6. évfolyam 17-18. szám 2013. november
Európai Unió és Nemzetközi Fejlesztés 2013 november
?
Jön a DAC-korszak
MAGYARORSZÁG ÚJ NEFE STRATÉGIÁJA
DEAD AID
EGY MINDENT FELFORGATÓ KÖNYV
TÁMOGASSUK A SZEGÉNYEBB ORSZÁGOKAT! „GO AFRICA” - LENGYEL ROHAM A FEKETE KONTINENSEN
KAUKÁZUS melléklettel
„Az melegszik a tűznél, aki közelebb van hozzá” Interjú Csáki Csabával, a Corvinus Egyetem professzorával, az MTA rendes tagjával Milyen rendszere van a nemzetközi segélynyújtásnak a világban? A segélyezés állandó téma a világban. Ezzel kapcsolatosan többféle fogalommal kell először is megismerkedni. Arról mindenki tud, hogy a fejlett országok segítséget nyújtanak a fejlődőknek. A segítségnyújtás több csatornán keresztül valósul meg. A segélyezésen belül a legnagyobb rész kormányok által nyújtott Overseas Development Assistance (ODA), amelynek koncesszionális feltételekkel nyújtott összegei fejlesztésre fordítandók. Mindezen kívül a magánszektor és a civilek is nyújtanak segítséget. A civil és a magánszektor segítségnyújtásának méreteit nehéz megbecsülni. Az ODAjuttatások összege körülbelül 120-130 milliárd dollár évente, ami az utóbbi két évben kissé csökkent. Nagyon fontos, hogy a nemzetközi segélyezés hosszú történelmi távlatra tekint vissza. Ebben a folyamatban a volt gyarmattartó országok és az USA a meghatározóak.
BILKEI-GORZÓ BORBÁLA
A nemzetközi fejlesztések terén fontos tényező az OECD-DAC-tagság. Hogy alakult ki a szerepük és miért fontos a munkájuk? Az OECD a leggazdagabb országokat tömöríti és koordinációs szerepet játszik a segélyezésben. Az OECD részeként működik a Development Assistance Committee (DAC). Ez a nemzetközi segélyezés legfontosabb koordinációs fóruma. A nemzetközi gyakorlat szerint az egyes országok több évre megajánlanak bizonyos öszszegeket. A DAC figyelemmel kíséri az ígéretek betartását. Általában a megajánlások fele vagy kétharmada gyűlik össze. Az utóbbi években néhány ország drasztikusan csökkentette a nemzetközi segélyezés mértékét. Ez történt Olaszországgal vagy Görögországgal, ugyanakkor bizonyos országok a korábbi ajánlatuknál sokkal többet adtak, ilyen például Korea és Szaúd-Arábia is.
EU12 (nem DAC-tagország) teljes ODA-befizetése millió USA-dollárban 2010
2011
2012
2004 és 2012 2012 teljes közötti változás
Bulgária Ciprus Csehország Észtország Magyarország Lettország Litvánia Málta Lengyelország Románia Szlovákia Szlovénia
41 51 223 19 112 16 37 13 370 114 74 58
43 35 218 23 122 17 47 17 371 146 77 56
40 26 226 24 123 21 53 19 452 150 81 60
39.7 20.3 64.8 16.0 34.6 10.4 40.6 6.2 276.4 149.7 33.6 20.8
ODA/bruttó nemzeti jövedelem
0.08% 0.12% 0.12% 0.11% 0.10% 0.08% 0.13% 0.23% 0.09% 0.08% 0.09% 0.13%
Forrás: European Council Press Release e
2.
www.v4aid.eu
Nemrégiben Csehország után Szlovákia és Lengyelország is DAC taggá vált. A V4-ekből így már csak Magyarország nem tag.
A segélyezésnek van-e gazdaságélénkítő hatása a donorországokban? A segély az előkészítő fázis a magántőke behatolásához és ahhoz, hogy felmérjék a terepet. Nem kétséges tehát, hogy a nemzetközi segélyeknek komoly hatása van a segélyeket nyújtó országok gazdaságára is. Ez a hatás azonban közvetlenül nagyon nehezen mérhető, mivel a donorországok nemzeti jövedelmének néhány tized százalékáról van szó. Az Európai Unión belül a legnagyobb segélynyújtók, Norvégia és Hollandia a nemzeti jövedelmük 1,2-1,3 százalékát adják, a többi ország pedig ennél kevesebbet. Egy-egy ország vonatkozásában tehát a segélyek viszonylag kis összegek, együttvéve azonban a fejlődő világ szempontjából igen jelentős támogatásról van szó. Ki dönt, hogy hol és mit érdemes fejleszteni? Hogyan működik az egész mechanizmus? A fejlesztési döntésekben gyakran lobbiznak a segélyező országok, de a szegény, segélyre szoruló államok is. Jellemző a rendszerre, hogy a gazdagabb országok sokszor rivalizálnak a háttérben. A segélyek nagy részben bilaterálisak, ahol gyakorlatilag a történelem, a helyi kapcsolat, a szimpátia, a politika nagy szerepet játszik. A kisebb rész a multilaterális segély, amely megítélésem szerint transzparensebb. Az egyik legnagyobb multilaterális segélyező az Európai Unió, amelynek országai átlagosan 0,7 százalékot fordítanak a nemzeti jövedelmükből segélyre. De itt is érzékelhető a kettősség, mivel ebbe a százalékba a közvetlenül nyújtott segélyek mellett beleszámít az a pénz is, amelyet az Euro-AID-en keresztül adnak az államok. Léteznek ezeken túl más közös akciók is. Erre talán a legjobb példa a Nemzetközi Agrár Kutatóintézetek Hálózata (CGIAR), amit több ország és nemzetközi szervezet együtt finanszíroz. A legtöbb pénz infrastrukturális fejlesztésre megy, aztán szociális és oktatási célokra. Más fontos területekre a forrás a magán- és civil szektorból, valamint más pénzügyi forrásokból érkezik. A fejlesztésekben részt vesz a Világbank is. Mi a feladata? A Világbank az egyik legnagyobb segélynyújtó szervezet. A Világbank működtet egy, a legszegényebb országokat megcélzó speciális segélyprogramot. Ez a program az IDA, az International Development Association. Az IDA forrásait is a gazdag országok adják össze. A Világbank adminisztrálja és osztja szét az évi kb. 16-17 milliárd dollárt. Hogyan döntenek a Világbankban a fejlesztésekről? Pályáztatják a fejlesztéseket? Nemcsak a Világbankban, de szinte mindenhol alapelv a nyitottság, és ezzel nincs is probléma. A Világbank gyakorlatában egy középtávú tervezési folyamat részeként évente egyeztetik az adott országokkal az igényeket. A valóságban a helyzet valamivel komplikáltabb. Az országok egy része csupán IDA-hitelt kap. Létezik egy másik kategória is, a már módosabb szegény országok csoportja, amelyek rendes világbankos hitelt kaphatnak, kiegészítve az IDA segítségével. A csupán IDA-ra jogosult országok egyéb hitelekhez gyakorlatilag alig jutnak.
Ezt sokszor elfelejtik Magyarországon, amikor szidják a Világbankot, amelyik pedig sok állam működéséhez kritikus támogatást nyújt. Ezek az államok tulajdonképpen azért működhetnek, mert van a Világbank és van az IDA, és ott a segélyek jó része az adott állam működtetését szolgálja. Fontos látnunk, hogy az IDA olyan dolgokat finanszírozhat meg, ahol a megtérülés gazdasági kategóriákkal nehezen mérhető. Természetesen az IDA-segélyek is konkrét projektek keretében kerülnek felhasználásra, amelyeket az adott ország és a Világbank tervez meg. Van-e gond a rendszerrel? Hogyan lehet jelen lenni a vérkeringésben? Az természetes, hogy itt is vannak problémák. Általában az melegszik a tűznél, aki közelebb van hozzá. Mi még meglehetősen messze vagyunk ettől a tűztől. Magyarországon még viszonylag kevéssé ismert a nemzetközi segélyezés rendszere és gyakorlata. A nagy donorországok a Világbanknál úgynevezett trust fundokat hoznak létre. Ezek az összegek felhasználhatók a segélyprojektek kidolgozásának finanszírozására. Képzeljük el például azt, hogy holland szakértők dolgoznak ki egy projektet, és ők szervezik meg a megvalósítás rendszerét is. Nyilvánvaló, hogy aki ezt a munkát elvégezte, fontos információk birtokába jut. A magyar hatóságoknak is érdemes lenne megfontolni egy magyar trust fund létrehozását a Világbanknál. Ebből az öszszegből magyar szakértők dolgoznának ki projekteket. Ez egyrészt egy hatalmas mértékű tréninglehetőség a résztvevőknek, továbbá sok pluszinformáció az országnak. Egy ilyen trust fund éves nagyságrendje kb. ötvenezer dollár. Visszatérve a gondokra, az egyik legnagyobb probléma az, hogy a donorok nem működnek igazán együtt. Mindenki félti a pozícióját, meg a saját kedvenc, úgy nevezzük, hogy pet országát, ahová nem szereti, ha más is beteszi a lábát. Labdába rúghat-e egy új ország? Csak akkor, ha ő is áldoz erre. Egy-egy szerencsés esetben előfordulhat, hogy valakinek jut a tortából, de tartósan a nemzetközi segélyezési döntésekben csak az tud részt venni, aki maga is ad. Fel kell ismerni, hogy nekünk is érdekünk bekerülni a DAC-ba. Nagy örömmel hallottam, hogy a csehek bejutottak az idén májusban ebbe a bizottságba. Miért épp a csehek? Mi hol állunk most? Gazdagabb, szervezettebb nép, és a civil szféra kulturáltsága is egyértelműen magasabb, mint nálunk. Másrészt tavaly a csehek több mint 200 millió dollárt fordítottak nemzetközi segélyezésre, mi pedig 123 milliót. Magyarországon mindenki azt hiszi, hogy hazánk nagyon szegény ország. Ahhoz vagyunk szokva, hogy minket mindenki segélyez. Pedig valójában nem vagyunk annyira szegények, hiszen Magyarország benne van a világ leggazdagabb 20 százalékában. Nekünk is fel kell vállalni az új szerepet. Fontos lenne egy magyar segélykoordinációs szervezet, aid agency létrehozása. A Külügyminisztériumban már van egy csoport, amelyik ezzel foglalkozik. Ezt kellene tovább erősíteni sokkal nagyobb propagandával párosítva. Fontos cél lehetne, hogy 2015-ben Magyarország is a DAC tagja legyen. www.demnet.hu
3.
2015
legyen a
NEMZETKÖZI FEJLESZTÉSEK ÉVE
– erről fogadott el javaslatot az Európai Bizottság. Eredetileg az ötlet az európai nemzetközi fejlesztési civileket összefogó platformtól, a Concordtól indult 2011-ben, amelyben tag a Hand Szövetség is. A támogatók szerint két év múlva muszáj nagyobb hangsúlyt kapnia a fejlesztési együttműködésnek, miközben a közvéleménynek is jobban meg kell ismernie a mélyszegénységgel szembeni küzdelmet, valamint a humanitárius segítségnyújtást. 2015 a határideje annak is, hogy az ENSZ tagállamai teljesítsék a kitűzött millenniumi fejlesztési célokat, mint például az éhezés felszámolása, az általános iskolai oktatás elterjesztése, a gyermekhalandóság csökkentése, az anyák egészségének fokozottabb védelme, valamint a halálos fertőző betegségek visszaszorítása. A fenntartható fejlődési célok szakmai kidolgozása már régen elkezdődött és a Rió+20 Fenntartható Fejlődés Konferencia elindította a kormányközi folyamatot is. A 2015 utáni fejlesztési agendában, a Fenntartható Fejlesztési Célokban prioritást kaphat a jó kormányzás, a teljes körű szociális és gazdasági fejlődés a béke és biztonság megteremtésével, valamint a környezeti fenntarthatóság.
CIVIL ÉS TUDOMÁNYOS JAVASLATOK A NEFE
keretstratégiában MARADANDÓ-E A SIKER, S LESZ-E TOVÁBBLÉPÉS KÉT KÖZPONTI KÉRDÉSBEN? IDÉN MÁRCIUSBAN MEGSZAVAZTA AZ ORSZÁGGYŰLÉS, HOGY VÉGRE SZÜLESSEN MEG MAGYARORSZÁG NEMZETKÖZI FEJLESZTÉSI (NEFE) STRATÉGIÁJA. A ke-
retstratégia kidolgozását széles körű társadalmi egyeztetés előzte meg, az elkészült keretstratégiát nyáron Takács Szabolcs globális ügyekért felelős helyettes államtitkár mutatta be az Országgyűlés Külügyi Bizottságának. A stratégia már évek óta téma a felelős hivatalok, a civilek és a kutatók körében, és korábban is voltak már egyeztetések, így a külügyi tárca társadalmi egyeztetésre bocsátott idei anyaga a korábbi javaslatok közül már sokat tartalmazott. Az egyeztetésre érkeztek javaslatok mind a tudományos szférából, mind pedig a civil szervezetek részéről. Utóbbiakat a Hand Szövetség gyűjtötte össze és egyesítette egy dokumentumban. A Hand egyes munkacsoportjainak anyagai kész javaslatokat is tartalmaztak, konkrét szövegezéssel, amelyek egy részét a tárca át is vette. Koncepcionálisan is sok mindenben elfogadták a keretstratégiához írt civil, a nemzetközi standardokat tükröző észrevételeket, így azt is, hogy legyenek a stratégiában részletes, a nemzetközi Nefe-folyamtokban már be-
4.
www.v4aid.eu
vált indikátorok is. A civilek üdvözlik a bilaterális Nefe növelésére való törekvést, a partnerországok számának csökkentését, a fejlesztési szektorok pontos megjelölését, a transzparencia alapvető elvként való megfogalmazását, és ennek kapcsán a nemzetközi transzparenciakezdeményezéshez (IATI) történő csatlakozás kitűzését, a szakpolitikák fejlesztési szempontú koherenciájának hangsúlyozását is. A véleményeztetett koncepció azonban nem tükrözte teljességgel a külsős szakemberek azon fő prioritásként megfogalmazott véleményét, hogy a Nefe terén történő komoly előrelépéshez Magyarországon is feltétlen szükség lenne két dologra: – Nefe-törvényre (megfelelő jogi környezet kialakítására) – intézményi fejlesztésre. A pozitív tapasztalatok, a Külügy és az érdekelt társadalmi szereplők jó együttműködési gyakorlata miatt bízunk abban, hogy a külügyi tárca folyamatban lévő munkája során, a december végéig tartó időszakban létrejövő második, részletes stratégiában a korábban bekerült javaslatok megmaradnak, és hogy az akciótervek kidolgozása során a fenti szempontok is érvényesülnek.
MAGYARORSZÁG ÚJ NEFE STRATÉGIÁJA pozitívumok és kérdőjelek SZENT-IVÁNYI BALÁZS
a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi adjunktusa
Az Országgyűlés 2013. március 4-én határozatban kérte fel a kormányt Magyarország nemzetközi fejlesztési együttműködési (Nefe) stratégiájának kialakítására. Tíz évvel a magyar Nefe (újra)indulása után egy stratégia keretdokumentum kialakítása már igencsak időszerű lett volna, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a keletközép-európai régióban szinte valamennyi ország, így a nálunk jóval kisebb összegeket Nefére költő Szlovákia, illetve Szlovénia is évek óta rendelkezik már ilyennel. Egy írásos és szabadon hozzáférhető stratégia hiánya az egyik legjelentősebb kritika volt az elmúlt években a magyar Nefe-politikával szemben, így az országgyűlési határozatot a szakma lelkesedéssel fogadta. A Külügyminisztérium 2013 májusában készítette el a stratégia első változatát, amelyet társadalmi egyeztetés után június elején véglegesített. A dokumentum a 2014 és 2020 közötti időszakra vázolja fel a Nefe „politika alapelveit, céljait, fő irányait, és meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a végrehajtás kereteit és eszközrendszerét célszerű ki-, illetve átalakítani.”
elvre, amelyekhez való igazodás fokozott nemzetközi elvárás egy donorországgal szemben, úgy mint az Európai Konszenzus, a Párizsi Nyilatkozat, vagy a Busani Partnerség. A támogatási szektorok kijelölése is példamutató, mivel a magyar Nefét öt olyan szektorra kívánja korlátozni, amelyben hazánknak előnye lehet más donorokhoz képest, így a demokratikus átmenetek támogatása vagy a fenntartható vízgazdálkodás. Hangsúlyos továbbá a Nefére szánt kormányzati források emelésének igénye, ezt azonban csak 2016 után látja a stratégia megvalósíthatónak, ami bár nem túl ambiciózus, sajnos mégis reálisnak tekinthető. Maradt azonban néhány olyan kérdés is, amivel a stratégia nem, vagy nem kellő bátorsággal foglalkozik. Ezek közül kettőt emelek ki.
Elsőként mindenképpen a magyar Nefe intézményi struktúráját kell említeni. A stratégia 62. pontja szerint az intézmény rendszer „szilárd”, és csak a szereplők közti koordináció erősítésére és a Külügyminisztérium szeA stratégia tartalmilag több szempontból is dicsérhető repének pontosítására van szükség. A magyar Nefe inelőremutató jellege miatt. Pontosan és objektíven ismer- tézményrendszere jelenleg erősen széttagolt, szinte vateti a magyar Nefe jelenlegi helyzetét (vagyis a kiindulá- lamennyi minisztérium végez Nefeként elszámolt tevési állapotát), beleértve a súlyos alulfinanszírozottságot, kenységet. A szereplőket egy tárcaközi bizottság koora bi- és multilaterális Nefe közti egyensúly hiányát, dinálja, de e feladatok ellátásában kulcsszerepet tölt be a nemzetközi vállalásoktól való elmaradást és a társadal- a Külügyminisztérium is. Az elmúlt tíz év azonban egymi tudatosság hiányát. értelműen bizonyította, hogy a KülügymiA nemzetközi elvárásoknisztérium képtelen a nak megfelelően a maA NEFE STRATÉGIAI IRÁNYAI többi tárcát érdemben gyar Nefe fő céljaként befolyásolni, és ez ela globális szegénységPARTNEREK lehetetleníti az érdecsökkentést jelöli meg, • hosszú távú fejlesztési kapcsolat tíz partnerrel mi stratégiai tervezést. hivatkozva az ENSZ (nincsenek nevesítve) Mindenképpen szükMillenniumi Fejleszté• földrajzilag közeli országok, ahol igény van séges tehát a jelenlesi Céljaira (MDG-k) és a magyar tapasztalatokra gi rendszer átfogó reutalva arra, hogy a ma• nyitás Afrika és Ázsia felé, összhangban a magyar formja a nagyobb centgyar Nefe nemcsak alkülpolitikával ralizáció irányában, elkalmazkodni fog az sősorban egy közponMDG-ket 2015-ben felti végrehajtó ügynökváltó új rendszerhez, SZEKTOROK ség létrehozatalával, hanem annak kialakítá• átalakulási és integrációs tapasztalatok átadása amely természetesen sában a magyar diplo• fenntartható vízgazdálkodás, klímavédelem építene a minisztériumácia tevékenyen részt • élelmezésbiztonság mok ágazati szakértelis fog venni. A stratégia • oktatás, kisebbségek mére. Nem tartom azt hivatkozik valamennyi • egészségügy védhetőnek, hogy erre olyan fontos nemzetközi csak a források nödokumentumra és alapwww.demnet.hu
5.
vekedésével párhuzamosan kerüljön sor – az intézményi struktúra centralizációját éppen az alacsony mértékű bilaterális Nefe teszi szükségessé, és vannak a környező országokból erre vonatkozó sikertörténetek, leginkább Csehország, és kisebb mértékben Szlovákia esete. Csehországban sikerült szinte valamennyi minisztérium Nefe-forrásait a külügyminisztériumhoz átsorolni, a minisztérium végrehajtó háttérintézménye (Czech Development Agency) pedig valamennyi Nefetevékenység implementációs szervezetévé vált. Ezt a modellt kellene itthon is megcélozni, még ha politikailag igen nehéz is lenne kivitelezni. Azon túl, hogy a centralizáció erősítené a Nefe-politika stratégiai tervezhetőségét, valószínűleg megtakarításokat is jelentene az államigazgatás egésze szintjén, és növelné a transzparenciát. Ha sor kerül egy implementációs ügynökség létrehozatalára, akkor annak a teljes projektéletciklus menedzsmentfeladatait meg kellene kapnia, beleértve a pályáztatást, szerződéskötést, és a közpénzek kezelését. Így a Külügyminisztérium kapacitásai felszabadulnak, és jóval erőteljesebben tudna foglalkozni szakpolitika-tervezéssel, koordinációval, és nemzetközi érdekérvényesítéssel. A második hiányosság a stratégia gyakorlati megvalósításával kapcsolatos. Közismert, hogy minden stratégia
annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle, és hazánkban számtalan olyan ágazati stratégia készült az elmúlt évtizedekben, amiből semmi nem lett a gyakorlatban. Félő, hogy a Nefe-stratégia is erre a sorsra fog jutni. Hogyan biztosítható például, hogy a szegénységcsökkentési cél a gyakorlatban tükröződjön? Mi a garancia arra, hogy ténylegesen a megjelölt öt szektorban fog megvalósulni a bilaterális magyar Nefe nagy része, és nem fogják azt felülírni különböző ágazati lobbik? Számtalan ezekhez hasonló kérdés megfogalmazható. A Nefestratégia készítői nem mellékeltek implementációs akciótervet, amely konkrét lépésekre bontaná a stratégia elveit és célkitűzéseit, határidők és felelősök megjelölésével. Ilyen akcióterv nélkül egy ennyire komplex és több szempontból is jelentős reformokat előrevetítő stratégia nem valósítható meg. Nem világos továbbá, hogy miképpen fog történni a stratégiában foglalt célok megvalósításának nyomon követése és ezek alapján a stratégia időszakos felülvizsgálata. Már most biztos, hogy bizonyos nemzetközi fejlemények – elsősorban a 2015 utáni globális fejlesztési rendszer megszületése – miatt a stratégia nem fogja tudni 2020-ig meghatározni a magyar Nefét, és legkésőbb 2016-ban felülvizsgálatra fog szorulni.
MIÉRT ahatáron túli magyarokat VÉGH ZSUZSANNA
a Közép-európai Egyetem munkatársa
támogatjuk a nemzetközi fejlesztéssel?
Vajon hová kell jobban a segítség?
6.
www.v4aid.eu
Már a legelső magyar nemzetközi fejlesztési együttműködési dokumentumokban megjelent célként a határon túli magyarság életkörülményeinek javítása, mely az elmúlt évek tapasztalatai alapján a kárpátaljai és vajdasági magyarság Nefeforrásokból történő, közvetlen támogatásán át valósult meg. Az újonnan kidolgozott Nefe-keretstratégia tervezetének az Országgyűlés Külügyi Bizottságában való júniusi megvitatása alapján e cél a jövőben is előkelő, ha nem még hangsúlyosabb figyelmet kap majd. Ugyanis a hivatalos álláspont szerint Nefénknek a nemzeti, nemzetpolitikai, regionális szempontokat kell elsősorban figyelembe vennie. Úgy tűnik tehát, hogy a kormány a magyar nemzetközi fejlesztés jövendő feladatait a nemzetpolitikához szeretné majd igazítani, ahelyett, hogy inkább a magyar Nefepolitikát közelítené a nemzetközi fejlesztési együttműködési trendekhez, célokhoz. Ezáltal fennáll a veszélye annak, hogy az amúgy is alacsony forrásokkal gazdálkodó Nefe a nemzetpolitika célrendszere alá rendelődik, és így tulajdonképpen megszűnik nemzetközi fejlesztéspolitikának lenni. A probléma természetesen nem az, hogy Magyarország támogatni kívánja a határon túli magyarságot! Kérdéses viszont, hogy miért fordítaná erre a nemzetközi fejlesztésre szánt csekély forrásokat, amikor a nemzetpolitikának is megvan a maga támogatási rendszere, ami ráadásul jelenlegi formájában az aktuális kormányzathoz kötődik. Alapelvként ugyan valóban fontos a sokat hangsúlyozott koherencia a különböző szakpolitikai tevékenységek között, azonban ez nem jelentheti azt, hogy egy szakterület átvállalja egy másik feladatait. A két szakpolitika ugyanis alapvetően más feladatot kellene, hogy ellásson. Legitim igény, hogy a nemzetpolitika és annak eszköztára támogassa a határon túli magyar közösségeket, segítse fennmaradásukat, a magyar kultúra és identitás megőrzését. A nemzetközi fejlesztési együttműködés célkitűzéseit azonban világviszonylatban az ENSZ tagállamai
által közösen megállapított Milleniumi Fejlesztési Célok, majd 2015 után egy most formálódó, új agenda határozzák meg. Ennek központjában egyebek mellett az extrém szegénység és az éhezés felszámolása vagy a környezeti fenntarthatóság állnak, jellemzően a legkevésbé fejlett országokra fókuszálva. Emellett európai uniós fórumokon az elmúlt évek fejleménye, hogy a kelet-közép-európai rendszerváltozások óta szerzett, ún. átmeneti tapasztalatok átadása az unión kívüli országok számára immár az EU által elismert fejlesztési együttműködési tevékenységnek számít. Az tehát nem lehet meggyőző érv – bár a bizottsági vita során is felmerült –, hogy könnyebb elfogadtatni a társadalommal a Nefe szükségességét, ha ezek a pénzek nem tőlünk távoli vidékekre, hanem a külhoni magyarsághoz kerülnek. Ezáltal ugyanis a nemzetközi fejlesztési együttműködést éppen hogy nem legitimálja a kormányzat, mivel a határon túli magyarok támogatása önmagában nem Nefe-tevékenység. Amennyiben viszont igényként mindezek ellenére megjelenik, hogy a magyar nemzetközi fejlesztési együttműködésnek segítenie kell a nemzetpolitikát, célszerű a magyarság Nefe-forrásból való közvetlen támogatása helyett más megoldást keresni. Itt például az Európai Unió szakpolitikai dokumentumaira támaszkodhatunk: amennyiben rendelkezésre állnak megosztható átmeneti tapasztalatok, Magyarország ezeken keresztül közvetetten segítheti a határon túli magyar kisebbségek helyzetének javítását a szomszédos országokban. Lehet tehát olyan megoldásokat találni, melyek biztosítják, hogy az ország nem csak névleg, de tartalmilag is megfelel nemzetközi vállalásainak, és melyek által nemzetközi fejlesztéspolitikája valóban hozzáadott értéket képvisel. A határon túli magyarság közvetlen támogatására pedig ott a nemzetpolitika teljes eszköztára, élén a Bethlen Gábor Alappal – és nem a Nefe forrásaival. www.demnet.hu
7.
Van kiről példát venni Visegrádi tapasztalatok a magyar Nefe szolgálatában A nemzetközi fejlesztési együttműködési (Nefe) politika terén rég várt előrelépés, hogy 2013 júniusában a Külügyminisztérium bemutatta Magyarország 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó Nefe-keretstratégiáját az Országgyűlés Külügyi Bizottsága előtt. Ilyen anyag sem Magyarország Nefe-tevékenységének 2003-as indulásakor, sem az azóta eltelt egy évtizedben nem született. A szakpolitika tehát mindeddig bárminemű stratégiai tervezés híján gyakorlatilag ad hoc működött. Ennek megváltoztatására kínál most nagyszerű lehetőséget és új keretet e dokumentum. A parlamenti megbeszélések során felmerült, hogy Magyarország felhasználhatná a többi visegrádi ország (Csehország, Lengyelország, Szlovákia) tapasztalatait, hiszen partnereink sok tekintetben már előbbre járnak a Nefe intézményrendszerének és stratégiai működésének kiépítésében, bár annak idején hasonló alapokról indultunk. A kormányzati tapasztalatokhoz feltételezésünk szerint könnyebben hozzájuthat a magyar kormányzat a partnereivel való kommunikáción keresztül. A fejlesztéspolitikában aktív civil szektor meglátásait viszont kormányzati szereplőként talán nehezebb kanalizálni. Felbuzdulva azon, hogy a Külügyminisztérium már a keretstratégia kialakítása során aktívan konzultált a magyarországi nem kormányzati fejlesztési szervezetekkel (NGDO), a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány a visegrádi civil nézőpontok egy tanulmányban való összegzésével kívánta segíteni a magyar stratégiai tervezést és a Nefe rég várt további reformjait. Visegrádi partnereink más-más utat választottak a szakpolitika kialakítása során, azonban idővel mindenhol belátták, hogy a törvényi környezet szabályozása elengedhetetlen a hatékony és átlátható működéshez. Legkorábban Szlovákia fogadta el máig hatályos, átfogó fejlesztési együttműködési és humanitárius segélyezési törvényét (2007), ezt követte Csehország (2010), majd Lengyelország (2011). A civil szektor képviselői egyetértettek, hogy a törvény minőségi változást hozott, és hivatkozási alappá vált az NGDO-k számára, mivel az állam így deklarálta elkötelezettségét a fejlesztési tevékenység mellett, meghatározta, hogy mit ért Nefe alatt, kijelölte annak felelőseit és a felelősök közti viszonyrendszert. Buktatók persze vannak: Lengyelország nem először futott neki a törvény elfogadtatásának, korábban már volt egy bukott próbálkozása. Biztatásul szolgálhat ez Magyarország számára, ahol szintén volt már sikertelen kísérlet. A stratégiai tervezés központja mindenhol a külügymi-
8.
www.v4aid.eu
VÉGH ZSUZSANNA
a Közép-európai Egyetem munkatársa
nisztérium. A végrehajtás azonban Szlovákiában és Csehországban átkerült egy független fejlesztési ügynökséghez. Civil szemmel a felosztás előnye, hogy az operatív munka így jobban el tud szakadni a politikai érdekek esetleges befolyásától. Fontos azonban, hogy az ügynökség ne plusz adminisztratív teher legyen, illetve tevékenysége maradjon összhangban a Forrásráfordítás terén a V4 nem stratégiával. Szempont áll jól. A hivatalos fejlesztési a költséghatékonyság is: támogatás GNI-hoz Varsó emiatt döntött úgy, viszonyított arányában 2012-ben hogy jelen források mel- Csehország 0,12%-ot, lett nem éri meg ügynök- 170,9 millió eurót, séget üzemeltetni, he- Magyarország 0,10%-ot, lyette inkább a miniszté- 92,5 millió eurót, riumon belül osztja fel a Lengyelország 0,09%-ot, tervezési és végrehajtá- 360 millió eurót, si feladatokat. Amennyi- Szlovákia pedig 0,087%-ot, ben ez a rendszer nyil- 60,98 millió eurót költött. vános kontaktpontokkal, Messze még a 2015-re vállalt átláthatóan működik, az 0,33%. NGDO-k tudják támogat- FORRÁS: Concord Aidwatch, lengyel külügyminisztérium ni ezt a megoldást is. A stratégiák országonként eltérőek. Fontos szempont az időtartam és a felülvizsgálat gyakorisága, a lefedett témák köre, a célországok kiválasztása és száma, illetve a fejlesztési modalitások. Jelenleg Csehországé a leghosszabb, nyolcéves stratégia, míg az Szlovákia esetében öt, Lengyelországban négy évre szól. Az NGDO-k meglátása szerint a hosszabb stratégia tükrözi a konszenzust, elkötelezettséget, és igazodik ahhoz, hogy e szakpolitika terén csak hosszú távon lehet kézzelfogható célokat elérni. A rövidebb stratégia viszont segít becsatornázni a környezet változásait és a felülvizsgálatkor felfedezett esetleges hibákat. Magyarországnak is ez utóbbi megoldás lenne hasznosabb. Az áttekinthetőség, koherencia és könnyebb felülvizsgálhatóság érdekében emellett jó, ha azonos stratégiai dokumentum tartalmazza a bilaterális és multilaterális Nefe, illetve a globális nevelés adott időszakra vonatkozó feladatait. Általános tapasztalat, hogy a célországok kiválasztása konkrét kritériumok alapján történik, és rendszerint tartalmaz mind klasszikus Nefe-országokat szegénységcsökkentés fókusszal, és demokratizálódó államokat is, ahol a visegrádi partnerek ún. átmeneti tapasztalataikat adják át. A hatékonyságot, számonkérhetőséget és a partnerrel való együttműködést segítik az országstratégiák, me-
lyek Csehországban jól működnek. Lengyelország az adott célországhoz rendelt tevékenységi kör szűk meghatározásával helyettesíti ezt. A célországok számában a visegrádi tapasztalat szerint partnereink túl ambiciózusak voltak. Esetünkben kevesebb, de országstratégiával rendelkező célország több lehet! Ugyancsak hasznos az előre elfogadott, a költségeket is ütemező éves végrehajtási terv, melyet immár mindhárom partnerünk használ. Ha az NGDO-k képviselői is be vannak vonva a terveket előkészítő konzultációkba, úgy számukra is tervezhetőbbé válik a következő év. És itt érkezünk el az NGDO-k szempontjából leglényegesebb ponthoz, a civil szektorral való együttműködéshez. Mindhárom országban, csakúgy mint Magyarországon is, komoly szaktudással rendelkező NGDO-szektor működik. Terepen szerzett tapasztalatuk felbecsülhetetlen segítség lehet a kormányzat számára. Az együttműködés lehet forma-
lizált és részleteiben kidolgozott (Lengyelország) vagy kötetlenebb (Csehország), de mindenképp érdemes felállítani egy olyan tanácsadó testületet, ahol a kormányzat és a civilek rendszeresen megvitatják a Nefe aktuális kérdéseit, beszámolnak tevékenységükről. Az eddigi együttműködés nyomán bízunk benne, hogy erre Magyarországon is sor kerül!
A civil tapasztalatokról bővebben olvashatnak a DemNet tanulmányok
„A visegrádi fejlesztési együttműködési gyakorlatok tanulságai” című kiadványában, mely elérhető a www.v4aid.eu weboldalon.
TÁMOGASSUK A SZEGÉNYEBB ORSZÁGOKAT! – Ez a magyar többség véleménye a Demnet Alapítvány országos, reprezentatív kérdőíves kutatása szerint Bár a magyarokat főleg a hazai közügyek érdeklik – és kevésbé a nemzetköziek –, a válaszadók negyede úgy vélte, hogy kifejezetten támogatnunk kell az arra rászoruló országokat és csoportokat; valamint további 45 százalék, bár már azzal a véleménnyel, hogy mi is segítségre szorulunk, mégis úgy véli, hogy támogathatunk másokat is. Csupán a válaszadók ötöde szerint kell az országnak csak magával foglalkoznia és nem támogatni másokat. Segíteni mi magunk is szívesen segítünk: a megkérdezettek elsöprő többsége, 85 százaléka már nyújtott valamilyen formában segítséget valaki rászorulónak. Igaz, a legtöbben leginkább a közeli hozzátartozóikat és barátaikat segítik, de négyből egy megkérdezett már valamilyen segélyszervezetet is támogatott. A legtöbben pénzt adományozunk, átlagosan 25 300 forintot.
Civilek fejlesztései – frissülő térkép A Közép-európai Egyetem egy kutatás kapcsán hozta létre a civil térképet, amelyet aztán további frissítésre átadott a HAND Szövetségnek. Ennek segítségével folyamatosan áttekinthető, hogy a magyar civil szervezetek milyen fejlesztéseket hajtanak végre a világban. A mostani térkép a magyar civilek elmúlt ötéves munkáját mutatja. Hasonlóan ehhez, már a világ több országában nyomon követhetők a nonprofit szervezetek külföldi fejlesztései. A szövetség a jövőben tervezi a térkép mögötti adattartalom bővítését is, hogy még pontosabban lehessen követni, hogy a civilek mennyiből mit valósítanak meg.
Másként gondolkodik Winkler Attila festőművész, aki szerint a külföldre vitt pénzbeli segítséget inkább itthon kellene elkölteni, mivel itthon is nagyon sok probléma adódik. Munka híján és a növekedő hitelek miatt egyre több család kerül komoly bajba, és közeledik a tél, ami nem könnyíti meg az utcára került, bajba jutott emberek problémáját. Winkler Attila elsősorban itthon segítene, de támogatja azokat, akik önerejükből külföldre utaznak, hogy helyben segítsenek a világ szegényein.
Civil-térkép
www.hand.org.hu
„Természetesen, aki hátrányos helyzetben van a világban, annak szüksége van segítségre, azonban Magyarország maga is bajban van, ezért úgy kell a segélyezést megoldani, hogy az arányos legyen – vélekedik Sigos Mária nyugdíjas. – Sokszor hallani arról, hogy a nemzetközi segítség nem jut el a rászorulókhoz, mert útközben a fejlődő országok rossz bürokráciája egyszerűen eltünteti azt. Épp ezért szerintem pénz helyett, elsősorban építésekkel, vagy akár vízügyi problémák megoldásával tudnánk hatékonyan segíteni, de ehhez mi magyarok, lehet, hogy kicsik vagyunk. De a kis segítség is segítség.”
www.demnet.hu
9.
„GO AFRICA” – LENGYELORSZÁG BETÖRHET AZ AFRIKAI PIACOKRA Alig több mint egy évtizeddel ezelőtt a londoni The Economist reménytelen kontinensnek titulálta egy cikkében Afrikát, amelyben azokat a problémákat sorolta fel, amelyekkel szembe kellett akkor néznie a fekete kontinensnek. Azóta a retorika hatalmasat változott és most már oroszlángazdaságról, Afrika évszázadáról írnak a neves lapok. Az elmúlt években főként Kína, India komoly beruházásokat hozott tető alá a fekete kontinensen, amely tömve van olajjal, gázzal és más fontos természeti kincsekkel, miközben olcsó a munkaerő és sok helyen lazák még a jogszabályok. Eközben természetesen az európai jelenlét is erőteljessé vált. Most úgy tűnik, hogy Lengyelország is komoly érdeklődést mutat Afrika irányába. A lengyel civilek már előre kitaposták a gazdasági szereplőknek az utat, mivel nagyon régóta jelen vannak már a fekete kontinensen és komoly részt vállalnak a nemzetközi fejlesztésben. Most már a lengyel kormány is a gázra taposott, és nagy energiával indította el Go Africa programját, amelyben a lengyel termékek exportálásán túl a lengyel vállalkozók és civilek, NGO-k helyzetbe hozását is minden eszközzel próbálja segíteni. A lengyel kormány egyelőre öt szubszaharai országra koncentrál: Nigériára, Angolára, Mozambikra, Kenyára és Dél-Afrikára, de több vállalatuk már az etióp és a szenegáli piacokon is jelen van. NIGÉRIA A tárgyalások első állomása Nigéria volt, ahová idén tavasszal Donald Tusk lengyel miniszterelnök is ellátogatott. Nem csoda, hogy erre az országra esett az első választás, hiszen Nigéria a fekete kontinens legnépesebb állama 170 millió lakosával, és Afrika második leggyorsabban fejlődő gazdasága. Ebben az évben az IMF számításai szerint Nigéria 7,2 százalékos növekedésre számíthat, de jövőre is e körül teljesíthet. Az energia volt a legfontosabb tárgyalási téma a lengyel miniszterelnök és a nigériai elnök, Goodluck Jonathan között, ami nem is csoda, hiszen Nigéria a fekete kontinens legnagyobb olajexportőre. Lengyelország stratégiai kérdésként kezeli a jelenlegi energiapiactól való függetlenedést, épp ezért az egyik legfontosabb partnerének tekintené Nigériát, ahonnan még ritkaföldfémeket is szívesen importálna. ANGOLA A Go Africa következő célpontja Angola volt júliusban, ahová egy kisebb küldöttség érkezett. Ez a választás sem volt véletlenszerű, hiszen Angola a második legnagyobb olajexportáló ország Afrikában, és gazdasága
10.
Ígéretek földje? Az afrikai kontinens gazdasága rohamosan növekszik, az össz GDP mára 2 billió dollárt tesz ki, amely körülbelül akkora, mint Indiáé, ám Afrikában MÉG még többen élnek. Természetesen, mivel az afrikai GDP számos állam gazdaságából áll össze, így a rizikó és a gazdaságba vetett várakozások nagyon széles skálán mozognak. Az azonban tény, hogy 2001 és 2010 között a tíz leggyorsabban fejlődő gazdaság közül hat afrikai ország volt, 2015-re pedig a tíz közül hét afrikai lesz. A szub-szaharai térség pedig mára, Ázsia mögött, a leggyorsabban fejlődő régió az IMF szerint: . Ehhez hozzájárul, hogy a szub-szaharai régióba érkező külföldi beruházások értéke 2010-ben még 29.5 milliárd dollár volt, rá egy évre, 2011-ben már 36.9 milliárd dollár. www.v4aid.eu
is körülbelül nyolcszázalékos növekedést mutatott tavaly. A delegációval olyan vállalkozók utaztak, akiknek már konkrét elképzeléseik voltak, hogy miként lehetne belépni az angolai piacra. A csoport több angolai miniszterrel is találkozott. SZENEGÁL Szenegálban is beindultak a lengyelek, és 26 vállalkozást jegyeztek be. Közben az Azoty Grupa óriásvállalat 55 százalékos részesedés megvásárlásáról írt alá szerződést a szenegáli African Investment Groupban, összesen 28,85 millió dollárért. Megszerezték a jogot, hogy felkutassanak és felszínre hozzanak körülbelül 56 millió köbméter tonna foszfátot, valamint 1,5 millió tonna, magas titántartalmú ilmenitet. ETIÓPIA Számos nagyvállalat is jelen volt a Varsóban rendezett etióp napon is, ahol kiderült, hogy erőteljesen érdeklődik az egyik legnagyobb lengyel IT-vállalat, az Asseco. A megbeszélések óta az Ursus háromezer traktort adott el Etiópiában. Nekik már vannak korábbról üzleti kapcsolataik afrikai országokkal. Ugyancsak tervezi az etióp jelenlétet a Lediko is, amely elsősorban ipari és utcai ledvilágítások előállításával foglalkozik, de a lengyel acélpiac egyik markáns résztvevője, az MFO Steel cég is vizsgálódik a térségben. Rajtuk kívül a megbeszélésen voltak szoftvercégek, gyógyszervállalatok és infrastruktúrák kiépítésében jártas vállalatok, cégek képviselői is, akik a Go Africa program keretében kedvező politikai hátteret látnak az afrikai piacra való belépésre. A civilek folyamatos afrikai jelenléte hatalmas segítség nemcsak a politikai közeledésnek, de az afrikai terepre induló vállalkozásoknak is, hiszen a civil szféra szakemberei jól ismerik a helyi kultúrát, jól működő kapcsolataik vannak a helyi vezetéssel és az ottani emberekkel is. Erre talán a legjobb példa a számos NGO-t tömörítő Zagranica csoport (www. zagranica.org.pl/en), amely az oktatásért, a demokratikus intézmények kialakításáért és az emberi jogok védelméért is kemény munkát folytat Afrikában. BILKEI-GORZÓ BORBÁLA
Budapest nemrég otthont adott egy Víz-világtalálkozónak, a Budapest Water Summitnak, amelyen az ENSZ tagállamai többsége, valamint számos nemzetközi szervezet is képviseltette magát. A konferencia legfontosabb célja az volt, hogy az ENSZ-közgyűlés számára konkrét ajánlásokat fogalmazzon meg a 2015 utáni vízzel és szanitációval kapcsolatos, a fenntartható fejlődést elősegítő célok (SDG-k) és stratégia kidolgozásához. Az utolsó napon a résztvevők olyan nyilatkozatot fogadtak el, amely a találkozó tematikus ülésein elhangzott civil és tudományos véleményekből is merít. A WHO és az UNICEF már korábban kidolgozott részletes ajánlásait sokan, de talán még mindig nem elegen támogatták. Viszont csak a részletekbe merülve lehet megérteni a globális vízproblémák súlyosságát. Legkésőbb 2040-re, de inkább korábban teljesülendő célokká kéne váljon, hogy senkinek ne kelljen a szabadban végeznie szükségét. Cél, hogy mindenki ottho-
MAGYAR JELENLÉT A magyar-laoszi kapcsolatok több mint ötven évre nyúlnak vissza. Eleinte csak laoszi diákok tanultak hazánkban, majd több magyar szakember vett részt az elmaradott ország gazdaságának fejlesztésében tanácsadóként még a 90-es években. 1990 után magyar segítséggel építettek Naphokban egy baromfifarmot, majd egy dél-laoszi híd építésében is részt vehettünk, miután a magyar állam térítésmentesen nyújtott hitelt a beruházásra. 2009-ben aztán 8,6 millió dollár értékű kötött segélyhitel-megállapodást írt alá a két ország. Ebből három farm modernizálására, bővítésére és haltápüzem létesítésére nyílt lehetőség. A feltétel az volt, hogy 51%-ban Magyarországról származzanak a létesítményhez szükséges eszközök. Az 1993 óta működő Magyar-Laoszi Baráti Társaság kulturális tevékenysége mellett, aktívan részt vesz a két ország gazdasági és diplomáciai kapcsolatainak a támogatásában, és épp ezért fontosnak tartja, hogy megszületett a nemzetközi fejlesztési együttműködés (Nefe) stratégiai fontosságáról az Országgyűlés határozata, majd sor került a 2014–2020 közötti keretstratégia kidolgozására is. Ebben ugyanis a társaság
nában, minden iskolában és egészségügyi ellátóhelyen, vagy legalábbis a közvetlen közelében legyen biztonságos és folyamatos, mindenki számára használható ivóvíz, valamint a higiéniás szükségletek, a mosdás elvégzésére megfelelő helyiség, és hogy mindezen fejlesztések fenntartható módon, az egyenlő elérés elvét figyelmbe véve valósuljanak meg. A sikeres eseményre nagy szükség volt, mivel egy enynyire szerteágazó területről egy ilyen fontos pillanatban, amikor a 2015-ös SDG-k kidolgozása történik, nem lehet eleget beszélni. A Víz-világtalálkozó arra is jó alkalom volt, hogy a világ minden részéről érkező vízipari szakemberek üzleti megbeszéléseket folytathassanak. A Külgazdasági Hivatal is komoly erőfeszítéseket tett, hogy a magyar szakma is esélyt kapjon a széles körű kapcsolatteremtéshez és a konkrét gazdasági együttműködések kialakításához. - BGB
AZ ÁZSIAI LAOSZBAN számára is felismerhetőek olyan „közös elemek”, melyek tovább erősíthetik a laoszi-magyar együttműködést. Az is fontos közös érték, hogy a stratégia a szegényebb ázsiai országokban az élelmezésbiztonságra, a társadalmi kohézió erősítésére fókuszál. A Nefe célja a tartós kooperáció fenntartása a partnerországokkal, valamint az, hogy a fejlesztéseknél alkalmazzák a magyarok szaktudását és munkáját, amelyre már van példa Laoszban. Idén nyáron a helyi piacra és exportra történő mezőgazdasági termelés fejlesztésére vonatkozó együttműködési szándéknyilatkozatot írt alá egy laoszi és magyar cégcsoport Vientianéban. A cél az, hogy 2015 után, mikor Laosz az Ázsiai Gazdasági Közösség tagja lesz, az ország megfelelő mezőgazdasági exporttermékekkel rendelkezzen. Az így beáramló többletjövedelem hozzájárul majd ahhoz, hogy az ország 2020-ra kikerüljön a legkevésbé fejlett országok csoportjából. Laosz továbbá fontos partner lehet Magyarország számára az ASEAN régió és a még annál is fontosabb ázsiai régiók piaci szegmenseibe való bejutásban. Bízunk benne, hogy a Nefestratégia megvalósulása eredményeként további hasonló projektek jöhetnek majd létre Laoszban. FARKAS MARIANN
a Magyar-Laoszi Baráti Társaság főtitkára Régen ilyen hidak voltak, ma már egyre több helyen korszerűek www.demnet.hu
11.
DEAD AID
Az elmúlt ötven évben több mint 1 billió dollárnyi fejlesztéshez kapcsolható segély érkezett az afrikai kontinensre. Vajon ez a segítség jobbá tette az afrikaiak életét? Nem. A legtöbb helyen a segély címzettjei nem kerültek jobb helyzetbe, hanem inkább rosszabba, sokkal rosszabba – így összegzi egy, többek között Oxfordban és a Harvardon is végzett zambiai közgazdásznő, Dambisa Moyo, a The New York Times bestsellerlistájára is felkerült Dead Aid című művében a segélyezés hatékonyságát. A konklúzióra sokan felkapják a fejüket. Micsoda? 1 billió dollár segítség ellenére is rosszabb a helyzet? A 2009-ben megjelent Dead Aid című könyv lépésről lépésre bizonyítja, hogy a szegények megsegítésére és a gazdaság beindítására érkező jótékonykodás miért ér el ellenkező eredményt. A szerző szerint jótékonykodni elsősorban akkor kell, amikor valahol nagy katasztrófa történik, és gyorsan újjá kell építeni a lerombolt térséget, vagy éppen a katasztrófa elkerüléséhez van szükség jótékonykodásra. Szerinte azonban az elmúlt idők hosszú távú segélyezése sokszor csak nagyobb szegénységet okozott. Ameddig tartott a pénz, a nyomor okainak a megismerése és felszámolása is háttérbe került. Abban a gazdaságban, amely egy időre külföldi támogatást kap és megerősödik, a mélyben nem történnek meg azok a változások, amelyek a gazdaság megélénkülését valóban elindítanák. Az is gond Moyo szerint, hogy a humanitárius segélyek sokszor kisvállalkozókat, őstermelőket tesznek tönkre. Erre egy példa, hogy az ingyen élelmiszer tönkreteszi a helyi gazdálkodókat, mivel nem tudják eladni terményeiket, így sokszor feladják a mezőgazdálkodást. De az is elgondolkodtató, hogy amikor például a malária elleni küzdelemben szúnyoghálók érkeznek a fertőzött területekre, az ott élő kisvállalkozók helyzete lehetetlenül el, és amikor a segély elfogy, nem lehet szúnyoghálót venni, mert nincs már helyi gyártója.
egy könyv, amely felforgathatja a segélyezés módszereit A Dead Aid hosszan tárgyalja a feltétel nélküli segélyek rendszerét, amely sokszor a hatalmon lévő, azonban rosszul kormányzó politikai elitet támogatja. Így nem is csoda, hogy korrupt és erőszakos afrikai rezsimek az ellopott segélyekből is képesek fenntartani a hadsereget, és így a hatalmukat. A belviszályok így szinte mindennaposak, és az egyetlen remény a gazdasági növekedés és a demokratizálódás lenne, amelyhez működő tőke beáramlására van szükség, valamint átlátható bürokratikus rendszerre. De amíg a jótékonykodás tart, erre nem sok esély nyílik Dambisa Moyo szerint. - BGB A 10 LEGTÖBB KÜLFÖLDI ÁLLAMI SEGÉLYBEN RÉSZESÍTETT AFRIKAI ORSZÁG NETTÓ FOLYÓSÍTÁSA 2011-BEN MILLIÓ USA DOLLÁRBAN (forrás: oecd.org)
1. Kongói Demokratikus Köztársaság 2. Etiópia 3. Kenya 4. Tanzánia 5. Mozambik 6. Ghána 7. Nigéria 8. Uganda 9. Elefántcsontpart 10. Ruanda A többi afrikai ország Az összes afrikai ország
5522 3563 2474 2445 2047 1815 1813 1580 1437 1278 27286 51261
a nemzetközi segélyezés rendszere jelenleg biztos, hogy nem működik jól. Ezt ma már többek között a független tudományos és civil körök nyomására, egyre több régi és új donorország is kezdi felismerni, elfogadni. Ezt mutatja többek között, hogy a 2015 utánra tervezett Fenntartható Fejlesztési Célokban egyre jobban előtérbe kerül a „jó kormányzás/good governance” koncepció. Nagy kérdés, hogy mi lesz a továbbiakban? Nehogy kiöntsük a vízzel együtt a gyereket is, mondják sokan, s próbálják kisebb-nagyobb mértékben megreformálni a rendszert. Mások inkább egy új szisztéma, a fejlesztést koherensebben kezelő világkép elterjesztésén fáradoznak – erről is szól a „PCD”, avagy policy coherence for development. Az is biztos, hogy mind a kettőre égető szükség van.
SZERKESZTŐI MEGJEGYZÉS:
Pénz helyett műholdas vizsgálat lett a legnagyobb segítség Két hatalmas víztározó is nyugszik Kenya legszegényebb térsége alatt. Az UNICEF ezúttal másfajta segítséget nyújtott a mélyszegénységben lévő térségnek. Egy műholdas megfigyelőrendszert bízott meg, hogy vizsgálja meg a föld alatti rétegeket. Így derült ki, hogy a félsivatagos Turkana alatt, nem is túl mélyen több milliárd köbméter vizet tárol a föld. Évente 1,2 milliárd köbméternyi víz kiaknázására van lehetőség, így Turkana lakosainak biztosabbá válhat a megélhetése.
12.
www.v4aid.eu
MAGYAR CÉGEK ESÉLYEI két szakember szemszögéből Beszélgetés Markocsány Gáborral, a Nemzeti Külgazdasági Hivatal munkatársával, világbanki összekötővel
Interjú Bartha Attilával, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatójával
Ön hogy látja, Kelet-Közép-Európa országai elmaradottabbak-e a nemzetközi fejlesztésben? Az elmaradottság törvényszerű, hiszen mi is épphogy kikerültünk a segélyezett szerepkörből, és nemrég vagyunk a donorlistán. A Nemzeti Külgazdasági Hivatalban másfélkét éve szervezünk szemináriumokat, workshopokat, tematikus konferenciákat, hogy minél több információval szolgáljunk a vállalkozásoknak arról, hogy milyen lehetőségeik vannak az EU-n kívüli gazdaságfejlesztési projektekben való részvételre. Az ENSZ, a Világbank, az EU és más nemzetközi fejlesztési bankok képviselőit hívjuk Magyarországra, hogy tájékoztassák a hazai cégeket, miként lehet rákapcsolódni az általuk generált nemzetközi üzleti vérkeringésre. A hatékonyság érdekében főként azokat a hazai vállalatokat próbáltuk megszólítani a programmal, amelyek már rendelkeznek fejlődő országokban referenciával. Később ezek a vállalkozások segíthetik új piacokra tapasztalatlanabb társaikat. Az elmúlt években változott a nemzetközi szemlélet. Segélyezés helyett egyre inkább a fejlesztések felé fordulnak külföldön. Ez megjelenik a magyar stratégiában is? Kereskedelemfejlesztéssel foglalkozó állami hivatalként mi is ezt a vonalat szeretnénk erősíteni, a Nefe céljaihoz alkalmazkodva szeretnénk kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyekkel például az EU régi tagállamai már régóta élnek. Ezek azok a módszerek, melyekkel fenntartható eredményeket tudunk létrehozni az adott országokban. Ez a nemzetközi fejlesztési együttműködés egyik fő célja is: az elmaradott ország gazdaságát fejleszteni, például munkahelyek teremtésével, ami alapvetően javíthatja a helyiek életkörülményeit az egyszeri beavatkozásokkal ellentétben. Rendkívül fontos a hosszú távú tervezés, ugyanis jótékony eredményeket csak közép- és hosszú távon tudunk bemutatni, mivel a gazdaságfejlesztő hatás nem látszik azonnal. A környező országok ráadásul korábban eszméltek, stratégiáikat már régen megalkották, és már mérhetőek a sikereik is. Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Nehéz cégeket találni, akik egy bizonytalan harmadik világba befektetnének? A nemzetközi fejlesztésekben nemcsak a keresletet és a kínálatot kell egyeztetni, hanem számos, szerteágazó információt (diplomáciai, lobbitevékenység) kell úgy összefésülni, hogy megtaláljuk a kereslet-kínálat metszéspontját. Hivatalunk napi kapcsolatban van a cégekkel exporttámogatóként, exporttanácsadóként. Ismerjük őket, tudjuk, mit termelnek, hogy hol üzletelnek, és hol szeretnének még további exportot megvalósítani. Azért is kezdtünk el a Nefével foglalkozni, mert alternatív piacra jutási lehetőséget, alternatív finanszírozási forrásokat kutattunk a magyar KKV-k számára. Nemzetközi best practiceken keresztül feltártuk, hogy van egy igen ígéretes, éves szinten 100-150 milliárd dolláros „piaci volumen”, amelyhez magyar vállalkozások nem férnek hozzá többek között azért, mert nincs meg az a támogató mechanizmus, ami elősegítené a piacra jutásukat, hogy tevékenységükkel részt tudjanak venni a fejletlen országok gazdaságfejlesztésében. - BGB
A vállalkozások, cégek jelenléte a nemzetközi fejlesztésben ma már a stratégiák része. Régen nem így volt. Miért? Sokáig szkepszis volt azzal kapcsolatban, hogy részt vegyenek-e a magángazdaság szereplői a nemzetközi segélyezésben. Az ellenérv az volt, hogy a magáncégek fő motivációja a profittermelés, és ez nem jó a segélyezés szempontjából. Az utóbbi években viszont számos aspektus merült fel a magánvállalkozások részvétele mellett: egyrészt a technológiai, másrészt a finanszírozási képesség, amely a civil szervezetekre általában kevésbé jellemző. Emellett a vállalkozások olyan munkafolyamatokat is el tudnak látni, amelyeket a kormányok és a civilek nehezen vagy egyáltalán nem – bizonyos problémák megoldásához csak nekik van kellő szakmai hátterük. A magyar civilek jelenléte több szegény térségben igen aktív. Hogyan tudnák ezt kamatoztatni a magáncégek a nemzetközi fejlesztésben? A magyar cégek a legtöbbször hátrányból indulnak, mert hiányos a helyi ismeretük, vagy épp nyelvi problémáik akadnak. Komoly segítséget adhatnának viszont számukra a fejlődő térségekben már évek óta aktívan jelenlévő civil szervezetek, amelyeknél jellemzően nyelveket ismerő, képzett fiatalok dolgoznak, akik erősen motiváltak a nemzetközi fejlesztési sikerekben. Hazánkban mára kialakult egy olyan képzett civil réteg, amely a pénzszűke ellenére is professzionálisan működik. Szerintem nagyon fontos, hogy ezt felismerjék a külföldi fejlesztésekre is jelentkező vállalkozók és a munkát koordináló intézmények, hiszen a magáncégek és a civilek együttműködése kölcsönösen előnyös lehet: a külföldi piacokra készülő, vagy már azokon jelenlévő cégek pénzügyi forrásokkal segíthetik a civil szférát, amely cserébe humán erőforrásaival, tapasztalataival támogathatja a magánvállalkozásokat. A magyar vállalkozások általában kisebbek, mint a nemzetközi porondon részt vevő cégek. Ez nem hátrány? A kisebb cégek valóban alig tudnak külön-külön labdába rúgni a nemzetközi fejlesztéseknél, hiszen sem megfelelő anyagi hátterük, sem kellő technológiai ismereteik nincsenek meg egy nemzetközi fejlesztési projekthez. Akkor azonban lehet esélyük, ha több kis cég összeáll, és együtt indulnak a nemzetközi tendereken. Erre jó példa a Magyar Vízipari Klaszter, amely sok kisebb cégből áll, és közösen erősebb a pénzügyi hátterük és a technológiai tudásuk is. Vannak más hasonló kezdeményezések is; szerintem a magyar magáncégek elsősorban így vehetik fel a versenyt a nemzetközi fejlesztésekben már régóta jelenlévő cégekkel. Mit szól az Országgyűlésben idén nyáron bemutatott nemzetközi fejlesztési keretstratégiához? Véleményem szerint a Nefe keretstratégia jó kiinduló keret, de hogy végül mennyire sikerül majd a hazai civileknek és a magyar cégeknek ez alapján részt venni a nemzetközi fejlesztésben, az más kérdés. A nemzetközi fejlesztésben, mint annyi minden más területen is, jelentősen el vagyunk maradva a nyugati országoktól. Komoly kapcsolatokkal rendelkezünk viszont számos afrikai és délkelet-ázsiai országban és a Balkán országaiban, amelyekre rövid távon is lehet építeni. A nemzetközi fejlesztési irányok persze nemcsak a civileken és a magángazdasági szereplőkön múlnak, az is fontos, hogy az ország vezetői milyen prioritásokat tartanak szem előtt. Manapság egyértelműen látszik, hogy a kormány kiemeltnek tartja például a kazahsztáni fejlesztéseket is. - BGB www.demnet.hu
13.
A kínai jüan az ingoványos Kaukázusban is kopogtat
MATURA TAMÁS
a Magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársa
Az elmúlt években Kína, azaz a Kínai Népköztársaság (KNK) sorra döntögette a világra szóló gazdasági rekordokat. A három évtizeddel ezelőtt megkezdett reform és nyitás politikája beérett, mára Kína a világ második legnagyobb gazdasága, legnagyobb exportőre és olajimportőre, legjelentősebb autópiaca és a sort lehetne még hosszasan folytatni. Az export, a működőtőkebeáramlás és a kínai emberekre hagyományosan jellemző magas megtakarítási hajlandóság következtében Kínában – bármily meglepően is hangzik esetleg – mára már túl sok pénz van, és e tőkefelesleg utat keres magának a világ minden szegletében. Ennek fényében nem csoda, hogy a Középső Birodalom és a Nyugat között húzódó hajdani selyemút egyik ága, azaz a Kaukázus újra érdekessé vált a kínai üzletemberek számára a XXI. században.
Peking elsősorban a gazdasági lehetőségeket látja a Dél-Kaukázus államaiban, miközben a térség meglehetősen zűrzavaros és feszültségekkel teli politikai viszonyai kapcsán bölcs semlegességbe burkolózik. A politika mezeje nem csupán a három jelentősebb délkaukázusi állam – Azerbajdzsán, Grúzia és Örményország – konfliktusos viszonya, hanem a térségben érdekelt három hatalom – Oroszország, Irán és Törökország – vigyázó figyelme miatt is ingoványos Kína számára. Ugyanakkor a térség csábító gazdasági lehetőségeket is kínál a KNK számára, különösen a kereskedelem, a tranzitútvonalak és főleg a keleti óriás számára egyre fontosabb energiahordozók terén. Kína már jelentős gazdasági befolyással rendelkezik közvetlen szomszédságában, Közép-Ázsiában, így nyugati terjeszkedésének egyik következő állomása a Kaukázus.
AZERBAJDZSÁN Az azeri-kínai kapcsolatok felívelésének kezdete Alijev elnök 2005-ös pekingi látogatásához köthető, amely egyúttal egy, a két ország közötti üzleti kapcsolatokat segítő fórum létrehozását is magával hozta. A hivatalos út apropóján negyven azeri és négyszáz kínai üzletember találkozhatott egymással, amelynek gyümölcse húsz gazdasági megállapodás illetve szerződés lett. Kína számára az energiaipar a leginkább fontos kapcsolódási pont. Ennek megfelelően a Sinopec olajvállalat részesedést szerzett több azeri kitermelési programban is. Emellett a villamosenergia termelés infrastruktúrájának kiépítése területén is sikerrel indultak azeri pályázatokon a kínai cégek 2007 és 2010 folyamán is, így az egyik legjelentősebb elektromos berendezéseket gyártó kínai vállalat, a CNEEC újította fel Azerbajdzsán legnagyobb hőerőművét. Ugyanakkor külkereskedelmi téren bőven van tér a fejlődésre, az azeri-kína termékforgalom volumene 2011-ben alig haladta meg az egymilliárd dollárt, ami arányaiban és abszolút értékét tekintve is szerénynek mondható. Igaz a trend egyértelmű, az ezredforduló óta a forgalom összértéke közel harmicötszörösére nőtt. ÖRMÉNYORSZÁG Az örmény-kínai gazdasági együttműködés fő területe a feldolgozóipar. Ennek megfelelően közös üzemeltetésben működik 2003 óta a Shanxi-Nairit gumigyár. Emellett természetesen Örményország esetében is fontos szerepet kap az energetikai és infrastrukturális együttműködés, kínai cégek sikerrel nyerték el hőerőművek rekonstrukciójának lehetőségét, illetve Peking érdeklődik egy Örményországot az iráni tengeri kikötőkkel összekötő vasúti projekt iránt is. A kereskedelmi kapcsolatok dinamikája látványos, míg 2000-ben a kétoldalú termékforgalom összértéke nem érte el a hatmillió dollárt, addig 2011-ben több mint százhetvenmillió dollár értékben kereskedett egymással a két fél.
GRÚZIA Tbiliszi Jerevánhoz hasonlóan 1992-ben vette fel a diplomáciai kapcsolatokat Pekinggel. A két ország közötti gazdasági kapcsolatok egyik potenciálisan fontos területe ez esetben is a szállítási útvonalak építéséhez kapcsolódik. Kína többször is érdeklődését fejezte ki a készülőben lévő Baku-Tbiliszi-Kars vasúti pálya kapcsán, mind a kivitelezésben való részvétel, mind a későbbi szállítási lehetőségek terén. Emellett kínai cégek nyerték el a Rikoti-alagút újjáépítésére illetve egy, a Tbiliszit elkerülő vasút kivitelezésére kiírt tendert is. Az energetikai terület ez esetben is jelentős együttműködésre ad lehetőséget, hiszen egy, a kínai Szecsuán tartományban működő nagyvállalat építhette 2001 és 2004 között Grúzia legnagyobb vízerőművét. A kétoldalú kereskedelmi forgalom szédületes sebességgel közel kétszázszorosára növekedett az elmúlt bő évtizedben, így 2011-re megközelítette a nyolcszázmillió dollárt. Mindemellett Kína mindhárom országban megnyitotta egyegy Konfuciusz Intézetét, ami azt jelzi, hogy a gazdasági-kereskedelmi lehetőségeken túl nagy jelentőséget tulajdonít kulturális jelenléte növelésének is. Ez nem meglepő, hiszen a jelentős geopolitikai térségben fekvő, nagyhatalmak által körbevett és számos politikai ideológia által mozgatott kaukázusi térség államainak stabilitása áttételesen Kína számára is fontos. Peking – szemben az Egyesült Államokkal – leginkább soft-power eszközökkel igyekszik növelni befolyását a világban, így a Kaukázus képlékeny viszonyai között bölcsen építi kulturális kapcsolatait is, miközben gazdasági befolyása folyamatosan növekszik.
Természetesen Kína a nemzetközi fejlesztésekben is nagy szerepet vállal, hogy ezzel is erősítse helyét azokban a térségekben, ahol egyfajta gazdasági gyarmatosításra készül. Erre egy jó példa, hogy Peking 2000 és 2011 között 1700 fejlesztési projektet indított Afrikában, csaknem 75 milliárd dollár értékben. Peking azonban nagyon ritkán ad információt a fejlesztésekről, így a számok legtöbbször külföldi tudományos becsléseken alapulnak. Kínának a kaukázusi térség ugyancsak fontos, így hasonlóan Afrikához, ott is évről évre egyre többet költ segélyezésre, azonban erről sincsenek pontos adatok. - BGB
14.
www.v4aid.eu
Rövid pórázon tartják az oroszok DÉL-KAUKÁZUST
Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán nemcsak földrajzi közelségük, illetve a szovjet múlt közös öröksége miatt tölt be fontos szerepet az Oroszországi Föderáció külpolitikájában, hanem Moszkvának jelentős kül- és biztonságpolitikai érdekei is fűződnek a térséghez. Oroszország számára a DélKaukázus jelenti a geopolitikai összeköttetést a Közel-Kelettel, emellett az évszázadok óta „problémás” orosz észak-kaukázusi területek (Csecsenföld, Dagesztán, stb.) biztonsága is elválaszthatatlan a határ másik oldalán lévő helyzettől. A tágabb kaukázusi térség stabilitása a közelgő szocsi téli olimpia miatt kiemelten fontos. A Dél-Kaukázus térsége felé irányuló orosz külpolitika fő motivációja a szovjet időszakból származó befolyás minél teljesebb megőrzése, politikai, gazdasági és katonai tekintetben egyaránt. Moszkva tehát igyekszik megakadályozni, hogy a régióban más nagyhatalmak is megvessék a lábukat, így határozottan ellenzi a három dél-kaukázusi ország részvételét az Európai Unió „Keleti Partnerség” kezdeményezésében, és gyanakodva figyeli a NATO-val való együttműködésüket is. A Szovjetunió felbomlását követően több nagyobb fegyveres konfliktusra is sor került a Dél-Kaukázus térségében. Azerbajdzsán és Örményország 1994-ig tartó véres háborút vívott Hegyi-Karabahért, Grúziában pedig az abház és déloszét szeparatistákkal vívott harcokat egy polgárháború is súlyosbította. A kilencvenes évek közepére mindhárom dél-kaukázusi országban alapvetően oroszbarát, autoriter rezsimek kerültek hatalomra. GRÚZIA: A VÁLTOZÓ SZOMSZÉD
Az orosz befolyás megőrzésének szempontjából Grúzia esete a legösszetettebb. A háború alatt a szakadárokat Moszkva támogatta annak érdekében, hogy megőrizhesse befolyását Grúzia felett, így a megkötött fegyverszünetek végül garantálták a két terület de facto önállóságát. Ez a Moszkva számára kényelmes helyzet 2003-ban változott meg, amikor Grúziában kitört a „rózsás forradalom”, és az erősen Nyugat-barát Mikheil Szaakasvili került hatalomra. Szaakasvili legfontosabb céljának Grúzia újraegyesítését tekintette, és eleinte több látványos sikert is elért az abház és déloszét szeparatistákkal szemben, ám közben látványosan megromlott
RÁCZ ANDRÁS
a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa Tbiliszi és Moszkva viszonya. A 2008. augusztusi, Oroszországgal vívott vesztes háború azután véget vetett az újraegyesítéssel kapcsolatos reményeknek. A háború után Moszkva egyoldalúan elismerte a két szakadár régió „függetlenségét”, majd rögtön védelmi megállapodásokat is kötött velük, melyek értelmében katonai bázisokat tarthat fenn mindkét területen. Szaakasvili pártja 2012-ben veszített a parlamenti választásokon. Az új miniszterelnök, Bidzina Ivanisvili egyik fő célja az orosz–grúz viszony javítása, ám egyelőre nemigen látszanak az eredmények. AZ ÖRMÉNY HÍDFŐÁLLÁS
Grúzia mellett Örményországban is erős az orosz katonai jelenlét, amely a gazdasági pozíciókkal együtt szinte teljes orosz függésben tartja Jerevánt. Örményország tagja a gyakran „Keleti NATO”-ként is jellemzett, orosz vezetésű Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének, emellett bilaterális védelmi megállapodás is van Moszkva és Jereván között. Ennek keretében orosz határőrök látják el az örmény külső határok védelmét, és Gyumriban működik egy orosz katonai támaszpont is. Örményország biztonságának erősítésével Oroszország fő célja az, hogy megakadályozza az Azerbajdzsántól háborúval elszakított, azóta örmény megszállás alatt lévő Hegyi-Karabah kapcsán egy újbóli azeri–örmény konfliktus kirobbanását. Ugyanis bár Baku az olaj- és gázbevételek segítségével intenzíven fegyverkezik, az orosz támogatásnak köszönhetően Jerevánnak mind ez ideáig sikerült fenntartani a katonai egyensúlyt. Az Örményországnak nyújtott támogatás révén Moszkvának jelentős indirekt befolyása van Azerbajdzsán felett.
AMERIKA A GRÚZOKAT TÁMOGATJA, MI PEDIG AZERBAJDZSÁNT A Dél-Kaukázus térségébe irányuló nemzetközi fejlesztési tevékenység legnagyobb kedvezményezettje egyértelműen Grúzia. Ennek oka részben a grúz kormánynak a másik két országhoz képest sokkal inkább Nyugat-barát külpolitikája, valamint a grúz államigazgatás hatékonyabb, korszerűbb működése. A támogatásoknak jelentős részét teszik ki az Egyesült Államokból érkező források. Hazánk nemzetközi fejlesztési, valamint humanitárius segítségnyújtási tevékenysége ettől a trendtől némiképp eltér, összefüggésben a magyar külpolitika térségbeli prioritásaival. A 2012-es esztendőben a magyar ODA legnagyobb kedvezményezettje Azerbajdzsán volt. A Balassi Intézet 2,5 millió forint értékben nyújtott ösztöndíjakat azerbajdzsáni hallgatóknak, az Országgyűlés Hivatala mintegy 1,3 millió forintot fordított a demokratikus parlamentáris intézményrendszer fejlődésére, a Vidékfejlesztési Minisztérium pedig közel ötmillió forint értékben kínált FAO-ösztöndíjat. Grúzia áll a második helyen: 2012-ben a Balassi Intézet több mint kétmillió forint értékben biztosított ösztöndíjakat grúz hallgatók számára, az Országgyűlés Hivatala pedig csaknem négymillió forinttal járult hozzá a demokratikus parlamentáris intézményrendszer fejlesztéséhez. Örményországba tavaly nem irányult érdemi magyar fejlesztési forrás, ami a Szafarov-ügy miatt felfüggesztett diplomáciai kapcsolatoknak is lehet a következménye. www.demnet.hu
15.
TARTA
2.
„Az melegszik a tűznél, aki közelebb van hozzá” Interjú Csáki Csabával, a Corvinus Egyetem professzorával, az MTA rendes tagjával
4. 5.
2015 legyen a nemzetközi fejlesztések éve Civil és tudományos javaslatok a NEFE keretstratégiában Magyarország új NEFE stratégiája Szent-Iványi Balázs egyetemi adjunktus, Budapesti Corvinus Egyetem
6. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.
Miért a határon túli magyarokat támogatjuk a nemzetközi fejlesztéssel? Végh Zsuzsanna Van kiről példát venni a Közép-európai Egyetem munkatársa Támogassuk a szegényebb országokat! - a DEMNET országos reprezentatív felmérése szerint Civilek fejlesztései - frissülő térkép „GO AFRICA” – Lengyelország betörhet az afrikai piacokra Víz Világtalálkozó - Budapest Water Summit Magyar jelenlét az ázsiai Laoszban Farkas Mariann a Magyar-Laoszi Baráti Társaság főtitkára Dead Aid - tények és gondolatok Dambisa Moyo könyvéről
Magyar cégek esélyei két szakember szemszögéből A kínai jüan az ingoványos Kaukázusban is kopogtat Matura Tamás a Magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársa
15.
Rövid pórázon tartják az oroszok Dél-Kaukázust Rácz András a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa
NÉHÁNY SZÓ A DEMNETRŐL ÉS A VOLUMENRŐL
A Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány, azaz a DemNet 1996 óta, az USAID általi alapítása óta foglalkozik nemzetközi fejlesztési kérdésekkel, segíti a civil társadalom fejlesztését Magyarországon és más országokban, elsősorban az EU szomszédságában a Nyugat-Balkánon illetve a Keleti Partnerség országaiban. A DemNet részt vesz a Visegrádi 4-es illetve EU-s nemzetközi fejlesztési politika alakításában is. A célok között szerepel a civil szervezetek fejlesztése, megerősítése, fenntarthatóságuk elősegítése. A DemNet fő tevékenységei: adományosztó és pályázati lebonyolító, magyar illetve európai érdekérvényesítő munka, valamint önálló projektek megvalósítása. A DemNet egyik alapítója és elnökségi tagja a HAND Szövetségnek (www.hand.org.hu), kapcsolódik az európai CONCORD hálózathoz (www.concordeurope.org). A „VOLUMEN - Európai Unió és Nemzetközi Fejlesztés” című nyomtatottan és on-line, a www.v4aid.eu honlapon is megjelenő szakmai ismeretterjesztő lap a nemzetközi fejlesztés kérdésköreit dolgozza fel az aktuális nemzetközi és nemzeti politikai kontextusban. Az elmúlt években megjelent 18 szám, az alap-támogató EuropeAid-en kívül az NCA, a Külügyminisztérium és a Nemzetközi Visegrádi Alap támogatásainak is köszönhetően, eljutott a parlamenti képviselőkhöz, nagykövetségekhez, külügyi szakértőkhöz, egyetemi és civil szakemberekhez, egyéb érdeklődőkhöz. IMPRESSZUM
A Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány (DemNet) kiadványa (cím: 1052 Budapest, Apáczai Csere János u. 1.). Felelős kiadó: Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány. Felelős szerkesztő: Rohonyi Péter. Szerkesztő: BilkeiGorzó Borbála. Felkért szerzők: Farkas Mariann, Végh Zsuzsanna, Rácz András Ph. D., Dr. Matura Tamás, Dr. SzentIványi Balázs. Korrektúrázás: Beleznay Ibolya. Grafikus-tördelő: Zergényi-Molnár Márta. Nyomdai munkálatok: Synra Reklámügynökség. A kiadvány az Európai Unió EuropeAid programja támogatásával jelenik meg a „V4 Aid – United Support for Millennium Development Goals”című, DCI-NSAED/2009/371 számú projekt keretei közt, amely projektben partnerek a cseh People in Need (konzorcium vezető), a szlovák PMVRO és Partners for Demokratic Change Slovakia, valamint a lengyel PHO, a Polish Humanitarian Organisation, valamint a Globalance – www.globalance.hu. A kiadvány tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió véleményét. ISSN 2060-0593
