AZ ENERGIAGAZDÁLKODÁS ALAPJAI 1.1 1.7
A lengyel energiapolitika fejlődése Tárgyszavak: gazdaság; energiaárak; emisszió; takarékosság; hatékonyság.
A Lengyelországban 1997-ben hatályba lépett energiatörvény takarékossági célkitűzéseinek legnagyobb ösztönzője az energiaáraknak az inflációt meghaladó, hét év alatt négyszeres-ötszörös emelkedése volt (1. táblázat). A nagy energiaigényű iparágakban (vegyipar, kohászat, fémipar) az energiaárak növekedését emissziós adók is súlyosbították. A háztartások jövedelmét átlagosan 10-12%-kal, némelyekét 20%-os arányban terhelte az energiaszámla, így váltak a kiegyenlítetlen számlák szokásossá mind a magán-, mind az ipari szférában. Az új helyzetben az energiafogyasztók és termelők is ésszerűsítő intézkedésekre kényszerültek. Például több területen áthelyezték a csúcsterhelést az éjszakai órákra, jelentősen megnövelték a fűtőhálózatok hatékonyságát, ami megszüntette az időszakos vízhiányt. A lengyel energiaszektorban is megjelentek a magántermelő, -elosztó és -ellátó vállalatok. A változások kedvező hatásai 1990 és 1997 között kezdetben csak makrogazdasági mutatókban jelentkeztek: – a GDP-re vonatkoztatott primerenergia-intenzitás kb. 21%-kal, – a villamosenergia-intenzitás kb. 18%-kal csökkent. Az egy főre jutó energiafogyasztás a vizsgált időszakban gyakorlatilag nem változott a GDP 26%-os növekedése és az energiaintenzitás igen kedvező alakulása: közel 50%-os csökkenése mellett. E jelentős eredmények ellenére a lengyel népgazdaság energiaintenzitása (vagyis fajlagos energiafelhasználása) kb. háromszorosa a vele „összehasonlítható” (hasonló éghajlatú és szerkezetű) EU-tagországokra jellemző értékeknek. A 1997. évi becsült adatok alapján a GDP-vel megtermelt 1000 USD-re vonatkoztatott, t kőolaj-egyenértékben kifejezett energiaintenzitás: Lengyelországban 0,76, az EU-tagországok átlagában 0,190, Japánban 0,156 toe/1000 USD. A fenti adatokat ráadásul az 1990-es dollárral (nem vásárlóerő-paritáson = purchase power parity, ppp) számolták. A vásárlóerőt figyelembe véve az energiafelhasználási mutatók Lengyelországra kétszer kedvezőbbek volnának. Az energiahatékonyság növelését követően feltétlenül lehet számítani – a termelt javak és szolgáltatások belső és nemzetközi versenyképességének növekedésére, – stabilis, hosszú távú társadalmi és gazdasági fejlődésre, – fokozott biztonságra az energiaellátásban, – valamint környezeti és társadalmi átalakulásra. BME–OMIKK – Energiaellátás… 2002/4.
3
1. táblázat A lengyel makroökonómiai mutatók, energiaárak és emissziók alakulása Mutató, fogyasztás, kibocsátás
1990
GDP-növekedés GDP-változás árdeflátorral
2)
Inflációs index (a magánfogyasztásban) 3)
PLN /USD átváltási arány
4)
100
126,5
100
620
100
746
0,95
A beváltási arány nominális mutatója
1997. dec.1)
3,526
100
370
100
79
100
82
Erőművi szén és koksz átlagos mutatója
100
890
Távfűtési árak mutatója
100
4780
Helyiségek fűtésének ármutatója
100
4480
Melegvíz-szolgáltatás ármutatója
100
5400
Villanyárindex
100
1410
Földgázárindex
100
3250
Üzemanyag-árindex (dízel, ólmozott benzin)
100
585
A GDP-re vonatkoztatott energiaintenzitás
5)
A GDP-re vonatkoztatott villamosenergia-intenzitás
Környezetszennyezési arányok
5)
szabályozás
1998-ban
Egységnyi SO2- és NO2-kibocsátásra számítva
100
1115
Egységnyi részecskekibocsátásra számítva
100
2870
Egységnyi erőművi szilád hulladékra számítva
100
4620
Egységnyi bányászati szilárd hulladékra számítva
100
3340
1) Lengyel árakra számítva, kiküszöbölendő a lengyel pénz más valutákhoz viszonyított értékváltozásainak hatását 2) deflálódás – inflációcsökkenés 3) Zloty 4) a fűtő-, üzemanyag- és energiaárak indexei az 1989. decemberi szintre vonatkoznak 5) a GDP-vel megtermelt egységnyi összegre jutó energiafogyasztás: toe/1000 USD, toe = tons of oil equivalent = t olajegyenérték
Energiaárak A lakosság 1995/1996-ban évi 13 M t gyenge minőségű szenet használt fel, amely mintegy 66%-kal a vezető helyen van. A földgáz 14, a fa csak 11%kal részesedett. Fűtőolajat pedig csak újabban használnak a háztartások. A háztartások ilyen korszerűtlen energiaszerkezetének oka a bürokratikus módszerekkel is támogatott helytelen árpolitika, pl. a dízelolaj és a földgáz használatának korlátozása (1. ábra). A szénre vonatkoztatott energiaárak alakulását vizsgálva feltűnő a földgáz és a távfűtés olcsósága (2. táblázat) a piacgazdaságra való áttérés előtt. 4
BME–OMIKK – Energiaellátás… 2002/4.
a/ złoty/GJ
feketeszén könnyű fűtőolaj távfűtés
hazai koksz földgáz villany (éjjeli tarifa)
b/ USD/GJ
feketeszén könnyű fűtőolaj távfűtés
hazai koksz földgáz villany (éjjeli tarifa)
1. ábra Háztartásienergia-árak BME–OMIKK – Energiaellátás… 2002/4.
5
2. táblázat A feketeszénre vonatkoztatott energiaárak alakulása Energiahordozó Feketeszén Hazai koksz Könnyű fűtőolaj Földgáz Távfűtés Villany (éjszakai tarifa)
1989. dec.
1991. dec.
1994. dec.
1997. dec.
1,00 1,31 5,89 0,59 0,86 2,65
1,00 1,73 3,75 1,37 1,35 2,30
1,00 1,18 2,27 1,42 2,21 2,00
1,00 1,09 2,03 1,46 2,07 2,21
Az ipari energiaárak 1990 óta az ellátó és a fogyasztó közötti egy- vagy többoldalú egyezmények alakítják, de az 1982. árszabályozó és maximáló törvény egyik cikkelye alapján az állam ma is fenntartja magának a jogot még az egyezmények felülvizsgálatára is, hogy védje a fogyasztókat az adott szektort uraló eladó esetleges tisztességtelen magatartása ellen. Ezzel a jogával az illetékes hatóság többször élt már, főként a feketeszén és a barnaszén árképzésében. Az új energiatörvény és az energiahatékonyság Az új lengyel energiatörvény (1997) az alábbiakkal kívánja ésszerűsíteni az ország energiagazdálkodását mind az ellátók, mind a fogyasztók oldaláról: – a törvény és „A lengyel energiapolitika irányelvei 2010-ig” című dokumentum tételeinek betartását felügyelő független intézmény (Energiaszabályozó Hivatal) felállítása; – a szabályozó testület által jóváhagyott és ellenőrzött árakon alapuló árpolitika, amely elkerüli az egyes fogyasztói rétegek kedvezményei közötti átfedéseket; – külön költségszámítás engedélyezése néhány vállalatnak pl. a feketeszenet használó erőműveknek az országos energiahatékonyság növelése érdekében; – fejlesztésit tervkészítés előírása az erőforrások felhasználásának integrált tervei alapján, bevonva a keresletoldali irányítás lehetőségeit is; – ajánlás kommunális hőellátás tervezéséhez; – energiahasználati és -hatékonysági követelmények felállítása különböző alkalmazásokhoz; – az energiapolitikai irányelvek megvalósításának és korszerűsítésének felügyeletére és rendszeres értékelésére vonatkozó előírás. A fenti általános elvek kétségtelenül jó irányba mutatnak, de nem biztos, hogy megteremtik a kedvező feltételeket az energiahatékonyság és ugyanakkor a vállalati versenyképesség gyors növekedéséhez. A népgazdasági hatékonyság rövid távú javulásának akadályai az energiatörvényben:
6
BME–OMIKK – Energiaellátás… 2002/4.
– kevés benne a pontosan megfogalmazott intézkedés, ezáltal kétséges, hogy az Adóhivatal egyenlően kezeli a keresleti oldalra irányuló tevékenységeket, pl. hogy ezeket ugyanazon adók terhelik, mint az új ellátó beruházásokat; – hiányzik az egyes erőművek és gázipari vállalatok döntéshozatalában használható definíció olyan alapvető fogalmakra, mint az „igazolható ár” vagy a „társadalmi érdek”; – hiányzik az energiaágazati vállalatok számára a törvényszabta kötelességek teljesítési határidejének rögzítése, holott enélkül a fogyasztók és ellátók érdekegyeztetésének célkitűzése üres nyilatkozat marad; – ugyancsak pontatlan az alkalmazások energiahatékonyságára vonatkozó rendelkezések meghatározása; – kimaradt a törvényből az EU- és az OECD-tagállamokban sikeresen működő „energiahatékonysági alap” felállítása. A felsorolt felvetések közül néhánynak a jogi leképezése megtalálható az energiatörvény végrehajtási utasításaiban, de egyelőre realizálás nélkül. Az energiahatékonyságot támogató egyéb intézmények Lengyelországban a tágabb értelemben vett energiatakarékosságban érintett egyéb szervezetek: – nem kormányzati, de közpénzen fenntartott Energiatakarékossági Hivatalok és Alapítványok, amelyek egyes minisztériumok által kezdeményezett feladatokat végeznek; – a Német Környezetügyi és Vízgazdálkodási Alapból, valamint a környezetvédelmi beruházásokra nyújtott külföldről támogatott ECOFUND; – a fűtőanyagokat és energiát fogyasztók Gazdasági Kamaráinak Szövetsége; – kamarák, valamint önkormányzati és helyi szövetségek, pl. a Regionális Fejlesztési és Energiatakarékossági Hivatalok, lengyel városi egyesületek stb.; – az energiafelügyelők új foglalkozási csoportja, amelynek munkája közvetlenül kapcsolódik az energiahatékonyság fokozásához (vagyis energia megtakarításához). Országos energiafelügyelet terve Lengyelországban még nincs olyan országos felügyeleti rendszer, amelyben hivatásos szakemberek foglalkoznak az energiaveszteség megelőzésének és hulladékhő hasznosításának kérdéseivel. A hálózat felállítása azonban feltehetőleg nem késik sokáig, mivel egyrészt már folyamatban van 2000 ilyen energetikus képzése, másrészt igénybe vehető a PHARE-program támogatása az ENCONSULT-1 és ENCONSULT-2 elnevezésű energiafelügyelő és -információs rendszer telepítéséhez. BME–OMIKK – Energiaellátás… 2002/4.
7
A hálózat első lépésként csak a háztartásokra és a helyi hőellátási infrastruktúrára (a forrásokra és a hálózatra) fog kiterjedni, évente 5000 ellenőrzéssel, az első évben csak lakásokban. A program beruházási költségét fokozatos kibővítéssel évi 250–300 M USD-re becsülik. Adópolitika A lengyel adómentességi rendszer célja ugyancsak az energiahatékonyság javítása volt. Mentesség járt építésekért, javításokért, fűtés átalakításáért, ablakok, padlók cseréjéért stb. A puszta energiamegtakarítás azonban nem javítja az energiahasználat módját. Az adókedvezmény nem függ attól, hogy az új berendezés korszerű és hatékonyan használja az energiát, vagy olcsó és gyenge energiahatékonyságú. Nem látszik nehéznek a meglevő adókönnyítési rendszer olyan módosítása, amely elősegíti a kívánt fogyasztói magatartást, vagyis javítja az innovatív szellemet és a lengyel vállalatok versenyképességét. Az újításoknak reálisan kedvező rendszer bevezetése csökkentené az adómentességeket, s ez közvetett pozitív hatással lenne a költségvetésre. Az adófizetők profilját pedig a kevésbé modern berendezések élettartamának meghosszabbítására lehetne fordítani. (Dr. Boros Tiborné) Parzewsky, Z.; Krawczynski, F.: Some elements of energy conservation policy under the energy policy guidelines of Poland. = International Journal of Global Energy Issues, 16. k. 1/2/3. sz. 2001. p. 101–128. Energy Policy Guidelines for Poland by 2010 (1995) Council of Ministers, October. Energy Law of April 10, (1997) (Dz. U. No. 54. of 1997, item 348 with further amendments).
8
BME–OMIKK – Energiaellátás… 2002/4.
