Itthon otthon van

Itthon otthon van www.itthon.hu

XII. évfolyam 2. szám

bulletin

a Magyar Turizmus Zrt. szakmai és tudományos folyóirata

Ifjúsági turizmus Magyarországon – I. rész A magyarországi MICE turizmus A sötétség vándorai: a látássérültek turizmusának helyzete és esélyei Magyarországon A Magyarországra repülőgéppel érkező külföldi turisták utazási szokásai

www.itthon.hu

Itthon otthon van

Impresszum

Turizmus Bulletin A Magyar Turizmus ZRt. szakmai és tudományos folyóirata XII. évfolyam, 2. szám Megjelenés: 2008. október Lapzárta: 2008. szeptember Felelôs kiadó: Fôszerkesztô: Szerkesztô:

Dr. Róna Iván vezérigazgató Kiss Kornélia kutatásicsoport-vezetô Halassy Emôke, Mester Tünde

Szerkesztôbizottság Dr. Aubert Antal

Dr. Lengyel Márton

Dr. Badacsonyi György

Meszter László

Pécsi Tudományegyetem, Turizmus Tanszék Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége

Egriné Pap Ilona

Önkormányzati Minisztérium

Háber Tamás

Magyar Vendéglátók Ipartestülete

Hencsey Gusztáv

Magyarországi Rendezvényszervezôk Szövetsége

Horkay Nándor

VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Kht.

Hülvely István

Turisztikai és Vendéglátó Munkaadók Országos Szövetsége

Dr. Jancsik András

Pannon Egyetem, Turizmus Tanszék

Dr. Jandala Csilla

Harsányi János Fôiskola

Kopócsy Andrea

Magyar Szállodaszövetség

Magyar Turisztikai Egyesület Idegenforgalmi Koordinációs Testület Magyarországi Ifjúsági Szállások Szövetsége

Dr. Michalkó Gábor

Magyar Tudományos Akadémia, Földrajztudományi Kutatóintézet

Molnár Gabriella

Magyar Utazásszervezôk és Utazásközvetítôk Szövetsége

Dr. Probáld Ákos

Központi Statisztikai Hivatal, Szolgáltatásstatisztikai Fôosztály

Dr. Puczkó László

Turisztikai Tanácsadók Szövetsége

Dr. Rátz Tamara

Kodolányi János Fôiskola, Turisztikai Intézet

Dr. Simon Judit

Budapesti Corvinus Egyetem, Marketing és Média Intézet

Dr. Szabó Géza

Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége

Dr. Szalók Csilla

Budapesti Gazdasági Fôiskola, Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Kar

Dr. Kóródi Márta

Dr. Várnai Zsuzsanna

Kôvári István

Dr. Wolff Péter

Szolnoki Fôiskola, Turizmus Tanszék Heller Farkas Gazdasági és Turisztikai Szolgáltatások Fôiskolája

Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakszervezet Országos Idegenforgalmi Bizottság

Kiadó: Magyar Turizmus Zrt. Elôkészítés: Makáry Stúdió • Nyomdai kivitelezés: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. Megrendelhetô: Magyar Turizmus Zrt., Kutatási Csoport 1115 Budapest, Bartók Béla út 105–113., tel.: (1) 488 8710, fax: (1) 488 8711, e-mail: [email protected] Megtekinthetô a www.itthon.hu > Szakmai oldalak internetcímen ISSN 1416-9967 (online: ISSN 1587-0928) A folyóirat megrendelôlapja honlapunkról letölthetô, elôfizetési díja 4000 Ft + 5% áfa/évfolyam.

Megrendelô Turizmus Bulletin XII. évfolyam (2008) 1–4. szám

A Turizmus Bulletin folyóiratot ……….. példányszámban rendelem meg. Egységár: nettó 4000 forint + 5% áfa (bruttó 4200 forint)/évfolyam. Megrendelô adatai Magánszemély esetében Számlázási név Számlázási cím Postai cím, ha nem azonos a számlázási címmel Telefon/fax/e-mail Cég esetében Számlázási név Számlázási cím A megrendelô neve, beosztása (kontakt személy) Cégjegyzékszám Adószám Kézbesítési cím, ha nem azonos a számlázási címmel Telefon/fax/e-mail Fizetés módja ▢ Átutalással. A megrendelés visszaigazolásától számított 8 munkanapon belül kérjük a fizetendô összeget a Magyar Turizmus Zártkörûen Mûködô Részvénytársaság (Magyar Turizmus Zrt.) bankszámlájára átutalni szíveskedjenek. Kérjük, hogy az átutalási megbízás közlemény rovatában a visszaigazolási azonosítót feltüntetni szíveskedjenek. A számla alapjául a megrendelô szolgál, a számla a fizetendô összeg beérkezését követôen kerül kiállításra. ▢ Készpénzzel. A megrendelôlap kitöltésével a folyóiratot helyben, a Magyar Turizmus Zrt. 1115 Budapest, Bartók Béla út 105–113. szám alatti épületében is meg lehet vásárolni (kedden és csütörtökön 9–12 óráig). ▢ Befizetési csekkel. Banki adatok Magyar Turizmus Zrt., 1115 Budapest, Bartók Béla út 105–113. Bankszámlaszám: 10300002-20392752-00003285 Magyar Külkereskedelmi Bank Zrt., 1056 Budapest, Váci u. 38. SWIFT kód: MKKB HU HB IBAN szám: HU90 1030 0002 2039 2752 0000 3285 A megrendelôt az alábbi címre kérjük visszaküldeni: Magyar Turizmus Zrt., Kutatási Csoport, Kiss Kornélia kutatásicsoport-vezetô 1115 Budapest, Bartók Béla út 105–113., telefon: (1) 488 8710, fax: (1) 488 8711, e-mail: [email protected] Visszaigazolási szám (a Kutatási Csoport tölti ki):

Dátum Témaszáma: B136/TB

Aláírás/cégszerû aláírás és bélyegzô TB

tartalom PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY Mester Tünde

Ifjúsági turizmus Magyarországon – I. rész

2

TURIZMUS ÉS REGIONALITÁS Hegedüs Veronika – Laczkó Tamás

A Dél-dunántúli régió felnôtt lakosságának wellness-fogyasztási szokásai

14

Fodor Ágnes

Turisztikai klaszterek kialakításának alapjai a Tisza mentén

24

TURISZTIKAI TERMÉKEK Magyar Turizmus Zrt. – Xellum Kft.

A magyarországi MICE turizmus

33

Polgár Judit

Vasúti közlekedés Európában

45 TURIZMUSMENEDZSMENT

Gálné Kucsák Klára

A sötétség vándorai: a látássérültek turizmusának helyzete és esélyei Magyarországon 53 TÉNYEK ÉS ELÔREJELZÉSEK Magyar Turizmus Zrt., Kutatási Csoport

A világ turizmusának alakulása 2007-ben és 2008 elsô négy hónapjában

60

Gilyán Csaba

A Magyarországra repülôgéppel érkezô külföldi turisták utazási szokásai

64

TALLÓZÓ Konferenciabeszámoló

TourMIS Workshop és Turisztikai Elôrejelzés Szeminárium

67

Global Spa Summit

68

Európai Turizmus Fórum – a keresleti trendek változása jegyében

69

Konferenciaajánló

Turizmusspecifikus életminôség módszertani konferencia

68

Kutatósarok

ETC Research Highlights

70

Kiadvány- és könyvajánló

E-marketing és turisztikai elôrejelzés kézikönyvek

71

Egészség- és wellness-turizmus

71

Naptár

72

Turizmus bulletin XII. évfolyam 2. szám

1

Piac- és országtanulmány Ifjúsági turizmus Magyarországon – I. rész Az Önkormányzati Minisztérium és a Magyar Turizmus Zrt. kutatási eredményei alapján összeállította: Mester Tünde1

A cikksorozat áttekinti az Önkormányzati Minisztérium Turisztikai Szakállamtitkársága és a Magyar Turizmus Zrt. közös, a magyarországi ifjúsági turizmust és nemzetközi környezetét vizsgáló kutatásának fôbb eredményeit. Az elsô részben részletes bemutatásra kerül a kutatás során alkalmazott módszertan, az ifjúsági turizmus különbözô definíciói, valamint Magyarország pozíciója a nemzetközi ifjúsági turizmusban, továbbá a termék keresleti oldalának fôbb jellemzôi. A cikksorozat második részében a magyarországi ifjúsági turizmus kínálati oldalát és a fejlesztési kérdéseket ismertetjük részletesebben.

Kulcsszavak: ifjúsági turizmus, kvalitatív kutatás, kvantitatív kutatás, belföldi kereslet, külföldi kereslet, elôrejelzés.

Bevezetés Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium (ma Önkormányzati Minisztérium) Turisztikai Szakállamtitkársága és a Magyar Turizmus Zrt. 2006–2007-ben közös kutatást végzett a magyarországi ifjúsági turizmus helyzetére vonatkozóan. A vizsgálat elôkészítése és lebonyolítása során a Magyar Turizmus Zrt. kiemelt figyelmet fordított az ifjúsági turizmusban érintett szakemberek bevonására: a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériummal (KvVM), az Oktatási és Kulturális Minisztériummal (OKM), valamint a Szociális és Munkaügyi Minisztériummal (SZMM) is felvette a kapcsolatot. A vizsgálat kiterjedt az említett minisztériumok háttérintézményeire, valamint a témában érintett következô hazai és nemzetközi szakmai szervezetekre és azok kutatási eredményeire: • A ssociation for Tourism and Leisure Education (ATLAS), •European Travel Commission (ETC), • E uropean Union Federat ion of Youth Hostel Associations (EUFED), •Federation of International Youth Travel Organisations (FIYTO), •International Student Travel Confederation (ISTC), • Környezet- és Természetvédelmi Oktatóközpontok Országos Szövetsége (KOKOSZ), A szerzô okleveles közgazdász, a Magyar Turizmus Zrt. Kutatási Csoportjának munkatársa. A kutatási eredmények összegzésében részt vett Dr. Mile Csilla PhD, a Kodolányi János Fôiskola Gazdálkodási és Menedzsment Tanszékének docense és Hinek Mátyás, a Kodolányi János Fôiskola Turizmus Tanszékének adjunktusa. 2 Az egyes országok gyakorlatában az ifjúsági turizmus kategóriája különbözô korcsoportokat jelent, például Görögországban a 15–24 éves, míg Belgium és Lengyelország esetében a 19–29 éves korcsoport tartozik ide. 1

2


• Magyar Ifjúsági Szállások Szövetsége (MISZSZ), • Magyar Madártani Egyesület (MME), • Magyar Természetbarát Szövetség (MTSZ), • MOBILITÁS Országos Szakmai Ifjúsági Szolgálat, • Oktatási és Kulturális Minisztérium Támogatáskezelô

Igazgatósága (OMAI), •Országos Közoktatási Intézet (OKI), • SULINOVA Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht., •United Nations World Tourism Organization (UNWTO), • World Youth Student & Educational Travel Confe deration (WYSE). A kutatás vizsgálta a magyarországi beutazó és belföldi ifjúsági turizmust, valamint a magyar fiatalok kiutazásait is. A vizsgálat kitért a keresleti és a kínálati oldal bemutatására, a környezeti tényezôkre, valamint a versenytárselemzésre és a lehetséges fejlesztési irányokra is. A vizsgálat során figyelembe vettük a korcsoport családon, illetve iskolarendszeren belüli, továbbá önálló utazásaira vonatkozó szekunder adatokat is. A kutatás emellett külön vizsgálta a tanuló és dolgozó fiatal felnôttek utazásai szokásait, mivel e két csoport között jelentôs különbségek tapasztalhatók a rendelkezésre álló szabadidô, illetve diszkrecionális jövedelem, valamint az attitûdök területén.

1. A kutatás módszertana 1.1. AZ IFJÚSÁGI TURIZMUS DEFINÍCIÓJA Az ifjúsági turizmus mint önálló turisztikai termék, illetve piaci szegmens körülhatárolása módszertani kérdéseket is felvet. Ez a szegmens értelmezhetô korcsoportként,2 piaci résként (például hátizsákos turisták, nyelvtanulási céllal utazók és csereprogramok résztvevôi), vagy egyszerûen a diákok tanulási célú utazásaiként is kezel hetô. Mivel a fenti jellemzôk mindegyike megragadja az ifjúsági turizmus valamely sajátosságát, ezért a World

Piac- és országtanulmány Youth Student & Educational Travel Confederation (WYSE) az ifjúsági turizmusnak egy jobban alkalmazható definícióját javasolja. Eszerint: „Az ifjúsági turizmus magában foglalja a 16–29 éves korosztály egy évnél rövidebb ideig tartó, önálló utazásait, amit részben vagy teljes egészben más kultúrák megismerésének vágya, élettapasztalat szerzése, és/vagy az utazó szokásos környezetén kívül elérhetô formális vagy informális tanulási lehetôségekbôl származó haszonszerzés motivál.”3 Amellett, hogy az ifjúsági turizmusban érintett szervezetek és szolgáltatók különbözô definíciói más-más korcsoportot vesznek figyelembe, az egyes, eltérô célú adatgyûjtések igen változatos korcsoportfelosztást alkalmaznak, amelyeket a másodlagos adatgyûjtés során nem lehet megkerülni. A kutatás során az ajánlásban szereplô korcsoportot rugalmasan kezeltük, a tanulmányban többféle felosztás is megjelenik. Ennek oka egyrészt az, hogy az ifjúsági turizmus jövôje szempontjából figyelmet érdemelnek az iskoláskorban, intézményi keretek között tett utazások, valamint a családi utazások is. Másrészt a másodlagos adatgyûjtés során igazodnunk kellett a rendelkezésre álló források által alkalmazott korcsoportfelosztáshoz is. Az elsôdleges kutatásokba a 18–30 év közötti korosztályt vontuk be, ez a szegmens részben megfelel a WYSE által javasolt 16–29 éves korcsoportnak, és nagykorúságuk révén az érintettek utazásaikról szabadon dönthetnek. Mivel a nemzetközi és a korábbi hazai felmérések szerint a 16 éven felüliek már családjuk nélkül is utaznak, illetve iskolájuk szervezésén kívül is útra kelnek, a Felvételi Információs Szolgálattal közös online felmérés során a középiskolás korosztály felsôbb éveseit (a közvetlenül felvételi elôtt állókat) is bevontuk a vizsgálatba. A kutatás során gyermekkorúak (vagyis 14 év alattiak) megkérdezésére nem került sor, mivel ezt a kutatás költségvetése, jellege és célkitûzése nem tette lehetôvé. 1.2. A KUTATÁS SORÁN ALKALMAZOTT MÓDSZERTAN A kutatás komplex módon, ún. kvalitatív és kvantitatív eszközökkel vizsgálta a magyarországi beutazó és belföldi ifjúsági turizmust, valamint a magyar fiatalok kiutazásait is. A kutatás módszertana a vizsgálat céljai, a rendelkezésre álló költségvetés, a megadott határidôk, 3 Greg Richards: Youth Travel Matters: Understanding the Global Phenomenon of Youth Travel. World Youth Student & Educational Travel Confederation (WYSE) – United Nations World Tourism Organisation (UNWTO), 2007. 4 u. o. 5 A WYSE kutatása szintén az IPK és az UNWTO adataira épül, alapvetôen azzal a különbséggel, hogy a 15–29 éves korosztály utazásait vizsgálja.

valamint a közbeszerzési kötelezettség és a rendelkezésre álló kutatási keretszerzôdések figyelembevételével került kialakításra. A kutatás során használt módszereinket az alábbiakban részletezzük: • szekunder adatok elemzése, adatgyûjtés a Központi Statisztikai Hivatal, más statisztikai hivatalok, külföldi minisztériumok és nemzeti turisztikai marketingszervezetek körében, •fókuszcsoportos kutatás (két belföldi csoport Budapesten, két belföldi csoport Gyôrben, illetve Miskolcon, két külföldi csoport Budapesten) az utazási szokások vizsgálata és a kvantitatív megkérdezés megalapozása céljából, •személyes megkérdezésen alapuló közvéleménykutatás a Magyarországon turisztikai céllal tartózkodó, 18–30 éves külföldi turisták körében (dolgozók és tanulók között, 30 perces interjú 500 fôs mintán), s • zemélyes megkérdezésen alapuló közvéleménykutatás 18–30 éves magyar fiatalok körében (dolgozók és tanulók között, 30 perces interjú 1000 fôs mintán), •húsz szakmai mélyinterjú (tíz a telefonos közvélemény-kutatás elôtt, tíz azt követôen), •telefonos megkérdezésen alapuló szakmai közvélemény-kutatás (15 perces interjú 500 fôs mintán), •fókuszcsoportos kutatás (két belföldi és egy külföldi csoport) a Magyar Turizmus Zrt. által használt marketingeszközök hatékonyságának vizsgálatára, o • nline megkérdezés felvételizô fiatalok utazási szokásairól és ezzel kapcsolatos internethasználatukról.

2. Az ifjúsági turizmus jelenlegi helyzete Az ifjúsági turizmus mint specifikus szegmens elismertsége a világ országaiban viszonylag alacsony szinten áll. A Turisztikai Világszervezet (UNWTO) által 121 országban készített 2005-ös felmérés szerint az országok mindössze 34%-a ismeri el az ifjúsági turizmust különálló kategóriaként, a többség úgy ítéli meg, hogy a célcsoport megkülönböztetése az általános turisztikai piactól nem releváns. A felmérésbôl az is kiderül, hogy az ifjúsági turizmus magasabb prioritást élvez a fejlôdô gazdaságokban (kiemelten Ázsia, Afrika), mint a fejlett, nyugati államokban. 2.1. AZ IFJÚSÁGI TURIZMUS JELENTÔSÉGE A VILÁGON ÉS EURÓPÁBAN 2.1.1. Az ifjúsági turizmus mint globális jelenség A World Youth Student & Educational Travel Confederation (WYSE) ifjúsági turizmusról mint globális jelenségrôl készített összefoglalója szerint a globális turizmus 20%a köthetô a fiatalokhoz.4 A fiatal korosztály évente 160 millió utazást tesz, ami 136 milliárd dolláros turisztikai piacot jelent.5


3

Piac- és országtanulmány Az „átlagos” fiatal turista 2600 dollárt költ el egy utazás alkalmával, ebbôl 1550 dollárt a felkeresett desztinációban. A fiatalok jövedelmükhöz viszonyítva többet költenek, mint bármely más csoport a nemzetközi turisztikai piacon. A tanulmány fontos megállapítása, hogy az átlagos utazási kiadások a fiatalok körében 2002 és 2007 között 39%-kal növekedtek, a kiutazások száma évente 3–5%-kal, míg a költés 8%-kal emelkedik, tehát ez a piaci szegmens minden más turisztikai szegmensnél gyorsabban bôvül.6 2.1.2. Európai kiutazások Az IPK International7 felmérése alapján 2005-ben a 15–24 éves európai lakosság egyéjszakás vagy hosszabb kiuta zásainak száma meghaladta az 55 milliót. A három legna gyobb küldôország sorrendben: • Németország, 11,0 millió kiutazás (20%-os részesedés), • Nagy-Britannia, 7,8 millió kiutazás (14%-os részesedés), • Franciaország 5,6 millió kiutazás (10%-os részesedés). A küldôországok egyidejûleg fontos fogadóországok is. A felkeresett desztinációknak az utazások száma alapján meghatározott rangsorában az elsô öt helyen a következô országok állnak: • Spanyolország, 6455 ezer beutazás, 12%-os részesedés, • Franciaország, 5788 ezer beutazás, 11%-os részesedés, • Nagy-Britannia 4204 ezer beutazás, 8%-os részesedés, • Olaszország és Németország 4125 ezer, illetve 4075 ezer beutazás, 7-7%-os piaci részesedés.8 A felmérés adatai alapján Magyarország a célországok listáján a 15. helyezést érte el, a 15–24 évesek kiutazásainak 2%-a (952 ezer utazás) irányult ide. Ezzel az eredménnyel az európai országok mezônyében hajszállal magunk mögé utasítottuk Svájcot (922 ezer utazás), Ukrajnát (916 ezer utazás) és Portugáliát (839 ezer utazás). A Turisztikai Világszervezet összes kiutazásra vonat kozó adatai szerint 2005-ben Európában 452,3 millió kiut azás történt, ezzel kontinensünk a világ legnagyobb küldôtérsége. Az IPK International által számszerûsített, 6 8700 fô, a világ különbözô részein élô fiatal e-mailben történô megkérdezése alapján. A minta jellemzôi követték az ifjúsági turizmusban részt vevôk világmegoszlását. A jelzett összeg nem került megbontásra az utazás jellege, motivációja és hossza szerint. 7 IPK International, The World Travel Monitor Company, München. 8 Az eredmények összevethetôek az UNWTO összes beutazásra vonatkozó adatával. A Tourism Highlights 2007 Edition adatai szerint Európa legnagyobb fogadóországai Franciaország (1.), Spanyolország (2.), Olaszország (5.), Nagy-Britannia (6.), illetve Németország (7.), és ez a rangsor évrôl évre kevéssé változik. Az IPK 2005. évi adatai szerint a 15–24 évesek kiutazásai során Spanyolország megelôzi Franciaországot, illetve Nagy-Britannia Olaszországot, ami arra utal, hogy a kiutazó turizmus súlya a fiatalabb korosztályban valamennyire eltolódik Spanyolország és Nagy-Britannia javára, összehasonlítva az összes kiutazások célország szerinti megoszlásával.

4


15–24 éves európaiak körében történô kiutazások (55,1 millió) 12,2%-os részarányt képviselnek az európai kiutazásokból. Az európai fiatal turisták kiutazásai a világérkezéseken belül is jelentôs részaránnyal rendelkeznek. Az UNWTO által regisztrált 803 millió fôs világérkezéshez viszonyítva az európai 15–24 évesek kiutazásai 6,2%-ot tesznek ki, ez a volumen és részarány összességében is több, mint a 2005-ben Afrikában (21,8 millió) és a Közel-Keleten regisztrált (22,8 millió) kiutazások száma. Az adatok alapján jelentôs aktivitásról van szó: a fiatal turisták piaci részesedése a teljes európai kiutazó turizmuson belül 12,2%, a világturizmuson belüli részarányuk pedig 6,2%. Az európai 15–24 évesek kiutazásainak döntô többsége (93%) szabadidôs célú. Tovább bontva, a rövidebb üdülések (egy–három éjszaka) teszik ki az összes kiutazás 13%-át, míg a hosszabb üdülések (négy vagy több éjszaka) képviselik a kiutazások 58%-át. A csak üdülési, vakációs célú utazások az összes kiutazás 54%-át adják, míg az üdülés rokonok és barátok meglátogatásának motivációjával kiegészülve az összes kiutazás 17%-át. A további szabadidôs célú kiutazások céljai között önmagában a rokon- és ismerôslátogatás motivációja 5%-ot ér el, az egészségügyi okokból történô (nem üdülési célú) kiutazások 1%-ot képviselnek, a vallási célú kiutazások aránya szintén 1%. Valamivel magasabb arányú a tanulási, nyelvtanulási célú kiutazások aránya (8%), és szintén 8%-os az egyéb személyes célú utazások aránya az összes kiutazáson (55,1 millió) belül. A vizsgált 15–24 éves korosztály idôsebb szegmense, a 18 évesek és idôsebbek már gyakran a munkaerôpiac aktív résztvevôi. Ezt mutatja, hogy a szabadidôs célú kiutazások mellett lényegesen kisebb, de nem elhanyagolható a korosztályban az üzleti célú kiutazások aránya (7%). Tovább vizsgálva az üzleti célú kiutazások különféle céljait, a konferenciákon, kongresszusokon, vásárokon, kiállításokon, valamint incentive utazásokon történô részvétel képviseli a kiutazások 3,4%-át, míg a hagyományos üzleti utak (ügyféllátogatások, kirendeltségek felkeresése, egyéb üzleti találkozók) az összes utazás 3,6%-át teszik ki. Motivációk szerint vizsgálva az adatokat az összes szabadidôs célú kiutazás között a legnagyobb részesedéssel a tengerparti üdülések bírnak (33,1%), a városlátogatások aránya 18,2%, a körutazásoké pedig 14,8%. A további motivációk között a síelés (5,8%), a vidéki (5,0%) és hegyvidéki üdülések (2,5%) képviselnek jelentôsebb részesedést. Ha a motivációkra vonatkozó adatokat összevetjük az UNWTO adataival, megállapíthatjuk, hogy a 15–24 éves európai fiatalok kiutazásainak jóval nagyobb hányada szabadidôs jellegû, mint a világátlag, míg – a korcsoport munkaerôpiaci sajátosságai miatt – az üzleti utazások aránya kevesebb, mint a fele a világszerte megvalósult üzleti utazások arányának.

Piac- és országtanulmány A 15–24 éves kiutazók 71%-a az utazás során fizetett a szálláshelyért, 25%-a barátoknál, ismerôsöknél vagy saját nyaralóban ingyen szállt meg, 4% pedig másképp oldotta meg a szállását (például vadkempingezett vagy autóban aludt). A „nem fizetôk” 60%-a ismerôsöknél, 40%-a nyaralóban szállt meg. A fizetôs szálláshelyek között a szállodák vezetnek: a kiutazók 41%-a szállt meg szállodában. A megkérdezettek elônyben részesítették a középkategóriájú szállodákat – minden második, szállodában éjszakázó utazó ilyen szálláshelyet választott –, harmaduk magasabb minôségû négy-ötcsillagos szál lodát, ötödük pedig olcsó szállodát jelölt meg. A kiutazók 29%-a egyéb szálláshelyen szállt meg az utazás során: üdülôházban (11%), fizetôvendéglátóhelyen (4%), sátorban vagy lakókocsiban (5%). Youth hostelt az összes kiutazó 6%-a vett igénybe. A megkérdezettek körében a kiutazások jellemzô tartózkodási ideje négy éjszakánál hosszabb volt (78%), míg rövidebb, egy–három éjszakás tartózkodás csak a kiutazások 22%-ára volt jellemzô. A négy–hét napos tartózkodás volt a leggyakoribb (38%). A felmérésben az egy kiutazásra jutó átlagos tartózkodási idô 10,2 napot tett ki, ami egyértelmûen az üdülési célú kiutazások túlsúlyának és a tanulási célú utazások relatíve magas arányának (az összes kiutazás 8%-a) köszönhetô. Az IPK International adatai szerint a 15–24 évesek körében az egy kiutazásra jutó átlagos költés 719 eurót tett ki, ezzel egy éjszakára átlagosan 71 euró jutott. Ha ezeket az adatokat összevetjük az UNWTO adataival, az egy kiutazásra jutó átlagos költés magasabb, mint az egy érkezésre jutó költés (630 euró/érkezés) Európában, sôt magasabb, mint az egy érkezésre jutó költés a világon (680 euró/érkezés). Ha ezek az adatok teljes körûen nem vethetôk is össze egymással,9 az európai ifjúsági turizmus piaca nem tûnik „szegény” szegmensnek. A 15–24 évesek kiutazásaihoz köthetô bevételeket a tanulmány készítôi összességében 40 milliárd euróra teszik. Ez az adat szintén összevethetô az UNWTO Európára számszerûsített, 2005. évi 280,4 milliárd eurós turisz tikai költésével.10 Eszerint az ifjúsági korosztály (15–24 évesek) kiutazó turizmusa a kiadások tekintetében a teljes európai kiutazó turisztikai piac 14%-át képviseli. 2.2. A MAGYARORSZÁGI IFJÚSÁGI TURIZMUS KERESLETI OLDALA 2.2.1. A magyarországi ifjúsági turizmus a statisztikák tükrében

2.2.1.1. Beutazó turizmus A KSH keresletfelvétele alapján a 0–34 éves korosztályhoz tartozik a Magyarországra utazók (kirándulók és turisták) 41%-a (2005-ös adat). 11 Ezen belül a legmagasabb arányt (59%) a 25–34 évesek képviselték, ôket a 15–24 évesek (24%), majd a 0–14 évesek (17%) követték. Mindhárom korosztály esetében a nôk magasabb létszámot képviseltek, mint a férfiak. A fiatalok számottevô arányban a szomszédos országokból érkeztek, legtöbben Szlovákiából (22%), Romániából (16,1%), Ausztriából (13,1%), valamint Ukrajnából (11,5%), és szinte valamennyien európai országokból, az USA részesedése a mintában mindössze 1% volt. A Magyarországra látogató, 34 év alatti külföldi turisták motivációit vizsgálva megállapítható, hogy hazánk jelentôs arányban a tranzitutazások egyik állomását képviseli (38,0%).12 A további motivációk között legnagyobb arányban a vásárlás (18,0%) szerepel, ezt követi a rokonlátogatás (12,7%), a munkavégzés (6,8%), az üdülés (6,3%) és a városnézés (4,9%). Küldôországok szerint vizsgálva a külföldi turisták utazási motivációit, összefüggést láthatunk a moti vációk és az adott ország közelsége és fejlettsége között. A szomszédos országokból érkezô látogatóink esetében az átlagosnál magasabb arányban szerepel például a vásárlás mint motiváció (az osztrák turistákat 29%-ban, a román turistákat 18%-ban, az ukrán turistákat 31%-ban vezérelte ez a motiváció), és a közeli országok esetében jóval nagyobb arányban van jelen a rokonok meglátogatása. Történelmi okokra visszavezethetôen ez a motiváció az Amerikai Egyesült Államokból (USA) érkezô látogatóink esetében is jelentôs (18%). Utóbbiaknál a városnézés, az üdülés, valamint az üzleti utak szintén fontos szerepet töltenek be. 2.2.1.2. Belföldi utazások A belföldi utazások esetében a KSH a többnapos utazásokra vonatkozóan gyûjt részletes adatokat, így becslést azokra vonatkozóan készíthetett a Magyar Turizmus Zrt. Az ifjúsági turizmusban részt vevô összes korosztály motivációit tekintve a legfontosabb ok, amiért a magyar fiatalok útra kelnek, a rokonok, barátok, isme rôsök meglátogatása (57%). Jelentôs szerepet töltenek be ezen kívül a szórakozás, pihenés és sportolás céljából Az UNWTO költési adatai a fizetési mérleg turisztikai kiadási oldalát tartalmazzák. 10 Tourism Highlights 2005 Edition. UNWTO, 2006. 11 A beutazó fiatalok létszáma 14 931 531 fô volt, az összes beu tazó száma pedig 33 933 921 fô. 12 A felmérésben 16 különbözô motiváció közül választhattak a megkérdezettek. 9

A következôkben a Magyar Turizmus Zrt.-nek a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) keresletfelvételének adatai alapján készített becsléseit mutatjuk be az ifjúsági turizmust érintô beutazások, valamint a belföldi turizmus vonatkozásában.


5

Piac- és országtanulmány megszervezett utazások (19%). A fiatalok jellemzôen szerény érdeklôdést mutatnak az egészségmegôrzés, a wellness-turizmus, a kulturális rendezvények, a sportesemények, a vásárok vagy akár a konferenciák, kongresszusok iránt, és igen alacsony (1%) a városnézés céljából megvalósuló utak aránya is. A 0–34 éves magyar lakosság többnapos belföldi utazásaiból 2005-ben a különbözô korosztályok eltérô arányban részesedtek. A legnagyobb „tortaszelet” a 14 év alatti gyerekeké (29,2%) volt, a legkevesebben pedig a 15–18 éves korosztályt képviselték. A 19–24, 25–30, valamint a 31–34 évesek nagyságrendileg hasonló (20% körüli) szerepet töltöttek be a belföldi utazásokban. A fiatalok úti céljainak vizsgálata során a turisz tikai régiókat népszerûségük szempontjából nég y csop ortba sorolhatjuk. Az elsô helyen látogatottsága alapján a Budapest–Közép-Dunavidék régió áll, amelyet a fiatalok egyötöde választ úti céljaként. Ezt követi hasonló részesedéssel (14-15%) a Balaton régió, az Észak-Mag yarország régió, valamint az ÉszakAlföld régió. 8-9%-ban választják a fiatal turisták a Nyugat-Dunántúl, a Közép-Dunántúl és a Dél-Alföld régiót, a legkisebb hazai régió, a Tisza-tó pedig 3%-ot képvisel. Belföldi utazásaik során a magyar fiatalok leggyakrabban ismerôseik által biztosított szálláshelyet vesznek igénybe (65%), egy másik számottevô szegmens saját vagy családja nyaralóját, illetve egyéb saját tulajdonú ingatlanját használja (11%). A fiatalok 7%-a hotelekben száll meg, és 6%-a választja az ifjúsági szállásokat. Ezek az arányok az egyes turisztikai régiók vonatkozásában azonban jelentôsen eltérhetnek, például az ismerôsök által biztosított szállás az átlagnál jóval alacsonyabb (37%) a Balaton régióban, míg ugyanitt a szállodai elhelyezés az országos átlag kétszerese (14%), és szintén nagyobb arányban jelenik meg a panziók, magánszállások, munkahelyi üdülôk, valamint a kempingek igénybevétele. Utazásaik során a fiatalok döntô többsége három féle közlekedési eszközt vett igénybe: 64%-ban személy gépkocsit vagy motort, 18%-ban a vasúti (vagy HÉV-) közlekedést, és 18%-ban a menetrend szerinti autóbuszokat. Marginális (1% alatti) arányban volt jelen a gyalogos vagy kerékpáros közlekedés és a hajóval történô utazás. Budapesti utazásaikhoz a fiatalok az átlagosnál nagyobb arányban veszik igénybe a vasút szolgáltatásait (24%), míg a Balatont jellemzôen közúton, autóval vagy motorral (81%) közelítik meg. Forrás: Magyarországra látogató külföldi fiatalok utazási szokásai. Készítette a Magyar Turizmus Zrt. megbízásából a Szocio-Gráf Piac- és Közvélemény-kutató Intézet, 2007. 14 A minta összetétele nem teljes mértékben egyezik meg a KSH adatai alapján becsült forgalom összetételével, ami a megkérdezés idejével és a kérdôívek nyelvi összetételével magyarázható. 13

6


Belföldi utazásaik során a magyar fiatalok arányaiban legtöbbet az étkezésre költenek, amit egyrészt éttermi fogyasztással (14%), másrészt élelmiszerüzletekben történô vásárlással (18%) oldanak meg. Ezenkívül számottevô arányban részesedik az összes költségbôl a befizetett étkezéssel egybekötött szállásköltség is (17%). A fiatalok jellemzôen keveset költenek kulturális szolgáltatásokra, egészségmegôrzésre, helyi közlekedésre és sportolásra. 2.3. A MAGYARORSZÁGON TARTÓZKODÓ FIATALOK UTAZÁSI SZOKÁSAI Mivel a rendelkezésre álló statisztikai adatok nem adnak teljes képet a magyarországi ifjúsági turisztikai keresletre vonatkozóan, a Magyar Turizmus Zrt. a célcsoport körében elsôdleges kutatást bonyolított le, hogy annak szociodemográfiai összetételét, utazási motivációit és utazási szokásait megismerjük. A továbbiakban e felmérés alapján bemutatjuk a Magyarországra látogató külföldi fiatalok utazási szokásait. 2.3.1. A Magyarországra látogató külföldi fiatalok utazási szokásai13 A hazánkba látogató fiatal (18–30 éves) külföldi turisták további demográfiai jellemzôi14 a Magyar Turizmus Zrt. 2007-es felmérése alapján kerülnek bemutatásra. A vizsgált mintában 284 férfi (55%) és 229 nô (45%) szerepelt. Életkorukat tekintve 44% a 18–24 éves kategóriába, 56% a 25–30 éves kategóriába tartozik. A megkérdezettek 65%-a egyedül, 34%-a párkapcsolatban él, 1%-uk elvált. A legmagasabb iskolai végzettség az esetek több mint felénél (53%) középiskola, ami elsôsorban a felsôoktatásban részt vevô hallgatók jelentôs számát igazolja. 35% rendelkezik fôiskolai vagy egyetemi diplomával, és mindössze 9% legmagasabb iskolai végzettsége alapfokú. A turisták 82%-a Európából érkezett, és mindössze 18%-uk látogatott a többi földrészrôl hozzánk. Az Európából érkezô fiatalok egyharmada valamely Magyarországgal szomszédos országból indult útnak. A vizsgálat során rákérdeztünk a fiatalok jövedelmi viszonyaira is, amibôl kiderül, hogy – saját besorolásuk szerint – a látogatók legnagyobb része (69%) átlagos életkörülmények között él, 23% valamivel az átlag felett, 5% valamivel az átlag alatt. Jelentôsen átlag feletti jövedelemmel a megkérdezettek 3%-a rendelkezett, az átlagnál jelentôsen kisebb jövedelemmel rendelkezô fiatal pedig egyáltalán nem szerepelt a mintában. A külföldi fiatalok közül legtöbben ismerôsök ajánlására, saját korábbi tapasztalataikra építve vagy a kirándulás/utazás várhatóan kedvezô árfekvése miatt választották Magyarországot.

Piac- és országtanulmány 1. táblázat A Magyarországon tartózkodó fiatal külföldi turisták által végzett tevékenységek toplistája (említések száma és aránya), 2007 Tevékenység Városlátogatás Vásárlás Kulturális látnivalók megtekintése Szórakozás, „bulizás” Kikapcsolódás, passzív pihenés Helyi gasztronómia megismerése (ételspecialitások megkóstolása) Rokonok, ismerôsök felkeresése Kulturális rendezvényeken való részvétel (könnyûzenei koncertek, könnyûzenei fesztiválok, komolyzenei hangversenyek) Gyógykezelés, gyógyfürdôzés

Fô 325 291 228 202 151 112 96

% 63,4 56,7 44,4 39,4 29,4 21,8 18,7

70

13,6

65

12,7

Forrás: Magyar Turizmus Zrt./Szocio-Gráf, 2007

A Magyar Turizmus Zrt. 2007-es felmérése során inter júalanyként a mintába került fiatalok nagyobbik hányada (58%) a megkérdezés alkalmával járt elôször Magyarországon (az ide irányuló összes látogatás átlaga egy fôre vetítve 3,8 látogatás volt). Az éppen aktuális (2007. márciusi) magyarországi látogatáshoz kapcsolódó motivációk közül a legtöbben a városnézést, szórakozást („bulizást”) és a vásárlást jelölték meg. Az interjúalanyok közül a nagy többség többnapos (átlagosan öt éjszakás), többnyire (a válaszadók kétharmada) önállóan megszervezett utazásra érkezett. Magyarországi útjára egyedül valamivel több mint minden tizedik fiatal turista érkezett. A társaságban utazók közül a legtöbben baráti társasággal, ismerôsökkel együtt érkeztek Magyarországra. A felmérés idôpontjában a tartózkodás idejére tervezett tevékenységek esetében a városnézés és az ahhoz kapcsolódó kulturális, szórakozási lehetôségek kihasználása, illetve a vásárlás szerepeltek a legnagyobb arányban (1. táblázat). A külföldi fiatalok utazásainak idôbeni eloszlása a nyári hónapok népszerûségét támasztja alá. Ez természetesen egyrészt az idôjárás sajátosságaiból adódik, ugyanakkor arra is visszavezethetô, hogy a fiatalok elsôsorban a nyári szünidôben tudnak utazni. 1043 utazás szezonalitását vizsgálva egyértelmûen kitûnik, hogy a legnépszerûbb hónapok a június (11,6%), a július (15,7%), valamint az augusztus (13,9%). Az utazások idôtartama szintén követi az évszakokból adódó szezonalitást. A külföldi fiatalok közül legtöbben júliusban és augusztusban utaztak, és akkor töltötték átlagosan a leghosszabb idôt külföldi utazásokkal, a legmagasabb átlag júliusra esik, 8,5 napos idôtartammal. Az utazás idôtartama legtöbbször kettô–hat nap, a megkérdezettek mindössze 6,4%-a érkezett egy napra, vagyis 24 óránál rövidebb idôtartamra. Aktuális magyarországi útjához a külföldi fiatalok több mint fele gyûjtött turisztikai információt; döntô többségük (97%) az utazást megelôzôen is. Az egynapos

kirándulások esetében ez az arány eltolódik, itt a fiatalok nagyobbik része (61,9%) nem gyûjtött információt. Akik az elutazásuk elôtt (is) gyûjtöttek információt, forrásként leggyakrabban az internetes honlapokat, útikönyveket, ismeretségi körükbôl származó információkat és prospektusokat használtak. Az itt-tartózkodás alatt forrásként leggyakrabban útikönyveket, térképeket, prospektusokat használtak, amit az egynapos kirándulók esetében a plakátok, szórólapok is kiegészítettek. A felmérésben részt vevô turisták jelentôs része, 37,2%-a szállodában szállt meg, ezt követôen az ifjúsági szálló volt a legnépszerûbb (19,3%). 12,9% választott fizetô magánszálláshelyet, 11,1%-uk pedig panzióban szállt meg. Relatíve kisebb igény merült fel a kollégiumok, turistaszállók, kempingek iránt, saját nyaraló, vállalati üdülô gyakorlatilag nem szerepelt az említések között, ami ebben a korosztályban érthetô. A kutatás során vizsgáltuk az országba érkezô fiatal külföldiek étkezési szokásait is. Az interjúalanyok több étkezési formát is megjelölhettek a válaszadás során, amelynek alapján kiderült, hogy az itt-tartózkodás során a legtöbben (59,8%) vendéglátóhelyeken (is) étkeztek. Harmaduknak a szállásukon megrendelt szolgáltatás részét képezte az étkezés (33,5%), a másik egyharmad részben a szálláshelyen, részben másutt étkezett (31,0%). „Hazait”, azaz otthonról hozott élelmiszert 13,1% fogyasztott. Az interjúalanyok közlekedési szokásait vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy az ideutazás és a visszaút az esetek legnagyobb részében repülôgéppel (34,4%), valamint saját tulajdonú gépkocsival (32,6%) történt. A vasúti közlekedés szintén számottevô: a fiatal turisták 18,3%-a vette igénybe ezt a közlekedési formát. Az utazásokkal kapcsolatos összes kiadás igen széles, 15-tôl 8000 euróig terjedô skálán mozgott, ez átlagosan 565 eurót jelentett fejenként, a leggyakoribb költés 300 euró volt. A meglehetôsen magas értékeket indokolhatja, hogy igen nagy volt azoknak az aránya, akik jellemzôen sokat


7

Piac- és országtanulmány költenek: a repülôvel érkezôké (34,3%), a szállodában megszállóké (37,2%), a vendéglátóhelyen étkezôké (59,8%). Magyarország kapcsán a legtöbb külföldi fiatal a vendégszeretetre és a színes, izgalmas hangulatra asszociál. A megkérdezettek körében jól definiálható különbség, hogy a 25–30 évesek átlagosan színesebbnek, divatosabbnak, igényesebbnek, tisztábbnak, modernebbnek, gyorsabbnak és fiatalosabbnak tartják Magyarországot, mint az idelátogató 18–24 évesek. Az európai országokban élô fiatalok a nem Európában lakókhoz képest igényesebbnek, modernebbnek és gyorsabbnak tartják az országot, míg utóbbiak szerint vendégszeretôbbek vagyunk, és ôk az árakkal is elégedettebbek. A hazánkba látogató külföldi turisták szerint Magyar ország elônye a többi országgal szemben elsôsorban a szálláshelyek minôségében mutatkozik meg (25,1%). Többen említették az oda- és visszautazás kedvezô lehetôségeit, valamint az ország könnyû elérhetôségét. Hátrányként a megkérdezettek számos ismérvet megemlítettek, azonban az említések gyakorisága egyik esetben sem érte el a 10%-ot. Elsô helyen szerepelt a tenger hiánya (9,2%), továbbá kritika érte az utazási irodák szolgáltatásait, a környezetvédelmi szempontok hiányosságát, a vendéglátók nyelvtudását. Az itt-tartózkodó turisták az ország szépségét hoznák fel fô érvként, ha barátaikat szeretnék meggyôzni arról, hogy érdemes Magyarországra látogatni. A térségben található országok közül a turizmus szempontjából Magyarország vetélytársainak a legtöbben Ausztriát, Csehországot és Horvátországot tartják. Az interjú során megkérdezett külföldi fiatalok döntô többsége biztosnak vagy valószínûnek tartja, hogy a jövôben turisztikai céllal ismét felkeresi Magyarországot. A külföldi utazások kapcsán meglehetôsen maga sak az elvárások; a fontosságot tekintve az elsô helye ken a vendégszeretet és a „minôségi” vendéglátást találjuk. Fontos továbbá a megfelelô étkezés, higiénia, a szabadidôs programkínálat, a szép épületek és az utazásnak keretet adó oda- és visszaút. Az aktuális magyarországi tartózkodással való elégedettség vizsgálata során az „összbenyomás” kapta az egyik legjobb értékelést. Általában elmondható, hogy a fontosnak ítélt tényezôkkel elégedettek voltak az idelátogatók. A külföldi fiatalok magyarországi útja a válaszadók háromnegyede szerint várakozásaiknak megfelelôen alakult. A fennmaradó egynegyednyi megkérdezett között háromszor annyian voltak, akik kellemesen csalódtak ittlétük során, mindössze 4,3% mondta azt, hogy jobbat várt. Elégedetlenséget mérvadó arányban 15 A magyar lakosság utazási szokásai. A Magyar Turizmus Zrt. megbízásából készítette a M.Á.S.T. Piac- és Közvélemény-kutató Társaság, 2006. Az adat az ún. fôutazásokra vonatkozik. 16 KSH adat, 0–14 éves korosztály többnapos belföldi utazásai.

8


az általuk fontosnak ítélt tisztaság és higiénia (6,4%), a tömeg közlekedés (5,3%) és az idôjárás (5,2%) váltott ki. 2.3.2. A magyar fiatalok belföldi utazásai A mag yarországi ifjúsági turizmusban részt vevôk vizsgálatát a magyar fiatalokkal folytatjuk. Áttekintjük a belföldi ifjúsági turizmus három fô meg jelenését: a családi utazásokat (hiszen a legfiatalabbak elôször családjukkal kelnek útra), az iskolarendszer által szervezett utazásokat (osztálykirándulások, erdei iskolák, iskolai táborok), illetve a jellemzôen 16 éven felüliek önálló, nem a szülôk vagy az iskola által szervezett utazásait. 2.3.2.1. Családi utazások A családjukkal utazó gyermekek úti céljának eldöntésében jelentôs befolyással bír maga a család. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gyerekeknek nincs beleszólásuk a nyaralás, az utazás szervezésébe: a Magyar Turizmus Zrt. felmérése szerint a háztartások közel felében (47%) a családtagok közösen döntik el, hogy mi legyen az úti cél.15 A gyermekkel utazó háztartások utazásainak motivációit tekintve jelentôs arányban (57%)16 jelenik meg a barátok, ismerôsök meglátogatása, 21%-ban a szórakozás, pihenés, sportolás céljából megszervezett utazás és 9%-ban a vízparti üdülés. A fókuszcsoportos megkérdezések rámutattak arra, hogy a gyermekkori utazások kihatnak a késôbbi utazási szokásokra és magatartásra. A gyermekkori élmények tartósak, a megkedvelt desztinációt a felnôttek is újra felkeresik. Hasonlóan fogalmaztak a mélyinterjúk során megkérdezett szakértôk is, akik a turisztikai attitûdök esetében az „alulról építkezést” hangsúlyozták. A gyermekkori és az iskolai utazások egyik lényeges funkciója a tanulás, a többet utazó gyermekek nyitottabbak, érettebb és teljesebb felnôtté válnak. 2.3.2.2. Iskolai utazások A szakmai mélyinterjúk során megkérdezett szakértôk megfogalmazása szerint az intézményi keretek között megszervezésre kerülô kirándulások és utazások kie melkedô szerepet töltenek be a fiatalok szemléletfor málásában. Ezek az utak jó lehetôséget jelentenek arra, hogy az utazás a késôbbiekben integrálódjon a fiatalok életformájába. A turisztikai nevelés mindezen túl a nemzeti adottságok, nevezetességek megismertetésével hozzájárul az egészséges nemzeti öntudat kialakulásához is. Az a gyermek, aki nem vesz részt iskolai táborokban, kirándulásokon, az utazókkal szemben kimutathatóan elutasítóbb, kevésbé alkalmazkodó lesz felnôttkorában. A kirándulások, utazások pozitív irányban befolyásolják az osztályközösséget, az osztály összetartóbb lesz, sok-

Piac- és országtanulmány szor új barátságok köttetnek, a gyerekek az erdei iskolai programok során megtanulnak együtt „dolgozni”. A következôkben a Magyar Turizmus Zrt. megbízásából a Felvételi Információs Szolgálat (FISZ) online adatfelvétele alapján17 vizsgált, intézményi keretek között megszervezett utazások kerülnek bemutatásra. Az iskolai utak között az osztálykirándulásokkal, erdei iskolákkal és nyári táborokkal foglalkozunk. Az adatok az adatfelvételt megelôzô, azaz a 2005/2006-os tanév I. és II. félévére, tehát a 2005 szeptembere és 2006 augusztusa közötti idôszakra vonatkoznak. Egynapos belföldi osztálykiránduláson a megkérdezett mintából (777 fô, az összes válaszoló 27,6%-a) legtöbben (65%) egy-két alkalommal vettek részt18 a vizsgált idôszakban. Az úti cél az esetek több mint felében egy-egy város volt, zömmel Budapest (20,6%), illetve egyéb városok (29,8%). A kirándulások másik felében hegyvidéki, természetvédelmi területeket, falvakat és vízparti területeket kerestek fel az osztályok. A résztvevôk 84%-a gimnáziumba vagy szakközépiskolába járt, 5%-uk technikumot végzett, további 10% a felsôfokú szakképzésben tanult. A mintában minimális arányban vettek részt általános iskolában, valamint felsôoktatási intézményben tanuló diákok. A többnapos osztálykirándulások Magyarországon leggyakrabban két-három napos utazásokat jelentenek.19 Az egynapos kirándulásokhoz képest Budapest szerepe jelentôsen kisebb, az utazás többnyire más városokba, illetve természeti területekre (hegyvidék, nemzeti parkok, vízparti területek) irányul. A felmérés jellegébôl adódóan a résztvevôk nagy része (86%) itt is gimnáziumba, illetve szakközépiskolába jár, 9, illetve 4%-ban jelenik meg a felsôfokú szakképzés és a technikum. A nyári táborok több mint egyharmada vízparti területekre irányul, a Balaton 21%-os, az egyéb vízparti területek 13%-os részesedéssel bírnak. A fiatalok érthetô módon nem Budapesten táboroznak (2%), és az egyéb városok látogatottsága is alacsonyabb, mint a teljes évre eloszló osztálykirándulások esetében (23%). Népszerûbbek ugyanakkor a falvak (15%) és a hegyvidékek (10%). A résztvevôk körét vizsgálva hasonló összetételt láthatunk, mint az osztálykirándulások esetén: nagy részük gimnazista (67%), egyötödük szakközépiskolás (20%), Az adatfelvételre 2007 februárjában került sor, 2820 értékelhetô kérdôívet töltöttek ki a Felvételi Információs Szolgálat honlapján. A kérdôívet jellemzôen a továbbtanulási lehetôségek iránt érdeklôdôk töltötték ki, ennek következtében a korcsoport szerinti megoszlás a következôképp alakult: 15 év alatti 1%, 15–18 éves 22%, 19–25 éves 70%, 26–31 éves 7%. A mintában 78,9% volt a nôk aránya, a kitöltôk 27,1%-a budapesti, 50,6%-a vidéki városban, 22,3%-uk pedig községben élô. A kitöltôk 5,7%-a átlagon felüli jövedelmi helyzetûnek, 78,6% átlagosnak, 15,6% pedig átlagon aluli jövedelmi helyzetûnek ítélte magát. A válaszadók 11%-a dolgozott, 89%-a pedig tanult a felmérés idején. 18 Átlag: 2,58, medián: 2. 19 Átlag: 3,25, medián: 3. 17

7% vesz részt felsôfokú szakképzésben, 5% jár technikumba, és mindössze 1% valamilyen tanfolyami képzésre. Az iskolai utak mögött eltérô motivációk húzódnak, különösen érzékelhetôk a különbségek, ha az indítékokat a részt vevô diákok, illetve a szülôk vagy a pedagógusok oldaláról vizsgáljuk, de a képet tovább árnyalják az ifjúsági turisztikai szakértôk körében lefolytatott mélyinterjúk eredményei is. A diákok számára az iskolai utak elsôsorban közös élményszerzést, közösségi együttlétet, új élményeket jelentenek. Akiknél anyagi okok vagy a szülôk leterheltsége miatt nincs mód a család közös utazására, az iskolai turizmus az egyetlen lehetôség arra, hogy a gyermek kimozduljon otthonról és az utazás iránti igény egyáltalán kialakuljon. Az iskolán kívül eltöltött idô alatt sokszor javul a tanár–diák kapcsolat, a pedagógus ilyenkor más aspektusból ismeri meg az egyébként esetleg rosszul tanuló vagy problémás gyermeket, és a diák is lehetôséget kaphat arra, hogy saját problémáit a pedagógussal megossza. A kirándulások alatt a gyerekeknél kialakul a környezet iránti felelôsség, megtanulnak környezettudatosan élni, a természetet óvni, és emellett friss levegôn is vannak. A szülôk szempontjából szintén lényeges, hogy az iskolai utazások során gyermekük megbízható emberek felügyelete mellett új élményeket szerez, kikapcsolódik, környezeti ismereteit elmélyíti. A felelôsségteljes gondolkodású szülô számára az iskolai utak fontos „hozadéka”, hogy a gyerek hasznosan tölti szabadidejét, nem lôdörög céltalanul, nem a televízió, illetve a számítógép elôtt ül. Mindezen túl a szülôk szempontjából ezeknek az utaknak még egy nagyon fontos funkciója van: amíg a gyermek kirándul, utazik, addig ôk is ki tudnak szakadni a hétköznapokból, kicsit pihenhetnek, kikapcsolódhatnak. Lényeges az is, hogy napjainkban egyre több gyereknek a családi háttér miatt nincs lehetôsége utazásra. Éppen ezért a szülôknek jó, ha valamilyen támogatás segítségével vagy iskolai szervezés keretében gyermekük mégis el tud utazni világot látni. Az utazások során a pedagógus és a gyerekek jobban és más szerepkörben ismerik meg egymást. Mivel az utazások során jobban összecsiszolódik az osztály, a peda góg usnak könnyebb lesz a tanév során a gyerekekkel szót érteni. Fontos funkció az is, hogy – ez elsôsorban az erdei iskolák esetében igaz – ilyen alkalmakkor a tanár önmagát, nevelési, oktatási céljait is megvalósíthatja, többet és mást adhat a gyerekeknek, mint amire az iskola falai között lehetôsége van. Emellett az utazások alatt az ô tudása is gyarapszik, megerôsítést nyernek ismeretei, sikerélmény éri, sôt szakmai kapcsolatai is tovább bôvülhetnek. Az iskolai utak során a kirándulások/utazások célját az esetek nagy részében (39%) a tanárok, diákok és a szülôk közösen döntik el. 31%-ban döntenek csak a diákok, 27%-ban csak a tanárok, és mindössze 3% esetében mondják meg a szülôk, hogy hová menjenek a gyerekek.


9

Piac- és országtanulmány A döntéshozók természetesen különbözô szempontokat mérlegelnek, legfôképpen azt, hogy mivel szeretnék tölteni az idôt az utazás során, és melyik az a desztináció, ami erre a leginkább megfelel. A tervezett utazások legtöbbje elsôsorban városnézésre irányul (37,0%), ezt követi a strandolás (20,3%), majd a túrázás és egyéb szabadtéri tevékenységek folytatása (12,0–7,5%). A diákok legnagyobb része szereti az iskolai kirán dulásokat, legtöbbjük az egy- és többnaposakat egyaránt. A megkérdezettek mindössze 4%-a mondta azt, hogy nem szereti ezeket az utazásokat, de mivel elvárt a részvétel, így kénytelen elmenni. 2.3.2.3. A magyar fiatalok önálló utazásai A magyar ifjúsági turizmus résztvevôi között 10%-os arányban találhatjuk meg a 15–18 éves, 23%-ban a 19–24 éves, 17%-ban a 25–30 éves és 21%-ban a 31–34 éves korosztályt.20 A turizmus résztvevôinek gazdasági aktivitását tekintve elmondható, hogy jelentôs arányt (32,4%) képviselnek az alkalmazottak, akiknek nagy része vállalatoknál, intézményeknél dolgozik, jóval kevesebben társas vállalkozásoknál, illetve egyéni vállalkozóknál vannak alkalmazásban. Saját vállalkozással valamivel kevesebb, mint 3% rendelkezik. Jelentôs az inaktívak száma, akiknek egy része munkanélküli, vagy éppen szülési szabadságon, betegállományban van, esetleg gyermekgondozási segélyt kap. Az iskolai végzettségnek szignifikáns hatása van az ifjúsági turizmusban való részvételre. Alapvetôen jellemzô, hogy az iskolai végzettség emelkedésével mind a kirándulásokon, mind az utazásokon21 részt vevô személyek aránya nô. Az iskolai végzettség növekedésével párhuzamosan emelkedik az utazásokra fordított költség is, legtöbbet a diplomások (76 465 Ft), legkevesebbet (40 115 Ft) a legfeljebb nyolc általánost végzettek fordítottak belföldi utazásra 2006-ban.22 A Magyar Turizmus Zrt. becslése KSH-adatok alapján. A „kirándulás” kifejezés alatt egynapos utazásokat, míg az „utazás” alatt többnapos utazásokat értünk a turisztikai definícióknak megfelelôen. 22 A magyar fiatalok utazási szokásai. Készítette a Magyar Turiz mus Zrt. megbízásából a Szocio-Gráf Piac- és Közvéleménykutató Intézet, 2007. 23 uo. 24 uo. 25 A magyar fiatalok utazási szokásai. Készítette a Magyar Turiz mus Zrt. megbízásából a Szocio-Gráf Piac- és Közvéleménykutató Intézet, 2007. 26 A 30 év alatti fiatalok utazási szokásai (fókuszcsoportos vizsgálat). Készítette a Magyar Turizmus Zrt. megbízásából a M.Á.S.T. Piac- és Közvélemény-kutató Társaság, 2007. 27 A magyar fiatalok utazási szokásai. Készítette a Magyar Turiz mus Zrt. megbízásából a Szocio-Gráf Piac- és Közvéleménykutató Intézet, 2007. 20 21

10 Turizmus bulletin XII. évfolyam 2. szám

Az utazást, illetve a pihenési célú utazást azonban nem minden fiatal engedheti meg magának Magyarországon. A turizmusból való kimaradás okait vizsgálva a 18–30 éves magyar fiatalok utazási szokásaira fókuszáló megkérdezés alapján a következôt tapasztaljuk: mind az egynapos kirándulások, mind pedig a többnapos utazások esetében a legfontosabb indok a jövedelmi helyzet kedvezôtlen alakulása volt. Ezt követte az idôhiány, valamint a különbözô családi problémák. A kvantitatív23 kutatásban megkérdezettek 58,5%-a vett részt valamilyen (belföldi vagy külföldi) egynapos kiránduláson, és 61,1%-uk egynaposnál hosszabb utazáson. Az utazások tervezése során számos tényezô szerepet játszik az úti cél kiválasztásában. A magyar fiatalok utazási szokásait vizsgáló tanulmány24 szerint a legfontosabb szempontok közé tartoznak a desztináció kedvezô éghajlati adottságai, természeti értékei, vala mint a rokonok, barátok korábbi tapasztalatai, ajánlásai. A kedvezô árfekvés és a korábbi tapasztalatok szintén erôsen befolyásolják a fiatal turistákat úti céljuk megválasztásában. A kutatás szerint a prospektusok, újsághirdetések, egyéb kiadványok, valamint az utazási irodák ajánlásai nem mérvadóak az utazások kiválasztásában, a fiatalok mindössze néhány százaléka mérlegeli az említett kommunikációs csatornák által ajánlott lehetôségeket. A külföldi desztinációkkal szemben Magyarországnak a megkérdezettek 25 42,1%-a szerint semmiféle elônye nincs. 15% szerint olcsóbb, 8% pedig elônyeként említette, hogy nincsenek nagy távolságok. A magyar fiatalok egy része szerint a szép természeti tájak és egyéb látnivalók, illetve az itthoniak vendégszeretete miatt érdemes Magyarországot választani, és 5,6%-uk az ismerôs nyelvi közeget is vonzóbbnak találta a külfölddel szemben. A belföldi utazás további elônye26 egy külföldi úttal szemben, hogy könnyebb megszervezni, a barátokat is egyszerûbb „beszervezni”, a kisebb távolságok miatt kevesebbet kell utazni, egy belföldi utazás akár egy hétvégébe is kényelmesen belefér. Ezenkívül a hazánkban tett utazások többnyire olcsóbbak, „problémamentesebbek”, bármilyen gonddal könnyebb megbirkózni. A belföldi utazások mellett szól a helyismeret, a vendéglátóhelyek ételeinek megszokott ízei, valamint az utazás alatt kötött barátságok, az új ismerôsökkel való könnyebb kapcsolattartás is. Legfontosabb hátrányként a kedvezôtlen ár–érték arányt, valamint a tenger hiányát jelölték meg a fiatal turisták, bár 44,5%-uk szerint a belföldi utazásnak semmilyen hátránya sincs.27 2006-ban lényegében minden második megkérdezett részt vett belföldi utazáson – legtöbben egy alkalommal, és az éves átlagot tekintve négy nap idôt art am ban. Az utazások idôzítése alapján július és augusztus hónap volt a legkedveltebb idôszak. A fiatalok leggyakrabban a Balatont, illetve a Budapest–Közép-Dunavidéket keresték fel.

Piac- és országtanulmány A rokonok, barátok meglátogatása mint utazási motiváció „vezérfonalként” végigvonul az egész 2006-os éven. Májustól növekszik, a nyári hónapokban pedig igen erôteljesen jelentkezik az üdülési motiváció. Az év utolsó két hónapjában ismét a rokonok, barátok meglátogatása kerül elôtérbe. A 18–30 évesek belföldi utazásaikat döntôen saját maguk (vagy családjuk, baráti körük segítségével) szervezték meg; 3% alattinak bizonyult az érintett személyektôl függetlenül történô utazásszervezések aránya. Az utazással kapcsolatban kisebbik hányaduk gyûjtött turisztikai információkat (ôk is inkább csak az utazást megelôzôen, és leginkább prospektusokból). Belföldi utazásra 2006-ban egy-egy fiatal átlagosan kb. 60 000 forintot költött. Ennek legnagyobb hányadát (közel háromnegyedét) saját keresetükbôl fedezték. 2006-ban a megkérdezet tek több mint fele tett legalább egy alkalommal belföldi kirándulást. 28 A kirándulások januártól júliusig folyamatos növekedést, utána folyamatos csökkenést mutatnak, ez alól csak a decemberi emelkedés jelent kivételt. Legtöbben a Budapest–Közép-Dunavidék és az Észak-Magyarország régió településeit, vidékeit keresték fel. A rokonok, barátok meglátogatása itt is a legfôbb motivációként szerepelt. Jelentôs szerep jutott azonban a városnézéseknek és a természetjárásnak is. Májustól erôsödtek, a nyári hónapokban pedig igen erôteljesen jelentkeztek az „üdülésjellegû” motivációk. Belföldi kirándulásait a 18–30 évesek döntôen saját maguk (vagy családjuk, baráti körük segítségével) szervezték meg. 2,5% alattinak bizonyult az érintett személyektôl függetlenül történt utazásszervezések aránya. A fiatalok bô negyede gyûjtött turisztikai információkat, többségük általában csak az utazást megelôzô idôszakban tette ezt (e célra leggyakrabban az internetet használták, ugyanakkor sokan érdeklôdtek ismerôseiktôl vagy kerestek információkat útikönyvekben, prospektusokban). Érdemes megnézni azt is, hogy a magyar fiatalok melyik utazásukat tartják ún. fôutazásnak, ami az inter júalany által megítélt legfontosabb utazást jelentette a vizsgált periódusban (a megkérdezettek 55,3%-a számolt be ilyen utazásról). Ennek eldöntésében nagyrészt az utazót ért élmények, valamint az együtt utazók köre (család, barátok, partner) volt a legnagyobb befolyással. Az 553 fôs mintában a fôutazás nagyobbik része (57,4%) belföldre irányult, csak a fennmaradó 42,6% jelölte meg valamely külföldi utazását a legfontosabbnak. A belföldi fôutazások jelentôs része (kétharmada) júliusra, illetve augusztusra koncentrálódott. Idôtartamuk jellemzôen három–hét nap között alakult, 28 A külföldre irányuló utazásokról lásd bôvebben: A magyar fiatalok utazási szokásai. Készítette a Magyar Turizmus Zrt. megbízásából a Szocio-Gráf Piac és Közvélemény-kutató Intézet, 2007.

az ennél rövidebb vagy hosszabb utazások csekély arányban voltak jelen a mintában. A belföldi fôutazások közel fele a Balatonra irányult. A fôutazás úti céljának kiválasztásában legtöbb esetben a korábbi tapasztalatok és a tervezett tevékenységek szempontjából kedvezô természeti adottságok játszották a legfôbb szerepet. Az esetek háromnegyedében a fiatalok egy helyen tartózkodtak a fôutazás teljes idôtartama alatt. A fennmaradó egynegyed körutazást, illetve csillagtúrát szervezett (utóbbi a szálláshelyrôl tett különbözô irányú egynapos utazásokat jelenti). Az igénybe vett közlekedési eszközök tekintetében elmondható, hogy a fôutazás úti céljának megközelítése és a visszautazás a legtöbb esetben (saját tulajdonú) személygépkocsival történt (körutazások esetén az utazás teljes idôtartama alatt a személygépkocsi használata volt a jellemzô ). Ezen felül jelentôs volt a vasúti közlekedés (29,1%), valamint a menetrend szerint közlekedô autóbusz (11,9%) szerepe. A többi utazási forma marginális szerepet töltött be a vizsgált mintában. A fôutazás során végzett tevékenységek nagy része ún. „passzív pihenés” volt (68,6%), ez különösen jellemzô a belföldi utakra. A megkérdezettek 56,5%-a jelölte meg a strandolást és fürdôzést, 38,1% a szórakozást, „bulizást”, egynegyedük pedig a természetjárást és a városlátogatást. Az étkezés döntôen kétféleképpen történt: a fiatalok közel fele otthonról hozott, „hazai” élelmiszert fogyasztott, 43,4%-uk pedig vendéglátóhelyeken étkezett. A válaszadás során a megkérdezettek több lehetôséget is megjelölhettek, így egyötödük üzletben vásárolt élelmiszert is fogyasztott, illetve szintén egyötödük számára a szálláshelyen igénybe vett szolgáltatások közé tartozott az étkezés is. A fôutazások több mint háromnegyede esetében maga a válaszadó vagy a vele utazó családtag, barát, ismerôs szervezte (illetve együtt szervezték) az utat. Belföldi fôutazásaik alkalmával a fiatalok döntô többsége (87%) semmilyen szolgáltatást nem vett igénybe utazási irodától sem az utazást megelôzôen, sem pedig az alatt. Az érintett fiatalok (317 fô) több mint harmada (118 fô, 37,2%) gyûjtött turisztikai információt (ideértve azt is, amikor másoktól érdeklôdött a témát illetôen). Azok, akik nem tartották szükségesnek az elôzetes tájékozódást, elsôsorban arra hivatkoztak, hogy saját maguk vagy a velük együtt utazók ismerték a „kiszemelt” helyszíneket. Azok többsége, akik utazásaikhoz gyûjtöttek turisztikai jellegû információt, már az utazást megelôzô idôszakban (is) tájékozódott (95%). Ôk forrásként leggyakrabban az internetes honlapokat, a prospektusokat, valamint az ismeretségi körükbôl származó információkat jelölték meg. A válaszok alapján jellemzôen 3–7 napos fôutazások költségei széles skálán, 4500 forinttól 500 000 forintig változtak egy utazásra vonatkozóan. Ez átlagosan 61 366 forintot

Turizmus bulletin XII. évfolyam 2. szám 11

Piac- és országtanulmány jelentett. A költségfedezet nagy részét a saját jövedelem tette ki, a további forrásokat pedig javarészt a szülôi támogatás biztosította. A vizsgálat során nagyító alá kerültek a fiatal turisták elvárásai és elégedettsége az utazás során felmerülô különféle tényezôkkel kapcsolatban. Az elvárások meglehetôsen magasak voltak: a válaszadók kiemelkedô jelentôséget tulajdonítottak az oda- és visszaútnak, a tervezett idôtöltésnek megfelelô természeti környezetnek, az idôjárásnak és a közbiztonságnak. Alapvetô tényezôként tartották számon a vendégszeretetet, a higiéniát és a kedvezô árfekvést. A felmérés során kiala kult kép alapján, úgy tûnik, van mit tökéletesíteni az ár és a minôség összhangja, a tisztaság, a vendégszeretet, a programkínálatok és a közbiztonság esetében. Az odaés visszautazás, az igénybe vett étkezési lehetôségek, valamint a természeti környezetbe irányuló utazások esetében a tapasztaltak az elôzetes várakozásokkal majdnem egybeestek. A külföldi egynapos utazások célja leggyakrabban a városlátogatás, a vásárlás, esetenként a síelés és az egyéb téli sportok ûzése, a legjellemzôbb célterületek pedig Ausztria, Szlovákia, valamint Románia. Jellemzô, hogy ezek az utazások különösebb tervezés nélkül, spontán valósulnak meg. A legalább egyéjszakás külföldi tartózkodással járó utazások során Horvátország és Olaszország a legnépszerûbb, ahol a motivációs tényezôk között a pihenés mellett megjelenik a sport (leginkább a vízi sportok) is.

3. Elôrejelzés 2020-ig A magyarországi ifjúsági turizmus keresleti oldalának elemzését elôrejelzéssel zárjuk. Ebben az alfejezetben a UNWTO Tourism 2020 Vision nevû tanulmányra támaszkodunk, amely a következô évtizedre ad elôrejelzést a turizmus világtendenciáiról.29 Az elôrejelzés báziséve 1995, az elôretekintés 2020-ra vonatkozik. Az elôrejelzés szerint a nemzetközi utazások száma 2020-ra közel háromszorosára, 1,6 milliárdra fog növekedni, amibôl 1,2 milliárd várhatóan kontinenseken belüli, 378 millió pedig interkontinentális jellegû lesz. A három kiemelkedô fogadótérség Európa (717 millió turista), Kelet-Ázsia és a Csendes-óceáni szigetek (397 millió turista), valamint az amerikai földrész (282 millió turista) lesz. A turisztikai szempontból jelentôs tradíciókkal rendelkezô térségek, Európa és Amerika a 4,1%-os átlagos növekedésnél várhatóan kisebb mértékû bôvülést fognak elérni. Európa fenntartja vezetô pozícióját, jóllehet a bázisévhez képest a kontinens részesedése 14%-kal fog csökkeni. 29 Tourism 2020 Vision. UNWTO, 2007. Az elôrejelzést 1995 óta nem módo sította az UNWTO, a kiadvány frissítése jelenleg van folyamatban.


A nagy távolságra szóló, interkontinentális utazások száma világszerte gyorsabban fog bôvülni (5,4%), mint az átlag (4,1%), míg a kontinensen belüli utazások számának emelkedése mindössze 3,8%-ra becsülhetô. Az európai tendenciákat kiemelve, a 3,1%-os várható éves növekedési ütem a világ átlaga alatt van, és jelentôsen elmarad azoktól a gyorsan fejlôdô régióktól, amelyeket a turisták még csak most fedeznek fel. A nyugat-európai országok jelenleg a leglátogatottabb régiót képviselik Európában, ám a növekedési ütem ebben a régióban lesz a legszerényebb. A kelet- és közép-európai régió turizmusa az átlagos európai ütemnél gyorsabban, a világ átlagát elérve, sôt azt valamelyest meghaladva fog növekedni. Az elôrejelzések szerint Kelet- és Közép-Európát 2020-ra 40 millióval több látogató fogja felkeresni, mint Nyugat-Európát, a kontinensen belüli részesedése pedig az 1995-ös bázisévhez képest 23%-ról 31%-ra fog növekedni 2020-ra. Magyarország piaci részesedése az 1995-ben regisztrált 6,1%-hoz képest várhatóan 3,5%-ra csökken 2020-ig, az éves növekedési rátája a vizsgált idôszakban 0,7%-os lesz. Az Európába irányuló utazások legnagyobb hánya dát továbbra is a földrészen belüli utazások fog ják kitenni, jóllehet éves növekedési üteme (2,9%) elmarad a szintén ide irányuló interkontinentális utazások számának növekedési rátájától (4,0%). A legfontosabb küldôrégiók Amerika és Délkelet-Ázsia lesznek. Sajnos az egyébként igen alapos elôrejelzés nem tartalmaz adatokat arra vonatkozóan, hogy a nemzetközi turizmusban részt vevô egyes (kor)csoportok utazásai hogyan fognak alakulni 2020-ra. A 2.1.1. fejezetben elemeztük, hogy a WYSE becslése szerint a világturizmuson belül az ifjúsági turizmushoz köthetô a nemzetközi turistaérkezések 20%-a, körülbelül 160 millió utazás. Ha feltételezzük, hogy ez az arány nem változik meg, akkor 2020-ra az ifjúsági turizmushoz köthetô turistaérkezések száma 312 millióra fog nôni, ami a WYSE becslésében szereplô 160 milliós nemzetközi érkezés közel duplája lesz. Ha csak Európát tekintjük, akkor az ifjúsági turizmushoz köthetô nemzetközi érkezések száma meg fogja haladni a 143 milliót, ebbôl Magyarország részesedése – a Tourism 2020 Vision által becsült várható részarány (3,5%) alapján – körülbelül ötmillió turistaérkezés lesz. Az ifjúsági turizmushoz köthetô európai kiutazásokra hasonló becslés adható. A 2.1.2. fejezetben az IPK International adatai alapján elemeztük, hogy az európai 15–24 éves kiutazók 12,2%-os arányt képviselnek az összes európai kiutazáson belül. Ha ez az arány nem változik, a kiutazások száma 2020-ra körülbelül 80–85 millióra fog nôni. A becslést megnehezíti, hogy Európa ebben az idôszakban jelentôs demográfiai kihívásokkal néz szembe, az idôsebb korosztály gyors bôvülését a fiatalabb korosztályok arányának és létszámának csökkenése fogja kísérni. A Eurostat elôrejelzése szerint

Piac- és országtanulmány 2020-ra a 15–24 éves korosztály részaránya 14%-kal (több mint nyolcmillió fôvel) lesz kevesebb, mint 2004-ben,30 így az ifjúsági turizmusban részt vevôk potenciális száma is csökkenni fog. Ezt ellensúlyozza a kontinens polgárainak életszínvonal-növekedése, a diszkrecionális jövedelmek bôvülése, így az ifjúsági turizmushoz köthetô 80 milliós kiutazás elfogadható becslést jelent. Ebbôl Kelet- és KözépEurópára körülbelül 24,8 millió utazás jut, Magyarországra pedig – a Tourism 2020 Vision által becsült 3,5%-os részarány alapján – körülbelül 2,8 millió kiutazás esik.

Felhasznált irodalom A 30 év alatti magyar fiatalok utazási szokásai (fókuszcsoportos vizsgálat). Készítette a Magyar Turizmus Zrt. megbízásából a M.Á.S.T. Piac- és Közvélemény-kutató Társaság, 2007. A magyar fiatalok utazási szokásai. Készítette a Magyar Turizmus Zrt. megbízásából a Szocio-Gráf Piac- és Közvélemény-kutató Intézet, 2007. A magyar lakosság utazási szokásai. A Magyar Turizmus Zrt.

megbízásából készítette a M.Á.S.T. Piac- és Közvéleménykutató Társaság, 2006. A turizmus trendjei Európában. Turizmus Bulletin X. évfolyam 4. szám, pp. 66–68. Ifjúság 2004 kutatás. Szociális és Munkaügyi Minisztérium, 2004. Magyarországra látogató külföldi fiatalok utazási szokásai. Készítette a Magyar Turizmus Zrt. megbízásából a Szocio-Gráf Piac- és Közvélemény-kutató Intézet, 2007 Magyarországra látogató fiatalok utazási szokásai (fókuszcsoportos vizsgálat). Készítette a Magyar Turizmus Zrt. megbízásából a M.Á.S.T. Piac- és Közvélemény-kutató Társaság, 2007. RICHARDS, G.: Youth Travel Matters: Understanding the Global Phenomenon of Youth Travel. WYSE Travel Confederation – UNWTO, 2007. Tourism 2020 Vision. United Nations World Tourism Organization (UNWTO), 2007. Tourism Highlights 2005 Edition. UNWTO, 2006. Tourism Highlights 2006 Edition. UNWTO, 2007.

A 15–24 éves korosztály lélekszáma Európa 25 országában 58,1 millió fô volt 2004. január 1-jén. Forrás: Eurostat, Population projections: Baseline variant – 1 January population by sex and single year of age. http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page?_ pageid=0,1136184,0_45572595&_dad=portal&_schema=PORTAL

30


turizmus és regionalitás A Dél-dunántúli régió felnôtt lakosságának wellness-fogyasztási szokásai Szerzô: Hegedüs Veronika1–Laczkó Tamás2

A világ egészségturisztikai piacain tapasztalható folyamatos bôvülésnek köszönhetôen a keresleti és kínálati viszonyok markáns változása, ehhez kapcsolódóan új trendek megjelenése volt jellemzô az elmúlt évtizedben. A tradicionálisnak tekinthetô gyógyturizmussal párhuzamosan megjelent a wellness-turizmus, amely mára az egészségturizmus gyorsan bôvülô, jelentôs forgalommal jellemezhetô ágává vált (Aubert–Berki 2007). A hazai egészségturisztikai piac vérkeringésébe minden régió igyekszik bekapcsolódni, így a Dél-dunántúli régió is. A hazai régiók mindegyike egyre szélesebb körben kínál wellness-szolgáltatásokat, amely folyamat a vizsgált területen is megfigyelhetô. A wellness sokszínûsége nem csupán annak turisztikai hasznosítását teszi lehetôvé, hanem hozzájárul a helyi lakosság egészségorientált életmódjának kialakításához is. Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa a vizsgálat tárgyát képezô térség lakosságának a wellness-hez kapcsolódó viszonyulását. A tanulmány a 2007. évben megvalósult ROP-3.3.1-05/1.-2005-09-0006/33 számú kutatás eredményeit dolgozza fel. A cikk szerkezetileg áttekintô képet ad a régió wellness-turisztikai kínálatáról, illetve részletesen bemutatja a Dél-Dunántúl felnôtt lakosságának wellness-fogyasztási szokásait, a témához kapcsolódó beállítódásait, valamint az ezeket befolyásoló tényezôk hatásmechanizmusait.

Kulcsszavak: Dél-dunántúli régió, wellness-turizmus, wellness-szálloda, napi wellness-szolgáltató, attitûd, fogyasztócsoportok.

1. A kutatás módszertana A tanulmány alapjául szolgáló, „A wellness régióspecifikus jellemzôi” címû társadalom- és egészségtudományi témájú kutatás3 alapvetô célja volt, hogy eredményeivel segítséget nyújtson a Dél-Dunántúlon mûködô wellnessszolgáltatók versenyképességének növeléséhez, illetve a régióhoz kötôdô egészségfejlesztô programok haté konyságának javításához. Ennek eléréséhez többek között vizsgáltuk a wellness-piac hazai és nemzetközi 1 PhD-hallgató, PTE Földtudományok Doktoriskola, [email protected]. 2 Fôiskolai tanársegéd, PTE Egészségtudományi Kar, [email protected]. 3 A PTE Egészségtudományi Karán folyó, az EU Strukturális Alapjai által támogatott „Komplex fejlesztési program a Dél-dunántúli régióban a wellness-szolgáltatások területén” címû projekt részeként valósult meg. 4 Vizsgálatunkat a tervezési-statisztikai régióra vetítettük ki, mert egyrészt ez jelenti a kutatást és az egészségfejlesztô programokat támogató (alapjául szolgáló) DDROP kiírás jellemzô tervezési és megvalósítási területi egységét, másrészt az általunk elemzett statisztikai adatok ebben a területi bontásban jelentek meg. (Természetesen a Balaton-part jelentôsebb volumenû turizmusa miatt a tervezési-statisztikai régióra kedvezôbb mutatók és fokozottabb területi koncentráció jellemzô, szemben a turisztikai felosztással, amely piacát tekintve stagnáló, az ország egyik legalacsonyabb forgalmával jellemezhetô területét jelenti). 5 A minta a wellness-szel foglalkozó tematikus internetes oldalak körébôl és a wellness-szállodák honlapjaiból tevôdött össze.


trendjeit, a Dél-dunántúli régió4 wellness-piacának keresleti és kínálati sajátosságait, illetve a régió felnôtt lakosságának és az igénybe vevôk wellness-szolgáltatások iránt megfogalmazódó keresleti szándékait, a wellnesshez kapcsolódó attitûdjeit és utazási szokásait. A jelen tanulmányban bemutatott eredmények elsôsorban a 2007 második neg yedévében felvett, 800 fôre kiterjedô reprezentatív kérdôíves lekérdezésbôl származnak. Az adatfelvételben szereplô minta a 18–74 éves dél-dunántúli népességet kor, nem, iskolai végzettség és településtípus szerint reprezentálja, amit többlépcsôs, kvótás mintavétellel biztosítottunk. A régió wellness-turisztikai viszonyainak bemutatásához a szekunder adatok mellett szolgáltatókkal és szakemberekkel felvett, 17 darab félig strukturált interjú és két darab fókuszcsoportos beszélgetés, illetve egy 230 weblapból álló minta5 elemzésének eredményeit használtuk fel. Az eredmények bemutatásához leíró statisztikai móds zereket, a vizsgált tényezôk közötti kapcsolatok, összefüggések feltárásához logisztikus regressziós modellt és korrelációs mátrixot, míg a fog yasztói csoportok kialakításához faktor- és klaszteranalízist használtunk.

2. A kutatás háttere Az elmúlt tizenöt évben jellemzô „wellness-boom” eredményeként a világ számos országában jelentôs és növekvô volumenû wellness-piac alakult ki. Napjainkban a legjelentôsebb wellness-kínálattal és -forgalommal rendelkezô országok elsôsorban Európában

turizmus és regionalitás (fôként a német nyelvû és a mediterrán országokban), Észak-Amerikában, illetve Délkelet-Ázsiában találhatók (Kiss–Török 2001, Rátz 2004). A nemzetközi trendekhez hasonlóan az eddig fôként gyógyturisztikai profilú hazai egészségturizmusban is egyre szélesebb és összetettebb a wellnessszolgáltatásokat nyújtó vállalkozások köre, s az irántuk megnyilvánuló kereslet dinamikus növekedése volt jellemzô az elmúlt években. Az átfogó és pontos adatok mérési nehézségekbôl adódó hiánya ellenére ezt a változást jól mutatják a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) kereskedelmi szálláshelyekrôl évrôl évre publikált adatai, amelyek alapján láthatjuk, hogy mind a hazai wellnessszállodák, mind az ott eltöltött vendégéjszakák száma megháromszorozódott a 2004–2007 közötti idôszakban. A Dél-Dunántúl a wellness-turizmus számára több, jól kihasználható adottsággal és potenciállal rendelkezik. Az egyedi természeti vonzerôk (például a Balaton, a nemzeti parkok) és adottságok (jó környezeti állapot, kedvezô éghajlati, vízrajzi és ökológiai viszonyok), illetve a kiemelkedô kulturális és gazdasági vonzerôk (a falvak megôrzött tradíciói, Pécs, a Villány–Siklósi és a Szekszárdi Borút, az etnikai sokszínûség stb.) mellett jelentôs gyógy- és termálvízkészlettel is jellemezhetô a régió. Ezek sikeres hasznosítását sok esetben kérdésessé teszik a régió turizmusát sújtó olyan általános nehézségek, mint a gyenge gazdasági mutatók, a forrás- és tôkehiány, a megközelítés nehézsége, a turisztikai infrastruktúra hiányosságai vagy a határon átnyúló együttmûködések korlátozottsága (KPMG 2006).

ként 2007-ben már kilenc wellness-szállodát jegyzett a régió.6 Emellett több szálloda rendelkezik wellnessminôsítéssel (például a hôgyészi Gróf Apponyi Kastélyszálló), illetve kínál vendégeinek az 54/2003 GKM-rendelet követelményeit kielégítô szolgáltatásokat (például a siófoki Casa Perla Konferencia- és Wellness-szálloda). A Dél-dunántúli régióban 2007-ben huszonegy wellness profilú szálloda mûködött, összesen 3121 férôhellyel (1. ábra), amellyel a Nyugat-Dunántúl és ÉszakMagyarország mögött harmadik a régiók sorában. Tolna megyében öt szálloda 462 férôhellyel a régió összes wellness szálláshely-kapacitásának 14,8%-át adta, Baranya megye hat szállodája 600 férôhellyel az összes kapacitás 19,3%-át, míg a legtöbb ilyen szállodával rendelkezô Somogy megye a régiós kínálat 65,9%-át tudhatta magáénak. A régió wellness profilú szállodái létrejöttüket tekintve általában három típusba sorolhatók: • Jellemzôen új építésû, wellness profillal épült szállodák (Hotel Azúr, Casa Perla, Sikonda Wellness Hotel). •Már üzemelô szállodák wellness profillal történô kibôvítése, átépítése (Hunguest Hotel Kikelet Pécs). Ezek gyakran a rendszerváltás elôtt épült, a szociális üdültetésben részt vevô, jelentôs fogadóképességû házak, amelyek profilváltással wellness- és konferenciaszállodává léptek elô. •Elsôsorban vidéki környezetben levô kastélyok és kúriák wellness profilú szálláshellyé építésével (például Puchner Kastélyszálló, Apponyi Kastélyszálló, Zichy Park Hotel Bikácson) létrejött szállodák.

3. A Dél-dunántúli régió wellnessturizmusának kínálata

Egészségturisztikai szolgáltatást nyújtó szálláshelyek a Dél-Dunántúlon, 20077

1. ábra

Az utóbbi néhány évben a wellness-szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások száma a régióban is dinamikusan növekedett, s ez a tendencia a következô években várhatóan tovább folytatódik. A wellness-szolgáltatások igénybevételére – hasonlóan a hazai viszonyokhoz – leggyakrabban három különbözô típusú helyszínen van lehetôség: 1. Wellness-szállodákban vagy a különbözô minôsítésû kereskedelmi szálláshelyeken (például a gyógyszállókban) kialakított wellness-részlegekben A KSH által nyilvántartott wellness-szállodák száma 2004-tôl évrôl évre emelkedett, aminek eredménye6 Siófokon a Hotel Azúr, a Magistern, a Panoráma, a Residence, a Vértes hotelek, Balatonföldváron az Anna-Mária Hotel, Kutason a Hertelendy Kastélyszálló, Harkányban a Xavin Hotel, illetve Sikondán a Wellness Hotel. 7 Az ábra a wellness-szállodákat két szempont szerint csoportosítja. Az egyik csoport a KSH nyilvántartásában megtalálható szálláshelyeké, a másik csoport a nyújtott szolgáltatások alapján a wellness kritériumainak megfelelô szálláshelyekkel bôvített.

Szállodák száma Gyógyszállodák Wellness-szolgáltatásokat nyújtó szállodák (KSH által nyilvántartott) Wellness-szolgáltatásokat nyújtó szállodák

Forrás: saját adatok alapján, szerk. Balassa Bettina, 2008.


turizmus és regionalitás 1. táblázat A szolgáltatók ismertségi sorrendje megyénként a régió felnôtt lakossága körében (%) Baranya megye Harkány Sikonda Pécs Bikal Kaposvár Siófok

Tolna megye 41,5 32,5 10,7 5,1 4,2 3,9

Hôgyész Harkány Bikal Gunaras Igal Siófok

Somogy megye 19,7 18,7 17,2 5,6 4,5 4,0

Harkány Siófok Igal Kaposvár Gunaras Pécs

17,6 9,7 6,0 5,6 5,6 3,0

Forrás: saját szerkesztés

A régió wellness profilú szállodáinak kínálata között jelentôs különbségek tapasztalhatók. Vannak meghatározott piaci szegmensekre pozicionált, magas színvonalú szolgáltatásokkal rendelkezô házak, amelyekkel szemben találunk a wellnessszolgáltatások szûkebb körét gyakran alacsonyabb szinten nyújtó szállodákat is. Ezeknél a szállodáknál negatívumként fogalmazódik meg a környék lehetôségeit kihasználó és bemutató programok hiánya, valamint a fôként sport és „beauty” területére vonatkozó kínálat és az infrastruktúra szûkössége.8 2. Gyógy- és élményfürdôk erre kialakított egységeiben A régióban a wellness-szolgáltatásokra koncentrálva huszonöt fürdô szolgáltatásait elemeztük, amelybôl huszonkettô gyógy-, illetve termálvizet hasznosít, három pedig strandfürdôként üzemel (a pécsi Hullám Fürdô, a paksi Városi Strand és a balatonlellei Napfény Strand). A szakemberek egyöntetû véleménye, hogy a sikeres mûködéshez a megvalósult fürdôfejlesztések mellett szükségesek a jól jövedelmezô kiegészítô szolgáltatások (speciális gyógy- vagy wellness-szolgáltatások, rendezvények). A régió fürdôinek kínálatát a wellness szempontjából vizsgálva elmondható, hogy magas színvonalú, komplex szolgáltatásokat képesek nyújtani a tradicionális gyógyfürdôk közül Harkány és Gunaras, a termálfürdôk esetében elsôsorban a bikali, a hôgyészi, a sikondai és a siófoki komplexum. A teljes körû arculatváltáson átesett fürdôk (Barcs, Szigetvár, Kaposvár) alapvetô tényként kezelik a wellness-szolgáltatások jelenlétét intézményükben. A kérdôíves adatfelvétel eredményei alapján bemutatott vélemények. A napi wellness-szolgáltatókra vonatkozó információinkat részben az elkészített tizenhét félig strukturált interjú alapján, másrészt pedig internetes megjelenéseik elemzésébôl nyertük. 10 A szolgáltatók vizsgálatát egy általunk kialakított, a kínált szolgáltatások körére vonatkozó követelményrendszer szerint végeztük. Club spának minôsültek azok a sport profilú vállalkozások, amelyek a sportolási lehetôségek mellett rendelkeztek többféle szaunával, beltéri fürdési lehetôséggel, többféle terápiás és szépségápolási szolgáltatással. Day spának olyan központokat minôsítettünk, ahol a szépségápolás mellett relaxációs és terápiás szolgáltatásokat nyújtanak, illetve rendelkeznek szaunával és jacuzzival. Wellnesscentrumoknak minôsítettük azokat a szolgáltatókat, ahol az eddigiekben felsorolt összes szolgáltatás megjelenik, továbbá rendelkeznek az egészséges táplálkozás lehetôségét biztosító egységgel. 8

9


3. Napi wellness-szolgáltatóknál 2007-ben tizenhét napi wellness-szolgáltató mûködött a régióban.9 Ezek közül kettô a wellness-szolgáltatások széles körét nyújtó ún. wellness-központnak (Pécs, Szekszárd), tizenegy Club Spának (fitnesz és sport profilú vállalkozások) és négy Day Spának volt minôsíthetô, amelyek elsôsorban a nagyobb lakosságszámú településeken és azok elôvárosaiban találhatók.10 A régióban megjelenô wellness-kínálat ismertsége területenként nagyon eltérô, de átlagosan alacsonynak minôsíthetô a dél-dunántúli felnôtt lakosság körében (annak ellenére, hog y a fürdôk és a napi wellness-szolgáltatók nagy részének elsôdleges célcsoportját jelentik). A tradíciónak, illetve a tudatosan felépített marketingtevékenységnek köszönhetôen néhány célterületet és szolgáltatót szélesebb körben ismernek wellness-szolgáltatóként (ilyen elsôsorban a harkányi komplexum és a kastélyszállók), azonban a legtöbb intézmény csupán saját megyéjében tett szert hírnévre (például Sikonda) (1. táblázat).

3. A régió lakosságának wellnessfogyasztási szokásai 3.1 A RÉGIÓ WELLNESS-KERESLETE A régió wellness-keresletének nagyságrendjérôl és dinamikájáról átfogó és pontos adatok a regisztrációs rendszer hiányosságai miatt nem állnak rendelkezésre. A wellnessturizmus statisztikailag legjobban követhetô és mérhetô része a wellness-szállodákban lebonyolódó forgalom. Az általános hazai tendenciákhoz hasonlóan a vizsgált régió wellness-szállodáit is elsôsorban a belföldi vendégek látogatják. Ezt a tényt a KSH statisztikái is alátámasztják (2. táblázat). 2007-ben a régió wellness-szállodáiban az összes regisztrált vendég 86,4%-a belföldrôl érkezett. Ugyanakkor kedvezô tendenciának tekinthetô a hosszabb tartózkodással jellemezhetô külföldi vendégkör országos átlagot messze meghaladó ütemû bôvülése. (A hazai wellness-szállodákban 2004 és 2007 között a külföldiek

turizmus és regionalitás 2. táblázat A Dél-dunántúli régió wellness-szállodáinak forgalma, 2004–2007

Vendég

Elôzô év = 100%

Vendégéjszaka

Elôzô év = 100%

Egységek száma Külföld Belföld Összesen Külföld Belföld Összesen Külföld Belföld Összesen Külföld Belföld Összesen

2004 3 4632 20 976 31 608 – – – 19 469 59 181 78 650 – – –

2005 5 4872 57 694 62 566 105,2 275,0 197,9 25 389 117 855 143 244 130,4 199,1 182,1

2006 7 13 266 86 631 99 897 272,3 150,2 159,7 69 749 172 486 242 235 274,7 146,4 169,1

2007 9 15 506 98 609 114 115 116,9 113,8 114,2 64 457 196 517 260 974 92,4 113,9 107,7

Forrás: KSH

által eltöltött vendégéjszakák száma 230,9%-kal növekedett. Ugyanebben az idôszakban a Dél-Dunántúl esetében a növekedés 331% volt.) 3.2. A WELLNESS-FOGALOMHOZ KAPCSOLÓDÓ ATTITÛDÖK A wellness-piac bôvülésének köszönhetôen az elmúlt évtizedben egyre szélesebb körben jelent meg mind a világban, mind hazánkban a wellness kifejezés és vele egy integrált fogalmi rendszer (Fóris 2007). A wellness kifejezés értelmezésében és a hozzá kapcsolódó koncepciókban a számos közös vonás mellett jelentôs különbségek láthatók Európa, Észak-Amerika és más desztinációk között. A wellness-koncepciók az Amerikai Egyesült Álla mokban a saját kezdeményezésbôl és felelôsségbôl kiind uló, hétköznapokra érvényes egészségfejlesztô koncepcióként alakultak ki, amelyek (társadalompolitikai feladatként) a társadalom széles körében elfogadottak. Ezek szerint a wellness átfogóan a legjobb életminôségre vonatkozik (fizikai, érzelmi, szociális, intellektuális, spirituális, foglalkozási dimenziókban), ahogy az az egyén specifikus helyzetéhez viszonyítva lehetséges. Ezzel szemben az európai felfogás jólléttel, kényeztetéssel és passzivitással jellemezhetô, amely inkább a turizmus és a szabadidô területére szorítkozik (Zsigmond 2007, Illing 2002). A wellness kifejezés értelmezése a hazai szakirodalomban sem egységes, illetve még nem történt meg a terminológia harmonizációja, amibôl többek közt a turizmus számára komoly gazdasági hátrányok származhatnak (Fóris 2007). A legelfogadottabb definíciók között tartják számon Rátz T. (2004) meghatározását, amely szerint a wellness „egészséget jelent, a szó holisztikus értelmében, a fizikai, szellemi és értelmi képességek harmonikus egyensúlyát.” Emellett gyakorta alkalmazott meghatározás a Magyar Wellness Társaság (2006) wellness-definíciója,

miszerint a wellness – életforma, „amelynek gyakorlói a civilizáció okozta bántalmakat a test, a lélek és a szellem együttes kényeztetésével, odafigyeléssel, tudatos életvitellel igyekeznek megelôzni”. Nemcsak a szakirodalomban, hanem az egyének (fogyasztók, turisták) szintjén is egészen eltérô értelmezések és beállítódások kapcsolódnak a fogalomhoz. A wellness-hez kötôdô laikus felfogások alapvetôen befolyásolják a szolgáltatások igénybevételét, a lehetséges vendégkör irányába történô kommunikáció sikerét. A kutatásunk során ezért tartottuk indokoltnak megvizsgálni azt, hogy az emberek gondolataiban megjelenô fogalom mögött milyen tartalom húzódik. Az egészségturizmusban elvégzett elsôdleges kutatások jelentôs része rákérdez a wellness-szolgáltatások igénybevételére, azonban arra nem, hogy milyen sztereotípiákat társítanak a kifejezéshez a megkérdezettek. A régióban készített primer kutatásaink alapján megállapítható, hogy a régióban élô felnôtt lakosság többsége – a férfiak 76%-a, a nôk 80,6%-a – hallotta már, illetve ismeri a wellness kifejezést. Megjegyzendô azonban, hogy a megkérdezetteknek mindössze 25,3%-a állítja azt, hogy tudja, mit jelent a szó. A fogalom ismeretének valószínûsége a magasabban kvalifikált válaszadók esetében nagyobb volt, mint az alacsonyabban képzettek esetén. A megkérdezettek a wellness szó kapcsán leggyakrabban pihenésre és kikapcsolódásra asszociáltak (a válaszadók 75%-a), ezt gyakorisági sorrendben követik a különbözô kapcsolódó szolgáltatások, az egészség megôrzése, a sport és a „mozgásos” kikapcsolódás, illetve a kényelem, a luxus és a kulturált környezet. Megjegyzendô azonban, hogy a válaszadók mintegy 4,4%-a abszolút negatív jelzôket társított a wellness kifejezéshez (például sznobság, „Nyugat-majmolás” stb.) (2. ábra). A válaszadók a wellness-szolgáltatások legfôbb elônyei között említették az egészségmegôrzést (26,2%), a kikapcsolódás lehetôségét (15,8%), a felfrissülést (14,4%),


turizmus és regionalitás 2. ábra A wellness kifejezéshez kapcsolódó asszociációk (a válaszadók %-ában) Negatív jelzôk Kényelem, luxus, kulturált környezet Sport, mozgás Szolgáltatók Egészség Szolgáltatások Pihenés, kikapcsolódás

4,4 7,7 17,7 19,4 28,5 41,0 75,0

0

10

20

30

40

50

60

70

80


a szolgáltatások komplexitását (8,1%), valamint a programok stresszoldó, lazító szerepét. A legfôbb hátrányként (a kérdésre válaszolók 90,4%-a) a szolgáltatások magas árát nevesítették, amely mellett a többi tényezô – például az idôhiány vagy az igénybevétel helyszíne, a távolság – eltörpült. A wellness-hez kapcsolódó vélemények, állítások (3. táblázat) vizsgálata alapján látható, hogy a kérdezettek között legelfogadottabb megállapítások a szabadidôre korlátozódó, elsôsorban passzivitásról és „kényeztetésrôl” szóló beállítódásokat tükrözi. A válaszadók körülbelül kilenctizede egyetértett abban, hogy a wellness jó kikapcsolódást és kényeztetést nyújt, illetve feltöltôdést biztosít. Kiemelhetô, hogy a fentiek mellett a vizsgált populáció jelentôs része (79,1%) egyetértett a wellness holisztikus értelemben vett egészségre ható pozitív szerepével, valamint a fiatalságmegôrzô szerepével (71,3%). A válaszadók jelentôs része nem ért egyet azzal, hogy a wellness egy gyorsan elmúló divathullám, illetve hogy elsôsorban a hölgyekhez kapcsolódó terület lenne. A wellness szó köznyelvben való elfogadottságát mutatja, hogy nehéz értelmezhetôsége ellenére a válaszadók többsége már nem tartja felesleges idegen kifejezésnek. A wellness-szolgáltatások különleges jellegére és magas árára vonatkozó állítás 51,1%-os elutasítottsága jelzi, hogy napjainkra a legkedvezôbb társadalmi és gazdasági helyzetben levôk mellett növekszik az a társadalmi kör, ahol a vizsgált termék fogyasztását elérhetônek vélik. A termékek és szolgáltatások magas árának szubjektív megítéléséhez hozzá kell tenni, hogy a wellness-szolgáltatásokat rendszeresen használóknak pontos ismereteik vannak az árérték arány tekintetében, míg a wellness-t nem használók átlagosan magasabbnak, sok esetben irreálisan magasnak ítélik meg az egyes szolgáltatások árát. 3.3. A WELLNESS-SZOLGÁLTATÁSOK IGÉNYBEVÉTELE ÉS AZ AZT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZÔK A felmérés eredményei szerint 2007-ben a Dél-dunántúli régió felnôtt lakosságának 26,3%-a vett igénybe wellnessszolgáltatásokat. Ezeket leggyakrabban gyógy- és wellnessfürdôkben (a megkérdezettek 20,2%-a), wellness- vagy


egyéb szállodák erre kialakított részlegeiben (4,3%), napi wellness-szolgáltatóknál (2,6%) és egyéb helyszíneken (2%) használták. A wellness-szolgáltatások igénybevétele az esetek felében nem járt éjszakai tartózkodással, továbbá látható, hogy az igénybe vevôk több mint háromnegyede (77,1%) a régión belül legfeljebb két óra utazási távolságra keresett wellness-szolgáltatókat. A tartózkodási idô tekintetében megállapítható, hogy 2006–2007-ben a Dél-dunántúli régió lakosságának csupán 13%-a utazott legalább két napra wellness céllal, avagy vett igénybe utazásai során ilyen típusú szolgáltatásokat. A vizsgált évben a régió felnôtt lakosságának 3,5%-a töltött több napot wellness-szállodában. Ennek a csoportnak a 41,2%-a a Dél-dunántúli régióban, egyharmaduk a Nyugat-dunántúli (34,1%), 10,5%-uk a Középdunántúli, 7,1%-uk az Észak-magyarországi régió wellnessszállodáiban töltötte szabadidejét. A többnapos utazásokon leggyakrabban három napot (28,8%), majd gyakoriság szerinti csökkenô sorrendben négy (15,1%), hét (14,4%), illetve hat (13,7%) napot töltöttek az adott helyszínen. A szolgáltatásokat igénybe vevôk demográfiai, kulturális, gazdasági jellemzôit vizsgálva elmondható, hogy közöttük többségben voltak: • a 18–29 éves (27,5%-a wellness-szolgáltatásokat fogyasztóknak) és a 40–49 éves (25,1%) korosztály képviselôi, •a felsôfokú végzettségûek (25,9%) és az érettségivel (39,2%) rendelkezôk, •a megyeszékhelyeken élôk (39,8%), • a felsô és a felsô-közép jövedelmi (70,5%), a felsô vagyoni kvartilisbe (51%), illetve a két legmagasabb társadalmi státuscsoportba tartozók (61,7%). A kutatás részeként vizsgáltuk, hogy mely demográf iai, szociokulturális, gazdasági és környezeti tényezôk befolyásolják a wellness-szolgáltatások igénybevételét.11 11 Az összefüggések vizsgálatához a többváltozós elemzés módszerét alkalmaztuk, amely lehetôséget nyújt arra, hogy több magyarázó jellemzônek egy vizsgált tényezôre kifejtett hatását elemezzük úgy, hogy elkülöníti azok egymástól független hatását. A felhasznált logisztikus regressziós elemzés a magyarázó jellemzôk önálló hatását számszerûsíti, kontroll alatt tartva az elemzésbe bevont többi jellemzô hatását.

turizmus és regionalitás 3. táblázat A leggyakrabban elfogadott, illetve elutasított állítások a wellness-szel kapcsolatban A leggyakrabban elfogadott, wellness-hez kapcsolódó állítások* A wellness nagyon jó kikapcsolódási lehetôséget nyújt. A wellness kellemes testi kényeztetést jelent egy gyógyfürdôben/wellness-szállodában. A wellness-programok elônye, hogy testileg-lelkileg feltöltenek. A wellness lényege a testi-lelki egészség elérése. A wellness segít megôrizni fiatalságunkat. A legkevésbé elfogadott, wellness-hez kapcsolódó állítások A wellness csak egy újabb divathóbortot jelent. A wellness elsôsorban a nôk világa. A wellness egy újabb felesleges idegen kifejezés. Könnyû megmagyarázni a wellness kifejezés jelentését. A wellness azt jelenti, hogy különleges, drága termékekkel kényeztetjük magunkat. *Gyakorisági sorrendben.

A nemek szerinti összetétel kivételével az elemzésbe bevont összes magyarázó változó – életkor, családi állapot, iskolai végzettség, vagyoni helyzet, jövedelmi helyzet, társadalmi státusz, településtípus és megye – szignifikáns összefüggést mutatott a szolgáltatások igénybevételével. A 4. táblázatban azokat a tényezôket tüntettük fel, amelyek önálló hatása a többi változó hatását kiszûrve továbbra is szignifikáns maradt. Az eredmények szerint a jobb anyagi körülmények között élôk körében gyakoribb volt a wellness-szolgáltatások fogyasztása. A 4. táblázatban látható, hogy a legjobb vagyoni helyzetben levôk között 3,4-szer, a felsô-közép kvartilis csoportjában 2,3-szor gyakrabban találhatunk wellness-szolgáltatást igénybe vevôket, mint a referencia ként szolgáló alsó kvartilishez tartozók körében. Önálló befolyásoló hatással rendelkeznek a térbeli tényezôk is. A Baranya megyei lakosság körében az igénybevétel esélye legalább 60%-kal magasabb volt, mint Tolna és Somogy megyék esetén. A legkedve zôbb helyzetben levô megyei jogú városokhoz képest a kisebb településeken alacsonyabb eséllyel találhattunk wellness-fogyasztókat. A legfeljebb 2000 lakosú településeken a megyei jogú városokhoz képest 27,9% volt az esélye, hogy igénybe veszik a vizsgált szolgáltatásokat. A wellness-szolgáltatásokat igénybe nem vevôk két, egymástól motivációikban és egyéb jellemzôikben eltérô csopor tra különültek el. A wellness igénybevételét tervezô csoportban többségben vannak a középfokú végzettségûek, a városi lakosok és a fia tal felnôttek, akik elsôsorban az idôhiány, elfoglaltság (a csoport 36,9%-a említette fô indokként), illetve a magas ár (33,8%) miatt nem vették igénybe eddig a szolgáltatásokat. A másik csoportnál, a wellness iránt nem érdeklôdôk között az anyagi okok (47,4%), az

Az állítással egyetértôk aránya (%) 92,4 90,7 88,3 79,1 71,3 Az állítással egyet nem értôk aránya (%) 69,7 61,7 57,5 53,5 51,1 Forrás: saját szerkesztés

érdeklôdés hiánya (23,6%) és az egészségi problémák (17,1%) a legfontosabb visszatartó erôk. A wellness fogyasztói gyakrabban utaznának wellness céllal, illetve vennének igénybe ilyen szolgáltatásokat, • ha a szolgáltatások olcsóbbak lennének (81,7%-a venné biztosan többször igénybe a szolgáltatásokat ebben az esetben); •ha lenne lehetôség (magasabb) támogatás megszerzésére (74,7%); •ha orvos ajánlaná (49,8%); • ha meggyôznék az embereket arról, hogy ezek a szolgáltatások valóban az egészség megôrzését szolgálják (41,0%). A fogyasztók szubjektív megítélésük szerint a fent említetteknél kevésbé találták ösztönzô hatásúnak a több és szélesebb körben elérhetô információk jelenlétét, illetve a médiában gyakrabban megjelenô ajánlatokat. 3.4. WELLNESS-FOGYASZTÁSI SZOKÁSOK Felmérésünk alapján megállapítható, hogy a Dél-dunántúli rég ió felnôtt lakossága körében a wellnessszolgáltatások igénybevételének legfôbb motivációi a kikapcsolódás (71%) és az egészségmegôrzés (21,5%) voltak. Betegségek kezelése, illetve a gyógyulási szándék mint utazási motiváció csak minden huszadik embernél fordult elô (5,7%) a wellness-szolgáltatók felkeresésekor. Az igénybe vett wellness-szolgáltatások köre gyakorisági sorrendben a következô: • termálvizes (élmény-) medencék használata (80,2%), • g yógyvizes medencék használata (67,2%), • szauna (55,8%), • pezsgôfürdô (54,5%),


turizmus és regionalitás 4. táblázat A wellness-szolgáltatások igénybevétele és a társadalmi-gazdasági tényezôk közötti kapcsolat Vizsgált tényezôk

Vizsgált tényezôk kategóriái

Referencia: Tolna megye

Baranya megye Somogy megye

Referencia: alsó jövedelmi kvartilis

alsó-közép jövedelmi kvartilis felsô-közép jövedelmi kvartilis felsô jövedelmi kvartilis

Esélyhányados

95%-os megbízhatósági tartomány Alsó határ Felsô határ

Megye 1,676 0,962 Jövedelmi helyzet

0,934 0,520

3,007 1,780

1,076

0,553

2,095

1,977

1,019

3,835

2,049

0,968

4,341

Vagyoni helyzet Referencia: alsó vagyoni kvartilis

alsó-közép vagyoni kvartilis felsô-közép vagyoni kvartilis

1,361

0,681

2,721

2,292

1,152

4,561

felsô vagyoni kvartilis

3,447

1,636

7,264

Településtípus Referencia: megyei jogú város

10 000 feletti lakosságszám

0,657

0,381

1,134

2000–10 000 fô

0,813

0,474

1,393

2000 alatti lakosságszám

0,279

0,117

0,663

Megjegyzés: A táblázatban feltüntetett esélyhányados a vizsgált tényezô elôfordulásának esélyét mutatja az adott csoportban referenciaként használt csoporthoz képest. Forrás: saját szerkesztés

• masszázs (45%), • szolárium (32,2%), • sporttevékenységek a szolgáltatótól igénybe véve (in- és outdoor sportok) (24%), á • llapotfelmérés, életmód-tanácsadás (12,4%), • iszappakolás (6,6%), • szépségprogramok (5,4%), • böjtkúra (2,9%), • egyéb (1,2%).

A szolgáltatások igénybevétele leggyakrabban családdal (gyerekekkel, szülôkkel) történt (43,4%), ami a résztvevôk nagyságrendjének tekintetében átlagosan 3,33 fôt jelent. Ezután következik gyakoriságban a partnerrel (31,4%), baráti társasággal (18,2%), illetve az egyedül (14,9%) történô igénybevétel. A wellness-szolgáltatásokat igénybe vevôk 19,2%-a kapott valamilyen formában támogatást vagy valamiféle hozzájárulást utazásának megvalósításához. Az utazások vagy szolgáltatások igénybevételének leggyakoribb támogatója a munkahely volt (82,7%), általában jutalom vagy üdülési csekk formájában. Emellett jelentôs volt még a különbözô önkéntes egészségpénztári forrásból származó támogatások mértéke (16,5%).


3.4.1. Fogyasztói csoportok Az egészséggel és a wellness alapvetô dimenzióival 12 kapcsolatosan a vizsgált dél-dunántúli felnôtt lakosság körében hat csoportot különböztettünk meg. A csoportok pozicionálásához a wellness-szolgáltatások igénybevétele mellett az egyik leggyakrabban használt, objektíven mérhetô szegmentációs ismérvet, az életkort választottuk. Ennek megfelelôen az egyes rétegeket a következôképp különítettük el: Sportorientált csoport: az elsôsorban a fiatalabb korosztályokra és az átlagosnál magasabb iskolai végzettségû rétegre jellemzô, hogy fôként az aktív testedzésben, illetve sportban látják egészségük megôrzésének kulcsát. Fontos és elônyöket biztosító értéknek tekintik a jó egészséget és a sportos, fiatalos külsôt. Hétköznapjaikat az átlagosnál hajszoltabbnak és stresszesebbnek élik meg, amibôl elmondásuk szerint szívesen törnek ki sporttevékenységgel és lelki felfrissülést nyújtó egyéb szolgáltatások (masszázsok, 12 A koncepcionális háttérként használt, ardelli modell (Horx 2001) alapján a dimenziók a következôk voltak: önmagunk és egészségünk iránti felelôsség, környezeti érzékenység, fizikai fittség, testmozgás, pszichés állapot javítása, stresszkezelés és tudatos táplálkozással kapcsolatos attitûdök. Ezek alapján kilenc faktorba rendezett 34 kérdéssel mértük a régió lakosságának attitûdjét.

turizmus és regionalitás aromaterápia stb.) igénybevételével. A wellness iránt legnyitottabb csoport (amelynek tagjai a sportolási lehetôségek tudatos keresése mellett az átlagosnál gyakrabban vettek igénybe egyéb wellness-szolgáltatásokat is). Elfoglalt, hajszolt: ebbe a célcsoportba jellemzôen anyag ilag és az iskolai végzettséget tekintve is az átlagos helyzetben lévô fiatalokból és középkorúakból álló rét eg tag jai voltak besorolhatók. Ôk elfoglaltságra hiv atkozva kevesebb figyelmet fordítanak sportra és a helyes táplálkozásra, nem jellemzi ôket sem az egész ségtudatosság, sem a környezettudatosság. A wellnessszolgáltatásokat elsôsorban kikapcsolódási céllal veszik igénybe. Külsô megjelenés orientált: a csoport tagjai számára az egészség nem tartozik a legfontosabb értékek közé. Az egészséges táplálkozásra, a testedzésre fordított fokozott figyelmet fôként a külsô megjelenés (az azzal való elégedetlenség vagy elégedettség) motiválja. A többségében városi fiatalokból álló csoport a wellnessszolgáltatóknál nyújtott szépségápolási tevékenységek fontos célcsoportja. Az összes csoport közül számukra volt a legkevésbé fontos, hogy szabadidejüket természetes környezetben töltsék. Egészség- és környezettudatos: az átlagosnál jobb anyagi helyzetben levô, elsôsorban családos közép korúakból álló csoport tagjai nagy figyelmet fordítanak a táplálkozásra, a külsô megjelenésre, a rendszeres, nem megerôltetô testmozgásra és a lelki feltöltôdést biztosító tevékenységekre. Szívesen próbálnak ki kom plex wellness-csomagokat, és a legkedveltebb fürdô szolgáltatások mellett keresletet jelent enek a relaxációs és terápiás programok, valamint a szépségápolási, a sport- és a többgenerációs, közösségi programok során egyaránt. Fatalista, rezignált: bár az egészség nagyon fon tos érték számukra, ennek alakítására, befolyásolására kevés lehetôséget látnak. A többségében anyagilag és az iskolázottságot tekintve is az átlagtól elmaradó helyzetben levô emberek nem érdeklôdnek a wellness iránt. Orvosi professzióban bízó: a jellemzôen idôsekbôl vagy betegekbôl álló csoport kevéssé nyitott a wellnessre, elsôsorban a gyógyszolgáltatók számára jelennek meg célpiacként (3. ábra). A fenti szegmentáció alapján megállapítható, hogy a Dél-Dunántúlon az egészséggel és a wellness-szel szembeni attitûdök alapján kialakított célcsoportok alapvetôen hasonló struktúrába rendezôdnek, mint az a hazai egészségturisztikai szegmentációra jellemzô (Hegedüs 2008, Kocziszky 2004). A vizsgált régióban stabilan jelen vannak azok a fogyasztói csoportok, amelyek a wellness-piac számára demográfiai, szociokulturális, gazdasági jellemzôiket, illetve fogyasztói szokásaikat tekintve jól körülhatárolható célpiacokat jelentenek. A már korábban említett társadalmi folyamatok (mint az

egészséges életmód felértékelôdése vagy a szabadidô növekedése) ismeretében várható ezen piaci szegmensek további bôvülése. 3.5. A WELLNESS-UTAZÁSOK SZERVEZÉSE, VALAMINT A WELLNESS-SZOLGÁLTATÓKKAL SZEMBEN TÁMASZTOTT LAKOSSÁGI IGÉNYEK A wellness-turisták13 a legalább két napig tartó utazásaikat döntô többségben saját maguk szervezték (89,1%), és az utazások szervezett formáját csak csekély mértékben vették igénybe (utazási irodával 5,1%, munkahely által szervezett módon 2,2% utazott). Azok, akik saját maguk szervezték utazásaikat, elsôsorban telefonon és faxon (60,9%-ban), személyes megkereséssel (51,6%), illetve interneten keresztül (29,7%-uk, ami magasabb, mint az utazásaikat interneten keresztül szervezôk átlagos aránya) tették, amely tény még mindig a turisztikai termékek bizalmi jellegét bizonyítja. A szolgáltató és a helyszín kiválasztásánál figye lembe vett legfontosabb szempontok, sorrendben: a szol gáltatások színvonala (69,4% ítélte nagyon fontosnak), a szolgáltatások árai (66,4%) és a saját vagy ismerôsök, barátok korábbi tapasztalatai voltak (65,8%). Jelentôs motiváló tényezô volt a helyszín megválasztásánál az eddig említettek mellett a hely hírneve (45,0%), a távolság (43,4%), illetve az egyedi, kulturált földrajzi környezet (43,1%). A reklámok és a megszokás viszont kevésbé számítottak jelentôs tényezônek az úti cél megválasztásánál. A megkérdezettek a wellness-szolgáltatásokról és az ilyen szolgáltatásokat nyújtó helyszínekrôl legszívesebben a barátok, ismerôsök, rokonok ajánlásából informálódtak (55,8%). Magas arányban tekintették hiteles információs forrásnak a médiában megjelenô tematikus mûsorokat (48,3%), az internetet (38,2%) és a szolgáltatók plakátjait, szóróanyagait (38,1%). Az utazási irodák (9,9%) az elôzôeknél kevésbé kedvelt információs forrásnak számítottak. A wellness-t igénybe vevôk csoportjának a szolgáltatók mûködésével szemben megfogalmazott elvárásait vizsgálva megállapítható, hogy a legfontosabbnak ítélt minôség mellett három terület köré csoportosultak a fontosnak ítélt szempontok. Ezek közül kiemelkednek az alkalmazottak irányában megfogalmazott elvárások, amelyek elsôsorban a hozzáállásra, segítôkészségre (a megkérdezettek 93,3%-a ítélte fontosnak), a kiemelkedô szakértelemre (72,9%) és a megjelenésre vonatkoztak (64,6%). Az elvárások másik köre a helyszínen elérhetô szolgáltatások, lehetôségek, az információhoz való könnyû hozzáférés (89,1%) tekintetében fogalmazódott meg, míg a harmadik fontosnak ítélt szempontcsoport a család- és gyermekbarát programok megléte (56%) volt. 13 A vizsgált mintában azokat neveztük wellness-turistának, akik legalább egy vendégéjszakát töltöttek wellness céllal utazásaik során.


turizmus és regionalitás 3. ábra A dél-dunántúli wellness-fogyasztói csoportok tipizálása

Wellness-szolgáltatásokat igénybe vevôk aránya (%)

60 50

Sportorientált

40

Egészség- és környezettudatos

Elfoglalt, túlhajszolt

30 Külsô megjelenés orientált

20

Orvosi professzióban bízó

10

Fatalista, rezignált

0 15

25

45

35

65

55

Életkor (év) Forrás: saját szerkesztés

3.6. A DÉL-DUNÁNTÚL WELLNESS-TURISTÁINAK ÁLTALÁNOS UTAZÁSI SZOKÁSAI A wellness-szolgáltatásokat igénybe vevôk általános utazási szokásait vizsgálva elmondható, hogy ez a csoport több mint kétszer gyakrabban utazott üdülési, kikapcsolódási céllal a lekérdezést megelôzô évben külföldre (0,77) és belföldre (2,1) egyaránt, mint a régiós átlag (külföldi úti cél esetén 0,36, hazai esetében 0,97 alkalommal utaztak tavaly a régió lakói átlagosan). Az ilyen utazások idôtartamát tekintve külföldre leggyakrabban egy-két hétre (a vizsgált csoportban a 2007. évben külföldre utazók 51,9%-a), belföldre pedig 4–6 (38,4%) és 2-3 napra (30,1%) utaztak, ami hasonló struktúrát mutat, mint a régió átlaga, de arányaiban szignifikánsan magasabb annál. A mintában szereplô felnôttek általános utazási motivációi és a wellness-orientáció közötti lehetséges összefüggéseket korrelációs mátrix segítségével értelmeztük. A wellness-orientáció közepes erôsségû pozitív

kapcsolatot mutat a fürdôzési és gasztronómiai utazási célokkal, ezek mellett gyenge, de szignifikáns összefüggést a kulturális, a vásárlási és a gyógyturisztikai motivációkkal (5. táblázat). Az általános utazási orientációknál látható összefüggések alapján feltételezhetô érdeklôdési kör jól láthatóan megjelenik a wellnessutazások során a wellness-szolgáltatások mellett igénybe vett, illetve végzett tevékenységek gyakorisági sorrendjében (6. táblázat).

4. Összegzés A Dél-dunántúli régió wellness-turisztikai kínálatának legszélesebb vonzerôvel rendelkezô területét a szállodák képviselik, ahol több nemzetközileg is versenyképes példa látható az eltérô turisztikai termékek és a regionális adottságok sikeres összekapcsolására (például a siófoki wellness- és konferenciaszállodák, vagy a vidéki környezetben levô kastélyszállodák esetében). 5. táblázat

Az általános utazási célok összefüggései a wellness-utazással A vizsgált tényezôk Wellness célú utazások Termálfürdô, élményfürdô használata Helyi éttermek kipróbálása Borturizmus Városnézés Múzeumok, színházak, koncertek, kulturális fesztiválok látogatása Gyógyszolgáltatások igénybevétele Vásárlás

Pearson-féle R korreláció értékei 1 0,481 0,372 0,281 0,204 0,173 0,163 0,159

Megjegyzés: A táblázatban csak a 0,01 szinten szignifikáns összefüggések kerültek bemutatásra. Forrás: saját szerkesztés


turizmus és regionalitás 6. táblázat A wellness-utazás során a wellness-szolgáltatások mellett leggyakrabban végzett tevékenységek A leggyakrabban említett tevékenységek A település és a környék (kulturális) nevezetességeinek megtekintése Napozás, strandolás Helyi gasztronómiai nevezetességek kipróbálása Kulturális tevékenységek (olvasás, részvétel kulturális programban) Természetjárás, túrázás, kerékpározás Vásárlás Gyógyszolgáltatások

A tevékenységben részt vevôk aránya (%) 49,7 34,7 24,5 18,1 17,7 16,4 7,0


A kínálat további szegmenseiben inkább a regionális vagy helyi vonzerejû szolgáltatók jellemzôk, amelyeknél ugyan ritkán jelennek meg egyedi elemek, de a kínálat átlagos színvonala nem marad el a hazai viszonyoktól. A régió felnôtt lakossága fogyasztási szokásainak vizsgálata alapján elmondható, hogy a korábbi egészségturisztikai felmérések eredményeihez képest bôvült és összetettebbé vált a wellness-szolgáltatások és -utazások iránt nyitott, azokat igénybe vevô emberek köre. Az igénybevétel társadalmi feltételei közül az anyagi tényezôk és a lakóhely a meghatározók, míg az iskolai végzettség vagy a nemi hovatartozás már nem elsôdleges differenciáló a fogyasztók között. A szolgáltatókkal szemben megjelenô elvárások között kiemelten fontos a minôség iránti elvárás, ami egyszerre vonatkozik a kínálat több elemére. A beállítódásokat és a motivációkat vizsgálva tapasztalható, hogy bár az egészség megôrzés igénye hangsúlyosan jelen van egyes fogyasz tói csoportoknál, a többségnek a wellness elsôsorban jó kikapcsolódást és feltöltôdést nyújtó szolgáltatás. A kínálat összeállításánál és kommunikálásánál az attitûdök és az elvárások mellett figyelembevételre érdemes szempont lehet az egyénileg szervezett utak túlsúlya, illetve a wellness-utazások során megjelenô érdeklôdés a környék egyedi adottságai iránt. A bemutatott eredmények közül felhívjuk a figyelmet arra, hogy a fogyasztók felénél már megfogalmazódik az igény a wellness-programok és -szolgáltatások hatásainak egzakt módon történô igazolására, ami egészség- és orvostudományi kutatásokon alapuló programok összeállítását, azok széles körben való megismertetését feltételezi. A különbözô tudományterületek által igazolt hatású programok összekapcsolása a helyi adottságokkal megteremthetné olyan egyedi márkanév kidolgozásának

lehetôségét, amelyben tükrözôdnek a helyi kulturális és természeti sajátosságok, amitôl azonosítható lenne a régió (mint például Ausztriában az „alpine wellness” vagy Finnországban a „lake wellness”).

Felhasznált irodalom AUBERT A.–BERKI M. 2007. A nemzetközi és a hazai turizmus területi folyamatai, piaci tendenciái a globalizáció korában. – Földrajzi Közlemények 2007. 3. szám pp. 119–133. FÓRIS Á. 2007. A wellness terminológiája. In: Wellness alapismeretek I. Szerk.: Laczkó T. PTE ETK, Bocz Kft. Pécs pp. 24–36. HEGEDÜS V. 2008: Theritorical Approach to Clusters and Applied Clustres Policy. Develpoment and Finance. 2008/2. pp. 77–87. HORX M. 2001.: Was ist wellness? Anatomie und Zukunfts perspektive das Wolfühltrends. Zukunft Institut Frankfurt 2001. ILLING K. 2002. Medical Wellness und Selbstzahler. Zur Erschliessung neuer Märkte für Rehabilitations-, Kurkliniken und Sanatorien. TDC Verlag, Berlin KISS K. –TÖRÖK P. 2001. Az Egészségturizmus nemzetközi keresleti és kínálati trendjei – Turizmus Bulletin 2001. 5(3). pp. 7–14. KSH 1990–2007. Idegenforgalmi statisztikai évkönyvek KOCZISZKY GY. 2004. Egészségügyi klaszter(ek) kialakításának lehetôségei az észak-magyarországi régióbanÉszak-magyarországi Stratégiai Füzetek, 1. KPMG Consulting 2006. A Dél-dunántúli régió Turizmus Stratégiai Fejlesztési Programja Magyar Wellness Társaság 2006. www.wellnesstarsasag.hu RÁTZ T. 2004. Zennis és Lomi Lomi, avagy új trendek az egészségturizmusban. In: Aubert A.–Csapó J. (szerk). Egészségturizmus. Bornus nyomda, Pécs. pp. 46–65. ZSIGMOND E. 2007. A wellness koncepció története. In: Wellness alapismeretek I. Szerk.: Laczkó T. PTE ETK, Bocz Kft. Pécs pp. 3–21.


turizmus és regionalitás Turisztikai klaszterek kialakításának alapjai a Tisza mentén Szerzô: Fodor Ágnes1

A turisztikai és a természetvédelmi szempontból egyaránt értékes területeken jellemzô, hogy az érintett szervezetek közötti együttmûködés hiányzik. A Tiszán 2000-ben lezajlott ciánszennyezés tanulságai és a manapság egyre több élôvíz mellett tapasztalható környezetszennyezés megakadályozása támasztja alá a téma jelentôségét. A szennyezések az ökológiai viszonyokra, a társadalomra és a gazdaságra is jelentôs hatást gyakorolnak. A tanulmány a szerzô által végzett kutatás eredményeképpen – az ökoturizmus, a fenntartható fejlôdés és a klaszterek fogalmára támaszkodva – megfogalmazza az ökoturisztikai klaszter definícióját és jellemzôit. A tanulmány ezen túlmenôen a Tisza térségében és a turisztikai szempontból frekventált élôvizek mellett lévô területek együttmûködési lehetôségeiben rejlô kitörési pontokat és tanulságokat tárja fel.

Kulcsszavak: Tisza, ökoturizmus, klaszter, turisztikai együttmûködés.

1. Problémafelvetés A Tiszán 2000-ben történt ciánszennyezés és a Rába habzása felvetette a természetet érô szennyezések, illetve az akut környezeti problémák hatékony megoldása megtalálásának kérdését. A krízismenedzsment lehetséges eszközeinek meghatározása széles spektrumú. A problémák gyors kezelésére megfelelôen felkészített szervezetek hatékonyabban tudnak fellépni, képesek akár meg is akadályozni a további környezeti szerencsétlenségek kialakulását. A pontszerûen mûködô, egymással konkuráló turisztikai vállalkozások, szolgáltatók sem a hazai, sem a nemzetközi piacon nem lehetnek olyan eredményesek, mint az összehangolt turisztikai kínálattal rendelkezô, egységesen megjelenô, közös marketingés információs rendszereket használó szervezetek eg yüttmûködési hálózatai. A Tisza mentén alulról szervezôdô együttmûködések indultak meg, amelyek térségi turisztikai együttmûködéseket eredményeztek. Ezek a partneri kapcsolatok a turisztikai piaci megjelenés alapjait jelentik. A cikk az ökoturisztikai klaszterek kialakításának lehetôségével foglalkozik, amely a jelenlegi térségi együttmûködési lehetôségekre, hálózatokra épít.

Tervezô, elemzô, VÁTI Kht., Területi Tervezési és Értékelési Iroda, Stratégiai Tervezési Osztály. 2 A Delphi-kutatási módszer egymástól fizikailag távol levô szakértôk ismereteire épít, véleményeiket gyûjti össze annak érdekében, hogy egy adott kutatási problémáról minél szélesebb körû egységes álláspont vagy elôrejelzés jöjjön létre. 1


2. A tanulmány célja és módszerei A nemzetközi vizek érzékeny területek, melyek turisztikai hasznosítása nem csupán az adott országon belüli tényezôknek, hanem a határon túlról származó, környezetre gyakorolt hatásoknak is ki vannak szolgáltatva, olyan turisztikai vonzerôk, melyek fennmaradásához mind hazai, mind nemzetközi együttmûködés szükséges. A turizmus közvetítô közeg lehet, hiszen Magyarország, Románia és Ausztria céljai között kiemelt helyen szerepel a turizmus fellendítése, ennek elôsegítése érdekében pedig tiszta és vonzó környezetre van szükség. A nemzetközi együttmûködés alapjait, hasonlóan a magyarosztrák–szlovén Írottkô Natúrparkhoz, valamely turisztikai együttmûködési forma is jelentheti. A tanulmány célja egy olyan lehetséges módszer kidolgozása, amely egyaránt alkalmas a sérülékeny vizeket érô külsô behatások elleni védekezésre és a turisztikai piacokon való hatékonyabb szereplésre. A kutatást két irányban folytattam. Egyrészt átte kintettem a hazai víziturizmus és ökoturizmus lehetséges közös kapcsolódásait desk research formájában. A kutatás célja a hazai folyók, különös tekintettel a Tisza vonatkozásában lehetséges térségi együttmûködési formák feltárása volt. Másrészt egy négy körbôl álló Delphikutatást végeztem az ökoturisztikai klaszter fogalmának meghatározásához.2

3. A kutatás témakörét érintô korábbi vizsgálatok A téma eredményes feltárásához egyszerre több szempontú megközelítés együttes alkalmazása szükséges. Ahhoz, hog y a turisztikai eg yüttmûködési formák kereteit láthassuk, szükséges az együttmûködés hátterében lévô három alapfogalom – az ökoturizmus, a fenntartható turizmus és a klaszterek – részletesebb

turizmus és regionalitás megismerése. A jelen tanulmányban tárgyalt együtt mûködések területi alapját a Tisza menti ökoturisztikai helyszínek adják. Az ökoturisztikai desztinációk hosszú távú fennmaradásának egyik alapvetô feltétele a fenntartható fejlôdés értékrendjének és kritériumainak betart ása. A különbözô formájú együttmûködések közül a klaszterek keretein belül történô kooperációt kívántam megvizsgálni. 3.1. AZ ÖKOTURIZMUS MEGHATÁROZÁSA A turisztikai szakértôk szerint a tömegturizmus a ter mészetre negatív hatásokat is gyakorol. Ennek megakadályozása végett kezdték el kutatni a turizmus szelídebb változatainak lehetséges megoldásait, aminek eredményeképpen formálódott a szelíd, illetve ökoturizmus fogalma. Az ökoturizmus fogalmát elôször az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején határozták meg, egységesen elfogadott definíciója azonban ma sem létezik. 3 3.2. A FENNTARTHATÓ FEJLÔDÉS FOGALMA Az ökoturizmus számos esetben a fenntarthatóság, a fenntartható fejlôdés fogalmával keveredik. Nemcsak országonként, de a szakmán belül is komoly nézetkülönbségek vannak a fogalmak területén. A fenntartható fejlôdés az 1987-ben megfogalmazott „Közös jövônk” jelentés szerint a fejlôdés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövô generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetôségétôl (ENSZ, 1987). A fenntartható fejlôdés a folytonos szociális jobblét elérése anélkül, hogy az ökológiai eltartóképességet meghaladó módon növekednénk. A növekedés azt jelenti, hogy nagyobbak leszünk, a fejlôdés pedig azt, hogy jobbak (Herman E. Daly, 1990). Ezek az elgondolások négy olyan feltételre engednek következtetni, amelynek egyszerre kell teljesülnie ahhoz, hogy a fenntarthatóság irányába haladjunk: • az erôforrásokkal való fenntartható bánásmód, • az erôforrások eltartóképesség szerinti használata, • az erôforrások használatából származó haszon igazságos elosztása, •a holisztikus gondolkodás, a széttagolt intézményrendszer integrációja (Gyulai, 2002).

3 Az ökoturizmus fogalmi megközelítéseit részletesen lásd Sulyok Judit „Ökoturizmus” címû cikkében, a Turizmus Bulletin 2001/4. számában, a Magyar Turizmus Zrt. Kutatási Igazgatósága által az ökoturizmusról a Turizmus Bulletin 2002/4. számában kiadott Québeci Nyilatkozat, továbbá Megan E. W. „Ecotourism: Principles, practices & policies for sustainability” kiadványában.

A turizmus fenntartható fejlôdésének jellemzôi: • a z adott desztináció természeti környezetének teherbíró-képességét szem elôtt tartva lehetôvé teszi a természeti erôforrások megújulását; •felismeri, hogy a helyi közösségek, szokások, életmód a turisztikai terméknek rendkívül fontos össze tevôjét jelentik; ennek következtében •elfogadja, hogy a helyi lakosság arányosan részesedjen a turizmus pozitív gazdasági hatásaiból; és •tiszteletben tartja a fogadóterületek lakosságának érdekeit és kívánságait a turizmus fejlôdésére vonatkozóan (Puczkó–Rátz, 1998). 3.3. A KLASZTER FOGALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA Az ökoturisztikai klaszterek meghatározásának harmadik pillére a klaszter fogalmának tisztázása. Klaszterekkel találkozhatunk – többek közt – az Európai Unió regionális fejlesztési politikájában, ahol azokat egymástól kölcsönösen függô olyan vállalatok és kapcsolódó intézmények csoportjaként jellemzik, amelyek: • együttmûködôk és versenyzôk; • földrajzilag egy vagy több régióban koncentrálódnak; • a klasztereknek globális kihatásai is lehetnek; • meghatározott területre/ágazatra koncentrálnak, közös technológiák és képességek kötik ôket össze; •tudományos alapúak („science based”) vagy hagyományosak („traditional”). (EU Enterprise DG, 2005.) A „Regional Clusters in Europe” címû tanulmány (Russel, 2005) szerint négy különbözô iskola létezik a klaszter definiálásra: Az olasz iskola központi kategóriáját a hasonló tevékenységet végzô kis- és közepes vállalkozások térbeli koncentrációja révén kialakuló iparági körzetek alkotják; megközelítésében kiemelt szerepet játszanak az externáliák, a társadalmi, valamint a bizalmi tôke. A kaliforniai iskola a vertikális dezintegráció révén létrejövô termelési kapcsolatok alkotta hálózatokra helyezi a hangsúlyt. A hálózat mûködtetésének legfôbb célja a költségek csökkentése. Az északi vagy skandináv iskola a klaszter fogalmában a kizárólag helyben hasznosítható lokális tudás, különösen a nem kodifikált, rejtett tudás játszik kiemelt szerepet, valamint az ezek hatására létrejövô innovációk. E három iskola mindegyike egy adott helyhez kötött, a vizsgált régió társadalmi rendszereiben gyökerezô folyamatként jellemezte a klasztert; a fô hangsúly pedig a helyspecifikus elemeken van. A porteri klasztermegközelítés nem a regionális gazdaságot és a klasztereket vizsgálja elsôsorban, hanem a vállalati szintû versenyelônyöket és azok forrásait. A klaszter alapját az ô esetében a vállalatok és intézmények közötti együttmûködés és információáramlás teremti meg.


turizmus és regionalitás A hazai szakirodalom széleskörûen feldolgozta Michael Porter definícióját. Bár hivatalos, mindenki által elfogadott és használt magyar klaszterdefiníció nem létezik, a Széchenyi Terv korábbi Regionális Gazdaságfejlesztési Programja RE-1-es pályázatának (2001 novemberében közzétett) klaszterdefiníciója irányadónak tekinthetô: „a klaszterek földrajzi közelségen alapuló vállalati stratégiai szövetségek, amelyek a külsô versennyel szemben egységesek, belsô viszonyaikat pedig egyaránt jellemzi a konkurencia és a közös helyi érdekek összehangolása, a partnerek közötti bizalmi tôke megléte. A klaszter vállalkozásait informális kapcsolatok kötik össze, a közösen végzett innovációk, a piaci igényekhez igazodó képzés, a hálózaton belüli közvetlen és célzott információáramlás révén csökkenthetôk a tranzakciós költségek, ezáltal pedig az adott térség vállalkozásainak versenyképessége növekszik.” A regionális és iparági klaszterek és a klaszterorientált fejlesztési politikai megközelítés a fejlett nyugati országokban az elmúlt évtizedben a gazdaságfejlesztés és a területfejlesztés egyik legsikeresebb eszközévé vált (Grosz, 2005). Porter megfogalmazásában a regionális klaszter: „egy adott iparág versenyzô és kooperáló vállalatai, kapcsolódó és támogató iparágai, pénzügyi intézmények, szolgáltató és együttmûködô infrastrukturális (háttér-) intézmények (oktatás, szakképzés, kutatás), vállalkozói szövetségek (kamarák, klubok) innovatív kapcsolatrendszerén alapuló földrajzi koncentrációja” (Porter, 2000). Az iparági klaszter Enright szerint „a profitorientált vállalkozások és a nem profitorientált szervezetek olyan csoportosulása, ahol a csoporthoz való tartozás jelentôs mértékben hozzájárul az egyes tagok versenyképességéhez. A klaszter tagjait a beszállítói kapcsolatok, a közös technológiák, a közös vásárlók vagy disztribúciós csatornák, illetve a közös munkaerôpiac köti össze” (Enright, 1997). Azaz a klaszter nem más, mint egy adott iparághoz tartozó független vállalatok, valamint a hozzájuk kapcsolódó gazdasági szektorok és intézmények olyan halmaza, amelynek tagjai relatíve nagy arányban használják egymás termékeit és szolgáltatásait, ugyanazon tudásbázisra és infrastruktúrára támaszkodnak, valamint hasonló innovációkat tudnak hasznosítani (Enright, 1998). Tichy megfogalmazása szerint a klaszterek „hálózat által összekapcsolt csomópontokból” állnak, ahol ezeket a csomópontokat elsôsorban olyan vállalkozások, iparágak, illetve egyéb magán- vagy állami kézben levô intézmények alkothatják (leginkább regionális fejlesztési szervezetek, egyetemek, kutatóintézetek stb.), amelyek egymással input-output kapcsolatban vannak, illetve az együttmûködés számos egyéb formájával rendelkeznek (közös kutatási projektek, informális információáramlás, részvétel szakmai vagy területi szövetségekben stb.) (Tichy, 1997). Különösen fontos, hogy a klaszter résztvevôi szer vezetileg egymástól függetlenek, és sajátos vásárlói, beszállítói, K + F stb. kapcsolatban állnak egymással.


Az iparági meghatározottság mellett a területi közelség elsôsorban az innováció gyors terjedése miatt lényeges. Ennek következtében a földrajzi dimenzió az ágazattól függôen lehet egy-egy település, nagyobb agglomeráció, egy régió vagy akár egy szupranacionális szintû területi egység is (Faragó, 1994). A klaszter tehát lényegében egy adott tevékenységi körben mûködô, egymással valamilyen kapcsolatban álló olyan vállalkozások és intézmények földrajzilag koncentrált csoportja, amelyek hasznosítják a lokális technológiai externáliák számtalan variánsát a tudás megosztásától és a tudás túlcsordulásától (spillover) az induló vállalkozások (start-up) magas arányáig. A klaszter egy gyûjtôfogalom, amely megpróbálja összefoglalni a gazdasági tevékenységek térbeli koncentrációjának összes eltérô megjelenési formáját (Lengyel, 2001). Míg az ökoturizmus és a klaszterek fogalma számos neves szakértô munkásságában szerepel már, az ökoturisztikai klaszterek fogalmával kapcsolatosan nincsenek szakirodalmi elôzmények. 3.4. A KLASZTEREK JELENTÔSÉGE MAGYARORSZÁGON A klaszterek elsô példái és ihletôi Ketels (2003) szerint olyan területek voltak, mint a számítástechnika a Szilícium-völgyben, a média Hollywoodban, a pénzügyi klaszterek New Yorkban és Londonban, az autógyártás Dél-Németországban és Detroitban, a telekommunikáció Stockholmban és Finnországban, illetve a textil-/divatipar Észak-Olaszországban. Ma a bizalomra épülô hálózatok segíthetik a kisvállalatokat speciális erôforrások kihasználásában a tudás megosztása által. Az európai klaszterek jellemzôit és helyzetét elemzô Eurobarometer felmérés szerint (Szabó, 2006) az Európai Unióban minden negyedik (minimum húsz alkalmazottal mûködô) vállalat klaszterkörnyezetben dolgozik, azaz szoros együttmûködésben más helyi vállalatokkal. Bár Nagy-Britanniát, amely az élen jár az aktív klaszterek tekintetében Lettország és Írország követi, a klaszteresedés és a hálózatos együttmûködés inkább jellemzô a tizenöt legrégebbi tagállamra. A felmérés a klaszterek olyan központi kérdéseit vizsgálja és mutatja be, mint a klaszterek közötti együttmûködés, verseny és innováció, valamint az eg yüttmûködés a hatóságokkal. A klaszter típusú szervezôdés elsôsorban a kisebb és közepes vállalkozások piaci jövôje szempontjából elônyös. A magyar vállalkozások önmagukban általában kevés tôkével rendelkeznek az európai piaci versenyhez, valamint a technológiai, mûszaki és termékfejlesztésekhez. Innováció nélkül viszont szinte lehetetlen a jövôben megmaradni. A klaszterek az elkülönülô kisvállalkozásokat célirányosan integrálják, miközben meghagyják azok arculatát, és a tagvállalkozásainak

turizmus és regionalitás 1. táblázat A Delphi-kutatásban való részvételre felkért szervezetek Intézmény Aggteleki Nemzeti Park Aquaprofit Zrt. Balatonfelvidéki Nemzeti Park Bükki Nemzeti Park Duna–Dráva Nemzeti Park Duna–Ipoly Nemzeti Park Fertô–Hanság Nemzeti Park Heller Farkas Gazdasági és Turisztikai Szolgáltatások Fôiskolája Hortobágyi Nemzeti Park Kiskunsági Nemzeti Park Kodolányi János Fôiskola KvVM Természetvédelmi Hivatal Magyar Turizmus Zrt. Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlôdésért Ôrségi Nemzeti Park Pannon Termál Klaszter Pécsi Tudományegyetem Pegazus Utazási iroda Regionális Kutatások Központja Nyugatdunántúli Intézete Somogy Természetvédelmi Szervezet Tisza-tavi Regionális Projekt Iroda Xellum Kft.

Szakágazat szakértôje Klaszter

Ökoturizmus

Turizmus

√ √ √ √ √ √ √

Természet védelem √ √ √ √ √ √ √

√ √ √

√ √ √ √ √ √ √

√ √ √

√

√ √

√ √ √

√ √


többletjövedelmet tudnak hozni. A klaszterek segítik a kis- és középvállalatok üzleti hálóba való beépítését, vertikális és horizontális kapcsolódások létrejöttét az ágazaton belül különbözô vállalkozások, kutatóhelyek és intézmények között. Magyarországon elôször a Nyugat-dunántúli régióban jöttek létre klaszterek, elsôsorban az ipari termeléshez kapcsolódóan iparági klaszterek, így az autóipari klaszter, amely a termelés egyes fázisaiban részt vevô szereplôk tömörülésével, együttmûködésével kezdôdött. A 2004–2006 közötti európai uniós források számos klaszter létrejöttét támogatták. Ennek kapcsán a hazai turizmus egyik kiemelkedô ágazata, az egészségturizmus keretei között több, regionális szinten szervezôdô turisztikai klaszter, illetve termálklaszter jött létre, így a Nyugat- és a Dél-Dunántúlon, a Dél-alföldi régióban, az Észak-magyarországi és az Észak-alföldi régiókban (Pannon Termál Klaszter, Észak-alföldi Termál Klaszter, Dél-dunántúli Termál Klaszter, Dél-alföldi Fürdôklaszter, Észak-magyarországi Egészségturisztikai Klaszter, Jász-Nagykun-Szolnok megyei Termálklaszter). A klaszterek létrehozásának az volt a célja, hogy a térség/régió (termál- és gyógy-) turisztikai érdekeltjeinek részvételével elôsegítsék a turizmus fejlôdését.

A magyarországi turisztikai témájú klaszterek jellemzôen alaptevékenységeiket illetôen marketingszemléletû térségi együttmûködések, tehát a lokális és horizontális klaszterek csoportjába tartoznak. Magyarországon az elmúlt hat–nyolc év alatt közel negyven klaszter jött létre az informatika, a megújuló energiaforrások, a jármûipar, az innováció, a multimédia, a csomagolástechnika, a repüléstechnika, az orvostudomány, a gazdaság, a logisztika és a termálturizmus témájában. Ökoturisztikai klaszterek Magyarországon eddig még nem alakultak. A meglévô klaszterek jellemzôen egyesületi formában mûködnek, amelyekhez bármikor csatlakozni lehet. Az ökoturisztikai klaszterek esetében a természetvédelmi területek, természeti értékek megôrzéséhez, szakszerû bemutatásához, a turizmus tudatos irányításához és szervezéséhez nem csupán lokális és horizontális együttmûködô partnerekre van szükség. A téma összetettségére való tekintettel a porteri megfogalmazásnak megfelelô regionális klaszter elindításának van létjogosultsága, amely „egy adott iparág versenyzô és kooperáló vállalatait, kapcsolódó és támogató iparágai (természetvédelem, ökoturizmus), pénzügyi intézményeit, szolgáltató és együttmûködô infrastrukturális (háttér)intézményeit


turizmus és regionalitás (oktatás, szakképzés, kutatás), vállalkozói szövetségeit (kamarák, klubok) innovatív kapcsolatrendszerén alapulva tömöríti. A Tisza mente olyan turisztikai területeket foglal magában, melyek megôrzéséhez és bemutatásához az ökoturisztikai klaszter jelentheti azt a formát, amely a természetvédelem területén is hatékonyabban tud fellépni, és az ökoturizmus fejlôdése számára fontos lehetôséget jelent.

kutatásra jellemzô, hogy az érdeklôdés fenntartása a szakértôk között nehézkes, hiszen az egyes kérdéskörök között hónapok telnek el a válaszadásra és az értékelésre fordított idô miatt. Ezek fényében is a konszenzusra való eljutáshoz négy kérdôívkörre volt szükség. Jellemzô volt, hogy a klaszterszakértôk a turisztikai szakértôkkel szemben sok tekintetben ellentétes álláspontot képviseltek, ezek közelítéséhez és finomhangolásához három kérdôívkör elvégzésére volt szükség.

4. A Delphi-kutatás eredményei

4.2. A DELPHI-KUTATÁS EREDMÉNYEI

4.1. A DELPHI-KUTATÁS LEÍRÁSA

A turisztikai, ökoturisztikai, természetvédelmi és klasz ter-szakértôkkel folytatott négykörös Delphi-vizsgálat eredm ényeképpen sikerült konszenz usra jutni a szaké rtôkkel az ökoturisztikai klaszter értelmezési lehetôségeit és definícióját illetôen. Közösen meghatároztuk a klaszter alapvetô jellemzôit, a klaszter létrehozását motiváló tényezôket, a méretre vonatkozó hipotéziseket. A konszenzusos meghatározás szerint: „Az ökoturisztikai klaszter egységes hasznosítási és védelmi alapelveken, illetve a táj adottságain nyugvó rendszer, amelyben egymással egyszerre versengô és kooperáló, természetvédelmi és turisztikai vállalkozások, intézmények vesznek részt a nagyobb gazdasági és társadalmi haszon elérése érdekében. Közös célként elfogadják a természeti értékek védelme és bemutathatósága közötti összhang megteremtését és megôrzését. Ebben a rendszerben a turizmus a többi helyi gazdasági aktivitással együtt sem haladja meg a desztináció környezeti teherbíró képességét.”

A 2006-ban végzett kutatás elsôdleges célja az ökoturisztikai klaszterek általános keretfeltételeinek és jellemzôinek meghatározása volt. Ehhez a Delphi-módszert alkalmaztam. A módszer a gyakorlatban akkor használható, ha a kutatási probléma az egymástól fizikailag távol levô szakértôk mindegyike számára ismert, és a felmérésben részt vevôk az esetleg számukra szükséges kiegészítô információkhoz hozzá tudnak jutni. Mivel az egyes résztvevôk közvetlenül nem kerülnek egymással kapcsolatba és megôrzik anonimitásukat, így a módszer elôsegítheti a szabadabb véleménynyilvánítást. A kutatásban részt vevôk mindegyike ugyanarra a kérdésre válaszolt írásban, a válaszokat minden forduló után összesítettem. Az elôzô forduló válaszait és megjegyzéseit a felmérésben részt vevô minden paneltag megkapta, így lehetôségük volt arra, hogy látva a csoport más tagjainak válaszait, átértékeljék saját véleményüket, illetve kiegészítsék a többiek megjegyzéseit. A módszer szerint a kérdôívek kiküldése egészen addig folytatódik (általában három–öt körön keresztül), ameddig konszenzus alakul ki a szakértôk között, kutatásunk esetében ehhez négy körre volt szükség. A szakirodalom (Delbecq et al 1975; Smith, 1989; Wheeler et al 1990; Taylor–Judd, 1994) 10–15 fôs panel alkalmazását javasolja konkrét esetek vizsgálatára, amelyek során a panel tagjai homogén ismeretekkel rendelkezô csoportnak tekinthetôk. Ennél nagyobb csoportlétszámot javasolnak a kutatók (legfeljebb 30–40 fôt), ha a probléma komplex és a panelt heterogén szakismerettel rendelkezôk alkotják. A 2006. március és december között végzett kutatásunk során a kezdô panelbe harminc szakértôtôl kértünk szakmai támogatást és eg yüttmûködést. A panel összeállításánál ügyeltünk arra, hogy a természetvédelem, turizmus, ökoturizmus és klaszter témájában jártas résztvevôk hozzávetôlegesen egyenlô arányban képviseltessék magukat. A csoport összetételét az 1. táblázatban foglaljuk össze. Az elsô körben tizenkét válaszadó segítette a kutatást. A szakértôk közül hatan voltak, akik munkánkat végig, mind a négy körön keresztül segítették. A Delphi-


A klaszteresedés fokai: • Önálló menedzsmenttel rendelkezô, partnerségen alapuló, területfejlesztési célú gyûjtôszervezet, amely közös fejlesztéseket valósít meg. •A klaszter mint hálózati együttmûködés hozzájárul a közjó és a társadalmi kohézió erôsítéséhez, továbbá minôségbiztosítási rendszerként is szolgál mind a természet megôrzése, mind a szolgáltatások színvonala tekintetében; védjegyrendszert mûködtet. •A klaszter mint ökológiai értékekre épülô gazdasá gi együttmûködés a hálózati együttmûködésen túlmutatóan nem tagságon alapuló koncentráció, hanem egy térség kínálati elemeihez kapcsolódó infras truktúrák, szervezetek és szolgáltatások együttmûködése. Egy javasolt klaszterértelmezés a gyakorlati alkalmazáshoz: az ökoturisztikai klaszterek a turizmussal és a természeti környezettel kapcsolatos piaci, szolgáltató elvû kínálati rendszereket jelenthetik. A kialakulásuk a tájegység, az élôhelyi jelleg és a desztináció figyelembe vételével történik.

turizmus és regionalitás 4.3. A DELPHI-KUTATÁS EREDMÉNYEINEK LEHETSÉGES ALKALMAZÁSA A TISZA MENTI (ÖKO)TURISZTIKAI ATTRAKCIÓKRA ÉPÍTVE A Delphi-kutatás eredményeit felhasználva az alábbiakban a Tisza mentén kialakítható (öko)turisztikai attrakciókra épülô turisztikai klaszterek kialakulásának körülményeit, feltételeit, jellemzôit vázoljuk fel. A turisztikai termékek kialakításakor elengedhetetlen a területet érintô, már meglévô turisztikai és ökológiai elemzések, koncepciók figyelembevétele. Az együttmûködés egyik alapját az egész Tisza mentére vonatkozó turisztikai koncepció és az abban meghatározott turisztikai terméktípusok jelenthetik. Ezekre a termékekre alapvetôen jellemzô, hogy a turisztikai termék által érintett szervezetek együttmûködnek egymással. Ennek az együttmûködésnek a klaszterformában történô továbbfejlôdése és mûködtetése számos eddig felmerült információs problémát megoldana, valamint a mindenki számára olykor kényelmetlen gazda szerepet is betöltené. A fenti klaszterdefiníció visz igazán közelebb a nem zetközi együttmûködés kereteinek valódi kialakításához. Az állami szerepkör a szabályok megalkotásával és azok betartatásával véget ér, ettôl kezdve a gazdasági, társadalmi, környezeti szereplôk feladata az ökoturisztikai vagy turisztikai klaszterek elindítása. A Tisza menti turisztikai klaszter kialakulásának vizsgálatához szükséges a természeti adottságok számbavétele. A kutatás két turisztikai ágazathoz kapcsolódik: a víziturizmus szelídebb, a környezetre kisebb terheléssel levô ágazataihoz és a vízparti területeken megvalósuló ökoturizmushoz. A turizmus és a környezet a Tisza esetében rendkívül szorosan összefügg: a turizmus segítheti finanszírozni a helyi természeti értékek, kulturális örökségek védelmét vagy például a hagyományok ápolását. A rosszul menedzselt turizmus viszont végsô soron tönkre is teheti ezeket az értékeket, hiszen a vizek érzékeny természeti területek. A Tisza menti víziturizmus a vitorlázást, a motoros és jachtturizmust, az evezôs turizmust, a horgászatot, valamint az utasszállító és sétahajókkal való kirándulást foglalja magában. A szelídebb, kisebb környezeti terheléssel járó ágazatok közé tartozik az evezés és a horgászat. A vízi turisták a folyókon evezve, vitorlázva, csónakázva stb. áthaladnak a természetvédelmi területeken, egyes fokozott védelem alá esô térségeken. Ezek a területek többnyire megegyeznek az ökoturisztikai célterületekkel. A természeti értékek vízi úton, a 4kW-ot meg nem haladó teljesítményû belsôégésû motorral hajtott vízi jármûvekkel való megközelítése (nemzeti parkok látogatható területein), a desztinációk közös turisztikai kínálata (például horgásztavak, vízparthoz kapcsolódó turisztikai attrakciók és szolgáltatások) jelentik a közös találkozási pontot a két turisztikai ágazat vonatkozásában.

A nyári szezonban a Felsô-Tisza a vízitúrák legkedveltebb színhelye, innen indul a Nemzetközi Tiszatúra magyarországi szakasza is, amelynek utolsó állomása Szeged (az útvonal: Bustyino–Tiszabecs–Tokaj–Szeged). Ökoturisztikai csomag részeként kínálják a Tisza-tó területein a különbözô ökocsónaktúrákat. Az utóbbi idôben jelentôs a kishajós víziturizmus, amelynek fejlôdése a parti kiszolgáló létesítmények és azok (hajózási célú, valamint idegenforgalmi és szociális) szolgáltatásainak függvénye. A horgászat a víziturizmus egyik kiemelkedô ágazata a Tisza mentén. A Tisza a 2000. évi nagy ciánszennyezést követô regeneráció eredményeként továbbra is a horgászok egyik legkedveltebb célterülete maradt, a folyó ma is bôvelkedik halban. Az ökoturisztikai klaszter potenciális magterületei, az ökoturisztikai attrakciók a Tisza mentén a következôk lehetnek: 1. A Tisza menti holtágak, ártéri ligeterdôk nemcsak a kutatók számára nyitottak, hanem az „amatôr” madármegfigyelôk, kirándulók, gyalogos és csónakos természetjárók, vízitúrázók számára is felejthetetlen élményt nyújtanak. Azok számára, akik tanulási céllal is érkeznek, a védett területeket érintô turizmus káros hatásainak csökkentésére a nemzeti parkok tanösvényeket hoztak létre. 2. Az „Európai hosszú távú vándorút” Szeged–Mind szent közötti útvonalon halad a Tisza ment én, megkerülve a Mártélyi Tájvédelmi Körzetet. A ma dar ak megfigyelésére számos védett természeti területen madárlesek kerültek felállításra, ahol a látogatók kedvüket lelhetik a madarak mindennapjainak vizsgálatában. Az alföldi kéktúra szintén érinti a Tisza mentét Tiszakenyér–Rétközberencs– Kisvárda–Anarcs területén, a kirándulók számára pedig szabadon látogatható néhány Tisza menti ligeterdô, morotva. 3. A Kesznyétei Tájvédelmi Körzetben a Szamárháton felépült egy látogatóközpont, amely szállást is kínál, a központ mellett horgásztó és egy agrárkörnyezetvédelmi mintagazdaság is mûködik, ahol lovat, szürkemarhát, kecskét, juhot, szamarat tartanak. 4. Tervezés alatt áll a Tisza-tó ökoturisztikai kínálatának fejlesztéséhez nagymértékben hozzájáruló poroszlói látogatóközpont – Ökocentrum – bemutató helyekkel, tanösvényekkel és turisztikai információs központtal. 5. Kecskeméten felépült a Természet Háza, hazánk elsô nemzeti parki látogatóközpontja, amely képzési, tájékoztatási, turisztikai, oktatási és módszertani feladatokat lát el. A Természet Háza kiállításai megismertetik a látogatókkal hazánk nemzeti parkjait, azok jellegzetes élôhelyeit és az ott folyó tudományos munkát.


turizmus és regionalitás 6. 2007 tavaszán átadásra került a Hortobágyi Látogatóközpont, amely széles szolgáltatás- és programkínálattal várja az ökoturistákat. 7. A Tisza mentén Fehérgyarmaton, Csarodán, Tiszafüreden, Ároktôn, Tiszaalpáron, Tiszapüspökiben és Szatymazon találhatók bemutatóhelyek, amelyek a térség természeti értékeit mutatják be. 8. A Tisza folyó mentén levô ökoturisztikai attrakciók a késôbbiekben induló ökoturisztikai klaszter magterületei lehetnek. A klaszter a fenti ökoturisztikai célterületeket fenntartó, bemutató helyekre épülhet rá.

5. A Tisza menti ökoturisztikai klaszter jellemzôi 5.1. ALAPVETÔ JELLEMZÔK Az alábbiakban a Tisza menti ökoturisztikai klaszter kialakításának alapjául szolgáló célok, élménykínálat és a klaszter kialakulásának feltételei kerülnek összegzésre, ami a Delphi-kutatás eredményeként létrejött megállapításokra támaszkodik. A Tisza menti turisztikai klaszter alapvetô célja, hogy a benne részt vevô szervezetek nagyobb gazdasági hasznot érjenek el, mintha önállóan jelennének meg a piacon, a több és az év során egyenletesebben érkezô turista által, és mindeközben a turizmus alapját jelentô közös természeti értékeket együttesen óvják meg és tartják fenn. A klaszter élménykínálata az ökológiai értékek mellett a (nép)mûvészeti-kulturális adottságokat, továbbá a víziturizmus szelídebb változatait és a bor- és gasztronómiai kultúrát, a hagyományokat, a helyi gazdasági és társadalmi szereplôk specialitásait is integrálja. Ugyanakkor az ökológiai értékek mellett a biokezdeményezések szerepét is bemutatja (például természetes anyagok használata, alternatívenergia-használat, a szennyvíz és a kommunális hulladék kezelése bio módszerekkel). A Tisza menti ökoturisztikai klaszter kialakulásának feltételei: 1. Az együttmûködés szükségességét felismerték a potenciális résztvevôk. 2. Megvan a kölcsönös bizalom egymás iránt. 3. Megtörtént a közös célok meghatározása. 4. Az induló szervezetek között meghatározott a feladatok megosztása, ami a klaszter mûködése során folyamatosan alakulhat. A klaszter szervezetének létrehozásánál néhány alábbi, a Delphi-kutatásban részt vevô szakértôk által ajánlott, fontos szempontra érdemes tekintettel lenni. A Delphikutatásban meghatározott általános, az alábbiakban feltüntetett ökoturisztikai klaszterjellemzôket a Tisza menti ökoturisztikai klaszter kialakításánál javasolt figyelembe venni:


1. Tisza menti természetvédelmi területek és a kapcsolódó települések szereplôi vesznek részt benne. 2. Szoros együttmûködési kapcsolatok alakulnak ki a résztvevôk között, folyamatos a párbeszéd a sze replôk között, közös értékekkel, célokkal rendelkeznek. 3. Egymásra pozitív szinergikus hatásokat kifejteni képes, egymás iránt bizalommal levô szereplôk vesznek részt benne (a természetvédelem, környezetvédelem, turizmus, kapcsolódó szolgáltatások, kultúra, oktatás, tur iszt ikai infrastruktúrák területén). Klaszterspecifikus szolgáltatásokat, fejlesztési elképzeléseket definiálnak a közös célok elérése érdekében. 4. A klaszter megfelel a hosszú távon való fenntarthatóság követelményeinek. 5. A klaszter tag jai elkötelezettek, és biztosítják a klaszter finanszírozási hátterét. 6. A klaszter tagjai önálló menedzsmenttel rendelkezô szervezetet hoznak létre. 7. A klasztermenedzsment-szervezet élére elkötelezett klaszter-menedzser(ek) kerülnek kiválasztásra, akik magas szintû szakmai kompetenciával, széles körû területi, ágazati kapcsolatrendszerrel, a szereplôk támogatásával rendelkeznek. 8. A klasztermenedzsment-szervezet hatékony, közös marketingtevékenységet határoz meg és alkalmaz. 9. A klaszter szemléletformálást is vállal a fogadóterületen, ezen keresztül segíti a vendégek és vendéglátók tudatformálását is. 10. A klaszterben gyors és hatékony az információáramlás. 11. Közösen hajtanak végre a klaszter fejlôdéséhez szükséges beruházásokat, együtt pályáznak addicionális forrásokért. A Tisza mint turisztikai desztináció a vízi- és az ökotur iz mus, azon belül is a vízitúrázás és az ökot urisztikai attrakciók esetében kezelhetô egységként. A klaszter ezeken a területeken mûködô civil, állami és piaci szereplôk alulról jövô kezdeményezésére alakulhat ki. A Tisza desztinációként a regionális és az iparági klaszter jellemzôit ötvözheti. Mivel a turisztikai termék fogalma nem korlátozódik kifejezetten a turisztikai szereplôkre, tehát a szállásadáson és a vendéglátáson, a turisztikai attrakciókon túl az egyéb szolgáltatások és a turizmus feltételeit biztosító állami szervezetek, oktatási intézmények, kereskedelmi egységek is hozzátartoznak, így a klaszter a regionális klaszter jellemzôit is magán viseli. Ugyanakkor az iparági klaszter a turisztikai szereplôk megjelenésében és részvételében is biztosított lehet. A Tisza menti klaszterben tehát turisztikai, természetvédelmi, egyéb kereskedelmi, kulturális és állami, civil szervezetek, intézmények, cégek, személyek részvétele várható.

turizmus és regionalitás 5.2. A KLASZTER MÉRETE A klaszterben részt vevô szervezetek száma alapvetôen a terület adottságaitól, illetve a programkínálat tartalmától függ, a Tisza mente esetében 150–300 szervezet lehet potenciális tagja. A Delphi-kutatás eredményeképpen a klaszter tagságának kialakítása során az alábbi tényezôk figyelembevétele javasolt: • A tagság azokra a szereplôkre terjedjen ki (befektetô, üzemeltetô vállalkozások, természetvédô- és civil szervezetek, önkormányzatok, lakosság), amelyek bármilyen kapcsolatba kerülnek a táj természeti és kulturális környezetével, az ehhez kapcsolódó értékek közvetítésével, illetve az ebben rejlô turisztikai lehetôségek kiaknázásával foglalkoznak. A • klaszter részesei közvetve vagy közvetlenül valamennyien hozzá kell járuljanak annak sikeréhez és részesülnek annak eredményeibôl. Célszerû létrehozni egy irányító testületet, amely • stratégiai kérdésekben kompetens. Ennek mérete semmiképp ne haladja meg a hat fôt, mert a magas létszám veszélyeztetheti a mûködôképességet. A Tisza esetében a klaszterek kialakításánál végig kell gondolni, hogy milyen típusú turisztikai attrakciók köré szervezôdjön a klaszter. A Tisza folyásának gyorsasága, a természetvédelmi területek látogathatósága és érzékenysége az egyes vízhez kapcsolódó turisztikai ágazatokat bizonyos tekintetben elhatárolja egymástól. Egy ökoturisztikai klaszterben nincs helye a jetskinek, és egy Tisza-tónál, Abádszalókon tervezett diákcsoport számára közömbös, hogy milyen programok érhetôk el a kisgyermekes családok vagy az idôsebb, nyugdíjas korcsoport számára. A klaszterek kialakításánál fontos, hogy az együtt mûködési készség a turisztikai szolgáltatók és a térségi szereplôk részérôl meglegyen, a klaszterek specializációja teremti meg annak lehetôségét, hogy a különbözô turisztikai célcsoportokhoz üzenetek jussanak el. A Tisza esetében egyrészt érdemes végiggondolni egy ökoturisztikai értékek mentén szervezôdô öko turisztikai klaszter kialakítását, másrészt az alapvetôen a vízi turizmushoz kapcsolódó víziturisztikai klaszter kialakításának lehetôségét. A két klaszter nem teljesen különíthetô el, ami természetesen nem is cél, hiszen a klaszter tag jai nem kizárólagos tagsággal csatlakoznak az egyes szervezôdésekhez, így a szervezetek több térségi, illetve turisztikai alágazathoz kapcsolódó klaszterben is részt vehetnek. 5.3. LEHETSÉGES SZEREPLÔK A KLASZTEREKBEN Tekintve, hogy a klaszterek esetében nem beszélhetünk határokról, nincsen szigorúan vett területi lehatárolás,

így a Tisza esetében sem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy a Tisza mentén a Tisza folyó vonalától számított 10–20 kilométeres sávba tartozó szereplôk csatlakozhatnak a klaszterhez. Nyilvánvalóan az alulról jövô kezdeményezés értelmében a klaszter tagja az lehet, aki a belépési feltételeket teljesíti, vállalja a felelôsségeket és megtalálja benne a számításait. A szereplôk esetében az alábbi csoportok érdek lôdésére számíthatunk: • turisztikai attrakciók kezelôi, fenntartói, • turisztikai szolgáltatók, vállalkozások, vállalkozók, •Tourinform irodák, • közlekedési vállalatok, • helyi önkormányzatok, • civil szervezetek a turizmus, természetvédelem, kultúra területén, •turisztikai programszervezôk, • utazási irodák, • sportegyesületek, • mezôgazdasági termelôk, • oktatási létesítmények, • kutató intézmények, • turisztikai marketingszervezetek, • turisztikai desztinációs menedzsmentszervezetek.

6. Következtetések A természetvédelem és a turizmus különbözô ágazatai nak összehangolási módja területenként eltérô lehet. Az ökoturizmus helyszínei jellemzôen külsô környezeti és turisztikai negatív hatásoktól fenyegetettek. Ennek kezelése az egymással versengô települések vagy turiszt ikai szolgáltatók által sokszor nehézkesebb és költségesebb, mintha a térségben jelen lévô szervezetek összehangoltan, egységesen lépnének fel a problémák megoldása vagy éppen a turizmus további fellendítése érdekében. A víziturizmus és az ökoturizmus közös pontjai mentén létrejöhetnek klaszterek – szervezett módon vagy kialakult együttmûködésre épülve –, amelyek szem elôtt tartják a közös célokat, az érdekképviseletet, a marketinget és a természet védelmét. A nemzetközi vizek esetében a határon átnyúló együttm ûködések szervezése nagyobb biztonságot jelenthet a természet védelme érdekében. Bízom benne, hogy a felvázolt Tisza menti ökot u riszt ikai klaszter modelljét a víziturizmus, az ökot uriz mus, a természetvédelem ágazataiban részt vevô szer vezetek a helyi adottságoknak megfelelôen a gyakorlatban hasznosítják, amelyhez nem csupán hazai, hanem a Tisza mentén lévô határon túli szervezetek, szereplôk is csatlakoznak.


turizmus és regionalitás Felhasznált irodalom ANGYAL Á. – BARANYI T. – BOTOS Cs. – GADÁR L. – KOLTAI B. – KOVÁCS K. – PATAKY O. – ROZINKA A. – RUDOLF G. – SIMON V. – SZABÓ K. (2000–2001): Környezetvédelmi és régiófejlesztési problémák a cianidszennyezés kapcsán a Tisza-tó térségében. EMLA Alapítvány a Környezeti Oktatás Támogatására. Felsôoktatási kutatóprogram, 2000–2001. Szerk.: Sütô L. és Sándor Cs. Az Ökoturizmus szekció jelentése az 1996. évi budapesti NATUREXPO keretében a Biológiai erôforrások fenntartható hasznosításáról szervezett nemzetközi konferencián. BUCKLEY, R. (1994): A framework for ecotourism. Annals of Tourism Research 21 (3), pp. 661–665. DALY, H. E. (1990): Toward some operational principles of sustainable development in Ecological Economics. 1990/2 pp. 1–6. DELBECQ, A. L. et al (1975): Group Techniques for Program Planning, A guide to nominal group and delphi techniques, Scott, Foresman and Company, Glenview, pp. 83–107. ENRIGHT, M. J. (1998): Regional Clusters and Firm Strategy. In: Chandler, A. D.–Hagström, P.–Sölvell, Ö. (eds.) The Dynamic Firm: The Role of Technology, Strategy, Organisation, and Regions. New York, Oxford University Press. pp. 315–342. ENRIGHT, M.J. (1997): Regional clusters and economic development: A research agenda. In: Staber, U. H. et al. (eds) Business Networks: Prospects for Regional Development. Berlin, Walter de Gruyer. ENSZ (1987): Közös Jövônk jelentés, Fenntartható Fejlôdés Csúcskonferencia Brundtland Bizottság FARAGÓ L. (1994): Regionális gazdaságfejlesztés „keresletoldali” stratégiák segítségével. – Comitatus, 1994. pp. 60–63. FENNEL D. A., Ecotourism: An Introduction, London: Rout ledge, 2003. GROSZ A. (2005): Klaszteresedés és klaszterorientált politika Magyarországon – potenciális autóipari klaszter az északdunántúli térségben. Doktori értekezés. Pécs, Pécsi Tudományegyetem, Közgazdaságtudományi Kar GROSZ A. (2006): Klaszterek és innováció. In Versenyképesség, Régiók, Innováció, Budapest, Business Class, 2006. pp. 93–101. GYULAI I. (2002): A fenntarthatóság fogalma és lényege, a fenntartható fejlôdés, Magyar Természetvédôk Szövetsége KETELS Ch. H. M (2003): The Development of the cluster cooncept – present experiences and further developments, NRW Klaszter Konferencia, Duisburg 2003.


LENGYEL I. (2001): Iparági és regionális klaszterek tipizálásuk, térbeliségük és fejlesztésük fôbb kérdései. Veze téstudomány, 10. pp. 19–43. MEGAN, E. W. (2002): Ecotourism: Principles, practices & policies for sustainability, United Nations Environmental Programme Division of Technolog y, Industr y and Economics, International Ecotourism Society, UNEP OTP Hungaro-Projekt Kft. (2004): A Tisza folyó és a kör nyezô térségek ökoturisztikai fejlesztési lehetôségei – különös tekintettel Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére. Szerk.: Fodor Á. és Szijjártó O., 2004. PORTER, M. E. (2000): Locations, Clusters and Company Strategy. In: Clark, G. L.–Feldman, M.P.–Gertler, M. S. (eds.). The Oxford Handbook of Economic Geography. Oxford, Oxford university Press. pp. 253–274. PUCZKÓ L. – RÁTZ T. (1998): A turizmus hatásai, Aula, Budapest RUSSEL, E. (2005): Regional clusters in Europe, in Observatory of European SMEs 2002, No. 3 Smith, C. – Jenner, P. (1989): Tourism and The Environment, Occasional Studies, The Economist Intelligence Unit, Travel & Tourism Analyst, No.5., pp. 68–86. SULYOK J. (2001): Ökoturizmus – Turizmus Bulletin 2001/4 http://itthon.hu/site/upload/mtrt/Turizmus_Bulletin/ 01_12/Sz3.htm Szabadvízi strandok fejlesztése az észak-alföldi régióban, a Tisza mentén, Észak-Alföldi RMI, BridgeIng Marketing Tanácsadó Bt., 2002. július SZABÓ Á. (2006): Klasztertagság és innováció – az Eurobarometer felmérése, http://www.pbkik.hu/index. php?id=6570&term= SZÉCHENYI TERV Regionális Gazdaságfejlesztési Program RE-1-es pályázata, http://www.poly-mix.hu/gve/sechenyi/ szt-re-1.htm TAYLOR, R. E. – JUDD, L. L. (1994): Delphi forecasting, in: Witt, S. – L. Moutinho (eds): Tourism marketing and manage ment handbook. (2nd ed., pp. 535–539). Hertfordshire, UK: Prentice Hall International (UK) Ltd. TICHY, G. (1997): Are Today’s Clusters the Problem Areas of Tomorrow? In: Steiner, M. (ed.) Competence Clusters. Graz, Leykam. Tourism Marketing and Management Handbook, 2nd ed, Prentice Hall, Hertfordshire, pp. 535–539. WHEELER, B. – T. HART – P. WHYSALL (1990): Applicatiom of the delphi technique – A reply to Green, Hunter and Moore, Tourism Management, 11(2): pp. 121–122.

turisztikai termékek A magyarországi MICE turizmus Összeállította: Magyar Turizmus Zrt.–Xellum Tanácsadó és Szolgáltató Kft.1

A MICE piacnak, azon belül Magyarország nemzetközi és hazai megítélésének, valamint helyzetének megismerése volt a célja a Magyar Turizmus Zrt. által folytatott tematikus kutatásnak. A szakmai és fogyasztói vélemények alapján Magyarországnak, azon belül is alapvetôen Budapestnek igen jók a lehetôségei és az imázsa a konferencia- és kongres�szusi piacon, az incentive turizmus területén azonban a kihívások már sokkal jelentôsebbek. A nemzetközi kongresszusok és szövetségi találkozók piacán Budapest meghatározó pozíciót ért el, ami mind a világ-, mind pedig az európai piacon kiemelkedô eredménynek számít. A MICE turizmus meglévô lehetôségeinek kihasználása, valamint további fejlesztése azonban csak a szakma szereplôinek szoros összefogásában válhat valóra.

Kulcsszavak: MICE, hivatásturizmus, konferencia- és incentive turizmus, Magyarország, piaci helyzet, szakmai vélemények.

1. Bevezetés A Magyar Turizmus Zrt. (a továbbiakban MT Zrt.) tematikus kutatásainak sorában 2005–2007 között az összefoglaló néven MICE-ként hivatkozott piac (Meetings, Incentives, Conferences, Exhibitions) elemzésére vonatk ozóan kutatássorozatot végzett. Az MT Zrt. marketingtevékenységében a hivatásturizmus keretében tárgyalt MICE elemei közül a konferencia- és az incentive turizmusra (C&I turizmus) helyezi a hangsúlyt, ezért a kutatás is ezen területek vizsgálatára koncentrált. 1.1. A KUTATÁS HÁTTERE A konferenciavendégek szakterületük vezetô kép viselôi, így a hivatásturizmus más ágazatok fejlôdését is generálja. Egy-egy Magyarországon megrendezett konferencia Magyarország ismertségét, elismertségét is növeli, és a hivat ásturizmus alkalmas lehet a fôszezon meghosszabbítására is. A hivatásturizmus további elônyei között említendô, hogy az üzleti utazást követôen a vendégek gyakran mint szabadidôs turisták térnek vissza ugyanabba a desztinációba. Magyarországon a Magyar Turizmus Zrt.-n belül mûködô Magyar Kongresszusi Iroda (a továbbiakban MKI) foglalkozik a hazai MICE piaccal. Tevékenységi körébe tartozik többek között a piac keresleti és kínálati v iszonyainak feltérképezése, a vonatkozó adatok és információk gyûjtése és elosztása, illetve a keresletgenerálók 2 informálása.

A Magyar Turizmus Zrt. megbízásából készült tanulmány alapján. Például a hazai szakmai szövetségek, tudományos kutatók vag y vállalatok.

1 2

1.2. A KUTATÁS CÉLJAI A kutatás fô céljai a következôk voltak: • A C&I turizmushoz kapcsolódó marketingtevékenység megalapozása, ezen belül kiemelten a C&I turizmushoz kapcsolódó szakmai internetes portál fejlesztésének támogatása. •A C&I turizmus jövôbeni fejlesztéséhez szükséges információk biztosítása, a fôbb irányvonalak meghatározása. Mindezen célok elérése érdekében a kutatás során az alábbi kérdésekre kerestek választ a kutatók: • Milyen jövôbeni trendek azonosíthatók a C&I piacra vonatkozóan? M • i Magyarország helye a világ C&I turisztikai piacán? • Hogyan határozható meg a C&I turizmus szerepe Magyarország turizmusában? •Melyek a C&I piac sajátosságai, milyen jellemzôkkel írható le a keresleti és a kínálati oldal? •Mely országok tekinthetôk a magyarországi C&I piac versenytársainak, és milyen piaci jellemzôkkel írhatók le ezen versenytársak, külön kitérve a magyar országi C&I turizmus erôsségeinek és gyengeségei nek meghatározására, valamint a magyarországi konferenciaturizmus sikerességét meghatározó tényezôk azonosítására. 1.3. A KUTATÁS MÓDSZEREI Az MT Zrt. és a kutatást lefolytató konzorcium (Xellum Kft., GfK Hungária Kft., a továbbiakban Tanácsadók) kép viselôi közösen véglegesítették, hogy a fenti kérdések megválaszolására milyen kutatási módszerekkel gyûjt senek adatokat és információkat. Az 1. ábra bemutatja a kutatás módszereit és menetét. A MICE és azon belül is a C&I piac egyszerre polarizált és szétaprózódott jellege miatt a kutatás a következô módszereket alkalmazta:


turisztikai termékek 1. ábra A kutatás módszertana Másodlagos kutatási szakasz

Elsôdleges kutatási szakasz

Kvalitatív szakasz

Szakmai mélyinterjúk

Kvantitatív szakasz

Fókuszcsoportok

Internetalapú kérdôíves adatgyûjtés

Kérdôíves adatfelvétel


• Másodlagos adatok elemzése – az MT Zrt.-nél ren-

delkezésre álló, illetve a Tanácsadók által célzottan gyûjtött adatok és információk elemzése. •Mélyinterjúk a MICE beutaztatásban érdekelt magyarországi vállalkozások (például PCO-k, azaz professional conference organiserek, szakmai szövetségek, rendezvényhelyszínek, üzleti szállodák) képviselôivel. A tíz szakmai mélyinterjú során a szakma felkért képviselôit fôként az általuk tapasztalt döntéshozatali folyamatokról és megrendelôi elvárásokról kérdeztük. Ö • nk itöltôs kérdôív vel tör ténô megkérdezések a Magyarországon tartózkodó konferenciavendégek körében, amelyek során az eseményeken részt vevôket magyarországi tapasztalataikról kérdezték meg. Az adatgyûjtés során a résztvevôk 19 konferenciáról küldtek vissza kérdôívet (178 magyar és 109 külföldi vendég töltött ki kérdôívet). •Internetalapú megkérdezések, amelyeket az MKI adatbázisában szereplô szakmai partnerekkel, azaz a PCO-k és a létesítmények képviselôivel folytattak le (összesen 43 szakmai partner megkérdezésével). A • z incentive és corporate piac meghatározó keresletét képviselve a Figyelô TOP200 vállalkozás emberierôforrás-, illetve marketingvezetôinek megkérdezése (postai úton, illetve e-mail formában). A kutatás célcsoportját a Figyelô TOP200 magazinban megjelenô vállalkozások jelentették (a 200 legnagyobb cég a nettó árbevétel alapján 2005-ben), és összesen 53 vállalkozás válaszolt a megkeresésre. •Fókuszcsoportos megbeszélés a szakértôk körében, amelyeken egyrészt a szövetségi és tudományos konferenciakeresletet generáló, azaz a szakmai szövetségek, másrészt pedig a szervezôk (PCO-k és incentive házak) képviselôi vettek részt (összesen 17 fô). A négy fókuszcsoportból kettô elsôsorban az incentive, kettô pedig a konferenciaturizmus


területét járta körül. A fókuszcsoportokon részt vevôk elôzetesen megismerték a kutatási eredményeket bemutató összefoglalót, majd pedig megvitathatták a legfontosabb tapasztalatokat és javaslatokat.

2. A kutatás eredményei Az alábbiakban a kutatási eredményeket tematikusan, nem pedig módszerek szerint ismertetjük. 2.1. A MICE UTazásoK PIACA ÉS ÁLTALÁNOS JELLEMZÔI A C&I piac hazai szolgáltatóira (például kongresszus szervezôk, incentive házak) vonatkozóan összegyûjtött információk szerint megállapítható, hogy: • 79%-uk vesz részt incentive utak szervezésében; • 63–63%-uk nemzetközi szervezeti, szövetségi konferencia, illetve külsô vállalati rendezvények szervezésével is foglalkozik; •belsô vállalati rendezvényeket a válaszadók fele szervez; • a hazai szervezeti, szövetségi konferenciaszervezéssel foglalkozók aránya 44%; a • legkisebb arányban kiállítás-, illetve termékbemutató-szervezéssel foglalkoznak a vizsgált partnerek. A nemzetközi MICE piacra vonatkozó összesített kutatási adatok azt jelzik, hogy: • a kongresszusi irodák és a szakképzettség szerepe kiemelkedôen fontossá válik; a • szervezeteknek/szövetségeknek egyre nehezebb a tagságot mozgósítani, és a szervezetek atomizálódnak; •növekszik az „elvonulás” (retreat)3 szerepe; 3 A „retreat” vagy elvonulás azon céges események összefoglaló neve, amelyek a résztvevôk számára kreatív együttgondolkodási, problémamegoldási lehetôséget és idôt biztosítanak, jellemzôen a vállalati környezeten kívül, attól „elvonulva”.

turisztikai termékek • a rendezvényhelyszínek egyre közelebb kerülnek

a résztvevôkhöz/szervezôkhöz; •a költséghatékonyság szerepe növekszik; • a magasabb megtérülés alapvetôvé válik; • megfigyelhetô a társadalmi és a környezettudatosság növekedése; •a vidéki helyszínek egyre vonzóbbá válnak; • a szabadidôs programok között a kalandprogramok egyre népszerûbbek, és a spák értéke és szerepe felértékelôdik; •a légitársaságok szerepe változik, fôként a diszkont légit ársaságok üzleti forgalomban való megjelenése miatt; a • régiókon belüli és a régiók közötti verseny párhuzamos erôsödése tapasztalható. A 2005–2007 közötti idôszakban szervezett vállalati események számát a 2. ábra mutatja be. 2.1.1. Az üzleti találkozók Az üzleti találkozókon (meetings) a szakma megkérdezett képviselôi közül jellemzôen a fôvárosi szállodákban dolgozók vesznek részt a leggyakrabban, ugyanis a megren delôk számára, a nemzetközi trendek ellenére, a magyarországi vidéki konferenciahelyszínek (még) ritkán merülnek fel alternatívaként. A szakértôk arra utaltak, hogy a találkozók lebonyolítására leggyakrabban a vállalat (szervezet) irodájában kerül sor, ezért a szállodákban alapvetôen csak a szobákat, illetve eseti jelleggel a technikai eszközöket veszik igénybe, ritkán fordul elô, hogy például a konferenciatermeket is lefoglalják. „Kiszervezésre”, azaz más, de az irodához közeli helyszínen, például szállodában történô lebonyolításra akkor kerül sor, ha a vállalat (szervezet) belsô termei nem kielégítô méretûek vagy számúak, illetve, ha szeretnék elválasztani (fizikailag és térben is) a résztvevôket a napi feladatoktól.

A szállodát (azaz szálláshelyet) tipikusan nem a vendég, hanem a találkozót szervezô vállalat (intézmény) foglalja le, kontingens formájában. Ezeket a kontingenseket (árakat, férôhelyeket és szolgáltatásokat) a szervezô cég illetékes és jellemzôen magyarországi (például marketing, emberi erôforrás, vezérigazgatóság) osztálya és a szálloda (vagy a lánc központja) évente (vagy akár több évre) elôre rögzítik. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a különféle események szervezésére a megkérdezett cégek legalább háromnegyedének saját részlege is van Magyarországon. (Ha a vállalat nemzetközi cég tagja, akkor jellemzô, hogy szakmai konferencia, találkozó, meeting szervezésére a cégeknek e feladatok lebonyolítására külföldön van megfelelô részlege.) Számos szálloda igen sokat költött az elmúlt években saját Business Centerének kialakítására, fejlesztésére, ugyanakkor ma már az üzleti találkozókra érkezôk hozzák saját (személyes használatú) technikai eszközeiket, és a WIFI hálózat mûködtetése szinte alapkövetelménnyé vált egy üzleti turistákat kiszolgáló szállodában. Mindez azt eredményezi, hogy a klasszikus értelemben vett Business Centerek eltûnôben vannak. Az üzleti találkozók átlagos hossza jellemzôen nem több másfél–két napnál, amit a szakmai programok teljesen „kitöltenek”, és egyre jellemzôbb, hogy a globális vállalat által szervezett üzleti találkozó során, azzal párhuzamosan más vállalati programokat is lebonyolítanak (például gyárlátogatást), azaz összességében csökkentik az utazások gyakoriságát, költségét és idôtartamát. A megrendelôk növekvô igényessége (erôs) költségérzékenységgel párosul (például ugyanolyan ártárgyalást folytatnak a szállodával, mint bármely más üzleti partnerükkel). Az árérzékenység abban is megjelenik, hogy a vállalatok (szervezetek) nemcsak a szálláshelyekre fordítható összegek nagyságát (például legfeljebb háromcsillagos szálloda), hanem a közlekedés (például repülôjegy) és egyéb kapcsolódó szolgáltatások költségét is mérséklik 2. ábra

A 2005–2007. idôszakban szervezett vállalati események gyakorisága (n = 53; %) 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 Szakmai konferencia, találkozó, meeting

Off-site, retreat, tréning

Kiállítás, termékbemutató

Incentive

Egyéb

Forrás: Magyar Turizmus Zrt./GfK 2007


turisztikai termékek vagy maximalizálják (ahogy ezt az egyik szakértô megfogalmazta: „nagyon jó minôséget akarnak – ingyen”). A megkérdezett nagyvállalatok túlnyomó többsége szervezett szakmai konferenciát, találkozót (87%), valamint ún. off-site-ot (kihelyezett céges rendezvényt) és tréninget (85%) az elmúlt három évben. A szakmai konferencia és a meeting helyszínérôl jellemzôen a magyarországi legfôbb vezetô dönt, az off-site, tréning, az elvonulás, valamint az incentive utak helyszínérôl pedig az emberi erôforrás-vezetô és a magyarországi legfôbb vezetô dönt közel egyforma arányban. A nagyvállalatok gyakorlata szerint háromnegyedük mindig év elején, egy évre elôre határozza meg a szervezeti rendezvények költségvetését. További 8% nem az év elején, hanem valamikor év közben (tervezési periódusuk függvényében) dönt a vonatkozó költségvetésrôl (a cégek 17%-a nem készíti el a szervezeti rendezvényekre vonatkozó költségvetést). Szakmai konferenciát, találkozót és meetinget jellemzôen Magyarországon, a saját központjukban, telephelyükön szerveznek a cégek, és érdekes, hogy a nagyvállalatok harmada rendelkezik saját szálláshellyel, üdülôvel is. Ugyanakkor a szakmai konferencia, találkozó vagy elvonulás esetében a második leggyakoribb helyszín valamely étterem. Míg Budapesten az irodaház, illetve a kongresszusi központ biztosít több esetben helyszínt az ilyen eseményeknek, vidéken az üdülôkomplexumok igénybevétele kerül elôtérbe. A nagyvállalatok döntéshozatalában a szolgáltatások ár/érték aránya, az igénybe vehetô szolgáltatások színvonala és a rendezvény helyszínén rendelkezésre álló infrastruktúra mindegyik eseménytípus esetén kiemelkedô jelentôséggel bír. A cégek fontosnak tartják továbbá a vendéglátást, a biztonságot, a helyszín tisztaságát és megközelíthetôségét, valamint a környezet milyenségét és állapotát is. 2.1.2. Az incentive utazások Amíg az üzleti találkozókra vonatkozóan viszonylag pozitív várakozásokat fogalmaztak meg a kutatásban részt vevôk, az incentive utak jövôjét a megkérdezettek nem érzik biztatónak. A negatív megítélés okaként említették, hogy szerintük Magyarország, illetve a jelenleg Magyarországon fellelhetô kínálat nemzetközileg nem eléggé versenyképes. Inkább azon esetekben várható, hogy az incentive utak száma növekszik, amikor komplex szolgáltatásokat kedvezô áron keresnek a megrendelôk. A várakozások szerint azonban az incentive utakra általában a visszaesés lesz a jellemzô. Megfigyelhetô, hogy a vállalati találkozók és az incentive-k között mintha egyre kevésbé maradnának fent a korábban meglévô egyértelmû határok, azaz „hibrid”, mindkét terméktípus jellemzôit ötvözô rendezvények (például concentive) jelennek meg, amelyek a szakmai programot (üzleti találkozó jelleg) és a szabadidôs


tevékenységeket (incentive jelleg) ötvözik (például gyár látogatással, szakmai kiállítás felkeresésével vagy stratégiai tervezéssel összekötött incentive program). Az incentive-k trendje azt is jelzi, hogy a megrendelôk egyre kevésbé igényesek, és egyre egyszerûbb szolgáltatásokat rendelnek. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a jellemzôen külföldi megrendelôk Budapestet és Magyarországot olcsónak tartják, és az általuk észlelt ár/érték arány egyre inkább lefelé csúszik, azaz nem hajlandóak a valós szolgáltatási színvonalat megfizetni (amit azonban utólag többször is megbánnak). Az incentive programok ugyanis Magyarországon sem jelentôsen olcsóbbak, mint más országokban (ezalól a terem- és technikabérlet tekinthetô valamennyire kivételnek). A külföldi megrendelôk közül (a franciák kivételével) egyre többen, fôként az internet nyújtotta lehetôségek növekedése, illetve a költségek leszorítása miatt, gyakran megkerülik a hazai incentive-szervezôket, és a szolgáltatókkal közvetlenül szerzôdnek. A szervezôk (és a megrendelôk számára is) optimális, teljes csomag helyett így csak egy-egy, vagy néhány elem (például közlekedés) megszervezésére és lebonyolítására, illetve a koordinálásra vesznek igénybe specializált, helyi incentive utaztatót. Az incentive-szervezôk teljes csomagra történô igénybevétele azonban minôségi garanciát jelentene, és plusz költség sem terhelné a megrendelôket a szervezôk által kialkudott kedvezmények miatt. A szervezôk tehát egyfajta „biztosító-társaságként” mûködnek, illetve mûködhetnének: a helyi partnerek állandó helyi felügyelet alatt tartásával garantál(hat)ják a magas színvonalat. Minderre a megrendelôk általában azonban már csak akkor jönnek rá, amikor valami probléma merült fel, és nincs helyi segítô, aki azt gyorsan meg tudná oldani (hiszen a lebonyolításba nem vontak be helyi szervezôt). A megrendelôk költségérzékenysége az incentive események szervezése és a lebonyolítás során nem következetesen jelentkezik: amíg a szervezés, elôkészítés alatt a költségek lefaragása a jellemzô (ami például nehézzé teszi a rossz idô esetén rendelkezésre álló alternatív helyszín biztosítását és fizetését), addig a program és költségvetés véglegesítése után már gyakran elôfordul, hogy a megbízó sokkal kevésbé takarékosan költ további, kiegészítô szolgáltatásokra. A megkérdezett nagyvállalatok mindössze ötöde szervezett incentive utakat az elmúlt három évben munkatársai részére, amelyeket jellemzôen Magyarországon és nem vállalati, azaz „belsô”, hanem külsô helysz ínen, például szállodában rendez tek meg. A második leggyakoribb helyszín az étterem volt. Míg Budapesten az irodaház, illetve a kongresszusi központ (létesítmény) biztosít több esetben helyszínt az ilyen eseményeknek, vidéken az üdülôk kerülnek elôtérbe. A közvetlenül vagy közvetve, de az incentive-khez is kapcsolódó off-site, retreat, tréning esetén a cégek által a leggyakrabban igénybe vett szervezôk a tréningcégek, és nem a specializált incentive házak.

turisztikai termékek Több olyan szempontot is találtunk, amelyek az incentive utak szervezésénél meghatározó tényezôk, de a többi eseménytípusnál kevésbé befolyásolják a helyszín kivá lasztását, ezek: • a helyszínnel és szolgáltatásokkal azonosított presztízs; •a helyszín újszerûsége, egyedisége, népszerûsége, divatossága; a • kikapcsolódási, sportolási lehetôségek és szabadidôs programok kínálata; •a wellness-szolgáltatások elérhetôsége; • az idôjárás. 2.1.3. A konferenciák és kongresszusok Az EU-csatlakozás nem hoz(ott) kifejezetten pozitív változásokat a konferenciák, kongresszusok piacán, ugyanis az azóta egyértelmûen látható trend szerint a hazai szervezôk a nagy, több országban is leányvállalatokkal rendelkezô cégek és szövetségek k iszolgálására szakosodott szervezôk (core PCO-k) bedolgozóivá váltak. Ugyanakkor a kisebb szakmai szervezetek továbbra is a kisebb PCO-k szolgáltatásait keresik. A core PCO-k mellett egyre növekszik az AMC-k (Association Management Company) szerepe, fôként a nagy, nemzetközi szövetségek esetén. A helyi PCO-któl az AMC-k pedig csak minimális szinten igényelnek szolgáltatásokat, és döntésükben, választásukban az árnak kitüntetett szerepe van. Az is megfigyelhetô, hogy az AMC-k azon országokban is megjelennek, amelyek (még) nem is tagjai az adott szövetségnek. A trendek szerint a nemzetközi szervezetek száma és tagjaik létszáma összességében növekszik, akár ugyanazon területen belül is több szervezet mûködhet, illetve az egyes tudományágak is egyre tovább „osztódnak”. Ez néha azt eredményezi, hogy a korábbi, „nagy” szervezet el is halhat, a „kicsik” pedig megnônek (a várakozások e trend stabilizálódását vetítik elôre). A taglétszámok növekedése azonban nem jár(t) együtt az egy-egy kongresszuson részt vevôk létszámának növekedésével. A kongresszusi és konferenciapiacra vonatkozó trendek összességében azt mutatják, hogy: • a szolgáltatóhelyek (például szálláshelyek) is egyre gyakrabban nyújtanak kongresszusszervezési szolgáltatásokat; •a szervezetek titkárságai egyre több feladatot vesznek át a PCO-któl (például elôadások koordinálása vagy részvételi díjak begyûjtése); a • helyi lebonyolítást ún. Local Management Companynak (helyi lebonyolítónak) adják ki; •a nag y/nemzetközi PCO „megvásárol” eg y-eg y jelentôsebb szervezetet, amelynek ezt követôen egyedüli konferenciaszervezôje lesz (például elvégzik a teljes titkársági munkát is – lásd AMC);

• az USA-ból származó tagok szavazatai egyre többet

érnek egy-egy helyszín kiválasztásakor, azaz döntésbefolyásoló képességük megnôtt; •a kongresszusok ún. „hamburger konferenciákká” válnak, amelyeken a résztvevôk számának növelése érdekében igen alacsony részvételi díjat állapítanak meg, így minden más szolgáltatást külön kell megrendelni; •a fakultatív programokat egyénileg és gyakran a szálláshelyen foglalják le; •a szálláshelyeket körülbelül a delegátusok 30%-a foglalja a PCO-n keresztül, a többiek az interneten keresztül foglalnak; •a viszonylag szûk körû (max. 100 fô) és specializált konferenciák száma várhatóan növekszik; ezeket az eseményeket nem is tekintik minden esetben „klas�szikus” konferenciának, inkább mint kerekasztal beszélgetések szerepelnek; •a konferenciák és a kiállítások, illetve ezek közös megjelenése is függ a rendezvénynek otthont adó és a környezô országok gazdasági helyzetétôl, amit például az igényelt kiállítóterület csökkenésébôl vagy növekedésébôl is lehet látni. A trendek szerint fôként az orvosi és a mérnöki témákra szervezett kongresszusok létszáma nô. Ezt a trendet erôsíti, hogy e szakmákban a konferenciákon való részvétel (és elôadás tartása) gyakran szakmai elvárás, például a konferencia az elôléptetéshez szükséges kreditpontokat biztosíthat. A kongresszusi résztvevôk szolgáltatásokkal szemb en támasztott igénye nô, azaz egyre inkább a magasabb színvonalat keresik (például szálláshelyek esetén a négy-öt csillagot a három csillaggal szemben): a kongresszusi résztvevôk a budapesti tapasztalatok szerint a 100–120 euró/éjszaka árszínvonalú szálláshelyeket részesítik elônyben. A szervezôk munkáját igencsak megnehezíti, hogy a résztvevôk visszajelentkezési idôpontja folyamatosan közelít az esemény idôpontjához. A tapasztalatok szerint a nyitónap elôtti két-három hónapban történik a jelentkezések 50%-a. Különösen a kisebb kongresszusok esetén folyamatosan csökken az események elôtt és/vagy után indított (pre/post) programok (például Hortobágy, Balaton, Sopron/Kôszeg) igénybevétele, ugyanis gyakori eset, hogy a delegátusok a rendezvény hivatalos végét be sem várva már el is utaznak. A nagyobb távolságból (például a tengerentúlról) érkezô résztvevôkre ugyanez már nem igaz, hiszen „egzotikusnak” tûnô helyszínen akár a háromnapos post-program is eladható. A delegátusok szeretik, ha egy nagyvárosba érkeznek és ott tartózkodnak, ahová ideális helyzetben közvetlen (repülô)járattal jutnak el. Mindemellett a megrendelôk (is) a nagy és összetett szolgáltatásokat


turisztikai termékek nyújtó helyszíneket, jellemzôen a konferenciaközpontokat kedvelik. Ennek egyik oka, hogy a fôszervezôk szeretik saját kezükben tartani az eseményhez kötôdô minden részlet irányítását, nem szívesen „engedik” ki a védett burokból a delegátusokat. A vidéki konferenciahelyszínek arról panaszkodnak, hogy hiányzik az együttmûködés és annak igénye, a MICE piacon valójában egymást kiegészítô, helyi szolgáltatók között. A vidéki konferenciaközpontok számára (is) a városokkal (például önkormányzatokkal) való szoros kapcsolat jelenti/jelentené az egyik lehetséges együttmûködési formát, ami nemcsak az események megszerzése, hanem a résztvevôk szabadidôs látogatásainak és fogyasztásainak elôsegítése érdekében is szükségszerû (lenne). A megkérdezett nagyvállalatok válaszai szerint a szakmai konferenciák, találkozók, meetingek helyszínérôl jellemzôen a magyarországi legfelsô vezetô dönt. A magyarországi konferencia- és kongresszusi vendégek körében végzett adatgyûjtés eredményei azt mutatják, hogy a belföldi és a külföldi konferenciadelegátusokra vonatkozó adatok jelentôsen eltérnek. Ezeket az eltéréseket az 1. táblázatban ismertetjük.

Azt mindannyian elismerik, hogy az internet használata egyre jelentôsebbé válik mind a szervezôk és partnereik között, mind pedig a vendégekkel való kapcsolattartásban. A kutatás eredményei alapján elmondható, hogy információért a nagyvállalatok mindössze ötöde fordul külsô szervezôhöz, „specialistához”. A szakmai konferencia, találkozó, meeting és incentive esetén a vállalkozások jellemzôen a rendezvényhelyszínnel, szálláshelyszolgáltatóval állnak közvetlen kapcsolatban és információkat is tôlük kérnek, várnak. Az események elôkészítésére vonatkozó tapasztalatok azt mutatják, hogy a partnerek részérôl egyre rövidül a magyarországi helyszínek bejárására szánt utazások (például „inspection visit”) hossza és ezzel párhuzamosan rövidül az ajánlattól a megvalósításig, azaz a szervezésre szánt idô hossza is. 2.2. MAGYARORSZÁG A MICE PIACON Mag yarország MICE piaci megítélése valamennyire eltérôen alakul attól függôen, hogy a MICE-t alkotó négy nagy csoport melyikét elemezzük: az incentive terület képviselôinek véleménye jelentôsen eltér a három másik terület képviselôinek véleményétôl.

2.1.4. A kiállítások A kiállítások trendjeiben a legmeghatározóbb, hogy azok egyre kevésbé tekinthetôk tisztán kiállításnak, egyre erôsebbek az egyéb funkciók és tartalmak is, például a show-jelleg vagy a kisebb találkozók párhuzamos megrendezése. Akárcsak a konferenciák esetében, a kiállítások szervezésében érdekelt nagy cégek, jellemzôen bizalmatlanságuk kiküszöbölése érdekében, belsô, saját szervezeten belüli lebonyolítót, szervezôt vagy core PCO-t vesznek igénybe. A kutatásban részt vevô nagyvállalatok 43%-a szervezett kiállítást, termékbemutatót az elmúlt három évben, amelyek jellemzô helyszíne valamely szálloda vagy egyetem (esetleg más felsôoktatási intézmény) épülete volt. A kiállítások, termékbemutatók esetében a marketingosztály vezetôje hozza meg a döntést, míg a cégek ötödénél ez regionális szinten történik. 2.1.5. Kapcsolattartás és információkeresés Az igénybe vett kommunikációs csatornák közül a megkérdezettek a vásárok szerepének csökkenését jelzik elôre (fôként az incentive szervezôk körében) megerôsítve ugyanakkor azt, hogy a személyes kapcsolatoknak kitüntetett és meghatározó szerepe volt és van. A személyesség megteremtése és fenntartása érdekében a megkérdezett szervezôk közül többen is a potenciális küldôországban (városban) helyi képviselôket bíznak meg a partnerkapcsolatok ápolására és a piaci jelenlét biztosítására.


2.2.1. A piaci helyzet megítélése – konferenciák, kongresszusok A kutatás másodlagos forrásból származó adatai jól jelzik, hogy Magyarország a meeting és konferencia/kongres�szusi területen sokkal kedvezôbb helyzetben van, mint az az incentivek esetén tapasztalható. A nemzetközi szervezetek (például ICCA, UIA) adatai alapján a konferenciák és kongresszusok piaca erôteljes növekedés után inkább hullámzóvá vált (3. ábra). Azt is megfigyelhetjük, hogy a konferenciapiac egyre nyitottabbá válik és Európa részesedése valamelyest csökkenôben van, míg az amerikai kontinens aránya lassan növekszik. Mindemellett, ha nem is számottevôen, de átrendezôdött az országok közötti sorrend is, bár az USA elsôs égét egyetlen más állam sem képes meg közelíteni (4. ábra). A konferenciavárosok világranglistáját tekintve jelentôsebb eltérések tapasztalhatók az UIA és az ICCA adatai között, mint az országok esetében: az ICCA szerint 2007-ben Bécs adott otthont a legtöbb nemzetközi konferenciának, míg Budapest az ICCA statisztikájában Lisszabonnal együtt az elôkelô 6. helyen szerepel, megelôzve többek között Prágát vagy Londont, az UIA-nál ugyanakkor a 21. volt. (Ennek oka, hogy az UIA és az ICCA más-más kategorizációt alkalmaz, és ennek megfelelôen más-más adatokkal dolgozik) (5. ábra). Az európai piacon, ahol az UIA idôsoros adatai Lengyelország, illetve Bécs dinamikus fejlôdését jelzik, Magyarország a 15. helyet foglalja el (6. ábra).

turisztikai termékek 1. táblázat A kongresszuson, konferencián részt vevôk jellemzôi Szempont A konferencia helyszíne

Vendégéjszakák átlagos száma

Magyar vendégek 82%-uk olyan konferencián vett részt, amelynek helyszíne a lakóhelyüktôl eltérô településen volt; 28%-uk budapesti konferencián vett részt. 2

Külföldi vendégek

Többségük (79%) budapesti konferencián vett részt.

4

Tartózkodás jellemzôi

A szálláshelyet igénybe vevôk – a vendégek fele – jellemzôen a rendezvény ideje alatt tartózkodnak a konferenciának helyet adó településen.

Átlagosan egy-két nappal hosszabbítják meg ott-tartózkodásukat: az üzleti utat összekötik rövidebb-hosszabb, szabadidôs célú utazással.

Kísérôk

22%-uk érkezett kísérôszeméllyel; jellemzôen azok, akik meghos�szabbították tartózkodásukat.

44%-uk érkezett kísérôszeméllyel.

Szálláshely

Többségük háromcsillagos szállodában vagy annál alacsonyabb kategóriájú szálláshelyen szállt meg.

Többségük négy-, illetve háromcsillagos szállodában szállt meg, de számottevô az ötcsillagos szállodákban megszállók aránya is.

Egyéb programok igénybevétele

50%-uk a szervezett rendezvényen kívül semmilyen más programon nem vett részt; 31%-uk vett részt kulturális programon; 7%-uk vett részt fürdôlátogatáson.

61%-uk a szervezett rendezvényen kívül semmilyen más programon nem vett részt; 34%-uk vett részt kulturális programon; 26%-uk vett részt fürdôlátogatáson.

A rendezvények helyszínével, szakmai tartalmával és technikai hátterével rendkívül elégedettek voltak; a vásárlási lehetôségeket és az ár/érték arányt gyengének és kedvezôtlennek minôsítették.

Elégedettek a rendezvényekkel, de a magyaroknál valamivel kisebb mértékben; a magyaroknál elégedettebbek a lakosság vendégszeretetével, a közlekedéssel és a kiegészítô programokkal; A vásárlási lehetôségeket és az ár/érték arányt gyengének és kedvezôtlennek minôsítették.

A szállodában tartózkodó magyar konferenciavendégek (kategóriá tól függetlenül) az átlagosnál elégedettebbek a szálláshellyel.

Leginkább a négy- és ötcsillagos szállodában tartózkodók elégedettek.

Egyedül a vásárlási lehetôségek tekintetében tartják kedvezôbbnek Budapestet a vidéki városoknál; a vidéki városok a szálláshely, a vendéglátás, a kiegészítô programok, a helyi lakosság vendégszeretete és a turisztikai látnivalók terén részesültek Budapestnél kedvezôbb elbírálásban.

A külföldi konferenciavendégek jellemzôen Budapesten szállnak meg (a vidékrôl nem tudtak véleményt alkotni).

93%-uk úgy véli, a helyszínen szerzett élmények éppen megfeleltek az utazás elôtti elvárásaiknak.

Mindössze 59%-uk érzi úgy, hogy elvárásai éppen teljesültek, 17%-uk negatívan (jellemzôen észak- és nyugat-európai országokból érkezôk), 24%-uk pedig pozitívan csalódott.

Elégedettség általában

Szálláshellyel való elégedettség

Budapest erôsségei, gyengeségei

Elvárások teljesülése

Forrás: Magyar Turizmus Zrt./GfK 2007


turisztikai termékek 3. ábra A nemzetközi konferenciák számának változása, 1994–2007 10 000 8000 6000 4000 2000 0

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006 2007

ICCA

UIA Forrás: ICCA 2007, UIA 2007

A kelet-közép európai városokban szervezett konferenciák száma azt jelzi, hogy egy-két évtôl eltekintve jellemzôen mindegyik városban növekedett a konferenciák száma. A növekedés mértéke azonban városonként eltérô, utalva például Bécs, Budapest és Prága ugrásszerû növekedésére. A konferencia- és kongresszusi piacra vonatkozó kedvezô statisztikai adatok által mutatott trendeket a megkérdezett szakértôk által megfogalmazott vélemények is alátámasztották: •szerintük Magyarország, fôként pedig Budapest kedvezô adottságokkal rendelkezik (itt nem említ ve eg y versenyképes kong ressz usi köz pont hiányát);

• a tudományos konferenciák területén az országnak

(illetve a fôvárosnak) nagy hagyományai vannak; •a Magyarországon eseményt szervezô megrendelôk (és résztvevôk) döntô többségben nagyon kedvezô tapasztalatokkal távoznak (elégedettek a rendezvények szervezettségének színvonalával); •a magyarországi szervezôk tapasztalatai és szakértelme elismerten jó; a • szolgáltatások minôsége megfelel az elvárásoknak; • Budapest fogadóképessége (szálláshelykínálat) és a városon belüli közlekedés kedvezô. A megkérdezettek ugyanakkor úgy gondolták, hogy Magyarország kihasználatlan lehetôségekkel rendelkezik, 4. ábra

A világ vezetô konferenciadesztinációi, 2007 (konferenciák száma) 1. USA 2. Franciaország 3. Németország 4. Szingapúr 5. Japán 6. Hollandia 7. Olaszország 8. Spanyolország 9. Ausztria 10. Nagy-Britannia 11. Belgium 12. Svájc 13. Kanada 14. Ausztrália 15. Korea

1114 598 523 466 448 423 414 393 366 327 307 284 275 272 268

0

200

400

Forrás: UIA 2007


600

800

1000

1200

turisztikai termékek 5. ábra A világ legnépszerûbb konferenciavárosai, 2007 (konferenciák száma) 1. Szingapúr 2. Párizs 3. Bécs 4. Brüsszel 5. Genf 6. Barcelona 7. New York 8. Tokió 9. Szöul 10. Amszterdam 11. Berlin 12. London 13. Lisszabon 14. Stockholm 15. Montreal Forrás: UIA 2007

462 314 297 229 169 161 127 126 121 120 115 101 100 93 90

0

50

100

150

200

különösen a vidéken meglévô kínálat tekintetében. A vidéki helyszínek azonban a közlekedési infrastruktúra állapota, valamint a MICE infrastruktúrakínálatának egyenetlensége miatt ma még csak belföldön versenyképesek, a külföldi piacokon versenyképességük igen korlátozott. 2.2.2. A piaci helyzet – incentive utak A megismert vélemények szerint Magyarország mint incentive desztináció nem ismert, és voltak olyanok is, akik szerint az ország incentive piaci imázsa „nem kielégítô és nem vonzó”. Ennek megváltoztatása szerintük elsôsorban az anyagi források, másodsorban az alkalmazott kommunikációs anyagok tartalmának és megjelenésének kérdése. Magyarország és Budapest legfontosabb piaci hátrányának az újdonságok hiányát tartják a szakértôk. Az incentive utaztatók úgy tapasztalják, hogy a szolgáltatók egysíkú kínálattal rendelkeznek, és az állami tulajdonú rendezvényhelyszínek (például múzeumok) rugalmatlansága, érdekeltségének hiánya és árazási gyakorlata sem segíti az incentive felkérések megnyerését. A megkérdezettek külön kiemelték Budapest (és így Magyarország) alacsony versenyképességét az ún. topincentive szegmensben (azaz vállalati felsôvezetôk, alacsony létszámú, 20–25 fôs csoportokban történô utazásai). A Budapesten kívüli helyszínek és szolgáltatók ugyancsak nem versenyképesek, ami fôként az alacsony szolgáltatási színvonallal, a megfelelô szakemberek hiányával, a megközelítés körülményeinek és idôtartamának kedvezôtlenségével indokolható. A hazai szálláshelyek gyakorlatát több alkalommal is kritikával illették a megkérdezettek, kiemelve, hogy a külföldi ajánlatkérôk jobb

250

300

350

400

450

500

árat kap(hat)nak a szállodától, mint egy hazai szervezô, ami pedig különösen erôs hátrányt jelent. Az incentive programok szervezése számos akadályba, nehézségbe ütközik. A szervezôk különösen hangsúlyozták a hajózással összefüggô problémákat. A dunai hajózás igen kedvelt incentive program lenne, de a hajóállomány leromlottsága, a kikötési lehetôségek hiánya, a kikötôk és a Duna-part vagy a közeli aluljárók állapota ezt nem teszi kihasználhatóvá. A Citadella, a Hajógyári sziget, a Városliget és a Vár is kedvelt helyszínek lennének, de egyik helyen sincs elég attrakció, és e helyszínek rendezettségével is vannak problémák, emiatt egyik helyre sem lehet programot szervezni. A szervezôk gyakran maguk szervezik meg a különbözô helyszínek kitakaríttatását, hogy a vendégeket megfelelô körülmények között tudják fogadni, és így egyedül saját maguknak köszönhetik, hogy a külföldi vendégek a valóságot nem észlelik és kellemes élménnyel távoznak. Az incentive piac szempontjából ugyanakkor pozitívan értékelték a megkérdezettek: • a relatív ismeretlenséget („egzotikum”); • a kedvezô(bb) ár/érték arányt; • az érzelmi tényezôket. A tapasztalatok azt jelzik, hogy a fokozott árérzékenység fôként a nagy (például globális) vállalatokra jellemzô, míg a kisebb cégek inkább hajlandóak többet költeni az incentive utazásra. A megkérdezett szervezôk úgy tapasztalják, hogy bár a specializált incentive-szervezôk szakmai képességei és gyakorlata megfelelô, a szétaprózott piacon hamarosan átrendezôdés várható (például a cégtulajdonosok kora miatt), amit csak tovább bonyolít, hogy a rendezvényszervezôk egyre gyakrabban vesznek át incentive-szervezôi fel adatokat, ez pedig a színvonal romlásához vezet(het).


turisztikai termékek 6. ábra Konferenciadesztinációk ranglistája Európában, 2007 (konferenciák száma) 1. Franciaország 2. Németország 3. Hollandia 4. Olaszország 5. Spanyolország 6. Ausztria 7. Nagy-Britannia 8. Belgium 9. Svájc 10. Finnország 11. Portugália 12. Svédország 13. Norvégia 14. Görögország 15. Törökország Forrás: UIA 2007

598 523 423 414 393 366 327 307 284 200 188 183 132 116 116

0

100

200

Ugyancsak a piac átrendezôdését erôsíti a nagy, nemzetközi incentive cégek hazai megjelenése, ami a kis cégek megszûnéséhez, beolvadásához vezethet. 2.2.3. Magyarország imázsa a MICE piacon A megkérdezettek szerint a „magyar” eseményekkel, különösen a Magyarországon rendezett konferenciákkal kapcsolatban jók a tapasztalatok, és ebbôl adódóan a partnerek és a delegátusok a MICE piacon az ország imázsát kedvezônek ítélik, ugyanakkor véleményük szerint az országról általában keveset tudnak, ezért volt olyan vélemény is, hogy az országnak nincs karakteres imázsa (így a MICE piacon sincs). A tapasztalatok azt jelzik, hogy Magyarország = Budapest és Budapest = Magyarország, ezért az imázsra vonatkozó vélemények is egyszerre érvényesek Magyarországra és Budapestre. A kutatásban részt vevôk szerint Prága sokkal ismertebb Budapestnél, így gyakran ezért esik a megrendelôk választása Prágára Budapest helyett. Ha azonban eljutnak a megrendelôk (és a résztvevôk) Budapestre, akkor a város és az ország általában olyannyira elnyeri tetszésüket, hogy a következô alkalommal szívesebben jönnek a magyar fôvárosba. Prága marketingkommunikációja sokkal intenzívebbnek tûnik, mint Budapesté, nagyobb ismertsége és népszerûsége ennek köszönhetô. A megkérdezett szervezôk az ország általános imázsát nagyon nehezen megítélhetônek, illetve átláthatónak tartják. A kommunikációban fontosnak tartják a személyesség megteremtését, azaz az üzenetek egy-egy személyhez kötését. A meglévô, illetve a vélelmezett kedvezô konferenciahelyszín és konferenciaszervezô imázst erôsíti,


300

400

500

600

ha egy-egy nemzetközi szervezet vezetôségében van magyar személy. Az események megszerzéséhez azonban jobban kellene tudni lobbizni, például az állami, városi és szakmai szervezeteknek. Mindez együttmûködésben, közös tevékenységként és finanszírozásban valósulhatna meg sikeresen. A megkérdezett szervezôk és szolgáltatók Magyarország és Budapest legfôbb erôsségének: • a kedvezô árszínvonalat; • a széles turisztikai kínálatot; • a vendéglátást; • a jó megközelíthetôséget tartják. Hátrányként említették: • a gyenge kongresszusi infrastruktúrát; • a rendezetlenséget; • a köztisztaság állapotát (fôleg Budapesten); • az alacsony ismertséget. 2.2.4. Magyarország versenytársai a MICE piacon Magyarország a MICE piaci versenyben (fôként a kongres�szusok és konferenciák szemszögébôl) alapvetôen fekvése miatt viszonylag elônyös helyzetben van, ugyanakkor a környezô országok és azok fôvárosai (például Bécs és már Varsó is) nagyon erôs versenytársaknak bizonyulnak. A versenyhelyzetet az is fokozza, hogy a MICE piac fejlesztésére, támogatására rendelkezésre álló hazai források kisebbek, mint a versenytársak által elkölthetô összegek. A versenytárs országok és városok gazdasági helyzetében, a fejlôdés szintjében fennálló eltérések is azt vetítik elôre, hogy Magyarország MICE szolgáltatóinak nagyon erôs versenyre kell berendezkedniük. Ugyancsak hátrány, hogy a környezô országokban számos PCO jött létre az

turisztikai termékek 7. ábra A kelet-közép-európai régió vezetô konferenciavárosai, 1993–2007 (konferenciák száma) 160 140 120 100 80 60 40 20 0

1993

1994

1995

1996

1997

Bécs Varsó

1998

1999

2000

Budapest Krakkó

2001

2002

2003 2004

Prága Zágráb

2005

2006 2007

Ljubljana

Forrás: ICCA 2007

elmúlt néhány évben, és léteznek már városi szintû kongresszusi irodák is, amire viszont Magyarországon még nincs példa. A kutatásban részt vevô szervezôk és szolgáltatók szerint, részben megerôsítve a más formákban gyûjtött véleményeket, Magyarország elsô számú versenytársa Csehország, majd Ausztria, amelyet Spanyolország és Portugália követ. Budapest legfontosabb versenytársának Prágát, Bécset, illetve Barcelonát és Lisszabont tartják. A versenyhelyzet nemcsak az egyes városok eltérô konferencia-infrastruktúrája miatt alakul ki vagy marad fenn, hanem érdemes utalni: • a szolgáltatási színvonalában azonosítható különbségekre; •a kommunikáció jellegének és erôsségének különbségeire; •a városok (desztinációk) esetében is létezô divatra, amely más-más városokat (desztinációkat) részesít egyes években/idôszakokban elônyben. Ugyanakkor a magyar szervezôk a többi országhoz képest magasabb színvonalú szolgáltatást nyújtanak és Budapest sokkal vendégszeretôbb, mint egyes konkurensei, akár Prága, akár Párizs (például a magyar idegenvezetôk kedvesebbek, közvetlenebbek). Versenyelônyt jelent(het) továbbá a wellnessszolgáltatások elérhetôsége, éppen ezért a szervezôk mindig feltüntetik ajánlatukban. (A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a MICE piacon alacsony az efféle szolgáltatások igénybevétele – elsôsorban idôhiány, illetve az intimitás miatt.) A konferenciapiacon a legnagyobb problémát a megfelelô, speciális infrastruktúra hiánya jelenti:

• nincs megfelelô kongresszusi központ („a kongres�-

szusi központ nem versenyelônyt, hanem a versenyképesség fenntartását jelentené”); •nincs 800 fônél nagyobb befogadóképességû konferenciaterem; •nincs igazi konferenciaszálloda, ahol több száz fôs konferenciát lehetne tartani és a vendégeket el is lehetne szállásolni; •nincs 300 fônél nagyobb befogadóképességû étterem/vendéglátóhely; •vidéki helyszínek esetében további problémát jelent a közvetlen megközelíthetôség, a közvetlen (fôként légi) közlekedési kapcsolat hiánya; •a vidéki helyszínek versenyképességét csökkenti továbbá, hogy kevés a programlehetôség: holtszezonban minden zárva van, a szórakozóhelyek pedig korán bezárnak. A vidék, a fenti infrastrukturális problémák és a városok ismeretlensége miatt a magyar corporate piac számára adható el csupán, a külföldieknek csak nagyon ritkán (még gyakran a Balaton is ismeretlen helyszínnek bizonyul). Az incentive piacon aktív szervezôk erôs versenyként jellemezték a Magyarország és a környezô országok, illetve fôként a fôvárosok (például a baltikumi országok, Bulgária vag y Románia fôvárosa) közötti piaci helyzetet, amelyben talán a korábbinál is fontosabb szerepet tölt be az ár, illetve a költségszint (az árérzékenység a tapasztalatok szerint fôként a francia és a német megrendelôkre jellemzô). A klasszikus versenytársak (Prága, Bécs) az incentive-k területén is fontos szerepet játszanak, amit a megkérdezettek azzal (is) illusztráltak, hogy például a Prague Convention


turisztikai termékek Bureau két évre elôre érvényes eseménynaptárral segíti a szervezôk munkáját, illetve kiemelten fontosnak tartották, hogy a város vezetése (politikai) nyilatkozatot tett e terület fontosságára és támogatására vonatkozóan. A MICE piac fejlesztésére vonatkozó egyik legfontosabb igénynek az ország imázsának javítása és ismertségének növelése, (további) invitatív üzenetek megfogalmazása bizonyult. A szervezôk csak úgy tudják saját szolgáltatásukat értékesíteni, ha elôtte az országot, illetve magát a desztinációt népszerûsítik. Csak azután lehet a konkrét szolgáltatásokat kiajánlani, miután az országot már eladták, a szervezôk éppen ezért az MT Zrt. legfôbb feladatának az országmarketinget tartják. A megkérdezettek elismerték, hogy a magyar tudományos élet talán az egyik legexportképesebb hazai termék, de azt is megjegyezték, hogy ez a tény a kommunikáció ban csak kevéssé használható. Akárcsak más kérdésekkel kapcsolatban, itt is többször említésre került az, hogy az állam és az adott


önkormányzat(ok) tudatosabb szerepvállalása nélkül nem lehetséges a MICE piacon (sem) fejlôdést elérni, például Budapesten a helyi központoknak (Óbuda, Belváros) is turistabaráttá kellene válni, ami viszont összefogás nélkül nem lehetséges. A teljes tanulmány a Magyar Turizmus Zrt. Kutatási Csoportjának fogadóórája keretében, csütörtökönként dél után 14 és 17 óra között, a 488 8710-es telefonszámon tör tént elôzetes bejelentkezést követôen tekinthetô meg.

Felhasznált irodalom DAVIDSON, R. (2007): EIBTM Industry Trends & Market Share Report, EIBTM International Congress & Convention Association: www.iccaworld.org Központi Statisztikai Hivatal: www.ksh.hu Magyar Turizmus Zrt. adatok Union of International Associations: www.uia.org

turisztikai termékek Vasúti közlekedés Európában Szerzô: Polgár Judit1

Jelen összefoglaló a Mintel 2008 márciusában publikált tanulmánya, valamint a Turisztikai Világszervezet (UNWTO) 2006. évi, turisztikai trendeket bemutató elemzése alapján készült. A Mintel tanulmánya felvázolja az európai vasúti közlekedésben az elmúlt 15–20 évben végbement legfontosabb változásokat, fejlesztéseket, és képet fest a közlekedés ezen ágának várható jövôjérôl, az európai turizmusban betöltött szerepérôl. Az európai vasúthálózatnak a XIX. század második felében történô kiépülésével egy idôben Thomas Cook volt az elsô, aki szervezett vonatutakat kínált az utazóknak, ami – népszerûsége okán – hamar elterjedt Európa szerte. A XX. század közepén, 1959-ben alakult meg a nonprofit Eurail, amely a nem európaiak számára értékesített vonatjegyeket, majd 1972-tôl megjelent az Interrail is, a fiatalok számára akkoriban – a „fillérekért” váltható fapados repülôjegyek kora elôtt – egyetlen megfizethetô utazási forma. Az 1985-ös schengeni egyezmény következményeképp a szabadon beutazható desztinációk közé került Franciaország, az akkori Német Szövetségi Köztársaság és a Benelux államok, majd 1990-es kiterjesztését köve tôen számos további nyugat-európai ország és Görögország is. A világon elôször Japánban, 1959-ben bemutatott nagy sebességû vonatok elôállítását hamarosan európai beruházások is követték. Európában elsôként Franciaországban épült ki a nagy sebességû vonatok közlekedésére alkalmas vasúthálózat, a francia TGV (Train à Grande Vitesse) 2003-ban lépte túl az egymilliárdos utaslétszámot. Nagy-Britannia és Franciaország szárazföldi összeköttetésének megépítésével további távlatok nyíltak a vasúti közlekedés fejlôdésében. A Mintel-tanulmányban részletesen bemutatásra kerülnek a fent említett fejlesztések, errôl nyújt átfogó képet az alábbi összefoglaló.

Kulcsszavak: közlekedés, vasút, utazási szokások, turisztikai termékek.

1. A világ és Európa turizmusa a közlekedés módja szerint A Turisztikai Világszervezet (UNWTO) 2006-ban kiadott Tourism Market Trends címû tanulmányának adatai szerint a világ nemzetközi turistaérkezéseinek legnagyobb hányada légi vagy földi (közúti és vasúti) úton történik. A dokumentum készítôi megállapítják, hogy 2005-ben a világ nemzetközi turistaérkezéseinek 48%-a földi, 45%-a légi és 7%-a vízi úton zajlott, ezen belül az egyes kontinensek között eltérések mutatkoznak (1. ábra). A légi közlekedés 1990–2005 között dinamikusan fejlôdött, részesedése 1990-ben 38,6%, 2000-ben 42,7%, 2005-ben pedig közel 45% volt. A többi közlekedési mód részaránya egytôl egyig csökkent (1. táblázat). A világátlaghoz hasonlítva Európában a legmagasabb a szárazföldi közlekedés aránya. Ennek fôbb okai az intraregionális turizmus jelentôsége Európán belül, az országok közti viszonylag kis távolságok, a közúti és vasúti infrastruktúra fejlettsége és magas színvonala, valamint az Európai Unión belül – a legtöbb országban – a határátlépések ellenôrzésének megszûnése. Mindazonáltal

a légi közlekedés térnyerésével a szárazföldi közlekedés részesedése Európában is csökkent (1990-ben 60%, 2005ben 53%). Bár a légi közlekedés növekedési ütemével nem vetekszik, a nagy sebességû vasúthálózat terjedésével, 2000 óta a vasúti közlekedést választók száma is évente átlagosan 2%-kal emelkedett Európában (2. táblázat). Európa régiói között – eltérô földrajzi adottságaik következtében – jelentôs eltérések mutatkoznak az igénybe vett közlekedési eszközök terén. Észak-Európában a szárazföldi megközelítési lehetôségek hiánya miatt 1. ábra A világ nemzetközi turistaérkezéseinek megoszlása a közlekedés módja szerint, 2005 (%) 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 Légi

1

Kutató, a Magyar Turizmus Zrt. Kutatási Csoportjának munkatársa.

Vízi

Szárazföldi

Forrás: UNWTO


turisztikai termékek 1. táblázat A világ nemzetközi turistaérkezéseinek megoszlása a közlekedés módja szerint, 1990–2005 1990 38,6 53,4 47,1 6,3 7,7

Légi Szárazföldi Közúti Vasúti Vízi

Megoszlás (%) 2000 42,7 49,2 44,5 4,8 7,7

2005 44,9 47,6 43,0 4,6 7,2

Éves átlagos növekedés (%) 1990/2000 2000/2005 5,6 4,2 3,7 2,5 3,9 2,5 1,8 2,3 4,6 1,7

Forrás: UNWTO

nagyon magas a légi, illetve vízi úton érkezôk aránya (65% és 19%), a szárazföldi megközelítés aránya mindössze 16%.2 A Földközi-tenger térségének országai esetében is magas a légi közlekedés részesedése, hiszen ezek a desztinációk viszonylag messze találhatók a fôbb küldôpiacaiktól, emellett földrajzi adottságaik révén sok esetben csak hosszadalmas kitérôkkel közelíthetôk meg szárazföldön (2. ábra).

a hosszú sorban állás a repülôtereken, autópályadíjak, felújítások, terelések, környezeti ártalmak, emelkedô üzemanyagárak) a nagy sebességû vasutak terjedésével párhuzamosan egyre inkább vonzó alternatívává teszik az utazók körében a vasúti közlekedést. 2007-ben három új nagy sebességû vasútvonal kezdte meg mûködését, amelyeken a vonatok akár 2. táblázat

Európa nemzetközi turistaérkezéseinek megoszlása a közlekedés módja szerint, 1990–2005 (%) 1990 31,5 60,4 50,8 9,6 8,0

Légi Szárazföldi Közúti Vasúti Vízi

Megoszlás (%) 2000 35,3 57,1 49,1 8,0 7,6

2005 40,3 52,7 44,8 8,0 6,8

Éves átlagos növekedés (%) 1990/2000 2000/2005 5,2 4,9 3,5 0,5 3,7 0,3 2,1 2,1 3,4 0,0

Forrás: UNWTO

2. Vasúti kontra légi közlekedés Az európai vasúti közlekedés fényes jövô elôtt áll. Az elmúlt évtizedekben a légi és a közúti közlekedés a vasútinál jóval dinamikusabb mértékben növekedett, azonban az egyre gyakrabban felmerülô nehézségek (úgymint 2. ábra A nemzetközi turistaérkezések számának megoszlása Európán belül a közlekedés módja szerint, 2005 (%) 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 Légi

Vízi

Szárazföldi

Forrás: UNWTO


320 kilométer/órás sebességgel is közlekedhetnek. A további gyorsvasúti pályák kiépülésével egyre inkább kiélezôdik a verseny a légi- és a vasúttársaságok között. Az európai vasúti közlekedés talán legnagyobb problémája, hogy míg a vasutak aránylag jól mûködnek nemzeti szinten, az országhatárokon átnyúló közlekedés – a jegyvásárlás szempontjából – már gyakran problémásnak mondható, különösen Kelet-Európában, valamint Spanyolország és Portugália között. Emellett természetesen számos jól mûködô nemzetközi példát is találunk, ilyen például a holland–belga, a német–osztrák, valamint a skandináv országok közötti vasúti együttmûködés. Fontos megemlíteni továbbá, hogy a légi közleke dés esetében rohamosan fejlôdô online jegyfoglalással és vásárlással ellentétben a vasutaknál még gyerekcipôben jár a vásárlásnak ez az egyszerû és kényelmes módja. A fent említett kérdések megoldására hívta életre hét nyugat-európai, nagy sebességû vonatokat üzemeltetô vasúttársaság a Railteam elnevezésû szervezetet. Ez az új 2 Nagy-Britanniába a Franciaországból vezetô alagúton, Svédországba az Öresund-hídon, Dániába a német–dán határátkelôn juthat a szárazföldi közlekedést választó turista.

turisztikai termékek 3. táblázat Utaskilométerek számának alakulása Európa vasútjain, 1996–2006 Bázisév* milliárd kilométer Nagy-Britannia Írország Belgium Franciaország Spanyolország Németország Dánia Svájc (SBB) Hollandia (NS) Finnország Magyarország Olaszország Ausztria Norvégia Csehország Lengyelország Portugália

32,07 1,32 6,84 58,8 15,83 60,55 4,79 11,92 13,82 3,27 6,27 44,07 8,38 2,46 7,94 20,57 4,62

2005 milliárd kilométer 42,8 1,78 9,15 76,47 19,84 71,78 5,73 13,51 14,73 3,47 6,95 46,14 8,47 2,44 6,83 16,74 3,41

2006 milliárd kilométer 45,6 1,86 9,61 78,78 20,31 73,96 5,85 14,26 15,41 3,6 6,74 46,43 8,65 2,49 6,89 16,97 3,51

Változás 2005/2006 (%) 6,5 4,5 5,0 3,0 2,4 3,0 2,1 5,5 4,6 3,7 –3,1 0,6 2,1 2,0 0,9 1,4 3,0

Változás bázis év/2006 (%) 42,2 40,9 40,4 34,0 28,3 22,1 22,1 19,6 11,5 10,1 7,5 5,4 3,2 1,2 -13,2 -17,5 -24,0

*A bázisév adatai az 1995-ös, 1996-os és 1997-es évek átlagából adódnak. Forrás: ATOC, Tízéves európai vasúti trendek, 2007. október

együttmûködés máris elônyökkel jár az utazók számára, mivel az egyes országok menetrendjének precíz egyeztetésével egyre több a kényelmes, határokon átívelô utazási lehetôség. Mindenesetre a vasút csak akkor válhat a légi közlekedés valódi versenytársává és alternatívájává, ha egy olyan új disztribúciós rendszer kerül kialakításra, amelyben az egyes vasúttársaságok rendszerei egy nagy rendszerré állhatnak össze, és amely lehetôséget nyújt az egyszerû jegyvásárlásra, akár több országon átívelô utazások esetében is.

3. Az európai vasúthálózat Az utazók már most is magas színvonalon, kényelmesen utazhatnak a g yors, pontos és megbízható nag y sebességû vonatokon Európában, a további beruházások nyomán – a tervek szerint – a vasúthálózat hossza 2020-ra a jelenleginek akár háromszorosára is növekedhet. A fejlôdés jövôbeni kulcsa nagyrészt a már említett Railteam kezében van. Ezt az együttmûködést a hét vasúttársaság3 a további, országhatárokon túlnyúló, összehangolt fejlesztések érdekében hozta létre. Deutsche Bahn (DB, Németország), SNCF (Société Nationale des Chemins de fer Français, Franciaország), SNCB (Société Nationale des Chemins de fer Belges, Belgium), NS Hispeed (Hollandia), ÖBB (Ausztria), SBB (Svájc) és Eurostar (Nagy-Britannia, Franciaország és Belgium). 4 Association of Train Operating Companies. A fejezetben szerep lô statisztikai adatok a szervezet 2007 októberében készített, „Növekedési trendek az európai vasúti utazásban” c. tanulmá nyából származnak. 3

A brit ATOC4 szervezet adatai szerint a német vasúthálózat a legforgalmasabb Európában, 2006-ban 1,85 millió utast szállított, ezt követi Nagy-Britannia 1,15 millió, illetve Franciaország 1,01 millió utassal. A vasúthasználat jelentôsen nôtt az elmúlt évtizedben: a megtett utaskilométerek alapján Nagy-Britanniában 42, Írországban és Belgiumban 40, míg Franciaországban 34%-kal emelkedett a megtett kilométerek száma egy fôre számítva (3. táblázat). 2006-ban a vasúton megtett átlagos utazás hossza Franciaországban volt a legmagasabb, 77,8 kilométer, ezt követi Németország és Nagy-Britannia 39,9, illetve 39,7 kilométerrel. 3.1. FEJLESZTÉSEK ÉS A nagyobb SEBESSÉG IRÁNTI IGÉNY A nagy sebességû vasutak terén Európán belül Franciaországé a vezetô szerep, a TGV vonatok 3528 kilo mét ernyi pályán közlekednek az országban, a legújabb fejlesztésû gyorsvasút egy 2007. áprilisi tesztelésen már 575 kilométer/órás sebességet ért el. Miközben a sebesség gyakorlatilag a legfontosabb tényezô a jelenleg i és jövôbeni vasút fejlesz té sek során, a társaság ok eg yre nag yobb hangsúlyt helyeznek arra is, hogy újonnan bevezetett szolgáltatásokkal egyre könnyebbé és kényelmesebbé tegyék a vonaton történô utazást. Ennek érdekében egyre fejlettebb foglalási rendszerek, praktikusabb állomások és kényelmesebb vonatok építésén fáradoznak. Sok új szolgáltatás a menet közbeni üzleti ügyek intézésének


turisztikai termékek megkönnyítésére került bevezetésre. A TGV elsô osztályán már nemcsak laptop és más elektronikus berendezések használatához szükséges konnektorokat, hanem közös, illetve privát tárgyalóasztalokat is találhatunk, a wifi internetkapcsolat kiépítése is folyamatosan bôvül. Az üzleti utazók mellett a családosokra is gondolnak, nem ritka az ún. családi „szoba” sem, ahol a gyerekek tágasabb térben utazhatnak, kedvükre játszhatnak, távol a többi utastól. 2007 nyarán nyitották meg az új keletfrancia vasútvonalat (TGV Est), amely lehetôvé tette a francia és német állami vasút, az SNCF és a DB együttmûködését, ezt Alleónak nevezték el. A vonal Párizsból indulva számos francia városon keresztül nyújt összeköttetést Németország, Svájc és Luxemburg fontosabb városaival. A vonal kiépítése jelentôsen csökkentette az utazási idôt, Párizsból Frankfurtba például az eddigi 6 óra 15 perc helyett 3 óra 50 perc alatt juthat az utazó. A vonatok indulási gyakorisága is 15–20%-kal emelkedett. Egy másik – régóta tartó – jelentôs fejlesztés befejezésével 2007-ben a London és a „Csalagút”5 közötti vasúti szakaszt alkalmassá tették a nagy sebességû vonatok közlekedésére, valamint ehhez kapcsolódóan Londonban átadták a St Pancras nemzetközi pályaudvart,6 amely sokkal gyorsabbá és ésszerûbbé teszi az ország északi részeibe történô utazásokat, emellett a londoni metróhálózathoz és a Heathrow Expresshez is jóval közelebb viszi utasait. Hollandiában is elkészült egy új, nagy sebességû vonatokat kiszolgáló vonal (NS Hispeed), amely Brüsszelt és Amszterdamot köti össze. A fejlesztéseknek köszönhetôen itt is jelentôsen csökkent az utazási idô, Párizs és Amszterdam között például négy óra helyett három óra az út. Az építési költségek közel hétmilliárd eurót tettek ki, az elôzetes becslések szerint évi 14 millió utassal számoltak, az eddigi tapasztalatok alapján azonban az NS Hispeed 2010-tôl már évi 17 millió belföldi és hétmillió nemzetközi utast szállít majd. A Railteam legfontosabb célkitûzése az Európán belüli vasúti közlekedés lehetô legnagyobb mértékben való megkönnyítése az utazó számára. Bár a szervezet nemrég alakult, az utasok máris élvezhetik a szövetség számos elônyét. A szervezetet alkotó társaságok folyamatosan egyeztetik az indulási és érkezési idôpontokat,

A Csalagút – angol nevén Channel Tunnel, a csatorna és az alagút szavak összevonásából alkotott szó –, építészeti és mérnöki remekmû, amely a tenger alatt fut, és amely lehetôvé tette Franciaország és a szigetország, Nagy-Britannia között a „szárazföldi” közlekedést. 6 A pályaudvar fejlesztésére összesen 800 millió fontot fordítottak. 7 Az elsô öt ilyen állomás Brüsszelben, Lille-ben, Stuttgartban, Kölnben és Frankfurtban volt, azóta hasonlót alakítottak ki Londonban, Strassburgban, Amszterdamban és Párizsban is. 8 www.railteam.hu 5


a fontosabb állomásokon többnyelvû személyzet, információs pontok,7 kedvezô autóbérlési lehetôségek állnak az utazók rendelkezésére. A jövôben a légi kilométerek gyûjtéséhez hasonló hûségprogramok beindítását tervezik a tagok, ezenkívül a menetrendek olyan magas szintû összehangolását, amelyben az átszálló utasoknak Európában maximum 15 percet kell majd várniuk a csatlakozásra a szervezet tagországainak vasútvonalain. A Railteam jegyfoglalási rendszere kiépítés alatt áll, a szervezet 30 millió eurót költ arra, hogy összehan golja a különbözô disztribúciós rendszereket az egyszerû és kényelmes jeg y vásárlás érdekében. Várhatóan 2009 elején kezd mûködni az internetes jegyeladási rendszer,8 amelyben az utazó egy tranzakció keretén belül foglalhat és vásárolhat vonatjegyet – garantáltan a legalacsonyabb áron. A késôbbiekben a jegyeket hason lóan könnyen lehet majd visszaváltani, módosítani vagy akár törölni is.

4. A XXI. századi vasúti élmény 4.1. Az UTASOK 2007-ben a franciák 10,5, a spanyolok 8,4, a britek 4,8 és a németek 4,7%-a vette igénybe a vasutat turisztikai célú utazásai során. Az adatok azt mutatják, hogy az üdülésiszabadidôs céllal utazóknak egyelôre kis százaléka választja ezt a közlekedési módot. Érdekes módon a vizsgált négy országban az üzleti utazások alkalmával még a szabadidôs utazásoknál is alacsonyabb volt a vasút választásának aránya. A Eurostar tapasztalata szerint a nyaralók elônyben részesítik a nagy sebességû vonattal történô utazást a repülôgéppel szemben, ha az út nem tart tovább hat óránál, az üzleti utazóknál ez az idôkorlát három és fél óra. Az ezeknél hosszabb utakon jellemzôen a repülôgépet választják az utazók. A Thalys saját utasainak körében végzett felmérése szerint az utazók közel egyenlô arányban utaznak (52% és 48%) szabadidôs, illetve üzleti céllal, nemenkénti viszonyításban valamivel több férfi (56%), mint nô (44%) utazik, az utasok jelentôs része a fiatal (35 év alatti) korosztályhoz tartozik (61%). 4.2. AZ ÁLLOMÁSOK A vasút akkor válhat a légi közlekedés valódi alternatívájává, ha ugyanolyan kényelmet, magas színvonalú szolgáltatásokat és infrastruktúrát teremt utasai számára, mint a jól felszerelt repülôterek és repülôgépek. A nagy pályaudvarok és vasútállomások felújítása, modernizálása és átépítése gyakorlatilag folyamatosan zajlik – elsôsorban – Nyugat-Európában. Nagy-Britanniában 1995 óta 27 milliárd fontot költöttek vasúti infrastruktúra-fejlesztésre, a brit államvasutak szándé ka szerint 2009 és 2014 között további 11,4 milliárd fontot

turisztikai termékek 4. táblázat Az egy országra érvényes Interrail jegyek árai Ausztriában és Magyarországon, 2007 (euró) Jegyek 3 napos 4 napos 6 napos 8 napos

Felnôtt, elsô osztályon (Ausztria/Magyarország) 147/93 188/120 255/161 309/188

Felnôtt, másodosztályon (Ausztria/Magyarország) 109/69 139/89 189/119 229/139

Fiatal, másodosztályon (Ausztria/Magyarország) 71/45 90/58 123/77 149/90

Forrás: Mintel

fordítanak beruházásokra. A felújított pályaudvarok Európaszerte a szolgáltatások széles skáláját kínálják az utasoknak – pihenési, vásárlási és étkezési lehetôségek formájában. Sok állomáson van csomagmegôrzô, talált tárgyakat kezelô iroda, a legnagyobb pályaudvarokon pedig a repülôterek mintájára külön exkluzív, kényelmes váró áll az elsô osztályú utasok rendelkezésére. A fentebb említett modern, londoni St Pancras állomás a XXI. századi utazó összes kényelmi és technikai elvárásának megfelelôen épült, ezért etalonnak számít Európában a jövô vasúti fejlesztéseinél. 4.3. A VONATOK A vonatokon igénybe vehetô szolgáltatások a választott útvonal függvényében is változnak. A rövid távon közlekedô vonatokon általában csak az alapszolgáltatások érhetôk el, ezzel szemben az Intercity és a nemzetközi járatok utazókat szolgáló infrastruktúrája óriási fejlôdésen ment keresztül az elmúlt évtizedben. A nyugat-európai vonatokon ma már természetesnek mondható a hármas felosztás, amelyben az üzleti, a családi és a „csendes” szakaszok váltják egymást. Az alábbiakban néhány példát sorolunk fel a külön bözô jellegû fejlesztésekre: • a gyermekkel utazók számára kifejlesztett kupék, külön gyermekméretû ülésekkel, pelenkázóasztallal és bébiétel-melegítési lehetôséggel, •az új típusú TGV vonatokon relaxáló „Zen zóna” és szórakoztató „Zap zóna” kialakítása, a büfékocsiban párna- és DVD-kölcsönzési lehetôséggel, útközben igénybe vehetô masszázzsal, •a Eurostar síjáratain, amelyek Londonból a francia Alpokba közlekednek, külön, ún. diszkókocsi, ahol a szórakozni vágyók akár az egész éjszakát áttáncolhatják, és limitált mértékben saját alkoholtartalmú italaikat is bevihetik, e • gyes svéd vonalakon mozivonat közlekedik, amelyben óriásvásznon a legújabb mozifilmeket vetítik az utasoknak, a • z új, Köln–Frankfurt útvonalon közlekedô nemzetközi ICE panoráma-vonatok kocsijainak borítása kétoldalt faltól falig üveg, így az utasok szinte ugyanolyan panorámában gyönyörködhetnek, mint a mozdonyvezetô,

• a brit Virgin Trains járatain a tengerentúli repülô gépekhez hasonló audiorendszer mûködik, a két font ellenében kapott fejhallgatóval minden ülésen 14 csatorna adása fogható.

5. Vonatjegyek és bérletek A kombinált vonatjegyek és bérletek számos elônyt nyújtanak használóik számára. Az ilyen jegyek általában jelentôs megtakarítást jelentenek az utazó számára, bár viszonylag magas összegbe kerülnek, jobban kihasználhatók és végeredményben olcsóbbak, mintha minden egyes útszakaszra külön jegyet váltana az utazó. Az utasok az ilyen típusú jegyekkel rugalmasan variálhatják az indulási idôpontokat, az állomások számát, egy hosszabb perióduson belül (15–20 nap) öt napra érvényes jegy esetében például nem szükséges elôre eldönteniük, hogy az adott idôszakon belül melyik öt napban fogják felhasználni jegyüket. A két legnagyobb ilyen jellegû jegytípus a beve zetôben már említett Eurail és az Interrail. A Eurail 1959ben indult azzal a céllal, hogy a külföldi turisták egy szerûbben tudjanak vonattal bejárni egy-egy, vagy akár eg yszerre több európai országot . A z elsô évben ötezer ilyen típusú jegyet adtak el, 2006-ban már 440 ezret. Alakulásuk óta mintegy 12 millió jegy talált gazdára. Meg jelenésük óta mindkét jegyforma számos változáson, átalakításon ment keresztül, igazodva az utazók egyéni igényeihez és a változó trendekhez. Az Interrail 1972-es létrehozásakor egy hónapra és a részt vevô 30 országban tett korlátlan számú utazásra szóló jegy volt, amelyet kizárólag 21 év alatti, európai fiataloknak értékesítettek. Az elmúlt idôben fokozatosan emelték a korhatárokat, és az egy jeggyel beutazható országok összetétele is jelentôsen átalakult. 2007-ben például az egy hónapra érvényes felnôtt jeg y elsô osztályon 809, másodosztályon 599, míg a fiatalok számára értékesített jegy másodosztályon 399 euróba került. Léteznek ezenkívül egy országra szóló jegyek, a 4. táblázatban az Ausztriára és a Magyarországra vonatkozó díjszabás összehasonlítása látható. Míg az Interrail az európai állampolgárok számára nyújt kedvezô feltételeket, az Eurail jegyeket az Európán kívül élôk vásárolhatják meg. Az Eurail négyféle típusú


turisztikai termékek jegyet értékesít. A globális jegy húsz országot foglal magában, és fix vagy rugalmas idôpontra is foglalható. Az ún. szelektív jegy azoknak szól, akik egy kisebb terü letet szeretnének alaposabban körbejárni, itt három, négy, esetleg öt ország tartozik egy-egy csoportba. A harmadik típus a regionális jegy, amely nagyon hasonlít a szelektívhez, itt is egy-egy országcsoportra váltható jegy. Magyarország Ausztriával (138 eurótól), Romániával (130 eurótól), Horvátországgal (122 eurótól) vagy Szlovéniával (122 eurótól) együtt látogatható ezzel a jegytípussal. A negyedik fajta jeggyel egy országon belül van lehetôség korlátlan számú utazásra a választott idôkereteken belül, ennek árára vonatkozóan nem szerepelt adat a Mintel tanulmányában. További Eurail jegytípusok, amelyek több mint egy ország beutazására adnak lehetôséget használóiknak, a Balkan Flexipass, a Benelux Pass, valamint a Magyarországot is magába foglaló European East Pass. Ez utóbbihoz tartozik – hazánkon kívül – Ausztria, Csehország, Lengyelország és Szlovákia is, felhasználhatósága egy hónapon belül bármely öt egymást követô napra terjed ki. Ez a jegy típus csak nem európai állampolgárok számára érhetô el, ára elsô osztályon 304 USD, másodosztályon 213 USD.

6. Különleges vasúti szolgáltatások 6.1. ELIPSOS, EUROSTAR, LYRIA Európában a vasúti közlekedés kínálatának bôvülésével számos vasúttársaság nyújt – rendszerint országhatárokon átnyúló – különleges, speciális szolgáltatásokat az utasok számára. A 2001 óta mûködô Elipsos egy éjszakai „vonathotel” (Trenhotel), amely Spanyolország és Franciaország, Svájc, illetve Olaszország között teremt összeköttetést, kényelmes alternatívát kínálva az utazók számára. Bár az utazás hosszabb a repülésnél, sokan preferálják a luxuskörülmények közötti, stresszmentes utazást, amely után frissen, kipihenve, reggel érkeznek meg úti céljukhoz. E vonattípus sikerét tükrözi, hogy a társaság 2006-ban már 405 ezer utast szállított. A brit érdekeltségû Eurostar, amely 1994 óta üzemel, Londonból a Csalagúton keresztül Párizsba és Brüsszelbe szállítja utasait. Megalakulása óta több mint 70 millió utast szállított, a piaci részesedése a London–Brüsszel vonalon 64, a London–Párizs vonalon 71%-ot tesz ki. A Csalagút és London közötti vasútvonal átépítésével (ami lehetôvé tette a nagy sebességû vonatok közlekedését ezen a szakaszon is), az utazási idô 20 perccel rövidült, a leggyorsabb vonattal Brüsszelbe 1 óra 51 perc, Párizsba 2 óra 15 perc alatt juthatunk el. Az eredeti, London–Velence útvonalon kívül több útvonalon is közlekedik az Orient Express, amelyek között Budapest is szerepel, például a Velence–Budapest–Bukarest–Isztambul vagy a Velence–Budapest–London útvonalon.

9


A Eurostar vonatok 18 kocsival és két mozdonnyal közlekednek, 750 ülés található rajtuk, ebbôl 544 standard, 206 pedig business. Ez utóbbit 2005 óta két részre – üzleti és szabadidôs szekcióra – osztják. A Eurostar jelentôsen hatott a szabadidôs célú utazások alakulására az érintett desztinációkban, különösen a rövid távú utazások, elsôsorban a városlátogatások számának növekedésére. A párizsi Disneylandhez közvetlen járatok közlekednek, és az észak-franciaországi Lille is a Eurostarnak köszönheti, hogy felkerült az ország turisztikai térképére. A vonatok népszerûségét jelzi, hogy Párizsba napi 17, Brüsszelbe napi 10 járat indul. A speciális igények kielégítésére jött létre a Eurostar fentebb már említett, ún. síjárata is, amely a londoni St Pancras állomásról szállítja a turistákat Franciaország kedvelt sírégióiba. 2008-ban 219 fontba kerül az odavissza jegy, ami önmagában is versenyképes a repüléssel szemben, ugyanakkor számos további elônye is van. A repülôn való nappali utazással nyolc napból hatot lehet síelni, a kényelmes éjszakai vonatokkal viszont akár nyolc teljes napot síelhetnek a téli sportok szerelmesei. Emellett felár nélkül szállíthatók a sífelszerelések, viszonylag rövid idô a check-in, elég kb. 45 perccel elôbb érkezni, az út alatt pedig a fent már szintén említett diszkókocsi is az utasok szórakozását szolgálja. A Eurostarhoz hasonló kezdeményezés a Lyria is, amely 2002 óta üzemel Franciaország és Svájc városai között. Ez a társulás is rendszeresen indít TGV sívonatokat, amelyekkel Párizsból fél nap alatt a svájci Alpokba érhet az utazó. 6.2. MOTORAIL SZOLGÁLTATÁSOK A Motorail szolgáltatás lényege, hogy az utazó magával viheti autóját vagy motorkerékpárját külföldre, ugyanazon a vonaton, amelyen maga is utazik. Ez a típusú utazás praktikus lehet, ha nagyon nagy távolságra kellene vezetni, vagy nagycsaládosok, költözôk utaznak, illetve, ha valak i például autós nyaralást tervez, de hazafelé már gyorsan és kényelmesen szeretne utazni. További elônye, hogy egy igazi környezetkímélô alternatíva (a karbon-dioxidkibocsátás az autóval történô utazásnak mindössze huszad-része), ennek ellenére – igen borsos ára miatt – ez az utazási forma elenyészô szerepet játszik a vasúti közlekedésben. A Motorail jelenleg elsôsorban Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában és Németországban mûködik. 6.3. VENICE SIMPLON ORIENT EXPRESS A Simplon Orient Express Londonból Velencébe közlekedik.9 A luxusvonattal történô utazás komplex turisztikai termék, amelynek legfontosabb elemei az extra magas színvonalú kényelem, az étkezés és a szállás biztosítása a turisták számára az út során. A vonat az 1920as évekbôl származó eredeti, de felújított kocsikkal,

turisztikai termékek 24 órás utaskísérô szolgáltatással közlekedik, neves francia séfek és luxuskivitelû, minden kényelemmel felszerelt magánlakosztályok kényeztetik az utasokat. A társadalmi élet színtere a bárkocsi, ahol zongorista szórakoztatja a vendégeket. Az út Londonból Velencébe két napot vesz igénybe, az utazás életre szóló élményt nyújt. Egyedisége és igen borsos ára10 egyben azt is jelenti, hogy a turista – ha meg engedheti is magának – életében valószínûleg csak egy alkalommal utazik az Orient Expresszel.

7. Foglalás és árak Manapság az európai vonatutak nagy részéhez nem szükséges elôre jegyet váltani, de van néhány nagy sebességû járat, illetve bizonyos idôszakok, amelyek esetében elôfoglalásra van szükség. A vonattal való utazás mára Európa számos területén sok tekintetben kényelmesebb és hatékonyabb a repülésnél, de, mint említettük, a jegyfoglalás és -vásárlás terén még sok a tennivaló. A problémát elsôsorban az országhatárokon túlnyúló utak jelentik, ezek esetében sokszor nehézkes a jegyvásárlás. Az utazó nehezen igazodik el az Európaszerte mûködô rengeteg tour operátor között, amelyek közt még nagyon kezdetleges vagy egyáltalán nincs együttmûködés. Míg 15 éve hagyományosan a speciálisan vonat utakkal foglalkozó irodáktól vagy az 1873 óta éves rend szerességgel, öt nyelven kiadott Thomas Cook európai menetr endbôl tájékozódhattak az utasok, mára az internet vált a legfontosabb információforrássá. Az inter net, amellett, hogy könnyebbé és hatékonyabbá tette a keresést és a jegyvásárlást, lehetôséget teremt a szál lás és egyéb szolgáltatások foglalására, a vasúti jegyek otthoni nyomtatására is. Az egyik leghasznosabb oldal európai utazás tervezéséhez a német vasúttársaság honlapja (www.bahn.de), amely kilenc nyelven nyújt tájékoztatást szinte bármilyen európai út tervezéséhez. Hasonlóan hasznos oldal a „The Man in Seat Sixty-One” (www.seat61.com), amely az árak és a menetrendek összehasonlításával segíti az utazót a legjobb opció kiválasztásában. Egyre több vasúti operátor kínál összetett turisztikai csomagokat a világhálón, így a repüléshez hasonlóan itt is megtehetjük, hogy akár egy tranzakció keretén belül foglaljuk le vonatjegyünket, szállásunkat és az autóbérlést is. A Rail Europe Európában és a világon is az egyik legnagyobb vonatjegy-forgalmazó cég, amely számos technikai fejlesztést indított az elmúlt években az online jegyfoglalás és -vásárlás növelésének érdekében. A beruházások következtében jelentôsen emelkedett 10 2008-ban az egy irányba szóló jegy 1475, oda-vissza utazásra 2140 fontba került fejenként, amennyiben két fô utazik egy lakosztályban.

mind az utazási irodák, mind az egyéni utazók által a társ aság honlapján (www.raileurope.com) vásárolt jegyek száma. Az árképzés és a jegyelôvétel kérdésében többféle irányba indulnak a vasúttársaságok. A franciáknál a magasabb helykihasználtság érdekében a fapadosok árképzéséhez hasonló, az utazás elôtti idôtartammal összefüggô jegyértékesítést terveznek bevezetni, míg Németországban az utasok tapasztalatai alapján és kényelmük érdekében egyes IC járatokon visszaállították a régi rendszert, amely szerint jegy nélkül is fel lehet szállni az IC vonatokra, és azt menet közben a kalauznál is meg lehet váltani. A jövô a jegynélküli utazásé, ehhez azonban még számos technikai fejlesztést kell végrehajtani Európa-szerte. A jegynélküli utazás bizonyára jelentôs megtakarítást jelent majd a vasúti személyzetet tekintve, emellett csökkenti a vásárlással járó stresszt és a hosszú sorban állást az utasok számára. Néhány országban és néhány vonalon már mûködnek különbözô rendszerek. Az egyik ilyen Dániában van, ahol egy Smart-kártya segítségével az utazók fel- és leszálláskor be-, illetve „kicsekkolnak”, a jegy ára pedig levonásra kerül a Smart-kártyához rendelt bankszámlaszámukról a leszállást követôen. Németországban már van lehetôség a mobiltelefonos jegyvásárlásra, amelyet az ellenôr egyszerûen leolvas az utas telefonjáról, Angliában pedig a Tickets@Home szolgáltatást vezette be az egyik vasúttársaság, amellyel már otthon kinyomtatható a vonatjegy.

8. Verseny az utazási iparágban A vasút versenytársa szárazföldön a gépkocsi, illetve a légi közlekedés. A 300 mérföldnél hosszabb utak esetében már többen választják a vasutat, mint a gépkocsit, ha az úti cél településén van vasútállomás, és nem kell sokszor átszállni. Amennyiben egy vagy két ember utazik, a kedvezô díjszabások miatt gyakrabban megéri vonattal utazni, három vagy több utas esetén azonban még mindig az autós utazás a gazdaságosabb. A nagy sebességû vasútvonalak növekvô kiépülé sével a vasút már nemc sak a z autós, de lassan a repülôgéppel történô utazások igazi alternatívájává – versenytársává – is válik. A lélektani határ ebben az esetben a hat óra, vagyis az ennél rövidebb idôtartamú utak esetében a szabadidôs turisták több mint 60%-a választja a vonatozást a repüléssel szemben. Az üzleti utazók esetében ez az idôtartam 3,5–4 óra. Bár ma még megjósolhatatlan a vasúti fejlôdés hatása a légi közlekedésre, több légitársaság a verseny elébe menve az „Oszd meg és uralkodj!” elvét alkalmazza, és együttmûködést alakít ki egy-egy vasúttársasággal. A Lufthansa és a Deutsche Bahn (DB) együttmûködésének eredményeként jött létre például az AIRail, amely Köln,


turisztikai termékek Stuttgart és Frankfurt között egy jeggyel biztosítja a repülô géppel és vonattal való közlekedést az utasok számára.

9. Környezeti kérdések Az egyre gyorsuló ütemben bôvülô európai gyorsvasúthálózat nemcsak a turisztikai kereslet új trendjeinek felel meg, de a környezetvédelmi elvárásoknak is sokkal inkább eleget tesz, mint a légi közlekedés vagy az autózás. A vasúti közlekedés ma a legkevésbé környezetszennyezô utazási forma, alacsony – vagy elektromos vasutak esetén nulla – karbongáz-kibocsátással. Az ATOC mérései alapján egy nagy sebességû elektromos vonat mindössze negyed annyi – vagy még kevesebb – karbon-dioxidot bocsát ki, mint egy rövid távon közlekedô repülôgép. A gépkocsival való utazás kétszer annyi karbongáz-kibocsátással jár, mint a vonatozás. A tudatosabb fogyasztók, a környezettudatos turisták ezért mind többször választják a közlekedésnek ezt a módját utazásaik során. Az utazók mellett ma már a szolgáltatókra is egyre jellemzôbb a környezettudatos magatartás, a zöld gondolkodás és a tenni akarás. Az olyan vasúttársaságok, mint a Eurostar, a Deutsche Bahn, valamint az Osztrák Államvasutak (ÖBB) is különbözô zöld kezdeményezések kitalálói, illetve támogatói, mindhárom társaság külön programot hirdetett a szén-dioxid-kibocsátás jelentôs (21–25%-os) csökkentésére a következô évtizedben.

10. Jövôkép A RailTeam egyesülés létrejöttével és a gyorsvasutak terjedésével egyre könnyebb és zökkenômentesebb lesz az utazás Európában. A társulás a jelenlegi 15 millió utashoz képest 2010-re már 25 millió nemzetközi utazót prognosztizál. 2020-ig több mint 100 milliárd angol fontot kívánnak fejlesztésre fordítani, a hálózatot a jelenlegi 2500 mérföldnyi útpályáról 4000 mérföldre bôvítik. Elôreláthatólag 2015-re befejezôdik a Párizst Budapesttel összekötô „Main Line for Europe” projekt is. Néhány folyamatban levô gyorsvasút-beruházás is a végéhez közeledik a közeljövôben, ezek közül kiemelhetjük a turisztikai szempontból Magyarország számára is érdekes München–Bécs vonalat, amelyen 2008 decemberétôl kevesebb mint négy órára csökken a két város közti távolság. 2010 januárjában bekövetkezik a nemzetközi vasúti szolgáltatások liberalizációja, ami a légitársaságok esetében tapasztalt árversenyt, a vasúti fapadosok elterjedését eredményezheti (például easyRail). A RailTeam állítása szerint a jövôben számos technikai innovációval lépnek az utazóközönség elé: • a jegyfoglalás és -vásárlás megkönnyítésére bevezetik a jegy nélküli utazást mobiltelefonra vagy Smart-kártyára vásárolt jegyekkel,


• a GPS-rendszerek fejlesztésével az utasok még ott-

hon, a pályaudvarra való indulás elôtt ellenôrizhetik, nem késik-e a vonatuk, •a „fedélzeten” alapvetô szolgáltatássá lép elô a wifi, az üléstámlába épített tévéképernyô, amelyen filmet nézni és játszani lehet, •motiváció szerinti utasszegmentáció – üzleti, családi, mozi-, parti- stb. kocsik kialakítása, •új, minden igényt kielégítô pályaudvarok építése, amelyek wifi-kapcsolattal, valamint minôségi ételés italbárok, éttermek széles kínálatával, vásárlási lehetôségekkel és kényelmes várótermekkel rendelkeznek. A gyorsvasutak nemcsak Európában hódítanak. Kínában egy új, mágneses elven mûködô, föld fölött lebegô gyorsvasutat helyeztek forgalomba, amely nyolcperces útja során 240 kilométer/órás sebességgel szállítja az utasokat Sanghaj reptere és városközpontja között. A szolgáltatás sikere valószínûleg hatással lesz Európára, ami az egészen rövid távú utak terjedéséhez vezethet az öreg kontinensen is. Európa legfejlettebb országaiban az idôsödô társadalom, a nyugdíjas korosztály folyamatos növekedése is kedvezhet a vasúti közlekedés további felfutásának. Nagy-Britanniában 2014-re több 65 év feletti, mint 16 év alatti állampolgár lesz, 2025-re a nyugdíjasok több mint fele 75 év feletti lesz. Ez a nyugdíjas korosztály azonban nem hasonlít majd az elôzô generációkra, hiszen ôk már ismerôsen mozognak a technika, az internet világában – például utazást foglalnak maguknak a világhálón –, nyitottak a külföldi utazásokra is, emellett sokkal tudatosabb fogyasztók és utazók, több és magasabb szintû elvárással. Mivel az „idôsebb idôsek” száma is folyamatosan nô, a vonatok akadálymentesítésével komoly szegmens nyerhetô meg a vasútnak, ahol az idôsebb, esetenként mozgásában korlátozott generáció úgy láthat világot, hogy ki sem kell szállnia hozzá a vasúti kocsiból. A jövôkép felvázolásánál említést kell tenni az árnyoldalakról is. A vasúti közlekedés térnyerésével párhuzamosan növekszik a félelem az esetleges terrorcselekmények bekövetkeztével kapcsolatban. Ez azt eredményezheti, hogy a repülôtéri procedúrához hasonló biztonsági intézkedések kerülnek bevezetésre a pálya udvarokon, megnövelve így az utazási idôt és csökkentve a vasút ez irányú elônyét a repüléssel szemben. További információ: Magyar Turizmus Zrt., www.itthon. hu /Szakmai oldalak/Piaci iránytû. A összefoglaló alapjául szolgáló Mintel tanulmány a Kutatási Csoport fogadóórája keretében – minden héten csütörtökön 14 és 17 óra között, elôzetes egyeztetést követôen – megtekinthetô (1115 Budapest, Bartók Béla út 105–113., telefon: (06 1) 488 8710, e-mail: [email protected]).

Turizmusmenedzsment A sötétség vándorai: A látássérültek turizmusának helyzete és esélyei Magyarországon1 Szerzô: Gálné Kucsák Klára2

A segítséggel élô emberek alapvetô joga az idegenforgalmi szolgáltatásokhoz való akadálymentes hozzáférés lehetôsége.3 A mozgássérültek számára egyre több helyszín válik megközelíthetôvé, ugyanakkor az akadálymentesítésrôl való gondolkodás során hajlamosak vagyunk megfeledkezni a látássérültekrôl.4 Ez a fajta hozzáállás leginkább azzal indokolható, hogy a látássérültek szinte észrevétlenül, szegregáltan élnek közöttünk. Tudvalevô, hogy a szemünk az az érzékszerv, amelyen keresztül a legtöbb információ jut el az agyba, a turisztikai mobilitással összefüggô élményszerzést ezért leginkább a látáskárosodás befolyásolja. A látásfogyatékossággal élô emberek ezt a hátrányukat a többi meglévô érzékszervükkel igyekeznek pótolni, és természetes törekvésük, hogy ezt önállóan szeretnék megoldani. Ugyanakkor – felismerve saját korlátaikat – az élet legtöbb területén segítségre szorulnak. A kiszolgáltatottság nagy visszatartó erô, amely a hétköznapi utazások alkalmával is komoly frusztrációt okoz. A turizmus ennek leküzdésében óriási segítséget nyújthat, hiszen a kapcsolatteremtéstôl kezdve az aktív pihenésen keresztül a kultúra intenzívebb befogadásáig olyan lehetôségeket nyújt, amelyekkel az érintettek életminôsége jelentôsen javulhat, ezáltal a társadalomba való beilleszkedésük is gördülékenyebbé és hatékonyabbá válhat. Ma a segítséggel élôk utaztatása világszerte sikeres üzleti vállalkozás, a hazai turizmusban azonban még betöltetlen piaci rést jelent, ezért érdemes az igényeiknek és sajátos fogyasztói magatartásuknak megfelelô szolgátatásokat felkínálni a számukra. A tanulmány a látássérültekre vonatkozóan elsô ízben tárja fel a hazai turizmusban megvalósítandó akadálymentesség problémáját, és rámutat az elengedhetetlen fejlesztések irányaira.

Kulcsszavak: akadálymentesítés, integrálódás, életminôség, segítséggel élôk, turizmus, látássérültek.

Bevezetés A 2001. évi népszámláláskor 577 ezer fogyatékossággal élô személyt regisztráltak Magyarországon, ez a teljes népesség 5,7%-át tette ki. Az adatfelvétel – a KSH szerint is – alulbecsüli a fogyatékos népesség arányát, így a létszám 600 ezer fôre tehetô. A segítséggel élôk között a mozgássérültek aránya 43,6%, a látássérülteké 14,4%, utóbbiból 9443 személy vak.5 Az adatok önmagukért beszélnek, ezért nem csoda, ha a legtöbb ember számára az akadálymentesítés leginkább a mozgásukban korlátozott személyekkel függ össze (Kálmán–Könczei 2002). Valóban ez a legszembetûnôbb, egyben a legköltségigényesebb 1 A tanulmány a Kodolányi János Fôiskola Turizmus Tanszékén megrendezett, „Szakdolgozati workshop, 2007” elnevezésû házi versenyen I. helyezést elért szakdolgozat alapján készült. A témavezetô Dr. Michalkó Gábor volt. 2 Idegenforgalom-szálloda szakon végzett közgazdász. 3 10/2006 (II.16.) Országgyûlési Határozat az új Országos Fogya tékosügyi Programról a 2007–2013. évekre vonatkozóan. 4 A látássérültség mértéke: a vakok, az aliglátók, akik az ép látás 10%val rendelkeznek, a gyengénlátók, akiknek szemüveggel korrigált látásélessége a teljes látás egytizede–egyharmada között mozog. 5 Forrás: KSH 2001.

terület is az akadálymentesítésben, a média is inkább a kerekes székhez kötöttek problémáira hívja fel a figyelmet. Pedig a látássérült személyek száma 1990-hez képest 10 ezer fôvel emelkedett, ami a jelenleginél nagyobb társadalmi figyelmet érdemel. Környezetünk a „tökéletes átlagemberekre” van megalkotva, és sokszor hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy élete folyamán bárki, bármely életkorban mások segítségére szorulhat. A turizmusiparban egyre többen ismerik fel az akadálymentesítés szükségességét, azonban ez elsôsorban a mozgásukban korlátozottakat érinti. A látássérültek e téren is hátrányban vannak, mivel észrevétlenül élnek közöttünk, szegregálódva, a turisztikai szolgáltatások nagyon szûk akadálymentes kínálatára szorítkozva. Kevesen rendelkeznek a látássérültek iránti empatikus készséggel, amely alapján a közlekedést, a fogadóhelyeket vagy éppen a kiállításokat akár csekély mértékben is, de akadálymentessé tennék a számukra. Ahhoz, hogy a turizmusba be tudjuk vonni a segít séggel élôket, figyelembe kell venni az életminôséget kutató szakemberek vizsgálati eredményeit (Kopp–Kovács 2006; Michalkó–Lôrincz 2007). A pszichológiai, az egészségügyi állapottal összefüggô és az elégedettségi mutatók tekintetében a segítséggel élôk és a rokkantnyugdíjasok mindenütt az átlagosnál alacsonyabb értékekkel rendelkeznek, azonban az átlagnépességhez viszonyítva több


Turizmusmenedzsment 1. táblázat A kérdôíves vizsgálatban részt vevôk száma életkor és a látássérültség mértéke szerint Életkor 20 év alatti 20–50 év között 50 év felett Összesen

Gyengénlátó 13 9 2 24

Aliglátó Vak Látássérültség mértéke (fô) 1 0 6 6 8 7 15 13

Összesen 14 21 17 52

Forrás: saját adatgyûjtés

életcélt jelölnek meg, ami segítséget jelent a hátrányt jelentô állapottal való megküzdésben (Szabó 2003). A Nemzeti turizmusfejlesztési stratégiában (2005– 2013) prioritás az életminôség javítása az utazás kedvezô hatásain keresztül. A célokat azonban nem elég meghatározni, a gyakorlati megvalósítás szintjére kell emelni. A használhatóság megteremtése ugyanis olyan befek tetés, amely rövid idô alatt megtérül, mivel megnô a szol gáltatásokat igénybe vevôk száma. A társadalom is jobban mûködik, ha az embereket semmi sem akadályozza abban, hogy igénybe vegyenek egy létesítményt vagy szolgáltatást. Fel kell zárkózni az Európai Unió azon tagállamaihoz, ahol az idôsek és a segítséggel élôk számára az akadálymentes környezet már nem számít különlegességnek, és nekik is változatos turisztikai szolgáltatások igénybevételére van lehetôségük.

1. A kutatás módszere A kutatás elsôdleges célja a látássérülteknek kínált akadálymentes turisztikai lehetôségek feltárása volt. Mivel egy speciális piaci szegmens vizsgálatát kívántuk elvégezni, a kutatás a primer módszereket állította elôtérbe, de a szekunder metodikák is hasznosításra kerültek. A szakirodalom témaspecifikus áttekintésekor a látássérültség biológiai, pszichológiai és szociológiai okait elemzô tanulmányokat, valamint a turisztikai kereslettel és az attrakciómenedzsmenttel foglalkozó szakkönyveket dolgoztunk fel, továbbá szálláshely-katalógusokat, valamint a fogyatékossággal élôk internetes honlapjait tanulmányoztuk. Személyes terepbejárás során, telefonon és levélben kerestük fel a budapesti és vidéki világörökségi helyszíneket, múzeumokat, tapintható tárlatokat, éttermeket, szállodákat. Szakértôi interjúk készültek az aktív turizmussal és a „tapintható tárlatok” megvalósításával kapcsolatban a Paradicsom Klub Egyesület vezetôjével, a Budapest Gyógyfürdôi és Hévizei Zrt. vezetôjével, a BKV Forgalomfelvételi Osztály vezetôjével, a MÁV üzemeltetési igazgatójával, a Volánbusz forgalmi iroda munkatársával, valamint a Novotel Budapest Danube Hotel front office managerével. A szolgáltatók nyitottak voltak, készségesen adtak információt, ugyanakkor fôleg a szálláshelyeken és az éttermekben nem


volt a megkérdezetteknek tudomásuk a látássérültek akadálymentesítéssel kapcsolatos igényeirôl. Az érintettek körében végzett kérdôíves kutatás célja az volt, hogy átfogó képet kapjunk az utazás gyakoriságáról, idôtartamáról, a keresett turisztikai ter mékekrôl és az akadályozottság területeirôl. Az adatfelvétel Budapesten a Gyengénlátók Általános Iskolájának tanulói, vidéken a Vakok és Gyengénlátók megyei egyesületeinek (Békés, Vas, Heves, Pest, Bács-Kiskun, Csongrád és Jász-Nagykun-Szolnok) tagjai között zajlott, összesen 52 fôs mintán. Az iskolásoknál pedagógus jelenlétében, személyes adatfelvétellel történt a megkérdezés, a vidé ki egyesületeknél azok vezetôje segített a kérdôívek kitöltésében, amelyeket postán vagy elektronikus úton juttatott vissza hozzánk (1. és 2. táblázat). A kérdezés módszerét illetôen körültekintôen kellett eljárni, hiszen a látássérült emberekre jellemzô a zárkózottság, az idegenekkel szembeni bizalmatlanság. Ez a tény is magyarázza a kérdôívek viszonylag alacsony elemszámát, ami pedig a vizsgálat korlátozott reprezentativitását veti fel. A válaszadók közel fele gyengénlátó, harmada aliglátó, egynegyede pedig vak volt. A legtöbb válasz a 20 év alattiak csoportjából érkezett.

2. A kutatás eredményei 2.1. A látássérültek utazási szokásai Az életkor szerinti vizsgálatnál három korcsoportot különítettünk el. Figyelembe vettük, hogy a turisztikai kereslet 2. táblázat A kitöltött kérdôívek megyénkénti megoszlása Megye Bács-Kiskun Jász-Nagykun-Szolnok Pest Heves Békés Csongrád Vas Összesen Forrás: saját adatgyûjtés

Kérdôívek száma 11 10 9 8 6 5 3 52

Turizmusmenedzsment 1. ábra A magyarországi látássérültek utazásának gyakorisága (%) 100 80 60 40 20 0 évente többször

Évente

20 év alatt

2–5 évente

5 évnél ritkábban

20–50 év

Soha

50 év felett


kialakulásában a szocializáció a látássérültek esetében is megkerülhetetlen kérdés, így az egyes szocializációs közegekben való érintettség alapján történt a megkérdezettek korcsoportonkénti szegmentálása. Az utazás jellemzôit a felnôtté válásig jelentôs mértékben befolyásolják a család utazási szokásai, valamint az iskola által szervezett kirándulások. A 20–50 év közötti korosztály utazásait már a foglalkoztatottságuk vagy éppen inaktív állapotuk is meghatározza. Az idôsebb, 50 év felettiek keresletét pedig a diszkrecionális jövedelmükön kívül egészségi állapotuk minôsége is befolyásolja. A belföldi és a nemzetközi utazások gyakoriságára vonatkozó válaszok alapján megállapítható, hogy leggyakrabban a 20 év alatti fiatalok utaznak évente többször is (85%), ennek oka lehet az iskola által szervezett táborok, valamint a család utazási aktivitása is. A középkorúak és az 50 év felettiek már csak feleannyian (30–40%) utaznak évente többször, mint a 20 év alattiak, az évenként egyszeri utazásokban azonban ôk vesznek részt nagyobb mértékben (35%) (1. ábra). A célterületen eltöltött idô vizsgálatát szintén a külön bözô korosztályok függvényében végeztük (2. ábra). Az idô sebb, 50 év feletti korosztályból néhány napra utaznak

a legtöbben, a válaszadók egynegyede azonban tíznapos utazást is tesz. A fiatalok megközelítôleg azonos arányban utaznak egy–öt napra, illetve egy hétre pihenni, egynegyedük tíz napra vagy annál hosszabb idôre is elutazik. Ezeket az adatokat is valószínûleg befolyásolják a család utazási szokásai. A középkorúakra a néhány napos és az egyhetes utazás egyforma mértékben jellemzô. A legkeresettebb turisztikai termékek közül a vízparti üdülés a fiatalok és a középkorúak körében népszerû, a gyógyfürdôket és a hegyvidékek kínálatát az idôsebbek veszik igénybe. A 20 év alattiak megközelítôleg 20%-a választja nyaralásához a falusi környezetet, a lovaglási lehetôség, az állatok közelsége, a nyugodt, családias légkör vonzó a számukra. Az iskolai táborokban való részvételük ennél valamivel magasabb arányú. A rövidebb, egy-két napos kirándulások alatt a fürdôket keresik fel legtöbben (20%), a válaszadók 15-15%-a a múzeumlátogatást és az erdei kirándulásokat választja programnak. Az akadályozottság területeinek felmérésébôl megállapítottuk, hogy a legkevesebb segítséget a vakok és az aliglátók kapják, a közlekedésben és a szállodákban érezhetôk leginkább a hiányosságok. A gyengénlátók számára a közlekedés és a múzeumokban szerezhetô 2. ábra

A magyarországi látássérültek utazásának idôtartama az életkor függvényében (%) 70 60 50 40 30 20 10 0

1–5 napra

1 hét 20 év alatt

10 nap 20–50 év

2 hét

2 hétnél hosszabb 50 év felett



Turizmusmenedzsment élmények akadályozottsága a legkirívóbb, de a szállodák információszolgáltatása is komoly gondot okoz. A kérdôívek kiértékelésébôl a látássérültek utazási szokásaira vonatkozóan az alábbi összegzô megállapítások vonhatók le: • Mindhárom vizsgált korosztály évente, sôt évente többször is utazik, a legnagyobb arányban azonban a fiatalok utaznak. Turisztikai aktivitásukat a család utazási szokásai és az iskolai kirándulások gyakorisága határozza meg. •A válaszadók közel fele utazik el évente néhány napra, egyharmada egy hétre, egynegyede tíz napra, egytizede pedig két hétre. A néhány napos utazásokban való érintettség aránya körülbelül megfelel a magyar lakosság utazási szokásainak (60,9%), a fôutazás országos átlaga (44,5%) tekintetében azonban még jelentôs az elmaradás (Magyar Turizmus Zrt./M.Á.S.T. 2007). •A válaszadók változatos turisztikai lehetôségeket vesznek igénybe. Elsôsorban a vízpartok, fürdôhelyek látogatottsága kiemelkedô, hegyvidéki pihenésre, túrázásra is van igény, és a múzeumok is kedveltek.

sára például konferenciatolmács, szakfordító, informatikai munkakörben. Hatékony foglalkoztatásukkal elérhetô lenne, hogy inaktív státusukból kikerülve növekedjen a hazai idegenforgalmi szolgáltatások igénybevételére felhasználható jövedelmük is. 2.3. A TURISZTIKAI TERMÉKEK AKADÁLYMENTES KÍNÁLATA A segítséggel élôk részére a komplex turisztikai termék akadálymentességét kellene megvalósítani ahhoz, hogy esélyegyenlôségüket érvényesítve tudjanak részt venni a hazai turizmusban. Az elôbbiekben körvonalaztuk, hogy a látássérültek körében igen népszerû a fürdôhelyek, a múzeumok, kiállítások látogatása, és az aktív turizmus keretében végezhetô tevékenységre is van igény. Annak érdekében, hogy a meglévô igények kielégítésére hivatott kínálat akadálymentesítése sikeresen valósulhasson meg, az aktív, a kulturális és az egészségturizmuson, valamint azok feltételein keresztül – közlekedés, szálláshely, vendéglátás, kiskereskedelem – mutatjuk be a szolgáltatók elôtt álló feladatokat. 2.3.1. A megközelítést biztosító közlekedés

2.2. A FOGLALKOZTATOTTSÁG MINT A SZABADIDÔ ÉS A DISZKRECIONÁLIS JÖVEDELEM ALAPPILLÉRE A látássérültek körében végzett kérdôíves vizsgálat szerint a válaszadók közel egyharmadának lenne szüksége anyagi segítségre az utazáshoz. Ennek oka e célcsoport speciális munkavállalási lehetôségeibôl és szociális helyzetébôl adódik. A 2001. évi adatok alapján az akkori 64 558 látássérült személy 42%-át a saját jogú nyugdíjasok és járadékosok alkotják. A fennmaradó 58%-ból 18% rokkantsági nyugdíjas vagy baleseti járadékos – azaz inaktív. A többiek (40%) sem tekinthetôk teljes mértékben munkaképesnek, mivel egy részük – kiskorúak lévén – eltartott. A 2001-es adatok alapján mindössze 14% foglalkoztatott, 3% munkanélküli, 13% eltartott, valamint 10% inaktív (VGYKE). 6 2005-ben egy munkaügyi miniszteri tájékoztató szerint az Európai Unióban mért csaknem 40%-kal szemben hazánkban a fogyatékossággal élô emberek 9–12%-a dolgozik (Péter 2005). Ezekbôl a statisztikai adatokból egyenesen következik az a tény, hogy a szabadidônek mint a turisztikai kereslet alaptényezôjének a fogyatékossággal élôk esetében nincs gyakorlati jelentôsége. Alapvetô gazdaság i érdek, hogy azok a megváltozott munkaképességûek, akik járadékokból, segé lyekbôl élnek, mind nagyobb arányban térjenek vissza vagy lépjenek be a munkaerôpiacra, és az ott szerzett méltányos jövedelmükbôl tarthassák el magukat és családjukat. A turizmus ágazatban is látunk lehetôséget magasan kvalifikált látássérült munkaerô foglalkoztatá6

Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Egyesülete.


Az adott desztinációba való eljutás, a turisztikai termék megközelítése a segítséggel élôk számára nagyon nehéz a közlekedés akadálymentesítése nélkül, pedig fontos kiemelni, hogy ezek a megoldások a legtöbb teljesen egészséges ember számára is megkönnyítik az utazást. A látássérültek látásteljesítménye különbözô, ezért az akadálymentesítésnél figyelembe kell venni az eltérô igényeket. A gyengén- és aliglátók számára az észlelést színekkel, az információs táblák megfelelô méreteivel és világítással kell vizuálisan befogadhatóvá tenni. A vak emberek fehér botja egyrészt egyezményes jel, környezetük számára jelzi az illetô látássérültségét, másrészt segédeszköz, információkat közvetít, és segít megelôzni a baleseteket. Ôket hang és tapintás útján érzékelhetô információkkal kell tájékoztatni. Budapestrôl mint turisztikailag kiemelt célterületrôl nem mondhatjuk el, hogy közlekedését a vakok és gyengénlátók igényeit figyelembe véve alakították ki, a legtöbb helyen csak részmegoldásokkal találkozunk. A metróállomásokon óriási segítséget jelentene a vakok számára érdes felület, bottal kitapogatható, talppal érzékelhetô sávok beépítése a burkolatba, ugyanis ezeket követve biztonságosan tudják megközelíteni a peront, a kijáratot vagy a mozgólépcsôt. A BKV szakemberei jelen kutatást megelôzôen hat csíkot martak a frissen felújított Blaha Lujza téri metróállomás kövezetébe, ez azonban csak az alsó utaselosztó csarnokban segít, és nem vezet sehová. Nincs olyan földalattivonal ma Budapesten, ahol a lifthez képest nagyságrendekkel olcsóbb vakvezetô sávok lennének kialakítva, viszont

Turizmusmenedzsment a Batthyány és a Moszkva téren hangjelzéseket adó, útbaigazító rendszereket építettek ki, ami pozitív elô relépés. A felszíni közlekedésben a villamos- és buszmegállók üvegfalait az egész fôvárosban egységesen fehér csíkokkal látták el, ezáltal a gyengénlátók számára is érzékelhetôvé vált az átlátszó felület. A megállókban levô menetrendek nagyon apró betûsek, nehéz elolvasni ôket. Ezzel az interjú során a BKV osztályvezetôje is egyetértett, de az A4-es méret a szabvány, ezt kell alkalmazni. A gyalog átkelôknél hangjelzéssel ellátott jelzôlámpák mindössze 33 helyen vehetôk igénybe, elsôsorban a Vakok Intézetének környékén, a Hermina úton és a forgalmasabb csomópontokban. Ezen a területen is érdemes lenne néhány jó külföldi példát átvenni, például Prágában még a városszéli gyalogátkelôhelyeken is csipog a jelzôlámpa, a metróban szinte mindenütt van mozgássérültek számára lift, Bécsben a mûemléki védettség alatt álló állomásokon is találunk utólag beépített lifteket, Bonnban pedig a metrómegállók különbözô színei segítik a látássérülteket a közlekedésben. Az eltérô színû és bordázatú térkövek alkalmazása járdaszegélyeken, útkeresztezôdésekben teszik könnyebbé a közlekedést. A körúti villamosperonok felújításakor már ezeknek a feltételeknek megfelelô, úgynevezett optikai sáv került kialakításra. Nemcsak a látássérültek közlekedését segítené, ha minden jármûvön bemondanák a megállók helyét. A Budai Várnegyed a fôváros egyik leglátogatottabb nevezetessége, a Moszkva térrôl induló „Vár-busz” járaton viszont egyáltalán nincs hangos tájékoztatás. Való igaz, nem nagy távolságot tesz meg, néhány megállója van csupán, de gesztusértéke lehet a nehezen tájékozódó turisták körében is. A hazai távolsági autóbuszközlekedés legnagyobb részét a Volánbusz Zrt. bonyolítja le. A cég Budapestrôl napi 500 belföldi távolsági autóbuszjáratot közlekedtet az ország mintegy 100 városába, így biztosítva 17 megyeszékhely, valamint a legfontosabb régiók és kirándulóközpontok napi közvetlen és rendszeres kapcsolatát a fôvárossal.7 A vállalat járatai „monopolisztikusan” behálózzák az országot, ehhez képest a jármûveken a minimális akadálymentesítés sincs megoldva. A járatokon egyáltalán nem közölnek hangos információt, a menetrendek olvashatóságával ugyanaz a probléma, mint a BKV-nél. Pozitívum viszont, hogy a VGYOSZ8 érvényes arcképes igazolvánnyal rendelkezô vak tagjai és a velük utazó kísérôk 90%-os díjkedvezmény mellett korlátlan számú utazásra jogosultak. A régebben épült pályaudvarokon még vannak olyan támpontok, amelyek segítik a látássérülteket a kocsiállások megtalálásában, de a 2002-ben épült Nép7 8

http://www.volanbusz.hu. Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége.

ligeti pályaudvaron akadályok halmazával találkoznak a fogyatékossággal élôk. Megfigyeléseink során elôfordult, hogy az autóbusz indulási helyével kapcsolatban a jegyvásárlásnál kapott információ teljesen más volt, mint a valóság. A létesítmény mozgássérültek számára akadálymentesített, de a látássérültek szempontjait egyáltalán nem vették figyelembe az építtetôk. A vasúti közlekedésben a MÁV-nak komplex szolgáltatási stratégiája van az akadálymentes közlekedés biztosítására: célja a helyhez kötött létesítményekben speciálisan létrehozott szociális és vizesblokkok, illetve az átalakított speciális jármûvek együttes használatának biztosítása. A hálózaton üzemelô közel 1500 állomáson hosszú távú célként szerepel a komplex szolgáltatás, amihez beruházásokat, felújításokat, átalakításokat kell elvégezni. A vakok és gyengénlátók számára az akadálymentesítést vakvezetô sávok kiépítésével, a közlekedési utak kontraszt színezésével és szintkülönbségének jelzésével, irányított hangos utastájékoztatással, egyértelmû piktogramok alkalmazásával kívánják megvalósítani. A MÁV szintén biztosítja a korlátlan számú utazásra érvé nyes, 90%-os utazási kedvezményt, és a látássérültet ter mészetesen vakvezetô kutya is kísérheti. Közép-Európa elsô akadálymentes pályaudvara Szombathelyen példaértékûen segíti a látássérültek közlekedését. Az esélyegyenlôség jegyében történt felújítás eredményeként a vakok és g yengénlátók a padlózat burkolatába épített vezetô sávokon haladva, a siketek és nagyothallók, a kerekes székben ülô, mozgásukban korlátozottak pedig korszerû elektronikai és hangtechnikai rendszerek segítségével tájékozódhatnak a belsô térben. Ehhez a programhoz csatlakozott a Vasi Volán, amely a vakok és gyengénlátók számára kialakított egy olyan ATS (Audio Tájékoztatási Rendszer) információs rendszert, amely a buszmegállóhelyeken és az autóbuszokban elhelyezett helymegjelölô, illetve a vakok által használt felhasználói egységbôl áll. E rendszer kiépítése jelentôs mértékben megkönnyíti a vakok és gyengénlátók közlekedését Szombathelyen. Az internetes menetrendek közül legjobban a MÁV inform ációit lehet elolvasni a kontrasztos háttér és a nagyobb betûk használata miatt. A Volánbusz pedig vakok és gyengénlátók számára optimalizált változatot készített. Ha a közlekedési szektor szolgáltatói az esély egyenlôség terén hatékonyan kommunikálnának egy mással, elôbb-utóbb megvalósulna egy olyan, a jármû veken, megállókon és pályaudvarokon kívül az ott található vendéglátóegységek, poggyászmegôrzôk, vizesblokkok, pénztárak stb. akadálymentességét is magában foglaló közlekedési lánc, amelyre fel lehetne fûzni a régiók kiemelt turisztikai attrakcióit, szálláshelyeit. Ezzel lehetôvé tennék a segítséggel élô hazai és külf öldi vendégek aktívabb részvételét a turizmusban.


Turizmusmenedzsment 2.3.2. A turisztikai szuprastruktúra: szálláshelyszolgáltatás, vendéglátás, kiskereskedelem A segítséggel élôknek utazásuk megszervezésekor speciális feltételeket is figyelembe kell venniük. A szálláskatalógusok a nemzetközileg elfogadott piktogrammal jelzik az akadálymentesítés tényét, amely többnyire a mozgáskorlátozottakra értendô. A kutatás során felkeresett legtöbb szálláshelyen nem is tudtak arról, hogy a látássérültek is igényelnék az akadálymentességet. A látássérültek számára – természetesen ha nem halmozott fogyatékosságról van szó – a szükséges mû szak i feltételek hiánya lehetetlenné ugyan nem teszi, de alaposan megnehezítheti a szálláshely használatát. A vakok számára a vezetô sávok nagy segítséget jelentenek, a látóknak pedig – ha igazodik a környezet stílusához – kellemes esztétikai élményt nyújthatnak. A recepción gyakran helyeznek el különbözô tájékoztató anyagokat a szolgáltatásról, programokról, a desztináció turisztikai lehetôségeirôl – Braille írással készítve ezek a vak vendégek számára is hozzáférhetôk lennének. Az országos szinten megkérdezett 23 étterem közül négy budapesti étterem (Mátyás pince, Promenade étterem, Múzeum étterem, Novotel Danube Budapest Hotel) vezetése már felismerte annak fontosságát, hogy Braille írásos étlappal fogadja a vak vendégeket (Vakinfo, 2006. január 23.). A Novotel Danube Budapest Hotelben Braille írásos, több szobatípusra vonatkozó szobaalaprajzok, menekülési út vonal, tûz védelmi tájékoztató áll a vak vendégek rendelkezésére. Ôk a Vakok Egyesületének segítségével készítették el a tájé koztatókat igényes kivitelezésben. A turista szabadidejének egy részét általában vásárlással tölti (Michalkó 2004). Nincs ez másképp a látássérülteknél sem, ez a tevékenység azonban az ô esetükben önállóan nem végezhetô. Ennek egyik akadálya a pénzkezelés. A fémérméket meg lehet különböztetni, de a forint pa pírból készült címletei mind egyforma méretûek, érzékel hetô jelzés nincs rajtuk, még a fémszálak is ugyana zon a helyen vannak. Ezzel szemben például az euró papírcímletei érzékelhetôen eltérô méretûek, ami bizton ság osabbá teszi a fizetést. Speciálisan a vakok és gyengénlátók számára kialakított készpénzkiadó automatákat állított üzembe a K&H Bank országosan már 29 helyszínen, amelyek hangos információkkal segítik a csökkent látóképességûek ATM-használatát. A szálláshely-szolgáltatóknak és vendéglátóknak fel kell ismerni az akadálymentesítésben rejlô lehetôségeket, hiszen nemcsak a hazai, de a külföldi, fogyatékossággal élô turistáknak is vonzó célpont vagyunk (Végh 2004). A számukra speciálisan kialakított szálláshelyek, az empátiával kiegészülô vendégszeretet növelné a tartózkodási idôt, és mivel a látássérültek kísérôvel jönnek, magasabb bevételt is jelentene.


2.3.3. Aktív turizmus A mozgásszegény életmód ellensúlyozására (erre a célcsoportra ez különösen jellemzô) egyre többen keresnek a szabad levegôn végezhetô aktív, tevékeny idôtöltést. Ilyenek például a kerékpár-, vízi-, gyalogés barlangtúrák, a rafting és a lovaglás, amelyek a vakok és gyengénlátók között (értelemszerûen a fiatalabb korosztályban) is kezdenek népszerûvé válni. Az idôsebb korosztályt nagyon nehéz aktív mozgást igénylô programokra kimozdítani annak ellenére, hogy sokan küszködnek mozgásszervi panaszokkal, elhízással és annak fiziológiai következményeivel. A látássérültek, fôleg a vakok számára nagyon fontos, hogy egy-egy túrán olyan személy kísérje ôket, akiben maximálisan megbízhatnak. Ezért legtöbbször olyan, megfelelô szakmai háttérrel rendelkezô egyesületek programjain vesznek részt, amelyek a segítséggel élôk számára is szerveznek aktív mozgást igénylô idôtöltést. Az egyik legkedveltebb aktív program a kerékpározás. Két világörökségi helyszínünkön, a Hortobágyi Nemzeti Park és a Fertô–Hanság Nemzeti Park igazgatóságánál érdeklôdtünk tandem kerékpár bérlésének lehetôségérôl, de sajnos mindkét helyszínen csak a látóknak adatik meg, hogy a nemzeti parkok kínálta természeti értékeinket bérelhetô kerékpárról csodálhassák meg. Hasonló a helyzet a legtöbb kereskedelmi vagy magánszálláshelynél, kerékpárkölcsönzônél is annak ellenére, hogy a tandem kerékpárt nem csak a vakok és gyengénlátók, hanem családok és idôsek is bizonyára szívesen vennék igénybe. 2.3.4. Kulturális turizmus Egy kiállítás célja, hogy minél élvezetesebben és minél szélesebb rétegek számára nyújtson esztétikai élményt. A kiállítást a vakok számára általában nem lehet teljesen akadálymentesíteni, ez azonban gyûjteményfajtánként változó. A gyengénlátók viszonylag kisebb anyagi ráfordítással, csekélyebb változtatásokkal élvezhetnék a kiállításokat. A múzeumon belüli közlekedésben a váratlan szint különbségeket balesetvédelmi okokból célszerû feltûnôen megjelölni: a gyengénlátók számára kirívóan elütô színekkel, míg a vakoknak eltérô felületû burkolat kialakításával (Szoleczky 2005). Hasonló módon lehetne az áramlásvezetést is megoldani egy-egy tárlaton belül, fontos a könnyû tájékozódás biztosítása, ami megfelelô méretû, színû és elhelyezésû irányítótáblákkal történjen (Puczkó–Rátz 2000). Egyre több múzeumban, közgyûjteményben talál kozunk biztató kezdeményezésekkel, a fô kiállítás témájára épülô, tapintható tárlatok kialakításával, audio guide hangvezetéssel, Braille írásos tájékoztatással, a statikus és dinamikus eszközök számukra is megfelelô alkalmazásával (például Nemzeti Múzeum, Természettudományi Múzeum,

Turizmusmenedzsment Szépmûvészeti Múzeum, gyôri Xantus János Múzeum). Ezzel párhuzamosan egyre több a látók számára készült interaktív kiállítás is, melyek a vakok hétköznapi életben való eligazodását mutatják be (egri „Szemfényvesztés” kiállítás, „Árny alatt” kiállítás Budapesten). 2.3.5. Egészségturizmus A vakok és látássérültek, illetve a mozgáskorlátozottak körében kiemelten kedvelt egy-egy fürdôhely meglátogatása. A gyógyf ürdôk fejlesztésére Magyarországon 2001 és 2003 decembere között összesen 14,8 milliárd forint állami támogatást ítéltek oda a Széchenyi turizmusfejlesztési program keretében. Ha megvizsgáljuk, hogy ez a nagymértékû fejlesztés mennyivel járult hozzá a segítséggel élôk akadálymentes közlekedéséhez a fürdôkben, elég változatos képet kapunk. A mozgássérültek részére a mûemlékfürdôkben is végeztek a lehetôségekhez igazodó átalakítást. Néhány helyen a medencék szélén és a közlekedô utakon ugyan eltérô színû csempét és burkolatot alkalmaztak, de a hangos tájékoztatás, piktogramok, információs táblák kialakításánál már nem vették figyelembe sem a vakok, sem a gyengénlátók érdekeit. A legtöbb fürdôben azt a választ kaptuk, hogy éppen elég volt kigazdálkodni a mozgássérültek akadálymentesítését, nincs pénz további fejlesztésre, vagy a látássérültek igényeivel kapcsolatos tájékoztatás hiányát említették. Felmérésünk szerint a látássérültek az akadálymentesítés hiánya ellenére is szívesen keresik fel a fürdôket, de sokkal nagyobb élményt és biztonságot nyújtana számukra, ha egy kis odafigyeléssel számukra is megteremtenék az akadálymentesítést.

3. Összegzés A tanulmány alapját képezô kutatás célja annak feltárása volt, hogy jelenleg Magyarországon a turisztikai szolgáltatások akadálymentessége milyen mértékben teszi lehetôvé a látássérültek számára a turizmusban való részvételt és járul hozzá életminôségük javításához. Itthon valóban otthon érzik-e magukat az érintett csoport utazni vágyó tag jai, vagy továbbra is csak „bolyonganak” a látók számára megalkotott, a fogyatékossággal élôknek csak részben használható épített környezetben. Amíg saját magunk vag y közvetlen környezetünkbôl valaki nem kerül ebbe a kiszolgáltatott helyzetbe, addig hajlamosak vagyunk a másik problémáiról tudomást sem venni. A látásvesztést követôen mindenki átéli a tehetet lenség, a kiszolgáltatottság, a reményvesztés érzését, hiszen a látássérülés az élet minden területén változást idéz elô: új készségek elsajátítását, új szerepek megtanulását, valamint teljes alkalmazkodást jelent

egy új életmódhoz. A látásvesztés alapvetô, többnyire negatív változást okoz az életminôségben, aminek következménye lehet a társadalomtól való elszigete lôdés. A turisztikai termékek morális és fizikai akadálymentesítése a látássérültek integrálódásának lehetôségét adja meg. A látássérültek a turizmusban piaci rést jelente nek, kiszolgálásuk érdemi gazdasági lehetôségeket rejt, hiszen általában kísérôvel utaznak, változatos programokat vesznek igénybe, valamint a bármilyen fogyatékossággal élôk fogadása hosszabb tartózkodási idôt, az elô- és utószezon jobb kihasználását is lehetôvé teszi. A kutatás alapján megállapítható, hogy a látássérültek számára akadálymentesített turisztikai kínálat leginkább az információ hiánya miatt nem alakul ki, ezért az érintettek és érdekvédelmi szervezeteik, valamint a turisztikai szolgáltatók hatékonyabb kommunikációjára van szükség. A segítséggel élôk utaztatásában részt vevô vállalkozókat pályázatok útján nyert támogatással is segíteni kell. Lehetôséget kellene teremteni olyan elôadássorozatokra, tapaszt alatcserékre, amelyeken a hazai turizmusipar vezetô szakemberei, a szolgáltatók és az érintettek érdekvédelmi szervezetei a Nemzeti turizmusfejlesztési stratégiában az életminôség javítására megjelölt feladatokat a gyakorlati megvalósítás szintjére emelik annak érdekében, hogy a hátrányos helyzetben levôk is otthon érezzék magukat itthon.

Felhasznált irodalom KÁLMÁN Zs.–KÖNCZEI Gy. 2002: A Taigetosztól az esély egyenlôségig. Osiris Kiadó, Budapest KOPP M.–KOVÁCS M. 2006: A magyar népesség életminôsége az ezredfordulón. Semmelweis Kiadó, Budapest Magyar Turizmus Zrt./M.Á.S.T. 2007: A magyar lakosság utazási szokásai 2006. Turizmus Bulletin, 11. 1–2. pp. 12–27. MICHALKÓ G. 2004: A turizmuselmélet alapjai. Kodolányi János Fôiskola, Székesfehérvár MICHALKÓ G.–LÔRINCZ K. 2007: A turizmus és az élet minôség kapcsolatának nagyvárosi vetületei Magyarországon. Földrajzi Közlemények, 55. 3. pp. 157–169. Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia 2005–2013 PÉTER T. 2005: A fogyatékos emberek 9–12%-a dolgozik. Vakok Világa, 2005. január. PUCZKÓ L.–RÁTZ T. 2000: Az attrakciótól az élményig. Geomédia Kiadó, Budapest. SZABÓ L. 2003: A boldogság relatív – fogyatékosság és szubjektív életminôség. Szociológiai Szemle 3., pp. 86–105. SZOLECZKY E. 2005: A félig nyitott kapu döngetése: a testi fogyatékosok fogadásának gyakorlati feltételrendszerérôl. Múzeumi Közlemények 2., pp. 70–79. Új Országos Fogyatékosügyi Program, 2007–2013 VÉGH Zs. 2004: A segítséggel élôk turisztikai lehetôségei Magyarországon. Turizmus Bulletin 8., 4. pp. 14–19.


tények és elôrejelzések A világ turizmusának alakulása 2007-ben és 2008 elsô négy hónapjában A 2008/2. UNWTO Barometer felmérés alapján összeállította: Sulyok Judit1

A világturizmus fejlôdése 2007-ben folytatódott: a nemzetközi turistaérkezések száma átlépte a 900 milliós határt, ami 625 milliárd euró bevételt jelent a desztinációk számára. Európa továbbra is vezetô szerepet tölt be (érkezések 54%-a, bevételek 51%-a). A bevételek kontinensünkön 2,7%-kal emelkedtek. Közép- és Kelet-Európában ennél jóval dinamikusabb, 8,6%-os növekedés volt tapasztalható, az egy látogatóra jutó költés 320 euró volt. A legnépszerûbb desztinációk rangsora nem változott jelentôsen, 2007-ben azonban Ukrajna és Törökország „kiszorította” a TOP10-bôl Ausztriát és Oroszországot. Magyarország a nemzetközi turistaérkezések száma alapján 2007-ben a 26., a turisztikai bevételek tekintetében a 44. volt a desztinációk rangsorában. A küldôpiacok közül az elmúlt években a fejlôdô országokat jellemezte dinamikus bôvülés, 2007-ben Kína – a turisztikai költés alapján – az ötödik legnagyobb küldôterületté lépett elô. A TOP10 küldôpiac közül csak Japán esetében csökkent a turisztikai költés 2007-ben. A 2008. év elsô hónapjainak eredményei alapján az idei évre is pozitívak a turisztikai szakemberek várakozásai, a UNWTO elôrejelzése szerint a nemzetközi turistaérkezések száma 2008-ban 3-4%-kal nô. Ezt a szállodapiac teljesítménye és a légi közlekedés bôvülése is alátámasztja. A makrogazdasági elôrejelzések ugyanakkor nem egységesek, a legaktuálisabb kérdések a pénzügyi válság és a tôzsdepiacok problémái, az ingatlanpiaci válság, a magas üzemanyag- és élelmiszerárak, az infláció és az USD gyengülése.

Kulcsszavak: világturizmus, Európa turizmusa, trend, szállodaipar, légi közlekedés, elôrejelzés, desztináció, küldôország. A Turisztikai Világszervezet (World Tourism Organization, UNWTO) elôzetes adatai szerint 2007-ben a nemzetközi turizmusból származó bevételek a világban 856 milliárd USD-t (625 milliárd eurót) tettek ki, ami reálértéken 5,6%-os növekedést takar az elôzô évhez képest. A nemzetközi személyszállításból származó további 165 milliárd dollárral együtt ez több mint 1000 milliárd dolláros bevételt jelent az ágazat számára. Ezzel egyidejûleg a szervezet aktualizált adatai szerint 2007-ben a nemzetközi turistaérkezések száma meghaladta, sôt hárommillióval túl is lépte a 900 milliós határt, ami 6,6%-kal magasabb a 2006. évi értéknél. Európa 2007-ben a turisztikai bevételek 51%-át (433 milliárd USD) mondhatta magáénak, ami néhány százalékponttal elmarad az érkezések számából való részesedéstôl (54%). A bevételek kontinensünkön 2007-ben 2,7%-kal emelkedtek, Közép- és Kelet-Európában ettôl jóval dinamikusabb, 8,6%os növekedés volt tapasztalható, ami 48,3 milliárd dollár (35,3 milliárd euró) bevételt eredményezett a régió számára. Az egy nemzetközi turistaérkezésre esô bevétel 320 euró volt Közép- és Kelet-Európában, ami jóval elmarad az európai (620 euró), illetve a világátlagtól (650 euró). Európában a fajlagos bevétel Észak- (830 euró/érkezés) és Nyugat-Európában (680 euró/érkezés) a legmagasabb. Az általános tendenciával Vezetô kutató, Magyar Turizmus Zrt., Kutatási Csoport. Ukrajna turizmusának eredményeit árnyalja, hogy a turisztikai bevételek alapján a 45. helyen áll a desztinációk sorában. 1 2


– miszerint a bevételek valamivel kisebb ütemben bôvülnek, mint a turistaérkezések száma – Közép- és Kelet-Európában a bevételek növekedése meghaladta a nemzetközi turistaérkezések számában tapasztalt növekedést, amiben az árfolyamok alakulása is szerepet játszott (1. ábra). A legnépszerûbb desztinációk köre az elmúlt néhány évben nem változott jelentôsen. Míg a turistaérkezések számát tekintve Franciaországot Spanyolország és az Amerikai Egyesült Államok követi, a bevételek tekintetében az USA vezetô szerepe figyelhetô meg. A nemzetközi turistaérkezések száma alapján 2007-ben Ukrajna2 és Törökország „kiszorította” a TOP10-bôl Ausztriát és Oroszországot. A tíz legnépszerûbb desztináció 2007-ben a turisztikai bevételek felét, a nemzetközi turistaérkezések 46%-át mondhatta magáénak (1. táblázat). Magyarország a nemzetközi turistaérkezések száma alapján 2007-ben a 26., a beutazó turizmusból származó bevételek alapján a 44. legnépszerûbb úti cél volt. Fô versenytársaink közül Csehország a turistaérkezések számát tekintve a 35., a bevételek alapján a 32. helyen állt. Lengyelország a 17./22., Horvátország pedig a 24./28. desztináció volt az elmúlt évben. A kiutazó turizmus szempontjából vizsgálva a 2007. évet elmondható, hogy Németország továbbra is vezetô szerepet tölt be a küldôpiacok sorában. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy az elmúlt években a nemzetközi turistaérkezések számának növekedéséhez nagymértékben járultak hozzá a fejlôdô küldôpiacok, amit alátámaszt, hogy 2007-ben – a nemzetközi turisztikai költés alapján – Kína az ötödik legnagyobb küldôterületté lépett elô (2005-ben

tények és elôrejelzések 1. ábra A nemzetközi turistaérkezések számának és a turisztikai bevételek változása, 2003–2007 (az elôzô évhez képest, %) 12

10,7 10,1

10 8 6

5,4

4

6,6

5,5 5,1

5,6

3,1

2 0 –1,4 –1,5

–2 –4

2003

2004 2005 Nemzetközi turistaérkezések

2006 Turisztikai bevételek

2007

Forrás: UNWTO

hetedik, 2006-ban hatodik volt). A feltörekvô piacok közül 2007-ben kiemelten jó eredmények jellemezték Szaúd-Arábia, Brazília, Egyiptom, Malajzia, Magyarország, Argentína, Kína, Oroszország, Indonézia, Dél-Afrika, Törökország, Csehország, Írország és Ukrajna kiutazó turizmusát. A tíz legnagyobb piac közül egyedül Japán esetében csökkent a turisztikai költés 2007-ben (2. táblázat). A 2008. január–április közötti idôszakban 5%-kal nôtt a nemzetközi turistaérkezések száma. Optimizmusra ad okot, hogy minden régióban bôvülés tapasztalható, Európában 2,3%-kal nôtt az érkezések száma, itt a legjobban teljesítô desztinációk a Mediterrán-térség országai (+3,8%). Közép- és Kelet-Európát mindössze 0,9%-os növekedés jellemezte, ami Észak-Európával (+1,1%) együtt a legalacsonyabb érték a kontinensen. 2008 elsô hónapjaiban két számjegyû növekedés

volt tapasztalható Finnország, Bulgária, Lettország, Litvánia, Szlovákia, Bosznia-Hercegovina, Izrael, Málta, Montenegró, Portugália és Törökország beutazó turizmusában. Régiónkban – Lengyelország kivételével – a többi desztinációt is növekedés jellemezte 2008 elsô hónapjaiban. A schengeni csatlakozás egyrészt pozitívan befolyásolta a csatlakozó országok – köztük hazánk – beutazó turizmusát, másrészt nehezebbé tette a beutazást Oroszországból, Fehéroroszországból és Ukrajnából, amely országok fontos küldôpiacai régiónknak. A Deloitte adatai szerint 2008 elsô hónapjaiban a szállodák átlagára és REVPAR mutatója nôtt, ugyanakkor a foglaltsági adatok Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában csökkenést mutattak. 2008 elsô négy hónapjában az európai szállodák 62,7%-os kihasználtsággal mûködtek, ami 0,3 százalékponttal marad el az elôzô év azonos 1. táblázat

A legnépszerûbb desztinációk, 2007 Rangsor 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. … 26.

Nemzetközi turistaérkezések Ország Millió fô Franciaország 81,9 Spanyolország 59,2 USA 56,0 Kína 54,7 Olaszország 43,7 Nagy-Britannia 30,7 Németország 24,4 Ukrajna 23,1 Törökország 22,2 Mexikó 21,4

Nemzetközi turisztikai bevételek Ország Milliárd USD USA 96,7 Spanyolország 57,8 Franciaország 54,2 Olaszország 42,7 Kína 41,9 Nagy-Britannia 37,6 Németország 36,0 Ausztrália 22,2 Ausztria 18,9 Törökország 18,5

Magyarország

Magyarország (44.)

8,6

4,7

Forrás: UNWTO


tények és elôrejelzések 2. táblázat A legnagyobb küldôpiacok turisztikai költése, 2007 Rangsor 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. … 48.

Németország USA Nagy-Britannia Franciaország Kína Olaszország Japán Kanada Oroszország Korea

Ország

Milliárd USD 82,9 76,2 72,3 36,7 29,8 27,3 26,5 24,8 22,3 20,9

Magyarország

2,9

2007/2006 (%) +2,7 +5,6 +5,4 +7,8 +22,5 +8,4 –0,2 +14,4 +22,1 +10,8 +8,3 +27,4

Forrás: UNWTO

idôszakának értékétôl. A szállodai szobák átlagára 108 euró (167 USD) körül alakult (+1,5%), ennek eredményeként a REVPAR 68 eurót (105 USD) tett ki, szemben a 2007. évi 67 euróval. Az európainál jóval magasabb foglaltsággal mûködtek a közel-keleti (76,6%), az ázsiai (69,6%) és a középés dél-amerikai (67,9%) házak. A REVPAR ugyanakkor csak a Közel-Keleten (138 USD) volt magasabb az európainál 2008 elsô hónapjaiban. Budapesten a szállodák kapacitáskihasználtsága 55,5% körül alakult 2008. január–áprilisban, ami 1,1 százalékponttal magasabb a 2007 azonos idôszakának értékénél. Bár a budapesti házak foglaltsága elmarad a fô versenytársak, Bécs (63,9%) és Prága (58%) eredményeitôl, szomszédaink szállodáinak kihasználtsága csökkenést mutatott az elôzô évhez képest. Bár a légi közlekedést a kiemelkedô 2007. évet követôen szerényebb eredmények jellemezték 2008 elsô hónapjaiban, Afrika kivételével minden kontinensen növekedett a légi forgalom. Az európai légitársaságok forgalma 2007-ben 5,1%-kal bôvült (belföldi forgalom +1,1%, nemzetközi forgalom +5,4%), ezt 2008 elsô hónapjaiban 3%-os növekedés követte (belföldi forgalom –1,3%, nemzetközi forgalom +3,5%). A nemzetközi járatok 74,4%-os kihasználtsággal mûködtek, ami több százalékponttal elmarad a 2007. év azonos idôszakában mért értéktôl (78,0%). A gazdasági helyzet (magas üzemanyagárak, infláció, kisebb diszkrecionális jövedelem) a légi közlekedést is befolyásolja, több társaság jelentôs kapacitáscsökkentést helyezett kilátásba a nyári fôszezont követôen. A IATA elôrejelzése szerint 2008-ban a légitársaságok 2,3 milliárd dollár veszteséget szenvedhetnek el, ami az üzemanyagárak szinten maradásával (135 USD/hordó körül) akár a 6,0 milliárd dollárt is elérheti. A makrogazdasági elôrejelzések országonként, régiónként eltérôek: míg a világ olyan kihívásokkal küzd, mint a pénzügyi és ingatlanpiaci válság, a magas World Economic Situation and Prospects 2008 (2008. május).

3


üzemanyag- és élelmiszerárak, a magas infláció, az amerikai dollár gyengülése, a tôzsdepiacok problémái, addig számos fejlôdô ország a gazdaság dinamikus bôvülésérôl számol be. A két legjelentôsebb világgazdasági elôrejelzés sem teljes mértékben fedi egymást, a Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund, IMF) optimistább az ENSZ-nél (United Nations Department of Economic and Social Affairs, DESA). A DESA várakozásai3 szerint a világgazdaságot több komoly probléma fenyegeti, úgymint a hitelválság a fejlett piacokon, az ingatlanpiac problémái, a dollár gyengülése, a magas üzemanyag- és élelmiszerárak, amelyek a fejlett és a fejlôdô országok gazdaságát egyaránt befolyásolják. Ennek eredményeként három forgatókönyvet vázol fel a DESA: a mérsékelten optimista verzió szerint a világgazdaság a 2007. évi 3,8%-os növekedést követôen 2008-ban 1,8%-kal, 2009-ben 2,1%-kal bôvül. Az optimista verzió szerint a növekedés 2008-ban 2,8%-os, 2009-ben 2,9%-os lesz. A pesszimista verzió ezzel szemben 0,8%-os (2008-ban), illetve 1,4%-os (2009-ben) fejlôdést helyez kilátásba. Az IMF várakozása, miszerint a világgazdaság 2008-ban 3,7%-kal, 2009-ben 3,8%-kal növekszik, jóval optimistább. Ugyanakkor az elôrejelzéseket a korábbihoz képest lefelé korrigálta a szervezet, aminek hátterében az amerikai gazdasági helyzet áll (3. táblázat). A fejlôdô piacok közül Kína és India továbbra is dinamikusan bôvül, összességében a fejlôdô országokban a GDP 6,7%-os (2008-ban), illetve 6,6%-os (2009-ben) növekedése várható. Az IMF két fontos tényezôre hívja fel a figyelmet: A • z elmúlt években a fejlôdô piacok adták a világgazdasági növekedés legnagyobb részét, ami az alapvetô cikkek (olaj, fém, élelmiszer) iránti keresletet jelentôsen növelte; A • fejlôdô országok egyre fontosabb szerepet játszanak a világgazdaságban, jelenleg a kereskedelem körülbelül egyharmadát adják.

tények és elôrejelzések 3. táblázat A GDP változása a fontosabb európai országokban, 2007–2009 (%) Ország Németország Franciaország Olaszország Spanyolország Hollandia Belgium Ausztria Görögország Írország Finnország Portugália Nagy-Britannia Svédország Norvégia Dánia Svájc Oroszország Törökország Eurózóna Közép- és Kelet-Európa Európa Világ

2007 +2,5 +1,9 +1,5 +3,8 +3,5 +2,7 +3,4 +4,0 +5,3 +4,4 +1,9 +3,1 +2,6 +3,5 +1,8 +3,1 +8,1 +5,0 +2,6 +6,2 +4,0 +4,9

2008 +1,4 +1,4 +0,3 +1,8 +2,1 +1,4 +1,9 +3,5 +1,8 +2,4 +1,3 +1,6 +2,0 +3,1 +1,2 +1,3 +6,8 +4,0 +1,4 +4,6 +2,7 +3,7

2009 +1,0 +1,2 +0,3 +1,7 +1,6 +1,2 +1,7 +3,3 +3,0 +2,1 +1,4 +1,6 +1,7 +2,3 +0,5 +0,9 +6,3 +4,3 +1,2 +4,3 +2,6 +3,8

Forrás: IMF

Európa gazdasági kilátásait nagyban befolyásolja az USA gazdasági helyzete, a világgazdaság hatása az európai export alakulásában is nyomon követhetô. A kontinens pozitív várakozásait támasztja alá a – jelenleg – erôs euróárfolyam a dollárral szemben, ugyanakkor az olajárak alakulása Európában is meghatározó. A 2008. év egészére a UNWTO a nemzetközi turistaérkezések számának 3–4%-os növekedését jelzi elôre. A korábbi évekhez hasonlítva „szerényebb” kilátásokat vizsgálva azonban fontos kiemelni, hogy a 2001–2003 éveket követôen a világ turizmusa a várakozásoknál jóval pozitívabban teljesített, ami kiemelkedô növekedési ütemet eredményezett. A világ turizmusának 2008. évi teljesítményét negatívan befolyásolják a magas üzemanyagárak – amelyek a diszkont légitársaságok

terjeszkedésére is hatással vannak –, a magas élelmiszerárak, az ingatlanpiac gyengélkedése (például az USA-ban, Nagy-Britanniában és Spanyolországban), ami a fogyasztói bizalomra és az üzleti várakozásokra is hatással van. A UNWTO szakértôi paneljében megkérdezett turisztikai szakemberek a 2008. évet az elmúlt évekhez képest érezhetôen kevésbé pozitívan értékelik, a május– augusztusi idôszakra szóló várakozások az elmúlt évek legalacsonyabb értékeit mutatják. A legoptimistábbak a közel-keleti és az afrikai szakemberek, illetve az egyes szakterületeket vizsgálva pedig a desztinációs menedzsmentszervezetek képviselôi. További információ: World Tourism Organization, www.unwto.org.


tények és elôrejelzések A Magyarországra repülôgéppel érkezô külföldi turisták utazási szokásai A Központi Statisztikai Hivatal keresletfelmérése alapján összeállította: Gilyán Csaba1

A Központi Statisztikai Hivatal keresletfelmérése lehetôséget ad, hogy megvizsgáljuk a különbözô közlekedési eszközökkel Magyarországra látogató külföldiek turisztikai magatartását, utazási szokásait, továbbá a magyarországi beutazó turizmusban játszott szerepüket. Jelen tanulmányban a 2004–2007 közötti idôszak felméréseinek legfontosabb eredményeit foglaljuk össze. A légi utasforgalom keretében Magyarországra látogatók száma és súlya a teljes utasforgalomban a „fapados” légitársaságok élénkülô tevékenysége, a jó országmarketing és néhány egyéb tényezô együttes hatására az utóbbi években látványosan gyarapodott. 2004 és 2007 között közel 9%-kal (39,4 millió fôre) nôtt a Magyarországra látogató külföldiek száma. A hazánkba repülôvel érkezôk arányának 6,6% körüli ingadozása mellett a légi úton érkezô látogatók száma is folyamatosan emelkedett. A légiutas-forgalom számos, a teljes utasforgalomhoz képest kedvezô jellemzôvel rendelkezik, amelyeket a cikkben ismertetünk.

Kulcsszavak: statisztika, külföldi látogatók, utazási szokások, légi forgalom. A légi utasforgalom keretében Magyarországra látogatók száma és súlya a teljes utasforgalomban a „fapados” légi társaságok élénkülô tevékenysége, a jó országmarketing és néhány egyéb tényezô együttes hatására az utóbbi években látványosan gyarapodott (1. táblázat). 2004 és 2007 között közel 9%-kal (39,4 millió fôre) nôtt a Magyarországra látogató külföldiek száma. Bár a növekedés abszolút értékét tekintve a közúton történô látogatások képezik a döntô hányadot, a hazánkba repü lôvel érkezôk arányának 6,6% körüli ingadozása mellett a légi úton érkezôk száma folyamatosan emelkedett. A látogatások idôtartamát tekintve elsôsorban a hosszabb (2–4, illetve 5 napot meghaladó) itt-tartózkodások a jellemzôek a repülôvel érkezôkre. A 2–4 napos látogatások esetében a repülôvel érkezôk aránya meghaladja a 27%-ot, a négy napot meghaladó látogatások esetében pedig a 31%-ot.

A teljes tartózkodási idôt tekintve (2007-ben 97,6 millió nap) még nag yobb arányt képviselnek a repülôvel érkez ô külföldiek. Az általuk hazánkban töltött idô 26,6%-a (25,9 millió nap), míg az öt napot meghaladó tartózkodásoknak a 40%-a (22,0 millió nap) ehhez a szegmenshez köthetô. A Ferihegyi repülôtérre érkezô összes látogató (2,6 millió fô) közel 53%-a tölti el az összes repülôvel érkezô utas tartózkodási idejének (25,9 millió nap) a 85%-át. Az átlagos tartózkodási idô tekintetében jelentôs eltérés mutatkozik annak függvényében, hogy valaki közúton vagy légi úton érkezik hazánkba. Egy Ferihegyen keresztül érkezô látogató átlagosan 10,1 napot tölt hazánkban – szemben a közúton érkezô átlagos látogatóval, akinél az átlagos tartózkodási idô – az óriási mértékû tranzitforgalom következtében – nem éri el a két napot sem. A légiutas-forgalom szezonális görbéje a turiszti kai szempontból kiemelkedô harmadik negyedévben általában kevésbé meredek, mint a közúton érkezôké (1. ábra). Ennek a szegmensnek a keresletére tehát kevésbé 1. táblázat

A jelentôsebb repülôterek utasforgalma, 2004–2007 (fô) Budapest Ferihegyi repülôtér Debreceni repülôtér FlyBalaton repülôtér

2004 6 469 054 14 476 21 077

Forrás: KSH, OSAP 1966. és 1725. számú adatgyûjtések Osztályvezetô, KSH Szolgáltatásstatisztikai Fôosztály, Turizmus és Szállításstatisztikai Osztály.

1


2005 8 063 620 33 119 25 932

2006 8 266 677 36 939 63 627

2007 8 597 137 42 900 105 714

tények és elôrejelzések 1. ábra A közúti és légi határforgalom alakulása havonta, 2007 (%) 14 12 10 8 6 4 2 0

január

február

március

április

május

június

július

augusztus

szeptember október

november december

Közúti

Légi Forrás: Határôrség OSAP 1222. számú adatgyûjtése

jellemzô a szezonalitás. 2007-ben a harmadik negyedév 76%-kal haladta meg a legalacsonyabb forgalmat jelentô elsô negyedévet (468,7 ezer fô). A Ferihegyen keresztül érkezôk 91,7%-a (2,4 millió fô) látogat turisztikai motivációval Magyarországra, ami a közúton érkezôk esetében mindössze 26%. A legjelentôsebb turisztikai motivációként a városnézést (27,4%), a rokonlátogatást (19,7%), az üdülést (10,3%), illetve az üzleti turizmust (25%) említették. Tanulási és munkavállalási céllal mindössze a látogatók 2,6, illetve 3,5%-a érkezett hazánkba.

2007-ben a külföldi vendégek 931 milliárd forintot költöttek el Magyarországon a különbözô szolgáltatásokért, illetve termékekért. Ennek 41%-a (381,7 milliárd forint) kötôdött a Ferihegyen keresztül érkezôkhöz. Ugyanez az arány a többnapos utazásoknál már közel 55% volt. Az egy fô egy napjára jutó átlagos költés a repülôvel érkezôk esetében jelentôs eltérést mutat a közúton érkezôk költésétôl. Egy ferihegyi utas átlagosan napi 15 ezer forintot fizet a különbözô szolgáltatásokért, míg a közúton érkezônél ugyanez nem éri el a 8 ezer forintot. Az adatok alapján az is megállapítható, hogy az átlagos 2. táblázat

Fôbb küldôországok állampolgárainak turisztikai magatartása, 2007 Ország Ausztria Csehország Nagy-Britannia Franciaország Hollandia Horvátország Lengyelország Németország Olaszország Románia Svájc Svédország Szerbia, Montenegró Szlovákia Szlovénia Ukrajna USA Egyéb Összesen

Ferihegyi utazók részesedése (%)

Ferihegyi utazók összes kiadásának részesedése (%)

0,2 1,2 73,5 43,7 24,4 0,5 2,7 11,3 21,4 1,6 19,9 52,3 0,2 0,3 0,2 1,3 67,9 28,3 6,5

1,6 9,0 93,3 82,1 45,5 5,4 22,5 19,4 58,5 16,2 34,7 80,2 0,8 2,8 1,9 10,2 92,2 85,6 41,0

Átlagos tartózkodási idô (nap/fô) Közúton 1,8 1,8 2,8 2,9 6,1 1,1 2,1 6,6 3,2 1,4 6,3 5,0 1,2 1,1 1,0 1,4 2,4 1,9 1,9

Ebbôl többnapos 6,4 4,7 8,5 8,4 12,3 2,9 5,2 10,0 6,3 4,9 9,3 13,5 3,1 2,8 2,7 5,3 3,3 7,2 6,7

Ferihegyen 6,6 3,1 7,2 7,7 7,6 3,2 8,3 8,0 6,1 10,4 6,5 7,9 3,8 4,1 2,9 9,6 12,0 12,9 10,1

Forrás: KSH, OSAP 1943. számú adatgyûjtése


tények és elôrejelzések 3. táblázat A látogatók kiadásainak szerkezete, 2007 Költéselemek Szállás étkezéssel Szállás étkezés nélkül Étkezés vendéglátóhelyen Vásárolt élelmiszer, ital Nemzetközi közlekedés Belföldi távolsági közlekedés Autóbérlés Üzemanyag Kulturális programok Egynapos kirándulás Magyarországon befizetve Egészségmegôrzés Gyógyászat Szórakozás Sport, fitness Biztosítás Egyéb ajándékvásárlás Tanulás Egyéb költés Összes költés

Ferihegyi utazók

Összesen

76 588 55 924

Közúton érkezôk Kiadásai, millió forint 66 660 27 694

45 821

64 535

110 356

12,0

11,7

25 088 61 208

70 249 2 568

95 337 63 776

6,6 16,0

12,8 0,5

15 772

2 587

18 359

4,1

0,5

2 360 2 710 9 949

521 29 758 5 730

2 881 32 468 15 678

0,6 0,7 2,6

0,1 5,4 1,0

1 853

792

2 644

0,5

0,1

3 169 3 747 8 481 573 170 47 113 3 407 17 760 381 690

29 192 30 977 16 169 3 303 116 117 367 498 80 579 549 295

32 362 34 723 24 650 3876 286 164 480 3 905 98 339 930 985

0,8 1,0 2,2 0,2 0,0 12,3 0,9 4,7 100,0

5,3 5,6 2,9 0,6 0,0 21,4 0,1 14,7 100,0

143 248 83 617

Ferihegyi Közúton utazók érkezôk Kiadások szerkezete, % 20,1 12,1 14,7 5,0

Forrás: KSH, OSAP 1943. számú adatgyûjtése

napi kiadás a tartózkodás idejével ellentétesen változik. A látogatók költésszerkezetét vizsgálva szintén nagy eltérés mutatkozik a repülôvel, illetve közúton érkezôk adatai között. A ferihegyi utasok elsôsorban szállásra és étkezésre fordítják a kiadásaik 47%-át, de jelentôs az utazási (16%), illetve ajándékvásárlási (12%) kiadásuk is, ami együttvéve a kiadások háromnegyedét teszi ki. Az említett költéselemek összességében a közúton érkezôknél is jelentôs arányt képviselnek (50%), de tekintve az átutazások számát, illetve a rövidebb tartózkodási idejüket, a szállásra és (vendéglátóhelyi) étkezésre fordított kiadásaik már a 30%-ot sem érik el, illetve az utazáshoz kapcsolódó kiadásaik – a „nemzetközi utazások” költéselem helyett – az üzemanyag-vásárláshoz kapcsolódnak. Az összes látogató közel 40%-a Budapestet, míg több mint 14%-uk a Balaton régiót jelölte meg úti célként. A repülôvel érkezô utasoknál az úti cél döntôen Budapest, az utasok 87%-a budapesti célt jelölt meg, szinte függetlenül az érkezés idôpontjától. Budapest mellett egyedül a Balaton régiót lehet kiemelni, amelynek említési gyakorisága – a harmadik negyedévben, a turisztikai fôszezon idején – megközelíti a 10%-ot. A látogatók száma alapján – az átutazók és a munkavállalók magas száma miatt – a szomszédos országok és Németország tekinthetô a legjelentôsebb küldôorszá gainknak (2. táblázat). A repülôvel érkezôk esetében – a távol


ság következtében – szintén Németország a legjelentôsebb küldôpiac (közel 350 ezer fô érkezik innen). Az Egyesült Államokból és Nagy-Britanniából is nagy számban érkez nek légi úton külföldiek, akárcsak Franciaországból, Olaszországból és Romániából. Az amerikai vendégek töltik hazánkban a legtöbb idôt, és náluk a legmagasabb a látogatás alatti összes kiadás is. Ugyanakkor az egy fô egy napjára jutó átlagos költés (csak a kiemelt országokat figyelembe véve) a brit turistáknál a legmagasabb (18 ezer forint/fô/nap). A repülôvel érkezô látogatók 53%-a az Amerikai Egyesült Államokból, Nagy-Britanniából, Franciaországból, Svédországból, Hollandiából, Németországból, Olaszországból és Svájcból érkezik. Ezen látogatók kiadásai teszik ki a szegmens összes költésének 47%-át. Az említett fô küldôpiacok költésszerkezete nem tér el az átlagtól, azaz a szállásra, étkezésre, utazásra és ajándékvásárlásra fordított kiadásaik adják az összes kiadásuk 75%-át (3. táblázat). A hazánkba látogatás céljai között (az említett, repülôvel érkezô jelentôsebb küldôországok esetében) számottevô eltérések figyelhetôk meg. Városlátogatási célból legnagyobb arányban Olaszországból (46%) és Nagy-Britanniából (39%) érkeznek, és magas az e célból ide látogató francia állampolgárok aránya is. Üzleti motivációval elsôsorban a német és holland látogatók érkeznek Magyarországra, a rokonlátogatás viszont egyedül a Svájcból érkezôknél közelíti meg a 30%-ot.

tények és elôrejelzések Az elmúlt évek adatai egyértelmûen igazolják azt a vélekedést, hogy a repülôvel utazók javítják a turizmus teljesítményét, és az átlagosnál lényegesebben nagyobb vásárlóerôt jelentenek. Mivel a légi utazás választása természetesen nagyban függ az úti céltól való távolságtól, a látogatóforgalom állampolgárság szerinti összetétele a légi forgalom esetében jellegzetesen különbözik minden más utazási módtól. A légiutas-forgalomnak a teljes utasforgalomhoz képest tapasztalható kedvezô jellemzôi az alábbiak: • a közúti forgalmat nagyban determináló határ menti ingázó és átutazó forgalom lényegében hiányzik; a • z átlagos tartózkodási idô magasabb;

• k isebb a szezonális hatás; • kedvezôbb a motivációs struktúra, nagyobb a rekre ációs és üzleti céllal utazók száma; •lényegesen magasabb a fogyasztás (költés) szintje; • kedvezôbb a költés szerkezete, nagyobb a szálláshely, a vendéglátás és más turisztikai szolgáltatások súlya. További információ: Központi Statisztikai Hivatal: www.ksh. hu, http://portal.ksh.hu/portal/page?_pageid=37,598153&_ dad=portal&_schema=PORTAL Tájékoztatási adatbázis: http://portal.ksh.hu/portal/page?_ pageid=37,112477&_dad=portal&_schema=PORTAL

TourMIS Workshop és Turisztikai Elôrejelzés Szeminárium Az ETC és az ECM, illetve az ETC és a UNWTO együttmûködésében lebonyolított rendezvény Bécs, 2008. szeptember 11–12. Összeállította: a Magyar Turizmus Zrt. Kutatási Csoportja

2008. szeptember 11-én a Bécsi MODUL Egyetemen került sor az Európai Turisztikai Bizottság (European Travel Commission, ETC) és az Európai Városok Marketingszövetsége (European Cities Marketing, ECM) közös szervezésében a TourMIS turisztikai statisztikai rendszert használók évente megrendezett találkozójára. A workshopon több mint nyolcvan szakértô vett részt számos európai ország nemzeti, regionális és városi turisztikai hivatalai, statisztikai hivatalai, oktatási intézményei és kutatóintézetei képviseletében. A rendszerrel még „barátkozó” résztvevôk betekintést nyerhettek a TourMIS mûködésébe, megismerkedhettek fogalmaival, módszertanával és az adatbázis nyújtotta lehetôségekkel, elsajátíthatták a turisztikai statisztikák letöltésével, interpretálásával és a turisztikai desztinációk eredményeinek összehasonlításával kapcsolatos praktikákat. A már aktív felhasználók értesülhettek az új fejlesztésekrôl, amelyek révén még egyszerûbben nyerhetnek aktuális és jól hasznosítható információkat a TourMIS adatbázisból. A workshop alkalmat adott az adatbázis használata során nyert tapasztalatok megvitatására is. A rendezvény másnapján, szeptember 12-én a turisztikai elôrejelzés módszereirôl és a stratégiai terve zésrôl tartott nemzetközi szemináriumot az ETC és a Turisztikai Világszervezet (UNWTO). A két szervezet együttmûködésében 2008 ôszén kerül publikálásra a turisztikai elôrejelzések kézikönyve, amely a negyedik az ún. „best practice”, vagyis legjobb gyakorlatokat bemutató tanulmányaik sorában – a hatékonyságmérési, a szegmentációs és az e-marketing kézikönyv után. A turisztikai elôrejelzések elméleti hátterének megismerése mellett a részt vevôk betek intést nyerhettek a UN W TO hosszú távú ( Tourism Vision 2020/2030) és rövid távú ( World Tourism Barometer) elôrejelzéseibe, az Oxford Economics modelljébe, valamint több gyakorlati példába is. A desztinációkhoz kapcsolódóan Bécs, Nagy-Britannia és Spanyolország illetékes szakemberei tartottak elôadást. A FUR német kutatóintézet képviselôje a senior utazók jellemzôirôl és jövôbeni keresletükrôl beszélt, Magyarország pedig az ECOSTAT Turizmus Barometer indexének bemutatásával járult hozzá a rendezvény sikeréhez. A – többek között – az európai országok turisztikai statisztikáit tartalmazó, ingyenesen használható Tourmis adatbázis a www.tourmis.info honlapon érhetô el. A turisztikai elôrejelzések kézikönyve – megjelenését követôen –, illetve a már publikált kézikönyvek az ETC és a UNWTO honlapján vásárolhatók meg. További információ: www.etc-corporate.org, www.europeancitiesmarketing.com, www.unwto.org.


Tallózó Konferenciabeszámoló

Global Spa Summit New York, 2008. május 18–21. Összeállította: Dr. Várhelyi Tamás1 A turizmusipart jellemzô fejlôdési tendenciák alapján az egészségturizmus tekinthetô az eg yik legfontosabb szegmensnek. Az egészségturizmusnak, angol terminológiával SPA iparágnak az egészségre, az életmódra, illetve az ezekkel összefüggô termékekre gyakorolt hatása miatt a turizmuson túlmutató jelentôsége is van. Ezért került megrendezésre New Yorkban a Global Spa Summit elnevezésû fórum, amely a Davosban évente tartott Világgazdasági Fórum mintájára szervezôdött, és az ipará g döntéshozóit, a trendek kutatóit és alakítóit, az iparágban tevékenykedô cégek vezetôit gyûjtötte össze közös gondolkodásra. A szervezôk az iparág reprezentánsai voltak, Pete Ellis, a SpaFinder Inc. elnöke vezetésével. Az eseményt a patinás Waldorf Astoria hotelben tartották. A találkozón a globális egészségturizmus-trendek elemzése mellett régiónként is megtárgyalásra kerültek a jellegzetességek. A tanácskozás résztvevôi megállapították, hogy Európa, Észak-Amerika és Ázsia piacmérete nagyjából megegyezik, bár ma még Európa vezet. Az SRI International gazdaságkutató cég segítségével kísérlet történt az iparág méretének és éves bevételének meghatározására is: a cég szakértôi szerint ez 255 milliárd USD, ami az iparág

kiemelt fontosságára utal. A rendezvényen elhangzott információk a turisztikai szakemberek mellett elsô sorban a kormányokat, helyi vezetôket érintik, hiszen a jövedelmezôséget és a multiplikatív hatásokat figyelembe véve szükségszerû az egészségturizmus fejlesztését hathatósan segíteni. Magyarországról e sorok írója került meghívásra, aki elôadásában a közép-európai fürdôkultúra hagyományainak fontosságát emelte ki. Azzal érvelt, hogy a régió ban szerzett tapasztalatok, valamint az orvosi szemlélet a korai egészségturizmusban több szempontból is fontosak az iparág jelenlegi fejlôdési trendjei, a medical spák 2 terjedése szempontjából. A fórumon elhangzottak alapján nemzetközi ös�szehasonlításban Magyarországon sokkal komplexebb módon közelítik meg az egészségturizmust, a fejlesztések tervezését és a mûködtetést is, ami nagyobb bevételeket is eredményez. Számunkra a fórum tanulsága, hogy a magyar balneológiai, egészségügyi hagyományokat megújítva, a medical spa mai trendjeit kihasználva lehetne sikeresen alkalmazni. Emellett ismertségünk javítása érdekében, az információs társadalom fejlôdését figyelembe véve meg kell újítani az ágazat marketingjét.

Konferenciaajánló

Turizmusspecifikus életminôség módszertani konferencia Budapest, 2008. november 13–14. 2008 novemberében kerül sor Budapesten az elsô, turizmusspecifikus életminôség módszertani konferenciára az Önkormányzati Minisztérium Turisztikai Szakállamtitkársága szervezésében. A Nemzeti turizmusfejlesztési stratégiában kitûzött célként szerepel az életminôség javítása a turizmus révén. Ennek mérhetôvé tétele érdekében, a szakterület megbízása alapján a Turisztika Tanácsadók Szövetsége két évvel ezelôtt kezdte el a turisztikai életminôség-index kidolgozását a Rahmann-modell alapján. A turisztikai életminôség-index arra ad választ, hogy a turizmus miképpen hat a turisták és a helyi lakosok életének PhD – CMC, Szolnoki Fôiskola – Compudoc Kkt., [email protected] Az ún. medical wellness-rôl a Turizmus Bulletin XI. évf. 4. számának 30–33. oldalán jelent meg Polgár Judit összeállítása a Tourism Research and Marketing (TRAM) tanulmánya alapján, „Medical wellness – új trendek az egészségturizmusban” címmel.

1 2


minôségére, azaz a gazdasági hasznokon túl milyen a megítélése. A gyakorlati tesztelés három településen (Eger, Gyula, Siófok) történt meg 2007-ben, és bebizonyosodott, hogy a módszertan jól alkalmazható. Mivel a szociológiai, marketing-, földrajzi, turisztikai és tervezési szempontokat is magában foglaló index a maga nemében újszerû megközelítés, nemzetközi érdeklôdés is mutatkozott iránta. A Xellum Kft. közremûködésével elkezdôdött a módszertan tesztelése Brazíliában, Csehországban, Dél-Afrikában, Finnországban, Hollandiában, Malajzián, Nagy-Britanniában, Oroszországban, Portugáliában és Szlovákiában. Az eredmények bemutatására, a módszertan továbbfejlesztésének megvitatására a novemberi konferencián nyílik lehetôség. Az angol munkanyelvû rendezvény részletes programja és a tájékoztató dokumentumok a http://www.mth.gov.hu/ main.php?folderID=852&langchanged=1 linkrôl tölthetôk le.

Tallózó Konferenciabeszámoló

Európai Turizmus Fórum – a keresleti trendek változása jegyében Bordeaux, 2008. szeptember 17–19. Összeállította: Dr. Pap Zoltán1 Az EU soros elnökségét betöltô Franciaország szervezésében került megrendezésre a 7. Európai Turizmus Fórum, amely az Európai Bizottság, a tagállamok nemzeti és regi onális turisztikai hatóságai, az európai turizmus munkaadói és munkavállalói szervezetei és a turisztikai szakmai szervezetek párbeszédének kiemelt eseménye. A Fórum fô témája az európai turizmus keresleti tendenciáinak változása és a gazdasági növekedés esetleges lassulásának a turizmusra gyakorolt hatása volt. A részt vevôket Günter Verheugen, az Európai Bizottság alelnöke, a vállalkozásokért felelôs EU fôbiztos köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta, hogy az Európai Bizottság szándéka a „Versenyképes és fenntartható turizmus agenda” életbe léptetésével az, hogy segítsen megôrizni Európa versenyelônyét a világ egyéb turisztikai desztinációival szemben. A rendezvény résztvevôi megállapították, hogy a gazdasági növekedés megtorpanása, a fogyasztói szokások változása, Európa világturizmusban való részarányának csökkenése miatt a keresleti trendek változásának jobb megismerésére és az ehhez való alkalmazkodás erôsítésére van szükség. Elôtérbe kerül a kreatív élményszerzés szerepe, hiszen a fogyasztók egyre felkészültebbek, igényesebbek és tudatosabbak a turisztikai termékek választásában. Egyre különlegesebb termékek és kommunikációs technikák szükségesek a fogyasztók megnyerésére; a fogyasztói értékítélet szerepe és az ezt közvetítô honlapok, blogok jelentôsége növekszik. Meghatározó a turisztikai desztinációk kreativitása, innovatív képessége és együttmûködési készsége, a versenyképességi és fenntarthatósági szempontok összehangolása. Emellett nagyobb figyelmet kell fordítani a segítséggel élôkre, a fiatalokra, valamint a szociális turizmusra. Hosszabb távon jelentôsen megnô a feltörekvô piacok (Kína, India, Oroszország és Brazília) fogyasztóinak szerepe Európában, akiket elsôdlegesen Európa sokszínûsége, történelmi és kulturális öröksége, gasztronómiája vonz. A magas minôségi követelmények teljesítése csak megfelelôen képzett munkaerô révén biztosítható, az ágazat igényeinek változása azonban gyorsabb, mint a képzés fejlôdése. A turisztikai szolgáltatások rendkívül specializálttá váltak, ehhez az alapképzésnek és a folyamatos felnôttoktatásnak már rövid távon is alkalmazkodnia kell. Az oktatás fejlesztésében különösen fontos szerepe van az ágazati párbeszéd erôsödésének. 1 Osztályvezetô, Önkormányzati Minisztérium, Turisztikai Szakállamtitkárság, EU és Nemzetközi Kapcsolatok Osztály.

A Fórum idején a francia elnökség informális turisztikai miniszteri, illetve felsôvezetôi konferenciát rendezett, ahol megállapították, hogy a turisztikai kereslet elmúlt években tapasztalt növekedési tendenciája változhat az európai országok gazdasági növekedésének lassulása, az olaj- és a nyersanyagárak növekedésébôl fakadó növekvô infláció és a szabadon elkölthetô jövedelmek csökkenése miatt. A tagállamok tapasztalatai azt mutatják, hogy a turisztikai kereslet 2008-ban némileg megtorpanni látszik, bár a turizmus mindennapi fogyasztási cikké vált, amirôl nehezen mondanak le az európaiak, inkább más szolgáltatások fogyasztását csökkentik. A turisztikai célú utazások gyakoribbá, de rövidebbé váltak, emiatt az egy utazás alatti költés is csökkent. A hagyo mányos, nagy nyugat-európai piacok kereslete némileg visszaesett, ugyanakkor a közép- és kelet-európai piacok kereslete dinamikusan bôvül. Növekszik a belföldi turizmus szerepe, a légi utazások aránya, valamint a wellness- és egészségturizmus iránti igény. A magas minôségû szolgáltatások árai részben a jelentôs verseny, részben a csökkenô elkölthetô jövedelem miatt mérséklôdnek. Európa országai meglehetôsen különböznek abban, hogy a lakosság mekkora része tud bekapcsolódni a nem zetközi, illetve belföldi turizmusba. Utóbbi jelentôs piaci potenciállal bír, a belföldi turizmus magyarországi fejlô dése, a belföldi turizmust népszerûsítô kampányok és az üdülési csekk rendszerének keresletnövelô hatása köve tendô példaként került bemutatásra. A francia elnökség javasolta, hogy az Európai Bizottság szervezésében készüljön tanulmány az európai keresleti tendenciák tartós változásáról és a gazdasági tényezôk turisztikai keresleti trendekre gyakorolt hatásáról. Felhívták a tagállamokat a Kisvállalkozási Irányelv (Small Business Act) életbe lépésének és a munkaintenzív ágazatokban az alacsonyabb áfakulcs alkalmazási lehe tôségének támogatására. Második alkalommal került sor a Kiváló Európai Turisztikai Desztináció Díj (European Destinations of Excellence – EDEN) átadására. A díjazottak az eseményt kísérô kiállításon mutatták be térségüket a Fórum résztvevôinek és a nemzetközi sajtónak, amelyen nagy sikert aratott a Magyarországot képviselô Hortobágy hagyományôrzô és megújuló arcát bemutató stand. További információ: http://ec.europa.eu/enterprise/tourism/ events/european_tourism_forum/european_tourism_ forum_2008/index_en.htm, http://www.tourisme.gouv.fr/fr/ z1/ministere_delegue/evenements/forum_europeen.jsp


Tallózó Kutatósarok

ETC Research Highlights A 39 európai ország nemzeti turisztikai hivatalait tömörítô European Travel Commission (ETC) 2008. októberi éves ülésének (General Meeting) és szakmai szemináriumának alkalmából került publikálásra a Kutatói Munkacsoport (Market Intelligence Group, MIG) 2008. évi hírlevele (ETC Research Highlights). A szervezet idén ünnepli fennállásának 60. évfordulóját, a Kutatói Munkacsoport 1986-ban kezdte meg mûködését. A kutatás területén az együtt mûködés célja a közös kutatások lebonyolítása mellett az információ- és tapasztalatcsere. A Kutatói Munkacsoport legfontosabb partnerei a Turisztikai Világszervezet (World Tourism Organization, UNWTO), az Európai Városok Marketingszervezeteinek Szövetsége (European Cities Marketing, ECM), az Európai Utazási és Turisztikai Akciócsoport (European Travel and Tourism Action Group, ETAG) és az Európai Utazásszervezôk Szövetsége (European Tour Operators Association, ETOA). A 2008. évi hírlevél külön figyelmet szentel a klímaváltozásnak, ami a 2008. októberi, San Marinóban megrendezésre került szemináriumnak is központi témája volt. A UNWTO az éghajlatváltozással kapcsolatban azonnali cselekvésre szólít fel. A Kiotói Egyezmény célkitûzése, hogy – a 2000. évhez képest – 20%-kal csökkenjen a szén dioxid-kibocsátás 2020-ra, illetve 50–80%-kal 2050-re. Az éghajlatváltozásra adandó válaszok négy csoportba sorolhatók: adaptáció (megváltozott piaci környezet), a szén-dioxid-kibocsátás mérséklése, a technológia (innováció) és a finanszírozás (kiemelten a fejlôdô országokban). A UNWTO a megoldást a globális keretek között megvalósuló regionális és helyi akciókban látja. A szervezet 2003 óta kíséri figyelemmel a klímaváltozás turizmusra gyakorolt hatásait, ami kutatásokat, szakmai rendezvényeket és találkozókat egyaránt magában foglal. A 2008. évi Turizmus Világnapja (szeptember 27.) központi témája szintén a klímaváltozás volt, ehhez kapcsolódóan indult el a www.ClimateSolutions.travel honlap is. A hírlevél beszámol az ETC folyamatban levô kutatásairól, köztük a japán, a kínai, az oroszországi és az indiai piackutatásokról, valamint a desztináció branding kézikönyvrôl, amely 2009-ben kerül publikálásra. A hírlevélben helyet kapott több tagország aktuális híre, kutatási eredménye is. A román turisztikai hivatal munkatársa által az ETC tagok körében végzett felmérés


eredménye szerint a válaszadó 21 ország közül 16-ban készül Turizmus Szatellit Számla (TSzSz), amelynek kialakításáért a statisztikai hivatalok felelôsek. A turizmus GDP-hez való közvetlen hozzájárulását vizsgálva az élen Spanyolország (10,8%) áll, amelyet Írország (6,6%) és Ausz tria (6,5%) követ. Magyarországon a turizmus közvetlenül a GDP 5,2%-át adta 2005-ben. A lista végén Lengyelország (1,9%) és Románia (2%) található. Az ír turisztikai hivatal (Fáilte Ireland) 2007-ben kezdeményezett kutatást az innováció turizmusban játszott szerepérôl. Az innováció fô mozgatórugói a motiváció, az inspiráció, az irányítás és támogatás. A nemzeti turisztikai hivataloknak az alábbi területeken van szerepük az innovációs kultúra kialakulásában: • stratégia kidolgozása és kommunikálása, • szakmai megbeszélések, vitafórumok, • a fogyasztók, a piac és a versenytársak megismeréséhez nyújtott támogatás, • a gazdasági hatások megértését és mérését segítô eszközök kifejlesztése, • a stratégiai célokkal összhangban levô egyéni kezdeményezések támogatása, • az innovációt motiváló és támogató fejlesztésekbe történô beruházás. A hírlevél olvasói megismerhetik továbbá a 2008. júniusban „debütált”, új finn országmárka fôbb elemeit. A többéves elôkészítés után bevezetett Finnország márka a külkereskedelmet, a beruházásösztönzést és a finn kultúra promócióját foglalja magában. A márka központi elemei (az ún. 4 „C”) az alábbiak: • Creative – egyedi kultúra és vidék, táj, • Cool – éghajlat és ország, • Contrasting – érdekes kontrasztok, ellentétek – négy évszak, nyár/tél, kelet/nyugat, • Credible – biztonság, megbízhatóság. A koncepciót a vizuális megjelenítés (pasztellszínek használata és egy Alvar Aalto által tervezett vázát felülnézetbôl ábrázoló, új Finnország-logó) is támogatja. A hírlevél a European Travel Commisson www.etccorporate.org címen elérhetô oldaláról tölthetô le.

Tallózó Kiadvány- és könyvajánló

E-marketing és turisztikai elôrejelzés kézikönyvek ETC–UNWTO, 2008 Az Európai Turisztikai Bizottság (ETC) és a Turisztikai Világszervezet (UNWTO) együttmûködésében készültek el az e-marketing (Handbook on E-marketing for Tourism Destinations), valamint a turisztikai elôrejelzések (Handbook on Tourism Forecasting Methodologies) kézi könyvek, amelyeket 2008 októberében az ETC éves közgyûlésén, San Marinóban mutattak be. A kiadványok követik a két szervezet együttmûködésében korábban elkészült, a legjobb gyakorlatokat bemutató ún. „best practice” kézikönyvek felépítését.1 Az e-marketing kézikönyv célja, hogy gyakorlati és felhasználóbarát eszközt nyújtson a desztinációs menedzsmentszervezetek számára. Az e-marketing elméleti hátterének bemutatása mellett a tanulmány számos gyakorlati példát is ismertet. A kézikönyv értékes információkkal szolgál arról is, hogy az online marketingkommunikációs eszközök hogyan erôsíthetik más, offline eszközök hatását, emellett külön fejezetekben tárgyalja az e-marketing és a marketing egyéb elemeinek (például kutatás, PR) kapcsolatát, és kiemelten foglalkozik az on-

line marketingeszközök hatékonyságának mérésével is. A tanulmány minden, a turizmusban érdekelt vállalkozás számára is értékes és hasznos információkkal szolgál. A kézikönyvhöz kapcsolódóan megrendezésre kerülô szakmai szemináriumnak 2008. június 16–17-én Budapest adott otthont.2 A turisztikai elôrejelzés kézikönyv a desztinációs menedzsmentszervezetek, illetve a turisztikai elôre jelzések kel foglalkozó szakemberek számára került összeá llításra. A turisztikai kereslet alakulását számos külsô tényezô (például a gazdasági helyzet, a természeti katasztrófák, a klímaváltozás stb.) befolyásolja, a döntéshozók számára eg yre fontosabb folyamatok nyomon követése. A kézikönyv az elôrejelzés alaptechnikáival ismerteti meg az olvasókat, kiemelve az egyes módszerek elônyeit és hátrányait. A gyakorlati példák ismertetése mellett a kézikönyv konkrét módszertani leírásokat is tartalmaz. A kézikönyvek az ETC www.etc-corporate.org címen elérhetô honlapján keresztül vásárolhatók meg.

Melanie Smith és Dr. Puczkó László

Egészség- és wellness-turizmus Butterworth-Heinemann, 2008 Az egészség- és wellness-turizmus napjaink egyik legdinamikusabban fejlôdô turisztikai ága. Melanie Smith és Dr. Puczkó László angol nyelven, „Health and wellness tourism” címmel megjelent könyve vizsgálja azon tényezôket, amelyek e sokrétû ágazat hatóerejeként alakítják és meghatározzák a turisztikai termékfejlesztés irányát, mindemellett pedig ajánlásokat fogalmaz meg a fejlesztések menedzsmentjére vonatkozóan, továbbá tárgyalja az egészség- és wellness-turisták jellemzôit és motivációit. A kiadvány leírja az egészség- és wellness-turizmus fejlôdését és történetét. Az egészség- és wellnessturizmus tartalmát és összetettségét, az aktuális fejlôdési trendeket nemzetközi esettanulmányokon keresztül mutatja be: betekintést nyújt például a karibi és ázsiai spa hotelek mûködésébe, és megismerteti az olvasót az amerikai „day spa”-k vagy az új-zélandi „New Age Fesztivál” holisztikus világával.

A szerzôk értékelik az egészség- és wellness-turizmusban használt marketing- és promóciós stratégiákat, emellett megvizsgálják a menedzsment és üzemeltetés során leggyakrabban felmerülô problémákat is. Melanie Smith a Budapesti Corvinus Egyetem tudo mányos munkatársa, ahol többek között a wellnessturizmus képzéseket tart BA szakon, illetve gyógyfürdô- és holisztikus tárgyú turisztikai projektekben tanácsadóként vesz részt. Puczkó László a turisztikai tudományok doktora, a Xellum Kft. ügyvezetô igazgatója, ahol a turisztikai ágazat vezetôjeként dolgozik, mindemellett a Turisztikai Tanácsadók Szövetségének elnöke.

1

A korábban megjelent hatékonyságmérési kézikönyv (Evaluating NTOs’ Marketing Activities) magyar nyelvû összefoglalója a Turizmus Bulletin 2004/4. számában olvasható.

2 A budapesti e-marketing szeminárium eredményeit a késôb biekben részletesen ismertetjük a Turizmus Bulletinben.


A könyv a Butterworth-Heinemann kiadásában jelent meg,2008-ban. Megrendelhetô a következô két honlapon: http://www.elsevier.com/wps/find/bookdescription. cws_home/716257/description#description http://www.amazon.co.uk/Health-Wellness-TourismMelanie-Smith/dp/0750683430

Tallózó Naptár 2008. NOVEMBER 1–5. 3–5.

47th ICCA Congress & Exhibition (Victoria, Kanada) NHTV Breda – University of Applied Sciences: Voices in tourism development (Breda, Hollandia) 4–6. Fir st World Conference on Space Tour ism (Strasbourg, Franciaország) 5–9. International Conference 2008 – „Cultural and Event Tourism: Issues & Debates” (Alanya, Turkey) 6–9. Spa & Wellness (Budapest) 6–9. International Bureau of Social Tourism World Congress of Social Tourism (Quebec, Kanada) 10–13. WTM 2008 – World Travel Market 2008 13–14. Turizmusspecifikus életminôség módszertani konferencia (Budapest) 13–15. Thermal World Forum (Abano Terme, Olaszország) 14–15. IV. Magyar Földrajzi Konferencia (Debrecen) 17–18. 7 th Meeeting of the World Committe on Tourism Ethics (Róma, Olaszország) 19–21. 9 th International Forum on Tourism Statistics (Párizs, Franciaország)

23–24. Regional Conference on Climate Solution for the Tourism Industry for Middle Eastern and European Countries (Sharm el Sheik, Egyiptom)

2008. DECEMBER 2–4.

EIBTM – European Incentives, Business Travel and Meetings (Barcelona, Spanyolország) 4–6. Marketing Cities: Place Branding in perspective (Berlin, Németország) 5. Centre for Tourism and Cultural Change (CTCC) – Texts and Tours: Developing the Potential of Literary Tourism (Leeds, Nagy-Britannia)

2008. Március 30–2. The 5 th UNWTO International Conference on Tourism Statistics (Bali, Indonézia) 3–5. Planning for the Future – Learning from the Past: Contemporary Developments in Tourism, Travel & Hospitaly (Rodosz, Görögország)

Források: www.world-tourism.org, www.bits-int.org, www.leisureeuropecongress.com, www.tourisme.gouv.fr, Magyar Turizmus Zrt.

A Magyar Turizmus Zrt. Kutatási Csoportjának fogadóórája A Magyar Turizmus Zrt. Kutatási Csoportja folyamatosan gyûjti és rendszerezi a társaság tevékenységében szerepet játszó küldôpiacokról, a versenytársakról, a turisztikai termékekrôl és a turizmust érintô egyéb területekrôl rendelkezésre álló információkat. A nemzetközi szervezetek (például a United Nations Word Tourism Organisation, a Word Travel & Tourism Council, a European Travel Commission) kutatásai, publikációi, a legnevesebb nemzetközi turisztikai szaklapok, a tanulmánykötetek, a hírlevelek mellett a Magyar Turizmus Zrt. által készített kutatások eredményei is megtekinthetôk irodánkban. A Kutatási Csoport minden csütörtökön 14 és 17 óra között várja az érdeklôdôket, akik elôzetes bejelentkezés után személyesen tájékozódhatnak, illetve tanulmányozhatják a kutatási anyagokat. További információ és bejelentkezés az (1) 488 8710-es telefonszámon vagy a [email protected] elektronikus címen.


Itthon otthon van

Recommend Documents