Jenő, a törökverő A múzsa csókja A Gólem szökésvonalai Férjhez akarok menni Szavak a mindennapokban Fény alkotta terek

2010. június

10.

20

ára

HU ISSN 08662185

695 Ft

uM-2010-06-junius-borito-01.indd1 1

www.uj-muveszet.hu június • XXI. évf. 6. szám

Jenő, a törökverő A múzsa csókja A Gólem szökésvonalai Férjhez akarok menni Szavak a mindennapokban Fény alkotta terek

2010. 06. 04. 5:25:14

Még nem késő!

h u ng a rt k ön y v s or o zat

Csernus Tibor

Ha meg akarja ismerni a képzőművészet valódi értékeit, fizessen elő az XXI. évfolyamára! Minden előfizető értékes könyvet kap ajándékba – egyéves előfizetés esetén – az Új Művészet-sorozatból. Bővebb felvilágosításért forduljon Ollári Barbarához!

e-mail: [email protected]

telefon: (1) 341-5598

&VHUQXV 7LERU ² HJpV] DONRWyL SiO\iMD VRUiQ V]tYHVHQ IRUGXOW VDMiW NRUiEEL NRUV]DNDLKR] pSS~J\ PLQW DPŝYpV]HWW|UWpQHWLP~OW|U|NVpJHLKH]tJ\&DUDYDJJLRYDJ\+RJDUWKPŝYpV]HWpKH]8WROVyNRUV]DNiEDQV]DEDGRQMiUW iW D KpWN|]QDSL MHOHQHWHN YLOiJiEyO D] LURGDOPL W|UWpQHWHNEH PLN|]EHQ PLQGYpJLJ D IHVWŃL KDWiVRN PLQG W|NpOHWHVHEE PHJMHOHQtWpVpUHW|UHNHGHWW

Ár: 1.995 Ft / kötet

A HUNGART könvsorozat kötetei kedvezményes áron megvásárolhatók a kiadónál, a HUNGART(J\HVOHWQpOYDJ\PHJUHQGHOKHWŊNDZZZKXQJDUWRUJZHEROGDORQ

HUNGART EGYESÜLET

%XGDSHVW)DON0LNVDX

KXQJDUW KLUGHWHV [ &VHUQXV 7LERU LQGG uM-2010-06-junius-borito-01.indd2 2

7HO

7HOID[

(PDLOKXQJDUW#KXQJDUWRUJ

:HEZZZKXQJDUWRUJ

2010. 06. 04. 5:26:00

Márffy Ödön: Nyergesi parasztlány, 1908

Lux Antal: Menekülés, 2006

Lilian Bourgeat: Hintaszékek Art Cologne, 2010

Lapalapító-főszerkesztő: Sinkovits Péter

tar talom Főszerkesztői jegyzet

4

SINKOVITS PÉTER

Jenő, a törökverő Prinz Eugen a Belvederében

Szavak a mindennapokban

A múzsa csókja

8

32

Az év szava

KOPÓCSY ANNA

Szín, fény, ragyogás

Új kifejezések a kortárs művészeti kommunikációban

Márffy Ödön (1878–1959)

12

BAGLYAS ERIKA

36

LÁNG ESZTER

Rámozdulni Csinszkára

DEBRECENI BOGLÁRKA

Terek a buborékban

Márffy Ödön múzsája

Mindennapok Kép és hang

14

Kortárs archeológia

38

NEMES Z. MÁRIÓ

Hétköznapi kalandok

A Gólem szökésvonalai

Egy epizód a „lappangó életművek” sorozatból: Feleky-Fetter Frigyes

Hajas Tibor: Fotómunkák

16 A borító Gőbölyös Luca Férjhez akarok menni (2010, lambda print, 30x30 cm) című munkájának felhasználásával készült.

CSIZMADIA ALEXA

Én nem akarok mindenáron férjhez menni

40

Kemény Judit életpályája

MULADI BRIGITTA

Műkereskedelem

A halál szekere

43

Németh Hajnal – Összeomlás, Passzív Interjú

20

Art Cologne, Art Brussels Körkép

MÁTHÉ ANDREA

45

Rónai Péter és Farkas Roland kiállítása

Rend falak nélkül

46

P. S Z A B Ó E R N Ő

Magyar geometrikus törekvések

Lux Antal kiállítása

47 LÓSKA LAJOS

PELESEK DÓRA

Tervezett csorgatások

Fény alkotta terek

Pálfalusi Attila kiállítása

Krajcsovics Éva legújabb képeiről

49 KOZÁK CSABA

SINKÓ ISTVÁN

Tizenhat – hatvan

Dübörgő mustár

Buczkó György és Záborszky Gábor kiállítása

Haász István kiállítása

30


Művészet mint hungarikum

Adrenalin

28

SZOMBATHY BÁLINT

Mester és tanítványa

Eperjesi Ágnes: Színügyek

25

BAGYÓ ANNA

Vásárok múzeumi miliőben

Karcolat az objektív (szín)látás mítoszán 22

IMRE BÁLINT

Dinamika – gondosan elhúzott függönyök mögött

Gőbölyös Luca kiállítása

18

SZÜCS GYÖRGY

TASNÁDY ATTILA

Dialógus a kimondhatatlanról Sara Berti és Nádler István kiállítása

Az ezen az oldalon látható képek az eredeti művek részletei.

uM-2010-06-junius-01.indd 1

Németh Hajnal: Összeomlás – Passzív Interjú, 2010

Lei Ben Ben–Elek Judit Katalin–Enikő Hangay: 1day1photo, 2006–2010

Hajas Tibor: Sminkvázlatok II., 1979

2010. 06. 04. 0:12:25

k i á l l í t á s ajánló

Összeállította: R U D O L F A N I C A

2007–2010 között készült művek Fehér László kiállítása – Csók István Képtár, Székesfehérvár, 2010. május 29–október 24.

A festő szülővárosában rendezett kiállítás Fehér László 2007 és 2010 között készült képeit mutatja be. „Fehér nemcsak átalakítja a fényképen látható látványt, nemcsak redukálja a részleteket vagy éppen monumentálissá növeszti az esetleges motívumokat, hanem a hétköznapi látványban fedez fel egy olyan világot, amelytől – attól kezdve, hogy ő meglátta – többé nem lehet eltekinteni. Azt veszi észre, ami egyébként láthatatlanul lappang a világban, de ami bizonyos pillanatokban mégis képes éreztetni a hatását. A vélet-

A létezés ritmusa Reigl Judit kiállítása – MODEM, Debrecen, 2010. június 17–szeptember 19.

Az 1950 óta Franciaországban élő, nemzetközi szinten nagy elismertségnek örvendő, magyar származású kortárs festő tárlatát hosszas előkészítő munka előzte meg, melynek köszönhetően 60 év munkáiból válogatva, mintegy száz alkotással várja a közönséget a debreceni MODEM. Reigl Judit elismertségét mi sem tükrözi jobban, minthogy ő az egyetlen magyar származású kortárs művész, akinek munkái a világ legnagyobb és legfontosabb kortárs közgyűjteményeinek szinte mindegyikében helyet kaptak: így például a New York-i MoMÁ-ban, a londoni Tate Modernben, a párizsi Pompidou-ban

lenszerűben fedezi fel a törvényszerűt, a pillanatnyiban a maradandót. Az elmúlóból bontja ki azt, ami soha nem múlik el. Pályája kezdetétől ez jellemzi a festészetét. Képei: megannyi memento. Még pontosabban: memento mori.” (Részlet Földényi F. László a katalógushoz írt előszavából) A Kortárs Művészeti Fesztivál idején nyílt tárlat rendezője Izinger Katalin. Fehér László: Tócsa II, 2008, olaj, vászon, 160x220 cm

vagy a New York-i Metropolitan Múzeumban. Nemzetközi megbecsülését az is jelzi, hogy a felsorolt gyűjtemények közül háromban az állandó kiállításon láthatóak a művei.

Reigl alkotásaiból már számos kiállítást rendeztek az Egyesült Államokban és Európa-szerte, 2005-ben pedig itthon, a Műcsarnokban. Mindezek mellett ez az első alkalom, hogy több mint 1300 négyzetméteres kiállítótérben tekinthetők meg együtt a munkái, ami lehetőséget teremt arra, hogy az általában nagyméretű festményeket készítő Reigl minden alkotói szakaszából több is látható legyen egyszerre. Reigl Judit: Folyamat, 1982, vegyes technika, vászon, 220x320cm

A kiállítás az olasz futurista, Fortunato A futurizmus hatása a magyar avantgárd művészetben Depero (1892–1960) festő, reklámgrafikus és Magyar Nemzeti Galéria, 2010. június 4–augusztus 22. formatervező első életmű-kiállítása Magyarországon. A tárlat anyaga – a több mint 100 Depero-mű – a művész hagyatékát őrző Museo di Arte Moderna e Contemporanea di Trento e Rovereto gyűjteményéből érkezik. Az elmúlt húsz évben egyre nagyobb érdeklődés övezi Depero sokoldalú tevékenységét, amelyről a magyar közönség most először kap átfogó képet. A Magyar Nemzeti Galériában festményeivel, papírmunkáival, színes kárpitjaival és reklámterveivel, valamint pikto-plasztikus színházi kísérleteivel találkozhatunk. A Depero munkásságát bemutató olasz művek mellett egy közel 60 alkotásból álló magyar válogatás is szerepel. Itt elsősorban olyan magyar művészek munkái vonulnak fel, akik az 1910-es évektől a futurizmus tanulságait és jellemzőit érvényesítették művészetükben. Sok más művész mellett Bortnyik Sándor, Tihanyi Lajos, Uitz Béla, Schadl János, valamint Kádár Béla és Scheiber Hugó művei láthatóak a tárlaton. A kiállítás kurátorai: Gabriella Belli (Mart) és Gergely Mariann (MNG).

2


2010. június

Fortunato Depero: Balerina idol, 1917

A rovatban szereplő képek az eredeti művek részletei.

Depero, a futurista

2010. 06. 04. 0:13:41

k i á l l í t á s ajánló

és megsemmisítés. Számos munkája épül fizikai jelenVárnai Gyula kiállítása – Ernst Múzeum, 2010. május 22–augusztus 29. ségek köré – filozófiai mélységgel és humorral. Több Várnai Gyula változatos médiumhasználatot munkájában a látogató is műalkotó tényezővé alkalmazó vizsgálódásainak kiindulópontja válik, amikor saját, térbeli mozgása révén hoz legtöbbször egy nagyon egyszerű, hétköznapi létre együttállást, képet. jelenség vagy dolog. Redukált eszköztár, egy-

Ugyanaz a patak

szerű elrendezés, összepárosítás és elhagyás jellemzi tárgyait és képeit (vetítések). Főként különböző használati tárgyakból alkot installációt, tárgykollázst. A hulladék, a talált tárgyak és helyzetek újrahasznosításának esztétikája kíséri alkotásait. Konceptualitás, költőiség és akkurátus eszkábálás egyszerre sajátjai tárgyegyütteseinek. Fontos eleme munkáinak a jelek, szövegek és tárgyak egymásra vonatkozása, az illúziókeltés

Jelen kiállítása nem retrospektív, nem is összegző igényű. A fókuszában főként új munkái állnak, de helyet kapnak olyan meg nem valósult, csak vázlatként létező, fontos gondolatokat megtestesítő művei is, amelyek jelentős helyet, (hely)specifikus installálási módot igényelnek. Kurátor: Készman József. Várnai Gyula: Aura, 1994, ruhadarabok, 250x60 cm

csolatos elképzeléseit. Ez a LUMÚ-beli kiállítás kiindulópontja és inspirációs forrása is. Az itt Nemzetközi csoportos kiállítás – LUMÚ, 2010. június 27-ig bemutatott, az elmúlt tíz év során készült A hidegháborús science-fiction ma nemcsak a képzőművészeti alkotások a tudományospopuláris kultúrában tér vissza, de a kortárs képfantasztikus műfaj működését, témáit és hatásmezőművészet is izgalmas terepként fedezi fel. Egyes chanizmusait gondolják újra, és egyes stratégiákat tudományos-fantasztikus témák, mint a nukleáris be is vetnek saját jövővízióik megalkotásához. fenyegetés és pusztítás azért lehetnek ma is jelen a Kiállító művészek: Pawel Althamer, Gerard Byrne, művészetben, mert az általuk lefestett politikai vagy Csákány István, Marine Hugonnier, Kaszás Tamás, kulturális helyzet valójában közel sem változott meg Kokesch Ádám, Chris Marker, Anna Molska, Deimantas annyira, amennyire azt a vezető hatalmi ideológiák Narkevičius, Panamarenko, Daniel Roth, Sašo Sedlaček, szeretnék velünk elhitetni. Emellett a klasszikus Jane and Louise Wilson. Kurátor: Somogyi Hajnalka. science-fiction fontos forrása a múlt megértésének, Pawel Althamer: Self-portrait – Sorcerer, 2009 hiszen megjeleníti saját korának vágyait, félelmeit, A művész és a varsói Foksal Gallery Foundation jóvoltából ideológiáit és a jövővel, azaz a mi jelenünkkel kap-

A képzelet tudománya

Azonosság, hasonlóság, különbözőség Hegedűs 2 László kiállítása – Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, 2010. május 22–augusztus 29.

Hegedűs 2 László tevékenysége kezdettől átfogja a vizuális műfajokat. Műveiben a képzőművészet, a fotó, a film, a videó természetes módon kapcsolódnak egymáshoz. A 70-es évektől konzekvensen használja, transzformálja a múlt és a jelen, az ismert és az ismeretlen, a talált és a keresett vizuális korlenyomatait. Az ábrázolt tárgyak, személyek metafizikus, a személyes és a fogalmi idő pedig hol szimbolikus, hol lírikus, hol pedig ironikus formában jelenik meg álló- és mozgóképein. Munkáit nem lehet irányzatokba foglalni, mert Hegedűs 2 nem oldódik fel az irányzatokban. Használja ugyan a kortárs formanyelvet, mégis

közérthető módon vezeti a befogadót olyan mélységekig, ahol valami eredeti megmutatható. A kortárs művészet e kivételesen összetett és meghatározóan egyéni alkotója 60 éves. Az ebből az alkalomból rendezett jubileumi kiállítás képanyaga sorozatokból áll (festmények, objektek, fotók), amelyeken a művész az azonosság, a hasonlóság és a különbözőség fogalmait tematizálja és jeleníti meg a vonal, a folt, a forma és a színek egymáshoz való viszonyában, variálásában. Hegedűs 2 László: Trafikciók, 2010, 3D hatású fotómontázs-sorozat

A Siklósi Szalon szakmai-történeti előzménye a Rétfalvi Sándor szobrászművész kezdeményezésére létrejött I. Magyar Szobrász Symposion (1967–1970), Pécsi Galéria, 2010. június 11–július 4. amelynek tagjai voltak: Erdős János, Szabó Gábor, Fürtös Ilona, Bencsik István és Kampfl József. Ennek a Pécsett viszonylag rövid ideig, de igen intenzíven működő művészeti projektnek az eredménye az európai hírű Nagyharsányi Szabadtéri Szoborpark és Siklóson a Nemzetközi Kerámia Alkotóház, amely hazai és nemzetközi kerámia szimpozionok otthona volt évtizedeken keresztül. A Szalonnak 1991 óta több mint hatvan képző-, ipar,- fotóművész, építész és művészettörténész tagja van. A 19. Siklósi Szalon ebben az évben rendhagyó módon Pécsett kerül megrendezére, s csatlakozik az Európa Kulturális Fővárosa programjaiba. Montázs a kiállításra kerülő művekből

2010. június

Siklósi Szalon – 2010


3

2010. 06. 04. 0:14:01

Jenő Ferenc herceg 1663-ban született Párizsban. Anyja Mancini Olimpia, Mazarin unokahúga, nagy kegyben állott XIV. Lajos

SINKOVITS PÉTER

udvarában, a Napkirály közvetlen környezetéhez tartozott. Intrikái és egy mérgezési ügy kapcsán azonban kegyvesztetté

Jenő, a törökverő

vált. Szembefordulásához nagyban hozzájárult az is, hogy legkisebb fiát, Jenőt bemutatta az udvarban fényes katonai pályára

Prinz Eugen a Belvederében

szánva őt, de a király és hadügyminisztere, Louvois az apró termetű, vézna, csenevész gyereknek inkább a papi hivatást

Belvedere, Bécs, 2010. VI. 6-ig

ajánlotta. Az édesanyja megsértődött, s bosszút forralva elhagyta a királyi palotát és Franciaországot is, majd I. Lipót osztrák és magyar királynak ajánlotta fel szolgálatait. Férjével, Jenő Mór Savoya-Carignan hercegével, Soissons grófjával és gyermekeivel Bécsben telepedett le. A költözés a fiatal Jenő herceg számára meghozta a szerencsét, „a kis csuklyás barátot” szeretettel

Nem is rendezhettek volna másutt Savoyai Jenőnek emlékkiállítást, mint a bécsi Belvedere palotában, hiszen ezt az

fogadták, s egy dragonyos ezredhez sorozták be. Megütközött a Bécs felé igyekvő török sereggel Petronellnél, majd részt vett Bécs városának oszmán csapatoktól való felszabadítá-

épületet és a csodálatos parkot ő álmodta meg s építtette fel a kor egyik legnagyobb tervező építészével, Johann Lucas von Hildebrandttal. Az összegyűjtött emlékanyagot

sában. Ezután a dragonyos ezred tulajdonosává tették. Pályája gyorsan ívelt felfelé. Részt vett 1684-ben a Buda elleni sikertelen ostromban, majd 1685-ben a sikeres esztergomi csatában, ahol a törököt kiverték a városból. Lajos bádeni őrgróf ekkor figyelt fel kivételes katonai képességeire. Az 1868-as budavári ostrom küzdelmében ismét harcolt a törökök ellen, s jobb kezén súlyosan megsebesült. Erről a csatáról készült Benczúr Gyula Budavár visszavétele a töröktől 1686-ban című festménye, ami a kiállítás legreprezentatívabb és legelegánsabb műve lehetett volna, ha a szervezők elkérik a Magyar Nemzeti Galériától – noha kétségtelen, hogy a kép középpontjában nem Savoyai Jenő, hanem a fehér lovon ülő fővezér, Lotharingiai Károly herceg áll, csak a második helyen jelenik meg a későbbi zentai hős. A kép elkészítésének ötlete eredetileg Budavár visszafoglalásának 200. évfordulójára rendezett ünnepségeken merült fel, amikor a főváros vezetése elhatározta, hogy egy nagyszabású festménnyel emlékezik az egykori eseményekre. Nem volt kérdéses, hogy a történeti festők közül ki kapja a megbízást, a Münchenből hazatért Benczúr Gyula munkásságát oly nagy tisztelet övezte. A mester nagy lelkesedéssel látott munkához, rengeteg tanulmányt, vázlatot készített, felkutatta a harcokról készült egykori metszeteket, a csata főszereplőiről készített portrékat, amelyek közül a legfontosabbakat összegyűjtötték a mostani bécsi kiállítás szervezői is. A művész festményén természetesen a magyar vitézek helytállásának is emléket kívánt állítani, ezt a megrendelő is kérte, valamint ez felelt meg a történelmi igaz-

fotó: Berényi Zsuzsa

ságnak, hiszen 15000 főnyi magyar katona harcolt a keresztények

4


2010. június

Mányoki Ádám: II. Rákóczi Ferenc fejedelem, 1712 olaj, vászon, 75,5x62,5 cm

seregében. A főalak mögött jelenik meg Koháry István, mögötte a bajor választófejedelem Max Emánuel, balján Eszterházy János. Savoyai Jenő körül mind magyar nemeseket láthatunk: Pálffy Jánost, Csáky Lászlót, Batthyány Ádámot, Vak Bottyánt, Barkóczy Ferencet és Bercsényi Miklóst. Előtérben a legyőzött ellenfélnek,

az Alsó-Belvederében helyezték el, amely a

Abdurrahman pasának, a vár utolsó védőjének és kapitányának

herceg nyári palotájaként szolgált, a felső

holtteste. Középtérben Petneházy Dávid, aki vérével áldozott a

részben tartotta a fogadásokat, ünnepségeket.

győzelemért, majd Tüzes Gábor, aki a falak megbontásában járt

(A palota és parkja ma a világörökség része.)

elő görögtűzszerűen bevetett rakétáival, mellette Fra Gabriel

Hildebrandt eredetileg hadmérnök volt, az

Gautieri genovai ferences pap fanatikus figurája. Benczúr Gyula

1695-96-os milánói és nápolyi csatában ismer-

elsősorban a magyar vitézek hősiességének kívánt emléket állítani,

kedett meg Savoyai Jenővel, legfőbb támoga-

de a megrendelők elvárták tőle, hogy az osztrák és német hadve-

tójával, majd 1698-ban Bécsben telepedett le.

zérek személyét is középpontba helyezze.

2010. 06. 04. 0:14:16

A kiállítás fontos magyar vonatkozású műve Savoyai Jenő

ahol a zentai sáncok bevételét, illetve az iszlám sereg

lovas szobrának 1:10 arányban kicsinyített bronz változata.

Dunán történő átkelését meghiúsító lovasrohamot

Az emlékmű a zentai csata 200. évfordulójának ünnepségére

ábrázolják. De nem láthatták a reliefek felett elhelye-

készült, a város polgárai rendelték meg az akkor nagyon

zett fiatal és öreg török fogoly figuráját sem, amelyeket

népszerűnek számító Róna József szobrászművésztől. A mester,

Ivan Meštrović formázott meg, tovább fokozva a

mint sok művésztársa, a bécsi neobarokk elkötelezett híve

szoborkompozíció barokkos gazdagságát. A kiállítás

volt, hiszen a bécsi akadémián Hellmer és Zumbusch tanárok

látogatója azonban egybevethette Róna munkáját

keze alatt formálódott hat év alatt pesti kőfaragó inasból

a bécsi királyi palota udvarán, a Helden Platzon álló

a historizáló emlékműszobrászat jelentékeny mesterévé.

Anton Dominik Fernkorn hasonló szellemiségű, Prinz

Az 1848-as szabadságharc hősei emlékének öt munkával

Eugent ábrázoló szobrának kicsinyített makettjével.

adózott. Elsőként a miskolci Kossuth-szobrot készítette el, majd

A két ló versenyét egész biztosan harmonikus formá-

ezt követte a szegedi, ahol hősét szónoklás közben mutatja

ival, kellemes arányaival a magyar lipicai nyerné.

be, talapzaton a híres és lelkesítő mondás: „Szegednek népe,

Modellje Andrási Tivadar gróf méneséből származott,

nemzetem büszkesége…”, s még a rozsnyói Rákóczi térre is

ott fedezte fel a művész ezt a szépséges paripát.

került 1907. március 25-én egy újabb változat. Szemerének Miskolcon, Klapkának Komáromban állított emléket.

Főszerkesztői jegyzet

Zenta polgárai nem tudták az emlékmű árát kifizetni, hiába próbálkoztak közadakozásból a pénzt előteremteni, a kisváros lakóinak szerény anyagi

Savoyait megörökítő mű a Magyar Nemzeti Galéria (az egykori

ereje nem tette lehetővé a szoborállítást. A kétszáz

Királyi Vár) bejárata előtt található. Ezt barokk stílusú talapzatra

éves évforduló öröme és lelkesültsége vezetett a

helyezte a művész. A paripa visszarántott állása emlékeztet

megrendeléshez, arra az időre emlékezve, amikor

Prim tábornok lovára Regnaultnak a Louvre-ban őrzött fest-

az egész keresztény világ az akkor még magyar

ményén. Róna azt a pillanatot ragadta meg, ahogy megfékezi

kisvárosról, Zentáról beszélt. (Jelenleg Szerbia vajda-

lovát, jelezvén, hogy ura a helyzetnek. A dacos mén hirtelen

sági tartományához tartozik.) Mivel az elkészült

megáll, de tagjaiban még ott van a futás dinamizmusa, kicsat-

alkotás Róna főműve, valamint Jenő herceg a török

tanó energiája. A művészt a váratlan mozdulat megragadása

Magyarországról történő kiűzésének hőse és kiváló

foglalkoztatta, ahogy a lovas hátrahajlik, bal kezével a gyeplőt

hadvezére volt, ezért ezt a magyar állam vásárolta

megrántja, a ló lehajtott fejét előre szegezi. Savoyai a zentai

meg. A Budai Várba eredetileg erre a helyre Ferencz

csata menetét figyeli, jobbjában hadvezéri pálcát tart. A bécsi

József szobrát tervezték felállítani, de az uralkodó

látogatók nem láthatták a talapzatot díszítő bronzreliefeket,

lemondott a Savoyai Jenő-emlékmű javára.

Róna József: Savoyai Jenő lovas szobra, 1900 bronz, mészkő

2010. június


Leghíresebb s talán legkiforrottabb munkája, a hadvezér


5

2010. 06. 04. 0:14:35

6


2010. június


Benczúr Gyula: Budavár visszavétele a töröktől 1686-ban, 1896 olaj, vászon, 351x707,9 cm

II. Rákóczi Ferenc egy arcképpel szerepel a

kimenetelére nagy hatással volt az általa 1704. augusztus 13-án

kiállításon. (A rendezők olyan figyelmetlenek

megvívott höchstädti csata, amelynek egyik főszereplője Prinz

és felületesek voltak, hogy nevét a szabad-

Eugen volt. Ugyanis Savoyai Eugen és Marlborough herce-

ságharc rövid bemutatásánál, valamint a

gének egyesült osztrák-angol serege állította meg a franciák

képaláírásban is helytelenül Ráckóczinak írták.

és bajorok előrenyomulását a Duna völgyében, amely döntő

Szerencsére a katalógust figyelmesebben,

csapást mért a magyar szabadságharc ügyére, mivel meghi-

nem ilyen slendrián módon készítették.) Nem

úsította a kuruc csapatoknak a francia és bajor haderőkkel

Mányoki Ádám híres Rákóczi-portréját kérték

való egyesülését. A későbbiek során csapataik a spanyol

el Magyarországról, hanem a kevésbé jelentős

örökösödési háborúban is XIV. Lajos fölé kerekedtek. Sok

id. David Richter egykori divatos osztrák

sérelmet kellett Prinz Eugennek megbosszulnia. Sikerrel járt.

arcképfestő kissé sematikus, semmiféle

A Napkirály volt Rákóczi és a magyar szabadságharc legfőbb

érzelmet nem tükröző, érdektelen medalion

támogatója, így számára a vereség végzetes következmé-

portréját. Rákóczi nem találkozott a harctéren

nyekkel járt. Emlékirataiban így írt erről: „Ez a remény (mármint

Jenő herceggel, de a szabadságharc végső

a három haderő egyesülése) volt az egyetlen alapja annak,

2010. 06. 04. 0:14:45

hogy a belefogtam a háborúba.” Jenő, akinek a Budai Vár

Prinz Eugen a Habsburg birodalom felemelkedésének,

fokán lovas szobra ékeskedik, ezt a reményt szertefoszlatta.

európai nagyhatalommá növekedésének talán legna-

II. Rákóczi Ferenc szabadságharcával önálló magyar államot

gyobb hőse. Ő vívta meg a csatákat, amellyel újabb

szeretett volna létrehozni, de nem az ő szobra áll a Budai

és újabb területeket szerzett meg a birodalom hatá-

Vár kiemelt helyén, hanem a Habsburgok hőséé, aki ezt

rait kiterjesztve. Jenő herceget ellenfelei is tisztelték;

megakadályozta.

nemcsak hadvezéri képességei miatt, hanem azért is

udvarában született Savoyai Jenőt, a hadvezért, a filozófust és a művészetpártolót. A harcedzett férfi a művészetek iránt is rendkívüli fogékonyságot mutatott, hatalmas képtárat gyűjtött össze a Belvedere palotában. A festmények, szobrok eredeti elrendezéséről a katalógus fejezeteit elválasztó, az egykori belső terek illúzióját keltő látványképek tájékoztatják a mai látogatót.


mert nagyszerű, kiváló ember volt, honnête homme – mondotta róla Jean-Jacques Rousseau. Jól tették osztrák szomszédaink, hogy nagyszerű kiállítással emlékeztek rá, s helyénvaló az is, hogy a bécsi Burg udvarán méltó emléket állítottak neki. De a Budai Vár fokán a törökverő zentai hős kiemelt, nagyszabású emlékműve eltúlzott jelentőséget kap, nem oda illő, ide legnagyobb királyunk, Mátyás, vagy legnagyobb szabadságharcosunk, II. Rákóczi Ferenc szobra illene.

2010. június

A Prinz Eugen-kiállítás bemutatja a Párizsban, XIV. Lajos

7

2010. 06. 04. 0:15:15

és szerepének újraértelmezésével, melynek eredményeit a pécsi Janus Pannonius Múzeum keretében bemutatkozó

KOPÓCSY ANNA

kiállítás fog 2010-ben reprezentálni. A KOGART-ban rendezett

Szín, fény, ragyogás Márffy Ödön (1878–1959) KOGART, 2010. IV. 2–VIII. 1.

Márffy-kiállítás tehát a fenti kutatások, azaz az utóbbi tíz év eredményeinek esszenciájaként is felfogható. Két részre tagolódik a tárlat. Az egyik szinten a korainak nevezhető, az 1920-as évek elejéig tartó periódus – elsősorban az 1905–1915 közötti időszakra koncentrálva – látható, a másik szint a 20-as évek elejétől Márffy utolsó, 50-es években festett képeit fogja át. A két háború közötti időszak legfontosabb képei: a Csinszka-, a Zdenka-képek, illetve a társasági képek java Debrecenben, a MODEM-ben egy tematikus Márffy-kiállítás keretében láthatók párhuzamosan a KOGART kiállításával.2

Budapest közönsége több mint 50

Ebből következően a budapesti kiállításon a két háború közti

éve nem látott az egész életművet

időszak képei művészi színvonalukban alulmaradnak a korai

reprezentáló emlékkiállítást Márffy Ödön

periódust reprezentáló művekkel szemben azt a benyomást

műveiből. Egy lelkes kutató – Rockenbauer

keltve, mintha Márffy életművében ez a korai „fauve-os” korszak

Zoltán – úgy döntött, hogy nekilát az életmű

lenne a legjelentősebb. Ez a felfogás egybeesik az utóbbi évek

alapos feltérképezéséhez, egy oeuvre-kata-

kutatásai nyomán bekövetkezett hangsúlyeltolódásokkal a

lógus összeállításához. A feladat nem volt

modern művészeti törekvések megítélésében. (Erre a kurátor,

csekély, hiszen rengeteg műről van szó. A

maga is felhívja a figyelmet.)

Kapcsolatok Párizsban Márffy életművének korai szakasza jogosan érdemel figyelmet, hiszen az akadémikus képzettségű, kezdetben az iskolai stúdiumok szellemében alkotó festő egy olyan időszakban – az 1900-as évek elején – keresi saját hangját, amikor az impreszszionizmus, a poszt- és a neoimpresszionizmus, a szimbolizmus legrangosabb alkotásai egyszerre jelennek meg a maguk érett formájában. Márffy párizsi tartózkodása kapcsán két fontos dolgot kell megemlítenünk, mely elkülöníti a festőt az 1904 után tömesajtófotó

gesen Párizsba igyekvő magyar művészek sokaságától. Egyrészt már 1902-től Párizsban van, amikor még csak kevés magyar Márffy Ödön: Bruges-i csatorna, 1906 körül olaj, vászon, 50x69 cm

művész keresi fel a francia kitartó munka meghozta gyümölcsét egy

fővárost. Első útja neki is Münchenbe vezetett, amely ekkor már

2006-ban megjelent életmű-katalógus formá-

a hagyományos, magyar művészek által bejáratott útirányt jelen-

jában.1 Közben szerencsésen összetalálkozott

tette. „Münchenbe indultam, és Párizsban telepedtem le”– írta.

Rockenbauer feltáró munkája az ún. magyar

Ezen a döntésen nagyon sok múlt, egy életre szóló választást

vadak kutatásával, amelynek révén szélesebb

mutat, egyúttal a magyar művészet paradigmaváltásának egyik

kontextusba kerülhetett Márffy pályakezdése

szimbolikus aktusának is tekinthető.

és kihangsúlyozott szerepe a magyar „avant-

8


2010. június

gárd” kezdeti periódusában. Ez a munka most tovább folytatódik a Nyolcak művészetének

A másik, látszólag jelentéktelen esemény, amely szintén elkülöníti Márffyt a magyar festőkolóniától, az a hazautazásának időpontja. Mikor az ún. magyar modernek többsége

2010. 06. 04. 0:15:23

kiér Párizsba 1906 körül, akkor ő hazajön – még a Salon

Márffy Párizsba való utazása többé-kevésbé egybe-

d’Automne nyitása előtt, mely az egyik legjelentősebb

esik Rippl Magyarországra való végleges letelepe-

művészettörténeti esemény volt mind az európai, mind a

désének idejével.)

magyar művészet szempontjából. Anélkül, hogy tudnánk ennek a pontos okát, annyi látszik, hogy Márffy ekkor még nem nagyon vegyül az ún. magyar vadakkal (kivéve a szintén korábban érkezett Czóbelt). A Berény körül csoportosuló magyar „julianosok” egyelőre más klikket képeznek. Márffy az École de Beaux-Arts-on Cormon tanítványa, nyári utazásait, legalábbis kezdetben francia iskolatársai határozzák meg.

A múzsa csókja

Franciaországban Márffy Ödön tulajdonképpen a már Rippl által is megtett, tradicionálisnak mondható festőutakat (pl. Pont-Aven) járja végig, hasonló témákat fest, ugyanakkor teljesen más feldolgozásban (vö. Rippl-Rónai: Pontaveni kocsma, 1889, Márffy: Bretagne-i kocsma, 1903 k.). Úgy tűnik, a Gauguin nevével fémjelzett szintetizmus

Többek között Bruges-be is a mára szinte elfeledett – a

– legalábbis itt – egyikőjüket sem érinti meg.

plakáttervezés terén jeleskedő – festő- és iparművész Lakatos

(Hozzáteszem, a 90-es években ott járó Matisse

Artúrral utazik 1906-ban.3 Lakatos Artúr személye pedig egy

is – ekkor készült művei alapján – inkább a

másik kört jelöl ki Márffy körül, nevezetesen az ún. Thália

„bitumenisták” csoportjához sorolható Spurling

társaságét4, melynek szervezésében került sor 1907 tava-

szerint.7) Márffy állítása szerint amikor Pont-Avenba

szán Márffy első önálló kiállítására a szintén odajáró Gulácsy

utazott (1903), még nem ismerte Gauguin nevét.

Lajossal – akihez nem sok festészeti rokonság kötötte – az

Ezzel kapcsolatosan el is mesél egy legendába

Uránia műkereskedésben. Nem elhanyagolható momentum,

illő történetet arról, hogy a Pension Gloanecben,

hogy Márffy egyik fontos magyarországi összekötője Fülep Lajos volt, akivel biztosan együtt töltötte 1904 karácsonyát Párizsban, Csók István lakásán. Fülep 1906-os második párizsi útja alkalmából nemcsak Adyt mutatta be Márffynak, de szoros barátságukat jelzi, hogy többek között közösen mentek nyaralni Port Marlyba5, majd a barátságuk további bizonyítéka, hogy Márffy követte Fülepet Firenzébe 1907 őszén. Márffyt a modern művészi életbe tehát akadémiai évfolyamtársai vezették be, illetve a magyarok közül kevésbé a festőkkel, mint Fülep Lajossal és Lavotta Rezső kapcsolatot, a szociális érintkezés fórumát pedig

sajtófotó

zeneszerzővel tartotta a

Csók István vacsorái jelentették. Gauguin és társai híres szálláshelyén, Gauguin

„A Nyolcak előtti korszaktól mindmáig Ripplt tartom a legnagyszerűbbnek. Ő volt az első, akit felfedeztem a magam számára, s ma is őrá gondolok a legtöbbet” – nyilatkozta Kassák Lajosnak Márffy 1942-ben.6 Valóban – bár csak 1907ben Márffy Uránia-beli kiállításán találkoznak személyesen – Rippl-Rónai művészi szemlélete erősen meghatározza pályakezdését. (Szimbolikus jelentőségűnek gondolom, hogy


egy Tahiti-vásznát – mely őt lenyűgözte – kínálták volna megvételre potom 400 frankért, amire neki nem volt pénze akkor. Története kísértetiesen rímel – legalábbis a képekért ajánlott összegek tekintetében – a Vollard emlékirataiban8 megírt Gauguinkép-vadász sztorira Pont-Avenban, melyre maga Márffy is hivatkozik.9 Az azonban tény, hogy Gauguinnek valóban lógott egy Tahiti-vászna a

2010. június

Rippl-Rónai nyomain

Márffy Ödön: Zöld szoba 1907 körül olaj, vászon, lemezpapíron, 39,5x50 cm

9

2010. 06. 04. 0:15:47

panzióban, mely sokakra

Márffy művészi fejlődése (itt szándékosan használom e szót),

nagy hatással volt már

hasonlóan Rippl-Rónaiéhoz, ahogyan láttuk, a francia fővá-

is.10

rosban lényegében teljesen önállóan, honfitársaitól függet-

korábban

Tehát

Márffy egyik első tapasz-

lenül ment végbe. Ugyanakkor Márffy fontossága a hazai

talata a modern művészet

modernizmus szempontjából – Czóbel mellett – megkér-

terén Franciaországban

dőjelezhetetlen. (Eddig Czóbel Béla szerepe hangsúlyozó-

Gauguinhez kapcsolódik,

dott, mint aki forradalmasította Nagybányára hazaküldött

majd a Vollard galériájába

képeivel a magyar festészetet. Ugyan Czóbel jelentősége a

való többszöri visszatérés,

pontos filológiai kutatások fényében egy kicsit megkopott,

az ott látott művészek –

de hatása ettől még vitathatatlan maradt.) Márffy ekkori

Cézanne, Matisse, Rouault

tevékenységével nem kötődött semmilyen mozgalomhoz,

stb. – művei iránt megmu-

viszont Magyarországon bemutatott műveivel elnyerte

tatkozó egyre nagyobb

Rippl-Rónai József barátságát, Rippl pedig kulcsfigura a hazai

figyelem.

modernizmus intézményi kereteinek megteremtésében.

sajtófotó

Rippl 1901-ben járt Belgiumban, többek között Bruges-ben is időzött. Bruges a századMárffy Ödön: Márffy Valika portréja, 1907 olaj, vászon, 80,5x65 cm

forduló szimbolista művészetének egyik fontos központja volt mint a halál, az elmúlás városa. Georges Rodenbach Bruges la Morte című 1892-ben publikált dekadens regénye a szimbolizmus egyik

olaj, vászon, 66x80,5 cm

Márffynak rendszeresen kölcsönadta Kelenhegyi úti műtermét, sőt Kaposvárra is meghívta. „Még nem volt műtermem, s mikor ő Kaposvárra költözött, átadta nekem a műtermét, hogy ott dolgozhassak. Hát engem nagyon meghatott ez a bizalom, mikor ott voltak a kincsei, s nekem átadta a kulcsot.”12

Kulcsátadás Márffy korai, még párizsi korszakából származik egy jól

Márffy bruges-i művein

körülírható műcsoport, melyből az Urániában rendezett első

viszont nyoma nincs a melankóliának, képei

kiállításán is bemutatott jó néhányat. Ez pedig az enteriőrök

éppen az ellenkezőjét mutatják: a kanálisok

csoportja (pl. Zöld falú biliárdszoba, Zöldtapétás szoba stb.).

élénk színekben tükröződnek, elsősorban

Hogy maga is fontosnak tartotta ezeket a műveket, mi sem

erőteljes festői-képi jelekként értelmezhetők.

mutatja jobban, hogy ezekkel vagy hasonlókkal jelentkezett

Az itt festett képek már a kolorista Márffyt

az Őszi Szalonon 1906-ban. A Pesti Hírlap írója meg is említi:

előlegezik meg, egy jövőbeni festői szemlélet

„Márffy Ödön négy, kissé Rippl-Rónaira emlékeztető inte-

manifesztációi.

rieurben qualitást mutat.” Ezek az enteriőrök tematikájukat

kulcsművévé

Márffy Ödön: Kertvárosi látkép,

vált.11

Kapcsolatuk eredményeként a műterem hiányban küszködő

tekintve beleilleszkednek a 19. századi impresszionista, posztimpresszionista festészet jellegzetes témáiba (pl. a biliárdszoba-ábrázolások kapcsán lásd Degas, Vallotton, Van Gogh, Gauguin műveit). A terek ablakokkal, ajtókkal való felszabdalása, megnagyobbítása, egymásra nyitása, a látószögek változtatása szintén a francia modern festészet kedvelt technikája, s nemcsak a látványt gazdagítja, de újabb idősíkokat képes kifejezni a montázstechnika őseként. Márffy 1906-ra megfestett műveivel tehát teljes mértékben beleilleszkedett az akkori modern francia tradícióba. Nem tekinthető véletlennek, hogy ezekkel a műveivel elnyerte Rippl-Rónai barátságát 1907-ben, aki hasonló jellegű képeket festett ekkor. Szoros művészi kapcsolatukat mutatja, hogy Márffy kaposvári tartózkodása alatt Rippl-Rónai enteriőr-

10


2010. június

sajtófotó

jeinek parafrázisát festi meg (Zöld szoba, 1907 k.), mely egyben logikus folytatása a párizsi képeinek.13 Az ekkor készült képek talán azzal a személyességérzettel

2010. 06. 04. 0:16:14

(intimizmus) bővülnek, amit az otthonok sugallnak csak, melyeknek Párizsban híján volt a festő. Amikor Fülep Lajos 1906-ban a Rippl által írt, Thadée Natansonnak címzett ajánlólevéllel a zsebében Párizsba érkezett, akkor a jó barát Márffy, aki 1903 nyarán állítólag még Gauguin nevét sem hallotta, már jól ismerhette a kurrens festők körét, s egyelőre úgy tűnik, hogy a Nabis kör művészete állt közel hozzá.14 Feltehetően a kiérkező Fülep és a lassan nyarán közös platformon álltak. Ugyanakkor Fülep az

sajtófotó

hazainduló Márffy 1906

Őszi Szalonról írott kritikámunkáiról már inkább negatívan nyilatkozott, míg Gauguin és főként Cézanne műveit emelte ki, ami által egy évszázadra meghatározta a magyarországi Cézanne- és Gauguin-recepció medrét. Nem véletlenül tanácsolta az 1906-os Őszi Szalont már

2 A másik Csinszka. Márffy Ödön múzsája. MODEM, Debrecen, 2010. február 25–május 23. 3 Bruges-be Székely Andor járt rendszeresen festeni, Czóbel is volt ott 1905-ben. 4 A Baross Kávéházban jöttek össze, többek között Fülep Lajos is odajárt.

nem megváró Márffynak egy levélben, hogy azonnal jöjjön

5 Csók István és Lavotta Rezső is velük tartott.

vissza Párizsba, és tegye mindenét pénzzé, hogy lássa Gauguin képeit.

6 Kassák Lajos: Vallomás tizenöt művészről. 1942. In: Éljünk a mi időnkben. Írások a képzőművészetről. Magvető, Budapest, 1978, 316

Fülep és Márffy barátsága ezután is folytatódik, a Firenzébe

7 Hilary Spurling: The Unknown Matisse: A Life of Henry Matisse: The Early Years, 1869-1908, 106

hosszú időre elutazó Márffy követi Fülepet, de előtte még Párizsban megnézi a Cézanne műveiből rendezett retrospektív kiállítást. Márffy ekkor már Fülephez hasonló lelkesedéssel beszél Cézanne-ról, illetve visszaemlékezéseiben15 említi Émile Bernard írását, mely a nagy Cézanne-kiállítással egyidőben jelent meg (Souvenirs sur Paul Cézanne. Mercure de France, 1907). Márffy addigra már pontosan tájékozódott és olvasott is franciául, a Mercure de France című lapot a legnívósabb irodalmi és művészeti lapként emlegeti. Majd a „primitív” Cézanne befogadása után elindul Párizsból, hogy megnézze a firenzei primitíveket (Giottót, Gozzolit, Andrea del Castagnót). Márffy innét írja Rippl-Rónainak 1907-ben: „[…] És még egy nagy primitív, Andrea del Castagno. Cézanne jut eszembe, mikor ezt a freskót látom.” Firenze művészettörténeti gazdagsága letaglózta Márffyt, nem tudott dolgozni, semmit nem fejezett be. Füleptől eltérően neki később, lévén vérbeli piktor, sikerült az élő kortárs művészet áramába kerülni. A Nyolcak, a KUT, az Európai Iskola – Márffy művészetének legfontosabb „állomásai” – jelölik ki az egyik lehetséges alternatívát, amely Fülep Lajos Magyar művészetének a folytatása lehetett volna. Jegyzet 1 Rockenbauer Zoltán: Márffy. Életműkatalógus. Makláry Artworks, Budapest, 2006. Jelen cikkhez számos adatot és hivatkozást ebből a könyvből vettem, amelyeket nem jelölök külön.


Márffy Ödön: Öböl vitorlással, 1910 körül olaj, vászon, 53x76 cm

8 Ambroise Vollard: Erinnerungen eines Kunsthändlers. Diogenes, 1980, 212-213 (Eredetileg Souvenirs d’un marchand de tableaux. Paris, 1937. Ezt a példányt olvasta Márffy is.) 9 Horváth Béla Márffy Ödönnek 1957 k. Kézirat, Mgt. 5/a. 10 Lásd Victor-Roux Champion levelét Matisse-hoz, amiben a kép hatásáról beszél. In: Hilary Spurling: The Unknown Matisse: A Life of Henry Matisse: The Early Years, 1869-1908, 126 11 Ezzel kapcsolatosan lásd: Bruges la morte. Bruges, ville morte on cité éternelle. In: Paris-Bruxelles, Bruxelles-Paris: réalisme, impressionnisme, symbolisme, art nouveau: Les relations artistiques entre la France et la Belgique, 1848–1914: [Exposition]: Paris, Galeries nationales du Grand Palais, 18 mars – 14 juillet 1997. 330-339 12 Horváth Béla: Márffy Ödön kortársairól és a korról. Jelenkor, 1961. december, 719 13 Említhetnénk a kiállításon szintén szereplő Márffy Valika (1907) portréját is, mely Rippl-Rónai József: Kunffy-gyerek című művét idézi egy az egyben. Az egykor Nemes Marcell, majd Lányi Zsigmond sajtómágnás tulajdonában lévő Kunffy-gyerek végül a háborús bombázás következtében a megsemmisülés határára került. Ezután Márffyé lett a kép. 14 Lásd Gosztonyi Ferenc: „A szimbolista Fülep (I.) A »primitív« Cézanne-tól a Magyar művészetig”. In. „A feledés árja alól új földeket hódítok vissza”. Írások Tímár Árpád tiszteletére (szerk. Bardoly István – Jurecskó László – Sümegi György), Budapest, 2009, 64–80 15 Horváth Béla Márffy Ödönnek 1957 k. Kézirat, Mgt. 14/a. Ugyan Márffy pontatlanul emlékszik, mert 1903-1904 körülre teszi Émile Bernard cikkét.

2010. június

jában Bonnard és Vuillard

11

2010. 06. 04. 0:16:35

A kiállítás ott kezdődik, ahol az Ady-éra véget ér Boncza Berta számára, mindössze másfél évtizedet fog át, s halálával

LÁNG ESZTER

záródik. Nem hosszú idő, ám igen jelentős, különösen, ha Márffy művészetének tükrében szemléljük.

Rámozdulni Csinszkára

A narratíva egyszerre fut történeti és tematikus szálon. A kiállítás eleje Csinszkára és Adyra van súlyozva, hogy

Márffy Ödön múzsája

aztán átlépjünk Márffy birodalmába, s megismerjük az ő

MODEM, 2010. II. 25–VI. 20.

múzsáját azzal a polgári miliővel együtt, amely körülvette a házaspárt, s amelyben jól elfért a Csinszkáról készült számos olaj- és akvarellportré s akt mellett a polgári környezetet barátságossá tevő néhány csendélet, jelenet, életkép, festmény és rajz – olyan művek, amelyek akkor is, most is szíves befogadásra találnak a legtöbb otthonban. Könnyed

Kitűnő kiállításcímmel (A másik Csinszka.

franciaság, ez jut eszünkbe először. Talán visszaemlékszünk

Márffy Ödön múzsája) csalogatja a

nagynénikénk lakására, s elfog valamilyen nosztalgikus

MODEM a látogatókat, s nem csalódik sem az,

érzés. Elfogja azt is, akinek volt ilyenben része, azt is, aki

aki a „Csinszka” hívószóra, sem az, aki Márffy

csak vágyott rá.

nevére, de az sem, ki mindkettőre mozdul.

A képeken túl a személyes Csinszka-levelek, -rajzok, -versek,

A nagyközönség Csinszkát általában Adyhoz

-fényképek, a Rippl-Rónai által festett 1915-ös, friss, ám

köti. Hogy mi történik vele a költő halála után,

melankóliát sugárzó Csinszka-portré, fülkékben hallgatható

kevéssé ismert. Ez a kiállítás azonban bőséges

Ady- és Babits-költemények, Deák Krisztina Csinszka című

ízelítőt ad ennek a nem mindennapi, fiatal

filmje mind közelebb hozzák ezt a 20. századi „ihlető nőt” és

nőnek e második, kevésbé viharos, megállapoMárffy Ödön:

dottabb életszakából, melyben nemcsak társra,

Csinszka piros ruhában, 1930 körül, olaj, vászon, 49x42 cm

de támaszra is talál Márffy Ödön személyében.

a kort, amelyben élt. A legizgalmasabbak mégis a Csinszkáról festett képek. Márffy ekkor már túl van fauves-os korszakán, de azért képein érződnek a franciás hatások, különösen a plein air festési mód. Ez rokonítja a nagybányaiakkal is, a színhasználat módja mellett. Széles, szabad ecsetvonásokkal dolgozik, ragyogó színeket használ, meleg, vöröses, sárgás színhang uralkodik legtöbb képén, azokon legalábbis, amelyeket a 20-as évek első felében festett. Sok a keverés nélkül használt tiszta szín, amelyek ezáltal megtartják önállóságukat és intenzitásukat. Van némi mediterrán hangulata ezeknek a műveknek. A Tájkép (Fények a kertben) című festményét (1921) erőteljes, karakteres vonalvezetés jellemzi, mégis a szerkezeten van a hangsúly. Az egyensúlyt a rózsaszínek és a sárgák világos és a zöldek, barnák sötét ecsetvonásainak aránya teremti meg. Ugyanez jellemzi a Gyümölcsszedőt (1925) és a Vörös ruhás nőt (1922). Az 1920 körüli Csinszka (Krenczler Éva emlékére) kicsit szomorú, elmélázó arccal félrenéz. A fények ragyognak az arcon, a vállon. Erősek, teltek a színek, a zöld, a sárga, a rózsaszín és a sötétkék egyszerre harsány és összefogott. A 30-as évek felé változik Márffy festési módja. Sokkal oldottabban fest, koloritja kivilágosodik, színvilága pasztózusabb, visszafogottabb (Almaszedők, Tavaszi reggel, Párás reggel, Nő komondorral, Mosakodó nő, Kilátás a János-hegyre tavasszal, Ticharich Zdenka és Csinszka, Csendélet körtékkel, Üvegkancsós

12


2010. június

fotó: Láng Eszter

csendélet). A Merengő Csinszka (1924) zöld ruhában ábrázolja Márffy múzsáját. Az arc, a szemek elmosódottak, az arckifejezés talányos. A kéz és az arc világos tónusa kiragyog a ruha és a barnás-szürkés, rózsaszínnel irizáló háttérből. Kiemelkedő a Csinszka színes vállkendővel I. (1929). Itt az alak szinte eggyé válik a tájjal, része annak. A hangsúly a ruhából és a kendő

2010. 06. 04. 0:17:01

alól előtűnő nyakon, karon s a

A múzsa csókja

profilból megfestett fejen van. A finom arcon csak a száj vöröse konkurál a test világosával. A hatást a kendő és a ruhakivágás határozott vonalvezetése csak fokozza. Oldott, sárgákkal, zöldekkel megfestett a Csinszka sárga kalapban (1930 körül). A reggel párás levegőjét talán a Párás reggel (1929) című képén festette meg Márffy a legérzékletesebben. De a Tavaszi reggel itt nincs ég, a fák között tekintünk az elmosódó házakra, és élénkebbek a színek, mint az előbb

fotó: Gerő Tamás

(30-as évek első fele) is ilyen, csak

említettnél. Alakja, arca, finom. Távolba néz, Finom, ám határozott vonalvezetésű rajzokon, akvarelleken

mintha nem lenne jelen. Márffy a háta

álló, fekvő, ülő aktok (Csinszka különféle pózokban). Erőteljes

mögött, darabosan, elnagyoltabban

vonalakkal határolva a test, ám néha nem a vonal, hanem

megfestve, keze Csinszka vállán,

a folt dominál (a Nógrádi Történeti Múzeum tulajdonában

őrzőn. Együtt és mégis egyedül

lévő hátakton például, 1926 körülről). A Női akt zöldben (olaj)

vannak. Hatásos kompozíció, kiegyen-

szintén megérdemli, hogy felhívjuk rá a figyelmet. Az elna-

súlyozott szerkezet. Nagyon márffys,

gyolt háttér zöldekkel, kis kékkel és barnával, sötét tónusával

nagyon csinszkás, nagyon szomorú.

Kiállítási enteriőr

a fényben úszó test kiemelésének eszköze. Az alak kerti székben ül, az arc árnyékban, kissé félrefordítva. Tekintetünket

A kiállítás kurátora, Rockenbauer Zoltán

az öl, a nőiesen széles csípő és combok vonzzák. Az Akt műte-

elmondott, megmutatott mindent.

remben (1930) oldottabb, a színek megszelídültek. A fénynek

Viszünk magunkkal mégis valami titkot.

Márffy Ödön: Vacsorázó társaság, 1930 olaj, vászon, 50x60 cm

itt is központi szerep jut, a fekvő test csípője a hangsúlyos elem. Az ablak és a radiátor szögletes geometriája ellentétével teszi még hatásosabbá a női test gömbölyded formáit. Mesteri a szerkesztés. Szépen komponált Zdenkaképek, Vojnyicáról és kislányáról készített festmények színezik az anyagot. Az egyik legmívesebb alkotáson (Nyári ruhás nő szabadban) a vibráló, mély, sötétzöld háttérből szép, intelligens arcú, kíváncsi tekintetű, nőiesen telt, karcsú alak néz ránk (Vojnyica) könnyű, lenge ruhában, gyöngysorral a nyakán. A rendezés átgondoltságát mutatja elhelyezése is: ha elfáradt volna a látogató az eddigi-

Az utolsó Csinszka-képen, amely két évvel halála után készült, Csinszka az ablakban könyököl.


2010. június

érdeklődése.

fotó: Láng Eszter

ekben, itt ismét felélénkülhet az

13

2010. 06. 04. 0:17:13

az életműre egy olyan generáció is, mely kimaradt a 70-es évek mitikus idejéből. Hajast és a korszak más alkotóit még

NEMES Z. MÁRIÓ

mindig elfedő kultikus diskurzus olyan, a szabad befogadást

A Gólem szökésvonalai Hajas Tibor: Fotómunkák Vintage Galéria, 2010. IV. 7–V. 7.

előprogramozó raszterként működik, mely fantazmaszerű „élőhalottként” rögzíti az egyes művészeket, vagyis amellett, hogy lehetővé teszi a közeledés rituális módjait, megfosztja a befogadót az esztétikai (újra)elsajátítás lehetőségétől. Így olyan bálványokkal kell szembenéznie a szent időből kimaradt nézőnek, melyeket legfeljebb rombolni lehet, de az az esztétikai esemény, mely a bálvány tiszteletének megalapozója, átlátszatlan marad a templomi áhítatot megtagadó számára. Hajas esetében ez a működés ahhoz vezet, hogy a művész saját szerepének – Hajas metaforájával élve – Gólemének

A 2005-ös év fontos állomás volt Hajas Tibor recepciójában. Az akkor már huszonöt éve halott művészről retrospektív kiállítással, vegyes műfajú szövegeinek kiadásával és egy konferenciával emlékeztek

foglya marad, de ez a bezártság mélyen idegen attól a szabadságfoktól, mely a Húsfestmények és a Sidpa Bardo alkotójának poétikáját meghatározta. A Prae magazin 2006-os Hajas-száma olyan szövegeket tartalmazott, melyek megpróbálták feltárni a Gólem „szökésvonalait”, illetve egy kortárs kulturális-művészettörténeti közegben újragondolni a hajasi művészet érdemeit. Ez a vállalkozás folytatás nélkül maradt, és a Vintage Galéria idei kamarakiállítása is arra emlékeztet, hogy még rengeteg problémával kell megküzdeni a Hajas-recepciónak. A kiállított művek az életmű különböző korszakaira referálnak, láthatunk a korai konceptuális-analitikus korszakra utaló kontaktmásolatokat (12 kontakt, 1975, Élő Comics, Levél barátomnak Párizsba, Utcára a mondanivalóddal), de többek között megtekinthető a Tumó kiállítási plakátja és a Sminkvázlatok is. Csekély terjedelmű anyagról van szó, vagyis a kiállítás inkább gesztusértékű kontextualizálásként fogható fel, hiszen azáltal, hogy Hajas alkotásai most egy a fotóművészet különböző formái felé orientálódó galériában kerülnek kiállításra, a techné, vagyis a művek mediális komplexitása válik hangsúlyossá. Ezt a komplexitást érdemes minél jobban kihangsúlyozni, ugyanis a hajasi művészet alapvető jellemzője a műfaji dualizmus, vagyis a direkt akció és a fotóakciómű egyenrangúsága. A romantizáló recepció ezzel szemben hajlamos a direkt akciók felől anyagtalanítani a műveket, vagyis a szakrális átlényegülést megcélzó életpoétika „bővítményeiként” kezelni őket. Ebből a perspektívából a fotóművek puszta dokumentumok, illetve szakrális rekvizitumok lennének, melyek egy „megjeleníthetetlen titkot” helyettesítenek. Ez a felfogás köszön vissza Baksa-Soós Vera soraiban is: „Bizonyos fokig egyetértek munkássága bemutathatatlansága tényével, két oknál fogva. A fluxus-akciókat valóban nem későbbi, múzeumi kiállításra szánták alkotóik, bár manapság hálásak vagyunk a fennmaradt dokumentumok bemutatásának lehetőségéért. De valójában – s ez a másik ok – úgy gondolom, hogy csakúgy, mint egy oltári szentséget, egy titkot, egy tórát vagy egy beavatási szertartást, úgy Hajas Tibort sem lehet »műtárgyi szinten« kiállítani, fluxusbeli terminussal élve: »nincs értelme«.”1 A direkt akciók kiállíthatósága természetesen kérdéses, de az

Hajas Tibor: Infúzió, kiállítási

14


2010. június

plakát, Bercsényi klub, 1979 Vető János fotója

életmű érett korszakának fotóakcióműveire nem áll a fenti kijemeg. Ezekben az eseményekben épp az volt

lentés, hiszen azok épp a performansz műtárgyiasítása felé tett

a jelentős, hogy nem egyszerűen az emlé-

lépésként foghatóak fel. Ezek a művek a testmédium és a fotó-

kező tisztelet muzealizáló gesztusai voltak,

médium egymásra „gyűrődésével” bemutatják saját titkukat,

hiszen lehetőséget adtak arra, hogy „kultikus

vagyis a Képben (és nem a Kép ellenében) performálják a

megelőzöttség” nélkül tudjon rácsodálkozni

megjeleníthetetlent.

2010. 06. 04. 0:17:32

A hajasi fotóakciómű a bécsi akcionisták, mindenekelőtt Günter Brus és Rudolf Schwarzkogler fotószeánszaival mutat

Kép és hang

műfaji rokonságot. A bécsi fotóművek nem egy dramatikus cselekmény folyamatát mutatják be, hanem teátrális eszközökkel létrehozott fiktív szituációt rögzítenek. Az ilyen fotóakciók nem a kép, illetve a reprezentáció elutasítását jelentik, hanem épp ellenkezőleg, a reprodukciós eszköz konstruktív használatát előfeltételezik, ugyanis a fotómédium az akcióhoz való totális hozzáférést szavatolja. Hajas érett képsorozatai (mindenekelőtt a Húsfestmények) ebbe a hagyományba illeszkednek, hiszen ezek is a közönség részvétele nélkül, magányos képalkotó rituálé gyanánt, a fényképezőgép igényei szerint komponálódnak. A fotókat készítő Vető János (hasonlóan a bécsi fotószeánszokban közreműködő Ludwig Hoffenreich-hoz) egyenrangú alkotónak tekinthető, ugyanis az akcióhoz való totális hozzáférést az ún. fotográfiai tekintet teszi lehetővé, így a tényleges akció dramaturgiáját a fotó mint képalkotó médium határozza meg. Sőt Hajas sorozataiban az akció ténylegessége a „médiumok önfelfüggesztése”2 folytán megkérdőjeleződik, vagyis a mediális közvetettség erőterében egyszerre valóságosként és műviként jelenik meg. A fikció és a tiszta jelenlét kölcsönös elbizonytalanítása teszi máig izgalmassá Hajas fotóakcióműveit, hiszen egyszerre provokálják a tiszta aktualitás iránt elkötelezett performanszművészetet és a táblaképhagyomány konvencionális formáit. Hajas esetében tehát nem lehet eltekinteni a technológiai nyomoktól, a megalkotottság mélyszerkezetétől. Az a fajta artaud-i kegyetlenség, melynek Hajas volt a magyar „főpapja”, csak a tökéletes technikai kontroll által válik esztétikai jelentőségűvé. Az önmagát Gólemként műalkotássá kényszerítő Hajas szertartásai egyesítik az automatizmust és a totális uralmat, hiszen csak így lehet a Kép részévé tenni az ábrázolhatatlant. Hajas igazi jelentősége ebben az irányított felszabadulásban rejlik, egy olyan spontaneitásban, melyet saját mediális határai ingerelnek újabb és újabb önmeghaladásra. Ez a szabadság a művész és Gólem, vagyis önmaga és önmaga mint Mű között nyílik meg.

Hajas Tibor: Húsfestmény I., 1978

Alkotásainak igazi titka ennek a produktív szakadásnak a felmutatása. Ugyanakkor ezt a titkot igenis meg lehet tapasztalni, hiszen nem valami művön kívüli transzcendenciáról van szó, hanem a Kép létesülésének ambivalens eseményéről, a reprezentáció olyan játékáról, mely egyszerre igázza le és engedi szabadon a Gólemet.

Vető János fotója

Hajas Tibor: Sminkvázlatok I., 1979 Vető János fotója

Jegyzet

2 Bodor Béla: Carneval herceg apokalipszise, in. Uő.: Már az avantgárda carneválra ütött, Magyar Műhely Kiadó, Budapest, 2007, 54.


2010. június

1 Hajas Tibor Kényszerleszállás című kiállításának katalógusa, Ludwig Múzeum, Budapest, 2005, 5. 15

2010. 06. 04. 0:17:44

olyan kiemelkedő a videó szerepe a domináns médiában

CSIZMADIA ALEXA

Én nem akarok mindenáron férjhez menni Gőbölyös Luca kiállítása

jellemzően alulreprezentált csoportok esetében, mint a feministák, a melegek vagy az etnikai kisebbségek. A feminista művészet egyik gyakori hivatkozási pontja a Semiotics of the Kitchen (A konyha szemiotikája) című 1975-ben készült Martha Rosler-videó, melyben Rosler egy főzőműsor szituációját felidézve konyhai eszközöket mutat be, használatukat groteszk, eltúlzott mozdulatokkal szemléltetve. A mű a társadalmi elvárásoknak megfelelni próbáló nő frusztrációját és elfojtott agresszióját teszi láthatóvá. Rosler egy olyan háziasszonyt alakít, akinek kezében a kés

Knoll Galéria, 2010. IV. 8–V. 29.

Valamikor negyven-egynéhány évvel ezelőtt a videóművészet úttörői úgy vélték, az aktuális kérdésekre való gyors reflektáláshoz legalkamasabb médiumot sikerült megtalálniuk. A ma alkotó művészek ellenben ritkán indokolják meg, miért éppen a videó eszközéhez nyúlnak, egyszerűen csak magától értetődően szólalnak meg a nyelvén. Gőbölyös Luca Férjhez akarok menni című kiállítását látva talán az a legszembetűnőbb, hogy a videó mint a diagnosztika eszköze ma is ütőképes annak ellenére, hogy a közeg, amelyben megjelenik, radikálisan megváltozott, a tömegmédia, melyhez óhatatlanul viszonyítják, sokkal rétegzettebbé vált. A videóművészet hőskorában az alkotók a médiafogyasztók passzív szerepére reflektáltak, s egyúttal a médiabeli reprezetáció Gőbölyös Luca: Férjhez akarok

egyoldalú természetére, egyirányú utcájára is

menni! / I want to get married!, filmstill az 5 epizódból álló műből

ráirányították a figyelmet. Talán ezért is volt

vagy a húsklopfoló potenciális fegyver. Rosler és Gőbölyös videói választott keretük, a konyha, illetve a főzőprogram kapcsán az összehasonlítás lehetőségét kínálják. Rosler műve egy dacos röpirat. A művész beteszi lábát a tömegmédia ajtórésébe, majd nem engedi azt visszazárulni. Gőbölyös azonban besurran az ajtórésen, és decens háziasszonynak öltözik. Nem az ellenkultúra hadállásaiba fészkeli be magát, hanem felveszi a média fedőszíneit, formailag megfelel a média által támasztott elvárásoknak. Nem kívülről, hanem látszólag belülről „bomlaszt“, amikor ötrészes tévéműsort készít, melyben hajadonoknak mutatja be egy főzőprogram díszletei között, hogy miképpen alkalmazhatók a szerelmi varázspraktikák a kiszemelt férfi megszerzéséhez és megtartásához. Mindezt a kamera szinte érzékien mutatja be, amikor szuperközeliben láttat egy tésztagyúrást vagy egy sütemény feldíszítését. Akárcsak Ali G vagy Borat és Brúnó nevű alteregói, Gőbölyös Luca is álnaiv szereplőként jelenik meg fiktív tévéműsorában. Ezzel mintha két legyet ütne egy csapásra: a magyar médiában már-már túlburjánzó főzőprogramokon ironizál, ugyanakkor a hagyományos értékrendet is megkérdőjelezi, miszerint a nő helye a konyhában van és életének legfőbb célja a jó házasság, aminek elérése szentesít bármiféle eszközt. A narratíva azt suggalja, hogy a női identitás passzív, és a férfi megjelenése tölti meg tartalommal. A férfi megszerzése és megtartása mint cél, a hiány és a hiány fallikus betöltése a freudi péniszirigységet idézi és a patriarchális kultúra asszimetriáját, mely ellen a radikális feministák vették fel a kesztyűt. Gőbölyös Luca azonban cseppet sem radikális, munkája pedig rendkívül összetett. Korábbi műveiben is rendszeresen boncolgatta az identitást mint társadalmi konstrukciót, azonban a Knoll Galériában bemutatott


2010. június

Férjhez akarok menni sokkal 16

mélyebbre hatol ebben. Archaikus

2010. 06. 04. 0:17:56

rétegeket is tartalmaz, külön-

Kép és hang

böző korok és földrészek férjfogó praktikáit. A művész etnográfusként gyűjti össze anyagát, és miként elődei, ő is a „másság“ terepén dolgozik, egzotikumot keres. Ironikus módon a meglelt egzotikum maga a párra vágyó nő. A varázsfortélyok szemléltetése és a modern díszlet disszonanciája kétféleképp, médiakritikaként és vitriolos performanszként is értelmezhető, a nőt mint médiakonstrukciót és mint a férfi viszonylatában értelmezett személyiséget is bemutatja. A kritikai távolságot és az iróniát egyaránt a keret,

Gőbölyös Luca: Sörkülönlegesség, 2010 lambda print, 30x30 cm

a konyha terepe biztosítja, és mindez a média gazsuláló jópofizásába ágyazva jelenik meg. A bemutatott receptek és praktikák fotók formájában is megjelennek a kiállítótérben. A képek a színes-szagos életmódmagazinok esztétikáját idézik, körítésükben a nosztalgiát is odacsempészik, így nem véletlen, hogy könyv formájában is napvilágot láttak. Ezzel aztán a „hogy segítsünk magunkon?, hogy sajátítsunk el könnyen, gyorsan ezt meg azt?“ népszerű könyvtípus is megkapja a magáét. A munka középpontjában a rituális ételkészítés áll. Rosemary Betterton1 rámutat, hogy az étel valahol a fogyasztható és a szennyező dolgok határán helyezkedik el, így magában hordozza a tisztátalant és mindazt, ami a testen kívül és bévül helyezkedik el. Vagyis a freudi unheimlichet, a hátborzongatót. Gőbölyös képi világában erre játszik rá, amikor testnedveket, körmöt, szőrszálakat dolgoz be ételeibe. Ugyanakkor az ételkészítés feminin sztereotípia is, ami a kézművesség körében is értelmezhető. A képzőművészet és a kézművesség, azon túl, hogy az előbbi tradicionálisan férfi, az utóbbi pedig női territórium, egyre inkább közelít egymáshoz, határaik össze-

Gőbölyös Luca: Véres Alma, 2010 ételfotó

mosódnak, hierarchiájuk lebomlóban van. Gőbölyös Luca munkája mindkettőn túlmutat. S miközben nőkkel és női szerepekkel kapcsolatos sztereotípiákat kérdőjelez meg, felidézi Deborah Tannen2 kérdését is: a nők és a férfiak különféle normák szerint szocializálódtak, kultúrák közötti párbeszédnek tekinthető-e egy férfi és egy nő párbeszéde? Jegyzet

2 Deborah Tannen: You Just Don’t Understand, Ballantine Books, New York, 1990


2010. június

1 Rosemary Betterton: An Intimate Distance; Woman, Artists and the Body, Routledge, London, 1996

17

2010. 06. 04. 0:17:59

A kiállítás gyorsan befogadható, hiszen mai életünk éppen ugyanezen az „úton” zajlik, ahol minden percek alatt dől el, de

MULADI BRIGITTA

a hatása beláthatatlan. Németh Hajnal azt a nehezen reprodukálható pillanatot ragadja meg az autóronccsal, amit mindany-

A halál szekere

nyian átélünk, azt, hogy hibát korrigálni csekély a lehetőségünk 150 felett. Ez az a hely, ahol testközelben vagyunk a halállal, a

Németh Hajnal – Összeomlás, Pa s s z í v I n t e r j ú

magunk heroikus harcát vívjuk idővel, térrel. A templomtérben álló roncs egy státusz-szimbólum, egy hétköznapi harci jármű, győzelemre készült, nem halálra. Ha közelebb megyünk hozzá, az

Fővárosi Képtár – Kiscelli Múzeum, 2010. III. 13–V. 2.

utastér teljesen egyben van, a légzsák kinyílt és azt sejteti, hogy a „nagyarcú” sofőr karcolás nélkül szállt ki belőle. A mai ember így mutat fricskát a halálnak, nem hisz a túlvilágban, a napi világkatasztrófák a nappalijában zajlanak. Mások halála mindennapi hideg hír, a saját elmúlása bekövetkezhetőségéről mégis csak a

Ha végigültük egyszer a Siegfriedet,

közelgésekor vesz tudomást, a természetes halált alig ismeri.

Wagnernek a küzdő emberről mesélő, hatalmasra dagasztott hős-eposzát, megle-

A halálról gondolkodni, beszélni a kortárs művészetben nem

pődünk azon a végtelen egyszerűségen,

gyakori jelenség, vagy a bevált ikonográfiai programmal, kopo-

amivel Németh Hajnal megrendezte a maga

nyával, csontvázzal, idézett keresztény szimbólumokkal, direkten

sokértelmű operadrámáját. Az ő szereplői

dokumentumfotókkal, vagy azokat átesztétizálva barokk módra

is, mint minden valamirevaló hős, dacolnak

szokás, de Serrano hullakamrái után már a halott látványa sem ráz

a halállal, nem ismerik a félelmet, az életve-

meg különösebben bennünket. Csak egy kép… Virtuális valóság,

szély ad értelmet az életüknek, amit egyesek

senki sem tudja milyen…

megúsznak, mások nem. A „díszlet” egy – a

Németh Hajnal installációja, mint egy színdarab vagy 3D-s film,

fénykorában az utak ördöge – fekete BMW

rövid pillanatokra közel hozza a megismerhetetlent, műfajként

totálkárosra tört roncsa a Kiscelli Múzeum templomterének közepén. A darab pedig négy dalnyi felvonásból áll, amelyekben a történetek három megtörtént baleset tömör eseményso-

egy rendkívül összetett, klasszikus vanitas „kép”, memento mori mai változata. Sokféle érzelmet és emléket aktivizál, és előzményeivel együtt a kortárs filozófiai gondolkodás halálértelmezéseinek összefoglalását adja. Ezért olyan megrendítő. Ugyanúgy benne

rából állnak össze. Az operaénekesek1 páros improvizációi, recitativóban elénekelt poétikus dialógusai töltik be a teret. Az egyik epizódban egy gyengéd női hang válaszait halljuk a síkos

van a keresztény túlvilághit mennyei angyala, a mai filozófus viszonya a halállal, annak a vallásokkal összefüggő metafizikáját, misztikumát tagadó szkepszise, mint a halandó összes kétsége a „Nemismert”-tel szemben.2

úton megpördült és utat vesztett autójáról, a másikban egy férfi válaszaiból ismerünk meg

És mivel a kiállítás koncepciója szerint maga a véletlen is deter-

egy szerencsés kimenetelű balesetet, egy

minált, az Orlando betétdala is előre elhatározott okokból került

gyerekkórus pedig egy szélvédőn kirepült férfi

be a baleseteket feltáró párbeszédek közé. A dal összetettsé-

Németh Hajnal:

hangját idézi – a túlvilágról. A bónusz pedig

gében arra a pillanatra is rávillant, amikor a női emancipációról

Összeomlás – Passzív Interjú, 2010 installáció Szobrász: Sean Hunter

az Orlando betétdala két kisgyerek hangján,

való gondolkodás már elkezdődött az európai irodalomban. És

akik az angyalnak válaszolgatnak (Jimmy

az is lényegesnek tűnik, hogy az idősíkokon átlépő Orlando élete

Somerville).

nőként vagy férfiként az európai kultúra fontos történéseinél

Williams

vett határozott fordulatokat, rámutatva arra, hogy azok az egyéni döntésekkel mennyire szinkronban vannak. Jimmy Somerville a maga kétnemű pozíciójával, valamint filmbeli helyzetével, amikor ég és föld között angyalként szól a köztes létről, egy olyan állapottal hozza összefüggésbe a művet, ami a keresztény mitológia felől közelíti meg az elmúlás kérdését. Nem mitológiai, hanem művészeti és tartalmi kérdéseket, a reprodukálhatóság és az egyediség dilemmáját boncolgatja az a két autómakett, amelyek egy formáról leöntve kicsinyítik le szoborként a BMW összezúzott formáját. Mi a mű? – kérdezi Németh Hajnal az együttesben: a roncs, a zenei kommentár, vagy


fotó: Koronczi Endre

18

2010. június

a képzőművészeti alkotásként a halandóságot ugyanúgy felidéző autóformák, amelyek kettősségükkel mintha azt kérdeznék, hogy a halál, amely mindegyikünk életében egyféle és megismételhetetlen, mégis egyforma, hiszen ami az élet lezárásával ismeretlenként elkezdődik, az nem a halál módjától függ.

2010. 06. 04. 0:18:13

A sok éve a pályán aktív

Kép és hang

művész egyébként joggal feszegeti ezt a reprodukciós kérdést. Ha a nagy energiákat felemésztő installáció mulandóságával megmarad később a szakmai emlék státuszában, nem élhet tovább mint műtárgy. A két szobor olyan, mint egy levelezőlap, a komplexitást nem helyettesítő, hanem azt megkerülő tárgy, ami önálló létével hasonló asszociációkat kelt, mint eredetije. A hang és a kép, a képző- és a zeneművészet egymással karöltve jelenik meg az installációban, felidézve azt az egyetemes művészetfelfogást, ami a kultúrtörténet nagy egységeit elkülöníthetővé tette. A Kiscelli Múzeum templomterének aurájában a helyspecifikus installáció felveti a korokon átívelő kérdések és témák a mai művészetben való tárgyalhatóságát. A loopolt történetek és a szobrásszal elkészíttetett, két kicsinyített autóroncs szobra (Sean Hunter Williams) a megismételhetőségre hívják fel a figyelmet, és hiába hisz a művész az eleve elrendeltetésben (az írott koncepció szerint), a mű mégis azt mondja, hogy még az életedben gondolkodj el a halálról… Jegyzet 1 Közreműködők: Hanna Szperalski (mezzoszoprán), Tobias Müller-Kopp (bariton), Franz Bühn (Kinderchor CANZONETTA Berlin), Li Xuxa Bolden (az angyal hangja), Volker Schaner – FufooFilm és Setalite Tonstudio Berlin (hangfelvétel)


2010. június

Németh Hajnal: Összeomlás – Passzív Interjú, Igen és Igen – Mementó, tárgy- és hanginstalláció, 2009-2010

fotó: Koronczi Endre

2 Vö.: Csejtei Dezső: Filozófiai metszetek a halálról. Budapest, Pallas Stúdió/Attraktor, 2002

19

2010. 06. 04. 0:19:11

Az a tudatosság, a műveknek átgondolt, a mindennapi életre élesen reflektáló, ugyanakkor teoretikus(abb) mezőbe

MÁTHÉ ANDREA

is helyező világa, ami Eperjesi Ágnes korábbi munkáira

Karcolat az objektív (szín)látás mítoszán Eperjesi Ágnes: Színügyek Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, 2009

is jellemző, a Színügyekben mintha sűrítve, összefoglalva jelenne meg. A katalógus nemcsak a kiállításon bemutatott fotók, fotogramok és videóinstallációk egy részének anyagát tartalmazza, hanem három szöveget is – egy interjúét (Trembeczki Péterrel), egy interpretációét (Cséka Györgyét) és az alkotói folyamatról szóló írást (Eperjesi Ágnesét) –, amelyek segítik a művek befogadását, és egyben könyvvé is teszik a kiadványt. A szövegek tehát nem illusztrációk, hanem dialógusban állnak a művekkel. Az interjúban Trembeczki Péter kérdései – többek között – a téma és az

Eperjesi Ágnes három, egymással szintézises párbeszédben lévő, időbeli átfedésben, de különböző kiállítótérben elhelyezett kiállítási anyagot mutatott be 2009-ben. A Színügyek címen egymáshoz kapcsolódó „triptichon-kiállítás” egy képzőművész sajátos fenomenológiai módszert alkalmazó kutatásának eredményeként is értelmezhető, így egyik sajátossága éppen az, hogy az elméletet teljes együttállásban tudja bemutatni a gyakorlattal anélkül, hogy műalkotásértékéből valamit is veszítene. A kiállíEperjesi Ágnes: Felpörgetett fotogram, 2009 színes fotogram, 30x30 cm

tásokról megjelent katalóguskönyv mindezt még láthatóbbá teszi.

alkotó feminista voltára kérdeznek rá, a válaszok azonban jól mutatják, hogy a feminin megközelítés még egyáltalán nem feminista elkötelezettség, hanem sokkal inkább egy koherens és következetes (Eperjesi Ágnes esetében éppen nőiségéből eredő) alkotói magatartás, amely a hétköznapi tapasztalatból és percepcióból indul, és ez az, amit továbbgondol, -olvas, -nyomoz, és továbbalkotja egészen addig, míg művé válik. Cséka György értelmező-elemző írása a három kiállítás összefüggéseire, összeolvasásának lehetőségeire, a művek áttetszőségére, nyitottságára, üres helyeire, átjárhatóságaira hívja fel a figyelmet. Összefoglalásként is felfogható mondatával – „A mosógép/szárítógép mint a színkeverés terepe, …nagyszerű és komplex metaforája Eperjesi eredendően és mélységesen ironikus, szubverzív művészetének” (37) – teljes mértékben egyetérthetünk. Eperjesi Ágnes a látás, így a festészet és a fotográfia alapjaihoz megy vissza, és arra kérdez rá újra, amit általában magától értetődőnek tartunk – a színek „helyénvalóságára” és „adekvát” láthatóságára, válaszadásának szisztematikus és precíz útját pedig képzőművészeti alkotássá teszi. Persze a kész látvány, a kiállítások mindezen tudás nélkül is értelmezhetőek, befogadhatóak, tehát nem didaktikus magyarázat az eredmény, hanem nagyon is „színérzékeny” alkotások (amelyek egyben „scene-érzékenyek” is, vagyis nagyon életre, létre reagálóak). A műhelymunkát feltáró Prizma kétfelől című írása egy Newton és/kontra Goethe színelmélete alapján végzett rekonstrukciós folyamatot ír le, és „nézeteltéréseik vizualitás felőli aspektusaira

20


2010. június

fókuszál. Goethe állításait saját fotói segítségével értel-

2010. 06. 04. 0:19:49

Kép és hang

mezi. A látványból kiinduló gondolatkísérletek elvezetnek a

tunk a szívügyekre is, valamire, ami „nagyon

színkörök keletkezéséhez, a prizmaábrázolásokhoz, melyekről

lényeges”, „életbe vágóan fontos” jelentésre

vizuális megjelenési formáik alapján beszél” (70). Így nagyon

is rájátszik, így nem véletlenül ez lett a kiál-

pontosan nyomon követhető, hogyan lehet eljutni egy

lítások összefoglaló címe. Felhívja a nézők

mindennapi, rutinszerű tevékenység reflexiójától a színek

figyelmét arra is, hogy az objektív színlátás

vizsgálatán át ahhoz a filozófiai problémához, amelynek

csupán hipotézis – ahogy ezt a Prizma kétfelől

során maga az észlelés teoretikus kérdése is vizsgálat

című írás is hangsúlyozza –, és merhetnek

tárgyává lesz. Befogadóként magunk is elgondolkodhatunk

bízni saját színérzékelésükben.

Bár ez csak végső kifutási pontja a prizmavizsgálatoknak, azonban szoros kapcsolatban áll azokkal a mondatokkal, amelyek – az alkotásokhoz koherensen tartozóan, de – feliratként jelennek meg a műveken, és amelyeket csak adekvát – a vetítő és a vetített felület közti mozgással létrehozott ki-, betakarással előhívott – befogadói mozdulat jelenít meg. Ha teljes egészében látni, érzékelni akarjuk az alkotást, akkor – expressis verbis – bele kell vonódnunk és el kell jutnunk hozzá, szinte benne kell lennünk a műben, és amikor ott vagyunk, folyamatos elmozdítottságunkkal szembesülünk nemcsak fizikai, de szellemi értelemben is: egyszerre vagyunk érzékelők és érzékeltek, reflektálók és saját reflexió(i)nk tárgyai is.

A kiállítások és a katalóguskönyv élménye és a néző jókedvre hangolója a festészet és a fotográfia találkoz(tat)ása és összeilleszkedése: pontosabban Eperjesi Ágnes fotográfiai munkáinak festményszerűsége. Legfőképpen gondolok itt a Felpörgetett fotó I-III. című és a Semmi a szín alatt címen szereplő művekre. Másrészt, úgy gondolom, hogy a szürke szín/ scene átgondolására szólító – Hegel metaforikus mondatán alapuló, a Végtelen potenciál 4 perces 3D-animáción megjelenő – együttgondolkodásra hívó mondatok sem maradnak nyom nélkül a befogadókban: „A valóságot úgy jó szemlélni, ahogy van. / Hogy milyen

Az eidetikus redukció fenomenológiai módszere így nem

legyen, ahhoz amúgy is mindig túl későn

távolságtartó elmélet-illusztráció, hanem Eperjesi Ágnes

érkezünk. / Kár is hozzányúlni, próbálni odébb

sajátos szubjektivitást is vállaló színérzékelésének műalko-

tolni, mert a végén még elmozdul. / Tekintetünk

tásokban megfogalmazott-létrehozott lenyomata. Valóban:

mégsem rezzenetlen, mert együtt mozog azzal,

a címekben megjelenő nyelvjátékok tükröződnek a vonat-

amire rávetül. / A bölcs szürkére szürkével

kozó alkotásokban is. A Mindig lesz friss szennyes parado-

fest.” (33) Láthatatlanul láthatóvá tenni, még

xonba visz bennünket, hisz az elnyűttség, elhasználtság

pontosabban a művet (minél átláthatóbban)

fogalmát egyenlősíti az újdonságéval; a Semmi a szín alatt

előtérbe helyezni alkotói (be)tolakodás nélkül,

a „semmiképpen sem” jelentéssel szövi át az interpretációs

ez lenne az, amit – több egyéb más között

szálakat; a Rövid ima pedig – látszólagos – kontextusba

– átgondolhatunk Eperjesi Ágnes Színügyek

nem illeszkedésével tűnik ki. A Színügyekről asszociálha-

című katalóguskönyvét nézve-olvasva.


innen és túl, 2009 3 csatornás videóinstalláció, részlet a valós idejű videóból

2010. június

azon, vajon miként befolyásolja az érzékelő az érzékeltet.

Eperjesi Ágnes: Az észlelésen

21

2010. 06. 04. 0:20:24

történni fog velünk, egyensúlyban marad, s mi elfogadjuk, hogy az univerzum rejtelmes nyugalmának részesei


legyünk?

Adrenalin

A válasz talán magukban a kérdésekben rejlik. Pontosabban a képsorokban, amelyek láttán a kérdés fölmerül. Abban a

Lux Antal kiállítása A22 Galéria, 2010. VI. 20-ig

művészi logikában, amelynek köszönhetően a gépek által adott objektív, szenvtelen képek átlényegülnek. Ahogyan az agy vagy a sejt részecskéi között hirtelen feltűnik egy emlékkép a távoli múltból, ahogyan a szó szoros értelmében átalakítja, átlényegíti őket az emlékkép, az emlékezés, a sejtelem. A másodperc alatti 24-25 képben, amely megjelenik a szemünk előtt, újra és újra lejátszódnak a történések, azok, amelyeket valamikor, valahol megéltünk, azok a lelki-

Hol kezdődik az univerzum – és hol

érzelmi folyamatok, amelyek személyiségünket alakították.

ér véget az emberi léptékkel mérhető

A képek elfedik és kitakarják egymást, nemcsak időben

tér és idő? Ha Lux Antal Adrenalin című, hét és

jelennek meg előttünk, de magukba sűrítik azt, mégpedig

fél perces videóját nézzük, Fábián Lászlónak

olyan tömörséggel, amilyenre csak a művészet képes.

a képsor alatt futó, magyarul olvasható, majd fáziseltolódással németül is elhangzó költői erejű szövegét olvassuk-látjuk, előbbutóbb eszünkbe jut ez a kérdés. A hormon megfellebezhetetlen rendjénél? A lakatra zárt ajtók előtt? A pattanásig feszülő agyhártyánál? A mindenre kész szívnél? S az újabb kérdés: ha az emberi testet átvilágító röntgen, elektrotomográf vagy a sejt pontos fölépítését megmutató mikroszkóp segítségével képesek vagyunk is választ adni arra a kérdésre, hogy az adrenalin, ez a mellékvese által teremelt anyag hogyan módosítja izmaink mozgását,

Korábbi műveket is megidéznek. Mintha fölvillanna néhány kocka az Adrenalinban az 1997-es Flugsangst című munkából, a repülés, illetve a semmibe való zuhanás képeivel, máshol mintha egy rohanó ember alakja villanna föl, a Spuren, a Memorabilia vagy a Menekülés című vidóból. 1983-ban készült az utóbbi munka, alig három évvel azután, hogy Lux Antal valahol a Kecskemét és Szeged közötti országúton találkozott egy vizuális jelenséggel: a sorjában ültetett fák, ha gyorsan száguld előttük az autó, egy mozgó struktúrát, ornamentikát képeznek, mintha lapoznák őket. Ebben a pillanatban – ahogyan az élményt a Párhuzam a videóművészet között című előadásában később fölidézte – felfedezett a maga számára egy új dimenziót, az időt. Ettől kezdve egyszerre dolgozott képző- és videóművészként. Már ha egyáltalán el lehet választani egymástól a kétféle tevékenységet – de alighanem nem. Számára ugyanis a videó is képzőművészet, olyan műfaj, amelyben egyformán fontos a narrativitás és az, hogy a másodpercenkénti huszonöt kép mindegyike teljes kompozíció legyen. Technikailag főként a mozgás, az idő

Lux Antal: Az Út, 2006

problematikája foglal-

olaj, vászon, 120x90 cm

koztatja, olyan kérdések tehát, amelyek a 20.


század szinte minden nagy áramlata számára kihívást jelen-

az a „megfellebezhetetlen bizalom és elhárít-

tettek, amelyek azonban éppen a videó, majd a számítógép

hatatlan gyanú”, amellyel a világot szemléljük,

s az alkalmazásukon alapuló új kommunikációs lehetőségek,

mindannak ellenére, ami történt, történik és

az internet, a multimédia korában váltak igazán aktuálissá.

2010. június

22

tudatunkat, érzelmeinket, mitől van az, hogy

2010. 06. 04. 0:20:43

A mozgás, az ismétlődés, az így megélt idő problematikája, a jelek és funkciók folyamatos egymás mellé rendeltsége, hangsúlyozása a még nem videózó Luxot is foglalkoztatta természetesen, hiszen éppen a grafikáiról mondta egyszer a makói művésztelep egyik kiállítása kapcsán: „munkáim konceptuális szekvenciák”. A videó azután visszahatott a grafikus, a festő tevékenységére is, és az idő folyamán a mozgó kép és a szekvenciák, az egymást vizuális logika alapján követő képek sora, a grafikákon, a festményeken megjelenő jelek folyamatos párbeszédet folytatnak műveiben. Így van ez ezen a tárlaton is: az Adrenalin egyszerre címe a kiállításnak, a videónak és két grafikai sorozatnak is, a művek egyetlen, két szintet átfogó videóinstallációként is fölfoghatóak, amelynek részei a plasztikák és a festmények is. Az előbbiek mintha csak a két dimenzióban megformált jelek térbe való kilépésének lehetőségére utalnának, utóbbiak újra csak azt tudatosítják nézőjükben, hogy Lux számára nemcsak a képzőművészet különböző területei, az álló- és a mozgókép, a videó, a nyomat, a festmény és a plasztika közötti átjárás a fontos, hanem a művészet és az élet közötti szüntelen kölcsönhatás.

Lux Antal: Adrenalin 6., 2010 videógrafika, 50x50 cm

Az A22 Galériában rendezett tárlaton Lux Antal erre Az Út című festményével utalt, amely négy évvel ezelőtt szerepelt a Műcsarnok azonos című, az 1956-os forradalomra emlékező kortárs művészeti tárlatán, s amely éppen olyan erősen önéletrajzi ihletésű, mint az Adrenalin című videó néhány bevillanó kockája a menekülés képeivel, a rohanó figura elmosódott alakjával. S ha már élet és művészet szoros kapcsolatáról van szó, tegyük melléjük harmadikként a történelmet is, amely a Soroksáron született, éppen a tokaji művésztelepről vissztérő, Lux Antal nevű 21 éves fiatalember életében brutális módon jelent meg 1956 nyarán egy behívóparancs formájában. A behívóparancs kényszermunkára szólt a mecseki szénbányákba. Azután jött a forradalom, a szovjet tankok, az ellenállás, a menekülés. Ahogyan a videóban elhangzik, jöttek a „lakatra zárt ajtók a menedéket kérő előtt”, a rohanó lábak a fák között, a ziháló légzés, az

Lux Antal: One Lux, 2010

adrenalin… Ha az egyik oldalon ezekig az ötvennégy évvel ezelőtti órákig, percekig, pillanatokig s az ezeket

videógrafika, 60x40 cm

makacs következetességgel újra és újra földolgozó munkákig (A menekülés, In Memoriam Hungary 1956, Memorabilia, Spuren) vezethetjük vissza az Adrenalin című videó előzményeit, akkor a másikon – az önéletrajz amelyekkel a kettészakított Berlinben élő, a 80-as évektől egyre több rangos kiállításon, videófórumon


2010. június

és a történelem, az élet és a művészet kapcsolatát nézve – azok a Lux-képsorok, -grafikák úsznak be a képbe, 23

2010. 06. 04. 0:20:51

Lux Antal: Adrenalin 5., 2009 videógrafika, 50x50 cm

szereplő művész a második világháború utáni

a lélekvándorlásban, majd az Adrenalinban szinte

német, ezen keresztül pedig az emberiség

kizárólagossá válnak. Nem szüntetik, nem semmi-

egészére jellemző identitástudat változásait

sítik meg a többi képet, amely a világról alkotható,

vizsgálta, vizsgálja, például a Mao Bibliája, az

hanem átlényegítik vagy éppen magukban foglalják

Identität, Der Eid című munkákban. A talált

és szüntelenül alakítják őket, ahogyan a robogó

képek, dokumentumok, a festői, grafikai

autóból szemlélt fák látványa változik, átalakul a

eszközök, no meg a képhez társuló zene,

sebesség változásától függően. Ennek a sebes-

szöveg kiváló egyensúlya jellemzi e műveket,

ségnek a változásával változik időérzékelésünk is

amelyekben a történelem személyessé, a

– ismerte föl harminc évvel ezelőtt az igazságot a

személyesen átélt élményekből levonható

művész. Ennek a sebességnek a változása – mondja

tanulságok pedig általános érvényűvé válnak.

ötven filmmel és sok száz grafikával, festménnyel a

Azután – ahogyan a legutóbbi évtizedben készült videók, a Licht der Nacht, a Glüht die Stille, a Traum, a Seelenwanderung mutatják – mindabból, ami történt, történik és történni fog a videók készítőjével, egyre inkább az válik fontossá, aminek a lenyomatai az emberi bensőben, a lélekben, az érzelmekben, a gondolkodásmódban vagy éppen az álmokban jelentkezik. Ezekben a filmekben

24


2010. június

egyre kevesebb vagy éppen hiányzik is a dokumentumkép, a narráció, s egyre dominánsabbak a grafikai, festői elemek, amelyek

háta mögött a hetvenöt éves Lux Antal – emeli meg az adrenalinszintet, tartja mozgásban érzelmeinket, gondolatainkat, a teremtő képzeletet is, hogy újabb művek szülessenek, újabb tervek formálódjanak, s hogy véglegessé váljon bennünk a meggyőződés, hogy nemcsak részesei vagyunk az univerzumnak, de lehetőségeink, képességeink szerint talán még alakíthatjuk is azt. Ahogyan az a gyertya, amely egyik nyomatán látható, s amely fénnyé változtatja a környező sötétet. Egy lux egy gyertya fényének az értéke, s a kiállítás azt mutatja, hogy az az egy Lux nem is olyan kevés.

2010. 06. 04. 0:20:57

metafizikus, kopár belső

Rend falak nélkül

tereket, szoba- és műterem-

LÓSKA LAJOS

részleteket a középpontba

Fény alkotta terek Krajcsovics Éva legújabb képeiről

állító kifejezésmódját. Ahogy utaltam rá, már a 80as évek elején készült képein találkozunk a művészetét napjainkban is meghatározó

Aulich Art Galéria, 2010. IV. 19–V. 27.

alakzatokkal, a falakkal vagy néhány bútorral, tárgygyal kijelölt belső terekkel (Kitárt kapu, 1985). Ahogy kritikájában Wehner Tibor

Két ellentétes pólus között mozog, lüktet kortárs festészetünk. A látványhoz való hűség, a figurális

megjegyzi: „Valószínűsíthető, hogy kapuk, ajtók, ablakok nyílnak festőnk

festészet (realizmus, hiperrealizmus, új festőiség) található

táblaképein, de csak ennyi a konkrét, a

az egyik oldalon, vele szemben a másikon a nonfiguratív

megfogható momentum, hiszen gyakran azt

irányzatok, az organikus és geometrikus absztrakció,

sem tudjuk biztosan, kívül vagyunk, vagy

a minimal art, a monokróm festészet helyezkednek el.

belül.”1 Ezek az akkor még gyakran külsőtér-

Természetesen e felosztás nagyon sarkított, hiszen az említett két végpont között rengeteg átmenet létezik. Hajlamos vagyok azt is feltételezni, hogy a festészetnek ez a látványtól az elvont felé tartó, majd visszaforduló mozgása, az örök visszatérés elvét igazolva, újból és újból ciklikusan ismétlődik. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben az Aulich Art Galériában Krajcsovics Éva legújabb képeit nézegetve. Krajcsovics művészete a 80-as évek elején teljesedett ki, miután a Kirakatrendező Iskola befejeztével tíz évig képezte magát Kling György tanítványaként a Vasutas Képzőművészeti Körben. Ellentmondásosnak tűnik, hogy a visszafogott, sejtelmes, a monokróm felé közelítő festészetének szárba szökkenése éppen a színes újfestészet népszerűvé válásának az idejére esik. Joggal kelték, nem hatottak rá az új kifejezésmódok? Nehéz ezt elképzelni mai, információban gazdag világunkban. Inkább azt kell feltételeznünk, hogy a domináns irányza-


vetődhet fel a kérdés: nem érde-

toktól való elkülönülést tudatosan magatartással nem volt egyedül a festő, ugyanis több alkotó – Szűcs Miklós, Váli Dezső és Vojnich Erzsébet – megközelítőleg ugyanebben az időben alakította ki az övével rokon,


Krajcsovics Éva:

ábrázolások azután az évek múltával egyszerűsödtek, majdhogynem üres enteriőrökké

Ostia Antica, 2009 pigment, víz, papír, 120x120cm

váltak, ezzel egyidejűleg azonban egyre kifejezőbbek lettek, ahogy azt a jelen kiállításon

2010. június

vállalta, egyszerűen nem akarta követni a trendeket. Ezzel a

25

2010. 06. 04. 0:21:02

is tapasztalhatjuk. Hogy ez a reduktív, transz-

katalógusából3 is kitűnik, e letisztulási folyamat régóta tart:

parens kifejezésmód már több éve tudatos

a felsorolt anyagban felfedezhetjük ugyanis a legújabb

program, azt megerősítik a művész leporelló-

kollekciót is jellemző képtípusokat. Közéjük tartoznak az

katalógusban leírt gondolatai is: „A fal, az ajtó,

évtizedünk közepén, második felében készült, festészete

az ablak és a szoba lettek képeim tárgyai.

egyik csúcsának tekinthető hommáge-ok, melyeket a

Számomra ez egészen természetes volt, és

Krajcsovics számára sokat jelentő példakép ihletett (Van

ma is az. Mégis miért a fal? Az élményeket,

Gogh szoba, 2006; Műterem Nagy Baloghnak, 2006; Czimra

»az inspiráció tiszta pontjait« keresem, semmi

Gyula szobájában, 2006… Kling szoba, 2006; Morandi szoba,

többet.”2 Ugyanitt vall képeinek fényábrá-

2007 stb.). Ilyen, az életműben kulcsszerepet betöltő belső-

zolásáról és színeiről: a vörösről, a szürkéről,

teres munkával sajnos kevéssel találkozhattunk az Aulich

a fehérről, a majdnem feketéről, a kopott

Art Galériában. (Bevallom, én ezeket szeretem a legjobban.)

okkerről és az átjárható kékről.

A Nyitott ajtó és állvány címűn (2009) a szürkés-zöldes deren-

A tárlaton bemutatott ötvenhét, a római ösztöndíja óta (2008) készült festményén egyre koncentráltabban és elvontabban jelennek meg a titokzatos belső terek (szoba-

Krajcsovics Éva: Nyitott ajtó állvánnyal, 2009 olaj, vászon,100x100cm

gésben a kitárt ajtó teret jelölő fényfoltja és egy festőállvány sejlik fel, míg a Sárga falakon (2009) a képmező már teljesen üres, semmi tárgy nincsen benne, csupán a színek jelzik a csupasz teret.

belsők) és a kompozíció színfátylán átderengő

A korszak meghatározó irányzata, a posztmodern a tárgyak

rések, falak. Sőt úgy tűnik, Krajcsovics részben

nélküli vagy kevés motívumot felvonultató képszerkezetei

túl is lépett ezeken a problémákon, mivel a

ellenére is hatott a művészre: felkeltette a történelmi témák

redukció következetes végigvitelének köszön-

iránti érdeklődését, ahogy azt a korábban született, múltat

hetően az idén született alkotások majdnem

idéző munkái – Pompeji, 2002; Taormina, 2002 – bizonyítják.

teljesen absztraktak, egyszínűek. Miképpen

A legújabb ilyen jellegű, antik romokat megidéző vász-

az ez idáig legteljesebb, 2008-ban kiadott

nainak természetesen Róma és környéke a főszereplője. Ösztöndíja idején tizenkét akvarellt, absztrakt tértanulmányt festett, melyek ki is vannak állítva a bemutatón. Hazatérve aztán ezeket felhasználva készítette el például a tárlat egyik legszínesebb darabját, a bordós, lila alapon kék medencét ábrázoló Ostia Anticát (2009). Az életműben külön csoportot képeznek a kevéssé ismert, világos színmezőn áttűnő, széket, asztalt és néhány más tárgyat megörökítő művek: Morandi asztala, 2004; Talált szék, 2006; Velázquez szék, 2006. Közülük való a sárgás tónusú, falra aggatott eszközöket sejtelmesen felsorakozató Tárgyak a falon (2009) című. Legújabb, a figurativitás és a nonfigurativitás határán álló, talányos alkotásait ugyancsak az áttűnések, a minimális tónuskülönbségek, illetve az éppen hogy csak jelzett térmélység jellemzik. Annyira tünékenyek, finomak és

26


nem is lehet írásban visszaadni őket, leginkább a Schopenhauer által is legtökéletesebbnek tartott diszcip-

2010. június


megfoghatatlanok, hogy szinte már

2010. 06. 04. 0:21:12

s mind makacsabbul hívja ki a

Rend falak nélkül

modern embert, hogy véglegesen uralma alá hajtsa? Nem ennek a kihívásnak enged-e a modern képzőművészet, amikor magát mint a térrel való vitát fogja fel? Vajon nem ezáltal talál-e igazolásra időszerűségét illetően?”4 Jegyzet 1 Wehner Tibor: Aktualitások és általánosítások. Krajcsovics Éva és Gáti Gábor kiállítása, Művészet, 1989/2, 50-51


2 Krajcsovics Éva, Súrolófényben (katalógus). Aulich Art Galéria, 2010. április 19 – május 27. 3 Krajcsovics Éva (katalógus, Szeifert Judit és Tolnai Ottó tanulmányával), T-Art Alapítvány, Budapest, 2008

línához, a zenéhez hasonlíthatók, de számomra áttételesen megidézik

4 Martin Heidegger: „…Költőien lakozik az ember…” Budapest, Szeged, 1994, 212

Krajcsovics Éva: Páros, 2009 pigment, víz, papír, 120x120cm

Rothko absztrakt festészetének forma- és színvilágát is (Vörös, fehér és

Krajcsovics Éva: Sárga falak, 2010 olaj, vászon, 60x60cm

barna, 1957). A Páros (2009) című, a tárgyi világ felé jobban közelítő, lilás tónusú akvarellen az egymás alatt elhelyezkedő két szürkés téglalapforma szinte kifordul a térbe. A múlt esztendőben készült festmények inkább elvontak, a síkban ábrázolt, képteret kitöltő színfoltok szinte egybeolvadnak rajtuk. A majdnem teljesen monokróm Romok falán (2009) a szürke alappal szinte eggyé válik a tőle egy halvány árnyalattal világosabb, fölsejlő szabálytalan forma. A Töredékek falán (2009) a zöldesszürke felületen elszórt zöldes, sárgás, rózsaszínes foltok alig különböznek a kép alapszínétől. A barnás tónusú Fal kőlappal címűn (2009) egy már korábbról ismert motívum, egy téglalap sejlik fel. Krajcsovics Éva festészetének legutóbbi korszakába enged bepillantást a jelen kiállítás, amely arról győzi meg a látogatót, hogy rottabb periódusáig. A minimális tónuskülönbségeket, virtuális tereket elénk táró festményeire illenek Heideggernek a térről


a művész eljutott eddigi legkifor-

időközben fokozódó mértékben,


2010. június

vallott gondolatai: „ A tér – az, ami 27

2010. 06. 04. 0:21:28

A fogadó teremben – minek nevezzelek? – relief festményeiből, fali objektjeiből, geometrikus environmentjeiből (Beke

KOZÁK CSABA

László) ad válogatást a művész. A műtárgyak a visszafogott,

Dübörgő mustár Haász István kiállítása B55 Galéria, 2010. IV. 1–17.

fehérbe hajló színektől a citromsárgán át a dübörgő mustárig terjednek. Az alkotó vallja: „…a sárga teszi leginkább érzékelhetővé a téri viszonyokat…” A sárga számtalan árnyalatában megjelenő, kis-, közép- és nagyméretű munkák sík lapokkal, éles peremekkel határoltan pulzálnak, ritmusra járnak. A művész konstruál és dekonstruál. Az alapból kiugró trapezoid formák egymásra rímelnek, forgó mozgást mímelve középre zárnak, másutt a szélekre esik a hangsúly. Miközben minden statikus, pontosan kiszámított, feszültséget teremtő és azt harmóniába oldó belső renddel állunk szemben.

Éjszaka a Balaton utcára nyíló galéria négy hatalmas ablakán át akár meg is tekinthetnénk a kiállítás első termét, hiszen a művész fali objektjeinek sárgái szinte megvilágítják a külső szemlélőt. A rafinált megoldásokkal, a finomságokkal viszont

Van, ahol négyzetes a külső formátum, majd ez a műben további négyzetekre osztódik, másutt a téglatestből nőnek ki, arra vannak applikálva a kubusok. A felszín gazdagságát az adja, hogy Haász a festés előtt apró, szabálytalan alakú – ám minden esetben egyenesekkel határolt – papírfecniket ragaszt a fa (egy esetben karton) alapra mielőtt akrillal fedné a sík felületet. Rejtekezik, áttetszően kollázsol. A transzparens kivitelezés gazdagabbá, izgalmassá teszi a mű monokróm színekben tartott héját. Zárt keretbe fogott rendszerekkel (Objekt I-II. /Cadmio/, 2006) és nyitott struktúrákkal (Stanza XV. 1996; Structura Solida II., 2000) van dolgunk. A fali objekteken a síkok a térbe nyílnak, így elengedhetetlenül a kompozíció szerves részévé válik a munkák belső terében megjelenő és a peremvidékeken túlnyúló árnyék.


csak napközben szembesülhetünk, mialatt

A következő, áttört térben pár linómetszet mellett számos

bejárjuk az L-alakú, hármas osztású kiállító-

pasztellkép van kiállítva (néhány kisebb faliobjekt társasá-

teret. A művész egy kacskaringós útvonalat

gában). A korai linómetszetek (Szürke tér, 1978; Terek I-II.,

jelölt ki a látogatónak, hiszen képcédulák

1978) rávilágítanak arra (ahogy a kiállítással párhuzamosan

híján a falakon jelzett számozás tereli a

megjelenő Vázlatkönyv, 1969–1980 is), hogy miből is lesz a

nézőt. A műtárgylistát (árlistát) kezünkbe

cserebogár. A megtört négyzet alapú, fehér, szürkés, fekete

kapva leszögezhetjük, hogy a 44 műtárgy

és kékes-lilás metszeteken a repedések táncrendbe állnak,

elhelyezésekor a rendező nem törekedett az

kinyílik („ásít egy nagyot”) és bemozdul egy-egy szelet,

időrendre, sőt néha a tematikát is megboly-

szalagként hullámzik a motívum. Itt a mozgás még konk-

gatta, mivel egy-egy munkát nem a hozzá

rétan megragadható.

kapcsolódó szövegkörnyezetben helyezett el. Valószínűsíthető, hogy egyrészt ellenpontozni akart, másrészt a figyelmünket arra kívánta felhívni, hogy a válogatott oeuvre egyértelműen jelezze: Haász István életművében folyamatos a visszacsatolás, mert „minden mindennel összefügg.”

Pasztelljei szintúgy páratlanok, ahogy azt Konok Tamás festőművész is jelezte megnyitójában. Valami hihetetlen érzékenységről árulkodnak művei, melyeken a szigorú négyzet(ek) dominanciáját bársonyossá oldják a színek. A fekete-fehér mellett a kék, a piros, a barna, az arany, a zöld és az ezek árnyalatait befogadó színmezők szinte lélegeznek, ahogyan párásan vibrálnak a morzsás, satíro-


2010. június

zott, sávozott, csíkozott kockák. A négyzetek néha átfedik 28

egymást, transzparensen takarnak, miközben egyenes

2010. 06. 04. 0:21:56

vonalak kinyílnak egy-egy sarokból (Pasztell XVI-XVII., 2008). Egyik

Haász István: Cadmio I., 2006, akril, fa, kollázs, 50x50x6 cm

legjobb pasztelljét (Venezia, 2006) nem véletlenül tették közvetlenül

Haász István: Cadmio II., 2006, akril, fa, kollázs, 50x50x6cm

a bejárat mellé. Mediterrán kékjei, a gőzölgő bukszusok zöldjei és a száradó tengerparti föveny sárgája felesel egymással. A konstruktív, konkrét, geometrikus hálózat lírává nemesül. Haász festményei ugyanazt a problematikát járják körül: hogyan lehet a geometria szigorú rendjét, a kompozíció feszességét, a vonalak és a tömbösített alakzatok precizitását ütköztetni-feloldani a színek

Haász István: Matteo III., 1996, akril, vászon, 140x140 cm

váltogatásával. A kép terében a struktúrák rendjét mindig az érzékeny színmezők ellenpontozzák, tompítják. A horizontálisan és vertikálisan osztott, a háromszög kinyíló alakzatát is magában foglaló képeken a monokróm (fehér-fekete-kék-lila) mezők mellett lazúros, szeles csíkozás is elődereng (pl. Cataratas, 2009). A rejtekező papírcsíkok néhány művén sokkal erőteljesebben jelennek meg, mint az objekteken (Aquincum V-VI., 1993), így szinte vázát-csontjait mutogatja a kép. Az itt bemutatott legnagyobb méretű olajfestménye (Dóm /dél/, 1987-1988) a „shaped canvas” formavilágát idézi. Az eredetileg téglalap alakú kép „elindul” jobbra, felső szára 30 fokkal túllép saját korlátain, miközben egy narancssárga függőleges tartja egyensúlyban a kompozíciót, billenti vissza a kezdő pozitúrába a paralelogrammát. A homogén fekete háromszög kontrapunktja a barnás felület, melyen – csak közelről érzékelhető – feketés felhők kavarognak. Az ecset jár – a művész törvényei szerint. Az 1978-tól 2009-ig készült műveket, sorozatokat bemutató tárlat apropója pedig az, hogy Haász Istvánt idén Érdemes Művész Díjjal tüntették ki, Akadémia a tagjai közé választotta.


2010. június

majd utána a Széchenyi Irodalmi és Művészeti 29

2010. 06. 04. 0:22:06

beszélgetőtársává válik a mellette elhelyezett, axiális szerkesztésű Vonalak című szobornak. Az újak közül a legközvetle-

TASNÁDY ATTILA

nebb módon a festő 15-ös számú képe látszik reflektálni egy

Dialógus a kimondhatatlanról Sara Berti és Nádler István kiállítása

szoborra, a Végtelen címűre. Megismétli annak a végtelen matematikai jelére, vagy Möbius-szalagra emlékeztető jelszerűségét. A kettejük közötti párbeszéd kölcsönös: Sara Berti előzőleg a Fészek Klubban rendezett, Limes című, a határvonal kérdésével foglalkozó kiállításán bemutatott akrilképeit – saját elmondása szerint – magyar geometrikus festők munkái ihlették. Sara Berti szobrai mintha a Leonardo tanulmányrajzáról

B55 Galéria, 2010. IV. 22–V. 21.

leginkább ismert vitruviusi ember ideáját próbálnák újrafogalmazni. Vitruvius igyekezett a harmonikus emberi test arányait leírni, ezzel mértéket és szabályokat meghatározni a

A Dialógus a kimondhatatlanról című

templomok építéséhez. Ez a „homo ad circulum” és a „homo

kiállítás úgy jött létre, hogy Sara Berti

ad quadratum” a körbe és négyzetbe írt ember, akinek közép-

fiatal olasz szobrászművész legeslegújabb,

pontja a köldöke. A leírás az emberi test számára a mértani

majdnem mind idén készült bronz kisplasz-

formák és síkidomok ideális világában követel helyet. Sara

tikáinak hatására a külső élmények (például

Berti azonban élő, organikus, mindig mozgásban levő és

zenei vagy tájélmények) által inspiráltan máskor

pillanatonként változó hús-vér figurákat próbál elhelyezni

is előszeretettel alkotó Nádler István vegyes technikával vagy kazeintemperával képeket festett. Ám a rendezés nem mechanikus ebből a

során mintha az ember ilyen értelemben a maga képére

szempontból, a festő néhány korábbi munkája

formálná az őt körülvevő

is szerepel, bizonyítva, hogy kettejük

teret. A kör, a négyzet

művei között régebbi, mélyebb rokonság is lehet. Így Nádler István:

Nádler Istvánnak

Budapest, No. 9, 2010 vegyes technika, papír, 100x70 cm

egy 2008-as, cím

Sara Berti: Áttétel, 2010 bronz, egyedi, 56x21x18 cm

geometrikus struktúrákban. Ennek

nélküli képe átlós kompozíciója révén

ideája így akkor is megmarad, ha nem szabályos, hanem inkább organikus formában valósul meg. Nem a test van a világba vetve, a világ fordul meg a test középpontja mint origo körül, innen indulnak ki a tengelyek. A művész kijelöli figuráinak a dimenziókat, a mozgásirányokat, a pályákat, amin mozoghatnak. Az eredeti, klasszikus rajzhoz képest újdonság, hogy a szobrász háromszögben is elhelyezi az alakot (Harmonikus beírás). A harmonikus vonal számára a körív, akár az ív egy részletéhez (Harmonikus mozgás, Harmonikus vonal, Vonalak), akár az egész körhöz viszonyítja figuráját (Körkörös, Forgás). Vitruvius és Leonardo művére a Kimondás, ez a „kimondhatatlan” kimondására – legalábbis címe szerint – vállalkozó szobor látszik reflektálni a legközvetlenebb módon, noha itt a figura egy nem szabályos háromszögbe íródik. Hogy Sara Berti szobrai valóban valaminek az arányait kutatják, leginkább az Antropometrikus struktúra bizonyítja, ahol éppúgy megjelenik valamiféle mértékegységként a derékszög, mint a Harmonikus vonal vagy a Vonalak című műveken. A kör, a négyzet (és a háromszög) rendszerét nem tekinti zártnak, a Forgáson például egy felfelé csavarodó spirálissal, az Áttétel és a Végtelen című műveken a formák megkettőzésével lép ki belőle. Sokszor a síkidomok egyetlen, jellemző vonalát emeli ki: a már említett köríven kívül ilyen a


2010. június

négyszög vízszintese – ezt többnyire szó szerint a víz 30

2010. 06. 04. 0:22:26

felszínével ábrázolja (Vízben elhajlás, Ulysses, Nagy lebegés) –,

István művei a minimális kifejezőeszköz ellenére

vagy a függőleges, ferde átlós vonal (Párhuzamos, Vonalak).

határozott térbeliséggel bírnak, ezért nincs

Ezeket gyakran kombinálja is egymással.

igazán a szoborművekkel folytatott párbeszé-

Nádler István életművében a szigorú mértaniság és a gesztusfestészet következetes módon alkot egységet. A most kiállított műveken az utóbbira kerül a hangsúly. A közlés minimális kifejezőeszközzel történik, néhány vastag, fekete ecsetvonás megcsavarintva, elhúzva, néha sejtelmes, halványszürke gomolygással, néha alapszínekkel (kékkel vagy pirossal) festett, vékonyabb vonalak gubancolódásaival kiegészítve, két művén (No. 3 és No. 4) pedig kék és narancsszínű sávok összjátékával.

dükben tér-sík szembenállás. Sara Berti most, valamint a Limes/Határok című kiállításán bemutatott festményein a figurális ábrázolás lehetőségeinek határait feszegető, térben elmozduló alakok végső képi jelekként meglepő módon hasonlítanak Nádler István képpé vált, szűkszavú

Nem akármilyen

dinamizmusuk, másrészt térbeliségük. A festékben úgy marad

művészi igényre és

meg a festés alkotó folyamatának lendülete, akár Sara szob-

bátorságra vall, ha egy

raiban a mintázásé. Ami pedig térbeliségüket illeti, e néhány

kiállítás a „kimondhatat-

vonás plasztikussága szinte látványábrázolást eredményez.

lanról” kíván szólni. Nem csoda,

tiszta, geometrikus formákban realizálódó ideák kapcsolata. Az ember organikus biológiai struktúra, ezzel szemben a mértani formák rendje szabályos: a kör és a négyszög például tökéletességet sugall. Miként találkozik a kettő, mi jellemzi viszonyukat? Nádler István mostani képein az ember testi valójában az alkotás művészi gesztusában jelenik meg. A festő keze nyoma, az ecsetvonás révén ugyanakkor szellemi-lelki jelenléte is helyet követel magának a minden sallangtól megtisztított, leegyszerűsített képi világban. A képeken az esetlegesség és

Nádler István: Budapest, No. 7, 2010 vegyes technika, papír, 100x70 cm Sara Berti: Forgás, 2010 bronz, egyedi, 51x22x14 cm

festői gesztusaihoz.

Két tulajdonságuk szembetűnő ezeknek a képeknek: egyrészt

Kettejük műveiben közös annak keresése, mi az ember és a

Rend falak nélkül

hogy ezúttal ketten vállalkoznak rá, így lesz dialógus abból, amit egyetlen művész talán nem volna képes kifejezni. Párbeszéd, amit a művek és művészek egyfelől egymással, másfelől a nézőkkel folytatnak. A vizuális művészi feladat olyan nehéznek látszik, hogy inkább nyelvi fogalmakat kell segítségül hívni. Az ábrázolandó tartalmakat így a cím egyrészt a nyelvi, másrészt a transzcendens-metafizikus szemlélet irányába továbbítja.

2010. június

az előre eltervezettség harmonikus hatást eredményez. Nádler


31

2010. 06. 04. 0:22:47

Amerikai Dialektikus szótár szerint az évtized szava a to google, mely a híres keresőprogram márkanevéből vált

BAGLYAS ERIKA

igévé, magyarul guglizni, ráguglizni, mely a rákeresni szinonímájává vált. 2009-ben az Oxford szótár az unfriend

Az év szava

szót választotta az év szavának, mely a közösségi portálokon

Új kifejezések a kor társ művészeti kommunikációban

lévő barátok kitörlését jelenti. A művészeti kommunikációban is számtalan esetben tapasztalható, hogy bizonyos szavak gyakrabban jelennek meg vagy tűnnek el, mert valamiért divatba jönnek vagy éppen kimennek a divatból. Az egyik ezek közül a szubverzív szó, mely újabban egyre több képzőművészeti tárgyú szövegben tűnik fel. Csak néhány példa a közelmúltból: szubverzív affirmáció (Schnemeier Andrea Luxusvacsora – terápia-

A köznyelvben lévő változások (új

színház című kiállításának sajtóanyagában), szubverzív

szavak megjelenése) politikai, gazda-

design (a Typopass című kiállítás sajtószövegében, Platán

sági, társadalmi folyamatok lenyomatainak

Galéria, Dorottya Galéria), Szubverzív részletek című kiállítás.

tekinthetők, amelyek hol kevésbé, hol pedig

Felsorolás szintjén az utóbbi évek terméséből kiragadva

radikálisan formálják a közgondolkodást. Az új

néhány példa a Balkon, az Új Művészet, a Holmi, a tranzit.

szavak beépülése a köztudatba nem pusztán

blog.hu szövegeiből: szubverzív elemek, szubverzív figyelem,

az új kommunikációs eszközök megjelenését

szubverzív térhasználat, a kert szubverzív klasszicizmusa,

és az azok használatából eredő új tudást

morális-szubverzív álláspont, szubverzív szellem, szubverzív

jelentik, hanem egyszersmind legitimizálják

aspektus, aktivista-szubverzív tartalmak, szubverzív projektek,

létüket, és a globális folyamatok revelációjává

szubverzív kirohanás, szubverzív kitérés, szubverzív energia,

válnak, amelyek a rutinélettel párhuzamosan

szubverzív komikum stb. A szubverzív szó latin elemekből

a művészeti praxisban is megjelennek.

eredő, régies kifejezés, jelentése felforgató. Angolul például

Az elnevezés a létezés megerősítése, a létezés

a subversive act(ivitie)s a fennálló rend ellen irányuló felfor-

pedig a névadás által válik értelmezhetővé.

gató tevékenységet cselekményt jelent. Talán nem véletlen,

Jelen szövegben az elmúlt évek világszerte

hogy használata a művészeti kontextusban gyakorivá vált.

legtöbbet használt, legtöbbet keresett kifejezésein keresztül térek ki azokra a jelenségekre, amelyek hatása a képzőművészetben a művész – eddigiektől eltérő – társadalmi pozíciójában

32


2010. június

és magatartásformájában mutatkozik meg.

Több művészeti kezdeményezésben a művész megváltozott magatartásformája és a művészet megváltozott szerepe nyilvánul meg, amelyek megvalósulásukat tekintve inkább hasonlítanak a – művészeten belüli – „civil“ kezdeményezésekhez (ahol az üzenet maga a mű), mint a hagyományos

Bevett praxis, hogy év végén a világ vezető

értelemben vett „tárgyiasult“ műalkotásokhoz, amelyeknek

sajtóorgánumai összegzik és összegyűjtik az

könnyen felfejthető, a vizualitásra épülő tartalmuk van.

év legjobb sajtófotóit. Az utóbbi években az is

A művészet megváltozott szerepében már nem tartalom-

elterjedt, hogy az év képe mellett kiválasztják

szolgáltatóként, hanem kontextusszolgáltató művészetként

az év, sőt az évtized legfontosabb szavait is.

lép fel, ahol az együttműködésen alapuló projekteknek eleve

Ahogy a kiválasztott képek tükörképet adnak a

része a dialógus. A dialógus pedig egyes művészek, művész-

világban zajló eseményekről, úgy a kiválasztott

csoportok és/vagy aktivisták, valamint különböző társadalmi

szavak is megjelenítik azokat a főbb tendenci-

csoportok között zajlik újraírva ezáltal a kritikai művészet

ákat, amelyek a nemzetközi színtéren zajlanak.

fogalmát. Az év szavai, mint nagy horderejű folyamatok szim-

A Times által kiválogatott fotókat végignézve a

bólumai, ott vannak mindezek mögött. Az egyéni művészi

múlt év legrettenetesebb katasztrófái, politikai

munka feloldódni látszik a csoportos összefogásokban,

döntései, gazdasági eseményei mellett éppen

amelyek szinte kivétel nélkül a meglévő kulturális rendszer

csak pontnyi az ezeknek kiszolgáltatott ember.

kritikájaként lépnek fel, és ennyiben már pusztán létezésük is

Az év szavai szintén tükörképet kínálnak, de a

szubverzív tevékenységként fogható fel. A kollaboráció – mint

képekkel szemben a mindennapok számunkra

az összefogás speciális formája – egyre terjedő igény, mely

is testközeli folyamatait jelenítik meg.

feloldja a művész, a művészet ideájának eszményképét.

2004-ben a Merrian-Webster online szótár

A modernizmus formai hagyományát részben továbbörökítő,

szerint a legtöbbet keresett szó a blog lett.

de ideológiáját, kommunikációs stratégiáit újrafogalmazó

Körülbelül 1999-re datálják megjelenését,

megmozdulások gyakran alternatív helyszíneken valósulnak

akkoriban felvették az online szócikkek közé,

meg, de az sem kizárt, hogy felkérésre a kulturális rendszer

2005-ben pedig már a szótár nyomtatott

kanonizált helyeit veszik birtokba. Egyelőre nem rendeződnek

kiadásában is szerepeltették. 2009-ben az

egységes tendenciába, inkább elszigetelt jelenségekként

2010. 06. 04. 0:23:13

mutatkoznak meg, de a globalizáció, a „war on


terror“, a környezetvédelem, a kizsákmányolás, a diszkrimináció elleni küzdelem, egyszóval a társadalomtudatos magatartás mint a társadalomkritika formája jelen van néhány magyar művész és művészcsoport munkájában is (pl. Erhardt Miklós–Dominic Hislop, Csákány István, Horváth Tibor, Kaszás Tamás, Mécs Miklós SZAF, Plágium 2000, Schneemeier Andrea, Société Réaliste stb.). A saját nézőpontomból mindez azért érdekes, mert ebben a magatartásban megjelenik – annak tagadásán keresztül – a média kommunikációja. A művészet nyelve így formailag közelít a közbekáció nyelveként van jelen. A globális változásoknak érvényt szerző „láthatatlan kéz“ (amely újra és újra kitermeli az év szavát) analógiát mutat az új művészeti megnyilvánulások okaival.

fotó: Surányi Miklós

széd nyelvéhez, mely itt a társadalmi kommuni-

A fentieket néhány példán keresztül konkrétabban illusztrálva, a Plágium 2000 művészcsoport nevéhez fűződnek a multiplika rendezvények, amelyeken (a művészeti élet műkereskedelem által masszívan támogatott beidegződésével szemben) nem egyedi, hanem sokszorosítható, könnyen elkészíthető tárgyakat, avagy csak műalkotás elkészítéséhez szükséges „recepteket“ állítottak ki. A szándékosan nem kiállításnak nevezett, hanem show-ként definiált megnyilvánulások célja a művészeti értékek, például az eredetiség kérdésének újraértelmezése volt. A szabadság és másképp gondolkodás eszméje a megszakadt fluxus-hagyományokat örökíti tovább új kontextusban, új köntösben, visszanyúlva akár eredeti fluxusművekhez is. A bemutatón nem csak multiplika művek cseréltek gazdát, de számtalan multiplikarecept is, amely pontos instrukciókat adott egy-egy „saját műtárgy“ elkészítéséhez. Amennyiben a művek eladásra kerültek, annak árát 1000 forintos óradíj és a szükséges alapanyagok költségének alapján határozták meg. Itt tehát a művészet értéke is ideológia tárgya lett, a műalkotás ára – demokratikus módon – megegyezett a munkabér és az alapanyag összegének árával. A művész pozíciója itt azonos a dolgozó munkás pozíciójával, aki a munkájáért fizetséget kap, vagy csere esetén barterben dolgozik, az ötlet pedig csak receptként létezik, mely követhető, bárki számára elérhető. Miközben a műkereskedelem virágzik, a multiplika műfajában nincsenek szerzői jogok, bárki lehet művész. A Plágium 2000 multiplika projektjének tárgyait egy alkalmi installációnak álcázott sajátos leltár formájában a Minden

A Plágium 2000 multiplika archívista projektje, Trafó, 2009 Multiplika automata, Trafó, 2009


2010. június

csoportos kiállításon mutatta be a Trafóban.

fotó: Surányi Miklós

nap lefekvés előtt tizenhat órát gondolkodom című

33

2010. 06. 04. 0:23:19

Hasonló, a művészet demokratizálásáért létre-

is elfogadottá vált az alulról jövő kezdeményezésük eszméje.

jött csoportos megmozdulás volt a Pesti elad-

A Platán Galéria eseményeivel párhuzamosan a Dorottya

hatatlan címen egy hónap eltéréssel nyílt két

Galériában is zajlott még egy Typopass kiállítás a Köztes

kiállítás is. Az eredeti Don Péter és El-Hassan

idő projekt egyik állomásaként. A két kiállítás a modernista

Róza kezdeményezésére valósult meg, majd ezt

mozgalmak design-felfogását állította szembe a mai marke-

követte a multiplika Pesti eladhatatlan Fischer

tingszempontok alapján változó design attitűdjével, mely

Judit, Horváth Tibor és Mécs Miklós ötlete

utóbbi a politikai és társadalmi elköteleződések szimbóluma.

alapján. Az eredetiség itt az eladhatatlannak

A két kiállítás a design egyik alapvető eszközét, a tipográfiát

ítélt műtárgyak felvonultatásában nyilvánult

helyezi a koncepció centrumába, mely a design és a képző-

meg. Az első Pesti eladhatatlan kiállításhoz

művészet területén egyaránt megtalálható vizuális elem.

olyan művészek csatlakoztak, akik rokonságot

A kiállításon szerepeltek történeti és kortárs művek, valamint

éreztek Don és El-Hassan ideáival, és tulajdo-

kiadványok három altéma köré csoportosítva: tipográfiai

nukban lévő tárgyakat és/vagy műtárgyakat

utópiák, antidesign, szubverzív design. Az 1960-as, 70-es

vittek a helyszínre. A második Pesti eladhatatlan

évek kritikai attitűdje, az ezzel párosuló antidesign, a szándé-

pályázat útján valósult meg, melyre bárki

kosan amatőr megoldásokból építkező művek formai jegyei

szabadon jelentkezhetett eladhatatlannak ítélt

továbbörökítődtek, és a mai, ellenzéki, aktivista, vagyis kritikai

művekkel. A beérkezett pályázatokat független

művészet alapvető eszközévé váltak, mely a „pusztán“ eszté-

zsűri bírálta el, akik a művészeti élet szereplőitől

tikus, tartalom nélküli művészetet kritizálja, továbbá a politika

valóban függetlenül, teljesen átlagos emberek

eszközrendszerét dekonstruálja. A tipográfia itt nem pusztán

voltak (pl. Stolecz Erzsébet nyugdíjas eladó).

forma, hanem inkább az alulról szerveződő ellenkultúra

A második Pesti eladhatatlan nemcsak ebben

eszköze.

különbözött a többi kiállítástól – és elődjétől –, hanem iróniájában is. A pályázati kiírás utolsó, zárójelbe tett mondata rendelkezett afelől, hogy „Az alkotó, tulajdonos a zsűri által ELADHATÓNAK ítélt munkák tulajdonjogáról lemond a kiállításra való jelentkezésével egyidejűleg.“ A multiplika rendezvényeken és a Pesti eladhatatlan kiállításokon szereplő művek és/vagy tárgyak között sok átfedés mutatkozott. Ugyanaz a dolog több helyen is megjelent, mintegy megerősítve a fenti bemutatók alapvető ideológiájának szükségét: a sematikus gondolkodás felszámolását, a demokratikusan fogyasztható műforma felmutatását és ezzel a fogyasztói igények kielégítését, a Platán Galéria, kép a megnyitóról. A háttérben: Plágium 2000, Retrospektív. Fanzine-ok, könyvmunkák, matricák és egyéb kiadványok Dorottya Galéria, Société Réaliste, COuNterFORMISM,

műtárgyak felszabadítását a szerzők, jogvédők és műgyűjtők hatalma alól. „A multiplika felkelés a kézjegy és a piaci érték ellen.“

A 2004-ben a legtöbbet keresett szó, a blog virtuális üzenőfalként, a közösségi oldalak (pl. Facebook) pedig a hálózatépítés szempontjából az aktivista művészet gerillamarketingjének alapvető eszközei. A folyamatosan és gyorsan frissülő, egyszerű információs felületek „tulajdonosai“ bloggerként és aktivista művészként az ellenkultúra fenegyerekei és az internetkultúra gyermekei, ők használják legtöbbet az év szavait. Ők tudnak legtöbbet az év képeiről, a „mindent lehet“ szabadságában bennük a legerősebb az igény az underground kultúra felélesztésére, az egyéniség uniformizációja helyett annak demokratizálására, a zsíros fogyasztói társadalom megtisztítására, a szegénység felszámolására, az öko-, anti- és egyéb mozgalmak támogatására. Ez a magatartás elsősorban a társadalmi felelősségre épít – az egyéni és kollektív felelősségtudat megerősítésére. A művészet mindent elsöprő erejében pedig nem bíznak; csupán a demokratikus szervezőelvében hisznek. A magyar rendszerváltást követő húsz év alatt nagyon lassan

A Plágium 2000, Mladen Stilinović, és a SZAF

teremtődtek meg ezek a kezdeményezések. Tulajdonképpen az

hasonló habitusú műveket mutatott be a

elmúlt néhány évben erősödtek fel, és inkább nyugat-európai

Typopass című kiállításon, ezáltal hivatalosan

minták alapján, mintsem valódi, benső, saját igények mentén.


fotó: Gróf Ferenc

fotó: Angel Judit

34

2010. június

2009, installáció

2010. 06. 04. 0:24:00

fotó: Kangiszer Dóri


utalnak egy meghaladott művészeti nyelv tagadá-

az avantgárdban, a konceptuális művészetben, a fluxusban

sára, és egy új, másfajta kommunikáció megterem-

gyökerező tendencia, amely elsősorban társadalomkritikus

tésének igényére. Az év szavai nemcsak ezeknek

attitűdjével fordul a művészeti praxis felé, a művészetet nem

a művészeti megnyilvánulásoknak a hátterében

pusztán „céltalan“ esztétikai értékközvetítőként használva,

meghúzódó indukátor folyamatok letéteményesei,

hanem a társadalmi kommunikáció lehetséges eszközeként.

hanem egy felülírt üzenet eszközei is egyben. Az év

Az általuk használt eszközrendszer dekonstruálja és egyben

szavai által megnyilatkozó új tudástartalmak pedig

demoralizálja a művészet eszményképét, ám felértékeli az

a művészeti nyelvben is új terminusokat vezetnek

egyén tettének értelmét és lehetőségét. Ez az eszközrendszer

be: a szó, a szöveg hatalma itt szubverzív módon

kritikával illeti a társadalmi kommunikációt, és ahogyan ezt

– nemcsak egyes (élet)művek vizuális formáiban –,

teszi, azzal a köznyelv, a mediatizált nyelv ellentmondásait

az ideológia szintjén jelenik meg.

használja fel saját céljai érdekében. Ezért érdekes jelenség A szerző 2009-ben Kállai Ernő művészettörténészi-műkritikusi ösztöndíjban részesült.

fotó: Kotun Viktor

mindebben az új szavak megjelenése, mert ezek egyszerre


Manzoni- és Beuys-munkák multiplikái, Copy Shop Show, Oberwelt, e.V., Stuttgart, 2009

Az első multiplika show – Nem eredeti, Liget Galéria, Budapest, 2008

2010. június

A fenti példák által szemléltetett jelenség tehát egy olyan,

35

2010. 06. 04. 0:24:27

mozognak úgy, ahogy a lehetőségeik engedik, nem akarják és

DEBRECENI BOGLÁRKA

Terek a buborékban Mindennapok Miskolci Galéria, 2010. IV. 15–V. 31.

nem próbálják megszépíteni a hétköznapok olykor lehangoló unalmát, de megjelenítik az apróságokban, a különleges élményekben rejlő szépségeket is. Asztalos Zsolt, Elek Judit Katalin, Hangay Enikő, Lei Ben Ben, Navratil Judit, Kokesch Ádám, Szabó Eszter, Szász György és Szemző Zsófia privát terei tehát nem publikusak, a látszólagos feltárulkozás ellenére valóban intimek maradnak. Budoárok, melyekbe csak kevesen nyerhetnek betekintést. A kiállítás a gondolatok szemérmetlen feltárulkozása, a kognitív sémák és az ad hoc módon bemutatott élményanyag mögött azonban eltűnik az egyén. A horizont megismerhető, az érzés tabu.

Az M.ICA szervezésében, Nagy Szilvia kurátor által a Miskolci Galéria kamaratermében megrendezett Mindennapok című kiállítás azt vizsgálja, hogyan viszonyulnak a művészek – általánosságban véve és szűkebb értelemben – a privát szférához, személyes terükhöz. Fehér leplekbe burkolt kanapék teszik otthonosabbá az enteriőrt, már amenynyire otthonosnak mondható a „hideg” installáció. Az elidegenítő kiállítótérben,

seinek részleteire koncentrál. A nagyítóüvegek mögé bújtatott fotók hűen tükrözik a részek segítségével az egészet, hiszen nem kell mindent látni ahhoz, hogy megsejtsük a lényeget. A virágcserép mellett álló ásványvizes palackok, a konyhapulton tornyosuló mosatlan edények sok mindenről árulkodnak, még a lakás tulajdonosáról is. Kokesch Hatchery-sorozatának egy másik darabja a Műcsarnok Art Fanatics – Kortárs magángyűjtemények 2. című kiállításán volt látható.

mely berendezését tekintve a „white cube”-ot

Elek Judit Katalin, Hangay Enikő és Lei Ben Ben Várnagy Tibor

ötvözi a mindennapok használati tárgyaival,

izgalmas ötletét valósítják meg. A 1day1photo három, eltérő

a 17-18. században megjelenő, hosszú ideig

kultúrközegben élő fotográfusnő szimultán fotónaplója. Várnagy

közkedveltnek mondható zsánerképek hangu-

2006-ban kérte fel a New Yorkban élő Hangay Enikőt, a pekingi Lei

lata köszön vissza. A zsáner manapság ismét

Ben Bent, az Amszterdamban élő Tóth Sziviát és a budapesti Elek

reneszánszát éli.

Judit Katalint, hogy indítsanak egy blogot, amit azóta folyama-

A látogatók egy újjáéledt koncepció átgondolásával találkoznak. Szemtanúk, akik madárperspektívából szemlélik az előttük feltáruló életképek ábrázolásaiban rejlő lehetőségeket, nem válnak az alkotók magánéletének részeseivé. A kiállító művészek módszeresen élnek az elidegenítés eszközével, nem gyártanak negédes kompozíciókat, nem követelik a nézőközönségtől, hogy azonosuljanak az Kiállítási enteriőr

A látogatók kedvence Kokesch Ádám Cím nélkül (Hatchery III.) elnevezésű munkája. Kokesch egy lakás különböző szegmen-

életről alkotott elképzeléseikkel, a jelenben

tosan bővítenek, s mindennapjaik általuk fontosnak ítélt pillanatairól készített fényképeiket töltik fel rá (www.1day1photo.com). A fotóblog új médium, az analóg fotókultúrának ad tág teret, széles körben fontossá vált és elterjedt a használata. Fotóblogján bárki közszemlére teheti saját személyes terét, a vizualitás nyelvén elmesélheti a történeteit; erre napjainkban egyre nagyobb igény mutatkozik. Emellett a bloggerek belepillantást nyerhetnek idegen személyek életébe is. A kurátor, amikor megalkotta az „egy nap egy fotófelület”-et, nem ragaszkodott az alkotók által kigondolt elrendezéshez, hanem gondolati struktúrákat próbált felépíteni a weboldalon talált képekből, arra törekedett, hogy értelmezhető élettörténeteket tárjon elénk a fotóinterjúk alapján. Jó játék, bár néha hamis képet ad, bevonja egy harmadik személy nézőpontját. Szemző Zsófia Időzsebkönyve (2007-2008) diplomamunkája volt egyben. Képsorozatának minden alkotóeleme direkt sablonos, bárki számára beazonosítható elemeket tartalmaz, ezáltal könnyen késztet asszociációkra. Használati tárgyaink hasonlóak vagy ugyanolyanok, az átlagos eszközkészlet nem túl variáns, csak idővel változnak a technikai feltételek, turbózzák fel a dizájnt. Szemző akvarelljei tehát képesek emlékeket előhívni a múltból. A rendszer szabadon átrendezhető, személyre szabható, az interaktív felület lehetőséget biztosít arra, hogy a beavatottak megalkossák saját narratíváikat. Szemző szintén indított blogot (www.pocketmap-zsofiaszemzo.blogspot.com), hogy egy a kiállítótérnél bizonyos szempontból még aktívabb


2010. június

felületet hozzon létre. Az Időzsebkönyv másik verziója hét 36

polaroid kép társítása: a teáskannától a lakótelepig.

2010. 06. 04. 0:25:16


Asztalos Zsolt chipset tálal (Szomorú arcképek). A tányérján

A kiállítással párhuzamosan az intézmény

sorakozó ehetetlen, egykedvű chipsfejek önmagukért

nemrég kialakított ZooM vetítőtermében

beszélnek. Szabó Eszter animációja a városi emberek

Baglyas Erika videóinstallációja, a 21,3

mozgását imitálja, egy semleges, fehér fal előtt három moni-

gramm látható. A 20. század elején egy

toron keresztül közlekedő embercsoport magát ismétlő

massachusetts-i orvos, Duncan MacDougall

mókuskerék-dinamizmusát mutatja. Szász György Tartó

(1866–1920) azzal kísérletezett, hogy megál-

(2002) című gipszöntvénye egy keskenyedő falipolcon sora-

lapítsa az emberi lélek súlyát, és arra a követ-

kozó dísztárgy- és növénygyűjtemény, melyet a Miskolci

kezésre jutott, hogy az ember a lélek távozása

Galéria fog megvásárolni. Az egyik legérdekesebb műalkotás

(halála) után 21,3 grammal kevesebb. Baglyas

Navratil Judit Chicago (2009) című, vegyes technikával készült

beszédes videóján 21,3 percen keresztül

nagyméretű kompozíciója. A művész a címmel ellentétben

mossa kezét egy 21,3 grammos szappannal.

nem az amerikai nagyvárost ábrázolja, hanem Budapest egy

A szappan eltűnik, mire a film véget ér. Vajon

kerületét jeleníti meg, azt, amelyikben él. Festménye kiterített

a szappanbuborékok mikor tűnnek el?

terepasztalhoz hasonlítható, vagy olyan játékszőnyeghez, amin kisfiúk tologatják kisautóikat. A különbség azonban szembeötlő, Navratil terepasztalán keresztül betekintést lehet nyerni a kerület lakóházaiban élő emberek magánéletébe, a látogatók előtt konkrét körvonalakban rajzolódnak ki a szereplők életének egyes jelenetei. Navratil egyébként több

A kiállítás tanúsága szerint a művészet, a „Mindennapok Bizottsága” által ellene irányuló erőfeszítések dacára, él. A megnyitón, amely kardinális részét képezte a kiállításnak, a miskolci SPITZ Művészeti Iskola diákjai mindennapi, repetitív cselekvésekkel belakták a mindennapok újragondolt terét.

Kiállítási enteriőr, előtérben: Asztalos Zsolt: Szomorú arcképek

2010. június

munkáján is ábrázolja lakások belső tereit.

Kokesch Ádám: Cím nélkül (Hatching III.), nagyítóüvegek, fotó


37

2010. 06. 04. 0:25:45

bővültek. Feleky-Fetter, Feleky-Fetter Frigyes – ízlelgettem akkor a ritmikusan pattogó nevet, s az alliteráció rögtön

SZÜCS GYÖRGY

odavonzotta hozzá: festőművész. Azután időlegesen elfelej-

Hétköznapi kalandok Egy epizód a „lappangó életművek” sorozatból: Feleky-Fetter Frigyes

tettem a dolgot. Nemrégiben, amikor a hagyatékot gondozó család megkeresett, hogy érdemes volna egy újabb kísérletet tenni az életmű megismertetésére, művészettörténeti értékelésére – 1979-ben rendezték meg emlékkiállítását a kőbányai Pataky Művelődési Házban –, rögtön eszembe jutott ez az élmény.

Vízivárosi Galéria, 2010. IV. 20–V. 11.

Hát persze! A könnyed, impresszionisztikus nőalakok egy fa alatt a kisméretű Színvázlaton, a felfokozott, kissé expresszív ecsetkezelés a Falurészleten, az áttetszően könnyed Fürdés a patakban című pasztellkép vonalhálói vagy a hátulról ábrá-

Jó másfél-két évtizeddel ezelőtt, a

zolt, szűk kivágatú Hazafelé című olajkép erősen kontúros,

Magyar Nemzeti Galéria raktára-

tömbszerű megoldása már akkor egy sokfelé tájékozódó,

iban lévő anyag revíziója során rengeteg,

változatos technikákat alkalmazó festőt sejtetett. A Kopp

számomra ismeretlen festő képét vehettem

Jenő vezette Fővárosi Képtár az 1930-as, 40-es években

közelről szemügyre. A folyamatos feldolgozás

nemcsak a befutott festőktől, hanem a fiatalabb kortársaktól is vásárolt, így jó érzékkel válogattak Feleky-Fetter elsősorban a Nemzeti Szalonban kiállított műveiből is. Az 1899-ben született művész életpályája egyfelől kalandos, másfelől a nemzedékére mért megpróbáltatások, tragikus mozzanatok miatt – történelmi léptékkel mérve – akár „szokványosnak” is mondható. Amikor 19 éves korában a háborúból hadapródként megszabadulva szétnézett a világban, tapasztalt, világlátott embernek mondhatta magát. Már nagyon távolinak tűnhetett a kolozsvári piarista gimnázium szigorú, de alapos tudást és magabiztosságot nyújtó légköre, Ács Ferenc nagybányai szellemű magániskolája, s túl közelinek az olasz és francia frontszakasz, a súlyos sebesülésére – bal karját amputálni kellett – és szülővárosának elvesztésére gyógyírt alig adó, de mindenképpen a túlélést jelentő kitüntetési ceremóniák sora. 1920-ban gyakorlatias édesapja javaslatára a Kolozsvárról Szegedre menekített Ferencz József Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára iratkozott be, ahol világháborút járt pályatársaihoz hasonlóan tanévkedvezményben részesült. Így 1922-ben már egy határozott pillantású, kikeményített gallérú, nyakkendős Dr. Fetter Frigyes pénzügyi fogalmazó tekint ránk a Magyar Királyi Államvasutak félárú jegy váltására jogosító igazolványáról. De a sors nem a kisvárosi hivatalnokok biztonságos és kiszámítható életét szánta neki. 1925-ben a néhány képét megdicsérő Koszta József tanácsára Párizsba utazott, ahol – elődeihez hasonlóan – járt a Julian és a Colarossi akadémiákra. Közben néhány tárlaton odahaza is szerepelt, mint az Alföldi Művészek Egyesülete kiállításain, de igazi megmérettetésére 1931-ben került sor a szegedi Kass Szállóban, Budapesten pedig 1936-ban, a Műterem Galériában jelentkezett egyéni tárlattal. Korai munkáin még érződik első mestere, Ács Ferenc vagy

38


2010. június

Feleky-Fetter Frigyes: Párizsi virágárus, 1920-as évek akvarell, 70x50 cm

a szintén Nagybányán tanult Nyilasy Sándor könnyed, eredményeképpen pár hónap múlva a két

impresszionisztikus szemlélete, de már ekkor kiütközött a

világháború közötti időszak bennem élő,

stilizálásra, formai egyszerűsítésre törekvő hajlama, amelyet

elnagyolt művészeti összképe kikerekedett, a

talán a párizsi élmények erősítettek fel benne. A kritikusok

kézikönyvek kanonizált listái újabb alkotókkal

általában kedvezően nyilatkoztak róla, későbbi, budapesti

2010. 06. 04. 0:26:05

bemutatkozásait többek között Elek Artúr, Kárpáti Aurél és Gerő Ödön biztató szavai kísérték. Feleky-Fetter olajjal is festett, de inkább kedvelt műfajában, a temperafestésben alkotott maradandót. A tompább árnyalatú tónusfestésre és a világító, tüzes színek felvitelére egyaránt alkalmas technika számtalan példáját látjuk ezen a kiállításon. Már a korabeli újságcikkek utalásai is jelezték, hogy a művész

Feleky-Fetter Frigyes:

primér látványvilágán, a falusi, ritkábban városi jelenetek konkrét témáin túl egy elvontabb

Férfihalál, 1930-as évek szénrajz, 14x34 cm

gondolkodásmód húzódik meg. Feleky-Fettert a kép kompozíciós kérdései érdekelték, a mozgás ábrázolása, a stabilitás megtalálása és a szerkezet egyensúlyának kibillentése, az oldott, festői és a lendületes vonalakkal megdolgozott, grafikus hatású felületek viszonya, a sűrű vonalháló és a kontúrokat átlépő színfoltok dinamikája foglalkoztatta. Tetszetős, áradóan színes képei mellett találunk drámai tömörségű, komor hangulatú műveket, megint mások játékosabb, ironikus felhangjaira figyelhetünk fel. A visszatérő motívumok – az anya gyermekével, a falusi munka, az állatos jelenetek, a halászok stb. – egy vagy több vonallal meghúzott, ecsettel színezett variációit látjuk a falakon. Alkotójuk ezekkel a művekkel szintézisbe hozta a nagybányai, az alföldi és a francia festészeti hagyományokat, életével pedig összekötötte Kolozsvárt, Szegedet, Párizst és Budapestet. Annak ellenére, hogy a Régi Műcsarnokban rendezett 1947-es egyéni kiállítása után két évtizedig nem festett, mert a szocialista realizmus elvárásaihoz nem tudott igazodni, mégis úgy tűnik, kerek, lezárt életmű körvonalai bontakoznak ki a szemünk előtt. Egyetlen hiányérzetünk maradt csak. Ha a Nemzeti Szalon 91. Csoportkiállításának plakátján hirdetett művészekre pillantunk, Borhek Alice, Emánuel Béla, Éless István, Feleky-Fetter Frigyes, Gábor Jenő, Haranglábi Nemes József, Mágori Vargha Béla és Stollberg R. festők, illetve Liszkai Kováts Zoltán szobrász nevének láttán egy cseppet sem lehetünk elégedettek. Alig

Feleky-Fetter Frigyes:

hiszem, hogy Gábor Jenő kivételével túl sokat tudtunk, tudunk róluk: kik voltak és milyen

Csónakosok a Dunán 1940-es évek, olaj, vászon, 100x120 cm

műveket alkottak. Feleky-Fetter Frigyes mostani kiállításával és a család segítségével összeegy művészt talán sikerült kimentenünk a feledés kíméletlen árjából. De sok még a dolgunk.


2010. június

állított, hamarosan megjelelő kiadvánnyal azonban valamelyest törlesztettünk a jövőnek, 39

2010. 06. 04. 0:26:13

gástól távol álló íróval, filozófussal) nem könnyítette meg művészi kiteljesedésének folyamatát. A nehéz atmoszférájú

IMRE BÁLINT

időszakban a barátok, mint Weöres Sándor vagy Károlyi Ami

Dinamika – gondosan elhúzott függönyök mögött Kemény Judit életpályája

sem tudtak változtatni megítélésén. Persze nem kell semmin csodálkozni, hisz ezekben az években zsűrizték ki Egry Józsefet országos kiállításból (1950), s az ezt követő korszak az, amikor Tóth Menyhértről vagy a római iskolásokról sem nagyon eshetett szó. Kemény Judit túl autonóm és gondolkodó alkotó volt ahhoz, hogy művészetébe integrálja a sarlót kezében tartó „termelő” ember eszményét. Művészi indíttatása és a már említett családi és szellemi kötődések okán a politika meglehetősen tartózkodóan kezelte művészi megnyilvánulásait.

Lied

Divatter vek, ar t deco, absztrakció

A 20. század a hektikus köz- és magántragédiák sora. A politika irányváltásai – a monarchia konszolidáltsága, a háborúk, a 20as, 30-as évek, a Rákosi-korszak, ötvenhat, a megtorlás és a hosszú évtizedekre hibernált gondolati és művészi szabadság – önmagukban is tragikus körülmények. A történelem egyik megtapasztalt hozadéka: a hatalom folyamatosan igényt tart annak megfogalmazására, Kemény Judit: Táncos, 1936 ceruza, papír, 20x15 cm

hogy mit illik, mit szabad gondolni, legyen szó társadalomról, tudományról, művészetről. Aki a fősodorral szándékosan vagy véletlenül

fotó: Artendo

Polgári Radikális Párt tordai csoportját, majd a Károlyi kormány alatt főispánnak nevezik ki. „A trianoni diktátum után a papát rögtön bezárják a brassói fellegvárba, a mamát a gyerekekkel – Judit egyéves múlt ekkor – vagonra pakolják fel (…). A román diákok a papa után mentek. A prefektusnak mondták, hogy ez az ember nem érdemli meg, hogy börtönbe csukják, mert egyformán bánt románnal, magyarral. Kihozták a börtönből és őt is föltették a vagonra, amit aztán áthúztak Magyarországra” – emlékezik vissza Kemény Katalin ezekre az évekre.

óhatatlanul zárványba

a Kemény család otthona. Az apa baloldali gondolkodó-

került. Sok példa van

ként nem kap állást, magántanítványokból élnek. 1945

az olyan kvalitásosan

után Kemény Gábor különböző pedagógiai feladatokat

gondolkodó autonóm

vállal, 1946-tól díszelnöke a Magyar Pedagógusok Szabad

személyiségekre,

Szakszervezetének, alelnöke az Országos Köznevelési

akiket a történelem

Tanácsnak, majd vezetője a Vallás- és Közoktatásügyi

maga alá gyűrt. Ilyen

Minisztérium egyik főosztályának. Szerkeszti az Embernevelés

alkotói sors Hamvas

című lapot, a szakszervezet tudományos folyóiratát, kilenc

Béla író-filozófus

könyve jelenik meg. Életrajzírói társadalmi előítéletektől

sógórnője, a 2009-ben

független gondolkodását emelik ki, azt a pedagógiai éthoszt,

elhunyt Kemény Judit

amely az egyéni és a közösségi értékeket együtt fejleszti.

képzőművészé is.

1948-ban pedagógiai munkásságáért – néhány nappal halála

korán jött női alkotó,

2010. június

klasszika-filológiát és pedagógiát. 1918 őszén megszervezte a

Trianon után előbb Békéscsaba, majd 1922-ben Budapest

idő linearitásában


pedagógus 1912-1913-ban a párizsi Sorbonne-on hallgat

szembe helyezkedett,

Amennyiben van az

40

Kemény Judit Tordán született 1918-ban. Apja, Kemény Gábor

előtt – Kossuth-díjat kapott. Az általa biztosított erős, morális, demokratikus, a tudást, az egyéni képességeket mindenek fölé helyező családi légkörben nő fel Kemény Judit.

akkor Kemény Judit

A 30-as években már divatterveket készít, alkalmazott grafikai

több szempontból

munkákat vállal, laptükröket, kiadványokat tervez és kivitelez.

is előbb élt itt,

1939-ben a Pesti Napló rendszeresen közölte ruhaterveit.

mint kellett volna.

1943-ban az Új Idők, az Otthonunk és a Színházi Magazin

Gondolati, szellemi

jelentette meg munkáit. Ebben az időszakban – alkalmazott

és művészi auto-

grafikusként – a Magyar Pamutiparnál textilterveket készített.

nómiája, nyitott

A munka mellett folyamatosan mélyítette rajzi képességeit,

érdeklődő személyi-

tudatosan készült a művészeti pályára. Alak- és mozdulatrajzai

sége és rokonsága

a 30-as években az akadémizmus alapjain nyugodnak, de

Hamvas Bélával (a

az art deco és az Európában ekkoriban meghatározóvá vált

ma is nehezen értett,

neoklasszicizmus hatása is érződik rajtuk. 1945-ben került a

a posztmodern felfo-

Magyar Képzőművészeti Főiskolára, Pátzay Pál szobrászművész

2010. 06. 04. 0:26:24

egyértelmű: olyan kérdéseket feltenni, amelyre

Kortárs archeológia

válaszolva a nyersanyag felett diadalmaskodó népi demokrácia művésze az új jövőnek kötelezi el magát, és erről vall az olvasóknak is. Az újságírót a beszélgetés alatt csak egy dolog „nyomasztja”, hogy Kemény Judit gyenge nőként merészkedett egy „férfias terepre”, a szobrászok közé. Ezt a zavarodottságot akár a hivatalos kultúrpolitika üzeneteként is kezelhetjük. A szobrászat (kiváltképp a köztéri szobrászat) férfiműfaj, „neked, asszony nincs ott keresnivalód”. A válaszok progresszív hangneme azonban beszédes: Kemény Judit harmincévesen már kiforrott, önálló úton járó alkotó, köztéri szobrászati terveiben megtartva a művészet konstruktivitáson nyugvó alapjait, szinte már a következő generációk nyelvén beszél. „ A szobrászati anyag általában merev és kemény, nem látja ellentmondónak, hogy egy nő legyen szobrászművész? Akár férfi, akár nő egy művész, más célja nem lehet, csak az, hogy önmagát kifejezhesse. fotó: Artendo

Akinek más célja van a művészettel, az nem Kemény Judit: Mutatványos, 1939 ceruza, papír, 25x16 cm

művész. Ami pedig az anyagot illeti, nem minden szobrászati anyag merev és nem minden női lélek gyengéd. keze alá. Az ízig-vérig szobrász Pátzay jó szemmel fedezte fel benne az autonóm gondolkodású fiatal alkotót. Már ezekben az években

Miért nem ismer a képzőművészet nagy szobrászművésznőket?

nyilvánvaló lett, hogy Kemény Judit nem marad csak a szobrászat területén, hanem a grafikai műfajok szinte minden irányában keresi az önkifejezés lehetőségét. Talán épp emiatt tekinti igazi meste-

Mert a művészet általában egész embert kíván, és a nő eddig rabja volt a családnak és

rének Aba-Novák Vilmost (1894–1941), aki művészetében olyan

a főzőkanálnak.

Kemény Judit: Segner-emlékműterv, 1975 fém, 75x30x20 cm

távlatokat nyitott a grafikának, mint addig előtte kevesen. Kemény Judit másik fontos művészi példaképe Borbereki Kovács Zoltán (1907–1992).

…neked, asszony nincs ott keresnivalód… 1943-ban részt vett a Nemzeti Szalon Tavaszi tárlatán. 1945-ben a Tavaszi tárlaton, majd a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének kiállításán is szerepel. E három bemutatkozást követően Kemény Judit művészetét több elemi hatás is éri. A legfontosabb talán az Európai Iskolaként önmagára talált szellemi közeg kisugárzása. Az 1948-ban ellehetetlenített csoport szabad, független gondolkodásmódja számos alkotónál integrálódott a művészi önkifejezés eszköztárába, mint ahogy beépült a Kemény Judit által használt formanyelvbe is. Erről a hatásról is beszélt egy interjújában, s az ígéretes tehetségű, mindössze harmincéves szobrásznő 1948-ban a Művész Galériában bemutatott anyaga is ezeket a hatásokat összegzi. Ugyanakkor a szocialista realizmus követelményrendszere és a hatása alól önmagát kivonni képtelen magyar szobrászmű-

interjú, amit a Magyar Rádió című lap készített Kemény Judittal 1948. május 21-én. Az újságíró feladata a beszélgetés alatt


2010. június

térben. Izgalmasan támasztja alá ezt a kettős feszültséget az az

fotó: Vinkler Attila

vészet direktívái is ott kísértenek – ha felszínesen is – a kiállító-

41

2010. 06. 04. 0:26:31

Mit akart kifejezni műveivel? Az anyagi és szellemi síkot akartam egységbe hozni. Az élet külső, látszólagos és lelkünk kevésbé mély és legmélyebb látszólagos jelenségei alkotják számunkra a valóságot. Ezt a valóságot szeretném kifejezni. Az igazi, valóságos művészetnek magában kell foglalni a részleteket a végtelenben és a végtelent a részletekben. A teljességre kell törekedni, és a lélek legmélyebb jelenségeiből kell megalkotni a valóságot.”

Ritkuló levegő Az Európai Iskola és a Hamvas Béla által képviselt szellemiség egy életen át „dolgozik” Kemény Judit elméjében. Azonban ez a szuverén gondolkodás már nem rendszerkompatibilis. Műveinek gondolati tartalmában, az alkotások formai megoldásaiban túl önálló személyiség a kultúrpolitika számára, ezért, mint annyi művésztársa, ő is peremre kerül. Pályája az 1950-es évekre veszített lendületéből. 1952-ben még szerepelhet a baranyai grafikai kiállításon, majd 1957-ben a Műcsarnok Tavaszi tárlatán, aztán idehaza már semmilyen szerepet nem kap. Kisebb kiállításokon szerepelt ugyan, 1965-ben a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban Martyn Ferenccel1 és Takáts Gyulával. 1966-ban kiállít a Magyar Optikai Művek Művelődési Házában, 1978-ben az Építők Műszaki Klubjában, Budapesten. Utolsó önálló kiállítását Győrben rendezik meg 1984-ben a Városi Könyvtárban. 1981. január 26-án Martyn Ferencnek írja egy levélben, hogy a Műcsarnokba kiállításra beszállított szobrai kapcsán, még a dobozokból történő kicsomagolás előtt R. Ferenc azt a tanácsot adta: „Jobb, ha a dobozokat itthagyja, a visszaszállításnál szüksége lesz rá /?/ R.F. honnan tudhatta oly biztosan zsűrizés előtt, fotó: Artendo

hogy munkáimat nem fogják bevenni a kiállítandó művek közé? Elég idős vagyok már ahhoz, hogy belássak a gondosan elhúzott függönyök mögé.” Ma még nem tisztázott, hogy 1983-ban hogyan jutott el mégis alkotása Londonba, a BBC által rendezett Nation Shall Speak Peace unto Nation című nemzetközi kiállításra. Erre a kiállításra készült köztéri szoborterve a BBC gyűjteményébe került. Emellett műveit a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a budapesti Közlekedési Múzeum őrzi. A hagyatéki anyaga azonban, amelyben közel száz szobrászati és több mint ezer grafikai alkotása maradt egyben, további kutatásra, feldolgozásra, publikálásra vár.

A rajz és a szobor teremtő ereje Kemény Judit szobrászati alkotásainak jellemzője az erő, a lendület, a dinamika, a konstruktív formák, az egyensúlyok vizsgálata. Előszeretettel készített fémkonstrukciókat, szobrászata szoros kapcsolatban áll az építészettel. Emellett, főleg Borbereki Kovács Zoltán hatása folytán, szobrai egy része már-már naiv, archaikus jellegű, elsősorban afrikai motívumokat idéző kisplasztika. Grafikai munkáira a műfaji kísérletek sokasága jellemző. Művein az 1930-as, 40-es években az art deco és a neoklasszicizmus, egy évtizeddel később – beépítve az előzményeket – a dinamikus szín- és formakísérletek, a nonfigurativitás válik meghatározóvá. Már az 50-es években olyan motívumokkal dolgozik, amelyek csak másfél-két évtizeddel később jelennek meg a művészeti közbeszédben. A lágyság, a forma- és textúragazdagság, a gondolatok szabad asszociációi annak ellenére kiteljesednek Kemény Judit művészetében, hogy a közönség szinte soha nem szembesülhetett alkotásaival. Jegyzet


fotó: Artendo

42

2010. június

1 Martyn Ferenc az a művésztárs, aki minden követ megmozgat, hogy Kemény Judit helyzetbe kerüljön, de segítő szándéka sem tudja lebontani az őt övező zárványt. Az erőfeszítések nyomon követhetők levelezésükben.

Kemény Judit: Korsós nő, 1948 körül, égetett agyag, 26 cm Kemény Judit: Afrika, 1942, ceruza, papír, 20x15 cm

2010. 06. 04. 0:26:55

peltek. Kelet-Európát mindössze

Műkereskedelem

kettő, a lengyel Local_30 és egy

BAGYÓ ANNA

prágai, a Jiři Svenska Galéria képviselte.

Vásárok múzeumi miliőben

A modern szekcióban a kiállítók jelentős része a terebélyes standokon „múzeumi” prezentá-

Ar t Cologne, Ar t Brussels

cióra törekedett. A nemzetközi művészek mellett igen jelentős

Köln, 2010. IV. 21–25; Brüsszel, 2010. IV. 23–26

számban szerepeltek az ismert német figuratív – például George Grosz, Ernst Ludwig Kirchner, Emil Nolde, Karl Schmidt-Rottluff – és

A művészeti vásárok versenyében az elmúlt években igencsak alul maradt Art Cologne minden erejét összpontosítva igyekszik a ringben maradni. A legkorosabb európai vásárként szerveződött kölni fórum idei rendezvénye jelentős minőségbeli változáson ment keresztül. Az immár másodszor vásárt rendező Daniel Hug igencsak kitett magáért, hogy röpke két év alatt visszaédesgesse az elmúlt években elpártolt jelentősebb nemzetközi és német galéri-

az absztrakt alkotók – többek között Günther Förg, Gerhard Richter, Emil Schumacher, Ernst Wilhelm Nay és Günther Uecker – munkái egyaránt. Természetesen az Art Cologne vásárról nem hiányozhattak Andreas Gursky, Thomas Ruff, Thomas Struth vagy Candida Höfer nagyméretű fotói sem. A helybéli galériák között a friedbergi Hoffmann az idén is kiállította a magyar Maurer Dóra képeit.

ákat, és felkeltse a fiatal galériás generáció érdeklődését is a

A New Positions projekt keretében a berlini-

műkereskedelmi fórum iránt.

lipcsei EIGEN+ART Galéria a Lipcsei festőisko-

A vásárt az idén is a Köln Messe területén rendezték, ahol a 11. pavilon két szintjén 200 galéria kapott alkalmat a bemutatkozásra. A rendezvény, profiljához hűen ez alkalommal is jelentős számban képviselte a modern művészet mestereinek munkáit, amelyek a már klasszikus számba menő kortárs művekkel közös szinten foglaltak helyet. A kísérletező szellemű, cutting-edge galériák és a frissen készült projektek az emeleten szerepeltek. A galériák közel háromnegyed része német (114) volt, a külföldieket illetően az osztrákok 12, a svájciak 10, az amerikaiak és a britek 8-8, az olaszok 7, a

sajtófotó

szomszédos dánok, hollandok és franciák 4-4 galériával szere-


lából többek között Neo Rauch és David Schnell munkáit mutatta be, de jelen voltak a Berlinben élő Martin Eder érzéki női portréi is. Szintén ebben a kategóriában állított ki a Tel Aviv-i Rosenfeld Galéria is, ahol a fiatal izraeli művész, Toony Navok pszeudo építészeti installációját láthattuk. A New Contemporaries program részeként a dubai The Third Line Galéria a Közel-Kelet térségében élő művészek munkáival érkezett, és többek között Susan Hefuna munkáit is a Art Cologne

közönség elé tárta.

Open Space – Circus Hein

2010. június

Art Cologne

43

2010. 06. 04. 0:27:30

fotó: Vécsei Júlia

Art Brussels A Kisterem Galéria standja a megnyitó előtt

A fő attrakciót az idén is az Open Space

szerepelt például a párizsi Claude Bernard Galéria, ahol

szekció alkotta, ahol 27 galéria képvisele-

Paul Rebeyrolle méretes figuratív festményeit mutatták be.

tében egy-egy művész szerepelt, s amelyet a

A New York-i-zürichi-teheráni Lelong Galéria Kik Smith nagy-

műfajok sokszínűsége jellemzett. Itt láthattuk

méretű (260x630) ceruza-tustinta papírmunkáit állította ki.

többek között Hanna Schwarz ajtók képezte

A londoni Victoria Miro mások mellett Yayoi Kusama festmé-

installációját, amelyet a kölni Cristian Nagel

nyeit és szobrait prezentálta, amíg a moszkvai Regina orosz

Galéria reprezentált.

művészek figuratív festményeit tárta a közönség elé.

Art Brussels

állított ki a ljubljanai SKUC Galéria is, amely ez alkalommal

megvalósításától a gazdasági problémák és

az ex-Jugoszlávia művészeit képviselte – például a horvát

az izlandi vulkánkitörés okozta légtérzár sem

Igor Gubic, a koszovói Alban Muja vagy Nemanja Cvijanovic

tudta eltántorítani: a bemutatott anyag felül-

videómunkája várta itt az érdeklődőket. Több galériánál is

múlta az előző évek rendezvényeit.

szerepeltek építészeti elemekből konstruált installációk, a

galéria szerepelt, amelynek több mint negyed

zikóját kínálta eladásra. Szintén ebben a pavilonban kapott helyet a First Call

alkották. Őket követően jelentős volt a fran-

projekt, ahol 12 galéria mutatkozott be a vásáron. Itt

ciák (31) részvétele is, majd a többi európai

jelentős volt a lengyel érdekeltség, ugyanis két varsói (a

vásár összetételéhez hasonlóan a németek

Czarna és a Lokal_30) és a Berlinben és Krakkóban is galériát

sorakoztak fel (25) nyomukban a britekkel

működtető, lengyel művészeket képviselő Zak/Branicka

(22). A svájciakat 11, az osztrákokat 7, a

Galéria is szerepelt. A Young Talent kategóriában állítottak ki

dánokat 6, míg a hollandokat, az olaszokat és

az öt évnél fiatalabb galériák (45) – többek között a londoni

a spanyolokat 5-5 kiállító képviselte. Szintén,

Suton Line, amelynek papírtapétával díszített standján a

mindössze 5 galéria volt jelen az egész kelet-

lipcsei Christoph Ruckhaberle három nagyméretű festményét

európai régióból is, ahonnan 2 lengyel és 1-1

tárták a közönség elé. A budapesti Kisterem Galéria Káldi

orosz, szlovén és – az Art Brussels történe-

Katalin, Kokesch Ádám, Lakner Antal és Vécsei Júlia munkáival

tében első alkalommal – magyar (a Kisterem)

szerepelt sikeresen.

helyszűkében a várólistán maradt.

2010. június

müncheni Zink Galéria például a japán Yoshitomo Nara fahá-

részét belga – főleg brüsszeli – galériák (45)

galéria szerepelt – a budapesti Viltin Galéria


a kockázatot kedvelő, kísérletező szellem uralkodott. Itt

Az idei brüsszeli vásárt ambíciózus terveinek

Az EXPO pavilonjaiban 170 nemzetközi

44

Az Art Brussels 3. pavilonjában érezhetően más hangulat,

A Solo projektben részt vevő galériák (21) a vásár mindkét pavilonjában jelen voltak. Például a New York-i-brüsszeli

A szervezők arra törekedtek, hogy a karri-

Gladstone Galéria többek között Anish Kapoor frissen készült

erjüket már megalapozott, illetve a feltö-

munkáit, a bécsi Krinzinger Galéria az indiai Sudarshan

rekvő galériákat és a projekteket külön

Shetty rajzait és két szobrát hozta el a vásárra.

pavilonba helyezzék el. Az 1. pavilonban

2010. 06. 04. 0:27:41

Körkép

SZOMBATHY BÁLINT

Mester és tanítványa R ó n a i Pé t e r é s Fa r k a s R o l a n d k i á l l í t á s a Magma Kortárs Művészeti Kiállítótér, Sepsiszentgyörgy, 2010. IV. 1–20.

Jelentőségéhez méltó érdeklődés mellett nyílt meg

szlovákiai művészetet. Ennek az ágán találjuk

ez év április elsején Sepsiszentgyörgyön a Magma

még – másokéi mellett – Bartusz György,

Kortárs Művészeti Kiállítótér. Köszönhető ez elsősorban a

Németh Ilona és Juhász R. József opusát.

nemzetközi porondon performanszművészként ismert Ütő Gusztávnak és tanítványainak, Kispál Ágnes-Evelinnek és Kispál Attilának, akik budapesti intermédia tanulmányaik végeztével visszatértek szülőföldjükre a Székelyföldre, hogy létrehozzanak egy az érdeklődésüknek, alkotói irányultságuknak megfelelő kiállítóhelyet a maguk és a nemzedéktársaik számára.

Rónai munkásságának mozgatórugója a dadaista fricskázás, a humorral és szarkazmussal átitatott kipellengérezés,

A Magma mindenek előtt a generációs megmutatkozásnak

amelynek hiteles-

kíván teret adni, teljes mérvű kitekintéssel a régiók, külö-

ségét semmivel

nösen az elcsatolt országrészek kortárs magyar alkotóinak

sem kíméletlenebb

munkásságára. Ennek értelmében dolgozták ki a Mester és

öniróniája adja.

tanítványa kiállítássorozat sajátos koncepcióját, amely a

A „Picasso mondjon

jelenkori törekvéseket előzményeikkel egyetemben prezen-

le!” jelszó kimondat-

tálja egy-egy opus párhuzamos bemutatásával. Első alka-

lanul is átfordul a

lommal Rónai Péter (1953) és Farkas Roland (1975) szlovákiai

„Rónai mondjon le!”

multimediális művészekre esett a választás, akiknek műveit

olvasatú önostoro-

nemrég Budapesten is láthattuk a No Pass! című, határon

zásba, megnyitva a

túli kortárs magyar alkotók biennáléján. „Felvidéki meghí-

műveknek azt az önreflexív sorát, amelyben

vottainkat úgy választottuk, hogy volt szerencsém Rónai

az alkotó saját személyét teszi meg tautoló-

Péter egyetemi tanár akcióit látni és értékelni az érsekúj-

giai tanulmányainak tárgyává. A művészet

vári Stúdió Erté által szervezett Transart Communication

fogalmi elemzésének keretében különösen a

fesztiválon több alkalommal is. És volt diákjaimnak (…)

kép problematikája a szemet szúró számára.

is megadatott, hogy a korban hozzájuk közel álló Farkas

Díszes, már-már giccses rámákba ágyazott

Roland művészeti tevékenységét figyelemmel kísérjék” – írja

szöveges eszmefuttatásainak a rendelte-

Ütő a kiállítás katalógusában.

tése a kép definíciójának a viszonylagossá,

A „mester és tanítványa” koncepciója rugalmasan értelmezi a tanár-diák kapcsolatok valós hátterét, és nem okvetlenül annak klasszikus példáit kívánja illusztrálni. Rónai és Farkas esetében az előd-utód viszonyrendszer azért oly nyilvánvaló, mert törekvéseiknek számos közös vonása van, munkás-

Rónai Péter: Baszk kopogtatócédula, 2008 akril, vászon, 80x100 cm

abszurddá tétele (Képtelenség, 1976–2004). Konceptuális alkotásaira a legtermészetesebben fűződnek fel a nálánál több mint két évtizeddel fiatalabb Farkas ideaközpontú, ám eszközhasználat tekintetében

Farkas Roland: Change, 2010 digitális nyomat

ságuk sok tekintetben feltételezi egymást. Az egyik ilyen azonosság mindenképpen a lázadás attitűdje: az elsőnél a régi rendszer művészetszemlélete, a másodiknál pedig a jelenkor társadalmi-szociális valósága ellen. A „tanár” néhai kényszerű underground léthelyzete a „diák” esetében a punkkultúra peremhelyzetének tudatos vállalásába fordul át Farkas korai zenei tevékenysége által. Rónai nemcsak a korabeli helyi művészeti rendszer aláásásán fáradozik, hanem ugyanúgy szembefordul a művészeti rendszer dogmáival és a 20. század művészeti mítoszaival. De fennáll közöttük a rokon vonás az eszközhasználat és a poétika szabadságértelmezésének tekintetében is, melyet röviden az intermédia fogalmával határozhatnánk meg. Rónai és Farkas munkásalapvetően meghatározza a 80-as évek végétől datálódó


2010. június

sága egy olyan modernista folytonosságot képvisel, amely 45

2010. 06. 04. 0:27:50

némileg kötetlenebb munkái. De amíg az

minél nagyobb a pénz körforgása, annál kisebb az értéke.

őskonceptualista Rónait még mindig a művé-

Tízezer forintot váltok át különböző európai valutákra, míg

szet egyetemes ideája foglalkoztatja, addig a

az el nem veszíti értékének háromnegyedét. A végeredmény

posztkonceptualista Farkas már a művészeti

tíz euró. A fennmaradó összeggel aztán elindul a hajsza

rendszer – egyben a társadalmi ideológia –

valamilyen afrikai pénznem kereséséért illegális és legális

jelenkori mozgatórugóját, a pénzt teszi meg

csatornákon, hogy a projekt egy másik, gazdaságilag gyen-

vizsgálódásának tárgyává (Change, 2010).

gébb kontinensre helyeződve, nyitott véggel záruljon” – írja

„A projekt azt a tételt modellezi, mi szerint

Farkas, piedesztálra állítva egy köteg afrikai bankót.


Művészet mint hungarikum Magyar geometrikus törekvések Belvárosi Galéria, Debrecen, 2010. IV. 26–V. 22.

Piros, fehér és zöld színekben jelennek

vezték meg egyébként a közép-európai térség kortárs művésze-

meg a szavak a Magyar geometrikus

inek talán utolsó nagy közös bemutatóját is előbb a bécsi Ludwig,

művészet című, a debreceni Belvárosi Galériában rendezett kiállítás plakátján. Nem véletlenül, hiszen a geometrikus művészet Moholy-Nagy Lászlótól Molnár Veráig, Victor Vasarelytől Konok Tamásig igazi hungarikum, az elmúlt évtizedekben a magyar művészet jó hírnevét öregbítette a világban.

majd a budapesti kortárs művészeti múzeumban. Szerencsére vannak galériák, amelyek olykor a hiánypótló, de legalábbis az eredetileg az állami intézményekre tartozó feladatok egy részét önszorgalomból átvállalják. A Vízivárosi Galéria például a Posztgeometrikus törekvéseket mutatta be két kiállításon néhány évvel ezelőtt, a 2B Galéria pedig Sacra Geometria címmel mutatott be válogatást az irányzat sokfelé ágazó törekvéseiből. A két évvel ezelőtt a festészet napján a hajdúszoboszlói Nemzetközi Modern Múzeumban megnyílt kiállítás egyenesen sorozatot indított el. A folytatást az Abigail Galéria tavalyi kiállítása jelentette, s Joseph Kádár festőművésznek, a bemutatók szervezőjének szándéka szerint külföldi kiállítóhelyek is bekapcsolódnak majd az eseménysorozatba. Ahogyan a sorozatnyitó kiállításon a kortárs művek mellett lehetőség nyílt a visszapillantásra is egészen a 20. század 20-as éveiig, úgy a debreceni Belvárosi Galéria tágas tere is módot adott rá, hogy a geometrikus absztrakció 1920-as, 30-as évekbeli néhány jeles képviselőjének a műveivel szembesüljünk. A tárlat jelentős lépés egy nagy, áttekintő, teljességre törekvő szemle létrehozása, a geometrikus törekvések átfogó igényű áttekintése felé. Ebben nyilván hely jut majd minden irányzatnak, hiszen az absztrakt geometrikus művészet mellett igen erősen jelen vannak a figurális törekvések néhányában is a geometrizáló elemek, vagy éppen a szemléletmód, s számos életműben elválaszthatatlanul összefonódtak, vagy éppen periódusonként váltakozva kerülnek elő-, illetve háttérbe a különböző elemek. Kassák Lajos 1922-es Képarchitektúrája került a középpontba,

Gellér B. István:

46


2010. június

Éjszaka, 1974 akril, vászon

Az már korábban is nyilvánvaló volt, hogy a

amely egyrészt visszautal a kortárs geometrikus törekvések

magyar geometrikus művészet sokféle értéke

gyökerei, a 20-as évek konstruktivizmusa felé, például Beöthy-

várakozik fölfedezésre, de a műfajokat, tenden-

Steiner Anna, Schöffer, Vasarely műveinek társaságában. Utal

ciákat a maguk teljességében felmérni igyekvő,

ugyanakkor a régi és az új avantgárd művészeinek találkozásakor

a kortárs magyar művészet értékeit nemzetközi

a 60-as években elindult folyamatokra, a Budapesti Műhely, a

konstellációban bemutatni szándékozó nagy

Józsefvárosi Galéria, a Pécsi Műhely csoportos munkájára, a szín-

tárlatokról is szinte csak múlt időben beszél-

dinamika, a képzőművészet és az építészet kapcsolatát vizsgáló

hetünk kies hazánkban. Az óbudai tendenciák

stúdiumokra, az emigráns, külföldön dolgozó alkotók tevékeny-

sorozat ma már maga is történelem, ahogyan

ségére, az új amerikai, svájci, francia törekvések hatására. És még

a millennium alkalmából művészeti áganként

sok minden másra, ami mind-mind egy elkövetkező monogra-

szervezett bemutatósorozat is – akkoriban szer-

fikus feldolgozás részét képezheti majd.

2010. 06. 04. 0:28:04

A bemutatott művek közül bizonyosan hely jut

Körkép

majd egy összefoglalóban a képteremtés logikáját évtizedek óta kutató Lantos Ferencnek, az alapformák-színek találkozását elemző Ingo Glassnak. Barcsay Jenő, Balogh László, Deim Pál, Haász István, Aknay János műveinek együttese a szentendrei generációk párbeszédét érzékelteti, a legfiatalabb kiállító, Fábián Zoltán triptichonja pedig azt ígéri, hogy a művek sorát a fiatalabb nemzedékek gyarapítják. Kiállítási enteriőr

PELESEK DÓRA

Tervezett csorgatások Pá l f a l u s i A t t i l a k i á l l í t á s a MissionArt Galéria, 2010. III. 23–IV. 20.

Egyedülálló tárlatnak adott otthont a budapesti

készült festmények egységesek abban az

MissionArt Galéria. A Pálfalusi Attila 1967 és 2009

értelemben, hogy a művész pályája során

között született festményeiből válogatott kiállítás már

egy pillanatra sem távolodott el az általa az

önmagában is különleges esemény a kortárs magyar

1960-as években felfedezett absztrakciótól.

képzőművészetben, hiszen az 1941-es születésű, rendkívül

Pálfalusi Attila esetében a

produktív, ámde a (szakmai) nyilvánosságtól egész életében tudatosan távolságot tartó alkotónak ez az első budapesti bemutatkozása. A több évtizedes alkotói életpálya során mindössze négy önálló kiállítást1 jegyző művész most kiállított munkái bizonyítják, hogy a hallgatás nem egyenlő a mondanivaló hiányával, mint ahogyan a – sokszor céltalan önismétléssel vagy kényszerű kísérletezéssel járó – „megújulás” sem garancia a tartós sikerre, a közönség érdeklődésének fenntartására. Pálfalusi példája igazolja, hogy az „önkéntes száműzetés”, a visszavonulás, a hazai képzőművészeti színtéren való folyamatos jelenlét hiánya, nem feltétlenül társul kiégéssel, kimerüléssel, tartalmiformai kiüresedéssel. Ellenkezőleg: a Festmények 1967–2009 anyaga éppen arról tanúskodik, hogy a művészt – annak dacára, hogy a közönségtől való elzárkózása okán nélkülözte a rendszeres kritikai reflexiót – továbbra is rendületlenül foglalkoztatja az absztrakt expresszionizmus és az akciófestészet technikáinak alkalmazásában rejlő lehetőségek kiaknázása, csakúgy, mint a pointillizmus hagyományának a foltfestészet felőli újra-, illetve továbbgondolása. A budapesti kiállítás az alkotást önmagáért való tevékenységnek tekintő Pálfalusi teljes, mind mennyiségét, mind pedig a munkák méreteit

felfedezés

tekintve monumentális festészeti életművét reprezentálja.

szó sajátos,

Az egészen korai, valamint a legújabb alkotások mellett

mindamellett konkrét

számos olyan munka is helyet kapott, amelyeket a művész

jelentéssel bír, ugyanis a rend-

többször átdolgozott.

kívül dinamikus és expresszív képeket ered-

Pálfalusi Attila: Zöld kör I., 1999 farost, zománc, Ø 90 cm

ményező csurgatásos-fröcsköléses technikát tatásáról van szó, a kiállítási anyag viszonylag homogén. Pálfalusi életművén belül nem beszélhetünk jól elhatárolható korszakokról: az esetenként akár 30 év különbséggel


egyedül, a klasszikus, nyugati művészek munkáit nem ismerve – jóllehet azokkal párhuzamosan – kísérletezte ki és alkalmazta.

2010. június

Noha voltaképpen az eddigi festészeti életmű átfogó bemu-

47

2010. 06. 04. 0:28:13

Miután pályatársa, Konkoly Gyula révén

A farost-, funér-, esetenként redőnyfelületre függőle-

maga is bekerült az Iparterv csoportba,

gesen, illetve átlósan csorgatott zománc- vagy olajfesték

és szerepelt a Dokumentum 69-70 című, a

olyan végtelennek tetsző, kizárólag a hordozófelület

magyar neoavantgárd törekvéseit bemu-

által behatárolt, rácsszerű kompozíciókat képez, amelyek

tató kiadványban2, munkái egy – a kelet-

által felfüggesztődik, összeolvad rész és egész fogalma.

európai avantgárdról szóló – nemzetközi

Pálfalusi képein az egész saját részeiben multiplikálódik,

katalógusban3

végtelenítődik. Mialatt a részletekben hiánytalanul

is helyet kaptak. Talán e korai

el- és felismeréseknek, valamint a művész

leképződik az egész, minden egyes parányi alkotóelem a

– szuverén életformaként, napi életfeladat-

festmény egészének reprezentációjává válik. Csorgatott

ként, önkifejezésre való szüntelen ösztönzés-

képeinek dinamizmusa nemcsak az alkotói módszerből

ként felfogott – festészethez való viszonyának

ered, hanem abból is, hogy Pálfalusi festményei – abszt-

is köszönhetően Pálfalusi máig hű maradt az

rakt jellegüknél fogva – magukban rejtik a folyamatos

absztrakcióhoz. A Festmények 1967–2009 című tárlat Pálfalusi mindkét jellegzetes képtípusát és technikáját felvonultatja. Kiállított anyag egyik részét a kör formájú vászonra készített pointillista munkák alkotják (Zöld kör I., II.). A vászonra több rétegben felhordott, színes zománcfestéknek köszönhetően a képek egyes részei domborműszerűen kiemelkednek – plasztikusságuknál fogva szinte kikényszerítik a vizuális észlelést kiegészítő taktilis érzékelést. A festmények másik, jóval terjedelmesebb csoportjába a nagyméretű téglalap vagy négyzet alakú, „kontrollált szabadfestéssel,”4 azaz tervezett csorgatással létrehozott munkák tartoznak (pl. Rollo II., 1972;

48


gatás irányára merőlegesen, azaz vízszintesen rögzíti a képeket, egyszersmind a nézőpontváltást is felkínálja a néző számára. Kitágítja, megsokszorozza az értelmezés lehetséges horizontját: úgy ad teret az egyéni reflexióknak, hogy – miközben önkéntelen interpretációra ösztönzi a szemlélőt – képei mindvégig szigorúan nélkülözik a figuralitást. Jegyzet 1 1968, Tiszaszederkény; 1998, Szombathely (Szombathelyi Képtár); 2000, Miskolc (Miskolci Galéria); 2010 Budapest (MissionArt Galéria) 2 Dokumentum 69-70. Az Iparterv-kiállítások összevont katalógusa. Budapest, 1970 3 Klaus Groh: Aktuelle Kunst in Osteuropa. DuMont, Köln, 1972 4 Pálfalusi Attila kifejezését a művész monográfusa, Szombathy Bálint magyarázza: Szombathy Bálint: Pálfalusi, A Miskolci Galéria Könyvei 36., Miskolc, 2009., 36. lap

2010. június

Idegvégződés, 1974; Sávszélesség, 2003).

változás és változtatás lehetőségét (Lehetőség, 1968; Egyensúly, 1976). Azáltal, hogy a művész sokszor a csor-

2010. 06. 04. 0:28:16

Körkép

SINKÓ ISTVÁN

Tizenhat – hatvan Buczkó György és Záborszky Gábor kiállítása Fészek Galéria, 2010. IV. 20–V. 14.

A számmisztika félig-meddig érvényes. 1994-ben Papír és Üveg címen Buczkó György és Záborszky Gábor közös kiállítást rendeztek a Fészek Galériában. Ezt a 16 évvel ezelőtti tárlatot is Fitz Péter nyitotta meg és Molnár Éva rendezte, akárcsak a mostani bemutatkozást. 44 évesek voltak abban az időben a kiállítók, s aligha gondolták, hogy a kétszer négy vagy a negyvennégy holmi mitikus számmá nő az életükben. Műveket kívántak nézőik elé tárni, egy állomás volt az a tárlat, épp akkor, negyvennégy évesen. Ennek a mostani tárlatnak már a címe is egy szám: Hatvan. Épp ennyi idős most a két művész, s születésnapi ajándékként – mini összegzésként – adták a nézőknek a bemutatót, a korábbi tárlat közremű-


ködőivel együtt. Kis tér a Fészek Galéria tere, s mégis mintha monumentálissá növelnék a művek. Záborszky újabb, az elmúlt évtizedben készített munkái a föld és a nemesfém, a matériák találkozásának alkimista rejtelmeibe avat be minket, nézőket. A hol triptichonszerű elrendezésben, hol magányosan álló kisméretű képek – Molnár Éva szűkszavúan lényegre törő rendezésében – a barnásszürke földanyag (homok, agyag) és a ráspriccelő fém (ezüst, arany) szekvenciákat idéző, tudatosan véletlenszerű egymásra hatását képezik le. A földfelületek rusztikusságát még jobban kiemelik a felsértett, szinte geometrikus karcok, nyomok. Két másik, korábbról ismert munkáján az arany-ezüst kapu, a diadalkapu, a Porta della Paradiso variációit láthatjuk. A számvetés esszenciája, talán minden titkok birtokosa a papírtekercs – üveg (plexi) dobozba zárva. Záborszky felületgazdag és anyagmély munkáit Buczkó üveg, fém, üveg-samott alkotásai ellenpontozzák. Számára is fontos a mérték, a balansz – ennek két munkát is szentelt, de míg a mozdulatlan-mozgó bizonytalanságát acél-üveg keretbe zárta, addig az üvegtömbök geometriájára ránehezedő üveg-samott brutális barna tömbjei épp a súlyosság érzését keltik. A középen elhelyezett fémbakokra szerelt, elmozdulni látszó üveglépcsők statikája ezeknek a munkáknak kiegészítője, ellenpárja. Elegáns hatvanas urak párbeszéde ez a kiállítás, benne sok nagyvonalú látvánnyal, finoman műves részlettel. A 16 évvel ezelőtti tárlat 2010. június

alkotói és művei is még fajsúlyosabbá, s tán érettebbé váltak.


49

2010. 06. 04. 0:28:19

B UDAPEST acb Kortárs Művészeti Galéria (VI. Király u. 76.) The Corporation VI. 25–VII. 23. Belvedere (V. Szent István tér 12.) Láthatatlan Váli-képek közgyűjt.-ből V. 15–IX. 10. Boltíves Galéria (VI. Podmaniczky utca 41.) Szikora Tamás: „Új képek” VI. 2–VII. 1.

Lengyelországból jöttünk! V. 16–VII. 16. LUMÚ (IX. Komor Marcell u. 1) A képzelet tudománya IV. 29–VI. 27. Félreérthetetlen mondatok V. 25–II. 27. Gerber Pál retrospektív kiállítása VI. 17–VIII. 15. Magyar Fotográfusok Háza (Mai Manó Ház) (VI. Nagymező u. 20.)

Rippl-Rónai Múzeum (Fő u. 10.) Rippl-Rónai és a Nabis V. 27–VIII. 22.

KECSKEMÉT Erdei Ferenc Kulturális és Konferencia Központ (Deák Ferenc tér 1.) Betül Aytepe: Lírai integráció VI. 2–VI. 27.

M ISKOLC

Budapest Galéria Kiáll. (V. Szabad sajtó út 5.) Németh Ágnes: „Kozmoszkert” részlet VI. 10–VII. 11.

Burger Barna: Előtte–Utána, a zárójelbe tett idő V. 7–VI. 27. Miskolci Galéria (Rákóczi u. 2.) FFS – Felhőgyár VI. 3–VI. 27. Iparvágány IV. – Új város épül. Miskolc 19451975 IV. 29–IX. 18. M. Nemz. Galéria (I. Budavári Palota, Dísz tér 17.)

Budapest Galéria Kiáll. (III. Lajos u. 158.) Tadao Ando japán építész kiállítása Klein Rudolf fotóival V. 20–VI. 20.

Kovásznai György életmű-kiáll. V. 21–IX. 26. Depero, a futurista VI. 4–VIII. 22.

Budapesti Történeti Múzeum

Melange Galéria (V. Markó u. 3.) Tia Gregorak: Ritka orchideák V. 27–VI. 24.

(I. Szent György tér 2. – Budavári Palota „E” épület)

Kadarkuti Richárd (1926–2002) VI. 2–VII. 18. B55 Galéria (V. Balaton u. 4.) Barabás Zsófi: Napok térképe V. 26–VI. 30. 2B Galéria (IX. Ráday u. 47.) Aura/Aurora – valós idejű audiovizuális installáció V. 21–VI. 19.

Mono Galéria (I. Ostrom u. 29.) Verebics Ágnes: Nyolc és fél póz VI. 3–VI. 30. Műcsarnok (XIV. Dózsa György út 37–Hősök tere) A pult mögött, A posztszocialista gazdaság jelenségei a kortárs művészetben VI. 18–IX. 19.

Nessim Galéria (VI. Paulay Ede u. 10.) Csepel Galéria Műv. Háza (XXI. Csete Balázs u. 15.) Robitz Anikó, Czigány Ákos: Trió V. 11–VI. 17. Néprajzi Múzeum (V. Kossuth Lajos tér 12.) BICIKLUS V. 4–VI. 18. Egy falu az országban 2009. XI. 18–VIII. 31. Deák Erika Galéria (VI. Jókai tér 1.) On paper – csoportos kiállítás V. 28–VII. 10. Dovin Galéria (V. Galamb u. 6.) Ötvös Zoltán: Esthajnalcsillag V. 7–VII. 1. Ernst Múzeum (VI. Nagymező u. 8.) Várnai Gyula: „Ugyanaz a patak” V. 22–VIII. 29.

Fészek Galéria (VII. Kertész u. 36.) Ézsiás István: Konstruktív expanziók, 2010 Róma–Budapest VI. 1–VI. 25. Romvári Márton kiállítása VI. 15–VII. 9. Fővárosi Képtár – Kiscelli Múz. (III. Kiscelli u. 108.) Új szerzemények 2006–2010 IV. 22–VI. 20. Kupcsik Adrián kiállítása VI. 24–VIII. 29. Galéria Lénia (II. Széher út 74.) Túry Mária (1930-1992) emlékkiáll. VI. 5–IX. 26. Galéria Neon (VI. Nagymező u. 47. 2. em.) Pálos Miklós: Munkák VI. 4–VII. 2. Godot Galéria (VII. Madách út 8.) Válogatás Sáránszki Péter gyűjt.-ből V. 26–VI. 19. G13 Galéria (VII. Király u. 13. – Gozsdu Udvar) BP PSYCH BP SPIRIT V. 21–VI. 10. HAAS Galéria (V. Falk Miksa u. 13.) XX. századi festmények és rajzok IX.11.-ig

Park Galéria (XII. Alkotás u. 53. – MOM Park) Vincze Ottó: Mint víz alatt énekelni V. 27–XI. 5 Pintér Sonja Galéria (V. Falk Miksa u. 10.) Horitz Karina: Hibrid Memória II. V. 27–VI. 26. Prestige Galéria (V. Falk Miksa u. 7.) Gyorsuló idő V. 28–VI. 26. Raiffeisen Galéria (V. Akadémia u. 6.) Cseke Szilárd: Elhagyott ösvény V. 10–VI. 27. Ráday Képesház (IX. Ráday u 25.) Kádár Katalin: Városok VI. 9–VI. 25. Szépművészeti Múz. (XIV. Dózsa György út 41.) Vera Molnár / Cézanne II. 3–VI. 30. Tat Galéria (VIII. József krt. 69. IV.em.) Köves Éva, Zsemlye Ildikó V. 27–VI. 30. Újlipótvárosi Klub-Galéria (XIII. Tátra u. 20/b.) Eszenyi Ákos kiállítása VI. 2–VI. 18.

Ferenczy Zsolt: Mission Possible VI. 3–VII. 9.

PÉCS Pécsi Galéria (Széchenyi tér) Siklósi Szalon – 2010 VI. 11–VII. 4. Pécsi Kisgaléria (Szent István tér 4.) Páros portrék V. 29–VI. 20. Paper Island 2. VI. 25–VII. 18. Parti Galéria (Mária u. 1.) Földi Péter: Tavasz V. 3–VI. 20.

S ZEGED Regionális Összműv. Közp. (Tisza Lajos krt. 56.) XIII. Táblaképfestészeti Biennále V. 15–VII. 11. 12 Pozíció – kortárs darmstadti kiáll. V. 22–VII. 11.

S ZENTENDRE MűvészetMalom (Bogdányi u. 32.) Szentendrei Képtár (Fő tér 2-5.) Rényi Krisztina: Képes mesék – mesés képek V. 7–VII. 4.

S ZÉKESFEHÉRVÁR Pelikán Galéria (Kossuth L. u. 15.) Varga Gábor Farkas: Plakátok 2000–2010 V. 21–VI. 25. Szent István Király Múzeum (Bartók Béla tér 1.) Fehér László (2007–2010) V. 29–X. 24.

S ZIGETSZENTMIKLÓS Városi Galéria (Tököli út 19.) Mario Di Cicco, Pieronymus Kosch: Visszatükröződő jelek VI. 1–VI. 1

S ZOMBATHELY

Vasarely Múzeum (III. Szentlélek tér 3.) Konkrét fotó, fotogram V. 26–IX. 26.

Szombathelyi Képtár (Rákóczi Ferenc u. 12.) Kezdőtőke – NYME-SEK végzős hallg. kiáll. V. 19–VI. 15. Solymosi Thurzó Vera: 75-től 85-ig VI. 3–VII. 3. Vízivárosi Galéria (II. Kapás u. 55.) Budai szobrászok – a Magyar Szobrász Társaság Szkok Iván kiállítása VI. 24–VII. 18. kiállítása V. 18–VI. 23. VESZPRÉM Fülöp Ildikó és Christopher Pelly festm. VI. 29–VII. 22. Csikász Galéria (Vár u. 17.)

HUBA Galéria (NÉZHELY) (I. Attila út 133. utcai bejárat) B ALASSAGYARMAT Székács Gyöngyvér: Tapes, valenciai kóstoló VI. 2–VI. 30. Szerb Templom Galéria (Szerb u. 5.) Kirják Miklós kiállítása VI. 4–VII. 29. Inda Galéria (VI. Király u. 34. II./4.) Iparművészeti Múzeum (IX. Üllői út 33-37.) 3. Textilművészeti Triennále VI. 17–VIII. 22. Álomjárók Indiában VI. 19–VIII. 22.

P AKS

Paksi Képtár (Tolnai út 2.) 30. Művésztelep VI. 7–VI. 18. Az embert az ő képére III. 18–VIII. 29.

D EBRECEN MODEM (Baltazár Dezső tér 1.) Berszán Zsolt: Genezis III. 11–VI. 20. A másik Csinszka – Márffy Ödön múzsája II. 25–VI. 20. Reigl Judit: A létezés ritmusa VI. 17–IX. 19.

Veszprémi Tavaszi Tárlat 2010 V. 8–VI. 27. Modern Képtár – Vass L. Gyűjt. (Vár u. 3-7.) Nem’s Judith: Totemrehívás V. 8–VII. 10.

Z ALAEGERSZEG Keresztury Dezső ÁMK (Ady u. 14.) Bohus Áron és Szablyár Zsuzsa kiáll. VI. 2–VI. 29.

2010. június

A USZTRIA Jövő Háza (II. Fény u. 20-22.) Fogadó Padlás B ÉCS Bátorfi Andrea: Táguló/Két világ határán V. 22–VII. 10. Mű-Terem Galéria (Batthyány u. 24.) Ellentmondások. Etika és fotó Kunsthaus, VI. 20-ig Vágfalvi Ottó: „Színekbe szőtt vallomások” VI. 3–VI. 25. A herceg mint gyűjtő Lichtenstein Museum, VIII. 24-ig K.A.S Galéria (V. Váci u. 36.) G YŐR Diszkurzív festészet – modern és posztmodern Új bekezdés VI. 4–VI. 21. Museum Moderner Kunst, VI. 27-ig Városi Műv. Múz. – Esterházy palota (Király u. 17.) Klauzál13 Galéria (VII. Klauzál tér 13.) Gerhard Rühm Museum Moderner Kunst, VI. 27-ig Rippl-Rónai József gyűjt. kiállítása V. 15–VII. 31. Város a szememen át V. 27–VI. 30. Anton Romako Oberes Belvedere, VII. 25-ig Boros Miklós Áll. Kiáll. idősz. kiállítótér (Apor Klebelsberg Kultúrkúria (II. Templom u. 2-10.) Vilmos püspök tere 2.) Szín-játék – Válogatás a Városi James Cook és a déli tengerek Museum für Völkerkunde, IX. 3-ig Tóth József: Múltunk hídjai V. 18–VI. 20. Jiři Kovanda Secession, VI. 20-ig Művészeti Múzeum gyűjteményéből V. 8–VI. 30. Fiktív életek – megélt fikciók Generali Foundation, VI. 1–VIII. 15. KOGART (VI. Andrássy út 112.) Márffy Ödön Váczy Péter Gyűjtemény (Nefelejcs köz 3.) gyűjteményes kiállítása IV. 2–VIII. 1. Alex Katz grafikái Albertina, IX. 19-ig Cziráki Lajos: Bronzok V. 6–VI. 30. Keith Haring Kunsthalle, IX. 19-ig Lengyel Int. – Platán Galéria (Andrássy u. 32.) Szabadvári Attila Imre kiállítása VI. 5–VII. 25. J.M. Olbrich Leopold Museum, VI. 18–IX. 27. Össze-beszélt filmek VI. 3–VII. 16. K APOSVÁR Otto Muehl Leopold Museum, VI. 18–X. 4. 50 Vaszary Képtár (Fő u. 12.) B REGENZ Tóth Menyhért-kiállítás V. 27–VIII. 23. Roni Horn Kunsthaus, VII. 4-ig


2010. 06. 04. 0:28:47

Í RORSZÁG Kiállítások G RAZ WOLFSBURG Emberi feltételek Kunsthaus, VI. 12–IX. 2. James Turrel Kunstmuseum, X. 3-ig D UBLIN Relikviák – a profán és a szakrális Minoriten Kultur, VII. 18-ig Ellsworth Kelly rajzai City Gallery The Hugh Lane, VI. 20-ig Népművészet és kort. műv. Städtische Galerie, VII. 25. Alois Mosbacher Neue Galerie, VI. 10–VIII. 1. O LASZORSZÁG L ENGYELORSZÁG

I NNSBRUCK Eat art Taxispalais, VI. 20-ig

K REMS Paula Modersohn-Becker Kunsthalle, VII. 4-ig

L INZ Arany horizont. A sztyeppei nomádok Schlossmuseum, VIII. 22-ig

S ALZBURG Max Ernst: szabadság és rémálom Museum der Moderne, VI. 12–X. 3.

B ERGAMO

TORUN

Jiři Kolář: 99 kollázs GAMeC, VI. 9–VII. 25.

Az ideális kiállítás CSW, IX. 26-ig

F IRENZE

VARSÓ

Chirico, Magritte, Balthus Palazzo Strozzi, VII. 18-ig Felgyorsult növekedés Palazzo Strozzi, VII. 18-ig

Mediátorok Muzeum Narodowe, VIII. 8-ig L ITVÁNIA

G ENOVA

VILNA

Goya és a modern világ Palazzo Reale, VI. 27-ig Caravaggio sorozatai Villa del Principe, IX. 26-ig

Festészeti triennále CAC, VI. 18-VIII. 15. N AGY -B RITANNIA

G LASGOW

R ÓMA

B ONN

B ÁZEL

Skót művészet 1850-1910 Hunterian Art Gallery, X. 2-ig G. Favretto Chiostro del Bramante, VII. 4-ig C SEHORSZÁG Görög műv. és az antik Róma Palazzo Caffarelli, IX. 5-ig L ONDON P RÁGA Gino de Domenicis MAXXI, XI. 7-ig Sakk és a kortárs műv. DOX Center for Contemp. Art, VI. 28-ig Térképek – hatalom, propaganda, művészet Kutlug Ataman MAXXI, IX. 12-ig British Library, IX. 19-ig E GYESÜLT Á LLAMOK Nedko Szolakov Villa Borghese, X. 3-ig Kora reneszánsz rajzok – Fra Angelicótól B OSTON Leonardóig British Museum, VII. 25-ig Caravaggio követői Palazzo Ruspoli, VII. 18-ig Toulouse-Lautrec Párizsa Museum of Fine Arts, VIII. 8-ig Henry Moore Tate Britain, VIII. 15-ig S IENA N EW YORK Grafikák: Matisse, Picasso, Dalí, Warhol V&A, VI. 23-ig Querciától Donatellóig. A sienai Közelről vizsgálva: hamisítások, csalások, felfe- korareneszánsz Santa Maria della Scala, VII. 11-ig Kiki Smith Brooklyn Museum, IX. 12-ig dezések National Gallery, VI. 30–IX. 12. VELENCE Malevics: 1912-22 Guggenheim Museum, VI. 30-ig Voyeurok a kamera előtt Tate Modern, X. 3-ig A századforduló orosz műv. Ca’Foscari, VII. 25-ig Henri Cartier-Bresson MoMA, VI. 28-ig Francis Alys Tate Modern, VI. 15–IX. 5. 20. századi olasz szobrászat Ca’Pesaro, VII. 18-ig Picasso: Témák és variációk MoMA, VIII. 30-ig A Wyeth-művészcsalád: három generáció A modernség formái Ca’Pesaro, VII. 25-ig Lee Bontecou MoMA, VIII. 30-ig Dulwich Picture Gallery, VI. 9–VIII. 22. VERONA Női fotósok MoMA, VIII. 30-ig Wolfgang Tillmans Serpentine Gallery VI. 26–VIII. 29. Az élő Föld Palazzo Forti, X. 3-ig Otto Dix Neue Galerie, VIII. 31-ig John Latham Whitechapel Gallery, IX. 5-ig P HILADELPHIA S PANYOLORSZÁG M ANCHESTER A késői Renoir Museum of Art, VI. 17–IX. 16. B ARCELONA Tapéta és művészet The Whitworth Art Gallery, VIII. 30-ig Prága, Párizs, Barcelona. Modernitás és a fotó F INNORSZÁG N ÉMETORSZÁG 1918-48 MNAC, IX. 12-ig H ELSINKI B ERLIN Eva Hesse Fundació Tapiés, VIII. 1-ig A modernizmus két arca. Amos Anderson Kunstmus., IX. 20-ig Frida Kahlo retrospektív Martin-Gropius-Bau, VIII. 9-ig Pipilotti Rist Fundació Miró, VI. 8-X. 31. Ars Homo Erotica KIASMA, VI. 11–IX. 5 Olafur Eliasson Martin-Gropius-Bau, VIII. 9-ig B ILBAO Ilja Glazunov KIASMA, VIII. 29-ig Verizmus és Neue Sachlichkeit Kulturforum, VIII. 15-ig Robert Rauschenberg Guggenheim, IX. 12-ig F RANCIAORSZÁG Louis Bourgeois, Hans Bellmer Neue Nationalgal., VIII. 15-ig M ADRID B LOIS Hősök, bolondok, rabbik. Zsidó képregények Turner és mesterei Prado, VI. 22-IX. 29. Ünnepek és bűnök a reneszánszban. III. Henrik Jüdisches Museum, VIII. 8-ig S VÁJC és udvara Chateau, VIII. 24-ig Európai porcelánműv. Museum Ephraim-Palais, VIII. 29-ig

M ONTPELLIER Houdon és a felvilágosodás Musée Fabre, VI. 27-ig

P ÁRIZS A múlt ígéretei. Közép-európai neoavantgárd Centre Pompidou, VII. 19-ig Sarkis Centre Pompidou, VI. 21-ig Lucien Freud Centre Pompidou, VII. 19-ig Bűn és bűnhődés – Goyától Picassoig Musée d’Orsay, VI. 27-ig Grecotól Daliig. A Perez Simon-gyűjtemény Musée Jacquemart-André, VIII. 1-ig Vanitas – Caravaggiotól Hirstig Musée Maillol, VI. 28-ig Dinamika. Fiatal francia műv. Palais de Tokyo, VI. 11–IX. 1. Klee-művek a Beyeler-gyűjt.-ből Orangerie, VII. 19-ig Takeshi Kitano Fondation Cartier, IX. 12-ig

S TRASBOURG Richard Deacon Musée d’Art Moderne et Contemp., VI. 4–IX. 19. G ÖRÖGORSZÁG

ATHÉN Emberi közösségek hálózata National Museum of Contemporary Art, VIII. 30-ig H OLLANDIA

A MSZTERDAM Matisse-től Malevicsig. Modern művészek az Ermitázsból Hermitage, IX. 17-ig A holland pikturalista fotó Rermbrandthuis, VI. 20-ig

E INDHOVEN So LeWitt Van Abbemuseum, IX. 12-ig

H ÁGA A fiatal Vermeer Mauritshuis, VIII. 22-ig

R OTTERDAM René Burri Kunsthal, VIII. 22-ig Emlékezz a humanumra! Witte de With, VIII. 29-ig


Gabriel Orozco Kunstmuseum, VIII. 8-ig Liam Gillick Bundeskunsthalle, VIII. 8-ig Jean-Michel Basquiat Fondation Beyeler, IX. 5-ig D REZDA Rodney Graham Museum füt Gegenwartskunst, VI. 13–IX. 16. A meisseni porcelán 300 éve Japanisches Palais, VIII. 29-ig 41. Art Basel Art Basel, VI.16–20.

D ÜSSELDOR F

Informel és absztrakt expresszionizmus 194664 museum kunst palast, VIII. 1-ig

B ERN

F RANKFUR T E. L. Kirchner retrospektív Städel, VII. 25-ig Kortárs műv. Sri Lankából Museum der Weltkulturen, X. 24-ig

H AMBURG Test és lélek. Négy évszázad emberábrázolásai Museum für Kunst und Gewerbe, IX. 19-ig Szerelmi történetek Sprengel Museum, VIII. 15-ig

K ARLSRUHE

L IPCSE Neo Rauch Museum der Bildenden Künste, VIII. 15-ig

M ÜNCHEN A Daled-gyűjtemény Haus der Kunst, VII. 25-ig Sylvie Fleury Kubus, VIII. 1-ig Mel Ramos Museum Villa Stuck, VI. 25–X. 3.

S TUTTGAR T Brücke, Bauhaus, Blaue Reiter. A Fischer-gyűjtemény Staatsgalerie, VI. 20-ig Embertelen területek Kunstverein, VIII. 1-ig

Daniel Spoerri Kunstmuseum, VI. 27-ig

G ENF A művészet és piaca. Németalföldi művészet és műkereskedelem Musée d’art et d’histoire, VII. 29-ig S ZLOVÁKIA

N AGYSZOMBAT

H ANNOVER

Jürgen Klauke ZKM, X. 3-ig Robert Wilson: videóportrék ZKM, IX. 12-ig

B ELLINZONA Kollázsok. A töredékek poétikája Villa dei Cedri, VI. 27-ig

Miroslaw Balka Synagoga, VII. 11-ig

POZSONY Julius Koller SNG, VI. 20-ig Rombauer János SNG, VI. 3–VIII. 29.

New York

Christopher Pelley Fülöp Ildikó Installáció, festmények, fotók 2010. VI. 29–2010. VII. 22.

Vízivárosi Galéria

1027, Budapest, II. Kapás utca 55. www.vizivarosigaleria.hu e-mail: [email protected] telefon: (1) 201 69 25

2010. június

LYON

Ben Vautier: Sztriptíz MAC, VII. 11-ig

51

2010. 06. 04. 0:28:54

Impresszum

S INKOVITS PÉTER B ORDÁCS A NDREA L ÓSKA L AJOS M ULADI B RIGITTA PATAKI G ÁBOR P. S ZABÓ E RNŐ A szövegeket gondozza: R UDOLF A NICA Főszerkesztő: Szerkesztők:

e-mail: Fotó: Lapmenedzser: e-mail: Szerk. titkár: e-mail: Tudósító:

Következő számunk tartalmából: Centrumban Székesfehérvár: Hegedűs 2 László, Fehér László, Portré régen és ma

[email protected]

P ATAKI G ÁBOR , L ÓSKA L AJOS Szikora Tamás és barátai

[email protected]

C SIZMADIA A LEXA Khoór Lilla és Kriza Bori:

B ERÉNYI Z SUZSA L ADÁNYI I LDIKÓ

Választási megfigyelők

[email protected]

Z OMBORI M ÓNIKA Július Koller-retrospektív

O LLÁRI B ARBARA

K OZÁK C SABA Idővesztés. Klimó Károly kiállítása

[email protected]

FORGÁCS É VA (Los Angeles) B ALÁZS K ATA A kép eltűnése a kortárs művészetben U HL G ABRIELLA (Baltikum)

Review of the Foundation of Art Today Editor in Chief:

PÉTER S INKOVITS

Foundation of Art Today / Új Művészet Alapítvány H-1065 Budapest,

Nagymező u. 49. II/2.

Szerkesztőség:

H-1065 Budapest, Nagymező u. 49. II/2.

Telefon/fax:

+36 1 341 5598, +36 1 479 0232 +36 1 479

0233

Kiadja az Új Művészet Alapítvány H-1065 Budapest, Nagymező u. 49. telefon/fax: 341 5598, 479 0232, 479 0233 Felelős kiadó:

S INKOVITS PÉTER , az alapítvány elnöke

Terjeszti

a Hírker Rt., az NHE és alternatív terjesztők.

Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahiva-

Számunk szerzői:

B AGLYAS E RIKA képzőművész. B AGYÓ A NNA művészeti konzultáns. C SIZMADIA A LEXA művészettörténész, kurátor. D EBRECENI B OGLÁRKA kulturális antropológus, az Irodalmi Rádió szerkesztője.

K OPÓCSY A NNA művészettörténész. K OZÁK C SABA művészeti író. L ÁNG E SZTER képzőművész, művészeti író, a Debreceni Egyetem oktatója.

M ÁTHÉ A NDREA irodalmár, esztéta.

talban és a Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központjában, Budapest, VII., Vörösmarty

N EMES Z. M ÁRIÓ költő, kritikus.

utca 16–18., közvetlenül vagy postautalvá-

PELESEK D ÓRA esztéta, kritikus.

nyon, valamint átutalással a Postabank Rt. 11991102-02102799 pénzforgalmi jelzőszámra.

nka

Nemzeti Kulturális Alap

Egy példány ára: Előfizetési díj egy évre: Előfizetési díj fél évre:

695 Ft. 7800 Ft. 3900 Ft.

Batthyány Kultur-Press Kft. H-1014 Budapest, Szentháromság tér 6. +36 1 201 8891, +36 1 212 4303 telefon/fax: e-mail: [email protected] Lapterv és tördelés:

K ORONCZI E NDRE www.koronczi.hu

Nyomdai munka: Felelős vezető:

BLACKPRINT Nyomdaipari Kft. Fekete Attila

A meg nem rendelt kéziratokat és fotókat

S INKÓ I STVÁN képzőművész, művészeti író. S ZOMBATHY B ÁLINT képzőművész, művészeti író, műkritikus, a Magyar Műhely című folyóirat szerkesztője. F.m.: Művészek és művészetek (1987); Art Tot(h)tal (2004); a.k.a (2006); DrMáriás (2007); Marék homokot szorongatva (2009).

S ZÜCS G YÖRGY művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese. F.m.: Jándi Dávid [Zwickl Andrással] (1994); Haranghy Jenő, (1994); Nagybánya 100 éve [Murádin Jenővel] (1996); Magyar képzőművészet a 20. században [Andrási Gáborral, Pataki Gáborral, Zwickl Andrással] (1999).

TASNÁDY A TTILA művészettörténész.

gondosan kezeljük, de értük felelősséget nem vállalunk. A lapban közzétett fotókat nem küldjük vissza. A megjelent szövegek másodközlése csak az Új Művészet és a szerzők jóváhagyásával lehetséges. © Új Művészet © Szerzők Honlap: www.uj-muveszet.hu

HU ISSN 08662185


2010. 06. 04. 0:28:57

Jenő, a törökverő A múzsa csókja A Gólem szökésvonalai Férjhez akarok menni Szavak a mindennapokban Fény alkotta terek

Recommend Documents