J o g t ö r t é n e t i s z e m le

Olvasóink szíves tudomására hozzuk, hogy a

J o g t ö r t é n e t i s z e m le B u d ap esten az alábbi k ö n y v e sb o lto k b a n v á sá ro lh a tó m eg: A K A D É M IA I K Ö N Y V E S B O L T (V . V áci u tc a 2 2 .) EGY ETEM I K ÖN YV ESBO LT (V . K o ssu th L ajos u tc a 1 8.) EÖTV ÖS LORÁ ND KÖN YV ESBO LT (V. K ecsk em éti u tc a 2 .) KÖNYVÁRUHÁZ (V II. R ák ó czi ú t 1 4 .) K Ö Z G A Z D A S Á G I É S JO G I K Ö N Y V E S B O L T (V . N ád o r u tc a 8 .) PEDA GÓ GU S K ÖN YV ESBO LT (V . M ú zeu m k ö rú t 3 .) to v á b b á az E ö tv ö s L o rá n d T u d o m á n y e g y e te m Á llam - és J o g tu d o m á n y i K a rá n a k J e g y z e te llá tó B o ltjá b a n (B p . V . E g y etem té r 1 - 3 . ) és a M agyar állam - és jo g tö rté n e ti ta n szé k e n (B p. V. E g y etem té r 1 - 3 . )

CÍMOLDALON: A ra b o s k o d ó T h ö k ö ly Im re.

HÁTOLDALON: M éltóságos k irá ly i tá b la k ö szö n tése.

Fk: dr. Szakács István Megjelent 1000 példányban ISBN 963 419 9584 /ISSN 0237-7284 8816866 M T A Sokszorosító, Budapest. F. v.: dr. Héczey Lászlóné

Jogtörténeti szemle 3 A Z EÖTV ÖS LO R Á N D TU D O M Á N Y EG Y ETEM M AGYAR ÁLLAM- ÉS JO G T Ö R T É N E T I T A N S Z É K É N E K K Ö Z L EM ÉN Y E I SZ E R K E SZ T I: R É V É S Z T. M IHÁLY

Tanulmányok Mezey Barna N agyné Szegvári K atalin V argyai G yula F arkas G ábor

T öm löc és áristo m 3 A Progresszív éra és a New Deal 31 A vezérkar szerepe a k a to n a i és a p o litik ai d ö n té ­ sekben M agyarországon ( 1 9 1 9 - 1 9 3 9 ) 4 2 ö n k o rm á n y z a ti tisztviselők képzése a koalíciós k o rm án y zás idején 1 9 4 5 -4 8 . 60

Közlemények H am za G ábor F ö ld i A ndrás K ahler Frigyes K állai István

Száz éves a szem inárium i rendszer az E L T E Államés Jo g tu d o m á n y i K arán 66 A róm ai jo g D él-A frikában 72 Szuverenitás és közigazgatás E rdélyben a tö rö k kiűzése u tán 87 M eghívott bírák az úriszéken a X V III—XIX. szá­ zadban 91

Disputa Révész T. M ihály M áthé G ábor

A jo g tö rté n e t jelen e és jö v ő je 97 In té z m é n y tö rté n e t és je le n k o r 103

Dokumentumok, források A királyi tá b la k ö szö n tése

106

Társasági élet R uszoly Jó z se f d o k to ri értekezésének vitája 108 K ajtár István k an d id átu si disszertációjának védése 111 Ijjas Jó z se f „N ém et-A usztria provizórikus k o rm á n y z a ti ren d szere” cím ű k a n d id á tu si értek ezésének nyilvános vitája 114 E gyetem es állam - és jo g tö rté n e t eg y etem i ta n k ö n y v vitája 116 N em zetk ö zi jo g tö rté n e ti k o n feren cia B alato n fö ld v áro tt 119 V argyai G yula előadása a Jo g tö rté n e ti B aráti K ö rb en „Z árszó kísérlet a M atuska-ügyben” 120 A Magyar Jogász Szövetség jo g tö rté n e ti és róm ai jo g i szakosztályának rendezvényei 122 R óm ai jo g és ó k o rtu d o m á n y 124

Jogtörténeti arcképcsarnok Bónis G yörgy ( 1 9 1 4 - 1 9 8 5 )

127

Literatur Já n o s Z linszky Lajos R ácz — G ábor H am za M ihály T. Révész

A ttila H orváth K atalin N. Szegvári

H elm ut C oing: E uropäisches P riv atrech t, Bd. I. Ä lteres gem eines R ech t (1 5 0 0 bis 1 8 0 0 ) 130 Jo sep h II. u n d die Z eitgenössische ungarische Verw altu n g 136 Pál H orváth :The d evelopm ent o f socialist law 154 A few ideas related to István K állay ’s w ork e n tit­ led „M anorial c o u rt ju risd ic tio n in th e 1 8 th - 1 9 th ce n tu ries” 160 Der Szekler Wird es B ereuen! 165 Das P o rträ t eines W issenschaftlers aus dem 19. Ja h rh u n d e rt 169

Research report Pál H orváth

An in te rn a tio n a l co n feren ce on the establish­ m en t an d d evelopm ent o f th e socialist state an d law 174

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------- — —

\

Tanulmányok

V__________________________________________ _ J M EZEY BARNA

TÖ M LÖ C ÉS ÁRISTOM (Börtönök a feudális Magyarországon) „Nálunk a fogházak a megromlott erkölcsök szemétházai” (Bölöni Faikas Sándor)

1. A börtön történeti fogalma Ha napjaink m indennap i beszélgetésében valaki „ b ö rtö n t” m o n d , az nem szorul k ü lö ­ n ösebb m agyarázatra. K ö znyelvünkben a b ö rtö n je le n ti általáb an azt az é p ü le te t, ahová a szabadságvesztés-büntetésre íté lte t bezárják. De é rte tő d ik maga a b ü n te té s is, am i nem m ás, m in t a szabadság elvonása. A h é tk ö z n a p o k em bere nem tesz k ü lö n b ség et a fegyház, a fogház vagy a b ö rtö n fogalm ai k ö z ö tt; a szakjogászok szó táráb an azo n b an a Csemegi k ódex* hatály b alép ése ó ta a b ö rtö n a szabadságvesztés-büntetés egyik vég­ rehajtási nem e, a fegyháznál e n y h é b b , az állam fogháznál, fogháznál súlyosabb fo k o zat. A jo g h istó ria azon b an szükségszerűen tö b b e t ért a b ö rtö n ö n . A m o d e m b ü n tetésv ég ­ rehajtási és b ü n te té si rendszerek kialakulása e lő tt o k talan dolog volna a m ai b ö rtö n bárm iféle m egfelelőjét keresn i a m ú ltb an . A z a fogalom , am ely et a m o d e m b ü n te tő jo g a szabadságvesztésre k id o lg o z o tt (s am i lényegében három param éterrel je lle m e z h e tő : bíró által, b ű n cselek m én y ért k isz a b o tt ítéletb en , legalább relatíve m e g h a táro z o tt tarta m b a n m egjelölt s az arra v o n a tk o z ó vég­ rehajtási előírások szerin t fo g a n a to síto tt szan k ció 1 a jo g tö rté n e t szám ára h a szn á lh a ta t­ lan. M indazok a garanciális elem ek, am ely ek et e d efiníció m agában foglal, a feudális társad alom ban m in d en estü l h ián y o ztak . A k ö z é p k o ri processus nem tű rte az ítélk ezést k o rlá to z ó k e re te k e t. Az „ ö k ö ljo g ” társad alm áb an nem igényelték a form ális eljárást; a politikai ellenlábasok b eb ö rtö n zéséh ez, az alattv aló k elzárásához nem volt szükséges törvényes per, sokszor m ég íté le t sem . U ralkodók és ta rto m á n y u ra k k én y ü k re k e d ­ vükre ta rth a ttá k tö m lő cb en ellen feleik et, engedetlen alattv aló ik at, z á rh a ttá k el k é n y e l­ m etlenné váló családtagjaikat, sanyargatták föld a la tti v erm ekben a b e fo g o tt csavar­ g ó k at, zsiványokat vagy éppen szabadlegényeket. A ren d i előjogok alapján igényelt h atalo m m ellett o k a volt ennek a széttagoltság; a h ű b éri lá n co lat m e n té n , a ren d i ta g o ­ zódásban is sz ö tté re d e z e tt társad alo m sajátos jo g i élete. Az a sajátos jo g i stru k tú ra , •Az első magyar büntető törvénykönyv, az 1878 :5. te. 3

m ely m ás szabályt ism ert k e le te n , m in t n y u g ato n , más ren d elk ezést ta rta lm a z o tt váro­ si polgárra, m in t földm űvelő szegénynépre, m ásk én t b írálta el a k ö zn em e st, m in t a b áró t. S a feudális an archián felülem elkedő k ö z p o n to s ító vagy abszo lu tizáló k irály i h a­ talom sem a garanciák irán y áb a lé p e tt: saját uralm i szem p o n tjain ak ren d elte alá a b ü n ­ tetéskiszabás — és végrehajtás k ia la k u lt g y ak o rlatát. A b ö rtö n tö rté n e ti fogalm ához legkönnyebben a végrehajtási g y ak o rlat felől k ö z e lít­ h etü n k . O lyan k ö zö s jellem ző , am ely a fogalom gerincét k é p e z h e ti, csupán egy van: a szabadságtól megfosztás. Ezen tú l azo n b an a célok és k ö rü lm én y ek o ly an n y ira k ü lö n ­ böznek egym ástól, hogy m erészségnek tű n n e bárm iféle általán o sítást m egkockáztatni. Sem m iféle e g y ü ttes vagy univerzális előírás a végrehajtásra n em lé te z e tt, még ren d sze­ resen ism étlő d ő azonosságok is alig figyelhetők m eg. (Lásd aláb b , a tö m lőcviszonyok is m e rte té s é n é l) Je a n P inatel, a m ik o r a b ö rtö n tö rté n e ti értelm ezését a d ta , U lpianus so k at id éze tt m egállapításából in d u lt ki.2 „T ö rtén elm i sz e m p o n tb ó l b ö rtö n az a hely., ahová bezár­ já k az íté le tü k re várakozó szem élyeket, vagy ahol fogva tartjá k a sem legesítendő sze­ m é ly e k e t” ^ P in atel e h e ly ü tt a b ö rtö n k é t sajátosságát fogalm azta meg, k é t fu n k c ió ­ já t , m ely irán y b ó l k ö zelítve a tö rté n e ti b ö rtö n h a tá ro z o tta b b k ö rv o n alait vázolhatjuk föl. A börtön legősibb funkciója fe lteh ető en a b ü n te té s nélküli őrzés. A k k o r, am ik o r a bezárás nem szan k ció k én t volt je le n a b ü n teté si ren d szerb en , am ik o r a szabadság­ b ü n tetések fajai még a k ik ö zö sítés (később szám űzés, k iu ta sítá s) és a szolgaság álla­ p o táb a kerü lés, a jo g fo sz to ttsá g voltak. Á m az elfo g o tt, de meg nem íté lt bűnelk ö v e­ tő k őrzésére ek k o r is szükség volt. így a la k u lh a to tt k i a to v áb b i in tézkedésig tö rté n ő fogvatartás, biztonsági fogság vagy ahogyan m a m o n d a n á n k : előzetes le ta rtó zta tá s. A zután ahogy e lb iz o n y ta la n o d o tt a term észetre b íz o tt kivégzés eredm ényessége, s a k ik ö zö sítés m ár n em je le n te tt halált a cso p o rtb ó l elü ld ö z ö tt szám ára, e lte rjed t az em b erek n ek em b erek általi kivégzése. Ez új fu n k c ió t k ö lc sö n z ö tt a b ö rtö n n e k . N em csupán úgy, aho g y an a görög g y a k o rla to t P lu tark h o sz ism e rte tte ,4 vagyis m in t a b ü n ­ tetésvégrehajtás, a halálos ítélet foganatosításának színhelye, hanem k ifejezetten „kivégző eszközként” . Az ó k o ri R óm ában a k ellem etlen p o litik ai ellenfelek sem legesí­ tésére hívták segítségül, nem egy esetben úgy, hogy a k ö rü lm én y ek és az éh ezte tés végzett a fogva ta r to tt sz e m é lly e l.5 E b b ő l a m egoldásból b o n ta k o z o tt k i id ő k fo ly a­ m án az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés. T h eo d o r M om m sen b eb iz o n y í­ to tta : a m agistratus szám os esetb en m ó d o síto tta a h a lá lb ü n te té st b ö rtö n re. E bben az átváltásban az ö rö k ö s b ö rtö n t eg y en érték ű n ek te k in te tté k a h alálb ü n tetéssel.6 Ez a jelenség elő rev etíti a b ö rtö n egy ú jab b fu n k ció já t, am ely rő l d efiníciója m egfogalm azá­ sánál P inatel m e g feled k ezett: a büntetést. E z t a h ib á t (vagy tév ed ést?) azo n b an nem csak ő k ö v e tte el. N apjainkig u ralk o d ó tézisnek szám ít a b ö rtö n ü g y iro d alm áb an , hogy a m odern b ö rtö n kialakulása e lő tti id ő k b en a b ö rtö n csupán biztonsági fe lad ato k at te lje s íte tt.7 E z az U lpianus félreértelm ezéséből eredő g o n d o lat évszázados h agyo­ m ánnyá m erev ed ett. M inden valam irevaló b ü n tetésv ég reh ajtás-tö rtén eti m u n k a átveszi a k o rá b b i m űvek idevágó m egállapítását.8 N éha még jo g h isto rik u so k is elism erték e dogm a igazát, ám így k ik erü lh e tetlen ellen tm o n d ásb a b o n y o ló d tak a g y ak o rlat elem ­ zéséből ered ő saját tap asztalataik k al. Bónis G yörgy például a X VII. századi b ö rtö n ö k ­ ről írva elfo gad ta k iin d u ló p o n tu l a té te l igazát: „ ...a ja v ak ö z é p k o r nem ism erte a sza­ b ad ság v esztés-b ü n tetést... a carcer, a to rn y o k b a n vagy városi pin cék b en b eren d e z ett

4

fogda nem b ü n te té sü l, han em a vizsgálati foglyok őrzésére szolgált ügyük elin tézé­ séig. ...” 9 A hogy azon b an a g y ak o rlat elem zésébe b o c sá tk o z o tt, k é n y te len volt leszö­ gezni, hogy „a tö m lő c és áristo m a b ű n cselek m én y h ez m érten e g y arán t szo lg álh ato tt a vizsgálati fogságra és a b ü n te té s v égrehajtására.10 M áshol: „B uda és Pest m agisztrá­ tusa alkalm asing k e z d e ttő l fogva h aszn álta fenyítésre és k én y szereszk ö zk én t a le ta r­ tó z ta tá s t és tö m lő c ö t” .11 Ebben a tapasztalásb an k ü lh o n i szerző is m eg erő sítette. S chm idt a n ém et tö m lő é rő l szólván így összeg zett: „ . . . a szabadságvesztés-büntetés a X V III. század végéig m e g ta rto tta a k ö z é p k o ri századokban reá je lle m z ő , szabad­ ságelvonással összekapcsolt te sti b ü n te té s je lle g é t..... 12 A k ö zép k o r in tézm én y ein ek félreértelm ezése d ö n tő m érték b en an n ak k ö sz ö n h e tő , hogy a büntetésvégreh ajtás tö rté n eté v e l ezidáig elsősorban gy ak o rló és té te le s jo g á ­ s z t* , a büntetésvégreh ajtási g y ak o rlattal m in d en n ap i k ap cso latb an álló szakem berek foglalkoztak , m integy tö rté n e ti bevezető gyan án t. Az ism eretterjesztő m űvek pedig ezen, inkább a praxishoz szóló m űvek k u r títo tt len y o m atai csupán. A rról sem szabad m egfeledkeznünk, hogy a m o d ern b ö rtö n eszm éjének első képviselői (ak ik n ek m egálla­ pításait nagy becsben ta r to ttá k és sokszor k ritik a nélkül á tv e tté k az u tó k o r szerzői) „é rd e k e lte k ” voltak a b b an , hogy gyökeresen ú jn ak , teljesen m ásnak tü n tessék föl a burzsoá in té z e ti m o d ellt. S zándékkal m etsze tté k el a g y ö k erek e t: a nagy hévvel tám a­ d o tt feudális tö m lö c nem hogy előképe nem le h e te tt a burzsoá b ö rtö n n e k , de e lre tte n ­ tő negatív p éld ak én t á llíto ttá k a közvélem ény, a tö rv én y h o z ó k , a szakem berek elé. A szerzők te h á t, akik elvégezték a je len büntetésvégrehajtási in tézm én y ein ek „vissza­ k e resését” a m ú ltb a, „ k é n y te le n e k ” m egállapítani, hogy a szabadságvesztés-büntetés, a b ö rtö n k ezd ete i a k ap italizáló d ás idejére esnek. Alig akad o lyan m ű a b ö rtö n ügyi iro d alo m b an , am ely ne szabadkozna a zért, m ert a b ö rtö n t nem m in t a szabad­ ságvesztésbüntetés egyik n e m é t, han em m in t általán o s fogalm at „ k é n y te le n ” te k in ­ teni. Pedig a m agyarázkodásra sem m i o k : még a XIX. század első felében is általán o s értelem b en használta a jo g i szaknyelv a b ö rtö n t, m in t o lyan h e ly e t, ahová em b e re k et bezárnak. M indezzel term ész etesen nem a z t kívánjuk b izo n y ítan i s állítani, hogy a b ü n te ­ tésképpen! b e b ö rtö n zé s a b ö rtö n fő funkciójává lé p e tt volna elő. P usztán a n n y it sze­ retn én k leszögezni, hogy m ind az ó k o rb a n , m in d a feudális állam o k b an b ü n te tte k b ö r­ tö n n el, a bezárás a b ü n te té si rendszer részét k ép ezte. Igaz, a b ö rtö n b ü n te té s gazdasá­ gilag fejletlenebb társad alm ak b an egyfelől költségessége, m ásfelől az elv o n an d ó szabad­ ság általános értékén ek elism erése híján nem le h e te tt dom ináló szankció. É vszázado­ k o n á t a halál, a te sti és a vagyoni b ü n tetések u ralm ának leh e tü n k tan ú i. De „m ö g ö t­ t ü k ” m ár o t t a b ö rtö n is. H elyesnek véljük e z ért, ha így fogalm azunk: a b ö rtö n az a hely, ah o l a tényleges vagy p o ten ciális b ű n elk ö v e tő k e t (ideértve a p o litik ai ellenfele­ k e t is) tartják fogva, legyen bárm i célja is a fogságnak. M indam a in té z m é n y ek e t, ahová biztonsági vagy b ü n te té si m eg fo n to lásb ó l e m b e re k et b ezárn ak , te k in te t n élkül azok építési k ö rü lm én y eire , az é p ítm é n y e re d e ti funkciójára vagy akár esetleges végrehajtási szabályaira, foganatosítási k ö rü lm én y eire, b ö rtö n n e k nevezzük.

5

2. A börtön a jogszabályokban 2.1. A dekrétumok intézkedései. T ö m lö c, carcer (k arcer), b ö rtö n , áristo m (áresto m , árestu m ), fogság (d e te n tio , cap tiv atio , erg astu lu m ) eg y arán t a bezárás valam inő verzió­ já t je le n te tte a feudális jo g szab ály o k b an . A n élkül a zo n b an , hogy azok k ö z ö tt a 1 7 —18. századig érdem leges k ü lö n b ség ek et leh etn e k im u ta tn i. A tö rv én y ek , s az alacsonyabbren d ű n o rm á k szövegéből az elk ü lö n ü lő fu n k ció k halvány körvonalai b o n ta k o zn a k csupán ki. A C orpus Ju riu s H ungaricibe fö lv e tt d e k rétu m o k k ö z ö tt m ár S zent István ren d el­ kezéseinél is találk o zu n k az elzárással. „V alaki p é n te k i n ap o n , m elyet az egész k e ­ reszténységben m eg tartan ak , h ú st eszik, egy hétig b ö jtö d ö n bezárva" 13 - szólt az egy­ ház szabályai ellen vétő k rő l. H asonlóan fo g alm azo tt a k á n to rn a p i b ö jt m egszegőiről is. 14 A b ö jt k étség telen ü l egyházi jelleg ű b ü n te té s, Istvánnál azo n b an a jo g világi szank­ ciórendszerének állan d ó elem évé vált; tü k rö z ő je a szorosan e g y b e fo n ó d o tt világi és egyházi tö rv én y h o zás k ez d eti eg y m ásrautaltságának. E zt nem v ette te k in te tb e Glázer István, m időn első k irá ly u n k id é z e tt d ö n té sé t úgy érte lm ez te, m in th a a bezárás az egy­ h e ti koplalás b izto sítására szolgáló in tézk ed és lenne. I 5 N em é rth e tü n k eg y et e m egálla­ pítással, hiszen a b ö jt István valam ennyi tö rv én y éb en — ah o l m egjelenik - m ellék b ü n ­ te té sk é n t szerep el.16 N em látju k é rtelm é t annak sem , hogy h a az em berölésnél nem érzi szükségét a jo g a lk o tó a bezárásn ak , m iért ép p en a m egszegett b ö jt b ü n teté sé n é l ten n é azt. M agyarázatra szorulna az a jelen ség is, m iért e h e ly ü tt (és csak itt! ) válna fő b ü n tetéssé a b ö jt, a nála sokkal súlyosabbnak tű n ő szabadságvesztést utasítva a m ásodik, m ellékes h elyre. V élem ényünk szerin t te h á t it t a bezárás, a szabadságvesztés a fő b ü n te té s (m éghozzá h a tá ro z o tt id ő ta rta m ú szabadságelvonás), s en n ek súlyosbí­ tását kép ezi a k o p la lta tá s.l? Ha István in tézk ed ései még v ita th ató k is, Szent László k irály u n k d ek rétu m aib an m ár k o n k ré t fo rm át ö ltö tt a b ö rtö n b ü n te té s. M ásodik tö rv én y k ö n y v éb en elren d elte, hogy „A ki k iv o n t k a rd d a l e m b e rt ö l, vessék töm lö cbe (in carcerem ) a király ítélete szerint és osszák h áro m részre m inden v agyonát, ú g y m in t: szőlleit, fö ld e it, cselédségét, s z o lg á it...” Ha csupán a szöveget te k in tjü k , n em k étséges: a király íté le té tő l függő szabadságvesztés-büntetésként fu n k cio n áló tö m lö ccel van dolgunk. E lle n tm o n d a z o n ­ ban ez értelm ezésnek a k ö v etk ező b ekezdés, m iszerint ha „száztíz p é n z é rő n él keve­ sebb vagyona len n e, szabadságát is veszítse e l” 1-8 . E nnek így csak az esetb en van logikája, ha a) a k irá ly ítélete h a tá ro z o tt ta rta m ra szól, s szabadulása u tá n szolgasorba k erü l az e líté lt, a m ié rt a vér díjat m egfizetni n em tu d ja vagy h a b) a tö m lö cb e té tel ideiglenes, te h á t csupán az ítéle th o z a ta lig ta rtó biztonsági fogság. I 9 Ez esetben m agunk is e m egoldás felé hajiunk. U gyanakkor egy m ásik passzus rendelkezése m ár félreérth etetlen . A lopáson te tte n é r t ro k o n (elle n té tb e n a tö rv én y k ö n y v m ás h elyei­ nek tolvajlókra v o n atk o zó szigorú szabályaival) „ ...n e szenvedjen a k a sztó fá t vagy testi veszedelm et, h an em adják el, m in t szám k iv e tettet, ha k ö z re n d ű em b er, h a pedig nem es em b e rt k ap n ak azon vétek b en ro k o n a i, a z t nem k ell eladni, hanem vessék a tömlőé fogságába"2 0 T eh át m íg a k ö z re n d ű e k b ü n tetésére a szabadság teljes elvesz­ tése, az eladás szolgál, addig az elő k elő k részére tö m lö c ö z te té st ren d el a jo g a lk o tó . A tö m lö c it t b ü n te té sk é n t funkcionál.

6

M int tu d ju k , a nob iles a X III. század derekáig a világi nag y u rak , az arisztokrácia elnevezése.21 A szálak te h á t az e lő k elő k h ö z v ezetn ek : o d a , ah o l a h atalo m ö sszp o n ­ to su l, ahol a várakat é p ítik , ah o l fe lte h e tő , hogy b e b ö rtö n zésre alkalm as k ö rü lm é ­ nyek léteznek, ahol n em o k o z g o n d o t az e lítélt ellátása és őrzése. (N em z árh a tó k i az az összefüggés sem , hogy az en y h éb b m egítélés rétegprivilégium le tt v olna: e z t a z o n ­ ban nehéz összeegyeztetn i az első árp ád h ázi tö rv é n y a lk o tó k egyik alap v e tőn ek tű n ő bü n tetési elvével, azzal, hogy a m agasabb társad alm i állású b ű n e lk ö v e tő t súlyosabban b ü n te tté k , m in t az alacso n y ab b an á lló t.22 A k ö z ren d ű ek tö m lö cö ztetésére a feudaliz­ m us stabilizálásával elfoglalt állam nem a la k íto tta még k i (n em is a la k íth a tta k i) az állam i b ö rtö n in tézm én y é t. Sok egyéb (gazdasági, p o litik ai, jo g i) o k o k m e lle tt ez ellen h a to tt a szabadságnak m in t érté k n e k devalválódása ak k o r, am ikor a társadalom széles rétegei v eszítették el szabadságukat - nem b ü n te té sk é n t, han em a term elési redszerbe illeszkedés velejárójaként. T ipikusan végrehajtási jellegű fogságról m ás árp ád h ázi k irály o k is ren d elk eztek , így például III. A ndrás szólt arró l a b ű n ö srő l, k i ,,az erőszakoskodási ügyben a m egítélt b ü n te té st nem k épes m eg fizetn i” . A z ilyen e lk ö v e tő t „vessék fogságra, és m egfelelő büntetéssel l a k o l j o n ” . 2 3 Ez a b e b ö rtö n zés egészen eg y értelm ű en b üntetés-végrehaj­ tási jellegű. Mivel az e líté lt, ha u tó b b a b ü n te té st m eg fizette, szabadul fogságából, te k in th e tő lenne az adóssági fogság valam iféle szinonim ájának. Mi szívesebben látu n k benne altern atív szan k ció t, m ely a fizetn i n em tu d ó b ü n te té sé t szabadságvesztésre váltja á t.24 A XV. században d a tálták a z t a d e k ré tu m o t, am ely a k á p tala n o k és k o n v e n tek h ite ­ les tanúbizonyításával k ap cso lato s visszaéléseket b ü n te tte . „A k irő l pedig k id erü l, hogy esküje ellenére ham isan já r t el, vagy ham is je le n té st te tt, az o ly an , m in t h am i­ sító és ham is esküvő javad alm án ak (ha van n e k i) elvesztésével fogságba k e rü ljö n ” ( ... perpetuis carceribus m an cip etu r). A jo g a lk o tó életfogytiglani b ö rtö n b ü n te té st á lla p íto tt meg. S bár tö rv én y i n y o m a nin csen , a szöveg arra enged k ö v e tk e z te tn i, hogy nem csak az egyházi tan ú sító k ju th a tta k e sorsra, h an em a h am isító k , hamisan eskü­ vők is.25 Z sigm ond tö rv é n y é t lényegében szóról szóra m egism ételte s m eg erő sítette II. Ulászló.26 Miksa k ieg észítette a h am isító k tö rv én y i k ö ré t, ő a csaló és hitszegő ügyvédekre m o n d ta k i: „ m in t csaló k at és ham is esk ü v ő k et örökös fogságra vessék..27 Vagyis igazolja a fenti állítást, hogy a h a m isító k a t, csaló k at, ham is esk ü v ő k et, legyenek akár egyházi, akár világi szem élyek, életfo g y tig lan i rabság várta. Ez az a rtik u lu s szerin­ tü n k m eggyőző b izo n y íték a rra, hogy a tö m lö c feudális b ü n te té si ren d szerü n k jo g sza­ bályban m egfogalm azo tt részét képezte. M átyás 1486-os in tézk ed ése sajátos biztonsági őrixtet fo g alm azo tt meg. A fő b e n ­ já r ó ítéletb en m araszta lta t bíró ja azo n n al fogja el és egyezkedés végett h á ro m napig tartsa fogva: az egyezkedés nem sikerültével h arm ad n ap szolgáltassa k i az ellen felek n e k .” 28 N e m b ü n te tő fogságról e se tt i t t szó, de a le ta rtó z ta tá s n em is tisztán e l ő ­ z ete s” jellegű: a szentencia k im o n d ása u tá n , a végrehajtás részét k ép ező cselekm ény m ozzanata e fogság. III. A ndrás 1298-as d ek rétu m áv al m u ta t ro k o n ság o t II. Ulászló egyik artikulusa. E szerint az előkelők k á rt o k o z ó szolgáikat (várnagyaikat, v ártisztjeik et) ,.káruk m eg­ térítése czéljából elfoghatják, nem ességük előjoga ellen n em állván” . A zo k at egészen „káraik m egtérítéséig o tt tarthatják" .29 Ez az in tézm én y b ü n te tő jelleg ű szankciónak

7

fö l nem fo h a tó ; a fogva ta rtá s a m agánjogi követelés, a k á r m eg térítésén ek biztosítására szolgált. H abár a k o r jo g i zűrzavarában s fő k é n t tagolatlanságában talán nem vált el en n y ire egym ástól b ü n te té s és b iztosítás. Az életfogytiglani fogság m ás h e ly ü tt is fó lb u k k a n : Dózsa p arasztfelkelésében tevé­ k en y szerepet já tsz ó „részes p a p o k a t” ítélte a tö rv én y örökös börtönre.30 A töm löcözte té s gyakoriságát példázza F erd in á n d tö rv én y e, m ely a „nyilvánvaló vétséget vagy k i­ hágásokat elk ö v ető ., jo b b á g y o k b eb ö rtö n zé sé t (in carcerem ) tilalm a z ta .3* A rról hallgat a szöveg, hogy a b e b ö rtö n zé s it t b ü n te té st vagy vizsgálati fogságot jelen t-e. A k ü lö n b ­ ség persze közel sem o lyan lényeges, m in t n apjainkban. E m líte ttü k m ár, hogy a fe u d a­ lizm usban általáb an , de k ü lö n ö sen a Dózsa-féle m ozgalm at k ö v ető években, év tized ek ­ ben , a tö rö k elleni h á b o rú k zűrzavarában, a h áro m részre szakadás trau m áján ak sűrűjé­ ben egyáltalán nem volt szükség processus lefo ly tatására a h h o z, hogy valakit b ü n te té s­ k é n t tö m lö cb e csukassanak. A röghöz k ö tö tt, az 1514-es m eg to rló tö rv én y ek h atály a a la tt álló jobbágyságra pedig m ég fo k o z o tta b b a n áll a m egállapítás. Az ítélkezési gya­ k o rlatb an nem ritk ák az o ly an esetek , m ik o r a tö b b éve b ö rtö n b e n síny lő d ő rab elő ze­ tes fogva ta rtá sá t „b eszám ítv a” az íté let u tá n n y o m b a n szabadon engedik, le tö ltö ttn e k tek in tv e b ü n teté sé té . 32 A b ö rtö n t h aszn álták zsarolásra is: m in t a zt Miksa d ek ré tu m a tan ú sítja , aki e ltilto tta a véghelyek k a p itá n y a it a ttó l az e lte rje d t szokástól, hogy „valam ely k e re se tt ürügy alatt a szegény jo b b á g y o k n ak az elfogását, fogságba vagy tö m lö cb e vetését „p én z, te r ­ m ények kicsikarására h a sz n á ljá k ” .A tö m lö cn ek it t sem m i b ü n te tő jellege nincs, ám leg­ alább a n n y it b iz o n y ít e passzus, hogy a véghelyek, várak tö m lö c ö k k el re n d e lk e z te k .33 A tu d o m á n y o s tév h itek terjedésére kiváló példa az 1723 :1 2 . tö rv én y c ik k esete. Szinte k ö tele z ő e n citá lt m egállap ításk én t k e rü lt be b ü n tetésv ég reh ajtás-tö rtén eti szakirodalom ba, hogy , h a tá ro z o tt ta rta m ú szabadságvesztést először III. K ároly ala tt az 1 7 2 3 : X H .tc. á lla p íto tt m eg ” .34 E z egy nem régiben napvilágot lá to tt m ű b en m ár a k ö ­ v etkezőképp en h a n g z o tt: .M agyarországon például az 1723. évi 12. te. volt az első, am ely a ham is vád b ü n tetésére szabadságvesztést írt e lő ” .35 M ost azt nem is te k in tv e ,, hogy a tö rv én y cik k nem a ham is vádról, han em a harm ad- és negyediziglen e lk ö v e te tt vérfertőzés b ü n te té sé rő l re n d e lk e z ett, az állításnak a szabadságvesztésre v o n atk o zó m egállapítása téves. E gyrészt, m e rt a n ev ezett artik u lu s vo n atk o zásáb an ta lá n a h a tá ro ­ z o tt ta rta m ú (2 illetve 3 esz te n d ő rő l szóló a törvényszöveg) szabadságvesztésre lenne igaz, k ü lö n ö sen a szerző egy m ásik m egállapításával ö sszh an g b an : , .k o ráb b an ez a b ü n ­ te té si n em jo g ren d sz e rü n k b e n ism eretlen v o l t 36 Ez a nézet sem a d e k ré tu m o k tü k ré b e n , sem a g y ak o rlat ism eretében nem állja meg a h ely ét: a k ö zé p k o r évszázadaiban m ég a legfelsőbb jo g a lk o tó i szin ten is m egjelent a b ö rtö n , m in t b ü n tetés. M ásrészt ingatag a tézis a h a tá ro z o tt ta rta m ú szabadságvesztésre nézve is: jo g re n d ­ szerünkben igenis jelen volt a m eg h atá ro zo tt időre tö rté n ő elítélés, am it Bónis G yö rg y 37, K irály Já n o s3® és Varga E ndre39 szerin tü n k m eggyőzően b iz o n y íto tt. 2.2. A d ek ré tu m o k n á l is nagyobb hatással volt a jogalkalm azásra a tö rv én n y é sosem vált, ám de a bírói g y ak o rlatb a beépülő Hármaskönyv, „a nem esség b ib liája” . W erbőczi István szokásjogi g y ű jtem én y e elenyésző szám ú rendelkezésben ugyan, de m egem léke­ z e tt a tö m lő é rő l, fogságról. T ud ju k , a T rip a rtitu m szerzőjét k é t fő törek v és m otiválta 8

m u n kájában: a jogösszefoglalás és a m o d ern izáció ; a ren d terem té s a feudális jo g kusza világában és a korszerű en k im u n k á lt jo g tu d o m á n y i fogalm ak m eghonosítása. T ü k rö ző ­ dik te h á t m űvében a k o r ju d ik a tú rá ja , de jellem zi W erbőczi didak tik u s-elm életi felfogá­ sa is. T arto g a th at te h á t szám unkra tan u lság o k at a H árm askönyv v o n atk o zó szabályai­ nak átte k in té se : rendelkezéseit té n y k é n t is, tö rek v ésk én t is érté k elh e tjü k . W erbőczi szövegezésében cap tiv atio néven foglalta össze a fogság le g k ü lö n b ö ző b b fajait az ellenség k ezéb e k e rü lé stő l40 az eljárási fogságon á t41 a b ü n te té sk é n t fo g an ato ­ síto tt töm löcig.42 A T rip artitu m III. részének 2 8 . cím e e k k ép p en ren d ezte a k á ro k o z ó (ad ó s) és sér­ te tt (h itelező ) viszonyát, am en n y ib en a ta rto zá s (k áro k o zás) bíróilag m eg á lla p íto tt, de az adós (elk ö v ető ) n em h ajla n d ó vagy n em tu d fiz e tn i: a k k o r a fö ld esú r k ö te les az eképpen elm arasztalt p a ra sz to t fogva ellenfelének k ezéb e adni és k iszo lg áltatn i, k it is az ellenfél vagy felperes tiz e n ö t n a p o n á t (ha az elm arasztalt azalatt vele k i nem egye­ z ik ) saját b ö rtö n é b e n ta r th a t; te sté n azo n b an díjának b ü n tetése a la tt sem m i sérelm et nem te h e t hanem ta rto z ik ő t e z a la tt k e n y érrel és vízzel ellátni. És h a a p araszt azon idő ala tt m agát az ilyen fogságból nem is szabadítja k i, az ellenfél ő t mégsem v etheti szolgaságba, hanem esk ü a la tt t e t t fogadására (hogy m indaddig, m íg adósságát le nem rója, m in d an n ak , a m it m unkával vagy koldulással szerezh et, harm ad részt h e te n k in t ellenfelének hűségesen k iszo lg áltatja) szabadon bocsátani ta rto z ik . Ki h a erre m eg­ esküdni v o n ak o d n ék , vagy talán szabadságának visszanyerése u tá n ellenfelét m egcsal­ ná: ak k o r az ellenféln ek teljes h atalm áb an áll e zt a p araszto t m in d e n ü tt, a hol csak t e ­ h e ti, újból le ta rtó z ta tn i és b e b ö rtö n ö z n i és m indaddig am íg...eleget n e m tesz, szolga­ ságra v e th e ti...” Figyelem re m éltó a rendelkezés 3. §-a, am ely e végrehajtási in té z k e ­ dést k ite rje sz te tte a nem esi szárm azásúakra is! A c itált szövegben szem léletesen m u ta tk o z ik m eg a jo g in té z m é n y e k n ek a k o rra oly jellem ző differenciálatlansága és keveredése. V agyonjogi k érdések (adósság, k á r) keve­ rednek b ü n te tő anyagi jo g ia k k al (pl. esküszegés k ö v etk ezm én y e). A m agánjogi érd ek ű proceszuális szabályok (szerződésszegés k ö v etk ez m én y ei) b ü n te tő eljárásjogi jellegű szakaszokkal (b eb ö rtö n z és m in t biztonsági őrzés). N em is kíséreljük m eg a töm löc funkcióinak elválasztását. M egelégedhetünk annyival is, hogy rö g z íth e tjü k : a töm löc a korabeli jo g ren d in tézm én y es elem e volt. N ézetünk szerin t az idézet elsősorban őrizetről szól, fogságról, m ely b izto sítja a teljesítést (ha k á rté te lrő l, adósságról van szó) vagy a díj m egfizetését (ha b ü n tető ü g y b en i m arasztalásró l).43 Ily m ó d o n az em líte tt fogság végrehajtási jellegű, célja nem a szabadságvesztés, m in t b ü n te té s realizálása, h a ­ bár szem ély elleni szankcióról van szó. E zt fejezi ki a latin szöveg is, a m ik o r a fog­ ságra a „ c a p tiv a tio ” s a „ d e te n tio ” szavakat alkalm azza. Kivéve a z t a fo rd u la to t, am i­ k o r k ifejezetten b ö rtö n rő l m in t o lyan h ely rő l szól, ahová az ő rizetb e v e ite k e t bezárják. Az „in carcerib u s” szóhasználat az é p ü le t vagy helyiség m egjelölésére szolgált. A carcer te h á t nem a sajátos szabadságelvonás m in t anyagi jo g i, han em végrehajtási in téz m é n y : a b ö rtö n m in t fu n k cio n áló egység létezik. S ő t, a szövegben a tö m lö cv iszo n y o k ra is ta ­ lálunk elő íráso k at: a fo g ly o t legalább k en y érrel és vízzel élelm ezni k ell, to v áb b á a te sti bántalm azás , díjának b ü n te té se a la tt” tilos. M agáról az é p ítm é n y rő l nem derül k i sem m i, de h át ez így rendjénvaló: az egyszerű paraszti h áz szobájától vagy m e llék ép ü letétő l az urad alm i ép ítm é n y e k e n k eresztü l várak torn y áig és k astély o k pincéjéig széles a skála, am ely a „saját b ö rtö n ” k ateg ó riáját

9

k im eríti. O kkal té te lez h e tő föl (m in t alább, a gy ak o rlat áttek in tésé n él lá tn i fogjuk), hogy m íg a várak, k a sté ly o k , u rad alm i k ö z p o n to k állandó tö m lö ccel ren d elk eztek ad­ dig a paraszti végrehajtás alkalm i helyiségek igénybevételére sz o rítk o z o tt. (E setleg fa­ lun is le h e te tt ilyen célra használt é p ü le t, talán a „b író h ázán ál” , ah o l a leggyakrabban a k alo d a is fellelhető v o lt.) U gyancsak végrehajtási jellegű fogság, de m ár egy értelm ű en a büntetésv ég reh ajtást szolgáló, a fő b en járó ítéle tb e n elm arasztaltak ő rizetb e vétele azon célból, „hogy a tö r­ vény szerint ren d elt b ü n te té s vgérehajtása végett b írói k é z b e ” ad ják .44 Egyik m ásik h ely en 45 W erbőczy ism ét e m líte tte a tö m lö c in té z m én y é t. A zokról az esetekről írt, am elyekben az apa a fiát jószágm egosztásra k é n y s z e r íth e ti...... ha a fog­ ságba e se tt a p á t az ellenség k e zéb ő l vagy a tö m lö cb ő l, m id ő n a zt te h e tn é , k i n em vált­ ja , sem ki nem szbadítja, vagy é rette kezességet vállalni v o n a k o d ik ” , a m egosztásnak helye van. A fogság szó t tág értelem b en itt is „cap tiv atió v al” je lö li, am ibe azonban a tö m lö c b e n lé te t is beleérti. A fogalm azásból k itű n ik : k ü lö n b ség et te tt az ellenség kezébe esés m in t fogság (am ely term észetesen je le n th e t akár b ö rtö n b e zárást is) és a tö m lö cb e csukás k ö z ö tt. A szöveg m ásodik fo rd u lata is ezt tám asztja alá: a gyerm ek k ö te les szü lő a ty já t k iv álta­ n i, k iszab ad ítan i vagy érte kezességet vállalni. Ez u tó b b i nyilván nem v o n a tk o z h a t az ellenséggel f o ly ta to tt tárgyalásokra, a k au ció a végrehajtási eljárás egyik jellem ző ele­ me volt a feudális p eijo g b an . (De az sem valószínű, hogy a tö rö k a gyerm ek kezességi Ígéretére — am i n em azo n o s a túszszedéssel — elengedte volna a ty já t.) A T rip artitu m b a n o lv aso ttak b ó l kirajzo ló d ik a végrehajtói m inőség k ö re . Az esetek egy (k iseb b ) részében a b ö rtö n fo g an ato sítását a sé rte tt (h itelező , k á ro s u lt) gondjaira b ízták , ily en k o r ő g o n d o sk o d o tt „saját b ö rtö n rő l” . M áskor a b író k a p ta meg a jo g o t, hogy az elm arasztaltat „ le g o tt és n y o m b an fogságba te h e ti és (a m o n d o tt rend sz erin t) ő rizet ala tt ta rta tja és b ü n te th e ti, nem esi szabadsága ellen t nem állván” 4 6 T erm észe­ tesnek tű n ik , hogy e célból a fo ly am ato san fu nkcionáló bírói a p p arátu s k ia la k íto tta .hivatalos” tö m lö c e it.

2.3 A szabadságvesztés-büntetés a vármegyei és városi statútumokban. K olozs m e­ gye 1741. jú n iu s 3-i gyűlésében u n an im i v o to J. C o ttu s c o n c lu d á lta to tt.A z n em es já ­ rásban ha co m p e riá lta tn a k , hogy az fo rsp o n to s falusi em berek M arhájokat eladják, és azok h ely éb e n m ás vonó m arh ák at n em szereznek, V . l i s z t a ty án k ifiai azo k at co m p erta rei v eritate megtömlöcöztessék.47 Ez a rendelkezés k o rán tsem egyedül­ álló: a tö rv én y h ató sá g o k a 1 7 - 1 8 . században sorra a lk o ttá k sta tú tu m a ik a t, am ely ek ­ ben büntető szan k ció k én t a szabadságvesztés szerepelt. K ülönösebb válogatás nélkül felsorolunk n é h á n y a t: A baúj várm egye 1612-ben48 T orna várm egye 1 6 56-ban49 K raszna 1723-ban50 L ip tó 1730-ban51 Szepes várm egye 1747-ben52 P ozsony vár­ m egye 1762-ben5 3 T u ró c 1795-ben54 és Bereg várm egye 1797-ben5 5 . Ezek csupán példák, a fö lso ro lást b ekezdéseken k eresztü l fo ly ta th a tn á n k . Sopron városa tö b b ízben a lk o to tt szab ály ren d eletet a b ö rtö n ö k rő l. Már 1446ban h a tá ro z o tt a m agisztrátus, hogy a kisebb ügyekben le ta rtó z ta to tt p o lg árát a közönséges b ű n e lk ö v e tő k tő l elkülönítve k ell b e b ö rtö n ö z n i: az őrszoba, a to ro n y h e ­ ly e tt a városházán k ell az elzárást fo g an ato sítan i.56 A XV. századi so p ro n i végrehaj­ tásban te h á t m ár e lk ü lö n ü lt a késő b b egyre h a tá ro z o tta b b a n k etté v áló árestum és

10

tömlöc kategória. Az árestum a „polgári ü g y ek ” , a vagyoni v iták, k á rté te le k és adós­ sági kérdések, kisebb bű n cselek m én y ek , b ecsü letcso rb ító sértések során le ta rtó z ta to t­ tak, illetőleg a tek in tély es polgárok, a város v ezetői, a m agisztrátus tagjai, c éh m e ste­ rek elzárására szolgált, m íg a súlyos b ű n te tte k elkö v ető i so k k al rosszabb fogva ta r­ tási k ö rü lm én y ek k ö z é , tö m lö cb e k e rü lte k . Az á risto m o t tö b b n y ire a városházán vagy a városi őrség p aran csn o k án ak szálláshelyén ren d ezték be, m íg a tö m lö c p in céb e n , vár-, illetve v áro sto ro n y b an , városfalban, n e tá n a h ó h ér házánál volt. Hogy e rendszer u tó b b is fen n m arad t — b izo n y ítják a város k éső b b i sta tú tu m a i 1546-ból57 ¿s 1620ból58 Kassán a 17. század elején te tte k lépéseket a tö m lö c leválasztására. 1621-ben „ ... a fog- vagy b ö rtö n h á z felől végezte az n em es község, hogy az halálra való fog­ lyok felől az n .tan ác s m ásk ép p en p rovideáljon, hogy m ik o r valam ely B urgleiter a ty án k fia oda v itetik , e g y ü tt azo k k al ne le g y e n .59 1646-ban m ár a k o n k ré t m egoldásról d ö n te n e k : „A z b erten h á z b a n lévő felház m egépíttessék a tavali articu lu so k co n tin en tiája sz e rin t,... hogy m inden ap ró lék o s v éte k é rt concivis a ty án k fiai vasban ne verettessenek és a m alefacto ro k k ö z ö tt ne tartassan ak concivis aty án k fiai kicsiny v é te­ k é r t.”60 1698-ra a b ö rtö n t m á r háro m részre o sz to ttá k : nem csak a k özönséges go n o sz­ tev ő k et választották el a „kisebb v é tk e k ” elk ö v ető itő l, han em ez u tó b b it is k e tté b o n ­ to ttá k , s k ü lö n helyezték el a városi p o lg áro k at, s k ü lö n a városban élő vagy cselek­ m é n y ü k e t o t t elkövető de még polgárjogot nem n y e rt szem ély ek et.61

3. A börtön a gyakorlatban Eger városában is a b ö rtö n k é t típ u sá t k ü lö n b ö z te tté k meg. Tömlöcbe a bűncselek­ m én y ért le ta rtó z ta to tt g y a n ú síto tta k vagy elítéltek k e rü lh e tte k ; lo p ó k , v erekedők, garázdák, p atv ark o d ó k . A purger-áristomot nem te k in te tté k an n y ira m egalázónak, m in t a tö m lö c ö t: elsősorban a céh b e lie k e t b ü n te tté k vele. A tö m lö c és az árestu m k ö z ö tti k ü lö n b ség et nem an nyira a b ö rtö n fu n k c ió k elk ü ­ lönülésében (vizsgálat — b ü n te té s ) k ell keresn i, h an em a b ek erü ltek szem élyében, stá­ tusában, esetleg a cselekm ények súlyában. Erre a P e s t-B u d a i b írói g y ak o rlat elem zése alapján Bónis G yörgy is rá m u ta to tt: „A tö m lö c és áristo m a b ű n cselek m én y h ez m ér­ ten egyaránt szo lg álh ato tt a vizsgálati fogságra és a b ü n te té s végrehajtására” 63 A m egyei g y a k o rla to t vizsgálva, rö g tö n nyilvánvalóvá válik, hogy a carcer és az árestum k ö zti differenciálás a várm egyei, úriszéki b írói g y ak o rlatb an n em vagy csak alig je le n t meg. A tö m lö c k ö z é p k o ri k a teg ó riáját ism erő ren d i jo g a b e b ö rtö n zé st nem ta r to tta m éltó n ak a n em es em b erh ez; egészen a 1 8 - 1 9 . század fordulójáig nem ességre m egbecstelenítőnek tek in tv e, nem alk alm azták , csak a legszélsőségesebb esetek b en . A k ö zren d ű ek (jobb ág y o k , zsellérek, m u n k áso k , csavargók) k ö z ö tt pedig nem volt lényeges különbség. E g y ö n tetű en tö m lö c b e k e rü lte k . A várm egyei, úriszéki (ren d i) jo g b an nem v o lt szükség a szabadságvesztés-büntetés kevésbé infám is, „ e lő k e lő ” vég­ rehajtási m ó d o zatára. A városokban az árestu m tö b b n y ire a patríciu so k szem élyére te k in te tte l k ialakuló fogságnem v o lt - a várm egyében, az uriszéken erre nem ta r to t­ tak igényt. A 18—19. századi úriszéki p e rek rő l p u b lik ált kiváló m onográfiájában K állay István is arra m u ta to tt rá, hogy az úriszéki processzuális g y ak o rlat nem tám asztja alá 11

az árestum és carcer elk ü lö n ítését. A term in o lóg iáb an n em te tte k kü lö n b ség et; b ö r­ tö n g yanánt h o l „ tö m lö c re ” , h o l „fogságra” szó lt az íté le t.64 Maga a börtön elnevezés jogi és köznyelvi term in o ló g ián k b an csupán a 17. század­ ra b u k k a n t fel. V alójában a b ö rtö n vagy b e rte n nem az é p ü le te t, han em a h ó h é rt, a b a­ k ó t je le n te tte .65 C zuczor Gergely és Fogarasi Já n o s azon a n ézeten v o ltak , hogy a b ö r­ tö n a k ik iá ltó , h ird e tő egykori elnevezéséből n y e rte (b o rd ó , b ö rd ő ), s az ö sszekötő k a­ pocs az ítéletv ég reh ajtó volt. A h ó h érn a k k e lle tt tu d n iillik a k ü lö n b ö z ő h ird e tm é n y e­ ket dob szó m e lle tt k ih ird etn ie (k ö z tü k term észetesen az ítéle te k et). így k ap cso ló d h a­ t o t t egybe a h ó h é r és a k ik iá ltó szem élye, am ely az elnevezés átszállását is ered m é­ n y e z te .66 Az is logikusnak tű n ik , hogy a b ö rtö n elnevezés lassan átszállt a b ak ó házára is, am ely egyben a to rtu rá z ta tá s o k színhelye is vo lt. Itt ta r to ttá k fogva a vád alá vo n t g y a n ú síto tta k a t, it t ő riz té k a g o n o sztev ő k et. A z ő fe lad ata v o lt a le ta rtó z ta tá st intézn i, s az őrzésről is g o n d o sk o d n i. (K ülönösen k éső b b , am ik o r a ható ság o k hivatalos ép ü le­ té n e k pincéjébe k ö ltö z te tté k á t a b ö rtö n t.) K orábbi m agyar neve tö m lö c , tö m lö c z v o lt, am ely V ajna K ároly o k fejtése szerin t a szlovák te m n y ic a (= sö té t, e ls ö té títe tt, m e g v ak íto tt) szóból szárm azh at.67 Kovács F e­ renc is a z t b iz o n y íto tta , hogy a 15 század o t m egelőző jo g i term in o ló g ián k b an a tö m ­ löc volt elte rje d t megnevezése a b ö rtö n n e k .68 L atin szövegekben pedig a carcer (= b ö r­ tö n , tö m lö c ) és az a rrestu m (= fogság, á risto m ) szavakat h aszn álták . A tö m lö c szó egyébként m ár a H alo tti Beszéd egyik m o n d a táb a n is fö lb u k k a n t. „Szerelm es b a rá ta ­ im ! Im ád jun k e szegény em b er leik éért, ak it úr e n ap o n a ham is világ tö m lö céb ő l m e n ­ te ! ” 69 Mivel a szabadságvesztés lényege a bezárás vo lt, s a fu n k ció k , m in t fen te b b m ár m o n d tu k , n e m k ü lö n ü ltek el eg y m ástó l, a szavak használói sem te tte k k ü lönbséget b ö rtö n , tö m lö c ö z te té s, fogság, carcer, a rraestu m , elzárás k ö z ö tt.70 Ha az eddigiekben id é z e tt d á tu m o k a t sorravesszük, fe ltű n ő , hogy a d e k ré tu m o k o n kívül inkább csak a 15. század k ö rn y é k é n je len n e k m eg, s m ajd csak a 17-18. század fo rd u ló já tó l sű rű sö d n ek m eg a b ö rtö n b ü n te té sse l szám oló jogszabályi rendelkezések. Ez a fejlődés valóban jellem zi a b ö rtö n elterjed ésén ek -m eg jelen ésén ek szakaszait; nem jelen ti azo n b an a z t, hogy a M ohácsi vészt m egelőző M agyarországon a jo g és a g y ak o r­ lat ne ism erte volna a tö m lö c in té zm é n y é t. „A b eb ö rtö n zé s, am ely et n ap jain k ban a leg­ gyakrabban alk alm azn ak , a k ö zép k o ri m agyar b ü n te tő jo g b a n a leg ritk ább an alk alm a­ z o tt b ü n te té s .” - á lla p íto tta meg T im on Á k o s.71 E zt á llíto tta H ajnik Im re,72 m egerő­ síte tte H egedűs G éza73 és Szoika Kam ill is.74 Jelen létérő l persze n em csak a joghistórik u so k tan ú sk o d n a k , a b iz o n y íté k o k soráb an áll n é h án y o k ira t is.75 M egem lékezik a tö m lö c rő l a V áradi R egestrum * egyik feljegyzése is. E szerint „a balajti, fin k ei, m ucsonyi és császtai v árnépek h a d a k o z ó fegyverviselők és nem b ö rtö n ­ ő rö k . P étö r a b orsodi várnak jo b b ág y a p ö rb e fo g ta azon várnak n é p e i t ... m ondván, hogy az ő hiv ataljo k lenne a b ö rtö n ő rz é s.” (carceres c u s to d e r e ...) „E zek ellenben azt á llíto ttá k , hogy igen is fegyverviselői a várnak, n em pedig ra b ta rtó k '’ ( ...n o n ad carcerem c u sto d ie n d u m ).76 K andra K abos szerin t ez az egy etlen b izo n y íté k arra, hogy a b ö rtö n ő rzés e k o rb an a fegyveresek alsóbb réteg én ek felad ata v o lt.77 S zám unkra pedig *A váradi káptalan előtt lezajlott istenítéletek („tüzesvas-próbák”) lajstroma és leírása az 12081235 közötti évekből való. 12

azt je le n ti, hogy a 13. század várában (várm egyéjében) fu n k cio n áló b ö rtö n létezik . E gyébként e z t tá m a sz to tta alá G y ő rffy G yörgy is, aki leszögezte: első váraink szerves része és ta rto z é k a volt a tö m lö c .73 „L ászló király pedig ra jta k a p ta a gonoszságon S alam o n t, elfo g ta és Visegrddon bör­ tönbe v etette. B akony fia Bodos e g y ü tt volt a b ö rtö n b e n S alam onnal. László ezt nem félelem ből cselekedte, hanem azé rt, m ert királyi aty jafia folyvást fe n y e g e tő z ö tt, hogy gonoszabbat cselekszik az elő b b iek n él - csillapítani a k a rta h á t kissé d ü h ö n g é sé t.” 79 A K épes K rónika A ndrás fia Salam on b e b ö rtö n z é sé t írta le. Ism eretes, h o g y az 1082. évi le ta rtó z ta tá s u tá n a király ro k o n a n em a m a is álló, alsóvárbéli ú gynevezett Salam o n -to ro n y b a k e rü lt, han em az u g y an itt lévő eg y k o ri róm ai castru m egyik to rn y áb a n rab o sk o d o tt. A korab eli tö m lö c ö k zöm e várak részek én t m ű k ö d ö tt. H azánkban a 1214. században gom bam ód sz ap o ro d tak a m egvag y o n o so d o tt családok által é p íte tt várak, la k ó to rn y o k .80 E to rn y o k k éső b b nagy o b b várak m agját a lk o ttá k , s a fam íliák e to r­ n y o k b an a la k íto ttá k ki b ö rtö n e ik e t is.81 V isegrádnak tö b b nevezetes foglya is a k a d t. I tt h a lt sebeibe fogsága a la tt a Garaiakkal dacoló D urazzoi Kis K áro ly .82 K evesen tu d já k , h o g y Z sigm ond m agyar k irály t 1401. április 28-i, budai le ta rtó z ta tá sa u tán ugyancsak visegrád várába szá llíto ttá k . Az m ár inkább ism eretes, hogy e zt k ö v ető en G arai M iklós in d ítv án y ára új h elyre k ö ltö z ­ te tté k : ö t hónapig Siklós vára le tt b ö rtö n e . (Igaz, n em az a k é th ajó s p alo ta tere m ala tt ép ü lt tömlöc és k ín zó k am ra, am ely et a lá to g ató , h a S iklóson já r, még m a is m egte­ k in th e t.83) L uxem burgi Z sigm ond nevéhez fű ző d ik a budai vár je le n tő s ép ítkezési h u llám a is. A fejlesztések részét k ép ezte a vár n y ugati oldalán em elt, négy-öt em eletes, eredetileg m inden b izonnyal la k ó to ro n y n a k szánt Csonkatorony is, am ely később tömlőéként fu n k c io n á lt.84 I tt ta r to tta fogva 1465-ben a király h u sz ita rab jait, de e to ro n y b a zár­ tá k M átyás sógorát, P o d jeb rád V ik to rin t is. A tö r ö k k o rb a n n em v á lto z o tt a felad ata: keresztény rab o k várták falai k ö z ö tt kiv áltásu k at vagy elszállításukat. 1661-ben 235 m agyar rab o sk o d o tt a v árb a n .85 A v á rb ö rtö n ö k szálát leh e t to v áb b v ez etn i a h á ro m részre szakadást k ö v ető időkbe B áthory E rzsébet ügyével. M int ism eretes, a h írh e d t v árú rn ő t végül csejtei várában ta r ­ to ttá k élete végéig fogságban, eljárási sz e m p o n tb ó l n e m , tartalm ilag azo n b an b ü n te té s­ k é n t.86 A városi joggyakorlatban a m ohácsi vészt m egelőzőn élő b ü n teté si n em a szabadságvesztés. E nnek tö b b o k a volt. N yilvánvaló, hogy a városi jellegű építkezés esetén sokkal kézenfekvőbb a b ö rtö n h ely iség kijelölése, m in t ak árm ely u rad alo m b an . A zt is látni kell, hogy a szabadságvesztés-büntetést k ezd etb en fő k é n t te k in té ly e se b b , de m in d e n ­ képpen polgárjoggal b iró p olgárok szám ára szabták. A kárm ily keg y etlen volt is az id e­ gen jogból id eszak ad t városi b ü n te tő jo g , a m ag isztrátu sn ak n em le h e te tt célja polgárai­ nak k iirtása, m egnyom orítása. É rth e tő , hogy a te stc so n k ító , m egbélyegző íté le te k na­ gyobb h á n y a d á t a k iu tasítás, kicsapás, kiverés b ü n tetése kísérte. A súlyosabb te s ti b ü n ­ te té se k e t a nem polgárok, az idegenek és a szegényebb réteg ek ellen alkalm azták. U gyanakkor messze nem v o lt olyan távolság a városi szegénynép és a p atríciu so k k ö ­ z ö tt, m in t nem es és jo b b ág y k ap cso latáb an ; a városi jo g a p o lgárokra nézve eg y en lete­ sebb volt, am i m egint csak valam iféle en y h é b b b ü n te té s irán y áb a te re lte a b ü n te tő jo ­ got. R áadásul a városi jo g b an nem is a k a d ály o zták o ly an tilalm ak a szabadságvesztés

13

terjed ését, m in t a nem es le ta rtó z ta tá sá n a k garanciális szabályokkal k ö rb eb á sty áz o tt akadályai. A városi b ö rtö n is az előzetes fogvatartás felad atáb ó l b o n ta k o z o tt ki: a tö m löcben ta rtó z k o d ó k nagy o b b része k ezd etb en n em b ü n te té sk é n t ü lt, h an em eljárás vagy itéletvégrehajtás e lő tt álló gonosztevő volt. A p olgárok, az elő k elő b b patríciu so k b ü n tetése leggyakrabban p é n z b ü n te té s, m egszégyenítés e n y h é b b form ái (pl. m egköve­ té s ) és a szabadságvesztés egy v á lto zata (á re stu m ) v oltak. A városi b ö rtö n ö k ellenőrzése és a ra b o k elítélése (csak p ra k tik u s o k o k b ó l is: élel­ m ezés, őrzési kö ltség ek ) gyorsabb és lelkiism eretesebb vo lt a várm egyei, úriszéki tö m lö cö k b en ak ár eszten d ő ig senyvedő g y a n ú síto tta k ügyeihez k ép est. A városi tö m löcben nem ta r to ttá k hosszú ideig a ra b o k a t. A b ö rtö n b ü n te té s ideje n éh án y n ap ra, h ó ­ n ap ra, esetleg fél eszten d ő re te rje d t. A g y ak o rlat úgy h o z ta , hogy a hosszabb id ő ta r­ tam ra m arasztaltak at a városi m agisztrátus általáb an á ta d ta az úriszéknek vagy a várm e­ gyének végrehajtásra. Így p éld áu l 1752-ben Eger ítélőszéke e lő tt felelt te tte ié rt S. J u t­ k a. A hogyan a jeg y ző k ö n y v b en feljegyezték: „so k féle lo p ásaiért eleib én k h iv a tta to tt és e x a m in á lta to tt: és mivel sok tö rv é n y te le n cselekedeti világosságra jö tte k , representá lta to tt az M. Földes Uraságnak és an n ak Tömlöczébe úgy m in t crim inalista által adatt a t o t t ” .87 K irály Ján o s P ozsony város k ö zé p k o ri jo g á ró l ír o tt m onográfiájában tö b b íté le te t is m egidéz, m ely a szabadságvesztésnek, m in t b ü n te té sn e k g y a k o rlatá t igazolja. így tö b ­ b ek k ö z ö tt Z ám b ó M iklós tárn o k m e ste r v erd ik tjét a p o zso n y i vice-várnagy és egy ne­ m es, valam int az ő k e t segítő szolganép ügyében. N evezettek egy K atalin nevű leán y zó n e rő szak o t te tte k . Egyéb cselek ed eteik et is te k in tv e , a k é t te tte s t fő vételre sententiáztá k , a szolganépet pedig 18 napi börtönre ítélték. N ikel Pál p o rk o láb fogolyszöktetésben való k ö zrem ű k ö d és, nyilvános erkölcstelenség és a fog ly o k te ttleg es bántalm azása m iatt 1430-ban íté lte te tt börtönbüntetésre, 88 W inkler Elem ér 16. századi a d a to k k a l szolgált S o p ro n b ü n te tő g y ak o rlatáb ó l a b ö r­ tö n b ü n te té s re . 1528-ból szárm azik egy feljegyzés tolvaj h alálb ü n te tésé n ek kegyelem útján ¿ ö rfö n b ü n te té sre tö rté n ő á tv á lto z ta tá sá ró l.89 1553-ban (csakúgy, m in t az 1593., és 1601. évi bírósági tárg y alásb an ) a h ató ság m egsértéséért szabadságvesztés-büntetést ró tta k k i.90 Egy 1573-as ítéle t a 3 8 a ra n y a t to lv ajló le á n y t b ö rtö n b ü n te té sre k á rh o z ­ ta tta , s csak u tó b b , teljes k á rtérítés és jó tá llá s m e lle tt h ely ez té k szab ad láb ra.91 1597ben varázslásért já r t tö m lö c .92 K utatásai a későbbi század o k ra is ig azolták a b ö rtö n m ű k ö d ését.93 Dúl L őrincz perében 1656-ban h o z ta k íté le te t a d eb recen i bírák. A tö rvényszék h a ­ táro z a ta szerin t „Z ám b ó n é allegatiója szerin t a ta n ú k világosítják, hogy ta r k a ...-n a k m o n d o tta Dúl L őrincz az A sszont. Dúl L őrincz czéhbeli m esterem b er lévén, hogy sem ideje szerén t való b ö csü letire, sem czéhbeli állap o tjára nem vigy ázo tt, nyelvét o ly é k te ­ len szóra b o c sá to tta : 15 napig lakjék a k é t ajtajú b a n , e z u tá n kövesse meg Z á m b ó n é t” . (A k ét ajtajú a b ö rtö n ,.kedélyes” városi elnevezése v o lt.)94 M int fe n te b b m ár lá ttu k , Bónis G yörgy is b iz o n y íto tta , hogy Pest és Buda hatóságai „ k e z d e ttő l fogva” b ü n te té s­ k é n t is igénybe v e tté k a tö m lö c ö t.95 A legtöbb esetb en előzetes fogságról, biztonsági le ta rtó z ta tá sró l tan ú sk o d n a k a je g y ­ zőkönyvek. C ro b at István, ak it lo p ásért ta r tó z ta tta k le, 1570-ben, m egintés u tá n tá v o ­ z o tt a b ö rtö n b ő l. De fo g a n a to síto ttá k az íté le th o z ata l e lő tti ő riz ete t k á ro m k o d ásért, varázslásért ( 1 5 9 1 ,1 5 9 7 ,1 6 0 1 ) , b ecsü letsértését (1 5 8 4 ) vagy rágalm azésrt is (1 5 9 2 ).96

14

Végrehajtási fogságként je le n te k meg a városi jo g b an az o ly an esetek , am ik o r is e l­ ítélték az elk ö v ető t, b ecsü letsértést ró tta k te rh é re s n y elw áltság fizetésére k ö te le z té k . M ikor azonban az elm arasztalt nem tu d o tt fiz e tn i, „ teg y é k be addig fogságba, míg satisfaceál” - szó ltak b írá i.97 A bírói gyakorlat áttek in tésé n él m ég egy kérdésről szó ln u n k kell: k ik azo k , akikre a b ö rtö n b ü n te té st kiszab ták ? A városi jo g b an lá ttu k : lényegében válogatás n élk ü l (legfel­ je b b a tö m lö c és árestu m k ö z ö tti m inőségi k ülönbségre te k in te tte l) alk alm azták a vá­ roslakókra. A városon kívüli jo g b an azo n b an n em ilyen egyszerű a h ely ze t. Saját k u tatásai n y o m á n , valam int Bónis G yörgy, E ck h art F erenc és Varga E ndre eredm ényeire tám aszk o d v a á lla p íto tta m eg K állay István, hogy a p o en a tem p o ralis in ­ tenzív té rh ó d ításán ak , áttö ré sé n ek k ezd ete a X V II. század kö zep e tá ja .98 V arga E ndre (ki hasonló következ tetésre ju t o tt : ő a 16-17. század fo rd u ló jára te tte a változás id e ­ jé t ) , a gazdasági viszonyok fejlődésével m agyarázta a b ö rtö n b ü n te té s e lterjed ését. Feljebb m ár e m líte ttü k , hogy a nem városi jo g b an a tö m lö c általáb an a szegényebb n ép o sztály o k b ü n tetése volt. A b eb ö rtö n zés a z o n b an egy b en m u n k aerejétő l is m eg­ fo s z to tta a fö ld esu rat, aki ennélfogva k erü ln i ig y ek ez e tt a tö rv én y k ezésb en a c arcert. A h elyzet ak k o r v á lto z o tt meg, am ik o r a term elési te ch n ik a fejlődése és a m ajorsági gazdálkodás előretörése arra in d íto tta a gazd álk o d ó n em esek et, hogy saját kezelésük­ ben álló b irto k a ik a t növelve csö k k en tsék a jo b b á g y te lk e k szám át. A jo b b á g y o k egy ré ­ sze „feleslegessé” vált — egyszeriben m eg teltek a tö m lö c ö k ; a b író t im m áro n sem m ifé­ le m egfontolás nem ta r to tta vissza a b ö rtö n b ü n te té s k iszab ásátó l.99 A 16-17. századi úriszéki p eran y ag b an , h a nem is nagy gyakorisággal, de m ár e lő ­ fo rd u lta k carcerre szóló íté lete k . 1582-ben a szalónaki u rad alo m úriszéke e lítélt egy horvát k ó b o rló t, aki tö b b p in cét fö ltö rt. „Ily en tö rv én y e le tt: h o g y az Ur ő Nagysága fogsággal büntesse m ind addiglan, míg ő Nagysága akarja, vagy három vagy négy esz­ tendeig...” 1648-as keltezésű az az ítéletlevél, am ely ik a fö ld esú r k astély áb ó l m éh k a­ so k at tolvajló jo b b á g y o t b ű n ö sn ek ta lá lta . „ . . . ezen d o m in u s fogságában esztendeig vi­ selje a vasat, az ala tt négy p é n te k e n m egpálcáztassék” . 1653-ban „ egy esztendeig való rabságra se n te n z iá z ta tn a k ” azo k a jo b b á g y o k , ak ik iz g a tta k a földesúr ellen. É vre rá a P annonhalm i úriszék íté lte „m o stan k é t eszten d eig való vasra” az ék iek et és szentm árto n ia k a t fo szto g ató G y arm ath y G y ö rg y ö t.100 A p erek v ád lo ttai leginkább jo b b á g y o k vo ltak , de m ár V arga E ndre fig y elm ezetett arra, hogy b á r a nem ességnek n em volt k e d ­ velt b ü n tetési nem e a tö m lö c , alk alm an k én t e lő fo rd u lta k carcerre tö rté n ő e lité lte té ­ se k .101 H ajdú Lajos a X V III. század végi rab ta b e llá k a t is m e rte tte . E zekből k id e rü lt, hogy e k k o r m ár szám os n em est m arasztaltak b ö rtö n re , részben kegyelm i b ü n te té sk é n t, részben a nem esekre ki nem sz ab h ató te sti b ü n te té s h e ly e tte s ítő je k é n t.102 A korabeli feljegyzésekből, jeg y ző k ö n y v e k b ő l, p e rirato k b ó l és jelen tések b ő l te h á t k id erü lt, hogy nemes és nemtelen egyaránt b ű n h ő d ö tt b ö rtö n b ü n te té sse l. E hhez még h o zzáfű zh etjü k azt is, hogy szinte minden cselekményre szab tak ki szabadságvesztés­ b ü n te té st, am i logikusan k ö v e tk ez e tt h e ly e tte sítő fu n k ció jáb ó l is.

15

4. Töm löcviszonyok Úgy érezzü k , a fe n te b b ie k b e n b iz o n y íto ttu k , hogy a szabadságvesztés m in t b ü n teté s, a feudalizm us évszázadaiban - ha nem is általán o s, de m in d en k ép p en jelen lévő szan k ­ ciónem , m ely a 17-18. században általán o san e lte rje d tté vált. E zek u tá n felad atu n k a b ö rtö n b ü n te té s végrehajtásának, a tö m lö cv iszo n y o k n ak áttek in té se. A lábbiakban te h á t m eg sz eretn én k ism ertetn i az olvasóval a feudális k o r b ö rtö n e i­ b en u ralk o d ó k ö rü lm én y e k et. F ő k é n t arról p ró b á lu n k k é p e t a lk o tn i, hogy h o l, m ilyen é p ü letek b en v oltak ezek a b ö rtö n ö k , m ilyen v o lt a ra b o k elhelyezése, esetleg elk ü lö n í­ tése, létezett-e tö m lö c- és tö m lö c b ü n te té s k ö z ö tt valam iféle d ifferenciálás, k ik viselték a ra b tartás k ö ltség eit, s m in d ezek et te k in te tb e véve a k o rtársak h o l h e ly ez ték el a b ü n ­ tetési rendszerb en a szabadságvesztés-büntetést, m ilyen „ sú ly t” tu la jd o n íto tta k neki. T erm észetesen tu d a tá b a n vagyunk an n ak , hogy e n n y i kérdésre m egfelelni e terjed elem ­ ben szükségképpen csak vázlatosan leh et. E h e ly ü tt n em is a tu d o m á n y o s b izo n y ítás a célunk (b ár erre is so rt k e rítü n k ), han em valam iféle tö b b o ld alú á tte k in té s lehetőségét b izto sítan i az olvasónak a feudális tö m lö c viszonyairól. A b ö rtö n ö k rő l szóló első in fo rm ác ió k m ind a váraké, je lö lték meg m in t a végrehaj­ tás h ely ét. A m ár id é z e tt visegrádi, siklósi esetek en tú l is, szinte valam ennyi várunkról b izonyosan tu d ju k , hogy tö m lö c ö k k e l re n d elk eztek . E zeket az erősség legkülönfélébb pontjain h ely e z té k el; leggyakrabban p in céb e n , ő rto ro n y b a n , várfalban, de e lő fo rd u lt, hogy a v árárokban vagy egyéb különleges h ely en . (B eckó várának „ tö m lö c e ” pl. egy sziklafennsík v o lt, am elyen az időjárás kénye-kedvének k ite tt rab ú tja n yitva á llo tt a szabadulásra: csak le k ellett vetnie m agát a m ély ség b e.)103 B oldogkő várának b ö rtö n e egy téglafallal b élelt, 5-6 m éter m élységű verem vo lt a déli to ro n y e lő tt, m elybe nem lépcső v e z e te tt le, han em k ö té le n en g ed ték le a fo g ly o k at. N em igen k e lle tt ta rta n i a közel h at m éteres fal m egm ászásától és sz ö k é stő l.104 Ó nod várában a tö m lö c ö k a falon b elül h ely ez k ed tek el, k ü lö n é p ü le tré sz k é n t, a fegyverm űhely- és ra k tá r, az őrszo b a, az istállók és egyéb gazdasági é p ü letek m e lle tt.105 A tö rv én y h ató sá g o k a szabadságvesztés-büntetés sűrűsödésével fö lb u k k a n ó töm löcférő h ely irán ti nagy o b b szükséget is a várak fo k o z o tt igénybevételével p ró b á ltá k e n y h í­ ten i. E rdélyben egyenesen az országgyűlés h a tá ro z o tt arró l, hogy „ L a tro k , gonosz té ­ v ők, az tisz te k n ek tö m lö c z ö k nem lévén, az fiscus k ö zelb való váraiban vitesse­ n e k . . . ” . 106 V agyis a k in cstár várai m in d e n ü tt re n d elk eztek a rab o k befogadására alkal­ mas tö m lö ccel. Á m az is kio lv ash ató a szövegből, hogy a h elyi h ató ság o k egy részének is volt m ár saját b ö rtö n e . M ásutt arról ren d e lk e z te k az erd ély i ren d e k , h o g y ...... az m ely várokban vagy penég egyéb erősségekben valam ely ra b o t, g o n o sztév ő t, az k ik et az nem es em b erek vagy az várm egye ad bé, és az tisz te k fizetésért vagy eg yébképen el­ bocsátják szán d ék k al, végeztük, hogy az o lyan tisz te k , jó o k á t n em adh atv án d olgok­ n ak, az előb b en i articu lu so k szerén t 5 0 0 fo rin to n co nvincáltassanak eo fa c to ” . 107 F i­ gyelem re m éltó az a szövegrész, m ely b izo n y ítja, hogy nem csak a várm egyei hatóság, h an em „m ag á n o so k ” is k ü ld h e tté k ra b o t a k in cstár váraiba, azo k b efogadják a foglyo­ k at. M áshol, ha h iá n y z o tt a k ö z p o n ti végzés, m aguk a tö rv én y h ató sá g o k je lö lte k ki te r ü ­ letü k ö n fekvő várak at állandó tö m lö c g y an án t. H eves-K ülső-Szolnok m egye sta tu tu m a például így in té z k e d e tt: „M alefactorum in te rte n tio n is lo cu s carcer acris Gács denom i16

n a tú r” 108 T orna m egye 1656-ban Szádvárt és T orna v árát je lö lte ki a b ö rtö n re íté lt vagy ítéletü k re váró g onosztevők b efo g ad ására.109 Az erősségeket később is alkalm asnak talá ltá k b ö rtö n fe la d a to k ellátására. A vártöm löcök em lék ét ő rizte m eg N agyvázsony, am ely a R ákóczi-szabadságharc u tá n elv esztet­ te k ato n ai jelen tő ség ét, s ez é rt b ö rtö n n e k ren d e z ték be. A tö m lö c 1756-ig m ű k ö d ö tt, míg egy pálinkaégető b érbe n em v e tte .110 É pítészetileg a városokon kívül a várak v o ltak (k ü lö n ö sen a k ö z é p k o rb a n ) a legal­ kalm asabbak a b ö rtö n ö k befogadására, de m in t lá ttu k , ilyen irán y ú h aszn o sításu k a 19. századig fen n m ara d t, az 1849 u tá n i H absburg-korm ányzat első b ö rtö n ü g y i in té z k e ­ dései M agyarországon egész v árak at a la k íto tt á t ilyen célra (M unkács, Szam osújvár s tb .).111 É p p en a várak ilyen nag y arán y ú felhasználása a m itt n em é rth e tü n k egyet Pál Lászlóval, ki a v á rb ö rtö n t, várfogságot m integy a feudális tö m lö c ö k egyik típ u sá n a k te ­ k in ti.112 Egy ideig a b ö rtö n ü g y i iro d alo m b an valóban élt az ilyen tipizálás igénye, ez azonban a 18-19. század jog alk o tási törekvéseire és b ö rtö n ü g y i g y ak o rlatára v ezeth ető vissza, am ikor is várfogság a la tt egy speciális, p o litik ai ta rta lm ú , állam ellenes cselek­ m én y ért kiszabandó (vagy ítélet n élkül fo g a n a to síto tt) válfaját é rte tté k a szabadság­ vesztés-büntetésnek. E zt te h á t nem végrehajtási, h a n e m anyagi jo g i fogalom volt. T erm észetesen nem csak várak, h an em egyéb célú ép ü le te k is alkalm asak v o ltak töm lö cö ztetésre, csak a m egfelelő őrzésről k ellett g o n d o sk o d n i például P ó ly ák P éter vár­ nagy felad atk ö réb e ta r to z o tt, hogy „ezen losi castelybeli rab ság b an ” őrizze a fog ly o ­ k a t.113 N em k e lle tt te h á t e rő d ítm é n y , eleg e n d ő n ek m u ta tk o z o tt a földesúri kastély vagy az uradalmi épületek valamelyike. A 18. századra m ár a legnagyobb uradalmak saját börtönnel ren d elk eztek . Ha ez n em v o lt elegendő vagy az u rad alo m n ak n em volt tö m lö c e , a megyei tömlöcbe k ü ld té k e líté ltje ik e t. E lő fo rd u lt, hogy költségkím élés cél­ já b ó l az uradalom és a várm egye k ö zö s b ö rtö n t ta r to tta k fö n n (m in t a K árolyiak k a­ posvári uradalm a Som ogy várm egyével).114 E k k o r m ár fen n állt néhány országos inté­ zet is, m elyekről alább még szó lu n k . A falvakban jo b b híján a b író házánál ta r to ttá k fogva a le ta rtó z ta to tta k a t. Erre o k o t a d o tt az is, hogy a kalo d a a b író háza e lő tt, a biró házánál állt, s mivel a falusi a p p a rá ­ tu s nem ren d elk ezett tö m lö ccel, tö m lö c ta rtó v a l, kézenfekvő volt a k alo d a igénybevé­ tele a carcer h ely ettesítésére. (1 6 9 1 -b en az ö k ö rto lv aj F ek ete Já n o st „a m ag istratu s Viczán, m elyis S opronj var m egyeben vagyon az I-t m egfogatvan, az o t t való b iro h aza­ h o z v itette es kalodab a te t e tt e ” . 115 A v árosokban az áristo m és a tö m lö c m eg k ü lö n ­ b ö ztetésén ek m egfelelően a végrehajtást is k ü lö n fo g an a to síto ttá k . Budán és Pesten a fogságot a B urgerstubeban, a polgárszobában k e lle tt le tö lte n i, a S ta ttw a ch m e iste r, a csendbiztos felügyelete m e llett. A carcer a törvényszolga (S cherge) igazgatása a la tt ál­ lo tt, a városháza pincéjében „la k a t a la t t” . (A törvényszolga szállása tu d n iillik a Rathausban v o lt.) P esten 1699-ben tég lab o lto z ato s pince é p ítését h a tá ro z tá k el, fö lö tte k ét szobával (te h á t a carcer és az á restu m összevont é p ü le te k é n t). A m i igazán figyelem ­ re m éltó esem ény: ez az ép ítm é n y m ár k ife je z etten b ö rtö n céljaira ép ü lt! P estről szár­ m azó ad a t: közvetlen ü l a tö rö k kivonulása u tá n a kínzókamrát v e tté k igénybe tö m lö cö zte tésre. A T o rtu r cam m er ilyen h asználata k ö n n y e n m ag y arázható a k ín záso k at s a carcer ő rizetét eg yarán t ellátó törvényszolga szem élyének azonosságával.116 E zeken kívül a legkülönfélébb hely ek en ta lá lh a tu n k „ b ö rtö n ö k e t” . A lózsi u rad a­ lom úriszékének egyik tárgyalási jeg y ző k ö n y v é b en o lvasható: a földesasszony (d o m in a ) 17

F ellaito r Jan czi n e u ö szolgaiatth gonosz c h e le k e d e tie rtth m egh fo g a to tth volna, es az kapu felen való szobaba lanczra tette v o ln a” . 117 Ez esetb e n a b ö rtö n a földesúr k ú ­ riájának egyik helyisége, a kapu m elletti szoba. Nyilván é re z h e tté k , hogy nem fe lté tle ­ n ül biztonságos az egyéb célra használatos szo b a, s ezé rt v erték vasra a la to r F ellaito r Jancsit. A budai várban m indm áig állnak a H un y ad i-ifjak at, a p á rt fő e m b e re it és V itéz J á ­ n o st ő rző te rm e k , az Istv án -to ro n y tó l n y u g atra e m e lt, s a királyi k in c stára t, valam int levéltárat m agába fogadó Támokhdzbzn. A fo g ly o k at a h áz alagsori helyiségeiben ta r­ to ttá k fogva. S fo ly ta th a tn á n k to v áb b a so rt, ezer és ezer példával tám asztv a alá a g y ak o rlat so k ­ színűségét. E h e ly e tt té rjü n k á t in k áb b a ra b o k elh elyezésének k ö rü lm én y eire. A b ö rtö n v isz o n y o k erősen k ü lö n b ö z te k aszerin t, hogy a b ü n te té s árestu m ra vagy b ö rtö n re szólt-e, hogy elő k e lő t vagy k ö z re n d ű t ta rtó z ta tta k -e le, vagy g o n o sz te tté rt vagy eny h e v é te k é rt, n etá n p olitikai b ű n cselek m én y ért k e rü lt fogságba az illető. Vizs­ gálódásunk k ö réb ő l célszerű eleve kizárni az u ralk o d ó osztály tagjainak, a k irá ly o k ­ nak , fő em b erek n ek b e b ö rtö n zé sé t, am i tu la jd o n k é p p e n valam iféle szobafogságnak fog­ h a tó föl. A hol az árestu m és a carcer m eg k ü lö n b ö ztetése egyáltalán fen n állt, az árestu m elsősorban a fogva ta rtá s tényével b ü n te te tt. A carcer egyben súlyos te sti b ü n te té s is volt. K ö v etk ezett ez a tö m lö c ö k elhelyezési viszonyaiból, a p in cék b ő l, v árto rn y o k ­ b ó l, föld a la tti lu k a k b ó l, ahol a ra b o k a t elh ely ezték . De azt sem szabad szem elől tév eszten ü n k , hogy a k o rtá rsa k szem ében a pu szta sza­ badságvesztés nem je le n th e te tt valódi b ü n te té st. S zinte k özhely a b ü n tetésvégrehajtási iro d alo m b an , hogy a d o tt k o rb a n , a d o tt társad alo m b an csak o ly an b ü n te té se k é p ü lh e t­ n ek be a b ü n te tő jo g e szk ö ztáráb a, és b ü n tetésv ég reh ajtásán ak m inősége is csak olyan le h et, am ely igazodik a gazdasági fejlettséghez, a társad alm i é rté k e k hierarch iájáh o z, a közfelfogás és a közerkölcs állap o táh o z. E zek h atá ro zz á k m eg azon é rté k e k e t, am elyek elvonásával, „m egsértésével” (m in t a szabadság, a vagyon, a b ecsü let, az egészség stb .) az állam egyáltalán b ü n te tn i képes. Minél szélesebb a k o rlá to z h a tó vagy elv o n h ató é rté ­ k ek k ö re, annál á rn y altab b á válhat a b ü n teté si ren d szer, annál h a té k o n y a b b á a b ü n te ­ tésvégrehajtás. A feudális k o rszak b an , am ik o r a társad alo m je le n tő s része inszakasztó m unkával is csak a létm in im u m o n él, am ik o r k étes a szem élyes szabadság terjed elm e, s m ég a lak ó ­ h ely v álto ztatá st is a várm egyei ható ság o k d ö n téséh ez k ö tik , sem m ik ép p en sem te k in t­ h e tő súlyos b ü n te té sn e k a p u szta bezárás, az egyszerű b e b ö rtö n zés, am elyben az e líté lt m unka n élk ü l is (vagy nem súlyosabb m u n k áv al) h o z z á ju th a to tt a m in d en n ap i lé tfe n n ­ ta rtá sh o z szükséges élelem hez. A tö m lö c csak úgy v á lh a to tt a feudális b ü n te tő jo g b ü n ­ tetési rend szerén ek „m eg b e csü lt” elem évé, ha h a so n u lt a m ai szem m el fe le tté b b k e ­ g yetlen halál — és te sti b ü n te té se k m inőségéhez, vagyis ő maga is sanyargatóvá le tt. N em á llíth a tó , hogy ez a b ü n tetésv ég reh ajtásra h iv a to tta k tu d a to s tevékenységének e red m én y e, in k á b b eg y fajta sp o n tán alkalm azkodás fo ly o m án y a. Ú gy is fo galm azhat­ n ánk: a társad alo m kialak u lásátó l kézenfekvő b ü n teté si n e m , a fogva ta rtá s csak m o sto ­ ha végrehajtási k ö rü lm én y ei k ö v etk e z té b e n vált m egfelelővé a b ü n te tő jo g szám ára. R á­ adásul a re fo rm k o r fogházjavító m ozgalm ának m egindultáig sem m i sem in d o k o lta a je l­ z e tt viszon y o k m eg v álto ztatását, azo k bárm iféle hum anizálását. A kö zép k o ri carcerrő l szóljanak röviden a n á lu n k illeték eseb b ek : a k o rtá rs szerzők.

18

L eírásokat azonban csupán a 19. század szakírói h ag y tak rá n k (tő lü n k n y u g atra talá n évszázaddal h am arab b ). O lyan szem lélődök to lláb ó l szárm aznak e feljegyzések, ak ik a feudális és polgári társad alo m h atá rá n elb o rzad ó szívvel szólnak a b ö rtö n rő l, m ely alig v á lto z ta tta alak ját a feudalizm us évszázadain k eresztü l. Az egyik legism ertebb leírás K ölcsey Ferenc novellájában, a „V ad ásziak b an ” olvasható. „A m egye fogháza h áro m osztállyal b írt. Egyik, m ely alsó tö m lö c n ek n e v e z te te tt, tu lajd o n k é p p en föld a la tti p in ­ ce vagy verem volt, h o l rendesen h etv en nyolcvan rab ló , gyilkos és g y ú jto g a tó , ro th a sz ­ tó n y iro k és fo jtó gőz k ö zt összetorlasztva ő riz te te tt. Ide éven k in t egyszer vagy k é t­ szer, égő fáklyák m e lle tt, fegyveres h a jd ú k k íséreté b en , halv án y u ló arccal és b o rzo n g ó kebellel szállo tt le a főügyész, széjjelnézendő: van e még sok k ö z ö ttü k , k ik e t pörbe idézni s m eg ítéltetn i elfe le jte tt? A m ásik k é t o sztály az élők levegőjében, fö ld szin t ép ü lt: egy férfiak, m ás asszo n y o k szám ára; e k e ttő b e n m indenféle rangú és k o rú m eg­ rö g zö tt és kezdő gonoszok, vigyázatlan te tte k é r t b e fo g o tt ifjo n c o k és ő rü lte k , m inden különbség nélkül együvé záratva. E k ét o sz tá ly t a legteljesebb o k k al úgy le h e te tt te ­ k in ten i: m in t legcélirányosabb isk o lát, h o l a fö ld a la tti o sztály jö v en d ő lakosai vagy la­ kosainak o k ta tó i és útb av ez ető i állandóul neveltessenek s o ly k o r (a n é p n e k re tte n té séül vagy m ulatságául?) a vesztőhely gazdagítására egy-két zsákm ány előre k észülhes­ sen. M ert k it egyszer, ifjúsága h ajn aláb an , bárm i tö r té n e t k ö v etk ezéséb en , a sors ide k é n y szerített, annak igen n y o m o ru lt fejének kell vala len n i, h a a v étek m in d en tekervényeivel s a legborzasztó b b szem telenségével tö k életesen m eg nem ism e rk e d e tt. Ki idejö tte k o r a becsületérzés valam ely szik ráját m ég szívében h o rd o z za , vagy az em b eri nem irá n t, tisztáb b an vagy h o m ály o sab b an , még valam i h ajlan d ó ság o t é rz e tt: m in d en b i­ zonnyal e k e ttő nélkül té r t vissza a társaságba, o n n an id ő rő l-id ő re, m in t h ó n áb a, ism ét eljö v en d ő ” 118. Ha sem m i m ást, csupán e z t a rövid részletet id ézn én k is, a tö m lö c képe, a végrehajtás korabeli p roblém ái a k k o r is szem léletesen k irajzo ló d n án ak . K ölcsey F e ­ renc m in t író jeg y ezte le a so ro k a t, de m in t várm egyei tisztségviselő ta p a sz ta lta meg a b ö rtö n ö k világát. A szatm ár m egyei főjegyző szakm ai h o zzáértéssel szem lélte a tö m lö c ö t. É rzékletesen vázolta föl a b ö rtö n b e n u ra lk o d ó á lla p o to k a t, s lá tta a legfőbb p ro b ­ lém ákat is. É szlelte az elk ü lö n ítés h ián y án a k k ö v etk ez m én y eit, a „k ö zö sre n d sz e r” h á ­ tu lü tő jé t, a fo ly am ato s in fo rm ác ió cserét, a fiatalk o rú ak és az első ízben b ű n ö z ő k k ita ­ n ítását „m esterség ü k re” . E zt panaszo lta Bölöni F arkas S án d o r is: „N álu n k a fogházak a m eg ro m lo tt erkölcsö k szem étházai, hová egy id ő re k ih á n y a tik a társasági éle te t m eg­ vesztegető ro h a d t rész, hogy ezen h á zb an , m in t gonoszság iskolájában h enye élet u n a l­ m ai k ö z t, egym ást tan ítv a még rendszeresebben b e tan u ltassék a gonoszság a státu s költségén, hol a fogoly a b o to z á so k k ö z t m egutálva a bosszúálló tö rv é n y e k e t s az ő k et m egalázott s k ebléből k ire k e sz tett em beriséget, új elkeseredéssel té r m eg az é letb e, visszabosszulni az ő te t ü ld ö z ő k e t” . 119 Szem ere B ertalan tö b b e k k ö z ö tt az őrzés viszszásságairól s a ra b o k állap o táró l fe s te tt elb o rzasztó k ép et. „A z u tc á k o n tö l tö t t p u sk á ­ val fegy verkezett n éhán y ő rt látn i, k ik cso rd ák at h a jtan a k , nem b a rm o k b ó l, de em b e ­ rekből. V ászon ingok s g aty ájo k szen n y tő l és zsírtól k o ro m fe k ete , k é p ö k sárga és k i­ asz o tt, k ét forgó szem m el, láb aik o n vasláncok, m elyek lárm ás csattogása a n egyedik u t­ cára is elhangzik. Itt-o tt m egállapodnak, ú tb a j ö t t ism erőseikkel, súgva, titk o n külön értek ezn i, b ű n rő l és gonoszságról, azo k ró l m ik et e lk ö v e tte k , azo k ró l m ik et te en d e n e k s az ő rö k puskáikra k ö n y ö k ö lv e, híven ő rz ik ő k e t, m íg k ö z ö ttü k a p o k o l veti m agvát; néhol a k ocsm ákba is b é fo rd u ln ak , hogy az íté le tn e k szeszes ita lt ta rta lm a z ó részét te l­ 19

jesítsék s m o h ó n n y e lt nedvvel a lelk et és észt e lk á b íts á k ...” 120 E ötvös Jó zsef, a b ö r­ tö n ü g y nagy re fo rm k o ri harcosa b eszám olt a tö m lö cv iszo n y o k egyenetlenségéről, a gy ak o rlat k ülönbségeiről, az egységes (országos) büntetés-végrehajtási elvek h ián y á ­ ró l.” V annak k ö zh ató ság o k , m elyek haladva k o ru n k k a l, tö m lö ceik b e a p o en iten tiariu s rendszert beh o zzák , vagy ah o z legalább k ö ze líte n ék ; e tö rv én y h ató ság o k tö m lö ceib en m ajd a h allg ató , m ajd a m agány rendszer h o z a to tt be, vagy legalább a k ö zm u n k án a k célszerűbb elrendezése. V an n ak m ások, m ely ek n ek b ö rtö n e i a k ö z é p k o r ó ta , m elyben ép ü ltek , úgyszólván sem m iben sem v álto ztak . N ém ely hely en a rab tö m lö céb ő l n a p o n ­ k in t néhány p illan atra ere sz te tik ki a szabad levegőre, m áshol segéd m u n k ásk én t dolgo­ zik; egy várm egyében félm ázsás vas terh eli láb ait, m íg a szom széd törvén y h ató ság n ál lán co k a ra b o k legnagyobb részénél n em h a s z n á lta tn a k ...” 121 Az úriszéki jo g g y ak o rlat szó h aszn álata is világosan b izo n y ítja, hogy az ítéletek b en nem te tte k k ü lönbséget b ö rtö n , tö m lö c , árestu m kifejezések k ö z ö tt. D eklarált fo k o za ­ to k a t a szankciók k ö z ö tt n em találni. A fejlődés ezen fo k án a m ai büntetésvégrehajtási fo k o z a to k n a k m egfelelő differenciálás in té z e ti feltételei h ián y o ztak . E nnek p ó tlására hívták segítségül a ta rta m o t és a súlyosítási leh ető ség ek et. Egészen m ást je le n te tt a 1718. század fe n te b b le írt töm löcv iszo n y ai k ö z ö tt k é t h ó h e ly e tt k é t e sz te n d ő t e ltö lte ­ ni, m in t n ap jain k büntetésvégrehajtási in té z ete ib e n . A börtönbüntetés tartania rendkívül v álto zó volt. Mivel - m in t lá ttu k — a d e k ré tu ­ m ok vajmi kevés irá n y m u ta tá st a d ta k a b ű n cselek m én y h ez m é rt b ü n te té se k hosszának m egállapításához, az bíróságok és k o ro k sze rin t v á lto z o tt. Kállay István szerint az ú ri­ székeken k isza b o tt leghosszabb b ö rtö n b ü n te té s 8 év, a legrövidebb n éh án y óra volt. így csupán órák ra b ü n te tté k a tizedszedéskor b árá n y á t vagy m éhkasát e lre jtő t, a m ást alaptalanul tolvajnak m o n d ó t, az idegent szállásra b efo g a d ó t, a ro b o tm eg tag ad ó t. 8 eszten d ő tö m lö c ö t k a p o tt a négy éves b ö rtö n t m ár k iállt, a főügyész h ázát feltö rő g o n o sztev ő .122 A városokban a legkivételesebben ta r to tta k hosszabb ideig b ö rtö n b en r a b o t.123 A b ü n te té se k során ép p úgy jelen v o lt a h a tá ro z o tt, m in t a h a tá ro za tla n ta rta m . A 18. században m ár úgy a rövid (n éh án y n apos), m in t a hosszabb ta rta m ú (n éh án y éves) b ü n te té s t általánosan h aszn álták . E ck h art F erenc id é zte fel a z t a p alo tai ese te t 1741-ből, am ely b en a feleség kérésére a fé rjet b igám iáért 1 eszten d ő b ö rtö n b ü n te té sre íté lte k .124 A m ásik végletre is h o z o tt p éld át: a vagyonelosztással elég e d etlen k ed ő k 1774-ben 3 napi b ö rtö n t tö ltö tte k k i.125 Az ítéle t le h e te tt ta rta m ra vagy h a tá rn a p ra sz ó ló .126 E lő fo rd u lt, hogy az ítéletb en h a táro z a tla n fo rm u la szerepelt: „m in d ad d ig , m íg meg nem jav u l” . Ugyan a tö rv é n y e k ism ertetésén él m ár lá ttu k , az ö rö k ö s rabság a 15-16. században sem volt ism eretlen , általános in té z m én n y é azo n b an csak a 18. században vált. E kkor a h alálb ü n te tés életfogytiglani szabadságvesztésre vo lt á tv á lto z ta th a tó . Az ilyen ra b o k a t egy ak asztó fa rajzának orcáb a dörzsölésével meg k e lle tt b ély eg e zn i.127 A puszta tö m lö cb e zárást k ü lö n féle m ó d o k o n le h e te tt súlyosabbá sanyargatóbbá tenni. íg y b ö jtö lte té se k k e l, testi fen y íté k k e l, rendszeres bo to zással, a k alo d a és a vasra veretés legk ü lö n féléb b változataival. U gyancsak sú ly o sb ításn ak é re z ték e k o rb a n a m u n k á lta tá st (am i egyet je le n te tt a közm unkával). Ha szem ügyre vesszük a szen ten ciá­ k a t, a differenciálási szándék egyértelm űvé válik. A rról az íté le te k persze n em szólnak, mi valósult m eg e zek b ő l a valóságban. A b ü n tetésk iszab ás során h a tá ro z tá k m eg, ha 20

valakit megvasalva, „vasban le tö lte n d ő ” szabadságvesztésre m arasztaltak . Ez le h e te tt egyszerű bilincs, m ozgást k o rlá to z ó súlyos lábvas, vasgolyóhoz rögzítés. Legrosszabb esetben a m ozgást teljesen m eggátló bilincselés: falhoz vagy p ad ló h o z erő sítés (m in d ­ ez állva, ülve vagy fekvő h ely z e tb e n ). A súly o sítás m in d en n ap o s eszköze vo lt a böjt. Vagy bizonyos id ő k ö z ö n k é n t ism étlő d ő elő írásk é n t k a p tá k a v égrehajtó k özegek („ h e ­ te n k é n t h áro m nap b ö jt” ), g y ak rab b an az egész ta rta m ra v o n atk o zó a n („egy eszten d ő b ö rtö n kenyéren és vízen” ). A k o r em bere a szesz esitál-fogyasztás korlátozását vagy el­ tiltását szintén b ü n te té sn e k te k in te tte . E seten k é n t azt is e lő írtá k a bírák , hogy az el­ ítélt föld alatti börtönben kö teles le tö lte n i b ü n te té sé t. A leggyakoribb súlyosbítás azonban a testi feny ítésb en je le n tk e z e tt. L eggyakrabban összevonva sz a b tá k ki (2 hó tö m lö c és száz b o tü té s), m eghatározva a kim érés „ rá tá já t” is, vagyis hogy h ány alkalom m al, m ilyen szám ban kell k iadni a verést. M áskor id ő p e rió d u sh o z k ö tö tté k : „h e te n te húsz o sto rcsap ás” . E lő fo rd u lt az is, h o g y az íté le t ta rta lm a z ta a b ö rtö n b e b e ­ v onuláskor „fogadó a k tu s k é n t” k iad an d ó , a végén a „ b ú csú zás" g y an án t m egjelölt szá­ m ú b o t ü tést. ítéletb en elő írt súly o sb ítás h ián y a persze nem je le n te tte a zt, hogy a tö m lö c parancs­ n o k a, igazgatója ne d ö n th e te tt volna valam elyik n eh ez b ítő m egoldás alkalm azása m el­ le tt. Bírói h atáro zat n élkül is b o to z tá k a ra b o k a t, n em k e lle tt szen ten cia a száraz k e ­ nyérhez és vízhez, a vasak és bilincsek haszn álata a helyi szo k áso k tó l fü g g ö tt. A sú ly o sb ító testi b ü n te té s végrehajtását az e g y éb k én t b o to zá sra irán y ad ó g yakorlat szerin t szervezték. E hhez vagy a derest h ív ták segítségül, vagy pedig k ikötve, állva k o r­ b ácsolták, p álcázták a fo g ly o t. A szabadságvesztés-büntetés term észetesen c so rb íto tta a nyilvánosság általános elvét, m ely a feudális b ü n tetés-végrehajtásban (kivégzés, testi b ü n tetés, m egszégyenítés s tb .) tö re tle n ü l érv én y esü lt. E zt p ó tla n d ó , a tö m lö c ö k kapui gyakran m egnyíltak a nagyközönség szem e e lő tt, hogy a ra b o k m egveretését (am ely ritk án ak n em volt m o n d h a tó , lévén, h o g y fen y ítésk é n t is e z t alk alm azták ) széles n y il­ vánosság tanúsága m e lle tt h ajtsák végre. Az 1841. évi tavaszi pécsi vásárról szám o lt be a korabeli tu d ó s ító : a vásározás kö zep én egyszerre csak ra b o k m en ete b u k k a n t fel, „egy sereg szennyes ro n g y o k b a b u rk o lt, sáp ad t, e lfo n n y ad t arczú rab , igen is czifra poro szló k tó l körülvétetv e. K ét szerencsétlen rém ítő tölgy derest és jó k o ra k ö te t m o gyorópálczát em el vállain, és sejtetn i hagyja, m i köv etk ezik . Megáll m o st a ’ piaczon az egész ex p ed itio ; tó d u l a sokaság, bám ulni a vérfagylaló e x e c u tio t. színpadi jelen etk in t nézni em b er k ín o z ta tá sá t; ’s em ez az ütleg -v irtu o zo k at dicsérgeti, m íg am az bám é­ szan nézi, m ikint d o b atik le durva h ajd ú k által ném ely félalélt a ’ deresről, ’s m ik in t ül vízbe nyüszörögva, ö ssz e g ö m y e d te n .” 128 M indezt te k in te tb e véve, nem érd ek telen azt is figyelem re m éltatn i: m it ta r to tta k a k o rtársak a b ü n tetési rendszeren belül, a szabadságvesztés-büntetés súly áró l. (E n n ek m egítélésére 17-18. századi ad a ta in k v an n ak .) A b ö rtö n b ü n te té s súlyára jellem ző , hogy a ható ság o k a 9 h ó n a p o t m eghaladó tö m lö c ö t ,.halálhoz h ason ló b ü n te té sn e k ” te k in te tté k .129 A kü lönféle lo p áso k ért, lótolvajlásért vádolt V incze G ergelyt h alá lb ü n te té s h e ly e tt harm adm agával letee e n d ő esküre k ö telezték a pápai úriszéken, to v áb b á „új e szten d ő napjaig p o e n ite n tia t ta rtso n vasban itt a v arb an ” . Ez, lévén hogy az íté le t k elte 1628. jú lis 1, hath av i vasban le tö lte n d ő b ö rtö n b ü n te té st je le n te tt.130 U gyanzt ta n ú sítja n éh án y a d a t a biztonsági ő rizet beszá­ m ításával kapcso latb an . M int lá ttu k , az elő ze tes ő rizet és a b ö rtö n b ü n te té s a b írói gya­

21

ko rlatb an m eglehetősen összefolyt. Szám os esetb en a vizsgálat során le tö ltö tt fogság beszámítható volt. Sőt tú l ezen , vélem én y ü n k szerin t nem csak egyszerűen beszám í­ to ttá k , hanem k ifejezetten „ k iv á lto tta ” a b ü n te té st is, m in t tö r té n t 1779-ben a nagykállói urad alo m b an . Az ügyész által k é rt halál h e ly e tt - figyelem be véve, hogy a vád­ lo tt m ár 10 h ó n ap ja (!) szenvedi a tö m lö c ö t —, csupán 120 b o tü té sre íté lté k . A 10 h a­ vi előzetes fogság te h á t az ítélk ező k szem ében k ö zel kivégzéssel é rt föl. H asonló m ó ­ don in d o k o ltá k a zt a szen ten ciát, am ely n em m o n d o tt ki h a lá lb ü n te té st a v ád in d ít­ vánnyal szem ben, m o ndván, a m ásfél éve vizsgálati fogságban sín y lő d ő v ád lo tt már nem ítélh ető h a lá lra .131 A rról, hogy a rabokat (legyenek azo k akár csak ő rizetes fo g ly o k is) dolgoztatták, korai b iz o n y íté k o k állnak rendelkezésre. 1614-ből szárm azó p eriratb an szerepel, hogy a várnagy, ak in ek a b ö rtö n ő riz e t felad atk ö réb e ta r to z o tt, „az tis z tta rtó kérésére ki adgia az rab o t m u n k a ra ” . 132 A D él-D unántúlon a ra b o k a t szabad ég alatt ta r to ttá k , m e­ zőgazdasági m u n k á t v ég eztettek velük a h eti 1 fo n t hús és fél k e n y é r ellátm án y fejé­ b e n .133 A ra b o k m u n k ára kiadása rendszeres gy ak o rlat le h e te tt, m it b izo n y ítan i látszik a pápai uradalom egyik jeg y ző k ö n y v e. Egy asszony „ . . . azona R acz S im ony nevű ra­ b o t az k e rteb e n ki viven m u n k ara, m aga ru h ájá t is azon Sim on R acz nevű rabbal ki vi­ te tte , es o t m egh egiezó a k aratb ó l az vasat lábáról le to rv en , egient el szo k te n e k .” 134 ítéleti jegy ző k ö n y v b izo n y ítja, hogy S o p ro n b an dologház (Z u ch t- u n d A rb eith au s) m ű ­ k ö d ö tt. A bíróság a 17 éves M öltsch A n n át b ű n ö sn ek m o n d ta k i, m iu tán gyerm ek et h o z o tt világra a szőlőben. T e k in te tte l azo n b an k o rára, s az orvos által igazolt é letk ép ­ telenségre, m ely a gyerm ek azonnali h alálához v e z e te tt, pellengérre ítélték a lá n y t, m ajd dologházba u ta ltá k .135 K állay István szerin t a rossz tö m lö c k ö rü lm é n y e k e t a rabtartás m agas költségei k o n ­ zerválták. N ézetü k szerint e té n y e z ő in k áb b csak h o zzájáru lt a feudális b ü n tetési fel­ fogáshoz illeszkedő b ö rtö n b ü n tetés-v ég reh ajtási elképzelésekhez. M indenesetre a ra b ­ ellátás problém ája k o m o ly g o n d o t o k o z o tt a h a tó ság o k n ak . Hiszen nem csak az élelm e­ zés kiadásait k e lle tt fed ezn iü k , de fize tté k a tö m lö c ta rtó t, sőt „ b ö rtö n k ö rü li szolgá­ la ta ié rt” a p a p o t is. A m egoldás ú tjá t a városok m u n k á ltá k ki. A rab o k élelm ezésére, ő rizetére ugyan nem sokat k ö ltö tte k , azo n b an ezt is b e h a jto ttá k - a rab o n ! A tö m lö c b e n ülő fogoly b ü n tetését m integy m eg tetézte a rabköltségek fedezése. Ha m egfelelő vagyona v o lt az elítéltn ek , sokszor m ár a b ü n te té s (vagy előzetes ő riz e t) folyam án b e h a jto ttá k rajta ta r ­ to zását. Még ha nem is siettek en n y ire az esetek nagy tö b bség ében , a kiszabadulásnak m in denképp en feltétele b iz to síté k n y ú jtása a „ ta rto z á s” m egtérítésére. Bónis G yörgy ism ertette azt az ese te t, am ik o r is az e lh ú zó d ó ő rizet idején záro lták m ár a gyanúsí­ to t t teljes vagyonát (olyan nagynak ígérk ezett a teljes költség). Négy disznaját pedig elad ták , hogy áru k b ó l kielégíthessék a h atóság ig én y ét a 100 fo rin tra sz a p o ro d o tt k i­ adások erejéig. Más alkalom m al a m agisztrátus a m ár kivégzett szem ély özvegyén p ró ­ bálta megvenni a fogva tartással ( s ő t! a kivégzéssel) k ap cso latb an fö lm erü lt költség e­ k e t.136 T erm észetesen lehetséges volt a fogoly m ag án ú to n tö r té n ő élelm ezése is (ily enk o r felesége, családja b iz to síto tta az e llátást), a hivatalos költségeket azo n b an (pl. a le ta r­ tó z ta tá s é rt já ró ú n . tö m lö c p é n z t vagy a ra b ta rtó fizetésének rab ra eső h á n y a d át) ilyen­ kor is téríten ie k elle tt. A X V III. században pedig m ár az úriszéki g y ak o rlatb an is m eg­ je le n te k a „saját k ö ltsé g é re ” k itéte lle l h o z o tt íté le te k .137

22

A 19. században e gyakorlat már a büntetésvégrehajtás egészét átitatta. A lassan ki­ alakuló polgári börtönügyi igazgatás teljes egészében átvette ezt az elvet, amit bizo­ nyítanak az Igazságügy-minisztériumi levéltár idevágó iratai.138 Az önkényuralom igazságügyi igazgatása egész apparátust mozgatott a rabköltségek behajtása érdekében. A büntetés-végrehajtási intézetekben rendszeresen nyomtatványokat kellett kitölteni a rabok költségtartozásairól, ezek befizetéséről.139 A nem fizető rabok adatait az inté­ zet igazgatójának kötelessége volt fölterjeszteni irányító hatóságához,140 majd a bel­ ügyi szervek nyomozást indítottak a rab után (lakóhelye, vagyoni viszonyai).141 Amennyiben illetőségi helyét nem lelték vagy a helyi hatóságok szegénységi bizonyít­ ványt állítottak ki róla, az igazságügyi kormányzat intézkedett, hogy a költségeket az állami költségvetésből utalják át az intézet címére.142 A tömlöcviszonyok jellemzőit röviden összefoglalva, mondhatjuk: bár alkalman­ ként előfordult a rabok (főként mezőgazdasági jellegű) munkáltatása, általában inkább az jellemző, hogy a rabok dologtalanul ültek a börtönben. A bezártak között a feuda­ lizmus hosszú évszázadain keresztül semmi különbséget nem tettek fogva tartásuk jelle­ ge szerint: lehetett akár vizsgálati fogoly, börtönre ítélt az illető vagy pedig teljesítésre ösztönző fogság rabja. Némi különbséget m utat a városi jog a carcer és árestum között; a differenciálás azonban főként a megítéltek vagy ítéletre várók rangjában mutatko­ zott. Maga a büntetésvégrehajtás súly szerint sem különböztetett: ugyanabban a tömlöcben ülte életfogytig tartó rabságát a kegyelmet nyert halálraítélt, a földesúr paran­ csát megtagadó paraszt vagy a rágalmazó szomszéd. Az elkövetett cselekmény súlyának kifejezésére egyetlen eszköz állt rendelkezésre (ha a bírói ítéletben kimondták): a test­ sanyargatás fokozott alkalmazása. Ennek azonban elvette élét a partikuláris végrehajtá­ si gyakorlat s a belső fenyítő büntetésként amúgy is gyakran alkalmazott sanyargatás. Az ellátási viszonyokat alapvetően meghatározta a börtönről mint szabadságvesztés­ büntetésről vallott felfogás, amely nem pusztán a szabadságelvonás ellenőrzését biztosí­ totta, hanem egyben - a korábbi évszázadoktól örökölt - testi büntetés jellegét. A börtönben sokkal rosszabb életkörülményeknek kellett lenni, mint bárhol máshol, hi­ szen így volt feltételezhető a megfelelő visszatartó-elrettentő hatás. (Ez utóbbit a ra­ bok testi fenyítésének nagy nyilvánosság előtt történő foganatosításával igyekeztek fo­ kozni.) Ezért azután a földalatti tömlöcökben sötétség volt. nem gondoskodtak a he­ lyiségek takarításáról, tisztán tartásáról, szenny lepte a rabokat. Nem fűtöttek és nem szellőztettek. A sötétség, a hideg, a piszok az egészségtelen viszonyok mellett a börtön­ be került lényegében társadalmon kívülivé vált; a közvélemény, a hatóságok alig törőd­ tek azzal, mi történik a rabokkal, milyen az ellátásuk, hogyan bánnak velük rabtartóik. S mert a rabság feudális felfogása nem tudott megszabadulni a testi büntetésjelleg­ től, mikor a fogházjavító mozgalom élharcosai szót emeltek a börtönök embertelen ál­ lapotai ellen, nem (csak) a tömlöcgyakorlatot. hanem az egész feudális büntetési mo­ dellt támadták.

23

5. A polgári börtön felé Valójában nem tartozik témánkhoz, röviden mégis megemlékezünk a polgári jellegű büntetés-végrehajtási intézeti modell kialakulásáról hazánkban. A szabadságvesztés-büntetés polgári típusú meghonosításának első kísérleteit csak­ úgy, mint a végrehajtás modernizálásának törekvéseit a felvilágosodás — hazánkban a felvilágosult abszolutizmus adminisztrációja —hozta magával. Mint arról már szóltunk, 1723-ban első ízben törvényben is megjelent a határozott tartamú szabadságvesztés­ büntetés; a felsőbíróságok gyakorlata ( akárcsak a kegyelmezési praxis) a halálbünte­ tések több éves börtönre átváltoztatása irányába tolódott el. A Helytartótanács szor­ galmazta a börtönbüntetés elterjesztését, a hatóságokat modern börtönök építésére ösztönözte. A vármegyék azonban kemény diónak bizonyultak. Rendi előjogokra, ha­ tástalanságra hivatkozva o tt akadályozták a büntetőjogi programot, ahol csak tudták. Elméleti szinten 1795-ben tettek kísérletet a büntető anyagi jogba építeni s általánossá tenni az új büntetési nemet. A tervezetből azonban, mint tudjuk, nem lett törvény. Ugyanerre a sorsra ju to tt az 1827. esztendei plánum is.143 A büntetés-végrehajtási gyakorlat két szinten dolgozott az új fogalmakkal. Az első országos fenyítőház 1772. szeptember 4-én nyílt meg Szempcen. Ez az intézet valójá­ ban sajátos keveréke volt a mai börtönnek, dologháznak, javítóintézetnek. Ezért egysé­ ges végrehajtási rendszer kialakulásáról sem beszélhetünk. Éjjel közös hálóteremben aludtak a rabok, nappal szigorú ellenőrzés mellett dolgoztak. Mire az intézet belerázó­ dott a kerékvágásba, 1780-ban Tallósra, majd öt évre rá a szegedi vár kihasználatlan kazamatáiba telepítették át. Az áldatlan körülmények között működő fegyintézet ha­ marosan megszűnt.144 Érdekes, a korábban keményen ellenszegülő vármegyék többet tettek a polgároso­ dott nyugat-európai színvonal megközelítéséért. A 19. század első évtizedeiben ajudikatura lassan elfogadta a börtönt; a húszas években csak a szűkén vett magyarországi országterületen - a korántsem pontos korabeli statisztikák szerint - évente átlag húsz­ ezer emberen hajtottak végre „börtönbüntetést” . E tény arra szorította a vármegyei hatóságokat, hogy a büntetés-végrehajtási intéze­ tek fejlesztéséről gondolkodjanak. A vármegyékből indult el az a börtönjavítási moz­ galom, amelynek csúcspontja lett az 1843/44-es országgyűlés remekbe szabott börtön­ ügyi javaslata, s a helyi hatóságok építettek először modern végrehajtási intézetet. 1840-ben a Szemere Bertalan tervei alapján létesült komárom megyei fogház volt az első a sorban, majd átadták a kor legsikerültebb börtönépületét, a Bentham elgondolá­ sai nyomán épített balassagyarmati megyei fogházat. Még ebben az évben létrehozták hasonló magánrendszerű szisztéma szellemében a pozsonyi és nagyváradi fogháza­ kat.145 Az ún. 43-as javaslatban a magánzárka-rendszert fogadták el alapelvül: ezt tervez­ ték megvalósítani a három általuk javasolt intézeti típusban: a fogházban, börtönben és kerületi börtönökben is. A plánum az országgyűlési tárgyalások során megbukott, s ez­ zel egy évtizedre a börtönügy is lekerült a napirendről.146 1854-ben pedig, az osztrák büntető törvénykönyv hatályba léptetése kapcsán általánossá vált szabadságvesztés­ büntetés végrehajtására létrehoztak — a dualizmus börtönhálózatának alapjaiként —öt országos fegyházat. Ezek története azonban már teljes egészében a polgári börtönügy része.147 24

Jegyzetek ^Büntetőjog. Általános rész. Szerk. Pintér Jenő. II. k. Bp. 1977. 99-101., 122-125. .j.

fy

„...a börtön arra van, hogy őrizetben tartsa az embereket, nem arra, hogy büntesse okét. Ez az önkényesen, előző felétől elszakított mondatrész valóban alapot adna Ulpianus szokásos értelme­ zésére. A citátum első fele azonban így hangzik: „A helytartók a börtönre ítéltek esetében rendel­ kezni szoktak úgy is, hogy a börtönben lábbilincsben tartsák őket, de erre nincs joguk. Az ilyen büntetések tilosak, mert a börtön arra van, hogy őrizetben tartsa az embereket, nem arra, hogy büntesse őket.” Vagyis: a börtön lényege a szabadságfosztás, nem pedig a sanyargatás. Ulpianus a börtönt párhuzamban említi a bányában kiszabott kényszermunkával, sőt annak isszükségét lát­ ja, hogy elhatárolja őket egymástól. Márpedig ha korának börtöne eljárási, a bánya pedig büntetési intézmény lenne, erre nem volna szükség. Ulpianus más helyeken kifejezetten börtönbüntetésről szól. így a rabszolgák életfogytig és határozott időre szóló rabsága (!) esetében csakúgy, mint a sú­ lyos bűnelkövetők ítélet előtti mcgbilincselése kapcsán, mikor is leszögezi: „...az ilyen megér­ demli börtönbüntetését már az ítélet előtt is”.Az ulpianusi idézetek a Diósdi György által össze­ állított, magyarázatokkal és jegyzetekkel ellátott, A római jog világa című forrásgyűjteményből származnak. Bp. 1973. 213., 214. és 207. 3Jean Pinatel: La erise penitentiaire (A büntetésvégrehajtás válsága. L’annéc sociologique, 3. évf. (1973). Közölte Horváth Tibor: Büntetésvégrehajtási rendszerek - büntetésvégrehajtási jog. (Szakirodalomgyűjtemény) Bp., 1980. 1264 Agiszra „... kimondták a halálos ítéletet és a hivatalszolgáknak megparancsolták, hogy vezessék a Dckhaszba. Ez a helyiség a börtönben, ahol a halálraítélteket meg szokták fojtani.” Phttarkhosz: Párhuzamos életrajzok. Bp. 1965. 1273. 5Pál László: Nevelés a büntetésvégrehajtásban. Kriminálpedagógiai tanulmány. Bp. 1976. 15. ^Theodor Mommsen: Römisches strafrecht. Leipzig, 1899. 961. 7.. nem a szabadságvesztés-büntetés végrehajtását, hanem a bűnvádi eljáráselőtti őrizet (vizsgálati fogság) célját szolgálta.” Balogh László-Horváth Tibor: Büntetésvégrehajtási jog. I.k. Bp. 1983. 38. ^Pulszky Ágost- Tauffer Emil: A börtönügy múltja, elmélete, jelen állása, különös tekintettel Ma­ gyarországra. Pest, 1867. 30.; Szöllősy Oszkár: Magyar börtönügy. A szabadságvesztések végrehaj­ tása. Bp. 1930. 27.; GUser István: A szabadságvesztésbüntetés végrehajtása. Történeti áttekintés. Bp. 1975. 23.; Lukács Tibor: Feljegyzések az élők házáról. Bp. 1979. 16. 9Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708. Bp. 1962. 183. 10Bónis György: im. 76. 11Bónis György: im. 52. 12 Eberhardt Schmidt: Einfüluung in die Geschichte dér deutschen Strafrechtspflege. 2. Aufl. Göttingen. 1951. 184-185. Bónis György: im. 183-184. 13 Az idézett törvényhelyek a dekrétumok millenniumi kiadásából származnak. Magyar Törvénytár. Fordította Nagy Gyula. Kolosvári Sándor, Óvári Kelemen. Szerkesztette, jegyzetekkel ellátta Márkus Dezső. Bp. 1896-1900. Ahol az újabb fordításokban lényeges eltérések mutatkoznak a millenniumi kiadás közlésétől, a jegyzetek között erre utalni fogunk. Ennek forrása: Szöveggyűj­ temény Magyarország történetének tanulmányozásához. I. rész. 100-tól 1526-ig. Szerkesztette LedererEmma. Bp. 1964. Az átdolgozást Szilágyi Lóránd végezte el. Ugyanitt olvasható több, a Corpus Juris Hungaricibe föl nem vett dekrétum magyar nyelvű szövege is. 14 István II. 10., 9. Szilágyinál 1. 10., 11. Az ő megfogalmazása szerint a passzus így hangzott: „egy héten át sötétbe zárva (kiemelés tőlem M. B.) bőjtöljön” („per unam hebdomam inclusus jejunet”) ^^Gláser István: im. 87.

25

16István II. 11., 13., 14., 15.. 16., 41 ., 36. 17A böjt mindenütt határozatlan tartamú, kivéve a 36. törvényi fejezetet („Arról, ha szolga szolgát öl") aholis 40 napi böjtöt szab ki a dekrétum. 18László II. 8. ^Ezt valószínűsíti Szilágyi fordítása is, aki szerint a törvényhely így hangzik: „...a királyi ítélet végett vessék tömlöcbe" (Kiemelés tőlem) ih. 36.

20

,i

László II.9. „... ergastulorum custodiae commendetur

21Pauler Gyula: A magyar nemzet története az árpádházi királyok alatt. Bp., 1899.1.k. 136. Fügedi Erik: Ispánok, bárók, kiskirályok. Bp., 1986. 102. 22István 11.14., 15., 25., 33., László II. 1.,6., 14., stb. 231298:57.tc. 24Lederer Emma: ih. 101. ^1435 (II): 8-tc. 261492:43.tc. 271567:26.tc„ 5.§. 281486:55.tc. 2911492:24.tc. 301514:48.tc. 311548:41.tc. 32

Mezey Barna: Jogalkalmazás a Rákóczi-szabadságharc államában - katonai bíráskodás. A Rákóczi-emlékév pályázatán díjnyertes tanulmányok, Bp., 1977. 38. Tánczos János ügyében „vérben való nyavalyás létét recognoscallyák complex társai, addig való árestumával meg elégszik a Ne­ mes Hadi Törvény, azontúl mingyárt szabadullyan feli” Országos Levéltár, G. szekció, a Rákóczi szabadságharc levéltára, 26.V.2.h.

331567:30.tc. 34Szöllösy Oszkár: im. 32. 35Lukács Tibor: A bűn és a büntetés, Bp., 1980. 241. 36Lukács Tibor: ih. 242. 37Bónis György: im. 189. 38

Király János: Pozsony város joga a középkorban Bp., 1984. 287.

39Úriszék. XVI-XVII. századi perszövegek. Szerkesztette Varga Endre. Bp., 1958. 563., 705., 985., stb. 40

Nemes Magyarország szokásjogának Hármaskönyve, amelyet Werbőczy István a királyi felség sze­ mélyes jelenlétének helytartója a legnagyobb gonddal készített. Az eredetinek 1517-iki első ki­ adása után fordították, bevezetéssel és utasításokkal ellátták: Kolosvári Sándor és óvári Kele­ men. Bp., 1987. (Továbbiakban: HK.) 1.79., 56., 60.

41HK. II. 58. 42HK. III. 28. 43 Korszakunkban a bűncselekménnyel okozott kár megállapításakor nem választották el élesen a vagyoni büntetést a megítélt kárösszegtől. A feudális gyakorlatban sokszor a büntetés nagysága a kárösszegéhez igazodott, annak valahányszorosa volt. 44HK. 1.59. 26

4 5 HK. I. 52.

46HK. n . 58. 47Corpus Statutorum. A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye. Összegyűjtötték, felvilágosító, összehasonlító és utaló jegyzetekkel ellátták Kolosvári Sándor és Óvári Kelemen. I-V. k. Bp., 1885-1902. (továbbiakban: C.S.) 1.408. 48C.S. II./1. 86. 49C.S. n ./l . 218. 50C.S. T.672. 5ICS. IV./1. 740. 52CS. II./l.471-473., 478-479. 53CS. IV./l. 858. 54C.S. IV./1. 890. 55C.S. H./1.502. ^*\,Ob sich jemand ein Erbar gesessener man gegen der Herrn einen oder seinen Nachbar vergisst, soll nit in ersten in der Wachstuben gefangenen noch in den Turm gelegt, sonder in Rathaus, als in ändern Steten gewohnheit ist, gehalden werden, und sein Recht soll im zugeben werden...” Winkler Elemér: Bűnök és büntetések a régi Sopronban. Sopron, 1924. 15. 57C.S. V./2. 39. 58C.S. V./2. 158. 59C.S. n./2. 164., 169. 60C.S. 0./2. 222. 61C.S. II./2. 318. 62 Pandula Attila: Megszégyenítés, tortúra és kivégzés a régi Magyarországon Kézirat, 1986., 47. 63Bónis György: im. 76. M Kállay István: Úriszéki bíráskodás a XV1II-XIX. században. Bp., 1985. 297. ^5Magyar Nyelvi Történeti Szótár, Bp. 1893. I.k. 233. Vö. még: Vajna Károly: Hazai régi bünteté­ sek. Bp. 1910. II. 225.; Szőllősy Oszkár: im. 6. ^®A magyar nyelv szótára. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából készítették Czuczor Gergely és FogarasiJános. Pest. 1862-1867.1. 805. 67Va/na Károly: im. II. 225. 68

Kovács Ferenc: A magyar jogi terminológia kialakulása. Bp. 1964. 184.

^Molnár József-Simonyi Györgyi: Magyar nyelvemlékek. Bp. 1980. 282. 70 Bartal Antal: A magyarországi latinság szótára. Bp. 1901. 106., 50. és Törvénytudományi műszótár. Közre bocsátja a’Magyar Tudós Társaság Pesten, 1847. 29., 52. 71 Timon Ákos: Magyar alkotmány- és jogtörténet, különös tekintettel a nyugati államok jogfejlő­ désére. Bp. 1910.418. 72 Hajnik Imre: Magyar alkotmány ésjog az Árpádok alatt. Pest, 1872. 363-364. 73 Hegedűs Géza: Anyagi büntetőjog az Arpádházi királyok korában. Bp. 1935. 49. 74 Szoika Kamill: A földesúri bíráskodás az árpádkori Magyarországon. Bp. 1944. 40. 75 Codex Diplomaticus. Hungáriáé Ecclesiasticus ac Gvilis. Studio et opera Gcorgii Fejér Budae 1829.111. 2.237.

27

7®Váradi Regestram. Értelmezi: Kandia Kabos. Bp. 1898. 115. 10. sz. 77Uo. 8Jj. 78Győrffy György: István kiiály és műve. Bp. 1977. 229. 79 „ Képes krónika a magyarok régi és legújabb tetteiről,eredetükről és növekedésükről, diadalaikról és bátorságukról. Fordította Geréb László. Bp. 1971. 95. Fügedi Erik: Középkori várak - középkori társadalom. In: Várépítészetünk, főszerkesztő Gerő László. Bp. 1975.66-67. 81Kiis Gábor:Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon. Bp. 1984. 14. R2

Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon. Bp. 1984. 50.

83Gení László: Magyar várak. Bp. 1986. 82. 84Zolnay László: Az elátkozott Buda - Buda aranykora. Bp. 1982. 345. 85Zolnay László: A budai vár. Bp. 1981. 62. ^Péter Katalin: Báthory Erzsébet. Bp. 1985. 78., 81. 87Pandula Attila: im. 85. 88

KirályiJános: im. 319-320.

89Winkler Elemér: im. 33. "Uo. 93-94. 91Uo. 33. • 92Uo. 67. 93Uo. 67., 79., 91.. 93. 94 ~ Bessenyei Széli Farkas: A becstelenítés és a bíróság előtti megkövetés a Debrecen városi régijog­ ban. Debrecen. MDCCCXCVI1. 14. 95Bónis György: im. 52. 9^Winkler Elemér: im. 67., 79., 91. 97

Bessenyei Széli Farkas: im. 14.

96Kállay István: im. 297. 99 Varga Endre: im. 22. 100Uo. 67., 376., 705.. 985. 101Uo. 377., 582. 102

Hajdú Lajos: Bűntett és büntetés Magyarországon a XVIII. század utolsó harmadában. Bp. 1985. 135.

103Pandula Attila: im. 89. 104K. Végh Katalin: Boldogkő. In: Várépítészetünk, ih. 119. Kiss Gábor: im. 78. l0SKiss Gábor: im. 118. '^Erdélyi Országgyűlési Emlékek. Történeti bevezetésekkel. A M. Tud. Akadémia megbízásából szerkeszti: Szilágyi Sándor. Bp., 1884. 10. 367. Az 1643, április 24-re Gyulafehérvárra egybehí­ vott országgyűlés XI. articulusa. 107 Erdélyi Országgyűlési Emlékek. 1883. 9. 593. Az 1637-re Meggyesre összehívott országgyűlés X. articulusa. 108C. S. II./1. 292., 1882. évi III. statutum

28

109C. S. II./l. 218.

110A7jí Gábor im. 493. *11Pulszky Agost-Tauffer Emil: im. 278. U 2 Pál László: im. 24. 113 Varga Endre: im. 432. X U Kállay István: im. 299. 1 Varga Endre: im. 491. Il(>Bónis György: im. 185. 117 Varga Endre: im. 407. II^Kölcsey Ferenc összes művei, Bp. én. 240. *'9Bölöni Farkas Sándor: Utazás Észak-Amerikában. Kolozsvár. 1834. 118. 120Szemere Bertalan: Utazás külföldön. Pest. MDCCCXL. II.69. 171 Eötvös József-Lukács Móricz: Fogházjavítás. Pesten. 1842. 197 A szokásos büntetési tételek összesítése alapján: 2-5 nap, 1, 3 hét, 1-3 hó, 6 hó, 1, 2, 3 és 6 esztendő (egy ízben 8 év) Kállay István: im. 298-299. 3 hét, 1, 2, 3 és 6 év - Hajdú Lajos: im. 136. ^23Bónis György: im. 187. 124Eckhart Ferenc: A földesúri büntetőbíráskodás a XVl-XVII. században. Bp. 1954. 154. 12^Eckhart Ferenc: im. 166. 126Hajdú Lajos: im. 136. 144. 127 Balás Gábor: Erdély jókora jogtörténete. I. Bp. 1979. 207. 128 Bot, vessző, korbács. Pesti Hírlap. 1841. 26. sz. március 31. 129Kállay István: im. 297. 1^ Varga Endre: im. m Kállay István: im. 298. 132Varga Endre: im. 296. m Kállay István: im. 299. 1

Varga Endre: im. 629.

l35Winkler Elemér: im. 53. 136 Bónis György: im. 138. A rabélelmezés Egerben a felperest terhelte. A város csak abban az eset­ ben avatkozott közbe, s finanszírozta az ellátást, ha arra az ellenérdekű fél teljesen képtelen lett volna. Pandula Attila: im. 47. 137Kállay István: im. 301. 138 Országos Levéltár, K. 579. Igazságügyminisztériumi levéltár. (OL. IüM.) Általános iratok, 681682. cs. 139 Kimutatás a munkácsi fegyintézetben letartóztatott Szatmár megyei illetőségű fegyenczek által 1865 évi Márczius hó 1-ső napjától 1865 évi Augustus hó 31-ik napjáig megtérítendő élelmezési költségekről. OL.IÜM. K.579. 680.cs. 84/1867, föl. 8-15. 140 Braidfwer Alajos fegyintézeti igazgató a Helytartótanácshoz. OL.IÜM.K.579.680.cs. 15832/ 6412. III/867. 1867. február 18.

29

141OL.Iü M.K.579.680.cs.12/1866. föl 17., 18.; 841/1866. fol.22-23., stb. 142140. sz.jegyzetben megjelölt ügyirat külzetén: „Czélhoz vezetőbb illetőségi adatok ki nem pu­ hatolhatván: a benemlitett fegyenczek beszedhetetlen élelmezési költségek az államszámvevőség által törlesztetni folyván: jelen Ugydarab annak megtörténte után az irattárba tétetni rendelte­ tik”. 143A kodifikációra: Hajdú Lajos: Az első (1795-ös) büntetőkódex-tervezet. Bp. 1971. 144A szempci, taüósi és szegedi fenyftőházak eddig leghívebb feldolgozása: Vajna Károly: im. II. 25-528. Az intézetek iratanyaga: Csongrád Megyei Levéltár VII.101., 103., 104. l*SPulszky Ágost-Tauffer Emil: im. 57-63., Vajna Károly: im. 7-23. 14<*A javaslatok leírás és története: Az 1843-iki büntetőjogi javaslatok anyaggyűjteménye. A Ma­ gyar Tudományos Akadémia megbízásából szerkeszti Fayer László. II. Bp. 1898. U 1 Szőll6sy Oszkár: im. 34-35.

30

NAGYNÉ SZEGVÁRI KATALIN

Á PROGRESSZÍV ÉRA ÉS A NEW DEAL

Az amerikai történeti irodalomban a huszadik század két világháború közötti időszaka az érdeklődés középpontjába került, különösen a hatvanas években, amikor az ún. „új bal” irányzat jelentősen befolyásolta a kultúra minden területét. Ezeknek az éveknek zajos bel- és külpolitikai eseményei felvetik a kérdést, hol gyökereznek a jelen problé­ mái. Újra és újra vizsgálat tárgyává teszik az ún. „Gilded Age”-t (aranyozott kort) a századfordulót megelőző évtizedek növekvő kapitalizmusát, a századelőtől kibontako­ zó reformmozgalmat, a Progresszív érát, s az utóbbi korszakon belül különösen a hú­ szas évek Amerikájának társadalmi mozgásait, nagy politikai személyiségeit és a kor­ mányzat változásait, a kormányzati intézkedéseket. Az első világháborút megelőző esz­ tendők, majd a húszas évek az államszervezetben és a jogintézményekben egyaránt je­ lentős változásokat hoztak, s a kérdés csupán az, hogy milyen mértékben kapcsolód­ tak a harmincas évek New Deal-intézkedéseihez. A különböző történetírói irányok, a konzervatív, liberális vagy radikális irány ter­ mészetesen a „Gilded Age” a Progresszív éra és a New Deal kapcsolatát eltérően érté­ kelik. A nagyon széles körű tematikát magában foglaló irodalomban egyik központi kérdéssé a New Deal lett, főként az elnöki hatalom változásai a gazdasági válság és a második világháború éveiben. Úgyis megfogalmazhatnánk az eltérő irányzatok felfogá­ sát, hogy eltérő a válaszadás abban a kérdésben, mikor vált szükségessé a föderális ál­ lam gazdasági-szociális funkciójának olyan mértékű megnövelése, amely már a hagyo­ mányos amerikai értékrendet, az „individuális szabadságot” érinti. Milyen szerepet ját­ szottak a kormányzati szervek, a kongresszus, az elnök és a legfelsőbb bíróság a gazda­ sági válságot megelőző, majd követő időszakban a gazdasági életet érintő kérdésekben. - Az eltérő tudományos megközelítések egy tény észlelésében megegyeznek: a laissez fair gazdasági koncepció feladása nem Roosevelt elnök személyes műve, az amerikai hagyományként tisztelt szerződési szabadság korlátozása nem csupán a két világháború és az azokat kísérő világméretű ideológiai polarizáció következménye. Az amerikai gaz­ daság és társadalom változásai a századfordulóra nyúlnak vissza, s olyan konfliktus­ helyzetekben nyilvánultak meg, amelyek erőteljes föderális beavatkozást igényelnek. A beavatkozások nem szűkülnek le a gazdasági döntések formálására és az állami irá­ nyítás - vagy még inkább a szívesebben használt kifejezés „az állami befolyásolás” szakszerű intézményeinek megszervezésére. Az első világháború előtti, de még inkább a háború utáni Amerika kénytelen volt szembenézni azokkal a különleges politikai je­ lenségekkel, amelyeknek eszmerendszere ugyan Európában alakult ki, de befogadásuk­ ra az amerikai társadalom is nyitott volt, így a „faji” diszkrimináció kérdésével, illetve a vagyoni különbség fokozódásával, amely viszont a munka szervezett védelmét igé­ nyelte, előbb a gyermekmunka korlátozását, majd a munkásfelügyeletet, végül a tár­ sadalombiztosítás rendszerét kényszerítette ki. A húszas és harmincas évek történéseire helyezik a súlyt azok, akik a jelenségeket gazdasági és szociológiai megközelítésben elemzik, s a hatvanas évek problémáit vetítik

31

vissza az elmúlt fél évszázadra. Így döntő kérdéssé az válik, hogy a „szabad gazdaság” hagyományos eszközökkel - s immár a harmincas évek állami beavatkozását hagyo­ mánynak fogják fel — működhet-e ma is. E kérdés feltevői a kritikus évtizedek belső küzdelmeit nem vizsgálják, hanem az „eredményeket” adottnak feltételezik, igazolá­ sul az állami beavatkozás hagyományának fenntartására, illetőleg esetleges csökkenté­ sére. Henry C. Wallich - a Yale egyetem közgazdászprofesszorának könyve1 a társa­ dalombiztosítást, a munkanélküli segélyt, a magas adót a biztonság (a honvédelem) ér­ dekében már olyan napi jelenségként kezeli, amely nem tegnapi és mai, hanem generá­ ciók óta adott. Inkább azokat az intézményeket kutatja, amelyek úgymond egy „sza­ bad gazdaság változásaiként” mint párhuzamos megoldások; vagyis állami és társadalmi intézmények, de ugyanakkor az egyének oldaláról egyaránt kezdeményezhetők. így a társadalombiztosítás intézményei mellé a magán egészségügyi biztosítást sorolja mint kiegészítő és „kielégítő” intézményt. A gyakorlat azonban megcáfolja a magánút el­ sőbbségét és hatékonyságát, mert éppen a hatvanas évek szociális megmozdulásai kö­ vetkeztében L. Johnson elnöksége alatt vezetik be a mindenkire kiterjedő ingyenes or­ vosi ellátást. Állami hatáskörbe utalja a kutatás-nevelés és közösségi szolgáltatás (ház­ építés) javítását, ám az élet e tételét is megcáfolja, mert a hatvanas évek „hosszú fonó nyarai” , a gettólázadások egész Amerikát felrázó eseményei J. F. Kennedy elnök be­ avatkozását igényelték mind a rend helyreállítása, mind a megfelelő élet- és lakásviszo­ nyok létesítése érdekében.2 A növekvő szociális feszültség tény volt. a kérdés nem annak léte, hanem megoldá­ sának módja volt. Átértékelődött a konzervatizmus jelentése, már nem a történészek által a laissez fair - kapitalizmust jelölő fogalom, és nem az uralkodó elit hegemóniájá­ nak nyílt bevallása volt - ez csak az „új bal” szerzőinél figyelhető meg - , hanem egy olyan irányzat, amely napjainkban is aktuális lehet, mert „egy állandó fejlődés tudo­ másul vétele” . A közgazdasági szemlélet természetes velejárója a jelenkorban az újítás szükségességének felismerése akkor is, ha maga az üzletember mint társadalmi egyed konzervatív. A húszas évek progresszív éráját is meghaladottnak véli tehát Wallich pro­ fesszor: „A húszas évek gazdasága nyers és spekulatív volt, de túljutottunk a bajokon és most már helyes rendszerünk van.” Milyen ez a helyes rendszer? „Amikor a sürgős­ ség volt a döntő, a háború alatt, a központi ellenőrzést és irányítást alkalmaztuk, ha el­ múlt a szükség, ellenkezőleg. Szerencsére a szabad gazdaság tud változtatni.” Az állami beavatkozás és egyéni szabadság ellentmondásait elemezte Dániel Bell írá­ sa is,3 amely már címében is elárulja a szándékot, illetőleg a kérdésre adott választ. Ar­ ra a kérdésre, hogy van-e Amerikának uralkodóosztálya, a szociológiai elemzés az ame­ rikai történelem sajátosságainak felmutatásával azt akarta bizonyítani, hogy a társadal­ mi osztály fogalma helyébe Amerikában az érdekcsoportok különbözőségéről lehet csak szó. Számunkra fejtegetéseinek az a következtetése jelentős, amely egybehangzó­ an Wallich közgazdasági nézeteivel a harmincas évek intézményrendszerét, az állami be­ folyásolás, illetve irányítás eszközeit sorolta a társadalmat fenntartó intézmények kö­ zé, és működésüket — ebben ellentétes Wallich nézeteivel —immár nem esetlegesként, hanem tartósan működő „vészfék’’-ként fogta fel. A roosevelti kormányzat intézkedé­ seit a csoportérdekeket megvalósító, az ellentmondásokat ily módon mintegy „ki­ egyenlítő” hatásúnak fogta fel. Érdekes kritikája a tudományos irodalom Rooseveltképéről s egyben saját felfogásának megfogalmazása, amely az amerikai politológiai iro­

32

dalom jellemző fogalomrendszerét használta. „Roosevelt arisztokratikus bája” megza­ varja, hogy a New Deal-periódust történelmi perspektívába állítsák - írta - így Rooseveltet Solonként ábrázolják, kinek reformjai megakadályozták a tulajdon nélküli tö­ megek forradalmát, vagy Tiberius Gracchusként, aki elhagyja osztályát, hogy néptribun legyen, Roosevelt volt — e hamis ábrázolások szerint — Napoleon is, aki manipu­ lálta az egyik osztályt a másikkal szemben, hogy fenntartsa saját vezetését. Más véle­ mény szerint a New Deal mélyreható szociális reformsorozat és meglehetősen naivan, de szándékosan maga Roosevelt nevezte azt az emberi jogok megerősítésének a tulaj­ donjog felett. Szellemesen jegyezte meg Bell „De ennek kis jelentősége van, akár filo­ zófiai, akár praktikus értelemben. Az ártámogatás a farmereknek tulajdonjog vagy emberi jog?” Valójában a New Deal a csoportjogok elismerése, és a csoportigényt - in­ kább mint az egyesét —az állami támogatásra, fogalmazza meg.4 Az első világháborút megelőző évek politikai irányzatai között, amelyek mélyreható változást fejeztek ki az amerikai társadalmi és politikai gondolkodásban, a progresszivizmus megítélése a legjelentősebb abból a szempontból, hogy programjában és támo­ gatói között milyen erők hatása mutatható ki. W. Wilson politikai karrierje mint New Jersey kormányzójáé, majd mint elnöké, a progresszivizmus immár szembetűnő jelent­ kezése. A politikai irodalom5 alakját úgy tartotta számon mint ritka politikai tehetsé­ get, aki pártvezetőként a demokrata párt politikáját befolyásolta. A párt kongresszusi és országos szintű vezetői között számos konzervatív politikus fontos szerepet ját­ szott. Ennek ellenére az 1912-es elnöki kampánya idején már felszínre tört egy új cso­ port tevékenysége. Ez a főleg értelmiségiekből álló csoport, amelynek beállítottságát „idealistának” jellemzi a politológiai irodalom, a politikai korrupció ellen lépett fel, fő­ leg az üzleti körök nyílt politikai erőszakosságát kárhozatta a kort foglalkoztató olyan kérdésekben, mint a munkásbiztosítás, női jogok, faji kérdés, illetve a bevándorlás. A politikai, szociális és gazdasági „igazságosságért” Wilson által a New Freedomban meghirdetett elvekért e csoportnak a gyakorlati politika akadályait kellett leküzdenie. A progresszív éra eltérő bemutatása a történetírásban részben a történész generációk eltérő felfogásában, részben pedig abban leli magyarázatát, hogy a történeti vizsgálódá­ sok a századfordulótól az első világháborúig vagy a háborútól a gazdasági válságig ter­ jedő időszakot tárgyalták-e elmélyültebben, s ehhez képest meghatározó jelentőségű­ nek melyik időszakot tekintik. A századfordulót követő évtized még a polgári radikális és ún. populista progresszív városi és farmervédő politika hagyományait vitte tovább, míg a háborút megelőző és követő időszak az egyre erősödő értelmiségi csoporttevé­ kenységet mutatta. Wilson New Freedomja éppúgy, mint Benjámin P. De Witt köny­ ve6 a későbbi történészgenerációk egyik jelentős irányzatának az ún. liberális szárny­ nak példaképe maradt. Szerintük a háború előtti évtized fő jellemzői: a politikai és gaz­ dasági ellenőrzésből kikapcsolták a privilegizáltak érdekeit, a demokráciát kiterjesztet­ ték a gyengék védelmében, a gazdaságpolitikában a monopóliumok, a bankok és trösz­ tök érdekeit korlátozták, a vasúti és általában a szállítási díjakat szabályozták, az ala­ csony adószintet fentartották, a női és gyermekmunka védelmét, valamint az élelmi­ szer tisztaságát és ellenőrzésének hatékonyságát biztosították. Az állami politika szint­ jén a közvetlen, első fokú választás (primary) reformja, a szenátorok választásának al­ kotmánykiegészítéssel történő bevezetése, a női választójogról és alkoholtilalomról ren­ delkező alkotmánykiegészítések kiharcolása következett be.

33

Az ötvenes évek történészei merőben másként ítélték meg a kort. Voltak olyan szélsőséges nézetek, amelyek annyira összekapcsolták a háború előtti és utáni korsza­ kot, hogy a progresszív érát — mint történeti periódust — valójában nemlétezőnek, s „történészi találmánynak” minősítették.7 Más vélemény szerint a progresszív érát a középosztály-centrikusság jellemezte, szemléletét a vidéki középosztály határozta meg, mely védte pozícióit a plutokratákkal és bevándorlókkal szemben egyaránt, ki akarta küszöbölni az amerikai társadalmi igazságtalanságokat. Az új bal történészei a progresszív éra társadalmi hátterét s a korszak jellegét negatívan ítélték meg, így kü­ lönösen: Gábriel Kolko8. Szerinte kifejezetten a konzervatív politika jellemezte a korszakot, nem csupán azért, mert csak szolid oppozíciója a nagy üzletnek, hanem mert maguk a nagy üzlet­ emberek irányították a mozgalmat. Kolko úgy vélte, hogy az instabil gazdasági hely­ zetből az ipar föderatív szintű szabályozásával kívántak kijutni. A jelenlegi amerikai gazdaságpolitika eredetét e korszakba vezette vissza, s szerinte e korszak alapozta meg a nagytőke jelenlegi dominanciáját. Az amerikai szociológiai irodalomban a progresszív korszak és a New Deal kontinui­ tását kívánta kimutatni az a reális felfogás, amely a két korszak vezető politikusainak egymáshoz való viszonyát és nézeteikben mutatkozó közös vonásokat vizsgálta. A progresszió és konzervativizmus választóvizének tekintették a szociológusok a női vá­ lasztójog és a munkáskérdés megítélését a korszak politikájában. A New Dealhoz fű­ ződő kapcsolatot Otis Graham százhatvannyolc progresszivista álláspontját elemezve vizsgálta, akik átélték a harmincas éveket. Arra a megállapításra ju to tt, hogy közülük öt következetesebben reformpárti volt, mint a New Deal, negyven támogatta azt, hat­ van ellenezte, a többi részben eltérő álláspontot képviselt. A két korszak politikája mö­ gött tehát más-más társadalmi erők voltak, állapította meg Graham. Az eltérés termé­ szetes, hiszen a progresszív éra a New Dealtől részben eltérő értékrendszert képviselt, ami különösen a föderatív államszervezet szerepének megítélésében m utatható ki. E téren különösen hasznos a jogtörténeti elemzés. Peter G. Filene9 csatlakozott a kor­ szakot tárgyaló egyik vezető történeti személyiség Hofstadter véleményéhez. A prog­ resszív éra társadalmi hátterét a középosztályban látta, de kimutatta, hogy közülük különösen a déliek ellenezték a női választójogot. Azok az elemzések, amelyek a progresszivisták politikai nézeteit államonkénti megoszlásukban tanulmányozták, hasonló eredményre jutottak. Kaliforniában többségük városi, középosztálybeli amerikai szü­ letésű protestáns, fiatal (40 év alatti) egyetemi végzettségű értelmiségi vagy kisebb üz­ leti körből jövő. De nem munkások és nem farmerek. A progresszivizmus konzervatív jellegét sommásan megállapító új bal történészeinek véleményét még akkor is érdemes figyelembe venni, ha e véleményeket nagymértékben meghatározta a Dew Deal negatív értékelése és ha azokat —ahogyan a bevezetőben utaltunk rá —a hatvanas évek eszméi befolyásolták. A negatív mérlegben ugyanis több reális, a későbbiekben bizonyítható megállapítás szerepel: így az, hogy a törvényhozásban az állami beavatkozást az üzleti körök irányították, és hogy egyáltalán inkább az üzlet irányította a politikát, mint for­ dítva. - Legjobban érzékelhető e tétel igazsága a pénzügyi politika terén. A fő vádak, amik a New Dealt és azt megelőző progresszív érát illették, hogy eszközrendszerében kedvez az üzletembereknek, akik a kormányzatba bekerültek, sőt elnöki pozícióba ju­ tottak, mint Theodor Roosevelt, és hogy általuk a gazdasági folyamatok ellenőrzésére 34

létrehozott bizottságok ugyancsak az üzleti világ behatolását jelentették a politika szfé­ rájába. Végül fő érvük az állami gazdasági irányítás elítélésében, hogy a progresszív érát megelőzően a föderális kormányzat monopóliumellenes volt, és az új tőkésekkel szem­ ben a régi vidéki individualizmust képviselte. Példa erre a National Association of Manufacturers (a gyáriparosok országos szövetsége), amely a kormányzat intézkedé­ seit támogatta és ezek az intézkedések éppen nem a kistőkések győzelmét jelentették a trösztök felett, hanem a nagytőke érdekében a gazdasági döntések racionalizálását célozták. Kolko a progresszív korszakról szólva10 felvetette a kérdést: milyen gazdasági érde­ kek vezették 1900-tól 1914-ig terjedő időben a föderális kormányzat beavatkozását gazdasági téren. Megállapította, hogy a föderális kormányzat beavatkozása mindig jelen volt, és sohasem volt igazán laissez fair politika, amit bizonyított a vasútak állami finanszírozásának múltszázadi politikája. A korporációk növekedésével a verseny is nőtt, alapvető üzleti és pénzügyi érdekek kerültek veszélybe, e folyamatokat ellenőr­ zés alá kellett vonni. Sok üzletember véleménye fogalmazódott meg abban a progreszszivista nézetben, hogy csak az állam képes racionalizálni a gazdaságot. E racionalizá­ lásra kétféle lehetőség nyílott: vagy törvényhozási beavatkozás, vagy pénzügyi eszkö­ zök. A progresszív éra mindkettőt alkalmazta ami természetes, mert a vezető politiku­ sok Th. Roosevelt, Taft és Wilson alapvetően konzervatívok és a régi. Hamiltontól szár­ mazó, nézeteket vallották a gazdaság és politika egységéről. A progresszív éra az állami ellenőrést a gazdasági szférában a törvényhozás nehézkes eszközén túl az állam és üzle­ ti körök közötti szerződésekkel is realizálta. E formát különösen Th. Roosevelt kedvel­ te. A kormányzati beavatkozás nyíltabb formája a gazdasági folyamatok ellenőrzésére létesített bizottságok rendszere volt. Szemben a történészek álláspontjával, amely az elnöki hatalom túlsúlyát észlelte a kongresszussal szemben a gazdasági szférában. Kolko az elnök és a kongresszus együtt­ működését a törvényhozásban éppen a korszakra jellemzőnek tartotta. így a kongreszszus már Wilson idején a bankreform mellett volt és már jóval Roosevelt New Dealje előtt kereskedelmi bizottság felállítását fontolgatta. Kolko szerint mindez azt bizonyít­ ja, hogy az üzletemberek hamarább nyerték meg a képviselőházat és a szenátust, mint az elnököt. A progresszív éra társadalmi bázisát a hagyományos és „új bal" történészektől elté­ rő szemszögből tárgyalta az egyes szakkérdéseket vizsgáló történeti irodalom. A városi reformokkal foglalkozó Joseph Huthmacher a Delawere Egyetem tanára, tanulmányá­ ban a század első évtizedeinek urbanizációját vizsgálva ju to tt el megállapításaihoz.11 Szerinte a progresszív éra társadalmi bázisa nem szűkíthető le a yankee középosztályra - miként azt a liberális történészek állították —, az alsóbb társadalmi rétegek, a mun­ kások és bevándorlók is támogatták a reformokat, amelyektől sorsuk javulását várták. A 19. század végi populisták és agrárradikálisok már felléptek a trösztök szabályozása, a jövedelemadó reformja, a munkástörvényhozás, a szenátorok választásának követel­ ményei mellett. Az 1900 és 1920 közötti intézmények megfeleltek e követeléseknek, így főként a Clayton Act, amely a Sherman-féle tröszt-ellenes törvénynek szakszerve­ zetek elleni felhasználását tiltotta meg, az Interstate Commerce Commission, illetve a Federal Trade Commission felállításának szorgalmazása, a gyermekmunka szabályozá­ sa és prohibíció körüli küzdelmek. A progresszivistákhoz csatlakozó kisemberek a kor­ 35

mányzat szerepét nem a gazdaság irányításában, hanem a gazdaság felett gyakorolt el­ lenőrzésében látták és egzisztenciális védelmet vártak tőle. Huthmacher a progresszív éra munkásvédő intézkedései, valamint a New Deal ha­ sonló tárgyú jogalkotása között személyi összefüggéseket is kim utatott. Az 1911-ben a Triangle Company üzemében kiütött tragikus következményű tűzvész erősítette a munkásvédelmi intézkedésekért és munkásbiztosításért folyó harcot, amely New York városban különösen aktuális volt. New Yorkban ugyanis 1880 óta óriási ütemben fejlő­ dött a ruházati ipar. A nagyszámú gyermekmunkás sorsát már több évtizeden keresztül a társadalmi figyelem középpontjában állították a különböző szervezetek.12 Az 1911es tűzvész alkalmával, amikor sok fiatal leány vesztette életét, az eddigi és kevésbé hatékony szervezetek helyét a jogalkotás terén is szép eredményt felmutató New York State Factory Investigaron Commission vette át. Munkájának eredményességét m utat­ ja, hogy négy év alatt közel ötven, a munkát érintő törvényt adtak ki. A bizottság leg­ aktívabb tagja Róbert F. Wagner szenátor, segítője Alfréd E. Smith, mindkettő az East Side-ről (akkor itt lakott az európai bevándorlók értelmiségi elitje), legsikeresebb lobbystájuk pedig Miss Francis Perkins, az ismert feminista. Érthető, hogy az 1935-ös Social Security Act-ot, amely a társadalombiztosítást föderális szintre emelte, ugyan­ csak Wagner szenátor kezdeményezte, s a föderális szintű Department of Labor vezető­ je: Miss Perkins volt. A munkásvédelem szervezett formáival, így a National Consumer’s League, a National Child Labor Committee, a Women’s Trade Union League, va­ lamint az American Association fór Labor Legislation tevékenysége szorosan kapcsoló­ dik a NCL Labor Standard Committee munkájához, amelyet 1932-ben hoztak létre, s tevékenysége a New Deal jogalkotáshoz fűződött. A világháborút megelőzően már jelentkezett, majd a háborút követően néhány évig jelentős társadalmi erőket mozgósított az ún. „lO O ^os amerikanizmus” , amely rasszis­ ta értelemben tett különbséget a kisebb és nagyobb „értékű” népek között. Különösen a bevándorlók ellen lépett fel egzisztenciális okokból, és elsősorban a protestáns ősla­ kosságú kisvárosokban kapott támogatást.13 Ez az irányzat megosztotta a középosz­ tálybeli progresszivistákat, de még inkább a kisvárosi konzervatívokat, míg a húszas évek végére lehanyatlott. A progresszív éra második évtizedének (1920-1930) társadalmára, foglalkoztatási és települési szerkezetére egyre növekvő mértékben jellemzőek az első évtized társadal­ mi feszültségei. Jóllehet a farmer lakosság a legtermékenyebb a társadalmi reproduk­ cióban, mégis ebben az évtizedben 31,6 millióról 30,4 millióra csökkent, míg a nem farmer lakosság 74,1 millióról 92,3 millióra emelkedett, a városiasodás üteme tehát ro­ hamosan nőtt. A százezer lakoson felüli városok száma 32,4%-kal nőtt, míg a kis tele­ püléseké (2500-5000 lakos) csak 7,6%^kal. A legjelentősebb változás a négerek város­ ba költözése és a nők munkába állása volt. A női munkavállalók száma 8,3 millióról 10,6 millióra emelkedett, s a munkavállalók között különösen jelentős a férjezett nők arányának növekedése az előző évtized 1,9 milliójával szemben 3,1 millióra. A nők szá­ mára a munkavállalás többé már nem volt átmeneti jellegű, amely a férjhezmenéssel vé­ get ért. A kettős hivatást vállaló nők száma igencsak megnőtt. A gyermekmunka sza­ bályozása, illetve tilalma bizonyos munkaterületeken, valamint az iskolai felügyelet szi­ gorítása együttesen eredményezték, hogy a fiúk körében 6%, a leányok körében 3% csökkenést m utatott a munkavállalás, ezzel az expanzív kapitalizmus egyik jellemzője 36

tűnt el. A munkanélküliek alacsony száma - alig több mint egy millió —mutatja a gaz­ dasági prosperitást. A nagy gazdasági válságot megelőző évtized amerikai gazdaságát mégis leginkább a nemzeti jövedelem ugrásszerű növekedése mellett a bérek mérsékelt növekedése jellemezte, s ez már magában véve is magyarázatot adhat a termelés és a pi­ ac közötti ellentmondásra. A nagy gazdasági válság döntő okára Irving Bemstein14 m utatott rá, aki a hetvenes évek dokumentarista történetírásának jeles alakja. A társadalmi egyensúly felbillenésének okai között éppen a bérek lemaradását emelte ki. 1923 és 1929 között a nemzeti jövedelem 64,1%-os növekedése mellett a bérek növekedése mindössze 20,6% volt. A Brookings Institut adatai (1929) szerint a nemzeti jövedelem megoszlása jól mutatja azt, hogy az amerikai életforma hozzáférhetetlen lett a lakoság túlnyomó részének. A családok minimális megélhetési költségét 1400 dollár évi jövedelemben, míg az ame­ rikai életforma (ház, kocsi) biztosítását 2500 dollár évi jövedelemben állapítva meg m utatta ki a jövedelmi megoszlást. A létminimum alatti és feletti számok megoszlása: 6 millió család (21%), évi 1000 dollár alatt, 12 millió család (42%) évi 1500 dollár alatt keresett. Az amerikai életformát biztosító jövedelmet tehát a családok több mint 70 %-a nem érte el. A szélsőséges jövedelemelosztást mutatja továbbá, hogy az évi nem ­ zeti jövedelem 34%-a a családok 0,9%^a között oszlott meg. A leggazdagabb családok száma, akik évi egymillió dollárt meghaladó jövedelemmel rendelkeztek, megsokszoro­ zódott, 65-ről 513-ra emelkedett. A korszak végén bekövetkezett kormányzati politikai váltást a gazdasági szférán kí­ vül lévő, de nem kevésbé jelentős demográfiai adat teszi érthetővé. Az 1928-as elnökválasztás idején a bevándorlók második nemzedéke jelentős szerephez ju to tt, mert az 1920-tól 1928-ig terjedő időben 17 millió potenciális választó érte el a választójogo­ sultsághoz szükséges 21. életévet. A Demokrata Párt kampánya során ezt ki is hasz­ nálta. A nagy gazdasági válság idején elnöki pozícióban lévő Herbert Hoover személyiségé­ nek és működösének megítélése az amerikai történeti irodalomban ellentmondásos. A progresszív éra és a New Deal határmezsgyéjére esett négyéves elnöki ciklusa, ő volt kénytelen megtenni az első lépéseket a gazdasági folyamatok ellenőrzésére, s a föderá­ lis intézmények kiépítésére. 1922-ben jelent meg könyve az „American Individualism” , melyben bírálóan írt „rendszerünk keserű eredményeiről”, a 12 órás munka­ időről, a munkásvezetőkkel szemben tanúsított arroganciáról, amely a váltakozókat jellemezte, a gyermekmunkákról, amely néhány államban még mindig létezett, a tisz­ tességtelen versenyről, a vallási türelmetlenségről. Carl N. Degler, aki megrajzolta H.Hoover protréját,15 azt emelte ki, hogy könyve megírása idején a későbbi elnök még irtózott a privát vállakózásba való beavatkozástól, és a költségvetési egyensúly nagy tisztelője volt, vagyis azt a két politikai elvet, amelyet legjobban tisztelt, elnöksége idején feladni kényszerült. Úgy találta mégis, hogy H. Hoover nem „az utolsó régi el­ nök” , hanem „az első új elnök” abban az értelemben, hogy átmeneti figurája volt az állami kormányzat erősödésének a depresszió idején. Hoover ilyen megjelenítése csak bevezető volt ahhoz az értékeléshez, hogy a New Deal a „harmadik amerikai forrada­ lom”. Ehhez az értékítélethez hozzájárult Hoover és Roosevelt személyének össze­ kapcsolódása, amely még a progresszív éra idején alakult ki. F. D. Roosevelt a Wilson kabinet tagjaként Hoover elnökjelölését már 1920-ban támogatta, s később, a harmin­

37

cas években sem vonta meg tőle baráti elismerését. Hoover valóban nagy érzékenysé­ get m utatott a munkásproblémák iránt. Már 1920-ban védelmébe vette a sztrájkjogot és a kollektív szerződések elismertetése mellett emelt szót, a Harding-adminisztráció Secretary of Commerceként (kereskedelmi államtitkár) ellenezte a beavatkozást a vasutassztrájkba, s talán ez a szociális mozzanat kötötte össze alakjukat leginkább. Hoover szolgált Coolidge adminisztrációjában is, memoárjában találóan jellemezte őt, de bíráló szavainak irányával sajátmagát is: „fundamentalista volt (Coolidge) a vallás­ ban, a gazdaságban és a szociális rendszerben éppenúgy mint a horgászatban.” 16 Későbbi elnöki szerepének megítélése szempontjából jelentős annak kiemelése, hogy a Secretary of Commerce funkcióján kívül a háború utáni rekonstrukcióban min­ den szempontból részt vállalt. így a mezőgazdaság, munkaügy, pénzügy és külpolitika rekonstrukciójában egyaránt.17 H. Hoover politikájának progresszivista vonásai a nagy gazdasági válság idején mu­ tatkoztak meg leginkább. A válságot illetően elvetette azt a megközelítést, amely sze­ rint a krízis állami beavatkozás nélkül „fut le” . A Secretary o f Treasury Mellon —akit az elnök vidéki bankárnak tartott —, véleménye tükrözte a „régi” gazdasági felfogást. Szerinte a krízis „megtisztítja a rothadságtól a rendszert. A magas életszínvonal lehanyatlik, az emberek keményebben dolgoznak, erényesebb életet élnek. Az értékeket megbecsülik, az életrevaló emberek megelőzik a kevésbé ügyeseket”. — Hoover a tőzs­ dekrach után nyomban munkához látott, nem bízván a gazdasági spontaneitásban, összehívta a prominens üzleti, munkás- és agrárvezetőket, hogy tervet dolgozzanak ki a gazdaságon belül a krízist ellensúlyozó lépésekre. A bérek fenntartására és a foglal­ koztatottság biztosítására hozott intézkedéseihez hozzájárultak a számottevő gazdasá­ gi érdekeltségek. 1929 decemberében a Kongresszushoz intézett üzenetében Hoover már intézkedéseinek hatékonyságával dicsekedett. Januárban kiterjesztette a közmun­ kát, így pl. a magasvasút építését. 1930 júliusáig már 800 millió dollárt költött a föde­ rális kormány a közmunkákra, az elnök ugyanakkor felhívta az államokat és helyi kö­ zösségeket, hogy kövessék a föderatív kormány példáját, s nem karitász-tevékenységgel, hanem a nemzeti szintű együttműködéssel küzdjék le a krízist. Figyelme ugyanak­ kor a depresszió elmélyülésének megakadályozására irányult. Javaslatot tett a bankre­ formra, megakadályozta, hogy a pénz a produktív szférából a spekuláció felé irányul­ jon. Figyelembe véve azt, hogy a válság világméretűvé vált, a feladatokat így körvona­ lazta: „széles körű helyreállítást kell végeznünk, függetlenül attól, hogy máshol mi történik” . Szemben a gazdasági fatalista nézetekkel, 1930 októberében az American Bankers Association gyűlésén e véleményét hangsúlyozta: „A gazdaság fatalistái bi­ zonygatják, hogy ezek a krízisek kikerülhetetlenek és visszatérőek. Szeretném emlé­ keztetni e pesszimistákat, hogy valaha ugyanezt állították a tífuszról, koleráról”. „Nincs felmentés az előrelátás alól. Hiszem, hogy a kontroll, ahogyan lehetséges, a modern üzlet géniusza.” H. Hoover fogalmazta meg először az amerikai történelem­ ben azt a gondolatot, hogy a kormányzat felelős a munkanélküliség megelőzéséért. Ami a konkrét gazdaságpolitikai intézkedéseket illeti, az elnök még 1931 májusá­ ban is félt a föderatív pénzügyi alapok kimerítésétől, amely a budget egyensúlyát fel­ boríthatja. 1931 decemberében a Kongresszushoz intézett üzenetében tizenkét pon­ tos programot nyújtott be. Ezek között már szerepelt a New Deal későbbi befolyásos szervezetének létesítése a Reconstruction Fináncé Corporation (továbbiakban: RFC), 38

a bankok stabilizálására és a gazdaság helyreállítására. 1932 februárban a Kongreszszus az ő ajánlására cikkelyezte be a Glass-Steagall Banking bilit, amely a Federal Reserve Banknek alapokat biztosított és kölcsönöket folyósított. Az Interstate Commerce Commission engedélyével a RFC pénzügyi segélyt biztosított a vasútaknak is. A válság leküzdésére tett intézkedések terén a Demokrata Párttal, s F. D. Roosevelttel, New York állam kormányzójával került szembe, ellenezve a munkanélküli se­ gély föderális szintű rendezését. F. D. Roosevelt ugyanis már 1931 augusztusában New York állam törvényhozásában sürgette, hogy „a munkanélküli segélyt a kormányzat részéről ki kell terjeszteni, nem mint jótékonyságot, hanem mint szociális kötelessé­ get”. Jellemző, hogy az ország közvéleménye 1932 februárjában még Hoover álláspont­ ját követte, amit mutat annak a javaslatnak sorsa, amelyet Róbert M. La Folette szená­ tor terjesztett elő a föderális segélyalap létesítéséről. A törvényjavaslatot a szenátusban 4 8 3 5 arányban leszavazták, a leszavazásban 40%-ban demokrata szenátorok vettek részt. A munkanélküli segély föderális szintű rendezésére 1932 májusában országos kam­ pány indult. H. Hoover elveit azonban csak akkor adta fel, amikor a konzervatív de­ mokraták szenátusi vezetője is a segély mellett nyilatkozott. Az e b ö k ekkor jelenti be, hogy a RFC támogatásával a segélyt föderális szinten biztosítják. Hoover gazdaságpoli­ tikájának alapelvét, hogy ti. az antidepressziós vállalkozás a magánüzlet támogatására és nem annak helyettesítésére szolgál, nem adta fel, mert a RFC visszafizetendő kölcsö­ nöket és nem segélyeket biztosított a magánvállalatok részére. Hasonló elvekre épült a többi szervezet is, így a Federal Home Loan Board, amelyet a Kongresszus 1932-ben alapított a házépítések kölcsönnel történő támogatására. Hoover gazdasági ideológiája végig az individualizmus volt, amelyet azonban a háború utáni rekonstrukciós intézke­ dések tapasztalata alapján a válság első éveiben több-kevesebb sikerrel korrigált az álla­ mi ellenőrzés és befolyásolás eszközeivel.18 Hoover és Roosevelt gazdaságpolitikájában - egyben társadalompolitikájában - a legjelentősebb ellentét a munkanélküliség megítélésében m utatkozott meg. Ezen a té­ ren, amely Hoover újraválasztásának, illetve Roosevelt elnökké választásának mintegy próbaköve volt, Hoover még kongresszusi többséget tudhatott maga mögött. Majd in­ tézkedéseinek félsikere győzte meg a demokrata pártot az erőteljesebb gazdasági befo­ lyásolás politikájának elfogadásáról. Hoover politikája mégis jelentősen előmozdította a New Deal-t elsősorban a nagy jelentőségű RFC megalapításával. Az elnök második gazdasági alapelvét, a kiegyensúlyozott budget követelményét ugyancsak a mélyülő gazdasági krízis döntötte meg. Jellemző, hogy még az 1932-eselnökválasztási kampány bán F. D. Roosevelt is a demokrata párt jelöltjeként olyan programmal indult, amely ostorozta a kormányt amiatt, hogy 1927-től 1932-ig a kiadások 50%-os emelkedést ér­ tek el. A deficit olyan mérséklését Ígérte, amely mindössze 25%-os túlköltekezést en­ ged meg. A New Deal éveinek kellett ahhoz eljönni, hogy a kormány beavatkozásának fokozását elismerjék, s ennek pénzügyi következtetéseit is levonják. H. Hoover elnöki működése az alapvető gazdaságpolitikai és szociálpolitikai különb­ ségek ellenére Roosevelt adminisztrációjának bevezetőjeként fogható fel. A két elnök között a kormányzati szervek szerepkörének megítélésében hasonlóságok mutatkoz­ tak, s ez teszi termékennyé azt a jogtörténeti elemzést, amely a New Deal kormányzati

39

reformjainak bemutatásakor a Progresszív Éra és a New Deal hasonlóságaiból és nem különbségeiből indul ki.

Jegyzetek 1Wallich, H. C.: The Cost of Freedom. 1960. In. Basic Issues of American Democracy. Ed.: Bishop, Hillman M., Hendel, Samuel. New-York, 1965. 457-469. (A továbbiakban: Basic Issues.) ^Executive Order 11063, Equal Opportunity in Housing. 27 Federal Register 11527 (November 24, 1962.). Amely a Kongresszus által 1949-ben alkotott Housing Act-ra hivatkozással a Housing and Home Finance Agency bevonásával kölcsönöket folyósított a törvényben deklarált jog meg­ valósítására „of the goal of decent home and suitable living environment for every american fa­ mily” (A lakályos otthon és megfelelő életviszonyok kialakítására minden amerikai család részé­ re). Kennedy John F.: Preserving the Peace in Alabama. S. 332. Use of Militia and Armed Forces to Enforce Federal Authority. S. 333. Interference with State and Federal Law. E kormányrende­ letekkel az elnök a hadsereg és a rendőrség bevetését rendelte el „az összeesküvés, a felkelés és há­ zi zavargások leverésére”. „Ha azok veszélyeztetik az állam, vagy az Egyesült Államok jogrendsze­ rének érvényesülését.” - Proclamation 3542. Unlawful Obstructions of Justice and Combinations in the State of Alabama. - By the President of the United States of America. A Proclamation. (Federal Register 5705. June 12, 1963.) Az utóbbi proklamációt azért adta ki az elnök, mert Alabama kormányzója nyilvánosan deklarálta, hogy nem hajtja végre, sőt megakadályozza a június 5-én kiadott rendelkezéseket, amelyekkel az elnök a föderális kerületi bíróságnak a döntését kívánta érvényre juttatni. E határozat két, arra alkalmas néger diáknak - az egyetem felvételét el­ utasító határozatával szemben - jogot adott az egyetemi tanulmányokra, alapítva e döntést az 1955. július 1-i Lucy v. Adams-ügyre. A példa jól mutatja a bírósági döntés, a helyi végrehajtó rendelet és az elnöki rendelet összefüggését. In: The President. Roles and Powers. Ed.: Haight, D. E., Johnston, L. D. Chicago, 1968. 144-146. (A továbbiakban: The President.) 3BeU, D.: Is there a Ruling Gass in America? - a „The End of Ideology” 1962-ben megjelent könyvének egy része. A mű C. Wright The Power Elite c. könyvével vitatkozik. In: Basic Issues. 519-538. 4BelI: i.m. 533-534. 5Link,A. S.: Woodrow Wilson and the Democratic Party. In: The President, 253-262. ®De Witt, B. P.: The Progressive Movement. A Non-partisan Comprehensive Discussion of Current Tendencies in american Politics. New-York, 1915. In: Twentieth Century America. Recent Inter­ pretations. Sec. Ed. New-York, 1974. (Továbbiakban: T.C.A.) 7Link, A. S.: Woodrow Wilson and the Progressive Era 1910-1917. New-York, 1954. Link vélemé­ nyének értékelését Id. Hofstadter, R.: The Age of Reform. From Bryan to F. D. Roosevelt. N.Y. 1954. 135-166.

O

Kolko, G.: The Triumph of American Conservativism: a Reinterpretation of American History 1900-1916. New-York, 1963. Kolko az új bal történészeinek vezető alakja. Fő műve: Change and Continuity in Twentieth Century America: The 1920s. 1968. E mű fordította a történészek fi­ gyelmét arra a kérdésre, hogy mi az állam szerepe a gazdasági életben. így Weinstein, J.: The Corporativ Ideal the Liberal State. 1900— 1918. Boston, 1968. In: T.C.A. 22—27.

9Filene,P. G.: An Obituary for the Progressiv Movement. In:T.C.A. 43-45. ^Kolko, G.: The Triumph of Conservativism. In: T.C.A. 22-27. 1^Huthmacher, J.: Urban Liberalism and Age of Reform. In:T.GA. 13-15. 12 ~ New York város iparának méreteire, sa gyermekmunka alkalmazásainak arányára jellemző adato­ kat közöl, a gyermekmunka védelmére alakult szervezetekkel tárgyalja. Felt, J. P.: Children at Work. The Underside of American History. New York, 1974. II. 12-28. 40

1o

A néger, balkáni, zsidó, ázsiai kisebbség helyzetéről: Higham, H.: The TribalTwenties. ln:T.C.A. 138-158, Colben, S.: The Failure of the Melting Pot. In: The Underside of American History. Sec.Ed.1974. New York, 1974. 153-160.

14Bernstein,I.:The Worker in an Unbalanced Society. In: T.C.A. 169-182. Degler,C N.: The Ordeal of Herbert Hoover. In:T.C.A. 1(>Degler: i.m. 198-199. Koenig,L. W.: Advising the President. In: The President. 200. lSDegUr: i.m. 202-205.

41

VARGYAI GYULA

Á VEZÉRKAR SZEREPE A KATONAI ÉS A POLITIKAI DÖNTÉSEKBEN MAGYARORSZÁGON (1919— 1939) A magyar vezérkar 1919-et követő összefoglaló történetét még nem írták meg. Amit tisztáztak — a vezérkar szerepe néhány sorsdöntő vagy kritikus helyzetben, így 1941 júniusában, 1944 márciusában és októberében —azt inkább a politikatörténet szem­ pontjából tették. Kézenfekvő: a vezérkar történetét több oldalról lehet ismertetni. Szóba jöhet így a vezérkar tisztán katonai intézményként felfogott története, amely nyilván a háborús években válhatott a legjelentősebbé. Ettől némileg eltérő megközelítést kíván, ha a ve­ zérkar politikai szerepvállalásait, a kül- és a belpolitikában feltűnő jelenlétét vizsgáljuk. Ez utóbbi szintén - amely az előbbitől nyilván csak elméletileg választható el - több szempontból tűnik tisztázhatónak. Úgy is, hogy figyelemmel kísérjük: milyen pozíció­ kat szerzett a vezérkar, illetve a vezérkar főnöke a politikai döntéseket hozó mechaniz­ musban, illetve mennyiben kényszerült ellenőrzés elfogadására a politikai tényezők ré­ széről. E keretben önálló ága lehet a vizsgálódásnak a vezérkar főnökének függősége a vezérkartól, amely katonai kérdésekben alig, katonapolitikaiban olykor, politikai érte­ lemben viszont eléggé gyakran tűnt fel. További ellentmondás: miért és hogyan tért el a katonai döntések előkészítésére és végrehajtására rendelt intézmény hagyományos feladatkörétől Magyarországon? E rendkívül sajátos fejlődés forrásvidéke az 1919-20-as évek Magyarországa. Ami­ kor Horthy kormányzóvá választását követően 1920 áprilisában megszűnt az ún. nem­ zeti hadsereg Fővezérsége, a politikai-hatalmi viszonyokat még — bár már nem soká­ ig - meghatározó katonai csoport feladata volt, hogy az államfőnek a hadúri jogokon kívül lehetővé tegye a Fővezérség legzavartalanabb átmentését. Erre a vezérkar főnöke funkciójának további bővítése látszott a legalkalmasabbnak. Ezt már 1920 márciusban körvonalazták,1 majd elkészítették a vezérkar működéséről intézkedő döntést, amely leszögezte, hogy a vezérkar fő n ö k e ......személyére nézve egyelőre a kormányzó köz­ vetlen parancsai alatt á l l ... é s ... közvetlenül fel van jogosítva, hogy hatáskörébe tarto­ zó ügyekben a kormányzónak közvetlenül, szóbelileg vagy írásban javaslatokat ter­ jeszthessen elő ... A békeszerződés katonai részének befejezett végrehajtásáig a csapa­ tok hadműveleti és központilag irányítandó karhatalmi alkalmazására vonatkozólag a vezérkar főnöke a kormányzó megbízásából és a honvédelmi miniszterrel egyetértőleg intézkedik. A honvédelmi miniszter hozzájárulása elvileg előzetesen megszerzendő, sür­ gős esetekben azonban a vezérkar főnöke a szükséges intézkedéseket azonnal kiadja és ezeket utólag hozza a honvédelmi miniszter tudomására.”2 Amit a nem csupán jogászi, de kincstári fogalmazás rejt: a vezérkar átszervezése, új funkciókkal történő gazdagítá­ sa azt a célt szolgálta, hogy az államfői méltóságot elfoglaló fővezér hadúri jogainak gyakorlásában ne kényszerüljön a politikai felelősséget úgy-ahogy viselő, s a törvényhozástól lazán ugyan, de mégis függő honvédelmi miniszterre támaszkodni aktusai so­ rán. Ez a szempont természetesen érvényesíthető a kormányzat hagyományos keretei­ ből történő kilépés igényére is.3 42

Amikor pedig a vezérkart el kellett rejteni a békeszerződés katonai rendelkezéseit magyar területen ellenőrző Szövetségközi Bizottság előtt, a Honvédelmi Minisztérium VI. csoportjaként szereplő vezérkar továbbra is rendelkezett azzal a szervezettel, amely a vezérkarszerű működést ilyen körülmények között is lehetővé tette. Feltűnt egyébként egy újabb momentum is: a rejtett vezérkar főnöke „ ... az országvédelemmel kapcsolatos ügyekben a központi hatóságokkal is közvetlenül érintkezhe­ t e t t ...”4, ami a vezérkar későbbi szerepének alakulásában igen jelentőssé vált. Emellett a vezérkar őrizte a Honvédelmi Minisztériummal szemben már korábban kialakított kiváltságait is. Jellemző lehet erre: amikor fölmerült, hogy a karhatalmi in­ tézkedéseket az egész ország területén a honvédelmi miniszter vezeti, a rejtett vezér­ kar legfontosabb osztálya, a hadműveleti, ennek ellentmondott: „ . . . a karhatalmi in­ tézkedéseket sztrájk esetén, illetve a karhatalmi csoportok feletti rendelkezéseket nem a honvédelmi miniszter, hanem központiasan a Honvédelmi Minisztérium VI. csoport­ főnöké (VKF) a honvédelmi miniszterrel egyetértőleg eszközli.”5 Mindezeknél természetesen fontosabb a vezérkar konkrét szerepe. Ez különösen je­ lentős volt azokon a területeken, ahol a belügyminisztérium hatáskörének kellett volna érvényesülnie. Példánk lehet itt a katonai körök belpolitikai túlburjánzása ellen tilta­ kozó belügyminisztériumnak adott válasz, amelyet a budapesti karhatalmi főparancs­ nokság fogalmazott meg: „ ... a rendőrség ma már nem csak hogy nem engedelmeske­ dik, de egyszerűen diktálni akar... az már csak valóban képtelenség, hogy a hadsereg­ nek szerves részét alkotó karhatalom a rendőrség, és még hozzá egy megbízhatatlan rendőrség alá rendeltessék ... erre önérzetes és hazafiasan gondolkodó katona nem kap­ h ató ... ezen szerencsétlen ország jövőjét csak egy katonai diktatúra biztosíthatja”.6 Lényegét tekintve a belügyi tárca hatáskörét érintette az is, amikor a katonai szervek — elsősorban a vezérkar 2. osztályának elhárítói - polgári személyek ügyeiben „nyo­ moztak”. Ez rendkívül széles keretek között folyt és a fehérterror legszörnyűbb cse­ lekményeit hozta létre. A „nyomozó” tevékenység egyébként nem fejezi ki pontosan, mi történt valójában. A jogi keretek rendkívül széles lehetőségeket biztosítottak a ka­ tonai szerveknek a polgári személyek elleni nyomozásokhoz, ezeket azonban a későb­ biekben — s nemcsak a különítmények — tovább tágították. A katonai szervek ezen a téren vállalták a leglényegesebb konkrét tevékenységet az ellenforradalom során. A ka­ tonai szervek „nyomozó tevékenységének” jogszabállyal történt korlátozására csak 1920 nyarán került sor.7 Ezt azonban ők nem vették figyelembe: pozícióik megőrzése érdekében az átkeresztelés eszközéhez nyúltak —a védelmi szolgálat, a védelmi tisztek tevékenysége megszűnt ugyan, de ennek a „Tájékoztató” , a „T” szolgálat lépett a he­ lyébe. Csak 1920 végén sikerült „nyomozó” tevékenységüket már nemcsak jogszabál­ lyal, de ténylegesen is korlátozni,8 ám a helyzet gyökeresen csak 1921-ben változott meg: a „T” szervek fő feladatát ekkor a propagandában jelölték meg.9 Sajátosan alakultak a vezérkar kapcsolatai a külügyi tárcával is. A vezérkar tartotta kezében ui. az offenzív hírszerzésre irányuló apparátust, s ez már önmagában is sok le­ hetőséget kínált a külpolitika katonai szervek által történő presszionálásához. A vezér­ karnak egyébként igen gyenge apparátus állt rendelkezésére az offenzív hírszerzés fel­ adatainak megoldására. A vezérkarnak a rejtjelszolgálat lebonyolítására vonatkozó ren­ delkezéséből derül ki, kik látták el ezt a tevékenységet: a bécsi magyar katonai miszszió, a belgrádi és berlini magyar külképviselet, a budapesti államrendőrség, néhány 43

nyugat-magyarországi határállomás és a körletparancsnokságok. Ezek ugyan az ügynö­ kök tucatjaival rendelkeztek, azonban a vezérkarhoz érkezett tengernyi kémjelentés nagy része teljesen értéktelen és silány volt. Ezek mellett a vezérkar hasznosítani igye­ kezett az ellenséges hadifoglyokat, külföldi katonaszökevényeket, a hazatérő magyar hadifoglyokat. Az offenzív hírszerzés produktumainak nagy része a szomszédos orszá­ gokra vonatkozott, ám legtöbbet Csehszlovákiával foglalkoztak. Ausztriában különö­ sen a kommunista mozgalommal kapcsolatos problémákról igyekeztek híreket szerez­ ni, s ezen belül is a Tanácsköztársaság magyar menekültjeiről. A vezérkar hírszerzői kü­ lönösen sokat foglalkoztak a szovjet kérdéseivel. A vezérkar közvetlen kapcsolatokat épített ki a magyar külképviseletekkel és sok esetben a legteljesebb diszkrecionalitással döntötte el, miről informálja a külügyminisz­ tériumot. Katonai szervek — legtöbbször a kormányzó hozzájárulásával —önálló külpolitikai akciókra is vállalkoztak.10 A lényegesebbeket az fejezheti ki, hogy a katonai állásfoglalások — bár kétségtelen, a fegyveres erőkre vonatkozó kérdésekben nyilatkoztak — túlmentek ezeken a kerete­ ken, s több szempontból egy általános külpolitikai vonalvezetéshez adtak vagy leg­ alábbis igyekeztek adni direktívákat. 1921-ben a vezérkar külpolitikát érintő tevékenysége bizonyos mértékig normalizá­ lódott, bár ebben szerepet vállalt a politikai vezetés is, amely lehűtötte és a realitások talajára igyekezett vezetni az utópiákban gondolkodókat.11 A magyar vezérkar 1921 és 1928—29 közötti történetéről igen keveset tudunk. Tevékenységének jelentős részét az kötötte le, hogy működését a békeszerződés kato­ nai rendelkezéseit Magyarországon ellenőrző bizottság előtt rejtegesse. Attasékat is csak rejtetten küldhetett külföldre, belpolitikai szerepvállalását pedig eleve fékezte a bethleni konszolidáció. Az évtized vége és a harmincas évek eleje viszont fordulatot sejtetett: a bethleni éra kifulladásának jeleit olyan tünetek kísérték, amelyek kedveztek a vezérkar politikai te­ vékenységének. Hangsúlyozzuk: a jobboldali fordulat tendenciái nem tartalmazták az ellenforradalmi állam kialakulásában megvalósult katonai diktatúrának még kompro­ misszumos felújítását sem. Még a második Gömbös-kormány megalakulását követő po­ litikai akarat is — amelynek cselekvési lehetőségeit a kormánypárt konzervatívabb szárnya egy ideig kevésbé vonhatta kétségbe —elsődlegesen a fasiszta típusú tömegpárt kiépítésétől, annak állami, közigazgatási funkciókra állításától várta leginkább céljai megvalósítását. A hadsereg 1920-at idéző felhasználásának terve — esetleg hazardirozásként - még 1936 nyarán sem merült fel, amikor a NÉP szervezői utóvédharcaikat vívták. A „Reformnemzedék” vezetői vereségük enyhítéséért csupán politikai eszközö­ ket vettek igénybe. Mindez azonban ellentmondásban volt azzal, hogy a katonai veze­ tés és ezen belül kiváltságos értelemben a vezérkar, ha nem is meghatározója, de jelen­ tős funkciókkal rendelkező alanya lett a jobbra tolódás belpolitikai folyamatának. A vezérkar és a belügyminisztérium kapcsolatai már konkrétan utaltak a hadsereg belpolitikai feladataira. Jelezték ezt a vezérkar politikai tartalmú kezdeményezései, a defenzív hatáskör jelentős politikumot rejtő elhatárolása, a közös operatív tevékenység és természetesen az információk kicserélése. Egy defenzív mérlegelést kívánó esetből a vezérkar főnöke politikai kampányt kez­ 44

deményezett,12 máskor pedig azt szorgalmazta, hogy a katonai vezetés kizárólagosan láthassa el olyan információkkal a kormányt, amelyekkel a politikai döntések kialakí­ tóinak elsődlegesen kellett volna számolni.13 Ami a defenzív hatáskör elhatárolását illeti: a szabályozás a harmincas évek első felében még nem utalt a vezérkar különösebb igényeire — 1932 októberében ui. a ve­ zérkar főnöke olyan gyakorlatra hivatkozott a belügyminiszter számára készített fel­ jegyzésében, hogy „...n em katonai természetű vagy vonatkozású ügyekben, illetve olyanokban, melyekkel kapcsolatban katonai kémkedésnek gyanúja vagy lehetősége fennforogni nem látszik, a jövőben a kémelhárító szolgálat megállapításokat csak egé­ szen kivételes esetekben foganatosíthat”.14 A vezérkar és a belügyminisztérium kapcsolatait igen intenzív operatív együttmű­ ködés jellemezte: a belügyminisztérium pl. 24 óra alatt, rendkívüli jelleggel végzett nyomozásokat a vezérkar részére, együttműködést eredményezett a magyar területre érkező katonaszökevényekkel kapcsolatos eljárás, de közösen hajtottak végre akciókat is.15 Sajátosan alakult a vezérkar szempontjából a hadsereg karhatalmi alkalmazása is: a katonai karhatalom egységes vezetéséről nem a vezérkar főnöke, hanem a honvédség főparancsnoka intézkedett. így a vezérkar elképzeléseit csak a karhatalom alkalmazásá­ ra vonatkozó tervezetek elkészítése során érvényesíthette. A kérdést egyébként a kato­ nai vezetés — elsősorban Gömbös honvédelmi miniszter — politikai manipulációkra is felhasználta.16 A hadsereg karhatalmi alkalmazásának gyakorlata egyébként nem volt összhangban az elkészített koncepciókkal. Olyan törekvést sem lehetett tapasztalni, hogy a katonai vezetés a tervezetek valamely önállósítható vagy kiragadható rendelkezésének megva­ lósítását sürgette volna. E tervezetek persze olyan helyzettel számoltak, amelynek kri­ tériumait még 1930. szeptember 1. is csak részben valósította meg. Az a kérdés pedig, hogy a katonai vezetés maga tett-e kísérletet olyan helyzet kialakítására, amely lehető­ vé tette volna a tervezetek érvényesítését, más összefüggésben kíván választ. Ha a katonai vezetés .jobboldal-politikájáról” beszélünk, abban a vezérkar, illetve a vezérkar főnökének autonóm szerepe nehezen tapintható ki — a lényegesebbek az előbb államtitkár, majd honvédelmi miniszter, illetve miniszterelnök Gömbös szemé­ lyéhez kapcsolhatók. A hadsereg kapcsolatai a jobboldali mozgalmakkal, ezek megítélése a katonai veze­ tés részéről, a hadsereg állományának részvétele a jobboldali frakciók tevékenységé­ ben, ezen belül az „aulikus” és időnként a kormány részéről is támogatott jobboldal esetében — mind olyan kérdések, amelyek ezt a sajátos értelmű .jobboldal-politi­ kát” formálták. Némileg például szolgálhat az eligazodáshoz: miközben a vezérkar és a honvédelmi minisztérium tájékozódni igyekezett, hogy a tényleges tisztikar tagjai mely egyesüle­ tekben viselnek tisztséget,17 Gömbös a miniszterelnöki és a honvédelmi miniszteri funkció perszonáluniós változatából a parancsot választva szólt a kérdésről. Megtiltot­ ta, hogy „a magyar királyi honvédség tisztjei mint polgári egyesületek tagjai vagy tiszt­ séget viselői a nyilvánosság előtt szerepeljenek, tehát a nagyközönség előtt beszédeket és előadásokat tartsanak vagy alkalom szülte rögtönzött felszólalásokat eszközölje­ nek” , de leszögezte azt is, hogy „minden egyesület kettős életet él. Az egyik az egye45

sülét belső élete, a másik a nyilvánosság előtt folyik le. Az egyesület belső életében a tiszt a legintenzívebben részt vehet, és véleményét az egyesületek ténykedését és irá­ nyítását illetőleg teljes mértékben juttassa érvényre... A honvédség tisztjeinek az egyesületek nyilvános életében való bármilyen szereplése azonban csak akkor jöhet te­ kintetbe, ha az magasabb szempontokból kívánatos volna.” 18 Olykor egyébként tetten érhető a Gömböst opponáló vezérkar is. Ez történt pl. ak­ kor, amikor a miniszterelnök állásfoglalásai ellenére a vezérkar a lövészegyesületek — ezeket a jobb- és a szélsőjobboldal fokozottan igyekezett „elérni” , már csak azért is, mert így fegyverhez juthatott — katonai és nem politikai jellegének erősítésére töre­ kedett.19 1931-ben egyébként Rőder Vilmos, a vezérkar főnöke azt jelentette ki, hogy aggályai vannak a lövészegyesületek politikai tevékenysége miatt. Ezt Gömbös honvé­ delmi miniszter cáfolta: az ellentétet figyelembe vevő kompromisszumos döntés rész­ arányai a vezérkar főnöke és a honvédelmi miniszter viszonyát jelzik — ez a polgári közigazgatás Gömbös által igényelt bekapcsolását elnagyoltan kezelte, és a vegyes danadárok parancsnokságainak ju ttato tt feladatokkal a vezérkar főnökének nézetét hono­ rálta.20 A vezérkar egyébként később is kitartott véleményénél: 1935-ben pl. megje­ gyezték, hogy a magánértesülések szerint a MOVE lövészegyesületeinek tevékenysége nem csupán nemzeti alapon történik, de bizonyos politikai céloknak is szolgálatában áll.21 Egy miniszteri döntés közlése alkalmából pedig a vezérkart tájékoztató személy megjegyzése a rendelkezés keletkezésének körülményeire utalt: „ ...a rendeletnek a fel­ olvasott formában való elkészítésére felsőbb helyről utasítást kaptak, tehát ezen vál­ toztatni nem lehet”.22 Mindez persze inkább anomáliát jelez. A gombosi kísérlet - ez a majdnem totális fa­ siszta diktatúra megteremtése lett volna — meghiúsulásában a katonai vezetés alig ját­ szott szerepet.23 A vezérkar belpolitikát érintő tevékenységének legneuralgikusabb összetevője a ka­ tonai szervek nyomozó tevékenységéhez kapcsolódott. A vezérkar 2. osztályának de­ fenzív tevékenységet ellátó nyomozói polgári egyének ellen is eljártak, ez azonban a 30-as évek végéig igen korlátozott maradt.24 Bár a tényállások „katonásítása” olykor koncepciós jellegű volt, és a katonai szer­ vek nyomozó tevékenységében helyet kaphattak személyes meggondolásokból szár­ mazó törekvések, pressziók,25 a nyomozó szervek gyakorlatát inkább a beidegzettségek, mint a felsőbb vezetés beavatkozásai jellemezték. A büntetőeljárás megindítását jelző nyomozó és vádparancsok is meglehetősen távol álltak attól, hogy ezeket a ve­ zérkarnak vagy a vezérkar főnökének valamely döntéseként lehetett volna felfogni. Ami pedig a katonai szervek szerepét illeti a politikai szabadságjogok korlátozásá­ ban: ezt szinte kizárólagosan a honvédelmi minisztérium intenciói alakították.26 Amíg a vezérkarnak és a vezérkar főnökének szerepe a belpolitikai döntésekben in­ kább másodlagos volt, addig a külpolitikát illetően kiváltságos helyzetben voltak a ka­ tonai vezetés egészéhez képest. Megfigyelhető ez a vezérkar és a külügyminisztérium kapcsolatában is: ennek politi­ kai tartalma akkor vált azonnal felismerhetővé, amikor nem csupán híreket cseréltek, hanem összefoglalóbb jellegű állásfoglalásaikat juttatták el egymáshoz.27 Így a katonai vezetés nézeteinek nem csupán katonapolitikai, de külpolitikai értelemben vett össze­ foglalásaként értékelhetjük a vezérkar hadműveleti osztályának 1933 nyarán készített 46

emlékiratát: ebben ellentmondás m utatkozott a tényleges helyzet elemzésénél feltűnő realitásra törekvés és a stratégiai perspektívák engedmények nélküli, utópisztikus jelle­ ge között.28 Hasonló volt a végkövetkeztetése annak az emlékeztetőnek is, amelyet a vezérkar főnöke 1934. augusztus 9-én az osztrák kérdés katonapolitikumáról készí­ tett a külügyminiszternek. A vezérkar főnöke arra hívta fel Kánya Kálmán figyelmét, hogy az osztrák probléma „további bizonytalansága ... belzavarokra, azok pedig olyan katonai beavatkozásokra vezethetnek, amelyek közvetlenül kihatnak ránk, és követ­ kezményeikben kiszámíthatatlanok. A háborús következményekre pedig ma még fel­ készülve nem vagyunk... Csakis erős, bennünket megillető hadsereggel lehet a várako­ zás álláspontjára helyezkednünk, gyenge hadsereggel erre csak kényszerítve lehe­ tünk.” Rőder azt javasolta a magyar diplomácia vezetésének, hogy Berlinben hangsú­ lyozni kell az osztrák helyzet következményeinek magyar hatásait. A vezérkar főnöke megemlítette azt is, hogy az osztrák terület jugoszláv, csehszlovák és olasz csapatok ál­ tali megszállása lehetővé tenné a magyar alakulatok bevonulását Burgenlandba.29 Ha a vezérkar ilyen és hasonló jellegű állásfoglalásainak születési körülményeit vizs­ gáljuk, nem lehet megkerülni a vezérkar 2. osztályát. A hírszerző osztály szervezeti hie­ rarchiáját a beérkezett jelentések jellege, illetve hírértéke is kifejezte. Az attaséjelen­ tések képezték az osztály információs bázisának legfontosabb részét, a sajtóelőadók — ezek a vegyes dandárok, a későbbi hadtestek hírszerzői, illetve hírszerző osztályai­ nak vezetői voltak — közlései és a kémjelentések az esetek többségében nem tudtak je­ lentősebb információkkal szolgálni.30 A vezérkar hírszerző osztálya külpolitikai állásfoglalásokra lehetőséget nyújtó funkcióinak teljesítményét két tényező határozta meg: a hírszerzés adekvát lehetőségei és az apparátus politikai mérlegelést is végző munkája. Az előbbi különösebb teljesít­ ményekre ritkán volt képes, a politikai elemzések következtetéseit pedig a hadsereg hadra foghatósága korlátainak ismerete mérsékelte. Ez azonban olyan külpolitikát érin­ tő sürgetésekkel párosult, amelyek a magyar külpolitika olasz és német kapcsolatait il­ letően adtak útjelzőket azon túl, hogy a katonadiplomácia a maga sajátos eszközeivel ajánlásai egy részét meg is valósíthatta. A vezérkar külpolitikát érintő tevékenységének legjelentősebb összetevőit a német és az olasz partneri kapcsolatok alakították: e kapcsolatokban a nehézségek következ­ ményei könnyebben váltak áthidalhatókká, mint a külügyek területén. Érdekes: a német és a magyar vezérkar kapcsolatainak elmélyítése időben egybe­ esett a kormányképességű magyar jobboldal kapcsolatteremtő törekvéseivel.31 A két vezérkar között megállapodás jö tt létre a Csehszlovákia ellen irányuló együtt­ működés formáiról, amely több tekintetben előre jelezte a magyar revíziós törekvések német támogatásának későbbi korlátait is.32 A harmincas évek első felében egyébként a magyar vezérkar - előnytelen eszközök alkalmazásával - maga is elősegítette, hogy a partneri kapcsolatok a magyar fél számára alárendelt jellegűekké váltak. Ezt pedig ké­ sőbb már a magyarok kiszolgáltatottsága váltotta fel. Mutatta ezt azoknak a német közléseknek a tudomásulvétele, amelyekben a német külpolitika már a magyar külpo­ litika céljait is keresztezte, s csupán manőverezett a magyar aggályok eloszlatására. A német—magyar vezérkari kapcsolatok alakulására jellemző az a módosulás, ami négy hónap alatt ment végbe a magyar vezérkar főnökének véleményében 1935-ben. Ez év márciusában Somkuthy, a vezérkar főnöke ugyanis még arról beszélt a budapesti 47

osztrák katonai attaséval, hogy a német politika veszélyeket rejt a magyar törekvések számára, berlini tárgyalásait követően pedig már így nyilatkozott az osztrák ezredes­ nek: „a magyar külpolitika törekvése a jövőben is az marad, hogy megértést hozzon létre Berlin, Bécs, Róma, Varsó és Budapest között azzal a céllal, hogy ezek az álla­ mok közösen készüljenek fel egy olyan háborúra, amelyben Csehszlovákiát gyorsan ki­ kapcsolják” .33 Ez pedig nem volt más, mint a német álláspont - bár még mindig nem maradéktalan —elfogadása. Hasonló gyorsasággal változott a vezérkar hadműveleti osztályának a véleménye is: előbb azt javasolták a miniszterelnöknek, hogy katonai megállapodást kell létrehozni Olaszországgal, majd úgy vélekedtek, hogy az olasz külpolitika nem sok segítséget nyújthat Magyarországnak, tehát Németországhoz kell fordulni.34 A magyar vezérkar ajánlásaiban az Olaszországtól való távolodás és a Németország­ hoz való közeledés azonban a 30-as évek közepén — sőt később sem nagyjából 1940ig - még nem vált egyértelművé, de ez utóbbi erőteljes meghatározójává lett annak a hullámvonalnak, amelyhez később olyan események is impulzusokat adtak, mint az olasz hadsereg sikertelensége a spanyol polgárháborúban és a német villámháború ered­ ményei 1939 őszén Lengyelországban. A német és a magyar vezérkar kapcsolatainak a katonai vezetés nézeteire és a kato­ nadiplomáciára gyakorolt hatása, illetve ezek komplex befolyása a külpolitikára szinte meghatározóvá vált. Ezt egyrészt elősegítette, hogy a vezérkarok együttműködése már 1933 előtt olyan jellegű volt, hogy azt minden nehézség nélkül folyamatossá lehetett tenni az új típusú katonai és politikai összeköttetések számára. Másrészt a két ország katonai vezetésében a politikai jellegű kapcsolatokat zavaró tényezők nem jelentkez­ tek. M egfogalmazhatnak tűnik: a német és a magyar katonai kapcsolatok tartalma több tekintetben előzetesét adta a politikai kapcsolatok későbbi alakulásának. A külpolitikát befolyásoló olasz—magyar katonai kapcsolatokban a vezérkarok együttműködése nem vált olyan mértékűvé, mint a németek esetében. A magyar kato­ nadiplomácia kevésbé önállósította magát — legalábbis a harmincas évek közepéig. A zavaró tényezők között pedig arra lehet utalni, hogy a német és a magyar vezérkar kapcsolatainak volt egy kifejezetten tendenciát alakító olasz relációja. Ami a két ország katonai hírszerzési kapcsolatait illeti, ezek nem voltak sem olyan régi keletűek, sem olyan mélyek, mint a német vezérkar esetében.35 Egy 1935. március 18-án a vezérkar 2. osztályán készített elemzés következtetése felvetette, hogy meg kellene szakítani a hírcserét az olasz partnerrel.36 Az 1935-ös megbeszélések után pedig a magyar katonai hírszerzés vezetője az olasz külpolitika ma­ gyar kapcsolatainak érdektelenségét hangsúlyozta.37 Nem érdektelen, hogy a magyar vezérkar - nemzetközi konfliktust feltételezve hadászati értelemben számolt az olasz haderőnek nem csupán támogatásával, de ma­ gyar területen való alkalmazásával. Ez azonban igény maradt: nem sikerült olyan olasz egyetértést létrehozni, amely hadműveleti egyeztetéshez vezetett volna.38 Nehézséget okozott az olasz és a magyar vezérkarok kapcsolataiban, hogy fokozatosan nagyobb mértékűvé vált a német kapcsolatok konspirálása az olaszok előtt, mint ennek a viszo­ nossága.39 Ennek aztán a következményei is létrejöttek: a német vezérkar jelentős, Olaszországot érintő információkkal látta el magyar partnereit.40 A logikus folytatás

48

sem maradt el: 1935 májusában kényes kérdés elé került a magyar vezérkar. Az olaszok katonai vonalon akarták tisztázni, hogy Magyarország milyen magatartást tanúsít, ha Olaszország és Németország között fegyveres konfliktus tör ki. A vezérkar főnöke vá­ laszként olyan értelemben utasította a római magyar katonai attasét, hogy olyan köz­ léseket tegyen, amelyekből az olaszok Magyarország semlegességére következtethet­ nek.41 Az olasz-magyar katonai kapcsolatok vezérkari indíttatású külpolitikuma nem mu­ tatta azokat a sajátosságokat, amelyek a német vezérkarral elmélyített együttműködést jellemezték. Olaszország esetében a katonapolitika és a katonai vezetés lépései nem egészítették ki a külpolitikát, csupán részei voltak annak, amely a két ország kapcso­ latait általánosabb értelemben is alakította. Fontos azonban, hogy az olasz-magyar ka­ tonai kapcsolatokat megterhelő tényezők kivédése a vezérkar részéről fokozott né­ metorientáció keresésében és megtalálásában ju to tt kifejezésre. Abban pedig, hogy a Németországhoz való közeledés és az Olaszországtól való távolodás nem vált befejezett folyamattá, ismét a magyar katonadiplomácia és a vezérkar alárendelt pozícióit véljük felfedezni. A magyar vezérkar külpolitikát érintő magatartása másként alakult konfrontációs helyzetekben. Jugoszlávia, Csehszlovákia és Románia, de a Szovjetunió esetében is elsődlegesen ezt az jellemezte, hogy a vezérkar információkhoz kívánt jutni még a külpolitikai érdekek veszélyeztetése árán is, mint pl. Marseille esetében. A Jugoszláviával kapcsolatos magyar katonai magatartás egyik legszembetűnőbb megnyilvánulása volt, hogy a vezérkar a külügyminisztérium dezinformálására tett kí­ sérleteket: Jugoszláviában csendes mozgósítás megy végbe.42 Tették ezt akkor, ami­ kor a kiutasítás előtt álló belgrádi magyar katonai attasé jelentései az ellenkezőjéről győzhették volna meg a vezérkar főnökét.43 A vezérkarnak a külügyminisztérium dezinformálására irányuló szándékát egyéb­ ként a horvát emigrációval létrejött kapcsolatok motiválták. A helyzet azonban nem volt egyértelmű, mert a külügyi tárca is adott olyan híreket a vezérkarnak, amelyek közvetlenül az emigráció vezetőitől származtak.44 A vezérkar külpolitikát befolyásoló tevékenysége Jugoszlávia esetében markánsan nyilvánult meg: olyan eszközöket vett igénybe, amelyeket más esetben alig alkalmaz­ hatott. Mindezek közvetve ellentmondásba kerültek a vezérkar német kapcsolataival: a katonai vezetés német orientációját olyan eszközökkel is lehetett némileg ellensú­ lyozni, amelyek következményeikben alig különböztek a német kapcsolatokban rejlő veszélyektől. A Csehszlovákiát és a Romániát érintő lépésekben a vezérkar külpolitikát befolyá­ soló szándékai nem jelentkeztek olyan konkrétan, mint Jugoszlávia esetében, és az igénybe vett eszközök sem utaltak arra, hogy azok külpolitikát alakító tényezőkké válhattak volna. Közös volt egyébként a kisantant mindhárom államával szembeni ma­ gyar katonai magatartásban, hogy ha nem is napi változatban, de általában fedte a ma­ gyar külpolitika céljait. így a külpolitikát befolyásolni kívánó katonai szándékok ele­ ve kisebb térre korlátozódtak. A magyar vezérkar Szovjetuniót érintő érdeklődésének motivációja részben eltért attól, ami a kisantantállamokkal kapcsolatos információszerzésre vonatkozott. Az el­ 49

lenforradalmi magyar államberendezkedés jellegéből következően a Szovjetunió viszo­ nyainak felderítése elsősorban belpolitikai igényből táplálkozott, amely még a születő ellenforradalom jellemzőivel is megőrizhette folyamatosságát. E törekvés szűkebb ér­ telemben a Szovjetunióban élő magyar emigrációról nyerhető információk szerzésében jelentkezett. A magyar vezérkar egyébként a Szovjetunióról igényelt információk tekintetében olyan hírcserekapcsolatokat tudott kialakítani, amelyek messze túllépték a magyar ka­ tonai hírszerzés reális lehetőségeit. A Szovjetuniót illető magyar katonai magatartást ezek ellenére sem tekintjük atipi­ kusnak, bár a vezérkar nagyobb mértékben alkalmazott a hagyományosabbaktól némi­ leg eltérő eszközöket. A vezérkar kevés és jelentéktelen hírhez ju to tt csupán, elemzé­ seit pedig politikai jellegű előfeltételezések tették alig felhasználhatóvá. A csupán a Szovjetuniót érintő információcserék pedig nyilván nem eredményezhettek olyan kap­ csolatokat, amelyek a már adott partneri együttműködést akár csak részleteiben is mó­ dosíthatták volna. Ebben a rendkívül sajátos helyzetben a vezérkar külpolitikát befo­ lyásolni kívánó szándékairól azért sem beszélhetünk, mert a Szovjetunió megítélését illetően — legalábbis politikai értelemben —alig volt különbség a kormány és a katonai vezetés között. Ha volt, akkor pedig a vezérkarnak még mindig reálisabb képe volt, el­ sősorban persze katonai kérdéseket érintő állásfoglalásai miatt. Egyedien alakult a katonai vezetés külpolitikát érintő funkciója a leszerelési konfe­ rencián. Javaslatait maga képviselte, de azokhoz mindig megszerezte a politikai vezetés támogatását. Egyedivé vált e keretben a vezérkar tevékenysége is: inkább döntéseket hajtott végre, mint ilyeneket kezdeményezett. A genfi általános leszerelési konferenciára utazó delegáció számára az utasításokat Gömbös, honvédelmi miniszter készítette el,45 de azt is körvonalazta a vezérkar had­ műveleti és anyagi osztályának adott parancsában, miként értelmezi az abszolút védel­ mi képességet.46 Másodlagos volt a vezérkar szerepe akkor is, amikor a katonai vezetés és az Apponyi Albert közötti konfliktust oldották meg.47 Bár a vezérkar szerepe a konferencia során nőtt, a döntéseket inkább a honvédelmi minisztériumban fogalmaz­ ták 48 legtöbbször személyesen maga a miniszterelnök.49 Még egy utalás: a leszerelési konferencián képviselt magyar állásponthoz való part­ nerkeresést a katonai vezetés eléggé autonóm módon oldotta meg. S amikor az esetek többségében még tájékoztatást sem adtak lépéseikről a külügyminisztériumnak — mindez ismét inkább a honvédelmi minisztérium, illetve Gömbös, honvédelmi minisz­ ter (majd kormányfő) aktusa volt.50 A katonai vezetés külpolitikát befolyásoló eszközökkel rendelkezett a Magyarország sérelmére és a magyar részről elkövetett határsértések kivizsgálásában. Monopolhelyze­ tet élvezett a tényállások megállapításában, és a külügyi igazgatás informálása során esetek többségében ajánlásokat is készített a diplomáciai reagálás általa helyesnek vélt mértékéről. E javaslatok elkészítésében a vezérkar vállalt nagyobb szerepet, a honvédel­ mi minisztérium inkább csak közvetítő feladatokat látott el.51 Hasonló volt a katonai részvétel a magyar részről elkövetett és diplomáciai kifogás tárgyává tett határsértések kivizsgálásában is - itt azonban a honvédelmi minisztérium szerepe megelőzte a vezér­ karét.52 A határsértésekkel kapcsolatos katonai magatartás a 30-as évek első felében nem 50

vagy alig adott keretet mindannak, ami az évtized utolsó éveiben napi gyakorlattá vált, pl. a román—magyar határon. A 30-as évek második felében - főleg a külpolitikai helyzet átalakulása miatt - a magyar hadsereg részben új viszonyok között gyakorolhatta politikai funkcióit. A jogi­ lag is megteremtett katonai egyenjogúság és annak egyik következménye, a honvédelmi törvény, a győri program és annak végrehajtása, az első bécsi döntés és a kárpátaljai ak­ ció, de mindazok, amelyekkel a politikai vezetés elősegítette az államszervezet militarizálását, hozzájárultak, hogy a katonai vezetés önálló akciói mellett politikai pozícióit is javítsa a döntési mechanizmusban. Ami megvalósult, az még mindig meglehetősen távol állt egy katonai diktatúrától, de a hadsereg politikai funkciói —akár a 30-as évek köze­ péhez képest is — néhány területen csupán körvonalaiban emlékeztettek a korábbiak­ ra. E folyamatokban egyre nagyobb súlyt kapott a vezérkar: a főparancsnoki funkciói megszüntetésével a vezérkar főnökének hatáskörébe került a kiképzés, s a karhatalom alkalmazása is.53 A kivételes hatalom közvetlen előzményei — a visszacsatolt területeken létrehozott ideiglenes katonai közigazgatás, a kormánnyal párhuzamosan ismét működő Legfel­ sőbb Honvédelmi Tanács, az ún. országmozgósítás, ezen belül az iparmozgósítás, a kö­ telező munkaszolgálat és a zsidó lakosság megkülönböztető kezelésének összekapcsolá­ sa, de magának a honvédelmi törvénynek keletkezése is — utalhatnak arra, hogy a fel­ hatalmazást nyerő kormány a törvényhozástól és a törvényhatóságoktól megszerzett funkciókon osztozni volt kénytelen a katonai körökkel.. Ez időnként és egyes esetek­ ben akár a kettős hatalom sajátosságait is megteremthette.54 Fontosnak tartjuk: a ki­ vételes hatalom birtokosa a 30-as évek végén Magyarországon nem csupán a kormány volt. Az államstruktúra militarizálása olyan helyzetet terem tett, amelyben a katonai vezetéstől egyre nagyobb mandátumot nyerő és ezt kiterjesztően értelmező vezérkar egyes esetekben magához ragadhatta a kivételes hatalmat, és hasznosíthatta az államszervezet militarizálásának következményeit. Mindezt bonyolítja azonban, hogy a kivételes hatalom egyes esetekben a katonai vezetéssel szemben is alkalmazható volt, amely egyben ennek viszonosságát is meg­ teremthette. Kötélhúzás közepette zajlott az ún. honvédelmi törvény — a későbbi 1939:2.tc. — előkészítése, amelyben a vezérkart egyértelműen képviselő honvédelmi minisztérium jelentős sikereket ért el a politikai tényezőkkel szemben.55 A törvény végrehajtási uta­ sításának elkészítése pedig újabb alkalmat adott a honvédelmi tárcának és a vezérkar­ nak, hogy elképzeléseiket az értelmezés eszközén túl is kifejezésre juttassák.56 A honvédelmi törvény legitimizálta a politikailag felújított Legfelsőbb Honvédelmi Tanácsot: operatív szervét, az ún. vezértitkárságot 1938. szeptemberben hozták lét­ re.57 A Legfelsőbb Honvédelmi Tanács — amely a katonai vezetéssel, gyakorlatilag a vezérkar főnökével kibővített kormány volt — ügyvitelét illető szabályozás elkészítése egyébként ismét kötélhúzáshoz vezetett. A vezérkar hadműveleti osztálya a vezérkar kiváltságait még a Legfelsőbb Honvédelmi Tanáccsal szemben is meg akarta őrizni, így p l . ......az idegen hatalmak fegyveres erejének alkalmazásával kapcsolatos konkrét elő­ munkálatok és az együttesen folytatandó hadműveletek tervezése és végrehajtása te­ rü le té n ...”,58 amelyből végül kompromisszum lett.59 Ez azonban még mindig túllé­ 51

pett a honvédelmi törvény rendelkezésein. Nyilván nem jogszabályszerkesztési gondat­ lanság volt, hogy a kompromisszumos döntés a Legfelsőbb Honvédelmi Tanácsot kor­ mányként értelmezve, a minisztertanácsot a Tanács döntéseinek megvalósítójaként em­ lítette, míg egy másik helyen arra utalt, hogy a Tanács határozatait minisztertanácsi ha­ tározatoknak kell tekinteni.60 Mindezekkel szemben viszont a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács konkrét működése arra utal, hogy az ügyviteli szabályzatban a törvény rendelkezéseivel szemben megfo­ galmazott hatáskörbővítés —legalábbis 1940-41-ig —nem valósult meg.61 Bár a vezértitkárság egyes esetekben a Tanács rovására bővítette funkcióit, a Tanács elé kerülő ügyek természete nem változott: azok beilleszthetők voltak a katonai és az országmozgósítási rendelkezések kereteibe.62 Mindezeknél jóval egyszerűbben és a vezérkar dominanciája mellett ment végbe azoknak a döntéseknek a meghozatala, amelyek a visszacsatolt Felvidéken létrehozan­ dó katonai közigazgatás jellegét voltak hivatva megállapítani. Az 1938:24.tc-ben nyert felhatalmazását a kormánynak meg kellett osztania a kato­ nai közigazgatással, amellyel viszont a vezérkar főnöke rendelkezett. A katonai közigazgatás számára Imrédy miniszterelnök a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács elnökeként készített ugyan irányelveket,63 ezek azonban kizárólagosnak minő­ síthető jogkört biztosítottak a katonai közigazgatást harmadfokú hatóságként vezető vezérkar főnökének. Az irányelveket aztán a vezérkar főnöke, Werth Henrik egyszerűen kiegészítette. 1938. november 2-án, a katonai közigazgatás feladatköréről készített döntése olyan te­ rületeken jelölt meg feladatokat, amelyek a katonai közigazgatás tevékenységének poli­ tikai tartalmát érintették. így félreérthetetlenül fogalmazta meg, hogy a visszacsatolt területen a közszolgálatból azonnal el kell bocsátani a „nemzethűség” szempontjából kifogás alá esőket, azokat pedig, akik a csehszlovák' köztársaság idején „nem magyar történelmi területekről” települtek át, az ország területéről la kell utasítani. A vezérkar főnöke hangsúlyozta, hogy ezekben az ügyekben semmiféle fellebbezésnek nincs he­ lye. Werth az internálás eszközének igénybevételénél is szinte korlátlan lehetőséget biz­ tosított a katonai közigazgatás számára.64 Bár a vezérkar több ízben parancsformában utalt az egyéni akciók elkerülésének fontosságára, ezekre a katonai közigazgatás lehetőségei ismételten alkalmat szolgáltat­ tak.65 Megfogalmazhatnak véljük: a Felvidék visszacsatolását követő néhány intézmény kialakításában a kivételes hatalom eszközével a vezérkar a közigazgatás révén nagyobb szerepet vállalt, mint a felhatalmazás közvetlen kedvezményezettje, a kormány. Kárpátalja megszállását követően viszont a katonai közigazgatás távolról sem já t­ szott olyan meghatározó szerepet, mint az első bécsi döntés után. A szabadcsapatok to­ borzása és beszivárgásuk előkészítése sem volt önálló akció a katonai vezetés részéről, bár említésre érdemes, hogy egyes alakulatok a megszállást követően is különítmény jellegű tevékenységet folytattak, alárendelésük több vonatkozásban is bizonytalan volt.66 A katonai közigazgatás felett Kárpátalján a kormányfő és a kormány közvetlen fel­ ügyeleti jogot alakított ki.67 Ennek ellenére a minisztertanács 1939. április 25-én el­ határozta, hogy „ ... Kárpátalján a katonai közigazgatást sürgősen meg kell szüntetni” .68 52

A felügyeleti jogkör közvetlen megteremtésével a politikai vezetés némileg mérsé­ kelhette a vezérkar és a katonai közigazgatás meghatározó hatását. Végül azonban az, hogy az igazoló eljárások lefolytatása hasonlított a Felvidéken történtekhez, a belügy­ miniszter javaslatára a kormány egyedileg rendezte az állambiztonsági és idegenrendé­ szeti kérdéseket. Az ígért, ám meg nem valósított autonómiát helyettesítő struktúra a kormányzói biztossal e terület olyan integrálását eredményezte, amely végső hatá­ saiban alig kamatoztatta a vezérkar és a katonai közigazgatás nemcsak politikai érte­ lemben vett felügyeletét.69 Az államszervezet militarizálásának és a kivételes hatalomnak igen összetett kapcso­ latrendszerében jelentkező folyamatok mellett a vezérkar és a belügyi igazgatás szervei között fennálló kapcsolatok is átalakultak. A 30-as évek első felének jellemzői mellett új dimenziókat kapott a katonai szervek nyomozó és ítélkező tevékenysége, szélesedő áttételeket eredményezett az ún. kémel­ hárító funkciók gyakorlata és a legkülönbözőbb céloknak megfelelni kívánó priorálás! tevékenység. A katonai szervek nyomozó és ítélkező tevékenységét átmenetileg az tette teljessé, hogy az első bécsi döntés és a kárpátaljai akció végrehajtása során létrehozott katonai közigazgatás fennállása alatt a többször megtorlás jellegűvé vált bűnüldözést és bünte­ tő igazságszolgáltatás a hadsereg gyakorolta, a legtöbb esetben oly módon, hogy az csu­ pán ellentmondásosan felelt meg az eleve átmenetinek szánt funkciók követelményei­ nek.70 A megtorlás igénye főleg abban fejeződött ki, hogy a katonai szervek polgári személyek ellen, a bevonulás előtt elkövetett cselekményekért indítottak eljárást, amelynek jogellenessége nyilvánvaló volt.71 Nagyobb politikai tartalmat hordoztak azok a perek, amelyeket a bécsi döntést megelőzően elkövetett hűtlenségi cselekmé­ nyek miatt indítottak a bevonulás után.72 Ami pedig a katonai nyomozó és ítélkező szerveknek a hűtlenséggel kapcsolatos te­ vékenységét illeti, a 30-as évek második felében, különösen pedig az évtized végén a korábban egyedinek minősülő sajátosságok már tendenciát mutattak. A honvédtör­ vényszékek — legtöbbször a vezérkar főnöke ügyészének kezdeményezése után — sú­ lyos ítéletekkel toroltak meg olyan cselekményeket is, amelyek súlytalansága az íté­ letek indoklásaiból is felismerhető.73 Változatlanul feltűntek — de már nagyobb mértékben —a hűtlenségi perek gyakor­ latában a személyes indítékok.74 A vezérkar 2. osztályának elhárítói pedig ismételt kí­ sérleteket tettek, hogy a hűtlenségi perekben a büntetőeljárás garanciális intézményeit üres formalitássá tegyék.75 A katonai személyek ellen folytatott eljárásokban a jogi megoldások hozzávetőle­ ges változatlansága mellett az újdonságot a politikai tartalom hordozta. A katonai szer­ veknek gyakran kellett fellépni a rendkívül sajátosan jelentkező jobboldali megnyilvá­ nulásokkal szemben. Feltűnt ez az ún. kormányzósértési perekben is.76 A szélsőjobboldali megnyilvánulások elbírálása egyébként ritkán ju to tt bírói szakaszba, többségük a parancsnokok fegyelmi fenyítő jogkörében intéződött el még akkor is, ha ellenük büntetőeljárás indult. A katonai szervek szélesedő nyomozó és ítélkező tevékenysége mellett új áttételek kialakítását tette lehetővé a katonai vezetés, illetve a vezérkar számára a kémelhárítás is. A VKF-2-D. a vezérkar főnökétől szinte teljes felhatalmazást kapott a hadseregben, 53

elérve a családi élet, a nevelés szféráit. A VKF-2-D. megkapta a jelentéseket az üzemi balesetekről, preventív eszközöket alkalmazott a szabotázscselekmények megakadá­ lyozására, nyomozó tevékenysége - ismét preventív értelemben - offenzív funkció­ kat is érintett.77 Bővültek a VKF-2-D. feladatai a priorálásokat illetően is, bár a ko­ rábbiaktól némileg eltérően e funkciók elsősorban a behívandók alaposabb megszűré­ sére irányultak.78 A hadsereg, illetve a vezérkar belpolitikai feladatainak érvényesítése szempontjából ha nem is döntő és meghatározó, de igen fontos momentummá vált a tisztikar egy ré­ szének erős jobbra tolódása a 30-as évek második felében. Finomíthatja e folyamat vizsgálatát, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a szélsőjobboldal milyen eszközöket vett igénybe a fegyveres erők befolyásolásában és maga a katonai vezetés hogyan ítélte meg mindezeket. Reakciói többször is ellentmondásokat tartalmaztak. Werth, a vezérkar fő­ nöke beosztásának átvételekor pl. azt hangoztatta, hogy a vezérkari tiszt pártpolitikai elveket nem vallhat. Három hónappal később a korábbiak megismétlésével nézte el, hogy a vezérkari tisztek a politikai pártok céljait figyelemmel kísérjék.79 A második világháborút megelőző években is kiegészítő jellegű maradt a katonai kö­ rök cenzúra tevékenysége. Némileg bonyolította viszont a helyzetet, hogy a szélsőjobboldal sajtóját akkor kellett figyelembe venni, amikor a hadsereg tisztikarának és rész­ ben felsőbb vezetésének jobbra tolódása ezt a funkciót többszörösen is ellentmondá­ sossá tette. A katonai körök cenzúratevékenysége annak ellenére jelentős szerepet ját­ szott a hadsereg belpolitikai tevékenységében, hogy közvetlen döntéseket nem hoztak. Közvetve azonban mégis részeivé váltak annak a sajtópolitikának, amely már a gombosi megnyilvánulásokat is —jobbról —módosította. A 30-as évek második felében bekövetkezett változások természetesen a külpolitika befolyásolására is —vagy ennél lényegesen többre —kedvezőbb lehetőségeket kínáltak. Ezeket a katonai vezetés azonban nem használta ki egyértelműen. Magatartásában a politikai vezetés iránti közömbösségtől a külföldi partner előtti ellentmondásig a leg­ különbözőbb kezdeményezések és reagálások felfedezhetők. A kétoldalú partneri kapcsolatok számára a Berlin—Róma tengely kialakulása elő­ nyös volt, bár a hagyományosnak tekinthető együttműködés sem olasz, sem német vi­ szonylatban nem bővült új elemekkel. Ebben az is közrejátszott, hogy a vezérkar főnö­ ke külpolitikát érintő aktusainak végrehajtását többször nem bízta már a hírszerző osz­ tályra. A konfrontációs magatartások eseteiben — Csehszlovákia, Románia —a krízisekkel kapcsolatos intézkedések politikai ellenőrzése sok tekintetben megkerülhetővé vált, bár ennek érvényesítése nem volt általános. Úgy tűnik, hogy a katonák elképzeléseik megvalósítását legtöbbször csupán a politi­ kai vezetés kapacitálásával, kompromisszumok elérésével sürgethették. Ami mégis új volt a német—magyar katonai kapcsolatokban, azt leginkább a had­ műveleti egyeztetések formálták. Nagyobb hatással volt azonban a vezérkarok együtt­ működésére, hogy a magyar külpolitika ismételt igényeire való német politikai reagálá­ sok olyan értelemben érintettek katonai kérdéseket, hogy ezekben még a vezérkar fő­ nökének —egyébként növekvő —teljes önállósága sem valósulhatott meg. Nem volt változás a 30-as évek elejéhez képest abban, hogy a magyar katonai veze­ tés változatlanul szemet hunyt a kapcsolatokat most már nem csupán politikai, de ka­ tonai értelemben is zavaró tényezők felett. 54

E rendkívül bonyolult kép ellenére úgy véljük, hogy a német-magyar katonai kap­ csolatok külpolitikát befolyásoló jellege a korábbiakhoz képest alig változott, lényegé­ ben a háború előestéjén is az alárendeltség kényszerű elfogadása jellemezte. Sajátosan mutatkozott meg ez az olasz katonai kapcsolatok ismételt szorgalmazásá­ ban is. A magyar vezérkar az újabb és újabb kiábrándulások után80 tért vissza Rómá­ ba és igyekezett mindazt ellensúlyozni, amitől a német szándékok következtében esett el. A magyar vezérkar és a katonadiplomácia számára Olaszország úgy maradt partner, hogy az egyéb lehetőségek — Németország politikai problémáktól kísért támogatása mellett —változatlanul kizártnak tűntek. A némileg új momentumokat — konkrét olasz katonai támogatás — inkább a nem­ zetközi válságok alakították és kevésbé a kapcsolatok mélysége. Ami inkább igénybevehetővé vált, azt az olasz külpolitika formálta, távol a katonai vonatkozásoktól. Ez egyben az olasz támogatással számolni kényszerülő magyar igények teljesítésének ha­ tárait is jellemezheti. A korábbiaktól eltérően alakulhatott viszont a vezérkar külpolitikát érintő tevé­ kenysége konfrontációs helyzetekben. A 2. osztály naponként készített összefoglalói és helyzetjelentései, a magyar részről és a Magyarország terhére elkövetett határsértés kivizsgálása és megítélése, illetve a reagálás mértékének kialakításában játszott funkció olyan lehetőségeket kínált, amelyek révén a hadsereg vezetése szándékait is megfogal­ mazhatta. Mindez fejlődést is m utatott: a vezérkar a külpolitika befolyásolására a leg­ több ilyen jellegű eszközt a Romániával kapcsolatos válságok idején vette igénybe - a vezérkar összefoglalóinak és helyzetjelentéseinek nem csupán tudatos, de szándékos dezinformációi manipulációs szándékot rejtettek.81 A vezérkar történetének legérdekesebb fejezete nyilván az 1939 és 1945 közötti időszakot öleli fel. Kétszer — 1941. júniusban és 1944. október 15-én — aktív szerepe volt sorsdöntő válaszok megadásában, egyszer - 1944. március 19-én — a nem tevés létrejöttében. A politikai vezetést német katonák előtt bíráló magatartásával pedig részt vállalt an­ nak a német döntésnek alakulásában, amely Magyarország megszállásánál eleve számolt a magyar katonai vezetés aktív és a hadsereg passzív támogatásával.. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a második világháborús évek Magyarországa ka­ tonai diktatúra lett volna. A kérdések árnyaltabb válaszokat várnak. Ezek megadására azonban egy későbbi tanulmányunkban szeretnénk vállalkozni.

Jegyzetek 1Hadtörténeti Intézet Levéltára (Továbbiakban: HIL) Vezérkari Főnökség. (Továbbiakban: VKF) 1920.11.; Honvédelmi Minisztérium. (Továbbiakban: HM) 1920.eln.A.1.637. Berzeviczynek, a vezérkar főnökének a hadügyminiszterhez intézett állásfoglalása: V K F 1920.27. 2HIL VKF 1920.13. 3 A Fovezerseg egyes csoportjait egyszerűen átvette a vezérkar, így pl. a hadműveleti és nyilván­ tartó csoportot. A Fővezérség keretébe helyezett osztályok közül csak a kisebb jelentőséggel bírók kerültek a honvédelmi tácához. HIL VKF 1920.10.

55

4 H1LVKF 1921.39.361-364.

5H1L VKF 1921.38.113-114. 6HIL Budapesti Katonai Körletparancsnokság.eln.1920.23. 7 4710/1920. ME szjr. Budapesti Közlöny, 1920-június 13. 8HIL H M 1920.eln.C.20.342.,eln.C.33.350-257.,822-823.-Magyarság,1920.november 25. 9105 447/eln.C.1921. - HIL H M 1921.eln.C.3.1288-1314. eln.C.5.314-323. *®Ezek közé tartozott a kapcsolatok felvétele a Ludendorff köré csoportosuló német jobboldallal. Horthy Miklós titkos iratai. Bp. 1962. 33-39. - HIL VKF 1920.24. 1920.25. 1920.26. - L'Hu­ manité, 1920.december 11. - Le Journal, 1920. december 12. - Le Matin, 1920. december 30. — A bajor kapcsolatok a katonai vezetés gátlástalanságát példázták: az irrealitások talaján tettek kí­ sérleteket kapcsolataik hasznosítására. Megmutatkozott ez a gátlástalanság abban is,hogy a vezér­ kar kidolgozta a csehszlovák állam megtámadásának tervét. A vezérkar iratanyaga világosan szól azokról a politikai és katonai természetű intézkedéstervezetekről, amelyek ahhoz kapcsolódtak, hogy csehszlovák területen kommunista mozgalmak keletkeznek, s a magyar hadsereg erre való hivatkozással lépi át a békeszerződésben megállapított határokat. A vezérkar blankettát készített, amely az antanthoz intézendő jegyzék tervezetét tartalmazta, majd így folytatódott: „...egyide­ jűleg a csehek által megszállt területek lakosságától alábbi kérelmek érkeztek...” - s üres hely következett. - HIL VKF 1920.11. U PI. HIL VKF 1921.34. 1^Országos Levéltár (továbbiakban: OL) K.149.Belügyminisztérium (továbbiakban: BM) 153.1933— 6-3106. 13OLK.149.BM 156.1934-2-8467. 14OL K.149.BM 138.1932-1-8861.,146.1932-6-7099., 1932-6-65 260. - Egy csendőrjelentés véleményezése során fogalmazódott meg: a vezérkar 2. osztálya, illetve ennek defenzív alosztálya csak akkor foglalkozik kommunistaügyekkel, ha a tényállás katonai természetű.HIL H M 1936.eln. A.I. 2442.108 167. 15OL K.149.BM 160.1934-6-2085., 146.1932-6-10 084., 1932-6-7., 1932-6-9 777., 19326-10681. '^OL Filmtár.7928. Az 1931. február 20. és március 5. között tartott koronatanács jegyzőkönyve. 17HILVKF 1933.3.146.136 121. 18HIL VKF 1933.1.132.105 405. 19HIL H M 1930.eln.1.1639. - VKF 1930.1.92. HIL VKF 1933.1.133.105.513. - önmagában is érdekes, hogy Gömbös miniszterelnökként csak 1935-ben vállalkozott korábbi elképzeléseinek megvalósítására.OL K.149.BM 171.1935-7-sz.n. 21HILVKF 1935.1.168.105 518. 22HILVKF 1936.1.182.105 176. 23 Ezt egyébként az is elősegítette, hogy a második Gömbös-kormány bukása hagyományosabb po­ litikai eszközökkel ment végbe, mint amelyeket a miniszterelnök alkalmazott és megengedett. An­ tal István emlékiratai. Történettudományi Intézet Archívuma.12-16.,38.,152-154.,197-302., 447-448., 473-474.,540-549.,622-626.,633-639. - Bethlen István gróf beszédei és írásai. III. Bp.1933.1.4-8.,12. - Klebelsberg Kunó: Neonacionalizmus. Bp.é.n. 30— 35.,120-126.,151. OL K.149.BM 162.1934-7-5 973. - 8 órai Újság.1935.február 23., 26., december 3. - Képvise­ lőházi Napló.1936. május 5. 24 A VKF-2-D - ideértve a vegyes dandárok sajtóelőadóit is - által letartóztatottak száma 1934-ben 89 volt, 1935-ben és 1936-ban 135-re, illetve 142-re nőtt. Zömüket a kisantant államok javára 56

végzett kémkedéssel vádolták. HIL VKF 1937.1.189.2329.,HM 1938.eln. 13.2913. 2 172.

25 A koncepciós elemeket tartalmazó eljárások lefolytatását nyomozati, de bírói szakaszban istöbb körülmény és tényező segíthette elő. Ezek közül különösen a defenzív szempontok hangsúlyozá­ sa válhatott felhasználhatóvá. HIL H M 1933.eln.13.2061. 8 268., 1936.eln.13.2534.25 190. A hadsereg főparancsnokának egy korábbi rendelkezése azt írta elő, hogy a defenzív szolgálatot teljesítő személyek nevét a periratokban nem szabad említeni. HIL H M 1936.eln.13.2534.100 573. 26 A katonai köröknek a sajtóval kapcsolatos tevékenységében fontos szerepet kapott a H M elnök­ sége és a miniszterelnökség sajtóosztálya közötti érintkezés. Ezt egy időszakban a két szerv veze­ tőjének személyes kapcsolatai határozták meg. Antal István és a két berlini akkreditálás között Magyarországon tartózkodó korábbi hírszerzőfőnök és későbbi quisling miniszterelnök, Sztojakovits Döme együttműködésében a katonai igények fokozott elismerését az a gyakorlat mutat­ ta, amely nem büntetőjogi, hanem közigazgatási eszközökkel érte el a sajtó megrendszabályozását. Antal: i.m. 73.,77.,98-lll.,162-163.,232-239., 550-558.,740.,897-898. - OLFilmtár. 984. Az 1933.február 10-én tartott minisztertanácsjegyzőkönyve. 985. Az 1934.deoember 4-én tartott minisztertanács jegyzőkönyve. - Képviselőházi Napló, 1935.május 28. 27P1.:HIL VKF 1933.2.143.122 474.. 1933.2.145. 124 470., 1934.2.154.118.395. 28H1LVKF 1933-34. A leszerelési konferencia gyűjtője. 137.9 150. 29HILVKF 1934.1.151.105 427. 30E jelentéshierarchia némi pontosítást kíván: az attaséjelentések informatív anyagát igen sokszor illegáliseszközök igénybevétele biztosította. 31OL Kozma-iratok.3.Adatgyűjtemény.l932.-HlL VKF 1932. 124.118 460. 32HILVKF 1932.2.125. 33Haus- Hof- und Staatsarchiv.Wien .Neues Politisches Archiv. Liasse Ungarn.7/1.484.K.20.676.,7/ 1.487-492.K.21.38-40. 34 „...világos, hogy Németország oldalán a helyünk, mert csak ittvárhatunk előnyöket”.HIL VKF 1935.1.169.9 010., 1935.1.170.9 205. 35

Hasonló véleményt vallott emlékiratában Hennyey Gusztáv is, aki éveken át a vezérkar 2. osztá­ lyának vezetője volt. Hennyey G.: Lebenserinnerungen. Mainz, 1975.25.,39. - Kitűnt ez a római magyar katonai attasénak adott utasításaiból is. HIL VKF 1932.2.125.

^ A véleménnyel a hadműveleti osztályon nem értettek egyet. HIL V K F 1935.2.171.119 539. 37HIL VKF 1935.2.175.124 139. 38 Az olasz partner a magyar feltevéseket csak olyan értelemben fogadta el, hogy „egy közös olasz-magyar vezérkari hadijáték keretében közös feltevés alapján megbeszélés tárgyává tétes­ sék a Jugoszlávia elleni hadművelet”.HIL VKF 1936.1.180.1 408. 39HIL VKF 1933.1.136.105 612. - H M 1935.eln.1.7288.127 010. - H M 1936.eln.B.7446.12 929.,105 446. — Kriegsarchiv. Wien,Bundesministerium für Landesverteidigung.1934. 28.4/ 6.4034. 1565. 40P1.:HIL VKF 1934.2.157.122 533. 41HIL VKF 1935.1.165.105 203. 42HILVKF 1933.2.138.118 511. 139.118 951. 633-16-5.

- O L K.63. Külügyminisztérium.Pol.124.19-

43HIL VKF 1933.2.139.119 379. 44HILVKF 1934.2.154.118 321. 4^H1L H M 1931.eln B.1788.106 135..107 789. - Az előzményekre lásd: Felsőházi Napló.1929. március 13.

57

^ H I L V K F 1931.1.106., VKF 1931.3.117. 47HILHM 1932.eln.B.1922. 48HILHM 1932.eln.I.1919. 49A magyar katonai vezetés nézeteinek politikumát a legjellemzőbben mégis a vezérkar főnöke fo­ galmazta meg: mindaddig nincs aggálya, amíg Genfben részletmunka folyik, és a tényleges tár­ gyalások a nagyhatalmak között folynak. Rőder Vilmos hangoztatta: csupán akkor lenne ok ide­ gességre, ha a közgyűlés határozott tárgysorozattal ülne össze, és színvallásra kényszerítené a ma­ gyar delegációt.HIL VKF 1933-34.1. A leszerelési konferencia gyűjtője.l37.sz.n. -uo.105 240. 50HILHM 1930.eln.B.1636. 51HIL VKF 1929.1.89. S2HIL H M 1936.eln.B.2446.13 976., 14 439. 53HIL VKF 1939.1.211.3 753., 3 754., 3 759., 1.212.4 004 54Horthy Miklós titkos iratai.I.m.238. ^5OL K.27.Minisztertanácsi jegyzőkönyvek.Xerox.196. - HIL VKF 1938.1.199.2 690. - H M 1938.eln,15.2 917. 44 000. - Képviselőházi Irományok.XII.329-353. - Felsőházi Irományok. IX.276-277. - A Törvényjavaslat képviselőházi és felsőházi vitája nem tekinthető érdeminek. - Képviselőházi Napló.l939.január 17-21.,24-27. - Felsőházi Napk5.1939.február 3.,4. 56A végrehajtási utasítás elkészítése során fogalmazódott meg, hogy az igazságügy-minisztérium­ nak „az elvi, jogi szempontokon kívül más egyéb szempontból való véleménynyilvánítását mel­ lőzni lehetne”.HIL H M 1939.eln.15. 3096. 47 700. 57 A vezértitkárság vezetője - tábornoki rangban — a vezérkar főnökének egyik helyettese lett. 1939:2.tc.3.§.(l)., HIL VKF 1939.1.210.3 728., 1938.VKF helyettese.205.725. 58OL K.150.BM 4480.XVIII.13.12 995. - 1939:2.tc.3-4.§. 59Uo. 60Uo. 61HIL VKF 1939.220.9 577., 1.213.3 824., 1.214.4 333. 62OL K.150.BM 4480.XVIII.13.12 995., - HIL VKF 1939.1.219. 5 042. - OL K.150.BM 4486. XVni-16-f., XVIIM6-e. 63HIL VKF 1938.VKF helyettese.205.757. 64Uo. 767. ^HIL Bp.I.vegyes dandár parancsnokság.Hadműveleti iratok.346.1938. október 22. 66HIL H M 1939.eln.A.I.3009.7 054. - V K F 1939.1.210.3 529. ®7OL K.27.Minisztertanácsijegyzőkönyvek.Xerox.200.1939.április 4. 68Uo. 1939.május 12. - HIL VKF 1939.1.213.4 200. 691939:6.tc., 7800/1939.ME sz.r. — Budapesti Közlöny, 1939. augusztus 20. - Kozma Miklós: Beszédek, cikkek, előadások, nyilatkozatok.Bp.1942.155., 207-208. — 6210/1939.M E sz.r. Budapesti Közlöny,1939.június 25., 10700/1939.ME sz.r. - Budapesti Közlöny,1939.november 29. - Az autonómiáról szóló törvémyjavaslat 1.: Képviselőházi Irományok.V. 347. - Az ezt he­ lyettesítő megoldásra: Budapesti Közlöny,1939.június 23. 6200/1939.ME.sz.r. 70HIL H M 1938.eln.13.2914. 56 854. 71381013/12.Hdm.VKF polg.r.I/5. - HIL H M 1939.eln.13. 3093 26 220. 72HIL H M 1938.eln.13.2913.91 678.

58

73HIL H M 1939.eln.13.3092.13 384. 74HILHM 1938.eln.13.2913.ll 909. 75H1LVKF 1938.1.199.2 551. 76HIL H M 1939.eln.13.316.405 186. 77HILVKF 1937.1.189..2391.2 400. -OLK.149.BM Res.189.1938-1-11316. 78HILVKF 1939.1.210.3 725. 79H1L VKF 1938.VKF helyettese.205.752. - VKF 1939.1.207. 3 095. 80 Ezek között a legjelentősebb a spanyol polgárháborúban harcoló olasz alakulatok sikertelensége volt.OL K.100. Szabó László katonai attasé iratai.l., HIL VKF 1937.1.190. 2 569. VKF 1937. 1.189.2 383. - OL K.63.Külügyminisztérium.Pol.216.1937-23-5-21-23. 81HIL VKF 1939.1.216.4 502.

59

FARKAS GÁBOR

ÖNKORMÁNYZATI TISZTVISELŐK KÉPZÉSE Á KOALÍCIÓS KORMÁNYZÁS IDŐÉN 1945-1948 Az új közigazgatás tisztviselőinek képzésére a belügyi kormányzat elsőízben 1945 nya­ rán tett lépéseket. A koalíciós pártok abban állapodtak meg, hogy a magyar közélet demokratizálása érdekében, illetve annak meggyorsítására a közigazgatásban is sze­ mélycseréket hajtanak végre. Szükség volt a képzésre azért is, mert az igazoló bizott­ ságok határozatai alapján eltávolított szaktisztviselők helyét képzett egyénekkel nehe­ zen tudták feltölteni. A pártok mindenekelőtt a tisztviselői kar társadalmi összetételét kívánták megváltoztatni azzal, hogy főleg munkások és parasztok képzésére töreked­ tek. A tömeges képzéssel a kormányzat főleg a gazdasági és a politikai élet területeire küldött vezető kádereket. Természetes, hogy a vezetőgarnitúra-cseréből a közigazgatás nem maradhatott ki. A vidéki magyar közigazgatás önkormányzati alapon szerveződött újjá 1945 első felé­ ben. Az újjáalakított önkormányzati egységekben a vezető tisztviselők legnagyobb ré­ szét leváltották. Az új főispánok a koalíciós megállapodásokat a tisztviselői kinevezé­ sek, illetve választások idején érvényesíteni igyekeztek. A vármegyékben az alispáni, a thj.-és a megyei jogú városokban a polgármesteri, a járásokban a főjegyzői státusokra új emberek kerültek. A községekben azonban elég sok régi főjegyző és körjegyző ma­ radt hivatalban.1 A csak néhány hónapja kezdődött új demokratikus államrendnek ek­ kor még nem volt elég ereje ahhoz, hogy a községi adminisztráció éléről eltávolítsa a régi szakembereket. A szakképzett tisztviselők hiánya az önkormányzatok egész vo­ nalán jelentkezett. Különösen a fogalmazói és a számviteli munkát végzők voltak ke­ vesen elsősorban a járási és a községi adminisztrációban.2 Az igazgatási tevékenység elsajátíttatásához a Szakszervezeti Tanács szervezésében már 1945 nyarán indult szaktanfolyam.3 A Szakszervezeti Tanács közigazgatási beve­ zető tanfolyamnak nevezte el azokat a kurzusokat, amelyeket a demokratikus igazga­ tási szervezetekben működő vagy majdan oda bekerülő egyének számára indított. En­ nek a tanfolyamnak azonban nem volt képesítő hatálya. Hallgatóikat ugyanis kizáró­ lag alapfokú igazgatási ismeretekre oktatták. A tanfolyam szervezésére az 1945. évi 10.070. sz. kormányrendelet alapján került sor. A rendelet ugyan lehetővé tette, hogy a közigazgatási bevezető tanfolyam hallgatója a Belügyminisztérium által kiküldött közigazgatási képesítő bizottság előtt alkalmassági vizsgát tehessen, de e lehetőséggel elég kevesen éltek. 1946 március végéig —a becslések szerint —mintegy ezer fő végez­ te el a Szakszervezeti Tanács által indított közigazgatási tanfolyamot, ám közülük önkormányzati állásba kevesen kerültek. Az itt végzett hallgatóságot a gazdasági, a társa­ dalombiztosítási, a kulturális, a politikai és a felsőbb államigazgatást végző szervek alkalmazták. Egyébként a koalíciónak a Szakszervezeti Tanács tanfolyamán képzettekkel szem­ ben fenntartásai voltak. Nemcsak a képzettség szintjét kifogásolták, hanem a hallga­ tóság társadalmi összetételét, politikai orientációját is. A koalíció nem kívánta, hogy 60

a magyar közéletben, főleg a vidék irányításában az önkormányzatokon keresztül szo­ ciáldemokrata túlsúly keletkezzék. Az is ismert volt, hogy ez a réteg főleg fővárosi vagy nagyvárosi népelemből állt, amely nem értette mega vidék problémáit. Ráadásul a tanfolyam hallgatóinak egy része a szakszervezeti mozgalomhoz csak 1945 tavaszán csatlakozott, más részének pedig a közigazgatási kérdésekhez alig volt köze. Egy jelen­ téktelen részről azt is megállapították, hogy deklasszált elemekből állt, akik ez úton igyekeztek szerencsét próbálni. Megjegyezzük, hogy a koalíciónak ezzel a deklasszált réteggel még a későbbiekben is volt gondja. Nyilvánvaló, hogy a koalíció a demokrati­ kus politikai tevékenységhez oly szorosan kapcsolódó önkormányzati élet vezetését nem bízhatta a politikailag bizonytalan elemekre. A Belügyminisztérium a Szakszervezeti Tanács által szervezett tanfolyam ellensú­ lyozására a községi közigazgatási tanfolyamok újjáélesztésére tett lépéseket, s 1946 ta­ vaszán Szombathelyen 60 fővel indított rövidített községi közigazgatási tanfolyamot. Erre a tanfolyamra 130-an jelentkeztek, akik közül 100-at fel is vettek. A hallgatók egy része az első két hétben belátta, hogy a tanfolyam anyagával nem képes megbir­ kózni, így a tanfolyam látogatását abbahagyta. 1946. szeptember 2-án újabb kurzusok indultak Szombathelyen 80, Nyíregyházán 71 hallgatóval, valamint Tatán is hasonlót szerveztek. E tanfolyamok mindössze há­ rom-három hónapig tartottak. A hallgatók többsége a Baloldali Blokk híve volt. A nyír­ egyházi hallgatóság pártmegoszlása a következő: MKP 29, SzDP 25, NPP 8, FKP 3, pár­ ton kívüli 6. A szombathelyi tanfolyam hallgatói a Belügyminisztériummal szorosabb kapcsolatban voltak. 1946. október 9-én a hallgatók olyan előadót kértek, aki a ké­ szülő közigazgatási reform kérdéseiről kimerítő tájékoztatást tud nyújtani. Amikor ar­ ról értesültek, hogy a belügyminiszter Szombathelyen látogatást tervez, őt kérték fel az előadás megtartására.4 A B-listázás folytán keletkezett tisztviselőhiányt és az újabb szükségletet további közigazgatási tanfolyamok szervezésével akarta enyhíteni a belügyi kormányzat. 1947. január 15-i kezdettel újabb három hónapig tartó közigazgatási tanfolyam indult a fővárosban, Nyíregyházán, Kaposváron és Szombathelyen. A tanfolyam szervezését 1946. november elején megkezdték. A szervezést a koalíciós pártok végezték el. Az MKP Központi Vezetőség Közigazgatási Osztályáról november 20-án ment utasítás e tárgyban a párt megyei bizottságaihoz. A levélben Deszkás János javasolta, hogy min­ den megye készítsen fel a tanfolyamra bizonyos számú hallgatót. A kiválasztásnál a pártszervezetek elsősorban a középiskolát végzett ifjakra építsenek, de számításba ve­ hetik azokat is, akiknek nincs középiskolai végzettségük, ám legalább egy esztendeig gyakornokként dolgoztak községi jegyzői irodában. A megyei bizottságok a tanfolyam­ ra 10-10 hallgatójelöltet választhattak ki, akik közül 5 került volna felvételre. A Közigazgatási Osztályra a javasolt hallgatók névsorát 1946. december 15-ig küldték meg a párt megyei bizottságai. E tanfolyamok hallgatóinak többségét önkormányzati alkal­ mazottak alkották, akik illetményüket továbbra is megkapták a megyei, a városi, a községi önkormányzatoktól. Megjegyzendő, hogy a hallgatóknak csak egy töredéke ke­ rült ki az ipari munkások köréből.5 A rövidített közigazgatási tanfolyam előtt felvételi vizsga nem volt. A belügyminisz­ ter azonban fenntartotta magának a jogot, kiket enged tanfolyamra. Például csak erő­ sen megszűrten kerülhettek ezekre a tanfolyamokra a bevezető közigazgatási kurzust

61

végzett hallgatók. A miniszter érvelése szerint a koalíció politikai meggondolásból most sem engedheti meg, hogy az önkormányzati életben a szakszervezeti mozgalom funk­ cionáriusai felülkerekedjenek.6 A közigazgatási tanfolyamon a következő tantárgyakat oktatták: 1. magyar közjog- és a közigazgatási jog; A közigazgatási rendészet elemei; —jogi alapismeretek: a bírósági szervezet, a pol­ gári eljárásjog és végrehajtási jog elemei; a gyámügyi igazgatás; a községek szervezete és működése, közigazgatási eljárás; községi háztartás; állami anyakönyvezés; pénzügyi közigazgatás; szakigazgatási kérdések: (földművelésügyi, népjóléti, vallás- és közokta­ tásügyi, ipar-, kereskedelem-, szövetkezet- és közlekedésügyi igazgatás); közigazgatási gyakorlat. A községi képesítővizsga írásbeli és szóbeli részből állott: írásbeli tárgyak a következők voltak, községek szervezete és működése, közigazgatási eljárás; községi háztartás; álla­ mi anyakönyvezés; jogi alapismeretek. Szóbeli vizsgát valamennyi tantárgyból tettek de tárgyanként csak egy-két feltett kérdésre várt feleletet a vizsgabizottság.7 A vizsgabizottság elnökből és két tagból állt. Az elnököt a belügyminiszter nevezte ki, két tagját pedig a tanfolyam előadói közül a tanfolyam igazgatója küldte. A képesítővizsgáról bizonyítványt állítottak ki, melyben a képesítés fokát is meg­ határozták. Ezek a következők voltak: kitüntetéssel képesített, jelesen képesített, jó eredménnyel képesített, és képesített. A bizonyítványt a tanfolyam pecsétjével látták el, és a vizsgabizottság elnöke és jegyzője írta alá.8 A Belügyminisztériumban a közszolgálati és tanulmányi osztály vezetője, Karcsay Sán­ dor fogta egybe a közigazgatási szaktanfolyamokat.9 Karcsay Sándor miniszteri osz­ tálytanácsos és Csizmadia Andor egyetemi magántanár, szociális felügyelő 1946 októ­ berében elkészítették Magyarország közigazgatása című kézi-, ill. tankönyvet, a „Közszolgálati Könyvei” sorozatban. A kézi- és tankönyvnek szánt kiadvány a közigazgatás új alkalmazottai számára ké­ szült, akik a felszabadulás előtt a hivatali hierarchiában vagy a közélet olyan szférájá­ ban működtek, ahol közigazgatási ismeretekre nem volt szükség. Az alapfokú közigaz­ gatási ismereteket azonban az önkormányzatokban a fogalmazási és a számviteli mun­ kát ellátó tisztviselőknek nélkülözni nem lehetett. A szerzők az említett tananyagban nem közöltek új közigazgatási elméleteket, ha­ nem rendszerezték a közigazgatástan és a tételes jog eredményeit. Ismertették a hatá­ lyos tételes jogot, melyhez hozzáfűzték a közigazgatástani vonatkozásokat. Új szem­ pontokat a szerzők a közigazgatási intézmények tárgyalásánál vetettek fel, csak utaltak a közigazgatási reform néhány ismert tételére. Ezzel a magyar közigazgatás megújulá­ sára való törekvését is szolgálták a szerzők.10 A sorozat elsődlegesen a 10.070—1945. M.E. sz. rendelet alapján szervezett képesítő tanfolyamok, a rövidített és a rendes községi közigazgatási tanfolyamok számára ké­ szült. Ezeket a tankönyveket jogi előképzettséggel nem rendelkező személyek számára készítették, és alkalmas segédeszközök voltak a közszolgálati alkalmazottak felkészü­ léséhez a vizsgára. A könyvek tartalmazták a demokratikus Magyarország jogszabályai­ nak sommás összefoglalóját is. A sorozatban a következő könyvek jelentek meg, illetve készültek el kéziratban 1946 végéig: 62

— A magyar alkotmány - Magyarország közigazgatása - Általános jogi ismeretek - A magyar magánjog, kereskedelmi jog, perjog és végrehajtási jog vázlata - Magyar büntetőjog és eljárás — A község — Belügyi és jóléti igazgatás — Rendészet — Pénz­ ügyi igazgatás - Közháztartástan — Gazdasági igazgatás - Hivatalszervezés és ügyvitel — Földművelésügyi, közellátási, ipari, kereskedelmi és közlekedésügyi igazgatás —Közigazgatási iratmintatár. A Belügyminisztérium közszolgálati és tanulmányi osztálya a szakigazgatási tisztvise­ lők, a hivatalszervezéssel foglalkozók és az ügyvitelt vivők számára további kötetek el­ készítését szorgalmazta. A tanfolyamot végzett jegyzők számára a belügyminiszter az alkalmaztatási tilalom ellenére lehetőséget adott elhelyezkedésre a közigazgatási pályán. Elrendelte, hogy a 200-878-1946. BM. sz. rendelettel szervezett rövidített községi tanfolyamon végzettek ideiglenesen az önkormányzati közigazgatásban státusba kerüljenek.11 A rövidített közigazgatási tanfolyam hallgatói fogalmazói (ügyintézői) állásokhoz jutottak a képesítő vizsga után, s legnagyobb részük a községi jegyzői, a járási főjegy­ zői hivatalokban. A tanfolyamon felkészített hallgatók ismeretének azonban több hiányossága volt. Megállapították, hogy az időközben 10 hetesre szűkült tanfolyamon a közigazgatás el­ méletét és gyakorlatát még alapjaiban sem lehet elsajátítani. A koalíció ezért azt köve­ telte, hogy az 1944 előtti egy esztendeig tartó tanfolyamok rendszeresítésére kerüljön sor. A belügyminiszter 1946-ban szabályozta a tanfolyamok rendjét. Előírta, hogy a képesítő tanfolyamnak két félévből kell állni. Az első félév október 1-január 31 kö­ zött a második február 15-június 1-ig tartson. Az első félévet kollokvium, a másodikat pedig a közigazgatási képesítő vizsga zárja le.12 Ebben a rendeletben szabályozta a mi­ niszter, hogy az 1946. május 1-én kezdődő tanfolyam első féléve összevont tananyag­ gal július 15-ig tartson. A továbbiakban azonban a Belügyminisztérium ragaszkodni próbált az egy évig tartó tanfolyamokhoz, és a középiskolai érettségi vizsgával - vagy azzal egyenértékűnek számító bizonyítvánnyal —rendelkezők felvételéhez. A jelentke­ zőket közismereti tárgyakból vizsgára kívánták bocsátani. Ezek tárgya: történelem, ma­ gyar irodalom, közigazgatási jog, fizika, matematika, kémia tárgykörét ölelte volna fel, és a kérdések az érettségi szintjét tételezték fel a jelöltől. A koalíciós időszakban a politikai pártok közötti megegyezés a kinevezendő tiszt­ viselők képzettségére nem tartalmazott kritériumokat. A kormányrendelet keretei pe­ dig lehetőséget adtak a laikus elem benyomulására az önkormányzati igazgatásba, sőt a vezető pozíciókba is. A laikusok elég nagy számban lepték el a megyei, a járási, a vá­ rosi és községi vezető tisztviselői állásokat. Tevékenységük a szakmai munkát egyre in­ kább befolyásolta, és több helyen hátráltató tényezővé vált az ilyen képzettségű önkormányzati vezető tisztviselő. A koalíció is ráébredt a laikus elemeknek erre a fejlő­ dést gátló szerepére. Nem egy esetben érte bírálat az önkormányzatokat hozzá nem ér­ tés, szakmai tájékozatlanság miatt. Fejér megye egyik járási főjegyzőjéről az a hír jár­ ta, hogy „társadalmi műveltsége a nullával egyenlő” , s a közigazgatási kérdések meg­ oldásához egyáltalán nem ért. A laikus elem, továbbá a régi közigazgatási tisztviselők továbbképzésére a belügyi kormányzat tervet dolgozott ki. A megvalósításra intézményesen 1948 második felé­ től került volna sor. A kormányzat ugyanakkor tovább folytatta az intézményesített 63

községi jegyzői tanfolyamokat, de a Szakszervezeti Tanács által kezdeményezett közigazgatási bevezető tanfolyamokat is felújították. A Szakszervezeti Tanács ösztönözte például a lajosmizsei népi szerveket arra, hogy egy 50 fős csoport számára közigazga­ tási tanfolyamot tartsanak, ahová a községből és a környék településeiről hívták be az igazgatási munkákban foglalkoztatottakat. A tanfolyamot a kecskeméti jogakadémia tanárai tartották,köztük Horák Jenő. Nevezett 1945-től Kecskeméten három alkalom­ mal is szervezett hasonló tárgykörből sikeres tanfolyamot. A lajosmizsei kezdeménye­ zés a központi politikai szerveknek feltűnt, ezért a tanfolyam tematikájának áttekin­ tésére a helyszínre megbízottat küldtek. A megbízottak kedvező tapasztalatokat sze­ reztek a lajosmizsei tanfolyamon.13 A községi közigazgatási tanfolyamot 1948. június 1-én 300 hallgatóval kezdték meg a fővárosban, Egerben, Nyíregyházán, Kaposváron és Szombathelyen. A hallgatók ki­ válogatása az MKP KV. Közigazgatási Osztálya által 1946 decemberében kiadott poli­ tikai megbízhatósági szempontok értelmében történt. Így a hallgatók döntő többsége, 93%-a az MDP soraiból, 7%-a pedig a parasztpártok tagjaiból került ki. A korábbi tan­ folyam anyagát azonban átdolgozták, s abban a politikai tárgyak domináns szerepet kaptak, de még beillesztették a tantervbe az MDP által kidolgozott 3 hetes pártiskola anyagát is. összesen mintegy 25 politikai tárgyú foglalkozást írtak elő a közigazgatási tanfolyamon. Hallottak előadást többek között a munkásegységről, a népi demokrácia alapkérdéseiről, az egyházpolitikáról, a munkaversenyről, és szakirányú fejtegetést a szövetkezeti kérdésről, a Horthy-rendszer községpolitikájáról, a közigazgatási munka módszereiről, a kulturális igazgatásról.14 A közigazgatási tanfolyam hallgatósága között túlnyomó volt a paraszti elem s ezen belül is az agrárproletár. Általános megállapítás az volt, hogy a parasztok a hallgatóság értékes csoportját alkották, és számukra a közigazgatási pálya vonzó volt, hiszen ez ne­ kik társadalmi emelkedést jelentett, és így törekedtek is e pálya elérésére. Ugyanakkor az ország nagy területén maradtak ki a képzésből a parasztok: a közlekedési nehézsé­ gek miatt is. A viszonylag magas tanfolyami költségek sem tették lehetővé, hogy azon a kívánt mértékben vegyenek részt parasztok. 1948 elején a parasztságból nagyobb arányt akartak bevonni a tanfolyami képzésbe. Február 6-án rögzített elvekben a tan­ folyamot négy hónaposra tervezték, és az akciónak „Közigazgatási parasztutánpótlás képzése" nevet adták. Az MDP KV Közigazgatási Osztálya egyértelműen a parasztság­ ra épített az 1948. évi tanfolyamok szervezése során. Rögzítést nyert, hogy az ipari munkások a közigazgatási alkalmazottak alacsony bérezése miatt ezt a pályát nem vál­ lalták. Ugyanakkor köztudomású volt, hogy a városi deklasszált elemek szívesen vál­ lalták volna a közigazgatási pályát. Ezek képviselői meg is találhatók a különböző tan­ folyamokon. Az MKP és később az MDP is fellépett e politikailag veszélyes elemek el­ len, és hamarosan eltávolították őket a tanfolyamokról.15 A közigazgatási továbbképző, illetve átképző tanfolyamok ötnapos tematikát dol­ goztak fel. Ezeket a megyei székhelyeken szervezték meg valamennyi önkormányzati tisztviselő számára. 1948 őszén és telén egymás után hat kurzust tartottak a megyei székhelyeken. Egy-egy kurzuson 10-10 ideológiai előadás hangzott el. Az átképző tan­ folyamokon az országban mintegy 5 ezer tisztviselő vett részt.16

64

Jegyzetek *Fejér Megyei Levéltár. (FML) Megyei törvényhatósági bizottság jegyzőkönyvei 1945.

2

FML. Községi képviselőtestületijegyzőkönyvek 1945.

3Beér János: A helyi tanácsok kialakulása és fejlődése Magyarországon 1945-1960. Bp. 1962. 4MSzMP KB Párttörténcti Levéltára 274. f. 15. sz. 32. ő.e. (PIL) 5FML. Alispán iratai. Belügyminisztériumi rendeletek gyűjteménye. 1947-160.795. B M sz. r. (Alispán, év és minisztériumi jelzet) 6PIL. uo. Az irat kelte, 1946. április 5. 7Alispán, 1946-200.878. BM. sz. r. 8Uo. 1946-204.350. BM sz.r.

q

PIL. uo. Az irat kelte, 1946. április 5.

^ A közszolgálat könyvei. Szerk. a Magyar Belügyminisztérium megbízásából Beér János és Karcsay Sándor: Magyarország közigazgatása. Bp. 1946. 1-184. U Alispán, 1947-161.362. B M sz. r. 12Uo. 1946 - 200.240. BM sz. r. ^3PIL. 274.f. 35.cs. 15.ő.e. 1948. január 16. 14Uo. 274.f. 15.cs. 8. ő.e. 15Uo. 274.f. 15.cs. 32. ő. e. 16Uo. 276.f. 77.cs. 4. ő. e.

\

I 65

I

HAMZA GÁBOR

SZÁZÉVES Á SZEMINÁRIUMI RENDSZER AZ ELTE ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KARÁN I. A múlt században az európai egyetemek jogi fakultásainak struktúrájába beépülő sze­ mináriumok több irányú változás következményei és eredményei. A 19. század első év­ tizedeiben ölt formát — először a berlini egyetemen — a Wilhelm von Humboldt által megfogalmazott „kutatás és oktatás” (Forschung und Lehre) szerves egységének, egy­ mással való összefonódásának tana.1 Korábban, lényegében a 18. és a 19. század fordu­ lójáig, az egyetemek a tudomány által történő személyiségformálás eszközei. Az ipari forradalom korában azonban — aminek például az egyetemi oktatási szisztémát is érintő következményeit jól látja Hegel —, az egyetemi képzés igen sokat veszít szemé­ lyiségformáló jellegéből. A szakmai képzés egyre nagyobb súlyt kap a különben időtar­ tamát tekintve jelentősen megrövidülő egyetemi oktatásban. A társadalomnak, ponto­ sabban az államnak, elsősorban olyan szakemberekre van szüksége, akik engedelmes „csavarjaivá” válnak az állami és a jogi mechanizmusnak.2 Ennek az igénynek, ennek a követelménynek - hangsúlyozom kizárólag ennek a követelménynek - vált a német nyelvterületen oly hamar bevett fogalmává Ausbildungsuniversitdt. Az ipari társadal­ mak korát megelőző periódusban uralkodó, a humanisztikus képzési elvekre építő Bildungsuniversitát-eX. felváltja a kizárólag a szakirányú képzésre figyelmet fordító új tí­ pusú, a studium generale-vel diametriális ellentétben álló egyetemi képzési rendszer. A jogászképzés területén lényegében a múlt század derekáig van még lehetőség arra, hogy a jogtudománnyal, a klasszikus értelemben felfogott jurisprudentiával összeegyez­ tethető legyen a képzési szisztéma. Savigny például még különösebb nehézségek nélkül be tudja illeszteni .jogtudom ányát” kora jogászképzési rendszerébe. A berlini egyetem jogi kara ugyanis még az ő idejében valóban, a szó legnemesebb értelmében vett kép­ zést nyújt, és nem pedig egy „mesterségbe” való begyakorlás lehetőségét biztosítja, mi­ képpen erre a jogtudós maga is utal az ún. pragmatikus irányzat képviselőivel folyta­ to tt vitájában. Abban, hogy a jogászképzés egyre nagyobb mértékben vesz új irányt a kérdéses időszakban, komoly szerepet játszik természetesen az egyetemen oktatott tár­ gyak körének jelentős mértékű bővülése. Csak jelzésszerűen szeretnék ebben a vonat­ kozásban arra utalni, hogy már néhány évtizeddel Grotius „De iure belli ac pacis” (1625)-ának megjelenését követően sor kerül —először Heidelbergben, igaz a filozófiai fakultáson - a természetjog és a nemzetközi jog katedráinak felállítására.3 Egyre na66

gyobb szerepet kap a jogászképzésben a hazai jog, vagy másképpen a nemzeti jog okta­ tása is, bár ebben a vonatkozásban igen jelentős időbeli eltérés van az egyes európai ál­ lamok között. Az élen a franciaországbeli egyetemek állnak, ahol a Napkirály 1679ből származó rendelete kötelezővé teszi a francia magánjog oktatását. Németországban először Halléban lesz kötelező a „deutsches Privatrecht” oktatása (Christian Thonasius e tárgy első előadója), Angliában viszont csak a 18. század második felében (Oxfordban 1760-ban, Cambridge-ben 1780-ban) jönnek létre katedrák az angol jog oktatására. Hazánk hosszú ideig egyetlen jogi fakultása — s ezt nem kis büszkeséggel mondhatjuk — messze megelőzi európai társait, mivel nálunk már a Kar 1667-ben történt alapításá­ val kezdődően diszciplína a hazai jog, a ius patrium.4 Nem szabad továbbá arról sem megfeledkeznünk, hogy az oktatást szükségképpen befolyásolja a jogtudomány műve­ lésében bekövetkező szemléletbeli változás is, amelynek gyökerei a 16. századra nyúl­ nak vissza. A mos gallicus, az elsősorban az új bourges-i jogi fakultás professzorai által képviselt iskola humanisztikus irányultságú, a szövegkritikára épülő jogtudományi irányzat. Különösen a magánjog oktatásának területének szmbetűnőek ezek a szemlé­ letbeli, s nem csupán stílusbeli változások. A filológia és a történelem „behatolása” a jogtudományba komoly hatással van az oktatásra.5 Az erősen vázlatosan jelzett változások, hatások eredője azonban nem nélkülözi a negatívumot sem. Az oktatás egyfajta extenzíwé válása —ami a diszciplínák számának növekedéséből és a nemzeti jog oktatási struktúrába történő beépüléséből adódik — maga után vonja az oktatás intenzivitásának csökkenését. Emellett a gazdasági fejlődés által feltételezett társadalmi, pontosabban állami igények kedvezőtlen változása is hát­ rányosan befolyásolja az évszázadokon át egyfajta stabilitással rendelkező oktatási szisztémát. Ezeket a negatívumokat egyedül, önmagában véve nem képes ellensúlyozni a mos italicust felváltó, a humanisztikus tradíciókra építő új jogtudományi irányzat, a mos gallicus, melynek az oktatással való összefüggése egyébként is fölöttébb laza, vagy pontosabban erősen áttételes. További problémát jelent a korábban, legalábbis az euró­ pai kontinensen általában azonos sémákat követő jogászképzés egységének felbomlása. Jelentős különbségek mutatkoznak az egyes országokban aszerint, hogy mi is tekint­ hető a reprezentatív jogásztípusnak. Hadd utaljak ebben a vonatkozásban csupán jel­ zésszerűen arra, hogy míg például Franciaországban ezt a típust a perbeszédek tartásá­ ban jeleskedő ügyvéd tölti be, addig Németországban ezt a pozíciót a tudós jogászdok­ tor testesíti meg.6 Ennek az eltérésnek az alapja döntően az egyetemi képzési rendszer különbségében keresendő. A jogot Franciaországban ugyanis — nem utolsósorban a descartes-i hagyományokat követve —Savatier-t idézve valójában a néhány princípium­ ra épülő geometria egy fajtájának („une sorte de géometrie construite a partir de quel­ ques principes”) tekintik. A jogászképzésben, de a joggyakorlatban is bizonyos mér­ tékű formalizmushoz vezet Descartes geometrikus szellemének követése. Németország­ ban viszont sok vonatkozásban kritikusabb a joggyakorlat irányában a jogi felsőoktatás.

IIEnnek a rövid és szükségképpen erősen vázlatos nemzetközi kitekintésnek (a jogászképzés fejlődésére, történetileg kialakult típusaira) a célja annak érzékeltetése, hogy a 67

szemináriumi rendszer bevezetését a budapesti tudományegyetem jogi karán nem volna helyes a nemzetközi összefüggésekből kiszakítani, vagy legalábbis azoktól függetlenül vizsgálni. A szemináriumok létrehozása Karunkon komoly oktatás- és tudománypoliti­ kai döntések eredménye. Vécsey Tamás római jogi szemináriumának formálisan 1887ben történető megalapítását egy évtizeden át tartó kísérlet előzi meg.7 A nemzetközi­ leg is jól ismert római jogász professzor már az 1875—76. évi tanév első felében meghir­ det szemináriumi jellegű foglalkozást .Jogesetek a pandekták szerint” címmel, amelyet az 1883—84. évi tanév második szemeszterében a „Pandekta-praktikum” vált fel. Az 1884—85. évi tanév második félévében hirdeti meg az „Exegezis”-t. A római jogi sze­ minárium formális létrejöttét követően az első félévben a lényegében a mos gallicus módszerét követő szövegelemzést, ún. exegetikumot, a második szemeszterben pedig a sok tekintetben a mos italicus hagyományait követő praktikumot hirdeti meg. A jogi karon, a kari tanácsban előadóként ő indokolja meg a szemináriumi foglalkozás didak­ tikai fontosságát. „A mire a jogi oktatásnak legnagyobb szüksége van” c., a Jogtudo­ mányi Közlönyben (1884. 19. évf. 20. sz. május 16.) közzétett tanulmányában megál­ lapítja, hogy a jogi oktatás színvonalát a leghatékonyabban a szemináriumok tartásával lehet emelni. Vécsey Tamás előadói véleménye az alapja a kar szakvéleményének, ame­ lyet az egyetemi tanács már 1886 nyarán (1886. június 16-án) felterjeszt Trefort Ágos­ ton vallás- és közoktatásügyi miniszterhez (száma: 1028). A Vécsey professzor kezde­ ményezte római jogi szeminárium létrejöttét nem sokkal később több más szeminá­ rium megalapítása is követi. 8 A Vécsey-féle kezdeményezés jelentőségét még jobban tudjuk értékelni, ha tekintet­ be vesszük, hogy a Karon több éven át nem csekély ellenállásba ütközik a szemináriu­ mok létrehozása. Trefort még 1873-ban felhívja a jogi kart, hogy jelöljön ki két pro­ fesszort a bécsi egyetemen működő jogi kari szeminárium megtekintésére.9 Hoffmann és Schnierer professzorok azonban Bécsből visszatérve jelentésükben még nem tartják időszerűnek a pesti karon a szeminárium létrehozását. Utalnak arra is, hogy a bécsi egyetemen végső során a kar ellenkezése ellenére kerül sor az államtudományi és a jogtudományi szemináriumok alapítására. Problémát jelent az is, hogy nincsenek meg a szemináriumok alapításához elengedhetetlenül szükséges feltételek, így például a meg­ felelő könyvanyag. A Kar a jelentés alapján elzárkózik a szemináriumok létesítésétől, és továbbra is a főkollégiumok megfelelő szintű magatartásában látja „a siker leghathatósabb tényezőjét” . Más kérdés az, hogy ígéretet tesz arra, miszerint a Karon a jövő­ ben nagyobb számban fognak tartani különleges előadásokat és külön kollégiumokat. A szemináriumi oktatás intézményes formájának létrejötte még jó tíz évet várat magára, mint Eckhart Ferenc írja „a jogtudomány nem csekély kárára” .10 Az 1880-as évek elején merül fel ismét a szemináriumok alapításának gondolata. Ez­ úttal Szász Károly tanulmányozza Bécsben Trefort megbízása alapján az egyetemi sze­ mináriumi rendszert.11 A Kar által kiküldött bizottság véleménye azonban ezúttal is negatív a szemináriumok meghonosítását illetően. A bizottság feleslegesnek tartja —és ebben a véleményben a döntő motívum nyilvánvalóan a Kar igen nagy hallgatói lét­ száma — a tudományos igényű képzés műhelyéül szolgáló szemináriumokat. A bizott­ ság állásfoglalása szerint elegendő a speciálkollégiumok rendszerének fejlesztése, ame­ lyek a praktikumok feladatát töltenék be. A negatív tartalmú vélemény nem befolyá­ solja a minisztert abban, hogy nyilatkozatot kérjen a Kar professzoraitól arra nézve, ki 68

hajlandó szemináriumot tartani. Ezzel egyidejűleg Ígéretet tesz közös szemináriumi alapkönyvtár és külön szemináriumi könyvtár létrehozására. Trefort számára azonban — s ezt hangsúlyoznunk kell — nagy súllyal latba eső körülmény ennek az elhatározá­ sának valóra váltásánál az, hogy a karon már több, mint egy évtizede kibontakoznak éppen Vécsey Tamás munkája eredményeként a szemináriumi oktatás és kutatás kör­ vonalai. Vécsey Tamást a szeminárium alapítására tanítási módszere ösztönzi, amelyről egyik hátrahagyott írásában így számol be:12 „Hogy a gyakorlat legyen tudományosabb és a tudomány legyen gyakorlatiasabb: Savignynek ezt az óhajtását és Jhringnek ezt meg­ valósító példáját tartva szem előtt: már mint eperjesi jogtanár római jogi előadásaimat jogesetek bemutatásával és tárgyalásával egészítettem ki, mely alkalommal az érdek­ lődő hálás tanítvány megfigyeli a jogesetek tárgyalási módját, részt vesz az eset feletti eszmecserében, a jogeset elemzésében, meghatározásában, a döntő szabály keresésében és megtalálásában és a jogi vélemény alkotásában. Dy órákon az érdeklődők nem merő­ ben hallgatók, hanem tevékeny résztvevő közreműködők a jogászi vizsgálódás, okosko­ dás, következtetés szellemi munkájában, a jogalkalmazás művészetében.” Másutt így ír tárgyának oktatásáról:13 „A római jogot már Eperjesen is, úgy mint aztán az egyete­ men kiváló propaedeutikai jelentőségében méltányoltam. Tudományosan képzett jogá­ szokra van szükség, s így az oktatásnál alapvető gyanánt nálunk se nélkülözhető a ró­ mai jog. A műszavak, kifejezések, fogalommeghatározások, a jogászi gondolkodás és okoskodás, az elvi fejtegetések, következtetések, a szövegmagyarázás, kiegészítés: mindezek csak o tt találhatók, ahol gondozzák a civilisztikus tanokat. Werbőczy, Kele­ men, Frank, Wenczel.Zlinszky s a többi híres magyar jogtudós a római jog ismerete következtében váltak képessé arra, hogy szórványos jogtételeinkből elvonás útján fo­ galmat alkossanak, berendező osztályozásokat tehessenek, s a joganyagot egységes átnézetes rendszerbe foglalva tárgyalhassák s ezzel hazai jogunk körvonalait határozott­ sággal megállapítsák.” Ahhoz azonban, hogy ez a tanítási módszer, amely a tudomá­ nyos igényű oktatás követelményét fogalmazza meg, eredményes lehessen, nem elegen­ dő a főkollégium, hanem amellett szemináriumra is szükség van. Vécsey Tamás tudatában van annak, hogy a szemináriumnak nem lehet kizáróla­ gos feladata — s különösen nem a jogi karon —a tudósképzés. Az 1872-ben a szeminá­ riumi rendszert az osztrák egyetemeken meghonosító vallás- és közoktatásügyi minisz­ teri rendelet valójában ezt a szűkebb értelemben vett szemináriumot vezeti be.14 Ez lé­ nyegében megfelel a bölcsészeti kar igényeinek, ahol például Theodor Sickel híres bécsi történészprofesszor „Institut für österreichische Geschichtsforschung”-jába minden évben maximálisan tíz hallgatót vesznek fel. A szemináriumnak kizárólagosan ez a for­ mája azonban nem jelent megoldást a jogi karon. A jogászképzésben a tágabb értelem­ ben vett szeminárium a repetitóriumot és a praktikumot is magában foglalja, mivel a képzés nemcsak elméleti jellegű. A szemináriumi rendszer létrehozása nem sérti a tanszabadság elvét. Más kérdés az, hogy a tanszabadság (Lehrfreiheit) elvilág nem feltéte­ lezi a szemináriumokat, pontosabban közömbös azok iránt. A legjobb példa erre az 1870—80-as évek Németországának jogászképzési rendszere, amelyre a rendkívüli vál­ tozatosság jellemző. Ez a sokrétűség már a terminológiában is megnyilvánul: a szemi­ nárium kifejezés mellett lehet találkozni a praktikum,15 az exegezis, a jogi gyakorlat (juristische Übung), a konversatorium, a jogi (ezen belül romanista, civilista) társaság 69

stb. elnevezéssel, melynek célja, oktatási programja az elnevezésbeli különbség ellenére nem egyszer ugyanaz. Vannak olyan egyetemek is ebben a periódusban, amelyeken a professzorok nem tartanak tudományos igényű szemináriumot, hanem megelégszenek a praktikumokkal.16 Vécsey Tamás szemináriumi koncepciójában a szeminárium fogalma a tudományos igényű intenzív foglalkozást és a joggyakorlatba bevezető, arra előkészítő praktikumot egyaránt tartalmazza. Ezt dokumentálja, hogy a római jogi szemináriumi füzetek köré­ ben tudományos igényű munkák, dolgozatok és hallgatói segédeszközök kiadására egy­ aránt sor került.17 S hogy mennyire szívügyének tekinti a szemináriumot, ezt bizonyít­ ja az is, hogy annak kedvéért egy időben még a Pandekták előadásáról is lemond római jogász kollégái, Hoffmann Pál és Szászy-Schwarz Gusztáv javára. Teszi ezt annak elle­ nére, hogy — Szászy-Schwarz Gusztávot idézve — „A katedrán ülő tanár úgy viszonylik a szemináriumban ülőhöz, mint a békeállományban levő katonatiszt a háborúban levő­ höz. Ha mindennap háború volna,nem tolakodnának a katonasághoz azok, akik a tiszti karrierben csak a kardbojtot meg a kaszinót látnák. így az egyetemen is a nehezebb fel­ adat az avatatlanokat távol fogja tartani. És így a szeminárium nemcsak kellő tanuló­ kat fog nevelni, de kellő tanárokat is.”18

III. Vécsey Tamás, a kitűnő tudós és pedagógus, aki különben egy időben Eötvös Loránd nevelője is,19 szemináriumi elgondolásában figyelemmel van a jogászképzés terü­ letén a gazdasági-társadalmi fejlődés motiválta változásokra, a nemzetközi és a hazai tudományos élet igényeire. Ezeket tekintetbe véve hirdeti meg római jogi (pandektajogi) praktikumát már budapesti professzorrá történő kinevezése első évében, és indítja meg a tudományos igényű jogászképzés egyik feltételét jelentő exegézisét már az 1880as évek első felében. Ezeknek az új oktatási formáknak a meghonosításával kialakítja a kettős igényt, követelményt kielégítő jogi szeminárium előképeit és így döntő szerepet vállal abban, hogy éppen száz évvel ezelőtt az első szemináriumok között jöhessen létre a budapesti tudományegyetemen a római jogi szeminárium.

Jegyzetek 1Ld. erre vonatkozóan:Th. Viehweg: Zur geplanten Reform des Rechtsstudiums in Deutschland. In: Festgabe Voegelin, München, 1962. 558 skk. o. Ld. F. Wieacker: Der Beruf des Juristen in unserer Zeit. In: Gedenkschrift Geschnitzer, Aalen, 1969. 468. o. 3Ld. H. Peter: Die juristische Fakultat und ihre Lehrfächer in historischer Sicht. Juristische Schul­ ung 1966. 14. o. Ld. az újabb irodalomból: Hamza G.: A hazai jogászképzés történetéhez. Magyar Jog 1986. 21 skk. o. Ld. K. Fr. von Savigny: Geschichte des Römischen Rechts in Mittelalter. 1. k. VH-VlII. o. Ld. K. Zweigert: Der Jurist in Frankreich und Deutschland. In: Festschrift Fickert, FrankfurtBerlin, 1967. 498 skk. o. Ld. Vécsey T.: Jogesetek. Előszó. Budapest, 1901. 2 sk. o.

70

8így * sor kerül például Földes Béla kezdeményezése alapján a nemzetgazdasági és statisztikai sze­ minárium alapítására is. Ld. Eckhart F.: A Jog- és Államtudományi Kar története 1667-1935. Budapest, 1936. 561. o. Ld. Eckhart: id. mű. 505-508. o. j Ld. Eckhart: id. mű 508. o. Ld. Eckhart: id. mű 559 sk. o. és Mann M. :Trefort Ágoston élete és működése. Budapest, 1982. « 4 .0 .

Ld. Nagy F.: Vécsey Tamás t. tag emlekezete. Budapest. 1922. 9. o. Ld. Nagy: id. mű 10. o. Az 1872-ben életre hívott szemináriumi rendszer az osztrák egyetemeken nem érinti az erősen konzervatív jellegű 1855-ös tanulmányi rendszert (Studienordnung). Ld. H. Balti: Zur Situation der Rechtswissenschaft und der Juristenausbildung. In: Reformen des Rechts. Festschrift zur ^200-Jahr-Feier der Rechtswissenschaftlichen Fakultät der Universität Graz. Graz, 1979, 10. o. Jó áttekintést ad a praktikumok jelentőségéről Jherinng. Ld. R. Jhering: Civilrechtsfalle ohne Entscheidungen. Jena, 1870. III. skk. o. Itt utalunk arra, hogy Jheringnek ez a munkája némileg átdolgozott formában hazánkban magyarul két kiadásban is megjelent. A legtöbb praktikum ún. pandekta-praktikum. Ld. például: E. Pagenstecher:Pandekten-Praktij^kum. Heidelberg, 1860. A szemináriumi kiadványok sorában jelenik meg például „A Hármaskönyvhöz, majd a Magyar Törvénytárhoz csatolva volt régi jogszabályok Dig. 50.17. De diversis regulis juris antiqui" ^(1903) ésaz „Exegeticum. Válogatott helyek a Digestákból magyarázatokkal” (1905) c. munkák. Ld. Szászy-Schwarz G.: Gyakorlati jogtanítás. Parerga. Vegyes jogi dolgozatok. Budapest, 1912. 313. o. Ez a tanulmánya első kiadásban „A jogi semináriumok kérdéséhez” címmel jelent meg 1884-ben. Vécsey Tamás tanári működésére és politikai tevékenységére nézve ld..Hamza G.: Vécsey Tamás, az európai hírű római jogász. In: Jogtörténeti tanulmányok. 6. k. Budapest, 1986. 135-144. o.

71

FÖLDI ANDRÁS

A RÓMAI JO G DÉL-AFRIKABAN I. A Dél-Afrikai Köztársaság az utóbbi időben sajnálatosan ismét a világpolitika fóku­ szába került.1 Ennek az országnak az említése egyértelműen a fajüldöző, ún. apartheid rendszert juttatja eszünkbe. A tömegkommunikációs eszközök jóvoltából az az érzé­ sünk támadhat, hogy az o tt uralkodó állapotokat viszonylag jól ismerjük. Az így szer­ zett ismeretek azonban szükségszerűen egyoldalúak. Ezen nem azt értem, hogy az or­ szág behatóbb megismerése nyomán a fajüldöző rezsim szimpatikusabbá válna előt­ tünk, ennek tán éppen a fordítottja történhet meg. A Dél-Afrikai Köztársaság azonban éppúgy „komplexusokból álló komplexus” , mint bármely más állam. Tehát még ,fe ­ hér részét’’sem azonosíthatjuk a fajüldözés rendszerével. A mai Dél-Afrikai Köztársaság legszembetűnőbb vonása ugyan kétségtelenül a fe­ kete többség leplezetlen és brutális elnyomása, de aligha valószínű, hogy ezt a társadal­ mat e vonással kielégítően jellemezhetnénk. A képet alkotó kevésbé feltűnő tónusokra is figyelemmel kell lenni, ha a reális képet akarjuk látni. A dél-afrikai társadalom képét alkotó elemek közül az egyik legjelentősebb a jog­ rendszer. Ha a Dél-Afrikai Köztársaság jogát csak globálisan is szemléljük, már sok min­ dent megtudunk. E jog — kissé bizarr hasonlattal — egy kentaurhoz hasonlítható. A közjog (és a büntetőjog) ugyanis — bizonyos demokratikus, angol eredetű intézmé­ nyeivel2 együtt is - kifejezetten a faji elnyomás szolgálatában áll, és ilyen értelemben nem tarthat számot a civilizált, vagy ha úgy tetszik, az európai jelzőre, a magánjog el­ lenben, mintha nem is ugyanannak a jogrendszernek a főrésze lenne, az egyetemes jogi kultúra legértékesebb hagyományait őrzi napjainkig. A Dél-Afrikai Köztársaság magánjoga a XVII. századi holland „elegáns jogtudomány” által közvetített római jo ­ gon alapul. Ha a kérdést a római jog továbbélése szempontjából nézzük, azt mondhatjuk, hogy a Dél-Afrikai Köztársaság egyike azoknak az immár igen kisszámú területeknek a vilá­ gon, ahol a római jog tartalmilag a kodifikált európai magánjogokban is továbbél, ér­ deklődésünket mégis elsősorban a Dél-Afrikai Köztársaságban formailag, de ténylege­ sen is érvényesülő római jog keltheti fel, ha a római jog mai érvényesüléséről van szó. Ehhez képest meglepő, hogy a római jogászok általában nem fordítanak túl sok figyel­ met a dél-afrikai jogra.4 Az összehasonlító jogi kutatások részéről sem tapasztalható túlzottnak nevezhető figyelem a dél-afrikai magánjog iránt.5 Ám arra mégsem követ­ keztethetünk, hogy a dél-afrikai magánjog merőben érdektelen téma lenne. Az a tény, hogy az irodalomban kevés az ilyen tárgyú publikáció, minden bizonnyal nem az ér­ deklődés hiányával, hanem sokkal inkább azzal magyarázható, hogy a dél-afrikai jog túlságosan távoli és egyúttal túlságosan egyedi, és végül, de nem utolsósorban a beható vizsgálat számára igen nehezen hozzáférhető. Távoli, és nem a földrajzi távolság miatt elsősorban, hanem az ország politikai elszigeteltsége folytán, melyet e jog valóban egé­ szen különös, semmilyen más joghoz nem hasonlítható jellege is fokoz. 72

E sorok írója teljes mértékben tudatában van annak, hogy a dél-afrikai magánjog bemutatása lehetőségeit messze meghaladná. E cikk célja azonban nem is a dél-afrikai magánjog bemutatása, hanem néhány olvasmányélmény6 közkinccsé tétele, aminek kapcsán a témáról is kiderül majd —remélhetőleg —egy s más!

n. Olykor már üres közhelynek hat az az unalomig ismételt tétel, miszerint a társadalmi jelenségeket csak történetiségükben lehet megérteni. A dél-afrikai magánjog esetében azonban egyszerűen elképzelhetetlen, hogy az ismertetést ne „Ádámnál és Évánál” kezdjük el. A történet pedig 1652-ben kezdődik, amikor Jan van Riebeeck.a Holland Kelet-Indiai Társaság képviselőjeként megalapítja a fokföldi gyarmatot. Fokvárosban 1656-tól már bíróság is működik,7 mely a Társaság rendelkezése alapján a holland tar­ tomány jogát kezdte alkalmazni.8 Ami a Holland Kelet-Indiai Társaságot illeti, az a holland parlament felhatalmazása alapján,9 szinte mint állam az államban — egészen a brit hódításig (1795) —szuverén módon igazgatta a tengerentúli területeket. A másik kérdés az, mi volt ekkor a hollandi (nem hollandiai!) jog? Németalföld tar­ tományai különböző mértékben, de kivétel nélkül recipiálták a római jogot. A gazda­ sági és politikai szempontból legjelentősebb tartomány éppen holland volt,11 mely a római jogot igen jelentős fokban vette át, ráadásul a jogtudomány is e tartományban érte el a legmagasabb nívót, elég itt a leideni jogi karra utalni. A hollandi jog tehát, mely Dél-Afrikában is megvetette lábát, fejlett és alapvetően a római jogon alapuló jo­ got jelentett abban az időben. Ez a jog azonban, melyet 1664 óta római-holland jog­ nak is neveznek,12 kodifikálatlansága mellett rendkívül heterogén is volt: a római jo ­ gon kívül németalföldi és hollandi törvényekből, hollandi és más németalföldi, vala­ mint germán szokásjogi szabályokból, kánonjogi elemekből tevődött össze, és forrásai közé tartoztak bírósági ítéletek és a jogtudósi művek is.13 A hollandi jog nem a maga egészében került át Dél-Afrikába, és a dél-afrikai jog másfelől már kezdetben sem volt azonos a hollandi joggal. Az 1652 után keletkezett hollandi törvények eleve csak akkor hatályosulhattak Dél-Afrikában, ha az említett Társaság azokat a dél-afrikai jogba inkorporálta.14 A korábban keletkezett, de Fokföl­ dön nem megfelelő hollandi törvényeket (pl. a csatornákról, a sajtószabadságról) szin­ tén nem alkalmazták. Megjelent továbbá a sajátos gyarmati jog is,15 nyilván a konkrét viszonyok reflexiójaként. A római-holland jogot egyébként az -ek k o r(aX V II-X V III. században) még csekély létszámú —bennszülött lakosságra nem alkalmazták.16 A Nagy Francia Forradalmat követő háborúk miatt Anglia okkupálta a holland gyarmatokat Dél-Amerikában, Dél-Afrikában és Ázsiában, így Fokföld is 1795-1802ig, majd 1806-tól tartósan brit uralom alá került.17 Az angolok —az ókori rómaiakhoz hasonlóan — általában meghagyták a gyarmati területeken a helyi jogokat a maguk ér­ vényében, mégpedig attól függetlenül, hogy csupán okkupációra, vagy jogi értelemben vett gyarmatosításra is sor került-e. így jártak el Fokföldön is, ahol a római-holland jog további érvényesülését kifejezetten garantálták.18 Találó ezért a megállapítás, hogy furcsa módon éppen az angol hódításnak köszönhető a római-holland jog léte, hiszen 73

ha az angolok által elfoglalt gyarmatok (Fokföldön kívül Brit Guayana és Ceylon is ide értendő!) holland uralom alatt maradtak volna, akkor ott a holland Polgári Törvénykönyv valószínűleg véget vetett volna a római-holland jog uralmának.19 A brit kormányzat biztosította tehát a római—holland jog fennmaradását, de ennek az volt az ára, hogy az angol jog egyre több területet hódított el a római-holland jogtól. A brit tolerancia ugyanis, úgy tűnik, csak annyit jelentett, hogy ahol az angolok nem látták szükségesnek, o tt nem helyettesítették a római-holland jogot a common law-val, de nem tartózkodtak az angol jog hatályba léptetésétől, ha azt érdekeik meg­ kívánták. Az angol jog hatása először a közjog területén érvényesült. Feltehetően a foko­ zódó angol bevándorlás — ennek csúcspontja 1820-ra esik21 —váltotta ki közvetve az angol jog térnyerését a magánjog területén is. Az 1820-as években bevezették az angol büntető és polgári eljárást és a bírósági szervezeteket is angol módra alakították át.22 Ebben a körben a további fejlődés szempontjából döntő jelentősége volt az angol pre­ cedens jog, a case law rendszere megjelenésének. Az angol jog behatásának egyik legje­ lentősebb módját éppen a precedensek képezték.23 Talán nem túl távoli párhuzam, ha e vonatkozásban a római civiljog anyagi jogi szabályaira döntő csapást jelentő lex Aebutiára utalunk, mely elvileg szintén „csak” a perrendtartás szabályait módosította. A precedensek azért voltak „veszélyesek” a római-holland jogra nézve, mert DélAfrikában a XIX. század első harmadában angol jogászok jelentek meg (maguk a dél­ afrikai származású jogászok is jórészt angliai egyetemeken végeztek abban az időben), akik számára a római-holland jog már csak nyelvi okokból is nehezen volt hozzáfér­ hető 24 E jogászok jóval kiterjedtebben alkalmazták az angol jogot, mint amennyire az elvileg indokolt lett volna,25 de még amikor a római-holland jog szabályait alkalmaz­ ták, azt is angol szellemben, az angol jognak megfelelően értelmezve tették.26 A lon­ doni felső bírósághoz (Privy Council) fellebbezett ügyekben pedig természetszerűen az angol jog szerinti döntések születtek, ami —közvetett módon —szintén befolyásolta a dél-afrikai judikatúrát.27 Végül kedvezőtlenül hatott a római-holland jog fejlődésére, hogy az anyaországgal és annak a kodifikádó útjára lépett jogával való kapcsolat megszakadt. A polgári szerzők az angol jog erősödő behatását általában csak az em lített, felépít­ ménybeli tényezőkre vezetik vissza, és csak elvétve utalnak a gazdasági alapban gyöke­ rező, mélyebb okokra, elsősorban arra, hogy a XIX. sz. második felében Dél-Afrika egyre inkább ipari területté vált, és az új gazdasági viszonyok jogi rendezésének igénye is az angol jog befolyásának növelése irányában hatott.2 A római-holland jog a meg­ felelő korszerűsítésekkel elvileg kielégíthette volna az iparosodó társadalom igényeit, mint ahogy ez a kontinentális Európa országai esetében jól dokumentálható, de a ró­ mai-holland jog XVII. sz.-i állapotában továbbélő dél-afrikai változata —különösen az angol jogi szemlélettel rendelkező bírák kezében — nem újulhatott meg az európai mintáknak megfelelően. Az angol tőkések is nyilván szívesebben látták az általuk is­ mert angol jog alkalmazását. Az angol jog egyre erősödő befolyása az 1870-es évektől,29 más nézet szerint 1910től30 megtorpant. Már a XEX. sz. közepétől kezdve működésbe lépnek ugyanis bizo­ nyos ellenmechanizmusok, fékek, melyek az angol jog előretörésének folyamatát elő­ ször lelassítják, majd megállítják, végül a folyamatot visszafordítják. Ezek az ellen­ 74

hatások többrétűek. A polgári szerzők általában egyes kiemelkedő személyiségek szere­ pét tartják döntő jelentőségűnek, olyan főbírákét, akik a római-holland jog alkalma­ zása mellett szálltak síkra. Megemlítik továbbá a Dél-Afrikába érkező skót papok32 és bírák33 szerepét, akik a római jog ismeretét és tiszteletét hozták magukkal. (Isme­ retes, hogy Skóciában - mint erre már utaltunk - a római jog ma is élő jog.) A legje­ lentősebb művelődéstörténeti tényező mégis az lehetett, hogy a XIX. sz. közepén DélAfrikában is létrejöttek a jogi egyetemek, ahol megindult a római—holland jog okta­ tása és tudományos művelése. A polgári szerzők tehát az angol jog visszaszorítását főként ideológiai tényezőkre ve­ zetik vissza. Pedig a mélyebb okok valószínűleg itt is a társadalmi-gazdasági viszonyok­ ban rejlenek. Az angol és a római-holland jog harca a századfordulón nem elszigetel­ ten ment végbe, hanem alighanem a Lenin által a történelem első imperialista háború­ jának nevezett búr háborúban (1899—1902) kirobbanó ellentétek egyfajta kifejeződé­ sét ismerhetjük föl benne. Persze túl egyszerű és ilyen értelemben hamis lenne a rómaiholland jog és az angol jog harcát a dél-afrikai és brit tőkések érdekellentéte közvetlen jogi tükröződésének tekinteni. Nyilván sok áttétellel és egyéb tényezőkkel, pl. a nacio­ nalizmus hatásával is számolni kell. Miután 1909-ben létrejött a Brit Birodalom belügyeiben önálló domíniumaként a Dél-Afrikai Unió,35 és miután a Westminstert Statutum 1931-ben a többi dominiummal együtt Dél-Afrikának is megadta a teljes függetlenséget, végképp megszűnt az angol jog befolyásának politikai alapja.36 Az angol jog visszaszorítása kezdetben csak annak növekvő befolyása ellen irányult, de nem támadták a már recipiált angol eredetű szabályokat. A II. világháború óta azon­ ban egyre erősebben nyilvánul meg az a törekvés, hogy ahol lehet, szorítsák ki Dél-Afrika jogából az angol elemeket, és helyettesítsék azokat a római-holland jog szabályai­ val.3 így a római-holland jog és az angol jog harca nem szűnt meg napjainkban sem. Nem derül ki az irodalomból, de a magánjog terén nyilvánvalóan a római-holland jog pozícióit erősítette a Nemzeti Párt 1948-ban történt hatalomra jutása. Ez az ese­ mény mégsem a római-holland jog sorsa szempontjából a legjelentősebb, minthogy fordulópontot jelentett az ország újkori történelmében. Az új kormányzat radikális módon szakított a korábbi politikai irányvonallal. Ennek jogi manifesztálódását kifelé a Dél-Afrikai Köztársaság 1961-ben történt proklamálása és az országnak a brit nem­ zetközösségből való kilépése, a belső szabályozásban pedig a közjog és a büntetőjog faji elnyomást szolgáló intézményeinek kiépítése jelentette. Az irodalom hallgat arról, hogyan fér meg a római-holland jog és a fajüldöző rend­ szer. Ez a hallgatás bizonyos értelemben nem meglepő, hiszen a római—holland jog, vagyis a Dél-Afrikai Köztársaság magánjoga nem tartalmaz a faji megkülönböztetésre vonatkozó, vagy arra felhasználható szabályokat. Az ókori római jog sem ismert ilyen­ fajta normákat. Sőt a római-holland jogban annyiban kedvezőbb is a helyzet a korlá­ tozottan jogképeseket és jogképteleneket (rabszolgákat) is ismerő római joghoz képest, hogy e jog minden ember egyenlő jogképességének alapján áll.38 Az egyenlő jogképes­ ség azonban Dél-Afrikában csak az egyenlő magánjogi jogképességre vonatkozik, hi­ szen a római-holland jog is csak a magánjog szabályait rendezi. A közjog területén az utóbbi évtizedekben olyan sajátos dél-afrikai elnyomó szabályok érvényesülnek, me­ lyek sem a róm ai-holland jogra, sem pedig az angol jogra nem vezethetők vissza.39 75

A római-holland jognak tehát semmi köze nincs a Dél-Afrikában érvényesülő faji megkülönböztetéshez. Az irodalom hallgatása mégsem menthető. A magánjogász sem lehet teljesen közömbös a világméretű — és ma már a nyugati kormánykörökben is erősödő — felháborodást kiváltó apartheid politikával és rendszabályokkal szemben. Ezek ugyanis jóllehet közjogi természetű szabályok, mégis mélyen belegázolnak a ma­ gánszféra viszonyaiba, megakadályozván a magánjogi egyenlőség teljes körű érvényesü­ lését. Egyedül Zimmermann áldoz könyvében néhány mondatot a kérdésnek. Bár hozzá­ állását az óvatos tartózkodás jellemzi, utal arra, hogy az erkölcs és a természetjog, kö­ zelebbről a normák igazságossága és az alapvető emberi jogok alapján a dél-afriaikai faji elnyomó jogszabályok kritika tárgyává tehetők. Ezt a feladatot azonban eleve elhárítja magától, és rosszalló megítélésére is csak közvetve következtethetünk.40 A többi szer­ ző még említésre sem méltatjae kérdést,nyilván mint ami nem tartozik tárgyukhoz.41 A nyugati szerzőket talán a dél-afrikai kollégákkal ápolt kapcsolat, egyfajta rosszul értelmezett kollegialitás tartotta vissza nemcsak az állásfoglalástól, de még a probléma puszta megemlítésétől is. Mindazonáltal Dannenbring pretoriai professzor cikkében található egy mondat, amely oly döbbenetes módon világítja meg a dél-afrikai fehérek egy részének a faji probléma iránti teljes érzéketlenségét, hogy érdemes azt itt szó szerint is idézni. Dannenbring arról beszél, hogy a dél-afrikai személy- és családjog hasonlít a keresztény kul­ túrán alapuló európai személy- és családjogokhoz, majd hozzáteszi: „Ez minden to ­ vábbi nélkül áll a Dél-Afrikai Köztársaság népességére, amennyiben európai származá­ súak. Dél-Afrika össznépessége azonban mégis nagyon eltérő származású és kultúrájú emberekből tevődik össze. Az ország egész népcsoportokat szállásol el (kiemelés tőlem — F. A.) határai között, amelyek nem európai származásúak, mint pl. a busmanok és különböző bantu törzsek.”42 Ez a megfogalmazás már csak a statisztikai adatok figye­ lembevétele alapján is egyszerűen felháborító. A népesség kb. 70%-a ugyanis bantu!43 Az e megfogalmazásban megnyilvánuló felfogás azzal sem menthető, hogy a fokföldi terület lényegében lakatlan volt, amikor ott a XVII. sz. közepén a hollandok megjelen­ tek, mivel egyrészt a Dél-Afrikai Köztársaság nemcsak Fokföldből áll, másrészt a feke­ ték észak felőli beáramlása nem az utóbbi időkben történt meg, hiszen már a Dél-Afri­ kai Unió létrejöttekor a népesség 80%-át feketék és egyéb színesek tették ki.44 A „külső jogtörténet” körében a mához érkezve még az a kérdés merül fel, hogy a Dél-Afrikai Köztársaság mai magánjogát, angol beütéssel megáldott vagy sújtott római­ holland jognak, avagy római-holland eredetű, de inkább angolszász jognak tekinthet­ jük? Az irodalomban erre nézve erősen megoszlanak a nézetek. Eörsi szerint a Dél-Afrikai Köztársaság római-holland joga többé-kevésbé „áthajózott” a common law jog­ csoportjába.45 David vegyes jognak nevezi a dél-afrikai jogot, de ő is inkább az an­ gol hatást emeli ki.47 A legtöbb szerző — salamoni módon — hibrid, keverék, Janusarcú jogról ír.48 Talán nem véletlen, hogy éppen a római jogászok képviselik végül azt a nézetet, hogy a dél-afrikai jog alapvetően a római jogon alapuló,49 a romanista, nem pedig az angolszász jogcsaládba tartozó jog.50 Amennyire az irodalom alapján megítélhető a kérdés, talán kissé elfogult a római jo­ gászok nézete, de az ellenkező véglet feltétlenül téves álláspontot jelent. Úgy tűnik, hogy a kérdésre ilyen általánosan nem is lehet igennel vagy nemmel válaszolni, de még76

csak „is-is”-sel sem. Ha ugyanis a mai tényleges hatályos jogi helyzetet nézzük, vagyis azt, hogy a hatályos normák milyen eredetűek, nem lehet tagadni a dél-afrikai magán­ jog keverék jellegét.51 Ha azonban az egész jognak a kereteit, pilléreit, a fogalmakat és a rendszert tekintjük, kétségtelen, hogy ez egy romanista, és nem angolszász jellegű képződmény. Végül azt is figyelembe kell venni, hogy Dél-Afrikának ma már nem szubszidiárius joga az angol jog, és a judikatúra - mint ezt a következőkben látni fogjuk - , ahol ez lehetséges, elsősorban a római-holland jogot igyekszik alkalmazni, és csak ki­ vételesen nyúl az angol joghoz. Ebben az értelemben tehát mégiscsak a római jelleget hangsúlyozó nézet felé kell inkább hajlanunk. A Dél-Afrikai Köztársaság magánjoga te­ hát alapvetően a római-holland jog, melyet azonban sok vonatkozásban más, több­ nyire korábban recipiált angol eredetű normák módosítanak vagy egészítenek ki.

in. Az előzőekben kissé elvontan, mintegy madártávlatból szemléltük tárgyunkat. Már csak a fentiekben anticipált tételek bizonyítása végett is szükséges most már közelebb­ ről szemügyre venni a dél-afrikai magánjogot, mint tételes jogot, elsősorban annak for­ rásait. Dél-Afrika joga — mint erre már utaltam —kodifikálatlan. Egyes nézetek szerint lé­ nyegében a római jogon alapuló szokásjognak tekinthető.52 Megítélésem szerint helye­ sebb az a felfogás, amely a Dél-Afrikai Köztársaság jogát általában véve nem tartja szo­ kásjognak, hanem a szokásjogot is csak mint a dél-afrikai jog egyik forrását ismeri el.53 Kérdés persze, mit értünk szokásjog alatt. A consuetudo fogalma már a római jog­ ban sem egyértelmű. Miután a XII táblás törvény írásba foglalta —és ezáltal megszün­ tette - az addig volt szokásjogot, megítélésem szerűit kétséges, hogy lehet-e a szokás­ jogról, mint a mindenkori judikatúráról elvonatkoztatott tételes szabályok bizonyos összességéről beszélni. A római jogban a szokásjog, úgy tűnik, elsősorban a különböző jogalkotó tényezők (nem jogalkotásra hivatott szervek!), tehát a pontifexek, később a praetorok, majd a császári bíróságok által többé-kevésbé tartósan követett gyakorlatot, szabályokat jelenthette, melyek írásban egyáltalán nem (még edictumokban sem) öl­ töttek testet, hanem csak egyszerűen ténylegesen érvényesültek. A római szokásjogot tehát modem terminus technicus-szal élve, alighanem a „law in action” fogalmával le­ hetne megjelölni.54 Úgy vélem, hogy a szokásjog mai fogalma is elsősorban a többé-kevésbé állandó bí­ rói gyakorlatot jelenti. Ezen az alapon látszik állni Zimmermann, aki a dél-afrikai szo­ kásjogot, mint jogforrást nem említi, de részletesen foglalkozik a bírói gyakorlattal, mint jogforrással. Elsődleges jogforrásnak a Dél-Afrikai Köztársaságban is kétségtelenül a törvény mi­ nősül.56 A törvényi jog szerepe — az angol statute law-hoz hasonlóan —egyre növek­ szik. Ahol van törvényi szabályozás, ott az az elsődleges,57 sőt egyes nézetek szerint ma már az írott jog a legjelentősebb jogforrás.58 Mégis a törvényi jog elvi súlyát csökkenti, hogy a törvény Dél-Afrikában továbbra is kivételes jogforrás Dél-Afrika common law-jához, a római-holland joghoz képest, Ki­ vétel, mely lerontja ugyan a főszabályt, de egyszersmind amelyet nem lehet a főszabály 77

rovására kiterjesztő módon alkalmazni. A törvények értelmezésére nézve nem azok „szelleme” , hanem a római-holland jog irányadó, így a törvény hézagait sem lehet ki­ terjesztő interpretációval, analógiával kitölteni, hanem ilyenkor a római-holland jogot kell alkalmazni.59 Ami az újabb törvényhozás és a római-holland jog viszonyát illeti, a törvények cél­ ja nem feltétlenül a római-holland jogi szabályok hatályon kívül helyezése,60 hanem olykor a római-holland jog kontroverziáinak eldöntése, vagy homályos kérdéseinek tisztázása.61 Végül megjegyezzük, hogy a dél-afrikai törvényhozás — a judikatúrához hasonlóan - szívesen merít a nyugati - elsősorban nyugat-európai - jogokból, olykor igen érde­ kes közvetítéseken keresztül. 62 Kiemelkedő jelentőségű fonását képezik a dél-afrikai jognak a bírói döntések, első­ sorban a Legfelső Bíróság gyakorlata. Az angol precedensjog szabályai nem érvényesül­ nek maradéktalanul,63 továbbá a dél-afrikai jog már csak azért sem tekinthető tiszta case law-nak, mert a törvénykezés alapjául - az írott jogon kívül - nem valami ködbe vesző és csak a precedensekben manifesztálódó common law szolgál, hanem a római­ holland jog, mely ha nem is írott jog, mégis írásban megtalálható. A bírói jogalkalmazás (to find the law) Dél-Afrikában valóban a megfelelő norma —mégpedig lehetőleg a római-holland jog megfelelő szabályának - megtalálását jelenti, nem pedig annak kitalá­ lását, mint az e jellegére nézve judge made law-nak nevezhető az angol jogban. A prece­ densek szerepe is inkább az, hogy a jog értelmezéséhez nyújtanak tám pontot. Ki kell emelni még, hogy a római-holland jog modem viszonyokhoz való alkalmazásának eszközét éppen a bírói jog jelenti,64 és ilyen értelemben a dél-afrikai judikatúra valami­ képpen olyan transzmissziós funkciót tölt be a XVII. sz.-i római-holland jog és a mai igények között, mint amilyen szerepet a glosszátorok és még inkább a kommentátorok játszottak a maguk idejében. Venio nunc ad fortissimum —most érkezünk el a legfontosabbhoz, a római-holland joghoz, mint jogforráshoz. Dél-Afrika magánjogát általában is szokás római-holland jogként emlegetni, szűkebb értelemben azonban római-holland jog alatt a dél-afrikai magánjog egyik forrását értjük, mint ahogy a common law is lehet az angol jog szinoni­ mája, de egyik forrását is jelentheti. A római-holland jogot, mint jogforrást a törvé­ nyek és a bírói jog után szokták említeni, de amint láttuk, a törvények voltaképpen csak kivételek a római-holland jog alól, és azokat a római-holland jog szerint kell ér­ telmezni, a bírói gyakorlat feladata pedig ma már lényegében nem más, mint a római­ holland jog megfelelő alkalmazása. A római-holland jog tehát mégsem nevezhető har­ madrangú jogforrásnak, és nem túlzás a fentiek alapján tágabb értelemben magát a dél­ afrikai magánjogot is római-holland jognak nevezni. De mi is ez a római-holland jog? Ismeretes, hogy a római jog művelésének centruma Itáliából a XVI. sz.-ban Franciaországba, majd onnan a XVI. sz.-ban — a hugetnották üldözésével és egyúttal Németalföld gazdasági fellendülésével összefüggésben —Német­ alföldre helyeződött, ahol az ún. elegáns jogtudomány a XVII. sz.-ban érte el csúcs­ pontját Grotius, Voet, Vinnius, Noodt és mások műveivel. A római-holland jog Dél-Af­ rikában lényegében ennek a humanista németalföldi jogtudománynak az irodalmát je­ lenti,65 mely elsősorban a jusztiniánuszi törvénykönyveket dolgozta fel, de esetenként tekintettel volt a Corpus Iuris Qvilisen kívüli forrásokra is. A római-holland jog irodal­ 78

mának nincs zárt katalógusa, és —főként az újabb felfogás szerint —nyilvánvalóan oda nem tartozó régi tekintélyekre is lehet a jogalkalmazásban hivatkozni, nem létezik to­ vábbá lex citationis abban az értelemben sem, hogy az eleve meghatározná, hogy kikre kell elsősorban hivatkozni, vagy kinek a véleménye mérvadó kontroverzia esetén. Van­ nak persze tekintélyes szerzők, akiknek a nézete — nevezhetjük ezt talán kifejezetten szokásjogi hagyománynak — nagyobb súllyal bír (Grotius, Voet stb.), és nagyobb te­ kintélynek örvendenek a hollandi és általában a németalföldi írók. A hivatkozások mindazonáltal esetlegesek.66 A dél-afrikai magánjog következő forrása maga a római jog. Ha egy bizonyos kérdés­ ben sem a törvények, sem a precedensek, sem pedig a római-holland jog nem szolgál­ nak megoldással, akkor a dél-afrikai bíró visszanyúlhat magához a római joghoz, mint szubszidiárius forráshoz.67 A római jogra egyéb esetekben is lehet hivatkozni (amikor pl. a római jogi szabály egybeesik a római-holland jogi szabállyal),68 de ez a római jognak közvetlen fonásként való felhasználását önmagában még nem jelenti. Arra is van ugyanakkor példa, hogy a római jog kivételesen a római-holland jog rovására \ul ér­ vényesüléshez, és vonatkozik ez kiváltképpen az újabb judikatúrára. A hagyományos felfogás Dél-Afrikában azt vallja, hogy az ott alkalmazható római jog a jusztiniánuszi római jogot jelenti, mégpedig úgy, ahogyan azt a régi németalföldi jogtudósok értelmezték. Egy ítélet némi öniróniával ki is mondta 1949-ben: „we have received the Román law as corrupted by the Byzantines” , vagyis „a római jogot úgy vettük át, ahogy azt a bizánciak elrontották” . 70 A dél-afrikai „bellum iuridicum” azonban nemcsak az angol és a római-holland jog között folyik, hanem a római-holland és a római jog alkalmazásának kérdésében is erő­ sen megoszlanak a nézetek, sőt az angol jog visszaszorítását követően most már ez a „mérkőzés” válhat jelentősebbé. Az előbb említett hagyományos felfogással szemben egyesek azt vallják, hogy adott esetben a klasszikus római joghoz és a Corpus Iuris Civilisen kívül fennmaradt római forrásokhoz is vissza lehet nyúlni, továbbá nem kell fel­ tétlenül követni a római forrásoknak a régi németalföldi jogtudósok által elfogadott ér­ telmezését. 71 A római jog újkori alkalmazásának történetében mindig is megvolt ez a kettősség a „professzorok” és a „praktikusok” között. Az előbbiek mellett az elvi tisztaságon túl a legjobb jog megtalálása szól, az utóbbiak a jogbiztonságra hivatkozhatnak. A dél-afri­ kai „professzorok” és „praktikusok” vitájában ezenkívül mindkét részről felhoznak történeti érveket is, melyek ehelyütt nem részletezhetők.72 A római jog igényes alkalmazása mindenesetre megkövetelné a jusztiniánuszi jog előtti anyag, továbbá a modern római jogi szakirodalom figyelembevételét is, amire azonban csak nagyon ritkán és esetlegesen kerül sor.73 Ami az utóbbit illeti, abban nemcsak a hozzáférhetőség játszik szerepet (míg a Corpus Iuris Civilis esetében fel tud­ ják használni annak teljes angol és német fordítását, a francia és olasz nyelvű - igen je­ lentős —szakirodalmat nyelvi okokból már nehezen olvassák),74 hanem az, hogy a mo­ dem irodalom tanulmányozása egyrészt alapos római jogászi felkészültséget igényel,75 másrészt az interpolációkutatás eredményei aláássák a római-holland jog számos téte­ lé t76 amellett, hogy gyakran csak hipotézisek szintjén állnak.77 A tételes jog alkalma­ zására tehát ez az irodalom nem nyújt megfelelő alapot, nóta bene, célja nem is az. 79

A római jogi szakirodalom mégis segítségére lehetne a dél-afrikai jogászoknak. Azok­ ban az esetekben, amikor a jusztiniánuszi szövegekből sem lehet világosan kideríteni a római jogi álláspontot, ez a segítség nemcsak hasznos, hanem egyenesen szükséges is. Ha pedig a szakirodalom megnyugtatóan (bizonyító erővel) fel tudja tárni a jusztiniá­ nuszi jog előtti — esetleg kontroverz — álláspontot, akkor az alternatívák bemutatása révén bővítheti a dél-afrikai bírói döntési körét.78 Valójában a dél-afrikai judikatúra általában nem szívesen nyúl vissza a római joghoz, mert az túl nagy fáradságot igényelne, és ráadásul sokszor a felkészültség is hiányzik hozzá.79 Ily módon a „professzorok” irányzatáról írva a szót nem kell okvetlenül idézőjelbe tenni. Ha még a római jog alapján sem lehet a konkrét ügyben megoldást találni, a bíró hi­ vatkozhat a mai tételes jogokra, elsősorban a holland, francia, nyugatnémet, svájci, osztrák jogokra és az angolszász jogokra.80 E jogokat azonban már —szemben a római joggal — nem tekintik a dél-afrikai jog szubszidiárius fonásainak, hanem ezek mint a jogösszehasonlítás forrásai jönnek figyelembe az — úgy tűnik — szabadon mérlegelő bíró döntésének megalapozásához.81 Anélkül, hogy a dél-afrikai magánjog dogmatikájának tárgyalásába bocsátkoznék, felmerül a fentiek alapján a kérdés, hogy milyen helyet tölt be általában véve - tehát a vázolt közvetlen szubszidiárius alkalmazáson túl — a római jog a mai dél-afrikai magán­ jogban? Megegyezik az irodalom abban,hogy a magánjog rendszerét, elveit, kereteit a római-holland jog, tehát végsősoron a római jog jelenti?2 Éppen ezért a dél-afrikai ma­ gánjog a gaiusi Institutiók rendszerében tárgyalható,mutatható be.83 Hiányzik pl. az ál­ talános rész, nem önálló a családjog és a munkajog. A személyi jog és a dologi jog ngyrészt a római jogot követi,85 a kötelmi jog is római jogi alapon áll,86 de a kereske­ delmi és iparjog angol, a csődjog holland hatás alatt fejlődött,87 és az egész kötelmi jogra nézve erősnek mondható az angol jog hatása.88 Az öröklési jogban a holland és részben az angol jog tekintélyes részben háttérbe szorítja a római jogot,89 a peijog pe­ dig — a végrehajtási eljárás egyes szabályaitól eltekintve90 — teljesen angol mintákat követ.91 Ehelyütt is szeretném hangsúlyozni, hogy mindezekben a területeken nem az angol és a holland jog mai hatásáról, hanem korábbi recepcióról van szó, mellyel szemben az utóbbi időben egyre inkább a római-holland, vagy esetleg a „tiszta” római jog alkalma­ zása kerül előtérbe.92

IV. Áttekintésünk után felmerül az az általános kérdés: vajon milyen okokra vezethető vissza, hogy a dél-afrikai magánjogot a mai napig sem kodifikálták, és mi várható a jö ­ vőben? Dél-Afrikában a kodifikáció gondolata már 1779 óta több ízben felmerült. Hol erő­ sebben, hol kevésbé erősen követelték a szerteágazó, nehezen áttekinthető joganyag redezését, és ilyen törekvések ma is megnyilvánulnak.93 A kodifikáció elmaradását a XIX. sz.-ra nézve egyes nézetek a felvilágosodás eszmé­ inek be nem fogadására, végső soron tehát a konzervativizmusra vezetik vissza.94 Nem 80

világos, hogy mi volt a szerepe az angol jog kodiflkádóellenességének a brit uralom idején a kodifikádó elmaradásában, mindenesetre az bizonyos, hogy az angolok a dél­ afrikai jog kodifikálását nem ösztönözték. Az angol jog befolyásától való félelemnek ugyanakkor a kodiflkádót kellett volna ösztönöznie, amely konzerválva a római-holland jogot megőrizte volna azt a további „elangolosodástól” .95 A kodifikádó hívei a joganyag rendezésének igényén túl ma is hivatkoznak arra, hogy a római-holland jog idegen befolyástól való megőrzése érdekében lenne szükség annak kodifikálására, és ebben kétségtelenül igazuk van.96 Csakhogy a kodifikádó ép­ pen attól a sajátosságtól fosztaná meg a dél-afrikai jogot, amelyhez a dél-afrikai jogá­ szok még a római-holland jogi hagyománynál is makacsabbul ragaszkodnak évszázadok óta, ti. attól, hogy a bíró a törvények adta viszonylag tág körben az adott ügynek meg­ felelően válassza ki a legcélszerűbb megoldást. Ez ugyan nagyobb felkészültséget és na­ gyobb munkát igényel, mint a kódexek alapján történő ítélkezés, azonban a rugalmas, igazságos jogalkalmazást a kódexek által megmerevített jogon alapuló judikatúránál éppúgy sokkal jobban szolgálhatja, mint a jognak a gyakorlaton alapuló, az élet igé­ nyeit helyesen követő fejlesztését. A kodifikádó ellenzői jobban féltik a dél-afrikai jogot az életidegenné, merevvé válástól, mint az idegen hatásoktól, és a kodifikációt követelőket lustasággal vádolják.97 A kodifikádó körüli jogi háború állása hosszú idő óta és a belátható jövőt tekintve is egyértelmű: bár a kísértés nagy, az uralkodó — a tudományban pedig kizárólagosan érvényesülő — álláspont elveti a kodifikádó gondolatát, így az ellenzéknek meg kell elégednie kisebb részterületek joganyagának — részint már megvalósult — kodifikálá­ sával.98 A római jog dél-afrikai érvényesülését újabban mégsem a kodifikádó által az idegen behatásokkal szemben nyújtható védelem hiánya fenyegeti, hanem az, hogy a klasszikus kultúra Dél-Afrikában is —jóllehet ott jelentős hagyományokkal rendelkezik —foko­ zatosan teret veszít. A kodifikálatlanság e tendenda veszélyes kihatásait persze csak erősíti.99 A dél-afrikai magánjog kétségtelenül a világ jogfejlődésének egyik legsajátosabb, leg­ érdekesebb és ugyanakkor rendkívül értékes és sok tanulsággal szolgáló képződménye. Sajnálatos, hogy ez a gazdag hagyományokra épülő, az ókori római jog, az angolszász jog és a kontinentális európai jogok sok értékét ötvöző jogi felépítmény egy olyan tra­ gikus módon megosztott és válságba ju to tt társadalmi alakulat részeként működik, hogy a jövőbeli sorsa felett ijesztővé váló társadalmi környezete miatt kell talán mégis leginkább aggódni.

Jegyzetek 1Arról, hogy itt nem valamiféle megélénkült egyoldalú propagandáról van szó, bárki könnyen meggyőződhet, ha belepillant a tekintélyes nyugati lapokba és folyóiratokba. Figyelemreméltó, hogy újabban a nyugati nagyhatalmak iserélyesen, olykor szankciókkal fenyegetve vagy élve köjVetelik a fajielnyomásnak legalább a mérséklését. ^Ld. The New Encyclopaedia Britannica, 15. kiad. 17. köt. 70. old. A római jogra, mint hatályos jogra a legnagyobb „csapást” közismerten a német birodalmi Polgári Törvénykönyv 1900. január 1-én történt életbe lépése jelentette. A teljessség igénye nélkül je­ gyezzük meg, hogy Brit Guayanában 1917-ig, Görögországban 1946-ig hatályos volt a római jog.

81

továbbá Spanyolországban, San Marinóban, a La Manche csatorna brit (de nem Angliához tar­ tozó) szigetein. Skóciában, Quebecben, Argentínában, Zimbabwében, Botswanában, Szváziföldön, Lesothóban, a dél-afrikai uralom alatt álló Namíbiában és antarktiszi területen, továbbá Sri Lankában a mai napig is hatályban van - jóllehet többnyire szubszidiárius jelleggel - a ró­ mai jog. Jellemző e vonatkozásban, hogy azokban a ritka esetekben, amikor római jogi folyóiratban a dél-afrikai jogról szóló cikk jelenik meg, a szerzők a téma miatt majdhogynem mentegetőzni kényszerülnek, sőt a Revue internationale des droits de fantiquité azzal a kommentárral közölt egy ilyen cikket, hogy mivel annak témája túllépi a folyóirat kereteit, közzétételére csak kivéte­ lesen és azért kerül sor, mert kapcsolatos a római jog kodifikálásának problémakörével, ld. Bosch. M. J H'.:Quelques remarques sur le systeme du droit romaino-hollandais et ses rapports avec le droit romaino-hollandais et ses rapports avec le droit romain et avec les problemes de la codification. RIDA 4 (1957), 239. old. Maguk a szerzők természetesen meg vannak győződve arról, hogy a dél-afrikai magánjog figyelemmel kísérése feladata egy római jogásznak, ld. Kaser, M.: Das römische Recht in Südafrika. ZSS Rom. Abt. 81 (1964), 30. old., sőt Bosch szerint a dél-afrikai magánjog „támogatása” (ennek módja nem világos) minden római jogász és jogtörténész köteles­ sége (Bosch: id. mű 252. old.). A hagyományos római jogi folyóiratoknál bizonyos értelemben nyitottabb nápolyi INDEX már fenntartás nélkül közölte az elismert pretoriai római jogász, Warmelo cikkét (Warmelo, P. van: Le droit romáin en Afrique due Sud. INDEX 3 (1972). de itt in­ kább a szabályt erősítő kivétellel van dolgunk. Pl. David csak egészen érintőlegesen, Fikentscher pedig egyáltalán nem foglalkozik e témával (David, R.: A jelenkor nagy jogrendszerei, Bp. 1977.; Fikentscher, W.: Methoden des Rechts. I-V. Tübingen, 1975-1977.); Eörsi Gyula: összehasonlító polgári jog (Bp., 1975) c. művében számos helyen hivatkozik a dél-afrikai jogra, de behatóbb elemzésre, értékelésre ő sem vállalko­ zik, ami persze összefügg áttekintésének rendkívül széles körével. Zimmermann, R.: Das römisch-holländische Recht in Südafrika. Darmstadt, 1983. XV 1*222 p. 7Zimmermann: id. m. 5. old. (A többi felhasznált munkára csak eltérés vagy Zimmermann „hall­ gatása” esetén hivatkozom.) Zimmermann: id. helyen. Dannenbring, R.: Heutiges römisch-holländisches Recht. Zeitschrift für Rechtsvergleichung 7 (1965), 58. old.; Warmelo (id. m. 132. old.) szerint Holland és Zéland tar­ tományok jogát alkalmazták. Dannenbring: id. helyen. Eörsi: id. m. 177. old. Hahlo, //. R.-Kahn, E.: The South African Legal System and its Background. Cape Town Wynberg - Johannesburg, 1968. 572. old., éppen ezzel magyarázzák a hollandi jog életbelépte­ tését. Az elnevezés Simon van Leeuwen 1664-ben megjelent művének címéből ered (Bosch: id. m. 240. old.; Dannenbring: id. m. 56. old.). A római-holland jog elnevezés szerencsésebb az angol kifeje­ zésnél (Roman-Dutch law), mely utóbbiból nem derül ki, hogy nem az egész Németalföld, ha­ nem csupán Holland tartomány jogáról van szó. j ^.Kaser: id. m. 4. old.; Bosch: id. m. 241. old. Zimmermann: id. m. 6. old.;Dannenbring: id. m. 58. old. Ld. azonban Hahlo-Kahn: id. m. 572. 15°ld' Bosch: id. m. 241. old.; Hahlo-Kahn; id. m. 573. sk. old. Bosch: 240. old. Dél-Afrika. pontosabban ekkor még Fokföld lakossága kezdetben elsősorban a holland bevándorlókból, a búrokból (boer = paraszt) tevődik. A dél-afrikai fehér lakosságnak ma is a többségét (kb. 60%-át) alkotó búrok eredetileg a XVII. sz.-i hollandi nyelvjárásokat beszél­ ték, az anyaországtól való elszakadás, földművelő életmódjuk és elszigeteltségük miatt azonban nyelvük fokozatosan elvált és erősen leegyszerűsödött. 1570 után nyerte el modern formáját (fokföldi holland nyelv), 1860-tól kezdve írott nyelvként is önálló, 1918 óta pedig hivatalos nyelv (afrikaans nyelv). Zimmermann: id. m. 7. sk. old. Bosch: id. m. 242. old.;Hahlo-Kahn: id. m. 575. old. Hozzátehetjük, hogy a további terjeszke­ déssel párhuzamosan a római-holland jog területihatályaistovább terjedt,ld.Kaser: id.m. 10. old. 82

19

Zimmemann: id. m. 7. old. Jól példázza ezt Guayana jogtörténete. E terület egy részét az ango­ lok a napóleoni háborúkat követően visszaadták Hollandiának (Suriname), ahol nemsokára élet­ be lépett a holland PTK, míg Brit Guayanában a római-holland jog még egy évszázadot megért, ti. 1917-ig, amikor is a common law váltotta fel. Vö.:Varga Csaba: A kodifikáció, mint társadalmi-történcti jelenség. Budapest, 1979. 238. old. Dannenbring: id. m. 59. old. Az anyagi büntetőjog Bosch szerint (id. m. 248. sk. old.) az angol hatás ellenére is a régi holland büntetőjogon alapul, Hahlo és Kahn azonban az angol - enyhítő - módosításokat emelik ki (id. m. 576. old.). Zimmermann:id. m. 8. old. 22 Dannenbring: id. m. 59. sk. old. Kaser: id. m. 13. old.; Eörsi (id. m. 181. old.) valószínűleg erre gondol, amikor az eljárásjogi esz­ közök elsődleges szerepét említi. ^^Zimmermann: id. m. 11., 13. old. Úgy tűnik, bár erről szerzőink expressis verbis nem szólnak, hogy az angol jog szubszidiáriusjog­ ként lett volna csak alkalmazható. Kaser a római jog németországi. 1495 utáni - a szubszidiárius jelleget messze meghaladó - alkalmazásához hasonlítja az angol jog előretörését Dél-Afrikában (id. m. 14. old.). Az angol jog az utóbbi évtizedekben egyébként már szubszidiárisan sem jön fi­ gyelembe, és csak egészen kivételesen hivatkoznak rá, ld. Zimmermann: id. m. 35., 72. old. Bosch: id. m. 244. old. Elősegítette az angol szellemű értelmezést, hogy 1822 óta Dél-Afrika hi­ vatalos nyelve az angol, és a római-holland jog terminológiájának a tökéletlen angolra fordításá­ val a fogalmak értelmezése is elkerülhetetlenül megváltozott. Jó példa erre a római eredetű vitiosa possessio átértelmezése az angol vicious possession részben petitorius tartalmának megfele­ lően, melyet azonban újabban ismét az eredeti római értelemben alkalmaznak, ld. Zimmermann: id. m. 14., 157. old. Zimmermann: id. m. 15. old. 28 .Bosch: id. m. 244. old. 29 Bosch: id. helyen. Zimmermann: 35. old. Zimmermann: 16. sk. old. 32 Zimmermann: 15. old. 33Kaser: 10. old. Zimmermann: 16. sk. old. A dél-afrikaijogászok a XVIII. sz.-ban még jórészt a leideni jogi karon végeztek (Bosch: id. m. 241. old.), az angol uralom idején azonban megszakadt ez a kapcsolat is az anyagországgal, később pedig a holland magánjog kodifikálása tette bizonyos értelemben szükségtelenné a hollandiai jogi stúdiumokat. .?5Már a XIX. sz. közepén létrejönnek az ország belső részeiben a búr köztársaságok (Zimmermann: id. m. 20. old.), melyeket az angolok elől északra húzódó telepesek alapítottak (Dannenbring:id. m. 60. old.). Ezek általában a római-holland jogot alkalmazták, így a belőlük és Fokföldből ké­ sőbb létrejövő Unió joga is többé-kevésbé egységes lett (ld. bizonyos eltérésekkel Zimmermann: id. m. 23. old.;Dannenbring: id. m. 61. old.;Bosch: id. m. 246. old.). Dannenbring (id. m. 61. old.) szerint éppen a Dél-Afrikai Unió megalakulása indította el az an­ gol joggal szemben ható tendenciát. Hahlo-Kahn:id. m. 586. old. szerint 1910 után egy-két év­ tizedig még „kedvező” volt az angol jog megítélése. Érthetetlen ezért az az álláspont, mely sze­ rint az 1920-as évektől kezdve azért kapott új impulzust a kodifíkációra való törekvés, mert a Brit Nemzetközösségen (nóta bene: 1931-ig még a Brit Birodalmon!) belül a dél-afrikai római2 ^holland jogot az angol jog elnyelésével fenyegette volna, ld. Varga: id. m. 185. old. 71. j. Zimmermann: id. m. 35. sk. old. Szerzőnk a „bellum iuridicum"-ról sajnos igen keveset ír. Az is csak egy általa lábjegyzetben idézett mű címéből derül ki, hogy a puristák, a „szennyezők" (poljglutionists), és a pramatikusok állnak szemben egymással (id. m. 72. old. 164. j.). Dannenbring: id. m. 64. old. A rabszolgaságot az angolok törölték el 1833-ban (Hahlo-Kahn: id. m. 577. old.). Ugyancsak angol rendelet ismerte el a színcsbőrű lakosság egyenlő jogait 1828-ban. Zimmermann:id. m. 27. old. Zimmermann: id. helyen. 83

Kaser: id. m., Bosch: id. m.. Hahlo-Kahn: id. m.. Dannenbring: id. m., Warmelo: id. m. Érthetet­ len különösen Kaser hallgatása, akinek viszonylag terjedelmes cikke több esetben a jogfejlődés társadalmi tényezőire is rámutat, és egyébként ő tűnik a legelmélyültebbnek, amit nem csupán az élő római jogászok talán legnagyobbikának páratlan kvalitásai magyaráznak, hanem az a kö­ rülmény is, hogy Kaser néhány hónapot vendégprofesszorként Dél-Afrikában töltött, és éppen ez inspirálta őt cikke megírására. „Dies gilt ohne weiteres für die Bevölkerung der Repubük Südafrika, soweit sie europäischer Herkunft sind. Die Gesamtbevölkerung Südafrikas setzt sich jedoch (!) aus Menschen sehr ver­ schiedener Herkunft und Kultur zusammen. Das Land beherbergt (kiemelés tőlem - F. A.) in­ nerhalb seiner Grenzen ganze Völkerschaften nichteuropaischer Abstammung, wie etwa die Buschmänner und verschiedene Bantustamme.” (Dannenbring:id. m. 63.) Encyclopaedia Britannica. 15. kiad. 17. köt. 67. Hahlo és Kahn megfogalmazásából („Not cveryone in South Africa falls in every respect under the Roman-Dutch law.” - id. m. 579. old.) sem tűnik ki a statisztikai tények figyelembevétele. Révai Nagy Lexikona V. köt. 383. old. Eörsi: id. m. 100. old. David: id. m. 30. old. David: id. m. 68. old. Zimmermann: id. m. 9. old., Dannebring:id. m. 57. old. (ő tulajdonképpen azt vallja, hogy a dél­ afrikaijog ma már se nem római, se nem angol, hanem sajátosan dél-afrikai). 4 Warmelo: id. m. 135. old. Kaser: id. m. 27. old. Maga a romanista Warmelo is azt írja, hogy az angol jog rendszerének nagymértékű bevezetése, mely részben káros hatássaljárt, aláaknázza a római-holland jog szellemét (id. m. 142. old.). „Jó­ tékonynak., nevezi az angol jog hatását Hahlo-Kahn: id. m. 590. old. *Warmelo:id. m. 132. old. Kaser: id. m. 11. old. és az ott idézett irodalom. Minden bizonnyal ennek tulajdonítható, hogy Gaius a római jog forrásait felsorolva nem említi a consuetudót, bár Brósz Róbert-Pólay Elemér: Római jog. Budapest, 1984. 67. old. szerűit Gaius felsorolása épp ezért hiányos. A szövegben kifejtett felfogásomat erősíti meg Brósz Róbert: Die Rolle der Gewohnheit (des Gewohnheitsrechtes) im Laufe der Entfaltung Entwickelung der longi temporis praescriptio(nes). In: Studia in honorem Velimirii Pólay septuagenarii. Szeged, 1985. 141. skk. Zimmermann: id. m. 45. skk. old. Ugyanakkor egy dél-afrikai szerző a szokásjogot a törvény után a második helyen említi, majd harmadikként a bírói döntéseket, ld. Willie, G.: Principles of South African Law. Cape Town, 1961. 46. old., idézi Kaser: id. m. 11. old.). Az ily módon kü­ lön tartott szokásjogot Kaser (id. helyen) csak elméleti jelentőségűnek tekinti, és aligha valószí­ nű, hogy erre a bírói döntésektől clvonatkoztatott szokásjogra gondol Bosch, amikor azt mond­ ja, hogy éppen a szokásjog alakította ki a dél-afrikai magánjog sajátos rendszerét (id. m. 241. old.). Hahlo-Kahn: id. m. 302. old. a szokásjogot a törvényi és a precedensjog után említi, és an­ nak mint alkalmanként bíróilag elismert szokásoknak, nem tulajdonít különösebb jelentőséget. Sajnos egyik szerző sem tárgyalja a kérdést a kellő részletességgel és világossággal. A törvényhozás székhelye - ebben kétségtelenül bizonyos demokratikus hagyományt kell lát­ nunk - Fokváros, tehát nem azonos a közigazgatási, kormányzati székhellyel (Pretoria). Egyéb­ ként a Legfelső Bíróság egy harmadik városban, Bloemfonteinben székel, aminek szintén garan­ ciális jelleget tulajdonítanak. Ennek jelentőségét nem kell túlértékelni. Végül is Dimitrov perére is azért került sor Lipcsében, mert a „független” birodalmi törvényszék nem a fővárosban, Ber­ linben, hanem Lipcsében székelt. Zimmermann: id. m. 45. old. Warmelo: id. m. 152. old. Ellenkezőleg Zimmermann: id. helyen. Hahlo-Kahn: id. m. 592. old. (statutes create islands in the sea of the common law”),Kaser: id. m. 11. sk. old. Kasért egyébként a dél-afrikai törvények nyelvezete a késő köztársaságkori római törvények nehézkes bőbeszédűségére emlékezteti. 84

Erre elsősorban a már régóta elavult római jogi szabályok (pl. 1971-ben a senatusconsultum Velleianum) esetében kerül sor, ld. Zimmermann: id. m. 86. old. Kaser az említett módosítást már 15 évvel korábban megjósolta, de megjegyezte, hogy nem ezek a változások veszélyeztetik a dél­ afrikai magánjog római jellegét (id. m. 27. old.). ^ Zimmermann:id. m. 75. old. A lakástulajdont szabályozó 1971. évi törvény izraeli, francia és nyugatnémet megoldásokat vett át, az utóbbiakat részben Uj-Dél-Wales-i közvetítéssel, ld. Zimmermann: id. m. 183. sk. old. Zimmermann: id. m. 54. old., Kaser: id. m. 12. sk. old. Kaser:id. m. 13. old. Mielőtt ellentmondásba kerülnék önmagammal, szeretném megjegyezni, hogy ma Dél-Afrikában a római-holland jog nem jelenti azt a római-holland jogot, melyet fentebb mint Holland tarto­ mány jogát említettem, az a római-holland jog ugyanis már régóta a jogtörténethez tartozik, míg a dél-afrikai római-holland jog mind szűkebb, mint tágabb értelemben véve élő jog. Mindazon­ által nem tűnik ki világosan az irodalomból, hogy a régi németalföldi (és hollandi) törvények a családi és az öröklési jogban ma isjelentősek V. Károly és 11. Fülöp rendeletei (ld. Zimmer­ mann: id. m. 6. old.. Dannenbring: id. m. 72. old.) - közvetlenül, mint az írottjog fonásai, vagy pedig a római-holland jog (mint jogtudósi irodalom) közvetítésével, vagy esetleg szokásjogi ala­ pon vannak hatályban. Zimmermann: id. m. 58. skk. old., Kaser: id. m. 2. skk. old. A római-holland jog irodalma, mint általában a régi irodalom, latin nyelvű, és azt ma már főleg angol és afrikaans fordításban olvas67SÍk'

Zimmermann: id. m. 65. sk. old., Hahlo-Kahn: id. m. 580. old., Kaser (id. m.) itt ellentmondás­

ba keveredik önmagával. Míg ugyanis először azt mondja, hogy más szabály hiányában nyúlnak vissza a római joghoz (16. old.), utóbb azt állapítja meg, hogy mivel a római-holland jogirodalom a római forrásokat teljessségre menően feldolgozta, a közvetlen római jogi hivatkozásokat nem a római-holland jog „hézagai” indokolják (18. old.). Az ellentmondás elvileg úgy oldható fel, hogy amennyiben nem találják meg a római-holland szabályt (bár az létezik), előveszik a Corpus Iurist. Kérdéses mindazonáltal, hogy a római jog forrásaiban könnyebben igazodik-e el a dél-afrikai jogász, mint a római-holland jogban. Kaser: id. m. 19. old. 70. j. Kaser: id. helyen. Zimmermann (id. m.) ilyesmiről nem ír. A szövegben kifejtettekre tekintettel a római jog mai dél-afrikai érvényesülésére is vonatkoztatható az a híres maxima, melyet Papinianus a praetori jog szerepéről mondott és amelyet így fogalmazhatnánk át: In Africa Meridionali iure privati gratia, vagyis: Dél-Afrikában a római jogot a magánjog (érvényesülésének) segítése, kiegészítése vagy javítása céljából alkalmazzák. ^^Zimmermann: id. m. 66. old. Ezen a nézeten van Hahlo-Kahn: id. m. 581. sk. old. Kaser: id. m. 20. sk. old. Zimmermann (id. m.) a problémáról megint csak hallgat. _ .Kaser: id. m. 20. old. 7 3A *német pandektistákra még hivatkoznak, de a mai romanistákra csak elvétve (pl. Kaserre), még ha dél-afrikaiak is(pl. Warmelo), ld. Zimmermann: id. m. 66., 70. old. . Kaser:id. m. 17. old. Warmelo (id. m. 140. old.) hangsúlyozza, hogy a dél-afrikai bírák nem római jogászok, és az újabb generációknak már a klasszikus műveltsége is igen hézagos. Zimmermann: id. m. 66. old. . Kaser: id. m. 21. old. Kaser: id. m. 21. sk. old. Feltehetően erre vonatkozik Bosch felhívása a román istákhoz a dél-afri­ kai jog támogatására (id. m. 252. old.), gg Warmelo:id. m. 140. old. Kaser: id. m. 16. old. Régebben ebben a körben az angol jogot emelték ki (Kaser: id. helyen, Bosch: id. m. 252. old., Dannenbring: id. m. 61. old.), de az utóbbi időben a bellum iuridicum többé-kevésbé eldőlvén a judikatúra a kontinentális jogokat részesíti előnyben, ld. Zimmermann: 8i 72.01(1. Kaser: id. m. 16. old., Zimmermann: id. helyen.

85

Bosch: id. m. 246. old., Kaser: id. m. 26. old. Kaser: id. m. 27. old. Zimmermann (id. m.) kevéssé védhető módon a BGB rendszerében tárgyal­

tja a matériát, Danncnbring (id. m.) azonban az institutio-rendszert követi. Dannenbring: id. m. 63. old. Ugyanakkor önálló és fejlett a bányajog, amit a gazdasági háttér ki­ elégítően magyaráz. Zimmermann: id. m. 75. old., Dannenbring: id. m. 68. old. A dologi jogra nézve Zimmermann g^(id. m. 150. old.) a germánjogi elemek nagy jelentőségére utal. Zimmermann: id. m. 124. old., Kaser: id. m. 26. old., Bosch: id. m. 247. old. ggiBosch:id. helyen. Dannenbring: id. m. 75. old., Zimmermann: id. m. 96. old. Zimmermann szerint mindazonáltal sok római szabály is megőrződött (id. m. 185. old.), Kaser szerint a rendszer lényegében római (id. m. 26. old.), míg Bosch (id. helyen) és Dannenbring (id. m. 71. old.) a holland hatást emeli ki. Bosch: id. helyen. Dannenbring:63. old. Maga a törvényhozás hozta vissza a római jogot a kötbért tiltó korábbi angol szabállyal szemben (Conventional Penalty Act, 1962.), míg a laesio enormis esetében a római-holland jog rovására érvényesül újabban az eredeti római jogi szabály (ld. Kaser: id. m. 15., 19. old. 70. j.), és számos ^ egyéb példa isemlíthető. Bosch: id. m. 250. skk. old. Nem helytálló Varga Csaba közlése, mely szerint csak a XIX. sz.-tól merült volna fel Dél-Afrikában a kodifikáció gondolata, az a megállapítása pedig túl sommásnak tűnik, miszerint a kodifikáció gondolatát mindig csírájában elfojtották (ld. Varga: id. m. 185.

94°-

Kaser: id. m. 3. old. Vö. Varga: id. m. 238. old. Zimmermann:id. m. 73. old. Vö. Kaser: id. m. 28. old., Bosch: id. m. 251. old. Kaser: id. m. 27. sk. old., Bosch: id. m. 251. old. Varga is lényegében így vélekedik, amikor a kodifikáció-ellencsség fő indokát a bírói szabadsághoz való ragaszkodásban látja (id. m. 185. old.). A merev tételes jog veszélyére ld. Jhering, R.: Geist des römischen Rechts auf den verschiedenen Stufen seiner Entwicklung. Leipzig, 1866. I. 33. old. Zimmermann: id. m. 27. sk. old., Bosch: id. m. 252. old. Kaser: id. m. 29. sk. old. Igen sötét színben ábrázolja e problémát Warmelo, aki a mai dél-afrikai jogot a hanyatló bizánci korszakhoz hasonlítja, nyelveket nem ismerő epigonokról és a római jog háttérbe szorulásáról panaszkodik (id. m. 140. old.). Nem látja a helyzetet „veszélyesnek” Hahlo-Kahn: id. m. 592. old.

86

KAHLER FRIGYES

SZUVERENITÁS ÉS KÖZIGAZGATÁS ERDÉLYBEN A TÖ R Ö K KIŰZÉSE UTÁN A százötven éves tö rö k h ó d o ltság o t felszám oló felszab ad ító h á b o rú k ered m é n y e k é n t A pafi Mihály ( 1 6 6 1 - 1 6 8 0 ) szem élyében az önálló erdélyi állam utolsó fejedelm e tá v o ­ z o tt egy o lyan szükség szülte állam alakulat éléről, am ely et nem csak a k é t császárság koronás fői te k in te tte k ideiglenesnek, han em saját fejedelm ei is .1 Az európai erőviszo n y o k m egváltozásának jelei m ár a tiz e n ö t éves h áb o rú b a n érzé­ k e lh e tő k v o ltak 2 (s ezek is e lő re v e títe tté k a „félh o ld fo g y a tk o z ásá t,” u ralm án ak végle­ ges h an y atlását E urópáb an . Más szóval, a n y u g at-eu ró pai feudalizm us győ zelm ét a k e­ leti feudalizm us talaján álló tö rö k b iro d alo m fe le tt. M ontecuccoli 1 6 6 4 . augusztus 1-i győzelm e K öprili A hm ed serege fe le tt a szen tg o th árd i csatam ezőn — a vasvári béke el­ lenére - világossá te tte a k o rtá rsa k e lő tt is, m ik én t a C aprara császári k övet Belhciumh o z írt jelen téséb ő l k itű n ik , hogy a zsitv ato ro k i béke (1 6 0 6 . no v em b er 1 4.) fe le tt megk o n d u lt a lélekharang. Igaz, a tö rö k h ad ak 134 évvel M ohács után b irto k b a v ették az eddig soha tö rö k kézen n e m volt V árad o t (1 6 5 7 ) és I. László tem etk ezési h ely ét Szidi A hm ed katonái d ú lták fel. Z rínyi M iklós — aki nem rég még az ország közeli felszabadí­ tásában re m é n y k ed ett — keserevesen írta : „E z a re tte n e te s sárk án y , a tö rö k , V á ra d o t, Je n ő t tő lü n k elv ette, sok ezer m agyar lelket rabságba v itt, so k at a k ard n ak élivei em ész­ te tt meg; E rd ély t k o ro n á n k n a k egy legszebbik bogiárát felp réd á lta , zavarta, fejedelm ét e ltip o rta , gázolja n e m z e tü n k e t, o rszág u n k at, m in t egy erdei k an , a szépen p lán tált sző­ lő t” (T ö rö k Á fium 13.)3 . A H absburg biro dalo m m al való végső leszám olásra - X IV . Lajos (1 6 3 4 —1 7 1 5 ) n y o ­ m ására és T h ököly befolyásolására4 — Bécs alá vonuló tö rö k h ad ak 1683. szep tem b er 12-én elszenvedték a z t a d ö n tő vereséget, am ely a p árkányi csatával és E sztergom viszszavételével a nagy felszab ad ító h á b o rú n y itá n y a le tt. A X I. Ince ( 1 6 7 6 - 1 6 8 9 ) pápa erőfeszítései n yom án lé tre jö tt Szent Liga (1 6 8 4 ) csap atait a szu ltán h adereje tö b b é n em tö rh e tte meg. A z erőviszonyok d ö n tő változása a d o tt sú ly t a T eleki M ihály erd ély i k an cellárt k é p ­ viselő k ö v etek aláírásának a Kevcsesován m e g k ö tö tt titk o s szerződésen, am elyben E r­ dély t L ip ó tn ak ígérik (1 6 8 5 . feb ru ár). Buda megvívása (1 6 8 6 . IX. 2 .) és L otharingiai K ároly m ohácsi győzelm e (1 6 8 7 ) te tte leh ető v é E rdély visszavételét, s A pafi Mihály - ak it a ko rtársak lassú észjárású, iszákos tö rö k b áb n a k ta r to tta k — 1687. o k tó b e r 27én aláírta a balázsfalvi e g y ezm én y t, am elyben elism eri az önálló erdélyi állam iság m eg­ szűnését. A stratégiai h e ly zeten T h ö k ö ly átm e n e ti fellépése (1 6 9 0 ) sem volt képes vál­ to z ta tn i. 1690. o k tó b e r 16-án pecsét k e rü lt az o k m án y ra , am ely et I. li p ó tr ó l (1 6 5 7 — 17 0 5 ) — a k it d icsőítő érm ek gyakran illetn ek „T urcis p ro flig atis” vagy „ v icto r” je lz ő k ­ kel — D iplom a L eop o ld in u m n ak nevez az u tó k o r. A nevezetes o k m á n y t az erdélyi ren d ek 1691. ja n u á r 20-án fo g ad ták el, de cikkelyeinek Szavoyai Je n ő szerez igazán ér­ vényt a fegyverek erejével a felszabadító h á b o rú k legvéresebb ü tk ö z e té b e n , a szalánkem éni csatában (1 6 9 1 . augusztus 19.) és Z en tán ál (1 6 9 7 . szep tem b er 4 .), hogy m ajd a 87

K arlócán m e g k ö tö tt béke (1 6 9 9 ) p ontjai k ö z ö tt szerepeljen az aláb b i m o n d at: „E rdély te rü le te , am in t a császári felség b irto k áb an és h atalm áb an van, ugyan an n a k az uralm a ala tt m arad jo n ” .6 N apjainkban n em egy k ü lfö ld i fo ly ó ira tb a n 7 lá to tt napvilágot olyan álláspont — id ő n k é n t még a m agyar ism eretterjesztő írásokban8 is fe lb u k k an haso n ló n ézet — am ely éppen a D iplom a L eo p o ld in u m ra h ivatkozva a zt állítja, hogy E rd ély a felszab ad ító h á ­ b o rú befejezésével n em té rt vissza a m agyar k o ro n á h o z , han em császári vezetés alá k e­ r ü lt” , e z t b izo n y ítja e n ézet szerin t az 1848-as 12 p o n t unió követelése is. Ez a n ézet azonban igencsak v ita th a tó , m ert ellen tétes a fo rráso k tartalm áv al ép púgy, m in t a fe u ­ dális m agyar közjog felfogásával is. Ezen e lté rő értek ezések o kán érdem es megvizsgálni, hogy E rdély ö nálló állam iságának m egszűnése után a volt állam terü let m ilyen szuvere­ nitás alá k erü lt. E rre forrásszerűen elsősorban a D iplom a L eo p o ld in u m adja m e g a vá­ laszt. Másszóval azt vizsgáljuk, hogy maga L ipót m ilyen jogalap b ó l sz á rm a z tatta E rdély feletti u ralm át. Az o k m á n y b ev ezető részében e z t olvashatjuk: legfőbb királyi k ö te le ssé g ü n k n e k ... ism e rtü k el a z t, hogy a szám unkra annyira kedves erdélyi országrész — am ely század o k ó ta a mi dicső m agyar k irályságunk része — egyre in k á b b úgy kell sz ere tn ü n k , m in t lelk ü n k üdvösségét” .9 Az o k m án y 3. p o n tja szerin t: „ k ije len tjü k , hogy en n e k a h azán ak jó v á h a g y o tt és össze­ g y ű jtö tt tö rv én y ei, végzései, W erbőczi h á rm a sk ö n y v e ..., to v áb b á jogszab ály ai, a szász n em zet tö rv én y h ató sá g i joga sértetlen ü l érvényben m a r a d n a k ...” .10 A 7. p o n t sze rin t: „ fő k o rm á n y z ó n k a t, a k it a régi id ő b en vajdának n ev eztek , vagy a n ­ nak h e ly ette sé t a mi erdélyi h o n o s n em esein k és e lő k elő in k so raib ó l fogjuk válasz­ ta n i.” 11 A z id é z e tt fo rrásh ely ek n em hagynak k étség et az irá n t, hogy E rdély b irto k b a vételé­ n ek jogalapja L ipót császár legitim m agyar királysága. N em m o n d e n n e k ellen t a K arló­ cai béke o k m á n y á n a k szó h aszn álata, am ely sze rin t E rdély a „császári felség b irto k áb an és h a ta lm á b a n ... m a ra d jo n ” . K o rszak u n k b an e lfo g a d o tt az a g y ak o rla t, hogy az u ral­ k o d ó k legm agasabb ran g ju k at, illetve cím ü k et használják írásban és szóban a k k o r is, ha nem ez a rang vagy cím b izto sítja az a d o tt te rü lete n az u ralk o d ó i felségjogokat. A D iplom a L eo p o ld in u m praeam b u lu m a E rdéllyel k ap cso latb an „k irály i kötelesség­ rő l” szól, és kiem eli, hogy az „erd ély i országrész” „század o k ó ta ” „m agyar király sá­ gunk része” hangsúlyozva ezzel a szuverenitás fo rrá sá t, am ely a d o tt kérd ésb en n em le­ h et más, m in t „a m agyar szen t k o ro n a törv én y es b irto k lá sa” . A jo g fo ly to n o sság o t em eli ki a „régi id ő b e n ” — az az E rdély ö nálló állam iságát m egelőző k o rb an — lé te z e tt vajdai tisztség helyreállítására való utalás is. F o n to s szem p o n t a szuverenitás vizsgálatánál, h o g y az u ralk o d ó m ilyen jo g k eretei közé utalja a szóban forgó te rü le te n az „ o rszág lak o so k at” . E zért lényeges, hogy E r­ délyben n em az ö rö k ö s ta rto m á n y o k jo g a, h an em a m agyar jo g , to v áb b á az E rdélybe te le p íte tt szászoknak a k ö z é p k o r ó ta elism ert saját joga (vö. D iplom a A n d rean u m , 1 2 2 4 ) képezi az életv iszo n y o k szabályozásának alapját a m agánjog terü le té n is. E rdély joga te h á t ugyancsak arra u ta l, hogy „az erdélyi országrész” a m agyar k o ro n a része. Figyelem re m éltó m ég, hogy I. l i p ó t u tó d ai sem császári, h an em m agyar királyi m éltóságokból v ezették le E rdélyre v o n atk o zó uralk o d ó i jo g a ik a t, és e k k é n t ism erték el azt E rdély rendjei is. Az 1791. évi V I. a rtik u lu s 12 „E rd ély n ek M agyarországgal való

88

k a p c s o la tá ró l...” m egállapítja: „a császárt és u tó d a it m int M agyarország törv én y es k i­ rályait a maga fejedelm eiül e lfo g a d ta ,... E rd ély t, mint Magyarország szent koronájá­ hoz ta r to z ó t. . . ” ism eri el. (K iem elés tő lem — K. F .). A D iplom a L eopo ldin u m és az 1791. évi V I. tö rv én y cik k szövege eg y értelm ű en kü­ lönbséget tesz te h á t a „ k o ro n á h o z ta rto z á s ,” más szóval a korona szuverenitásának te­ rületi hatálya és a k o ro n a felség terü letén ek közigazgatási módja k ö z ö tt. A korm ányzás (közigazgatás) elté rő — k ü lö n b ö ző o k o k ra visszavezethető — m ódja egy b irodalm on belül M agyarországon éppúgy k im u ta th a tó , m int E u ró p a más h a ta l­ m ainál. A m agyar királyságban E rdélyen kívül is ism ert n em egy o lyan te rü le ti egysége, am ely e lté rő közigazgatás a la tt élt a tárg y alt ko rszak e szten d eib en . E zeket a te rü le te ­ ket a várm egyei közigazgatástól e lté rő szab ály o k szerin t k o rm á n y o z tá k an élk ü l, hogy ez a k o ro n a szuverenitását é rin te tte volna. Ilyenek v o ltak a H ajdú városok, a Jászkun k e rü le t, a Szepesi iándzsás székek, a Szepesi szász városok, az egyházi n em esek prediális székei, a kikindai te rü le t, a tiszai k o ro n a te rü le t, a csajkás te rü le t és a h atárő rv id ék . U tó b b it részben a tö rö k kiűzése u tá n , a régi T em es, T o ro n tá l, K rassó-Szörény m egyék te rü le té n szervezték a pozseronáci béke (1 7 1 8 ) u tá n . A z eredetileg 11. k e rü le tb ő l álló h atárő rv id ék b ő l 1779-ben 8 k e rü le te t rendes közigazgatás alá h e ly e z te k , míg h áro m b an csak egy 1869-es „legfelsőbb e lh a tá ro z á s” n y o m á n szű n t meg a különleges igazgatás, és 1 8 8 1 -re ta g o z ó d o tt a polgári közigazgatási ren d b e. Figyelem re m éltó , hogy E rdélyen belül is szervezett Mária T erézia új h atárő rv id é k et a székelyek és szászok által la k o tt h atárrészek en . A közigazgatás berendezése te h á t sem m i esetre sem u tal arra, hogy E rd ély b en más a szuverenitás forrása, m in t a m agyar k o ro n a egyéb felség terü letein . A k a to n a i vagy polgári közigazgatás megszervezése és m űködése ugyanis éppen a szuverenitásból fo ­ ly ik , a szuverén érd ek ein ek aláren d elten . E rd ély t nem csak a m agyar feudális k özjog te k in te tte a m agyar királyság integer részének, hanem az egy k o rú po litik ai k ö zg o n d o lk o d ás is, a m agyar k o ro n á h o z ta rto z ó országrészként kezelte, m éghozzá a D iplom a L e o p o ld in u m o t m egelőző id ő b en is! — am ik o r a k oronás m agyar k irály o k is elism erték az erdélyi állam lé té t. Z rínyi en n ek jegyében E rd ély t „k o ro n á n k egy legszebbik b o g lára” -ként e m líti, de haso n ló n ézet tü k rö z ő d ik a nagy erdélyi fejedelm ek — így B áthori István, Bocskai István vagy B eth ­ leni G ábor - gondolatvilágában is, ak ik a H absburgok ellenében lé tre h o z o tt szö v et­ ségi rendszerekben — E rd ély b ő l kiindulva kísérelik meg M agyarország in teg ritásán ak helyreállítását.

Képek: (a b o rító belső o ld alán ) 1. E m lékérem Buda várának 1868. évi visszafoglalására. Ism eretlen m ester alkotása. Átvéve: Gohl Ödön: B udapest em lékérm ei. I. Bp. 1899. 30. 2. E m lékérem Belgrád várának 1688. évi visszafoglalására. Jo h an n N eid erh art n ü rn ­ bergi m ester alk o tása. Á tvéve: Huszár Lajos: A régi m agyar em lék érm ek k atalógusa a legrégebbi id ő tő l 1850-ig. I. T ö rtén elm i érm ek. 2 . 1 6 5 7 —1705. Bp. 1 9 7 5 . 6 1 4 .

89

Jegyzetek *Kahler Frigyes: Erdély államisága és a három részre szakadt magyar királyság egyesítésére irá­

nyuló törekvések (1541-1691). Publicationes Rerum Polytechnicarum Miskolciensis Seriesiuridica et politica. T. I. F. 9. Nagy László: Erdély és a tizenöt éves háború. Századok. 116. (1982) 680-683. 3Zrínyi Miklós: Tötök áfium ellen való orvosság. Bp. 1981. 4K . Koehler: Die orientalische Politik Ludvigs XIV. ihr Verhältnis zu dem Türkenkrig von 1683. Leipzig, 1907. 88-89. Benczédi László: Rendiség, abszolutizmus és centralizáció a XVII. század végéig Magyarországon (1664-1685). Bp. 1980. Értekezések a történettudományok köréből. 91. „Thököly, aki eljut­ tatta a Portához Bécs erődítési rajzait másfél százados török-habsburg status quo felrobbantásá­ val akarva-akaratlanul hazánk török alóli felszabadulását segítette elő.” Uo. 129. Eredeti latin szövege in: A magyar történet kútfőinek kézikönyve. Szerk. Marczali Henrik. Bp. 1901. 577-795. Magyar fordítás in: Magyar Történeti Szöveggyűjtemény (továbbiakban: MTSz) 1526-1790.1-11. Szerk. SinkovicsIstván. Bp., 1968. 733-740. Eredeti latin szöveg in: Stephanus Katona: Historica rerum Hungáriáé. XXXVI. Budac, 1805. 106-125. Magyar fordítás in: MTSZ, II. 690-700. i Gerhardt Hochsctrasser: Gcldgeschichtlichc Nachrichten 1980. VII. 207. és Mony Trend, 6/1980. 9. Pénzkibocsátás Magyarországon. Bp. 1978. „... supremi nostri Regii muneris (a quo si domininus exercituum adminiculetur, pro temporum vicissitudine felacia scatulire solent incrementa) esse dignovimus, charissimam hand Transsylvaniae regionem iám a saeculis Inclyto nostro Hungáriáé regno assertam, magis maisque veluit aninam nostram amplecti..." Marczali i. m. 578. „... A probatos et Compillatos Patriae illis leges Decreta, Tripartitum Verbeczii..., Constitutiones, Ius municipale nationis Saxonicae in vigore inviolabili permansura declaramus.” Marczali: i. m. 579. Supremum Status directorcm Nostrum, pristinis temporibus Vaivodam dictum, vei eius vices gerentem ex indigenarum Transylvanise nobilium ac procerum nostrorum numero, sive catholicae sive alterius ibi receptae religionis fuerit, si fidelitate et maritis praepolleat sumemus. „Marczali: i. m. 586. 12 „De Transylvaniae cum Hungaria nexu, et propria magni huius prmcipa tusnullique alteri regno subiecta constitutione. Sacratissima sua maiestas in conformitate benigni sui reseripti de 7 ma mensis Maii anni praeteriti amanati clcmenter agnoscere dignata est quod Transylvania visolemnis suae declarationis gloriassae reminiscentiae imperatori, et regi Hungáriáé divo Leopoldo I. anno 1688. die 9-na Maii factae, et per altefatum imperatorem, et regem die 17-ma Junii anni 1688 subseque verő anni 1691 de 4 ta Decembris alergito diplomate acceptatae patemam, et validissim a m protectionem eiusdem augustissimi amplexa, eundem altefatum imperatorem, et eusdem successores, qua legitimos Hungáriáé reges in principes suos adoptaverit, et haereditariam Agustas domus Austriacac succescionem in conformitate articulorum regni Hungáriáé, primo quidem iuxta tenorem declarationis anno 1688 ad mentum articuli 2-di et 2-tii diataePosonieusis anni 1687. ad sexum masculinum, postmodum verő virtutc articuli novellaris 3-tii de anno 1744 in conformitate articuli repri Hungáriáé de anno 1723. etiam ad foemineum sexum estensam acceptaverit, ac stabileverit, hino vi harum legum, et tractatuum, tam sua sacratissima maiestas, quam sacuturi eiusdem ex augusta domo Austriaesuccesores.qua legitimi reges Hungáriáé Transylvaviam tenquem ad sacram regni Hungaariae coronam pertinentem, eodem cum Hungaria imerii et Successionis iure tenebunt, et velut propriam habentem constitutioncm, nullique alteri regno subiectam, iuxta proprias leges, et constitutiones legitime confirmatas, non verő ad normán aliarum provinciarum haereditarianum gubemabunt: indivisiblili ac inseparabili cum omnibus regnis, et provinciis quod simultaneam duntaxat possessionem, et mutuam defensionem unionis nexu, iuxta pragmaticam sanctionem in comformitate articuli anni 1744. permanente."

90

K Á L L A Y ISTVÁN

MEGHÍVOTT BÍRÁK AZ ÚRISZÉKEN A XVIII.— XIX. SZÁZADBAN Az úriszék jelen tő ség ét m ár a X V II. században is em elte, h a egy-egy országos n agybíró ítélő m esterét hívták meg e ln ö k n e k . E z a g y ak o rlat a X V III-X IX . században is m egm a­ ra d t. így volt jelen a d u n án tú li k erü leti táb la elnöke és az alispán az 1724. szep tem b eri szalonaki, felsőbüki Nagy István p ro to n o tá riu s, alispán az 1718. decem b eri lak o m p ak i, Péchy G ábor n ád o ri ítélő m ester az 1753. áprilisi z b o ró i, H orváth F e re n c k irályi táblai h ites jegyző az 1972. feb ru ári alm ási és Szilassy Jó z se f szem élynöki p ro to n o tá riu s az 1803. m ájusi pándi úriszéki ü lésen .1 A X V III. századra m eg v álto zo tt az úriszék képe a m eg h ív o ttak te k in te té b e n is. A X V II. századi m egh ív o ttak k ö z ö tt V arga E ndre a várm egyei tisztv iselő k et, a nem esi ü ln ö k ö k e t, az urasági a lk a lm a z o tta k a t, a szabad király i városok po lg árait, a földesúri várőrség és a királyi helyőrség tisz tje it, a b eren d elt falusi b írá k a t, az e sk ü d te k e t, a h e g y ­ m estere k et, az ítélő m e sterek et, a kam arai tisztv iselő k et, a kö zjeg y ző k et, a p a p o k a t és az ügyvédeket em líti. E ck h art szerin t a X V III. századra a régebbi népes úriszék h ely ét szű k eb b k ö rű v á lto tta fel, am elyen k é t várm egyei tiszt m ellett uradalm i tisz tek (jószágigazgató, felügyelő tis z tta rtó , ügyész és más alk alm a z o tta k ) v ettek ré s z t.2 A X V III-X IX . századi úriszék azo n b an ennél szélesebb k ö rű volt. A convocatusn ak , coassidensnek, m eghívott k ö zb író n ak n e v ezett m eg h ív o ttak k ö z ö tt fö ld esú ri csa­ lá d tag o k at, ro k o n o k a t, jo g tu d ó n em esek et, várm egyei tisztv iselő k et, ügy v éd ek et, váro­ so k és falvak b ír á it, tan ác sosait és e sk ü d te it, egyháziakat és uradalm i tisz te k e t lá tu n k .3 A z ü ln ö k ö k kiválasztása azokban az u rad alm ak b an , ahol ügyészi hivatal m ű k ö d ö tt, a földesurak vagy m eg b ízo ttain ak a felad ata vo lt. De m e g h atá ro zh a tta az ü ln ö k ö k k ö ré t a családülés vagy a tisztiszék is. A Máriássy család 1784. m árciusi ülésén olvasták fel pl. M áriássy B orbálának az ü ln ö k ö k k ik ü ld etésérő l szóló levelét. F ra n k Ignác m űvé­ ből egyértelm űen k itű n ik , hogy az ü ln ö k ö k kiválasztása a fö ld esú r h a tásk ö re volt.4 M indenekelőtt o tt ü ltek az úriszéken a fö ld esú r családtagjai is. A nem esi úriszék 1743. szeptem beri ülésén pl. Sem sey Pál és Jó zsef, a w agendrüsseli 1783. m ájusi úriszé­ ken Máriássy Ferenc, F arkas, M ihály, Jó z se f és István, a k ö v etk ez ő évi m árciusi ülésen Máriássy F eren c, József, B oldizsár, Farkas és özvegy Máriássy Im rén é.5 Szorgalm asan b írásk o d ta k a K állay családtagok is, úgyhogy néha az úriszékből csak­ n em családülés le tt, ahol a közös ügyeket (pl. a családi levéltár ren d ezését, közös csa­ ládi perek eligazítását) is m egtárgyalták. A z 1779. április ülésen részt v ett Kállay G yörgy, Jó zsef, F eren c, A n tal, az 1790. szep tem b erin F e re n c , M iklós, László és Lajos, az 1793. m árciusin F e re n c , M iklós és G ábor. - A Szilassyak 1803. m ájusi úriszékén o tt látju k Szilassy Jó zsefet és özvegy Szilassy Já n o sn é t.6 E ttő l eltekintve is e lő fo rd u lt, hogy az ü ln ö k ö k k ö z ö tt ro k o n o k v o ltak . A Gersei P eth ő család 1756. szep tem b eri tap so n y i úriszékén az ö t ü ln ö k k ö z ö tt o tt lá tju k a Bakó testv ére k et, vagy a K árolyiak 1835. februári szegvári ülésén V idovich M ihályt és te stv éré t, Im rét m int törv én y es b izo n y ság o t.7

91

M egm aradt — h a szűkebb k örben is — az a k o ráb b i g y ak o rlat, hogy jo gban já rta s ne­ meseket h ív ta k meg az úriszéki ülésre. 1724-ben pl. a Z ichy-úriszék csicsói ülésére h á ­ ro m , vagy a szalonaki úriszékre 1724-ben ö t helyi és k ö rn y é k b eli n em est. Az 1 7 3 4 . évi B alassa-úriszéken a Sem seyek m ellett o tt ü lte k a B ertó th y ak is. Az 1753. áprilisi zborói úriszék ülnökei k ö z ö tt találju k B ü d esk u th y István, T ah y A ndrás és B eretzky János nevét. Az 1774. feb ru ári n agykárolyi úriszékre — egyéb jogban já ra to s szem élyek, jo g ­ tu d ó u rak m ellett — m eghívást k a p o tt E ötvös Im re is. A K állayak úriszékén o tt ült b á ró P erényi Jó zsef, Ibrányi M iklós, K rucsay K áro ly , G entsy Lajos és E rdődy A n ta l.8 A vármegyei tisztek nem le h e tte k alkalm azásban vár m egyebeli fö ld esú m ál. A z ú ri­ széki ülésekre azo n b an m egh ív h atták ő k e t, am iért napidíj já r t. A várm egyei főjegyző volt pl. az egyik ü ln ö k az N ádasdyak 1794. o k tó b e ri úriszékén, ső t a je g y ző k ö n y v e t is vezette. U gyancsak jelen volt a F orgách-úriszéken 1808-ban Gaál István Bars várm egye jeg y ző je.9 E lő fo rd u l, hogy főszo lg ab író t, szolgabírót és az esk ü d te t nem csak törv én y es b iz o n y ­ ságként, hanem m eg h ív o ttk én t is lá tju k . 1705-ben pl. az oroszvári úriszéken k é t szolga­ b író t és ö t m egyei e sk ü d te t, az 1 7 2 5 . évi sza b a d b a tty á n i úriszéken k ét főszo lg ab író t és h á ro m e sk ü d te t, vagy az 1750. évi ló k i úriszéken h á ro m fő sz o lg ab író t.10 E nnél gyak o rib b volt a tiszteleti táb la b író k m eghívása, ugyanis h a „d íjaso k ” v o ltak , a k k o r a várm egyén n em íté lh e tte k ugyanabban az ü g yben. E ck h art és C sizm adia eg y ­ ö n te tű e n arról beszél, hogy az úriszékre legalább h áro m tá b la b író t h ív tak m eg. A g y a­ k o rlatb an ez ritk án fo rd u lt elő , m indössze h áro m ilyen esetet ism erek. 1724-ben a Harruckem -úriszék en , 1784-ben és 1791-ben a K állay-úriszéken lá tu n k h á ro m tá b la b író t.11 A k ét táb la b író volt a H absburgok 1803. februári m agyaróvári, a D essew ffyek 1820. jan u ári cserépvári, a h o rti k ö zb irto k o sság 1832. decem beri és a C sákyak 1837. m árciusi kővági úriszékén. Egy tá b la b író t h ív tak meg a B enyovszky család 1740. jú n iu si nagyszelesenyi, a H absburg család 1816. szeptem beri és 1819. ja n u ári úriszékére. Ez u tó b ­ b ira A ndrássy Jó z se fe t, aki várm egyei fő p e rc e p to r is v o lt.12 A B atth y á n y iak úriszékén talá lk o z u n k 1710-ben a körösi végvidék vajdájával, 1722-ben a k ap ro n cai vajdával és ludbergi p o stam esterrel. Máshol ezek et n e m h ív ták 13 meg. M int jo g tu d ó k k e rü lte k az úrszékre az ügyvédek. V elük talá lk o z u n k tö b b e k k ö z ö tt az 1703. novem beri sem p tei, az 1 7 9 3 . jú n iu si n ag y k áro ly i és az 1834. d ecem beri ta tai ü lésen .14 E ck h art szerin t a X V II. században a jogism eret igénylése irá n y íto tta a fö ld esu rak at, am ik o r a szom szédos városok tan ác stag jait, polgárait is m eghívták. A X V II I-X IX . szá­ zadban a városi tisztségviselők m eghívásának o k a elsősorban a városnak a tárg y a lt ügy­ ben való érdekeltsége. E zért k e rü lt a sem p tei úriszékre 1703-ban P y b er F eren c, N agy­ szo m b at város k ap itá n y a és sze n áto ra , valam int O cskay G yörgy sz e n á to r. O tt v oltak N agyszom bat képviselői az 1708. d ecem beri Z ich y -ú risz ék en , egy, a városi g yám ellen , végrendelet végrehajtása ügyében fo ly ó p e rb e n .15 Sopron város jeg y ző je, k é t ta n ác sn o k a, R uszt város k ét ta n ácsn o k a, K ism arton és K őszeg egy-egy tan ác sn o k a v e tt részt az 1 7 1 8 . decem beri lak o m p ak i, k é t kőszegi ta ­ n ácsn o k az 1724. szep tem b eri szalonaki úriszéken. A V iczayak 1723. d ecem beri hédervári úriszékén o tt ü lt G y ő r város k a p itá n y a is.16

92

A csicsói Z ichy-úriszék elé k e rü lt 1725-ben egy k ö rm ö cb án y ai illetőségű asszony, ak it az uradalom terü leté n fo g tak el gyerm ekgyilkosság m iatt. A z asszony b ev allo tta, hogy m egszületett fiúgy erm ek ét a földre d o b ta , m ajd a k e n d e r k ö zé re jte tte , és h áro m napig felé sem n é z e tt. A z úriszéknek az uradalm i p raefectu s (eln ö k ) m ellett K örm öcb án y a város jegyzője és még egy m eghívott volt a tagja. 1753-ban B ártfaújfalun k ö v e te tt el lo p ást Z anek Jó z se f, de uradalm i te rü le te n fog­ tá k meg és állíto ttá k a zborói úriszék elé, ahol o tt voltak a m egh ív o ttak k ö z ö tt B ártfa város k ü ld ö tte i is. A v ád lo tt a to rtú ra a la tt b eism erte az ingóságok lo p ását, am iért k ö ­ tél általi halálra íté lté k .18 1782-ben egy szabadságolt k a to n a , szatm ári városi polgár, az erd ő d i szőlőhegyen egy ö k rö t lo p o tt. E zért az úriszék elé k e rü lt, am elyre m eghívták S zatm ár város ügyé­ szét és tan ác sn o k át. A bíróság a v á d lo tta t b ü n te té s céljából az ez red én ek a d ta á t.19 Degré A lajos a dél-d u n án tú li g y ak o rlatb an csak egyetlen o ly an e setet ta lá lt, am ikor a mezőváros bírája és esk ü d tei az uradalm i felügyelő elnöklése a la tt íté lk e zte k . A z o r­ szág tö b b i részében ez gy ak o rib b volt. A bban az esetb en h ív ták meg ő k e t az ú riszékre, ha a m ezővárosi lakoso k at érin tő — pl. ú rbéri — p ert vagy az általu k elk ö v e te tt sú ly o ­ sabb cselekm ényt tárg y altak . 1694-ben pl. Divény m ezővárosból való nem es és n e m te ­ len lakosok ü ltek a Z ichy-úriszéken az in flagranti k a p o tt G onda G yörgy elleni b ű n p e r­ ben (a vád két ökör elhajtása volt egy szegény em b er istálló jáb ó l). G onda azzal m e n te ­ gette m agát, hogy részegségében te tte . Az u rad alo m ügyvédje h alált k é rt rá , ez alól azo n b an az m en te síte tte , hogy a k árv allo tt n em kívánta a h alálát. Az általa k ö v etelt 4 F t hom agjum ban m arasztalták e l.20 U gyancsak részt vett a Z ichy-úriszék 1724. feb ru ári ülésén Nagy meggyes m ezőváros bírája és jegyzője. A v ád lo tt László István, a m ezőváros te rü le té n a vízbe v esztette sze­ rető je u rát. A bíróság ezért pallos általi halálra íté lte .21 E rd ő d m ezőváros bírái és e sk ü d tjei tö b b szö r k a p ta k m eghívást a helyi ú riszékre, 1728-ban pl. az egész tan ác so t in v itálták meg. O tt v o ltak a n agykárolyi m ezővárosi b í­ rá k és esk ü d tek a helyi úriszéki üléseken, ha a várost érin tő ügyekben (pl. legeltetés, kocsm a) íté lte k e z te k . Ez tö r té n t pl. 1743 augusztu sáb an , 1762 o k tó b e ré b e n vagy 1779 decem beréb en. — M eghívták a n agykárolyi úriszékre N agyecsed m ezőváros fő jeg y ző jét, tan ácsn o k ait és tö b b jo g b an já ra to s férfit, am ik o r az uradalm i jo b b á g y o k és lak o so k egym ás k ö z ti úrbéri perét tá rg y a ltá k .22 R észt v ettek Szentes város e sk ü d tjei és bírája az 1775. m árciusi H arruckern-úriszéken , am ikor a m ezővárosi bíróságtól fele b b e ze tt ügyeket tárg y a lta k . H asonló volt a helyzet 1780 m ájusában a csongrádi ú riszék en .23 Ez a gy ak o rlat n em volt idegen a kam arai u radalm ak úriszékeitől sem . 1 7 8 7 -1 7 8 8 ban a tarcali úriszékre m eghívták a m ezővárosi b író t, am ik o r a h ely b eliek által b e a d o tt kérvények és panaszok v o ltak n a p ire n d e n .24 Az O rczyak 1825. o k tó b e ri gyöngyösi úriszékén o tt látju k a m ezőváros g y ám aty ját egy árvaügy tárgyalásán.25 Az iro d alo m eg y eté rt a b b an , hogy a X V II. században d ív o tt a szokás, a falusi bírák és esk ü d tek részvétele az úriszéki ítélkezésben a X V III. században fo k o zato san m eg­ szű n t. Mindössze h áro m a d a to m van, am elyben falusi b író és e sk ü d te k szerep eltek . Az első 1729-ből, az óbudai Z ichy-úriszéktől való. A z ülésnek egyetlen n ap iren d je: az ó b u ­ dai polgárok a budakeszi processzió alkalm ából m egverték a k a to n ai puskam űvest. 93

A tárgyaláson az ó budai és a szen ten d rei b író , esk ü d te k és jegyző m ellett o tt lá tju k Z sám bék n ém et esk ü d tjé t, valam int B udaörs jo b b á g y falu b íráját és esk ü d tje it. Az 1761. április n y írb á to ri úriszéken a falusi b író és az e sk ü d t is részt v ett. A z érkávási úriszéken ugyancsak jelen volt a h elyi possessio b írá ja .26 A X V II. században a polgári és a k a to n a i jogszolgáltatás összhangjának a m eg terem ­ tését szolgálta, hogy az úriszékek tan ácsáb a katonákat (tisz te k e t, h ad b írá k a t) is b e ­ v o n tak . A békés id ő je le k é n t erre a X V III—X IX . századból eg yetlen péld át sem ta lá l­ ta m .27 Egyházi szem élyek csak n éh án y esetb en v ettek részt úriszéki ülésen. 1700-ban pél­ dául a zsigm ondházi Balassa-úriszéken a vágbesztercei plébános, 1716-ban a báto rk eszi plébános a K árolyi-úriszéken és 1805-ben Szerenka Pál soproni k a n o n o k , alesperes, ta ­ tai plébános a helyi E sterházy-úriszéken. M eghívásuk csak esetleges, m ert sem m i sem volt n ap iren d e n , am ely egyházi bíróság elé ta r to z o tt vagy azt é rin te tte v o ln a.28 Jellem ző a X V III— X IX . századi úriszéki bíráskodásra az uradalmi tisztek részvétele. A század első felében ez a tis z tta rtó t, az isp án t, a felü g y előt, a vám ost stb . je le n te tte . 1689-ben a zborói úriszéken Sáros megye szolgabíráján és két e sk ü d tjén kívül csak az uradalm i isp án o k v o ltak je le n . A z 1700. áprilisi V iczay-úriszék m eghívottjai k ö z ö tt o tt lá tju k az uradalm i tiszte t és tis z tta rtó t. A vám szedő az 1703. novem beri sem p tei és az 1725. m árciusi szab a d b atty á n y i úriszéken volt je le n .29 A z 1729 : 4 1 . te . m e g tilto tta , hogy a ta n ú k m eghiteltetésénél az uradalm i tisz te k je ­ len legyenek , en n ek azo n b an n em so k foganatja volt. A n agykárolyi úriszék ülésén pl. rendszeresen részt v ettek az uradalm i tiszte k : a felü g y elő , a szám adó, a szám vevő, a tis z tta rtó , az ispán stb . A szám ad ó , ő t illető n ap iren d esetén , részt v ett a Z ichy-úriszék ülésén is.30 Az E sterházy-úriszék állandó ü ln ö k e volt az uradalm i levéltáros és a titk á r. A lkal­ m an k én t, ha az illető uradalom vagy k erü le t v o lta n ap iren d en , fe ltű n te k a felügyelők és a tis z tta rtó k .31 A H absburg-úriszéken is gyakran szerep eltek az uradalm i tisztek : a tis z tta rtó , a p énztári contraag en s, a lev éltárn o k , a szám adó, a szám vevő és - h a földm érési (pl. le­ gelőelkülön ítési) ügy volt n ap iren d en — az uradalm i g eo m e tra.32 A z 1836: 10. te . teljesen k itilto tta az uradalm i tisz te k e t az úriszékről, en n e k elle­ nére azonban mégis talá lk o z u n k velük. 1844-ben pl. a csákvári úriszék m eghívott közbírái m ind az uradalm i tiszte k (szám vevő, lev éltárn o k , tis z tta rtó ) k ö zü l k e rü lte k ki, akik az uradalm i felügyelő (eg y éb k én t tá b la b író ) eln ö k lete a la tt ü léseztek .33 Az úriszék jegyzője P fahler szerin t az ügyész, vagy az ő ak ad ály o ztatása esetén egy m eghívott. F ra n k Ignác az ellen k ező jét m o n d ja: szerinte a fö ld esú r b á rk it választhat jeg y ző n ek , a saját ügyészén és tisztjein kívül. Zsoldos Ignác óva in t a ttó l, hogy a jeg y ző az uraság ügyésze, tisztje vagy más lek ö tele ze ttje legyen. A g y ak o rlat azo n b an mégis ez volt. Az ülésen jelenlévő és fo n to s szerepet já tsz ó uradalm i ügyész volt eg y ú ttal a je g y ­ ző is. E z tö r té n t pl. 1799-ben a S zathm áry K irály család n ádudvari; a D essew ffyek 1820. évi cserépvári, az E sterh ázy ak 1834. évi ta ta i és 1844. évi csákvári úriszéki ülé­ sén .34

94

Jegyzetek 1Eckhart Ferenc: A földesúri büntetőbíráskodás a XVI-XVII. században. Bp. 1954. — O L Baty-

thyány család levéltára. P 1322. Szalonak, 1724. szept. 11. - O L herceg Esterházy család levél­ tára. P 157. Lakompak, 1718. dec. 9-10. - O L Rákóczi-Aspremont család levéltára. P 1498. Zboró. 1753. ápr. 23. - O L Zichy család levéltára. P 707. Fasc. 280. No 98. Almás. 1792. febr. 20. - O L Szilassy család levéltára. P 1009. Pánd, 1803. máj. 31. Eckhart. i. m. 30. - Varga Endre: Uriszék. XVI-XVII. századi perszövegek. Bp. 1958. 41. 30L Károlyi család levéltára. P 1531. Salánk, 1797. okt. 16. - O L Esterházy család levéltára. P 187. II. B. Csákvár. 1844. júl. 10. Kállay István: A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711-1848. Budapest, 1980. 238. O L Máriássy család levéltára. P 491. Batizfalva, 1784. márc. 30. No 1. - Frank Ignác: A közigaz­ gatás törvénye Magyarhonba. Buda, 1845-1846. II. 24. O L Semsey család levéltára. P 597. 50. Semse, 1743. szept. 16., P 491. Wagendrüssel, 1783. máj. 20., Batizfalva. 1784. márc. 30. O L Kállay család levéltára. P 343. Nagy kalló, 1779. ápr. 14. 1790. szept. 3., 1793. márc. 16., ?P 1009. 6. Pánd, 1803. máj. 31. O L Gersei Pethő család levéltára. P 235. Acta criminalia. Tapsony, 1765. szept. 6. - O L Károlyi család levéltára, P 1535. Szegvár, 1835. febr. 27. Eckhart, i. m. 23., 27-28. - P 707. Fasc. 280. et A. Csicsó, 1724. febr. 12.; P 1322. Szalonak, 1724. szept. 11. - O L Balassa család levéltára P 1769. Kékkő, 1734. jan. 14., P 597. 50. Semse, 1743. szept. 16., P 1498. Zboró, 1753. ápr. 23. - O L Károlyi család levéltára. P 1531. Nagyká­ roly, 1774. febr. 25., 1777. máj. 6., P 343. Nagykálló, 1790. szept. 3., 1793. márc. 16. Corpus statutorum. III. 383. - O L Nádasdy csatád levéltára. P 507. IV. 702. Gyorok, 1794. okt. 7. - O L Forgách család levéltára. P 1891. 31. Aranyosmarót, 1808. szept. 7. O L P 707. Fasc. 264. et B. Oroszvár, 1705. jún. 18., P 1322. Szabadbattyán, 1725. márc. 1., P 157. Lók, 1750. ápr. 27. Frank, i. m. II. 24. — Eckhart, i. m. 317. - Magyar állam- és jogtörténet, szerk. Csizmadia A n ­ dor, Bp., 1978. 205. - O L Harruckern család levéltára. P 418. Fasc. U. No 2. Békés 1724. júl. 10., P 343. Biti, 1784. dec. 13., Nagykálló, 1701. febr. 8. O L Habsburg család levéltára. P 306. Magyaróvár, 1803. febr. 28. - O L Dessewffy család levél­ tára. P 88. 79. Cserépvár, 1820. jan. 7-8. - P 1322. Hort, 1832. dec. 10. - OLCsáky család le­ véltára. P 71. Fasc. 132. Kővág, 1837. márc. 13. - O L Benyovszky család levéltára. P47. I. L. Nagyszeleseny, 1740. jún. 2., P 306. Magyaróvár, 1810. febr. 7., 1816. szept. 5-12., 1819. Jan. 21-28. J fo L P 1322." Ludbreg, 1710. ápr. 9., 1722. ápr. 21. Eszterházy család levéltára. P 199. Capsa XXII. Sempte, 1703. nov. 16., P 1531. Nagykároly, 1793. jún. 10. Eszterházy család levéltára. P 210. IV. Tata 1834. dec. 22-31. Eckhart, i. m. 28. - O L P 199. Capsa XXII. Sempte, 1703. nov. 16. - P 707. Fasc. 287. Vedrőd, 1708. dec. 7. Eszterházy család levéltára. P 197. Lakompak, 1718. dec. 9-10. P 1322. Szalonak, 1724. szept. 11. - O L Viczay család levéltára. P 427. III. 1. Hédervár, 1723. dec. 18. O L P 707. Fasc. 280. et A. No 7. Csicsó, 1725. máj. 23. |8O L P 1498. Zboró, 1753. ápr. 23. *9O L P 1531. Erdőd, 1982. ápr. 9. Degré Alajos: Úriszéki peres eljárás a Dél-Dunántúlon a XVIII-XIX. században. Levéltári Köz­ lemények, 32. 1961. 116. - O L P 707. Fasc. 280. et B. No 4. Divény, 1694. máj. 4. 2*OL P 707. Fasc. 280. et A. No 6. Csicsó, 1724. febr. 12. O L P 1531. Erdőd, 1728. máj. 9., 1762. márc. 30., Nagykároly, 1743. aug. 3., 1762. okt. 5., 1779. dec. 29., Nagyecsed, 1748. júl. 16. ” 0 L P 418. Fasc. U. No 70. Szentes, 1775. márc. 15. - O L P 1535. Csongrád, 1780. máj. 29. Tokaj-diósgyőri koronauradalom. E 693. Sedes dominalis Tarcal, 1787. aug. 18., 1788. máj. 24. O L Orczy család levéltára. P 528. Gyöngyös, 1825. okt. 21. 95

26Eckhart, i. m. 29. - Varga, i. m. 883. - Degré, i. m. 116. - Csizmadia, i. m. 205. - P O L 707. Fasc. 210. N B N B No 1. öbuda, 1729. ápr. 26. - O L P 1531. Nyírbátor, 1761. ápr. 28., Érkávás, 1761. szept. 16. Eckhart, 1954. 27. - Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után. Bp., 1962. 119. O L Balassa család levéltára. P 1770. Zsigmondháza, 1700. dec. 10. - O L P 1531. No 1868. Bátorkeszi, 1716. dec. 14. - O L P 210. IV. Tata, 1805. máj. 24. 9Degré, i. m. 116-117. - O L P 1498. Zboró, 1689. okt. 1. -O L P4 2 7. III. 1. Hédervár, 1700. ápr. 19. - O L P 1770. Vágbeszterce, 1719. jún. 22. - O L P 199. Capsa XXII. Sempte, 1703. nov. 16. - O L P 1322. Szabadbattyán, 1725. márc. 1. 30O L P 1531. Nagykároly, 1763. febr. 17.; 1793. jún. 10., Erdőd, 1803. júl. 18. - O L No 1565. Salánk, 1797. okt. 16., Nyírbátor, 1802. jún. 9. - O L P 707. Fasc. 220. No 98. Almás, 1792. febr. 20. O L P 157. Kismarton, 1762. okt. 9., 1771. febr. 1-3. - O L Glozer Ferenc (herceg Esterházy) uradalmi ügyész iratai. P 175. Németkeresztúr, 1802. dec. 9. - O L P 210. IV. Tata, 1834. dec. 22-31. Ji!O L P 306. Magyaróvár, 1807. dec. 11., 1810. febr. 7., 1814. szept. 5-12., 1819. jan. 21-28., 1820. jan. 9., 1829. febr. 12-19. "Degré, i. m. 117. - O L P 187. II. B. Csákvár, 1844. júl. 10. 4Pfahler, C.: Jus Georgicum. Keszthely, 1820. 296. - Frank, i. m. II. 24. - Zsoldos Ignác: A szol­ gabírói hivatal. Törvénykezési rész. Pápa, 1844. 243. - O L Szathmáry Király család levéltára. P 619. 62. Nádudvar, 1799. okt. 10. - O L P 88. 79. Cserépvár, 1820. jan. 7-8. - O L P 210. IV. Tata, 1834. dec. 22-31. - O L P 187. II. B. Csákvár, 1844. júl. 10.

96

Disputa RÉVÉSZT. MIHÁLY

A JOGTÖRTÉNET JELENE ÉS JÖ VŐ JE*

A jo g tö rté n e t útkeresése a tá rsa d a lo m tu d o m án y o k ren d szeréb en , lehetséges fu n k c ió i­ n a k m egkérdőjelezése a jogászképzés fo ly a m atá b a n , szinte egyidős e tu d o m á n y á g tö r ­ tén etév el. E m ásfél évszázadnál hosszabb m ú ltra alig visszatekintő szakm a g y ak o rta k e ­ rü lt az érdeklődés h o m lo k te ré b e. Színvonalának em elése érd ek éb en vagy éppen a jogh istó ria m agasodó falainak lerom bolási szándékával k o m o ly tu d ó s o k és nem egyszer te ­ k in tély es p o litik u so k érveltek szenvedélyesen. E h e ly ü tt term észetesen te rü n k s rem én y ein k szerin t o k u n k sincs arra, h o g y ak á r­ csak vázlatosan is felvillantsuk a jo g tö rté n e t „kálv áriáján ak ” fe jezeteit, s re k ap itu lálju k e — m űvelőinek szám ában m indig szerény — szakm a n éh án y híres vagy h írh e d t képvi­ selőjének sűrűn felhangzó, id ő n k é n t m ár egyenesen m azochizm usba hajló vádiratain ak so rait. E m egnyilatkozáso k han g v ételét, az önm arcangolás a ttitű d jé t mégis é rz ék eltetn i ó hajtván, idézn em kell H ajdú L ajos pro fesszo rn ak , a X V III. század n éh án y évtizede je ­ les k u ta tó já n a k nem régiben pu b lik ált egyném ely g o n d o la tá t, aki a „ B ű n te tt és b ü n te ­ tés M agyarország a X V III. század u to lsó h a rm a d á b a n ” cím ű m űvének előszavát hasz­ nálta fel arra, hogy a hazai jo g tö rté n e ti k u ta tá so k színvonaláról, tu d o m á n y o s érté k e i­ rő l, helyesebben értéktelen ség érő l v allott lesú jtó v élem ényét m egossza az o lv asó k ö zö n ­ séggel. A m agyar „tö rté n e lm i m ú lt jo g alkalm azásának, ítélk ezésén ek ” feltáratlan ság át fájlaló tu d ó s h isto rik u s, „d iagnosztizálva” a b eteg (értsd ez a la tt a jo g tö rté n e ttu d o ­ m á n y t) tü n e te it, m egjelölte a k ó ro k o z ó víru so k at is. „A z év fo rd u ló s” , ki n e m érlelt ta n u lm á n y o k „m egjelen tetésév el” e lsik k ad t az o rm o k ala tti hatalm as hegység v o nula­ ta in a k (a tö rté n e ti m últ ü n n ep ek et érlelő h é tk ö z n a p jain a k ) b eh a tó vizsgálata. „S okan k o rszerű tlen n ek te k in tik az archívum ok gazdag iratan y ag án ak buvárlását is ” — m ondja ki az elm arasztaló szen ten ciát H ajdú Lajos, s ízibe h o zzáfű zi, hogy „az elv áráso k ” is arra szo rítják e rögös hivatás k e z d ő it, hogy a k ö zelm ú lt politikailag je le n tő s fo rd u ló ­ p o n tjain ak állam tö rtén eti és jo g tö rté n e ti kérdéseit k u tassák. A m a jo g tö rtén észe h aso n ­ lít a h h o z a csillagászhoz, aki elsősorban a H oldat lá tja , m ert ez van h o zz á n k legköze­ le b b , ism er még n éh án y k ö z h e ly e t is a N aprendszer egészéről, a g alaktika azo n b an már kiesik érdeklődési k ö réb ő l, m ert „messze van” , ,.hatása n em k ö z v e tle n ” . A fen tiek b en csupán som m ásan citált eszm e fu ttatá s m éltán b izo n y tala n ítja el a „m a jo g tö rté n é sz é t” , s k észte ti a szigorú, ám tárgyilagos önvizsgálatra. V ajon valóban ilyen * Elhangzott az 1986 őszén Balatonföldvárott megrendezett Nemzetközi Jogtörténész Konferencián.

97

sötét-e a szakm a fö lö tt az ég? Az e lm ú lt negyven e szten d ő ténylegesen csupán arra a d o tt id ő t a hazai jogfejlődés hivatásos k u ta tó in a k , hogy „csak a fo rrad alm i p erió d u ­ so k , a tö rté n elm i jeles n a p o k ” állam - és jo g tö rté n e té n e k vizsgálatára vállalkozzanak? A továb b iak b an e k ínos kérdésekre keresve a m éltán y o sab b választ, kényszerítve érzem m agam a rra, hogy h a rö v id en , s csupán jelzésszerűen is, de á tte k in tse m a hazai jo g tö rté n e tírá s 1945 u tán i fejlődésének fő b b ere d m én y e it, rám utassak az általam vélt hián yo sságo k ra, s eg y ú tta l utaljak a hazai, m aro k n y i jo g tö rtén ész re váró k u tatási fel­ ad a to k ra . 1. A jo g tö rté n e ttu d o m á n y fejlődési szakaszai M agyarországon A m agyarországi jo g tö rté n e ttu d o m á n y felszabadulást k ö v ető négy év tized én ek fej­ lődése k ét fő szakaszra o sz th a tó : a) az 1945-től 1956-ig terjed ő id ő szak , b ) a jo g tö rté n e t 1956-tól n apjainkig terjed ő periódusa. a) A felszabadulás u tán i jo g tö rté n e tírá st e tu d o m án y ág b an is a m arxista m ódszerek fo k o zato s té rh ó d ítá sa jellem ezte. E korszakban te v é k e n y k e d te k a szakm a o lyan k itű ­ n ően k é p z e tt és é re tt tu d ó sa i, ak ik tö re k e d te k a tö rtén e lm i m aterializm us tan ításain ak alkalm azására m u n kásságukban, k o ráb b i ered m én y eik h ez is m éltó tu d o m á n y o s teljesít­ m ények elérésére. Elég itt utaln i E ck h art F eren c, Bónis G yörgy és E m ber G yőző m o ­ n ográfiáira. E tu d ó sg en eráció n ak a magas színvonalú irodalm i m ű k ö d és m ellett arra is volt ideje és energiája, hogy m egkezdje a jo g tö rté n é sz i k u ta tó -o k ta tó gárda k ialak ítását, m ódszeres felkészítését a tu d o m á n y o s k u tatásra. T erm észetesen e b b en a periódusban a jo g tö rté n e ttu d o m á n y t sem kím élte meg a sze­ m élyi k u ltú sz sem atik u s, egyszerűsítő látásm ó d ja, az olcsó vulgarizálás. T u d o m á n y te rü ­ le tü n k e t azo n b an n em csupán ezek a h ib á k jelle m e zté k , h an em in k áb b az a ten d en c ia, am ely a m eglévő h iá n y o k p ó tlásáb an , az addig elh an y ag o lt té m a k ö rö k kidolgozásában, külön ösen a k o ráb b i társadalm i fo rm áció k term elő o sztály ain ak és réteg ein ek h ely z e té t b e m u ta tó joganyag analízisében volt te tte n érh ető . így k e rü lt a tu d o m án y ág é rd e k lő d é ­ sének k ö zé p p o n tjá b a a refo rm k o r, az 1 8 4 8 —49-es fo rrad alo m és szabadságharc id ő sza­ kának állam - és jo g tö rté n e te , a m agyar T anácsköztársaság állam i és jo g in tézm én y ein ek m űködése, illetve a felvilágosodás m agyarországi jogi eszm erendszere. b ) A z 1956-os társad alm i krízis a jo g tö rté n e tírá st is h á tra v e te tte . A p olitikai és gaz­ dasági k o n szo lid áció azo n b an e tu d o m á n y te rü le t szám ára is kedvezőbb fe lté te le k e t te ­ re m te tt. F o k o z ó d o tt a jo g tö rtén é sze k és szakjogászok k ö z ö tti e g y ü ttm ű k ö d é s, elh áru lt a k o ráb b i e sz ten d ő k b en d ivatozó dogm atikus látásm ó d követelése, s a tu d o m á n y é rt, il­ letve a felső o k tatás irán y ításáért felelős szervek fo k o z o tt figyelem m el és anyagi tá m o ­ gatással siette k a jo g h isto rik u so k segítségére. M egem lítendő, hogy e p erió d u st egyfajta nem zedékváltás is jellem ezte. E k k o r k erü lt a jo g tö rté n e t parancsnoki po zíció iéb a C sizm adia A ndor P écsett, B oth Ö dön Szegeden, Kovács K álm án és H orváth Pál B udapesten. A tu d o m á n y te rü le t e négy jeles egyénisége, ha n em is egyenlő m érté k b e n , s nem m inden te rü lete n azonos inten zitással, de je le n tő ­ sen h o zzájáru lt a szakm a ered m én y ein ek elm élyítéséhez, a vizsgálat alá v ett te rü le t kiszélesítéséhez. K ülönösen k iem elk ed ett a k ö rü n k tő l nem régiben véglegesen b ú csú t vevő Csizm adia professzor gazdag, szerteágazó irodalm i tevékenysége, aki o lyan je le n tő s te rü le te k mo98

nografikus feldolgozását vállalta és te lje síte tte , m in t az állam és egyház hazai viszonyá­ n ak m egrajzolása, az újkori m agyar közigazgatás fejlődésívének b e m u ta tá sa , az 1848. évi választójog és választási g y ak o rlat vizsgálata, az 1945. e lő tti k o rm án y zás p ro b lem a­ tik áján a k és a szociáhs igazgatás alakulásának elem zése. E m u n k á k C sizm adia A n d o rt E urópa-szerte ism ert tud ó ssá te tté k , s m éltán ju tta ttá k a k ü lö n b ö z ő n e m ze tk ö z i tu d o ­ m ányos te stü le te k vezető pozícióiba. A z ugyancsak közelm ú ltb an e ltá v o z o tt Bónis G yörgy is páratlan u l so k ré tű , s példát ad ó életm űvel g azdagíto tta a m agyar jo g tö rté n e tírá st. A féltu catn ál is tö b b n ag y m o ­ nográfiával b ü szk élk ed h ető tu d ó s k ü lö n ö sen k ét művével é rte el, ha ugyan n em h alad ta meg a ko ráb b an m ár E ck h art által bejárt m agaslatokat. G o n d o lo k első k én t a m ag y aro r­ szági tö r ö k invázió elő tti idő szak jo g tu d ó értelm iségének szen telt m unkájára;s a k ö z é p ­ kori m agyar jo g főbb ko m p o n en sein ek b e m u tatására vállalkozó vizsgálódására, am ely­ rő l még tíz esztendővel megjelenése u tán is, és sajnos tán még jó ideig e lm o n d h a tó , hogy az a jo g h istó ria feudális ko ri művelői szám ára alig m eg k ö zelíth ető „ o rm o t” je le n t. A z ered m én y ek et sorolva, kiem elést érd em eln ek H orváth Pálnak az ö sszehasonlító jo g tö rté n e t k u tatási m ódszereinek k ialakítására és érvényesítésére v o n atk o zó k ísérletei­ n ek sikerei, illetve szám o ttev ő tu d o m á n y tö rté n e ti m unkássága. B oth Ö dön és Kovács K álm án is so k at te tt a m agyar feudális, illetve külö n ö sen a burzsoá jogfejlődés egyes in tézm én y ei fe jlő d é stö rté n e tén e k m eg b ízh ató , példásan pre­ cíz k im unkálásáért. Kovács professzor tu dom ányszervezői tevékenysége, valam int a tu ­ dom ányos u tán p ó tlás növeléséért és felkészítéséért te tt erőfeszítései is elism erést érd e ­ m elnek. Aligha m ehetek el szó nélkül a Csizm adia A n d o r, Kovács K álm án és A sztalos László eg y ü ttm u n k álk o d ásán ak g y ü m ö lcsek én t m eg szü letett m agyar állam - és jo g tö rté n e ti, ,.kézikönyv ig é n y ű ” m ű publikálásának tén y e m e lle tt, m elynek sik erét és é rté k e it e l­ eddig a szakm a csaknem e g y ö n tetű en nagyra b ecsü lte, s am ely n ek o ro sz nyelvre fo rd í­ tása és kiadása jelzi a z t is, hogy a század fo rd u ló táján író d o tt T im on-féle jo g tö rté n e ti tan k ö n y v u tán először sik erü lt k itö rn i szűkre sz a b o tt nyelvi h atá rain k o n tú lra . A m a­ gyar állam- és jogfejlődés ezredévnyi v o n u latait b e m u ta tó , m arxista igényességgel m eg­ író d o tt opus im m áron csaknem m ásfél évtizede tesz fo n to s szolgálatot a hazai jogászértelm iség értelm iséggé nevelésében, ám k ézik ö n y v jellegéből fak ad ó an a tö rté n e le m irán t fogékony olvasóközönség szám ára is gazdag ism eretek et n y ú jt. A tu d o m á n y te rü le t em e m eg h atáro zó egyéniségei m ellett az e lm ú lt évtizedekben fe ln ő tt és é re tté vált a szakm a jó n éh án y k iem elk ed ő m unkása is. Ezek sorában em lí­ te n d ő a m ár a p o sztro fált H ajdú Lajos, aki elism erésre m éltó alapossággal és szám o ttev ő szakm ai felkészültséggel tá rta fel a Jozefinizm us M agyarországon „ m e g á lm o d o tt” , de teljesülésbe alig m en t közigazgatási refo rm jait, illetve az 1795-ös b ü n te tő jo g i k ó d e x m egfogalm azására te tt erő feszítések et. S zólnom kell N agyné Szegvári K atalin gazdag, elem ző m ódszerrel ír o tt, alapos elm é­ leti felkészültségről és ab sztrak ció s készségről ta n ú sk o d ó m u n k áiró l, am ely ek tö b b e k k ö z ö tt a n ő k jogi h ely ze tén ek fejlődését lá tta ttá k , n em is em lítve részleteiben azo k a t a jelen tő s revelációit, am ely ek a nu m eru s clausus m agyarországi k u ta tá sa során gazdagí­ to ttá k tu d o m án y o s ered m é n y e in k e t. Nem h allg ath ato m el szakm ánk m egbízható m u n k ásán ak , Szita Ján o sn ak a m agyar szabadságharc leverését k ö v ető időszak alapos ism erőjének k ö zig azg atás-tö rtén eti ku ta99

tásait s T ó th Á rp ád n ak az I. világháború e lő tti évek alk o tm án y jo g i változásait lá tta tó tu d o m á n y o s felism eréseit. M indezekről — e k é t k ollégánk to llá b ó l — bőven o lvashat­ tu n k p u b likáció ik b an, k a n d id átu si értek ezésü k b en . A jo g tö rté n e ttu d o m á n y szám ára is je le n tő s, új fejlődési törvén y szerű ség ek et s eddig nem ism ert m o z z a n a to k a t tá rt föl K állay István bölcsészprofesszor, aki tö b b , gazda­ gon d o k u m e n tá lt m u n k ájáb an rajzolta meg a feudális m agyar m agánjog csaknem vala­ m ennyi in té z m é n y é t. M unkássága b izonyosan m eg term ék en y ítő s id ő n k é n t vitára in ­ gerlő h atása rem élh ető en p ezsd ítő en h a t m ajd a jo g h istó ria feudális ko ri m űvelői szá­ m ára. A tö rté n é sz kollégák jo g tö rté n e t felé fo rd u lása, s az elm ú lt évszázad alk o tm án y és közig azg atás-tö rtén eti k érd éseit k u ta tó jo g h isto rik u so k , ak ik et jó m ag am n e m nevez­ n é k k ezd ő k n e k , p o litik a tö rté n e ti, sz o cio ló g iatö rtén eti, n é p ra jz tö rté n e ti, m u n k ásm o z­ g alo m -tö rtén eti te rü le tre való k itek in té se új m o m e n tu m tu d o m á n y u n k te rü le té n . E je ­ lenségben m agam az in ter- és m u ltidiszciplinaritás m odern igényeinek felism erését lá­ to m , s jóleső en n y u g táz o m , hogy e tére n m egvalósulóban van az isk o la terem tő Eckh a rt professzo r óhaja, aki jó fél évszázada k ö v etelte a „ tö rté n e ttu d o m á n y n a k és a jo g ­ tu d o m á n y szétág azásán ak ” m egszüntetését s a z t, hogy a jo g tö rté n e t használja fel a tö r ­ té n e ttu d o m á n y ered m én y eit. A szű n ő szerteágazás érzék elh ető eg y ik old alró l K ristó G y u la, G y ö rffy G yörgy, Gerics Jó zsef, B ertényi Iván, M ályusz E lem ér, Engel Pál, Sarlós Béla, G alántai Jó zsef, Vargyai G yula, P ritz Pál, Pölöskei F eren c és K ardos Jó z se f legújabb m unkásságában, akik m onográfiáikkal nem csak a hazai tö rté n e lm i tu d a t gazdagításához já ru lta k h o zzá, de m ű k ö d ésü k és je le n lé tü k inspiráló a jo g tö rté n e ti k u ta tá so k szám ára is. Az integrációs fo ly am at m ásik o ld alán ak in iciáto rai azo n b an m ár szak m án k m unkásai k özül k e rü l­ te k ki. E fiatalab b , m ost érlelődő generáció m ű k ö d ését á ttek in tv e v alam ennyiünkre jellem ­ ző az általu k vizsgált in té z m é n y , vagy ko rszak so k o ld alú m egközelítésének szándéka, így, m időn R ácz Lajos k ollégánk a k ö z é p k o r m agyar állam ának fo rm av álto zásait szem ­ lé lte tte vagy az erd ély i fejedelm i fő h a ta lo m terjed elm ét é rz é k e lte tte , tu d ato san tám asz­ k o d o tt a n é p ra jz tu d o m á n y és az ősm agyarság tö rté n e té re v o n atk o zó k u ta tá so k e re d ­ m ényeire, s alk alm azta e ro k o n szak m ák b an dívó elem zés m ódszereit. M áthé G ábor professzor sem cselek ed ett m ásk én t a m agyarországi igazságszolgálta­ tási szervezet polgári ko ri fejlődéséről íro tt m onográfiájában, m időn a szorosan v ett h iv a ta ltö rté n e ti ta b ló alakulásának m egfestésén tú l, izgalm as p o litik a tö rté n e ti k é p e t rajzo lt a D eák-párti k o rm án y z a t egyes p o litikai kulisszatitk airó l. H asonló törek v és, vagyis a m agyar burzsoá ko ri választási g y ak o rlat p o litik a tö rté ­ n e ti k o m p lex u m a lá tta tá sá n a k igénye v ezette R uszoly Jó z se f professzor to llá t is, „A választási b írásk o d ás M agyarországon 1 8 4 8 —1 9 4 8 ” cím ű kardinális m űvének m egírása­ k o r. M eglehet, szu b jek tív vallom ásnak tű n h e t, de jó m ag am szin tén a sokszínűség és so k ­ oldalúság h ív ek én t az im én ti ú to n in d u lta m el. B izo n y íték le h e t erre az e lm ú lt esz te n ­ dőben m egjelent m onográfiám , am elyben az 1867-es o sz trá k —m agyar kiegyezés u táni periódus sajtószabadságának b u v árlatak o r alkalm aztam a s a jtó tö rté n e t, a p o litik a tö rté ­ n e t,s a m u n k ásm o zg alo m -tö rtén et k u ta tá si m ó d szereit és m egközelítési sze m p o n tjait is. T e tte m ezt ab b an a rem én y b en , hogy K lio m ellett szo lg álato t te h e te k a tá rsa d a lo m tu ­ d o m án y tö b b , jo g tö rté n e tte l h atáro s te rü leté n e k . 100

A m agyarországi jog h isto rik u si k u ta tó g árd a á tte k in té se során végezetül szó ln o m kell arról a fiatal, a tu d ó si pályára m ost felkészülő n em ze d ék rő l is, am ely a p esti, ille t­ ve a vidéki jo g tö rté n e ti tan szék ek en m ű k ö d ik , s ak ik m ár eddig is - szám talan értékes tan u lm án n y al — b iz o n y íto ttá k alkalm asságukat. V elük k ap cso latb an azo n b an , k ü lö n ö ­ sen a legfiatalabbakra v o n atk o z ta tv a , m ár itt szükségesnek ta rto m aláh ú z n i, hogy a t u ­ dom ányos pályára tö rté n ő felk észítésü k során a jö v ő b en kedvezőbb fe lté tele k e t kell te re m te n ü n k , alkalm assá téve n é h á n y u k a t a feudális ko ri m agyar jogfejlő d és k u ta tásá ra is. S még n em a szakm a közeli feladatairól szólva, fo rm a b o n tó n erről csupán azért t e t ­ te m em lítést, m ert aligha ta g a d h a tó , h o g y e k o rszakból a hivatásos jo g tö rté n é sz ek d e­ rékhada új, jelen tő s tu d o m á n y o s felfedezésekkel n e m aján d é k o z ta meg a m agyar és nem zetközi tu d o m án y o s é le te t. (B ár sz ü le tte k ezen a terü le te n is jele n tő s m u n k ák , ám azok jo b b á ra a csaknem napjain k ig aktívan m u n k álk o d ó Bónis p ro fesszo r, s a felejth e­ tetlen Degré Alajos nevéhez fű z ő d te k .)

A jogtörténetírás mai feladatai, s lehetséges módszerei A jo g tö rté n e t-tu d o m á n y jelenlegi színvonala a fen ti som m ás, s a teljesség igényétől igencsak távol álló á ttek in tésb ő l is m eg állap íth ató an n em m arad t el a k o ráb b an elért tu d o m án y o s n ív ó tó l, s m éltán re m élh ető az is, hogy e terü le tre a jö v ő b en sem a stag­ nálás, az egy helyben to p o g ás lesz a jellem ző . M indez azo n b an n em je le n th e ti a z t, hogy az e lő ttü n k álló évtizedekben n em kell m in d e n t m eg ten n ü n k az ezer eszten d ő s m agyar jogfejlődés eddig jószerivel még fel sem té rk é p e z e tt n é h án y h eg y v o n u latán ak fe ltü n tetése, s mi tö b b részletesebb ,,k arto g rafálása” érd ek éb en . Feudális ko ri államés jo g tö rté n e tü n k b e n — e z t E ck h art F eren c ó ta tu d ju k — valóban so k a feh ér fo lt. M ind ez ideig nem írtá k meg a m agyar m agánjog feudális, de polgári ko ri tö rté n e té n e k összefoglaló jellegű m ono g ráfiáját sem , m in t ahogy a b ü n te tő jo g nagy ívű fejlődésének felvázolására sem ak ad t eleddig vállalkozó. S o ro lh a tn é k a szak ad ék n y i h iá n y o k a t az eljárásjogok hézagos feld o lg o zo ttság án ak tényével. A m ego ld an d ó fe lad a to k lá ttá n azonban óvnom kell a szak m át, az érte aggodalm at érző tu d o m á n y p o litik á t, s n em utolsósorban a tö rté n e ti m ú lt ism eretén ek k iteljesítését rem élő k ö zv élem én y t a gigan­ tik u s célok k itű zésétő l, a ham is illú zió k k erg etésétő l. A to v áb b i években vagy akár év­ tized ek b en csupán a k ezd eti lépéseket te h e tjü k meg e rögös ú to n , a feudális m agyar jogélet jo b b m egism erésének és m egism ertetésének ú tján . A polgári korszak állam i-politikai ren d szerén ek a — szabadságjogok h atály o su lását is figyelem be vevő — feldolgozását vállaló jo g h isto rik u si te am a feudális k o r k u tató in á l kétségkívül kedvezőbb h ely zetb en van. S erre n em csupán a nyelvi nehézségek kisebb volta a m agyarázat, han em az e p eriódusra és tém ára m ár rendelkezésre álló in fo rm á ­ cióbőség is privilegizáltabb h e ly z e te t te re m t. Az ide v o n atk o zó bővebb irodalm i term és azonban nem m en th eti fel a jo g h isto rik u sá t a még teljesebb és so k o ld alú b b a lk o tm á n y ­ tö rté n e ti, k ö zigazg atás-történ eti, jo g tö rté n e ti vizsgálódás alól. A p o litik a, s így a tu d o ­ m ányp olitika sem asztro n ó m iai m eg fo n to láso k b ó l sürgeti e té m a k ö rö k m onografikus feldolgozását. K epler tu d o m á n y á b ó l hozva a p éld á t, m agam szintén úgy lá to m , hogy a jo g h isto rik u sn ak , vagyis a csillagásznak n em csupán a H oldra v o n atk o zó ism eretek et kell összegeznie, de k ö zh ely e k n élkül m ind tö b b e t kell m egtudnia a galaktikáról is, 101

n em feledkezve meg a N aprendszer egészéről sem . Á m , ha m ár a N aprendszerre k o n ­ cen trálju k fig y elm ü n k et, szem ély szerin t m agam a z t vallom , s ez m ost it t h an g sú ly o ­ z o tta n saját belső m eggyőződésem , m ásképpen ars scien tiaem , hogy a legsürgetőbb ten n iv aló k közé éppen a n ap fo lttev ék en y ség elem zése, m agyarán az e század politikai és jogi stru k tú rá in a k feltárása so ro lh a tó . Jóm agam ez é rt is á llíto ttam vizsgálódásaim k ö zép p o n tjá b a a m agyar m ú lt leg u tó b b i száz eszten d eje n éh án y alkotm án y jo g i k é rd é ­ sének b e m u ta tá sá t, m ert K ulcsár K álm ánnal egyetértve vallom — hogy „társad alm u n k m últbeli és mai politik ai vagy jogi ren d szerein ek m űködése — s e k k é n t je le n k o ru n k ese­ m ényei — aligha é rth e tő k a politikai és jogi k u ltú ra jelen ség ein ek ” tö rté n e ti elem zése nélkül. A fen ti érvelés to v áb b g o n d o lása, m eglehet az olvasóban a z t a k é p ze te t k e lth e ti, hogy a tu d o m án y o s fe la d a to k k ijelölésekor a tö rté n e ti ism eretek hasznosíthatósága szám om ra a ren d ező elv. H ism erem , ilyen prin cíp iu m k o ráb b an n em volt idegen a h a ­ zai tö rté n e ttu d o m á n y „p aran csn o k aitó l s a jo g tö rté n é sz v ezé rk artó l” sem . De n ap jain k ­ ban , ha jelen tő se n m eg v álto zo tt szem léletm ó d u n k állít is fel a m egoldandó felad ato k kijelölésekor p rio ritá so k a t, ezek azo n b an n em n y o m h a tjá k el a tu d o m á n y te rü le t e lő tt álló tö b b i tennivaló fo n to sság át. A m agyar tu d o m á n y o s közgon d o lk o d ás új stílusa n em csupán az egyes tu d o m án y terü le te k stratégiai céljainak sokrétűségével ig azo lh ató . A szem léletváltás b iz o n y íték a a m ódszerbeli sokszínűség is, am ely hazai jo g tö rtén e tírá su n k b a n szintén jelen van. Az elm ú lt negyven e szte n d ő jo g tö rté n e ti term ésé n ek k ö tete ib e n talán csak egy m o m en ­ tu m volt a közös, valam ennyi m ű a m arxista tá rsad a lo m tu d o m á n y eszk ö zeit felhasz­ nálva k ö z e líte tte meg a vizsgálatra kijelö lt in té zm é n y t. Magam , aki m arxista m eggyőződésem h an g o zta tására e m ostani „hangosan g o n d o l­ k o d ó ” íráso m at n em ta rto m a legm egfelelőbb m ű fajn ak , a m arxi m etó d u s alkalm azá­ sának érvényesítésén tú l az összeh aso n lító m ódszer még e rő teljeseb b hasznosítása m el­ le tt k ard o sk o d o m . E h h ez term észetesen az szükséges, hogy mi eu ró p aiak még jo b b an m egism erjük eg y m ást, egym ás m en talitá sá t, jo g in tézm én y ein k m ú ltjá t s tu d o m á n y te ­ rü le tü n k ered m én y e it. Úgy hiszem , hogy e n em es célt hasznosan szolgálta eddig is a m agyarországi jo g tö r­ ténészek n em ze tk ö zi szerepvállalása, h áro m év tized n y i, E u ró p ára n y ito tt és figyelő tu ­ do m ányos tevékenysége.

102

M ÁTHÉGÁBOR

INTÉZMÉNYTÖRTÉNET ÉS JELENKOR

W allerstein form ulája m eggondolásra ö sz tö n ö z . Á llítása szerin t: a m ú ltró l csak úgy b e­ szélh etü n k , ahogy az a jelen b en igaz, nem úgy, ahogy a m ú ltb an igaz volt. „T u d n iillik a m últra v o n atk o zó kijelentés jelen b en való társadalm i cselekvés. Ez pedig o lyan e m b e ­ re k cselekvése, ak ik a jelen b en éln ek , s maga a cselekvés is a jelen társad alm i ren d sze­ rére h a t.” (L . Kulcsár Kálmán: A je le n k o rtö rté n e t és a p o litik a. V alóság, 1985. 10. sz.) Az id é z e tt szentencia k é t szem p o n tb ó l is figy elem rem éltó . E lőször a je le n k o rtö rté ­ n e t tém aérzékenységét és m ódszertani b u k ta tó it szem lélteti, m ásodszor pedig a m ú lt­ beli stru k tú rá k tu d o m á n y o s m egism erésének és érték elésén ek jelentőségére u tal. E bben az összefüggésben kíván o k néh án y észrevételt ten n i az in té z m é n y tö rté n e t szerepéről. M indenekelő tt hangsúlyozva Savigny m egállapításának id ő tálló ság át, am ely szerint a tö rté n e le m az egyedüli ú tja a n n a k , hogy saját álla p o tu n k ró l valódi ism e re te ­ k e t nyerhessünk. G noszeológiai m egközelítésben a kérdés eg y értelm ű : az állam - és jo g tö rté n e t-tu d o ­ m ány — m in t az in té z m é n y tö rté n e t tradicionális letétem én y ese — meg tud-e felelni a jelen k o ri kihívásnak is? Elegendők-e a jo g tö rté n e ti, to v á b b á a szak jo g tu d o m án y i k u ta ­ tási ered m én y ek a pro b lém ák m egválaszolására? N emleges feleletk én t kielégítő-e az a triviális hivatkozás, m iszerint a p o litik a tu d o m á n y vagy a szociológia éppúgy jelen van a társadalm i jelenségek vizsgálatában. T é n y , hogy a p o litik a tu d o m á n y elsődlegesen a tá r­ sadalm i jelenségek politikai k o rreláció it helyezi e lő térb e , és n em a politik ai jelenségek egyes jogi vagy tö rté n e ti a sp ek tu sait elem zi, m in t a jo g tu d o m á n y vagy a tö r té n e ttu d o ­ m ány. (V ö.: P olitika és p o litik atu d o m án y . T an u lm á n y o k , Bp. 1 9 8 2 .) Így a k o m p lex társad alo m tu d o m án y i vizsgálódás k ö v etelm énye az in te rd isz d p lin a ritá s. E bben a sz ü k ­ ségszerű kölcsö n h atásb a n h o l h e ly e z h e tő el te h á t m a az állam- és jo g tö rté n e t? Milyen fő b b te n d e n d á k figyelh ető k meg sz a k tu d o m á n y u n k fejlődésében? Úgy tű n ik , századun k b an irreverziblis az a fo ly a m a t, a m ely et az iro d a lo m a „RészJ o g tö rté n e te k ” önállósodásával jellem ez. E g yértelm űen m e g k ü lö n b ö z te th e tő : az a lk o t­ m á n y tö rté n e t, a b ü n te tő jo g -tö rté n e t, a m ag án jo g tö rtén et. (D eutsche V erw altungsgeschichte - R ezension - Z eitsch rift fü r N euere R echtsgeschichte „ Z N R ” 1986 N r. 3/4 1 9 6 .) E zek m indegyikére igaz, hogy a legújabb idő k re is k iterjesztik vizsgálatukat. Sa­ já to s jelen ség k én t érték elen d ő to v áb b á , hogy a társad alo m fejlő d és törvényszerűségeit nem teljességükben, hanem az in té zm é n y re n d sz e re k m űködési elkü lö n ü léséb en k özve­ títik . Az integratív igénnyel szem ben k ialak u lt izoláció o k ain ak elem zésétől h ic e t n u n c el kell tek in te n ü n k . Csupán a n n y it, hogy n em te k in th e tő v életlennek a politológia fo ­ k o zato s térh ó d ítása a d iffe re n d á ló d ó sz ak tu d o m á n y o k m e llett. A „R ész -Jo g tö rté n e te k ” k ö z ö tt privilégizált h ely ze tű az a lk o tm á n y tö rté n e t. S zinte­ tizáló jellegének előnyei m ind a p u b lik áció k m en n y iség éb en , m in d a m u n k ák m ó d szer­ beli gazdagságában tü k rö z ő d n e k . A jo g tö rté n e t belső tagozódásával szem ben u gyan­ ak k o r az u tó b b i évtizedben egy ellen tétes te n d e n d a is k ib o n ta k o z ik . A z alk o tm á n y tö r 103

té n e ttő l látszólag leváló, s m integy n eg y ed ik rész —jo g tö rté n e tk é n t je le n tk e z ő közigaz­ g atás-tö rtén et pro b lem atik ájáró l van szó. A közigazg atás-történ eti k u ta tá so k p rio ritását m inden b izo n n y al, alapvetően k ét k ö ­ rülm én y m otiválja. A z egyik a X X . századi állam fejlődés fu n k ció v álto zásaira, az állam , társad alo m , egyén viszonyának alakulására és az in té z m én y ren d sz erek kölcsönösségére, a szociális állam és a szocialista állam m űködési m echanizm usainak sajátosságaira ve­ ze th e tő vissza. A m ásik o k e fo ly am a to k tu d o m án y o s m egism erésének k ö v etelm én y é­ ből fakad. A jogállam k o n stru k c ió m ű k ö d ésén ek analízisében eddig — kissé leegyszerűsítve — a h o llan d H erm ann van den B rink m egfogalm azásában az állam jog: S taat in R u h e , a közigazgatási jog: S taat in Bewegung — fo rm a érvényesül. A stru k tú rá k fo rrásk ritik ai b e ­ m u tatása, elm életi m egközelítése, jo g d o g m atik ai elem zése, a színvonalas jo g tö rté n e t­ írásunk jellem zője. A z in té z m é n y ek feltérk ép ezése az ú n . h iv a ta ltö rté n e tb e n (B ehördeng esch ich te) s d inam ikus ábrázolásuk fő k é n t a jo g d o g m atik ai m ó d szerek alkalm azá­ sával realizálódik, azaz a jo g m in t eszk ö zren d szer szerep válik elsődlegessé. A jo g tö rtén et-írá s e h agyom ányos fu n k ció já n ak létjogosultsága m ellett azonban m in d in k áb b sürgetővé válik a h iv a tk o z o tt „ S ta at in B ew egung” felé tö rté n ő elm o zd u ­ lás. Vagyis az alk o tm á n y tu d o m á n y i k rité riu m o k érvényesítésével egyidejűleg a közigaz­ gatás-tudom án y , a közigazgatástan és a közigazgatási jo g tö rté n e té n e k a k ö z ép p o n tb a állítása és új szem léletű k u tatá sa m eg k erü lh etetlen . E zt az ig én y t az egyes országok jo g ­ tö rtén et-írása in a k ered m én y ei részben m ár ig azo lták , a közigazgatás fejlődésének te n ­ d enciáit b e m u ta tó m onog ráfiák k al. U gyanígy ered m én y es k ísérletk én t k ö n y v elh ető el a k özigazgatás-tö rtén et m in t diszciplína o k ta tá sa az eg y etem ek en , főisko lák o n (p éld a­ k é n t: Párizs, S peyer, B u d ap est). M indezek azo n b an lényegében csak a té m a k o n c e n trá ­ lást és a m ó d szertan i váltást jelk ép e zik . A legújabb p u b lik áció k k ö zü l — élve az ö n k é ­ nyes választás lehetőségével — mégis az új irá n y z at té rh ó d ítá sá t sz e m léltete n d ő , k é t m onográfiát em eln ék ki: Wilhelm Brauneder professzor ö sterre ich isch e V erfassungsgeschichte c. - 1983-ban k ia d o tt - ta n k ö n y v ét és a k ö zelm ú ltb a m egjelent, szerzői m unkaközösségben k észü lt D eutsche V erw altungsgeschichte-t (I—IV. k. S tu ttg a rt, 1 9 8 3 -1 9 8 5 .) . Az alk o tm á n y tu d o m á n y i m egközelítéssel versenyre k elő közigazgatás-tudom ányi n é z ő p o n tú k u ta tá so k a h ag y o m án y o s jo g tö rté n e t-írás elm életi és m ó d szertan i k érd ései­ nek szám os p ro b lém áját v etik fel, m elyekkel a legújabb szak iro d alo m egyre intezívebben foglalkozik. T ém án k szem p o n tjáb ó l így m eg h atáro zó n ak m in ő síth e tő a Max Planck In s titu t k ezdem ényezése, am ely az e u ró p ai k ö zigazgatás-tudom ány tö r té n e té ­ n e k , k u tatási p ro b lém áin ak és jelenlegi állásának szám bavételére v állalk o zo tt. A 13 o r­ szágból — k ö z tü k a szocialista o rszágokból — felk é rt szak em b erek az u to lsó k é t évszá­ zad n em zeti közigazgatási jo g tu d o m á n y i iro d alm át és k u tatási irá n y z a ta it vizsgálták. A z ered m én y t — 1982-ben —a G eschichte dér V erw altungsrechtsw issenschaft in E u ró p a — S tand und P roblem e dér F o rsch u n g c. ta n u lm á n y k ö te tb e n te tté k k ö zzé. (H erausgegeben von Erik Volkmar Heyen. F ra n k fu rt am M., 19 8 2 .) A bból a té n y b ő l k iindulva, hogy a m ú lt század a közjogi, a jelenlegi pedig a közigaz­ gatási tú lsú ly k o rszaka eg y értelm ű , hogy a k u tatá si irányváltás a jo g tö rté n e t m ó d szer­ tan i m egújulását igényli és szerep én ek fontosságát hú zza alá.

104

A m o d em állam in tézm én y ren d szerén ek fejlesztése ugyanis megkívánja — az érték m egőrző trad íc ió k fe n n tartá sá n a k , avagy m ik én ti felváltásának tisztázását; — a közigazgatás expan zió ján ak és egyben h atárain ak felülvizsgálatát; — az in tézm én y ren d szern ek k o rá b b i önm agával, de sokkal in k áb b a n em ze tk ö zi fej­ lődési tren d ek k el való ö sszehasonlítását. Úgy vélem , hogy a h iv a tk o z o tt terv ezet alapján a jo g tö rté n e ti ko llo k v iu m m eg erő sít­ h e ti a közigazgatás-történ eti k u ta tá so k p rio ritá sá t, felvállalhatná ilyen tu d o m á n y o s program tám o g atását. A nem zeti e red m én y ek b irto k áb an pedig a k ö zeljö v ő b e n , egy az e u ró p ai fejlődést vizsgáló összehasonlító m u n k aértek ezletre k erü lh etn e sor. M eggyőződésem , hogy ez a k u ta tá si irán y n é lk ü lö zh etetlen a k ü lö n b ö z ő társadalom tu d o m á n y i k u ta tá so k ra is figyelem m el, s ez egyben a jelenleg részekre sza k a d t jo g tö rté ­ n e t m ielőbbi belső in teg ráló d ását is e lő m o z d íth a tn á .

105

f

V.

Dokumentumok, források

Á KIRÁLYI TÁBLA KÖSZÖNTÉSE

1966-ban a Magyar N em zeti M úzeum T ö rténelm i K épcsarnoka egylapos illusztrált n y o m ta tv á n y t vásárolt m ag án k é zb ő l,1 a „M éltóságos K irályi Tábla K ö szö n tése” c. k ö l­ te m é n y t egy táb lai ülés kedvesen naiv ábrázolásával. A vers a k ö v etk ez ő k ép p en hangzik: G y ö rgynek G yörgy F iában ifjú A ty át lá tu n k . Láng Ján o s P raelatus Haza drága Hive, A szen t K o ro n áh o z h ó d o l N em es Szive. Palugyay Im re Tábla Praelátusa! V ajha lenne ham ar P üspök T itulussá. B áró Bedekovics Lajos Tábla Báró! T ö rv én y , és Igazság u taib an já ró . Tábla Báró Jó se f G ró f Teleky Széki: V an K irályi Táblán K irály Bíró széki. B ezerédy G yörgy Ur A l-N ádor Ispánya, Az Ország Ü gyében egy hasznos k o rm án y a. Végh A ntal U r végzé Ország B íróságát, V álaszták hellyében G o szto n y N agyságát. S zen tk irály i U rb ó l, h é t szem ély tele ki! Z engjétek Nagy Nevét M usák Szent É n ek i. H orgos szülte Kárász M iklós ült szék éb en , Ö rvend azon fü , fa C songrád V árm egyében. B artal G yörgy és B ori, B orfői íté lő , J ó Lászlovszky Jó se f m ind k ö zjó n ak élő. S te ttn e r, K ováts, B eöthi, M atkovits, Szirm ai, Ti F ö ld i Isten ek , m int Király Bírái! A k ö ltem é n y után az ajánlás: N agyságtok érjenek so k H usvét n ap ját! a S iro n tu l igyanak N ek- / tá r t, h alh atatlan ság n ak ita lát a ’ F el-tám ad ásn ak szent áldom ását! / Palugyay R ef. B udae. Végh R. W. Bory R. W. S te tn e r C. R. D irect. /

106

A vers feletti m űvészileg prim itív ábrázolás n em a versben szereplő szem élyek néhán y án ak hiteles p o rtréjá t kívánta ad n i, h an em egy szokásos táblai ülés k é p é t. Az aszta­ lo n , m elyet a bírák k ö rü lü ln ek , tö rv é n y k ö n y v ek , a k tá k , írószerek lá th a tó k . A lap m egjelenésének term inus an te quem -je 1829. szep tem b er 13-a, Láng János táblai prelátos halálozásának d á tu m a .2 T erm inus post quem : 1827, M ajláth II. G yörgy királyi szem élynöki kinevezése.3 A versben e m líte tte k n ag y o b b része 1825-ben, néhán y u k m ár 1824-ben, vagy még k o ráb b an le tt a táb la bírája.4 A k ö ltem én y sem verselésében, sem tartalm áb an nem szárnyallja tú l a ko rb an diva­ to s d ilettán s k ö sz ö n tő k e t. Szövege alapján húsvéti g ratu láció n ak ta rtju k , lé tre jö tté b e n feltehetőleg a négy aláírón ak , Palugyay Im re p relátu sn a k , V erebi Végh A n ta ln a k , Bory M iklósnak és S te ttn e r M áténak5 volt szerepe. Ami lap u n k at a kor szám os alkalm i k ö ltem én y ein ek so ráb ó l kiem eli, az a m űvelőd éstö rtén etileg forrás é rté k ű illusztráció. A hazai grafika a X V III-X IX . század fo rd u ­ lóján kezdi a k o r m in d en n ap jain ak tém ak ö rét m eg h ó d ítan i.6 A szignálatlan ábrázolás stílusában ezekhez az első p ró b álk o záso k h o z h aso n lít. A zsáner-ábrázolások k ö z ö tt alig találh ató a hivatali, vagy a te stü le ti é le te t b e m u ta tó je le n e t,7 ez ért is figyelem re­ m éltó k ö szö n tő lap u n k illsztrációjának tárgyválasztása.

Jegyzetek

*Magyar Nemzeti Múzeum - Magyar Történelmi Képcsarnok, grafikai gyűjtemény, Itsz: 66.73. Pa­ pír, rézmetszet, lemezméret: 16,8x12,2 cm. Szinnyey József: Magyar írók élete és munkái. VII. Bp., 1900. 729. h. Nagy Iván: Magyarország családai... VII. Pest, 1861. 253.1. Szentkirályi László 1820-ban ítélömester. Nagy Iván, i. m. X. Pest. 1863. 650.1. Láng János 1824ben táblai főpap. Szinnyey f. i. h. Teleki IV. József 1824-ben tábla-báró. Nagy Iván, i. m. XI. Pest, 1865. 94. I.Gosztonyi Miklós 1825-ben királyi ügyigazgató. Nagy Iván, i. m. IV. Pest, 1858. 428. 1. Kárász Miklós 1825-ben táblai ülnök. Nagy Iván, i. m. VI. Pest, 1860. 90. 1. Lászlovszky József 1825-ben táblai ülnök. Nagy Iván, i. m. VII. 34.1. Matkovits István 1825-ben királyi táblai ülnök. Nagy Iván, i. m. VII. 363.1. Palugyay Imre 1825-ben lett a tábla prelátusa. Szinnyey, i. m. X. Bp.. 1905. 237-238. h. Bartal Györgyöt Majláth György nevezte ki 1827-ben személynöki ítélőmcsterré. Szinnyey, i. m. 1. Bpest, 1891. 624. h. A költeményben említettek közül Láng János, Palugyay Imre, Bedekovich Lajos, Teleki József, Végh Antal, Szentkirályi László, Bory Miklós, Kárász Miklós. Lászlovszky József, Szirmay Ádám és Gosztonyi Miklós megtalálhatók a „Tiszti Tár... 1826-dik közönséges esztendőre. Pozsonyban. Füskuti Landerer Lajos betűivel" ^166-167. l.-ján. Stettner Máté a kamaránál hivatalnokoskodott. 1829-ben lett kamarai tanácsos. Dilettáns költői működésére isvan adat. Szinnyey, i. m. XIII. Bp., 1909. 40. h. Művészet Magyarországon. 1780-1830. Katalógus. Szerkesztette: Szabolcsi Hedvig és Galavics y Géza. Bpest, 1980. 221-230.1. Egy példa a korábbi emlékanyagból: Lőcse város tanácsának eskütétele. 1679. Olajfestmény. V. ö. Cennerné Wilhelmb Gizella: Magyarország történetének képeskönyve I. 896-1849. Bp., 1962.163.1. Cennerné Wilhelmb Gizella

107

Társasági élet

RUSZOLY JÓZSEF DOKTORI ÉRTEKEZÉSÉNEK VITÁJA

A T udo m án y o s M inősítő B izottság által k ik ü ld ö tt bíráló b izo ttság e lő tt 1986. m ájus 20-án z a jlo tt le R uszoly Jó z se f tan szék v ezető egyetem i d ocens A rendiség és népkép­

viselet között, tartománygyűlések és választójog a Német Szövegségben (1815-1848) cím ű d o k to ri értek ezésén ek nyilvános vitája. A bíráló b izo ttság eln ö k e Kovács István akad ém ik u s vo lt, o p p o n e n sk é n t N agyné Szegvári K atalin , N iederhauser Em il és S chm idt P éter m ű k ö d te k k özre. A parlam en ti választójog, választási rendszer és a h e ly h ató ság o k hazai tö rté n e té n e k k u ta tó ja d o k to ri értek ezését a n ém et re fo rm k o r, a Vormarz eddig fe ltáratlan in té z ­ m é n y tö rté n e té rő l írta . A szerző — am in t azt téziseiben is h an g sú ly o zta — a N ém et S zö­ vetség képviseleti ren dszerén ek tan u lm á n y o z á sá tó l elsősorban a hazai országgyűlési képviselet k e z d e te in e k jo b b m egértését elősegítő ö sszehasonlító any ag o t rem élt. M un­ kája révén valóban m eg tu d h a tju k , hogy m ilyen fo rráso k b ó l tá p lá lk o z o tt az a n é m et „professzori lib eralizm u s” , am ely — egyebek m ellett a R o tte c k és W elcker k iad ta Staatslexikon révén — a m agyar refo rm erek re is h a to tt. A tém aválasztás és e n n e k — a disszertáció vitájában is m egnyilvánuló — szakm ai fo g ad tatása igazolja a m agyar jo g tö r­ tén ész illetékességét más n em ze tb eli in té z m é n y e k feldolgozásában. A m ásik á lta lá n o síth a tó tanulság az in tézm én y i összehasonlítással kap cso lato s. A h a ­ zai tu d o m á n y o s g y ak o rlat úgyszólván csak az egym ással szoros tö rté n e ti k ap cso latb an lévő hazai és k ü lh o n i in téz m é n y ek összevetését ta rtja fo n to sn ak . N iederhauser Emil o p ponensi vélem énye szerin t elm életi sz em p o n tb ó l érték es le h e t az egym ással tág ab b viszonylatban levő tö rté n e ti jelenségek (péld ája szerin t akár a latin-am erikai országok választási ren d szerén ek a korabeli m agyar szabályozással tö r té n ő ) összevetése is. A ta n u lm án y bevezetésből és k ilenc fejezetb ő l áll. A bevezetés (1 —18. o .) az in té z ­ m ényi k o n tin u itá s k u ta tá sá n a k in d o k o ltság át — fő k é n t a m agyar példák alapján in d o ­ kolja. U tal az 1848: V . te . által m eg ő rzö tt ren d i elem ek re, a h ely h ató ság o k figyelem be­ vételéből fo ly ó a rá n y ta la n választó k erü leti felosztásra, valam int a nem esi választójog továbbélésére. A szerző itt ism erteti és érték eli a n é m e t választójogi rendszerre v o n at­ k o zó iro d alm at is. Az I. fejezet (1 9 —58. o .) a n é m e t rendi gyűlések összetételével fog­ lalkozik, az ú jabb k u ta tá so k n y o m án k ü lö n ö s figyelm et fo rd ítv a az eddigi ism e re tein k ­ h ez képest n ag y o b b jelen tő ség ű p araszti rendiségre. A II. fejezet a n é m e t tagállam i al­ k o tm á n y o k lé tre jö tté t tárgyalja (5 9 —7 8 . o .). Az 1815. évi alk o tm á n y híres 13. cik k e­ lyének hatályosulásával a III. (7 9 .—108. o .) Poroszország és A usztria képviseleti re n d ­ 108

szerével pedig a IV. fejezet (1 0 9 —1 3 8 . o .) foglalkozik. A disszertáció V . fejezete (1 3 8 — 170. o .) az egy, illetve k étk am arás ta rto m á n y i gyűlések sz erk ezetét és társad alm i össze­ té te lé t vizsgálja. A V I. fejezet az értekezés sú ly p o n tja: itt ta lálh a tó az ak tív és passzív választójog általános és k ü lö n ö s feltételein ek részletes elem zése (1 7 1 —2 3 5 . o .). R en d ­ kívül tanulságos a választók szám arányáról a d o tt ism e rte té s; m e g tu d ju k , hogy az aktív választók B adenben, W ürttem bergen a lakosság 15% -át, Szászországban 10% -át, B ajor­ országban pedig csupán 0,5% -át te tté k k i. ö ssze h aso n lítá sk é n t: ez az arán y 1832 u tán N agy-B ritanniában 7,1% , M agyarországon pedig az 1848: V . te . n y o m án — éppen a disszertáns legújabb k u ta tása i szerin t - 6,5% v o lt. A V II. fejezet a n é m e t állam o k vá­ lasztási rendszerének ele m e it, a V III., in té z m é n y tö rté n e ti záró fejezet pedig az állam i, ö n k o rm án y zati, egyházi tisztségviselők és egy etem i ta n á ro k képviselőségét k o rláto zó in tézm én y ek et elem zi ( 2 4 6 - 2 5 0 . o .). A IX. fejezet e sz m e tö rtén e ti k itek in tés, am ely irán y z a to n k é n t és k o rsz a k o n k én t tárgyalja a tarto m án y g y ű lési képviselettel foglalkozó konzervatív, liberális, d em o k rata és refo rm ab szo lu tista szerző k fő b b m egállapításait ( 2 5 1 - 2 9 7 .0 .) . A disszertáció tö b b figyelem re m éltó an új m egállapítást ta rta lm a z . É rté k e s h o zzájá­ rulás például a rendiség fogalmának értelm ezéséh ez az o sztály és re n d kateg ó riáján ak újszerű összevetése és az a m egállapítás, am ely szerin t a ren d i gyűléseken való részvételi - ülési és d ö n tésh o zatali - jo g h e ly e tt in d o k o lta b b a „re p re z e n tá c ió ” (kép v iselet) el­ nevezés alkalm azása. E bbe az á tfo g ó b b m eghatározásba m ár n em csupán az „országos” (ta rto m á n y i, b iro d alm i), h an em a helyi (grófsági, m egyei, k e rü le ti) képviselet, az önk o rm án y zat is b e le é rth e tő . A d isszertációban e re d e ti g o n d o la to k a t olv ash atu n k a ren ­ diség tö r té n e ti fogalom változásairól is. A szerző m egállapítása szerint a vizsgált te rü le ­ te n a városi polgári és a szabad paraszti képviselet jelentősége jóval n ag y o b b v o lt, m int azt a ko ráb b i tu d o m á n y o s közfelfogás vélte. H asonlóan m eglepő az a té n y is, h o g y még a fejedelm i abszo lu tizm u s u ralta te rü le te k en is — m in t pl. egyes bran d en b u rg i-p o ro sz provinciákban — sok n em esi, lovagi — a szerző ered eti m egfogalm azása sz erin t: „ ó re n ­ d i” — in tézm én y m ara d t fe n n . A disszertáció fo n to s nóvum a an n ak b ő vebb kifejtése is, hogy a n ém et ta rto m á n y i alk o tm á n y o z á st n ag y m érték b en m eg h atáro zták a „h a rm a­ dik N ém etország” kis- és k ö zép állam ai, valam int a k é t n ag y h a ta lo m , Poroszország és A usztria k ö z ö tti b o n y o lu lt k a p c so la to k , h atalm i vetélkedés és e lle n té te k is. A válasz­ tási rendszer egyes elem ein ek , részin té zm én y ein ek fe jlő d éstö rtén e te szintén jó l szo l­ gálja e b o n y o lu lt, á tm e n eti ko rszak m egértését. Jellem ző nek kell ta rta n u n k , hogy a vá­ lasztójogi cenzusok k ö zü l a vagyon szerepe e m e lk e d e tt k i, to v á b b á , hogy a polgárosul­ ta b b ta rto m á n y o k b a n a választó k erü leti beosztás d o m in ált a te stü le ti képviselettel szem ben, végül azt is, hogy a ko rszak N ém etországában egészen 1918-ig csak elvétve fo rd u lt elő titk o s szavazás. A szerző összegző értékelése szerin t a Vormärz N ém et S zö ­ vetségében vegyes po litikai ren d szer lé te z e tt, am elyben a m o d e m képviselet m ellett m egfért az órendi in té z m é n y e k egy része is. Ami a fő b b vitakérdéseket illeti, N agyné Szegvári K atalin szerin t az O tto H intze-féle tipológia alkalm azásával a szerző — aki e g y éb k én t maga is tú llé p e tt an n a k k eretein — felesleges k o rlá to k a t á llíto tt m agának. A disszertáns válaszában rag aszk o d o tt e széles k ö rb en alk alm azo tt m odell alap g o n d o latáh o z, utalva arra is, hogy an n ak tö b b részletét maga is m ásképp értelm e z te . Szelíd vita alak u lt ki az 1832-es angol re fo rm fo rd u la tje l­ legéről, az angol alko tm án y fejlő d és ü tem érő l és - S chm idt P éter b írálata n y o m á n - a 109

korm ány form a-k ateg ó riák k érd ésérő l. N iederhauser Emil a Vormarz átm enetiségében — a szerzővel e lle n tétb en — a polgári elem ek et h a n g sú ly o zta, és rá m u ta to tt a k a te g ó ­ riák , kifejezések m agyarra fo rd ítá sá n a k nehézségeire. M indhárom o p p o n e n s fo g lalk o ­ z o tt a disszertáció e sz m e tö rté n e ti részében (IX . fej.) felv e tett k érd ések k el. Nagyné Szegvári K atalin szerin t ez a fejezet a leglényegesebb köz- és p o litik a tö rté n e ti je lle m ­ zőkre is kitekintéssel a m ű elejére kíván k o zik , S ch m id t P éter — N iederhauser Emillel egyezően — az egyetem esebb szem léletet k érte szám on. A b íráló b iz o ttság titk o s szavazással az e lérh e tő m axim ális p o n tszám o t adva, Ruszoly Jó z se f részére a d o k to ri fo k o z a t o d aítélését jav aso lta. S tip ta István

110

KAJTÁR ISTVÁN KANDIDÁTUSI DISSZERTÁCIÓJÁNAK VÉDÉSE

K ajtár István kandidátu si értek ezésén ek védésére a m ú lt e szten d ő késő őszén k e rü lt sor a Magyar T udo m án y o s A kadém ia szék h ázán ak k isterm éb en . A z értek ezés „ A b u rz s o á városi jog kialakulása M agyarországon” k ét o p ponense R uszoly Jó z se f egyetem i ta n á r, a jo g tu d o m á n y o k d o k to ra és M áthé G ábor főiskolai ta n á r, a jo g tu d o m á n y o k k a n d id á ­ tusa volt. A m agyar közigazgatás-tö rtén et talán egyik legkevésbé fe ltá rt terü lete a k ap italista városigazgatás és a v áro sjo g tö rtén et kialakulása. A tém ával fo g lalk o zó k , k ö z tü k K ajtár István néhai m en to ra, C sizm adia A n d o r is, a b u rzso á k orszakra v o n atk o zó részletes feltárással és elem zéssel adósak m arad tak . A globális igénnyel készü lt m u n k ák jó rész t érin tetlen ü l h ag y ták ezt a k é rd ésk ö rt, és csak felületesen te tte k em lítést az egyes in té z ­ m ények kapcsán. A jo g tö rté n e ti k u ta tá so k n a k e z t a h ián y át kívánja p ó to ln i az é rte k e ­ ző m unkájával. A város m int jelenség, szám os tu d o m án y á g k u ta tá si bázisául szolgál, és a társa d a ­ lo m tu d o m á n y o k elem zésének is egyik lényegi alapját kép ezi, s m in t k o m p lex té m a k ö r, elen gedhetetlenül igényli az urb án u s életv iszo n y o k at szab ály o zó n o rm á k , a városi jo g kérdéseinek feldolgozását. A p ro b lém ak ö r k ib o n tá sa tö b b csato rn a m egnyitásával, az összehasonlító és elem ző m ódszerek e g y ü ttes alkalm azásával v ezeth et csak ered m é n y ­ re, m iként ezt K ajtár is te tte . A városi jo g — külö n ö sen a burzsoá városi jo g — kapcsán a szerző által felv etett egyik alapkérdés, hogy egyáltalán m ilyen értelem b en leh et m eg határozást ad n i erre a társadalm i jelenségre. A kérdés m egválaszolása tu la jd o n k é p p e n az egész m unkán végig­ vonul. Első m egközelítésben az e u ró p ai fejlődés b em u tatásáv al, a feudalizm us id ő sza­ kán ak vázlatán keresztü l a bu rzso á m odellek összevetésével ren d szerezte a városi jo g fejlődési fő vonalait. A m od ellek b em u tatása k ö z ö tt k iem elten fo g lalk o zo tt H orvátSzlavonország városfejlődési problem atikájával is, am ely n ek in d o k o ltság át an n a k tá rs­ országi m ivolta adja. A m agyar városi jo g kialakulását h áro m részre osztva tárg y alta. E lsőként a re fo rm ­ korszak idő szak át m é ltatta k ü lö n ö s te k in e tte l az 1843-i városi jav aslatra, m ajd „A m a­ gyar városi jo g első megjelenése és v áltozásai” cím ű fejezetb en az 1 8 4 8 - 1 8 7 0 k ö z ö tti időszak jellegében nagyrészt elté rő b lo k k jait elem ezte az 1848/49-es, a szabad királyi városok szervezetét és m ű k ö d ését polgári m ódon szab ály o zó k o rsz a k o t, a n eo ab szo lu ­ tizm us id ő szak át és az a zt k ö v ető erjedési szakaszt az első tö rv én y i szabályozás m egje­ lenéséig. A z 1870—1872-es és az 1886-os szabályozási id ő szak p ro b lem atik áját k o n ­ centráltan vette elem zés alá a köv etk ező részben. A burzsoá városi jo g „m áso d ik csato rn á já n a k ” szerepét b e tö ltő szabályalkotási jo g és an n ak gy ak o rlati megvalósulásai rendkívüli plaszticitással k e rü ltek elem zésre, ki­ emelve e te rü le t fo nto sság át a városi jo g k ib o n ta k o zá sá n a k k ap csán . Az értek ezés il­ 111

lusztratív és tartalm i szem p o n tb ó l is szem b eö tlő sú ly ú fejezetei k ö zé ta rto z n a k a vá­ roshálózat kifejlődéséről és a városigazgatás szem élyi h á tte ré rő l írta k . R uszoly Jó z se f alapos és elem ző o p p o n en si vélem ényében nagy h an g sú ly t a d o tt an ­ n ak a n éz e té n e k , hogy a tárg y a lt k u tatási és elem zési fe la d ato k ellátásáh o z n é lk ü lö zh e­ te tle n a gyak o rlat részletes és nagy terje d e lm ű ism erete, am ely n ek az é rtek ező teljes­ séggel eleget te tt. A m unka érdem i részének m éltatásában felhívta a fig y elm et, hogy a m agyar városjog kialak u lásán ak korszakai n em h o z h a tó k kö zö s n ev ező re, de eg y e té r­ te t t K ajtárral a b b a n , hogy szerkesztési o k o k m ia tt a to v áb b i tagolásokat e lk erü len d ő , az eg y ü ttes tárgyalás ez esetb en e lfo g a d h a tó n a k látszik. N em volt viszont teljes egye­ zőség az o p p o n en s és a szerző k ö z ö tt az 1848-as id ő szak választói szám arán y án ak m egítélésében, am ely elsősorban a té m a jellegéből a d ó d ó a d a to k fo rrásán ak feltárásá­ ból ered és é rth e tő e n n e m teljes sávú. U g yanakkor a m agyar virilizm us sajátosságainak feltárását, jellegének m eg h atáro zását nagy egyetértéssel fo g ad ta az o p p o n e n s, vélem é­ nyében a z t csak to v áb b i, a n é m e t térségből szárm azó a d ato k k a l b ő v íte tte , egyben je ­ lezve a kérdés egyéb részletein ek felszínre h o z a ta lá t igénylő k u ta tá so k szükségességét is. E redeti m egoldásnak é rték elte a szab ály o zá stö rté n e ti részben csak m eg em lített, m ajd a váro sh áló zat k érd éseit taglaló fejezetben részletesen k ib o n to tt p ro b lém ák at, m elyek olyan k é rd ések et v e te tte k fel, m in t például a z t, hogy m ely o k o k v ezettek so k ­ szo r a kellő m élységben át n e m g o n d o lt tö rv én y h ató sá g i jo g ú várossá n y ilv án ításh o z. U gyancsak kiváló m egoldásnak ta r to tta a városigazgatás szem élyi h á tte ré rő l írta k a t, m elyekből jó l k ita p in th a tó a városi h iv ataln o k réteg k arak terén e k alakulása és k o rsza­ k o n k é n t változása, a városi és m egyei tisztviselők társadalm i viszonyainak és m egítélé­ sü k n ek eltérő jellege stb . M áthé G ábor o p p o n en si vélem ényében a szerző koncepciójával polem izálva a városi jo g jellegének hangsúlybeli m egközelítését fe jte tte k i részleteib en . A v árosok ,.három helyen tö r té n ő ” szabályozását n e m a városi tö rv én y h ián y áb ó l sz á rm a z ta tta — m ik é n t ezt K ajtár te tte — és ezáltal a városi jo g értelm ezését szű k eb b k ö rb en h atá ro zz a meg. E ltérően é rté k elte b izo n y o s te k in te tb e n az érte k e z ő állásfoglalását B udapest m egítélé­ sében is. A tö rv én y i szabályozás k ö réb en k o rrig álta K ajtár k ö v etk e z teté se it és állás­ p o n tjá t, igaz in k á b b csak k ro nológiai oldalról a B tk. és a K b tk . te k in te té b e n . Az o p p o n en sek a d isszertáció legnagyobb érd em én ek a szab ály ren d eleti joggal k a p ­ csolatos szerzői k o n c e p c ió k at és m egoldásokat ta r to ttá k , am elyek a dogm atik ai szem ­ p o n tb ó l is a le g k ifo rro tta b b részei a m u n k án ak . K ajtár érdem ei e te k in te tb e n valóban v ita th a ta tla n o k , m ert a városi jogi g y ak o rlatra tám aszk o d v a, az elem zésnek o lyan fo ­ káig j u t o tt el, am ely új tu d o m á n y o s e red m én y ek lé tre jö tté h e z v ez ettek , ezáltal a h a ­ sonló tém ájú k u ta tá so k esetéb en alkalm as zsin ó rm érték éü l szolg álh atn ak b árm ely szer­ zőnek. A z o p p o n en sek egyhangúlag k ije le n te tté k , hogy a d olgozat m egfelel a m o d ern k u ta ­ tási k ö v etelm én y ek n ek , am ely et az értekezés logikus rendszere és tagoltsága szintén alátám aszt form ai old alró l. Jeg y zetap p a rá tu sa , m in t az iro d alm i m a té riá t, m in d a fel­ dolgozásra k e rü lt, jó ré sz t levéltári fo rrá so k at tek in tv e im p o n áló . U g yanakkor a tém a időszerűségét érintve h an g sú ly o zták , hogy b iz to n szám íth at az értekezés a jo g tö rté n e ti, az állam igazgatási k u ta tá so k , valam int a k ü lönféle g y ak o rlati m e tó d u so k tu d o m á n y o s igényű kidolgozása kapcsán tö rté n ő felhasználásra.

112

A je lö lt az o p p onen si vélem ényekre a d o tt válaszában k ö sz ö n e tét m o n d o tt R uszoly és M áthé lelkiism eretes m u n k ájáért. A M áthé által felv e tett értelm ezési k ü lö n b ö ző sé­ gekre reagálva álláspon tját fe n n ta rto tta , to vábbi érveket felso rak o ztatv a koncepciója igazolására. A további vélem ényeket és kiegészítéseket m egk ö szö n te, és az azokkal való egyezőségét összegezve zárta válaszát. M iután lényegi eltérések — ha csak a fe n t em lí­ t e t t értelm ezésbeli k ülö n b ö ző ség ek et n em te k in tjü k an n ak — n em lévén, a n y ílt vita b efejező d ö tt. A z o p p o n en sek , akik m in d en t figyelem be véve, K ajtár István alkalm asnak ta r to ttá k a kandidátusi fo k o zat eln y erésére, in d ítv án y t te tte k a bíráló b izo ttság n ak . A bizo ttság egyhangúlag m egtette jav aslatát a T u d o m án y o s M inősítő B izottságnak a k an d id átu si fo k o zat odaítélésére. Béli G ábor

IJJAS JÓZSEF: „NÉMET-AUSZTRIA PROVIZÓRIKUS KORMÁNYZATI RENDSZERE" CÍMŰ KANDIDÁTUSI ÉRTEKEZÉSÉNEK NYILVÁNOS VITÁJA A T udo m án y o s M inősítő B izottság 1987. április 21-re tű z te ki Ijjas Jó z se f egyetem i ad ­ ju n k tu s (E ö tv ö s L oránd T u d o m án y eg y etem Állam - és Jo g tu d o m á n y i Kar E gyetem es Állam - és J o g tö rté n e ti T anszék): „N ém et-A usztria provizórikus k o rm án y zati rendszere,, cím ű k an d id átu si értek ezésén ek nyilvános vitáját. A bíráló b izo ttság a k ö v etk ező össze­ tételb en te v é k e n y k e d e tt: R ácz A ttila (e ln ö k ), Kecskés László (titk á r), Á dám A ntal, M áthé G áb o r, Szita Ján o s (ta g o k ). A z értekezés o p p o n en sei Diószegi István és Takács Im re egyetem i ta n á ro k voltak. A tém aválasztással m in d k ét o p p o n en s e g y e té rte tt. Diószegi István m eg állap íto tta, hogy „a soknem zetiségű H absburg-m onarchia felbom lása és a biro d alo m rom jain végbe m ent állam alakulás olyan tém a, am ely m éltán vonta és vonja m agára a tö rté n e ti k u ta ­ tás figyelm ét” . Takács Im rének pedig az volt a vélem énye, hogy „(disszertáns) azo k n ak az alapvető elveknek a feltárását kívánja elvégezni, am ely ek az első világháborút k ö v ető forradalm i m ozgalm ak hatására kialak u lt d em o k ratik u s a lk o tm á n y o k pillérei v o ltak , és am elyek a progresszív alk o tm án y o zási hullám tö rté n elm i ism étlődése alkalm ával, neve­ zetesen a m ásodik világháborút k ö v ető dem ok ratizáló d ási fo ly am atb an is érték álló n ak b iz o n y u lta k ” . A disszertáns e zt a té m át nem a m ár gyakran feld o lg o zo tt e se m é n y tö rté ­ n eti, hanem a kevésbé k id o lg o zo tt in té z m é n y tö rté n e ti old alró l k ö z e líte tte meg. Az értekezés alapvető problém ája a k o n tin u itá s-d isz k o n tin u itá s kérdésköre volt Ném et-A usztria m egalapítási fo ly am atáb an . A n é m e t—o sztrák p o litik u so k ugyanis a jogi d iszk o n tin u itás álláspontjára h ely ez k ed tek . Diószegi István elsődlegesen en n e k p o liti­ kai jelen tő ség ét em elte ki. E bből a sz em p o n tb ó l talán a leg fo n to sab b , hogy a n é m e t o sztrák po litik u so k a h áb o rú s felelősséget sze rették volna ezáltal elh árítan i. Takács Im re viszont a jogi v o n atk o zá so k at h an g sú ly o zta. A tö rté n e ti jogi iskolán n ev elk e d ett m agyar jog ászo k szám ára — főleg a te rü leti integritás védelm e szem p o n tjáb ó l — a jo g ­ folytonosság volt a d ö n tő érv, míg a „tisz ta jo g ta n ” o sztrák képviselői — a jo g szab á­ ly o k elem zéséből kiindulva — k ö n n y e n meg tu d tá k fogalm azni a diszkontinuitás; k o n ­ cepcióját. Az alap v ető problém a exponálása után Diószegi István k ét k érd ést h a n g sú ly o z o tt. A z egyik a ja k o b in u s alk o tm án y to vábbélése, a m ásik pedig az o sztrá k alk o tm án y o s rendszer kid o lg o zo ttság a volt. Takács Im re kiem elte a legitim itás és a legalitás viszo­ n y á n a k , illetőleg a késői polgári fo rrad alm ak sajátosságainak a k érd ését. A disszertáns m ódszere az volt, hogy először m egvizsgálta a po litik ai e rő k .já t é k á t” , am elynek ered ő je k é n t az a d o tt alkotm án y jo g i jo g szab ály o k lé tre jö tte k . U tána dogm a­ tikailag elem ezte a jo g fo rrá so k a t. Végül pedig azt p ró b á lta m egnézni, hogy az a lk o t­ m ány hogyan fu n k c io n á lt a g y ak o rlatb an . Ezt a m ó d szert m in d k ét o p p o n en s elfogad­ h a tó n a k talá lta . Diószegi István álláspontja az volt, hogy ez a m ódszer a m edievisztikában is elfo g a d o tt, T akács Im re pedig a politológiai szem p o n t érvényesítésében lá tta az egyoldalúság m eghaladásának k ísérletét. 114

Hogy enn ek a m ódszertan i elvnek a m egvalósítása m ennyire sik erü lt, e b b en az o p ­ ponensek bizonyos k éte ly e ik e t h a n g o z ta ttá k . Diószegi István m eg em lítette „a paragra­ fusok m ikroszkopikus elem z é sét” , Takács Im re pedig a z t, hogy „a disszertáns (a jo g ­ dogm atikai elem zés kap csán ) rabja le tt az általa a lk alm azo tt m ó d szern ek ” . Diószegi Istvánnak p roblém aként je le n tk e z e tt még az összehasonlítás és a tipizálás h ián y a; T a­ kács Im re pedig bizonyos aránytévesztésre hívta fel a figyelm et, nevezetesen, hogy az értekezés m éltán y talan u l so k te re t szen telt az Ideiglenes N em zetg y ű lésn ek , s e m ia tt — a terjedelm i k o rlá to k k ö v etk ez téb en — kevesebb hely ju t o tt az A lk o tm á n y o zó N em zetgyűlés vizsgálatára. M indkét o p p o n en sn ek az volt a végső k o n k lú zió ja, hogy az értek ezés — hibáival és erényeivel e g y ü tt — teljes m érték b en megfelel a kan d id átu si fo k o z o tta l kapcsolatos jogszabályi k ö v etelm ény ek n ek . A bíráló bizo ttság — a je lö lt válasza után — az értekezés tu d o m án y o s érté k é t m axim ális pontszám m al honorálva javasolta a T u d o m án y o s M inő­ sítő B izottságnak, hogy ítélje oda Ijjas Jó zsefn ek az állam- és jo g tu d o m án y k an d id átu sa tu d o m án y o s fo k o z a to t.

115

EGYETEMES ÁLLAM- ÉS JOGTÖRTÉNET egyetem i tan k ö n y v (B oth, Csizm adia, H ajdú, H orváth, Nagyné, Bp., 1984) vitája a Miskolci Jo g tö rté n é sz n apok alkalm ából

Az állam és a jo g fejlő d éstö rtén e te irán ti érdeklődés talán még egyetlen nem zedék érdeklődését sem k e lte tte fel úgy, m int n ap jain k b an , am ik o r a k é t alapvetően k ü lö n ­ b öző típ u sú állam- és jo g ren d szer közgo n d o lk o d ása eg y arán t keresi a m áh o z vezető tö rté n e lm i tö rvényszerűségek szerep ét, illetve a jö v ő ú tja it. E bben a m iliőben sz ü le te tt újjá hazán k b an is a jogfejlődés k o m p aratív vizsgálatán alapuló egyetem es állam- és jo g ­ tö r té n e t, am ely n ek im m ár a m ásodik kézikönyvszerű v álto zata (tan k ö n y v e ) je le n t meg a m agyar jogi historizm us aktív képviselőiből álló széles m unkaközösség, s a T ankönyvk iadó gondozásában. E lism ert h istoriográfiai előzm ényei vannak az egyetem es jo g tö rté n e tn e k M agyaror­ szágon, m iu tán az ú n . európai jo g tö rté n e t m egterem tése által a hazai jo g tu d o m á n y nem zetk ö zileg is ú ttö rő szerep et vállalt m agára a m ódszeresen m eg alap o zo tt általános jo g tö rté n e t alap jain ak a lerakásában. A jogászok, a tö r té n e tk u ta tó k , illetve szélesebb értelem ben a k ö zg o n d o lk o d ásu n k a t fo rm áló k eg y arán t haszonnal fo rg a th a tjá k te h á t az u tó b b i k é t évszázad folyam án m egism ert ilyen tárg y ú k é zik ö n y v e in k et. N em fo rm a ­ b o n tás csupán, hogy ezek sorában első k én t ez u tó b b i ta n k ö n y v ép ü lt a rep rezen tatív összehasonlító eljárások alapján, k o ro n k é n t a társadalm i haladást leginkább kifejező jo g terü letek re irányítva a figyelm et. É rth e tő m ódon te h á t a m odern (b u rzso á) jo g re n d ­ szerek vizsgálatára h e ly e z ő d ö tt át az ú jabb egyetem es jo g tö rté n e ti k ézik ö n y v sú ly p o n t­ ja , am i elevenné, a hasznos ism eretek rendszerbe foglalójává te tte a tan k ö n y v e t. D idak­ tik ai m eggondolásokból fak ad , hogy ez a sú ly p o n tá th e ly e zé s távlatilag m agában fog­ lalja a szocialista jo g típ u s fe jlő d é stö rté n eté n e k a m egalapozását is. K özism ert, hogy világnézetform áló szerepe van a haso n ló tárg y ú k ézik ö n y v e k n ek , am i joggal m o n d h a tó az új k o m p aratív ihletésű egyetem es jo g tö rté n e ti ta n k ö n y v ü n k ­ rő l, m iu tán az a jogfejlő d és tö rtén e lm i törvényszerűségeinek a jo b b m egértését szo l­ gálja. A ta n k ö n y v elő zm én y ein ek a szám bavétele is azt jelzi, hogy a szerzők m ódszere­ sen k ö z e líte tté k meg az a d o tt ism eretan y ag b an im plicite benne rejlő lehető ség ek et. T ö b b m in t h á ro m évtized te lt el azó ta , hogy az első m arxista egyetem es jo g tö rté n e ti ta n k ö n y v m egjelent. A z 1957-es (S a rló s-B ó n is) ta n k ö n y v u tán h áro m — egym ástól n ém iképpen elté rő sz erk ezetű jeg y ze t közreadására (1 9 5 9 /6 0 , 1 9 6 7 , 1 9 7 4 ) k e rü lt sor. Ezzel egyidejűleg sor k e rü lt elő b b a k ö zép k o ri (feu d ális) jo gfejlődés d id ak tik ai célo k at szolgáló fo rrásan y ag ain ak (I—II. A feudális jo g fo rrásai, Bp. 1 9 6 6 ) a kiadására, illetve a m a is haszn ált k é tk ö te te s Bevezetés az egyetem es állam- és jo g tö rté n e t forrásaiba (B urzsoá fo rráso k ) c. k re sz to m á tia k ö zreb o csátására (B p. 1973, 1976). A k ú tfő k ilyen é rtelm ű szám bavétele, illetve a kiscso p o rto s fo rráselem ző m u n k a m egalapozását célzó törekvés jellem zi az új tan k ö n y v elő k észítését, m iközben egész sor tanszéki kiadvány az a d o tt ism eretan y ag bázisainak a kiszélesítése jegyében sz ü le te tt.

116

Még szem b etű n ő b b az a k é p , hogy ek ö zb en a ta n k ö n y v e t a lk o tó m unkaközösség szinte m inden tagjától a m onografikus, illetve ré szletk u tatási ered m én y e k egész sora je le n t meg és ezek az alk o táso k nagyban h o zzájáru ltak az elsősorban d id ak tik ai köve­ telm én y ek et kifejező tan an y a g alapozásához. A sú ly p o n to k lá th a tó a n a k ú tfő k feltárá ­ sában csakúgy, m int az alap ozó k u tatá so k b a n is lassan az ú jk o ri, illetve a legújabb kori jogfejlődésre h ely ez ő d tek á t, m iközben egy szűkebbre v o n t k ö zép k o ri (szem elvényes) segédanyag (Ijjas—Kállai, 19 8 4 ) k ö zreadására is so r k e rü lt. M indezek ellenére m a m ár lá th a tó , hogy az új ta n k ö n y v az elv árásoknak csak rész­ ben fe lelh etett meg. Dyen értelem b en m erü lt fel n éh án y nagy kérdés az egyetem es állam- és jo g tö rté n e t (B p. 1984. 5 1 6 . p .) egységes egyetem i tankönyvével k ap cso lat­ ban. A z újabban érvényesülő, m erev tan an y ag lim itáció negatív hatásai so ro lh ató k ide m in d en ek elő tt. Teljesen nyilvánvaló b á r, hogy az egyetem es jo g tö rté n e tb e n is új u ta ­ kat és m ó d o z a to k a t kell keresni, de a tárg y term ész etéb ő l fak ad , hogy az a d o tt ta n ­ könyv esetében a szem eszteren k én ti 1 5 —15 íves k eretb en aligha le h e t m egm aradni. A leíró jo g tö rté n e ti m egoldások to v áb b i m egszorítása (kiszűrése) esetén sem v árh ató , hogy az ősered ő k tő l a h atály o s jo g küszöbéig e lju th a t egy ilyen b o n y o lu lt d id ak tik ai célkitűzéseket teljesíteni h iv a to tt tan an y a g . A forráselem ző (g y ak o rlati) m u n k a alapját képező anyag sem k ü lö n íth e tő el o ly an k ép p e n az íro tt ta n a n y a g tó l, hogy az kézzel fog­ h a tó terjedelem csökkenést ered m én y ezzen . P raktikus m egoldásként m erü lt fel te h á t, hogy az a n tik jogfejlődés (illetve a róm ai jogi to v áb b élés) eleve a róm ai jogi stu d iu m o k k ö réb e volna tán áth ely ez h ető . Nem kétséges — m ik én t az a d o tt tan k ö n y v v itán is h a n g o z ta ttá k — hogy a felh alm o ­ z o tt gazdag ism eretanyag eb b en a form ájában is hasznos a lap o k a t n y ú jt az o k ta tá s szá­ m ára. A jövőbeli átdolgozásnak azo n b an a feudális jo g típ u s erő teljeseb b m egrajzolásá­ val feltétlen ü l el kell érn i, hogy a m odern burzsoá jo g ren d szerek előzm ényei a hallgató e lő tt tisztán álljanak. K érdés persze, hogy e z t a fe la d a to t el lehet-e k ü lö n íten i az a d o tt, m odern burzsoá állam - és jo g ren d szerek kialak u lásátó l. Egészen más volna te rm é sz e te ­ sen a felad at, ha valóban szám o lh atn án k a ta n k ö n y v H an d b u ch jellegűvé tételével. A felid ézett forrásbázisok alapján ugyanis joggal elv árh ató volna, hogy az a lk o tó k végre a szűkebb tankönyvi k ö v etelm én y ek en tú l is léphessenek. E bben az esetb en ugyanis a feudális, illetve a tő k és jo g típ u s fe jlő d é stö rté n e té n e k a m eghatározó (d eterm in án s) elem ei, fejlődési vonulatai m ellett el nem h a n y ag o lh a tó szerepe volna a k ö zel-k ö m y ező n ép ek jo g fejlődésének, am ely a n em zeti jo g tö rté n e tü n k jo b b m egértéséhez is közv etle­ n ül k ap cso ló d h atn a. M indez persze a ta n k ö n y v jelenlegi k e re te it is nyilvánvalóan szét­ feszítené. E nn ek belátása is ö sztönzi nyilván a felism erést, hogy a m o d ern b u rzso á, ill. a szocialista jo grendszerek fejlő d éstö rtén e té b e n végre a d eszkriptív m egoldásoknak h á t­ térb e kell szorulnia. A m egoldások keresésében pedig nyilván segítséget fog je le n te n i a m egújuló egyetem i felvételi k ö v etelm én y ren d szer is, ami az átfed ések kiküszöbölésére kell hogy ösztö n ö zzö n b e n n ü n k et. V égül talán nem véletlen m erü lt fel a ta n k ö n y v v itán , hogy a jo g tö rté n e t m űvelőinek a szakjogi követelm ényekre is fo k o z o tta b b a n építenie k ellene. E zek a k ö v etelm én y ek azonban a mai b o n y o lu lt viszonyok k ö z t csak nagyon is hézagosan ism eretesek. Igen so k rétű igényfelm érésre (talán éppen tu d o m á n y ág azato n k én ti h e ly ze térték elések re), m ódszertani-didaktikai vizsgálódásokra és persze a m érté k ad ó részletk u tatási ered m é­ nyekre stb . van te h á t szükség — m o n d ta a felid ézett vita —,h o g y a m arxista világszem­ 117

lélet alapozását oly n ag y m érték b en szolgálni alkalm as általános jo g tö rté n e ti ism ere­ tein k tovább k orszerűsödjenek. E zt az igényt fejezték ki a vitában k ö zre m ű k ö d ő k (S zi­ ta J ., Béli G., K ajtár I., H om oki Nagy M., R ácz L ., Sam u M., R uszoly J ., N agyné Szeg­ vári K atalin, H ajdú L. és H orváth P.), illetve az igényes h o zzászólások ném i garanciát is n y ú jto tta k a jöv ő ú tjain ak a keresésére. Jó je l, hogy a n y ito tt szellem ű vita a k o lle k ­ tív bölcsesség új lehetőségeit érlelte. Nyilván so k ré tű alk o tó m u n k ára (cselek v é sre)in ­ vitál te h á t az új egyetem es jo g tö rté n e ti ta n k ö n y v feletti m editáció. O lyan társadalm i légkör kell eh h e z , am elyet á tita t a tö rté n e tisé g , illetve a tö rté n elm i igazság tisztelete, am ely előseg íth eti, hogy valóban k reatív jogászgenerációk kinevelését szolgálja (segítse elő ) a jo g tö rté n e t is.

118

NEMZETKÖZI JOGTÖRTÉNETI KONFERENCIA BALATONFÖLDVÁROTT

T öbb évtizedes hagyom án y a van im m ár a n n ak , hogy K özép-E urópa jo g tö rté n ész e i id ő n k én t találk o zó t adn ak egym ásnak, hogy eszm ét és v élem ényt cseréljenek tu d o m á ­ nyos állásáról, ak tu ális kérdéseiről. H azánkban leg u tó b b , 1986 o k tó b e ré b e n B alaton földvár a d o tt o tth o n t összejövetelüknek. Az E LT E Magyar Állam- és Jo g tö rté n e ti T anszéki által szervezett kollo k v iu m ra ez­ ú ttal is tö b b országból érk ez te k a neves s az u tá n p ó tlá st adó fiatal jo g h isto rik u so k : vol­ ta k itt cseh, lengyel, o sz trá k , n é m e t, de még h o llan d és angol jo g tö rté n ész e k is, s te r­ m észetesen a vendéglátó m agyar k u ta tó k . Sajnos tö b b e n is h iá n y o z tak : D egré A lajos, Bónis G yörgy, C sizm adia A n d o r, B oth Ö dön és a k rak k ó i Leslaw Pauli p ro fesszo ro k , a k ö zelm ú lt nagy veszteségei m ár nem le h e tte k jelen . A k onferencián tö b b m in t húsz előadás h an g zo tt el, s ezek zöm e a jo g tö rté n e ti k u ­ ta tá so k irányainak m egváltozását p éld áz ta-b iz o n y íto tta . T ö b b en h ird e tté k a jogfilozófiai-jogelm életi alapvetés fo n to sság át, és jav aso lták an n ak erő teljeseb b felhasználását. Mások ann ak a vélem ényüknek a d ta k h a n g o t, hogy az állam tö rté n eti k u ta tá so k a t a je ­ len k o r-tö rtén etre figyelem m el kell végezni, s fel kell tárn i a m ú lt tö rtén ése i és a je len ­ k o r esem ényei k ö z ö tti k a p c so la to k at, illetve ezek egym áshoz való viszonyát. A re ferátu m o k m ásik nagy cso p o rtja egyes k o n k ré t in té z m é n y tö rté n e ti té m á k be­ m utatásával alkalm at a d o tt sajáto s, új m ódszertani sze m p o n to k szem léltetésére. így tö b b e k k ö z ö tt például az angliai jogállam és jo g refo rm o k vagy a k é t világháború k ö ­ z ö tti m agyar k o rm án y zati m echanizm us kapcsán. A konferencián elh an g z o tt előad áso k e g y éb k én t a m últ év végén vaskos tan u lm án y k ö te tb e n je le n te k meg. A rendezvény során vált véglegessé, hogy a jo g tö rtén é sz-ta lálk o ­ zók sora n em szakad meg: a k o n feren cia résztvevőit B rauneder professzor a köv etk ező eszten d ő őszére Bécsbe in v itálta. Pom ogyi László

119

VARGYAI GYULA ELŐADÁSA A JOGTÖRTÉNETI BARÁTI KÖRBEN: „ZÁRSZÓ KÍSÉRLET A MATUSKA-ÜGYBEN" CÍMMEL

1987. decem ber 7-én k erü lt so r a Jo g tö rté n e ti B aráti K ör szervezésében az E LT E Ma­ gyar Állam- és Jo g tö rté n e ti T anszékén dr. V argyai G yula előadására: „Z árszó kísérlet a M atuska-ügyben” cím m el. A B ölcsészettudom ányi Kar tan ára a H orth y -k o rszak ró l írt so k más nagysikerű könyve u tá n , az eddig jo g tö rtén etile g fel n em tá r t, a tö rté n e ti iro d alom b an is csak k ö z ­ helyszerűen tárg y alt b iatorbágyi m erén y let h á tte ré t p ró b álta m eg n y u g tató m ó d o n tisz­ tázni. A m ajd kétszáz oldalas ta n u lm á n y , am ely a közeljövőben n y o m ta tásb a n is m eg­ jelen ik , cáfolta Nem es Dezső sem atik u s állításait. A z elő ad ó szerint azok a jo b b o ld ali erő k — m elyeket B ethlen István m iniszterelnöksége során h á tté rb e s z o ríto tt — az 1929—1933-as válság révén ugyan m eg erő sö d tek pozíció ju k b an , de a jo b b o ld ali fo rd u ­ lat veszélye to v áb b ra sem volt je le n tő s. A hivatalos k o rm án y z a t a jo b b o ld ali ellen zék ­ kel tov ábbra is szoros k ap cso latb an állt. V argyai teljesen a lap talan n ak m in ő sítette azt a té te lt is, hogy G öm bös G yula m anipulálta volna a biato rb ág y i m erén y letet. M atuska Szilveszter ügyét k ét o sztrák és h áro m m agyar bíróság e lő tt tárg y alták . (A m agyarországi bírósági tárg y aláso k ró l n em kisebb egyéniségek, m in t K osztolányi D ezső, K arin th y Frigyes és Márai S án d o r tu d ó s íto ttá k lap jaik at.) A M agyarországon le fo ly ta to tt eljárásra az é rt k e rü lh e te tt so r, m ert az o sztrák h ató ság o k k iad ták Matusk á t, aki m ár egy 6 éves b ö rtö n b ü n te té sé t tö ltö tte egy k o ráb b i vonatk isik latásért. A n yom o zás során k ét fő ten d en c ia figyelhető meg. E gyrészt a m ag án h á b o rú a csen d ­ őrség és a H etényi Im re vezettel po litik ai rendőrség k ö z ö tt, m ásrészt a n y o m o zás célzato s irányítása, hogy M atuska egyedüli bűnösségét b izo n y ítsák . E zért fo rd u lh a to tt az elő , hogy a b ü n te tő e ljá rá s n em hogy feltá rta volna az e sem én y ek et, hanem csak újabb k érd ések et v e tett fel. M atuskának a bécsi rendőrségen te t t k o ráb b i vallom ásából sem v onták le a m egfelelő k ö v e tk ez te té se k e t. A n y o m o za ti ira to k sem teljesen voltak egyér­ te lm ű ek , k ihagyások, to ld á so k jele z té k e z t. N em vizsgálták M atuska n ém et k ap cso latait sem , bár nagy m ennyiségű in fo rm ác ió t g y ű jtö tte k be errő l. U gyancsak n em tá rtá k fel m egnyugtatóan M atuskának egyes k a to ­ n atisztekkel és jo b b o ld ali k lu b o k k al fe n n ta rto tt k ap cso latait sem . Pedig ezek k özül néhán yan egym ást túllicitálva ig y ek eztek M atuskát gyanússá ten n i, ső t azzal v ádolták, hogy kom m u n ista. É rd ek es M atuska védekezése eb b ő l a szem p o n tb ó l. E lőször nem zárta ki azt a leh e­ tőséget, hogy b ű n társai len n én ek . K ésőbbi vallomásai során azo n b an egyszer csak a többesszám első szem élyről á tté r az egyesszám ra. Majd m enekülési k ísérletk én t egyre tö b b e t kezd h ivatkozni állítólagos b ű n tá rsá ra , a „ tito k z a to s ” L eóra. Leó u tá n nagy apparátussal n y o m o z ta k , de sem m ilyen k ézzelfogható ere d m én y t nem sikerült elérni. Egyesek azo n o sítan i vélték egy 1928-ban e lh u n y t h ip n o z itő rre l. Az o sztrák n y o m o z ó k kih allg attak egy te h e ra u tó -tu la jd o n o st, aki a te tt színhelyére szállíto tta M atu sk át. Az

120

állítása szerin t am ikor utasát o tth a g y ta , lá tta , hogy az fén y jelek et a d o tt le. E zt M atuska először tag ad ta, m ajd a zt m o n d ta , hogy csak L eónak je lz e tt. A rról pedig, hogy M atuska k o m m u n ista le tt volna, csak a n n y it, h o g y M atuska a n yom ozás során éppen ellenkezőleg, k ifejezetten jo b b o ld ali érzelem ről áru lk o d ó kije­ len tések et te t t, ső t egyszer azt m o n d ta , hogy nézetei nagyrészt m egegyeznek H itler pártjáéval. N em kizárt az a feltevés, hogy M atuska H o rth y Miklós ellen készü lt m eré n y le tet el­ k ö v etn i. A k o rm án y zó ugyanis e k k o r u ta z o tt P ápára, és kétszer is áth ala d t a v iaduk­ to n . A n yom o zás során azonban e z t az id ő p o n to t más n ap ra te tté k át. T isztázatlan m aradt M atuska útlevelének p roblém ája is. A z első tárgyaláson el­ m o n d ta, hogy tö b b útlevele is volt, és ezek k ö zü l az egyiket H etén y iék á llíto ttá k ki n ek i. E zt term észetesen a p olitikai rendőrség ta g a d ta , azonban a szóban fo rg ó ú tlevelet nem a d tá k át a bíróságnak. Csak egy re n d ő rtisz t n y ila k o z o tt ró la, tö b b e k k ö z ö t a zt ál­ lítva, hogy a szabályosnál kisebb m éretű volt. M atuska Szilvesztert az o sz trá k igazságügyi szervek csak azzal a feltétellel a d tá k ki, ha a m agyar hatóságok m egígérik, hogy n em fogják kivégezni, hiszen A usztriában e k ­ k o r n em volt h alálb ü n tetés. A m agyar bíróság ez é rt k im o n d ja ugyan a halálos íté le te t, de a k o rm án y zó m egkegyelm ez M atuskának. A z A nschluss u tá n T ö rek y Géza jav aso lta, hogy mivel az ígéret m ár n em k ö ti a m agyar h a tó sá g o k a t, végezzék ki M atu sk át. T eleki Pál m iniszterelnök azonban e z t m eggátolta. A kinek egyszer kegyelm et a d ta k , a z t jo g ta ­ lanság lenne kivégezni. A rra a kérdésre választ keresve, hogy k ik álltak e m indm áig tito k z a to s és a m agyar tö rtén elem b en egyedülálló ügy m ö g ö tt, az elő ad ó elm o n d ta: A m agyar vezetés jo b b ­ oldali részének az le tt volna ideális, ha a te tte s n em k erü l elő , vagy h a mégis, a k k o r az k o m m u n ista legyen, vagy legalábbis baloldali. így sz e re tté k volna m egnyerni a közvéle­ m ényt az „erős k é z ” irán y v o nalán ak . M atuska ezek n ek az elvárásoknak csak részben felelt meg, tá rste tte s e it, fe lb u jtó it fed ezte ugyan, de a k o m m u n ista e lk ö v e tő szerepét n em volt h ajlandó eljátszani. Az egész per során felism erh ető az igény a jo b b o ld al részéről, hogy a b iatorbágyi m erénylet ürügyül szolgáljon a d ik ta tó rik u s ko rm án y zás bevezetésére. E zért is alkal­ mas ez a szélsőséges ep izó d a H o rth y -k o rszak jellem zésére. N yilvánvaló ugyanis, hogy am íg ez a konzervatív rendszer n em érezte m agát m egszorítva, addig tu d a to sa n tö re k e ­ d e tt a jogállam iság látszatán ak m egőrzésére. H orváth A ttila

121

A M AGYAR JO G Á S Z SZÖVETSÉG JOGTÖRTÉNETI ÉS RÓMAI J O G SZAKOSZTÁLYÁNAK RENDEZVÉNYEI

1985 u to lsó h eteib en a Magyar Jogász Szövetség egykori jo g tö rté n e ti szakosztálya új nevet k a p o tt: a Magyar Jogász Szövetség J o g tö rté n e ti és R óm ai Jogi S zakosztálya. A változás m ö g ö tt egy szo m o rú o k is re jtő z ö tt: C sizm adia A n d o r professzor a jo g tö rté ­ n eti szakosztály fárad h a ta tla n eln ö k e e lh a lá lo zo tt. A z átszervezés irán y áb a h a to tt a ró ­ mai jogászok m eg alap o zo tt igénye, hogy m ind jo b b a n kiteljesedő k u ta tása ik ered m é ­ n y ein ek publikálására ezen a fó ru m o n is szélesebb te re t kap jan ak . Az eddigi e ln ö k és k é t aleln ö k h elyébe elnökség lé p e tt. E n n ek tagjai: B enedek F eren c egyetem i ta n á r (Janus Pannonius T u d o m án y eg y etem , Pécs), M áthé G ábor főiskolai ta n á r (Á llam igazgatási Főiskola, B ud ap est), N agyné Szegvári K atalin egyetem i tan á r (E ö tv ö s L o rán d T u d o ­ m ányegyetem , B u d ap est), R évész Tam ás M ihály eg y etem i d ocens (E ö tv ö s L o rán d T u­ d o m án y eg y e tem , B udapest), R uszoly Jó z se f egyetem i ta n á r, (N ehézipari M űszaki Egye­ te m , M iskolc) és T ó th Á rpád eg y etem i docens (Jó zse f A ttila T u d o m án y eg y etem , Sze­ ged). A szak o sztály t két elnök vezeti: H am za G ábor egyetem i ta n á r és H orváth Pál egyetem i tan á r (E ö tv ö s L oránd T u d o m án y eg y etem , B u d ap est), a R óm ai jogi és az E gyetem es Állam - és Jo g tö rté n e ti T an székeinek vezetői. A szakosztály titkára M ezey B arna egyetem i ad ju n k tu s, a b u d ap esti kar Magyar Állam - és Jo g tö rté n e ti T anszékének m unkatársa. Az új elnökség nagy le n d ü le tte l k ezdte meg m u n k áját, 1986. évi pro g ram terv ezeté­ ben n y o lc tém át h ird e te tt m eg, m elyek k özül egyetlen vitaülés m arad t csak el. A z elő ad áso k k ö z ö tt egyenrangúan k ép v iseltette m agát a magyar- és egyetem es jo g ­ tö r té n e t csakúgy, m in t a ró m ai jo g tu d o m á n y a . A vállalati jo g szabályozásának A m eri­ kai Egyesült Á llam ok-beli fejlődéséről ta r to tt előadást H alustyik A n n a, az MTA Államés Jo g tu d o m á n y i In té z e té n e k tu d o m á n y o s m u n k atársa . A g yakorló szakjogászok, b í­ ró k és ügyvédek érdeklődése m ellett z a jlo tt T őkés G éza, a Fővárosi Bíróság bírájának előadása (A k ereskedelm i törvény a szocialista jo g g y ak o rla tb a n ) vitája. A róm ai jo g o t Pólay E lem ér és B enedek F eren c pro fesszo ro k képviselték tu d o m á n y o s vitaülésen. Pólay E lem ér a k ö z re n d elleni m ag atartáso k róm ai jogi m egítélését összegezte .B enedek p ro fesszor pedig a tu lajd o jo g látszatv éd elm érő l, az A ctio Publicianaról szó lt. H am za G ábor a róm ai jo g je le n tő s m u n k ásáró l, S chw arz A ndrás B ertalanról e m lé k e z e tt meg szü leté ­ sének századik év fo rd u ló já n . A pécsi K ajtár István a b u rzso á városigazgatás jogi re n d jé ­ n ek kialakulását ism e rte tte , K ahler Frigyes (M iskolc) pedig a p izetu m jo g változásairól beszélt K ároly R ó b ert p én zrefo rm ján ak tü k ré b e n . A Jo g tö rté n e ti és R óm ai Jogi S zakosztály saját vitaülésein kívül más ren d ezv én y e­ ken is részt v e tt; így egyik szervezője volt an n a k a jo g tö rté n e t-tu d o m á n y i k o n feren ciá­ n a k , m elynek elő ad ásait a jo g tö rté n e tírá s m etodológiai p ro b lém áin ak sz en telték (1 9 8 6 . o k tó b e r 13—1 6 ., B alato n fö ld v ár). 1987-ben Pecze F eren c (B u d ap est) előadásával k e z d ő d ö tt meg a S zakosztály p ro g ­ ram ja: „A refo rm k o ri sajtójog és a tö b b nyelvű időszaki k iad v á n y o k ” -ról. A szakosztály 122

R u d o lf H oke (B écs) beszám olóját h a llg ath atta meg az o sztrák jogi o k tatási refo rm ró l, ősszel H am za G ábor ta r to tt elő ad ást Sir H enry Maine róm ai jogi tevékenységéről, M áthé G ábor pedig az első m agyar polgári szárm azású igazságügym iniszterről, H orváth B oldizsárról. K ülön tan ácsk o zást szen telt a szakosztály az 1 9 8 7 . szep tem b er 7 —11-i o sztrák jo g tö rté n e ti k o n feren cia tap asztalatai kiérték elésén ek (In te rn atio n ale R echtshistorische K onferenz Wien — N ied erö sterreich ), tek in tv e , hogy szám osán a szak o sz­ tály tagjai közül részt v e tte k e rendezvényen. A jo g tö rté n e ti és róm ai jogi szakosztály k ö z re m ű k ö d ö tt az Egyetem es állam - és jo g ­ tö r té n e t cím ű tan k ö n y v m iskolci ta n k ö n y v v itáján ak m egszervezésében és le b o n y o lítá ­ sában is. Mezey Barna

123

RÓMAI Í O G ÉS Ó KORTUDOM ÁNY

Egy alkalom m al G oethe a róm ai jo g o t olyan k acsához h a so n líto tta , am ely id ő n k é n t ugyan a víz alá m erül, de m indig újra felb u k k an , és fo ly tatja ú tjá t a víz színén. A róm ai jo g n ak ez a — a nagy n ém et géniusz által is érzékelt — szívóssága, újjáéledési képessége nem u tolsóso rb an a róm ai jo g m int tu d o m á n y o s diszciplína sokoldalúságával függhet össze. A róm ai jo g o t ma elsősorban a m odern m agánjog, polgári jo g alap ján ak te k in t­ jü k , és en n ek m egfelelő szerepet tö lt be a róm ai jogi o k ta tá s is a jo gászképzésben. U gyanakkor tu d ju k , hogy a róm ai jo g nem csak a m agánjog, han em tágabb értelem ben az egész eu ró p ai jo g alapja, sőt a sajátosan e u ró p ai k u ltú ra alapvető elem e. Erre száza­ d unkban Paul K oschaker és F ran z W ieacker nagy n y o m aték k ai h ívták fel a figyelm et. A róm ai jog n em csupán jog i, han em tö rté n e ti diszciplína is: része az ók o ri jo g tö rté n e t­ nek és a róm ai tö rté n e le m n e k is. A róm ai jo g ez ért nem esh et az egyetem es jo g tö rté ­ nész és az ó k o rtö rté n é sz figyelm én kívül sem . V égül, mivel a róm ai jo g elsősorban g ö ­ rög és latin nyelvű fo rrásan y ag , an n ak elem zése elvezet a n y elvészet, a klasszika-filo­ lógia és újab b an a h e rm en eu tik a felé. És e z n em csak elm életb en van így. A ró m ai jo g legkiválóbb m űvelőinek m unkássá­ gát m indig is jellem ezte a sokoldalúság. Ki tu d n á például m eg m o n d an i, hogy az iro d a l­ mi N obel-díjjal is k itü n te te tt T h e o d o r M om m sen ó k o rtö rté n é sz vagy róm ai jogász, klasszika-filológus vagy n etá n jo g tö rté n é sz volt-e! Máig is m érték ad ó nagy tu d o m á n y o s m űveit m indezen te rü lete k elm ély ü lt ism erete alapján volt csak képes m egírni. M integy kilenc évszázaddal e z e lő tt a D igestát a bolognai eg y etem en a latin n y elv ta­ n ítá sh o z alkalm as szövegként olvasták, és a róm ai jo g m in t fejlett m agánjog iránt újból felm erülő igény hatására fe jlő d ö tt ki eb b ő l a tevékenységből — a glo sszáto ro k és a k o m m e n tá ro k m unkásságának e re d m é n y ek é n t — a m odern jo g tu d o m á n y alapját k é ­ pező ius co m m u n e. Egészen más példa: a h itleri N ém etországban az 1920-as náci p á rt­ program 19. p o n tja által m egbélyegzett és üld ö ztetésre ítélt róm ai jo g az a n tik jo g tö r­ té n e t k ö n tö séb e bújva é lh e te tt to v áb b . N apjainkban a róm ai jo g tu d o m á n y a m ár szerencsére nem védekező pozícióban k e­ resi a sokoldalúsága által a d o tt u ta k a t, h an em ak tu a litá sá t kívánja e tulajd o n ság án ak kiaknázásával b iz o n y íta n i. Ez a törekvés nyilvánul meg abban is, hogy a róm ai jo gászok intenzív szakm ai k a p cso lato k at ta rta n a k fenn a polgári jogászokkal ép púgy, m in t a jogtö rtén ész ek k el és az ó k o rtu d ó so k k a l. E zt d em o n strálja az Ó k o rtu d o m á n y i Társaság 1986. decem b er 19-én ta r to tt felolvasó ülése, am ely n ek program jában h áro m róm ai jogi előadás szerep elt: H am za G ábor egyetem i ta n á r, a b u d ap esti róm ai jogi tan szék ve­ zetője „C icero és a term é sz e tjo g ” , Pólay Elem ér szegedi p ro fesszo r ,A szem élyiségvé­ delem kezd etei a róm ai jo g b a n " és F ö ld i A n d rás, a fővárosi róm ai jogi tanszék ad ju n k ­ tusa „A lib e rtin u so k leszárm azo ttain ak közjogi h elyzete R ó m á b a n ” cím m el ta r to tta k e lő a d á so k a t. A felolvasó ü lést, ah o l az ó k o rtu d o m á n y o k jeles m űvelői is szép szám m al m egjelen­ te k , R ito ó k Z sigm ond p ro fesszo r, az Ó k o rtu d o m á n y i Társaság alelnöke n y ito tta meg. 124

Bevezető szavaiban h a n g sú ly o zta, hogy az ó k o rtu d o m á n y egy és o sz th a ta tla n , en n ek okán a Társaság program jában időről időre részt k ap n ak az egyes sz ak terü letek . Hamza G ábor C icero és az ó k o ri term észetjo g k ap cso latát elem ezte elő ad ásáb an . R á m u ta to tt arra, hogy a ius n atu rale róm ai fogalm át nem k ö n n y ű p o n to san m eg h atá­ ro zn i, m ert az szám os görög filozófiai irán y zat „m etsz é sp o n tjá b an ” a lak u lt ki, m ás­ részt a ró m aiaktól egy éb k én t is igen távol állt, hogy a fo g alm ak at pon to san definiálják, rendszerezzék. Bár a róm ai jo g tu d ó so k o ly k o r h iv atk o zn ak a ius n atu ralera, a te rm é ­ szetjog róm ai elm életén ek fő forrása mégis a teljes m érték b en jo g tu d ó sn a k nem te k in t­ hető C icero, ő a term észetjoggal elsősorban a De republica és De legibus cím ű m űvei­ ben foglalkozott (am elyek H am za professzor ford ításáb an a közeljövőben m agyarul is napvilágot lá tn ak ), de Cicero szám os egyéb m űvében is (De d ivinatione, De n a tu ra deorum , De officiis, De in v en tio n e, O ratio pro M ilone, F ilip p ik ák stb .) h iv atk o zik a lex natu ra e , lex n aturales, ius n a tu ra e, ius n aturale és egyéb elnevezésekkel ille te tt term észetjogra. Cicero a term ész etjo g o t m int a tételes joggal szem benálló ö rö k érvényű n o rm á­ kat istenre m int azok alk o tó jára vezette vissza. H am za professzor ezzel kap cso latb an u ta lt arra, hogy ez a g o n d o lat még század u n k b an , Hans Kelsen m unkásságában is je ­ len tk ezik , jó lleh et Kelsen végül is tagadja a term észetjo g lé té t, mivel n ézete szerin t a „gerechte G o tth e it” -ben való h it — m in t a term észetjo g feltétele — nem k ép zelh ető el. Pólay Elem ér professzor előadása egy n ap jain k b an igen ak tu ális kérdés, a szem élyi­ ségvédelem róm ai jogi gyökereivel fo g lalk o z o tt. H angsúlyozta, hogy jó lle h e t a szem é­ lyiség és így a szem élyiségvédelem a m odern jo g p ro d u k tu m a , a szem élyhez kap cso ló d ó eszm ei javak m agánjogi és b ü n te tő jo g i védelm ének n y o m ai azonban a róm ai jogban is felfed ezh ető k . Ilyen eszm ei javak voltak az elő ad ó n ézete szerin t a szem élyes és a lelkiism ereti szabadság, a b ecsü let, a jó h írnév, a névviselés, a tito k , talán a k ép m ás, vala­ m int a szellem i alk o táso k . Ezek védelm ét a róm ai jo g részben deliktuális ú to n , te h á t a m agánjog k eretéb en (elsősorban az ac tio in iu riaru m ú tjá n ) o ld o tta meg, szám os té n y ­ állást azonban crim en n ek m in ő síte tt, így azok a (k ö z )b ü n te tő jo g üldözése alá estek . A szem élyiségvédelem k ö ré b e n , akárcsak m a, az ó k o ri R óm ában is az esetek igen gaz­ dag változatosságával k erü lt szem be a jo g a lk o tó és a jog alk alm azó , n o h a jó lle h e t, hogy az iniuria generál klauzulája (G en eraliter d ic itu r iniuria o m n e, q u o d n o n iure fit) csak nagyon későn, a róm ai jo g posztklasszikus korszak áb an fo g a lm a z ó d o tt meg. É rdekes tényállás ebben a k ö rb e n , am ik o r a férj ellen, aki n ejét házasságtörésen te tte n érte és a partn er férfit 20 órán tú l fogva ta r to tta , a p rae to r actio in iu ria ru m o t a d o tt, vagy am i­ k o r az e lh u n y t apa szo b rán ak kővel dobálása esetén a fiú ac tio in iu ria ru m o t k a p o tt az elkövető ellen. Az pedig m ár a ró m ai jogászi g o n d o lk o d ásm ó d ra nézve is egyedinek te ­ k in th e tő , hogy a kiabálással, gúnyszavak hangoztatásával e lk ö v e te tt in iu riát (convicium ) a reáljuriából úgy v ezették le, hogy az elk ö v ető a sé rte tt egy te strészé t, a fülét sé rte tte meg. Pólay professzor h an g sú ly o zta, hogy a róm ai jo g n e m a szem élyiséget ál­ talában és n em is a szem ély t, h an em a jo g k ép es, önjogú polgárt m in t tu la jd o n o st része­ síte tte védelem ben, és a védelem etik ai oldalával szem ben az eszm ei jav ak áruszem lélete állt elő térb e. Földi A ndrás előadása azokkal a közjogi h á trá n y o k k al fo g lalk o z o tt, am elyekkel a róm ai jo g a lib ertin u so k le szárm azo ttait s ú jto tta an n ak ellenére, hogy ő k m ár szabadon szü lettek , te h á t ingenuus civis R o m an u so k v oltak. R á m u ta to tt arra, hogy az íro tt al­ k o tm án n y al n em ren d elk ező ó k o ri R ó m áb an , ahol a mai értelem b en v ett a lk o tm án y ­ 125

n ak m egfelelő szab ály o k bizo n y o s íro tt tö rv én y ek b ő l és az azo k at kiegészítő, é rte l­ m ező g y ak o rlatb ó l szokásjogi alapon alak u ltak k i, nem leh et tagadni egy tartó san érvé­ nyesülő gyako rlat a lk o tm án y jo g i, de legalábbis szokásjogi jellegét. A lib ertin u so k ieszárm azo ttain ak közjogi h e ly ze té t is elsősorban ily e n , n em íro tt n o rm ák h a táro z ták meg. E n nek h á tteréb en az is á llh a to tt, hogy az o sztály társad alm ak b an az eln y o m ást m egvalósító szab ály o k at n em m indig ö n tik precíz fo rm ák b a. A lib ertin u s szárm azásúak hely ze tén ek alakulása ugy an ak k o r arra is fé n y t v e t, hogy az osztály társad alm ak b an még a k k o r is, ha valam ely e ln y o m o tt o sztály t vagy réteget m egillettek is bizo n y o s al­ k o tm án y o s jo g o k , azo k érv ényesítéséért fo ly to n o s és szívós h arco t k e lle tt fo ly ta tn i, és az u ralk o d ó o sztály t so k esetben n em is önm agában ez a h arc, h an em valam ilyen szo­ rító szükséghelyzet, például h á b o rú vagy belső válság k é n y sz e ríte tte az alk o tm án y o s jo g o k b iztosítására. Az elő ad áso k at közel egyórás vita k ö v e tte . Z linszky Já n o s, a m iskolci jogi k ar d o ­ cense hozzászólásában arra m u ta to tt rá , hogy a h á ro m előadás jó l d o k u m e n tá lta azt a té n y t, hogy a róm ai jo g nem csak a m agánjog, hanem a b ü n te tő jo g , a közjog és a jo g el­ m élet szám ára is az a la p o k a t je len ti. A dam ik T am ás, a bu d ap esti latin tan szék docense tö b b e k k ö z ö tt arra hívta fel a figyelm et, hogy Cicero h an g sú ly o zta, m iszerint a jó jo ­ gásznak ism ernie kell a jo g filozófiai alapjait is. A szem élyiségvédelem m el kapcsolatban R ito ó k Z sigm ond professzor m egjegyezte, hogy az ó k o rb an a sz o b ro t és általában a képm ást a valóság részének, értelm ezésének te k in te tté k , így an n ak b ántalm azása a valóság bán talm azását is je le n te tte . A vita, am ely h ez tö b b e k k ö z ö tt még Csillag Pál, a budapesti bölcsészkar cím zetes docense és M aróti Egon szegedi p rofesszor is h o z z á ­ sz ó lt, az elő ad ó k n a k a kérdésekre és észrevételekre a d o tt válaszaival é rt véget. - d f -

126

Jogtörténeti arcképcsarnok

BÓNIS G Y Ö R G Y (1914— 1985) N em régiben tá v o z o tt az élők sorából az a tu d ó s jo g tö rté n ész , ak in ek k ö nyvei, ta n u lm á­ nyai n élk ü lö zh etetlen ek a szak em b erek n ek , m in d am ellett érdekes és izgalm as olvasm á­ n y o k a t je len ten ek a m ú lt tö rtén ése i irá n t érd e k lő d ő k szám ára. Bónis G yörgy, a X X . század talán legjelentősebb k ö zépkorral foglalkozó jo g tö rté n é ­ sze 1914-ben sz ü le te tt, s m ár a harm incas években, egyetem i tan u lm án y ai bevégzése u tán n em so k k al a kolozsvári univerzitás professzora. E rangos m egbízatást kiváló fia ta l­ k o ri tan u lm án y ai révén érdem elte ki. A legelső ezek k ö zü l „A m agyar b ü n te tő tö rv é n y ­ kö n y v első javaslata 1 7 1 2 -b en ” (B u d ap est, 1 9 3 4 ) cím ű m u n k ája, am elyben egy addig alig ism ert s a jo g tö rté n e ti irodalom ban figyelm en kívül h a g y o tt ela b o rá tu m o t elem ­ z e tt. Ez a javaslat je le n te tte pedig M agyarországon az első lép ést a b ü n te tő k ó d e x meg­ alko tásáh o z: 80 évvel k o ráb b an te h á t, m in t a zt a k u ta tá so k eddig felté te le z té k . K övetkező nag y o b b lélegzetű m űv éb en , a „M agyar jo g - székely jo g ” (B p ., 19 4 2 ) cím ű tan u lm án y áb an nem csak összefoglalta a székely jo g so k a t v ita to tt k érd éseit, n e m ­ csak új a d a to k a t h o z o tt, de újszerű szem léletével so k kérdésre a d o tt precíz választ. A székely jo g o t n em szabad elszigetelve szem lélni: össze kell vetni a k ü lö n b ö z ő jo g in ­ té zm én y ek et a m agyar jo g m egfelelő szabályaival, k ü lö n b ö ző jo g in téz m é n y e k e t a 127

m agyar jo g m egfelelő szabályaival, külö n ö sen a m agyarországi nem zetiségek jogaival. A m agyar királyság ugyanis tu d a to s nem zetiségi p o litik át k ö v e te tt és a ro k o n n ép ek et hasonló m ó d o n irá n y íto tta . K olozsvárott je le n t meg m indm áig még nem rangjához m éltó m ó d o n e lism ert, ám a m agyar jo g tö rté n e t-tu d o m á n y n a k mégis alap v ető m űve, a „H űbériség és rendiség a k ö ­ zépkori m agyar jo g b a n ” (1 9 4 7 ). M ost, am ik o r egym ás után adják ki a m ú lt nagy h isto ­ rikusainak eddig nehezen h o zzáférh e tő ta n u lm á n y a it, talán n em lenne h aszontalan e z t a jelen tő s értek ezést is újra sa jtó alá rendezni. Bónis G yörgy a m ásodik világháború u tán m ajd tíz évig Szegeden ta n íto tta az államés jo g tö rté n e te t. A z eg y etem i előadásai alapján k é sz íte tt jeg y zet felér egy jo g h isto rio g ­ ráfiai m onográfiával. A m agyar jo g tö rté n e ti tan u lm á n y a i m e lle tt Sarlós M ártonnal k a r­ öltve ő k é sz íte tte el az első m arx ista egyetem es állam - és jo g tö rté n e ti ta n k ö n y v et is. A m ikor az 1945 u tán g y ő zedelm eskedő n ép i d em o k ratik u s fo rrad alo m m eg h ird ette, hogy m inden tu d o m á n y , így a tö rté n e ttu d o m á n y is m egism erhetővé váljon m indenki szám ára, Bónis G yörgy az elsők k ö z ö tt írt olyan n ép szerű , tö rté n e lm i tárg y ú m o n o g rá­ fiák at, m elyek a tu d o m á n y o s é rté k ek e t sem elhagyva elsősorban a nagyközönség szá­ m ára író d ta k . E bbe a k ö rb e ta r to z o tt a H ajn ó czy Jó zsefrő l 1954-ben m egjelent k ö n y ­ ve, am elyben tu d o m á n y tö rté n e ti szem szögből érték elte a n a g y jo g tu d ó s t és p o litikai g o n d o lk o d ó t. B e b iz o n y íto tta, hogy H ajnóczy volt tö rté n e lm ü n k b e n az első, aki össze­ kapcsolta a n em ze ti függetlenség kérd ését a polgári átalakulás követelm én y év el. E m a­ gasztos politik ai célokat közjogi m u nkáiban h ird e tte m eg. A bban az id ő b e n , am ik o r n á lu n k a leg népszerűbb H usztinak a „Ju risp ru d e n tia p ra c tic a ” -ja v o lt, am ik o r a h iv ata­ los jo g tu d o m á n y b a n a fejlő d ést Lakics közjogi terv ezete je le n te tte , H ajnóczy m ár nem csakközjogi re n d szert a lk a lm az o tt, h an em ö sszeállíto tt egy polgári k ö zjo g o t, új fejeze­ te t n y itv a ezzel a m agyar jo g tu d o m á n y tö rté n e té b e n . U gyancsak a nagyközönség szám ára író d o tt, világos, szab ato s, h ely e n k é n t szinte szépirodalm i stílusban papírra v e te tt m űve, az 1956-ban k ia d o tt, István király életét b e m u ta tó k ö n y v . M inderről Bónis G yörgy így n y ila tk o z o tt: „ Jó , n ép szerű k ö n y v et csak a tárg y irán ti lelkesedéssel leh e t m egírni: h ő sü n k e t szeretn i vagy gyűlölni kell, an élk ü l, hogy e m ia tt e lto rz íta n é k az a d a to k ta n u lsá g át” . A szegedi évek u tá n a b u d ap esti levéltárba k e rü lt. K iem elkedő nyelvism erete révén kü lfö ld i előadásokkal és idegen nyelvű tan u lm án y o k k al em elte a m agyar jo g tö rté n e t­ tu d o m á n y hírnevét a nagyvilágban. Jó példa erre a „B uda és Pest bírósági g y ak o rlata a tö rö k kiűzése u tá n ” (B p., 19 6 2) cím ű írása. Ez a m unka — an n ak ellen ére, hogy csupán m agyarul je le n t meg —, a n y u g ati tu d ó s közvélem ény elism erésével h am arab b talá lk o ­ z o tt, m in t a hazaiéval. A feudáliskori jo g tö rté n e t egyik leg feltáratlan ab b te rü le té t, a jogszolgáltatást elem ezte e h iá n y p ó tló ta n u lm á n y áb a n . K iin d u ló p o n tja az vo lt, hogy a tö b b évszázados feudális jogfejlődésben a közigazgatás és a bíráskodás n em vált el te lje ­ sen egym ástó l. A városi jogalk alm azást úgy sikerü lt egy világos szerk ezetb e foglalva b e­ m u tatn ia, hogy n em v e títe tte vissza a mai jo g osztályozási m ó d szereit az 1686 körüli évekre. Bónis G yörgy jo g tö rté n e ti m unkásságára a k o ro n á t — tö b b évtizedes szakadatlan k u tatás u tán — az 1970-es évek elején m egjelent h áro m , a jogfejlődéssel és a jogászsággal foglalkozó m unkája te tte fel.A „ K ö z é p k o r i j o g u n k elem ei” (B p .J 9 7 2 ) cím ű m űvé­ ben a róm ai jo g n ak és a k án o n jo g n ak a hazai jo g fejlődésére g y a k o ro lt h atását m u ta tta 128

be. E n nek ered m én y ek é n t elem ezhetővé vált a k ö zép k o ri m agyar jo g n a k az eu ró p ai jogéletben elfoglalt hely e. „A jo g tu d ó értelm iség a M ohács e lő tti M agyarországon” (B p., 1971) cím ű könyve a jo g tu d o m á n y o k d o k to ráv á av atta szerző jét, ö n á lló k ö te t­ k én t je le n t meg en n ek a bevezető része, am ely e té m á n ak a külfö ld i v o n atk o zásait fog­ lalta m agában. („ A jo g tu d ó értelm iség a k ö zép k o ri N yugat- és K elet-E u ró p áb an ” , Bp., 19 7 1 .) E k ö ny vek színvonala csak Le G o ff szép m onográfiájához: a „L es in tellectu els aus M oyen — A ge” -hez m érh ető . A jogász értelm iség életp ály ája, társadalm i h e ly ze te, tanultsága és teljesítm énye azért elen g e d h etetlen ü l fo n to s a tö rtén ész -jo g tö rtén ész szá­ mára , m ert csak e n n ek ism erete révén é rth e tő meg a feudális szokásjog kialakulása, a bírósági szervezet, a róm ai jo g b eh ato lásán ak ütem e és m értéke. H orváth A ttila

129

Literatur JÁNOS ZLINSZKV

HELMUT CO IN G : EUROPÄISCHES PRIVATRECHT Bd. I. Älteres gemeines Recht (1500 bis 1800), Beck, München 1985. p. 665.

Die Jo h an n W olfgang G o ethe-U niversität in F ra n k fu rt am M ain, a u f private Initiative am V oraben d des 1. W eltkriegs e n tsta n d e n , h a t im V ergleich m it an d eren S tä tte n der W issenschaft keine eigene T ra d itio n und G eschichte. D en n o ch h a t sie sich seit ihrer G ründung d er beso n d eren Pflege der R echtsgeschichte gew idm et. Für die R o m an istik ist d e r N am e Paul K oschakers zu n en n en , dessen W irken m it dem B eginn d er T ätig k eit d er F a k u ltä t verb u n d en ist. O bgleich dieser G elehrte sein großes W erk über „D as rö ­ m ische R ech t u n d E u ro p a” erst in seiner L eipziger S ch affen sp erio d e geschrieben h a t, sein A nliegen, das röm ische R e c h t als europäisches K u ltu re le m e n t in E rin n eru n g zu ru fen u n d gegen n ationalsozialistische B arbarei zu verteidigen, blieb für die in F ra n k ­ fu rt b etrieb en e R o m an istik u n d neuere europäische R echtsgeschichte v erbindlich. A uch R u d o lp h von Jherings B em ühen, R o m an istik u n d m o d ern es R e ch t im Sinne eines V erständnisses des g eltenden R ech ts d u rch das röm ische zu vereinigen, fan d h ier b rei­ te n N achhall. „D ie starke S tellu n g d er R echtsgeschichte in nerhalb einer ju ristisch en F a k u ltä t w ar für die G ründungszeit d e r F ra n k fu rte r U niversität keinesw egs u n g ew öhnlich. Sie ging zurück a u f die K o n zep tio n ein er „histo risch en R ech tsw issen sch aft” , die Savigny u n d E ich h o rn bereits ein Ja h rh u n d e rt zu v o r begrü n d et h a tte n . A us dieser S ich t erschloß e rs t die histo risch e B etrac h tu n g ein tieferes, eigentlich w issenschaftliches V erständnis d er einzelnen N o rm en u n d ihres Z usam m enhanges. E in L ehrer des gelten d en R echts m u ß te d ah er zu vö rd erst K enner d er h isto risch en E n tw ick lu n g sein, aus d e r d er zeitge­ nössische R ech tszu stan d seit d em A ltertu m hervorgegangen is t.” „F ür die V erb in d u n g von R o m an istik u n d R echtsvergleichung, R o m an istik als neuere europäische R echtsgeschichte sp a n n t sich d er Bogen von K oschaker bis hin zu dem langjähringen O rdinarius u n d D ire k to r des M ax-P lanck-Instituts für neuere europäische Privatrechtsg esch ich te, H elm u t C oing.” Die Linie w ird d u rc h H ans P e ter, F ran z Beyerle, F ran z W ieacker, H ans T h iem e, A d alb ert E rler, E rn st Levy, E rich G enzm er, u n d d an n für nah ezu vier Ja h rz e h n te n H elm u t C oing gehalten. H elm u t zä h lt seit m e h r als ein em M enschenalter zu d en hervorragenden P ersönlich­ k eiten d er europäischen R o m an istik . Er h a t zahlreiche E h ru n g en , u . a. auch den E h re n ­ d o k to r der B ud ap ester U niversität, e rh a lte n . Dieses h o h e A nsehen h a t er aber n ich t in e rster Linie seinen F o rsch u n g en im G eb iete des an tik en R ech ts zu d an k en . F ür sein V erhältnis zu m klassischen röm ischen R ech t ist eine A n e k d o te b e ze ich n en d , die von 130

seinen M itarbeitern gern e rzäh lt w ird : N ach d e r V erö ffen tlich u n g von Max K asers „ R ö ­ m ischen P riv atrech t” soll er b e m erk t h a b e n : ,,N un k ann m an ja das S tu d ieren des an ­ tik en röm ischen R echts für 5 0 Jahre beiseite lassen.” O bw ohl sich C oing selber an diese F eststellung n ich t ganz g ehalten u n d auch die an tik e R echtsgeschichte gepflegt u n d b ereich ert h a t, eine S chule, eine neue w issenschaftliche R ich tu n g , h a t e r für die E rfo rschung des W eiterlebens des röm ischen R ech ts in E u ro p a in itiie rt u n d darüber hin au s die in stitu tio n eilen G rundlagen für die R ealisierung dieses w eitg esp an n ten P ro ­ gram m s geschaffen. Sein eigenes w issenschaftliches W erk in diesem G eb iet ist k au m zu erm essen. Z ah l­ reiche B ücher u n d A bhandlungen aus seiner F ed er sowie viele V o rträge h ab en z u r besseren K enntnis des Ius C om m une beigetragen. Man w ird d er P ersö n lich k eit Coings k aum A bbruch tu n , w enn m an die w eitverzw eigte F o rsch u n g stätig k eit, die e r an reg te, fö rd erte, deren R ich tu n g e r b estim m te u n d deren R ah m en das von C oing gegründete M ax-P lanck-Institut für europäische R echtsgeschichte b ild e t, eine F o rsch u n g sstä tte , die C oing bis zu seiner E m eritieru n g 1980 leitete u n d w o er bis h e u te tä tig ist, vielleicht für n o ch b e d eu te n d er h ä lt, als seine eigene T ätig k eit. Wie schon b em erk t, h a tte C oing für diese F o rschung im D eutschland eine R eihe b e ­ d e u te n d e r V orbilder, in erster Linie Savigny m it seiner „G eschichte des röm ischen R ech ts” . Da aber das P a n d ek te n re c h t im D eutschland bis E nde des vergangenen J a h r­ h u n d e rts geltendes R ech t w ar, h a tte n bei dessen B etrac h tu n g p rak tisch e M om ente die h isto risch en A nalysen ü b e rw o g e n . Es h a t den A nschein, als ob in dem h a lb e n Ja h r­ h u n d e rt nach dem In k ra fttre te n des BGB je n e r F reirau m e n tsta n d e n sei, d er es e r ­ la u b te , die historischen A sp ek te des neu eren eu ro p äisch en P rivatrechts zu erk en n en u n d zu erforschen. Die 5 0 er und frühen 60 er-Jah re w aren in d er B u ndesrepublik D eutsch lan d für die V erw irklichung dieser Forschungspläne b esonders günstig. Die Idee eines vereinigten E u ro p as, die V ision einer ein h eitlich en R echts- u n d W irtschaftsordnung, wie sie an d er F ra n k fu rte r U niversität von F ran z B öhm u n d H allstein verk ü n d et w u rd e, w ar in aller M unde. Die neuere R echtsgeschichte sollte die G rundlagen für ein künftiges gem ein­ sam es R ech t legen. V o n d er E u p h o rie dieser Jahre getragen k o n n te das M ax-PlanckIn s titu t 1962 seine T ätig k eit au fn eh m en . C oing gab diesen F o rschungsplänen seinen Schw ung, seine Ü berzeu g u n g sk raft u n d sein O rg an isatio n stalen t. E r v erkündete die A ufgaben einer neuen P rivatrechtsgeschichte u n d h o lte eine R eihe b eg ab te r ju n g e r und älterer F o rsch er an seine S eite. Die w issenschaftliche A rb eit im In s titu t, das seit 1980 von seinem ehem aligen S tellv ertreter W alter W ilhelm u n d seinem K ollegen an d er U niversität D ieter S im on geleitet w ird , w u rd e von ein er R eihe ausw ärtiger M itarb eiter u n te rstü tz t, um die um fangreichen P ro jek te erfolgreich bew ältigen zu k ö n n en . In den le tz te n 25 Ja h ren sind zahlreiche P u b lik atio n en ersch ien en : 6 S am m elbände zum T hem a „W issenschaft u n d K o d ifik atio n des P riv atrech ts im 19. J a h rh u n d e rt” , die Z eitsch rift „Ius C o m m u n e” in n u n m e h r 14 Bänden u n d die S o n d erreü ie, die soeben die Zahl 4 0 ü b ersch ritten h a t. A u ß erd em w urden b ed eu ten d e Q u elleneditionen von den M itarbeitern vorgelegt.2 Die B iblioth ek, für die Ziele des In s titu ts m it b each tlich en M itteln u n d m it h erv o r­ ragender F ach k en n tn is zu sam m engestellt, b ie te t eine nahezu ideale A rb e itsstä tte für viele, auch aus dem A usland anreisende F o rsch er, die d an n ihrerseits z u r V ervielfälti131

gung u n d V ertiefu n g d er F o rschungsleistung des In s titu ts beitragen k ö n n e n . Viele e h e ­ malige M itarb eiter bek leid en Professuren an d eu tsch en u n d ausländischen F a k u ltä te n . A uch ihnen ist zu d an k en , daß Coings P läne, am A nfang m it gewissem V o rb eh alt au f­ g en om m en, sich n u n d er V erw irklichung a u f b re ite r in te rn a tio n a le r u n d n atio n aler Basis n äh ern . Dies h a t sich besonders k lar am le tz te n „D eu tsch en R e c h tsh isto rik ertag ” in F ra n k fu rt am Main im Jah re 1986 gezeigt. Die F ra n k fu rte r F a k u ltä t ist in kollegialer V erbindung m it d em M ax-P lanck-Institut z u r E rsch ließ u n g sstätte d er Praxis d er n eu e­ ren deu tsch en R ech tsp rech u n g gew orden. Im M ittelp u n k t d er V erö ffen tlich u n g en des In s titu ts s te h t seit Ja h ren das n eu e, in tern atio n ale „H an d b u ch der n eu eren e u ro p ä i­ schen P rivatrech tsg esch ich te” , Coings H an d b u ch .3 T ro tz dieser vielfältigen A nsätze schien die K lärung aller offen en Fragen zu m W eiter­ leben des röm ischen R ech ts, die A ufhellung d er Praxis des usus m o d ern u s u n d die A n a­ lyse d er H erausforderungen d u rch die Industrialisierung für ein M enschenleben zu viel zu sein. Als sich C oing nach seiner E m eritieru n g von d er U niversität u n d von d e r L ei­ tu n g des In s titu ts tre n n te , w ar diese A rb eit schon b eg o n n en , d o c h ein E nde w ar n och k aum ab zuseh en . V om H an d b u ch lagen e rst der Band über das M ittelalter u n d T eil­ b ände über das A ncien R egim e vor. E ine sy stem atische D arstellung des Ius C om m une E u ro p aean u m au fg ru n d n eu ester Q uellenforschung schien indes n o ch n ic h t m öglich zu sein. C oing, n u n m e h r fast 7 0 Jah re alt, w o llte sich dieser E in sich t n ic h t fügen. E r m u ß te an erk en n en , daß die vollständige dogm atische B earbeitung des e u ro p äisch en P rivat­ rech ts n o ch viele D etailforschungen b e n ö tig t, doch w ollte er bew eisen, d aß eine solche D arstellung im Ü berblick m öglich sei. A u f d er G rundlage seiner reichen K enntnisse un d den E rfah ru n g en einer fast 50jährigen F o rsch u n g stätig k eit h a t e r sich d er großen A n fo rd eru n g m it einem Elan gew idm et, d er viele Jüngere in den S c h a tte n ste llt. In Sjähriger A rb eit u n d m it Hilfe n u r eines einzigen A ssistenten h a t er den ersten Teil seiner G esam td arstellu n g des Ius C om m une n u n m e h r vorgelegt! E igentlich ist das Werk ein L eh rb u ch — o d er m eh r noch ein H an d b u ch . Der ein h e it­ liche A u fb au , die klare G liederung, die einsichtige M ethode d er B earbeitung des S to ffes u n d die kategorische D arstellung bringen das m it sich. T ro tz des eu ro p äisch en Bezugs un d d er vielen Hinw eise a u f n atio n ale E n tw icklungen h an d e lt es sich um ein ro m a n ti­ sches W erk. Dies liegt an d er Eigenart d er B etrac h tu n g , die die einzelnen In s titu tio ­ n en zw ar do g m atisch , ab er zugleich in d e r E n tw ick lu n g von den ju stin ian eisch en G rundlagen bis zu den frühen K o d ifik atio n en am E n d e des 18. Ja h rh u n d e rts e rfa ß t. D ie dogm atische D arstellung d ie n t gleichzeitig d azu , plastisch v orzuführen, a u f w elche Weise das röm ische R ech t zum trag en d en K u ltu re le m e n t d er eu ro p äisch en Zivilisation gew orden ist, u n d wie es, o ft u n e rk a n n t, in unserer ju ristisch en G ed an k en w elt u n d in unseren R ech tsk ateg o rien — im Fam ilien-, bürgerlichen, aber auch im H andels-, im G e­ werbe*, u n d im A rb e itsrec h t — noch v o rh an d en ist. D er erste T eil des Buches skizziert die Ziele u n d füh rt uns die U m w elt u n d die G rundlagen d er E n tste h u n g des gem einen euro p äisch en P riv atrec h ts vor A ugen. Das ge­ sch ieh t m it d er S tringenz eines L ehrbuches, m it scharfen L inien u n d K o n tu re n , m it tiefer E insicht u n d E infühlsam keit. Die k u ltu rg esch ich tlich en , p o litisch en , in s titu tio ­ nellen u n d w irtsch aftlich en E lem en te u n d T rieb fed ern d e r E n tw ick lu n g w erden k u rz, doch eingeh end , in d e r ,.E inleitung” zum sam m engefaßt. 132

Da w ird die Frage der so g en an n ten R ezep tio n des röm isch-kanonischen R e ch ts e r­ ö rte rt, u n d zw ar n ic h t n u r die R eze p tio n im strengen S inn d u rch einen A k t d er G esetz­ gebung, sondern auch „d e r liistorische V organg, d e r z u r p rak tisch e n A nw endung des röm ischen u n d des kanon isch en R ech ts geführt h a t.” N ach A uffassung des A u to rs ist dieser V organg tro tz aller U n terschiede im D etail im G ru n d e genom m en ein heitlich u n d es gibt keinen G ru n d , zw ischen ein er T o ta lre z ep tio n u n d an d eren A rte n d er R e ­ zep tio n zu unterscheiden . So w ird u n te r diesen A sp ek ten bei d e r R ezep tio n im R eich u n d in Spanien auch die A nnahm e des röm isch-kanonischen R ech ts als G rundlage der W issenschaft a u f die Praxis d er verschiedenen L ander E u ro p as w ird b e le u c h te t. Diese im b reiteren Sinne verstan d en e R ezep tio n w u rd e d u rch m ehrere F a k to re n b estim m t bzw . b eein flu ß t, die C oing folgenderm aßen c h a rak terisiert: Die w issenschaftliche M ethode des usus m odern u s, die für den neu aufblü h end en H andel u ngeeigneten m it­ telalterlich en R echtssystem e, die G esellschaftsorganisation des Z eitalters. C oing b e ­ sch reib t den Ü bergang von d er ständlischen G esellschaft zu m A bso lu tism u s u n d die w irtsch aftlichen G egebenheiten des F rühkapitalism us. Das Ius C om m une w irk te fö r­ d ern d a u f diese T en d en z en ,in d em es eine ein h eitlich e S taats- u n d R ech tsth eo rie e n t­ w ickelte, w elche F o rm e n für den aufb lü h en d en W arenaustausch u n d die K leinindustrie zu b ieten h a tte , aber auch m it den genossenschaftlichen V erb in d u n g en , die das lu s C om m une über S tän d e und über G renzen hinw eg zu schaffen geeignet w ar. S o h ielt es sow ohl die für die w irtsch aftlich e w ie auch für die soziale E n tw ick lu n g geeigneten F o rm en parat. Z u r V orgeschichte des gem einen eu ro p äisch en R ech ts g eh ö rt die w issenschaftliche B earbeitung des ju stin ian isch en R ech ts an den U niversitäten des M ittelalters sow ie p a ­ rallel dazu das E indringen d er verein fach ten P rinzipien dieser W issenschaft in die ver­ schiedenen G ebiete d er eu ro p äisch en R ech tsp rax is. Diese P arallelerscheinung h a t so­ w ohl die th eo retisch e R ezipierung des ju stin ian isch en R ec h ts an d er W ende des 15. zum 16. Ja h rh u n d e rts wie auch die sehr verschiedene, aber im m er u n d überall b ed e u ­ ten d e In filtrieru n g desselben in die R ech tsp rax is d er L o k alre ch te im 16. bis 18. Ja h r­ h u n d e rt begünstigt. D ieser P rozeß, der n ic h t n u r zu ein e r K o n fro n ta tio n des gem einen eu ro p äisch en (rö ­ m isch-kanonischen) R ech ts m it den ö rtlich en S ta tu te n , so ndern auch zu V erm ischung, m itu n te r aber auch z u r A u fn ah m e o d e r zu m R ückzug fü h rt, indem das O rtsre c h t so o d er so nach dem Bild des w issenschaftlichen R ech ts g estaltet w ird , e rin n e rt in vielem an die W echselw irkung des in te rn a tio n a le n Privat- u n d H an d elsrech ts m it d en n a tio n a ­ len R ech ten in der m o d ern en Z eit. So sind die Paragraphen über die R ech tsq u ellen , über R ech tsd eu tu n g und In te rp re ta tio n , die S ta tu te n th e o rie u n d über die allgem einen Regeln des P rivatrechts die sp an n en d sten des ganzen W erkes. Dies gilt ganz besonders für den ungarischen Leser: Wir k ö n n e n die b estim m en d en K räfte unseres heim ischen P rivatrechts w ah m eh m e n , die, u n te r d e r O b erfläche u n d im S tillen tätig , w eder den Z eitgenossen b e k a n n t w aren , n o ch von d e r heutig en F o rsch u n g k largestellt w erden. Die Teile über die D ogm atik des P rivatrechts sind nach d em P an d ek ten sy stem ge­ gliedert: Personen- und F am ilien rech t, S ach en rech t, O b lig atio n en rech t, E rb rech t. Da das röm ische A k tio n en sy stem im allgem einen n ich t rezipiert w u rd e, bleibt das

133

Proze recht — ebenso wie ö ffen tlich es und S tra fre c h t, tr o tz aller A usw irkung a u f die m oderne E ntw ick lu n g - au er B eachtung. Im R ah m en dieser H a u p ta b sch n itte g eht d er V erfasser nach In s titu tio n e n vor. In je ­ dem Paragraph w ird eine R ech tsfig u r o d er ein V ertrag sty p u s b esp ro ch en . D er A ufbau ist, w ie sch o n v erm erk t, gleichbleibend. Z u n äch st w erden die ju stin ian isch en R egelun­ gen dargestellt. D ann w ird d er E influß von K an o n istik u n d Legistik b esp ro ch en . Im A nschluß w erden die H erau sfo rd eru n g en d u rch die sozialen u n d w irtsch aftlich en V er­ än d eru n g en in d er frühen N eu zeit b e le u c h te t. W elche Problem lösungen h a b en die A u to ren des usus m o d ern u s gefunden? Lokale u n d n atio n ale B eso n d erh eiten , etw a d u rch die französische R ech tsw issen scah ft, d u rch spezielle G esetzgebung o d e r die N o ­ tariatsp rax is, w erden im A nschluß d argestellt. Die abschließenden B etrach tu n g en gel­ ten d er U m w andlung durch die N a tu rrech tsleh re u n d d er A ufnahm e in die frühen Ko­ d ifik atio n e n (p reu ß isch es A L R , französischer C ode Civil u n d österreichisches (A BGB). Jed em P aragraphen sind K o p fn o te n v orangestellt, w elche Hinw eise a u f die Q uellen des röm ischen u n d k an o n isch en R ech ts, die en tsp re c h e n d e n S tellen d e r frühen G esetzbü­ ch er, die einschlägigen S tic h w o rte im „H an d w ö rterb u ch z u r d eu tsch en R echtsge­ sch ich te” u n d in d er italienischen „E nciclopedia del d ir itto ” geben. Die L ite ra tu r des usus m o d ern u s ist hingegen in den F u ß n o te n ausgew iesen. D er V erfasser b e to n t rec h t häu fig , daß diese o d e r je n e Frage n o ch o ffen , n ic h t ge­ nügend gek lärt u n d in D etails n och w eiter zu erfo rsch en sei. T ro tz dieser E in sch rän ­ kungen ist das Werk auch in seiner vorliegenden Fassung eine b eein d ru ck en d e S y n ­ these, eine hervorragende w issenschaftliche L eistung, die w eiteren S pezialforschungen eine feste G rundlage b ie te t. Sie w ird auch die D arstellung d e r ungarischen In s titu tio ­ nen derselben P eriode im eu ro p äisch en Z usam m enhang sow ie die K lärung ihrer Q uel­ len b ed e u te n d erleic h te rn . D er R ezen sen t m u ß d er V ersu ch u n g w id ersteh en , solche Pa­ rallele, w enn auch n u r beispielsw eise, h ier aufzuzeigen. Dazu fe h lt d er b e n ö tig te R aum . D er A u to r h a tte gesam teuropäisches R e c h t v or A ugen u n d e rw ä h n t B esonderheiten n u r von Fall zu F all. Seine vergleichende B ehandlung b ezie h t sich in e rste r Linie a u f die d eu tsch e, italien isch e, niederlän d isch e, spanische u n d französische L iteratu r, au f die G esetzgebung u n d Praxis. A ndere L änder w erden im einzelnen außer A c h t gelassen. D och w urde auch die po ln isch e, bö h m isch e, sk an d inav isch e ,sch o ttisch e .portugiesische R ech tsen tw ick lu n g b erü h rt, w o b ei d e r R ezen sen t die E hre h a tte , dem A u to r einige A ngaben über ungarisches R e c h t zu sam m en zu stellen , so ist das G esam tbild in W ahrheit europäisch . C oing h a t uns die W arte eines B etrac h ters e rö ffn e t, d em sich das P anoram a einer euro päisch en R e c h tsk u ltu r d a rb ie te t. Zweifel über die E x isten z eines positiven europäisch en P riv atrech ts in dieser F o rm k a n n es geben, d er R ezen sen t ist davon ü b er­ zeugt. Es w ird eine a ttrak tiv e A ufgabe d e r ungarischen R echtsgeschichte sein, die F e stste l­ lungen des W erkes a u f die ungarischen V erhältnisse a n zu w en d en , e tw a a u f das T rip artitu m , das Q u a d rip a rtitu m , die Werke des K ito n ic h , S zegedy, das N ovum T rip a rtitu m und das Planum T abulare sowie die R e c h tslite ra tu r des 18. Ja h rh u n d e rts im L ichte dieses S ystem s zu b ew erten . Diese A rb eit lä ß t sich a u f d er G rundlage des coingschen W erkes in d er n äch sten Z u k u n ft leisten . H ingegen w ird die E rschließung d e r h eim i­ schen Praxis u n d die B ew ertung ih rer B eziehungen zum usus m o d ern u s n o ch langwierige Forschung en e rfo rd ern . 134

D er b e d eu te n d ste T eil d er D og m atik des usus m o d ern u s ist o h n e Zweifel das O bli­ g atio n en rech t. Im Personen- u n d F am ilien rech t sow ie im E rb re c h t sto ß en w ir a u f sta­ bile, bis h e u te k aum um g efo rm te In s titu tio n e n . Im S ach en rech t, g ek en n zeich n et durch die V ielfalt dinglicher R e c h te , w erden w ir m it den feudalen G e b u n d en h eiten k o n fro n ­ tie rt. Im K am p f m it diesen sozialen G eg ebenheiten h ab en sich die R e ch tsfo rm e n des Ius C om m une n ich t du rch g esetzt. D agegen spiegelt sich im O b lig atio n en rech t die erste Form ierungsphase des bürgerlichen R echts w ider. Das V ertrag srech t v erm o ch te einen b ed eu te n d en Beitrag z u r U m gestaltung d e r w irtsch aftlich en V erhältnisse zu leisten. Diese These Coings w ird bei den allgem einen L ehrern des O b lig atio n en rech ts, bei den einzelnen In s titu tio n e n , besonders aber bei d er D arstellung des See- u n d H andelsrechts überzeugend v eranschaulicht. A uch die röm ischen R egelungen d er D elikte b ilden einen bis h e u te w irk en d en B estandteil d er eu ro päisch en R ech te — tro tz d er en tgegengestzten B estrebungen der N a tu rre c h tle r, wie dies von M arton nachgew iesen w o rd en ist.4 Coings A usführungen ließen sich o h n e S chw ierigkeiten d en F eststellungen M artons zum 19. J a h rh u n d e rt als V orgeschichte v oranstellen. Der I. Band des „E u ro p äisch en P riv atrec h ts” w ird als ein Lücken schließendes und w eiteren F orsch u n g en feste G rundlage b ieten d es Werk seinen Platz in d en B ibliotheken d er R echtsphilosphie, d er R echtsvergleichung, des P rivatrechts u n d d e r R ech tsg e­ schichte finden. D er A u to r k rö n t m it diesem W erk die reiche Serie w issenschaftlicher L eistungen eines langen L ebens: er w ird d am it zahllose F o rsch u n g en u n tersch ied lich er R ichtu ngen in ganzen E u ro p a b eein flu ß en , anregen u n d fö rdern.

Fusmoten [Reiner Schulze: Rechtsgeschichte in Frankfurt, Forschung-Frankfurt, 1986. 1-J2 25 ff p.

Wissenschaft und Kodifikation des Privatrechts im 19. Jahrhundert, herausgegeben von Helmut Coing und Walter Wilhelm, I-1V. seit 1974.; Ius Commune, I-XIV., herausgegeben von Helmut Coing, ab Bd. X. von Dieter Simon und Walter Wilhelm, seit 1967., Sonderhefte 1-41 seit 1971./ Mittelalterliche Gesetzbücher europäischer Länder in Facsimiledrucken, herausgegeben von Armin Wolf, I-Vm., seit 1968. (Das Bd. II. Werböczüs Tripartitium). Siehe die Rechtshistorische Reihe, herausgegeben von Becker, Brauneder, Caroni, Diestelkamp, Dilcher u.A./ Quellen und Forschungen zur höchsten Gerichtsbarkeit im Alten Reich, heruasgegeben von Bernhard Diestelkamp u. A./ Handbuch der Quellen und Literatur der neueren euro­ päischen Privatrechtsgeschichte, herausgegeben von Helmut Coing, Bd. I. Mittelalter, Bd. II. Neuere Zeit, Bd. III. Das 19. Jahrhundert, Bd. IV. Skandinavien, Bd. V. Südosteuropa, Frank^furt/M., seit 1973. Les fondements de la re'sponsabilite civile, Paris 1938. p. 9. ff.

135

L A JO S RÁCZ

JOSEPH II. UND DIE ZEITGENÖSSISCHE UNGARISCHE VERWALTUNG (11. József és a korabeli magyar közigazgatás)

Die T hronb esteig u n g des H absburgischen Kaisers F erd in a n d in U ngarn im Jah re 1526 h a t gleichzeitig b e d e u te t, dass die Fam ilie d er H absburger n eb en dem U ngarischen K ö ­ nigsreich, das heisst neben den L ändern d er Heiligen K ro n e, auch die L än d er d er T schechischen K rone — B öhm en, M ähren u n d Schlesien - die bis d ahin die ungarischen Könige als H erren a n e rk a n n t h a tte n , erw o rb en h a t. So h a t sich für die H absburger die M öglichkeit e rg eb en ,in die F u sstap fen der ungarischen K önige tre te n d , nach deren m it w echselndem E rfolg en d e n d e n V ereinigungsversuchen im 15. Ja h rh u n d e rt, vor einem stärkeren M ach th in terg ru n d den Weg d er V erein h eitlich u n g der ost-m itteleu ro p äisch en G ebiete - in e rste r Linie von Ö sterreich von U ngarn u n d B öhm en — u n te r ih rer H err­ sch aft in ein em einzigen R eich zu b e tre te n . Das h a t F erd in an d I. m it ziem lich grossem E ifer b eg on n en , aber, d er n u r Teilergebnisse aufw eisenden R eform versuche m üde w er­ d end, sp äte r n ic h t fo rtg esetzt. A m E n d e seiner H errsch aft ist ein E rgebnis d er V erein­ h eitlich u n g bloss a u f zw ei G eb ieten n achzuw eisen: die F in an zen u n d die K riegsverwal­ tung sind u n te r gem einsam e V erw altunggeraten. Die Problem e des D eutschen R eiches, die S treite anlässlich d er V erteü u n g d e r Burg u n d en erb sch aft, beziehungsw eise d e r dreissigjährige K rieg, d e r die R eligionsunter­ schiede bis zu m Ä ussersten verschärft h a tte , nahm en die N achfolger von F erd in an d in dem Maße in A n sp ru ch , dass es in d e r kaiserlichen Fam ilie zw eih u n d ert Jah re lang eigentlich keinen H errscher g ib t, d er ern stere A u fm erk sam k eit einer intensiven Z u ­ sam m enfassung d er T errito rien zu w en d en w ürde. D abei e rh ö h t sich U ngarns W ert nach der V ertreib u n g der T ürken aus dem L and, gegen E nde des 17. Ja h rh u n d e rts, den H absburger gelingt es ja das K önigreich U ngarn te rrito ria l in d em Z u stan d vor Mohács zu restau rieren . A ber d er spanische E rbfolgekrieg, d er zu r gleichen Z eit a u sb rich t, le n k t die A u fm erk sam k eit d er H absburger-R egierung in eine andere R ich tu n g . U nd nach dem „m o tu s von Rákóczi " geben sie sich m it einer verhältnism ässigen Pazifierung des L andes zufrieden u n d n u r die V erabschidung der prag m atica san ctio in säm tlichen m ittel-o steu ro p äisch en L ändern d er H absb u rg erh errsch aft zeigt die Z ugehörigkeit zu einer A rt p o litisch er G em ein sch aft an. D er sich zu m K rieg verschärfende S tre it zw ischen M arie-Theresie u n d dem Preussischen K önigreich, das ihre T hronfolge in F rage gestellt h a tte u n d die in D efensive ge­ drängte Lage d e r H absburgisch-L otharingischen D ynastie in diesem ö sterreichischen E rbfolgekrieg h ab en für Ö sterreich das zeitgenössische U ngarn ein d eu tig au fg ew ertet, da es n ic h t n u r die w irtsch aftlich e Base u n d den M enschennachw uchs in diesem sich lange h in zieh en d en Krieg b e d e u te te , so ndern d er n ic h t w enig b ed rän g ten K önigin vorübergehend auch O bd ach im Schloss P ozsony gew ährt h a t. N eben dieser W andlung erfolgt au ch innerhalb des d eu tsch en R eiches eine U m lagerung d er W erte. Im letz te n Krieg siegt näm lich das Preusische K önigreich u n d so verm ag es die v ie rh u n d e rt Jahre 136

lange H egem onie d er H absburger zu b rech en u n d w irft d a m it den S c h a tte n d e r E rn e u e ­ rung des D eutschen R eiches u n te r preussischer F ührung gespensterisch voraus. Diese dro h en d e Lage zw ingt früher o d er sp äter die H absburger a u f dem ö stlichen G eb iet des R eiches die b en ach b arte n und aus dem M ittelalter h e rü b e rre tte te te n L än d er, die auch territo rial zu r A usgestaltung ein er n eu en M achtbase geeignet sind, zu ein e r e in h e it­ lichen G anzheit zusam m enzufassen. Es d ü n k t auch h e u te , dass einer d er beg ab testen M itglieder d e r H absburgerfam ilie, Joseph II., die U nverzüglichkeit dieser V erein h eitlich u n g rich tig e rk a n n t h a t. E r w o llte aber w ährend der zehn Jah re seiner H errsch aft, w o ra u f e r sich m öglichst b ew u sst v o r­ b e re ite t h a tte , so grosse R ückstände u n d m it so schnellen m issglücken m u sste. M it u n ­ gebrochenem Fleiss befasste sich Lajos Hajdú m it d e r F o rsch u n g d er V erw altungsver­ suche dieser zehn Jah re , das auch seine an d erth alb ta u se n d S eiten starke S tu d ie bew eist. U n ter dem T itel „V erw altungsreform e von Jo sep h II. in U ngarn” k an n die Essenz d ie­ ses um fangreichen, den V erfasser u n d den Leser a u f die P robe stellen d en M aterials auch der D urchschnittsleser in die H ände nehm en (A kadém ia K iadó, B udapest, 1 9 8 2 , p. 5 2 7 .). S ta tt ein er ausführlichen E rö rte ru n g des B uches w ollen w ir n u r einige G edanken aufw erfen , um zu zeigen, u n te r w elchen restrik tiv en U m stän d en diese, das L and e r­ n eu ern d e, beziehungsw eise seine V erw altung den n eu en R eich srah m en anpassende R e ­ form sta ttfin d e n m usste. 1. V or allem sollen w ir es als einen E rfolg des aufg ek lärten A bso lu tism u s b ezeich ­ nen , dass es d er ungarischen S taatso rg an isatio n u n te r d e r H absburger-M errschaft in d er zw eiten H älfte des X V III. Ja h rh u n d e rts gelingt, die für allm ächtig gehaltene staatliche L enkung, im V ergleich zu d em frü h eren , verhältnism ässig eng bem essenen L en k u n g s­ b ereichen , a u f eine R eihe n e u er W irkungskreise zu erstreck en . B esonders augenfällig ist die E rw eiterung der S taa tsfu n c k tio n en u n te r d er H errschaft von Jo sep h II. A u f G rund seiner In stru k tio n e n u n te rn im m t die S taatso rg an isatio n auch F u n k tio n e n , wie: ein elem en tarer G rad der Sozialfürsorge, der A usbau von grundlegenden In stitu tio n e n der G esundheitsversorgung, gleichzeitig aber v erstärk t sich allm ählich die m it d e r Z e n t­ ralm acht in engster B eziehung steh en d e staatlich -p o lizeü ich en T ä tig k eit, zu dieser Z eit tr it t w eiterhin d er S ta a t zu m erstenm al als intensiver O rganisator des W irtschaftslebens auf. V on den sich erw eitern d en T ätig k eitsb ereich en des S taates ist b eso n d ers das le tz te , das heisst die O rganisation des W irtschaftslebens, b each ten sw ert. D er m ittelalterlich e ungarische S taat, d en übrigen, zeitgenössischen euro p äisch en L ändern gleich, sch altet sich eigentlich kaum in das W irtschaftsleben ein. E r regelt es n u r d u rc h S te u e rb e ­ m essung, d u rch in d irek tes A nstechen des H andels m it D reissigstzoll, sowie d u rch ge­ wisse S taatsm o n o p o le (E d ele rzb au , Salinenw esen und M ünzprägung (sow ie d u rch b e ­ stim m te R egelung von Preisen u n d M aßen) a u f o b erste r E bene. E ine n eu e W endung ist in der G eschichte des siebenbürgischen S taates zu b eo b a c h te n , als d e r F ü rst G ábor B ethlen, ein ausserorden tlich es T alen t in d er R egierung, infolge d er K n ap p h eit d er ärarischen E innahm en q u elle, eine instinktive m erkan tilistisch e P o litik trie b , die auch h e u te hoch g esch ätzt w ird. Im R ah m en dieser P olitik sch altet sich das siebenbürgische S taatsärar selbst energisch in das W irtschaftsleben d u rch staatliche D o tieru n g b e stim m ­ te r T ätigkeiten, durch A nsiedelungen u n d n ic h t z u letz t d u rch ein en aktiv w erd en d en 137

H andel ein. In Siebenbürgen w urde d er S ta a t d u rch N o t zu dieser L ösung, z u r u n m it­ telbaren A b sch ö p fu n g des H andelsgew inns, gezw ungen. Es ist die zw eite H älfte d er R e­ gierung von Marie T heresien. w o w ir so eine T ätig k eitsart d e r S taatso rg an isatio n , das heisst ihre intensive organisatorische T ätig k eit in d er W irtschaft feststellen können. D em gegenüber organisiert schon Jo sep h II. H an fb au , L einbau-, T ab ak b au -, S ch af­ zu ch t-, R in d erzu c h t-, P fe rd e z u c h ta k tio n e n . U n ter A usserachtlassung d er d am it zusam ­ m en hängend en E inzelh eiten m ö c h te n w ir n u r b e to n e n , dass sich die Frage d e r bis h e u te viel u m stritte n e n b eid en , u n tersch ie d lich en K o n zep tio n e n d e r W irtschaftslen­ kung schon zu dieser Z eit sc h a rf stellt: soll die W irtsch aftstätig k eit sogar des einzelnen M enschen bei dem O rganisieren d e r W irtschaft, bis in die E in zelh eiten geregelt w erd en , o d er sollte sich die M acht bloss staatliche In itiative und F ö rd eru n g V orbehalten u n d m öglichst freies Spiel der gestalterischen W irkung d er P rivatinitiativen gew ähren. Es ist d aru m w ichtig diese beiden gegensätzlichen K o n ze p tio n e n zu erw äh n en , weil — u n serer M einung nach — schon dam als P roblem e aufgew orfen w u rd en , die sich h eu tzu tag e fast genau w ied erh o len . B eachtensw ert ist in e rster Linie die T atsac h e, dass die V erw altu n g so rg an isatio n , die d u rch Jo sep h II., — n eben an d eren N euerungen, auch m it der Ingangsetzung seiner R eform e b eau ftra g t w o rd en ist, keinesw egs a u f diese A ufgabe v o rb ere ite t w ar, sie m usste ja bis dahin solche F u n k tio n e n d er W irtschaftslen­ k u n g n ich t w ah rn eh m en . So h a t ein Teil d er zen tralen u n d ö rtlich en V erw altungszen­ tren (S ta tth a lte rra t, B ezirks-O bergespanschaft) bei dem ersten R u ck die — u n s allen w o h lb e k a n n te — L ösung gew ählt, die A ufgaben d e r in d er W irtschaft T ätigen, d e r e r ­ zeugten W aren u n d ih rer V erw ertu n g bezüglich, bis in die E inzelh eiten v o rzuschreiben. Als Jo sep h II. davon K en n tn is gen ah m en , h a t er dem S ta a th a lte rra t die - von grösser W eisheit zeugende — A n o rd n u n g gegeben: er soll sich d arin n ic h t ein m en g en , w elcher Q u alität die L einw and ist, w elche B reite u n d Länge sie h a t, „ e r soll es ausschliesslich dem privaten E rm essen u n d priv ater E in sich t des H erstellers überlassen” . L au t des bisherigen ist es klar, dass die N euerungen des H errschers, beziehungsw eise die Ü berführung seiner V o rstellungen in die P raxis, die T ragfähigkeit d er zeitgenössi­ schen ungarischen S taatso rg an isatio n - b esonders nach der schon an g ed eu teten gross­ zügigen E rw eite ru n g d er S ta a tsfu n k tio n e n in d er Z eit von Jo sep h II. — a u f eine h arte Probe gestellt h ab en . Da der grosse T eil seiner R efo rm p län e n u r über die O rstsverw altu n g in das A lltagsleben in die g esellschaftlich-w irtschaftlichen P ro zesse,zu transferien w ar, w urde die O rganisation d e r ö rtlich en V erw altu n g zu einem K n o te n p u n k t d e r In i­ tiativen des K aisers. D abei h a t — wie w ir es o b en schon an g ed eu tet h ab en — d e r u fe r­ lose F luss d e r R e fo rm k o n z e p tio n e n in d er F o rm von H errsch erreso lu tio n en die z e it­ genössische ungarische O rtsv erw altu n g u n e rw a rte t u n d h au p tsäch lich u n v o rb e re ite t g etro ffen . All dies h at die R efo rm d er O rtsv erw altu n g zu ein e r d ringenden N o tw en d ig ­ k e it gem acht. D adurch w ird es k lar, dass d er Schicksal d e r R efo rm e von Jo sep h II. in e rster Linie m it d e r O rtsverw altung stan d o d e r fiel. D ieser E rk en n u n g folgend k o n n te L ajos Hajdu die V erw altungsreform e von Josep h II. seinen U n tersu ch u n g en u n te r­ ziehen, da dieser P ro b lem en k reis zum neuralgischen P u n k t d er ganzen K o n zep tio n , aber gleichzeitig auch zu ih rer A chillesferse gew orden ist. S o ist es v erständlcih, dass das S ch eitern d e r R e fo rm d er O rtsverw altung e in d e u tig zum Z u sam m en b ru ch des m it grossem M aßstab angelegten R e fo rm e n tw u rf geführt h a t.

138

2. Eine der sehensw ertesten In itiativ en des H errschers w ar das R efo rm ieren d er u n ­ garischen O rtsverw altung, das heisst des K om itatssy stem s. Jo sep h II. h a t dabei w a h r­ scheinlich die A usarbeitu n g seiner K o n zep tio n anh an d w estlicher Beispiele b egonnen. W enigstens die T atsache, dass e r — n o ch als M itregent — w äh ren d seiner Reise in F rankreich die p ro m in en te n R e p räsen tan ten d er P h y sio k raten k reise k e n n e n g e le m t h a t u n d einer von ih n en , d er E rzb isch o f w ar, von T o u lo u sse, sogar die M odernisierung seiner Diozöse dem H errscher erö rte rte lässt d a ra u f schliessen, dass seine sp äteren K o n ­ zep tio n en durch die d o rt gesehenen V orstellungen beein flu sst w u rd en . D abei verrät die M ethode, m it d er er an die U m fo rm u n g d e r ungarischen O rtsverw altung ging, dass Joseph II. seine K o n zep tio n zw ar nach e rn sten Ü berlegungen au sg estaltet aber a u f die G egebenheiten der K om itatsverw a ltu n g in U ngarn n ic h t genügend R ück sich t genom ­ m en h a tte . E r h a t besonders die E igenart d e r ungarischen V e rw a ltu n g sstru k tu r ausser A cht gelassen, näm lich dass sie - o b w o h l geschichtlich ausg estaltet — n ic h t u n te r sol­ chen U m ständen z u stan d e , kam wie eine O rganisation in d en w esteu ro p äisch en L än ­ dern m it ähnlich en F u n k tio n e n . Die b e k an n te n d rei K ategorien d er A u fte ilu n g d er V erw altung a u f dem S taatsg eb iet ex istierten bei uns auch: A u fteilu n g n ach staatsverw altlichen E in h eiten , nach k irchlichen T errito rien und te rrito ria le n E in h eiten d er P ri­ v atw irtsch aft. V on den A u fteilu ng sarten müssen w ir die k irchliche te rrito ria le A u f­ teilung als erste h ervorh eb en . Als E rgebnis d e r F o rsch u n g en ist es näm lich fe stz u ste l­ len, dass die ungarischen K irchen o rg an isatio n , beziehungsw eise die A usgestaltung von kirchlichen territo rialen V erw altu n g sein h eiten a u f vielen G eb ieten des L andes der staatlichen territo rialen A u fteilu n g , d e r A usgestaltung von K o m ita ten vorangegangen w ar. Diese zeitliche P rio ritä t b e d e u te t zugleich dass die D iozösen — d u rch die k o n ser­ vierende K raft der K irche — auch solche frühe V arian ten von V o rstellungen über die V erw altungsaufteilung in U ngarn bew ah ren k o n n te n , die von d e r sp äter au sg estalteten K om itatsorganisation v erd eck t, n ic h t m eh r gezeigt w u rd en . Die K o n tin u itä t d er k irc h ­ lichen territo rialen A u fteilu n g h a t sogar zu r Z e it d er Ja h rh u n d ertw e n d e den G esch ich ts­ forschungen geholfen, die territo rialen M odifik atio n en infolge d er W andlung k ö n ig ­ liches K om itat-adeliges K om i ta t zu e rm itte ln . So ist eine R eihe von sog. v ersch w u n d e­ nen K o m itaten - das heisst von königlichen K o m ita te n , die im L aufe d e r W andlung n ic h t zu adeligen K o m itaten u m g efo rm t w o rd en sind, u n d d eren N am en so in die V e r­ gessenheit geraten sind — ans T ageslicht g ekom m en. Interessanterw eise b e h ie lt ab er die territo riale A ufteilun g d er D iozösen auch sp äter diese N am en in den B ezeich n u n ­ gen d er kleineren K irch e n d istrik te , d e r sog. E rzd ech an ate bei. Wir w ollen h ie r n u r a u f das königliche K o m itat K em ej am U fer d er T heiss, o d e r a u f Borzsova an d er O berT heiss hinw eisen. In der D iozöse Eger (E rlau ) w u rd en beide N am en als E rzd ech an ate erh alten (in der R ed. v. T ivadar Ortvay: M agyarország földleírása a X V I. század elején — B odenbeschreibung von U ngarn A nfang des 14. Ja h rh u n d e rte s). Das Beispiel d er D iozöse E ger stellt auch gut d a r, daß die A usgestaltung d e r u n g ari­ schen D iozösenaufteilun g auch n ic h t von h e u te a u f m orgen gegangen ist, vielm ehr ist sie als E rgebnis eines längeren Prozesses aufzufassen. Z u r D iozöse Eger g eh ö rte näm lich im M ittelalter, lange Z eit das K o m ita t Z arán d , a u f dem G eb iet des E p isk o p ates Bihar V árad, in d er R egion jen seits d e r T heiss. U nsere H isto rik er h a b en eb en falls an d er Jah rh u n d ertw en d e festg estellt, dass diese so nderbare A u fteilu n g n u r d ad u rch zu stan d e k om m en k o n n te , dass die S tiftu n g der K irche E ger zeitlich d er von B ihar vorangegangen

139

ist. Die M acht des Bischofs zu Eger erstre c k te sich a u f diese Weise anfangs w ahrschein­ lich über das ganze G eb iet jen seits d er T heiss, bis zu M aros h in . Als das E p isk o p at Bi­ h ar sp äter zu stan d e g ekom m en ist, d u rfte das E p isk o p at Eger Z aránd — beziehungs­ weise den Z eh n ten von Zaránd als V ergütung b eib eh a lten . Es sch ein t für w ah rsch ein ­ lich, dass solche, auch andersw o b e o b a c h tb a re n sogen an n ten E nklaven d er Kirche a u f die adelige K om itatso rg an isatio n einw irken k o n n te n . Lajos H ajdú e rw äh n t eben an ­ läßlich des K om itats Heves (w o d e r K ern des E p isk o pats E ger liegt) solche E nklaven, die a u f dem G ebiet jen seits d er Theiss hegen. Solche zeitliche V erschiebung w ar bew eisbar d er G ru n d etlic h e r B esonderheiten in d er territo rialen A u fteilu n g d er S taatsverw altung, also d er K o m itate. U n ter anderen ist das d er Fall des auch vom A u to r e rw äh n ten K o m itats F első F ejér in S iebenbürgen, das territo rial ganz z e rstre u t, aus w inzigen E nklaven b estan d . N eulich h a t G yula Kristó ( „A feudális széttag o ló d ás M agyarországon” , A kadém iai K iadó, 1979 — „D ie feudale Z erstü ck elth eit in U ngarn” ) dargelegt, dass das K o m ita t Fejér in S iebenbürgen m it seinem riesigen G ebiet ein sp rech en d er Beweis für das Besitzen des bulgarischen F e ld ­ h erren G lád in Süd-Siebenbürgen ist. Da sein G eb iet erst am E n d e d er ersten H älfte d er R egierung vom H eiligen S te p h a n endgültig u n te r die H errsch aft des ungarischen M ach t­ z e n tru m s geraten w ar, sc h u f d o rt unser K önig Stephan ein einziges grosses K o m ita t. Es sei n o ch e rw ä h n t, dass auch die geringe A nzahl und die Z e rstre u th e it d er B evölkerung dazu b eitragen k o n n te . S p ä te r verm ehrte sich die B evölkerung a u f diesem riesigen k ö ­ niglichen G ru n d b e sitz , u n te r an d eren d u rch zielbew usste A nsiedelung seitens des Königs-die Sachsen, die anfangs keine zu sam m en h än g en d en , so n d ern sporadische S ied lu n ­ gen blieben w eiter im Besitz des K önigs. D ann sc h ru m p fte n diese königlichen K om äne nach der H erausbildung des ein h eitlich en Sachsengebietes a u f kleine E nklaven zusam ­ m en , stan d en aber, als B ruchstücke von früheren königlichen D o m än en , u n te r z en traler V erw altung, beziehungsw eise g eh ö rten zu d er K o m itatso rg an isatio n . Die K u rio sität am dieser Sachlage ist n u r, dass das K o m itat Fejér in Siebenbürgen — in seinem ze rstre u te n Z u stan d — n ic h t n u r die V erw altungsreform e von Jo sep h II. ü b erleb te, sondern bis z u r R egelung d er K o m itate im vorigen Ja h rh u n d e rt erh alten blieb. Es ist an g eb rach t auch von d er territo ria len O rganisation d er P riv atw irtsch aft zu reden. E igentlich b ild eten sich die riesigen, ganze K o m itate u m fassen d en , privaten G ru n d b esitze gegen E n d e d er A rp ad en zeit aus, um am A nfang d er R egierung von KarlRobert im L aufe d e r L iq u id atio n d er la n d esh au p tm än n isch en M acht v ern ic h tet zu w e r­ den. A ber auch die am S telle d er, d u rch Karl-Robert liq u id ierten alten A risto k ratie herau sg eb ild ete, neue hochadelige alten S ch ich t h a t schon e tw a z u r Z eit von K önig Siegmund ihre privaten H errschaftsgüter zu stan d e g eb rach t. Das In te re sse n ta bei diesen neuen „S chlossgebieten” ist dass eine A rt S tän d ig k eit diese, um ein en Schloss o rgani­ sierten D om än e, m it den u n te rg eo rd n e ten D ö rfern , k en n z e ich n e t. Es ist also zu b e ­ o b a c h te n , dass die H errscher sp äter, tro tz des H ochverrats des G u tsb esitzers, o d e r des A ussterbens der Fam ilie — w odurch das G u t w ieder gespendet w erden k o n n te - die sp o n tan herausg eb ild eten D om äne, n ic h t in jed em Fall zerstückeln, sondern b eisam ­ m en lassend spenden sie einem anderen vom n eu en . S o stabilisieren sich — natürlich über die K om itatsg ren zen h in ü b erreich en d - die kleineren u n d grösseren W irtschafts­ ko m plexe. M anchm al gehören n u r fünfzehn D ö rfer zu einem Schloss, aber hie u n d da auch vierzig-fiinfzig. Ein gu tes Beispiel dafür ist das H errsch aftsg u t K ővár in Sieben140

bürgen w orüber, anläßlich ein er G ü te rn o n sk rip tío n , G yörgy Rákóczi I. als sorgfältiger H err, k o n sta tie rt: es gehören soviel D ö rfer d azu , dass ein B esitzer im m er fü rstlich davon leben k an n . O ffensichtlich schw ebte den F ürsten von Siebenbürgen diese w irtsc h a ft­ liche B edeutung vor, d en n in d er E p o ch e d er F ürsten w ird schliesslich das früher sp o n ­ tan herausgebildete riesige Schloss-D om än d er Fam ilie Drágfl zu m F isk alag u t. Die W ichtigkeit der fiskalischen V erw altung w ird d u rch die T atsache h erv o rg eh o b en , dass der Schloss Kővár gleichzeitig auch die F u n k tio n e n ein er G ren zfestu n g gegen die T ü r­ k en und die D eutschen jen se its d er T heiss versah, so v erw alteten o rd e n tlic h die K api­ täne von K ővár sow ohl die A ngelegenheiten des G ren zsch u tzes als die des Schloss-D om äns. Die P rio ritäten der privaten W irtschaft h a b en schliesslich zu ein er W andlung d er staatsverw altlichen E inteilu n g in der R egion geführt, h ier h a t die K om itatsverw altung näm lich n ich t m eh r d en V orrang. U nd nach ein er Z eit w ird d e r ö stliche Teil des K om ita ts K özép-Szolnok, u n te r d em N am en „R egion K ő v ár” ab g etren n t u n d als gesonderte staatliche V erw altungseinheit selbstständig. Die o ben k en n zeich n eten drei F o rm en d e r te rrito rialen A u fteilu n g h aben natürlich, die türkischen Z eiten o h n e grössere Ä nderungen m it ihren allen A n achronism en über­ stan d en , obw ohl die V orzeichen d er W andlung sch o n ziem lich früh zu sehen w aren. Die N o tw en d ig k eit der Ä n d eru n g ta u c h t in teressanterw eise im Z usam m enhang m it den D iözesen auf. Wir erfah ren u n te r anderen aus den A rb eiten von V ilm os F ra k n ó i, dass sich die an dem ökum en isch en K onzil in T rid e n t teiln eh m en d en ungarischen h o h en G eistlichen darüber beklagen, dass die A u fteilu n g d er ungarischen D iözesen u n h altb a r ist. Sie sind näm lich von so grossem U m fang, dass die B ischöfe, w en n sie ihre seelsorge­ rische Mission ern st nehm en w ollen, ihre D iözesen n ic h t regelmässig b efah ren k ö n n e n , die Lage sei also n u r durch E rn en n u n g von H ilfsbischöfen zu lösen. D urch die stürm i­ schen E roberung en d er T ürken in U ngarn w ird die R efo rm d er territo ria le n A u fteilu n g der D iozösen zwangsm ässig aufgeschoben. Die V erb reitu n g des P ro testan tism u s, sowie die orientalische R eligion d er südslaw ischen Flüchtlinge stärk en diese konservierende T endenz n och w eiter u n d stellen die K irche vor eine fast u n lö sb are A ufgabe. Die in d er T örténe lm i Szem le (H istorische R u n d sch au ) v erö ffen tlich e A rb eit von T iham ér V anyö über die B erichte d er B ischöfe zu Belgrád u n te r d e r T ü rk en h errsch aft w iderspiegelt dieses P roblem . Es w ird aus dieser A rb eit klar, dass dem B ischof, d e r regelmässig aus dem bosniakischen F ran zisk an ero rd en re k ru tie rt u n d zum B ischof von Belgrád und Szendrö e rn a n n t w urde, die seilsorge d e r G läubigen a u f dem ganzen E ro b eru n g sb eiet oblag. Das sollte natürlich ein h offnungsloses U n tern eh m en sein. N ach der T ürk en zeit m usste die R egierung auch in dieser Frage den n ötigen S ch ritt m achen, aber erst M arie-Theresie h a tte genug M ut diese heiklige Frage au fzu w erfen . N ach langen U nterh andlu n g en k o m m t die neue D iözesen au fteilu n g z u stan d e, die erst am A nfang der 1800-er Jahre von F ran z I. b e e n d et w erd en w ird. ln den 1700-er Jah ren k o n n te auch die bis zum E nde d er T ü rk en zeit u n v erän d erte O rganisation des adeligen K o m itates d er V erän d eru n g n ich t en tg eh e n . A n der südlichen G renzlinie des L andes, über Süd-Siebenbürgen, bis zum S zekler-L and u n d dem Beszterce-G ebiet, w urde w ieder eine G ren zsch u tzzo n e gegen die T ürken zu stan d e g ebracht. Diese sogenannte M ilitärgrenze e n ts te h t schon zum N ach teil d e r K o m itate, d a einige K o m itate verkleinert w erden, o d er m anche von den früheren a u f den von den T ürken begreifen G ebieten n ich t w iederhergestellt w erd en . Die M ilitärgrenze selbst k o m m t 141

u n te r zentrale V erw altung. In dieser H in sich t ist sie zw ar d en südlichen ungarischen G renzgebieten vor M ohács äh n lich , da sie auch u n te r d er L eitu n g des von d em K önig u n m itte lb a re r abhängigen Banus zu Macsö u n d G espan zu T em es, o d er des H a u p t­ k ap itän s von Süden sta n d e n , in dieser O rganisation vor M ohács w u rd en aber die K om ita te beibehalten n u r in H insicht d er S teu erleistu n g u n d des S o ld aten d ien stes fielen sie u n te r eine besondere B ehandlung. S chon u n te r Jo sep h I. u n d Karl III. h a t die Ü b er­ prüfung d e r F u n k tio n des O bergespans b eg o n n en : in S iebenbürgen w u rd en die tra d itio ­ nellen d o p p elten O b ergespanschaften ab g eb au t, von n u n an w ird in jed e m K o m itat n u r ein O bergespan ern a n n t. Was U ngarn a n b e trifft, w o die E rb g esp an sch aft ziem lich ver­ b re ite t w ar, w erden die d am it zusam m en h än g en d en Privilegien ü b erp rü ft u n d a u f die m öglichst niedrige Z ahl red u ziert. U n ter Karl III. u n d M arien Theresien w ird der S ta tth a lte rra t in stitu a lisie rt.d e r in ad ­ m inistrativer H insicht ein P e n d an t des G u b em iu m s in Siebenbürgen ist, u n d sich als Z w ischenorgan zw ischen dem H o f, beziehungsw eise d er K anzlei u n d d en K o m itaten einschiebt. Diese v erm itteln d e R olle des S ta tth a lte rra te s ist n ic h t n u r d aru m von Be­ deu tu n g , w eil er die E ingaben d e r K o m ita te d u rchseihen k a n n ,so n d e rn weil er seitens des Z entralorgan s ein b e d e u te n d e r h in d e rn d er F a k to r im G eschäftsgang d e r V erw al­ tu n g sein w ird. Die A n o rd n u n g en für die K o m ita te m uss ja zu erst d er S ta tth a lte rra t e r­ h a lte n u n d e r le ite t sie dan ach w eiter. So „gelingt es” - wie Lajos H ajdú in seinem Buch d a ra u f hinw eist — die G eschäftsverw altungsterm ine erh eb lich zu verzögern. W ährend d er Ä nderungsprozess im Bereich d er k irch lin ch en u n d w eltlich en V erw al­ tu n gsaufteilung sch o n A nfang d er 1 7 0 0 -er Jah re beg o n n en h a t, sich in d er territo ria le n V erteilung der P rivatgüter keine w esentliche V erän d eru n g vollgezogen. Im G egenteil: eben zu dieser Z eit sind die nach d er T ü rk en h errsch aft, sp ä te r nach dem Z u sam m en ­ b ru ch des R ákóczi-Freiheitskrieges, versch en k ten D om äne — m anchm al in d er Grösse eines K o m itats — e n tsta n d e n . Wir w eisen h ier n u r a u f den G u tsb esitz d er Fam ilie Harruck ern hin, der sich über ganz Békés erstrec k te. G leichzeitig k ö n n e n w ir die w eitere Stab ilisatio n der D om äne feststellen , da im m er m eh r hochadelige F am ilien — m it k ö ­ niglicher G enehm igung — aus ihren m äch tig en G ütern F ideikom m isse m ach e n . Die K onservierung von p riv aten G u tsb esitzen in solch b e trä c h tlic h e m A usm ass h a t zu r F olge, dass die lokale S taatsv erw altu n g gegebenenfalls in h ö h e re n Masse gezw ungen ist a u f A nliegen d er jew eiligen hochadeligen D om äne a u f ih rem G eb iet R ück sich t zu n eh m en . Das zeigt auch ein H inw eis von Hajdú a u f die T atsach e, dass die hochadeligen o d er k irchlichen G u tsb esitzer eines K o m itats an den K o m itatsversam m lungen zw ar n u r im selten sten Fall, ihre G utsverw alter ab er regelmässig teiln e h m e n , die W ünsche ihrer A uftraggeber u n te rb re ite n , die in d er Regel von d en A deligen des K o m itats ak zep tie rt w erden. Es geht aus den o ben G esagten k lar herv o r, dass die drei gleichzeitig existierenden A rte n d er territo ria le n A u fteilu n g sehr k o m p liz ie rt Z usam m enhängen u n d sich gegen­ seitig beeinflussen. Diese Lage w ird d u rch die T atsach e versch ärft, dass zw ar diese G e­ b ietsein h eiten n u r im selten sten F all zu sam m en fallen , versehen sie d och ähnliche F u n k tio n e n . So versehen zugleich die D iözese, das adelige K o m ita t u n d die h o c h a d e ­ ligen D om äne die allgem einen, ihrem C h arak te r en tsp re c h e n d e n V erw altungsaufgaben, dabei h aben sie ab er ihre b estim m te R ec h tsp fleg e n fu n k tio n , alle üben ja R ich teram t aus: das adelige K o m ita t in d e r S edria, d e r B ischof d er D iözese im K o n sisto riu m u n d 142

die privaten H errschaftsgüter im P atrim o n ialg erich t. All dies e rh ö h t das S elbständig­ keitsbew usstsein der territo rialen E in h eiten . Was aber die privaten D om änen a n b e trifft, kann m an schon in d en 1600-er Jah ren eine gewisse ein sch rän k en d e T en d en z b e o b a ch ­ ten. Z um Beispiel in S iebenbürgen besagt die L andesversam m lung z u r Z eit des F ü rsten ­ tum s der R ákóczi — D ynastie dass d er „ ü b e r b a ro n a tu s” m it A usnahm e des G utes F o ­ garas „ to llie rt w erden soll” . D er ü b er b a ro n a tu s v erk ö rp ert bei uns das sogenannte Im m u n itätsrech t des M ittelalters, in dem S inne, dass d er G ru n d b esitz d e r privilegierten Person von d er staatlich en S teu erleistu n g u n d G erich tsb ark eit begriffen w ird. Die Be­ seitigung des ü b er b a ro n a tu s’s b e d e u te te aber n ich t die A bschaffung des fü r die n a tü r ­ liche P ertinenz des G utsb esitzes gehaltenen P atrim onialgerichtes, so ndern es lag auch w eiterhin in B efugnis des jew eiligen G utbesitzers. O ffensichtlich h a t diese Befestigung d e r ungarischen L atifu n d iu m so rg an isatio n an d er K onzeption des H errschers m itg ew irk t, auch die grösseren W irtschaftseinheiten in die A bw icklung m an ch er T eilaufgaben d e r S taatsv erw altu n g ein zu b ezieh en . Wie w ir es aus dem Buch von Hajdu e rfah ren , schw eb ten Jo sep h II. vor allem Beispiele aus M ährend und Ö sterreich vor die V erw altungspersonal des G rossgutbesitzes in die S taatsverw altung, beson d ers bei der Ü b erm ittlu n g d er zu b ek an n tm a c h e n d e n u n d zu v erkündenden V erfügungen vom K o m itatssitz, beziehungsw eise von den G espanen bis zu den einzelnen D örfern , ein sch alten w o llte . A ber eb en die m echanische A nw endung dieser L ösung in U ngarn zeugt davon, inw iew eit Jo sep h II. o h n e die K en n tn is der u n ­ garischen R ealitäten — u n d m anchm al davon ganz unabhängig — die ungarische V er­ w altungsorganisation zu refo rm ieren p lan te u n d in w elchem Maße in diesen Plänen eh e r gewisse R egjerungsideale, als realistische A nsprüche und M öglichkeiten d er R egierung zum A usdruck kam en. Als Folge seiner hier g ek en n zeich n eten G ru n d stellu n g w ird Jo sep h II. h ö c h sten s ü b errascht, als e r von d er W idersetzung u n d U n zu fried en h eit des ungarischen A dels im L aufe d er V ollziehung seiner V erfügung K en n tn is n im m t, aber es gibt keine S pur davon, dass er w ahrgenom m en h ä tte , was d e r G ru n d dieses W iderstandes gegen seine - für ih n ganz vernünftig u n d n ah esteh en d scheinenden — V erw altungsänderungen sei. A ber von den zeitgenössischen ungarischen V erhältnissen ausgehend k ö n n en w ir die Umrisse eines allzusehr klaren Interessengegensatzes am Beispiel dieses einzigen K o n ­ flikts abzeichnen. M it grösser W ahrscheinlichkeit k an n m an b e h a u p te n , dass d e r W ider­ stan d , der sich in den K o m itaten gegen die E in sch altu n g des G rossgrundbesitzes in die S taatsverw altung geäussert h a t, in e rste r Linie a u f den tra d itio n ellen G egensatz zw i­ schen dem h o h en A del u n d dem m ittle re n A del zurückzuführen ist. Es ist eine Folge der E igenart der ungarischen E n tw ick lu n g , dass das adelige K o m ita t in e rster Linie ein F o ru m für A ktivierung des m ittle ren A dels d arste llt u n d infolge der T ra d itio n e n aus dem M ittelalter auch die L en k u n g d er V erw altung a u f O rtsebene die A ufgabe, aber zugleich ein Privüeg des m ittle ren A dels ist. Ja h rh u n d e rtela n g sch altete sich d er h ohe Adel n u r a u f d er E bene d e r Z e n tra lleitu n g in das politisch e Leben ein. In d er H ab sb u r­ gerzeit w urde diese B eteiligungsm öglichkeit zw ar b e trä c h tlic h eingeengt, tro tz d e m fin d et m an keine S p u r davon, dass m an ch er d er h o h e n A deligen intensiver im Leben des K o m itats teilgenom m en h ä tte , w o d o ch die zen trale R egierung - u n d so auch die H absburger-H errscher — nach alten R ech tsg eb räu ch en , h au p tsäch lich sie zu O berge­ spanen ern a n n te . Da aber ihre G ru n d b esitze in verschiedenen K o m itaten lagen, h ielten

143

sie es d o ch n o tw en dig , ihre speziellen, p riv atw irtsch aftlich en Interessen auch bei dem K o m itat geltend zu m achen. So finden w ir A ngaben darüber, dass die G utsverw alter d er D om äne an d en K om itatsversam m lungen teiln eh m en . Ihre A nw esenheit, da sie grösstenteils von adeliger H e rk u n ft w aren , b e d e u te te für das adelige K o m ita t eine an ­ nehm bare L ösung. D en Q uellen nach h o n o rie rt die „Universitas n o b iliu m ” in d er Regel — teils aus N o t, teils aus n ü ch tern e rk a n n te n politisch en Interessen — die von den G utsv erw altem v ertre te n e n In teressen , ab er darüber h in a u s finden w ir keine S p u r davon, dass sie die D om äne intensiver in die K om itatsv erw altu n g einzu sch alten gew ünscht h ä tte n . Es b e d e u te t also eben die B eeinträchtigung d er Ja h rh u n d e rte h in d u rch h erau s­ g ebildeten ö ffen tlich -rech tlich en T rad itio n u n d d er beinahe als Privilegien auffassbaren m ittelalterlic h e n königlichen V erfügungen, als Jo sep h II. eine gewisse T eiltätig k eit der V erw altung a u f die W irtsch a ftsad m in istratio n des G rossgrundbesitzes zu b auen ver­ su ch t. N ach d er A uffassung des K o m itatsad els w ollte d er H errscher die p riv a tw irtsch a ft­ liche O rganisation des h o h e n A dels d e r O rtsad m in istra tio n zugesellen, also die p o liti­ sche R olle des M ittleren A dels ein sch rän k en . Dieses V erh alten des m ittle re n A dels w urde w ah rscheinlich n ic h t n u r d u rch die A ngst u m das M onopol d er O rtsverw altung m o tiv iert. D ah in ter sch ein t auch irgend ein an d erer G egensatz zu steck en : d er K om itatsadel b e h a rrte in erh ö h tem G rad a u f die nationale Id e n titä t u n d a u f die Ü b erreste d e r ungarischen S ta a tlic h k e it, w äh ren d d er h o h e Adel eh e r geneigt w ar die D om in an z des W iener H ofes u n d die Person des ge­ m einsam en H errschers — m it an d eren L ändern u n te r d er H absburgerregierung — a n z u ­ n eh m en . In d e n 1700-er Jah ren h a t sich diese O p p o sitio n w eiter verschärft, da d er zu m K om prom iss neigende Teil des h o h en A dels n ach dem R ákóczi-F reiheitskrieg an d er S pitze des A usgleiches m it den H absburgem sta n d , w o für e r gegebenenfalls seitens des H ofes noch m it w eiteren , b e d eu te n d e n D o n atio n en b e lo h n t w u rd e. D er K om itatsadel aber zog sich h in te r d en S chutzw all d er passiven R esistenz zurück. G leichzeitig h a t sich ab er die T en d en z, den ungarischen h o h e n A del in d en H in terg ru n d zu drängen, ver­ schärft u n d als Ergebnis d er d u rch den H errscher erzw ungenen m assen h aften Indigen ate tra t an die Stelle des früheren ungarischen h o h en A dels eine m eistens d e u tsch sp ra­ chige A risto k ratie, in der M ehrzahl von frem d er H e rk u n ft. A nfang d er 1800-er Jahre setzt sich die k räftige G erm anisierung d er ungarischen G rossgrundbesietzer-K lasse fo rt. Das gilt aber in den A ugen des m ittle re n A dels, m it seinem k o n se q u e n te n U ngartum , zu dem er sich m anchm al m it e in er gewissen T h e a tra litä t b e k e n n t, für eine grössere Sünde als die E inbüssung irgendeiner früheren ö ffen tlich -rech tlich en P o sitio n . Dieses d o p p elte D ilem m w ird d u rch das Beispiel von István Széchenyi, des grossen unga­ rischen P olitik ers des R efo rm z e ita lte rs, d er in d er ersten H älfte d er 1800-er Jahre auftr itt u n d d e r sein bis h e u te w ertvolles „T ag eb u ch ” in d eu tsc h e r S prache geschrieben h a t, gut veranschaulicht. Wir e rfah ren aber eb en aus diesem T ag eb u ch , dass ein u n g ari­ scher O bergespan aus d er h isto risch b ed e u te n d e n Fam ilie N ádasdy, von d en Leibeige­ nen eines D orfes tüchtig verprügelt w u rd e, weil m an ihn für ein en B ran d stifte r gehalten h a t. Z u r V e ra n tw o rtu n g gezogen a n tw o rte te n die T ä te r, nach den A u fzeichnungen von Széchenyi: „W ir h ab e n tatsäch lich n ic h t gew usst, w as er sein soll. Wer h ä tte d o ch ge­ d a c h t, dass ein G raf Nádasdy, —ein ungarischer O bergespan — n ic h t ungarischen k a n n ” . B em erkensw ert ist eb en d a die geistreiche M einung von Széchenyi von dem F all: „V allo m b ro sa k an n n ic h t spanisch — eine A b su rd ität! B olingbrokke k a n n n ic h t englisch —

144

das gibt es n ic h t, C aram an kann n ich t französisch - ein sch lech ter W itz. G raf N ädasdy k ann n ic h t ungarisch — das ist ja n atü rlich !” 3. Wollen w ir die K o nfliktlage, die sich infolge d er R eform en von Jo sep h II. in U n ­ garn herausgebüdet h a t, besser klarlegen, so m üssen w ir einen Blick d a ra u f w erfen , was für spezielle Interessen u n d w erte das adelige K o m itat in U ngarn k o n serv iert u n d b e ­ w ah rt h a tte . Das X III. Ja h rh u n d e rt, das z u r H erausbildung d er ungarischen adeligen K o m itate als h istorischer R ah m en gedient h a tte , h a t auch in E u ro p a gerade n o ch die Äre der L andesh errsch aften m äch te, der feudalen Z erstü ck elth eit g ezeitigt, geschweige denn dass sich in den Jo rtig en S ta a ten die ständische E ntw ick lu ng ak tiv iert h ä tte . Dies ergibt sich auch in U ngarn n ic h t aus d er B eschleunigung d er w irtsch aftlich — gesell­ schaftlichen E ntw icklun g , d er sich herausbildende A del e x istiert ja ü b e rh a u p t n u r in seinen A nfangsm engen: in den S ch ich ten der S ervienten u n d Job ag io n es, die n o ch eine unterschiedliche R echtsstellu n g h ab en , aber beide von dem K önig abhängig sind. Das zeitgenössische ungarische K ö n igtum b e tr itt eben den Weg z u r A usgestaltung der L andesherrsch aften und die Z en tra lm ach t den Weg zu einer bald langsam en, b ald stür­ m ischen Z ersp litteru n g zu ein em Z e itp u n k t, w o die S ervienten u n d die sich ihnen a n ­ schliessenden Jobagio n en sch ic h ten — eben infolge d er E rsch ü tteru n g d er Lage der Z en tra lm ach t und der L iquidierung des königlichen K o m itats, als vom Z en tru m ab ­ hängigen O rtsorgans — gegen die Ü bergriffe d er im m er m eh r M acht b esitzen d en H och­ adeligen einen S ch u tz su ch en , sie w eigern sich ja in ihren D ienst zu tre te n . Die vom K önig gebetene u n d erh alten e R echtssprechungsberechtigung, die als eine M ethode der instinktiven V erteidigung ersch ein t, ist zw ar für die S ervienten gleichzeitig ein Ergebnis einer Initiative von u n te n u n d n ich t ein er d u rch g ed ach ten zen tralen K o n z e p tio n , ver­ m ag doch in ihrer G esam tw irkung die M acht d er L an d esh errsch aften in einem m in d e ­ sten G rad zu b eschränk en . G leichzeitig e rk e n n t auch d er königliche H o f die V orteile der freiw illigen O rganisation des „A d eltu m s” für die S taatso rg an isatio n , das h eisst dass er, sich d a ra u f stützend den A usbau eines neuen ö rtlich en O rg anisationsnetzw erkes s ta tt d e r sich durch erh ö h te n D o n atio n en aufgelösten königlichen K o m ita te, ersparen kann u nd a u f diese O rganisation, a u f das sich heraus bildende adelige K o m ita t, b a u t er sp äter die F u n k tio n en d er E rfüllung von A ufgaben, die von d en Z en tralo rg anen au f ö rtlich er E bene für n ö tig gehalten w erden. A uch in einer anderen H insicht re ch n e t der königliche H o f a u f den m ittle ren A del, näm lich als a u f einen p o litisch en V erb ü n d eten . Die M acht m an cher L andesherren w ird allm ählich auch für den K önig u n einschränkb ar, un d zu r O rganisierung d er V erteidigung gegen sie b ra u ch t er w eitere G esellschafts­ schichten, deren Interessen von diesem S ta n d p u n k t aus m it denen des H errschers Z u ­ sam m entreffen. Die R olle, die d er sich h erausbildende ungarische m ittlere A del als p o ­ litischer V erbündete spielen k an n , ist ein gutes Beispiel für die E igenart des verspäteten ungarischen Feudalism us. W ährend in W esteuropa die S tä d te sind es, die in e rster Linie als V erbündeten fungieren, b e d a rf d er H errscher in U ngarn zu dieser Z e it, aus Mangel an gut en tw ick e lten S tä d te n , ein er E rsatzlösung u n d diesen E rsatzv erb ü n d eten fin d et er im A del. Als eine Grim asse u n serer E ntw icklungsgeschichte vervielfältigen sich diese NachteUe unserer V erspät im Laufe der Ja h rh u n d e rte w eiter. D er m ittlere A del w ird n ich t nur am A nfang d e r ständischen E ntw ick lu n g F ö rd e re r des F o rtsc h ritte s sein, d u rch ihr Bündnis m it dem K önig gelingt es die K önigsm acht von d er Z ersp litteru n g zw ischen den feudalen L andesherren zu re tte n . A b er auch die A ufgabe die bürgerliche

145

E ntw icklung in G ang zu setzen w ird , aus Mangel ein er b eträc h tlic h e n bürgerlichen S ch ich t, sp äter dem m ittle ren A del zufallen. Die K o n zep tio n von Jo sep h II. ist auch darum irrtüm lich , weil er im politischen L eben die m öglichst w irksam e E inschränkung einer S ch ich t a n stre b t, die u n te r den U m stän d en d er Z eit z u r realen Basis d e r sozialen E ntw icklung u n d des W andels d ien te. Im Z usam m enhang m it d er H erausbildung des ungarischen A dels m uss n o ch etw as w esentliches e rw äh n t w erden. Wie Lajos Elekes es feststellt (R endiség és k ö zp o n to sítás a feudális állam okban — Das S tändew esen u n d die Z en tra lisatio n in den F e u d a l­ staaten — B udapest, A kadém iai K iadó, 1 9 6 2 ) unseren m ittle ren A del, d er sich in den 13. u n d 14. Ja h rh u n d e rte n h erau sb ild ete, k en n zeich n en zwei C harakterzüge: einerseits sind seine M itglieder m assen h aft in fam iliären R a h m e n , das heisst in V asallenverhält­ nissen zum h o h en A del gezw ungen, andererseits ist ein intensives S tre b e n , dieses V er­ hältn is zu lo ck e rn , schon seit den frühesten Z eiten zu b e o b ach ten . U nd d er königliche H o f spielt eine b e d e u te n d e Rolle darin , dass diese le tz te re T en d en z n ach K äm pfen einiger Ja h rh u n d e rte v o rh errsch en d w ird . Die M assnahm en des H errscher erm öglichen die S tabilisierung d er R ah m en des sich h erau sb ild e n d en adeligen K o m itates, gleich­ zeitig ziehen die K önige, infolge d er R olle des p olitischen V erb ü n d eten , den m ittle re n A del bew usst in die sich au sbildenden p olitischen B eartungen, L andestagungen, sp äter in die N ationalversam m lungen h in zu . Das zeigen schon die K o n tu ren d er legislativen N ationalversam m lungen 1290 u n d 1298 u n d die bew ussten S ch ritte des H errschers in dem O rgan, das die w ichtigsten p o litisch en E n tscheidungen trifft, in dem K önigsrat, auch für den m ittle ren A del die ständige V e rtre u tu n g zu sichern. Diesem politisch en Bündnis gegenüber gab es derm assen keine A ltern ativ e, dass auch unsere K önige aus vegyesházi H äusern, die a u f dem T h ro n den Á rpádén fo lg ten , ge­ zw ungen w aren m it dieser B ü n d n is-konstruktion zu operieren. Die D auerhaftigkeit dieses Bündnisses v erh in d erte w ahrscheinlich in h o ch em Masse die Stabilisierung d er landesherrsch aftlich en M acht. A n d er W ende d e r 13. u n d 14. Ja h rh u n d e rte gibt es zw ar gefährliche diesbezügliche V ersuche, die sich sp äter, im 15. J a h rh u n d e rt w iederholen w erden. A ber im 15. Ja h rh u n d e rt bauen w eder die Ujlaki’s, n o ch die Hunyadi's o d er die Szapolyai’s selbständige L an d esh errsch aften aus. Für den H errscher stellten in diesem Prozess die N ationalversam m lungen - m it im m er aktiverer Beteiligung des m ittle re n A dels — eine w eitgehende Hilfe dar. Ih r politisches G ew ich t w ird d u rch ge­ wisse M assnahm en n o ch w eiter e rh ö h t. Es m uss d u rch au s b e to n t w erd en , dass die N a­ tionalversam m lungen in U ngarn schon im 15. J a h rh u n d e rt — eine F eststellu n g von Elekes das gesam te S taatsg eb iet v ertre te n , so prägt sich die T e rrito rialein h eit u n d die R egierungseinheit, n eb en und über den O rtsorganen besser aus. Die Befugnisse d e r N a­ tionalversam m lu n g im 15. Ja h rh u n d e rt sind: die H errscherw ahl soll u n te r d er M itw ir­ k u n g des m ittle ren A dels sta ttfm d e n ; Steuerveranlagung (au ssero rd en tlich e) erfo lg t m it Z ustim m u n g d er S tä n d e , b esonders des m ittle re n A dels; A deligen k ö n n en an den N ationalversam m lungen persönlich teiln eh m en ; N ationalversam m lung m uss jä h rlic h , zu P fingsten, abgehalten w erden. D urch diese Befugnisse w ird die N ationalversam m ­ lung u n d gleichzeitig d er daran teiln eh m en d e m ittle re A del zu einem w esentlcihen, n ic h t ausser A c h t zu lassenden F a k to r d er zeitgenössischen ungarischen politisch en O rganisation. Diese B ed eu tu n g w ird d u rc h die S teigerung d er T ürkengefahr w eiter e rh ö h t. Infolge d e r m ateriellen u n d p olitischen S ch w ach h eit d er S tä d te n spielen ja die

146

M engen des m ittleren A dles sow ohl bei d er D eckung d e r K o sten , als b ei d er S tellung von S oldaten notw endigerw eise eine en tsch eid en d e R olle. Diese grosse W ichtigkeit d er n atio n alen S tändeversam m lung u n d die o ft m assen h af­ te Beteiligung des m ittlere n A dels d aran , h a tte u n ab w en d b ar ihre R ückw irkung a u f die Z unahm e an W ichtigkeit der G eneralversam m lung, dieses p o litisch en F o ru m s des ad e­ ligen K om itates und führte schliesslich zu r B eschleunigung d er p o litisch en T ätig k eit der in den K o m itaten lebenden Adeligen. Die R olle des adeligen K o m itates in d er S taatso rg an isatio n w ird auch d u rc h m anche andere B esonderheiten w eiter v erstärk t, die h au p tsäch lich die ungarischen K o m ita te nach M ohács k ennzeich n en . E inerseits erfo lg t ein b ed eu te n d es zahlenm ässiges W ach­ stum im Kreise der A deligen sow ohl in d en K o m itaten in U ngarn als in d en en in Sie­ benbürgen, weil n u r die L eibeigenen a u f den G eb ieten d er T ü rk en h errsch aft zurück­ blieben, die A deligen, o ft sogar auch die Bürger sind e n tflo h e n . A usserdem resu ltierte eine w eitere A nschw ellung d ad u rch , dass beide H errscher häufig das R e c h t d er E rh e ­ bung in den A delstand au sü b ten . Zu dieser Z eit ist w ed er d er W iener königliche H of, noch der F ü rs te n h o f zu G yulafehérvár in d e r Lage, die R este d er ärarischen G üter ver­ teilen zu k ö n n en , so k o m m t es im m er h äufiger z u r blossen D o n a tio n des A delstitels, des A delsbriefes. D ieser em sigen T ä tig k e it d e r beiden H errsch erzen tren ist die T atsache zu verdanken, dass in H insicht a u f das riesige Z ahlverhältnis n u r d er polnische o d e r der spanische A del m it dem ungarischen w ette ifern k an n . Ein b em erk en sw erter O rganisa­ tionsw andel erfo lg t eben m it dem Beginn d er T ü rk en zeit auch in d er O rganisation der ungarischen N ationalversam m lung: es w erd en keine N ationalversam m lungen m it g rö ­ sser Mange der T eilneh m en d en ab g eh alten , von n u n an w erden die K o m itate regelm ä­ ssig n u r d u rch D ep u tierte n v ertre te n . Das politische G ew icht d e r K om itatenversam m lungen n im m t d ad u rch u n ab w en d b ar zu u n d w ird d u rch die T atsach e, dass die H abs­ burger, infolge ih rer w esteu ro p äisch en V erpflich tu n g en die K räfte z u r V erteidigung gegen die T ürken zu k o n z en trie ren n ic h t im stan d e sind, n o ch w e ite r v e rstärk t. So b ie te t sich für die E inzelinitiativen ein ziem lich w eites F e ld u n d die V erteid ig u n g d e r m it den T ürken b en ach b a rten G ebiete w ird im R ah m en d er K o m ita te organisiert. E b en diese a u f sich selbst angew iesene Lage des U ngartum s den T ürken gegenüber führte nun natürlich dazu, dass die F am iliarität bei uns am A bend des M ittelalters w ieder a u f­ blühte. Die einzelnen niedrigeren A deligen schliessen sich o ft re c h t gerne dem G eleit von irgendeinem reichen M agnaten an, um dad u rch für sich u n d ihre F am ilien das Ü berlegen zu sichern. Sogar die In s titu tio n des H eid u ck en tu m s, beziehungsw eise die ähnlichen S tatu s sind P ro d u k te dieser ungarischen S p ezialität u n d d er T ürkengefahr. M änner die auch im V ergleich zu den praedialen A deligen w eniger b eg ü tert w aren und sich gegen persönliche F re ih e it u n d S te u erfre ih e it zum M ilitä rd ie n stv e rp flic h te te n , schaarten sich zw ischen diesen R ah m en . N ich t n u r a u f dem östlich en R an d des A lfö ld ’s (die ungarische „G rosse T iefeb en e” ), in den sogen an n ten P artiu m erscheinen solche Siedlungen m it G rup pen ad el in grösser Z ahl, so ndern — w ir k ö n n en es aufgrund der F orschungen von V era Zirmnyi b e h au p te n — sie b efin d en sich auch a u f dem D unántúl (T ransdanubien) in längeren-kürzeren Z o n en , eb en die T ü rkenherrschaftsgrenze e n t­ lang, gew isserm assen eine S ch u tzzo n e um das H errschaftsgut des G rossgutbesitzers b il­ d en d , von dem sie einen G ru n d b esits e rh a lte n . Dieses spezielle ungarische „ S ö ld n er­ h e rr” w ird erst d ann ein P roblem a u f n atio n aler E bene d arstellen , als die E in w o h n er 147

von solchen Siedlungen nach dem A u fh ö ren d er T ü rk en h errsch aft verbissen a u f die F reih eit ih rer A hnen zu b esteh en versuchen u n d keine S te u e r zahlen w ollen. E ines d er b e d eu te n d ste n P roblem e d e r E poche ist zugleich die Frage d er R eligions­ zugehörigkeit, beziehungsw eise die dam it zusam m enhängenden w eiteren Schw ierig­ k eiten ; K irchen-, F ried h o f-, G lo ck en b en u tzu n g . Diese P roblem e tre te n prim är a u f Kom itatsebene au f, da d er H o f zu Wien keine um fassende K o n zep tio n zu r Lösung von R eligionsfragen b esitzt. In seinen Augen gibt es n u r ein einziges P roblem : die m öglich strasche E xpan sio n d er G eg en refo rm atio n . So e rle b t das adelige K o m ita t, n eben d er A usübung seiner allgem ein b e k an n te n U n­ terd rü ck u n g stätig k eit, neben der o b en beschriebenen B ew ahrung d er ungarischen S taatsorgan isatio n u n d in gewissem S inn auch neben d er positiv u n te rn o m m e n e n A u f­ gabe die N atio n zu b ew ah ren , die Z entralisationsversuche d e r H absburger n ach den T ürkenzeiten . Als eine n otw endige Folge dieser V ersuche w erden die S tandesprivile­ gien, das K o m ita t als B ew ahrer des S tändew esens, beziehungsw eise seine kollektive B erechtigungen — nach den bei uns auch ohnedies n ic h t fu ngierenden n atio n alen S ta n ­ d esin stitu tio n e n — geschm älert. V on dieser, im allgem einen zw ar richtigen, aber von den ungarischen V erhältnissen b e d e u te n d abw eichenden E rk en n tn is ausgehend trifft Jo sep h II. seine E ntsch eid u n g : er zieh t die K o m itate zu m äch tig en V erw altungsbezir­ ken zusam m en u n d v ero rd n e t die A uflösung d e r K om itatsversam m lungen. D er H err­ scher n im m t le tz te re näm lich n u r als F o ru m d er gegen die z en tralen M assnahm en au f­ tre te n d e n G egensätze w ahr. W ohlan, lässt u n s dieses „ D e b a tte n fo ru m ” auflösen! Die A u fh ebung d e r K om itatsversam m lungen h a t ab er verständlicherw eise die S teigerung des W iderstander h erbeigeführt. H offentlic h ist es nach den bisherigen k lar, dass das ungarische adelige K o m itat ein besonders P ro d u k t des euro p äisch en F eudalism us ist. Da es in gewissen Phasen unserer S taatsen tw ick lu n g im M ittelalter eine positive R olle spielt in einzelnen Fällen sogar die A u frech te rh altu n g von Ü berresten des S tän d esta a tes d e r H absburger-Z entralisation gegenüber ü b ern im m t, w ird es im G egensatz zu den V erw altungseinheiten u n d L ändern in W esteuropa, zum T räger von w esentlich m eh r gesellschaftlich-historischen W erten. H ier m ö ch ten w ir b em erk en , dass es im M ittelalter eine einzige In s titu tio n in E u ro p a zu finden ist, die eine, beiläufig ähnliche F u n k tio n erfü llt h a t w ie das ungarische K om i­ ta t, u n d das ist die G eneralitas d er K atalan en . A uch die G eneralitas w ar sch o n z u r Z eit ihrer E n tste h u n g ein ständisches O rgan. Ihre E n tste h u n g h än g t m it d er H erstellung des ein h eitlich en Spanischen K önigtum s zusam m en, w o als ein Ü b errest der S elbständig­ keit der früheren K atalonie, die z u r Provisialversam m lung ern ied rig te S tän d ev ersam m ­ lung erh alten b leib t u n d die G en eralitat als E rsatz zw ischen den S itzungen dieser S tändeversam m lung ins L eben gerufen w ird . Die A b h altu n g d er S tändeversam m lungen stirb t m it d em sich allm ählich v erstärk en den A bsolutism us gleichlaufend ab, die G e­ neralitas ab er b leib t interessanterw eise erh alten u n d spielt eben in d e r A bw ehrung der Ü bergriffe des H errschers, bei der B ew ahrung d er Ü berreste von früheren katalanischen Befugnissen u n d natürlich als V e rtre te r von In teressen des k atalo n isch en A dels eine b e ­ sondere R olle. Ihre T ä tig k eit v erstärk t sich sogar eb en d e r S tabilisierung d er ab so lu tis­ tischen M acht gegenüber. So ste llt also auch die G eneralitas als ständisches O rgan eine S chranke gegen die M acht des H errschers d ar, gleichzeitig spielt sie m it d e r V erteidigung v o n ö rtlich en 148

katalanischen Interessen u n d d er B ew ahrung d e r Id e n titä t dieselbe positive R olle wie das ungarische K o m itat gegen die H absburgerregierung. All dies vorausgeschicht w ollen w ir n ic h t b ezw eifeln, dass die ungarische O rtsver­ w altung ein er M odernisierung b e d u rfte .B e i den G egebenheiten d er Z eit k o n n te aber die M odernisierung n ich t die L iquidierung d er K o m itate b e d e u te n , un d d o ch ist sie als Endziel der M assnahm en von Jo sep h II. zu b ezeich n en . Das stellt sich ein d eu tig heraus, als er — unabhängig von den G egebenheiten der O rtsverw altungseinheiten u n d gewissen historisch herausgebildeten E igenheiten — die zehn Bezirke fe stse tz t, in die e r säm tlliche K om itate des Landes eingliedern will. Diese A ufteilung, die die E in h eiten d er siebenhundertjährigen G eb ietsein teilu n g ausser A cht lässt, ist auch sch o n augesichts der dam aligen V erkehrs- u n d K om m unikationsverhältnisse eigentlich irreal. Der gangbare Weg der M odem nisierung w äre w ah rscheinlich die G ebietsbereinigung der K o m itate u n d n ic h t die A usgestaltung von um fassenden B ezirken gew esen. Eine reale A rt u n d Weise der K om itatsb erein ig u n g d e u ten schon — o bw ohl n u r in blaßen Zügen — die M assnahm en d er H absburgvorfahren von Joseph II. an. Sie streb en n äm ­ lich a u f den von den T ürken b efreiten G eb ieten n ich t die volle W iederherstellung der früheren K o m itate an, so ndern führen d o rt gewisse K o rrek tio n en d er G ebietseinteilung d u rch . D abei zeich n et sich die T en d en z w eitläufigere K o m itate auszugestalten als die vor Mohács ab. So w erden zum Beispiel in d er ganzen R egion zw ischen d er D onau u n d der Theiss n u r zw ei K o m itate, Pest u n d Bács, fungieren. Die L iquidierung des soge­ n an n ten B anats T em es, als eines m ilitärischen V erw altungsgebietes u n te r M arien-Theresien ist das Z eichen ein er äh nlichen V orstellung. A u f dem T e rrito riu m des Banats w erden n u r drei K o m itate, T o ro n tá l, Tem es u n d K rassó — s ta tt d e r früheren fü n f o d er sechs — zu stan d eg eb rach t. A uch die territo riale R einigung des G ebiets zw ischen der D rau u n d d er Sau, w o ebenfalls n ic h t alle frühere K o m itate w ieder herg estellt w o rd en sind, zeigt die T en denz d er territo ria le n P ro p o rtie ru n g d er K o m itate. B em erkensw ert ist auch die T atsach e, dass die A bänderungsm assnahm en d er frühe­ ren H absburger n ich t von h e u te a u f m orgen g etro ffen so n d ern als Ergebnisse von p o li­ tischen Ü berlegungen von m eh reren Ja h rz e h n ten eingeführt w u rd en . Diese massvolle T ak tik b rach te o ffen b a r ihre F rü ch te, d en n m it den gem ässigten R efo rm en k o n n te m an ja leich ter die G renzen a b ta ste n , zw ischen denen die ungarische adelige-ständische R esistenz die zum A bso lu tism u s neigenden M assnahm en des H errschers zu vertragen b ereit w ar. Die A kzep tan z dieser M assnahm en w urde n atürlich a u f den an g ed eu teten ungarischen G ebieten d ad u rch e rle ic h te rt, dass sich d o rt die Z ahl des ungarischen A dels, nach der an d erth alb h u n d ertjäh rig en türkischen R egierung gänzlich verm in d ert h a t u n d die R ück strö m u n g d er ehem aligen G ru n d b esitzer d u rch die N eoaquistica Com issio n ic h t erle ic h te rt, sondern eben ersch w ert w u rd e. In den K o m itaten in S iebenbürgen, O beru n g am u n d T ran sd an u b ien , dagegen, w o die Zahl d er A deligen aus den o ben angeführten G ründen viel h ö h e r w ar als früher, u n tern ah m en die H absburger schon n ic h t irgendw elche territo riale P ro p o rtio n ieru n g in Gang zu setzen. V ielleicht h aben auch die u n g eb ah n te n Wege, die zurückgebliebenen V erkehrsverhältnisse in U ngarn, wie sie n och fünfzig Jahre sp ä ter István Széchenyi k en n zeich n et, ebenfalls die V erschiebung d er G ebietsp lan u n g veranlasst. 4. Das Misslingen' d er V erw altungsreform e von Jo se p h II. h än g t eng m it seinen V orstellungen u n d E rw artungen anläßlich d er V erw altungsspezialisten zusam m en. An

149

d er Schw elle des 18. Ja h rh u n d e rts zeigt U ngarn näm lich n ic h t n u r h in sich tlich des Sys­ tem s der te rrito rialen A u fteilu n g , so ndern auch d er dazu n ö tig en F ach leu te u n d deren A usbildung ziem lich m ittelalterlich e C harakterzüge. N o ch die 1600-er Jahre h in d u rch w ar das A m t des ungarischen K anzlers serienw eise von K lerikern versehen, die von den B ischöfen d e r D iozösen re k ru tie rt w o rd en w a re n .In W esteuropa dagegen — u n te r an ­ deren im H o f d er B urgundischen H erzoge — w u rd e es sch o n zu h erg eb rach ten G e­ brau ch , dass das K anzlersam t von Laien u n d n ic h t von gew eihten K lerikern b ek leid et w urde. Bei uns ist etw as G leiches im 15. J a h rh u n d e rt — w ie w ir es aus den F o rsc h u n ­ gen von Elem ér Mályusz erfah ren — h ö c h sten s über die beid en Pálóczfs, G eh eim k an z­ ler des Königs Sigismund zu sagen, ab e r d am it w ar das F ungieren d e r w eltlich en In te l­ ligens a u f den V erw altungsspitzen für eine Z eit zu E n d e. Die G eheim kanzler n ach den Pálóczfs berleid eten schon k o n se q u e n t irgendein K irch en am t u n d diese Lage blieb auch sp ä te r u n v erän d ert. Das F o rtb e ste h e n dieser T en d en z w u rd e sogar d u rch die T a t­ sache v erstärk t, dass angesehene k irchliche P ersö n lich k eiten w ie Tam ás Bakócz, Miklós Oláh, F erenc Forgách u n d P éter Pázmány zum K anzler gew orden sind. A uch m aterielle R ücksichte trugen n atürlich bei, d en n für das S taatsära r im M ittelalter w ar es eine viel günstigere L ösung die V erw altu n g sfu n k tio n äre m it K irchenw ürden zu d o tie re n , als die auch so n st k n ap p en E in k o m m en des S taatsärars zu belasten. V o n dieser Regel stellte n u r das F ü rste n tu m von Siebenbürgen eine A usnahm e d ar. A nfangs schlugen die K anz­ ler zw ar auch d o rt die geistliche L au fb ah n ein — w ie M ihály Csáky, d er frühere C h o r­ h err zu G yulafehérvár, o d er d er K anzler von István Báthori, F eren c Forgách, d er B i­ sc h o f zu V árad — ab e r m it d er Z eit tra te n sie e n tw e d e r zum p ro testan tisch en Glauben über, o d er sy m p ath isierten d am it. Ihre N achfolger w aren aber d e r R eihe nach Laien u n d ein Z eichen ih rer Intellig en zlerzu g eh ö rig k eit ist die T atsac h e,d ass m ehrere von ihnen berüh m te L iterate n , o d e r H isto rik er, sogar p o h tisch e r S ch riftsteller w aren , zum Beispiel: S im on Péchy, Ján o s Bethlen, F arkas Bethlen o d er Miklós Bethlen. Z u d er K onservierung dieser F a c h m an n ty p e d e r V erw altung tru g auch die F o rm der H ochschulbildung d e r Z eit in grossem Masse bei. Die U niversitätsbildung k o n n te , nach vielen verfehlten V orsuchen in den 14.—15. J a h rh u n d e rte n ,e rs t nach d er U niversitäts­ gründung von P éter P ázm ány b eginnen. A u f dieser U niversität k o n n te aber, w egen der im m er stä rk e r w erd en d en G eg en refo rm atio n u n d d er jesu itisch en E inw irk u n g m eistens die k ath o lisch e, o d er die rek ath o lisierte ungarische Jugend stu d ieren . F ür die P ro te ­ stan ten b o te n die b erü h m ten H ochschulen dieses Z eitalters (P atak , Pápa, D ebrecen, N agyenyed) die M öglichkeit d er akadem ischen S tu d ie n . V o n den A bsolventen dieser H ochschulen tra te n die m it ju ristisc h er Q ualifikation S tellungen in d er K om itatsverw altung, selten er in dem S ta tth a lte rra t an. N ach W ien, in die K anzlei kam en m eistens n u r K ath o lik er. Diese konfessionelle S ep aration sch ein t u n te r den absolvierten u ngari­ schen Ju riste n dieser Z e it — b eso n d ers u n te r den S ö h n en des m ittle re n A dels — so fo r t­ d au ern d zu sein, dass es auch n o ch im R e fo rm z e ita lte r festzu stellen ist, dass Kazinczy, Kölcsey, Kossuth S tu d e n te n d er zeitgenössischen p ro testa n tisch e n H ochschulen w aren u n d nach A bsolvierung ih re r S tu d ien m eistens S tellungen d e r K om itatsv erw altu n g an ­ tra te n . A u f w eiteres S tu d ieren a u f ausländischen U n iv erstitäten , a u f P eregrinationen an berü h m te w esteu ro p äisch e p ro te sta n tisch e U niversitäten k o n n te n n u r die S öhne des h o h en A dels o d e r m anche Ju g en d lich en aus dem p ro te sta n tisc h en m ittle re n Adel

150

rech n en , letztere durch die Hilfe d e r von den siebenbürgjschen F ü rsten n o c h im 16. Ja h rh u n d e rt g estifteten A lu m n ien , S tip en d en . N eben diesen P roblem en unseres A usbildungssystem s w irk te d er U m stand a u f das Niveau der V erw altungsarbeit ungünstig aus, dass sich die Z e n tre n der K o m ita te n o ch n ic h t herau sgebildet h aben . N u r die K o m itatsgrenzen u n d die E in teilu n g d er Kreise ist stabil, die K om itatensitze b e tre ffe n d finden w ir aben eine sehr grosse V a rietät. F ast alle K om itate hab en zw ar ein O rt (ein e S ta d t, eine M arktgem einde),w o sie ihre G en eral­ versam m lungen ab h alten die K o m itatsv erw altu n g h a t ab er n o c h k ein en ständigen S itz. Das Z en tru m d er K om itatsv erw altu n g b efin d e t sich in d e r Regel d o rt, w o sich d er V i­ zegespan au fh ält. Ein ständiges K o m itatsh au s u n d die dazu gehörenden R äum e für schriftliche A ufgaben, das heisst für die A rb eit des N o tärs u n d d er S ch reib er, sowie eine R eg istratu r und ein A rchiv gelten n o ch zu dieser Z e it als grösste R a ritä te n . Die W iener R egierung v ero rd n et eben in den 1 7 0 0 -er Jah ren die E rric h tu n g von ständigen K om i tatssitzen . Die N otw en d ig k eit dieser M assnahm e zeigt sich auch bei d er k irc h ­ lichen V erw altung gut. B einahe z u r gleichen Z eit w erden auch die D iözesanbischöfe von Marien T heresien zu r H altung einer R esidenz v erp flic h tet, das B auen d er B ischofs­ paläste fällt so zeitlich beinahe m it dem d er K o m itatsh äu ser zusam m en. In te re ssa n te r­ weise verlassen unsere h o h en A deligen eben z u r gleichen Z eit ihre ständige W ohnungen in ihren m ittelalterlich en Burgen und landesw eit lassen sie, nach d em in Wien gesehe­ nen M uster, in Z entren ih rer H errschaftsgüter n eu e, geräum ige W ohnsitze, S chlösser b au en . Ein Ü berblick der Z e n tre n dieser drei territo ria le n E in teilu n g sein h eiten , d er b ei­ nahe gleiche S ty l der G ebäude zeugt von d er V erw irklichung von gleichzeitig in Gang gesetzten Prozessen a u f verschiedenen Ö rtern . U m die zeitgenössischen K o m itatsb eam ten b e tre ffe n d e n Fragen besser klarlegen zu k ö n n en , m ö c h te n w ir h ie r a u f die im Z u sam m enhang m it d er H erausbildung des adel­ igen K om itates m itg eteilten E igenheiten zurückw eisen. Das adelige K o m ita t, als ein P ro d u k t der freiw illigen Initiative des O rtsadels, erh ä lt auch d aru m bald die G en eh m i­ gung des H errschers, weil auch d er H o f eine O rtsin stitu tio n b ra u c h t, d er die n o tw e n ­ digerweise an steh en d en ö rtlic h e n V erw altungsaufgaben (S taatsau fg ab en ) an v ertrau t w erden k ö n n en . Dasselbe O rgan, das heisst das sich herau sb ild en d e adelige K o m itat, e rb t die A ufgaben d er R echtspflege u n d d e r M ilitärverw altung des königlichen K om ita ts an. Die von den G espanen d er früheren k ö niglichen K o m itate aus geübten W irt­ sch aftsfu n k tio n e n w urden dagegen n ic h t ü b erliefert, ihre Base, das königliche G u t w urde ja aufgelöst. S ta tt deren w u rd e, u n te r d en A n jo u ’s die staatlich e, das ganze L and um fassende, w irtschaftlich e V erw altungsorganisation, ein N etzw erk von verschiedenen K am m ern, e rric h te t: K am m er für M ünzw esen, Salinenw esen usw . Das b le ib t eigentlich bis zu dem h ie r b eh an d elten Z e ita lte r erh a lte n . Die H absburger, die a u f die T ra d itio n e n des B urgundischen H ofes g eb au t h a tte n , verv o llk o m m n eten das S ystem d er w irtsc h a ft­ lich-finanziellen V erw altu n g sk am m em sogar n o c h w eiter u n d b auen es in L andesm aß­ stab aus und nach der E rw erb u n g von Siebenbürgen w ollen sie die K am m erverw altung auch d o rt ins L eben rufen. A ber bis zum 18. Ja h rh u n d e rt k o m m t es interessanterw eise n ic h t z u r E rrich tu n g eines n u r von dem H errscher, beziehungsw eise vom R egierungszentrum , abhängigen S ystem s, das die O rtsverw altung u m fasst und im w esteu ro p äisch en A bsolutism us b e­ k a n n t ist. Das k ann vielleicht m it V erp flich tu n g en d er H absburger in an d eren R ic h ­ 151

tungen und mit der verhältnism ässig sp äten A nw endung des A bsolutism us erk lärt w er­ den. So fällt das V ersehen von ö rtlich en V erw altungsaufgaben den adeligen K om itaten zu. Es w ären nähere U ntersu ch u n g en n ö tig die Frage zu k lären , ob d er d u rch Karl III. un d Maria-Theresien in d e r ersten H älfte d e r 1700 Jah re e rric h te te S ta tth a lte rra t n ic h t zu r H erausbildung ein er, vom Z e n tru m abhängigen, ö rtlic h en V erw altungs-O rganisa­ tion gedient h a tte u n d d er S ta tth a lte rra t als ih r S p itzenorgan b eabschichtig w äre. D och bis Jo sep h II. h a t k ein er der H absburger. E inen intensiven V ersuch g em acht, das ade­ lige K o m ita t zu ein er, den A nsprüchen des A bsolutism us en tsp re c h e n d e n , ihm u n b e ­ dingt gehorch en d en und ihn b ed ien e n d en B ürokratie u n zu g estalten . So genossen die L eute des adeligen K o m itats, die in d e r K om itatsv erw altu n g a rb e ite te n , für das V er­ sehen von S taatsau fgab en keine b e d eu te n d e D o ta tio n . D arum w aren sie natürlich a u f ihre eigenen m ateriellen Q uellen, a u f ihre eigenen G üter angew iesen. D adurch ist es leich t einzu seh en , dass ein V izegespan, ein S tu h lric h te r in e rste r Linie seinen eigenen G utsbesitz b ew irtsc h a fte t u n d n u r in zw eite r Linie das K o m itat verw altet — w enn er dazu Z e it h a t. D em s te h t d e r T rau m von Jo sep h II. vollständig gegenüber: die K o m itate sollen durch ein en , n u r dem Z en tru m g eh o rch en d en , g eb ild eten , tüchtigen, fleissigen Beam­ te n k ö rp e r g eleitet w erd en . D er H errscher w ollte in e rste r Linie gebildete V erw altungs­ fachleu te h a b e n , die sich eventuell auch um die V erw altung ih rer eigenen G utbesitze küm m ern k ö n n e n h ä tte n . Das erste h ä tte aber d er D ienst des H errschers u n d des G e­ m einw ohles sein sollen. Diese E rw altu n g se tz t aber eine R eihe von m ateriell w ohl d o ­ tie rte n F ach leu ten in d e r V erw altung vor, w ofür d er H errscher ziem lich w enig getan h a t. S ehr anschaulich zeigt Lajos Hajdu, wie die S p arsam k eit bei dem H errscher an ­ läßlich der B eam tengehälter zu m V orschein gekom m en ist. E r vereinigt zw ar die K o ­ m itate zu riesigen B ezirken, e n th ä lt sich aber von d er V erd o p p elu n g d er G eh älter, ist n u r zu einer m inim alen m ateriellen K o rrek tio n b e re it, die keinesw egs m it d er A ufgabe p ro p o rtio n a l ist. N eben den m ateriellen P ro b lem en ist das geringschätzige V erh alten von Jo sep h II. den ungarischen V erw altungsfachleuten gegenüber b em erk en sw ert. In ein er ausführ­ lichen A nalyse zeigt Lajos H ajd u , dass die B eam ten a u f d er S p itze d er ungarischen V erw altungsorganisation — so die M itglieder d er K anzlei — im V ergleich zu m H err­ scher die Sorgen u n d S chw iereigkeiten d er heim ischen V erw altu n g viel besser k en n en . E ben diese P osition erm öglicht es ih n en , in realer K en n tn is d er heim ischen Lage, die am S ch reib tisch , o hne die eingehende K en n tn is der ungarischen R e alitä t e n tw o rfen en R eform e von Jo sep h II. überprüfen zu k ö n n en u n d n eb en d er K ritik — im B esitz ihrer K enntnisse die V ero rd n u n g en des H errschers d er ungarischen V erw altu n g besser anzupassen zu versuchen. Dies erfo lg t in d er Regel in d er F o rm von „ eh rfu rch tv o ller U n terb reitu n g ” , aber das e rw a rte te günstige R eagieren seitens des H errschers b leib t aus. S ta tt dessen hüllt sich Joseph II. im stu m m es S c h w e ig e n e in , o d er schulm eistert seine U n terta n en . V ielleicht eb en diese, sich w iederholenden E inw endungen d er K anz­ lei veranlassen den ziem lich eigensinnigen H errscher zu m E ntschluss auch in die V o r­ bereitungsphase seiner R eform e die K anzlei n ic h t h e ran zu zieh en , so n d ern n u r a u f einige v e rtra u te n R atg eb er zu h ö re n . D och dieses V erh alten , o d er diese R egierungs­ m eth o d e führte zum m öglichst schlim m sten E rgebnis. Die F ach leu te an d e r S pitze der 152

ungarischen V erw altungsorganisation w ünschen nach d er k o n tin u ierlich en U n terw ei­ sung u n d nach der sich w ied erh o len d en Z urückstellung an den R efo rm en tw ü rfen des H errschers n ic h t m eh r teilzu n eh m en . U nd w ie sich d er heim ische W iderstand gegen die V erw altungsreform e von Jo sep h II. zu n eh m e n d v erstärk t, so ste llt die ungarische führende G arn itu r a u f die passive R esistenz u m . Aus den anschaulichen E rö rteru n g en von Hajdu erfah ren w ir, dass diese argdenkende B eiseiteschiebung d e r V erw altu n g dahin fü hrt, dass die M itglieder der K anzlei die K apitalfeh ler in den V ero rd n u n g en des H errschers absichtlich n ic h t b em erk en . M it diesem V erh alten drücken sie ein d eu tig ihren W unsch aus: die R eform e des H errschers sollten so schnell wie m öglich sch eitern . Das ist also d er B um erangschlag des sta rr ausgelegten u n d von den B eam ten g efo rd er­ ten G ehorsam s. A u f diese Weise w ird d er B a n k ro tt d er g ep lan ten R efo rm ein d eu tig . Diese unglückliche S itu a tio n w ird noch d ad u rc h ersch w ert, dass d er H errscher z u ­ glich die V ereinigung seiner L än d er zu einem ein h eitlich en R eich so schnell w ie m ög­ lich erziehen m ö ch te, u n d die V erw altungsreform m it dem dazu n ö tig en gem einsam en K o m m u n ik atio n sm ittel, m it d er d eu tsch en S prache v erb in d e t, deren G eb rau ch a u f allen F o ru m s obligatorisch w ird . Zu diesem Z w eck w ä h lt Jo sep h II. den w om öglich ungünstigsten Z e itp u n k t aus, u n d d er W iderspruch, d er anfangs n u r in F o rm von S tändesbeschw erden a u ftra t, p lö tzlich in eine b reite gesellschaftliche U n zu fried en h eit um schlägt und sich fast zu ein em n atio n alen W iderstand verschärft. So geraten die R e ­ form e von Joseph II. tro tz all seiner braven A b sich ten , n o ch zu seinen L ebzeiten in S to ck u n g , u n d d er T od b ie te t dem völlig e n ttä u sc h te n , v e rb itte rten H errscher so zu ­ sagen die le tz te F lu ch t.

153

GÁBOR HAMZA

PÁL HORVÁTH: THE DEVELOPMENT OF SOCIALIST U W BUD PAEST, 1 9 8 4 .5 7 5 p p .)

This p ractitio n e r o f legal h isto ry and com parative law o f in te rn atio n al renow n u n d e r­ takes in th is, his m ost recen t m o n o g rap h , to e lab o rate th e to p ic based o n interdis­ ciplinary research. A th o ro u g h an d detailed analysis o f th e dev elo p m en t o f socialist law has been lacking in b o th H ungarian and in te rn a tio n a l legal studies u p to th e present day. S trangely en o u g h , so bourgeois ju rists — viewing th e d ev elo p m en t o f th e socialist legal system fro m th e o u tsid e as it w ere — have considered it th e ir task to analyse th e above to p ic in th e fo rm o f a k in d o f co n sp ectu s. In th is resp ect, w ith o u t m aking any claim to co m p leten ess, let us refer to th e w o rk o f R ené David published a few years ago in H ungarian1 . To th e m ajo rity o f bourgeois com parative legal, socialist law is m erely one o f th e legal fields in th e w orld. In th e second ed itio n o f h a n d b o o k w ritte n by K o n rad Z w eigert and Hein K ö tz ,2 th e socialist legal field (R ech tsk reis) receives on ly 61 pages. N atu rally , th is does n o t m ean th a t in d e p e n d e n t stu d ies o r m onograph s o n socialist law d o n o t exist in bourgeois lite ra tu re . O nly a b rie f reference is m ade here to th e w orks o f B erm an, B öckeförde, D avid-H azard, D ekkers, Schlesinger and W esten. H ow ever, n o n e o f these w orks ap p ro ach es th e q u estio n s o f th e establish­ m en t an d dev elo p m en t o f socialist law in th e co m p lex m anner th a t Pál H orváth em ploys in his b o o k . F o r m eth o d o lo g ical o b jectio n s m ay also be raised against th e ty p e o f rep resen tatio n w hich discusses th is to p ic to m fro m its historical c o n te x t. F u rth e rm o re , a false p ictu re is p resen ted to th e reader if th e a u th o r o f a m o nograph o r stu d y ex am in es th e varions legal branches in d e p e n d e n tly o f each o th e r. A typical exam ple o f th is m e th o d o f re p re sen ta tio n is th e w o rk o f Z w eigert and K ö tz m en tio n ed above w hich - th o u g h th is follow s fro m th e su b jec t o f th e b o o k to o as th e au th o rs wish to in tro d u c e th eir readers in to th e terrain o f private law — presents a survey o f th e m ain ch aracteristics o f th e civil law o f th e socialist Rechstkreis w ith o u t o ffering an y passing view o f th e political s tru c tu re .3 Pál H orváth breaks w ith this „ tra d itio n ” . In th e first ch a p te r o f his w o rk he surveys p reh isto ry o f th e socialist ty p e o f law — and n o t „legal fie ld ” — fro m th e C om m une o f Paris up to th e G reat O cto b er Socialist R ev o lu tio n . In th is section o f his b o o k , he points o u t th a t th e socialist ty p e o f law rep resen ts so m eth in g new qualitativ ely as com pared to th e earlier legal sy stem s. This n o v elty lies in th e com parison w ith AngloSaxon law ju s t as to th a t w ith th e bourgeois legal system s created in th e w ake o f th e F ren ch R ev o lu tio n — legal system here m eaning th e positive law o f a given sta te . N atu rally , th e a u th o r does n o t w ish to d eny th a t th e re are significant differences b e t­ w een th e sy stem o f C om m on Law and th e legal system s based o n R o m an law . It is 1 David, R.: The great legal systems of the present. Comparative law. Bp. 1977. Zweigert, K. - Kötz, H.: Einführung in die Rechstvergleichung auf den Gebiete des Privat­ rechts. I— II. Bd. 2. neubearb. Aufl. Tübingen, 1984. 3 See Zeigert-K ötz: op. cit. I. Bd. p. 332 and ff. 2

154

su fficien t to p o in t o u t in this co n n ectio n th a t while in th e case o f C om m on Law th e Judge m ade Law is prevalent, in th e field o f th e origo — R om an law — th e leading role is played 6y th e ju r is t’s ruling Juristenrecht, to use th e G erm an te rm .4 C asuistry o r in o th e r w o rd s, th e also significant difference in casuistic m e th o d m ay be traced back to this highly im p o rta n t differen ce. The p ro b lem o f p rec ed e n t appears in a co m p letely d ifferen t w ay in R o m an law an d in A nglo-Saxon law , w h ich has been po in ted to so well by B u ckland, M cN air, Schiller, S tein , Dawson and P eter. Specific legal features are ch aracteristic o f th e eastern p art o f E u ro p e. T he law and legal system o f th is region still display several signs o f b elated social d e v e lo p m en t.5 It is in th e regions o f C entral an d E astern E urope th a t th is bourgeois e le m e n t o f legal gropus possessing specific fea tu re s, a p art o r m ore ex actly a sub -ty p e o f w hich is th e otherw ise h eterogeneous law pertaining o f th e R ussian em pire. To m ap th e law o f th e R ussian em pire is o f special significance fo r H ungarian researchers since th e law o f th e A ustro-H ungarian M onarchy, h etero g en eo u s as a consequence o f d iffe re n t legal system s — reference could also be m ade to th e prussian-G erm an legal te rrito rie s to o — displays parallel features to law in tsarist Russia in Several resp ects. In th is reg io n , th e in stitu tio n s o f feudal law are very closely in tertw in e d w ith th e elem en ts o f m odern bourgeois law. A specific w ay o f codifying law is ch aracteristic o f th e legal system o f Russia in th e last c e n tu ry . It was durin g th e reign o f N icolas I th a t th e C o llection o f Laws o f Speransky (Polnoie Sobranie Zakonov Russiiskoy Imperii) w as p ublished. This co llectio n , containing ap p ro x im ately 3 5 ,0 0 0 laws (reg u latio n s), com preises th e legal regulations from 1649 (th e y ear th e Sobomoie Ulozienie cum e in to e ffe c t) u p to th e accession o f N icolas I in 1 8 2 5 , in no few er th a n 4 5 volum es. The essence o f „ c o d ific a tio n ” was n o t changed very m uch by th e fa c t th a t in 1835 S peransky, in clu d in g in a k in d o f sy stem , fom ded on view points th a t are n o t o v en ex act, th e m aterial o f th e legal reg u latio n s, at th e sam e tim e o m ittin g th e o u td a te d on es, published th e valid co d ificatio n w o rk (Svod Z akonov R usiiskoi Im perii). The collectio legum —to use a m o d ern te rm — consisting o f 15 volum es a n d com prising ap p ro x im ate ly 4 0 0 0 0 articles, co n tain s th e regulations o f alm o st all legal branches. It includes th e sphere o f co m m o n law along w ith adm inistrational law , private law as well as p ro ced u re law . It also co n tain s crim inal law . In actu al fa c t, only ius militare and ius ecclesiasticum are o m itte d in th is co llectio n . In th e field o f private law , how ever, th e in te n tio n o f changing an d m o d ify in g becam e obvious to an increasing e x te n t. A specific m eans to th a t e ffe c t was c o n stitu te d b y th e rem arks (primetsania) issued b y th e c o m p e te n t ju d iciary fo ru m s, possessing vigor legisn. In o u r view, th is m ode o f law -m aking is stro n g ly rem in iscen t o f th e novel law ­ m aking m echanism o f th e p rin cip ate and age o f ab so lu te im perial pow er o f Im p eriu m R om anum w hen co m pared to earlier p erio d s, in so far as th ere to o th e decisions o f th e ruler, „th eo retical directives” in spired b y th e „ap p a ra tu s o f o ffic e s” becam e an integral p art o f legal sou rces.6 The co n tin u o u sly su p p lem en ted Svod Zakonov rem ai­ n ed form ally valid up to th e victo ry o f th e G reat O cto b er Socialist R ev o lu tio n , c o n sti­ tu tin g th e basis o f R ussian law. 4 See a summary of recent literature in Vacca: Contributo alio studo del metodo caistico del diritto romano. Milano, 1982. passim. s See Horváth P.: The main trends of the legal development of Hast and Central-European peoples (with special regard to the legal development of the neighbouring peoples). Budapest, 1968. pp. 353-374 and 395-426. Also Horváth: An introduction to the basics of comparative legal history. Bp. 1979. pp. 301-315. 6 See Vacca: op. cit. p. 37 and ff. 155

In relatio n to th e Svod Zakonov — w ith o u t indulging in a detailed analysis o f this collection — th e q u estio n o f analogy w ith th e law o f th e m o d ern age (th e capitalist p eriod) m ay also be raised. An answ er is n o t d ifficu lt to give: th e c lo s e s t,in te lle c tu a l relativ e” o f th is collectio n is th e Preussisches Allgemeines Landrecht o f 1 7 9 4 , also cah racterized by an irratio n ally exaggerated casuistic a p p ro a c h 7 . This parallel is obvi­ ously n o accid en t. The soil is identical in th e case o f b o th „legal w o rk s” , th e y are codices crea ted in th e sam e region. This exam ple m ight alm o st be a pradigm o f w hy it is co rrect to th in k in term s o f th e category o f th e C entral an d East E uropean region proposed by th e a u th o r; signs o f accep tan ce o f th is co n c e p t, b y th e w ay, are to be e n c o u n te re d in th e w orks o f o th e r researchers to o (e.g. G eilke), alb eit n o t in such an explicit fo rm . In th e last th ird o f th e past cen tu ry th ere w ere fu rth e r facto rs ex ertin g an influence on Russian law , re ferred to as th e „w eakest link in th e ch ain ” o f th e b o u r­ geois ty p e o f law , an d its u n certa in ty (d eterm in ed by th e specific fo rm s o f co d ifi­ catio n ). In th e a u th o r ’s view , th e y w ere in flu en ced in a decisive m an n er by th e ap p ea­ rance o f m onopolies. The groving stren g th o f R ussian an d in tern a tio n a l m onopolies ex e rte d a significant influence even on th e legal sy stem o f co u n tries o therw ise relying m ore o r less on a c o n stitu tio n a l stru c tu re . T h at e ffe c t was even stro n g er in th e C entral an d East E u ro ­ pean regions w here unequivocally negative ten d en c ies w ere concealed. T herefore it was n o t by accid en t th a t this process h ad a very adverse effect on th e progressive tre n d o f feudal-capitalist law. Pál H orváth m akes convincing references to th e m anifold eco n o m ic an d social changes going h an d in h a n d w ith this process o f m o n o p o liz a tio n . He also p o in ts o u t th a t this process was an effective in stru m en t in solving co n crete political tasks. Tne re stru ctu raliza tio n o f c o n d itio n s in E u ro p e, favourable to R ussia, tak in g place in th e last th ird o f th e last c e n tu ry , re su lted in th e tsarist sy stem , w ishing to b reak o u t o f its econom ic iso latio n , relied to an increasing e x te n t o n the su p p o rt o f foreign capital (prim arily F re n c h ), fre q u e n tly lendere harsh c o n d itio n s. N atu rally , th a t p h en o m en o n had th e a p p ro p ria te d ip lo m atic consequences. The cancellation o f th e article c o n ta in ­ ing adverse c o n d itio n s in th e Paris peace co n ference th a t con clu d ed th e C rim ean w ar c o n stitu te d an u n d o u b te d ly very significant im pulse fo r th e eco n o m ic d ecelo p m en t o f R ussia. F o r eco n o m ic in filtra tio n was d ep en d e n t upon o rie n ta tio n in foreign politics. In relatio n to legal d e v elo p m en t, how ever, th e re was n o special sign o f a co n crete e c o ­ n om ic o rie n ta tio n playing a role b e y o n d certain general sy m p to m s. F o r ex a m p le , th e invasion o f F ren ch capital did n o t result in th e tak in g over o f th e in stitu tio n s o f F ren ch law even in th e te rra in o f com m ercial law , closest in co n n ectio n w ith th e e c o ­ n o m ic sphere. So th e Code de Commerce was n o t a d o p te d in Russia in spite o f th e fact th at th e R ussian sta te h ad estab lish ed its closest relatio n s w ith F rance. F ollow ing th e victo ry o f th e G reat O cto b er Socialist R ev o lu tio n , its consequence o f fu n d am en ta l im p o rtan ce becam e th e changes th a t o ccu red in th e a p p ro ach o f the 7 For a summary of the Pressisches Allgemeines Landrecht, see Vieacker, V .:Privatrenchtsgeschichte der Neuzeit unter besonderer Berücksichtigung der deutschen Entwicklung. 2. ncubearb. Aufl. 331. seq.

156

overw helm ing m ajority o f th e p o p u latio n to law . F o r it is th e specific fe a tu re o f Russian h isto ry th a t the ius scriptum was fam iliar to th e agricultural p o p u latio n in very exceptional cases o n ly . A fu rth e r p ro b lem was th a t th e overw helm ing m ajority in society had a negative ap p ro ach to law fro m th e o u ts e t. In th e w orks o f several great figures o f Russian literatu re (prim arily T o lsto y ) th e co n cep t is w o rd ed expressis verbis th a t th e law is som e kin d o f in stru m e n t fo r th e verification o f evil. T hus, follow ing th e victory o f th e O ctober R evolu tio n law m akers had a d o uble task to carten d w ith : on the one h a n d , th e y had to create a new law , n o t m erely to re fo rm a few legal in sti­ tu tio n s , on th e o th e r th e y had to d iam trically tra n sfo rm th e ap p ro a c h o f so ciety to law. So th ey had to create new things q u alitativ ely in tw o respects in th e period follow ing th e victory o f th e rev o lu tio n . This process related to th e rev o lu tio n is inseparably lin k ed w ith th e changes th a t occured in th e stru c tu re o f th e sta te . In th e seco n d p art o f his b o o k dealing w ith th e estab lish m en t o f th e Soviet law an d c o n stitu tio n , Pál H orváth presents th e main featu res o f th is highly co m p lex process. He lays great em phasis, fo r ex am p le, on the significance o f th e 5 th Pan-R ussian Soviet Congress w hich created th e first Soviet co n stitu tio n . In a d d itio n , he discusses in detail th e fo rm atio n o f th e sta te m echanism o f a federal ch aracter. In th e part co n cen tra tin g o n th e o p p o rtu n itie s for th e sy stem o f councils o f th e people a n d socialist law to gain g ro u n d , th e a u th o r devotes special a tte n tio n to co n c­ rete political events. T hus he also traces th e tren d in in te rn atio n al politics. In his discussion o f this issue, he refers, fo r ex am p le, to th e eco n o m ic policy significance o f th e G eneva C onference o f 1922. Thus th e read er receives th e a p p ro p riate in fo rm atio n th e process o f th e political p rep aratio n o f th e Soviet co n stitu tio n o f 1 9 2 4 . In w hat follow s the a u th o r analyses in d etail th e dev elo p m en t th a t o ccu rred in Soviet civil law in this period. He d ates th e full dev elo p m en t o f d irect e ffo rts to create o rd er in law to the year 1 9 2 2 , as a result o f w hich increasingly m ore condices w ere created . It was in this year th a t th e Civil Code o f th e Russian R ep u b lic was issued — it cam e in to effect on Jan u ary 1 ,1 9 2 3 — a lth o u g h its creatio n was h in d ered by th e sw itch-over to th e New E conom ic Policy. When exam ining the ch aracteristic features o f th e co d ified Soviet civil law , it m ust be em phasized th a t the Civil C ode did n o t b reak com p letely w ith th e system o f th e civil (private law ) codes th a t, in a sense, rep resen tied a m odel. This is well d o cu m en ted by th e fact th a t th e Soviet-R ussian Civil Code also contains a general p a rt w hich co n tain s regulations concering legal su b jects, legal o b jects a n d legal affairs, essentially in h arm o n y w ith th e tra d itio n o f th e pandects. The p art o n substantive law contains very significant new featu res, as it regulates th e new p ro p erty categories in accordance w ith th e socialist social-econom ic tra n sfo rm a tio n . The p a rt on th e law o f o b ligations contains fu rth erm o re th e articles pertaining to com m ercial com panies as well. The part o f the Civil Code on in h eritan ce law is o f a m uch lesser sco p e, creatin g o rd er in a system o f in stitu tio n s o f in h eritan ce law d ifferen t fro m th e tra d itio n a l o n es, in harm ony w ith th e reform s o f the O cto b er rev o lu tio n co ncerning in h eritan ce law. F inally, we have to em phasize th e o u tsta n d in g role played by th e general clauses in this review to o ; th e y rep resen t a new p h en o m en o n — in ad d itio n to th e ir increased

157

im p o rtan ce — because th e y settle th e p ractice o f rights in acco rd an ce w ith th eir n a tu re , m ostly o n a political basis (e. g. Civil C ode P ar. 1 an d Par. 3 0 .). In accordance w ith this in te n tio n , th e Soviet-R ussian Civil C ode breaks in a sp ectacu lar m anner w ith th e K antian ap rio ri form alism w hich analyses th e in co rp o ra tio n o f general clauses in w orks o f law b y essentially allow ing ab so lu te significance to legal form alism . In th is co n n ectio n reference sh o u ld be m ade to several bourgeois ju rists w h o b reak w ith a precept co n n e cte d m ainly to th e nam e o f K ant (e.g. Savigny).8 As a co n seq u en ce, th e BGB is fam iliar w ith th e co n cep t o f general clauses to o (e.g. Par. 2 4 2 .). All th is, n a tu rally , does n o t gainsay th e fact th a t it is precisely in S oviet civil law legislation th a t th e general clauses receive a qualitativ ely new ro le. In fu rth e r parts o f his w o rk („ T h e Soviet state a n d law in th e p erio d o f laying dow n social-econom ic bases o f socialism ” , „T he Soviet state and law in th e period o f th e Second W orld W ar, resto ra tio n an d th e co m p letio n o f build in g socialism ” , a n d finally „T he co n stitu tio n al and legal o rd e r o f d eveloped socialism ” ), th e a u th o r follow s th e sam e m eth o d as in th e ch ap ters discussed relatively fully in th is review. T hus a survey o f th e historical events is fo llo w ed by th e analysis o f th e m ain featu res o f th e stru c tu re o f th e sta te a n d o n ly afterw ard s are we p resen ted w ith th e m ain featu res o f th e in d i­ vidual legal branches. In surveying th e field o f civil law , o u tsta n d in g im p o rtan ce is a tta c h e d to th e principles o f civil legislation com ing to fo rce in th e period o f developed socialism (1 9 6 1 ). These Principles give a new im pulse to reco d ify th e civil law o f th e individual Soviet R epublics, to w hich significance is a tta c h e d to th e Civil Code o f th e R S F S R o riginating fro m 1 9 6 4 . N atu rally , th e questio n o f in te rn al legal unification is raised in th e Soviet U nion to o , th e m ost im p o rta n t u n d o u b te d ly b eing o f civil law . When com pared w ith th e legal d evelopm ent o f th e U nited S tates, also based on a federal sy stem , d ifferen t featu res are displayed by Soviet law since th e republics o f th e Soviet U nion preserve th e ir n ational ch aracteristic featu res w ith in th e legal sphere to o . T hus th e fo rm o f legal sources sim ilar in c h aracter to th e „P rinciples” , serving th e purpose o f legal u n ificatio n , can n o t be com p ared to th e co n stru c tio n o f „u n ifo rm law s” k n o w n in th e U n ited S tates. It is rem ark ed o n ly in passing th a t legal unification o f th a t ty p e fails to reach its goal d e m o n strate d b y th e fact th a t even th e U n ifo rm C om m ercial Code (U C C), oth erw ise o f very great eco n o m ic significance, is n o t app lied in all th e sta te s. F u rth e rm o re , Soviet legal u n ificatio n is follow ing a ro u te d iffe re n t fro m th a t o f F ran ce th e Bourgeois R evo lu tio n o r th a t o f G erm any a fte r 1871 w here th e e lim in atio n o f legal disu n ity was carried o u t b y creatin g large legal in th e field o f private law as w ell. T hus th e p ro m o tio n o f legal unificatio n tak in g in to ac c o u n t n atio n a l ch aracteristics is u n d o u b ted ly th e re su lt o f th e estab lish m en t o f th e new ty p e o f (socialist) sta te . A review is lim ited uniscope an d is th u s unable to p resen t even a sk e tc h y survey o f all th e sta te a n d legal co n stru c tio n s in clu d ed in Pál H o rv á th ’s m o n o g rap h y (w hich m ay ind eed be lo o k e d upon as a h a n d b o k k ). T herefore co u ld n o t u n d ertak e to draw

g

For Kant and Savigny on the general clauses, see in recent literature Behrends, O.: Geschichte. Politik und Jurisprudenz in F. C. v. Safignys System des heutigen römischen Rechts. In: R ö ­ misches Recht in der europäischen Tradition. Ebelsbach, 1985. p. 198 ff. 158

a co m plete picture e ith e r. H ow ever, it m ay be co n clu d ed even fro m th is sk etch y th a t we have been presented w ith a m o nograph w hich is equally new b o th th e H ungarian an d foreign literatu re an d w hich really deserves th e a tte n tio n o f th e read er.

159

M IHÁLY T. RÉVÉSZ

Á FEW IDEAS RELATED TO ISTVÁN KÁLLAY'S W O RK ENTITLED „MANORIAL COURT JURISDICTION IN THE 18th— 19th CENTURIEST" H ungarian legal h isto ry w ritin g w hich has recen tly gained an increasing im p e tu s was en rich ed by a significant w o rk n o t long ago,* th e m o n o g rap h w ritte n by Professor o f H istorical Studies István K illay w hich o v erthrow s th e arm y o f ’’c o m m o n p laces” re ite ra te d fo r decades a b o u t th e w hole o f th e ’’Solar sy ste m ” o f H ungarian legal d e­ velopm ent; w ith its w eighty sta te m e n ts, rich m aterial o f sources it has duly called th e a tte n tio n o f n o t only th e n arro w er profession and th e social sciences (e th n o g rap h y , eco nom ic h isto ry , social h is to ry ) b u t th e larger public su sceptible fo r h istorical ques­ tio n s as well. It w as h ard ly a surprise fo r th e co n te m p o ra ry researcher follow ing th e career o f K illay as a h isto ry w riter t h a t , as a result o f his investigations in th e archives, th e histo rian o f renow n has com e up w ith a new fru it o f his e ffo rts: a fte r describing th e fo rm atio n o f th e m anam egem ent o f large esta te s a n d th e ir o p e ra tio n , he ’’e m b ar­ k e d ” on in tro d u cin g th e everyday p ractice o f th e ju risd ic tio n o f landow ners. By th e w ay,w hen o u tlin in g th e h isto ry o f th e practice o f ju risd ictio n exercised b y th e m an o ­ rial c o u rt, th e a u th o r also u n d e rto o k to elim inate one o f th e sizeable ’’w hite s p o ts” o f legal h isto ry science. A nd he did so follow ing in th e fo o tste p s o f th e o u tstan d in g p re­ decessors, F eren c E ck h art, E ndre V arga a n d Alajos Degré w hose m em ory is unforgeta b le , m aking use o f th e colours o f th e p ictu re p ain ted b y th e m and ex ten d in g an d ex p anding th e b o rderlines o f th e ir investigations in tim e and in su b ject. F o r E ck h art, in his o p u s e n title d ’’Crim inal ju risd ictio n o f th e landow ners in the 1 6 th —1 7 th cen tu rie s” , to d a y referred to as a classic alread y , p erfo rm ed on ly th e analysis o f th e crim inal law practice o f th e m anorial c o u rt, w hile th e p u b licatio n o f resource value o n th e m anorial c o u rt — e d ited by E ndre Varga — w hich ap p eared a few years la te r, failed to reveal th e h isto ry o f th is legal in stitu tio n in th e past tw o decades. With his stu d y e n title d ’’The law su it p ro cedu re o f th e m anorial c o u rts in S o u th ern T ran sd an u b ia ” , Alajos Degré trie d to m ake u p fo r th e deficiency in d icated above, b u t, ju s t on acco u n t o f selecting a lim ite d scope o f th e to p ic and th e insu fficien t o p p o rtu ­ nities o f research, he could n o t possibly sy n th e tiz e th e litig ation p ractice o f this sig­ nifícate system o f ju d iciary fo ru m s, th e m anorial co u rts o f H ungary exceeding one h u n d red in n u m b er. It m ay be tak e n fo r g ran ted , how ever, th a t th e valuable s ta te ­ m ents o f Degré as well as his o rd ers rem iniscent in flavour o f th e T estam en ts, la te r to be conjured u p in E c k lia rt’s program m e stu d y o f 1 9 3 1 , in spired István K illay to w iden th e system o f know ledge related to this legal in s titu tio n , and to co rre c t, ad ju st a nu m b er o f ’’sen ten ces” fixed in th e deep spheres o f scien tific consciousness. * Budapest, Academy Publishing House, 1985, 485 pp. 160

T he richly d o cu m en te d volum inous w o rk encom passing close to five h u n d re d pages has all th e right to evoke th e feeling o f th e ’’d istu rb an ce o f a b u n d a n c e ” in th e review w riter. F o r th e consequences draw n fro m th e large n u m b e r o f reco rd s o f m anorial courts exam ined as well as th e w ills, c o n tra c ts, d o cu m en ts in clu d ed in th e investiga­ tio n , th e sources o f th e fam ily archives o f th e H ungarian N ational A rchives, ind u ce us to revise th e narrow generic a n d c o n te n tu al fram ew orks o f th e b o o k reviews published. B ut, in o rd e r to avoid this d isru p tio n o f fo rm s, I am o n ly u n d ertakin g here to re c a p itu ­ late a few im p o rta n t rem arks an d state m e n ts o f K allay, carrying th e g reatest w eight, enriching th e results a tta in e d by legal h isto ry science so far. The ju d iciary p ractice o f th e n e tw o rk o f m anorial co u rts presents in th e H ungarian stru c tu re o f ju risd ictio n alread y fro m th e 1 8 th c e n tu ry , sh o w ed a p ictu re in th e 18—19th cen turies significantly d ifferen t fro m th a t o f th e p ractice ex p erien ced in th e earlier perio d . The eco n o m ic co n d itio n s o f th e social e n v iro n m en t u n d erw en t great changes, th e financial situ a tio n en jo y e d a greater diversity, th e system o f m anagem ent o f th e large estates becam e stro n g er. T here was b u t o n e single ele m e n t w hich was left really u n to u c h e d in this process o f changes, nam ely th a t th e judges o f th e m anorial co u rts were alw ays m eting o u t ju d g em en t o n b e h a lf o f th e landow ners in th e law suits o f th e subjects am ong o n e a n o th e r, punishing th e com m on crim e affairs c o m m itte d in th e te rrito ry belonging legally to th e given m anorial co u rt. In th e la tte r field, how ever, th e rigour ex p erien ced in th e bygone cen tu ries had eased consideragly, states th e a u th o r. This sta te m e n t o f th e m o n ography suggests th a t th e expression m anorial c o u rt m ay o n ly conjure up th e gallow s, th e ro d , th e w hipping post an d sim ilar cruel requisites if we have in m in d th e stereo ty p e s fre q u e n tly e n c o u n ­ tered in earlier stu d ies, p opular-scientific articles o r even m onographies w ritte n w ith a scientific calim . In o p p o sitio n , K allay p o in ts o u t in ju stify in g his p recep t: ’’The acts o f stealing anim als, fo rn ica tio n , a d u lte ry , earlier punished w ith d eath p en alty in each case, fre q u e n tly m ean t o n ly prison sen ten ce o r flogging in th is perio d . The ease co n tin u e d fro m th e beginning o f th e 1 9 th c e n tu ry . The m anorial c o u rt rela­ te d th e w hole crim inal resp o n sib ility to th e in te n tio n . It separated th e d iffe re n t phases o f d ev elo p m en t, th e p rep aratio n an d th e a tte m p t” . The chap ters investigating th e p ractice o f la b o u r civil law suits answ er q u estio n s, perhaps even higher in n u m b er a n d g reater in im p o rtan ce th a n th e fo rm er o n es, th e solution o f w hich has n o t y e t been provided b y o u r b ran ch o f science since E ck h art co m m itted to paper his ’’program m e eassay ” in 1931. "W ith its g reat co d ificatio n , W erboczy’s T rip a rtitu m , H ungarian private law arrived a t a d ead lo ck lasting fo r a long period to co m e ” . T hat is w h at th e o u tstan d in g figure o f th e c a th e d ra o f legal h isto ry in B udapest, creating a new sch o o l, w ro te , b u t he ad d e d im m ed iately : ’’B u t, in a d d i­ tio n to adhearence to th e legal sy stem o f th e T rip a rtitu m to o , th ere was b o u n d to be a historical develop m ent in th e o therw ise conservative m aterial o f private law . It will suffice to refer to the essential tra n sfo rm atio n w hich included th e legal relatio n sh ip s o f th e peasantry co n stitu tin g th e m ajo rity o f th e n a tio n , th e relatio n sh ip s betw een th e landow ner and his serf, as well as agricultural law , also neglected co m p letely in recen t tim es; th e changes in th e a b o v em en tio n ed fields o ccu red as a consequence o f th e tra n sfo rm a tio n o f th e general eco n o m ic an d state-financial relatio n sh ip s in th e second h a lf o f th e 18th c en tu ry . All th a t m ust d efin itely find a place in legal h is to ry ” - A nd all 161

th a t, including th e dev elo p m en t ten d en c ies o f certain in stitu tio n s o f private law , has a t last becom e really perceivable th an k s to K állay ’s e ffo rts. B eyond o u tlin in g th e curve o f th e dev elo p m en t o f th e sy stem o f p ro p e rty law , th e know ledgeable a u th o r does n o t fail to m en tio n th a t th e p ractice o f th e m anorial co u rt was q u ite insensitive to th e fine legal difference b etw een p ro p e rty and possession. T h at is h o w th e d ifference b etw een p ro p rietas an d d o m in iu m vanished w hich, how ever, m ust have h ad deeper reasons to o . O ne o f th e m was d efin itely th e u n certain use and in te rp re ta tio n o f th e co n cep ts o f W erböczy’s T rip a rtitu m . The reference to th e T rip artiu m before th e a u th o rities o f th e landow ners was really fre q u e n t b u t we m ay have serious d o u b ts a b o u t th e term s in clu ­ d ed in it being pro p erly u n d e rsto o d . Kállay w e n t as far as to proclaim th a t th e norm s o f th e T rip a rtitu m w ere d ete rio ra ted as a consequence to such an e x te n t th a t it is n o t an easy en terp rise to prove th e d irect im p act b etw een th e low er level ju d iciary prac­ tise an d th e b o o k o f law referred to as th e ’’Bible o f th e n o b ility ” . Investigating th e influence b etw een th e o ry a n d p ractice, th e source o f ap p lied legal science m ay m uch ra th e r be discovered in Ján o s Szegedy’s T y ro n cin iu m published in 1735. H undreds o f law suits go to show th a t th e la n d o w n er ju d g es lo o k e d fo r th e argum ents to ju stify th eir senten ces in Szegedy’s w o rk b o th in crim inal affairs and civil law suits. A nd if th e y d id n o t do so th e n — as p o in ted o u t b y th e e m in e n t researcher to o — it fre q u e n t­ ly cam e to lig h t th a t th e y had a d eficien t o r in accu rate know ledge o f o u r old law s or even W erböczy’s b o o k . B reaking w ith d ozens o f scien tific co m m onplaces, th e w o rk p o in ts o u t as a fu n d a ­ m ental principle — w hich th e a u th o r calls renegate — in th e c h ap te r o n private law , proving th e state m e n t w ith th e d o c u m e n ts o f a very g reat n u m b e r o f law suits: since th e affairs o f th e serfs w ere ju d g ed b y n o b le m e n , we have n e ith er reason n o r pro o fs to ju s tify th e su p p o sitio n th a t th e y ’’c o n c o c te d ” a new kind o f law fo r th e ir subjects. T hey knew th e private law o f th e n o b ility , read Szegedy, in te rp e te d W erbőczy — if th e y did so a t allth u s th e applied law m aterial d id n o t virtually d iffer in any w ay fro m th e law applied by th e fo ru m s o f th e n o b le ju d g es, in cluding th e sedria. The legend o f th e difference betw een th e private law o f th e n o b lem en an d th e serfs is th u s reduced to n o th in g befo re th e eyes o f th e reader. W hen revealing th e ju d icia ry practice o f th e m anorial c o u rt, h ow ever, K állay n o t only m odifies in his m onograph certain theses o f science earlier qualified as undisputab le b u t, w hen unveiling th e o rd in ary legal d isp u tes o f everyday life, h e freq u en tly d em o n strate s in stitu tio n s in th e te x ts o f sentences w hose fo rm atio n has so far been d a­ te d by legal h isto ry w riting in the first decades o f bourgeois tra n sfo rm a tio n in H ungary. To ju stify th e sta te m e n t w hich m ay seem a b stra c t, le t me q u o te h ere tw o very palpable exam ples. T he university teaching m aterial o f H ungarian legal h isto ry lo o k ed u p o n as a m a­ nual — relying o n Ignácz F ra n k — w rites in relatio n to reco rd in g p ro p e rty th a t th e entries o f p ro p ertie s re co rd ed in books o f la n d , first in tro d u c e d in free ro y al to w n s, spread in th e Age o f R efo rm s a n d this process was n atu rally stren g th en e d b y th e w ell-know n a tte m p ts a t ju risd ic tio n . N o t arguing w ith th is sta te m e n t, K állay stresses in his w o rk th a t th e researcher m ay en c o u n te r lan d b o o k s in th e estates as early as 1 6 9 0 , an d he m ay n o t be su rp rised very m uch b y his discovery fo r o th e r sources also d e m o n strate th a t in certain to w n s, in cluding Sopron an d P o zo n y , these w ritte n form s 162

o f registering landed p ro p erty w ere in stitu tio n a liz ed already fro m th e M iddle Ages. In o rd er to satisfy the claim o f securing la n d e d p ro p e rty , th e bigger lan d o w n ers them selves also applied th e advantages o f ’la n d reg isters” . T hanks to th a t e ffo rt, in th e huge estates o f the E szterhazys an d th e KSrolyis th e changes in ow ners o f th e ind iv i­ dual serfs’ pro p erties m ay be tra ce d u p to 1 8 5 5 , w hen th e A ustrian land register decree b ecam e valid. T ru e, th e level o f reg istratio n did n o t ex ceed th e technological o p p o rtu ­ nities o f th e age, th e m an ifestatio n o f th e o w n e r’s in terests m ay well be discerned fro m th e registration o f the individual o b ligations o f th e m anorial co u rt as to th e serfs’ plots. F o r th e feudal lan d o w n er w atch ed w ith g reat in d ifferen ce th e changes occuring in th e persons o f th e users o f th e individual serfs’ p lo ts. W hat he paid close a tte n tio n to , how ever, was th e fu lfilm en t o f th e serfs’ o b ligations to be p erfo rm ed a fte r th e given plots. The n atio n al spreading o f th e land b o oks becam e general fro m 1723 w hen th e ir use was ord ered cen trally . In th a t cen tu ry registration covered n o t only th e lan d ed p ro p erty and th e person o f th e ow ner b u t th e b u rd en s o f th e lands w ere also registered w ith th e h elp o f d ifferen t au xiliary b o o k s. These volum es w ere referred to as m ortgage book s. A sim ilar novelty fo r th e representatives o f th e o retica l know ledge is rep re se n te d b y w hat Kallay w rites ab o u t bills o f exchanges and b a n k ru p tc y law com ing in to fashion recen tly again. The te x tb o o k q u o te d abo v e, considered to be a m ilestone in M arxist legal h isto ry science, has so far p o in te d o u t in relatio n to bills o f exchange th e fo llo ­ wing: ”by enacting th e bills o f th e D iet o f 1 8 3 9 - 4 0 — first in sequence th e law o f th e bill o f exchange ex ertin g a great influence o n eco n o m ic life (A rt. 1 8 4 0 :1 5 ) — credit life was placed on th e gro u n d o f th e eq u a lity o f citizen s’ rig h ts” . O ur a u th o r is again n o t d ebating th e tr u th o f th e a rg u m en t b u t considers it necessary to ad d o n th e basis o f his research th a t w h a t caused h im , an d th u s also th e read er, th e g reatest surprise while exam ining th o u san d s o f th e law suits p resen ted to th e m anorial c o u rts was th e fre q u e n t appearance o f prom issory n o te s, bills o f exchanges in eco n o m ic law suits. A w hole h o st o f th e d o cu m en ts o f legal d isputes prove th a t even u n d er th e feudal co nditions th ere w ere cred ito rs covering th e in v estm en t req u irem en ts o f th e individual serfs’ plots w ho gave loan s to th e d eb to rs in re tu rn fo r a bill. A nd in case th e d e b to r was unable to pay b ack th e sum o f th e oblig atio , th e m anorial c o u rt ’’m o rtg ag ed ” th e d eb t o f th e se rf on his p lo t in a reco rd o f evidence. The o th e r fo rm o f giving cred it was th e bill o f exchange w h ich , acco rd in g to th e data o f th e co u rts o f land o w n ers, was a k n o w n — th o u g h n o t in a w ide circle — in s titu ­ tio n o f H ungarian private law as early as th e beginning o f th e 1 8 th c e n tu ry . Practice soon established th e tw o form s o f th e bill o f exchange, m ade o u t to one person o r a th ird person o r persons, a n d in th e case o f law suits th e p ro ced u re was th e sam e as in th e above case, i.e. th e sum o f th e d e b t was m ortgaged in th e re c o rd o f evidence o f th e m anorial c o u rt. The legal a ct o f m ortgaging gained significance in th e b a n k ru p tc y p rocedure also in tro d u c e d in p ractice to an increasing e x te n t. These law suits w ere ge­ nerally d irected against th e m erchants w ho w ere unable to pay, a n d th e p lain tiff creditors claim ed th e ir rig h t, th e satisfactio n o f th e ir financial dem ands b efo re th e m anorial c o u rt. A t th e req u est o f th e creditors th e co u rt a p p o in te d a deadline on w hich it ex p ected th e ’’tro o p in g i n ” o f all th e cred ito rs — b y w ay o f hoardings. A p a rt fro m 163

th e laws o f th e sequence o f satisfactio n , th e process o f th e m anorial c o u rt did n o t d iffer in m any respects fro m th e p ractice o f sim ilar law suits o f la te r ages. A significant m erit o f th e w o rk p ro m o tin g o u r g ettin g acq u ain te d m ore fully w ith H ungarian feudal m aterial law as well as u n d erstan d in g b e tte r its lines o f dev elo p m en t, is th a t it allocates a w ide space to in tro d u cin g th e process regulations o f th e m anorial co u rt law suits. K allay m en tio n s as an im p o rta n t featu re o f th e practice o f law suits th a t fo r a long tim e th e tw o basic ty p e s o f th e cases w ere c o n stitu te d n o t by th e crim inal an d civil law suits b u t th e h andling o f legal d isputes according to sum m ary o r form al rules. E xperience show ed th a t ’’th e sum m ary p ro ced u re reflected th e process o f th e law suit in w riting; h e re , how ever, ev ery th in g was carried o u t b riefly , w ith less fo rm a ­ lity , th e case was usually e n d ed in one-tw o m e ttin g s” . It is n o surprise th a t a t th e fo ru m s o f th e m anorial c o u rts th e ju d g es p referred th e sum m ary pro ced u re an d it was only a t th e req u est o f th e parties th a t th e y sw itch ed over to th e m ore co m p licated fo r­ mal p ro ced u re. In th e case o f m ore serious crim es, rep eaters c o u ld o n ly be sen ten ced by th e m anorial c o u rt o n th e basis o f th e w ritte n process, i.e. in a form al law suit. Beginning fro m th e first th ird o f th e 18 th c e n tu ry , significant changes to o k place in th e proceedings o f this fo ru m o f ju risd u c tio n o f th e lan d o w n ers. It w as a t th is tim e th a t th e crim inal procedure was sharply sep arated fro m the n o rm s o f civil law suits, a n d th e ap p licatio n o f th e principle o f investigation gained g ro u n d w ith increasing force in th e fo rm er. N atu rally , all th a t e n h an ced th e significance o f th e p rep a ra to ry phase, th e c o u rt sta rte d th e law suit w ith o u t an accu satio n an d to o k stu rd y steps to collect enough evidence to sen ten ce those b ro u g h t to law. The civil proceedings o f th e m anorial c o u rt, w hen its sep arate laws becam e d iffe ­ re n t fro m th e sy stem o f th e crim inal process in an increasingly palpable m anner, may be b ro u g h t in c o n ta c t w ith th e practice o f th e law suits o f private law tak in g place b efore th e fo ru m s o f ju d g es o f th e c o u n ties. Besides describing th e ten d en c ies o f th e m aterial an d process law e n v iro n m en t o f th e d ifferen t legal disputes an d th e co n sta n tly changing ju d ic iary practice, Kallay presents a very c o lo u rfu l an d vivid p ictu re o f th e everyday life a n d o p e ra tio n o f th e fo ru m s o f these c o u rts. The reader m ay live to g e ­ th e r as it w ere w ith th e figures o f th e p rocedures an d place him self in th e happenings o f certain ex citin g law suits o f o ld tim es. We m ay safely say th a t all th e cases a n d th e analysis o f th e m in th e len g th y w o rk o f th e a u th o r sheds new light o n th e p ictu re fo rm ed so far o f legal dev elo p m en t in H ungary in th e 1 8 th —1 9 th c e n tu ries. W hereas in actu al fact K allay m erely le t th e „ su n sh in e ” in to th e "h a rm o n io u s edifice o f H ungarian law d eco rated so b eau tifu lly in sid e” , th u s allow ing th e re ad er to ’’get to k n o w m e th o d ica lly ” th is very im p o rta n t field o f H ungarian legal h isto ry . A nd he did all th a t by co m p letin g th e E ck h artian p ostulates, leafing th ro u g h ”huge piles o f d o c u m e n ts” , a n d also b y ’’reth in k in g an d regrouping on th e basis o f new id eas” theses o f w ell-know n scholars fre q u e n tly q u o ­ te d . A nd th an k s to th e jo in t u tilizatio n o f all th o se trick s o f th e scholarly w o rk sh o p , th e reader is n o t lo st in th e maze o f th e cases o f th e m anorial c o u rts b u t he him self may get to k n o w th o ro u g h ly th e legal life o f th e age u n d er discussion.

164

A TTILA HORVÁTH

DER SZEKLER WIRD ES BEREUEN: (G Y Ö R G Y BÖZÖ DI: S Z É K E L Y BÁ N JA )

Der V erlag Magvető h a t nach ein em langen Z eitrau m die lü ck en fü llen d e A rbeit von G yörgy B özödi, die er vor sieben u n d vierzig Jah ren geschrieben h a tte , w ieder v erö f­ fen tlich t. In diesem Buch setzt d er A u to r die als E rbschaft von László Kőváry und Balázs Or­ bán [unterlassene A rbeit fo rt u n d die Ergebnisse d er dam aligen ungarischen so zio lo ­ gischen F orschungen m itb erü ck sich tig en d stellt er uns das zeitgenössiche S zeklertum vor. Schon der T itel selbst ist vielsagend: ’’Der Szekler w ird es b e re u e n ” ist eigentlich eine F estung, a u f dem , im H árom széker G ebiet verk eilten V árhegy, die zum S ym bol d er ja h rh u n d ertelan g d au ern d en U n terd rü c k u n g der Szekler gew orden ist. N ach der erbarm ungslosen, blutigen N iederschlagung des A ufstandes d er Szekler 1 5 6 2 , w urden die „freien S zekler” — d am it sie völlig g ed em ü tig t w erden so llten — zu m A u fb au der F estung gezw ungen, die zu r N ied erd rü ck u n g von w eiteren A u fstan d en , zu r E in sch ü ch ­ teru n g und B eschäm ung des V olkes d ienen sollte. G yörgy B özödi e rh e b t sein W ort vor allem gegen d ie, im ö ffen tlich en Bewusstsein lebende, „u m gekehrte U to p ie ” , die dem S zek lertu m viel g eschadet h a tte . L aut dieses G laubens w ar näm lich ein je d e r im Szeklerland frei, g leichberechtigt und u n tersch ie d s­ los adelig, die U n terd rü ck u n g u n d die L eibeigenschaft w aren u n b e k a n n t. D ank ih rer territo rialen A u to n o m ie le b te n sie in einer idealen R epubÜ k. A usserdem w aren sie von jed er S teu erp flich t frei. F ü r diese B egünstigungen w aren sie zur L andesverteidigung verpflichtet. Die W irklichkeit s te h t n atü rlich in sch ro ffem W iderspruch m it diesen L egenden. Die G eschichte des szeklerischen V olkes ist ein jah rh u n d erte lan g e r K am p f u m seine R ech te. Seine tragische G eschichte m uss a u c h d aru m aufgefrischt w erd en , weil sein unglücklicher Schicksal, seine zw iespältige G em ü tsart n u r d u rch die G eschichte zu verstehen sind. Die Szekler sind eine G ruppe des ungarischen V o lk es, die ih r U n g artu m nie abschw ören w o llte, die seit wir von ih r K en n tn is h a b e n , im m er ungarisch sp rach , o b ­ w ohl ih r Schicksal im Laufe der G eschichte n ic h t im m er m it d em d er an d e re n U ngaren gleich w ar. Die Szekler bew ahren in n erh alb des U ngartum s ihre besondere E igenart, streb en d ah in , ihren D ialekt, ihre eth o g rap h isch e E igenart u n d ihren geschichtlichen Bewusstsein zu pflegen. Sie w urden frü h er von den an d eren U ngaren gew isserm assen un tersch ied en , weil sie ein teilw eise unterschiedliches R ech tssy stem u n d an d ere T ra ­ ditionen h a tte n . Die Frage des U rsprungs d er Szekler ist n o c h n ic h t g ek lart. Sicher ist n u r, dass sie die N achkom m en eines sp a ter angeschlossenen S tam m es sin d , vor der H au p tarm ée in den Krieg zogen u n d schliesslich zur V erteidigung d er G renzen angesiedelt w urden. In ihre heutige H eim at zogen sie vom W esten h e r allm ählich ein u n d in der ersten 165

H älfte des 13. Ja h rh u d e rte s sind sie schon bis zu den ö stlich sten A usläufern d er K ar­ path en vorgedrungen. Die A nsiedlung erfolgte in G en tilorganisation u n d sie blieb eben bei den Szeklem am längsten e rh a lte n , denn die B ekleidung eines A m tes erfolgte n o c h im 16. Ja h r­ h u n d e rt nach G eschlechten u n d Zw eigen. A nfangs w aren alle Szekler gleichberechtigt, obw ohl es schon bei der A nsiedlung V erm ögensunterschiede gab. Alle genossen die „secu litas” als subjektives R e c h t, das heisst die von der freien szeklerischen H erk u n ft h errü h ren d e R ech tsstellu n g , die sich w eiter erstre ck te als das A delsrecht. D er Besitz eines Szeklers fiel näm lich w eder bei H o ch v errat, n o ch bei aussterben des S tam m es an die K rone zu rü c k , so n d ern w u rd e von ein em der M itglieder des G eschlechtes g eerb t. Die Szekler erw arb en sich ih ren G ru n d b esitz n ic h t d u rch königliche G aben sondern d u rch U rbesetzung. Sie w aren zum ständigen m ilitärischen D ienst v e rp flich tet. Bei Feldzügen spielten sie die R olle d er V o rh u t und der N ach h u t, ausserdem g eh ö rte auch die V erteidigung der G renze zu ih ren P flich ten . A n der Spitze d er Szekler sta n d d er vom K önig e rn a n n te G espan, d er nie aus ihren R eihen sta m m te . D er G espan fü h rte die szeklerische W eh rk raft, ab er spielte au ch in der R echtssp rech u n g u n d in der V erw altung eine w ichtige R o lle. Dieses A m t h a t sich w ahrend d er T ü rk en h errsch aft in S iebenbürben verselbstständigt u n d w urde ein er der Titel des F ü rste n , dann n ach 1692 des ungarischen K önigs. Inzw ischen w uchsen n a tü rlic h au ch in n erh alb des S zeklertum s die V erm ö g en su n ­ terschiede a n , sogar die In stitu tio n der L eibeigenschaft drang ein . D er K önig M atthias h a t schon 1475 die ins F eld gezogenen Szekler in drei S tande geteilt: 1. M agnaten (p rim o res), ih r R ang w ar dem des h o h e n A dels gleich, 2. P rim püien (prim p ilii), die als R eiter ih ren M ilitärdienst versahen. 3. Das gem eine V o lk )co m m u n es), die freien In fa n te riste n , die in im m er anw achsen d er Z ahl verarm ten und in die R eihe der Leibeigenen h erab k am en . Im 16. Ja h rh u n d e rt m ach t schon d er private G ru n d b esitz den grösseren Teil der b au h aften T errito rien au s, d er in die H ände d e r M agnaten u n d d er Prim püien geraten ist. D er v erarm te gem eine Szekler n ach d em er sein G ru n d stü c k verloren h a tte , verding­ te sich — teils aus L eb en sb ed ü rfn is, teils um S ch u tz gegen die m ach th ab erisch en H er­ ren zu finden — bei den G ro ssg ru n d b esitzem . Das selb ststän d ig gew ordene S iebenbürger F ü rs te n tu m b rau ch te n ic h t n u r das B lut, sondern auch das G eld d er S zekler. In d e r L andesversam m lung w urden a u f die K osten der Szekler Steuern bew illigt, w o d u rch diese ih r w ichtigstes, kardinales R e c h t verlo­ ren h ab en . Sie m ussten im m er b e träch tlich ere L asten a u f sich n eh m e n , w ah ren d die M agnaten u n d die P rim püien von allerlei S teuern b efreit w u rd en . Das Leben des V olkes w urde u n erträg lich . Infolge d er stän d ig en Kriege m ussten sie viel ö fte r ins F eld ziehen als frü h e r. Die W irtschaft ist im m er rü ck stän d ig e r g ew o rd en , es gab keinen H andel. Ein grösser Teil des S zeklertum s trie b n u r U rp ro d u k tio n . Inzw ischen ist ab er das ganze L and zum K riegsschauplatz gew o rd en . Es ist also kein W under, dass die G eschichte des Szeklervolkes im 16. Ja h rh u n d e rt einen einzigen riesigen A ufstan d darstellt. In U ngarn w urden die L eibeigenen 1514 niederschlagen. Bei den Szeklern gingen ab er die K äm pfe eb en dann los. Sie versuchten d u rch ständige R ev o lu tio n en ih re verlorene F re ih e it w ied erzu erw erb en u n d d an n , ergaben sie sich — in erfolgslosen K äm pfen en dgültig geschlagen, d ezim iert, g ep lü n d ert — o h n m äch tig ih re m Schicksal. 166

N ach dem S zekler-A ufstand im Jahre 1562 ist zum Beispiel im Szeklerland das jus regium eingeführt w o rd e n , das eine prinzipielle R u p tu r m it den szeklerischen R e c h ts­ gew ohnheiten darstellte u n d das szeklerische B esitzrecht völlig u m stü rzte. D urch Kriege u n d Seuchen e n tv ö lk e rte n sich ganze R egionen. V or d em H unger und vor der N ot w anderten T ausende in die verhältnism ässig friedlichere M oldau aus. Die G utsherren siedelten zu r B ebauung d er e n tv ö lk e m te n R egionen rum änische Leibeigenen an. Das schien für sie übrigens günstiger zu sein, weil die freien Szekler sehr schw er in das L eibeigentum zu zw ingen w aren: sie h aben ihre frü h ere F reih eit nie vergessen. Im 17. Jah rh u n d e rt ist das e rsch ö p fte V o lk n ic h t m ehr in A u fru h r, es flü c h te t sich lieber in die Welt der S ek ten . D em en tsp rech en d w erden sie je tz t seitends der M acht als S ektarianer verfolgt. U nd d er Privilegiengeist, w o für die Szekler im m er h o ffn u n g s­ loser k ä m p fte n , ist ihn en n ic h t m ehr zugute g ek o m m en , er verhinderte sie näm lich d aran, den neuen G eist der n euen Z eit zu e rk en n en u n d fö rd e rte n u r ihre Insichgek e h rth e it. In die R efo rm tätig k e it von M aria-Theresie, die M odernes u n d T rad itio n elles gleich­ zeitig schuf, h at sich auch die O rganisation der szeklerischen G renzw affe eingefügt. Das ist ein V erw altungsversuch gew esen, der von d en freien S zeklem n eb en den Steuern au ch m ilitärischen D ienst e rfo rd e rt h a tte . Er b ezw eck te ein sich selbst e rh a l­ ten d e K riegsvolk, ein k onstenloses B au em h eer. AU dies h a t n u r den le tz te n A nstoss zu einem neuen A u fru h r gegeben, der in der W irklichkeit ein A usbruch d er ja h rh u n d e rte ­ langen R b itteru n g gewesen ist u n d die zur V erteidigung der G renzen e rh alten en W affen gegeben ihre eigenen H erren w en d ete. Die R evo lu tio n h a t m it dem M assaker in Mädefalva Ende genom m en . Sein geistiger U rh eb er, d er B aron Siskovics, h at aus sei­ nem Z w eck kein G eheim nis gem ach t: um gesund bleiben zu k ö n n e n , muss das Szeklervolk einm al im Ja h rh u n d e rt zur A der gelassen w erden - so sch reib t er in seinem B ericht. Die Zeit der S zekler-R evolutionen w ar m it der „M ädifalver N iederlage” zu E nde, die K raft des V olkes w ar g eb ro ch en , es h a t sich seinem Schicksal ergeben. A uch die Befreiung d er L eibeigenen im Ja h re 1848 h a t keine w esentliche Besserung ergeben. U nser R echtssy stem k a n n te näm lich keinen S zekier-L eibeigenen, so ist alles beim altan geblieben. Ein grösser Teil d er Szekler h a t tro tz d e m w äh ren d der R ev o lu ­ tio n und des F reiheitskrieges h e ld e n h a ft um die F reih eit u n d die V erfassung des Landes gek äm p ft. Das h aben sie n a tü rlich freiw illig g eta n , d enn sie w aren ja n ic h t m ehr zum M ilitärdienst v erp flic h tet. Nach d er N iederschlagung des F reiheitskrieges kam en w ieder die Jahre der U n terd rü c k u n g , u n d als sich die p olitischen V erhältnisse zu m ildem begannen, kam en w irtsch aftlich e Sorgen (1 8 6 7 ). Infolge der A b sonderung u n d der F lurbereinigung haben die S zekler ih r G em einschaftsland verloren. Die im perialistischen F riedensverträge nach dem ersten W eltkireg h aben S ieben­ bürgen R um änien angeschlossen u n d d am it begann d er L eb en sk am p f d er S zekler, als einer M inorität. Die F riedensvertrage h ab en zw ar die M inderheitsrechte gesetzlich niedergelegt, diese w urd en ab er n ic h t eingehalten (um so w eniger, da die versprochene K ontrolle seitens des V ö lk erb u nd es versäum t w u rd e). Ü brigens h än g t der Schicksal der M inderheiten in en tsch eid en d em Masse n ic h t von R ah m en g esetzen , so ndern von den V erordnungen a b , die sich a u f K o n k reta u n d T eilfragen b ezieh en . So k o n n te es Vor­ ko m m en , dass im Szeklerland, das sec h sh u n d erttau sen d E in w o h n er zahlte u n d d em in 167

d er K onventio n 1919 die k u ltu relle A u to n o m ie versichert w u rd e, kein einziges G y m n a­ sium fo rtb esta n d en ist. Der U n te rric h t in ungarischer Sprache h a t allm ählich aufgehört. Die S teuern w u rd en im V ergleich zu an d eren R egionan u m 2 0 —3 0 P ro zen t h ö h er. D er folgende Teil des Buches ü b ersieh t die allgem eine w irtschaftsgeschichtliche u n d kulturelle Lage d er drei Szekler-Stühle (K o m ita te ). A uch h ie r ist das G esam tbild dep­ rim ierend: ein Bild der k o n tin u ierlich en V erö d u n g , ab e r gleichzeitig auch des Wie­ derbeginns. Das Szeklerland ist die rü ck stän d ig ste R egion der o h n ein au ch m ittellosen Siebenbürger geblieben. D er A u to r stellt die Frage: ist d er Prozess d er V erö d u n g des S zeklertum s a u fz u h a l­ ten ? Seine A n tw o rt ist zuversichtlich. Die B estrebungen d er V ergangenheit k ö n n en L ehren fü r die Z u k u n ft b e d e u te n . Die M öglichkeiten zu m F o rtb e sta n d des Szekler­ tu m s sind gegeben, ab e r es k a n n n u r a u f sich selbst h o ffe n . Es b e d ü rfte eines geeigne­ ten F ührers u n d eines gesünderen G em eingeistes, d am it das D unkel v erschw indet, das sich a u f diesem G ebiet — o b w o h l die Sonne täglich a u fg eh t — au c h h e u te nich zerstreu t. Die obigen M itteilungen bew eisen, dass das B uch von G yörgy Bözödi, „D er Szekler w ird es b e re u e n ” als ein W erk gew ürdigt w erden soll, das den soziographischen W erken der völkischen S ch riftsteller — „Das P u sztav o lk” von G yula Illyés, „D er W etterw in k el” von Géza Féja —eb en b ü rtig ist.

168

K A T A L I N N. SZEGVÁRI

DAS PORTRÄT EINES WISSENSCHAFTLERS AUS DEM 19. JAHRHUNDERT (György Antalffy: László Szalay, der grosse politische juristische) Denker des Reformzeitalters, Budapest, 1983.)

In der E inleitung des I. B andes seines W erks, „ K e G eschichte von U n g arn ” sch reib t László Szalay: (wie fo lg t:)” ein B uch w ollte ich in die H ände d er jungen G eneratio n geben, die sich je tz t zur Ü b erschreitung der Schwelle des väterlichen Hauses a n sch ick t, um ihre öffentliche K arriere a n z u tre te n u n d die — w enn sie den a u f sie gesetzten H offnungen u n d E rw artu n g en des Landes en tsp rech en will — die B egeisterung m it U m sichtigkeit, die K raft m it S elbstbeschiedung, die V aterlandsliebe m it V a te rla n d ­ serk en n tn is, die Z uversicht in die Z u k u n ft d er N ation m it B erücksichtigung der n a ­ tionalen V ergangenheit verbinden so llte ” . K e se Zeilen bilden auch das P rogram m der öffen tlich en , w issenschaftlichen T ätigkeit von Szalay, ab er e n th a lte n gleichzeitig auch eine W arnung fü r alle, die unsere geschichtlichen W erte d er G en eratio n von h eute präsentieren. Das h e u te w ah rn eh m b ar zugenom m ene historische Interesse w en d et sich — neben der g etru en E rschliessung der Jü n g sten V ergangenheit — m eist den grossen G estalten und Ideen des R efo rm zeitalters zu. Das is kein Z ufall, in diesem Z eita lte r — das heisst im ersten D rittel des 19. Ja h rh u n d e rts — e rh e b t sich ja am scharfesten die au ch seit dam als zurü ck eh ren d e Frage: Wie w eit sind w ir u n d wie sollen wir w eiter? Nach der ersten W ürdigung seitens des Z eitgenossen u n d F reun des Eötvös, w urde das L ebensw erk von Szalay, ab er fast bei je d e r G en eratio n n u r in T eilen, eines der w ied erh o lt gelesenen W erke. V or der h isto risieren d en A nnäh eru n g w u rd e seine Per­ sö n lich k eit, sein gesam tes L ebensw erk d u rch seinen teifen G eist, seine politische M assigkeit, durch m ehrfachen ab er g u t b eg rü n d eten R ichtungsw echsel seiner T ätigkeit verhüllt. Wir b rauchen h ier die falsche A lternative „K o ssu th o d e r Széchenyi” , der unsere G eschichtschreibung erst in d er jü n g sten V ergangenheit losgew orden ist, n ic h t zu erw ähnen. Das je tz t erschienene erste Szalay—P o rtra t stre b t n ic h t nach V ollstän d ig k eit und das k ö nnen w ir von ih m au c h n ic h t e rw arten . Szalay ist auch im V ergleich m it seinen gros­ sen Z eitgenossen eine vielseitige P ersö n lich k eit. Sein L ebensw erk e rfo rd e rt eine k o m p ­ lexe analyse, die R echtsgeschichte und R e ch tsp h ilo so p h ie, G eschichte u n d Politologie zugleich b e trifft, und die er fü r einen w eiteren A usblick a u f die W issenschaften seiner Z eit h a lte, sollen auch diesbezügliche w ineungsgerschichtliche F o rschungen g efü h rt w erden. Was uns im Buch von A n talffy d o ch e rg reift, das ist d er E in d ru ck der A u t­ h e n tiz itä t, den w ir bei diesem P o rträ t, als bei ein er ersten S um m ierung, h a b en . Das Buch erm öglicht uns in die W andlungen d er P ersönlichkeit e in zu b ü c k en , sch ild ert die R ahm en dieses vielbew egten L ebens, zeigt die W irkung, die das Z eitalter a u f ih n und die er a u f seine Z eit au sü b te . A m stä rtk ste n überw ältigt uns ab er seine sich in T ate

169

o ffen b aren d e , von E ffek th asch erei freie V aterlan d slieb e. In den schicksalvollen M ona­ ten der ungarischen N a tio n , im S om m er 1 8 4 8 , zu r Z eit des p olitischen A ufschw ungs des F reiheitskrieges, als ein er der in das P arlam ent in F ra n k fu rt delegierten D ep u tate , versucht er im W inter 1848 in L o n d o n , - seiner diplom atischen Mission e n ts p re ­ chend — zu re tte n , was n o c h zu re tte n ist. S p äter, w äh ren d der Jah re der E m ig ratio n in der Schw eiz, stellen u n te r den S chriften d er verzw eifelten Suche nach W ahrheit (L ettres sur la H ongrie), seine fü n f Briefe die erste K u ndgebung fü r die W elt ü b er die R echtm assigkeit des F reiheitskrieges und die geschichtliche F u n d ie rth e it der V erfas­ sungsbestrebu n g en , dar. In d er ersten Periode seines k u rzen L ebens (1 8 1 3 —18 6 4 ) w ird der frü h reife, seine S tudien v ertieft treib en d e junge M ann als R ec h tsp ra k tik a n t durch W erke von grossen G estalten der L ite ra tu r u n d der P hilosophie a u f die A fugaben der spateren Jah rz e h n te n v o rb e re ite t, die er im L aufe seiner Schicksalsw andlungen im m er freiw illig und die V erbesserung b eabsichtigend u n te rn a h m . N ach dem G ebrauch d e r Z eit b ereitete er sich 1831 zum A d v o k ate n b e ru f als R e c h tsp ra k tik a n t, bei Kölcsey, vor. Es k ann w ohl o hne Irrtu m b eh a u p te n w erden dass diese M onate n eben seinem grossartigen M eister fü r den zw anzigjährigen ju n g en Mann n ich t n u r eine R ech tsp rax is, so n d ern das E rk en n en d er G esellschaft b e d eu te n en . Das B uch b iete t g u ten E inblick in den am w enigsten b e k a n n te n L ebensabschnitt von Szalay, in das Ja h rz e h n t vor 1 8 4 8 , als er R e d a k te u r zwei R ech tsze itsch riften w ar. Diese w aren: „T h em is” , n o c h vor seiner Reise nach W esten, u n d „B udapesti Szem le” , nach seiner R ü ck k eh r. Ihre G eschiche sind Z eichen d a fü r wie die Ju risten g e­ sellschaft n och fern davon w ar, frem de Einflüsse em pfangen zu k ö n n e n . Besonders die in „T h em is” p u b lizierten , h au p tsach lich englischen R e c h tsin stitu tio n e n — m it ih rem bürgerlichen R ationalism us — sind dam als n o c h w irkungslos. Die R ech tsen tw ick lu n g in U ngarn erm öglichte erst in den Ja h rz en te n n ach dem A usgleich eine vergleichende A useinandersetzung m it der bürgerlichen In stitu tio n sen tw ick lu n g . Szalay reist über W estdeutsch nach Belgien, la n d d an n n ach Paris, w o Montalembert, einer d er grossen D enker der Z eit, eine starke W irkung a u f ihn h a t (es ist zu erw äh n en , dass M ontalem ­ b e rt auch a u f Szalay ,s Freund, J. E ötvös E influss h a tte,w ie das in literarischer H insicht von I. S ötör, im rechtsgeschichtlichen A spect von A. Csizm adia h ervorgehoben w u rd e.) Die in „B udapesti S zem le” v erö ffen tlich ten A bhandlugen von Szalay zeigen sch o n , dass er seine A ufm erk sam k eit-in n erh alb d er K o d ifik atio n des R ech tes — a u f die R e ­ fo rm des S trafv erfah ren srech tes k o n z e n trie rt. Die R efo rm des S trafrech tes u n d des S trafverfahren srech tes s te h t dam als schon fast seit ein em halb en Ja h rh u n d e rt im M ittelp u n k t d er ungarischen u n d ausländischen K o d ifik atio n sb estreb u n g en . Es ist also v erständlich, dass e r den ersten grossen E rfolg seines L ebens, die M itgliedschaft der U ngarischen A kadem ie d er W issenschaften, seiner diesbezüglichen T ätigkeit v erd an k t. Seine A n trittsv o rlesu n g zeugt von seiner K räftigen H isto rik erad er, er w äh lt näm lich die C harakterisierung von A dam F eren c Kollar, des erste n A nalytikers u n d Ouellenforschers der heim ischen rech tsh isto risch en F o rsch u n g zum T hem a. Die v ertie fte ste n , analysierenden A b sch n itte des B uches von Antalffy stellen uns Szalay bei seiner V o rb ereitu n g sarb eit fü r die K o d ifik atio n des S trafverfahrensrechtes u n d als D ep u tate n der S tad t K o rp o n a an der Standeversam m lung 1 8 4 3 /4 4 vor. F ür uns, R ech tsh isto rik er, sind d o ch die d a ra u f folgenden Teile der M onographie in te re s­ san ter, diejenigen n äm lich , in denen w ir ihn — nach ein er langen, th e o re tisc h e n Vor170

b ereitu n g im Kreise der Z e n tra ls te n — im K am pfstab d er „Pesti H írlap” finden. Er w ird soear, nach dem zw angsläufigen A bgang von Kossuth 18 44 , zu m R e d a k te u r dieser sehr b ed eu te n d en Z eitun g , die n ach V erän d eru n g ih re r R ich tu n g zum S p rach ro h r der Z entralisten w u rd e. Als der V erleger, L än d erer die R e d ak tio n dieser fü r harm los ge­ h a lten en , R ichtung a n v ertrau t, a h n t e r n ic h t - u n d au ch die R egierungskreise in Wien denken n ich t daran — dass diese als D o k trin a rtu m ge b ran d m a rk te n L ehren die th e o re ­ tische G rundlage von politisch en — ju ristisch en In stitu tio n e n der R evolution b ilden. Die In stitu tio n en des Parlam en tarism u s, die v eran tw o rtlich e R egierung, die parlam en ­ tarische N ationalversam m lung, die bürgerlichen F reih eitstrec h te w erd en je tz t sch o n zu bürgerlichen dem okratisch en F o rd eru n g en der in einigen Ja h ren w ieder au fflam ­ m enden bürgerlichen R ev o lu tio n en . Wie G usztáv Bekics 1883 die B edeutung der unga­ rischen D oktrinäre sehr rich tig b ew ertete: diese w aren eb en solche geistige V o rb ereiter der R ev o lu tio n , wie V oltaire u n d R ousseau zu ihren Z eiten . G leichzeitig m acht Antalffy uns verständlich, dass Szalay, Eötvös, Csengery — sich im G edankenkreis der französischen R evolution bew egend — w eder die Ja k o b in e r, n o ch das T h erm id o r v ertraten . Ihre G eneratio n h a t schon aus d er Z en su sd em o k ratie des französichen „B ürgerkönigs” die Lehre gezogen, in den Zeilen von Szalay ist die R evolte der H o n o ­ ratio ren elite zu lesen: , 3 s ist k en n zeic h n e n d , dass in den m eisten V erfassungslandem E uropas die S tu d ierten Klassen zum p olitischen H elotism us v erd am m t s i n d . . . ” Seine G rundid een: der G lauben an den p olitischen D em o k ratism u s, die rech tlich e G ru n d ­ legung von neu en G ründ en der ungarischen V erfassungsm assigkeit, w u rd en zwar auch in den späteren Jahren n u r teilw eise v erw irklicht, b e d e u te te n aber fü r 1848 ein klares politisches Program m . D er A u to r polem isiert m it d er K ritik des grossen H istorikers des D ualism us, M ihály Horváth, der die Z en tralisten in ein er so w ichtigen Frage wie die B eziehung zw ischen Ö sterreich u n d U ngarn d er G leichgültigkeit b ezich tig t. Seine B ew eisführung gegen Mi­ hály Horváth ist eine p olitische u n d in d er ak tu ellen h isto risch en L ite ra tu r häufig vorkom m ende A rg u m en tatio n : „D ie R egelung d er gem einsam en A ngelegenheiten w o ll­ te n sie a u f die Z eit n ach d em Sieg ih rer Ideen versch ieb en .” Die eu ropäische Bildung der Z entralisten und die p o litische E v o lu tio n (also die w eitgehende B erücksichtigung der trad itio n ellen E lem e n te ) k ö n n en ab er den heutigen M enschen davon überzeugen, dass die im Z eichen des Liberalism us gesicherten F reih eitsrech te ih ren a u f die N atio n a­ litä te n in U ngarn g eübten E influss b e tre ffe n d ü b ersc h ä tzt w u rd e n . D arau f — als a u f ihre C h arak teristik — w eist der A u to r au ch in ein em a n d eren Z usam m enhang (die C hroatenfrage) h in . A ndererseits tragen sow ohl Szalay, als die politische F ü h ru n g des Frühlings 1848, wie sp a ter, nach d em Z ustan d eb rin g en des Ausgleiches au ch D eák, m it der A k tu a litä t der deu tsch en E in h eit R ech n u n g u n d b e tra c h te n die staatsrech tlich e Lage von U ngarn in diesem m itteleo ro p aisch en Z usam m enhang. Ein w enig zu k u rz gefasst b eh a n d e n t G yörgy Antalffy die w ichtige Frage: w as u n d a u f welche-W eise die G esetzgebung von 1848 von den D o k trín ám ü b ern o m m en h a t, dafü r, was w ir hier ungarischen re ch th isto risch en L ite ra tu r e n tsch äd ig t, die diese F ra ­ gen von m ehreren Seiten klargelegt h ab e n (w ir d en k en an die T ätig k eit von Ö dön Both und A ndor Csizmadia). Beim ersten Lesen des K apitels III des B uches, k an n d er E in d ru ck erw e c k t w erd en , dass der V erfasser die von Szalay gew ählten p olitischen V o rb ild er d etailliert vorstellt. 171

Das Leben u n d W irken von grossen S taatsm än n er F ran k reich s, E nglands u n d d er V e re ­ inigten S taaten vorzustellen, w ar eine b e d eu te n d e A ufgabe im V o rjah r der ungarischen R evolution (das erste Buch ist n äm lich 1 8 46 ersch ien en , die F o rtsetz u n g w urde schon in der E m ig ratio n , in d er Schw eiz v e rfertig t.) Die grosse W ichtigkeit dieses W erks w ird au ch durch die M onographie von A ntal Csengery ü b er Szalay u n te rstrich e n , ab er auch d u rch die T atsache bew iesen, dass es durch die R echts- u n d gesellschafts-w issenschaftliche S ektions d er U ngarischen A kadem ie der W issenschaften, 1 8 4 6 /4 7 m it G rosspreis ausgezeichnet w orden is. Szalay gab ein ausgezeichnetes P o rträ t von Mirabeau, und w en dieser Teil des Buches von Antalffy die jugendeichen A b e n teu e r des b erü h m ten G rafen vielleicht ein w enig zu au sfü h rlich b eh a n d elt u n d d em gegenüber seiner R olle in der K o n stitu ieren d en N ationalversam m lung w eniger P latz gib t, d o ch fin d en wir die These der Z e n tra listen , dass das m o d ern e S taatsleben n u r a u f der Basis ein er solchen V erfassung vorstellbar is t, die sich a u f eine parlam entarische G esetzgebung g rü n d et. N ach der M einung des A u to rs ist die verhältnism ässig lange S childerung der L aufbahn von Canning d u rch die B egeisterung von Szalay fü r diese K am aleonhalfte G estalt des englischen politischen Lebens b eg rü n d et. A ber selbst A n talffy g ib t zu , dass die Person u n d die P o litik Canningj das m öglich b este V o rb ild w ar. Es ist n o c h zu b em ee rk en , dass die F eststellung von Szalay, nach der dieser ehem alige V erteidiger der fra n zö ­ sischen rev o lu tio n ären Ideen „w egen des W ahnsinns und des B lutvergiessens” in das Lager von Pitt geraten is t, die R evolutionsidee von Szalay und d er G leichgesinnten g u t b eleu c h tet. Es lo h n t sich n u r k u rz zu e rw äh n en , dass die — in d er E n tw ic k lu n g sg e sc h ic h te des englischen W ahlrechts so w ichtige R eform bill von 1832 einer — genaueren — Dars­ tellu n g w ert gewesen w äre. V o n den grossen S taatsm än n ern der am erikanischen G eschichte ste llt Szalay den P ersonen d er ungarischen ö ffen tlich en Lebens Jeffenon vor. Szalay sch ild ert in diesem P o rträ t einen d er V erfasser d e r G ru n d rech te von Virginien und sp a ter des S ouv eran itetsm an ifestes, den K am pfer der am erikanischen „Bill o f R ig h ts” , die fü h ren d e G estalt d er R ep u b lik an er. (Wir m ö c h te n n u r a n d e u te n , dass w ir eine gewissermassen genauere D arstellung d er am erikanischen Bill o f R ightes — schon au fg ru n d der vom A u to r an g efü h rten Werke — m it R ech t von ih m erw arten k ö n n te n .) Z ur S childerung dieses P o rträts w urde Szalay d u rch einen der H au p tg ed an ­ k en seines Lebens — die N o tw endigkeit d er Sicherung von politischen — veranlasst. Aus d em G esich tsp u n k t der heim ischen R ech tsen tw ick lu n g b e tra c h te t ist v ielleicht, wegen seiner p o litisch-agitatiuen K raft, dieses P o rtra t als das b ed eu te n d este anzusehen. E inleiten d h ab en wir sch o n die d iplom atische Mission von Szalay 18 4 8 /4 9 e rw äh n t. D er A bschn itt d arü b er ist eh er m enschlich rü h re n d . In der zw eiten H älfte des 2 0 . Ja h r­ h u n d erts fallt es uns leich t über die eu ro p äisch en R ev o lu tio n en und die d u rch sie e rreich ten E rru n g en sch aften zu rich te n . Es ist ab er n ach d en k lich — und das ist ein V orzug des V arfassers, dass er unsere A u fm erk sam k eit d a ra u f le n k t, — was fü r eine w ichtige frage das g e sa m te u ro p ä isc h e D enken fü r die N atio n en von M itteleu ro p a d a r­ stellt. In den letzten fü n fzeh n Jah ren seines Lebens befasste sich Szalay als H istoriker m it Q uellenkritik u n d Q uellenanalyse. Seine V erdienste in der G eschichtschreibung w erden sow ohl durch die H istoriker d er V ergangenheit, als d u rch die von h e u te a n e rk a n n t. 172

G yörgy Antalffy gibt d en , fü r das T hem a sich interessierenden Lesern ein g u t les­ bares und zugleich anspruchvolles P o rträ t und veranlasst die F ach leu te zum W eiter­ denken.

í

Research report

^

V_________________________________________________________________________________ /

PÁL HORVÁTH

AN INTERNATIONAL CONFERENCE O N THE ESTABLISHMENT AND DEVELOPMENT OF THE SOCIALIST STATE AND LAW The seco nd in te rn a tio n a l co n ference o n legal h isto ry w as h eld in Prague o n May 2 0 — 2 3 , 1985 ; w ich was fully d ev o ted to th e d ev elo p m en t o f th e socialist fo rm o f sta te an d law . The d irect predecessor o f th is e ffo rt was th e academ ic conference also h eld in Prague w hich e x actly a decade ago (1 9 7 5 ) surveyed th e relevant social ex periences o f th e h isto ry o f m ost re ce n t past. (See its m aterial p ublished in tw o volum es, Vznik a nyvoj socialistického prava. U sporodal Karel Maly 1—II. Praha 1 9 7 6 .) N atu rally , th e m ethodical in vestigation o f th e socialist ty p e o f law d ates b ack to earlier tim es to o , b u t th e experiences o f E u ro p ean socialist c o u n tries an d p e o p le’s dem ocracies related in th e process o f h isto ry w ere tran sfo rm ed in to resu lts th a t m ay be sy n th etize d only parallel to th e la tte r initiatives. T herefore a specific im p o rtan ce is to be accorded to this recen t in te rn a tio n a l c o n feren ce, w h ich , by th e w ay , w idened in to an exchange o f views o f h isto rian s o f law fro m th e C entral a n d E astem -E u ro p ean (as well as SouthEast E u ro p e a n ) co un tries. T he in te rn a tio n a l m eeting o f th e legal h isto rian s was organized b y th e Karel U niver­ sity o f Prague. The to p ic o f th e co n ference was th e e stab lish m en t an d d ev elo p m en t o f socialist sta te an d law (Entstehung und Entwicklung des sozialistischen Staates und Rechtes), a ttra c tin g th e a tte n tio n o f close to a h u n d re d specialists, m ostly w ell-know n legal h isto rian s in th e neig h b o u rin g E u ro p ean c o n tries. A fu rth e r sign o f in te re st is th a t m ore th a n fifty papars w ere p resen ted a n d fre q u e n tly p ro m p te d w ide-ranging discus­ sions in th e th ree sectio n s o f th e co n feren ce. The vivid exchange o f views in d ic a te d th a t th e p artic ip a n ts did n o t sim ply u n d ertak e to presen t retro sp ectiv e (cerem onial) co m m em o ratio n s o f th e dev elo p m en t in th e E u ro p ean socialist c o u n tries in th e past four decades b u t w ere aim ing a t revealing th e general and specific featu res o f th e m e t­ hodical investigation o f th e to p ic as w ell. It is o f especially great significance fo r us th a t this conference o ffered a w ide scope to in tro d u ce in te rn a tio n a l legal system s based on resources, a n d th u s ju stifie d th e e ffo rts w hich, fending o f f th e reservations o f th e socalled ’’p ro p e r historical perspectives” d ating b ack to earlier tim es, laid dow n the fo rm atio n s fo r investigating th e h isto ry o f th e d ev elo p m en t o f th e socialist ty p e o f law . The rich m aterial o f th e co n feren ce w hich can o n ly be suggested here d em o n strates in itself th a t in th e past decades th e re has been an increasing in te re st in th e develop-

174

m ent o f th e ty p e o f law k now n as th e child o f th e h isto ry o f m ost re c e n t (o r p re se n t) tim es. On the basis o f th e relevant resu lts, th e m ain regional c o m p o n en ts o f E uropean socialist law an d th e n atio n al legal system s w ere eq u ally th e o b ject o f an aly sises,an d a variety o f th e social exp erien ces yielding to g en eralization also cam e to th e su rface, w hich m ay co n trib u te to a b e tte r u n d erstan d in g o f th e problem s o f th e present as w ell. N atu rally , th e la tte r co u ld n o t push in to th e b ack g ro u n d th e n atio n al featu res o f th e legal developm ent o f th e socialist c o u n tries a n d p eo p le ’s dem ocracies; in several cases, how ever, speakers p resen ted research results proving a close historical in te ra c tio n b e t­ w een th e general a n d th e specific (see M elzer, H ., B aranonow sky, G ., M áthő G ., Zavacká, K ., e tc .). All th is has created an ex trem ely ed ifying basis fo r us to p u t forw ard w hat is to be dare, m aking use o f th e experience g ath ered m ost rec e n tly fro m th is in tern atio n al conference. T o th a t e ffe c t, we have to recall som e o f th e m ore im p o r­ ta n t co m p o n en ts o f th e co n feren ce. A characteristic featu re o f th e in te rn a tio n a l fo ru m was th a t, alth o u g h th e sectio n s b ro u g h t a b o u t n eith er a regional n o r a b ran ch se p a ra tio n , th e fu n d a m e n tal elem ents o f the su b ject o f th e conference cam e to th e surface in a conspicuous m anner. In th a t sense, m en tio n m ust be m ade o f th e role played by w h at are called preh isto rical fa c ­ to rs. A m ong th e m a ju stifie d place was a llo tte d to som e q u estio n s o f g reater im p o rta n ­ ce in th e developm ent o f th e Soviet state (K lean d ro v a, V .M .), th e historical role o f th e teachings o f Lenin (G o ttw ald o w á, V I.) in th e dev elo p m en t o f th e law o f p eo p le’s dem ocracies in E u ro p e, an d th e q u estio n s o f p erio d izatio n o f th e h isto ry o f develop­ m ent o f th e socialist state a n d law in general. All th re e sectio n s discussed, fo r ex am p le, th e dividing lines betw een periods o f p e o p le ’s dem o cracy and socialist tra n sfo rm atio n in E u ro p e, as well as th e m ain regional characteristics o f legal dev elo p m en t (see K ajtár, I., M osny, P l . , Pelikán, D ., Sivák, F I . , K ovács, K ., V asickova, V .). A special in te re st was a llo tte d , for ex am p le , to th e specific featu res o f th e dev elo p m ent o f th e p eo p le’s dem ocracy system s in S o uth -E astern E u ro p e, o r, in o th e r cases, to th e period o f tra n ­ sition to socialism an d „d ev elo p ed ” socialism (see Fally-Sell D ieter, G laser,, H ., V opalanesk y, T ., V ojácek, L., H o rv áth , P., e tc .). E qually ed ifying social ex periences co u ld be sum m arized in relatio n to th e role play ed b y th e d ifferen t fo rm a tio n s o f th e p eo p le’s fro n t and th e n atio n al fro n t in th e p e o p le ’s d em ocracy tra n sfo rm a tio n (on th e basis o f th e papers o f D r. P elikán, C sizm adia, A ., M lynsky, J ., e tc .) W ithout creating a d istin c t sectio n o n sta te h is to ry , th e co n ference in Prague p ro ­ vided a fo ru m fo r investigations in th e h isto ry o f public law , in d icatin g a t th e sam e lim e the com paratively b e tte r-fo u n d ed n a tu re o f th e research in th is field , created m ainly in the w ake o f w ell-know n investigations in to th e h isto ry o f sta te law and com parative research. P erhaps th is is w hy th is fo ru m co n c e n tra te d on these problem s (p e o p le ’s organs, central and local a d m in istratio n , th e dev elo p m en t o f th e represen ­ ta tio n o f th e people, e tc .) (see e.g. V op álk a, V I ., Z em andlová, L ., M oravcík, C., M ozolik, P., e tc .). A specific issue in th is field is, th e e ffo rt to solve th e p ro b lem o f th e co n tin u ity o f certain bourgeois d em o cratic state in stitu tio n s and th a t o f c o n tin u i­ ty and d isco n tin u ity in general (see, e.g. th e papers o f A dam ová, K ., L ingelbach, G ., Jelow ik, L ., Saveljev, J ., e tc .) in th e perio d o f p e o p le ’s d em o cracy tra n sfo rm a tio n . An equally vivid echo was evoked by th e co n crete histo rical role o f th e individual anti-fascist m ovem ents (fre q u e n tly m oulding h is to ry ) in th e dev elo p m en t o f th e p o ­ 175

w er o f th e p e o p le ’s state (see th e papers o f K lim k o , J ., Fally-Sell, D ieter, M osny, P ., P elikán, D r., M ertanova, S t., e tc .). F o r in certain regions th e an tifascist m ovem ent (liberating the p eo p le ) overlapped w ith th e in itial stage o f creatin g a state o f th e p e o p le ’s dem ocracy ty p e (see, fo r ex am p le, th e Jugoslav an d A lbanian arm ed resis­ tan ce m ovem ents lib erated th e p eo p le). All th a t, to g e th e r w ith th e p u b licatio n o f so u r­ ces published by H ungarian ju rists n o t long ago (th e la test volum e o f w hich is en titled „T h e c o n stitu tio n s o f th e p e o p le ’s dem ocracies in E u ro p e ) m ay fu rn ish a so u n d basis fo r system atizin g th e d ev elo p m en t o f eith e r H ungarian o r com parative (general) co n sti­ tu tio n a l law . C o m pared to th a t, we are faced w ith m uch g reater backlogs in th e d e­ v elopm ent o f th e trad itio n al legal b ran ch es. H ow ever, th e m aterial o f th e co n ference allow ed several steps fo rw ard to be tak e n in th e la tte r fields as well w hen it proved to be a fu n d am e n ta l fac to r b o th in th e m ain legal b ran ch es (C rim inal and civil law ) and in th e investigation o f th e d ev elo p m en t o f process law s (crim inal, civil a n d state a d ­ m in istratio n ). In terest a n d a tte n tio n w ere fo cu sed on th e beginnings o f th e fo rm a tio n o f socialist law to o (see th e papers o f S zita, J ., G laser, H ., M ertanova, S t., D u b sk y , V I ., Fally-Sell D ieter, e tc .) as well as on th e specific changes o f a p eo p le ’s dem o cracy character w hich w ere th e pro p erties o f th e legal o rd er o f th e new social fo rm a tio n th a t gained gro u n d in th e years follow ing th e Second W orld War. The elim in atio n o f th e d iffe re n t anti-dem o cratic an d fascist legal elem en ts as well as th e con tin i ung existence o f elem en ts o f o ld er law w hich could be m ade use o f did n o t ex cape th e a tte n tio n o f th e p articip an ts e ith e r. A n even greater significance is a tta c h e d to th e fa c t th a t th e m aterial o f th e c o n ­ ference system atizes highly valuable know ledge o f m aterial private law , h isto ry o f cri­ m inal law a n d o f process law . It was prim arily in th e m aterial o f sectio n th ree th a t e lab o ratio n s o f th is kin d w ere p resen ted (see th e papers o f S zita, J ., M aly, K ., V ysokaj, J ., e tc .) w hich, fo r ex am p le, sum m arized th e experiences o f th e fu n d a m en ta l tra n sfo r­ m ation o f m aterial private law an d th e relatio n sh ip s o f p ro p e rty law . It is u n fo rtu n a te , how ever, th a t th is sum m ary was ra th e r o f rep resen tativ e c h aracter o n ly . This is in d ica ­ te d b y th e fa ct th a t, in a n oble e ffo rt b y th e fa c t th a t, in a n o b le e ffo rt b y th e group o f C zechoslovak legal h isto rian s organizing th e co n feren ce, (see P in ta, Z d ., Schelle, K .), we m ay refer to th e co n feren ce having laid dow n th e fu n d am e n ta l principles fo r th e h isto ry o f crim inal law . N atu rally , even so th e results achieved b y it is second in te r­ n ational con ference in Prague focusing o n th e d evelopm ent o f th e socialist ty p e o f law in d icate th a t th e know ledge p resen ted in th e p u b licatio n o f th e Karel U niversity m ay soon becom e a su b ject o f in te re st fo r th e w ide public.

176

LEGAL HISTORY REVIEW/3 PU BLIC A TIO N S O F THE D EPA R TM EN T O F H UN GA RIAN STATEAND LEG A L H IST O R Y O F T H E „EÖTV ÖS L O R Á N D " U N IV E R SITY O F SCIENCES

CONTENTS S tudies Barna Meze y K atalin Szegvári Nagy G yula Vargyai G ábor F arkas

D ungeon an d jail 3 The Progressive a n d th e New Deal 31 The role o f th e general s ta ff in th e m ilitary a n d p o ­ litical decisions in H ungary ( 1 9 1 9 - 1 9 3 9 ) 4 2 The train in g o f a u to n o m o u s ad m in istrato rs a t th e tim e o f th e coalition g o vernm ent 1 9 4 5 —4 8 . 6 0 P ublications

G ábor Ham za

A ndrás F ö ld i Frigyes K ahler István Kállay

The cen te n ary o f th e sem inar sy stem a t th e F acu lty o f S tate an d Law Science o f E ötvös L o rán d U niver­ sity 66 R om an law in South-A frica 72 Sovreignty a n d public a d m in istratio n in T ransylva­ nia follow ing th e chasing o u t o f th e T urks 87 Invited jud g es a t th e m anorial co u rts in th e 18—19 th cen tu ries 91 D ispute

M ihály T. Révész G ábor M áthé

The p resen t an d fu tu re o f legal h isto ry 97 In stitu tio n a l h isto ry a n d th e present age 103 D o cu m en ts, sources

The greeting o f th e R oyal C o u rt o f A ppeals

177

106

News The d eb ate on th e d o cto ra l dissertatio n o f Jó z se f R uszoly 108 The defence o f th e can d id a tu re d issertatio n o f István K ajtár 111 Jó zsef Ijjas: The p ublic d eb a te o f th e can d id a tu re d issertatio n e n title d „T he provisory gov em m en tel sy stem o f G erm an A u stria ” 114 The deb ate o n th e university te x tb o o k o f universal state a n d legal h istro y 118 In tern atio n al co n ference o n legal h isto ry h eld in B alatonföldvár 119 G yula V arg y ai’s lectu re e n title d „A n a tte m p t a t providing th e closing w o rd in th e M atuska a ffa ir” held in The F rien d ly Circle o f Legal H istory 120 The events o rganized b y th e d e p a rtm e n ts o f legal h isto ry an d R om an law o f th e H ungarian L aw y ers’ A ssociation 122 R o m an law and th e science o f th e a n c ie n t tim es

124

Legal H istory P o rtra it G allery G yörgy Bonis ( 1 9 1 4 - 1 9 8 5 )

127

L iteratu re János Z linszky Lajos Rácz G ábor H am za M ihály T. Révész

A ttila H orváth Szegvári N. K atalin

H elm ut Loing: E uropaishes P riv atrec h t, Bd. I. Ä lteres gem eines R ech t (1 5 0 0 bis 1 8 0 0 ) 130 Joseph II. u n d die Z eitgenössische ungarische V erw al­ tu n g 136 Pál H o rváth: The d ev elo p m en t o f socialist law 154 A few ideas related to István K állay’s w o rk e n titled „M anorial c o u rt ju risd ictio n in th e 1 8 th —1 9 th cen­ tu rie s ” 160 Der Szekler W ird es B ereuen! Das P o rta t eines W issenschaftleres aus d em 19. Ja h rh u n d e rt 169 R esearch R e p o rt

Pál H orváth

•

A n in te rn a tio n a l co n ference o n th e estab lish m en t and d ev elo p m en t o f th e socialist state a n d law 174 C o n te n ts 177 C o n trib u to rs 179

178

RESEARCH WORKERS MAKING THE PRESENT VOLUME

Gábor Béli, assistant le c tu re r, D ep artm en t o f Legal H isto ry , Ja n u s P annonius U niver­ sity o f Pécs

Gizella Wilhelm Cenner, retired scien tific research fellow , H ungarian N ational M useum Gábor Farkas, d irecto r, The Archives o f Fejér C o u n ty András Földi, lectu rer, „E ö tv ö s L o rán d ” U niversity o f Sciences, D ep a rtm e n t o f R o ­ m an Law

Gábor Hamza, university p rofessor, „E ötvös L o rá n d ” U niversity o f Sciences, D e p a rt­ m ent o f R om an Law

Attila Horváth, research w o rk er, „E ötvös L o rá n d ” U niversity o f Sciences, D ep artm en t o f H ungarian S tate- an d Legal H istory

Pál Horváth, university p ro fesso r, „E ötvös L o rá n d ” U niversity o f Sciences, D e p a rt­ m en t o f Universal S tate- an d Legal H istory

József Ijjas, associate p rofessor, „E ö tv ö s L o rá n d ” U niversity o f Sciences, D ep artm en t o f Universal S ta te -a n d Legal H istory

Frigyes Kahler, judge, C ourts o f Heves C o u n ty István Kállay, university pro fesso r, „E ö tv ö s L o rá n d ” U niversity o f Sciences, D e p a rt­ m en t o f A uxiliary Sciences o f H istory

Gábor Máthé, professor, College o f S tate A d m in istratio n , D ep artm en t o f Special Law Barna Mezey, university assistan t-lectu rer, „E ö tv ö s L o rán d ” U niversity o f Sciences, D ep artm en t o f H ungarian State- an d Legal H istory

Katalin Szegvári, Mrs. Nagy, university p rofessor, „E ötvös L o rán d ” U niversity o f Sciences, D ep artm en t o f U niversal S tate an d Legal H istory

László Pomogyi, research-w orker, o f th e H ungarian A cadem y o f Sciences Lajos Rácz, research-w orker, o f th e H ungarian A cadem y o f Sciences Mihály T. Révész, associate p ro fesso r, „E ö tv ö s L o rá n d ” U niversity o f Sciences, De­ p a rtm e n t o f H ungarian S tate an d Legal H istory

István Stipta, le c tu re r, F ac u lty o f S tate an d Law Science (NM E M iskolc) Gyula Vargyai, university p rofessor, „E ötvös L o rá n d ” U niversity o f Sciences, D e p a rt­ m en t o f auxiliary Sciences o f H istory

János Zlinszky, associate p rofessor. D ep artm en t o f Legal T h eo ry o f th e F a c u lty o f Legal Science (NM E M iskolc)

179

KÖTETÜNK SZERZŐI

Béli Gábor eg y etem i tanársegéd, P JPT E Jo g tö rté n e ti Tanszék Centiemé Wilhelm Gizella n y . tu d o m á n y o s fő m u n k atárs Magyar N em zeti M úzeum Farkas Gábor igazgató, F ejér Megyei Levéltár Földi András egyetem i a d ju n k tu s, E LT E R óm ai Jogi T anszék Hamza Gábor egyetem i ta n á r, E LT E R óm ai Jogi T anszék Horváth Attila egyetem i tanársegéd, E L T E M agyar Állam- és Jo g tö rté n e ti Tanszék Horváth Pál egy etem i tan ár E L T E E gyetem es J o g tö rté n e ti Tanszék Ijjas József egyetem i a d ju n k tu s E LT E Egyetem es Jo g tö rté n e ti Tanszék KahlerFrigyes b iró , Heves Megyei Bíróság Kállay István egyetem i ta n á r BTK T ö rtén e lem S egéd tu d o m án y i T anszék Máthé Gábor főiskolai ta n á r, Á llam igazgatási F őisk o la, Szakjogi T anszék Mezey Barna egyetem i a d ju n k tu s, E LT E Magyar Állam - és Jo g tö rté n e ti T anszék Nagyné Szegvári Katalin egyetem i ta n á r, E L T E E gyetem es J o g tö rté n e ti T anszék Pomogyi László tu d o m á n y o s segéd m u n k atárs, MTA T ársad alo m tu d o m án y i F ő o sztály Rácz Lajos tu d o m á n y o s fő m u n k a tá rs, MTA Állam - és Jo g tu d o m á n y i In tézet Révész T. Mihály egyetem i d o cen s, E L T E M agyar Állam - és Jo g tö rté n e ti T anszék Stipta István egyetem i ad ju n k tu s, NME Állam - és Jo g tu d o m á n y i Kar Vargyai Gyula egyetem i ta n á r, BTK T ö rtén e lem S egédtudom ányai T anszék Zlimzky János, egyetem i docens NME Jo g tu d o m á n y i K ar Jogelm életi T anszék

180

M i: i t o s a m

K I

I 'd

os

k i K .v m l A m .X W Aszoxrisi:

I V ! S / . r i l l e l V C S O M l «11 t f o iS f r l f I <1 f U f * k •

( >vi>»,ovtidv,CKiön>y F
HM

ll nZÚ (llïljpil Iltvcv

A szcii? Korona liox. IkmIoI N r n if i S/, i v c • l î l l ll^pvá V Jmrc* la t > l à lVa
Tabla Baro Jortcf CVrof IMt'iv î>/*-K» . \ a u Kl in ly tlâ M Â n K ir a fv T W o la c ki B < ; z e r t x f v ô v -r tr g v r i- AF S a
o h A in a l ,WS/aLafvtAk

O iW ip 13ur>i«£vit,

fKÍlyt’fccn C /O ÎÎzfô ilÿ ^ w fiip ttf

^ /.C l l ík i r c if v r t rf>ol hcf szjenicbytclaKi TLc'ntjfé'tcK WlBvXcvft Mm«
nrcttnerjfovaf ^Beof ni ,Mât Kovî* k , S y. i rtiiai;

X« Föli lt I l ié n e k mint K irály l i t r À t 1. N «i üvntip(okcrjc*nck «ok HnSvrt Xapjfttt a Bux)it(flli^vatvilKoi Xt-k

ia i t. lkill>a(üttaxitnignak itul at ¿i l'H -(¿B>a
PaJugyaÿ R