JELLEGZETES ÜZEMFENNTARTÁSI OBJEKTUMOK ÉS SZAKTERÜLETEK 1.03 5.03
Az ivóvíz-szolgáltatás üzembiztos és költségoptimált működtetésének stratégiái Tárgyszavak: ivóvíz; ivóvíz-szolgáltatás; karbantartási stratégia.
Az Európában általánosan elfogadott műszaki színvonalnak megfelelő „Követelmények vízellátó rendszerekkel és azok épületen kívüli részeivel szemben” című DIN EN 805 megjelenése után szükségessé vált ennek átültetése a Német Gáz- és Vízügyi Szövetség (Deutsche Vereinigung für Gas- und Wasserwirtschaft, DVGW) szabályozásába. Ugyanekkor döntés született a szabvány hazai vonatkozású tartalmakkal való kiegészítéséről, amelyeket a „Vízelosztó rendszerek műszaki szabályai (Technische Regeln der Wasserverteilung, TRWV) című W 400 jelű DVGW-munkafüzet tartalmaz, három részre felosztva: – 1. rész: tervezés, – 2. rész: építés, ellenőrző vizsgálat, – 3. rész: üzemelés, karbantartás. A harmadik rész néhány bevált munkamódszer, valamint az aktuális üzemeltetési és karbantartási követelmények felsorolása mellett ismerteti a vízellátó vállalatok által az elmúlt években kifejlesztett költségmegtakarító módszereket. Az ivóvízellátás gyakorlatában újabban célszerűnek bizonyult az üzemi és karbantartási feladatok kombinálása, ezért a DIN EN 805 a karbantartással is foglalkozik, mint az üzemi tevékenység részével. A kettő szigorú elhatárolására nincs is szükség, ma inkább komplex szemléletre kell törekedni.
Üzemelés és karbantartás közös alapelvei és céljai Vízellátó rendszerek üzemeltetésének és karbantartásának közös feladata a gondoskodás az ivóvízről higiéniailag kifogástalan minőségben, a szükséges mennyiségben és kellő nyomáson, valamint megfelelő üzemmód és karbantartási stratégia alkalmazásával, lehetőleg zavarmentesen.
A vízellátó vállalatnak a korszerű ivóvíz-szolgáltatás érdekében szem előtt kell tartania – a vízveszteség csökkentését, ill. alacsony szinten tartását, – a nyomás stabilizálását, – ellátási szünetek – különösen csőhiba miattiak – megrövidítését, – a hibaelhárítás gyorsítását, – meglevő berendezések használati idejének meghosszabbítását a vízminőség megőrzése mellett, – az ügyfelek elégedettségének fenntartását, ill. javítását, – a karbantartási költség csökkentését az ellátás biztonsága mellett, – a gazdaságosság fenntartását hosszú távon, főként a műszaki vagyon megóvásával és a csőhálózat minőségének megőrzésével.
Karbantartási stratégiák A karbantartásnak három, ma már klasszikusnak mondható stratégiája – az eseményorientált vagy kiesési stratégia, vagyis karbantartás csak reakcióként, bekövetkezett kárra, ill. külső eseményre, – megelőző meghatározott időközönként végzett karbantartás, – megelőző, és állapotorientált, ún. felügyeleti karbantartó stratégia, amelynek beavatkozásait a berendezések állapota és egy jól definiált állapothoz viszonyított időbeli alakulása határozza meg. A kiesési stratégiával legfeljebb kis- és közepes méretű vízellátó egységekben lehet megelégedni, amelyekben méretüknek megfelelően ritkábbak az üzemzavarok is. Nagyobb rendszerekben ez a „reaktív” módszer csökkenő üzembiztonságot, vízveszteségeket és romló vízminőséget vonhat maga után. A karbantartási költség rövid ideig kevés lehet, de hosszabb távon feltétlenül tetemessé adódik össze. A naptár szerinti megelőző karbantartás, nem törődve a valós igénynyel, gyakran jár fölösleges intézkedésekkel, tehát kiadásokkal, így sem rövid, sem hosszú távon nem lehet gazdaságos. A vízellátó hálózatok állapotfelügyeleten alapuló karbantartása az egyedüli stratégia, amely szavatolja a rendelkezésre álló eszközök hatékony és gazdaságos felhasználását. A költséget a rendszeres ellenőrzésekkel megállapított tényleges karbantartási igények szabják meg. A felügyeleti karbantartás alkalmazásakor ajánlatos – események és beavatkozások hiánytalan dokumentálása, – mindegyikhez pontos költség-hozzárendelés az elvégzett munkák részletes elszámolásával,
– a csőhálózat folyamatosan aktualizált adatnyilvántartása, – károk, üzemzavarok hasonlóképpen vezetett statisztikája, – a vízveszteségek nagyságának, eloszlásának és fejlődési irányának, valamint – a vízminőség esetleges változásainak mindenkori megbízható ismerete. A felsoroltakat figyelembe kell venni a karbantartási tervek elkészítésekor. Előnyös, ha a kiértékeléshez mindezen adatok és információk hálórendszerben állnak rendelkezésre.
A karbantartás feladatai a gazdaságos üzemeltetéshez A vízellátó rendszerek gazdaságos üzemeltetésének központi feladata a költségoptimálás, amely akkor valósul meg, ha sikerül a lehető legkisebb költséggel elérni a berendezések rendeltetésszerű működőképességének fenntartását és a víz célszerű elosztását. A gazdaságos működést hosszú távon kell igazolni, figyelembe véve a berendezéseknek a DVGW W400-1 jelű Munkafüzetében előírt minimális használati idejét (pl. földbe fektetett részekre 50 évet). A gazdaságos karbantartás feladatai: – optimális tervezés, – rendszeres csőhálózat-ellenőrzés és vízveszteség-nyilvántartás a W 392 DVGW-munkafüzet szerint, – megfelelő vezetékfektető eljárások és tartós szerkezeti anyagok alkalmazása, – együttműködés más vízellátó vállalatokkal, – a készenléti szolgálat optimálása, – ellenőrzés (controlling) és energiamenedzsment, – hatékony gazdálkodás a személyzettel, esetenként külső cég megbízása (outsourcing).
A vízellátó rendszer üzemeltetőjének feladatai A vízellátás üzemeltetőjének a karbantartással folyamatos összhangban kell megszerveznie és végrehajtania – a rendszer működőképességének fenntartásához szükséges azonnali intézkedéseket, – karbantartási munkák kiírását, – az ügyfelek tájékoztatását vízhasználati korlátozásokról, – az ivóvízminőség ellenőrzését rendszeresen, de építő- és javítómunkálatok után külön is, végül
– a rendszer felügyeletének és gondozásának elrendelését ugyancsak a W392 jelű munkafüzet szerint. A teljesítőképesség fenntartása Az ügyfeleknek biztosított szolgáltatás színvonalának megőrzése érdekében érdemben kell kezelni az ivóvíz mennyiségét és nyomását érintő reklamációkat. A vízelosztó állomások teljesítményének gyengülésekor szükség esetén be kell kapcsolni a hálóterveket. Ha az elégtelen vízellátást rejtett csősérülés vagy elzáródott retesz okozza, ezeket a hibákat hálózat-ellenőrzés keretében kell elhárítani. Nagyfogyasztó által vagy tűzcsapból hirtelen nagy mennyiség kivétele után a biztos ellátás helyreállítására, olykor erőteljes beavatkozásra van szükség. A vízmennyiség és -nyomás folyamatos felügyelete alapján idejében lehet informálódni a teljesítőképességi mutatóknak a csőhálózatban bekövetkezett jelentős megváltozásáról. A vízminőség megőrzése A német ivóvízrendelet követelményeinek megfelelő vízminőség fenntartásához a vízelosztó egységeknek is szigorú követelményeket kell kielégíteniük, ezek közül a legfontosabbak: – gondoskodás a lehető legnagyobb tisztaságról a vízelosztó állomásokon, – a vízminőségi előírások követése, – az ivóvízellátás esztétikai igényeinek kielégítése, – kötelező tisztaság a vízelosztó helyekkel való közvetlen érintkezés, pl. tűzcsap, köztéri és kerti csap használata vagy javítása alkalmával is, – a 2001-ben hatályba lépett német ivóvízminőségi rendelet, és a 2000 óta hatályos DIN-ivóvízszabvány követelményeinek betartása, – a W 400-1 DVGW-munkafüzetben az ivóvízellátó rendszer tervezésére, benne az alkalmazandó alkatrészekre vonatkozó követelmények teljesítése, – a vízelosztó egységek építésekor és ellenőrző vizsgálatakor betartandó kiegészítő egészségügyi szabályok követése a W 400-2 szerint. Fontos rendelkezés, hogy szennyvízelvezetés nem csatlakoztatható közvetlenül ivóvízvezetékhez. Ivóvíz nem ivóvizet szolgáló berendezés-
sel való érintkezésének tilalma értelemszerűen minden olyan szerelvényre, eszközre vonatkozik, amelyeken át az ivóvíz szennyeződhet. A nyilvános vagy közterületi csapon át ivóvízvezetékből tisztításra vagy öblítésre közvetlenül kivett vizet a visszaszívás elkerülésére nyitott szakaszon kell a megfelelő felvevőbe folyatni. A minőségmegóvás igen szigorú követelményeinek betartása nemcsak a vízellátó vállalat saját személyzetére, hanem külső cégek dolgozóira is kötelező: – az ivóvíz védelme szennyezésektől végig az ügyfélhez vezető úton, – az élelmiszerüzemekben előírtakhoz hasonló higiéniai szabályok, – a közvetlen érintkezés az ivóvízzel kerülendő egészen a fogyasztóig, – bejárható vezetékekben, tárnákban speciális, tiszta védőöltözetet kell viselni, – a munkák végeztével a berendezések részeit, alkatrészeit a W 291-es DVGW-munkafüzetben leírtak szerint kell megtisztítani, esetenként fertőtleníteni, – a higiéniai kívánalmaikat érintő utasításokat rendszeresen kibocsátani, – a vízminőséget szabályos időközönként kell ellenőrizni, – szükség esetén a vezetékeket át kell öblíteni, – a vízminőség változására azonnali beavatkozással kell reagálni. Az ellátáshoz szükséges víznyomás biztosítása A biztonságos vízellátáshoz gondoskodni kell kielégítő és lehetőleg egyenletes nyomásról. A víznyomás megváltozását okozhatja – a csővezetékek és más berendezések csökkenő teljesítőképessége, – az ügyfelek fogyasztási tulajdonságai, valamint – beavatkozás az üzemi viszonyokba, pl. záró armatúrák lezárása. Ha az ellátott terület többféle nyomásövezetből áll, sajátos üzemi követelményeknek kell eleget tenni: – a nyomászónákat elválasztó pontokon biztosítani kell az elegendő vízmegújítást, – az övezeteket hatékonyságuk szempontjából ellenőrizni kell, – a zónákat elválasztó reteszeket a tervrajzban kiemelten kell jelezni.
Hirtelen nyomásváltozást egyaránt okozhat a vízellátó vállalat és egy fogyasztó berendezése, de feltétlenül meg kell szüntetni, mert jelentősen veszélyezteti az ellátás biztonságát. Tervezett nyomásváltozásról a fogyasztókat úgy kell értesíteni, hogy idejük legyen megvizsgáltatni ivóvizes felszerelésüket, és ezeket szükség esetén az új nyomásviszonyoknak megfelelően átalakítani. Biztosítás fagy ellen Fagyveszélynek főként aknában, nyitott pinceablakban és félkész épületben elhelyezett vízórák vannak kitéve. Kellő fagy elleni védelemmel kell továbbá ellátni hídon futó és egyéb föld feletti, gyengén fedett, valamint aknába szerelt vezetékeket, a fagy beálltát biztonsággal megelőzve.
Csővezetékek üzembe és üzemen kívül helyezése Vízellátó rendszerek üzembe, ill. üzemen kívül helyezése – csővezetékeken és szerelvényeken végzett karbantartó és helyreállító munkák, – a hálózat helyreállításának tervszerű előkészítése, – új leágazások létesítése, – leggyakrabban pedig csőtörések és egyéb sérülések alkalmával válik szükségessé. Üzemen kívül helyezés A vízelosztó egység üzemen kívül helyezéséről (vagyis az ivóvízszolgáltatás megszakításáról) az ellátó köteles a fogyasztókat a hivatalos közlések helyi szabályainak szokásos módján értesíteni. Az üzemen kívül helyezést a szerelvények helyét, állapotát és fajtáját, az aktuális nyomás- és átfolyási viszonyokat, valamint a mindenkori vezetékszakaszt ismerő szakértővel kell elvégeztetni. Megkerülő retesszel működő berendezéseknél a kikapcsolást a legnagyobb zárószerkezettel kell kezdeni és a kisebbekkel folytatni, ezzel elkerülhetők a nyomás okozta erős lökéshullámok. Zavarelhárítás alkalmával óvakodni kell az armatúrák túl gyors lezárásáról, mert ez a csővezetéken újabb sérülést idézhet elő. Hosszú időre (több hónapra) üzemen kívül helyezett vezetékeket ajánlatos fertőtlenített vízzel megtöltve, nyomás alatt tartani.
A szükségtelenné vált vezetékszakaszokat minél hamarabb, használaton kívüli házcsatlakozásokat legkésőbb két éven belül le kell választani a hálózatról. Az egyszerű csőzárószerelvény azonban nem elég a visszafertőződés biztos megakadályozásához: az ellátóvezetéket közvetlenül az utolsó házcsatlakozás mögött le kell választani, csak így előzhető meg a víz pangása a szakasz végén. A kikapcsolt vízvezetéket a végén le kell zárni, hogy ne fejtsen ki hosszanti drénező hatást. Nagy átmérőjű vezetéknél fennállt a berogyás és ennek következtében földomlás veszélye. Ezért 300 cm-nél nagyobb átmérő esetében meg kell vizsgálni, hogy nincs-e szükség a használatból kivont vízcső feltöltésére folyékony habarccsal vagy hasonló anyaggal. Újbóli üzembe helyezés A csővezeték szünet utáni üzembe helyezésekor arra kell ügyelni, hogy az újratöltés lassan, teljes légtelenítés mellett menjen végbe, szintén nyomáslöketek nélkül. Nagy átmérőknél a legnagyobb armatúra megnyitása előtt kell a csövet megtölteni. A légtelenítés pusztán öblítéssel, még nagy mennyiségű öblítővíz használatával sem mindig eredményes, így nem is javasolható. A csőhálózat munkálatainak végeztével üzemi nyomáson vizuális vizsgálatot kell tartani, a W 400-2 DVGW-munkafüzet előírása szerint. Szükségvízellátás, átmeneti ellátás Az ellátás szüneteltetésekor gondoskodni kell legalább a minimális ivóvízszükségletet kielégítő pótellátásról. Ennek részleteiről a hálózat kikapcsolásának bejelentésével egyidejűleg kell tájékoztatni az érintett lakosságot. A pótellátás legegyszerűbb módja a házi készletezés, amihez azonban megfelelő időt kell adni a háztartásoknak. Használhatók erre – állócsövek szomszédos vezetékeknél, – vízszállító tartálykocsik, magas házaknál szivattyúval, vagy – csomagolt ivóvíz kiosztása. Ha a hálózatot tartósan kell kivonni a használatból, valamint feltétlen folyamatos vízellátást igénylő ügyfelek (kórházak, orvosi rendelők, hivatalok) ellátásához legtöbbször érdemes kisegítő vezetéket (kerülővezetéket) fektetni. E célra beváltak – polietilén csövek, – gyorsan csatlakoztatható csövek acélból vagy alumíniumból és – a W 270 jelű DVGW-munkafüzetben felsorolt szerkezeti anyagokból készült tömlők.
Ezekben a vezetékekben üzembe helyezés előtt és üzem közben is ellenőrizni kell a víz higiéniai állapotát. Ha elégtelen az átfolyás, a víz magas külső hőmérséklet és erős fagy miatti túlzott felmelegedését, ill. befagyását elkerülendő, ilyen alkalmakkor megfelelő intézkedésekkel lehetővé kell tenni a szükséges vízcserét. Amennyiben a szükségellátás csak különböző eredetű vizek összekeverésével oldható meg, a lehetséges gondok becsléséhez és nem kívánt következmények minimálásához a W 216 jelű, 2004-ben megjelent DVGW-munkafüzet ad útmutatást. Szabadtéri ünnepségek, népes közönségnek adott koncertek, vásárok, nagyobb építkezések rendkívüli vízigényének kielégítésére gyakran létesülnek kisméretű átmeneti vízellátó egységek. Ezekben az ivóvízrendeletnek megfelelő vízminőség fenntartása különösen nehéz feladatot ró az üzemeltetőre, aki rendszerint a nagy közművek ügyfelei közül kerül ki.
Hozzáférés a vízelosztó állomásokhoz Az üzemeltető vagy karbantartó személyzet vízelosztó állomáshoz való hozzáférésének akadályoztatása gyakran okozza a vízellátás biztonságát szolgáló feladatok elvégzésének késedelmét, és ez egyébként elkerülhető költséggel is együtt jár. Ilyen akadályt jelent az útszéli növénytelepítés, magánterületen az üresen hagyandó sáv beültetése. Előfordulnak megengedhetetlen ráépítések, ráhalmozások és –szórások, amelyek miatt olykor jogi úton kell érvényt szerezni a szükséges hozzáférésnek, emellett a csövek egyes szerkezeti anyagai statikus terhelés alatti sérülésnek is ki vannak téve. Útjavító, magas- és mélyépítési munkák, különösen városi belterületen, mindig fokozott sérülésveszéllyel és a hozzáférés nehézségeivel járnak együtt, így kiemelt figyelmet igényelnek. Összeállította: Dr. Boros Tiborné Irodalom Leuschke, J.: Strategien einer sicheren und kostenoptimierten Betriebsweise von Wasserverteilungsanlagen. = GWF Das Gas und Wasserfach – Wasser, Abwasser, 146. k. 13. sz. 2005. p. 541–546. Reid, R. A.; Shoemaker, T. E.: Using the theory of constrains to focus organizational improvement efforts: Part 1 – Defining the problem. = Journal American Water Works Association, 98. k. 7. sz. 2006. p. 63–75.
