 Az ölési szándék kialakulása és véghezvitele emocionális alapon, kóros fokban megnövekedett indulat (fiziológiás affektus) hatására történik. Olyan állapotban, amikor az elkövető érzelmi egyensúlya felbomlik, tudata elhomályosul, a meggondolás, megfontolás szokásos mértéke lehetetlenné válik. További feltétel, hogy a felindult állapot menthető, azaz a vádlott személyén kívül álló, erkölcsileg is méltányolható okból keletkezzen. 78 BÜ BH 2008.2. A vádlott ezután a kamra ajtajába kapaszkodva felállt, s bár a sértett támadása ekkor már megszűnt, ,,hirtelen nagy mértékű indulatba jött''. Kilépett a kamrából, felvette a konyhaasztalon lévő 19 cm-es pengehosszúságú konyhakést és azzal az ekkor hátráló mozdulatot tevő sértettet a mellkasa bal oldalán megszúrta. A kés pengéje 14 cm mélyen hatolt a sértett testébe és a szívét is elérte. 79 BH 2011.215. A terhelt ijedtségéről sem lehet szó, menthető felindulás pedig csak a támadás közvetlen jellege esetén merülhet fel. A terhelt meg sem várva a terhelt szándékának közvetlenebb megnyilvánulását maga támadott és már a taszításától ágyra rogyó, fenyegetést végképp nem tanúsító sértettre súlytott a késsel. Az erős felindulás minden feltétele adott. 75

29

6. Egyéb jogos védelmi helyzetek

6.1 Üldözés

Az üldözés kapcsán először is szeretném elmondani, hogy miért külön fejezeten belül került taglalásra. Az üldözés, a szemléltetést leginkább elősegítő, a lopott zsákmánnyal menekülő tolvaj esetén keresztül kerül általában bemutatásra. Ebben a kérdésben, mivel a védekező és egyben a tulajdonát visszaszerezni szándékozó személy általi üldözésről van szó, a közvetlen támadás elmúlta szorosan kapcsolódik az arányosságtól elhatárolt időbeliség, illetve annak túllépésének köréhez. Másrészről mint azt később látni fogjuk, a problémák nem a személy elleni támadást követő üldözésnél mutatkoznak leginkább, hanem alapvetően vagyon ellen intézett támadásnál, ezért talán a leghelyénvalóbb az lenne, hogy a vagyon, mint a jogos védelem egyik tárgya körében kerüljenek ezen problémák bemutatásra. Mégis úgy vélem, hogy az üldözés folytán kialakuló helyzetek egyfajta speciális helyzetek, és ezeket indokolt elhatároltan tárgyalni, mivel magának a folyamatnak a jogos védelem körében való vizsgálata, más jogágakon belül is elemzés tárgyát képezi, azonban szintén a jogos védelemmel összefüggésben. Ilyen jogterületek a Polgári jog, illetve a Büntető eljárásjog.

Egy adott bűncselekmény elkövetésénél, az elkövetési magatartás befejezése után jogos védelmi helyzet már nem áll fenn. Ilyenkor a sértett, vagy más személy rendszerint olyan kényszerintézkedést foganatosíthat, amelyre például a Büntetőeljárásról szóló törvény 127. § (3) bekezdése80az ún. elfogási jog81 keretében feljogosítja. Ezen jog azonban csupán keretjellegűen kerül szabályozásra a törvényben. A Ptk. 190.§ (1) és (2) bekezdése, valamint a 115.§ (2) bekezdése a jogos önhatalom és a birtokvédelem kapcsán, sajnos szintén nem adnak részletes iránymutatást.

80

A bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt bárki elfoghatja, köteles azonban őt a nyomozó hatóságnak haladéktalanul átadni, ha erre nincs módja, a rendőrséget értesíteni. 81 BH 1990.326. Lásd még: BK EBH 2006.1496. Annak nincs jelentősége, hogy a jogszabálysértés az elkövetési értékre figyelemmel szabálysértésnek vagy bűncselekménynek minősül. Az elfogás magában foglalja, a tetten ért személy mozgási, cselekvési szabadságának korlátozását, ellenállásának leküzdéséhez szükséges és elégséges erőszak alkalmazását.

30

Sokan úgy vélik, hogy elsődlegesen arányossági kérdésként kell megközelíteni az ebből eredő problémát, de véleményem szerint az időbeliség kérdésköre mindenképpen megelőzi azt, és csakis ennek tisztázása után lehet arányosságról beszélni. Ennek kapcsán el kell határolni a befejezettséget és a bevégzettséget. Befejezett a bűncselekmény, ha az adott törvényi tényállás valamennyi elem megvalósult, de bevégzettnek csak akkor tekinthető, ha a jogi tárgy elleni támadás ténylegesen véget ért. Ennek nagy jelentősége van a vagyon elleni bűncselekmények esetében, hiszen például ha a lopás vagy rablás elkövetője stádiumtanilag már befejezte a bűncselekményt, a sértett ugyan kikerül a birtokosi pozícióból, az elkövető pedig éppen ezen pozícióba kerül, eltulajdonítási célzattal, de a jogi tárgy elleni támadás ezzel még nem ért véget, mivel még reális esély lehet arra, hogy az eltulajdonítani szándékolt dolgot folyamatos üldözés árán visszaszerezzék. Újvári szerint, ha az erőszakos közösülés esetében a bírói gyakorlat a befejezettségbevégzettség kérdéskörét tágan értelmezi, akkor ez itt is indokolt kellene, hogy legyen82. Az egyes álláspontok azonban, Székely szerint azért nem vezetnek eredményre, mert túlságosan nagy a ragaszkodás a büntetőjogi dogmatika valamint szövegmagyarázat köréhez. Ha az elhárítást szigorúan dogmatikailag értelmezzük, a büntetőjogi befejezettség bekövetkezte után nincs jogos védelmi helyzet, a menekülő tolvajt futni kell hagyni. A jogalkalmazók érezve az életszerűség hiányát, ezt az értelmezést elvetették, azonban az önkényesség elkerülése végett egyfajta biztonsági elemként időbeli korlátot állítottak. A bírói gyakorlat, valamint a többségi felfogás azt vallja, hogy a jogos védelmi helyzet akkor ér véget, ha a dolog már kétségtelenül a támadó birtokába került, amely lényegében a zavartalan birtoklást jeleni. Tehát a védelmi tevékenység megszakítatlansága az, ami releváns, és ennek a végpontja a már említett zavartalan birtoklás. Ennek kapcsán azonban meg kell említeni, hogy például a Polgári Törvénykönyv által szabályozott jogos önhatalom vonatkozásában azonban a nyomüldöző- visszaszerző tevékenység is ebbe a körbe tartozik, hiszen aki jogával él, az senkivel szemben nem követ el jogtalanságot, viszont az említett jog gyakorlásának tevőleges akadályozása, mint jogellenes támadás létrehozza, illetve fenntartja a jogos védelmi helyzetet.83

Büntetőjogi vonatkozásban elvileg a jogos védelem annak az elhárítására hivatott, hogy a jogelvonás tartama tovább folytatódjék. A menekülő tolvaj esetében a lopás, illetve rablás egyértelműen a jog bűnös elvonását jelenti. 82 83

Újvári i. m. 193.-198.o Székely i. m. 64.-69.o

31

Erre vonatkozóan, valamint a lakosságnak a jogbiztonságba vetett hitével összefüggésben egyetértek Binding azon nézetével, mely szerint a jogos védelem végső időpontjának meghatározása itt nem büntetőjogi, hanem polgári jogi kérdés. Amíg a civiljog a birtokot nem tekinti elveszettnek, addig ez a birtok, jogos védelem alkalmazásával megvédhető. Végezetül a Büntetőeljárás-jog, pontosabban a 127.§ (3) bekezdése kapcsán Újvári Ákos álláspontját szeretném kiemelni. Újvári szerint nem helyes, hogy mintegy szükség- megoldásként a büntetőeljárás által szabályozott elfogási jogot tekintjük leginkább elfogadhatónak, a menekülő tolvaj esetkörében. Ennek az a magyarázata, hogy a 127.§- ban szabályozott jogosítványnak egészen más rendeltetése van, mint az anyagi jog által létrehozott jogos védelemnek, és ennek oka az eljárásjogi jellegben keresendő. Az elfogási jog gyakorlására nézve annyi iránymutatást sem ad a törvény, mint a Btk. 29. §- a. Ezáltal az elfogási jog gyakorlásának határairól csakis a bírói gyakorlat adhat támpontot. Az elfogási jog az eljárás lefolytatására hivatott jogintézmény, ezt mutatja az is, hogy gyakorlására zsákmány nélkül menekülő tolvajjal szemben is van mód84. Azonban pontosan a rendeltetése miatt nem adhat releváns válaszokat a jogos védelemmel összefüggésbe hozható tartalmi kérdések tekintetében.

6.2 Provokáció és kölcsönös bántalmazás

A jogos védelmi helyzetnek a megtámadott általi előidézése, más néven provokáció a hatályos szabályozáson alapuló gyakorlat szerint kétféleképpen történhet. Célzatosan, valamint célzat hiányában. Nem hivatkozhat jogos védelemre az, aki azzal az előzetes céllal provokálja ki a támadást, hogy a védekezés ürügyén a támadóval leszámoljon. A másik esetben, ha a megtámadott a jogos védelmi helyzetet jogellenesen és felróhatóan ugyan, de nem célzatosan vagy szándékosan okozza, ebben az esetben nem veszíti el teljesen a jogos védelemhez való jogát, csupán bizonyos korlátok között élhet vele. Ilyen korlátok például a defenzív, kímélő védekezés valamint idegen segítség hívásának elsődlegessége. Ha

84

BH 2001.408. Nem valósítja meg a személyi szabadság megsértésének a bűntettét, aki a bűncselekmény elkövetésén tetten ért és a helyszínről menekülő személyeket a gépkocsijával üldözőbe veszi, őket elfogja, majd a csomagtartóba kényszerítve a lakására szállítja, és nyomban értesíti a rendőrséget.

32

a korlátozó intézkedések sikertelenül járnak, akkor a „provokatőr” jogos védelem birtokában már ártalmatlaníthatja a támadót, akár ölési cselekmény által is.85 A provokáció módja sokféle lehet. A szóbeli célzástól, félreérthető megjegyzéstől, a tolakodáson, lökdösésen keresztül a sértett vádolásáig, nevetségessé tételéig bármi lehet.

A típusok eltérnek a módozatoktól, bár egy-egy típusra valamennyi elkövetési mód ráillik. A tipizálás alapja az, hogy alapvetően a provokáció szónak a fogalmi jelentése többet rejt, mint azt, hogy a támadásra a megtámadott hibájából került sor. Itt lényegében a már említett cél az ingerléssel való támadásra késztetés, ezzel egyidejűleg pedig a védelem látszata alatti sérelemokozás. Háromféle típust különböztethetünk meg. A már tárgyalt célzatos provokációt, a szűkebb értelemben vett célzat nélküli provokációt mely csupán egyfajta objektív provokáló jellegű cselekményt jelent, végül pedig a harmadik típust azon provokatőrök képezik, akiket vonzanak más emberek kisebb- nagyobb konfliktusai. Ezen típus képviselője ugratással, kötekedéssel, a támadásnak egyik feltételét, de nem döntő okát szolgáltatja csupán. Egyfajta felbujtó jellegű cselekvés jellemzi őket.86 A legfontosabb kategória kétségtelenül a célzatos alakzat, melynek elhatárolását megkönnyítheti azon álláspont, mely több szerző által is említésre kerül, nevezetesen, hogy a valódi, célzatos provokátor könnyen felismerhető abból, hogy áldozatának első mozdulatára vagy jelentéktelen tettlegességére nyomban nagy erejű elhárítással, ellentámadással és súlyos sérelem okozásával reagál.

A jelenlegi szabályozás kapcsán a vélemények rendkívül megosztottak abban a kérdésben, hogy a provokatőr oldalán indokolt-e a jogos védelem fennállása. A logikailag is helyes elvi alap a jelenlegi bírói gyakorlathoz közelebb álló, az indokoltságot alátámasztó megítélés. Erre az álláspontra helyezkedett Angyal Pál, aki az ok szolgáltatást irrelevánsnak tekinti azért, mert míg a provokálást, illetve ingerlés nem esik a jogtalan támadás fogalma alá, addig az annak következtében kifejtett erőmozgósítás olyan támadás, melyre a provokált jogosítva nem volt, mely ellen tehát jogos védelemnek helye van. Az ingerlés tehát senkinek sem ad jogot

85 86

Nagy Ferenc i. m. 143.-144.o Székely i. m. 89.o

33

arra, hogy támadjon. Más kérdés, hogy a provokált fél oldalán a bűnösség fokát és a büntetés kiszabását hogyan ítélik meg, adott esetben milyen mértékben enyhítik.87 Hasonlóan, a szóbeli becsületsértéshez, a sértő magatartás elkövetője sincs elzárva attól, hogy a becsületsértést élete vagy testi épsége ellen irányuló támadással viszonzó sértettel szemben, jogosan ne védekezhetne. Véleményem szerint nem feltétlenül okos dolog mindenáron logikai, valamint a már az üldözés kapcsán említett szigorú dogmatikai meghatározásokhoz kivételt nem tűrően alkalmazkodni. A bíró gyakorlatnak úgy gondolom nagy mértékben változnia kellene, hiszen az, hogy a provokált személy kedvezőbb elbírálásban részesül utólag, és adott esetben enyhíthető a felelőssége, csupán utólagos és egyben bizonytalan védelmet takar.

Kölcsönös és egyidejű támadás esetén mindegyik fél jogtalan támadó. Ez a helyzet, ha valaki mást verekedésre kihív, és az a kihívást elfogadja88. Ilyen esetben nem állapítható meg a jogos védelem az egyik fél javára akkor sem, ha a verekedés során a másik fél vele szemben fölénybe került.89

Jogos védelmi helyzetre eredményesen nem hivatkozhat az az elkövető, aki a verekedésre való kihívást elfogadva, két ízben hasba szúrja az őt kihívó személyt, akinek az életét csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg. A vádlott alapvetően nem volt jogos védelmi helyzetben és ez a magyarázata annak, hogy a vádlott arányosságbeli túllépésre sem hivatkozhatott az eszközhasználatából kifolyólag annak ellenére, hogy a sértett erőfölényben volt.90 Más a helyzet, ha a kölcsönös tettlegesség esetén harmadik személy egyoldalúan avatkozik be91. Ugyanígy jogos védelmi helyzetbe azon harmadik személy is juthat, aki alapvetően szétválasztási célból és nem egyoldalúan avatkozik közbe.

87

Székely i. m. 90.o BK LBI 2010.108. Ezen az nem változtat, hogy megállapítható, ki volt a kezdeményező (a „kihívó fél”). A verekedés – testi épséget sértő magatartás – egyetértő elfogadásával ugyanis mindketten a jogtalanság talaján álltak Lásd még: BK LBI 2010.65. I r. vádlott:”Volt- e már megverve?” kérdésére a II. r. vádlott válasza:„Nem de ha úgy gondolja kezdje el”. 89 Id. Magyar Büntetőjog, kommentár a gyakorlat számára 2010. 72/7.o 90 BH. 2002.171. 91 BÜ BH 2008.260. Kölcsönös tettlegesség esetén is megállapítható a jogos védelem annak javára, aki harmadik személy beavatkozása és támadása következtében kiszolgáltatott helyzetbe kerül, és a puszta kézzel támadókkal szemben késszúrással védekezik. 88

34

Garázdaságot megvalósító kölcsönös tettesség során sem kizárt, hogy az abban résztvevők egyike az ellene elkülönülten megvalósított támadással szemben jogos védelmi helyzetbe kerüljön92. Székely János kritikája az ítélkezési gyakorlattal szemben az, hogy veszedelmes dolog a kihívás elfogadásához azt a konzekvenciát fűzni, hogy utána nem létezik többé jogos védelem. Ha elfogadjuk azt, hogy a kölcsönösen elfogadott kihívás után jogos védelem egyik félnél sincs, úgy egy szintre emeljük az agresszort a megtámadottal, teret engedve az önbíráskodásra hajlamos személyeknek. Újvári Ákos ezt azzal egészíti ki, hogy a kihívás elfogadásának képében formailag jelentkezhet például a támadásra elhárítására való felkészülés. Ez azonban semmiképpen nem értékelhető az agresszorral azonos szintű társadalomra veszélyes cselekményként. Éppen ezért minden esetben tisztázni kell, ha mást nem, a kiindulás szintjén, hogy melyik fél volt jogos védelmi helyzetben elsőként. Kétségtelen azonban, hogy a szerepek időközben változhatnak.

6.3 Megelőző jogos védelem az őrző-védő berendezések körében

A megelőző jogos védelem intézményét a 2009. évi LXXX. törvény 5. §- a vezette be, bővítve ezzel a jogos védelem körét. Az intézmény olyan jogtalan támadás megelőzését célozza, amely a jövőben a védekező vagy más személye, vagy javai ellen irányulhat.

A Btk. 29/A §- a szerint, nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem alkalmas, és annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá ha a védekező a sérelem elkerülése érdekében mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt. A törvény szövegének elemzésekor láthatjuk, hogy a 29.§ (1) bekezdéséhez képest a szabályozás annyiban szűkebb, hogy a védendő értékek vonatkozásában, a megelőző jogos

92

BK LBI 2009.65. I. rendű terhelt a baseballütővel nem megütni akarta a III. rendű terheltet, csupán kiszorítani az italboltból; mert a késsel hadonászó III. rendű terhelt által többen is megsérülhettek volna. Miután pedig az I. rendű terhelt az életére törő III. rendű terheltet egyszeri, baseballütővel való ütéssel ártalmatlanná tette, tovább már nem bántalmazta, csak a kést vette ki a kezéből.

35

védelem csakis azon szűk körben értékelendő, ahol személyek vagy javak elleni támadás reális veszélye áll fenn. Tehát a közérdek, mint védendő érték itt nem szerepel.

A büntetlenséget megalapozó feltételek közül az első tehát az, hogy a védelmi eszköz nem lehet élet kioltására alkalmas. A Btk. 137.§ 4. pontjának b) alpontja tartalmi meghatározását adja a „felfegyverkezve” fogalmi meghatározásnak és az élet kioltására alkalmas eszközöknek. Ebből kifolyólag nem eredményezhet büntetlenséget a szúró-, vágófegyver, lőfegyver automatikus működésbe hozatala, vagy magas feszültségű áram alkalmazása.93 Szeretnék utalni Costopulos Orestis tanulmányára94, melyben többek között arra tesz észrevételt, hogy a törvény szövegezése hiányos a 29§/A pontban. A szerző úgy véli, hogy egyetlen szónak a szövegbe foglalása a félreértéseket nagymértékben kiküszöbölhetné, ezzel elősegítve a bírói gyakorlatot, valamint ez tükrözné leginkább a jogalkotó valódi akaratát. A „nem alkalmas” szavak elé be kellene illeszteni az „ egyáltalán” szót, és így a következő kitételt kapnánk: „Az eszköz az élet kioltására egyáltalán nem alkalmas”. Ezen állásfoglalás magyarázata az, hogy alapvetően mindig az elkövetés konkrét adottságai viszonylatában kell vizsgálni azt, hogy egy eszköz a szándékolt hatás előidézésére alkalmas-e, avagy sem. Alkalmatlan az eszköz, ha adott körülmények között, vagy adott feltételek mellett, illetve az alkalmazott módon, nem volt ugyan alkalmas a szándékolt eredmény létrehozására, de más körülmények között, illetve más feltételek mellett, vagy más módon történő alkalmazása esetén alkalmas lett volna. A jogalkotó csupán szélesebb kontextusban írja elő a korlátozást, ami adott esetben a felelősség alóli kibúvás kiindulópontja lehet, mivel a jelenlegi szabályozás lehetővé teszi az alkalmatlan eszközzel és módon elkövetett emberölés kísérleténél, a felelősségre vonás mellőzését akkor, ha a védelmi eszköz objektíve alkalmas az élet kioltására, de azt adott helyzetben alkalmatlan módon használják. Mindezen túlmenően az alkalmazás törvényi szabályozása is pontosabb megfogalmazásra szorulna, annál is inkább, mert e nélkül kissé ellentmondásos a kapcsolata a Btk. testi sértést szabályzó paragrafusával. Nem egyértelmű tehát az, hogy működésbe lépésre, vagy telepítésre vonatkozik a büntetlen alkalmazás. A Btk. 170. § (5) bekezdése többek között a súlyos testi sértés, illetve a maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés előkészületét is két év szabadságvesztéssel bünteti. 93 94

Id. Magyar Büntetőjog, kommentár a gyakorlat számára 2010. 77.-78.o Costopulos id. tanulmány 15.- 18.o

36

Ebből röviden az következik, hogy ha a berendezés alkalmas arra, hogy adott esetben nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozzon és az alkalmazás köre csak a működésbe lépésre vonatkozik, úgy mindaddig amíg a sérülés nem következik be, a telepítő felelősségre vonható.95

A második feltétel az, hogy csakis a jogtalan támadó szenvedhet sérelmet a védelmi eszköz működése folytán. Ezen kitétel lényegében azt próbálja kiküszöbölni, hogy a jogos védelem ne váljon büntetőjogilag tilalmazott eredménnyé azáltal, hogy vétlen személy szenved sérelmet a jogtalan támadó helyett. Ebben az esetben a törvény szerint a védekező az, aki a cselekményből eredő kockázatot viselni köteles, tehát ha az előbbi eset fennáll, a védekező gondatlan sérelem okozásáért felel.

Harmadik feltételként a törvény előírja a védekezőnek, hogy adott helyzetben tőle elvárhatóan mindent meg kell, hogy tegyen, a sérelem elkerülése végett. A gondoskodás alapvetően a vétlen személyekre vonatkozik, nem pedig a jogtalan támadókra, hiszen utóbbiaknál a kockázatot elviekben saját maguknak kell viselni. Gondoskodás alatt elsődlegesen figyelemfelhívást kell érteni (pl.: felirat, tábla, fényjelzés). A tőle elvárhatóság fordulatára alapvetően a Btk. 14.§ -a által szabályozott hanyag gondatlanságot96 kell megfelelően alkalmazni.

A megelőző védelem körében az alapvető problémát annak időbelisége képezi, nevezetesen, hogy az elhárítást a védekező személy már akkor előkészíti, mikor jogtalan támadás még nincs is. Tehát nem a klasszikus értelemben vett időbeli túllépésről van szó, hanem annak inverz megjelenéséről, amikor tehát még nem áll fenn jogos védelmi helyzet. Székely János szerint, ez nem változtat a védelmi cselekmény jogi megítélésén, hiszen a védelem csakis a támadás pillanatában válik hatékonnyá. Angyal Pál szerint, ha a működést támadás váltja ki, a berendezés közvetlen támadással szemben véd.

95

Costopulos id. tanulmány 17.o Gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, úgyszintén az is, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja. 96

37

Az ellentétes álláspontok alapja az, hogy ha a támadás nem kezdődik meg, vagy megkezdésének nagyon rövid időn belüli veszélye nem áll fenn, nem lehet szó jogos védelemről.

A bíróság kimondta, hogy 166.§ (2) bekezdés f) pontja szerinti több emberen elkövetett emberölés bűntettének a kísérletét, eshetőleges szándékkal valósítja meg, aki áram alá helyezett vezetékhálózatot a kertjébe telepít azért, hogy gyümölcseit a tolvajoktól megvédje és ezáltal egy embernek, áramütés folytán bekövetkező halálát okozza. Ennek kapcsán nem állapítható meg a jogos védelmi helyzet, ha a jogtalan támadás vagy annak közvetlen veszélye hiányzik, és a szóba jöhető jelentéktelen vagyon elleni támadás elhárítása nemcsak a jogtalan támadókat, de ártatlan személyeket is érint.97 Az időszerűség és arányosság kapcsán számos kritika került megfogalmazásra a bírói gyakorlattal szemben. Székely tömör állásfoglalása szerint az időszerűségi követelmény védőberendezések alkalmazásánál még tökéletesebben biztosítható, mint egyébként. A készülék nem képzelődik, nem ijed meg, nem hatnak rá érzelmek. Ezen kívül csak akkor működik személyre szabottan, ha a támadás megkezdődött. Azt is hozzáteszi, hogy ezen berendezéseknél a jogi tárgy jelentősége mindig ismeretes és meghatározható, hiszen mindig valamely objektum védelmét szolgálja, és a jog egyébként sem írja elő azt, hogy jogos védelmet csak személyesen lehetne kifejteni.

Egyetértek azon véleménnyel, hogy az arányosságnak ilyen esetekben való vizsgálatakor nem szabad elfelejteni azt, hogy a szükségesség- arányosság meghatározó elve és a bírói gyakorlat kiindulópontja az, hogy jogtalan támadásnál maximális sérelmet kell alapul venni, tehát ami adott esetben a támadási cselekménnyel okozható legnagyobb sérelem attól függetlenül, hogy a támadó szándéka mit fogott át. Emellett azon elv, mely szerint a támadó viseli a kockázatot, csakis akkor nyerheti el valódi jelentéstartalmát, ha ténylegesen a jogos védelem egészére vonatkoztatjuk.

A védelmi eszközök és ezen belül az óvó- védő berendezések kapcsán a véleményem az, hogy 29/A § által támasztott követelményekkel sikerült szinte minden olyan eszközt kizárni, ami valóban védelmet nyújthat. Az élet kioltására alkalmas eszközök körében ki van zárva 97

BH. 2000.97.

38

szúróeszköz, vágóeszköz, lőfegyver automatikus működésbe hozatala, magasfeszültségű áram stb. Mi az ami marad? Gáz- és riasztófegyver, gumilövedékes fegyver, mély verem esetleg magas kerítés. Elviekben, tekintve a korábbi fejezetekben írtakat, az a berendezés a legmegfelelőbb, mely a legnagyobb intenzitású támadást is képes kivédeni, hiszen a konkrét támadás módjára, hatásfokára, a támadó elszántságára biztosan következtetni nem lehet. Gáz- és riasztófegyver esetében viszont, bizonyos általános körülmények, mint például erős szél, eső, zárt tér szinte a minimumra csökkentik a hatékonyságot. Emellett az első használat után ezen eszközök könnyen felfedik élet kioltására alkalmatlan jellegüket, ami több elkövető esetén még problémásabb. A gumilövedékes fegyverek csekély sérülések okozására képesek, elöltöltős változataik utántöltése túl lassú, valamint a figyelmet is elvonja adott esetben ha megintcsak, például több elkövető hajtja végre a támadást. A legfontosabb pedig, hogy ezen eszközök alkalmazásához minden esetben jelen, ébren, otthon kell lenni. Az „élet kioltására nem alkalmas” kritériumnál, hogy az jellegében nem alkalmas vagy pedig konkrét alkalmazás körében, úgy gondolom nem fontos, hiszen az, hogy mi alkalmas élet kioltására mindig az adott eljárásba bevont szakértő határozza meg. Érdemes azonban megjegyezni, hogy egy nem feltétlenül halálos erejű berendezés is okozhatja a támadó halálát éppúgy, ahogyan egy erősen ittas személy elesése is vezethet halálos eredményre. Az elekromos áram élettani hatásai is számos tényező függvényében alakulhatnak98. Mindezek mellett vétlen személy, végszükségben cselekvő, kisgyermek stb. semmi esetben sem szenvedhet sérelmet. Vétlen személy kapcsán azt gondolom, hogy kerítésen keresztül ritkán közlekedik jogtisztelő ember. Nem nagyon volt még rá eset, hogy a bemászó tolvaj kártérítési- vagy büntető igényt érvényesített volna arra hivatkozva, hogy valamely vagyontárgy, baromfi, vagy takarmány érdekében aránytalanul súlyos testi sérülést szenvedett el, mert például a szögesdrót rozsdás volt. Végszükségben cselekvővel nem találkozik az ember minden nap, kisgyermeknek pedig ugyanúgy okozhat sérülést egy házőrzőkutya is, ha a figyelmeztetés ugyan kint van, a kutya azonban épp nem látható helyen tartózkodik. A legfontosabb kérdés tehát a következő: A jövőbeni potenciálisan létező jogsértésből eredő szükségszerű bizonytalanság jelentheti-e azt, hogy a lehetséges jogsérelmek elhárítására alkalmas berendezésekről lemondjunk és a technikai haladással lépést tartó bűnözéssel szemben ne alkalmazhassuk őket?

98

Áram erősség, árambehatás időtartama, áramnem, frekvencia, feszültség, ellenállás, áramsűrűség, egyéni érzékenység, szövetek ellenállása, lábbeli típusa stb.

39

Mindezt összegezve az alkalmazás valamint a szabályozás kapcsán a javaslataim a következők: - A jogszabályi alkalmazás köre a telepítésre vonatkozzon a felelősség kiterjesztését elkerülendő. - A berendezés/ eszköz alkalmazása legyen hatósági bejelentéshez kötött, esetleg az előállítás is a hatóságok közreműködésével történjen, és legyen kötelező, rendszeres szakhatósági ellenőrzés, az esetleges visszaélések megakadályozására. - Szabályzott intenzitású elektromos áram alkalmazhatósága, melybe beletartozik a váz és légzőizmok görcsös állapotát, eszméletvesztést, esetleg életveszélyt okozó elektromosság99. - Elkerített területen belüli működtetés. A berendezés közterülettel, szomszédos telekkel nem lehet határos. - A berendezés jogtalan támadás okozta működésbe lépése, riassza a rendőrséget és a mentőket. A kiérkező hatóságok tegyenek meg mindent adott helyzetben, a sérelem elkerülése vagy a következmények elhárítása folytán, és ez a felelősség ne csupán a védekező személyét terhelje a különböző figyelmeztetések elhelyezésének vonatkozásában. (Továbbgondolva a lehetőségeket, persze csak elméletben, a berendezés hatásosságát talán tovább fokozhatná, ha egy esetleges jogtalan támadás okozta működésbe lépés után, bizonyos idő elteltével kikapcsolna. Ezen időtartam pedig lehetne a legközelebbi rendőrőrsről számított kiérkezés időtartama.)

99

Orvosszakértők által szakvéleményben általánosságban megállapított áramerősség és ezzel összefüggő kritériumok előírása tekintettel az elektromosság okozta károsodásokra az esetek túlnyomó részében. Áramerősség behatárolása 25- 80mA között

40

7. Befejezés

A védelmi tevékenység jogossága személyt, valamint vagyont érintő jogtalan támadással szemben már ősidők óta ismert és elismert jelenség. Meghatározott keretei a történelem folyamán fokozatosan alakultak ki, létrehozva ezzel a mai modern jogintézmény szabályozásának jelenlegi formáját. Ha vetünk egy pillantást a fejlődés mérföldköveit megtestesítő, az utókor számára az idő által megőrzött jogforrásokra, akkor azt láthatjuk, hogy bár nem volt jellemző rájuk az átfogó, összetett szabályozás, mégis egyszerűségüknél fogva voltak képesek a hatékonyságra és az írott szöveg ezáltal mégis képes volt szinte maradéktalanul megfelelni az élet által támasztott kívánalmaknak. A jogos védelem „alkotmányba emelése” azt gondolom szükséges de nem elégséges lépés. Földvári állítását, miszerint az állam csupán védelmi jogából enged át, de semmit a felelősségre vonás jogából, kissé ellentmondásosnak érzem. Leginkább azon okból, mivel az az állami apparátus, mely a felelősségre vonásra ténylegesen jogosult, nem képes megfelelően ellátni feladatát, és nem annak okán, hogy nem tud mindenhol jelen lenni, hanem mert minőségében képtelen rá. Olyan jogi elvárásoknak kell megfeleljen, melyek a társadalomi életviszonyokban megvalósulni nem tudnak. Az államnak legfőbb kötelessége az állampolgárok védelme. Ezen sokrétű védelem biztosítására, mely lehet a társadalomban leginkább megjelenő gazdasági, szociális vagy akár kulturális védelem, az állam a jogrendszer keretein belül vállal garanciát. Azonban mit várhat az állampolgár az állam által biztosított garanciák tekintetében, ha még a legalapvetőbb jogát is képtelen biztonságban tudni. A törvény módosítása kapcsán az a véleményem, hogy a kevesebb néha több. Nem feltétlenül a bővítés és hozzáadás az, ami eredményre vezethet. Az egyszerűség és átláthatóság jobban szolgálja a jogbiztonságot is. Egy kissé komolytalannak tűnő alapigazsággal élve: „A négy kerék meghajtás legfőbb erénye, hogy az ember olyan helyeken akadhat el vele, ahol nem jár senki.” A jog biztosításának kiterjesztése jó elgondolás, de ne felejtsük el, hogy a hatékonyság csakis a gyakorlatban képes realizálódni, és jelenleg nincs olyan kétséget kizáró, ellentmondást nem tűrő alapszabályozás, ami alapján realizálódhatna. Elismerem, hogy a jog sohasem lesz képes leképezni a valóság minden lehetséges kimenetelét, vagyis teljes körű megoldás nem létezik, de egy-egy tartalmi elem, illetve részterület esetén ez a szint azt gondolom megközelíthető. 41

„A polgárok természetes jogérzetét hosszú távon figyelmen kívül hagyni nem lehet, ha mégis ezt kísérli meg az államhatalom, úgy cserbenhagyja a sérelmeket jogtalanul elszenvedetteket és megköveteli polgáraitól saját joguk feláldozását a jogtalansággal szemben és ezzel jogellenes küzdelemre sarkallja a társadalom tisztességes, jogért harcoló részét.”

Rudolph von Jehring

42

8. Felhasznált Irodalom

Békés Imre- Földvári József- Gáspár Gyula- Tokaji Géza: Magyar Büntetőjog -Általános rész BM Könyvkiadó Bp.1980. Belovics Erwin: A büntetendőséget kizáró okok HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Bp.2009. Degré Alajos: Jogos védelem az anyagi büntetőjogban, Budapest 1910. Edvi Illés Károly: A büntető törvénykönyv magyarázata Révai Testvérek Bp. 1894. Földvári József: Magyar büntetőjog, Általános rész Osiris Kiadó Bp. 2003. Görgényi Ilona -Gula József -Horváth Tibor -Jacsó Judit -Lévay Miklós -Sántha Ferenc Váradi Erika: Magyar büntetőjog -Általános rész Complex Kiadó 2007. Jakab András: Az új Alaptörvény keletkezése és gyakorlati következményei, HVG-ORAC Bp. 2011. Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része HVG- ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Bp. 2008. Székely János: Jogos védelem IM. Tanulmánykötet Bp. 1983. Újvári Ákos: A jogos védelem megítélésének új irányai Ad Librum Kft. Bp. 2009. Wiener A. Imre: Büntetendőség Büntethetőség KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Bp. 2000. Wiener A Imre: Büntetőjog általános rész KJK- KERSZÖV. Bp. 2002. dr.Huba Olívia- dr.Lassó Gábor- dr.Somogyi Gábor- dr.Szepesi Erzsébet- dr.Szokolai Gábordr.Varga Zoltán- dr.Vaskuti András: A Büntető Törvénykönyv Magyarázata 1. Complex Kiadó Bp. 2009. dr.Berkes György -dr.Kiss Zsigmond -dr.Kónya István -dr.Molnár Gábor -dr.Rabóczki Ede dr.Akácz József -dr. Belegi József -dr.Katona Sándor -dr.Márki Zoltán -dr.Mészár Róza: Magyar Büntetőjog - Kommentár a gyakorlat számára 2. kiadás HVG- ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Bp. 2010.

43

Felhasznált Tanulmányok

Belovics Erwin: Gondolatok a jogos védelem körében kifejthető védelemi cselekményről Rendészeti Szemle 2007.(55. évf.)7.- 8. sz. 105.-123.o Dr. Alföldi Ágnes Dóra: A jogos védelem problémái, különös tekintettel a birtok jogos védelmére, http://www.jogiforum.hu/publikaciok/377(Letöltve: 2011.11.11) Dr. Ujvári Ákos: Reflexió dr. Somogyi Farkas József hozzászólásához, Ügyvédek lapja, 2010. (49. évf)3. sz. 44.o Juhász Gábor: Kiterjesztett jogos védelem? HVG 2008. (30. évf.) 39. (1531.) sz. 18.- 20.o Kormos Erzsébet: Jogos védelem vagyon elleni támadás esetén Ügyészek Lapja 2000.(7. évf.) 1. sz. 5.- 17.o Kónyáné Kutrutz Katalin: Szükséges-e az arányosság a jogos védelemhez, Magyar Jog, 1985 (32. évf.)10. sz. 865-878.o Kovács Péter: Új tendenciák a jogos védelem határainak jogtudományi megközelítésében különös tekintettel az arányosság követelményére, Bibliotheca Iuria Seminarium 14, Bp. 2007. Nagy János: Vagyonvédelem technikai eszközökkel- új tendencia a jogos védelemhez kapcsolódó joggyakorlatban http://www.jogiforum.hu/publikaciok/167(Letöltve: 2011.11.12) Nagy Ferenc: Gondolatok a jogos védelemről Európai Jog 4. évf. 4. sz. mell. 2004. július 4-12.o Costopulos Orestis: Jogos védelem az ún.”őrző- védő” berendezések körében Ügyészek Lapja 2009.(16. évf.) Klnsz. 15.- 18.o Orosz P. Gábor: Jogos védelem és végszükség, mint a jogellenesség kizáró okai a római jogban és napjainkban Jogelméleti Szemle 2003. /2. sz. Őri Alíz Ildikó: A büntethetőséget kizáró okok szabályozása különös tekintettel a jogos védelemre napjainkban, Studia Juvenum, 2005.(1.évf.) 1. sz. 155-168.o Somogyi Farkas József: A jogos védelemről- újra, Ügyvédek lapja, 2010.(49. évf) 3. sz. 4344.o Szatmári Csaba: Jogos védelem és végszükség, avagy ellentmondások a lőfegyver- használati jog körül Belügyi Szemle 2004. /4. sz.(52. évf.) 107.-111.o

44

Újvári Ákos: Az élethez való jog és a jogos védelem összefüggései Iustum Aequum Salutare 2006. (2. évf.) 1.-2. sz. 91.- 94.o Újvári Ákos: A jogos védelem megítélésének elvi és gyakorlati kérdései, doktori értekezés Bp. 2008. http://www.jak.ppke.hu/tanszek/doktori/letolt/ua_dolg.pdf

Hivatkozott Jogszabályok

2011. évi ... Törvény a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvénynek az élet és a tulajdon jogos önhatalommal történő védelme érdekében szükséges módosításáról http://www.parlament.hu/irom39/02752/02752.pdf 2009. évi LXXX. Törvény a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. Törvény módosításáról 2008. évi LXXIX. Törvény a Közrend, valamint az igazságszolgáltatás működésének védelme érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról 2008/51/EK irányelv a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló 91/477 EGK tanácsi irányelv módosításáról 2004. évi XXIV. Törvény a lőfegyverekről és lőszerekről 253/ 2004. kormányrendelet a lőszerekről és lőfegyverekről 49/ 2004. (VIII.31.) BM rendelet a lőterekről, a lőfegyverek, lőszerek hatósági tárolásáról, a fegyvertartáshoz szükséges elméleti és jártassági követelményekről 175/ 2003. (X.28.) kormányrendelet a közbiztonságra különösen veszélyes eszközökről 1998. évi XIX. Törvény a Büntetőeljárásról 1994. évi XXXIV. Törvény a Rendőrségről 1978. évi IV. Törvény a Büntető Törvénykönyvről 1959. évi IV. Törvény a Polgári Törvénykönyvről 1949. évi XX. Törvény A Magyar Köztársaság Alkotmánya Az Alkotmánybíróság 23/ 1990. (X. 30.) számú határozata Az Emberi Jogok Európai Egyezménye I. fej. 2. cikk

45

A Legfelsőbb Bíróság 15. számú irányelve az élet és testi épség büntetőjogi védelméről

Hivatkozott Jogesetek

BH. 2011.215 BK. LBI. 2010.108 BK. LBI. 2010.65 BK. EBH. 2009.1938 BK. LBI. 2009.65 BH. 2009.36. BÜ. BH. 2008.260. BÜ. BH. 2008.2 BÜ. BH. 2007.178 BK. EBH. 2006.1496 BH. 2006.239./II. BH. 2005.308. BH. 2004.91. BH. 2003.394. BH. 2003.50. BH. 2002.213. BH. 2002.212. BH. 2002.171. BH. 2001.408 BH. 2000.335. BH. 2000.97. BH. 1997.512. BH. 1997.428. BH. 1997.271. BH. 1996.347. BH. 1996.70. BH. 1995.441. BH. 1990.326 BH. 1983.261. BH. 1978.360.

46