Vértes Krisztián (1976) a Chicagói Egyetem Epigraphic Survey projectjének mûvészillusztrátora, az ELTE Egyiptológia Doktori Programjának hallgatója. Kutatási területe az epigráfia módszertana, az egyiptomi sír- és templomfestészet.
Az epigráfia módszere és lehetõségei Imiszeba sírjában Vértes Krisztián
J
elen munka az ókori egyiptomi Théba sírkutatásának egyik szakterületével, nevezetesen az újbirodalmi festett magánsírok falainak dokumentációs lehetõségeivel foglalkozik egy konkrét sír problematikáján keresztül. Ahhoz, hogy megértsük, mi a feladata és mik a lehetõségei a sírdokumentálásnak a 21. században, rövid áttekintést kell adnunk a thébai temetõ jellegérõl. A temetõ egyes részeire általában arab nevük alapján szokás hivatkozni, így a nyugati parton elterülõ dombok elnevezése szerint jól elkülöníthetõek egymástól et-Taref, Dirá-Abu-en-Naga, Aszaszif, el-Hoha, Sejk-Abdel-Gurna, Dél-Aszaszif és Gurnet-Murai sírjai.1 A temetõben a tudomány mai állása szerint több mint ezer magánsírt tartunk számon, melyek módszeres régészeti és epigráfiai kutatása az 1900-as évek elején kezdõdött. A régió legrégebbi sírjai az Óbirodalomból származnak: a 3. és 4. dinasztia idõszakából masztaba formájú agyagtégla sírokat ismerünk et-Tarífról, valamint az 5. dinasztia néhány megmaradt emlékét az el-Hoháról.2 A régió állami szinten elõször az Elsõ Átmeneti Korban vált fontossá, amikor et-Tarífen felépültek a 11. dinasztia elsõ királysírjai és magánsírjai, II. Mentuhotep (Kr. e. 2061–2010) Deir-el-Bahariban létesített halotti templomával pedig a temetkezések központja véglegesen délre került.3 A mai magántemetõ gerincét az Újbirodalom sírjai adják. Thébának provinciális központból a birodalom vallási fõvárosává tételével (Amonnak az egyiptomi pantheon élére emelésével, valamint Karnak szakrális szerepének növekedésével), továbbá a városnak az udvari politikában játszott egyre jelentõsebb szerepével a temetõ is egyre népszerûbbé vált a növekvõ hivatali apparátus körében. Az e korszakot átölelõ 18–20. dinasztia sírjai mind konstrukciós, mind dekorációs szempontból fontos különbségeket mutatnak. Építészeti fejlõdésüknek, valamint díszítésük korszakonkénti változásának taglalása meghaladná a jelen munka kereteit, így bevezetésképpen csak néhány fontos jellemvonást említek. A thébai újbirodalmi magánsírok többsége általában fordított „T” alaprajzot követ, melynek keresztterme és az ebbõl nyíló hosszanti folyosója az esetek nagy részében díszített, és a kultusz gyakorlásának fõ helyeként szolgált. A dekoráció témája a mindennapi élet, a tulajdonos karrierjének fõ állomásai és a kultusz-szövegek korszakonként változó elegye.4 Míg magát a sírkamrát kezdetben a 18. dinasztia sírjainál zömmel a sír elõudvarában elhelyezkedõ akna alján találjuk, a ramesszida idõszakban a temetkezés általában a hosszanti folyosó végébõl induló, díszítetlen, ún. lejtõs folyosó végére került. A sírok díszítésének technikai kivitelezése igen széles skálán mozog, köszönhetõen annak, hogy a környezõ dombok anyagát – így a sírfalak elsõdleges felületét – adó mészkõ mind vertikálisan, mind horizontálisan alapvetõ minõségbeli különbségeket mutat egy adott sír elhelyezkedésének függvényében. Így általában beszélhetünk közvetlenül a sziklafelületre vésett, emelt vagy mélyített relief-dekorációról, melyet számos esetben – a szikla gyenge minõsége miatt – épített részekkel egészítettek ki. Ugyanakkor gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a felületet vakolással (gipsz vagy sár) egységessé tették, s ezen képezték ki a dombormû valamely változatát. Általánosan megállapítható, hogy a színeknek rendkívül fontos szerepet tulajdonítottak a dekoráció készítésekor, így sok esetben találkozunk a festett relief különbözõ
54
Az epigráfia módszere és lehetõségei
formáival, vagy a vakolt felületre közvetlenül, szárazon alkalmazott festéssel. E technika jellegében a középkori freskófestészethez áll legközelebb.5 A mindenkori díszítés természetesen nemcsak programjában és technikai kivitelezésében mutat jelentõs eltérést az egyes sírok esetében. A sajátos jellemzõk egyik legfontosabb meghatározója lehet az adott korszakra, még szûkebb értelemben véve egy sír adott mûvészeire jellemzõ stilisztikai sajátosságok megállapítása. E kutatási terület az európai mûvészetszemléletben jelentõs gyökerekkel bír, azonban az egyiptológiában csak a legutóbbi évtizedekben nyert fokozatosan létjogosultságot, hála olyan neves kutatóknak, mint A. Mekhitarian, A.-G. Sedid, A. Kozloff, C. Keller vagy M. Hartwig.6 Ahhoz, hogy egy sír dekorációs rendszere mind egészében, mind részleteiben kutathatóvá váljon, elengedhetetlen a sírfalak dokumentálása. A sírok falképeinek bemutatására irányuló tudományos igény szinte egyidõs a modern egyiptológiával, és – sokszor a régészeti tevékenységet is háttérbe szorítva – már az 1930-as évektõl rendszerezett formában jelen van a kutatásban. Ez kezdetben a megnövekedett filológiai és vallástörténeti igénnyel volt magyarázható, mára elsõsorban a rohamosan pusztuló értékek megõrzésére irányul. Érdekes módon a dokumentáció technikai kivitelezésérõl és az adott körülmények közt alkalmazandó dokumentációs technikákról viszonylag kevés szintetizáló munkát találunk,7 az alkalmazott módszerek széles skálájában a legfõbb rendszerezõ elvet sok esetben még mindig a kutató érdeklõdése és nem a dekoráció jellege határozza meg.
A TT (Theban Tomb) 65-ös számú sír epigráfiai felmérése A thébai elõkelõk temetõjének 65-ös számú sírjában 1998-ban kezdõdött meg a falképek részletes felmérése, az 1995 óta folyó régészeti kutatások kiegészítéseként. Az epigráfiai felmérés gerincét kezdettõl fogva a sír festett falképeinek dokumentálása képezte, rögzítve a sírfalak mai állapotát és hûen regisztrálva minden, a falakat ért modern és ókori behatást. A sírfalakon megfigyelhetõ több dekorációs réteg egyidejû bemutatása igen komoly kihívást jelentett. A festmények sérült részein láthatóvá váltak a dekoráció egy korábbi fázisából származó emelt reliefek, továbbá a festett arcok rongálásai, a falakra vésett keresztek és a különbözõ falfirkák a sír késõbbi kopt kolostorba integrálásának nyomait viselték.8 Ahogy arról már korábban az Ókor hasábjain Bács Tamás ásatásvezetõ beszámolt,9 a sírt eredetileg egy valószínûleg Hatsepszut királynõ uralkodása idején (Kr. e. 1479–1458) élt magas rangú udvari tisztviselõ, Nebamun számára kezdték el építeni. Az eddigi kutatásokból megállapíthatóvá vált, hogy a korábbi feltételezésekkel szemben a sír e korai, Nebamun-kori dekorációs fázisa is meglehetõsen komplex képet mutat.10 Szinte biztosra vehetõ, hogy a mostani keresztterem összes fala – bár különbözõ készültségi állapotban – díszítve volt. A terem keleti falain részben elkészült a kivételes minõségû, a korszak sírjaira jellemzõ tematikai elemeket hordozó emelt relief dekoráció, míg a többi fal az elõrajzolás többé-kevésbe látható jeleit (négyzethálók, heker-fríz-díszítés, hieroglifák, néhol jól kivehetõ alakok) mutatja.
E félbehagyott munkát folytatta késõbb, IX. Ramszesz uralkodása (Kr. e. 1126–1107) alatt egy pap, Amon templomi levéltárának fõnöke, Imiszeba, aki újabb helyiségekkel és új dekorációs programmal egészítette ki a kisajátított sírt. A díszítésnek e második, a jelenlegi kutatás szempontjából legfontosabb fázisában az új tulajdonos a korábbi reliefeket részben lecsiszoltatta, részben vakolatréteggel fedette el, majd erre festtette saját dekorációs programját – hûen a késõ ramesszida stiláris elvekhez, mégis egyedi módon. A falakat, mennyezeteket és oszlopokat borító festmények Imiszeba kivételes intellektusáról tanúskodnak. Jeleneteibõl világossá válik, hogy a ramesszida magánsírok családi zsánerképei helyett a királyi halotti templomok és a királysírok dekorációs programját tartotta kiindulópontjának. Képeinek egy részét jól láthatóan Karnak és Medinet-Habu templomaiból másoltatta, természetesen a sír jóval szerényebb méreteihez igazodva.11 Még így is monumentálisnak számító falképei (a legnagyobbak 40 m²-esek) egyedi tematikájuknak, kivételes részletgazdagságuknak, valamint magas mûvészi kivitelezésüknek köszönhetõen epigráfiai szempontból kiemelkedõ figyelmet kívánnak. A kutatás középpontjában már a kezdetektõl sem csupán a falfestmények lemásolása, grafikus közzététele állt, hanem ezen túlmenõen az egyes festõkezek (festõi attribútumok) megkülönböztethetõvé tételére és a stiláris jellemzõik megõrzésére is hangsúlyt helyeztünk. További fontosságot kölcsönöz a sír-dekoráció vizsgálatának az a tény, hogy a késõ Ramesszida-korból Imiszeba sírja mellett mindössze egy biztosan datálható magánsírról tudunk a thébai temetõbõl. A VIII. Ramszesz idejébõl származó 113-as számú sír (Kinebu) szinte teljes megsemmisülésével a TT 65 a 20. dinasztia sírhagyományának utolsó képviselõjeként áll elõttünk. Természetesen a már említett dekorációs programbeli különlegességek miatt nem vonhatunk le messzemenõ következtetéseket a korszak magánsír-mûvészetére vonatkozóan a sírban – egyébként rendkívül jó állapotban – fennmaradt festményeket alapul véve. Viszont datálhatósága, a név szerint ismert festõk által készített, a korabeli thébai elit nagyszámú képviselõjét és legfontosabb ünnepeit felvonultató jelenetei nagy kortörténeti jelentõséggel bírnak.12 Ahhoz, hogy a sírdekorációs program tágabb összefüggéseiben is kutatható legyen, az alapot a minden részletre kiterjedõ faldokumentációnak kell biztosítania. Ezért az elmúlt tíz év során az eddig megjelent thébai sírpublikációk (fõként a német kiadású DAIK AV és Theben sorozat kötetei) eredményeinek, valamint a falfestmények összetettségének figyelembevételével egy olyan egyedülálló módszer került kidolgozásra, mely az egyes falképeket a maguk teljességében, minden részletet és stiláris sajátosságot megtartva képes reprezentálni. Az eljárással kapcsolatban a következõ alapelveket emelhetjük ki: Az egyes falak a jelenetek tematikájából adódóan önálló, megbonthatatlan egységet képeznek, így a dokumentációnak minden falszakaszt mint önálló festményt kell kezelnie. Ez korábban sírpublikációknál soha nem alkalmazott dokumentációs méreteket jelent. Ugyanakkor az óriási méretek mellett (melyeket publikáláskor természetesen a megfelelõ mértékû kicsinyítéssel adunk vissza) az apró részleteknek is láthatóaknak kell maradniuk, hiszen ezek adják a festmények legfontosabb stiláris sajátosságait. Kiemelt szerepet kell szánni a színeknek mint a látvány fontos elemeinek, meg kell oldani, hogy a festett falakat ne csak
55
Tanulmányok
nyeként kerültek a falakra, ezért ahol tehetjük, fontos megkülönböztetnünk az elsõdleges – legtöbbször vörös, néhol sárga színnel festett – vázlatot a végleges produktumtól – ez a fakszimilében szaggatott vonallal történik. Természetesen egy festmény bemutatásakor nagyon fontos részét képezi a módszernek a színek felvétele, mely a falfestmények szerves és elválaszthatatlan része, karakterisztikájának egyik legfõbb meghatározója, egyúttal a publikációk egyik legproblematikusabb eleme. A színek fekete-fehérben történõ visszaadására az Imiszeba-sírban ún. színkód-rendszert használunk, mely az alapszínek (fekete – sötétkék/zöld – világoskék/zöld – sötétvörös – vörös – rózsaszín – sárga – világossárga – fehér) szürkeárnyalatos változatának tónusbeli különbségein alapul. Nagyon fontos megjegyeznünk, hogy a fakszimile kéImiszeba és felesége áldozati asztal elõtt a sír kereszttermének délnyugati falán szítésekor a színek az eredeti (a fest(a szerzõ felvétele) mény keletkezésekor használt) színértékeiknek megfelelõen szerepelnek, így mint a körvonalak szerkezeti halmazát, hanem mint valós szí- például a sokszor felszívódó, eltûnõ sötét színek (sötétkék, nes felületeket láttassuk, mindezt a publikáció lehetõségeihez fekete) visszaadása nagyban befolyásolja a végeredményt.14 Szintén fontos tulajdonsága a helyszíni munkának a falak séigazítva. Végül mindazt az információt integrálni kell a dokumentáci- rüléseinek, ebbõl adódóan a falképek hiányzó részleteinek keóba, amit a kutató a helyszíni munka során feltárni képes: a kü- zelése. Erre a problémára a kutatók általában háromféle módon lönbözõ festési rétegek, állapotok, valamint a késõbbi behatá- reagálnak: (i) A sérülések elhagyásával a fakszimile sokkal átsok összességét egymástól jól elkülönülõ jelzésrendszerrel kell tekinthetõbbé válik, hiszen a vonalakat sokkal folyamatosabbérthetõvé tenni. E rendszer elemeinek a sír egészét tekintve nak látjuk, viszont érthetetlenné válnak azok a területek, ahol hiányzik a dekoráció.15 (ii) Ha a sérüléseket azokon a helyeken mindenhol egyformán érvényesülniük kell. A módszer maga a fakszimile másolás, a tudományos interp- hozzáadjuk a dokumentációhoz, ahol a vonalakat keresztezik, retáció és a számítástechnika adta lehetõségek sajátos kombi- érthetõbbé válnak e területek, viszont nem kapunk teljes képet nációjából adódik, melynek során a kézi rajzolásból adódó elõ- a falsérülések rendszerérõl.16 (iii) Ha viszont a sérüléseket a falnyökre nagy hangsúly helyezõdik. A dokumentáció három képek teljes egészében a rendszerhez adjuk, az összhatás zavaegymástól jól elkülöníthetõ fázisa (1) a helyszíni munka, mely rossá válhat.17 Ennek ellenére az Imiszeba-módszer fontos elea fakszimile (a falról készített, az eredetivel megegyezõ méret- me a teljes „kitörés-rendszer” (a sérülések elnevezése a szakarányú valósághû másolat) elkészítését foglalja magában, (2) a zsargonban) feltérképezése, mely így a kép fontos elemévé stúdiómunka, melynek során a fakszimilérõl tusmásolat készül, válik. A vonallal körülhatárolt, kitöltetlenül hagyott területek valamint (3) a számítógépes utómunkálatok, melyek képessé nemcsak a sírt ért különbözõ természeti behatásokról árulkodteszik az anyagot a publikálásra. nak, hanem a szándékos rongálásokról (pl. az arcok említett (1) A helyszíni munka során a falak festett díszítésérõl a fal- kivésése a kopt idõszakban ) is világos képet adnak. ra helyezett átlátszó és rugalmas anyagra ceruzamásolat készül, (2) A stúdiómunka során a már meglévõ fakszimile rajzokmely a falak felületének jelenlegi állapotát a lehetõ leghûbben ról egy újabb, végleges másolat készül, ezúttal tussal, megtarthivatott visszaadni. Az eljárás során nemcsak az eredeti falfest- va az eredeti falfestmény 1:1-es méretarányát, viszont némimények kerülnek felvételre a rendszerbe, hanem minden olyan képp változtatva a vonalak rendszerén. Ennek során az elõbb beavatkozás (egykorú és modern graffiti, kopt keresztek, falfir- említett kitörések körvonalai vékonyabb vonalvastagságot kapkák, stb.), amely a fal jelenkori összképének kialakításához nak, ezáltal a rajzon a háttérben maradnak, míg a festett vonahozzájárult. A festett vonalak felvétele során fontos az eredeti lak jóval erõsebb körvonalai biztosítják a dekoráció elsõbbséecsetvonások jellegének (irányának, vastagságának stb.) meg- gét a falsérülésekkel szemben. Így egyúttal kiküszöbölhetõ a õrzése, így a rendszerbe a vonalakat mint saját körvonallal ren- kitörések nagy számából adódó zavar is. Az elõrajzolás a végledelkezõ festett felületeket integráljuk. Ez ugyan a dokumentá- ges változatban szintén vékonyabb vonalvastagsággal szerepel, cióval eltöltött idõt a duplájára növeli, viszont így az ecsetvoná- és a fakszimile szaggatott vonalképzését megtartva a harmadik sok a késõbbiekben saját színértéket kaphatnak, valamint fontos aspektusát adja a vonalrajznak. megõrizhetõek az adott festõkre jellemzõ stiláris jegyek.13 MiEddig nem esett szó az építészeti elemek kezelésérõl, mevel a festmények sokszor többszörös koncepcióváltás eredmé- lyek viszonylagos egyszerûsége – nagy, függõlegesen és víz-
56
Az epigráfia módszere és lehetõségei
Az ugyanarról a területrõl készített rajz a színárnylatok hozzáadása után
szintesen lehatárolt sík falfelületek, melyeket csak a másodlagos betemetkezések számára vágott falüregek törnek meg – megengedi, hogy a festett dekorációval szemben elenyészõ szerepet szánjunk nekik. Így ezek határvonalait szimpla körvonalak adják a rajzon, melyek belsõ oldalán sraffozással jelezzük a térmélységet. Ugyanezt a módszert alkalmazzuk abban az esetben is, ha átlátszatlan, el nem távolítható anyag (denevérürülék, darázsfészek stb.) borítja a felszínt, lehetetlenné téve az alatta lévõ réteg dokumentálását. A stúdiómunka technikai kivitelezésének utolsó fontos eleme az anyag megválasztása, amelyre maga a tusrajz készül. Ez a fal teljes hosszában végigfutó, egymást részben fedõ pauszrétegeket jelent, melyek szélessége megegyezik a jelenleg elérhetõ maximális szkennelési mérettel, így nagy segítséget nyújt a késõbbi digitalizálási folyamatban. (3) A dokumentáció harmadik és egyben utolsó fázisát ugyan a „számítógépes utómunkálatok” közös címszóval illettem, de a dokumentáció e szakaszában is fontos szerep jut a kézi rajznak. Mivel ebben az állapotban a fakszimile még mindig csupán a körvonalak kitöltetlen hálózata, a követezõ lépésben meg kell teremtenünk a feltételeket a színkódrendszer alkalmazásához. Ehhez a szkennelést és digitális összeillesztést követõen a rajz radikális (általában 25%-os) kicsinyítésére, valamint papírra nyomtatására van szükség.
A színek hozzáadása a fakszimile-rajzhoz a dokumentációs folyamat legidõigényesebb, legtöbb odafigyelést követelõ, egyben a leglátványosabb változásokat produkáló része. Itt érdemes külön felsorolni a legfontosabb alapelveket: 1. Az egyes színek szürkeskálában való megjelenítésének legfõbb oka a színárnyalatok számtalan variációjának problematikájában rejlik. Például amikor az ókori festõ a vörös testszínt festette, annak végsõ árnyalatát nagyban befolyásolta a felület anyaga, a háttér alapszíne, az egymásra festett rétegek száma vagy az aktuális napra kikevert festék pigment-összetétele. E rendszer pontos visszaadása rajzban lehetetlen, egyúttal szükségtelen is, hiszen a mai fejlett digitális fotótechnika tökéletesen betölti e szerepet. Ugyanakkor a színárnyalatok alapszínekre redukálása értelmetlen, hiszen ez semmivel sem áll közelebb a valósághoz, mint a szürkeárnyalatos változat, viszont drágábbá teszi a publikációs folyamatot.18 2. A fentiekbõl következõen az egyes területekhez tartozó konkrét színárnyalatok pontos meghatározása a kommentárban kap helyet, és – a fotódokumentáció kiegészíteseként – az egyiptológiában széles körben alkalmazott Munsell-rendszer alapján történik, mely egy adott színárnyalatnak az általános színskálán való elhelyezkedését számokban fejezi ki.19 3. Mivel a nagy színfelületek festése, valamint a finom részletek hozzáadása gyakran több, egymást követõ munkafázisban
57
Tanulmányok
történt, ezért a színkitöltések alkalmazása nagyfokú flexibilitást követel az epigráfustól, és szabad kézzel történik, megtartva az eredeti színfolt-vonal reláció természetességét. 4. Az egyes színek szürkeárnyalatos megfelelõjének tónusértékeit a felületek különbözõ sûrûségû és nagyságú pontokkal történõ kitöltésével érjük el, figyelve arra, hogy mindig homogén felületet képezzünk, mely képes az adott szín mélységét megfelelõen és az összes fal esetében azonos módon érzékeltetni.20 5. A színkódok hozzáadása szintén tussal történik; egy-egy festmény „színezése” gyakorlatilag a vonalrajz teljes átrajzolását jelenti. Az így kapott végeredmény újraszkennelt nagyfelbontású változata lesz az alapja az adott falról készülõ dokumentációnak, mely a fal egészérõl, csakúgy, mint részleteirõl, a lehetõ legteljesebb képet nyújtja. Amint a módszer rövid ismertetésébõl világosan látható, az Imiszeba-sír faldokumentációjának célja nem a fényképezõgép által megfogható objektív nézõpont rajzi reprodukálása, hanem annak az adathalmaznak a rajzi lenyomata, amit az epigráfus a
fal elõtt dolgozva feltárni képes. Így a végeredmény természetesen rendkívül szubjektív, és a kutató egyéni látásmódját, valamint epigráfiai felkészültségét messzemenõen tükrözi, miközben a teljes körû fotódokumentáció kiegészítéseként megfelelõ képet ad a sír dekorációs programjáról. A festett falak dokumentálása a sírban jelenleg a befejezõ fázisában tart, a helyszíni fakszimile rajzok elkészültével és a stúdiómunka befejeztével az eredmények digitalizálása és a megfelelõ publikációs lehetõségek felkutatása a legfontosabb jövõbeli feladat.21 Mindemellett az epigráfiai kutatás is tovább zajlik a sírban, ennek egyik fõ irányvonala az egyes festõkezek elkülönítése, valamint az ókori mûvészek munkamódszereinek, a festõmûhelyek mûködésének teljesebb megértése. A festett réteg alatt megõrzõdött 18. dinasztia kori reliefekre is egyre több figyelem irányul. Jelenleg folyik annak a dokumentációs módszernek a kidolgozása, mely visszaadhatja a kitörésekben látható reliefek kivételes minõségét, és képes a festmények alatti rétegek feltérképezésére is.
Jegyzetek 1 F. Kampp-Seyfried, „The Theban Necropolis: an Overview of Topography and Tomb Development from the Middle Kingdom to the Ramesside Period”: N. Strudwick (szerk), The Theban Necropolis – Past, Present and Future, London, 2003, 2–10. 2 Bõvebben a thébai óbirodalmi sírokról lásd M. Saleh, Three Old-Kingdom Tombs at Thebes (DAIK AV 14), Mainz am Rhein, 1977. 3 A régió középbirodalmi magánsír-építészetérõl összefoglalóan lásd B. Jaroš-Deckert, Das Grab des Jnj-jtj.f – Die Wandmalereien der XI. Dynastie (DAIK AV 12), Mainz am Rhein, 1984. 4 L. Manniche, „The So-called Scenes of Daily Life in the Private Tombs of the Eighteenth Dynasty: an Overview”: N. Strudwick (szerk.), The Theban Necropolis, 42–45. 5 Az Imiszeba-sírral kapcsolatos építészeti és technikai felmérésrõl, az alkalmazott dekorációs eljárásról bõvebben lásd Harsányi E. – Kurovszky Zs. – Vadnai E. – Kriston L., „Beszámoló egy thébai nemesi sír (TT 65) restaurátori felmérésérõl”: Mûtárgyvédelem 27 (2000) 7–21. 6 Néhány fontosabb munka a teljesség igénye nélkül: A. Mekhitarian, Egyptian Painting, Geneva, 1954; A. G. Shedid, Stil der Grabmalereien in der Zeit Amenophis’II. – Untersucht an den Thebanischen Gräbern Nr. 104 und Nr. 80 (DAIK AV 66), Mainz am Rhein, 1988; A. Kozloff – B. Bryan (szerk.), Egypt’s Dazzling Sun – Amenhotep III. and his World, Cleveland, 1992; C. Keller, „A Family Affair: the Decoration of Theban Tomb 359”: V. Davies (szerk.), Colour and Painting in Ancient Egypt, London, 2001, 73–93; M. Hartwig, Tomb Painting and Identity in Ancient Thebes, 1419-1372 BCE, Turnhout, 2004. 7 A legfontosabb módszertani összefoglalások: R. Caminos, „The Recording of Inscriptions and Scenes in Tombs and Temples”: Ancient Egyptian Epigraphy and Paleography, New York, 1976, 3–28; L. Bell, „The Epigraphic Survey: the Philosophy of Egyptian Epigraphy after Sixty Years’ Practical Experience”: J. Assmann – G. Burkard – V. Davies (szerk.), Problems and Priorities in Egyptian Archaeology, London, 1987, 43–55; C. Traunecker, „Les techniques d’épigraphie de terrain: principles et pratique”: J. Assmann (szerk.), Problems and Priorities…, 261–298; J. Malek, „Egyptian Epigraphy as Practiced at Memphis”: EES Newsletter 3 (1988) 4–6. 8 Bács T. A., „The So-called ’Monastery of Cyriacus’ at Thebes”: EA 17 (2000) 34–36.
58
9 Bács T., „Thébai kutatások: a 65. számú sziklasír és környéke”: Ókor (2005/3) 107–113. 10 Bács T. A., „First Preliminary Report on the Work of the Hungarian Mission in Thebes in Theban Tomb No 65 (Nebamun/Imiseba)”: MDAIK 54 (1998) 49–64. 11 Bács T. A., „Art as Material for Later Art: the Case of Theban Tomb 65”: V. Davies (szerk.), Colour and Painting in Ancient Egypt, 94–100. 12 Bács T. A., „A Royal Litany in a Private Context”: MDAIK 60 (2004) 1–16. 13 Az „Imiszeba-módszer” legközelebbi párhuzamát lásd K.-J. Seyfried, Das Grab des Paenkhemenu (TT 68) und die Anlage TT 227, Theben VI, Mainz am Rhein, 1991. 14 H. Guksch, Die Gräber des Nacht-Min und des Men-cheper-Ra-seneb – Theben Nr. 87 und 79 (DAIK AV 34), Mainz am Rhein, 1995, 99–105. 15 E. Dziobek, „Reconstructing the Wall Scenes in Theban Tomb 63”: BES 9 (1987/88) 5–13. 16 E módszert a Chicago Oriental Institute Epigraphic Survey használja elõszeretettel, csak egy példát kiragadva: Epigraphic Survey – The Festival Procession of Opet in the Colonnade Hall (Oriental institute publications 112), Chicago, 1994. 17 D. Polz, „Excavation and Recording of a Theban Tomb – Some Remarks on Recording Methods”: J. Assmann, Problems and Priorities…, 119–140. 18 B. Bryan, „A Work in Progress: The Unfinished Tomb of Suemniwet”: EA 6 (1995) 14–16. 19 Munsell Soil Color Charts, Revised Edition, New York, 1992. 20 A színkitöltések inkonzisztens használatára vonatkozóan lásd szintén K.-J. Seyfried, Das Grab des Paenkhemenu…, Beilage I–II. 21 Az „Imiszeba-módszerrel” készített eddig megjelent részletrajzok: Bács T. A., „Theban Tomb 65: the Twentieth Dynasty Decoration”: EA 21 (2002) 24; Bács T. A., „A Royal Litany…”, 3; Vértes K., „Aesthetics and Objectivity – New Ways and Old Tradition in Object Documentation”: Proceedings of the Fourth Central European Conference of Young Egyptologists (Studia Aegyptiaca XVIII), Budapest, 2007, 396.
