A GAZDASÁG MINT
határozott választásj szjtuációra vonatkozjk, mégpedig
INTEZMENYESITETT FOLY AMAT*
olyanra, amelyben az eszközök különbözõ felhasználási módjai között azért kell választani, mert ezek az eszközök nem állnak rendelkezésre elegendõ mennyiségben valamennyi cél realizálásához. Ha ~z eszközök felhasz-
.
!
Fc5célunk ebben a tanulmányban, hogy meghatározzuk a "gazdasági " terminusnak azt a jelentését, amelyet
nálási módjai közti választás szabályait a racionális cselekvés logikájának nevezzük, akkor a logikának ezt a változatát, rögtönzött terminussal, formáljs ökonómiának keresztelhet jük el. A "gazdasági " kifejezés két alapjelentésében, a szubsztantív és a formális jelentésben nincs semmi közös. Az utóbbi a logikából ered, az elc5bbia tényekbõl.
valamennyi társadalomtudományban konzjsztens módon kapcsolhatunk hozzá. Minden ilyen kísérletnek abból az egyszerl1 felismerésbc51kell kiindulnia, hogya "gazdasági" terminus, amennyiben az emberj tevékenységre vonatkoztatjuk, két független eredetl1 jelentés-összetevõt tartalmaz. Szubsztantív és formális jelentésnek fo~iuk nevezni ezeket. A "gazdasági" kifejezés szubsztantív jelentése"az ember megélhetésének a természettlSl és embertársaitól
A formális jelentés szabályok egy sorát implikálja, melyek az elégtelen eszközök alternatív felhasználási módjai közti választásra vonatkoznak. A szubsztantív jelentés nem tartalmazza sem a választást, sem az eszközök elégtelenségének mozzanatát. Az ember megélhetése nem feltétlenül vonja maga után a választás szükségességét, s ha választani kell is, nem feltétlenül az eszközök "ritkaságának" korlátozó hatása következtében; az élet legfontosabb fizikai és társadalmi feltételei között vannak olyanok - például a levegc5 és a víz elérhetc5 bc5-
való függésébõlszármazik. A természeti és társadalmi környezettel folytatott cserefolyamatrautal, amennyjben ez a cserehozzájuttat ja az embert anyagi szükséglet-kjelégítésénekeszközeihez. A "gazdasági"kjfejezés_formálisjelen~ a cél-esz-
ségevagy egy szeretc5anyának gyermeke iránti odaadása -, amelyek általában véve nem járnak ezzela korlátozó hatással. A kétfajta kényszerÍtc5erõ úgy viszonyul egymáshoz,mint a szillogizmus ereje a gravitációs erlShöz.Az egyik törvényei az elme tõrvényei, a
köZ viszony logikai daságos" vagy
jellegéblSl származik,
"gazdálkodás"
min.t a "gaz-
szavak mutatJák.
Meg-
másikéi természettörvények. :
l .
K.Polanyi,C.M.ArensbergésH,W.
Pearson(szerk,):Trade
hatna távolabb
szemantlkallag
az lranytu
ellentétes pólusaihoztartoznak. Feltételezésünk
and Market... i. m. 243- 270.1.
A két j~le~tés ne~ ~s áll~
egymástól;
sze:in~
a
"gaz
d
as
áo"k'fj" ~l
1
,~J~zesne
k
egyedül a szubsztantlv Jelentése teSZI lehetove, hogy
228
229 { ~;:.~c_"."."'c_c
--
~ ~:
~---~--
,
megalkossuk a fogalmakat, amelyekre a társadalomtudományoknak az összes empirikus múlt- és jelenbeli gazdaság vizsgálatához szüksége van. Az általános vonatkoztatási rendszer, amelynek megalkotására törekszünk, ily módon azt kívánja, hogy tárgyunkat szubsz-
ber, sem Webert követõen Talcott Parsons nem tudatosította e megkülönböztetés jelentõségét a szociológiai elemzés számára. S valóban, úgy látszott, nem szólnak jogos érvek a két alapjelentés megkülönböztetése mellett, hiszen ezeknek - mint mondottuk - gyakor-
tantív terminusokban közelítsük meg. Ebben, mint láttuk, elsõsorban az akadályoz, hogya "gazdasági" fogalmában naiv módon összekeveredik két jelentés, a szubsztantív és a formális. Az ilyen jelentés-összeolvasztásban természetesen nincs semmi kivetnivaló, ameddig tudatában vagyunk korlátozó következményeinek. De a "gazdasági" közhasználatú fogalma anélkül egyesíti a "létfenntartás" és a "ritkaság" jelentéseit, hogy eléggé tudatosítaná bennünk, milyen veszélyekkel jár ez az összeolvadás a világos gondolkodásra.
latilag egybe kellett esniük (amíg a piaci gazdaságra alkalmazták õket). Ám míg a köznyelvben merõ pedantéria volna különbséget tenni a "gazdasági" szó két jelentése között, egyetlen fogalomban való összeolvadásuk súlyos kárt okozott a társadalomtudományok egzakt metodológiájának. A közgazdaságtan természetes kivételt képezett, mert ennek a tudománynak a fogalmai a piaci rendszerben kellõen realisztikusnak bizonyultak. De az antropológus, a szociológus vagy a történész a gazdaság
Ez a jelentéskombinációlogikailag véletlenszerûkö-
rülményekbõl eredt. Az utolsó két évszázad Nyugat-
funkciójának, az emberi társadalomban betöltött he-
j
lyének vizsgálata közben a piactól különbözõ intézmé-
Európában és Észak~Amerikában az emberi megélhetés olyan szervezetét hozta létre, amelyre a választás szabályai történetesen kiváltképp alkalmazhatók. Ez a gazdasági forma az árszabályozó piacok rendszerében áll. Mivel a csereaktlJsok ebben a rendszerben szereplõiket az eszközök elégtelenségébõl származó választásokra
késztetik,
a rendszert
vissza
lehetett '
vezetni
nyek sokaságába ütközött, amelyekbe az ember létfenntartása beágyazódik. Ezek nem közelíthetõk meg egy olyan analitikus módszer segítségével, amelyet a gazdaság speciális - sajátos piaci elemek jelenlététõl függ6 - formája számára alkottak meg.! 1 Az összetett fogalom kritikátlan használata hozzájárult ahhoz, amit "ökonomisztikus megtévesztésnek" ~evezhetnénk, ,s ami a gazdaságnak piaci formájával való mesters~ges a~onosít~-
egy ,;
1 " 1 lkl . O.ya? semara, ~~e yre a a mazhatok a "gazdaságI kIfeJezésformálIs Jelentésén alapuló módszerek. Ameddig a gazdaságot egy ilyen rendszer uralja, a formális és b a szu
t sz
,. antlv
1 ' Je entes
k gya
or
1 .1 at] ag
b egyeesnek.
sábanáll. Hume-tól ésSpencert61 Frank Knightig ésNorthopig
II
a társadalmi
. A
Robbins esszéje (The nature and
laI-
kusok tényként fogadták el ezt az összetett fogalmat; egy Marshall, egy Pareto vagy egy Durkheim ugyan csa
k
magu
kéva '
ék tett.
E gye
tumusz mûvében a terminust,
d ". l u
Menger
' bIráIta
gondolkodás mindig ebben a korlátOzásban szenve-
dett, valahányszor a gazdaságproblémáját érintett.e"Lionel. A közgazdaságtudomány significance of economic
természete és Jelentõsége science, 1932) hasznos
ugyan a közgazdászok számára, de végzeteseneltorzítja a kérdést. Az an~ropológia.t~riiletén Me.llville Herskovits újabb ~ûve a Gazdaság'1esést jelent
posz-
de sem õ, sem Max We~
antropolog'1-a Herskovits
(Economw Anthropology, úttör6 kísérlete után (A
gazdaságiélete - The economic life ofprimitive
1952), Primitív
Vlsszanépek
peoples, 1940).
-'-
:
230
~~--,
~~-
231
-
.
Ebben áll érvelésünk hozzávetõleges szerkezete.
Tanulmányunkat a "gazdasági" kifejezés két jelentésébõl
levezetett
fogalmak
közelebbi
vizsgálatával
kez~jük; elõ~.zör a f~~mális, azután a s~~~sztantív j~lentest vesszuk szemugyre. Ennek lehetove kell tenme az empirikus - primitív és archaikus - ökonómiáknak a gazdasági folyamat intézményesítési módja alapján történõ leírását. A kereskedelem, pénz és piac három' intézményén ellenõrizhetjük ezután elméletünket. Korábban ezeket kizárólag formális terminusokban defi-
niálták; így minden nem-piaci megközelítés ki volt
mint a babonától. Mert bármi legyen a cél, a racionali-
'
'1
:
1 .!
zárva. Szubsztantív terminusokban való tárgyalásuk tehát közelebb kell vigyen bennünket a kívánt egyetemes vonatkoztatási rendszerhez.
az utóbbi
pedig elvezet az
;
saban. Eszkoz mIndaz, amI alkalmas a célszolgalatara akár a természettörvények, akár a szóban forgó játék
: 1
,,/
törvényei (konvenciói)folytán. fgy a racionalitás nem a célokravagy az eszközökrevonatkozik, hanem az eszközöknek a célokkal való egyeztetésére.Nem feltételezi például, hogy ésszerûbb ragaszkodni az élethez, mint a halált keresni, vagy hogy az~elsõesetben ésszert1bb a tudománytól várni az élet meghosszabbítását,
kek szinte végtelen változatosságának megfelelõen.
és a gyermeki szeretetre s a szabadban való életre való együttes hagyatkozást. _~~lt_~Y~_L~___a választást az eszközö~...~~
ökonómiaianalízishez. . A racionális cselekvéstitt úgy definiáljuk, mint eszközök megválasztásátmeghatározott célok vonatkozá,
ésszerû bárm~y~n más elv al~pjá~ cseleke~ni, ~int amiben éppen hIszünk. fgy az ongYIlkos racIonálisan cselekszik, ha olyan eszközt választ, amelyik elõidézi a halált; és ha a fekete mágia híve, ésszerû varázslóhoz fordulliia a cél elérése érdekében. A racionális cselekvés logikája tehát minden elképzelhetõ eszközre és célra alkalmazható az emberi érde-
míg a megfelelõeszközökegyaránt felölelik a pohárvizet
I
A formális fogalmak vizsgálatában induljunk ki abból a módból, ahogy a racionális cselekvés logikája létreökonómiát,
választjuk nem vollia
A sakktól vagy a technológiától kezdve a vallásos életig vagy a filozófiáig a célok a legmindennapibbaktól a legrejtélyesebb és legbonyolultabb dolgokig terjedhetnek. Hasonló a helyzet a gazdaság területén, ahol a célok magukba foglalhatnak mindent a szomjúság pil~anatnyi csillapításától az egészségesöregkor eléréséig,
A GAZDASÁGI" KIFEJEZÉS FORMÁLIS " ÉS SZUBSZTANTfv JELENTÉSEI
hozza a formális
tás abban áll, hogya célliak megfelelõen meg az eszközöket, s ami az eszközöket illeti,
1 ~
1: ---
menny_i_s~diktálja, a !acionális cselekvésl~gikája adöntéselméletnek ama változatá!á alaku!,_~~-~ mális ökonómiának neveztünk. Ez_I~oEikail~g~~~~ ~ , , öss~~~p~~lv~ az emberIgazd~s~..r°galmaval,deegy lépéssel már közelebb áll hozzá. A formális 2konó~ia,
-mint mondottuk, olyan választ~i.E!!ly_z~~.Y~t:-ko~i~~~~e-lyekaz eszközök~~gte!enségébE~~-.-a:!. Ez ~~ynevezett ritkaságij)~~~~_~. Feltételezi, elõször is, az eszközökelégtelenségét;másodszor,hogy a választást ez az elégtelenség diktálja. Az eszközöknek a célokhoz viszonyított elégtelenségét a "kipipálás" egy-
232
233 1'"
~ V
szerûmûvelete állapítja meg, kimutatván, hogy elegendõ eszköz áll-e rendelkezésre az összes cél megvalósításához. Hogy az eszközök elégtelensége választáshoz vezessen,két feltételnek kell teljesülnie: adva kell lennie az eszközök több mint egyféle felhasználási módjának,
valamint a célok rangsorolásának (azaz legalább két, preferenciasorbarendezett célnak). Mindkét feltétel faktuális. Érdektelen, hogy az eszközökfelhasználásának egyetlen használati módra való korlátozása konvencionális vagy technikai természetû - s ugyanez a helyzeta célok rangsorolásávalis.
,t~~ykérdés,"~~ár a Természet, akár a Jog határozza meg az eszközök elégtelenségét. V é~ül, de nem utolsó!~rban az ökonómiai an~lízis. Ez a tudomá~_a formális ökonómiának egy me~h~
[
-tározotttípusú ~~~gra, nevezetesena piaci rend~ s~~~~~_~1!~_~azásából származik. A gazdasá~ittolyan intézményekben testesül m~~~~az indi:: gások kiindulópont jának, am~ll~~--~~~~~9lY-1J!:matot alkotják: Ez az árszabályozópiacok általánossá válás-ának"-KÖve~~~~~ye:AJavak és szolgáltatások
Miután ily módon operacionális terminusokban definiáltuk a választás, elégtelenség és ritkaság fogalmát, könnyen beláthatjuk, hogy amiként vaiI eszközök közti választás az eszközök elégtelensége nélkül, úgy van elégtelenség is választás nélkül. A választást diktálhatja a jó elõnyben részesítése a rosszal szemben (morális választás), de az olyan szituációk is, mint pl. egy útkeresztezõdés, ahonnan két vagy több út vezet rendeltetési célunk felé, amelyek azonos elõnyökkel és hát-
- "beleértve a munka, a föld és a tõke használatát is mind piacon vásárolhatók, s következésképpen mindnek ára van; mindenfajta jövedelem javak és szolgáltatások eladásából származik: bérbõl, földjáradékból és tõkekamatból, amelyek csak az eladott dolgok jellegének megfelelõ árak különbözõ típusaiként jelennek meg. A vásárlóerõ mint beszerzési eszköz általános elterjedése az igények kielégítésének folyamatát átváltoztatja az elégtelen mennyiségben rendelkezésre álló
rányokkal
és alternatív
járnak
.Az eszközök
(operacionálisan
bõsége ~indkét
diktált
esetben
választás).
csak növelné
módon felhasználható
zetesen a pénz
eszközök
- neve-
- allokációjává. Ebbõl következõen a mind feltételei, mind következményei
- ahelyett hogy csökkentené - a választás nehézsé-
választásnak
geit. Magától értetõdik, hogy a ritkaság a racionális cselekvésszinte minden területén éppúgy elõfordulhat,
mennyiségileg meghatározhatók az árak formájában. .Azt lehet mondani, hogy - az árramint par excellence
mint ahogy hiányozhat is. Nem minden filozofálásme-
gazdaságitényre összpontosítva -'- a formális megkö-
rül ki az alkotó képzelõerõ mûködtetésében - a feltevésekkel való takarékoskodás dolga is lehet. Vagy hogy , visszatérjünk az emberi létfenntartás szférájához, ~~"
zelítési módszer teljes leírást nyújt a gazdaságról mint az eszközök elégtelensége által diktált választások meg-
~Qnyoscivilizációkban a ritkaság s~ituációi szinte~_~:telesek, míg másokban fájdalmasan általánosak. Mind,,~~zekbenaz esetekben a ritkMág megléte vagy hiánya
az ökonómiai analízis tudományágát. Ebbõl következnek a határok, amelyek között az ökonómiai á'nalízis hatékony módszernek bizonyulhat.
határozta folyamatról. E leírás fogalmi eszközeiteszik
~"JJ ictt234
235
'~'~"\c
A formális jelentés használata a gazdaságot mint gazdálkodási aktusok, azaz mint ritkasági szituációk által diktált választások sorozatát jellemzi. Míg az ilyen aktusokat vezérlõ szabályok egyetemes érvényûek, valamely meghatározott gazdaságra oly mértékben alkalmazhatók, amennyire ez a gazdaság ténylegesen ilyen aktusok sorozata. Hogy a gazdasági folyamatot alkotó elhelyezéBiés elsajátítási mûveletek kvantitatív eredményeket adjanak, elégtelen eszközökre vonatkozó és árak által orientált társadalmi cselekvések függvényeinek kell mutatkozniuk. Ilyen szituáció csak egy piaci rendszerben áll fenn.
és az emberi gazdaságközti
Az elhelyezésimozgásoka szállítás mellett magukba
?~zefüggés tehát vaI6ban--e8etleges:--AZ-ár;zaMly~ piacok rendszerén kívül azÖkon6miai analízis mint a gazdaság mûködésének vizsgálati módszere nagyrészt IeIveszti relevanciáját. ~61~mert példa erre a kö~onti füg-
foglalják a termelést is, amelyben a tárgyak térbeli helyváltoztatásának szintén lényeges szerepe van. A javak alacsonyabb rendûnek vagy magasabb rendûnek számítanak a fogyasztó szempontjából vett hasznosságuk mértéke szerint. A javaknak ez a jól ismert "rangsora "
_A
I
formális~~~~an
suk, hogyan járulnak ezek hozzá vonatkoztatási rendszerünk kidolgozásához. A folyamat a mozgás fogalmaiban végzett elemzésre utal. A mozgások vagy az elhelyezésben, vagy az elsajátításban, vagy mindkettõben végbemenõ változásokra vonatkoznak. Más szavakkal, az anyagi elemek vagy térbeli helyük, vagy birtokosuk cseréléséveI változtathatják meg pözíci6jukat; ezek az egyébként nagyon különbözõ helyzetváltoztatások járhatnak együtt is, külön is. Azt lehet mondani, hogy ez a kétfajta mozgás kimeríti a gazdasági folyamaton mint természeti éstársadalmi jelenségen belüli lehetõségeket.
t
1getle~_á~~__é~~_~nx~~~~_k.. A~~~~~ forrása az empirikus gazdaság..Röviden (ha nem is éppen ~~n) úgy definiálhat6,mint az em1:>erés a kömye~~~_i-köic~ö~--
megkülönbözteti a fogyasztói javakat a termelési javakt61 aszerint, hogy közvetlenül vagy csak közvetve, más javakkal val6 kombináci6juk révén elégítik ki a
szükségleteket. Az elemekilyenfajta mozgásalényeges
~~~~~!!I..~itet~fo!Y~~~~Jy-_~,§~ükségleti: ~i~~~ any~i eszközökkel val6 folyamatos ellátást ben a célok eléréséhez ~~y~i eszközöke~k~U_felbMZ:nálni ;~~,ghatározott típusú fiziológiai szükségletek esetében
a szükséglet-kielégítés
csak
az
úgynevezett
szol:-
gáltatásokatfoglalja magába. ~~~~d~ság tehát intézménvesített folyamat. E meghatározá.sban két fogalom játszik különös szerepet: a "folyamat" és az "intézményesítettség" fogalma. Lá.s236
mozzanata a szubsztantív értelemben vett gazdaságnak, nevezetesena termelésnek. Az elsajátítási mozgások határozzák meg mindazt a folyamatot, amelyet általában a javak forgalmának 1
nevezünk, e]sõ
esetben
mind
pedig
az elsajátítási
a javak mozgás
adminisztráci6ját. tranzakciók
Az követ-
kezménye, a másodikban rendelkezéseké. Ennek megfelelõen a t:ranzakció elsajátítási mozgás különbözõ személyek között; a rendelkezés pedig egyoldalú aktusa valamely személynek, melyhez a szokás vagy a törvény 237
ereje révén meghatározott elsajátítási hatások kapcsolódnak. A "személy" terminus éppúgy jelölhet közhivatalokat és testületeket, mint magánszemélyeket vagy vállalatokat; a különbség elsõsorban a belsõ szervezetbõl adódik. Mégis megjegyezhetjük, hogya XIX, században a magánszemélyek között rendesen a tranzakciók teremtettek kapcsolatot, míg a közintézményeknek inkább a rendelkezés jutott. A fogalmak e megválasztása egy sor további definíciót von maga után. A társadalmi tevékenységeket anynyiban nevezhetjük gazdaságinak, amennyiben részei ennek a folyamatnak; az intézményeket pedig, amenynyiben ilyen tevékenységek összpontosulnak bennük; a folyamat minden komponense gazdasági elemnek tekinthetõ. Célszerû felosztani ezeket az elemeket az ökológiai, a technológiai és a társadalmi elemek csoportjára, aszerint hogy elsõdlegesen a természeti környezethez, a mechanikai felszereléshez vagy az emberi berendezkedésheztartoznak. igy a gazdaság folyamat jellegének hangsúlyozása lehetõvé teszi, hogy egy sor - régi és új - fogalommal gazdagítsuk vonatkoztatási rend-
koherens egységet, strukturális entitást, amelyrõl azt lehetne mondani, hogy meghatározott funkciót tölt be a társadalomban, vagy hogy története van. A folyamat így épp azokat a tulajdonságait veszítené el, amelyek a köznapi gondolkodást és a tudományt egyaránt az emberi megélhetés mint elsõrendû gy:akorlati érdekkel és mint teoretikus és morális méltósággal bíró terület felé fordítják. Innen a gazdaság intézményes oldalának rendkívüli jelentõsége. Ami a folyamatok szintjén egy parcella kapálása közben ember és talaj között, vagy egy automobil összeszerelésesorán a futószalagon végbemegy, az prima facie nem egyéb emberi és nem emberi mozgások mozaikszerû illeszkedésénél. Intézményes szempontból azonban olyan terminusok referenciáját alkotja, mint bérmunka és tõke, szakma és szakszervezet, mint a munkaintenzitás csökkentése és növelése, mint a kockázat megosztása és a társadalmi kontextus egyéb szemantikai egységei. ~ kapitalizmus és a szocializmus közti vál~_z~~például a modern technológiának a ter~elõfolyamatban megvalósuló két külön~~~~J:-
szerünket.
nyesítés~..~ódi~ra"y_~~~~~~ik.Gaz~!!-:gp~]~~i~~iszin -
Az elemek mechanikai, biológiai és pszichológiai kölcsönhatására redukált gazdasági folyamat mindazonáltal nem bír konkrét realitással. Nem tartalmaz többet
ten az elmaradott országok iparosítása hasonlóképpen alternatív te~~~~~~~!i~~~~~~~~gyl~1aa1on;'al~ tívmódok~i~~..<:J.h!1~i!!~~'!i~~~!~~ére a másikon.
Fogalmi megkülönböztetésüklétfontosságú al techno-
a termelésés szállítás, valamint az elsajátítási változások puszta csontvázánál. Ha nem utalunk a társadalmi feltételekre,
amelyekbõl
az egyének
motívumai
ered-
nek, aligha tudjuk megalapozni a mozgások kölcsönös függését és visszatérõ megismétlõdésüket, amitõl a folya~~t e~!sé~e és stabilitása függ. A.természet ésaz emberlseg
238
kolcsonhatásban
levõ
elemel
.1
így
nem
]
alkotnak
lógia és az intézmények
összefüggésének, illetve viszony-
lagos függetlenségének
megértése szempontjából.
_A ~azdasá~i folyámat intézményesítése egységet és stabi~~~!.~~~~matnak; me~határozott társadalmi j
fun.kcióval tatJa
bi!6~~~~
agaz4~~fJ:gU~.!IJ:at
struktúrát helyét
tere~t,
~egváltoz-
a társa9~lomban,
8
239
ezzel jelentõséget ad a gazdaság történet~_~_~értéés a g;zdaságE~litikakÖré ö!!.~~E-°~-~o-=-'kek, ;otívumok '-' ,
osztályozni az empirikus gazdaságokat mint egészeket. De mivel ezek a formák elkülönítik egymástól a gazda-
sítja az~!4~!!~
ság szintjeit és szektorait, lehetõvé teszik a gazdasági folyamat viszonylag egyszerûfogalmakban való leírását, s ezzelbizonyosfokú rendet visznek annak végtelen változatosságába.
Az emberi gazdaság tehát intézményekbe - gazdasági és gazdaságon kívüli intézményekbe - ágyazódik
~alapvetõ, empirikusan felfedezhet~ ~é!!y:-'~ka recip!:Q~~redisztribúció és az árucsere. A reciprocitás a'
l
A gazdaságon~!~~~~~~~
~~Q~-~~~g-*:Mert a vallás vagy a kormányzat éppolyfontosak lehetnek a gazdaságstruktúrája ésmûködéseszempontjából, mint a monetáris intézmények,
szimmetrikus csoportosulások kölcsönösen megfelelõ pontjai közti mozgásokat jelöli; a redisztribúció egy központ felé irányuló, majd e központból kiinduló elsajátítási mozgásokrautal; a csereoda-visszamozgásokra
I
vonatkozik, melyek egy piaci rendszer "személyei" kö-
és szerszámoknak a jelenléte. .nekTanulmány~zni a gazdaság változó helyét a támada-
zött zajlanak. Aelrendezett reciprocitáscsoportosulásokat tehát - háttérként szimmetrikusan feltéte-
és szövõdik bele.
l
, I
I vagy maguknak a munka terheit megkönnyítõ gépek-
lomban~ogva
annyi!__~~~~--~~~~~~YQ~Ei azt a
~ti4~~-"~~~gy a__g~!:_~~s~gi__folyamatot k!!~~o_r2~R~!!_~~~1!..b~_~!'.!y~k~~i~~~nyesített~k~Ez speciális eszköztárat követel.
lez, a redisztribúcióa csoportonbelüli központosítás bizonyos mértékû meglététõl függ, s hogy az árucsere integrációt hozzon létre, ahhoz árszabályozó piacok valamilyen rendszerére van szükség. Látható, hogya különbözõ integrációs sémák különbözõ intézményes alap-
.
..
RECIPROCITÁS, REDISZTRIBÚCIÓ, ÁRUCSERE
zatot feltételeznek.
Az empirikus gazdaságok intézményesülé~ódj~~ak
Ezen a ponton hasznos volna tIsztáZnI bIzonyos dolgokat. A reciprocitás, redisztribúció és az árucsere ter-
~sgáiatát-anna~~k
minusait
~~~ulmányoz_~~~
, e~e_~~~~~ogya_~~~~~~~gxségre és 8tabilitás~s~ szert, azaz ahogy részei_~~~c~~n_ö~~~szefüggésre lép~~ és Í1jratermeI6~ek:--Ezt néh~~~~~~~!!}ú) strukturális séma-kom-biii-áciÓja b~~!t~!.-~~~et integrá~i68-i(;rmákilak-nevezhetünk. Mivel ezek a gazaaBrg-külÖnbÖz(S-SZ1nt1e1n-"-és-kUlönbözõ szektoraiban egymás mellett fordulnak elõ, gyakran lehetetlen egyiküket uralkodó formaként elkülöníteni, és ily módon
-
melyekkel
---
a gazdasági integrációs
formákat
megnevezzük - gyakran személyek közti viszonyok megjelölésére használják. Felületes szemlélõ elõtt ezért úgy tûnhet, mintha az integrációs formák csupán az individuális viselkedés megfelelõ formáinak összegzõdéseit tükröznék: ha az egyének között gyakori a kölcsönös segítség, reciprok jellegû integráció jön létre; ahol az egyének közti osztozkodás van szokásban, ott a redisztributív integráció áll fenn; s ugyanígy az egyének
240
241 16 Az archaikustársadalom
