2010/IV. szám Nevelőszülők, gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekek valamint minden érdeklődő család hírmagazinja (megjelenik negyedévente)
2
Fészek-Hírlevél 2010/IV.
BÚCSÚZUNK LŐVEI JÁNOSTÓL… Nem ismertem régóta, de Ő, azaz ember volt, akit rövid idő alatt meg lehetett szeretni. Olyan közülünk való, kedves, segítőkész, jó humorú, aki még a betegségéről is tudott jó poént mondani. Nem beszélt fölöslegesen, időnként határozott volt, máskor szigorú, de nem bonyolította túl a dolgait, őszintén szerette a családját, köztük a nevelt gyermekeit is. Azt is mondhatnám, hogy az utóbbi időben már csak körülöttük forgott minden gondolata, a saját három nagy fia és felesége mellett ők tartották benne azt az energiát, amivel az életéért küzdött. Az életért, amelyet túl nehézre és rövidre mért a sors. Olyan párt talált magának Ildikó személyében, aki méltó módon folytatja majd a nagycsalád összetartását, aki hasonló elveket vall a gyermekről, családról, összetartozásról. Ildikó! Neked a Jó Isten adjon erőt, hogy részben folytatni tudjad, másrészt újra építsd az életed. Búcsúzunk Tőled János. Emléked örökké szívünkben él. Ígérd meg, hogy a puha felhők széléről küldesz intő jelet, ha valamit nem úgy teszünk, ahogy azt Te megálmodtad, amikor befogadtad a családodba: Lővei Krisztinát, Szabó Ivettet, Balog Márkot és Balog Mercédeszt. Rádiné F.H.Teri nevelőszülői tanácsadó
„Nőnek az árnyak, s ahogy fogynak az esték, úgy fáj egyre jobban, hogy minden csak emlék. A Te szíved nem fáj, de a miénk vérzik, mert a fájdalmat csak az élők érzik”
Fészek-Hírlevél 2010/IV.
3
A N T A L M Ó N I K A 18 ÉVES IFJÚSÁGI EURÓPAI BAJNOK LETT Mónika 8 éve nevelkedik Abonyban egy nevelőszülő családjában ötödmagával. A családnak mindig fontos volt, hogy a gyermekek a szabadidejüket olyan tevékenységgel töltsék ki, amely egyrészt szórakoztat, másrészt a személyiségük fejlődését is szolgálja. Tanulmányait a ceglédi Losontzi iskolában végzi, így került Sípos Béla vezetőedző kezébe, ahol tollaslabdázott. Olyannyira fejlődött az évek során, hogy a 2010. szeptember 15-23. között megrendezésre kerülő Speciális Európai Olimpia Játékokra Varsóba utazhatott. Mindenki nagyon örült, hogy nevelt gyermek, jó sportoló, jó tanuló lány mehet az olimpiára. Nagy szó ez! Kevesen mondhatják el magukról, hogy olimpiára utazhat, és azt is, hogy ez egy születésnapi ajándék volt. E napon lett 18 éves. Gyönyörű ajándék az élettől. Sok-sok edzés, küzdés és áldozatkész munka meghozta az eredményt Varsóban. 9 sportág közül ő a tollaslabda egyéniben 1. helyezést, páros mérkőzésben 2. helyezést ért el. Nagy volt az öröm mindenki számára. Örült a Losontzi iskola, hogy jó hírnevet szerzett egy kiváló versenyzője. Örültek a testvérei és a nevelőszülő is, hogy a sok lemondás meghozta a gyümölcsét. M Ó N I K A, szép volt! 1 arany, 1 ezüst már a tarsolyodban van. Büszke lehetsz rá. Remek! Köszönet az edzőnek, aki lelket öntött belé, hogy ilyen jól sikerült eredményt elérnie. Köszönet a Parasport Szövetségnek is. Hajrá Mónika! Jó egészséget, kitartást és sok sikert kívánunk! Antalné N. M. szülő
4
Fészek-Hírlevél 2010/IV.
KONFERENCIA BRNO-BAN Október utolsó hétvégéjén Egyesületünk képviseletében vidám, hat fős csapatunk útnak indult, hogy a csehországi Brno-ben a közép-európai térség gyermekvédelmi szakembereivel - nevelőszülőkkel, szociális munkásokkal, sőt döntéshozó, döntés előkészítésben résztvevő vezetőkkel, tudományos munkatársakkal- egy négynapos konferencia keretében találkozzék. A magyar csapat a Volt Állami Gondozottak Országos Egyesülete szervezésében jutott el a találkozónak helyet adó Püspöki Gimnáziumba. A konferencia egyébként a Visegrádi négy ország szervezeteinek összefogásával jött létre, címe: "A gyermeknek a családban van a helye". Hat fős csoportunk (Danica, Csipákné Irénke, Teréz, Kati, Marcsi és én) vidám hangulatban érkezett meg. Egy-kettőre összebarátkoztunk nemcsak a többi magyar résztvevővel, de tolmácsaink segítségével a cseh, szlovák, lengyel kollégákkal is. A négy nap alatt több érdekes, értékes előadást is hallgattunk mind elméleti, mind gyakorló szakemberektől. Az egyes országok képviselői átfogó, színes beszámolót nyújtottak hazájuk gyermekvédelmi gyakorlatáról. E tekintetben nekünk, magyaroknak - sőt nekünk, Fészek Egyesületnek - sok okunk volt büszkélkedni. Meglepve tapasztaltuk, hogy a magyarországi nevelőszülői gondoskodás rendszere, szervezettsége, támogatottsága messze megelőzi a környező országokét. A cseh és lengyel kollégák például, csodálkozva hallgatták, hogy a magyar nevelőszülőkhöz a tanácsadó nemcsak ellenőrizni, felügyelni jár, hanem aktívan segíti a nevelőcsalád munkáját, életvitelét. A nevelőszülők képzése, továbbképzése több helyen még csak terv. A magyarországi gyermekelhelyezési folyamat egészen gördülékenynek tűnt, hallgatva egy szomszédos országból érkezett nevelőszülő beszámolóját. Büszkék lehettünk arra is, hogy az EU gyermekvédelemmel kapcsolatos munkájáról, állásfoglalásáról nem más tartott előadást, mint Dr. Herczog Mária, aki jelenleg az Európai Bizottság képviseletében jelent meg a konferencián. Megismerkedtünk a Nemzetközi Nevelőszülői Szervezet (IFCO) vezetőjével, Chris Gardinerrel is, aki az angliai nevelőszülői hálózatok munkáját mutatta be. Ő arra bátorított bennünket, hogy legyünk bátrak hallatni saját, sőt gyermekeink szavát a politikai körökben, a médiában, hiszen első sorban ők, a gondozásban felnőtt gyermekek tudják megmondani, hogy mi az, ami neki jó, és mi az, ami változtatásra, csiszolásra szorul a rendszerben.
5
Fészek-Hírlevél 2010/IV.
A konferencia harmadik napján a magyar nevelőcsaládok életéről elnökünk, Csipák Péterné Irénke tartott előadást. Színes, érdekes, a családjuk mindennapjaiba bepillantást nyújtó beszámolója után valaki csodálkozva jegyezte meg, hogy Irénkéjék családjában bizony nagyon jó lehetett volna felnőni. A négy hosszú nap sok nevetéssel, információval, új ismerősökkel tett gazdagabbá mindnyájunkat. Reméljük, hogy nemcsak a patinás épületek fényképeit, a városháza bejárata fölé függesztett – Brno-i Sárkány, vagy a Szent Jakab templom ablakából popsit mutató angyalka emlékét, hanem sok jó tapasztalatot, a beszélgetések során megfogalmazódott ötletet, gondolatot is hazahoztunk Csehországból. Gyöngyösi Dóra Nevelőszülő
Sok boldog születésnapot kívánunk a novemberben születetteknek! Balog Elizabet Bartal Dóra Blaskó Roxána Aida Bogyó Péter Budai Krisztián Caldarar Elisabeta Csontos Erika Deme Dzsenifer Goda Gábor Dávid Góman Pál Gyarmati Tamás Szilveszter Halasi Árpád
Hanák Dominik Zoltán Hup Erzsébet Hurubán Richárd Jakab Eugénia Jávori Bence Erik Kassai Barnabás Kiss Marcell Milán Kohon Dzsenifer Lévai Valentin Tamás Majszinger Tünde Mezei Izabella
Molnár Viktória Nagy Ernő Pável Délia Pettina Rostás Erzsébet Schors Regina Szabó Imre Tarczali Mercédesz Vadászi Mónika Váradi Mercédesz Virág Ida Szilvia Virág Richárd Wolfgéher Ádám
Fészek-Hírlevél 2010/IV.
6
SZEGEDI VADASPARKBAN VOLTUNK Három busszal kirándultunk Tiszakécskéről 2010. október 09-én Szegedre a Vadasparkba. Fájdalomdíj volt ez azoknak a gyerekeknek, akinek a nyári tábor másfél nappal rövidebbre sikerült az esős, hideg idő miatt. Az élményeikről Schors Krisztina, Alexandra és Mária számolnak be, a fényképen is ők láthatók. „Szegeden a Vadasparkban sok érdekes állatot láttunk. Volt két pupú teve, kenguruk, antilop félék, szurikáták, nagyon sokféle kismajom és néhány nagy majom, oroszlánok, puma, párduc, jaguár, tigris, tapír, farkas, törpe vízilovak és sokféle madár, hüllők. Voltak olyan állatok, akiket meg lehetett simogatni, mi a kecskéket simogattuk meg. Láttunk emut, ami olyan hangot adott ki, mintha dobolna. Megismerkedtünk a dzsungel parfümével is (hát nagyon büdös volt), ez egy ház volt, ahol a növényeken kívül majmok és kígyók is voltak. Sokáig néztük a teknősöket, akik kergetőztek, a nagyobb legelte a füvet, egy pedig éppen tojásokat készült lerakni. Láttunk állatetetést és bemutatót. Szandinak az összes állat, de legjobban az oroszlánok tetszettek, (de a Teri néninek és a Judit néninek is és még a szurikáták), a Krisztinek a puma és a gepárd, Marcsinak a puma és a farkas. Vettünk kürtöskalácsot is, ami ott sült a szemünk előtt. Nagyon jól éreztük magunkat, szeretnénk még ilyet máskor is. Köszönjük szépen!
7
Fészek-Hírlevél 2010/IV.
DROGOK Legális és illegális drogok címmel tartott előadást az Ág Egyesület szervezésében 2010.09.10-én Frivaldszkiné Jung Csilla klinikai szakpszichológus. Az elhangzottakból megosztok pár gondolatot. Az ok, ami miatt a droghoz nyúl valaki elsősorban a rossz közérzet. Ezt a rossz közérzetet általában olyan negatív érzelmek, érzelmi állapotok okozzák, mint a szorongás, düh, csalódottság, kétségbeesés, frusztráltság, megbántottság, szomorúság, félelem, magány. Természetesen ebben az állapotban lenni rossz, aki így érez, ezen akar mindenáron változtatni. A változtatni akarás nem mindig tudatos. Ez sajnos nem akaraterő kérdése. A végrehajtás módja már igen. Gyakori, hogy azok, akik legális vagy illegális drogokhoz nyúlnak a természetes örömöket nem tudják megélni. Különösen nagy rizikót jelent a szenvedélybetegségek kialakulásánál: a modelltanulás (szülők életvezetési mintái) a szervezet endorfintermelő szintje (ami az alkoholista szülők gyermekeinél alacsonyabb) a problémákkal való megküzdési stratégiák szegényes volta, kezelési megoldási minták hiánya az anyához való kötődési problémák (olyan kötődés alakul ki a szerekhez, mint amilyen az anyához kellett volna) a veszélyeztető helyzetek a beavatási rítusok a szenzoros (kockázatos) élménykezelési módok. Ahhoz, hogy a gyereknek, fiatal felnőttnek, vagy felnőttnek segíteni tudjunk elsősorban, olyan kapcsolatot kell építenünk, amiben megbízik bennünk. Nagyon fontos hogy akkor, amikor érdemi beszélgetős helyzetbe kerülünk azzal a személlyel, akinek segíteni szeretnénk ne vádaskodás, kritizálás, prédikálás, hanem én közlések domináljanak (T. Gordon módszer - segítő beszélgetés), igyekezzünk jó mintákat adni az örömszerzésre, közös pozitív élményeket, tevékenységeket teremtsünk. A segítő kapcsolat gyógyít a leghatékonyabban. Másodsorban nagyjából tudnunk kell, hogy milyen típusú drogot használt. Amikor segítséget kérünk a szakembertől, a drog típusától függően fog minket a legalkalmasabb helyre irányítani (kórházba, vagy drogkonzultációs központokba) Vereszkiné Deményi Virág Nevelőszülői tanácsadó
8
Fészek-Hírlevél 2010/IV.
JÓL ÉRTETTE A NYELVÜNKET… A jók között is vannak jobbak, és a jobbak között is, akik közelebb állnak hozzánk. Kollár Marika pszichológus is közéjük tartozik, aki 10 éven keresztül dolgozott a FÉSZEK Egyesület Tiszakécskei Csoportjánál, segített gyereknek, szülőnek, szakembernek egyaránt. Eleinte kemény lelki munka volt számára is, hogy jól megértse azokat az érzelmi folyamatokat, amelyek zajlottak a gyermekekben nevelőcsaládba történő kihelyezéskor, vagy az őket fogadó nevelőszülőkben és azok hozzátartozóiban. Nagyon gyakran fogalmazta meg, hogy „nem tudjuk mi azt, hogy mit kell kibírniuk”, vagy azt, hogy „meddig mehet ez, amíg nem roppan össze a gyerek”. Nem volt rest arra sem, hogy beszélgessen az éppen aktuális pedagógussal, aki időnként nehezen értett a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekek nyelvén. Sokszor maradtunk együtt és vitattuk meg, csak úgy a munkája befejeztével estékbe nyúlóan, hogy kinek, hogyan tudnánk segíteni tanácsadóként. Korrekt módon megtanult nevelőszülőiül, nevelt és vérszerinti gyermekül és tanácsadóiul is értette a nyelvünket. Új, vezetői feladatot kapott főállású munkahelyén és ismét tanul, így sajnos le kellett faragnia egyéb munkáiból, amibe beleestünk mi is. Marika! Köszönjük az egy évtized összes segítségét, jó volt Veled együtt dolgozni. Kívánunk további jó egészséget és örömteli munkát. Rádiné Teri a tiszakécskei csoport nevében
CSÚCSVEZETŐK BEMUTATKOZÁSA A FŐVÁROSI TEGYESZ-NÉL 2010. szeptember 21-re többek között a Fészek Gyermekvédő Egyesület is meghívást kapott a Fővárosi Területi Gyermekvédő Szakszolgálat soron következő negyedéves értekezletére, aminek érdekessége az volt, hogy a meghívott vendégek a NEMZETI ERŐFORRÁS MINISZTÉRIUM JELENLEG KINEVEZETT FELELŐS HELYETTES ÁLLAMTITKÁRA NYITRAI IMRE VALAMINT FŐOSZTÁLYVEZETŐJE DUDÁS ZOLTÁN VOLTAK. Zsúfolásig megtelt a Fővárosi Módszertani Gyerekjóléti Szakszolgálat Szolgálat ebédlője, sokakat érdekelt a szakmából, hogy kik lesznek, és mit mondanak a gyerekvédelem jövőjéről az új a tárca irányításáért felelős kollégák. A beszélgetés irányítója, koordinátora dr. Radoszáv Miklós volt a Fővárosi TEGYESZ általános igazgatóhelyettese.
Fészek-Hírlevél 2010/IV.
9
NYITRAI IMRE államtitkár helyettes elmondta, hogy 2002 előtt volt hasonló beosztásban. Dolgozott a gyakorlatban is, pl. az ÚJCSAKÖ-nél is. Elmondta, hogy célja, hogy a család és gyermekvédelem elmozduljon az intézményi ellátottságtól az ellátás ellátottsága felé. Úgy látta, hogy jelenleg a család és gyermekvédelemben a káosz a köbön uralkodik, és tűzoltás folyik. Néhány fő stratégiai célkitűzést jelölt meg előadásában: 1. 2. 3. 4.
Az előzetesbe kerülő fiatalok helyzete Kísérő nélküli migráns gyerekek helyzete Iskolai szociális munka helyretétele Nemzeti Szociálpolitika kidolgozása jövő év tavaszára
DUDÁS ZOLTÁN főosztályvezető elmondta, hogy nemrég még itt ült ő is a Fővárosi TEGYESZ-ben a padsorok között a negyedéves értekezleteken, mint a TEGYESZ dolgozója. Azt kérte, hogy merjük felírni a zászlónkra, hogy MINDENÜNK A GYERMEK! Azt mondta, hogy az ő gyermekvédelmi koncepciója két szóval leírható: EGYSZERŰSÍTÉS, ÉSSZERŰSÍTÉS. Azt is mondta, hogy azt szeretné, hogyha arra figyelnénk különösen, hogy ha EGY GYERMEK BEKERÜL A RENDSZERBE, MILYEN KVALIFIKÁSOKKAL KERÜL MAJD KI A RENDSZERBŐL. Elmondta, hogy szakmai összefogásra van szükség, és hogy minden problémával keressük Őt nyugodtan, és ne menjünk a sajtóhoz, médiához, megpróbálunk közös megoldást találni. A médiát kizárólag a pozitív történésekkel ostromoljuk. Miután az Államtitkár helyettes és a Főosztályvezető elmondták beszédüket, szót adtak a széksorok között ülő szakembereknek. Hrustics Gábor kérdezte a Fővárosi TEGYESZ-ből: Kérdés: Mi lesz az utógondozottakkal, nagyon aggódik értük. Esetleg az otthonteremtési támogatást vállalkozás beindításához is használhatnák? Visszaállítható-e az idő és pénzbeli támogatás? Válasz: A vállalkozásról lehet gondolkozni. A rendszerben nincs pénz, 9 számjegyű összegre lenne szükség a visszaállításhoz, erre nincs lehetőség a közeljövőben biztosan. Elvi akadálya nincs, de miután egyszer már kivonták belőle, nem várható a visszaállítás, majd egyszer valamikor talán. Urai Gergely a VII. kerületi Gyermekjóléti Szolgálattól: Kérdés: Mi lesz az iskolai szociális munka sorsa? Nem kellene a Gyermekjóléti Szolgálatokhoz kapcsolni? Talán jobban működne, mint a kórházi szociális munkás… Válasz: Valóban ez a tendencia, érdemes lenne bekerülnie az iskolai szociális munkásnak a Gyerekjóléti Szolgálatok létszámába.
Fészek-Hírlevél 2010/IV.
10
Pap Kriszta Módszertani GYEJO: Ez már be lett adva a Minisztériumnak, mint javaslat, a MOGYESZ beadta. Huszár Géza a Menedék Alapítványtól: Igen, keressük a Főosztályvezetőt, azt mondta, de hol kereshetjük, hol érhető el: Válasz: A NEFM Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban érhető el, a közvetlen telefonszáma, amit nem a titkárnő, hanem ő vesz fel: 7953122, illetve a Minisztérium honlapján mindenki elérhető. Hasonlóak az email címek, az Övé:
[email protected] Gráf Tibor – Krízis Alapítvány Kérdés: Várható-e, hogy az ötlábú csúcsminisztériumban velünk is fognak foglalkozni, nem sikkad-e el a gyerekvédelem? Hogyan változnak az állami normatívák, csökkennek-e vagy emelkednek? Ki gondoskodik azokról, akikről senki nem gondoskodik? Válasz: Hazai Vera mondta, hogy az állami normatíva csupán a 30%-át fedezi az elköltendő pénznek. Minisztérium képviselői elmondták, hogy az államcsőd szélén táncolunk. A fenntartók is a csőd szélén állnak. Normatíva emelés azonban nem lesz, örülünk, ha a normatíva inflációkövető lesz - erre van törekvés. Sajnos vannak olyan fenntartók is, akik az alap normatíva 20 %-át is visszatartják, pl. Szabolcs-Szatmárban. Ez gyakorlatilag a működtetőt csődbe viszi. Scheer Gabi VIII., GYEJO Kérdés: Az iskolai hiányzások, ha meghaladják az 50 órát, olyan feladatot rónak a gyejókra, amit nem győznek, megoldhatatlan, nincs ember. Lesz e létszámnövelés, főleg az olyan kerületekben, településeken, ahol ez fokozott túlterheltséget jelent? Válasz: Nem lesz létszámnövekedés, nem róhatnak újabb anyagi terheket a fenntartókra. Váci Egyházmegye: Kérdés: Milyen szerepet szán az új kormány az Egyházaknak a család és gyermek védelelemben? Válasz: Ha igényli az Egyház, kap szerepet továbbra is, de jelenleg a „Biznisz-Egyház” virágzik, és ezt nem szeretnék. Akár megalapíthatnánk ma az Éljen a Gyerek Egyháza. Pados Zsolt Szombathelyi TEGYESZ Alapítványa tönkrement. Vas Megye egész Gyermekvédelmi Szakszolgálatának egy pszichológusa van. Miért is ment tönkre ez az Alapítvány? Az állam megbízhatatlan volt. Csúsztak a normatívák. A pályázatok is csúsztak a burokrácia útvesztőiben. Hiteleket vettek fel, elkerülhetetlen volt a csőd. Jelenleg az állam tartozik 40 millió forinttal, ők pedig az APEH-nak 80 millió forinttal. Erdélyi Sándor Csongrád Megye Jöjjenek az ágazatba az EU-s pénzek! Magántanulók a TEGYESZ intézményeiben élő gyerekek. Újra belső iskolákra lenne szükség. Egységes nyilvántartás kellene, mint a közoktatásban. A nevelőszülői gondoskodás 3 napos találkozójával kapcsolatban holnap
11
Fészek-Hírlevél 2010/IV.
lesz az egyeztetés az SZMI-ben. Szerinte ne Csillebérc legyen, az lepusztult hely, becsüljük meg a nevelőszülőinket. Migráció- Csongrád megyei TEGYESZ 202 gyerekéből 101 migráns. Speciális problémák, ezzel is kellene valamit kezdeni. Továbbképzések elbírálóinak az akkreditációja lejár, ezzel mi lesz? Minisztérium képviselője szerint nem lesz gond. Gyámhivatal vezetője: mi lesz a gyámhivatalokkal? Válasz: nem kell félniük, megmarad az állásuk. Fejér megyei TEGYESZ Igazgatója: Szívesen javasolna migrációs ügyben. 3-szoros különbségek vannak az étkezési normatívák között. Válasz: Várják a javaslatokat írásban. A fenntartók élelmezési normatívájába nem szólhatnak bele kívülről. Feljegyezte: 2010. szeptember 27.
Vincze Dezsőné
Sok boldog születésnapot kívánunk az októberben születetteknek! Balogh Dominika Rubina Győrfi Petra Rafael Krisztián Bellcey Michael Halasi Viktória Schors Mária Bata Tibor Jankovics Márta Sulymosi Ádám Bodor János Jóni Anasztázia Sulymosi Imre István Bori Krisztián Kanyó Gábor Szabó László Ambrus Bukovszki Erzsébet Kapczella János Szurma György Demeter Krisztián Zsolt Lakatos Cintia Tamás Gábor Éles Vivien Losonczi Krisztián Zoltán Tímár Szandra Gerdai Márk Gábor Molnár Melissza Tischler Tamás Góman Zsülien Németh Károly Valent Viktória Grünberger Gábor Orschelbacker Krisztina Beáta Váradi Vivien Veres Noémi Győrfi Julianna Péntek Norbert
12
Fészek-Hírlevél 2010/IV.
A SEGÍTŐ BESZÉLGETÉSRŐL… A FÉSZEK Gyermekvédő Egyesületnél nemcsak a nevelőszülőknek, hanem a tanácsadóknak is van rendszeres, kötelező továbbképzés. Legutóbb hét fővel 30 órás szakmai személyiségfejlesztő tréningen vettünk részt Budapesten, ahol megismerkedtünk a „segítő beszélgetés eszközeivel”. Nagyon fontos alapkérdések nyertek felfrissítést számunkra, olyanok, amelyeket naponta használunk, de folyamatosan alkalmazzák a nevelőszülőink is. Beszéljünk néhányról: A kommunikáció hatása az énképre. Ez arról szól, hogy ha mondok valakinek valamit, akkor róla is mondok valamit. A kimondott szónak ereje van, és ez mindenképpen befolyásolja a másik énképét, önértékelését. Pl.: „Már megint nem mosogattál el, hogyan akarsz így példát mutatni a kisebbeknek?” Ezzel a szavakon azt is közöljük a másikkal, hogy „Lusta vagy, nem vagy alkalmas semmire, nem tudlak értékelni.” A kommunikáció milyensége hatással van a kapcsolatunkra, illetve szerepet játszik abban is, hogy a gyermek mennyire lesz képes problémái megoldására,, később az önállóságra, felelősségvállalásra. Visszajelzés: olyan információ, melynek célja a magatartás pozitív megváltoztatása. A kritika: a haragunk kimutatása abból a célból, hogy közöljük a követelményeinket. Nagyon fontos a különbség meglátása és gyakorlati alkalmazása, mert „Ha a gyerekek kritizálva élnek, megtanulják, milyen megbélyegezettnek lenni.” (Dorothy Law Holtz: Egy élet a kezedben…) Visszajelezni csak akkor tudunk jól, ha előtte nyitottan, megteremtve a nyugodt beszélgetés feltételeit valóban kíváncsiak vagyunk a másik érzéseire. A jó kérdések azok, amelyek meséltetik a kérdezettet, amely nem ítélkező, érzésekre kérdez rá, előrevisz, és új szempontot világít meg és érezteti végig a segítő szándékot. Pl.: Elmeséled, mivel bántott meg? Mi az, ami miatt nem jó érzés ebben az osztályban lenni? Fontos megtanulni az érzések azonosítását mind a gyermekek, mind a felnőttek számára. A magyar nyelv sokszínűsége lehetőséget ad arra, hogy a pozitív és negatív érzések árnyaltan kifejezésre kerülhessenek. Ezek használata a beszélgetéseink alkalmával azért fontosak, hogy ne csak meghalljuk, amit a gyermek mesél, hanem együtt átérezzük, beleérezzünk (empátia) abba, amit ő akkor és ott megélt. Pl.: Dühös voltam, amikor rájöttem, hogy hazudtál nekem.
Fészek-Hírlevél 2010/IV.
13
Csalódott voltam, amikor azt mesélted, hogy mégsem sikerült jól a dolgozatod. Aggódtam érted, amikor azt mondtad megint fájt a fejed. Megbántva éreztem magam, amikor azt mondtad nem vagy már a barátom. Olyan boldog voltam, amikor együtt elmentünk a vásárba és jól éreztük magunkat. Haragudtam rád, amikor figyelmetlenségből nekimentél az álló autónak. Meghatódtam, amikor én is kaptam ajándékot anyák napjára tőled. Ha gyermeknek vagy a felnőttnek (összefoglalva a másiknak) valóban segíteni szeretnénk a beszélgetésünkkel, akkor kerülnünk kell az úgynevezett kommunikációs gátakat, amelyek rosszkor, rosszul alkalmazott mondatok. Pl.: Hagyd abba a hisztit!, Ha nem békülsz ki vele Te jársz rosszul!, Úgy viselkedsz, mit egy fúria, olyan vagy mint egy 10 éves!, Ezzel csak azt akarod elérni, hogy foglalkozzanak Veled!, Mindjárt nagykorú leszel, neked kell az okosabbnak lenni!… stb. Nagyon hasznos eszköze a segítő beszélgetésnek az aktív hallgatás, amely nagyon furcsán hangzik első olvasásra, de ez arra utal, hogy a problémával hozzánk forduló „másikat” együttérző figyelemben részesítjük. Visszajelezzük, visszatükrözzük számra egy jól megfogalmazott mondattal, hogy értjük az érzéseit és azt is, ami mögötte már feltornyosult és most kiborult az egész. „Menü” szóként emlegetjük azt, amikor a lehetséges megoldások és azok következményeinek a feltárását végezzük el együttesen egy segítő beszélgetés végén. A gyermek vagy szülő által megtalált megoldások lehetséges pozitív és negatív hatásait nézzük meg. Fontos a megerősítés, abban hogy a segítségkérés, mint megoldás-keresési mód áll rendelkezésre, velünk segítő emberekkel együtt, akár nevelőszülő, akár tanácsadó személyében. Összegezve: a segítő beszélgetési helyzetet nagyon pontosan be kell tudni azonosítani, hiszen a kimondott szónak ereje, hatása, következménye van. Nem véletlenül tartja a szólás: „a szavakkal ölni lehet”. Nem mindegy hát miként és hogyan használjuk. Én magánemberként és segítőként is mindent próbálok pozitívra fordítani, hiszen sokkal több energiámat veszi el a bosszankodás, a harag, a régi történések újbóli felemlegetése, mint az, hogy az adott helyzetből a „legjobbat” kihozzam. Rádiné Teri Nevelőszülői tanácsadó „Életünkben leginkább arra van szükségünk, hogy legyen valaki, aki rábír, hogy megtegyük, amire képesek vagyunk.” Ralph Waldo Emerson
14
Fészek-Hírlevél 2010/IV.
AZ ÉN SZOBÁM Nekem van egy szobám, amit senki sem vehet el tőlem. Ez az én saját szobám és csak én ismerem az összes titkát. Erről a helyről írok most. Az én hat falam (beleértve a plafont és a padlót) egy óriási, nagy helyet zár be. Ezen a helyen a legkülönfélébb bútorok és berendezési tárgyak találhatóak, és mindnek más-más a feladata, tartalma és a kinézete. Például az egyik kedvenc szekrényem tele van heavy metal CD-vel és egy MP4 lejátszóval. A fiókos szekrényemben rengeteg különböző fiók található. A legnagyobbak és a legkönnyebben nyílóak közé tartozik az a két fiók, mely a kémiai és biológiai feljegyzéseimet tartalmazza. Az irodalmas fiók egy kicsit huncut. Ha egy verselemzésről van szó, kicsit nehezen nyílik, viszont ha az egyik kedvenc könyvem kerül szóba, szinte magától kinyílik. A rajzos fiókom, pedig ha egy kicsit nőtt volna mostanában. A fizikás fiók is nagy és könnyű kinyitni is, ha bele akarok rakni valamit, ám a kiszedéssel egy picit problémásabb helyzetben vagyok. Van egy író- és munkaasztalom teli rekeszekkel és a legkülönbözőbb felszereléssekkel. Az a különböző eszközeimből nem egyforma mennyiség és minőség áll rendelkezésemre. A fűrészem kissé ferdén vágja a fát, de a tollaim mind sebesen és jól írnak. A számítógépem sebesen működik, ám az élet térképe felett többet kell ülnöm, mint másoknak, hogy elérhessem a célomig. Van egy ládám és egy ládikám. A ládában a kívánságaimat, a ládikámban pedig a számomra fontos értékeket (szerencsepénz, jó szó...) őrzöm. Az ablakaim érdekes és kevésbé érdekes dolgokra nyílnak. Miután kinéztem egyiken-másikon, nő a fiókjaim tartalma. Ajtóm egy kicsit kevesebb van, mint másoknak, azonban így is akad köztük néhány igazán értékes. Az ajtók előtt postaláda van, ebben vannak a másik szobáról szóló adatok. És ezek mellett lóg a szoba kulcsa, melyet a másik szoba iránti érzelmek formálnak. Például az öcsémhez vezető szoba előtti postaláda tele van iratokkal. A kulcs pedig elpusztíthatatlan, színaranyból készült. Ennek a kulcsnak is be szokott fakulni a fénye, de mindig a lehető leggyorsabban fényesre tisztítom. Túl értékes nekem ez a kulcs, mint hogy csak hagyjam elhanyagolódni. Minden másik szoba előtt előszoba áll és a szoba tulajdonosától függ, mennyit mutat meg nekem belőle. Az egyik falon hatalmas parafa tábla lóg, melyen az emlékeim és a teendőim lógnak, mint cetlik és fényképek helyezkednek el. Sajnos ennek a parafa táblának van egy hátoldala, ahol az elfelejtett emlékeim és teendőim vannak, kicsit több mint másoknak.
Fészek-Hírlevél 2010/IV.
15
A kukámba dobom a felesleges emlékeimet és érzelmeimet, meg a nem kívánatosakat is-ezekből egy kicsi megragad a szélén. A falak sokszor változnak néha kemény téglából állnak, néha pedig sebezhető papírból. Néha rám akar szakadnia plafon, ilyenkor össze kell szednem magamat és meg kell erősítenem a falakat. Néha a padló bizonytalan ingovánnyá válik, ilyenkor a célokkal teli szekrényemből elővett padlódeszkákat kell letennem. Néha a szobámat teljes sötétség borítja, néha félhomály van és a falakat lehangoló minták borítják. Sokszor van, hogy teljes a világosság és a falakat mosolygós smileyk tarkítják. Egyszer az is előfordult, hogy a fény rózsaszínű, a fal meg szívecskés volt. A falamban van még két nagy kapu. Az egyiken át kijutok az életbe, ahol utak milliárdjai várnak és az élet szabályainak nyakörvei kulcsolódnak a nyakamba-ezek mind kényelmetlenek. Van a főnyakörv, ami segít tájékozódni az életben és tanít is. Ez is kényelmetlen, mindig, azonban sokszor hálás vagyok neki. Viszont ez tud lenni a legkényelmetlenebb is, mivel ezt tökéletlen emberek (minden ember tökéletlen) irányítják, akik gyakran hibázhatnak. Ezek a hibák néha túl sok, néha pedig túl kevés szabadságot adnak, rossz döntésekre késztethetnek és fájdalmat is okozhatnak. A felnőttséggel ez a nyakörv megszűnik létezni. Valószínűleg ugyanannyira lesz rémítő érzés, mint amennyire felszabadító. A másik kapu még nincs készen, viszont minden másodpercemmel építem azt. Ez lesz a legmívesebb dolog, amelyet valaha is készítek, az életművem. Ha kész lesz, át kell mennem majd ezen a kapun, és soha többet nem jöhetek vissza a túloldalról. Márpedig senki sem tudhatja, mikor készül el a kapuja. Ha át is megyek a túloldalra, a szoba az enyém marad, és nyomot hagy a világban, akármilyen picit vagy nagyot. Magyar Dániel
„Mindennek vége szakad egyszer. Minden egyes másodpercben valahol a világon átutazik valaki az ismeretlenbe. Gyakran tapasztalta, hogy az életet a haláltól elválasztó nagy forgóajtó állandóan mozgásban van. A végtelenség emberi elme által felfoghatatlan egyenletében a halandó élet jön-megy szempillantás alatt. Hogy hogyan és miért, talán jobb is, ha rejtve marad. Az egyetlen ésszerű dolog, amit az ember tehet, hogy megy a maga útján, és megpróbál élni az esélyeivel, amíg nem neki forog az ajtó” Dan Schmidt
16
Fészek-Hírlevél 2010/IV.
IN MEMORIAM ARATÓNÉ ÉVA 2010. november 20-án hosszú szenvedés után elhunyt a Fészek Egyesület egyik alapító tagja és prominens személyisége - Aratóné Éva. Mély fájdalommal búcsúzunk Tőle és emlékezünk rá mindannyian, akik ismertük és szerettük Őt. Temetése 2010. november 29-én 13 órakor volt a ceglédi Kálvária temetőben. Drága Éva! Szinte hihetetlen, hogy Remete Kati, Halász Marika, Farkas Istvánné Ani után, akik ott voltak az első Fészkes nevelőanyukák között, most már Te is elmentél közülünk, a Fészek alapítói közül. Milyen is voltál? Azt mondják az ember addig él, amíg emlékeznek rá és tudom Rád sok-sok gyerek (ma már felnőttek többnyire) emlékezik mindaddig, amíg ők élnek és biztos, hogy mesélnek Rólad majd még az unokáiknak is! Nem csak a saját családod, gyerekeid, hanem a rengeteg nevelt gyermeked is, akiket befogadtál, neveltél, segítetted életbeindulásukat. És nem csupán a saját nevelt gyermekeid, hanem más nevelőszülők gyerekei is, például tegnap felhívtak telefonon az Oláh gyerekek (Kriszti, Brigi és Ferkó, kérték, tegyek le koszorút az Ő nevükben is a sírodra, de Sama, Károli Jutkáék és mindenki szeretettel és tisztelettel őrzik emlékedet.) Én azt gondolom, hogy ezek az emlékező gyerekek és könnyeik elvesztésed hallatán minősítik legjobban több évtizedes munkádat. Persze Neked nem volt nehéz a nevelőszülői munka, megértetted az állami gondozott gyerekeket, hiszen Te magad is voltál állami gondozott, osztoztál a sorsukban. Úgy ismertelek meg, hogy kb. negyed százada szakdolgozatot írtam a hivatásos nevelőszülőkről és levélben megkerestem Pest megyében több nevelőszülőt a kérdéseimmel. Te szinte postafordultával válaszoltál és sokoldalas leveledből sütött a hivatástudat, a gyerekek maximális megsegítésének szándéka. Azután rengeteg közös élményünk lett. Létrehoztuk a Fészek Egyesületet Katival és még néhány nevelőszülővel együtt, oroszlánrészed volt a szervezésben. Nélküled soha nem jött volna létre a Fészek! Mindenütt ott voltál, férjeddel, Lajossal és a gyerekeiddel együtt. A közös kirándulásokon, konferenciákon, nyaralásokon, egyesületi összejöveteleken, - ki se tudtál volna hagyni egyet sem! Mennyit-mennyit beszélgettünk! Remete Kati, Te meg én. És a Többiek is, mi mindannyian Fészkesek! Meg akartuk váltani a világot, de legalábbis a gyermekvédelmet mindenképpen. Meghatározó tagja, színes, elhivatott személyisége voltál a Fészek Egyesületnek az 1990-es években. Szinte hallom a hangodat: „Látod! Megmondtam! Én tudtam, hogy szeretsz, hogy sajnálni fogsz, hogy írni fogsz rólam!”
17
Fészek-Hírlevél 2010/IV. Hát igen, most újra írok, de most búcsúzom. Anno a Fészek Egyesület első 10 évéről írt kiadványban így írtam Rólad:
„Arató Lajosné Éva hivatásos nevelőszülő volt, ekkoriban 8 gyereket nevelt a családjában. Cegléden élt, gyerekkorában ő is volt állami gondozásban. Aktív, kezdeményező, lázongó nevelőszülő. Ő és a családja nevéhez fűződik a Fészek embléma és a Fészek Hírlevelek szerkesztésében, nyomtatásában is döntő szerepe volt. Nagyon meleg és nagyon engedékeny légkörben nevelte a gyerekeket, mindent szabad volt csinálni. A későbbiekben a kamasz gyerekek nevelése már gondot okozott számára, de így is elmondható Róla, hogy az évek során több mint félszáz gyereknek adott meleg otthont, ételt, ruhát, szeretetet, törődést.” Kedves Éva! Én és mi mindannyian a Fészekből szerettünk és becsültünk Téged. Sajnos életed utolsó éveiben eltávolodtál tőlünk. Fájt Neked, hogy már nem helyezünk ki több gyereket Hozzád, hiába szeretnél segíteni. Nem értetted, vagy nem akartad megérteni, hogy közben változott a világ, új törvény született a gyerekek védelmében és Te is öregedtél, elfáradtál. Nehezen viselted el, hogy intézményesültünk és már nem a régi csapat vagyunk. Őszinte voltál, hiszékeny és sebezhető, átvertek és becsaptak hamisságokkal, ígérgetésekkel és volt, hogy rosszat gondoltál rólunk, rólam – én ezt megértem és elfogadom, bár sajnálom, hogy emiatt a szenvedéseidben nem lehettem Melletted. MÉGIS! Amíg élünk, mi mindannyian, akik ismertünk Téged, őrizzük az emlékedet, azt a lánglelkű, őszinte, becsületes, tettre kész, harcos, tenni akaró Arató Évát, aki voltál egész életedben. Fájdalmas szomorúsággal búcsúzom Tőled a Fészek Egyesület munkatársai, nevelőszülői családjai és összes gyereke nevében: Vincze Dezsőné Danica 2010. november 25.
„Sűrűn álltak a csillagok az égen és pislogtak, mintha megannyi szem lett volna, mely a földet nézi. Szemek azok, megholt emberek szemei, kik visszatekintenek arra, ami kedves volt nekik ebben az életben. S valahányszor egy ember meghal idelent, egy csillaggal több gyúl ki odafönt s valahányszor egy ember születik, egy csillag elszalad a földre” Wass Albert
Fészek-Hírlevél 2010/IV.
18
ÁLMOMBAN, LÁTOGATÓBAN JÁRTAM ISTENNÉL Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt: - Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi? - Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben? - Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket. Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna. - Atyaként mit szeretnél, hogy gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg? - Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk. Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest legyünk elbírálhatóak. Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége. Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám soksok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak. A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni. El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket. Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a dolgot, és mégis két másféle dolgot látnak. Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk, és mégis szeret. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is. Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt: - Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy érzéseket ébresztettél bennük.
19
Fészek-Hírlevél 2010/IV.
Sok boldog születésnapot kívánunk a decemberben születetteknek! Adamcsik Tímea Orsolya Albert Alexandra Patrícia Balog Alexandra Etelka Balogh József Bori Mária Fricska Katalin Hangya Patrik Hup Mónika
Isa Szilveszter Komáromi Barbara Kovács Jenő Kovács Tibor Makovits Erzsébet Nun Tamás Péntek Anett Pogonyi Kamilla
Pusoma Edit Sárközi Levente Solti Alexandra Szabó Diána Réka Szabó Károly Róbert Szabó Manuéla Ramóna Szeles Lilla Tóth Attila Géza
CSUKÁS ISTVÁN: A HÓEMBERRŐL Hideg szél fúj, hogy az ember majd megdermed. Kinek jó ez? Csak a kövér hóembernek! Szeme szénből, az orra meg paprikából, lába nincs, de minek is, ha úgysem táncol. Ütött-kopott rossz fazék a tökfödője, megbecsüli, hiszen jó lesz még jövőre. Seprűnyél a nagyvilági sétapálca, el is mehetne, ha tudna, véle bálba. Ilyen ő, az udvarunkon nagy gavallér, bár rajta csak ujjal rajzolt az inggallér, mégse fázik, mikor minden majd megdermed, el is mennék, ha lehetne, hóembernek!
20
Fészek-Hírlevél 2010/IV.
„Mikor megszületsz, még nem tudod, milyen lesz az élet, Körülötted mindenki sír, csak nevetnek és néznek. Mikor meghalsz, kapsz kettő sort, mi lesz föléd írva. Vajon hogyan ment el? Nevetve? Vagy sírva? A két dolog közt lesz idő, hogy erre te adj választ, Hát keress magad mellé, egy mindig biztos támaszt. Nevetve menj el, ebből a nevetséges világból. Örömkönnyet kreáljál az elkövetett hibákból. Lesz hibád az életben, sőt több is mint kéne, De ezzel nincs mit tenni, ez a világ ténye. Élj úgy hogy föléd, ez legyen majd írva. Nevetve ment el... nevetve... de sírva.”
A Hírlevelet Remete Katalin eredeti elgondolása alapján írták és szerkesztették: Báló Ottilia Antalné N. M. Gyöngyösi Dóra Kelemen Mária Magyar Dániel Rádiné Teri Schors Krisztina, Alexandra és Mária Vereszkiné Deeményi Virág Vincze Dezsőné Danica Arató Rita A szerkesztőség címe: 2030 Érd, Karolina u. 3. Tel./fax: 06-23-375-843 E-mail:
[email protected] Bankszámlaszám: 11742111-20027928 Szívesen fogadunk fényképeket, írásokat; melyet külön kérésre visszaküldünk.