Jellemzés A legkorábbi közvetlen fosszilizálódott bizonyíték a
Triászból származik, de a „kilyukasztás és szívás” módszere már megjelent a Devonban; Maga a növény és a növényevő élőlény koevolúció eredménye, tehát a növ. élőlény alkalmazkodása során élő környezetével is kölcsönhatásban fejlődött; Ez a koevolúciós fejlődés 4 fázisban zajlott le; A többfázisos fejlődés eredménye a növényi védekezés és a növényevő ehhez való alkalmazkodása; Másodlagos anyagcseretermékek szintetizálása; bőrszöveti
képződmények kialakulása,
Vs. Offenzív védekezés: lehetővé teszik a táplálkozás mértékének növekedését és a gazdanövény kihasználását.[
Folytatás Trofikus szintek alapján: primer producens - primer
konzumens kapcsolat; A kapcsolatok a növényevők és a gazdanövényeik között gyakran eredményeznek inverz evolúciós változásokat. Mikor egy növényevő megeszik egy növényt, olyan reakciót vált ki, ami biokémiai vagy fizikai védelmet hoz létre vagy ellentámadást indukál. Azokban az esetekben, ahol a kapcsolat specifikusságot (az egyes jellegzetességek evolúciója egymásból következik) és inverzitást (mindkét jellegzetesség kifejlődik) mutat, a fajok koevolúciós fejlődésen mennek keresztül. Ennek alapján igaz az a teória is, miszerint az alkalmazkodás a növényevőknél és gazdanövényeiknél speciáción (fajfejlődésen) keresztül valósul meg.
Herbivória szempontjából Feltehetően nincs olyan növény, amelyet ne fogyasztana v-en
herbivór; A fogyasztók a nettó növényi produkció 10%-át hasznosítják; A herba nem csupán táplálék, hanem alom, búvó- , élő- és párzóhely is egyben; A herbivór lehet mono- (gubacsdarazsak), oligo(krumplibogár) és polifág (káposztabagoly); illetve generalista (üregi nyúl) vagy specialista (óriáspanda); A speciáció kialakulhat egy növényre nézve, több fogyasztóval (pl.: az impala a Poaceaek levéllemezét, a kétszikűek levélrügyeit, a topi a még zöld füvek levéllemezét legeli, a bivalyt pedig a zöld és száraz, rostos növényi részek érdeklik.)
Folytatás a klíma szempontjából Adott tápnövény, adott fogyasztóval, adott habitaton –
éghajlatnak megfelelően fordul elő; Kozár és mtsai., 1992-ben ismertetik a trofoklimatikus elméletüket*, mely szerint az időjárás közvetlenül befolyásolja a tápnövények mennyiségét és minőségét, ezáltal szabályozza az őket fogyasztó populációk egyedeinek mennyiségét az adott élőhelyen. Az időjárás továbbá mindennél nagyobb mortalitást idéz elő, sőt sok esetben az ingazodásai előrejelezhetetlenek. (*Meteorológiai elméletek az egyedszámváltozás szabályozására)
P ÉLDÁK
Dohánybogár – Lasioderma serricorne Tápnövénye: dohány, de előfordul különböző gyümölcsökben is; Csak a lárva károsít: a sebzés könnyen felismerhető az általa rágott apró, kis kerek lyukakról és az azokból kitúrt ürülékről; amit 1x megtámadott, az utána fogyaszthatatlanná válik.
Hársfa díszbogár – Lampra rutilans Tápnövénye(i): hárs (Tilia) fajok; A teljes lárvafejlődés a hársak korhadó törzsében zajlik le, amelyben a lárvák járatokat rágnak. Bebábozódás előtt a lárva kijárónyílást készít a bogár számára.
Mogyoróeszelény – Apoderus coryli Tápnövénye: mogyoró (Corylus spp.); A bogarakkal májustól augusztus végéig találkozunk. Télen a talajba beássák magukat. A nőstények besodorják a mogyoróleveleket.
Nagy éjjelipávaszem – Saturnia pyri Tápnövénye(i): kökény (P. spinosa), kőris (F. ornis) és gyümölcsfák; Hernyója hatalmas zöld színű állat, melyen pirosas szemölcsök és belőlük kiálló serteszerű szőrök láthatók és elsősorban gyümölcsfák leveleit fogyasztja. Bábállapotban ez a faj is a hernyó által szőtt gubóban fejlődik, de ez a gubó egyáltalán nem alkalmas selyem készítésére.
Kis busalepke – Pyrgus malvae Tápnövénye(i): mályvák (Malvaceae), gyűszűvirág, málna és szeder; A hernyó nagy, fekete fejű, zöldes színű. A fiatal hernyók növények összenőtt levelei között élnek, idősebb korukban egy-egy levelet lehúznak, és összeszövik az aljzattal. Ezt a „védősátrat” csak táplálkozás idején hagyják el.
Admirális lepke – Vanessa atalanta Tápnövénye(i): nagy csalán (Urtica dioica), bogáncs (Carduus spp.); A nyílt területeket kedveli, kertekben, gyümölcsösökben, erdőszéleken, parkokban látható. Vándorlepke. Gyakran üldögél túlérett gyümölcsön, fatörzsek szivárgó nedvén és virágokon is.
Kis téliaraszoló – Operophtera brumata Tápnövénye(i): cseresznye, alma, tölgy (Quercus), gyertyán (Carpinus); A hernyó gyümölcsökkel, az imágó a lombos fák leveleivel táplálkozik; fenológiai szinkronizáció jellemzi: a petéknől túl korai, v. kései való kibújás éhezést eredményez – igazodás rügypattanáshoz.
Keleti fadongó – Xylocopa virginica Tápnövénye(i): zsályafajok (Salvia spp.) és bogáncs; Nem agresszív méhféle; néhány zsályafaj kizárólagos beporzója; a nőstények az elfoglalt növényen találhatók, a hímek inkább kíváncsibbak (felfedezők).
Háziméh – Apis mellifera Tápnövénye(i): virágos zárvatermők nektárja és pollenje; Szintén nem agresszív; euszociális faj, tehát olyan nagy családokban él, ahol az egyedek többsége nem szaporodik, hanem rokonait támogatja a szaporodásban.
Vörös méh – Apis koschevnikovi Tápnövénye(i): virágos zárvatermők nektárja és pollenje; Rendkívül szelíd méhféle; fészküket a trópusi esőerdők fáinak odvában rendezik be; rokon fajaikkal ellentétben propoliszt nem használnak.
Vörösfoltos bodobács – Lygaeus equestris Tápnövénye: méreggyilok (Vincetoxicum officinale); Élőhelye a száraz gyepek, de napfényes erdőkben, cserjésekben és gyomtársulásokban is előfordul. Növényi nedvekkel táplálkozik.
Zöld bogyómászó-poloska – Palomena prasina Tápnövénye(i): ernyősök (Apiaceae); Rétek, út- és erdőszélek lakója, de kertekben is megtalálható. A rovar szintén különböző növények nedveit szívogatja.
Nagy címerespoloska – Acanthosoma haemorrhoidale Tápnövénye(i): madárberkenye (Sorbus aucuparia), galagonya (Crataegus spp). Lomberdők tisztásain, erdőszéli bozótosokban él. Tápláléka kizárólag növényi nedvek.
Sarlóscsőrű kolibri – Eutoxeres aquila Tápnövénye(i): Heliconia fajok (Gyömbérvirágzatúak); Főként nektárt fogyaszt, de alkalomadtán rovarokat is elejt. Porozza is egyben a virágokat.
Zöld füleskolibri – Colibri thalassinus Tápnövénye(i): Inga fajok (Hüvelyesek); Elsősorban nektárt fogyaszt, de gyakran rovarokat is elkap. Előszeretettel látogatja a kávé árnyalatú fajokat.
Aranymellű csillagoskolibri – Coeligena bonapartei Tápnövénye(i): Cavendishia (Fészkesek) és Fuchsia (Rózsafélék)fajok; Nektárt fogyaszt, emellett követi a rovarokat virágról virágra, így beporzást is végez.
Charles Lucien Bonaparte
Óriáspanda – Ailuropoda melanoleuca Tápnövénye: bambusz fiatal hajtásai (Fűfélék); Bambuszon (napi 10-20 kg, mert nem tápláló) kívül mézet, tojást, halat és jamszgyökeret is eszik.
Vombat – Vombatus ursinus Tápnövénye: Fűfélék (csakis); Kemény, szívós leveleket fogyasztja, u.a kiásott gyökereket is szívesen megeszi. Erős fogai és karmai segítik a táplálkozásban.
Koala – Phascolarctos cinereus Tápnövénye: eukaliptusz (Mirtuszfélék); Anyagcseréje a vombathoz hasonlóan igen lassú. Napi 500 g levelet eszik és több fajtát is előnyben részesít /alacsony tápérték/.
Köszönöm a figyelmet!
