III. szám. Nevelőszülők, gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekek valamint minden érdeklődő család hírmagazinja (megjelenik negyedévente)

2012/III. szám Nevelőszülők, gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekek valamint minden érdeklődő család hírmagazinja (megjelenik negyedévente)

Fészek-Hírlevél 2012/III.

2

Tisztelt Olvasó! Hamar eltelt az idei nyár, beköszöntött az ősz, megkezdődött az iskola. Az elmúlt negyedévben sem panaszkodhattunk, hiszen rengeteg változatos és színes programon vehettünk részt. Az elmúlt negyedévben két alkalommal részesülhettünk élelmiszeradományból a Magyar Élelmiszerbank Egyesületen keresztül, illetve még mindig zajlik heti egy alkalommal az adományszállítás a Metro budaörsi áruházából. Az idei évben immár második alkalommal kaptunk adományt a HiPP Kft.-től. 2012. július 19.-én natúr tejberizst, illetve zöldségkrémleves bébiételt szállítottak Egyesületünk székhelyére. A tavalyi évhez hasonlóan idén is élményekben gazdag, izgalmas napokat tölthetett el közel 200 gyermek 7 turnusban a szilvásváradi Kalandparkban. A tavalyi tábor élménybeszámolói olyan lelkesek voltak, hogy Átmeneti Gyermekotthonunk lakói is kedvet kaptak és idén Ők is Szilvásváradon táboroztak. Jó együtt! A tavalyi, hagyományteremtő céllal megszervezett családi fürdőzés elérte célját, hiszen idén már három helyszínen – Cserkeszőlő, Agárd, Budapest Dagály Strandfürdő – nyílt lehetősége a nevelőszülői családoknak családi fürdőzésen részt vennie. A programon közel 50 nevelőszülői család vett részt. A szeptember 7. és 9. között megrendezésre kerülő NyelvParádén idén is képviselhette magát Egyesületünk. Próbáltuk változatos „programokkal” felkelteni a rendezvény látogatóinak érdeklődését: Ráduly Judit nevelőszülőnknek, valamint Virág kolléganőnk lányának, Tündének köszönhetően a gyerekek az általuk elképzelt mesehősök, állatok bőrébe bújhattak az arcfestés segítségével; Mónika kolléganőnk – kreativitásának köszönhetően – színes indiánfonatokat kreált kicsik és nagyok hajába; pszichológusunk, Ildi érdekes kérdőívet állított össze a megküzdési módokról. Reméljük jövőre is ott lehetünk a rendezvényen. Egyesületünk meghívást kapott a Battai Napok keretében megrendezésre kerülő Civil Falu eseményre (szeptember 7.-8.), mely idén először szerepelt a rendezvény programjai között, és célja az volt, hogy Százhalombatta város lakói, illetve az eseményre látogatók megismerkedhessenek azon civil szervezetekkel, akik a város életének szerves részét képezik.


3

És még mindig nincs vége a szeptemberi rendezvények sorának, hiszen szeptember 9.én, Egyesületünk lehetett Magyarországon először az a szervezet, akinek javára adománygyűjtést szerveztek a Yoga Aid World Challenge szervezői. Az akció eredményeként közel 200.000 Ft gyűlt össze a Fészek javára. Ezúton is szeretnénk megköszönni a lehetőséget. 2012. szeptember 20. és 24. között a Magyar Államkincstár tartott Egyesületünknél helyszíni ellenőrzést. A 2010. június 1. és 2011. december 31. közötti időszakot vizsgálták és mindent rendben találtak. 2012. szeptember 22.-én egy feledhetetlen, látványosságokban és információban gazdag napot tölthetett el egy 43 fős –Nevelőszülői Hálózatunk Tiszakécskei csoportjához tartozó- csapat csodás Fővárosunkban. Idén is jelentős összegű támogatással tudtuk segíteni a tanévkezdést. E célból összesen 10.627.500 Ft került nevelőszülőinknek kifizetésre. Ezúton is szeretnénk tájékoztatni benneteket jelenleg is futó adománygyűjtő akcióinkról: Még sosem volt ilyen könnyű segíteni – Adományozzon szemetet! Folyamatosan várjuk cégek jelentkezését csoki papír-gyűjtő akciónkhoz. A gyűjtés több szakaszból áll, az első szakasz október végén zárul le, a következő pedig 2013 tavaszán. Legyen szép, és tegyen jót! Ha valaki megvásárolja a természetes alapanyagokból készült, sárkánygyümölcs ízű ajakápolót – a The Body Shop üzleteiben (Aréna Pláza és az Allee bevásárlóközpontokban) – mely kifejezetten az adománygyűjtő kampány keretében került az üzletekbe, annak árával 100%-ban Egyesületünket támogathatja. A programokról bővebb felvilágosítást honlapunkon (www.feszekegyesulet.hu) olvashattok. További izgalmas beszámolókat, és érdekfeszítő írásokat olvashattok a Hírlevél további oldalain. Sebestyénné Nagy Viktória

„Nem az számít, hogy a leggazdagabb ember legyek a temetőben. Ami igazán számít nekem, hogy úgy térjek nyugovóra éjszaka, hogy valami csodálatosat alkottunk.” Steve Jobs

4


ESETMEGBESZÉLŐ CSOPORTOK 2012. ŐSZ Kedves Nevelőszülők! Tájékoztatlak Benneteket, hogy az esetmegbeszélő csoportok 2012 őszén folytatódnak, ahová továbbra is szeretettel és tisztelettel várlak Benneteket. Az esetmegbeszélő csoportok helyei és időpontjai: ABONYI CSOPORT: Az ABONYI FÉSZEK HÁZBAN: 2740 Abony, Bethlen Gábor u. 2. szeptember 27., október 30., november 29.: délelőtt 10:00-12:30 óráig (minden hónap utolsó csütörtöke) BUDAPESTI CSOPORT 1: A BUDAPESTI FÉSZEK HÁZBAN: 1105 Budapest, Mádi u. 15. szeptember 15., október 20., november 17.: 10:00-12:30 óráig (szombatonként) BUDAPESTI CSOPORT 2: A BUDAPESTI FÉSZEK HÁZBAN: 1105 Budapest, Mádi u. 15. szeptember 22., október 27., november 24.: 10:00-12:30 óráig (szombatonként) ÉRDI PÉNTEKI CSOPORT: Az ÉRDI FÉSZEK HÁZBAN: 2030 Érd, Karolina u. 3. szeptember 21., október 26., november 30.: 15:00-17:30 óráig (péntekenként) ÉRDI HÉTFŐI CSOPORT: Az ÉRDI FÉSZEK HÁZBAN: 2030 Érd, Karolina u. 3. szeptember 24., október 29., november 26.: 9:00-11:30 óráig (hétfőnként) TISZAKÉCSKEI CSOPORT 1.: A TISZAKÉCSKEI FÉSZEK HÁZBAN: 6060 Tiszakécske, Déryné u. 14. szeptember 18., október 16., november 20.: 9:00-11:30 óráig (keddenként) TISZAKÉCSKEI CSOPORT 2: A TISZAKÉCSKEI FÉSZEK HÁZBAN: 6060 Tiszakécske, Déryné utca 14. szeptember 25., október 24., (mivel a 23. ünnep), november 27.: 9:00-11:30 óráig (kedd, szerda, kedd) Vincze Dezsőné Danica

5


ISMÉT BÚCSÚZUNK… Mit is lehet írni, amikor az ember a döbbenettől nem talál szavakat…? Legnagyobb szomorúságunkra itt hagyott minket Margaret, Szabó Margit, kedves és önzetlen támogatónk, a Fészek Gyermekvédő Egyesület tagja. Margit évtizedekig élt az USA-ban, de válása után 2007-ben végleg hazatelepült. Családja támogatása és rendíthetetlen optimizmusa segítségével sikerült talpra állnia, darabjaira hullott életét módszeresen rakta össze újra. Nyelvtanárként üzleti angolt kezdett tanítani nagy cégek alkalmazottainak, intelligens, barátságos, türelmes személyiségét nagyon megszerették tanítványai. Gyermeke nem született, ezért szeretetbankjában összegyűlt összes szeretetével és rajongásával a 2009-ben hozzánk került kisfiú, Sebike felé fordult. Imádta dédelgetni, imádott vele lenni, sokat vigyázott rá, már akkor angol szavakra oktatta, amikor ő még beszélni is alig tudott. Margaret azt remélte, részese lehet felcseperedésének kárpótolva azokat az éveket, amelyeket távolléte miatt nem tölthetett a rokon gyerekekkel. Sebike révén került közel a Fészek Egyesülethez is, megismerte az ott folyó munkát, megrendítette őt a sok szomorú gyermeksors. Nem volt kétség, hogy amikor támogatókat kellett keresni, ő azonnal mozgósította ismeretségeit, kapcsolatait. Idei nyugdíjazása után új terveket szövögetett, lakásfelújításba fogott, sportos, egészséges életmódra váltott. Sokat segített a Fészeknek a holland könyv fordítását megszervezni, azt is tervezte, hogy USA-beli kapcsolatait felhasználva tengerentúli támogatói kört alakít ki a Fészek gyermekei számára. Nyár elején váratlanul ágynak esett, kórházba került egy banálisnak tűnő betegség miatt. Két hónapig küzdött a gyógyulásért míg kiderült, hogy halálos kór gyötri, amiből már nincs kiút. Ennek ellenére az utolsó pillanatig bízott a felépülésében, de végül augusztus 26.-án elragadta őt a halál. Míg írom e szavakat, a sírással küszködöm, alig lehet elhinni, hogy mindez ilyen váratlanul megtörténhetett. Mindössze 62 éves volt. Gondoljunk rá jó szívvel, emléke szívünkben élni fog. Horváth Katalin nevelőszülő


6

EMLÉKEK, GONDOLATOK, ÉRZÉSEK EGY CSALÁDLÁTOGATÁS KAPCSÁN Anett és Niki története Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy közzé kellene tenni nevelőszülői családoknak, vér szerinti családoknak, nagykorú fiataloknak, akik valaha kapcsolatban voltak a Fészekkel, kollégáknak, hogy írjanak esettanulmányokat, történeteket önmagukról, egymásról, az életükről, avagy az életük egy-egy meghatározó eseményéről, mozzanatáról. Ma egy családlátogatás kapcsán megerősödött bennem ez a gondolat. A családlátogatásra ketten mentünk el a nevelőszülői család meghívására, felkérésére. Judit, a nevelőanya meg szerette volna mutatni nekünk, milyen nagyszerű otthont teremtett Nikinek, a már nagykorúvá vált felnőtt nevelt leányának. És talán meg akarta velünk osztani bánatát, szomorúságát is: Niki nem lakik a saját házában, nem is próbálkozik az önálló élettel… Lassan másfél évtizede már, hogy megismertem a kislányokat, az akkoriban egy éves Anettet és az öt éves Nikit. A kicsi lány járókában volt és óriási könnycseppek gördültek végig édes gömbölyű babaarcán. A „nagylányt” úgy hívták, hogy a hátizsákos lány, otthon a lakásban is állandóan útra készen hátizsákkal járkált fel-alá. A gyerekek a Fészek Egyesület átmeneti gyermekotthonába kerültek és a leendő nevelőszülők, akik ekkor már évek óta ismerték a családot és segítették a mentálisan sérült anyát és gyerekeit, hosszú göröngyös utat tettek meg azért, hogy nevelhessék a lányokat. A családnak végül sikerült befogadni a szomorú sorsú és szemű kislányokat otthonukba és attól kezdve sajátjukként szerették, nevelték őket az általuk nemzett és világra hozott gyerekekkel együtt. Egy lelkész házaspár, akik anyaotthont működtettek és teljes mértékben elhivatottságot éreztek ehhez a feladathoz, ami a gyermekek védelme és a nevelőszülőség. Átlagember számára elképzelhetetlen, hogy mennyi mindent adott ez a család az elmúlt másfél évtized alatt ezeknek a kislányoknak. Törődést, szeretetet, odafigyelést, otthon melegét, igazi családot, élményeket, utazásokat, különórákat, szép ruhákat, ünnepeket és hétköznapokat! Időközben megnőttek a lányok és a nagyobbik leányka, Anett nagykorúvá vált. Mivel Niki édesapja meghalt, az összegyűjtött árvajáradékból a nevelőszülők csodaszép, teljesen berendezett családi házat néztek ki és vásároltak Nikinek. Ami hiányzott a felszerelésből mindent odavittek, evőeszközöket, ágyneműt, mosógépet, gáztűzhelyt, minden készen áll a nagylány fogadására. Ezt a kis házat mentünk le megnézni Tabra, egy a Balatontól nem messze lévő kis településre, ami a nevelőszülő otthonától sincs messze, kb. 15 perc alatt odaértünk az autóval. Végignéztük a szépen berendezett kis otthont, a gondosan rendbetartott kertet, ami mind a nevelőszülő és családja gondoskodását viseli magán.

7


Minden tiszteletet és megbecsülést megérdemel Nagy Csaba és családja, amiért felnevelte, életbe indította a kis hátizsákos lányt és a mai napig is fogják a kezét, segítik az önállóvá válás rögös útján Őt. Csak reménykedhetünk abban, hogy a lassan 20 éves Niki előbb-utóbb beköltözik saját otthonába és ott képes lesz jókedvű, önálló életet élni. Ez lenne a legszebb ajándék, a legigazabb hála és köszönet, amit a lányka adhat annak a családnak, aki szerette, felnevelte őt és a testvérét és gondoskodott róluk. Tudjuk, ma már nem divatos ez a két szó: hála és köszönet. Mégis mi szeretnénk kifejezni hálánkat és köszönetünket Nagy Csabának és hitvestársának. Reméljük egyszer majd Niki is rájön arra, hogy mit is kínált fel Neki és testvérének a sors, amikor a Nagy család befogadta őket és kitárta feléjük szívét és otthonát. Köszönjük Csaba és Judit! Teréz anya szavait idézném búcsúzóul, mivel Ti is így élitek az életeteket, ezt teszitek, amiről Teréz anya beszélt egyszer nagyon régen egy konferencián: „Nagy dolgokat nem tudunk véghezvinni. Csak kis dolgokat, nagy szeretettel.” A Fészek Gyermekvédő Egyesület nevében is:

Szinatkasz Ági nevelőszülői tanácsadó és Vincze Dezsőné Danica gyermekvédelmi szaktanácsadó

Antal Judit Antal Roland Bakk Félix Lóránd Bakk Sándor Tamás Balog Ferenc Bogdán Barbara Dévényi Roland Gyarmati Károly Horváth Márk Miklós Isa Dénes Kelemen Adrienn Kovács Gergő

Lengvárszky László Nyilas Barbara Mónika Orbán László Paksi Krisztina Patai Géza Ricz Anna Sárközi Gergő Schors Alexandra Steibli Daniella Tarczali Zsolt Tóth Dzsenifer Túróczi Zoltán


8

ISMÉT ÚJ CSALÁD SZÜLETETT! Másfél évvel ezelőtt osztottuk meg mindenkivel Noel történetét a családunkba kerülése napjától az örökbefogadása napjáig. Ez a számunkra felejthetetlen történet azt hittük megismételhetetlen lesz az életünkben. Jó szívvel engedtük el az általunk imádott gyermeket az új szüleivel, de igazából nem hittük, hogy valaha még találkozhatunk vele. 2011 júniusában újból telefont kaptunk egy 2 hetes baba létezéséről, aki szeretne egy időre a családunk tagja lenni, igazából már az első pillanattól fogva tudatták, hogy hamarosan örök beadható lesz, ezért csak akkor vállaljuk, ha készen állunk újból egy örökbeadási procedúrára. Mivel az előző elválás minden nehézség ellenére pozitív érzéseket hagyott bennünk, ezért úgy döntöttünk újból belevágunk. Bár azt hittük rövidebb lesz az új babával az együtt töltött idő, ez sajnos most sem így alakult. Roland 1 éves lett mire megkaptuk a határozatot, miszerint örökbe adható lett. Kellőképpen megszerettük és megszoktuk egymást ahhoz, hogy ez most se legyen egy picivel sem könnyebb, mint Noelnél. Sírva írtuk alá a nyilatkozatot és reméltük minden a lehető legnagyobb rendben fog zajlani. De sajnos nem indult egyszerűen. A tárgyaláson kiválasztott 5 család közül egyik sem akarta Rolcsit örökbe fogadni. Az elutasítások sorra érkeztek és ez olyan volt számunkra mintha minket utasítottak volna el, csalódottak voltunk és elkeseredettek. Idegen emberek jöttek a házunkba megnézni a gyermeket, aztán mondván hogy nem magyar származásra utaló vonásokat látnak rajta, mind úgy döntöttek, hogy nem vállalják. Szomorúak voltunk, de közben az járt a fejünkben, hogy nem is baj hogy nem vitték haza, mert ők, akik nem tudják őt elfogadni olyannak amilyen, azok nem lehetnek az igazi szülei és soha nem lehettek volna igazán boldogok együtt. Ezután újabb tárgyalás következett, újabb 5 család. Izgatottan, de már kissé hitetlenül vártuk az első találkozást. Egy nagyon fiatal pár lépett be az ajtón, mindketten kíváncsi szemekkel fürkészték Roland minden mozdulatát, kissé csendesek, de annál megfontoltabbak voltak. Valami megmozdult a levegőben, de akkor még nem mertünk bízni az előző csalódások miatt. Aztán másnap nagyon gyorsan jött a válasz, ő az a gyermek, akire egész életükben vártak. Azóta javában folyik az összeszoktatás, minden második nap, vendégül látjuk az új szülőket, akiket Roland is nagyon megkedvelt már. Együtt fürdenek, új anya adja a vacsorát, új apa játszik vele esténként. Sokat beszélgetünk, igyekszünk átadni minden tapasztalatot, amire szükségük lehet. Vannak azonban olyan dolgok, amikben nem tudtunk segítséget nyújtani számukra, az örökbefogadás utáni hivatalos ügyintézés és gyakorlati tanácsok, hiszen ezen a téren nincsenek tapasztalataink, vannak azonban nagyon jó barátaink, akik segítségükre lehetnek, és ők Noel szülei.

9


Noellel az örökbeadás után 15 hónapig nem találkoztunk, hagytuk őt felejteni és hagytuk, hogy megszokja új környezetét, a szüleivel azonban rendszeresen találkoztunk, közös vacsik, esti séták, billiárdozás (mikor a gyermekeink az igazak álmát aludták otthon a nagymamákkal). Nagyon jól éreztük magunkat együtt és rengeteget hallottunk Noelről. Aztán idén húsvétkor anya úgy érezte eljött a pillanat és találkozhatunk, nagyon jól esett, hogy újból láthattuk, eleinte még egy kicsit távolságtartó volt, de most már ez is megszűnt, hatalmas puszival köszönt és már nem anyának, hanem Anitának szólít. Az előző hétvégén azonban számunkra nagydolog történt, közös kirándulást szerveztünk a Margitszigetre Noel és Roland családjával. Nagyon kellemes délutánt töltöttünk együtt, két anya sokat beszélgettek, sok tapasztalatot megosztottak egymással. Egy csoda volt számunkra őket így együtt látni, miközben mi apával időnként le-le maradtunk a háttérben a gyerekekkel. Ismét egy nehéz időszak közelít felénk, mert Roland augusztus 21-én költözik az új családjába, és megint odaadunk egy kis darabot a szívünkből, de a varázsszó már elhangzott Roland anyukája szájából a Margitszigeten „egy év múlva ugyanitt találkozunk”! Nagy Zsolt Istvánné

A TÁBORI ÉLMÉNYEM Nagyon jól éreztem magam a táborban. Ez a tábor is egy felejthetetlen élmény volt. Első nap, miután kipakoltunk, elmentünk várost nézni, ahol láttuk a szép tájakat. Ellátogattunk a Szalajka –völgybe is, ott kalandparkoztunk egyet. Részt vehettünk egy élménnyel teli lézercsatán is. Egyik nap elmentünk íjászkodni, ami nagyon jó élmény volt. 4. nap elmentünk a Nemzetközi Lovas Napokra is. A délutánjaink sem voltak unalmasak, mert minden délután fociztunk az ottani fiatalokkal. Utolsó nap, mikor elindultunk hazafelé, bementünk a bélapátfalvai Vidámparkba, ahol különböző dolgokat próbálhattunk ki. Én a gokartot választottam. Nagyon örülnék neki, ha jövőre is el tudnánk menni oda a táborba, mert nagyon jó hely és tele volt remek fiatalokkal. Bata Tibor Tiszakécske

10


FÜRDŐ ÉLMÉNYEM Lehetőséget kaptunk arra, hogy elmehessünk a családdal Cserkeszőlőbe egy egész napos fürdőzésre. A fürdőben nagyon sok ismerős volt és nagyon jól szórakoztam a családdal. Vettünk csúszdabérletet, amit egész nap használhattunk. Nagyon élvezetes volt mind a kettő csúszda. Az egyik bent volt a fedettben, ami egy zárt csőcsúszda volt. A külső pedig olyan, mint egy ponyva. Ki volt feszítve és azon lehetett jókat csúszni. Nagyon jól éreztük magunkat mindannyian, sok élménnyel tértünk haza. Nos, ezeket az élményeket szerettem volna elmesélni, melyeket hozott a nyarunkba a tábor és a fürdőzés. Köszönöm a sok élményt! Bata Tibor Tiszakécske Balog Erik Márk Balogh Emese Bogdán József Bogdán Viktor Balázs Csiki Simon Levente Czikkely Nikolett Dévényi Péter Dudus Krisztina Erdős Márk Goda Nándor Gyarmati Krisztián Horváth Alex Horváth Annamária Jánosi Eszter Jánosy Milán Kalányos Anikó Kanalas Norbert Károly Zoltán

Kéki Bence László Kohon Krisztián Komáromi Réka Klára Komáromi Roland Lakatos Szintia Lázin Ágnes Magyar Botond Moller Alexandra Nagy Anett Németh Alexandra Palásti István László Pálfalvy Benjámin Dániel Schors Krisztina Szente Zsolt Tamás Gabriella Tóth Adrienn Tóth Ilona Víg József Gergely

11


33 KÍVÁNSÁG További álmok, kívánságok teljesültek a nyár folyamán a Nők Lapja Cafénak, illetve a jótevőknek köszönhetően: Lovastanyán voltam Nyári szünet elején, reggel felébredtünk és Kati néni kirakta a ruhánkat és szólt, hogy mehetünk reggelizni. Utána beszálltunk az autóba és mentünk a Spar-nál lévő buszmegállóhoz. A busszal elmentünk Kecskemétre, és amikor leszálltunk a buszról, egy Izabella nevű néni elvitt minket az autójával a lovas tanyára. Amikor megérkeztünk rögtön megláttam egy nagyon szép fehér lovat, akiről kiderült, hogy Izabella kislánya, Annabella lova volt és a neve Fanfár volt. Volt ott még egy nagyon kicsi ló, akit Masninak hívtak. Kb. akkora lehetett, mint a bátyám Peti, de Izabella néni azt mondta, hogy kb. 500-600 kg. Volt ott egy ló, aki barna színű volt és nagyon tetszett és azon lovagoltam. Lovaglás után bevittük őket az istállóba ott megetettük mindet ló cukorral és almával. Annabella hozott egy zsákot, amiben olyan dolgok voltak, amivel a lovakat tisztogatják. Amikor végeztünk a lovakkal kivittük őket a karámba ahol Annabella Fanfáron gyakorolt az akadályoknál, de én csak úgy lovagolhattam, hogy Izabella fogta a lovat. Sajnos hamar eljött a pillanat, amikor indulnunk kellett. Elbúcsúztunk tőlük és Izabella elvitt a buszmegállóba, felszálltunk. Bárcsak több időt tölthettünk volna ott. Büszke vagyok arra, hogy az én kívánságomat teljesíteni tudták. Baráth Amanda „Fontos lenne, hogy ebben a sportágban is lehessenek csillagok, akikre nemzedékek néznek fel, s akiket nemzedékek akarnak utánozni! Elengedhetetlen továbbá, hogy a lovakkal való találkozás, egyre szélesebb társadalmi rétegeket érintsen meg, hiszen a legtöbb esetben, a lovak szeretetén keresztül vezet az út a lovassporthoz és a lósporthoz is. Ha ez így történik, elmondhatjuk, hogy nekünk, magyaroknak, nem csak a múltunk, jövőnk is szorosan kapcsolódik a lovakhoz. Mert lovak nélkül – mint tudjuk – minden másképp lenne!”

(Lázár Zoltán)

12


BARLANGÁSZ ÉLMÉNYEIM Nagyon sokat buszoztunk, mikorra odaértünk Judit nénivel a táborhelyünkre az Északi-középhegységbe, Jósvafőre. Ott megkaptuk a 23-as ház kulcsát, ez volt a mi faházunk. Másnap szóltak, hogy indulunk barlangászni, és én nagyon örültem a hírnek. Azonnal mentem vissza a faházhoz gumicsizmáért. Sokat kellett gyalogolni, míg elértünk a barlang bejáratáig. Ott elmondták, hogy a barlangot Vass Imréről nevezték el. Megkaptam az overálom, majd bementünk a barlangba, ahol 8 C° volt. Sok-sok cseppkövet láttunk. Volt olyan, ami lefelé lógott és le kellett hajolni, hogy le ne fejeljük. A vége felé volt egy szűk hely, ahová egy barlangász ismerősömmel bementünk, de mire kiértünk addigra nagyon sárosak lettünk. Harmadnap el kezdett esni az eső, ekkor mentünk a Baradla-barlangba. Ott is 8 C° volt. Láttuk az óriások termét. Amikor sötét helyen mentünk a barlangászok meg akartak ijeszteni azzal, hogy létezik a barlangokban barlangi nyenyőce, de én nem hittem el. Azt is mondták, hogy ha jön a barlangi nyenyőce, akkor fel kell mászni a falra, mert ha nem akkor megesz. A barlang vége felé már nagyon el voltunk fáradva. Amikor a lépcsőn mentünk fel az ajtóhoz, fogadtunk, hogy elállt-e az eső vagy nem, én azt mondtam, hogy igen és nekem lett igazam. Kint nagyon meleg volt. Aznap délután elmentünk a karrmezőre, majd a Vöröstóhoz. Mielőtt visszajöttünk volna, kaptam egy könyvet, amelynek a címe: Mi micsoda: Barlangok. Az elejére az volt írva, hogy Imrének, ifjú barlangásztársunknak első közös barlangtúránk emlékére! Szeretettel a Szegedi karszt- és Barlangkutató Egyesülettől. Nekem ez a 3 nap nagy élmény volt. Sokan irigyeltek, hogy én eljutottam ilyen helyre. A nevelőszülőm, Margó néni nagyon szeretett volna velem helyet cserélni. Köszönöm szépen a lehetőséget Marosi Csilla néninek! Sulymosi Imre (13 éves) A következő számban folytatjuk az élménybeszámolókat.

„Csak ha leereszkedünk a szakadék legmélyére, akkor találjuk meg az élet kincseit. Ahol összerogysz, ott lapul a kincs. Amit keresel, az éppen abban a barlangban rejlik, ahová félsz belépni.” Joseph Campbell


13

KEDVES FÉSZEK HÍRLEVÉL OLVASÓ! 2012.07.12-17-ig voltunk táborozni Szilvásváradon. Nagyon élveztem ezt az egy hetet. Minden nap voltunk focizni a helybéli srácokkal, akikkel tavaly ismerkedtünk meg. A tábori programok nagyon jók voltak. A kalandpark tetszett nekem a legjobban. Sokféle különböző akadályon kellett keresztülmennünk, persze képességeinknek megfelelően. Volt könnyű és nehéz fokozat. Ezeken a részeken történtek a számunkra legviccesebb dolgok, mikor az egyik gyerek leejtette a csigáját a pályáról, mindenki megszakadt a röhögéstől. Volt, aki úgy leblokkolt, hogy le kellett jönnie a pályáról. A lézer csata volt a legszórakoztatóbb élmény. A táborban lévő nagyobb gyerekeket kettéosztották és kezdődött a játék a németek és az amerikaiak között, amit a ruhákon lévő zászló mutatott. A legviccesebb az volt, mikor beástuk magunkat az avarba és onnan lőttünk tábortársainkra, persze lézeres úton. Volt, aki majdnem legurult a domboldalról, de semmi baja nem lett. Volt egy felnőtt is a csapatban, aki arra az időre teljesen elfelejtette, hogy felnőtt és gyerek módjára játszott ő is. Ezután volt egy gyalogtúránk a Milleneumi Kilátóhoz ahol nagy szerencsénkre nem esett az eső, mint tavaly. Sokat beszélgettünk túravezetőnkkel, Satyával. Mire felértünk, mindenki nagyon fáradt volt. De a látvány meseszép! Beláttuk szinte egész Szilvásváradot, lenyűgöző volt. Miután leértünk a kilátóról, ott vártak a vezetőink, akikkel maximrollerezni mentünk. Ez két nagy kerekű, fékekkel, kormánnyal ellátott roller. Hatalmas élmény volt, ahogy mentünk a lejtőn lefelé nagy gyorsasággal. Mellettünk biciklisták közlekedtek. Mindenkinek nagyon tetszett. Utolsó előtti napon rendezték meg a Ki mit tud-ot. Ezen, a táborban lévő összes gyerek részt vett, mindenki a maga módján. Mindenki nagyon ügyesen szerepelt, aki ezen részt vett és megkapta az ajándékot. Utána közösen nyársaltunk egy jót. Az utolsó napon ellátogattunk egy tóhoz, Lakvölgyi tó a neve. Onnan gyönyörű kilátás nyílt Bélkő hegységre. Ezután jött a Bélapátfalvai Vidámpark, ahol sok játék várt bennünket. A gokart és az Óriás körhinta volt a legnépszerűbb. A táborból néhány fiúval gokart versenyeket rendeztünk. Sok érdekes dolog volt a táborban és szeretnék jövőre is, ha lehet Szilvásváradra visszamenni. Köszönöm a sok élményt, nagyon jól éreztem magam. Tamás Gábor Tiszakécske

14


VELENCEI-TÓ Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Érdről a Velencei-tóhoz fél óra alatt eljutunk vonattal. Így, ha az idő is engedte, - márpedig ezen a nyáron nem panaszkodhatunk e téren, hisz bőségesen ontotta a napsugarakat Napunk – felkerekedtünk, s vonatra ültünk, hogy megmártózzunk a Velencei-tó kellemesen felmelegedett vizében. Ezt a nyár folyamán többször is megtehettük. Amikor megközelítette a hőmérő a 40 fokot, a tikkasztó meleget csak víz közelében lehetett kibírni. A Velencei-tó remek hely arra a célra, hogy lehűtsük magunkat. Ráadásul ingyen van! Még akkor is olcsóbb, mint a strand, ha oda vonattal megyünk, hisz nem kell a szabad strandon belépőt fizetnünk. Ezért részesítettük előnyben a Velencei-tavat a stranddal szemben. A természetes környezetben sokkal hangulatosabb a játék, a fürdőzés. Láthattunk és etethettünk hattyúkat és vadkacsákat. Megnézhettük a hattyú családokat fészkelő helyükön is! Láthattuk, hogy követik a kicsik szüleiket. Igen kedves látvány volt ez a gyerekek számára, ahogy „libasorban” követték a fiókák az anyukájukat. Vagy mégsem? Mit gondolhatott az a gyermek, aki nem lehet az anyukája mellett, azért van az otthonban? De lehet, hogy ezen csak én gondolkodtam el. Mindezt vízi bicikliről leshettük meg. Merthogy a Velencei-tavon vízi biciklizni is lehet. Ennek különösen örültek a gyerekek. A vízi biciklivel sokkal közelebb kerülhettünk a tó élőlényeihez, sokkal több élményt, információt gyűjthettünk. Amolyan tanulmányi kirándulások voltak ezek a kiruccanások, ahol észrevétlenül is tanulhattak a gyerekek. Mindamellett szórakozás is volt. A vízi bicikliről csúszdázni is lehetett a vízbe. Fáradhatatlanul csúsztak le, úsztak és másztak fel rá. A szezon végén, kétszer annyi ideig élvezhettük a vízi biciklit. Ezt kihasználtuk. De nemcsak a csúszdázás volt hatalmas élmény számukra, hanem, maga a vízi biciklizés. Azon versengtek, ki tekerje. Pedig elég fárasztó hajtani azt a vízi járművet. Még nekem, a felnőttnek is. Jó kis testedzés az. Így az ilyen vízi kalandjaink során nemcsak játszottak, hanem tanultak is, és edzették is magukat. Csakis hasznos időtöltés az ilyen kirándulás. Természetesen azért fürödtünk is minden alkalommal a szinte már langyos tóban. Vittünk labdát, s jó nagyokat csatáztunk érte a vízben. Sokkal nagyobb a tér a tóban, mint a strandon, így sokkal intenzívebb lubickolásra van ott lehetőség. S a parton olyan sekély a víz, hogy szinte a „vízen jártunk”, szaladtunk. Nem kellett félni, hogy valaki megfullad. S attól sem tartottunk, hogy valaki leég, mert csak délután mentünk, amikor ugyan még hétágra sütött a nap, de már nem égetett annyira. Természetesen védekeztünk a nap káros sugarai ellen napvédő krémmel. Olyan jól érezték magukat, hogy alig lehetett kicsábítani őket a vízből. A vonatozás is nagy kaland. Azt is nagyon szeretik. Ilyenkor esténként fáradtan, de élményekkel tele zuhantak ágyba.Ha tehettük volna, akár minden nap is mentünk volna, mert akkora élmény volt valamennyi fürdőzés nekik. S olyan jó látni őket felszabadultan nevetni, játszani, a mindennapi gondok mellett. Takács Attiláné Fészek Gyermekvédő Egyesület

15


A HAZA szónak többféle jelentését ismerjük, hiszen főnévként jelenti az országunkat, helyhatározóként a lakásunkat, ám „hazajönni” az én történetemben mégis családot jelent. A gyermekvédelemben tovább bonyolódik a jelentése, hiszen minden rendszerben lévő gyermeknek legalább kettő családja van elméletileg: a vér szerinti és a nevelő családja.

UGYE HAZAJÖHETEK? …

A kétféle család közötti átjárhatóságot a gyermekek számára mindig a felnőttek (a szülők) együttműködésének minősége, mutatja meg. Az a minőség, amelynek a tartalmát a megértés, empátia, egymás elfogadása, együttműködés, a gyermek szeretete, érdekének figyelembe vétele egyensúlyozza, harmonizálja. Én felnőttként nagyon sokszor csodálkozom el azon, hogy miket kell kibírni, s miket bírnak ki a gyermekek, amikor lojálisnak, „odaérzőnek” kell lenni a vér szerinti családhoz, vagy éppen a nevelőcsaládhoz. Amikor „úgy kell érezni”, hogy az úgy is látszódjon: mennyire örül a kis kopott macinak, amit édesanya hozott, holott a nevelőszülőnél öt új van már neki. Ha nagyon örül a „kopott macinak”, akkor attól tart, hogy hamiskás volt az öröme a nevelőszülő felé, amikor az újat kapta. Rettegni attól, ha nem örül a kopottnak, akkor lehet, hogy édesanya soha többet nem jön őt meglátogatni és nem hogy kopottat, de semmilyet nem hoz. Amikor aztán a vér szerinti család sajnálatos módon a háttérbe szorul, mert képtelen a mai társadalmi helyzetben talpra állni (nem tud vagy nem is akar), akkor változik az egyensúly és átbillen az egyik oldalra. Ám a reménykedés abban, hogy ez bármikor megváltozhat, soha meg nem szűnő érzés. Nagyon nagy segítség a gyermekek számára ezekben az esetekben, ha segítünk is beazonosítani ezt az érzést, ha nem lebeszéljük, vagy rábeszéljük valamire ezzel kapcsolatban, hanem együtt érzőn megfogalmazzuk: „Reménykedsz ugye benne, hogy egyszer csak megkeres? Én szurkolok, hogy így legyen!” Mintegy feloldozzuk az alól, hogy a reménykedést bűnös dolognak tartsa magában, hiszen biztosítjuk arról, hogy vele vagyunk. Mi is szeretnénk ezt a dolgot, hiszen tudjuk, hogy elvileg minden gyermeknek a saját szülője mellett lenne a helye, de mindenképp egyszer csak haza kellene találniuk a hosszú évek folyamán. Kérdésként merül fel azonban, hogy hova HAZA? Ismerek hála Istennek olyan FÉSZKES Nevelőszülőket, akiknek a háza továbbra is hazája marad a már felnőtt, de nála nevelkedő gyerekeinknek. Ismerek Olyat, aki azt is hozzátette:, „egy tányér ételre, mindig haza jöhetsz”. Rádiné Teri

16


Ádám Bence Antal Edit Antal Mónika Balog Dzsenifer Coman Róbert Dévényi Dániel Erdélyi Dávid Goda Brigitta Horváth Gábor Horváth Mónika Jakab István Janik Vivien Jávori Hella Dorina Juhász István Kassai Beatrix Kelemen József Tamás Kitzinger Bettina Kocsis Krisztián Lakatos Anita

Lakatos Szabina Lakatos Szilvia Lengvárszky Cintia Nagy Alexandra Hanna Nagy Anikó Barbara Németh Emerencia Oláh Andrea Palócz Annamária Papp Botond Szabolcs Pesti Anna Nikoletta Rácz Ábrahám Rinyu Melinda Szente Árpád Szilágyi Dorottya Takács Bettina Gréta Todorov János Tóth Katalin Váradi Attila Gyula Víg Roland

NAGY ZSOLT ISTVÁNNÉ ANYASZÍV 1. Minden nőnek van egy álma? Gyermekével a karjában vágya valóra válna? Nem, ezt nem mindenki várja! 2. Van kinek az édes teher, oly nehéz ,hogy nem bírja el. Nem várja hogy gyermekét karjában altassa el.

17


3. Mikor végre ketté válnak együtt sírnak, de mind másnak. Szivük egyik szegletéből egy darabot a mélybe ásnak. 4. A nő továbbmegy, előre néz emlékeket fel nem idéz de a sebzett szíve vérzik lelke örökké csatázik. 5. A gyermek most árva maradt anyja vére reá ragadt, Lelke mélyén nagy űr támadt Édesanyát hol találhat? 6. Csendben sír, hogy meg ne tudják árva lelke gyenge pontját. Attól fél hogyha rossz lesz megint csak otthagyják. 7. Enni kap és tisztán tartják gondozói mind ellátják de hiába a szép kelengye szeretetre éhes lelke. 8. Egy szép napon minden más lesz egy meleg szív magához vesz érzi már a kicsi lelke van ki őt nagyon szeresse.

18


9. Van egy ember ki átölel megcsókol és nem dob el. Hazavisz a családjába befektet a szobájába. 10. Elfogad és nem kritizál érte mindenben kiáll tigrisként védelmezi már nem bánthatja senki. 11. Szeretetük határtalan nem lesz többé boldogtalan Ők nevelik, ők vigyázzák minden éjjel, minden álmát. 12. Az álmok viszont hálátlanok nem becsülik amit kapott visszavágynak napról napra arra az első napra. 13. Volt valaki ki ott hagyta mégis, hogyan gondolhatta? hogy a lelke majd kitörli s örökre elfelejti?

19


14. Harag és düh dúl szívében bosszút forral hűs fejében. megfogadja, ha majd eljön felette kell pálcát törjön.

19. De visszagondol minden napra ki volt ki őt átkarolta kitől tanult hűséget bölcsességet, tisztességet.

15. Eljön a nap, az ő napja félve közelít az anyja s mikor már rá épp lecsapna kialszik a nagy haragja.

20. Nem felejti ki szerette sebzett lelkét ki kezelte hálával gondol vissza minden együtt töltött napra.

16. Kezét nyújtja, átöleli nem érti hogy miért-szereti! Szíve lüktet, remeg lába végre teljesült az álma.

21. Fizettségül mit is adhat mit szülő gyermekétől kaphat felejthetetlen emlékeket szép jövőt és reménységet.

17. Édesanyja karjaiban végre meggyógyult a lelke Megnyugszik és nem remeg már anyját védelmezi teste.

22. A kéz ki akkor karba vette, őt soha már nem feledte. Újra tárul egy léleknek s új reményt ad egy életnek.

18 Ezután már ő vigyáz rá erős érett felnőtté lett megeteti, tisztán tartja így tanította az élet.

23. Két kezének minden újja egy-egy névvel van felírva minden név egy nevelt gyermek anyja marad mindegyiknek!

20

Fészek-Hírlevél 2012/III. Tök, tök, sárga tök Halloween-re mit főztök? Kígyót, békát, csontvázakat, Mindenféle bogarakat. Tök, tök, kicsi tök, Ugye hozzánk eljöttök? Elmegyünk, elmegyünk, Ajtódon becsengetünk. Megtréfálunk, cukrot kérünk, Aztán gyorsan odébb lépünk. Tök, tök, csúnya tök, Jobb lesz, hogyha nem jöttök! Cukrot, csokit mi is várunk, Házról-házra körbejárunk. A Hírlevelet Remete Katalin eredeti elgondolása alapján írták és szerkesztették: Báló Ottília Baráth Amanda Bata Tibor Horváth Katalin Nagy Zsolt Istvánné Rádiné Festő-Hegedűs Terézia Sebestyénné Nagy Viktória Sulymosi Imre Szinatkasz Sztavroszné Takács Attiláné Tamás Gábor Vincze Dezsőné Danica Arató Rita

A szerkesztőség címe: 2030 Érd, Karolina utca 3. Tel./fax: +36/23-375-843 E-mail:[email protected] Bankszámlaszám: 11742111-20027928 Szívesen fogadunk fényképeket, írásokat, melyet külön kérésre visszaküldünk.

III. szám. Nevelőszülők, gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekek valamint minden érdeklődő család hírmagazinja (megjelenik negyedévente)

Recommend Documents