Jesse Livermore
Részvények kereskedése - Livermore módszere az időpont és az árszint összeegyeztetésére -
1940.
www.tozsde.hu.tl
2
Tartalomjegyzék Előszó.................................................................................................................................. 4 1. A spekuláció, mint kihívás.............................................................................................. 5 2. Mikor jó egy részvény?................................................................................................. 11 3. Kövesd a nagyokat!....................................................................................................... 14 4. Pénz a kézben................................................................................................................ 16 5. Sarokpontok .................................................................................................................. 19 6. Az elbukott millió ......................................................................................................... 23 7. A hárommilliós nyereség .............................................................................................. 27 8. A Livermore-módszer................................................................................................... 30 9. Szabályok és értelmezésük ........................................................................................... 33 10. Feljegyzések és magyarázatok.................................................................................... 36
www.tozsde.hu.tl
3
Előszó Jesse L. Livermore karrierje kiemelkedő a spekuláció történetében. Közismert ember azóta, hogy már igen fiatalon feltűnt a tőzsdék világában. Ha szóba került a milliomos spekuláns, mindenki tudta, hogy róla van szó. Valóban spekuláns ő, aki időnként akkora üzleteket kötött, hogy az egész Wall Street csodálattal nézte. A vakszerencsére azonban sosem bízta magát. Minden lépése mögött ott voltak zseniális meglátásai, a folyamatos kutatások eredményei és Griselda1 türelme is. Jesse Livermore negyven évig tanulmányozta a gazdasági összefüggéseket. Tette ezt fanatikus intenzitással: együtt élt, gondolkodott, álmodott a piacokkal. Az ő világa az árak világa lett, és mesterfokon űzte a mozgások pontos előrejelzését. Számomra megadatott, hogy személyesen ismerhettem korunk több kimagasló kereskedőjét, és közelről figyelhettem bámulatos tetteiket. Jesse Livermore-t rátermettsége és éles elméje miatt századunk legnagyobb spekulánsának tartom. Egyik könyvemben azt írtam róla, hogy ha újra kellene kezdenie mindent a nulláról, képes lenne néhány hónap alatt megint meggazdagodni. Ez az igazi zseni ismertetőjele! Már tizenöt évesen nagy feltűnést keltett, amikor édesanyja kötényébe szórt ezerdollárnyi pénzt, ötdolláros címletekben. És ez még csak az első sikere volt a tőzsdén! Egy brókerházban dolgozott már, mikor következő nagy dobását megtette: egy év alatt megtanulta mindazt matematikából, ami másoknak négy évig tartott. Mindig tudott olyat tenni, amivel kivívta mások elismerését. Azok számára, akik érdeklődnek a spekuláció iránt, ez a könyv jó kezdet lehet. A nagy spekulánsok mind saját módszereik szerint dolgoznak. Nem mások meglátásaira támaszkodnak, hanem maguk döntik el, hogy mikor kockáztatnak esetenként nagyon komoly összegeket is. Titkaikat féltve őrzik, akár hiúságból, akár óvatosságból, vagy gyakran praktikus okokból. Ezért amikor Jesse Livermore e könyvben markáns őszinteséggel kiteríti kártyáit, tudja, hogy a kor többi nagy spekulánsa arcátlannak, pimasznak nevezheti érte. Mégis megosztja az olvasóval negyven gyümölcsöző év tapasztalatát e könyv lapjain. Edward Jerome Dies
1
Vivaldi hasonló című operájának türelméről ismert hősnője
www.tozsde.hu.tl
4
1. A spekuláció, mint kihívás A spekuláció kétségkívül a leginkább ámulatba ejtő játék a világon. De ez a játék nem azoknak valók, akik ostobák, lusták vagy labilis érzelmi alkatúak. Az ilyen emberek mind szegénységben fognak megöregedni. Sok-sok éve már, hogy nem tudok társaságba menni úgy, hogy valaki oda ne jöjjön hozzám, és a szokásos udvariassági formulák után ne szegezné nekem a kérdést: „hogyan tudnék a piacon pénzt keresni?” Fiatalabb koromban ilyenkor megpróbáltam komolyan kifejteni, hogy micsoda lehetetlenség gyorsan meggazdagodni a tőzsdén. Olyan is volt, hogy óvatos, udvarias köntörfalazással hárítottam el a kíváncsiskodókat. Ma már egy ilyen kérdésre kíméletlenül csak ennyit mondok: „Nem tudom”. Nehéz türelemmel viselni az ilyen embereket, hiszen kérdésük nem elismerés a spekuláns sokéves kutatása, munkája, vizsgálódása előtt. Ennyi erővel egy laikus megkérdezhetne egy orvost vagy ügyvédet is: „hogyan kereshetnék pénzt sebészettel vagy joggal?” Ennek ellenére meggyőződésem, hogy sok, a tőzsde iránt érdeklődő ember van, aki hajlandó lenne megdolgozni azért, hogy számottevő sikerre vigye! Mindössze egy iránytűre lenne szükség a kezdeteknél. Ezt a könyvet éppen ezeknek az embereknek írtam. Beszámolok e könyvben pályafutásom fontosabb állomásairól, sikerekről és kudarcokról egyaránt. Mindegyiknek megvolt a maga tanulsága, és a következtetéseket levonva építettem fel spekulációs elméletemet, amiben kulcsszerepe van az időnek. Mielőtt továbbmennénk, hadd figyelmeztessem az olvasót: az elérhető siker egyenes arányban van azzal, hogy mennyi munkát fektet feljegyzések készítésébe, önálló gondolkodásba, összefüggések keresésébe és következtetések levonásába. Nincs értelme könyvet olvasni a testedzésről, a gyakorlatokat pedig meghagyni másnak! Ugyanígy nem testálható másra a feljegyzések készítése sem, ha valaki azt az utat kívánja járni, amit én is jártam. Annyit tehetek, hogy megvilágítom az utat az olvasó előtt, és örülni fogok, ha tanácsaim alapján több pénzt tud majd kivenni a piacból, mint amennyit beletesz. Könyvemben a spekuláció iránt érdeklődő és a sikerért tenni is akaró olvasók elé tárom ötleteim, tapasztalataim, amit a piacon befektetőként és spekulánsként eltöltött évek alatt gyűjtöttem. Bárki, aki a tőzsdével akar foglalkozni, jobban teszi, ha a kereskedésre üzletként tekint, és nem a szerencsejáték lehetőségét keresi, mint oly sokan. Ha helytálló ama feltételezésem, hogy a spekuláció is egy üzlet, akkor ugyanúgy ki is kell tanulni a szakmai fortélyokat, mint bármelyik másik üzletnél. A tőzsdén eltöltött negyven évem alatt sok szabályszerűségre rájöttem, és még mindig találok új szabályokat, amiket alkalmazhatok. Számtalanszor mentem úgy aludni, hogy azon gondolkoztam, miért nem láttam előre egy-egy bekövetkező ármozgást. Másnap hajnalban arra ébredtem, hogy új ötletem támadt, aztán pedig türelmetlenül vártam a reggelt, hogy feljegyzéseim alapján leellenőrizhessem az elképzelés létjogosultságát. Az esetek többségében igen messze álltak a tökéletestől, de ez arra mindenesetre jó volt, hogy a következtetés elraktározódott
www.tozsde.hu.tl
5
valahol a tudatalattimban. Aztán, ha másik ötletem támadt, azt ellenőriztem le hasonló módon. Idővel a megfigyeléseim során levont következtetések elkezdtek konkrét szabályokká kristályosodni. Ahogy képessé váltam megfogalmazni azt, amit megfigyeltem, egyre inkább ehhez igazítottam a jegyzetelést is. Az elmélet, amit kidolgoztam, és a gyakorlat, amit követtem, azt mutatja, hogy nincs új dolog a piacon. Vannak időszakok, amikor érdemes spekulálni, és vannak időszakok, amikor egyáltalán nem érdemes piacra lépni. Nem lehet mindig nyerni! Van, hogy igen jó pénzt lehet keresni tőzsdei befektetéssel vagy spekulációval, de nem lehet minden nap, minden héten biztosan pénzt keresni a tőzsdén. Ilyennel csak a vakmerő emberek próbálkoznak. Ez egész egyszerűen lehetetlen. A sikeres spekulációhoz az kell, hogy az ember meg tudja jósolni, milyen nagyobb mozgás várható egy részvény árában. A spekuláció nem más, mint a bekövetkező mozgások előrejelzése. Ahhoz, hogy a prognózis helytállónak bizonyulhasson, igen körültekintően meg kell alapozni véleményünket. Tegyük fel, hogy napvilágra kerül egy információ a piaccal kapcsolatban. Meg kell próbálni felbecsülni, hogy ennek milyen hatása lehet az árakra. Meg kell próbálni megjósolni a hír pszichológiai hatását. Ha határozottan úgy véled, hogy bullish vagy bearish hatása lesz a piacokra, mindig ellenőrizd le feltevéseid, és ne vedd biztosra addig, amíg a piac vissza nem igazolta. Elképzelhető, hogy a hír hatása korántsem lesz annyira markáns, mint azt gondolnád. Ha a piac túladott vagy túlvett állapotban van, bizonyos, hogy a hír nem fog sok vizet zavarni. Pontosan ezért fontos, hogy a spekuláns jegyzeteket készítsen, és feljegyezze, hogy milyen piaci viszonyok között milyen mozgásokat tapasztal. Tudni kell elválasztani egymástól a véleményt és a tényeket. Egyedül arra kell figyelni, hogy az árak hogyan mozognak. A piac sosem téved, az ember viszont gyakran! A véleményekre nem sokat kell adni, kivéve akkor, ha a piac igazolja őket. Egyetlen ember, vagy csoport sem képes arra, hogy kizsebelje a piacot! Az embernek lehet egy határozott véleménye arról, hogy egy részvény ára markánsan emelkedni vagy esni fog. Történetesen akár még igaza is lehet, de ha túl hamar cselekszik, akkor veszteni fog. Az ember hajlamos rá, hogy túl hamar gondolja, hogy igaza van. Elkötelezi magát egy részvény mellett, aztán az árak mégis a másik irányba indulnak el. Amikor a piac beszűkül, megunja a várakozást és kiszáll. Néhány nap múlva megint kedvezőnek tűnik a helyzet, ezért újra beszáll. A piac megint ellene fordul. Elbizonytalanodik az igazában, és újra kiszáll, még azelőtt, hogy az igazi mozgás elkezdődne. Mivel már két rossz üzleten is túl van, teljesen összezavarodott. Az is lehet, hogy más részvénybe is beszállt, ezért már nem is tudna nyitni, amikor pedig kellene. Akár így, akár úgy, az igazán nagy mozgásból ki fog maradni! Fontosnak tartom, hogy ha valaki kialakít egy véleményt, akkor ellenőrizze le igazát. Tegyük fel, hogy van egy részvény, ami körülbelül 25 dolláron áll. Már jó ideje 22 és 28 dollár között mozgott az ára. Ha azt gondolod, hogy az ára 50 dollárig is felmehet, akkor várd ki türelemmel, amíg felélénkül a forgalma, és új csúcsra ér, mondjuk 30 dollár körül. Ha ez megtörténik, akkor tudhatod, hogy a piac igazolta az elgondolásod. A részvénynek meg kellett erősödnie, ha az ára 30 dollárig emelkedett. Ha ez történt, akkor jó esély van rá, hogy tovább is mehet, a mozgás elkezdődött. Ne zavarjon, hogy nem szálltál be már 25 dolláron. Jó esély van rá, hogy ha így tettél volna,
www.tozsde.hu.tl
6
akkor meguntad volna a várakozást és kiszállsz még a lendületes emelkedés előtt. Emiatt aztán később nem szálltál volna be újra a megfelelő időben. A tapasztalat meggyőzött arról, hogy az igazán nagy pénzt az olyan kötések hozzák, amik már a kezdetektől nyereséget mutatnak. A későbbiekben, amikor bemutatom néhány pozíciómat, látható lesz, hogy ha a lélektanilag megfelelő időben nyitunk, akkor a mozgás ereje olyan nagy, hogy minden akadályt átvisz. Nem azért történik ez, mert én csinálom, hanem azért, mert akkor csinálom, amikor a részvény mögött ekkora erő gyűlik össze. Muszáj volt elmozdulnia, és el is mozdult. Velem is sokszor előfordult az, ami sok spekuláns hibája, hogy nem volt elég türelmem kivárni a biztosat. Folyton pozícióban akartam lenni.. Felmerülhet a kérdés, hogyan történhetett ez meg velem, a tapasztalataim ellenére? A válasz egyszerű: én is ember vagyok, ezért az emberi gyengeségek engem sem kerülhetnek el. Mint sok más tőzsdés, időnként én is hagytam, hogy a türelmetlenség győzedelmeskedjen a józan ész felett. A spekuláció nagyon hasonlít a kártyajátékokra, legyen az póker, bridzs vagy hasonló. Mindannyiunk közös gyengesége, hogy ki akarjuk venni a részünk a nyerő helyzetekből. Mindannyiunkban megvan az esendőség, ami egyben a legnagyobb ellenségünk is, és ha nem tartjuk kordában, előbb vagy utóbb a vesztünket fogja okozni. Emberi dolog reménykedni és félni is, de ha ezeket hagyod belekeveredni a spekulációba, nagy veszélybe sodrod magad. Nem fogod tudni megkülönböztetni, hol lenne e két érzés valódi helye, és reménykedni fogsz, amikor pedig félned kellene, és fordítva. Egy példa: veszel egy részvényből 30 dolláron. A következő nap az ára fel is szalad 32 és fél dollárra. Elönt a félelem, hogy ha nem teszed el a profitot, a következő napon talán köddé is válik. A félelem hatására kiszállsz egy kicsiny profittal, holott ekkor kellene, hogy a világ minden reménysége beléd költözzön. Miért félsz attól, hogy elvesztesz két pont profitot, ami nem is volt a tiéd még egy nappal azelőtt? Ha egy nap alatt két pontot szereztél, lehet, hogy a következő napon is fogsz kettő, vagy hármat, a jövő héten pedig akár még ötöt is. Amíg a részvény jól viselkedik, amíg a piac jól viselkedik, nem kell sietned a profit kivételével. Tudnod kell, hogy jól spekuláltál, mert ha nem így lenne, egyáltalán nem lenne profitod. Hagyd a profitot, szaladjon csak. Lehet, hogy tetemes nyereséged lesz a végére. Amíg a piac nem ad okot arra, hogy aggódj, addig ne aggódj, hanem tarts ki az eredeti elképzelésed mellett. Egy másik példa: tegyük fel, hogy veszel egy részvényből 30 dolláros áron. Másnapra esik két pontot, 28 dollárra. Lehet, hogy abban reménykednél, hogy a visszaesés csak átmeneti volt, és egyáltalán nem félnél attól, hogy a következő napon megint esik az ára 3 dollárt, vagy akár többet is. Pedig nagyon is félned kellene! Ezt a két pont veszteséget követheti másnap három, aztán öt vagy akár tíz is egy-két héten belül. Ezért kellene félned, és kiszállni inkább kis veszteséggel, és nem megvárni, amíg hatalmas lesz a bukás. A profit tud vigyázni magára, de a veszteség nem! A spekulánsnak be kell biztosítania magát a katasztrofális veszteségek ellen azzal, hogy elfogadja a kis veszteségeket. Ha így tesz, akkor legközelebb, amikor lehetőséget lát, megint be tud lépni, mert meglesz hozzá az egyenlege. A spekuláns saját maga biztosítási ügynöke kell, hogy legyen. Vigyáznia kell saját tőkéjére, hogy sose veszítsen belőle annyit, hogy legközelebb már ne tudjon beszállni egy kedvező lehetőségbe. Minden spekulánsnak igen alaposan meg kell tudnia indokolni azt, hogy miért nyitott pozíciót, akármelyik irányba is teszi! Az is szükséges, hogy legyen egy iránytűje, ami megmondja, hogy pontosan mikor is kell az első lépést megtennie.
www.tozsde.hu.tl
7
Hadd ismételjem önmagam: megvannak azok az időpontok, amikor egy ármozgás igazán nagy erővel el tud indulni. Az, akinek megvan a spekuláns-ösztöne az ilyen helyzetek kiszimatolásához és elég türelmes is ahhoz, hogy kivárja a megfelelő időpontot, meg fogja magának találni azokat az eszközöket, amelyek jelzik számára, hogy mikor kell cselekednie. A sikeres spekulációnak semmi köze a találgatáshoz. Ahhoz, hogy valaki konzisztensen nyerőben lehessen, szabályok szerint kell dolgoznia. Lehet, hogy az én szabályaim másnak fabatkát sem érnek. Miért van ez? Ha számomra felbecsülhetetlen az értékük, miért ne szolgálhatnának mást is ugyanilyen hatékonyan? A válasz egyszerű: egyik szabály sem alkalmazható az esetek 100 százalékában. Ha valamelyik kedvenc módszerem használom, én tudom, hogy milyen eredményt várok. Ha a részvény mégsem úgy viselkedik, ahogy kellene, akkor levonom a következtetést, hogy az idő még nem érett meg a cselekvésre, és zárom a pozíciómat. Talán pár nap múlva megint jelzést kapok, és megint beszállok, ezúttal valószínűleg 100 %-ban helyes lesz az előrejelzésem. Azt hiszem, hogy bárki, aki rászánja az időt és a fáradságot az ármozgások tanulmányozására, előbb-utóbb maga is talál támpontokat, amik segítségével el tudja dönteni, hogy mikor kell piacra lépnie. Ebben a könyvben bemutatok néhány olyan módszert, amit hasznosnak találtam működésem során. Sok kereskedő gyűjti a grafikonokat és számol átlagokat. Ezekkel követik a mozgásokat, emelkedéseket, eséseket egyaránt. Kétség nem fér hozzá, hogy ezek a chartok vagy átlagok időnként megmutatják a futó trendeket. Személy szerint engem sosem vonzottak a grafikonok. Engem az ilyen dolgok összezavarnak. Mindazonáltal én ugyanolyan fanatizmussal jegyzetelem az árakat, mint ahogy mások a grafikonokat rajzolják. Lehet, hogy nekik van igazuk, én pedig tévedek a chartokat illetően. Azért részesítem előnyben a jegyzeteimet, mert segítségükkel pontosan látom, hogy mi történik a piacon. Nem volt ez mindig így. Amíg az időfaktort nem vettem számításba, nem tudtam a közeljövőben várható, fontosabb mozgásokat előrejelezni. Úgy vélem, hogy az árak megfelelő jegyzetelésével és az idő számításba vételével – erről később fogok részletesen írni – lehetséges a bekövetkező fontosabb ármozgások előrejelzése. De ehhez türelem kell. Figyeld egy önálló részvény vagy egy csoport árainak mozgását. Ha rájössz az idő fontos szerepére, akkor előbb-utóbb a saját jegyzeteid alapján előre tudod majd jelezni a jelentősebb mozgásokat. Ha jól jegyzetelsz, látni fogod, hogy melyik a csoport legerősebb részvénye. Ismétlem, a saját szempontjaid szerint kell jegyzetelned! Neked kell papírra vetni azt, amit fontosnak gondolsz. Nem bízhatod másra ezt a feladatot. Meg fogsz lepődni, hogy mennyi ötleted támad majd jegyzetelés közben. Ezeket az ötleteket nem fogod mástól megkapni. Ezek a te ötleteid, a te titkaid lesznek, és jól is teszed, ha titokban is tartod őket. Ebben a könyvben adok néhány tanácsot, hogy mit tegyél, és mit kell elkerülnöd. Az egyik legfontosabb szabály, hogy sose keverd a spekulációt a befektetéssel! A befektetőket gyakran óriási veszteségek érik a részvénypiacon. Hányszor hallottam már befektetők szájából: „Engem nem zavarnak az árak hullámzásai vagy az, ha elfogy a letétem. Én sosem spekulálok. Ha részvényt veszek, akkor befektetek. Ha leesnek az árak, kivárom, amíg visszajönnek majd.” Azok a részvények, amelyek valaha jó befektetésnek tűntek, a feltételek megváltozása miatt ma már a spekuláció célpontjai. Olyanok is vannak, amelyek alól időközben kihalt a cég. Az ilyen „befektetés” nem ritkán elpárolog, a befektető tőkéjével
www.tozsde.hu.tl
8
egyetemben. Akkor történik ez, ha nem veszik észre időben, hogy a feltételek megváltozása miatt az a részvény többé már nem alkalmas a pénzkeresésre. Mire a befektető erre rájön, tőkéje már nagyrészt odaveszett. A befektetőnek, a spekulánshoz hasonlóan, védenie kell tőkéjét, hogy játékban maradhasson. Emlékezhetsz rá, nem is olyan régen még az volt az általános vélekedés, hogy a bankbetétnél sokkal jobb a pénzt a New York, New Haven & Hartford Vasúttársaság részvényeiben tartani. 1902. április 20-án a New Haven 255 dolláron forgott. 1906 decemberében a Chicago, Milwaukee & St. Paul részvényei 199,62 dollárt értek. Ugyanebben az évben, januárban, a Chicago Northwestern 240 dollárt ért. Februárban a Great Northern Vasúttársaság 348 dollárt ért. Valamennyi jó osztalékot is fizetett. Nézzük, hogy állnak ma ezek a „befektetések”! 1940. január 2-án a következő árakon jegyezték őket: New York, New Haven & Hartford 50 cent, Chicago Northwestern, 5/16-od dollár, kb. 31 cent részvényenként, Great Northern 26,625 dollár részvényenként. Ezen a napon nem jegyezték a Chicago, Milwaukee & St. Paul papírjait, de aztán 1940. január 5-én negyed dolláron volt az árfolyam! Hosszú listát lehetne írni azokról a cégekről, amikről korábban sokan azt gondolták, hogy kiváló befektetés lesz belőlük. Nagy részük ma már igen keveset ér. Ilyen módon válnak semmivé a nagy befektetések, magukkal rántva az úgynevezett konzervatív befektetők vagyonát. A spekulánsok is vesztenek a piacon, de azt hiszem, ez az összeg eltörpül ahhoz képest, hogy milyen gigászi összegeket buknak el az úgynevezett befektetők azzal, hogy hagyják futni „befektetésüket”. Az én szempontomból a befektetők egyszerűen szerencsejátékosok. Megteszik tétjeiket, aztán ragaszkodnak is döntésükhöz, és ha nem jól tippeltek, mindent el is veszítenek. Lehet, hogy egy spekuláns is a befektetővel pont egy időben vesz részvényt. De ha intelligensen végzi a dolgát, akkor felismeri – jegyzetei alapján -, ha a piac nem a jó irányba halad. Azonnal kell cselekednie, a veszteséget minimalizálnia, és legközelebb, ha megint elérkezettnek látja az időt, újra piacra léphet. Ha egy részvény ára esni kezd, senki nem tudja, hol fog megállni. Azt sem tudja előre megmondani senki, hogy egy másik papír ára meddig emelkedhet. Ezzel kapcsolatban van néhány megjegyzendő dolog. Először is, sose adj el részvényt azért, mert az ára túl magasnak tűnik! Előfordulhat, hogy tanúja leszel, amint egy részvény ára 10-ről 50 dollárra emelkedik. Ekkor fel kell tenned a kérdést, hogy mi akadályozhatná meg, hogy 50-ről akár 150-re is felkússzon, ha ehhez megfelelőek a gazdasági körülmények és a cégvezetés is jól teszi a dolgát. Sokan elvesztették már egész vagyonukat, mert egy hosszú ideig tartó áremelkedést követően elkezdtek shortolni, mondván, hogy a részvény ára „túl magasnak tűnt”. A dolog fordítottja is igaz, sose vegyél egy részvényből csak azért, mert nagyot esett az utóbbi időben! Nagyon valószínű, hogy az esés mögött nyomós okok húzódnak meg. Lehet, hogy az értékéhez képes még mindig túl magas áron veszik, még ha az ára alacsonynak is tűnik! Próbáld meg elfelejteni, hogy milyen csúcson járt az ára korábban, koncentrálj az árak és az idő összefüggéseire inkább. Sokakat meglephet, hogy a kereskedési rendszeremben rögtön beszállok vételre, ha azt látom, hogy felfelé tartó trend indult, és megtörtént az első korrekció is. Ugyanígy vagyok a short eladással is. Miért? Azért, mert a trendet követem, és az iránytűm azt mondja, előre!
www.tozsde.hu.tl
9
Sosem szállok be a korrekció alatt, vagy shortolok emelkedésnél. És még egy dolog: nagy meggondolatlanság új pozíciót nyitni, ha már van egy vesztőd abban az irányban. Sose átlagold a veszteségeket! Vésd ezt elmédbe kitörölhetetlenül!
www.tozsde.hu.tl
10
2. Mikor jó egy részvény? A részvények, akárcsak az emberek, rendelkeznek személyiséggel, karakterrel. Van, amelyik feszült, ideges, ugrálós. A másik nyílt, őszinte, közvetlen, logikus. Az ember kiismeri és tiszteletben tartja tulajdonságaikat, és így viselkedésük bizonyos körülmények között kiszámíthatóvá válik. A piacok sosem maradnak egy helyben. Vannak nagyon eseménytelen, unalmas időszakok, de az árak ekkor is változni fognak. Felszöknek, vagy esnek egy kicsit. Ha egy részvény trendelésbe kezd, akkor az ára egy darabig néhány egyenes vonal mentén mozog. A mozgás kezdetén néhány napig nagy forgalom mellett növekedő árakat figyelhetünk meg. Ezután visszaesés, korrekció következik, amit én „természetes reakció” névvel illetek. A korrekció alatt a forgalom sokkal kevesebb lesz, mint a megelőző napokban. Ez a kis reakció teljesen normális dolog, és a piacon a normális dolgoktól nem kell félni. Az abnormális mozgásoktól viszont rettegni kell! Néhány nap elteltével a mozgás újraindul, a forgalom megint elkezd növekedni. Ha a mozgás tartós lesz, akkor a reakció alatti áresést gyorsan ledolgozza a papír, és új csúcsokra tör. Ez a mozgás néhány napig folytatódni fog, kisebb napközbeni korrekciókkal. Előbb-utóbb újabb korrekció ideje jön el. Ha ez megtörténik, annak ugyanarra a vonalra kell esnie, mint az első alkalommal, hiszen a részvények mozgásának ilyen a természetes menete trend esetén. A trend elején nincs nagy különbség az egymást követő újabb csúcsok között. Észre fogod venni, hogy ahogy az idő telik, az emelkedés is gyorsul, és egyre magasabb tartományokba jutnak az árak. Nézzünk egy példát: adott egy részvény, ami 50 dolláron forog. A trend előszele felviszi rögtön 54-re. Néhány nap múlva jön a korrekció, ami visszaveti 52,5 dollárra. Három nappal később újra megindul felfelé. Ezúttal 59 vagy 60 dollárig megy, mielőtt korrigálna. A korrekció itt már nem egy vagy másfél dollár, hanem lehet akár három is! Amikor folytatódik a trend, észreveheted, hogy a forgalom már közel sem akkora, mint az elején volt. Egyre nehezebb venni a papírból! Ennek okán az áremelkedés sokkal gyorsabban folytatódik tovább. A részvény ára felmehet az előző, 60 dolláros csúcsáról akár 68-70 dollárra korrekció nélkül is. Ha viszont jön a korrekció, még nagyobb lehet, mint előzőleg, akár 5 dollárt is eshet a papír. Ha minden jól megy, pár nap múlva megint új csúcsra ér az árfolyam. Itt jön képbe az időfaktor! Sose hagyd, hogy egy részvény rádromoljon. Ha már hízik a profitod, türelmesnek kell lenned, de nem szabad figyelmen kívül hagyni az esetleges figyelmeztető jeleket! Tegyük fel, hogy a következő napon a részvény ára megint elindul felfelé, és egy nap alatt 6 vagy 7 pontot is erősödik. A következő napon talán még 8 vagy 10 pontot emelkedik, aztán a nap utolsó órájában hirtelen egy abnormális, 7-8 pontos törés következik. A következő reggel még egy pár pontot esik, aztán elkezd emelkedni, és nagyon erősen zár. A következő napon azonban már nem tud tovább emelkedni. Ez egy nagyon komoly figyelmeztető jel! Egész eddigi mozgása során a részvény csak természetes dolgokat csinált: emelkedett majd korrigált. Aztán, mint derült égből a villámcsapás, jön egy erős, 7 dolláros napon belüli korrekció, az aznapi csúcsról!
www.tozsde.hu.tl
11
Ha valami fura történik a piacon, azt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Volt türelmed végigvárni, amíg a papír bejárja természetes útját. Most pedig, a figyelmeztető jelet látva, legyen bátorságod kiszállni és félreállni! Nem állítom, hogy ezek a jelek mindig megbízhatóak, mert mint korábban is mondottam, a tőzsdén egyik szabály sem igaz az esetek 100 %-ában. De ha odafigyelsz a jelekre, jó eséllyel leszel nyereséges a piacon. Egy nagyszerű spekuláns mondta nekem egyszer: „ha figyelmeztető jeleket látok, nem vitatkozom velük, kiszállok! Pár nap múlva, ha minden jónak tűnik, újra beléphetek. Ezzel megspóroltam magamnak egy csomó aggódást és pénzt is. Illusztrálom egy példával: ha a sínek között sétálok, és látom, hogy közeledik egy expresszvonat óránként 100 kilométeres sebességgel, hülye lennék nem félreállni és elengedni. Ha a vonat elhaladt, folytathatom az utam, ha úgy látom jónak”. Mindig emlékezni fogok erre a spekuláns-bölcsességre! Minden megfontolt spekuláns éberen figyel a veszélyt jelző dolgokra. Nagyon érdekes, hogy sokan inkább végignézik, ahogy a piac több pontot is ellenük megy, de nem zárják ki pozíciójukat időben. Hezitálnak, halogatnak, és abban bíznak, hogy majd úgyis visszaerősödik, és majd akkor zárnak. Aztán ha esetleg tényleg felfelé lendül egy kicsit a piac, már el is feledkeznek arról, hogy zárni akartak, mondván, hogy a piac most már jól viselkedik. De ha az árak újra esni kezdenek, akkor bajban lesznek! Ezért kell útmutatót, iránytűt használni, ami azt is meghatározza, mikor kell zárni. Hadd mondjam el újra: a spekuláns legfőbb ellensége saját emberi gyengesége. Ha egy részvény emelkedik egy nagyot, aztán esik egy picit, ugyan miért ne száguldhatna tovább felfelé? Persze, hogy száguldhat. De miért pont akkor kezdené, amikor te akarod? Azok számára, akik hajlandóak a spekulációra komoly üzletként tekinteni, elmondanám, hogy teljesen ki kell küszöbölni a reménykedést a gondolkodásunkból. Meg kell érteni, hogy nem lehet minden nap, minden héten sikert elérni. Egész évben néhány alkalom, talán 4-5 jó lehetőség van arra, hogy az ember pozíciót nyisson. A köztes időben pedig hagyni kell, hogy a dolgok alakuljanak a piacon. Ha jól időzítetted a belépést, a pozíciód már a kezdettől nyerőben lesz. Innentől kezdve csak annyi a dolgod, hogy figyelsz, látsz-e veszélyre utaló jeleket, és ha igen, zárod az üzletet és a papírprofitod igazi pénzre váltod. Ne feledd: midőn te semmit sem csinálsz, azok a spekulánsok, akik nap mint nap szükségét érzik, hogy trédeljenek, megalapozzák veszteségeikkel a te következő nagy hasznodat. Neked csak várnod kell türelmesen. A spekuláció nagyon izgalmas dolog! Sokan egész napjukat a brókerházban töltik, folyton telefonálnak, és a nap végén barátaikkal is csak a piacról beszélnek. Mindig csak a tickerek és az árszalag jár az eszükben. Annyira leköti őket a sok apró mozgás, hogy észre sem veszik, ahogy a nagy lavina készülődik. Állandóan a piac rossz oldalán vannak. Aki minden kis mozgásból profitálni akar, az nem fog tudni felkészülni az igazán nagy lehetőségekre. Az ilyen hibákat ki lehet küszöbölni, ha az ember gondosan készíti jegyzeteit, és arra figyel, hogy az árak mikor és hogyan változnak. Az idő mindig nagyon fontos szempont kell, hogy legyen. Sok éve már, hogy egy figyelemre méltóan sikeres spekulánsról hallottam. Az illető Kalifornia hegyei között élt, és csak háromnapos árakhoz tudott hozzájutni. Évente csak néhány alkalommal jött le a városba, ekkor viszont sok megbízást adott ki
www.tozsde.hu.tl
12
brókerének. Egy barátom ennél a brókernél dolgozott, így volt alkalma beszélgetni vele. Csodálkozása határtalan volt, amikor meghallotta, hogy ez a kereskedő a világtól teljesen elzárva él, alig tartja a kapcsolatot a civilizációval, és alkalmanként iszonyú nagy méretekben köt. Megkérdezte tőle, hogyan tudja követni a piacokat az erdő közepéről? A férfi erre ezt mondta: „Nos, számomra a spekuláció üzlet. Biztos, hogy vesztenék, ha hagynám, hogy elterelje a figyelmem a sok apró ármozgás. Szeretek elvonulva gondolkozni. Mindig jegyzetelek arról, ami a piacon történt, így eléggé tisztán látom az eseményeket. Az igazi mozgások nem fejeződnek be aznap, amikor elkezdődtek. Idő kell, hogy egy valódi mozgás befejeződjön. Azzal, hogy a hegyekben élek, meg tudom adni a piacnak azt az időt, amire szüksége van. De eljön a nap, amikor azt látom, hogy az árak nem ugyanazt a mintát követik, mint előzőleg. Ekkor eldöntöm, hogy mi a teendőm, majd lemegyek a városba és teszem a dolgom”. Ennek sok éve már. A „hegylakó” hosszú időn át, konzisztensen kereste a pénzt a piacon. Számomra nagy inspiráció volt a története. Eztán minden korábbinál keményebben dolgoztam azon, hogy az összegyűjtött adatokat az idő függvényében értelmezzem. A folyamatos munka meghozta eredményét, és sikerült olyan rendszert alkotnom, ami meglepően jól jelezte előre a várható mozgásokat.
www.tozsde.hu.tl
13
3. Kövesd a nagyokat! Egy sikeres időszak után mindig kísértésbe eshet az ember, hogy óvatlan legyen, vagy túl nagy ambíciókat tápláljon. Ekkor józan, tiszta gondolkodásra van szükség, hogy megtarthassuk azt, amit elértünk. Nem szükségszerű, hogy elveszítsük a nyereséget, de be kell betartanunk néhány alapvető szabályt. Tudjuk, hogy az árak fel-le mozognak. Ez mindig így volt, és ezután is így lesz. Elméletem szerint a nagy mozgások mögött ellenállhatatlan erő van. Ennyi, amit tudni kell. Nem tanácsos túl mélyen vizsgálni az ármozgások okát. Előfordulhat, hogy a lényegtelen apróságok elhomályosítják éleslátásod. Azt kell észrevenni, amikor mozgásba lendül a piac, és úgy kell kormányozni a csónakot, hogy sodródjon az árral. Ne vitatkozz a körülményekkel, és semmi esetre se menj szembe a piaccal. Ne feledd, hogy veszélyes dolog, ha szétforgácsolod a figyelmed a piacon. Ez alatt azt értem, hogy ha túl sok pozíciót tartasz egyszerre, nem fogod tudni megfelelően figyelni őket. Én is elkövettem ezt a hibát évekkel ezelőtt, és kemény árat fizettem érte. Egy másik hiba, amit elkövettem, az volt, hogy teljesen bullish vagy bearish szemléletre váltottam azért, mert egy részvény mozgása megfordult, és szembement az általános piaci trenddel. Nyitás előtt türelmesen ki kellett volna várnom, hogy más részvényeken is lássam ugyanazokat a jeleket, a forduló jeleit. Ehelyett azonban engedtem a kísértésnek, és elhamarkodottan nyitottam. Engedtem, hogy a kereskedés izgalma utáni sóvárgás felülbírálja azt, amit a józan ész diktált. A 20-as évek vad bikapiacán előre láttam, hogy a rezes részvények ára nem fog már sokáig emelkedni. Nem sokkal eztán a gépipari részvények is elérték a zenitet. Mivel már két csoportban is az emelkedés végét láttam, arra a hibás következtetésre jutottam, hogy itt az idő, hogy mindent eladjak. Még belegondolni is rossz, hogy mennyi pénzt vesztettem ezzel. Hatalmas profitom keletkezett ugyan a rézipari és gépes részvényeken, mégis sokat vesztettem azzal, hogy megpróbáltam eltalálni a szerszámipari részvények csúcspontját. Történetesen ez is, és más részvénycsoportok is elérték tetőpontjukat. Ezidőtájt az Anaconda már 50 ponttal korábbi csúcsa alatt forgott. Azt szeretném ebből kihozni, hogy ha egy részvénycsoportban tisztán látsz egy várható mozgást, akkor cselekedj, de ne ess abba a hibába, hogy más csoportokban is elhamarkodottan elkötelezd magad. Várd ki türelmesen, amíg ott is meglátod az előjeleket. Várd ki a biztosat, ne forgácsold szét erőidet elhamarkodottan. Fordíts figyelmet az aktív részvények mozgásának vizsgálatára. Ha nem tudsz pénzt keresni azzal, ami jól forog, akkor semmivel sem fogsz tudni. Ahogy a női ruhák, kalapok és ékszerek divatja is folyton változik, úgy változnak a piacok is. A tegnap nagyjai helyett holnap új kedvencek jöhetnek. Évekkel ezelőtt a vasút, a cukoripar és a dohányipar volt a nyerő. Aztán jött az acélipar, és a cukros részvények háttérbe szorultak. Ma négy kiemelt csoport van: az acélipar, a motorgyártás, a repülőgyártás és az utánvétes csomagküldéssel foglalkozó cégek. Amerre ezek mennek, arra megy az egész piac. Aztán idővel jönnek új favoritok, a régieket pedig lassan elfelejtik. A tőzsde mindig is ilyen volt, és ilyen is lesz.
www.tozsde.hu.tl
14
Kifejezetten rossz dolog egyszerre sok részvénybe beszállni. Bele fogsz zavarodni a sok információba. Próbálj inkább néhány fő részvénycsoportot figyelni. Sokkal egyszerűbb lesz egy átfogó képet kialakítani, ha nem kell a teljes piacot szemmel tartani. Ha egy csoportban két részvény is hasonló mozgást enged sejtetni, ne aggódj a többi felől, követni fogják a nagyokat. Légy rugalmas gondolkodású. Ne feledd, hogy a ma nagyjai lehet, hogy sehol sem lesznek már két év múlva! Ma négy csoport papírjairól készítek jegyzeteket. Ez nem jelenti azt, hogy mind a néggyel kereskedek is egyidőben! De szemmel tartom valamennyit. Amikor elkezdett érdekelni a részvények világa, úgy döntöttem, hogy kipróbálom, mennyire tudom megjósolni az árak mozgását. Egy kis könyvbe gyűjtöttem a fiktív kereskedéseimet. Ez könyvecske mindig nálam volt. Aztán eljött az első igazi kötésem is, amit soha nem fogok elfelejteni. Öt darab Burlingtont vettünk felesben egy barátommal. Az én profitom 3 dollár 12 cent volt az üzleten. Ekkor váltam ténylegesen spekulánssá! Úgy vélem, a mai piaci körülmények között egy régimódi spekuláns nem járna sikerrel. A régimódi alatt azt értem, aki a régi, likvid piacokon rögtön 5 vagy 10 ezer részvénnyel lépett be a piacra. Ekkoriban még ez a volumen nem gyakorolt számottevő hatást az árakra. Belépés után, ha a részvény jól mozgott, a spekuláns bővíthetett még a pozícióján. Korábban, ha hibásnak bizonyult egy jóslat, eget rengető veszteség nélkül ki lehetett lépni a piacról. Ma azonban, ha a pozíció kényelmetlenné válik, a szűkebb piac következtében nagyobbak a veszteségek is. A másik oldalról, ahogy ezt már korábban is leírtam, a mai spekuláns, ha elég türelmes, jobb eséllyel pályázik nagy nyerőkre kisebb pozíciókkal is, mert a mai piacokon kevesebb olyan mesterségesen keltett mozgás van, ami a leggondosabb számításokat is gyorsan keresztülhúzná. Nyilvánvaló, hogy a mai spekuláns kisebb méretben köt, mint elődei. Kötései egy-egy részvénycsoportra szorítkoznak, azokra, amiket alaposan tanulmányozott. Új szelek fújnak a piacokon, és az új idők sok lehetőséget tartogatnak a szorgalmas, megfontolt, hozzáértő spekulánsoknak.
www.tozsde.hu.tl
15
4. Pénz a kézben Ne engedd másnak, hogy a pénzeddel bánjon. Akár ezrekről, akár milliókról van szó, az alapelv ugyanaz: a te pénzedről van szó. Addig marad a tiéd, amíg vigyázol rá! A helytelen spekuláció az egyik legbiztosabb módszer arra, hogy az összes pénzed elveszítsd. A tudatlanok baklövései igen sokfélék lehetnek. Már említettem az egyik gyakori hibát, a leátlagolást. Sokan csinálják, hogy vesznek egy részvényből, mondjuk 50 dolláron. Aztán néhány nap múlva, ha tehetik, sietve vesznek még százat, 47 dolláron. Ezzel átlagosan 48 és fél dollárra vitték le részvényeik bekerülési költségét. De aki 50-en vett, és már három pontot veszített, ugyan minek ad még hozzá a már úgyis vesztes pozíciójához? Mi történik, ha az ár tovább esik, mondjuk 44-re? Ekkor már 600 dollár vesztesége lesz az első vételen és további 300 a másodikon. Ha valaki ezt a téves logikát követi, akkor a folytatásban kétszáz részvényt kellene vennie 44 dolláron, majd ismét négyszázat 41-ért, nyolcszázat 38-on, ezerhatszázat 35-ön, háromezer-kétszázat 32-ért, majd hatezer-négyszázat 29-ért és így tovább. Vajon hány spekuláns tudná elviselni azt a nyomást, amit a vesztes pozíciók tartása okozna? Magamat ismételve csak annyit tudok mondani tehát: tartózkodj a leátlagolástól! A brókerednek csak egy dolgot higgyél el, ha azt mondja: elfogyott a fedezeted! Ha ez bekövetkezik, szüntesd meg a számlád, mert a piac rossz oldalán állsz. Miért szórnád ki a pénzed az ablakon? Tedd el inkább rosszabb napokra, vagy fektesd olyasvalamibe, amiben sikeresebb lehetnél. A sikeres üzletember több lábon áll, nem csak egy ügyfélre épít. Minél több kuncsaftja van, annál jobban eloszlik közöttük az üzleti kockázat. Aki a spekuláció nevű üzletbe fog, fontos, hogy bármely kötésén csak tőkéje kicsiny részét kockáztassa. A spekuláns számára a letétje olyan, mint a boltosnak az áru a polcokon: nélkülözhetetlen a munkához. Egy igen nagy hiba, amibe sok spekuláns beleesik, hogy túl gyorsan akar meggazdagodni. Ahelyett, hogy rászánna két-három évet arra, hogy tőkéjét például megötszörözze, két-három hónap alatt akarja ezt elérni! Igen ritkán sikerül ez a mutatvány. Ha sikerül is, vajon meg tudja-e tartani a pénzt az ilyen kereskedő? Bizony, hogy nem! Miért? Könnyen jött, könnyen megy! Bárki, aki ilyen gyorsan ennyi pénzt keres, szinte bizonyosan elveszti józan ítélőképességét. Úgy hiszi, ha néhány hónap alatt 500 %-ot keresett, akkor a következő hónapokban még többet tud majd nyerni. Az ilyen spekulánsoknak sosem elég. Addig kereskednek, hogy egyszer csak hiba csúszik a számításaikba, történik valami előre nem látott, kiszámíthatatlan dolog, és minden odavész. A bróker jelzi, hogy elfogyott a fedezet, és nincs tovább. Aki szerencsés, ki tud alkudni egy kis haladékot, vagy van valamicske dugipénze, hogy folytassa tovább. Aki boltot nyit, ne számítson arra, hogy a befektetett összeg negyedénél többet tud majd keresni az első évben. Bezzeg a spekulánsok, nekik 25 % semmi! Ők az első évben minimum duplázni akarnak. Ott hibázzák el, hogy nem üzletként kezelik a tőzsdézést, és nem is tudják üzleti alapokra helyezni működésüket.
www.tozsde.hu.tl
16
Van itt még egy megjegyzendő dolog. Az összes profittal zárt üzlet végén el kell különíteni a nyereség felét. Csak azt a pénzt lehet hazavinni a tőzsdéről, amit a nyerő kötések végén kivonunk a számlánkról. Erről egy Palm Beach-en töltött napom jut eszembe. Éppen New York-ból érkeztem, és volt egy tekintélyes short pozícióm. Néhány nappal később úgy láttam, hogy ideje zárni a kötésemet. Egy jó lehetőséget láttam a papírprofit beváltására, és nem haboztam élni vele. A zárás után táviratoztam a brókernek, hogy azonnal küldjön át egymillió dollárt a bankszámlámra. A távírász majdnem elájult, amikor feladtam az üzenetet. Miután az üzenetet elküldte, megkérdezte, hogy megtarthatja-e a visszaigazolást. Megkérdeztem, hogy miért? Azt válaszolta, hogy húsz éve távírász, és ez volt az első alkalom, hogy valaki üzenetet küld a brókerének, hogy pénzt venne ki a számlájáról. Sok olyan üzenet átment már a kezei között, amiben brókerek kértek további fedezetet az ügyfelüktől, de az enyémhez hasonlót még nem látott. Az átlagos tőzsdésnek két alkalma van arra, hogy pénzt vegyen ki a számlájáról: az egyik, ha egyáltalán nincs pozíciója, a másik, ha iszonyúan nagy az egyenlege. A többi esetben úgysem fog pénzt lehívni. Ha a piac ellene megy, akkor azért, mert kell a pénz fedezetre. Ha netán nyerne, akkor meg azért, mert úgy hiszi: legközelebb majd kétszer ennyit fog keresni a piacon. A következmény az, hogy igen kevesen tudnak pénzhez jutni a piacból. Akinek a pénz nem valami valódi, kézzel fogható dolog, az nem is fogja úgy kezelni. Évekig szokásom volt, hogy minden egyes sikeres kötés után készpénzben vettem fel a nyereség egy részét. 2-300 ezer dolláros összegeket vettem ki. Ez nagyon jó szokás, mert van egy pszichológiai előnye. Az ember megszámolja a pénzt, ami a kezében van. Saját szemével látja, saját kezével tapintja meg a pénzét. Az ember tudja, hogy a pénze létező, kézzelfogható dolog, és így jobban tud rá vigyázni. Nem ugyanolyan, ha a pénz bankszámlán vagy a brókernél pihen. Fontos, hogy az ember időről időre a kezében érezze. Ekkor érzi igazán az ember, hogy birtokolja a pénzt. Ez a gyakorlat megóv majd attól, hogy önfejűségből olyan vesztes üzletekbe bocsátkozz, amikkel elveszheted mindazt, amit megkerestél. Időről időre vond ki a nyereséget a számládról! Túl lazán veszik az efféle dolgokat az átlagos spekulánsok. Ha valaki elég szerencsés ahhoz, hogy megduplázza a tőkéjét, akkor a legjobban teszi, ha a nyereség felét azonnal felveszi és félrerakja tartaléknak. Ez a szabály nagyon jó szolgálatot tett nekem az évek során. Azt az egyet sajnálom, hogy nem jöttem rá már korábban, mert bizony simábbá tette volna számomra a spekuláció rögös útját. Világéletemben a tőzsdén kerestem a kenyeremet. Sokmillió dollárnyi Wall Street-en megkeresett pénzt veszítettem el más üzleti vállalkozásokba fogva. Csak néhányat említek: ingatlanüzlet Floridában, olajkutak, repülőgépgyártás, új találmányokon alapuló termékek reklámozása. Mindig elvesztettem mindegy egyes centemet, amit a tőzsdén kívül próbáltam meg fialtatni. Egyik alkalommal, amikor egy üzleti lehetőség feltüzelte a fantáziámat, egy jóbarátomtól kértem volna 50 ezer dollárt az üzlethez. Meghallgatta mondandómat, majd ennyit mondott: „Livermore, te soha nem fogsz mással pénzt keresni, csak a spekulációval. Maradj meg annál, amihez értesz. Ha a tőzsdére kérsz 50 ezret, adok. Ha másra kell, nem.”
www.tozsde.hu.tl
17
A tanulság ismét csak az, hogy a spekuláció egy üzlet, és eszerint is kell kezelni. Ne hagyd, hogy az izgatottság, a hízelkedés vagy a kísértés befolyásoljon. Tartsd észben, hogy a brókerek akaratukon kívül is sok spekuláns vesztét okozzák. A brókereket az érdekli, hogy a jutalékuk meglegyen. Jutalék akkor van, ha az ügyfelek kereskednek. Minél több a forgalom, annál több a jutalék is. A spekuláns kereskedni akar, a bróker pedig nem csupán nyitott erre, de sokszor egyenesen támogatja is, hogy minél többet kereskedjél. Az óvatlan spekuláns barátként tekint a brókerére, és tanácsait megfogadva könnyen túlkereskedi magát. Ez a gyakorlat csak akkor lenne indokolható, ha az átlagos spekuláns nyereséggel működne. Vannak idők, amikor tényleg többet kell kereskedni, mint általában. Mihelyt azonban ez megrögzött szokássá válik, nehéz lesz megálljt parancsolni. Ha a sikerhez oly nélkülözhetetlen egyensúly odavész, akkor csak idő kérdése, hogy mikor történik meg a baj. Az ilyen emberek úgy vélik, sosem tévednek. Pedig egyszer eljön a nap, amikor a könnyen jött pénz szárnyra kel, és továbbrepül, és egy újabb spekuláns megy tönkre. Sose köss olyan üzletet, amibe akár tönkre is mehetsz.
www.tozsde.hu.tl
18
5. Sarokpontok Mindig nyereséggel jöttem ki a piacról, amikor volt elegendő türelmem ahhoz, hogy kivárjam, amíg a piac elér egy általam sarokpontnak nevezett árszintre. Hogy miért? Azért, mert pont akkor léptem be a játékba, amikor eljött egy számottevő mozgás pszichológiailag megalapozott ideje. Amikor az útmutatóm jelzett, azonnal cselekedtem és így a kezdetektől fogva a nyerő oldalon álltam. Nem kellett aggódnom a veszteségek miatt, csupán kivárni, amíg a piac lefutja várható köreit. Tudtam, hogy a piac időben jelezni fogja, mikor kell zárnom a pozíciómat. Amikor volt türelmem higgadtan kivárni a megfelelő időpontot, mindig jól jártam. Mindig azt tapasztaltam, hogy akkor tudtam igazán sok pénzt keresni, ha már egy nagyobb mozgás elején pozícióba kerültem. Ennek oka az, hogy türelmesen várni a fejleményeket sokkal könnyebb, ha az ember pluszban van. Amikor a megfelelő időben léptem be, már a kezdetektől nyerőben voltam, és nem volt gond hidegvérrel végigülni a kisebb korrekciókat, amik a mozgás tartama alatt időről-időre elkerülhetetlenül kialakulnak. A piac meg fogja adni neked a jelet a beszálláshoz, és ugyanígy a kiszálláshoz is. Legyen elég türelmed kivárni, amíg a mozgás befejeződik. „Róma sem egy nap alatt épült fel”, és ugyanígy, a fontos ármozgások nem fejeződnek be egy nap, vagy akár egy hét alatt sem. Idő kell, hogy a piac végigjárja a kiszabott útját. Tudni kell, hogy az igazán fontos végjáték az utolsó 48 órában játszódik le, ezért igen fontos, hogy ebben részt vegyünk. Vegyünk egy példát: egy részvény ereszkedő trendben mozog már egy ideje, a mostani mélypontja pedig 40 dollár. Néhány nap alatt felszalad 45-re az ára, majd visszaesik és e két árszint között oldalaz egy hétig. Ezután ismét nekilódul felfelé, és 49,5 dollárig emelkedik. A piac ezt követően elcsendesedik, és néhány napig semmi nagy mozgás nem történik. Aztán megint feléled a kereskedés, és néhány pontot esve a 40 dolláros sarokpont közelébe esik az ár. Nos, ekkor kell nagyon figyelni az árak mozgását. Ha ugyanis folytatódik az eső trend, akkor a részvény legalább 3-4 dollárt fog még esni, mielőtt egy esetleges korrekció bekövetkezik. Ha nem tudja átvinni a 40 dolláros szintet, akkor ez egy jelzés arra, hogy hamarosan jöhet a shortok zárása. Ha nem tud új mélypontra jutni, akkor ez igen gyakran egy új trend kezdetét jelzi előre. Ha az árak a 49,5 dolláros másik sarokpont fölé tudnak emelkedni, az a további várható emelkedést valószínűsíti. Szándékosan nem használom a „bullish” és a „bearish” kifejezéseket a trendek jellemzésére, mert úgy vélem, sokan e szavak hallatán rögtön arra gondolnak, hogy a piac igen hosszú ideig egy irányba fog majd haladni. Hosszú ideig tartó, jól felismerhető trendek ritkán vannak, nagyjából 4-5 évente egyszer. Gyakrabban vannak azonban rövidebb ideig tartó, szintén jól meghatározható trendek. Szívesen használom az emelkedő, illetve eső trend kifejezéseket, mert ezek azok, amik jól leírják, hogy mi történik ilyenkor a piacon. Előfordulhat, hogy bevásárolsz egy részvényből, mert emelkedésre számítasz, majd néhány hét múlva azt látod, hogy mégis tovább folytatódik az esés. Ilyenkor sokkal könnyebb félretenni a véleményed, és elfogadni az ellenkező irányt, ha nem vagy teljesen meggyőződve arról, hogy az egész piac bullish vagy épp bearish beállítottságú.
www.tozsde.hu.tl
19
Harminc évig dolgoztam módszeremen, hogy az árak mozgását megfelelően tudjam rögzíteni az idő függvényében. Tapasztalataim alapján fel tudtam állítani azokat a szabályokat, amik segítenek a bekövetkező fontos ármozgások előrejelzésében. Az első feljegyzéseim nem voltak túl hasznosak a számomra. Aztán ahogy teltek a hetek, mindig újabb és újabb ötleteim támadtak, amikkel apránként előre tudtam lépni. Aztán megint újabb dolgok jutottak eszembe, és megint javítottam jegyzeteimen. Az igazi előrelépést az hozta meg a számomra, amikor az időt, mint tényezőt is számításba vettem. Rájöttem, hogyan határozzam meg a piaci sarokpontokat, és hogyan profitáljak belőlük. Bár a számításokon időről-időre változtatok, jegyzeteim mégis beszédesek. Ha odafigyelsz, te is megértheted, amit mondanak. Ha egy spekuláns eljut oda, hogy meg tudja határozni egy részvény sarokpontjait, és tudja is értelmezni, hogy mi várható ennél a pontnál, akkor biztos lehet benne, hogy a jó időben, a jó oldalon száll be, és így már a kezdetektől nyerőben lesz. Sok évvel ezelőtt a legegyszerűbb megfigyelések alapján kezdtem a sarokpontok keresését. Azt vettem ugyanis észre, hogy ha egy papír ára áthaladt egy kerek szinten, például 50, 100, 200 vagy 300 dolláron, akkor eztán igen gyakran begyorsult az ármozgás. Az első próbálkozásom ennek kihasználására az volt, amikor a kerek 100-as szint elérésekor vettem 4000 darab Anaconda részvényt. Még meg sem írták a cetlit a kötésemről, amikor az árak már a 105 dollárt verdesték. A nap végéig további 10 pontot emelkedett, majd a következő napon megint nekilódult. Néhány várható, 7-8 pontos reakciót leszámítva esés nélkül repült tovább 150 dollárig. A 100 dolláros beszálló áram egyszer sem volt veszélyben, a kezdetektől nyerőben voltam. Sok pénzt megkerestem ezzel a módszerrel. Amikor később az Anaconda 200, majd 300 dolláron forgott, megint megismételtem a mutatványt. Az utolsó alkalommal azonban már nem emelkedtek a várakozásomnak megfelelően az árak. 302,75-ön megállt az emelkedés. Ez egyértelmű figyelmeztetés volt számomra. Eladtam mind a 8000 részvényem, szerencsére sikerült megszabadulni 5000 darabtól 300-on, további 1500-tól pedig 299,75-ön. Az első 6500 részvényt két perc alatt el tudtam adni. A megmaradó 1500-at pedig már majdnem félóra alatt, 1-200 darabos csomagokban! Az utolsó tételt a záróáron, 298,75-ön tudtam eladni. Biztos voltam benne, hogy ha a papír a kerek 300-as szint alá esik, akkor abból nagy zuhanás lesz. Másnap reggelre kiderült, hogy jól sejtettem. Már Londonban nagyot esett a részvény, a New York-i nyitásra még lentebb került, és néhány nap alatt 225-ig zuhant. Ne feledd, hogy a sarokpontok körül nagyon kell figyelni. Ha az árak nem úgy viselkednek, mint ahogy várod, vedd ezt komoly figyelmeztetésnek, és szállj ki. Ahogy az imént leírtam, az Anaconda egész másként mozgott a 300-as szint átlépésekor, mint tette azt a 100-as vagy a 200-as küszöbnél. Utóbbiaknál még igen gyorsan további 10-15 dollárt emelkedett az ár, a 300-as árszintnél viszont a piacon már túlsúlyba került a kínálat, az emelkedés így nem folytatódhatott tovább. A részvény viselkedése a 300-as sarokpont fölött egyértelművé tette, hogy itt más fog történni, mint ami általában szokott egy ilyen kerek szint elérésekor. Egy másik alkalommal három hetet vártam, hogy megfelelő legyen az idő arra, hogy bevásároljak a Bethlehem Steel papírjaiból. 1915. április 7-én történelmi csúcsra ért a papír, 87,75 dolláros áron. Mivel megfigyeléseim szerint a sarokpontokon áthaladó részvények gyors emelkedésbe szoktak kezdeni, 8-án bevásároltam a papírból 99 és 99,75 közötti árakon. Még aznap 117 dollárra szökött fel a papír ára! Kisebb
www.tozsde.hu.tl
20
megtorpanásoktól eltekintve szépen emelkedett az ára, egészen 155 dollárig. Lélegzetelállító volt! Ez az üzlet is nagyon jól példázza, hogy a nagy nyereség mindig azoké, akiknek van türelme kivárni a megfelelő pillanatot. De a java még hátravolt, nem végeztem még a Bethlehem-el! Megismételtem a mutatványt 200, 300 és a kábulatba ejtő 400 dolláros csúcsnál is. Ugyanezt a lehetőséget ki lehet használni medvepiacokon is, amikor egy papír ára zuhanás közben töri át a sarokpontot jelentő árszintet. Megtanultam, hogy az áttörés utáni folyamatokat kell nagyon figyelni. Ha mégsem jönne be a számításom, ha azt látom, hogy hiányzik az erő a részvényből, akkor az ilyen pontok környékén könnyű sarkon fordulni és kiszállni az üzletből. Mellesleg szólva, amikor elfogyott a türelmem és nem vártam ki a megfelelő időpontot, mindig vesztettem. Ha belebabráltam a piacba a gyors profit reményében, mindig mínuszban jöttem ki a végén. Egy másik lehetőség a fontos árszintek kifigyelésére a következő. Tegyük fel, hogy egy néhány éve bevezetett részvény eddigi legmagasabb ára 20 dollár volt. Ezt a csúcsot mondjuk két éve érte el. Ha a cég háza táján valami kedvező dolog történik, és a papír elindul felfelé, általában jó döntés beszállni, amikor új történelmi csúcsra ér. Lehet, hogy egy részvény 50, 60 vagy 70 dolláron forog, aztán esik mondjuk 20 dollárnyit, és ezután a csúcs és a mélypont között marad akár egy-két évig is. Ha ezután kiüti a korábbi mélypontját, akkor valószínű, hogy még tovább is fog esni. Miért? Mert ilyenkor általában magával a céggel támadtak problémák! Ha az árak változását lejegyzed az idő függvényében, akkor te is képes leszel megállapítani azokat a sarokpontokat, ami közelében egy jelentősebb ármozgás valószínűsíthető. Sok időre és türelemre lesz szükséged ahhoz, hogy ennek módját kitapasztald. Sok időt kell arra áldoznod, hogy a saját magad által készített jegyzeteket tanulmányozva megfigyeld, mik egy közelgő nagyobb ármozgás előjelei. Hihetetlenül lebilincselő dolog az árakat tanulmányozva megtalálni az egyes papírok sarokpontjait. Nagy örömöt és megelégedettséget fog okozni minden egyes sikeres üzleted, amit a saját felfedezéseid alapján kötöttél. Sokkal örömtelibb lesz annál, mintha más tanácsai vagy útmutatásai alapján kereskednél. E könyv utolsó fejezeteiben részletekbe menően ismertetem a Livermoremódszert, amit a sarokpontok meghatározására fejlesztettem ki. Kevesen tudnak mások tanácsai alapján pénzt keresni. Sokan könyörögnek tippekért, de aztán nem tudják az információt jól felhasználni. Egy estélyen történt, hogy egy hölgy már szinte az elviselhetetlenségig gyötört azzal, hogy adjak neki tőzsdei tanácsokat. Egyik gyenge pillanatomban azt mondtam neki, hogy vegyen a Cerro de Pasco papírjából, amely épp aznap lépett át egy fontos szintet. A papír a következő héten 15 dollárt erősödött, alig valamicske korrekció mellett. Aztán az árak mozgásából láttam, hogy az emelkedés megtorpant, és ideje eladni. Ekkor eszembe jutott, hogy mit is tanácsoltam a hölgynek, ezért megkértem a feleségem, hogy mielőbb hívja fel az illetőt, és szóljon neki, hogy adja el, amije van. Alaposan meglepődtem, amikor a kisasszony közölte, hogy nem is vásárolt részvényt, mert először meg akart győződni tippem helyességéről. Hát ennyit a tippadásról! Az árutőzsdén gyakoriak a fontos sarokpontok. A kakaót példának okáért a New York-i Kakaótőzsdén kereskedik. Az év nagy részében e termék mozgása nem ad
www.tozsde.hu.tl
21
kiemelkedő lehetőséget a spekulációra, ennek ellenére lényeges, hogy az ember automatikusan kövesse azokat a piacokat, amik nagy lehetőséget tartogathatnak. Az 1934-es évben a decemberi kakaó opció ára februárban ért 6,23 dolláros csúcsra. A mélypontot októberben érte el, 4,28 dolláros szinten. 1935-ben a csúcs szintén februárban keletkezett, 5,74 dollárral, a mélypont júniusban 4,54 dolláron volt. Az 1936os évben a mélypont márciusban volt, 5,13 dolláron. Ebben az évben, augusztusban megváltozott a piac karaktere. Nagy piaci aktivitás kezdődött. Az évi csúcs még ebben a hónapban megdőlt, 6,88 dolláron. Ez a szint túlszárnyalta az előző két év csúcsait, és magasabb volt, mint a kakaó árának legutolsó két, általam meghatározott sarokpontja. Szeptemberre az ár 7,51 dollárra emelkedett, októberre 8,70-ig szökött fel, novemberre már 10,80, decemberre 11,40 lett és végül a következő év, 1937 januárjára extrém magasra, 12,86 dollárra emelkedett. Öt hónap alatt 600 pontot ment fel az ára, és mindössze enyhe korrekciók történtek eközben! Nyilvánvaló, hogy volt valami az áremelkedés mögött egy olyan piacon, ami évről évre meglehetősen sablonos képet mutat. Ez a valami a kínálat erős lecsökkenése volt! Azok, akik fél szemmel a kakaó piacát is követték, igen jó lehetőségeket találhattak ebben az emelkedésben. Amikor a jegyzeteidben ismétlődő mintákat kezdesz felfedezni, akkor fogod majd meghallani azt, amit az árak mondanak neked. Hirtelen beléd hasít a felismerés és a szemed előtt áll össze a kép. Ilyenkor elő kell venned a régi feljegyzéseket, és visszakeresni, hogy hasonló piaci körülmények között milyen fontosabb ármozgás következett. Alapos elemzés és megfontolás után véleményt tudsz majd alkotni a várható eseményekről. Ha felfedezel egy mintázatot, az emlékeztessen arra, hogy minden fontosabb ármozgás csupán ismétlődése annak, ami korábban hasonló piaci körülmények között már megtörtént. Mihelyt megismerkedsz a múlt történéseivel, képes leszel sikerrel előre jelezni a küszöbön álló mozgásokat. Szeretném hangsúlyozni, hogy saját jegyzetelési módom minden bizonnyal messze áll a tökéletestől. Ami fontos, hogy a módszer működik és nekem jó szolgálatot tesz. Meg vagyok győződve róla, hogy bárki, a saját kezűleg készített jegyzetei alapján meg tudja tanulni, hogyan jelezze előre a közelgő mozgásokat. Nem lepődnék meg azon, ha a nyomdokaimba lépők többet tudnának kihozni módszeremből, mint én magam. Ezt arra alapozom, hogy én a szabályaimat saját elemzéseim alapján alkottam meg. Lehet, hogy másvalaki talál olyan lényeges összefüggéseket, amik fölött esetleg elsiklott a figyelmem. Azt se feledjük, hogy mindenki mást vár a módszerétől. Nekem nagyon megfelel a sajátom, de elképzelhetőnek tartom, hogy új ötletekkel kiegészítve még jobbá lehetne tenni. Ha valaki erre képes lenne, egy pillanatig sem irigyelném tőle a sikert!
www.tozsde.hu.tl
22
6. Az elbukott millió A következő fejezetekben konkrét kereskedési szabályokat és elveket szándékozok megosztani az olvasóval. Azt is leírom majd, hogyan figyelem az árak mozgását az idő függvényében. Az általános szabályok egyikeként említem meg, hogy rossz gyakorlatnak tartom, ha valaki már rögtön a kezdeteknél, ugyanazon az áron nyitja meg teljes pozícióját. Az ilyen, gyakran impulzív adás-vétel helytelen és veszélyes. Tegyük fel, hogy valamely részvényből összesen maximum 500 darabot szándékozol venni. Az elején kezdd el 100 darabbal. Ha a piac a jó irányba mozdul, vehetsz még 100 darabot, és így tovább. Minden egyes újabb vétel magasabb áron történjen, mint az előző. A shortolásnál ugyanezt az elvet kell alkalmazni. Soha ne nyiss újabb eladást, csak ha alacsonyabb áron tudod ezt megtenni, mint korábban. Ha mínuszban vagy, akkor ne nyiss újra ugyanabba az irányba. Ez az általam ismert legjobb módszer arra, hogy minél többször a piac jó oldalán állhass. Azért jó, ha így csinálod, mert mindig pluszban leszel a kötéseiddel. Az a tény, hogy pluszban vagy, bizonyítja, hogy jól gondolkodtál. Az én módszerem szerint először fel kell mérni a helyzetet. Eztán nagyon fontos meghatározni azt az árszintet, ahol be lehet lépni a piacra. Tanulmányozd a jegyzeteid, vizsgáld meg az utóbbi hetek mozgásait, és ha úgy látod, hogy a kiválasztott részvény elérte azt az árszintet, ahonnan további mozgást valószínűsítesz, akkor lépj be. A belépéssel egy időben döntsd el, hogy mennyi pénzt szándékozol kockáztatni az üzleten, ha mégsem jönne be a számításod. Lehet, hogy nem elsőre kerülsz nyerő helyzetbe. Lehet, hogy másodszorra is be kell lépned. Ha következetesen újra belépsz, amikor az árak elérik az általad fontosnak vélt szintet, akkor biztosan benne leszel a nagy mozgásban, amikor az megindul. Egész egyszerűen nem maradhatsz ki belőle. A jó időzítés nagyon fontos…a türelmetlenség pedig nagyon költséges! Hadd meséljem el, hogyan estem el egyszer egymillió dollárnyi profittól a rossz időzítés és a türelmetlenség miatt. Legszívesebben elbujdosnék szégyenemben, amikor eszembe jut, de mégis elmesélem. Sok éve történt már, hogy erősen bullish jeleket láttam a gyapot piacán. Úgy véltem, hogy egy jókora emelkedés előtt állunk. De mint az annyiszor előfordult azóta is, hiába vártam, a piac még nem állt készen a rajtra. Persze erre csak későn jöttem rá. Az első vételem 20,000 bála volt. Ez a tétel meg is dobta az amúgy unalmas piacot körülbelül 15 ponttal. Miután az utolsó 100 bálát is megvettem, az árak 24 órán belül visszacsúsztak oda, ahonnan kezdtem. Napokig semmi érdemi mozgás nem történt, ezért becsömörlöttem és eladtam, amim volt. A költségekkel együtt körülbelül 30 ezer dollárt buktam az üzleten. Néhány nappal később megint alkalmat láttam a beszállásra. Nem tudtam kiverni a fejemből a gondolatot, hogy nagy emelkedésre lehet számítani. Újra beléptem 20 ezer bálával. Ugyanaz történt, mint korábban: a vételre megugrottak egy kicsit az árak, aztán rövid időn belül vissza is estek a korábbi szintre. Türelmetlenné váltam, bosszantott a várakozás ezért ismét eladtam mindent, persze a legalacsonyabb áron sikerült zárni. Ezt a költséges kalandot megismételtem még öt alkalommal, az elkövetkező hat hét alatt. Minden egyes alkalommal 25 és 30 ezer dollár közötti összegeket veszítettem.
www.tozsde.hu.tl
23
Kezdtem igazán elkeseredetté válni. Eltapsoltam majdnem kétszázezer dollárt mindenféle eredmény nélkül. Azt kértem az ügyintézőmtől, hogy többé ne tegye elém a gyapot árait. Nem akartam kísértésbe esni. Már a gyapot szó említése is elkeserített, a lehangoltság pedig nem kedvez a tiszta gondolkodásnak, amire a spekulánsnak mindig szüksége van. Mi történt ezután? Két nappal később, amikor eldöntöttem, hogy nem érdekel többé a gyapot, meglódultak az árak felfelé. 500 pontot erősödött egy bála ára, és eközben egy alig 40 pontos reakció erejéig torpant csak meg az emelkedés. Kimaradtam pályafutásom egyik legjobb lehetőségéből. A kudarcnak két fő oka volt. Először is, türelmetlen voltam, nem tudtam kivárni azt az időt, amíg a piac pszichológiailag felkészül az emelkedésre. Tudtam, hogy ha az ára megüti a 12 és fél centet, akkor sokkal magasabbra is emelkedhet. Mégsem volt elég akaraterőm ahhoz, hogy türelmesen várjak. Úgy éreztem, kereshetek egy kis pluszpénzt azzal, ha előbb lépek be. Én cselekedtem ugyan, de a piac nem érlelte még meg a helyzetet. Nem csak körülbelül kétszázezer dollárom bánta az üzletet, de el is estem nagyjából egymillió dollárnyi nyereségtől is. Az eredeti tervem szerint több lépésben vettem volna meg 100,000 bálányi gyapotot, miután az árak túlhaladták az általam meghatározott sarokpontot. A legrosszabb esetben is legalább 200 pontot kerestem volna az üzleten. A második hibám az volt, hogy behergeltem magam a sikertelenségeken. Ezután már könnyű volt sutba dobni az eredeti tervemet, és eltérni a jól bevált spekulánslogikától. A veszteségemet csak annak tudhatom be, hogy türelmetlen voltam, és nem vártam ki azt az időt, amit előre elterveztem. Régen megtanultam már, és mindenkinek melegen ajánlom: ha hibázol, ne a kifogásokat keresd, csak ismerd be, és próbáld meg javadra fordítani a tanulságokat! Mindannyian tudjuk, mikor hibázunk. A piac megmondja, mikor hibázol: akkor, amikor vesztőben vagy. Ha rájössz, hogy hibáztál, akkor zárd a pozíciód, fogadd el a veszteséget! Próbálj meg nevetni az egészen és tanulmányozd jegyzeteid, próbálj meg rájönni, hogy hol hibáztál, aztán pedig várj a következő lehetőségre. Ne az egyes üzletek eredményeit nézd csupán, hanem inkább egy adott időszak alatti teljesítményedet. Az intuíció, amivel megérezheted, ha rossz úton jársz, nagyon jól megerősödik az idők folyamán. Mint egy tudatalatti sejtés, még azelőtt, hogy a piac jelezné neked, hogy gond van. Ez a sejtés a korábban látott, tapasztalt jelenségekből merítkezik. Hadd fejtsem ezt ki egy kicsit bővebben! A késő húszas évek bull időszakában előfordult, hogy többféle részvényből is igen nagy mennyiséget vásároltam be. Ezeket a pozíciókat huzamosabb ideig tartottam is. Még ha a trendek egy-egy korrekció idejére meg is szakadtak, soha nem volt bennem rossz érzés a pozíciók tartásával kapcsolatban. Aztán egyszer csak zárás után furcsa érzés fogott el. Nyugtalanná váltam, és nehezemre esett az alvás is. Éjjel felriadtam álmomból, és piaci dolgokról kezdtem el gondolkodni. A következő reggel összeszorult gyomorral nyúltam a reggeli újságok felé. Balsejtelmem volt. Lehet, hogy ennek ellenére a piacon továbbra is rendben alakultak a dolgok. Az árak még fentebb mentek, megint csúcsokat döntögettek. Minden csodásan formálódott tovább. Akár nevethettem volna is egy jót azon, hogy fölöslegesen aggódtam és forgolódtam álmatlanul. Az idők során megtanultam, hogy ne nevessek túl korán. Hiába festett rózsásan minden tegnap, lehet, hogy ma eljön a nagy forduló ideje. Minden különösebb előzmény nélkül, egyszer csak megtorpan a piac. Az ilyen napokon kifejezetten zaklatottá válok.
www.tozsde.hu.tl
24
Gyorsan meg kell szabadulnom egy rakás részvénytől, a tegnapinál rosszabb áron. Tegnap még a csúcs közelében tudtam volna kiszállni, ma már csak sokkal alacsonyabban. Azt hiszem, sok kereskedő átélt hasonló helyzetet és sokaknak ismerős az is, amikor minden ésszerű ok nélkül veszély közeledtét érzi. Az ilyen megérzések kialakulásához sok időt kell eltölteni a piacon. Megmondom őszintén, hogy én általában óvatosan bánok a megérzéseimmel, és inkább a pártatlan képleteknek hiszek. Ezzel együtt el kell, hogy ismerjem, hogy sok alkalommal igen jól tettem, hogy hallgattam a belső hangra akkor is, amikor még úgy tűnt, hogy papírforma szerint minden a legnagyobb rendben van. Ez a kis kitérő mondandómban azért érdekes, mert a veszély megérzése általában azokra jellemző, akiknek van egyfajta érzékenysége az árak mozgására. Az ilyen spekulánsok általában egy szisztematikus módszert követve próbálják meghatározni az ármozgásokat. De az egyszerű tőzsdézők nagy többsége számára a bullish vagy bearish beállítottság csak azon múlik, hogy mit hallottak vagy olvastak valahol. Ne feledjük, hogy a piacokon spekuláló milliók közül igen kevesen szánnak kifejezetten sok időt a spekulációra. A túlnyomó többségnek az egész olyan, mint a vásári céllövölde: néha megpróbálkoznak vele, aztán vagy eltalálják a célt, vagy nem. Még az intelligens üzletemberek és a jobban ráérő nyugdíjasok is csak marginális figyelmet fordítanak rá. A legtöbbször azért kereskednek, mert kaptak egy tuti tippet. Hadd illusztráljam a fent elmondottakat egy kitalált történettel! Tegyük fel, hogy van egy ismerősöd a Zabhegyező Részvénytársaságnál. Egy közös ebéd vagy vacsora alkalmával találkoztok, és üzleti dolgokról beszéltek. Szóba kerül a cég, amelynél dolgozik. Azt mondja, minden a legjobban alakult az utóbbi időben. A kilátások nagyon fényesek, az üzlet egyre csak bővül. Igen, most kell bevásárolni a részvényeikből. „Ez a papír most egy igen jó vétel” – mondja, és lehet, hogy teljesen komolyan is gondolja. „Bevételeink sokkal jobban alakulnak, mint bármikor a korábbi években. Biztosan emlékszel még rá, hogy mekkorát ugrott a részvényünk ára a legutóbbi ilyen bővüléskor”. Nem csoda, ha belelkesedsz és nem sokat habozol a bevásárlással. Minden egyes jelentés jobb eredményeket mutat, mint az előző negyedévi. A szekér annyira jól fut, hogy még extra osztalékot is kilátásba helyeznek. Az árak csak emelkednek és emelkednek. A papíron meglévő profitjaid kellemes álomba ringatnak. Egyszer csak megtorpan az emelkedés. A cég ügyei körül mégsincs minden a legnagyobb rendben. Erről persze te nem tudhattál, csak azt látod, hogy hirtelen mekkorát zuhant a részvény ára. Gyorsan felhívod a belsős kapcsolatod. „Hát valóban elég nagyot esett a papír. De úgy tűnik, a visszaesés csak átmeneti. Az üzletmenet kicsit belassult mostanában. Ahogy ezt a medvék kiszagolták, rárontottak a részvényre. Az esés fő oka, hogy sokan shortolnak”. Lehet, hogy mond még pár elcsépelt közhelyet, ezzel is megpróbálva eltitkolni a valódi helyzetet. Neki és céges barátainak rengeteg részvénye van még, amit szeretnének a lehető leggyorsabban eladni. Annyit adnak el, amennyit csak fel tud szívni a piac, mert számukra már látszik, hogy süllyed a hajójuk. Nem mondhatja el neked az igazságot, mert azzal magának ártana. Szinte a léte múlik a valóság elhallgatásán.
www.tozsde.hu.tl
25
Láthatod, hogy céges barátaid jó tippeket adhatnak arra nézve, hogy mikor vásárolj be papírjaikból. Azt azonban nem tudják, és nem is akarják megmondani, mikor add el a részvényeket. Ha megtennék, az részükről felérne egy árulással. Mindig legyen nálad egy kis jegyzetfüzet, amibe leírhatod mindazt, amit valahol hallasz, vagy ami eszedbe jut. Vesd papírra ötleteidet, elképzeléseidet, azon megfigyeléseidet, amiket később újra elolvashatsz és talán még valamikor a hasznodra válhatnak. Azt javaslom, hogy noteszed első oldalára írd fel tintával, jó nagy betűkkel: Vigyázz a bizalmas értesülésekkel! Minden bizalmas értesüléssel! Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a spekulációban a siker csak azoké, akik megdolgoznak érte. Senki sem fogja önszántából neked adni a pénzét. Erről a pénztelen csavargó anekdotája jut eszembe, aki egyre fokozódó éhsége miatt arcátlanul beült egy szép étterembe, és így szólt a pincérhez: „kérek egy nagy, vastag, szaftos, zamatos bélszínt”, majd hozzátette: „De üzenem a főnöknek, hogy gyors is legyen ám!”. A pincér felvette a rendelést, majd pár perc múlva visszasomfordált és sajnálkozva ennyit mondott: „A főnök azt üzeni, hogy ha lenne itt ilyen steak, akkor azt inkább saját maga enné meg.” Hidd el, a pénz nem hever az utcán, és senki nem akarja pont a te zsebed megtömni vele!
www.tozsde.hu.tl
26
7. A hárommilliós nyereség Az előző fejezetben elmeséltem, hogyan estem el türelmetlenségem miatt egy jelentős nyereséggel kecsegtető üzlettől. Most egy olyan esetről fogok beszámolni, amikor türelemmel kivártam a lélektanilag megfelelő időpontot. 1924 nyarán a búza ára egy általam sarokpontnak gondolt szinthez ért. Beléptem a piacra egy ötmilliós kezdő tétellel. Ebben az időben a búzának óriási piaca volt, így egy ekkora tételnek nem volt számottevő hatása az árakra. Ha ekkora tőkével valamely papírba szálltam volna be, az körülbelül 50 ezer részvényt jelentett volna! Miután megbízásom végrehajtódott, a piac néhány napra elcsendesedett. Az általam fontosnak tartott szint alá egyszer sem estek az árak. Néhány nap elteltével pár cent emelkedés történt, amit kis korrekció, újabb néhány napos pihenés, majd további emelkedés követett. Ahogy a következő sarokpontot is elérték az árak, újabb ötmilliós tétellel léptem be. Átlagosan másfél centtel magasabban sikerült belépnem, mint először. Arra következtettem, hogy erős emelkedés várható, mert a második tételt már sokkal nehezebb volt megvenni. A következő napon a korábbiakkal ellentétben nem történt korrekció. Az árak 3 centet emelkedtek, pontosan úgy, ahogy arra számítottam. Ami ezután következett, azt lehet akár egy igazi bikapiacnak is nevezni. Azt értem ez alatt, hogy olyan nagyszabású emelkedés kezdődött, amely korábbi megfigyeléseim szerint hónapokig is eltarthat. Egyébként a lehetőségben rejlő összes profitot nem sikerült zsebre tennem. Amikor vékánkénti 25 centes profitom keletkezett, zártam pozícióimat és örültem a nyereségnek. Néhány napon belül az árak további 20 centet emelkedtek. Rájöttem, hogy nagy hiba volt túl korán kilépnem. Miért féltem, hogy elveszítek valamit, ami még nem is az enyém? Túlzottan féltem papíron meglévő nyereségem elvesztésétől. Türelmesnek kellett volna lennem, és kijátszani az összes kártyát. Tudtam, hogy jóval az emelkedő trend vége előtt látni fogom a figyelmeztető jeleket. Úgy határoztam, hogy visszalépek a piacra. Ez az első belépőnél kereken 25 centtel magasabb áron sikerült. Az előzőleg vett mennyiség felét mertem csak megkockáztatni. Ezúttal azonban pozícióban maradtam egészen addig, amíg a piac figyelmeztető jeleket nem küldött. A következő év elején, 1925 januárjában a májusi búza 2 dollár 5 cent fölött ért új csúcsra. Február 11-ére 1,77 dollárig korrigált vissza. A búza hónapokig tartó rendkívüli emelkedését is lepipálta azonban egy másik áru, a rozs szárnyalása. A rozs piaca a búzáéhoz képes igen kicsinynek volt mondható, így egy nagyobb tétel erősen meg tudta dobni az árakat. A fentebb említett búzaüzlet ideje alatt majdnem végig, más spekulánsokhoz hasonlóan, nekem is nagy nyitott pozícióim voltak. Egy másik szakmabeliről tudni lehetett, hogy tonnaszám vásárolta a határidős és az azonnali gabonát. A búzában tartott pozícióit a rozs piacának emelésével erősítette. Ha a búza egy kicsit meginogni látszott, bevásárolt rozsból, és így hajtotta fel az árakat. Ahogy már említettem, a búzához képest a rozsnak igen kicsiny piaca volt, ahol egy nagyobb tétel vásárlása gyors áremelkedéshez vezetett. A rozs hirtelen megugrása markánsan megmutatkozott a búza árában is. Akárhányszor bevetette valaki ezt a trükköt,
www.tozsde.hu.tl
27
a tömegek rohantak búzát venni, a következmény pedig természetesen az lett, hogy a keresett áru ára megemelkedett. A dolgok haladtak előre a maguk módján, egészen addig, amíg a piac lendülete kitartott. A búza fentebb leírt januári korrekciója idején a rozs is hasonlóképpen viselkedett, az 1925. január 28-án elért 1,82 dollár fölötti csúcsról 1,54-re esett vissza, ami 28 centes csökkenést jelent. A búza is hasonló mértékben korrigált. Március elejére a határidős búza a korábbi csúcstól mindössze 3 centtel volt elmaradva, míg a rozs nem tudott visszakapaszkodni és több, mint 12 ponttal maradt el a januári árszintjétől. Aki közelebbről figyelte a gabonapiacokat – és én ebben az időben ezt tettem – annak feltűnhetett, hogy valami nincs rendjén. A nagy, hosszú emelkedés idején a rozs emelkedése mindig megelőzte egy kicsit a búza árának erősödését. Most azonban nem ez történt. A csoport korábbi éllovasa leszakadozott. A búza már régen ledolgozta az árcsökkenést, de a rozsnak ez nem sikerült. Ez a helyzet merőben új volt. Elkezdtem vizsgálni a körülményeket, megpróbáltam rájönni, miért nem tudott a rozs a búzához képest arányosan visszaerősödni. A köznép tolongott a búzáért, de a rozs már senkit sem érdekelt. Arra gondoltam, hogy ha tényleg egyetlen nagy spekuláns kezében van már a piac nagy része, akkor vajon miért hagyta hirtelen magára? Arra a következtetésre jutottam, hogy vagy kiszállni készül a rozsból, vagy pedig annyira nyakig ül már mindkét gabonában, hogy egyszerűen nem tud már több rozst venni, hogy a búzát még feljebb hajtsa. A piac szempontjából mindegy volt, hogy melyik felel meg a valóságnak, úgyhogy elhatároztam, hogy kipróbálom elméletemet a gyakorlatban is. A rozs 1,69 dolláron állt, én pedig kiadtam egy 200 ezres eladási megbízást piaci áron. A végrehajtást követően az ára esett 3 centet, majd pár percen belül korrigált 2-t, így 1,68-on állt meg. Ez a kötés bebizonyította számomra, hogy a piacot nem támogatta igazán erős kereslet. Ezután nyitottam még egy ugyanekkora shortot. Az eredmény: újabb háromcentnyi esés, ami után azonban már csak 1-et tudott visszakapaszkodni a rozs ára. Még mindig voltak kétségeim elképzelésemmel kapcsolatban, ezért kiadtam egy harmadik megbízást is. Az árak ekkor is estek, de a korrekció elmaradt. A piac elindult lefelé. Ez volt az a jel, amire eddig vártam. Biztos voltam elképzelésem helyességében: valakinek nagy érdekeltségei voltak rozsban és búzában, de nem tudta vagy épp nem akarta már tovább támogatni az előbbi gabonát. A következtetésem pedig az volt, hogy az illető nem fogja majd a búzát sem a magasban tartani többé. Ki is adtam egy ötmilliós short megbízást a májusi búzára. Az ár rögtön esett 2 centet, 2,01 dollárról 1,99-re. Zárásig még ugyanennyit gyengült. A rozs ekkor 1,65-ön forgott. Örültem, hogy sikerült az üzlet egy részét a két dolláros, általam igen fontosnak vélt árszint alatt megkötni. Mondanom sem kell, hogy mivel jókor léptem be, a pozícióm egy percig sem került veszélybe. Pár nappal később zártam a rozsban nyitott shortjaimat. Nyitásom célja információszerzés volt, tudni szerettem volna, mire számíthatok a búza piacán. Ezekkel a shortokkal negyedmillió dolláros profitot értem el. Időközben folyamatosan shortoltam a búzát, és a végére tizenötmillió vékányi nyitott pozícióm volt. Március tizenhatodikán a májusi búza 1,64 fölött zárt, majd a következő napon Liverpool 3 centtel lentebb zárt, ami azt jelentette, hogy a következő nyitás nálunk is 1,61 körül várható. Ekkor arra vetemedtem, aminek elkerülésére a tapasztalat sokszor megtanított: kiadtam egy
www.tozsde.hu.tl
28
megbízást még a piac nyitása előtt. A kísértés elnyomta józan ítélőképességemet, és megbízást adtam ötmillió véka vételére 1,61 dolláron, ami az előző napi záróárnál több, mint 3 centtel alacsonyabb ár volt. Nyitáskor az árak 1,61 és 1,54 dollár között mozogtak. Azt mondtam magamnak: „Megérdemled, ami történt. Tudod, hogy nem kellett volna megszegned a szabályt”. Ez történik, ha az ösztön győzedelmeskedik a józan ész felett. Le mertem volna fogadni, hogy a nyitótartomány teteje, azaz 1,61 dollár körül kerülök be a piacra. Ehhez képest a visszaigazoláson 1,54 dolláros árat láttam. Úgy döntöttem, hogy veszek még ötmilliót. Ezt 1,53 dolláron sikerült megtennem. Az utolsó ötmilliót, amivel shortjaim zártam, szintén ilyen áron sikerült megvennem, alig egy perc alatt. Ez volt az első alkalom, amikor a várt árnál ennyivel olcsóbban tudtam belépni. Az általam megadott 1,61-es és a tényleges, 1,54 dolláros ár közötti 7 centes különbség 350 ezer dollárt jelentett! Röviddel később, amikor Chicagóban jártam, megkerestem a brókert, aki megbízásaimat kezelte. Megkérdeztem tőle, hogyan lehetséges, hogy ilyen jó áron teljesített? Azt mondta, hogy tudta, harmincötmillió vékányi búzára van eladási megbízás. Ez nyilvánvalóvá tette számára, hogy a nyitás után is rengeteg eladó áru lesz a piacon, ezért csak annyit tett, hogy a nyitási időszak végét megvárta, és csak ekkor hajtotta végre az én megbízásaim. Hozzátette még, hogy ha nincs épp kéznél az én vételem, valószínűleg hatalmas eséssel nyitott volna a piac. A fent elmondott műveletekkel több, mint hárommillió dollár profitra tettem szert. Remélhetőleg kitűnt elmondásomból, hogy milyen fontosak a spekulatív piacokon a short pozíciók. A shortok tulajdonosaiból ugyanis előbb-utóbb vevők lesznek, és a vevők segítenek stabilizálni a piacot pánik idején. Ma egy ilyen manővert nem lehetne véghezvinni, hiszen a tőzsdefelügyelet kétmillió vékában maximálta a gabonából egy személy számára nyitható összes pozíció méretét. A részvénypiacon mások a kitételek, de ott sem lehet a fent leírttal összemérhető shortot nyitni. Emiatt azt gondolom, hogy a régi vágású spekulánsoknak előbb-utóbb lejár az ideje. A jövő a félig spekuláns, félig befektető szemléletű játékosoké lesz. Nem lehet majd ilyen rövid idő alatt ennyit keresni a piacon, de amit hosszabb idő alatt összeszed valaki, azt jobban meg is tudja majd tartani. Szilárdan hiszem, hogy a jövőbeli piaci szereplők a régi spekulánsoknál jobban ki tudják majd használni a kisebb mozgásokban rejlő profitlehetőséget is, ha a lélektanilag megfelelő időpontban lépnek piacra.
www.tozsde.hu.tl
29
8. A Livermore-módszer Sok éve foglalkoztam már a spekulációval, mire sikerült ráébrednem, hogy a piacon igazából semmi új dolog nem történik. A papírok nevei változnak ugyan, de az ármozgások lényegében ugyanazok maradtak. Már említettem, hogy szükségét éreztem, hogy saját elképzeléseim szerint jegyzeteljem le az árak mozgását. Ezt mindig nagy lelkesedéssel tettem. Megpróbáltam valamilyen kiindulópontot találni a bekövetkező ármozgások előrejelzésére. Ez egyáltalán nem bizonyult könnyű feladatnak. Ahogy most visszatekintek ezekre az időkre, már értem, hogy miért szegélyezte pályafutásom kezdetét ennyi kudarc. Az volt a probléma, hogy úgy képzeltem, elő tudok állni egy stratégiával, amivel állandóan pozícióban lehetek, megfogva az összes apró mozgást. Rosszul gondoltam, és erre idővel magamtól is rájöttem. Folytattam a jegyzetek készítését, bízva abban, hogy csak idő kérdése, hogy valami értékeset találjak. Sokáig tartott, mire ez sikerült. A számokból kiolvashattam, hogy a köztes, kisebb mozgások nem tartogatnak számomra túl sokat. Ha korábban használtam volna a szemem, megláthattam volna, ahogy a nagyobb ármozgásokat megelőző mintázatok apránként kialakulnak. Ekkor döntöttem úgy, hogy az összes kisebb mozgást figyelmen kívül fogom hagyni. Ahogy a vizsgálódást folytattam, arra jöttem rá, hogy az időnek, mint tényezőnek milyen hihetetlenül fontos szerepe van pontos helyzetfelmérésben. Újult erővel kutattam az idő és az árak összefüggéseit. Rá akartam jönni, hogyan ismerhetem fel a kisebb ingadozásokat. Azt már tudtam, hogy a legtisztább trendben is előfordul számos kisebbnagyobb kilengés. Ezek mindig összezavartak, ezért próbáltam kiküszöbölni őket. Elkezdtem az árak távolságait számolni, hogy meghatározzam, mikor kezdődhet egy természetes korrekció. Először egy pontnyi távolságot vettem alapul, aztán kettőt, és így tovább, amíg el nem értem arra a helyre, ahol véleményem szerint a korrekciónak kezdődnie kellene. Dolgomat megkönnyítendő készítettem egy táblázatot, amit előrejelzési térképnek nevezek. Minden részvény árait egy hat oszlopból álló táblázatba jegyzetelem. Az árakat időrendi sorrendben szoktam beírni. A hat oszlop neve sorban: Az első oszlop: Másodlagos emelkedés. A második: Természetes emelkedés. A harmadik: Emelkedő trend. A negyedik: Eső trend. Az ötödik: Természetes reakció. A hatodik: Másodlagos reakció. A első két oszlopba ceruzával írok. Az emelkedő trend oszlopába fekete tintával, az eső trend oszlopába pirossal írok. Az utolsó két oszlopba pedig ismét ceruzával.
www.tozsde.hu.tl
30
Amikor az eső vagy emelkedő trend oszlopára nézek, akkor rögtön szembetűnik számomra a trend iránya is a használt szín miatt. Egy történet áll össze a szemem előtt, melyet a számok és színek mesélnek. A természetes kilengések feljegyzésére a ceruzát használom. Nyomtatásban világoskék tinta szerepel a ceruzás írás helyén. Ha egy papír ára 30 dollár körül mozog, akkor véleményem szerint nagyjából 6 dollárt kell korrigálnia egy közelmúltbeli csúcsról ahhoz, hogy rámondhassam, hogy ez egy természetes reakció volt. Persze ez a visszaesés nem jelenti azt, hogy a trend iránya megváltozott volna. Egyszerűen csak egy természetes folyamatról van szó. A trend ettől még tökéletesen olyan, mint a korrekció előtt volt. Meg kell, hogy jegyezzem, sohasem határozom meg egy részvénycsoport trendjének irányát csupán egyetlen papír mozgásából. Bármely csoportból legalább két részvény árának mozgását vetem össze, hogy meghatározhassak egy számomra fontos kulcsárat. Időnként egy-egy részvény ára olyan nagyot mozdul, hogy nyugodtan beírhatom az emelkedő vagy eső trend oszlopába. Nem szabad azonban hagyni, hogy megvezessen egyetlen papír bármilyen nagy mozgása sem. Legalább két részvény árát kell figyelemmel kísérni, hogy megfelelő következtetéseket vonhassunk le az egész csoportot illetően. Ebből következik, hogy nem mondhatjuk, hogy a trend iránya megváltozott addig, amíg a kulcsárszint ezt vissza nem igazolja. Hadd világítsam meg egy példán keresztül, hogyan számolok a kulcsárakkal. Szigorúan tartottam magam ahhoz, hogy legalább 6 pontos elmozdulásnak kell történnie ahhoz, hogy feljegyezzem. Ha például a U.S. Steel ára csak 5,25-öt mozdult, a Bethlehem Steel ára pedig 7-et, akkor ez együtt több, mint 12 pontos kulcsár. Ez pedig egy részvényre eső átlagban több, mint a mozgás feljegyzéséhez szükséges 6 pont. Ha találok egy ekkora mozgást, feljegyzem és ugyanabba az oszlopba beírom a napi maximum vagy minimum árat is attól függően, hogy magasabb-e, mint az emelkedő trend oszlopában szereplő utolsó bejegyzés, vagy pedig alacsonyabb-e, mint az eső trend oszlopában feljegyzett utolsó ár. Ezt egészen addig folytatom, amíg a mozgás iránya meg nem fordul. A forduló tényét szintén egy átlagosan hatpontos mozgás alapján állapítom meg. Ezektől a szabályoktól soha nem térek el. Nem teszek kivételt. Az sem zavar, ha a végkifejlet nem úgy alakul, ahogy előrejeleztem. Az árszintek, amiket használok, nem az én fejemből pattantak ki, hanem a napi kereskedés ideje alatt jegyeztem fel őket. Öntelt és félrevezető dolog lenne, ha azt állítanám, hogy jegyzetelésem tökéletes. Úgy gondolom, hogy sokévnyi csiszolgatás után használható a módszer és jó kiindulási alap lehet másoknak. A jegyzetek segítségével sikerülhet megalkotni mindenkinek saját előrejelzési térképét, amivel meghatározhatja a jelentősebb ármozgások várható idejét. Azt mondják, a sikerhez tudni kell időben döntést hozni. Meg kell tervezni az üzletet, és ha a jegyzetek szerint itt az idő, akkor habozás nélkül cselekedni kell. Képesnek kell lenned döntést hozni. Ha arra vársz, hogy más döntsön helyetted, vagy mindig újabb megerősítésre vársz, akkor el fog úszni a lehetőség. Egy példa: amikor Európában kitört a háború, a részvények gyorsan emelkedni kezdtek. Ezt egy természetes korrekció követte, mely az egész piacon látható volt. Ezután minden fontos részvénycsoport újra erőre kapott, és megint szárnyaltak az árak. Kivétel volt az acélipari részvények köre. Bárki, aki az enyémhez hasonló módszerrel jegyzetelt, biztos, hogy felfigyelt az acélos papírokra. Kellett, hogy oka legyen annak, hogy ezek a
www.tozsde.hu.tl
31
részvények nem tudták tartani a lépést a többi csoport szereplőivel. Meg is volt az oka! Abban az időben ezt nem tudtam, és kétlem, hogy bárki pontos magyarázattal tudott volna szolgálni. Ennek ellenére bárki, aki figyelte az árak mozgását, észrevehette, hogy az acélipari papírok emelkedő trendje véget ért. A széles nyilvánosság azonban csak négy hónappal később, 1940 januárjában érthette meg a megtorpanás okát. Ekkor jelentették ugyanis be, hogy az angol kormány a megelőző hónapokban értékesített százezer darab U.S. Steel részvényt. A kanadai vezetés húszezer részvényétől szabadult meg. A bejelentés idején az U.S. Steel ára már 26 ponttal volt korábbi, 1939. szeptemberi csúcsa alatt. A Bethlehem 29 pontot esett ugyanennyi idő alatt. A többi részvénycsoport papírjai alig pár ponttal voltak a korábbi magasságoktól elmaradva. Ez az eset jól példázza, hogy aki mindig arra vár, hogy valaki jó okot szolgáltasson neki a vételre, vagy eladásra, az általában ki is marad az ármozgás nagyobb részéből. A lehetőség azoké, akik a megfelelő időben cselekszenek! Az egyetlen dolog, ami alapján döntesz, az a piac viselkedése legyen! Ha a piac nem úgy viselkedik, ahogy arra számítasz, akkor ez legyen elég indok arra, hogy megváltoztasd a véleményed, mégpedig késlekedés nélkül. Ne feledd: mindig jó oka van annak, hogy egy papír ára hogyan változik. Azt se feledd, valószínű, hogy az igazi okot majd csak akkor tudod meg, amikor már késő lenne pénzt keresni a mozgáson. Újra elmondom, hogy módszerem meg sem kísérli, hogy a kisebb hullámzásokon profitot termeljek, csak a nagy mozgásokra koncentráltam. Arra tettem kísérletet, hogy az igazán nagy és fontos mozgások kezdetét és végét előre tudjam jelezni. Látni fogod, hogy módszerem remekül megfelel e célnak, ha betartod a szabályokat. Azt is elmondom megint, hogy ezt a képletet olyan papírok esetében lehet nyereséggel használni, amelyek ára 30 dollár körül mozog. Természetesen az általam használt alapelv működne bármely részvényre, de a kisebb árszintű instrumentumok esetében korrigálni kellene a módszert. Módszeremben semmi komplikált nincsen. A szükséges lépéseket könnyen megértheti bárki, aki akarja. A következő fejezetben lépésről-lépésre leírom, hogyan készítettem jegyzeteimet.
www.tozsde.hu.tl
32
9. Szabályok és értelmezésük 1. Az emelkedő trend (upward trend) oszlopába fekete tintával írom az árakat. 2. Az eső trend (downward trend) oszlopába vörös tintával írok. 3. A több négy oszlopba ceruzával írok. 4. a. Az emelkedő trend oszlop utolsó bejegyzését aláhúzom vörös tintával azon a napon, amikor a természetes reakció oszlopába kezdek írni. A reakció akkor kezdődik, amikor körülbelül hat pontot esik az ár az emelkedő trend során. 4. b. A természetes reakció utolsó bejegyzését aláhúzom vörös tintával azon a napon, amikor az árak legalább hat pontot emelkednek az utolsó érték óta. Eztán az árakat a természetes emelkedés vagy az emelkedő trend oszlopába írom tovább. Ezzel kaptunk két sarokpontot, amikre figyelni kell. Ha az árak újra ezek közelébe érnek, akkor abból el lehet dönteni, hogy folytatódik-e a korábbi trend, vagy a mozgás véget ért. 4. c. Az eső trend oszlopában lévő utolsó bejegyzést aláhúzom fekete színnel azon a napon, amikor egy legalább hat pontos emelkedés miatt a természetes emelkedés oszlopában folytatom a jegyzetelést. 4. d. Ha a természetes emelkedés oszlopából a természetes esés vagy az eső trend oszlopába térek át, akkor az utolsó bejegyzést aláhúzom fekete tintával. Ez az első, nagyjából 6 pontos reakcióval egy időben történik. 5. a. Ha az árakat a természetes emelkedés oszlopába jegyzem, és legalább három pontos emelkedés történik, akkor az emelkedő trend oszlopában folytatom az írást, fekete színnel. 5. b. Ha a természetes esés oszlopába írok, és legalább három pontos esés következik be, akkor onnantól kezdve pirossal folytatom a jegyzetelést az eső trend oszlopába. 6. a. Ha emelkedő trendben vannak az árak, és legalább ha pontot esés történik, akkor a jegyzetelést a természetes reakció oszlopában folytatom egészen addig, amíg az esés tart. 6. b. Ha legalább hat pontos esés történik, miközben a természetes emelkedés oszlopába írok, akkor áttérek a természetes reakció oszlopába és ott folytatom
www.tozsde.hu.tl
33
mindaddig, amíg az árak esnek. Ha esetleg az árak az eső trendhez feljegyzett utolsó ár alá csökkennének, akkor ez utóbbi oszlopban folytatom tovább. 6. c. Ha eső trendben mozognak az árak, és legalább hat pontos emelkedés történik, akkor a természetes emelkedés oszlopában folytatom egészen addig, amíg az árnövekedés tart. 6. d. Ha hat pontnyi emelkedés történik a természetes reakció oszlopában, akkor áttérek a természetes emelkedés oszlopába. Ha az árak meghaladnák az emelkedő trend legutolsó árát is, akkor abban folytatom tovább. 6. e. Amennyiben a természetes reakció oszlopába írok, és az eső trendhez feljegyzett utolsó árnál alacsonyabb értéket kell beírnom, akkor az eső trend oszlopában folytatom a jegyzetelést piros tintával. 6. f. Hasonló szabály vonatkozik arra az esetre, amikor a természetes emelkedés oszlopába írok, és az emelkedő trendhez feljegyzett utolsó árnál magasabb értéket kell beírnom. Ekkor a jegyzetelést fekete tintával az emelkedő trend oszlopában folytatom. 6. g. Ha a természetes reakció oszlopába írok, és hat pontot elérő emelkedést regisztrálok, de az emelkedés nem haladja meg a természetes emelkedés oszlopába írott értéket, akkor a másodlagos emelkedés oszlopába folytatom a jegyzetelést egészen addig, amíg a természetes emelkedéshez tartozó utolsó bejegyzést meg nem haladják az árak. Ha ez bekövetkezik, akkor ott folytatom az árak rögzítését. 6. h. Ha a természetes emelkedés oszlopába írok, és hat pontot elérő visszaesés történik, de az ár nem esik a természetes reakció utolsó értéke alá, akkor a másodlagos reakció oszlopában folytatom a rögzítést és így teszek mindaddig, amíg az árak a természetes reakció oszlopába ír érték alá nem esnek. Ha ez bekövetkezik, újra ott folytatom a jegyzetelést. 7. Ha a kulcsárakat kívánom meghatározni, ugyanígy járok el, viszont tizenkét pontnyi elmozdulást veszek alapul, míg az egyes részvényeknél csak hatot. 8. Az emelkedő vagy eső trend oszlopába feljegyzett utolsó ár sarokponttá válik, mihelyt az árakat a természetes emelkedés vagy természetes reakció oszlopába kezdem el írni. Ha emelkedés vagy a reakció véget ért, akkor annak szélsőértéke szintén sarokponttá válik. A jegyzetek akkor válnak igazán értékessé, amikor sorban a második sarokpontot is megtalálom. Feljegyzéseimben a sarokpontokat duplán aláhúztam, így emelve ki őket. A vonalak célja kifejezetten a figyelemfelhívás. Ha ezen pontok körüli áron forog a papír, különösen nagy figyelemmel kísérem a mozgásokat.
www.tozsde.hu.tl
34
9. a. Ha az eső trend oszlopába utoljára beírt számot aláhúzom feketével, akkor lehet, hogy nemsokára vételi megbízást adok a papírra. 9. b. Ha a természetes emelkedés oszlopába írt számot húzom alá feketével, és az árak az emelkedés során elérik az egyik sarokpontot, akkor elképzelhető, hogy hamarosan emelkedő trend kezdődik. 9. c. A fentiek fordítottja történik, amikor az emelkedő trend oszlopában vagy a természetes reakció oszlopában lévő árat húzom alá pirossal. 10. a. A fenti módszert arra dolgoztam ki, hogy megállapítható legyen, vajon egy részvény ármozgása megfelelő-e számomra az első természetes emelkedés vagy reakció után. Ha az eredeti mozgás folytatása várható – akár felfelé, akár lefelé – akkor a részvény ára legalább három ponttal át fogja vinni a korábbi sarokpontját. Kulcsárak esetében hat pontos különbség szükséges. 10. b. Amennyiben a papír ára reakcióban legalább három ponttal az emelkedő trendben feljegyzett és pirossal aláhúzott utolsó sarokpont alá esik, akkor az emelkedő trend véget ért. 10. c. Ezt a szabályt lefelé trendben úgy alkalmazhatjuk, hogy ha várható a trend folytatása, akkor a természetes emelkedés végén az utoljára feljegyzett, és feketével aláhúzott sarokponti árak alatt legalább három ponttal kell, hogy zárjon a papír. 10. d. Amennyiben ez nem valósul meg, és emelkedésben három vagy több ponttal az eső trendben feljegyzett és feketével aláhúzott utolsó sarokpontja fölé emelkedik, akkor az eső trend véget ért. 10. e. Ha a természetes emelkedés oszlopába írok, és az árnövekedés az emelkedő trend oszlopának legutolsó, pirossal aláhúzott sarokpontja alatt fejeződik be, valamint a papír ára innen legalább három pontot vissza is esik, akkor ez egy figyelmeztető jel, ami arra utal, hogy az emelkedő trend véget ért. 10. f. Ha a természetes reakció oszlopába írok, és az árcsökkenés az eső trend oszlopának legutolsó, feketével aláhúzott sarokpontja fölött fejeződik be, valamint a papír ára innen legalább három pontot tovább erősödik, akkor ez egy figyelmeztető jel, ami arra utal, hogy az eső trend véget ért.
www.tozsde.hu.tl
35
10. Feljegyzések és magyarázatok Április másodikán a 6. b. szabály alapján az árakat elkezdtem a természetes emelkedés (natural rally) oszlopba jegyezni. Az eső trend (downward trend) oszlop utolsó bejegyzése alá fekete vonalat húztam, a 4. c. szabály alapján. Április 28-án a 4. d. szabály alapján az árakat a természetes reakció (natural reaction) oszlopba kezdtem jegyezni.
www.tozsde.hu.tl
36
Az előző oldal feljegyzései itt folytatódnak. Május 5. és 15. között nem jegyeztem fel egyetlen árat sem, mert nem estek a természetes reakció utolsó értéke alá, és elégséges emelkedés sem történt ez idő alatt. Május 27-én a Bethlehem Steel árát feljegyeztem pirossal, mert az ára az eső trendben feljegyzett utolsó ár alá esett. Lásd a 6. c. szabályt. Június 2-án vételi jelet kaptam ugyanerre a papírra a 10. c. és 10. d. szabályok alapján. Ugyanezen a napon vételi jelet kaptam a U.S. Steel-re is, 42 és egynegyed dolláros áron. Lásd a 10. f. szabályt. Június tizedikén a Bethlehem Steel árát a másodlagos emelkedés oszlopába kezdtem írni a 6. e. szabály alapján.
www.tozsde.hu.tl
37
Június 20-án a U.S. Steel ára a másodlagos emelkedés oszlopába került a 6. g. szabály alapján. Június 24-én a U.S. Steel és a Bethlehem ára az emelkedő trend oszlopába került, fekete tintával. Lásd az 5. a. szabályt. Július 11-én mindkét papír árát a természetes reakció oszlopába kezdtem írni. Lásd a 4. a. és 6. a. szabályokat. Július 19-én a papírok árát újra az emelkedő trend oszlopába írtam tovább, fekete tintával, mert az árak meghaladták az ezen oszlopba utoljára feljegyzetteket. Lásd a 4. b. szabályt.
www.tozsde.hu.tl
38
Augusztus 12-én a U.S. Steel árát a másodlagos reakció oszlopába kezdtem írni, mert az ára nem esett az előzőleg a természetes reakció oszlopába írottnál. Ugyanezen a napon a Bethlehem árát viszont a természetes reakció oszlopába írtam, mivel az ára alacsonyabb volt, mint az ide feljegyzett ár. Augusztus 24-én a U.S. Steel és a Bethlehem árait a természetes emelkedés oszlopába írtam a 6. d. szabály alapján. Augusztus 29-én a U.S. Steel és a Bethlehem árait a másodlagos reakció oszlopába írtam a 6. h. szabály alapján.
www.tozsde.hu.tl
39
Szeptember 14-én az 5. b. szabály alapján a U.S. Steel árát az eső trend oszlopába írtam. Ugyanezen a napon a Bethlehem árát a természetes reakcióhoz jegyeztem fel, ahova korábban is. Ennek oka az volt, hogy nem került legalább három ponttal az utolsó, pirossal aláhúzott árszint alá. Szeptember 20-án a U.S. Steel és a Bethlehem árait a természetes emelkedéshez írtam, a 6. c. és a 6. d. szabályok alapján. Szeptember 24-én a U.S. Steel ára az eső trend oszlopába került, első bejegyzés lévén, piros tintával. Szeptember 29-én mindkét papír árát a másodlagos emelkedés oszlopába írtam, a 6. g. szabály alapján. Október 5-én a U.S. Steel ára az emelkedő trend oszlopába került fekete tintával, az 5. a. szabály alapján. Október 8-án, a Bethlehem árát a 6. d. szabály alapján szintén fekete tintával az emelkedő trend oszlopába jegyeztem fel.
www.tozsde.hu.tl
40
November 18-án a 6. a. szabály alapján mindkét papír árát a természetes reakcióhoz írtam.
www.tozsde.hu.tl
41
December 14-én mindkét papír árait a természetes emelkedés oszlopába írtam a 6. d. szabály alapján. December 28-án a Bethlehem árát az emelkedő trend oszlopába írtam. Fekete tintát használtam, mivel az ára a korábban ide írt fölé emelkedett. Január 4-én a piac új trendjére vonatkozó megállapítást tettem a 10. a. és 10. b. szabályok alapján. Január 12-én mindkét papír árát a 6. h. szabály alapján a másodlagos reakció oszlopába írtam.
www.tozsde.hu.tl
42
Január 23-án a U.S. Steel és a Bethlehem árait az 5. b. szabály alapján az eső trend oszlopába írtam. Január 31-én mindkét papír árait a természetes emelkedéshez írtam a 6. c. és a 4. c. szabályok alapján.
www.tozsde.hu.tl
43
Március 16-án, a 6. b. szabály alapján az U.S. Steel és a Bethlehem árait a természetes reakcióhoz írtam. Március 30-án a U.S. Steel, 31-én pedig a Bethlehem árát is az eső trend oszlopába írtam, mivel áruk a korábban ide jegyzett ár alá esett. Április 15-én mindkét papír árát a 6. c. szabály alapján a természetes emelkedéshez jegyeztem fel.
www.tozsde.hu.tl
44
Május 17-én mindkét papír árát a természetes reakcióhoz írtam. A következő napon a U.S. Steel árát az eső trendhez jegyeztem a 6. d. szabály alapján. Május 19-én egy piros vonalat húztam a Bethlehem ára alá, az eső trend oszlopában. Azért tettem ezt, mert az ára megegyezett az eső trendben utoljára feljegyzettel Május 25-én mindkét papír árát a másodlagos emelkedéshez írtam a 6. c. szabály alapján.
www.tozsde.hu.tl
45
Június 16-án a 6. b. szabály alapján a Bethlehem árát a természetes reakcióhoz írtam. Június 28-án, szintén a 6. b. szabály alapján a U.S. Steel árát a természetes reakció oszlopába írtam. Június 29-én a Bethlehem ára alacsonyabban zárt, mint az eső trendhez feljegyzett utolsó érték, ezért újra ebbe az oszlopba jegyeztem fel. Július 13-án mindkét papír árát a 6. g. szabály alapján a másodlagos emelkedéshez írtam.
www.tozsde.hu.tl
46
Július 21-én a Bethlehem árát az emelkedő trend oszlopába írtam, és másnap, 22-én az U.S. Steel árát szintén ebbe az oszlopba írtam az 5. a. szabály alapján. Augusztus 4-én mindkét papír árát a 4. a. szabály alapján a természetes reakcióhoz jegyeztem fel. Augusztus 23-án a U.S. Steel árát az eső trendhez írtam, mivel az ára alacsonyabb volt, mint az ebbe az oszlopba bejegyzett utolsó ár.
www.tozsde.hu.tl
47
Augusztus 29-én mindkét papír árát a természetes emelkedés oszlopába írtam a 6. d. szabály alapján. Szeptember másodikán az árakat az emelkedő trendhez írtam, mivel azok meghaladták a legutolsónak ide jegyzetteket. Szeptember 14-én a 4. a. és a 6. a. szabályok alapján a természetes reakcióhoz írtam az árakat. Szeptember 19-én a 4. b. és a 6. d. szabályok alapján mindkét papír árát a természetes emelkedés oszlopába jegyeztem fel. Szeptember 28-án a 6. h. szabály alapján a papírok árát a másodlagos reakcióhoz írtam. Október 6-án a 6. g. szabály értelmében mindkét papír árát a másodlagos emelkedés oszlopába írtam.
www.tozsde.hu.tl
48
November 3-án a U.S. Steel árát a másodlagos reakcióhoz írtam, mivel ára alacsonyabb volt, mint az ezen oszlopba utoljára jegyzett ár. November 9-én a U.S. Steel természetes reakció oszlopába egy vonalat húztam, ugyanis a napi ár megegyezett az utolsóként feljegyzettel. Ugyanezen a napon a Bethlehem árát a természetes reakció oszlopába írtam, mert ára az ebbe az oszlopba utolsóként feljegyzett érték alá esett.
www.tozsde.hu.tl
49
November 24-én a U.S. Steel árát az eső trend oszlopába írtam a 6. e. szabály alapján. A következő napon, 25-én, szintén a 6. e. szabály alapján, a Bethlehem árát is az eső trendhez jegyeztem fel. December 7-én mindkét papír árát a 6. c. szabály értelmében a természetes emelkedés oszlopába írtam.
www.tozsde.hu.tl
50
Január 9-én a 6. b. szabály szerint eljárva mindkét papír árát a természetes reakció oszlopába írtam. Január 11-én a U.S. Steel és a Bethlehem árát is az eső trendhez írtam, mivel az utoljára ide jegyzett áraknál alacsonyabb értéken zártak. Február 7-én a Bethlehem árát a természetes emelkedéshez írtam. Ezen a napon bekövetkezett a szükséges 6 pontos emelkedés. A következő napon a U.S. Steel-el együtt kiszámítottam a kulcsárat, miután az ehhez szükséges mértékű árváltozás megtörtént.
www.tozsde.hu.tl
51
