Jézusi tantervvel induljon az új tanév!

országos evangélikus hetilap „A nyár elején felvett hanganyagból elkészült a zeneileg, szövegét tekintve és kiállításában is igényes CD lemez, melynek pilisi bemutatóját az önkormányzat felvette a várossá avatás hivatalos programjainak sorába.” f Fáradozzatok a város békességén! – 5. oldal

Szeptember 24., szombat (11.00–16.30), zuglói evangélikus templom és hittudományi egyetem (Bp. XIV., Rózsavölgyi köz 3.)

„Gyerekkoromban az iskolai hitoktatást nem egyszerûen hittannak, hanem hit- és erkölcstannak nevezték.” f Erkölcs nélkül nincs emberi közösség – 9. oldal

f Az út kezdetén – 4. oldal

A magyarországi evangélikusság a népszámlálási adatok tükrében

Jézusi tantervvel induljon az új tanév!

b Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága és az Európai Unió Statisztikai Hivatala 1998-ban a népszámlálási világkampány egyik meghatározó dokumentumaként közös ajánlást tett közzé. Ebben – bár a „ nem alapvetõ ismérvek” kategóriájában – szerepelt a vallás is. Európa számos országában az elmúlt évtizedekben és a 2000-es népszámlálási ciklusban is fontosnak tartották a vallásra vonatkozó kérdés szerepeltetését az adatfelvétel során. A vallás kérdése a hivatalos magyar népszámlálások történetének 1870. évi kezdetétõl 1949-ig ugyancsak mindig szerepelt a felvételi programban. Akkor a sorozat megszakadt, az 1960–1990 között végrehajtott négy magyarországi népszámlálás ezzel a kérdéssel nem foglalkozott. Meg kell itt még jegyeznem, hogy az 1949. évi népszámlálás vallásra vonatkozó adatait csak 1997-ben jelentették meg önálló publikációként – persze nem azért, mert ilyen sokáig tartott az adatfeldolgozás…

f Az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanévnyitójáról tudósítás a 3. oldalon A korábban felsorolt tényezõk, a statisztikusoknak a közigazgatás és a kutatás más szakembereivel, valamint a különbözõ felekezetek képviselõivel folytatott konzultációi együttesen azt eredményezték, hogy ötven év után, a 14. hivatalos magyar népszámlálás felvételi, feldolgozási és adatközlési programjába visszakerült a vallás. Figyelembe véve az adatvédelmi törvény elõírásait, a vallásra vonatkozó kérdésre – mivel ezt néhány más ismérvvel együtt a különleges adatok körébe sorolták – nem volt kötelezõ a válaszadás.

KERESZT A GLÓBUSZON

Új templom Nyíregyházán

múlt évszázadok során Nyíregyházán is sok ezer embert hívogatott az Úrnak szentelt hely nyitott ajtaja; tudjuk, hogy a templom a csend és az Istennel való találkozás helye; az istenháza az örök élet átriuma, ahol a mulandóság az örökkévalósággal találkozik. Az istentisztelet liturgiájában Bozorády Zoltán esperes, püspökhelyettes, az Emmaus-szeretetotthon vezetõje, valamint

Kendeh György, egyházunk diakóniai osztályának vezetõje segédkezett; az úrvacsorát nyolc lelkész osztotta. Az ünnepi alkalmon közremûködött az Emmaus gyülekezet fiataljaiból szervezõdött kórus, melynek tagjai lelki énekeket szólaltattak meg könnyûzenei kísérettel. Az ünnepi közgyûlésen a jelenlévõk Bozorády Zoltántól megtudhatták, hogy elõször huszonkét évvel ezelõtt gondolt templomépítésre. Az 1993-ban átadott szeretetotthonban kápolna szolgált az istentiszteletek helyszínéül, ezt azonban – az egyre több „városi” igehallgatónak is köszönhetõen – az utóbbi években kinõtte az Emmaus közössége; az istentiszteleteket rendszeresen látogatók között egyre több volt a karon ülõ csecsemõvel érkezõ édesanya és a teljes létszámban részt vevõ család. f Folytatás a 3. oldalon

Válaszmegtagadók A 2001. évi népszámlálást megelõzõ 1999. évi próbafelvétellel megalapozott reményeket igazolva a lakosság túlnyomó többsége – 89 százaléka – önként is készséggel adott értékelhetõ információt. Mondhatnánk, hogy ötven év „kihagyás” után ez elfogadható eredmény volt, én azonban inkább megdöbbentõnek nevezném – igaz, számos médiumban megpróbálták a lakosságot e kérdés megválaszolásának bojkottálására ösztönözni (és tehették mindezt büntetlenül). És hogy miért használtam a „megdöbbentõ” szót? Azért, mert a vallásra vonatkozó kérdésnél közel másfél millió ember egyházhoz, felekezethez nem tartozónak vallotta magát. És vajon mivel magyarázható, hogy több mint egymillióan megtagadták a választ? Ez is az elmúlt ötven év számlájára írható? Valószínûleg igen.

Az 1949. évi népszámláláskor az akkor összeírt 9,2 millió ember közül csupán 12 ezren nem tartoztak egyházhoz, felekezethez (mint föntebb említettem, a legutóbbi népszámlálásig számuk másfél millióra emelkedett); továbbá akkor nem volt választ megtagadó. 1949-ben a lakosság 0,15%-a nem tartozott egyházhoz, felekezethez, 2001ben pedig a megkérdezettek 14,5%-a. A népesség 10,1%-a nem vallotta meg hovatartozását; e két csoport együttesen a lakosság egynegyedét jelentette. A vallásra, felekezetre vonatkozó adatok 2001-ben minden befolyástól – legalábbis a statisztikai hivatal részérõl biztosan nem volt befolyás – mentesen mutatják a megjelölt valláshoz, felekezethez, egyházhoz, vallási közösséghez való tartozást. A vallás, felekezet kérdése nem terjedt ki a vallás gyakorlására, a vallásosságra, a vallási közösséghez való adminisztratív tartozásra. Éppen ezért is az utóbbi népszámlálás vallási adatait – az eredményeket településenként bemutató 2002. évi KSH-kiadvány megjelenését követõen – sokan és sokféleképpen magyarázták. A közelmúltban egy újabb kiadvány is megjelent – a népszámlálás eredményeit bemutató sorozat részeként –, mely a népesség adatait adja közre kiemelt vallások és felekezetek szerint. E cikk elkészítéséhez az utóbbi kötetben megjelent adatok között tallóztam. f Folytatás a 8. oldalon

Harmadik hívás az országos evangélizációra Önnek szöveges üzenete érkezett! Az üzenet küldõje: Jézus Krisztus. Az üzenet szövege: „Harmadnap bevégzem küldetésem…”

FOTÓ: HORVÁTH-HEGYI OLIVÉR

b Közel kétszázhúsz éve annak, hogy a nagyszámú nyíregyházi evangélikusság új templom szentelését ünnepelhette. Akkor a szlovák eredetû evangélikusok letelepedése és otthonra találása következtében vált szükségessé a templomépítés, a most átadott új istenházában pedig az Emmaus Evangélikus Szeretetotthon lakói – mintegy száz idõs ember –, illetve a város északi részén élõ evangélikusok találhatnak lelki táplálékra. A szeretetotthon Gáva Attila építész által tervezett templomát szeptember 17-én, szombaton szentelte föl D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke.

A megközelítõleg félezer vendég a kétszáz ülõhelyes templomban és az Emmaus udvarán foglalt helyet. Az egyházkerület lelkészi vezetõje Hab 2,20 és Mt 11,28 alapján tartott igehirdetésében feltette a kérdést: szabad-e a mai világban, a gazdasági megszorítások közepette templomot építeni, hiszen Isten maga mondja: mindenütt jelen vagyok. A válasz természetesen igen, hiszen az el-

Ára: 164 Ft „Talán a lelkészek tehetnek a legtöbbet az elõítéletek ellen és a sebeket hordozók megbéküléséért.”

Ajándékba kapott istenháza f 3. oldal ZMC-melléklet f 6–7. oldal Teremtésbeli rendetlenség? f 9. oldal Interjú a Déli Egyházkerület Püspöki Hivatalának volt vezetõjével f 10. oldal Vége a nyárnak… f 11. oldal

FOTÓ: BOTTA DÉNES

Önt is szeretettel köszöntjük az Evangélikus Élet olvasóinak, szerzõinek és szerkesztõinek országos találkozója alkalmából!

70. évfolyam, 39. szám – 2005. szeptember 25. – Szentháromság ünnepe után 18. vasárnap

A küldetés tétje: élet vagy halál. Idõpontja: a rendelt idõ. Eredménye: teljesített. Hatása? Jézus küldetése különbözik napjaink – katonai, politikai, szociális jellegû – küldetéseitõl. Különleges, mert nem egy e világi szükséghelyzetet igyekszik jólrosszul rendezni, hanem magára az életre irányul. E gondolatok jegyében készülhetünk az október 8-án, szombaton 10-tõl 16 óráig a Budapest-Deák téri templomban megrendezendõ országos evangélizáció harmadik igehirdetésére. A nap mottója: Jézus üzen. Heródesnek üzen, aki az életére tör, s nem is sejti, hogy az örök élet forrását támadja. Neked üzen, akinek életet kínál – vajon elfogadod-e az örök élet ajándékát? Minden érdeklõdõt szeretettel várunk! A Magyarországi Evangélikus Egyház Missziói Bizottsága

2

2005. szeptember 25.

ÉLÕ VÍZ

Élõben Egy nagymama ajándékot akart venni az unokájának. Meglátott egy mûanyag dobozba csomagolt tollat, amelynek egyébként borsos ára volt. – Döntsd el, hogy tetszik-e! – unszolta unokáját a nagymama, s közben próbálta felmérni a dobozban rejtõzködõ toll különleges alakját. – Én már láttam ilyet élõben – kiáltott fel a kislány, s úgy döntött, hogy kéri a tollat. Tárggyal kapcsolatban még soha nem hallottam az „élõben” kifejezést. Nem tudom, hogy csak az említett kislány használja-e ezt a szót, vagy már elterjedt szélesebb körben is mint nyelvünk új leleménye. Elsõ hallásra meghökkentõ volt, de ahogy mélyebben belegondoltam, egyenesen találónak éreztem. Az jutott eszembe, hogy mi, emberek hányszor vesszük körül magunkat falakkal, s így nem tudunk vagy nem akarunk kapcsolatba kerülni egymással. Nem láttatjuk magunkat „élõben”, s emiatt nem fordulnak hozzánk bizalommal, sõt elfordulnak tõlünk, mert eltakar bennünket a fal, mint a tollat a mûanyag doboz. Nem kellene becsomagolnunk magunkat, mert ezzel magunknak és másoknak is ártunk. Az említett toll már régóta ott állt a polcon, s talán ma is ott állna, ha valaki nem látta volna „élõben”, a maga valóságában. Nekünk, keresztényeknek Jézus, Isten szent Fia az élõ valóság. Emberré lett, meghalt, de feltámadt a halálból, s a tanítványok látták „élõben”, sokáig mégsem hittek neki. S mi vajon hiszünk-e Jézusban, bár nem láthatjuk õt „élõben”, mint a magdalai Mária vagy a tanítványok? Tamás még így is kételkedett: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjaimmal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.” (Jn 20,25) Jézus késõbb azt mondta Tamásnak: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Jn 20,29) A hit Isten kegyelmi ajándéka. „Istentõl kapott hitünk megszabadít attól, hogy kizárólag az egyéni lehetõségekre és korlátokra figyeljünk. Nem az ember ragaszkodik hitének erejével Istenhez, hanem Isten ad erõt az embernek a hitre.” (H. J. Eckstein) Imádkozzunk naponta ezért az erõért! g Csaba Piroska

forrás

S Z E N T H Á R O M S Á G Ü N N E P E U T Á N 1 8 . V A S Á R N A P – Jn 15,9–14

A megparancsolt szeretet Szeressétek egymást! – parancsolja Jézus. De vajon lehet-e parancsolni a szeretetet? Vajon a szeretet nem természetes érzés-e? Vagy õszintén születik, vagy nem is szeretet. Vagy belülrõl fakad, vagy képmutatás. Jézus azonban parancsolja a szeretetet. Mert a szeretet elsõ renden nem érzelem, hanem döntés, akarat: a másik fejlõdésének a kívánása. Szeretném, ha a másik ember – a felebarátom, Krisztusban testvérem – többet látna a világból, önmagából, Istenbõl; ha ebben a látásban békességre lelne; ha feladatait megtalálná, hibáit felismerné, fogyatékosságával együtt tudna élni. Ez a vágy a szeretet. S hogy ez a vágy ne csak föllobbanó láng legyen, ahhoz nagy idõráfordítás, türelem, figyelem, sõt áldozathozatal szükséges. Ez ritkán születik magától. Ez döntést igényel. Ezt lehet parancsolni. Ám ha engedünk a parancsnak, a szeretet megélése közben az érzelem is szépen kifejlõdik. Szeressétek egymást! – parancsolja Jézus. Bennünk – legalábbis bennem – megszólal a második ellenvetés: miért egymás szeretetérõl beszél János evangélista, miért nem mindenki szeretetérõl? Vajon János visszakozott a másik három evangéliumhoz képest, mondván: egymást szeretni mégiscsak elképzelhetõ, ha kellõen lekicsinyítjük a kört? A mindenki iránti szeretet ellenben elképzel-

hetetlen. János azonban nem lépett vissza a szinoptikus evangéliumokhoz képest. Egyszerûen az õ evangéliuma máshol és máskor hangzik. Ott, ahol már kialakult a gyülekezet, és ahol viszonylag nagy, idegen környezet veszi azt körül. Ott hangzik az õ evangéliuma, ahol a szeretetnek meg kell valósulnia, és ahol nehéz egymást szeretni. Vajon nem ismerünk-e saját gyülekezetünkre? Itt kell megvalósulnia a szeretetnek, ami azonban nem mindig sikerül. Mondjak példákat? 1. Körleveleket küldünk a gyülekezet tagjainak. Eközben jó néhány panasz érkezik: rossz a címzés, rég elköltöztek már. Ezek az emberek úgy érezték, hogy nem szeretjük õket, mert nem tartjuk számon, hogy elköltöztek. 2. Én is kapok néhány észrevételt, amelyek közül némelyiket magamra veszem. Bizonyosan nem látogatok eleget. Többet kellene beszélgetnem, több idõt kellene szánnom egy-egy családra. Más észrevételeket azonban visszautasítok, és visszakérdezek: vajon nem lehetséges-e az, hogy szeretetbõl kérem egy konfirmáció elhalasztását? S nem lehetséges-e, hogy szeretetbõl fogadunk be magunk közé olyanokat, akiket mások nem szívesen látnak? 3. A Jézus által parancsolt, egymás

iránti szeretet vajon megnyilvánul-e egy-egy esküvõ vagy temetés alkalmával? Városban könnyen azt mondjuk: ezek családi események. Pedig az esküvõ és a temetés is istentisztelet, gyülekezeti alkalom. Mégis, a gyülekezet tagjai közül olyan kevesen vesznek részt rajtuk. Vajon nem szeretjük egymást annyira, hogy együtt örüljünk, s hogy osztozni tudjunk a fájdalomban? Bizony a gyülekezeten belül is kérdéssé tud válni a szeretet, pedig most csak külsõ dolgokról beszéltem, és nem a figyelmesség, a türelem, a nyitottság megannyi megnyilatkozásáról. Igen, a gyülekezetben válik kérdéssé, hogy mi a szeretet. Mi a szeretet? Jézus az Atya és a Fiú kapcsolatát mutatja fel, és azt, ahogyan õ viszonyul a tanítványaihoz. Szeretni annyi, hogy az Atya meghallgatja a Fiút, vagy hogy életre kelti s kihozza Lázárt a sírból. Szeretni annyi, hogy a Fiú engedelmeskedik az Atyának, és vállalja a kínnal kövezett küldetést. Szeretni annyi, hogy az Atya éppen szenvedésében dicsõíti meg a Fiút. Szeretni annyi, hogy Jézus megmossa tanítványai lábát. Hogy harmadszor is megmutatja: Isten gondoskodik táplálékról, földi szükségleteinkrõl. Szeretni annyi, hogy Jézus azt mondja az elfogására igyekvõ katonáknak: „…ha tehát engem kerestek, engedjétek

Minden érdeklõdõt szeretettel várunk a kórházlelkészek és önkéntes lelkigondozók továbbképzõ konferenciájára. Idõpontja: október 7., péntek 15 órától október 8., szombat délutánig. Helyszíne: Apor Vilmos vendégház, Óbuda, Kórház u. 37. (Bõvebb információ és jelentkezés: 20/824-5629.) a konferencia témái 1. A szenvedés értelmérõl (péntek 16 óra – prof. dr. Schaffhauser Ferenc) 2. Idegrendszeri betegségek és lelki hátterük (szombat 10 óra – prof. dr. Süle Ferenc) Mindenkit szeretettel várunk, akit érdekel a személyes lelkigondozás.

SEMPER REFORMANDA

„Miért csodálkozunk hát, ha néha egy kis baj ér bennünket? Lássuk meg ilyenkor ellenségeink baját is. Nem azért, hogy örvendezzünk felettük, hanem hogy együtt szenvedjünk velük. Õk is ki vannak téve minden bajnak, éppen úgy, mint mi.” d Luther Márton: Tizennégy vigasztaló kép megfáradtaknak és megterhelteknek (Virág Jenõ fordítása)

ezeket [a tanítványokat] elmenni.” (Jn 18,8) Szeretni annyit jelent, mint életünket adni barátainkért. Ha szeretni akarunk, úgy, ahogyan Jézus parancsolta nekünk, akkor Jézus szeretetében maradjunk meg. Mert Jézus szeretete tesz szabaddá arra, hogy egyéni érdekünkrõl lemondva megosszuk másokkal, amit az Atyától kaptunk: idõnket, figyelmünket, akár még lakásunkat is. És az öröm így lesz teljessé bennünk. Mert az igazi öröm az Atyával való találkozás, a vele való egység öröme, az üdvösség öröme. S hogyan másképpen élhetnénk ebben az örömben, ha nem úgy, hogy megmaradunk Jézus szeretetében? Ámen. g Bencze András

Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus! Áldunk téged szeretetedért, amellyel jelenvalóvá teszed az Atya szeretetét, és amely megtisztítja és életre kelti a bennünk szunnyadó akaratot, hogy országod részesei legyünk most és örökké. Ámen.

Oratio œcumenica Mennyei Atyánk! Te, aki a szeretet Istene vagy, meghallgatsz minden imádságot. Ismered a szívek és az életek titkát és terheit. Köszönjük neked, hogy Krisztusért gyermekeid lehetünk. Olyan nagy volt jóságod, hogy kereszthalálra adtad egyszülött Fiadat, halála árán megszabadítottál minket a bûn átkától, és örök életet adtál. Urunk, szeretett Fiad életével és halálával megmutatta, hogy mi az igazi áldozat. Õ mindig arra figyelt, hogy mi a te akaratod, ezt szem elõtt tartva beszélt és cselekedett. Példát adott tanítványainak egykor, és példát ad is ma is arra, hogy mi az igazi, önzetlen szeretet. Elítélte a bûnt, de soha nem taszította el a bûnösöket. Még halálakor is így könyörgött: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”

Oly korban élünk itt a földön, amikor a szeretet sokakban meghidegül. Sok a szegény, beteg, jó szóra és anyagi segítségre szoruló, az után vágyakozó ember. Add, hogy vegyük észre õket, és ne menjünk el azok mellett, akik közvetlen környezetünkben élnek, és testi-lelki jólétük ránk van bízva. Add Szentlelkedet, taníts önvizsgálatra és bûnbánatra, hogy felfigyeljünk azokra a szavainkra és cselekedeteinkre, amelyek nem hitelesek, és nem Krisztusra mutatnak. Hálát adunk neked, Istenünk, hogy naponként kérhetünk tõled erõt és útmutatást, hogyan legyünk minden élethelyzetben Jézus követõi. Köszönjük, hogy ma is bizalommal fordulhatunk hozzá, az egyedüli közbenjáróhoz kéréssel és hálaadással.

Istenünk, õszinte szívvel megvalljuk elõtted, hogy sokszor mindennél jobban vágyunk az emberek elismerésére és szeretetére. Nem hozzád, a Teremtõhöz, hanem a teremtményekhez fordulunk. Bocsásd meg ezt nekünk. Olyan jó, hogy te soha nem unod meg újra és újra megmutatni, hogy egyedül csak a te szereteted mély, valóban õszinte, igaz és feltétel nélküli! Olyan forrás, amely mindig táplál és erõt ad. Taníts egymás jobb megismerésére és megértésére. A szeretet és a megbocsátás legyen mindennapos a lelkészek, a gyülekezeti munkatársak és Krisztus minden követõje között, hogy életük példa lehessen mindenki számára. Így áldd meg a teremtett világot, benne népünket, vezetõinket és anyaszentegyházadat. Ámen.

ISTENTISZTELET ÉS MISSZIÓ 8.

Meghívó

A VASÁRNAP IGÉJE

LITURGIKUS SAROK

A liturgikus szövegek missziója b Ahogy azt már a bibliai igehirdetésekrõl szóló részben is láthattuk, nem kérdéses, hogy az istentisztelet leghangsúlyosabb részének, a prédikációnak jelentõs missziói karaktere van. De vajon a liturgikus szövegeknek van-e ilyen vonatkozásuk, jellegük és hatásuk? Erre a kérdésre keresi az alábbi cikkben Bencze András esperes a választ. A liturgikus szövegek miszsziós lehetõségeit taglaló kéziratának elején ott állt a liturgiát is kezdõ mondat: „Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében!” (H. K.)

A misszióról való gondolkodásban nem szokott számottevõ tényezõként megjelenni az istentisztelet, a liturgia ügye. Legfeljebb közvetve, egyéb gondolatok kapcsán juthat eszünkbe a liturgia egyegy mondata, pedig ha mélyebben belegondolunk, sok esetben közvetlen kapcsolatot is felfedezhetünk a liturgiai tartalmak és a missziós lehetõségek között. Ahhoz, hogy ezt a közvetlen kapcsolatot észrevegyük, meg kell találnunk a liturgikus szövegek valódi feladatát, célját és küldetését. A liturgikus mondatok a Szentháromság Isten mûvét dicsérik. Azt javaslom olvasóimnak, hogy ennek a mondatnak a jelentését szem elõtt tartva kövessenek végig egy istentiszteletet. Ha csak az istentisztelet elsõ szakaszára vetünk egy pil-

lantást, már akkor is könnyen felfedezhetjük a liturgikus elemek fent említett jelentéstartalmait. A bevezetõ zsoltár Isten nagy tetteit hirdeti, a Kyrie pedig – az adventtõl kezdve ajánlott rendben – Krisztus értünk végzett megszabadító munkáját és szolgálatát idézi fel. A kegyelmi ige a Krisztusban megjelenõ Isten szeretetét hirdeti. A liturgikus mondatok belekapcsolnak az ó- és az újszövetségi gyülekezetbe. A liturgikus szövegek többnyire szentírási mondatokból formálódtak, több esetben szó szerinti idézetek. Mégis többrõl van szó, mint egyszerû idézésrõl. E szövegek ismételt elmondásával ugyanis azt éljük meg, és azt éljük át újra meg újra, hogy az ó- és újszövetségi gyülekezettel együtt részesedünk az Atya, Fiú, Szentlélek jelenlétének erejébõl, adományából és áldásából. Ahogyan elõdeinket egykor megszólította az Úr, úgy szólít meg minket is az istentiszteleti liturgián keresztül. Ahogyan közöttük és bennük mûködött a Lélek, ugyanúgy végzi ma is léleképítõ és hitet erõsítõ munkáját közöttünk és bennünk. Velük együtt gyülekezünk az Úr köré. A liturgia szövegei egységgé formálják a gyülekezet közösségét. Egyéni elcsendesedésünk, imádságunk és bibliaolvasásunk során saját kérdéseinkre keresünk választ, életünk döntéshelyzeteinek megoldásához kérünk segítséget, saját istenszeretetünket és Isten iránti hálánkat fejezzük ki. Liturgikus szövegeink azonban ezen túlmenõen lélekben egybekap-

csolják, és közös hitben összekötik a gyülekezet tagjait. Ezt fejezi ki például az a liturgiai mozzanat, melynek során a lelkész, illetve a lektorok a gyülekezet nevében szólalnak meg, illetve amikor a gyülekezet együtt mondja az Apostoli hitvallást vagy a Miatyánkot. Az evangélikus gyülekezeti életben helye és szerepe van az egyéni gyónásnak is; ekkor személyesen kapjuk a bûnbocsánat evangéliumát. Az istentisztelet azonban a gyülekezeti közösség alkalma, amelyben Isten igéje a közös gyónás során úgy válik egyszerre közösségivé és személyessé, hogy az egyén elválaszthatatlanul hozzátartozik a közösséghez – Krisztus testének tagjává válik. A liturgikus szövegek gazdag jelentésébõl most csak hármat emeltem ki. Szomorú tapasztalatom, hogy közülük egyet-egyet sokan nem engednek érvényre jutni. Abból, hogy egyesek késve érkeznek az istentiszteletre, vagy korábban távoznak róla, az a következtetés vonható le, hogy ezeknek a híveknek a számára csak az igehirdetés a lényeg, és az istentisztelet többi része csupán olyan körítés és díszítõelem, mint az üstökös csóvája. Ezt az érzetet keltheti az is, ha a lelkész valódi átélés nélkül hadarja el a liturgiát, vagy még a feloldozás és az elbocsátás élõ igéit is könyvbõl olvassa. Pedig liturgikus szövegeink tele vannak erõvel, élettel és lendülettel, hiszen a Szentháromság mûvét dicsérik, és végsõ soron abból táplálkoznak. Az is némi szomorúsággal tölt el,

amikor valaki egyénieskedik, vagy valamilyen módon kivonja magát a közösségbõl. Ennek jelei legtöbbször az éneklésnél tapasztalhatók, például amikor valaki még az énekeskönyvet sem nyitja ki, vagy gyorsabban mondja a hitvallást, mint a többiek. Pedig ezek a szövegek a közösség által megszólaltatva tudnak igazán bátorítóan zengeni, s végsõ rendeltetésük szerint azt hirdetik: egységben és közösségben vagyunk egymással, Krisztussal és mennyei Atyánkkal. A liturgikus szövegek missziós hatása kapcsán természetesen nem arról van szó, hogy a liturgiai elemek eleve missziói célokat szolgálnak. Tudjuk, hogy a liturgia funkciója alapvetõen más jellegû; mégis benne rejlik a misszió, azaz mások megszólításának és megérintésének a lehetõsége. Ennek a lehetõségnek a kiaknázása azonban feladatot jelent. Mert a liturgia csak akkor végezheti el ezt a speciális küldetését, hitébresztõ és -térítõ szolgálatát, ha mi magunk képesek vagyunk befogadni, és mélyen átélni a liturgia Istent dicsérõ és lelket felemelõ, ünnepi, szent minõségét, az elsõ közösségekkel összekapcsoló voltát és az egybegyûlt híveket közös hitben összekötõ erejét. Ha a templomba térõk, a keresõk látják rajtunk, hogy minket megtart, megõriz, erõsít és gazdagít ez az õsi kincs, akkor ébreszthet bennük is hitet, akkor kapcsolhatja be õket is a közösségbe istentiszteleti liturgiánk gazdag, gyönyörû szövege. g Bencze András

2005. szeptember 25.

evangélikus élet

Jézusi tantervvel induljon az új tanév!

Új templom Nyíregyházán e Folytatás az 1. oldalról

A SZERZÕ FELVÉTELE

A templom felépüléséért kitartóan fohászkodott egy, a szeretetotthon lakóiból álló, valamint egy fiatalok alkotta imaközösség. Az álom 2001-ben kezdett valósággá válni, ekkor kezdõdhettek el a munkálatok. Az elkészült templom apszisa, a fél-

kör alakú oltártér és a félkörívû padok egy teljes kört alkotva jelzik a gyülekezetnek az igével, az igehirdetõvel és az úrvacsorában jelen lévõ Jézussal való egységét. A fölfelé hengerformát öltõ, „Isten felé nyitott” oltártér Isten és az ember kapcsolatát jelképezi, csakúgy, mint a huszonhárom méter magasba ívelõ, tornyot helyettesítõ falrész, mely-

nek tetején a kereszttel ellátott glóbusz található, hirdetve: Jézus a világ Ura. Északról nézve ez az ív a végtelen ég, a mennyek országa felé mutat. A 322 négyzetméter alapterületû, karzatot is magába foglaló templom épülete és a szeretetotthon meglévõ szárnya között egy összesen 982 négyzetméter alapterületû új konyha és étterem is helyet kapott. Az építkezés összes költsége 379 millió forint volt, ebben benne foglaltatik a klímaberendezés, a konyhafelszerelés beszerzésére, a templombútorzat, a járda, a kerítés, valamint a parkoló elkészítésére fordított összeg is. (Maga a templomépület 120 millió forintba került.) Az építkezés során a régi, felszabadult épületrészek átalakítása, felújítása (az ápolóház bõvítése, egy tornaterem kialakítása és az elõcsarnok átalakítása) is megtörtént. Mindez további 300 millió forintos kiadást jelentett. A munkálatokban figyelmével és segítõkészségével jelentõs szerepet vállalt Papp László, az Emmaus gazdasági vezetõje, valamint Nemes Géza mûszaki ellenõr, szakmai vezetõ. A nyíregyháziak ünnepén jelen volt és köszöntõt mondott Benczúr László, az Északi Egyházkerület felügyelõje, Abaffy Zoltán, a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye felügyelõje, az ünnepi alkalmat továbbá megtisztelte jelenlétével és köszöntõ szavaival dr. Keresztes Szilárd görög katolikus püspök, Gazda László, a SzabolcsSzatmár-Bereg Megyei Közgyûlés elnöke, valamint Csabai Lászlóné, Nyíregyháza városának polgármestere. g Horváth-Hegyi Olivér

b Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen ugyan már szeptember eleje óta folyik a teológiai munka (a soakonferenciával lapunk 4. oldalán foglalkozunk), azonban a tanév hivatalosan szeptember 16-án, pénteken délután kezdõdött meg. A régi, szép hagyományok jegyében az egybegyûltek ünnepi istentiszteleten és tanévnyitó ünnepi ülésen vettek részt a zuglói evangélikus templomban.

Hálaadás Cinkotán „Nincs élet világosság és teremtõ, tiszta hang nélkül, s az orgona olyan fényforrás, amely a menny ragyogásából ad tovább valamit. A mellette felcsendülõ vox humana pedig Isten világosságából visszhangzik valamit” – mondta Gáncs Péter püspök a cinkotai gyülekezet hálaadó istentiszteletén szeptember 18-án. Az igehirdetésben Mt 5,14–16 alapján pedig arra buzdított, hogy e gyülekezetnek is legyen kisugárzása, hogy a világ meglássa a mennyei Atya szeretetét. Blatniczky János lelkész köszöntõ szavaiból kiderült, hogy ezúttal az orgona és a templom belsõ világításának felújítása, valamint a külsõ díszkivilágítás költségeinek önkormányzati át-

Megkezdte mûködését a Magyar Evangélikus Konferencia (MEK) szervezõ irodája a Déli Egyházkerület székházában. Amint errõl lapunk 24. számában beszámoltunk, a formálódó szervezet célja az anyaországban, a Kárpát-medencében, valamint az európai és a tengerentúli diaszpórában élõ evangélikusok hitbeli, lelki és nemzeti egységének kifejezése és erõsítése. Az iroda egyik elsõ feladata a határon túli evangélikus gyülekezetek címlistájának összegyûjtése, amely bekerül a 2006. évi Evangélikus naptár névtárába. Ezzel is szeretnénk kifejezni összetartozásunkat. További feladat a Magyar Evangélikus Konferencia hivatalos szervezetének létrehozása, bejegyeztetése, valamint a 2006 õszére a Papp László Budapest Sportarénába tervezett magyar evangélikus világtalálkozó elõkészítése. Az iroda vezetésére Zászkaliczky Pál nyugdíjas lelkész kapott megbízást az Országos Egyházi Elnökségtõl. Az iroda elérhetõsége: Magyar Evangélikus Konferencia, 1088 Budapest, Puskin u. 12. Tel./fax: 1/3382302, mobil: 30/486-5020, e-mail: [email protected].

FIZESSEN ELÕ LAPUNKRA!

Ajándékba kapott istenháza b A Gyõr-Soproni Egyházmegyében híre van a gyõrszemereiek összetartásának. Ennek egyik megnyilvánulását tapasztalhatta meg mindenki, aki részt vett a szeptember 18-án tartott istentiszteleten, és a maroknyi közösség tagjaival együtt adott hálát a megújult templomért. Az ünnepi alkalmon – melynek liturgiájában Jankovits Béla esperes és Karsay Lajos helyi lelkész mûködött közre – Ittzés János püspök hirdette Isten igéjét.

Szemerei Matkovich Pál, Gyõr vármegye táblabírája 1781 és 1823 között a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület felügyelõje volt, és az 1800-as évek elején átadta az egyháznak saját gyõrszemerei kápolnáját. Ez lett az akkor mintegy kétszáz lelket számláló gyülekezet temploma, amelynek állaga mára igencsak leromlott. Az egyházmegye önálló lelkésszel rendelkezõ gyülekezetei közül a legkisebben a közelmúltban a Széchenyi-terv keretében elnyert támogatással, valamint önkormányzati és egyházmegyei hozzájárulással felújították a parókiát, amelybe azután be is költözött a lelkész. Ebben az évben újra munkába kezdtek az itt élõ evangélikusok. Az országos egyház által biztosított önrész segítségével a regionális tanács által kiírt pályázaton 2,6 millió forinthoz jutottak. Ezt az összeget az önkormányzat és a hívek negyedmillió forintos adományával ki-

egészítve ki tudták cserélni a templomtetõt, és renoválták a templom belsejét. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület vezetõje 1Jn 5,4 alapján tartott prédikációját helyzetjelentéssel kezdte. Elmondta, hogy az egyházon belül is kezd elterjedni az a nézet, hogy a hívõk közössége idejétmúlt, „szükségtelen” társaság, és ezen a gondolkodásmódon nemigen változtat egy díszbe öltözött templom.

A SZERZÕ FELVÉTELE

Mûködik a MEK-iroda

vállalása indította hálaadásra a gyülekezetet, s ebben osztoztak a környékbeli lelkészek, az egyházkerület, az egyházmegye, a szomszédos gyülekezetek tagjai és a világi oldal is. Az egyházzenés istentiszteleten külföldi és magyar darabokból álló színvonalas összeállítás hangzott el. Közremûködött a gyülekezet énekkara, Herbert Wulf orgonamûvész, W. Kinczler Zsuzsanna kántor, Papp Mária hegedûmûvész és persze minden jelenlévõ, aki Istennek adott hálát a tiszta hangért és fényért egy olyan világban, amely szomjazza a harmóniát. g Hulej Enikõ

„De hitünk szerint az egyház Krisztus teste, amelyben Isten gyõzelemre vezeti a benne bízókat. Krisztus által megóvott közösség vagyunk. Ezért van értelme templomot renoválni” – fejtette ki Ittzés János. „Ne egymástól várjunk biztatást, hanem Jézus biztatása alapján induljunk a szolgálattevõ és bizonyságtevõ hit útjára” – zárta igehirdetését a püspök. g Menyes Gyula

„Írástudók, tanítványok, gazdák!” – szólította meg a gyülekezetet Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke, aki az istentisztelet igehirdetõi szolgálatát végezte a 2005/2006-os tanévet megnyitó ünnepségen. Mt 13,52-ben ezt olvassuk: „Tehát minden írástudó, aki tanítványává lett a mennyek országának, hasonló ahhoz a gazdához, aki újat és ót hoz elõ éléskamrájából.” A püspök tantervként helyezte a jelenlévõk szívére ezt a tömör jézusi mondatot, és külön felhívta a figyelmet a megnevezettek sorrendjére. Jézus logikája más, mint az emberi logika. Írástudóból tanítvánnyá, tanítványból gazdává lenni? Hogyan? Gáncs püspök elsõként az Írások ismeretére buzdított e felszínes, sekélyes világban. „A teológiára jelentkezõ fiatalok a szó legtisztább értelmében lesznek majd írástudók, ha Jézus szavára figyelnek. Tanítványokként felelõs szolgálattal bíz meg Mesterünk. Tanítványnak lenni, annak maradni, s másokat is azzá tenni – a létezõ legnagyobb rang, a keresztény lét értelme. Végezetül pedig: Urunk vezetése által hûséges gazdákká érhetünk” – hangsúlyozta az igehirdetõ. A most szolgálatba induló hatodéveseket arra biztatta Gáncs Péter, hogy vegyék elõ az évek során összegyûjtött lelki, szellemi kincseiket, hiszen az óra és az újra együtt van szükség egyházunkban. Jövõt építõ kincsek birtokában kezdhetik meg szolgálatukat, s lelkesedésükre, írástudói, tanítványi habitusukra óriási szükség van. Egy nemrég készített felmérés szerint, mely az ifjúság vallásos helyzetét vizsgálja, a fiatalság – azon belül is a 25–30 éves korosztály – nem talál utat az intézményes egyházakhoz. A püspök kifejezte reményét, hogy a teológián tanuló fiatalok szolgálatukkal éppen õket, tehát a saját generációjukat is elérik, megszólítják majd. „Könyörögjünk a Szentlélekért, aki feltárja az Írások értelmét, aki segítõnk kommunikációnkban, s kérjük, hogy Urunk áldja meg az induló tanévet” – zárta gondolatait Gáncs Péter. Az istentisztelet folytatásaképpen örömteli pillanatokban osztoztak professzorok, hallgatók, család és gyülekezet, amikor beiktatták professzori tisztébe dr. Fabiny Tamást, az Újszövetségi Tanszék vezetõjét. Az iktatás szolgálatát D. Szebik Imre elnök-püspök, dr. Szabó Lajos rektor és dr. Reuss András professzor végezte. Lk 12,48 alapján a püspök Jézus szavára emlékeztetett: „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” Dr. Fabiny Tamás sok talentumot kapott: a teológia, ezen belül az Újszövetség tudományának magas szintû ismerete mellett írói vénával is bír, a Duna Televízióban pedig hosszú évek óta készít Isten nagyságát, az egyház szolgálatát ismertetõ mûsorokat. Valamennyi területen elhívásához, lelkipásztori mivoltához hûen szolgál. „Sokan irigyelhetik azt, akinek sok adatott” – mutatott rá az elnök-püspök, hozzátéve, hogy Fabiny Tamástól is sokat vár az egyház, sokat a hittudományi egyetem, de még többet az, aki szellemi-lelki kincseivel megajándékozta õt. Iktatóbeszédének végén D. Szebik Imre kérte, hogy „Isten áldásával, mindannyiunk örömére, egész egyházunk javára bontakoztassa ki ezután is sokoldalú tehetségét”. Ezután a hatodévesek és mentoraik szolgálatba bocsátása következett. A lelkészjelölt hallgatók képzésének vezetõi: dr. Szabóné Mátrai Marianna (a Gyakorlati Intézet vezetõje), valamint az immár professzor dr. Fabiny Tamás igei áldással, imádsággal indította a tizenöt fiatalt és a lelkészjelöltek mentorait. Szabóné Mátrai Marianna arra bátorította õket, hogy lelki emberek legyenek, akik az építkezésnél nem csupán a követ látják,

amelyet éppen a kezükben tartanak, hanem magát a katedrálist – felemelt fejjel, szívvel… Az istentisztelet után a szokott rend szerint ünnepi ülésre került sor. Dr. Szabó Lajos rektor köszöntötte egyházunk mindhárom jelen lévõ püspökét: Szebik Imre elnök-püspököt, Ittzés Jánost, a Nyugati (Dunántúli), és Gáncs Pétert, a Déli Egyházkerület püspökét, valamint az országos egyházat képviselõ dr. Frenkl Róbert országos felügyelõt. Az évnyitón megjelentek sorában üdvözölte az Északi Egyházkerület felügyelõjét, Benczúr Lászlót, dr. Nagy Gyula nyugalmazott püspököt és Lackner Pál protestáns tábori püspököt is, valamint a nyíregyházi kihelyezett tagozatot vezetõ dr. Csepregi Andrást. A rektor kifejezte afölötti örömét, hogy református, katolikus, metodista és izraelita vendége is van az EHE tanévnyitó ünnepségének. Az ünnepi ülés középpontjába – természetesen – dr. Fabiny Tamás székfoglaló beszéde került. Elõadásának Az exegetikai munka mint hitépítõ és hitmélyítõ folyamat címet adta a frissen beiktatott professzor. Elsõként köszönetet mondott nagy elõdeinek, különösen is közvetlen munkatársának és tanszékvezetõ elõdjének, dr. Cserháti Sándor professor emeritusnak. Mint rámutatott, „az írásmagyarázati részletmegfigyelések korántsem öncélúak, hanem kifejezetten a hitépítés és -mélyítés szolgálatában állhatnak”. A professzor példák egész sorát hozta e tézis illusztrálására, Máté evangéliumától kezdve az Apokalipszisig. Jézus és Péter megrendítõ dialógusa, melynek során Jézus többször is felteszi a kérdést: „…szeretsz-e engem?” (Jn 21,15–19), Jézusnak a kereszten elhangzott utolsó szavai, Pál megtérésének leírása Az apostolok cselekedeteiben vagy Jézus példázatainak, a tékozló fiú parabolájának exegézise „a hitébresztés valóságos kincsesbányája lehet” az Írás figyelmes kutatója számára. „Az Újszövetség exegézise nem eltávolít a hittõl, hanem közelebb visz ahhoz. Az írásmagyarázat során bõségesen szerezhetünk úgynevezett »aha-élményeket«. (…) Meggyõzõdésem: a hit és a tudás nem áll szemben egymással, hanem egyik feltételezi a másikat” – foglalta össze hitvallásszerûen vizsgálódásai eredményét Fabiny Tamás. Személyes vallomásként hangsúlyozta: igehirdetõ szeretne maradni továbbra is, íróasztal és szószék egyaránt fontos a számára. A székfoglaló elõadást követõen dr. Frenkl Róbert rövid beszédben szólt az ünneplõ gyülekezethez, kiemelten a Fabiny családhoz. Az országos felügyelõ áldást kívánt az új tanévre, az ige egyházában az igényességet hangsúlyozva. Végezetül a hirdetések élén dr. Szabó Lajos rektor bejelentette, hogy dr. Bodrog Miklós lelkész az EHE könyvtárának adományozta teológiai szakkönyvtárát. A rektor kiemelte: ritkaságszámba megy, hogy mindezt – ahogyan jelen esetben történt – életében teszi egy lelkésztestvérünk. Bodrog Miklós lelkésznek, pszichológusnak (aki gyakorlati teológiából szerezte doktorátusát) az intézmény és az egyház nyilvánossága elõtt fejezte ki az egyetem köszönetét a rektor. Az alkalmon orgonán közremûködött dr. Finta Gergely, az EHE énekkara Csorba István karnagy vezetésével, valamint a liturgikus ének szeminárium hallgatói. Mindannyiukat köszönet illeti az ünnep zenei szolgálatáért. Induljon hát Jézus áldásával, az õ erõt adó jelenlétében s az igehirdetésben említett „jézusi tantervvel” a teológia 2005/2006-os tanéve! g K. D.

3

2005. szeptember 25.

keresztutak

Emlékezés – híd a jövõ felé Soa-emlékkonferencia 2005 Ökumenikus találkozó a Magyarországi Evangélikus Egyház szervezésében az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (Budapest, 2005. szeptember 12–14.)

Azok az ökumenikus találkozók, amelyeknek sorában ez volt a negyedik konferencia, 1998-ban Pannonhalmán kezdõdtek. Az elsõre Várszegi Asztrik fõapát meghívására került sor Magyar megfontolások a Soáról címmel az akkor friss vatikáni dokumentum – a Megfontolások a Soáról – alapján. A következõ konferencia 2000-ben volt a budapesti Scheiber Sándor Gimnáziumban A vallások szerepe Magyarország európai integrációjában címmel, majd ezt követõen 2002-ben, Debrecenben A vallások együttmûködésének értéke a mai Magyarországon címmel a Református Kollégium épületében Bölcskei Gusztáv püspök meghívására. A Magyar Pax Romana mind a négy konferencia elõkészítésében részt vállalt. Az Emlékezés – híd a jövõ felé – Soa-emlékkonferencia 2005 találkozónak különös jelentõséget adott az a tény, hogy ebben az évben a vészkorszakra való emlékezés hatvanadik évfordulója van. Ezt a találkozó egyetlen megszólalója sem hagyta figyelmen kívül. A konferenciát D. Szebik Imre, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke mint vendéglátó nyitotta meg; majd Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház lelkészi elnöke, Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke és Varjú Imre fõplébános – Erdõ Péter bíboros, prímás, a MKPK elnöke képviseletében – üdvözölte a konferenciát. Ezt követõen Várszegi Asztrik adott áttekintést az eddigi konferenciákról. A két és fél napos (pontosabban négy félnapos) konferencián megszólaltak között volt Bárdos Katalin, Csepregi Zoltán, Donáth László, Fasang Árpád, Frenkl Róbert, Haraszti György, Jutta Hausmann, Lebovics Imre, Lichtmann Tamás, Marjovszky Tibor, Pfitzner Rudolf, S. Nagy Katalin, Tillmann József és mások.

A konferencia tematikáját, szemléletét néhány tézissel lehet a leginkább jellemezni: • Folyamatosan emlékeztetnünk kell egymást arra, hogy soha többet nem volna szabad újra elõfordulnia! • Folyamatosan emlékeztetnünk kell egymást arra, hogy a soa nemcsak szenvedést jelent közvetlen áldozatainak, családtagjaiknak és leszármazottaiknak, de szenvedést sem nélkülözõ szégyent kell megélnünk nekünk, többieknek, amiért egyáltalán megtörtént – akár éltünk akkor, akár nem. • Folyamatosan emlékeztetnünk kell egymást arra, hogy a soa a szenvedés és a szégyen mellett ma már jelenti azt a felismerést is, hogy a soa gyökerei az európai kultúrában és talán sok keresztényként nyilvántartott teológiában is fellelhetõk. Ennek a ténynek a felismerésén túl azonban még nem sok történt ennek mélyebb történeti, társadalmi és teológiai perspektívájú elemzéséért, megértéséért. • Ezért folyamatosan emlékeztetnünk kell egymást arra, hogy e megértés elmélyítését nem hagyhatjuk másokra. • Folyamatosan tudatában kell lennünk annak is, hogy keresztényként nem elégedhetünk meg a szenvedés csökkentésével, a szégyen megélésével, a felismerés elmélyítésével, de a keresztény szolidaritás jegyében kötelességünk egymás boldogulását is segítenünk. • És megkülönböztetetten a soa áldozatainak harmadik generációjáét. g Horányi Özséb

Szabó András 1977-ben született Pécsett. Teológiai tanulmányait a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetemen, Heidelbergben és Chicagóban folytatta. A rendszeres teológiai tanszékre 2005-ben benyújtott diplomamunkája alapján készült az Auschwitz – Katarzis a teológiában címû kötet. Témavezetõje dr. Béres Tamás egyetemi adjunktus volt. A tanulmány megjelentetésére a holokauszt 60. évfordulója alkalmából az Evangélikus Hittudományi Egyetemen megrendezett konferencia – Emlékezés – híd a jövõ felé – Soa-emlékkonferencia 2005 – kapcsán került sor, dr. Jutta Hausmann professzor támogatásával. 72 oldal, 130x197 mm, kartonált, 480 Ft Megvásárolható, illetve megrendelhetõ a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII. ker., Üllõi út 24.), e-boltjában (http://bolt.lutheran.hu/) és a Huszár Gál könyvesboltban (Budapest V. ker., Deák tér ).

Az út kezdetén A múlt heti soakonferencián a sok feszült pillanat között talán az volt a legdrámaibb, amikor az elõadó feltette a kérdést: miért nem vált Auschwitz a keresztények és a zsidók közös ügyévé? Hiszen a keresztények, az Ó- és Újszövetség alapján álló keresztények számára is végzetes élmény az auschwitzi kísérlet, törölni a humán genomból a választott népet, az isteni elemet. Holokauszt, soa, genocídium – ugyanazt fejezi ki. Miért tör elõre újfent a túlfûtött nemzeti eszme, a tér istenének pogány imádata – olykor „keresztény” ötvözetben – az egyetemes hit, a zsidó-keresztény kultúra ápolása helyett? Hosszú idõre elegendõ igehirdetési muníciót kaphatott az a lelkipásztor, gyülekezeti munkás, aki részt vett az egyházunk által rendezett konferencián. Talán ennél is fontosabb volt annak megértése, hogy miért hangsúlyozták történészek, politikusok, jelentõs gondolkodók, költõk egyaránt: Auschwitz mindent megváltoztatott. Valóban immár inkább érdekesség a történelmi antiszemitizmus, illetve antijudaizmus, csaknem folklorisztikus a 19–20. századi „zsidókérdés” megjelenése a társadalomban, a politikában. Attól vált igazán torokszorítóvá a történet, hogy mi már tudtuk, hová vezetett mindez. Auschwitz mindent megváltoztatott, és annyi kérdést fogalmazott meg, hogy érthetõ az ezt követõ elhallgatás, hárítás minden oldalon. De a felismerés is. Ha ma kizártnak látszik is a múlt megismétlõdése, mégsem tolerálhatók azok a jelenségek, amelyek kísértetiesen emlékeztetnek a két világháború közötti idõszak rasszista megnyilvánulásaira. Maradva saját egyházunknál: nagy pillanat volt 1937-ben a huszonhat éves Scholz László cikkével való megismerkedés; az írás – Az evangélikus egyház helyzete Németországban címmel – az Evangélikus Életben jelent meg, miután a szerzõ hazatért Németországból. A cikk hihetetlen éleslátással leplezi le a nácizmust, foglal egyértelmûen állást ellene. Ugyanebben az évben jelenik meg egy terjedelmes interjú – egy politikai napilapban – Raffay Sándor püspökkel. Az õ álláspontja hasonlóan egyértelmû, ma is vállalható. Válaszra vár a kérdés, hogyan volt lehetséges mégis, hogy alig egy évvel az interjú után a püspök megszavazta az elsõ zsidótörvényt. Ez az egyetlen példa is mutatja a kutatások fontosságát. A háborút követõ idegen megszállás és politikai diktatúra megakadályozta a múlttal való szembesülést, a történet lehetséges feldolgozását. Így ez a mára maradt. Hasonló folyamat zajlott le Németországban, ám õk elõbbre tartanak a múlt feldolgozásában. Mondhatjuk, hogy nagyobb volt a terhük, de ez nem ment fel minket: mindenki magáért felel. Sokan hordoznak sokféle sebet, éltek át súlyos veszteségeket a háborúban is és az ezt követõ fél évszázadban is, többek között az ’56-os forradalom-

ban. El kell tudnunk fogadni egymás szenvedéseit. Meg kell látni a másik emberben – szeretve õt – a saját arcunkat. Így is érthetõ a második nagy parancsolat. Talán a lelkészek tehetnek a legtöbbet az elõítéletek ellen és a sebeket hordozók megbéküléséért. A több millió áldozatot követelõ történelmi trauma utóélete napjaink realitása. Nemcsak a politikában, a társadalomban, hanem a lelkekben is. A második, harmadik generáció irracionális félelmeiben, ennek következményeiben, többek között „érthetetlen” és értelmetlen öngyilkosságokban. De eldobták az életet maguktól olyan – keresztény családban és hitben nevelkedett – fiatalok is, akiket váratlanul és védtelenül ért a szembesítés zsidó származásukkal. Az elhallgatott holokauszt, a hárítás ma is áldozatokat szed, mindez parancsoló szükségszerûséggé teszi a trauma feldolgozását, a lelkigondozást. Az auschwitzi tábor parancsnoka halálos ítéletét követõen írt naplójában arra hivatkozott, hogy õ nem tett mást, mint amire hazája, vallása, családja nevelte: engedelmeskedett. Megdöbbenve szembesült azzal, hogy a „parancsra tettem” nem mentesíti õt a felelõsség alól. Hiszen az autonóm, felelõs ember, a Krisztust követõ autonóm ember az, akit iskoláinkban is példának állítunk. A tanácskozáson másfél nap után úgy éreztük, telítõdtünk a hallottakkal; ekkor következett a mûvészeti blokk. Élõvé vált számunkra a megállapítás: a mûvészet az igazi „emlékezésmédium”. Döbbenetes hatású volt a közlés, hogy közel ezer magyar képzõmûvész pusztult el a munkaszolgálatban, a koncentrációs táborban, a budapesti gettóban. És döbbenetesek voltak a Radnótitól, Borbély Szilárdtól, Erdélyi Miklóstól származó idézetek, nem is szólva Franz Kafka látomásairól. A pannonhalmi konferenciát 1998-ban egy pápai állásfoglalás nyomán hívták össze. Ezt követõen a hangsúly az egyházak közeledésére, illetve a keresztény felekezetek és a Mazsihisz szellemi együttmûködésére került. Így lett az egymást követõ konferenciák témája A vallások szerepe Magyarország európai intergrációjában, illetve a A vallások együttmûködésének értéke a mai Magyarországon. Mindegyik élõ, igazi probléma; színvonalas együttléteket jelentettek a találkozók. A hatvanadik évforduló most szinte kötelezõvé tette a a holokauszt témájához való visszatérést. És kiderült, hogy még az út elején járunk. A teológia, a mûvészetek, a politika, a pszichológia stb. akár önálló konferenciát igényel. Igaznak látszik Arthur Miller gondolata: évszázadok kellenek Auschwitz megértéséhez, feldolgozásához. Minden nemzedéknek van, lesz tennivalója. És minden egyháznak, ha hitelesen akar Krisztusról bizonyságot tenni. g Frenkl Róbert

„Még rengeteg a tanulnivalónk” b A konferencián elhangzott elõadások, megfogalmazott gondolatok kiértékelése, a „feedback” (visszacsatolás) elkészítése nyilván hoszszabb idõt vesz majd igénybe. Mégis egy azonnali reagálásra, rövid értékelésre, összegzésre kértem dr. Jutta Hausmann professzor asszony, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Ószövetségi Tanszékének vezetõjét, a konferencia egyik szervezõjét közvetlenül a zárszót követõ percekben.

– Az ez évi soa-emlékkonferencia véleményem szerint sikeres volt, hiszen több oldalról – a teológia, a történelem, a mûvészet irányából – sikerült megközelíteni a témát, folyamatosan cserélõdött a hallgatóság, mindig újabb és újabb résztvevõk érkeztek attól függõen, hogy mennyi elfoglaltságuk volt. Jó, hogy volt alkalom a párbeszédre is, például kerekasztal-beszélgetésbe vonva be a hallgatókat, illetve a programba iktatott szünetekben személyes eszmecsere formájában. A szervezés során az volt az egyik fõ elv, hogy lehessen beszélgetni egymással, tehát ne csak beszéljünk a dialógusról, hanem ténylegesen folytassuk is! Szintén fontosnak tartom, hogy kritikus, önkritikus hangok is megfogalmazódhattak. Az egyházakon belül még mindig igen komoly problémák vannak ezen a területen. A zsidó-keresztény párbeszéd pozitív lépései nagyon gyakran egyéni, csoportos kezdeményezések eredményei, noha a hivatalos szintekrõl érkezõ indíttatásra is nagy szükség van. Sokat segít, hogy egyházvezetõink hiva-

talosan kiállnak az ügyért, ahogyan más felekezetek vezetõi is. Vannak jelei annak is, hogy itt, „házon belül” lehetséges a holokauszt témájával foglalkozni: a konferencián kézbe adhattuk Szabó András végzõs teológushallgató diplomadolgozatát. Auschwitz – Katarzis a teológiában címmel írt munkáját kifejezetten az Emlékezés – híd a jövõ felé elnevezésû konferencia kapcsán adtuk ki, a holokauszt 60. évfordulója alkalmából. A MEE anyagilag támogatta a kötet megjelenését – úgy érzem, ez is jelzésértékû. Az évek során voltak tehát áttörések, de ez korántsem jelenti azt, hogy ne lenne még tennivalónk. Magamat is beleértve még rengeteg a tanulnivalónk… Az egyház mint intézmény a munka mögött áll. Azonban nem beszélhetünk egységes álláspontról a soa kapcsán, egymással ellentétes vélemények is megfogalmazódnak, ezért egyházon belül is szükségesnek érzem a párbeszédet. Feladatunk a teológiai párbeszéd lehetõségének megteremtése is, a Biblián alapuló helyes hozzáállás kialakítása. – Az emlékezés és emlékeztetés kapcsán egy élményem jut eszembe: nyáron Amszterdamban jártam, és elmentem az Anna Frank-házba. Hosszú sor várt a bejutásra; kétharmaduk fiatal… A harmadik generáció – hiszen Auschwitz óta felnõtt a második! – hogyan találkozik a holokauszttal? – Emlékezni kell! A történelmünkhöz tartozik a soa. A második, harmadik generáció is érintett valamiképpen – még akkor is, ha nem tud róla. Tudatosan vagy tudat alatti módon, de befolyásolja a reakciókat, a hozzáállást. A soa a kulturális emlékezethez is hozzátartozik, és a mûvészetben való megjelenése is tény. Igen sok mindent lehet tenni annak ér-

dekében, hogy a fiatal generációkat szembesítsük a múlttal. Természetesen ez a szembesülés mind az egyéni, mind a társadalmi csoportok számára fájdalmas, azonban nem kerülhetõ el. Sok lépésbõl áll, és azt remélem, hogy ezen a a jövõ felé vezetõ hídon most mi is megtettünk egy kis lépést. Azt is fontosnak tartom, hogy az oktatásban, a hitoktatásban, a teológiai képzésben ne „meneküljünk el” e kérdések elõl. Mi történt a holokauszt során, és mit jelent mindez teológiai szempontból nézve? A „miért engedte Isten?” drámai kérdése mellett azt is fel kell tennünk, hogy mi a mi részünk ebben teológiailag. Hogyan beszélünk Jézusról, a zsidóságról, Isten választott népérõl, hogyan beszélünk a törvényrõl, hogyan értelmezzük Pálnak a törvényrõl tett kijelentéseit stb.? Hogyan kerül szóba a zsidóság tematikája mint külön téma? Hogyan gondolkozunk a zsidóságról, és mennyiben kell törekednünk arra, hogy ez a kép más legyen? Egészen gyakorlati dolgokra is gondolok: menjünk el zsinagógát látogatni fiatalokkal, hívjunk meg párbeszédre zsidó embereket, dolgozzunk együtt közös projekteken. Olvassunk – hadd utaljak Lichtmann Tamás elõadására –, hiszen irodalmunk tele van általunk esetleg még fel nem fedezett mûvekkel! Ma délelõtt is tapasztaltuk, hogy az idézetek hatnak. Amikor Kertész Imre, a Sorstalanság szerzõje irodalmi Nobeldíjas lett, kiraktam egy hirdetményt a faliújságra. Utána többen odajöttek, és azt kérdezték: „Jaj de jó, de ki az a Kertész Imre?” Sok negatív megnyilvánulást is lehetett hallani akkoriban – azért, mert zsidó. A baj okát a saját identitásunk gyengeségében látom. Mennyiben va-

gyok hajlandó a másik másságát elfogadni, vagy elutasítani? Minél erõsebb a saját identitásunk, annál inkább tudunk pozitívak, nyitottak lenni egymás felé. De az erõt nem onnan kell meríteni, hogy „én vagyok a más, a jobb, a különb, és a másik kevésbé az”… Az adjon erõt

FOTÓ: BOTTA DÉNES

4

Dr. Jutta Hausmann az identitásunkban – akár hitrõl, nemzetiségrõl, nemrõl, kultúráról van szó –, aki én vagyok, amit én képviselek, amit én Istentõl kaptam, nem pedig az a tévhit, hogy én más, tehát jobb vagyok. Óriási elõrelépés lenne, ha ez sikerülne! – Tud-e választ adni, és ha igen, milyet a teológia tudománya a soára? Az Ószövetség professzoraként hogyan vélekedik errõl? – A kérdés annyira összetett, hogy nem lehet egyszerû választ adni rá. Jób könyvére hivatkozva már sokszor beszéltem arról a hallgatóknak, hogy a szenvedés kérdésére, miértjére nem lehet választ adni. Inkább így tehetjük fel a kérdést: milyen célból? Mi a célja a szenvedéssel Istennek? A saját sorsunknak a

magyarázata, interpretációja persze egészen másként tesz érintetté, mint amikor valaki más sorsát, szenvedését akarjuk megmagyarázni… Tartottam egy teológiai szemináriumot a következõ címmel: „Isten sötét oldala”. Többen jelezték nekem itt a teológián, és egy kisebb vita is kialakult arról, hogy ez nem szerencsés cím, magyarul inkább „árnyékos oldalt” kell mondani. De itt nem a hiányzó magyar nyelvkompetenciáról volt szó, tudatosan használtam a „sötét” szót, és ezt a soa témájának egészével kapcsolatban fenntartom; Istenünkre nézve itt a sötét oldalról van szó. Nem tudok teológiai magyarázatot elképzelni. Inkább más oldalról kell közelíteni a „miért”-hez, nevezetesen a felelõsség oldaláról. Sok dolga van még a teológia tudományának. További feldolgozást, magyarázatot igényel például a bibliai szövegekben megjelenõ antijudaizmus. – Lesz-e folytatása a konferenciának? Az Ön által vezetett tanszék tervez-e hasonló témában szemináriumot? – Egyrészt várható az egész soaemlékkonferencia-sorozat folytatása, de errõl még nem tudok konkrétumot mondani. Azonban sok, reményt adó kezdeményezés van, evangélikus részrõl például a talán még kevesek által ismert Goldziher Intézet, amely elnyert egy hároméves pályázatot a Lutheránus Világszövetségtõl. Másrészt pedig szándékunkban áll az ügy intézményes továbbvitele – saját tanszékem mûhelymunkára készül, közösen a bécsi egyetem katolikus valláspedagógiai tanszékével a magyar és osztrák keresztény hittankönyvek zsidóságképérõl. Kis lépések ezek, de van már mögöttünk is megtett út. g Kõháti Dorottya

2005. szeptember 25.

kultúrkörök

Fáradozzatok a városnak békességén! Pilis városi rangot kapott b Pilis, ahol a hazai evangélikusság eddigi legnagyobb „falusi egyházközsége” volt található, ez év szeptember 16–18. között ünnepelte várossá válását. A közel tizenkétezer lakosú település másodjára kapott városi rangot, hiszen kétszáz évvel ezelõtt már elnyerte ezt a címet, amelytõl azonban az 1800-as évek végén megfosztották. A mostani ünnepségsorozatban – a többi keresztény felekezet mellett – kiemelt szerepet kapott a pilisi evangélikus gyülekezet.

A rendezvénysorozat elsõ – evangélikus szempontból egyik legfontosabb – eseménye az Izsópka gyermekénekkar Ba-

önkormányzat felvette a várossá avatás hivatalos programjainak sorába. Több mint félezren voltak kíváncsiak a péntek esti lemezbemutatóra, amelynek sikerét garantálta a színpadra lépõ ragyogó tekintetû, lelkes negyvenfõs gyermekcsapat és az õket kísérõ, fiatalokból álló zenekar. Az énekkar vezetõje Jansik Ildikó kántor, aki tehetségével és lelkesedésével ismét kiemelkedõt alkotott. Szombaton a piactéren állíthatták fel sátraikat a helyi egyházak és a civil szervezetek. A református és az evangélikus gyülekezet élt a lehetõséggel: sátraikban egész nap kiadványokat, CD-ket lehetett vásárolni, illetve alkalom nyílt a lelkészekkel való beszélgetésre és a gyülekezeti tagokkal való találkozásra is. Az alkalmon jelen volt Keveházi László nyugalmazott evangélikus lelkipásztor is,

Izsópka-koncert a szabad ég alatt rátság háza címû lemezének bemutató koncertje volt. A nyár elején felvett hanganyagból elkészült a zeneileg, szövegét tekintve és kiállításában is igényes CD lemez, melynek pilisi bemutatóját az

aki harminchét évig szolgált Pilisen, az egyházmegye esperese volt, és a településen díszpolgári címet is kapott. A lelkész dedikálta új, „A kereszt igéjét hirdetni kezdtem” – Sztárai Mihály élete és szolgála-

ta címû könyvét, este a gyülekezeti teremben pedig az érdeklõdõk számára összefoglalta mintegy három évtizedes kutató- és összegzõ munkájának az eredményét; a jelenlévõk ezáltal szinte maguk is átélhették a könyv megírásának izgalmas és lenyûgözõ folyamatát. (A több dedikálási alkalomnak köszönhetõen a pilisiek megvásárolták az összes Pilisre hozott Sztárai-könyvet!) Vasárnap délelõtt Keveháziné Czégényi Klára hirdette a pilisi evangélikus hívek között Isten igéjét. Délután kezdõdött az ünnepségsorozat két legfontosabb eseménye. Az evangélikus templomban 15 órakor négy felekezet lelkipásztorai álltak meg Isten oltára elõtt, hogy imádságban vigyék a színe elé a pilisiek jövõrõl alkotott terveit és álmait. Pilis várossá válása – reménység szerint – fejlõdést, több lehetõséget biztosít minden ott lakónak, ugyanakkor csak egy pont a jövõrõl való gondolkodásban. A megvalósuláshoz kell az áldás, az összefogás, a másik iránti nyitottság, a közös tenni akarás. A pilisi evangélikusság történetében mindenesetre most elõször történt meg, hogy az eddig is példás összefogásban szolgáló négy felekezet lelkészei egyszerre álltak meg Isten oltára és a gyülekezetek tagjai elõtt. A címben is idézett ige (Jer 29,7) alapján Keveházi László lelkész prédikált. Az istentisztelet szép keresztény bizonyságtétel volt minden pilisi polgár elõtt. A vasárnapi ünnepség az evangélikus templomkertben folytatódott a város kulcsának átadásával, majd az önkormányzat állófogadást rendezett a meghívott vendégek számára az evangélikus gyülekezeti teremben. Az evangélikus gyülekezet számára különösen fontos volt ez a három nap, hiszen a rendezvényen jelen lévõk megismerhették zenei és istentiszteleti életüket, és – a többi keresztény felekezettel kibõvülve – egységes keresztény jelenléttel lehettek egy állami (világi) esemény résztvevõi, házigazdái. g Pángyánszky Ágnes

Városkulcsátadás a templomkertben – aki adja: Lamperth Mónika belügyminiszter, aki átveszi: Csikós János polgármester

Minden évben változatos programokkal ünnepli fennállásának évfordulóját a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon. Botta Dénes kamerája az 54. „születésnap” elmúlt héten lezajlott rendezvénysorozatának egyik pillanatát örökítette meg.

„Egyetlenek” Ötödik születésnapját ünnepelte szeptember 17-én Nagyváradon Románia egyetlen magyar nyelvû evangélikus óvodája, amely az idén rekordlétszámmal, hetvenöt gyermekkel kezdte el a tanévet. A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház 1812-ben alapított Nagyváradi Egyházközsége 1999-ben kapta vissza

A jubiláló intézményt köszöntõ Petõ Csilla, Bihar megye óvodai fõtanfelügyelõje – egyebek mellett – így értékelte az öt évvel ezelõtti indulást: „Mindenki megértette, hogy az anyanyelvi oktatás ebben az intézményben fennmaradásunk egyik biztosítékának tekinthetõ. Jól felkészült óvodapedagógusaink ke-

államosított épületét. Mivel a „visszavétel” idejére meglehetõsen lepusztult falak eredetileg iskolának épültek, Mátyás Attila lelkész ismét oktatási funkciót szánt a háznak. Az intézmény elindulásában nagy szerepe volt a lelkészfeleségnek, Mátyás Juditnak is, aki az óvoda vezetõjeként szervezte meg a mostani hálaadó napot. Az ünneplés egy idõben, de két helyszínen zajlott. Míg a kicsinyeket az óvoda udvarán a Nagyváradi Bábszínház mûvészei szórakoztatták, addig a szülõk, nagyszülõk az átellenben lévõ templomban vettek részt a hálaadó istentiszteleten. Itt Köncze-Geréb Árpád esperes végezte a liturgiát, igehirdetéssel pedig Adorjáni Dezsõ Zoltán püspök szolgált.

zébe nyugodtan helyezték gyermekeink sorsát, tudván, hogy mindent megtesznek a jó eredmények eléréséért.” Magyarországról Ács Györgyné, a gyõri evangélikus óvoda vezetõje hozott üdvözletet, valamint játékokat és könyveket ajándékba. Bár az ünnepség keretében helyi színmûvészek igazán színvonalas elõadásában is elhangoztak versek, az alkalom leginkább szívet melengetõ része mégis az volt, amikor óvodások kicsiny csapata verses-énekes mûsorral adott hálát az Úristennek. Ha a romániai magyar evangélikusok egyetlen óvodájának apróságai ezzel nem is voltak tisztában, a gyülekezet valójában nemcsak a jubiláló intézményt, de – mint a jövõ letéteményeseit – õket is ünnepelte. g Boda Zsuzsa

Kossuth Lajos Amerikában Ezekben a hetekben a Katrina hurrikán pusztításával kapcsolatban sok szó esik a sajtóban New Orleansról és környékérõl. Nekünk, magyaroknak azonban ez a városnév egészen másról is ismerõs lehet: 1852-ben ez volt Kossuth Lajos amerikai egyesült államokbeli látogatásának az egyik állomása. Kossuth törökországi számûzetésébõl hajózott Anglia érintésével az Egyesült Államokba az amerikai nemzet vendégeként. Célja Magyarország, a magyar forradalom és szabadságharc igaz történetének népszerûsítése volt, hogy az újabb szabadságharc kirobbantásához és megvívásához segítségre találjon. Az északi államokban soha nem látott lelkes fogadtatásra talált. Ha nem is a várt és szükséges mértékben, de az anyagi támogatás is egyre gyûlt. A világ legnagyobb könyvtárában, a washingtoni Kongresszusi Könyvtárban e sorok írója megtalálta Kossuthnak egy 1853. február 23-án kicsiny cédulára írt, kiadatlan levelét. A kézírásos levél címzettje D. White, feltehetõen Andrew Dickson White (1832–1918) diplomata, a michigani egyetem professzora, aki a republikánusok közé tartozott.

Ebben a rövid írásban Kossuth tudatta White-tal, hogy Indiana állam kormányzója, Wright (Joseph Albert Wright republikánus politikus, 1810–1867) már értesült az érkezésérõl, és hogy számára nem módosítható az idõpont. Kéri, hogy semmiféle ünneplést ne rendezzenek. Álljon itt a levél szövege: D. White Madison Ia Cincinnati febr. 23. 1852 Governor Wright is already informed that I come Friday to Indiana, I have not the power to alter it. I will thank the people of Mad. but must thankfully decline every festive arrangement else. Lkossuth Magyar fordításomban így hangzik a szöveg: „Wright kormányzó már tudja, hogy pénteken jövök Indianába, ezen nem áll módomban változtatni. Üdvözlöm Madison népét, de köszönettel vissza kell utasítanom minden egyéb ünnepélyes rendezvényt.” Március elején Kossuth a Mississippi folyón való kétnapi hajózás után a Missouri állambeli nagyvárosba, St. Louis-

ba érkezett. Megérkezése elõtt szervezett támadások érték szélsõséges katolikusok részérõl. Kossuth nem hunyászkodott meg, hanem határozottan kifejtette álláspontját: „Protestáns vagyok, nemcsak születésemnél fogva, hanem meggyõzõdésbõl, de halálos ellensége vagyok a türelmetlenségnek és a felekezeti elkülönülésnek. Meggyõzõdésem, hogy a vallás lelkiismeret dolga, és ezt minden ember intézze el önmaga és az Isten között.” St. Louisból a Mississippi folyón folytatta útját New Orleansba; az állam nagy kikötõvárosába 1852. március 26-án érkezett meg. Azonban „ez a rabszolgatartó város nem szívesen látta a szabadság eszményének hirdetõjét”. Április 1-jén Kossuth továbbment Montgomerybe, Alabama állam fõvárosába. Látogatást tett Mobile-ben is, ahol neves könyvtár mûködött. A helybeliek Kossuth iránti ellenszenve úton-útfélen megnyilatkozott, ugyanis ebben az idõben a déli államokban, beleértve Missourit is, még mûködött a rabszolgaság szégyenteljes intézménye. g Berényi Zsuzsanna Ágnes

Ünnepségsorozattal emlékeztek a múlt héten a Nógrád megyei Szécsényben a városban tartott 1705. évi országgyûlésre és a Rákóczi-szabadságharcra. A sorozat keretében szerdán az Országgyûlés kihelyezett ülést tartott a városi múzeum kertjében felállított országsátorban. Az emlékülés a Himnuszt követõen ökumenikus istentisztelettel kezdõdött, melyen a Magyar Katolikus Egyházat dr. Beer Miklós váci megyés püspök, a Magyarországi Református Egyházat dr. Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Evangélikus Egyházat pedig D. Szebik Imre elnökpüspök képviselte. Az istentiszteleten mindhárom püspök hirdette Isten igéjét; az énekszolgálatot az Országgyûlés Szenátorok kórusa végezte. Az ünnepi eseményen közel háromszáz országgyûlési képviselõ és parlamenti munkatárs vett részt. g Horváth-Hegyi Olivér felvétele

5

6

2005. szeptember 25.

zmc-melléklet

Te vagy reményem sziklaszála A Lutheránia Pesterzsébeten Gyõri János Sámuel rövidített és átdolgozott igehirdetése. Elhangzott a százéves Lutheránia hangversenyén, június 19-én a pesterzsébeti evangélikus templomban Ézs 42,12 alapján: „Dicsõítsék az Urat, hirdessék dicséretét a szigeteken!”

Urunk, szentelj meg minket igéddel, a te igéd igazság. Szeretett testvéreim, minden igehirdetés azért hangzik el, hogy üdvözöljük a hallgatóságot. Üdvözöljük a szó nemes értelmében, az üdvösség felé tereljük, az üdvösséget ajánljuk. Üdvözöljük így a Lutherániát, a százéveset Pesterzsébeten. Kedves testvéreim, kedves Lutheránia, engedjétek meg, hogy tegezõ formában így mondjam nektek, hogy százéves adósságot törlesztünk ma! Mi, pesterzsébetiek szórványa voltunk a Deák téri gyülekezetnek, hozzátok tartoztunk. Õseink gyermekeit a ti templomotokban keresztelték és konfirmálták. S most örülünk, hogy megérhettük, hogy egyszer kijött a központi énekkar a kis szórványba, a mi gyülekezetünkbe, ahol szeretettel fogadtunk benneteket, és áhítattal hallgattuk eddigi szolgálatotokat. „Dicsõítsék az Urat, hirdessék dicséretét a szigeteken!” A szigeteken. Mert elszigetelõdünk egymástól. Elszigetel a magunkra figyelés, a magunk gondja. Bár közigazgatásilag egy városban lakunk mi, evangélikusok, de mégis elszigetelten. Elszigetelhet bennünket a történelem, az egyházüldözés. De éppen a Lutheránia végezte az áthidalás legnagyobb szolgálatát a nehéz években, amikor a zsúfolt templomban egy-egy János-passió vagy Karácsonyi oratórium zenés áhítatán keresztül megszûntek a szigetek, és eggyé lett sok-sok szív. Dicsõítsétek az Urat, hirdessétek dicséretét, szigetek! – csengett ki minden „lutherániás” hangversenybõl az õsi fölszólítás. És hogy ne csak az Insula Lutheranán, a „lutheránus szigeten”, a Deák téren hangozzék a gyönyörû bizonyságtétel, meghívtunk benneteket, hogy közöttünk is megszólaljon. Ézsaiás szigetekrõl beszél; nekem gyermekkori élményem a nagytarcsai négyszárnyas oltáron a pünkösdi tábla, rajta a sok apró sziget. Mindegyiken lelkes gyülekezet hallgatja a prédikátort, akiknek feje fölött ott van a kettõs tüzes nyelv. A keresztény karnagyok is méltók ar-

ra, hogy fejük fölött ott legyen a kettõs tüzes nyelv. Mert ha igaz a mondás, hogy az elõadó-mûvészethez tûz kell, akkor a keresztény karvezetéshez kettõs tûz szükségeltetik. A keresztény egyházzene nemcsak a mûvészet átélésével lángol, hanem a Szentlélek missziót szító tüzével is. Köszönjük, hogy így szolgáltok közöttünk! Elgondolkodtat a képzõ- és elõadómûvészet közötti különbség és össze-

A hitet állandóan meg kell élni. A hit nem ereklye, nem hagyomány, nem szentkép, még csak nem is a Biblia, nem a mûvészien kifaragott kereszt. A hitet nem lehet konzerválni. A hitet nem lehet tárlatokon, múzeumokban bemutatni. A hit „megjelenésének helyszíne” a koncertterem, koreográfiáját az irgalmasság mozdulataiban kell, hogy lássa a világ. A hit megjelenésének formája az élõ hangverseny, az elõ-

Zenés áhítat Pesterzsébeten 1958. június 15-én függés. Míg a képzõmûvész valamit fest, szobrászként kifarag, vagy fotósként exponál, „maradandót” alkot, addig az elõadómûvész hangja elszáll, tánca befejezõdik, és hangszere elhallgat. A festmény, a szobor, a fotó ott marad, bármikor megnézhetõ. Ó, mennyire törékeny, amit ti hoztatok elénk, kedves Lutheránia! Ti elõadómûvészek vagytok, és amit énekeltek, az élõ, de éppen ezért elillan, elszáll az idõ szárnyain. Elmúlik az avizó, elhangzik a dal, és az utolsó karnagyi intéssel mindennek vége. Értékes ez? Nagyon is! Éppen ebben van az értéke! „Verba volant, scripta manent” – a szó elhangzik, az írás marad, az ének elhangzik, a partitúra marad, a prédikáció befejezõdik, de „az ige kõszálként megáll…” Fontos, hogy megvannak a kottáitok. A százéves Lutheránia történetébõl tudjuk, hogyan mentettek meg Weltler Jenõ karnagyék a világháború után egy értékes Bach-kottatárat. Most számunkra mégis az elõadott, élõ zene a fontos. Ez testesíti meg a kottába rejtett akkordok ígéretét.

Archív felvétel a Lutheránia-emlékkönyv 64. oldaláról…

adott zene. Kell hozzá a „partitúra”, az Isten által írt Szentírás. Kell hozzá a karnagy, nélkülözhetetlen a karnagyra figyelõ, a partitúrát tiszteletben tartó muzsikus, énekes, és szintén nélkülözhetetlen a hallgatóság. A hangversenyélményt, az átélést nem lehet hanglemezre vagy hangszalagra rögzíteni. Olyan, mint a manna, amelyet nem lehetett elraktározni. Ki merem mondani: a keresztény élet elõadó-mûvészet. A hitet nem alkotni kell, hanem megélni. Az élõ hangverseny nem pótolható lemezhallgatással, walkmanezéssel, még a hifi hangfalak elõtt való zenehallgatással sem. A hangverseny átélés: karnagyként, muzsikusként, énekesként vagy éppen hallgatóként. Szeretett testvéreim! „Dicsõítsék az Urat, hirdessék dicséretét a szigeteken!” – biztat bennünket Ézsaiás. Ha úgy tûnt, hogy az elõzõekben az elõadó-mûvészetet éltettem a képzõmûvészettel szemben, akkor most hadd köszörüljek a csorbán, méltatva pár képzõmûvészetinek is mondható alkotást. A Lutheránia százéves jubileumán emlékkönyv – egy album – jelent meg a Budapest-Deák téri templomban szolgáló énekkarról a Huszár Gál könyvesbolt kiadásában. (A kötet megjelenését támogatta a Deák téri gyülekezet, az országos egyház és Budapest V. kerülete önkormányzatának képviselõ-testülete.) Én most ki szeretném nyitni ezt az albumot a 64. oldalon, ahol egy csodálatos kép található. Az a fajta mûvészi fotó, melyen nem a fényviszonyok, az exponálás mélysége vagy a leképezés perspektívája a figyelemre méltó, hanem az elkapott pillanat. Itt rögzült az idõnek egy nagyon vékony, hártyányi szelete, de a mélysége mindmáig hat. Ez az exponálás mûvészete. A képen az egyik oldalon Zászkaliczky Pál fóti lelkészt látjuk, simára fésült haja jobb oldalt elválasztva. A vele szemben álló, akkor még szintén fiatal Weltler Jenõre néz egyeztetõ pillantással. A lelkész egyeztet a kántorral. Egyeztet a teológia és a himnológia, egyeztet a hirdetett és az énekelt ige. (De sokszor elhanyagoljuk ezt!) Jobb kisujjával a nyitott énekeskönyv lapjára mutat, mintha ezt mondaná a karnagynak: erre gondoltam, erre az énekre. Kettõjük között, a nézõvel szemben D. Ordass Lajos püspök áll. Táskája az asztalon, rajta a szíj keményen összecsatolva, mint az összezárt ajkak. Jellemével harmonizál ez a komponálás. Markáns arcán határozottság és fegyelem. Bal kezén megcsillan a jegygyûrû: hûség a hitveshez, egyházhoz, kollégákhoz. A harmadik alak Weltler Jenõ karnagy. Kezében a partitúra no meg apró részletként a szemüvegtok. Már mozdul, siet, mert a karnagynak idejében ott kell lennie a karzaton, hiszen õ

adja meg a hangot, õ inti az avizót. Igen, ez a fotó egy istentisztelet avizója. A zenemûvészet, az elõadó-mûvészet legizgalmasabb pillanata az avizó. Szeretett testvéreim! Akik zenés áhítaton veszünk részt, vegyük komolyan ezt a zenei szakkifejezést: avizó. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy az üdvtörténetben már nem sok van hátra. Minden „elvégeztetett”. Voltak próféciák, az Ige testté lett, a golgotai kereszt, az üres sír után megjelentek a szigeteken a kettõs tüzes nyelvek. Elkészült a „partitúra”, olvasható anyanyelven is. Az egyháztörténet hátralévõ része egy avizónyi csupán. Nekünk a mennyországot kell avizálni életünkkel, hogy akik körülöttünk élnek, bennünket néznek, a Lutherániát hallgatják, vagy látják az életünket, azok fölvegyék az üdvösség ritmusát. Érezzék az alkalmas idõket, ragadják meg, áron is megvegyék az alkalmakat. Ha nincs is gyülekezetünknek olyan csodálatos albuma, mint a Lutherániának, vannak régi, sárguló fényképeink. 1958. június 15-én a mi énekkarunk tízéves jubileumát ünnepelte. A zenés áhítat elõtt kép készült. Rajta szintén három alak. Bencze Imre lelkész, akirõl ma imádságban emlékezünk meg, hiszen három éve hívta át a nagy kórusba a Teremtõ. Bencze István karnagy, aki immár hatvanhét éve szolgál az orgona mellett, illetve D. Ordass Lajos püspök. – A képen gondok terhelik a fõpásztort, ugyanúgy, mint tíz évvel korábban. Idé-

ben odaült a zongorához, s megszületett egy korálföldolgozás. Az ítélethirdetést követõ vasárnapon az istentiszteleten fölhangzott a Lutheránia éneke: »Te vagy reményem sziklaszála, erõsségem, én Istenem!«” Gondok terhelték a fõpásztort tíz esztendõvel késõbb is, mert tudta, hogy ez az utolsó szolgálata az elnémíttatása, az elszigeteltetése elõtt. Már pénteken megkapta az Állami Egyházügyi Hivatal levelét, de nem bontotta föl, mert jellemes ember volt, s ha elolvassa, akkor tartania kellett volna magát a tartalmához, vagyis már nem hirdethette volna az igét Pesterzsébeten. Nem bontotta föl, mert nem akarta, hogy vasárnapi szolgálatát beárnyékolja a hivatal utasítása. Nem akarta, hogy azt a hangot, amelyet õ átvett az õ Urától, amely benne volt az õ partitúrájában, holmi ÁEH-os hivatalnok levele elhangolja, befolyásolja. Ez a mûvészet! Ez a mûvészet, drága testvéreim! Nem hagyta, hogy a világ eseményei, gonoszsága, divatja és ideológiája, hamissága és disszonanciája transzponálja az evangélium hangnemét. Ezért tudott tûzzel beszélni negyvenhét évvel ezelõtt a pesterzsébeti evangélikus templom szószékérõl a gyülekezet énekkarának tízéves jubileumán. Ezért nem tudták soha elszigetelni, mert kedvenc éneke hitvallás volt. Hangozzék el ma is, D. Ordass Lajos püspök úr emléktáblája elõtt is a száz-

A Lutheránia pesterzsébeti koncertje június 19-én zet a Lutheránia albumából: „A félelem és a csüggedés megülte a szíveket.” (Ugyanis 1948. október elsején ítélték el Ordass Lajost.) „Weltler Jenõ az egyetlen lehetséges irányba, felfelé nézett, miköz-

éves Lutheránia szolgálatával, elõadómûvészetével: „Te vagy reményem sziklaszála, erõsségem, én Istenem!” Ez az Úr dicsérete. Erre várnak a szigetek. Ámen!

ZMC – FILMES ESTÉK A Zákeus Média Centrum havonta tart vetítéssel egybekötött elõadásokat. 2005 negyedik negyedévében a következõ alkalmak lesznek: • Október 15. (szombat) este 7.: Luther-ábrázolások filmen • November 19.: Jézus-legendák a filmmûvészetben • December 17. (szombat) este 7.: Karácsonyi gyermekrajzfilmek evangéliumi tartalma A látott részletek megbeszélése egy csésze tea mellett. Minden érdeklõdõt szeretettel vár a ZMC. Kapható a kerékpártúra-sorozat 9., 10., 11. és 12. része egyes Balaton környéki gyülekezetekrõl. IFI COFFEE A Pesterzsébeti Evangélikus Egyházközség új gyülekezeti épületében minden hónap második szombatján este 7 órai kezdettel ifjúsági kávéházba várják az érdeklõdõket. • Október 8.: Vendégünk az Új teremtés zenekar • November 12.: Vendégünk a Gyökerek zenekar • December 10.: Vendégünk a 40 éves Hermons zenekar, amely 1965-ben alakult Nagytarcsán az elsõ magyarországi keresztyén könnyûzenei csoportként. Közel 40 dal, 4-5 oratórium jellemzi a 40 év termését. A Hermonsban 4 évtized alatt közel 300 énekes vagy zenész szolgált. A zenekar mindenkit szeretettel vár a mostani, második jubileumi koncertjére. A mellékletet szerkesztette: Gyõri János Sámuel

zmc-melléklet

2005. szeptember 25.

JUBÁL 2005

Ö k u m e n i k u s k ö n n y û z e n e i fe s z t i v á l a protestáns napok keretében

Gödöllûn október 30-án, va s á r n a p 10 órától 21 óráig a Petûfi Mûvelûdési Központban Támogatók: Gödöllû Város Önkormányzata, M a g y a r o r s z á g i E g y h á z a k Ö k u m e n i k u s Ta n á c s a , Zákeus Média Centrum

7

8

2005. szeptember 25.

fókusz

A magyarországi evangélikusság a népszámlálási adatok tükrében e Folytatás az 1. oldalról

Sok idõs, kevés gyerek A korábban közzétett adatsorban is szerepelt, hogy a hazánkban magát evangélikusnak valló közel 305 ezer fõ a lakosság 3,0 százalékát teszi ki. Az 1941. évi arányszámnak ez csupán a fele; hasonlóan számottevõ volt a csökkenés a katolikusok és a reformátusok számában is. Külön figyelmet érdemel, hogy az említett idõszakban nálunk az átlagosnál nagyobb mértékben csökkent a férfi evangélikusok száma, mindez azt is jelenti, hogy az összes férfi 2,8%-a regisztráltatta magát evangélikusnak; a nõknél ez az arányszám 3,1%. Korcsoportonként vizsgálva az 1941es és a 2001-es adatokat érdekes következtetéseket vonhatunk le.

nak vallották magukat, illetve nem válaszoltak a vallásra vonatkozó kérdésre; Budapesten ugyanez a mutató 36. Érdemes megemlíteni, hogy a magukat egyházhoz, felekezethez tartozónak vallók aránya a legmagasabb a nyugati országrészben lévõ Vas és a keleten fekvõ Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében volt. Az mindenképpen megállapítható, hogy a negyvenéves szocialista diktatúra által okozott számbeli csökkenés az ország különbözõ részein másként alakult. Szomorú, hogy – a trianoni veszteséget és a kitelepítéseket követõen – a legnagyobb evangélikus egységet jelentõ Békés megyében (a Viharsarokban) csökkent a legjelentõsebben az evangélikusok száma: az 1949-es állapothoz képest 2001-ben több mint 61 ezer fõvel voltunk kevesebben. (Meg kell itt említenünk, hogy ebben a megyében a refor-

A népesség megoszlása fõbb korcsoportok szerint Korcsoport 0–14 15–39 40–59 60– Összesen

Összesen

Katolikus

Református

Evangélikus

1941

2001

1941

2001

1941

2001

1941

26,0 40,6 22,7 10,7 100,0

16,6 35,0 27,9 20,4 100,0

26,8 41,3 22,0 9,9 100,0

14,6 32,4 29,2 23,8 100,0

26,6 39,5 22,6 11,4 100,0

14,4 30,7 29,4 25,6 100,0

23,5 12,7 40,3 28,5 24,0 29,2 12,2 29,6 100,0 100,0

A fenti adatokból egyértelmûen látszik, hogy hazánk lakosságából a 60 év felettiek részesedése közel kétszeresére növekedett, míg a 14 év alattiak száma jelentõsen (9,4 százalékponttal) csökkent. Mindez sajnos nem azt jelenti, hogy növekedne a népesség átlagéletkora, hanem azt, hogy nagymértékben csökkent az élveszületések száma. Az 1991 óta eltelt 14 esztendõben évi átlagban a születések száma alig haladta meg a 105 ezret, a temetések száma pedig megközelítette a 141 ezret. Évente tehát átlagosan közel 36 ezer fõvel – hozzávetõleg annyival, mint Szekszárd város lakossága – több ember halt meg, mint amennyi született. Nálunk, evangélikusoknál van – arányában – a legtöbb 60 évesnél idõsebb személy, ugyanakkor a legkevesebb 14 évesnél fiatalabb gyerek. A területenkénti, megyénkénti adatokat az alábbi táblázatban mutatom be.

Terület Budapest megyék Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Gyõr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala Ország összesen

2001

mátusok száma az említett idõszakban közel 84 ezer, a katolikusoké pedig 78 ezer fõvel csökkent, de ez természetesen nem vigasztaló számunkra.)

Kedvezõtlen demográfiai mutatók Néhány fontosabb demográfiai mutatót tekintve az evangélikusok kedvezõtlenebb helyzetben vannak, mint a katolikusok és a reformátusok. Ilyen a 100 felnõtt korúra jutó gyermekek száma, amely nálunk 22, a másik két felekezetnél pedig 24 fõ. Továbbá nálunk 100 felnõttre 51 idõskorú jut, míg a katolikusoknál 39, a reformátusoknál 43. Jól mutatja egyházunk „elöregedését”, hogy 100 gyermekkorú személyre 234 öregkorú jut (a statisztika a 60 évnél idõsebbeket sorolja ebbe a kategóriába); a katolikusoknál ez a mutató 163, a reformátusoknál pedig 178 fõ, tehát jóval keve-

ma. (Az utóbbival szemben az 50 év felettieknél még 180 fõ ez a mutató.) Területenként vizsgálva ezen adatokat arra a megállapításra jutunk, hogy arányaiban a városokban jóval kevesebb az élve született gyermek, mint a községekben. Megyénként nézve az átlagosnál jobb a helyzet Békésben és Szabolcs-SzatmárBeregben, a legrosszabb a fõvárosban. Mint már korábban is utaltam rá, a gyermekvállalási kedv országosan is mélyponton van. Az egész magyar társadalom siralmas demográfiai helyzetének javítása érdekében a mindenkori kormánynak ideje lenne átgondolni a jó családpolitikai eszközökkel (családi pótlék, gyermekgondozási segély stb.) történõ támogatás rendszerét. Nagyon leegyszerûsítve azt mondhatjuk, hogy ha nem érjük el hamarosan az egyszerû reprodukció biztosításához szükséges, kettõ és három közötti átlagos gyermekszámot, a népességszám a – hosszú évek óta tartó – negatív természetes szaporodási egyenleg következtében rohamosan fogyni fog. Egyes elõrejelzések szerint 2050-re 8 millió alá eshet hazánk lakossága. Elgondolni is rossz, hogy ez mit jelentene a hazai evangélikusságra nézve. A 15 éves és idõsebb korúak családi állapotát tekintve az evangélikusok között a nõtlenek, hajadonok és az elváltak aránya az elõbbinél lényegesen, az utóbbinál kisebb mértékben elmarad az országos átlagtól (a katolikusok és a reformátusok átlagától is). Az özvegyek arányszáma viszont nálunk a legmagasabb. (Az özvegyek között hatszor annyi a nõ, mint a férfi.) Az evangélikusoknál a legmagasabb a házasságban és a legalacsonyabb az élettársi kapcsolatban élõk aránya. Az élettársi kapcsolatban élõk több mint 43%-a korábban még nem élt házastársi kapcsolatban, és 40%-uk az elváltakból tevõdik ki. Az elváltak száma a városokban lényegesen magasabb, mint a községekben.

Lányok az iskolapadban – diplomások a városokban Az iskolai végzettség vonatkozásában – a korábbi hagyományoknak megfelelõen – mind a középiskolai érettségivel, mind az egyetemi, fõiskolai oklevéllel rendelkezõk tekintetében a történelmi

0–14 éves

60 év feletti

0–14 éves

60 év feletti

Evangélikusok száma az összes lakosság %-ában

46449

4360

16270

9,4

35,0

2,6

17099 6156 45125 5914 5165 9993 26666 1653 1471 1910 6614 11096 41346 7703 15677 9583 20840 19102 5143 304705

2569 765 4422 567 434 1390 3954 186 130 106 849 1508 6349 951 2372 1344 3176 2523 677 38632

4543 1791 17168 2054 1750 2631 6540 522 495 778 1918 3187 9922 2337 3915 2681 5124 5244 1376 90246

15,0 12,4 9,8 9,6 8,4 13,9 14,8 11,3 8,8 5,5 12,8 13,6 15,4 12,3 15,1 14,0 15,2 13,2 13,2 12,7

26,6 29,1 38,0 34,7 33,9 26,3 24,5 31,6 33,7 40,7 29,0 28,7 24,0 30,3 25,0 28,0 24,6 27,5 26,8 29,6

3,1 1,5 11,3 0,8 1,2 2,3 6,1 0,3 0,5 0,5 2,1 5,0 3,8 2,3 2,7 3,8 7,8 5,1 1,7 3,0

Összesen

Az abszolút számokat tekintve a legtöbb evangélikus Budapesten és Békés megyében él. Szembetûnõ, hogy e két területen a legmagasabb a 60 évesnél idõsebbek aránya, míg a gyermekkorúak aránya még a 10%-ot sem éri el. Mindez azt jelenti, hogy az ott élõ evangélikusok közül a 60 évnél idõsebbek száma négyszer annyi, mint a 14 év alattiaké. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az evangélikusok lakta vidékek közül Békésben minden 100 összeírt személybõl közel 41-en felekezethez nem tartozó-

Ezen belül

Az „összesen” %-ában

sebb, mint nálunk. Sajnos a kifelé menõ korosztályt nem pótolja a befelé jövõ korosztály. Viszont a jelentõsebb számú evangélikussággal rendelkezõ Gyõr-Moson-Sopron, Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Vas megyében e téren az átlagosnál jóval kedvezõbb helyzet. Száz 15 éves és idõsebb evangélikus nõre 153 élve született gyermek jut, ez sem tûnik megnyugtatónak, különösen azért nem, mert az összesen belül a 15–49 éves korosztályban már csak 120 fõ volt az élve született gyermekek szá-

egyházak közül (az arányszámokat tekintve) az evangélikusok állnak az elsõ helyen. Jelentõs változás, hogy míg korábban a férfiak iskolázottsága lényegesen magasabb volt a nõkénél, jelezve a férfiak és a nõk közötti egyenlõtlenséget, az 1949 óta eltelt évek során a nõk iskolai végzettsége a férfiakénál gyorsabban emelkedett. Így az egyenlõtlenség csökkent, sõt a fiatalabb nemzedékek tagjai között a nõk nagyobb részben szereztek középiskolai érettségit, mint a férfiak. A felsõfokú végzettségûek kö-

zött arányaiban még több a férfi, mint a nõ, de a különbség már jóval kisebb, mint korábban volt. Az iskolai végzettség általános emelkedésével párhuzamosan azonban nem csökkentek a fõváros, a vidéki városok és a községek közötti különbségek. Ez részben annak a következménye, hogy a középfokú iskolák nagy része városokban van, így a városi fiatalok továbbtanulási lehetõségei is automatikusan kedvezõbbek. A 31 464 egyetemi és más felsõfokú végzettségû evangélikusból csupán 5158 személy él községekben, vagyis kevesebb mint egyhatod rész, holott az evangélikusok közel 40 százaléka községi lakos. A fõvárosban él az evangélikusok 15 százaléka, ezzel szemben az egyetemi végzettségûeknek több mint 33 százaléka lakik itt. A megyeszékhelyeken is az átlagosnál magasabb a felsõfokú végzettségûek aránya. Az értelmiségnek a városokba való koncentrálódása bizonyos fokig érthetõ, mert a városok sokoldalúbb mûvelõdési és tájékozódási lehetõségeket nyújtanak, azon-

ban a falvak társadalma szempontjából változatlanul problematikus ez a tendencia. Az abszolút számokat tekintve a fõváros után a legtöbb felsõfokú végzettséggel rendelkezõ evangélikus Pest, Békés és Gyõr-Sopron megye területén lakik. Érdemes megemlíteni, hogy az evangélikusok száma Hajdú, Csongrád és Heves megyében viszonylag kevésnek mondható, arányaiban viszont e megyékben a legmagasabb a felsõfokú végzettségûek részesedése.

Foglalkoztatottak és inaktívak A népesség gazdasági aktivitását vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a munkanélküliek száma az evangélikusoknál 2,6, a reformátusok esetében 4,4, míg a katolikusok között 3,9 százalék volt. Az inaktív keresõk (ide tartoznak többek között a nyugdíjasok is) arányszáma nálunk, evangélikusoknál a legmagasabb: eléri a 40 százalékot, míg az eltartottaknak – közöttük a gyermekkorúaké – a legalacsonyabb: 22 százalék. Az összes foglalkoztatott aránya az evangélikusoknál és a katolikusoknál megközelíti a 36 százalékot, a reformátusoknál pedig ennél 3 százalékkal alacsonyabb. A területi adatokat nézve a fõvárosban a legmagasabb a foglalkoztatottak és az inaktív keresõk aránya, míg a legalacsonyabb az eltartottaké és a munkanélkülieké. A községekben a foglalkoztatottság az átlagosnál lényegesen rosszabb, csakúgy, mint a munkanélküliségre vonatkozó adatok. Evangélikus vonatkozásban megyénként vizsgálva a gazdasági aktivitási adatokat kiderül, hogy Békés megyében van a legkevesebb foglalkoztatott és eltartott, illetve a legtöbb inaktív keresõ és munka nélküli személy. Gyõr-MosonSopron és Vas megyében a legkedvezõbb a foglalkoztatottság, és a legalacsonyabb a munkanélküliség; az inaktív keresõk aránya jóval elmarad a foglalkoztatottakétól, az eltartott személyek megoszlása is viszonylag jónak mondható. E két megye említett mutatói jobbak, mit a fõváros hasonló tartalmú adatai. A foglalkozási fõcsoportokat tekintve

az országos átlagnál – valamint a többi történelmi egyház átlagánál is – a vezetõ értelmiségiek és egyéb felsõfokú végzettséget igénylõ foglalkozásúak körében az evangélikusok arányszámai lényegesen magasabbak, a szakképzettséget nem igénylõ (egyszerû) foglalkozásúak körében pedig a legalacsonyabbak. A nemzetgazdasági ágak közül a feldolgozóiparban dolgozik az evangélikus foglalkoztatottak egynegyede, a kereskedelemben 13, az oktatásban 9, a szállításban és a mezõgazdaságban 8-8, az ingatlanügyletek, közigazgatás, egészségügy, szociális ellátás és az építõipar területén 6-7 százaléka.

Megszûnõ nemzetiségi jelleg A népszámláláskor összeírt evangélikusok 92,9%-a a magyar, 3,8%-a a szlovák, 2,8%-a pedig a német népcsoporthoz tartozónak vallotta magát; a fennmaradó 0,5 százalékon tizenöt népcsoport osztozott (az ide tartozók között a legtöbben a cigányok és a szlovénok voltak). Nyugodtan mondhatjuk, hogy az evangélikusság elvesztette nemzetiségi jellegét (1920-ban egyházunkban 69%nyi magyar volt, 16% vallotta magát szlovák, 15% pedig német nemzetiségûnek). A nemzetiségi gyülekezetek egy része fokozatosan „elmagyarosodott”, a német nyelvû gyülekezetek tagjainak nagy részét kitelepítették, az itt maradtak egy része pedig jó ideig nem merte vállalni nemzetiségi identitását. A szlovák népcsoporthoz tartozó 11 721 evangélikusnak több mint a fele Békés, 17 százaléka Nógrád, 9 százaléka Pest, míg 6 százaléka Bács-Kiskun megyében él, Csongrádban 338-an, míg Budapesten 470-en voltak. A 8448 német nemzetiségû evangélikusból 2232-en Tolna megyében élnek (õk adják az itteni evangélikusok közel egynegyedét), 1396-an Budapesten, 880an Baranya, 795-en Gyõr-Moson-Sopron, 751-en Pest, 508-an pedig Bács-Kiskun megyében regisztráltatták magukat. (A német nemzetiségûek száma Békés, Fejér és Somogy megyében haladja meg valamivel a 300 fõt.) A 472 cigány evangélikus több mint kétharmada Nógrád, Pest, SzabolcsSzatmár-Bereg, Tolna megyében és a fõvárosban él. A 333 szlovén nemzetiségû közül 141-en Békés megyében laknak. Az itt tárgyalt adatokkal kapcsolatban ismételten hangsúlyozni szükséges, hogy azok a lakosság önként adott válaszainak összesítésén alapulnak. A kérdés nem a vallásosságra, a hitéletben való részvételre, az adminisztratív hovatartozásra (például az egyházfenntartói járulék fizetésére) vonatkozott, hanem a saját besorolásra; ennek megfelelõen az adatok sem a vallásosságot, az egyes vallási szervezetek tagjainak számát, hanem a saját besorolásuk alapján különbözõ felekezetekhez tartozók összességét mutatják. Mindezt jól látjuk, ha a népszámlálási adatokat összevetjük a gyülekezetek népmozgalmi statisztikai alapadataival. Mondhatjuk úgy is, hogy azok még lehangolóbb képet mutatnak. A már említett, szocializmus okozta veszteségek mellett az utóbbi években egyre erõteljesebben nõ híveink (?) körében is a pénzszerzésre, az anyagi gazdagodásra fordított idõ, nem jut idõ a hit gyakorlására… Ez utóbbi tendencia a nyugati világban is szedi az áldozatait, és mint minden rossz, ez is „átgyûrûzött” hozzánk. Az evangélizációnak és a missziói munkának bõségesen van – vagy lenne – tere az egyházunk építését és fennmaradását célzó munkában. „Nincs itt mit halogatni, hozzá kell látni azonnal és bölcsen a mentéshez és gyógyításhoz. Ne késsünk, ne kicsinyeljük a bajt, égetõbb ez mindennél” – olvasható a Veszteségeink az 1909. évben címû dokumentumban. A megállapítás ma, közel száz év múlva még sokkal idõszerûbb. g Andorka Árpád statisztikus, egyházkerületi másodfelügyelõ

2005. szeptember 25.

élõ víz

Erkölcs nélkül nincs emberi közösség H E T I Ú T RAVA LÓ Megyek az utcán. Velem szemben három tinédzser jön, összekarolva, hangosan nevetgélve. Elfoglalják a járda teljes szélességét. Mintha nem is látnának, jönnek, nekem kell lelépnem az úttestre. Késõbb befordulok a mi utcánkba, ahol egy gépkocsi annyira felállt a járdára, hogy a motorház és az épület fala között annyi hely sincs, hogy egy gyalogos elférjen. Ki kell kerülni az autót. Mikor a gépkocsi vezetõje leparkolt, talán nem is gondolt arra, hogy gyalogosok is vannak a világon. A 6-os villamosra a végállomáson felszáll egy harminc év körüli férfi. Leül, és felteszi a lábát a szemközti ülésre, majd elõveszi a mobilját, és mintha más nem is lenne a villamoson, tíz percig üvöltve ad utasításokat valakinek. Beszéd közben vesszõ helyett is szitkozódó szavakkal él Isten nevét is káromkodásra használva. Az egyik utcában egy régi nyomdaépületet bontanak. Pár munkás megszomjazik, átmegy a szomszédos élelmiszerboltba, öt perc múlva kijönnek, kezükben sörösflakon. Kinyitják, megisszák a sört, a flakonokat ledobálják a járdára, és mennek vissza dolgozni.

Látszólag hétköznapi apróságok ezek, egyiken-másikon nem is kellene boszszankodni. De ha jól belegondolunk, akkor egyértelmûvé válik, hogy ezek az „apróságok” olyan emberi mentalitást mutatnak, amely meghatározza az ilyen személyeknek a másik emberhez, a tisztességes viselkedéshez való hozzáállását. Úgy cselekszenek, mintha csak õk volnának ezen a világon, a másik emberre rá sem hederítenek; úgy tesznek, ahogyan nekik tetszik. Magyarán nincs erkölcsi érzékük. Nem gondolnak arra, hogy mi a helyes és mi a helytelen magatartás. A mai világban sajnos egyre több ember viselkedik így. Az apró etikátlanságból elõbb-utóbb nagyobb erkölcsi botlások, bûnök is keletkezhetnek, mely árthat a másik embernek, a közösségnek. Természetesen nem mindenki ilyen. A megfelelõ erkölcsi hozzáállással bíró embernek kellene erõteljesebben példát mutatnia, elítélnie a helytelen magatartást és rámutatnia a helyes útra. Az egyház szervezete arra való, hogy a hit erõsítésén keresztül a jó erkölcsre is tanítson. Gyerekkoromban az iskolai hitoktatást nem egyszerûen hittannak, hanem hit- és erkölcstannak nevezték.

De e téren van feladata a világi vezetésnek is, amelynek már az iskolai szervezeten keresztül is jóval erõsebben az etikus magatartásra kellene nevelnie a fiatalokat, hogy késõbb felnõttként ne úgy éljenek bele a világba, mint aki senkivel és semmivel nem törõdik, azt csinál, amit akar, hanem figyeljenek a másik emberre is, éljenek úgy a közösségben, hogy az mindenkinek a hasznára váljon. Ha ezt nem tudjuk elérni, akkor egyszer csak ezekbõl az „apró” etikátlanságokból az egész emberi világot érintõ katasztrófahelyzet alakulhat ki, hiszen a folyamat akár odáig fajulhat, hogy az ember nem törõdik azzal, hogy a másik él-e, hal-e. Befejezésül álljon itt egy rövid idézet az 1966-ban elhunyt id. Szuchovszky Gyula lelkész és vallástanár önéletrajzi írásából: „Pedagógiai és vallástanári célul azt tûztem ki, hogy elsõsorban embert neveljek. Embert, aki megbecsüli embertársát, és aki rosszat nem akar senkinek. Akinek van emberi méltósága felfelé, és emberi szeretete lefelé. Tudja, hogy egyformán születtünk, és egyformán is halunk meg.” g Dr. Juhász Géza

A salamoni bölcsesség – és ráadásai Olyan munkahelyen dolgozom, amely nõkkel, a nõk élethelyzetével foglalkozik. Többek között kurzusok és tanfolyamok által próbálunk útmutatást nyújtani arról, hogy egy adott élethelyzetben, életkorban, munkahelyen vagy a munkakeresésben hogyan tudunk helyes döntéseket hozni. Hogyan kell gazdálkodnunk az idõnkkel, hogyan lehet kezelni a konfliktusokat? A csoportszervezés ma már külön tudomány, akárcsak a személyiségépítés. Amikor Salamon megkezdi uralkodását (körülbelül Kr. e. 970-ben), nagyon jól tudja, hogy „bölcsességre” lesz szüksége, ha magas szinten és jól akar megfelelni kora kihívásainak. Ma ezt talán úgy mondanánk, hogy ez a feladat fejlett személyiséget, széles magatartásrepertoárt, jó döntésképességet kíván. A legjobbat kéri, amikor bölcsességet kér, és nem a gyors meggazdagodást tûzi ki célul. Mint tudjuk, ez utóbbit

„ráadásul” kapja meg (lásd 2Krón 1, 7–12). Ismert, hogy Dávid királysága után, Salamon uralkodásának ideje alatt Izrael hatalmas gazdasági fejlõdésnek indul. Méltán hallatszik el e gazdagság híre a dél-arábiai Sába királynõjéhez is. Ekkor emelik a jeruzsálemi templomot, valamint számos kisebb építkezés zajlik Mezopotámiában. Nem egy bibliai könyv utal a salamoni kor bölcseletére; a hagyomány éppen Salamonnak tulajdonítja a Példabeszédek könyvét, a Prédikátor könyvét és az Énekek énekét. Az, hogy a király ráadásul „gazdagságot, vagyont és dicsõséget” is kapott, számomra egybecseng Jézus tanításával: „…keressétek elõször az õ országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6,33) Ilyesfajta hozzáállással próbálom eltölteni a napjaimat és rangsorolni tevékenységeim fontosságát. g Konrad Bollmann-né Máthé Györgyi

Teremtésbeli rendetlenség? EVÉLET LELKI SEGÉLY b „Manapság szinte minden hivatásban megtalálhatjuk a nõi nem képviselõit is. Számomra nem megbotránkoztató, hogy nemcsak doktornõk, ügyvédnõk, sõt pilótanõk vannak, hanem lelkésznõk is. Isten a férfi mellé rendelte a nõt, hogy a segítõtársa legyen, ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy egyenrangú fél. Még az is elõfordulhat, hogy a körülmények miatt õ lesz a családfenntartó. Nemrégiben megüresedett gyülekezetünkben a lelkészi állás, de hiába prédikált nagyszerûen a pályázó lelkésznõ, mégsem rá esett a választás – pusztán azért, mert nem férfi. Néhányan Pál tanítására hivatkoztak, de én nem hiszem, hogy az apostol diszkriminálta volna a nõket…”

Kedves Zoltán! Engedje meg, hogy egy tragikomikus történettel kezdjem válaszomat. A mennyben minden férjet elválasztottak a feleségétõl, és megkérték õket, hogy sorakozzanak fel két tábla mögött. A bal oldali táblára az volt írva, hogy „Papucsférjek”, a jobb oldalira pedig ez: „Családfõk”. Egyetlenegy alacsony férfi kivételével minden férfi a „Papucsférjek” feliratú tábla mögé állt. Ezt látva egy riporter gyorsan átjött a másik oldalról, hogy meginterjúvolja a „Családfõk” feliratú tábla mögött álldogáló férfit. „Uram, gratulálok, ön egy hõs! Kérem, mondja el, hogyan sikerült a családfõi pozícióra szert tennie, és abban meg is maradnia a felesége mellett!” A férfi így felelt: „Hát, valójában magam sem tudom. A feleségem mondta, hogy ide álljak…” Úgy gondolom, hogy ez az anekdota érzékletesen világít rá a korunkban jellemzõ tendenciára. Ma már korántsem az a baj, hogy elnyomják az európai nõket, hanem éppen az, hogy a legtöbb fér-

Szõkéné Bakay Beatrix

fi nem válik igazi családfõvé. Abban teljesen igazat adok Önnek, hogy férfi és nõ egyenrangú felek. Jogaik, kötelességeik is ugyanazok az emberiség nagy családjában. Mégis: az asszony mint segítõtárs kiegészíti a férjét. A férfi a fej, az asszony a szív. Ketten egyek. Isten az asszonyembert a férfiember szívéhez egészen közel lévõ testrészébõl alkotta. Belepillantva a mai családok életébe láthatjuk, milyen gyakori, hogy „az asszony viseli a kalapot”, a férj bizonytalan, ha döntési helyzetbe kerül, vagy a békesség kedvéért mindent ráhagy a nejére. Tény, hogy a körülmények sok esetben szükséghelyzetet produkálnak. A biztos megélhetést nyújtó munkahelyrõl a feleség nem szívesen megy gyesre, mert esetleg elveszítheti az állását. Ezért inkább az édesapa marad otthon a gyerekkel. Elõfordul, hogy a munka nélküli férj kénytelen elfogadni, hogy már nem õ a családfenntartó. Hányszor okoz ez súlyos lelki válságot a férfiembernek! Sõt a feleslegesség érzése olyan pszichoszomatikus tüneteket is produkálhat, amelyek hosszú távon a házastársak közötti jó viszonyt is tönkreteszik. Az a tapasztalatom, hogy a lányok, asszonyok gyakrabban vesznek részt istentiszteleten, és aktívabbak a szolgálatban is. Az elmúlt évtizedben talán éppen ennek a lelki-szellemi éberségnek a következtében sok nõ kapott elhívást az Úrtól a lelkészi szolgálatra. Már az ószövetségi idõkbõl is ismerünk prófétanõket (Mirjam, Debóra), és azt is tudjuk, hogy az Úr

Jézus lábaihoz is leülhettek a nõi igehallgatók, tanítványok. Nyilván nem véletlen, hogy a Krisztus feltámadásáról szóló örömhír futára is éppen egy asszony volt! Ezzel Jézus bizonyította, hogy nem tartja másodrangú személyeknek a nõket. Ugyanakkor igaz, hogy Pál apostol kifogásolja a korinthusi keresztény asszonyok fecsegését és a férjüket nyilvánosan kérdõre vonó magatartását a gyülekezeti összejöveteleken (lásd 1Kor 14,33–38). Az apostol helyteleníti, hogy az értetlenkedõ asszonyok nem otthon kérdezik meg férjüket, de mégsem fogalmaz meg itt általános szólási tilalmat. Gyakran szokták még idézni azokat a páli igéket is, amelyek megtiltják, hogy az asszony tanítson, és a férfin uralkodjon (lásd 1Tim 2,11–12). Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a vezetés és a tanítás joga a férfiaknak van fenntartva. Ó, bárcsak egyre több férfi állna a helyére, lenne felesége szellemi vezetõje a hit útjain, és válna egész családjának a papjává! De amíg a férfiak nem veszik komolyan Istentõl való rendeltetésüket, amíg nem töltik be küldetésüket, addig az Úristen minden bizonnyal nõi lelkészeket is beállít a lelki szõlõsbe, ahogyan ez Fébé esetében is történt. Reménység szerint ezt egyre több gyülekezetünkben megértik majd, és szívesen fogadják állandó pásztoruknak a nõi lelkészeket is, akik már több mint harminc éve szolgálnak egyházunkban. „Ajánlom nektek nõtestvérünket, Fébét, aki jelenleg a kenkhreai gyülekezet szolgája: fogadjátok õt az Úr akarata szerint a szentekhez illõen, és álljatok mellé minden olyan ügyben, amelyben szüksége van rátok, mert õ is sokaknak lett pártfogója, nekem magamnak is.” (Róm 16,1–2) Szívélyes köszöntéssel: g Szõkéné Bakay Beatrix

Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk szerkesztõségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen.

Azt a parancsolatot is kaptuk tõle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. (1Jn 4,21) Szentháromság ünnepe után a tizennyolcadik héten az Útmutató reggeli igéi az Isten- és emberszeretet kettõs nagy parancsolatát hirdetik Izrael mindennapi hitvallása alapján: „Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes erõdbõl!” (5Móz 6,4–5) Jézus ehhez egy lélegzetre fûzte hozzá: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (3Móz 19,18b) Ez a felelet a kérdezõ írástudó elismerését is kiváltotta: „Jól van, Mester, helyesen mondtad…” (Mk 12,32) Mi kell az ember értelmes válaszán kívül ahhoz, hogy közellévõbõl Isten országának tagjává lehessen? Heti igénk szerint a tett; szeress! A szeretet célja nem az üdvösség, de mivel már átmentünk a halálból az életbe, szabadok vagyunk a szeretetre, „mert õ elõbb szeretet minket” (1Jn 4,19)! Pál szerint „az Isten országa (…) igazság, békesség és Szentlélekben való öröm” (Róm 14,17). Az igazi szabadság alapja a Krisztusban való hitünk. Járhatunk elhívatásunkhoz méltóan, a szeretetben, és kérhetjük a szeretet forrását: „Mutasd meg, Uram, hogy szeretsz minket, és adj nekünk szabadulást!” (Zsolt 85,8) „A testvéri szeretetrõl pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre; és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt…” (1Thessz 4,9–10) Pálnak ma, mirólunk is ez lenne a véleménye? Timóteus is gyakorlati útmutatást kap Isten üdvözítõ tervének hit által történõ megismerésére: „A parancs célja pedig a tiszta szívbõl, jó lelkiismeretbõl és képmutatás nélküli hitbõl fakadó szeretet.” (1Tim 1,5) Ennek a mindennél drágább kincsnek lényeges tulajdonságai: „Bizony, erõs a szeretet, mint a halál… (…) Úgy lobog, mint a lobogó tûz, mint az Úrnak lángja. Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet…” (Én 8,6–7) Mihály arkangyal – aki Isten népének védõangyala s egyben az angyali seregek vezére – emléknapján a sátán levettetésére emlékeztet Isten igéje, mert „háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt, de nem tudott felülkerekedni; és azért többé nem volt maradása a mennyben” (Jel 12,7–8). Ezért ott már zeng a dicsõítõ ének; Jézus a hõs vezér, kit Isten rendelt mellénk – vele mi is gyõzhetünk! „Tiétek immár a gyõzelem az õs-sárkányon. De nem ti magatok gyõztetek, hanem a Bárány vére cselekedte” – így figyelmeztet reformátorunk. A látás Istenének angyalától kapta a felebaráti szeretet parancsát Hágár, amely a számára akkor konkrétan ezt jelentette: „Térj vissza úrnõdhöz, és alázkodj meg elõtte!” (1Móz 16,9) A mi legfontosabb feladatunk Isten imádása és dicsõítése, mert az õ követe még hirdeti a megtérésre hívó isteni üzenetet. János apostol egy repülõ angyalt látott, akinél az örök evangélium volt, és aki a föld minden népének „hatalmas hangon így szólt: »Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsõséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok…!«” (Jel 14,7) „Te örök evangéliom!” (EÉ 287,2) g Garai András

Eltelt egy év „Vigyázz arra, hogy ne mulaszd el a pillanatot, amely csak a te pillanatod, mûved kivitelének végzetszerûen kijelölt idõszaka. Kényelem, szöszmötölés, gyávaság, lustaság néha késleltetik feladatod kivitelét, noha szíved mélyén tudod jól, hogy az idõ telítve van azzal, amit rajtad keresztül el akar mondani, s egy pillanatot sem mulaszthatsz, mert elmondja más helyetted, s nem úgy mondja el, ahogyan te jónak és igaznak hiszed. Tudományban, mûvészetben, irodalomban, közéletben vannak ilyen sürgetõ pillanatok, mikor egy igazság megérett és ki kell mondani. S ha úgy érzed, végzetesen éppen téged jelölt ki a feladatra a sors, ne késlekedj, mint a rossz színész, aki elmulasztja a jelenete végszavát. Nem csak mûved van, az idõ is van. S az idõn belül megvan a te pillanatod, melyet nem szabad elmulasztani.” (Márai Sándor: A feladatról és a pillanatról. Részlet a Füves könyvbõl.) Amikor megszakítottam a tanulmányaimat az ELTE ének-zene–karvezetés, valamint a Zeneakadémia egyházzene szakán, és 2004. szeptember 14-én egy évre Németországba indultam, a fenti idézet sorai motoszkáltak a fejemben. Egy európai uniós pályázaton (Ifjúság 2000– 2006) sikerült megnyernem egy önkéntes évet, s a bajor vidék csodaszép környezetében egy, a Montessori-pedagógia alapján mûködõ iskolában dolgozhattam. Az intézmény a környezõ falvaktól és városoktól körülbelül öt-tíz kilométer távolságra van, és magába foglalja magát az iskolát, az internátust, a különbözõ kézmûves mûhelyeket, a nyolc tanári lakást, a biokertet, egy istállót, egy bioboltot és egy szép kápolnát. Ezt a helyet Hof Eberhartingnak hívják. Feladataim közé tartozott a gyermekek teendõinek megszervezése, gondolkodásuk fejlesztése és nem utolsósorban a nevelésük, novembertõl pedig a matematikaoktatásban való segítségnyújtás. Én a tíz-tizenkét éves korosztállyal foglalkoztam; pár hónap elteltével a közösségük tagja lettem. Szeptembertõl énekeltem az iskolai kórusban, és februártól kezdve gyakran már én vezethettem az énekkart. A biokertben megismertem a biogazdálkodás lényegét, gondoztam a növényeket, az iskola bioboltjában pedig segítettem az értékesítésben is. Hetente egyszer az iskola konyhájára voltam beosztva, ahol a konyha személyzetével együtt ebédet készítettünk a diákok és az iskolai dolgozók részére. Kivételes helyzetben voltam, mert a

SZÓSZÓRÓ

Ifjúságirovat-gazda: Balog Eszter

németországi projektvezetõmnél kaptam szállást, ezáltal egy kedves, szeretõ családot is megismerhettem, ahol már a kezdetektõl családtagként kezeltek. Itt betekintést nyertem egy hat- és egy tizennégy éves gyermek – nehézségeket sem nélkülözõ – nevelésébe. Amikor a megérkezésem utáni elsõ héten szembesültem azzal, hogy hova is érkeztem, és minden teljesen más volt, mint ahogyan én elgondoltam, elképzelhetetlen volt a számomra, hogy miként lesz erõm teljesíteni a feladatomat… De az õsz folyamán sikerült átértékelnem a helyzetemet, és megtalálnom ott-tartózkodásom és feladataim pozitív oldalát. Akkorra már világossá vált, hogy Isten nem véletlenül helyezett oda. Csak türelemmel kellett várom. A nyelv és az ország kultúrája mellett rengeteg embert ismerhettem meg mind a hétköznapi környezetemben, mind a szemináriumok alkalmával, amelyeket az Európai Unió és a Bajor Evangélikus Egyháznak a fiatal önkéntesek munkáját összehangoló szervezete rendezett. A kint eltöltött év ezenkívül alaposabb önismerethez segített hozzá. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a MEE Ifjúsági Osztályának mint küldõ szervezetnek, hiszen a kezdetektõl fogva minden téren támogattak és biztattak. Minden korombeli fiatalt bátorítok, hogy éljen a pályázati lehetõségekkel (www.mobilitas.hu), mert ezáltal csak gazdagodni fog. Küldõ szervezetnek a Magyarországi Evangélikus Egyház Ifjúsági Osztályát ajánlom. Egy év elteltével nyugodt szívvel hagytam el Eberhartingot, mert megbizonyosodtam afelõl, hogy volt értelme annak, amit csináltam. Ezt a gyermekektõl való elbúcsúzáskor éreztem a leginkább. Idézettel kezdtem, és idézettel – melyet életem egyik legmeghatározóbb személyétõl kaptam egykor útravalóként – zárom soraimat: „Sötétség nélkül nincsenek álmok…” g Szakács Zita egyetemi hallgató, Mór

9

2005. szeptember 25.

krónika

In memoriam Endreffy Zoltán Endreffy Zoltán 1915. június 29-én született Lajoskomáromban. Édesapja evangélikus lelkész volt, aki 1919 és ’38 között átélte a felvidéki evangélikusság minden gondját és örömét. Elõször Felsõszeliben, majd Pozsonyban szolgált. Iskoláit Csehszlovákiában végezte; a pozsonyi teológiára járt, szlovák nyelven tanult. A szlovák nyelv meghatározó volt számára egész lelkészi szolgálata során. Teológiai tanulmányai végeztével két ízben is hosszabb idõt töltött Finnországban. Második finnországi útjáról 1938-ban érkezett haza. Csehszlovákia egy részét rövidesen visszacsatolták Magyarországhoz, így lett magyar állampolgár. Segédlelkészi szolgálatát a legnagyobb evangélikus gyülekezetben, Békéscsabán kezdte, itt három évig szolgált magyar és szlovák nyelven. Bekapcsolódott a KIE (Keresztyén Ifjúsági Egyesület) munkájába. Több evangélikus és református lelkésszel került testvéri kapcsolatba, közülük is Takács Jánost és Bozsóki Józsefet emlegette a legtöbbet. Békéscsaba után Újvidékre került, ahol a szlovák és magyar gyülekezetben egyensúlyozó szerepet töltött be. 1943-ban kötött házasságot Lukács Máriával. Házasságukat Isten hét gyermekkel áldotta meg (Emõke, Ildikó, Zsolt, Attila, Tamás, Helga és Zoltán). A Délvidék elcsatolása után még nyolc hónapot töltöttek Jugoszláviában. Hite és Istentõl kapott bölcsessége segítette abban, hogy hivatásának teljesítésével nyugalmat és békességet tudott teremteni az újvidéki gyülekezetben. Magyarországra kerülve három évig szolgált a csömöri gyülekezetben, majd 1948-ban lelkészcsere útján lett a nyíregyházi gyülekezet lelkésze. Itt harminckilenc évig dolgozott aktív lelkipásztorként. A magyarországi ébredés idején Ágoston Sándorral és körével került kapcsolatba, melynek tagjai szoros testvéri közösségben éltek, s magukra úgy tekintettek, mint egy „nagy családra”. A közösség tagjai szigorú keresztény erkölcsû életrendet folytattak. A metanoiát, a megtérést életprogramnak tartották. Tudták, hirdették és élték is Luther tanítását, hogy a keresztény embernek mindennap megtérésre van szüksége. Endreffy Zoltán nagy tudású, nagyon felkészült lelkész volt. Ismerte a bibliai nyelveket. Használta a hebraikát, és különösen is jártas volt a görögben; ezenkívül a görög nyelvû Újszövetség mellett az Ószövetség görög nyelvû fordítását, a Septuagintát is rendszeresen használta. Járatos volt a latin nyelvben is. A magyar és szlovák nyelv mellett beszélt és olvasott németül és finnül. Idõskorában is foglalkozott teológiával. Naprakészen volt tájékozott a Finn Evangélikus Egyház teológiai tevékenységét illetõen. Nagy tudása mellett igehirdetéseiben egyszerûen és világosan fogalmazott. Jól követhetõ, logikus felépítésû volt tanítói munkája. Elsõsorban a tanyai evangélikusok lelkészének tudta magát. A hívek nagyon szerették, ragaszkodtak hozzá. Sok családi otthonban szervezett kisebb csoportok számára bibliaórát. Nyugdíjasként is rendszeresen vállalt szolgálatokat a gyülekezetben. Mint hívõ ember fontosnak tartotta a Józsué által elmondott szavakat: „De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józs 24,15) Családjának rendszeresen tartott házi áhítatokat, s az Endreffy házaspár imádságban hordozta az egyre gyarapodó család minden tagját. Nagy megrázkódtatás volt számukra Tamás fiuk súlyos betegsége és elköltözése. Egyik levelében ezt írta fiának és menyének: „Nehéz nekünk azt megérteni, hogy Isten, a mi mennyei Atyánk mindennel a javunkat akarja. Õ most is nagyon szeret titeket, csakhogy ez az isteni szeretet nem egyezik a mi felfogásunkkal. Az sem könnyû, hogy ilyen hosszú ideig tart a megpróbáltatás. Ezért kell megtanulni a hosszú tûrést is ezen az úton. Ne fáradjunk bele, de ha mégis fáradunk, erõsítsen ez az ige: »Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.« (Ézs 40,30–31)” Endreffy Zoltán rendszeresen imádságban hordozta a gyülekezet életét és minden gondját. Gyülekezetünkben sokan hallgattuk szívesen igehirdetéseit. Hiteles volt igehirdetõi szolgálata, mert hiteles volt keresztény életvitele. Isten pecsétje rajta volt szolgálatán, ezért jutott el szívünkhöz igehirdetése úgy, mint Isten megszólító üzenete. Az Úr Jézus János evangéliumának 1. fejezete szerint (47. vers) ezt mondta Nátánaélnek: „Íme, egy igazi izráelita, akiben nincsen álnokság.” Úgy õrzöm meg emlékezetemben Endreffy Zoltánt, mint aki valóságosan Isten embere volt, akiben nem volt semmi álnokság. Endreffy Zoltán testvérünk futását elvégezte, a hitet megtartotta, és megnyerte a számára elkészített élet koronáját. Így távozott kilencvenéves korában, 2005. szeptember 10-én. Ravatalánál múlt pénteken e sorok írója hirdette Isten igéjét. g Bozorády Zoltán

I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2005. szeptember 25. Szentháromság ünnepe után 18. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: 1Kor 1,4–9. Alapige: Jn 15,9–14. Énekek: 362., 444. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Gyekiczky János; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (orgonazenés áhítat) Gerõfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 4. (ifjúsági) Kézdy Péter; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Gyõri Tamás; de. 11. (úrv.) Gyõri Tamás; du. 6. (vespera) Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Joób Máté; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.); Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Zsugyel Kornél; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Gyõri Gábor; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széll Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Gyõri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza.

g Összeállította: Boda Zsuzsa

Thököly Imre halálának háromszázadik évfordulójáról emlékeztek meg Késmárkon b A felsõ-magyarországi és erdélyi fejedelem, Thököly Imre halálának háromszázadik évfordulójáról emlékeztek meg kedden a szlovákiai Késmárkon, ahol a Nemzeti Kegyeleti Bizottság szervezésében megkoszorúzták a város szülöttjének sírját.

A Magas-Tátra lábainál elterülõ Szepesség mintegy húszezer lakosú, szlovák nemzetiségû városa ma is õrzi Thököly emlékét, hiszen Késmárk szívében ma is ott áll a Thököly-vár, és egyedülálló mûemlékében, az evangélikus fatemplommal egybeépült Újtemplomban látható a Thököly-mauzóleum. Itt nyugszanak a fejedelem 1906-ban Törökországból hazahozott hamvai, ezért évente magyar turisták ezrei látogatnak el ide; a város és számos megmaradt mûemléke elválaszthatatlanul kötõdik a magyar történelem évszázadaihoz – emlékeztetett rá az MTInek nyilatkozó Jordán József, a mindössze kis szórványt alkotó késmárki magyarok egyike, a megemlékezés helyi szervezõje. A keddi megemlékezés az evangélikus

Újtemplomban bemutatott kétnyelvû istentisztelettel kezdõdött, majd a Nemzeti Kegyeleti Bizottság képviseletében Katona Tamás történész, a város nevében pedig Igor Šajtlava polgármester mondott beszédet. A Thököly életét méltató Katona Tamás arról beszélt, hogy a fejedelem mozgalma nem volt hiábavaló, mert ennek következtében az uralkodó kénytelen volt visszatérni az alkotmányossághoz és biztosítani a protestáns vallásgyakorlás szabadságát. Emlékeztetett arra, hogy Ferenc József 1904-ben leiratot intézett Tisza István miniszterelnökhöz arról, hogy Rákóczi, Thököly és társaik földi maradványait haza kell hozni Törökországból. Ez 1906-ban meg is valósult; a fejedelem hamvai hatalmas ünnepség keretében a kassai dómban lettek elhelyezve. A mintegy száz fõ részvételével lezajlott késmárki megemlékezésen számos magyarországi intézmény képviseltette magát. A Nemzeti Kegyeleti Bizottság, az Országgyûlés, a honvédelmi, a belügyi tárca, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Miniszterelnöki Hivatal, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a Fidesz – Ma-

gyar Polgári Szövetség, a kassai magyar fõkonzulátus, a Rodostó Alapítvány, az ’56-os Szövetség, a Recski Szövetség, a Magyarországi Evangélikus Egyház, a Rákóczi Szövetség képviselõi helyeztek el koszorút, Szlovákiából pedig a helyi önkormányzatot, illetve a Magyar Koalíció Pártjának kassai alapszervezetét és a Csemadokot (Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közmûvelõdési Szövetség) képviselõ küldöttségek koszorúztak. Az Országgyûlés képviseletében koszorúzó alelnök, Mandur László az MTInek elmondta: „Az igazságért és a szabadságért küzdõ Thököly annak idején az ügy érdekében szövetségeket is kötött. Úgy gondolom, hogy mi, az Európai Unió és a NATO keretében szövetséget kötött szlovákok és a magyarok a késmárki emlékezésnek ilyenformán jelképes jelentést is tulajdoníthatunk, abban a hitben, hogy újkori szövetségeink jobbnak bizonyulnak azoknál, amelyek Thökölynek sikerültek. Erre a mai esemény is okot ad: két, egymás mellett élõ nép, a szlovák és a magyar ugyanúgy sajátjának tekinti Thököly Imrét.” d MTI

Most kellett lehajolni az ajándékért Búcsúzik a Déli Egyházkerület Püspöki Hivatalának volt vezetõje b „Püspöki hivatal, Jankó Katalin, jó napot kívánok!” – hallhatták a köszöntést az elmúlt több mint tizenegy év alatt azok, akik felhívták a Déli Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatalát. Aztán szeptembertõl eltûnt ez a hang a vonal másik végérõl. Jankó Katalint – aki 1994. július 1-jétõl ez év szeptember 5-ig volt a hivatal vezetõje – arról kérdeztem (a közeli munkatársi kapcsolat okán kivételesen tegezõ formában), mi ennek az oka.

– Romantikus a történet. Sok-sok év után egy középiskolai osztálytársammal újra egymásra találtunk, és eldöntöttük, hogy együtt folytatjuk az életünket – hangzott a lényegre törõen tömör válasz. – És ez kizárja, hogy továbbra is a püspöki hivatalban dolgozz? – Igen, mert az, hogy férjhez megyek, számomra egyben azt is jelenti, hogy elmegyek Magyarországról, ugyanis a páromat az élete, a munkája már több mint húsz éve Kanadához, azon belül Vancouverhez köti. – Gondolom, sokan meghökkentek a hír hallatán, amikor tudattad, hogy férjhez mész, ráadásul el is költözöl a tengerentúlra. Bizonyára nagy változás ez az életedben… – Ugyan nem vagyok már húszéves, de nem olyan öreg azért ez a fa, hogy ne lehetne átültetni. Az Úristen most adta elém ezt az ajándékot, és le kellett érte hajolnom, még akkor is, ha emiatt – úgy látszik – áldozatot kell hoznom. Bár én egyáltalán nem áldozatként élem meg. Az is megkönnyíti a helyzetemet, hogy az eredeti végzettségem angol tolmács-fordító, így nyelvi problémám nem lesz. – Volt, ami megnehezítette a döntést? – A legtöbbet a szüleimre és a nagyon közeli barátaimra gondoltam, de tudom, hogy az internet határokon átívelõ lehetõséget ad akár a mindennapi kapcsolattartásra is. Biztos, hogy nehéz ez az idõleges elszakadás – elsõsorban a szüleim számára, de amikor bejelentettem nekik a tervünket, egy szóval sem marasztaltak, mert számukra az én boldogságom a legfontosabb. – A püspöki hivatalban nem is csak hivatalvezetõ voltál, hanem sokszor az esperesek, lelkészek szigorú „lelkiismerete”, az adminisztráció vezetõje, és nem utolsósorban az a személy, akivel az ember a püspökre várva néha akár órákat is eltöltött az irodádban.

– Nagyon megszerettem az egyházkerületet, a lelkészeket, az espereseket, a munkatársaimat és persze a püspököket. Sok boldogság, öröm és sok kín, bánat jutott nekem osztályrészül. A megtapasztalt õszinteségre csak õszinte válasz érkezhetett tõlem is. Mindenki ügyét a szívemen viseltem, hiszen a segítõ szándék vagy – ha kellett – a vigasztalás volt a célom. Az jelentett boldogságot a munkám során, ha mindent el tudtam intézni, így számomra nem ért véget a munkaidõ négy órakor, bárki fölhívhatott a nap bármely szakában. Sok lelkésszel és családjával baráti a kapcsolatom. A teológia elvégzése után mindhárom egyházkerületben szolgáltam, persze legtöbbet a déliben. Ezek közül a szolgálatok közül kettõt emelek ki: Orosházát és Pestújhelyet; ez utóbbi helyen tulajdonképpen „szárazkáplán” voltam.

úgy gondolom, hogy tudtam váltani. Mindkét püspökkel és családjával személyesen is jó kapcsolatba kerültem, így a hivatal hangulata is sokkal emberibb lehetett, mint általában szokás. Nagymértékben segített ebben az a tény, hogy mindkét püspöknek jó humora van. Sokat nevettünk, mindig a jókedv volt a jellemzõ a déli kerület püspöki hivatalára. – Kanadában élve megszakad majd a kapcsolatod az evangélikus egyházzal? – Nem fog megszakadni, hiszen amikor a nyáron pár hetet kint töltöttem, voltunk egy kanadai evangélikus gyülekezetben is, ahova szeretettel visszavárnak. Sok mindent viszek magammal a Magyarországi Evangélikus Egyházból, túl a barátságokon. Amikor végig kellett gondolnom, hogy milyen könyveket vigyek magammal a könyvtáram-

– Az elmúlt tizenegy évben mi volt az, amit a legnehezebben viseltél el? – Akkor voltam a legszomorúbb, amikor az egyházban tapasztalható nézeteltérések, konfliktusok kikerültek a világi médiába. Ezenkívül azt éltem meg fájdalmasan, ha támadás érte a püspököt. Hiszen nemcsak a lelkészekért voltam a hivatalban, hanem a püspökért is. – Két püspök mellett is dolgoztál. Minden bizonnyal sokkal többet megtudhattál róluk, mint általában a lelkészek, hiszen nap mint nap a legegyszerûbb és a legösszetettebb feladatokban is részt kellett vállalnod mellettük. Nagy változást jelentett Harmati Béla nyugdíjba vonulása és Gáncs Péter hivatalba lépése? – Csak annyiban változott meg a munkám és a munkastílusom, amennyiben a két ember különbözik egymástól;

ból, jellemzõ módon a magyar nyelvû teológiai tárgyú kötetek voltak túlsúlyban. És hát imádkozni mindig is magyarul fogok. Nagyon jólesik az elköszönések során érdemtelenül megtapasztalt szeretet. Én is mindenkire szeretettel fogok gondolni. Bár tudom, hogy oly sokszor és olykor rutinszerûen kívánjuk egymásnak Isten áldását, az elõttem álló út valahogy különös súlyt ad ennek a kívánságnak. Az az áldás, amelyért szüleim, barátaim, munkatársaim az én számomra könyörögnek, és az, amelyért én könyörgök az õ számukra és annak a közösségnek a számára, amelyben éltem, tudom, hogy nagyon mélyen, elszakíthatatlanul öszszeköt bennünket. g Kendeh K. Péter

FOTÓ: KENDEH K. PÉTER

10

2005. szeptember 25.

mozaik

Windows és Linux Sokan, akik nap mint nap használják a számítógépüket, talán nem is tudják, hogy a gép mûködésének alapja az operációs rendszer: az alapprogram, mely lehetõvé teszi, hogy elindítsuk a szövegszerkesztõnket, kinyomtassuk a leveleinket, és átmásoljuk õket egy flopilemezre. A számítógépek túlnyomó részén a Windows operációs rendszer különbözõ változatai futnak, s talán nem is hallottunk róla, hogy van alternatíva. A „másfajta” operációs rendszerek közül napjainkban a leggyorsabban terjedõt Linuxnak hívják. Nevét készítõjérõl, Linus Torvaldsról kapta, aki finn egyetemi hallgatóként az 1990-es évek elején kezdte el a rendszer fejlesztését. (A Linux elõdje az 1960-as években született Unix operációs rendszer, mely nagyszámítógépeken mindmáig a legelterjedtebb alapprogram.) Véleményem szerint a Linux átgondoltabban készült, mint a Windows, és éppen ebbõl adódóan nagyfokú stabilitást, a Windowsnál erõsebb terhelhetõséget biztosít. Én magam már jó pár éve elsõsorban Linuxot használok, sõt a feleségemet is sikerült rávennem, hogy elszakadjon a windowsos világtól, és Linuxon írja a prédikációit. Mit tud a Linux? Amire egy hétköznapi, levélíró-internetezõ felhasználónak szüksége van, azt tudja, sõt annál sokkal többet. Vége már annak az idõnek, amikor csak fekete-fehér, szöveges képernyõn angol nyelven lehetett vezérelni egy linuxos számítógépet. Már régóta megvan a remek grafikus (Windows-szerû) megjelenés, és minden fontos tevékenység végzésére léteznek magyarul tudó programok. A Mozilla böngészõ és levelezõ, illetve az OpenOffice.org irodai programcsomag ugyanúgy elérhetõk Linuxon, mint Windowson. A közismertebb Linux csomagokban több ezer programból választhatjuk ki azt a néhány százat, melyre szükségünk van. Mi olyat tud a Linux, amit a Windows nem? Ha az ember vállalja az átállással járó fáradságot, és megtanulja a Linux használatát, stabilan mûködõ, „hálás”

EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ

Rovatgazda: Babics Csaba és Bogdányi Gábor

rendszert kap cserébe (ez sajnos nem minden windowsos géprõl mondható el). Linuxon nincsenek számítógépes vírusok, illetve nagyon ritkák. Mindezek mellett pedig sokak számára a legfontosabb szempont, hogy akár ingyen vagy nagyon olcsón is hozzájut-

Tux, a Linux kabalaállatkája hatunk jogtiszta Linuxhoz: néhány ezer forintért megkaphatjuk jogtisztán az alaprendszeren kívül a több ezer programból álló kollekció CD lemezeit. A Linuxot ugyanis egészen más filozófia alapján fejlesztik. Míg a Windowst egy Microsoft nevû óriáscég tartja a kezében, a saját alkalmazottai dolgoznak rajta, és a marketing összes eszközét bevetik annak érdekében, hogy a hétköznapi számítógépezõ másról ne is halljon, addig a Linux programjait önkéntesek ezrei fejlesztik világszerte, nagyrészt a szabadidejükben. Az elkészült „terméket” nem tartják meg saját hasznukra, hanem közreadják a világhálón, ahonnan bárki letöltheti. A programokkal együtt a for-

ráskód is elérhetõ, azaz a hozzáértõk tetszés szerint testre szabhatják, javíthatják az alkalmazásokat. Elsõ hallásra mûködésképtelennek tûnhet egy ilyen önszervezõ, világméretû fejlesztõi csoport, de a tapasztalatok szerint kiválóan mûködik, és fejlesztõi minõségi programokat hoznak létre. Mit nem tud a Linux, amit tud a Windows? Sajnos a számítógépek legtöbbjén Windows fut, ebbõl adódóan sok cég csak windowsos támogatást nyújt a kiegészítõ eszközökhöz (nyomtatókhoz, szkennerekhez, digitális fényképezõgépekhez stb.). Ha szándékunkban áll átállni Linuxra, az új készülékek megvásárlása elõtt érdemes utánajárni, hogy Linuxon használható-e az adott eszköz. Természetesen a szoftverek között is vannak olyanok, melyeknek a feladatát nem tudja maradéktalanul átvenni egy linuxos program. Mindez azonban inkább a speciális alkalmazásokat és eszközöket jellemzi. Az irodai és otthoni tevékenységhez használt eszközök és programok ugyanúgy elérhetõk Linuxon, mint Windowson. Nem véletlen, hogy az államilag támogatott SuliNet program keretében eladott számítógépekre alapértelmezésben Linuxot tesznek (ingyen), és csak felárért lehet kapni Windowst. Hogyan szerezhetjük be a Linuxot? Ha van széles sávú internetelérésünk, letölthetjük a világhálóról a linuxos CDket. Idõnként egy-egy számítógépes magazin mellékleteként is megjelenik telepíthetõ CD lemez vagy live-CD. Ez utóbbi egy olyan betölthetõ CD, melyet nem kell telepítenünk a gépünkre, csak be kell helyezni a CD-meghajtóba, és újraindítás után a Linux indul el a gépen. Minden megmarad a gépünkön úgy, ahogyan volt. Kísérletezhetünk, próbálgathatjuk a Linuxot, és ha vissza akarunk térni eredeti rendszerünkhöz, csak ki kell venni a CD-t, és ismét újraindítani a gépet. A magyar nyelvû UHU-Linux live-CD errõl a címrõl tölthetõ le: http://uhulivecd.linuxuser.hu/. A kedvcsináló után nem marad más hátra, mint jó ismerkedést kívánni a Linuxhoz azoknak, akik megelégelték a Windowst. g Bogdányi Gábor

Vége a nyárnak… Most már visszavonhatatlanul vége a legmelegebb évszaknak, lassan feledésbe merül a nyári szünidõ és szabadságolások mindig kellemes idõszaka. Szeptember 23-án 0 óra 23 perckor bekövetkezik az õszi napéjegyenlõség, és a meteorológiai után kezdetét veszi a csillagászati õsz is. Csillagászati értelemben a Nap látszó mozgása során áthalad az égi egyenlítõn, pontosan keleten kel, és pontosan nyugaton nyugszik, illetve közel egyenlõ idõt tölt a horizont alatt és felett. A nap és éj egyenlõ hossza órákban és percekben is jól mérhetõ: a 12 óra 10 per-

ces nappali idõszak után – minimális különbséggel – 11 óra 50 perces éjszaka áll be. Ezt követõen a nappalok egyre rövidülnek majd, a sötét periódusok pedig egyre és egyre hosszabbak lesznek, egészen a december 21-én esedékes téli napfordulóig, amikor az ellenkezõ irányú folyamat veszi kezdetét, az emberi tevékenységet is jól követhetõ idõkeretekbe rendezve, a természet megszokott körforgásának megfelelõen. Amíg a téli napforduló meghatározta Jézus születésének, a karácsonyi ünnepkörnek a naptári elhelyezését, a tavaszi napéjegyenlõség kijelöli a kalendárium-

ban a húsvét és a pünkösd napját, illetve a nyári napforduló Keresztelõ János születése napjával és ezen keresztül a Szent Iván-éji tûzgyújtásokkal a pogány gyökereken keresztül szorosan kapcsolódik a keresztény ünnepekhez, szokásokhoz, addig egyedüliként az õszi napéjegyenlõségnek nincs semmilyen jelentõsebb ünnepi kapcsolódása. Ennek ellenére fontos esemény, hiszen évszázadok óta kijelöli a mezõgazdasági év végét, teret adva az egykori õszi pásztorünnepeknek és a napjainkban is élõ szüreti mulatságoknak. g Rezsabek Nándor

Szemünk világa Egyik este egy izgalmas könyvet kezdtem el olvasni. Nem is tudtam letenni addig, amíg a végére nem értem, így egész éjjel a kislámpa fénye mellett kuporogtam, és olvastam. Másnap reggel, amikor felkelés után csak hunyorogni tudtam, jöttem rá, hogy mennyire megerÕltettem a szemeimet elÕzÕ éjjel. Nagyon kellemetlen érzés volt, de legalább elgondolkodtatott. Hiszen a szemünk az egyik legfontosabb érzékszervünk; rajta keresztül érzékeljük a világ csodáinak nagy részét. A természet színpompáját, a formák és alakzatok sokaságát, gyermekünk mosolyát, az olvasás örömét, és még sorolhatnám, mennyi mindent. A mai világban azonban számtalan olyan dolog van, amely rossz hatással lehet szemünkre, látásunkra. Mindannyian hallottunk már az elvékonyodott ózonrétegrÕl és az utóbbi években – leginkább a nyári hónapokban – emiatt megnövekedett UV-sugárzásról, amely megfelelÕ védelem (például napszemüveg viselése) nélkül hosszú távon károsan hathat a szemünkre. A legtöbb irodai munkát végzÕ ember már számítógéppel dolgozik, órákat ül a képernyÕ elÕtt, ami szintén nincs jó hatással a szemünkre. De az is megerÕltetheti ezt a fontos érzékszervünket, ha például nem megfelelÕ világítás

mellett huzamosabb ideig olvasunk, vagy túl sokat nézzük a tévét. Mindezek a tevékenységek pedig olyan természetesek a számunkra, hogy fel sem merül bennünk, hogy akár ártalmasak is lehetnek. A Béres Gyógyszergyár Rt. Béres Egészségtár termékcsaládjába tartozó Szemerõ filmtabletta olyan komplex összetételÕ készítmény, amely kifejezetten a szem egészségének megÕrzéséhez szükséges hatóanyagokat tartalmazza. A lutein és a zeaxantin alapvetÕ fontosságú a szemet érÕ káros környezeti hatásokkal (például UV-sugárzás) szembeni védelemhez. A készítmény további aktív hatóanyagai (béta-karotin, C-vitamin, E-vitamin, cink, réz) antioxidáns hatásuk révén késleltetik a szem öregedési folyamatát, amely összefüggésbe hozható a látás romlásával. Ezen összetevÕk mennyiségét a nemzetközi klinikai vizsgálatok eredményei alapján állította össze a Béres Gyógyszergyár. A Szemerõ filmtabletta alkalmazása javasolt a szem egészségének megÕrzésére, a normális látás fenntartásának elÕsegítésére, szemfáradtság esetén (például számítógépes munkavégzés, hosszan tartó televíziózás vagy olvasás miatt), valamint a szem sötétséghez való alkalmazkodásának elÕsegítésére.

11

A tulajdonrendezésrõl szóló kormánydöntés egyházi fogadtatása A katolikus egyházmegyék többsége és a református egyház várhatóan nem kíván élni az ingatlanrendezés felgyorsításának lehetõségével, az evangélikus egyház és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) pedig még nem döntött – tudta meg szerdán az MTI. A kormány múlt szerdai döntése által az egyházak lehetõséget kapnak arra, hogy felgyorsítsák egykori ingatlanjaik tulajdonjogának rendezését, ha követelésüket eladják egy banknak. Batiz András kormányszóvivõ sajtótájékoztatóján közölte: az egyházak választhatják az eredeti menetrendet is, amely szerint 2011-ig kell visszakapniuk korábbi ingatlanjukat vagy annak ellenértékét. Gyulay Endre püspök, akit a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia az ingatlanügyek gondozásával bízott meg, az MTI-nek elmondta: az elõzetes jelzések alapján az összes szerzetesrend és négy-öt katolikus egyházmegye élne az új konstrukció lehetõségével. Az egyházmegyék nagy része ugyanakkor az eredeti rendet tartaná, de a korábban megállapított összeg évenkénti valorizálásával. A katolikus egyház esetében még 320-350 ingatlan sorsa rendezetlen, az 1997-ben megállapított érték nagyságrendileg negyvenmilliárd forint körüli – ismertette. Bölcskei Gusztáv református püspök hangsúlyozta: nem kívánnak élni semmiféle hitelkonstrukcióval. Véleménye és szakértõik álláspontja szerint az új konstrukciót törvénymódosítás nélkül nem is lehetne bevezetni. A zsinat lelkészi elnöke közölte: kicsit furcsának tartják, hogy „gyorsításról beszélnek, amikor a rendes ütemezéshez sincsenek meg a források”, az idei költségvetésben ugyanis nincs egyetlen fillér sem újabb ingatlanügyek rendezésére. Hozzátette, hogy ezzel a kormány megsértette a törvényt, amely kimondja, hogy évenkénti egyenletes ütemezéssel kell rendezni a hátralévõ ingatlanügyeket, és ehhez biztosítani kell a szükséges forrásokat. A református egyház esetében nagyságrendileg kétszáz ingatlan sorsa vár rendezésre, hárommilliárd forint körüli értékben – mondta a püspök. A Magyarországi Evangélikus Egyház már az év elején foglalkozott a kormányjavaslattal, és úgy nyilatkozott, hogy „nyitott a kártalanítás felgyorsítására, de azt nem magánjogi úton, hanem kizárólag a korábbi közjogi keretek között tartja megvalósíthatónak” – közölte az egyház állásfoglalását ismertetve Hafenscher Károly szóvivõ. „Mivel eddig megelégedésünkre, jó és rendezett mederben zajlott a 2011-ig tervezett folyamat, a mai kormánydöntéssel olyan új helyzet alakult ki, amelynek nyomán az egyház illetékes testületei a következõ néhány hétben újratárgyalják, hogy részt akarnak-e venni a programban, és hogy a felkínált lehetõségek közül melyik módon képzelik el a nyolcvanegy ingatlan tulajdonrendezésének ügyét” – tette hozzá. d MTI HIRDETÉS

Meghívó Az evangélikus nõk VII. országos találkozóját A kereszt felemel címmel tartjuk október 1-jén, szombaton 10 órától 15 óráig a Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnázium dísztermében (Budapest V., Sütõ u. 1.). A délelõtt vendége Alföldy-Boruss Csilla orgona- és csembalómûvész. Program 10.00: Áhítat 10.30: A mûvésznõvel készült riportfilm bemutatása 11.00: A kereszt felemel – Alföldy-Boruss Csilla megbeszéléssel egybekötött elõadása 12.00: Déli orgonakoncert a templomban 12.30: Ebédszünet 13.30: Fórumbeszélgetés ötven éve szolgáló lelkésznõkkel – Dóka Zoltánné, Kinczler Irén és Pintér Károlyné 14.30: Záróáhítat Az elõzõ esztendõk gyakorlatát követve délben szerény ebédre várjuk a résztvevõket. A nap folyamán gondoskodunk a gyermekfelügyeletrõl. Szeretettel hívunk és várunk minden érdeklõdõt, testvért! Nõi Missziói Szolgálat HIRDETÉS

A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) köszöni mindazok segítségét, akik 2004-ben adójuk 1%-ával támogatták, illetve hozzájárultak a szervezet mûködéséhez. A kapott összeg 1 131 812 Ft volt. Ez az összeg 2005 nyarán hét mozgássérült-tábor, egy vakoknak szervezett tábor, egy „Bóbita” és egy családos tábor megvalósítását, illetve a résztvevõi költségek mérséklését tette lehetõvé. Célunk olyan programok megvalósítása az egész év során, amelyekben az ország bármely pontjáról érkezõ, szociálisan hátrányos helyzetû (fõként mozgássérült) fiatalok és nem mozgássérült fiatalok, diákok, fiatal felnõttek közösen tudnak részt venni, egymásnak segíteni. Szervezetünk nagy részben a testvérek anyagi támogatásából tudja megvalósítani programjait és mûködését, amiért nagyon hálásak vagyunk! Továbbra is kérjük a testvéreket, hogy lehetõségeik szerint támogassák munkánkat, és imádságaikban is hordozzák a Mevisz szolgálatát. Adóazonosító szám: 19011352-1-42. Bankszámlaszám: 11705008-20409597. HIRDETÉS

Világosságot a világnak – Missziói tanfolyam Debrecenben A Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet Alapítvány alapfokú missziói tanfolyamot indít mindazok számára, akiket érdekel a misszió története, bibliai alapja, mai helyzete; akik más földrészek keresztényeirõl szeretnének hallani; akik kereszténységüket hatékonyabban szeretnék megélni a világban; akik másokat mai módszerekkel akarnak Istenhez vezetni; akik többet akarnak tudni a világban zajló misszióról. A tanfolyam célja egy átfogó, megalapozott bibliai-missziói látás kialakítása. A hallgatók öt szemináriumi napon vesznek részt, ahol a Világosságot a világnak címû tankönyv anyagát vesszük végig. Az elõadásokat szemináriumi megbeszélések, csoportos munka, majd otthoni egyéni tanulás követi. A tanfolyamon vendégelõadók bevonására, videofilmek megtekintésére, illetve tereplátogatásra is sor kerül. A jelentkezõket korra, nemre, felekezetre való tekintet nélkül szeretettel várjuk! Folyamatos szemináriumi munka és sikeres vizsga esetén – igény szerint – bizonyítvány is szerezhetõ a Protestáns Missziói Tanulmányi Intézetben az elvégzett tanfolyamról. Jelentkezési határidõ: 2005. október 10. Érdeklõdni, jelentkezni lehet Aaron Stevensnél (Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet Alapítvány, Budapest V., Kálvin tér 7. II. emelet. Telefon: 1/216-2054, 113-as mellék; e-mail: stevens@pm-

12

2005. szeptember 25.

HÍREK, KÖZLEMÉNYEK, ESEMÉNYEK A Bethánia CE Szövetség október 8-án, szombaton 10 órai kezdettel tartja õszi országos csendesnapját a Józsefvárosi Református Egyházközség templomában (Budapest VIII., Salétrom u. 5.). Szeretettel hívunk minden érdeklõdõt. A Keresztyén Értelmiségi Fórum elsõ õszi elõadása szeptember 28-án – a szokottól eltérõen –, szerdán lesz a budahegyvidéki evangélikus gyülekezetben (XII., Kék Golyó u. 17.) 18.30-tól. Az elõadás címe: Ilyen az ember, egyedüli példány. Elõadónk dr. Kellermayer Miklós professzor, sejtbiológus. A Csillaghegyi Evangélikus Gyülekezet- és Templomépítõ Alapítvány megköszöni támogatóinak, hogy 2003. évi adójukból (1%-os juttatással) 576 255 Ft-tal segítették az alapítvány munkáját. Az összeget a gyülekezeti központ épületegyüttesének karbantartási munkáira fordítottuk. Szeretettel hívjuk Önt és hozzátartozóit a tatabányai evangélikus gyülekezet október 1-jén 16 órakor tartandó ünnepi istentiszteletére. Az alkalmon Bencze András esperes beiktatja hivatalába az egyházközség új lelkipásztorát, Schermann Gábort. Igét hirdet Ittzés János püspök.

HIRDETÉS

APRÓHIRDETÉS

Pályázat A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület elnöksége pályázatot ír ki lutheri teológiánk jobb megismertetése érdekében. A pályázónak legalább 30-35 oldal (körülbelül hatvanezer karakter) terjedelemben kell elkészítenie dolgozatát Az úrvacsora mint a Krisztusban való egység szentsége – Miért választ el, aminek össze kellene kötnie? címmel. A pályázat nyitott. A jeligés dolgozatokat két példányban és mágneslemezen a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatalához kell beküldeni: 9001 Gyõr, Pf. 1639. A dolgozat postára adásának határideje: 2005. december 31. Eredményhirdetés az egyázkerületi napon, 2006. február 25-én. Az elsõ díj 100 ezer, a második 60 ezer, a harmadik 40 ezer Ft. (A pályadíjak nettó összegben értendõk.) A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület elnöksége

ÚJ HARANGOT RENDELJEN IFJ. FARKAS TITUSZTÓL MINDEN MÉRETBEN A LEGKEDVEZÕBB ÁRON 30 KG-TÓL 11 000 KG-IG

Kiváló minõség, kitõnõ kidolgozás, kedvezõ ár, hangzásra öntve! Harangvillamosítás, harangtartóállvány-készítés, programozóórák, harangvezérlés telefonról, toronyóra-készítés, -szerelés, alkatrészeladás. REFERENCIA 400 TEMPLOMBÓL!

Harangszó 2003 Bt. Ifj. Farkas Titusz 2200 Monor, Kistói út 26. Tel.: 30/371-9696, fax: 29/410-119 A Harangszó 2003 Bt. a Dévai Szent Ferenc Alapítvány támogatója.

1945 elõtti könyveket, könyvtárat vásárolnék. Tel.: 1/340-8016 Templomok, templomtornyok, villámvédelmi rendszerek tatarozása, újak építése. Megkeresésre referencialistát küldünk. Bede László építõipari vállalkozó. 6000 Kecskemét, Gyõzelem u. 6. Tel.: 30/943-5089. Örömmel értesítem kedves testvéreimet, hogy elkészült a személyes honlapom az interneten (http://web.t-online.¬ hu/garainyh). Szeretettel várom minden kedves látogatómat. Hittestvéri üdvözlettel: Garai András.

Új nap – új kegyelem Vasárnap Jézus Krisztus mondja: Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bûnösöket. Mt 9,13 (3Móz 26,12; Mk 12,28–34; Róm 14,17–19; Zsolt 5) Máté elhívása után Jézus egy asztalhoz ült kora megvetettjeivel, és egyértelmûvé tette, hogy kikhez kíván szólni, hogy mi a küldetése. Ma a templomban is elhangzik majd több ízben is Jézus hívása és a jó hír, az evangélium: a szentírási igékben, a prédikációban, az úrvacsorai szentségben, énekben, imádságban… Megérint bennünket? Vajon nekünk is szól a hívás?

Hétfõ Ezt mondta Rúben testvéreinek: Ne ontsatok vért! 1Móz 37,22 (Zsid 12,14; 1Thessz 4,9–12; Lk 12,1–12) A vér élet, és aki vért ont, Isten teremtõ kezének alkotására tör. Kétségbeejtõ módon nem gyakoroljuk világunkban az élet tiszteletét (ez utóbbi Albert Schweitzer kifejezése), persze ez régebben sem volt másként. Azáltal, hogy nem tiszteljük az életet, Istent magát is megtagadjuk mint minden élet Urát, gazdáját. Rúben legidõsebbként testvérei gonoszságát próbálta megfékezni, mikor azok József életére akartak törni. Mint Rúbennek, ma is minden felelõs kereszténynek feladata, hogy Istenre, Atyánkra mutasson, aki az élet egyedüli szerzõje és Ura, és megbékélést hirdessen ebben az erõszakos, vérontó világban.

Kedd

Magyarország orgonái címmel a IV. negyedévben mintegy százötven orgonát bemutató, színes könyv jelenik meg. Szeptember 30-ig kedvezményes áron, darabonként 7900 forintért elõjegyezhetõ. Befizetés postai csekken vagy átutalással (számlaszám: 52700055-20034978-01200008). Magyarországi Orgonák Alapítvány, 6400 Kiskunhalas, Árpád u. 2. Telefon: 70/452-5165.

Õ ismeri a szívnek titkait. Zsolt 44,22b (ApCsel 4,19; 1Tim 1,1–8/9–11/; Lk 12,13–21) A számítógépeinkben, telefonjainkban található legtitkosabb adatokat, leveleket, információkat, fotókat, üzeneteket külön kóddal védhetjük. Igen ám, de a rendszergazda ismeri azt a kódot, amellyel hozzá tud férni a titkos állományokhoz is… Szívünk, lelkünk rejtett titkaiba a nagybetûs Gazda, a Teremtõ Isten tud csak bejutni. Ám ez ne keltsen bennünk félelmet, hiszen õ szeretõ Isten, és Jézusban megismerhetjük, hogy milyen szándéka van velünk. A hit egyik ajándéka az, hogy immár nem rejtegetni, dugdosni szeretnénk, hanem Isten elé tárni, gondviselõ kezébe kívánjuk letenni „a szívnek titkait”.

Ápolót keresek ágyhoz kötött, nagybeteg feleségem mellé budai otthonunkba. Biztosítjuk az itt lakást (külön szoba), és ellátást is adunk. Hívjon a 30/566-7847es telefonszámon!

Jézus így válaszolt nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené. Lk 20,25 (Jer 25,6; Én 8,4–7; Lk 12,22–34) Adózási kötelezettségének – kénytelenségbõl – mindenki eleget tesz. A törvénytisztelõ állampolgár belátja, hogy ami jár, azt meg kell adni az államnak, az APEH-nak, a tb-nek és így tovább. A pénzen a császár képmása van… Az emberen azonban, amint Jézus az õt kísérteni akaró farizeusoknak megfelel, Isten képmása van, neki tehát teljes lelkünkbõl, teljes elménkbõl, teljes szívünkbõl kell odaadnunk mindent – hiszen tõle kaptuk.

Másfél-két szobás, nem távfûtéses kiadó lakást keresek Budapesten – elsõsorban a belsõ kerületekben – hosszú távra, havi 50–60 ezer Ft-ért. Tel.: 20/368-4344.

Fizessen elõ lapunkra!

VASÁRNAPTÓL VASÁRNAPIG Ajánló a rádió és a televízió mûsoraiból szeptember 25-tõl október 2-ig VASÁRNAP

HÉTFÕ

KEDD

SZERDA

5.45 / tv2 Reggeli gondolatok (30') 6.00 / Hallmark Noé bárkája (amerikai film) 2. rész (1999) (80') 8.25 / Kossuth rádió Édes anyanyelvünk (5') 12.05 / Duna Tv Élõ egyház (30') 16.20 / PAX János-passió A Lutheránia énekkar és a Magyar Szimfonikus Zenekar elõadását Kamp Salamon dirigálja, a Deák téri evangélikus templom orgonáját Trajtler Gábor szólaltatja meg. (106') 22.20 / Kossuth rádió Rádiószínház: Három koporsó Jókai Mór novellája alapján (29')

11.45 / mtv A sokszínû vallás, 8. rész (15') 13.30 / Kossuth rádió Erõs vár a mi Istenünk! Az evangélikus egyház rádiós félórája (30') 15.00 / PAX 1000 kilométer egyháztörténeti utakon. 1. rész: A protestantizmus terjedése Magyarországon (ZMC – 30') 20.00 / Petõfi rádió Teleobjektív „A filozófia az életem!” Weissmahr Béla jezsuita szerzetes (ism.) (15') 20.35 / PAX Kerékpártúra egyháztörténeti utakon 1. rész: Mint folyóvíz mellé ültetett fa (ZMC – 25')

8.00 / Spektrum Az elvesztett évek, 2. rész (55') 10.20 / PAX Családi magazin. 1. rész: Családi asztal (ZMC – 25') 13.30 / Kossuth rádió Tanúim lesztek! A római katolikus egyház félórája (30') 15.00 / PAX 1000 kilométer egyháztörténeti utakon 2. rész: Növekedés és ellenreformáció (ZMC – 30') 19.30 / PAX Vallomások 3. rész: Gryllus Vilmos 4. rész: Gryllus Dániel (45') 20.35 / PAX Kerékpártúra egyháztörténeti utakon. 2. rész: Beszélõ kövek (ZMC – 25')

10.05 / PAX Családi magazin. 2. rész: Családi Biblia (ZMC – 25') 11.20 / Kossuth rádió Beszélni nehéz! (15') 12.30 / Duna Tv Isten kezében. A Magyarországi Református Egyház Menekültmissziója (ism.) (26') 15.00 / PAX 1000 kilométer egyháztörténeti utakon. 3. rész: Az evangélikus egyházzene ösvényein (ZMC – 30') 15.40 / mtv Evangélikus ifjúsági mûsor Szerkesztõ: Nagy László (12') 20.35 / PAX Kerékpártúra egyháztörténeti utakon. 3. rész: Oltárképek-életképek (ZMC – 25')

CSÜTÖRTÖK

PÉNTEK

SZOMBAT

VASÁRNAP

10.10 / PAX Családi magazin. 3. rész: Családi gyász (ZMC – 25') 13.30 / Kossuth rádió Tanúim lesztek! A római katolikus egyház félórája (30') 15.00 / PAX 1000 kilométer egyháztörténeti utakon. 4. rész: Evangélium a Rónaságban (ZMC – 20') 20.00 / Petõfi rádió Mindentudás Egyeteme Szabó Csaba: Kamikaze molekulák: A szabad gyökök befolyásolása a C-vitamintól a Viagráig (60') 20.35 / PAX Kerékpártúra egyháztörténeti utakon 4. rész: Szórványszolgálat üdülõövezetben (ZMC – 25')

10.00 / Filmmúzeum Az ötödik pecsét (színes magyar játékfilm, 1976) (107') 10.20 / PAX Családi magazin 4. rész: Családi ünnep (ZMC – 20') 11.03 / Bartók rádió Brahms: H-dúr trió (37') 15.00 / PAX 1000 kilométer egyháztörténeti utakon 5. rész: Evangélikusok Palócföldön (ZMC – 25') 15.25 / Bartók rádió Barokk muzsika (35') 20.30 / m2 Filmidõ Századfordító magyarok Dsida Jenõ (1907–1938) (50')

6.03 / Petõfi rádió Pax rádió. Templomi éneklés Taliándörögdön Beszélgetés Dinnyés József daltulajdonossal (27') 7.00 / Rádió C (FM 88,8) Az evangélikus ébresztõmûsort Györe Balázs és Csapó Krisztián vezeti. (60') 10.10 / PAX Családi magazin. 5. rész: Családi pénztár (ZMC – 25') 12.05 / Duna Tv Isten kezében Keresztállító palóc búcsú (30') 17.05 / Filmmúzeum Az én kis falum (színes csehszlovák film, 1985) (98') 20.05 / Bartók rádió Felejthetetlen hangversenyek a Magyar Rádió archívumából (55')

5.45 / tv2 Reggeli gondolatok (30') 12.05 / Duna Tv Élõ egyház. 975 éves a Szeged–Csanádi Egyházmegye (26') 12.35 / Duna Tv Kaláka folkfesztivál (25') 13.54 / mtv Örömhír. Az evangélikus egyház mûsora. A mai adásban többek között az Evangélikus Hittudományi Egyetemen tartott soakonferenciáról, valamint a szeptember 24-én zajlott EvÉlet-napról számolunk be, illetve Blázy Árpád lelkész áhítatát hallhatjuk. (26') 20.50 / PAX IV. evangélikus bábjátékverseny (40')

Szerda

Csütörtök Kiáltott a nyomorult; az Úr meghallgatta, és minden bajából kiszabadította. Zsolt 34,7 (Mt 4,11; Jel 12,7–12; Lk 12,35–48) Ki ne érezte volna magát legalább egyszer is nyomorultnak? A fizikai nyomorúságon túl azonban ne feledkezzünk meg arról, ami halálos kimenetelû nyomorúság: a bûn. A zsoltáríró a testet-lelket megmentõ Istenrõl tesz bizonyságot. Ha mi kiáltunk Istenhez, meghallgat. Kiszabadít, hiszen Jézus a Golgota keresztjén halálával és feltámadásával megszerezte megváltásunkat, és nem a halállal lezáruló földi élet, hanem az üdvösség, az örök élet reménysége van elõttünk! Ha már meghallgatott bennünket az Úr, segítsünk, hirdessük õt azoknak, akik még Isten ismerete nélkül élnek, akik még csak nyomorúságukat élik meg, de nem látják a Szabadítót.

Péntek Jézus térdre borulva imádkozott. Ekkor angyal jelent meg neki a mennybõl, és erõsítette õt. Lk 22,41.43 (Zsolt 4,2b; 1Móz 16,6–14; Lk 12,49–53) Jézus szenvedéstörténetének ez a pontja különösen is erõsítsen mindenkit, aki szenved, aki fél, aki magányos, aki nem talál kapaszkodót. Imádkozzunk, fussunk oda Istenhez, ahogy Jézus teszi a legkeservesebb órában! Jézus által közvetlen utunk van Istenhez, s hát hogyne szánna meg minket az, aki értünk emberré lett, és átélte, hogy mi a félelem, az elhagyatottság, a megvetés, a fizikai fájdalom, a halálfélelem? Jézusban számunkra bõségesen van vigasztalás, erõ – higgyünk benne, és kérjük õt bizalommal.

Szombat Krisztus Jézust tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelõdéssé és megváltássá. 1Kor 1,30b (Ézs 29,14; Jel 14,6–7/13–16/; Lk 12,54–59) „Mi az igazság?” – kérdezte Pilátus. Mi az igazság, a bölcsesség? Ezt kérdezzük mi is, és néha cinikusan, néha belefáradva a keresésbe, néha becsapva önmagunkat vagy saját bölcsességünkre támaszkodva akarunk eligazodni. Pál bizonyságot tesz az Igazságról, a Megváltóról. Jézusra nézzünk, mert õbenne testesült meg Isten bölcsessége, kegyelme, igazsága. Nem valami elvont, megfoghatatlan tanításba kell vetnünk bizodalmunkat – az õ személyében élõ Urunk van, akit most, ebben a percben is megszólíthatunk. Tegyük! g Kõháti Dorottya

Következõ számunk tartalmából:

Õszinte szavak a depresszióról

A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja E-mail: [email protected] EvÉlet on-line: www.evelet.hu Szerkesztõség: 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195. Szerkesztõségi titkár: Boda Zsuzsa ([email protected]). Fõszerkesztõ: T. Pintér Károly ([email protected]). Olvasószerkesztõk: Gyõri Virág vez. szerk. ([email protected]), Dobsonyi Sándor ([email protected]). Korrektor: Huszár Mariann ([email protected]). Tervezõszerkesztõ: Nagy Bence ([email protected]). Fõmunkatárs: Gazdag Zsuzsanna ([email protected]) Rovatvezetõk: Bogdányi Gábor – EvElet OnLine ([email protected]), Hafenscher Károly ifj. – Liturgikus sarok ([email protected]), Kendeh K. Péter – Oratio Oecumenica ([email protected]), Kõháti Dorottya – Új nap – új kegyelem ([email protected]), Véghelyi Antal – A vasárnap igéje ([email protected]) Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302

Kiadja a Luther Kiadó ([email protected]) 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-5478, 1/4861228; 20/824-5518, fax: 486-1229. Felelõs kiadó: Kendeh K. Péter ([email protected]) Nyomdai elõállítás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelõs vezetõ: Matolcsy Miklós vezérigazgató E-mail: [email protected] Elõfizethetõ közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az elõfizetési díj belföldön negyed évre 2132 Ft, fél évre 4264 Ft, egy évre 8528 Ft, szomszédos országba egy évre 29 000 Ft (108 euró), egyéb külföldi országba egy évre 33 800 Ft (135 euró). Csak a minden hónap 16-ig beérkezõ lemondásokat tudjuk az azt követõ hónap elsejével töröltetni, ellenkezõ esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Adott lapszámba szánt kéziratokat a megelõzõ hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfõ délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggõ (és a szerkesztõséggel elõzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendõ kéziratokat az [email protected] címre várjuk.