Közgazdasági Szemle, XLIII. évf., 1996. 2. sz. (158-168. o.)
JESZENSZKI KÁROLY Jeszenszki Károly a Kisvállalkozásfejlesztési Intézet munkatársa.
Kis és középvállalkozási politika Japánban A japán gazdaság meghatározó tényezõje a kis és középvállalkozói szféra, ezért az ország kiegyensúlyozott fejlõdése elképzelhetetlen körültekintõ, magas színvonalú és igen aktív kis és középvállalkozói politika nélkül. A jogszabályi háttérhez minden esetben csatlakozik a célnak megfelelõen kialakított eszköz és intézményrendszer, valamint a kormány gazdaságpolitikájához igazodó programcsomag. A 150 éves múltra visszatekintõ japán kis és középvállalkozói politika vizsgálata felveti egyes elemek magyarországi adaptációjának lehetõségét is. A keleteurópai volt szocialista országok a modern kapitalizmus kiépítését sajátos módon kísérelték meg. Idealizálták a 18. századi korai kapitalizmust, szabadpiaci eszményképek megvalósítására törekedtek, s elhanyagolták a modern kapitalizmust jellemzõ intézményrendszert, illetve az állami beavatkozás másutt már kipróbált formáit. Nem fogadták mindeddig el a keletázsiai fejlesztési modellt sem, pedig e régióban több ország már sikerrel hajtott végre kései iparosítást. Japán a felzárkózás vitathatatlanul kiemelkedõ pozitív példája, annak ellenére, hogy a legutóbbi idõkben a kifulladás bizonyos jelei tapasztalhatók nála. A térségben vezetõ szerepet játszó ország gazdasági fejlõdésének komplex kérdésén belül ez a cikk a kis és középvállalkozások egyedülállóan kedvezõ gazdasági környezetét mutatja be; ezzel talán gondolatokat ébreszt egyes megoldások hazai alkalmazásáról.
A kis és középvállalkozási politika célja, eszközei és intézményrendszere A kis és középvállalkozások igen fontos szerepet játszanak a japán gazdaságban. Egy 1991es statisztika szerint a 6 millió 540 ezer üzleti egységbõl 6 millió 480 ezer a kis és középvállalkozásokhoz tartozik (99,1 százalék), és az 54 millió 790 ezer alkalmazottból 43 millió 400 ezret ezek foglalkoztatnak (79,2 százalék). Ezek a vállalatok adják a feldolgozóipar kibocsátásának 51,8 százalékát, a nagykereskedelmi forgalom 62,1 százalékát és a kiskereskedelmi értékesítés 78 százalékát. Összehasonlításképpen álljon itt néhány hazai adat: Magyarországon 1994ben a jogi személyiségû gazdasági szervezetek több mint 90 százaléka 50 fõnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztatott, és közel 99 százalékánál az alkalmazottak száma nem haladta meg a 300 fõt. A becslések szerint a kis és középvállalkozások GDPhez való hozzájárulása 6065 százalék, s az ipari termelés értékének mintegy 20 százalékát az 50 fõ alatti vállalkozások adták 1995. elsõ félévében.1 A magyar kisvállalkozáspolitikával kapcsolatosan sokszor szóvá teszik, hogy nem létezik kis és középvállalkozói alaptörvény (a posztszocialista országok között azonban ezzel nem állunk egyedül). Annak tudatában, hogy már kezdeményezték magyar kisvállalkozói alaptörvény megalkotását, ismerkedjünk meg elõször a japán kisvállalkozói alaptörvény lényegesebb elemeivel! Japánban a cégek az európai normáknak megfelelõen az alkalmazotti létszám, illetve a tõkenagyság alapján minõsülnek kis és középvállalkozásoknak. Az európai gyakorlattól eltérõen azonban kis vagy középvállalkozásnak számít Japánban már az a cég is, amelyik csak az egyik ismérvnek tesz eleget. A különbözõ gazdasági szektorokra vonatkozó konkrét mércéket az 1. táblázat tartalmazza. Mint azt késõbb látni fogjuk, a meghatározásoknak akkor van igazi jelentõségük, ha azok nem csupán
statisztikai célokat szolgálnak, hanem lehetõvé teszik a kis és középvállalatoknak az alaptörvényben rögzített elõnyök kiaknázását is. Ha léteznek azonban ilyen preferenciák, akkor a nemzetgazdasági célokból és lehetõségekbõl kell kiindulni a határszámok kialakítása során.
A kis és középvállalkozási alaptörvény deklarálja, hogy a japán gazdaságban a kis és középvállalatok szerepe meghatározó, a kiegyensúlyozott fejlõdés érdekében elõ kell segíteni növekedésüket és fejlõdésüket, valamint javítani kell alkalmazottaik gazdasági és szociális helyzetét. Különös hangsúlyt helyez a törvény a kis és középvállalkozások termelékenységének és üzleti lehetõségeinek javítására. Ennek érdekében az állami szervek kötelességévé teszi a kis és középvállalkozások gazdasági és szociális hátrányainak kiegyenlítését, valamint saját kezdeményezéseik támogatását. Japánban körültekintõen gondoskodtak arról, hogy a kis és középvállalkozások kedvezõ közegben mûködhessenek. Az ehhez szükséges szervezeti hátteret két jogszabály (a kis és középvállalkozási szervezetekrõl, valamint a szövetkezeti egyesületekrõl szóló törvény) teremti meg. A menedzsment fejlesztését a helyi önkormányzatok segítik konzulensi rendszer mûködtetésével, amibe bevonják a mûszaki fejlesztéssel és kutatással foglalkozó intézményeket is. Ugyanezt szolgálja a Japán Kisvállalkozási Társaság (és más intézmények) oktatási és továbbképzési tevékenysége. Az említett társaság ezenkívül információkkal is ellátja a kisvállalkozásokat. E szolgáltatásban részt vesznek a regionális információs központok és más intézmények is. A kis és középvállalkozások érdekeinek védelmében jogi úton szabályozták a beszállítói szerzõdések formáját és a beszállítói követelések kifizetésének rendjét, kialakították továbbá a hitelgaranciarendszert. Japánban jogszabályok egész sora szolgálja a kis és középvállalatok alkalmazkodásának megkönnyítését és szerkezeti reformjuk végrehajtását. Ezek közé tartozik a kis és középvállalkozások modernizálásáról szóló törvény, a kis és középvállalkozók nagy, illetve kiskereskedelmi tevékenységének szabályozása, valamint a hatékony kereskedelmi rendszerre vonatkozó elõírások. De külön törvény segíti a kis és középvállalkozások fúzióját, a munkaidõ csökkentését és a megfelelõ munkaerõellátás biztosítását is. A technológiai fejlesztés érdekében született törvény mellett külön tanácsadó szolgálatot is felállítottak kis és középvállalkozások részére, egyéni szakértõk és kutatóintézetek bevonásával. A kis és középvállalkozók külföldi befektetéseinek támogatását intézményesített formában segítik, többek között külföldi oktatók bevonásával. De nemcsak a kifejezetten e vállalkozói körre vonatkozó törvények, hanem az általánosabb érvényû gazdasági jogszabályok is kiemelten foglalkoznak a kisvállalkozásokkal. Tekintettel vannak ugyanis ezek sérülékeny helyzetére, ami az alacsony alkalmazotti létszámukból, kis tõkeerejükbõl és rendszerint képzetlenebb menedzsmentjükbõl adódik. Az elõnyös reguláció mellett Japánban egyedi programok is szolgálják a kisvállalkozásokat. A központi adminisztrációban a kis és középvállalkozási ügynökség látja el kis és középvállalkozói politikával kapcsolatos teendõket. Feladatát a nemzetközi kereskedelmi és ipari minisztérium (MITI) felügyelete alatt végzi. Négy fõosztályra tagolódik, alkalmazottainak száma 200 fõ körül van. Az ügynökség elsõsorban tervezéssel és programok kidolgozásával foglalkozik. Az állami rendelkezések és törvények végrehajtása a helyi önkormányzatokra, a feladatra specializálódott társaságokra,
valamint a kis és középvállalkozói szervezetekre hárul. A különféle helyi hivatalok, intézmények és társaságok a központi kormány közvetett vagy közvetlen részvételével hozzák meg a kis és középvállalkozásokkal kapcsolatos intézkedéseiket. Oktatási, menedzsmentfejlesztési és mûszaki segítségnyújtási tevékenységükhöz pedig a központi kormány nyújt pénzügyi támogatást.
A kis és középvállalkozások mûködését támogató programok Továbbképzés, tanácsadás, információellátás. A kis és középvállalkozások fejlesztéseinek támogatását, illetve menedzsmentjük racionalizálását célozva, a kormány minden megyében, illetve 12 nagyvárosban finanszíroz tanácsadói programokat, melyhez a japán kisvállalkozói szövetség is hozzájárul saját szakértõi gárdájával. A szakértõk, illetve konzulensek számára a nemzetközi kereskedelmi és ipari minisztérium regisztrációs rendszert mûködtet. A regisztrációt megelõzõen a jelentkezõknek vizsgát kell tenniük, mely három kategóriában teljesíthetõ: termelés és bányászat, kereskedelem, és információ. Minden megyében és 12 nagyvárosban folynak oktatási programok kis és középvállalkozói vezetõk részére, sõt olyan megyei köztisztviselõk számára is, akik kis és középvállalkozói tanácsadással foglalkoznak. A mai kis és középvállalkozások stabilitásához és fejlõdéséhez elengedhetetlen, hogy számítógépesítsék adminisztrációs és termelõ rendszerüket, valamint megfelelõ információval rendelkezzenek a legmodernebb technikáról. Ennek érdekében hozták létre a központi kormány által támogatott kis és középvállalkozói regionális információs központokat és a kisvállalkozói információs hálózati rendszert. Ezen intézményi hálózat arra szolgál, hogy szûkítse a különbséget, mely a nagy és a kisvállalkozások információs ellátottsága között kétségkívül kimutatható. Csõdmegelõzés. A kis és középvállalkozások általában nem elég erõsek ahhoz, hogy drasztikusabb gazdasági változásokat túléljenek, ezért célszerû segítséget nyújtani nekik gazdasági partnereik csõdje vagy katasztrófa esetén. 1978ban vezették be a kölcsönös segélyrendszert kis és középvállalkozói csõdök megelõzésére. Ennek megfelelõen a kis és középvállalkozások elkülönített alapot képeznek, amelyet akkor használnak fel, ha az egymással gazdasági kapcsolatban álló kis és középvállalkozások közül valamelyiket csõd fenyegeti. · Hasonló megfontolásokból mûködtetnek a nagyobb kamarák és megyei szövetségek speciális konzultációs programokat csõdök megelõzésére 1979 óta. (1994ben Japánban 260 iroda foglalkozott kifejezetten csõdmegelõzõ konzultációval.) A program során elemzik a veszélyeztetett vállalkozások menedzsmentjét és pénzügyi helyzetét, tanácsot adnak a függõ számlák kiegyenlítésének módjára, megvizsgálják az esetleges rekonstrukciós lehetõségeket, felkérik együttmûködésre a hitelezõket és bankokat, pénzügyi tanácsokat adnak hitelfelvétellel kapcsolatosan stb. Csõd megelõzésére 1980 óta speciális hitelt is igénybe vehetnek a kis és középvállalkozások, amelyet az állami pénzintézetek nyújtanak. Ilyen hitelt azok a kis és középvállalkozások kaphatnak, amelyek gondokkal küzdõ üzleti partnereik miatt kerültek bajba. Hasonló esetben az egyedi hitelgaranciarendszer is igénybe vehetõ. Az ennek keretében mûködõ hitelgaranciatársaságok ezenkívül olyan kis és középvállalkozások rendelkezésére is állnak, amelyek üzleti aktivitása valamilyen ok folytán hirtelen visszaesik, és amelyek a törvény által hátrányosnak minõsített ipari tevékenységet folytatnak. Vállalatközi együttmûködés támogatása. A kis és középvállalkozások gyakran küzdenek kis méretükbõl eredõ problémákkal. Ezek közé tartozik a kisszériájú termelés magasabb költsége, a túlfeszített verseny kialakulása, elõnytelen szállítási szerzõdésekbõl eredõ hátrányok stb. Az ilyen jellegû gondok enyhíthetõk különféle egyesületek szervezésével, a megoldások közös keresésével, illetve együttes fellépéssel. Nem elhanyagolható az sem, hogy a kormány sokkal könnyebben elérheti ezeket az egyesületeket, s támogathatja rajtuk keresztül az egyedi kis és középvállalkozókat, mintha az utóbbiakkal egyenként kellene kapcsolatot tartania. Az egyesületek szervezõdését fenti megfontolásokból a kormány törvényi úton is szabályozza, ezenkívül különféle pénzügyi támogatásokat és adópreferenciákat is nyújt számukra. Minden megyében mûködik tanácsadó szolgálat az egyesületek alapításának, illetve mûködtetésének támogatására.
Japán a horizontális gazdasági csoportosulások szervezésében komoly hagyományokkal rendelkezik; az elmúlt évek folyamán a közösségi formák széles választéka alakult ki. A kis és középvállalkozások szabadon alakíthatják ki együttmûködési formáikat, illetve szabadon csatlakozhatnak a már mûködõ közösségekhez. A társulási formák igen széles skálája alakult ki annak megfelelõen, hogy milyen jellegû vállalkozásokról van szó, illetve milyen típusú problémákra keresnek megoldást. Társulások szervezõdnek termelõeszközök közös mûködtetésére, közös beszerzésre és értékesítésre, kutatásra és fejlesztésre, szakemberképzésre, közös adminisztrációra, de hoztak már létre pénzügyi társulásokat is elõnyösebb hitelfeltételek elnyerése érdekében. Beszállítói érdekvédelem. Tekintettel az igen fejlett japán beszállítói rendszerre, szükségesnek találták a beszállítói rendszer körültekintõ szabályozását, fejlõdésének fokozott támogatását. Ezt célozta többek között a beszállító kis és középvállalatok fejlesztésérõl szóló, 1970ben megalkotott törvény. Ez több feladatot jelöl ki: 1. a megrendelõk és beszállítók gazdasági kapcsolatainak optimalizálását, ennek érdekében rendelkezik egyrészt a megrendelések egyértelmûségérõl és stabilitásáról, másrészt a korrekt teljesítésrõl; 2. a beszállítók termelésének modernizálását, e célból pénzügyi támogatással és adókedvezményekkel segíti a megrendelõ vállalatok és beszállítók közösen kidolgozott modernizációs terveit; 3. a beszállítók mûködési feltételeinek javítását. Ezt szolgálják a beszállítói fejlesztési szövetkezetek, melyek szükség esetén eljárnak vitás kérdésekben, foglalkoznak panaszos ügyekkel, profilváltást segítõ hiteleket nyújtanak, tanácsadó szolgálatot tartanak fenn, információt gyûjtenek és terjesztenek fejlesztésekrõl, kutatási eredményekrõl. Tekintettel a beszállító kis és középvállalkozások kiszolgáltatott helyzetére, különös jelentõsége van a beszállítói díjak késedelmes fizetésével, illetve a kapcsolódó problémákkal foglalkozó törvénynek. Ez kötelezi az anyavállalatokat a beszállítókkal szembeni korrekt magatartásra; ennek megfelelõen tilt egy sor olyan praktikát, mellyel a megrendelõ kiaknázhatja az erõfölényébõl származó potenciális elõnyeit. (A teljesség igénye nélkül néhányat említve: tilos a beszállítói követelés kifizetésének indokolatlan megtagadása, késedelmes teljesítése, egyoldalú csökkentése, vagy indokolatlanul alacsony - a piaci ár alatti - beszállítói díjak megállapítása.) Finanszírozási hátrányok kiegyenlítése. A kis és középvállalatok hitelellátását Japánban többféle módon is segítik. Kialakították egyrészt a hitelgarancia és a hitelbiztosítási rendszert, mely hivatalos garanciát, illetve biztosítékot nyújt azon kis és középvállalatok részére, amelyek magánintézményektõl vesznek fel hiteleket. Emellett három állami intézményt is létrehoztak (Japán Kisvállalkozási Pénzügyi Rt., Általános Pénzügyi Rt., Shoko Chukin Bank) kifejezetten azért, hogy kielégítsék a kis és középvállalatok olyan hiteligényeit, amelyeket a magánbankok nem, vagy csak nehezen fogadnának el. Ezek a hitelek kiegészítik a magánintézmények által nyújtott hiteleket, céljuk pedig a kis és középvállalkozások üzleti aktivitásának élénkítése és a kormány gazdasági politikájába illeszkedõ üzleti vállalkozások pénzügyi támogatása. A hetvenes évek gazdasági változásainak eredményeképpen a kis és középvállalkozások fokozatosan háttérbe szorultak. Megerõsítésük érdekében hozták létre 1980ban a kisvállalkozásokat támogató pénzügyi segélyrendszert, mely szintén a kormány gazdaságpolitikáját hivatott szolgálni a magántõke hatékony bevonásával. E rendszer szoros kapcsolatban áll a megyei önkormányzatokkal is, így figyelembe veszi a regionális adottságokat is. A rendszer lényege, hogy a kormány, illetve az önkormányzatok a hitelgaranciatársaságokon keresztül pénzt helyeznek el magánbankokban, melyek saját tõkéjüket hozzáadva nyújtanak hiteleket a kis és középvállalatok számára. Tekintettel a kis és középvállalatok gazdasági hátrányaira, ezek az adózásban is preferenciákat élveznek. Külön kezeli az adótörvény a családi vállalkozásokat, ezen belül is a foglalkoztatott családtagokat, többféle fix összegû adókedvezményt nyújtva számukra. Gazdasági társaságok esetén a tõkenagysággal, illetve az éves bevétellel egyenes arányban változik a kivetett adó százalékos mértéke. Fentieken felül minden kis és középvállalatnak lehetõsége van speciális amortizációs kulcsok alkalmazására; adókedvezményt kaphatnak új technológiák bevezetése, új gépek, berendezések vásárlása, illetve lízingje esetén és kutatásfejlesztés támogatásához. Speciális adókulcsot alkalmaznak a szövetkezetekkel és az új vállalkozásokkal szemben is.
A kisebb méretû vállalkozások a tõkepiacon nem, vagy csak nehezen tudnak alaptõkéjük emeléséhez forrásokat szerezni, ezért a minõségi fejlesztésükhöz szükséges tõkét más forrásból kell elõteremteni számukra. Ezt a feladatot a Kisvállalkozási Befektetési Rt. látja el, melyet egy 1963as törvény alapján hoztak létre. Tõkebefektetésen felül a részvénytársaság vezetési és mûszaki tanácsokkal is segíti partnereit, míg el nem érik azt a nagyságot, hogy önállóan is megjelenhetnek a tõzsdén. Állami megrendelések. A nemzetközi kereskedelmi és ipari minisztérium évente egyeztet a többi minisztériummal és más közintézményekkel, hogy milyen kormány, illetve közigazgatási megrendelésekkel kereshetõk meg kis és középvállalkozások. Ennek alapján elkészítik és megjelentetik a kis és középvállalatokkal kötendõ szerzõdésekre vonatkozó kormányzati irányelveket.
A strukturális alkalmazkodást célzó programok Iparspecifikus modernizáció. A kis és középvállalkozások modernizációja nemcsak az egyes vállalkozások technikai felszerelésének és menedzsmentjének korszerûsítését foglalja magában, hanem a vállalkozások, valamint a különbözõ iparágak közötti kapcsolatok új alapokra helyezését is. Mivel az ugyanazon üzletágban mûködõ és egy súlycsoportba tartozó vállalkozások általában hasonló gondokkal küzdenek, ezért célszerû csoportként kezelve fejleszteni ezeket. Ennek érdekében dolgozta ki a kormány az iparspecifikus modernizációs tervet, figyelembe véve a kis és középvállalkozások gazdasági környezetének változásait. A kis és középvállalkozások modernizálásával foglalkozó 1963as törvény szerint meg kell jelölni azokat az iparágakat, ahol jelentõsebb számú kis és középvállalkozás tevékenykedik, és azonnali szerkezeti fejlesztésre van szükség. (Ennek alapján például 1994ben 47 iparágat jelöltek ki.) A kijelölt iparágak szerinti illetékes miniszterek felelõsek a fejlesztési terv elkészítéséért, de ennek során egyeztetnek a kis és középvállalkozási modernizációs tanáccsal is. A modernizációs tervnek tartalmaznia kell a modernizáció tárgyévi céljait (a minõség fejlesztése, a termelési költségek csökkentése, a szállítási lehetõségek javítása stb.), a célok elérésének módját (új termékek és technológiák kifejlesztése, a termelõeszközök korszerûsítése, a termelési rendszer optimalizálása, a verseny normalizálása, az üzleti kapcsolatok fejlesztése stb.) és a modernizáció peremfeltételeinek kialakítását (az alkalmazottak életkörülményeinek javítása, környezetvédelem stb.). A megjelölt célok elérése érdekében modernizációs hiteleket nyújtanak a kijelölt iparágakban a termelõeszközök felújítására vagy újak vásárlására. Hitelekkel támogatják ezenkívül a közös üzleti vállalkozások megindítását, valamint a termelési és vezetési rendszerek modernizálásához szükséges beruházásokat. Átállási segítség. Ha kis és középvállalkozások elvesztik perspektívájukat valamely tevékenységi területen, akkor a japán filozófia szerint nem kell veszni hagyni ezeket, hanem meg kell keresni számukra azokat az iparágakat, ahol a továbbiakban hatékonyan mûködhetnek. Az új gazdasági körülményekhez való alkalmazkodást az állam megkönnyíti abban az esetben, ha az érintettnek jelentõsen csökkent a termelése vagy a forgalma az elõzõ években. Tervet kell azonban készítenie új termék elõállításáról vagy szolgáltatás nyújtásáról. Ha tervét a kormány illetékes szerve jóváhagyja, akkor hozzájárulást kaphat az új termék vagy technológia kifejlesztéséhez, igénybe vehet alacsony kamatozású hiteleket berendezések vásárlásához, adókedvezményeket kaphat, és a normál limit felett részesülhet hitelbiztosítási szolgáltatásban. Új vállalkozások, társulások támogatása. Részvénytársaság alapítása esetén a Kisvállalkozási Befektetési Rt. kötelezettséget vállal a közönség által le nem jegyzett részvények átvételére (az alapításától számított 5 évig). Azok részére, akik a normál úton nem képesek hitelhez jutni, és kötelezik magukat új üzletágak kifejlesztésére (szigorú ellenõrzés mellett), rendelkezésre áll az új üzletek fejlesztési hitele, melyhez vezetési tanácsadói szolgáltatás is kapcsolódik. Technológiai fejlesztési támogatásban részesülnek azok a kis és középvállalkozások, amelyek fejlesztési erõfeszítései magasabb értékû termékek elõállítására, új üzletágba való belépésre, környezetvédelemre és energiamegtakarításra irányulnak.
A gyors technológiai fejlõdéssel járó információszervezési és feldolgozási követelményeknek a kis és középvállalkozások önmagukban a legtöbb esetben nem képesek megfelelni. Együttmûködésükre emellett új termék vagy szolgáltatás kifejlesztése esetén is szükség lehet. Az ilyen célokból megalakult társulások különféle támogatásokban részesülhetnek, de már a létrejöttük során is segítséget kapnak. A potenciális partnerek összehozása érdekében találkozókat szerveznek, ezeken igény esetén információkkal, tanácsokkal látják el a vállalkozókat az együttmûködés kialakításával, regisztrációjával, technológiai kérdésekkel, piaci lehetõségekkel stb. kapcsolatosan. A már elfogadott (a kormány politikájának megfelelõen kialakított) társulások pénzügyi hozzájárulást kaphatnak az elkészített terv kivitelezéséhez. Az együttmûködõ partnerek megválaszthatják a legmegfelelõbb vállalkozási formát, és speciális hitelrendszeren keresztül hozzájuthatnak a termelés beindításához szükséges tõkéhez. Az elõállított termékek értékesítését elõsegítendõ, az új vállalkozás támogatást kap a piackutatáshoz, a kiállításokon és vásárokon való részvételhez is. Technológiai fejlesztés. A technológiai fejlesztés támogatásában a megyei és városi önkormányzatok játsszák a fõ szerepet, de ehhez szinte minden esetben igénybe vesznek központi forrásokat is (jellemzõen a költségek 50 százaléka hárul a helyi közigazgatásra). Az önkormányzatok regionális technológiai fejlesztési programokat dolgoznak ki, emellett mûszaki alap és továbbképzést szerveznek kis és középvállalkozások tulajdonosai, illetve alkalmazottai számára a helyi kutatóintézetek bevonásával. A továbbképzésben a japán kisvállalkozási társaság tokiói intézete is részt vesz. Elsõsorban a megyei mûszaki tanácsadók számára indít olyan programokat, melyek specializált technológiai ismeretek átadására irányulnak, s ezért megyei szinten nehezen lennének kivitelezhetõk. Az oktatási programok mellett mûszaki tanácsadó csoportok a telephelyükön is felkeresik a vállalkozásokat, és tanácsokkal látják el õket konkrét problémáik megoldására. Találkozókat rendeznek a helyi kis és középvállalkozók részére tapasztalatcsere céljából, de a japán kisvállalkozási társaság regionális, illetve országos szinten is szervez ilyen jellegû találkozókat a szélesebb körû információáramlás érdekében. A technológiai fejlesztéshez a japán kormány nemcsak közvetve, hanem közvetlenül is hozzájárul: a kis és középvállalkozások esetében a technológiai fejlesztés költségeinek 50 százalékát a kormány fedezi. A nemzeti kutatóintézetek is kiveszik részüket a kis és középvállalkozások általánosabb jellegû technológiai problémáinak megoldásából, ezek természetesen a magas szintû mûszaki fejlesztéseket, és kutatásokat végzik. A japán kisvállalkozási társaság támogatja olyan berendezések kifejlesztését, melyekre a kis és középvállalkozásoknak szükségük van, és az eredményeket széles körben terjeszti. A munkaerõellátás javítása. 1987 óta a munkaerõhiány egyre súlyosabban érinti a japán gazdaságot, különös tekintettel a kis és középvállalkozói szektorra. Tekintettel arra, hogy a nagyvállalatok lényegesen jobb körülményeket tudnak nyújtani alkalmazottaik számára, ezért törvényt alkottak a munkakörülmények javítására, a kis és középvállalkozásokra vonatkozóan. Emellett támogatják azokat a vállalkozásokat, melyek saját erõbõl próbálják javítani alkalmazottaik munkakörülményeit (emelik hitelbiztosításuk limitösszegét, meghosszabbítják modernizációs hitelük törlesztésének türelmi idejét, nyugdíjrendszert vezetnek be a kis és középvállalkozások számára stb.) A kereskedelmi rendszer hatékonyságának fejlesztése. Nagyon sok vállalkozás vált a kereskedelmi rendszerben bekövetkezõ változások szenvedõ alanyává. A kereskedelem összértéke az elmúlt években meredeken emelkedett ugyan, a modern kereskedelmi módszerek elterjedésével azonban elõtérbe kerültek a gyakori, de kisebb mennyiségekben történõ szállítások. Ez a szállítási költségek növekedésére vezetett, ami különösen súlyosan érintette a kis és középvállalkozásokat, melyek egyenként nem képesek nagy befektetésre a hatékony kereskedelmi rendszer kifejlesztése érdekében. (Itt emlékeztetünk arra, hogy a japán belkereskedelem 80 százalékát kis és középvállalkozások bonyolítják le.) Egy törvény alapján támogatásban részesítik emiatt azokat a kis és középvállalkozásokat, amelyek tervet dolgoznak ki kereskedelmi rendszerük fejlesztésére, és azt jóváhagyja a helyi önkormányzat és a helyi szállítási hivatal is. Az elõzõekben felsorolt támogatási formákhoz hasonlóan lehetséges a hitelbiztosítási limit felemelése, a részvételi feltételek könnyítése a Kisvállalkozási Befektetési Rt. programjaiban, a modernizációs hitel türelmi idejének megemelése ötrõl hét évre, kamattámogatás, a társasági adó csökkentése vagy kedvezményes hitelek igénybevétele
a japán kisvállalkozási társaságtól. A fenti ösztönzõrendszer helyi programokkal is kiegészül. Az önkormányzatok elõsegítik olyan szövetkezeti formák kialakítását, melyek hatékonyabbá teszik a kereskedelmi rendszert; támogatják a kapcsolódó kutatási, tervezési, szoftverfejlesztési és rendszerszervezési tevékenységeket; részt vesznek a kutatási eredmények terjesztésében. A nagykereskedõ, kiskereskedõ és szolgáltató kis és középvállalkozások hasonló támogatásban részesülnek üzleti terveik jóváhagyása esetén, mint a termelõszektorban tevékenykedõk. Az üzleti tervek értékelésénél minden esetben kiemelt jelentõsége van a kooperációs törekvéseknek, kutatásoknak, számítógépesítésnek és általában a fejlett technika alkalmazásának. Külgazdasági kapcsolatok. A japán gazdaság jelenlegi recessziója a kis és középvállalkozásokat is arra ösztönzi, hogy erõsítsék külgazdasági kapcsolataikat; gazdasági erejüknél fogva azonban támogatás nélkül erre igen kevés lehetõségük van. Hátrányaik csökkentése céljából a kormány információstanácsadói szolgáltatást nyújt számukra (a külföldi üzleti feltételekrõl, befektetési és kooperációs lehetõségekrõl, vásárokról stb.), illetve külföldi befektetési menedzser tanfolyamokat indít. Az import ösztönzésére adatbankokat, információs hálózatokat hoz létre, kiállításokat, vásárokat szervez, hiteleket nyújt importált termékek értékesítéséhez, és adókedvezményeket ad ilyen tevékenységre. Regionális politika. A nagyvárosoktól távol mûködõ vállalkozások több okból is hátrányos helyzetben vannak. Nehezebben férnek hozzá az információkhoz, magasabbak a szállítási költségeik, kevésbé koncentráltak a piacaik, elvétve találnak képzett munkaerõt, nehezebben, drágábban férnek hozzá a továbbképzési lehetõségekhez stb. A hátrány csökkentése érdekében a kormány támogatja regionális "inkubátorházak" létesítését a kutatásfejlesztés elõsegítése érdekében, a helyi munkavállalók megszerzését, illetve továbbképzését célzó programokat, az információcserét és az érintett kis és középvállalkozások minden olyan tevékenységét, mely termék, illetve marketing fejlesztésére irányul.
A 20 fõ alatti kisvállalkozások támogatása A 20 fõnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató kisvállalkozások részére tanácsadó szakemberek állnak rendelkezésre (tanácsadó hivatalokban, illetve vannak, akik a helyszínen keresik fel a körzetükbe tartozó kisvállalkozókat). A kisvállalkozások hozzájuk fordulhatnak minden adó és pénzügyi, könyvelési, termelési, illetve kereskedelmi problémájukkal. A programot a központi kormány az önkormányzatokon, illetve a kereskedelmi kamarákon keresztül támogatja. Egy másik program keretében az ipari és kereskedelmi kamarák, illetve társaságok központi támogatást kaphatnak olyan létesítmények alapítására és mûködtetésére, amelyeket több kisvállalkozás közösen tud hasznosítani. Ezek lehetnek termelõüzemek, raktárak, kiállítási csarnokok vagy több célú közös helyiségek. Azok a kisvállalkozások, amelyek a termelõszférában öt fõnél, a kereskedelmi és szolgáltató szférában pedig két fõnél kevesebbet foglalkoztatnak, részesülhetnek az úgynevezett Marukéihitelbõl. A hitelkérelem elõfeltétele, hogy a vállalkozó legalább hat hónapon keresztül igénybe vegye a menedzsertanácsadói szolgáltatásokat, legalább egy éven át ugyanazon kamarai körzetben mûködjék, ne legyen semmiféle adóhátraléka, és ne álljon rendelkezésére hitel más forrásból. A hitel felvételéhez nincs szükség garanciára, de be kell szerezni az ipari vagy kereskedelmi kamara ajánlását. A hiteligénylõknek a menedzsertanácsadón keresztül az Általános Pénzügyi Rt.hez kell fordulniuk, amelyik e hiteleket kezeli. Amennyiben valamely kisvállalkozás saját erõbõl nem tudja finanszírozni gépei, berendezései korszerûsítését, kamatmentes kölcsönt vehet fel. Ennek összege legfeljebb a beruházás költségeinek felét teheti ki. Hasonló formában támogatják azokat, akik lízingelik termelõeszközeiket.
Gondolatok a japán kisvállalkozáspolitika kapcsán Felmerül a kérdés, hogy mennyiben járul hozzá Japán gazdasági sikereihez annak fejlett kisvállalkozáspolitikája. Igen nehéz lenne közvetlen összefüggést találni az életbe léptetett intézkedések, illetve az egyes évek gazdasági eredményei között, hiszen az elmúlt években a külgazdasági hatások minden bizonnyal erõsebben befolyásolták a gazdasági növekedés mértékét, mint amit egyegy esetleg sikeresebb program eredményezhetett. Ennek ellenére érdemes néhány mutatószámot összevetni egymással. Az egy fõre jutó nemzeti jövedelmet tekintve Japán a harmadik helyen állt Svájc és Luxemburg mögött 1992ben, megelõzve többek között Németországot és az Egyesült Államokat is. Annak ismeretében, hogy a gazdasági teljesítmény több mint 50 százalékát a kis és középvállalkozások adták minden szektorban, a japán támogatási politika sikerére lehetne következtetni. Nem szabad ugyanakkor azt sem elhallgatni, hogy a legutóbbi években csökkenõ tendenciát mutat a kisvállalkozók részesedése a gazdaságban (teljesítményük növekedése kisebb mértékû, mint a nagyobb vállalkozásoké). Másik figyelemre méltó mutató a munkanélküliség mértéke, mely 1960 és 1993 között sohasem haladta meg a 2,6 százalékot (az összes alkalmazott 79,2 százalékát kis és közepes vállalkozások foglalkoztatták 1991ben). Jelenleg sajnos nem állnak rendelkezésre megfelelõ információk a támogatások hatékonyságáról. Bizonyos problémákra utalnak a legutóbbi idõszak gazdasági megtorpanásáról szóló cikkek, mert a rossz hitelkihelyezésekkel kapcsolatban a kisvállalkozói hitelszövetkezeteket is megemlítik. Hasznos információt ad a támogatási politika hatékonyságának megítéléséhez, hogy 1994ben a japán költségvetés a kiadások 0,3 százalékát irányozta elõ kis és középvállalkozások támogatására. A vállalkozásbarát környezet megteremtése Magyarországon egyelõre (igaz ma már egyre kevésbé hangoztatott) jelszó maradt. A gazdaságpolitika csak igen korlátozottan részesíti megkülönböztetett támogatásban a kisvállalkozásokat, így a kis és középvállalkozások többnyire magukra maradnak a kisebb méretbõl adódó közismert hátrányokkal küzdve. Mivel a kormány gazdaságpolitikáját a fiskális restrikció uralja, lassan kivesznek belõle az ösztönzõ elemek. A néhány még fellelhetõ ösztönzõ pedig nem ad gazdasági iránymutatást, különösen nem kisebb vállalkozások számára. Ha a kormány egyszer felismeri a vállalkozásbarát környezet kialakításának szükségességét, akkor megfontolja majd a kis és középvállalkozások kiemelt támogatását is, akár a nagyobb vállalkozások terhére. Ekkor relevánssá válik a japán példa, amely más fejlett országok gyakorlatához hasonlóan megteremtette a kisvállalkozáspolitika erõs jogszabályi hátterét. A japán példa azonban abból a szempontból is tanulságos, hogy a törvények és rendeletek csak úgy lehetnek hatékonyak, ha hozzárendelik a végrehajtásukat szolgáló eszköz és intézményrendszert is. A kisvállalkozási alaptörvény megalkotását követõen tehát további törvényekkel specifikálni kell azokat a feladatokat és eszközöket, melyekkel az egyébként igen rugalmas kis és középvállalkozói réteg gazdasági tevékenysége indirekt formában a kormány gazdaságpolitikájának szolgálatába állítható. A legfontosabb teendõnek az látszik, hogy újrarendezzük a napjainkra - sokszor spontán módon kialakult kis és középvállalkozásfejlesztési rendszer szerkezetét. Össze kellene hangolni a kis és középvállalkozókkal foglalkozó sokféle szervezet, szervezõdés munkáját, igen pontosan meg kellene fogalmazni a feladatukat. Az államnak ebben célszerû koordinációs szerepet vállalnia, ha hozzá akar jutni az irányításhoz szükséges információkhoz, és nyitva akarja hagyni a közvetett befolyásolás csatornáit. Megfelelõ szintû koordinációval kialakítható lenne a kisvállalkozások egységesített és összehangolt támogatási rendszere. Ez a rendszer a különféle támogatási formák összekapcsolásával segítené a központi céloknak megfelelõ kezdeményezéseket, így erõsítve az önmagukban talán kevéssé hatékony eszközök hatását. Érdekes elemei a japán gazdaságnak a kis és középvállalkozások különféle horizontális és vertikális szervezõdései. Ezek persze a magyar vállalkozók elõtt sem ismeretlenek, sõt jó példákkal is rendelkezünk alkalmazásukra. Széles körû elterjesztésükhöz azonban törvényes keretekre (valamint megfelelõ eszköz és intézményrendszerre) lenne szükség, tekintettel a szóba jövõ ösztönzõ elemek jellegére. Különös figyelmet érdemel az a japán politika is, mely csoportba szervezi a beszállítóként mûködõ kis és középvállalatokat. Ezzel ugyanis bizonyos mértékig egyenrangú partneri kapcsolatok
alakíthatók ki az anyavállalatok és a beszállítók között, mely mintául szolgálhatna a külföldi beruházók hazai beszállítói számára is. Az a beszállítói rendszer viszont, amelyben a kisvállalatok erõsen kiszolgáltatott helyzetben vannak, illetve amelyben nem jelennek meg decentralizált és autonóm döntéshozói elemek, egyetlen nagyvállalatként kezd mûködni, ezzel megõrzi a kisvállalkozásból eredõ hátrányokat, elveszti viszont annak nemzetgazdasági elõnyeit. A vertikális szervezõdések elõnye pedig az, hogy lehetõséget adnak a hátrányokat tompító közös gazdasági tevékenységre, mindamellett fenntartják az egyes kisvállalatok rugalmasságát, illetve alkalmazottaik sokoldalúbb felkészültségét, mely az innováció egyik legfontosabb feltétele. A vállalkozói menedzsment képzése szintén fontos feladat. Szerveznek ma már Magyarországon is ilyen tanfolyamokat, azonban ezek kihasználtsága, hatékonysága kétségkívül kívánnivalót hagy maga után. Központi koordinációval, tanácsadó szakértõk képzésével, azok elé állított egységes követelményrendszerrel, a vállalkozók közvetlen megkeresésével lényeges javulás lenne elérhetõ ezen a téren is. Kezdetben természetesen költségekkel járna a törvényekkel megfelelõen szabályozott kis és középvállalkozói gazdasági környezet kialakítása, valamint a kapcsolódó eszköz és intézményrendszer létrehozása. Ez a befektetés azonban igen gyorsan megtérülne, hiszen a kis és középvállalatok a kormány gazdaságpolitikájára lényegesen gyorsabban képesek reagálni, mint a nagyvállalatok (amennyiben az ösztönzõ eszközöket helyesen választják meg). Célorientált közvetett irányítás, illetve koordináció mellett, alacsonyabb költségekkel válna áthidalhatóvá több, jelenleg megoldhatatlannak tûnõ, igen nagy ráfordítást igénylõ gazdasági probléma. Ma már nyilvánvaló, hogy csak azok a gazdaságok mûködnek jól, ahol megvalósul a kis és középvállalatok harmonikus együttélése a nagyvállalatokkal. Tudomásul kell venni azonban, hogy az államnak összehangolt politikával és támogatási rendszerrel kell hozzájárulnia a kisebb vállalkozások eredményességéhez, a számukra kedvezõbb gazdasági környezet megteremtéséhez.
Hivatkozások ASAHÍ SHIMBUN [1995]: Japan Almanac. BARRIE, G. J. [1989]: Trojan Horse. The Ultimate Japanese Challenge to Western Industry. Mercury Business Books. ERLICH ÉVA [1979]: Japán, a felzárkózás anatómiája. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. HIROSHI TERAOKA [1995]: A Short History of Public Policy toward Small and Medium Enterprise in Japan. Japan International Cooperation Agency (JICA). ISAMU MIYAZAKI [1990]: The Japenese Economy. Simul Press Co. MASAYUKI SUGIURA [1995]: The Outline of Mesures to Promote Subcontractors. Japan International Cooperation Agency (JICA). MITI [1994a]: Outline of Small and Medium Enterprise Policies of Japanese Government. Small and Medium Enterprise Agency, MITI. MITI [1994b]: White paper on small and medium enterprises in Japan. Small and Medium Enterprise Agency. OIC [1995]: Short History of Public Policies toward Small and Medium Enterprises (SMEs) in Japan and the Outline of Major SME Assistance Programs and Institutions. Osaka International Center, Japan International Cooperation Agency.
TATSUO SHIMIZU [1995]: Policies for Organizing Small and Medium Enterprises. Japan International Cooperation Agency (JICA). 1
KSH megyei igazgatóságok tájékoztatói 1995. I. félévrõl.
