.JOBST ÁGNES.
.Mágikus er¤:. a szimpátia
K
a hét magánhangzó, a hét irány,1 a hét nap és a hét érzékszerv sora. A hetes szám kitüntetett szerepe félreérthetetlenül utal a kor embere által ismert hét planéta fontosságára, ami a kozmoszban uralkodó er√k forrásához vezet el bennünket. Az égitestek befolyásának a hite minden kultúrkörben elevenen él√ √si elképzelés. Leger√sebben napfogyatkozáskor ébredünk az éltet√ és melenget√ égitestt√l való függ√ségünk tudatára, s a ritka természeti jelenséget a világon mindenütt negatív események (korcs növekedés, fagy, árvíz, háború és járványok) gonosz el√jelének tekintették. Az a nézet, amely szerint az égitestek hatást gyakorolnának a földi életre, kezdetleges formában az i. e. III. évezredt√l mutatható ki. Egyiptomban a gazdasági év kezdetét jelz√ Nílus áradását, a Szóthisz (Szíriusz) héliákus, azaz Nappal együtt való felkelésével hozták összefüggésbe. A két jelenség id√beli egybeesése vezetett ahhoz a meggy√z√déshez, hogy a csillagban megnyilvánuló isteni er√ idézi el√ a Nílus áradását, és teszi lehet√vé a földek megm∫velését. Abból, hogy a Szóthisz fénye mennyire volt tiszta az áradás kezdetekor, az elkövetkez√ gazdasági év eredményességére következtettek. Ennek analógiájára háborúról, járványról és éhínségról szóló jóslatok is születtek. A kézenfekv√ feltételezés, amely szerint a Nap és a Hold meghatározza a földi életet, több-kevesebb következetességgel áttev√dött a többi csillagra, els√sorban a maguk körkörös pályájukat rovó bolygókra. Ahogy a legnagyobb égitestben, a Napban a kikelet, a nyár, a b√séges termés vagy éppen a pusztulás el√idéz√jét látták, úgy a planétákat is él√ organizmusoknak tekintették, amelyek az ember testi-lelki közérzetét befolyásolják.
özkelet∫ elképzelés szerint szimpátián az emberek közötti rokonszenvet, mi több, barátságot értjük. Az individuumok közötti vonzalom már önmagában is nemes és reményt kelt√ érzés, amit nem kis mértékben fokoz, ha e vonzalom segít√készséggel párosul. Hiszen az emberi összefogás komoly dolog, amely az egyes ember erejét nagymértékben megnöveli, és kiváló tettekre teszi alkalmassá. Hogy ember és ember közötti rokonszenv hogyan születik, miféle forrásokból táplálkozik, egyike azon rejtélyeknek, amelyeknek megfejtése mindmáig várat magára. Talán egy lépéssel mégis közelebb visz bennünket a megoldáshoz, ha a szó jelentéstörténetéb√l próbálunk kiindulni. A hellenizmus korának szülötte a szümpatheia kifejezésen általános vonzer√t, az alsóbb- és fels√bbrend∫ dolgok összefüggését értette. A mindenségben fellelhet√ dolgok összefüggésének eszméje az egyiptomi Mendészben m∫köd√ Bólosz (i. e. 200 k.) munkássága révén népszer∫södött. Bóloszt Démokritosz követ√jének tartották, aki részletesen taglalta az állatok, a növények, a kövek és a természet többi dolga között fennálló vonzer√t, és a természet konkrét példáin vizsgálta azok kölcsönhatását. A görög szümpatheia fogalma tehát az er√k által természeti, földi és kozmikus méretekben továbbított kölcsönhatásokat, rokon megnyilatkozásokat jelentette. Növények, anyagok, fémek és égitestek közötti összefüggésekben gondolkoztak. A világharmónia kifejezésére kozmoszbéli analógiás láncokat, más néven szimpatetikus sorokat állítottak fel, amelyekben a világ jóformán valamennyi ismert dolga fellelhet√. Ebben a kavalkádban megkülönböztetett jelent√ség∫ volt a hét planéta, az ég hét szférája, a hét zenehang,
131
Jobst Ágnes
praktikus mágia számára. A mágia korábban tiltott m∫vészete mind nagyobb publicitást kapott, s a reneszánsz neoplatonisták tollából sorra születtek a titkos bölcselettel foglalkozó írások. A neves németalföldi humanista, Nettesheimi Agrippa (1486–1535), aki maga is terjedelmes okkult bölcselet szerz√je volt (De occulta philosophia, A mágia mint (ismeret)rendszer Köln, 1533), a következ√Az ember a körülötte lév√ világ megismerésére, természeti és társas környezetében való képpen nyilatkozott e voneligazodására, s az azokkal való kapcsolat számára megfelel√ fenntartására különböz√ zalom indítékairól: „A világ ismeret- és eljárásegyütteseket dolgozott ki évtízezredes történelme során. Ezek egyike a hármas: elemi, égi és szelmágia. A mágia görög szó, eredeti jelentése „b∫völés, varázslás”. Szokás megkülönböztetni fehér lemi. Benne minden alacsoés fekete mágiát, el√bbi valamilyen pozitív, utóbbi negatív hatást kíván elérni. Egy másik nyabb rend∫t valami magatipológia szerint a mágia lehet produktív (vadászati, termékenységi, szerelmi, kereskedé- sabb rend∫ irányít, s minsi stb.); protektív (tulajdont védelmez√, betegség, szerencsétlenség elleni, utazási bizton- dent megfelel√ er√k befoságot érint√); és destruktív, rontó, romboló (vihartámasztó, tulajdon ellen irányuló, más személy betegségét, halálát célzó stb.) (Firth 1956:38–39). M∫ködési elve szerint pedig a lyásolnak – így maga az mágia lehet hasonlósági, érintkezési és átviteli. A hasonlósági (homeopatikus vagy szim- Archetípus és a Legf√bb patetikus) mágia a kívánatos esemény és a végrehajtott tevékenység, „varázslás” közötti Alkotó is angyalok, növéhasonlóságon alapul. Ilyen pl. az √skori barlangm∫vészet (er√sen megkérd√jelezhet√) ér- nyek, ércek és k√zetek útján telmezéseként is szerepl√ vadászmágia, vagy a Bels√-Ázsiában még a közelmúltban is áltaömleszti er√it – oly dolgok lános id√járási, es√csináló mágia (víz öntése-fröcskölése a földre, kavicsok nyalással, folyóba merítéssel való megnedvesítése, lásd Molnár 1994:117, 71). Az érintkezési mágia ál- útján, amelyeket mind a mi talában él√lényekkel kapcsolatos, a kívánatos eseményt el√idéz√ cselekvést a célzott szolgálatunkra hozott létre személy (állat) valamilyen ruhadarabjával, levágott hajtincsével, sz√rével, körmével stb. és teremtett egykor… Ezért végzik. Az átviteli mágia pedig más közvetít√ eszközt, tárgyat alkalmaz, mint pl. a Trobrikutatják a mágusok az eleand szigetiek, amikor a befolyásolandó dolgot gyékénybe, levéltölcsérbe csavarják, s egy mi világ er√it a természetes 1 kis résen „beleéneklik” varázsszövegüket (Malinowski 1972:337). A mágia megítélése ma általában elmarasztaló, negatív, már magának a szónak is pejora- anyagok különféle vegyütív felhangja van. Ez azonban korántsem volt mindig így. Ókori egyiptomi megfelel√je lékeiben az orvostudomány (héké) pl. semleges értelm∫ kifejezés volt, s csak kés√bb, a római szabályozások révén lett és a természetbölcselet setiltott (pejoratív) a rómaiak szempontjából, s teljesedett ki ez a jelentés a kopt nézetrendgítségével, ezért kapcsolják szerben illetve nyelvben. Így lett megbélyegz√, „pogány” kifejezés (Ritner 1995:57–59). S ugyanígy nem általánosítható a mágia „primitív” voltára vonatkozó feltevés sem. Mint öszsze ezekkel az er√kkel az Wilkinson figyelmeztet rá, az ókori egyiptomi mágia az ott igen jelent√s szimbolikus gon- égi világ kisugárzásából és dolkodásmód rendszerébe illeszkedett, s fontos problémakezel√ szerepet töltött be (Wil- hatásából táplálkozó égi kinson 1994:7–8). er√ket az asztrológia törvényeinek és a matematika A mágia hagyományos értelmezése A mágia hagyományos értelmezés-ének kialakulásában James Frazer elmélete játszott dönt√ tudományának alapján, és szerepet. Szerinte a mágia az emberiség gyermekkorának terméke, a mágia-vallás-tudo- ezért er√sítik meg és biztomány fejl√dési lánc els√, „primitív” eleme (Frazer 1925). A mágia Frazer szerint rossz, éret- sítják mind e tudást a külen, fejletlen formája a mai tudománynak, azaz egy csökevényes, semmire sem használható gondolatkör illetve cselekvési halmaz. Ez a lekicsinyl√, elítél√ álláspont persze ko- lönböz√ szellemlények harántsem újabb kelet∫, gyökerei az antik görög-római világba nyúlnak (Meyer-Mirecki talmával szent vallási rítu1995:2), ám Frazer nagyterjedelm∫ munkája nyomán terjedt igazán el. sok útján.”3 Az idézett szöPedig Frazer mágia-példái sok esetben vitathatóak. Így az id√járásmágiaként tárgyalt vegrészb√l jól látható, hogy nap- és holdfogyatkozáskori cselekvések (1925:53–54) talán mégsem tekinthet√k intéza 16. század folyamán az √si sok IV.III.4). Fordulatot a reneszánsz neoplatonikus iratok csodálatát a természetfeletti hatalmak kutagondolkozása hozott, amelynek a titkos tudományok tása és rendszerezése váltotta fel. Az idézet kulcsiránti érdekl√dését az emberi tudás minél koraibb szava az „önti er√it” kifejezés, mivel a kiömlést, kiforrásaiból való merítés igénye inspirálta. A pütha- áramlást jelent√ emanatio a reneszánsz neoplatonigoreus és a hermetikus hagyomány megismerése2 kus gondolkodás központi fogalma volt, amellyel az utat nyitott az emberi cselekvés lehet√ségeit kitágító égitestek földi dolgokat érint√ hatását magyarázták.
A csillagok erejér√l és földi életre gyakorolt hatásáról alkotott ókori spekulációkat nagymértékben háttérbe szorította a keresztény vallás elterjedése, a kultúra és tudomány terén való hegemóniája, mely az ember szabad akaratát szegezte szembe az égitestek állítólagos befolyásával (Augustinus: Vallomá-
1 Érdekes, hogy hasonló eljárást alkalmazott teljesen spontán, „ösztönös” módon akkor 10 éves kislányom egy társasjáték alkalmával. A dobókockát összekulcsolt tenyerei közé zárta, s a két hüvelykujja közötti kis résen suttogta be ismételgetve a dobni kívánt számot.
132
Mágikus er√: a szimpátia
A természeti er√k megismerésének gnosztikus égisze alatt a szignatúratan lehet√séget nyitott az módszerét a világon létez√ dolgok hierarchiába ren- emberi cselekvés lehet√ségeit kitágító praktikus mádezése jellemezte, ami a szimpatetikus sorok ókori gia számára. Ennek nyomán a 16. században új tudósteóriájának egyenes folytatása volt. F√ként a 16. típus, a természettudomány felé forduló okkult tudós század utolsó harmadában és a 17. század els√ felé- típusa jelenik meg, akinek gyakorlatában a termében keletkezett számos, a szimpatetikus sorok taná- szet megfigyelése a mágikus szemlélet mellett kap nak és felismerésének ményesedett mágiának, hiszen ezen égi jelenségek egyrészt viszonylag rövidek, másrészt szentelt összeállítás. A reá- ismétl√d√ek, ismétl√d√en elmúlóak. Egy-két fogyatkozás semmiképpen sem ad elég id√t lis és imaginárius világ a „mágikus” aktus rögzülésére, többedszerre pedig már tapasztalatból tudniuk kell a „priténylegesen, illetve képze- mitíveknek”, hogy a jelenség nemsokára akkor is elmúlik, ha nem végeznek semmilyen S hasonlóképpen, az egyes természeti, vegetációs jelenségek és a nemiség letünkben létez√ vala- szertartást. szertartásos összekapcsolása, a „termékenységi varázslatok” esetében talán szintén nem mennyi dolgát láncolatok- „mágiáról”, hanem inkább szimbolikáról, (komoly) játékról van szó. S ebben a viszony a ba rendezték. A kozmosz- fontos, ember és természet együttélése, szó szerinti együtt(es) m∫ködése. Hiszen éppen béli analógiás láncok felál- maga Frazer hoz idevonatkozó negatív példákat is: a nicaraguai indiánok a kukorica velításával a világ harmóniá- tését√l annak betakarításáig tömeges, „mágikus” bujálkodás helyett önmegtartóztató életet éltek, s további hasonló példákat is említ Frazer Kalotaszegt√l Közép-Ausztráliáig jának kifejezésére töreked- (85–86). tek. Ezeknek az összeállítá- A tavaszünnepek értelmezésében (211–215) is valószín∫leg téved: ezek sem tekinthet√k soknak, korabeli szóval él- igazán mágiának. Az ember észrevette az évszakok változását, köszöntötte a megújulást, ve compendiumoknak vál- a tavaszt, a nyarat, s nem gondolta, hogy √ csinálja mindezt. Gondolati útja vélhet√en a mai tudományos gondolkodáséval: megfigyeléseit, ismétl√d√ tapasztalásait tozatlanul fontos rendez√ megegyezett összegezve felismerte az évszakok egymást váltásában a szabályosságokat, s e felismeréelve a hetes, illetve a tizen- séhez igazította cselekvéseit, szertartásos ünnepeit. Érdekes módon a Frazer által részlekettes csoportosítás, ami az tesen bemutatott számos tavaszünnepet mindenhol tavasszal tartották... Ha úgy állna a irodalmi és képz√m∫vésze- dolog, mint Frazer mondja (a primitív ember hite szerint cselekvésével idézi el√ a tavasz ti alkotások jelentéskon- eljövetelét), akkor nyilván korábban, a tavasz beköszönte el√tt is kellett volna legyenek ilyen „mágikus” szertartások, hiszen a „primitív” ember valószín∫leg örömest lerövidítettextusában az ábrázolt dol- te volna a zord, hideg téli id√szakot. gok teljességét reprezen- A természet vonatkozásában valószín∫bb, hogy a megfigyelt változásoknak megfelel√en tálja.4 Elég, ha Hans Bal- alakultak ki és intézményesedtek a szertartások. Az emberi, társas világban azonban már dung Grien A n√ hét kora valóban inkább feltételezhet√ egy fordított irányú kapcsolat is, hogy tehát az intézményesedett szertartásoknak magatartási, jellemformáló ereje is lehetett. Ez azonban semmicím∫, 1544-ben keletkezett képpen sem ad elegend√ alapot minden egyes szokás, rítus, szertartás „mágikus varázsciklusára gondolunk, amely latként” való azonosítására. Olybá t∫nik, hogy Frazer kigondolt elméletébe illesztette e a n√i élet teljességét hét példákat, a „tények” értelmezését és rendszerezését el√zetes elgondolásaihoz igazította. szakaszra osztva ábrázolja. Ez pedig bizony éppen az a gondolkodási mód, amit a „modernek” alacsonyabb rend∫nek a „primitíveknek” tulajdonítanak és azok szemére vetnek... Korabeli vélekedés sze- tekintve Ne marasztaljuk persze azért teljesen el Frazert, néhol √ is reálisabb hangot üt meg. Felrint a szimpatetikus sorok ismeri, hogy a „barbár filozófiában” is van „logikai következetesség”, s hogy itt „összefügg√, felismerésének megköny- teljes és harmonikus egész”-r√l, jól kidolgozott gondolkodási és cselekvési rendszerr√l nyítésére és a dolgok kö- van szó (153)! S ha nem hangsúlyosan is, de azért csak kimondja, hogy igazán sohasem értzötti rejtett összefüggések hetjük meg a „vadembert”, „sohasem tudjuk a dolgokat az √ szemével látni” (448). nyomon követésére a Te- A mágia megért√bb értelmezései remt√ különféle jegyekkel A mágiát a maga összetettségében, más gondolati elemekkel, közösségszervez√dési kaplátta el teremtményeit, csolatokkal együtt tekintve értelmez√, mintegy belülr√l megérteni próbáló értelmezések amelyek a beavatott szá- közül a legfigyelemreméltóbb Radcliffe-Brown munkássága. Ö arra figyelt fel, hogy a „primára a természet titkainak mitívek” számunkra különös cselekvései, szokásai nem véletlenszer∫en alakulnak ki, hafeltárását megkönnyítik és √t mágikus er√vel ruház- helyet. Jóllehet a szignatúrák felismerésének parazák fel. A láthatatlan erényekre és er√kre utaló je- dicsomi tudása rég feledésbe merült, a modern tergyeket szignatúráknak nevezték. Korábban már idé- mészettudomány egyik leggyümölcsöz√bb aspektuzett szerz√nk, Nettesheimi Agrippa a szignatúráknak sa, a kísérlet mégis a mágikus szemlélet azon gyakét csoportját különböztette meg. Imagón, azaz ké- korlatából ered, amely az egyik dolog másikra gyapen egy-egy égi konstelláció figurális ábrázolását, korolt hatásának megfigyelésére törekedett. characteren pedig egy-egy konstelláció szavakkal Agrippa Titkos bölcselet-ének tartalomjegyzékén 5 vagy számokkal történ√ absztrahálását értette. végigtekintve már a fejezetcímek is rendkívül izgalAz emberi mindenhatóság reneszánsz eszméjének masak és vonzók számunkra: A Dolgok rejtett tulaj-
133
Jobst Ágnes
donságairól; Mekkora a számok befolyása mind a természetes, mind pedig a természetfölötti dolgokra; Az emberi test arányai, mértéke és harmóniája; A testre kötözhet√ és nyakba akasztható eszközök. Ha a titkos bölcseletben való alaposabb elmélyedésre rászánjuk magunkat, a következ√ összefüggések-
lemer√k befogadására a legalkalmasabbak. A befogadás a csillagsugárzás közvetítésével megy végbe, már amennyiben a dolgok e sugarakra méltónak bizonyulnak. Így terjedhetnek tehát tovább a rejtett tulajdonságok e szellem által a füvekbe, kövekbe, ércekbe és él√lényekbe, a Nap, a Hold, a bolygók és a bolygóknál magasabb nem mindegyikük az adott közösség életében valamilyen szerepet tölt be, célja, társas 6 rendeltetése, funkciója van. Nem értelem nélkül, szeszélyes pillanatnyi ötletekt√l vagy rend∫ csillagok útján.” esetlegesen rögzült szokásoktól vezettetve ugra-bugrálnak vagy „varázsolnak” a „vadak”. A dolgok rejtett tulajCselekvéseik igenis értelmesek, ha számunkra olykor nem is t∫nnek annak, mert nem is- donságainak ismerete a merjük a rendszert, az Egészet, amibe illeszkednek. gyakorlati élet számtalan Radcliffe-Brown els√sorban az ausztráliai totemizmust elemezte, s arra a belátásra jutott, hogy ennek lényege egy rituális kapcsolat, mely az adott csoport és totemtárgya között területén, így az emberi fennáll, funkciója pedig a csoport együvé tartozásának kifejezése és meger√sítése (1952:128). élet min√ségét meghatároSok-sok klánt tekintve a társadalom és a természet mint egészek között jön így létre ri- zó legfontosabb téren, a jó tuális megfeleltetés. Ember és természet mély kapcsolata ez, az univerzum morális és társas egészség megtartásában és rendszerként jelenik meg. A primitív ember „a rítus elvégzésével el√joga s egyben kötelességeként hozzájárul az univerzum rendjének fenntartásához, melynek ember és termé- helyreállításában is kivászet kölcsönösen összefügg√ részei”(145). A rítus tehát közösségszervez√ er√, a társadalom lóan kamatoztatható. Ebönfenntartásához, értékvilágának meg√rzéséhez, átörökítéséhez nélkülözhetetlen. A rí- ben az id√ben számos, kitusokkal kapcsolatos hitek pedig a szimbolikus cselekvések racionalizációi, önmagyará- fejezetten a szimpatetikus zatok (ezért lehet igen félrevezet√ a „kikérdezés”). S ez bizony minden társadalomban hasorok orvosi felhasználását sonlóképpen m∫ködik. Radcliffe-Brown azt is megállapítja, hogy a rítus szimbolikus kifejezésmódként való ér- szorgalmazó írás látott naptelmezése és társas funkciójának felismerése korántsem szorítkozhat a „primitívekre” és világot. Johannes Andreas nem is újkelet∫ dolog. Az ókori kínaiak ugyancsak felismerték ezt, ezért is foglaltak el kö- Schleger wießenfelsi vározépponti helyet a szertartások a konfuciánus filozófiában. „A szertartások, a zene, a törsi orvos Tractatus medicus vények célja ugyanaz: a szívek egyesítése, a rend megteremtése” – idéz Radcliffe-Brown cím∫ 1686-ban megjelent a konfuciánus Szertartások könyvé-b√l (159). A mágia társas funkciójára Malinowski 1916-ban (Baloma) hívta fel a figyelmet. A nyugat- munkájában még a gyógyíóceániai trobriand szigetiek a földm∫velés, növénytermesztés minden fontosabb aktusá- tó szerek nevét is a zodiához mágikus cselekvéseket, varázsmondókákat kapcsolnak. Ez az ültetvény mágia a munka kusjegyek, a planéták és a megszervezéséhez és rendszeres beosztásához kapcsolódó fontos társadalmi funkciót tölt szignatúrák alapján hatábe (Malinowski 1972:336–352). 7 A rituális cselekvések, a varázslat, a mágia egy másik nem hagyományos értelmezése e rozta meg. Hogy a szignacselekvések pszichés, lelki életre gyakorolt hatására mutat rá. Az 1926-ban megjelent mun- túrák elvét miként használta kájában (Myth in Primitive Society) Malinowski e lélektani tényez√t emeli ki. A mágia, va- fel az orvoslás, arra Oswald rázslás eszerint els√sorban ott jelentkezik, ahol egy-egy tevékenység során nagy szerepe Crollius (1580–1609) botavan a véletlennek, bizonytalanságnak, veszélynek, azaz a racionálisan nem befolyásolható feltételeknek (Malinowski 1972:393). Err√l ír Seligman is: „Az √si varázsló a törzs jó- nikai tárgyú értekezése tev√je volt, támogatást ígért a félelmetes ismeretlennel szemben. Akárcsak ma, amikor szolgáljon példával, amelysokan érzik szükségét annak, hogy b∫neiket egy gyóntató vagy pszichiáter kezébe he- nek néhány, az emberi test lyezzék, az úgynevezett vadak is így bízták rá aggodalmaikat és nyugtalanságukat a va- tagjaihoz hasonlító növényi rázslóra.” (1948:310) S végül meg kell említsük a hagyományostól eltér√ értelmezések közül azt, amely a mágia jegyeket és azok gyógyhaegy harmadik lényegi funkciójára, a kognitív funkcióra mutat rá. Ez a funkció az általá- tását taglaló részletét nos emberi magyarázat szükséglethez kapcsolódik, s ott játszik fontos szerepet, ahol a ma- idézem: gyarázatigény racionális úton nem kielégíthet√. Ha a józan ész kudarcot vall vagy nem „Azokról a gyógyfüvekelégségesnek t∫nik egy-egy jelenség, esemény értelmezésében, akkor jönnek a „szeller√l és növényekr√l, amere leszünk figyelmesek. A világ hármas felosztásá- lyek szignatúrái az emberi f√vel egyeznek. 1. A Mák koronája a fejhez és az agyhoz hasonló: nak elképzelése már el√z√ idézetünkben megfogalmazódott. E hármas dimenzió elemei a világlelken ennek folytán a víz, mellyel leforrázod, a f√ minden keresztül, a „rationales seminales”, vagyis az alapesz- ínségében nagy hasznodra válik. 2. A gesztenye a fej minden szignatúráját és jegyét mék által állnak összeköttetésben egymással. A dolgok rejtett tulajdonságai Isten √sképéb√l, a világ- magán viseli. Küls√ burka a koponya b√réhez hasonszellemb√l fakadnak, és a csillagok sugarai révén ló. A bel√le készült só ezért a fejb√r sérüléseinek haáradnak tova: „Mindennél inkább azonban azokban tásos szere. Kemény burka a koponya csontos részéa dolgokban árad el a lélek, amelyek az efféle szel- hez hasonlít. A belét borító bels√ hártya olyan, mint
134
Mágikus er√: a szimpátia
az agyhártya, maga a bél pedig az agy szubsztanciá4. A dentaria vagy n√szirom gyökere fog formájú ja. Ezen okból annak gyógyítására igen alkalmas, és alakjával a természet még csodálatosabb szere. a mérgek hatását is mérsékeli. Törd tehát ízekre, égeA here formájú gyógynövényekr√l… tett borral nedvesítsd meg, és a fejre helyezve az 1. Italban feloldva a kosbor vagy n√sz√f∫ minden agyat er√síti és az egész fejnek nagy hasznára válik… fajtája nemi vágyat gerjeszt, aminek oka a növény Azokról a gyógyfüvekr√l, amelyek a fejet fed√ haj- herékkel megegyez√ formája. Az együtthálásra való hoz hasonlatosak… mek”, a „boszorkányok”, a mágikus magyarázat. S a mágia természetesen ez utóbbi funk3. Mocsaras helyeken ciójában sem csak a „primitívek” sajátja. olyan különleges gyógynövény n√, amelynek lágy A mágia értelme – a társas funkció a modern ember fels√bbrend∫séget tételez√ álláspontját feladjuk, s a „primitívek” küszára a haj hosszú szálaihoz Ha lönös szokásait belülr√l szemlélni próbáló, √szinte megértésre törekv√ módon közelítjük, hasonló. A növény a vízen akkor közelebb férk√zhetünk valóságos jelentésükhöz, értelmükhöz. úszik, és fehér virágja van. Frazer beszámol egyes népeknél megtalálható fakivágási tilalmakról, melyek néha kegyetForrázatát, akárcsak az el√- lennek t∫n√ büntetésformákkal társulnak (1925:72–79).2 „Primitív természetvallás”, „barz√ növényét, küls√leg hasz- bár mágia” — hangzik a felületes ítélet. Kicsit megért√bben azonban azt mondhatnánk, hogy e tiltások és büntetések mögött mintegy az adott közösség kollektív tudata húzódik náljuk. Ha a fejet vele meg- meg. A felismerés, hogy a fa élet. Leveg√, él√hely, anyag, s arra mindenkor nagy szükség mossuk, az elveszett hajat van. Ökoszisztéma elem. A „primitívek” ezt valahogy tudatos-tudattalanul tudják. Megélik. S a jogi intézményesedés híján a tiltásnak valószín∫leg jobban érvényt szerez a kegyetvisszahozza. 4. A sz√rmoha vagy len büntetés kilátásba helyezése. Ez képszer∫, s talán jobban hat az emberekre, mint az paragrafus. Nem primitív mágiáról van tehát itt szó, hanem közösségkovácsoló, vénuszhajpáfrány szép, elvont megtartó tradícióról. Természethez való emberi viszonyról. er√s és göndör hajat nö- S hasonlóképpen fejthetjük meg a többi számunkra értelmetlen, „mágikus” rítus, szokás, veszt. tabu realitáshoz köt√dését, valóságos célját, értelmét. Talán a legkülönösebb mágia mélyén 5. A Thapsia sz√rös leve- is van valami valóságvonatkozás, racionalitás, „logika”, pragmatikus, a mindennapi életre lei, amint Avicenna is tanú- vonatkozó haszon, a küls√ szemlél√k számára is belátható értelem. Így pl. az étel otthagyásának tabuja, az ételmaradék elásásának szokása mint mágikus ronsítja, a kopaszság által haj- tás elleni védekezés nem biztos, hogy „hamis okozati elképzelésen” alapul, mint Frazer tól megfosztott fejet ismét állítja (1925:135). Nem mondom, hogy e szokás hátterében a megbetegedések pontos bakteriológiai hatásmechanizmusának ismerete áll, de eredményében, fert√zés megel√z√ erefriss hajjal ékesítik. A fog húsának gyógyfü- jében mégiscsak ilyesmir√l van szó. Az általában a trópusokon él√ „primitív” népek, nem tudjuk hogyan, de valahogy mégiscsak rájöhettek, hogy a szabadon hagyott ételmaradék veir√l… közvetlenül vagy állati közvetítéssel betegségeket okozhat, terjeszthet, s ezért jobb, ha 1. A beléndek bogyója, elássák, semlegesítik azokat. S hogy √k ezt a felismerést a mágikus rontással mint magyamelyben a növény nedve rázati sémával kapcsolták össze, az nem tudatlanságukat, „primitívségüket”, hanem gontalálható, a zápfog formájá- dolkodási rendszereink különböz√ségét mutatja. A szokás, a tabu hatása, „értelme” a mi hasonló. val és alakjával rendelke- hulladékkezelésünkhöz Vagy vegyünk egy másik tabut, a menstruáló n√, a menseses vér érintésének tabuját. Nem zik. Ezen okból olaját és tudhatjuk, hogy e tabu miért, hogyan alakult ki, s hogyan terjedt el és intézményesedett kipréselt levét vagy gyöke- szerte a „primitívek” között. De látnunk kell kétségtelen hasznát, fel kell ismernünk értelmét, rének ecetes forrázatát, ha mely legalább kett√s, s itt sem a —talán a primitívek által is adott— „mágikus rontás elkemelegen a szánkban tart- rülése” az érdemi magyarázat. E szokás hatásában egyfel√l az imént említetthez hasonló, (kölcsönös) fert√zésmegel√z√ szerepe lehet. Másrészt pedig —mivel a menstruáló n√ általájuk, a fog fájását hatéko- ban nem esik teherbe nemi érintkezés esetén— e tabu az incesztus tilalom esetleges következnyan csillapítja. mények (teherbe esés, degenerált utód születése) nélküli áthágásának veszi elejét. Fontos 2. Hasonlóképpen a grá- egészségi („közegészségügyi”, mondhatnánk), s társadalomszerkezeti funkciót tölt tehát be. nátalma magjai is az emberi A közép-ausztráliai bennszülöttek amikor a péniszükön ejtett avatáskori bevágásos sebet fogakat ábrázolják, ezért f√- megsértve vérüket fröcskölik egymásra akkor egymás iránti barátságuknak adnak kifezetük vagy forrázatuk a foghús nyavalyáira és a lö- vágy elvesztése esetén annak újjáélesztésére a gyötyög√ fogakra használatos. kér legfels√ része a legjobb és a leghatásosabb. Az 3. A feny√ magjai az elüls√ fogakhoz hasonlato- el√bbi erejével szemben az alsó valamivel gyengébb sak. A fa levelének ecetes forrázatával való öblöge- és ráncosabb. A természet, ami az ember szülését tés ezért ezen fogak fájdalmát enyhíti. befolyásolja, a küls√ alak révén adja tudtunkra, hogy 2 „Hogy a faimádást korábban milyen komolyan vették, mutatja az a kegyetlen büntetés, amelyet a régi germán törvények róttak ki arra, aki él√ fa kérgének lehántására vetemedett. A b∫nös köldökét kivágták, és a fának arra a részére szögezték, amelyr√l lehúzta a kérget, majd addig hajszolták a fa körül, míg belei a törzsre tekeredtek. A büntetés célja nyilvánvalóan az, hogy a halott kérget a b∫nöst√l vett él√ pótlékkal helyettesítsék” (Frazer 1925:72).
135
Jobst Ágnes
a szülés er√sítését és el√mozdítását szolgálja, mivel szaga a férfi magjáéval egyezik. Ezen okból a kosbor gyökerének kivonata az elveszett férfier√t visszahozza, és az együtthálásra való készséget igencsak megnöveli. Ez azért van így, mert formája az ember és az állat heréjét követi, amir√l mindenki felismeri.
iszik hozzá, amint Dioszkoridész és Lobelius is tanúsítja. 4. A nagy sárkánygyökérnek vagy kígyóf∫nek kerek, hagyma formájú, heréhez hasonló gyökere van, mely borban fogyasztva a nemi vágyat gerjeszti. 5. A herezacskóhoz hasonló fokhagyma a közmondásnak megfelel√en kéjeljezést, azt er√sítik szubjektíve, pszichésen meg. Az aktustól a barátság ténylegesen, „objektíve” is er√sebb, mélyebb lesz. S hasonlóképpen, a halott hajából készített öv („lélek- gésre csábít. esszencia”) a legy√zhetetlenségükbe vetett hitüket er√síti, e gesztus pszichés hatásán ke6. A csillagpázsit virágja resztül tényleges, valóságos erejüket növeli. Olyasféle funkciót tölthet be, mint a „civili- a férfiember együtthálásra zált” népek esetében pl. a nemzeti zászló (Róheim 1984:476–477). való késztetését igencsak Az andaman szigetiek (és más népek) születéshez és halálhoz kapcsolódó szokásai (a gyermek már az anyaméhben nevet kap, a szül√k nevei a születés után még pár hétig tabut ké- megnöveli, ugyanis a magot peznek, s számos étkezési tabut kell megtartaniuk; a halott, s a gyászolók nevei is tabuk megszaporítja, ezáltal szea gyász végéig, s a gyászolókra is különböz√ étkezési tabuk vonatkoznak) sem értelmet- relmi vágyat gerjeszt. lenek. Egyfajta megkülönböztetett állapotot jelentenek, az élet fontosságára, mondhatni 7. A sárga gerebengomba szentségére irányítják a figyelmet. Ezek az alkalmak bizonyos társadalmi értékre tesznek formája a férfi vesszejével szert a tabuk által (Radcliffe-Brown 1952:147–148). egyezik, ezért bens√leg S számos más szokás, tabu, „mágia” valóságvonatkozása, értelme is hasonlóképpen felfejthet√, a betegre vonatkozó tabuktól a király, vezet√ érintésének tabuján át a vénül√, vagy küls√leg használva azt gyengül√ vezet√, a király meggyilkolásának szokásáig, a bajátvitelhez kapcsolódó mágikus egyaránt er√síti. A herék cselekvésekt√l az ültetvény varázslatokig. duzzanata esetén felhelyeAz intézményesedett tiltások, tabuk tehát nem érthetetlenek, nem „motiválatlanok” (Freud 1913:33), nem is „természetfölötti er√khöz” (Frazer 1925:143) kapcsolódnak. Nem cél és ér- zése igen hasznos. Adriatelem nélküliek, s nem is mágikus befolyásolások, rontásos varázslatok kivédését szol- nus Junius egy helyen a gálják, még ha általában ezt a magyarázatot adják is a „primitívek”. Van értelmük, okuk, phallusra kifejtett hatását nagyon is földi, evilági, természetes: a közösségi lét, a társas együttélés biztonsági és szabá- dicséri. lyozó eszközei. 8. Mindkét nemz√tag A mágia értelme – a pszichés funkció szignatúráját és ismertet√A szabályok, tabuk, a „primitívek” mágikus elképzelései és cselekedetei nemcsak a fenti jegyét magán viseli a sz√l√egészségügyi, biztonsági, társadalmi funkciókat töltik be. Talán még fontosabb, a mágiát szem magja. Ezért mondták gyakorló, abban hív√ emberek számára tudattalanul is dönt√ jelent√ség∫ pszichés funkaz öregek, hogy Vénusz ciójuk. Freud megállapítja, hogy a „babona” „el√leges fogalom”, mögötte a vadember valós lelki Bacchus nélkül, és bájital élete húzódik (Freud 1913:91). Malinowski is említi a társadalmi mellett a varázslat, a bor nélkül semmit nem mágia ezen lélektani vonását. A „siker lehet√ségébe vetett er√s hit” tartást és lelki egyen- ér.”8 súlyt jelent a mágiát gyakorló személy számára (Malinowski 1972:393). Róheim Géza szeEnnek szellemében, a rint pedig a mágia igazi értelme nem a természetre gyakorolt hatás, ez legfeljebb a bennszülöttek racionalizációiban szerepel. „A szertartások célja ugyanis valójában egészen fejt√l a láb irányába tartva más, mint amit hivatalosan tulajdonítanak nekik; a küls√ természetre ugyan nincsenek sorolja fel az értekezés az hatással, azonban bizonyos libidokvantumok szublimációját szolgálják, és ezáltal a minden- emberi test különféle tagnapi életfeladatokkal való k∫zdelemben vannak a bennszülöttek hasznára” (1984: jainak gyógyítását szolgáló, 460–461). A mágia értelmét és hatását —hatásosságát!— tehát az emberi psziché szükségletei (is) ma- szignatúrával megjelölt nögyarázzák. Próbáljunk valóban belehelyezkedni a „primitív” ember gondolatvilágába: a vényeket, valamint a gyamágia a pszichére hat, azt er√síti, felkészíti az embert a sikeres cselekvésre, csakúgy, mint koribb betegségeknek és a „modern” embert a szellemi er√gy∫jtés, a „ráhangolódás”, a koncentráció, az ima, a fo- azok gyógyszereinek jehász, az el√zetes gyakorlás. Az állatbábu, sziklavéset stb. „mágikus” megölése olyan lehet, gyeit. A hasonló tárgyú 2. A lepkeszeg leveg√ben lógó, szakállat formázó disszertációk megírásában Crolliust és kortársait csövecskéi, és a hagymafélék az együtthálásra ger- abbéli meggy√z√désük vezérelte, hogy egy növény jeszt√ leghatásosabb szerek, mivel a legparáznább küls√ megjelenése annak farmakoterápiai funkciójára, azaz gyógyászati felhasználásának lehet√séállatra, a bakra emlékeztetnek. 3. A vörös hölgymál vagy kosbor, melynek gére közvetlenül utal. Crollius kiterjedt levelezéségyökerét vékony, vörös hártya borítja, belseje ben több ízben megfogalmazta, hogy a szignatúrák pedig fehér, éppen úgy szeretkezésre gerjeszt, tanát isteni eredet∫, az egyes növények hatásának akár a scincus nevezet∫ hal, ha azt a kezünkben fölfedését szolgáló tudománynak tartja. A természet tartjuk. És még sok minden, ha az ember bort csendes és titkos nyelvének megértése révén az or-
136
Mágikus er√: a szimpátia
vostudomány szokatlan és töretlen, ám nem csekély Rhyaxnak hívnak. Én okozom a fejfájást, és izgalomba hozom a halántékokat. De ha azt hallom: Mihály eredménnyel kecsegtet√ útra léphet. A mágikus ismeretek azonban nemcsak gyógyító [ti. az arkangyal], zárd be Rhyaxot – nyomban elmeer√vel ruházzák fel a beavatottat, hanem a szignatú- nekülök.« A többi dékánnak is hasonló módon kelrák a varázslás eszközévé is válhatnak, amelyek ré- lett bemutatkoznia, s a kerettörténet tanúsága szerint vén az égitestek er√i aktivizálhatók. A vonzer√k és a varázsigék ismerete révén Bölcs Salamon minden egymásra gyakorolt hatá- mint egy edzés, felkészülés. Belülr√l, fejben, vagy akár testben is, mint a lassítva, ezerszer sok ismerete megteremti elismételt karate (kard, bot stb.) mozdulatok a távol-keleti k∫zd√sportokban. annak lehet√ségét, hogy az A mágia hatása nem a nyugati tudományos ok — okozat mechanizmusa szerint jut érvényre. ember uralmát a természet Ilyen összefüggés tételezése durva félreértése, mellémagyarázása volna a dolognak. lényeg itt a következ√: a segítségül felhasznált képek, tárgyak, növények-álllatok stb. és embertársai fölé kiter- Arévén a mágikus cselekvések tanítják-kondicionálják-motiválják az adott személyt (csojessze. Éppen ez volt az a portot). Mert így jobban megmarad. A sokszorosan ismételt k√re lépés (Frazer 1925:39–40) mozzanat, amely a mágikus a bátorság, keménység elérését célozva talán legalább olyan hatékony tanítás, mint a mi tudományok felértékel√dé- „Légy kemény!” felszólításunk. El√bbi talán jobban rögzül, mert képi-cselekv√, aktív, séhez vezetett. A csillagok szemben a mi „modern” fogalmi, befogadó, passzív megközelítésünkkel. Nem azért „m∫ködik” tehát a mágia, mert valóságos temészetfölötti er√k munkálnak mögötte, hanem azért, és a hozzájuk tartozó démo- mert az ember bels√ er√it mozgósítják, pszichéjére hatnak, s valóságos, tev√leges részvétnok és szellemek varázs- elét kívánják. Ugy hat, mint a pszichoterápiás drámajáték, mint a kiugró teljesítményehatalmán alapuló mágikus ket lehet√vé tev√ sportedz√i módszerek. eszközök tradíciója antik A mágia mindig a pszichére hat, pszichés jelleg∫. A hasonlóságot (homeopatikus mágia), az összefüggést (érintkezési és átviteli mágia) mi tudjuk, s az az elménken keresztül hat eredet∫. A római császár- ránk . A cél a mi saját életünk, tevékenységünk, gyógyulásunk, megnyugvásunk, sikerünk. korból számos gemmára vé- Így m∫ködött a víz, a közös, er√t adó és tisztító folyóban fürd√zés a csata el√tt, valamint sett csillagábrázolás és a zo- a (tisztító) t∫z a csata esetleges elvesztése után a hettita katonáknál (Beal 1995:74). Így diákus valamely állatát me- m∫ködik a harci, az üzleti, csere, vadászati stb. vállalkozás el√tt a férfiak önmegtartóztagörökít√ amulett maradt tása, s a vállalkozás alatt az otthon maradó n√k, asszonyok által betartott tilalmak. Er√t és biztonságérzetet adnak (Freud 1913:92). Így m∫ködnek a nyugat-óceániai cserekereskeránk. A zsidó hagyomány delem, a kula tranzakciók el√tti és alatti „mágikus” varázsszövegek, hasonlóan a kókuszszámára sem ismeretlen a olajos illatosításhoz, a fogfestéshez, felékítéshez, melyek mind-mind a magabiztos fellékülönféle varázseszközök péshez, a vállalkozás sikeréhez nélkülözhetetlen önbizalmat biztosítják (Malinowski használata. Salamon király 1972:71–77, Benedict 1935:113); s így (is) m∫ködnek a yam ültetésénél suttogott varázsmondókák a Trobriand szigeteken és másutt. Így m∫ködnek a vérrítusok, akár egymásra fröcsszerelemkelt√ illetve -feled- kölésr√l, akár közös ivásról van szó. Nem a vér hat, mint „ok”, hanem a gesztus. Nem a tet√ varázsgy∫r∫ir√l a jeles fizikai valóság, hanem a bels√. S így m∫ködik az összes többi átviteli mágia is. A bajátvitel héber történetíró, Josephus (Frazer 1925:55–58.fej.) az érintett beteg pszichét könnyíti-mentesíti (úgy, mint pl. a keFlavius is megemlékezett. resztény hitbeli gyónás!), a tudat terheit csökkenti, s ezáltal talán a testét is.3 A fekete is így m∫ködik. A megtámadott személyt —ha tudomása van a dologról— gyengíti, A 3–5. század táján keletke- mágia szellemén keresztül akár testileg is. Az áldozat pszichés terhelése, feszültsége n√, míg elzett Salamon Testamentu- lenfeléé csökken. A hatásosságba vetett hit a tényleges hatásosságot er√síti. A „szuggeszma címen ismert zsidó- tió er√sen befolyásolja az áldozatot, és aláássa természetes ellenállását”. A „bennszülöttek egyiptomi varázskönyv sze- mélységesen és √szintén félnek a varázslattól, már csupán az az érzés, hogy üldözik √ket, rint Salamon a templom hogy elítéltnek vélik magukat, önmagában is elegend√ ahhoz, hogy ténylegesen halálraítéltek legyenek” (Malinowski 1972:44, 35). De ma már „modern” fejjel is tudjuk, hogy a építésekor egy hét szellem- psziché mindenkori állapota nagyban befolyásolja, s√t, gyakran meghatározza az adott b√l álló csoportot, a csillag- személy tényleges fizikai állapotát. szellemek csapatát idézte A „mágia” pszichés hatékonyságára vonatkozóan egészen meglep√ bizonyítékokkal rendelmeg, s a bölcs kérdez√skö- kezünk. Frazer is felsorol olyan eseteket, amikor a f√nök ételmaradékát vagy más hasondésére a démonok nemcsak lóan tabu alá es√ ételt elfogyasztott emberek, megtudván, mit is ettek, rövid rosszullét az általuk el√idézett ártalmat, de az ellenszert, a meg- dékánt és varázsszellemet a jeruzsálemi templom épíóvó varázsigét is megosztották a kérdez√vel. A király tésében munkára fogott.”10 érdekl√désére az els√ dékán például így válaszolt: Agrippa okkult filozófiájában már a dolgok rejtett „»Én vagyok a zodiákus körének els√ dékánja,9 akit tulajdonságait taglaló fejezet végén felmerül annak
3 Több modern vizsgálat is foglalkozott a gyógyulás és a hit közötti összefüggésekkel. Egy 1995-ös felmérés (232 személyt vizsgáltak) azt mutatta, hogy a szívm∫tétek túlélési esélyei sokkal jobbak a vallásos emberek számára; a nem hív√k között háromszor nagyobb volt a halálozások száma. Egy 1988-as vizsgálat pedig még meglep√bb eredményre jutott. A San Francisco General Hospital 393 szívbetegének feléért imádkoztak (vakon, azaz a betegek nem tudták ezt!), a többiekért nem. Az utóbbi csoportban több komplikáció lépett fel, s több gyógyszerre is volt szükségük! (Wallis 1996)
137
Jobst Ágnes
szimpátiát a magunk számára megnyerjük. E varázseszközök már anyaguknál fogva is rokonszenvesek az adott bolygó számára, s erejüket növelni lehet azzal, ha az illet√ csillag szellemének alakjában formáljuk meg √ket. Agrippa titkos bölcseletében egy masztrixból készült oroszlán szobrocskáról emlékezik meg, melyet ha tíz naután tényleg meghaltak! A tudatbeli feldolgozás, „az elképzelés (azaz a tudatbeli valóság! — Sz.R.T) ugyanolyan reálisan hat az emberre, mint a gravitáció, és ugyanolyan biztosság- pon át borban áztatunk, a gal megölheti, mint egy adag kénsav” (Frazer 1925:139–140, 143). Hasonló, halállal végz√d√ bor elfogyasztása az Oroszesetekr√l számol be Freud (1913:27), Grynaeus (1989:21) és Prinz (1989:48) is. lán csillagkép alá rendelt S mi több, az id√járásmágia is valahogy így m∫ködik. Az es√csinálás. Mert a felh√ket vajobb testfélb√l minden felóban nem tudják a bennszülöttek, indiánok stb. mozgatni. De legalább megpróbálják... És ez rengeteget számít. Ennyit tudok tenni. Mert valamit tenni akarok, nem ülök tétle- lesleges nedvességet ki∫z. A varázseszközök széles nül. Az eszkimók társas szertartása a három napja tomboló hóvihar ellen. Hat. Nem kint, hanem bent. Belül. Er√t ad, összetartozást eredményez. Személyes lelki egyensúlyt, bizton- skálájából a b∫vös számságot és csoportkohéziót. Képessé tesz a kemény megpróbáltatások elviselésére. S ezen a négyzetekr√l kell külön tényen mit sem változtat a „mágikus” szertartások értelmér√l adott ilyen-olyan magyarámegemlékeznünk, amelyek zat, a „racionalizáció”. Mert nem az a lényeg. Mindez nem jelenti azt, hogy a mágia az emberi psziché korlátlan befolyásolásának min- a „…a mennyei számoknak denható eszköze. Szó sincs err√l! A legrafináltabb „mágikus” technikákkal, a legmélyeb- azt a sorát ábrázolják, ameben átélt szertartásokkal sem lehet bármilyen célt, bármikor, bárkivel elérni. Termé- lyet az isteni értelem ideái szetesen nem lehet bárkit bármilyen betegségb√l csak a pszichéjére hatva, „mágikus” helyeztek belé az égitestekúton meggyógyítani. S nem lehet pusztán pszichés felkészítés révén akárkib√l olimpiai bajnok! De a betegség elviselését, az abból való kilábalást jelent√sen megkönnyítheti a be, úgy, ahogyan a Világlépszichére ható mágia. S hogy kib√l is lesz végül az egyébként megfelel√en felkészültek lek ezt beosztotta.” A bolyközül az egyetlen gy√ztes, abban a versenyz√k aktuális pszichés állapotának, a psziché gók szent tábláinak tulajbefolyásolásának (ha tetszik: az edz√i „mágiának”) fontos, olykor talán dönt√ szerepe donított mágikus véder√t is lehet. A mágia hatásosságának, a pszichés funkció betöltésének elengedhetetlen feltétele továb- szemlélteti Dürer Melanbá a hatásosságba vetett hit, illetve szélesebben: a mágiát magába foglaló gondolkodási cholia címen ismert remeke. rendszernek az elfogadása, az abban élés, az aszerinti gondolkodás. Egy európai utazó A kor sok más m∫vészi alnyilván nem fog elpusztulni, ha esetleg megenné az új-zélandi törzsf√nök ebédmaradé- kotásához hasonlóan ezt a kát, hiába is bizonygatnák neki, hogy ennek kell bekövetkeznie. Az √ pszichéjére ez a rézmetszetet is olyannyira „mágia” nem hatna, mivel nem hisz benne, s nem eszerint a gondolkodási rendszer szeátszövik a mágikus er√kre rint él és gondolkodik. vonatkozó utalások, hogy A mágia elterjedtsége azok ismerete nélkül a m∫A mágikus gondolkodási és cselekvésrendszereket nemcsak távoli kontinensek és világalkotás jóformán alig értvégi kis szigetek „elmaradott”, „primitív” népeinél találhatjuk meg. Megvolt, s máig is megvan az sok helyütt, id√ben, térben szerteágazóan. A nyugati típusu modernitás het√. A 16–17. században bölcs√jeként tisztelt ókori görög-római világban is volt mágia. Id√járásmágia és ültetvény nemcsak a testi, de a lelki varázslat, betegség∫z√ és szerencsehozó mágia, „fehér” és „fekete” mágia. Mégpedig —a betegségeket is csillagjó cél érdekében alkalmazott mágia esetében— a „felvilágosult” Athén és Róma által elfo- befolyással magyarázták. gadottan, legálisan (Baroja 1970:67). A complexiók középkori alkalmazd a csillaghoz tartozó dolgokat, és máris a tana értelmében a melankolikus a Szaturnusz hatása csillag hatása alá kerülsz… Például ha a Nap erejét alatt áll, amint azt Robert Greene Planetomachia akarod megszerezni, keress a Nappal összefügg√ dol- cím∫, 1585-ben megjelent könyve kimerít√en tárgyalgokat a növények, virágok, fémek, kövek és él√lé- ja.12 I. Miksa császár – akinek számára a metszet kények közt, szedd össze és használd föl √ket…”11 szült – csillaghív√ udvari orvosa, Georg Tannsteter A csillagok hatására ugyanis a világlélek a ter- (sz. 1481) megállapítása szerint a Szaturnusz bolygó mészetes és a mesterséges dolgokba áramlik, és gyermeke, ami a kései éveit megkeserít√ melankóazokban a saját természetének megfelel√ er√ket (vir- liára hajlamosította. A metszeten látható kör és a tutes) alakít ki. Mármost ha egy csillag kedvez√ hely- körz√ a kor szimbólumrendszerében a melankólia zetben van, az alkalmas id√pont arra, hogy az illet√ eszmei jelképei, amint azt a neves csillaghív√ humacsillaggal szimpátiában álló növényb√l vagy a jóval nista, Marsilio Ficino (1433–1499) egy ránk maradt tartósabb k√b√l, illetve fémb√l bármilyen tárgyat, fordításában megfogalmazta: „Természetes oka enpéldául gy∫r∫t készítsünk, s azzal a kívánt er√t és nek viszont az, hogy a bölcsesség és a tudomány, de a kérdése, vajon milyen módon csalhatjuk el√ és szerezhetjük meg az égitestek befolyását és er√it a természetes dolgok és erejük segítségével. Erre vonatkozóan a szerz√ a következ√képpen igazít el bennünket: „Mármost, ha a világ egy részének vagy valamely csillagnak akarod az erejét megszerezni,
138
Mágikus er√: a szimpátia
különösen a nehéz m∫vészet létrejöttéhez és megMarsilio Ficinóról, a humanizmus 15. századi veszerzéséhez a kedélynek a küls√ dolgoktól a bels√ zéralakjáról, a Medici-udvar orvosáról jegyezték fel, felé kell vonzatnia, miként a körz√nek körpályától hogy olyan szümpathián alapuló amulettet készített, a centrumnak nevezett középpont felé, s magát oda mellyel önmaga számára próbálta a Nagy Medve csilkell rendelnie és terelnie.”13 A bels√ szellemi kon- lagkép erejét megnyerni. E célból medve alakját centrálás és a melankólia egyaránt a Szaturnusz véste egy mágnesre, és azt vasláncon nyakába akaszbolygó gyermekeinek sa- Bizáncban is él√ hagyomány maradt a mágia, noha veszített valamit közösségi jellegéb√l. játja. A terméketlen búsko- Személyesedett, individualizálódott, a küls√ világ helyett inkább befelé fordult. Id√járás hemorság emberi géniusszá lyett egészség, társas szertartások helyett kis amulettek, textil motívumok stb. (Maguire 1995) való alakításához (a fekete A mágiának az európai gondolkodásban betöltött szerepét áttekint√ munkájának összegpedig Seligman ezt írja: „Hegel azt állítja, hogy minden korban és minden nép epe átalakításához) a ve- zésében körében létezett mágia. Kalandozásunk a régi világ okkult történetében megmutatta, hogy szedelmes Szaturnusz elle- ez nem túlzott állítás” (Seligman 1948:309). nében ható jóindulatú Jupi- A mágia a múltban általában nem egy-egy sz∫kebb csoporthoz vagy társadalmi réteghez ter hatása szükségeltetik. tartozott, hanem —csakúgy, mint a „primitíveknél”— a mindennapi élet egészét áthatotta. Amennyiben a Jupiter hiá- Példa erre a finnek nemzeti eposza, 4a Kalevala, melyben a mágia számos módozatával találkozhatunk szinte lépten-nyomon. nyozna a tényleges kons- A mágia minden társadalomban jelen van. A különbség az egyes társadalmakon belüli kitellációból, azaz hatása a terjedtségben, a mindennapi élet mágiával való áthatottságában jelentkezik. A „primitív” tárgyalt személy horosz- népeknél ez az áthatottság er√s, a közösség egészére kiterjed√, másutt a mágia hatóköre kópjában a minimumra sz∫kebb, csak5 bizonyos társadalmi csoportok illetve egyének életében foglal el középhelyet. csökken, úgy erejének meg- ponti A mágia általános elterjedtsége persze érthet√. A világ felosztása az ember által jó és gonosz szerzésében a bolygó b∫vös er√kre, kívánatos és elkerülend√ eseményekre, s ezeknek az ember aktuális céljai szerint képe vagy számnégyzete való befolyásolási szándéka ugyanis térben és id√ben viszonylag állandó. A mágia, a különsiet segítségünkre. A met- féle varázslatok, s az összes kapcsolódó intézmények és szokások, tabuk és tiltások e beszet jobb oldalán a vesze- folyásolási szándék eszközei. A megértésükre való törekvés során pedig kerülni kell az elutasító, fels√bbrend∫ségi delmes szaturnuszi szám- néz√pontot. És persze a mindenáron való magyarázatokat is. Több száz, olykor több ezer kvadrát helyét ezért foglal- év távolából, egy másik gondolkodási és életviteli rendszer talaján talán mégsem leheta el a Jupiter el√nyös ha- tünk teljesen bizonyosak afel√l, hogy egyértelm∫en tudjuk, hogy pl. mi volt a valamikori tását aktivizáló számnégy- mexikói „napáldozatok” célja, és hogy a „primitívek” egy óceániai kis szigeten „mágikus” szertartásaik alatt „kétségtelenül” mit „gondolnak”... zet (mensula Iovis), amely- Valami igen fontosat azonban ne mulasszunk el megjegyezni. Bármi legyen is a különös nek ereje a korabeli orvos- szertartások „tényleges” (kinek a számára?!) „értelme”, még anélkül is, hogy az ember lás szerint a vérkeringést komolyan gondolná, hogy egy fának „lelke” van, más lesz a hozzá —a Világhoz— való vifokozta, ezáltal megóvott szonya, ha így kezeli azt. Ha lelkesnek, valóban él√nek tekinti, s így viselkedik vele szemígy közelít hozzá. Hiszen az a fa ténylegesen él! S e viszonya révén az az ember is más a Szaturnusszal együtt já- ben, lesz kicsit. Talán nem is kicsikét... A mágiának tehát egy ilyen, ha tetszik etikai vonzata, ró epés vérmérséklett√l. összetev√je is van. A természeti er√k, tárgyak, él√lények megszemélyesítése „a természeA m∫alkotás n√alakjának tet az emberi társadalmakhoz hasonló módon teszi elgondolhatóvá, s így társas, erkölcsi fején a Szaturnuszhoz ren- renddel ruházza azt fel” (Radcliffe-Brown 1952:131). delt babér helyett szintén a A „primitív ember” mítoszát kitalálók és e mítoszt folytonosan életben tartók talán legalább annyira megérdemlik a lekicsinyl√ „primitív” jelz√t, mint azok a népek, melyekre oly mateukrion, magyar nevén ebsz√l√ (Solanum dulcamara), a humor melancho- totta. Miután nyilvánvalóvá vált számára, hogy a relicus ellen használt klasszikus gyógynövény látható, mélt eredmény helyett f√ként szaturnuszi és marsi, ami – mint a rettegés leküzdését szolgáló praktika tehát kedvez√tlen befolyás érvényesül, felhagyott a – a kép kontextusában a feldolgozatlan, felszaba- kockázatos kísérlettel.15 Számos más, a démoni hadulásra váró rettegés jelzésére szolgált.14 talmak megszelídítésére és szolgálatunkba állításá4 Produktív mágia: „Most vénséges Vejnemöjnen dalolni kezd: b∫völ-bájol, / virágzó feny√t varázsol!”(X.ének). Rontó mágia: „Vejnemöjnen dalba kezdett: roppant a föld, a tó rengett, / reszkettek mind a rézhegyek, dombok döngtek, dübörögtek, / k√sziklák kettészakadtak, parton a kövek pattogtak! / Varázsolja Joukahajnent:...” (III.ének, Rácz István fordítása). Hasonló rontó mágiával varázsolja el Lemminkejnen észak táltosait (XII). Gyógyító mágiával kelti új életre Lemminkejnent anyja, a testet darabjaiból újra összerakva (XV), s így gyógyítja meg Vejnemöjnen balta ütötte sebeit —a „racionális” kezeléssel, kenettel, kötéssel párhuzamosan— egy agg apó (IX). S általában, a régi emberek gondolatvilágában igen fontos szerepet játszik a tevékenységgel együtt történ√ recitálás, mondóka, ráolvasás, „varázslás”, a szó. Varázsszava, „igéje” van a kígyómarás gyógyításának (XIV), a hajóépítésnek (XVI) stb. 5 Jegyezzük itt meg, hogy pl. a mai magyar társadalomban is jelen van a mágiának egy igen felületes, alapvet√en pénzkeresetre irányuló, nem az √szinte hitre épít√, hanem a mindenhol jelenlév√ emberi hiszékenységet kihasználó talmi, újsághirdetéses változata. Ennek az „igazi” mágiához mint gondolkodási rendszerhez kevés köze van.
139
Jobst Ágnes
vosa, a kor egyik legkiválóbb tudósa 1553-ban készített úrn√jének. Amint képmásáról megítélhet√, Katalin nem volt kellemes külsej∫, így érthet√, hogy csapodár férje szerelmének megtartására riválisával, a sokkal szebb Poitiersi-Dianával szemben a b∫vös hatású talizmán segítségét is igénybe vette.18 Ha valaki el√re meghagától értet√d√ könnyedséggel alkalmazzák. A „mágia cimkéje sokkal többet mond az azt tározott célból amulettet alkalmazó társadalom kulturális elfogultságairól, mint arról a gyakorlatról, melyre alkalmazzák. A mágiának nem lehet általános fogalma, éppen azért, mert a ‘mágia’ a ‘mi’ rendelt, a mágikus eszköz veleszületett értékítéletünkkel terhelt nyugati fogalom” (Ritner 1995:59). készít√jének sok, igen aprólékos körülményt kellett A mágia mint rendszer Mindent egybevéve azt mondhatjuk, hogy a mágia összességében egyfajta tudás (megisme- figyelembe vennie annak rés). Felfogható úgy is, mint az empirikus-racionális tudás (tudomány) kiegészít√je (Mali- érdekében, hogy az amulett nowski 1972:422; Bodrogi 1994:462), ám én inkább mégis a mágia egész-ségét hangsúlyoznám. a lehet√ legkedvez√bb id√A mágia összetett rendszer, ismeret- és cselekvésegyüttes. A mágikus gondolkodás egyes pontban készüljön el. Érdeelemei összekapcsolódnak, az érintett emberi közösség mindennapi problémáinak, természeti környezetükkel való kapcsolatának teljességét átfogják, megérteni, magyarázni mes tudnunk, hogy a kabés befolyásolni próbálják, más ismeretrendszerekhez (pl. a tudományhoz) hasonlóan. „Min- balisztikus talizmánok, ilden egyes rítus értelme egy kozmológia fényében válik világossá, mely a természetr√l és letve amulettek hatásos az emberi társadalomról vallott gondolatok és elképzelések együttese” (Radcliffe-Brown voltának el√feltétele volt, 1952:144); a „primitív rítusok mágiája harmonikus világokat teremt” (Douglas 1966:72, kihogy tulajdonosa titokban emelések Sz.R.T.). A mágia funkciója hármas: pszichés, társas és kognitív. Utóbbi funkciója más ismeretrend- tartsa, és idegen tekintet szerekével azonos: az ismeretlen feltérképezése, s az ennek alapján való cselekvés, a világ el√l elrejtve viselje. Azonszámunkra kedvez√, szándékainknak, céljainknak megfelel√ befolyásolása. ban nemcsak talizmán és A mágia tehát kozmológiai rendszer, világkép. Az ember és környezete közti elmebéli és amulett formájában alkaltev√leges kapcsolat, kognitív-ráirányulásos viszony. Megismerés tehát, a szó legszélesebb értelmében. Nézet- és ismeretegyüttes az én és a világ (nem én) viszonyáról, arról, hogy mazott mágikus eszközöket hogyan „m∫ködik” ez az egész, s hogyan befolyásolható, hogy hogyan is vannak a dolgok tartott számon a kor titkos „valójában”... tudománya. Számos más, a S hogy használhatósága, „értékessége”, „igazsága” tekintetében hogyan viszonyul más is- csillagok és csillagképek meret- és eljárásrendszerekhez, az egy másik vizsgálódás tárgya lehet. hatalmán alapuló varázsSzántó R. Tibor eszköz volt forgalomban. Jupiter fényéb√l kellett elkészíteni, mégpedig az aszt- A szimpatetikus golyók, vagy amint Flemming Der rológiai év kezdetén, tehát amikor a Nap a Kos els√ vollkommene Teutsche Soldat cím∫ könyvében nefokába lépett. Szombaton, a Szaturnusz napján nem vezte, mindig célba találó puskagolyók készítése pélvolt szabad dolgozni rajta. E különös tárgynak az ég dául a következ√képpen történt: az öntést akkor teljes jótékony hatását koncentrált formában kel- kellett elvégezni, amikor a Hold a Nyilas jegyében tartózkodott, és az órát a Mars bolygó uralta. Meglett volna tulajdonosára irányítani. A kései ókori csodatev√höz, tüanai Apollóniszhoz emlékezhetünk a mágikus harangról is, amit a kell√ hasonlóan már több ízben idézett szerz√nket, Agrip- hatás elérése céljából felhasználója születésnapján pát is foglalkoztatta a planétaszimbólumokkal ellá- kellett önteni, a hét bolygószellemnek szentelni, tott varázsgy∫r∫k rejtélye, melyeket a hét adott nap- majd speciális fohászok elmondását követ√en hájának megfelel√en kellett hordani,16 és visel√je ez- romszor megkondítani.19 A mágikus védeszközök kéáltal az éppen kormányzó planétaisten védelmét él- sei emlékei a zodiákus képeit ábrázoló motívumok, vezte. Az ókori bölcs állítólag ezen gy∫r∫k viselésé- melyek az ékszerdivat terén változatlanul igen kednek köszönhette, hogy kimagaslóan magas kort, száz- veltek, noha óvó és véd√ szerepük mára jócskán elharmincnál is több évet ért meg, s ráadásul mindezt halványodott. ragyogó ifjúságban tölthette.17 Ha szerelmi talizmánHa a mágikus er√ mibenlétét akarjuk megragadra volt szükség, úgy a Holdnak az Ikrek csillagzatával ni, a természet és az embertársak rokonszenvének való kedvez√ konstellációját kellett kivárni. Ebb√l a és megnyerésének örök emberi vágyához érkezünk, m∫fajból Medici Katalinnak, II. Henrik francia király amely önnön létezésének korlátait áthágva célját nejének amulettje tett szert történelmi hírnévre, minden rendelkezésre álló, s√t azon túlmutató eszamelyet Jean Fernel (1497–1558), a király udvari or- közzel elérni igyekszik. Titokban melyikünk nem szera hivatott, asztrológiai hiten alapuló mágikus védeszköz készítésének leírása lelhet√ még fel a kor okkult irodalmában. A figura mundi, azaz a világképmás készítésének leírása ugyancsak Marsilio Ficinótól maradt ránk. Sárgarézb√l, aranyból és ezüstb√l, tehát a kor felfogása szerint a Vénusz, a Nap és a
140
Mágikus er√: a szimpátia
retne szép, okos, egészséges és szeretetreméltó, egyszóval sikeres lenni, a sorsában rejl√ valamennyi lehet√séget valóra váltani. S ha mindennek eléréséhez saját er√nk kevésnek bizonyul, környezetünket figyeljük, próbáljuk ellesni a titkot, bár olykor elcsüggedünk és kételkedünk abban, hogy a kulcs valaha is a kezünkbe kerül. Ám a keresés talán mégsem hiábavaló. Amint a több ízben idézett jeles humanista tudós, Nettesheimi Agrippa De incertitudine et vanitate scientiarum (1531) cím∫ m∫vének a természet rejtett, titkos er√inek megfigyelésére biztató passzusában megfogalmazza, a dolgok megfigyelése által
hihetetlennek t∫n√ csodák válhatnak valóra, ami mai nyelvre átültetve azt jelenti, hogy amit fogyatékos ismereteinkkel csodának vélünk, azt a tudomány fejl√dése kés√bb igazolja.20 És hogy ebbéli törekvéseink kudarcra ítélt medd√ vállalkozásnál mennyivel többek, s a tudomány történetében milyen lebecsülhetetlen eredményt hoznak, bizonyítja a természet, mégpedig az állat- és növényvilág, az ásványok és a többi alkotóelem felé forduló tudományos érdekl√dés, amely el√bb a növények, majd pedig a szervetlen ásványok hatóerejét az ember javára kamatoztatva hozta meg gyümölcsét.21
Jegyzetek
9 Az egyiptomi csillaghitben az állatövi jegyek harmadolásával nyert tízfokos, id√tartamban kifejezve tíznapos egységeket nevezték dékánoknak. 10 Kákosy László: Egyiptomi és antik csillaghit, Bp., Akadémiai, 1978. (Apolló Könyvtár 9.) 289. o. 11 Agrippa i.m. (I.34) 40–41. o. 12 Földényi F. László: Melankólia. Bp., 1992. 7. o. 13 Idézi: Aby Warburg: Pogány-antik jóslás Luther korában. Bp., Helikon, 1986. 54. o. 14 Uo. 15 Kákosy László i.m. 285–286. o. 16 Ti. a hét napjait a hét bolygó alá rendelték, aminek emlékét máig meg√rizték a germán és latin nyelvek. 17 Agrippa i.m. 55. o. 18 Faludi Géza: „Pénz és érem mint amulet”, Az Érem, 1928. jan.–dec. 138–148. o. 19 Agrippa i.m. „A testre kötözhet√ és nyakba akasztható eszközök” cím∫ fejezet 52–55. o. 20 John Henry: „Magic and science in sixteenth and seventeenth centuries”, Companion to the history of modern science, London–New York, Routledge, 1990. 583–593. o. 21 A kémia Paracelsus nevéhez köt√d√, gyógyítás céljára való felhasználása, a iatrokémia, amelyen korunk hatalmas gyógyszeripara nyugszik, szintén innen eredeztethet√.
1 A hét irány a következ√: a négy égtáj, a magasság, a mélység és a széls√ségek tulajdonságait szintetizáló szent közép. 2 E mágikus iratok legfontosabb darabjai a Hermész Triszmegisztosznak és Zoroaszternek tulajdonított szövegek, az ún. Corpus Hermeticum és az Oracula Chaldaica, amelyek valójában a 2–3. században keletkezett hellenisztikus iratok, ám a reneszánsz gondolkodók azokat Mózes korabeli szövegeknek vélték. 3 M. C. Agrippa von Nettesheim: Titkos bölcselet [De occulta philosophia], Magyar László András fordítása, Bp., Holnap, 1994. 19–20. o. 4 A hetes felosztás alapjául szolgáló hét égitestr√l már korábban szó esett, a tizenkettes kulcsát az év tizenkét hónapja és az állatöv tizenkét jegye adja, amivel a pátriárkák, illetve a testrészek számát és az ábécé kétszer tizenkét bet∫jét hozták kapcsolatba. 5 A fentiek mellett még az alfabetikus, azaz az ábécé bet∫inek formáját idéz√ jeleket, valamint az ún. természetes jegyeket különböztették meg. 6 Agrippa i.m. 36–37. o. 7 Müller-JahnckeWolf Dieter: Astrologisch-magische Theorie und Praxis in der Heilkunde der frühen Neuzeit, Stuttgart, 1985. 170–171. o. 8 Oswaldus Crollius: De signaturis internis rerum, Stuttgart, Steiner Verlag, 1996. 188–196. o. Hrsg. u. eingeleit. Wilhelm Kühlmann-Joachim Telle. A m∫ els√, latin nyelv∫ kiadása 1609-ben látott napvilágot, az els√ német nyelv∫ fordítás 1623-ból való. A magyar nyelv∫ fordítás alapjául ez utóbbi szolgált.
Irodalom (Szántó R. Tibor: A mágia mint (ismeret)rendszer)
Molnár Á. 1994. Weather-magic in Inner Asia. Bloomington: Indiana University Research Institute for Inner Asian Studies. Prinz, A. 1989. „Az északkelet-zairei azandék két orákulummérge, a ‘tongbiloli’ és a ‘benge’ etnográfiája és farmakológiája”. In: Babulka-Borsányi-Grynaeus 1989:43–49. Radcliffe-Brown, A.R. 1952. Structure and Function in Primitive Society. London: Cohen and West Ltd. Ritner, R. K. 1995. „The Religious, social and legal parameters of traditional Egyptian magic”. In: M. Meyer–P. Mirecki (eds) 1995:43–60. Róheim G. 1984. Primitív kultúrák pszichoanalitikus vizsgálata. Budapest: Gondolat. Seligman, K. 1948. Mágia és okkultizmus az európai gondolkodásban. Budapest: Gondolat, 1987. Wallis, C. 1996. „Faith and healing”. Time 147:34–40. (No. 26.) Wilkinson, R. H. 1994. Symbol and Magic in Egyptian Art. London: Thames and Hudson.
Baroja, J. C. 1970. „Magic and religion in the classical world”. In: Marwick (ed) 1970:67–75. Beal, R. H. 1995. „Hittite military rituals”. In: Meyer-Mirecki 1995:63–76. Benedict, R. 1935. Patterns of Culture. London: Routledge and Kegan Paul, 1971. Bodrogi T. 1994. „James George Frazer”. In: Frazer 1925:455–464. Douglas, M. 1966. Purity and Danger. London – New York: Routledge, 1993. Firth, R. 1956. „Reason and unreason in human belief”. In: M. Marwick (ed): Witchcraft and Sorcery. Penguin Books, 1970:38–40. Frazer, J. G. 1925. Az aranyág. Budapest: Századvég, 1994. Freud, S. 1913. Totem és tabu. Budapest: Göncöl, 1990. Grynaeus T. 1989. „Európai gyógyító személyzet a harmadik világ országaiban”. In: Babulka-Borsányi-Grynaeus: Síppal, dobbal... Hagyományos orvoslás az Európán kívüli népek körben. Budapest:Mez√gazdasági Kiadó. l989:15–24. Maguire, H. 1995. Byzantine Magic. Washington, D.C.: Dumbarton Oaks Research Library Collection. Malinowski, B. 1972. Baloma. Budapest: Gondolat. Meyer, M. – Mirecki, P. (eds) 1995. Ancient Magic and Ritual Power. LeidenNew York-Köln: E.J.Brill.
141
