Jegyzőkönyv. Készült Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének július 14-i rendkívüli üléséről

3-1-10/2005.

Jegyzőkönyv

Készült Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének 2005. július 14-i rendkívüli üléséről

Jelen vannak: Bókay Endre, dr. Bretter Zoltán, Cservék Ágnes, De Blasio Antonio, dr. Fekete Éva, Fratanolo János, Gonda Tibor, dr. Gáspár Gabriella, Hering Gyula, Horváth Zoltán, Hódosi Vera, dr. Hudvágner Sándor, Kablár János, Kittl János, Kukai András, dr. Kunszt Márta, Lengvárszky Attila, Meixner András, dr. Mikes Éva, Mindum Károly, Molnárné Garai Edit, Molnár Ferenc, Molnár Géza, Nagy Csaba, Németh Balázs, Nyőgéri Lajos, Papp Gábor, Pintér János, Sík László Lajos, dr. Schmidt József, Soó László, Staub Ernő, Székely Géza, dr. Toller László, dr. Tóth Bertalan, Várbíró Péter, Weller János

Távollévő képviselők: Erb József, dr. Füredi Péter, Juhász István, Tóth Mihályné, Trombitás Károly, Várnai Márton

Jelen vannak továbbá: dr. Modrovits Sándor aljegyző, Körömi Attila országgyűlési képviselő, Bakos Edit a Német Kisebbségi Önkormányzat tagja, dr. Kelemen László vezérigazgató, dr. Varga István, Póla József, dr. May Gábor főosztályvezetők, Kelemen György, Decsi János osztályvezetők, Farkas Gabriella a Gyámhivatal képviseletében, Marton Ferenc a Pécs TV Kft. képviseletében, Tarrósy István az Európa Centrum KHT ügyvezető igazgatója, Takáts József Pályázati Kabinet vezetője

2 Dr. Toller László: köszönti a jelenlévő képviselőket, kisebbségi önkormányzati képviselőket, érdeklődő állampolgárokat, a városi televízió nézőit. Reményei szerint rövidesen a pécsi Mediterrán Rádió hallgatóit is köszöntheti, hiszen az ORTT úgy döntött, hogy a Pécsi Városi Televízió rádió pályázatát támogatja, melynek eredményeként elindul egy új városi rádió a Pécs TV-vel való együttműködésben. Sok munkájuk van benne, ezért reméli, a pályázat már véglegesen biztosítja a lehetőségeket. Megállapítja, hogy a megjelent 33 fő képviselővel az ülés határozatképes és azt 9,15 órakor megnyitja. A Közgyűlés munkájának megkezdése előtt bejelenti, hogy Pécs lakossága is megdöbbenten értesült a londoni merényletről, amely a XXI. sz. történetének egyik legsúlyosabb terrorcselekménye volt. Úgy gondolja, ezt mindannyian mélyen elítélik, és Pécs lakossága akár szóban, akár tettekben is elveti a terrorizmust. Kéri, hogy a merénylet áldozatainak emlékére 1 perces néma felállással tisztelegjenek. A testület egy perces néma felállással adózik a merénylet áldozatainak. Dr. Toller László: ma van Franciaország nemzeti ünnepe, ennek tiszteletére a város és a részvénytársasága rendbe tetette a francia emlékművet, melyre a francia tricolort is kihelyezték. Így ünnepli Pécs a francia forradalom emlékét. Rendkívüli ülés lévén, szavazást kér az írásban megküldött napirendi javaslatról. Megállapítja, hogy a Közgyűlés 34 egybehangzó igen szavazattal elfogadta a mai ülés napirendjét az alábbiak szerint: N a p i r e n d: 1.)

Európa Kulturális Fővárosa 2010. második forduló pályázati anyagának elfogadása

2.)

Az Integrált Szociális Intézmény számára étkeztetés biztosítása

3.)

A Pécs Rákóczi út 6. szám alatti lakóház értékesítése

4.)

A PVV Rt. ingatlanainak eladásához alapítói hozzájárulás

5.)

Pécs Története Alapítvány támogatási szerződésének módosítása

Zárt ülésre javasolt előterjesztés, melyekről 3-5-10/2005. szám alatt külön jegyzőkönyv készült.

3

Suhajda Gáspár László lakásfenntartási támogatása ügyében tett ügyészi óvásra észrevétel Közgyűlési vita anyaga 1–4. kazettán. Napirend tárgyalása: A napirendi pont dr. Gáspár Gabriella kérésére szó szerint kerül jegyzőkönyvezésre. 1.)

Európa Kulturális Fővárosa 2010. második forduló pályázati anyagának elfogadása Előterjesztő: dr. Kunszt Márta alpolgármester

Dr. Kunszt Márta: „egy hosszú munka jelentős állomásához érkeztünk, hiszen a pályázati szöveg fekszik előttünk, amit szeretnénk beadni a második fordulóban. Tulajdonképpen 20 évvel ezelőtt kezdődött az Európa Kulturális Fővárosa történet, amikor Melina Mercuri, – aki akkor Görögország kultuszminisztere volt – felvetette egy európai uniós találkozón, hogy mi lenne, hogyha Európa kulturális fővárosává neveznék ki évenként azokat a városokat, amelyek jelentős erőfeszítést tesznek az irányban, hogy az ősi európai kultúrát tovább vigyék és virágoztassák. Ez a gondolat pozitív fogadtatásban részesült, és azóta minden évben különböző európai város kapja ezt a címet. Először természetesen csak az európai uniós tagállamok kapták, tehát ahogy bővült az Európai Unió, úgy bővültek a lehetséges számba jöhető városok is. Most azonban már az unión kívüli városok is elnyerhetik ezt a címet akkor, hogyha egy európai uniós város – aki elnyerte a címet – meghívja őket erre a szép pályázatra. Pécs testvérvárosai közül Krakkó és Graz már rendelkezik ezzel a kitüntető címmel egy-egy évben ők voltak Európa Kulturális Fővárosa. Látható, hogy nagyon nemes és nagyhírű városok azok, akik ezzel a megtisztelő címmel rendelkeznek. A pályázatnak a kondíciói az évek folyamán hosszasan alakultak, és most a kibővülés alkalmával újabb fordulatot vett a pályázási lehetőség, az Európai Unió - mivel új 10 tagállam csatlakozott a korábbi 15höz – úgy döntött, hogy nem egy, hanem két kulturális fővárost fog megnevezni évente; egy régi és egy új tagállam pályázata nyerheti el egyegy évben a megtisztelő címet. 2010-ben Magyarország jelölheti meg azt a várost, amelyet Európa Kulturális Fővárosaként kíván feltüntetni abban az esztendőben, egy német várossal közösen. A német verseny tulajdonképpen Németországban már lejzajlott, és ők két kandidált várost neveztek meg; Görlitzet, amelyik a lengyel határon fekvő északi város, és ugyanúgy megosztott, mint Komárom megosztott Magyarország és Szlovákia között. Tehát egy lengyel-német város, amelyik természetesen az Európai Unió kibővítésével egy egyesület Európában már egyesült városként szerepelhet. Az ő pályázatuknak az a filozófiája, hogy hogyan tud a régen kettéosztott város egyesülni, hogyan tudja a régi kultúráját feléleszteni, és Essent,

4 amelyik a Ruhr-vidéknek egy nagyvárosa, ahol természetesen egész más problémák vannak. Az esseni pályázat például abban különbözik az összes többi pályázattól, hogy itt infrastrukturális beruházásokra igazán nem kell gondot fordítani, mert mindenük van, ami ideálisan elvárható egy kultúrvárostól. Ugyanakkor a régiónak a kultúráját szeretnék átfogalmazni. Magyarországon még kicsit hátrébb tart a pályázat tulajdonképpen jelenleg hét versengő város van a magyar kiírásban, akik beadhatják a pályázatot augusztus 15-re kell ezt a pályázatot benyújtani. Ahhoz viszont, hogy olyan formában készülhessen el a pályázat, hogy ez méltó legyen a nagyszerű kihíváshoz, nekünk a mai ülés alkalmával jóvá kell hagynunk a pályázatnak a szövegét, hiszen nyilván nyomdai átfutási időre szükségünk van. A pályázat tulajdonképpen illeszkedik ahhoz a koncepcióhoz, amit a város fejlesztésében megjelöltünk a három kitörési irányhoz. Ugye valamennyien emlékezünk rá, hogy az egészségügy, a környezetvédelem, és a kulturális ipar, ez a három kitörési pont, amelyet Pécs a fejlesztési filozófiájaként megfogalmazott. Ennek megfelelően ez a kultúra fővárosa pályázat nem egy egyszerű pályázat a sok közül, hanem a város középtávú fejlesztési tervét is magában foglalja. Tehát ilyen értelemben azt gondoljuk, hogy a XXI. század első évtizedeiben meghatározhatja a város fejlesztését, azokat az irányokat, amelyeket szeretnénk itt a városban az elkövetkezendő években, évtizedekben létrehozni. Ezért is nagyon nagy fontosságú az, hogy felelősséggel tekintsük át ennek a pályázatnak a célkitűzéseit, a megszövegezését, hiszen legalábbis középtávra, de lehet, hogy hosszú távra ennek a városnak az arculatát meg fogja határozni. Én még egyszer szeretném a képviselők és a nagyközönség figyelmét felhívni arra, hogy tulajdonképpen itt egy olyan gondolatsorról döntünk most, amelyik a XXI. századi Pécsnek az arculatát kívánja kialakítani, és nagyon jelentős volt az a konzultáció, amit európai városokkal tudtunk folytatni, és tulajdonképpen teljesen egyértelművé vált, hogy az európai városok hogyan fogják fel a XXI. századi városnak a szervezését, a pályázatnak a bevezető szövegében találkozhatnak vele, hogy hosszasan elmélkedünk arról, illetve elmélkedik a pályázat író arról, hogy miként is értelmezhető egyes korszakokban a város. A mi pályázatunknak az a filozófiája, hogy Pécs mindig is egy urbánus hely volt, a különböző történelmi időszakokban európai rangú események, találkozási pontok és fejlesztések történtek Pécsett. Aztán a történelem ezeket a dolgokat átformálta, hol pozitív, hol negatív irányba, minden esetre az európai szellemiségnek a korszakait szeretnénk kiemelni ennek a városnak a történelméből. Ugyanakkor a városfejlesztési tervek azt célozzák, hogy ezt a várost a történelmi emlékeivel együtt XXI. századi, élhető, jól strukturált, jó közlekedéssel rendelkező és kiváló kulturális adottságokat biztosító várossá tudjuk fogalmazni. A tervben mindezek megtalálhatók, itt vannak a pályázatírók, hogyha esetleg valamilyen részletkérdésben valakinek kérdése van, vagy véleménye, akkor ezeket a kérdéseket feltehetik hozzá. Én remélem, hogy elnyerte a képviselőtársaimnak a tetszését a pályázat szövege. Én magam úgy gondolom, hogy ez a szöveg méltó az első fordulós pályázati szöveghez, amelyről azt írta a Bíráló Bizottság, hogy az egyik legjobb volt az akkor még 11 pályázó közül. A pályázatunkkal bízvást nem vallunk szégyent. Reméljük, hogy a zsűri is úgy értékeli, hogy Pécs városának a pályázata méltó a megvalósításra, és bennünket fognak győztesen kihozni. Természetesen

5 addig még rengeteg teendőnk van, többek között a nagy közönséggel megismertetni és elfogadtatni a pályázatunkat. Kérem képviselőtársaimat, hogy stratégiai jellegű kérdésekben fűzzenek megjegyzéseket a pályázathoz, illetve, ha lehetséges, akkor olyan kérdésekben, hogy hogyan lehetne minél jobban megismertetni a pályázatot az elkövetkezendő időszakban, és ilyen mederben folytassuk a tárgyalásunkat. Remélem, hogy egyhangúan tudjuk elfogadni a pályázati szöveget, és ez is azt fogja deklarálni, hogy Pécs városa egyöntetűen kiáll a Kulturális Fővárosa cím elnyerésért. Várom kérdéseiket és javaslataikat. Dr. Toller László: köszönöm szépen, a vitát megnyitom, dr. Gáspár Gabriella jelentkezett elsőként. Dr. Gáspár Gabriella: köszönöm a szót polgármester úr. Kunszt Márta szavaira szeretnék reagálni, és hát frakciónk nevében elmondani azt a véleményt, amit megfogalmaztunk közösen. Természetesen magunk is támogatjuk ezt a projektet, a koncepciót, mint olyat, és a mögötte rejlő tartalmaikat is. Pár kritikai észrevételt majd fogunk mondani, de remélem, ez nem von le majd a támogatásunk értékéből. Elmondanám, hogy ez a kulturális főváros koncepció a város évek óta talán az egyik legfontosabb projektje. 2002-ben indult az a folyamat – ahogy alpolgármester asszony is mondta – amikor ez a szándék először megfogalmazódott a városvezetőkbe is, és természetesen az ellenzék is értesült erről. Kezdettől magát ezt az akciót, hogy pályázzunk, és Pécs Európa Kulturális Fővárosa legyen az ellenzék is támogatta és felajánlotta segítségét. Az együttműködés persze apró döccenőkkel zajlott, de az idén tavasz óta el kell, hogy mondjam, hogy a kapcsolat, vagy az együttműködés immár olyan fordulatokat tett, amivel elégedettek lehetünk, tehát bevontak bennünket a városvezetők abba a munkába mégpedig a konzultáció szintjén, tehát valóban meghívót kaptunk minden konferenciára, work shoopra, beszélgetések zajlottak, amelyeken elmondhattuk véleményünket. Ezek jó része be is épült az anyagba, ezért köszönetet is szeretnék mondani a pályázatíróknak. A pályázatíróknak szeretnék gratulálni a pályázat szövegének jó megfogalmazásáért, bár itt-ott fordulnak elő hibák és természetesen a kritikát azért nem fogjuk teljesen mellőzni, de alapvetően a pályázat jó, a koncepció elfogadható, támogatható. A politikai értelméről még annyit szeretnék mondani, hogy azt hiszem, hogy a városvezetők és az ellenzék egyaránt egyetért azzal, hogy ez egy nagyon fontos pályázat, és ennek a fontossága az folyamatosan növekszik a szemünkben. Mindannyian reméljük, hogy ez a pályázat sikeres lesz, és valóban elnyerjük 2010-ben az Európa Kulturális főváros címet. Ha azonban ez mégsem így történne, minden szándék ellenére is, akkor is azt gondolom, a pályázat nem volt haszontalan, ugyanis ennek a pályázatnak van egy olyan rendkívül fontos értelme, ami túlmutat minden egyében. Ez pedig az, hogy ez a város énképének a megfogalmazására tett talán első olyan kísérlet, ami érdeminek mondható. Ez egy hallatlan érdeme ennek a pályázatnak. A kultúrpolitika átértelmezése és összekapcsolása a várostervezéssel szintén újszerű momentum, ami még talán ennyire pregnánsan egyetlen dokumentumban sem fogalmazódott meg, és azzal a szándékkal, hogy egy elképzelés sorozatra fűzzük fel a város további fejlesztésének az elképzeléseit és a várostervezést. Ez nagyon sok felelősséget von maga

6 után, tehát legyen az bármilyen pártszinezetű városvezetés, azt hiszem ez a pályázat, és ennek a tartalma – főleg maga a koncepcionalitása – megkerülhetetlen. Tehát a városban többé – úgy érzem – nem születhet olyan program, legyen az bármilyen terv, vagy politikai program, pártprogram, amely ezt a pályázatot megkerüli. Tehát legyen az baloldali, vagy jobboldali párt, a programjában szükséges ennek legalább elemeit beleépíteni, de ha az elemeit beleépíti, akkor már a koncepciójával is foglalkozni kell, és ezt én rendkívül fontosnak tartom. A pályázat lényeges még azért, mert itt valami olyan történik, amiben a lokálpatriotizmus – azt hiszem mindannyiunkban, akik itt a teremben ülünk – tulajdonképpen felülemeli a pártokat a saját párt, vagy közösségi céljaikon, tehát párközösségi céljaikon, és egy együttműködésnek a lehetőségét teremti meg egy olyan projekt megvalósításába, ami a városnak mindenféleképpen érdeme. Ez akkor is így van, hogy ennek elemeit meg kell valósítani, ha valamilyen oknál fogva mégsem nyernénk ezen a pályázaton. Tudjuk, hogy a pályázat több esélyes, mások is pályáznak, nemcsak a mi pályázatunk jó, hanem valószínűleg másoké is az lesz. Tehát azért hangsúlyozom, a pályázatnak azt az érdemét, hogy énkép megfogalmazás, mert ez az, ami túlmutat azon az egyszerű történeten, hogy nyerünk, vagy nem nyerünk. Noha a város számára nyilvánvalóan a nyerés és az ezzel járó javak megszerzése rendkívül fontos, hiszen a kulcsprojektek csak ebből valósíthatók meg. Az ellenzék természetesen tehát még egyszer elmondanám, a FIDESZ frakció legalább is támogatja a Kulturális Főváros koncepciót, gratulál a pályázatíróknak és támogatja a munkájukat, valamint a projekt megvalósulását. A továbbiakban azonban szeretném felhívni a figyelmet egy-két olyan momentumra, először koncepcionális értelemben, majd a részletek felé közeledve frakciónk folyamatosan kifejti álláspontját, amikkel némiképpen talán vitatkoznánk. Az első, amit hangsúlyoztam ezzel a pályázattal kapcsolatban az ez az identifikáció, vagy ez a városi énkép megfogalmazás. Mindjárt ezzel kapcsolatban ki is hangsúlyoznám, hogy a pályázatból ugye a két nagy autonómia, szerkezetileg a két nagy autonómia problematikája és az ő szerepük a város életében, ez pedig ugye az egyetem és a Püspökség, illetve a római katolikus egyház szerepe némiképpen háttérbe szorul, mondhatnám úgy is, hogy zárójelbe tevődik. Most egyszerre fogom védeni és kritizálni a pályázatot, és ezt elég nehéz lesz egyszerre megtenni. Tulajdonképpen érteni vélem, hogy a pályázatból miért maradt ki az egyetem és a Püspökség, mert ugyanígy kimaradt az egészségkultúra és a környezeti kultúra is. Ennek az oka talán az lehet – és nem akarom a pályázatíró válaszolási lehetőségét elvenni, csak gyanítom, hogy az lehet – hogy a város nyilván nem akarta azokat az erősségeit hangsúlyozni a pályázatban, amik esetleg gyengítik a nyerési pozícióját, hiszen városunk, mint tudjuk, egyetemi város és püspöki város. Amennyiben ezt a momentumot hangsúlyozzuk a pályázatban, annyiban talán kicsit kockázatos talajra tévedtünk volna, hiszen joggal mondhatja bármilyen bíráló, hogyha ez a város ilyen erős, és ahogy a pályázat egy sora megfogalmazza, hogy Budapest után Pécs a második olyan kulturális és művészeti központ, ami ugye nem centrum szerepet tölt be, hanem tulajdonképpen decentrum. Amennyiben ezeket hangsúlyozzuk, talán kisebb az esélyünk a nyerésre. Ugyanakkor ez egy kétélű dolog. Tehát értem én ezt, hogy ez miért szorul háttérbe a pályázatban, és jelenik meg a

7 prognózisban, tehát ugye a felvezető éveknek két éve is szól arról, ugye a 2007-es és a 2009-es, az egyik a tanulásról, oktatásról, a másik pedig a vallási kultúra éve lesz, tehát ott nyilván teret kapnak ezek a nagy autonómiák. Ugyanakkor ki kell hangsúlyozni ezzel kapcsolatban, hogy ez a bizonyos város énképe, ahogy mi ezt megfogalmaztuk ebbe a pályázatba, most azért a mi királyi többest használom, mert hiszen mindannyian, akik támogatjuk ezt a pályázatot, valamennyien mi is benn vagyunk ebben, tehát nem szándékozom kívülre helyezni magunkat ettől. Tehát tulajdonképpen megjelenik egy kifelé kommunikáció a pályázatban. A pályázat alapvetően az elbíráló bizottságnak és Brüsszelnek szól, kevésbé szól, ez talán hibája, de egyben erénye is, hiszen a pályázatot megnyerni kell, ugyanakkor az énkép megfogalmazás a város felé, a város polgárai felé mégiscsak nagyon fontos. Tehát az üzenet igazán kifelé szól és nem befele, ez lehet egy stratégiai, bizonyos értelemben stratégiai labilis pontja ennek a dolognak. Mit értek ez alatt? Az erősségeinket nem hangsúlyozzuk, akkor a városlakók számára nem erősítjük meg identitásuknak egy nagyon fontos részét. Magyarán az önbizalmunkat nem erősítjük meg, mikor eltagadjuk, vagy zárójelbe tesszük erősségeinket. Ugyanakkor érthető ez a pályázat szempontjából. Ugyanakkor a régió központ szerepkör hasonlóan jár, bár nem a nagy autonómiák közé tartozik, hanem ugye Pécsnek van egy regionális központi szerepe. Ez megjelenik egy mondat erejéig a pályázatban, szintén nem hangsúlyosan, mivelhogy ez is tulajdonképpen az erősségeink közé tartozik, lássuk be. Ugyanakkor a regionalizmus megjelenik erőteljesen legalább egy fejezet erejéig, egy elég nagy fejezet erejéig a pályázatban, ami viszont hangsúlyozva van. Nyilván a regionalizmusnak egy más értelme van hangsúlyozva, mint ez az elég markáns és pontszerű régióközponti szerep. Majd a pályázatíró nyilván elmondja, hogy jól értelmezem e ezeket a zárójelbe tételeket, vagy sem. Tehát ezeket azért érdekes ez a problematika, vagy tartom én ezt fontosnak, kifelé kommunikálás, befelé kommunikálás erősségeink zárójelbe tétele, mert tulajdonképpen felvet egy olyan kérdést is, és ennyiben a pályázat kicsit tükörszerű, és ez is az előnye, tehát tükröt tartott elénk, hogy milyen a városunk. Tükröt tartott, még hogyha ez a tükör nem is teljesen a valóságot ábrázolja, hiszen bizonyos körvonalak homályosak benne. Annyiban tartott tükröt, hogy vajon miért van az, és ez a városunk egyik nagyon fontos problematikája, azért mondom el, vannak erősségeink – és ezzel most csavarok egyet a mondandómon – vannak erősségeink, amikkel nem tudunk élni, hiszen egy pályázatban kihangsúlyozódik, hogy Pécs bár potenciálisan, lehetőségeit tekintetben sok minden szempontból központi, tehát kulturális centrum lehetne, mégis kulturális periféria. Tehát ezt a periféria szerepet hangsúlyozzuk, tudjuk, hogy a perifériából a centrum nagyon tud táplálkozni, tehát ez nem feltétlenül baj, hiszen valóban valamennyire periférián vagyunk. Nekünk is azonban, a testület tagjainak és a város értelmiségének is el kell azon gondolkodni, hogy miért van az, hogy vannak erősségeink, egy nagy egyetem, az ország talán egyik legnagyobb egyeteme, ha nem a legnagyobb, van egy Püspökség, történetileg püspöki város vagyunk, régió központ vagyunk, van egy csomó erősségünk. Miért nem tudunk ezzel úgy élni, hogy ezen a periféria szerepünkön egy kicsit változtassunk. Mondhatnánk persze, hogy azért nem, mert a gazdaságunk olyan, amilyen, mert lepasszoló régióban élünk, mert hátrányos helyzetű térségnek

8 tekintenek minket, és annak is definiáljuk magunkat. Tehát rövidre zárva, nem kívánom ezzel valóban képviselőtársaimat untatni, azonban el kell azon gondolkodnunk, hogy vajon az erősségeinkkel miért nem tudunk élni. Röviden még, tényleg nagyon hosszúra nyúlt a mondandóm, még annyit szeretnék mondani, hogy ami a pályázatból teljes mértékben kimaradt, egykettőt azért felsorolnék; az egyik a Mecsek. A Mecsek, mint, nemcsak mint földrajzi egység, hanem a Mecsek mint a régi pécsi polgári életnek az egyik kedvelt turista kirándulóhelye, a polgári életnek egy elég központi része volt ez, hiszen kapcsolódott hozzá egy csomó kulturális jelenség. Teljesen kimaradt a sport. Én nem tartozom a sport lobbiba, azonban megjegyzem, hogy a sport kimaradt, és ez eléggé furcsa, hiszen a kultúra és a sport több ponton összekapcsolódik. Kimaradt az agglomeráció, miközben regionalizmusról beszélünk, azok a falvak, amik az agglomerációba tartoznak, tulajdonképpen nem jelennek meg. Ezekben számos olyan érték található, ami idegenforgalmi, turisztikai szempontból fölkarolható lenne, és mutatós lett volna, ha talán egy-két mondat erejéig megjelenik. Kimaradt a megye, a megye, mint területi egység. Nem így ebben a formában vágyom én rá, hogy megjelenjen, hiszen, mint tulajdonos megjelenik, hiszen ugye a vagy kezelő, hiszen ugye a múzeumok kezelője gyakorlatilag a megye. Tehát a megye burkoltan benne van a pályázatban, de nem úgy mint megye, hiszen a megyében vannak ugye olyan területek, az alkotó telepek akár, a siklósi, villányi, ezek föl-föl bukkannak egy fél mondat erejéig, azonban mégis ez a területi egység talán nem kap elég nagy hangsúlyt. Bizonyos fejezetek kritikájára majd később kitérünk, elmondanám, hogy van egy-két fejezet, ami kifejezetten – hát finoman próbálok fogalmazni – hát nem igazán erős. Ezeket talán erősíteni kéne, ha lesz még rá módom később ezeket szívesen elmondom. Ugyanakkor vannak nagyon jól megírt fejezetek, amik kifejezetten erősek, koncepcionálisak, okosak, és vannak, amik gyengébben sikerültek. A fejlesztési fejezet, nyilván ez veti fel, hogy mondjam, a legtöbb problémát, nem is problémát, hanem annyiban problémás, mint tudjuk a 30-i kulturális bizottsági ülésen is szerepelt, ez amin ugyan én nem voltam jelen, de a jegyzőkönyvét ismerem, hogy sajnos kevesebb pénz áll majd rendelkezésünkre, mint amennyi, mint amennyivel kalkulált a pályázat. Nyilván ebből, lehet, hogy a Közgyűlés az utolsó hely, amikor ebből vissza kell vennünk, hogy a pályázatunka azt az összeget célozza meg, amit nagy valószínűséggel a nyertes pályázat kapni fog, ugye a 25 milliárdot a 30 helyett, hiszen a pályázati nyerési esélyeit ez is elősegítheti, hogy azt az összeget célozzuk meg. Nem örülünk, hogy kevesebb, de hát ez szintén egy fontos dolog. Nagy ívű a pályázat, ez a pályázat valóban, ahogy egy ismerősöm fogalmazott, talán költői, de én nem ezt mondanám, tehát olyan álmok vannak benne megjelenítve, ami helyes, hogy megjelenik. Ugyanakkor ez az előnye, és tulajdonképpen ez a hátránya is. Tehát jogos minden olyan kritika és majd ezekre is sort kerítünk és el fogjuk mondani, ami igazából a megvalósíthatósággal is kapcsolatos. Még egyszer összefoglalva, a pályázatot támogatjuk, annak a megvalósulását is támogatni fogjuk, és felajánljuk segítségünket minden olyan kérdésben, amiben egy ellenzéki párt a nyerést elő tudja segíteni a városvezető koalíció számára. Nyilván politikai segítséget is felajánlunk ehhez.

9 Köszönöm szépen. Dr. Toller László: még nem is tudja képviselő asszony, mekkora szükség lesz rá. Tóth Bertalan. Nem jelentkezett? Igen. Meixner András. Meixner András: tisztelt Közgyűlés! Hallgattam Gáspár Gabriellát, és örültem neki, hogy ezeket említette, hiszen azt gondolom, hogy itt egy olyan komplex pályázati anyagról van szó, aminek nyilván vannak különböző rossz, vagy éppen jó oldalai, és azt gondolom, hogy alapvetően a jó oldalak jelentősen felülmúlják a nem is rosszat, csak talán kevésbé tündöklőeket. Ennek az anyagnak az első része az tulajdonképpen egy filozofikus bevezető, amelyik arról szól, hogy hogyan képzeli el Pécs város a XXI. századi önmagát, majd pedig később megpróbálja ezeket valamilyen logikus rendbe szedni. Természetes, hogy nagyon bőbeszédű lett volna, hogyha mindenre kitér, és természetes, hogy éppen ezért szelektálni kellett, és az is természetes, hogy van, akinek hiányérzete is akad bizonyos területek elhagyása miatt, mások persze örülnek, hogy benne vannak akárcsak példaként is. Úgy gondolom, hogy egy zsűrit kell meggyőznünk ezzel az anyaggal, hogy Pécs város tud egy olyan koncepciót letenni az asztalra, amelyik Európa számára is érdekes, és ezen van a hangsúly. Nem önmagunk számára kell érdekesnek lennünk, hanem olyan dolgokat bemutatni, olyan dolgokat előhozni, ami egy európai polgár számára, akár éljen Koppenhágában, Lyonban, vagy éppen Stockholmban, és nemcsak, hogy érdekli, hanem ide is csábítja, hiszen azt tudni kell, hogy Európa Kulturális Fővárosa nem csupán csak egy kulturális esemény, hanem egy nagyon nagy jelentőségű gazdaságfejlesztő, munkahelyteremtő és turisztikai esemény is. Éppen ezért fontos, hogy egy olyan pályázatot adjunk be, amelyben minden elem megvan ahhoz, hogy nyerő legyen ez a pályázat, tehát egyaránt érdekes, egyaránt filozofikus, egyaránt vannak benne olyan mélyenszántó gondolatok, amelyek mentén el lehet képzelni egy városfejlesztést. Az egyik legjelentősebb dolog, ami ebben beenne van véleményem szerint nem csupán azért, mert részben ezen a területen is dolgoztam, hanem azért is, mert ez más pályázatokban kevésbé jelenik meg, és ugyanakkor a legnagyobb hatású, ez az, hogy egyáltalán nemcsak városban gondolkodik, hanem régióban. Egy olyan kulturális régióban, amelyben nemcsak a magyar városok szerepelnek, hanem átnyúlik a határon is, kb. egy 3-4 millió ember összefogását jelentené, és bekapcsolódását abba a programba, amelyet majd később természetesen konkretizálni kell, amelyről ma tulajdonképpen csal slágvortokban tudtunk itt az anyag terjedelmi okainál fogva szólni. Ez a kultur régió tulajdonképpen nyugati oldalról Maribor és Trieszt városától indul és egészen Arad és Temesvár városáig húzódik egy balkáni híd mellett nyilván egy magyar oldal is hozzákapcsolódik, és szólni kell Szeged városról alkotott tandemünkről, amelyet úgy gondolom, hogy azért is fontos hangsúlyozni, mert ez egy szerves együttműködés, nem csupán valamiféle olyan deklaráció, amely más városoknál esetleg megjelenik. Konkrét programok vannak, amelyeket Szeged erre a kultúr régióra gesztorként, tehát rendszergazdaként fog szervezni, nyilván velünk szoros együttműködésben. De nem csupán Szeged a lényeg, hanem azok a régióban lévő városok – és ebben a kultúr régiót értem – nem csupán ezt a három megyés statisztikai régiót, akik megtalálják

10 saját szerepüket, be tudják mutatni saját kultúrájukat és ezzel sokkal többet adnak ehhez a pályázathoz, mint hogyha csupán csak egy egyvárosos pályázatot írtunk volna. Épp a mai nap a postámban kaptam egy levelet Siófokról, amelyben a Somogy Hírlap egy cikkét küldték el, és engedjék meg, hogy én ezt fölolvassam aláhúzva mindazt, amit mondtam, hogy ez egy élő kapcsolat már most, és nem csupán csak egy elképzelt fikció. Azt írja a Somogyi Hírlap Könyvtárért lobbiztak a miniszternél főcím mellett kulturális főváros Siófok a pécsiek Európai uniós pályázatát erősíti alcímmel: Új könyvtár támogatásért lobbizott tegnap Balázs Árpád siófoki polgármester Bozóky András kulturális miniszternél, aki Somogyvámos után érkezett Siófokra. Arról is szót váltottak, Siófok 2010-ben Európa operett fővárosa lehet. A legégetőbb probléma Siófokon a kultúra terén az, hogy kinőtte régi helyét a városi könyvtár – mondta Bozóky András – a tárca megpróbál segítséget nyújtani ahhoz, hogy a város újat építhessen. Most ismerkedtem meg azzal a nagyszabású elképzeléssel, amivel Siófok kapcsolódik Pécs Európa Kulturális főváros pályázatához. Most a Beach Haus révén a könnyűzene nyári fővárosa, amit remekül egészítene ki az operett fesztivál egy vízi színpadon. Ez jelentős nagyságrendű beruházás lenne a 2010-es kulturális fővárosi cím pályázata azonban megteremtené ennek a feltételeit. A győztes város programjainak támogatása része lesz a nemzeti fejlesztési tervnek. Tehát a városok a régióban mellénk álltak, és nem csupán csak Somogy Megyében, de például a határon túl, sorolhatnám itt akár Eszék városát, akár Tuzlát, és akár a nemrégiben nálunk járt tiresti delegációra is utalhatnék, akik Olaszország északi részét kapcsolnák ehhez a rendszerhez. és ehhez a programhoz. De említhetem például Aradot, az aradi vezetőkkel, – múltkor itt járt az aradi polgármester – arról állapodtunk meg, hogy szintén közös programként a bor kultúráját bemutató programként a ménesi borvidék, illetve a baranyai borvidékek együttműködésében bemutathatnánk Európa számára mindazt, ami a kultúrában ehhez a területhez kötődik. De ezek mind olyan elemek, amik gyakorlatilag folyamatos tárgyalás alapján bővülnek, és nincsenek benne akár az anyagban sem, legfeljebb majd később, akkor, amikor már a zsűri munkálkodik, és a zsűri itt lesz Pécsen, addigra tudunk összeállítani egy másik olyan programot, amelyet számukra bemutatunk a mellett, hogy ezt a pályázati anyagot is természetesen ők megkapják. Úgy gondolom, hogy az a munka, amit itt Pécs városában akár a Polgármesteri Hivatal dolgozói, akár az a pályázatíró team, amely az Európa Házban működött, letett az asztalra, az valóban egy európai méretű munka, és nagyon remélem, hogy egy ennél sokkal nagyobb feladatot fogunk kapni, tehát nyerni fogunk a pályázaton, ehhez kérem mindenkinek, minden pécsi lakosnak, minden baranyai és a Dél-dunántúli régióban élő lakosnak, országgyűlési képviselőnek, köztisztviselőnek a támogatását, mert hiszen azt gondolom, hogy ami a pályázatunkból is sugárzik, ezt a pályázatot együtt tudjuk megnyerni, és csak együtt tudjuk megcsinálni. Köszönöm. Dr. Toller László: Köszönöm. Itt a nyer, veszít kifejezések között ne vesszünk el. Én kérem azt, hogy mindig úgy fogjuk föl, hogy nyerünk, akármi is a végeredmény, nyerünk, hiszen azokat a célokat, amiket megfogalmaztunk, azt mindenképp megvalósítjuk. Ennek tükrében adom

11 meg a szót, bocsánat előbb Bretter Zoltánnak, utána Mikes Évának, majd Várbíró Péter úrnak. Dr. Bretter Zoltán: tisztelt Polgármester Úr, tisztelt Közgyűlés! Köszönöm szépen. Nagyon rövid leszek, a liberálisok támogatják ezt a pályázatot. Nem azért, mert liberálisok, és nem azért, mert a pályázat liberális, de támogattuk, és ezt a politikai támogatást ezt mindvégig megadtuk a pályázatnak és a pályázat íróinak. Természetesen ez itt most egyáltalán nem lényeg, csak megemlítem. Ami a tartalmát illeti, azt gondolom, hogy ez elfogadható. Természetesen úgy, ahogy ez már elhangzott, van itt-ott csiszolnivaló rajta, de ez sem olyan nagyon lényeges, hiszen a legfőbb pillérei ennek a pályázatnak, azok megállják a helyüket. És én most nem akarom ezeket elsorolni, nem akarok a beruházásokról sem beszélni, nem akarok a régiós jelentőségéről, sem az Európai uniós jelentőségéről ennek a pályázatnak beszélni, csupán egyetlen egy elemet emelek ki, jelesül azt, hogy ennek a pályázatnak a sikere mégiscsak végső soron attól fog függeni, hogyha a város lakossága a magáénak érzi ezt a pályázatot. Abban az esetben lesz sikeres a pályázat, hogyha a városnak sikerül egy újfajta lelki tartalomként megjelenni a város lakóiban. Ezt ugye úgy is szokták mondani – és pont ez a pályázat alkalmas rá – hogy egy újfajta identitást alakítson ki a város. Ez pedig csak akkor lehetséges, hogyha ezt az új identitást, ezt a kicsit más identitást, mint ami eddig volt, mint, ami a hagyományokból, tradíciókból is persze táplálkozik, de benne vannak a fejlesztési elképzelések, a jövő – ahogy ezt mondani szokás – tehát, hogyha ezt az újfajta önazonosságot sikerül város és polgárai, a polgárok és a terek, utcák, hangulatok között kialakítani. Ezt nagyon nehéz lesz mérni. Lehet, hogy elnyerjük a pályázatot, sőt én biztos vagyok benne, és nagyon bízom benne, mégiscsak végül 2010-ig és az azt követő folyamatban akkor lehetünk elégedettek a pályázatírással és a nyeréssel is talán, hogyha ezt az újfajta identitást, önazonosságot sikerül a város polgárokban kialakítani. Én ehhez továbbiakban is személyesen, a Szabad Demokraták Szövetsége frakciója is minden támogatást meg fog adni. Köszönöm szépen. Dr. Toller László: köszönöm szépen, Mikes Éváé a szó. Dr. Mikes Éva: köszönöm szépen polgármester úr. Minek utána már frakciónk nevében Gáspár Gabriella leszögezte azt, hogy természetesen támogatjuk, és a rendelkezésünkre álló eszközökkel megpróbáljuk elősegíteni ennek a pályázatnak a nyerését, azt gondolom, hogy akár a néhány kritikus pontra is rátérhetünk. Nem kívánok most foglalkozni a fejlesztési résszel, nem mintha azzal kapcsolatban nem lennének egyébként kérdőjelek, hanem azért, mert azt gondolom, hogy igazán a pályázati pozicionálásunk után, vagyis a nyerés, vagy nem nyerés után kell majd annak részleteit és pontos részleteit meghatároznunk. Ha nyerünk, akkor azért, hogy az összes érintett projekt közül mit, és hogyan tudunk megvalósítani, ha nem, akkor pedig azért fogunk rászorulni, hogy válasszunk ezek közül. Meg kell, hogy mondjam – ahogy már többen említették – hogy ezen projektek között valóban vannak olyanok, amelyek több évtizedes adósságot törlesztenek, hogy ez a város megfelelő

12 módon, szinten és presztízzsel működhessék, és vannak olyanok, amelyekkel nyilvánvaló azért lehet vitatkozni, hogy valóban ez e a legfontosabb, de azt gondolom, hogy ezt nem érdemes megtennünk, hiszen a pályázat valóban egy egységes egész. Valóban ez egy olyan szintű pályázat, amihez komoly nyerési reményeket lehet fűzni, de engedjék meg, hogy én kifejezetten – ahogy Meixner képviselő úr ezt megfogalmazta – az úgy nevezett filozofikus részével foglalkozzak azért, mert azt gondolom, hogy a pályázat megvalósítása, tovább gondolása, tovább élése és a városi programokba való beépülése szempontjából nagyon fontos, hogy erről beszéljünk, és ezen belül is konkrétan a paripának arról a bizonyos túlsó oldaláról szeretnék beszélni. Mégpedig azért, mert én nagyon egyetértek azzal, hogy a város – és hadd egyszerűsítsem így le – központ jellegét hangsúlyozza ez a pályázat, nem a tervezett és felépítendő, hanem a meglévő, nem az elmúlt néhány évtizedben, hanem az elmúlt ezer évben már meglévő központ jellegét és az erre épülő különböző kulturális és kapcsolati rétegeket. Ezzel a legmaximálisabban csak egyetérteni tudok, hiszen az elmúlt esztendőkben is – zárójelben hozzáteszem, hogy hála isten, ez a vita, ez kimúlott a közéletből – amikor sorra rendre azzal kerestek meg újságírók, hogy vajon Pécs lesz-e a régió központja, akkor mindig visszakérdeztem, hogy miért, nem az ezer éve? Úgyhogy azt gondolom, hogy ezt a vitát fölösleges bármilyen módon fölmelegítenünk. Ugyanakkor, hogy belevágjak, a pályázat nagyon sok helyen hivatkozik utalásokkal és konkrét mondatokkal arra, hogy Pécs valamifajta a Balkánnal kapcsolatos kapcsolati pont, vagy csatlakozási pont utal rá, hogy Pécsnek van a legtöbb kapcsolata a Balkánnal, és ugyanerre utal egyébként vallási, kulturális és sok szempontból is. Ezért egy dologra hadd hívjam fel a figyelmet, hogy Pécsnek a Balkánnal élő, fontos kapcsolatai a történelem során soha nem voltak. Ennek egy oka van, hogy a Balkán határai nem ott húzódnak, ahol Európának sok kárt okozó államférfiak meghúzták Jugoszlávia határait, hanem a Balkán határai az ortodoxia határain húzódnak kulturális, vallási, minden egyéb szempontból. A térképen húzható egy vonal, amelyik az ortodoxia és a római katolikusság határa, ez a Balkán határa. Ezt a határt Pécs kulturális kapcsolatok, vagy bármi egyéb kapcsolatok tekintetében nagyon ritkán lépte át történelme során, hiszen Pécsnek a hozzá gazdaságilag és kulturálisan történelmileg szervesen kapcsolódó horvát néppel volt kapcsolata, a katolikus Horvátországgal, légyen annak bármilyen fajta államjogi státusza az elmúlt ezer év történelmében. Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert ez a kulturális kapcsolatoknak egy nem kisebb, nem nagyobb, de más minőségét jelenti. Természetesen gondolhatunk mi arra – és ez gazdasági és sok szempontból egy rendkívül életrevaló gondolat – hogy valóban a Balkánnal plusz kapcsolatokat építünk, de ennek a terepe Szeged. Tehát, hogyha ezzel kapcsolatban helyesen – és örülök is ennek – hogy mint partnerváros bekerül, akkor látnunk kell, hogy Szeged az, amelyiknek potenciálisan a balkáni területekkel lehetnek kapcsolatai, és nem mi. Ez egy részletkérdésnek tűnik, noha nem az, mert ne állítsuk, hogy ez nem így volt a történelem során Pécs történelmében, mert így volt, és fűzzünk hozzá reményeket, hogy Szeged partnervárossá emelésével egyebek mellett ez a vonal is beépíthető. Én nem azt mondom, hogy ezt a gondolatot ki kell irtani a pályázatból, félreértés ne essék, csak azért, jó, hogyha magunk számára ezt tisztázzuk, hogyha ezt egyébként nem tudják

13 Pécsről a pályázat elbírálói, akkor még javunkra is szolgálhat, ha ezt állítjuk, de ez nem igaz. Szeretném még azt elmondani, hogy ugyanígy nagyon sokat hivatkozik a pályázat a regionalizációra, mint olyanra. Én nem óhajtok itt még véletlenül se ilyen határterület vitákat nyitni, mer ugye van benne olyan mondat, hogy „Ez Európában is látszik, hogy a valaha egy központú államok erőteljesen decentralizálódnak és regionálisság válnak.” Hát a csudát, hát ezek az államok regionális államokból lettek összerakva, tartományokból, grófságokból, kicsi államokból, úgy kalapálták össze őket, Olaszországot, Németországot, mindent. Ez nem egy központú állam esik szét, hanem kiderült, hogy az az egyközpontúság, ami 100-150 évig működött, az nem tudta fölülírni egyébként az egyébként meglévő, 1000 éven keresztül meglévő összetartozás tudatokat. Ezt azért mondom – nem óhajtok természetesen e felé vitát nyitni – azért mondom, mert Magyarországnak, a mai Magyarországnak nincsenek régiói, amire szétessen a központosított államból. A Kárpát-medencének vannak, a mai Magyarországnak nincsenek. Ezt azért fontos tudni, és figyelembe venni, mert van természetesen a Kárpát-medencében mind a mai napig a történelem viharai dacára van páciumi, meg felvidéki, meg bácskai, meg bánáti azonosságtudat, de nincsen Dél-dunántúli, és erre tekintettel kell lennünk. E mellett el kell mondanom, és ez külön szokatlan módon el kell mondanom, hogy a polgármester úrtól ez egy nagy ötlet volt, és nagyon örülök ennek, hogy ezt sikerült így megvalósítani, hogy messze azokon a határokon túl, mint ami egyébként bármely térképasztalon felmerülhető Dél-Dunántúlként felmerül, a meghatározó kisvárosokkal is sikerült támogattatni ezt a pályázatot. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó ötlet volt és egy nagyon jó irány. Ilyen módon messze túlterjeszkedünk azokon a határokon, amelyet bármiféle jelenlegi Magyarország felosztásban Dél-Dunántúlnak szoktak nevezni. Ez jó, mert reményünk van arra, ami egyébként sok tekintetben így is van, hogy a jelenlegi, vagy a Magyarországon elképzelhető művi regionális beosztás határain túli kisugárzása lehet egy ilyen fajta kulturális központ felépülésének vagy megerősödésének ebben a városban. De ehhez is hozzáteszem zárójelben, hogy természetesen a városnak mindig is a Balaton déli partjáig volt kulturális kisugárzása, ugyanígy a Dunát átlépte a város kulturális központ jellege mindig is a történelemben, és természetesen a jelenlegi magyar-horvát határnál délebbre hatolt a városnak a központ jellege. Tehát tulajdonképpen azt a teret foglaljuk el, amely tér ennek a városnak mindig is megadatott a történelme során, kereskedővárosi, oktatási és kulturális és vallási központ tekintetében is. A vallási központ. Én annak nagyon örülök, hogy a pályázat azt kiemeli, hogy sokféle etnikum, sokféle vallás, külön meg egy mondatban kiemeli ennek mintegy bizonyítására, hogy mert működik benne ortodox imaház és muzulmán dzsámi is, mert krisna tudatú hívőknek a központja, mert szcientológus központ, meg buddhisták is vannak, de ez nem jelenti azt, hogy ennek bármifajta komoly kulturális következménye lenne a városra úgy, hogy a város sokszínűségét és a várost meghatározó kulturális történeti és vallási tereit, ha pályázatban nem is, de a tovább gondolkodásunkban és ezzel a lehetőséggel való bánásmódunkban azért célszerű fölépíteni, hogy ne csússzunk benne olyan gondolati tévutakra, mint a balkán gondolatkörrel. Legalábbis az én véleményem szerint.

14 És ha megengedik, még egy gondolatkört felvetnék, amit egyébként Gáspár Gabriella is megemlített, hogy bármilyen derék dolog a regionalizmusnak az egyrészt divatos, és azt gondolom, hogy egy pályázatnak az elvárt divatos szálakat is kell tartalmaznia, mert nyerni akarunk vele, tehát az elvárt marketing szempontoknak is benne kell lenni, én ezzel maximálisan egyetértek, még hogyha szakmai közelítéssel nem is mindig, de azt gondolom, hogy helyesen döntöttek a pályázatírók, hogy ezt így fogták föl, mert ez ma a divat. Tehát ez így esélyesebb. Ugyanakkor a város közvetlen környezete – mint egység – semmilyen módon nem szerepel ebben. Noha szűkebb egységként, mondjuk turisztikai egységként, vagy egyfajta identifikációs egységként még a pécsiek tudatában is a város a környezetével együtt szerepel. Tehát elképzelhetetlen az, hogy Pécsbe, mint ennek a kulturális regionális gondolatnak a középpontjába mi a pécsiek azt gondolom, mint egy városon belüli részként értjük bele egyébként a villányi borvidéket, ezt a mai művi kistérség határaival nem megegyező és az agglomerációnál egy kicsit tágabb térséget felölelő területet. Azt gondolom, hogy mint ahogy a Dél-dunántúli régiónak semmifajta identitástudata nincsen, hogy a pécsi gondolatban ez a bortermelő vidék, szőlő vidék Pécsnek ez a tulajdonképpen a Tenkesig ható területe ez mindenki számára, mindenki agyában, aki igazán pécsi, ez pécsi egységként szerepel. Én nem mondom, és nem is várom el, hogy most már az utolsó pillanatban külön gondolatkör szülessen a pályázatban erre, de azt gondolom, hogy Pécset, mint turisztikai egységet is felmutatva, mindenképpen azt kéne sulykolnunk, hogy ez egy egység. Tehát itt ez termálvizestül, borvidékestül, borutastul, Mecsekestül, Szársomlyóstul, persze nem lehet mindent megemlíteni ebben a pályázatban, különösképpen akkor, hogyha – az általam ugyan nem kedvelt, de most már belenyugodtam – a mediterrán gondolatot visszük, amit én kissé mulatságosnak tartok időnként, akkor ez az a terület, amire ki lehet sugározni, mert hangulatában, jellegében ez a Szársomlyóig terjedő terület az, amit egy egységként lehet képezni. És akkor már nem is említem meg a villányi szoborparkot és egyéb dolgokat. Tehát én kérem szépen, hogyha nem is úgy, hogy most akkor írjuk át ezt a pályázatot, mert olyan pályázatot nem lehet írni, amivel kapcsolatban ne lehessen kritikákról, vagy hiányérzetekről beszélni. Tehát én ezt köszönöm a pályázatíróknak ezt a munkát, de azt kérem, hogy szíveskedjenek és mindenkitől azt kérem, hogy ezeket a gondolatokat tovább gondolni, mert azt gondolom, hogyha nem is pontosan olyan formában van igazam, ahogy én itt erre utaltam, de mindenképpen ezeket a szálakat a remélhető végrehajtás folyamatában nem szabad kiejteni a kezünkből. Köszönöm szépen. Dr. Toller László: köszönöm képviselő asszony. Idő közben tisztelettel köszöntöm Körömi Attila képviselő urat, aki megtisztelte a mai Közgyűlésünket. Bár lennének többen az országgyűlési képviselők közül, akik ilyen figyelemmel kísérik munkánkat. Várbíró képviselő úré a szó. Bretter úr már volt. Egy pillanat, maradjunk abban, hogy első kört biztosítunk mindenkinek, és akkor akinek visszatérő gondolata van, vagy reflektálni szeretne valamire, akkor övé a szó. Akkor kérem, csináljunk egy kasszát, leltárt; Várbíró képviselő úr kért szót első körben, Staub Ernő képviselő úr és Bókay Endre frakcióvezető úr. Ebben a sorrendben adom meg a szót.

15

Várbíró Péter: köszönöm elnök úr. Elnök úr köszönöm a szót annak figyelembe vételével is, hogy nem első körben, hanem nulladik körben kívántam volna szólni. Tehát ha úgy tetszik, akkor a frakció megnyilatkozások sorából egy kicsikét kilógva, de nem csökkentve a téma iránti lelkesedést és a támogatást, szeretném a frakció nevében is bejelenteni, hogy nagy-nagy lelkesedéssel támogatjuk a projektet. Miután a többi frakció nyilatkozott, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tudom összegezni, hogy miután a teremben ülő képviselőket már támogató észrevételek elhangzása mellett itt képviseltük, ezért elmondható, hogy a város egyetért, teljes együttgondolkodás van ebben a kérdésben. Hát sajnos nem egészen így indult, hanem egy ilyen erővel történő támogatási igény szándékával, de hát nagyon örülök neki, nagyon örülünk neki, hogy végül is nemcsak a munkamódszerek változtak meg, hanem a véglegesnek látszó összeállítással is teljes mértékben egyet lehet érteni. Mint ahogy az elhangzott frakcióvezetők támogató és egyetértő gondolatait is megismétlés helyett csak aláhúzva ismételten kihangsúlyozom. Természetesen sok részlettel kapcsolatban van apró észrevétel, ami a megfogalmazásokat illeti, és így a frakciónknak is, de azt hiszem, hogy itt és most ezen emelkedett hangulatban nem ezt kell elsősorban kiemelni. Két dolog csupán, ami engem csak simán a tartalomjegyzék olvasásakor egy kicsikét megdöbbentett és szemet szúrt; az egyik az, hogy a közterek és parkok újjá élesztése, vagy a másik, hogy a műemlék gondozás új modellje. Hát akkor az nem volt a szó szoros értelmében köztér és park, hogyha újjá kell ezt éleszteni. Tehát gyakorlatilag nem biztos, hogy a kulturális főváros téma kellett, hogy előhozza ezeket, mint ahogy akár a műemlék gondozás új modelljét. De inkább a pozitívumokról szeretnék szólni, és elsősorban itt azt emelem ki, hogy az együttgondolkodás most végülis egy pozitív sávba, lendületbe ment át. Mivel ez egy ciklusokon átívelő projekt, ezért mindenképpen szükséges, hogy nemcsak ebben a választási ciklusban, hanem a következőkben – akármilyen eredménnyel is zárul az idei döntés – együtt tudjunk gondolkodni, és ezért szeretném kérni már ebben a ciklusban is immár sokadszor, hogy a szocialista-liberális városvezetés munkamódszere azért változzon más területeken is meg, mert nemcsak akkor kell egyetérteni, amikor teljesen nyilvánvalóan közös a célunk, hanem az apró háttér és más természetű előkészítések különböző személyi, anyagi természetű előkészítése időszakában is feltétlenül szeretnénk partnerek lenni az előkészítés időszakában a város felelősségét úgymond viselő városvezetésnek. Egyetlen egy dolgot szeretnék mindezek után még kiemelni, és ez a vallási kultúra. Szó esett már róla, én nemcsak mint frakcióvezető, hanem mint a Pécsi Kereszténykör vezetője, elnöke is szeretném elmondani, hogy itt bizony egy kicsikét háttérben vagyunk. Az Alkotmány az egyház és az állam szétválasztásáról beszél. Én alapvetőnek gondolom, hogy nem mindegy, hogy a pohár, a félig megtelt pohár vízre azt mondjuk, hogy félig üres, vagy félig tele van. Tehát itt nem a szétválasztáson van a hangsúly, hanem az együttműködésen, az együttműködésen, amit itt feltétlenül fontos és szükséges szerintem hangsúlyozni. Nemcsak azért, mert a jeges kapcsolat már a múlté, hanem rengeteg kapcsolódási pont van a Világörökségtől kezdve, hogy most kimondottan így a vallási kultúrával kapcsolatban mondjam. Alapvetően a bizalom az, ami egy bizonyos lendülettel elindult, de

16 azt hiszem, hogy itt még nagyon-nagyon sok mindent kell tenni, és én az elkövetkezendő ciklusnak is egyik fontos feladataként vagy talán saját céljaim programjainak részének is tartom most mondom az Európa Kulturális Fővárosa kapcsán is, hogy ezen a területen tehát a város vezetésének és a város egyházainak az együttműködése nagyobb legyen. Köszönöm szépen. Dr. Toller László: köszönöm szépen. Egy apró észrevételt az utóbbi megjegyzéséhez, képviselő úr nem tudok olyan városról, ahol az egyház, a római katolikus egyház és az egyházak kapcsolata ilyen harmonikus lenne, hozzáteszem, fejlesztés-centrikusan is, mint Pécsé. Talán emlékszik rá, az előző ciklusban három éven keresztül az önkormányzatok és az egyházakkal kapcsolatos…. (kazetta vége) és a 2002-től folyó városfejlesztési programoknak jó részében az egyházak véleménye benne van, mint ahogy benne van például – ami sajátos dolog – a hosszú távú városfejlesztési koncepcióban, és ugyanígy a város szerkezeti tervével kapcsolatosan az egyházak véleménye nevesítetten benne van ezekben a programjainkban. Én azt hiszem, hogy ez ügyben példaértékű munkát végzünk, együtt valamennyi frakcióval, az önkormányzat valamennyi testülete, és azok a rendezvények, amelyeket az egyház, a Római Katolikus Egyházzal külön, vagy a többi egyházzal együtt az ökuménia jegyében folytatunk, azok bizony országosan is követésre méltó példák. Persze lehet, hogy magvasabban kellene egy ilyen pályázatban megjelenni ennek a gondolatnak. Képviselő úr, megadom majd újra a szót, most Bókay, bocsánat, Staub Ernő képviselő úré a szó, s az ülés vezetését – visszajövök addigra – átadom Gonda Tibor alpolgármester úrnak. Staub Ernő: Tisztelt Közgyűlés! Örülök, hogy ezt a megszólítást elmondhattam. A „Kulturális Fővárosa” címmel kapcsolatos pályázat kapcsán ugyanis, miközben a „Függelék” hangsúlyozottan megkülönbözteti Pécs pályázatát a többitől a tekintetben, hogy társadalmi vita útján jött létre, nagy volt a nyilvánossága, aközben meghökkenten hallottam egy kulturális bizottsági ülésen, hogy az eredeti tervek szerint ezt a témát leadott hatáskörben a jogi, ügyrendi bizottság tárgyalta volna. Úgy gondolom, hogy ez nagyon nagy hiba lett volna, és nagyon örülök, hogy a közgyűlés összejött, kezdeményeztük is összehívását. Hát, ha valamiről ebben a városban a közgyűlésnek kell döntenie, akkor az „Európa Kulturális Fővárosa” cím pályázatával kapcsolatos cím elnyerésére beadandó pályázat ügyében mindenképpen. És akkor ehhez kapcsolódóan még egy dolog. Ugyancsak a „Függelék” a politika oldaláról, tehát a civil szféra mellett a politika oldaláról még véletlenül sem említi az önkormányzatot, a képviselő-testületet, a közgyűlést, mindig csak a városvezetésről beszél. Ez azt mondom egyébként, hogy nem szokás. Tehát más ügyekben is, még olyan ügyekben is, ahol a döntés nem egyhangú, attól az még hivatalosan a közgyűlés döntése. Ezek után én is megismétlem és hangsúlyozom, hogy a Fidesz támogatja magát a célt, amely nem csak egy megtisztelő cím elnyerése, hanem egy, a városfejlődésben változást hozó célt is takar. És támogatjuk magát a pályázatot, mert a pályázat nívós, azt kell mondanom, hogy egy a lehetséges jó pályázatok közül. Ezen azt értem, hogy nyilván mások, más jó pályázatra lettek volna képesek. Ez vonatkozik a szakmai grémiumra, mint ahogy

17 nyilván más politikai felállás más döntéseket hozott volna, pl. helyszínekről, fejlesztésekről, amit a pályázatíróknak ugyanúgy tudomásul kellett volna venni. Tehát azt nem hallgathatjuk el, hogy néhány hangsúlyos kérdésben más volt a véleményünk. Mi tudomásul vesszük, hogy a Balokányligetben épül a zenei és konferencia központ, nem is nyitok róla újra vitát, semmi értelme nem lenne, de nem hallgatjuk el, hogy több ilyen kérdésben más volt a véleményünk. A pályázatról: én a, igenis az erős érvrendszerek, tehát az érvrendszeren belül az erős érvek között tartom számon a kulturális decentralizáció kérdését. Rendkívül fontos dolognak ebben az országban, ahol az utak és a vasutak is csak Pestre vezetnek – ugye nem beszélve a kulturális intézményekről, és a többi -, rendkívül fontos érvnek érzem, és tulajdonképpen ehhez kapcsolódik a Pécs alkalmasságáról írt fejezet, mely a város közelmúltjának kulturális, művészeti értékével érvel, miszerint mi vagyunk a vidék legjobbja. Ugye sportban volt ilyen, amikor az Európai Városok Kupájában egy városból csak egy csapat indulhatott, és akkor a vidék legjobbjaként a Pécsi Dózsa meg sem állt a Juventusig. Most erről nekem is eszembe jut az, hogy a sport az teljesen hiányzik a fejezetekből. Tehát, bár periféria és centrum viszonyában határozza meg a szöveg Pécset, de hangsúlyozza, és tényekre alapozva hangsúlyozza, hogy művészete, kulturális élete sokoldalú. Nyilván a vetélytársakat teljesen természetesen nem veszi lajstromba, pécsiként én sem tudom ezt kívülről látni, de ez mindenképpen egy hiteles, megalapozott érvelésnek tűnik. Ugyancsak fontos a gazdasági lépésváltásról szóló fejezet, amelyik a cím kihatásaival foglalkozik, fejlődést generáló kihatásaival. Tulajdonképpen a régió elmaradottságával érvel, és ez nem is idegen a pályázat céljától. Van persze vetélytársunk, amelyik ugyanezt elmondhatja magáról. És valóban igen fontos ez a geopolitikai és én úgy is fogalmazhatok, hogy geo-kulturális határhelyzet, ennek összekötése a város múltjával, építészeti örökségével. Ezzel kapcsolatban a Balkánra, illetve Horvátországra én is rátértem volna, de ezt Mikes Éva megtette, és akkor kétszer nem mondom el. Én is úgy érzem, hogy a Balkánnal Szegednek több kapcsolata van, mint Pécsnek. A pályázat a regionalizmust több régióban hazai és nemzetközi szinten értelmezi, a fejlődés irányát, lehetőségeit jól rajzolja meg. Azt én is nagyon jónak tartom, hogy a régió, a három megye határán túli városok – Nagykanizsa, Keszthely, Baja, Dunaújváros – ezek szerepelnek benne. És ezek valóban nagyon régi, hagyományos kapcsolatok. Kérem, Baján mindig lehetett vasárnapi meg hétfői Dunántúli Naplót kapni, Bajáról mindig állandó tudósítója volt a Pécsi Rádiónak, tehát itt tulajdonképpen létező hagyományokra épülő dologról van szó. Ez ügyes. A nemzetközi kiterjesztés is fontos. Azt én azért nem hallgathatom el, hogy egy picit, picit én ott úgy érzem, hogy kicsit tán túllövünk a célon. Nyilván arról nincs szó, hogy Temesvártól Triesztig azon szurkolnának, hogy Pécs nyeri-e el ezt a címet. Egy kicsit talán ezt túlrajzoljuk, de semmi probléma összességében nincs vele. Szeged kérdésében én azt azért – miközben nagy élvezettel olvastam a pályázatban a kultúrtörténeti összevetést, és a két város kulturális karaktere közötti összevetést, kiegészítő jellegüket -, hát azzal kapcsolatban azért

18 jelzem, hogy, mondjuk hasonló nem jutott eszükbe más városoknak, nem biztos, hogy azért, mert ostobák; és hát a Pécs és Szeged közötti közlekedési viszony az szinte azt kell mondanom, hogy tradicionálisan katasztrofális. A fejlesztéseket illetően én egy dologba megyek most bele. Itt is pozitívumként említem a Zsolnay negyedet, ahol nagyon sok jó ötlet van. Nagyon sok jó ötlet van ott a Kreatív Központtól a Kísérletek Házától elkezdve sok minden. Ugyanakkor ezek a fejlesztések, amelyek részben teljesen természetesen, és a koncepcióból fakadóan vonatkoznak egyrészt a Zsolnay gyár területére és a környékre, másrészt korábbi döntések alapján a Balokányra, de kétségtelen, hogy a városközpontot hát keleti irányban növelik. Ha hiszünk abban, hogy ezek húzóprojektek, és valóban megváltoztatják a környezetet, pl. a Zene- és Konferencia Központ, vagy a Regionális Könyvtár, akkor, akkor kisülhet ebből nagyon jó is, de azzal mindenki tisztában van, hogy jelenleg egy lepusztult környezet mellé kerülnek ezek oda, és ha ez egy megnagyobbodott városcentrum lesz, akkor még az is fölmerülhet, hogy 156 ezer lakosú városunk milyen mértékű városcentrumot bír el, akár e programok lefutása után mennyit tesz tulajdonképpen élhetővé, hogy úgy mondjam. A fejlesztéseket nem sorolom föl, mert tényleg rengeteg van bennük. És egy picit azt is mondanám, hogy számomra a pályázat egy kicsit túl hosszú. Tehát itt szó van mindenről, ezek között nagyon sok jó dolog van: a kutak újbóli felszínre hozatala, a vasútállomás rekonstrukciója. Ezzel kapcsolatban persze eszembe jut, hogy a Szirmai Csaba által fémjelzett projekt arról szólt, hogy a vasútállomást kivisszük Mecsekalja–Cserkútra. Én örülök, hogy ha ez megváltozott, mert én személy szerint mindig úgy gondoltam, hogy egy vasút az jöjjön be a város központjába, a belváros közelébe, de azért megjegyzem, hogy ehhez akkor talán nem teljesen kapcsolódik. A kutak újbóli felszínre hozatala szintén egy nagyon ötletes, jó dolog. De pl. itt van ez az uránvárosi játszótér program, amelytől a városrész megfiatalodását várjuk. Hát ez nem biztos, hogy ettől bekövetkezik, és akkor meg némi disz-funkció lesz ott tapasztalható. Tehát nekem semmi kifogásom a játszóterek rehabilitációja ellen nincs, csupán annyit jegyzek meg, hogy ezek a dolgok talán túl részletezőek, és ehhez hozzá kapcsolom az utólag elkészült, „A város kulturális fejlesztési térképe” című részt. Ennek a résznek a bevezetője tisztázza, hogy a programtól független városi fejlesztésekről van ebben szó, és tulajdonképpen azt akarja elmondani, hogy milyen kontextusba illeszkednek a pályázat kulcspontjai. Ezzel együtt ezt túl részletezőnek érzem. Tehát itt az ANK rekonstrukciójától addig, hogy a régi tűzoltó laktanyában majd megnyílik egy bolt, ahol a fogyatékosok művészi termékeit árulják, az Expo Centerig, közösségi rádiókig, külszíni fejtésig mindenről szó van. Én ezt egy picit hosszú lére eresztettnek érzem. A fölvezető érvek alaptémái szerintem igen jól kapcsolódnak a különböző területekhez, és évfordulókhoz, a város kulturális életének más-más arcát mutatják föl, és egyáltalán valóban a város lakosságának ráhangolódását is szolgálhatják.

19 Jó. Akkor tulajdonképpen lenne egy-két szövegszerű javaslatom, és amit azért nem tudom, hogy most tegyek-e meg. Ezek apróságok, ez két-három mondat, tehát esetleg lehet ezekre egy következő körben visszatérni. Én zárásként azt mondanám el, hogy Pécs valóban egy többközpontú nemzetközi kisrégió központjaként másként építheti fel városindentitását, mintha csak nemzetállamának egyik periférikus helyzetű középvárosa lenne. A tét tulajdonképpen ez, én nagyon remélem, hogy ezzel a téttel tisztában vannak, és a pályázat színvonalával tisztában vannak a döntéshozók is, miközben a többi pályázatot nem ismerjük, és bízva a győzelemben, és azért azt mondom, hogy ha mégse nyerünk, lemondani az előző célról, és lemondani a konkrét programok többségéről akkor sem kell, ha a cím esetleg nem kerülne ide. Köszönöm. Gonda Tibor: köszönöm szépen. Bókay Endre frakcióvezető kért szót. Bókay Endre: Tisztelt Alpolgármester Úr! Köszönöm a szót. Csatlakozom képviselőtársamhoz, amit az előbb megjegyzett, hogy „Tisztelt Közgyűlés!” – és ezt igen jó érzéssel mondja. Magunk részéről is, hiszen egy nagyon konstruktív vita zajlik közöttünk. S ez hosszú távon történt, ahogy az Önök képviselője dr. Gáspár Gabriella is elmondta, rokonszenves, hogy régóta is együtt dolgozunk ebben a dologban. Azt hiszem, hogy ez a politikának egy jó arca, egy pozitív arca, amikor egy város fejlesztése érdekében a két különböző oldal – hangsúlyozom, különböző, tehát nem ellenfél, vagy ellenséges oldal – tehát a két különböző oldal igenis képes az együttműködésre, és képes mindenféle, akár koncepcionális, akár elvi ellentétét félretenni, és bizonyos dolgokban együttesen fellépni. Én ezért egy nagyon tartalmas vitának tartom a mai napot, és egyetértek Staub Ernő képviselőtársammal, hogy igenis érdemes volt megreszkírozni azt, hogy a nyári időszakban a közgyűlés össze tud-e ülni, és valóban bizonyította ez a közgyűlés, hogy igenis össze tud ülni, döntésképes, és határozatot tud hozni. A pályázatról lényegében három dolgot szeretnék elmondani. Gyakorlatilag magának a pályázatnak is úgy mondhatjuk, hogy három fő fejezete van. Az első, amit Kunszt Márta alpolgármester asszony összefoglalt, gyakorlatilag azt az elvet próbálja tisztázni, ami alapján pályázunk, ami alapján felépítjük a beruházásainkat, és később a programjainkat, ami alapján egy várost „összeállítunk”, a szónak egy kicsit átvitt értelmében. Nagyon szimpatikus, és nagyon jól felvezették ezt, hogy mit jelent a város számára, hogy ha van a városnak egy énképe, egy identitása, a város polgárai el tudják helyezni magukat, és tudják azt, hogy milyen jövő vár rájuk. Ez szerintem tényleg a legfontosabb, valószínűleg ezek először csak kis körökbe alakultak ki, ahogy Önök is kifogásolták, nyilván a pályázatíró, nyilván egyetemi, vagy alkotói szellemi műhelyekben jönnek létre. Ezek fokozatosan terjednek el, hiszen minden gondolatunkban, minden érvelésünkben, minden egyes beruházásunkban benne lesz ez az új, ez a más típusú szellemiség. Erre igen nagy szükségünk van, akkor is, ha nyer a pályázat, ha nem nyer a pályázat, mert Pécs mindenképpen ezzel jelentősen előrelépett. Ezt, azt hiszem továbbadni nem kívánom már formázni, mert Önök elmondták nálunk sokkal jobban, sokkal szemléletesen.

20 A külső érdeklődő polgárok számára szeretném röviden összefoglalni, hogy milyen beruházásokról lesz szó az elkövetkezendő években, mi az, amit a Kulturális Főváros kapcsán Pécs városa szeretne megvalósítani ennek területén, érintettsége folytán. Ez a második része a mondandómnak, gyakorlatilag öt nagyobb beruházás témakörről volt szó. Elnézést kérek, ha ismétlem Önöket, mert kisebb-nagyobb mértékben mindenki érintette már ezeket. Az első s legjelentősebb a Zsolnay gyár rekonstrukciója, amely 10 milliárdos programot jelent. Itt nemcsak pusztán arról van szó, hogy helyreállítja a város a Zsolnay gyárat, hanem arról van szó, hogy ide szállodától kezdve, oktatási centrumig, az egyetem oktatását kiállító térig, ipartörténeti bemutatóig, tehát rengeteg funkciót ebbe a negyedbe kialakít, és hogy ha valaki járt – mert sajnos nagyon zárt ez a terület – a gyár belső részébe, az tudja, hogy tényleg itt egy ilyen ékszerdobozba lép, ahogy beteszi a lábát. Gyönyörű, gyönyörű Zsolnay porcelánok, díszítések, rendkívül kellemes, hangulatos kertről van szó, tehát itt önmagába el lehet tölteni egy napot, úgy, hogy a Pécsre látogatók biztos, hogy ezt örömmel fogják megtekinteni, de a város kulturális élete áthúzódik ebbe a centrumba, ez mindannyiunk számára egy csodálatos miliőt fog jelenteni. A másik jelentős beruházás az a hangversenyterem. Hangversenyterem nem messze a Zsolnay gyártól kerülne beruházásra. Annyit megjegyeznék ezzel kapcsolatba, hogy nem valami – mit tudom én – rossz döntést hozott a város, hanem erre volt lehetősége. Tehát a hangversenytermet megpróbáltuk minél beljebb hozni a belvárosba, de hogy hová tesszük, és hol próbáljuk kiírni a pályázatot hozzá, hol próbáljuk a szükséges állami támogatásokat, céltámogatásokat, címzett támogatásokat ennek a felépítéséhez megszerezni, ez determinálta a helyét. A városnak nem sok választási lehetősége volt, tehát így került sor, hogy ezt a hangversenytermet terveink szerint több mint 6 milliárd forintért itt kerüljön felépítésre. Van egy nagyon sarkalatos hármas pont, ez a nagy kiállítótér. Ennek a fejlesztésére arról van szó, hogy a régi vármegyeházát alakítaná át a város, és egy olyan befogadó kiállítóteret hozna, ez a szó szerint befogadó, amikor nagyon neves, nagyon jó művészeti alkotásokat lehet itt, mintegy ilyen átutazóként két hétre, két hónapra – attól függően, hogy milyen a kiállítás jellege – befogadni. Budapesten volt jó néhány siker. Emlékezzenek arra, amikor a múzeumi napon is éjszakába nyúlóan tömegek járták, és keresték a fel a múzeumokat. Tehát azt hiszem, hogy ha egy ilyen kiállítóteret meg tudunk csinálni, akkor mi is el tudjuk érni, hogy nemcsak Pécs, hanem Pécs környékén lévő kisebb-nagyobb városok, települések lakói is egy-egy ilyen rendkívül színvonalas kiállításra – amit a világ bármely részéről ide tudunk hozni – megtekinthessék, és élvezhessék. A negyedik ilyen nagyon fontos fejlesztési program, ez az úgynevezett régionális könyvtár és információs központ. Itt a város és a megye fogna össze egy zöldmezős beruházás megvalósítása érdekében. Én a későbbiekben meggondolásra javaslom, hogy az egyetem társulását is valahogy meg kellene szerveznünk, hiszen az egyetem az egy szinte legfőbb használója ennek a könyvtár- és információs központnak, és valószínű a város egy sokkal színvonalasabb beruházást tud ebbe a pillanatban

21 megvalósítani, ha minél több autonómia fog össze, amely a városban él és tevékenykedik. Végül az ötödik, amit egy kicsit kifogásolt is képviselőtársam, itt a közterek és a parkok újjáépítéséről van szó, amely szintén egy jelentős összeget, több mint 6, majdnem 7 milliárd forintot tartalmaz. Itt az elv és a cél az volt, hogy a közterek és a parkok újra töltsék be azt a funkciókat, ahol az emberek találkoznak és együtt élnek. Nem mintha már nem népesültek volna be. De mintha nem lenne az, hogy akár Kertvárosban is, az egymás felé forduló tömbökbe szinte nagy családok élnek együtt, hiszen jól látható, a kisgyermekes édesanyák kiülnek, és ott vigyáznak a gyermekeikre, de a nagyobbacska gyereket már leengedik úgy játszani, hogy elég, ha az ablakból felügyelik olykor-olykor, hogy mit tesznek. De ezeknek a közterületeknek meg kell, hogy újuljanak, egy újabb életteret kell jelenteni, és én azt mondom, hogy igenis, mivel Pécsen az átlaghőmérséklet és azok az időjárási körülmények lehetővé teszik, hogy kora tavasztól késő őszig az emberek kint éljenek a szabadban, erre szükség van. Ez a, mondhatjuk azt, hogy a pályázatnak ez a római kettes része – engedjék meg, hogy egy kicsit ilyen kereskedő szemlélettel gondolkodjak, ez összesen egy ilyen 26 milliárd forintos beruházást jelent, ami a számunkra azt az üzenetet hordozza, hogy azon túl, hogy azok a tereink, azok a létesítményeink, amiket eddig nem használtuk, most ki tudjuk használni, amiket a saját és az ideérkező turisták hasznára tudjuk forgatni, azon kívül ezek egy jelentős beruházást építenek föl a városban, és biztos, hogy a város termelékenységét, illetve ilyen irányú tevékenységét, jövedelmeit jelentősen fogják bővíteni. Nem beszélve arról, hogy ezek törvényszerűen új munkahelyeket is teremtenek, tehát egy másik kitörési pontot is kínálnak a városnak. És végül még két dolgot hozzátennék, ami ugyan nem szerepel a pályázatba, és most nem is kívánom, hogy közvetlenül bevegyük. De ez megkerülhetetlen, és a programokba majd be tudjuk tenni. Pécsnek van egy nagyon régi múltú bányászöröksége, amit feltétlenül gondoznunk kell, és ha nem is közvetlenül a város, vagy a pályázati támogatással, hanem megtehetjük ezt úgy, hogy a magántőke bevonásával. Ilyen kezdeményezés, vagy akciónak bizonyul az István-akna mostani értékesítése, hiszen itt egy nagyon szép, nagyon csodálatos ipartörténeti emlékműnek a rekonstrukciójáról lesz szó, amit a magántőke – most még nem tudjuk, de úgy sejtjük, hogy – szociális, illetve ilyen közösségi célokra fog, rekreációs célokra fog hasznosítani. A másik jelentős rész pedig egyúttal a külterületek, a közterületek és a parkok megújításával, a külterületekben lévő művelődési házak, központok megerősítése, felépítése és működtetése. Itt sorolhatnánk úgy, hogy akár Szabolcsfalu, Vasas, Somogy, Hird, Újhegy, és továbbiakban elnézést kérek, akiket hirtelen nem említettem meg, az itt lévő közösségi házakat, kulturális létesítményeket oly módon kell fejlesztenünk, hogy az itt a helyi közösségeket egyrészt összehozza, megteremtse köztük a kapcsolatot, ami szerintünk már most is meglehetősen jól fejlett és intenzív, és innét közvetítse úgy a belvárosba, belvárosi létesítményekbe ezt a közönséget,

22 akár a hangversenyterembe, akár a színházba, vagy más területekre, ahol úgymond a város központi rendezvényeit tartjuk. Ez a kétféle fejlesztési cél a véleményünk szerint egymást erősíteni fogja a későbbiekben. Amiről most nem beszélünk – és érthető, hogy nem beszélünk, hiszen a pályázatnak nem része -, ha nyer a pályázat, akkor lesz egy úgynevezett programrésze a pályázatnak, amivel, amikor megtöltjük élettel ezeket az általam előbb felsorolt tereket, területeket, és azt hiszem, ez lehetőséget fog kínálni arra, hogy mindenféle javaslat, mindenféle elképzelés, ami elhangzott, tehát az, hogy más autonómiákat, így az egyházat, püspökséget, egyetemet, a megyét, akár a kamarát, vagy bárkit jobban bevonjunk, ezek a programok erre lehetőséget fognak nyújtani, hiszen itt mindenki meg tudja mutatni magát. Egyelőre köszönöm szépen, ennyit kívántam elmondani. Gonda Tibor: köszönöm a hozzászólást. Nagyon sok jelentkező van. Én igazából nem láttam, mielőtt polgármester úr kiment, hogy ki szeretett volna. Bretter úrról tudok, és Horváth alpolgármester úr jelezte, hogy Molnárné Garai Edit is régen jelentkezett. Ez igaz, kíván hozzászólni a képviselő asszony? Akkor megadnám a szót, és utána pedig Bretter úré. Nem ez volt a sorrend, akkor Bretter úr. Azt hittem, hogy az udvariasság előlép a szándék elé, de Bretter úré a szó. Dr. Bretter Zoltán: igen. Köszönöm a szót Tisztelt Alpolgármester Úr, csak a rend kedvéért, mert hogy ez volt a sorrend. Tehát, és azért is, mert reagálni szeretnék, és nem szeretném, hogy túlságosan sok idő elteljen azon két felszólalásra, ami elhangzott. Az egyik a Mikes Éváé, a másik a Staub Ernőé. Egy-egy gondolatot, gondolatra szeretnék reflektálni. Kezdeném avval, amit Staub Ernő talán csak úgy elejtett, hogy hát nem biztos, hogy Temesvártól Triesztig mindenki a mi győzelmünket akarja. Én erre azt mondanám – kicsit viccesen persze –, hogy szerintem ennél sokkal jobb a helyzet, mert Vancouvertől Vlagyivosztokig akarják, hogy nyerjünk. Ugyanis és ezt szeretném alátámasztani azért, hogy lássuk egy kicsit, hogy milyen közegben is van ez. Itt szó esett erről az egész nemzetközi légkörről, amiben mi pályázunk. Igenis tudnak róla, hogy pályázunk, és különböző okok folytán nagyon sokan szurkolnak nekünk. Ha már Triesztet említette Staub Ernő, akkor had mondjam, hogy Trieszt maga is pályázott Európai Kulturális Fővárosnak akkor, amikor Olaszországon volt a sor, hogy jelölhessen erre a címre, nem nyerte el, és amikor meglátogattuk Triesztet, akkor kitörő lelkesedéssel fogadtak, mert egyfajta kompenzációként élik meg azt, hogy Pécs esetleg elnyeri, és ők be tudnak kapcsolódni abba a programsorozatba, amely itt zajlani fog, sőt abba a – hát hogy mondjam – akár gazdaságilag is látható kapcsolatrendszerbe, amely számukra is fontos. Például ugye nekik ott van a kikötőjük, amit Magyarország is használni tud. Ilyen értelemben egy kicsit sokkal szélesebb a kapcsolatrendszer, vagy az összefüggés, mint pusztán az Európai Kulturális Főváros pályázat. Maribor Szlovéniában pályázni akar az Európai Kulturális Főváros címre. Ők is kitörő lelkesedéssel fogadták a mi pályázatunkat, azért is, mert hogy szurkolnak nekünk, hátha majd át tudják venni a tapasztalatokat, és ennek alapján majd ők is, ha elnyerik, akkor, amikor Szlovénián lesz a sor.

23 De menjünk egy picit tovább. Nemrégiben ugye egy konferencián vettem részt, amelyet a SESAME hálózat tartott. A SESAME hálózatnak tagja Pécs, ez a regionális fővárosoknak a hálózata. És ott én elmondtam azt, hogy Pécs pályázik az európai kulturális fővárosra. Mivel ez Koimbrában zajlott, megint csak azt kell mondanom, hogy teljes mértékben, nagyon sok város jelezte azt, hogy támogatni kívánja Pécs város pályázatát. Ez nem is a régióban vannak ezek a városok mind természetesen, sőt Kanadában vannak, hogy ha már Vancouvernél tartunk. Azért, mert nekik nagyon fontos, hogy a hálózat tagjaként valaki elnyeri az Európai Kulturális Főváros pályázatot. Menjünk tovább. Azt mondanánk, hogy Amerika talán egyáltalán nem érdekelt abban, hogy Pécs az Európai Kulturális Főváros cím nyertese legyen. Nem igaz! Amerikai testvérvárosaink: Seattle és Tucson érdekeltek abban, hogy Pécs az „Európai Kulturális Főváros” címet elnyerje, azért, mert befektetési lehetőségeket, lehetőségek sokszorozását remélik ettől a pályázattól. Ezt összefoglalóan én azt gondolom, hogy ez nem pusztán a mi ügyünk, hanem ez egy sokkal de sokkal szélesebb ügy. És olyan helyekről is várunk támogatást – had mondjak még egyet, és eztán befejezem, csak például Dijon Franciaországban, amelyik 1965. óta minket testvérvárosként tart nyilván. Mi nem hoztunk ilyen határozatot, de ők hoztak, és minket testvérvárosként tart nyilván. Dijon például teljes mellszélességgel támogatja a pályázatunkat, mint testvérváros. És ugyanez a helyzet, bár nincsen semmiféle partner-, vagy testvérvárosi megállapodásunk Namur-rel, amelyik látjuk, hogy az utóbbi időben óriási érdeklődéssel fordul Pécs városa felé. Ebben a nemzetközi összefüggés-rendszerben, tehát a létező, a mi számunkra már létező nemzetközi összefüggés-rendszerben is érdemes megnézni ezt a pályázatot, és azt kell, hogy mondjuk, hogy valóban nagyonnagyon széles körű támogatást, segítséget fogunk kapni abban az esetben, és közreműködést, amennyiben elnyerjük ezt a pályázatot. A Mikes Évának, illetve hát Staub Ernő is említette, többen kitértek rá, erre a Balkán gondolatra. Nos én ebben egy kicsit talán máshova helyezném a hangsúlyt. Én ott látom, hogy ez a, ez a beszélgetés, mert hiszen azt gondolom, hogy ezt, ez nem egy éles vita, ami erről a dologról folyik, talán az jellemzi, hogy vannak olyanok, akik a tradicionális kapcsolatrendszeren belül nem látják igazából a Balkánhoz való kötődést. És én pedig egy olyan álláspontot képviselnék inkább, hogy lehet, hogy ez tradicionálisan nem épült ki, de az biztos, hogy szükség van rá. Az biztos, hogy problémaként az, hogy nincsen egy ilyen kapcsolatrendszer, az mindig jelen volt, Magyarország egésze tekintetében is jelen volt. Pécs regionális szerepéből fakadóan is probléma volt, hogy nincs ilyen kapcsolatrendszer. Ugye, csak hogy a legdurvább, és igazából csak a példaértékű utalás kedvéért mondom, hogy hát pontosan ez, ez a távolság, ami megvolt mindenkor Magyarország és a Balkán között, kulturális és egyéb távolságok, amikről beszéltek képviselőtársaim is, hát ezek vezettek többek között az I. Világháborúnak a kirobbanásához. Tehát abban az esetben, hogyha mi azt akarjuk, hogy ez problémaként ne legyen jelen, akkor igenis éppen a pályázat kapcsán kell ezt a kapcsolatrendszert felépíteni. Aminek azért lássuk be, hogyha sikeresek vagyunk, akkor a kulturális kapcsolatrendszereken túlmenően igen-igen fontos gazdasági jelentősége van. Tehát én azt gondolom, hogy azt nem

24 lehet figyelmen kívül hagyni, hogy egyrészt egy globális világgazdaságról van szó, egy olyanról, amelyik terjeszkedni próbál, egy olyanról, amelyik adott esetben nem ismer határokat, és pontosan nekünk, ha tetszik, a gazdasági terjeszkedésünknek az egyik lehetősége, az pontosan a környező országok, és ezek történetesen mind a Balkánon vannak. Úgy hogy én azt gondolom, hogy ha nem is, én nem akarom kiélezni ezt a vitát. Én értem, hogy mint mondanak a képviselőtársaim, ugyanakkor viszont azt gondolom, hogy igenis, ez a pályázat jól választja meg azt a szlogent, és azt a törekvést, hogy a Balkán fele gazdasági és kulturális nyitást hajtson végre, és ezzel egy európai, kulturális missziót teljesítsen. Hiszen Európai Uniónak igenis szüksége van arra, hogy ez a kulturális és a gazdasági nyitásba mind többen bekapcsolódjanak. Ez az Európai Uniós külpolitikának egyfajta prioritása, ha tetszik, és ebben, hogy ha mi részt tudunk vállalni, akkor ez szerintem igen-igen fontos hozadékokkal bírhat. Köszönöm szépen. Gonda Tibor: köszönöm szépen Bretter úr hozzászólását, amely több embert késztetett reagálásra. …..- kazettafordulás - ….. Staub Ernőnek kommunikációs szinten megígértem, hogy egy egyperces reagálásra lehetősége lesz, utána viszont Molnárné Garai Edit szól hozzá, majd Lengvárszky Attila, Németh Balázs és Mikes Éva lesz a sorrend. Parancsoljon Staub képviselő úr. Staub Ernő: köszönöm a szót. Én azt mondom, hogy Bretter képviselő úr túl nagy energiát fektetett egy nem túl lényegese mondatom cáfolatába. Azt említette az előző hozzászólásába, hogy akkor nyerhetünk, ha a lakosság magáénak érzi. Szerintem ez egyébként kevés, de amikor én arról beszéltem, hogy Temesvártól Triesztig nem nekünk szurkolnak, akkor nyilván, hogy úgy gondolom, hogy a lakosság körében aligha téma, és egy más dolog az, hogy a delegációk – és ez is fontos – a delegációk szintjén, a városvezetések szintjén ez megjelenik. Namür egyébként még azt is megtette, hogy bejutott az Euró Ligába, úgy hogy, és egy csapatba került a PVSK-val, tehát Namür mindent megtesz, hogy Péccsel kapcsolata legyen, de azért ha Trieszt bekapcsolódik a programokba, akkor megkérdezem, hogy Cork, az idei főváros, az írországi Cork-ot, ott meddig terjednek a programok? Nem tudom, Marseille-ig, Osloig, szóval meddig terjednek, tehát nem kell ezt – úgy gondolom, hogy – folytatnunk, de nem ért ez annyit, azt hiszem, hogy ekkora energiákat fektessen képviselőtársam. Nekem ez ellen nincs kifogásom, a balkáni kapcsolatok ellen sincs kifogásom. Azt állítja a szöveg, hogy Pécsnek van a legtöbb kapcsolata a Balkánnal, én meg erre azt mondom, hogy ez így nem igaz, van más magyar város, amelyiknek több kapcsolata van vele. Ennyi, köszönöm. Gonda Tibor: köszönöm. Molnárné Garai Edit kap szót. Molnárné Garai Edit: köszönöm szépen. Én átadnám Mikes Évának a vita kedvéért, tehát hogy folytatódjon, és ne szakadjon meg. Gonda Tibor: rendben. Azt szeretném megkérdezni, hogy később azért be szeretne-e a sorba állni? Jó, Mikes Éva, parancsoljon.

25

Dr. Mikes Éva: annyit mondok, hogy módomban áll közvetlenül reagálni, mert Bretter Zoltán említette, hogy ez egy beszélgetés. Akkor viszont a beszélgetéshez az méltó, hogy figyeljünk egymás szavára. Ha figyelt rám, akkor tudta, hogy én nem a jövendőről beszéltem, hanem a múltról. Egy percig nem vitatom mindannak létjogosultságát, amiről beszél. Sokkal több rétegben, és sokkal mélyrehatóbban is fontosnak tartom a Balkánnal való kapcsolatokat a jövendőben. Azt viszont örülök, hogy ezek szerint – mivel azt mondta, hogy valóban nincs, de fontos – alátámasztotta azt, amit én itt fejtegettem, hogy mér állítjuk azt a pályázatba, hogy „volt”. Mindössze ez a helyzet. Tehát hogyha beszélgetünk, akkor tartsuk tiszteletben egymás mondandóját, ne tulajdonítson nekem olyan mondandót, amit nem mondtam. Még direkt ki is emeltem, hogy nagyon jó, hogy Szeged benne van, mert Szeged beemelésével várható egyébként, hogy még jobban ráépül, mi is tehetünk lépéseket ilyen irányba, de ne mondjuk azt, hogy „volt”. A szövegszerű idézeteket is tudnék mondani, de mindenesetre szellemiségében az derülhet ki ebből a pályázatból, hogy Pécsnek mindig is voltak a Balkánnal kapcsolatai, milyen jó, akkor ezeket meg kell tartani, és erre rá kell építeni. Nem! Nem voltak, egyébként ezt Bretter Zoltán is elmondta. Nem a pályázatnak a lényegi eleme. Azért tartok fontosnak ilyen kérdéseket megemlíteni – mind ahogy mondottam volt –, mert a továbbgondolásba, ennek a pályázatnak az élésébe nagyon fontos az, hogy milyen elvi, filozófiai, elméleti jellegű pontokat találunk meg. Sokkal fontosabb annál, mintsem, hogy ezt egy valamiféle elvont, részleteket taglaló vitának tekintsük, mert rendkívül sok következtetés levonása, és nyilvánvaló, tettek és akciók kijelölése is követi majd, nem csak a konkrét fejlesztési terveket, hanem ennek a pályázatnak a szellemiségét, vagy a városról és a város jövőjéről való megállapításait. Tehát megint mondom, persze, sok dolog van, amit még meg kell tennünk, keletre, nyugatra, délre, északra, mindenhova kapcsolatokat kell kiépítenünk oda is, ahol nem volt. Ezért is üdvözöltem a polgármester úrnak azt az akcióját – talán emlékszik a szavaimra kedves képviselőtársam –, ami sokkal tágabbra tágította ennek a kulturális vonzáskörzetnek a határát, mint ami a történelemben valaha is volt. Én ennek nagyon örülök. Csak – és nem lényegi pontja ez a pályázatnak – ez egyszerűen nincs így. Attól még benne lehet hagyni, gyanítom, hogy nem fogják fölfedezni, hogy ez nincs így, nem szokták, mert hogy, mint amint említettem, ezeket a történelmi tényeket nem szokták sem tudni, sem figyelembe venni, de ettől ezek még tények. Tehát a városnak a történetét és a történelmét is illik egyébként értékként kezelni, akkor is, hogy ha egyébként a jövendő szálaiban egyetértünk. Annál is inkább, mert minden ellenkező és rendkívül divatos híresztelés dacára egyébként Európa nem a régiók Európája felé tart, hanem az erős nemzetállamok és a nemzetállami érdekképviseletek felé. Természetesen ennek van egyfajta logisztikája és igazgatási tere, amiben szétdarabolódnak meghatározott területi egységekre. De gondolatiságában szó nincs arról, hogy Európa a maga nemzetállami jellegét veszítené. Építi a maga nemzetállami jellegét egyébként Európa, csak szeretném rá felhívni a figyelmet. Ebből következőleg nekünk egy ilyen időtávban – ami 2010-ig szól – bizony kulturális és egyéb értelemben, a nemzeti kultúrák multikulturális jellegére kell építenünk, és nem egyfajta beolvadásra. Most ezt persze ez a vita

26 messzire vezetne, lehet ezt tagadni rövidtávon, de ettől még aki látja, hogy az Unióban mi történik, az pontosan látja, hogy merrefelé indulunk. És Európának a széttöredezése egyébként a részidentitások felé megy, mint ahogy említettem ezt, a történelmi részidentitások felé, nem identitásvesztés zajlik, hanem identitásoknak a visszaszerzése zajlik, abban is, amit az európai regionalizmusnak nevezünk. Ez nagyon fontos, mert korán sincs arról szó, amit mi Magyarországon szeretnénk érteni, vagy néhányan szeretnék érteni, hogy belemosódnak, lemosódnak ebből a nemzeti kultúrák, és tulajdonképpen mindegy, hogy melyik nemzeti kultúrában élünk. Az folyamat, az ellentétes. És ezért célszerű, ezért célszerű egyébként azon a történeti alapon végiggondolni, hogy ezek erős figyelembevételével, és nem figyelmen kívül hagyásával – ami a divatos manapság – mik azok a közös pontok, amik megtalálhatóak. Tehát ezért célszerűtlen azt mondani, mint hogyha ide belemosódna Szerbia, meg az ortodoxia, mert hogy itt akkor most mi minden van, és itt összecsapnak a hullámok. Nem erről van szó, nem! Nekünk erős hidakat kell kiépíteni, olyan kapcsolatokat kell kiépíteni, amelyek nincsenek. Attól még, hogy mondjuk, attól még nincsenek. Azt gondolom, talán ebben egyet is értünk. A felé kell haladnunk, hogy ezeket mind a vallástörténeti kultúrák tekintetében, mind a nemzetállami tömbök történetében és jelenében, mind pedig gazdasági értelemben véve kiépítsük. És én azt szeretem egyébként, hogy ha – és itt most már messze nem a pályázatnál tartok – én azt szeretem, hogy ha valós helyzet-felmérésekből, meg helyzetelemzésekből indulunk ki, ugyanis a rossz helyzetfelmérés, a téves állítások azok téves következtetésekhez vezetnek. Tehát azt gondolom – és mondom ezt egyébként a külügyi bizottság elnökének is -, hogy a minél több, minél mélyrehatóbb, minél élőbb nemzetközi kapcsolatok kiépítése mellett vagyok akkor, hogyha helyes a helyzetfelmérés. Egyébként pedig ezt a szakadékot nem sikerül majd átugranunk, ebbe teljesen biztos vagyok, mert Európában általában sikertelenek azok a törekvések, amelyek nem funkcionálisak, és amelyeknek nincsenek történeti gyökereik. Ebből következőleg beszéltem arról, hogy nagyon örülök a Szeged szálnak, mert Szeged felé tudjuk majd ezt meglépni. Eszék felé, meg Zágráb felé nem tudunk a Balkánnal, meg az ortodoxiával kapcsolatot építeni. És nem akarok itt most történeti, a legutóbbi kor történelmével, meg a régebbi kor történelmével operálni, de azt gondolom, ezek evidenciák. Aki azt gondolja, hogy Horvátországon, meg Eszéken, meg Zágrábon keresztül fogunk mi szerbekkel, meg bosnyákokkal kapcsolatokat építeni, az nincsen tisztában Európának a történelmével. Gonda Tibor: köszönöm szépen a hozzászólást. Lengvárszky Attila türelmesen kivárta sorát, most ő következik. Lengvárszky Attila: köszönöm a szót alpolgármester úr. Az Összefogás Pécsért egyesület örömmel csatlakozik, nemcsak a szavazat leadásakor, hanem most, így nyilvánosan is, ez az Európa Kulturális Főváros pályázathoz. Amikor komolyra fordult ennek a pályázatnak a kidolgozása, már akkor részt vettünk, illetve hát magunk is fórumot is szerveztünk ebben. Legfőképpen az az egyik nagy öröm ebben a pályázatban, hogy – számunkra -, hogy a pályázat értékekre támaszkodik, a történelemben különböző időkben fölhalmozott, az itt élő emberek által fölhalmozott

27 értékeket vesz alapul. Ezt átfogalmazza, újra bemutatja, felmutatja, új értelmet ad neki, miközben a hagyományokra, és ezeket az értékeket nem akarja elveszíteni, ezért ez külön öröm. Egy dologra szeretném még felhívni a figyelmet – aminek szintén talán kicsit szokatlanul appendixként kapcsolódik a pályázathoz – ez a „Függelék” rész, amelyben a bírálók számára egyedi módon bemutatja azt, hogy hogy keletkezett ez a pályázat. Egy kicsit talán késlekedve, a városvezetés után volt egy civil, aki úgy gondolta, hogy ő pécsi polgár, és fontos neki ez az ügy, és elkezdett gondolkodni arról, hogy mi is történhetne, ha Pécs pályázna erre a Kulturális Főváros rangra. Elkezdett komolyan egy konferenciát szervezni, és ma ő írja ezt a pályázatot, vagy többek között az egyik meghatározó ebben a pályázatban. Ezt egy nagyon jó dolognak tartom, és mintaértékűnek, hogy a civilek így kapcsolódhatnak be egy fontos városi dologba. Nagyon jó, és értékelem azt is, hogy az egész folyamat, a pályázatírás folyamata folyamatos konzultációban zajlott, még akkor is, ha a politika egy kicsit később, és itt már említett okok miatt, és említetten a közgyűlésen előkerült, nem tudott mindig ebben kellő konszenzusra jutni, de ma már itt tartunk, hogy ez is megvalósult, hiszen számos, a polgárok számára hozzászólási lehetőség merült fel. Az Echo-nak a szerepét is örülök, hogy bekerült, kár, hogy ma a város nem tudja ebben a pillanatban, hogy támogatni tudja-e ezt a folyóiratot, méltatlan egy kicsit a szerepe. Na de nem erről van szó. Két aggályt hadd fogalmazzak meg ezzel kapcsolatban. Az egyik az, hogy nem látom, és nem láttam a fórumokon sem a gazdaság szereplőinek a jelenlétét. Noha a pályázat ugye megemlíti, hogy majd ezek a kulturális terek és képződmények, ezek vonzani fogják a befektetőket, nagyon ambivalensnek érzem a befektetőknek a jelenlétét, illetve lelkesedését, illetve nem is látom pontosan. A másik, amit alpolgármester asszony vetett fel – és ami már a megvalósításban lesz fontos, mert és is meggyőződéssel hallom, hogy meg fogjuk nyerni ezt a pályázatot –, hogy hogy tudunk eljutni a közönséghez, a város lakosaihoz. Ha valóban hoz számukra ez nyereséget, munkahelyet, létbiztonságot, amellett szemléletbeli váltást is kell, hogy hozzon. Tudunk-e mosolyogni a vendégekre, tudjuk-e őket szeretettel fogadni, eligazítani? Örömmel olvastam a pályázatban, hogy egy nyelvprogram is indul, amelyben alapfokra felkészítik a város lakosságát nyelvekre. És egy nagyon fontos kérdés: tudunk-e nem szemetelni, tudjuk-e úgy ezt a város szeretni, hogy az tényleg főváros legyen? Ebben bízva, és így szólván a pécsi polgárokhoz is, szurkoljunk együtt, hogy megnyerjük a pályázatot. Köszönöm szépen. Gonda Tibor: köszönöm a hozzászólást, a vita vezetését visszaadom dr. Toller László polgármester úrnak. Dr. Toller László: továbbadom a szót Németh Balázs úrnak, Öné a szó képviselő úr.

28 Németh Balázs: köszönöm a szót polgármester úr. Azt gondolom, hogy a pályázat maga egy nagyon nagy dolog, mert olyan gondolatokat fogalmaz meg, amelyben van egyszerre bizalom és önbizalom. Hát, ha beszélgetünk, akkor néhány ellenzéki képviselőtársam által megfogalmazott gondolatra nem reagálni szeretnék, csak gondolkozni rajta. Van-e bizalom, és van-e önbizalom? Én azt gondolom, hogy bizalom is van, meg önbizalom is. Ha nem lenne önbizalom, nem írtunk volna pályázatot. És azt is gondolom, hogy a pályázat nem magáról a városról szól, mintegy mesterséges formációról, hanem az itt élőkről. Tudásról, kultúráról, viselkedéskultúráról, és azt, amit széles értelemben a kultúra jelent. És azt is gondolom, hogy amikor azon gondolkozunk, hogy nyerhet-e a város ezen, illetve a régió, ami ugyancsak sok mindent jelent önmagában is. Hát végre meg kell, hogy fogalmazzuk azt is – hiszen talán az is igaz, hogy ez a pályázat ma már szinte nyomdakész -, hogy mi másra alkalmasabb Pécs, vagy mi alkalmasabb Pécsnél arra, hogy ezt a pályázatot elnyerhesse. Nekünk nincs autópályánk, nekünk nincs olyan kitörési pontunk – és jó lenne, hogy ha ezt valahol meghallanák végre –, mint a kultúra, a tudomány, a művészet, amire büszkék lehetünk. Azt, amit az itt élők halmoztak fel, és amit az itt élők tudnak bővíteni, tovább gyarapítani. Azt is gondolom, hogy a pályázat – persze, miután civil írta – nem biztos, hogy olyan előterjesztésszerű, mint amit mi megszoktunk. Biztos van benne hiba. Én egyetértek Staub Ernővel, hogy lehet, hogy városvezetést írt. De nem hiszem, hogy a városvezetést azt kifejezetten a polgármesterre értette. Mindnyájunkra értette, mert mi vagyunk a város. És abban a „Függelék”-ben, hogyha ezt elolvassa képviselő úr, van egy olyan fejezet - ezt tudom is – gondolom, nem véletlenül szerepel ott, hogy a közgyűlés hozta létre azt a Programtanácsot, ami ezt finomíthatja. Tehát nem hiszem azt, hogy szándékoltan lettek volna olyan fogalmazások – és azt hiszem, talán ezt oszthatja mindenki is –, ami esetleg hiányérzetet keltett bárkiben. Azt is gondolom, hogy sok minden benne van, ami nem elsőre derül ki, mert a szerkezet is egy kicsit olyan, amilyet előírt a pályázati kiírás, hogy így kell megcsinálni. És hogyha el tetszenek olvasni azokat a fejezet-részeket – és én itt konkrétan a felvezető évek alaptémáira gondolok –, akkor ott benne van az az egyik olyan autonómia, amit például Gáspár Gabriella képviselő asszony hiányolt, ott van benne az, hogy a püspökség egy autonómia. Hát ennél világosabban nem lehet valamire utalni, hogy autonómia, amikor úgy, ahogy van, le van írva. Én azért annak is örülök, hogy más felekezetet is megemlít a pályázat, de ez egy dolog. Azt is gondolom viszont – és ezzel viszont egyetértek Gáspár Gabriellával –, hogy az egyetemet, mint olyat, ugyancsak a felvezető évek vonatkozásában jobban ki lehetett volna talán hangsúlyozni, és nem mint „az egyetem”, hanem talán a nevével illetően megjelenítve, ezt lehet, hogy esetleg még pontosítani is lehet, talán így végiggondolni. Úgy, hogy maga a pályázat egy nagyon fontos kérdés abban, hogy Pécs ebből, ennek segítségével nyerni tudjon, tovább fejlődni tudjon, és én ezt bizonyos értelemben politikai kérdésnek is gondolom, mert amikor megfogalmazódnak manapság olyan hangok, hogy a városnak nincs tervezettsége, nincs kitörési pont – tessék csak például a Zsolnay gyár környékére gondolni. Mint hogyha nem gondolkoznánk azon, hogy a város keleti felével mi történne. Mint hogyha hirtelen csak valakiknek eszébe jutna

29 az, hogy a Zsolnay és a környéke az egy fontos dolog. Nem gondolom azt, hogy ez kizárólagosság, bármelyik oldalról nem gondolom. Aki pécsi, az gondolkozik azon, együttesen, hogy mi lesz a keleti városrésszel. Ugyanúgy, ahogy fontos Újhegynek a kérdése, Szabolcsfalunak a kérdése, a Zsolnay kérdése is fontos, hiszen a város központjából arrafelé vezet az út, ezt a területet fejlesztenünk kell, együttesen. És ha megnézik, ha netán járnak olyan európai városokban – mert alkalmuk nyílik rá –, ahol kulturális dimenzióban fejlesztettek, ott mindig volt iparterületeket igyekeztek integrálni, Portugáliától Észtországig, és erre kiváló helyszín a Zsolnay, azt hiszem ebben is megegyezhetünk. S végezetül szeretnék egy javaslattal élni, mert azt gondolom, hogy nekünk valóban azt kell vélelmeznünk - amennyiben sikeresek vagyunk -, hogy mit teszünk, de ezt hogyan érjük el. Úgy gondolom, hogy vannak nekünk kiváló pártfogóink, támogatóink. Ilyenek azok a személyek, akik a díszpolgáraink. Én javaslom, hogy kérje fel a Programtanács azokat a személyeket, de nem csak díszpolgárokat, olyan prominens embereket, akik az országos médiában, bármilyen fórumon tudnak írni a városról, hogy elmondják, hogy miért Pécs az a város, ami Magyarországot méltón képviseli. Nem csak a kultúrában általában, de tudományban, gazdaságban mi az az innovációs szellem, ami itt jelen van, amire mi büszkék lehetünk. Nem azzal kell foglalkozni, hogy másmilyen, önmagunkkal! És vannak olyan emberek, akiket büszkén felkérhetünk arra, hogy a következő hetekben, napokban ezt a szálat erősítsék, mert ezen is múlik. S végezetül tisztelettel kérem a polgármester urat és a város vezetőit, hogy az itt lévő gazdasági szervezetekkel dinamikusan tárgyaljanak, mert azt hiszem, hogy ők elég hiúak ahhoz, hogy nemcsak a pályázatírók tudják őket megszorítani, hanem a város vezetői ahhoz, azzal, hogy támogassák akár anyagilag is a pályázatunkat, mert gyakran azért hezitálnak, mert hogy hogyan és milyen módon szorítjuk meg őket. Legyünk ebben a következő néhány napban tudatosabbak – gondolom, zajlik is ilyen nyilván –, de erősek, mert ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy sikeresek legyünk. Köszönöm a türelmüket. Dr. Toller László: köszönöm szépen, Molnárné Garai Edité a szó. Molnárné Garai Edit: köszönöm szépen. A dicsérő szavakat én nem ismételném, csatlakozom hozzá. A hiányt felsorolók közé sorolnám magam, és legelőször is azt szeretném elmondani, hogy ugyan idéznék, de nem tudom sajnos megmondani, hogy hányadik oldalról, mert a pályázat nem rendelkezik a számozással, talán ezt esetleg jó lett volna megtenni, hogy könnyebben áttekinthető legyen, tehát az oldalak számozásáról van szó. Bókay Endre után kívántam én szólni, de a sorrend kicsit átalakult, és én örömmel vettem, hogy a bányászati értékekről szó esett, s a magam részéről pont ezt jelöltem volna meg, hiszen nagyon sok témáról részletesen ír a pályázat, a bányászati múltról eléggé általános szempontból. A pécsbányatelepi külszíni fejtést említi meg a rekultiváció szintjén. Tehát két dolgot kívánnak oda a tervezés alapján, egy rendeletalkotást, illetve az Ökopark beruházással kapcsolatosan tesz említést róla. Én azt gondolom, hogy, mivel tudomásom van róla, hogy kezdeményezték egy bányászati

30 emlékpark létesítését, én nem látok erről semmilyen megemlítést, tehát én esetleg érdeklődnék is talán, hogy van-e ilyen szándék, hiszen István-akna is meg lett említve, bár én arról kicsit óvatosabban beszélnék, hiszen annyira homály fedi, hogy mi lesz ott a jövőben. De Széchenyi-aknát még eddig senki nem vette meg, tehát ott van Pécsbányatelepen, a körülvevő kiszolgáló egységekkel. Tehát én az ipari emlékeket fontosnak tartom, hogy kiemeljük ebben a pályázatban is. Ugyanezen az oldalon tesz említést a Remete Rádió Istenkútról sugárzott adásáról, és csak kiegészíteném, hogy, vagy örömmel mondanám, hogy Pécsszabolcson is van egy kezdeményezés. Tudomásom szerint hamarosan indul ott is egy közösségi rádió, úgy hogy a valóságban is, ami itt le van írva, úgy tűnik, hogy meg fog valósulni, illetve a pályázattal kapcsolatosan még annyit szeretnék hozzá tenni, hogy nagyon sok sikert kívánok magunknak, és köszönjük szépen, ha közreműködnek, a magam részéről is. Köszönöm szépen. Dr. Toller László: köszönöm szépen, Várbíró Péter úré a szó. Gáspár Gabriella kíván még szólni? Igen. Semmi, azért vagyunk itt. Várbíró Péter: köszönöm, hogy ezen késői kommentárra lehetőségem nyílott. Azt hiszem, egyszerűbb és jobb lett volna, ha levezető elnök úr közvetlenül a kommentárja gondolatai után adhatott volna szót nekem, hiszen a város közigazgatási és egyházi vezetésének a minőségéről volt szó. Én is azt mondom, hogy valóban a kapcsolat jó, csak nem mondom példaértékűnek. Lehetne jobb, de hangsúlyozom, hogy nem rossz. Tehát egyetértek azzal a polgármesteri kommentárral, ami elhangzott, sőt ezt követően is, hogy ezen írásos anyagban is lehetett volna ez persze hangsúlyozottabb, igaz, hogy a kapcsolatrendszer is. A lehetőséget én még egyszer mondom, növelni lehet, és talán célszerű is lehet ezen projekt kapcsán is. Köszönöm szépen. Dr. Toller László: köszönöm szépen. Három időpontot, illetve három eseményt mondok: augusztus 20., Város Ünnepe, istentisztelet és Advent csak az utóbbi három év hozadéka, én azt hiszem, hogy tényleg lehet példaértékűnek mondani azt, amit mi ott az egyház vezetőivel teszünk együtt Pécs városért, hívők, nem hívők, különböző hitbeliek, én azt hiszem, nagyon jó teljesítmény. Ezért – persze mindennél lehet jobb, így egyetértünk. Gáspár Gabrielláé a szó, utána Bretter Zoltán. Dr. Gáspár Gabriella: köszönöm a szót Elnök Úr. A hozzászólásomat most némiképpen konkrétabbra szeretném fordítani, mivel azt gondolom, a koncepciót már elméletileg és gondolati tartalmait tekintve alaposan körüljártuk. Elhangzott Németh Balázstól, hogy az anyag nyomdakész. Én nagyon remélem, hogy az anyag még nem nyomdakész, hiszen azért is tárgyalja a közgyűlés, hogy amilyen módosítást még lehetséges, azt tegyük meg, vagy amit a testület jónak lát, azt vezesse át a Tisztelt pályázatíró garnitúra. A fejezeteket áttekintve én szeretném azért azt a kritikát megfogalmazni, hogy némiképpen strukturálatlannak tűnik a fejezetek tagolása. A

31 fejezetcímek megfogalmazását is javaslom áttekinteni, ugyanis ahogy végignézünk a tartalomjegyzéken, valójában nem ugrik ki, hogy melyek azok a főfejezet címek, amik egy-egy nagyobb egységet ölelnek fel, és melyek ezen belül az alfejezetek, ezért kicsit rendbe kéne ezt a részét rakni. És talán a címeket is érdemes megfontolni, átfogalmazni, kicsit ütősebbre, talán erősebben, karakteresebben megfogalmazni a fő-fejezetek címét, és ezen belül alfejezetekre tagolni. Szorosabbra kéne még húzni egy picit a pályázatot. Nem azért, mert nagyon hosszú, mert szerintem ez az 50 oldal, ez úgy körülbelül jó. Ez a pályázat tulajdonképpen lehetne akár kétszer ekkora is, meg lehetne fele ekkora is, így nagyjából minden benne van, bár javaslom a pályázatíróknak, hogy a felmerült, tehát azok a felmerült igények, amik egyáltalán nem szerepelnek a pályázatban, még említés szintjén sem, azok legalább egy fél mondat, mondat erejéig azért kerüljenek bele. Hiszen ez olyan, mint egy svédasztal – több tekintetben ez a pályázat –, tehát vannak részei, amik elég lazán kapcsolódnak egymáshoz, tehát tulajdonképpen sok minden belefér. Megfogalmazás kérdése. Én azt gondolom, hogy Takáts úr stílusa lehetővé teszi – hadd mondjam –, hogy ezeket valamilyen módon beemelje ebbe a szövegbe, bár hát az is igaz, hogy a stílusa az egész szöveget nem mindig tudja koherensen áthatni, és időnként – ez is némiképpen kritika – a pályázat szövegének megfogalmazásában néha erőteljesen érződik, hogy átvett, hogy a tanulmányokból, stb.; ezeket nem mindig sikerült egységessé fogalmazni stilárisan. Megjegyezném még, hogy ugye két CD is készül ehhez a pályázathoz, amik a hasznosíthatósági, megvalósíthatósági tanulmányokat is tartalmazzák, továbbá a vizuális arculat megtervezésére még tulajdonképpen most kerül majd sor, a szöveg megírása után. Egyben föltennék egy kérdést ilyen értelemben a pályázatíróknak, hogy ezeket a kiegészítő anyagokat mikor áll majd módunkban megtekinteni, illetve a hozzáférhetősége hogyan lesz biztosított? Már csak a kíváncsiság okán, nem azért, mert bele szeretnék szólni, hanem mert érdekel. A vizuális arculatra, …. mindig is nagyon fontosnak tartottam a vizuális arculatot, mert a vizualítás rendkívül erős. Amit egy szöveg nem tud kihangsúlyozni, azt a vizualítás nagyon erősen alá tudja húzni, vagy le tudja rontani. Tehát én kérem a pályázatíró teamet, és mindazokat, akik felelősek ezért – és hát közvetlen mi mindannyian –, hogy figyeljenek erre, hogy a vizuális arculat az olyan legyen, hogy illeszkedjék, és erősítse a szöveget, ne gyengítse. A vizuális arculatból tulajdonképpen a jelvény, a kitűzők, és az a plakát, amit idáig nagyjából ismerünk, noha nyilván nem merülnek fel kétségek az Articsók iroda, vagy hogy mondjam, társaság kompetenciájával és tehetségével kapcsolatban, azonban a szimbolikára rendkívül kell vigyázni, mert ugye ha arra a plakátra tekintünk, mindannyian látjuk, hogy ennek bizony többes szimbolikája van. Most erre nem kívánnék kitérni, mert kicsit elviszi a dolgot. Szeretnék egy-két szövegszerű módosítást, vagy javaslatot tenni, éspedig kezdeném ezt a hatodik oldallal, én ugyanis beszámoztam, tehát abba az előnyös helyzetbe vagyok, hogy kézzel képes voltam beszámozni, innentől tudom azt mondani, hogy hatodik oldal. Ez a többieknek nehézséget fog okozni, akik nem tudják, hogy melyik a hatodik oldal, de remélem, a

32 pályázatírók viszont tudják. A hatodik oldalon szerepel egy idézet a fölső kettő, négy, hatodik sorba, mégpedig az, hogy ahogyan egy közgazdász fogalmazott nemrégiben a Dél-Dunántúlról írva, régiónk úgy fest, mintha letörött volna a nyugati országrészről. Ez egy rendkívül szellemes mondat, ezzel mindössze csak egy baj van, hogy nem közgazdász mondta, hanem egy Németh Zsolt nevű szociológus mondta, aki egyébként a KSH igazgatójaként nyilatkozta ezt. Azért mondanám, mert ha idézünk, akkor ugye idézzünk pontosan, és mivel Horváth Gyula neve is szerepel, mint nagy kutató neve az anyagba, ezért tiszteljük már meg Németh Zsoltot is azzal, hogy a tőle átvett szöveget esetleg neki tulajdonítjuk. A hetedik oldalon – a hetedik oldalon én beleszőném itt a második, tehát az oldal fölsejétől az első bekezdés, úgy kezdődik, hogy „a fővároson kívül”; ebben a szakaszban beleszőném a biennálék rendezésének a kérdését, hiszen a biennálék voltak az első komoly kulturális lépések itt Pécsett. Tehát a modern képzőművészetnek az első olyan megnyilvánulásai, amik Pécs városát a modern magyar festészeti gyűjtemények – hogy mondjam – sorába emelték, tehát mint gyűjtő várost, és mint ilyen szempontból lényeges várost. Ezen az oldalon lehetne továbbá megemlíteni, amennyiben akarja a pályázó, pályázatíró team a Pécsi Tudományegyetemet, hiszen erre itt kifejezett utalás történik, azonban a Művészeti Karral folytatódik, és utána a művészet vizeire evez tovább a pályázat. Nem tudom, felvetem, hogy itt esetleg lehetne talán egy bővített mondatot írni az egyetemről, mint olyanról. A nyolcadik oldalon kezdődik az „Európai üzenet” című fejezet, ami úgy valahogy belemosódik az előző fejezetekbe, tehát nyilván a tagolása az nemcsak hogy a fő-fejezeteket ki kéne emelni, hanem esetleg külön oldalon kezdeni, hogy jól elkülönüljenek. A nyolcadiktól a tizedik oldalig tart az „Európai üzenetek”, amikből is, én akárhogyan is néztem, és átolvastam többször, lehet, hogy így is elkerülte a figyelmemet, de nagyon finoman megjegyezném, hogy az egyes és hármas üzenetet megtaláltam, közüle a kettes üzenet viszont hiányzik. Ha már ott vannak az üzenetek, akkor kéne belőle három, vagy pedig ne legyen egy se. Egyébként megjegyzem, hogy három üzenet az nem túl sok, tulajdonképpen sok is meg kevés is. Vagy a pályázatnak legyen egy bővített mondatos üzenete, vagy három karakteresen jól elkülönülő üzenete. Ez a két üzenet így, ami háromként van feltüntetve, viszont suta. A kilencedik oldalon ……. – kazetta vége. Ez remélem nem gerjeszt vitát, mert a megjegyzésem jóindulatú. A nyugati világban az iszlám maga nem feltétlenül egy nagyon jól hangzó, csengő kifejezés, lehet, hogy ezzel valamilyen módon csínján kell bánni. A következő lépés az már a regionális fejezetet érinti. Én a regionális fejezetet egy picit túlzónak érzem, de amennyiben így gondolják jónak, ám legyen. Itt a Szeged pontnál, - ami a 13. oldalon van – itt Szegedről hosszan értékeli Szegedet a tisztelt pályázatíró team. Itt megjegyezném, hogy Klebelsberg Kunót is emlegetik. Na most Klebelsberg Kunó nevéhez a Pécsi Erzsébet Tudományi Egyetem is kötődik, ha már mindenféle kapcsolódásokat említünk, akkor a Pécsi Erzsébet Tudományi Egyetemet is meg lehet említeni, mint hasonlót a szegedi párhuzammal kapcsolatban.

33

A 14. oldalon, igen, itt is lehetőség nyílna az autonómiák egy-két bővített mondatban történő kiemelésére az első szakaszban, tehát a párhuzamosságok és különbségek pécsi és Szeged kulturális szerkezetében. Itt diszkréten el lehetne az egyetemet és a püspökséget fel lehetne tüntetni, így talán ezek a hiányok nem volnának annyira fájók. A következő fejezet a fejlesztési fejezet, amit megint önállóan kellene valahogy megjeleníteni, kicsit elkülönítve az addigiaktól. Itt a tudásalapú társadalom, az informatikai fejlesztés és a szociális városrész-rehabilitációs alfejezetek kifejezetten nyúlfarknyiak. Ezeket vagy hosszabbra kéne nyújtani vagy összevonni vagy valamit csinálni velük, mert ez így meglehetősen suta. Ezt azért mondom, mert a pályázat egyébként elég levegős és elég jól megírt. Kár elrontani, pont egy ilyen fejlesztési fejezetnek az elejére helyezni ezt a három viszonylag nem annyira jól sikerült kis fejezetet. A 19. oldalon már megkezdődik, a fejlesztések és a kulcsprojektek megjelennek. A kulcsprojektekről most nem szeretnék vitát nyitni. Mindösszesen szeretném leszögezni, hogy én magam hosszan érveltem az ellen, hogy a Balokányba kerüljön ez a bizonyos Zenei és Konferenciaközpont. Most ezt csak meg tudom erősíteni, de én azt gondolom, hogy most itt a pályázat beadása szempontjából nincs különösebb jelentősége annak, hogy most konkrétan hol lesznek e helyszínek, ezért mélyen ebbe nem mennék bele. És főleg nem szeretnék vitát nyitni erről, azonban megerősítem az ezzel kapcsolatos kételyeimet, tehát pontosabban fenntartom. Magam is azt gondolom, hogy a Zsolnay Kulturális Negyed az egyik legjobb projektelem, ez hihetetlenül értékes, összetett és dinamikus fejlesztési lehetőségeket tesz lehetővé a továbbiakban. Hozzáteszem, hogy itt az elemeknek, tehát a Zsolnay épületegyüttes tulajdoni viszonyai még mindig nem teljes mértékben rögzítettek. Tervezünk, de az ÁPV Rt. még nem adta nekünk – ha jól tudom – azokat az együtteseket, azokat a részeket, amik nincsenek önkormányzati tulajdonban vagy igazából nem rendelkezünk felettük. Tehát ezt azért megjegyzem, hogy ilyen értelemben az álmok mezején mozog ez az amúgy nagyon ügyes projektelem. A „Nagy Kiállítótér”-rel kapcsolatban ugyanaz a kérdésem, mint a Regionális Könyvtár és Információközponttal, hogy hol épül? Ugyanis a „Nagy Kiállítótér” megint csak rendkívül mutatós, egy hibája van, hogy a régi megyeháza épülete van megjelölve, mint színhely, aminek a bővíthetősége azért eléggé kétséges. Továbbá ennek a pince vagy raktár részében történik a bizonyos látvány raktár vagy látvány kiállító tér projekt is, ami a pályázatban ugyan hátrébb szerepel, de nyilvánvalóan ide tartozik. A bővíthetőség tehát erősen felmerül, hogy hol, merre épül az az új épületszárny, ahol ez a bizonyos „Nagy Kiállítótér”, aminek mint tudjuk minden fajta paraméterei vannak, hogy ez olyan legyen, amilyennek szánjuk. Tehát azért ez nem egy kis léptékű dolog. A Regionális Könyvtárral kapcsolatban – ami egy zöldmezős beruházás lesz – annyit tudunk erről, hogy ez kb. ott lesz valahol a Balokány és a Lánc utca

34 környékén. Én azt hallottam erről, - lehet, hogy ez tévedés – hogy a 10-es tömb lenne ennek a színhelye, amiről most szintén nem kívánok vitát nyitni. Mindösszesen azért jegyzem meg, mert a kulcsprojektek bármennyire is elfogadhatók, nyilván nem áll szándékomban megkérdőjelezni, hogy egy összevont nagy könyvtárra szüksége van a városnak, ezt nem kívánom megkérdőjelezni, hogy hangversenyteremre szüksége van azt sem kívánom megkérdőjelezni, azonban megjegyzem, hogy mit fogunk majd az EXPO-val csinálni, hogyha a hangversenyterem Konferenciaközpont is lesz. Amennyiben felépül ez a zöldmezős Regionális Könyvtár, ugye akkor szükséges összevonni a Megyei Könyvtárt, Városi Könyvtárt, ami megint nem egy egyszerű történet, mert hogy a megyével még mindig nem születtek meg még a múzeumok és a Modern Képtár tekintetében sem azok a megállapodások, amik már kb. 10 évet késnek, ha nem többet. Nagyon ránk értek, tehát ezek azért köztünk legyen szólva, tehát ezt eszem ágában sincs a nyilvánosságnak mondani, ezt most így sok szem közt a közgyűlés nyilvánossága előtt azonban el kell mondani, hogy azért vannak itt apró sebek, amiket kezelni kell majd hosszú távon. Tulajdonképpen a 26. oldalról szeretnék még pár szót mondani, mégpedig azért, szeretném köszönetemet kifejezni a pályázatíróknak, mert ez a „Közterek és parkok újjáélesztése” című fejezet ez, szerénytelenség ugyan tőlem, de mégis megjegyzem, az ellenzéktől konkrétan tőlem származik az egyik ilyen barátságos megbeszélésen, amikor is javaslatainkat meghallgatták, sőt kérték, és kifejezetten a közterekre vonatkozó javaslatainkat. Akkor vezettem én ezt elő, amit egyébként személyesen rendkívül fontosnak tartok, hogy Pécs város olyan földalatti vízfolyásokkal és patakokkal rendelkezik, amik egyébként kezeletlenül a város számára elég sok problémát okoznak, hiszen a városban lévő földszinti falak vagy a földszintek azért vizesednek a belvárosban, mert ezek ott vannak. Ugyanakkor ezek hihetetlen értéket képviselnek, ami most a csatornákba folyik be jó esetben. Tehát ezeknek a felszínre hozása nemcsak kellemes és zöld látványt nyújthat a köztereinken, hanem hasznos is, hiszen itt olyan értékről van szó, forintban is kifejezhető értékről, ezekkel a vizekkel lehet a forró nyári napokon öntözni, akár tisztítani az utakat, és ugyanakkor csobogókat, kutakat, mindenféle vízfolyást nyitni, ami kellemesebbé teszi a városlakók és a turisták számára a városképet. A 27. oldalon a játszótér-program keretében a nagy játszótér-rendszer felújítása modellértékű lehet, (vessző) innentől viszont javaslom a következő fél mondat kihúzását, hogy „segíthet megállítani a városrész lakosságának elöregedését” ezt itt kihúznám és úgy folytatnám, hogy „a fiatalabb nemzedékhez tartozók számára felértékelheti a városrészt” stb. Mert hogy ugye maga a játszótér az nem segíti a városrész lakosságának elöregedését, hiszen ha az idős generáció lemegy ott hintázni, attól még nem lesz fiatalabb mint tudjuk. Azonban kétségtelen, hogy a fiatalabb nemzedékhez tartozók számára felértékelheti, tehát ezt hagyjuk bent, hiszen ez a cél ugye, hogy kellemesebbé váljon a fiatalabb generációk számára. Ez itt egy kicsit fura, úgy hogy ezt én itt kihúznám.

35 Nagyjából végére is értem azoknak a szövegszerű módosításoknak, amiket így jónak találtam. Utána végig lehet gondolni, hogy ez az étlap, ami kínálatként felmerül, az tulajdonképpen helyénvaló. Jó ez, hogy fel van sorolva ennyi minden, hogy mi minden az az, amit még csinálhatunk, és mi mindenre van még ötletünk. Ez azt hiszem elősegíti a pályázat karakterét és a nyerési esélyeinket. Az utolsó függelék rész, azzal már nem vagyok ennyire jóba, és nemcsak azért amit Staub Ernő kollégám kiemelt, hogy tudniillik itten az önkormányzat és a közgyűlés, illetve a testület, ami mindannyiunk részvételével ugye zajlanak itt a döntések, nincs igazán kiemelve, nem alapvetően ezért, hanem mert ez „hogyan készült a pécsi pályázat?” ez egy kicsit olyan nem tudom, nem sikerült olyan nagyon jóra. Ezt érdemes meggondolni, hogy nem volna-e szerencsés fölsorolni inkább mindazokat a szervezeteket, civileket, akik ebben részt vettek, érdemes vagy nem érdemes vagy neveket felsorolni, minden esetben valószínűleg vita lesz ebből. Tehát sértődések fogják ezt övezni. Ezt úgy megfontolásra ajánlom, mert talán ki lehet azt emelni, hogy ez mennyire, ennek a demokratikus oldalát vagy hogy mondjam, hogy mennyire törekedtek a pályázatírók a lakosság bevonásával, és minden vélemény meghallgatására, ezt valahogy máshogy lenne szerencsés kiemelni. Nem biztos, hogy ennyire visszatekintően kéne. Hozzászólásomat be is fejeztem, és megígérem, hogy nem kérek többet szót. Még annyit mondanék, hogy még egyszer szeretném megköszönni mindazoknak a munkáját, akik ebben részt vettek, így a képviselő-testületét is, hiszen mindannyian részt vettünk ebben. És kívánom azt frakciónk nevében is, hogy nyerjen a pályázat, és továbbiakban együtt dolgozhassunk ennek a megvalósításán mindannyian. Köszönöm. Dr. Toller László: köszönöm. Bretter Zoltáné a szó, őt Staub Ernő képviseli, képviseli? előbb-utóbb mindennek eljön az ideje persze, de ez majd később lesz. Bretter Zoltáné a szó. Dr. Bretter Zoltán: tisztelt polgármester úr! Tisztelt közgyűlés! Úgy látszik itt Mikes Évával egy másik dimenzióban is folytatunk egy vitát, ami szerintem jó, hiszen vannak valóban ennek filozófiai aspektusai. És ami a balkán kérdést illeti, hát elnézést kérek, hogyha félreértettem volna azt, amit Mikes Éva mondott, mentségemre legyen mondva, hogy nagyon igyekeztem helyesen érteni, de szerintem a balkán kérdést igazából egyetértéssel a magunk részéről legalábbis néhány évszázadra lezárhatjuk. A másik probléma, említett Mikes Éva egy nagyon-nagyon fontos dolgot, és ebbe szeretnék belekapaszkodni. Fölvázolt egy rövidke kis víziót arról, hogy merre fele tart az Európai Unió. Lehet, hogy arra tart, amerre ő mondja, lehet, hogy valóban a nemzetállamok Európai Uniója lesz ez, más szóval egy olyan európai egység, amely a kultúráknak, a különböző kultúráknak az egysége. Ezzel szemben áll persze egy korábbi Európai Unió, amelyikhez azt gondolom, hogy mi csatlakoztunk. Lehet, hogy ez kimúló félben van, ahogy ezt Mikes Éva is előrevetíti, ez a multikulturális Európai Unió, azaz egy olyan Európai Unió, amelynek van egy önálló identitása, és ezen belül pedig

36 nagyon sok fajta kultúrája. Ez az Európai Unió, ez a multikulturális Európai Unió vagy Európa mint kulturális egység, ez az, amelyik most két népszavazásban is vereséget szenvedett. De ez az az Európai Unió, amelyik 14 másik tagországban viszont támogatást élvezet. Lehet, hogy igaza van Mikes Évának, hogy sajnos az várható, ami a francia és a holland népszavazás után, hogy valóban nemzetállami kultúrákká esik szét az Európai Unió, de én azért reménykedem abban, hogy talán a korábbi Európai Unió megmarad. És hogy a pályázathoz kanyarodjak, a pályázatunk valóban tükröz egy fajta szemléletet. Még pedig ez az Európai Uniós szemléletet, ezt a multikulturális Európai Uniós szemléletet tükrözi. És még egyszer hangsúlyozom, nincs abban vitánk, tehát Mikes Éva erre persze mondhatja azt, hogy hát a realitásokat vegyük figyelembe inkább. Én azt mondanám, hogy van realitása talán még vagy lehet, hogy csak reménykedem abban realitása ennek a multikulturális Európának, amit még egyszer hangsúlyozom a mi pályázatunk tükröz. Már csak azért is remélem ezt, hiszen nemcsak hogy ehhez az Európai Unióhoz csatlakoztunk, hanem az a fejlődés vagy az az átalakulás, amelyeken átmegy az Európai Unió az nem fog nekünk kedvezni. Az nagyon-nagyon sok szempontból nem fog nekünk kedvezni sem gazdaságilag, sem kulturálisan. Én nem szeretnék - hogy egy kicsit, hát hogy mondjam megint tágabban fogalmazzak – öldöklő kulturális versenyben részt venni, ahol előbb utóbb majd fel fognak bukkanni a felsőbbrendű és alsóbbrendű kultúrák, és ezek fogják definiálni a nemzetállamok közötti viszonyokat. Ezt már láttuk valaha. Ezt már láttuk valaha. Tehát én nem vagyok abban biztos, hogy még ha ez is a realitás hangsúlyozom, tehát elismerve Mikes Éva által mondottakat, én ezt azért nem üdvözölném olyan nagyon. Persze nem az én üdvözletemen múlik a fejlődésnek az útja, én ezt pontosan tudom, csak még egyszer a mi pályázatunk ahhoz az Európai Unióhoz kapcsolódik, amelybe beléptünk, amelyet folytatni szeretnénk talán másokkal együtt, hiszen még egyszer hangsúlyozom 14 másik országban megszavazták az európai alkotmányt, amely valóban egy más fajta Európai Unió, mint amely felé most tart. Én remélem, hogyha más nem is, de az Európai Unió döntéshozó szervei vagy akár bizottságai előtt is vagy bizottsága előtt nyilvánvalóvá lesz ez a szemlélet amit a mi pályázatunk tükröz, és éppen ez lesz az erőssége. És ezért fogja majd az Európai Bizottság is megszavazni a pécsi Európa Kulturális Fővárosa pályázatot. Dr. Toller László: köszönöm szépen, Staub Ernő képviselő úré a szó. Staub Ernő: köszönöm, hát én ezek után csupán néhány nagyon rövid, apró szövegmódosítási javaslatot teszek, ha Takáts József úr ennek a színvonalas pályázatnak a készítője még tud figyelni. Az első, én is beszámoztam egyébként magamnak, de én a bizottsági anyagból dolgozom, viszont összevetettem a maival, így a hibák szerepelnek az általam hibának gondolt dolgok szerepelnek ebben is. Észre vettem, hogy ki lett javítva néhány dolog, hogy a Pécsújhelyből Pécsújhegy lett, tehát amit mondok, az a mai anyagunkban is szerepel, és oldalszámot nem mondok, mert azzal nem mennének sokra, hanem a fejezet címet és a bekezdést.

37

„Az európai üzenet” fejezet első bekezdésének utolsó mondata szól úgy, hogy „Bár Pécs nem balkáni település, sok szál köti oda, több mint bármely más magyarországi várost.” Most ugye erről volt vita, nyilván arra nincs hajlandóság, hogy a mondat második részét kivegyük belőle. Én azonban egy kötőszót, a „de” kötőszót a „sok szál köti oda” elé betennék. Úgy vélem a „bár” kötőszó hívja a másikat, hogy de sok szál köti oda. Ennél lényegesebb a következő megjegyzésem a pályázat regionalizmusa fejezetnél az utolsó bekezdés a fölsorolás előtt, tehát ott van egy négyes fölsorolás, hogy dél-dunántúli régió, meg Baja, Dunaújváros, Keszthely, Nagykanizsa, stb. Szeged, utána jön Trieszt, Maribor és a többi. Tehát ezt megelőzően az utolsó bekezdés utolsó két mondatáról van szó, és ez inkább tartalmi. Úgy szól az utolsó előtti mondata a bekezdésnek, hogy „Légvonalban Pécstől Tuzla vagy Zágráb ugyanolyan messze van, mint Budapest.” Úgy vélem nem a messzeséget akarjuk hangsúlyozni. Én e helyett azt mondanám, hogy Pécstől Tuzla vagy Zágráb, és akkor ezzel talán Bretter úrnak is, Tuzla is benne van, Pécstől Tuzla vagy Zágráb nincs messzebb mint Budapest. És a következő mondatban pedig megcserélem az idővonatkozásokat. A következő mondat úgy hangzik, hogy „Egykor éppoly fontosak voltak a város számára a közlekedés és kommunikáció dél, délnyugat, délkelet felé vezető szálai, mint ma.” Én megcserélném, mert nem azt hangsúlyozzuk, hogy régen mi volt, hanem ma. Azt mondanám, ma éppoly fontosak a város számára a közlekedés és kommunikáció… stb., stb. felé vezető szálai, mint régen vagy egykoron.” Ezen kívül egyetlen egy van, hogy az utólag megszületett, a város kulturális fejlesztési térképe fejezet második bekezdésében a „hétkarélyos” nyilván egy elírás miatt „ly”-ra sikeredett, javítsuk ki. Dr. Toller László: köszönöm szépen. Ki kér még szót? Kittl János. Kittl János: köszönöm szépen polgármester úr. Én először a pályázatíróknak nagyon meg szeretném köszönni azt, hogy egyáltalán említést tettek a nemzetiségi, az itt élő nemzetiségiekről ebben a pályázatban. A Bretter úrhoz utalva pedig azt szeretném mondani, amit a Bretter úr megemlített, hogy nagyon sok külföldi város is szurkolója a mi városunknak, hogy meg tudjuk nyerni ezt a pályázatot. És én hiszek benne, hogy megnyerjük. De én úgy gondolom, hogy a helyi nemzetiségek ne szurkolói legyenek ennek a pályázatnak, mert ők itt élnek, hanem részesei lehessenek ennek a pályázatnak. Tehát én szerintem először a belső hidakat a nemzetiségek felé ki kell építeni, hogy 2010-re igen is aktív részesei legyenek ennek a pályázatnak. Köszönöm szépen. Dr. Toller László: köszönöm szépen. További észrevétel van-e? Megkérdezem alpolgármester asszonyt, ja igen, Soó László, elnézést.

38 Soó László: köszönöm szépen polgármester úr. Csak Staub Ernő indíttatott, ha már sajtóhibákat is javítunk, itt a nem tudom hányadik oldalon, mert nincs száma, de a város kulturális fejlesztési térképe utáni részben egy kísérlet történik a PVV Rt. nevének a kifejtésére. Ha lehetne azt helyesen írni, mert nem Vállalat vagyunk. Köszönöm szépen. Dr. Toller László: köszönöm szépen. Alpolgármester asszony kíván-e reflektálni? Dr. Kunszt Márta: nem tudom, lehetne-e esetleg a pályázatíróknak, mert elég sok észrevétel hangzott el, hogyha szót adni nekik. Dr. Toller László: Takáts úr öné a szó. Takáts József: köszönöm szépen a szót. Tisztelt közgyűlés! Nagyon szépen köszönöm mindazokat a megjegyzéseket, amelyeket a pályázat szövegéhez tettek. Ugyan én válaszolok ezekre, röviden én válaszolok ezekre a kérdésekre, és a pályázati szöveg az az én stílusomnak vagy érvelési módomnak a nyomát viseli, de valóban úgy van, ahogyan erre többen is utaltak, egy sokszereplős munka ért még nem a végére, csak most már az utolsó fázisába ezzel, nagyon sok mindenkinek a javaslatai és előkészítő anyagai szolgáltak alapul ahhoz a pályázathoz, amely önök előtt van. Bizonyos értelemben tehát a dicséreteket, amelyek elhangzottak a pályázattal kapcsolatban, azokat szét kell osztani mindazok között, akik részt vettek ebben a folyamatban. Túlzottan sok konkrét megjegyzés hangzott el ahhoz, hogy talán ezekre mindegyikre kitérjek, nem húznám ezzel az időt. Azt tudnám mondani, hogy a konkrét megjegyzések, beleértve a nyelvieket éppúgy mint a tárgybeli tévedéseket illetőeket javítani fogom, lehetséges javítani ezeket még a mostani fázisban. A nagyobb koncepcionális ügyekbe pedig talán azért nem mennék most bele ezeknek a vitatásába vagy a tárgyalásába azért nem mennék bele, mert hogy a folyamatnak a vége felé járunk. Mondjuk azt tudnám mondani, hogy a miniszteri, ennek a magyarországi pályázatnak a miniszteri biztosa amikor Pécsett járt, akkor egyszer azt mondta, hogy az fogja megnyerni ezt a pályázatot, aki a legjobban megérti, hogy mit akar a pályázati kiírás. Mindig az nyer meg minden pályázatot, aki leginkább érti, hogy mire is vonatkozik a pályázati kiírás. Az én erőfeszítéseim jelentős részben erre irányultak, hogy olyan pályázatot írjak, amely a pályázati kiírás szellemének megfelel, mivel azt feltételezhetjük, hogy annak megfelelően fogják elbírálni majd. Azon kritériumok szerint fogják elbírálni, ahogyan a pályázati kiírás fogalmazott. Éppen ezért az, hogy miért lett olyan a pécsi pályázat amilyen, abban nagyon nagy részben a magyarázatot a pályázati kiírásban lehet megtalálni. Hogy miért a regionalitásnak olyan fogalmával dolgozott amilyennel, arra magyarázat található a pályázati kiírásban. Ha nyerni akarunk ezzel a pályázattal, már pedig erre törekedtem, hogy nyertes pályázat legyen a vége ennek a folyamatnak, akkor ezeket a szempontokat figyelembe kellett venni attól függetlenül, hogy különben én magam mit gondolnék magánemberként vagy egyetemi oktatóként mit gondolnék egyik vagy másik részletkérdésről.

39

A balkán vitához például azt az egyszerű megjegyzést tenném, hogy az első fordulót követően, amikor a legkoncepciózusabbnak ítélte a minisztériumi bíráló bizottság a pályázatot, akkor az volt a véleménye, hogy ennek a koncepciózusságnak az a legnagyobb erénye, hogy a balkán kérdését úgy emelte be a pályázat középpontjába, ahogyan tette. Ergo semmi okunk nem volt arra, hogy ezt megváltoztassuk, függetlenül attól, hogy hogyan folytatnánk le egy vitát különben arról, hogy Pécsnek a szerepe az történetileg vagy nem történetileg a jelenben hogyan is viszonyul a balkánhoz. Bizonyos értelemben a kérdés inkább az, hogy hogyan lehet meggyőző erejű a pályázatunk, és nem pedig az, hogy egy ilyen ténybeli vitát hogyan játsszuk le, ez egy tudományos konferenciának a témája sokkal inkább, mint egy konkrét pályázaté. Tehát ilyen okok miatt mondanám azt, hogy nem mennék bele ezekbe a koncepcionális ügyekbe. Egy-két apróbb momentumra reagálnék. Például az egyetemnek és az egyháznak a hiánya, megléte kapcsán. Erre más fórumon már egyszer tettem erről említést. Én úgy gondolom, hogy mind a kettőnek megvan a maga fontos szerepe a pályázatban, a felvezető évek valóban kiváló lehetőséget biztosítottak arra, hogy mind a két nagy autonómiának egy egész évet ajándékozzunk majd hogy nem. Ugyanakkor nem árt elfelejteni vagy jó ezt tudni, hogy Magyarországon majdnem minden jelentős városban működik jelen pillanatban már egyetem, az összes pályázó magyar városnak van egyeteme. Én egyetemi oktató vagyok, igazán elkötelezett vagyok a munkahelyemmel szemben, de hát az nem erény önmagában, hogy egy városnak van egyeteme, ez hozzá tartozik ma már egy városhoz. Ez egy alap, erre fölösleges túlzottan sokat hivatkoznunk, elég tudni, hogy van. Ez egy olyan dolog, ami van, és ez bőségesen elegendő. Én úgy gondolom, hogy bizonyos értelemben ha túl sokat hivatkoznánk erre, az inkább elgondolkodtató lenne, hogy vajon miért is szükséges egy ennyire alap dolgot annyira kihangsúlyozni egy városban. Úgy hogy én bizonyos értelemben ezért is jártam el úgy, ahogyan eljártam. Ugyanakkor néhány hiányosság kapcsán igazat kell adnom a bírálóknak, például Gáspár Gabriella képviselő asszonynak igazat kell adnom például a sport kimaradása ügyében. Pótolni igyekszem ezt a mulasztást, valahogyan így alakult. Ugyanez a kérdés nyilván fölmerülhet a bányászati örökség kapcsán is. Ez egy olyan probléma volt, amelyre a pályázat előkészítés során többször vitákban tértünk vissza. Azt tudom mondani ennek kapcsán, hogy például a Fejlesztési Tanács ülésein rendre előkerült ez a kérdés. Azt tudom ezzel kapcsolatban mondani, hogy nem született ez alatt a háromnegyed év alatt amióta én ennek a folyamatnak a részese vagyok, nem született olyan átütő erejű javaslat ezzel kapcsolatban, amelyet projektté lehetett volna változtatni. Mivel én nem vagyok ilyesmivel foglalkozó szakember, így aztán nem tudom ezt megítélni, hogy ennek objektív okai vannak vagy pedig ötletek hiányoztak. Egész egyszerűen ez a helyzet, mindezt elvileg természetesen én is nagyon fontosnak tartanám, mert többé kevésbé ez volt a véleményünk, de olyan átütő erejű javaslat ezzel kapcsolatban nem fogalmazódott meg háromnegyed év során, mint mondjuk ahogyan erre képviselő asszony is utalt, mint mondjuk a vizek, a csobogók, a

40 kutak helyreállításra, felszínre hozatala kapcsán megfogalmazódott egy ilyen javaslat, amely ötletnek is jó volt, és meg volt a maga szakmai háttere is, azonnal el tudtuk érni azt a szakmai háttért, amely lehetővé tette a projektté változtatást. Sok elem szükséges ahhoz, hogy egy pályázat összeálljon. Vannak olyan területek, amelyek fontosak és még sem állnak össze a végén projektté, és vannak olyanok, ahol összeállnak, mert ez a sok elem mindegyikéből valami mégis csak hiányzott. Staub Ernőnek teljes mértékben igaza van, volt akkor, amikor figyelmeztetett arra, hogy félreérthető, bár én magam azt hiszem beleértettem az egész közgyűlést is ebbe, de valóban félreérthető a városvezetésre való hivatkozás ezen a ponton, pontosítani fogom ezt a dolgot ez esetben is. Volt egy nagyon fontos pont, amelyre röviden kitérnék. Ez Gáspár Gabriellának az a megjegyzése, hogy a pályázati törzsszöveg mellett a pályázatnak lesznek CD mellékletei. Ezek közül az igazán fontos, a legfontosabb dolog az a fejlesztési CD melléklet lesz. A fejlesztési CD melléklet az tulajdonképpen megvalósíthatósági tanulmányokat, pénzügyi táblázatokat, meg hasonló normál ember számára kissé unalmas dolgokat fog tartalmazni. Ezek az anyagok készülnek, különböző ütemben vannak. Az anyagokat a projekt gazdái készítik. Mondjuk a Megyei Könyvtár, a Megyei és Városi Könyvtár egyesítése esetében a megye és a Megyei Könyvtár maga a projekt gazda, vagy a Vármegyeháza esetében a megye a projekt gazda. Az utóbbi esetében a megvalósíthatósági tanulmány elkészült, tervekkel együtt, építészeti tervekkel együtt elkészült, ezek készen vannak. Én úgy vettem észre, hogy bár nem volt zökkenőmentes ez az együttműködés, de a megye hivatalnokai és politikai irányítói elkötelezettek voltak ebben a kérdésben, és nem látom azt, hogy veszélyes volna, jelen pillanatban úgy látom, hogy ez az együttműködés jól felépített projekteket fog eredményezni, tehát nem …. kaz.ford. Egy apró tárgyi tévedést is kiigazítanék, a látványtár helyileg nem kötődik a régi Vármegyeházához. A látványtárra vonatkozóan nincs helyszíni terve a megyének vagy a Janus Pannonius Múzeumnak. Most készülnek olyan terveik, még helyszín nélkül, amelyek a struktúráját fölvázolják a leendő látványtáruknak, hogyha ez a struktúra elkészül, akkor beemeljük a pályázatnak a kiegészítő projekteket bemutató rövid részébe, ha nem, nem. Ez attól függ, hogy belefér-e az időbe. Tehát azt tudom mondani mindenesetre összefoglalóan erről a részről, hogy pontosan nehezen megmondható, hogy mikor áll föl valamennyi, valamikor a hónap utolsó hetében lesznek olyan állapotban ezek a megvalósíthatósági tanulmányok, amikor érdemes beletekinteni, ennek a konkrétumaira majd visszatérhetünk, alpolgármester asszonnyal is majd beszélünk erről, hogy ennek milyen módja lehetséges. Még egyszer összefoglalva szeretném megköszönni mindenkinek a hozzászólását. Amit tudok, azt javítani igyekszem a pályázatnak a szövegében. Köszönöm, hogy ilyen hosszú ülésen foglalkoztak ezzel a problémával, ez kitüntető figyelem számomra is és a munkatársaim számára is.

41

Dr. Toller László: köszönjük és egyben szeretném megköszönni Takáts úrnak és munkatársainak az eddigi munkát. Reméljük, hogy folytatása következik. Kunszt Márta alpolgármester asszonyé a szó. Dr. Kunszt Márta: köszönöm polgármester úr a szót. Tisztelt közgyűlés! Valóban lezártunk egy jelentős fejezetet ebben a pályázati munkában. Én is csak szeretném megköszönni mindazoknak, akik részt vettek az eddigi munkálkodásban. Természetes, hogy a pályázatíró csoport és az a team, amelyik ennek a pályázatnak az előkészítésével meg lett bízva, abszolút meg kívánt felelni a feladatnak, de azt hiszem, hogy az itt elhangzott vita is azt mutatta, hogy ez sikerült is, egy igen színvonalas pályázati anyagról mondhattuk el most a véleményünket. De én köszönöm mindazoknak, akik nem voltak ennyire a belső körök munkatársai, hogy figyelemmel kísérték ezt a munkát, hogy sokszor követelték, hogy adjunk róla tájékoztatást, hogy jobban belefolyhassanak ebbe a tevékenységbe, a városlakóknak, hogy részt vettek azokon a rendezvényeken, amiket azért szerveztünk, hogy a városlakókban is tudatosodjon az, hogy Pécs szeretne Európa Kulturális Fővárosa lenni, illetve a helyi és az országos sajtónak mindazt, amit azért tett, hogy megismertesse Pécs pályázatának a fázisait. Remélem, hogy az elkövetkezendő időben is segítségünkre lesznek abban, hogy nyertesen fejezhessük be ezt a pályázati folyamatot. És hát reménykedünk, hogy a riválisok közül mi leszünk a legjobbak. Dr. Toller László: már a legjobbak között vagyunk a hétben, innen fölfelé csak előre mehetünk. Határozathozatal következik egy egyszerű javaslattal, amely a támogatásáról biztosítja ezt a pályázati szöveget. Tisztelt közgyűlés! Kérdezem, egyetértenek-e ezzel a közgyűlés tagjai? Kérem szavazzanak. Megállapítom, hogy Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlése 36 igen szavazattal, egyhangúlag támogatja a pályázatot.” Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének 399/2005. (07.14.) sz. határozata Európa Kulturális Fővárosa anyagának elfogadásáról

2010.

második

forduló

pályázati

A Közgyűlés egyetért azzal, hogy az előterjesztéshez mellékelt pályázati anyag kerüljön beadásra a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által kiírt pályázat második fordulójára. Határidő:

2005. július 20.

42

2.)

Felelős:

dr. Kunszt Márta alpolgármester

Kapják:

dr. Toller László polgármester, dr. Kunszt Márta alpolgármester, Meixner András bizottsági elnök, dr. Varga István főosztályvezető

Integrált Szociális Intézmény számára étkeztetés biztosítása Előterjesztő: Nyőgéri Lajos bizottsági elnök

Dr. Fekete Éva: a Fidesz frakció bízik abban, hogy a Malomvölgyi Szociális Otthonban lévő idős, beteg és fogyatékos emberek talán újra minőségi étkeztetésben részesülhetnek mivel a főzés helyben fog történni. Nem látja az előterjesztésben az indoklást arra vonatkozóan, hogy a MEVID Rt-vel mint győztes pályázóval mi lesz. Érti, hogy elállhatnak a közbeszerzési eljárás újra lefolytatásától, csak nem tudja ez mennyire jó megoldás. Tudomása szerint e cég az önkormányzat más intézményeibe is szállít ételt. Valakitől biztos származott a TAMCSU GASZTRO Team Kft vel kapcsolatos információ amiért a Közbeszerzési Döntőbizottság érvénytelenítette a korábbi döntést. Úgy gondolja, a városnak keletkezett ebből költsége ,nyilván van felelős is. Szeretné, ha ezt az ügyet kivizsgálnák. Dr. Toller László: jelzi, az ügy kivizsgálásra kerül. Staub Ernő: kérdése ha most így jó a helyben főzés, akkor eddig miért nem volt jó? Másik kérdése, egy átmeneti állapotról lesz szó vagy pedig határozatlan időre vonatkozik a döntés, erre vonatkozóan nem talál utalást az előterjesztésben. Dr. Toller László: Staub Ernő képviselőtársa első kérdésére a válasza: kiderült az, hogy egy éjjel-nappal, folyamatosan, a város legnagyobb szociális intézményeként működő intézményben a főzés vállalkozásszerű feladatellátása nem járható út. A kisebb intézményekben, ahol az ellátottak száma 100 fő alatt van, a működés is vegyes típusú, viszont bevált. A város legnagyobb szociális intézményében ez nem vált be. Kiderült az is, hogy a város legnagyobb szociális intézményében olyan étkezési feladatok vannak, – amit bár nagyjából lehetett tudni, de változott a korösszetétel és a szakmai összetétele is az intézménynek, a gerontológiai esetek nagy száma miatt ahol bizonyos speciális követelményeknek jobban meg kell felelni mint más intézményekben. Mindebből következően egyeztetett az intézmény vezetésével a helyszínen az elmúlt héten, és arra a következtetésre jutottak, hogy meg tudja többletköltség nélkül oldani az intézmény ezt a feladatot. Ezért történik ez a visszaállás. Hozzáteszi, kevés az arra alkalmas vállalkozó, hogy egy ilyen nagy intézmény speciális igényeit gazdaságosan el tudja látni.

43 Dr. Fekete Éva: az előző kérdésére választ kapott. Kéri, ha mód van rá, a vizsgálat eredményét írásban juttassa el a polgármester úr a Fidesz frakció részére. Dr. Toller László: amennyiben a vizsgálati eredmény meglesz, természetesen a kezdeményezőt tájékoztatni fogja. Ennek jól bevált rendje van az önkormányzatnál, ami eddig hibátlanul működött. További kérdés, hozzászólás nem lévén szavazást kér az előterjesztésről és a határozati javaslatról. Megállapítja, hogy a közgyűlés 31 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 2 tartózkodás mellett elfogadta az előterjesztést és a határozati javaslatot. Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének 400/2005. (07.14.) sz. határozata az integrált szociális intézmény számára étkeztetés biztosításáról 1.) A Közgyűlés úgy dönt, hogy az Integrált Szociális Intézményben az időskorúak közétkeztetése tárgyában lefolytatott közbeszerzési eljárást illetve a Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság D.352/8/2005. sz. határozatát figyelembe véve a Közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 92.§. g.) pontja alapján a közbeszerzési eljárás lefolytatásától eláll. 2.) A Közgyűlés az Integrált Szociális Intézmény étkeztetését 2005. július 1-től helyben főzéssel biztosítja, az intézmény költségvetésében e célra biztosított forrás terhére. 3.) A Közgyűlés az Integrált Szociális Intézmény létszámát 2005. július 1i hatállyal 20 fővel megemeli. Felhívja az intézmény vezetőjét a szükséges intézkedések megtételére. Határidő: Felelős:

azonnal dr. Bleyer Erzsébet igazgató

4.) A Közgyűlés utasítja a Közgazdasági Főosztályt, hogy a költségvetési előirányzatokon belül a dologi kiemelt előirányzatból a személyi kiemelt előirányzatra történő átcsoportosításra készítsen előterjesztést a soron következő költségvetés módosításakor. Határidő: Felelős:

a soron következő költségvetés módosítás dr. Tolnai Márta főosztályvezető

44 5.) A Közgyűlés utasítja a Szociális Intézmények Gazdasági Szolgálatát, hogy a helyben főzéshez szükséges közbeszerzéseket indítsa el.

3.)

Határidő: Felelős:

azonnal Mátyás Tibor igazgató

Kapják:

dr. Kunszt Márta alpolgármester, Nyőgéri Lajos bizottsági elnök, dr. Sohár Endre, dr. Tolnai Márta főosztályvezető, Mátyás Tibor, dr. Bleyer Erzsébet igazgató a Népjóléti Főosztály útján

A Pécs, Rákóczi út 6. szám alatti lakóépület értékesítése Előterjesztő: Bókay Endre bizottsági elnök

Dr. Toller László: kérdés, hozzászólás nem lévén, szavazást kér az előterjesztésben és a határozati javaslatban foglaltakról. Megállapítja, hogy a testület 29 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 1 tartózkodás mellett elfogadta az előterjesztést és a határozati javaslatot. Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének 401/2005. (07.14.) sz. határozata a Pécs, Rákóczi u.6.sz.alatti lakóépület értékesítéséről A Közgyűlés úgy határoz, hogy az Önkormányzat tulajdonában lévő Pécs, Rákóczi u. 6. szám alatti /4.124 hrsz-ú / lakóház ingatlant árverésen történő értékesítésre kijelöli. Az ingatlan induló kikiáltási ára: 19.290.000,- Ft A Közgyűlés utasítja a Szociális Lakásgazdálkodási Csoportot a 66/2001. (11.24) számú önkormányzati rendelet szerinti árverési eljárás lefolytatására. A Közgyűlés felhatalmazza dr. Toller László polgármestert az adásvételi szerződés aláírására. Határidő: Felelős:

értelem szerint dr. Sohár Endre , dr Tolnai Márta főosztályvezető, dr. Varga Pál Józsefné csoportvezető

Kapják:

dr.Toller László polgármester, Bókay Endre bizottsági elnök, dr. Sohár Endre főosztályvezető, dr.

45 Tolnai Márta főosztályvezető, dr. Varga Pál Józsefné csoportvezető Dr. Gáspár Gabriella: ügyrendben szól. Kéri, hogy az 1.) napirendi pontról szó szerinti jegyzőkönyv készüljön.

4.)

A PVV Rt. ingatlanainak eladásához alapítói hozzájárulás Előterjesztő: dr. Toller László polgármester

Várbíró Péter: aggályait és észrevételeit időközi háttér egyeztetéssel sikerült tisztázni, viszont azt nem tudja, hogy a Gazdasági, Tulajdonosi és Vállalkozási Bizottság 2005. július 8-i ülésén hogyan foglalt állást a témában. Kukai András: a Gazdasági, Tulajdonosi és Vállalkozási Bizottság egyhangúlag egyetértett az előterjesztésben foglaltakkal. Dr. Fekete Éva: a szokással ellentétben nem csatoltak térképvázlatot az előterjesztéshez, ezért megkérdezi, hogy a Puskin tér melyik részét jelenti az előterjesztésben szereplő közöl 10.000 m2-es terület? Mit fognak ezért beáldozni? Szeretné látni most hogyan néz ki a terület, és azt is, ha majd ott a bevásárló központok, illetve kereskedelmi egységek felépülnek, akkor hogyan fog kinézni? Dr. Toller László: a jelzett helyen egyetlen szabad 10.000 m2 terület van, ez pedig a Troska Autóház és az iskola közötti részt jelenti, illetve annak jól lehatárolható részét. Úgy gondolja, legalább a keleti városrész képviselői tudják, hol van ez a terület. Staub Ernő: nyilván a pataktól nyugatra elterülő területről van szó. Azonban a buszmegálló mögött jelenleg egy szép park és zöldterület van, amely nyárfással körülvett, míg odébb vannak rendezetlen területek. Azt pontosan tudják, hogy a Puskin tér hol van, ettől függetlenül megjegyzi, lemaradt az előterjesztésből a szokásos térképvázlat, amelyről pontosan behatárolható lenne az érintett terület. Dr. Toller László: kéri dr. Kelemen László vezérigazgatót, pontosan határozza meg a területet. Dr. Kelemen László: a PVV Rt. beterjesztett egy térképvázlatot az anyaghoz, sajnos azonban az nem került a testület elé. Elmondja, a Gyárvárosi Iskolával szembeni területről van szó. Ott van egy zöldövezet, amely a rendezési terv szerint marad előterület, - zöldterület – és a mögött helyezkedik el jelenleg két helyrajzi számon, de egységes területként nyilvántartva az a rész, amelyről most szó van. Ez a terület háromszög vonulatú, és e mögött, már teljesen lent a Névtelen utca sarkánál szintén háromszögű terület marad a társaság tulajdonában továbbra is.

46 Dr. Fekete Éva: tisztázásra került, mégsem a Troska Autóház és az iskola közötti területről van szó, hanem arról, amire gondolt. Köszöni, hogy ebben megerősítést nyert. A terület közvetlen közelében épül egy nagy bevásárló központ, illetve a Budai vámnál van egy nagy áruház. Ezeknek a kereskedelmi egységeknek a vezetői tudnak-e arról, hogy milyen profilú cég települ a közvetlen közelükbe? Dr. Toller László: úgy gondolja, ez a két beruházás a terület jellegét jelentősen felerősíti, amely a keleti városrész lakóinak igényét nagymértékben szolgálja. Kereskedelemfejlesztés szempontjából a város már majdnem felborult az észak-déli tengelytől nyugatra eső területeken. Sokat hozott Uránvárosnak a bevásárló központok létesítése, a keleti városrész szélén, illetve szabad területein ilyen jellegű tevékenység városképi és ellátási szempontból is jelentősen javítja a terület lakosságának a lehetőségeit. Papp Gábor: a Fidesz frakció nevében szívesen kér 10 perc szünetet, hogy a térképet elkészíthessék és kiosszák. Megjegyzi bár pécsi, továbbá településmérnök, de az elhangzottak alapján nem tud felelős döntést hozni. A térkép sokszorosítása egy fénymásolóval viszonylag gyorsan rendezhető. Azt is megtehetik, hogy rátérnek a következő napirendi pontra, és majd ha megérkezik a térkép, akkor visszatérnek a jelen téma tárgyalására. Dr. Toller László: közbeveti: ennél jobb ajánlata van. Az ingatlan értékesítésről kell dönteni, a térképet a közgyűlés után mindenki megtekintheti a Városfejlesztési Főosztályon. Papp Gábor: így nyilván nem vesz részt a döntésben, ami nem befolyásolja a képviselőtársait. Véleménye szerint sajátos a helyzet. Dr. Toller László: nagyon sajnálná, ha Papp Gábor képviselőtársa nem venne részt a város bevételét erősítő döntésekben. Számára értelmezhető a dolog. Képviselőtársa kérésére elrendelhet szünetet. Nagy Csaba: frakcióvezetőként 5 perc szünet elrendelését kéri, hogy a térképet lemásolhassák. Kéri továbbá, hogy a térképet minden képviselő kapja meg, és utána folytassák az ülést. Dr. Toller László: 5 perc szünetet rendel el. Szünet. Dr. Toller László: a szünet után bejelenti a térképek elkészültek, képviselőtársai megkapták azokat. Papp Gábor: jelzi, nem örült a térképnek, amikor meglátta, mely területekről van szó. Kis iróniával mondaná, talán nem is véletlen, hogy a térkép ilyen

47 nehezen került a képviselők elé. Ahogy a polgármester úr behatárolta a területet, az elég tág fogalom. Dr. Toller László: közbeveti, mégis pontosnak bizonyult a terület megjelölése? Papp Gábor: kétségtelen, a meghatározáson belül van, csak egy kicsit nagyobb szeletet emelt ki polgármester úr a városrészből. Az érintett terület egy része Pécs város oly kevés zöldterületének az egyik része, legalábbis az alsóbb része, a gyárvárosi postával és a rendőrőrssel szemben lévő terület. Ez mindenképpen aggályos kategóriának tekinthető ebből a szempontból. Megkérdezi közlekedési szempontból vizsgálták-e, hogy erre a csomópontra, területre ilyen nagy gépkocsi forgalmat vonzó kereskedelmi egység elhelyezése milyen várható következményekkel fog járni? Dr. Toller László: ez az építési engedélyezési eljárás kérdése. Az enyhén vitatható, hogy Pécsnek kicsi a zöldterülete, hiszen 22 millió m2 Pécs város tulajdonában lévő zöldterületek nagysága. Ebben a fővároson kívül minden várost messze felülmúlnak. Esetleg ott nincsenek zöldterületek, ahol nagyon szeretnék, kevesebb van a belvárosban, de erre is van ötletük, javaslatuk. A kérdésre válaszolva elmondja, pillanatnyilag nincs a területen csomópont, de kell hogy legyen. Ezt mindig a befektető szokta fizetni, legyen az Árkád, TESCO, KIKA, stb. mindig a befektetők fizették ebben a városban, ezután is így lesz. Sík László Lajos: a /12-es számmal jelzett területek a Szabályozási Tervben zöldterületet jeleztek, ugyanakkor a PVV Rt. végrehajtotta a szabályozási előírás szerint a telekalakítást, így alakult a /7-es és a /10-es terület. Mind a kettő a Szabályozási Tervben szerepel, pontosítva a 7-es a VT 712765-ben, ami azt jelenti, hogy valójában 8 és 12.5 méteres magassággal, ugyanakkor a Zsolnay Vilmos út felé eső területek viszont 6 és 10 méteres homlokzat magassággal jöhetnek létre. Az, hogy a területen több bevásárló központ vagy pedig üzlet jön létre, az mind az ott lévő lakosok, Gyárváros és környéke lakóinak igényei szerint történik, ugyanis várják, hogy gazdagabb és jobb ellátásuk legyen. Papp Gábor: köszöni a tájékoztatást. Megjegyzi, a statisztikában zöldterület tekintetében biztosan jól állnak, de ha ebből az adatból levonják a parkerdő területét, amely folyamatosan az egész statisztikát javítja, más a helyzet: a városban lévő zöldfelületeket valójában nem helyettesíti, funkcionálisan semmiképpen sem. A beépítések miatt az átszellőzést is egyre kevésbé biztosítja. Sík László Lajos – mint a terület képviselője – nyilván jól informált és helyben tájékozott. A Szabályozási Terv kijelölt a PVV Rt-nek egy lehetőséget, mellyel gazdasági érdekből élhet, ezért van itt most ez az előterjesztés. A szabályozási terv készítése és elfogadása miatt elkeseredett, azért erre a /10-es jelre hagyták, hogy gazdasági érdekeltségek nyomására építési telket

48 alakítsanak ki, és nem zöldfelületbe vonták be. Ezt nyilván Sík László Lajos képviselőtársa nyomon követte. Jobban örült volna, ha az a téma kerül napirendre, hogy ez a terület zöldfelület maradhasson. Pontosan nincs meggyőzve arról, hogy a /10-es helyrajzi számnak melyik része az, ami gondozott zöldfelület. A /12-esről, mint elhangzott, és látható a térképen, az mindenképpen az. Úgy gondolja, hogy a postával szemben mindenképpen jó lett volna, ha kellő zöldfelület és kellemes park alakul ki. Dr. Toller László: további hozzászólás nem lévén szavazást kér az előterjesztésről és a határozati javaslatról. Megállapítja, hogy a közgyűlés 26 igen szavazattal, 1 ellenszavazattal, 9 tartózkodás mellett elfogadta az előterjesztést és a határozati javaslatot. Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének 402/2005. (07.14.) sz. határozata a PVV Rt. ingatlanainak eladásához alapítói hozzájárulásról

5.)

1.)

A Közgyűlés úgy határoz, hogy a PVV Pécsi Városüzemelési és Vagyonkezelő Rt. a 35 543 / 7 hrsz.-ú, 6 714 m2 területű ingatlanát 155.760.000 Ft + ÁFA, azaz egyszázötvenötmillió-hétszázhatvanezer forint plusz általános forgalmi adó összegért adja el a LIDL Magyarországi Kereskedelmi BT. részére.

2.)

A Közgyűlés úgy határoz, hogy a PVV Pécsi Városüzemelési és Vagyonkezelő Rt. a 35 543 / 10 hrsz.-ú, 2 903 m2 területű ingatlanát 87.090.000 Ft + ÁFA, azaz nyolcvanhétmilliókilencvenezer forint plusz általános forgalmi adó összegért adja el a STRONGING Ingatlankezelő Kft. részére.

3.)

A Közgyűlés utasítja a Tisztségviselői Kabinet vezetőjét, hogy ezen határozat 1. és 2. pontjában foglalt döntésről értesítse a PVV Pécsi Városüzemelési és Vagyonkezelő Rt. Vezérigazgatóját, Igazgatóságát és Felügyelő Bizottságát. Határidő: Felelős:

azonnal dr. Varga István főosztályvezető

Kapják:

dr. Toller László polgármester, Juhász István bizottsági elnök, dr. Varga István főosztályvezető, dr. Járai Ferenc gazdasági tanácsadó

Pécs Története Alapítvány támogatási szerződésének módosítása

49

Előterjesztő: Meixner András bizottsági elnök Dr. Toller László: kérdés, hozzászólás nem lévén szavazást kér az előterjesztésről és a határozati javaslatról. Megállapítja, hogy a testület 27 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 9 tartózkodás mellett elfogadta az előterjesztést és a határozati javaslatot. Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének 403/2005. (07.14.) sz. határozata Pécs Története módosításáról

Alapítvány

támogatási

szerződésének

Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlése a 109/2004. (03.25.) számú határozatát módosítja, és hozzájárul ahhoz, hogy a 6-424/2004/8. ügyszámon megkötött szerződésben a támogatási összeg felhasználásának határideje 2005. december 15-ére módosuljon. A közgyűlés felkéri dr. Toller László polgármestert az előterjesztés mellékletét képező módosító szerződés aláírására. Határidő: Felelős:

2005. július 31. Póla József főosztályvezető dr. Toller László polgármester

Kapják:

dr. Toller László polgármester, dr. Kunszt Márta alpolgármester, Meixner András bizottsági elnök, Póla József főosztályvezető

Dr. Toller László: további napirendi pont nem lévén megköszöni az aktív közreműködést. Bejelenti, július 21-én rendkívüli zárt közgyűlésre kerül sor a hitelfelvétellel kapcsolatosan. A nyilvános ülést 12.40 órakor bezárja azzal, hogy a közgyűlés zárt ülésen folytatja munkáját.

50

K.m.f.

Dr. Toller László polgármester

Dr. Modrovits Sándor aljegyző