Jelképek otthon és itthon

„Így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért, soha mások ellen, Sót párolunk és vásznakat szövünk, s míg kisebbítnek, lassan megnövünk.”

A nemzeti ellenállás lapja 2006. március 21.

Dsida Jenõ

Ne csak beszélj, cselekedj is! III. évfolyam 6. szám

167 Ft

Jelképek otthon és itthon Otthon Székelyudvarhelyen méltóságteljesen ünnepelt a székelyekkel együtt a Magyar Nemzeti Front küldöttsége, és tett hitet a székelyföldi autonómia mellett. Büszkén lobogtak a nemzetiszínû és Árpádsávos zászlók, szíve felett kokárdát viselt minden magyar. ,,Tudunk-e még hinni a szabadságban? Akarunk-e tenni érte?” – hangzott el a kérdés a szónoki emelvényrõl, és az erdélyi magyarok jelenlétükkel mutatták, végre felemelt fejjel akarnak nép lenni. Az ébredõ magyarság jelképévé vált Székelyudvarhely. Itthon ezalatt újra porig alázták a magyarságot. Néhány elszánt hazafi az állami ünnepségen hangot adott a kormány iránti ellenszenvének. A tolerancionizmus embereinek egyéb sem kellett. Fröcsögõ gyûlölettel vetették rá magukat a magyarokra, kokárdát téptek és gyaláztak olyanok, akikrõl furamód hiányzott e nemzeti jelkép. Valamiért ki nem állhatják a piciny szimbólumot, ami a szabad magyar nemzetre emlékezteti õket. Történt azonban ennél galádabb is nemzeti ünnepünkön. A képen látható Dávid csillagos fiatalember szájbavert egy 13 éves magyar kislányt úgy, hogy annak kiserkent vére. A Dávid csillagosnak persze haja szála sem görbült – amit fel nem foghatok józan ésszel. A megalázott és megvert magyarság jelképét látjuk, és tûrjük a gyalázatot?

FR NT

2

2006. március 21.

A Székely Nagygyûlés kiáltványa Mi, a 2006. március 15-i székelyudvarhelyi Székely Nagygyûlés résztvevõi, gyermekeinkkel és unokáinkkal szembeni történelmi felelõsségünk tudatában fordulunk a Román Államhoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Unióhoz, az ENSZ-hez, a világ népeihez. Mi, a székely települések, a történelmi Székelyföld lakói, megállapítjuk: Az 1919-es Párizsi Kisebbségi Szerzõdésben Románia és a Szövetséges és Társult Hatalmak autonómiajogot garantáltak a székelységnek – az alkotmányra hivatkozva ma még népszuverenitásunk gyakorlásától, a helyi népszavazástól is eltiltanak. Az Egyesült Nemzetek 1993-ban szervezett Konferenciájának Bécsi Deklarációja szerint az önrendelkezés minden népnek joga – így a székelységnek is! Az Európai Parlament az önkormányzás és a szubszidiaritás elveinek megfelelõ védelmi intézkedéseket ír elõ az erdélyi magyarság, a székelység számára – de a romániai hatóságok ennek figyelembe vételére sem hajlandók! Mi, a székely települések, a történelmi Székelyföld lakói, kijelentjük:

Kóser lesz Dunakeszi? Félnek a dunakeszi lakosok mert eltûnhet a város címerében is megjelenített lósport a településrõ. „A város egyik képviselõje Tóth András járt benn a polgármester úrnál többször érdeklõdve a terület beépíthetõsége felõl nem tagadta egy másik TV mûsorban sem, hogy hoz egy befektetõt akirõl aztán a HVG újságírója azt mondta el nekünk, hogy ez a befektetõ csoport képviselõje azonos azzal, aki a hajógyári szigetet és az Ügetõt is megvásárolta.” – nyilatkozta a Hír tv-nek dunakeszi egyik alpolgármestere. Az állami tulajdonban lévõ, hozzávetõleg 10 milliárd forint értékû alagi lóversenypálya 200 dolgozót foglalkoztat a létesítmény. A 120 hektáros központ évszázadok óta a magyar lovas kulturát szolgálja, nemzeti kincsnek számít, amit

Nem akarunk továbbra is kiszolgáltatottságban, alárendeltségben élni! A történelmi hagyományok alapján, területi önkormányzásunk õsi jussunk, e nélkül szülõföldünkön meg nem maradhatunk és errõl soha le nem mondunk! Alapvetõ emberi közösségi jogainkért a demokrácia eszközeivel küzdünk és erre azonnali, demokratikus megoldásokat várunk! Mi, a székely települések, a történelmi Székelyföld lakói, követeljük: Autonómiát Székelyföldnek – Szabadságot a székelységnek! 1918. december 1-én, a Gyulafehérvári most az önkormányzat megkerülésével idegeneknek kíván eladni az üzemeltetõ Nemzeti Lóverseny Kft. A fõváros környezetében példanélküli befektetési lehetõségnek számít a 120 hektáros õsfás belterület. Lehetséges, hogy az évek óta tervezett Európa Falut építik fel majd a leendõ tulajdonosok. A létesítményt a város több területén fel akarták már építeni, szerencsére eddig mindig elbukott a megalomán építkezés terve. Amennyiben az új helyzetben mégis sikerül felépíteni megváltozhat a város kulturális és etnikai összetétele. Az új lakóparkokkal már eddig is megterhelt város arculatát végképp eltörölné a 120 hektáron felépítendõ lakóeggyüttes. A betelepülõk pedig könnyedén meghatározhatják a város vezetését is, liberális fellegvárrá változtatva a Duna menti települést.

Nagy Nemzetgyûlés Határozatában, teljes nemzeti szabadságot hirdettek az összes együtt élõ nép számára – tartsák tehát be ígéretüket! Románia Parlamentje és Kormánya tartsa be a vállalt nemzetközi kötelezettségeket és garantáljon a szülõföldjén õshonos székely közösség számára teljes és tényleges egyenlõséget!û Románia Parlamentje hagyja jóvá Székelyföld Autonómia Statútumát! Az Európa Tanács 1334/2003 sz. Határozata szerint az alkotmányba foglalt nemzetállami minõsítés túlhaladott értelmezés, ezért nem lehet akadálya a területi autonómiának – az illetékes hatóságok mégis a nemzetállami tételre hivatkozva utasítják vissza Székelyföld újralétesítését és autonómiáját! Ebben az esetben töröljék az alkotmányból a „nemzetállam” kifejezést! Az Európai Unió orvosolja a 86 évvel ezelõtt elkövetett jogfosztást és tegye Románia csatlakozási feltételévé Székelyföld autonóm közigazgatási régió létrehozását! • Az Egyesült Nemzetek Szervezete gyakoroljon felügyeletet Székelyföld autonóm státusának rendezése felett!

Lapzártakor tartott a Hazafi Rádió szervezésében a „Nem engedünk a 48ból!” koncert. A Magyarok Házában fellépett a Magna Hungária, H599 rockzenekar és a CS.Í.T.

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

III. évf. 6. szám

Botrány volt Gyurcsány kampánykörútján

FR NT

3

Gyurcsány sintértelep példálózása miatt tüntettek

Botrányba fulladt Gyurcsány Ferenc kampánykörútjának karcagi rendezvénye. A helyiek többségét ugyanis nem engedték be a miniszterelnök lakossági fórumára. Sokan pedig azért elégedetlenkedtek, mert a kormányfõ messzire elkerülte a belvíz sújtotta városrészt, és szó nélkül továbbhajtott kampánykörútja következõ állomására. Most bebizonyosodott, hogy nem mer ingoványos talajra lépni, sõt, a fentiek szerint még a közelébe se merészkedik… A nép Ferije csak a nacsalnyikok közvetlen közelében érzi jól magát. Valószínûleg azért, mert az élõ tapsgépek elõtt, a teljesíthetetlen, grandiózus terveirõl tartott, néphülyítõ elõadásait nem kell elAPRÓznia. G.C.I.

Tiltsák be a Tilost! A március 15-én Székelyudvarhelyen tartott székely naggyûléssel kapcsolatban telefonált a Tilos Rádió egyik hallgatója a rádióba. A telefonáló a rendezvényt, történelmi eseménynek nevezte, dicsérte hogy az erdélyi magyarok ki mernek állni céljaikért. Az egyik mûsorvezetõ szerint viszont a határon túli magyarok nap mint nap kiállnak „holdkóros politikusaiktól feltüzelve” mindenféle „légvárak” mellett. A telefonáló által említett rendezvényben is egy „ilyen szélsõséges, nacionalista csürhe-jellegû megmozdulást” vélt látni, bár azt elismerte, hogy „utólag” nem hallott semmit a dologról, de az elõzetes beszámolókat ismerve ez volt a benyomása. Késõbb folytatta a gyalázkodást: „Tõkés az a figura, akivel szemben jogosnak” érzi a csürhézést, mert õ az az ember, aki bármilyen célért „összetrombitál” 1-2 ezer embert. Tõkés szerinte alapvetõen mindössze Chrudinák sztorija volt. Ideje lenne megmutatni, hogy Magyarország a magyaroké és betiltani a nemzetellenes propaganda szócsöveit a köznyugalom megõrzése érdekében. Félõ, hogy a józan döntés elmaradása esetén elszabadulnak az indulatok, és a szellemi támadásra fizikai támadás lesz a válasz.

Demonstrációt tartott az ’56-os elítéltek egy csoportja az MSZP székház elõtt, tiltakozva Gyurcsány Ferenc sintérteleppel példálózó veszprémi beszéde miatt. Az 1956 Alapítvány közleményében tudatta, „eddig nem vett részt a politikai életben, de most úgy érzik, Gyurcsány Ferenc veszprémi kijelentésével betelt a pohár”. „A tüntetésen olyan embereket voltak, akik magukat kóbor kutyának érzik, és meg akarják mutatni, hogy nem félnek a sintérektõl” – mondta Balázs-Piri László volt ’56-os elítélt, a tüntetésen. G.C.I.

Gyõztes székely Erdélyben a ahol a Székely Nemzeti Tanács 2005. február 12-i gyergyószentmiklósi küldöttgyûlésén az erdõszentgyörgyi Molnár József látva a magyar közéleti viszonyokat, kifakadt: „Magyarországon tízmillió magyar lakik, de a számok nem ezt igazolják. Azt kell mondanom – remélem senki nem veszi sértésnek –: Magyarország az egyetlen ország, ahol... tessenek megnézni: Németországot németek vezetik, Lengyelországot lengyelek, Szlovákiát szlovákok; Magyarország az egyetlen, amely lassan második Izraellé válik, s nincs kiút!...” A liberális média felhördült, „Feszítsd meg” hörögték és feljelentették a romániai Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD). A tanács kiszabott ötmillió lej bírságot Molnár Józsefre. Molnár azonban ellentámadásba lendült és peres eljárást indított a CNCD gyalázatos ítélete és a bírság ellen, a vád elejtését kérve.

„Valakit talán zavar, ha ki merjük mondani a szót, hogy zsidó?” – kérdezte a bátor székely. „Nemcsak a zsidóknak, a magyaroknak is volt holokausztjuk: Trianon” – nyilatkozta egy lapnak és hozzátette: „Amit én egyszer kimondok, az ki van mondva. Nem szoktam visszavonni a szavaimat.” Az elsõ fokon ítélkezõ marosvásárhelyi bíróság helybenhagyta a tanács határozatát, de az érintett fellebbezett, és a táblabíróság már neki adott igazat, felmentve õt az antiszemitizmus vádja alól. A jogerõs ítélet után Molnár József ezt nyilatkozta: „Ma is fenntartom ezt az állításomat, az ugyanis, véleményem szerint, nem vád, hanem egyszerû ténymegállapítás. (…) Nekem is jogom van a nemzetem védelméhez, ugyanúgy, mint bárki másnak.”

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

4

FR NT

2006. március 21.

Autonómiát Székelyföldnek! Történelmet írtak március 15-én Székelyudvarhelyen. A Székely Nemzeti Tanács összehívta a székelyeket, hogy azok hitet tegyenek az autonómia mellett. A román állam márciusra idõzített fegyverzet korszerûsítése – amely kapcsán harckocsik mentek-jöttek udvarhelyen –, a Vatrások fenyegetõzései, a szókimondó Európai Idõ üldözése, megadták a gyûlés alaphangját. Egyrészt Magyarországról elmaradtak a buszkaravánok, másrészt fegyelmezett és elszánt magyarok gyûltek össze Székelyudvarhelyen. A magyarországi buszok elmaradása ellenére nem lehetett panasz a résztvevõk számára, a székelyek többsége pedig már

rájött, hogy csak magukra számíthatnak. Rájöttek, hogy a csonka országbeli vezetõk és az erdélyi vezetõk nagy része elárulta õket. A magyarországi nemzetáruló parlament álszent viselkedését átvették az erdélyi janicsárok is. Több helyütt rászerveztek a Székely Naggyûlésre, károsnak és szélsõségesnek bélyegezve azt. Az elszánt székelyeket azonban nem érdekelték a károgó politikusok, történelmet akartak írni. Ahogy az egyik helyi újság fogalmazott: „Õsi jogaink helyreállításának jogkövetõ útjait tehát bejártuk. Az idõ sürget! Gyermekeink szétszóródnak a nagyvilágban! A mai nappal a tettek, a jogkövetelés útjára kell lépnünk!”

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

III. évf. 6. szám

FR NT

Szabadságot a Székelységnek! A szûkölõ román hatalom kínosan ügyelt arra, hogy összetûzések nélkül folyjon le a naggyûlés. A buszok városhatár elõtti igazoltatásán kívül nem mert újat húzni a magyarokkal. Jól is tette, hogy meghúzta magát, egyrészt a nagyszámú újságíró miatt, másrészt a székelyek készültek a felmerülõ „problémák” orvoslására. Az árnyék-székelyek messze elkerülték a rendezvényt, a teret üszke mély székelyek töltötték be. Nézzük meg a képeken látható fiatalokat. Nem egy magyarországi rendezvényen lobogtatják a magyar zászlót, hanem a románok által megszállt területen. A tizenéves székelyudvarhelyi fiatalok büszkén hordják piros-fehér-zöld felvarrójukat, ami

a régi határokkal övezett Magyarországot ábrázolja. A „Magyar vagyok nem turista” feliratú póló sem budapesti fiatalon feszül, hanem egy sepsiszentgyörgyi legényen, aki barátjával együtt baseball ütõkkel várta a vatrások érkezését. A résztvevõkkel beszélgetve kiderült, hogy tökéletesen látják a Magyarországi politikai helyzetet, tudják kik viszik romlásba a magyarságot. Nem csoda, hogy Erdély szerte kifütyülték Gyurcsányi üdvözlõ beszédét. Székelyudvarhelyen valami elindult, magára találtak a székelyek, remélem nemsokára a Kárpát-medencei magyarok is felébrednek. A gyûlésen elhangzott beszédeket következõ számunkban ismertetjük.

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

5

FR NT

6

A világ pénzügyi kirablása II. 1971-ben az Egyesült Államok elnöke, Richard Nixon, eltörölte a dollár aranyra történõ beváltásának kényszerét (dollárarany rendszer) és, egyidejûleg, az állam garanciáját is a dollár kurzusára. Ezóta az amerikai devizát se az arany, se a kormány garanciája nem fedezi, hanem csak a Federal Reserve Bank privát pénze. Tehát a dollárnak és a világ összes többi pénzének többé nincs értéke, hanem csak törvényes fizetési eszközök. A törvény megkövetelheti egy nem fedezett fizetési eszköz elfogadását, de nem követelheti, hogy az emberek ezt értékmegõrzõ eszközként is használják. Ehhez a pénztulajdonos bizalmára van szükség, aki hisz abban, hogy pénze hosszú távon is megõrzi értékét. Hosszú távon azonban egy rugalmas kurzusú pénzhez fûzõdõ bizalom csak ennek a pénznek a ritkaságától vagyis a pénzmennyiségtõl függ. A probléma az, hogy az utolsó harminc évben a javak mennyisége csak megnégyszerezõdött mialatt a pénzmennyiség a negyvenszeresére nõtt. A pénzmennyiség növekedése viszont mindig inflációt jelent. Az infláció pedig a pénz elértéktelenedését jelenti. Három megoldással próbálták a problémát kiküszöbölni. Jelentõs német közgazdászok már a német központi bank megalakulása óta követelték egy „negyedik hatalom” kialakítását a kibocsátó (központi) bank javára, amely ellen tudjon állni olyan nyomásnak, ami a pénzmennyiség növekedéséhez vezetne, s amely a pénz értékét lenne hívatott megõrizni. Erre a német központi bankot törvény is kötelezte (a neutrális pénz teóriája), amely az államtól is nagy mértékben független volt. Így lett a márka a világ legstabilabb pénze, amelyet egyre inkább tartalék pénzként és befektetésként is használtak. A többi állam nagy része pénzét a mennyiségi igények szerint szabályozta. Központi bankjaiktól megkövetelték, hogy bizonyos célok szerint alakítsa a pénzmennyiséget, mint pl. a gazdasági növekedés

vagy a teljes foglalkoztatottság. Egyes országok ezt arra használták fel, hogy nyomást gyakoroljanak a központi bankokra és a pénzre, ami rendszerint inflációhoz vezetett (pl. Franciaország, Olaszország, Spanyolország). Másrészt a fejlõdõ országok diktatúráinak jelentõs része és a Fed a „szabad mennyiségû pénz” mellett foglaltak állást, azaz egy olyan pénz mellett, amelynek szélsõséges kilengéseit a politika illetve privát központi bank tulajdonosok által a törvény nem akadályozta. „Szabad mennyiségû pénz” mindig azt jelentette, hogy szabadon vissza lehet élni vele és hosszú távon sose mûködött. Fontos persze, hogy ne becsüljük alá azokat a feszültségeket, amelyeknek a váltási árfolyamok alá vannak vetve, amikor olyan pénzek egymás mellett való fejlõdésérõl van szó, mint a márka, amelynek a kibocsátó központi bankja értékmegõrzõ, és olyan pénzek, amelyek függõségben lévõ államokéi vagy privát központi bankok által kibocsátottak. A német központi banknak (Bundesbank) sikerült a márka értékét relatív stabilon megõrizni, más fontos pénzek értéke viszont egyre csökkent, fõleg a pénzmennyiség megnövelése miatt, s így a gyenge pénzek tulajdonosai igyekeztek természetesen erõs pénzekbe menekülni, s kerülni a gyenge pénzeket. Ezóta a világ egyik pénzének sincs valódi értékalapja. A pénz eloldódott minden valódi értéktõl, a bankókat szünet nélkül

2006. március 21.

nyomják és értékük, mennyiségük állandó növekedése miatt, állandóan csökken. Ha az emberek még mindig azt hiszik, hogy a birtokukban lévõ papírpénznek fix értéke van, az a váltások ügyes manipulációja miatt van, amely azt az illúziót kelti, hogy a pénzek értékei között valamilyen reláció létezik. Valójában a Federal Reserve Bank, amely az amerikai finánctõke tulajdonában áll, már egy világpénz tulajdonosa is. A dollár, ami a FED privát pénze, menynyisége által uralja a világot. A világpénz 75%-a dollár. Az amerikai finánctõke kényszerítette a nyersanyag piacokat is, hogy termékeiket csak dollárban értékesítsék. Aki nem adja el olaját értéktelen dollárokért, terroristának lesz megbélyegezve (Saddam). Amerika más országok központi bankjait is kényszerítette, hogy növekvõ mértékben dollárt használjon tartalék pénzként (az Európai Központi Bank tartalékainak több mint 90%-a). Más pénzek – mint pl. az euro – értéke tehát több mint 90%-ban az értéktelen dollártól függ, amely csak az amerikai finánctõke hatalmától és akaratától függ. A külföldi központi bankokat finoman vagy kevésbé finoman (Svájc) kényszerítették, hogy átadják vagy „kölcsönözzék” arany tartalékaikat Amerikának. A világ arany készletei így újból a FED tulajdonosainak a kezében koncentrálódtak, mint az elsõ világgazdasági krízis elõtt, úgy hogy egy újabb aranyra épülõ árfolyamot csak az õ egyetértésükkel lehetne bevezetni, amely számukra az évszázad üzlete lenne, mivel az arany árát õk döntenék el (Greenspan: „talán 6000 dollár”). Az amerikai finánctõke tehát a FED-en keresztül, amely az õ privát tulajdona, a világ pénzügyi rendszerét irányítja. Éppúgy a dollár is az õ privát tulajdona, amelyet senki és semmi sem garantál, s amelyet a szerint manipulál, növeszt vagy csökkent, ahogy ez elõsegíti világuralmát, a világ nyersanyagforrásainak és mindenféle értékeinek kisajátítását. Eberhard Hamer, fordította: Balog Barna folytatjuk

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

III. évf. 6. szám

Negyedével csökkent a határon túliak támogatása! Nemrégiben tartotta alakuló ülését a határon túli magyarság támogatáspolitikai koordinációs bizottsága. A lépés nem véletlen: a tavalyi 12,8 milliárd forintról idén 9,6 milliárd forintra. Tehát 25 százalékkal csökken a határon túli magyarok költségvetési támogatása. A Pénzügyminisztériumban megerõsítették, hogy idén alacsonyabbak a keretszámok. Az elõirányzott 9,6 milliárd forint negyedével kevesebb, mint a tavalyi 12,8 milliárd. (Összehasonlításként: a magyar közvélemény által ellenzett és a nemzetközi politikában is vegyes érzelmekkel fogadott iraki magyar katonai szerepvállalás 10-12 milliárd forintjába került az országnak). 100 forintból 30 fillér hárommillió magyarnak A támogatások nominálisan 25 százalékkal lettek kevesebbek, de hát jól tudjuk, hogy reálértékben ez sokkal komolyabb csökkenést jelent. Arányaiban nézve: 100 költségvetési forintból mindössze 30 fillért juttatnak a határon túli magyaroknak. A költségvetés ezrelékérõl van szó, ami most hárommillió magyart nagyon érzékenyen érint. Természetesen mindez annak ellenére történik így, hogy Gyurcsány miniszterelnök többször megígérte: minden támogatást megad a határon túli magyaroknak. Ígérgetésben nincs hiány! Figyelemre méltó még az is, hogy a költségvetési számok az Állami Számvevõszék szerint nehezen tarthatók. Ezek után nem nehéz következtetni arra, hogy ha nagy baj van, az összeget még jobban megfaragják, illetve zárolják a 2006-os év végéig”. Szóval ebbõl is láthatjuk, hogy mennyire dübörög a Kóka Kókler Minisztérium. A 30 filléres támogatás pedig egyenes arányban van a Júdeás féle 33 ezüstpénzzel. De tapasztalatból már tudjuk: a pénz értéke devalválódik, az árulásé nem… G.C.I.

FR NT

Zálog-bébi Hármasiker koraszülötteket kezeltek a kelet-jeruzsálemi Al-Mokaszedkórházban, de nem volt biztosra vehetõ, hogy az egészségbiztosító fedezi a tetemes költségeket. A kórház ezért zálogként viszszatartotta a hármas ikrek egyikét. A nõ két hónappal ezelõtt adott életet hármas ikreinek, akik koraszülöttként jöttek világra a jeruzsálemi kórházban. A gyermekeknek speciális kezelésre volt szükségük, az édesapa azonban a Palesztin Hatóság állandó lakosa, az édesanya pedig egy palesztin menekülttáborban él. A kórház így nem látta biztosítottnak költségei fedezését, ezért a három csecsemõ közül az egyiket zálogként a kórházban tartotta.

7 A szülõk a múlt héten fordultak az igazságügyi minisztériumhoz. „Felvettük a kapcsolatot a kórházzal, kiderült, hogy az egyik csecsemõt valóban nem engedték haza a család többi tagjával” – mondta el Ejal Globusz, a minisztérium jogi osztályának vezetõje. Hozzátette, hogy a gyerek kórházi ápolását orvosi szempontból semmi sem indokolta. A kórház igazgatója azt állította, hogy ez a normális ügymenet, ha valaki nem rendezi ápolásának költségeit. Felvetõdik a kérdés, hogy az embertelen pénzbehajtási módszert csak a palesztin ápoltaknál alkalmazzák, vagy a zsidó gondolkodásmód sajátossága. Egyre szorosabban Izraelhez kötõdõnek a magyarországi kormányok, a folyamat nem fog leállni akár MSZP, akár FIDESZ kormány lesz. Felkészülhetünk hát Schylock kórházára...

Basescu Székelyudvarhelyen Székelyudvarhelyre látogatott csütörtökön a román államfõ. Traian Basescut szerdára várták az ünnepi székely nagygyûlésre, de azon nem vett részt. Elmondta, hogy miért nem. Basescu azért nem ment március 15-én a székely nagygyûlésre, mert nem szerette volna, ha félreértésekre ad alkalmat a lakosság körében az államfõnek kijáró protokoll. Nyilván olaj lett volna a tûzre, ha egy ilyen helyzetben eljön. Újságírók elõtt méltóságteljesnek nevezte a székelyudvarhelyi rendezvényt. „Semmi másról nem esett szó, mint európai standardokról. Ami pedig az autonómiát illeti, kiáltványokkal államfõként természetesen nem érthetek egyet – mondta –, de tiszteletben tartom a szólásszabadságot és világos számomra, hogy növelni kell a helyi önkormányzati hatáskört. Erõsíteni kell a decentralizációt nemcsak Székelyudvarhelyen, hanem Aradon, Krajován, Kézdivásárhelyen vagy Gyergyószentmiklóson” – fogalmazott a román államfõ. Basescu tehát közigazgatási autonómiáról beszélt. Ugyanakkor figyelmeztetett az alkotmány elsõ cikkelyére, amely szavatolja Románia egységes nemzetállam jellegét. Tehát a rotyogó levesbõl nem lehet kivenni a zöldséget, mert nem lesz íze. Szász Jenõ polgármester elégedett volt. Mit is tehetett volna többet az ügyért?

– Március idusa meghozta számunkra is a napsugarat. Végre kikerültünk az árnyékból, és én azt hiszem, hogy egy másfajta párbeszédre kerül sor az államfõ és a magyar nemzeti közösség között. Egy õszinte párbeszédre, amikor a dolgainkat megbeszéljük – nyilatkozta. – Esett-e szó konkrétan az autonómiáról? – Csak elviekben. Hogy valamit kell tenni az erdélyi magyar nemzeti közösség számára. Az autonómia törekvések, az autonómia igényének a megfogalmazása egy európai gondolat. Ebben engem megerõsített az elnök úr. Az EU csatlakozás elõtt nagyon jól politizálnak a románok. Adunk is meg nem is – abból nem lehet baj – gondolják. De azt is csak szóban teszik. A mindig víz alá nyomott erdélyi ember a megfulladás elõtt most felszínre jöhetett néhány percig. De ki veszi észre a nézõk közül, pláne csak a lelátóról, hogy túl mély a medence, és a bíró se a hazai csapatnak fúj. A levegõ pedig egyre jobban fogy… G.C.I.

Minõségi autófényezés: 06 20 487-28-41

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

FR NT

8

2006. március 21.

Magyar Önvédelem A roma politikus, aki lecigányozta Gábor Áront, még mindig a helyén! Miközben a székely autonómiáért dobog minden felelõsen gondolkodó magyar szíve, addig a háttérben a nemzetrontó erõk tevékenységének köszönhetõen folyamatos a magyar oktatás züllesztése, a történelemhamisítás. A Magyar Önvédelmi Mozgalom felhívja a közvélemény figyelmét, hogy Daróczi Gábor – az Oktatási Minisztérium romaügyi biztosa – 2006. február 10-én a Kossuth Rádió „Cigányfélóra” címû mûsorában Gábor Áront, a székely ágyúöntõ ezermestert lecigányozta, és a Gábor cigányok õsapjának nevezte. Ezenkívül szorgalmazta, hogy a tankönyvekbe kerüljön be Gábor Áron állítólagos cigány volta. Daróczi Gábor bebizonyította, hogy milyen szakemberei vannak pozícióban az MSZP-SZDSZ koalíciónak. Hazudott, alkalmatlan a feladatára. Gábor Áron 1814. november 27-én született Bereckben székely határõr család elsõ

gyermekeként. Szülei Gábor István városi jegyzõ és Hosszú Judit. A csíksomlyói ferencesekhez járt gimnáziumba, 1831-tõl a kézdivásárhelyi 2. sz. székely határõr gyalogezrednél kezdte meg a szolgálatot, majd Gyulafehérvárra került, az 5. pesti tüzérezrednél kapott beosztást. Gábor Áron 1845ben leszerelt, majd Bécsbe ment, és a Genie Corps-nál tanulta az ágyúöntõ mesterséget. A szabadságharc idején 73 ágyút öntött, képezte a tüzéreket. Hatfontos bronzágyúi sokszor segítették gyõzelemre a székelységet. A székely tüzérség fõparancsnoka 1849. július 2-án halt hõsi halált a kökösi csatában. Gábor Áron székely volt, nem cigány! Daróczi Gábor viszont egy berettyóújfalui tudatlan roma, akinek azonnal menni kellene ízléstelen hazugsága miatt! Magyar Önvédelmi Mozgalom Elnöksége Budapest, 2006. március 11.

Gombfoci

A szódás Árendás Feri kézzel hajtható triciklije mindig a ház elõtt állt. Lábait egy talált gránát vágta le, mikor felhõtlenül játszott pajtásaival. Õ már felnõtt volt, mégis egymagasságú velünk. Kézvédõ fatappancsokkal és bõr felsõtestvédõvel járt. Szerette nézni, ahogy gombfocizunk, de az nem tetszett neki, mikor az ablaka alatt rúgtuk a bõrt, egyérintõs foci bajnokságot játszottunk. Ma már tudom, nem a ricsaj zavarta. Regõ fiammal a kisasztalt pakoljuk le, hogy gombfocizni tudjunk. Mûanyag gépi kapuk, színes fényképes játékosok, arányos formázott labda. „Mindegy melyikkel leszek.” – mondom, s unottan rakosgatom a Real Madrid és Barcelona pár évvel ezelõtti tagjait: Christanval, Makéféle, Kluivert, feketék a menõk. Könnyebben csúsznak a játékosok a faasztalon, mint a legsimább betonon, de ez már nem az a játék… Az örömöt fiam szemének csillogása jelenti, miközben érdeklõdve hallgatja az általam ismertetett szabályokat.

A Tát-kertvárosi Hunyadi utcában nagy volt az augusztusi hõség. A csendet a biciklis fagylaltárus jól ismert csengetése verte fel, 50 fillérért adta a citrom és vanília fagyi gombócát. A kétszintes, négylakásos házak gangjainak beton bejárati lápcsõje jó helyszínnek bizonyult a telepi gyerekek játékára, zajlott a gombfocibajnokság. Valódi gombokkal bombáztunk a házilag gyártott, hálózott kapura. A labda kis inggomb volt. Emlékszem rá, mikor a konyhakéssel titokban levágtam nagyapám ballonkabátjáról a gólvágómat, a szép, nagy, kék peremes gombot. Cellux ragasztóval felnyomtam a kézzel készített feliratot: Nyilasi. Irigyeltek is érte a többiek! Gujdár, Töröcsik, Fazekas, Kereki volt a sztár, mindenki a magyar válogatottal akart nyerni. Külföldi játékosa senkinek sem volt. 1977ben az összes gyermek Bolívia ellen készült sorsdöntõ, világbajnoki selejtezõre.

Jó volna magyar válogatottal gombfocizni, de már nincsenek példaképek. Senki nem akar Puskás, Albert, Nyilasi lenni, mint ahogy a fekete-fehérben nézett Tenkes kapitánya sem versenyezhet Harry Potterrel. Üres, érzésnélküli tucatemberek nõnek fel, akiknek március 15-e fele sem dobog hevesebben a szíve. A fiatal lányok és fiúk szórakozása a „Chippen-dale és leszbikus show” lett, ahol nem trendi a kokárda. Visszagondolok 1977-re… Magam elõtt látom a lábnélküli Árendás Ferit, amint a részeges Bedõt ölelgeti. Focistáink 6-0-ra verték Bolíviát a Népstadionban. Könnyét törölte a szódás, de õ volt akkor a legboldogabb magyar. Kovács Géza

Hazafi Rádió A 100% magyar zenét játszó rádió!

http://www.hazafiradio.hu/

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

III. évf. 6. szám

FR NT

9

Cipõk a vízparton…

Közlemény Versíró pályázatot hirdet a Magyar Önvédelmi Mozgalom. Az idei évben, 2006. október 23-án lesz éppen 50. évfordulója az 1956-os forradalom és szabadságharcnak. A pesti srácok elszánt, hõsies, ám sajnos reménytelen küzdelme a sokszoros túlerõvel szemben ma is élõ példával szolgál a magyarságnak és a világnak is hazaszeretetbõl, bátorságból. Ezen alkalomból a Magyar Önvédelmi Mozgalom versíró pályázatot hirdet meg „56 a költészetben” címmel. Korhatárra való tekintet nélkül várjuk az 1956-ról szóló saját szerzeményeket csonka országon kívülrõl és belülrõl. A pályamûveket a Magyar Önvédelmi Mozgalom posta-, vagy internetes postacímére várjuk. (1399 Budapest, Pf. 701/63. [email protected]) Beküldés határideje: 2006. október 6. A költeményeket szakértõ zsûri bírálja el. A legszebbnek ítélt versek írói – kiváló õstörténészünk – Radics Géza válogatott könyveit kapják jutalomképpen. A beküldött pályamûvek olvashatóak lesznek a Magyar Önvédelmi Mozgalom internetes honlapján.

Nehéz idõket élünk... Egyre nehezebb az élet, egy létszámilag (de nem vagyonilag) elhanyagolható rétegtõl eltekintve, szinte napról – napra szaporodnak a gondjaink. Emelkednek az árak, emelkednek a rezsiköltségek mindez az EU-normához, árakhoz igazítva. Persze, a bérek hozzáigazításáról a Nagy Szervezõk rendre elfeledkeznek. (Lényeg az, hogy saját kis mocskos vagy szürkített üzelmeik folytán az õ villáik csinosodjanak, hogy az õ autóik meglegyenek, akár iskolába-jártatás okán is...) Az utcán pedig egyre szaporodnak a kidobott paplanokra megágyazott fekhelyek a fal tövében, és e „szállások” lakói még meg is köszönik, hogy MEGTÛRIK ÕKET A JÓ EMBEREK a járdán... (Néha ezek leszármazottai ugyan fel-felgyújtogatnak közülük egyet-kettõt, de azért marad még lakója így is az utcának...) Nos, ezek az emberek (retro kifejezéssel élve: csövesek, csõlakók...) napjaikat tengetve, és a minimális betevõt megszerezni akarva (vasaltöltönyös okoskáim szerint. úgyis a kocsmába hordják...), idejük nagy részét arra fordítják, hogy boltok elõl, lámpaoszlopok mellõl gyûjtögetik a kidobott kartonpapírt. Nagy mûgonddal összekötözik, aztán, ahogy gyûlik, cipelik tovább, végül leadják egy papírátvevõ helyen. Így aztán, a kapott fillérekért kenyeret vesznek, talán még valami kis kevés zsírra is jut belõle. Meg esetleg „reggeli italra”, (amit gazdatámogató atyáink csak megígértek, hogy kiirtják a boltokból azokat,

hiszen ez a mû szar ha le is töri a tej árát, meg aztán meg is csúfolja annak hitelét; jóval olcsóbb, viszik is a nyugdíjasok, meg a szinte óráról-órára tengõdõk...) Krausz bácsi a gyûjtögetõ nyomorultakat látva, rosszallóan csóválgatja fejét, amikor egy egy nemzeti érzelmû kirakat leköpdösése-szarral való bekenése közben arra jár: „Nem így volt ez régebben, a szebb idõkben...” kesereg magában. – „apáék annak idején ezt a pocsékolást nem engedték...” Így is volt ez, bizony... Gondosan össze volt szedve a csomagolóanyag, a dobozkarton, a nátronpapír. Ment a cipõgyárba... Bakancstalp lett belõle, katonai bakancsok talpa. A magyar honvéd bevonult, felszereléskor megkapta csillogó-villogó, finom bõrszagú bakancsot is a ruhával együtt. Aztán hordhatta. Érte is jött a vonat, a tehervagon. Csihogva-zakatolva vitte a frontra, messzemesze idegenbe, a Don partjára. Ott aztán harcolni kellett, lõni a jól felszerelt, pufajkás ellenségre – és küzdeni a faggyal, az orosz téllel. Grísa, és az õ Nagy Orosz Tele gyõzött... Akit nem a golyó talált, annak a lába fagyott el, a szétrohadt papír-talpú bakancsban... Így történt, hogy sok-sok bakancs, soksok cipõ maradt ott gazdátlanul a vízparton, Don anyácska ölén, örök mementóul. És ezek a cipõk tényleg ott maradtak. Nem egy perverzen bomlott agyú filmrendezõ ötleteként, hanem valóban. Nyugodjanak békében. Oskar

A Magyar Posta

Széchenyi téri Posta és Dorog Balassa utcája között nincs 6 kilométer, de számoljunk 8-at. A levél öt nap alatt, 120 óra alatt ért Dorogra. Ezt a 8000 méteres távolságot kényelmesen, gyalog 4km/óra sebességgel két óra alatt fütyörészve meg lehet tenni. Elemezve a postai szolgálatot, könnyen kiszámoltuk: az óránként 66 méteres (!!) haladás, mely percenként 1.1 métert jelent – hatalmas negatív világcsúcs! A gyorsaság a becsapott választópolgárok EU igényei és a Magyar Posta között egyforma, azonos. Keserû az ébredés. Magyar Önvédelmi Mozgalom Komárom-Esztergom Megyei Szervezete

Mindenki észrevette, hogy a pontosságáról, gyorsaságáról híres Magyar Postát hová züllesztették tudatosan. Tönkre kell tenni a Postát, mert így lehet olcsón privatizálni, bagóért megvenni, eladni. A lassúság már a reumás csigák szintjére jutott! Tudunk egy hétig (!) utazó táviratról, 13(!!) napot menõ levélrõl Esztergomból Budapestre, de vegyünk egy konkrét példát. Leveleket adtunk fel Esztergomból Dorogra. Megérkeztek. A küldemény 5 azaz öt(!) nap alatt tette meg a 8(!) azaz nyolc kilométert. Az esztergomi

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

FR NT

10

2006. március 21.

Magyar Ember rémálma E nap is ugyanolyan átlagosan indult, mint a többi. Az ébresztõóra pontban 6 órakor csörgött, s Magyar Ember kissé álmosan kászálódott ki ágyából. Öltözködni kezdett, közben, mintegy megszokásból bekapcsolta a tv-t, ahonnan azonban váratlanul számára ismeretlen beszéd ütötte meg fülét. Izgatottan váltogatta a csatornákat, semmit nem értett a szövegbõl, illetve egyetlen szót tisztán kivett; shalom. Bár halvány fogalma sem volt, mit jelenthetett. Megkergült volna a tv? – kérdezte önmagától. Ezt a dolgot felettébb furcsállotta. Majd munka után kihívom a szerelõt – gondolta. Minthogy ily remekül letisztázta magával a talányos kérdést, zavartalanul folytatta a készülõdést. Nemsoká útra kész állapotban volt, ám mikor kilépett az ajtón, újabb meglepetés érte. Szomszédja köszöntése. Hmm… Shalom. Mi lehet? Magyar Embert valami megmagyarázhatatlan balsejtelem kínozta. Megpróbálta elhessegetni a rossz gondolatokat, de sehogyan se sikerült. Mindenesetre elindult a munkahelye felé. Az utazás alatt az utcán, a villamoson, buszon feszülten figyelte az emberek társalgását. Ami korábban nem bírt semmiféle jelentõséggel, az most egyszeriben fontossá vált. Hallgatta az utazókat, s nem értett semmit. Valami idegen nyelven beszélhettek. Turisták szoktak ugyan megfordulni az országban szép számmal, de hogy nem hallani egy árva magyar szót sem? – iszonyatos szorongás fogta el. Csak mindig azt az egyet vette ki a beszélgetésbõl. Vajon mi a csuda ez a shalom? – ekképp töprengett. Próbált logikusan gondolkozni, fölidézte a lépcsõházbeli szomszédjával való jelenetet. Talán valami köszönésféle? Miközben ezen töprengett, észre sem vette, s eljutott azon utcába, ahol a gyár található. Legnagyobb ámulatára azonban a várt gyárépület helyén emeletes házakat látott. Lakóparkot. Magyar Ember most már szilárdan elhatározta, a végére jár az immáron egyre különösebb rejtélyek sorozatának. Ezen felbuzdulva meg is állította az épp közelében álldogáló idõsebb férfit. Az arra járók furcsa, egyben szokatlan szituációnak lehettek szemtanúi, amint a két ember két eltérõ nyelven próbál meg szót érteni egymással, egyre idegesebben gesztikulálva.

Kínjukban már kézzel, lábbal igyekeztek kommunikálni. A bámészkodókból hamarosan kisebb csõdület keletkezett körülöttük, amire egy éppen arra haladó rendõrjárõr is felfigyelt. Magyar Embert, mint rendbontó, felforgató alakot, bevitték az onnan nem messze lévõ rendõrkapitányságra, ahol kis várakoztatás után sort kerítettek a kihallgatására. Elõtte azonban hozattak egy több nyelven értõ tolmácsot, ugyanis a nyomozóknak mindjárt föltûnt, hogy õ nem idevalósi. Ezek után rutinból számtalan megszokott, unalmas kérdést készültek föltenni, de mielõtt rátértek volna, mintegy kíváncsiságból szerették volna megtudakolni az idegen férfi anyanyelvét. Magyar Ember természetesen a magyart nevezte meg. Ezt hallván, elhûlve, szinte csodabogárként tekintettek rá. A detektívek összenéztek. Honnan szabadulhatott ide ez az ürge? Nekiláttak hát elmagyarázni, hogy a magyar csakúgy, mint a latin, holt nyelv, a nép évszázadokkal ezelõtt kihalt. Hosszas, már-már parttalan vita alakult ki, Magyar Ember azonban ragaszkodott az általa elõadott verzióhoz, s erõsködött, hogy õ bizony nem hazudik. Végül a nyomozók belefáradtak az egészbe, s dühösen elvonultak a szomszédos szobába, megtanácskozni, mit tegyenek. Külsõre normális, beszédje választékos, és intelligens, mûvelt embernek tûnik. S mégis… Ekkora képtelenséggel elõjönni! Még hogy magyar?! Röhejes! Ugyanakkor gyanús is. Veszélyes alak, folyékonyan hazudik, még a szeme se rebben. Vagy szimplán egy

õrülttel állunk szemben? Holnapra meg kell vizsgáltatni egy orvossal! Így megnyugodván, hogy egykettõre elrendezik ezt a kellemetlen ügyet, visszatértek, közölni, hogy a kihallgatást mára befejezték. Következõ nap majd folytatják, addig is õrizetben tartják. Utasításukra magánzárkába vitették õt, szigorú felügyelet alatt tartva. Amikor az õrök kisvártatva elhagyták a cellát, Magyar Ember egyedül maradt szomorú gondolataival. Töprengéseibe merült, összegezvén a fordulatos, nem épp átlagos élményeket, amelyek ma érték. Tehát, az már világos, hogy nem a szülõföldjén tartózkodik. De hiszen tegnap még az volt! Most vagy az ország cserélõdött ki egy nap alatt, vagy megõrültem, netán álmodom? Zavaros tépelõdéseibe aztán nemsokára belealudt szegény, nagyon fárasztották az események. Az ébresztõóra pontban 6 órakor csörgött, s Magyar Ember kissé álmosan kászálódott ki ágyából. Ismerõsnek tûnt a hely, meglepetve fedezte fel, hogy a saját lakásában van. Igen, ez az én ágyam, a tv-m. A tv! Félve kapcsolta be, és csodák csodájára minden szót értett. Magyarul beszéltek benne. Picit elmosolyodott. Nyugodtan kezdett el öltözködni. Mikor ezzel végzett, kifelé indult a lakásból. Ahogy kilépett, összefutott a szomszédjával, aki hangosan, barátságosan, a megszokott Jó reggelttel köszönt rá. Ettõl aztán Magyar Ember még inkább jókedvre derült. Az utazás alatt az utcán, a villamoson, buszon figyelve az emberek társalgását, jókedve fokozódott, minden szót felfogott. Ami korábban nem bírt semmiféle jelentõséggel, az most egyszeriben jólesõ érzéssel töltötte el. A munkahelyére jutva sem történt semmi váratlan, ugyanazok a jól ismert arcok, kollégák. Összegezte magában a legutóbbi eseményeket. Magyar Ember arra jutott, az elõzõ napi történések csupán egy rossz álom részei lehettek, mert az õ országában alapvetõen jól mennek a dolgok, nincs semmi valóságalapja, hogy népe esetleg kihalna. Ilyenformán végképp megnyugodván, megkezdte munkáját a gyárban. E nap is ugyanolyan átlagosan telt el, mint a többi. Sánta Péter

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

III. évf. 6. szám

FR NT

Történelmi fejtegetés – avagy ki is vívta a Nagy Honvédõ Háborút? Az elkövetkezendõkben a történelmi tényeket felsorakoztatva arra a kérdésre keressük a választ, vajon kik is voltak a rossz fiúk a Német Birodalom és a Szovjetunió kegyetlen párharcában? A harmincas évek derekán a titkos amerikai-angol ajánlat Németországot és Közép-Európát a Szovjetuniónak ígérte, majd ezt követte 1939-ben a megtévesztõ Molotov-Ribbentrop paktum, mely alapvetõen megváltoztatta a szovjet stratégiát (a szovjet-oroszok kezdetben védelemre rendezkedtek be, több védvonalat építettek ki). A védekezõ koncepcióból támadó lett! Így aztán minden, ami a védelmet szolgálta felszámolásra került, és áttértek egy támadó koncepció kidolgozására, melyben kiemelt szerepet kaptak a speciális szabotázsalakulatok. 1941 áprilisában öt ilyen csoport létezett, valamennyien az elsõ lépcsõben várták a bevetési parancsot; 3 Németországba és 2 Romániába. Ez utóbbiak célpontja a ploesti-olajmezõk voltak. Ezeket a csoportokat légi úton tervezték ledobni az ellenség hátában. Ebben az idõben ez az öt csoportosítás létszámban és kiképzésben egyedülálló volt az akkori hadviselõ felek között. Ez azonban nem volt elég Sztálinnak, tervek készültek további öt speciális alakulat létrehozására. A német hírszerzés rövidesen tudomást szerzett ezen alakulatok létezésérõl, amikor Sztálin megtartotta éles fõpróbájukat a Baltikumban és Besszarábiában. 1940 júniusában a 214. számot viselõ ilyen egységet azzal a feladattal dobták le, hogy foglalja el Litvániában Shaulija repterét, mintegy 100 km-re a kelet-porosz határtól. Ugyanebben a hónapban a 201. és a 204. sz. egységeket Besszarábiában vetették be, hogy foglalják el Izmail és Belgrad-Dnyesztrovski városokat. Ez félelmetesen közel volt a ploestiolajmezõkhöz. Elfogulatlan embernek könnyû megérteni Hitler döntését, amikor elhatározta, hogy nem várja be a szovjet támadást, hanem preventív csapást mér a Szovjetunióra. Lehetetlen volt számára folytatni a háborút nyugaton a brit sziget ellen és Észak-Afrikában,

miközben Sztálin ugrásra készen állt a háta mögött, hatalmas seregével. Hitler helyesen érezte Sztálin tervét, amint ez kiderül Mussolinihez intézett, 1941. június 21-én kelt levelébõl: „Nem vállalhatom tovább a felelõsséget, hogy tovább várakozzam, mert nem láthatom, hogy milyen módon tûnik el ez a veszély. A szovjet csapatkoncentráció hatalmas, szinte az egész Vörös Hadsereg már a határainkon van, és a támadás bármikor bekövetkezhet.” Hihetünk-e Hitlernek? Ebben az esetben hihetünk! Ezt a levelet nem a nyilvánosságnak szánta, és csak a világháború befejezése után került napvilágra. Tisztán látta és érezte azt a veszélyt, amelyet Sztálin a KGB egyik titkos ülésén nyilvánított ki: „Minden erõvel fel kell készülni egy Németország elleni támadásra!” Mindeközben a Pravda 1939. március 11-én, a szovjet kommunista párt XVIII. kongresszusáról beszámolva idézi Sztálin szavait: „A nyugati kapitalisták azt szeretnék, ha Németország és a Szovjetunió háborúba kerülnének egymással, és amikor ennek következtében mindkét hatalom legyengül, majd a színpadra lépnek friss

11

erõkkel, hogy saját imperialista érdekeiket érvényesítsék. De ebbõl nem esznek.” Hitler legendás megérzéseivel érezte a veszélyt, de az igazságra sajnos csak késõbb jött rá, ezért jóhiszemûen aláírta a paktumot. A háború megindításával azonban sikerült Sztálin és cinkosai tervét felborítani, és azon katonai erõk, amelyeket Németország és Közép-Európa „felszabadítására” akartak felhasználni a szovjetek, teljesen hasznavehetetlennek bizonyultak a németek ellen viselt védelmi háborúban. A speciálisan kiképzett és légi úton szállított csapatokat közönséges gyalogságként vetették be a német páncélosok ellen, abban a pánikszerû sokkban, amelyet a német támadások kezdeti sikerei okoztak. Így ezen csapatok nagy része megsemmisült. A „halálzóna” felszámolása után a Sztálinvonal sem tudta betölteni hivatását – ezt a védelmi rendszert még a RibbentropMolotov paktum elõtt építették –, szinte órák alatt gyufaszálként roppant össze. Azonban hat hónap múlva a Vörös Hadsereg megtanulta, hogyan védekezzék, és egy évvel késõbb már támadásba kezdtek. Ezzel minden a helyére került, és az eredetileg offenzív mûveletekre kiképzett és elõkészített Vörös Hadsereg gyõzelme már csak idõk kérdése volt. (Az, hogy ez az idõ négy esztendeig tartott, az kizárólag a Wehrmacht hihetetlen teljesítményét dicséri, hiszen minden háborút nyerõ tényezõ a Vörös Hadsereg oldalán volt.) Ezen rövid történelmi áttekintés ismeretében döntse el ki-ki maga, hogy ki is vívta valójában a „Nagy Honvédõ Háborút”! forrás: Földi Pál: Szpecnaz Pataki Tamás, Borsod megye, Putnok,

A Magyar Önvédelmi Mozgalom

Hitler és Ribbentrop

elérhetõségei: Postacímünk: 1399 Budapest, Pf.: 701/62 Villámposta: [email protected] Bankszámlaszámunk: Budapest Bank 1010389854295000-01000000 Honlapunk: www.magyaronvedelem.hu

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

FR NT

12

A WERFEN vonat eredete IV. 1944. dec. 2-án jelentette nekem Berzeviczy Béla a m. k. Külkereskedelmi Hivatal „Házimunka, Mûvészeti munkák” osztályának vezetõje, hogy a letétbe helyezett zsidó, de nemzsidó értéktárgyak is (szõnyegek, briliáns, arany, platina, festmények, porcellán stb.) a dec. 1-rõl 2ikára virradó éjjel a Budakeszi út 75 és 79 alatti Mauthner villákba lettek összehordva. Innét december 4.-én 25-30 katonai tehergépkocsira lettek felrakva és utána Gyõr, Sopron Wienerneustadt irányában elszállítva, kb. 5 óra tájban jelentette telefonon Töpler László, a Hivatal soproni kirendeltségének igazgatója, hogy az általunk jelzett 27-28 katonai tehergépkocsi SS kíséret mellett a határt Sopronnál átlépte a Német-Magyar-Vegyesbizottság elõírt kontrolljának teljes megkerülésével. Itt Gál Elemért kell idéznem: Berlin 1944 dec. 15.: Jelentem, hogy a II. és III. számú vonal jelentése szerint a december 4.-én jelzett Szépmûvészeti Múzeum és a zsidó eredetû muzeális értékek és képek SS fedezet mellett a határt a már jelzett idõben elhagyták. Az oszlop Salzburgot dec. 6-7.-én érte el és Rosenheimben került kirakásra. 1945. 5. 25.-én egy szûkebb körû bizottsággal Alt Ausseeba utaztunk. Itt rengeteg magyar tulajdont találtunk, de „itt már fosztogatók jártak” helybéli parasztok felvilágosítása szerint a háború befejezése után itt elõbb az amerikai csapatok, majd a Zsidó Brigád és más egységek is átvonultak. A LinziFührer Múzeum részére külföldön rabolt mûtárgyak elõbb Münchenbe, a „Führerhausba” lettek beraktározva, és onnét 1945. január-áprilisban tovább dirigálva Alt-Ausseeba. A PM Restitúciós csoport 1965. január. 15.-i feljegyzése: „Az Alt Ausseebe került képekrõl tudomásunk volt, onnan 1963-ban 135 képet – nagyrészt a gyõri múzeumból származót visszakaptunk. Nincsen adatunk azonban a Budakeszi úti Mautner nyaralóból állítólag gépkocsikon elhurcolt mûkincsekrõl”. Az SS a Berlini Birodalmi Bankban a Melmer számlán helyezte el a koncentrációs táborokból begyûjtött értékeket. Melmer egy SS tiszt volt, aki ezt a számlát vezette. Az értékek egy részét eladták, vagy a Degussa cégnél beolvasztották. A pénzt aztán a Max Heiliger számlára

helyezték. Himmler Poznanban az SS tisztek elõtti beszédében ezt mondta: „a gazdagságukat elvettük. Szigorú parancsokat adtam ki, hogy ezt a gadagságot sürgõsen szállítsák a Birodalomba. Aki lopott, azt szigorúan megbüntettem”. Azokat kivégezték. Ám Becher ezredes, Himmler személyes megbízottja és Eichmann fõnöke Magyarországon mégsem követte ezt az utasítást.

Adolf Eichmann A magyarországi zsidó tanácsok együttmûködtek az SS-el és segítettek a zsidókat összegyûjteni, abból a meggondolásból, hogy az elviselhetõbb legyen. Dr. Kasztner Rezsõ a Magyar Cionista Szervezet elnöke azonban a merész és találékony ember típusa volt. Eichmann még Jeruzsálemben is dicsérte Kasztnert. Tervük egy millió zsidó kicserélése volt 10 ezer teherautóra, amit az SS csakis a szovjetek ellen vetett volna be. Követüket Joel Brandot azonban az angolok elfogták. Ekkor Himmler Becher ezredest bízta meg a további kísérletezéssel. Himmler Göring birodalmi marsallal szemben ki akarta építeni az SS ipari bázisát és versenyre kelt Göringgel. Ekkor tette rá az SS a kezét pl. a Weiss Manfréd mûvekre, egy 25 évre szóló használati szerzõdés formájában, amit Imrédy ellenzett. Becher ezredes többször tárgyalt

2006. február 21. Svájcban a különbéke érdekében és magával Rooswelt elnökkel is érintkezésbe került. Ezért Becher megkerülhette a Melmer számlát és mintegy másfél ezer zsidót Himmler 1944. 6. 30.-án kelt engedélyével kiengedett Svájcba. Bechert Kasztner segíti Nürnbergben tisztázni. Segít nekik Kurt Ponger segédügyész lazasága is. Ponger hallgatja ki Wiesenthalt is, aki Tarnopol térségében egy szovjetek által támogatott partizánegység parancsnoka volt és szovjetellenes ukrán gerilla egységek ellen harcolt. Pongert a szovjetek Bécsben beszervezték és ezért az amerikaiak 15 évre ítélték. A Becher gyûjteményt, aranyat, ékszert, gyémántokat 1947. 3. 11-én az amerikaiak Salzburgból két teherautón a svájci határra szállították és délután 5-kor Dagobert Arian és Meir Benzion Meiry-nak a Palesztinai Zsidó ügynökség két tagjának elismervény ellenében átadták. Acheson amerikai külügyminiszter 1946. 6. 21-i táviratában intézkedik a Becher-féle tételekrõl, a vonat ügye ekkor még vitatott. Az 1945. 8. 23-i WARX98112 sz. USA külügyminisztériumi távirat az ausztriai amerikai fõparancsnoknak, Clark tábornoknak azt javasolja, hogy nincs értelme megállapítani a tulajdonosok kilétét a magyar kincstári vonat esetében. Clark tábornok nem kis dühvel táviratozik még 1946 augusztus 28-án is: „a nem monetáris eredetû aranyat nem, ismétlem nem Németországban találták meg, hanem Ausztriában. Alkalmazható ez a Becher gyûjteményre, de nem a magyar vonatra amit Ausztriában találtak és nem, ismétlem nem Németországban..., stb.”. Így az amerikai hadsereget és a magyar kormányt is meglepetésként érte az 1946. nov. 16-i parancs, ami utasította McKenzie kapitányt, hogy nyissa fel a magyar kincstári vonat ládáit, válogassa szét és keverje össze a rakományt és azt adja át a Kormányközi Menekültügyi Bizottság az IGCR-nak, amely 1947 július 1-én megszûnt és helyét az IRO-nak adta át. Az IRO Frankfurtban fõleg a koncentrációs táborokból begyûjtött értékeket leltározta. Salzburgból két szállítmányt és értékes fémszállítmányt küldtek át Frankfurtba Abba Schwarz, az IGCR-IRO frankfurti vezetõjének felügyelete alatt, aki a magyar iratokat „elvesztette”. Geönczeöl Gyula, Cleveland, Ohio, USA következõ számunkban folytatjuk

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

FR NT

III. évf. 6. szám

13

A POL-ÓRA és a MAGYAR NEMZETI FRONT közös rendezvényei a Magyarok Házában minden kedden 17 órától.

Az újság kapható: A mézes madzagot már kifeszítette az üzleti világ. Nulla százalékkal elviheted, aztán majd ezt is elvesszük tõled, ha kimarad egy részlet...

Romlásnak indult hajdan erõs magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajul? Nem látod a bosszús egeknek Ostorait nyomorult hazádon? Berzsenyi Dániel: Magyarokhoz AJÁNLJA ADÓJA l%-ÁT EGY OLYAN ALAPÍTVÁNYNAK, AMELYIK A SZEBB JÖVÕÉRT DOLGOZIK.

Kincseinkért Alapítvány Adószáma: 18689778-1-13

Hazafi Rádió

Támogatás A Magyar Nemzeti Front és könyvtárának új címe: 1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3. III. e. / 336. Magyarok Háza Telefon: (06-1-267-45-10) 300-as mellék A könyvtár nyitva kedden és csütörtökön 15 és 19 óra között. honlapcím: www.nemzetifront.hu Jelentkezzen az MNF elektronikus hírlevelére a [email protected] címen.

KÖZÉLETI HAVILAP

Keresse a fõvárosi és vidéki Relay és Inmedio nevû hírlapüzletekben, valamint egyes nemzeti könyvesboltokban. A legbiztosabb hozzájutás az elõfizetés: 2900 Komárom, Mártírok u. 17/b.

Sajnos a rádió fenntartása számunka önállóan szinte kifizethetetlen méreteket ölt. Az adást sugárzó szervert bérelnünk kell, valamint rendszeresen (havonta) fizetnünk kell egy igen borsos jogdíjat a magyar jogi szervezeteknek! Amennyiben úgy érzed, jelent neked és a környezetednek valamit ez a kis rádió, kérlek támogass minket, ahogy lehetõségeid engedik! A támogatásokat a következõ helyre várjuk: 11773377-80544340 Horváth Bertold OTP Bank Rt. Támogatásaitokat elõre is köszönjük! Mihály Ferenc (Neville) Fõszerkesztõ, Mûsorvezetõ, webmester

Országszerte a nemzeti könyvesboltokban és a budapesti újságárusoknál. Elõfizethetõ rózsaszín csekken a 2120 Dunakeszi, Bocskai utca 16. címre. Az újságot zárt borítékban küldjük elõfizetõinknek. Éves elõfizetés: 4000 Ft Féléves elõfizetés: 2000 Ft Negyedéves elõfizetés: 1000 Ft Telefon: 06-20-494-4513 Elektronikus levél: [email protected] FRONT szerkesztõségi fogadóórák:

Minden kedden 18 órától az MNF Klubban

Önkénteseket várunk a Frontra! Újságírókat, fotósokat, terjesztõket várunk a szerkesztõségi csapatba! Fizetést sajnos belátható ideig nem tudunk adni, csak jó szót és sok munkát. A lapnál mindenki ingyen dolgozik a közös célért, hazánk felszabadításáért. Valljuk, élet-halál harc folyik most hazánkban. Ebben a harcban hathatós fegyver lehet egy hiteles és radikális nemzeti újság. Fegyverforgató önkénteseket várunk, akik segítenek felrázni, és tartást adni az apátiába süllyedt magyarságnak.

IMPRESSZUM Kiadja és a kiadásért felel: Szkíta Mûhely Fõszerkesztõ: Szabó Tamás Szerkesztésért felelõs: Szabó Tamás Szerkesztõség címe: 2120 Dunakeszi, Bocskai u. 16. Nyomda: H.A.ZS. HU ISSN 1786-8408 Telefon: 06–20–494–4513 Elektronikus levél: [email protected]

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

FR NT

14

Szabó Dezsõ

Elkergetett Istenek V. Ez az állapot, lassabban vagy gyorsabban, a csõd szélére viszi a közösséget. Történelmi alkotásának dinamikája elernyed, az életösztön eltompul s nem adja mély sugallatait a történelmi építés nagy kérdéseinél, a megkövesedett érdek-keretek és életformák elgátolják a fejlõdõ élet megfrissítõ áramait, a történelmi közösség szervezete megromlik, a legkülönbözõbb betegségek ütnek ki rajta. A közeledõ halál, az ismeretlen veszélyek, a kielégítetlen szükségük érzései fojtogatnak mindenkit és napról-napra égetõbb lesz a milliókban valami homályosan áhított változás vágya. Ez volt a rendi francia királyság állapota a 18-ik században. Szükség volt tehát egy gondolatra, mely mint az egész történelmi életépítés, az egész kialakítandó életrendszer legbensõ formáló elve: széttörje a megjegesedett formákat, a megkövesedett érdekkereteket és folytonos mozgósítási lehetõségeket teremtsen minden bárhol lappangó emberi érték, erõ számára. Hogy a közösség megkapja az új kor szükségeihez a lehetõ legtöbb emberi termést, emberi erõt és hogy a közösség élete minden terén a lehetõ legképesebbek, legarravalóbbak irányításába kerüljön. A történelmi Egyenlõség gondolata tehát az emberi értékek örök mozgósításának elve. Hogy a millió különféle adottság millió különféle egymásrahatásából elõtermelõ végtelenül különbözõ és egyenlõtlen emberek millióiból a közösség életrendszere minél több emberi értéket, minél több arravaló embert termeljen ki a közösség szükségeinek ellátására. Nagy elv ez. Talán a történelem legtermékenyebb, legtöbb életet jelentõ gondolata. Ezt szolgálta elsõsorban is a ráképesítés, az önértékek felismerésének és mívelésének nagy intézménye: az általános tankötelezettség s a kultúra bármely ágának hozzájuttatása bárkihez. Ezt szolgálta az új politikai rendszer: a népképviselet és ennek az elvnek védelme a törvényelõtti egyenlõség. És mi az ok mégis, hogy a 19-ig század demokráciája többféle és sajgóbb egyenlõtlenségeket termelt ki a múlt rendiségénél? Sajgóbbakat, mert a leszorítás, az elnyomás jórészben már – legalább némileg – öntudatosított elemeket ért. És vajon ezek az egyenlõtlenségek az emberi érték, a tehetség, arravalóság és morális erõ természetes hierarchiáját jelentették?

Volt egyenlõ teherviselés. És az üzlet és tõke ügyesei minden terhet átháríthattak a munka tömegeire. Volt egyenlõ polgári jog, népképviselet és a gazdasági és politikai hatalom azokat tehette a nép képviselõjévé, akik az õ érdekeiket képviselték. Volt szabadverseny mindenki számára. De semmi biztosíték nem volt arra, hogy a munka nagy tömegei a maguk vagy gyermekeik személyében kiléphessenek a maguk végzetes robotkörébõl s beállhassanak valami messzebb vivõ életversenybe.

Válaszul ugyanazt kell mondanunk, amit az elõbbi fejezetben a Szabadság elvének történelmi kihasználásáról mondtunk. A múlt csökevényeibõl és az új kor étvágyasaiból egybeszövetkezõ történelmi élõsdiség ezt a nagy történelmi gondolatot is jelentékeny részben puszta frázeológiává tudta tartalmatlanítani. A közösség csak akkor választhatja ki a maga szükséges emberi értékeit, ha azok az életverseny valamely terén (iskola, hadsereg, gyár stb.) már megadták a mértéküket. Az új demokrácia elfelejtette, és el akarta felejteni, hogy intézményesen biztosítsa a reális lehetõségét ennek a folyamatnak. A parasztság, a munkásság nagy tömegei, sõt az alsóbb középosztály nagy része is, éppúgy el voltak zárva attól, hogy teljes életüket, minden lappangó képességüket megéljék, mint a múlt jobbágyai. Legfennebb: most az egyenlõ érvényesülés elvi lehetõségét bekeretezve felakaszthatták a nappali szobájukban, ha ugyan efféle helyiségük volt: Az Egyenlõség elve: az örök történelmi levés, az örökös emberi értékmozgósítás

2006. március 21. gondolata nem tûr osztályokra, érdekkeretekbe jegesedést, a termésbe mozdítás nagy intézményeivel folyton-folyvást az élet és erõ friss elemeit állítja be a történelmi életépítésbe. Annak a lehetõségnek állandó megteremtésével és intézményes védelmével, hogy mindenki teljes életét, minden képességét megteremthesse önmagának és a közösségnek mintegy modern megvalósítása a krisztusi semmit elnemvesztés és megteljesülési akaratnak. A demokrácia vezetõ osztályaivá lihegett rétegek: éppen ezt az örök levés, örök mozgósítás, örök több termésbe hívás lényegét ölték meg az Egyenlõség gondolatának. Tehették. Hiszen azt a gondolatot sem egy egységes, szerves, az élet minden terérõl egymásba ható, minden lehetõségét biztosítékokkal védõ intézmény-rendszerbe állították be. Ezt a gondolatot is az egyéni törtetések vagy érdekösszeállások tankjává tehették. Új jegesedések, új megkövülések jöttek létre és megint mind inkább „harmadik nemzedékek” kezébe került az élet minden tere. Olyanok kezébe, akiket a küzdelem, a nyomorúság, a mindenpercnyi erõfeszítés nem termékenyített és nem edzett, akik mindent készen kaptak. A polgári középosztály történelmileg hamarabb vénült el, mint a régi rendi osztályok. A munkásság és parasztság öklei döngetnek a történelem kapuján. Mert a különbözõ, egymással közömbösen vagy ellenségesen szembeálló társadalmi rétegeket csakis egy intézmények rendszerében állandóan ható történelmi Egyenlõség mozgósíthatja egyetlen szerves egésszé. Az értékmegtermés egyenlõ lehetõsége. Egy kérdést felelet nélkül hagytunk. Vajon a demokrácia egyenlõtlenségei az értékek természetes hierarchiáját jelentik? Erre a kérdésre legjobb kérdésekkel válaszolni. Vajon a gazdasági. verseny a szellemi és morális értékekben leggazdagabb egyéneket juttatta az élet tetejére, ezer és ezer dolgozó kéz és agy végeztévé? Vajon a népképviselet a tehetség, tudás, hozzáértés és honfi erények szempontjából legkiválóbbakat küldi a törvényhozás tagjaivá, az ország sorának irányítóivá? Vajon az iskolák és a kiválasztó tényezõk kijelölése általában a tehetségesebbek, a szakértõbbek, az arravalóbbak odaállítását jelenti a közösség életének stratégiai pontjaira? Mindez érthetõvé teszi: hogy egy új változás égõ vágya a mai világválság sajátos formáiban tört ki. következõ számunkban folytatjuk

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

III. évf. 6. szám

FR NT

15

Lehet-e béke egy génmanipulált élelemmel teli világban? II. Argentína földjét a vetõmag óriási ipari termelõhelyévé alakították át. A gazdasági válság következtében a bankok a legjobb termõföldek hektárjainak millióit bocsátották árverésre. Az egyedüli vásárlók, amelyek dollárt tudtak befektetni, külföldi társaságok vagy magánszemélyek voltak. A kisbirtokosoknak filléreket ajánlottak fel a földjükért; ha visszautasították, gyakran megfélemlítéssel vagy karhatalommal ûzték el õket. 2001-ben az Adeco Agropecuria nevû argentínai vagyonkezelõ társasága (holding company) révén Soros György New York-i milliárdos, hedgefond-spekuláns volt a legnagyobb földbirtokos Argentínában. A profit növelése céljából kansasi mintára úgy készítettek elõ hatalmas földterületeket, hogy az óriási mezõgazdasági gépeket a nap mind a huszonnégy órájában üzemeltetni tudják. A berendezést gyakran GPS-mûholdak (GPS – Global Positioning System = Globális Helymeghatározó Rendszer) segítségével távirányították úgy, hogy a földmûvesnek egyetlen egyszer sem kellett a traktort vezetnie. A termelõ családi gazdaságok alapján mûködõ hajdani mezõgazdasági rendszert visszavetették egy újfeudális állapotba, melyben egy maroknyi latifundista stílusú, nagyhatalmú, reakciós, gazdag nagybirtokos uralkodik. A génkezeltszója-forradalom tíz év alatt teljesen átalakította Argentínában a mezõgazdaságot. A 70-es években a szójabab semmilyen lényeges szerepet nem játszott az országban. 2004-ben, Monsanto nyolc ottani éve után, több mint 14 millió hektáron termesztették a génkezelt szójababot. Hatalmas gépekkel irtották ki az erdõket. A mezõgazdasági sokféleség a legrövidebb idõn belül egy monokultúrának adta át a helyét. Több mint egy évszázadon át az argentin szántóföldek, mindenekelõtt a pampák, kiterjedt kukorica- és búzatáblákból álltak, közöttük zöld legelõkkel, amelyeken marhacsordák legeltek. A talaj minõségének megõrzése érdekében a földmûvesek vetésforgót alkalmaztak, a gabonatermesztés után hagyták, hogy a föld füvet hajtson a marhák számára. A szójababtermesztéssel az ország egy monokultúrává változott, és mivel a szójabab fontos tápanyagokat von ki a talajból, a növények mind több mûtrágyát igényelnek Monsantótól. A nagy hús- és tejtermelõ gulyákat, amelyek évtizedeken át szabadon

kóboroltak a legelõkön, most az Egyesült Államokban szokásos módon, szûk tömegtakarmányozott parcellákon karámokban tartják, hogy több helyet teremtsenek a jövedelmezõbb szójabab számára. Walter Pengue argentin agrárökológus, a génkezelt szójabab hatásainak szakértõje, a várható helyzetrõl ezt mondta: „Ha ezt így folytatjuk, ez a föld talán már ötven év múlva egyáltalán semmit nem fog teremni.” A szójabab már 2004-ben az összes argentínai megmûvelt területeknek csaknem a felét, azaz 48%-át foglalta el, és ennek 97%-a Monsanto-féle génmanipulált szójabab volt. A tejtermelõ szarvasmarhát tenyésztõk száma 1988 és 2003 között a felére csökkent. Elõször történt, hogy tejet kellett importálni – meglehetõsen magas áron Uruguayból. Mivel a szójababtermesztés százezreket ûzött el a földjükrõl, a szegénység és a hiányos táplálkozás gyorsan terjedt. Argentína

1970-ben még a világ legmagasabb életszínvonalú országai közé tartozott. Akkor a lakosságnak mintegy öt százaléka élt a szegénységi szint alatt. A szegények aránya 1998-ban elérte a 30%-ot, 2001-ben pedig már 51 % volt. Az Argentínában régebben teljesen ismeretlen alultápláltság a becslések szerint 2003-ban a 37 milliós összlakosságnak már 11-17%-át érintette. Az államháztartás hiányaiból eredõ mélyreható nemzetgazdasági válságok közepette az argentinoknak be kellett látniuk, hogy többé nem képesek a megélhetésüket – úgy, mint régebben – egy kis földdarabon biztosítani. Az ország földjét óriási szójatáblák borítják, amelyek az élethez szükséges gabonafélék termesztését megakadályozzák. A feudális nagybirtokosok tevékenységüket az erdõk tömeges letarolásával kezdték, hogy a tömegméretû szójatermelés számára helyet biztosítsanak. A földmûvelõ közösségekkel egyszer csak közölték, hogy a földjük már valaki másnak a tulajdona. Ha vonakodtak önként távozni, fegyveres csoportok elrabolták a marháikat, felgyújtották a gabonájukat, és még további erõszakoskodással fenyegették meg õket. Néhány esztendõ alatt több mint 300 000 (háromszázezer) kisbirtokost és farmert ûztek el a földjérõl. Miután a GMO-szójabab-forradalom tönkretette a hagyományos mezõgazdasági termelést, az argentinok drámai változást tapasztaltak a hozzáférhetõ élelmiszerek terén. Az új szójabab-monokultúra révén a 2002-es gazdasági válság a lakosságot már reménytelenül kiszolgáltatott helyzetben találta. Mind többen éheztek az országban. A kormány az élelmiszerhiány miatt felkelésektõl tartott, és a Monsanto, valamint az óriási szójababfelvásárlók, mint a Cargill, a Nestlé és a Kraft Foods a „segítségére siettek” ebben a helyzetben. Noha a szójababot állati takarmányként termesztették, az éhezõknek jótékonykodva szójából készült ételeket osztottak, hogy elõmozdítsák a nagyobb szójababfogyasztást. Vidéken a szójababmonokultúra következményei még szörnyûbbek voltak. A hagyományos földmûvelõ közösségeket az óriási új szójababültetvények közelében súlyosan érintette a glifozátnak, a Monsanto Roundup Ready néven használt gyomirtó szerének repülõgéprõl való szórása. következõ számunkban folytatjuk

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

16

Aljas provokáció A pesti utcán egy kampós orrú, elálló fülû, dülledt szemû, orrhangon raccsoló egyén odalép egy járókelõhöz és megszólítja: – Maga antiszemita! – Kicsoda maga? Én magát nem ismerem! – Aha! Tehát idegen vagyok! Netán éppenséggel idegenszívû? Szóval maga kódolt antiszemita! – Miket hord itt összevissza? – De hát látszik magán, hogy antiszemita! – Hagyjon engem békén! Én egy békés, tisztességes magyar ember vagyok! – Hiába tagadja, abból is látszik, ahogyan rám néz azzal a turáni vágású szemével, hogy maga egy szemét antiszemita! – Na, ebbõl elegem van! Menjen az utamból! – Hiába próbál menekülni. Antiszemita maga is és a büdös ringyó anyja is! A békés járókelõ arca hirtelen elvörösödik, majd leken egy hatalmas pofont a másiknak, mire az diadalmasan felüvölt: – Na látja! Nem megmondtam, hogy antiszemita?! Ehhez hasonló forgatókönyv szerint zajlott és zajlik a muzulmán világ folyamatos provokálása azóta, hogy nem volt hajlandó lefeküdni az olajért háborús tûzfészkeket létrehozó, majd õket mindenáron „pacifikálni” akaró Amerikának. A stratégia szerint addig kell tehát feszíteni a húrt, amíg végre el nem pattan. Elõször csak sértegetni kell a muzulmánt, lusta, mocskos, „nem civilizált” csürhének kell titulálni, késõbb menthetetlen, elvetemült „fanatikusnak”, majd „terroristának”. És ha ez még nem elég a (jogos!) pofon elcsattanásához, akkor alattomosan oda kell döfni a mérgezett tûvel, ahol a legérzékenyebb pontját lehetne megsérteni a provokáltnak. Székely embernél ez a becsületének, tisztességének kétségbe vonása. A magyar embernél általában az, ha a számára legdrágább lényt, az édesanyját szidják. Ilyenkor veszi elõ Árpi a bicskát vagy a „fészit”. A muzulmánnak is kezd bizseregni a tenyere, amikor asszonyát gúnyolják a büszkén hordott õsi viselete és az arcát eltakaró csador miatt, továbbá azért is, mert három lépéssel az ura mögött megy az utcán. A „gyenge láncszemet” keresve, megpróbálják fellázítani és a Férfi ellen fordítani az asszonyt, „megaláztatásról” papolva, a felsõbbrendûnek kikiáltott „mûvelt nyugati civilizáció” nevében (lásd: szifilisz,

FR NT AIDS, kábítószerek, féktelen promiszkuitás, pornográfia, buzik házassága, miegymás). De ez sem megy, mert a muzulmán asszony számára természetes, hogy csadort visel, hiszen arcát, mosolyát csupán az istenként szeretett és tisztelt férjének tartogatja, aki viszont kedves és gyöngéd hozzá, és élete árán is megvédelmezi – arról nem beszélve, hogy nem hagyja magára, nem teszi földönfutóvá, ha netán megunná (mint ami a kiégett lelkû „mûvelt nyugatiak” önzõ házasságainál általános), ugyanis ott nincs válás, nincs „csonka család” (ahol a „szegény, gyermekeit egyedül nevelõ anyuka” jobban jár, mintha sorsközösségben élne az utcára tett társával), nincsenek lelki nyomorékká tett gyermekek. Ha tehát ezzel nem lehetett kiugratni a nyulat a bokorból, akkor fokozni kell a provokálást. Gúnyt kell ûzni abból, hogy százmilliók zarándokolnak Mekkába: milyen hülyék, képesek annyit gyalogolni meg tülekedni. Bezzeg a mi istenünk, a Pénz, a Mammon itt van minden sarkon, a csillogóvillogó bank-templomunkban, de ha oda is lusták vagyunk elmenni, itt van kézügyben a „telebank” szolgáltatás: interneten, sõt telefonon is „bankolhatunk”! De ez még mindig nem elég a várt hatás eléréséhez. Ez körülbelül még csak annyi, mintha az idézett viccbeli szituációban a provokált egyén családját gúnyolnák ki, neveznék hitványnak. A legfájdalmasabb pontba kell döfni, amit még a legbékésebb, legbékülékenyebb ember vagy közösség sem tûr már el. Az iszlám-hitû embereknél ez a Próféta ócsárlása. Ez jó lesz – dörzsöli vigyorogva a markát Greenspan úr a föld felszínérõl még el nem törölt Manhattanben –, erre reagálnak majd, és jöhet a „humanitárius bombázás”. A Kaba-követ is szétbombázzuk (mint Irakban Úr városát és a sumér emlékeket), több százezer civil áldozat, de hát, well, a mi hõs fiaink, akik bátran bombáznak szét bármit tízezer méter magasból, nem láthatnak világosan minden tetves terrorista arab falut! De utána majd „havaj” lesz: jön a demokrácia! Nem a görög, az amerikai. Hosszú folyamat lesz, well, de hát meg kell tanulni, és ez idõbe telik. Majd küldünk nekik tanácsadókat a bankszakemberekkel és a szadista börtönõrökkel. Csiby Károly, folytatjuk az írást a román államhatalom által üldözött Európai Idõ-bõl vettük át

2006. március 21. Az Iszlám terrorizmus

A muszlim terrorista

A Korán a Sátáni Versek ellen van

Mohamed próféta egy...

A Holokauszt legenda